MICSODA SZEMÉT - Hogyan okoz a számítógépünk egészségügyi problémákatGhánában

MICSODA SZEMÉT Hogyan okoz a számítógépünk egészségügyi problémákat Ghánában 2011. November

MICSODA SZEMÉT – Hogyan okoz a számítógépünk egészségügyi problémákat Ghánában

2011. November

SZERZŐK: Ditte Maria Frandsen, Jakob Rasmussen és Maren Urban Swart

KUTATÓMUNKA: Mike Anane, Ditte Maria Frandsen, Sarah Dieckmann, Jakob Rasmussen és Maren Urban Swart

FORDÍTOTTA: Hegyesi József

KIADTA: DanWatch

Ez a jelentés a makeITfair kampány részeként jött létre, amely egy fogyasztói elektronikai cikkekkel foglalkozó, egész Európára kiterjedő projekt. A makeITfair projekt célja, hogy tájékoztassa a fiatal fogyasztókat az ellátási lánc emberi jogi, szociális és környezeti vonatkozásairól. Továbbá célközönségének tekinti a fogyasztói elektronikai cikkeket gyártó vállalatokat is, amelyek hozzájárulhatnak a változáshoz.

A makeITfair projektet a holland SOMO (Multinacionális Cégek Kutatásának Központja) koordinálja. Projektpartnerek: a svéd SwedWatch, a Fair Trade Center, a Svéd Egyház Segélyszervezete, a finn FinnWatch és a Finn Természetvédők Szövetsége; a német Germanwatch és a Német Fogyasztói Kezdeményezés, a KARAT Közép-Kelet-Európai tagszervezetei; az ACIDH a Kongói Demokratikus Köztársaságból, az indiai CIVIDEP és a kínai Labour Action China.

A BORÍTÓT TERVEZTE: Justar.nl

Jelen dokumentumra a Creative Commons „Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 3.0” független licenc vonatkozik. A licenc teljes szövege az alábbi honlapon olvasható: http://creativecommons.org/licenses/by-nc-sa/3.0/

FINANSZÍROZÁS:

Jelen kiadvány az Európai Unió támogatásával jött létre. A kiadvány tartalmáért kizárólag a SOMO felelős, és az semmi esetre sem tükrözi az Európai Unió álláspontját.

KAPCSOLAT: DanWatch (Noerregade 15, 5., 1165 Koppenhága, Dánia)

Tel.: +4532108589 , www.danwatch.dk , [email protected]

3

MAKEITFAIR

A makeITfair egy egész Európára kiterjedő projekt, amely az elektronikai iparral, elsősorban a fogyasztói elektronikai cikkekkel foglalkozik.

Szeretnénk tájékoztatni a fiatal fogyasztókat a fogyasztói elektronikai cikkek teljes életciklusára kiterjedő szabályozásokról és problémákról, így például az emberi jogok megsértéséről, illetve a társadalmi és környezetvédelmi előírások be nem tartásáról, és szeretnénk, ha aktívan fellépnének ezek ellen. Továbbá célunk a multinacionális vállalatok bevonása is azáltal, hogy felkérjük őket az őket terhelő felelősség vállalására és a magatartásuk megváltoztatására.

DANWATCH

A DanWatch egy mélyreható elemzéseket készítő figyelőszervezet, amely új témákat vet fel azáltal, hogy dokumentálja a dán és egyéb multinacionális vállalatok külföldi beruházásainak, pénzfelhasználásának, kereskedelmének és termelésének következményeit.

A DanWach legfőbb célja, hogy felhívja a figyelmet a munkaerő és a természeti erőforrások külföldön zajló kizsákmányolására, többek között a fejlődő országokban, Brazíliában, Oroszországban, Indiában, Kínában és más országokban ahol dán érdekeltségű munkahelyek, beruházások, termelés és kereskedelem van jelen.

A DanWatch működését egy alapítvány biztosítja, amely független mind politikai, mind kormányzati mind pedig magán érdekektől.

http://www.danwatch.dk/

4

Tartalomjegyzék

Legfontosabb megállapítások ...........................................................................................................................6

Módszertan .......................................................................................................................................................7

Elektronikai hulladékokkal kapcsolatos politikák..............................................................................................8

Használt elektronikai eszközök beáramlása Ghánába ....................................................................................11

Ghána napi elektronikaihulladék-importja .....................................................................................................13

Az európai összeköttetés ................................................................................................................................15

A hivatalos szektor – csepp a tengerben ........................................................................................................16

Az elektronikai hulladékkal dolgozók motivációja – álom egy szebb jövőről .................................................17

Munkások az újrahasznosító telepeken..........................................................................................................19

Az egészségügyi hatások kritikus szintet értek el ...........................................................................................23

Egészségügyi tanulmány az Elektronikai Hulladék Afrikában projekten belül................................................24

Az Öko-Institut projekt....................................................................................................................................32

Nemzeti lépések az elektronikai hulladékoktól mentes jövő felé...................................................................33

Felhívás az elektronikai hulladékokat exportáló országok számára ...............................................................35

A makeITfair prioritásai...................................................................................................................................36

Következtetések..............................................................................................................................................37

Források...........................................................................................................................................................38

5

BEVEZETÉS

Az iparosodott országokban a leggyorsabb ütemben növekvő hulladékáram az elektronikai hulladékoké, melynek mennyisége majdnem háromszor olyan gyorsan emelkedik, mint általában a lakossági hulladékáramoké1. Ez a sebesség a technológiai újítások gyors ütemének, ennek következtében pedig az elektronikai termékek lerövidült élettartamának köszönhető. Az ENSZ adatai szerint a világon évente mintegy 50 millió tonna ólmot, kadmiumot, higanyt és egyéb veszélyes vegyületeket tartalmazó elektronikai hulladék keletkezik. Ráadásul az európai elektronikai hulladék 75%-a, míg az Amerikai Egyesült Államokban keletkező elektronikai hulladék körülbelül 80%-a ismeretlen helyre kerül1. Ennek az elektronikai hulladéknak a nagy részét fejlődő országokba exportálják, amelyek nem rendelkeznek megfelelő infrastruktúrával és szabályozással a veszélyes elektronikai hulladékok befogadásához vagy azok szakszerű kezeléséhez. Az egyik ilyen ország Ghána, amely egy elektronikaihulladék-gócponttá2, az iparosodott országokból származó elektronikai hulladékok lerakójává és a végül elektronikai hulladékká váló használt elektronikai cikkek exportjának célállomásává vált. A kialakult helyzet okainak alapos ismertetése végett a jelentés részletezi annak a kutatásnak a megállapításait, amelyet három ghánai régióban − Nagy Accra régióban, a Nyugati régióban és Ashanti régióban − végeztek el annak érdekében, hogy megállapítsák az iparosodott országokból Ghánába érkező elektronikai hulladékok beáramlásának mértékét, valamint az eloszlásuk és lerakásuk tendenciáit. A kutatás során felhasználták az importtal kapcsolatos kimutatásokat, a törvényi keretrendszerekről rendelkezésre álló információkat, továbbá az ügyben érintettek gazdasági és politikai érdekeit is feltárták.

6

LEGFONTOSABB MEGÁLLAPÍTÁSOK

• Becslések szerint minden hónapban körülbelül 600 darab, egyenként 12 méteres konténert hajóznak be újrahasználható használt cikként Tema kikötőjébe, amelyeket elektronikai cikkeket árusító ghánai üzletek és kereskedők importálnak.

• Nagy-Britannia, Belgium, Hollandia, Dánia, Olaszország és Spanyolország a vezető hat Európai ország,

amely a legtöbb használt számítógépet exportálja Ghánába. A ghánai hatóságok nem tudják, hogy ezek a számítógépek valójában működőképesek-e vagy sem.

• Az Angliában, Dániában, Svédországban és az Amerikai Egyesült Államokban korábban

önkormányzatok, intézmények és vállalatok által használt számítógépek végül Agbogbloshieben kötöttek ki.

• Emberek ezrei dolgoznak a nem hivatalos hulladékiparban Ghánában. Az Agbogbloshie lerakón dolgozó,

elektronikai hulladékokat újrahasznosító munkások mintegy 40%-a gyerek.

• Az elektronikai hulladékoknak való kitettség egészségkárosodást okoz, és hosszú távon gyakran olyan visszafordíthatatlan hatásokhoz vezethet mint például a terméketlenség, vetélés, daganatok, a belső elválasztású mirigyek betegségei és születési rendellenességek. A munkások gyakran szenvednek vágásoktól, köhögéstől, fejfájástól, felső légúti megbetegedésektől, kiütésektől és égési sérülésektől.

• Jelenleg nincs törvényi szabályozás Ghánában, és az ország egyetlen újrahasznosító üzeme a maga három

munkásával feltehetőleg nem lesz képes kezelni az összes beérkező elektronikaihulladék-szállítmányt, illetve az országon belül keletkező elektronikai hulladékot.

7

MÓDSZERTAN A jelentés alapjául szolgáló kutatást a DanWatch kutatói készítették 2009 novemberében a Nagy Accra régióban, a Nyugati régióban és az Ashanti régióban tett helyszíni látogatásuk alkalmával, amely során Mike Anane, az accrai székhelyű Környezetvédelmi Újságírók Szövetségének tagja is segítségükre volt. 2010 júliusában a DanWatch kutatói újból ellátogattak Ghánába, hogy elkészítsék az egészségügyi következményekről szóló végső kutatást, és hogy az európai elektronikai hulladékok ghánai exportjának újabb eseteit dokumentálják. Mindemellett a DanWatch irodai kutatómunkát is végzett a témával kapcsolatban. Az adatgyűjtés során az alábbi módszereket alkalmazták: Az elektronikai hulladékok eloszlásának feltérképezése érdekében interjúkat készítettek a Ghánai Kikötőket Felügyelő Hatósággal (GaPoHa), a Ghánai Hajótulajdonosok Tanácsaival, a Ghánai Vámhatósággal, a Ghánai Szabványügyi Testülettel, a Ghánai Környezetvédelmi Ügynökséggel, az Accra Városi Gyűléssel és Ghána legnagyobb magántulajdonban lévő hulladékkezelő vállalatának (Zoom Lion) képviselőjével. Továbbá a válaszadók között voltak a lerakókon újrahasznosítással foglalkozó munkások és kereskedők, illetve az Accrában, Takoradiban, Kumasiban és Temában található használt elektronikai eszközöket forgalmazó üzletek tulajdonosai is. Az hulladékeloszlás tendenciáival kapcsolatban tényfeltáró kutatást végeztek a fent említett három ghánai régióban annak érdekében, hogy személyes megfigyelés során feltérképezzék a használt elektronikai eszközöket árusító üzleteket és a lerakókat. Interjúkat készítettek a Környezeti, Tudományos és Technológiai Minisztérium, a Környezetvédelmi Ügynökség, valamint az Accra Városi Gyűlés osztályvezetőivel annak érdekében, hogy megvizsgálják a Ghánában történő elektronikaihulladék-lerakással kapcsolatos kormányzati politikákat és szabályozást, illetve hogy információt kapjanak a használt elektronikai cikkek importjával kapcsolatos jelenlegi törvényi keretrendszerről. A ghánai vámokkal, fogyasztási adókkal és megelőzéssel foglalkozó szervezettől (CEPS) az iparosodott országokból érkező elektronikai cikkek szállítmányaival kapcsolatban kértek adatokat. A GreenAd (Green Advocacy Ghana) nevű ghánai környezetvédelmi szervezetet az elektronikai hulladékok egészségügyi és környezeti hatásairól készített korábbi kutatások ügyében keresték meg. Megfigyeléseket végeztek Tema és Takoradi kikötőiben, használt cikkeket árusító piacokon, illetve lerakókon is. A piacokon és a lerakókon a termékcímkék és a tulajdonosi jelzések hasznosnak bizonyultak az elektronikaihulladék-szállítmányok származási országainak beazonosítása során. A makeITfair projektben résztvevő többi szervezettel együttműködve megkeresték az illetékes hatóságokat az európai uniós tagállamok elektronikai hulladékokkal kapcsolatos politikáinak összegyűjtése érdekében.

8

ELEKTRONIKAI HULLADÉKOKKAL KAPCSOLATOS POLITIKÁK A használt elektronikai eszközökkel kapcsolatban mind az importáló mind pedig az exportáló országokban szükség van megfelelő szabályozásra, ha az elektronikai hulladékok problémáját csökkenteni szeretnénk. A törvényhozók tisztában vannak a helyzettel, már megtettek bizonyos lépéseket, és folyamatosan vannak kezdeményezések, de a kérdés továbbra is az marad, hogy vajon eleget tettünk-e, és hogy vajon a megfelelő kezdeményezéseket indítottuk-e el. 1992. május 5-től, a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának és ártalmatlanításának ellenőrzéséről szóló Bázeli Egyezmény hatályba lépésétől kezdődően az elektronikai hulladékok OECD országokból nem OECD országokba történő exportját megtiltották. Mivel az egyezményt túl kevés ország írta alá, így az export tilalma nemzetközi szinten nem lépett hatályba, de az Európai Unió elfogadta azt3. 2010 júniusáig összesen 174 ország írta alá a Bázeli Egyezményt. A Bázeli Egyezményen felül 2001-ben az OECD előterjesztett egy határozatot a hasznosításra szánt hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről (OECD Tanács Határozat). Ez egy ellenőrző rendszer a hasznosításra szánt hulladékok importjának és exportjának nyomon követésére, melynek célja, hogy lehetővé tegye a kereskedelmet az OECD tagországain belül4. A Bázeli Egyezményt és az OECD Tanács Határozatát a hulladékszállításról szóló 1013/2006/EK rendelet hajtja végre európai szinten5. Az Európai Unióban az elektronikai hulladékokkal kapcsolatos legfontosabb szabályozás az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK rendelet, illetve az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 2002/95/EK rendelet. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK rendelet 2003. január 27-ig nyúlik vissza, és megállapítja, hogy az elektronikus berendezések gyártói és importőrei felelősséggel tartoznak a termékeik ártalmatlanítása során keletkező hulladék összegyűjtéséért és kezeléséért. Ráadásul a rendelet célértékeket is meghatároz a begyűjtéssel és az újrahasznosítással kapcsolatosan. A rendelet jelenleg hatályos formája szerint a begyűjtési célérték 4 kg/fő/év, a visszanyerési célérték az adott berendezés átlagtömegének 75%-a, míg a beépített anyagok újrahasználatának és újrahasznosításának célértéke a berendezés átlagtömegének 65%-a. A számok a jelenleg begyűjtött mennyiségre vonatkoznak nem pedig a teljes újrahasznosítási potenciálra. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK rendelet egy minimumrendelet, ami azt jelenti, hogy a tagállamok egyedi nemzeti intézkedéseket hozhatnak a rendelet megvalósítása során mindaddig amíg azok nem mondanak ellent a rendeletben foglaltaknak. A rendelet alkotóinak szándéka az volt, hogy csökkenjen az elektromos és elektronikus berendezésekből származó hulladékok mennyisége, valamint hogy kevesebb erőforrást kelljen felhasználni. A cél a nyersanyagok újrahasználatának növelése, ezáltal pedig a keletkező hulladék mennyiségének csökkentése. További cél annak a biztosítása, hogy az elhasznált berendezések kezelése ellenőrzött és környezetbarát körülmények között történjen, illetve hogy az elektronikai hulladékokat ne exportálják illegális módon fejlődő országokba, ahol nem adottak a biztonságos és szakszerű kezelés körülményei6. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK rendeletet az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 2002/95/EK rendelet egészíti ki. Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 2002/95/EK rendelet − amely szintén 2003. január 27-ig nyúlik vissza − 2006. július 1-től megtiltja bizonyos veszélyes anyagok használatát az elektromos és elektronikus eszközökben. Ezek az anyagok az ólom, a higany, a kadmium, a hat vegyértékű króm, a polibrómozott-bifenilek (PBB) és a polibrómozott difenil-éterek (PBDE). A rendelet célja, hogy megvédje a környezetet ezektől az anyagoktól, mivel azok nagyon ártalmasak.

9

Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK rendelet és az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 2002/95/EK rendelet egyik célja, hogy az elektronikus berendezések gyártóit arra ösztönözzék, hogy nagyobb hangsúlyt fektessenek az ökologikus tervezésre. Ezt a célkitűzést eddig még nem sikerült kielégítő szinten megvalósítani. Az egyik probléma az, hogy az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK rendelet a jelenlegi formájában csupán arra ösztönzi a gyártókat, hogy könnyebb berendezéseket gyártsanak, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy azok környezetbarátabbak is. Jelenleg mindkét fent említett rendelet átdolgozás alatt van annak érdekében, hogy meghatározzák, hogy azok miként tudnák a leghatékonyabban elérni a céljaikat. Az átdolgozott 2002/96/EK rendelet segítségével sokkal magasabb begyűjtési célértékek válhatnak elérhetővé a jövőben. Az Európai Bizottság a piacon lévő elektromos és elektronikus berendezések átlagtömegéhez viszonyított 65%-os célértéket jelentett be az egyes tagállamokban az utóbbi két évben. Ez nagyon magas begyűjtési célértékekhez vezethet a nagy mennyiségű elektromos és elektronikus berendezést használó országokban.

Továbbá az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottsága az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK rendelet átdolgozásának második átnézésekor javasolta, hogy az elektronikai hulladékok újrahasználatát, szétszerelését és az anyaguk visszanyerését segítő ökológiai tervezéssel kapcsolatos követelmények nagyobb hangsúlyt kapjanak a jövőben. Ha a tervezés során az újrahasznosítás fázisát is figyelembe veszik, akkor nagyobb mennyiségben és hatékonyabban lehet majd újrahasznosítani, amely egyebek mellett a káros kibocsátások csökkenésével és a másodlagos nyersanyagok nagyobb mértékű hasznosításával jár8. Példák a nemzeti politikákra Az Európai Unió tagállamaiban az elektronikai hulladékokkal kapcsolatos politikák számára a keretet az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK rendelet, az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 2002/95/EK rendelet, valamint a hulladékszállításról szóló 1013/2006/EK rendelet határozza meg. De ahogyan azt már korábban is említettük, ezek a rendeletek csak minimumkövetelmények, amelyeket a tagállamoknak kell végrehajtaniuk a nemzeti szabályozásukban. Egyéb nemzeti szintű intézkedéseket is bevezethetnek mindaddig, amíg azok nem mondanak ellent a rendeletekben foglaltaknak. Magyarországon a legfontosabb elektronikai hulladékokkal kapcsolatos rendelet a 264/2004. (IX. 23.) kormányrendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételéről, amely kimondja, hogy az elektronikus berendezések gyártói és forgalmazói felelősek a termékeikből származó hulladékok anyagainak visszanyeréséért, ártalmatlanításáért és újrahasznosításáért. A szabályozás az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK rendeleten alapszik. Magyarországon minden elektronikus berendezést árusító üzlet és áruház köteles visszavenni a használt berendezéseket, ha a vevő vásárol egy újat, ráadásul számos forgalmazó új eszköz vásárlása nélkül is átveszi az elektronikai hulladékot (használt készülékek, elemek, kábelek). Továbbá lehetőség van az elektronikai hulladékok ingyenes leadására az országszerte működő több mint 200 hulladékudvarban is. Az elektronikus berendezések gyártóit és forgalmazóit több koordinátor szervezet is segíti a visszanyerési kötelezettségük teljesítésében. 2009-ben az informatikai és telekommunikációs eszközökre vonatkozó minimális visszanyerési arány 37% volt. Az érték ugyanennyi maradt 2010-ben is, míg a 2011-re tervezett arány 44%-ra nőtt. Németországban az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK rendelet az elektromos és elektronikus berendezésekről szóló törvényen keresztül valósul meg. Ezenkívül Németországnak van egy hulladékszállítási törvénye is, amely a hulladékszállításról szóló 1013/2006/EK rendelet német megfelelője nemzeti vonatkozású intézkedésekkel kiegészítve9.

10

Hollandiában az európai uniós rendeletek megvalósításával kapcsolatban egy elektronikai hulladékokat begyűjtő és kezelő rendszert hoztak létre, amelyben két szervezet − az NVMP (fémek és elektromos termékek ártalmatlanításával foglalkozó holland szövetség) és az ICT Milieu − képviseli a gyártókat, és segít nekik a hulladékuk begyűjtésének és kezelésének megszervezésében. Az NVMP-t a fogyasztók finanszírozzák az általuk megvásárolt termékeken feltüntetett díjon keresztül, míg az ICT Milieu működésének pénzügyi feltételeit a gyártók biztosítják a piaci részesedésük arányában. A gyártók a begyűjtés költségét úgy fedezik, hogy azt beleszámítják a termékeik önköltségi árába10. Svédországban az európai uniós rendeletek megvalósításán túl nemrég megfogalmaztak egy kiegészítést is a jelenlegi környezetvédelmi törvényhez (Miljö- balk, 1998:808). A kiegészítés kimondja, hogy a jogosulatlan hulladékszállítás akár két év szabadságvesztéssel is büntethető. Az új törvény 2010. május 1-én lépett hatályba, így egyelőre még korai lenne megmondani, hogy valóban volt-e hatása az elektronikai hulladékok exportjára vagy sem11. Hasonló szabályozás létezik Dániában is. A 2010. december 15-én elfogadott hulladékszállításról szóló rendelet (Bekendtgørelse nr. 1618) kimondja, hogy tilos hulladékot ártalmatlanítás céljából európai uniós tagállamokba és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás olyan tagországaiba szállítani, amelyek aláírták a Bázeli Egyezményt. A jogszabály megszegését bírsággal szankcionálják, de abban az esetben, ha a szabályszegés szándékosan vagy vétkes gondatlansággal történt, és az környezeti kárt vagy veszélyt okozott, akkor a büntetés akár két év szabadságvesztésre is emelkedhet12. Minden európai uniós tagállam létrehozott egy nemzeti nyilvántartást az elektronikai berendezések gyártóiról. A beazonosított gyártóktól adatokat kérnek a nyilvántartás számára az általuk értékesített elektronikai berendezések mennyiségét illetően, így lehetővé válik az elektronikai berendezések piacának, illetve a belőlük keletkező hulladékok nyomon követése. Minderre azért van szükség, hogy biztosítva legyen, hogy a gyártók a tőlük elvárt felelősséggel járnak el, valamint hogy elkerüljék a potyautasok okozta problémákat a rendszerben. Dániában ezt a feladatot a DPA rendszer (Dansk Produktansvars System) látja el. A magánháztartásokban keletkező elektronikai hulladékok kezelése az önkormányzatokkal együttműködve történik, akik a hulladékot nyilvános újrahasznosító állomásokon gyűjtik össze. Ezután az elektronikai hulladék a begyűjtésre és a kezelés koordinálására létrehozott, a gyártók nevében eljáró cégekhez kerül13. Dániában az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK rendelet a környezetvédelemről szóló 879. számú törvényen (Bekendtgørelse af lov om miljøbeskyttelse af 26. juni 2010) keresztül valósul meg. A törvény gyakorlati vonatkozásait a 2010. április 6-án elfogadott 362. számú rendelet (Elektronikaffaldsbekendtgørelsen) tartalmazza.

11

HASZNÁLT ELEKTRONIKAI ESZKÖZÖK BEÁRAMLÁSA GHÁNÁBA Egy dolog a politika és a jó szándék, és egy másik dolog a valóság. A ghánai Agbogbloshie lerakó esete világosan mutatja, hogy a Bázeli Egyezmény ellenére a kiöregedett európai számítógépek végül elektronikai hulladékként nem OECD országokba kerülnek. Ghána legnagyobb elektronikaihulladék-lerakóján, a mintegy 11 futballpálya méretű Agbogbloshie lerakón a számítógép monitorok hatalmas kupacaitól úgy néz ki a táj, mintha egy poszt-apokaliptikus világban járnánk. Ez Ghána 2010 óta, ahol nap mint nap több mint ezer ember próbál az elektronikai hulladékokból megélni. Számos oka van annak, hogy a nyugati használt elektronikai eszközök és az elektronikai hulladékok végül ide kerülnek:

• Jótékonysági célból számítógépeket küldenek Ghánába, többek között civil szervezetek is. • Európai kereskedők számítógépeket vásárolnak a különböző európai cégektől. A Dániában végzett

kutatás kimutatta, hogy a dán vállalatok nagy része és néhány kormányzati osztály is inkább kereskedőknek adja el a számítógépeit, mint hogy fizessen a szétszerelésükért.

• Rokonok küldenek használt elektronikai berendezéseket a családjaiknak Ghánába. • A kereskedőktől és európai lerakókból használt, de újrahasználható elektronikai berendezésekként

érkeznek számítógépek, amelyek valójában hulladéknak tekinthetőek. Minden héten konténerszámra érkeznek használt és használhatatlan katódsugárcsöves televíziók, központi vezérlőegységek, laptopok, számítógép perifériák mint például billentyűzetek és nyomtatók, televíziókhoz tartozó perifériák mint például DVD- és videolejátszók, illetve hangtechnikai berendezések Ghánába az Amerikai Egyesült államokból, Kanadából, Olaszországból, Hollandiából, Németországból, az Egyesült Királyságból, Svédországból, Franciaországból és Dániából.

Az elektronikai hulladékok exportja

Észak-Amerikából

Nyugat-Európából Forrás: Greenpeace, Bázeli Akcióhálózat

12

ÉV SZÁRMAZÁSI

ORSZÁG TERMÉK

RÉGI ESZKÖZÖK

MENNYISGE

ÚJ ESZKÖZÖK

MENNYISÉGE

2009 Nagy-Britannia Számítógépek 43568 305

Belgium Számítógépek 8654 321

Hollandia Számítógépek 6706 0

Dánia Számítógépek 5362 1636

Olaszország Számítógépek 1664 1

Spanyolország Számítógépek 785 467


Németország Számítógépek 8967 19










Spanyolország Számítógépek 1357 2







Franciaország Számítógépek 2161

*A számok csak az exportengedélyekben hivatalosan bejelentett mennyiségeket mutatják14

Tema kikötőjén kívül a Nyugati régióban található Takoradi kikötőjén keresztül is kerülnek használt termékek és elektronikai hulladékok az országba, habár a jelentés alapjául szolgáló kutatás szerint ezek mennyisége jelentősen kisebb.

13

GHÁNA NAPI ELEKTRONIKAIHULLADÉK-IMPORTJA

Amikor egy elektronikai hulladékkal tele konténert kinyitnak Temában − Ghána legnagyobb kikötőjében −, akkor a tartalmát kétfelé válogatják: „jó” használt elektronikai cikkekre és „rossz” elektronikai cikkekre. A kikötőben az egyes darabokat csak fizikailag vizsgálják meg, hiszen a működőképességük tesztelésére nincs lehetőség. A DanWatch Tema kikötőjében tett látogatása során megbizonyosodott róla, hogy nagy mennyiségű használt elektronikai eszköz és elektronikai hulladék érkezik minden nap erre a belépési pontra. Mivel az elektronikai eszközök működését helyben nem vizsgálják, így a DanWatch munkatársainak legalább annyira nehéz dolguk volt az importált eszközökön belül a használhatatlanok mennyiségének meghatározásakor, mint maguknak a ghánai hatóságoknak. 2009-ben a holland környezetvédelmi végrehajtó hatóságok (VROM Felügyelőség) a Ghánai Környezetvédelmi Ügynökség, a ghánai vámokkal, fogyasztási adókkal és megelőzéssel foglalkozó szervezet (CEPS) és a Ghánai Kikötőket Felügyelő Hatóság (GaPoHa) aláírt egy kétoldalú együttműködési megállapodást, melynek címe „A közös munkaprogram”. A cél az volt, hogy a hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzését javítsák, megelőzzék az elektromos és elektronikus hulladékok és használt berendezések nemkívánatos importját Ghánába, felkutassák a lehetőségét egy fenntartható, elektronikai hulladékokat újrahasznosító kezelési rendszer kiépítésének, illetve hogy csökkentsék az elektronikai hulladékok által okozott negatív környezeti hatásokat Ghánában15. A Ghánai Környezetvédelmi Ügynökség, a ghánai vámokkal, fogyasztási adókkal és megelőzéssel foglalkozó szervezet (CEPS), a Ghánai Kikötőket Felügyelő Hatóság (GaPoHa) és a holland Lakásügyi, Területfejlesztési és Környezetvédelmi Minisztérium között létrejövő együttműködéshez1 kapcsolódóan tartottak néhány szemináriumot a Tema városában található Golden Jubilee Terminálban a használt elektronikai eszközök importjának nyomon követésével kapcsolatos lehetőségekről, amely biztosíthatná a berendezések használhatóságát. Ennek ellenére az elektronikai hulladékok továbbra is folyamatosan áramlanak be Ghánába, mivel konkrét lépéseket eddig még nem tettek az ügyben. „Sajnos nincs konkrétan rájuk írva csak annyi, hogy személyes tárgyak vagy háztartási eszközök. Csak a konténerek kinyitásakor derül ki, hogy elektronikai eszközök, amik akár elektronikai hulladékok is lehetnek” − mondta Will Bafous Bedumenza a Golden Jubilee Terminál igazgatóhelyettese, és hozzátette, hogy a vámhatóságok feladata lenne a konténerek vámvizsgálata16. Ahogyan az már korábban is elhangzott, lehetetlen, hogy a vámhatóságok minden egyes elektronikai eszközt bekapcsoljanak, és ellenőrizzék, hogy működőképes-e. Ehelyett inkább ránéznek a berendezésekre, és megállapítják, hogy van-e rajtuk jelentősebb külső sérülés vagy sem. Források hiányában lehetetlen pontosan meghatározni a működésképtelen import használt elektronikai berendezések pontos mennyiségét.

1 A holland hatóságok azért vesznek részt a kétoldalú együttműködésben, mivel a Hollandiában található Amszterdam és Rotterdam kikötője az európai export fontos kilépési pontja, melybe beletartoznak az Európából Nyugat-Afrikába és Ázsiába szállított használt cikkek és elektronikai hulladékok is.

14

Tony Mensah a ghánai vámokkal, fogyasztási adókkal és megelőzéssel foglalkozó szervezet (CEPS) Tema kikötőjében működő laboratóriumának vezető gyűjtője úgy becsüli, hogy majdnem minden nap nem kevesebb, mint 20 elektronikai hulladékokkal tele konténerrel találkozik Tema kikötőjében. „Raktárakból visszamaradt áruként, használt személyes tárgyakként vagy használt elektronikai eszközökként érkeznek az országba. Sőt némelyek az Európából vagy az Amerikai Egyesült Államokból származó használt járművekben jön, de amikor megvizsgáljuk őket, akkor egyszerűen nem működnek” − mondta17. Ha a vámhatóságok nem adják ki a vámigazolást, akkor a használt elektronikai eszközök nem az importőrökhöz − például a kereskedőkhöz vagy az elektronikai eszközöket árusító üzletek tulajdonosaihoz – kerülnek, hanem azokat a többi működésképtelen elektronikai cikkel – például törött számítógép monitorokkal, televíziókészülékekkel és áramköri lapokkal − együtt teherautóra rakják, és Tema kikötőjéből közvetlenül a városok és lakóövezetek szabadtéri lerakóira és szigeteletlen gödreibe szállítják.

15

AZ EURÓPAI ÖSSZEKÖTTETÉS Ha az exportálók és az üzlettulajdonosok között volt előzetes megállapodás, akkor a feltehetőleg még minding működőképes használt termékek közvetlenül a ghánai üzletemberekhez tartozó használt elektronikai berendezéseket árusító üzletekbe és raktárakba kerülnek, ahol aztán felújítják és eladják azokat. A többi feltételezhetően működőképes eszközt a kikötő mellett található hatalmas területre szállítják, ahol olyan elektronikai eszközökkel foglalkozó kereskedőknek adják el, akiknek nincs előzetes megállapodásuk. A felújításra alkalmatlannak tűnő berendezéseket egyszerűen például az Accra központjában található Agbogbloshie lerakóra szállítják. Csak az elektronikai berendezéseket áruló üzletek tulajdonosainak szerencséjén múlik, hogy az importőröktől általuk megvásárolt import használt elektronikai berendezések működőképesek-e vagy sem, mivel nincsenek eszközeik arra, hogy ezt a helyszínen ellenőrizzék. „A használt elektronikai eszközöket kipróbálás nélkül vásárolom meg, azt válogatom ki, illetve azt választom amire szükségem van: nyomtatókat, számítógépeket, monitorokat. Ha szerencsém van, akkor mindegyik működik, de néha előfordul az is, hogy egyik sem” – mondta George18 aki tíz éve kezdte az üzletet, amikor is a sógorával elkezdtek használt számítógépeket importálni Finnországból. Az üzletében a vásárlók többek között olyan monitort is vehetnek amelyek a címkéjén az áll, hogy korábban egy holland könyvtár tulajdona volt. Továbbá egy holland cég monitora is megtalálható az üzletben. A DanWatch interjúiban résztvevő számos − Európából és az Amerikai Egyesült Államokból származó használt elektronikai eszközzel kereskedő − üzlettulajdonoshoz hasonlóan George is szoros kapcsolattal rendelkezik az exportáló országok felé, ami lehet egy nagybácsi, egy testvér vagy egy barát Európában. Amikor ezeknek a kereskedést elősegítő közvetítőknek a neveire kérdeztünk rá, a beszélgetés majdnem minden esetben megakadt. A DanWatch munkatársai által meglátogatott egyik üzletben a dolgozók elmondták, hogy az összes elektronikai berendezést Németországból importálták, mivel ott az Accrában található üzlet német tulajdonosának van egy másik vállalkozása is. A dolgozóknak el kellett távolítaniuk a korábbi tulajdonosokra utaló összes címkét, de az egyik dobozban a DanWatch munkatársai találtak olyan billentyűzeteket, amelyek korábban két különböző németországi rendőrséghez tartoztak. Más üzletekben dán intézményekhez és egy dán minisztériumhoz tartozó számítógépeket találtak19. Az elektronikai cikkeket árusító üzleteket járva a padlótól a plafonig összezsúfolt számítógépek és monitorok látványa lesújtó, különösen mivel egyetlen vásárló sem volt az üzletekben a DanWatch látogatásai során. A DanWatch munkatársai által megkérdezett ghánaiak közül néhányan úgy vélik, hogy sok ghánai szemében a számítógép státuszszimbólum, és sokan annak ellenére vásárolnak, hogy tudnák, hogy hogyan is működik. Továbbá elmondták, hogy a fiatalabbak főként filmnézésre használják a számítógépeket. Accra utcáin számítógépes tanfolyamokat hirdető plakátok jelzik a ghánaiak igényét arra, hogy megtanulják használni az importált elektronikai eszközöket. Ha még néhány ghánainak hiányosak is az ismeretei a számítógépekkel kapcsolatban, az interjúkban résztvevő összes üzlettulajdonos megjegyezte, hogy a hozzájuk szállított elektronikai eszközök közül néhány bizony működésképtelen. Ennek ellenére mindannyian kihangsúlyozták, hogy számukra ez még így is jövedelmező üzlet. Az Accrában, Kumasiban és Temában dolgozó, használt elektronikai eszközöket árusító üzletemberek elmondása alapján egy 12 méteres konténer behajózása az Amerikai Egyesült Államokból körülbelül 5000 dollárba kerül, és minden egyes konténerben körülbelül 300 számítógép fér el. Ebből csak 25 darab működőképes Pentium 3-as számítógépre van szükség a költségek fedezésére, a maradékot pedig akár le is lehet rakni. Egy működőképes Pentium 3-as számítógép körülbelül 200 dollárért adható el Ghánában.

16

Ahogyan Raspee, a Nyamekye Abeka úton az elmúlt tizenkét évben használt elektronikai cikkekkel foglalkozó üzletember elmondta: „Ha megkapunk egy 12 méteres konténert Európából amiben használt elektronikai cikkek vannak, akkor nem próbálhatunk ki minden egyes számítógépet vagy televíziót, ezért az érdeklődő embereknek tesztelés nélkül adjuk el azokat, és nem törődünk vele, hogy mi történik velük később. Ha hazaviszed, és nem működik túl rosszul, akkor nem adjuk vissza a pénzed. Tehát mi üzletemberek csinálunk egy kis pénzt, és úgy gondolom, hogy ezzel képesek vagyunk eltartani a családjainkat.”20 A HIVATALOS SZEKTOR – CSEPP A TENGERBEN Az Accra Városi Hulladékújrahasznosító az egyetlen hivatalos elektronikai hulladékokat újrahasznosító üzem Ghánában. A vállalatot a Kereskedelmi Minisztériumból nyugdíjba vonult Issah Nokabn és Jürgen Mainer, egy 20 éve Ghánában élő német alapította. A Német Nagykövetség támogatásával a Városi Hulladékújrahasznosító 2010 februárjában kezdte meg működését. Az Accra külvárosában található raktár egy kétszobás villában kapott helyet. Az orvosi köpenyben dolgozó munkások tisztességes munkakörülmények között dolgozhatnak, de mivel csak hárman vannak, így a cég nem képes feldolgozni az összes Ghánában keletkező elektronikai hulladékot. Jövőre remélik már jobb helyzetben lesznek. „Kaptunk egy 2,4 hektáros területet, hogy felépítsünk egy újrahasznosító üzemet. Reméljük, hogy a bank segíteni fog nekünk” – mondta Issah Nikabn21. De nem csak a méretük korlátozza a nem hivatalos szektorral szembeni esélyeiket. Gazdasági alapjuk sincs, hiszen ha a nem hivatalos szektorban dolgozó fiúk hulladéknak minősülő számítógépeket gyűjtenek az elektronikai üzleteknek cégektől és magánháztartásoktól, akkor 3-10 ghánai cedit (körülbelül 2-8 amerikai dollár) kapnak minden egyes darabért, míg a Városi Hulladékújrahasznosítónak nincs pluszbevétele, amiből az újrahasznosításra összegyűjtött számítógépekért fizetni tudna. A Városi Hulladékújrahasznosító újrahasznosítható számítógépek összegyűjtésével kapcsolatos kérésére a megkeresett vállalkozások nagy része nem is reagált. „Jelenleg nem tudunk versenyezni az árak tekintetében, de reméljük, hogy a gépeink és a technológiánk lehetővé fogják tenni, hogy ezt jobban csináljuk. Nagyon lassan kell dolgoznunk, mivel nem szeretnénk a nem hivatalos gyűjtőkkel összetűzésbe kerülni” – hangsúlyozta Issah Nikabn, aki nem szeretné tönkretenni a nem hivatalos szektorban dolgozók megélhetését. Elmondta, hogy szükség lenne az alkalmazottai számára egy megfelelő képzésre, amely során megtanulhatnák, hogy hogyan kell a különböző részeket feldolgozni. A Városi Hulladékújrahasznosító az alaplapokat Németországba exportálja, és Nikabn Issah bízik benne, hogy a műanyaghulladékot pedig majd Nigéria cementiparának sikerül eladnia. Szerencsére a kondenzátorokat is tudják exportálni. Eddig viszont még senki sem érdeklődött az alumínium felvásárlása iránt. Az újrahasznosító üzemek hiányából adódóan minden nap elektronikai hulladékokat szállító gyerekeket lehet látni a városi területeken, akik a rengeteg használt elektronikai eszközt árusító üzletből az Agbogbloshie lerakóra szállítják a berendezéseket. „Nem tudom ártalmatlanítani, ezért hívom a fiúkat, akik összetörik, és elégetik. Nem örülök ennek a helyzetnek” – mondta az elektrotechnikus Ben Benonis, aki a Summit Electronix nevű televíziókat javító üzlet tulajdonosa22. Ő az egyike annak a 10000-15000 embernek, akik a javítószektorban dolgoznak Accrában. Ghána egész területén körülbelül 14000-24000 ember dolgozik ebben a szektorban. Mivel az emberek inkább vásárolnak egy másik használt terméket ahelyett, hogy pénzért megjavíttatnák az előzőt, ezért Ben üzletében sok hulladék összegyűlik. Még ha ismerné is a Városi Hulladékújrahasznosítót, nincsenek gyűjtőpontok ezen a környéken.

17

„Afrika Európa és az Amerikai Egyesült Államok lerakójává vált. Eléggé sajnálatos, hogy ezt hagytuk. A ghánai emberek naivitásból vagy tudatlanságból pénzt költenek rá, hogy elektronikai hulladékot hozzanak a rendszerünkbe, és félek, hogy a kormány és a hatóságok nem látják ezt a jelenséget” – mondta, és folytatta: „Minden politikus a könnyebb utat választja. Ha a kormány meglát egy elektronikai hulladékokkal megrakott teherautót, és azt gondolja, hogy az az emberek életét kényelmessé teszi, akkor nem fognak idejönni és nyomást gyakorolni rá. A kormány tisztában van az egészségügyi problémákkal, de úgy tesz, mintha nem látná, mert ez a könnyebb út.” Ben Benonis rámutat arra a problémára is, hogy a Ghána által importált használt elektronikus berendezések gyakran rengeteg energiát fogyasztanak. „Miért van az, hogy Európa egyre energiatakarékosabb berendezéseket gyárt, a régi eszközöket pedig ránk erőlteti? A használt berendezések miatt jelentős mértékű az energiafogyasztásunk, miközben mindig panaszkodunk a szűkös energiaforrásaink miatt.”− hangsúlyozta.

AZ ELEKTRONIKAI HULLADÉKKAL DOLGOZÓK MOTIVÁCIÓJA – ÁLOM EGY SZEBB JÖVŐRŐL

Nehéz meghatározni a nem hivatalos hulladékiparban dolgozók összlétszámát, mivel Ghánában nincsenek erre vonatkozó statisztikák. A DanWatch munkatársai találkoztak a hivatalosan 1996-ban bejegyzett Nagy Accra Hulladékkereskedők Szövetségének pénzügyi titkárával, Muhammed Lee-vel az Agbogbloshie lerakónál található irodájában. „Abban az időben Agbogbloshie egy bokrokkal sűrűn benőtt terület volt, és csak néhány tagja volt a szövetségnek, de ma már mintegy 3000 tagunk van, akik fémdarabokat, meghajtókat, mechanikus és elektronikus alkatrészeket vásárolnak. A legtöbb tagunk Agbogbloshieben él” – mondta23.

A Dutch Öko-institute e.V. egyik jelentése szerint Ghána teljes területén körülbelül 6300-9600 fő közötti a gyűjtők és újrahasznosítók létszáma24.

18

Becslések szerint a nem hivatalos hulladékgazdálkodási iparban dolgozó, elektronikai berendezéseket guberálók és szétszerelők 90%-át az ország északi, legrosszabb helyzetben lévő régióiból származó muzulmán hauzák teszik ki. Az északi régiókra jellemző az alacsony várható élettartam, az alacsony iskolázottsági szint, a magas csecsemőhalandóság és az ország más régióiba elvándorló fiatalok magas száma a pénzkeresés miatt, valamint az életkörülményeik megváltoztatásának reményében. Ez a tendencia csak tovább erősíti a nyomor ördögi körét északon. Az Agbogbloshie lerakón elektronikai hulladékkal foglalkozók 40%-a gyerek25.

Egyfajta társadalmi hierarchia látszik megvalósulni a berendezések szétszerelésének művelete során. Az elektronikai eszközök szétszerelését tipikusan védőfelszerelésekkel nem rendelkező felnőtt férfiak végzik, míg a 16 év feletti fiúk a máglyákért felelősek, amelyekben többek között a kábeleket égetik el, hogy az értékes rezet kinyerhessék belőlük. A fiatal fiúk pedig olyan kisebb fémdarabokat guberálnak, amelyeket elvesztettek vagy nem vettek észre az idősebb munkások, vagy pedig a hulladékokat szállító kocsikat húzzák és tolják a területen. Egész nap drótokból, forrasztott áramköri lapokból és kondenzátorokból álló kupacokat égetnek, hogy kinyerjék belőlük a fémeket, mindenekelőtt a rezet. Az Agbogbloshie lerakó elektronikai hulladékokból álló kupacai között Mike Anane és a DanWatch munkatársai olyan Angliából, Dániából, Svédországból és az Amerikai Egyesült Államokból származó monitorokat találtak, amelyeket korábban önkormányzatok, intézmények és cégek használtak. Az Agbogbloshie lerakón elkülönített fémeket közvetítők − főként nigériaiaknak – vásárolják fel a helyszínen, akik olyan vállalkozásoknak adják tovább azokat Temában, amelyek Kínába, Dubaiba, stb. exportálják a nyersanyagot26. A gyerekek azért guberálnak, hogy ezzel is kiegészítsék a családjuk keresetét. Néhányan rendszeresen iskolába járnak reggelente, míg délutánonként visszatérnek a lerakóra. A kinyert fémek eladásával körülbelül 1,5 dollárt keresnek naponta, amely elegendő arra, hogy valamilyen ételt vegyenek maguknak arra a napra, a maradékot pedig odaadják a szüleiknek. Körülbelül 30%-uk nem jár iskolába, mivel nem tudják megfizetni az egyenruhát és a cipőt. Sokan a hét minden napján hosszú órákig dolgoznak, és magas azok aránya is, akik már évek óta ezt a foglalatosságot végzik27. Az Agbogbloshie lerakón dolgozó gyerekek többsége az Agbogbloshie nyomornegyedben lakik, ami egy körülbelül 40.000 jogtalanul letelepedett emberből álló közösség. Ez a legnagyobb nem hivatalos letelepedés Accrában. Az összetákolt kunyhókban élő emberek egy keskeny, kanyargós utakkal szabdalt területen laknak, ahol rosszak a higiéniai körülmények, és hiányzik az alapvető infrastruktúra, mint például a csatornahálózat. Habár a területen vannak nyilvános fürdők és illemhelyek is, mind a felnőttek mind pedig a gyerekek a Korle lagúna és az Odaw folyó szélét használják nyilvános illemhelyként, ahol az emberek nyíltan ürítenek. Dr. Caesar Apentiik a Calgaryban működő fejlesztési tanulmányok program Kommunikáció és Kultúra Tanszékéről azt kutatja, hogy mi motiválhatja a munkásokat ennek a munkának a végzésére, mi a hasznuk belőle, és mit lehetne tenni a munkakörülményeik javulása érdekében a személyes biztonság, az egészségvédelem és a környezetvédelem terén. Kutatásai szerint néhány fiúnak sikerül javítania az életkörülményein. Amikor hazatérnek a falujukba a rituális ünnepségekre, akkor a szép ruhájuk látványa és a jövedelmező foglalkozásukról szóló történetek a fiatal falubeli fiúkat a városba csalják, így azok az idősebb fiúkkal Accrába utaznak, ahol azután nekik dolgoznak. „Ezt egy prostitúcióval foglalkozó nőhöz lehetne hasonlítani, ahol a társadalmi rangsorban történő előrelépés álma vonzónak tűnhet”− mondta Dr. Caesar Apentiik, és elmagyarázta, hogy a rengeteg elektronikai cikket árusító üzlet szigorúan fel van osztva a fiatal fiúk különböző csoportjai között. Így pontosan tudják, hogy hová mehetnek hibás számítógépeket vásárolni, és hogy hová nem szabad menniük. A lerakón − ahová a rendőrség soha sem megy be − íratlan szabályok uralkodnak, így például soha sem szabad másik csoporttól használt elektronikai cikkeket lopni, mert az túl nagy bajt okozna28.

19

Lányokat és nőket soha sem látni közvetlenül az elektronikai hulladékkal foglakozni. Az a néhány lány aki próbál megélni Agbogbloshieban csupán körbe-körbe sétál, és vizet, élelmet és cigarettát árul a fiúknak és a férfiaknak. Úgy tűnik, hogy a nőket nem vonják be a lerakón zajló munkába, habár nem messze a sarkon található az egyik legnagyobb élelmiszerpiac Accrában, amelyet valójában szintén érint az elektronikai hulladékok veszélyes kezelése, hiszen a lerakón gyújtott máglyák fekete füstje eléri ezt a területet is. Ráadásul a piacon árult zöldségek egy része az Odaw folyó közvetlen közelében található kisgazdaságokból származik, ami azt jelenti, hogy ezeket a zöldségeket szennyezett vízzel öntözték2.

MUNKÁSOK AZ ÚJRAHASZNOSÍTÓ TELEPEKEN A Kumasiban és Takoradiban található kisebb újrahasznosító telepeken a munkások szintén kézzel szerelik szét az elektronikai hulladékokat szétválasztva az értékes összetevőket a nem használhatóaktól. Elsősorban a rezet és az alumíniumot nyerik ki, és adják el. Habár az árak változnak, a becsült átlagos nyereség29 amit egy munkás egy font (körülbelül 0,45 kg) rézért vagy alumíniumért kap körülbelül 1,5 ghánai cedi, ami kicsit több, mint egy amerikai dollár. A nem használható részeket − mint például a számítógépek műanyag burkolatait − máglyákon égetik el. Kumasiban a legnagyobb magánkézben lévő ghánai hulladékkezelő vállalat, a ZoomLion egyik képviselője elmondta, hogy a városban található elektronikai hulladék vagy a számos újrahasznosító telep valamelyikére kerül, vagy pedig Kumasi két nagy hulladéklerakójába, ahol a háztartási hulladékokkal együtt lerakják, mivel nincs lehetőség az elektronikai hulladékok egyedi kezelésére. A képviselő elmondása szerint ez egy valóságos szétszerelőipart hozott itt létre30. A terepi kutatás során Kumasiban meglátogatott egyik hulladéklerakóban a kisebb darabok hasznosítása bizonyos mértékben rendszerezve történt, mivel minden nap körülbelül húsz guberálót engedtek be az ügyintézők a lerakóra, hogy átnézzék a naponta odaszállított nagy mennyiségű hulladékot. A Kumasiban és Takoradiban meglátogatott újrahasznosító telepeken a DanWatch munkatársai kevesebb olyan gyerekkel találkoztak, akik részt vettek az elektronikai hulladékokkal kapcsolatos munkában. A munkát itt elsősorban felnőtt férfiak végzik, illetve 14 év feletti fiúk, és úgy tűnik, hogy másként szervezik mint Agbogbloshieben. A lerakón megkérdezett egyik munkás szerint minden hónapban körülbelül 500 kg rezet és mintegy 1000 kg alumíniumot nyernek ki, amit ügynökök vásárolnak meg, és küldenek azután a lerakóról Accrába. Habár a három meglátogatott régiót érinti legnagyobb mértékben az elektronikai hulladékok lerakásának problémája, Ghána többi régiójában is működnek használt elektronikai cikkeket árusító üzletek, így vannak újrahasznosító telepek is, igaz kisebb mennyiségben.

Tények: Elektronikai eszközöket árusító üzletek

Mindhárom meglátogatott régióban vannak elektronikai hulladékokat feldolgozó lerakók, és egyre több az olyan raktár és üzlet, amely Európából és Amerikából származó használt elektronikai cikkeket ad el a lakosságnak. Accrában főképp Darkuman, Nyamekye, Kaneshie, Odorkor és Newtown környékén van rengeteg elektronikai berendezést árusító üzlet. Ugyanez jellemző az Ashanti régióban, elsősorban Kumasiban, ahol a Bantama főutca, a Stadium út és az

2 A Greenpeace által Agbogbloshieben és az Accrától keletre található Koforiduában készített kutatás kimutatta, hogy a talaj és a környéken majdnem minden súlyosan szennyezett ólommal és egyéb nehézfémekkel az ezekre a helyekre éveken át lerakott elektronikai hulladékok következtében.

20

Ejisu Kumasi autóút mentén is vannak olyan üzletek, amelyek Európából és az Amerikai Egyesült Államokból importált használt elektronikai cikkeket árulnak. A Nyugati régióban található Takoradi semmiben sem különbözik az elektronikai berendezéseket árusító üzletek szempontjából.

21

Az elektronikai eszközöket árusító üzletekben talált Európából származó számítástechnikai berendezések

22

Az Agbogbloshieben talált Európából származó számítástechnikai berendezések

23

AZ EGÉSZSÉGÜGYI HATÁSOK KRITIKUS SZINTET ÉRTEK EL

A sokasodó bizonyítékok rávilágítanak, hogy a Ghánába nap mint nap egyre nagyobb mennyiségben szállított veszélyes elektronikai hulladékok problémája katasztrofális méreteket kezd ölteni, melynek eredményeként komoly károsodás tapasztalható az emberek egészségében és az ország környezetében. John Pwamang a Ghánai Környezetvédelmi Ügynökség Mérgezőanyagok Osztályának vezetője hamar rámutat, hogy az elektronikai hulladékok problémája nagyon komoly, mivel az az utóbbi néhány év során hatalmas méretűre növekedett. Tovább bonyolítja a problémát, hogy az anyagokat végül a velük dolgozók elégetik. Ez teszi az elektronikai hulladékok problémáját riasztó méretűvé. Elmondása szerint egy kiadvány miatt került az elektronikai hulladékok problémája a figyelem középpontjába 2007-ben. A jelentés a nem hivatalos iparban dolgozó fiatalokról és az elektronikai hulladékok égetéséről szólt. Azóta az elektronikai hulladékok problémáját nagyon komolyan veszik. „Már jóval a jelentés megírása előtt is foglalkoztak az elektronikai hulladékok problémájával, mivel a nem hivatalos feldolgozók elkezdték szétbontani az elektronikai hulladékokat, hogy visszanyerjenek bizonyos anyagokat, általában égetés segítségével. Rájöttünk, hogy az országba újrahasználat céljából behozott berendezések valójában néha működésképtelen cikkek voltak használhatóaknak álcázva” − mondta John Pwamang31. Emmanuel Dogbevi − aki Mike Anane mellett az egyetlen olyan ghánai újságíró, aki következetesen foglalkozik az elektronikai hulladékokkal − 2007-ben több cikket írt a „The National Daily Graphic” című lapba, amelyekkel az volt a célja, hogy felhívja az emberek figyelmét az elektronikai hulladékok okozta következményekre. Véleménye szerint általában a média és a kormány nem szentel elegendő figyelmet az elektronikai hulladékok problémájának. „Néhány ember ugyan tisztában van az elektronikai hulladékok okozta veszélyekkel, de általános információhiány van az embereket és a környezetet fenyegető veszélyekkel kapcsolatosan. Meg fog lepődni, ha megtudja, hogy még a Környezetvédelmi Minisztériumban is vannak olyan kormányhivatalnokok, akik nem ismerik az elektronikai hulladékok problémáját. Kritikus ponthoz érkeztünk a vegyi anyagok miatt, amelyek a környezetet és az emberek egészségét veszélyeztetik” − mondta Emmanuel, és folytatta: „Egy olyan országban mint Ghána, ahol az egészségügyi költségvetés 90%-át a malária elleni védekezésre költik, nem marad semmi egyéb betegségekre, és ekkor mi elektronikai hulladékokat hozunk be az országba. Ez azt jelenti, hogy sokkal nagyobb egészségügyi veszélynek vagyunk kitéve, és nincs meg a pénzügyi forrásunk, illetve kapacitásunk ahhoz, hogy ezt a helyzetet kezeljük.”32 Hannah Quainoo az accrai Ussher Poliklinika főápolója szerint az elektronikai hulladékok egészségkárosító hatásának való kitettség és a mellette jelenlévő környezeti kockázatok károsíthatják a magzatot a terhesség ideje alatt. A nehézfémek, nehezen lebomló szerves szennyezőanyagok és egyéb szennyező vegyi anyagok szintén hosszú távú, gyakran visszafordíthatatlan hatásokat idézhetnek elő, mint például a terméketlenség, vetélés, daganatok, a belső elválasztású mirigyek betegségei és a születési rendellenességek. Kihangsúlyozta, hogy az Agbogbloshie elektronikaihulladék-lerakón dolgozó gyerekek a klinikát gyakran felkeresik vágásokkal, köhögéssel, fejfájással, felső légúti problémákkal, kiütésekkel és égési sérülésekkel, amit ő a hulladékkal kapcsolatos munkájukra vezet vissza. Főként az égési folyamat során keletkező mérgező füstök, valamint a szétszerelés során előkerülő üveg- és fémdarabok okoznak problémákat a gyerekeknek33. A terepi kutatás során felkeresett Agbogbloshieben működő magánklinikákon az orvosok hamar kifejtették, hogy az Agbogbloshieben élő férfiak, nők és gyerekek nagyon nehéz körülmények között élnek. Az alapvető higiéniai

24

lehetőségek hiányának következtében a klinikák sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a tuberkulózis, a tífuszos és a maláriás megbetegedések hatásainak csökkentésére, mint az elektronikai hulladékok kezeléséből fakadó lehetséges – és számukra bizonyos értelemben megfoghatatlan – hatások kezelésére. A szegényesen felszerelt klinikákon a fent említett betegségek küszöbön álló fenyegetése nem segít, hanem még jobban elvonja a figyelmet az elektronikai hulladékok alattomos hatásairól. John Pwamang a Ghánai Környezetvédelmi Ügynökség Mérgezőanyagok Osztályának vezetője egyetért azzal, hogy nem sikerült az elektronikai hulladékok problémájának megoldásához elegendő figyelmet szerezni. Ennek oka nem a tudatosság, hanem a források hiánya. Tisztában van vele, hogy a számítógépek alkatrészeinek szétszerelése és elégetése, illetve a mérgező elektronikai hulladékoknak való intenzív és mindennapi kitettség a helyi közösségeket – beleértve a gyerekeket – súlyos nehézfémszennyezéssel (például ólomszennyezéssel) fenyegeti. „Kormányzati ügynökségként a forrásaink korlátozottak, miközben rengeteg problémával kell foglalkozunk. Tisztában vagyunk vele, hogy nem teszünk eleget, de ha több forrásunk lenne, akkor sokkal többet tehetnénk. Mivel rengeteg problémával kell megbirkóznunk, ezért van az, hogy az elektronikai hulladékok ügye csak 2007-ben került először a figyelem középpontjába. Sokszor szükségünk van környezetvédelmi szervezetekre és civil társadalmi csoportokra, hogy a kormánnyal szembeszálljunk olyan témákban, amelyekre nem helyez elég hangsúlyt. Ez az amire a Green Advocacy Ghana, a környezetvédelmi újságírók és a Greenpeace képes. Ahhoz, hogy valami a prioritások közé bekerüljön hatalmas nyomásra van szükség a civil társadalom részéről” – hangsúlyozta34. Miután az Agbogbloshie környékén élő emberek és az ipar panaszkodott a környezetvédelmi ügynökségnek a füst miatt, a Ghánai Környezetvédelmi Ügynökség meglátogatta a területet, hogy kiderítse mi is történik valójában. „Elképesztő rendetlenséget találtunk. Mindenféle elektronikus berendezést szétszereltek, ezért megpróbáltuk rendszerezni azokat, illetve megpróbáltuk kideríteni azt, hogy miképp tudnánk együttműködni a területért felelős városi hatóságokkal a nem hivatalos hulladékújrahasznosítók tevékenységének és a veszélyes munka ellenőrzése érdekében” − mondta John Pwamang a Ghánai Környezetvédelmi Ügynökségtől. A Ghánai Környezetvédelmi Ügynökség intézkedéseinek nem volt érdemi hatása, mert túl nagy volt a csoport, amit át kellett volna szervezni.

EGÉSZSÉGÜGYI TANULMÁNY AZ ELEKTRONIKAI HULLADÉK AFRIKÁBAN PROJEKTEN BELÜL

Amikor a Bázeli Egyezmény Titkársága az Európai Bizottság anyagi támogatásával 2009-ben elindította az Elektronikai Hulladék Afrikában projektet, Norvégia, az Egyesült Királyság, az NVMP és a Ghánai Környezetvédelmi Ügynökség rögtön csatlakozott. A Bázeli Egyezmény Titkársága által létrehozott Elektronikai Hulladék Afrikában projekt az alábbi négy részből áll: 1. Egy tanulmány az Európából Afrikába tartó használtberendezés- és elektronikaihulladék-áramokról két európai kikötővel (Belgiumban és Hollandiában) és öt afrikai országgal a középpontban; 2. Az elektronikai hulladékok kezeléséhez szükséges tényezők feltérképezése afrikai országokban; 3. Egy megvalósíthatósági (és társadalmi-gazdasági) tanulmány az elektronikai hulladékok afrikai országokban (Nigéria, Ghána) történő kezelésével kapcsolatban; 4. A végrehajtás és az elektronikaieszköz- és elektronikaihulladék-szállítmányok ellenőrzésének javítása (IMPEL [az Európai Unió Hálózata a Környezetvédelmi Jogszabályok Végrehajtására és Érvényesítésére] és afrikai résztvevők).35

25

John Pwamang a Ghánai Környezetvédelmi Ügynökség Mérgezőanyagok Osztályának vezetője szerint ez a projekt lehetővé teszi néhány olyan rendkívül fontos tanulmány elkészítését, amelyek megmutatják, hogy hogyan kell fejleszteni az elavult számítógépek kezelésének rendszerét és a hozzá kapcsolódó szabályozást. A tanulmány részeként a Ghánai Környezetvédelmi Ügynökségnek független szervezeteket kellet bevonnia az adatgyűjtésbe. A GreenAd (Green Advocacy Ghana) nevű ghánai környezetvédelmi szervezetet választották ki, hogy vegyen részt a tanulmány elkészítésében. A GreenAd 2006-ban jött létre. A szervezet főként a tengerpart menti területek hulladékgazdálkodásával foglalkozik, és nemrég egy keretrendszert terjesztett elő a Ghánába importált, valamint a helyben keletkező elektronikai hulladékok kezelésére. „Nyugtalanított minket, hogy nem volt világosan megfogalmazott politika vagy szabályozás a használt elektromos és elektronikus berendezések importjának irányításával és a keletkező elektronikai hulladékok kezelésével kapcsolatban. Az emberek csak azt tették amit saját maguk gondoltak, mindenfelé égettek. Aggódtunk a szennyezés mértéke és a folyamatban résztvevő emberekre, valamint az egész társadalomra gyakorolt hatása miatt” − mondta Yaw Amoyaw-Osei a szervezet ügyvezető igazgatója.36 Az Elektronikai Hulladék Afrikában projekten belül a GreenAd egy tanulmány megírásába kezdett annak érdekében, hogy meghatározza, hogy mennyi elektronikai hulladékot importálnak az országba, azt hogyan használják fel, illetve hogy az milyen hatással van az emberekre és a környezetre. A környezetvédelmi hatások megállapítása érdekében Agbogbloshieből vett talaj- és levegőmintákon kívül 87 személy – köztük elektronikai hulladékkal foglalkozók és a környéken élők – vér- és vizeletmintáját vizsgálták meg 2010 februárjában. Összehasonlítási alapként 87 olyan személyt is megvizsgáltak, akik az Accra másik részén található Makola piac környékén éltek, ahol nincs elektronikaihulladék-lerakás és újrahasznosítás. „Mindenki be akart kerülni a kiválasztottak közé. Szerettek volna a részesei lenni, hogy megtudhassák mi is történik velük” – emlékszik vissza Yaw Amoyaw-Osei. Az etikai irányelvek miatt csak 18 éven felüliek vehettek részt a vizsgálatokon. A 12 nehézfémre történő mintavételezést az amerikai Black Smith Institute támogatta, a vizsgálatokat pedig a Ghánai Szabványügyi Testület Laboratóriumában végezték el. A New York-i Hunter College segített a levegő- és talajminták vételezésében. A mintavételezés részeként a résztvevő hatósági orvosok a mintákat adó emberek teljes testét átvizsgálták. Az egészségügyi problémákkal küzdő személyek számára felírták a szükséges recepteket.

Egészségügyi és környezeti hatások Az elektronikai hulladékokban található anyagok egy jelentős része mérgező, és bizonyítottan egészségügyi problémákat okoz. Ide tartoznak a brómozott égésgátlók, a PVC és számos nehézfém. A hulladékokban talált anyagok közül számosról ismert, hogy rákot, légúti megbetegedéseket és szaporodásbiológiai problémákat okoz. Azért különösen veszélyesek, mert lassan bomlanak le, és felhalmozódhatnak az élőlényekben37. Lentebb öt olyan veszélyes összetevő leírása olvasható, amelyeket a veszélyes anyagok korlátozásáról szóló rendelet betiltott, habár ennél jóval több azoknak az elektronikai hulladékban található anyagoknak a száma, amelyek károsak az emberi egészségre és a környezetre.

26

Kadmium Néhány alkatrész, mint az infravörös érzékelők és áramköri lapok tartalmaznak kadmiumot, ami szintén mérgező. A kadmium felhalmozódik az emberi szervezetben, különösen a vesékben, amik így nem képesek a savakat eltávolítani a vérből, és így működési zavar lép fel. A kadmium mérgezés által okozott vesekárosodás visszafordíthatatlan.

Higany A higanyt termosztátokban, elemekben és a nyomtatott áramköri lapok kapcsolóiban használják. A higany a táplálékláncon keresztül felhalmozódik, és károsítja az agyat, a vesét és a magzatot.

Ólom A katódsugárcsöves monitorok önmagukban akár 1,4-3,6 kg ólmot is tartalmazhatnak. A kidobott katódsugárcsövekből, valamint a számítógépek és televíziók monitorjainak nyomtatott áramköri lapjaiból származó ólom felhalmozódik a környezetben és az emberi szervezetben, és súlyos heveny, illetve idült hatásokat fejt ki a növényekben, állatokban és emberekben. Az ólom károsítja a központi és környéki idegrendszert, a vérrendszert, a veséket, és negatívan hat a gyerekek agyának fejlődésére is38. A Greenpeace egyik

tanulmánya megmérte az ólomtartalmat Agbogbloshieben a talajban és a hamuban, illetve üledékekben. Az eredmény szerint az égetőhelyekről származó hamu 4160 mg/kg ólmot tartalmazott39, 14. Dániában a több mint 400 mg/kg ólmot

tartalmazó talajok már olyan szennyezettnek minősülnek, hogy azok semmi esetre sem érintkezhetnek emberekkel.40

Hat vegyértékű króm A hat vegyértékű krómot például a kezeletlen és galvanizált acéllemezek korrózióvédelmére használják. Elég könnyen átjut a sejtmembránon, ahol különféle mérgező hatásokat fejt ki. A hat vegyértékű króm összetevőinek belélegzése növeli a tüdőrák kockázatát. A hat vegyértékű króm továbbá károsíthatja a DNS-t is.

Brómozott égésgátlók (BFR-ek) A brómozott égésgátlókat az elektronikai berendezések műanyagból készült burkolataiban használják. A BFR-ek közül kettőt − a polibrómozott-bifenileket (PBB) és a polibrómozott difenil-étereket (PBDE) − már be is tiltott az Európai Unió veszélyes anyagok korlátozásáról szóló rendelete az egészség- és környezetromboló hatásuk miatt.41 A BFR-ek közé tartoznak a polibrómozott difenil-éterek (PBDE),

melyek olyan vegyületek, amelyek nagyon lassan bomlanak le, felhalmozódnak az élőlényekben, és valószínűleg zavarják a hormonrendszert, rákhoz, szaporodásbiológiai és fejlődési zavarokhoz vezetnek. Továbbá valószínűnek tartják, hogy különösen károsak az agy fejlődését szabályozó pajzsmirigyre, ezáltal a PBDE-k rendellenességeket okoznak az idegrendszer fejlődésében, így például tanulási nehézségeket és viselkedési problémákat. A PBDE-k folyamatosan szivárognak a termékekből, és már kimutatták ezeket a vegyületeket a házi porban, az emberi vérben és az anyatejben is.

27

Demográfiai jellemzők

Az Agbogbloshieból származó, elektronikai hulladékoknak kitett 87 megvizsgált személy életkora 15-73 év között alakult. Az átlagéletkor 32,4 év volt, a közbülső érték 31 év, míg a leggyakoribb korcsoport a 26-30 év közöttieké volt. Az elektronikai hulladékok közvetlen hatásaitól mentes 87 fős makolai csoport életkora 15-37 év között alakult. Az átlagéletkor 25,5 év volt, míg a leggyakoribb korcsoport a 21-25 év közöttieké volt. A résztvevők között a férfiak és nők arányát tekintve Agbogbloshieben 95,4% (83 fő), míg Makolában 100% (87 fő) volt a férfiak aránya.

A szervezet nehézfém- és nyomelemterhelés-vizsgálatának eredményei Az 1. és 2. táblázat mutatja be az elektronikai hulladékok közvetlen hatásainak kitett, illetve az azoktól mentes személyek szervezetében található megemelkedett nehézfém- és nyomelemszintek eloszlását. A vizeletminták Fe, Mn és Se szintjét illetően referenciaszint nem állapítható meg, mivel nem lehetett nemzetközileg elfogadott referenciaszintet rögzíteni. Az elektronikai hulladékok közvetlen hatásainak kitett csoporton belül magasabb volt azok aránya, akik vizeletében megemelkedett Ba, Cd és Zn szintet mértek. Továbbá mind az elektronikai hulladékok közvetlen hatásainak kitett, mind pedig az attól mentes csoport minden egyes tagjánál megemelkedett Cr, Cu és Hg szintet mértek a vizeletben.

1. Táblázat: A VIZELETBEN talált megemelkedett nehézfém- és nyomelemszintek eloszlása az

elektronikai hulladékoknak közvetlenül kitett és az azoktól mentes csoportokban42

Mintaszám Átlagos

koncentrációszintek a vizeletben (ppm)

A vizeletben megemelkedett nehézfém-/nyomelemszinttel

rendelkezők aránya (%)

Vizelet nehéz- Referencia-

fémek/ szint2

nyom- (ppm) elemek 2 Nkitett Nmentes Kitett Mentes Kitett Mentes

Ba < 0,6 86 86

Cd < 0,001 33 33

Co < 0,01 47 47

Cr < 0,01 64 64

Cu < 0,06 86 86

Fe N/A 86 86

Hg < 0,004 24 24

Mn N/A 86 86

Pb < 22,8 32 32

Se N/A 36 36

Zn < 1,4 85 85

0,72 0,75

0,01 0,02

0,04 0,03

0,15 0,06

1,50 1,13

3,52 3,18

0,13 0,16

0,08 0,12

0,44 0,19

0,39 0,20

3,66 2,72

24,4 20,8

100,0 75,0

97,9 100,0

100,0 100,0

100,0 100,0

N/A N/A

100,0 100,0

N/A N/A

0,0 0,0

N/A N/A

91,8 79,2

Az 1. táblázat alapján az átlagos Co, Cr, Cu, Fe, Pb, Se és Zn koncentrációszint magasabb volt az elektronikai hulladékoknak közvetlenül kitett csoport vizeletében, mint az attól mentesében. Viszont az átlagos Ba, Cd, Hg és Mn koncentráció az elektronikai hulladékok közvetlen hatásaitól mentes csoport vizeletében is magasabb volt. A 2. táblázat tanulsága szerint az átlagos Co, Fe, Hg, Pb, Se és Zn koncentrációszint magasabb volt az elektronikai hulladékoknak közvetlenül kitett csoport vérsavójában, mint az attól mentesében. Mindamellett az átlagos Ba, Cd, Cr, Cu és Mn koncentráció magasabb volt az elektronikai hulladékok közvetlen hatásaitól mentes csoport vérsavójában.

28

A vizeletminták eredményéhez hasonlóan az elektronikai hulladékoknak kitett csoportban magasabb volt azok aránya, akiknél megemelkedett Co, Cu, Fe, Pb, Se és Zn koncentrációt mértek a vérsavóban. Mind az elektronikai hulladékok közvetlen hatásainak kitett, mind pedig az attól mentes csoport minden egyes tagjánál megemelkedett Ba, Cr, Hg és Mn szintet mértek a vérsavóban (lásd 2. táblázat). Egyenlőtlen eloszlást feltételezve az elektronikai hulladékoknak közvetlenül kitett és az azoktól mentes csoportokból származó mintákban az átlagos Co, Cr, Cu, Fe és Pb koncentráció jelentősen magasabb volt az elektronikai hulladékoknak közvetlenül kitett csoport vizeletében, míg az átlagos Mn koncentráció az elektronikai hulladékok közvetlen hatásaitól mentes csoport vizeletében volt jelentősen magasabb 0,05 szignifikanciaszintet feltételezve (lásd 3. táblázat).

2. Táblázat: A VÉRSAVÓBAN talált megemelkedett nehézfém- és nyomelemszintek eloszlása az elektronikai hulladékoknak közvetlenül kitett és az azoktól mentes csoportokban43

Mintaszám Átlagos

koncentrációszintek a vérsavóban (ppm)

A vérsavóban megemelkedett nehézfém-/nyomelemszinttel

rendelkezők aránya (%)

Vérsavó

nehéz- Referencia- fémek/ szint2

nyom- (ppm) Nkitett Nmentes Kitett Mentes Kitett Mentes

Ba < 0,001 86 86

Cd 0,0065 – 0,015 33 33

Co 0,001 – 0,02 47 47

Cr < 0,00035 64 64

Cu 1,50 – 2,00 86 86

Fe 0,50 – 2,90 86 86

Hg 0,0005 – 0,015 24 24

Mn 0,004 – 0,012 86

0,72 0,75

0,01 0,02

0,04 0,03

0,15 0,06

1,50 1,13

3,52 3,18

0,13 0,16

0,08 0,12

0,44 0,19

0,39 0,20

3,70 2,72

100 100,0

12,1 25,0

91,5 66,7

100 100,0

18,6 0,0

72,1 66,7

100 100,0

100 100,0

18,8 0,0

97,2 80,0

71,8 45,8

Ugyanazokat a feltételezéseket alkalmazva a nehézfémek átlagértékei közötti különbségek szignifikanciájának megállapításához a 3. táblázatban az átlagos Co, Cr, Cu, Fe, Pb és Se koncentráció jelentősen magasabb volt az elektronikai hulladékoknak közvetlenül kitett csoport vérsavójában, míg az átlagos Mn koncentráció az elektronikai hulladékok közvetlen hatásaitól mentes csoport vérsavójában volt jelentősen magasabb 0,05 szignifikanciaszintet feltételezve (lásd 4. táblázat).

29

Mintaszám Átlagos

koncentrációszintek a vizeletben (ppm)

Vizelet nehézfémek/nyomele

mek Nkitett Nmentes Kitett Mentes

Átlagos különbség

(PPM) t df p-érték

Ba

86

86

0,72

0,75

-0,026

-0,109

165,0

0,913

Cd 33 33 0,01 0,02 -0,008 -1,534 33,1 0,134

Co 47 47 0,04 0,03 0,008 2,864 91,4 0,005

Cr 64 64 0,15 0,06 -0,978 -25,269 120,5 0,000

Cu 86 86 1,50 1,13 -0,370 4,928 129,3 0,000

Fe 86 86 3,52 3,18 3,360 23,792 98,3 0,000

Hg 24 24 0,13 0,16 -0,038 -0,816 36,26 0,420

Mn 86 86 0,08 0,12 0,019 1,068 24,3 0,009

Pb 32 32 0,44 0,19 0,247 -2,054 32,0 0,048

Se 36 36 0,38 0,20 - - - -

Zn 85 85 3,66 2,72 0,980 -1,194 49,1 0,077

3. Táblázat: A VIZELETMINTÁKBAN talált átlagos nehézfém- és nyomelemkoncentráció összehasonlítása kétmintás t-próbával az elektronikai hulladékoknak közvetlenül kitett és az

azoktól mentes csoportokban44

4. Táblázat: A VÉRSAVÓMINTÁKBAN talált átlagos nehézfém- és nyomelemkoncentráció összehasonlítása kétmintás t-próbával az elektronikai hulladékoknak közvetlenül kitett és az

azoktól mentes csoportokban45

Mintaszám Átlagos


Vérsavó nehézfémek/nyomelemek

Nkitett Nmentes Kitett Mentes



Ba

86

86

0,72

0,75

-0,03

-0,135

167,2

0,893

Cd 33 33 0,01 0,02 -0,01 -2,022 32,8 0,051

Co 47 47 0,04 0,03 0,01 2,673 91,8 0,009

Cr 64 64 0,15 0,06 0,09 -40,723 93,0 0,000

Cu 86 86 1,50 1,13 0,37 -16,91 166,0 0,000

Fe 86 86 3,52 3,18 0,34 23,865 97,5 0,000

Hg 24 24 0,13 0,16 -0,03 0,195 56,2 0,846

Mn 86 86 0,08 0,12 -0,04 -30,728 91,5 0,000

Pb 32 32 0,44 0,19 0,25 2,05 32,1 0,049

Se 36 36 0,385 0,20 0,18 6,563 60,8 0,000

Zn 85 85 3,695 2,72 0,98 1,775 150,1 0,078

30

5. Táblázat: A VÉRSAVÓMINTÁKBAN talált átlagos nehézfém- és nyomelemkoncentráció összehasonlítása kétmintás t-próbával az elektronikai hulladékoknak közvetlenül kitett és az azoktól

mentes csoportokban45

A nehézfémekre és nyomelemekre elvégzett vizelet- és vérsavóvizsgálatok eredményei kimutatták, hogy az elektronikai hulladékoknak közvetlenül kitett személyek vizeletében és vérsavójában is jelentősen magasabb a Co, Cr, Cu, Fe és Pb koncentrációja az elektronikai hulladékok közvetlen hatásaitól mentes embereknél mért értékekhez képest. Hasonlóan a vérsavó Se koncentrációja is magasabb értéket mutat. Mindez valószínűleg az elektronikai hulladékokból kinyert anyagoknak való kitettségnek köszönhető. Mindemellett figyelemreméltó, hogy számos olyan fém amely megnövekedett értéket mutat az elektronikai hulladékokkal foglalkozók szervezetében szintén megnövekedett mennyiségben van jelen az elektronikai hulladékokkal nem foglalkozókban is, így például a Cr, Hg, Ba és Mn a vérsavóban, illetve a Cr, Cu, és Hg a vizeletben. Továbbá a Mn koncentrációja az elektronikai hulladékokkal nem foglalkozók vérsavójában és vizeletében is jelentősen magasabb, mint az elektronikai hulladékokkal foglalkozók esetében. Ez arra enged következtetni, hogy az elektronikai hulladékokkal nem foglalkozókat az elektronikai hulladékon kívüli egyéb forrásokból érik vagy érhették korábban nehézfémszennyezések. Ezek a szennyezések akár az emberek jelenlegi munka- vagy lakókörnyezetéből is származhatnak, de akár az egyes személyek földrajzi származási helyének fizikai környezetéből is. Mindamellett ezeket a megállapításokat nagyon óvatosan kell értelmezni, mivel a becslések nagyon érzékenyek a vizsgálat során alkalmazott referenciaszintekre. Az eredmények csak azokkal a megállapításokkal hasonlíthatóak össze, amelyek hasonló referenciaszinteket, illetve laboratóriumi kimutatási módszereket alkalmaztak. Továbbá mivel egyes nehézfémek és nyomelemek esetében nem határozhatóak meg egyértelmű határértékek a különböző testnedvekben található normál vagy elfogadható fiziológiai koncentrációt illetően, ezért a − valószínűleg különböző szinteket elért − mérgezés valódi mértékét pontosan nem lehet megállapítani. Az azonos a hónapban készített, kutatáshoz kapcsolódó környezeti tanulmány során levegőmintákat vettek a munkások légzési zónájának és a környező levegő kémiai szennyezettségének meghatározás érdekében. Az elektronikai eszközök kis darabjaival és az elektronikai hulladékokkal foglalkozó

Mintaszám Átlagos


Vérsavó nehézfémek/nyomelem

ek Nkitett Nmentes Kitett Mentes



Ba

86

86

0,72

0,75

-0,03

-0,135

167,2

0,893

Cd 33 33 0,01 0,02 -0,01 -2,022 32,8 0,051

Co 47 47 0,04 0,03 0,01 2,673 91,8 0,009

Cr 64 64 0,15 0,06 0,09 -40,723 93,0 0,000

Cu 86 86 1,50 1,13 0,37 -16,91 166,0 0,000

Fe 86 86 3,52 3,18 0,34 23,865 97,5 0,000

Hg 24 24 0,13 0,16 -0,03 0,195 56,2 0,846

Mn 86 86 0,08 0,12 -0,04 -30,728 91,5 0,000

Pb 32 32 0,44 0,19 0,25 2,05 32,1 0,049

Se 36 36 0,385 0,20 0,18 6,563 60,8 0,000

31

kereskedők által használt terület széléről gyűjtött talajmintákat is megvizsgálták a nehézfémtartalom szempontjából. A mintavételezés korlátozottságából adódóan túl kevés mintát sikerült begyűjteni a munkások légzési zónájából, viszont a környező levegőből vett levegőminták kimutatták, hogy az alumínium, a réz, a vas, az ólom és a cink koncentrációja meghaladta az amerikai OSHA PEL szabványban maghatározott értékeket. Az Amerikai Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége által meghatározott szabvány szerint a csupasz talajban maximum 400 ppb lehet az ólom koncentrációja a gyerekek játszóterületén, míg azon kívül maximum 1200 ppb értéket érhet el. Az elektronikai hulladékokat feldolgozó terület öt helyszínéről vett 100 darab minta értékelése alapján elmondható, hogy az átlagos ólomszint az esetek 56%-ában meghaladta az Amerikai Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége által létrehozott szabványban meghatározott szintet. Az 56%-ot kitevő mintákon belül a legmagasabb, talajban mért ólomkoncentráció 18,125 ppm volt, ami 15-szöröse a játszóterületeken kívül engedélyezett koncentrációnak. A talajvizsgálatok eredményeiből tehát világosan látszik, hogy a terület szennyeződött, méghozzá valószínűleg a szétszerelés, az égetés és a hozzá kapcsolódó tevékenységek következtében. Viszont mivel a talajban csak az ólomtartalmat vizsgálták, így a többi nehézfém okozta szennyezés mértéke továbbra sem ismert. Mindazonáltal a talajmintavétel eredménye jelzésértékű az ólom forrásával kapcsolatban, ami az elektronikai hulladékkal foglalkozók szervezetében bizonyíthatóan magasabb koncentrációban volt jelen.46 Yaw Amoyaw-Osei kihangsúlyozza, hogy Agbogbloshie környéke nagyon egészségtelen. Továbbá a folyóvízhez történő hozzáférés hiánya miatt az emberek nem tudják megmosni a kezüket, ennek következtében pedig a szennyezés az emberek száján keresztül bekerül a szervezetükbe, amikor piszkos kézzel esznek. Ha valaki Accrában jár, az lehet a benyomása, hogy az emberek betegségekkel kapcsolatos ismeretei hiányosak. Hatalmas hirdetőtáblákon nagy betűkkel olvasható, hogy „az AIDS valóban létezik”, míg más plakátok rajzokat mutatnak be, melyek segítségével az emberek olyan betegségeket tudnak felismerni, mint például a tripper. „Nyugat-Afrikában még mindig nagyon sokan úgy hiszik, hogy ha valaki hirtelen betegség tüneteit mutatja, vagy elájul, akkor az azért van, mert elátkozták. Ezért az embereknek meg kell mondani, hogy például az AIDS nem egy átok, hanem a valóság, ráadásul egy olyan dolog ami ellen védekeznünk kell” − mondta Opoku Ageykum, a GreeenAd egészségügyi tanulmányában résztvevő projektmenedzser.47 Ezért a tanulmány egy része azzal foglalkozik, hogy elmagyarázza a munkásoknak, hogy a nehézfémeknek való kitettség az egészségüket veszélyezteti. Önmagában az oktatás nem fog véget vetni a mérgező munkának Habár az egészségügyi tanulmány kimutatta, hogy a munkások vérében magasabb az ólomkoncentráció, egyéb lehetőségek hiányában kénytelenek folytatni a veszélyes munkájukat. „A munkások tisztában vannak az egészségügyi következményekkel, de számukra ez a munka jelenti a túlélést. A következmények csak lassan mutatkoznak, fokozatosan alakulnak ki, és a halált könnyen lehet valami másnak is tulajdonítani” – mondta Dr. Caesar Apentiik. 48 Agbogbloshieben a DanWatch munkatársai találkoztak a 26 éves Abdullával, aki már 10 éve dolgozik a lerakón, és vérrendszerrel kapcsolatos problémáktól szenved. „Tisztában vagyok az egészségügyi következményekkel. Problémáim vannak a réz égetésekor, mert amikor a füst az orromba kerül, akkor rosszul leszek. Ha pengéket használok a réz égetése helyett, akkor megvághatom magam. Így továbbra is folytatnom kell a réz égetését, hacsak nem találok valami egyszerűbb módot a visszanyerésére. Segítségre van szükségünk, szenvedünk itt.” 49

32

Abdulla az ország északi részéről származik, és az a terve, hogy visszatér a falujába miután elég pénzt gyűjtött össze. „Nem szeretek itt lenni. Ha meglesz a pénzem, akkor hazamegyek. Az apám meghalt, így elegendő pénzt kell keresnem ahhoz, hogy az anyámat támogathassam. Ha összegyűlik a szükséges pénz, akkor hazamegyek, és veszek egy házat magamnak és az anyámnak.” A lerakó másik végében a 16 éves nigériai Peter Aduly kutat kis rézdarabok után a hamukupacokban. Nigériában a 9. legjobb tanuló volt az osztályában, de a tanára azt mondta, hogy leminősíti a 47. helyre, ha nem fizet neki. Így azért költözött Ghánába az édesanyjával és a kistestvérével, hogy tanulhasson.

„Két hónapja kezdtem el itt dolgozni, hogy közel kerülhessek a munkásokhoz, és hogy megkapjam a tökéletes munkát. Sokan figyelmeztettek, hogy veszélyes itt dolgozni, de mindenképp pénzt kell keresnem. Megpróbálom megóvni magam a füsttől, hogy védjem az egészségemet. Vannak éles tárgyak is a földön, amik megsebesíthetnek. A papucsom megolvad, ha túl közel megyek a tüzekhez, de nincs pénzem cipőt venni” – mondta Peter Aduly50, és hozzátette, hogy annak ellenére, hogy a munkája miatt tönkremehet az egészsége, csak akkor fogja abbahagyni ezt a veszélyes foglalatosságot, ha már érzi a betegség jeleit.

„A helyzetünk nagyon szánalmas. Nem tudjuk, hogy kihez forduljunk a problémáinkkal, és úgy tűnik, hogy a kormány a mi problémánkat nagyon-nagyon kicsinek látja, annak ellenére, hogy az a nap végére az egész 22 milliós népességre hatással van, mivel a füst nem áll meg a lerakó szélénél. Ha az ország valamennyi területén fel tudnánk hívni a figyelmet a környezetszennyezésre és az egész országot érintő hatásaira, akkor az emberek elkezdenének megoldásokon gondolkodni” – mondta Muhammad Lee a Nagy Accra Hulladékkereskedők Szövetségének pénzügyi titkára. 51 Kiemelte, hogy a nem hivatalos gyűjtők tevékenysége szintén a kormánynak kedvez: „Annak ellenére, hogy mi vagyunk a nem hivatalos szektor, sokféleképp segítünk a kormánynak. Mi adjuk el a nyersanyagot a Temában található helyi iparnak, amit nélkülünk egyébként külföldről kellene megvenniük jóval drágábban”. Amíg a kormány kitalál egy új megoldást a réz égetés nélküli kinyerésére, addig a kis darabokkal kereskedők tovább folytatják eddigi tevékenységüket.

AZ ÖKO-INSTITUT PROJEKT

Az Elektronikai Hulladék Afrikában projekt egy másik feladataként egy társadalmi-gazdasági és megvalósíthatósági tanulmányt készítettek el Ghánában, ahol a VROM Felügyelőség az NVMP-vel együtt kijelölte az Öko-Institut e.V.-t, hogy a nigériai társadalmi-gazdasági és megvalósíthatósági tanulmányhoz hasonlóan Ghánában is készítsen egy elemzést. A cél az alábbi volt: • elkészíteni a ghánai nem hivatalos elektronikaihulladék-szektor mélyreható társadalmi-gazdasági

értékelését; • megvizsgálni a megvalósíthatóságát annak, hogy a nem hivatalos elektronikaihulladék-szektor

bevonható lenne-e egy nemzetközi újrahasznosítási együttműködésbe a fenntartható elektronikaihulladék-kezelés megvalósítása érdekében Ghánában.

A főként az accrai Agbogbloshie újrahasznosító telepen készült és a Nagy Accra régióban található javítószektorról szóló társadalmi-gazdasági elemzés kimutatta, hogy évente mintegy 10000-13000 tonna elektronikai hulladékot kezel a nem hivatalos szektor Ghánában. Különösen a nem hivatalos begyűjtési tevékenységek mint például a háztól-házig tartó begyűjtés, illetve a raktárakból és lerakókból történő begyűjtés tűnt nagyon hatékonynak.52

33

Az asztali számítógépek esetében jelenleg használatos újrahasznosítási technológiák és a legjobban alkalmazható technológiák összehasonlításából kiderült, hogy jelentős mértékű, eddig kihasználatlan gazdasági, környezeti és társadalmi fejlesztési lehetőségekkel lehet számolni. A tanulmány szerint ezek a lehetőségek kihasználhatóak lennének ha Ghánában kézi előkezelés történne, azután pedig a feldarabolt részekben található nemesfémeket exportálnák a néhány pirokohászati üzem valamelyikébe Európába, Kanadába vagy Japánba. A ghánai adottságokat figyelembe véve az asztali számítógépekkel kapcsolatban a legjobban alkalmazható újrahasznosítási technológiák az alábbiakat jelentenék: • az elektronikai hulladékok háztól-házig tartó gyűjtése; • kézi előkezelés, amely magában foglalja a részegységek elemeire történő alapos szétszerelést; • a kábelek mechanikai aprítása vagy granulálása; • a gyenge minőségű rézfrakciók további kézi előkezelése a műanyagtartalom csökkentése érdekében; • az acél és az alumínium feldolgozása hazai kohókban; • a jó minőségű nemesfémfrakció feldolgozása külföldi pirokohászati üzemekben; • a réz és a gyenge minőségű rézfrakciók feldolgozása külföldi réz vagy acél-réz kohókban; • ellenőrzött hulladékégetés/energianyerés vagy a megmaradó műanyagfrakció lerakása.53

A tanulmány megállapításai: „Környezetvédelmi szempontból a fent ismertetett elektronikai hulladékokat kezelő rendszer nem csak nagy mennyiségű − Ghánából a legmodernebb külföldi üzemekbe tartó − nehézfém- és szerves szennyezőanyag-exporthoz vezetne, hanem közben magasabb (87% feletti) visszanyerési arányt is el lehetne érni a nemesfémek mint például az arany, ezüst és palládium esetében. Az ezüst, arany és palládium optimális visszanyerési arányának elérésével asztali számítógépenként összesen 5,23 kg CO2ekvivalensnyi kibocsátást lehetne megtakarítani összehasonlítva az azonos mennyiségű fém elsődleges erőforrásokat használó bányászatával. Gazdasági értelemben a javasolt legmodernebb technológiák segítségével történő magasabb nemesfém-visszanyerési arányok asztali számítógépenként a bevételeket 7,22-13,19 amerikai dollárral növelnék. Átlagos körülmények között ezek a bevételek kompenzálják a kézi előkezelés, a logisztika, a szállítás és a feldolgozás költségeit. Ami a Ghánában szükséges műveleteket illeti, nyilvánvaló, hogy ez a tevékenység nagyban független a gépparkokba vagy infrastruktúrákba történő beruházásoktól, és hogy a kézi előkezelés műveletét közepesen és alacsonyan képzett munkások is képesek elvégezni. Ezért ezt a feladatot a jelenlegi nem hivatalos elektronikai hulladékot újrahasznosító szektor is el tudná látni Ghánában.

NEMZETI LÉPÉSEK AZ ELEKTRONIKAI HULLADÉKOKTÓL MENTES JÖVŐ FELÉ

Mivel Ghánában és más afrikai országokban megnőtt a használt és működésképtelen elektromos és elektronikus berendezések importja, ezért az országokba került elektronikai hulladékok kezelése érdekében megfelelő lépéseket kell tenni mind az elektronikai hulladékokat exportáló, mind pedig az azokat importáló országokban is. A Ghánai Környezeti, Tudományos és Technológiai Minisztérium nagy erőkkel keresi a megoldást az elektronikai hulladékok összegyűjtésére és ártalmatlanítására vonatkozóan. „A begyűjtés és újrahasznosítás legjobb módját keressük. Van egy javaslat miszerint létrehoznánk egy gyűjtőközpontot, ahová az emberek a nemkívánatos hulladékaikat vihetnék” − mondta Eric Amaning Okoree a Ghánai Környezeti, Tudományos és Technológiai Minisztérium biológiai biztonsággal és biodiverzitással foglalkozó igazgatóhelyettese. 55 A többi érintett elmondása szerint sok lépést kell megtenni még, mielőtt létrejöhetne egy gyűjtőközpont.

34

Az egyik első intézkedés, amit a GreenAd szeretne véghezvinni az új szabályozás megvalósítási fázisában, az a drótok égetésének megszűntetése. Hiszen a veszélyes nehézfémeknek való kitettség az egyik legnagyobb része az elektronikai hulladékok által okozott környezeti problémának. Ezért egy helyettesítő eljárásra van szükség, amivel a rezet ki lehet nyerni. Dr. Caesar Apentiik a Calgaryban működő fejlesztési tanulmányok program Kommunikáció és Kultúra Tanszékéről kiemelte, hogy a réz elkülönítésére egy alternatív módszert kell bevezetni még mielőtt az égetést betiltanák. „A harmadik világban nem úgy van, hogy nincsenek törvények. Beszélhetünk a nők és gyerekek jogairól, de különbség van a törvény és a végrehajtás között. Ha Agbogbloshieben betiltják az égetést, akkor a munkások átköltöznek máshová, és még kevésbé hivatalos helyeken fogják folytatni az égetést” – mondta, és rámutatott, hogy a nem hivatalos elektronikaihulladék-iparban dolgozóknak a jövőbeli hulladékkezelési rendszerben is benne kell lenniük, különben továbbra is folytatni fogják a veszélyes munkájukat. „Találnunk kell egy üzleti modellt, hogy ezt az egészet megfordítsuk. Egy olyan modellnek kell lennie, amely lehetővé teszi, hogy a szektorban dolgozó több ezer ember továbbra is folytathassa a munkáját. Ha lenne egy olyan gép, ami képes kinyerni a rezet az általuk összegyűjtött kábelekből, akkor hajlandóak lennének megfizetni az árát” – tette hozzá Dr. Caesar Apentiik. 57 John Pwamang egyetért azzal, hogy a nem hivatalos hulladékújrahasznosítókra nagy szükség van az elektronikai hulladék kezelését végző rendszer fejlesztését célzó intézkedésekben. „Arra keressük a választ, hogy miként tudnák az olcsó munkaerejüket felhasználni az elektronikai hulladékok kisebb darabokra bontásában, amiket azután külföldre lehetne szállítani. Így több pénzt kaphatnának a darabokért. Jelenleg rengeteg értékes anyagot pazarolnak el az égetés során, ráadásul közben a környezetet is szennyezik.”58 Továbbá elmondta, hogy a Ghánai Környezetvédelmi Ügynökség szeretne gyűjtőpontokat létrehozni szerte az országban, különösképp a városi területeken. A terv szerint a korábbi nem hivatalos elektronikaihulladék-újrahasznosítók lennének azok, akik a gyűjtőpontokat működtetnék. De a legfontosabb az a bemutató pont lenne, ahol a munkásoknak megtanítanák, hogy hogyan kell kezelni a hulladékot. John Pwamang továbbá rámutatott, hogy szükség lenne egy engedélyezési rendszerre is az elektronikai hulladékok újrahasznosításával kapcsolatban. Az elektronikai hulladékok kezelésének műszaki vonatkozásain túl a GreenAd figyelmet szeretne fordítani az olyan egészségügyi épületek szükségességére is ahol a munkások megmoshatják a kezüket, és egy olyan találkozóhelyre is ahol orvosi ellátásban részesülhetnek, ha szükséges. Az érintettek hisznek benne, hogy ha egyszer végre teljesülnek az előfeltételek (például megtalálják az égetés alternatíváját), akkor a megfelelő ártalmatlanításról – gyűjtőpontok és bemutatópontok létrehozásáról, valamint az égetés betiltásáról − szóló szabályozás következtében eltűnnek az Agbogbloshiehez hasonló hulladékújrahasznosító telepek. Ez lehetne az út az egész rendszer hivatalosabbá tételéhez anélkül, hogy a jelenlegi nem hivatalos rendszerben dolgozókat feláldoznák. De egy ilyen rendszer felállításához pénzügyi támogatásra van szükség. Attól függően, hogy mennyire lesz sikeres, a tervet később akár az ország más részeiben is átvehetik. Meg kell említeni, hogy a DanWatch tapasztalatai szerint Ghánában csak lassan és csak alacsony szinten valósul meg az egyéb területeket érintő tilalmak végrehajtása. A CFC-t tartalmazó hűtőgépek importjának tilalmát 2010 júniusában kellett volna bevezetni, de elnapolták. Továbbá az ágybetétekkel kapcsolatos tiltás ellenére a gyakran kórházakból és nevelőintézetekből származó − ezáltal pedig baktériumokkal szennyezett − ágybetéteket még mindig közterületeken árulják. Mindez mutatja, hogy a civil társadalomnak, az elektronikai hulladékokkal kereskedőknek, a politikusoknak és a civil szervezeteknek mind együtt kell dolgozniuk egy új hulladékgazdálkodási szabályozás végrehajtása érdekében.

35

FELHÍVÁS AZ ELEKTRONIKAI HULLADÉKOKAT EXPORTÁLÓ ORSZÁGOK SZÁMÁRA

Még ha Ghána létre is hoz egy olyan hulladékbegyűjtő és hulladékkezelő rendszert, amely képes az elektronikai hulladékokat kezelni, az elektronikai hulladékok országba történő beáramlását meg kell szüntetni. A nemzeti lépések mellett a ghánai érintettek cselekvésre buzdítanak az elektronikai hulladékokat exportáló országokban is. „Indítványozzuk, hogy az exportáló országok végezzék el a szükséges teszteket, és igazolják, hogy minden egyes exportált használt elektronikai berendezés működőképes. Mindeközben rendelkeznünk kell a megfelelő forrásokkal ahhoz, hogy a kikötő bejáratánál mi is kipróbálhassuk a berendezéseket” − mondta Yaw Amoyaw-Osei59, és elmagyarázta, hogy ha a tesztek során kiderül, hogy a berendezés működésképtelen, akkor a GreenAd javaslata szerint vissza kell exportálni azt az importőr költségein. „A Bázeli Egyezmény értelmében felhívást intézünk a fejlett országok cégeihez és kormányaihoz, hogy hagyjanak fel az elektronikai hulladékok lerakásával” – fejtette ki John Pwamang a Ghánai Környezetvédelmi Ügynökség Mérgezőanyagok Osztályának vezetője. 60 Véleménye szerint a kiterjesztett gyártói felelősséget43 Ghánára is ki kellene terjeszteni. Rámutatott, hogy a Philipsnek, a Nokiának és a többi vállalatnak egy megállapodást kellene létrehozniuk a számítógépek Ghánában véget érő életciklusával kapcsolatban, amely értelmében ezeknek a cégeknek fizetniük kellene az általuk gyártott számítógépek megfelelő kezeléséért. Harry Barnes-Dabban, a Tema-i kikötő korábbi környezetvédelmi igazgatója elmondta, hogy a fejlett országok hatóságait rá kellene venni, hogy szigorúbb szabályozásokat alkalmazzanak a kikötőiket elhagyó elektronikai berendezésekkel kapcsolatban. Továbbá szerinte az Európában és az Amerikai Egyesült Államokban élő ghánai kereskedőket − akik úgy tűnik, hogy az export jelentős részében részt vesznek – tájékoztatni kellene az üzleti tevékenységük egészségügyi, környezetvédelmi és Ghána gazdasági helyzetére gyakorolt hatásairól.61 De nem csak az Európában élő ghánai lakosok az egyetlenek akik használt elektronikai berendezéseket küldenek Ghánába, és akiket tájékoztatni kellene az exportjuk következményeiről. Dr. Caesar Apentiik szerint segély keretén belül is nagy mennyiségben küldenek használt elektronikai eszközöket. Intézmények elektronikai eszközöket adományoznak olyan ghánai iskoláknak, ahol nincs is elektromos áram. Egy-két év után a berendezések használhatatlanná válnak, ezért ezeket az intézményeket is tájékoztatni kellene az efféle adományok következményeiről. „Az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy mekkora kárt okoz a szállítás más emberek életében. Néhányan azt hiszik, hogy segítenek. Mindez megfontoltság kérdése. A kisebb intézményeknek mint például kórházaknak és szervezeteknek át kellene gondolniuk a vezérelveiket, és meg kellene győződniük róla, hogy az általuk adományozott számítógépek valóban működőképesek-e.”62 John Pwamang előrevetíti, hogy az elektronikai hulladékok problémája újabb szinteket fog elérni még mielőtt megszűnne a fent említett lépések és a veszélyes összetevők kivonása eredményeként. „Úgy látom, hogy a probléma növekedni fog, de egy idő után képesek leszünk kezelni a veszélyes berendezéseket, és a veszélyes összetevők kivonása esetén már könnyebb lesz a kezelésük az életciklusuk

3 A kiterjesztett gyártói felelősség kötelezi a gyártókat arra, hogy a termékeik életciklusa végén szükséges kezelések költségeit állják.

36

végén” – mondta63, és kiemelte, hogy mivel nem Ghána az egyetlen ország ahová elektronikai hulladékot szállítanak, ezért majd a többi fejlődő országgal is felveszi a kapcsolatot annak érdekében, hogy megnézze, hogy máshol hogyan kezelik ezt a problémát.

A MAKEITFAIR PRIORITÁSAI A makeITfair támogatja a ghánai érintettek tervezett lépéseit. 2010-2012 között a makeITfair azon fog dolgozni, hogy az elektronikai eszközök gyártói vállalják a felelősséget az elektronikai termékek erőforrás-felhasználása és újrahasznosítása terén az alábbiaknak megfelelően:

• Maguktól vonják ki a veszélyes összetevőket, ökológiailag és társadalmilag sokkal

fenntarthatóbbra tervezzék az elektronikai berendezéseket azáltal, hogy maximalizálják az újrahasznosított anyagok mennyiségét, és minimalizálják a ritka anyagok felhasználását a termékeikben.

• Vállaljanak pénzügyi felelősséget a termékeikből származó elektronikai hulladékok összegyűjtése és újrahasznosítása érdekében a hulladékokat kezelőkkel együttműködve. Alkalmazzanak pénzügyi ösztönzőket a visszavételi rendszer működésének biztosítása érdekében.

A makeITfair úgy gondolja, hogy az elektronikai hulladékok problémájának megfelelő kezeléséhez és a gyártók felelősségvállalásához szükséges megfelelő körülmények megteremtéséhez kormányzati lépésekre van szükség a fejlett országokban. Jelenleg az elektronikai hulladékok és használt elektronikai berendezések begyűjtéséről, újrahasznosításáról és kereskedelméről szóló számadatok sok bizonytalansági tényezővel terheltek, ami megnehezíti egy hatékony beavatkozási stratégia meghatározását. A makeITfair az alábbi kormányzati felelősségi körbe tartozó lépéseket azonosította: • Az exportra szánt használt elektronikai eszközök esetében minimumkövetelmények

meghatározása, a használt elektronikai eszközök célállomásainak nyomon követése, szabályozás létrehozása arról, hogy a használt elektronikai eszközöket exportálóknak exportengedélyt kelljen beszerezniük a hatóságoktól, és rendelkezniük kellejen a szükséges dokumentációval.

• Elektronikai hulladékokkal foglalkozó nemzeti hatóság létrehozása, amely figyelemmel kíséri az elektronikai hulladékok begyűjtését, újrahasznosítását, valamint az exportált mennyiségeket. Ennek a hatóságnak kellene proaktívan felderítenie a nemzeti elektronikaihulladék-rendszerben található kiskapukat azáltal, hogy megvizsgálja, hogy a gyártói felelősség gyakorlása, illetve az újrahasznosító állomások helyi irányítása megfelelő módon történik-e. Közben a legfontosabb elektronikai hulladékokat befogadó országok és az európai országok közötti kommunikációt intenzívebbé kellene tenni, hogy nagyobb rálátásunk legyen az elektronikai hulladékok kereskedelmének méretére. Ez lehetővé tenné az új elektronikaihulladék-gócpontok gyors beazonosítását, illetve az illegális exportőrökkel kapcsolatos információ megosztást.

37

KÖVETKEZTETÉSEK

Amint ebből a jelentésből is kiderül, használt elektronikai eszközök és elektronikai hulladékok ellenőrizhetetlenül áramlanak Ghánába. Nagy-Britannia, Belgium, Hollandia, Dánia, Olaszország és Spanyolország a vezető hat ország, amely a legtöbb használt számítógépet exportálja Ghánába. Azt, hogy a számítógépek működőképesek-e vagy sem nem tudni. Az újrahasznosító üzemek hiányában viszont előbb-utóbb mindenképp ghánai lerakókra kerülnek szennyezést és egészségügyi problémákat okozva. A lakosság egy kis részének a használt elektronikai eszközök importja jövedelmező üzlet, de az iparban dolgozó emberek többsége számára a túlélést jelenti. Annak ellenére, hogy a hatóságok már évek óta tisztában vannak a problémával, és tudják, hogy mára már riasztó méreteket öltött, eddig még nem sok mindent tettek a megoldása érdekében. Az egyetlen kézzelfogható intézkedés a Városi Hulladékújrahasznosító létrehozása volt, amely a kis mérete és a források hiánya miatt nem képes a nem hivatalos szektor elektronikai hulladékokkal foglalkozó kereskedőivel versenyezni. Az elektronikai hulladékok ügye Ghánában azonnali beavatkozást igényel a ghánai kormánytól. A veszélyes munka megszüntetése érdekében egy alternatív módszert kell bevezetni a kábelek égetése helyett, és hivatalos újrahasznosító központokat kell létrehozni. Mindkét lépést a nem hivatalos szektorban dolgozó munkásokkal együttműködve kell megtenni, akik megélhetése a hulladékiparban található munkától függ. A ghánai érintettek kihangsúlyozzák, hogy az európai uniós tagállamok hatóságainak a jelenlegi szabályozási kiskapukat be kell zárniuk, melyek lehetővé teszik, hogy a „digitális megosztottság áthidalásának” zászlója alatt a veszélyes elektronikai hulladékoktól más országokba történő szállítással szabaduljanak meg. A jelenleg működő rendszereket alaposan felül kellene vizsgálni. A Ghánában tapasztalható negatív tendenciák megszüntetése érdekében az importtal foglalkozó ügynököknek, az Európában és az Amerikai Egyesült Államokban élő ghánai exportőröknek és a használt elektronikai berendezéseket exportáló európai és amerikai kereskedőknek szintén felelősséget kellene vállalniuk, és fel kellene hagyniuk a hulladékok nem OECD országokba történő szállításával.

38

FORRÁSOK

1 ENSZ Környezetvédelmi Programja 2005: Elektronikai hulladék, a számítástechnikai berendezések előállításának és használatának rejtett oldala, 1. o. 2 További elektronikaihulladék-gócpontok: Lagos Nigériában, Mumbai, Ahmedabad, Újdelhi és Chenai Indiában, Karachi Pakisztánban és Guiyu Kínában; Greenpeace 2008: A szegények megmérgezése, 5. o. 3 Sander, Kurt and Schilling, Stephanie “Hulladékgazdálkodás” – 2010. február – 13. o. 4 Ibid 5 Európai Unió, az Európai Parlament és a Tanács 1013/2006/EK rendelete a hulladékszállításról

(2006. június 14.), Európai Unió Hivatalos Lapja, L 190/1 2006.07.12. 6 Európai Unió, az Európai Parlament és a Tanács 2002/96/EK rendelete az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól (2003. január 27.), Európai Unió Hivatalos Lapja, 2003.02.13. 7 Európai Unió, az Európai Parlament és a Tanács 2002/95/EK rendelete az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról (2003. január 27.), Európai Unió Hivatalos Lapja, 2003.02.13. 8.http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2009_2014/documents/envi/pr/874/874216/874216en.pdf 9 Sander, Kurt and Schilling, Stephanie “Hulladékgazdálkodás” – 2010. február – 18-21. o. 10 van Huijstee, Mariëtte & de Haan, Esther “Elektronikai hulladék – jelentés” - SOMO 2009. december, 15. o. 11 Miljödepartementet “Miljöbalk (1998:808)”, Svensk författningssamling, 2010. 04.08 12 Miljøministeriet “Bekendtgørelse om overførsel af affald”, Lovtidende A, 2007.07.10. 13 https://www.dp a-system.dk/da/DPA.aspx (2010.08.03) 14 Statisztikai adatok a CEPS-től 15 http://www.oeko.de/oekodoc/1057/2010-105-en.pdf 10. o. 16 Interjú Will Bafous Bedumenzaval, 2010. július 17 Interjú a CEPS laboratóriumának vezető gyűjtőjével, Tony Mensahhal, 2009. november 18 Interjú elektronikai berendezéseket árusító üzlet tulajdonosával, 2010. július 19 Mike Anane, Környezetvédelmi Újságírók Szövetsége 2009 20 Interjú Mike Ananevel a Környezetvédelmi Újságírók Szövetségétől 2009 21 Interjú a Városi Hulladékújrahasznosító alapítójával, Nikabn Isaahhal, 2010. július 22 Interjú televíziókat javító üzlet tulajdonosával, Ben Benonissal, 2010. július 23 Interjú a Nagy Accra Hulladékkereskedők Szövetségének pénzügyi titkárával, Muhammed Leevel, 2010. július 24 Társadalmi-gazdasági értékelés és megvalósíthatósági tanulmány a fenntartható

ghánai elektronikaihulladék-gazdálkodásról, Öko-Institut e.V. 3. o. 25 Mike Anane, Környezetvédelmi Újságírók Szövetsége, 2009 26 Ibid 27 Ibid 28 Interjú Dr. Caesar Apentiikkel a Calgaryban működő fejlesztési tanulmányok program Kommunikáció és Kultúra Tanszékéről , 2010. július 29 Becslés a DanWatch hulladékújrahasznosító munkásokkal készített interjúi alapján, 2009. november 30 A DanWatch által Kumasiban készített interjú, 2009. november 31 Interjú a Ghánai Környezetvédelmi Ügynökség Mérgezőanyagok Osztályának vezetőjével, John Pwamanggal, 2010. július 32 Interjú Emmanuel Dogbevi újságíróval, 2010. július 33 Interjú az accrai Ussher Poliklinika főápolójával, Hannah Quainooval, 2009. november 34 Interjú a Ghánai Környezetvédelmi Ügynökség Mérgezőanyagok Osztályának vezetőjével, John Pwamanggal, 2010. július 35 http://impeltfs.eu/tag/e-waste 36 Interjú a GreenAd ügyvezető igazgatójával, Yaw Amoyaw-Oseivel, 2010. július 37 Exportált ártalmak, 9-10. o. http://www.ban.org/E-Waste/technotrashfinalcomp.pdf 38 Ibid 39 Greenpeace: Vegyi szennyezések elektronikai hulladékokat újrahasznosító telepeken és lerakókon a ghánai Accrában és Koforiduában. 40 Dán Környezetvédelmi Ügynökség – A szennyezett talajokra és az ivóvízre vonatkozó

39

minőségi követelmények. 41 Európai Unió, az Európai Parlament és a Tanács 2002/95/EK rendelete az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról (2003. január 27.), Európai Unió Hivatalos Lapja, 2003.02.13. 42 A ghánai Accrában található Agbogbloshie elektronikaihulladék-újrahasznosító telepen és lerakón készített egészségügyi állapotot és a vegyi anyagoknak való kitettséget vizsgáló kutatás 43 Ibid 44 Ibid 45 Ibid 46 Ibid 47 Interjú a GreenAd projektmenedzserével, Opoku Ageykummal, 2010. július 48 Interjú Dr. Caesar Apentiikkel a Calgaryban működő fejlesztési tanulmányok program Kommunikáció és Kultúra Tanszékéről , 2010. július

49 Interjú az elektronikai berendezések szétszerelését végző Abdullával, 2010. július 50 Interjú az Agbogbloshieben dolgozó Peter Adulyval, 2010. július 51 Interjú a Nagy Accra Hulladékkereskedők Szövetségének pénzügyi titkárával,

Muhammed Leevel, 2010. július 52 Társadalmi-gazdasági értékelés és megvalósíthatósági tanulmány a fenntartható elektronikaihulladék-gazdálkodásról Ghánában, Öko-Institut e.V. 10. o., 2010. augusztus 53 Társadalmi-gazdasági értékelés és megvalósíthatósági tanulmány a fenntartható elektronikaihulladék-gazdálkodásról Ghánában, Öko-Institut e.V. 5. o., 2010. augusztus 54 Társadalmi-gazdasági értékelés és megvalósíthatósági tanulmány a fenntartható elektronikaihulladék-gazdálkodásról Ghánában, Öko-Institut e.V. 6. o., 2010. augusztus 55 Interjú Eric Amaning Okoreeval a Ghánai Környezeti, Tudományos és Technológiai Minisztérium

biológiai biztonsággal és biodiverzitással foglalkozó igazgatóhelyettesével 56 Interjú Dr. Caesar Apentiikkel a Calgaryban működő fejlesztési tanulmányok program Kommunikáció és Kultúra Tanszékéről , 2010. július 57 Interjú a Ghánai Környezetvédelmi Ügynökség Mérgezőanyagok Osztályának vezetőjével, John Pwamanggal, 2010. július 58 Interjú a GreenAd ügyvezető igazgatójával, Yaw Amoyaw-Oseivel, 2010. július 59 Interjú a Ghánai Környezetvédelmi Ügynökség Mérgezőanyagok Osztályának vezetőjével, John Pwamanggal, 2010. július 60 Interjú a Tema kikötő akkori környezetvédelmi igazgatójával, Harry Barnes-Dabbannal, 2009. november 61 Interjú Dr. Caesar Apentiikkel a Calgaryban működő fejlesztési tanulmányok program Kommunikáció és Kultúra Tanszékéről , 2010. július 62 Interjú a Ghánai Környezetvédelmi Ügynökség Mérgezőanyagok Osztályának vezetőjével, John Pwamanggal, 2010. július

40

Documents

MICSODA SZEMÉT - Hogyan okoz a számítógépünk egészségügyi problémákatGhánában