Eötvös Loránd Tudományegyetem

Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar

Az iskoláskor pedagógiája, NBÁA-006

2014/2015 tanév 2. félév

ZENE A NEVELÉSBEN

Készítette: Nagy Krisztina

Neptun kód: JDDF2Z

Email cím: nagykriszti11@freemail.hu

„…A világ hárfákkal van tele, és mindegyik különböző dallamot játszik. Ezek a dallamok

mind összefonódnak, és egy kivételes dallam születik. Ezért olyan gyönyörű a világ…” (Clannad c. film)

ÖTLETTÁR

1. Zenei tagozatos osztályok/negatív - pozitív hatások:

mennyiben tér el az óraterv?

gyerekek fejlődésére gyakorolt hatása, pozitív/negatív? Ez miben nyilvánul meg?

kommunikációs képességükre gyakorolt hatása?

továbbtanulásra van-e befolyása?

jobbak-e a zenei tagozaton tanuló gyerekek képességei a normál tagozaton tanulókétól

az általános felmérések alapján?

2. Sport. Táborok/sporttagozat/kötelező 5 testnevelés?

Megterheli-e a gyerekeket a heti 5 testnevelés óra? Pozitív vagy negatív hatásai vannak

a gyerekekre nézve?

Kihasználják-e az intézmények a heti 5 testnevelés óra adta lehetőségeket?

Megvannak-e a megfelelő feltételek a sportolásra a gyerekek számára?

Van e lehetősége a gyerekeknek a különböző sportágak kipróbálására iskolai kereteken

belül?

Biztosítanak-e az iskolák a rosszabb körülmények között élő gyermekek számára is

sportprogramokat esetleg táborokat?

A sporttagozaton tanuló gyermekek teljesítményét pozitívan vagy negatívan

befolyásolja a rendszeres megerőltető sport (napközbeni/délutáni edzések) ?

3. Művészetek szerepe az oktatásban:

Biztosított-e az intézményekben a gyerekek számára a különböző anyagok, és technikák

megismerése, elsajátítása, kipróbálása?

Rajztagozatos osztályok és normál tagozatos osztályok között van e különbség a

gyerekek tanulmányi eredményei között?

Mennyire gyakoriak a rajztagozatos osztályok az intézményekben? Ha ritka, miért?

Lenne-e esetleg igény az intézményekben emelt óraszámban művészettel kapcsolatos

foglalkozásokra?

4. Egész napos iskola bevezetése, annak hatásai:

Marad-e elegendő idejük a diákoknak az iskola utáni plusz elfoglaltságokra?

(zeneiskola, sporttevékenység, művészeti tevékenységek)

Kihasználható-e maradéktalanul a megadott idő, a gyermekek fejlesztésére?

Kisgyermekek esetében pozitív hatással van-e fejlődésükre?

Kielégítő segítséget tudnak-e nyújtani az oktatók a problémás gyermekek számára a

délutáni foglalkozások alkalmával?

Nincsenek-e a gyermekek túlzott mértékben leterhelve az egész napos munka során?

5. Kivételezés/kiemelés:

Milyen hatással van az osztály többi tanulójára, amikor sport, vagy egyéb teljesítményei

miatt egy-egy tanulót kiemelnek a többi közül?

Egymás között alakulhatnak-e ki emiatt viták, konfliktusok?

Pozitív vagy negatív hatása van az osztályközösségre az ilyen megkülönböztetés?

6. Emelt óraszámú nyelvoktatás/ két nyelv párhuzamos tanulása:

Mikortól érdemes nyelvet tanulni?

Hány óraszámban érdemes hetente?

Kéttannyelvű iskolákban befolyásolja-e a gyermekek teljesítményét az, hogy nem az

anyanyelvükön tanulják a különböző tantárgyakat?Ha igen, pozitív vagy negatív

irányban?

Mikortól érdemes két nyelvet párhuzamosan tanulni?

Biztosítottak-e a lehetőségek, a cserediákprogramokra?

Elérhetőek-e ezek a lehetőségek a szegényebb rétegek számára is?

Van-e látható eredménye?

Vannak-e nyelvi szakkörök, különböző idegen kultúrával, nyelvvel kapcsolatos

programok, lehetőségek ezek megismerésére?

ZENE A NEVELÉSBEN

Nagy Krisztina

Eötvös Loránd Tudomány Egyetem - Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar

nagykriszti11@freemail.hu

Kulcsszavak: ének-zene, nevelés, fejlődés, oktatás, fejlesztő hatás

Minden ember úgy jön a világra, hogy teljesen életképtelen, legalábbis egyedül. Teljes emberré csak

mások segítségével együtt válhatunk, ugyanakkor egyéniségek, megismételhetetlen és senki mással

össze nem téveszthető egyetlenek vagyunk. A kultúra javából azt kell átadnunk a következő

nemzedéknek, ami értékes, azokat a tulajdonságokat és képességeket kell bennük fejleszteni,

amelyeket az ő jövendő életük és hivatásuk szempontjából értékesnek tartunk (Sávai, 2006). A zenei

nevelés célja a teljes személyiség formálása. Az éneklés a legfontosabb tevékenység, amelyre a

zeneórákat építeni kellene (Asztalos, 2015), mivel az éneklés a beszéd fejlődésénél is primerebb, hiszen

a gyermek első hangadásai közelebb állnak az énekléshez, mint a beszéd későbbi formáihoz (Kokas

1972). A beszéd és a zene fejlesztése párhuzamban vannak egymással. A beszédfejlődéshez hasonlóan,

ha a zenei fejlesztés az első években hiányzik vagy hiányos, akkor kijavíthatatlan hibák rögzülnek a

gyerekekben. Később egyre nagyobb űr lesz a zenére való fogékonyság, a zeneértés, a zenei

megnyilvánulások helyén (Asztalos, 2015). Megfigyelések tanulságai arra hívják fel a figyelmünket,

hogy azok a babák, akik magzati korukból sok hangélménnyel, mozgáslehetőséggel, illetve azok

élményével rendelkeznek, születésük után lelkileg kiegyensúlyozottabbak lesznek, hallásuk

érzékenyebb, beszédfejlődésük gyorsabb lesz (pl. korai tagolt, jól formált hangzók, differenciáltabb

hangadás) (Mélykútiné, 2004). Mára már tényként kezelhetjük azt, hogy az ének zene tagozatú

osztályok tanulóinak magasabbak a tanulmányi eredményeik, gyorsabb a felfogóképességük, jobb a

helyesírásuk, és nyelvi teljesítményük (Kokas, 1972). Kutatásom során a zene fejlődésre gyakorolt

hatásait kerestem. Mik a zenei nevelés alapjai? Mutatkozik-e különbség az aktív zenei nevelésben

részesülő gyerekek iskolai teljesítményében, magatartásában, különböző képességeik fejlődésének

tempójában a többi gyerekhez képest, illetve ha mutatkozik akkor milyen formában? Milyen területeket

lehet fejleszteni a zenei neveléssel a leghatékonyabban? Kutatásom egy alapkutatás, mely során

strukturált interjút, illetve a témával kapcsolatos szakirodalmi gyűjteményt készítettem, és tanórát

figyeltem meg. A tapasztalataim és a szakirodalmakban olvasottak alapján úgy gondolom, hogy

nagymértékben alátámasztódik mind biológiai mind pszichológiai oldalról is a zene jótékony fejlesztő

hatása. Sajnos a zeneoktatás számos pozitívuma nem kap elég nagy hangsúlyt a hétköznapokban. Az

ének-zene oktatást nem tartják manapság már annyira fontosnak,és ezáltal egyre kevesebb teret kap a

zenei nevelés, lassan kiszorulva a tantervből, és az oktatásból.

GONDOLATI TÉRKÉP

Felhasznált irodalom:

Mélykútiné D. H. (2004). Zenei nevelés születés előtt és után. In Döbrössy J. (szerk.) Ének-

Zene-Nevelés. Budapest: Trezor Könyv- és Lapkiadó, Terjesztő Bt. 9-34.

Kokas K. (1972). Képességfejlesztés zenei neveléssel. Budapest: Zeneműkiadó. 5-18.

Sándor G. (1983). A zenei nevelés hatása a személyiség fejlődésére. Letöltés helye:

http://adattar.vmmi.org/cikkek/2653/letunk_1983.06_09_sandor_geza.pdf

KUTATÁSI MÓDSZEREK

Megfigyelési szempontjaim:

Milyen munkamódszerekkel dolgozik az oktató?

Milyen eszközöket alkalmaz az oktató a tanóra folyamán?

Milyen a tanórai hozzáállásuk, motiváltságuk a diákoknak?

Mennyire aktívak a diákok a tanórán?

Mennyire tölti ki hasznosan az oktató a tanórai keretet?

Milyen a tanóra felépítése? (gyakorlatközpontú, elméletközpontú, interaktív vagy

előadásszerű?)

Milyen a diákok magatartása a tanóra alatt?

Interjú vázlatom:

Mit gondol arról, hogy az ének-zene oktatás nem kap elég hangsúlyt ma Magyarországon?

Ön szerint van szükség, és kereslet a külön iskola utáni ének-zene órákra a diákok körében? Ha

igen, miért? Ha nem, miért?

Mennyire motiváltak Ön szerint a diákok az ének-zene tanulás folyamatában?

Magatartásukban, fogékonyságukban eltérnek-e Ön szerint a magasabb óraszámú ének-zene

oktatásban részesülő diákok a normál tagozatos diákoktól? Milyen formában nyilvánul ez meg?

A magasabb óraszámú ének-zene oktatásban részesülő diákok fejlődésének tempója eltér-e Ön

szerint a normál tagozatos diákoktól? Miben nyilvánul ez meg, mik a különbségek?

Beszédük választékossága, kiejtésük eltér-e a normál tagozatos diákoktól? Könnyebben

fejezik-e ki magukat? Magasabb-e a beszédaktivitásuk? Mikor, és miben nyilvánul ez meg

leginkább?

Ön szerint lenne-e szükség az ének-zene oktatás megreformálására? Fejtse ki miben ért egyet

és miben tér el a véleménye? (óraszám, módszerek, eszközök, cél?)

HOSPITLÁSI NAPLÓ

Az óralátogatás ideje: 2015. 04. 23.

Intézmény: Egri Farkas Ferenc Zeneiskola Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Eger

Osztály: 4. osztály (szolfézs 2.o.) (11 fő)

Műveltségi terület: Művészet

Tantárgy: szolfézs

Tananyag (tanmenetben megjelölt): Előző órai anyag: Gerencséri utca, Erdő, erdő, erdő népdalok ismétlése, Szép a huszár című dal megismerése,

szolmizálása, begyakorlása.

Cél (NAT):

1–4. évfolyam:

Emocionális érzékenység fejlesztése. A zenetanulás formáját az énekzene órákon folytatott közös zenei munkát érintő játékos részvétel jellemzi. A

népzenei anyag és a népi gyermekjátékok feldolgozása énekléssel, ritmikus mozgással, valamint néptánccal kapcsolódik össze. Cselekményes dalanyag

előadásához vagy cselekményes programot tartalmazó zenei anyaghoz dramatizált előadás kapcsolható.

Játékos feladatokkal, irányított rögtönzéssel, figyelmet és koncentrációt fejlesztő koordinációs feladatokkal történik a zenei fejlesztés A zenei fantázia

fejlesztése sok zenei játékkal, ritmusos és énekes szabad rögtönzésekkel valósul meg. Hallás utáni daltanulás, a zenei memória fejlesztése. Alapritmusok,

az ütemfajták, a könnyebb dallammotívumok felismerése, illetve kézjelről, betűkottáról, kottaképről eléneklésük szolmizálva

Kutatási témám:

Zene az oktatásban, nevelésben, a zene fejlesztő hatása a gyermeki fejlődésre a kezdetektől.

Mik az ének-zene oktatásának módszerei, eszközei illetve célja? Mennyire aktívak és motiváltak a diákok az órákon? Vajon van-e szignifikáns különbség

a külön zenei órákon résztvevő diákok fejlődése és a normál tagozatos általános iskolás diákok fejlődése között?

Megfigyelési szempontjaim:

Milyen munkamódszerekkel dolgozik az oktató?Milyen eszközöket alkalmaz az oktató a tanóra folyamán?Milyen a tanórai hozzáállásuk, motiváltságuk

a diákoknak?Mennyire aktívak a diákok a tanórán?Mennyire tölti ki hasznosan az oktató a tanórai keretet?Milyen a tanóra felépítése? (gyakorlatközpontú,

elméletközpontú, interaktív vagy előadásszerű?)Milyen a diákok magatartása a tanóra alatt?

A tanterem képe/elrendezése:

Legelöl hagyományos tábla, jobbra tőle interaktív tábla. Középen a tábla előtt áll a tanári asztal. A diákok padjai összetolva sorokba rendezve egymás

mögött. A terem bal oldalán található egy zongora. Hátul pedig dísznövények. A terem világos, tágas, barátságos.

Az óra menete Módszerek Munka-

formák

Eszköz Időkere

t

Megjegyzéseim

A tanulók tevékenysége A pedagógus tevékenysége

I.Bevezetés

(ráhangolódás, motiválás, célkitűzés…..)

Előkészítik a füzeteiket és könyveiket.

A tanárnő köszönése után énekelve

válaszolnak ugyanazzal a dallammal, amit

a tanárnő előénekelt.

Köszönti a gyerekeket énekelve: Jó

napot kívánok!

( Jó kedvű, vidám)

szemléltetés frontális hangvilla 2 perc

Kifejezetten tetszett

az énekes köszönés.

Megadta az óra alap

hangulatát, és

érzékelhetővé vált,

hogy egy zenei

tanóra elkezdődött.

Kinyitják a füzeteiket.

A gyerekek jelentkeznek, majd közlik,

hogy a régi és új stílusú népdalok

jellemzőivel fejezték be.

Megkéri a diákokat, hogy nyissák

ki a füzeteiket az előző óra

végénél.

Megkérdezi, hogy hol fejezték be?

megbeszélés frontális füzet 2 perc

Itt rávette a diákokat,

hogy maguknak

felelevenítsék az

előző óra végét.

II. Főrész

(új ismeret, elemzés, feldolgozás…..)

A gyerekek fejből énekelnek, mindannyian

hangosan és fegyelmezetten. Közben

egyenesen ülnek

Megadja a beénekléshez a kezdő

hangot, és megkéri a gyerekeket,

hogy énekeljék el az előző órai két

dalt, amit tanultak, a Gerencséri

utcát, és az Erdő, erdőt. Közben

végig velük énekel.

Szemléltetés

Csopor-

tos

frontális

Hangvilla 3 perc Minden gyerek

azonnal szolmizálta

a kottát, nem okozott

problémát számukra.

A tanárnő

folyamatosan

énekelt velük, ezzel

támogatva őket.

A gyerekek a kottából olvasva azonnal

szolmizációs hangokkal énekelnek.

Majd megkéri, hogy a dalokat

szolmizálva is énekeljék el.

Ő közben zongorával kíséri őket.

-- Csopor-

tos

Zongora

tankönyv 3 perc

A gyerekek tapsolnak és csettintgetnek

éneklés közben. Folyamatosan aktívak,

nem unatkoznak, figyelemmel kísérik a

tanórát.

Azt a feladatot adja, hogy most

éneklés közben tapsolják a

hangsúlyos hangokat a

súlytalanokat csettintsék.

Közben folyamatosan segíti őket

azzal, hogy ő is velük tapsol és

csettint.

Játék Csopor-

tos tankönyv 3 perc

Meglepő, hogy a

gyerekek egyszerre

több dologra ilyen

jól oda tudnak

figyelni. Nem volt

egyszerű a feladat,

komplex figyelmet

igényelt.

A gyerekek a füzetükbe dolgoznak

csendben. Egyszer-egyszer összesúgnak,

egymásnak segítenek, ha elakadnak.

A következő feladat az, hogy az új

dalt (Szép a huszár) önállóan írják

le a füzetükbe szolmizációs

hangokkal, majd ABC-s

hangokkal.

Míg a gyerekek dolgoztak a

tanárnő körbejárkált a teremben.

Nem szól rájuk, mikor egymásnak

segítenek.

-- egyéni Füzet

tankönyv 10 perc

Részben önállóan

részben csoportban

dolgoztak a

gyerekek, de a

feladatot

mindannyian

elvégezték. Egymást

segítették, ha

elakadtak.

A gyerekek kicserélik a füzeteket, és piros

ceruzát vesznek a kezükbe. Leellenőrzik

egymás füzetét, a hibás szolmizációs és

ABC-s hangokat kijavítják.

Eléneklik a megoldásaikat.

A gyengébben teljesítő diák hangosan

szolmizál, el-elakad. A többiek igyekeznek

súgni neki. Amelyik diákot közben

felszólítja a tanárnő, válaszol.

Megkérte a gyerekeket, hogy

cseréljék ki egymással a füzeteiket

és közösen ellenőrizzék le a

megoldásokat, majd énekeljék el

együtt. Először velük énekel, majd

megkéri őket, hogy énekeljék el

még egyszer mindkét verziót.

Akinek nem sikerült jól a

szolmizálás, megkéri, hogy

próbálja meg újra hangosan a

tankönyvből, közben rávezet.

Másokat is felszólít.

Kérdés-

válasz

Páros

munka

frontális

egyéni

Piros

ceruza,

füzet,

tankönyv

9 perc

A gyerekek élvezik,

hogy kicsit a tanár

néni/bácsi szerepébe

kerülhettek. Minden

gyerek igyekezett

válaszolni a hozzá

feltett kérdésre. Kis

mosolygófejeket

rajzolgattak

egymásnak a jó

megoldásokért.

A gyerekek táblázatot rajzolnak a

füzeteikbe. Jobb oldalra a régi stílusú

népdalok jellemzői kerül, bal oldalra pedig

az új stílusúaké.

Közösen szedegetik össze bekiabálással a

jellemzőket. Elhangzanak jó, és rossz

megoldások is. A gyerekek egymást

segítik.

A következő feladat az, hogy a

füzetbe rajzoljanak táblázatot, és

közösen szedjék össze a régi és új

stílusú népdalok jellemzőit.

Folyamatosan segít nekik, és

rávezeti őket a jó megoldásokra,

nem feltétlenül mondja el egyből

azt, mi a jó válasz, hagyja, hogy a

diákok kijavítsák maguk/ egymást.

Megbeszélé

s

Kérdés-

válasz

Csopor-

tos füzet 8 perc

A gyerekek aktívak,

mindenki megszólalt

a feladat során.

A tanárnő

hozzáállása

példamutató,mert a

sokadik rossz válasz

után is ugyanazzal a

higgadtsággal és

türelemmel szólt a

gyerekekhez, és

igyekezett segíteni

őket.

III. Befejezés:

Lejegyzetelik a házit, majd elrakják a

füzeteiket. Mocorogni kezdenek, érzik,

hogy mindjárt vége az órának.

Közösen énekelnek a tanárnővel.

Ugyanazzal a dallammal éneklik a

gyerekek: Viszontlátásra!

Elmondja a házi feladatot, ami az

új dal memorizálása.

Záró közös éneklés. Barokk

táncok: Illatos a május.

Legvégül énekelve elköszön:

Viszontlátásra!

Házi feladat

frontális

Füzet,

hangvilla 5 perc

A gyerekek

jókedvűen pakolják

össze a holmijukat,

majd az egyik kisfiú

megkérdezi a

tanárnőt, hogy neki

nem kellett volna

felelnie? És

ottmaradt a tanórán

kívül az elmaradását

felmondani.

REFLEXIÓIM AZ ÓRÁVAL KAPCSOLATOSAN

Az egész hospitálással kapcsolatban vegyes érzések voltak bennem az elejétől fogva.

Emlékszem, mikor még én ültem ennyi idősen azokban a padokban, milyen feszültséget keltett

bennem, mikor idegenek jöttek be a mi óráinkra, és teljesíteni kellett, mert elvárta tőlünk a tanító

néni, hogy jelentkezzünk, és legyünk ügyesek.

Mindig igyekeztünk okos dolgokat mondani, és aktívak lenni, és én személy szerint nagyon

el tudtam szomorodni, mikor valamelyik kérdésre nem tudtam helyes választ adni. Ezeken az

órákon azok a diákok is igyekeztek jól viselkedni és szépen teljesíteni akiktől az a hétköznapokon

nem volt megszokott. Ezekkel az emlékekkel kicsit félve ültem be újra az iskolapadba, pláne ebbe

a furcsa szerepbe, hogy most én vagyok az az ember aki ezt a feszültséget és kényszeres teljesíteni

akarást generálja a diákokban, pláne egy ilyen jellegű órán, ahol énekelniük kell, amit néha még

egymás előtt is félve és gátlásokkal teli tesznek meg. Kíváncsi voltam rá, hogy vajon mennyire

veszem észre rajtuk ezt a fajta akarást és küzdést annak érdekében, hogy saját maguknak, a tanító

néninek, és persze nekem is bebizonyítsák azt, hogy ők igenis a legokosabb osztály az egész

világon. Látni fogom-e rajtuk azt, hogy az általam gyakorolt nyomás motiválja őket, vagy valami

egészen más? Érdekelt még ezenkívül az is, hogy vajon ez a kutatási eredményem mennyiben

fogja befolyásolni, mivel ezekben a helyzetekben nem feltétlenül azt a képet kapjuk egy-egy

tanóráról, vagy osztályról, osztályközösségről, mint amit egy hétköznapi helyzetben, mondjuk

kamerákon keresztül, frusztráció és teljesíteni akarás nélkül kapnánk. Összességében

elmondhatom, hogy nagyon jó élményeim voltak a tanóra folyamán végig, és kicsit a saját

zeneiskolás gyermekkorom is visszaidézte ez a 45 perc. Örömmel láttam azt, hogy az előzetes

elképzeléseimmel ellentétben egyáltalán nem zavartam a diákokat, ugyanolyan önfeledten

élvezték az órát, pedig nem tudtak róla előre, hogy ott leszek, csak akkor szembesültek vele, mikor

megkezdődött az óra, így nem tudtak fejben felkészülni. Az óra folyamán végig mindenki aktívan

és képességeihez mérten részt vett, és egyáltalán nem tapasztaltam egyik gyerek arcán sem

frusztrációt, sem semmiféle kényszeres teljesíteni akarást. Végig vidámak voltak, és azt sem

vettem észre rajtuk, hogy bármennyire is alulmotiváltak lettek volna. A tanárnő hozzáállása és

hozzáértése a munkájához és a gyerekekhez véleményem szerint kimagasló volt. A gyerekek végig

csendben ültek egyszer-egyszer összesúgtak és igyekeztek minden kérdésre jó válaszokat adni.

Úgy gondolom, hogy az óra kellően fel volt építve, volt eleje, volt egy fő témája, és megvolt a

szép lezárása is. A feladatok a lehetőségekhez, és a tananyaghoz mérten változatosak voltak, és

ugyan az interaktív tábla adta lehetőségek ezen az órán nem lettek kihasználva, viszont a zongora

és a hangvilla maximálisan szerepet kapott az óra folyamán. A gyerekek folyamatosan

feladatokkal voltak ellátva, és nem csak annyi volt a szerepük az órán, hogy hallgatni kell amit a

tanárnő diktál, hanem ők is aktívan részt vettek mindenben, ezáltal nem azt láttam a gyerekek

arcán, hogy unják az egészet, hanem folyamatosan követték az óra fonalát. Ami külön hatalmas

meglepetést okozott,az az volt, mikor az egyik kisfiú az óra végén, mikor én már a tanárnővel

konzultáltam, odajött, és emlékeztette a tanárnőt, hogy ő előző órán nem felelt, és most bepótolná

a hiányosságát.

Úgy gondolom, hogy a kutatásomba tökéletesen beleillett ez a tanóra, mert pontosan meg

tudtam figyelni a diákok és a tanár hozzáállását, motiváltságukat, magatartásukat az óra alatt,

illetve az órai részvételük milyenségét. Úgy érzem, hogy a szakirodalmaimban olvasottak, és a

magamnak feltett kérdések most részben meg is lettek válaszolva. A zenének tényleg rengeteg

pozitív hatása van már kisgyermekkorban is. Sokszor hallani, hogy a pedagógusok

szörnyülködnek, hogy a diákok kezelhetetlenné váltak az utóbbi időben, és talán igaz is lehet, hogy

nehezebben lehet őket fegyelmezni, mint régebben. Valami miatt azonban ezek a gyerekek, akik

itt ültek egy zárt teremben egy, csütörtöki gyönyörű napsütéses délutánon, amikor akár a

szabadlevegőn is játszhattak, futkározhattak, labdázhattak volna kedvükre, mégis jól érezték

magukat, és fegyelmezetten és aktívan részt vettek a tanórán, mindenféle ellenvetés nélkül.

TANULÁSI TECHNIKÁK

GONDOLATI TÉRKÉP

Használt szakirodalom:

Gönczy L. (2009). Kodály- koncepció: A megértés és alkalmazás nehézségei

Magyarországon. Magyar pedagógia, 109 (2), 169-185. Letöltés helye:

http://www.magyarpedagogia.hu/document/Gonczy_MP1092.pdf

ÍRÁS SAJÁT MAGUNK SZÁMÁRA

Felhasznált irodalom:

Mélykútiné D. H. (2004). Zenei nevelés születés előtt és után. In Döbrössy J. (szerk.)

Ének-Zene-Nevelés. Budapest: Trezor Könyv- és Lapkiadó, Terjesztő Bt. 9-34.

Zenei nevelés a születés előtt és után

Bevezetőjében arról olvashatunk, hogy a zenei nevelés már magzati korban rendkívül fontos

a magzat fejlődése szempontjából. A szerző véleménye szerint a zenét be kellene vezetni, mint

második kötelező idegen nyelvet a világ minden iskolájába. Én ezzel maximálisan egyet értek,

mint régi zeneiskolás, én személyes tapasztalatokból tudok meríteni, úgy gondolom, hogy akár

a saját fejlődésemen is látni lehetett a zene hatását, és sajnos amint emlékszem az általános

iskolai tanulmányaimban a zeneórák súlyos mértékben háttérbe szorultak, ami manapság is egy

létező probléma. Sajnos az ének zene az utóbbi időszakban egyre népszerűtlenebb helyet foglal

el a tanulók és tanítók szemében is, mondhatni leértékelődött számukra a zene és zeneoktatás

fontossága. Ez adódhat sok tényező miatt, sok esetben sajnos a tanárok hozzáállása esetleges

hozzá nem értése, pedagógiai képzetlensége vagy esetleg a tanításhoz való hozzáállása,

türelmetlensége miatt. Ami véleményem szerint a mostani oktatási rendszer hiányosságainak

és a hatalmas méretű tananyag és időhiány együttállásának köszönhető Egyes folyamatokban

nagy mértékben szerepet kap a zene, néhány fejlődési folyamatot felgyorsíthat. Manapság

egyre több helyen hangsúlyozzák, hogy a születés előtti magzati szakasz során mennyire fontos

időben elkezdeni a gyermek zenei fejlesztését. A magzat az anyaméhben kezdettől fogva

információk özönének van kitéve. Az intrauterin lelki élettől való emléknyomaink

nagymértékben befolyásolják a szülés utáni gyermeki lelkületünket.

Magzati fejlődés egyes szakaszain belül az auditív hallási rendszer viszonylag korán elkezd

kifejlődni. A fül már a terhesség első hetében fejlődik, a belső fül 5 hónap után fejlődik ki. A

babák akusztikus ingerlése már a megtermékenyítést követő 8. héten agyi aktivitást vált ki. A

24. hét után már pislogásra, szívritmus változásra ingerli a magzatot. Minden esetben érdemes

hangokkal ingerelni a fejlődő magzatot, mert ezzel serkenteni tudjuk az érési folyamatot.

Vannak a bőr akusztikus ingerfelvevő tulajdonságára épülő testi-érzékelési-hallási ingerléses

programok, amelyek az alacsonyabb frekvenciájú ingerektől a magasabb frekvenciájú ingerek

felé haladnak, s így a szenzomotoros kreativitás, a beszédkészség és muzikalitás átlagon felüli

fejlődését eredményezik. Szerintem fontos, hogy amit egy anya a gyermeke fejlődéséért

megtehet, kötelessége megtenni, mert ezért lesz anya, és így válik jó anyává. Sok esetben

fennállhat, hogy az anyák tudatlanul, és felkészületlenül állnak a terhesség elé, anélkül, hogy

informálódnának, így szerintem fontos lenne hogy akár már az általános iskolai tanulmányaik

során a gyerekek kellő felvilágosítást kapjanak az ilyen dolgok fontosságáról.

Rendkívül fontos, hogy a baba a hangingerek mellett mozgási ingereket is kapjon. A

kismamatorna erre pontosan megfelelő tevékenység. Fontosnak tartom ezzel kapcsolatban,

hogy ezek a kismama torna programok minden társadalmi réteg számára elérhetőek legyenek,

mivel ez a közösségi érdekeket szolgálja Ezek a mozgásos gyakorlatok sokkal nagyobb élményt

adnak a magzatnak, mint a passzív zenehallgatás.

A magzatvíz rendkívül jól vezeti a beérkező hangokat, így a magzat minden ingert megkap ami

kívülről érkezik felé. Így például kiválóan hallja az anya lélegzetvételét, szívverését, az anya

beszédhangját, énekhangját. Ezek a magzat korai hangélményei.

7 hónapos korra a magzat motoros reakcióval válaszol az egyes hangingerekre, a terhesség

utolsó harmadában már sokféle hangra figyel.

Azok a babák, akik magzati korukban sok és sokféle hangingerrel találkoztak

csecsemőkorukban sokkal kiegyensúlyozottabbak, halásuk érzékenyebb, beszédfejlődésük

gyorsabb, mint azok akiket kevesebb inger ért. Ennek oka az is lehet, hogy a hangingerek

hatására az idegsejtek közötti kapcsolat fejlődése is felgyorsul.

Nyugodt tempójú, csendes zenék és árnyalt finom énekhang hatására a csecsemő szívverése

lelassul. Gyors tempójú zenéknél, illetve tempóbeli változásokkor a szívverés felgyorsul.

Amint a hallás szerve működni kezd, az auditív memória bizonyos jellemzői is megjelennek, a

magzat ezáltal képessé válik hallási információ tárolására. Ennek az információnak a tudatában

például elgondolkodhatunk, hogy milyen nagy mértékben befolyásolhatja a magzat életét,

hogyha az anya élete stresszes, vagy a körülményei nem megfelelőek. A magzat érzékeli ami

az anyával történik, hallja a külvilágot, és az auditív memóriájában tárolja az információt, ami

később bizonyos ingerekre újra előjöhet, illetve negatív következményei lehetnek a baba

magatartására, lelki világára születés után.

Születéskor a csecsemők érzékenyen reagálnak a különböző hanghatásokra, mivel az

anyaméhben valamilyen szinten tompítva kapják a hangingereket. Nemek szerint is eltérőek a

hallási képességek. A lányok hallása érzékenyebb, mint a fiúké.

A hangforrások irányának követése szinte születés után azonnal, egy-két perc múlva kialakul.

Később különbséget tudnak tenni az anyanyelvük és más idegen nyelvek között. Ebből is látni,

hogy mennyire fejlett a csecsemők érzékelése, illetve az, hogy milyen hamar képesek megérteni

a körülöttük lévő dolgokat, még akkor is ha beszéddel nem tudnak reagálni.

Újszülött intenzív osztályon végzett megfigyelések és kutatások eredménye szerint a különböző

dallammotívumok és ritmusminták befolyásolhatják az újszülött csecsemők oxigén szaturációs

szintjét, pulzusszámát és légzését, illetve csökkentheti a stresszintet, így az újszülöttet

hamarabb elbocsáthatják az osztályról. Ebből is látszik, hogy a zene terápiás hatásai már a korai

életszakaszban is rendkívül fontos, és hasznos.

A tempókülönbségek és ellentétes ritmusok befolyásolni tudják a csecsemők figyelmét illetve

szabályozni érzelmi állapotát. Ez szerintem a későbbi életszakaszokra is igaz és jellemző, ha

magamból indulok ki, az én lelki állapotomra is nagy hatást tud gyakorolni egy-egy komolyabb

zenemű, vagy akár csak egy hétköznapi dal is.

Az altatódalok hallgatása közben a csecsemők magukra figyelnek magukra összpontosítanak,

ilyenkor több hangot adnak ki, mint más dalok, dallamok hallgatásakor.

Az anya etnikai háttere, dalainak repertoárja énekléssel kapcsolatos önbizalma rendkívüli

hatással van a gyermekre. Sajnos a mostani generációk már nem kaptak olyan mértékű zenei

nevelést, mint a régebbi korokban, illetve úgymond sokszor „cikinek” számít énekelni. Sokan

szenvednek ezzel kapcsolatban önbizalom hiányban, és ezt a gyermek is érzékeli, illetve emiatt

nem is énekelnek a babáknak, inkább különböző zenélő játékokkal vagy filmekkel, mesékkel

pótolják ezeket a hiányosságaikat, ami azonban szerintem összehasonlíthatatlan azzal, amit az

anya énekhangja és a közös éneklés élménye nyújthat a csecsemőnek.

A szülőknek kiemelten fontos szerepük van a gyermek zenei érzékének a kialakulásában.

Fontos a zenei programok szervezése, azokban való aktív részvétel, ezeknek felbecsülhetetlen

nevelési szerepük van. Emellett fontos még az együtténeklés. Manapság véleményem szerint

sokszor probléma az, hogy nemhogy a közös éneklés és közös zenés programok maradnak el a

család életéből, hanem minden jellegű közös program kimarad, ami a mostani gyerekek

viselkedésén már nagymértékben meglátszik. Sajnos van is példa erre a saját ismeretségi

körömben, és én is észreveszem ennek jeleit. A szülők nem szakítanak elegendő időt arra, hogy

a gyerekeikkel játszanak, és a gyerekek fejlődésében ezáltal hatalmas hiányosságok

mutatkoznak, akár már csecsemőkorban. Nővérem beszámolói alapján, aki egy bölcsődében

dolgozik, sokszor hallok ilyesmire példát.

A szakirodalom második felében egy kérdőív volt, amiben arra volt kíváncsi a felmérés

készítője, hogy:

- mennyire tájékozottak az anyák az énekes modell jelentősségéről, szerepéről?

- a modernizáció és életmódbeli változások mellett él-e még a hagyomány? Énekelnek-e az

anyukák? Mit? Milyen stílusban?

Kapcsolat az anya és a magzat között?

23%-ban tudatosan, 31%-ban ösztönösen, és 35%-ban mindkét módon teremtenek kapcsolatot

az anyák a magzattal, a korai szakaszban, akár érintéssel, beszélgetéssel, simogatással vagy a

terhes tornák alkalmával. Különböző napszakokban, sokszor testvér vagy apa jelenlétében.

A magzati reakció legtöbbször terhes torna, relaxációs gyakorlat, vagy énekes zenés feladatok

közben volt gyakori. Mint a szakirodalomban is olvashattuk, ez a kérdőív alapján alá is

támasztódik, hogy a mozgásos zenés feladatok vannak a magzatra a legnagyobb hatással, és

sokkal jobban ingerelik a magzatot mint a passzív zenehallgatás, épp ezért nagyon fontos, hogy

az anya ilyen módon fejlessze önmagát és a magzatot is a terhesség során, lehetőleg minél

többször, de nem megterhelő módon. Mostanában többször látunk rá példát, hogy az anyák

annyira féltik alakjukat a terhesség alatt, hogy túlzásba viszik a mozgást és az edzést. Ezt a

végletet nem tartom egészségesnek, mert ebben az állapotban szerintem nem az anya alakja kell

hogy az elsődleges legyen, hanem a baba egészsége és fejlődésének támogatása.

A magzatok a zenei hangokra 45%-ban reagálnak, míg egyéb más jellegű tevékenységek illetve

kapcsolatteremtés közben nem volt ilyen nagy a reakciók gyakorisága.

Születés után csecsemőkorban gyakori közös énekléskor ha a testvér vagy apa vagy egyéb

személyek (nem anya) jelen vannak, a csecsemők különböző reakciókat adnak a különböző

hangszínekre hangfekvésre.

A kutatási eredményekből ezeket tartottam a legfontosabbaknak, és a számomra

legérdekesebb eredményeknek, mert ezekkel egyértelmű módon látszik, hogy a zene milyen

nagy mértékben befolyásolja a magzati fejlődést, már a korai szakasztól kezdődően.

Mindent összevetve véleményem szerint a zene már a korai magzati kortól kezdve

meghatározónak kell hogy legyen a gyermek fejlesztésében, fejlődésében, nevelésében, és a

mindennapi életében, rendkívüli fejlesztő és terápiás hatása miatt.

KETTÉOSZTOTT NAPLÓ

Felhasznált irodalom:

Antal L. I. (2014). A zene mindenkié,de hogyan tehetjük azzá? Parlando

zenepedagógiai folyóirat, (6), Letöltés helye: http://www.parlando.hu/2014/2014-

6/Antal-Lundstrom.pdf

Kiemelések, lényeges elemek Reflexióim, megjegyzéseim

Bevezetés:

Legfontosabb kérdések:

1: Miért alakult így mára a zenei nevelés

helyzete?

2:Kell-e egyáltalán zenével foglalkozni a

gyerekeknek, és ha igen, mikor?

3:Mit tanítsunk a kicsiknek, miért és hogyan?

4:Hogyan jut el a zene a gyermekekhez?

Valóban minden eljut-e, s ha nem, miért?

A mai zenei nevelés főleg általános és

középiskolában nagyon nagymértékű

fejlesztésre szorul.

Kifejtés:

zenei oktatás, mint zenei nyelv kialakításának

folyamata.

a zene határokon átívelő emberi nyelv

hallás fejlettségefontos szerep, 7 éves korig

leghatékonyabb a fejlesztése

pedagógiai feladat zenei kódrendszer

kialakítása

hang- vizuális fejlesztés

fontos a megfelelő zenei példakép csak

ritka esetekben van meg a megfelelő zenei

segítség a fejlődéshez

zenei fejlesztés kisgyermekkortól:

1:hangok

megkülönböztetése,felismerése,beszéd fontos

alkotóelemei: hang

magassága,tempó,erő,tartalom,arány,

intenzitás

2:biztonságos hangtávolság, intervallumok

3:Képesség a dallammotívumok

megjegyzésére

4:dallamalkotó képesség kifejlődése

Vizuális ábrázolás:megfelelő mozgások

grafikus érzékeltetése

Játékos ritmusfejlesztés fontossága,még a

leggyengébb képességű gyerekek is kapnak

inspirációt ezekben a játékos feladatokban

Első feladatok ritmikus mozgással

egybekötött egyszerű, rövid művek később

lehet növelni a koncentráció mélységét

zenei nyelv kifejlődése során a figyelem és

aktivitás kiterjed az éneklésre,

hangszerjátékra, mozdulatokra, írás-

olvasásra, improvizálásra és hallgatásra is

fejlesztett készségek: ritmus, dallam,

kifejezés, formaismeretek

A zenei fejlesztés rendkívül fontos már

kisgyermekkortól egészen felnőttkorig.

Több okból kifolyólag. Én azon a

véleményen vagyok, hogy a

művészeteknek igenis jelen kell lennie a

gyerekek fejlesztésében. mert ezáltal

észrevétlenül tudjuk képességeiket

fejleszteni, játékos formában, akár a zene

akár egyéb művészeti ágak formájában.

Ezekben a játékos feladatokban az a legjobb,

hogy mindegyik gyerek számára ugyanolyan

élvezhető, és jó élményt adnak, így a

gyengébb képességű gyerekek sem érzik

hátrányban magukat, és ezáltal ők is jobban

fejlődnek.

A mai gyerekek figyelmének a fejlesztése,

illetve koncentrációja az egyik központi

problémakör amit szerintem ma az oktatásban

minél hamarabb meg kellene oldani.

esztétikai taxióma vázlat:

utánzás- szenzomotorikus periódus (3-6év)-

nyitottság

felidézés-affektív periódus (6-9év)-

befogadás

megértés-kognitív periódus (9-13év)-

értékképzés

alkalmazás- effektív periódus (13-15év)-

értékrendszer

elemzés- kollektív- szociális periódus (15-

18év)- jellem

Az egész idő alatt, míg a gyerek személyisége

formálódik, mindig van egy olyan időszak,

melyben speciálisan fogékony bizonyos

területekre, amikor ezeket a képességeket

leginkább érdemes fejleszteni, ha ezt ebben az

időszakban elmulasztjuk, később már nem

tudjuk hasonló könnyedséggel pótolni ezeket

a hiányosságokat

gyermek fogalmainak kialakítása művészeti

területeken:

1: enaktív stádium- látens emlékképek

gyűjtése

2: ikonikus stádium- megérti amit átél,

vizuális ábrázolás

3: szimbolikus stádium- elsajátítja a fogalmat

Alkalmat kellene adni az iskolában a

gyerekeknek, hogy a zenei motívumok,

egyszerűbb ritmika, stílus változatok

segítségével gyakorolhassák a zenei

kódrendszert ezután eldönthessék, hogy

sajátjukként akarják használni, vagy

hallgatóként élvezni

Bátorítani kell a fiatalokat képességeik

fokozására az absztrakt és szimbolikus

gondolkodásban, növelni kell

kompetenciájukat a zenében

Zenei tárgy magában foglalja a zenei

ismereteket, és aktivitásokat, mindkét

területet ki kell fejleszteni ahhoz, hogy a

gyerek önállóan képes legyen használni a

zenei kódrendszert

1: élményszerű tapasztalat és anyaggyűjtés-

gyerekjátékok, zenei motívumokat raktároz el

2: zenei alapegységek- jelenség szerepe a

zenei gyakorlatban

3: funkcióját megérti- nevet ad neki

4: tanár megmutatja az új elem szimbólumát

jelét

5: tudatosan használja, önállóan beilleszti az

új zenei helyzetekbe

A dolgokat intellektuális fogalmak útján

világítjuk meg , magyarázzuk, de megértésük

lelki képességeink egységbe rendezett

működésének eredménye- az élmény-

elemzés- megértés fázisai nem

Fontos hogy mindenegyes periódusban

megkapják a gyerekek a megfelelő

fejlesztést, és mindent a maga idejében,

úgy ahogyan a későbbiekben számára

leginkább hasznossá válik. Szerintem ma

ez nagyon sok gyermeknek probléma,

mert sem a szülők sem a pedagógusok nem

fordítanak elég időt a gyermekek zenei

fejlődésére.

Az én iskolai zenei nevelésemből ez

teljesen kimaradt, pedig valószínűleg a

gyerekek számára sokkal elfogadhatóbb

lenne a zenetanulás, könnyebben

feloldódnának az órákon, nem okozna

feszültséget bennük az ha esetleg ki kell

állni mások elé előadni valamit.

A bátorítás egy alapvető tanári teendő,

ezzel egy időben motiváljuk is a gyereket.

kronológikusan következnek zenei

hermeneutikus spirál

a zene esztétikai megértése tágítja a

horizontunkat

1: szenzomotorikus hallgató típus- testi

élmény

2: asszociatív hallgató típus- asszociációkat

épít

3: esztétikai hallgató típus- ismeri a zenei

kódrendszert, érti a zenét

a zenehallgatásban a megértés esztétikai

minősége a zene belső értékétől, és a hallgató

személyes beállítottságától függ

Összefoglalás:

Forradalomra van szükség a

művészetfilozófiában

Indok: a művészetet úgy tekintsük, mint a

tanulás, megértés és fejlődés legjobb

fejleszetője, elősegítője.

Az így kialakított esztétikus életvitel és a

viselkedés etikai keretei segíthetnek a

fiataloknak, támaszt adhatnak, amikor

bizonyos helyzetekben fontos döntést kell

hozniuk, így vezetnek el a személyiség

jellemének kialakulásához.

Egyetértek. A művészet segítségével

sokkal könnyebben lehet tanulni és

fejlődni, mondhatni észrevétlenül,

ráadásul hatalmas élményeket tud adni.

TANULÁSI MÓDSZEREM

Már általános iskolai tanulmányaim során is jellemző volt rám, hogy mindig csak és

kizárólag teljes csendben voltam képes tanulni, illetve olyan környezetben, ami szép és

rendezett. Mindig zavart körülöttem a rendetlenség, felfordulás és a különböző zajok.

Legtöbbször azzal kezdtem, hogy aláhúztam valamilyen színes filccel, vagy kihúzóval a

lényeget, majd kijegyzeteltem az egészet, amit aláhúztam, és visszamondtam saját magamnak,

vagy valakinek, aki a közelemben volt. Ez a technika már a gimnáziumban is sokat változott,

mert nagyon hosszadalmasnak bizonyult nagyobb mennyiségű anyagrészek esetében, így

később már csak a lényeg aláhúzása és a kulcsszavak, vagy legfontosabb mondatok

mondatrészek kijegyzetelése maradt meg, illetve már csak magamban ismételem meg. Az

egyetem alatt pedig a jegyzetek kulcsszavainak húzom csak alá, minden esetben valamilyen

színes eszközzel, esetleg kis tanulókártyákat írok, amiket gyakran elő lehet venni és gyorsan

elolvasni a fontosabb fogalmakkal, kifejezésekkel, illetve a saját jegyzeteket olvasgatom, a

szakirodalommal, és azt értelmezem, és próbálom saját szavaimmal megfogalmazni.

Az órán kapott kérdőív alapján engem az auditív, mozgásos tanulás jellemez, illetve a

csendben tanulás és a reflektív stílus. Én mind a négy stílussal egyet értek. Az auditív tanulási

stílus azért jellemző rám, mert sokszor olvasom az anyagokat hangosan, illetve vissza is

mondom magamnak, és sokszor előfordul, hogy az anyagrészeket hangosan próbálom

értelmezni. A mozgásos tanulás leginkább úgy jellemez engem, hogy sokszor állok fel, megyek

pár kört memorizálás közben, illetve a forgószékben gyakran mozgolódom, ide-oda forgatom

a széket tanulás közben, vagy a kezemmel rajzolom a kis gondolattérképeket az asztalra. A

csendben tanulás pedig maximálisan jellemzi a tanulási technikám, mert csak és kizárólag teljes

csendben tudok száz százalékosan koncentrálni, nekem sosem ment sem a zenére tanulás, sem

a tv zajai melletti tanulás, sőt sokszor még a szomszédból átszűrődő zajok is meg tudnak

zavarni. Általában mindig arra törekszem, hogy lehetőleg tanulás közben senki és semmi ne

zavarjon. Ez az évek során sem változott, az általános iskolás évek óta csak a teljes csendben

tanulást használom. A reflektív stílus azért illik rám, mert mindig igyekszem megérteni azt,

amit elolvasok, jól átgondolni, és értelmezni. Az órákon nem szeretek badarságokat, oda nem

illő dolgokat kérdezni, vagy értelmetlen már esetleg megválaszolt kérdéseket feltenni, vagy

esetleg olyan kérdésre válaszolni, amire nem tudom pontosan a választ, inkább csendben

hallgatok és figyelek mások próbálkozásaira, addig, amíg én is rájövök mi a megoldás a feltett

kérdésre.

Én legtöbbet a tanulásról anyukámtól tanultam, mert általános iskola alsó tagozatban, még a

házi feladaton kívül nem sokat kellett otthon tanulnom, viszont ahogy bekerültem felsőbe és

megkezdődtek a nehezebb magolósabb tárgyak én egy fél évet betegeskedtem, és nagyon

keveset voltam iskolában, amikor is anyukámmal tanultunk együtt otthon, és a hatalmas

anyagmennyiséget bepótolni otthon egyedül hatalmas gondot okozott. A jegyzetelésre, meg a

lényeg megkeresésére és aláhúzására ő tanított meg, illetve neki mondtam fel a megtanult

anyagot, és ha esetleg nem sikerült megértenem, akkor ő olvasta fel nekem hangosan és

magyarázta el hogy mi mivel van összefüggésben. Én azóta is ezt a módszert használom, és

fejlesztem tovább.

ÓRAI MUNKÁK

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. Antal L. I. (2014). A zene mindenkié, de hogyan tehetjük azzá? Parlando zenepedagógiai

folyóirat, (6), Letöltés helye: http://www.parlando.hu/2014/2014-6/Antal-Lundstrom.pdf

2. Asztalos A. (2015). A jó zenepedagógussá és zenei nevelővé válás útjai. Parlando

zenepedagógiai folyóirat, (1). Letöltés helye: http://www.parlando.hu/2015/2015-

1/AsztalosAndrea-Zenepedagogus.htm

3. Bagdy E. (2002). Hangzás Mozgás Ritmus: A muzikalitás Lelki szerveződésének méhen belüli

gyökerei. In Székely M. (szerk.) Hang és lélek Zenei nevelési konferencia, Argumentum Kiadó.

43-52.

4. Barkóczi I. és Pléh Cs. (1977). A Kodály-módszerről. In Kárpáti I. (szerk.) Kodály zenei

nevelési módszerének pszichológiai hatásvizsgálata. Kecskemét: Petőfi Nyomda. 7-12.

5. Burián M. (2012). A kortárs zene tanításának elvi és gyakorlati kérdései. Iskolakultúra, 22 (1),

95-100. Letöltés helye:

http://epa.oszk.hu/00000/00011/00161/pdf/EPA00011_Iskolakultura_2012_01_095-100.pdf

6. Burián M. (2012). Miért nem szeretik a gyerekek az ének-zene órát? Hazai és nemzetközi

kitekintés az ének-zene oktatás gondjairól. Új Pedagógiai Szemle, 62 (4-6), 165-174. Letöltés

helye: http://epa.oszk.hu/00000/00035/00152/pdf/EPA00035_upsz_2012_04-06_165-174.pdf

7. Gönczy L. (2009). Kodály- koncepció: A megértés és alkalmazás nehézségei Magyarországon.

Magyar pedagógia, 109 (2), 169-185. Letöltés helye:

http://www.magyarpedagogia.hu/document/Gonczy_MP1092.pdf

8. Hámory J. (2002). Emberi agy és zene. In Székely M. (szerk.) Hang és lélek Zenei nevelési

konferencia, Argumentum Kiadó. 40-43.

9. Kokas K. (1972). Képességfejlesztés zenei neveléssel, Budapest: Zeneműkiadó. 5-18.

10. L. Nagy K. (2002). Az ének zene tantárgy helyzete és fejlesztési feladatai. Új Pedagógiai

szemle, 73-83. Letöltés helye: http://epa.oszk.hu/00000/00035/00065/2002-11-hk-LNagy-

Enek.html

11. Laczó Z. (2002). Zenepedagógia és társadalom. Parlando zenepedagógiai folyóirat, 44 (3), 33-

40. Letöltés helye: http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:px0-

ia7cMA8J:ped.mik.pte.hu/data/2012/1107/016/ZP_es_Tars_LZ-

ea.doc+&cd=3&hl=hu&ct=clnk&gl=hu

12. Laczó Z. (2003). A zenei megértés, ismeret, tudás esztétikai, pszichológiai és pedagógiai

kérdései. Parlando zenepedagógiai folyóirat, 45 (5). 2-6. Letöltés helye:

http://www.parlando.hu/Laczo11.htm

13. Mélykútiné D. H. (2004). Zenei nevelés születés előtt és után. In Döbrössy J. (szerk.) Ének-

Zene-Nevelés. Budapest: Trezor Könyv- és Lapkiadó, Terjesztő Bt. 9-34.

14. NAT. (2012). Magyar Közlöny. Letöltési hely:

https://www.ofi.hu/sites/default/files/attachments/mk_nat_20121.pdf

15. Pedagógiai Program. (2013). Egri Farkas Ferenc Zeneiskola. Letöltési hely:

http://www.egerzene.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=15&Itemid=15

16. Rainer K. (2002). Az intenzív zenei nevelés hatása a gyermekek általános és individuális

fejlődésére. In Székely M. (szerk.) Hang és lélek Zenei nevelési konferencia, Argumentum

Kiadó. 95-109.

17. Sándor G. (1983). A zenei nevelés hatása a személyiség fejlődésére. Letöltés helye:

http://adattar.vmmi.org/cikkek/2653/letunk_1983.06_09_sandor_geza.pdf

18. Sávai J. (2007). Neveléselmélet. Letöltési hely: http://www.doksi.hu/get.php?lid=3482

19. Gombás J. (2014). A zenei tevékenységek pszichológiai hatásai. Sokszínű pedagógiai kultúra,

239-243. Letöltés helye: http://www.irisro.org/pedagogia2014januar/0312GombasJudit.pdf

20. SZMSZ (2013). Egri Farkas Ferenc Zeneiskola Letöltési hely:

http://www.egerzene.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=20&Itemid=24

21. Turmezeyné H. E. és Balogh L. (2009). A szülők szerepe a gyermek zenei fejlődésében, In

Zenei tehetséggondozás és képességfejlesztés. Debrecen: Center Print Nyomda. 64-77.

22. Turmezeyné H. E. és Balogh L. (2009). Motiváció kiemelt jelentősége a fejlesztésben, In Zenei

tehetséggondozás és képességfejlesztés. Debrecen: Center Print Nyomda. 140-159.

ÖNREFLEXIÓ

A projekttel kapcsolatban teljesen vegyes érzések és gondolatok kavarogtak a fejemben

a kezdetektől fogva. Eleinte mikor a feladatot megkaptuk, hogy egy önálló és egy csoportos

portfoliót készítsünk el az év végére, örültem, hogy végre egy kicsit gyakorlatiasabb lesz a

számonkérés, és nem csak a könyvek felett kell görnyednem éjt nappallá téve, hogy jó jegyet

szerezhessek.

Számomra mindig is könnyebben ment, hogyha nekem kellett egy anyagot több

lépésben feldolgoznom önállóan, mert a folyamat által sokkal könnyebben jegyeztem meg az

elméleti részeket is, és jobban odafigyeltem a részletekre. Lényegében már az első pár

feladatnál kiderült számomra, hogy ez nem lesz egy fáklyásmenet, sorra jöttek az akadályok,

amiket hétről hétre teljesítenem kellett, és mindig igyekeztem legjobb tudásom szerint

megcsinálni őket, hogy minél jobb pontokat kaphassak rá. Általában azért nem sikerült

elsietnem a feladatok feltöltését, de szerencsére az összes határidőt sikerült betartanom, ami

nekem általában nagyon nehezen megy, de most igyekeztem, mert tudtam, hogy sok múlhat

rajta ha nem szedem magam össze, és nem teljesítek a tőlem telhető legjobb tudásom szerint.

Ahogy teltek a hetek, egyre zavarosabbá vált a fejemben, hogy akkor most pontosan mit is kell

csinálnunk, és hogyan is kell majd összeállnia ennek a portfoliónak. Voltak a

munkafolyamatnak olyan részei, amelyek kifejezetten sok időt igényeltek, és nehézségeket

okoztak. Számomra, talán ami a legnagyobb nehézséget okozta, és amit kissé negatívan éltem

meg a projektkészítés során, az a szakirodalmi jegyzék elkészítése volt. A szakirodalmak

összegyűjtése, habár az én témámban szerencsére rengeteg irodalom fellelhető, még így is

nagyon sok időt és energiát vett igénybe, nem is beszélve a hivatkozások elkészítéséről. Ez egy

nagyon komplex és összetett feladat, és sokszor éreztem azt, hogy hiába nézem az útmutatót,

egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy pontosan melyik vonatkozik arra az irodalomra, amivel

én dolgozom, és akkor most pontosan hogyan is kell, és mit is kell írnom, ahhoz hogy jó legyen?

És mindezek után többször volt az az érzés bennem, hogy ennyi időt eltöltöttem azzal, hogy

próbálom minél jobban elvégezni a feladatom, és még így sem voltam benne biztos az utolsó

pillanatig sem, hogy jól dolgoztam. Végig ott volt bennem a kérdőjel, hogy mi lesz, ha ennyi

munka után mégsem lesz jó? Én alapvetően egy maximalista embernek tartom magam, és

mindig igyekszem kihozni magamból a maximumot, és ezzel a feladattal kapcsolatban egyetlen

percre sem voltam magammal megelégedve. Természetesen ez sem olyan negatívum, amire

rossz érzéssel gondolnék vissza, mert tisztában vagyok vele, hogy majd ha odakerülünk, hogy

mi is szakdolgozatot írunk, ez a tapasztalat és gyakorlás rengeteget fog majd segíteni, mert lesz

egy kiindulási pontunk. Ha másik feladatot kellene kiemelnem, ami számomra nehézkesen

ment, az a gondolati térképek elkészítése volt. Mindig tiszta gondolatokat érzek a fejemben a

témával kapcsolatban, és komplexen és összetetten látom át az egészet, mégsem megy lerajzolni

az összefüggéseket. Nagyon sok időt eltöltöttem azzal, hogy kiválasszam, hogy pontosan mely

szavak kerüljenek rá a térképre, jegyzeteket készítettem hozzá, és elterveztem azt, hogy hogyan

rendezzem el úgy, hogy nagyjából vissza tudjam adni az ábrával az elképzeléseim. De valahogy

a végére mégsem láttam át én sem annyira mint amennyire szerettem volna. A másik negatív

élményem az egész projekttel kapcsolatban talán az volt, hogy a csoportunkkal nagyon nehezen

tudtunk időpontot egyeztetni a közös munkára. Mindannyian aránylag elfoglaltak vagyunk, és

öt ember időbeosztását összehozni nem egy egyszerű feladat, de minden lehetőséget

kihasználtunk, folyamatosan tartottuk a kapcsolatot interneten keresztül, és végül szerintem

kihoztuk a csoportos portfoliónkból a tőlünk telhető maximumot. Így összességében

elmondhatom, hogy elégedett vagyok a közös munkánkkal, és a végeredménnyel is.

Az egyik kiemelten pozitív élményem a félév során a hospitálási órám volt. Szívmelengető

érzés volt visszamenni a zeneiskolába, ahol 11 évet töltöttem el ugyanazokban a padokban,

ahová most leendő pedagógusként ültem be. Rengeteg szép emléket hozott fel bennem, sok régi

ismerős arccal találkoztam, és összességében az egész napom megszépítette. Külön öröm volt

az, hogy még mindig azt láttam, amit anno én is éreztem, mikor oda jártam. Méghozzá hogy ez

nem megterhelő a gyerekek számára, mert szeretik amit csinálnak, és boldogan mennek az

óráikra. Valószínűleg nagyban közrejátszanak ebben az ott oktató pedagógusok, akiket én is

egytől egyig szerettem, mindig is, és a mai napig tisztelem őket és felnézek rájuk, mert úgy

érzem, hogy nagyon sokat kaptam tőlük. A másik pozitív élményem a különböző tanulási

technikák megismerése volt. Némelyik különösképpen tetszett, és alkalmazom is azóta, és ha

tehetem tovább is fogom majd őket adni. Illetve volt több is amit nem próbáltunk ki, de közösen

lerajzoltuk a folyamatát, és így megértettem.

A saját választott témám hozzám nagyon közel állt, nem is véletlenül esett erre a választásom.

A zene kisgyermekkorom óta központi szerepet játszik az életemben és mindennapjaimban.

Édesapám képzett zenész, és én is harmadikos koromtól egészen a gimnázium végéig jártam

zeneiskolába, és ezzel egyidejűleg több zenekarban is játszottam. Mindig is úgy éreztem, hogy

nekem a zene rengeteget ad. Érzelmeket, élményeket, barátságokat, szerelmet és rengeteg

kalandot kaptam a tőle. Olyan emlékeket, amiket más úton nem szerezhettem volna meg.

Mindig is nagyon fontosnak tartottam a gyerekek zenei nevelését, és így a kutatásom végére

érve többszörösen megerősödött bennem ez a gondolat. Több szakirodalom is alátámasztotta a

nevelő, oktató, fejlesztő hatását. De az is kiderült, hogy rengeteget számít a családi háttér és a

környezet befolyása is.

Végül elmondhatom, hogy a téma feldolgozása számomra egy hatalmas élmény volt,

amiben bár voltak nehézségek bőven, és rengeteg időm és energiám van benne, összességében

örülök, hogy én választhattam ki, mit is szeretnék kutatni, miről szeretnék előadni a többieknek,

és mivel szeretnék jobban megismerkedni, mélyebben belelátni.

ÖNÉRTÉKELŐ LAP

(5- nagyon jellemző rám, 4- jellemző rám, 3- nem tudom eldönteni, 2- nem jellemző rám, 1 nagyon nem jellemző rám)

Aktívan részt vettem az órákon. 1 2 3 4 5

Időben elvégeztem a feladataimat. 1 2 3 4 5

Minden feladatot a legjobb tudásom szerint hajtottam végre. 1 2 3 4 5

Mindig segítettem, ha valaki kérdezett. 1 2 3 4 5

Hasznos tagja voltam a csapatnak. 1 2 3 4 5

Hozzáállásommal hátráltattam a munkát. 1 2 3 4 5

Bátorítottam a csoporttársaimat. 1 2 3 4 5

Az órán elvégzett csoportfeladatokból kivettem a részem. 1 2 3 4 5

Csoportommal haladtam a célok felé. 1 2 3 4 5

A csoportszabályokat mindig betartottam. 1 2 3 4 5