5771. Támuz - XIV. évf . 3 . szám - תמוז חודש תשע"א

ה ז א ה ' ג ע ר י ' נ ב ת י ד ו ה י ה ה ל י ה ק ה ן ו ת ע – a N y í r e g y h á z i Z s i d ó H i t k ö z s é g l a p j a

2011. 07. 03.

בבבב""""הההה

M Á R T Í R O K E M L É K N A PJ A 2 0 1 1 .

Sófár2

Tisztelt Polgármester Úr!Tisztelt Alpolgármester Asszonyok, Képviselő Urak és Höl-

gyek! Tisztelt Megemlékezők!

A holokauszt mártírjairól megemlékezni nem illemből jöttünk el!A legtöbb megemlékezést úgy szoktuk nevezni: ünnepség.

Megemlékezünk 1848 hőseiről, 1956 forradalmárairól, Istvánkirályunk államalapításáról, és boldogan ünnepeljük évszázadokmúltán is történelmünk nagyjait. Boldogok vagyunk, legalábbazokon a jeles napokon, hogy lám-lám, a kicsiny magyar népmekkora hősöket adott a történelemnek, a világnak. Példa ké -peket, követendő mintákat. Nosztalgiával nézünk vissza azokraaz eseményekre, amikor mi, magyarok megmutattunk, hogyvagyunk valakik, hogy figyelemre méltó fiai vannak e nem -zetnek. Büszkék vagyunk erre akkor is, ha rész veszünk az ün-nepségeken, akkor is, ha nem.A holokausztról megemlékezni azonban más. Nem ünnepelünk,

hanem gyászolunk. Nem vagyunk büszkék, hanem magunkbaszállva, szemünket lesütve, fejünket lehajtva szégyenkezünk.Azon tettek miatt, amiket nem mi követtünk el, hanem a nagy -apáink korosztálya. Sokan csak reménykedni tudunk abban,hogy a saját rokonaink hátha nem vettek részt benne. A ho lo -kauszt az emberiség szégyene – írtuk az egyik táblára, amivelnem sokára végig fogunk vonulni a Vasvári Pál utcán. Igen, szé-gyen. Olyan bűncselekmény, olyan embertelenség, amit a maina pig nem lehet ép ésszel felfogni és megérteni. Hogyan alja-sulhatott le az ember ennyire? Hangsúlyozom, nem egy ember-ről, nem kettőről van szó, hanem AZ EMBERRŐL. Tömegesen,gátlás és lelkiismeret-furdalás nélkül, kárörömmel játszotta átsok ezer honfitársunk zsidó szomszédját a csendőrök kezére,hogy megszabaduljon tőle, vagy rátegye a kezét a vagyonára.

Azért jövünk el évről évre, nem illemből, hanem azért, nehogyvalaki elfelejtse, hogy az ember hová tud süllyedni. Azért jövünkel és azért emlékezünk meg egykori zsidó honfitársainkról, háthavalamit jóvá tudnánk tenni, csak legalább egy kicsit tudnánkjavítani a nemzetünknek azon megítélésén, amit meghatároz az1940-es években rányomott bélyeg.Azért jövünk el évről évre, hátha a köztünk élő zsidó szem-

tanúk, akik ott voltak a koncentrációs táborokban, akik túlélték,de elvesztették teljes családjukat, hátha megbocsátanának ne -künk és nem a gyilkosok és cinkosaik utódait látnák bennünk.Azért jövünk el és emlékezünk, hogy kifejezzük: nem értünkegyet elődeink döntésével, a gyávaságukkal, és elhatároljuk ma-gunkat elődeink szörnytetteitől.

A történetet nem lehet elégszer elmondani. A történet szörnyű,hihetetlen, de éppen ezért kell elmondani újra és újra. Mert 1944-

ben bekövetkezett az, ami utólag is hihetetlen, előtte pedigrémálmokban sem fordult elő. Hatmillió embert gyilkoltak mega náci halálgyárakban – csak úgy. Minden jogszerű és ésszerűindok nélkül. Ezért kell újra és újra elmondani, hogy a legfiata-labbak is megtudják, hogy az ember gonosszá és szörnnyé tudválni, ha engedjük a gyűlöletet elhatalmasodni.

A trianoni békeszerződés utáni időszakban Nyíregyháza zsidólakossága nagyjából 5.000 főben stabilizálódott, ami alig tetteki a város lakosságának 10 %-át. A kereskedelemben, a pénz vi -lág ban és bizonyos értelmiségi pályákon azonban részvételi a rá -nyuk ennél jóval magasabb volt. A nyíregyházi üzletek majd nem30 %-át zsidók üzemeltették. A gazdasági nehézségek, a világ -válság már 1920-tól olyan gondolatokat teremtett a magyar poli-tikusok fejében, aminek későbbi kiteljesülése lett a holokauszt.Először csak kontrollálták a zsidó birtokok eladását és bérbea-dá sát, majd egyszerűen kisajátították – bár térítés ellenében – a100 holdnál nagyobb zsidó tulajdonú földbirtokokat. 1939-tőlújra kötelezték az iparosokat működési engedélyük megú jí -tására, amit azonban csak úgy adtak meg, hogy a zsidó üzletekaránya nem érhette el a 6 %-ot.

A politikai jogfosztás első jele a munkaszolgálat bevezetésevolt. A zsidókat kizárták a nemzeti hadseregből és előbb háromhónapra, majd 1941-től két évre fegyver nélküli munkaszolgá -latra vezényelték.1939-től zsidók nem lehettek városi képviselők, pedig akkori -

ban a képviselőtestület 28 %-a volt zsidó származású.Kizárták az izraelitákat a civil szervezetekből, alapítványok-

ból, szakmai érdekképviseletekből is. Nyíregyházi Szohor Pálpol gármester javaslatára a Kereskedő Ifjak Egyesületéből 12 főttöröltek. Az előterjesztésben megfogalmazottak szerint „azegyesület túltengően zsidó jellegű” volt.Ekkor már levegőben lógott a zsidók Magyarországról való

kitelepítésének gondolata. Ennek első megvalósulása 1941-tőlaz úgynevezett hontalan zsidóknak, akik magyar állampolgár -sággal nem rendelkeztek, Kamenyec-Podolszkba történő de-portálása, majd a németeknek való átadása. 17 ezer ember kerültígy, köztük sok nyíregyházi is, a németek kezébe, akik háromnapon belül kivégezték őket.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Ne rohanjunk el a számok és ada-tok mellett. Három nap alatt 17 ezer zsidót meggyilkoltak. Csakúgy. Nem voltak bűnözők. Nem volt semmi vétkük. Csak a hon-fitársainknak nem kellettek. Nem-kívánatosokká, fölöslege-sekké, kártékonyakká lettek nyilvánítva, ezért rövid útonvégeztek velük.Közben az áldozatok itthon maradt ismerősei semmit nem sej -

tettek, sőt, feltétel nélkül megbíztak a kormányzóban, gondol -

GÁLL OTTÓ, AZ EÖTVÖS KÁROLY MAGYAR-IZRAELI BARÁTI KÖR ELNÖKÉNEK BESZÉDE

Sófár 3

ván, hogy az úgysem engedné őket bántani. Ez a hitük meg iserősödött, amikor a belügyminisztérium leállíttatta a hontalanzsidók deportálását.

De ezzel nem ért véget.„Közel van a front, hadműveleti területen vagyunk, ahol poli-

tikailag megbízhatatlan személyek jelenléte nem kívánatos” –je lentették ki Nyíregyházán is. 1944. április 5-től a nem meg-bízhatónak nyilvánított zsidó lakosságot sárga csillag viselésérekötelezték. Csak április 28-tól lett volna a törvény szerintkötelező, de már jóval előtte, április 8-tól megkezdték a bak-talórántházai és kisvárdai járásban a zsidó lakosság össze-gyűjtését. Előbb a helyi közösségi épületekbe, zsinagógáikbaterelték őket, majd a kisvárdai gettóba kerültek.Gettósítás. Így nevezte a közvélemény a zsidók kényszerlak -

helyre költöztetését.A művelet irányításával valójában németek voltak megbízva.

200 főnyi SS alakulat jött Magyarországra, és ez a 200 németve zényelte le a magyar zsidóság összegyűjtését és deportálását.Segédkezett nekik a magyar csendőrség, a magyar közigazgatásés egyszerű magyar civil aktivisták.A nyíregyházi gettót Nyíregyházi Szohor Pál azon a területen

jelölte ki, ahol most állunk. A Dohány utcától a Bessenyei térig,a Kótaji (most Vasvári Pál) utcától a Jókai térig. 1944. április16-án hajnalban 36 Nyíregyháza környéki településen kezdtékösszeszedni és Nyíregyházára szállítani a zsidókat. Április 28-ra,amikor a miniszterelnöki rendelet a gettósításról hatályba lépett,Nyíregyházán már be is fejezték a gettósítást. A gettóba zárt17.580 fő között csaknem 5.000 nyíregyházit találhattunk.

A gettó lakói hihetetlen zsúfoltságban éltek. Csak néhány adat:Kossuth utca 30. szám: 45 fő; Kossuth utca 13. szám: 141 fő;Nyír fa utca 8. szám: 94 fő, és hosszan lehetne sorolni a meg -döbbentő adatokat. Május 5. és 15. között elszállították az ígyösszezsúfolt zsidó családokat a gyűjtőtáborokba: Nyírjestanyára,Simapusztára, és a nyíregyháziak többségét Harangodra. A var-júlaposi gyűjtőtábor foglyait már május 2-án Nyírjestanyára vit-ték, majd 14-én onnan, Nyírjesről indult az első transzportAuschwitz II. Birkenauba.A Nyíregyházán végigvonuló zsidó tömeget a lakosok egy része

megsiratta, de olyanok is voltak, akik a Korona szállóban han-gos zeneszóval ünnepeltek. Tudom, sokat hallották, mégis el-mon dom az ismert történetet:Nyíregyházi Szohor Pál május 15, az utolsó transzport elszál-

lítása után a templomból kilépve így hálálkodott: „Hála Isten-nek! Ez az első vasárnap, midőn városunkban zsidómentesentarthattuk meg istentiszteletünket.”

Tisztelt Polgármester Úr! Korábban is megtettük, most Öntől,mint a város első emberétől újra kérjük: Nyíregyházi Szohor Pálantiszemita polgármester arcképét távolítsák el a Városházafolyosójáról! Az ott megforduló becsületes városlakókat ne hoz-zák abba a helyzetbe, hogy egy ilyen jellemtelen ember arcképétkelljen nézegetniük!

A gyűjtőtáborok kiürítése május 14-én kezdődött. A beva -

gonírozás Nyíregyháza és Nagykálló vasútállomásain történt.Kovács László a következőket írja könyvében:A teherrakodó rámpát és környékét szoros csendőrkordon zárta

el a külvilágtól. A megalázó jelzők, szidalmak, ütlegek közepetteés ellenére is lassan teltek meg a tehervagonok. A szerelvényminden kocsijának kisméretű ablakai szögesdróttal voltak el-látva. A mi közelünkben is volt, akit a szekérről félholtan dobtaka vagonba. Itt nem maradhat – szólt a félreérthetetlen pa rancs!Az elhurcolásunk óta eltelt 5 hét következményeként erőtlennévált felnőttek, mozogni alig tudó gyerekek koszosan, rongyosan,egymást segítve másztak fel a vagonokba. A zsúfoltság akkoravolt, hogy a tolóajtót csak úgy lehetett a helyére gurítani, ha amár bent lévőket kívülről még ütik, vágják az egyenruhások. Avagonokban két vödör és egy kanna volt WC, illetve víztároláscéljára.

1944. június 5-re Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegyék zsidó-mentesek lettek.Elvitte őket a vonat a koncentrációs táborokba, a halál tá -

borokba, hogy egy irgalmatlan halálosztó gépezet, amit emberekműködtettek, soha ne engedje őket visszatérni.6 millió zsidó, köztük 600 ezer magyar zsidó, köztük majdnem

5 ezer nyíregyházi. A Szarvas utcai zsidó iskola 250 diákja ésmások.

A holokausztra emlékezni kötelességünk. Mert a holokauszt nem a gettókban, nem a gyűjtőtáborokban és

nem a koncentrációs táborokban kezdődött. A holokauszt nemHitlerrel kezdődött.A holokauszt a szívekben kezdődött.Akkor, amikor elhitték, hogy van értékes és értéktelen ember.Amikor elhitték, hogy az „értéktelen” embert gyűlölhetem,

kirekeszthetem, elpusztíthatom.Amikor elhitték, hogy nem minden ember elpusztítása gyil -

kosság. Amikor elhitték, hogy a jó hazafi kíméletlenül pusztítja a zsi -

dót.

Álljunk meg újra egy percre! Gondolkodjunk el! Ha akkoréltünk volna, melyik csoportba tartoztunk volna? Azelkövetőkhöz? A néma szemlélőkhöz? Vagy lett volna bátorsá-gunk embermentőnek lenni, kockáztatva saját életünket? A be-csületünk vagy az életünk lett volna kedvesebb? Hagytuk volna,hogy unokáink szégyenkezzenek miattunk?Barátaim! Ma is mondanak hasonló hazugságokat, egyesek

még a parlament ülésein is! Aki azt gondolja, hogy bátor lettvolna 1944-ben, annak ma is van lehetősége és van oka a szaváthallatni. Ne engedjük meg, hogy a rasszizmus, a kirekesztés újratért nyerjen Magyarországon!Bátor emberekre van ma is szükség, akik szeretik az igazságot

és gyűlölik a gonoszságot!Az ilyen bátor embereket várjuk egy demonstratív sétára a

következő rendezvény helyszínére, a Kótaji úti zsidó temetőig,ahol gyászistentiszteletre kerül sor.Soha többé Soá! Soha többé fasizmus! Soha többé rasszizmus!

Elhangzott június 19-én az önkormányzati holokauszt-megemlékezésen.

Sófár4

Évtizedekkel a történések után – mára 24. órában – kötelező felelevenítenia magyar állam zsidóellenes intéz ke -déseit és azok következményeit. Kö -telező az emlékezés és az em lékeztetés!Bizonyítani, hogy a magyar zsidóságiszonyatos tragédiája, a vidékiek el-pusztítása nem 1944-ben, a németmegszállással kezdődött. Napjainkbansajnos még sokan vannak, akik szerinta magyar vészkorszaknak nem voltaktörténeti előzményei. Ezek át akarjákírni, meg akarják szépíteni a tör té -nelmi múltat: „nem akkor volt, nemúgy, vagy meg sem történt, ill. a néme-tek csinálták, stb.” A valóság az, hogya „szegedi gondolat”-tól a negyedszá -zados Horthy-korszak zsidóellenes po -li tikáján át egyenes út vezetett aho lokauszthoz.

1920-ban(!) – amikor még nyoma isalig volt a náciknak – fogadta el azOrszággyűlés a XXV. Tc-ket, a hírhedtnumerus clausust… Ez a törvény lett aXX. század Európájának első zsi dóel-lenes törvénye, amely 6%-ban ha tároztameg a felsőfokú tan in téz ményekbefelvehető zsidó hallgatók arányát.

1938, majd 1939-ben lépett hatályba– a numerus clausust nem számítva –az első és a második zsidótörvény. Azelőbbi az értelmiségi pályákon és a tízfőnél többet foglalkoztató vállala-toknál a zsidó alkalmazottak számát20%-ban szabta meg. A második az e-l őbbire épülve, abban jelentős szigo rí -tásokat írt elő: meghatározta, kit kellzsidónak tekinteni; zsidó nem sze rez -het magyar állampolgárságot; zsidónem választható az Országgyűlésbe,képviselőtestületekbe; zsidó nem lehetállami, törvényhatósági, köztestületitisztviselő, közjegyző, stb. Ezen kívülszámos helyről száműzte e törvény azsidókat.A magyar törvényhozás e két törvény -

nyel hálálta meg a náciknak a Felvidék

és Kárpátalja visszacsatolásához nyúj-tott segítségét.

70 éve, 1941. augusztus 8-án jelentmeg az Országos Törvénytárban az1941.XV.Tc., a numerus clausust nemszámítva a harmadik zsidótörvény. Bárdossy indoklása: a XIX. század

végétől a zsidósággal kapcsolatospolitika kedvezőtlen hatásokat hozott;az asszimilációs folyamat nem veze -tett eredményre; a vegyes házasságokbefolyáshoz juttatták a zsidó szelle mi -séget, stb. E törvény a házassági jog rólszóló 1894. XXXI. Tc(!) ki e gészítésétés módosítását írta elő, valamint ezzelkapcsolatos fajvédelmi szigorításokathatározott meg.A törvény első látásra ártalmatlannak

tűnt, címében nem szerepelt a „zsidó”szó. A zsidók meghatározásának ad-digi vallási ismérvét faji kritériumracserélte.

Ettől nyíltabb és vérlázítóbb faj -üldöző törvényt még nem hoztak azországban. A törvény 4. részének 9.és 10. cikkelye: „…a zsidók és nemzsidók házasságának tilalma” és abüntető szankciókat leíró 5. rész ki-mondottan az 1935. évi nürnbergi nácifajüldöző törvények szellemiségén ala-pult! Bevezette a házasság előtti or-vosi vizsgálatot; megtiltotta a nemzsidók és zsidók közötti házasságot;„fajgyalázásnak” minősítette és bün-tetni rendelte a nem zsidók és zsidókközötti nemi kapcsolatot.

Zsidónak kell tekinteni azt, akineklegalább két nagyszülője zsidónakszületett és azt, aki zsidó hitközségtagja. Nem zsidó az, akinek két nagy -szüleje ugyan zsidónak született, de őmaga már kereszténynek született ésaz is maradt, emellett mindkét szülőjekeresztény volt házasságkötésük ide-jén. Az ilyen személy azonban nemcsak zsidóval, hanem olyan nem zsi dó-

val sem köthetett házasságot, a kinekegy vagy két nagyszülője zsi dónak szü -letett.A magyar állam e törvénnyel köszönte

meg a németeknek Észak-Erdélyt és aDélvidéket.

A parlament által 1920-1941. közöttho zott összesen négy zsidótörvény éstöbb más kormányrendelet jól elő ké szí -tette a német megszállás után kia dottzsidóellenes jogszabályok tö meghatását,támogatását.

A Horthy-éra alatt mintegy 300, azsidó vallású magyar állampolgárokjogait korlátozó vagy megszüntetőrendelkezést vezettek be.A hazai közvélemény jelentős része

nem ismeri vagy nem akarja meg- éselismerni azokat a történéseket sem,amelyek már a megszállást mege -lőzően – a munkaszolgálatban és a Ka-manyec-Podolszk-i „előholokauszt”során – mindegy 50-60 ezer zsidóhalálát okozták, és amelyek végül1944-ben zsidó vallású magyar állam-polgárok százezrei, ártatlan gyerme -kek, nők és férfiak deportálásához éselpusztításához vezettek.A magyar társadalom a múlt e

borzalmaival mind a mai napig nemvolt képes szembenézni…

A Horthy-rendszer zsidóellenes poli-tikájának iszonyatos következ mé nyei -vel kapcsolatban a tömegek – főleg afiatalabb korosztályok – tárgyszerűfelkészítése és felkészültsége még mais tabu. NEM KORREKT! MIÉRT?

A használatban lévő történe lem -könyvek, jegyzetek és folyóiratok egyrésze e 25 évet tartalmazó fejezeteit ta -nulmányozva megálla pítható, hogyazokban sok a ki- és elfelejtett tény,máshol a felelősség elhárítása, a múltszépítése, ill. kimondottan törté ne -lemhamisítás van meg fogalmazva…Pedig a múlt ismerete és vállalása

nélkül nincs reális jövőkép!

Kovács László

ÉVFORDULÓ/K/RAEMLÉKEZÜNK

Sófár 5

Krausz Sándorné Rosenbaum Mar-git.

Manyika, így ismerjük őt a hit köz -ség ben.

Magas, szikár, zárkózott teremtés,nagyon köszönöm neki, hogy enge -dett a kérésemnek és elmondta a tör -ténetét.

1928. július 13-án születtem Tisza-szalkán, egy kis beregi faluban. Édes -apám Rosenbaum Adolf, édesanyámZuckermann Irén. Édesapám 1897-ben, édesanyám 1900-ban született.

Hárman voltunk testvérek: van egynővérem és volt egy öcsém…

Tiszaszalkán 12 zsidó család élt,több ségük nagy szegénységben, derendezett körülmények között. Voltközöttük két nagybirtokos, akik fenn -tartották a hitközséget, volt metsző,zsinagóga, persze nem olyan nagy,mint Nyíregyházán ettől jóval sze -rényebb.

Minket a szüleink nagy szeretetben,vallásosan neveltek. Elemi iskolábaTiszaszalkán jártam, majd magánútonelkezdtem a polgárit. Közben bejött a8 általános rendszere, így én azt vé -geztem el. Azt mondta apámnak atanító, hogy az ugyanannyit ér majd,mint a 4 polgári.

Elkövetkezett 1944 tavasza. Márnem emlékszem a pontos dátumra,hogy mikor szedtek össze bennünket.Édesanyám még csak 44 éves volt, dehófehér volt a haja. Apámat el sem lettvolna szabad vinni, mert frontharcosvolt az I. világháborúban, két évig voltOlaszországban fogságban. Volt ott -hon egy hímzett kép, amit a fogságbólhozott haza, őt ábrázolta, amint kapálés egy olasz katona őrzi. Egy kapcavá-szon volt kivarrva. Mindig tervez te,hogy majd ha lesz pénze, be keretezteti –erre aztán soha nem került sor.

1944 tavaszán az első állomás avásárosnaményi gettó volt, onnanBeregszászba vittek bennünket a tég -lagyárba. Innen indult a szomorú

vonat Auschwitzba. 1944. pünkösdjétmár Auschwitzban töltöttük, ahol hathétig voltunk. Úgy rendelte a Minden-ható, hogy hárman együtt maradjunk.Édesanyámat először el vá lasztottáktőlünk, de úgy helyezkedtünk, hogyvégül sikerült együtt maradnunk. Az„A” lágerben voltunk közvetlenül akrematórium mellett, persze akkormég nem tudtuk, hogy az a krema tó -rium.

Azt a hat hetet, amit Auschwitzbantöltöttünk, nem lehet elmondani, nemlehet elképzelni. Zehlappel napontaháromszor is, válogatások, durvaság.Én a polgáriban nagyon szerettem anémet nyelvet, elég jól tudtam is. Mára felszabadulás után a munkahelye-men mondták a munkatársaim, hogyén biztos a lágerben tanultam megnémetül. Na, ott aztán nemigen hal-lottunk mást, csak „Du sweine Jude,blöde”, nem volt egy becsületes sza-vuk. Azt nem lehet elmondani, hogyazok a pillanatok hogyan peregtek. Aza sok fiatal, szigorú vallásosságbannevelkedett, szemérmes szinte még

gyereklány hogyan tudta elviselni amegaláztatást, a kiszolgáltatottságot,ami még a testi fájdalomnál isszörnyűbb volt.

Hat hét után aztán elvittek bennün-ket a francia határ mellé, Gelsen-bergbe, ahol romokat takarítottunk,vagy 2000 zsidó nő. Velem volt Ná -násiné Éva is. Gelsenbergben olaj- ésbenzingyár működött, amit a franciáknaponta bombáztak. Katonai sátrakvoltak felhúzva, azokban voltunk el-szállásolva, emeletes ágyakon alud-tunk. Rajtunk zsidó nőkön kívülnegyvenezer hadifogoly volt ott, min-denféle náció. Az egyik napon magáta tábort is bombatámadás érte. Alányok félelmükben pokrócokat húz-tak a fejükre és kiszaladtak a szögesdróton kívülre a rétre. A bombatá-madás után, mikor jöttek vissza agépek, legéppuskázták a réten fekvőfoglyokat. Rengeteg volt a halott és amegnyomorodott sebesült. A halot-takat egy közös sírba rakták össze,leöntötték mésszel, úgy temették el.

A bombatámadás után elvittek ben-nünket egy másik táborba, Sőmmer -dába, ahol lőszergyárban dolgoztunk.Két csoportba osztottak bennünket,reggel hattól este hatig tartott a mű -szak.

Volt egy beregszászi asszony, aki azegyik este járt blokkról-blokkra és ki-abálta, hogy „böjtöljetek, hátha meg -

szabadulunk”. Nem értettük, honnantudta, hogy elkövetkeztek az őszi ün-nepek, hiszen egyik nap olyan volt,mint a másik.

VANNAK MÉG TANÚK IX.VANNAK MÉG TANÚK IX.

Sófár6

Itt voltunk csaknem a háborúvégéig. Aztán a vége felé elkezdték azeva kuálást, a tábor kiürítését. Hogy ezmi ért volt jó a németeknek, ma semtudom. Két német nő kísért minket, azegyiket Margának hívták, egész jóin-dulatú volt. Mikor Gelsenbergben atragédia megtörtént, ordított, fele -lősségre vonta a Wehrmacht kato -nákat, akik őriztek bennünket, hogymiért engedték, hogy elhagyjuk atábort és kimenjünk a rétre.

Az evakuáció során hét hétig bo-lyongtunk a Szudétákban, hullottak azemberek. Egyik alkalommal magyarkatonákkal is találkoztunk, csak amagyar beszédre lettünk kölcsönösenfigyelmesek. Kiabálták, hogy végevan a háborúnak, hazamegyünk. Minem mertük remélni, hogy van hováhazamenni. Elérkeztünk Bogsünbe,egy kis faluba, ahol a csűrben húztukmeg magunkat. Akkor már csak 180-an voltunk, a többiek meghaltak azúton… Mikor megérkeztünk, az egyikház udvarán főtt egy üstben a héjaskrumpli a disznóknak, nekiestünk.Zavart el a házigazda, hogy mi lesz aző disznainak.

A nővérem egy németül jól beszélőbarátnőjével bement a szomszéd ház -ba és kért munkát. Kérdezte a németasszony, hogy milyen munkához ért,mondta, hogy tud varrni. Kapott anővérem és anyám is varrnivalót. Anémet asszony elégedett volt a mun -kájukkal, ezért cserébe adott nekik en-nivalót.

Bogsün Karlsbadtól mindössze 20km-re volt. Karlsbadot amerikaiakszabadították fel, itt Bogsünben oro-szok voltak.

Egyik nap jött a polgármester,mond ta, hogy ez egy kis szegény falu,ők nem tudnak minket eltartani, in-dulhatunk, amerre látunk, nyitva van-nak a határok.

Így aztán hazajöttem. Akiket azamerikaiak szabadítottak fel, jobbhelyzetben voltak, mert feltápláltákőket, lehetőségük volt elmenni Svéd -országba vagy máshová. Mi a láger-ruhában, lágercipőben érkeztünk megPestre, a Bethlen utcába, én 45 kgvoltam mindössze. Van egy kis fény -képem, de nem mutatom meg, nemakarom, hogy bárki lássa.

A Bethlen utcán, Pesten fel volt ál-lítva egy konyha, ahol minden napfőztek, adtak egy tányér ételt, egypokrócot, egy lepedőt és egy ruháravaló anyagot, majd elküldtek, mond -ták, menjetek haza.

Így érkeztünk meg Tiszaszalkára azüres házba. Szegény apámról és az ö-csémről soha nem tudtunk meg sem-mit.

A házunkat teljesen kifosztották, avarrógépet a határban találtuk megszétrozsdállva.

Valamihez kezdeni kellett, ezért aföldünkön egy feles bérlővel gaz dál -kodni kezdtem. Aztán a földet álla-mosították.

Megtudtam, hogy Nyír egyházán a

Joint támogatásával indul egy varro -da, így itt kezdtem el dolgozni 1949-ben.

A későbbi férjem, Krausz Sándormunkaszolgálatos volt. Tényleges ka-tonaként vonult be, de az oroszokelfogták, hiába mondta, hogy ő „hibru”,az volt rá a válasz, hogy „secku –jednu”. Hét évig volt Minszkben. Anővérem és az édesanyám kimentekAmerikába. A férjem nem akarta el-hagyni Magyarországot, itt marad-tunk. 22 éve már, hogy ő is meghalt,azóta egyedül élek.

Küzdelmes életemről írtam egy ver-set, ami önmagáért beszél. Íme, avers:

Kísért a múlt és fáj a jelen, hogymiért, azt nem kérdezem

Júliusi rózsák hoztak a világra, és énmégsem voltam a virágkosarában.

Sajnos a rózsáim hamar elhervadtak,és nekem csak a tövisek maradtak.

Azok csak szúrnak, szúrnak szünte-len, hogy miért? Hát ezt kérdezem.

Amire választ nem kapok – ez egy„Sors” és neked ez jutott.

Megjártam én is a hadak útját, amit nem leírni, még álmodni is fáj.Nem boldogította életemet a gyer-

mek mosolya sem.Boldogult jó férjemet is hamar el -

vesz tettem,Így egyedül a hitemmel töltöm az

életem.

Klein Éva

ELTÁVOZOTT „ AZ UTOLSÓ TOKAJI ZSIDÓ”A Szombat című folyóirat 2009. novemberi számában az idézőjelben lévő címmel található egy írás, mely bemutat egy zsidó hagyo mányokszerint és ezen hagyományok fennmaradásáért élő zsidó embert. Hathatós közreműködésével Tokaj mára nem csak, mint zarán-dokhely ismert, hanem valóságos kultúrcentrummá vált, ahová Tokajhoz nem kötődő zsidó közösségek is szívesen látogatnak akáregy tartalmas kirándulás keretén belül, ismerkedni a nevezetességekkel és egyben ezáltal is mélyíteni a zsidó hagyományokat.Mára szembesültünk a szomorú ténnyel, hogy ez a rendkívül tartalmas, a zsidóság – és nem utolsó sorban a mi kis közösségünk –számára is rendkívül értékes élet a Mindenható kifürkészhetetlen akaratából sajnos fájdalmasan rövid volt. Még tele jobbító tervekkel,elképzelésekkel, ezeket csak a hit által létező irigylésre méltó energiával megvalósítani akarással, de tragikus hirtelenséggel eltávo-zott közülünk Lőwy Lajos, az „utolsó tokaji zsidó”. Betölthetetlen űrt hagyott maga után nem csak Tokaj kultúráját illetően, túlzásnélkül állíthatóan a magyar zsidó közéletben, sőt a külföldön élő elszármazottakkal való kapcsolattartás terén is. Szintén nem utol-sósorban nekünk is hiányzik jellegzetes kiejtése, haftarái és egészében az Ember. Menj Békével, Lajoska!Találj megnyugvást odaát, ahová vezető utolsó földi utadra hozzád méltón, a legszentebb hagyományok szerint felkészítve kísértünkel….

Sárosi György

Sófár 7

Az elmúlt napokban meglátogattamaz édesapám sírját a nyíregyházi Kó-taji úti zsidó temetőben. Magammalvittem a két fiú unokámat, hogymegtanulják fontos az őseik emlé ké -nek az ápolása.A 12. és 6. évében járó fiúk érdek-

lő déssel szemlélték a számukra szo -katlan sírformákat és feliratokat.Séta közben ráakadtunk egy kissé

elhanyagolt, de láthatóan gazdagcsa lád elhunytjainak síremlékére.Bizonyára ma már kevesen tudják,

hogy a képen látható, erősen elha -nyagolt sírban nyugvó Burger Ist -vánban kit tisztelhetünk.

Az 1891-ben született Burger Ist -ván gazdag, Nyíregyházán élő föld-birtokos volt. Apja Burger Mihály(1854-1902), anyja Burger Etelka(1871-1913).A Burger féle orosi – pazonyi - turai

birtok 1300 holdat tett ki.Rövid élete egy tragikus baleset kö -

vet keztében ért véget.Történt, hogy a birtokok ispánja,

Kohn Imre felkereste Burgert a Széc -henyi utcai sarokházban, és fegy vertkért a garázdálkodó vadorzók ellen.„A 29 éves Burger István odaadja

egyik fegyverét, amelyet az ispánoly szerencsétlenül nézeget, hogy apuska elsül, és halálosan meg se be sí -

ti Burgert. Azonnal beszállítják akórházba, Klekner főorvos megope -rálja, de sokat már nem segíthetrajta. A szellemileg teljesen épenmaradt Burger szabályos kö rül mé -nyek között pontos végrendeletet ké -szít, és egész vagyonát jótékonycé lokra hagyományozza: az 1300 hol -das földbirtokból a szülőknek, BurgerMihálynak és Burger Etelkánaknevére szóló alapítvány alakítandó,Nyíregyháza város ke ze lésében,azzal a kikötéssel, hogy a haszonfele az izraelita egyház jótékony cél-jait segítse. A szép sarokházat a nyír-egyházi születésű Pavlovits Károlytervezte: ezt a tervbe vett zsi dó kór -ház céljaira adományozta, berende -zé sével együtt.

A fényes temetés után a család ol -dalági tagjai előbb egyezkedni akar-tak, majd perrel támadták meg avég rendeletet. Hiába. Csak az Or -szágos Földrendező Bizottság szakí-tott ki egy darabot földosztási ésházhely-kijelölési célokra, mint há -borús szerzeményből. A többire ku-ratórium alakult, ebben mindenfe lekezet és a város kapott képvise-letet, az ügyeket Juhász Sándorügyvéd, a későbbi bankigazgatóvezette. Ebből az alapítványból kor -

szerűsítették, bővítették a sóstóigyermeknyaraltató telepet, az ún.Szeréna lakot” (dr. Margócsy József:Utcák, terek, emléktáblák III. kö -tetéből)

A háború előtt a kerítésen, a bejá -ratnál egy tábla ezt jelezte is. A táblaelveszett, a nemes adomány fele dés -be merült.

„Burger halála évfordulóján egyéb -ként régen a városházára kitűzték afekete lobogót, sírját küldöttség ko-szorúzta meg. Az 1923-i évfordulónfelavatták azt a budapesti Gerendaycég által budakalászi sárga márvány-ból faragott emlékművet, amelyreezt vésték: „Akit jótétemény és sze -retet követ, az nyer örök életet, igaz -ságot és tiszteletet.”

Még talán az kívánkozik ide, hogyaz ispán bűnösségét az egyértelműhelyzet ismeretében igen enyhén

EMLÉKEZÉS EGYNAGYLELKŰ IFJÚRA

A Burger család síremléke

A Burger féle családi ház mai állapotábana Széchenyi-Deák Ferenc utca sarkán

A Szeréna-lak egy régi képeslapon és abontás előtti állapotában (1997)

A budakalászi sárga márvány emlékmű felirata

A felírat folytatása

Sófár8

bírálták el: 1922-ben 1000 kor. fel -füg gesztett pénzbüntetésre ítéltékKohnt.” (dr. Margócsy József: Ut -cák, terek, emléktáblák III. kötet)

A nyíregyházi önkormányzat, minta helytörténeti kutatásokban aktívképviselőt 2005-ben felkért, hogy azáltala alapított kitüntetések neve sí -tésére tegyek javaslatot. Termé sze -tesen a cél az volt, hogy minél többnyíregyházi vagy nyíregyházi szü le -tésű megbecsült közéleti ember em-lékét örökítsük meg ilyen formábanis. A szép gondolatot tett követte. Anevek kiválasztásához segítségértfordultam az általam nagyra becsültdr. Margócsy Józsefhez, a hely tör té -neti kutatások területén is nagy érde-meket szerzett Jocó bácsihoz.

Nyíregyháza városának tett nagy -lelkű felajánlása alapján az „Együtt

egymásért” kitüntetés névadójánaka fent nevezett Burger Istvánt java-soltuk, melyet Nyíregyháza MegyeiJogú Város Közgyűlésének 1/2006.(I. 26.) KGY rendeletben rögzítet-tünk és fogadtuk el.A rendelet 18. § (1) bekezdése az

alábbiakat fogalmazza meg:

„Az „Együtt egymásért" „BurgerIstván-díj” kitüntetés az önkormány -zatnál és intézményeiben, valaminta társadalmi és a civil szervezetek-ben, a szociális ellátás és gondozásterületén kimagasló munkát végzőszemélyeknek adományozható”.

Gyanítom, ha ma megkérdeznénkaz utca emberét, tízből tíz nem tud -ná, ki az a Burger István.A város részéről szép gesztus volt,

hogy a nevét megörökítette egy ki tün-tetésben, de a fenti sírját látva elgon-

dolkodtam, hogy talán tár sa dalmiösszefogással rendbe kellene hozatniaz egykor szebb napokat látott sír -em léket.

„Együtt egymásért” Burger Istvánkitüntetésben részesültek:2007. Mónus Albertné, a nyíregy-

házi Tóth András Szeretetotthon ala -pítója;2008. Sándor Zoltánné, Rákbetegek

Országos Szövetsége NyíregyháziNapforduló Szolgálat (daganatos be -tegeket segítő, nyitott mentálhi gi énéssegítő szolgálat) rész legvezetője;2009. Bolanowski Gabriella, a Gy-

ermekjóléti Központ dolgozója, akia Nagycsaládosok Egyesületénekvezetőségi tagjaként kapta a kitün-tetést.

Felbermann Endre

A második világháború előtt az ekkora nagyságú városban, mint a miénk, akár öt klezmer zenekar is játszotta vendéglőkben. A módszeres népirtás után már egy sem. Igaz, az éjszakai vendéglők is bezártak.

Joshua apja, ahogy hazavánszorgott a munkaszolgálatból, kereste a régi játszótársakat, a régi kocsmákat –kevés sikerrel. Volt egy nagyon szépen szóló hegedűje, melyet még egy éjszakai mulatozás után kapott egyelzüllött bárótól. Nagy becsben tartotta. Hogy, hogy nem, előkerült a háború után a tokkal együtt épségben,ott porosodott a szekrény tetején. Ahogy Joshua ötéves forma lehetett, elővette az apja a hegedűt és rendsze -resen tanította. A gyerek nem volt tehetségtelen. Aztán az apja halála után valahogy elfeledkezett a hegedűről.

Eljárt a szomszédos városba dolgozni a kalapgyárba. És hogy, hogy nem, a hegedű újból a kezébe került.Cincogtatta, egyre szebb dallamok jöttek elő a vonó alól. Megpróbált valamilyen bandát toborozni, de ötfaluból is csak két zenésze akadt, azok is csak ugatták a klezmert. Próbált csatlakozni a cigányokhoz, de nemszívesen fogadták; egyébként is a vörös hajával, szeplős képével, kampós orrával kitűnt közülük. Vagy húszévig rá sem nézett a hegedűre, míg egy délután csodálatos dallamokat hallott valahonnan messziről. Vonzottaa hegedűszó, felbátorodott, ment a hang irányába. Megtalálta a két cigányt, akik a főtéren kiteregették ahegedűtokjaikat és játszottak egy pár fillérért a nagyérdeműnek.

Kedvesen elbeszélgettek. Másnak elvitte a hegedűjét, játszott nekik, befogadták. Mesélt a klezmerről, valamithallottak róla, nem sokat. Hárman játszottak már, két cigány, egy zsidó. Az emberek megmosolyogták, voltmiről beszélni.

Egy nagytestű parasztgalamb mindig ott ólálkodott körülöttük, csámpásan ott totyogott. Jutott neki néhánykis morzsa, egy pár szem napraforgó. A galamb egyre csámpásabb lett, mér alig tudott menni. Egy reggelenodatotyogott a hegedűtok mellé, oldalára fordult és nem mozdult többé.

Joshua összeszedte a kevéske pénzt, elrakta a hegedűt, a vonót, szépen bezárta a tokot, el sem köszönt.Három nap múlva hallották a cigányok, hogy az öreg kilehelte a páráját.

Dolinay Tamás

K L E Z M E R

Sófár 9

A Megyei Levéltár 1736-ból őrzi a zsidó lakosok sza -bolcsi összeírását, amely mindössze 9 települést nevezmeg. Közöttük Gyulaj nem szerepel. A számbavételt ne-he zítette a foglalkozásukból fakadó életmód: nagy -részük kereskedéssel foglalkozott, keveset tartózkodottállandó lakhelyén.

1746-tól a teljes megyére kiterjedő összeírás maradtfenn, amely szerint ekkor Szabolcs megyében 44 fa lu -ban 60 család élt; a bátori járás 16 településén 23. Itt ta -lálkozunk először Gyulaj falu első adózó családfőjéneknevével, Hersko SAJLOVITS-csal. Feljegyezték róla,hogy felesége van, és 4 Rhenes (rajnai) forint árenda fi -ze tésére kötelezett. Volt, aki ettől többet, de olyan is, akike vesebbet fizetett.Az 1750-es évek elejéről datált összeírások azt mutat -

ják, hogy lassan növekszik a megyébe érkező és itt le -te lepedő zsidók száma. 1753-ban járásunk 17 falujában27 fő adózik. Gyulajból fizetésre kötelezett Izrael FAR -KAS, akinek felesége és 2 gyereke van.

1770-ben a teljes megyére vonatkozóan készült el anépesség és adóösszeírás. A népszámlálás 85 Szabolcsmegyei helységben talált zsidó vallású lakosságot 236családfővel. A bátori járásban 54 család adatai szere-pelnek. A faluban továbbra is 1 családfőt regisztráltakMic(hael) JAKOBOVICS személyében. 1750 óta él azor szágban és az adatfelvétel idején gróf Zsényei gyulajibirtokán lakik. Sajnos, több kiadvány ezt az évet jelölimeg a településen a zsidók első megjelenésének éve -ként. Hogy ez mennyire nem így van, azt az előzőkbenidézett levéltári adatok cáfolják.(…)

1868-ban Nyírbátor volt Szabolcs megye és a Hajdú-ke rület izraelita hitközségeinek székhelye. A vallás- ésközoktatásügyi miniszter rendeletére ez év október 11–20. között a Szabolcs megyei központi izraelita választ-mány Gyulajt már „Nyír–Báthori” kerületben írta össze.

A hitközség 1869-ben ortodoxnak nyilvánította magát(ekkor már a lélekszámuk megközelitette a nyolcvanat).Volt zsinagógája, az 1927.évi megyei Címtár még mű -

RÉSZLETEK A NYÍRGYULAJIZSIDÓSÁG TÖRTÉNETÉBŐL

kö désben lévőnek ismerteti (a Mártírok és a Bajcsy Zs.u. sarkán állt, lebontották), Chevra Kadisája, hédere ésmikvéje.

1870-ben a nagykállói Reáliskola újbóli felállítására ahitközség főorvosa, dr. Bleuer Miklós - aki a helybeliSza bolcsmegyei Takarékpénztár igazgatója is volt –eredményes szervező munkával adományokat gyűjtött.Az adományozók között találjuk Gyulajból SchwartzAdolfot.(…)

1891.06.07. Az üldözött orosz zsidók részére ado mánytajánlott fel a gyulaji zsidóságból: Schwartz Sámuel,Schwartz Károly, Mandel Mór, Weisz Jakab, Man delIgnátz, Spiegel Aladár, Grün Bernát, Hal pert jone Sechter,Krausz Ábrahám, Krausz Salamon, Grünfeld Sámuel,Gelbman Emánuel, Löv Móritz, Reich berger Jakab,Grün berger Izráel. Június 21-én Schwartz Károlyugyanezen célra 34 forintot gyűjtött a következő fal-vakból: K.-Jánosi, Derzs, Eőr, Hodász, Gebe és Csá -szári.

1893. március 05. A Baross-szoborra adakozó gyulajizsidók: Mandel Ignácz és Schwarcz Károly. November20-án Spiegel Aladár Gyulaj Kisábrány tanyán a bíró ésjegyző előtt megkövette Schwarcz Károlyt, mivel rá ko-rábban Nyíregyházán az „Európa” kávéházban nyil-vánosság előtt minden igazságot nélkülöző kijelentést

Sófár10

tett. Erről a nyilvános nyilatkozatát a Nyírvidék c. heti-lapban közzétette.(…)

1906–1910 között a nyíregyházi ágostai hitvallású e -van gelikus főgimnázium tanulója volt a gyulajiszületésű (1894.) izraelita Kupferstein Sámuel.Schwarcz Károly a ref. egyháznak iskola építkezési

céljaira és orgo naalapjára kész pénz -ben 260 koronát, az építkezéseknél,anyagszállítások nál 240 koronaértékű fuvarozást ön ként adomány-ozott. Más „főurak” ké relemre semadtak egy fillért sem. (1906. okt.)

1910-ben Schwarcz Károly a Nyír-baktai takarékpénztár részvénytár-saság igazgatósági tagja, ugyanezenévben Schwarcz Alberttel szerepel aSzabolcsvármegye legtöbb adót fize -tő bizottsági tagjainak névjegyzékén.

1911. karácsony. Műsoros ünnepsé-gen a gyermekek karácsonyfájáraadakoztak: Schwarcz Károly és Al-bert, Weisz József és FriedmanÁbrahám.

1914-1918. között, az első világháborúban elesett hősiha lott, zsidó származású katonák: gyulaji lakosok: KleinÁbrahám (19 éves), Schwarcz Éliás (32 éves), SchwarczSámuel (21 éves). Gyulaji születésüek, másutt lakók:Katz Izidor (sz.:1886) Ófehértó, Grünberger Mihály(sz.:1896) Nyírbátor. (…)

1917.09 13-án öz. Katz Józsefné hadisegély fel e me -lését kérte „Ő császári és királyi apostoli Felség ”-től. 1919.05.12-én Schön Béla feljelentést tett a Nyírbak-

tán állomásozó román királyi katonai parancsnokságtólkiküldött rekviráló különítmény ellen, mivel azok a bor-raktárból 1,500 liter bort elvittek, melynek árát ki nemfizették, sem átvételéről elismervényt nem adtak.1922-ben megalakul a Horthy Miklós nevét viselő

községi nyomorenyhítő bizottság, melynek tagjai közötttaláljuk Mándy Bernát, Wurm Lajos, Goldstein Sámuelnevét.(…) 1937. március 22-én Weisz Béla földbirtokos 47 hely-

beli mezőgazdasági dolgozóval munkaszerződést köt. Ateljes szöveget angol nyelvű tanulmányában „A Cont -reat between Landlord and Harvesters” címmel Ortutay

Gyula 1971-ben tudományosan feldolgozta.Március 29-én a Görög Katholikus Legényegylet a

Kultúrház alap javára 19 szereplővel bemutatta „Agyűrűs zsidó” népszínművet három felvonásban.

1940-ben a „Földmívelésügyi miniszter elrendelte amegye 39 községében, közötte Nyírgyulaj községben azsidóbirtokok igénybevételét.

1940. május 4-én kelt „Leventéknév jegyzékén” az 1923. éfolyambanszületettek között szerepel GoldsteinEmil 14 fő vele egykorú társával.

1941.03.06. Körözés. SchwartzMik lós nyírgyulaji lakos, akiSchwartz Károly atyától, KaufmannRóza anyától Nyírgyulaj községbenszületett, foglalkozása tisztviselő,Nyírgyulaj községből a sorozás előlismeretlen helyre távozott.

1942 végén a fiatal férfiakat be-hívták munkaszolgálatra. 1943-ra azsidók közül csak a nők, a gyerekekés az öregek maradtak a faluban. Afiókhitközség tagjainak sorában

1944 áprilisában csak 30 zsidót tartottak nyilván. A kisközösségnek sem egyházi, sem világi vezetője nem volt,de imaházzal rendel keztek. Az összeíráskor megje-gyezték, hogy a lélekszám 90 százalékát a gyermekek ésa nők alkotják. A bevonulás miatt csak 3 zsidó férfimaradt a tele pü lé sen, így természetesen hitközségi életsem folyt. Április közepén a gyulaji zsidókat a nyíregy-házi gettóba vitték, ahonnan az egyik gyűjtőtáborbakerültek. Onnan a zsi dókat májusban a nyíregyházivasútállomásra kísérték, és Auschwitzba szállítottákőket. A háború után csak néhányan tértek haza. Afaluban 1949-ben az izraeliták száma 4 fő volt.

1946. március 13-án a községből 55 fő írta alá azt akérelmet, amelyet a helyi Földigénylő Bizottságnakcim zett: „Alulirottak fenti Bizottságot felszólítjuk arra,hogy a Veisz Zoltán, Elekes Lajos és Csapláros Györgytulajdonát képező 100-100 kat. hold földjét, melyekNyírgyulaj község határában feküsznek azonnal osszaszét, mert nekünk nagy szükségünk van rá, nevezettekaz elmult gazdasági évben csak részben vagy rosszulmunkálták meg, holott mi azt tisztességesen meg-munkáltuk volna a mult évben is.”…

Szluk István A teljes írás – a források megjelölésével – a sofar-ujsag.hu oldal „On-

line cikkek” rovatában, a „Sofar-online” menüpont alatt olvasható.

Sófár 11

Az utóbbi időkben tapasztalható pa -lesztin erőszakhullám, valamint a vi -lág által érzékelhető kihátrálás Iz raelmögül, elkerülhetetlenül a ho lo ka -uszt idején tapasztalható hoz záállástjuttatja eszembe. Az elmúlt pár hét-ben napvilágot látott dokumentumújabb zavarba ejtő kérdéseket teszfel Franklin Delano Roosevelt (FDR– az Egyesült Államok 32. elnöke,1933-45) Európa zsidókkal szem-beni náci politikájának válaszlépé-seivel kapcsolatban. Dr. RafaelMedoff –holokauszt-kutató, va la -mint a holokauszttal foglalkozówashingtoni David S. Wyman In-tézet igazgatója – hívta fel figyel -memet erre a dokumentumra. Dr.Medoff együtt dolgozott velemköny vemen, melynek címe: “TheKoch Papers: My Fight AgainstAnti- Semitism.”. A könyv a Kong -resszusban eltöltött kilenc, va la mintNew York város pol gár mesterekéntledolgozott tizenkét év alatti ho -lokausztról szóló és antiszemitiz-mus-ellenes beszédeimen alapszik.A dokumentum, amit Dr. Medoff

küldött Rooseveltről és a ho lo ka -usztról, meglehetősen sokkoló. Aszö vetségesek észak-afrikai jelen-létéről szól, amit ők szabadítottak fel1942 novemberében a náci elnyo -más alól. Akkor Roosevelt elnökígéretet tett, hogy eltörlik azokat azsidóellenes törvényeket, amelyekérvényben voltak a területen. Azon-ban amikor Casablancában helyivezetőkkel találkozott 1943 január-jában, megváltoztatta véleményét.Azoknak a beszélgetéseknek az áti-rata, melyet Dr. Medoff idéz, hűentükrözi az amerikai elnök hozzáál-lását az algériai Marokkóban ésTunéziában élő mintegy 330.000zsidó státuszához: „A különbözőszak mákban – jog, egészségügy –jelen lévő zsidók arányát az egésztársadalomban betöltött arányokhozkell igazítani. … Az elnök szerintterve tovább eliminálja azt az érthetőpanaszt, melyet a németek fejeztekki az ott élő zsidókkal szemben,miszerint miközben a teljes lakosságcsak kis részét tették ki, mégis ajogászok, orvosok, tanárok, profesz -

FOLYTATÓDIK A ZSIDÓK ELLENI HÁBORÚEd Koch írása

szorok, stb. több mint 50%-a zsidószármazású volt. Ugye nehezen hi-he tő, hogy egy elnök ilyeneketmond? A forrás azonban megkérdő-jelezhetetlen. Az átirat ugyanis azEgyesült Államok Külügyi Hiva ta -lában jelent meg egy többkötetesmun ka részeként, melyet az E gye -

sült Államok kormánya adott ki. ACasablanca kötetet 1968-ban publi -kálták, ami akkor nem keltett nagyfel tűnést. Dr. Medoff volt az, aki fi-gyelmünkbe ajánlotta ismét.Szerencsére az USA észak-afrikai

politikája nem tükrözte Rooseveltelképzelését. Amikor már kezdettlát szódni, hogy a kormány vona -kodott megszüntetni a régi zsidó el-le nes törvényeket, amerikai zsidóve zetők hangosan kezdték kifejezninemtetszésüket. (Bárcsak a ho lo ka -uszt ideje alatt végig hallatták volnaa hangjukat.) Az egyik legemlé ke ze -te sebb kritika Benzion Neta nya -hutól, a mostani miniszterelnöké desapjától érkezett, aki akkoriban arevizionista cionizmus amerikaiszár nyának volt a vezetője. „A ho -rog kereszt szellemisége felül e mel -kedik az amerikai zászló általmeg testesített értékrenden” – írtaegyszer. A tüntetések végül is arrakényszerítették a Fehér Házat, hogy

visszalépjen. Az észak-afrikai zsi dó -kat fokozatosan engedték el a mun ka -táborokból, és a kvótákat, va lamintmás törvényeket megszűntették.Az amerikai zsidó közösség nagyra

becsüli Rooseveltet. Mindig is úgyfognak rá emlékezni, és teljes jog-gal, hogy ő volt az az elnök, aki

kivezette Amerikát a világválságból,továbbá neki köszönhető, hogy nem -zetünk nem lett tagja a fasiszta re zsi -mek sorának, mint Németország ésOlaszország tette.Volt 25%-os munkanélküliségünk a

132 milliós országban, volt egyCoughlin atyánk és egy CharlesLind bergh-ünk, akik megkondítot-ták a fasizmus harangjait Adolf Hit -lert éltetve, különösen azon ötletét,hogy a zsidók tehetnek a világ prob-lémáiról, betegségeiről. Volt egy né -met-amerikai szövetség, amit ayorkville-i Fritz Kuhn vezetett, és azvolt a szlogenjük, hogy „Zsidóknaknem megengedett”. Ilyen táblákatmég kisfiúként láttam Coney Island-en.Természetesen Roosevelt vezette

nemzetünket győzelemre a másodikvilágháborúban. Az iránta érzett tá-mogatás áttörő erejű volt az országzsidóinak körében, és az emlé ke -zetben most is előkelő helyen szere-

Sztálin, Roosevelt és Churchill

Sófár12

S Ó F Á R A Nyíregyházi Zsidó Hitközség folyóirata Postacím: 4400 Nyíregyháza, Mártírok tere 6., e-mail: sofarujsag@gmail.com,

tel./fax: (36)-42-417-939 Web: www.sofar-ujsag.hu Számlaszám: OTP 11744003-20331427Főszerkesztő: Somos Péter. Felelős kiadó a Nyíregyházi Zsidó Hitközség. Szerkeszti a szerkesztőbizottság

Typográfiai munkák: Kalenda Szerkesztősége (4400 Nyíregyháza, Zrínyi I. u. 3-5)Készült a Gprint Iroda digitális nyomdájában (4400 Nyíregyháza, Szabolcs u. 7/A)

A folyóirat ingyenes!

pel. A mai napig jellemző, hogy azsi dók elsöprő mértékben a De mok -rata Pártot támogatják. A zsidó kö -zösség 78%-ban Obamát támogatta2008-ban.Méltányolom Roosevelt hozzá já ru -

lását nemzetünk túléléséhez, ugyan -akkor sohasem fogom elfelejteni,hogy nem adott menedékjogot an -nak a 937 zsidónak, akik a SS St.Louis fedélzetén hajóztak be. Miu -tán elhagyták a náci Németországotés nem köthettek ki Kubában, Ame -rika is a hátát mutatta, és vissza kel-lett térniük Európába, ahol so ku katmegöltek a koncentrációs tá bo rok -ban, még mielőtt befejeződött vol naa háború.Úgy gondolom, hogy Roosevelt

nem került a mennyországba, sokkalinkább a purgatóriumba, ahol meg-büntették azért, amiért lemondott azsidókról. A purgatórium a katolikusgondolatvilág része. Én magamat vi -lá gi zsidónak tartom, azonban hi sz ekI-tenben, és tetszik ez a ka tolikus gon-dolat. A Casablanca dokumentummeg erősíti azon elgondolásomat,hogy Roosevelt szíve legmélyén nemvolt különösebben megértő a zsidókhelyzetével kapcsolatban.Ma a zsidók elleni háború tovább

folytatódik. Miközben palesztin ter-roristák gyilkolnak meg izraeli gye re -keket ágyaikban, lőnek ki ra kétákatizraeli városokra, a nemzetközi kö -

zösség Izrael ellen végez kirohaná-sokat. Hiteléhez méltóan Obamaelnök megvétózta az ENSZ-BT Iz ra -elt elítélő határozatát, mégis u gyanaz-zal a lélegzetvétellel a kor mányszó vivője, valamint az USA ENSZnagykövete hangsúlyozták, hogy azEgyesült Államok kormánya egyetért

az egyoldalú határozat lényegi ré -szével.Nem így szokás kezelni egy szövet-

ségest. Miért ne élhetnének zsidókCiszjordániában? Ma több mint egy -millió arab él Izraelben, a lakosságkb. 20%-a. Ha már Izrael és a Pa -lesztin Hatóság úgyis rendezik né -zeteltéréseiket, nem lennének ké pesek

a zsidók eldönteni azt, hogy apalesztin államban állampolgárkéntvagy idegenként kívánnak-e élni?Nem értem, miért nem. Persze, hogyIzrael is követett el hibákat a múlt-ban. Az izraeliek sem mások, mintmás nemzetek, beleértve a miénketis. De a meg nem alkuvás, a komp -romisszumra nem hajlandóságsokkal inkább jelen van a palesztinvezetők részéről, akik féltik azéletüket az arab radikálisoktól, fun-damentalistáktól és terroristáktól.Hol vannak a moderált arab hangok?Nem hallom őket. Hallom viszontazokat, akik Izrael elpusztításávalfenyegetőznek, akik illegitimizálniakarják a zsidó államot az ENSZ-ben.Igen, a háború a zsidók ellen még

ma is folyik, 66 évvel a másodikvilágháború után. Azonban –hál’ I-tennek- ma létezik egy zsidó állam,ami nem hagyja magát megfélem-líteni és megtesz minden olyan szük-séges lépést, amivel megvédheti azsidó embereket.

Sugár Károly fordítása

TEMETŐI NYITVA TARTÁSÁprilis 1. és október 14. között:hétfőtől csütörtökig 9-től 16 óráig,vasárnap 9-től 12-ig.Pénteken és szombaton, valamint államiés zsidó ünnepeken zárva.Telefonszám: 06-30-318-4907Sürgős esetben hívható:Somos Péter: 06-30-490-0084

TISA BE’AV-I IMA:Augusztus 8-án 19.00Augusztus 9-én 8.30

Franklin Delano Roosevelt