12. Rész – Varázstan

Debby: Sidney, ne haragudj, beszélnünk kell!

Sidney: Nocsak…

Debby: Én… Ezt találtam.

~ Átnyújtottam neki a könyvet

Sidney: Violet Podney. Anya!

~ Csak ennyit mondott, és egy kövér könnycsepp

bújt elő a szeméből.

Debby: Sajnálom.

Én is csak ennyit tudtam mondani, mert

elcsuklott a hangom.

Sidney: Olvastad?

Debby: Az első fejezetet igen. Azt szeretném

kérni… Hogy… ööö… Szóval meg tudnál tanítani

engem is ilyen csiribí csiribá dolgokra? : )

Sidney: Most menjünk aludni. Holnap reggel

kezdhetünk. : )

Másnap:

Sidney: -Ásít- *Vajon már felkelt Debby?*

Debby: Jó reggelt ^^

Sidney: Szép lett a hajad : )

Debby: Nekem valahogy szükségem van ezekre a

lilás tincsekre. Azt hiszem így összeköt engem

Demivel.

Sidney: Menjünk a kertbe. *Téma terelve! Huh…

Egyébként furcsa volt, amit mondott…*

Sidney: Áhá! Itt pont jó lesz!

Debby: Rendicsek. Na hogy kell elküldeni valakit

egy párhuzamos univerzumba? :P

Sidney: Most valahogy azt hiszem egyre

gondoltunk. xD

Debby&Sidney: Parminder -.-

.

Sidney: Azt kell erről az egészről tudnod, hogy

egy tárgy, vagy élőlény eltüntetéséhez rengeteg

koncentráció szükséges. Igazából minden

varázslathoz, amiket én tudok.

Sidney: Itt ez a rózsaszín virágos bokor. Csak

arra koncentrálj. Semmi másra. Csakis a

bokorra!

Debby: *Aha, bokor, vannak rajta virágok, itt a

szára, jó sok levél, még ezen a száron is. Itt

csak levelek vannak, itt nincsenek, kör alakú,

tüskés…*

Sidney: És most mond, hogy ’Tűnj el’.

Debby: Tűnj el!

Debby: *-*

Sidney: EEEj! A virágokra nem koncentráltál!

Debby: De igen!

Sidney: Khm…!

Debby: Csak egy kicsit…

Debby: De ez emberen is működik?

Sidney: Igen, csak hát nem lesz elég időd végig

gondolni, hogy hogy néz ki Parminder, amikor

éppen meg akar mérgezni. Szóval kell tanulnod

egy kis karatét is.

Debby: Jihá! Elejtettem a könyvet! xD

Sidney: Óvatosan már! Ez közel volt!

Debby: Inkább erősebben, hát ettől még nem

nagyon fog kifeküdni egyik mocskos gonosz sem.

Sidney: Igaz. Hát ezt meg hol tanultad?

Debby: 10 évesen karatéztam, 16 évesen meg

már megkaptam a fekete övet. ^^

Sidney: Ó, gratula akkor. xD

Sidney: Meglátjuk, hogy tudsz-e hamvasztani.

Nyújtsd ki a kezed. Az a nagy bokor ott hátul

Parminder.

Debby: GRRRR!!!!

Debby: Váó! :D

Sidney: Azt hiszem, az alapok mennek. A könyv

további fejezeteiben találsz még ilyeneket.

Debby: Köszönöm! Majd olvasni fogok!