1

Miskolci Egyetem

Állam- és Jogtudományi Kar

Államtudományi Intézet

Pénzügyi Jogi Tanszék

KÜLFÖLDI BERUHÁZÁSOK ADÓJOGI SZABÁLYOZÁSA

Szakdolgozat

Konzulens: Készítette:

Dr. Erdős Éva Sáhó Anna

Egyetemi docens, tanszékvezető J-504

Miskolc

2013.

2

University of Miskolc

Faculty of Law

Institute of Civics

Department of Financial Law

THE REGULATION OF THE FOREIGN INVESTMENTS IN THE TA X LAW

Thesis

Consultant: Author:

Dr. Éva Erdős Anna Sáhó

Associate Professor, Head of Department J-504

Miskolc

2013.

3

Tartalomjegyzék

I. Bevezetés......................................................................................................... 4

II. A tőke és a külföldi beruházások fogalma, meghatározása, csoportosítása ...5

III. A szabad tőkeáramlás és a letelepedési jog közötti összefüggés................ 7

IV. A külföldi beruházásokat érintő szabályozások vizsgálata ......................... 9

V. A káros adóverseny és az adóharmonizáció .................................................18

V.2. Érvek az adóverseny mellett és ellen .......................................................20

V.3. A káros adóverseny ..................................................................................21

V.4. Az adóharmonizáció és adóverseny kapcsolata ......................................23

V.5. A pozitív és negatív diszkrimináció, a káros adóverseny, és az adóelkerülés konfliktusának feloldása a nemzetközi adójogban .....................26

V.6. A hátrányos megkülönböztetés, az adóelkerülés, a káros adóverseny és a negatív adódiszkrimináció konfliktusának feloldása az európai adójog tükrében............................................................................................................28

V.7. Az adóverseny fontossága az Európai Unióban.......................................29

VI. Érdekes ügyek az Európai Bíróság gyakorlatában ....................................31

VI.1. A Daily Mail-ügy...................................................................................31

VI.2. A Cartesio-ügy........................................................................................31

VI.3. A Centros-ügy.........................................................................................33

VI.4. Az Überseering-ügy................................................................................33

VI.5. A Lasertec-, az A és B, valamint a Holböck-ügy ...................................35

VI.6. Következtetések ......................................................................................36

VII. Záró gondolatok .........................................................................................37

4

„A tőke olyan holt munka, amely vámpír módjára

csakis az élő munka erejének kiszívásából él,

és minél több munkát szív magába, annál jobban él!”

(Karl Marx)

I. Bevezetés

Jelen tanulmányomban a külföldi tőkeberuházások jelentőségét, szabályozását

szeretném bemutatni, valamint az ezzel kapcsolatban keletkezett fontosabb európai bírósági

ügyeket.

Már az egyetemi tanulmányaim elején is kiemelt érdeklődéssel fordultam a pénzügyi

jog területe felé, a külföldi tőkeberuházások témaköre pedig olyan aktualitásokat hordoz

magában, amelyekhez az elmúlt évtizedekben nem férhetett kétség, hiszen mind a hazai, mind

az Európai Unió viszonylatából tekintve megállapíthatjuk, hogy a külföldi tőkéért való

versengés egyre jelentősebbé vált. Választásom ezért esett erre a témára.

A külföldi beruházások alapjául szolgáló tőke szabad mozgásának megteremtése

érdekében már 1960-tól, az egységes piac létrehozása előtt beszélhetünk olyan

intézkedésekről, amelyeket a tagállamok kezdeményeztek.

A 88/361/EGK irányelv megteremtette az uniós tagállamok közötti általános

liberalizációt.1 Az irányelv 1. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy: „A következő

rendelkezések2 sérelme nélkül a tagállamok eltörlik a tagállamokban honos személyek közötti

tőkemozgásokra vonatkozó korlátozásokat.” Az EUMSz. (a továbbiakban: Szerződés) 49.

cikkében (EKSz. 43. cikk) találhatunk rendelkezéseket a tőkeáramlással szorosan összefüggő

szabad letelepedéssel kapcsolatban: „Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek

megfelelően tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő

szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás.” Továbbá, az 54. cikk (EKSz. 48. cikk)

is tartalmaz erre vonatkozó rendelkezést: „Valamely tagállam jogszabályai alapján létrehozott

1 Kamerling, J.: A tőke szabad mozgása. 2006. szeptember; forrás: http://circa.europa.eu/irc/opoce/fact_sheets/info/data/market/market/article_7194_hu.htm 2 Ezek a rendelkezések az irányelv I. számú mellékletében találhatók „a tőkemozgások nómenklatúrája” címszó alatt.

5

olyan társaság, amelynek létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti

tevékenységének fő helye a Közösség területén van, e fejezet alkalmazása szempontjából

ugyanolyan elbánásban részesül, mint azok a természetes személyek, akik a tagállamok

állampolgárai.” A Szerződés 63. cikk (1) bekezdése (EKSz. 56. cikk) leszögezi, hogy: „Tilos

a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásra vonatkozó

minden korlátozás.” Ahogy ebből kiderül, a cikkben szerepel a tőke szabad áramlása a

„tagállamok és harmadik országok között”, tehát így nem meglepő, hogy az adófizetők erre

hivatkozva megpróbálnak mentesülni az adófizetési kötelezettségük alól. Ez a magyarázata

annak is, hogy az Európai Unió Bírósága ilyen tárgyú keresetekben sok esetben állást foglalt

már, illetőleg a jövőben még fog is.

Az elmúlt három évtizedben nagy mértékben megszaporodtak a gazdaságilag fejlett

országok beruházásai mind a fejlett, mind az elmaradottabb területeken. „Magyarországon

igazi áttörést jelentett a rendszerváltással egyidejű jogszabályi háttér megteremtése: a

társasági törvény, a külföldi befektetők védelmét deklaráló jogszabály3, az adóreform – ezen

belül is a külföldi befektetőknek nyújtott adókedvezmények, mellyel mind a külföldi

tőkebeáramlás kedvező gazdasági környezetét biztosítottuk.”4

II. A tőke és a külföldi beruházások fogalma, meghatározása, csoportosítása

Tőkének tekinthető minden felhalmozott érték, amelynek segítségével a tulajdonosa

rendszeres jövedelemforráshoz jut. A pénztőke a tőke piacgazdaságra jellemző formája.

A pénz akkor válik tőkévé, ha a tulajdonosa a felhasználása során pénztöbblethez jut, tehát

önmagában a pénz még nem tőke.

Nemzetközi tőkeáramlásnak tekinthetők az olyan értékek, amelyek átlépik az

országhatárt, és amelyek tulajdonosai profitot, illetve kamatot várnak.

Ha a külföldi beruházások fogalmát szeretnénk meghatározni, nincs olyan könnyű dolgunk,

3 Dr. Erdős Éva: A külföldi befektetések szabályozása az Európai Unióban és a magyar jogban, különös tekintettel az adójog területére. Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXI/2. (2003), pp. 387-403, 388.o., 1988. évi VI. törvény a gazdasági társaságokról, 1988. évi XXIV. tv. a külföldiek magyarországi befektetéseiről. 4 Dr. Erdős Éva: Op. cit. 2003. 388.o.

6

mint a tőke fogalom meghatározásánál. Segítségül vehetjük azonban az Európai Unió

definícióját, „mely a tőke szabad áramlása, mint a négy szabadságjog egyikéből ered, mivel

az egységes közös piac nemcsak az áruk, a szolgáltatások, a személyek, hanem a tőke, a

vállalkozások szabad mozgását is feltételezi.”5

A külföldi tőkebefektetéseket többféleképpen csoportosíthatjuk. Megkülönböztetünk:

a) portfólió beruházást és külföldi működő tőkeberuházást

Portfólió beruházás pl. a kötvény-, részvény-, vagy egyéb pénzügyi eszközvásárlás,

ezek elsődleges célja valamilyen profit realizálása.

A külföldi működő tőkeberuházásokban a tőkét a termelésbe beruházzák, ezáltal a

befektető tulajdonosi jogokhoz és tőkejövedelemhez jut.

Négy fajtája ismeretes:

1. a már létező vállalkozás tulajdonrészének a megszerzése,

2. külföldön új vállalkozás létesítése,

3. alaptőke-emelés vagy hitelezés az anyavállalt és a külföldi leányvállalat között,

4. osztalék a külföldi vállalatból.

b) a tőkebefektetés módja szerint különbséget tehetünk zöldmezős beruházás és

barnamezős beruházás között

Zöldmezős beruházásnak nevezzük egy teljesen új vállalat alapítását, ezzel szemben

a barnamezős beruházás egy, már meglévő kapacitást jelent, melynek tulajdonjogát

szerzi meg a külföldi beruházó. Célja a vállalat felvásárlása illetve modernizálása.

c) meg kell különböztetünk egymástól a szakmai és a pénzügyi befektetőket is

A szakmai befektető olyan vállalatban helyezi el pénzeszközeit, amelynek akár

konkurense is lehetne. Leginkább a vegyes vállalatokban jelennek meg.6

Ezzel szemben a pénzügyi befektetésnél csak a megtérülés lényeges.

d) a befektetőket tovább csoportosíthatjuk, eszerint beszélhetünk multinacionális és

nemzeti befektetőkről

5 Dr. Erdős Éva: Op. cit. 2003. 391.o. 6 Lásd Dr. Erdős Éva: Op. cit. 2003., 390.o. „Csakhogy a joint venture-einkbe 95%-ban szakmai befektetők jöttek be. A szakmai befektető szempontjai sohasem azonosak a pénzügyiével, és főképp a magyar hatóságokéival. Szakmai, piaci és nem pénzügyi előnyöket keresnek.” Demcsák Mária: Eladó a menyasszony! Vegyes vállalatok. Hozományvadászat. Privát Profit 92/9. sz. III. évf. 19. o.

7

A multinacionális befektető olyan vállalatot vezet, amely számos országban, gyakran

több földrészen is, rendelkezik telephellyel.

A nemzeti vállalat állami tulajdonban van, állami rendelkezés alatt áll.

e) ha a befektetés időtartamát vesszük alapul, megkülönböztetjük egymástól a stratégiai

és taktikai befektetéseket

A stratégiai befektető olyan befektető, aki nem pénzügyi haszonra spekulál, – szemben

a taktikai befektetővel- hanem hosszú távon az iparágba akar befektetni.

f) a külföldi befektetéseket a profitérdekeltség szempontjából is csoportosíthatjuk:

horizontális illetve vertikális befektetésekre

A horizontális befektetés irányulhat valamely azonos termék külföldi gyártására illetve

egyforma iparágban is megvalósulhat.

Ezzel szemben a vertikális befektetéseket a szállítók és vásárlók viszonylatában kell

vizsgálnunk.

III. A szabad tőkeáramlás és a letelepedési jog közötti összefüggés

Ha külföldi beruházásokról beszélünk, nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy

megemlítsük az ezzel szorosan összefüggő szabad tőkeáramlást, valamint a tőkeáramlás

letelepedési joggal való kapcsolatát. Az alábbiakban ezt kívánom bővebben bemutatni.

Különféle okokból, de legfőképpen a kölcsönösség nélküli helyzet miatt több javaslat is

született az EK Szerződés (a továbbiakban: Szerződés) 56. cikkének, a harmadik országokra

vonatkozó közvetlen alkalmazásának behatárolására7. Az Európai Unió Bírósága (ECJ) úgy

határozott, hogy a Szerződés 56. cikk (1) bekezdésének hatáskörét lecsökkenti, még hozzá

úgy, hogy megadja a tőke szabad mozgásának lehetőségét különböző esetekben. Olyan

esetekben, amikor az más alapvető szabadságjogot is érint, hiszen ha egy ilyen szabadságjog

7 Cordewener, Axel - Kofler, Georg W. – Schindler, Clemens Philipp: A tőke szabad áramlása és harmadik országok: A szélső határok felfedezése a Lasertec, az A és B és Holböck ügyön keresztül. European Taxation, 2007/8-9, 372.o.

8

sérül, annak elkerülhetetlen következménye, hogy a tőke szabad mozgása is korlátozódik. Az

ECJ ezen szemléletmódja egyfajta reakciónak is tekinthető Alber főtanácsnok Baars ügy

kapcsán kifejtett álláspontjára: „Abban az esetben, ha a tőke szabad mozgása közvetlen

korlátozódik, a letelepedés viszont csak közvetetten korlátozódik, csak a tőke mozgására

vonatkozó szabályokat kell alkalmazni…(ugyanakkor)…ha a letelepedés jogát korlátozzák

közvetlenül, és amennyiben ez a korlátozás közvetetten vezet a tagországok közötti

tőkemozgás korlátozásához, akkor a letelepedés szabadságára vonatkozó szabályokat kell

alkalmazni.”8

Az adófizető csak olyan esetekben hivatkozhat az EK Szerződés 56. cikkének (1)

bekezdésére, amelyben a tőke szabad mozgásának korlátozása nem „elkerülhetetlen

következménye” egy másik alapvető szabadságjog korlátozásának.9

Tehát először is azt kell megállapítanunk, hogy melyik tekinthető az „első sorban” érintett

szabadságjognak, ami nem mindig egyszerű. Ugyanis ha két szabadságjog is érintett, az ECJ

csak az egyik szabadságjogot vizsgálja, ha úgy tűnik, hogy „az ügy körülményeinek

tekintetében az egyik teljesen másodlagos a másikhoz képest”10.

Fontos leszögeznünk, hogy a nemzeti jogszabály csak akkor alkalmazható, amikor

például a szabad szolgáltatásra és a letelepedésre vonatkozó szabadságjog alanyi hatálya (is)

érvényesül, hiszen ekkor az adófizető nem hivatkozhat a tőkemozgás szabadságjogára.

Viszont ha a nemzeti jogszabály vonatkozik olyan esetekre, amelyek elsősorban nem

tartoznak egy másik szabadságjog hatásköre alá, az adófizető egyéni tárgyilagos esetétől

függetlenül11 a Szerződés 56. cikk (1) bekezdése alkalmazható12. Ez rendkívül fontos a

határokon átnyúló tőkebefektetések esetén. Ha ilyen jogvita merül fel a Szerződés 43. és 48.

cikke alkalmazható amennyiben a részvényesnek lehetősége nyílik arra, hogy a részesedés

révén meghatározó hatást gyakoroljon a vállalat döntéseire, továbbá meghatározza annak

tevékenységét. Azonban más, egyéb részesedések, mint például a portfólióberuházások, a

8 Cordewener – Kofler – Schindler: Op. cit. 2007/8-9, 372.o. 9 Cordewener – Kofler – Schindler: Op. cit. 2007/8-9, 373.o.; lásd az Európai Unió Bíróságának C-157/05. számú ítéletét, 2007. május 24., Winfried L. Holböck v. Finanzamt Salzburg-Land, 24. paragrafus. 10 Cordewener – Kofler – Schindler: Op. cit. 2007/8-9, 373.o.; Európai Unió Bírósága, 2006. október 3., C-452/04, Fidium Finanz AG v. Bundesanstalt für Finanzdienstleistungsaufsicht (2006) ECR I-9521, 34. paragrafus. 11 Cordewener – Kofler – Schindler: Op. cit. 2007/8-9, 373.o.; Európai Unió Bírósága, 2007. május 24., C-157/05, Winfried L. Holböck v. Finanzamt Salzburg-Land, 31. paragrafus. 12 Cordewener – Kofler – Schindler: „A tőke szabad áramlása és harmadik országokkal való kapcsolata, a nemzeti adótörvény: Az Európa Unió Bíróságának sürgető ügye”. European Taxation 2007/3, 107. paragrafus; Cordewener – Kofler – Schindler: Op. cit. 2007/8-9, 373.o.

9

Szerződés 56. cikke alá tartoznak, tehát ezekben az esetekben e cikket kell alkalmazni. Ezeket

figyelembe véve megállapítható, hogy a Szerződés 56. cikke akkor kerülhet alkalmazásra

harmadik országokra vonatkozó esetekben, ha a kérdéses szabályozás „célját tekintve

kizárólag olyan részesedésekre alkalmazandó, amelyek lehetővé teszik, hogy irányítást

biztosító befolyást gyakoroljanak a társaság döntéseire, és meghatározzák annak

tevékenységét”13.

Ebben a megközelítésben nem elhanyagolható kérdés az, hogy miként határozhatjuk

meg a társaságra gyakorolt meghatározó hatást. Az Európai Unió Bírósága úgy döntött, hogy

közvetlen hatás létezik 100%, 75%, 66%, illetve 50%-os részesedések esetén, ugyanakkor a

10%-os részesedés már nem elegendő. Az ECJ a Lasertec-ügyben hozott ítéletében úgy

határozott, hogy már a 25%-os részesedés is feltételezhet ilyen hatást, és elfogadják, hogy

ettől kevesebb részesedés is elegendő, ha a 25%-os küszöböt eléri az egymással kapcsolatban

lévő részvényesek részesedése, vagy ha részesedéstől függetlenül tényleges befolyást

gyakorolnak.

IV. A külföldi beruházásokat érintő szabályozások vizsgálata

A külföldi befektetésekre vonatkozó szabályok összegyűjtése és áttekintése során nincs

könnyű dolgunk, hiszen számos szerződés, törvény, irányelv született annak érdekében, hogy

korlátokat emeljen és szűkebb keretek közé szorítsa a külföldi beruházásokat, hiszen így

elkerülhetőbbé válnak és minimalizálódhatnak az e körben kialakuló visszaélések, valamint

csökkennek a káros következmények.

Elsőként az 1988-ban kezdődött adóreformot kell megemlítenünk, melynek

következtében a kialakult jogszabályok teret engedtek a külföldi tőke országba történő

beáramlásának, illetve elősegítették a letelepedést. Prioritást élvezett a külföldi tőkelevonás, a

külföldi beruházásokat jelentős nyereségadó-kedvezményben részesítették.14

Az 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: törvény) a gazdasági társaságokról

13 Cordewener – Kofler – Schindler: Op. cit. 2007/8-9, 373.o.; lásd az Európai Unió Bíróságának C-157/05. számú ítéletét. 14 Lásd Dr. Erdős Éva: Op. cit. 2003., 388.o.

10

rendelkezik. A törvény célja többek között a tőkeáramlás megteremtése, továbbá a külföldi

működő tőke gazdaságunkban való közvetlen megjelenésének elősegítése. A törvény 7.§. (1)

bekezdése kimondja, hogy: „Külföldiek gazdasági társaság alapításában, illetve társaságban

tagként akkor vehetnek részt, ha hazai joguk szerint céggel rendelkeznek, vagy őket a hazai

joguk szerinti vállalati (más gazdasági) nyilvántartásba bevezették. Bármely külföldi

természetes és jogi személy lehet részvényes.”

Az 1988. évi XXIV. törvény a külföldiek magyarországi befektetéseiről szól, amely

különösen a külföldi működő tőke gazdaságunkban való megjelenésének elősegítése

érdekében jött létre. A hivatkozott törvény 1.§. (1) bekezdése leszögezi, hogy: „A külföldiek

magyarországi befektetései teljes védelmet és biztonságot élveznek.” A 3.§. ezzel szemben

arról tartalmaz rendelkezést, hogy egy külföldi vállalkozó Magyarország területén önálló

gazdasági tevékenységet gazdasági letelepedés keretében meghatározott letelepedési formák

keretében végezhet:

1. önálló vállalkozóként a külön törvényben meghatározott egyéni vállalkozás,

illetve az általa bejegyzett egyéni cég vagy önfoglalkoztatás formájában, vagy

2. olyan belföldi székhelyű gazdasági társaság, egyesülés vagy szövetkezet útján,

amelyben részesedéssel rendelkezik, vagy

3. külön törvényben meghatározott fióktelep vagy kereskedelmi képviselet útján.

A fentiekben ismertetett két törvényen kívül még az 1996. évi LXXXI. törvényt15 (a

továbbiakban: Társasági törvény) is itt kell megemlítenünk, amely megkívánja, hogy

elidőzzünk felette, hiszen azon túl, hogy ezzel a törvénnyel már a tanulmányaim során is

részletesebben foglalkoztam, a külföldi beruházások szempontjából is kiemelt jelentőséggel

bír.

A társasági adótörvény támogatja a beruházásokat, és céljaként a versenyképesség

javítását tűzte ki. A társasági adó jövedelem típusú, valamint versenysemleges adó: nem tesz

különbséget a társasági formák között. A társasági adótörvény négy alapelvre épít, melyek a

következők:

• a nemzetközi szabályok elsődlegességének alapelve

• a számviteli szabályokkal való összhang elve

15 A társasági adóról és az osztalékadóról rendelkezik.

11

• az adóelőnyök rendeltetésszerű használatának elve

• a vállalkozási tevékenység folytatásának alapelve

Ezek közül az elvek közül külön kiemelném a nemzetközi szabályok

elsődlegességének alapelvét. Ez segít elkerülni a kettős adóztatást azáltal, hogy a törvény a

nemzetközi szerződés elsőbbségét hirdeti, ha az adózó számára az kedvezőbb feltételeket

biztosít, mint a társasági adótörvény. A Társasági törvény adóalanyiság szempontjából a

Magyarország területén vállalkozási tevékenységet végző belföldi és külföldi illetőségű

szervezeteket sorolja ide. A belföldi illetőségű adóalany: az üzletvezetés helye

Magyarországon van (pl. ügyvédi iroda, közjegyzői iroda, szövetkezet, gazdasági társaság,

stb.)

A külföldi illetőségű adóalanyt még két további csoportra oszthatjuk: külföldi

vállalkozó és ingatlannal rendelkező társaság külföldi személy tagja, akik belföldi forrású

jövedelemre tesznek szert. A külföldi vállalkozó belföldi telephelyén vállalkozási

tevékenységet végez, azonban az üzletvezetés helye külföldön található. Az ingatlannal

rendelkező társaság külföldi személy tagja kategória esetén adókötelezettség csak akkor áll

fenn, ha ez a külföldi személy az ingatlannal rendelkező társaságban lévő részesedését

elidegeníti, vagy a részesedésre jutó jövedelmet valamilyen módon kivonja a társaságból. Itt

olyan társaságról van szó, amelynek mérlegében a mérlegforduló napján az összes tárgyi

eszközének több mint 75%-a belföldön fekvő ingatlan. Főszabály szerint adókötelezettség a

vállalkozási tevékenységet végző adóalanyt terheli. A Társasági törvény a teljes körű és

korlátozott adókötelezettségről a 3.§-ban rendelkezik: (1) „A belföldi illetőségű adózó

adókötelezettsége a belföldről és a külföldről származó jövedelmére egyaránt kiterjed.”

Tehát teljes körű adókötelezettséget állapít meg a Társasági törvény. Míg a (2) értelmében a

külföldi vállalkozó adókötelezettsége csak a belföldi telephelyen végzett vállalkozási

tevékenységből származó jövedelmére terjed ki, tehát itt korlátozott adókötelezettségről

beszélhetünk.

A Társasági törvény külön mellékletben sorolja fel, hogy mely szervezeteket nem

tekinti adóalanynak a társasági adó szempontjából. Ezek jellemzően valamilyen állami

tulajdonhoz kapcsolódó társaságok, a Magyar Nemzeti Bank, közszolgálati

műsorszolgáltatók, pártok, stb. De egyéb jogszabályok folytán is kikerülnek bizonyos

vállalkozások a társasági adó hatálya alól, pl. az EVA hatálya alá bejelentett adóalanyok, a

12

Magyar Vöröskereszt, stb. Az alanyi adómentesség feltételes, aki tehát teljesíti a feltételeket,

mentesül az adófizetési kötelezettség alól.

• Nonprofit szervezetek akkor, ha a vállalkozási tevékenységből származó bevételük

az összes bevétel arányában 10%-nál kevesebb, maximum a 10 millió Ft-ot éri el.

• Önkéntes kölcsönös biztosító pénztár akkor, ha a vállalkozási tevékenységből

származó bevétele kevesebb az összbevétel 20%-ánál.

• Közhasznú társaság akkor, ha csak a kedvezményezett közhasznú tevékenységből ért

el eredményt.

A 14.§. a külföldi vállalkozó adóalapját határozza meg: az eredménykimutatás szerinti

adózás előtti eredményből kell kiindulnunk, majd ezt az összeget csökkentjük illetve

növeljük a társasági adótörvény korrekciós tételeivel. A korrekciós tételeken belül

megkülönböztetünk adóalap védelmét szolgáló tételeket (veszteségelhatárolás, céltartalék,

értékcsökkenés szabályozása, nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült

költségek), adómentességet biztosító tételeket (szakképzéshez felhasználható tételek,

foglalkozást ösztönző tételek), szankció jellegű tételeket (bírságok, jogkövetkezmények

elszámolása) valamint a kétszeres adózás elkerülésére szolgáló tételeket (osztalék,

visszatérített adó). A külföldi vállalkozó a társasági adó alapját valamennyi belföldi

telephelyére együttesen, míg belföldi fióktelepére fióktelepenként külön-külön állapítja meg.

A 15.§. a szabályozott ingatlanbefektetési elővállalkozás, a szabályozott

ingatlanbefektetési társaság és a szabályozott ingatlanbefektetési projekttársaság

adóalapjáról és az adó mértékéről tartalmaz rendelkezéseket.

Összefoglalva tehát a külföldi szervezet adózásának szabályait és adókötelezettségét

tartalmazza. Itt fontos kiemelnünk a forráselvet, amely azt jelenti, hogy a jövedelmet annak

az országnak a joga szerint kell megadóztatni, ahol az termelődik.16 A társasági adótörvény

értelmében negatív adóalap esetén nem kerül sor adózásra. A Társasági törvény ezt a

minimum adóalap meghatározásával próbálja korrigálni: a korrigált összes bevétel 2%-a. Az

összes bevételből le kell vonni az ELÁBÉ-t (eladott áruk beszerzési értéke), a közvetített

16 Lásd erről bővebben: Dr. Erdős Éva: Nemzetközi adójogi kérdések, Sectio Juridica et Politica, Tomus XI., Jubileumi kötet a Miskolci Egyetem fennállásának 260. évfordulója alkalmából, Miskolci Egyetemi Kiadó, 1995. 49-50.o.

13

szolgáltatásokat, illetve a külföldi telephelynek betudható bevételeket. Ezt nem kell

megállapítani előtársaság, nonprofit szerveztek esetén, vagy ha a veszteség elemi kár miatt

következett be. A számított adó az adóalapból kerül megállapításra. A társasági adó kulcsa

sávosan progresszív: 500 millió Ft pozitív adóalapig 10%, e fölött 19%. Az adózott

eredményt az adózás előtti eredmény és a fizetendő adó különbségéből kapjuk meg. Ez a

vállalkozásban maradó adózott jövedelem, amellyel már szabadon rendelkezhet a

vállalkozás. A társasági adótörvény a közvetlen és közvetett támogatások szabályozását is

magában foglalja. Közvetlen támogatásoknak nevezzük a ténylegesen nyújtott pénzügyi

támogatásokat. A közvetett támogatásokhoz az adókedvezmények, adómentességek

tartoznak. Négy típusa ismeretes:

a) térségi és egyéb adókedvezmények:

� szövetkezeti adókedvezmény: a szövetkezeti törvény a szövetkezetek számára

megteremti azt a lehetőséget, hogy közösségi alapot képezzenek, és ennek a

6,5%-át lehet adókedvezményként igénybe venni a szövetkezeteknek. Ez is

70%-os típusú kedvezmény.

� filmgyártáshoz kapcsolódó: az adózó támogatást kaphat a mozgókép szakmai

hatóságtól. Ezt akkor állítják ki, ha a gyártási költségeknek legalább a 20%-a

Magyarországon realizált kiadás lesz. Ebben az esetben az így kiadott összeg

vehető igénybe adókedvezmény formájában. Négy adóéven keresztül lehet

igénybe venni.

b) kis- és középvállalkozások kedvezménye: A tulajdonosaiknak magánszemélyeknek

kell lenniük. A 2000. december 31.-e után megkötött hitelszerződés alapján kifizetett

kamat alapján lehet igénybe venni. Az adókedvezmény az adott évben kifizetett

kamat 40%-a, maximum 6 millió Ft lehet. Ez a kölcsön nem vehető fel bármire, csak

beruházásra vagy tárgyi eszköz beszerzésre lehet fordítani. Azt, hogy kik tartoznak

ide, külön törvény határozza meg. A tevékenység tekintetében vannak bizonyos

korlátok.

c) fejlesztési adókedvezmény

d) látvány-csapatsport kedvezménye.

14

Az adókedvezmények valamilyen gazdaságpolitikai, adópolitikai célt tükröznek. Ilyen

cél a beruházás ösztönzés, az elmaradott térségek felzárkóztatása, a kis- és

középvállalkozások támogatása. Itt kell beszélnünk az abszolút és a relatív korlátról. Az

abszolút korlát értelmében főszabály szerint az adókedvezményeket csak a számított adó

erejéig lehet igénybe venni. Míg a relatív korlát felállítása esetén jellemző az úgynevezett

70%-os adókedvezményi kör: az egyes adókedvezményeket a számított adó 70%-áig lehet

igénybe venni. Az adókedvezmény adóvisszatartás formájában kerül megállapításra. A

külföldi vállalkozó az e törvényben meghatározott adókedvezményekkel a belföldi

telephelyén megvalósított beruházás, foglalkoztatottak éves átlagos állományi létszáma,

illetve a belföldi telephelye útján elért árbevétel alapján élhet. Az előzőekben említett

szabályok17 a Társasági törvény 23.§. (4)-(5)-ben találhatóak meg. A társasági adótörvény

28.§.-a is egy igen fontos területet érint: a kettős adózás elkerülését illetően fogalmaz meg

rendelkezéseket. „A belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozó a társasági adó

megállapításakor az adóalapot úgy módosítja, hogy az ne tartalmazza a külföldön

adóztatható jövedelmet, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik.”

2007. évi CXL. törvényt is meg kell említenünk a külföldi beruházásokat érintően,

ugyanis ez a törvény az Európai Unió társasági jogával összhangban került megalkotásra,

melynek 1.§. (1) bekezdése eképpen rendelkezik: „A törvény meghatározza a

Magyarországon székhellyel rendelkező tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló

egyesülésekben történő részvételével, továbbá ezen társaságok határokon átnyúló

egyesülésében való részvétele útján magyarországi székhellyel létrejövő társaságok

alapításával, valamint az ezekkel kapcsolatos cégeljárásokra irányadó szabályokat.”

Az előbb említett legfontosabb törvényeken kívül már az 1957. március 25-én aláírt

Római Szerződést is górcső alá kell vennünk, hiszen nagy jelentőséggel bír: megteremtette

azokat az elveket, amelyek a tőkemozgás szabadságára vonatkoznak.18 A Római Szerződés

43. és 48. cikke a letelepedés szabályairól tartalmaz releváns pontokat:

� 43. cikk: „A szabad letelepedés magában foglalja a jogot gazdasági tevékenység

önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására, vállalkozások, így

17 A külföldi vállalkozót megillető adókedvezmények igénybevételének szabályairól. 18 A tőkebefektetések helyére vonatkozó diszkrimináció tilalmát illetően a Római Szerződés 67-73. és 106. cikkelye sorolható ide.

15

különösen a 48. cikk bekezdése szerinti társaságok alapítására és irányítására, a

letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint,

figyelemmel a tőkére vonatkozó fejezet rendelkezéseire is.”

� 48. cikk: „Valamely tagállam jogszabályai alapján létrehozott olyan társaság,

amelynek létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti

tevékenységének fő helye a Közösség területén van, e fejezet alkalmazása

szempontjából ugyanolyan elbánásban részesül, mint azok a természetes személyek,

akik a tagállamok állampolgárai.”

A 48. cikkben megfogalmazottakat másodlagos letelepedésnek is nevezzük, hiszen a

letelepedés szabadságának egyik jelentősége az, hogy kiterjed a jogi személyekre is.19 Ilyen

esetekben az ún. másodlagos letelepedés jogát szokták alkalmazni, ami a gazdasági társaságok

esetében úgy valósul meg, hogy egy másik tagállamban fióktelepeket, társaságokat,

leányvállalatokat, ügynökségeket alapítanak.20 A Római Szerződés 100. cikkelyében is

felfedezhető, hogy az egyenes adó harmonizációja hiányzik, hiszen ez a cikkely leszögezi,

hogy a Bizottság javaslatára a Tanács egyhangú szavazással bocsát ki irányelveket az

adóharmonizáció érdekében. Az adókedvezmények, adóbevételek és –kulcsok kérdésében

egyelőre nincs egyetértés a tagállamok között, vagy ha mégis, az is csak viszonylagos.21

Mindezeket követően a Maastrichti Szerződést is tanulmányoznunk kell, amely a belső

piac egységének megteremtését tűzte ki céljául, továbbá felszámolta a tőkemozgást

megakadályozó tényezőket az Európai Unión kívül eső államokra is. A Szerződés 73. b.-73.g.

és 73. h. szakasza a Római Szerződés 67-73. és 106. cikkelyeit módosították. Ezek közül

külön kiemelném a 73. b. szakaszt, amely tiltja a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és

harmadik országok közötti tőkemozgások bármilyen korlátozását, akadályozását.

Az Üzleti Adózásra vonatkozó Magatartási Kódexet (Code of Conduct for Business

Taxation)22 az ECOFIN Tanács az 1997. december 1-jei ülésén fogadta el abból a célból,

19 Így azok a belföldi természetes személyekkel egy tekintet alá esnek. 20 Létezik az európai vállalat kifejezés is, amely alapján legalább két tagállamból származó vállalat összeolvadásaként, leányvállalataként, holdingjaként, vagy egy legalább két éve egy másik tagállamban leányvállalatot fenntartó vállalat átalakulásával létre lehet hozni európai vállalatot (latinul elterjedt elnevezése alapján: Societas Europeae, röviden SE). Az európai vállalatok alapításának előnye, hogy egyetlen szabályozási keret, irányítási struktúra alapján tudnak működni mindegyik tagállamban. Forrás: http://www.eutanfolyam.hu/index.php?sid=&mod=altalanos&l=13 21 Dr. Erdős Éva: Op. cit. 2003., 397.o. 22 Celex No 398Y0106(01) www.europa.eu.int.; vagy OJ. No. C2 of January 1998; p.1.

16

hogy a káros adóversenyt megakadályozzák, illetve a már előbbiekben említett Római

Szerződés 100. cikkének hiányosságát pótolják.

A Magatartási Kódex egy soft law23 jellegű nemzetközi jogegységesítési instrumentum, tehát

nem jogszabály, az abban foglalt normák betartása nem kényszeríthető ki és elmulasztásuk

szankciót nem von maga után. Jogi alapjául a Nizzai Szerződés 90-93. cikke szolgált.24

A Kódex alaptételévé tehető az az elv, amely szerint „minden olyan intézkedés sérelmes,

amely alacsonyabb adóterhet eredményez, mint a tagállamban szokásos mérték”.25

A Kódex kivételeket26 is említ, melyek a következők:

o az egységes európai fejlesztési programokhoz kapcsolódó kedvezmények

o a katasztrófa által sújtott területeknek nyújtott segélyek

o a szociális segélyek

o az elmaradott, illetve a magas munkanélküliséggel sújtott területeknek nyújtott

segélyek

A tagországok a Magatartási Kódex elfogadásával kötelezettséget vállalnak bizonyos

viselkedési normák betartására, továbbá elfogadják, hogy a jövőbeli adószabályozásukban

tartózkodnak a káros adóverseny kialakulását elősegítő megoldásoktól, valamint visszavonják

azokat a korábbi szabályaikat, amelyek kedvezményeket biztosítsanak a vállalkozás

telepítések területén.

Egy, a Kódexhez hasonló iránymutatás az OECD27 égisze alatt is létrejött 1998-ban,

amely 30 tagállamra vonatkozik. Az OECD jelentése28 szerint az adóverseny akkor lehet

potenciálisan kárt okozó, ha eltorzítja a beruházási és pénzügyi folyamatokat, ezáltal aláássa

az adószerkezetek igazságosságát, rontja az adófizetési morált, megváltoztatja az adók és a

közkiadások kívánatos szintjét és struktúráját, az adóterhek egy részét az olyan adóalapok

irányába tolja el, mint a munkaerő, az immobil vagyon és a fogyasztás, ami megnöveli az

23 „A soft law szabályai nem a nemzetközi jog által elismert jogforrási formákban jelennek meg, és jogi értelemben nem kötelezőek. E hiányzó jellemzők a hagyományos felfogás szerint egy nemzetközi jogszabály nélkülözhetetlen, bár nem kizárólagos kellékei, viszont éppen ezek hiánya teszi e szabályokat „puhává” a jogszabályokkal szemben. Ugyanakkor e szabályok klasszikus magatartási szabályokat tartalmazhatnak, normatív jellegűek, és a joghoz hasonlóan a nemzetközi jogalanyok magatartását szabályozó komplex mechanizmus részét képezhetik.” Blutman László: Nemzetközi soft law: hagyjuk dolgozni Occam borotváját, Közjogi Szemle 2008/1, 29.o. 24 Losoncz Miklós: Európai Uniós kihívások és magyar válaszok, Osiris Kiadó, 2004., 105.o. 25 Dr. Erdős Éva: Op. cit. 2003., 398.o., lásd még: Terra, Ben J. M. – Wattel, Peter J.: European Tax Law, Kluwer Law Int., IV. kiadás, 285.o. 26 Erdős Gabriella: Európai jogharmonizáció a társasági adózás területén, Európai Jog, 2001/1. , 22.o. 27 Az OECD fontos szerepet játszik a káros adóverseny elleni küzdelemben. 28 Az OECD tagországok 1998-ban Párizsban elfogadták a „Report of Harmful Tax Competition: An Emerging Global Issue” című jelentést. Ez megfogalmazza a káros adóverseny jellemzőit és lényegét, valamint az ellene való harc eszközeit.

17

adóhivatalok és az adófizetők adminisztratív költségeit és a behajtással kapcsolatos terheket.29

Az OECD jelentése tehát „konfliktusfeloldó”, ugyanis segít annak meghatározásában, hogy

egy adókedvezmény mikor befektetésösztönző hatású, illetve mikor minősül káros

adópolitikai eszköznek. A jelentés fogalmakat tisztáz, továbbá ajánlásokat fogalmaz meg

annak érdekében, hogy segítse a helyes jogalkotási gyakorlatot. A jelentés nem jogforrás, de

„önkéntes jogkövetéssel érvényesülő politikai akarat”30, melyet a követő országok figyelembe

vesznek, és ennek megfelelően deregulálják azokat a szabályaikat, amelyek a káros

adóversenynek teret engednek, valamint vállalják, hogy nem vezetnek be újabb, ilyen

tartalmú jogszabályokat.31

A Magatartási Kódex és az OECD iránymutatása közötti alapvető különbség az, hogy míg az

utóbbi az üzleti életre vonatkozik, az üzleti tevékenységgel foglalkozik, addig az utóbbi a

pénzügyi és egyéb szolgáltatásokra tartalmaz iránymutatásokat.

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (EKSz.), valamint az Európai Unió

működéséről szóló szerződés (EUMSz.) egységes szerkezetbe foglalt változatát is célszerű

szemügyre vennünk ha a külföldi befektetések szabályozásáról beszélünk. Az EUMSz. 2.

rész, 2-3., 28-32. cikke (EKSz. 23-27. cikk) a vámunió működéséről és az adódiszkrimináció

tilalmáról szól. Itt kell megemlítenünk az adórendelkezéseket. Erről a 110-113. cikkben

olvashatunk (EKSz. 90-93. cikk). Az 5. rész a letelepedés szabadságát szabályozza a

vállalatok tekintetében: EUMSz. 49-52. és 54-55. cikk (EKSz. 43-46., 48. és 294. cikk). A 9.

rész a tőke és a fizetések szabad áramlásának szakaszait elemzi 1958 és 1994 között32: 63. és

64. cikk (EKSz. 56., 57. cikk). A 10. rész a tőkemozgások korlátozásának tilalma alóli

kivételeket vizsgálja. Ezek a kivételek a 64-65., 75. illetve a 215. cikkben találhatóak meg

(EKSz. 57-58., 60., 301. cikk).

A következőkben három irányelvet szeretnék bemutatni a tanulmányom témájával

kapcsolatban. Elsőként a Tanács 2009/133/EK irányelvét, amely a különböző tagállamok

társaságainak egyesülésére, szétválására, részleges szétválására, eszközátruházására és

29 Report of Harmful Tax Competition: An Emerging Global Issue, OECD, 1998. 30 Dr. Erdős Éva: Nemzetközi, illetve európai adójogi konfliktusok és kezelésének módjai, Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXV/1. (2007), pp. 267-287, 280.o. 31 Dr. Erdős Éva: A külföldi befektetők adókedvezményei és a jogharmonizáció. In: Ünnepi tanulmányok Holló András 60. születésnapjára, Bíbor Kiadó, Miskolc, 2003., 169-172.o. 32 Tőke- és fizetési műveletek.

18

részesedéscseréjére, valamint az SE-k33 vagy az SCE-k34 létesítő okirat szerinti székhelyének

a tagállamok közötti áthelyezésére alkalmazandó adóztatás közös rendszerét boncolgatja

A Tanács 2011/96/EU irányelve a különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében

alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szól.

A Tanács 2005/19/EK irányelve a különböző tagállamok társaságainak egyesülésére,

szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös

rendszeréről szóló 90/434/EGK irányelv módosítását hajtotta végre.

A leírtakból kiderül tehát, hogy ha a külföldi beruházások adójogi szabályozását

kívánjuk megvizsgálni, bizony sok törvényben, irányelvben, kódexben, szerződésben kell

elmélyülnünk ahhoz, hogy átfogó és részletes képet kapjunk.

V. A káros adóverseny és az adóharmonizáció

V.1. Az adóverseny fogalma

Az „adóverseny” fogalom nem pontos terminológia a mögötte meghúzódó jelenség és

folyamat leírására. A valós gazdasági verseny tipikus jellemzői:

� az önszabályzó és áralakító piac

� a nyereségorientált hatékonyság

� a cél-eszköz racionalitás

� a helyettesíthető versenytárgyak, stb.

ugyanis ezek a nemzeti jogrendszerek viszonylatában nem vagy csak szűk körben

értelmezhetők.35

Ha az államok szemszögéből tekintünk az adóztatási versenyre, számukra az a fontos,

hogy más országokhoz képest kedvezőbb adószabályokat alakítsanak ki, hiszen így tudják

magukhoz csalogatni a befektetőket. Az adóverseny „a gazdasági viselkedésbe való

33 Az európai vállalat latinul elterjedt, rövidített elnevezése. 34 Az európai szövetkezet rövidítése. 35 Galántainé Máté Zsuzsanna: Adóverseny az Európai Unióban, Hitelintézeti Szemle, 2005., 4. évfolyam, 5-6. szám, 45.o.

19

intézményes állami beavatkozás kérdése”.36 A problémát az okozza, hogy míg az

adórendszerek továbbra is nemzeti kompetenciába tartoznak, addig hatásaik nemzetközivé

válnak. Befolyásuk hatóköre nem ér véget az országhatároknál, a szuverén adópolitikák

pénzügyi externáliákat okoznak.37 Az adóverseny fontosságának megítélésében az államok

különböző álláspontokat képviselnek: egyesek kitüntetett szerepet tulajdonítanak neki, míg

mások szerint az adóverseny szerepe túlhangsúlyozott.

A szakirodalomban egységes vélemény alakult ki abban, hogy a multinacionális vállalatoknak

a befektetési hely kiválasztására irányuló döntéseiben a legfontosabb tényezőt a fogadó ország

gazdaságának általános állapota jelenti.38

Ilyen tényezők, amelyek a befektetés típusától eltérő súllyal bírnak:

• a piac nagysága

• az infrastrukturális ellátottság

• a politikai és gazdasági stabilitás

• az intézményi háttér jellemzői

• a humántőke jellemzői

• a jövedelmi szint

• a szabályozási és gazdaságpolitikai környezet, stb.39

A különböző eszközök szerepe, amelyek a befektetéseket hivatottak ösztönözni és egyben

szabályozni is, leginkább akkor erősödnek fel, ha az előbb felsorolásra került általános

állapotjellemzők közül relevánsnak ítélt tényezőkben azonosság figyelhető meg.40

Az utóbbi években igen jelentősen megnőtt a külföldi vállalatok termelési

központjainak áthelyezése más országokba. Az okot a tranzakcióban érintett országok

gazdaságainak különbségei szolgáltatják. Az Európai Bizottság problémaelemzése41 szerint a

vállalatáthelyezések főbb motiváló tényezői az alábbiak lehetnek:

� az adóelőnyök kiaknázása,

36 Deák Dániel: Adóverseny a kibővített Európai Unióban, Gazdaság és Jog, 2005/1., 1. szám, 19.o. 37 Mike Károly: A gazdaságpolitikai döntéshozatal nemzetek fölötti centralizációja és a közösségi gazdaságtan, Közgazdasági Szemle, 2003/3., 50. évfolyam, 260.o. 38 Galántainé Máté Zsuzsanna: Op. cit. 2005., 46.o. 39 Kossuth Katalin: Káros adóverseny az Európai Unióban, avagy az adóharmonizáció legnagyobb kihívása, 2010., 8.o. 40 Sass Magdolna: Versenyképesség és a közvetlen külföldi működőtőke-befektetésekkel kapcsolatos gazdaságpolitikák, Pénzügy Minisztérium kiadványai, PM Kutatási Füzetek, 2003/9., 3. szám. 41 Forrás: http://www.euroinfo.hu/europaszerver/3fej/kihvall.htm. (2013. január 22.)

20

� az olcsóbb beszállítási lehetőségek megszerzése,

� technológia alkalmazása,

� az új piacokra való bejutás lehetősége, és

� az alacsonyabb munkaerőköltségek kihasználása.42

A Világbank egy úgynevezett „ICS”43 kutatást végzett, amelyben 58 ország 26 ezer vállalatát

kérdezte meg a befektetési környezetet befolyásoló fő akadályok feltérképezése céljából. A

válaszok átlaga alapján megállapítható, hogy leginkább az adómérték44 és az

adóadminisztráció45 bizonyult befolyásoló tényezőnek. Az adórátát és az adóadminisztrációt

választó cégek aránya: Lengyelországban 63,3% és 39,6%, Magyarországon 30,2% és 13,7%,

és Észtországban 16,7% és 4,6%.

V.2. Érvek az adóverseny mellett és ellen

Kedvezően értékelhető, hogy a globalizáció gerjesztette reformfolyamatok az

adórendszereket a kereskedelmi és beruházási korlátok csökkentése irányába mozdítják el,

ezáltal az egészséges verseny az erőforrások jobb kihasználását, a jólét növekedését

eredményezi. Ugyanakkor az adóverseny az erőforrások és a beruházások térbeli

elhelyezkedését el is torzíthatja. „Az adózásbeli arbitrázs lehetősége hatással lehet a vállalatok

vertikális és horizontális szerveződésére, befolyásolhatja a nemzetközi tőkeáramlás irányát,

ütemét, nagyságát. E folyamatok kárvallottjainál alacsonyabb felhalmozási ráta alakulhat ki a

tőkebefektetések visszaesése és/vagy a „tőkekifektetések” miatt, ami a nemzeti adóalapok

erózióját, növekedési és foglalkoztatási gondokat és mindezek halmozott következményeként

egyensúlyi-eladósodási problémákat idézhet elő.”46

A munkalehetőségek romlása, munkahelyek megszűnése nemcsak egyéni szinten jelenthet

problémát, hanem állami szintű következményei is lehetnek, mert például a költségvetés

többet költ szociális kiadásokra. A munkaerő-piaci helyzet romlása hatással van a belső

keresletre is, annak csökkenését, végül a gazdasági növekedés mérséklődését idézheti elő.

42 Galántainé Máté Zsuzsanna: Op. cit. 2005., 47.o. 43 Galántainé Máté Zsuzsanna: Op. cit. 2005., 47.o. 44 A válaszadók több mint 40%-a választotta ezt a tényezőt. 45 A válaszadók több mint 30%-a választotta ezt, mint gátló tényezőt. 46 Galántainé Máté Zsuzsanna: Op. cit. 2005., 56.o.

21

Ebbe az irányba hat a vállalat áthelyezések azon következménye is, amikor a versengésben a

jövőjüket megalapozó innovációs teljesítőképességük visszafogására kényszerülnek.

A kevésbé fejlett országok számára a kedvező adópolitikával való tőkevonzás a felzárkózás

eszköze lehet.

Ezek a pozitív és negatív következmények azonban nem kizárólagosan az adóügyek

számlájára írandók.

Az adóbázisok elvonása a csökkenő adóbevételű országban veszélyeztetheti az állami

feladatok ellátását. Egyes érvelők szerint az állami bevétel mérséklődését előidéző verseny

kikényszerítheti a hatékonyabb állami működést, ami az állam költsége és haszna tekintetében

kedvezőbb arányt eredményezhet.

A nemzetközi nagy vállalatok jól tudnak alkalmazkodni, speciális adótechnikákkal a

minimumra tudják szorítani adófizetési kötelezettségüket, ezért kevésbé adóérzékenyek.

„Ugyanakkor az adóverseny a globális tőkestruktúrák érdekeit szolgálja, ami az alacsony adó,

alacsony bér és ökoszociális szabályozás viszonyait preferálja. Hosszabb távon tekintve, ha a

helyi társadalmak folyamatosan azzal kívánják növelni versenyképességüket, hogy egymással

rivalizálva egyre kevesebb adót szednek, akkor lemondanak a globális tőke által használt

tényezők újratermelési költségeinek egy részéről.” 47 Emiatt az adófizető állampolgárok fizetik

meg a magasabb közterhekben. Az adóztatás terén folyó versengés országonként különböző

és egymásnak ellentmondó, gyakran változó adószabályokat eredményez, ami többletterhet ró

az üzleti világ számára, továbbá az adókikerülések melegágyát is jelenti egyben.

Az adóztatási verseny hatással van az egyes államok adórendszerére, hosszabb távon

befolyásolhatja az adóstruktúrákat és az adóztatás szintjét.

V.3. A káros adóverseny

A káros adóverseny egyike a nemzetközi adójogban leggyakrabban felmerülő adójogi

konfliktusoknak. Emellett ilyennek tekinthető még az adóelkerülés, a kettős adóztatás és a

pozitív adójogi diszkrimináció48. Az európai adójogban is ehhez hasonló konfliktusok

alakulhatnak ki, de a felsorolást még a következőképp egészíthetjük ki: a negatív adójogi

diszkrimináció és az európai adójogi jogforrások konfliktusa a tagállami adójoggal.

47 Galántainé Máté Zsuzsanna: Op. cit. 2005., 57.o. 48 Amikor a külföldi befektetőket vagy beruházásokat adókedvezményben részesítik.

22

Ha a nemzetközi adójog fogalmát kívánjuk meghatározni, azt mondhatjuk, hogy jogszabályok

összességéről van szó, amelyek megpróbálják elérni:

o a nemzetközi gazdasági kapcsolatok terén a méltányos és igazságos adóztatást,

o a fizetési képesség elvével: ütemezett adóztatással (vagy forrásokként eltérő

adómértékkel vagy fix mértékkel),

o a progresszív jövedelemadóval és a hozzáadott érték típusú adóval,

o az egyenlőség elvének alkalmazásával, és

o a nemzetközi befektetésekkel kapcsolatos torzítások kiküszöbölésével - mint

amilyenek a külföldi befektetőknek adott adókedvezmények – vagy az

adóparadicsomok tiltásával.49

Az adóverseny arra ösztönzi az országokat, hogy saját maguk csökkentsék a mobil

termelési tényezők adóit annak érdekében, hogy megnyerjék a tőkét. Ez a törekvés viszont

újabb és újabb adóbázisokat hozhat a tőkét „elcsábító” országnak, és a nemzeti adóalapok

eróziójához vezethet a „cserbenhagyott” államban, veszélyeztetve annak adóbevételeit.50 A

közfeladatok ellátása továbbra is az adott országok kormányainak feladatát képezi. Alapvető

érdekük, hogy az adóalap védelmét biztosítsák. Azonban a versenyben olyan helyzet is

előfordulhat, hogy egyes befektetők az adóparadicsomok adóelőnyeit élvezik, miközben

igénybe veszik a hazai közszolgáltatásokat is, ezekhez viszont – pontosan az adóelkerülésük

folytán – nem járultak hozzá. Ha csökken egy ország adóbevétele, az egyensúly elsősorban

úgy hozható vissza, hogy emelik a fogyasztást és a munkát terhelő adókat. Ez azonban súlyos

következményekkel is járhat, például: torzul az adószerkezet, romlik a foglalkoztatási helyzet.

Egy olyan rendszerben, amely a belső tőkeképződést nem preferálja, a külső forrás nagy

valószínűséggel csak a belföldi adófizetők kárára szerezhető meg.51

A problémával az Európai Unió és az OECD52 is kiemelten foglalkozik.

Az adóverseny és a káros adóverseny fogalmakat boncolgatva felmerülhet bennünk a

kérdés, hogy hol a határ a káros és a nem káros adóverseny között? Lehetséges-e egyáltalán

megkülönböztetni ezeket a fogalmakat? Meddig beszélhetünk nem káros adóversenyről és

mikortól mondhatjuk azt az adóversenyre, hogy káros?

49 Dr. Erdős Éva: Op. cit. 2007., 271.o. 50 Galántainé Máté Zsuzsanna: Op. cit. 2005., 49.o. 51 Balogh László: Döntsd a tőkét, Hitelintézeti Szemle, 2004., 3. évfolyam, 5. szám, 18.o. 52 Lásd: jelen tanulmány 16-17.o.

23

Bizonyos nézetek szerint nincs ok arra, hogy a káros adóversenyt a nem károstól

megkülönböztessük, ha a nem káros adóversennyel összefüggésben is megállapítható, hogy

torzítja a szabad versenyt.53 A közösségi joggyakorlat alapján az olyan egyenes adóra

vonatkozó jogi előírás tekinthető károsnak, amely tartósan és szisztematikusan sérti a fiskális

semlegességet, ha tehát nem felel meg „az adórendszer természetének vagy belső

szerkezetének.”54

Ennek értelmében azt kell tehát vizsgálni, hogy a konkrét adójog előírásai szervesen

illeszkednek-e az azt körülvevő adórendszerbe.55 Az adóverseny megakadályozásának egyik

módja a nemzeti adórendszerek megfelelő harmonizációja lehet, ez sajnos sokszor politikai

ellenállásba ütközik.

V.4. Az adóharmonizáció és adóverseny kapcsolata

A jogharmonizáció alapvető célja az, hogy a közös belső piac működése érdekében

azonos versenyfeltételeket biztosítson, így lehetővé tegye az áruk, a szolgáltatások, a

személyek és a tőke – vagyis a négy alapszabadság – szabad mozgását és érvényesülését.

Ezzel összhangban az adózás területén az elvárás úgy fogalmazható meg, hogy a nemzetek

adószabályainak különbözősége ne gátolja és ne torzítsa a tagállamok közötti kereskedelmet,

illetve tényezőáramlást.56 Annak érdekében, hogy az egyenes adók összehangoltan

működjenek, kiemelkedő szerepük van a tagállamok adóhatóságainak együttműködésének.

Az erre vonatkozó irányelv57 az országok illetékes adóhatóságainak kölcsönös

segítségnyújtási, tájékoztatási és együttműködési kötelezettségét írja elő, de az egyes

tagállamok adópolitikáinak egységesítési szándékára utaló jelei már a Római Szerződésben is

fellelhetőek.58

Az első közösségi adóreform javaslat a Neumark-bizottságnak köszönhetően 1963-ban

53 Deák Dániel: Op. cit. 2005., 20.o. 54 ECR 1974, 709.o. 55 Deák Dániel: Op. cit. 2005., 18.o. 56 Losoncz Miklós: Op. cit. 2004., 112.o. 57 Adóügyi jogsegély: 77/99/EGK irányelv (OJ I. 336/15, 1977. december 27.) 58 Dr. Sivák József: Adóharmonizáció vagy adóreform az Európai Unióban, Pénzügyi Szemle, 2002., XLVV. évfolyam, 12. szám, 949.o.

24

készült el, melyben azt szorgalmazták, hogy a harmonizáció azoknál az adónemeknél

kezdődjön, melyek az áruk szabad mozgása elv érvényesüléséhez elengedhetetlenek, majd

innen haladjon tovább az egyéb adónemek felé.59 Így feladata elsősorban a forgalmi adókra

vonatkozó harmonizációs terv előkészítése volt.60

Az Európai Tanács 1990-ben egy egyezményt és két irányelvet fogadott el, hogy

biztosítsa a nemzetközi tőkeáramlás zavartalanságát a társasági adózás területén. A közvetlen

adók terén nem beszélhetünk átfogó harmonizálásra irányuló uniós jogalkotásról61, az uniós

jogszabályalkotás eddig leginkább az egyes kiemelkedő jelentőségű vagy rendszeresen

felmerülő problémák rendezésére kereste a megoldást.

A Merger Directive62 célja, hogy az Európai Unióban a különböző tagállamok

vállalkozásainak átalakulásai és vagyonátruházásai ne ütközzenek adózással kapcsolatos

akadályokba. Az irányelv értelmében, a versenysemlegesség érdekében halasztható az

átalakulási tőkenyereség adója. Az irányelv szándéka tehát az, hogy ha két vagy több uniós

tagállam vállalatai között átalakulás vagy részvénycsere megy végbe, akkor ezek ugyanolyan

elbírálás alá essenek adózási szempontból, mint amikor ezek a folyamatok egy-egy

tagállamon belüli vállalatok között folynak.

Bár terminológiailag nem, logikailag viszont idesorolhatjuk a Tanács 2005/19/EK

irányelvét, ugyanis ez és a Tanács 2009/133/EK irányelve a különböző tagállamok

társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére

alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről elsősorban a társasági adó rendszerébe

sorolandók, azonban bizonyos esetekben a magánszemélyek adókötelezettségére is

figyelemmel kell lennünk.63 Tehát a rendelkezéseit szem előtt kell tartani a szétválások, az

egyesülések és a részesedéscserék esetén, amelyben két vagy több tagállam társaságai

59 Mocsáry Péter: A közösségi adóharmonizáció és a tagállami szuverenitás korlátozása, Pénzügyi Szemle, 2003., XLVIII. évfolyam, 1177.o. 60 Dr. Erdős Éva: Új tendenciák az egyenes adók harmonizációjában, in: Róth Erika (szerk.): Magyarország az Európai Uniós csatlakozás küszöbén, Miskolc, Bíbor Kiadó, 2003., 79.o. 61 Galántainé Máté Zsuzsanna: Op. cit. 2005., 51.o. 62 A magyar szakirodalomban „fúziós irányelv”, a Tanács 2009/133/EK irányelve. 63 Szabó Tímea – Molnár Gáspár Endre: Közvetlen adóztatás az Európai Unióban, Budapest, A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ és a Külügyminisztérium közös kiadványa, 2003., 15.o., forrás: elib.kkf.hu/biblio/

25

érintettek, továbbá az európai részvénytársaságok és szövetkezetek székhelyének az egyik

tagállamból a másik tagállamba való áthelyezésekor.64

Az „Anya-leányvállalati irányelv”65 az anya- és leányvállalataik számára egységes

adózást biztosít, célja, hogy elkerülje a kettős adózást, amely akadályozza a szabad

tőkeáramlást. Az irányelv értelmében a leányvállalat nyereségét annak tevékenysége helyén

kell megadóztatni, az anyavállalat országa erre az adózott nyereségre további adót nem

szabhat ki, vagy a már megfizetett adót beszámíthatja. Az irányelv szerint az anyacégek és

leányvállalatok belső viszonyában az osztalék semmiféleképpen sem adóztatható.

További fontos jogforrás, amelyet itt kell megemlítenünk a „Választott Bírósági

Egyezmény”66. Ennek a Közösségen belül alkalmazható multilaterális egyezménynek az a

legfőbb célja, hogy az elszámolási árak hatósági felülvizsgálatának egyeztetésével a kapcsolt

vállalkozások kettős adóztatását elkerülje.

Az adók harmonizációjában fontos szerepet töltött be a már korábban említett67

Magatartási Kódex68 és a 2003-ban megalkotott „Kamat és jogdíj irányelv”69. Ennek célja,

hogy a különböző tagállamokban rezidens kapcsolt vállalkozások közötti kamat- és

jogdíjfizetéseket terhelő forrásadózás megszüntetésével csökkentse a kettős adóztatás

lehetőségét, illetve az adminisztratív terhek mérséklésével hatékonyabbá tegye az unión belüli

vállalatcsoportok finanszírozását.70

Az adóverseny szempontjából az adóharmonizáció két tekintetben jelentős:

1) A direkt adókra vonatkozó közösségi harmonizáció szűk körű, egyelőre sem az

adóalapokra, sem az adómértékekre nem tartalmaz előírást. A nemzeti adórendszerek

szabadsága igen nagy, a szabályozásuk során arra kell ügyelni, hogy ne

tartalmazzanak hátrányos megkülönböztetést, valamint vegyék tekintetbe az állami

támogatásokra vonatkozó uniós előírásokat.71

64 A Tanács 2005/19/EK irányelve (2005. február 19.) a különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló 90/434/EGK irányelv módosításáról, 1. cikk 2. bekezdés. 65 Council Directive, a Tanács 2011/96/EU irányelve. 66 90/436/EGK egyezmény 67 Lásd: jelen tanulmány 15-16.o. 68 Magatartási Kódex az üzleti adózásról, Code of Conduct for Business Taxation 69 Interest-Royalty Directive 2003/49/EK irányelv (OJ L 157/49, 2003. június 26.) 70 Galántainé Máté Zsuzsanna: Op. cit. 2005., 52.o. 71 Losoncz Miklós: EU-csatlakozás, adóharmonizáció és Magyarország nemzetközi versenyképessége, Külgazdaság, 2003., XLVII. évfolyam, 9. szám, 59-74.o.

26

2) Az adóharmonizáció az adóverseny megfékezése céljából is bevethető lenne, ha

sikerülne az ellentétes érdekek mezsgyéjén erre irányuló közösségi szabályokat alkotni

és betartatni.

Fontos kiemelni, hogy az adókulcsok önmagukban nem mérik a tényleges adóterheket, azt

ugyanis az adóalapok különbségei, az adóbehajtási fegyelem, a különféle adókedvezmények,

a mentességek is jelentősen befolyásolják.

Az uniós pénzügyminiszterek 2004 őszén munkacsoportot hoztak létre az adóalapok

összevethetősége és a társasági adózás átláthatóbbá, egyszerűbbé tétele érdekében a társasági

adóalap harmonizálása témájában a lehetséges megoldási módozatok kimunkálása céljából.

A nemzeti adójogszabályok további, strukturális szintű összehangolásához egy közösségi

költségvetési politikával összhangban lévő koherens közösségi adópolitika kialakítására lenne

szükség.72

V.5. A pozitív és negatív diszkrimináció, a káros adóverseny, és az adóelkerülés konfliktusának feloldása a nemzetközi adójogban

Pozitív adójogi diszkriminációról akkor beszélünk, amikor a belföldi adózó hátrányba

kerül, például amikor a külföldi beruházókat különféle adókedvezményekben részesítik a

nemzeti adórendszerek, így a belföldi befektetők, vállalkozások ezekből az

adókedvezményekből kirekesztődnek. Ezzel a nemzeti adójog sérti az egyenlő elbánás és a

versenysemlegesség elvét.

Egyik esete, amikor a nemzeti adójog kifejezetten a külföldi tulajdonú befektetőket

kivonja – teljesen vagy részlegesen – a társasági adózás alól. Másik formája, amikor a nagy

beruházásokat támogatják adókedvezményekkel, ám ezeket a tőkeigényes befektetéseket csak

a külföldi befektetők képesek megvalósítani, így rejtett módon megint csak a külföldi

befektetők kerülnek adójogi szempontból előnyösebb helyzetbe.73

72 Deák Dániel: Op. cit. 2005., 20.o. 73 Dr. Erdős Éva: Op. cit. 2007., 278-279.o.

27

A magyar adójogban, a társasági adózásban 1995-ig volt jelen a külföldiek

kedvezményezése. Később a beruházási adókedvezményeket eltörölték, így ma már csak

„kifutóban” lehet igénybe venni, tehát akkortól kezdve jogot már nem lehetett szerezni rá.

„Az adókedvezmények kifutási határideje a társasági adóról szóló törvény74 értelmében

2011.”75 A magyar adójog 2003-ig megengedte az off-shore cégek76 működését.

Az adóparadicsomok a következő károkat okozzák a versenytorzító hatásukkal:

o aláássák az adórendszerek integritását és igazságosságát

o adómegkerülésre ösztönzik az adófizetőket

o újrarajzolják az adófajták és a közkiadások rendszerét

o torzítják a pénzügyi és közvetve a reál beruházások forgalmát

o az adóterheket a mobiljellegű adózási forrásokról a kevésbé mobilokra helyezik

(munka, fogyasztás, tulajdon)

o az adófizetők az adóhatóságok számára növelik az adminisztrációs költségeket és a

kötelezettségek teljesítésének feltételeit

A külföldön tevékenységet végző, külföldi adózók 3% társasági adót fizettek, ezzel szemben a

belföldiekre 18%, majd 16%-os társasági adó volt az irányadó. Ezt a Tao törvény77

módosítása 2006-tól kezdődően hatályon kívül helyezte, így 2006. január 1-től nem működhet

off-shore cég Magyarországon.78

A fentebb említett esetek gyakran az adóelkerülés konfliktusához vagy a káros adóversenyhez

vezetnek.

Az adóverseny és a pozitív diszkrimináció akkor tekinthető károsnak79, ha nem

biztosítják a versenysemlegességet, valamint eltérítik a piaci versenyt, ezzel tehát torzulást

okoznak a nemzetközi gazdasági piacon. Továbbá, ha egy adott országban átformálják a

74 1996. évi LXXXI. törvény: A társasági adóról és az osztalékadóról. Lásd bővebben: jelen tanulmány: 10-14.o. 75 Dr. Erdős Éva: Op. cit. 2007., 279.o. 76 Az „off-shore” angol kifejezés szó szerinti jelentése: parton túli, parton kívüli. Azon vállalatok tartoznak ebbe a kategóriába, amelyek a cégbejegyzés országában nem folytatnak tevékenységet. Sok ország, így köztük Magyarország is lehetőséget biztosít a vállalatoknak, hogy kedvezményes adókban részesüljenek, ha ott nem végeznek tevékenységet. Az off-shore műveleteket általában adóoptimalizálásra használják, de egyre nagyobb szerepet kap más pénzügyi tevékenységek során, az ingatlan szektorban, valamint a nemzetközi kereskedelemben és az e-kereskedelemben is. Az adóparadicsom helyszíneken bejegyzett off-shore vállalatok esetében társasági adó egyáltalán nincs, a vállalatoknak csak egy nagyon alacsony fix összegű adót kell fizetniük évente. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Offshore 77 Tao törvény: az 1996. évi LXXXI. törvény rövidített megnevezése. 78 Lásd: Dr. Erdős Éva: Op. cit. 2007., 279.o. 79 Lásd bővebben: jelen tanulmány: 21-23.o.

28

közbevételek és közkiadások közötti egyensúlyt, ugyanis az ilyen kedvezmények

igénybevevői nem ott járulnak hozzá adójukkal a közterhekhez, ahol azokat ténylegesen is

igénybeveszik. Ilyenkor a székhelyük papíron az alacsony adózású külföldi országban van, a

tevékenységüket azonban otthon végzik, ahol a közszolgáltatásokat is használják.80 Az

adóelkerülés klasszikus esete, amikor adóparadicsomokat, off-shore cégeket alapítanak.81

A nemzetközi adójog azonban megpróbálja megoldani ezeket a nemzetközi adózás

területén kialakult konfliktusokat. A hátrányos megkülönböztetés és az adóelkerülés elleni

harc legfőbb eszközei:

• az európai adóharmonizáció,

• az OECD Káros Adóversenyről szóló Jelentése, és

• az OECD Beruházásvédelmi Egyezménye.

Az OECD sikeresen veszi fel a harcot az adózási konfliktusok ellen a nemzetközi adójog

eszközeinek segítségével. A nemzetközi adójoghoz viszont az európai adóharmonizáció is

hozzátartozik.

V.6. A hátrányos megkülönböztetés, az adóelkerülés, a káros adóverseny és a negatív adódiszkrimináció konfliktusának feloldása az európai adójog tükrében

A Római Szerződésben az elsődleges jogforrási szabályozás biztosítja az adójogi

diszkrimináció tilalmát és az egyenlő elbánás elvét. A konfliktusok megoldásában nagy

szerep jut az Európai Bíróság döntéseinek és az irányelvi szabályozásnak. A közvetlen adók

harmonizációjában fontos szerepet tölt be a negatív harmonizáció is. Ennek jelentős eszközei

szintén az Európai Bírósági döntések, hiszen ezek nemcsak az egyes nemzeti szabályok és az

általános közösségi elvek viszonyát vizsgálják, hanem korlátozzák a tagállamok szabadságát

abban, hogy az unió alapelveivel ellentétes intézkedéseket vezessenek be, illetve tartsanak

fenn. A jogesetek nagy része a letelepedés szabadsága, a versenyfeltételek változatlansága és

80 Lásd. erről bővebben: Dr. Erdős Éva: A külföldi befektetők adókedvezményei és a jogharmonizáció. In: Ünnepi tanulmányok Holló András 60. születésnapjára, Bíbor Kiadó, Miskolc, 2003., 161-181.o., és jelen tanulmány: 22.o. 81 Kakuk János: Legújabb eredmények a nemzetközi adózás területén, Pénzügyi Szemle, 2002/8. sz., 736-739.o.; lásd még: Herich György: Nemzetközi adózás, Penta Unió Kft., Pécs, 2002., 134-152.o.

29

az egyenlő elbánás elvek érvényesülésének vizsgálatát tűzik ki céljukként. A jogi alapot a

Római Szerződés következő cikkei képezik:

o 12. és 32. cikk: tiltja az állampolgársági alapon történő diszkriminációt,

o 43. cikk: kimondja a tagállamok polgárainak szabad letelepedését,

o 48. cikk: előírást tartalmaz a vállalkozások szabad letelepedésére,

o 56. cikk: tiltja a tőke és pénzmozgások tagállamok közötti korlátozását,

o 58. cikk: megengedi a tőkebefektetés helye szerint a személyek közötti

megkülönböztetést, de csak abban az esetben, ha ez nem ellentétes a tőke szabad

mozgásának elvével, akkor ha nem az adókikerülés megakadályozását vagy a

közérdek megvalósulását szolgálja,

o 139. cikk: kimondja a munkavégzés szabadságát.82

A Római Szerződés a diszkrimináció tilalmát a közvetlen diszkrimináció esetei mellett a

közvetett diszkriminációra is kiterjeszti, például amikor az illetőségi ismérv alapján történő

megkülönböztetés vezet a diszkriminációhoz. Az Európai Bíróság döntései alapján erre

számos jogeset vonatkozik.83

A tagállamok adórendszerüket maguk alakítják ki, azonban a Római Szerződés általános

előírásai előnyt élveznek a nemzeti joggal szemben, kivéve ha a cél az adókikerülés

megakadályozása.84

Az európai adójogi konfliktusok – mint például a diszkrimináció tilalma, a káros adóverseny

– feloldásának fontos eszközét képezi a már korábban is említett Magatartási Kódex.85

V.7. Az adóverseny fontossága az Európai Unióban

Az adóelőnyt biztosító adórendszerek akkor értékelődnek fel a tőkevonzásban, amikor

befektetési célpontok általános jellemzői majdnem azonosak. A technológiák fejlődése, a

globalizáció térhódítása és a piacok integrálódása eredményeképpen a potenciális beruházási

82 Őry Tamás: Az Európai Unió adójoga, Osiris Kiadó, Budapest, 2003., 349.o. 83 Lásd: Avoir fiscal-ügy: C-270/83. Com (98) 67 final, (OJ. C-123, 22/04/98. p. 9.); Daily Mail-ügy (lásd bővebben: jelen tanulmány 31.o.: C-81/87. (1988) ECR 5483; Commerzbank-ügy: C-330/91. (1993) ECR I. 4017 In: Őry Tamás: Op. cit. 2003., 350-353.o. 84 Őry Tamás: Op. cit. 2003., 351.o. 85 Lásd bővebben: jelen tanulmány 15-16.o.

30

területek egyre inkább megegyeznek, ami a beruházásösztönző kedvezmények irányára

összpontosítja a figyelmet. A piacok egységesítése és az országok konvergenciája az unió

szintén előrehaladottabb, ami elősegíti a befektetés-ösztönzési verseny élénkülését. A piaci

integrációk a háttérbe szorítják a piacnagyság befektetési szempont szerepét, valamint növelik

az exportra termelő beruházások fontosságát, ami kedvezően befolyásolhatja a kisebb

országok tőkevonzó esélyeit.86

A kétezres évek elején a különböző világgazdasági hatások következtében a

működőtőke-intenzitással mért tőkevonzó képesség csökkenése vált jellemzővé az Európai

Unió tagállamaiban. Mivel a közvetlen állami támogatásokkal való tőkevonzás alkalmazására

az unióban egyre kisebb lehetőség van, a konkurenciában az adóeszközök is nagyobb szerepet

kapnak a bér-, anyag- és energiaár-versenyképesség mellett.87

A befektetéseket ösztönző adópolitika elsőként a kevésbé fejlett országok esetében vetődik

fel. A hasonló adottságokkal bíró, újonnan csatlakozott kisebb államok számára az tűnik

megfelelő megoldásnak, hogy tőkevonzó adópolitikát folytatnak annak érdekében, hogy az

egységes belső piacon javítsák versenyképességüket.88 Az átmeneti gazdaságokban a

hosszútávon fenntartható növekedés megteremtésében a külföldi működőtőke beáramlása

különösen fontos tényezőt jelent.

Az unió tagállamainak gyarapodásával az adóverseny megfékezését célzó

adóharmonizációs előrelépések realitása csökken. Az adóverseny fokozódása az országok

adópolitikái között szorosabb összefüggést eredményez. 2004-ről 2005-re egyes országok –

például Hollandia, Ausztria, Finnország – mérsékelték a társasági adórátájukat, pedig ezen

országok már évek óta a korábbi szinten tartották adókulcsukat, ezzel ellenállva az

adóversenynek.89

86 Pitti Zoltán: Az EU közteherviselési rendszere és a hazai adómodernizáció, Európa 2002, 2004., V. évfolyam, 1. szám 87 Kampf gegen schädlichen Steuerwettbewerb, Bundesministerium der Finanzen, 2008.10.22. Forrás: http://www.bundesfinanzministerium.de 88 Kossuth Katalin: Op. cit. 2010., 22.o. 89 Galántainé Máté Zsuzsanna: Op. cit. 2005., 56.o.

31

VI. Érdekes ügyek az Európai Bíróság gyakorlatában

VI.1. A Daily Mail-ügy

A szabad tőkeáramlással és a letelepedési joggal kapcsolatban számos érdekes ügy

került az Európai Bíróság elé. Ezek közül először a Daily Mail-ügyet mutatom be.

Ez az ügy egy tipikus emigrációs eset. Egy londoni lapkiadó a székhelyét Hollandiába

szerette volna áttenni, hiszen ott jóval kedvezőbb adójogi szabályozások voltak érvényben,

azonban ezt az angol adóhatóság nem engedélyezte. A döntés ellen fellebbező Daily Mail

ügyében eljáró angol bíróság előzetes döntést kért az Európai Bíróságtól, hogy a

közigazgatási szerv határozata sérti-e a letelepedés szabadságát. A londoni kiadónak meg

kellett fizetnie az adót, mielőtt a központját áthelyezte volna Hollandiába. A Bíróság a

döntését azzal indokolta, hogy a társaságnak meg kell felelnie azon állam jogszabályainak,

ahol azt bejegyezték, és ez határozhatja meg az áthelyezés feltételeit. A Bíróság az adójogi

probléma vizsgálatát mellőzte.90

VI.2. A Cartesio-ügy

Az Európai Bíróság számos ügye közül érdemes kiemelnünk a Cartesio-ügyet91, amely

több szempontból is fontos jelentőséggel bír.

Elsősorban azért, mert a Cartesio-ügyet megelőzően két évtizeddel a Daily Mail-ügy teremtett

először lehetőséget arra, hogy az Európai Bíróság állást foglaljon egy, a tagállamot elhagyó

társaság székhelyáthelyezésével kapcsolatban, a Cartesio-ügyben pedig fellelhetjük ezen ügy

tényállási elemeit92.

90 González Sánchez – Fluxá: The Transfer of Seat and Freedom of Establishment for Companies in the European Union: An Analysis of ECJ Case Law and The Regulation on The Statue for an European Company in European Taxation, 2005/6., 224.o. 91 C-210/06. sz. Cartesio Oktató és Szolgáltató Bt. változásbejegyzési ügye 92 Gyulai-Schmidt Andrea: Cartesio ante portas – avagy a társaságok Európai Unión belüli szabad költözési joga II. Európai Tükör, 2008/2., 63.o., 4. bekezdés.

32

Másodsorban, pont az előző ok miatt, a Cartesio-ügyet feszült figyelem kísérte végig Európa

szerte, hiszen nem lehetett határozott álláspontra jutni abban, hogy az Európai Bíróság

helybenhagyja-e régi döntését, vagy épp ellenkezőleg: új precedenst teremt.

A Cartesio társaság a magyar jog szerint alapult, amelynek tevékenységi körébe tartozik

a kutatás, fejlesztés, oktatás, képzés, illetőleg különböző fordítói tevékenységek. Székhelye

Baján található. 2005. november 11-én a társaság változásbejegyzési kérelmet terjesztett elő.

Ebben kérte, hogy a Bács-Kiskun Megyei Bíróság, mint Cégbíróság a társaság székhelyének

Gallaratéba (Olaszország) történő áthelyezése miatt módosítsa a társaság székhelyét a

cégnyilvántartásban. Azonban a Cégbíróság elutasította ezt. Döntését azzal indokolta, hogy a

magyar jog szerint nincs lehetőség arra, hogy egy Magyarországon megalapított társaság

székhelyének külföldre való áthelyezését követően továbbra is a magyar jog maradjon a

társaság személyes joga. Ilyen esetben a társaságnak először meg kell szűnnie, majd újra

megalakulnia, még hozzá annak a tagállamnak a joga szerint, ahova az új székhelyét kívánja

létrehozni93. A Cartesio társaság a Szegedi Ítélőtáblához nyújtotta be fellebbezését. Az

Ítélőtábla az Európai Bírósághoz fordult azzal a kérdéssel, hogy „összeegyeztethető-e a

közösségi joggal a magyar jog azon rendelkezése, amely megakadályozza a magyar társaságot

abban, hogy székhelyét úgy helyezze át másik tagállamba, hogy eközben megtartja a magyar

jog szerinti társasági minőségét”94. A Bíróság a kérdésre adott válaszában többek között

leszögezi azt, hogy egy tagállam élhet azon jogával, hogy ne engedje meg egy társaságnak, -

amely a nemzeti joga hatálya alá tartozik - hogy ha más tagállamban újra kíván szerveződni,

megtartsa az előző tagállambeli minőségét.

Összefoglalva tehát, a Bíróság álláspontja az, hogy a „letelepedés szabadságával nem

összeegyeztethetetlen, hogy a tagállam megakadályozza a belső joga szerint létrejött

társaságot abban, hogy székhelyét úgy helyezze át egy másik tagállamba, hogy mindeközben

megtartja az előbbi tagállam joga szerinti társasági minőségét”95.

Ettől az esettől azonban el kell határolnunk azt a helyzetet, amikor a letelepedés

szabadsága lehetővé teszi egy tagállamban már létező társaság számára, hogy úgy helyezze át

a székhelyét egy másik tagállamba, hogy megváltoztatja személyes jogát. Ez csak akkor

93 ECJ: 89/08. sz. Sajtóközlemény, 2008. december 16., forrás: http://curia.europa.eu/hu/actu/communiques/cp08/aff/cp080089hu.pdf 94 ECJ: 89/08. sz. Sajtóközlemény, 2008. december 16., forrás: http://curia.europa.eu/hu/actu/communiques/cp08/aff/cp080089hu.pdf 95 Forrás: http://www.jogiforum.hu/hirek/19471 (2013. január 25.)

33

következhet be, ha a letelepedés szabadságának korlátozását nyomós közérdek nem indokolja,

illetve, ha a fogadó tagállam joga szerint nem tiltott az ilyen fajta átalakulás.

VI.3. A Centros-ügy

A Centros-ügy96 alapját az adta, hogy dán magánszemélyek Angliában létrehoztak egy

céget abból a célból, hogy a Dániában kötelezően jegyzett tőke megfizetését kikerülhessék. A

cég fiktív volt, hiszen a gyakorlatban nem létezett, tevékenységet nem folytatott, valamint a

társaság alapjául szolgáló törzstőkét sem bocsátották a cég rendelkezésére. Azonban amikor

Dániában szerették volna a cég fióktelepét bejegyeztetni, a dán hatóságok ennek nem tettek

eleget. Döntésüket azzal magyarázták, hogy „a konstrukció a dán tőkekövetelmények

kijátszását célozza”.97 Ezt az Európai Bíróság elutasította a letelepedés szabadságára

hivatkozva.

A Daily Mail-, a Cartesio- és a Centros-ügyek mellett még három másik ügyben hozott

ítéletet is érdemes megemlítenünk.

VI.4. Az Überseering-ügy

Az Überseering-ügy98 a székhely és a bejegyzés kapcsoló elvét követő tagállamok

összeütközését példázza. Ezt az esetet az Európai Bíróság erősen elhatárolta a Daily Mail-

ügytől.

Az Überseering cég Hollandiában volt bejegyezve, és megbízta a Nordic Construction

Company Baumanagement GmbH-t, hogy Düsseldorfban építési munkákat végezzen

számára. Azonban a cég a munkákat hiányosan teljesítette, így az Überseering a német

bírósághoz fordult. Az ellenérdekű fél érvelését arra alapozta, hogy az Überseering a

tevékenységét Németországban fejtette ki, valamint, hogy a tulajdonosai is német

állampolgárok voltak. Ebből kifolyólag a tényleges székhelye is Németországban volt. Az

Überseering-et pedig emiatt nem lehetett holland társaságnak tekinteni. 96 C-212/97 Centros Ltd. And Erhvervso- og Selskabsstyrelsen ECR (1999) I-1459 97 Kossuth Katalin: Op. cit. 2010., 31.o. 98 C-208/00 Überseering BV v Nordic Construction Company Baumanagement GmbH (NCC) ECR (2002) I-9919

34

Mivel Németországban nem volt bejegyezve az Überseering, így a német jog szerint nem volt

perképessége, ezért a német bíróság a cég nevében benyújtott keresetet elutasította.

A német jog a székhely elvét követve a jog- és perképesség elismeréséhez megkívánta volna,

hogy egy társaság a Németországba történő költözését követően ott ismételten bejegyeztesse

magát. Még akkor is, ha egy másik országban – jelen esetben Hollandiában – már egyszer

nyilvántartásba vették.

Az Európai Bíróságtól kért előzetes döntésnek két kérdésre kellett választ adnia:

1. Ellentétben áll-e a letelepedés szabadságával az, hogy egy tagállam valamely társaság

jog- és perképességét annak a tényleges székhelye szerint állapítja meg, a székhely

elve alapján?

2. A fenti esetben a tagállam köteles-e az inkorporációs elvet elfogadni a jog- és

perképesség megítélésekor?

Az eljárás során több állam is kifejtette a véleményét. A székhely elvét követő államok –

Olaszország, Spanyolország, Németország – a német korlátozás mellett érveltek azzal, hogy a

más tagállamokban bejegyzett társaságok elismeréséhez a Római Szerződés 293. cikke

értelmében nemzetközi egyezmény megkötésére lenne szükség.99 Amíg nem születik meg ez

az egyezmény, a letelepedés szabadságának teljes körű biztosítása nem képzelhető el. A

Bíróság ezzel szemben megállapította, hogy a közösségi jog hatálya alá tartozó kérdésről van

szó. Továbbá, hogy a letelepedés szabadságát a nemzetközi egyezmény megléte nélkül is el

kell ismerni. A Bíróság szerint ennek nyílt tagadását jelentette az, hogy a német jog

megkövetelte volna a cég újjáalakulását Németországban.100

Összefoglalva tehát a szabad letelepedés korlátozható, amennyiben:

� nem megkülönböztető jellegű,

� közérdeket szolgál,

� alkalmas a cél elérésére, és

� nem vezet aránytalan megszorításhoz.101

99 Überseering, 24-28. paragrafus. 100 Überseering, 81. paragrafus. 101 Kossuth Katalin: Op. cit. 2010., 31.o.

35

VI.5. A Lasertec-, az A és B, valamint a Holböck-ügy

A 2007. májusában született határozatok alapvető kérdésekre világítottak rá.

A Lasertec-ügy102 ismét a német alultőkésítési szabályokról szólt, – amelyet a Lankhorst-

Hohorst ügyben103 már korábban egyszer vitattak – ezúttal arról, hogy az alultőkésítési

szabályok miként alkalmazhatóak a svájci anyavállalat által a német leányvállalat részére

meghosszabbított hitelekre.

Ezzel szemben a másik két ügy - az A és B és Holböck - is kifelé irányuló befektetésekkel

foglalkozott. Az A és B ügy104 esetében az ECJ azzal a kérdéssel szembesült, hogy egy svéd

vállalat oroszországi telephelyének körülményeit részvényesi szinten figyelembe kell-e venni

az osztalékadó-mentesség megítélésében. A Holböck-ügy105 az osztrák osztalékadó törvények

alá tartozó svájci vállalat osztalékára vonatkozott, amely szerint az osztrák törvények a

Közösségen belüli tőke szabad mozgását akadályoztatták a Lenz-ügyben106, hiszen az csak

országon belüli osztalékot adóztatott csökkentett adókulccsal.

Az ECJ mindhárom esetben a tagországok jogszabályait alkalmazta, de eltérő okok miatt.

A Lasertec és az A és B ügyekben az ECJ megállapította, hogy a vita tárgyát képező

jogszabály elsősorban a letelepedés szabadságára vonatkozott, ugyanakkor a tőke szabad

mozgását érintő korlátozás csupán elkerülhetetlen velejárója az ilyenfajta korlátozásoknak.

Éppen ezért a két ügyben csakis az EK Szerződés 43. és 48. cikke alkalmazandó. De mivel az

említett két cikknek a hatásköre nem érvényesül harmadik országbeli ügyekre, így az érintett

adófizetők nem élvezhették az EK törvények védelmét.

Ezzel szemben a Holböck-ügyben az ECJ egyetértett az adófizetővel abban, hogy a kérdéses

osztrák jogszabályt, amely mind a portfóliókra, mind a közvetlen befektetésekre vonatkozott,

össze kell vetni a szabad tőkemozgással és a letelepedési joggal. Ennek ellenére az ECJ

megállapította, hogy az osztrák jogszabály „réginek” minősül, mivel már 1993. december 31-

én létezett, ezért az EK Szerződés 57. cikk (1) bekezdésének értelmében az hatályos meglévő

jogszabálynak számított, habár az 56. cikk (1) bekezdése védelmet biztosított az adófizető

részére, nem kérelmezhette a védelem hatályba helyezését.

102 ECJ: 2007. május 10., C-492/04, Lasertec Gesellschaft für Stanzformen mbH v. Finanzamt Emmendingen. 103 ECJ, 2002. december 12., C-324/00, Lankhorst-Hohorst GmbH v. Finanzamt Steinfurt (2002) ECR J-11779. 104 ECJ, 2007. május 10., C-102/05, Skatteverket v. A and B. 105 ECJ, 2007. május 24., C-157/05, Winfried L. Holböck v. Finanzamt Salzburg-Land. 106 ECJ, 2004. július 15., C-135/02, Anneliese Lenz v. Finanzlandesdirektion fur Tirol (2004) ECR I-7063.

36

Jóllehet az ECJ elfogadta azt az álláspontot, hogy harmadik országokra vonatkozó esetekben

az adófizetők elvben közvetlenül hivatkozhatnak az EK Szerződés 56. cikkére, - amikor a

szabadságjogot nem előlegezi meg egy másik szabadságjog, vagy az emiatt alkalmazandó

korlátozás az 57. cikk (1) bekezdése alapján nem tekintendő már meglévő jogszabálynak - a

Bíróság figyelmen kívül hagyta a Test Claimants in the FII Group Litigation-ügy107 példáját,

és az összehasonlítási mérce, az elfogadható indoklások és a vonatkozó arányossági normák

megállapítása tekintetében az 56. cikk harmadik országokra vonatkozó jelentését sem fejtette

ki.

Ennek ellenére bizonyos elsődleges következtetéseket le lehet vonni az A és B, a

Lasertec és a Holböck-ügyek kapcsán. Elsősorban a tőke szabad mozgása és egyéb alapvető

szabadságjogok közti összefüggésre vonatkozóan, másodsorban az EK Szerződés 57. cikk (1)

bekezdésében hivatkozott meglévő jog alkalmazásának értelmezését illetően.

VI.6. Következtetések

Az A és B, a Holböck és a Lasertec-ügyek nem semmisítik meg a harmadik országokra

vonatkozó tőkemozgás szabadságjogát, azonban rámutatnak arra, hogy két fontos tényezőt

tisztázni kell mielőtt a tagállamok és harmadik országok között alkalmaznánk az EK

Szerződés 56. cikkének (1) bekezdésében foglalt külföldi tőkemozgások korlátozásának

tilalmát.

Ez azt jelenti tehát, hogy az EK Szerződés 56. cikk (1) bekezdésének alkalmazását nem

zárhatja ki más alapvető szabadságjog, valamint az EK Szerződés 57. cikk (1) bekezdése

értelmében a korlátozás nem tekinthető úgy, mintha már meglévő jogszabály lenne. Miután

ezek a feltételek beteljesülnek, harmadik országokat érintő ügyekben az adófizető hivatkozhat

az EK Szerződés 56. cikkére annak érdekében, hogy megakadályozza a külföldről és a

külföldre irányuló tőkemozgások korlátozását.

A tagállamok a saját jogszabályaik védelme érdekében hivatkozhatnak az EK

Szerződés 58. cikkére. Az ECJ már korábban rámutatott arra, hogy a harmadik országokkal

kapcsolatos ügyekben sem az összehasonlítási, sem az igazolási kritériumoknak vagy az

107 ECJ, 2006. december 12., C-446/04, Test Claimants in the FII Group Litigation v. Commissioners of Inland Revenue, 170-171. paragrafus.

37

azokhoz kapcsolódó arányossági mértéknek nem kell megegyezni a Bíróság által alkalmazott

normákkal108. Ily módon a jövőbeli ítélkezési gyakorlat feladata lesz, hogy harmadik

országokra vonatkozó ügyekben feltérképezze és meghatározza a tőkemozgás

szabadságjogának hatáskörét. Az egyre sokasodó és a már Bíróság előtt lévő ügyek elegendő

lehetőséget biztosítanak az ECJ-nek, hogy megbízható irányvonalakat határozzanak meg

mind a tagállami bíróságok, mind az adófizetők számára.

VII. Záró gondolatok

A mobillá vált tőke előidézte az adóalapok mozgékonyságát is. Ezt kihasználva egyes

országok adópolitikájukkal kedvezőbb adózási környezetet hoznak létre a tőkék vonzására,

amellyel az a céljuk, hogy minél nagyobb adóbázisra tegyenek szert. A befektetési célpontok

körülményei, jellemzői hasonlóbbakká válnak, így a befektetési döntéseknél egyre

meghatározóbb szerepet töltenek be az adózásbeli különbségek.

Az országoknak a befektetőkért, munkahelyekért, adófizetőkért folyó harca során kialakul egy

speciális piac, az államok, vagy más néven a szuverenitás piaca. Az adóverseny lényegét

tekintve szabályozó hatalom, a gazdasági viselkedésbe való állami beavatkozás. A probléma

abból adódik, hogy az adórendszerek nemzeti kompetenciába tartoznak, de hatásaik

nemzetközivé váltak. Az adózásbeli arbitrázs befolyásolhatja a nemzetközi tőkeáramlást, a

vállalatok szerveződését, az adóbázisok elhelyezkedését és a versenyképességet.

A külföldi beruházások azon túl, hogy pozitív hatást gyakorolnak a befogadó államra

nézve, negatív következményeket is hordoznak magukban, például a tekintetben, hogy a

befogadó ország munkahelyei veszélyeztetettekké válnak. A külföldi közvetlen beruházás

foglalkoztatási hatásait jelentős részben a munkaerő képzettsége, a képzettség színvonala, az

infrastrukturális helyzet, a munkapiaci feltételek befolyásolják, amikre pedig a befogadó

ország tud hatni. Ez a munkapiac szabályozásánál kezdődik.

A működőtőke részvétele nélkül lehetetlen a nemzetközi fejlődéssel lépést tartani. 108 ECJ, 2006. december 12., C-446/04, Test Claimants in the FII Group Litigation v. Commissioners of Inland Revenue, 170-171. paragrafus.

38

A gyenge iparágak, a szelektív piacvédelem erős exportösztönzéssel párosuló átmeneti

védelme viszont eredményeket érhet el. A globalizáció, ezen belül a külföldi közvetlen

beruházások fokozódó térhódítása negatív foglalkoztatási következményekkel is jár a

beruházó és a befogadó ország számára egyaránt. Tehát fel kell készülni arra, hogy a

különböző módszerek segítségével elhárítsuk, de legalább is enyhítsük ezeket.

A szakdolgozatomban olyan kérdéskörrel foglalkozhattam, amely iránt már régóta

érdeklődtem és úgy gondolom, hogy a téma aktualitásához nem fér semmi kétség. A

szakdolgozatom írásba közben meggyőződtem arról, hogy jól választottam, hiszen azon túl,

hogy hasznos ismeretekre tettem szert, szélesedett a látóköröm is, és meggyőzött arról, hogy

milyen fontos jelentőséggel bír gazdaságalakító szerepe.

Témámat a fogalommagyarázaton túl a különböző jogszabályok és jogforrások

segítségével igyekeztem részletesebben bemutatni, elemezni, az európai bírósági ügyeken

keresztül pedig érdekesebbé tenné ezt a napjainkban is izgalmas témát. Különös figyelmet

fordítottam arra, hogy a tanulmány pozitív és negatív oldala is megmutatkozzon, illetve, hogy

a hatályos szabályok mellett a régebbi törvényeket, irányelveket is érintsem, így szélesebb

képet alkotva a külföldi befektetések szerteágazó témaköréről.

A jövőben mindenképpen figyelemmel fogom kísérni a külföldi beruházások

alakulását, hatásait, valamint a jogszabályváltozásokat, hiszen egyre markánsabban jelennek

meg világviszonylatban – köztük hazánkban is - az élet minden területén.

Konzulensemnek ezúton is szeretném megköszönni a jó témaválasztást és a

szakdolgozat elkészítéséhez nyújtott segítségét.

39

Irodalomjegyzék:

1. Axel Cordewener - Georg W. Kofler – Clemens Philipp Schindler: A tőke szabad

áramlása és harmadik országok: A szélső határok felfedezése a Lasertec, az A és B

és Holböck ügyön keresztül. European Taxation, 2007/8-9.

2. Axel Cordewener – Georg W. Kofler – Clemens Philipp Schindler: „A tőke

szabad áramlása és harmadik országokkal való kapcsolata, a nemzeti adótörvény:

Az Európa Unió Bíróságának sürgető ügye”. European Taxation 2007/3.

3. Balogh László: Döntsd a tőkét, Hitelintézeti Szemle, 2004., 3. évfolyam, 5. szám

4. Ben J. M. Terra – Peter J. Wattel: European Tax Law, Kluwer Law Int., IV.

kiadás

5. Blutman László: Nemzetközi soft law: hagyjuk dolgozni Occam borotváját,

Közjogi Szemle 2008/1.

6. Deák Dániel: Adóverseny a kibővített Európai Unióban, Gazdaság és Jog, 2005/1.,

1. szám

7. Demcsák Mária: Eladó a menyasszony! Vegyes vállalatok. Hozományvadászat.

Privát Profit 92/9. sz. III. évfolyam

8. Dr. Erdős Éva: A külföldi befektetések szabályozása az Európai Unióban és a

magyar jogban, különös tekintettel az adójog területére. Sectio Juridica et Politica,

Miskolc, Tomus XXI/2. (2003), pp. 387-403.

9. Dr. Erdős Éva: A külföldi befektetők adókedvezményei és a jogharmonizáció. In:

Ünnepi tanulmányok Holló András 60. születésnapjára, Bíbor Kiadó, Miskolc,

2003.

10. Dr. Erdős Éva: A külföldi befektetők adókedvezményei és a jogharmonizáció. In:

Ünnepi tanulmányok Holló András 60. születésnapjára, Bíbor Kiadó, Miskolc,

2003.

11. Dr. Erdős Éva: Nemzetközi adójogi kérdések, Sectio Juridica et Politica, Tomus

XI., Jubileumi kötet a Miskolci Egyetem fennállásának 260. évfordulója

alkalmából, Miskolci Egyetemi Kiadó, 1995.

12. Dr. Erdős Éva: Nemzetközi, illetve európai adójogi konfliktusok és kezelésének

módjai, Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXV/1. (2007), pp. 267-287.

40

13. Dr. Erdős Éva: Új tendenciák az egyenes adók harmonizációjában, in: Róth Erika

(szerk.): Magyarország az Európai Uniós csatlakozás küszöbén, Miskolc, Bíbor

Kiadó, 2003.

14. Dr. Sivák József: Adóharmonizáció vagy adóreform az Európai Unióban,

Pénzügyi Szemle, 2002., XLVV. évfolyam, 12. szám

15. Dr. Wolfgang Schäuble: Kampf gegen schädlichen Steuerwettbewerb,

Bundesministerium der Finanzen, 2008.10.22.

16. Erdős Gabriella: Európai jogharmonizáció a társasági adózás területén, Európai

Jog, 2001/1.

17. Galántainé Máté Zsuzsanna: Adóverseny az Európai Unióban, Hitelintézeti

Szemle, 2005., 4. évfolyam, 5-6. szám

18. González Sánchez – Fluxá: The Transfer of Seat and Freedom of Establishment for

Companies in the European Union: An Analysis of ECJ Case Law and The

Regulation on The Statue for an European Company in European Taxation,

2005/6.

19. Gyulai-Schmidt Andrea: Cartesio ante portas – avagy a társaságok Európai Unión

belüli szabad költözési joga II. Európai Tükör, 2008/2.

20. Herich György: Nemzetközi adózás, Penta Unió Kft., Pécs, 2002.

21. J. Kamerling, J.: A tőke szabad mozgása. 2006. szeptember

22. Kakuk János: Legújabb eredmények a nemzetközi adózás területén, Pénzügyi

Szemle, 2002/8. szám

23. Kossuth Katalin: Káros adóverseny az Európai Unióban, avagy az

adóharmonizáció legnagyobb kihívása, 2010.

24. Losoncz Miklós: EU-csatlakozás, adóharmonizáció és Magyarország nemzetközi

versenyképessége, Külgazdaság, 2003., XLVII. évfolyam, 9. szám

25. Losoncz Miklós: Európai Uniós kihívások és magyar válaszok, Osiris Kiadó,

2004.

26. Mike Károly: A gazdaságpolitikai döntéshozatal nemzetek fölötti centralizációja és

a közösségi gazdaságtan, Közgazdasági Szemle, 2003/3., 50. évfolyam

27. Mocsáry Péter: A közösségi adóharmonizáció és a tagállami szuverenitás

korlátozása, Pénzügyi Szemle, 2003., XLVIII. évfolyam

28. Őry Tamás: Az Európai Unió adójoga, Osiris Kiadó, Budapest, 2003.

41

29. Pitti Zoltán: Az EU közteherviselési rendszere és a hazai adómodernizáció, Európa

2002, 2004., V. évfolyam, 1. szám

30. Sass Magdolna: Versenyképesség és a közvetlen külföldi működőtőke-

befektetésekkel kapcsolatos gazdaságpolitikák, Pénzügy Minisztérium kiadványai,

PM Kutatási Füzetek, 2003/9., 3. szám

31. Szabó Tímea – Molnár Gáspár Endre: Közvetlen adóztatás az Európai Unióban,

Budapest, A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ és a

Külügyminisztérium közös kiadványa, 2003.

Jogszabályjegyzék:

� 1988. évi VI. törvény a gazdasági társaságokról

� 1988. évi XXIV. törvény a külföldiek magyarországi befektetéseiről

� 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

� 2007. évi CXL. törvény a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről

Jogforrások:

� Adóügyi jogsegély: 77/99/EGK irányelv (OJ I. 336/15, 1977. december 27.)

� Az Európai Közösséget létrehozó Szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata

� Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata

� a Tanács 88/361/EGK irányelve

� „Választott Bírósági Egyezmény”, 90/436/EGK egyezmény

� a Tanács 2005/19/EK irányelve (2005. február 19.)

� Council Directive, „Anya-leányvállalati irányelv”, a Tanács 2011/96/EU irányelve

(2011. november 30.)

� Interest-Royalty Directive, „Kamat és jogdíj irányelv”, 2003/49/EK irányelv (OJ L

157/49, 2003. június 26.)

� Maastrichti Szerződés

� Magatartási Kódex (Code of Conduct for Business Taxation)

42

� Merger Directive, „fúziós irányelv”, a Tanács 2009/133/EK irányelve (2009. október

19.)

� OECD jelentés (Report of Harmful Tax Competition: An Emerging Global Issue)

� Római Szerződés

Hivatkozások jegyzéke:

1. http://circa.europa.eu/irc/opoce/fact_sheets/info/data/market/market/article_7194_hu.h

tm

2. http://www.eutanfolyam.hu/index.php?sid=&mod=altalanos&l=13

3. www.europa.eu.int

4. http://www.euroinfo.hu/europaszerver/3fej/kihvall.htm.

5. elib.kkf.hu/biblio/

6. http://hu.wikipedia.org/wiki/Offshore

7. http://www.bundesfinanzministerium.de

8. http://www.jogiforum.hu/hirek/19471