Nágák

A hindu és a buddhista mitológiában részben ember-, részben kígyótestű, erős, jó megjelenésű félisten. A nágákat potenciálisan veszélyesnek, és bizonyos értelemben az emberek fölött állónak tartják.

A Nága-lókának vagy Pátála-lókának nevezett föld alatti királyságban élnek, amelyben egymást érik a drágakövekkel díszített tündöklő paloták.

Állítólag Brahmá száműzte őket az alvilágba, miután túlságosan elszaporodtak a földön, majd úgy rendelkezett, hogy csak az igazán gonosz, ill. a korai halálra ítéltetett embereket marhatják meg.

A nágákat a vizekkel - folyókkal, tavakkal, tengerekkel és forrásokkal - is kapcsolatba hozzák, és a kincsek őrzőiként tartják nyilván. A három legnevezetesebb nága a következő:

Shésha (vagy Ananta), aki a hindu teremtésmítoszban a földet tartja, és a világóceánban alvó Visnu-Nárájana ágyául szolgál;

Vasuki, akit a világóceán megköpülésekor a köpülőt forgató kötélként használtak;

Takshaka, a kígyók királya. A modern hinduizmusban a kígyók születését srávana (júl.-aug.) hónapban nága-panycsamí napján ünneplik.

A női nágák (vagy nágík) a hagyomány szerint feltűnő szépségű kígyóhercegnők.

Az északkelet-indiai Manipur dinasztiái, a dél-indiai Pallavák és Funan uralkodó családja (a régi Indokínában) egy ember és egy nágí frigyére vezették vissza családfájukat.

A buddhizmusban a nágákat gyakran ábrázolják bejáratok őreiként vagy - miként Tibetben - alacsonyabb rangú istenségekként.

Mucsalinda kígyókirályt, aki a mély meditációba merült Buddhát hét napon át védelmezte az esőtől, érzékletesen jelenítik meg a IX-XIII. század között Sziámban (ma Thaiföld) és Kambodzsában készült mon-khmer Buddha-ábrázolásokon.

A dzsainizmus egyik, ún. ösvénycsináló mesterét (Pársvanátha tirthankarát) feje fölött kobrapalásttal ábrázolják.

A művészetben a nágák állatalakban kobraként, csuklyával jelennek meg; fejeik száma egytől hétig terjedhet, vagy ennél is több lehet. Emberi lényekként fejük fölé sokfejű kígyópalást borul.

Félig emberi lényekként testük alsó, köldök alatti része kígyóként tekeredik, fejük fölé pedig a kobra csuklyája magasodik. Gyakran láthatók hódoló testtartásban, amint a fő istenek vagy hősök valamelyike csodás tettet hajt végre a szemük láttára.

A vad nága törzsek erdős-mocsaras területeken élnek. Nem kedvelik a többi fajt, és a körülöttük élők sem kedvelik őket. Általában többnapi járóföldre nem található más település egy nága falu környékén, a jó szomszédság nem jellemző. A vad nágák bizalmatlanok más fajok képviselőivel, és azok is jól teszik, ha gyanakvóak egy ilyen törzs területén áthaladva.

A bizalmatlanságnak mind a nágák, mind a többi faj szemszögéből jó oka van. Kétségtelen, hogy egyes nága törzsek területein gyakrabban tűnnek el utazók. Persze ezek amúgy is veszélyes területek. Lakatlanok (a nágákon kívül), de vadban gazdagok, viszont mocsarak, ingoványok teszik nehezen járhatóvá.

A mendemondák azonban mással magyarázzák a vándorok eltűnését, és a nága falvakban felhalmozott kincsekről regélnek. Néha aztán zsákmányra éhes kalandorok - bosszú, igazságszolgáltatás ürügyén - megtámadnak egy-egy nága falut. Aztán vagy feldúlják - vagy nem, vagy találnak kincset - vagy nem. Bárhogy végződjön is a dolog, a kapcsolatok nehezen rendeződnek.

A nágák bizalmatlansága a települések szerkezetén, az épületek kivitelezésében is megmutatkozik. Igyekeznek a számukra fontos helyeket védeni, és mások számára elérhetetlenné tenni. Természetesen kihasználják fajuk különleges képességét, hogy kígyóvá tudnak alakulni. A fontos épületek vagy helységek bejárata néha egészen szűk, csak kígyó alakban megközelíthető.

A nágák elsősorban vadászok. Jól ismerik a területüket, az ott élő vadállatok szokásait, elejtésük módját. Szívesen használnak mérgeket (elsősorban a sajátjukat), de a csapdaállításnak is mesterei. Mérgük ugyan kontaktméreg, de némely törzs ismeri a módját, hogy ételben alkalmazva is hatásos maradjon.

A nágák alakváltó képességeinek persze vannak korlátai. Az asszonyok nem képesek kígyóvá alakulni, ha várandósok, és a fiatal nágák sem képesek tudatosan átalakulni. Az alakváltás képességét öt-hat évesen sajátítják el, de néha egy-egy sokkoló élmény hatására a kisebbek is ösztönszerűen átalakulhatnak. Ilyenkor, ha megnyugszanak, újra felveszik emberi formájukat.

Általában igaz, hogy a nágáknak összpontosítaniuk kell a kígyó alak fenntartására, így ha esetleg ebben az alakban alusznak el, vagy eszméletüket vesztik, a visszaalakulás megkezdődik. Noha áldásnak tekintik alakváltási képességüket, szívesebben időznek emberi formájukban.

Ananta Sésa (Sésa-nága)

Ananta Sésa a nágák, vagyis a kígyók királya. Anantának nevezik, ami azt jelenti: "örökkévaló". A Patala nevű Föld alatti régiókban elhelyezkedő, alsó bolygórendszerek irányítója. Sok ezer csuklyája van.

Visnut gyakran láthatjuk, amint fejével Sésa mellkasára dőlve pihen. Sésa az anyagi világon túli Okozati-óceánban lakik, és Visnut azzal szolgálja, hogy tekervényei által kényelmes "kígyóágyat" képez számára.

Erre lepihenve Visnu megteremti az univerzumokat, beindítva a teremtés bonyolult folyamatát. Sésa ez idő alatt sok száz fejének csuklyájával védőernyőt alkot Visnu feje fölött.

Bordó királyi ruhát visel, és gyöngysor díszíti. Egy drágaköves palotában (Mani Mandapában) lakik. Szankarsannak és Anantadévának is nevezik. Mivel valójában Sésa az Úr Visnu kiterjedése, formája, úgy tekintik, hogy nem különbözik magától Visnutól.

Ananta Sésa fő feladata az, hogy elpusztítsa ezt az anyagi teremtést. Amikor eljön a pusztulás ideje, Anantadéva két szemöldöke közül megjelenik a háromszemű Shiva, aki háromágú szigonyt tart a kezében. Shiva ezután tizenegy Rudra (üvöltő) formában nyilvánul meg, amelyek együtt pusztítják el az egész univerzumot.

SAIVA VIRTUAL MISSION