Miként járul hozzá a civil szféra akultúra megõrzéséhez, terjesztéséhez?Miként járul hozzá a civil szféra akultúra megõrzéséhez, terjesztéséhez?

V I . É V F O L Y A M , 2 . S Z Á M , 2 0 0 5 . Á P R I L I S – J Ú N I U S

VI.

/2.

Kötõ József:Pomogáts Béla:

Gaal György:

Potozky László:Bárdi Nándor:

VII. Civil Fórum konferencia 2005

A civil szféra lehetõségei a kulturális értékek megõrzésében

Megcáfoljuk Herder jóslatát

– A kulturális nemzet esélyei az európai uniós csatlakozás folyamatában

A 120 éves EMKE a közmûvelõdés

szolgálatában

Civil

A romániai támogatási rendszer kérdõjelei

Kritikai és reformnézetek a határon túli magyarok

magyarországi támogatásáról

VitaFórum

civil fórum2

3. oldal

Kötő József: A civil szféra lehetőségei a kulturális

értékek megőrzésében

4. oldal

Csáki Rozália: A kényszerűség gazdagságában

5. oldal

Kiss Dénes: Az erdélyi magyar kulturális

intézményrendszerről

14. oldal

Pomogáts Béla: Megcáfoljuk Herder jóslatát

– A kulturális nemzet esélyei az európai uniós csat-

lakozás folyamatában

18. oldal

Kelemen Kinga: A kulturális tárca civil szférát

érintő rendelkezései 2005-ben

– vita a függetlenekkel –

20. oldal

Hidvégi Mária: A nonprofit szektor

és a kulturális diplomácia

24. oldal

Kenéz András: Menedzsment a kultúrában

27. oldal

Tóth Nikoletta: Kulturális lehetőségek az Európai

Unióban

28. oldal

Gaal György: A 120 éves EMKE a közművelődés

szolgálatában

32. oldal

Lőrincz Ildikó: A művészet helyszíne tizedszerre is

35. oldal

Demeter László: A közösség, a kultúra szolgálatában

Erdővidéken

36. oldal

Száva Enikő: Artera – a valódi értékeinkért

38. oldal

Sipos Levente: Az ALTER-NATIVE Nemzetközi Rövid-

film Fesztivál

40. oldal

Zágoni Balázs: FILM és TETT

41. oldal

Sorbán József: Új civil szervezet a közművelődés

szolgálatában – Székelyföldi Közművelődés-szervezők

Egyesülete (SZEME)

42. oldal

SUMMA ARTIUM

A kultúra támogatása – a támogatás kultúrája

Civil VitaFórum

43. oldal

Potozky László: A romániai támogatási rendszer kérdőjelei

44. oldal

Bárdi Nándor: Kritikai és reformnézetek a határon túli

magyarok magyarországi támogatásáról

49. oldal

VII. Civil Fórum konferencia 2005

Beszámolók

57. oldal

Péter Orsolya: Együttműködési sikertörténet Kovászna

megyében

57. oldal

Fleisz János: AZ V. CIVIL TÁRSADALOM NAPJA

NAGYVÁRADON – 2005

Kultúra és a civil szervezetek

58. oldal

Romhányi András: 5. Budakalászi Találkozó

Két csodálatos nap

59. oldal

Hírek, felhívások

Felelős kiadó: Egri István

Főszerkesztő: Csáki Rozália

Olvasószerkesztő: Szabó Attila

Grafikus: Könczey Elemér

Tördelőszerkesztő: Csáki Ferencz

Elérhetőségek:

postacím: 400364 Cluj-Napoca,

str. Pădurii nr. 11, jud. Cluj

telefon/fax: 0264–522401

e–mail: ermacisza@cluj.astral.ro

ISSN 15822–4004

Készült a Református Egyház Misztót-

falusi Kis Miklós Sajtóközpontjának

nyomdájában.

Megjelenik 1000 példányban.

Ára: 45 000 lej, a 2004-ben megjelenő

négy lapszám együttes megrendelése

kedvezményesen 120 000 lej.

c i v i l t á r s a d a l m i l a p

Kiadja az

Erdélyi Magyar Civil

Szervezetekért Alapítványc i v i l f ó r u m

T a r t a l o m j e g y z é k

A címlapfotó a Minimum Party Társaság archívumából származik.

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 3

Aglobalizálódó és digitalizáló-

dó világunkban a kulturális

értékeket veszélyeztető ténye-

zők a következők:

a) áruvá válás nyomán a kultúra új-

ratermelését nem az érték, hanem a

piac törvényei szabályozzák, s ez

óhatatlanul értékvesztéshez vezet;

b) a „Gutenberg galaxis“ kulturális

szokásait felváltja a „papucs és fo-

tel“-kultúra, s ez is a tömegízlés szub-

kulturális trendjét támogatja;

c) összeomlik a kultúra hagyomá-

nyos intézményrendszere, az elit kul-

túra légüres térbe kerül, az állam

szerepvállalása egyre zsugorodik;

d) megindul a regionális kultúrák

identitásvesztése;

e) a kevésbé konszolidálódott de-

mokratikus intézményrendszerrel

rendelkező államok kulturális de-

valválódása felgyorsul, mivel nem

alakultak ki azok a rendszerek,

amelyek az állam kivonulása révén

felszabaduló közpénzeket vissza-

osztják pályázati rendszerben, köz-

alapítványok révén a kulturális ér-

tékrend megőrzését vállaló civil in-

tézményeknek.

A kulturális értékek megőrzését

veszélyeztető tényezőket tekintve fel-

merül a kérdés, hogy melyek egy ki-

sebbségben élő nemzeti közösség szá-

mára azok az eszközök, amelyek e

csapdahelyzet elkerülésében segíthet-

nek, hiszen azt is tudjuk, hogy az in-

tegrált Európában a közösségi önazo-

nosság egyenlő a kulturális önazonos-

sággal?

Bármennyire is szeretnénk a szak-

maiság határai között maradni, a kér-

désre adandó válasz nem kerülheti

meg a politikumot: az újraegyesülő

Európa alkotmánya európai értéknek

tekinti a kisebbségekhez tartozó sze-

mélyek jogainak tiszteletben tartását;

a szakirodalom pedig mára már elfo-

gadja a szubszidiaritás elvének kiter-

jesztését szubnacionális szintekre, s

ilyen értelemben az államalkotó, ön-

maga igazgatására képes közösségek

számára a politikai nemzet keretein

belül az autonómia vagy az önkor-

mányzat különféle változatainak meg-

valósítását ajánlja. Sajátos regionális

kultúránk megőrzésének feltétele a

kulturális autonómia formáinak köz-

jogi szavatolása. Valószínűleg hosszú

és kemény csatározások várnak ránk

ezen az úton, de reális jövőt csakis

ilyen elgondolásokra lehet és szabad

alapozni.

Úgy gondolom, a kulturális jö-

vőnk kérdéseit taglaló lapszámnak az

ilyen és ehhez hasonló gondolatsoron

belül kell válaszokat megfogalmazni.

Mi lehet ezen a gondolatkörön belül a

civil szféra szerepe a kulturális érté-

kek megőrzésében?

1) Tekintetbe véve a kultúra két alap-

rétegét, az elit- és közművelődési vo-

nulatát (nem tévesztendő össze a köz-

művelődés a szubkultúrát megeleve-

nítő tömegkultúrával), úgy vélem, két

irányba kell munkálkodnunk.

– Ellensúlyozandó az állami támo-

gatások csökkenő mértékét, a hi-

vatásos intézményrendszer, az

állam teljes kivonulását egyes

ágazatokból (pl. könyvkiadás és

terjesztés), erősítenünk kell az e-

zen ágazatokat segítő meglévő ci-

vil háttérintézményeket, illetve

újakat kellene létrehoznunk, a-

melyek értékközpontúan juttat-

ják el az anyaországi, európai és

belső forrásokat az elit kultúrát

termelő intézményekhez. Ezekre

annál is inkább szükség van és

főként lesz, mivel

eddig nemigen él-

tünk az uniós pá-

lyázatok lehető-

ségével, holott a

kulturális sokszí-

nűséget alapérté-

knek tekintő Eu-

rópában az ilyen

jellegű támogatá-

si rendszerek egy-

re bővülnek és hoz-

záférhetőbbekké

válnak. Csak le-

gyen rá fogadó-

készség. Márpe-

dig ezen a téren

nem jeleskedünk.

– A közművelődés a

kultúrának rendkí-

vül fontos vonulata: ez teszi köz-

kinccsé a megtermelt tudást, for-

málja versenyképessé a népcso-

portot, létrehozza a kiművelt fők

közösségét. Mindez pedig az é-

letminőség javításának egyik a-

lapfeltétele. A titok: egy közös-

ség önszerveződő képessége. Eb-

ben a vonatkozásban pedig jeles-

kedtünk. Megítélésem szerint

horizontális (országos hatókörű

szakmai szervezetek) és vertiká-

lis (alapítványok és egyesületek)

önszerveződésünk révén a kultú-

ra önkormányzatára képes rend-

szer, élő, működőképes közmű-

velődési rendszer alakult ki. A

váz áll, viszont tovább kell az

oszlopok közé beépíteni a fala-

kat. A „fehér folt“-mozgalmat a

művelődési egyesületek térképé-

nek feltöltésére tovább kell foly-

tatnunk. Ne legyen Erdélyben e-

gyetlen magyarok lakta település

sem, amelyben ne működne mű-

velődési egyesületünk vagy ala-

pítványunk. Ezeknek fel kell vál-

lalniuk a település művelődésé-

nek valamennyi infrastrukturá-

lis, működtetési, minőségi, kul-

túrateremtő gondját-baját. Pallé-

rozniuk kell a település népessé-

gének ízlését, értékítéletét, hogy

ne söpörjön el mindent az egye-

temes „konzerv-kultúra“; képes-

sé kell tenniük a helységben la-

kókat, hogy a globális kihívások

közepette ne adják fel lokális/re-

gionális értékeiket, va-

gyis alkalmassá kell

válniuk a glokalizá-

ción (saját lokális

kultúránk ötvözése a

globális művelődés

értékeivel) alapuló

stratégia művelésére.

2) Forrásbiztosítás –

Milyen források áll-

nak/állhatnak a civil

szervezetek rendelke-

zésére? – Közpénzek.

Már szóltunk ar-

ról, hogy az uniós pá-

lyázati rendszerekbe

nem igazán sikerült

bekapcsolódnunk.

Ez a jövő sürgető fel-

adata. Itthon nem

alakult ki a közalapítványi pályázta-

tási mód, így költségvetési alapok

nem emelhetők át a civil szférába,

pedig a hatékony, szakszerű, távla-

tokban gondolkodó civil önépítkezés

ezen alapulhatna. Törvénykezdemé-

nyezéssel kéne élnünk közalapít-

A civil szféra lehetõségei a kulturális

értékek megõrzésében

Sajátos regionális

kultúránk megőrzé-

sének feltétele a kul-

turális autonómia

formáinak közjogi

szavatolása. Valószí-

nűleg hosszú és ke-

mény csatározások

várnak ránk ezen az

úton, de reális jövőt

csakis ilyen elgon-

dolásokra lehet és

szabad alapozni.

civil fórum4

Hogy mennyire különböző és

mégis ugyanaz a világ, a-

melyben élünk – felismerés,

mely egyszerű élettapasztalatunk

része lehet, és amelyet e lapszámunk

szerkesztése során is alkalmam volt

megtapasztalni. A lapszám tematiká-

jának a megfogalmazása kapcsán u-

gyanis felmerült egyik kedves isme-

rősömben a kérdés, hogy milyen kul-

túráról is beszélgetünk itt? A kultúra

milyen megközelítésben kerül terí-

tékre? E jogos kérdésfelvetés arra

ösztönzött, hogy olvasóink, az Önök

számára is részletesebben szóljak ez

alkalommal a lapszámunk témájáról.

Talán nem tévedek, ha azt mon-

dom, hogy nem adható a kultúra

kifejezésre egyszerű és mindenki

számára elfogadható meghatározás.

Olyan fogalom ez, olyan jelentés-

összefüggéseket tartalmaz, mely szá-

mos és különböző környezetekben

teszi lehetővé az alkalmazását. Ilyen

érdekes összefüggésekről olvashat-

nak e lapszámunkban is a kultúra és

a diplomácia, illetve a kultúra és a

menedzsment összefüggéseiről, hogy

csak két példát emeljek ki. Pontosan

ezért szükséges az általunk válasz-

tott összefüggést, a civil szféra és a

kultúra összefüggését közérthetővé,

és szándékunkat e lapszámmal átlát-

hatóvá tennünk. A szójelentéstani és

filozófiai elemzéseket elkerülve –

hiszen erre itt nem áll módunkban

kitérni – a kultúráról, mint valamely

társadalom jellemzőjéről beszélünk,

és a fogalom két lénye-

ges értelmét emel-

ném ki, amelyeket

már az antikvitástól

magába foglal: meg-

művelés és nevelés. E

tekintetben és konk-

retizálva a fogalom je-

lentését: az erdélyi ma-

gyar kisebbség kul-

túrája felöleli min-

dazt a cselekvést, és

ezek alapjait, illetőleg

termékeit, azokat a

szokásokat, értékeket,

tudást, amelyeket ma-

ga az erdélyi magyar-

ság az eltelt évek so-

rán megtett, felhalmo-

zott, amely kifejezet-

ten rá jellemző. Azt is

mondhatjuk, hogy va-

lamely népet a kul-

túrája tesz azzá, ami.

Ilyen értelemben a kultúra az az

ismertetőjegyünk, és ezzel együtt az

a felmérhetetlen kincs, ami azzá tesz

bennünket, erdélyi magyarokat,

amik vagyunk. A kultúra része ilyen

értelemben a himnuszunk, de azok a

népdalok is, amelyeket a guzsalyos-

ban énekelnek az asszonyok, jeles

íróink és költőink, ze-

neszerzőink alkotá-

sai, a nyelv, amelyen

ezek megszületnek,

művészeink szobrai,

festményei, sajátos

néptáncaink, népha-

gyományaink, és foly-

tathatnám a sort. Ho-

gyan kerül mindez

összefüggésbe a civil

szférával, a civil ön-

szerveződéssel? Nem

titkolt sajátossága a

megfogalmazásnak,

hogy az erdélyi ma-

gyar civil szféra tag-

jaiként ebből a kör-

nyezetből tesszük fel

a kérdést, és válaszun-

kat, lapszámunk tar-

talmát is ez határozza

meg. E sajátos tár-

sadalmi státus ugya-

nis alapvetően határozza meg civil

szerveződéseinket is. Ha figyelme-

A kényszerûség gazdagságában

ványok létrehozása érdekében. Erő-

feszítéseket kell tennünk, hogy az 1

%-os adófelajánlás közösségi reflexé

váljon. Úgy vélem, létrehozható len-

ne végre egy olyan Művelődési Alap,

amelynek a számlájá-

ra ezek a felajánlások

átutalhatók lehetné-

nek. Az alapot kizáró-

lag a civil társadalom

képviselőiből álló ku-

ratórium kezelhetné,

és végre megvalósít-

hatók lennének na-

gyobb, stratégiai jel-

legű beruházások is.

Közpénzek kerül-

nek át a civil társada-

lom működtetésére a Communitas

Alapítvány révén is. Politikai csatáro-

zások tárgyává vált a civil társadalom

rendelkezésére álló összeg nagyság-

rendje és elosztási módja. Személyes

véleményem szerint a több száz könyv

megjelenésében, réteg-kiadványok,

folyóiratok működőképességének tá-

mogatásában, több ezer rendezvény

megszervezésében, kétszáznyi kuta-

tó, oktató, művész külföldi tovább-

képzésének segítésében, több száz

sport- és ifjúsági talál-

kozó megvalósításá-

ban, több tucatnyi ifjú

tehetség méltányos al-

kotói életkörülmény-

ének biztosításában

konkretizálódó jutta-

tás kultúrateremtő.

Hosszú távon pedig a

kisebbségi önkormány-

zat megteremtésével a

vita amúgy is tárgyta-

lanná válik. Jelentős-

nek érzem, hogy ez az alap is évről

évre bővül.

Végül szólnunk kell a helyi taná-

csok művelődési támogatásairól is.

Örömmel tapasztaljuk, hogy ezek

nagyságrendje nő, önkormányzata-

ink felelősségtudata egyre elkötele-

zettebbé válik. Jó kapcsolatrendszer

alakult ki a helyi közösségek vállal-

kozói rétegei és az egyesületek kö-

zött. Biztató hírek érkeznek a vállal-

kozói réteg társadalmi szerepvállalási

kedvének növekedéséről, s ez meg-

annyi rendezvényben, feljavított inf-

rastrukturális létesítményben konk-

retizálódik.

Szándékosan nem vitairatot szer-

kesztettem. Mikor sorsfordító idők

következnek, és a kultúrateremtéshez

való hozzájárulásról beszélünk, az

eredményes, hatékony, minőségte-

remtő munka terepét kell felmér-

nünk, a lehetséges és időszerű tenni-

valók leltárát kell elkészítenünk. Én

így látom a tennivalók sorát.

Kötő József

Tanügyi és Kutatási Minisztérium

– államtitkár

e-mail: kj@mec.edu.ro

Civil szféránk kény-

szerhelyzete ugya-

nis – melyet kisebb-

ségi közösségünk

társadalmi helyzete

határoz meg – gaz-

daggá tett bennün-

ket, hiszen a fenn-

maradásért való küz-

delem egyszersmind

a sajátosságainkat

felölelő kultúránk

megőrzése érdekében

ösztönözte cselek-

vésre a civil önszer-

veződést is.

Politikai csatározá-

sok tárgyává vált a

civil társadalom

rendelkezésére álló

összeg nagyság-

rendje és elosztási

módja.

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 5

I. A kutatásról

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megbízá-

sából 2003 nyarán nagy horderejű kutatásra került sor a

Magyarországon kívüli magyar jellegű kulturális intéz-

ményrendszerről. A kutatás célja minél teljesebb statisz-

tikai képet kialakítani a szóban forgó intézményekről, át-

tekinthető és ellenőrizhető adatbázist létrehozni a magyar

támogatáspolitika számára. A Magyar Tudományos A-

kadémia Kisebbségkutató Intézete által koordinált kutatás

keretében további kilenc határon túli magyar kuta-

tóintézet közreműködésével öt Magyarországgal szom-

szédos országban került sor a kulturális intézmények

lekérdezésére. Erdélyben a kutatás megvalósításában a

Max Weber Társadalomtudományi Kutatóközpont mel-

lett a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatások

Központja vett részt. Az adatfelvételre 2003 június-júliusá-

ban került sor. A csíkszeredai műhely a Maros és Brassó

megyékre is kiterjesztett Székelyföldön, a MWTK a fenn-

maradó 11 megyében végezte a felmérést. Az alábbiakban

az ily módon feltárt, Székelyföld nélküli Erdély magyar

kulturális intézményrendszerének főbb jellemzőit mutat-

juk be. A egyszerűség kedvéért e térséget a továbbiakban

Erdélynek fogjuk nevezni.

Minden kisebbségi magyar intézmény-kutatás esetén

felmerül a vizsgálandó intézmények körének definiálási,

illetve behatárolási problémája. Esetünkben a „magyar“

jelleg tekintetében a kutatási koncepció inkluzív volt, ki-

terjesztve a kutatást olyan dominánsan nem magyar in-

tézményekre is, amelyek bizonyos mértékben a magyar

kultúrát is szolgálják (pl. magyar állománnyal is rendel-

kező, amúgy román állami könyvtárakra, múzeumokra

stb.). A kutatás kulturális intézményekre korlátozása a

kutatási koncepció sajátos újítása. Mint ismeretes, a romá-

niai magyar intézményrendszer kutatására az utóbbi 13

évben több ízben is sor került. E kutatások közös vonása

Az erdélyi magyar kulturális

intézményrendszerrõl

sebben utánanézünk, hogy melyek és

milyen szakterületen tevékenyked-

nek a legrégebbi civil szervezeteink,

akkor egyértelműen tárul elénk, hogy

a közművelődés az a terület, amelyen

a leghamarabb megalakultak a romá-

niai magyar kisebbségi civil szerve-

zetek. Bár furcsán hangzik, de a

kisebbségi lét a szabad önszervező-

désünknek is irányt szabott. A szá-

mos fennhatóság alatt élő magyar

nép számára a szabad önszerveződés

lehetősége a magyarsága, ezzel e-

gyütt kultúrája megőrzését lehetővé

tevő szerveződést hívott életre. És ez

a törekvés a kisebbségben élő ma-

gyarság számára ma is alapvetően

jellemző. Ezt a sajátosságot töreked-

tünk e lapszámunkkal megragadni,

konkrét példákkal tetten érni. Civil

szféránk kényszerhelyzete ugyanis –

melyet kisebbségi közösségünk tár-

sadalmi helyzete határoz meg –

gazdaggá tett bennünket, hiszen a

fennmaradásért való küzdelem egy-

szersmind a sajátosságainkat felölelő

kultúránk megőrzése érdekében ösz-

tönözte cselekvésre a civil önszerve-

ződést is. Ennek köszönhetjük, hogy

számos kulturális civil szervezetünk

van. Ezeknek a kulturális szerveze-

teknek a sajátosságairól olvashatnak

a három szociológus – Csata Zsom-

bor, Kiss Dénes, Kiss Tamás – tanul-

mányában, akik a kulturális szerve-

zetek körében végzett széleskörű

kutatás eredményéről számolnak be.

Bár törekedtünk arra, hogy a kul-

túra megőrzése, fejlődése érdekében

tevékenykedő számos típusú civil

szervezet és sajátos tevékenységi

forma helyet kapjon lapunkban, nem

sikerült az élő valóságot megszólal-

tatnunk. Sikerült azonban számos

nagyon szép kezdeményezés – a Gaál

Mózes Közművelődési Egyesület, a

Minimum Party összművészeti tábor,

a Filmtett kiadvány, a Székelyföldi

Művelődésszervezők Egyesülete stb.

– gazdáját elérnünk, soraikat ezúton

is ajánlom figyelmükbe.

A kultúra tágabb értelme és értel-

mezhetősége sem kerülte el figyel-

münket, bár e téren nem a teljeség i-

gényével léptünk fel. Ilyen összefüg-

gésben olvashatnak a már említett

menedzsmentről és diplomáciáról a

kultúrában, a kultúra révén. Továbbá

arról is szót ejtünk – mert hétköznap-

jaink része, és számunkra, erdélyi

magyarok számára is hangsúlyos

kérdés –, hogy az Európai Unió mi-

ként tekint a kultúrára, ennek védel-

mét milyen mechanizmusok révén tá-

mogatja, amennyiben egyáltalán tá-

mogatja.

Vitafórum mellékletünk ez alkalom-

mal is közérdekű kérdést, A romániai

támogatási rendszer kérdőjeleit he-

lyezi középpontba. Szeretnénk, ha az

itt megjelent írásokra Önök is reagál-

nának, akár írásban is. E mellékle-

tünk ugyanis nemcsak a mindany-

nyiunkat érintő és vitás kérdéseknek,

problémáknak kíván nyilvánosságot

teremteni, hanem egyszersmind, a-

hogy azt a neve is jelzi, fórum akar

lenni, ahol párbeszéd, ezáltal pedig

közös gondolkodás alakul ki ezekről,

hogy könnyebben találhassuk meg a

közakaratnak megfelelő előrelépés

módjait.

Csáki Rozália

főszerkesztő

e-mail: csaki.rozalia@gmail.com

Az alábbiakban egy szociológiai kutatás eredményéből teszünk közzé. A teljes kutatás, melyet nem állt

módunkban itt leközölni, az alábbi helyen érhető el:

http://adatbank.transindex.ro/vendeg/belso.php?k=21&p=2596

civil fórum6

volt, hogy a kisebbségi intézményrendszert „civil“ intéz-

mények együtteseként képzelték el, feltehetően az emlé-

kezetekben még elevenen élő totális állami (azaz román)

intézményrendszerrel szemben. E kutatásokhoz képest je-

len kutatásunk lényeges újítása, hogy csak egy bizonyos

profilú (kulturális) intézmények felmérését tűzve ki célul

a magyar „civil“ szférának csak egy részére terjed ki, u-

gyanakkor kiterjed olyan intézményekre, amelyeket a

közelmúlt kutatási gyakorlata nem tekintett „magyar“

kutatási terepnek (magyar vonatkozású állami és önkor-

mányzati intézmények).

A kutatandó intézmények tevékenység-terület szerinti

behatárolása előre meghatározott tevékenység-kategóriák

segítségével történt. Ezek alapján a kutatás négy főbb intéz-

ménytípusra (valamint ezeken belül összesen további ti-

zenhat altípusra) terjedt ki: közgyűjteményekre (könyv-

tárak, levéltárak, múzeumok és egyéb gyűjtemények),

kiadókra, írott és elektronikus sajtóra (könyvkiadók,

sajtó, elektronikus média, internetes portálok), művészeti

intézményekre (színház-opera-bábszínház, zeneművé-

szeti csoportok, táncművészeti csoportok, irodalmi körök,

képző-, ipar-, fotó-, népművészeti alkotóműhelyek, film-

művészeti alkotóműhelyek, ismeretterjesztő, honis-

mereti/helytörténeti szervezetek), valamint komplex kul-

turális szervezetekre (több kulturális tevékenységet gon-

dozó szervezetek, mint kultúrházak, művelődési házak és

egyesületek, ifjúsági szervezetek, rendezvényszervezők).

Az egyházak, az RMDSZ helyi szervezetei, a közigaz-

gatási intézmények, a tudományos intézmények stb. tehát

nem kerültek be a kutatásba, két speciális helyzetet kivé-

ve, amennyiben intézményhiányos szórványtelepülése-

ken ezek valamelyike kulturális intézményi funkciót tölt

be, illetve amennyiben másodlagos tevékenységként a

fent felsorolt területekhez tartozó valamely tevékenységet

külön egységnek, alintézménynek tekinthető keretek kö-

zött lát el (pl. könyvtárműködtetést, folyóirat kiadást, stb.).

A fenti intézménybehatárolásoknak megfelelően a

kutatás első fázisában különböző intézmény-nyilván-

tartások felhasználásával egy listát állítottunk össze a

lekérdezendő intézményekről, kérdezőbiztosaink így

megadott címeken pontosan megnevezett intézményeket

kellett felkeressenek. Az adatfelvételre két ütemben ke-

rült sor. Az első megbízatás során a kérdezőbiztosok a

kérdőívek kitöltése mellett minden szervezettől további

szervezet-neveket és címeket kértek, a listáról esetleg

lemaradt intézmények felderítése céljából. A második

ütemben az első adatfelvételi periódusban fel nem kere-

sett vagy el nem ért szervezetekhez még egyszer kiküld-

tünk kérdező-biztosokat, ám ez alkalommal a listát kiegé-

szítettük az időközben feltárt intézménycímekkel. E mód-

szernek köszönhetően feltételezzük, hogy kutatási régiónk-

ban a lekérdezett kulturális intézmények száma megkö-

zelíti a létező intézmények számát. Mivel azonban e két

szám egymáshoz közelítése nagymértékben a kérdező-

biztosok felderítő képességén is múlott, az egyes kisebb

térségekben feltehetőleg változó mértékben maradtak fel

nem derített intézmények is. Legjobban felderített me-

gyékként kiemelhetjük Beszterce-Naszód és Arad megyé-

ket, a legkevésbé feltérképezett térségként pedig feltétle-

nül meg kell említenünk Gyulafehérvárt és környékét.

A továbbiakban az intézmények területi és tevékenység-

terület szerinti megoszlását, az intézményalapítások időbe-

li alakulását és az intézmények működésének főbb jellem-

zőit tekintjük át. Ez utóbbi fejezet keretében sort kerítünk a

működési forma, ingatlanhasználat, eszközellátottság,

személyzet és gazdálkodás kérdéseinek tárgyalására.

II. Az intézmények területi és tevé-

kenység-terület szerinti megoszlása

Az intézmények területi és telepü-

lés-típusonkénti megoszlása

A felkeresett intézmények megyék közti megoszlását néz-

ve megállapíthatjuk, hogy az egyes megyékben található

kulturális intézmények száma rendszerint arányos a me-

gyében élő magyar lakosság számával. Ez alól kivételt

csak Kolozs megye képez, amelyben a szervezetek aránya

messze meghaladja a vizsgált régió magyar lakosságának

megyére eső arányát (míg a magyarok 17,7%-a lakik a

megyében, az összes szervezetek 29,4%-a található itt. Ez

a magas arány természetesen nem annyira a megyére,

mint inkább az Erdély kulturális központját képező

Kolozsvárra jellemző, a megyén belüli szervezetek 78%-a

ugyanis Kolozsváron található (azaz Kolozsvárt leszámít-

va a megye egésze nem jobban ellátott mint más megyék).

[…]

Település-típusonként nézve azt a nem meglepő ered-

ményt találjuk, hogy városon sokkal magasabb az in-

tézményekkel való ellátottság: bár az erdélyi magyarság

47 százaléka él falun, a kulturális intézmények 69,5%-a

városon található. A városon található intézmények

nagymértékben a megyeközpontokban koncentrálódnak,

az összes intézményeknek is több mint fele (52%-a) talál-

ható a megyeközpontokban.

Településenként vizsgálva az intézmények megosz-

lását két kiugró centrumot láthatunk, melyek együtt az

összes intézmények 35%-át adják. A közép-erdélyi régió

központját képező Kolozsváron található az intézmények

23%-a (206 intézmény), a Partiumban hasonlóan kul-

turális centrumot képező Nagyváradon pedig az összes

intézmények 12,2%-a (109 intézmény). Szatmárnémeti,

Zilah, Beszterce, Nagybánya és Arad követik e két kul-

turális központot, összesen 15%-át tömörítve a belső erdé-

lyi intézményeknek. E második körből Szatmárnémeti

ugrik ki aránylag magasabb intézményszámmal (48

intézmény, 5,4%) a többiek mind 20 körüli intézménynek

adnak otthont. A fenti hat településen a belső-erdélyi tér-

ség kulturális intézményeinek pontosan a fele található.

Az intézmények tevékenység-terület szerinti

megoszlása

Az intézmények tevékenység-területének megállapítá-

sához és besorolásához ez esetben is az egységesen meg-

állapított kategóriákat használtuk, vagyis az egyes intéz-

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 7

mények négy tágabb intézménykategórián belül (köz-

gyűjtemények, kiadók-sajtó, művészeti intézmények és

csoportok, valamint komplex tevékenységű kulturális

intézmények) további típusokba voltak sorolhatók.

Amennyiben a komplex kulturális tevékenységű

szervezetek magas aránya az alacsony fokú specializáció

jelének tekinthető, a Székelyföld nélküli Erdély kulturális

intézményrendszerének legjellemzőbb vonása az alacsony

fokú szakosodottság, hiszen az itt található összes

intézmények 43,9%-át a komplex intézmények képezik. Ez

az arány magasabb a romániai átlagnál (azaz a széke-

lyföldinél), és magasabb a Kárpát-medencei magyar

intézmények átlagánál is (mely utóbbi 36,9%). A komplex

intézmények magas aránya másrészről természetesen a

szakosodott intézmények hiányát jelentik. Ezek körén belül

a romániai átlaghoz képest is igen alacsony Erdélyben az

„egyéb gyűjtemények“ (tájházak, stb.), a színházak és a

táncművészeti intézmények aránya (ez utóbbi romániai

átlaga a Kárpát-medencei átlagnál is magasabb). Az

ismeretterjesztő, honismereti, helytörténeti szervezetek

aránya belső-erdélyi és romániai szinten egyaránt messze

elmarad a Magyarországon kívüli Kárpát-medencei ma-

gyar kulturális intézmények (a továbbiakban csak Kárpát-

medencei) átlaga mögött. Egyetlen intézménytípus van,

amely esetében Belső-Erdély jelentősen megelőzi mind a

romániai, mind a Kárpát-medencei átlagot, az írott sajtó in-

tézményei, amelyek aránya 12,6% a Kárpát-medencei 9,7%-

hoz képest.

Település-típusonkénti bontásból az derül ki, hogy a

komplex intézmények inkább városokra jellemzőek, mint

falvakra. Magas viszont falun a közgyűjtemények aránya,

amit elsősorban a szép számban működő községi könyvtá-

rak eredményeznek. A művészeti intézmények kategóriájá-

ban a zene- és a táncművészeti csoportok azok, amelyek fa-

lun nagyobb arányban vannak jelen, mint városon. A kia-

dók és a sajtó viszont erősen városi intézménytípus, mi

több, kiadók kizárólag megyeközpontokban működnek.

A komplex intézmények az összes lekérdezett 43,9%-át

alkotják. E magas arány az illető intézmények besorolhatat-

lanságát jelzi a megadott intézménytípusokba, megpróbál-

ható azonban ezek további kategorizálása a tevékenység-

terület szabad megfogalmazása alapján. Ez utóbbi válaszok

elemzése alapján a komplex intézmények felét (49%-át) si-

került valamilyen gyakrabban előforduló típusba besorol-

ni. E másodlagos besorolás alapján a komplex intézmények

körében leggyakoribbak a nagyrészt falun található műve-

lődési otthonok. A diák- és ifjúsági szervezetek körébe a

központilag szervezett politikai kötődésű MADISZ, MI-

DESZ, MIÉRT szervezetek mellett a középiskolákban mű-

ködő diáktanácsokat is besoroltuk. A vallási ifjúsági szerve-

zetek csoportját a működésükben a történelmi egyházak

által ösztönzött, centralizáltan szervezett Ifjúsági Keresz-

tény Egyesület és Országos Dávid Ferenc Egyesület területi

szervezetei képezik, és szintén egyházi kötődésűek a kultu-

rális jelleg tekintetében leginkább határesetet képező nő-

szövetségek.

A települések komplex fejlesztésének érdekében létre-

hozott helyi hatósugarú egyesületek, melyeket „Pro-tele-

pülés“ típusnak neveztünk, az öszszes komplex intézmény

4,4%-át képezik (30 ilyen intézményt találtunk). A komplex

intézmények alcsoportjait képezik továbbá az EMKE

területi szervezetei (15 intézmény), a nagyrészt a partiumi

falvakra koncentrálódó Teleházak (15 teleház), valamint a

székelyföldi jellegzetességnek tekinthető kistérségi társulá-

sok (8 kistérségi társulás). Ezen altípusok mellett továbbra

is besorolatlanul maradt a komplex intézmények fele.

A városon található komplex intézmények magas a-

ránya megkérdőjelezi azt a korábbi feltételezésünket,

hogy a komplex intézmények a specializálódás folya-

matának egy kezdetibb fázisában állnának. Legalább

hipotézis szintjén fel kell vetnünk annak a gondolatát is,

hogy a komplexitás az intézmények fejlődésével nőhet,

azaz korábban egy tevékenység-területtel rendelkező

intézmények további (második, harmadik stb.) tevé-

kenység-területtel bővíthetik profiljukat. Pl. könyvtárt

alakíthatnak ki, kiadványokat adhatnak ki, stb. Ilyen-

szerű intézmények lehetnek (és egyúttal e hipotézist lát-

szanak alátámasztani) azok a komplex intézmények,

amelyek második tevékenységként ezeket a területeket

emelték ki (a komplex intézmények 12,8%-a).

Intézménytípusok száma és aránya Erdélyben, Romániában és a Kárpát -medencében

Erdély N

Erdély %

Románia %

Kárpát- medence (%)

Könyvtár 94 10.5 10.8 11.5 Levéltár 1 0.1 0.1 0.4 Múzeum 23 2.6 2.8 2.6 Egyéb gyûjtemény 4 0.4 1.9 2.2 Könyvkiadó 20 2.2 1.7 2.7 Sajtó 113 12.6 8.4 9.7 Elektronikus média (rádió-tévé)

14 1.6 1.7 1.8

Internetes honlapok 2 0.2 0.3 0.4 Színház 16 1.8 3.1 3.6 Zenemûvészet 91 10.2 11.0 10.7 Táncmûvészet 33 3.7 6.2 5.8 Irodalmi kör 9 1.0 1.3 1.2 Képzõ-, ipar-, fotó- és népmûvészeti alkotómûhelyek

8 0.9 1.8 2.2

Filmmûvészeti alkotómûhely

1 0.1 0.2 0.3

Ismeretterjesztõ, honismereti/ helytörténeti szervezetek

42 4.7 4.9 7.9

Komplex kulturális intézmények

423 47.3 43.9 36.9

Összesen 894 100 100 100

Komplex intézmények altípusa* Esetszám Százalék Mûvelõdési otthon 107 15,7 Diák-/ifjúsági szervezet 78 11,4 Vallási ifjúsági 47 6,9 Nõszövetség 34 5,0 Pro-település 30 4,4 EMKE 15 2,2 Teleház 15 2,2 Kistérségi társulás 8 1,2 Komplex intézmény 348 51,0 Összesen 682 100

*A táblázat az Erdély teljes területén talált komplex

intézményeket tartalmazza

civil fórum8

III. A kulturális intézmények

megalakulása és bejegyzése

A kulturális intézmények alapításait tekintve az erdélyi in-

tézményrendszer jellemző vonásaként az tűnik ki, hogy a

Kárpát-medencei magyar intézményrendszerhez viszo-

nyítva itt az intézmények jelentősen nagyobb arányban új

keletűek, az 1989-es rendszerváltás után alakultak. E sajá-

tosság oka, hogy a kommunista évtizedek Erdélyben

kevésbé kedveztek az intézményalapításnak mint más

országokban, kulturális intézményeinknek csak 16,4%-a

alakult ebben korban, szemben a Kárpát-medencei 26,8%-

os aránnyal. Az 1945 előtti korszakban alapított intéz-

mények aránya nagyjából megegyezik a Kárpát-meden-

ceivel (6,5, illetve 6,3%).

Típusonként vizsgálva az intézmények alapításának ko-

rát az derül ki, hogy 1945 előtti alapításúak legnagyobb a-

rányban a közgyűjtemények között találhatók, amelyek

majd 10%-a 1918 előtt alakult. Nagy arányban alakultak

továbbá közgyűjtemények 1945–89 között is, az összes köz-

gyűjtemények mintegy 44,4%-a. Ez az eredmény nem meg-

lepő, hisz e kategóriában a múzeumok mellett jelentős szám-

ban találunk csak részben magyar jellegű könyvtárakat is.

A művészeti intézmények képezik azt a másik intéz-

ménytípust, amelynek jelentős része (24,4 százaléka) a szo-

cialista évtizedekben alakult. A közgyűjteményekkel és

művészeti intézményekkel szemben a kiadók-sajtótermé-

kek és komplex intézmények nagy arányban a 90-es évek-

től kezdődően alakultak.

Település-típusonként vizsgálva az intézményalakulá-

sok korát azt találjuk, hogy míg az 1945 előtti alapítású in-

tézmények falun és városon egyaránt 4-5%-ban fordulnak

elő, az 1945-1989 közötti alapítású intézmények háromszor

nagyobb arányban találhatók falun, mint városon (29,1% a

10,3 és 11,6%-hoz képest). Ez az eredmény feltehetőleg

részben a községi művelődési házakat takarja, részben a

népművészeti (elsősorban tánc- és zeneművészeti) csopor-

tokat, amelyek létrejövését a kommunista hatalom nem a-

kadályozta. Összegezve tehát ez utóbbi két megállapítást

levonható az a következtetés, hogy az 1945-1989 közötti pe-

riódus leginkább a falusi művészeti intézmények létrejö-

vése számára kedvezett.

Falu Város Megyeközpont Összesen

1918-ig 4.1 4.5 4.7 4.5

1919-1944 2.9 1.3 1.8 2.0

1945-1989 29.1 10.3 11.6 16.4

1990-2003 63.9 83.9 81.9 77.1

Összesen 100 100 100 100

Az intézmény-alapítások szempontjából azonban a leg-

fontosabb korszak a rendszerváltás utáni, a kulturális intéz-

mények 77,1%-a jött létre 1990 után. Mint az a nemzetiségi

intézmények (és általában a civil intézmények) működésé-

nek több évtizedes korlátozása után várható volt, 1990-ben

nagy szervezetalakulási hullám következett be. Erdélyben

ebben az évben alapítják meg a ma létező összes kulturális

intézmény 11,4%-át – amely arány magasabb a romániai át-

lagnál (amely 9,8%) és lényegesen magasabb a teljes Kár-

pát-medencei magyar kulturális intézményrendszer 1990-

ben alapított szervezeteinek arányánál (amely csak 6,6%).

Az intézményalapítás nem mindig jár annak jogi beje-

gyzésével, az intézmény-alapítások gyakori forgatókönyve,

hogy a megalakult szervezet egy ideig nem bejegyzett szer-

vezetként működik, majd bizonyos idő elteltével (az intéz-

mény működésének állandósulása után) kerül sor valami-

lyen jogi státus igénylésére. Úgy tűnik, ez a forgatókönyv

jellemző a 90-es évekre is, amely évben az alapítások száma

meghaladja a bejegyzések számát. A szervezet-alapítások

további dinamikáját nézve azt látjuk, hogy a kezdeti

szervezet-alapítási hullám után az évenkénti alapítások

száma 1991-ben hirtelen csökken, ez évben az intézmények

bejegyzési aránya megelőzi az alapítások arányát. A be-

jegyzések ez évi magas aránya tehát azt jelzi, hogy ekkor

rendeződik az újonnan alakult, illetve a korábbi alapítású,

de a rendszerváltás után újra életre keltett intézményrend-

szer egy részének jogi helyzete. 1992-től az alapítások ará-

nya ismét enyhén nő, majd fokozatosan tovább csökken, é-

vente 4-6% között maradva. A hivatalos bejegyzések ará-

nya egészen 1995-ig az alakulások aránya alatt van, 1996-

tól kezdődően előzi meg ismét a bejegyzések arányát, és a

továbbiakban folyamatosan magasabb marad. A jogi

helyzet tisztázására irányuló igény fokozódásához valószí-

nűleg a magyarországi közalapítványok pályázati feltétele-

inek folyamatosan fokozódó formalizálódása, szigorodása

Alakulás korszaka intézmény -típusonként

Közgyûj-temények (N=108)

Kiadók, sajtó

(N=145)

Mûvészeti intézmények

(N=193)

Komplex intézmények

(N=402)

Összesen (N=848)

1918-ig 9.3 6.9 6.2 1.5 4.5 1919-1944 0.9 1.4 3.1 2.0 2.0 1945-1989 44.4 6.2 24.4 8.7 16.4 1990-2003 45.4 85.5 66.3 87.8 77.1 Összesen 100 100 100 100 100

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 9

is hozzájárult. Ez évtől kezdődően a bejegyzések aránya

máig az alapítások aránya fölött maradt, ami azt jelzi, hogy

az erdélyi magyar kulturális intézményrendszer szereplői-

nek jogi helyzete fokozatosan rendeződik.

Figyelemre méltó, hogy az 1998-as mélypont után, 1999-

től kezdődően az intézményalapítások száma ismét nőni

kezd, és ez a növekedési trend máig tart. Sajátossága e pe-

riódusnak, hogy a 90-es évek kezdetétől eltérően a hivata-

losan bejegyzett intézmények aránya folyamatosan maga-

sabb a nem bejegyzettekénél, vagyis az intézményalapítás

90-es évek első felében domináns forgatókönyve mára

megváltozott, többségben vannak azok az alapítások, ame-

lyek közvetlenül a jogi bejegyzéssel kezdődnek. Ezt az is

elősegíti, hogy időközben a bejegyzés könnyítése irányába

módosult a nonprofit szervezetek bejegyzésére vonatkozó

törvénykezés is.

IV. Az intézmények működésének

általános jellemzői

Működési forma

Az állami költségvetéstől szervezetileg és gazdaságilag

független, „saját lábán“ álló intézmények nagy arányát

általában pozitívumként szoktuk emlegetni. Az önál-

lóság ára azonban másrészről a gazdasági bizonytalan-

ság, kiszolgáltatottság a sokszor távoli (rendszerint

anyaországi) pályázati rendszereknek, az azokat meg-

határozó személyi- és politikai konkjunktúráknak stb.,

amelyekhez viszonyítva a költségvetési működési

forma biztonsága akár kívánatos is lehet. Aligha tud-

nánk megmondani, hogy a kulturális intézményi szfé-

rán belül a költségvetési szervezetek milyen aránya vol-

na kívánatos, az azonban kiderül az eredményeinkből,

hogy a kulturális intézmények működési formája tekin-

tetében a közép- és nyugat-erdélyi régió egyik sajátossá-

ga a költségvetési szervezetek relatív alacsony aránya.

Ez az arány 10%-al marad el a teljes Kárpát-medencei

magyar intézményrendszer költségvetési intézményei-

nek 25,6%-os arányától, és ennél is többel, 12,5%-al a

székelyföldi költségvetési intézmények arányától. A

költségvetési formával ellentétben az alapítványi forma

nagyobb arányban fordul elő, mint általában a teljes

határon túli intézményrendszeren belül (az összes

intézmények 15,5%-a). Leggyakoribb az egyesületi

forma, az összes intézmény majd egyharmada ilyen for-

mában működik, legritkább a gazdasági szervezet for-

májában működő kulturális szervezet (az összes intéz-

mény 4,8%-a). Az elemzett intézmények egyharmada e

négy kategóriába besorolhatatlannak bizonyult, ezek az

„egyéb társadalmi szervezet“, illetve „be nem jegyzett

szervezet“ kategóriák között oszlanak meg. Ez utóbbi

válaszalternatívák esetén lehetőség volt szabad megfo-

galmazásban rögzíteni a helyzetet. Ezek elemzéséből az

derül ki, hogy az e gyűjtőkategóriákba sorolt szerveze-

tek nagy része valamilyen más, nagyobb szervezet

(egyházak, oktatási intézmények, RMDSZ, EMKE) mel-

lett vagy annak keretében működik, amely működését

tekintve önálló szervezetnek tekinthető (legalábbis

kérdezőbiztosaink így ítélték meg a helyzetet), jogilag

azonban vagy fiókszervezet, vagy más szervezet biztosít

jogi keretet működése számára (az egyéb társadalmi

szervezetek 52%-a része valamely más, kulturális

gyűjtőszervezetnek, míg a teljes erdélyi intézményrend-

szerre ez az arány csak 31,8%).

[…]

A közép- és nyugat-erdélyi régióban lekérdezett szer-

vezetek fele mondta, hogy jogi értelemben önmaga mű-

ködtetője, ez az arány igen közel áll mind a székelyföldi,

mind a teljes Kárpát-medencei magyar intézményrend-

szeren belüli arányhoz.

Régiónk sajátossága e kérdés esetében a helyi önkor-

mányzat által működtetett szervezetek alacsony aránya,

mind a székelyföldi, mind a teljes Kárpát-medencei ma-

gyar intézményrendszerhez viszonyítva (és bár kisebb

mértékben, de a megyei tanács működtette intézmények-

ről is ugyanez mondható el). Valószínűleg közvetlenül eb-

ből a sajátosságból fakad az a következő jellegzetesség,

hogy az önkormányzatok által működtetett szervezetek

alacsony aránya az egyházak által működtetett szerveze-

tek révén kompenzálódik.

Érdekes kép rajzolódik ki e kérdést illetően, ha a mű-

ködtetőket a települések magyar lakosságának aránya

szerint vizsgáljuk: a helyi önkormányzatok által működ-

tetett intézmények nagy arányban a nagyrészt magyar

lakosságú, vagy legalábbis magyar többségű települése-

ken működnek/működhetnek, de az egyházak által mű-

ködtetett intézmények is inkább a magyar többségű tele-

püléseken találhatók. Leghátrányosabb helyzetben a szór-

ványmagyarság lakta települések intézményei vannak,

amelyek körében az „önmagukat működtető“ (de semmi-

lyen stabilabb és nagyobb szervezet intézményesült támo-

gatását nem élvező) szervezetek a leggyakoribbak.

[…]

A működtetőkkel kapcsolatban tehát levonható az a

következtetés, hogy a közép- és nyugat-erdélyi régióban

a kulturális intézményrendszer feltételezhetően legsta-

civil fórum10

bilabb része főleg a magyar többségű falvakban találha-

tó, ahol a helyi önkormányzatoknak módjukban áll e

szervezetek működtetése.

Ingatlanhasználat

Egy intézmény folyamatos működésének biztonsága nagy-

mértékben függ egy kiszámíthatóan rendelkezésre álló

ingatlan lététűl. Legnagyobb biztonságot a saját tulaj-

donban levő ingatlan nyújt, amely mentesíti az intéz-

ményt a kiadások rendszerint tetemes részét képező lak-

bértől. Ugyancsak stabilitást nyújthat egy intézmény

működése számára, ha előnyösen jut használható helyi-

ség(ek)hez valamilyen állami vagy önkormányzati in-

gatlanban, de az egyház is hasonló stabilitást nyújthat.

Az általunk felkeresett intézmények közel tíz száza-

léka (9,5%) van abban a szerencsés helyzetben, hogy sa-

ját tulajdonú ingatlannal rendelkezik. Ez az arány szinte

egybeesik a teljes Kárpát-medencei magyar intézmény-

rendszeren belüli hasonló aránnyal, amely 9,4%. A leg-

több intézmény működése számára valamilyen helyi

egyház biztosít helyet, helyiséget (32,8%). A helyi ön-

kormányzat a szervezetek 16,8%-a számára nyújt műkö-

dési teret, az állam 8,8%-uk számára.

Az ingatlanhasználatra vonatkozó kérdésre kapott

válaszok egynegyede azonban sajnálatos módon az

„egyéb“ kategóriába került. Ez az eredmény azt jelzi,

hogy gyakori tulajdonformák kimaradtak az általunk

felkínált válaszlehetőségek közül. Az „egyéb“ tulaj-

donosra vonatkozó nyílt kérdésre kapott válaszok

elemzéséből szerencsére részleges választ kaphatunk e

kérdésre, ezekből az derül ki, hogy Erdélyben az összes

kulturális intézmények 10,2%-a valamelyik szervezeti

vezető vagy tag magánlakásán működik. Ugyancsak

magánlakást bérel a működés számára további 2% – va-

gyis az összes szervezetek 12,2%-a magánlakásban mű-

ködik. Ugyancsak a nyílt kérdésekre kapott válaszokból

derül ki, hogy a szervezetek további 2%-a a helyi RMDSZ-

ek székházában kap otthont.

A feltett kérdés alapján sajnos nem kaphattunk választ

arra a kérdésre, hogy a szervezetek mekkora hányada bér-

li a működéséhez szükséges helyiséget, és mekkora há-

nyada használja ingyen.

Megvizsgálva, hogy a saját tulajdonú ingatlan melyik

intézménytípus körében gyakoribb azt találtuk, hogy a köz-

gyűjtemények és a sajtó intézményei működnek átlagon

felüli arányban saját tulajdonú ingatlanban, a művészeti

intézmények viszont a legkisebb arányban (amit magyaráz

az a tény, hogy ezek között van a legtöbb nem bejegyzett

intézmény). E kategórián belül az ide sorolt ismeretter-

jesztő-honismereti intézmények tulajdonában van a legtöbb

saját tulajdonú ingatlan. […]

Szintén fontos információ a működés szempontjából,

hogy az egyes intézmények egyedül, vagy másokkal kö-

zösen használják a rendelkezésére álló ingatlant. Eredmé-

nyeink szerint Erdélyben a megkérdezett intézmények

59,4%-a más intézményekkel közösen használja az ingat-

lant (ez persze még jelenthet külön helyiségeket). Az iro-

dalmi körök kivétel nélkül más intézmények mellett

működnek, de az elektronikus média és a színházak, vala-

mint a zene- és táncművészeti, valamint ismeretterjesztő

csoportok esetében is magas ez az arány. Alacsony vi-

szont a könyvkiadók körében (ezek nagyrészt gazdasági

egységek), valamint a két internetes honlap is önállóan

működik egy ingatlanban.

A felkeresett intézmények képviselőinek 21%-a gondol-

ja úgy, hogy az intézménye működésének helyet adó in-

gatlan műemlék-jellegű.

A működés helyéül szolgáló intézmények 32,7%-a igé-

nyelne nagyobb, 24,4%-a kisebb felújítást. 36%-a nem igé-

nyelne felújítást. A legtöbb intézmény (az összes intézmény

14,3%-a) 100 millió és 1 milliárd lej közötti összeget tart

szükségesnek a működéséül szolgáló intézmény felújí-

tásához, 7% 1 milliárd lejnél nagyobb összegből tudná fel-

újítani székházát, 5,7% viszont 100 millió lejnél kevesebből.

Eszközellátottság

Az alapvető eszközökkel való ellátottság az ingatlanhoz

hasonlóan fontos a működéshez. Ez esetben a kérdést úgy

tettük fel, hogy azt is rögzíteni tudjuk, ha egyes eszkö-

zöket a vizsgált szervezetek ugyan nem birtokolnak, de

sajátjukként használnak. A tapasztalat ugyanis azt mutat-

ja, hogy számos intézmény valamilyen állami vagy önkor-

mányzati intézmény tulajdonát képező eszközöket szaba-

don használ tevékenységeire. Ez esetekben tehát az eszköz-

ellátottságot illetően közelebb járunk a valósághoz, ha e

szervezeteket jól ellátottaknak tekintjük. A következő táb-

lázatok az egyes eszközök elterjedtségét tartalmazzák.

[…]

Elmondható tehát, hogy a legtöbb szervezet rendelkezik

egy telefonvonallal (87,3%) és egy számítógéppel (74,5%),

illetve majdnem ugyanennyien egy nyomtatóval (66,2%).

Ha azonban a tulajdonukban levő eszközöket nézzük, a

saját telefonvonallal rendelkezők a megkérdezettek mind-

össze 30%-át képezik (a többiek tehát valamilyen más in-

tézmény telefonját használják). A számítógépek esetében

ennél jobb az arány, a megkérdezett szervezetek 41,6%-a

saját számítógéppel rendelkezik, 34,6%-a saját nyomtató-

val (könnyebb tehát egy nyomtatót szerezni, mint saját te-

lefonvonalat igényelni).

Kinek a tulajdonát képezi az ingatlan, ahol a szervezet mûködik (%)

Intézmény saját tulajdona 9.5

Állam 8.8

Területi önkormányzat (megyei) 3

Helyi önkormányzat 16.8

Egyház 32.8

Alapítvány 2.6

Egyéb 24.9

Egyéb: vezetõ/tag magánlakása 10.2

Egyéb: bérelt magánlakás 2.3

Egyéb: RMDSZ 2

Osztozik-e valakivel az ingatlan használatán? igen nem összesen

Levéltár 100.0 100

Irodalmi kör 100.0 100

Elektronikus média (rádió-tévé) 75.0 25.0 100Színház 73.3 26.7 100Zenemûvészet 69.7 30.3 100Ismeretterjesztõ, honismereti szervezetek 67.5 32.5 100Táncmûvészet 66.7 33.3 100Könyvtár 62.6 37.4 100Sajtó 60.9 39.1 100Komplex kulturális intézmények 60.4 39.6 100Egyéb gyûjtemény 50.0 50.0 100Múzeum 47.8 52.2 100Képzõ-, ipar-, fotó- és népmûvészeti alkotómûhelyek 42.9 57.1 100Könyvkiadók 31.6 68.4 100Internetes honlapok 0.0 100.0 100Összes intézmény 59,4 36,7 96,1*

* 3,9% a hiányzó válaszok aránya

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 11

Legritkább eszközöknek a videoprojektor, videokame-

ra, digitális fényképezőgép és a saját szerver bizonyult.

Saját gépjárművel a szervezetek 14%-a rendelkezik. Vala-

milyen további, speciális szakmai eszközt az intézmények

19,5%-a birtokol. Internet kapcsolattal a kérdezettek 36,8

százaléka rendelkezik.

Munkatársak, tagság

A szervezetek „tagságára“ vonatkozó kérdés komoly ér-

telmezési problémákat vet fel. Szó szerint értelmezve a

kérdést csak az egyesületeknek van tagsága. A kérdésre

kapott válaszok elemzéséből azonban egyértelműen kide-

rül, hogy a kérdést a megkérdezett szervezeti vezetők

nem így értették. A szervezetek „működési formája“ (ami

alatt a jogi értelemben vett formát értették/értettük) ugya-

nis általában különbözik a valós működési formától. Így

például az előnyösebb bejegyzési feltételek miatt éveken

át alapítványként jegyeztek be egyesületként működő

szervezeteket, amelyek azonban továbbra is egyesület-

ként működtek. A nem bejegyzett szervezeteknek a kér-

dés feltett formája alapján nem lehet tagjuk, bár ezek je-

lentős része is gyakorlatilag egyesületként működik. De

maguknak a bejegyzett egyesületeknek is a hivatalosan

nyilvántartott tagsága általában az alapítókra korlátozó-

dik, miközben a valóságban a tagság száma időben válto-

zik, anélkül azonban, hogy ezt az egyesületek „hivatalosí-

tanák“ (ez a gyors változások miatt a legtöbbször nem is

volna ésszerű). Úgy tűnik, hogy a kérdezettek tagság alatt

azt a csoportot értették, amely révén az intézmény állandó

jellegű működése biztosított, az intézményhez kapcsoló-

dás módjától függetlenül. Feltételezhetően e csoportba be-

leértették az önkénteseket és alkalmazottakat is. Csak így

magyarázható az, hogy a kérdésre az intézmények nagy

része válaszolt, működési formától függetlenül. Úgy tűnik

tehát, hogy csak azok mondták, hogy nincs tagságuk, akik

úgy értelmezték, hogy intézményük esetében a tagsági

minőség értelmetlen. A továbbiakban mi is ezt az értelme-

zést használjuk, tagság alatt az intézményt alkotó szemé-

lyek összességét, az intézmény „méretét“ értve.

[…]

A magyar lakosság helyi aránya szerint vizsgálva az

intézményméret változását azt láthatjuk, hogy szórvány-

településeken (amelyeken tehát a magyar lakosság 20%-nál

kisebb arányban van jelen) a közepes méretű intézmények

dominálnak, míg az összes többi esetben a kis szervezetek

vannak nagyobb arányban. Ez az eredmény azt jelentheti,

hogy a szórvány-településeken működő kisebb számú

intézmény a lakosság nagyobb részét tömöríti, mint azokon

a településeken, ahol a magyar lakosság nagyobb arányban

van jelen. A tagság nélküli szervezetek (azaz a magyarnak

számító gazdasági és költségvetési intézmények) a magyar

többségű településeken találhatók nagyobb arányban.

Önkéntesek

Az önkéntesek fontos szerepet töltenek be a kulturális in-

tézmények működésében, különösen azokban az esetek-

ben, amelyekben az intézményeknek pénzhiány miatt nem

áll módjukban alkalmazottakat megfizetni. A teljes Kárpát-

medencei magyar intézményrendszerhez képest Erdélyben

nagyobb szerep jut az önkénteseknek: az önkéntesek nélkül

tevékenykedő intézmények aránya jelentősen kisebb,

12,8% a 19%-hoz képest. Ez az arány Románián belül is

alacsony, a Székelyföldön az önkéntesek nélkül működő

intézmények aránya 16%. Elmondható, hogy általában az

anyagi és emberi erőforrásokban rosszabbul ellátott szór-

vány-településeken nagyobb az önkéntesek száma (a 20%-

nál kevesebb magyar lakójú települések intézményeinek

csak 6,5%-ánál nincsenek önkéntesek). Település-típu-

sonként nézve Erdélyben a kisvárosok állnak e szempont-

ból jól (7,3%), ám tudjuk, hogy eltérően a Székelyföldtől, e

régióban a kisvárosok nagy része egyúttal szórványtele-

pülés is.

Minden intézménytípus esetében az 1-20 közötti önkén-

tessel dolgozó szervezetek vannak többségben. Ennél több

önkéntes legnagyobb arányban a művészeti intézmények-

nél fordul elő (31,9%), önkéntesek nélkül leginkább a köz-

gyűjtemények működnek, ezek 45,5%-ánál egy önkéntes

sincs, majd a kiadók-szerkesztőségek, amelyek 19,9%-ánál

nincsenek önkéntesek.

[…]

Alkalmazottak

A nyugat- és közép-erdélyi régióban levő kulturális intéz-

mények 32,6%-ának van legalább egy alkalmazottja

(N=862). Az alkalmazás formája és mértéke változó lehet,

ezt ugyanis a feltett kérdés nem részletezte, az útmutatás

szerint kérdezőbiztosaink alkalmazottnak azt a személyt

tekintették, aki (az alkalmazás módjától függetlenül) „rend-

szeres tevékenységet végez, és ezért fizetést kap“. Alkalma-

Rendelkezik-e internet kapcsolattal? N=894

%

nem 58.7igen 36.8teljes 32.2csak e-mail 4.6nincs válasz 4.5Összesen 100

civil fórum12

zottként került rögzítésre tehát a főállású szakszemélyzet-

től a munkáját esetleg csak havonta egyszer végző könyve-

lőig mindenki. Így értett módon a 275 alkalmazottat foglal-

koztató intézménynél összesen 3496 személy jut valami-

lyen rendszerességű jövedelemhez.

Nagyobbrészt kis jövedelmű intézményekről lévén szó

érthető, hogy legtöbbjük egy, legtöbb két alkalmazottat fog-

lalkoztat (az alkalmazottal rendelkező szervezetek 40%-a

egy, 13%-a kettőt). 20-nál több alkalmazottat az alkalmazot-

tal rendelkező szervezetek mindössze 13%-a foglalkoztat.

A kulturális intézmények alkalmazottainak végzettségét

vizsgálva megállapítható, hogy ezek főleg felső- és közép-

fokú végzettségűek: felsőfokú végzettségű alkalmazottja az

intézmények 68,7%-ának, középfokú az intézmények 62,8%-

ának van, ezzel szemben alapfokú végzettségű az intézmé-

nyek mindössze 13,3%-ának. A kulturális intézményi szféra

tehát elsősorban a felső- és középfokú végzettségűek szá-

mára nyújt megélhetést. Ez az eredmény érthető, hisz a szó-

ban forgó intézményeknek céljaik eléréséhez elsősorban va-

lamilyen kulturális „szakszemélyzetre“ van szükségük, a-

kik az esetek többségében feltehetően felsőfokú végzettsé-

gűek. Alacsonyabb képzettségű segédszemélyzet alkalma-

zására csak abban az esetben kerül sor, ha az intézmény a-

nyagi lehetőségei ezt lehetővé teszik. A kulturális intézmé-

nyek így elsősorban a kulturális elit számára képeznek meg-

élhetési vagy jövedelem-kiegészítő forrást.

[…]

V. Gazdálkodás

A szervezetek gazdálkodására, bevételeire vonatkozó kér-

dések kapcsán számítottunk leginkább a gyakori válasz-

megtagadásokra. A tényleges válaszmegtagadások ará-

nya azonban megelégedésünkre Románia szinten ala-

csony: míg a teljes Kárpát-medencei magyar intézmény-

rendszer körében a szervezetek 27,2%-a utasította el a

válaszadást, ez az arány régiónkban 23,2% volt, a Szé-

kelyföldön pedig 22,2%. Ha a válaszolók száma a két tér-

ségben nagyjából megegyezik, a 2002-ben bevétellel is

rendelkezők aránya már eltérő, Erdélyben 58%, a Széke-

lyföldön viszont 65%. Fel kell hívnunk azonban a figyel-

met arra, hogy ez a különbség származhat a be nem

jegyzett intézmények nagyobb arányú lekérdezéséből,

hisz mint tudjuk, jogi státus nélkül jóval nehezebb támo-

gatásokhoz jutni.

A bevétellel rendelkező intézmények aránya maga-

sabb tehát a Székelyföldön, a kulturális intézményrendsz-

er össz-támogatásának sokkal nagyobb mennyisége jut

Közép-Nyugat-Erdélybe, mint a Székelyföldre. A románi-

ai magyar kulturális intézmények saját bevallásuk szerint

2002-ben összesen megközelítőleg 1005 milliárd lejből

gazdálkodtak (ez körülbelül 25 millió eurónak megfelelő

összeg volt), amely összegnek 83,1%-a erdélyi intézmé-

nyek bevétele volt. E nagynak tűnő aránytalanság indo-

kolható azzal, hogy bár a szervezetek száma a két kutatási

régióban megközelítőleg egyenlő (a lekérdezett szerveze-

tek 53%-a erdélyi, 47%-a székelyföldi, az erdélyi régió

mégis több mint kétszer annyi megyét foglal magába,

mint a székelyföldi, ez pedig több jobban támogatott vá-

rosi és megyeközponti intézményt jelent).

A bevételek forrásai

A bevételek forrásaira részletes kérdésblokk segítségével

kérdeztünk rá, amelynek segítségével a bevételek 31

különböző forrása volt rögzíthető. A bevételek forráson-

ként összeg formájában kerültek rögzítésre, ezek összesí-

tése alapján (amely végösszeg azonban már alig több

mint felét éri el az összbevételként mondott összegnek,

azaz a bevételek majdnem fele e részletező kérdésnél már

kimarad) az összes bevételek 11,7%-a származik saját for-

rásokból, 88,3%-a támogatásokból.

A valamilyen saját forrásból származó bevételek kö-

zött két forrás szerepel gyakrabban, a tagdíjak és saját

kulturális tevékenységek bevételei (22,9, illetve 21,4%).

Saját vállalkozói tevékenységből vagy ingatlan bérbe

adásából származó bevételeket már jóval ritkábban emlí-

tenek, a szervezetek 6,9, illetve 6,8%-a esetében.

A támogatásokból kapott bevételek nagyobb része ha-

zai forrásokból származik (a teljes összeg 64,5%-a), ezt a

magyarországi, és az egyéb külföldi támogatások követik

(26,3, illetve 9,1%-al).

[…]

A hazai és magyarországi bevételi források között a

legszembetűnőbb különbség, hogy míg a magyarországi

források döntően pályázati formában működnek, a hazai

források elosztási rendszere erőteljesen személyes kapcso-

latokra épül, amint azt az „egyéni adományok“, mint for-

rástípus leggyakoribb említése jelzi. Az egyéni adományo-

kat követő „egyéb támogatások“ részben szintén ilyen jel-

legű támogatásokat fedhetnek, akárcsak a nem pályázati

úton kapott önkormányzati támogatások. Ez utóbbi két

forrástípus másrészt feltehetően a költségvetési intézmé-

nyek hazai normatív támogatásait is tartalmazzák. A hazai

forrástípusok említési gyakoriságai azonban mindenkép-

pen a hazai pályázati rendszer fejletlenségét jelzik.

Saját források típusai Említés gyakorisága (%) N

Tagdíjak bevétele 22,9 647

Kulturális tevékenységek bevétele 21,4 645

Vállalkozási tevékenység 6,9 639

Ingatlan bérbeadásából 6,8 644

Egyéb bérleti díjak 1,7 641

Ingatlan értékesítése 0,2 641

Támogatások forrása % a teljes erdélyi bevételbõl hazai forrásokból 64,5% magyarországi forrásokból 26,3% más külföldi forrásokból 9,11%

Volt-e bevétele?

Belsõ-Erdély és Partium

Székelyföld Határon túli magyar intézményrendszer

Nem volt 18,8 12,8 13,9 Volt 58 65 58,9 Nem válaszol 23,2 22,2 27,2

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 13

A kismértékű külföldi (azaz nem hazai és nem is ma-

gyarországi) források körében szintén az egyéni adomá-

nyozások fordulnak elő leggyakrabban.

A bevételek nagyságrendje

Annak érdekében, hogy képet alkothassunk az egyes szer-

vezetek bevételeinek nagyságáról, a bevételeket négy

kategóriába csoportosítottuk. Nevezzük „szegény“ szer-

vezeteknek a 10 millió lej alatti éves bevételű szervezete-

ket, ezek az összes válaszoló szervezetek 21%-át alkotják.

10 és 100 millió közötti bevétellel rendelkezett a szerveze-

tek 32%-a (nevezzük ezeket „közepesen“ gazdag szerve-

zeteknek), 100 millió és 1 milliárd lej közötti bevétele volt

a szervezetek 16%-ának („gazdag“ szervezetek), 7%-uk

pedig több mint 1 milliárd lej fölötti bevétellel rendelke-

zett („dúsgazdag“ szervezetek).

A bevételek intézmény-típusonkénti megoszlása

A bevételek intézménytípusok közötti megoszlását két

módon is megvizsgáltuk. Egyrészt kiszámoltuk, hogy a

felmért intézmények teljes bevételének összege hogyan

oszlik meg a főbb intézménytípusok között. E módszerrel

számolva az derült ki, hogy a kulturális intézmények mű-

ködését szolgáló teljes bevételek összegének 81%-a a kom-

plex intézményekhez került, második helyen a kiadók-

sajtótermékek szerepelnek a bevételek összegének 9%-á-

val, majd a közgyűjtemények következnek 6, a művészeti

intézmények 4%-al.

A bevétel összetétele főbb intézménykategóriánként

Az önállóságot biztosító saját bevételek, mint az várható

volt, a legtöbb gazdasági szervezetet magába foglaló

kiadók-sajtó kategóriába tartozó intézmények esetében a

legmagasabbak, összes bevételük több mint háromne-

gyedét saját tevékenységből nyerik. A másik három típus-

nál e bevételi forma csak a teljes bevétel kiegészítésként

szerepel, és feltehetőleg kulturális tevékenység bevételei-

ből, illetve tagdíjakból állhat. A komplex intézmények e-

setében a saját tevékenységből származó bevételek lát-

szólag jelentéktelenek, a teljes bevételnek csak 1,5%-át ké-

pezik, ám a nagy intézményszám és az intézményrend-

szer komplex intézményekre eső része miatt ez is jelentős

összegre rúghat.

A támogatásból származó bevételek a közgyűjtemények

esetében majd teljes egészében (98,1%-ban) hazai források-

ból származnak (költségvetési intézmények). A kiadók-

sajtótermékek ezzel szemben támogatásaik több mint felét

Magyarországról szerzik (támogatásból szerzett bevételeik

55,9%-át), és az egyéb külföldi források megnyerése terén is

ők vezetnek (11,098%). A művészeti intézmények támo-

gatásból származó bevételeinek kétharmada hazai, egyötö-

de magyarországi és egytizede külföldi eredetű, ettől az

összetételtől a komplex intézményeké a magyarországi

bevételek némileg magasabb arányával tér el (28,1%).

Pályázati részvétel

A közép- és nyugat-erdélyi régió kulturális intézményei-

nek 41,8%-a nyújtott be pályázatot valamilyen támogatá-

sért 2002-ben. Ez az arány kevéssel alatta marad a teljes

romániai aránynak, amely 42,1% (azaz a székelyföldi ré-

gióban kevéssel magasabb a pályázó intézmények aránya,

mint Erdély egészében), és a teljes Kárpát-medencei ma-

gyar intézményrendszer pályázóinak arányánál is alacso-

nyabb (ez utóbbi 44%).

A kérdés esetében azonban igen magas a nem válaszo-

lók aránya. Ha csak az érvényes válaszokat vesszük figye-

lembe, a pályázók aránya 54,1%-ra emelkedik. Az érvé-

nyes válaszok körén belül az intézmények által leadott pá-

lyázatok száma a következőképpen néz ki:

Saját tevékenységbõl származó bevételek aránya

saját tevékenységbõl támogatásból összesen

Közgyûjtemények 22.6 77.4 100 Kiadók 77.2 22.8 100 Mûvészeti intézmények 12.8 87.2 100 Komplex intézmények 1.5 98.5 100

A támogatások megoszlása a forrás országa szerint

Hazai Magyarországi Egyébkülföldi

Összesen

Közgyûjtemények 98.1 1.7 0.1 100 Kiadók 32.2 55.9 11.9 100 Mûvészeti intézmények 69 21.9 9.1 100 Komplex intézmények 62 28.1 9.9 100

% % – a válaszolók körében

nem pályázott 35.5 45.9 pályázott 41.8 54.1 nem válaszolt 22.7 -összesen 100 100

civil fórum14

Egyáltalán nem nyújtott be tehát pályázatot a válaszo-

lók 45%-a, 12%-uk egy pályázatot adott le az év folyamán,

másik 12% kettőt, 8% hármat, a fennmaradó 23% pedig

négy vagy annál több pályázatot készített 2002 folyamán.

Ezek az értékek közel esnek a teljes Kárpát-medencei in-

tézményrendszer megfelelő értékeihez, sőt annál valami-

vel jobbak, amennyiben pozitívan értékeljük az intenzí-

vebben pályázó szervezetek néhány százalékkal maga-

sabb arányát (ezek esetében az egy vagy két pályázatot

benyújtó szervezetek aránya kisebb, a hármat vagy többet

benyújtók aránya viszont nagyobb.

A leadott pályázatok nagy részét (43 százaléka) Ma-

gyarországon nyújtották be, 34,4%-át Romániái országos

pályázati kiírásokra. Jóval kevesebb, csak 8,9%-át nyújtot-

ták be helyi pályáztatókhoz, és az összes leadott pályáza-

toknak csak 4,7%-a irányult Magyarországon kívüli, kül-

földi pályáztatókhoz.

Intézmény-típusonként vizsgálva a leadott pályázatok

számát aktívabb pályázóknak a kiadók-szerkesztőségek és

a komplex intézmények bizonyulnak, a legkevésbé aktív

pályázók pedig a közgyűjtemények. A fenti eredmény ma-

gyarázatául felhozható, hogy a közgyűjtemények jelentős

része költségvetési intézmény, amelyeket a pályázatkiírók

általában nem támogatják. Így ezek az intézmények számos

pályázati kiírás esetében eleve ki vannak zárva a pályázók

köréből. A művészeti intézmények szintén kevésbé inten-

zív pályázási gyakorlatát viszont az magyarázza, a körük-

ben gyakori nem bejegyzett szervezetek közvetlenül szin-

tén kevésbé pályázhatnak, mint más szervezetek. A kiadó-

sajtó kategória viszont következetesebb gazdálkodása

következtében pályázhat nagyobb arányban.

[…]

Pályáztatás, erőforrások újraelosztása

Elemzésünket egy olyan témával zárjuk, amely részben

gazdasági jellegű, részben azonban túlmutat az intéz-

ményrendszer gazdasági vonatkozásai. Az erőforrások

elosztásában/újraelosztásában vállalt szerep ugyanis

több mint gazdasági törekvés, az illető szereplők intéz-

ményrendszeren belüli funkcióváltását jelzik. Mint isme-

retes, a nonprofit szervezetekként működő intézmények

hatékonyságának egyik feltétele, hogy újraelosztó intéz-

mények közbeiktatása révén közelebb kerülnek a műkö-

désüket biztosító donorokhoz, miáltal támogató és szol-

gáltató intézmények között szorosabb, közvetlenebb,

azaz hatékonyabb visszacsatolásra nyílik lehetőség.

Régiónkban a szervezetek 10,4 százaléka osztott to-

vább valamilyen formában támogatást. Ez az újraosztás

elsősorban nem a fiókszervezetek fele irányul, és túlnyo-

mórészt pénzbeli támogatások formájában történik.

Intézmény-típusonként vizsgálva az újraelosztásokat,

az derül ki, hogy az újraelosztó szerepre törekvés elsősor-

ban a komplex szervezetekre jellemző.

Csata Zsombor – Kiss Dénes – Kiss Tamás

Max Weber Társadalomtudományi Kutatóközpont

* A tanulmány a VI. Civil Fórum konferencia plenáris ülésén, 2004. szeptember 10-én, Kolozsváron elhangzott előadás szerkesztett változata.

AKárpát-medencében élő ma-

gyarság az európai uniós csat-

lakozás lázában él. Igen sokan

ettől a csatlakozástól várják a husza-

dik századi magyar történelem hatal-

mas kudarcainak és veszteségeinek

jóvátételét, mások viszont – és ezek

sincsenek kevesen – attól tartanak,

hogy az uniós integráció veszélybe

fogja sodorni a magyar nyelvet és

nemzeti kultúrát, amely ha igen nagy

sérülések árán is, de túlélte a mögöt-

tünk lévő évszázad viszontagságait,

túlélte a háborús vereségeket, a levert

forradalmakat, a feldúlt reformkor-

szakot, túlélte a trianoni vesztesége-

ket és a következtükben keletkezett

közösségi traumákat, mentális zava-

rokat. Hadd valljam meg nyomban

előadásom kezdetén, magam inkább

a reménykedők közé tartozom, mint-

hogy – más európai kisnépek példá-

ján felbuzdulva – inkább kedvező for-

dulatokat várok az integrációtól,

mintsem további süllyedést, felbom-

lást és pusztulást, azt azonban én is jól

tudom, hogy az integráció lehetséges

Támogatást továbbosztó intézmények aránya (N=818)

pénzbeli támogatás

eszköz-támogatás

fiókszervezeteknek 1.7 0.7 egyéb szervezeteknek 4.3 2.5 összesen 6 3.2

Megcáfoljuk Herder jóslatát*

– A kulturális nemzet esélyei az európai

uniós csatlakozás folyamatában

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 15

jótékony következményeinek kiakná-

zását igen okos stratégiai tervezéssel,

bátor kezdeményező-készséggel és

rengeteg munkával lehet csak meg-

kezdeni. Már csak amiatt is, nehogy

éppen mi magunk segítsünk valóra

váltani ama baljós „herderi jóslatot“.

A mögöttünk álló nem könnyű

történelmi korszakban a magyar szel-

lemi élet vezető képviselői közül töb-

ben is figyelmeztettek a német felvi-

lágosodás nagyszerű filozófusának,

Johann Gottfried Herder-nek arra az

úgy nevezett „jóslatára“, amely igen

sötét képet rajzolt az abban az időben

valóban mostoha sorsot megért ma-

gyar nemzet jövőjéről. Mindenekelőtt

Illyés Gyula, aki a hetvenes évek vé-

gén Válasz Herdernek és Adynak cí-

mű vallomásos esszéjében (a Magyar

Nemzet 1977-ik évi utolsó és 1978-ik

évi első számában) az 1956-os ma-

gyar forradalom leverése után végre

ismét eszmélni kezdő magyar gon-

dolkodás egyik legfontosabb doku-

mentumát adta közre. De lássuk ma-

gának az 1791-ben kinyomtatott „jós-

latnak“ a szövegét: „A magyarok

vagy madzsarok az egyetlen népe en-

nek a törzsnek (a finn-ugornak),

amely a hódítók közé bejutott… Most

aztán szlávok, németek, vallachok és

más népek közt az ország lakosságá-

nak kisebbik részét alkotják, és évszá-

zadok múltán tán már nyelvükkel is

alig találkozunk.“

A német filozófusnak, Istennek

hála, nem lett igaza, Cs. Szabó László

egy nevezetes, emigrációban szálló-

igévé vált mondását idézhetem fel:

„még vagyunk“. Igen, még vagyunk:

Magyarországon, Erdélyben, Felvi-

déken, Kárpátalján, Vajdaságban,

Drávaszögben, Muravidéken, sőt a

nyugati világban is. Hogy Kányádi

Sándort idézzem: „Szabófalvától San

Franciscóig“. Herder nevezetes jósla-

tának megfogalmazása után, éppen a

II. József halálát követő nemzeti újjá-

születés áramában születtek meg

azok a törekvések, amelyek három-

négy évtizeddel később a magyar tör-

ténelem egyik legdicsőségesebb kor-

szakához, a reformkorhoz vezettek.

Majd a 19. század legnagyobb nem-

zeti katasztrófája, az 1848-1849-es

szabadságharc leverése után lassan-

ként megint magára talált a nemzeti

szellem, az újabb nagyszabású erőfe-

szítés vezetett az 1867-es kiegyezés-

hez, amely az európai mintájú ma-

gyar polgárosodás előtt nyitott utat.

Az első világháborús vereség és a tri-

anoni országcsonkítás után, a nemze-

ti történelem egy mélypontján a ma-

gyarság ismét fel tudja emelni fejét, és

az ezerkilencszázharmincas évek egy

„második reformkorszakot“ nyitot-

tak meg. Az újabb, esztelenül és min-

den felelősségtudat nélkül megindí-

tott háború, az újabb vereség, az

1947-es párizsi békeszerződéssel

szentesített „második Trianon“, majd

a több évtizedes kommunista uralom

(amelyet Erdélyben a nagyromán so-

viniszta diktatúra még inkább elvisel-

hetetlenné tett) ismét a „herderi jós-

lat“ rémképét idézhette fel. 1956-ban

mégis újra magára találhatott a ma-

gyar nemzet, és a nyolcvanas évek

végén bekövetkezett demokratikus

átalakulás megint csak megcáfolta a

sötét jövendölést. Mintha az utóbbi

kétszáz esztendő magyar történelmé-

re a „herderi jóslattal“ szemben ki-

bontakozó küzdelem nyomta volna

rá bélyegét: Erdélyben is.

Most pedig ott állunk, mint mond-

ják, Európa kapujá-

ban: Magyarország, a

szlovákiai és a szlové-

niai magyarság már

át is lépte a nevezetes

küszöböt, az erdélyi

és a vajdasági ma-

gyarság pedig remé-

nyeink szerint a most

következő évtized-

ben ugyancsak az

Unió keretei közé ke-

rül. (A legkevésbé ked-

vező helyzetben a

kárpátaljai magyar-

ság található: az uk-

rán államnak egyelő-

re nincs semmiféle

esélye arra, és újab-

ban szándéka sincs,

hogy az EU tagja le-

gyen.) Régi remények

válnak valóra ezáltal,

az európai integráció

világában a magyarság hosszú időre

érvényes otthonát keresi.

A közép-európai régió egy részé-

nek európai uniós csatlakozása és a

térség további országainak várható

európai integrációja felvet egy törté-

nelmi értelemben jelentékeny kihí-

vást, egyszersmind lehetőséget és fel-

adatot. A magyar kulturális nemzet

európai keretekben történő „újra-

egyesítésére“ gondolok. Ez az „újra-

egyesítés“, mint stratégiai kihívás, és

mint történelmi lehetőség, mint törté-

nelmi feladat mostanában rendre

megmozgatta szinte valamennyi ma-

gyarországi és határokon túli (erdé-

lyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki)

politikai erő és kulturális közösség

képzeletét. Lehet, hogy ami 1920-ban

Trianonnal és 1947-ben Párizzsal el-

veszett, és ami a második világhábo-

rú időszakában elért ideiglenes terü-

leti revíziókkal eleve nem sikerülhe-

tett, az most más módon, a politikai

tér egy másik dimenziójában talán si-

kerül? Nem az államterület, hanem a

kulturális nemzet újjáegyesítésére

gondolok.

A „kulturális nemzet“ fogalmá-

nak – szemben a „politikai nemzet“

fogalmával – a huszadik század ke-

serves történelme során számunkra,

magyarok számára mindig elsőrendű

(a trianoni sebeinkre vigaszt kínáló)

jelentése-jelentősége volt. Mindkét

nemzetfogalomnak vagy három év-

százados története van, mindkettő a

polgárosuló Európa szellemi műhe-

lyeiben jött létre, s mindkettőnek vol-

tak igen nagy eredményei és igen ká-

ros történelmi következményei. A

„politikai nemzet“ fogalmának böl-

cseleti és politológiai

kidolgozása időrend-

ben megelőzi a „kul-

turális nemzet“ fo-

galmának elterjedé-

sét. A „politikai“ nem-

zetfogalom elsősor-

ban a francia felvilá-

gosodás, a „kulturá-

lis“ nemzetfogalom

elsősorban a német

romantika szellemi

műhelyeinek termé-

ke volt.

A felvilágosodás

filozófusai az „állam-

nemzet“, illetve a

„politikai nemzet“

ideológiáját hirdet-

ték meg, azaz a nem-

zeti identitást az ál-

lampolgárság kritéri-

umával határozták

meg, és az erős köz-

ponti hatalom által akartak a nyelvi-

leg és etnikailag heterogén államala-

kulatokból egységes „nemzetálla-

mot“ és „politikai nemzetet“ létre-

hozni. Terveiket „klasszikus“ formá-

ban az erőteljesen, esetenként kö-

nyörtelenül központosító francia po-

litika hajtotta végre: az a francia ál-

lam, amely a 18. század elején még la-

kosságának közel felében nem franci-

ául beszélő etnikai csoportokból állt

(bretonokból, occitánokból, provan-

szálokból), a 19. század végére már

szinte csak a francia etnikumot ismer-

te (és ismerte el).

A „politikai nemzet“ ideológiáját

kívánta érvényesíteni az 1867-es ki-

egyezés utáni magyar politika, amely

a történelmi Magyarország vala-

mennyi polgárát (függetlenül attól,

A magyar nemzeti

integráció tekin-

tetében ez a helyzet

kifejezetten kedvező

lehet, minthogy az

európai integrációs

rendszer nagymér-

tékben csökkentheti

a magyar kisebbségi

közösségekre Tri-

anon óta folyama-

tosan ránehezedő

politikai, gazdasági,

kulturális – mond-

juk ki: asszimilációs

– nyomást...

civil fórum16

hogy milyen nyelven beszéltek) a

„magyar politikai nemzet“ részének

tekintette.

Ugyanezt a politikai gondolko-

dást érvényesítette és érvényesíti a

legtöbb közép- és kelet-európai ál-

lam, legerőteljesebben Románia:

nemcsak a másfél évtizede elsodort

sztálinista-fasiszta rezsimben, hanem

már a két világháború közötti idő-

szakban is. Hasonló törekvések fi-

gyelhetők meg a függetlenné vált má-

sodik Szlovák Köztársaságban, amely

a maga törvényhozásával, így nyelv-,

helységnév- és anyakönyvezési tör-

vényeivel a szlovák nyelvnek kívánt

uralkodó pozíciót adni, politikai gya-

korlatban pedig időnként még azokat

a határokat is túllépi, amelyeket az

„államnemzeti“ és „nemzetállami“

ideológia megjelölt.

A „politikai nemzet“ koncepciójá-

val szemben állt a német romantikus

bölcselők „kultúrnemzet“ fogalma.

Ez – már a német széttagoltság követ-

keztében is – azt hirdette, hogy vala-

mely nemzet összefo-

gó ereje nem a közös

állam, hanem a közös

nyelv, a közös etnikai

és történelmi tudat, a

közös kultúra és ha-

gyomány. Ez a felfo-

gás érvényesült több

közép-európai ország

vagy nemzet eseté-

ben, így a 19. századi

lengyel irodalomban,

amely a háromfelé

szakított lengyel nem-

zet közös identitását a

lengyel kultúrában ta-

lálta meg. A 19. szá-

zadban máskülönben

is általános jelenség-

nek számított, hogy a

nemzet fogalmát nem

a körülhatárolt állam-

terület vagy az intézményes állami

szuverenitás, hanem a közös nyelv és

kultúra határozta meg. Ebben az érte-

lemben alkottak nemzetet az olaszok

és a finnek is.

A magyar politikai gondolkodás

Trianon óta a „kulturális nemzet“ fo-

galmi rendjében próbálja meghaladni

a nemzeti egységet feldaraboló béke-

szerződés súlyos következményeit.

Ennek a ma egyetlen lehetséges nem-

zeti stratégiának igen kedvező körül-

ményeket teremthet az európai integ-

ráció. Az Európai Unióban érvénye-

sülő új, mondhatnám „posztmodern“

gondolkodás és stratégia értelmében

ugyanis mindenképpen veszíthet ha-

talmából az az intézményes beren-

dezkedés, amelynek központi kate-

góriáját az állam, illetve a „nemzetál-

lam“ fogalmi köre jelölte meg.

Annak a modern európai politiká-

nak, amely a 18. században (elsősor-

ban Franciaországban és Angliában)

kialakult, valóban az állam fogalma

szabta meg a karakterét. A nagy eu-

rópai nemzetállamok (majd az ameri-

kai államok) polgári modernizációja

egybeesett a korábbi feudális jellegű

tartományi, regionális hatalmi struk-

túrák beolvasztásával, az állami in-

tézményrendszer és centralizáció ki-

épülésével, egyszersmind a közép-

korban még eleven eszmeként ható

európai „keresztény köztársaság“, a

„civitas christiana“ rendjének fel-

bomlásával. Ennek a keresztény ál-

lameszmének vagy Európa-eszmé-

nek korábban összefogó szerepe volt

(lásd például a keresztény háborúkat

vezérlő ideológiát!). A polgári „nem-

zetállamok“ létrejöttével azonban

mind az európai regionalizmus, mint

az európai nemzetközösség intéz-

ményrendszere és fo-

galmi köre háttérbe

szorult, és szinte min-

den téren az állami, a

nemzetállami szuve-

renitás érvényesült.

Az előttünk lévő

európai integráció (a-

melyben a közép-eu-

rópai régió nemrég

még szovjet szatellit-

államai csak első lé-

péseiket teszik meg)

vélhetőleg nagyobb

mértékben csökken-

teni fogja az államok,

a nemzetállamok ha-

talmi súlyát és kizá-

rólagosságát, és is-

mét előtérbe helyezi

a korábbi történelmi

régiókat, illetve az ál-

lamok fölött elhelyezkedő európai

rendet és intézményeket. Egy három-

szintű rendszerre gondolok, amely-

nek középső szintjén a korábbinál jó-

val kevesebb hatalmi jogosultsággal

rendelkező állami struktúrák, alsó

szintjén történelmi régiók, felső szint-

jén az európai integráció intézményei

helyezkednek el. Korábban jószerével

csak az állami intézményrendszernek

volt hatalmi súlya, és ez a hatalom

időnként embertelen mértékben ne-

hezedett rá a társadalomra, különö-

sen a nemzeti kisebbségekre és kultú-

rákra. Az európai integráció keretei

között ez az állami intézményrend-

szer arra kényszerült, hogy jogosítvá-

nyainak, hatalmának, befolyásának

egy tekintélyes részét átadja az Unió

központi intézményeinek, illetve a re-

gionális intézményeknek.

A magyar nemzeti integráció te-

kintetében ez a helyzet kifejezetten

kedvező lehet, minthogy az európai

integrációs rendszer nagymértékben

csökkentheti a magyar kisebbségi kö-

zösségekre Trianon óta folyamatosan

ránehezedő politikai, gazdasági, kul-

turális – mondjuk ki: asszimilációs –

nyomást, másrészt a hagyományos

régiók újjáéledése megnövelheti ezen

kisebbségi közösségek politikai sú-

lyát, esélyt adhat az önkormányzati

rendszer kiépítésére, és keretet te-

remthet a magyar nemzeti integráció

számára. Számos nyugat-európai

(uniós) példa támasztja alá ennek a

feltételezésnek a jogosultságát, így a

dél-tiroli osztrákok, finnországi své-

dek, spanyolországi katalánok, korzi-

kai olaszok, angliai walesiek és skótok

regionális autonómiájának sikere,

vagy azoknak a korábban mindig vi-

tatott és nem egy esetben háborús tűz-

fészkekké vált tartományoknak, mint

amilyen a részben német lakosságú

francia Elzász jelenlegi megnyugtató

helyzete. Ezek a területek ma a nem-

zeteket és kultúrákat összekötő hidak

és műhelyek szerepét töltik be.

Hasonló szerepe lehet a jövőben

olyan magyarok által is lakott régiók-

nak, mint amilyen a Partium és Szé-

kelyföld, a délvidéki Vajdaság, Szlo-

vákia déli peremvidéke vagy Kárpát-

alja tiszai vidéke. Ezeket a területeket

1918–1920 között erőszakkal válasz-

tották le a történelmi magyar állam

testéről, és jól lehet, hogy az ott élő

magyarság a mögöttünk lévő több

mint nyolc évtized leforgása során

igen sokat veszített a maga korábbi

etnikai, gazdasági és politikai erejé-

ből, ma sem kívánja felszámolni azo-

kat a kötelékeket, amelyek a magyar

„kulturális nemzet“ egészéhez kötik.

Ezek a régiók az európai integráció

körülményei között egyszerre lehet-

nek a kívánatos magyar nemzeti in-

tegráció és az ugyancsak kívánatos

közép-európai integráció műhelyei.

A magyar kulturális nemzet újjáé-

pülésének ilyen módon igen nagy

esélyei vannak az európai integráció-

ban, az Európai Közösségen belül.

Természetes magyar nemzeti igény

és feladat, hogy ennek az integráció-

nak a trianoni határok által elszakí-

tott magyar nemzeti közösségekre: az

erdélyi, a felvidéki, a kárpátaljai, a

délvidéki magyarságra is ki kell ter-

jednie. Igaz, azt is tudjuk, hogy ez az

integrációs folyamat nem egyszerre

és nem gyorsan következhet be: a fel-

... új nemzeti (és

erdélyi) stratégiára

van szükségünk.

Ennek a stratégiá-

nak a fontosabb

követelményei már

régóta készen van-

nak, talán három

jelszóban lehetne

őket összegezni. Ez

a három jelszó így

hangzik: autonó-

mia, integráció,

szolidaritás.

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 17

vidéki (szlovákiai) magyarság (és

mellette a muravidéki, a szlovéniai

magyarság) máris az integrációs fo-

lyamat része, és részben rajta, rész-

ben Magyarországon, részben az

uniós intézményeken fog múlni,

hogy ebben a folyamatban mikor ér-

nek el számottevő eredményeket, és

mikor állapíthatjuk meg azt, hogy

ezek a magyar közösségek nagyrészt

helyreállították a magyarországi

tömbmagyarsággal a Trianon által

megszakított kötelékeket. Az erdélyi

magyarság európai és magyar nem-

zeti integrációjára is közeli kilátások

vannak, szerencsés esetben négy esz-

tendő, kevésbé szerencsés esetben

(már tudniillik akkor, ha a romániai

demokratizálódás megtorpan, vagy

nem megfelelő módon halad előre)

hat esztendő múltán Románia és ve-

le az erdélyi és bánsági magyarság is

az uniós integráció része lehet. Hogy

a vajdasági és a kárpátaljai magyar-

ság mikor kerül ennek a folyamatnak

a medrébe, az egyelőre nem tudható.

De maradjunk egyelőre az erdélyi

magyarság integrációs esélyeinél, és

próbáljuk meg körvonalazni azokat a

feladatokat, amelyeket ez az integrá-

ció – a magyarországi és az erdélyi

magyarság számára – megjelöl. Ne-

künk, akik Magyarországról figyel-

jük elkötelezett rokonszenvvel az er-

délyi magyarság nehéz önvédő küz-

delmeit, és az erdélyi magyaroknak,

akiknek ezeket a küzdelmeket végül

is meg kell vívniuk, új nemzeti (és er-

délyi) stratégiára van szükségünk.

Ennek a stratégiának a fontosabb kö-

vetelményei már régóta készen van-

nak, talán három jelszóban lehetne

őket összegezni. Ez a három jelszó

így hangzik: autonómia, integráció,

szolidaritás.

Autonómia: mindenképpen kul-

turális, és ahol lehet, például Szé-

kelyföldön területi autonómia. Nagy

tévedés vagy éppen hazugság az a

bukaresti kormánykörök által han-

goztatott vélemény, miszerint az Eu-

rópai Unió berendezkedése nem is-

meri a kisebbségi autonómiákat. En-

nek éppen az ellenkezője igaz: a Dél-

Tirolban (vagyis az Olaszországban)

élő osztrákok (németek), a spanyol-

országi katalánok, a finnországi své-

dek (és folytathatnám tovább a pél-

dák felsorolását) valóságos, működő,

az általuk lakott terület igazgatására

is kiterjedő autonómiát élveznek.

A második vezérszó az integrá-

ció. Románia, vele együtt Erdély, és

benne az erdélyi, a székelyföldi ma-

gyarság európai uniós integrációja,

amelynek uniós keretekben kell elő-

segítenie az erdélyi magyarság és ál-

talában a Kárpát-medencében ki-

sebbségi sorsban élő magyarság

nemzeti integrációját a magyar kul-

turális nemzet egészén belül, és in-

tegrációját – a románokkal együtt –

az európai nemzetek együttesében.

Végül harmadik vezérszóként a

szolidaritás, amelyet mindenekelőtt

Magyarországnak, a magyarországi

társadalomnak, a politikai vezető ré-

tegnek, a kulturális intézményrend-

szernek, az egyházaknak és termé-

szetesen a mindenkori magyar kor-

mánynak kell tanúsítania, méghozzá

nem az általa kialakított politikai tak-

tika és retorika részeként, hanem

őszinte elkötelezettséggel, a kisebb-

ségi helyzetben élő magyarság, az er-

délyi magyarság iránt. Ennek az el-

kötelezett szolidaritásnak az intéz-

ményes következménye ölt alakot

abban a támogatási rendszerben,

amelynek a Magyar Köztársaság al-

kotmányos rendjének részeként kell

eszközöket szolgáltatni annak érde-

kében, hogy az elszakított magyar-

ság megőrizhesse, mi több, gazdagít-

hassa és fejleszthesse a maga nemze-

ti intézményrendszerét, nemzeti kul-

túráját és nemzeti önazonosságát.

Ez az erdélyi magyarság, közös

reményeink értelmében hamarosan

az európai integrációban élheti és fej-

lesztheti a maga életét. Megmaradá-

sának és fejlődésének több felelőse is

van: először is felelőséget visel ő ma-

ga, neki magénak kell küzdelmes erő-

feszítések árán hatékony önvédelem-

re berendezkednie és fejlődését meg-

alapoznia. Ha az erdélyi magyarság

nem képes vállalni ezt a küzdelmet,

akkor valóban nincs jövő. Másodszor:

felelősséget kell vállalnia Magyaror-

szágnak, minthogy a magyarországi

szolidaritás és támogatás nélkül az

erdélyi magyarság kiszolgáltatott

marad. Harmadszor felelősséget kell

vállalnia Európának, az Európai Uni-

ónak, amely a demokratikus jog-

egyenlőség és jogvédelem egyik leg-

nagyobb történelmi intézményeként

jött a világra, s ekként is kell működ-

nie. Az európai nemzetek között ter-

mészetesen közvetlen felelőséggel

tartozik a román állam is, minthogy a

román demokrácia, Románia európai

integrációja és fejlődése elsőrendűen

megköveteli a területén élő nemzeti

kisebbségek jogegyenlőségét, az er-

délyi magyarság nemzeti autonómiá-

jának létrehozását.

Az erdélyi magyarságnak ki kell

követelnie saját vezetőitől a bátor

helytállást, a kezdeményező-készsé-

get, az áldozatos cselekvést, a ma-

gyarországi értelmiségnek ki kell kö-

vetelnie saját politikai intézményei-

től a hiteles és hatékony szolidaritást

a Kárpát-medencében kisebbségi

sorsban élő magyarok iránt, és az

egész magyarságnak ki kell követel-

nie az európai intézményrendszertől

az erdélyi magyarok, a kisebbségi

magyarok jogegyenlőségének és ön-

igazgatásának állandó és gyakorlati

támogatását. Együtt talán orvosol-

hatjuk valamennyire azokat a törté-

nelmi sebeket, amelyeket a magyar

nemzet testén Trianon (és az egész

szörnyű huszadik század) okozott.

Pomogáts Béla

Illyés Közalapítvány – elnök

e-mail: pomogats@ika.hu

Kö

ncz

ey

E

lem

ér ra

jza

Szöveg nélkül

2005 januárjában, nem sokkal

Mona Muscă kulturális és val-

lásügyi miniszter beiktatása és

első intézkedései nyomán heves vita

robbant ki a kulturális közintézmé-

nyek képviselői, az ún. „függetle-

nek“ és a szaktárca között.

A vita alapját az új kormány

szinte első lépései egyikeként elfo-

gadott 10/2005-ös számú kormány-

rendeletet képezte, amely többek

között az 1998-ban alapított, de nem

igazán funkcionális Nemzeti Kultu-

rális Alap (Fondul Cultural Naţio-

nal) működését szervezi újra és sza-

bályozza. A miniszter asszony elis-

merte, hogy a sürgősségi eljárással

kibocsátott jogszabály megszerkesz-

tése elhamarkodott volt, és anélkül

született, hogy a szaktárca az érin-

tett felekkel konzultált volna, vagy

megelőzte volna a törvénytervezete-

ket megszokott módon övező nyílt

vita. Ezt azzal magyarázta, hogy ha

nem a sürgősségi eljárás lehetőségét

kihasználva adta volna ki a kor-

mány e rendeletet, akkor megrekedt

volna a parlament valamelyik házá-

ban, és év végéig sem lett volna

törvény belőle. A sürgősségi eljárás-

sal született kormányrendelet vi-

szont a romániai törvénykezési gya-

korlatnak megfelelően visszakerül a

parlament elé, és a képviselőház

illetve a szenátus szavazata után a

köztársasági elnök aláírásával tör-

vényerőre emelkedik, de a folyamat

sokkal gyorsabb, mint a hagyomá-

nyos módon útjukra indított tör-

vénytervezetek esetében, és időköz-

ben szintén van lehetőség a módosí-

tásra. Ugyanakkor az érvénybelé-

pést követően záros határidőn belül

kötelező megszerkeszteni a törvény-

hez kapcsolódó alkalmazási ren-

delkezéseket, amelyben gyakorlati

szempontok szerint kerülnek értel-

mezésre a törvény rendelkezései, és

így, a már elfogadott kormányren-

deletről vitázni még mindig nem

késő. A vita lecsengésével, és a

szinte rekordidő alatt, 2005. május

17-én elfogadott, a 10-es számú ren-

deletet módosító 146-os számú

törvény láttán úgy tűnik, a minisz-

ter asszony stratégiája több mint

funkcionális volt.

De miről is van szó tulajdonkép-

pen? A 10/2005-ös számú kormány-

rendelet megannyi várt és kevésbé

várt módosítást tartalmaz, főként a

már említett Nemzeti Kulturális

Alap adminisztrálását, újraszerve-

zését, valamint az általa pályázta-

tott pénzek elosztási kritériumait

illetően. Újdonság például az eddig

érvényben levő jogszabályokhoz

képest, hogy a Nemzeti Kulturális

Alapot nem a minisztérium kezeli,

hanem egy külön intézmény, a

Nemzeti Kulturális Alap Ügykezelő

Szerve. Ez az új kor-

mány és a Kulturális

és Vallásügyi Minisz-

térium azon stratégi-

ájának gyakorlatba

ültetése, miszerint a

szaktárca ki akar vo-

nulni a kulturális élet-

ből, mint kulturális

események szervező-

je, illetve döntéshozó

szerv, és inkább az

adminisztrátori, illet-

ve ellenőrző szerepét

szeretné továbbvin-

ni1. Az Alap bevétele-

ire vonatkozóan a

rendelet nem hoz ú-

jat, jelentős változás

azonban, hogy fenn-

hatósága alá vonja a

minisztérium által pályáztatott, kul-

turális projektekre vonatkozó pén-

zalapot, amelyhez eddig kizárólag a

nonprofit kulturális szervezetek

férhettek hozzá. A rendelet értelmé-

ben most bármely jogi személy pá-

lyázhat, illetve részesülhet vissza

nem térítendő támogatásban, le-

gyen az alapítvány, egyesület, vagy

egyéb nonprofit szerveződési for-

ma, valamint akár közintézmény is

(ez utóbbi azzal a feltétellel, hogy

olyan programra, projektre, illetve

esemény megszervezésére pályázik,

amely nem tartozik az intézmény

vezetősége és a fenntartó által aláírt

menedzsment-szerződésben vállalt

programokhoz). Vagyis adott eset-

ben egy helyi tanács által fenntar-

tott színházi intézmény nem pá-

lyázhat a Nemzeti Kulturális Alap-

nál a szerződésben vállalt, mondjuk

5 bemutató előadás egyike létre-

hozásának támogatására, csupán az

ezen felüli bemutatókra, illetve o-

lyan rendezvények, események

megszervezésére, amelyek nem tar-

toznak a fenntartóval kötött szerző-

dés keretei közé.

Pontosan ez az újítás, vagyis a köz-

intézmények pályázók körébe való

felvétele volt a rendelet egyik olyan

pontja, amely köré a vita csoportosult,

mintegy felmutatva azt a – főként

mentalitásbeli – sza-

kadékot, amely a kul-

turális szektorban

működő civil szerve-

zetek és a közintéz-

mények között tátong.

Első lépésként, vá-

laszul a rendeletre,

egy civil szervezetek

képviselőiből álló

kezdeményező cso-

port levelet juttatott el

a miniszter asszony-

hoz, amelyben meg-

fogalmazta fenntartá-

sait a rendelettel kap-

csolatban, valamint

kérte a szaktárcát,

hogy olyan kulturális

stratégiát, és ehhez

kapcsolódó támoga-

tási rendszert dolgozzon ki, amelyben

a kortárs művészet, valamint a füg-

getlen művészek és kezdeményezé-

seik kiemelt helyet foglalnak el2. A

levél aláírói között koreográfusokat,

táncosokat, képzőművészeket talá-

lunk, többek között Cosmin Mano-

lescut, Vava Stefănescut, Rarita Sza-

kátsot és Bartha Józsefet.

A vita a civil szervezetek külön-

böző levelezőlistáin gyűrűzött to-

vább, így az Info-Culture.ro, az In-

cepem.ro, a Dans.ro levelezőlistán,

valamint a www.lucid.ro honlap, és

egyéb civil szervezetek honlapjainak

fórumain. Hamarosan kikerült az

írott sajtó hasábjaira is, a már említett

Dilema Veche mellett az Observator

civil fórum18

1Interjú Delia Mucica minisztériumi főtitkárral, IN Dilema Veche, Nr. 62, 2005.03.25-31.

2A levél teljes szövege itt: http://www.ecumest.ro/pdf/platforma_sector_indep_feb2005.pdf

A kulturális tárca civil szférát érintõ

rendelkezései 2005-ben

– vita a függetlenekkel –

A 10/2005-ös számú

kormányrendelet

megannyi várt és

kevésbé várt

módosítást tartal-

maz, főként a már

említett Nemzeti

Kulturális Alap

adminisztrálását,

újraszervezését,

valamint az általa

pályáztatott pénzek

elosztási kritériu-

mait illetően.

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 19

Cultural3, a Ziua

4, a Gardianul

5és

számos más sajtótermék is foglalko-

zott vele. Az újságírók figyelme azt

követően irányult a témára, hogy a

vita mediálását és ezzel együtt medi-

atizálását a bukaresti székhelyű Ecu-

mest Egyesület vállalta fel. Az Ecu-

mest 1998-ban alakult, azzal a céllal,

hogy „a kulturális szektor fejlődésére

és szakmai megújulására irányuló te-

vékenységek kezdeményezője le-

gyen, jobbítva ezáltal azt a keretet,

amelyben ez a szektor működik, és

hozzájárulva e szektorban az állandó

szakmai együttműködések és nem-

zetközi közreműködések kialakulá-

sához“6. Az egyesület meghirdette a

„Piaţa de dezbateri“ nevű vitafórum-

sorozatát, amelynek során két talál-

kozót szervezett a minisztérium

képviselői és a kulturális szektor kü-

lönböző területein működő szakem-

berek között.

Az első találkozásra 2005. febru-

ár 25-én került sor Bukarestben, az

egyetemi könyvtár épületében, „Mi-

ért és hogyan támogatjuk a kultúrát.

Románia“ címmel7. A résztvevők

között közintézmények, illetve civil

szervezetek képviselőit, független

művészeket, valamint a szaktárca

képviselőit találjuk. Az esemény is-

merkedő, problémafeltáró jellegű,

indulatokkal teli találkozónak bizo-

nyult, amelyen szó esett a min-

isztérium prioritásairól (a jelenlevők

csalódottsága abból is adódott, hogy

a kortárs művészet nem tartozik

ezek közé), valamint a civil szféra

problémáiról, különös tekintettel a

kortárs táncművészek és a kortárs

képzőművészek égető gondjaira. A

találkozó során a 10-es kormányren-

delettel kapcsolatos nagyon konkrét

panaszok is elhangoztak. A civil

szervezetek többek között azt a

kifogást fogalmazták meg a ren-

delettel kapcsolatban, miszerint ez

egyenlő módon kezeli a nonprofit

szervezeteket és a közintézménye-

ket, miközben a közintézmények

egy kulturális program, projekt

vagy esemény megszervezése, le-

bonyolítása esetén behozhatatlan

előnyben vannak. Rendelkezésükre

áll ugyanis egy olyan személyi,

valamint adminisztratív háttér, a-

mely működtetheti az adott ren-

dezvényt anélkül, hogy az állandó

személyzet fizetésére, valamint a

telefon-, gáz-, és villanyszámlára,

vagyis az ún. működési költségekre

gondja lenne. És mivel az Alap által

nyújtott vissza nem térítendő támo-

gatás felhasználási megkötései ki-

zárják a működési költségeket,

részrehajlással vádolták a rendelet

kidolgozóit.

A közintézmények képviselői u-

gyanakkor a „független“ fogalmát

lovagolták meg, és azt kérdezték,

hogy a kulturális szektorban dolgo-

zó, magát függetlennek valló civil

szervezetek miért kérik ki maguk-

nak az állami támogatást, és miért

nem maradnak meg

függetlennek, azt ál-

lítva, hogy ha egy

szervezet közpénza-

lapból részesül támo-

gatásban, akkor elve-

szíti a függetlenségét.

A találkozó emelke-

dett hangulata azt je-

lezte, hogy alapvető

fogalmi kérdések tisz-

tázása nélkül érvé-

nyes és működőképes

kulturális stratégia ki-

dolgozása lehetetlen.

Ugyanakkor ez csakis

és kizárólag minden

érdekelt fél képvise-

lőinek a bevonásával

születhet meg.

Konkrét javasla-

tok is elhangzottak a

rendelet módosításá-

val kapcsolatban. A

civil szervezetek azt

kérték, hogy egy pro-

jekthez tartozó mű-

ködési költségek is elszámolhatóak

legyenek, hogy ne csak jogi szemé-

lyek, hanem fizikai személyek is pá-

lyázhassanak, valamint javaslat szü-

letett a Nemzeti Kulturális Alap

Igazgatótanácsának megválasztásá-

val kapcsolatban is.

A második találkozás, immár a

minisztérium kezdeményezésére,

március 15-én volt, célja a 10-es kor-

mányrendelethez kapcsolódó konk-

rét módosító javaslatok kidolgozása,

amelyet aztán a szaktárca képviselői

a képviselőház és a Kulturális és

Pénzügyi Bizottság elé terjesztettek.

A meghívottak között a civil szerve-

zetek képviselői, az Ecumest Egye-

sület programigazgatója, valamint a

minisztérium képviselői szerepel-

tek. A találkozás pontosította az első

vitafórumon elhangzottakat, és a 10-

es számú rendelethez kapcsolódó

konkrét, paragrafusonkénti módosí-

tó javaslatokat rögzítette. Ide tarto-

zik, hogy a már említett, 2005. május

17-én elfogadott 146-os számú

törvény ezeket a módosításokat már

tartalmazza.

A harmadik találkozásra – ismét

az Ecumest vitafórumának kereté-

ben – április 20-án került sor a Nem-

zeti Táncközpont épületében „Ki fél

a függetlenektől?“8

címmel. A szaktárca

képviselői mellett

több mint 30 résztve-

vő volt jelen a kultú-

rához tartozó civil

szervezetek képvise-

letében. A találkozó-

ról a sajtóban megje-

lent beszámolók is-

mét emelkedett hang-

vételű, indulatoktól

sem mentes esemény-

ről szóltak, de úgy

tűnik, hogy inkább

konzultatív jellegű

tanácskozás volt ez,

amelyben a felek e-

gyütt gondolkodtak,

nyitottan reagáltak

egymás javaslataira,

és a hangsúly az ujjal

mutogatás és vádas-

kodás helyett a kö-

zös, mindenki szá-

mára működő, hosz-

szú távú, főként kom-

munikációs stratégiák kidolgo-

zásán, valamint a konkrét megoldá-

sok keresésén volt. Ígéret hangzott

el a minisztérium képviselői részé-

ről a szponzortörvény módosítására

is oly módon, hogy a magánszféra

adókötelezettségek szempontjából

számára is előnyős támogatói stá-

tuszból tudjon az állam mellett a

kulturális szektor döntő tényezőjévé

válni. A minisztérium ugyanakkor

elfogadta azt a javaslatot, hogy egy

Mobilitás Alapot hozzon létre, a-

mely egyaránt elérhető művészek,

illetve kész kulturális termékek szá-

mára, és azok országon belüli, illetve

3Doru Mares írása az Observator Cultural 266-267. számában (2005. április 28.-május 11.)

4Adriana Gheorghe írásai a Ziua 2005. február 16, március 1-i számában

5Marius Stefănescu írásai a Gardianul február 4-i, 7-i, 16-i számában

6Forrás: www.ecumest.ro

7 De ce și cum finanţăm cultura. In Romania.

8 Cui e frică de sectorul cultural independent?

A civil szervezetek

többek között azt a

kifogást fogal-

mazták meg a ren-

delettel kapcsolat-

ban, miszerint ez

egyenlő módon

kezeli a nonprofit

szervezeteket és a

közintézményeket,

miközben a közin-

tézmények egy kul-

turális program,

projekt vagy

esemény megszer-

vezése, lebonyolítá-

sa esetén behozha-

tatlan előnyben

vannak.

civil fórum20

nemzetközi tapasztalatcseréjét, be-

mutatkozását és fejlődését segíti elő.

Úgy tűnik, járható stratégiát vá-

lasztott a kulturális szaktárca azzal,

hogy elismerten elhamarkodottan

elfogadtatta a kormánnyal a 10-es

számú rendeletet. Sikerült úgy fel-

bolygatni a kedélyeket, hogy egy

építő, minden érdekelt felet bevonó,

éles, indulatoktól sem mentes vita

nyomán rövid idő alatt elfogadásra

kerüljön egy olyan törvény, amely

bár nem hibátlan, tartalmazza a ne-

hezményezett rendelkezésekre vo-

natkozó módosításokat is. Meg-

teremtődött ugyanakkor a szaktárca

és az érdekelt felek között az e-

gyüttműködés régen áhított lehető-

sége. És ebből a kapcsolatból a felek

mindenképpen nyernek.

Kelemen Kinga

BBTE, Színházművészeti és Szín-

háztudományi Kar – tanársegéd

e-mail: kingakel@yahoo.com

* A cikk a szerző diplomamunkájának rövidített változata, mely a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Társadalomtu-

dományi Karán, Dr. Kiss J. László és Dr. Kuti Éva témavezetők segítségével, 2004-ben készült.

1Lásd. Nyusztay László [2000]: A kulturális diplomácia In: Szakdiplomáciai tanulmányok Külkereskedelmi Főiskola, Budapest

2Schrader, Lutz [2000 : NGO-s - eine neue Weltmacht? - Nichtregierungsorganisationen in der internationalen Politik – Internationale Probleme

und Perspektiven, 11. Brandenburgische Landeszentrale für politische Bildung, Potsdam

3Rostoványi Zsolt Kultúra és külpolitika a hidegháború utáni nemzetközi rendszerben 153. o. In: Éger György – Kiss J. László [2004]: Stratégia

és kultúra - Kulturális külpolitika az új kihívások tükrében, Teleki László Alapítvány, Budapest

1. Változások a nemzet-

közi kulturális kapcso-

latépítésben

A kulturális diplomácia1, mint a kü-

lönböző csoportok kultúrái közötti egy-

másra hatások, cserék, interakciók

központilag, tudatosan tervezett és

szervezett kormányzati tevékenysége

önálló és elismert diplomáciai ágazat-

tá a diplomáciai kapcsolatokról szóló

1961-es Bécsi Egyezménnyel vált,

mely a diplomácia feladatává tette a

baráti kapcsolatok előmozdítását a

küldő és fogadó országok között.

Az informatikai forradalom vív-

mányai adta lehetőségeket sikeresen

megragadó, gyakran óriási anyagi és

szellemi erőforrásokat mozgósítani

tudó nem-kormányzati szervezetek a

nemzetközi közvélemény kialakításá-

ban döntő szerepet játszanak, s az

államok partnerei a globalizálódó

világ kihívásaira való válaszadásban.

Ezzel párhuzamosan nyomásgyakor-

ló erejük is növekszik, aminek egyik

következménye, hogy a külpolitikai

döntések civil szereplők, mint a tár-

sadalom véleményformáló erői általi

elfogadása mind nagyobb jelentőség-

re tesz szert. A nonprofit szektorral

való együttműködés tehát a társadal-

mi konzultáció, a politikai és szakmai

érdekegyeztetés, esetenként a mun-

kamegosztás egyik

fontos formája lehet a

külpolitika koncepcio-

nálását és gyakorlati

végrehajtását meg-

valósító kormányok

számára.2

Ennek meg-

felelően előtérbe kerül

az állam és a nem-kor-

mányzati szereplők

külpolitikai együtt-

működésére építő ún.

public diplomacy (köz-

diplomácia), melynek

célja az adott ország

képviselete és népsze-

rűsítése a fogadó or-

szág legszélesebb köz-

véleménye előtt a lobbi-

zás és a „networking“,

a széles körű kapcso-

latrendszer kiépítése

(a civil társadalom valamennyi szeg-

mense, politikai pártok, gazdasági

érdekcsoportok, NGO-k, média és a

legkülönbözőbb kulturális közössé-

gek) az állandó közszereplés révén.3

Az állami céloktól, kezdeménye-

zéstől független civil kulturális kap-

csolatépítés nemzetközi színtéren a

hagyományos állami erőfeszítéseket

megsokszorozhatja.

A mind több határterülettel (pl.

válságmegelőzés) kibővülő tartalmú

kulturális kapcsolatépítés az ország-

kép formálásán keresztül az adott

ország politikai érdekérvényesítő

erejére, közvetlenül kulturális és tu-

dományos életének

vonzerejére, kultu-

rális iparára és tu-

rizmusára, közvetve

egész gazdasága ver-

senyképességére (és

társadalmi fejlődésé-

re) kihat. Egy ilyen

összetett jelenségnek

az ország javára for-

dítása sokrétű és táv-

latos építkezést kí-

ván, nem valósítható

meg csupán az álla-

mi diplomácia kere-

tein belül. Szükséges

a nonprofit szerveze-

tek hálózatára, tár-

sadalmi beágyazott-

ságára (társadalmi

visszajelzés lehetősé-

ge), innovativitására

és a rugalmasságára, és az általuk

mozgósítható forrásokra való tá-

maszkodás.

A nonprofit szek-

torral való együtt-

működés tehát a

társadalmi konzul-

táció, a politikai és

szakmai érdek-

egyeztetés, eseten-

ként a munkameg-

osztás egyik fontos

formája lehet a

külpolitika koncep-

cionálását és gya-

korlati végrehajtá-

sát megvalósító kor-

mányok számára.

A nonprofit szektor

és a kulturális diplomácia*

Jelen cikk a nonprofit szervezeteknek egy-egy ország kulturális külkap-

csolatainak formálásában betölthető szerepét, az állami kulturális

külpolitika számára a nem-kormányzati szervezetekkel való fokozott

együttműködés lehetőségeit kívánja bemutatni Magyarország külkap-

csolati rendszerének néhány vonatkozó példáján keresztül.

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 21

4„A kulturális (kül)politika kifejezés többféle értelmezésben használható […] Általánosságban a külpolitika napirendjén szereplő s valamilyen

szempontból a kultúrával kapcsolatos kérdésekre vonatkozik. Alapvető jelentése […] egy adott ország „nemzeti“ kultúrájának […] „népszerűsíté-

se“ révén az ország nemzetközi presztízsének erősítése. […], másik értelmezésében […] a külpolitikának az adott közösség kultúrája általi befolyá-

soltságát jelenti.“ (Rostoványi 2004 ld. Lj. 5, 155. o.)

5A szűkebben értelmezett kulturális ágazat (művészet és közművelődés) részesedése a költségvetésből 1991-ben 1,4%, 1994-ben 1,2%, az 1996-os

előirányzat már csak 1,1% volt. A különféle célfeladatok, alapítványok és alapok támogatásának növelése ugyan kompenzálta a kulturális kiadások

nominális összegű csökkenését, az infláció hatását azonban nem, így 1991-től reálértékben 54 %-os romlás volt tapasztalható. Harsányi László

[1997]: A kultúra finanszírozása In: Vitányi Iván – Harsányi László – Hidy Péter [1997]: A magyar társadalom kulturális állapota – Az 1996-os

országos vizsgálat zárótanulmánya, MTA Szociológiai Intézet, Budapest

6Nonprofit Kutatócsoport 9. kiadványa, 2000

7Kulturális célú nonprofit szervezetek Magyarországon [1998]: KSH, Budapest

2. A magyar kulturális

külpolitika4

és a civil

szervezetek

A kultúra finanszírozása

Az 1990-es évek eleje óta csökken a

kultúra részesedése a nemzeti jö-

vedelemből (1991-ben a GDP 3,6 %-a,

1995-ben 3,2 %) és az állami költség-

vetésből5. A kieső bevételeket a kul-

turális intézmények árbevételük nö-

velésével és a nonprofit szektor be-

vonásával próbálták ellensúlyozni. A

kultúra finanszírozása elsősorban a

Nemzeti Kulturális Örökség Minisz-

tériumának feladata, de más minisz-

tériumi források, a költségvetésben

nevesített alapítványok (pl. Magyar

Mozgókép Alapítvány), a Nemzeti

Kulturális Alapprogram és az önkor-

mányzatok továbbra is rendkívüli

jelentősége mellett növekszik a civil

szervezetek részesedése. Az SZJA-

felajánlások (2000-ben az 1%-os fela-

jánlások 10,4 %-a6) révén az állampol-

gárok közvetlen kultúrafinanszíro-

zási-elosztási döntéseket hoznak. E

rendelkezések összege a Nemzeti

Civil Alapprogram keretében 2003-

tól megduplázásra kerül, mely 2004-

ben mintegy 6 milliárd forint pótlóla-

gos bevételt jelent a nonprofit szektor

egésze, s több mint félmilliárd forin-

tot a kulturális terület számára. A

kulturális célú nonprofit szervezetek

fejlődését (2000-re a nonprofit szerve-

zetek kb. 10 %-a), jelentőségét (1997-

ben a költségvetés kulturális kiadásai

60.738 milliárd, míg a nonprofit szek-

toré 30.496 milliárd Ft volt, miközben

a kulturális célú nonprofit szerveztek

állami támogatása alig haladta meg a

7,5 milliárd Ft-ot) és nehézségeit,

ellentmondásait (rendkívüli földrajzi

és bevételi koncentráció, ez utóbbi

szervezeti forma szerint is) megvilá-

gítja Kuti Éva tanulmánya7.

A kulturális külpolitika és a

nonprofit szektor

A kulturális külpolitika '90-es évek-

ben megfogalmazott (régi-) új priori-

tásai: 1. a kultúra a nemzeti önazo-

nosság alapvető és autonóm eleme,

melynek a külkapcsolatokban is érvé-

nyesülnie kell; ideológiai szempon-

tok mellőzése 2. a magyar és külföldi

kultúra jótékony egymásra hatásán

keresztül a társadalmi-gazdasági mo-

dernizáció elősegítése 3. a határon tú-

li magyarság kulturális identitásának

megőrzése, jószomszédi viszony a

környező országokkal, vagyis kie-

melten a kulturális politika, mint

nemzetpolitika alkalmazása.

Az említett prioritások az 1990 óta

hatalomra került valamennyi kor-

mány esetében irányadóak maradtak,

az egyes prioritások fontossági sor-

rendje, hangsúlyai között mutatkoz-

nak gyakorlati és retorikai különb-

ségek. A nonprofit szervezeteknek a

kulturális (kül)politika gyakorlatába

való bevonásának szükségességét is

valamennyi kormány elismerte. Az

1998–2002-es kormányzati periódus-

ban került kialakításra pl. a magyar

kulturális intézeteket illetően az a kon-

cepció, melynek fő célja az intézetek

tevékenységének aktívabbá tétele, tár-

sadalomba való beágyazottságának

növelése volt, hogy befogadóház jel-

leggel is működjenek, magyar civil

szervezeteknek is otthont adva külföl-

di tevékenységük során.

Ugyanebben az időszakban a min-

isztériumok, így a NKÖM és a KÜM

keretén belül is külön szervezeti egy-

ség jött létre a civil szervezetekkel va-

ló kapcsolatok koordinálására, s ek-

kor zajlott a Miniszterelnöki Hivatal-

ban a korábbi civil tanácsadói funkció

főosztállyá szervezése. A jelenlegi

kormány idején az Esélyegyenlőségi

Minisztériumhoz áthelyezett civil fő-

osztály szervezetileg megerősödött, s

a civil szféra nemzetközi kapcsolatai

bővítésének fontosságát felismerve az

újonnan létrehozott Nemzeti Civil

Alapprogramban is külön kollégium

szerveződött a nemzetközi kapcsola-

tok támogatására.

A KSH felmérése alapján 2000-ben

már mintegy 500 nonprofit szervezet

jelölte meg legfőbb tevékenységeként

a nemzetközi kulturális kapcsolatok

építését, s ez a szám valószínűleg

nem tükrözi a testvérvárosi kapcsola-

tok által a nemzetközi kulturális vér-

keringésbe bekerülő kisebb szerveze-

teket. E szervezetek egy része a ma-

gyar kulturális diplomáciai intézmény-

rendszerbe szervesen beépült, mint a

kulturális intézetek hálózatához kap-

csolódó szervezetek/intézmények,

pl. a washingtoni Kossuth Ház, mely

tagjai önkéntes hozzájárulásából mű-

ködtetett nonprofit kulturális intéz-

mény, vagy az egyes intézetekhez kap-

csolódó nonprofit szervezetek, így pl.

a Párizsi Magyar Intézet kezdemé-

nyezésére alakult három „pártoló“

Kö

ncz

ey

E

lem

ér ra

jza

Szöveg nélkül

nonprofit szervezet (Magyar Intézet

Baráti Köre, Association Jeunesse et

Culture Hongroise és Atelier Théâtre

de l'Institut Hongrois), vagy a közfe-

ladat ellátására szervezett, állami

alapítású nonprofit intézmények, pl.

Hungarofest kht., Tempus Közala-

pítvány, Illyés Közalapítvány.

A kulturális célú nonprofit szerve-

zetek esetében is megfigyelhető az a

jelenség, hogy az állami és a nonprofit

(és részben a for-profit) szektor közöt-

ti határok elmosódnak és változóak. A

különböző szektorok együttműködé-

sének (public-private-partnership) a

kulturális-tudományos külpolitika

szolgálatába állításának példája az

1991-ben több állam és magánszpon-

zor, német, svájci, amerikai alapítvá-

nyok támogatásával alakult Colle-

gium Budapest – Institute for Advan-

ced Study nemzetközi intézmény,

mely a Kelet- és Közép-Európával fog-

lalkozó tudományos kutatások széles

nemzetközi kontextusba helyezésére,

a nemzetközi tudóstársadalom figyel-

mének a különféle tudományágak

kiváló térségbeli képviselőire irányítá-

sára törekszik.

A magyar nonprofit szervezetek

együttműködése a nemzetközi

kapcsolatok alakítóival8

Bizonyos célkitűzések megvalósítása

érdekében operatív jellegű együttmű-

ködés az állami és a nonprofit szféra

között, tehermentesítve a kormányza-

tot. A külügyminisztérium fontos tár-

sadalmi kérdések, ese-

mények (pl. NATO-

csatlakozás, EU-csat-

lakozás) kommuni-

kálása céljából pályá-

zati úton programfi-

nanszírozást biztosít

nonprofit szervezetek

számára. Az eddigi

pályázatok alkalmá-

val kikristályosodott

egy kb. 50 szervezet-

ből álló csoport, mely

a külügyminisztéri-

ummal hosszú távon,

megbízhatóan képe-

sek együttműködni,

s igényli is ezt. E

szervezetek között kutatóközpontok,

alapítványok, értelmiségi tömörülé-

sek, ismeretterjesztő társulatok a

NATO- és EU-integráció elősegítésé-

re (Magyar Atlanti Tanács, TIT Had-

tudományi és Biztonságpolitikai Egye-

sület), nemzetközi kötelezettségválla-

lás teljesítése céljából létrehozott köz-

alapítvány (Szeged Biztonságpolitikai

Központ Közalapítvány); nonprofit

szolgáltató szervezetek (NIOK, Euró-

pa Ház), területi és ágazati ernyőszer-

vezetek (TÖOSZ, HÖOK, Magyar

Teleház Szövetség), karitatív és se-

gélyszervezetek (Magyar Máltai Sze-

retetszolgálat, Magyar Karitász), több-

nyire kétoldalú nemzetközi kapcsola-

tok fejlesztésének céljával alakult ba-

ráti társaságok, egyesületek (Magyar

– Bajor Baráti Társaság, Közép-Euró-

pa Klub) egyaránt találhatók.

A nonprofit szervezetek döntés-

előkészítési, stratégiaalkotási folya-

matba való bevonásának kezdeti lé-

pései is megfigyelhetők, a külpoliti-

ka-formálás korlátozottan nyilvános

jellegének megfelelően. Ennek a típu-

sú együttműködésnek a jól bevált for-

mája az ún. brain-storming, a szabad

együttgondolkodás stratégiai jelen-

tőségű kérdésekről. Pl. a transzatlanti

együttműködés terén a Magyar At-

lanti Tanács szakértelme nagy jelen-

tőségű a praktikus jellegű, de tudo-

mányos alapon lefolytatott értékelő-

elemző vitákban; a segélyezés, do-

nordiplomácia fontos partnerei az

előkészítésben és a végrehajtásban is

a fentebb példálózó jelleggel említett

karitatív szervezetek és a kelet- és

közép-európai Választási Megfigye-

lők Szövetsége.

A külpolitika alakítói és a non-

profit szervezetek közötti partnerség

a következő két, egymást feltételező

dimenzióban valósul

meg: általános érte-

lemben a nemzeti ér-

dek képviselete nem-

zetközi szakmai és

társadalmi fórumo-

kon, ill. konkrét témák-

ban való együttmű-

ködés. A magyar kül-

politika együttmű-

ködésre lehetőséget

adó, általánosan meg-

határozott területei,

mint az EU-integrá-

ció elősegítése, a

transzatlanti elköte-

lezettség erősítése,

regionális és szom-

szédságpolitika, nemzetpolitika, me-

nekültügyi és humanitárius kérdé-

sek, fejlesztési együttműködés stb.

implicit módon építenek a kulturális

szféra együttműködésére. Néhány

példa a nonprofit szervezetek szere-

péről az említett területeken:

– Az Európai Unióhoz való csatla-

kozás folyamatában 2004. május 1-

jétől a jogszabályok puszta átvétele

helyett az intézményi és társadalmi

integrációnak kell előtérbe kerülnie.

Intézményi szempontból rendkívüli

jelentőségű lesz a tanácsi munka-

csoportokban való hatékony érdek-

érvényesítés, mely átgondolt, a

hazai érdekcsoportokkal egyezte-

tett, egységesen képviselt magyar

álláspontokkal lehetséges. A társa-

dalmi integrációt megkönnyíti a kö-

zösségi döntésekben a civil társa-

dalmi szereplők ilyenformán való

részvétele. Nagy jelentőséggel bír

továbbá, hogy egy másik szinten, a

különféle integrációs szervezetek

mellett megnyíló döntéselőkészítési

folyamatokban való részvételi és ér-

dekérvényesítési lehetőségekkel a

magyar civil szervezetek hogyan

tudnak majd élni (pl. a Gazdasági és

Szociális Bizottság keretében).

– A magyar külpolitika bizonyos a-

lapkérdéseiről (pl. a határon túli

magyar közösségekkel való kap-

csolattartás, identitásuk megőrzé-

sében való támogatás szükségessé-

ge) elmondható, hogy egyetértés

van lényegüket tekintve a politikai

és társadalmi élet teljes palettáján,

bár a megközelítések különbözősé-

géből fakadóan a hogyan és a med-

dig kérdéseire adott válaszok rend-

kívül eltérőek. Ha ezen nemzeti

érdekek tekintetében tehát konszen-

zus alakult ki, akkor és csak akkor

élhet a kormányzat a civil szerveze-

tekkel való együttműködés lehető-

ségével. Különösen politikai szem-

pontból kényes kérdések esetén,

amikor a kormány fellépését gya-

nakvás kísérné, a civil szervezetek

hatékonyabban, észrevétlenebbül,

a politikai kötöttségektől mentesen

képviselhetik nemzeti érdekeinket.

Ennek kiváló példája az Európa

Tanács csángó jelentése (Doc. 9078

4 May 2001 Jelentés és 1521. (2001)

sz. Ajánlás A csángó kisebbségi kul-

túra Romániában címmel), mely e-

lőször mondta ki egy hivatalos nem-

zetközi dokumentumban, hogy a

csángók „nem-homogén, római ka-

tolikus, magyar származású nép“.

Az ET mellett konzultatív státust

nyert Európai Népcsoportok Föde-

rális Uniója egyik alelnöke, Joseph

von Komlossy az Európa Tanács

melletti hatékony koordinációs és

állhatatos kijáró munkája is hoz-

zájárult ahhoz, hogy az ET megbíz-

civil fórum22

A valódi regionális

együttműködéshez a

térség gazdasági fej-

lődésén túl a közös

érdekek és összetartó

értékek megteremté-

sére-megjelenítésére

képes civil társadalmi

együttműködés jelent-

het hosszú távon biz-

tos alapot.

8Ez a fejezet Püspök László úrral, a külügyminisztérium II. területi főosztályának főosztályvezető-helyettesével, volt civil koordinátorral készített

interjún elhangzottak figyelembevételével készült.

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 23

ta az egykori finn kulturális minisz-

ter asszonyt, Tytti Isohookana-

Asunmaa-t egy csángókról készült

felmérés elkészítésével.

– Az integrációs szervezetekben való

regionális érdekérvényesítés igénye

gyakorlatilag végigkíséri a rend-

szerváltás óta eltelt évtized külpoli-

tikai gondolkodását. Ez azonban az

érdekek azonosságának hiányában,

a közép-európai országok kifelé

fordulásában (a donorországok

felé) a lehetőségektől messze elma-

rad. A valódi regionális együttmű-

ködéshez a térség gazdasági fejlő-

désén túl a közös érdekek és össze-

tartó értékek megteremtésére-meg-

jelenítésére képes civil társadalmi

együttműködés jelenthet hosszú

távon biztos alapot. Ennek megte-

remtése lassú folyamat lesz, amit

kormányzati segítséggel ösztönöz-

ni lehet. Ennek egyik fontos eszkö-

ze a Visegrádi Alap.

Nonprofit szervezetek egy

kisváros külkapcsolataiban9

Békés városában több mint 130 civil

szervezet működik. Az önkormány-

zat pályázatokon keresztül évente

kb. 4 millió forint közvetlen, műkö-

dési- és programtámogatást nyújt a

szervezeteknek, Nyugdíjasok Házát

és Civil Házat tart fenn. A 2004 janu-

árjában megalakult ún. Civil Kerek-

asztal hosszú távon javaslattévő, vé-

leménynyilvánító szerepet tölthet be

a helyi társadalmi életet jelentősen

befolyásoló kérdések esetén.

A város kulturális külkapcsolatai-

ból kiemelendő a hagyományos test-

vérvárosi kapcsolat az erdélyi Gyer-

gyószentmiklóssal. A kulturális kül-

kapcsolatok zöme az oktatási intéz-

ményekhez kapcsolódik, ahogyan ez

a kisebb települések esetében gyakor-

ta előfordul.

A kulturális élet nemzetközi vér-

keringésébe a Békés-tarhosi Zenei Na-

pok útján kapcsolódik be a város, s

az egyik szomszédos község. A Gu-

lyás György által alapított egykori

Tarhosi Énekiskola szellemiségére

építő rendezvénysorozat 1976 óta ke-

rül megrendezésre minden év júni-

us-júliusában egyre színesedő és egy-

re több művészi területet átfogó pro-

gramkínálattal. A programsorozat az

önkormányzat támogatásával és a

Művelődési Központ gazdasági-szer-

vezési közreműködésével jön létre,

de a kezdetektől aktív a volt Tarhosi

Énekiskola tanítványaiból alakult

Békés-tarhosi Baráti Kör. A kezdet-

ben „társadalmi társrendezői“, majd

1992-től rendes rendezői minőségben

szereplő civil szervezet a rendez-

vénysorozat alkalmával tartja éves

közgyűlését, főszerepet vállal a Szép

Magyar Beszéd tanári továbbképző

tanfolyam, a karnagyi továbbképzés

és a Kőrösi Nyári Akadémia Ének-

Zenei Szekciója keretében az ének-

tanítók továbbképzésében, s az Uno-

kák koncertje hagyományos rendez-

vények megszervezésében, tagjai ak-

tívan segédkeznek a külföldi kapcso-

latépítésben. A nagy hírű nemzetkö-

zi táborok, továbbképzések közül a

Vonószenekari Tábor a legrégebbi.

1976-tól kerül megrendezésre a Jeu-

nesses Musicales nemzetközi szerve-

zet rendezvényeinek keretében, mely-

nek köszönhetően tanárok és részt-

vevők, szólisták is minden évben

képviseltetik magukat a külországi

tagszervezetekből.

A Békési Művészetért Alapítvány

a Csuta György képzőművész által

szervezett nemzetközi alkotótáborok

megrendezését támogatja.10

A település kulturális külkapcso-

latainak bővítésének folyamatába a

város intézményes formában nem

vonja be civil szervezeteit, de a hagyo-

mányosan gyümölcsöző kapcsolatok

és a város vezetésének törekvése a

civil szervezetek képviselőinek a vá-

ros ügyeinek intézésébe való foko-

zott bevonására valószínűsíti azt a

feltételezést, hogy a gyakorlati lépé-

sek nem nélkülözik majd a civil szer-

vezetek nélkülözhetetlen segítségét.

Egy példamutató civil kultúr-

diplomáciai kezdeményezés

Kecskemétről: az Európa Jövője

Egyesület által szervezett Euró-

pa Jövője Nemzetközi Gyer-

mek- és Ifjúsági Találkozó11

Az Európa Jövője Egyesület (EJE)

1990. szeptember 29-én Kecskeméten

158 magányszemély részvételével

alakult, a politikai és ideológiai el-

vektől való függetlenség, semleges-

ség jegyében tevékenykedő egyesü-

let alakuláskor megfogalmazott „egy-

szerű“ célja a kecskeméti gyerekek

Európa más országainak gyermekei-

vel való megismertetése. A külföld-

ről érkező gyermekcsoportok a talál-

kozók idején magyar családoknál

laknak, s a következő évben a kecs-

kemétiek utaznak ki a vendégül lá-

tott gyerekekhez. A gyermekcsopor-

tok felé a vendéglátáson kívül az e-

gyetlen elvárás az, hogy valamely

nyelvi nehézségek nélkül átadható,

kultúrájuk megismertetésére alkal-

mas ajándékot hozzanak/vigyenek

magukkal (zene, tánc stb.).

A Farkas Gábor által elindított

kezdeményezés úttörő jellegéből kö-

vetkezően szinte mindenféle intéz-

ményi, infrastrukturális háttér nélkül

kezdte el működését. Mára az egye-

sület az 1994-ben kezdeményezésére

és önkormányzati támogatással lét-

rejött Civil Szervezetek Házában sa-

ját irodában működik, a Gyermek-

fesztivál állandó stábja 50-60 főre

nőtt, s finanszírozása is biztos alapo-

kon nyugszik, noha a támogatások

felkutatása, a pályázatírás továbbra

is állandó feladatot jelent. Az egyesü-

let tevékenységi köre folyamatosan

bővül, fontos szerepet játszik a város

társadalmi életében és a jövőjéről

szóló gondolkodásban, a lakosság tá-

jékoztatásában az európai uniós csat-

lakozás következményeiről.

Az egyesület titkára a következőkép-

pen mutatta be a szervezet bevételi

forrásait:

9A következő alfejezetben található adatok többségének forrása a 2004. március 31-én Sápi Andrással és Rostás Istvánnal, a Békés Város Pol-

gármesteri Hivatal Művelődési, Közoktatási és Sport Osztály munkatársaival készített interjú.

10Ez a kulturális külkapcsolati szál négy éve kikerült az önkormányzat látóköréből, teljesen civil alapon szerveződik, ui. az alapítvány vezetője

határidő után benyújtott pályázata nem nyert támogatást, s azóta megszakította a kapcsolatokat az önkormányzattal.

11 E fejezet a Deák Tamással, az Európa Jövője Egyesület titkárával 2004. április 26-án készült interjúra, s az általa rendelkezésemre bocsátott írásos

forrásokra, valamint Nagy Ágnes (szerk.) [1998]: Csiperó 1990-1997 – Hétévkönyv Európa Jövője Egyesület, Kecskemét írására támaszkodik.

Támogató A támogatás formája A támogatás nagyságrendje a

szervezet bevételeinek % -ában

Kecskemét Megyei

Jogú Város

Önkormányzata

Irodahelyiség (Civil Szervezetek Háza)

Működési és programtámogatás, 2002 -2006-ra

már pénzügyi és szakmai együttműködési

megállapodás

20-25

A hazai és EU, ET stb. forrásokhoz

való hozzájutás feltételének

számító önrész biztosítva!

NKÖM, NKA, OM stb. Programtámogatás 40

EU, ET, Európai

Ifjúsági Tanács,

Visegrádi Alap stb.

Programtámogatás 20

Helyi vállalkozók,

szponzorok

Pénzügyi támogatás, szolgáltatás 5-6

Magánszemélyek Önkéntes munka (gyermekek felkészítése a

partnercsoport nyelvéből, kultúrájából,

tolmácsolás, tanyaprogram – vendéglátás stb.)

Értéke pénzben nem kifejezhető,

jelzi, hogy a város magáénak érzi a

rendezvénysorozatot

civil fórum24

Szegeden a város egyik jelképe-

ként is szolgáló Dóm 81 méteres

tornyai előtt áll a Dömötör to-

rony. Szeged egyik legidősebb épít-

ménye. Alapja a XI. századból, a töb-

bi a XII-XIII. századból való. Különös

kettőst alkot a monumentális Dóm-

mal, a turisták kedvelt célpontja. Ma

mégsem lehet zavartalanul megtekin-

teni, mivel nem sokkal arrébb szor-

gos munkások dolgoznak: nézőtér é-

pül. Nem is kicsi, amikor kész lesz,

4000 fő befogadására lesz alkalmas. A

csodálatos építészeti alkotás mellett

az ide látogatók ma azt is láthatják,

hogyan épül fel az ország legnagyobb

befogadóképességű és legszebb nyári

színháza.

Amikor a színházra gondolunk,

elsősorban a művészet, a színészek,

az előadások jutnak eszünkbe. Ám ha

emellett még közgazdászok is va-

gyunk, akkor nemcsak a kulturális él-

mény nagyszerűsége ejthet ámulatba

minket, hanem a mögötte rejlő vállal-

kozás is. Elkezdhetjük számolni, va-

jon hány embert kell mozgatni ahhoz,

hogy ezek a remek előadások létrejö-

hessenek? Építők, biztonságiak, jegy-

szedők, statiszták, szervezők és még

ki tudja mennyien működnek közre

ebben. Mennyi tárgyalás előzheti

meg a legnagyobb művészek vendég-

A Magyarországon működő kül-

földi nagykövetségek, illetve a külügy-

minisztérium felé a kapcsolatfelvétel

támogatását érintő megkeresés hasz-

talan lévén, az első érkező csoportok

köre személyes kapcsolatok útján ala-

kult ki, s a személyes kapcsolatok a-

zóta is a Csiperó12

külföldi kapcso-

latainak alapját képezik.

Noha a szervezet

egyik alapelvének

(„minden gyermek

egyenlő“) jegyében a

szomszédos orszá-

gok többségi nemze-

téhez tartozó gyerme-

kek is részt vesznek

a fesztiválon, az e-

gyesület nagy hang-

súlyt helyez arra,

hogy a határon túli

magyar közösségek-

kel különleges kap-

csolat jöjjön létre. En-

nek jegyében ren-

dezik meg a határon

túli magyar óvónők

számára „Csillogó Sze-

mek Tábora“ címmel

egy továbbképzés, és 2000 óta a „Ma-

gyarország öröme“ címmel a határon

belül és azon túl élő magyar gyerekek

találkozóját.

Kecskemét városa (és Magyaror-

szág) számára számos pozitív hoza-

dékkal jár az Európában egyedülálló

rendezvény. Túl a fesztivál idején fel-

lendülő turizmusból származó köz-

vetlen bevételeken, a város nemzet-

közi hírének megalapozása tekin-

tetében is számottevő a rendezvény13

.

A gyermekfesztivál hatására nem-

csak a város testvérvárosi hálózata

bővült és hazai települési kulturális

kapcsolatai váltak sokszínűbbé14

, ha-

nem külgazdasági kapcsolatai fel-

lendüléséhez is hozzájárul a rendez-

vény. Pl. Szaratov (Oroszország) vá-

rosa visszatérő vendég a találkozón, s

az EJE segítette a két város vezetése

között a kapcsolatfel-

vételt, mely várható-

an hosszú távú élel-

miszeripai, gyógy-

szeripari stb. együtt-

működés kialakulá-

sához vezet.

A professzionali-

zálódás útjára lépett

szervezet továbbra

is a személyes kap-

csolatok hálójára, a

kecskeméti és má-

sutt élű személyek

lelkesedésére és ön-

kéntes munkájára kí-

vánja építeni jövő-

beni tevékenységét,

megőrizve civil jel-

legét. Az egyesület

tevékenységének, hiánypótló, távoli

kultúrákat-közösségeket összekap-

csoló szerepének legfűbb elismerése

véleményem szerint a Csiperó hatá-

sára és mintájára a határon túl meg-

szervezett mini-gyerekfesztiválok so-

ra (Galánta, Ungvár, Csíkszereda).

A nonprofit szektor tehát az ál-

lamtól teljesen függetlenül is folytat

nemzetközi kulturális kapcsolatépí-

tést, mely a társadalom alapszöve-

teire hatva, az egyéneket, helyi kö-

zösségeket megszólítva szélesebb

körben, mélyrehatóbban játszik közre

az országkép formálásában, mint arra

az általában csak a fővárosokra és a

nagyobb városokra, ill. egy-egy nagy-

rendezvényre korlátozódó, többnyire

egy szűk elitréteget megszólító állami

kulturális diplomácia képes lehet. Az

állam bekapcsolódhat ebbe a folya-

matba. Rendkívüli jelentűségét elis-

merve-felismerve – a civil szerveze-

tek függetlenségének tiszteletben tar-

tása mellett – támogathatja, ösztönöz-

heti információszolgáltatással, pénz-

ügyi támogatással stb., kiegészítve és

hatékonyabbá téve a hivatalos diplo-

maták tevékenységét, mely mindkét

fél számára hasznos lehet. A nonpro-

fit szervezeteknek a kulturális kül-

kapcsolatok állami rendszerébe való

bekapcsolásának a jogi szabályozás

korszerűsítésén túl alapvetű feltétele,

hogy az állam belföldön megteremtse

a lehetűséget és a forrásokat a non-

profit szektor szabad, biztonságos

működéséhez, belpolitikai ügyekben

is állandósuljon, magától értetődővé

váljon a civil szervezetek döntéselő-

készítő folyamatba való bevonása,

mert csak erős, stabil pénzügyi hát-

térrel és állami elismertséggel bíró

szervezetek külföldi munkájára lehet

tartósan építeni.

Hidvégi Mária

Lipcsei Egyetem – doktorandusz

e-mail: maria_hidvegi@yahoo.com

A nonprofit szerveze-

teknek a kulturális

külkapcsolatok állami

rendszerébe való be-

kapcsolásának a jogi

szabályozás korszerű-

sítésén túl alapvető

feltétele, hogy az állam

belföldön megteremt-

se a lehetőséget és a

forrásokat a nonprofit

szektor szabad, bizton-

ságos működéséhez...

12A Gyermektalálkozó kabalamadara, mely a várakozásoknak megfelelően a rendezvény emblémájává vált, e néven emlegetik világszerte.

13A 2000. évi találkozón már Európa 20 országából, valamint az Egyesült Államokból és Dél-Koreából érkeztek csapatok, s indiai és kanadai

megkeresés érkezett a szervezők felé.

14A gyermekek fogadásában immár nemcsak a Kecskemét környéki települések, hanem Nagykőrös is közreműködik, de Bajával is formálódik a

szorosabb kulturális együttműködés.

Menedzsment a kultúrában

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 25

játékait? És vajon minderre honnan

van a pénz? Szponzorok, támogatá-

sok, nézők – mindahány egy külön

feladat a vállalkozás számára. Kik és

miért támogatják a színházat? Kik a

látogatók? Nem kevés kérdés merül-

het fel – mind jól ismert kérdések. A

versenyszférában hasonló problémák-

kal kell megküzdeniük a vállalkozá-

soknak, mégis, ott mintha másként

néznénk a vállalkozások felépítését,

szerveződését. A versenyszférában

szinte természetesnek vesszük a kor-

szerű menedzsment-ismeretek alkal-

mazását. Ám ha odafigyelünk, észre-

vehetjük, hogy sikeres vállalkozás ma

már nem működhet ezek nélkül a

nonprofit szférában sem.

Sem az intézményesített módon, tar-

tósan működő kulturális intézmé-

nyek, sem az ideiglenesen működő

kulturális rendezvények nem hagy-

hatják figyelmen kívül a hatékony-

ságnak, a gazdaságos működésnek,

az értékteremtésnek a menedzsment-

tudományokban fejlődő irányelveit.

Azért, mert egy vállalkozás nem a

versenyszférában működik, még nem

kell rosszul működnie. Korunk sike-

res kulturális vállalkozásai ezt már

felismerték. Hiába a művészeti, kul-

turális érték, ha azt nem tudjuk átad-

ni, közvetíteni. Nem elég művésznek

lenni, a projektet végig is kell csinál-

ni: a kultúrában dolgozóknak is tisz-

tában kell lenniük a menedzsment-

tudományok alapjaival.

1. Nyereségérdekeltség

A menedzsment-szemlélet egyik fon-

tos alapelve a nyereségérdekeltség.

Ma már a kultúrában is sok profitori-

entált vállalkozás működik, náluk en-

nek az elvnek az érvényesülését na-

gyon kemény gazdasági érdek kény-

szeríti ki: amennyiben nem termelik

meg az elvárt nyereséget, úgy a vál-

lalkozást be kell zárni, a befektetett

tőkét máshová kell vinni a gazdaság

logikája szerint.

Ám a nyereségérdekeltség a non-

profit szektorban is fontos vezérelv

kell, hogy legyen. Pusztán attól, hogy

a vállalkozás elsődleges célja nem az

(anyagi) nyereség elérése, még nem

herdálhatjuk el a pénzeket, nem lehe-

tünk veszteségesek. Egyrészt tehát a

vállalkozásnak a pénzügyi eredmé-

nyében is minél sikeresebbnek kell

lennie. Másrészt a vállalkozás „nye-

resége“ lehet nem anyagi jellegű

eredmény is, ebben az esetben azt

kell minél hatékonyabban teljesíteni.

Tehát még a nonprofit vállalkozás-

nak is világosan megfogalmazott, le-

hetőleg valahogyan mérhető, a tevé-

kenységnek megfelelő céllal kell ren-

delkeznie. Ezt a célt pedig minél haté-

konyabban kell elérnie. Már csak

azért is, mert a finanszírozók ezt az

eredményt fogják vizsgálni a további

források biztosításának elbírálásakor.

2. Stratégiai gondolkodás

A stratégiai gondolkodás tervszerű-

séget, a környezet és a lehetőségek e-

lemzését tételezi fel. A stratégiai gon-

dolkodás mindig hosszú távú: ami az

egyszeri kulturális rendezvények és

az intézmények által szervezett eseti

projektek esetében legalább a projekt

végéig, míg a rendszeres rendezvé-

nyek és a kulturális intézmények ese-

tében akár többéves távlatra is kiter-

jedhet! A környezet, a vállalkozás, a

potenciális vevők, a finanszírozási

források megismerése és elemzése a

stratégiai gondolkodás kiindulópont-

ja. A kulturális vállalkozások ugyan-

azokkal a módszerekkel elemezhe-

tők, mint minden más vállalkozás. Az

elemzés alapján fel kell ismerni a le-

hetőségeket és a veszélyeket, majd

stratégiai célokat kell kitűzni magunk

elé. Ezek a célok akár többéves távla-

túak is lehetnek, nem ritka, hogy egy

rendezvény, kiadvány vagy intéz-

mény csak néhány év múlva lesz iga-

zán sikeres. Cselekedeteinket pedig

ezen célok alapján kell tervezni, és el-

végezni.

3. Marketingszemlélet

A marketing nem csak eszközrend-

szer, hanem vezetési szemlélet is, a-

mely azt mondja, hogy a vállalkozás-

nak a vevői igényeket kell kielégíte-

nie. Meg kell ismerni

a lehetséges közönsé-

get, az elvárásait, az

igényeit. Ki kell vá-

lasztani, kihez aka-

runk szólni, nem fel-

tétlenül kell mindig

mindenkire tekintet-

tel lenni, de minden-

képpen tudni kell fó-

kuszálni a potenciális

„vásárlók“ egy meg-

határozott csoportjá-

ra. A marketingszem-

léletű vezetés tehát

vevőorientált.

Amennyiben meg-

értjük a vevők szük-

ségleteit és viselke-

dését, úgy a vállalko-

zásunkat úgy tudjuk

megszervezni, hogy

a döntéseink a vevők minél nagyobb

megelégedésére szolgáljanak. Márpe-

dig az elégedett vevők általában a si-

ker zálogai. A Kossuth Kiadó, mielőtt

a Magyar Kódex kiadásába kezdett,

országos reprezentatív piackutatást

végzett, hogy lenne-e igény egy ilyen

kiadványra, és csak ezután mertek

belevágni a projektbe. Vásárlók nél-

kül nem nagyon lett volna érdemes.

A vevő a marketingorientált vál-

lalkozás számára az a szereplő, aki-

nek az igényeit az adott termék vagy

szolgáltatás kielégíti, ezért hajlandó

megfizetni azt. Ebből a szempontból

a kulturális vállalkozás számára sok-

szor nemcsak a közönség, a nézők

számítanak vevőnek, hanem a támo-

gatók (pl. önkormányzat, intézmé-

nyek, támogatók, szponzorok) is, hi-

szen ők is fizetnek a „szükségleteik“

kielégítéséért. Ahhoz, hogy egy tá-

mogatást elnyerjünk, meg kell felelni

a pályázatkiíró elképzeléseinek, el

kell érnünk bizonyos célokat, amiket

sokszor a finanszírozó határoz meg.

4. Erőforrás-menedzsment

A kultúrában tevékenykedő vállalko-

zás számára is égetően fontos, hogy

megtalálja a megfelelő finanszírozási

forrásokat, kialakítsa a megfelelő

technikai feltételeket és helyszínt, és a

megfelelő emberekkel a megfelelő

módon dolgozzon együtt. Vagyis a

vállalkozásnak meg kell tanulnia ha-

tékonyan menedzselni az erőforrása-

it. Még a legjobban menő vállalkozá-

sok sem lehetnek biztosak abban,

hogy a következő évben minden u-

gyanúgy lesz: az önkormányzat nem

csökkenti a támogatást, a látogatók

száma nem esik vissza valamilyen

váratlan esemény kapcsán stb.

A pénz előte-

remtése, a források-

hoz való hozzájutás

az egyik legnehe-

zebb feladat. Ha a-

zonban képesek va-

gyunk komoly pénz-

ügyi tervet készíte-

ni, és be tudjuk bi-

zonyítani, hogy a

pénzzel bánni is tu-

dunk, egyszerűbb

dolgunk lehet. O-

lyan árat kell kiala-

kítanunk, amely a

lehető legnagyobb

forrást biztosítja úgy,

hogy nem riasztja el

a látogatókat, meg-

fizethető a célcso-

port számára akkor

is, ha az nem a leg-

gazdagabb réteg. A kiegészítő szol-

gáltatások árát is irányítanunk kell,

sőt: árusíthatunk emléktárgyakat, ki-

Sem az intézményesí-

tett módon, tartósan

működő kulturális in-

tézmények, sem az

ideiglenesen működő

kulturális rendezvé-

nyek nem hagyhatják

figyelmen kívül a ha-

tékonyságnak, a gaz-

daságos működésnek,

az értékteremtésnek a

menedzsment-tudo-

mányokban fejlődő

irányelveit.

civil fórum26

egészítőket is. Ahhoz, hogy a külön-

böző támogatókat, szponzorokat, il-

letve a hiteleket magunk mögé tud-

juk állítani, a vállalkozás célját, elő-

nyeit meg kell tudnunk fogalmazni.

A kulturális vállalkozás feladata,

hogy a különböző szereplőknek

megfelelő érvrendszert és tárgyalási

metódust dolgozzon ki, és megfele-

lően tudjon elszámolni. A pénz, a tő-

ke általában a legszűkösebben ren-

delkezésre álló erőforrás. A finanszí-

rozás kérdéskörben is elég sok min-

dent át lehet venni a versenyszférá-

ból. Meg kell tanulni megtalálni a

potenciális pénzforrásokat, informá-

ciót gyűjteni róluk. Meg kell tanulni

pályázni, tárgyalni. És meg kell ta-

nulni tervezni a pénzügyeinket a

projekt előtt, és értékelni, ellenőrizni

a felhasznált forrásokat. A Magyar

Mezőgazdasági Múzeum esetében

például a felügyeleti szervtől érke-

zett támogatás csupán kétharmadát,

a Budapesti Tavaszi Fesztivál költ-

ségvetésében az állami támogatás

csak 50% teszi ki a teljes költségve-

tésnek. Emellett szükség van a saját

bevételekre (belépők és bérleti dí-

jak), pályázatokra és egyéb források

felkutatására.

Az önkéntesek, az időszaki be-

dolgozók, a művészekkel való együtt-

működés miatt a sze-

mélyügyi kérdések

szempontjából a kul-

turális vállalkozások

talán még kényesebb

helyzetben is van-

nak, mint a verseny-

szféra vállalkozásai.

Azt mondják, a jó ve-

zető ért az emberek-

hez is: irányítani,

motiválni tudja őket,

beszél a nyelvükön,

képes együttműköd-

ni. Jól tudja, hogy ke-

vés döntést kell a sa-

ját kezében tartania,

a legtöbbet megbíz-

ható, szakértő kollé-

gáinak oszthatja le.

Ma már komoly, ta-

nulható, alkalmazha-

tó tudományos elmé-

letek segítik a me-

nedzsment munkáját a személyügyi

kérdésekben. A vállalkozásnál dol-

gozó emberek ugyanolyan fontos

(ha nem fontosabb) erőforrásait je-

lentik a vállalkozásnak, mint az e-

gyéb piaci erőforrások: a pénz, a

technikai feltételek, a külső szolgál-

tatások. Meg kell tanulni bánni ve-

lük, és a hatékonyság megsokszoro-

zódhat: a Budapesti Tavaszi Feszti-

vál például 9 főállású alkalmazottal

közel 200 eseményt bonyolít le.

5. PR és kommunikáció

Egy kulturális vállalkozásnak sokfelé

kell üzeneteket küldenie, kommuni-

kálni. A közönség számára meg kell

mutatni magát, hiszen amiről nem

tudnak, azon biztosan nem vesznek

részt. De ez nem elég: meg kell győzni

őket, hogy jöjjenek el: áldozzanak időt,

pénzt ránk. A legnépszerűbb rendez-

vények sem jutnak el automatikusan a

célcsoporthoz. A Sziget Fesztivál is

minden évben feltűnik a rádiók és té-

vék műsoraiban és reklámblokkjai-

ban, butaság lenne azt hinni, hogy az

évek óta népszerű programot már

úgyis mindenki epedve várja, és „jó

bornak nem kell cégér“.

A szponzoroknak el kell monda-

nunk, miért éri meg nekik támogatni

bennünket, hiszen ne felejtsük el, ez

nem irracionális jótékonykodás, ha-

nem a cserébe nyert publicitás és i-

mázs révén komoly üzleti érdek is a

szponzorálónak. Ha el tudjuk mon-

dani, mit nyer azzal, hogy minket

szponzorál, kizárólag akkor lehet esé-

lyünk. Ha a Budapesti Tavaszi Feszti-

vál szervezői elképzelés és érvek nél-

kül mennek tárgyalni a Siemenshez,

akkor csak a szeren-

cséjükben bízhatnak,

aminél sokkal többet

ér, ha be tudják mu-

tatni, mit gondolnak

az emberek a feszti-

válról, kik a látoga-

tók, és mekkora mé-

diavisszhangot ger-

jesztenek általában,

vagyis miért érde-

mes megjelenni a

cégnek a támogatók

között.

De a kommuniká-

ciós és PR-tevékeny-

ségünk célközönsége

a teljes lakosság is: a

vállalkozói szféra

szereplőit akkor tud-

juk magunk mögé ál-

lítani, ha a vállalko-

zás a szponzor vásár-

lói számára érték-

ként, pozitív dologként jelenik meg,

ezáltal a cég támogatását is kedvező-

en fogják megítélni. Szintén fontos,

hogy a lakosság a kulturális ese-

ményt ne élje meg zavaró tényező-

ként, és ne „utálja ki“ az adott terület-

ről (gondoljunk például a Sziget

Fesztivál által okozott zajra, ami mi-

att a III. kerület lakosai sokáig ellen-

zői voltak a fesztiválnak).

A PR-tevékenységnek ki kell ter-

jedni a média irányába is. A médiá-

nak is érdeke, feladata hogy beszá-

moljon a történésekről, de a kulturá-

lis vállalkozásnak igazán fontos a

megjelenés. A reklámozás költséges

mulatság, a helyi és országos sajtóval

való kapcsolattartás, jó viszony kiépí-

tése viszont nem annyira.

És akkor még nem beszéltünk a

belső kommunikáció és PR szerepé-

ről (hogyan beszéljünk, mit mond-

junk saját munkatársainknak, segítő-

inknek), az önkormányzattal, szakha-

tósággal folytatott kommunikációról,

az egyéb szervezetekkel kialakított

kapcsolatokról. A vállalkozás számá-

ra a kapcsolatok kialakítása és mű-

ködtetése lényeges kérdés. És ennek

is kidolgozott, tanulható elmélete

van, aminek ismerete még jobbá tehe-

ti a menedzsment tevékenységét.

Nem véletlen, hogy a világ legna-

gyobb kulturális rendezvényei a ver-

senyszférához hasonlóan szakértő

marketingeseket, kommunikációs

szakembereket alkalmaznak, de ma

már a kicsiknek is elengedhetetlen ez

a tudás: ha a külső szakembert nem

tudják megfizetni, akkor a vezetők fe-

jében legyen meg.

A Modern Üzleti Tudományok

Főiskolája budapesti tagozatán elin-

dította a kulturális vállalkozásszerve-

ző másoddiplomás képzést. A nép-

művelők, művelődésszervezők, fel-

nőttképzési menedzserek, animáto-

rok hivatalos rendezvényszervezői

munkáján túl ilyen feladatokat a fő-

hatóságok, önkormányzatok, intéz-

mények, vállalkozások, egyházak,

nonprofit szervezetek számos mun-

katársa végez. A képzést a Hollandia

Külügyminisztériuma a MATRA

program keretében támogatja.

Az oktatás hasznos segédeszkö-

ze, de minden érdeklődő számára iz-

galmas olvasmány a 2004-ben meg-

jelent Menedzsment a kultúrában cí-

mű kötet, amely a témáról elméleti

tanulmányokat és esettanulmányo-

kat is tartalmaz. Az elmélet bemuta-

tása mellett tehát lehetőség van

konkrét kulturális projektek, intéz-

mények életébe, problémáiba is bete-

kinteni.

Kenéz András

Modern Üzleti Tudományok Főisko-

lája, Magyarország – tanársegéd

e-mail: kenez.andras@mutf.hu

A legnépszerűbb

rendezvények sem

jutnak el automati-

kusan a célcsoport-

hoz. A Sziget Feszti-

vál is minden évben

feltűnik a rádiók és

tévék műsoraiban és

reklámblokkjaiban,

butaság lenne azt

hinni, hogy az évek

óta népszerű progra-

mot már úgyis min-

denki epedve várja,

és „jó bornak nem

kell cégér“.

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 27

„Nem országokat egyesítünk,

hanem népeket“ – idézik

napjainkban egyre gyakrab-

ban Jean Monnet mondását az európai

egységfolyamatról. A népekhez, nem-

zetiségekhez pedig megkerülhetetle-

nül kapcsolódik a kultúra fogalma.

Az európai közösségek kialakításá-

nak kezdetén a döntéshozókat csupán

a gazdasági és politikai szempontok

foglalkoztatták: az 1957-ben megkö-

tött Római Szerződésben a kultúrát

nem, az oktatást pedig csak a szakkép-

zéssel összefüggésben említették. Ez a

szemlélet a hetvenes évek második fe-

létől kezdett megváltozni, és először a

Maastrichti Szerződésben, majd az

Amszterdami Szerződésben kapott

helyet a kultúra is (151. cikk; lásd kere-

tes szöveg). Az EU gazdaság területé-

től eltérően, a kultúrában nem érvé-

nyesül egységes közösségi szabályo-

zás, a kulturális politika egyértelműen

a tagállamok szintjén marad. Az alap-

szerződés cikkelye a Közösség hozzá-

járulásáról, a kulturális sokszínűség

tiszteletben tartásáról, a kulturális ö-

rökség előtérbe helyezéséről szól, kö-

telezettségeket nem említ.

A kulturális kezdeményezésekhez

közösségi szinten először a Kaleidos-

cope, Raphael és Ariane programok

nyújtottak anyagi támogatást, az elő-

adóművészetek, a kulturális örökség

és a műfordítás területén, az 1990-es

évek második felében. 1999-ben szü-

letett az Európai Tanács határozata

egy egységes kulturális keretprog-

ram, a Kultúra 2000 létrehozásáról. A

keretprogram a 2000. és 2006. közötti

időszakra szól, összesen 236,5 millió

euró költségvetéssel. Utóda, a 2007.

és 2013. közötti időszakra tervezett,

egyelőre Kultúra 2007 munkacímen

futó program most alakul, az eddigi

tapasztalatok figyelembevételével.

Az iskolai rendszerű oktatás és az au-

diovizuális terület pályázatai külön a

Socrates/Leonardo, illetve a MEDIA

keretprogramokhoz tartoznak.

A Kultúra 2000

A Kultúra 2000 négy nagy kulturális

területet támogat: az előadóművésze-

teket, a vizuális művészeteket, a kul-

turális örökséget és a könyvek, olva-

sáskultúra népszerűsítése, műfordítás

témakört. A keretprogramban 30 or-

szág vesz részt1, pályá-

zatot az ezekben be-

jegyzett szervezetek

adhatnak be. Pályázó,

illetve társszervező bár-

mely, jogi személyi-

séggel rendelkező kul-

turális szervezet lehet

(tehát magánszemély

nem vehet részt a pá-

lyázatban). A tagjelölt

országok esetében kü-

lön kikötés, hogy leg-

alább egy európai u-

niós országból is le-

gyen társszervezőjük.

Támogatásra pályázni nemzetközi

összefogásban megvalósuló ötletek-

kel lehet (legalább 3-5 ország kulturá-

lis szervezeteit kell ehhez mozgósíta-

ni); az egyes pályázatok összköltség-

vetése 100 000 euró és 1 500 000 euró

között mozoghat. Típustól függően

40-50%-os önrész szükséges a részvé-

telhez, ezt az egy pályázatban részt

vevő szervezetek közösen teremtik

elő. Az Európai Uniónak nem célja

akár anyagilag beleavatkozni az

egyes tagállamok kulturális támoga-

tási rendszerébe, ezért nem lehet csu-

pán egy-két országot érintő, vagy egy

bizonyos nagyság alatt maradó prog-

ramokkal pályázni.

A pályázatokon nyertes magyar és

határon túli magyar szervezetek 2003

óta a Nemzeti Kulturális Alapprog-

ram meghívásos pályázatán kiegészí-

tő támogatást is igényelhetnek.2

Évente egy Kultúra 2000 pályázati

kiírás jelenik meg, általában nyáron, a

beadási határidő pedig október köze-

pe-vége. Az értékelésben nemzetközi

szakértői bizottság, az EU Oktatási és

Kulturális Főigazgatósága hivatalno-

kai, az egyes Kultúra 2000 tagország-

ok képviselői és az Európai Parlament

egyaránt részt vesznek, az eljárás a tá-

mogatási szerződések megkötéséig

legalább kilenc hónapot vesz igénybe.

Egyéb kulturális kezdeményezések

A konkrét anyagi támogatást nyújtó

keretprogramon túl az Európai Unió

számos kulturális kezdeményezést fel-

karolt azok szimbolikus jelentősége mi-

att. Ilyen pl. az Európai Kulturális Fő-

város elnevezésű ak-

ciósorozat, mely éven-

te más-más európai

városoknak ad meg-

mutatkozási lehetősé-

get a szélesebb euró-

pai publikum előtt.

Az Európai Unió

Ifjúsági Zenekara 1978

óta működik, az EU

tagállamaiból válo-

gatja 14 és 24 év kö-

zötti korú fiatal ze-

nészeit. Költségveté-

se közösségi támoga-

tásból, a tagállamok befizetéseiből és

szponzori támogatásokból áll.

1985 óta működik (1989 óta az Eu-

Az EU gazdaság te-

rületétől eltérően a

kultúrában nem ér-

vényesül egységes

közösségi szabályo-

zás, a kulturális poli-

tika egyértelműen a

tagállamok szintjén

marad.

Kulturális lehetõségek az Európai Unióban

1A 25 EU-tagállam (Ausztria, Belgium, Ciprus, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország,

Hollandia, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország,

Svédország, Szlovákia, Szlovénia), a három EFTA-ország (Norvégia, Liechtenstein, Izland) és a tagjelölt államok (Bulgária, Románia).

2A részletekről a www.nka.hu honlapon vagy a H – 1388 Budapest, Pf. 82. postacímen kérhető felvilágosítás.

Amszterdami Szerződés, 151. cikk

(korábbi 128. cikk)

(1) A Közösség hozzájárul a tagállamok

kultúrájának virágzásához, tiszteletben tart-

va nemzeti és regionális sokszínűségüket,

ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kul-

turális örökséget.

(2) A Közösség fellépésének célja a tagál-

lamok közötti együttműködés előmozdítása

és szükség esetén tevékenységük támo-

gatása és kiegészítése a következő

területeken:

– az európai népek kultúrája és történelme

ismeretének és terjesztésének javítása;

– az európai jelentőségű kulturális örökség

megőrzése és védelme;

– nem kereskedelmi jellegű kulturális cserék;

– művészeti és irodalmi alkotás, beleértve

az audiovizuális szektort is.

(3) A Közösség és a tagállamok erősítik az

együttműködést harmadik országokkal és a

kultúra területén hatáskörrel rendelkező

nemzetközi szervezetekkel, különösen az

Európa Tanáccsal.

(4) A Közösség az e szerződés egyéb ren-

delkezései alá tartozó tevékenysége során,

különösen kultúrái sokszínűségének tiszte-

letben tartása és támogatása érdekében, fi-

gyelembe veszi a kulturális szempontokat.

(5) Annak érdekében, hogy hozzájáruljon az

e cikkben említett célkitűzések eléréséhez, a

Tanács:

– a 251. cikkben megállapított eljárásnak

megfelelően a Régiók Bizottságával folytatott

konzultációt követően ösztönző intézkedése-

ket fogad el, kizárva azonban a tagállamok

törvényi, rendeleti és közigazgatási rendel-

kezéseinek bármilyen összehangolását. A Ta-

nács a 251. cikkben megállapított eljárás so-

rán mindvégig egyhangúlag határoz;

– a Bizottság javaslata alapján, egyhangú-

lag ajánlásokat fogad el.

rópai Parlament anyagi támogatásá-

val) az Európai Barokk Zenekar, me-

lyet a három nagy barokk zeneszerző,

Bach, Handel és Scarlatti születésé-

nek 300. évfordulójára hoztak létre.

A Mies van der Rohe-díjat a kor-

társ építészet területén figyelemre

méltót alkotók elismerésére hozta lét-

re 1987-ben a barcelonai Mies van der

Rohe Alapítvány, az Európai Bizott-

ság és az Európai Parlament. A díjat

2001 óta kétévente ítélik oda.

Az Európai Irodalmi és Műfordí-

tói Díjat a két terület jelentőségének

hangsúlyozására alapították 1989-

ben, évente osztják ki.

A KultúrPont Iroda

2000 tavaszán kezdte meg működését

a 30 országot felölelő információs há-

lózat magyar tagja, a KultúrPont Iro-

da. Célunk ellátni a magyar kulturá-

lis szervezeteket a Kultúra 2000 keret-

programban való részvételhez szük-

séges információkkal. Telefonos és sze-

mélyes ügyfélszolgálat, kéthetente

megjelenő elektronikus hírlevél, rend-

szeresen frissített internetes honlap

áll az érdeklődők rendelkezésére. Az

iroda információi jelenleg kb. 6000

kulturális szervezethez jutnak el.

Rendszeresen tartunk előadásokat

az Európai Unió és a kultúra kapcso-

latáról konferenciákon, szakmai és la-

kossági fórumokon, egyetemek, főis-

kolák szemináriumain.

Újdonság a szolgáltatások köré-

ben irodánk két, kulturális szakembe-

rek számára kidolgozott, akkreditált

kurzusa3

(Kultúra és az Európai Unió,

illetve Pályázatíró tréning).

Foglalkozunk továbbá a struktu-

rális alapok kulturális felhasználha-

tóságához kapcsolódó adatok gyűjté-

sével és továbbadásával, kiadványo-

kat jelentetünk meg a kultúra és Eu-

rópa témakörében, illetve viszontela-

dóként a bolti árnál kedvezőbben kí-

nálunk egyes, a kulturális szerveze-

tek számára hasznos könyveket.

Tóth Nikoletta

KultúrPont Iroda – munkatárs

e-mail: toth@kulturpont.hu

1075 Budapest, Kazinczy u. 24-26.

telefon: 413-7565 fax: 413-7574

www.kulturpont.hu

info@kulturpont.hu

A KultúrPont Iroda az Európai Unió

Kultúra 2000 programjának hivatalos

magyarországi koordinátora, működésének

támogatói az Európai Bizottság Oktatási és

Kulturális Főigazgatósága és a Nemzeti

Kulturális Örökség Minisztériuma.

civil fórum28

Az 1867-es kiegyezést követően

a magyar állam jó ideig nem

tudta magára vállalni a köz-

művelődés terjesztését, az alsóbb fokú

iskolahálózat kiépítését, a peremvidé-

ken szórványhelyzetbe került ma-

gyarság megerősítését. A nemzetisé-

gek viszont szervezkedtek, egyesüle-

tekbe tömörültek. Szervezettségük

folytán elősegítették az ottani magyar-

ság asszimilációját. Az 1880-as évek-

ben több vidéken is felelősen gondol-

kodó, a jövőt szem előtt tartó férfiak

felismerték, hogy a magyarságnak is

társadalmi úton kell szervezkednie,

egyesületekbe tömörülnie kultúrája,

néhol anyanyelve megtartásáért.

A tényleges kezdeményezés Ko-

lozsvár legjelesebb polgármestere,

Haller Károly jogászprofesszor nevé-

hez fűződik. Ő 1884 decemberében

felhívást tett közzé a napilapokban

egy „kolozsvári magyar közművelő-

dési egyesület“ létrehozására, s érte-

kezletet hívott össze december 27-re a

városháza tanácstermébe. Az össze-

gyűlt több mint félszáz férfiú egy 27

tagú előkészítő bizottságot választott,

elnöke Haller lett. A bizottság elhatá-

rozza, hogy ne csak megyei, hanem

Erdélyrészi Magyar

K ö z m ű v e l ő d é s i

Egyesületet alapítsa-

nak. Kidolgozzák az

alapszabály-terveze-

tet s elkezdik a tagto-

borzást. A tényleges

alakuló közgyűlést

1885. április 12-re hív-

ják össze a kolozsvá-

ri vigadó, a Redut

nagytermébe. Ezen

elfogadják az alap-

szabály szövegét, lét-

rehoznak egy ideig-

lenes választmányt.

A legnagyobb feltű-

nést Kossuth Lajos

helyeslő távirata kel-

ti, melyben azt is be-

jelenti, hogy 100 fo-

rinttal az alapító ta-

gok közé lép.

Az alapszabályt

még májusban jóváhagyja a magyar

kormány, s nyomtatásban is közzéte-

szi a választmány. Eszerint 16 erdélyi

megyére terjed ki az egyesület műkö-

dési köre, székhelye

Kolozsvár. „Az egye-

sület célja működési

körében a hazafias-

ságnak fejlesztése nem-

zeti irányú művelő-

dés által“ szögezik le,

majd az „eszközök“

felsorolásánál konk-

rét célkitűzésekre is

rámutatnak: egyhá-

zak, óvodák, iskolák

segélyezése, esetleg

létesítése, népkönyv-

tárak és olvasókö-

rök alapítása, kiadvá-

nyok terjesztése, köz-

ponti és vidéki pénz-

intézetek, közgazda-

sági egyletek alakítá-

sa, támogatása, más

egyesületekkel való

kölcsönös együttmű-

ködés. A tagokat a

befizetendő összeg, díj alapján tiszte-

leti, örökös, alapító, rendes, pártoló és

A 120 éves EMKE a közmûvelõdés

szolgálatában

A tényleges kezde-

ményezés Kolozsvár

legjelesebb polgár-

mestere, Haller Ká-

roly jogászprofesz-

szor nevéhez fűződik.

Ő 1884 decemberében

felhívást tett közzé a

napilapokban egy

„kolozsvári magyar

közművelődési egye-

sület“ létrehozására,

s értekezletet hívott

össze december 27-re

a városháza tanács-

termébe.

3Bővebben honlapunkon írunk róluk: http://www.kulturpont.hu/szolg_tovabb.php

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 29

gyámolító kategóriákba sorolják, az

első három csoport tagjai az igazgató

választmányban is szavazati joggal

bírnak. Ebbe a testületbe a tisztségvi-

selőkön kívül még 32 tagot választa-

nak. Ezek havonta üléseznek, évente

összehívják a közgyűlést. Az egyesü-

let felduzzadása miatt az alapszabályt

1898-ban módosítják, 1914-ben új

alapszabályt dolgoznak ki.

A szervezkedő közgyűlésre 1885.

augusztus 31-én kerül sor, szintén a

Redut nagytermében. Ekkor már az

EMKE a maga 6303 tagjával, 47 fiók-

jával, 122 000 K vagyonával az ország

legnagyobb egyesülete. A közgyűlé-

sen képviselteti magát az Akadémia,

a Kisfaludy és a Petőfi Társaság is. Az

egész város zászlódísszel köszönti a

vendégeket, este színházi díszelő-

adást tartanak. E közgyűlésen dőlt el,

kik kerülnek az egyesület tisztikará-

ba. Az elnök csak arisztokrata lehe-

tett, végül gróf Bethlen Gábor Kis- és

Nagy-Küküllő megyei főispánra esett

a választás. Gróf Kún Kocsárdot tisz-

teletbeli elnökké, Haller Károlyt,

Bánffy Ádámot, Teleki Domokost és

Bartha Miklóst alelnökké, Sándor Jó-

zsefet titkárrá választották. Az utób-

bit a szervezés körül szerzett érdeme-

iért külön is jutalmazták. Az ügyve-

zetésben ezután egy alelnök (ekkori-

ban Haller Károly) helyettesíti a vidé-

ken élő elnököt. Utóbb szakosztályo-

kat is létesítenek: közművelődési,

közgazdasági, irodalmi, székely,

gyűjtő, pénzügyi. A gróf Kuun Géza

vezette irodalmi szakosztály 1888-

ban Erdélyi Irodalmi Társaságként

önállósul.

Az EMKE történetének legdinami-

kusabb fejlődési szakasza az első évti-

zed. Ekkor tölt be igazán történelmi

szerepet, alapszabályai is az ekkori

helyzethez szabottak. Sándor József

pedig teljes lendülettel az egyesület

megerősítésén munkálkodik. Az éven-

kénti közgyűléseket más-más város-

ban tartják, lehetőleg valamilyen helyi

eseményhez kapcsolják, s az egész me-

gye ünnepévé teszik. Az 1887-es köz-

gyűlést Sepsiszentgyörgyön és Előpa-

takon rendezik ipari-mezőgazdasági

kiállítással összekötve, az 1888-ast

Brassóban a Szent István napi ünnep-

ségek jegyében. Ezen választják gróf

Béldi Ákos kolozsvári főispánt alel-

nökké. A két közgyűlés között, 1888.

február 10-én a fővárosi operaházban

EMKE-bált rendeznek, melyen a trón-

örökös főherceg és felesége is megjele-

nik. Ez olyan szenzáció volt, amelyről

minden lap beszámolt, s egyben jelez-

te, hogy a legmagasabb körökben is el-

ismeréssel kezelik az EMKÉ-t.

Az 1889-es szamosújvári közgyű-

lésen jelentik be, hogy Kún Kocsárd

algyógyi kastélyát és 1800 holdas bir-

tokát az EMKÉ-nek ajánlotta fel föld-

művesiskola létesítésére. Ugyancsak

e gyűlésen fogadják el Haller Károly

lemondását az alelnökségről, helyette

Béldi Ákos lesz az ügyvezető. Ezzel a

tényleges vezetés Sándor József kezé-

be összpontosul. Az 1890-es dévai

közgyűlés Sándort élethossziglani fő-

titkárrá választja. 1891 elején az EM-

KE védnöksége alatt megalakul a

népismeretet és turisztikát elősegítő

Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE), s az

algyógyi alapítványi birtokot 40 évre

bérbe adják a magyar államnak, hogy

az létesítsen ott földművesiskolát. Ek-

kor jelenik meg Sándor József szer-

kesztésében egy hézagpótló kiad-

vány: EMKE úti-kalauz Magyaror-

szág erdélyi részébe.

Az 1891-es fürdőügyi kongresz-

szussal összekötött marosvásárhelyi

közgyűlésen Sándor Józsefet tiszteleti

alelnökké választják.

Ez év őszén költözik a

főtitkári hivatal a

Trencsin (most Av-

ram Iancu) tér sarkán

felhúzott kétemeletes

EMKE-palotába. Ezt a

MÁV veszi bérbe 15

évre. Az 1892-es köz-

gyűlésre a fővárosban

kerül sor, Ferenc Jó-

zsef megkoronázásá-

nak negyedszázados

évfordulóját ünnep-

lik. Az 1893-as dési

közgyűlés hoz határo-

zatot az EMKE – Az

egyesület hivatalos ér-

tesítője megindításá-

ról. Ez 1894-1918 kö-

zött jelenik meg Sán-

dor József szerkesztésében, eleinte évi

12, utóbb csak 4 számmal. Az 1894-es

tordai gyűlésen Jósika Miklós születési

centenáriumát ünneplik, s táblával je-

lölik meg szülőházát.

Az első évtizedet lezáró tizedik,

ünnepi közgyűlést 1895. június 4-én

Székelyudvarhelyen tartják. Sándor

József összefoglaló jelentését már elő-

re kinyomatja Visszapillantás az

EMKE alakulása és fejlődése történe-

tére címmel. Ebben büszkén állapítja

meg, hogy kétmillió koronán felüli

vagyonuk évi 125 000 koronás elkölt-

hető jövedelmet biztosít. Erdélyen kí-

vül már Budapesten, Debrecenben,

Aradon és Szentesen is van fiókegye-

sületük.

A következő tizenöt évet a lassú

fejlődés, majd inkább stagnálás jel-

lemzi. Az EMKE igen sokoldalú tevé-

kenységének minden szála Sándor

József kezében fut össze. Mikor őt

1896 őszén Kovásznán szabadelvű

párti programmal képviselővé vá-

lasztják, többen szóvá teszik, hogy

ezután nem fog tudni eleget az egye-

sület ügyeivel foglalkozni.

Az 1896 szeptemberében tartott

millenniumi közgyűlést a közműve-

lődési egyesületek kongresszusával

és kiállításával kapcsolták össze.

Ezen 34 egyesület és 7 irodalmi társa-

ság képviseltette magát. Erre az alka-

lomra jelentette meg Sándor József A

magyar közművelődési egyesületek

című 41 egyesület adatait felsorakoz-

tató füzetét. Az 1897-es kolozsvári

gyűlésen az elhunyt Bethlen Gábor

helyébe Béldi Ákos grófot választot-

ták elnökké, Kuun Gézát pedig a tisz-

teleti elnökök sorába emelték. Némi-

leg kudarcként hat, hogy az EMKE-

palota bérletére vonatkozóan nem si-

kerül a MÁV-val egyezségre jutni,

kénytelenek azt 1906-

ban a MÁV-nak elad-

ni, a főtitkári hivatal

1907 októberében át-

költözik a református

egyház átellenben lé-

vő sarokházába. Az

utolsó vidéki köz-

gyűlést 1908-ban Ma-

rosújváron tartják.

A negyedszáza-

dos jubileumot egy

év késéssel, 1911. szep-

tember 8-án ünneplik

Kolozsvárt a sétatéri

színkörben. Ugyan-

akkor kerül sor az or-

szágos Közművelő-

dési Kongresszusra.

Az elnöki megnyitó

és az üdvözletek u-

tán Sándor János olvassa fel a ne-

gyedszázados működést összefoglaló

jelentését. Az ünnepi alkalomra Sán-

dor összeállít egy 594 lapos albumot

is Az EMKE megalapítása és negyed-

százados működése 1885-1910 cím-

mel. Kétségtelenül mind a kötet,

mind pedig a tükrözött tevékenység

impozáns.

A jubileummal lezárul az egyesü-

let aranykora. Az EMKE elérte azt,

amit célul tűzött ki: mindenekelőtt

megerősítette a szórványban élő ma-

gyarságot, lelassította asszimilálódá-

sát. E kérdéskörre felhívta a közvéle-

mény és a kormány figyelmét. S en-

nek az lett az eredménye, hogy az

1890-es évek végére, különösen a

Bánffy-kormány idején az EMKE cél-

kitűzései a kormánypolitika szintjére

... jubileummal lezá-

rul az egyesület a-

ranykora. Az EMKE

elérte azt, amit célul

tűzött ki: mindenek-

előtt megerősítette a

szórványban élő

magyarságot, lelassí-

totta asszimilálódá-

sát. E kérdéskörre

felhívta a közvéle-

mény és a kormány

figyelmét.

emelkedtek. Úgyhogy az EMKE né-

hány területről visszavonulhatott.

Így 1902-ben kérte iskolái államosítá-

sát. Az ipart is már csak erkölcsileg

igyekezett támogatni: a tiszta ma-

gyar termékek esetében engedélyez-

te az EMKE-védjegy viselését. Elő-

ször a temesvári gyufagyár kapta

meg ezt a jogot 1898-ban.

Ahogy ez már lenni szokott: a dí-

szes jubileum után felszínre kerültek

az ellentétek, belső viszály bénította

meg az EMKÉ-t. Dózsa Endre alis-

pán új irányt javasol az egyesületnek:

főleg közgazdasági és földbirtok-po-

litikai kérdésekkel foglalkozzanak.

Ez Dózsa és Sándor közt személyes-

kedő vitához vezet, mindkét fél tá-

mogatókat keres. Az egyesületen kí-

vül, a sajtóban, röpiratokban is foly-

nak a kölcsönös vádaskodások. Köz-

ben az új alapszabály összeállításán

is dolgoznak, ennek megvitatására

1914 áprilisában rendkívüli közgyű-

lést tartanak. Ezen elfogadják

Szádeczky Lajos javaslatát, s a hiva-

talos elnevezést Erdélyi Magyar Köz-

művelődési Egyesületre változtatják.

A továbbiakban a háború árnyékolja

be az egyesület munkásságát, köz-

gyűlései is el-elmaradnak. Segélyt

nyújtanak a Vörös Kereszt Egyesü-

letnek és a Vörös Félholdnak.

Az 1918-as közhatalom-változást

követően, romániai viszonyok közt az

EMKE tevékenysége jóformán a lét-

küzdelemre korlátozódik. Elnöke,

Béldi Ákos Budapes-

ten maradt, magyar

állampolgárságért

optált, egyetlen mű-

ködő vezetője Sándor

József. Neki most

nagy előnyére válik,

hogy emigráns szülők

gyermekeként Buka-

restben született, s jól

ismeri a román nyel-

vet, mentalitást. 1920

őszéig az ostromálla-

pot minden szervez-

kedést lehetetlenné

tesz. Akkor az Ellen-

zék felelős szerkesz-

tője felveti a gondola-

tot, hogy az EMKE út-

ján kellene megszer-

vezni a magyar társa-

dalmat, idővel repre-

zentatív politikai szervvé, párttá le-

hetne átalakítani. Ez kiváltja a román

sajtó támadását. Sok utánjárással

1921. július 3-ra hívják össze az első

közgyűlést. Ezen Béldi elnök nem je-

lenik meg, utódja személyében sem

sikerül megegyezni. A főtitkár körül

ismét vita bontakozik ki: vállalhat-e

politikai szerepet? Sándor főtitkári je-

lentése felsorolja mindazokat az atro-

citásokat, amelyek az EMKÉ-t és in-

tézményeit, birtokait érték. Részben

módosítják az alapszabályt. Ebben az

egyesület célját így határozzák meg:

„A magyarság közművelődési és köz-

gazdasági megerősítése“. Ekkor jelen-

tik be, hogy Csíktaplocai Lázár László

fejedelmi adományt tett az egyesület

részére, elismerésként örökös tisztele-

ti taggá választják. Új alelnököket és

más tisztségviselőket választanak.

Mint az várható volt, Sándor József

1922-ben a pótválasztásokon Sepsi-

szentgyörgy képviselőjeként bejutott

a román parlamentbe, majd 1926-tól

szenátorrá választották, s 1939-ig tag-

ja maradt a felsőháznak. Sokáig ő volt

az egyetlen magyar, aki a román tör-

vényhozásban fel tudott szólalni. Ez-

zel részben tekintélyt adott az EMKÉ-

nek, másrészt viszont nem tudott ele-

get foglalkozni az egyesület ügyeivel.

Újabb, a tényekkel szembenéző

közgyűlésre 1923. július 15-én kerül

sor. Új elnököt választanak gróf Béldi

Kálmán zsibói nagybirtokos szemé-

lyében, s megpróbálják az alapsza-

bályt módosítani a román elvárások-

nak megfelelően. Ezután éveken át

húzódik az alapszabály jóváhagyása,

hol a törvényszéken, hol pedig a mi-

nisztériumban kötnek bele. Úgy tű-

nik, tudatosan el akarták altatni az e-

gyesületet. Mikor már a magyarság

napirendre tért el-

vesztése felett, 1935

elején a belügymi-

nisztérium váratla-

nul elfogadta a több-

ször is átírt alapsza-

bályt. Az 1935. októ-

ber 17-re összehívott

közgyűlés 17 eszten-

dei tetszhalálnak vet

véget. Ezen tudomá-

sul veszik, hogy az

egyesületnek a hata-

lomváltozáskor 350

millió lejt kitevő va-

gyonából három és

fél milliónyi érték

maradt meg épület-

ben, földben és pénz-

letétben. A magyar

állammal kötött szer-

ződés lejárta után,

1930-ban az algyógyi földművesisko-

la földjeit, épületeit egyszerűen álla-

mosították. Átszervezik a tisztikart, a

létesített ügyvezető alelnöki tisztsé-

get Sándor József kapja. A közgyűlés

jubileumi is lehetett volna, mert fél

százada alapították az egyesületet.

Erről Sándor József a Jó estét 1935 ka-

rácsonyi számában közölt terjedel-

mes visszatekintő cikkében szólt, s

vázolta terveit is. Ezekből azonban

nem lett semmi, mert 1938. február

11-én ostromállapotot rendeltek el az

országban, s rövidesen minden pár-

tot, egyesületet feloszlattak.

Az Észak-Erdélyt újra Magyaror-

szághoz kapcsoló 1940. augusztus

30-i bécsi döntés teljes passzivitásban

találta az EMKÉ-t, a társadalom meg-

feledkezett róla. Egyetlen működő

tisztségviselője, a 90. évéhez közele-

dő Sándor József sem kezdeménye-

zett közgyűlést. Március 15-e köze-

ledtével a Balogh Edgár és Nagy Ist-

ván vezette baloldali erők az ünnep-

ségek megszervezéséhez Sándor Jó-

zsef segítségét kérték. Ő ugyanis a vi-

lágháború előtti Március 15-i Állan-

dó Bizottság elnöke is volt, sőt a bi-

zottság által létrehozott 1848-as Erek-

lyemúzeum ládákba csomagolt tár-

gyait, dokumentumait is ő őrizte.

Sándor lelkesen bekapcsolódott az

ünnepség szervezésébe, s azon a bal-

oldallal szimpatizáló beszédet mon-

dott. E gyűlés nyomán a hatalom is

felfigyelt Sándor Józsefre és az

EMKÉ-re. Június 22-re összehívatták

a közgyűlést. Ezen kiderült, hogy az

egyesület 4 millió 600 ezer lejt kitevő

vagyonának 90%-a Dél-Erdélyben

maradt. Béldi elnök indítványozta,

hogy a sok érdemet szerzett főtitkárt

nyugdíjazzák. Sándor felháborodott

tiltakozása, távozása ellenére meg-

szavazták július 1-jétől történő nyu-

galomba helyezését, s tiszteletbeli el-

nökké választották.

A tényleges átszervezésre a szep-

tember 8-i választmányi ülésen ke-

rült sor. Ezen jelentették be, hogy

Péterfi Dénes unitárius lelkész özve-

gye 60 holdas birtokot hagyott az

EMKÉ-re. Új ügyvezető alelnökül

Szathmáry Lajos jogászt választják,

az adminisztráció élére titkárként

Walter Gyula író-szerkesztőt. Két

szakosztályt létesítenek: a közműve-

lődési osztály elnöke László Dezső

lelkész, titkára Nagy Géza tanár; a

társadalmi és népjóléti osztály élén

Kovrig Béla közgazdászprofesszor és

Jancsó Béla orvos-író áll. Ezt a felállí-

tást az 1941. október 18-i közgyűlés is

jóváhagyja. Itt még két alelnököt vá-

lasztanak Tavaszy Sándor reformá-

tus püspökhelyettes és Bartók Györ-

gy egyetemi rektor személyében. Jó-

váhagyják a módosított alapszabá-

lyokat, melyek rövidesen megkapják

a belügyminiszteri láttamozást. Bein-

dul a tagtoborzás. Az új vezetőség el-

ső kiszállásán Szamosfalvát keresi

civil fórum30

A kultuszminisztéri-

umtól ajándékba

kapott népművelési

szerelvénnyel sorra

járja a falvakat. Ez a

„szerelvény“ egy

autóbusz volt... [...]

A nép a buszt

„meseautónak“

nevezte. Összesen

vagy 70 falu – gyak-

ran szórvány- – ma-

gyarságát rázták fel

ilyen látogatással.

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 31

fel, ott ismertetik az egyesület múlt-

ját, célkitűzéseit. Újjáalakítják a Már-

cius 15-i Állandó Bizottságot, mely-

nek díszelnöke lesz Sándor József,

tényleges elnöke Béldi Kálmán, s

tisztikara azonos az EMKÉ-ével. Ők

vállalják az 1942-es március 15-i ün-

nepség megszervezését. Akkora tö-

megeket megmozgató, sok helyszí-

nen zajló ünnepséget sem azelőtt,

sem azóta nem rendeztek ezen a na-

pon. 1942 őszéig az EMKE alig-alig

hallat magáról. Vezetői április elején

felkeresik Csík és Háromszék várme-

gyéket, fiókszervezetek megalakítá-

sát ösztönzik. Júniusban Magyar-

macskáson rendeznek EMKE-napot,

október 11-ére megszervezik a

Kőrösi Csoma Sándor emlékkiállítást

a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban.

1942-re és 1943-ra EMKE- könyvnap-

tárat jelentetnek meg.

Az 1942. november 28-i – az ösz-

szeomlást megelőző utolsó – köz-

gyűlés a lemondott Nagy Géza he-

lyére Unghváry Sándor tanárt vá-

lasztja meg osztálytitkárul. Ő az

egyetlen, aki még életet tud vinni az

egyesületbe. A kultuszminisztérium-

tól ajándékba kapott népművelési

szerelvénnyel sorra járja a falvakat.

Ez a „szerelvény“ egy autóbusz volt,

melybe áramfejlesztőt, nagy hange-

rősítőjű gramofont, valamint filmve-

títőgépet szereltek, s gazdag lemez-

és filmtár járult az akkor modernnek

számító eszközökhöz. A busszal ha-

vonta egy-két faluba kiszálltak EM-

KE-napot tartani. Magukkal vittek

írókat (többnyire a Termés folyóirat

köréből), színészeket, szakelőadókat.

Rendszerint az illető megye elöljáró-

it, politikusait is meghívták e találko-

zókra. Ha az idő lehetővé tette, a sza-

badban vagy az iskola, egyházköz-

ség legnagyobb termében gyűlt össze

a falu magyar lakossága. Egy beveze-

tő köszöntő után népdaléneklés kö-

vetkezett, majd egy társadalmi, nem-

zetpolitikai vonatkozású előadás kö-

vetkezett. Aztán írók olvastak fel

műveikből. Levetítettek egy magyar

játékfilmet, meghallgattak néhány

magyar népzenei hanglemezt. Végül

a helyi képviselő mondott pár köszö-

nő szót. Gyakran megalakították az

EMKE helyi tagozatát, s könyvtárat

kapott az illető helység. A nép a

buszt „meseautónak“ nevezte. Ösz-

szesen vagy 70 falu – gyakran szór-

vány- – magyarságát rázták fel ilyen

látogatással.

Az újabb közhatalomváltozást, a

„felszabadulást“ követően a 91 éves

Sándor József hozzálátott az EMKE

átmentéséhez. 1941. március 15-i sze-

repe, majd félreállíttatása olyan sze-

méllyé tették, akire az új rendszer is

tisztelettel nézhetett. 1944. december

10-re hívott össze újjászervező meg-

beszélést a főtitkári hivatalba, ezen

elítélték a németekkel

eltakarodott fasiszta

vezetőket, s vállalták

a „népi alapon nyug-

vó demokrácia“ szol-

gálatát. Ezek az akkor

kötelező kinyilatkoz-

tatások lehetővé tet-

ték az egyesület utol-

só, december 27-ére

összehívott közgyű-

lésének a megtartását.

Ezen új tisztikart vá-

lasztottak. Az elnök

Sándor József, alelnö-

kök Tavaszy Sándor

és Nagy István lesz-

nek. Az ügyvezető al-

elnöki székbe Aszta-

los Sándort, a főtitká-

riba Kiss Jenőt ültetik.

Három szakosztály-

elnököt is választa-

nak: Balogh Edgár

( k ö z m ű v e l ő d é s i ) ,

Puskás Lajos (társa-

dalmi), Rajthy Tiva-

dar (közgazdasági).

Balogh Edgár mond programbeszé-

det. Könyveket szándékoznak kiad-

ni, népakadémiát indítanak, újjászer-

vezik az 1848-as Ereklyemúzeumot.

Az első „szabad“ március 15-én is

szerephez jut az EMKE: az Egyetemi

Könyvtárban megnyitják az ereklye-

múzeum kiállítását, Sándor József is-

merteti a gyűjtemény történetét. Ek-

kor jelenik meg az egyesület első ki-

adványa is: Erdély szabadságharca

1848-49 a hivatalos iratok és hírlapok

tükrében (szerkesztette Bözödi György).

1945 júniusában meghal Sándor

József, a Farkas utcai templomból ren-

dezett díszes temetésével jóformán az

EMKÉ-t is elparentálják. Még két

könyv jelenik meg égisze alatt: Nagy

István Özönvíz előtt című színdarabja

és az öt egyfelvonásost tartalmazó

Műkedvelők színháza. Csak 1947 ja-

nuárjában veszik elő váratlanul az

EMKÉ-t, melynek már megint csak

egyetlen tisztségviselője működik,

Kiss Jenő főtitkár. Az egyesület sze-

rephez juttatásának fő oka, hogy szét-

szórt vagyonát (néhány épület, földte-

rület) sikerüljön nyilvántartásba ven-

ni, átmenteni a Magyar Népi Szövet-

ség részére. Egy országos könyvtárbi-

zottság létesítését és a népfőiskolai

mozgalom megszervezését bízzák az

egyesületre. Ez utóbbi téren szerény

eredmények is születnek. Aztán 1947

júniusában sajtóhadjárattal megindul

a tisztogatás a magyar intézmények-

ben. Az EMKE megbélyegzését éppen

Balogh Edgárra (Világosság, 1947.

jún. 23.) bízzák, aki –

a demokrácia törek-

véseivel szembenál-

ló levitézlett elemek

– gyülekezetének mi-

nősíti az egyesületet.

Az aznapi Igazság

aláíratlan cikke le is

szögezi: Az EMKÉ-

nek nincs helye a de-

mokratikus Románi-

ában. Ezzel lényegé-

ben kimondták a ha-

lálos ítéletet. 1947.

július 1-jével a főtit-

kár, Kiss Jenő mun-

kaviszonya is meg-

szűnik.

Az EMKE egyik

első betűszavunkká

vált, a XX. század e-

lején már „kultúre-

gyesület“ értelemben

kezdték használni.

Az 1989-es változá-

sok után az erdélyi

magyarság politikai

vezetői méltán talál-

ták időszerűnek a nagy múltú és jó

hangzású EMKE felújítását. Igaz, kis-

sé módosított szerepet juttattak neki:

a romániai magyar közművelődés

ösztönzését és összefogását. Ernyő-

szerű csúcsszerv lett, mely figyeli és

összehangolja az önálló jogi szemé-

lyiséggel rendelkező magyar jellegű

romániai kulturális-irodalmi egyesü-

letek és társaságok munkáját.

Az alakuló közgyűlést a Románi-

ai Magyar Demokrata Szövetség ve-

zetősége 1991. április 20-ra Brassóba

hívta össze. Ezen elfogadták a 34 pa-

ragrafusos alapszabályt, s megvá-

lasztották a vezetőséget: Dávid Gyu-

la – elnök, Sylvester Lajos – ügyve-

zető elnök, Kötő József – főjegyző.

Még négy területi alelnök kijelölésé-

re is sor került. Az egyesületet 1991

júliusában a kolozsvári törvényszék

határozatával sikerült jogi személy-

ként bejegyeztetni. Azóta évenként

közgyűlést tart az EMKE, meghall-

gatja a beszámolókat, megvitatja az

időszerű, felmerülő kérdéseket. 1992

óta ilyenkor osztják ki az egyesület

több mint tíz díját a közművelődés-

ben és művészetekben élenjáró sze-

mélyiségeknek. 1995-ben az egyesü-

let megünnepelte fennállása 110.

évfordulóját, s erre az alkalomra

EMKE 1885-1995 címmel egy, a múl-

Az EMKE egyik első

betűszavunkká vált,

a XX. század elején

már „kultúregyesü-

let“ értelemben

kezdték használni.

Az 1989-es változá-

sok után az erdélyi

magyarság politikai

vezetői méltán talál-

ták időszerűnek a

nagy múltú és jó

hangzású EMKE fel-

újítását. Igaz, kissé

módosított szerepet

juttattak neki: a ro-

mániai magyar köz-

művelődés ösztönzé-

sét és összefogását.

civil fórum32

Művészet a természetben vagy

természet a művészetben?

Mindkét irányból közelíthe-

tünk, hisz az élménygazdag termé-

szetes környezet tág lehetőséget te-

remt a felfedezésre, de ez a fajta ke-

resgélés még nem meríti ki mindazt,

ami az elmúlt tíz év során történt a

Minimum Party alkotótáborban. Több

mindenről szól már a Minimum

Party Társaság kezdeményezése: az

alkotómunka helyszínének egyéni

keresgélésén túl itt a közösségépítés

sajátos formája is megvalósul. A civil

kezdeményezések között egy olyan

speciális helyet foglal el, amely nem

szűkíthető le egyik vagy másik mű-

vészeti ág vagy irányzat, illetve az el-

méletek, a kutatás, a kísérletezés, az

oktatás, az alkotóképesség fejlesztése

vagy a természetvédelem bármelyi-

kére, hanem mindezen területek át-

járhatóságát és összehangolását pró-

bálja megvalósítani az évek során.

A rendkívül asszociatív kontextu-

sokba kerülő alkotótábori résztvevők

évről évre egy bizonyos időre össze-

verődve, a közös alkotófolyamat so-

rán valami olyasmivel találkoznak, a-

mivel a primitív kultúrák közössége:

az ember, a természet és az élő világ-

egyetem egymásra utalt életközössé-

gével. Immár régóta beigazolódott,

hogy a művészet egyik fontos kon-

textusának a természet látszik, kap-

csolódva a civilizáció azon akut kér-

déséhez is, hogy lehet-e még otthona

az embernek a természet, és hogyan.

A művészet úgy találhat otthont a

természetben, ahogy az emberiség-

nek is kéne, hogy a kultúrát és a ter-

mészetet gazdagítsa, a művészeti- és

természetbarát nevelés segítségével.

Létezik egy sokak által használt is-

meretelméleti modell, mely szerint ah-

hoz, hogy megállapíthassuk egy mű-

vészeti kezdeményezés hozott-e gon-

dolatokban vagy művészi eszközök-

ben maradandót, szükséges egy törté-

nelmi távlat, amelynek birtokában

ítélkezhetünk. Az immár tizedik alko-

tótábor szervezésénél tartó Minimum

Party Társaság az utóbbi több mint öt

évben az alkotótábor megszervezése

mellett folyamatosan arra törekedett,

hogy megteremtse az utókor számára

azt a minimális dokumentációt, ami

elengedhetetlen feltétele az utólagos

megítélésnek. Eddig összesen négy

katalógus áll készen, amit kiegészít a

Társaság archívumában felgyűlt gaz-

dag fotó- és filmes dokumentáció, va-

lamint a társaság honlapja.

Köztudott, hogy nagyon is a kez-

deténél tartunk az elmúlt 50 év hazai

művészeti eseményeinek dokumentá-

lása, megfelelő feltérképezése és rend-

szerezése terén. A hiátust tovább nö-

veli ezen művészeti eseményeket

szakszerűen feldolgozó művészettör-

ténészek, kortárs művészetelmélettel

és kritikával foglalkozó szakemberek

hiánya. A Minimum Party tábor meg-

próbálja minden olyan területre kiter-

jeszteni a figyelmet, amely valami-

lyen módon kapcsolódhat az alkotó-

munkához, ám szakszerű művelése

elhanyagolódik, a hivatalos oktatás

nem tér ki rá. Az összművészeti tábor

műhelyeiben folyó alkotómunka mel-

lett oktató/nevelő tevékenységre is

sor kerül az úgynevezett szakmai fó-

rum keretében, ahol a legaktuálisabb

művészetelméleti és kritikai kérdések

is terítékre kerülnek. Lényeges szem-

pont itt az, hogy a művészetet befoga-

dó közönség alakítására is hangsúly

tevődik, ami egyedivé teszi ezt a kez-

deményezést. Nem elegendő ugyanis

az alkotó tevékenység felkarolása, ez-

zel karöltve kell haladjon a befogadók

esztétikai és médiaművészeti tájéko-

zottságának alakítása. Az 1996-os tá-

bor vizuális műhelyének vezetője,

Újvárossy László képzőművész a tá-

bor érdekességének azt tartotta, hogy

nemcsak képzőművészek vesznek

részt, hanem különféle fakultásokról

jönnek a diákok. Az eltérő érdeklődé-

sű tábori résztvevők új előadásfor-

mákkal, más-más alkotói attitűddel és

a természet adta, minimális eszköz-

használattal találkozhatnak.

A táborok meghirdetésére, a pla-

kátok elkészítésére kezdettől fogva

külön gondot fordítanak a szervezők.

Az évek során sajátos arculatú plaká-

tat és a jelent bemutató emlékfüzetet

jelentetett meg.

Legutóbb az 1999. november 27-i

közgyűlésen került sor az EMKE-

vezetőség megújítására és az alapsza-

bály módosítására. Dávid Gyula –

tiszteletbeli elnöki címmel kitüntetve

– visszavonult az egyesület éléről. El-

nökké Kötő Józsefet, ügyvezető alel-

nökké Sebesi Karen Attilát, titkárrá

Dáné Tibor Kálmánt választották. Ti-

zenkét bel- és külföldi személyt tisz-

teleti tagságra méltattak. Jelenleg az

EMKE több mint száz önálló szak-

mai, tudományos és közművelődési

egyesületet tömörít, emlékházakat,

könyvtárakat, magyar művelődési

központokat működtet.

Dr. Gaal György

Kelemen Lajos Műemlékvédő

Társaság – elnök

A mûvészet helyszíne tizedszerre is

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 33

1A Minimum Party Társaság arculattervezője 1996 óta Molnár István fizikus és amatőr grafikus, ő készítette mindeddig a plakátokat, szórólapokat

és a katalógusokat.

2A Minimum Party Társaság KIÁLTVÁNYA

1. A művészet, hasonlóan a tudományhoz az emberi alkotókészségből ered és ugyanebből táplálkozik.

2. Definíció: Műnek nevezzük az olyan alkotottat, ami által a művészet megvalósul, és ami tárgyát, célját, értelmét vagy egyszerűen csak

lehetőségét képezi a művészetnek.

3. Mivelhogy a fenti meghatározás nem dönti el, milyen műben valósul meg a művészet, a Minimum Party Társaság az értékhierarchiák közös

elemének az alkotófolyamatot tartja, és a hangsúlyt is erre helyezi.

4. Táborunk az a hely, ahol nem a művészetet próbáljuk meghatározni, nem a Művet próbáljuk létrehozni, hanem ahol a létrehozást (alkotást)

próbáljuk tetten érni.

5. A Minimum Party alkotótábor magát az alkotótábor fogalmát értelmezi újra. (Közzétéve a Minimum Party táborok katalógus 8. oldalán;

Kolozsvár, 2000.)

tokon, szórólapokon, illetve honla-

pon (www.minimumparty.cjb.net)

folyt a népszerűsítés. Kezdetben a

konstruktivista ábrázolásmód és a

mértani figurák a grafikai elemek já-

téka volt jellemző, ahol minden sza-

bályosságra utaló részt valamilyen

módon megtör egy játékos elem, egy-

egy vonaltörés, ami talán utalás a tá-

bor hangulatára is. Mostanára már

konceptuálisabb arculat jellemzi a

Minimum Party rendezvényeit. A tá-

bori reklámnál, a plakátoknál marad-

va, érdemes elidőzni az 1998-as pél-

dáknál. Ezek technikai és nyelvi esz-

köztára az előző év plakát-koncepció-

jától teljesen eltérő. E példák ugyan-

akkor arra engednek következtetni,

hogy a Minimum Party alkotótábo-

rok reklámjai az itt megvalósuló mű-

vészet részeként tekinthetők, és a pla-

kátkészítés is a kísérletezés részének

tekinthető.1

A reklámoldalak, avagy a

Minimum Party-plakátok gazdag

technikai és nyelvi eszköztára a tábo-

ri hangulat felidézését szolgálja. A

képkollázsoknak, a számítógépes kép-

feldolgozásnak vagy számítógépes

formaalkotásának, a szlogen-költé-

szetnek, az eredeti környezetükből

kiragadott szövegrészek, a betű-for-

mai ötletek kimeríthetetlen tárházá-

nak szerencsés találkozásai ezek a

plakátok. Egyik legjellemzőbb példa

a 2000 évi alkotótábort dokumentáló

katalógusban megjelent Play it again

Sam, amely a Minimum Party alkotó-

tábor zeneműhelyének egyik pillana-

tát ragadta ki, s az improvizatív zenét

játszók felnagyításán túl, a sötét hát-

térben a még inkább felnagyított szö-

veggel (egy filmklasszikusbeli idé-

zet), az előtér természeti környezete a

háttér mesterséges atmoszférájával

szemben – megannyi alkotói parado-

xon felállításainak kísérlete.

Egy civil kezdeményezésnél, fő-

ként ha az művészeti célok megvalósí-

tására törekszik, igen fontos szerepe

van a reklámok kivitelezésének. A Mi-

nimum Party-rendezvényeket hirdető

plakátok és katalógus-illusztrációk

képszerkesztésére sok esetben a kol-

lázs-technika volt jellemző. Az első 50

oldalas fekete-fehér nyomtatásban ki-

adott katalógus kétharmada képoldal,

amelyek a különféle műhelyek rek-

lámjai, azzal a jól meghatározott céllal,

hogy a tábori műhelyek létét hirdes-

sék. E katalógusban jelent meg a Mini-

mum Party Társaság Kiáltványa2, egy

a művészettel, művel, az alkotással és

az alkotótáborral kapcsolatos állásfog-

lalás öt pontban. Amint e Kiáltvány is

hangsúlyozza, a Minimum Party Tár-

saság számára mindinkább fontossá

vált a művészi tevé-

kenység/alkotás köz-

ponti helye. A problé-

ma elsőként úgy tevő-

dött fel, hogy próbál-

ták meghatározni a

tábor jellegét, azt a

vonást, amely meg-

különbözteti a Mini-

mum Party-t más ha-

sonló felállású tábo-

roktól. Az egyik lehet-

séges válasz szinte

egyértelműnek tűnik:

összművészeti jellege.

A kezdeti években

sok esetben az egy-

más mellett, egymás-

sal párhuzamosan

működő műhelyek-

nek meglett volna a

lehetőségük több kö-

zös produkció létre-

hozására, ez nem

mindig valósult meg,

és így – néhány pél-

dától eltekintve – az

összművészeti kísér-

let csupán szervezői szándék maradt.

E probléma tudatosítása a táborszer-

vezőket arra késztette, hogy teljesen

újragondolják az alkotótábor megszer-

vezésének kritériumait. A 2000–2004

évi példákat tekintve elmondható,

hogy bár a különféle művészeti ágaza-

tokban induló műhelyek külön-külön

működtek, a műhelyek közötti együtt-

működésre több kísérlet történt: a ze-

nészek együttműködtek a mozgás-

színház műhellyel, és képzőművészek

készítették a közös produkció díszle-

tét. 2001-ben és 2002-ben a fotó és a kí-

sérleti színház műhely működött

együtt, olyan multimédia-munkát

hozva létre, amelyhez rövidfilm is tar-

tozott, s ebbe a rövidfilmbe beépítet-

ték a tábor területén fellelhető képző-

művészeti alkotásokat is. 2003–2004-

ben már a filmes kísérletek felé toló-

dott el az érdeklődés, és az itt születő

kísérleti filmek már igazi össz-

művészeti produkciókként is kezelhe-

tők, ami arra enged következtetni,

hogy ezzel még továbbra is érdemes

kísérletezni.

Ha a tábort más

alkotótáborokkal pró-

báljuk összevetni, leg-

először az derül ki,

hogy nem sok példát

találunk összművé-

szeti alkotótáborra. A

Minimum Party tá-

borokhoz legköze-

lebb azok a képzőmű-

vészeti alkotótáborok

kerülnek, amelyeket

világszerte szervez-

nek natur art vagy

installáció műfajok-

ban. Lehetetlen lenne

ezek mindenikét itt

felsorolni, analógia-

ként csupán egy kö-

zelibb, magyarországi

rendezvényt említek.

A budapesti MAMŰ

Társaság és a Túlsó

P'art Csoport Tihany-

ban évente megszer-

vezi a Túlsó P'art ne-

vű nemzetközi alko-

tótábort. Keretében

különböző karakterű művészek dol-

goznak együtt azért, hogy a közös ki-

állítás lehetősége dinamikus formát

teremtsen számukra ahhoz, hogy be-

mutassák kortárs művészettel kap-

csolatos állásfoglalásukat. Az utóbbi

években tárlataikon a művészek kü-

lönböző médiumokat használtak, jel-

lemző volt rájuk a szándék, hogy a

műalkotás fogalmának kiterjesztését

is lehetővé tegyék kísérleti megnyil-

vánulásokkal. Így gyakoriak voltak az

installációk és performance-ok, ame-

lyek élő „térként“ és „képként“ be-

szélnek a művészet mibenlétéről. Az

eltérő médiumhasználattal való kísér-

A civil kezdeménye-

zések között egy o-

lyan speciális helyet

foglal el, amely nem

szűkíthető le egyik

vagy másik művé-

szeti ág vagy irány-

zat, illetve az elmé-

letek, a kutatás, a kí-

sérletezés, az okta-

tás, az alkotóképes-

ség fejlesztése vagy

a természetvédelem

bármelyikére, ha-

nem mindezen terü-

letek átjárhatóságát

és összehangolását

próbálja megvalósí-

tani az évek során.

civil fórum34

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31

32

33

34

35

36

37

38

39

40

41

42

43

44

45

46

47

48

49

50

51

52

53

54

55

56

57

58

59

60

61

62

63

64

65

66

letezés közös a két alkotótáborban, s e

törekvések alapján a Túlsó P'art-ot a

Minimum Party analógiájának tekint-

hetjük, mégis a magyarországi példa

különbözik az erdélyitől, mivel a Mi-

nimum Party táborokban a kísérlete-

zés a képzőművészeteken kívül a ze-

ne, a színház, a fotó, a film, sőt újab-

ban még az irodalom, a filozófia és a

kritika területein is folyik.

Több művészeti ágazatot felölelő

rendezvények, fesztiválok még vol-

tak és vannak. A Szent Anna-tónál

szervezett Ann Art fesztivál a képző-

művészek mellett a zenészeket és a

kísérleti színház képviselőit is szíve-

sen látta. A győri Mediawave vagy a

marosvásárhelyi Alter-Native film-

fesztiválok, az egyre népszerűbb Mű-

vészetek Völgyében zajló találkozók,

illetve a kolozsvári Tranzit Házban

sorra kerülő rendezvények szintén

összművészeti jellegűek, ugyanis a

filmes programokat koncertek és ki-

állítások egészítik ki. A pécsi Közelí-

tés Művészeti Egyesület Ét-vágy kor-

társ művészeti rendezvények nem-

zetközi gasztronómiai és összművé-

szeti fesztivált szervez. E program

célja is – akár a Minimum Party alko-

tótáboroké – alapvetően a következő

felismerésből táplálkozik: a kortárs

művészetet a közönség nagy része ér-

tetlenül, olykor idegenkedéssel fo-

gadja, az emberek nem járnak kiállí-

tásokra, nem igénylik, és főként nem

érthetik a modernitás hagyományai-

ból eredeztethető kortárs művészetet.

Mindeme példák esetében azonban a

művészek egy már előzetesen elké-

szült művet, projektet állítanak ki

vagy mutatnak be, ezért e rendezvé-

nyek megmaradnak a fesztivál-jelleg-

nél. Összművészeti alkotótáborra

azonban nem található egyetlen ana-

lógia sem a környékünkön.

Azon túl, hogy egymás mellett

több különböző típusú művészet

(művészeti ág, műfaj) képviselteti

magát, szükségessé vált az is, hogy

éppen erre a mindenféleségre álljon

itt egy motiváció. Ily módon vált fon-

tossá, hogy a tábor helyszínén és ide-

jén felmutatható legyen az eltérő he-

lyekről érkező értékrendek és tren-

dek közös nevezője. Ez a közös neve-

ző lett tehát az alkotás, pontosabban

az alkotás folyamatának/történésé-

nek immanens értékként, sőt alapér-

tékként való fel- és elismerése, és erre

tevődik a hangsúly az említett Minim

Party Kiáltványban is. A táborok

után fennmaradó dokumentáción, a

„tárgyi emlékeztetőkön“ túl tehát

maga az alkotás folyamata az, ami

kutatási témává válhat, ez kerül elő-

térbe. E folyamat több szinten és több

szempontból való áttekintését tette

céljává a Minimum Party Társaság a

fenti kiáltvánnyal, az évente meg-

szervezett alkotótáborral, illetve az

ezt ismertető katalógusokkal.

2000 óta a Minimum Party Társa-

ságot hivatalosan bejegyezték, mint

művészeti célokkal működő egyesü-

letet. A szervezők a fenti kiáltvány

megfogalmazásán kívül ezúttal a be-

jegyzéshez szükséges alapító okirat-

ban céljaikat is meg kellett fogalmaz-

zák. Ezek a következők: a kortárs mű-

vészetekkel foglakozó fiatal művé-

szek érdekeinek támogatása, egy fó-

rum létrehozása az alternatív, akadé-

mikustól eltérő, kísérleti jellegű

összművészeti próbálkozások meg-

valósítására, az erdélyi kortárs művé-

szek közösségének kialakításához,

művészcsoportok alakulásához való

hozzájárulás, és az erdélyi kortárs

művészeti értékek népszerűsítése az

ország határain túl.

A művészetre vonatkozó hazai in-

formációhiány következménye az a

tény, hogy a művészi tevékenység a

köztudatban a szakirányú végzett-

séggel rendelkezők kiváltsága. Ezzel

szemben a Minimum Party Társaság

a fenti célok értelmében, olyan művé-

szeti, kísérletező fórumokat próbál

létrehozni, amelyekben az intézmé-

nyes keretekből kiszoruló művészeti

megnyilvánulások is teret kapnak.

Ugyanakkor, amint a fenti, gyakorla-

ti célokból kitűnik, a Minimum Party

Társaság olyan művészeti igényeket

próbál kialakítani és kielégíteni, ame-

lyek a nagyvilág művészeti mozgal-

maihoz való felzárkózást, bekapcso-

lódást is elősegítik. Azzal, hogy a Mi-

nimum Party Társaság az alkotótá-

borban vállalkozik a művészi értékek

hazai felkutatására, a kreatív munka

ösztönzésére, és az alkotók kataló-

gusban történő bemutatására, nem-

csak az erdélyi közösség számára

fontos, hanem a világ művészeti tér-

képén is értékes színfolttá válhat a

külföldi (nem magyar ajkú) tábori

résztvevők révén.

Végezetül összegezném azokat a

legfőbb vonásokat, amelyek a Mini-

mum Party alkotótáborokban folyó

kísérletező alkotó tevékenységet jel-

lemzik:

– improvizatív játékosság,

– humorosság, a meditativitás, prob-

lémaérzékenység,

– a természeti környezet beépítése az

alkotásokba,

– a különféle művészeti ágazatok és

műfajok szinkretizmusa,

– a kreativitás felértékelése,

– interdiszciplináris és interetnikus jelleg.

A Minimum Party Társaság az össz-

művészetben találta meg szellemi

mozgásterét, és nyitott mindennemű

művészeti elképzelésre. Történik ez

főként azért, mert a kísérletező atti-

tűd a művészetben nem szűkíthető le

egyetlen stílusirányra vagy művésze-

ti ágazatra. Ezen kívül a Minimum

Party alkotótáborokban elmosódnak

a művészek és nem-művészek közöt-

ti határok is. Anch'io sono pittore! (Én

is művész vagyok!) – jelige hirdeti a

tizedik alkotótábort, azt a rendez-

vényt, amely Romániában egyedülál-

ló módon, és 1996 óta folyamatosan

felvállal egy sajátos kulturális irány-

elvet: a művészet helyszínének a civi-

lizációtól távol eső természetben való

kijelölését.

Lőrincz Ildikó

Minimum Party Társaság

– rendezvényszervező

e-mail: ildiko.lorincz@huntheater.ro

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 35

AGaál Mózes Közművelődési

Egyesület 1990-ben alakult,

névadójának szellemében tö-

rekszik kifejteni tevékenységét: „A

nemes és önképző munkában egy-

máshoz szokott baráti frigyben

együtt felserdült ifjúság az a funda-

mentum, melyre egy-egy nemzet jö-

vendőjét fel lehet építeni“. Ezt a gon-

dolatot tűzte zászlajára az Egyesület

célkitűzéseinek alapszabályzatba

foglalásakor. Ezek a következők:

nemzeti kultúránk fejlesztése, hagyo-

mányaink újjáélesztése és ápolása,

tárgyi emlékeink gyűjtése, megőrzése

és helyreállítása, műemlékvédelem.

Egyesületünk tiszteletbeli elnöke

a Kolozsváron élő dr. Egyed Ákos

akadémikus-történész, tiszteletbeli

alelnöke pedig a baróti származású,

jelenleg Budapesten élő Kászoni Zol-

tán biológus.

Egyesületünk 1992 novemberében

első ízben szervezte meg (a baróti Mű-

velődési Házzal közösen) az Erdővi-

déki Közművelődési Napokat, ez az-

óta is az egyesület évente ismétlődő

legrangosabb rendezvényének számít.

Az időközben megalakult szak-

osztályok (művészeti, könyvtár, tör-

ténettudományi, népfőiskolai, ifjúsá-

gi) előadásokat, vitadélutánokat, könyv-

bemutatókat, kiállításokat, kirándu-

lásokat, bálokat szerveztek az érdek-

lődőknek. Az 1996-os év folyamán a

népfőiskolai szakosztály a honfogla-

lás 1100. évfordulója tiszteletére elő-

adássorozatot jelentkezett.

Az egyesület keretében működik

a Kájoni Consort régizene-együttes,

amely felvállalta a reneszánsz zene-

kultúra terjesztését. Ebből a meggon-

dolásból szervezte meg 1995-ben a

Reneszánsz Napok című rendez-

vény-sorozatot is, amelynek kereté-

ben tudományos előadásokra, hang-

versenyekre, színházi előadásra és re-

neszánsz táncházra került sor. Az

együttes közel 200 alkalommal képvi-

selte a várost hazai és külföldi kon-

certek, turnék, rendezvények, régize-

ne-fesztiválok alkalmával.

Szintén az egyesülethez tartozik a

Rozmaring kórus, amely a 130 éves

baróti dalárdamozgalom zászlóvivője.

A kórus rendszeresen vesz részt kó-

rustalálkozókon, valamint számos fel-

lépése volt úgy itthon, mint külföldön.

Az egyesület kezdeményezésére

került megrendezésre 1994-ben és

1999-ben Barót első írásos említésé-

nek 770., illetve 775. évfordulója, ame-

lyet az egyesület a helyi önkormány-

zattal, valamint a város fontosabb

közintézményeivel karöltve szerve-

zett meg. A 775. évforduló jegyében

adtuk közre az Adalékok Barót törté-

netéhez című tanulmánykötetet,

melyben olyan neves szerzők írásait

közli, mint Egyed Ákos, Hermann

Róbert, Ferenczi István, Egyed Emese

és mások.

2000 nyarán a népfőiskola szak-

osztály – a városi Művelődési Házzal

közösen – tábort szervezett színját-

szók számára, amit 2001-ben, 2003-

ban és 2004-ben megismételt. 2001-

ben megszervezte a Cimborák kéz-

művestáborát.

2000 szeptemberében az egyesület

társszervezője volt az első alkalom-

mal megrendezett Barót Napoknak.

Ebből az alkalomból bemutattuk a

háromhavonta megjelenő Erdővidéki

Lapok című helytörténeti, helyrajzi és

néprajzi folyóirat első számát. Azóta

tizenhét lapszám jelent meg.

2000 novemberében – a magyar ál-

lamalapítás millenniumának jegyé-

ben – első ízben erdővidéki falvakban

működő civil szervezetekkel, ponto-

sabban a nagybaconi Benedek Elek

Művelődési Egyesülettel és a nagyaj-

tai Kriza János Alapítvánnyal karölt-

ve szervezte meg a

VIII. Erdővidéki Köz-

művelődési Napokat,

amelynek alkalmával

nemcsak Baróton, ha-

nem az említett fal-

vakban is sor került

rendezvényekre. Ez a

kezdeményezés oly

sikeresnek bizonyult,

hogy 2001-ben öt,

2002-ben, 2003-ban

hat, 2004-ben pedig

már tíz erdővidéki te-

lepülésen zajlottak a

Napok rendezvényei.

Az egyesület a Románia és Ma-

gyarország államközi műemlékfel-

újító egyezménye révén a magyar ál-

lamtól kapott támogatás segítségével

a 2000. év folyamán elkészíttette a

bodvaji vashámor felújításának ter-

vét, valamint felvállalta a kivitelezés-

sel kapcsolatos ügyek lebonyolítását

is. (Ebben a vashámorban öntötte Gá-

bor Áron 1848-ban a Háromszék ön-

védelmi harcának első két ágyúját.)

2002 májusában az egyesület Kos-

suth Lajos születésének 200. évfordu-

lója alkalmából Barót főterén álló

egykori Korona Szálló falán emlék-

táblát leplezett le, és rangos előadók

(Dr. Egyed Ákos kolozsvári törté-

nész, Dr. Csikány Tamás budapesti

történész és Kónya Ádám sepsiszent-

györgyi ny. múzeumigazgató) rész-

vételével tudományos ülésszak kere-

tében emlékezett meg a nagy állam-

férfi életéről és munkásságáról. A

konferencia anyagát közzétettük az

Erdővidéki Történeti és Természettu-

dományi Tár első kötetében, mely

egyben egy tudományos periodika-

sorozat első kötete. A második kötet

jelenleg sajtó alatt van, Máthé János:

A magyarhermányi református egy-

házközség története című művét tar-

talmazza.

Az egyesületnek (több év próbál-

kozás után) sikerült elnyernie az Ily-

lyés Közalapítványhoz benyújtott pá-

lyázat során egy jelentősebb összeget,

amelyből megvásárolta a Baróti Sza-

bó Dávid szülőháza helyén épült in-

gatlant az Erdővidék Múzeum meg-

alapítása céljából. Ezt követően a sep-

siszentgyörgyi Székely Nemzeti Mú-

zeum – Kovászna megye tanácsának

támogatásával – meg-

vásárolta az ingatlan-

hoz tartozó telket. Az

említett intézmény,

valamint Barót város

tanácsa és a Gaál Mó-

zes Közművelődési

Egyesület között lét-

rejött szerződés értel-

mében a szerződő fe-

lek közösen fogják

felújítani, majd mű-

ködtetni az alakuló-

ban levő múzeumot.

Az egyesület jelenle-

gi legfőbb célja tehát

az Erdővidék Múzeum megalapítása,

amely részben utóda lesz a '80-as

években működött baróti helytörté-

neti múzeumnak.

Egyesületünk 2004-ben házigaz-

dája volt a nagy hagyományokkal

Az egyesület jelen-

legi legfőbb célja

tehát az Erdővidék

Múzeum megalapí-

tása, amely részben

utóda lesz a '80-as

években működött

baróti helytörténeti

múzeumnak.

A közösség, a kultúra szolgálatában

Erdõvidéken

civil fórum36

Anya, apa és sok gyermek. Ez

esetben négy leánygyermek.

Ennyi kellett az Artera Alapít-

vány létrehozásához. Na meg egy kis

kultúraéhség és némi vállalkozó szel-

lem. A rendszerváltás után tíz évvel –

amikor a demokráciát még nem értő

tömegek jócskán belefáradtak a pénz-

hajszába – érezte úgy a székelyud-

varhelyi Lőrinc család, hogy tenni

kell valamit a valódi értékekért is.

Azt is mondhatnánk, e néhány év

alatt a cél érdekében létrehozott

Artera Alapítvány átértékelte, helye-

sebben újraértékelte a család fogal-

mát. Úgy ápolja az erdélyi népművé-

szet és a sajátos mesterségek hagyo-

mányait, hogy közben az időhiánnyal

küszködő, az egymásra figyelésről

már-már megfeledkező családok tag-

jait egymás mellé tereli, közös játékra

ösztönzi. Saját példájukkal állítanak

mintát elénk: a határon innen és túl

szétszórtan élő nagycsalád apraja-

nagyja nyaranta összegyűl, és együtt

végzi a szervezés sokszor emberfelet-

tinek tűnő munkáját. Rendezvényei-

ken valóban a nagymamától tanul a

kisunoka: együtt alkot, együtt táncol

és énekel a hajlott korú, háborút látott

ember a mindenre kíváncsi kisóvo-

dással. Az Artera így ünnepi játékok,

alkotótáborok, sokadalmak szervezé-

sével népszerűsíti elődeink értékeit,

és új tehetségek felkutatásával bizto-

sítja ezek folytonosságát.

Az Artera egyetlen évszakban sem

pihen. Virágvasárnapkor az Artera Ház

a húsvéti néphagyományok színteré-

vé válik azzal a céllal, hogy az idelá-

togatók a húsvéti ünnepek előtti ké-

szülődést néphagyományaink tárhá-

zával gazdagítsák, hogy felidézzék és

megteremtsék az ünnep sajátos han-

gulatát. Játékos népművészeti-előa-

dóművészeti alkotótábor várja Máré-

falván, a székelykapuk otthonában a

kicsiket-nagyokat, főként a családo-

kat, akik itt beavatást nyerhetnek a

hagyományos mesterségek titkaiba,

lehetőség van színjátszásra, sütés-fő-

zésre, vetélkedőkre és főként kirán-

dulásokra. A falusi gyerekekkel való

közös táborozás megmutatja a gyere-

keknek, hogyan lehet tanulva játszani

és játszva tanulni, nagymértékben

hozzájárul a gyerekek szépérzékének

fejlesztéséhez, erősíti kézügyességü-

ket, önbizalmukat. Ráébreszti a gye-

rekeket és szülőket egyaránt, hogy

rendelkező Erdélyi Múzeum Egyesü-

let Történettudományi Szakosztálya

vándorgyűlésének, mely rendezvé-

nyen tizennégy jeles szakember vett

részt előadásával.

2005 elejétől www.erdovidek.ro

címmel honlapot indítottunk, mely-

nek segítségével törekszünk bemu-

tatni Erdővidéket a

nagyvilág számára a

világhálón. Akciónk

mottója: Ablak Erdő-

vidékre.

A Gaál Mózes Köz-

művelődési Egyesü-

let mindezen tevé-

kenysége 15 évi mun-

ka eredménye, és cé-

lunk továbbra is az,

hogy töretlenül foly-

tassuk a megkezdett

és egyre sokrétűbbé

váló munkát. Az el-

múlt időszakban rend-

kívül sok akadályba ütközött az egye-

sület, ami persze nem csak a mi egye-

sületünk nehézsége, hanem az egész

romániai civil társadalomra jellemző.

Mindeddig a tevékenységünkhöz

szükséges anyagiakat pályázatok út-

ján sikerült összegyűjtenünk, továbbá

támogatók segítségét is igénybe vet-

tük. Bár kisebb arányú összeget jelent,

de legalább annyira fontos a tagdíjak-

ból származó bevétel is.

Tizenötéves tapasztalatunk, hogy

több programot partnerek bevonásá-

val sokkal hatékonyabban le tudunk

bonyolítani, mint egymagunkban.

Éveken keresztül a baróti Művelődési

Házzal közösen szerveztük az Erdővi-

déki Közművelődési Napokat. A Mű-

velődési Ház biztosította az infrast-

ruktúrát, az egyesület pedig megpá-

lyázta a szükséges összegeket a ren-

dezvény lebonyolítá-

sára. Erdővidék Mú-

zeumának létrehozá-

sa érdekében példaér-

tékű partneri szerző-

dést sikerült létrehoz-

nunk a sepsiszent-

györgyi Székely Nem-

zeti Múzeum, a baróti

önkormányzat és az

egyesület között. A

szerződés értelmében

a három fél közösen

hozza létre és tartja

fenn az intézményt.

Idén a Kovászna Me-

gyei Művelődési Központtal partner-

ségben sikerült megszervezni a há-

romszéki „Művelődési szakemberek

képzése“ tanfolyamot. Úgy vélem,

mindez igazolja, hogy mennyire fon-

tos különféle programok és projektek

megszervezése érdekében a partneri

viszony kialakítása.

Mindig arra törekedtünk, hogy

hozzájáruljunk a helyi igények kielé-

gítéséhez, ugyanakkor tevékenysé-

günk népfőiskola jellegű, nevelő

szándékú, ízlésformáló is. Fontos a

tudományművelés és az ismeretter-

jesztés, mely kiadványaink és rendez-

vényeink révén egyaránt megvalósul.

Tudatában vagyunk annak is, hogy

az ilyen jellegű munka többszörösére

volna szükség Erdővidéken, ehhez

azonban megfelelő infrastruktúrára

és fizetett alkalmazottakra volna

szükséges, hisz ingyenesen, szabad-

időben végezve nem lehet hatéko-

nyabb munkát végezni. Munka pedig

volna bőven. Úgy gondoljuk, hogy

Erdővidék kultúrájának tolmácsolá-

sával hozzájárulhatunk a vidék gaz-

dasági felemelkedéséhez, főleg a tu-

rizmus fejlődése okán. A bodvaji vas-

hámor felújítása, az Erdővidék Múze-

um megalapítása és kiadványaink

egyaránt ezt szolgálják.

Idén egyesületünk megalakulásá-

nak 15. éves évfordulóját ünnepeljük.

Az ünnep egyben a számadás ideje is

kell legyen, továbbá mérlegelnünk

kell, hogy meg tudunk-e felelni a vál-

tozó világ követelményeinek. Az eu-

rópai uniós csatlakozás küszöbén or-

szágunkban is átértékelődnek a civil

szervezetek, az ezzel járó lehetősége-

ket és buktatókat mindannyian meg

kell tanulnunk, hogy munkánkat to-

vább folytathassunk.

Demeter László

Gaál Mózes Közművelődési

Egyesület – ügyvezető igazgató

e-mail: demeterlaszlo@freemail.hu

Mindig arra töre-

kedtünk, hogy hoz-

zájáruljunk a helyi

igények kielégítésé-

hez, ugyanakkor te-

vékenységünk nép-

főiskola jellegű, ne-

velő szándékú, ízlés-

formáló is.

Artera – a valódi értékeinkért

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 37

egy darabka fából vagy kőből, kis

kézügyességgel és fantáziával el lehet

készíteni, amit csak megálmodik az

ember. Itt mindenki

elfelejtheti a televízi-

ót, a videojátékokat,

az elektromos mű-

anyag játékokat, és

megtanulhat egymás-

sal játszani.

Az Artera Alapít-

vány legfontosabb ren-

dezvénye a Székely-

udvarhelyi Ünnepi

Játékok programsoro-

zat, melynek időtarta-

ma hét nap, helyszíne

pedig Székelyudvar-

hely és környéke, e-

zen belül a város és

környéke kulturális,

valamint turisztikai

szempontból kulcsfon-

tosságú helyei: Szé-

kely Támadt Vár, Jé-

zus Szíve Kápolna,

belső udvarok, terek,

múzeumok, képtárak.

Tematikus napok strukturálják a ren-

dezvényt, melynek összeállításában

regionális és műfaji sokszínűségre tö-

rekednek a szervezők: képzőművésze-

ti, színházi, irodalmi, táncművészeti

műsorok fognak zajlani a város külön-

böző pontjain. A program összeállítása

azt az igyekezetet tükrözi, hogy a ren-

dezvény egyrészt az erdélyi magyar

kultúra reprezentatív fórumaként je-

lenjék meg, másrészt pedig a régió más

nemzetiségei kulturális értékeinek

népszerűsítésére is vállalkozik. A ren-

dezvény lehetőséget ad a helyi alkotó-

nak és előadóművésznek a bemutatko-

zásra, ugyanakkor az udvarhelyi és a

vidéki közönségnek, hogy számos

nemzetközi vagy országos hírnevű

művészt megismerhessen.

Az Ünnepi Játékok egyik fő ren-

dezvénye a Míves Emberek Sokadal-

ma, egy népművészeti mesterség-be-

mutatóval egybekötött vásár. A régi

kézműves-mesterségek munkamód-

szereikben és technikájukban sok

olyan mozzanatot tartalmaznak, a-

melyek aktuálisak egy olyan világ-

ban, amely újra érdeklődéssel fordul

minden felé, ami természetes. Éppen

ezért nagyon fontos szempont e soka-

dalom szervezésében, hogy az érdek-

lődők megismerkedjenek vidékünk

kézműves mesterembereivel, kultu-

rális értékeivel.

A színjátszás támogatása a széke-

lyudvarhelyi Artera Alapítvány e-

gyik fontos tevékenységi területe: a

Míves Emberek Sokadalma keretén

belül évről évre megrendezik „A Szí-

nészet is Mesterség“ vetélkedőt,

amely jelenleg Erdélyben az egyetlen

olyan fórum, ahol fia-

tal pályakezdők be-

mutathatják tudásu-

kat a közönségnek és

a szakmának.

A kommunista dik-

tatúra, amely a közös-

ségek szétverésén fá-

radozott Máréfalvára

is rányomta bélyegét.

Az Artera Alapítvány

felmérte a közösségi

élet erősítésének, a las-

san feledésbe merülő

népszokások feleleve-

nítésének fontosságát.

Munkájával nagymér-

tékben hozzájárult a

falu gazdasági fellen-

dítéséhez is, hiszen

napjainkban a nép-

művészeti értékek, a

hagyományos életvi-

tel turistacsalogatóvá

vált. Az alapítvány a

Miraculum 2004 program keretében

közösen eltöltött ünnepnapokkal és

közös foglalkozásokkal próbálta erősí-

teni a faluközösséget. A késő őszi és té-

li estéken kukoricafosztásra, fonóba

hívta a falu népét. Az advent és a kará-

csony időszaka kántálással és a nép-

szokások felelevenítésével telt, majd a

téli ünnepkör záróren-

dezvényeként farsan-

gi bálon mulathatott a

falu apraja-nagyja.

Az Artera Alapít-

vány a néprajzi, mű-

velődési, turisztikai-

gazdasági szempont-

ok elemzéséből kiin-

dulva arra a követ-

keztetésre jutott, hogy

szükség van egy ed-

dig még előzmény

nélküli hagyomány-

őrző előadásra, a-

mely bemutatja a táj

és embere lelkületét,

ugyanakkor izgalmas

és szórakoztató is. Így

született meg a csoda:

a Máréfalvi Miráku-

lum. Erdély a tájai és

emberei által, a múlt

és a jelen sajátos ötvö-

ződésével Európában

mindmáig szinte e-

gyedülálló „csodát“

képvisel. Az előadás ötletének gazdái

ebből a csodából merítették a Máré-

falvi Mirákulum nevét és eszmeisé-

gét. Ezt a csodavilágot mutatja be a

rendezvény minden esztendőben

Szent István nap környékén, a máré-

falvi Kőlik előtti szabadtéren, a köz-

ség és környéke lakosainak, a Hargi-

ta-alja embereinek előadásában. Az

előadás a székely múlt történeteire,

népszokásaira, a székely kultúra ha-

gyományos, máig élő elemeire épül.

A bemutatót nemzetközileg elismert

alkotócsoport (zeneszerző: Horváth

Károly, térképzés-jelmez: Lőrincz

Melinda, szöveg: Tömöry Péter, ren-

dező: Szabó K. István és Tömöry Pé-

ter) készítette elő.

A Máréfalvi Mirákulum című elő-

adás kettős szerkezetű: egyfelől egy

művészemberek által kreált, spek-

takuláris jellegű darab (megírt szö-

vegkönyv, költő által megírt versekre

szerzett folkzene, tervezett jelmezek),

másfelől pedig a falu embereinek élő

hagyományaiból átvett szövegek, rig-

musok, szokásszerkezetek, ruhák,

népdalok.

Egy olyan laza szerkezetű színda-

rab ez, amelynek alapját a faluban

élő, a tatárdúlás időszakából szárma-

zó legenda képezte. Ennek a tervezet-

nek pilléreiként épült fel az előadás

tíz dalszövege, amelynek alapján el-

készültek a dalbetétek is.

„Értékeinket vásító világunkban,

politikai dulakodásaink közepette, a

megélhetésért folytatott mindennapi

munkás-küzdelemben szinte elfelej-

tettük, hogy a játék,

amely gyermekko-

runkban pajtás-szö-

vetségeket hívott –

életre szólóan – létre,

hasznos és felette

szükséges része éle-

tünknek. Az, amely-

nek során nem csu-

pán a színtéren el-

hangzó párbeszéd

szavai érkeznek el

őszintén, embertől

emberig, hanem kö-

zelebb kerül egymás-

hoz sok emberi lélek,

az érzések nemes

áramában felpompá-

zik, csoda gyanánt,

mindünk emberi mi-

voltának egyedülálló

szépsége: egymásért

valóságunk méltósá-

ga“ – írja Tömöry Pé-

ter rendező.

Advent utolsó he-

tében jó alkalommal

szolgál a Betlehemes Találkozó arra,

hogy a karácsonyi készülődést meg-

hittebbé tegye. És ugyanakkor lehető-

Rendezvényeiken

valóban a nagyma-

mától tanul a kisu-

noka: együtt alkot,

együtt táncol és éne-

kel a hajlott korú,

háborút látott ember

a mindenre kíváncsi

kisóvodással. Az Ar-

tera így ünnepi játé-

kok, alkotótáborok,

sokadalmak szerve-

zésével népszerűsíti

elődeink értékeit, és

új tehetségek felku-

tatásával biztosítja

ezek folytonosságát.

Az Artera Alapít-

vány a néprajzi, mű-

velődési, turisztikai-

gazdasági szempon-

tok elemzéséből ki-

indulva arra a követ-

keztetésre jutott,

hogy szükség van

egy eddig még előz-

mény nélküli hagyo-

mányőrző előadásra,

amely bemutatja a

táj és embere lelkü-

letét, ugyanakkor

izgalmas és szóra-

koztató is. Így szüle-

tett meg a csoda: a

Máréfalvi Mirákulum.

civil fórum38

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31

32

33

34

35

36

37

38

39

40

41

42

43

44

45

46

47

48

49

50

51

52

53

54

55

56

57

58

59

60

61

62

63

64

65

66

ség van meglesni azt a műhelymun-

kát, amely során elkészülnek az ün-

nep tárgyi kellékei. Az ünnep előtti

kézműves-vásáron a látogatók talál-

kozhatnak a betlehemi jászol készítői-

vel és a karácsonyfadíszek alkotóival.

Az Artera Alapítvány idén nép-

művészeti továbbképzési programo-

kat is indított Hargita és Maros me-

gyében. Erdély több városában szer-

vez a székelyföldihez hasonló ren-

dezvényeket, és egyre több külföldi

meghívásnak tesz eleget. Az alapít-

ványt mára már a civil szféra is egyre

több elismerésben részesíti. 2004-ben

például elnyerte a Közép-európai

Örökség-díjat. Idén tagjává fogadta a

magyarországi Népművészeti Egye-

sületek Szövetsége. Ha a támogatók

keresése már teljesen felemésztette a

munkatársak erejét, a hasonló elisme-

rések tovább ösztönzik őket. Mert

fontos tudniuk, hogy jó úton halad-

nak, és munkájuk mérhetetlen hiányt

pótol.

Száva Enikő

Artera Alapítvány – sajtóreferens

e-mail: office@artera.ro

AMaros megyei MADISZ egyik

kiemelkedő tevékenysége az

immár tizenharmadik éve sor-

ra kerülő Alter-Native Nemzetközi

Rövidfilm Fesztivál. A minden év

őszén megrendezendő filmfesztivál

színhelye a marosvásárhelyi Kultúr-

palota. A fesztivál – a győri Media-

wave Alapítvány hathatós támogatá-

sával – 1993-ban „Sors és Képzelet“ cí-

men magyar filmszemleként indult,

amelynek elsődleges célja az elmúlt 50

év magyar filmtermésének bemutatá-

sa volt. Fikció, non-fikció, animáció és

kísérleti kategóriákban összesen 137

filmet vetítettek le.

1994-ben a filmszemle

kiszélesítette témakö-

rét és ALTER-NATI-

VE, illetve „Más-Vi-

rág“ címen nemzetkö-

zi rövidfilm-fesztivál-

lá alakult, amelynek

keretében 16 ország-

ból érkezett több mint

100 film. Amíg az első

rendezvénynek kifeje-

zetten nemzetiségi jel-

lege volt, hiszen csak

a magyar filmkultúra

bemutatására töreke-

dett, ebben az évben a

cél már az volt, hogy

különböző nemzetiségű alkotók mű-

veit ismerhesse meg a marosvásárhe-

lyi és erdélyi közönség, hogy a film-

művészet segítségével bizonyítsuk,

hogy bár mindannyian mások, külön-

bözőek vagyunk, azért az ebből faka-

dó nehézségek legyőzhetőek, s megta-

lálható a közös nyelv. Ettől az évtől

kezdődően a program gerincét a rö-

vidfilmek jelentik. Az 1994-es rendez-

vény címe megmaradt a fesztivál ál-

landó nevének, védjegyének, ugyanis

az általános hiedelemtől eltérően a

fesztivál nem a hagyományos értelem-

ben vett „alternatív“ művészet, ha-

nem a „másság“, a sajátos szemlélet-

módok, egyéni stílusok bemutatására

törekszik. Ugyanakkor a fesztivál

megőrizte a korábbi közönségtalálko-

zók hagyományát és versenyprogra-

mon kívül hosszú játékfilmeket is be-

épített programjába.

Az ALTER-NATIVE Nemzetközi

Rövidfilm Fesztivál az utóbbi 12 év-

ben nemcsak a szűkebb régiókban,

hanem egész Európában, valamint a

világ más tájain élő

filmalkotók számára

is bemutatkozási alka-

lommá vált. Termé-

szetes módon tekint

egyaránt érvényesnek

és hitelesnek egymás-

tól gyökeresen eltérő

filmfajtákat és filmes

gondolkodásmódo-

kat. Az ALTER-NATI-

VE egyedülálló mind

a térség kisebbségi

magyar kultúrájában,

mind pedig követke-

zetesen képviselt in-

terkulturális nyitott-

ságában. Egyszerre je-

lent generációk és kultúrák közötti ta-

lálkozást és színvonalas művelődési,

szórakozási lehetőséget. Célja a ki-

sebbségi magyar filmkultúra nemzet-

közi elismertetése, a határon túli ma-

gyar filmművészet színvonalának

emelése, a művelődési tömegtermé-

kektől eltérő stílusú filmalkotások

népszerűsítése a fiatalok körében.

Ugyanakkor a fesztivál lehetőséget

nyújt a különböző régiókból érkező

filmalkotók közötti tapasztalatcserére

a független önkifejezések felfedezésé-

re a filmművészetben, a művelődési

tömegtermékektől eltérő stílusú film-

alkotások népszerűsítésére, támogat-

va a független önkifejezést, a média-

piac tömegtermékeivel szemben az

egyéni alternatívákat.

A témaválasztás és a műfaj szinte

teljesen szabad. A fesztiválra bene-

vezhetők az utóbbi öt évben készült

film/videóalkotások (fikció, non-fik-

ció, animáció, kísérleti és televíziós),

melyeknek időtartama nem haladja

meg a 30 percet. A fesztiválnak nincs

benevezési díja. A beérkezett filmek

megtekintése után előzsűri dönt a ka-

tegóriáktól független versenyprog-

ramban való részvételről, vagy a ki-

egészítő programban való bemuta-

tásról. A beválogatott alkotások leve-

títésére videoprojektort (VHS, SVHS

és BETA rendszerben), illetve DV és

DVD lejátszót, valamint 35 és 16 mm-

es vetítőgépet biztosítunk. A verseny-

programból kimaradt alkotásokat ké-

résre (a la carte rendszerben) bárki

megtekintheti. A résztvevők számára

fülhallgatós szinkronfordítást biztosí-

tottunk (magyar, román és angol

nyelvre). A versenyben résztvevő fil-

meket nemzetközi zsűri bírálja el.

A fesztivál egyre növekvő ismert-

ségét jelzi, hogy 2004-ben 34 ország-

ból 444 nevezés érkezett, többségük

Romániából és Magyarországról, de

képviseltette magát, az Amerikai

Egyesült Államok, Ausztrália, Azer-

bajdzsán Köztársaság, Belgium, Bra-

zília, Dánia, Dél-Afrikai Köztársaság,

Finnország, Franciaország, Hollan-

dia, Horvátország, India, Indonézia,

Írország, Izland, Izrael, Japán, Kana-

da, Kazahsztán, Kína, Lengyelország,

... az általános

hiedelemtől eltérő-

en a fesztivál nem a

hagyományos érte-

lemben vett „alter-

natív“ művészet,

hanem a „másság“,

a sajátos szemlélet-

módok, egyéni

stílusok bemutatá-

sára törekszik.

Az ALTER-NATIVE Nemzetközi Rövidfilm

Fesztivál

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 39

Nagy-Britannia, Németország, Olasz-

ország, Oroszország, Portugália, Spa-

nyolország, Svájc, Svédország, Szer-

bia és Montenegró, Szingapúr és Tö-

rökország is.

A fesztivál benevezőlapját, plakát-

ját és minden szóróanyagot eljutta-

tunk különböző filmes főiskolákhoz,

filmklubokhoz, filmes alkotótáborok-

hoz, valamint nemzetközi filmfeszti-

válokhoz, annak érdekében, hogy a

fiatal filmalkotók körében minél is-

mertebbé tegyük a rendezvényt. A fi-

atal filmeseket hivatott támogatni a

szervezők által felajánlott Simó Sán-

dor-emlékdíj, amellyel a legjobb di-

ák- vagy első filmest jutalmazzuk.

A rendezvény a kezdetektől egyik

fő feladatának tekintette a romániai és

a magyarországi filmalkotók szakmai

találkozását. A fesztivál eddigi részt-

vevőinek koprodukciós alkotásai azt

mutatják, hogy rendezvényünk ezen

a téren is sikeresnek bizonyult.

Különleges eredménynek tekint-

hető, hogy a fesztivál nagy sikernek

örvend minden korosztály, de főként

az ifjúság körében. Ez elsősorban a

bőséges kínálatnak köszönhető, hi-

szen a versenyprogram levetítése

mellett a fesztivál programját közön-

ségtalálkozók, kerekasztal-jellegű meg-

beszélések – a szerzők, a közönség és

a média képviselői részvételével –, a

legújabb magyar és román filmekből

válogatott alkotások bemutatása,

képzőművészeti kiállítások, koncer-

tek, különböző filmfesztiválok és fil-

mes főiskolák bemutatkozó műsorai

teszik változatossá. A fesztivál egyre

inkább közel áll annak a kezdettől

fogva követett célnak a megvalósítá-

sához, hogy a világ, s ezen belül külö-

nösen Kelet-Európa friss alkotásai-

nak biztosítson fórumot.

Igyekeztünk minden évben a be-

mutatott hosszú filmek alkotóit meg-

hívni Marosvásárhelyre. Így sikerült

tartalmas kerekasztal-beszélgetése-

ket, közönségtalálkozókat szervezni

olyan alkotókkal, mint: Bódy Gábor,

Buglya Sándor, Buzás Mihály, Cs.

Nagy Sándor, Csáki László, Czabán

György, Durst György, Enyedi Ildi-

kó, Erdélyi János, Fábri Zoltán, Fonyó

Gergely, Gulyás Gyula, Gulyás János,

Győri Csilla, Hartyándi Jenő, Igor és

Iván Buharov, Kisfaludy András,

Komár István, Kotnyek István, Nyol-

czas Iván, Pálos György, Salamon

András, Sára Sándor, Simó Sándor,

Szász János, Szilágyi Varga Zoltán,

Szőke András, Szolnoki József, Szom-

jas György, Vivi Drăgan Vasile, vala-

mint Xantus Gábor. Műhelybeszélge-

tésekre is sor került: Quo vadis erdé-

lyi filmgyártás? címmel a szaksajtó

képviselőinek részvételével az erdé-

lyi filmgyártás múltjáról és jövőjéről,

a filmes oktatásról pedig művészeti,

kommunikáció és média tagozatos

egyetemek, középiskolák, filmklu-

bok, filmes alkotótáborok képviselői-

nek részvételével. 2004-ben levetítet-

tük Fischer István – eddig Romániá-

ban még soha be nem mutatott, 1972-

ben Páskándi Géza novellájából ké-

szült – Legalább Európát... című já-

tékfilmjét. A film lejátszása után mű-

helybeszélgetésre került sor a szerző-

vel Fejezetek az erdélyi magyar já-

tékfilm történetéből címmel.

A kiegészítő programok a fesztivál

idején gazdagon színe-

sítik a versenyben sze-

replő vizuális műveket:

médiaművészeti kiállí-

tások (PRESEnT – 1997,

Projekció – 1998, Clo-

sing Time – 1999, Un-

plugged – 2000, Gene-

ral Survay – 2001, Cou-

leur Locale – 2002, Bor-

sec-Project – 2004), fo-

tókiállítások (Sára Sán-

dor – Indiai útiképek,

Bartha László – Atyha

1999 – egy filmforgatás

képei, az ALTER-NA-

TIVE első kilenc évé-

nek eseményeit meg-

örökítő fényképek -

2002, a magyarországi

Zone 8 fényképkiállítá-

sa a borszéki fotós tá-

borban készült képekből – 2004),

videoprojekciók (Folyóméter – 2003),

plakátkiállítások (Az ALTER-NATIVE

Filmfesztivál plakátjai – 2002, Román

filmek – lengyel plakátok – 2003, Cseh

filmplakátok a XX. században – 2004)

voltak megtekinthetők az évek során.

Ugyancsak a fesztivál kiegészítő

rendezvényeként évente válogatást

mutattunk be különböző filmfesztivá-

lok – mint a bukaresti DaKino Film-

fesztivál, a győri Nemzetközi Vizuális

Művészeti Fesztivál, a prágai One

World Nemzetközi Dokumentumfilm

Fesztivál és a krakkói ETIUDA Nem-

zetközi Rövidfilm Fesztivál filmjeiből –

alkotásaiból, de bemutatásra kerültek

a Duna Műhely és a Filmtett árkosi al-

kotótáborában készült filmek, a maros-

vásárhelyi Pentaton Stúdió és a kolozs-

vári Video-Pontes Filmstúdió filmjei,

illetve helyet adtunk a különböző fil-

mes főiskolák diákjainak alkotásaiból

összeválogatott műsoroknak is.

A vizuális művészetek mellett a ze-

ne is helyet kapott a fesztiválprogram

keretében. Fellépett a magyarországi

Grencsó Kollektíva, a Pop Iván Group,

a Szászcsávási Cigányzenekar, a Sán-

kér együttes, a Dél-alföldi Szaxofon-

együttes, a szabadkai, szerbiai és mon-

tenegrói fiatalokból álló Paniks együt-

tes, a marosvásárhelyi After Midnight,

a magyarországi Nobles együttes, illet-

ve hangversenyezett a Marosvásárhe-

lyi Állami Filharmónia, sor került a

székelyföldi László B. Attila és Shou-

mah Emil ütőhangszeres koncertjére és

a romániai Man Alexandru, Nagy

Zsolt, Cristian Soleanu és Cătălin Răs-

van művészek, valamint a magyaror-

szági Grencsó Trió jazzkoncertjére is.

Zene-tánc improvizációval Dóra Atti-

la, Gál Eszter, Tóth Gábor, Széphegyi

Szilvi magyarországi

művészek léptek fel,

de vendégünk volt a

szekszárdi fiatalokból

álló Art Contact Moz-

gásszínház Honnan?

Hová?, valamint a ro-

mániai Ada Milea,

Dorina Chiriac, Radu

Bînzaru Apolodor cí-

mű előadásával is.

Amennyiben a be-

küldött filmek lehető-

vé teszik, a fesztivál

műsorában külön sze-

repel gyerekeknek

szánt program, ame-

lyet a rendezvény u-

tolsó napján, vasár-

nap délelőtt muta-

tunk be (rajz- és ifjú-

sági filmeket).

2003-tól a fesztivál nagyobb teret

biztosít egy-egy ország kultúrájának

bemutatására. Ennek értelmében elő-

ször Lengyelország, majd a Cseh Köz-

társaság kapott hangsúlyosabb szere-

pet úgy a legújabb filmek bemutatásá-

ban, mint különböző kiállítások,

könyvbemutatók révén. A tervek sze-

rint idei fesztiválunk – amelyet no-

vember 2–6 között rendezünk – dísz-

vendége Franciaország lesz.

A sajtóvisszhangok és a közönség

állandó, nagyszámú részvétele az el-

sőszámú visszajelzések számunkra,

amelyek bizonyítják fesztiválunk si-

kerét. A filmművészet kedvelői az el-

múlt 12 év alatt évente átlagosan 60-

70 filmet láthattak Marosvásárhe-

lyen, közel ugyanennyi rendező,

operatőr, producer számára bizonyo-

sodott be újra meg újra, hogy mun-

káját figyelemmel kísérik és méltá-

nyolják. Eddigi fesztiváljainkon alko-

tók és alkotások nemzeti hovatarto-

zástól függetlenül, a politikamentes

művészet égisze alatt adtak egymás-

nak találkozót.

A filmművészet

kedvelői az elmúlt

12 év alatt évente

átlagosan 60-70 fil-

met láthattak Ma-

rosvásárhelyen, kö-

zel ugyanennyi ren-

dező, operatőr, pro-

ducer számára bizo-

nyosodott be újra

meg újra, hogy

munkáját figyelem-

mel kísérik és mél-

tányolják.

civil fórum40

Úgy érezzük, a nagyszámú kö-

zönség, a beküldött filmek mennyisé-

ge, a sajtó kiemelt érdeklődése köte-

lez bennünket a folytatásra. Hogy

mennyire aktuálisak céljaink, meny-

nyire szükség van erre a rendezvény-

re, az nemrégiben újra bebizonyoso-

dott számunkra. Amikor egy buka-

resti kereskedelmi tévécsatorna „hí-

res-hírhedt“ műsorvezetője a Can-

nes-ban idén díjazott Cristi Puiu ren-

dezőnek kijelenti, hogy szerinte a rö-

vidfilm nem is film, akkor újra meg-

erősödik bennünk az a meggyőződés,

hogy kötelességünk a filmkedvelő

közönségnek, a filmmel még csak is-

merkedő fiataloknak megmutatni a

„másságot“, megismertetni velük a

művészi értékeket és nem a kereske-

delmi hasznot előtérbe helyező film-

művészetet.

Sipos Levente

Marosvásárhelyi MADISZ –

fesztiváligazgató

e-mail: madisz@rdslink.ro

Ötéves a Kolozsváron megjele-

nő FILMTETT mozgóképes

havilap. Jó alkalom egy röpke

számvetésre: miért, honnan, hová?

Az, hogy a FILMTETT nevű moz-

góképes havilapot egy nonprofit e-

gyesület „üzemelteti“, abból az őrült-

ségből fakad, amelyből maga a lap is

megszületett. Nem hiszem, hogy bár-

mely felelős romániai kulturális

szerv, legyen az minisztérium vagy

önkormányzati intézmény 2000 tava-

szán önerőből elindított volna egy fil-

mes folyóiratot. Ráadásul egy kisebb-

ség nyelvén, egy olyan régióban, ahol

nemhogy rendes filmgyártás, de még

filmes oktatás sincs (azóta már van:

lásd Sapientia – Fotóművészet, Film-

művészet, Média szak!)

Talán mi se hittük igazán, hogy

sikerülhet a dolog. Hogy ezt az ör-

dögi kört (lásd: ha nincs oktatás, kik-

kel lenne filmgyártás?; ha nincs film-

gyártás, minek az oktatás?; ha pedig

egyik sincs, akkor miről is lehetne

filmes lapot csinálni?) meg lehet tör-

ni. Amint az is, hogy egy ilyen folyó-

irat éppenséggel megalapozhatja a

filmes oktatást, és talán serkentheti,

bátoríthatja a filmgyártást is. De er-

ről kicsit később.

Mivel egyetlen filmes lap voltunk

a még nem létező piacon, egyszerre

próbáltunk minden igényt kielégíte-

ni: elméleti jellegű filmes lapként

publikálási lehetőséget nyújtani diá-

koknak, igényes magazinként reagál-

ni a legfrissebb filmbemutatókra, ki-

tapintani a filmes élet pulzusát a két

hozzánk közeli központban, Buka-

restben és Budapesten, vagy akár tá-

volabb is, és filmes szaklapként kielé-

gíteni a kevés, szakmában dolgozó és

a lényegesen több, szakmába kíván-

kozó olvasó igényét. A Sapientia E-

gyetem Filmszakának beindultával a

feladatunk most már inkább a két

utóbbi területre koncentrálódik.

A folyóirathoz elég hamar egyéb

tevékenységek is hozzánőttek. 2001-

ben először szerveztük meg a lapunk

születésnapi fesztiválját, a Film-

tettfesztet, amely mindig a korábbi év

magyar filmterméséből, nagyjáték-,

kisjáték- és dokumentumfilmjeiből

nyújt ízelítőt a kolozsvári közönség-

nek. 2002-től pedig nyaranta a Duna

Műhellyel közösen filmes alkotótá-

bort szervezünk különböző erdélyi

helyszíneken (Györgyfalva, Árkos,

Borszék, Jegenye), ahol különböző

csoportokban filmrendezést, operatő-

ri, vágói, hangmérnöki munkát, film-

színészkedést, animációt, gyártásve-

zetést, illetve produceri ismereteket,

és végül, de nem utolsósorban filmes

újságírást tanulhatnak az érdeklődők.

E két tevékenység, a lap meg a

fesztivál elválaszthatatlanul hozzá-

nőtt a FILMTETThez, mintha csak a

lapunk nevének „TETT“ utótagját

lenne hivatott motiválni.

Mostanság azzal szembesülünk,

hogy nem elég igényes kulturális ter-

méket létrehozni (legalábbis remél-

jük, hogy olvasóink annak tartják a

lapunkat), hanem el is kell csábítani

az olvasót, meg kell birkózni kegyei-

ért. Ezt célozza születésnapunk alkal-

mából elindított minden vásárlónk-

nak szóló ajándék mozijegy és előfi-

zetőinknek szóló ajándék DVD-film

akciónk.

Vágyunk, hogy Erdély ismét visz-

szakapja a múlt századelőn a filmes

életben betöltött fontos szerepét, már

nem tűnik megvalósíthatatlan álom-

nak. Van már négy nemzetközi film-

fesztiválunk (Kolozsvár – TIFF, Ma-

rosvásárhely – ALTER-NATIVE, Sze-

ben – ASTRA, Sepsiszentgyörgy –

FILM.DOK), filmes egyetemünk és

filmes-televíziós műhelyeink. Vala-

mint filmes lapunk.

Az úttörő esztendők lassan véget

érnek, következnek a professzionali-

zálódás évei.

Zágoni Balázs

FILMTETT – főszerkesztő

e-mail: zagonibalazs@filmtett.ro

Kö

ncz

ey

E

lem

ér ra

jza

Szöveg nélkül

FILM és TETT

Ö

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 41

Az előzmények

Erdélyben, s ezen belül Székelyföldön

a magyar nyelvű közművelődés-szer-

vező szakképzésnek nemigen volt ha-

gyománya. Pedig lett volna rá igény,

mert a tenni akaró kultúrigazgatók-

nak, amatőr csoportok vezetőinek a

munkája a legnagyobb jóindulatuk és

lelkesedésük mellett sokszor kudarc-

ba fulladt a szakmaiság hiányában.

Első ízben 1995-ben került sor egy

vidéki kultúrigazgatókat és tenni

akaró embereket megcélzó képzésre,

a Magyar Kollégium és a Humán Re-

form Alapítvány szervezésében. A

résztvevők kommunikációs, rendez-

vény-szervezői, műkedvelő csoport-

vezetői alapismereteket sajátíthattak

el. Hasonló jellegű képzésre még a

Hargita Megyei Kulturális Központ

szervezésében került sor 2001–2002-

ben. Ezek a képzések, bár magas

szintű szakmai ismereteket nyújtot-

tak, akkreditáló okmányt nem tudtak

biztosítani a résztvevőknek, amely a

közművelődés-szervező szakmát el-

ismertebbé tehette volna.

Egy újabb fejezet 2003-ban kezdő-

dött, amikor a Magyar Művelődési

Intézet és a Humán Reform Alapít-

vány meghirdette a Közművelődési

szakemberképzés Erdélyben nevű

programot. Ez a képzés kulturális

(közművelődési) programigazgató

szakmára szólt. A résztvevők kom-

munikációs, kultúrtörténeti, közös-

ségfejlesztői, rendezvény-szervezői,

vezetői, menedzsment, szociológiai

ismereteket sajátíthattak el. A képzés

2003. októberétől 2004. júniusáig tar-

tott minden második hétvégén, bent-

lakásos módszerrel. Hivatalos ok-

mányt a Román Művelődési Minisz-

térium állított ki egy, a Busteni-i kép-

zőközpontban lezajlott vizsga alap-

ján. Akkreditálást a szervezőknek

nem sikerült beszerezni, mivel ennek

a szakmának Romániában még nem

létezett megfelelője.

A képzés alatt a résztvevők egy

csapattá kovácsolódtak össze. Voltak

közöttük kultúrotthon, művelődési

ház vezetők, de a résztvevők zömét

civil szervezetekben tevékenykedők

tették ki. A programot eredetileg 25

személyre tervezték. 28-an iratkoz-

tak be, 20-an sikeresen be is fejezték a

képzést. Amikor felmerült a „hogyan

tovább?“ kérdése, ezek az emberek

úgy döntöttek, hogy továbbra is

együtt fognak dolgozni egy Székely-

föld-szintű civil szervezet keretében.

Az indulás

Az alakuló ülés 2004. június 10-én a

szovátai Teleki Okta-

tási Központban volt.

Itt dolgoztuk ki és fo-

gadtuk el az egyesület

alapszabályzatát. E

szerint egyesületünk

küldetése a székely-

földi közművelődési

élet fejlesztése.

Fő célunk kialakí-

tani a közművelődési

szakemberek Székely-

föld-szintű kapcsolat-

rendszerét a közmű-

velődési élet megter-

vezése és koordinálá-

sa céljából, együttmű-

ködve a potenciális

partnerekkel.

További célkitűzéseink:

– együttműködés a közművelődési

élet megszervezésében, különösen

a nonprofit szervezetekkel;

– kölcsönös szakmai segítségnyújtás;

– közös akciók, események, tevé-

kenységek megszervezése;

– tapasztalatcserék;

– a szakmai érdekek képviselete;

– szakmai konferenciák kezdemé-

nyezése és megszervezése;

– állandó szakmai fórum létrehozása;

– szakmai érdekérvényesítés;

– szakmai képzések, önképzések meg-

szervezése;

– a közművelődésben érdekeltek szá-

mára képzések biztosítása;

– hozzájárulni a közművelődés inf-

rastruktúrájának fejlesztéséhez;

– a közművelődési mozgalom mi-

nőségének biztosítása;

– szakmai lapok kiadása;

– szakmai adatbázis és információs

hálózat kialakítása;

– a kulturális turizmus generálása és

népszerűsítése.

A 22 alapító tag ezekkel a célokkal

indult útnak. Tarsolyunkban voltak a

képzésen szerzett, valamint a koráb-

bi tevékenységekből származó ta-

pasztalatok, és az a tudat, hogy nem

vagyunk egyedül. Vannak sorstársa-

ink, akikre számíthatunk.

„Édes hazám, Székelyföld…“

Honismereti Vetélkedő

A SZEME első nagyobb tevékenysé-

ge az „Édes hazám,

Székelyföld…“ Hon-

ismereti Vetélkedő

volt. Ezt a VII–VIII.

osztályos iskolások-

nak szóló megméret-

tetést 2004. őszén hir-

dette meg. A kiírás

célja közvetlen kör-

nyezetünk, települé-

sünk, illetve tágabb

otthonunk, Székely-

föld jobb megismeré-

se, pusztuló öröksé-

günk védelme.

A kiírásra 21 jelent-

kezés érkezett Szé-

kelyföld különböző

régióiból: Gyergyó, Csík, Udvarhely,

Keresztúr és Háromszék. A 21 csapat

közül a megadott határidőre 17 küld-

te be pályamunkáit. A benevezett 17

csapat mindegyike elkészített egy-

egy értékkatalógust, azaz összeírt 10

értéket a saját településéből, amelye-

ket fontosnak tart. Ezután egy kivá-

lasztott érték megmentésének érde-

kében mentőakciót kellett véghez-

vinniük. A harmadik feladat egy

S.O.S.-projekt készítése volt, egy

olyan érték megmentésére, amelynek

megvalósítása meghaladja az illető

csapat erejét.

A benevezett csapatok által össze-

állított igényes pályamunkákat 5 ta-

gú zsűri bírálta el, akik jórészt a SZE-

ME tagjaiból kerültek ki (Szász

Judith, Kiss László, Balla Zoltán, Sor-

bán József), valamint Nagy Eszter

magyar szakos tanárnő Szentegyhá-

záról.

A pályamunkák elbírálása után a

döntőbe 7 csapat került be:

– „Borvízforrás“ – Szentegyháza

– „Nárcisz“ – Szentegyháza

– „A Lázárok“ – Szárhegy

– „Borsika“ – Gyergyócsomafalva

Fő célunk kialakí-

tani a közművelő-

dési szakemberek

Székelyföld-szintű

kapcsolatrendszerét

a közművelődési

élet megtervezése

és koordinálása

céljából, együttmű-

ködve a potenciális

partnerekkel.

Új civil szervezet a közmûvelõdés

szolgálatában – Székelyföldi

Közmûvelõdés-szervezõk Egyesülete (SZEME)

civil fórum42

ASumma Artium Kht.-t a Ma-

gyar Soros Alapítvány alapí-

totta 2003 decemberében az-

zal a céllal, hogy két évtizedes kultú-

ra- és művészettámogató tevékeny-

ségének befejeztét követően a Sum-

ma elősegítse az üzleti és magánszfé-

rából a kultúra felé irányuló támoga-

tások növekedését. Az évi ötszázmil-

lió és közel egymilliárd forint között

váltakozó összeg kiesése a szigorúan

vett magas kultúra minőségalapú tá-

mogatásából ugyanis éreztetné hatá-

sát, ezért döntött úgy a kuratórium,

hogy létrehoz egy szervezetet, amely

Nyugat-Európában és az Egyesült

Államokban már bevált módszerek

hazai adaptációjával elősegíti az üz-

leti és magán eredetű támogatások

növekedését.

A szervezet küldetése, legfőbb cél-

ja, hogy a kultúrára fordított üzleti

szponzoráció évről évre növekedjék.

Közelebb kívánja hozni egymáshoz a

kulturális és az üzleti világot. Meg-

győződése, hogy a kulturális szpon-

zoráció területén több nyíltságra, bi-

zalomra és méltányosságra, valamint

szilárdabb szerződéses fegyelemre

van szükség. A szervezet törekvése,

hogy az üzleti szférát a tartósabb és

hosszabb távú támogatásra sarkallja

– így növekedhet a szponzorok sza-

vahihetősége, s a támogatottak egy

kicsivel tovább tervezhetnek előre.

A kultúra támogatottságának növe-

lése érdekében a lobbytevékenységet, a

hasonló érdekeltségű vállalkozók, szer-

vezetek együttműködésének a szorgal-

mazását is felvállalja a szervezet.

A Summa tevékenységét csak az

üzleti élet adományaiból tudja fedez-

ni. Önerejéből nem támogat projekte-

ket – erre nincsenek eszközei.

A Summa Artium a CEREC nevű

brüsszeli központú nemzetközi szer-

vezet tagja.

A szervezetet 2004 februárjában,

kiemelkedően közhasznú minősítés-

sel jegyezte be a Cégbíróság.

ELÉRHETŐSÉGÜK

Summa Artium Kht.

1052 Budapest-Belváros

Deák Ferenc utca 10. V. emelet 509.

Tel./Fax: 318-3938

e-mail: info@summa-artium.hu

honlap: www. summa-artium.hu

– „Szentmártoniak“ – Csíkszentmárton

– „Mártonffyak“ – Csíkkarcfalva

– „Székely határőrök“ – Gyergyóremete

A vetélkedő döntőjére 2005. április 2-

án került sor Szentegyházán, ahol a 7

résztvevő csapatra a következő felada-

tok vártak:

1. Bemutatkozás, megvalósítások

és tervek ismertetése;

2. Egy, a csapat által kiválasztott,

településetekhez kötődő népdal

előadása;

3. Történelmi kérdések, téma: Szé-

kelyföld 1940-45;

4. Népmese, legenda, helyi monda

előadása;

5. Irodalmi kérdések, téma: Nyirő

József élete és munkássága;

6. Egy, a településekre jellemző, ott

gyűjtött népi játék bemutatása

csapatban.

A döntőben négytagú zsűri előtt kel-

lett a csapatok számot adjanak felké-

szültségükről. A zsűri tagjai: Egyed

Mária magyar-történelem szakos ta-

nárnő, Szász Judit népművész, Cser-

gő Tibor András, a gyergyószentmik-

lósi Tarisznyás Márton Múzeum

igazgatója és Haáz Sándor zenetanár,

a zsűri elnöke.

A csapatok nagy izgalommal és

lelkesedéssel fogtak a próbák teljesíté-

séhez. A bemutatkozásokat követték

a népdalok. A történelmi kérdések so-

rán négy elméleti feladat mellett egy-

egy beszámolóra is sor került, amely-

ben a csapatok egy-egy tagja az adott

időszakban a saját településén történt

legfontosabb eseményekről kellett

hírt adjon. A legnagyobb különbségek

a csapatok között talán ebben a fel-

adatsorban adódtak. A következő fel-

adat a csapatok nagyszülő tagjainak

adott munkát, ők kellett bemutassa-

nak egy-egy, a vidékükre jellemző

mesét vagy mondát. Ezt követték az

irodalmi kérdések. A csapatoknak

Nyirő József munkáinak, írásainak is-

meretéről kellett számot adni. Nagy

örömünkre szinte minden kérdésre

helyes válaszokat adtak a résztvevők.

Különleges élmény volt az úgyneve-

zett „képzelt riport“ Nyirő Józseffel,

hiszen ezt a feladatot minden csapat

kiválóan oldotta meg, talpraesettség-

ben és felkészültségben a profikat is

megszégyenítő riportokat készítettek

a diákok. Az utolsó feladat, a népi já-

ték bemutatása már igazi felszabadult

szórakozás volt. Nagyon szépen elő-

készített, igényes módon bemutatott

játékokat láthattunk, amelyek során

nem egy esetben a csapatok egymást

is segítették.

A pályázatok alapján hozott és a

vetélkedőben szerzett pontok össze-

sítése után alakult ki a végső sorrend.

A harmadik helyezést a Borvízforrás

csapat szerezte meg Szentegyházáról,

második helyre a Lázárok kerültek,

Gyergyószárhegyről, a vetélkedő

győztese pedig a Nárcisz csapat lett,

Szentegyházáról.

A vetélkedő nyertes csapatának

díja egy nyári alkotótábor. Ebben a

táborban a 7 döntőbe került csapat

vesz részt, és a diákok segíteni fog-

nak a nyertes csapat S. O. S.-projekt-

jének a megvalósításában. A tábor

helyszíne Szentegyháza, időpontja

2005. augusztus 2–6. Az S.O.S-projekt,

amiben a többi csapatok segíteni fog-

nak, a Bartók Béla Művelődési Ház

rendbetétele, pontosabban kisebb ja-

vításokat fognak elvégezni rajta.

Ezt a vetélkedőt minden évben

meg szeretnénk szervezni, több más

rendezvénnyel együtt, hiszen van

még mit javítani a székelyföldi köz-

művelődés helyzetén.

Sorbán József

Székelyföldi Közművelődés-szervezők

Egyesülete – egyesületi titkár

e-mail: huref@huref.ro

SUMMA ARTIUM

A kultúra támogatása – a támogatás kultúrája

Az alábbiakban a kultúra felkarolása, támogatása érdekében sajátosan

fellépő, a vállalkozói szférával együttműködő szervezet rövid bemutatá-

sát példaadóként ajánlom figyelmükbe.

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 43

Az 1989-es fordulat Romániá-

ban is, akárcsak a többi régi-

ónkbeli posztkommunista ál-

lamban lehetőséget teremtett a civil

szervezetek létrehozására. Romániá-

ban a civil szféra kialakulása és fejlő-

dése bizonyos értelemben kevésbé

volt sikeres és hatékony, ha viszonyí-

tási alapként például a visegrádi né-

gyek civil társadalmainak fejlődését

nézzük. Ha a román civil szférán be-

lül az erdélyi magyar civil szférát, en-

nek fejlődési görbéjének alakulását

vizsgáljuk az elmúlt 15 évben, érde-

kes következtetéseket vonhatunk le.

Első fázisként több száz erdélyi ma-

gyar civil szervezet megalakulásának

voltunk tanúi már a rendszerváltás

első évével kezdődően. Azt lehet

mondani, hogy ezen szervezetek vol-

tak a romániai civil szektor úttörői,

mivel a románság bizonyos időbeni

lemaradással indult el a civil szerve-

zetek létrehozásának útján. Elvileg ez

azt jelentette, hogy potenciálisan

megvolt az esély arra, hogy Románia

szintjén az erdélyi magyar civil szer-

vezetek legyenek úgymond a zászló-

vivők, a civil etalonok. Minden esély

megvolt erre, nem beszélve az anya-

ország felől érkező mindennemű asz-

szisztencia által képviselt fejlesztési

potenciálról.

Ennek ellenére a mai kép azt mu-

tatja, hogy összességében nézve az er-

délyi magyar civil szektor fejlődése

valahol a kilencvenes évek második

felében megtorpant, sőt bizonyos

szempontok szerint visszaesett koráb-

bi szintjéhez képest. Természetesen ez

nem azt jelenti, hogy nem alakultak új

szervezetek, hogy nem ültetődtek élet-

be látványos projektek, ellenben a

szakmaiság, a szervezeti kultúra, a

fenntarthatóság, a humán erőforrások

fejlettsége, a kifelé való nyitás és e-

gyüttműködés, egyszóval a szekto-

riális fejlődés szempontjából nem kö-

vetkezett be a várható előrelépés, sőt

észrevehető, hogy a román civil szféra

kezdeti lemaradása ellenére úgymond

lekörözte az erdélyi

magyar nonprofit szfé-

rát. Ennek több oka

van, számtalanszor

szóba is kerültek kü-

lönböző fórumok al-

kalmával, ellenben en-

nek ellenére a várt

változások, melyek jó

irányban terelhették

volna az egész ügyet,

nem következtek be.

Nem térnék ki több

okozati tényező elem-

zésére, inkább csak az

általam legfontosabb-

nak tartott tényező-

vel, az erdélyi magyar

civil szervezetek szin-

te kizárólag anyaországi vagy az

RMDSZ által kezelt alapokból történő

finanszírozásával kapcsolatosan vá-

zolnék fel néhány gondolatot.

Miért is tartom ezt a legfontosabb

tényezőnek?

Elsősorban azért, mert paradoxá-

lis módon a fentiek tükrében ahelyett,

hogy szektorfejlesztő hatása lett vol-

na, inkább sok esetben gátolta a fejlő-

dést, sőt, amint már említettem, visz-

szaesést okozott. Félreértés ne essék,

nem az alapokkal volt és van a baj,

még csak nem is ezek méreteivel, ha-

nem a leosztási, fejlesztési stratégiá-

kat, valamint az átláthatóságot (transz-

parenciát) nélkülöző jellegével. Mi

történt és történik valójában?

1.Az elmúlt 15 évben szervezeteink

hozzászoktak a könnyen lehívha-

tó, aránylag egyszerű követel-

ményrendszert igénylő magyaror-

szági vagy a Com-

munitas Alapítvány

által kezelt források-

hoz, ezáltal egy füg-

gőség kialakulásá-

hoz járulva hozzá,

ami bizonyos méretű

izolációhoz, „elké-

nyelmesedéshez“ ve-

zetett. Az erdélyi ma-

gyar szervezetek zö-

me a mai napig nem

próbálkozik uniós,

avagy más független

hazai, vagy nemzet-

közi szervezetekhez

pályázni. Ez hosszú

távon még inkább a

lemaradásukhoz fog

vezetni.

2.Az erdélyi magyar civil szféra és a

politikum (RMDSZ) viszonya ré-

gen túllépte a normalitás határát,

ami tulajdonképpen egy függősé-

gi viszony kialakulásához veze-

tett, azáltal, hogy mind a román

kormány, mind az anyaország (fő-

leg az Illyés Alapítványon keresz-

tül) az RMDSZ-re bízta többek kö-

zött a civileknek szánt pénzalapok

kezelését, megpályáztatását. Ez

melléklet

Hogyan tovább? VI. évfolyam, 2. szám, 2005. április–június

civil fórumvi

ta

A romániai támogatási rendszer

kérdõjelei

... a mai kép azt

mutatja, hogy ösz-

szességében nézve

az erdélyi magyar

civil szektor fejlődé-

se valahol a kilenc-

venes évek második

felében megtorpant,

sőt bizonyos szem-

pontok szerint visz-

szaesett korábbi

szintjéhez képest.

civil fórum44

egymagában még talán nem is lett

volna annyira rossz hatású, ha

legalább a nemzetközileg is elfo-

gadott finanszírozási gyakorlat,

etika és transzparencia szabályai

érvényesültek volna.

3.A hiányosságokhoz társult az is,

hogy az előbb említett pénzalapok-

ból kimondottan csak projekt-támo-

gatások valósultak meg, nem létez-

tek intézményfejlesztési, avagy álta-

lános támogatások, melyek a szer-

vezetek megerősödéséhez, fenntart-

hatóságához vezettek volna.

A felsorolást tovább lehetne folytatni,

ellenben az a kérdés, mit lehet és kell

tenni az elkövetkezőkben azért, hogy

előrelépés szülessen ezen a téren is,

hogy másfél évvel az EU-csatlakozás

előtt felrázódjon a szféra:

A) Az erdélyi magyar civil szférá-

nak szánt pénzalapokat ki kell

vonni a politikum befolyása alól,

és kezelésüket független, finanszí-

rozói tapasztalattal rendelkező,

vagy a magyarországi Nemzeti

Civil Alap keretében létrehozott

pályázatelbíráló struktúrákhoz és

testületekhez hasonló entitásokra

kell bízni.

B) Új stratégiákra van szükség,

melyek elsősorban az erdélyi civil

szféra fejlődését, valamint fenn-

tarthatóságát szolgálják, olyan tá-

mogatási mechanizmusok kidol-

gozására, melyek lehetővé teszik a

pályázó szervezetek számára,

hogy a szervezetük általános fej-

lesztését is elő tudják irányozni,

működésük ne kimondottan pro-

jekt-támogatásokon alapuljon.

C) A civil szférának szánt pénze-

ket kimondottan csak erre a célra

kell felhasználni, alkalmazva a

maximális átláthatóság és elszá-

moltathatóság elvét.

Potozky László

Polgár-Társ Alapítvány – igazgató

e-mail: epce@topnet.ro

Kritikai és reformnézetek a határon túli

magyarok magyarországi támogatásáról

1. Miért most tem-

atizálódik ez a kérdés,

és miért éppen ebben a

körben?

A budapesti magyarságpolitika –

mint szakpolitika – három tevékeny-

ségi területre bontható: a magyar-ma-

gyar kapcsolatok, illetve kapcsolat-

tartás, a nemzetközi kisebbségvéde-

lem és a támogatás-politika. A ma-

gyar-magyar kapcsolatok – az utóbbi

két-három év eseményei folytán –

nem pusztán a határon túliak és a

magyarországiak kapcsolattartási

problémáit jelentik, hanem magának

a kérdésnek az „eladását“ a magyar-

országi közvélemény előtt. Ugyanek-

kor a határon túli magyar közvéle-

ménynek szembesülnie kellett a ma-

gyarországi pártpolitikai és az állam-

politikai megfontolásokkal. De egyre

inkább azzal is, hogy a magyar ki-

sebbségi elitek használta – hagyomá-

nyos közösségi, szimbólumokra, el-

várások és kényszerhelyzetek igazo-

lására építő, az egyéni érdekérvénye-

sítést eltakaró – beszédmód használ-

hatatlan. A nemzetközi kisebbségvé-

delem alapadottsága, hogy az EU-

nak nincs külön kisebbségpolitikája,

pontosabban eddig a status quo meg-

őrzésének rendelték alá ezt a kérdést.

Az alapkérdés pedig az, hogy erősza-

kos konfliktus nélkül, hogy lehetsé-

ges konszociális hatalommegosztási

modellt (nemzeti autonómiát) létre-

hozni. A következőkben a harmadik,

támogatás-politikai elemmel kapcso-

latos problémákról lesz szó.

1.1. A támogatás-politika

szakaszai 1990 után

Ebben az időszakban négy szakaszt

különíthetünk el:

a) 1989-1994 között a magyar kor-

mányzat is kiépítette az intézmé-

nyeit (HTMH, Illyés Alapítvány,

Kézfogás Alapítvány, Mocsáry Ala-

pítvány, OM Határon Túli Főosztá-

lya), de sokkal fontosabb, hogy a

határokon túl is beindult a roha-

mos, extenzív intézményépítés. Ezt

lehet revitalizációnak és új intéz-

ményteremtésnek is tekinteni –

döntően ezek vitték el a forrásokat.

Világos volt, hogy a határon túli

magyarság nem rendelkezik olyan

infrastruktúrával és anyagi forrá-

sokkal, hogy ezt az intézményrend-

szert önállóan felépítse. Akkor még

az intézményépítők mind az állam-

ország, mind a saját társadalom tá-

mogatásában bizakodtak. (Azóta

kiderült, hogy a kilencvenes évek-

ben kiépült intézményrendszert a

kisebbségi világok nem tudják fenn-

tartani. Eltérő mértékben, de alap-

vetően a nyelvország és az állam-

ország támogatásától függ az intéz-

ményrendszer működtetése.) A tá-

mogatás-politikát az intézményépí-

téssel együtt a személyes és bizalmi

viszonyok – és nem intézményközi

együttműködések – határozták meg.

Ide köthetők a '90-es évek elejének

nagy botrányai: a Hódi Sándor-,

Szőcs Géza-ügyek. Ugyanekkor ala-

kult ki a budapesti kijárások rend-

szere és a határon túli elitek döntő-

en ebbe az érdekérvényesítő szerke-

zetben szocializálódnak a mai na-

pig. Vetési László részletesen érte-

kezett erről: gyakorlatilag semmit

nem értek volna el, ha nincsenek

meg a személyes alkuk a '90-es évek

első felében. Abban az időben rög-

zült ez a budapesti kijárás-stratégia,

A jelenlegi támogatás-politika Magyarországon is hagy maga után kívánnivalót. Az alábbi írás a – Hidvégi Mikó

Imre Alapítvány és az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet által 2005. május 11-én szervezett – Határon

túli támogatás-politika jelene és jövője az Európai Unión belül és kívül tematikájú műhelykonferencián elhangzott

egyik előadás. A műhelymunka teljes anyaga a következő helyen érhető el:

http://www.hidvegimiko.hu/eloadasok/index.html

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 45

mert akkor még nem lehetett más-

hova menni ebben az ügyben.

b) 1994-től (már a Boros-kormány-

zat alatt – annak érdekében, hogy

ha baloldali kormányzat győz, ne

tudják elvinni a pénzeket) megin-

dul a támogatás-politikai dönté-

sek kihelyezése, egyfajta társadal-

masítása. Ide sorolható a határon

túli alkuratóriumok, illetve szak-

értők bevonása, kb. 300 főről van

szó. Ezzel együtt járt az, hogy

mind Magyarországon, mind a

határokon túl az egyes pártok po-

litikusai és bizalmasai lesznek

döntéshozó és forráselosztó hely-

zetben. Pontosabban a döntési

helyzetbe kerülőknek ezekhez a

pártpolitikai viszonyokhoz kellett

igazodniuk, különben kiestek a

rendszerből. Támogatáshoz pedig

alapvetően azok juthatnak, akik

eleve bekerültek ebbe a rendszer-

be. Ez a hálózat 1994-1997 között

teljesen kiépül.

c) 1998 után: egyrészt a stratégiai

programok megjelenése és a tá-

mogatási összegek jelentős növe-

kedése volt a meghatározó, más-

részt pedig a kedvezménytörvény

létrejöttével új támogatási formák

alakultak ki. A határon túli felső-

oktatás fejlesztés Beregszászon,

Nagyváradon, Kolozsvárt, Ma-

rosvásárhelyen, Csíkszeredában,

Komáromban új egzisztenciájá-

ban is teljesen a magyar költség-

vetéshez kötődő intézményeket

hozott létre, 2-3 ezer diákkal, ok-

tatókkal. Ennél sokkal szélesebb

kört ér el az oktatási-nevelési tá-

mogatás. Ugyanekkor létrejött

egy a maga nemében teljesen

egyedülálló (magyar kisebbségi)

adminisztrációs közigazgatási há-

lózat (a kedvezménytörvény-a-

jánló irodák, IKA-irodák, Agora-

irodák, ITD Hungary-irodák) Kö-

zép-Európában, ami sokféle infor-

mációs, tudásbeviteli, közvetítő-

szolgáltató, forrásallokáló és el-

osztó programhoz használható,

vagy használható volna.

d) A 2002 utáni időszakot a szinten

tartás szándéka mellett az hatá-

rozta meg, hogy a magyarországi

fél nagyobb beleszólást biztosít az

adott kisebbségi eliteknek a prog-

ramokban és a forráselosztásban.

De ezzel párhuzamosan – kivált-

képpen 2004. december 5-e után,

amikor nyilvánvalóvá vált a tá-

mogatás-politika magyarországi

támogatottságának törékenysége

– kialakult egy olyan ígérvény-

rendszer, amelyben a szűkülő

magyarországi forrásokért külön

budapesti kijárás is szükséges, il-

letve a közalapítványok komoly

adminisztrációs nehézségekkel

küzdenek a kései költségvetési

döntések/utalások/átszervezé-

sek miatt.

A támogatás-politikai szerkezet meg-

újítására 1995–1997-től történtek kí-

sérletek. Tabajdi Csaba, Törzsök Eri-

ka, Lábodi László nevéhez köthető

teljesítménykövetelő, a társadalmi

modernizációt középpontba helyező

reformtörekvések egyrészt a határon

túli politikai elitek – forráselosztó

szerepvesztésükből adódó – ellenér-

dekeltségén buktak meg. Másrészt a-

zon, hogy a magyarságpolitikai reto-

rikához hozzárendelt

(15 év alatt kb. 40 km

autópálya építési költ-

ségének megfelelő)

költségvetési támoga-

tás csak a szinten tar-

táshoz és a politikai

prezentációhoz ele-

gendő. Ezen a helyze-

ten Németh Zsolt, a

FIDESZ szakpolitiku-

sa a Budapestről irá-

nyított stratégiai ala-

pok jelentős növelésé-

vel és új központi pro-

jektekkel próbált vál-

toztatni. 2002 után lé-

nyegében olyan poli-

tikai erőközpont sem

igen működött, amely

egy reformot képes

volna beindítani.

A támogatás-poli-

tika tudományos igé-

nyű vizsgálata igazá-

ból alig kezdődött el.

Törzsök Erika és inté-

zete (EÖKKI) a gazdaság- és régiófej-

lesztést vizsgálta, és policy anyagok-

kal bombázza a kormányzatot. A fel-

sőoktatási és tudományos támogatá-

sok vizsgálatát a Berényi Dénes-

Egyed Albert vezette munkacsoport

végezte el.

A magyarországi politikai retori-

ka hamisságát (pl. a szülőföldön va-

ló maradás/boldogulás) a HTMH

volt és jelenlegi vezetői is elismerték

(a 2005 májusi, nagyváradi kerekasz-

tal beszélgetésükön) abban a vonat-

kozásban, hogy a magyarságpoliti-

kában meghirdetett célok megvaló-

sításához elégtelen költségvetési for-

rás áll rendelkezésre. Regionális ösz-

szehasonlításban pedig a támogatá-

sok súlya még jobban érzékelhető,

ha pl. a dunaszerdahelyi járás vagy

Hargita megye költségvetésével, il-

letve Szabadka önkormányzati veze-

tőinek pénzügyi tranzakciói volume-

nével vetjük össze ezeket az összege-

ket. Az általam ismert szakmai és

politikai beszélgetésekből az szűrhe-

tő le, hogy kb. 60 milliárd Ft-ra tehe-

tő a célprogramok forrásszükséglete,

amely a jelenlegi támogatások négy-

szerese, a magyar állami költségve-

tésnek pedig közel 1%-a. Számomra

azonban kétséges, hogy egy ilyen

összeg hatékony felhasználására ké-

pesek-e a jelenlegi kisebbségi intéz-

ményhálózatok?

1.2. Miért itt, miért most?

Annak, hogy ez a kérdés most tem-

atizálódik, alapvetően három oka van:

a) Markó Béla és Ko-

vács László 2002

s z e p t e m b e r é b e n

megállapodtak ar-

ról, hogy a határon

túli támogatások el-

osztása döntő mér-

tékben a határon tú-

liak prioritásai sze-

rint történik. Azt

mondhatnánk, hogy

ezzel az ügy „rende-

ződött“. Ez azonban

nem így történt. A

határon túli politi-

kusok a magyar kor-

mányzati apparátus

ügyeiben véleményt

mondhattak és sze-

mélyi javaslatokat

tehettek, de a kincs-

tári és elszámolási

szabályzatokat, a

magyarországi nyil-

vánosság-minimu-

mokat már nem le-

hetett felülírni. (Itt

egy komoly mentális problémáról

is szó van, hisz a magyar kisebbsé-

gi politikusok a szerb, román, uk-

rán, szlovák közpénzkezelési me-

tódusokat csak korlátozottan al-

kalmazhatták a magyarországi

adminisztrációban.) De talán en-

nél meghatározóbb probléma a

magyarországi forrásszűkösség és

az, hogy az MSZP nem rendelke-

zett a kérdésben megfelelő szakér-

tői apparátussal. Mindez a HTMH

és az OM, NKÖM vonatkozó osz-

tályai közigazgatási súlyának

gyengülését hozta magával. Eb-

ben a helyzetben a már említett

ígérvényrendszer – megterhelve a

2004 decemberi pártpolitikai csa-

tával, amely a határon túli elit szá-

mára emancipációs vereséget je-

A magyarországi po-

litikai retorika ha-

misságát (pl. a szülő-

földön való mara-

dás/boldogulás) a

HTMH volt és jelen-

legi vezetői is elis-

merték (a 2005 máju-

si, nagyváradi kerek-

asztal beszélgetésü-

kön) abban a vonat-

kozásban, hogy a

magyarságpolitiká-

ban meghirdetett cé-

lok megvalósításá-

hoz elégtelen költ-

ségvetési forrás áll

rendelkezésre.

civil fórum46

lentett – az MSZP és a magyar ki-

sebbségi politikai elitek között po-

litikailag hiszterizált, rossz vi-

szony alakult ki. Állandósult az

elégedetlenség Magyarországgal

és a magyarországi kormányzattal

szemben. A kapcsolattartási kér-

déseken túl a támogatás-politika

lett ennek a viszonynak a harci te-

repe. Ezt bizonyos értelemben

mérsékli, hogy a két legnagyobb

politikai elit Pozsonyban és Buka-

restben kormányzati pozícióhoz

jutott, gyakorlatilag jóval nagyobb

összegekkel rendelkezik, mint a

magyarországi támogatás-politi-

ka. Ha nagyon durván akarnám

ezt a helyzetet összefoglalni: a po-

litikai elit szemszögéből ez a ma-

gyarországi támogatás-politika

egyre inkább a civil társadalom

homokozója. Azt azonban nem

engedheti meg magának, hogy a

kisebbségi társadalom alrendsze-

reinek működtetése felett ne gya-

koroljon ellenőrzést, mert ebben

az esetben a civil szférában, illetve

a nyilvánosságban politikai legiti-

mitását gyengítő projektek és a

„közjó“ újrafogalmazása követ-

kezhet be.

b) Jelentős dolog a kedvezménytör-

vény részkérdése, az oktatási-ne-

velési támogatás. Az ez iránti i-

gény az idén is növekszik. Ha ezt

az oktatási-nevelési támogatást

egy tömbbe állítják be a magyar-

országi támogatásokkal a támoga-

tás-politikában, azaz a Szülőföld-

programba, akkor ez a feszített

költségvetésben leszoríthatja a

többi támogatás összegét. Igazá-

ból nem tudni a Szülőföld-prog-

ram és a Szülőföld Alap stratégiai

céljait. Egyelőre csak egy elosztás-

alku ígérvény látszik.

2004 decemberében a kor-

mányzat részéről végig működött

egyfajta „nemzeti felelősség“-pro-

paganda. Ennek a mércéje, hogy

milyen szakpolitikai háttérrel, mit

tud megvalósítani. Az utóbbi fél

évben kiderült, hogy nincsenek új,

a nemzeti felelősség/társadalmi

felelősség retorikát igazoló szak-

politikai elképzelések. Ezzel a

tényleges szakmai felelősség, a ra-

cionális belátás, önkorlátozás esé-

lye is erodálódik.

Mindazok pedig, akik kor-

mányzati tisztviselőként, a köz-

alapítványok munkatársaiként,

elemzőként ezzel a kérdéssel fog-

lalkoznak, egyre inkább érzékelik

a támogatás-politikai szerkezet

üzemzavarait – lásd az előbbi két

pontban – és a változtatások szük-

ségességét.

c) A szakpolitikai közeg – kb. 60 sze-

mély – hangulatán túl a jelenlegi

tematizáció előzménye a Magyar

Kisebbség c. folyóirat vitája, az

Illyés Közalapítvány ankétja és

Ríz Ádám-Horváth Tamás EU-

iratának visszhangja. Ami még

szintén a mostani tematizációt ins-

pirálja, hogy készül a Nemzeti Fej-

lesztési Terv, és mindenki látja,

hogy a következő évek, vagy a

2007 utáni időszak fejlesztéseit

alapvetően az fogja meghatározni,

hogy mi kerül ebbe a fejlesztési

tervbe. 15 év alatt kialakult Ma-

gyarországon egy kormányzati,

szakértői réteg, amely a szakpoli-

tikai vákuumban várakozik, de ér-

vényesíteni szeretné elképzeléseit.

Ugyanekkor a pártprogramok is

készülnek a 2006-os választások-

ra, és az előbb említett szakember

csoportnak elemi érdeke, hogy

megfontolásait a programkészítők

is figyelembe vegyék.

2. Az Illyés Közalapít-

vány ankétja

2.1. Az Illyés Közalapítvány 2005.

márciusában 10 kérdésből álló anké-

tot kezdeményezett. 133 – a budapes-

ti kormányzatok támogatáspolitikájá-

ban érintett – személyt kértek fel vá-

laszadásra. A megkérdezettek egy-

harmada fejtette ki a véleményét (Ro –

38 megkeresett közül /14-en válaszol-

tak; Mo – 33/9; Sk – 21/7; Szerbia és

Montenegró – 16/6; Uk – 11/3; Slo –

7/3; Au – 5/-; Ho – 2/1). Sajnálatos je-

lenség, hogy Magyarországon a köz-

igazgatás részéről egyetlen válasz ér-

kezett. Az apparátus gyakorlatilag el-

hárította az ankétot. Amikor szemé-

lyesen kérdeztem rá ezeknél az embe-

reknél, hogy miért nem válaszoltak, a

legtöbb személy arra hivatkozott,

hogy „ő csak egy köztisztviselő“, ha

van politikai szándék, akkor részt

vesz a rendszer átalakításában, ha

nincs, akkor meg miért is erőlködni?

2.2. A 43 válasz alapján alapvetően

három domináns nézőpontot különít-

hetünk el:

A legáltalánosabb séma a politi-

ka-központúságból indul ki. Ebben

több dolog keveredhet. Egyrészt az,

hogy a támogatás-politikát a pártpo-

litikai „túlhatalom“ és a politikai ér-

dekek határozzák meg. Másrészt,

hogy mindenféle változtatáshoz el-

sősorban politikai belátás és szán-

dék szükséges, amely jelenleg hi-

ányzik. Harmadrész az az elem is

megjelent, hogy a politikai szándé-

kok megvalósításához eleve elégte-

len forrást rendeltek a döntéshozók.

A válaszolók egy másik csoportjá-

nak nézőpontját a döntési, elosztási

mechanizmusok határozzák meg. Itt

jelenik meg a kuratóriumokhoz való

viszony. Ezen belül a legproblemati-

kusabb a kuratóriumokhoz való vi-

szony. Ezek tevékenységével kapcso-

latban három működési mechaniz-

mus merült fel: az ígérvényrendszer

(a kurátor megígér valamit a kijárók-

nak, hálózatának, és azt neki ki is kell

alkudnia a döntéshozó társaival); a

teljesítményigény (a pályázatok kü-

lön-külön kiértékelése és sorrend

megállapítása a döntés előtt); a straté-

giai gondolkodás (amikor a kuratóri-

um célprogram-prioritások szerint

hoz döntéseket).

Kö

ncz

ey

E

lem

ér ra

jza

Szöveg nélkül

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 47

A döntés/elosztás felől közelítők

számára fontos, hogy hol hozzák a

döntéseket, Budapesten vagy az adott

régióban. Ki dönti el a prioritásokat?

Mennyiben szólhat bele a támogatásba

az adományozó és az adományozott?

Ebből a nézőpontból a harmadik

kulcskérdés, hogy hova, mennyi tá-

mogatás jut. Itt a szórvány/tömb, fa-

lu/város, fejlett/fejletlen régiók közti

különbségek jöttek elő.

A harmadik nézőpont a szakpoli-

tikai és a stratégiai igény megfogal-

mazása. Ezek a szakemberek azt gon-

dolják, hogy létezhet egy szakpoliti-

kai logika, és az egész támogatáspoli-

tikát egy modernizációs stratégiába

lehetne elhelyezni. Pár kiemelt meg-

fogalmazás:

A „hivatásos magyarok nyelve“, a

projektek és a közösségi küldetéstu-

dat nyelvvel szemben a kisebb(ren-

dű)ségi azonosságból a dolgok nevén

nevezésével, önértékükön való keze-

lésével lehet kilépni. Patetikusan

ugyanerről az attitűdről: A magyar-

ság sorskérdései helyett az emberek

problémáinak kezelése (© Szilágyi N.

Sándor); A napi cselekvés mozgatója

nem az elit konstruálta „nemzettu-

dat“, hanem a közösségben kialakult

rutinok és szokások elvárásrendszere

(© Lőrincz D. József); Népszolgálat

helyett szolgáltatás, nem mint hiva-

tás, hanem mint társadalmi elvárás.

A magyarországi és a határon túli

válaszadók megközelítésében – ame-

lyet ilyen kis elemszám esetében nem

lehet általánosítani – abban lehet kü-

lönbséget tenni, hogy míg az előbbiek

inkább a politikai szándékok hiányá-

ból vagy a szakpolitikai és stratégiai

elvárásokból indultak ki, addig a ha-

táron túli magyar válaszadók inkább

a forráselosztásra és a döntési mecha-

nizmusokra koncentráltak.

2.3. A támogatás-politika erősségei-

re rákérdezve szinte egyöntetű volt,

hogy a támogatási rendszer létezését

emelték ki. Az Illyés Közalapítvány

érdemeként említették az intéz-

ményteremtés támogatását és a de-

centralizáltságot is. Néhányan az

Apáczai Közalapítvány szigorú me-

chanizmusait mint pozitív szociali-

zációt emelték ki.

2.4. Sokkal részletesebb képet ka-

punk azonban a támogatás-politika

gyengeségeiről.

a) A politika és támogatások elosz-

tásának viszonya: a válaszolók

kétharmadánál felmerült, hogy a

politikai pártok szerepe a buda-

pesti és a helyi forráselosztásban

egyrészt azzal jár, hogy négyéven-

te személyi csere van az appará-

tusban, állandóan változnak az il-

letékesek, így nincs a rendszerben

számonkérhető folyamatosság.

Másrészt a pártpolitika és hálóza-

tainak következtében nem a szak-

mai szempontok a meghatározók

a forráselosztásban, hanem a poli-

tikai alkurendszer.

Ugyanitt az összeférhetetlen-

ség kérdése is felmerül. A kisebb-

ségi társadalom örök dilemmája,

hogy kicsi a közeg, minden vi-

szony perszonális, és mindenki

egyszerre egy-egy testületben/

kuratóriumban egyben „támoga-

tó“ és támogatott is lehet. Egymás

megítélése ebben a közegben ne-

hezen különíthető el a személyes

élettörténetektől.

A politikai háttér kapcsán je-

lentkezett a válaszokban a kor-

mányzati irányító-egyeztető tevé-

kenység és a stratégia hiánya is.

A 2004-es költségvetésben több

mint húsz tételbe, fél tucat feje-

zethez van beosztva az a költség-

vetési forrásrendszer, amit úgy

nevezünk, hogy magyarságpoliti-

kai támogatás. Ezek között nincs

horizontális kommunikáció. Te-

hát nemcsak az a probléma, hogy

nincs hatékony erő-

központ, ami meg-

határozza a támo-

gatáspolitikát – a

HTMH-t sem tart-

ják ilyennek a meg-

kérdezettek –, ha-

nem egymással sem

egyeztetnek a for-

ráselosztó intéz-

mények.

b) A forráselosztás

területén a legsú-

lyosabb gond a

működtetés finan-

szírozásának kér-

dése. Mivel sem az

adott kisebbségi

közösségek, sem az

adott állam nem

tudja teljes mértékben biztosítani

a kilencvenes évek intézményépí-

tési rohamában létrehozott szer-

vezetek fenntartási költségeit,

ezek időszakos tevékenységre

rendezkednek be, bújtatott ren-

dezvényeket szerveznek, újabb és

újabb fejlesztésekre, terjeszkedés-

re kérnek pénzt, amivel a fennma-

radásukat is képesek biztosítani.

Mindez egyben gátja a hosszú tá-

vú intézményépítésnek is. A hatá-

ron túlról egyre inkább elvárt nor-

matív támogatással kapcsolatban

több alapkérdés fogalmazódik

meg: hogyan lehet mérni és szá-

monkérni ezen intézmények telje-

sítményét, mi alapján lehet kiala-

kítani az így támogatandó intéz-

ményi kört, ténylegesen mennyi

és milyen normatív támogatásra

volna szükség?

Szintén a forráselosztáshoz tar-

tozik a támogatások sokak által bí-

rált felaprózódása. Sokaknak ke-

vés jut, s ezzel csak kárenyhítést,

nem pedig problémakezelést vagy

valós intézmény/társadalomépí-

tést lehet elérni. Ugyanakkor –

mint már említettem – hosszú pro-

jekteket sem lehet előre tervezni és

felépíteni.

c) A támogatási rendszer működte-

tése kapcsán majdnem minden

hozzászóló felvetette a koheren-

cia, az egyeztetés, illetve a moni-

torizálás hiányát. A rendszer mű-

ködéséhez tartozik az adózás és a

járulékrendszer kérdése. Hiszen

munkavégzés esetén ezt is ki kell

fizetni – épp annak az állami költ-

ségvetésnek, amely forráshiánya

miatt erre a külföldi támogatásra

szükség van. Ha pedig adó-,

vám-, illetékmegkerülés történik,

az állandó csapdahelyzetet hoz

magával.

Szintén komoly

gond, hogy a pá-

lyázatok kiírása ké-

sik, április, május,

amikor igazából ki-

írják a pályázato-

kat. Mire az átuta-

lások megtörtén-

nek, már ősz van,

és gyakorlatilag két-

három hónapos fu-

tamidejű progra-

mokról van szó,

amit alig-alig lehet

teljesíteni. Újabb al-

kuk, kamu-teljesí-

tések következhet-

nek. (Szakzsargon-

ban: a lepapírozás.)

Kialakulnak a kiskapuk: módosí-

táskérések, kétfelé elszámolt szám-

lák, többfelé pályázás ugyanazon

projekttel. Ettől kezdve nagyon

nehéz számon kérni és átlátni a

valós teljesítéseket.

d) Elkényelmesedés és intézményi

deformáció: a jelenlegi támoga-

tás-politikai elosztásban az in-

tézmények – ha a kisebbségpoli-

tikai hálózatok révén bekerülnek

egy bizonyos rendszeresen tá-

mogatott körbe – az évi rendez-

A támogatás-politi-

ka erősségeire rákér-

dezve szinte egyön-

tetű volt, hogy a tá-

mogatási rendszer

létezését emelték ki.

Az Illyés Közalapít-

vány érdemeként

említették az intéz-

ményteremtés támo-

gatását és a decentra-

lizáltságot is.

civil fórum48

vényeiket, a prezentációs tevé-

kenységet képesek fenntartani.

Ez azzal jár, hogy tartalékalapo-

kat nem képeznek. Tehát tényle-

ges önrészt igénylő (transznacio-

nális) pályázatokon nem vehet-

nek részt, és az utófinanszírozás

sem működik. A budapesti tá-

mogatáspolitikán belül a NKÖM

műemlékfelújítási programja mű-

ködik utófinanszírozással. (Az

első évben a határon túli partne-

rek tiltakoztak, eljártak ennek al-

kalmazásával szemben, majd

amikor kiderült, hogy a minisz-

térium nem enged ebben a kér-

désben, mégis elindultak a mun-

kák. Évek alatt egy ellenőrzött

teljesítményeket felmutató, jól

működő program épült ki.) Ez az

elkényelmesedés egyben azzal is

jár, hogy a kisebbségi magyar ci-

vil/pályázati szféra hatékonysá-

ga a kilencvenes évek elejéhez

képest rohamosan lemaradt a ro-

mán, szlovák, szerb konkurens

intézményekhez képest. Ez arra

vezethető vissza, hogy hiányzott

az önrészesedéshez szükséges

tartalékalap, gyérek az országos

és a transznacionális kapcsola-

tok, harmadrészt pedig a ma-

gyar kisebbségi szférában nem

alakult ki a jól képzett, nagy szá-

mú helyi pályázatíró és lebonyo-

lító apparátus.

3. A lehetséges

szerkezeti re-

formról

Milyen módon lehet

egy intézményi re-

formot elindítani? En-

nek két oldala van.

Az egyik a politikai,

amely nem az én

szintem. Azt gondo-

lom, hogy csak a mi-

niszterelnök kezde-

ményezésére kor-

mányzati munkacso-

porton keresztül, a

Nemzeti Fejlesztési

Tervet és a MÁÉRT-

ot megcélozva lehet

ebben az ügyben vál-

tozásokat elérni.

A másik oldal, a

szakpolitikai teen-

dők ügye azonban

megkerülhetetlen.

(Ezzel kapcsolatban részletesen ki-

fejtettem a véleményemet a Tény és

való című könyvben, majd 2004. de-

cember 5-e után a Mumusok és a kék

madár című interjúban. Legutóbb a

Tartalomfejlesztés, mint régiófejlesz-

tés című írásomban gondoltam újra

néhány részkérdést.)

3.1. Konszenzus van abban, hogy a

határon túli magyarság jövőjének a

kulcsa a munkaerőpiaci pozíciója.

Mindenféle más, kulturális, hagyo-

mányőrző vonatkozás is létezik, de

perspektivikusan az előbbi adottság a

meghatározó. Ehhez pedig a jelenlegi

elvándorlás, falusiasodás, a funkcio-

nális analfabetizmus, alulfoglalkozta-

tottság és alulképzettség sújtotta, te-

hát pauperizálódó magyar kisebbségi

életvilágokba a leghatékonyabb segít-

séget a tudásbeviteli programok

nyújthatnak. A határon túli magyar-

ság körében a gazdaságfejlesztési

programoknak is csak a képzések te-

kintetében látom értelmét. (Az eddigi

magyar állami tőkeadomány-kivitel

sorsa követhetetlen.)

Kívülről úgy tűnik, hogy lezárha-

tó a magyar támogatás-politika és ki-

sebbségi intézményfejlesztés exten-

zív, az infrastruktúrára koncentráló

korszaka, és a jövőben, az új EU-s kö-

rülmények között döntően a humán

erőforrásokra, a képzésre és az intéz-

ményi hatékonyság növelésére lehet-

ne törekedni.

3.2. A támogatási rendszer elemei

A támogatási rendszeren belül alap-

vetően szétválasztandó a határon

túli intézmények működtetése,

(nemzetközi normák

szerinti akkreditáció

és az egyes szakte-

rületek belső straté-

giája nyomán) és a

fejlesztéspolitika. A

támogatás-politika

(és segélyezés) he-

lyébe a határon túli

magyar intézmények

regionális integráci-

óját és működteté-

sét, illetve fejlesztés-

politikáját lehetne

helyezni.

A szükséges forrá-

sok tekintetében négy

területet lehet elkülö-

níteni: a magyaror-

szági támogatások, az

adott állam támoga-

tásai, az adott helyi

források és a transz-

nacionális források.

Ebből a magyarországi támogatá-

sok terén öt szint különíthető el:

a) Regionális alapok: ide a források

az a része tartozhat, amelyből a ki-

sebb pályázatok, a helyi rendezvé-

nyek, a teljesen speciális napi akci-

ók finanszírozása oldható meg. E-

zek helyi döntést igényelnek. A

továbbosztást le lehet adni haté-

konyan működő és multiplikációt

is felmutató helyi alapítványok-

nak, amelyek a saját társadalmuk

igényei szerint működnek.

b) Léteznek olyan bázisintézmé-

nyek a határokon túl, amelyek-

nek a működését részben az adott

állam vagy a kisebbségi társada-

lom finanszírozza. Ha létrejön

egy akkreditált bázisintézményi

rendszer (pl. oktatási központok,

közművelődési-, könyvtári mód-

szertani központok, magyar há-

zak, stb.), amelyben tisztázzák,

hogy mit is tesz az adott intéz-

mény és a hálózata, annak prog-

ramjait és személyi költségeit

normatív alapon, hosszabb távra

a budapesti forrásokból lehetne

biztosítani. Ez lehetővé tenné a

transznacionális és az EU-s forrá-

sok bevonását is.

c)A nagy fejlesztési programok: a

határon túli magyar felsőoktatás-

fejlesztésben a működési normatí-

vát és a fejlesztési beruházásokat

szintén el kellene különíteni. Ezzel

egyfajta hosszabb távú normalizá-

lást, állandó oktató kart lehetne

biztosítani. Az oktatási piacon pe-

dig az expanziós (szakindítási és

beruházási) törekvéseket lehetne

visszafogni.

d) Az oktatási-nevelési támogatás

több éves hatását még nem lát-

juk. Nem tudjuk, hogy milyen

növekedési dinamikáig jut el, s

ennek milyen hatása lesz a ki-

sebbségi társadalmakra és a Ma-

gyarország-kép alakulására. U-

gyanígy kérdéses, hogy a követ-

kező kormányzatok mennyiben

kívánják tovább bővíteni a ma-

gyarigazolványhoz kapcsolható

kedvezményeket.

e)A közalapítványok működési te-

rületét célprogramokba lehet szer-

vezni. Ezeket pedig a regionális

prioritások mentén, egyeztetve le-

hetne működtetni.

Bárdi Nándor

Teleki László Intézet – főmunkatárs

e-mail: n.bardi@tla.hu

A forráselosztás te-

rületén a legsúlyo-

sabb gond a működ-

tetés finanszírozásá-

nak kérdése. Mivel

sem az adott kisebb-

ségi közösségek,

sem az adott állam

nem tudja teljes

mértékben biztosí-

tani a kilencvenes

évek intézményépí-

tési rohamában lét-

rehozott szervezetek

fenntartási költségeit...

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

Programtervezet

Szeptember 9., péntek – PLENÁRIS ÜLÉS

07.00–09.00 Regisztráció

09.00–09.30 Megnyitó, köszöntő

09.30–13.00 A konferencia fő témájával kapcsolatos szakmai előadások:

Dr. Gál Kinga, az Európai Parlament képviselője, Brüsszel

Közösségi önrendelkezés az EU-ban

Ion Olteanu, a Centras igazgatója, Temesvár

Civil szervezetek az EU-ban

Dr. Kolumbán Gábor, a Civitas Alapítvány elnöke, Székelyudvarhely

Civil szervezetek és a közösségi önrendelkezés

Dr. Papp Kincses Emese, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója, Csíkszereda

Civil szféra és kulturális önazonosságunk a globalizálódó Európában

13.00–14.30 Ebéd

15.00–17.30 Vitafórum

A délelőtt elhangzott előadásokkal kapcsolatos kérdések, felvetések közös megvitatására kerül sor.

19.00–20.00 Vacsora

20.00– Civil Bál (nem csak civileknek)

Szeptember 10., szombat – SZEKCIÓTANÁCSKOZÁSOK

08.30–12.00 Szakmai szekciók munkálatai

12.00–14.00 Ebéd

14.30–17.30 Tematikus tanácskozás: Elvek és szabályok a hazai támogatási rendszerben

17.30–18.00 Szünet

18.00–20.00 Szekciómunkálatok plénum előtti kiértékelése

20.00–21.00 Vacsora

A rendezvény teljes időtartama alatt a résztvevő szervezetek kiállításon népszerűsíthetik tevékenységeiket, programjaikat.

49

VII. CIVIL FÓRUM 2005

Ahol a civilek összefognak2005. szeptember 9-10., Kolozsvár, Bethlen Kata Diakóniai Központ

Civil szervezetek és a közösségi önrendelkezés

az EU-s csatlakozás folyamatában

civil fórum50

Az egyházi szekció témájának le-

író kifejtése a különböző egy-

házak autonómia-értelmezése

szempontjából, a különböző autonó-

mia-értelmezések összehasonlítása, a

tanulságok felmutatása és alkalmazá-

sa a közösségi (nemzeti, regionális és

kulturális) önrendelkezés megfogal-

mazása érdekében.

Az egyházi szekció címében meg-

fogalmazott témáról olyan bevezető

előadásnak kell elhangzania, amely

megpróbál fogalmi és rendszeres átte-

kintést nyújtani az autonómia külön-

böző vallási, teológiai, egyháztörténeti

és egyházszervezeti kérdéseiről. A fő

témán belül, szabadon választható

címmel és altémával további 4-5 rövid,

20-25 perces előadást szeretnék kérni,

különböző felekezetű egyháztörté-

nész, morálteológus és egyházszoci-

ológus szakembertől. Az előadások

olyan konkrét kérdésekhez is kapcso-

lódhatnak, mint (a 2004. jubileumi év-

ben méltatlanul keveset emlegetett)

Immanuel Kant tanítása az erkölcsi

autonómiáról, a 16. századi vallássza-

badság-törvények és azok hatása Er-

délyben, a történelmi egyházak és a

szabadegyházak autonómia-struktú-

rái, a magyar nyelvű egyházak felelős-

ségvállalása a Trianon utáni kisebbsé-

gi önrendelkezés ügyében stb.

Eszmecsere végett is hasznos meg-

ismerni a különböző egyházak etikai

és szervezeti autonómiával kapcsola-

tos felfogását, hiszen minden egyház

ilyen vagy olyan formában, de ismeri

és gyakorolja az autonómiát. Az egy-

házi autonómia ezen túl példákkal is

szolgálhat a nemzeti, kisebbségi vagy

regionális önrendelkezés mai elképze-

léseihez és elvárásaihoz.

Az előadásoknak, a vitában el-

hangzottaknak esti kiértékelése és

összegzése világossá (vagy legalább

árnyaltabbá) teheti mind az egyházak

autonómia-képét (akár azok deficitjét

is!), mind a közösségi önrendelkezés-

ről alkotott elképzeléseinket.

EGYHÁZI SZEKCIÓ

Önrendelkezõ kisebbség – autonóm egyház

Szervező: Dr. Juhász Tamás egyetemi tanár, Protestáns Teológiai Intézet

Cím: Kolozsvár, Bocskai tér 13

Tel: +40-264-591368

e-mail: tjuhasz@proteo.cj.edu.ro

ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGVÉDELEM SZEKCIÓ

Veszélyeztetett építészeti örökség Erdélyben

Szervező: Furu Árpád, a Transylvania Trust Alapítvány programigazgatója

Cím: 400750 Kolozsvár, O.P. I., C.P. 379

Tel/fax: +40-264-435489

Mobil: +40-744-636353

e-mail: afuru@transylvaniatrust.ro

Programtervezet:

Dr. Juhász Tamás, egyetemi tanár, a Protestáns Teológiai Intézet rektora,

Kolozsvár

Önrendelkező kisebbség – autonóm egyház

Orbán Szabolcs, teológiai tanár, Gyulafehérvár

A kisebbségi kérdés – római katolikus szemmel

Varga László, református lelkipásztor, Marosvásárhely

A református kollégium mint az autonómia modellje

Szabó László, unitárius lelkipásztor, Kolozsvár

Az Unitárius Egyház történeti és szervezeti propriuma

Dr. Goldner Gábor, egyetemi tanár, a kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke,

Kolozsvár

Önszerveződés a kolozsvári Zsidó Hitközség életrendjében

Dr. Puskás Attila, vikárius, Gyergyószentmiklós

Szabadság és integráció. Az örménység, erdélyi otthonában

Vita. Kérdések, hozzászólások.

Moderátor: Raff Róbert, református segédlelkész, Kolozsvár

Az Europa Nostra páneurópai

szövetség patronátusa alatt a

Transylvania Trust Alapít-

vány felhívást tett közzé a legveszé-

lyeztetettebb romániai műemlékek

jegyzékének elkészítésére. A tervek

szerint évente egyszer, a műemlék-

védelem világnapján – április 18-án

– közzétételre kerülő lista célja a fi-

gyelemfelkeltés, a közvélemény ér-

zékenységének fokozása, annak a

ténynek a tudatosítása, hogy az ez-

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 51

Szervezők:

Ciotlăuș Judit, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság ügyvezető titkára

Cím: 400440 Kolozsvár, Aurel Suciu u. 12 sz.

Tel/fax: +40-264-431488

e-mail: rmkt@from.ro

Csomós Attila, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros Szervezetének elnöke

Cím: 540342 Marosvásárhely, Lăpușna u. 23. sz.

Tel/fax: +40-265-268125

Mobil: +40-740-371211

e-mail: rmgems@rdslink.ro

redforduló Romániájában a gazdasá-

gi és társadalmi átalakulás folyama-

tában a műemlékvédelem sokszoro-

san hátrányos helyzetben van, és en-

nek eredménye a műemlékállomány

és az építészeti örökség értékeinek

jelentős károsodása. Mindez hatvá-

nyozott ott, ahol még csak társadal-

mi igény sincs az építészeti értékek

védelmére.

A lista összeállításában a Transyl-

vania Trust Alapítvány a romániai

szakmai civil szervezetek és szakem-

berek aktív közreműködésére számít.

A listára jelöltethető bármilyen té-

nyező által veszélyeztetett, az építé-

szeti örökség bármely kategóriájához

tartozó, különálló épület, épület-

együttes, vagy valamilyen közös vo-

nással rendelkező, egymástól jelentős

távolságra levő épületekből álló cso-

port, történeti település, régészeti

övezet, történeti kert vagy kultúrtáj.

A veszélyeztetettség meghatározásá-

nál figyelembe lehet venni a legválto-

zatosabb tényezőket, legyenek azok,

fizikaiak, társadalmiak, politikaiak

vagy gazdaságiak. Egy erre a célra

összehívott szakember-zsűri a bekül-

dött jelöléseket elemzi, majd összeál-

lítja a nyilvánosságra hozandó listát.

A szekció keretében kerekasztal

beszélgetést tervezünk, melynek cél-

ja a fenti kezdeményezés megvitatá-

sa az erdélyi magyar szakmai civil

szervezetek képviselőivel. A fóru-

mon szó lesz a kezdeményezés fon-

tosságáról, értelméről, ugyanakkor

megvitatásra kerülnek azok a szak-

mai paraméterek, kritériumok, ame-

lyeket a lista összeállításánál alkal-

mazni fognak. Nem utolsósorban je-

löléseket lehet majd tenni a szakmai

zsűri összeállítására vonatkozóan is.

Programtervezet:

Vitaindítót tart: Furu Árpád, a Transylvania Trust Alapítvány program-

igazgatója, Kolozsvár

Az eddigi munkáról beszámolnak:

Mihály Zita, a Csíki Műemlékvédelmi Egyesület elnöke, Csíkszereda

Hlavathy Izabella, Kovászna Megye műemlékvédelmi felügyelője, Sep-

siszentgyörgy

Emödi Tamás, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület műszaki

referense

Benczédi Sándor, Keöpeczi Sebestyén József Műemékvédelmi Társaság

alelnöke, Sepsiszentgyörgy

Mihály Ferenc, szakember

Meghívott szakemberek: Szabó Bálint, Kirizsán Imola, Hegedüs Csilla,

David Baxter, Weis Attila, Gaál György, Maksay Ádám, Albert Hommonai

Márton, Dukrét Géza, Keresztes Géza, Kovács Zsolt, Csortán Ferenc

GAZDASÁGI SZEKCIÓ

Az erdélyi magyarság megmaradásának

gazdasági minimumai

Az erdélyi magyar közösség

megmaradásának kulcskér-

dése az identitásvédelem,

amelynek keretében megemlíthet-

jük az oktatást, művelődést, hagyo-

mányőrzést, a szülőföldön maradás

kérdése azonban gazdasági priori-

tásnak számít.

A gazdasági prioritás kihívásai

közé tartozik a versenyképesség,

különösen a felzárkózási időszak-

ban. Az erdélyi magyar közösség

gazdasági helyzete nem teljesen is-

mert, nincsenek felmérések, elem-

zések, az ismert azonban, hogy a

csatlakozás alkalmából a gazdasági

szereplők nagy veszélynek vannak

kitéve.

A kis- és középvállalkozások az

adott versenyhelyzetben tőke és a

megfelelő technológia hiányában

nagy veszélynek vannak kitéve, de

ennél nagyobb veszélyeket rejt ma-

gába a mai agrárgazdasági helyzet.

civil fórum52

AKárpát-medencében működő

magyar ifjúsági szervezetek

kisebb-nagyobb mértékben

tudnak egymásról, hallottak egymás

programjairól. Ám ennél valami

többre, egyfajta együttműködésre,

közös gondolkodásra és cselekvésre

jóval kevesebben vállalkoztak az el-

múlt több mint tizenöt évben. A ma-

gyarországi volt Ifjúsági és Sportmi-

nisztérium által 1999-ben létrehívott

Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK)

egyfajta „ifjúsági-MÁÉRT“ szerepé-

ben biztosít találkozási alkalmat a

Kárpát-medencei magyar ifjúsági

szervezeteknek. Ez azonban nem

elég. Szükség van arra, hogy az emlí-

tett szervezetek egymás közt minél

hatékonyabb kapcsolatrendszert épít-

senek ki, és közösen dolgozzanak, fő-

képp, ha erre van lehetőség nemcsak

magyarországi, hanem európai uniós

források igénybevételével is. Idén a

Civil Fórum Ifjúsági Szekciójának

meghívottai lesznek a Kárpát-meden-

ce különböző magyar ifjúsági szerve-

zeteinek képviselői, akikkel közösen

átbeszéljük a vázolt együttműködé-

sek lehetőségeit és esélyeit. Elvárjuk

erre a tanácskozásra mindazokat az

erdélyi ifjúsági szervezeteket, ame-

lyek hasonló együttműködésekre

nyitottak, avagy már tapasztalatok-

kal rendelkeznek e téren. A szekció

keretében sor kerül a már megvaló-

sult, sikeres együttműködési progra-

mok bemutatására is.

Köztudott, hogy Erdélyben a ma-

gyar ifjúsági és diákszervezetek dön-

tő többsége tartós anyagi gondokkal

küszködve fejti ki tevékenységét. Az

ifjúsági szervezetek ilyen irányú

fenntarthatósága ennélfogva megle-

hetősen törékeny. A többé-kevésbé

népszerű alapítványok, illetve mi-

nisztériumok pályázatai mellett idén

elsősorban olyan források bemutatá-

sára kerül sor, amelyeket törvény

szabályoz, és amelyek felhasználtsá-

ga, ismertsége az ifjúsági szervezetek

körében egyelőre viszonylag ala-

csony fokkal bír. A szekció második

témájának célja e források megismer-

tetése, ezt követően a részletekre ki-

terjedő kérdések szakmai megvála-

szolása sem marad el.

IFJÚSÁGI SZEKCIÓ

Kárpát-medencei ifjúsági együttmûködési lehetõségek.

Az ifjúsági szervezetek fenntarthatósága

Szervező: Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke

Cím: 400083 Kolozsvár, Avram Iancu u. 27. sz.

Tel./fax: +40-264-590718

e-mail: erdely_mit@yahoo.com

Programtervezet:

Kátai Gábor, a Mobilitás hálózati igazgatója, Budapest

A magyarországi és az európai uniós források felhasználása

Sikeres együttműködési programok bemutatása:

Bővízi László, a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség elnöke

Cserkészek határok nélkül

Kovács Zsolt, a Trívium programvezetője, Miskolc

Trívium

Péter Orsolya, a Kovászna Megyei Művelődési Központ referense, Sep-

siszentgyörgy

Öcsi József, a Közép-Dunántúli Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda vezető-

je, Veszprém

Félúton – a Székelyföld, Közép-Dunántúl és a Csallóköz (Felvidék) ré-

gióiban tevékenykedő ifjúsági vagy ifjúsági szolgáltató civil szervezetek

együttműködése

A vidék, a falu az elmaradott gaz-

dálkodási módszereivel képtelen az

európai uniós felzárkózás feltételei-

nek eleget tenni. Egy gyors változás

nélkül a falusi parcellás-gazdálko-

dás pusztulásra van ítélve. Egyetlen

kiút a társadalmi összefogás, a vi-

dék mentalitásának megváltoztatá-

sa, szolidaritási szellem kialakítása,

vagyonosítás, tőkeerő összefogás,

szövetkezetesítés.

Programtervezet:

Somai József, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság elnöke, Kolozsvár

Gazdasági esélyek az erdélyi magyar közösség számára

Dr. Ángyán József, Szent István Egyetem, Környezet és Tájgazdálkodási

Intézet, egyetemi tanár, intézeti igazgató

Agrár környezet-gazdálkodás és vidékfejlesztés az Európai

Unióban

Csomós Attila, az RMGE Maros megyei szervezetének elnöke

A civil szervezetek és a vidékfejlesztés

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 53

Az utóbbi tizenöt esztendőben

robbanásszerűen megnőtt a

civil szervezetek (lásd ala-

pítványok, egyesületek, stb.) száma.

Ugyanakkor a szokványosnak is

nevezhető területek mellett – mint

például a népi kultúra ápolása, iro-

dalmi-művészeti mozgalmak támo-

gatása, a települések hagyomány-

őrzése, a környezetvédelem, és ter-

mészetesen a fogyatékosok, rászorul-

tak megsegítése – megjelentek a

nagyon kis csoportot vagy réteget

mozgósító kezdeményezések is. Ez a

gazdag és színes kínálat nem egy

esetben zavaró is lehet. Esetenként

Programtervezet:

Ambrus Attila, a MÚRE elnöke

Miért nehéz, ami könnyű? A kommunikációt tanulni kell

Cristi Teodorescu, a CJI (Független Újságíróközpont) szakértője

Civil kezdeményezésből

kormányhatározat

Bellai László, az e-M@sa főszerkesztője

Miként kommunikálnak az újságírók, ha civilek?

MÉDIA SZEKCIÓ

Miként segíti a média a civil szervezeteket

céljaik megvalósításában?

Szervező: Karácsonyi Zsigmond, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének

ügyvezetője

Cím: 540027 Marosvásárhely, Tusnád u. 5. sz.

Tel/fax: +40-265-268688

Mobil: +40-740-038670

e-mail: mure@mure.ro

Atavalyi környezetvédelmi szek-

cióülés témája a romániai kör-

nyezetvédelmi civil szféra

helyzetét tárgyalta az EU-s csatlako-

zás előtt és után. Itt született meg az

a határozott igény, hogy az erdélyi

magyar környezetvédőknek elsősor-

ban önszerveződésre és érdekképvi-

seletre van szükségük. Legvitatot-

tabb dilemmánk volt, hogy lehet-e e-

gyáltalán romániai magyar környe-

zetvédelmi civil szféráról beszélni,

elkülöníthető-e a magyarság és a ro-

mánság a környezetvédelemben? A

Civil Fórum jellegéhez igazodva vé-

gül a romániai magyar hatalmi szfé-

rák irányába történő érdekképvise-

letről beszéltünk. Ugyanakkor a ta-

valyi szekcióülés már nem adott le-

hetőséget arra, hogy kidolgozzuk en-

nek az érdekérvényesítési igénynek a

kielégítéséhez szükséges lépéseket.

Az idei környezetvédelmi szekció-

ülés ezt pótolni kívánja.

Célunk a romániai magyar hatal-

mi szférák felé irányuló érdekképvi-

seleti rendszer kiépítésének megter-

vezése, az eddigi eredmények és pró-

bálkozások kiértékelése, továbbá

fontos szerepet szánunk az erdélyi

civil szervezetek önszerveződésének

előmozdítására, hiszen az önszerve-

ződés és az érdekérvényesítés elvá-

laszthatatlan kiegészítői egymásnak.

KÖRNYEZETVÉDELMI SZEKCIÓ

A romániai környezetvédelmi civil szféra

önszervezõdése és érdekérvényesítése

Szervező: Kovács Zoltán Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke

Cím: 400750 Kolozsvár, O.P. 1, C.P. 1154

Mobil: +40-744-603930

e-mail: kcsongor@yahoo.com, greentransylvania@yahoo.com

Programtervezet:

Potozky László, a Polgár-Társ Alapítvány igazgatója, Csíkszereda

A Környezetvédelmi Civil Szervezetek rendszerváltás utáni

eredményei Romániában

Korodi Attila, államtitkár, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium,

Bukarest

Az állami és civil szféra kapcsolata és együttműködési lehetőségei

Romániában

civil fórum54

egymás konkurensei, sőt gáncsosko-

dói is lehetnek (lásd a környezetvédő

csoportok harcát Marosvásárhelyen).

Ilyen körülmények közt nehéz pon-

tosan artikulálni a civil szervezetek

célját és eredményeit. Ráadásul a

médiában dolgozók sem felkészültek

ezen a területen. Így a civilekről szóló

tudósítások többsége felszínes beszá-

moló valamely rendezvényről. A

megnyitók, avatóünnepségek és po-

hárköszöntők tömkelege a médiában

eltereli a figyelmet az orvoslásra váró

gondokról. Ezért fontos, hogy a civil

szervezeteknek legyen médiastraté-

giájuk, hatékony együttműködésük a

területükön jelen levő sajtóter-

mékekkel. Nem kell mindig, min-

denáron szerepelni, csak amikor van

kommunikálni való. Kell ismerni a

médiumok sajátosságait, esetenként

tudatosan kell élni ezekkel a speci-

fikumokkal.

MÛVELÕDÉS SZEKCIÓ

Közmûvelõdési élet a kulturális autonómiában

Szervező: Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület

ügyvezető elnöke és a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság

elnöke

Cím: 400183 Kolozsvár, Gheorghe Lazăr u. 30. sz.

Tel/fax: +40-264-434110

Mobil: +40-742-085406

e-mail: szabedi@emke.cluj.astral.ro

OKTATÁSI SZEKCIÓ

Mûködõ iskolaszékek és az iskolák alapítványainak

helyzete, az EU-s csatlakozás kínálta lehetõségek

Szervező: Szőcs Judit, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnöke

Cím: 400037 Kolozsvár, Decebal u. 72. sz.

Tel/fax: +40-264-434148

e-mail: gktok@cluj.astral.ro

Moderátor: Bajcsi Ildikó, a Bod Péter Tanítóképző igazgatója, Kézdivásárhely

Az autonómia kérdése az erdélyi

magyarság központi problémá-

jává vált. Egyértelmű, hogy a

különböző autonómia-formák megte-

remtése, mely közösségünk teljes ön-

rendelkezéséhez kell vezessen, egy vi-

szonylag lassú folyamat eredménye lesz.

Hisz mindenekelőtt azokat az intéz-

ményeket kell megteremteni, amelyek

majd a teljes körű autonómia műkö-

dését lehetővé teszik. Romániában a

jelenlegi politikai helyezet jó lehetősé-

get teremt ennek a hosszú folyamatnak

a határozottabb beindítására. Az első

lépés a kulturális autonómia megterem-

tése kell legyen, amely mint tudjuk, be-

épült a kisebbségi törvénytervezetbe is.

Az előadó a következő kérdéskö-

röket fogja érinteni:

– milyen változásokat hozhat ez az

autonómia-forma a romániai magyar

művelődési életet fenntartó civil szer-

vezetek működésében, és az új hely-

zetben hogyan tevékenykedjenek

majd az identitásuk megőrzéséhez;

– hogyan kapcsolódhatnak majd a

kulturális autonómia jegyében a mű-

velődési civil szervezetek a román a

társadalomhoz;

– mit jelenthet majd a romániai ma-

gyarok kulturális autonómiája az a-

nyaország számára, és ez hogyan csa-

pódhat le a művelődési életünkben;

– hogyan viszonyulhatnak majd a

kulturális a civil szervezeteink az au-

tonómia jegyében az európai kultúr-

körhöz, hisz az EU a kulturális sokszí-

nűség megteremtésére törekszik.

Az előadás után kibontakozó be-

szélgetésen lehetőséget akarunk te-

remteni arra, hogy a résztvevők a saját

civil szervezeteik szemszögéből érté-

keljék a hallottakat.

Programtervezet:

Kötő József, államtitkár, Tanügyi és Kutatási Minisztérium – Vitaindító előadás

Az állami oktatási rendszer és a

civil szféra kapcsolódási pont-

jaiként is említhetjük az isko-

lák mellett kialakult civil szervezete-

ket, a régebben kialakult iskolaszé-

kek hálózatát. Ezek a szervezetek,

szerveződések az oktatók, az egyes

iskolák, a tanulók számára olyan le-

hetőségeket nyit(hat)nak meg, ame-

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 55

Bármely civil szervezet, amely

nem kommunikál környezeté-

vel, figyelmen kívül hagyja a

nyilvánosság jelzéseit, rövid életre

van ítélve. Különösen érvényes ez a

szociális szervezetekre, mivel leg-

több esetben jövedelmük bizonyos

részét bel- és külföldi adakozók biz-

tosítják. De a kommunikáció nem

csak a már működő és a potenciális

pénzforrások gazdái felé kell megva-

lósuljon. Kommunikálni kell a szer-

vezet célcsoportjával/célcsoportjai-

val is. Visszajelzéseik igazolják, hogy

hűek maradtunk-e célkitűzéseink-

hez, hivatásunkhoz. Ugyanakkor

kommunikálni kell a nagy nyilvá-

nossággal is többek között azzal a

nem véka alá rejtett szándékkal,

hogy az idea követőkre találjon, és

hogy az összefogás a civil társada-

lom felnőtté válását (is) szolgálja.

A kommunikáció szolgál jó ala-

pul a szervezetek egy másik életbe-

vágóan fontos tevékenységéhez is, a

manapság sokat emlegetett lobbi-

munkához. A lobbi nem más, mint a

politikum befolyásolása céljaink

megvalósulását segítő döntések

meghozatalára, legyen ez helyi ható-

ságok, központi kormányzat vagy

törvényhozás szintje, vagy az egyre

aktuálisabbá váló európai intézmé-

nyeké. Egy kissé talán nehezen hihe-

tőnek tűnik, hogy akár Csíkszeredá-

ból is lehet befolyásolni egy brüssze-

li döntést, de a Nyugat-Európában

dolgozó kisebb-nagyobb szervezetek

már nem tartják ezt lehetetlennek.

Tudatosan építkeznek, kisebb, majd

mind nagyobb szakmai hálózatok-

hoz csatlakoznak, amelyek mintegy

csatornaként juttatják el az üzenetei-

ket az európai uniós döntéshozók

asztalára.

Hogyan tesszük mi és mások ezt

helyi és kormányzati szinten, milyen

lépéseket kell megtegyünk, hogy

hangunk egyre erősebbé váljon? –

ezek a kérdések, amelyekre együtt

fogjuk keresni a válaszokat a szociá-

lis szekció keretében.

SZOCIÁLIS SZEKCIÓ

A szociális civil szervezetek nyilvánossága és lobbia

az EU-s csatlakozás folyamatában

Szervezők:

Elekes Zoltán, a Gyulafehérvári CARITAS csíkszeredai kirendeltségének

ügyvezető igazgatója

Cím: 4100 Csíkszereda, Szék u. 147. sz.

Tel: +40-266-315521

Mobil: +40-744-697770

e-mail: caritasinfo@topnet.ro

Knecht Tamás, a Caritas-médiairoda médiareferense

Cím: 400384 Kolozsvár, Sesului u. 2/11.

Tel/fax: 307056; Mobil: 0744-784850

e-mail: caritas@cluj.astral.ro

Programtervezet:

Szabó István, az Asociaţia pentru Relaţii Comunitare programfelelőse,

Kolozsvár

Az érdekérvényesítés fontossága a romániai civil szférában

Patrick De Bucquois, az Európa Caritas szociálpolitikai tanácsadója, Belgium

Lobbi az európai intézményeknél

Andreia Moraru, a Fundaţia Transilvania Alpha programfelelőse,

Marosvásárhely

Nyilvánosság és lobbi, akár együtt is

lyek az állam által biztosított ellátás

mellett szükségként jelentkeznek. De

kihasználjuk-e ezeket a lehetősége-

ket? Mivel foglalkozik, foglalkozhat

egy-egy ilyen szervezet? Milyen sze-

repük lehet(ne) az iskolaszékeknek?

Ezekkel a kérdésekkel szeretnénk e

szekció alkalmával alaposabban fog-

lalkozni. Az iskolaszékek jelenlegi

helyzetének és a működésüket sza-

bályozó, lehetővé tevő szabályozá-

sok számbavétele, továbbá ezek is-

meretében a pozitív előrelépés lehe-

tőségei lesznek közös beszélgetésünk

témái. A fenntarthatóság kérdése u-

gyanolyan súlypontos, mint a szer-

veződés maga, ezért azokat a létező

támogatási rendszereket, lehetősége-

ket is számba vesszük ez alkalom-

mal, amelyekre alapozni lehet az elő-

remozdulással.

Programtervezet:

Bajcsi Ildikó, a Bod Péter Tanítóképző igazgatója, Kézdivásárhely

Hogyan segítik a civil szervezetek az oktatást?

Demeter Miklós, a Váradi József Általános Iskola igazgatója, Sepsiszentgyörgy

Iskolaszékeink helyzete – betöltendő szerepük

Ákos Zoltán, a főtanfelügyelő-helyettes, Nagyvárad

Korodi Hajnalka, a Kovászna megyei RMPSZ elnöke, Sepsiszentgyörgy

Milyen támogatási lehetőségek állnak rendelkezésére

az oktatási intézményeknek és civil szervezeteiknek?

civil fórum56

Tematikus tanácskozás

Elvek és szabályok a hazai támogatási rendszerben

Meghívottak:

Markó Béla, az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriumának elnöke

Takács Csaba, a Communitas Alapítvány elnöke

Moderátor: Sebestyén István, civil társadalmi kutató (Budapest, a Civil Szemle

foszerkesztője)

Atematikus tanácskozás célja, hogy a Communitas Ala-

pítvány és az Illyés Közalapítvány Romániai Alkura-

tóriuma által kezelt támogatási összegek elosztásának

közérdekű módozatait feltárja a civil szféra képviselői szá-

mára. Ennek megfelelően a tanácskozás meghívottjai az em-

lített alapítványok kuratóriumának elnökei. A tanácskozás

célja lehetőséget teremteni a támogatási rendszert meghatá-

rozó működési elvek és szabályok minél szélesebb körben

történő megbeszélésére az alábbi témakörök mentén:

1. A támogatási rendszer általános szabályzata. A pá-

lyázati kiírások keretösszegeinek szaktestületenkénti meg-

állapítása.

2. A szaktestületi tagok kijelölésének módja. Ki számít

szakértőnek az adott területen?

3. A pályázati kiírások témáinak meghatározása.

4. Az elbírálási szempontok: melyek ezek, és milyen elvek

és szabályok szerint történik az értékelés?

Meghívottainkat a fentiekben ismertetett kérdések meg-

válaszolására kérjük fel, amelyeket a jelenlevő civil szférá-

ban dolgozó szereplők kérdései és hozzászólásai követnek.

SZÓRVÁNY SZEKCIÓ

Önrendelkezési perspektívák a szórványmagyarság

vonatkozásában

Szervező: Bálint Róbert-Zoltán, unitárius lelkész

Cím: 332015 Petrozsény, Temesvár út. 14. sz.

Mobil: 0740-173729

e-mail: balintro@yahoo.com

Az EU-s csatlakozásunk folya-

matában szükségszerű és ak-

tuális az önrendelkezés kér-

désének boncolgatása, hiszen létjogo-

sultsága megkérdőjelezhetetlen kö-

zösségünk szempontjából. Az önren-

delkezés lehetőségei eddig főként po-

litikai és társadalmi diskurzusokban

jutottak kifejezésre. A kézzelfogható

cselekvés bár időszerű, mégsem való-

sult még meg. Az autonómia megma-

radásunk záloga. A szórványban élő

magyarság számára a kulturális au-

tonómia alapfeltételeinek megterem-

tése, az oktatási intézmények, az inf-

rastruktúra kiépítése még komoly

problémaként jelentkezik. Etnikailag

elszigetelt környezetükben az anya-

nyelv használata – és ezáltal magyar

közösségként való megmaradásuk –

az oktatási intézmények kiépítése ré-

vén válik lehetségessé.

A Civil Fórum konferencia szór-

vány szekciója ez alkalommal az ön-

rendelkezés kérdéskörét az alábbi al-

témák megvitatása révén célozza meg:

1. A civil szervezetek alapvető jo-

ga az önrendelkezésre az EU-s

csatlakozás perspektívájából (ön-

rendelkezés – szórványszervezetek

– anyagi források)

2. Önrendelkezés – az anyanyelv

hasznossága (kulturális autonómia

– anyanyelvi oktatásunk kiépítése

– kulturális önazonosság)

3. Önrendelkezés – a szórványma-

gyarság megmaradásának feltéte-

le a demográfiai tények tükrében.

A szórvány szekció célja az önren-

delkezés által megteremthető közös-

ségi rehabilitáció, az anyanyelv hasz-

nosságának felvázolása, mindez a ci-

vil szervezetek szerepvállalása ré-

vén. Szekciónk keretében arra kere-

sünk választ, hogy a szórványban lé-

vő civil szervezetek önrendelkezési

perspektívái miként teszik lehetővé

peremhelyzetük csökkentését, a

tömbmagyarság és szórványvidék

kapcsolathálójának dinamikus, infor-

máció-orientált kiszélesítését.

Szekciónk vitaindító előadásait

követően a résztvevők is bekapcso-

lódhatnak hozzászólásaikkal.

Programtervezet:

Vetési László, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványügyi előadója,

Kolozsvár

Dr. Veres Valér, a BBTE Szociológia Tanszékének előadó tanára, Kolozsvár

A szórványosodás demográfiai mutatói az erdélyi magyarság körében

Dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke, Temesvár

Önrendelkezés és szórványhelyzet

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 57

Egy demokratikus társadalom

kialakulásához szükséges an-

nak minden rétegében az ön-

szerveződő civil szervezetek mun-

kája. Az elmúlt évtizedben Kovász-

na megyében, akárcsak egész Er-

délyben erősítve a helyi civil akara-

tot gomba módra szaporodtak a ci-

vil szervezetek. Számos példa, siker-

történet igazolja a civil szféra szere-

pét a kultúra fejlődésében, terjeszté-

sében. Természetesen ez az út néha

göröngyös, akadályokba ütközik, de

a civil szerveződések esetében a len-

dület, az önkéntes lelkesedés és a ki-

tartás mindig eredményhez vezet.

A közösségi értékeink tudatosí-

tása, szakismereteink bővítése és ta-

pasztalatainak összegyűjtése lendü-

letet kell adjon a közösségi tevé-

kenységnek. A „Közművelődési szak-

emberek képzésé“-nek ötlete is ha-

sonló meggondolásból született.

Bár a Kovászna megyei Művelődési

Központ és a Gaál Mózes Közműve-

lődési Egyesület szakmai együtt-

működése már évek óta tart, a társ-

szervezőség 2005 januárjától jegyez-

hető, a fent említett képzés kapcsán.

Szándékunk egy rövid képzés

megszervezése volt, amely gyakor-

latias és hatékony szakmai informá-

ciókat nyújt a megye településein, a

közművelődés területén dolgozó

embereknek. Noha elsősorban az

aktív művelődésszervezőknek kí-

vántunk segítséget nyújtani, fontos-

nak tartottuk bevonni a szakma

iránt érdeklődő fiatalokat is.

Az öt alkalom öt témakör köré

szerveződött, amelyek az alapfogal-

mak tisztázásától a rendezvény-

szervezésen át az anyagi alapok elő-

teremtési módjáig ölelték fel a mű-

velődésszervezők hétköznapjainak

problémáit. A résztvevők a megye

különböző településeiről (Cserná-

ton, Réty, Bodok, Barót, Torja, Bö-

lön, Kökös, Zabola, Erdőfüle, Ár-

kos, Zágon, Sepsiszentgyörgy), az

intézményes és a civil szférából

egyaránt érkeztek, ezért a bentlaká-

sos hangulat összeforrt csapatot és

életképes projektterveket szült. A

meghívott előadók közül dr. Papp

Kincses Emese, a Sapientia Erdélyi

Magyar Tudományegyetem előadó-

ja Köznapok és ünnepek címmel

tartott művelődéstörténeti előadást,

Dáné Tibor Kálmán, az EMKE ügy-

vezető elnöke a Népfőiskolák törté-

netéről beszélt, Kolumbán Gábor, a

Civitas Alapítvány elnöke, a Sa-

pientia Erdélyi Magyar Tudomány-

egyetem előadója Marketingfogá-

sok művelődésszervezőknek cím-

mel tartott gyakorlattal egybekötött

előadást.

A képzést követően – amelynek is-

métlését az őszre tervezzük – Ko-

vászna megyében a művelődés terén

újabb lendületet nyert a civil és intéz-

ményes szféra közötti kommunikáció,

információcsere és együttműködés.

Elmondható, hogy vannak tele-

pülések, ahol az önkormányzatok

mellett a már múlttal rendelkező ci-

vil szervezetek nemcsak a pénzfor-

rások felkutatásában nyújtanak se-

gítséget, hanem adott esetben a mű-

velődési programok fő- vagy társ-

szervezőivé váltak.

Igencsak ajánlott az intézményes

szféra részéről a segítségnyújtás,

mert a civilek minden esetben a kö-

zösségi akaratot tartják szem előtt,

és is azon munkálkodnak, hogy to-

vább hagyományozódjanak azok a

szellemi és tárgyi értékek, amelyek

az európai egységben mássá teszik

nemzetünket, és ez által is biztosít-

ják megmaradásunkat.

Péter Orsolya

Kovászna Megyei Művelődési

Központ – kulturális turizmus és

PR-felelős

e-mail: orsi@creatio.cosys.ro

AFestum Varadinum 2005 ün-

nepségsorozat keretében 2005.

április 26. és 28. között került

sor Nagyváradon az immár hagyomá-

nyossá vált rendezvényre. Az utóbbi

időszak legfontosabb nagyváradi civil

találkozójának fő céljai voltak: meg-

erősíteni a civil szervezetek közötti

kapcsolatokat és az együttműködést,

ismertetni a szakmai tapasztalatokat,

megbeszélni a civil szervezetek és a

kulturális intézmények jövőjét érintő

főbb kérdéseket. A Bihar Megyei és

Nagyváradi Civil Szervezetek Szövet-

sége (BINCISZ) égisze alatt sorra ke-

Együttmûködési sikertörténet

Kovászna megyében

Beszámoló

AZ V. CIVIL TÁRSADALOM NAPJA

NAGYVÁRADON – 2005

Kultúra és a civil szervezetek

civil fórum58

rült rendezvény a civil szervezetek

összefogása által jött létre, ezek közül

az egyik fő szerepet a Sapientia Vara-

diensis Alapítvány játszotta.

Az Ady Endre Líceum könyvtár-

termében megtartott találkozót dr.

Fleisz János történész, a BINCISZ elnö-

ke nyitotta meg. Beszédében kifejtette,

hogy a civil szféra fejlődésében újabb

korszakhatárhoz érkezett, és szüksé-

ges a magyar civil szerveződések kér-

dését a jelenlegi helyzethez igazítva

tárgyalni. A meghívott vendégek kö-

zül először dr. Pomogáts Béla iroda-

lomtörténész, az Illyés Közalapítvány

kuratóriumának elnöke üdvözölte a

tanácskozás részvevőit. Előadásának

címe Civil szervezetek, kultúra és az

európai integráció volt. Ebben kifejtet-

te, hogy a fejlett nyugati társadalmak-

ban a gazdaság, a politika és a civil

szerveződések között egyensúly ala-

kult ki. A kelet-európai társadalmak-

ban az előadó szerint csak az EU-inte-

gráció hozhatja meg az egyensúlyt e

három szféra között. Ezt követően Biró

Rozália, Nagyvárad alpolgármestere

köszöntötte a jelenlévőket, kiemelve az

önkormányzat és a civil szervezetek

közötti partneri kapcsolat szükséges-

ségét és a város évről évre növekvő

kulturális támogatását. Fodor József

római katolikus általános helynök be-

szédében a civil szervezetek és az egy-

ház közötti együttműködés fontossá-

gát hangsúlyozta, és felhívta a figyel-

met a kulturális értékek iránti nyitott-

ság jelentőségére. Bodó Barna, a ko-

lozsvári Erdélyi Magyar Civil Szerve-

zetek Szövetségének alelnöke az erdé-

lyi magyar civil szféra érdekvédelme

és képviselete problémái mellett a ki-

sebbségi törvénynek a civil szerveze-

tekre vonatkozó kitételeit ismertette.

Romhányi András, a Magyar Kollégi-

um elnöke (Budapest) A civil szerveze-

tek jelene és jövője változó világunk-

ban, Porkoláb Lajos, a Nadányi Zoltán

Művelődési Központ igazgatója (Be-

rettyóújfalu) A kulturális intézmények

és a civil szervezetek együttműködése,

Dáné Tibor Kálmán, az EMKE ügyve-

zető elnöke (Kolozsvár) a Kulturális

érdekvédelem és kulturális autonómia

címmel értekezett.

Délután a rendezvény szakmai

tanácskozással folytatódott, amely-

nek címe A civil szervezetek és a ma-

gyar kulturális intézményrendszer

volt. Meghívott előadók: Egyed Al-

bert (Budapest), Muzsnay Árpád

(Szatmárnémeti), Meleg Vilmos, dr.

Sarkady Zsolt, Meleg Attila (Nagy-

várad). A tanácskozást megtisztelte

jelenlétével Tőkés László református

püspök, aki az egyház és a civil szer-

vezetek közötti jó együttműködés

szükségességét emelte ki.

Kritikus hangnemben igyekeztek a

társadalmat és a magyar közösséget

érintő gondok feltárása mellett a meg-

oldásokat is körvonalazni. A tanácsko-

záson több fontos kérdés is napirendre

került, a kiselőadások és hozzászólá-

sok elsősorban a civil kulturális straté-

gia elemeit, a fejlődési lehetőségeket

tárgyalták. Szó esett a szervezetek te-

vékenységének pozitív és negatív ta-

pasztalatairól, az önszerveződés ne-

hézségeiről, a különböző kihívásokkal

való mind nehezebb szembesülésről is.

A konferencia egyik fő jellemzője volt,

hogy a jelenlévők igyekeztek az előre-

lépés módozatait és lehetőségeit meg-

fogalmazni. A tárgyalt témák ismét

aláhúzták a civil szervezetek sokféle-

ségét, a fejlesztési koncepciók bonyo-

lultságát.

Dr. Fleisz János a főszervező

BINCISZ és Sapientia Varadiensis

Alapítvány nevében megköszönte

mind a meghívottak, mind a résztve-

vők, szervezők, támogatók hozzájá-

rulását. Kiemelte: a találkozó elérte

célját, tanulságos volt, és megalapoz-

ta az előrelépést. Bebizonyosodott,

hogy hasonló találkozókra a jövőben

is szükség lesz.

Dr. Fleisz János

BINCISZ – elnök

e-mail: fle@freemail.hu

AMagyar Kollégium és a Ma-

gyar Művelődési Intézet

szervezésében, a Nemzeti

Kulturális Alapprogram támogatá-

sával 2005. június 17. és 19. között

immár ötödik alkalommal gyűltek

össze a Budakalászi Faluházban a

határon túli magyar kulturális civil

szervezetek képviselői. A 8 ország-

ból (Bosznia-Hercegovina, Csehor-

szág, Horvátország, Románia, Szer-

bia és Montenegró, Szlovákia, Szlo-

vénia, Ukrajna) érkezett 90 küldött

110 szervezetet képviselt. Mind

mennyiségében, mind minőségében

ez volt az eddigi legsikeresebb Bu-

dakalászi Találkozó.

A tanácskozáson tájékoztatót tar-

tott dr. Avarkeszi Dezső kormány-

megbízott a Szülőföld programról, a

Szülőföld Alap törvényről, valamint

a határon kívül élő magyarok anya-

országba utazásának, itt-tartózko-

dásának, illetve honosításának mél-

tányosabbá tétele érdekében – az ál-

lampolgársági és az idegenrendé-

szeti törvény módosítására – előter-

jesztett javaslatokról. A résztvevők

fórumon kaptak választ kérdéseikre

Lakatos Mihály főosztályvezetőtől

(Nemzeti Kulturális Örökség Mi-

nisztériuma), C. Tóth János osztály-

vezetőtől (Határon Túli Magyarok

Hivatala) és Egyed Albert titkárság-

vezetőtől (Magyar Művelődési Inté-

zet). Három szekcióban (Civil szféra

– politika, Ifjúság, Kitörési stratégi-

ák) folyt az időszerű kérdések fel-

dolgozása.

A küldöttek a tanácskozás végén

egy nyilatkozatot fogadtak el; egy-

ben elhatározták, szövetséggé ala-

kulnak, hogy érdekeiket hatéko-

nyabban tudják érvényesíteni.

A krónikához hozzátartozik még

az is, hogy a tanácskozás második

estéjén a résztvevők együtt fogyasz-

tották el a közös Kárpát-medencei

kenyeret, amit a magukkal hozott

lisztből, kovászból és sóból sütött a

Faluház népművelője.

Két csodálatos nap

5. Budakalászi Találkozó –

A HATÁRON TÚLI KULTURÁLIS SZERVEZETEK FÓRUMA

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 59

Az 5. Kárpát-medencei Kisebb-

ségi Magyar Közművelődési

Civil Szervezetek Fórumának

Zárónyilatkozata

A Budakalászi Találkozón résztvevő

110 – romániai, szlovákiai, szerbia-

montenegrói, horvátországi, bosz-

nia-hercegovinai, ukrajnai, cseh- és

morvaországi, szlovéniai – civil szer-

vezet képviselői, a 2005. június 17-19.

között tartott tanácskozás eredmé-

nyeként kinyilatkoztatja:

1. Az 5. Kárpát-medencei Kisebbsé-

gi Magyar Közművelődési Civil

Szervezetek Fóruma létrehozza a

Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar

Közművelődési Civil Szervezetek

Szövetségét, melynek ügyvezetői te-

endőinek elvégzésével megbízza

Romhányi Andrást, a Magyar Kollé-

gium Kulturális Egyesület elnökét és

Halász Pétert, a Honismereti Szövet-

ség elnökét.

2. Létfontosságúnak tartjuk, hogy e

Szövetség a 6. Budakalászi Találko-

zón jogi státuszt nyerjen, melynek

feltételeit a csatlakozni szándékozó

civil szervezetek teremtik meg.

3. Szükségesnek tartjuk, hogy a kö-

zép-kelet-európai régióban élő ma-

gyarság értékteremtő jelenlétéről

mostani jogi és társadalmi helyzeté-

ről, a kívánatos jövőképéről a térség

egészében megfelelő információkat

közvetítsen.

4. Nyomatékosan kérjük a támoga-

tások elosztási rendszerének reform-

ját, biztosítva ezáltal a civil szerveze-

tek igényének és véleményének fi-

gyelembevételét a döntéshozatalban.

5. Továbbra is ragaszkodunk az

egységes magyar nemzethez való

tartozás jogához, ezért felkérjük a

mindenkori magyar kormányt,

hogy mihamarabb találja meg a ha-

táron túli és határon belüli magya-

rokat egyformán megnyugtató erre

vonatkozó megoldást, megadva át-

telepedés nélkül a magyar állampol-

gárságot.

6. Kérjük a magyar kormányt a ha-

táron túli magyarság autonómia-tö-

rekvéseinek diplomáciai eszközök-

kel való hatékony támogatására, a te-

rületi, kulturális és személyi elvű au-

tonómiaformák helyzetenkénti alkal-

mazásához.

7. Nehezményezzük az írott és

elektronikus sajtó közömbösségét,

távolmaradását.

8. Örömmel üdvözöljük az ifjúság

szerepvállalását, melynek bizonyíté-

ka az ifjúsági civil szervezetek hang-

súlyos jelenléte a Fórumon.

9. Egyetértve a NKÖM felkérésé-

vel, sürgetjük a Kárpát-medence épí-

tett magyar örökség regiszterének el-

készítését, melyben az illetékes kor-

mányzati szervek és civil szervezetek

kölcsönösen partnerekké válnak.

10. A 2004. december 5-e után is

bennünket a magyar identitástudat

megőrzése és erősítése, a magyar

nemzeti érzés ápolása, a keresztény

értékrend fokozottabb érvényesítésé-

nek elve vezérel.

Tisztelettel köszönetet mondunk

a Fórum szervezőinek és támogatói-

nak az 5. mérföldkő elérésének lehe-

tőségéért.

Romhányi András

Magyar Kollégium – igazgató

e-mail: magykoll@mail.tvnet.hu

Hírek és felhívások

A civil társadalom fej-

lesztésének támogatása

A CREST Forrásközpont – a

FORNETTI ROMANIA kereskedelmi

társaság támogatásával létrejött „CI-

VIL TÁRSADALOM FEJLESZTÉSE –

2005“ programot kivitelező egység

minőségében felhívja az észak-nyuga-

ti és nyugati régióban működő non-

profit szervezetek figyelmét, tegye-

nek le pályázati kéréseket a fent emlí-

tett program keretében, vissza nem

térítendő támogatás elnyerésére.

A program célja hogy fejlessze a

nonprofit szervezetek intézményi

kapacitását, megerősítse és kiterjesz-

sze tevékenységeiket, sokszorosítsa

tapasztalataikat.

A program első fázisa 2005-ben

zajlik az észak-nyugati régió megyéi-

ben (Bihar, Beszetrce-Naszód, Kolozs,

Szilágy, Szatmár, Máramaros), illetve

a nyugati régióban (Arad, Krassó-

Szörény, Hunyad, Temes megyék-

ben), majd 2006-tól a lefedettség na-

gyobb területet ölel fel. Pályázni a kö-

vetkező szakterületeken lehet: szociá-

lis, egészségügyi, kultúra, oktatás,

sport, ifjúság, ökológia, európai csa-

tlakozás, határon túli együttműködés,

közösségfejlesztés.

A program keretén belül kiosztás-

ra szánt összeg 2 milliárd lej (200 000

erős lej), az egy projektre szánt vissza

nem térítendő összeg pedig 180 mil-

lió lej (18 000 erős lej). A projektek

időtartama nem haladhatja meg a 6

hónapot, ám különleges esetekben,

ahol a projekt szerkezete nem oldha-

tó meg másként, a finanszírozó és a

felhasználó között létrejött egyez-

mény alapján ez az időszak meghosz-

szabbítható 9 hónapra.

A pályázással kapcsolatos infor-

mációk részletes leírása megtalálható

a TÁMOGATÁSI CSOMAGban, a-

mely a következő honlapokról tölthe-

tő le: www.crest.ro vagy www.fornet-

ti.ro. További információért fordulja-

nak Sabina Chirvai-hoz (jogász,

programkoordinátor, CREST): tele-

fon: 0261-706736, 706737, 714580, fax

0261-714580, e-mail: office@crest.ro;

hétfőtől péntekig 09.00-13.00 és

15.00-19.00 óra között, legkésőbb

2005. július 28-ig.

Leadási határidő a CREST szék-

helyén: 2005. augusztus 11., 18:00 óra.

Cím: Centrul de Resurse CREST

440014 – Satu Mare, P-ţa Libertăţii nr. 14

Postacím: 440014 – Satu Mare, Str.

Gavril Lazar nr. 25/4

Telefon: +40-(0)261-706 736, 706 737

Telefon/Fax/Robot:+40-(0)261-714 580

Mobil: +40-(0)722-950 157

e-mail: office@crest.ro

web: http://www.crest.rom,

http://www.telecentru.ro

civil fórum60

MIT-kezdeményezés a

támogatási struktúrák

megreformálására

A MIT elnöksége 2005. június 13-án

átadta a Magyar Civil Szervezetek Er-

délyi Szövetsége (MaCiSZESZ) Igazga-

tó Tanácsának a hazai és magyarorszá-

gi támogatási rendszerek átalakítására

kidolgozott és további vitaanyagnak

szánt tervezetét. A MIT elnöksége fel-

kérte az erdélyi civil ernyőszervezet ve-

zetőségi tagjait, hogy a továbbiakban

vállalják és képviseljék az ügyet. A to-

vábbiakban – megfelelő társadalmi vi-

tát kezdeményezve – a MaCiSZESZ fe-

lelőssége egy olyan támogatási rend-

szer kidolgozása, mely biztosítja, hogy

az erdélyi magyar civil szféra pártállás-

tól függetlenül részesülhet az Illyés

Közalapítvány és a Communitas Ala-

pítvány támogatásaiban. Ebben a már

többször elkezdett folyamatban az első

vitaanyagnak számít a MIT tervezete.

Forrás: ermacisz levelezőlista

Megrendelhető a mold-

vai magyar iskola építé-

sét segítő téglajegy-CD

„Úgy érzem, hogy jelenleg a csángó

testvéreink folytatnak legelkeseredet-

tebb harcot a megmaradásukért. Áll-

junk ki melléjük, vállaljunk szolidari-

tást velük!“ (Böjthe Csaba)

„Meg kell teremtenünk szülőföld-

jükön a lehetőséget, hogy magyarul ta-

nulhassanak tovább. Nagy és szép fe-

ladat ez, olyan munka, amelyet eddigi

tapasztalatunk, legjobb tudásunk, aka-

ratunk és hitünk segédletével – és nem

utolsósorban az Önök hozzájárulásá-

val, a téglajegyekkel – meg fogunk

valósítani.“ (Hegyeli Attila, a Moldvai

Csángómagyarok Szövetségének okta-

tási felelőse)

Most már az internet révén is meg-

rendelhető a moldvai magyar iskola-

központ építését támogató téglajegy-

CD. A „Regina Pacis“ csángóföldi is-

kolaközpont Rekecsinben épül majd

fel, Bákó városától 25 km távolságra. A

Moldvai Csángómagyar Szövetséget

iskolaépítési szándékában az Erdélyi

Magyar Könyvklub is támogatja: a

Szövetség céljainak ismertetése mellett

felvállalják a téglajegyek katalógusuk-

ban való meghirdetését és az adomá-

nyok gyűjtését.

Rendelje meg Ön is a „téglajegyet“,

és járuljon hozzá a csángómagyar isko-

la építéséhez. Az adományozónak a

Moldvai Csángómagyarok Szövetsége

részéről a téglajegyekkel együtt egy

másik CD-t is küldenek ajándékba. Ez

a lemez a Szövetség tevékenységét is-

mertető szöveg- és képanyag mellett

tartalmazza a 2004-es Szeret-menti

Gyermek Énekverseny gyűzteseinek

énekeit is. Egy „téglajegy“ ára 150 000

lej (15 új lej). Megrendelni, postai után-

véttel, a pontos cím megadásával, a

rendeles@emk.ro e-postacímen lehet.

A legveszélyeztetettebb

romániai műemlékek

jegyzéke

Az Europa Nostra páneurópai szö-

vetség védnöksége alatt a Transylva-

nia Trust Alapítvány felhívást hirdet a

legveszélyeztetettebb romániai mű-

emlékek jegyzékének elkészítésére. A

tervek szerint az évente egyszer, a

műemlékvédelem világnapján – ápri-

lis 18-án – közzéteendő lista célja a fi-

gyelemfelkeltés, a közvélemény érzé-

kenységének fokozása, annak a tény-

nek a tudatosítása, hogy az ezredfor-

duló Romániájában a gazdasági és

társadalmi átalakulás folyamatában a

műemlékvédelem sokszorosan hátrá-

nyos helyzetben van, és ennek követ-

kezménye a műemlékállomány és az

építészeti örökség értékeinek jelentős

károsodása. Mindez hatványozottan

történhet ott, ahol még csak társadal-

mi igény sincs az építészeti értékek

védelmére. A lista összeállításában a

Transylvania Trust Alapítvány a ro-

mániai szakmai civil szervezetek és

szakemberek aktív közreműködésére

számít.

A listára jelöltethető bármilyen té-

nyező által veszélyeztetett, az építé-

szeti örökség bármely kategóriájához

tartozó különálló épület, épület-

együttes, vagy valamilyen közös vo-

nással rendelkező, egymástól jelentős

távolságra levő épületekből álló cso-

port, történeti település, régészeti

övezet, történeti kert vagy kultúrtáj.

A veszélyeztetettség meghatározásá-

nál figyelembe lehet venni a legválto-

zatosabb tényezőket, legyenek azok

fizikaiak, társadalmiak, politikaiak

vagy gazdaságiak. A tulajdonképpe-

ni listának tartalmaznia kell az objek-

tum lényeges adatait, azaz a műem-

lék nevét, helyét és keletkezésének

korát, a veszélyeztető tényezők leírá-

sát, valamint 1-3 digitalizált felvételt.

Jelöléseket beküldhet bárki, mű-

emlék-tulajdonos, szakember vagy a

műemlékek sorsát szívén viselő pol-

gár. A jelölések határideje 2005. de-

cember 31. Egy erre a célra összehí-

vott szakember-zsűri a beküldött je-

löléseket elemzi, majd a nyilvános-

ságra hozandó listát összeállítja.

A zsűri törekedni fog a műemléktí-

pusok és veszélyeztető tényezők sze-

rinti változatosságra, a földrajzi szó-

rásra és kiegyensúlyozottságra. A jelö-

léseket a www.transylvaniatrust.ro

honlapról letölthető űrlapon az sos@

transylvaniatrust.ro e-mail címre, vagy

az alapítvány postacímére (Fundaţia

Transylvania Trust, OP I CP 379, CLUJ

NAPOCA) várjuk. A kezdeményezés

példával való illusztrálására a szerve-

zők elkészítettek egy Erdély 11 me-

gyéjét átfogó veszélyeztetett műemlék

jegyzéket.

Forrás: Erdélyi Napló

ZÖLD LÉPÉSEK a

biodiverzitás megőrzésére

Az Olt völgyének mocsaras vidé-

kén, a Csomát-Bálványos mikrorégió

észak-nyugati oldalán 2005. június 15-

től az ACCENT GeoÖkológiai Társa-

ság projektet indított „a biodiverzitás

megőrzésére az Olt völgyének mocsa-

ras vidékén, a Csomát-Bálványos mik-

rorégió észak-nyugati oldalán“ cím-

mel. A projekt célja az említett régió

„Natura 2000“ elnevezésű természeti

rezervátummá nyilvánítása, a közös-

ség bevonása konkrét növényzet- és

állatállomány-megőrzési tevékenysé-

gekbe úgy, hogy a helyi közösség (föld-

birtokosok) hosszú távon használhas-

sa a természeti kincseket.

A projekt társszerzői a tusnádi

községháza, a tusnádi Ökoturisztikai

Információs Központ, a Kárpát Ala-

pítvány, a Csomád-Bálványos Egye-

sület, a csíkszeredai Környezetvédel-

mi Ügynökség és a Tusnádi Társtulaj-

donosok.

A projekt anyagi támogatója az

ENSZ Fejlesztési Program – Globális

Környezetvédelmi Alap – Kis Projektek

Románia-szekciója.

További információk:

PILBÁTH G. Attila

projektvezető

ACCENT GeoÖkológiai Társaság

Tel./Fax: 0268 412 397, 0723 357 650

e-mail: contact@ogaccent.ro

Honlap: www.ogaccent.ro

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 61

„SÓLYOMSZÁRNYON“

Nemzetközi ifjúsági tábor

Püspökladány –

2005. július 25-31.

A debreceni „Segítsd a gyer-

meket“ Alapítvány és a Hangfogó

Kulturális Egyesület az idén nyáron

ismét megrendezi nemzetközi

ifjúsági táborát határainkon túli

magyar származású, illetve magyar-

országi fiatalok részvételével.

A táborokba olyan 12-18 éves fia-

talok jelentkezését várják, akik sze-

retnék angol, német, illetve magyar

nyelvtudásukat fejleszteni, érdeklőd-

nek népünk történelme, kultúrája és

hagyományai iránt, szeretnek spor-

tolni, szórakozni, vagyis a nyári szü-

nidő egy részét hasznosan és kelle-

mesen akarják eltölteni.

Hazánkban ez a legnagyobb olyan

tábor, ahol immár 15 éve találkoznak

egymással magyar származású fiata-

lok, szerte a nagyvilágból.

A tábor központjában lévő uszo-

da, lovas pálya és evezőstó, kiváló

feltételekkel és egészséges környe-

zettel várja a fiatalokat.

A tábor rövid programja:

– napi 3 óra angol, német vagy

magyar nyelvoktatás /kezdők

és haladók/

– sportágak: lovaglás, úszás, ma-

gyar íjászat, kajak-kenu

/alapfokú oktatás/

– előadások: népünk történelme,

kultúrája, hagyományaink

– természetvédelem, egészséges

táplálkozás

– egyéb programok: magyar

táncház, daltanulás,

filmvetítések

– sportversenyek, vetélkedők,

debreceni kirándulás.

Jelentkezési lap és részletes informá-

ció kérhető:

Villányi Erzsébet

Cím: Nagyvárad, Delavrancea u. 10.

Tel: 0743-405178

E-mail: andreavillanyi@hotmail.com

Mesefalu

A Székelyudvarhelyen működő

Artera Alapítvány szervezésében

idén is sor kerül a Mesefalu megszer-

vezésére. Ha az alkotótábor szellemi-

ségét kívánjuk kifejezni, akkor a szer-

vezők megfogalmazása találóan ra-

gadja ezt meg: hagyományőrzés ér-

tékteremtéssel.

A szórakoztató alkotótábor pro-

gramjában helyet kap a kézműves

mesterségoktatás, a hagyományos

táncok, népdalok tanítása, a mese-

mondás. Szabadidős tevékenységek-

ként sor kerül majd kirándulásokra,

betekintésre az erdőn tevékenykedő

emberek életébe.

Az estéket beszélgetések, tánc,

ének, népi játékok, tábortüzek tarkít-

ják majd.

A táborba a szervezők elsősorban

6 éven felüli gyerekeket várnak. Cél-

juk ugyanis tudatosítani bennük a

hagyományőrzés fontosságát, hogy

abban rejlik megmaradásunk.

A rendezvény szervezésében az

alapítvány partnere a Zetelaki Pol-

gármesteri Hivatal.

A rendezvény helyszíne: Zetelaka

Időpontja: 2005. augusztus 19-25.

További információk:

Artera Alapítvány

Tel: +40-266-210682

E-mail: office@artera.ro

Honlap: www.artera.ro

I. Nemzetközi Ökológi-

ai Építész és Tájépítész

alkotótábor

A Kaláka Kör szervezésében idén

első alkalommal kerül sor az alkotó-

tábor megszervezésére.

Szívügyünk a határon túli (Felvi-

dék, Kárpátalja, Erdély, Vajdaság)

élő honfitársainkkal való szoros

együttműködés. Ezért magyarkúti

táborainkat, velük együtt gondol-

kodva, szervezve szeretnénk náluk is

meghirdetni.

Jobb gyertyát gyújtani, mint át-

kozni a sötétséget.

Időpont:

2005. augusztus 12–23. Érkezés:

augusztus 12-én péntek délutántól.

Helyszín:

Dunakanyar, Verőce, Magyarkút

(Térképet és menetrendet később

találsz a honlapon.)

Szállás:

Saját magunkkal hozott sátrakban.

Étek: közösen főzünk, vegetáriánus

ételeket.

Részvételi díj:

15.000.- Ft (háromszori étkezéssel)

(Határontúliaknak: 5.000 Ft)

Jelentkezési határidő:

2005. július 30-ig.

A tábor befogadóképessége: 50 fő.

Program

Reggel: kedved szerint hatha-jóga

vagy tai-chi és chi-kung reggeli.

Délelőtt: tereprendezés, fa, vessző és

vályogtechnikával készülő kunyhó

illetve kemence építés.

Délután: ebéd, pihenés, munka ki-

rándulás a Börzsönyben, tóban, fo-

lyóban pancsolás.

Este: vacsora előadások, beszélgeté-

sek tábortűz mellett dia és filmvetí-

tés, zenés előadások.

Érdeklődés, jelentkezés:

Nemeskéri Péter

Tel: +36-1-3379551

Mobil: +36-30-2921386

E-mail: peter.nemeskeri@telia.com

Bővebben: http://okotabor.uw.hu

Innen töltheted le a plakátot:

http://okotabor.uw.hu/plakat.pdf

SzénaFesztivál Veres-

patakon

A Mentsétek Meg Verespatakot

Egyesület (olyan magánszemélyek és

civil szervezetek /Alburnus Maior

Egyesület, Rebel Music, Greenpeace

CEE, Mindbomb, Efectul Fluture,

Havasi Gyopár Környezetvédelmi

Egyesület, Zöld Erdély Egyesület/

szövetsége, amelyek Verespatak fenn-

tartható fejlődéséért küzdenek) idén

másodjára szervezi meg a verespata-

ki SzénaFesztivált. A fesztivál válto-

zatos és egyedi programja dinami-

kus, kalandvágyó embereknek szól,

akik egyaránt szeretik a zenét és a

természetet. A rendezvény augusz-

tus 26. és 28. között zajlik, három nap

és három éjjel. Helyszíne ezer méter

magasan fekvő, költői fennsík az er-

délyi aranyháromszögben található

Verespatakon.

A SzénaFesztivál egyedi rendez-

vény Erdélyben és Romániában: a

változatos zene és hegyvidéki kör-

nyezet mellett a programot széna-

jumping, vízágyúk, mászófalak, graf-

fiti-verseny és kiállítás, környezetvé-

delemről szóló előadások és vetíté-

sek, illetve a helyiek életmódjának,

hagyományos mesterségeinek és

kultúrájának bemutatása színesíti.

Fellépnek a következő együtte-

sek: Zdob și Zdub, Shukar Collec-

tive, Sensor, Bitza, Viţa De Vie, Luna

Amară, Unu&Firma, Phane Buton,

Pacha Man, K-gula, Ada Milea,

B.TON, Romano (G-Force Sound –

Germania), Anexa 1, Target, Aria

Urbana, Dahood, Implant pentru

Refuz, Grasu XXL, DJ Paul, CTC,

Butch, Coma, H8, Altar, Silent Strike.

civil fórum62

A résztvevők várható létszáma 15

000, elsősorban fiatalok. Az elszállá-

solás a fennsíkon létrehozott kem-

pingben történik, a személyszállítást

– Gyulafehérvárról és Kolozsvárról –

külön buszjáratok biztosítják.

Honlap táborozási le-

hetőségekről

Jelenleg már mintegy 60 különbö-

ző táborozási lehetőségről ad részle-

tes információt a Magyar Ifjúsági Ér-

tekezlet Nyár 2005 programja. A

szervezet célja, hogy a fiatalok minél

több lehetőségből válasszák ki idei

vakációjuk programját – hangzott el

a programot megnyitó sajtótájékoz-

tatón.

A www.nyar2005.miert.ro honlap

fórum jellegű, tehát nem csupán tá-

borozni vágyók látogathatják, hanem

táborszervezők is feltehetik rendez-

vényük részleteit a webhelyre.

Jelenleg a lehető legkülönbözőbb

programú és tematikájú táborokról

és szabadegyetemekről lehet olvasni,

kezdve a gyerektáboroktól, az ön-

kéntes munkalehetőségeken vagy az

alkotótáborokon át a különböző fesz-

tiválokig.

Megszületett az észak-

erdélyi magyarok

állampolgárság-igénylő

űrlapja

A Magyarok Világszövetsége –

nemzetközi jogászok véleményezése

nyomán – azon erdélyi magyaroknak

és leszármazottaiknak, akik 1940 és

1947 között magyar állampolgárság-

gal rendelkeztek azt javasolta, nyilat-

kozatban kérjék állampolgárságuk

visszaadását. Időközben elkészült az

az űrlap, amelyet kitöltve a Magyar

Köztársaság hivatalban lévő elnöké-

hez lehet fordulni az ügyben. Az űrlap

nem egy kormányhivatali dokumen-

tum, de kitöltésével és elküldésével

kifejezhetjük határozott igényünket.

Mindez nem vonatkozik azokra,

akik 1947. február 10-e után szület-

tek, mert ők már román állampol-

gárokként láttak meg a napvilágot.

Ők majd az állampolgárság megörö-

kölhetőségének jogán igényelhetik,

amennyiben előzőleg a szülő már

megkapta azt.

A dokumentum innen tölthető le:

http://www.erdely.ma/uploaded/do

cuments/allampolgarsagot_vissza.doc

A postai küldeményt ide kell címezni:

Dr. Mádl Ferenc

a Magyar Köztársaság Elnöke részére

Köztársasági Elnöki Hivatal

1014 Budapest, Szent György tér 1-2.

Karnyújtásnyira az

Európai Unió: új

tájékoztató szolgálat

2005. május 1-jétől az EU-ról tájé-

kozódni kívánók az Europe Direct

nevű információs hálózat szerveihez

is fordulhatnak. Az Unió egész

területét átfogó hálózat irodáitól az

állampolgárok telefonon és e-mail-

ben kapnak választ kérdéseikre az

EU bármelyik hivatalos nyelvén.

Bővebb információ:

Europe Direct

http://europa.eu.int/europedirect

Forrás: KultúrPont Hírlevél

2006: a Munkavállalók

Mobilitásának Éve

Európában

Az Európai Bizottság 2006-ot a

Munkavállalók Mobilitása Évének

nyilvánította Európában. Ennek ke-

retében számos eseményt rendeznek,

tanulmányt készítenek, hogy felhív-

ják az emberek figyelmét a munka-

vállalók mobilitásának kérdéseire, le-

hetőségeire és előnyeire.

Bővebb információ:

http://www.on-the-move.org/doc-

uments/European_Year_of_Work-

ers_Mobility.doc

Forrás: KultúrPont Hírlevél

Kommüniké a bolognai

folyamatról

A bolognai folyamatban részt vevő

45 ország oktatásért felelős minisz-

tere és az Európai Bizottság képvi-

selői 2005. május 20-án a norvégiai

Bergenben tartott kétnapos konfer-

encia végén kommünikét jelentettek

meg a bolognai folyamat (az európai

képzési rendszerek és diplomák ösz-

szehangolása) jelenlegi állapotáról.

Bővebb információ:

Európai Bizottság,

http://www.bologna-bergen2005.no

Forrás: KultúrPont Hírlevél

Ifjúsági Világkon-

gresszus

A Peace Child International szer-

vezet 700 partnerszervezetével együtt

megszervezi a 3. Ifjúsági Világkong-

resszust Skóciában, melyre jelentke-

zőket vár. Téma: fiatalok egy fenntart-

ható világközösségért.

Időpont: 2005. július 30–augusztus 8.

Forrás:

http://www.nonprofit.hu/hirek/

egyhir/504276.html

A pályázat odaát van!

Civil szervezetek gazdálkodása és fenntartható fejlődése 63

Köszönjük

a támogatást, amelyet nyújt jelen lapszámunk kiadásához az Illyés Közala-

pítvány, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Nemzeti Kulturális Örökség

Minisztériuma, a Communitas Alapítvány, Kolozsvár Városi Tanácsa (Con-

siliul Local al Municipiului Cluj–Napoca), a TransIndex, a Református Egy-

ház Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontja, a COMATIM TRANS Kft.

(Kolozsvár), a Kopiernicus Kft. (Kolozsvár), a Palrom Kft. (Kolozsvár).

ERMACISZ

erdélyi magyar civil szervezetek levelezõlistája

Az ermacisz lista célja olyan fórumot teremteni, amely lehetőséget ad egymás tá-

jékoztatására és civil társadalmunkat érintő kérdések megvitatására.

Feliratkozni az ermacisz–subscribe@yahoogroups.com, lemondani pedig

az ermacisz–unsubscribe@yahoogroups.com címre küldött üres levéllel lehet.

Kérjük a levelezőlistára szánt leveleket az ermacisz@yahoogroups.com

e–mail címre küldeni. A listagazdának szánt levelet az

ermacisz–owner@yahoogroups.com címre várjuk.

ERMASZOCI

erdélyi magyar szociális civil szervezetek levelezõlistája

Az erdélyi magyar szociális szervezetek tapasztalatcseréjének és együttműködé-

sének elősegítése céljával az ERMACISZA létrehozta és működteti az ermaszoci

levelezőlistát. Feliratkozni az ermaszoci–subscribe@yahoogroups.com címre kül-

dött üres levéllel lehet.

A listára szánt leveleket az ermaszoci@yahoogroups.com címre kell küldeni.

Magyarországon:

tel.: 06–1–3032887

tel./fax: 06–1–3624079

mobil: 06–30–2218057

COMATIM TRANS Kft.

Menetrendszerinti járat

Esztergom – Kolozsvár

(szlovák határ)

menet–jövet,

budapesti útvonalon

légkondicionált kisbuszokkal

Indulás

A kisbuszok mobil elérhetőségei:

0040–722–416134, 06–30–2935766

Magyarországról:

hétfőn,

szerdán,

szombaton

Esztergomból: 6:00

Budapestről: 7:15

Kolozsvárról:

kedden,

pénteken,

vasárnap

6:00

Romániában:

tel.: 0040–264–441410,

0040–264–441413

mobil: 0040–722–260137

Kolozsvár Városi Tanácsa (Consili-

ul Local

al Municipiului Cluj–Napoca)

civilC

IV

IL

TÁ

RS

AD

AL

MI

LA

P

Legyen Ön is lapunk h séges olvasója!ű

témakínálatunk

2005-ös

1. Civil szervezetekés önkormányzatok együttm ködése

2. Miként járul hozzá a civil szféraa kultúra meg rzéséhez, terjesztéséhez?

3. Miként hat egymásra a politikumés a civil szféra?

4. Szakmai továbbképzés –a civil szféra jöv jének záloga

ő

ő

ő

VI. évf. 1. szám, 2005. január–március

VI. évf. 2. szám, 2005. április–június

VI. évf. 3. szám, 2005. július–szeptember

VI. évf. 4. szám, 2005. október–december