*

MAG 111 Vasárnap, 1979. július 15."

Móra Ferenc a Petőfi Társaságban Két ismeretlen levele a bátyjához

Való Igaz, Móra Ferenc országos hírnevét nem a Nyugat terem-tette meg; első sikereit a konzervatív irodalmi körökben aratta. Nem egyedül ő volt ennek az oka; kettőn áll a vásár. A Nyugat szerkesz-tőin is múlott, hogy neve soha nem került a folyóirat címlapjára.

Nem lehet tehát túlságosan fölróni a vidéki írónak, hogy amikor 1915-ben kínálták, némi habozás után elfogadta a Petőfi Társaság tagságát. Alább közreadandó két levélből, amelyet a nála tizenöt év-vel Idősebb testvérbátyjához, Móra Istvánhoz (1864—1957) írt. őszin-tén megvallja, miért ment bele a megalázó kilincselésbe, hogy a vá-lasztó tagok jóindulatát elnyerje.

Az ügyről számos levelét ismerjük; néhány megjelent, a java azonban kiadatlan, az Országos Széchényi Könyvtár kézirattáréban várja föltámadását. Egy sorozat támogatást kirö levil, egy másik so-rozat meg a választás utón Írott köszönő levél, Pakots Józsefhez, Ambrus Zoltánhoz, Somló Sándorhoz, Palágyi Lajoshoz, Karada Pál-hoz, Zempléni Árpádhoz, Jakab Ödönhöz, Lőrínezy Györgyhöz. Da Pósa Lajos özvegyének ugyané napokban irott leveléből kiderül, hogy kívülük még írt Sas Edének, Farkas Pálnak, Váradl Antalnak, Bár-sony Istvánnak, sőt az alább nem túl nagy elismeréssel emlegetett Pap Zoltánnak is.

Nem tudtuk mindeddig, kitől is indult el a kezdeményezés, hi-szen Mórának — az ifjúkori kis kötetén, Az aranyszőrű bárányon kí-vül — 1915-ig nem jelent meg verseskötete, amely Illendő alapul szolgált volna az irodalmi társaság belépőjegyéhez. Nyilván Móra alábbi föltételezése az Igaz; Pósa Lajosné ösztönözte Szávayt és két társát, hogy ajánlják a Pósa családnak oly kedves Ifjúsági írót és költőt, Az Én Újságom népszerű munkatársát.

A többit mondják el a levelek.

0 SOMOGYI-KÖNYVTÁR ES VÁROSI MÜZEUM, SZEGED

29/90. XI. 1919.

Kedves P i s t ám , a h u r u t o m megin t l e fek te te t t , ma

ke l t em föl, s csak m a t a r t h a t t a m h a j -t ó v a d a s / . u o t a versek u tán , ö t v e n - ö t -ven levonatot c s iná l t a t t am a n n a k ide-i én , - m á r egy se volt belőlük. E le -ke t ügy k é r m g é l t e m össze, egy az u to lsó M a g y a r L á n y o k - b a n van , -m o n d j á k , s a j t óh ibában (Az ón pé ldá-n y o m n e m Jött meg.)

Van azonban ennél n a g y o b b b a j is. r ö m ö r k é

ljQn | M fik ö regek m i n d e n t e lköve tnek é r t em.

Szávay pá r n a p j a i r t T ö m ö r k é n y n e k , hogy a j á n l j o n a Petőfi- Tá r saságba ,

Ma se egészen é r t e m a dolgot, — hi -szen mi soha össze se m e l e g e d t ü n k Szávayva l . H o n n a n j ön ez az öt let? Megköszön tem nek i a j ó a k a r a t o t , éa — n e m k é r t e m belőle, Túlságos ambi -ció n incs b e n n e m , egész jól el vagyok Így is, s a t a r i s z n y á m is j ó c s k á n sze-gényes (csak a fé le Ia jbiből va r ro t t , mint az é d e s a p á n k é volt) , egy-két vers benne , köte t s emmi , S a h iva ta los poé ták közt ki az ördög tud é n r ó l a m ? A megvá la sz t á som kétséges , a b u k á -som valósz ínű , — s a r r a Igazán nínes s zükségem.

Ezt Í r t am én S z á v a y n a k , - azt h i -t t e m . okosan , j ö t t a zonban t agnap P ó s á n é levele, expressz . Szegény jó asszony m á r el is Járt egy csomó e m -berné l , s küldöt t egy m a r é k (géretel . (Nem tóm, nem 6 m o z g a t j a - e az egé-szet.) s z a b o i c s k a is írt ma , — m a g á -tól. Most az tán az okosságom e lmenő-ben van . Tudod , vagyok a n n y i r a jó-zan, hogy se k isebb , se n a g y o b b P a p 1

Zol t ának t a g t á r s á n a k lenni n e m meg-t isztel te tés n e k e m , Azonban it t . Sze-geden s a h iva ta l i j ö v e n d ö m mia t t jó volna ez a s z a m á r s á g . Négy he ly van mos t — il letve h á r o m , m e r t Qyónl biztos - s igy n e m lehete t len a be ju -tás , h a va lak i dolgozik é r t em, (Mert t u d o d , hogy én ahhoz nem é r t ek l t s e tvé rek vagyunk . ) A b u k á s u g y a n n e m jó , de va l ahogy Jogot v*lt vele az e m b e r a legközelebbi he ly r e . Hát nem t u d o m , mi tévő legyek, pedig én szok-t am tudni , - azér t ké rde lek Téged t ö regebbe t , okosabba t , pesti h u n c u t -ságok Jobban I smerő jé t .

Hu gondolod, hogy meg lehet pró-báln i a dolgot , a i á san (gy ké r lek , légy szíves a mai lekéi t levelet a Lor lneay l á n y k á j á v a l e lkü lde tn i a t e l the ly re i b iz tosnak ve t t em Gyur i t , de a e lmét nem t u d o m , Azt sem t u d o m , neked van-e va lak id a Pe tö f iek közt , ak ik -nek én bizony máig a névsorá t se is-m e r e m , Csak azt t u d o m , hagy van köz tük bizonyos László Mihá ly , ak i -ről soha az é le tben nem ha l lo t tam, s ez m e g n y u g t a t , me r t e n n y i kva l i f iká -cióm n e k e m is van . A l t x a n d t r t u d o m , hogy szeret téged, de azt nem t u d o m , hogy ö Pe tőf i -e vagy Kis fa ludy , S bá r fon tos volna , mer t vele Beö thy Zsolt is egy h i ten lenne , gondolom l nem sze re tném, hogy neked p i ronkodnod ke l l jen m i a t t a m . Azért éppen csak é r i n t e m a dolgot , s Igazán meg csak fu tó l ag se esik zokon , ha nem ba-Joekodus t sz vele. Ha egyá l ta lán ezó lehet A lexande r rő l , ami t b izony n e m t u d o k .

Amúgy v a g y u n k , v a g y o g a t u n k , a f amí l i a most n a g y o n v i rágzik , m a -gam vagyok kehes és f á r a d t . Azért is nem m e g y e k Pes t re , még Fé legyházá-r a se, - a ma i b izony ta lan m e n e t r e n d szer int é* ebben a kr i sz tue ta lan idő-ben n e m m e r e k k imozduln i , Azon ve-szem észre m a g a m , hogy bizony mégiscsak megöreged tem m á r én Is. (Fázik m á r a kezem a cs ikorgó éjsxe-kóban , szegény J á n o s k á n k j u t eszem-be t gyözi-e most ls a h u m o r r a l való fű tés t? )

Ka tus t az ap róságokka l c sóko l juk , Téged - most ké rve -vá rvo a válasza-

A ké t levelet Móra I s tván u n e -k á j a . Móra Ber t a l an (Sopron) köz-ve t í t é semmel a s o m o g y i - k ö n y v t á r -n a k , i l letve a fe legyházi K i s k u n M ú z e u m n a k a d o m á n y o z t a .

da t (dee. io-ig kell beadn i az a j á n l a -toka t ) , szívvel ölellek i

Feri [A j o b b lapszélen ke reez tben kezd-

ve, a ba lon fo ly ta tva] I Fö lbon tom a levelet : mos t Jön Szá-

vay exprcssze , hogy ö Lór lnezyvel és L a m p é r t h Gézával m á r be is a d t a a s a j á n l á s t . Itt n e m lehet s ze rénykedn i , Hát most m á r mi az ördögöt t egyek? Ezt m u s z á j á l lnom, le n e m nyi la tkoz-ha tom a Szegedi N a p l ó b a n , kl is ne -v e t n é n e k , pozörnek ta m o n d a n á n a k ér -te. Most m á r . h a benne vagyok , mo-zognom kell . Levelet í rnt f ű n e k , f á -nak , Sas Edének , Feleki S á n d o r n a k I Hű, de u tá la tos m ű f a j i Kér lek szépen, légy szíves a Lór lnczy c ímét ve lem tuda tn i .

Móra ebben az Időben a Szegedi Napló föezerkesz tó je , e ha ve r seskö-tete nem volt le, meg tehe t t e legalább, bogy a l a p o k b a n szétszór tan meg je l en t verseiből , min t Itt I r ta , 90 p é l d á n y b a n levonato t készí tsen, m i n t e g y „e lőké-szüle tben l evd" k ö n y v é n e k kefe levo-na tá t . Ezt k ü l d t e szét t ámoga tá s t k é r ő li ve iének me l l ék le t ekén t a Pe tő f i T á r s a s á g t a g j a i n a k , A levélben elő-f o r d u l ó nevek jórész t n e m szo ru lnak m a g y a r á z a t r a , me r t vagy k ö z i s m e r t e k , min t Gyónt Géza, A l e x a n d e r Be rná t , vagy elég ró luk m a m á r anny i t t u d -ni , hogy j e len tók te len v e r a f a r a g ó k vol tak , min t Lőr ínezy György vagy Feleki S á n d o r . Sas Ede is i n k á b b ú j -s ág í rókén t vál t eml í tés re mé l tóvá i a Szegedi Nap lóná l kezd te pá lyá j á t , sze-gedi l ány t vet t fe leségül , és a Nagy-vá rad s ze rkesz tő j ekén t - e l sőso rban A d y révén - lett I roda lomtör t éne t i ne -veze tcsségűvé . László Mihály ország-gyűlés i képvise lő meg a r ró l volt h í r -hedt , hogy m a g á n g i m n á z i u m o t ta r to t t fönn m á s u t t m e g b u k o t t , da gazdag g y e r m e k e k é r e t t s é g i - g y á r a k é n t ; 1894-b e n J u h á s z Gyula is neve lősködöt t a gimnáziummal egybekapcso l t In tern*-tusában. Az emlí te t t Jánoska valószí-nű leg Móra István e k k o r 23 éves f i a ; a célzás valami családi anekdotára

özvegy Móra Mártonná fé r jének halála után Szolnokon lakott, a lányánál, Tóth Istvánné Móra Juliskánál, de időről időre rövidebb-hosszabb időt töltött f iainál is. A levél szerint ezekben a napokban íerenctől litvánhoz ment, Móra Farenené Walleshausen I lonának nem volt nehéz a kenyérsütögető asszonnyal, anyósával jóban lennie, hi-szen ő szelíd, béketűrő teremtés volt világéletébon, Móra anyósában, özvegy Walleshausen Jánosnéban azonban nyilván tudatosan-öntudat-lanui munkál t a ha jdani jómód é» B társadalmi külöbség: a tehetős borbélymester óvónőnek kitaníttatott lányát nem szívesen adták a foltozószűcs szegény fiához. Móra Ferenc ifjúkori költészetében, leve-leiben, naplójában éppen elég utalást találunk erre. E levélből most kitűnik, hogy amikor Móra végre megállt a saját lábán, megmond-hat ta a magáét anyósának, aki erre kénytelen volt visszakozni. Ettől kezdve vejében nem a Daru utcai mezítlábas, rongyos gyereket látta, hanem a szellemi teljesítményével magának méltó helyet kivívott írót, könyvtárost, szerkesztőt is méltányolnia kellett,

„Dante kifelej tet te a poklából" —> ez kedvelt mondása volt Mórá-nak, használja a Szeptemberi emlék-ben ls. Az ttt említett ú j abb ne-vekre csekély kivétellel ugyanaz vonatkozik, mint az előző levélben szerepeltekre. Szikra név alatt gróf Teleki Sándorné Kende Júlia (az 1879-i szegedi árvíz levitézlett kormánybiztosénak, Kende Kanutnak a lánya) verselgetett, Benedek nem más, mint a nagy meseíró. Bene-dek Elek. Havas István „espirinkodása" (nyilván félegvházl csavarin-tás az „aspiránskodásból", azaz jelöltségből!) ekkor még eredményte-len maradt . Csak 1920-ban választották be a Petőfi Társaságba, de hamarosan azután főtitkára, majd alelnöke lett a térsaságnak.

Végül is a döntés 1915. december 18-án született meg. Három dísztagot (Csengey Gusztávot, báró Dóczy Lajost és gróf Zichy Gézát), valamint négy rendes tagot választottak tizenegy jelölt közül. A négy választott: Gyóni Géza, aki tavasszal Przemyslnél fogságba esett. Bál-lá Ignác író és műfordító, Malonyay Dezső novellista és műkritikus. valamint Móra Ferenc. Nem választották be ugyanekkor Babits Mi-hályt, Császár Imrét, Farkas Imrét, Ivánfi Jenőt, Juhász Gyulát. Kruzsely Erzsikét (?!) és Peterdi Andort.

A két őszinte hangú levélből tehát világosan kitűnik, hogy Mó-ra pontosan tisztában volt a Petőfi Társaság és a „petőfisték" termé-szetrajzával, de az is, hogy nem utasíthatta vlssze B kéretlen a ján la -tot. Ezért senki nem vethet rá követ.

PÉTER LÁSZLÖ

u ta lha t , i t a lán erra, h o f v Móra Já-nos a f r o n t o n lehete t t ekkor.

Mőra l i t v á n vá lasza - lega lább egyelőre — n e m Ismeretes . De Móra Fe renc ú j a b b leve lének — k iköve tkez -te te t t - kelt epése m u t a t j a , hogy t i is-t én t e l lá t ta öccsét a ké r t fölvUagoeitá-sukka l , t a n á c s o k k a l .

SZEGEDI NAPLÓ MÖRA FERENC ENOEL LAJOS főszerkesz tő k i a d ó t u l a j d o n o s

(Szeged, 1915, dec. ".] Kedves P i s t á m I Az lé ten flzeese meg m i n d e n f é l e j ő -

a k a r a t o d a t . Tar toz ik m á r eléggel, egy-szer m a j d csak hozzá fog a tör lesztés-hez.

•

É d e s a n y á n k itt fe le j te t t imádságos könyvé t ma a d t a m föl , - m i u t á n á t -esett az ügyészi cenzúrán . To, az az á r t a t l an öreg Imádságos k ö n y v i Hogy szeret i -e ezt mos t m á r az I s t enke , vagy a szakál lá t s zagga t j a mé rg lbcn? Mária f o g a n t a t á s a n a p j á r a t án odaé r , cbbdl imádkozha t m i n d n y á j u n k é r t . Tet-tem bele egy hírt is az imádságos könyvbe , az is jól esik s zegénykének . Hogy a m a m a m a délben olyen fél-haragga l búcsúzot t I lonától , két nap i ittlét u t án . Ez hogy I lona azt m o n d t a , m i k o r e l m e n t i

- N e m é r t em, hogy a n y á m m a l két n a p alat t ls k ö n n y e b b összeveszni , mint m a m á v a l az egész é le tben.

Én esak neve t t em. Mert n e k e m , is-t e n n e k há la , a m á s i k m a m á v a l s incs s e m m i b a j o m m á r vagy tfz esz tendő óta, a m i k o r az egész há t r a l evő élet-re e l igazí tot tuk az egymássa l va ló ügyünke t . Azóta mind ig a a k a r j a megcsókoln i az én kezemet .

• Ugyan a neve tés n e m n a g y o n e i i k

Jól. F á r a d t vagyok m á r a r r a is. Aa égess h á b o r ú n e m fá rasz to t t ki a n y -ny l ra , mint egy hét a lat t ez a Szávay-ötlet. A levél írás i r o d a l m u n k jelesei-nek , F ü | , de fö r te lmez m u n k a ez. Dan-ié k i f e l e j t e t t e a pokolból . Azonban m á r mindegy , h a benne v a g y u n k . A Havas Pis ta e sp i r i nkodása azonban n a g y o n an imál t , Ha fl mozgolódik , alt-kor n e k e m Is lehet r á Jussom, Azon-ban ő nyi lván ügyesebben mozgoló-dik - ahogy eddig is te t te , Az én ké -rölevelem - egyik-másl l t — al igha r á m nem bőszíti a meg ins t á l t aka t .

A levelek nagy része m á r e lmen t , m i u t á n c ímtárod! , t e l e fonkönyvbő l , h o n n a n összekeres t em a e lmeket , (A te leveled máig , kedd h a j n a l i g n e m Jött, ny i lván megin t keresztezi az eny im ú t já t . ) Ábrány i Emil t , PeUár t , a Pa l ágy laka t azonban sehol se ta lá l -t a m . Nagvon ügyes e m b e r e k , m i n d e n jegyzékből k i b ú j t a k . Sz ik rá - t se ta lá -lom, podtg az biztos egy szavaza t volna , a t ava ly i Be t l ehemesek h o n o r á -r i u m a g y a n á n t . Valahol az Andrá s sy -tit körü l van a p a l o t á j u k , enny i t t u -dok a tava ly i leve lezésünkből , c sak-hogy azt persze én n e m r a k t a m el. Á b r á n y i Is e m b e r e m , ügy gondolom. Vér tesy Gyula , Veszp rém?

Benedeké t azért h a g y t a m ki, mé r t n incs bent a Pe tő f i -céhben , Engem Is n a g y o n meglepe t t , s i n g e r é k r ő i n«m tudok t omml t . Égy e m b e r ü k e t ve lem egy lapon a j á n l o t t á k S z á v a y c k l Bel la Ignácot . De azér t lehe t , hogy Ha-vasér t ls e r ő l k ö d n e k ! én esak cs iná-lok nek ik könyveke t , de P i s t a „beve-ze the t i " őket . Wiesner levelét kü lön -ben h o l n a p r a v á r o m .

H a n e m ami t a szegény Lidike tesz ér tc in . az - de Igazán igazán - zava r -ba hoz és magszégyení t . Olvas tam a T ö m ö r k é n y h e z irt U v e l é t : a s a j á t gye-r e k é é r t nem r i m á n k o d h a t n a ugy. Mintha szegény Pósa bácsi keze s imo-g a t n a onnan alulról vagy fe lü l rő l . Sas Ede ls I r t s , hogy a m é r P ó s á n é n a k Ígéretet tet t . Egyébkén t aszal vigasz-ta l e lőre , hogy nem ba j , ha b u k u n k ls, — ő h á r o m s z o r buko t t , m i r e beér t ,

No, m o n d o m , én csak egyszer b u k -h a t o k m i n d e n ü t t áz é le tben . Hason csúszva nem ke rü lök az Ol lmpus tokra .

Hogy a dön tés m i k o r lesz, n e m tu-dom, T ö m ö r k é n y m a kapo t t meghí -vét a ts- ikl ülésre , de az esak felol-vasó Ulós. Tá lán va lami előzetes t á j é -kozódás is, - az a j á n l á s i idő ío-én telik lé.

Addig b izonyosan vá l t unk még le-velet, - egész sz ivünkke l Ölelünk m i n d n y á j a t o k a t i Fe r i ék

Kortársak Móra Ferencről

Móricz Zsigmond: . . . Sose lá t tam humor nél-

kül, Ez volt az ő nagy tartalma

szóban és írásban, a humor. És-pedig az a magyar humor, ami az alföldi magyar ember legsa-játosabb tulajdona. Humorának titka az volt, hogy a legfájóbb, a

* legkényelmetlenebb érzéseket vi-dám szavakba csomagolva talál-ta kl: az életben való elbúvág és az élettől való megszelídültség, ez volt az ő humora. Sose mon-dott olyat, aminek ne lett vol-na egy adag keserűség a mé-lyén, Hiszen, neki is Jutott még török iga. Mint mindenkinek, aki-ben lélek van, és ambíció és bátorság. Angyalt dolgokat tu-dott mondani hivatalából, s poli-tikai, társadalmi és emberi bén-, tálmalnak mélységéből. Gyön-gyöket szólott, és csiszolt drá-gaköveket hullatott.

Volt egy adománya, ami kevés embernek jutott osztályrészül; ha szájét megnyitotta, mér minden-ki nevetett, aki a közelébe ke-r ü l t . . .

Juhász Gyula: Móra Ferenc új könyve: A fes-

tő halála azok közül az írások közül való. amelyeket nem akar letenni kezéből az ember, amíg végig nem oívgssa. Olyan ez a könyv, min t valami napsütéses és kanyargó gyalogösvény, amely ki-visz bennünket a város zajából és bajából, virágos réteken, kis kerek erdőkön vezet keresztül, és betar t a faluba, ahol az ősi templom a j t a j á b a n bárányok le-gelnek és öreg táltosok keresik, ku t a t j ák az anyaföld áldott ölé-ben az Attila király kincsét. No, azért nem kell félni, emberek, modernek, hogy fa lun vagyunk, bicebóca virágok és egyszerű lel-kek között, mer t u rbánus és hu-manista szellem kalauzol ben-nünket mindvégig, a könyv min-den lapján, akiről ugyanazt Ír-ták, hogy Mikszáthba és Gárdo-nyiba oltott Jókai, de éppen any-nyi okkal és joggal mondhatnád, hogy Anatole Francéba oltott Tö-mörkény, mert hiszen az olyan nem fontos, mikor valakiről van szó, akinek sa j á t hangja és tulaj-don arca van, jellemző és meg-különböztető irodalmi flzlognó-miája, mint Móra Ferencnek, akit minden soráról meg lehet ismer-ni, és akit nem lehat többé el-felejteni,

És ami nekem ebben a ked-ves és okos könyvben a legna-gyobb és legteljesebb gyönyörű-séget okozta, az éppen Móra Fe-renc magyar nyelve, ez a próza, amelynél tisztább i s teljesebb magyarságát ma nem beszél egyetlen élő hazai szerző sem. Szinte párat lanul áll ez a szep-lőtelenül szűz magyar nyelvi kincs, amely a Móra Ferencé, különösen napja inkban, amikor sokféle szellemi leromlásunk ré-vén meglehetősen bitangságba került , és s i ra lmas árvaságra Ju-tott nyelvünk, amelyben él a nemzet a régi példaszó szerint.

Kosztolányi Dezső: Leginkább annak a műfajnak a

mestere, melynek eredete távo-li századokba nyúlik vissza iro-dalmunkban. Ezt a maga képé-re és hasonlatosságára alakí-totta, őseit a báró Apor Péte-rek. Eötvös Károlyok, Tóth Bé-lák között kell keresni, akik ér-tették a módját annak, hogy min-den apróság arannyá véljék, amihez hozzáérnek. Semmi al-kalom se kicsiny ahhoz, hogy bölcsek, vonzók, talpraesettek le-gyünk. Az egyént szeretetre mél-tóság csodát művel. Egy adomá-ba belefér az egész világ. A har-madik osztályos utazás, a aáska, vagy a kettőspont, minden-min-den méltó arra. hogy emberi vol-tunkban megnyilatkozzunk. Ke-dély által értjük meg az Éle-tet. Ezt a szemléleti formát a barkácsoló, vajákos magyar fajta teremtette meg. A freneia cse-veg. szikrázik, pontosan ktszá-mított csattanókat helyez el, a német taglal, fejteget, elemez, boncol, letol, mindig tudományé, san ez angol az essay megalko-tója, valami szigorú, de közvet-len tárgyilagossággal világítja meg tárgykörét. Mi mesélünk, s közben szemlélődünk, vállunkat

vonogatjuk, el-e!kalandozunk. vé-gül mosolygunk. Móra Ferenc az önmagáért való „beszéd" e pom-pázatos, keleti módját műveli ki, mely oly általánosan és meg-indítóan hat mindnyájunkra, annyi távoli emléket ébreszt ben-nünk, mint a cigányzene. Szeret meg-megállnl, vargabetűt tenni, zárójeleket nyitni. Éppen eszé-be jutott valami. Mégis mindig célhoz ér. Mondatai természete-sen görtgyölödnek le egymásról. Tiszteli a betűt, mértékes művé-sze az Írásnak, önmagában rend-kívül megvetheti a tellszájúsá-got. Markolj keveset, és fogj so-kat. Csak az való papírra, ami ma mér formailag is megérett: Joubert (rja, tanácsul minden tollforgatónak: „Nem a mondato-mat csiszolgatom, hanem a gon-dolatomat. Várok mindaddig, mig az a fénycsöpp, melyre ezükaé-gem van, ki nem alakul, a le nem pottyan tollam hegyéről."

Ortutay Gyula; Az Irodalomtörténeti konven-

ció Mórét le, mint Tömörkény Istvánt is, beosztotta az úgyne-vezett Mikszáth—Gárdonyi „Iro-dalmi iskolába", mint annak pro-vinciális képviselőit, bár Mórá-nál később a provinciális jel-zőt mér elhagyták. Különös Is-kola ez a Mikszáth—Gárdonyi-fé-le. hiszen az első részletezőbb analízis bárki előtt is bebizonyít-hatja, hogy még Mikszáthnak és Gárdonyinak az összekapcsolása is teljességgel önkényes és indo-kolatlan, aká r a tematika, akár a forma oldaláról tekint jük ezt a kapcsolatot. Hogy Mikszáth ke-serű, cinikus fölénye éa Gárdo-nyi kedves érzelmessége között milyen összefüggéseket ta lá l tak irodalomtörténészeink (a for-mák bonyolultabb és még jobban elkülönítő problémáit n e m is említem), nem kutatom, azonban az sem kisebb rejtély előttem, hogy Tömörkény és Móra ho-gyan került ebbe a csoportba. Valószínűleg azért, mert Ők is „népiesek" voltak, bár ez a jelző például kissé igazságtalanul ha-tározná meg Mikszáthot éppúgy, mint Gárdonyit, vagy Mórát. Kö-zülük egyedül Tömörkény volt valójában népi a szónak mély és komoly, éppen nem divatos ér-telmében, a magyar vídékiség legnagyobb ég leggazdagabb egyé-nisége Petelei mellett. Még talán Gárdonyi magatartásának finom-ságai, szelíd llraisága emlékeztet-né helyenklnt Móra írói egyéni-ségére. Azonban ez is csak felü-leti rokonság. Móra témalátá-sa, formaalkotása. írói munká-jának lényegi mind-mind merő-ben különbözött Gárdonyiétól, a tudom, nem hitt ebben az előtte is elég sokat emlegetett rokon-ságban, Iskolában.

. , , Szeged történetének egyik legjobb ismerője volt, mégpedig nem laikus módjára. Az is köz-tudomású, hogy reaónyábfn, az Ének a búzamezőkről-ben a Sze-ged-vidéki parasztságnak állí-tott maradandó emléket. Mégis Móra regényeiben, elbeszélései-ben, tárcáiban Tömörkény, s az egész provinciális szemléletű Iro-dalom Irányával szemben egy sajátos igény revelálódik: huma-nistának kell neveznem, nem mintha ezzel valaminő divat sze-rint akarnám átformálni írói egyéniségét, Minden erőszakoltság nélkül mondhatom, ^ legsajátabb írói vonása, s egyben írói érde-me lf. az a humanitás, az a hu-manista érdeklődés, amellyel az emberi létezésnek problémáit ke-reste, h§ azokra a feleletet legin-kább a paraszti témákban ke-reste ég találta meg. Az az ö«ze-békíthetetlennek látszó kettősség, amely ma ts elválasztja egymás-tól a paraszti és az urbánus kul-túrák híveit, Mórában ellent-mondás nélkül egysébe forrott össze. Számára a humanitás nem jelentett gőgös elkülönülést a profanum vulsustól, a társadalmi és kulturális magára hagyatott-sága miatt elmaradott magyar paraszttömegektől, de a paraszt-ság szeretete sem hozott magá-val vaskosságot, szűk látókörű szemléletet, visszautasítását a ma-gasabb szellemiség ajándékainak.