Upload
others
View
11
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
1
Módszertani útmutató
az ivóvíz ólom tartalmával kapcsolatos
lakossági tájékoztatáshoz 3. verzió
Kapcsolódó GANTT sor: C.I.3.3.
Produktum azonosítója: C.I.3.3.a
Eredménytermék készítésének dátuma: 2020. szeptember 15.
2
Készítette az EFOP 1.8.0-VEKOP-17-2017-00001
„Egészségügyi ellátórendszer szakmai módszertani fejlesztése” című projekt
„C” KÖRNYEZETEGÉSZSÉGÜGY / C.I. munkacsoportja.
A projekt a Széchényi 2020 program keretében valósul meg.
Eredménytermék készítője: Bufa-Dőrr Zsuzsanna, Izsák Bálint, Sebestyén Ágnes, Törő
Károly
Szakértők: Dr. Vargha Márta
Előterjesztő: Aláírás
Munkacsoport vezető neve: Bufa-Dőrr Zsuzsanna ...........................................
Jóváhagyó: Aláírás
Alprojekt vezető neve: - ...........................................
Szakmai vezető: Dr. Oroszi Beatrix ...........................................
Konzorcium vezető: Nemzeti Népegészségügyi Központ
(Konzorciumi tag: -)
3
Kedves Kollégák!
A Nemzeti Népegészségügyi Központban (továbbiakban: NNK) lezajlott az EFOP 1.8.0-
VEKOP-17-2017-00001 „Egészségügyi ellátórendszer szakmai módszertani fejlesztése”
elnevezésű komplex népegészségügyi projekt, amelyen belül a C.I. munkacsoport
(továbbiakban: Munkacsoport) feladata az ivóvíz általi ólom bevitel hazai vizsgálata volt.
Jelen Módszertan a projekt eredményeit figyelembe véve került összeállításra.
A megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz fontos szerepet játszik az emberi
egészség szempontjából. Az ivóvíz minősége jelentősen változhat a vízforrástól a fogyasztói
csapig, vannak olyan, ún. másodlagos szennyezők, amelyeknek a fő forrása a vízelosztó
hálózat, illetve az épületek, lakások belső hálózata. Az egyik ilyen szennyező az ólom. Az
ólom egy nehézfém, amelynek káros egészséghatásai régóta ismertek. Az ivóvízben lévő
ólom fő forrása a régi városmagokban, régi épületekben még sok helyen megtalálható
ólomcsövek. Az épületek, lakások belső hálózatán bekövetkező vízminőségi változás a
tulajdonos felelőssége.
Az ivóvíz általi ólombevitel a fogyasztó tudatos döntésével jelentősen csökkenthető,
így a téma szempontjából a lakosság tájékoztatása kiemelt jelentőségű. Emiatt a
Munkacsoport egyik fő célja a lakossági tájékoztató anyagok fejlesztése és minél szélesebb
körű elérhetővé tétele volt. Az ivóvíz általi ólombevitel káros egészséghatásai tekintetében a
várandósok és kisgyermekek tekinthetők érzékeny csoportnak, kockázati csoportnak pedig az
1945 előtt épült épületben élők tekinthetők, így az ő tájékoztatásuk kiemelten fontos. A
lakosság minél szélesebb körű tájékoztatásába szeretnénk a helyi, közegészségügyben,
népegészségügyben érintett kollégákat bevonni, hogy a helyi lakosok, főként az érzékeny és
kockázati csoport, illetve gyermekintézmények tájékoztatásával támogassák ezt a célt. A
lakossági tájékoztatásban a kollégáknak a Munkacsoport e-mailen keresztül a projekt
lezárultát követően is folyamatos támogatást biztosít az [email protected] e-mail címen
keresztül, de akár a lakossági érdeklődőket is lehet ezekre az e-mail címekre irányítani.
Jelen Módszertani útmutatót abból a célból állítottuk össze, hogy segítsük vele ezt a
munkát. A Módszertani útmutató első részében (I-VI. fejezetek) összeszedtük Önöknek
egységes szerkezetben a főbb témakörökkel kapcsolatos legfontosabb információkat,
kiemeltük a főbb kommunikációs üzeneteket, illetve azt, hogy mire érdemes figyelni a
tájékoztatás során. Azok az üzenetek, amelyek több témához is kapcsolódnak, mindegyiknél
szerepelnek. Ennek az egyik oka az, hogy a legfontosabb üzeneteket igyekeztünk minél
inkább kiemelni, másik oka, hogy szeretnénk, ha ezt a Módszertani útmutatót akár
kézikönyvként tudnák hasznosítani. A Módszertani útmutató második részében (VII. fejezet)
ezeket a témakörökhöz részletesebb szakmai háttéranyagot állítottunk össze azoknak, akik
egy-egy téma iránt érdeklődnek.
Reméljük, hogy hasznosnak találják a Munkacsoport által összeállított Módszertani
útmutatót, és jól tudják majd alkalmazni a mindennapi munkájuk során!
A szíves közreműködésüket nagyon köszönjük!
4
TARTALOMJEGYZÉK
I. ÁLTALÁNOS TÁJÉKOZTATÓ AZ ÓLOM HELYZETRŐL ................................................................... 5
II. A CSAPVÍZ ÓLOMTARTALMÁNAK ORSZÁGOS FELMÉRÉSE (FELTÁRÓ MONITORING
PROGRAM és „NYITOTT LABORATÓRIUM PROGRAM”) ................................................................... 7
III. ÁTMENETI MEGOLDÁSOK – IVÓVÍZ UTÓTISZTÍTÓ KISBERENDEZÉSEK VIZSGÁLATA ........ 10
IV. ÁTMENETI MEGOLDÁSOK – ÉPÜLETEK BEMENŐ IVÓVIZÉNEK KEZELÉSE .......................... 13
V. EGÉSZSÉGHATÁS .......................................................................................................................... 15
VI. ÉPÜLET ÉRINTETTSÉGÉNEK FELMÉRÉSE ................................................................................ 17
VII. SZAKMAI HÁTTÉR ......................................................................................................................... 19
VII.1 Általános tájékoztató az ólom helyzetről ................................................................................... 19
VII.2 „Nyitott Laboratórium” program ................................................................................................. 20
VII.3 A csapvíz ólomtartalmának országos felmérése (Feltáró monitoring program) ........................ 20
VII.4 Átmeneti megoldások - ivóvíz utótisztító kisberendezések vizsgálata ...................................... 30
VII.5 Átmeneti megoldások - épületek bemenő ivóvizének kezelésére az ivóvíz ólom tartalmának
csökkentése céljából .......................................................................................................................... 35
VII.6 Egészséghatás .......................................................................................................................... 37
VII.7 Épület érintettéségnek felmérése .............................................................................................. 39
VIII. TOVÁBBI INFORMÁCIÓK ............................................................................................................. 42
5
I. ÁLTALÁNOS TÁJÉKOZTATÓ AZ ÓLOM HELYZETRŐL - avagy miért is kell
beszélnünk az ólomról?
A téma rövid összefoglalása
Az ivóvíz az egyik legfontosabb egészséget befolyásoló tényező, melynek hatása
egyes paraméterek, többek között az ólomtartalom tekintetében tudatos döntésekkel
befolyásolható. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mivel az ólom bizonyítottan káros az
egészségre. Hazánkban az ivóvízellátás alapját képező ivóvízbázisokban, illetve a közüzemi
ivóvízellátó rendszerekben jellemzően kimutatható mennyiségben nincs jelen ólom. Az
épületek belső ivóvízhálózatában megtalálható anyagokból beoldódva azonban ún.
másodlagos szennyezőként ártalmas, határérték feletti mennyiségben is bekerülhet az
ivóvízbe. Az ivóvíz ólom tartalmának fő forrásai az ólomcsövek, melyek elsősorban a régi
városmagokban, illetve régen épült lakások belső ivóvízhálózatában még ma is
megtalálhatók. Az ivóvíz általi ólom bevitel csökkentése kapcsán kiemelten fontos a lakosság
megfelelő tájékoztatása az ivóvíz ólom tartalmának lehetséges kockázatairól, a saját
kitettségéről, beavatkozási lehetőségeiről.
Célcsoport
A téma célcsoportja elsősorban a régi városmagokban található (jellemzően 1945
előtt épült) épületek lakói, közülük is elsődlegesen a várandós kismamák, kisgyermekek,
illetve az ezeken a területeken működő gyermekintézmények.
Főbb üzenetek megfogalmazása
A kommunikáció fő célja, hogy minél szélesebb körben felhívják a figyelmet az ivóvíz
ólomtartalmából eredő egészségkockázatokra, és ezzel párhuzamosan tájékoztassák a
lakosságot az ivóvíz eredetű ólom bevitel által okozott káros hatások csökkentési
lehetőségeiről. Kiemelten fontos a régi épületekben lakók, különös tekintettel a
kisgyermekkel élők és várandós anyukák, valamint a gyerekintézmények tájékoztatása.
Fontos, hogy az ivóvíz ólomtartalmának fő forrása az épületek / lakások tulajdonosainak
felelősségi körébe tartozó belső vízhálózatok, így fel kell hívni arra is a figyelmet, hogy a
határértéket meghaladó ólomtartalom esetén a legtöbb esetben nem a vízszolgáltató a
felelős. A főbb lakossági tájékoztató anyagok:
Kérdések és válaszok az ivóvíz ólomtartalmáról:
https://efop180.antsz.hu/temak-konyezetegeszsegugy/olom-az-ivovizben/kerdesek-
es-valaszok-a-vizben-levo-olomrol.html
6
Ólomkockázati térkép:
https://efop180.antsz.hu/temak-konyezetegeszsegugy/olom-az-ivovizben/ivoviz-
olomtartalmanak-kockazati-szintjei.html
Kockázatszámoló funkció:
https://efop180.antsz.hu/temak-konyezetegeszsegugy/olom-az-ivovizben/ivoviz-
kockazati-kalkulator.html
Hogyan kommunikáljunk?
Alapvető fontosságú, hogy a tájékoztatás során ne keltsenek pánikot, félelmet a
lakosokban, illetve ne váltsanak ki a csapvízzel kapcsolatos ellenérzést. Hívják fel a figyelmet
a kockázatokra, és egyúttal hangsúlyozzák, hogy tudatos viselkedéssel a káros hatások
minimalizálhatóak. Különösen fontos a régi városmagokban, épületekben élők, a
kisgyermekes családok és a várandós nők, valamint a gyermekintézmények tájékoztatása.
Érdemes felhívni a figyelmüket a projekt honlapján elérhető tájékoztató anyagokra, valamint
arra, hogy további részletes tájékoztatást kaphatnak az érdeklődők az [email protected] e-
mail címen.
7
II. A CSAPVÍZ ÓLOMTARTALMÁNAK ORSZÁGOS FELMÉRÉSE
(FELTÁRÓ MONITORING PROGRAM és „NYITOTT LABORATÓRIUM”
PROGRAM)
A téma rövid összefoglalása
Az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program „Egészségügyi ellátórendszer
szakmai módszertani fejlesztése” c. EFOP-1.8.0-VEKOP-17 c. pályázat keretében az NNK az
ivóvíz általi ólom expozíciónak kitett népesség nagyságának becslését végezte el egy feltáró
monitoring keretében. A monitoring során mintaterületeket választottunk ki az ivóvíz ólom
tartalmát befolyásoló vízminőségi paraméterek és egyéb jellemzők alapján. A
mintaterületekre és a település részekre ezek alapján előzetes ólomkockázati szinteket
(magas, közepes, alacsony) határozunk meg. A mintaterületek számát és kiválasztási
szempontjait úgy választottuk meg, hogy az eredményei alapján egy országos becslés legyen
készíthető.
Emellett elindítottuk a „Nyitott Laboratórium” programot melyben évente 1000
minta erejéig lehetőséget biztosítottunk arra, hogy a lakosok és intézmények - egy egyszerű
mintavételi utasítás előírásait követve - saját csapvizükből mintát vegyenek, eljuttassák az
NNK-ba, és ingyenesen megvizsgáltassák annak ólom tartalmát. Elsősorban a várandósok,
kisgyermeket nevelők, régi épületekben élők, dolgozók, illetve régi épületekben található
gyerekintézmények jelentkezését fogadtuk. Az NNK az előzetes jelentkezés és egyeztetés
alapján szakmai szempontból értékelte a vízvizsgálatok szükségességét.
A feltáró monitoring program és a „Nyitott Laboratórium” program során végzett
vízvizsgálatok az NNK Környezetegészségügyi Vizsgáló Laboratóriumában kerültek elvégzésre
a projekt keretein belül. A monitoring tervezéséhez és kivitelezéséhez beszerzett, ill.
felhasznált adatbázisok adataiból, valamint a mintavételek során keletkező adatokból és a
vizsgálati eredményekből egy összetett adatbázis épült.
A Feltáró monitoring eredményeinek értékelésével kiszámításra került az egyes
mintaterületek és a magyarországi települések összes településrészének végső
ólomkockázati szintje (nagyon magas, magas, közepes, alacsony, nagyon alacsony), illetve
vizsgálhatóvá váltak az ivóvíz ólomtartalmát befolyásoló egyéb tényezők is. A program
eredményeként épülettömb szinten is meghatároztuk az ivóvíz ólomtartalmából adódó
jellemző kockázati szintet, szintén öt fokozatú besorolással (nagyon magas, magas, közepes,
alacsony, nagyon alacsony) és ezt felhasználva a lakosság tájékoztatása céljából egy
kockázatbecslő alkalmazás is elkészítésre került, mely a projekt honlapján érhető el. Az
épülettömb szintű kockázati értékeket Google térképen ábrázoltuk, mely a projekt honlapján
érhető el, cím szerinti keresési lehetőséget biztosítva.
8
Célcsoport
A csapvíz ólomtartalmának kockázatai vonatkozásában a teljes lakosság tájékoztatása
lehetséges, azonban az ivóvíz általi ólombevitel káros egészséghatásai tekintetében a
várandósok és kisgyermekek tekinthetők érzékeny csoportnak. A csapvíz magas
ólomtartalmának az 1945 előtt épült épületben a legnagyobb a kockázata.
Főbb üzenetek megfogalmazása
- A Feltáró monitoring az egész országra tekintve reprezentatív, a csapvíz
ólomtartalmának felmérését célzó kutatás volt, összesen közel 2300 épületből vett
közel 2800 mintavételi helyről származó minta vizsgálata alapján.
- A „Nyitott Laboratórium” programban 3 év alatt összesen 8826 db minta érkezett
vizsgálatra. A program országos kiterjedésű volt, a megmért minták összesen 3736
helyről származtak az ország 369 különböző településéről és Budapest összes
kerületéből.
- A projekt honlapján elérhető egy épülettömb felbontású ólomkockázat térkép, mely
cím szerinti keresését tesz lehetővé. Egy adott épületre, lakásra vonatkozóan a
kockázati szint eltérhet az épülettömbre becsült átlagos kockázattól, mivel egy régi
építésű, magas kockázatúnak ítélt épülettömbön belül lehet új építésű épület
(aminek a kockázata alacsonyabb) és ennek fordítottja is igaz lehet: egy új építésű
épülettömbben is lehet néhány régen épült ház, amelynek a kockázata magasabb.
- Az összes mintát tekintve az országosan ólom-felmérésben a csapnyitási minták 14%-
a, az 1 perc folyatás után vett, folyatott minták 6%-a haladta meg a határértéket. Az
eredmények igazolják, hogy a csapvíz ólomtartalma szempontjából az 1945 előtt
épült épületek számítanak kiemelt kockázatúnak. Az 1945 előtt épült épületekben az
országos ólomfelmérésben a csapnyitási minták egynegyede, míg a folyatott minták
14%-a volt határérték felett. Az 1945 és 1975 között épült épületek esetén a
csapnyitási és a folyatott minták nem megfelelősége 10%, illetve 3% volt. Az újabb,
azaz 1975 után épült épületek esetén a csapnyitási minták 3%-a haladta meg a
határértéket, a folyatott minták nem megfelelősége 1% alatti (0,36%).
- A „Nyitott Laboratórium” programban a nem megfelelő minták aránya magasabb volt
(csapnyitási mintáknál 24%, az 1 perc folyatás után vett, folyatott mintáknál 12%.),
amit azonban magyaráz, hogy a „Nyitott Laboratórium” programban résztvevőktől
előzetesen kértük, hogy a mintavételt egy hosszabb pangó időszakot követően
végezzék el, elsősorban a régi, 1945 előtt épült épületekből vártunk vízmintákat
valamint mintavételi hibák valószínűsége is magasabb.
- A folyatás megfelelő megoldás a csapvíz ólomtartalmának csökkentésére, azonban a
régi épületekben nem biztos, hogy önmagában elegendő, mint kockázatcsökkentő
beavatkozás. Az 1945-75 között épült épületekben a folyatás már kellően hatékony
beavatkozásnak bizonyult, míg az 1975 után épült épületekben a csapnyitási minták
is jellemzően megfeleltek a határértéknek.
9
- A csapvíz ólomtartalmában az épületen belüli vízhálózat mellett szerepe lehet a
csaptelepnek, mint ólomforrásnak. Azonban ahol csapnyitási és a folyatott minta
ólomtartalma is megfelelő volt, a csaptelepből származó ólom viszonylag kis számú
esetben (7%-ban) emelte határérték fölé a minta ólomkoncentrációját.
- A csapvíz ólomtartalma szempontjából végleges megoldás az ólomtartalmú szerkezeti
anyagok teljeskörű cseréje a vízellátó rendszerben. Egyértelmű javulás a csapvíz
ólomtartalmában akkor várható, ha az épületben (is) megtörténik a vízhálózat
felújítása, illetve az ólomforrások cseréje. Önállóan a lakásban történő felújítás nem
garantálja, hogy a csapvíz ólomtartalma megfelelő lesz.
- A csapvíz ólomtartalma miatti egészségkockázat elsősorban a fővárost és az 5000 fő
feletti városokat érinti. A probléma végleges megoldása az épületekben a teljes
csőcsere, illetve az egyéb lehetséges ólomforrások cseréje lehet. Ennek
szükségessége csak a csapvíz ólomtartalmának vizsgálatával állapítható meg, ami a
fővárosban kb. 50.000, míg a vidéki nagyvárosokban kb. 32.000 épületben lehet
szükséges.
Hogyan kommunikáljunk?
- A csapvíz ólomtartalma miatti egészségkockázat elsősorban a fővárost és az 5000 fő
feletti városokat érinti.
- A csapvíz ólomtartalmának nincs különösebb íze vagy szaga, így arról biztosan csak
vízvizsgálattal lehet megbizonyosodni, azonban a projekt honlapján elérhető egy a
csapvíz ólomtartalmának reprezentatív felmérésén alapuló cím szerinti keresést
biztosító ólomkockázati térkép, mely támpontot adhat:
https://efop180.antsz.hu/temak-konyezetegeszsegugy/olom-az-
ivovizben/olomkockazati-terkep.html
- Nagyon magas vagy magas kockázatú épülettömbök esetén sem biztos, hogy egy adott
konkrét lakásban nem megfelelő a csapvíz ólomtartalma. A lakás kockázati szintje
eltérhet az épülettömbre becsült átlagos kockázattól.
- Fontos kiemelni, hogy végleges megoldást az ólomcsövek teljeskörű cseréje jelenthet,
önmagában a lakásban történő vízhálózat-felújítás nem garantálja az elfogadható
ólomtartalmat.
- Az ólom általi bevitel csökkentésére a pangó víz kifolyatása is alkalmas lehet, sok
esetben ez jelenti a legjobb megoldást.
10
III. ÁTMENETI MEGOLDÁSOK – IVÓVÍZ UTÓTISZTÍTÓ
KISBERENDEZÉSEK VIZSGÁLATA
A téma rövid összefoglalása
Az ivóvíz ólomtartalmának csökkentése, eltávolítása tekintetében az ólomcsövek
teljes felújítása jelenti a végleges megoldást, de ennek megvalósításáig a fogyasztók
egészségterhének csökkentésére különböző átmeneti megoldási lehetőségek is szóba
jöhetnek, pl. a különböző ivóvíz utótisztító kisberendezések (továbbiakban: ivóvíztisztító
kisberendezések vagy termékek) alkalmazása.
Az ivóvíztisztító kisberendezések engedélyköteles termékek, amely engedélyek
alapját az NNK szakvéleménye adja. Az engedélyezett és nyilvántartásba vett termékek
listája az alábbi linken érhető el:
https://www.nnk.gov.hu/index.php/kozegeszsegugyi-foosztaly/telepules-egeszsegugyi-
klimavaltozas-es-kornyezeti-egeszseghatas-elemzo-osztaly/hatosagi-nyilvantartasok
A szakvéleményezés során elsősorban az kerül vizsgálatra, hogy a termék okoz-e
kedvezőtlen változást az ivóvízben, arra csak részlegesen, hogy a gyártó által megadott
komponenseket (pl. az ivóvíz ólomtartalmát) valóban képes-e eltávolítani, ha igen, milyen
mértékben és kapacitással. A szakvéleményezési tapasztalatok alapján a termékek
alkalmazása közegészségügyi kockázattal járhat, elsősorban a víz mikrobiológiai minőségét
ronthatják, illetve megjelenhet nitrit a kezelt vízben, valamint a vízkezelő anyagokból ezüst
kerülhet a kezelt vízbe. Ezek elsősorban a kisgyermekek és egyéb érzékeny fogyasztók
számára jelentenek kiemelt kockázatot. Az NNK rendelkezik általános tájékoztatóval a
kisberendezések alkalmazásáról, ezek a tájékoztató anyagok az alábbi linken érhetők el:
https://www.nnk.gov.hu/index.php/kozegeszsegugyi-laboratoriumi-
foosztaly/kornyezetegeszsegugyi-laboratoriumi-osztaly/vizhigienes-laboratorium/188-ivoviz
Az ivóvíztisztító kisberendezésekkel kapcsolatban további információ kérhető az NNK
vízhigiénés szakmai területétől a [email protected] e-mail címen. A közegészségügyi
kockázatok rendszeres karbantartással, fertőtlenítéssel, illetve megfelelő használattal (pl. a
pangó víz kifolyatása) csökkenthetők.
A projekt során szakirodalom alapján értékeltük és egy kutatás keretében vizsgáltuk
az ivóvíztisztító kisberendezések ólomeltávolítási hatékonyságát. A kutatás során 9,
különböző típusú ivóvíztisztító kisberendezést vizsgáltunk 3-3 telepítési helyen. A kiválasztott
termékek mintadarabjai az NNK-n belül, valamint budapesti lakásokba kerültek telepítésre, a
telepítési helyeken az előzetes vizsgálataink alapján a csapvízben határérték feletti volt az
ólomtartalom. A telepítési helyeket a csapvíz ólomtartalma alapján három kategóriába
soroltuk: kis (10 és 25 µg/l közötti), közepes (25 és 75 µg/l közötti) és nagy (75 µg/l feletti)
ólomtartalmú csapvíz. Az ólomtartalom mellett egyéb kémiai, mikrobiológiai és
mikroszkópos biológiai vizsgálatokat is végeztünk, elsősorban az egészségkockázatot jelentő
paraméterekre fókuszálva. A vizsgálatok kancsós típusok esetén 3, beépíthető típusok esetén
6 hónapig tartottak.
11
Az eredmények alapján a vizsgált ivóvíztisztító kisberendezések alkalmasak a csapvíz
ólomkoncentrációjának jelentős csökkentésére, egyes típusok az ólomtartalom teljes
eltávolítására is. Nem minden típus volt alkalmas arra, hogy nagy ólomkoncentrációjú
csapvíz ólomtartalmát is biztonságos, határérték alá csökkentse a vizsgálati időszak végéig. A
vizsgálataink alapján egy típus (aktívszenet és kerámiát tartalmazó berendezés) volt,
amelynél nem jelentkezett kedvezőtlen változás a csapvízben, a többi típusnál a
szakirodalomban leírt és a szakvéleményezés során tapasztalt kockázatok jelentkeztek
kisebb-nagyobb mértékben: leggyakrabban a mikrobiológiai minőség romlása, a nitrifikáció,
az összes keménység túlzott csökkenése, valamint a különböző anyagok (ezüst, nikkel, réz,
cink) beoldódása volt tapasztalható.
Célcsoport
Az ivóvíztisztító kisberendezések alkalmazásával kapcsolatban a teljes lakosság
tájékoztatása szükséges. Az ólomeltávolítási hatékonyságukkal kapcsolatban elsősorban azok
érdeklődhetnek, akiknél igazoltan jelentős a csapvíz ólomtartalma, és kifolyatás hatására
sem csökken jelentősen. Az ő esetükben jöhetnek szóba az egyéb vízforrások, mint például
palackozott víz vagy az ivóvíztisztító kisberendezések által kezelt víz fogyasztása.
Főbb üzenetek megfogalmazása
- Az ivóvíz általi ólom bevitel tekintetében a végső megoldást az ólomcsövek teljeskörű
felújítása (csere vagy belső bevonatolás) jelenti. A részleges ólomcső-csere hamis
biztonságot adhat, emellett egyes esetekben növelheti is az ólom-kioldódás mértékét.
- A legtöbb esetben az ólomtartalom már egy perces folyatást követően is határérték alá
csökken.
- Az ivóvíztisztító kisberendezések engedélyköteles termékek. Az engedélyezett termékek
az alábbi linken találhatók: https://www.nnk.gov.hu/index.php/kozegeszsegugyi-
foosztaly/telepules-egeszsegugyi-klimavaltozas-es-kornyezeti-egeszseghatas-elemzo-
osztaly/hatosagi-nyilvantartasok. Az ivóvízbiztonsági engedély nem jelenti azt, hogy a
termék alkalmas az ólom eltávolítására.
- Ólomeltávolítás céljából átmeneti megoldásként ivóvíztisztító kisberendezések is
alkalmazhatók, de nem minden típus alkalmas a csapvíz ólomtartalmának megfelelő
mértékű és biztonságos csökkentésére. Érdemes az NNK által vizsgált ivóvíztisztító
kisberendezések közül választani, amelyre vonatkozó összefoglaló az alábbi linken
található: https://efop180.antsz.hu/tajekoztatok-kornyezeteu/tajekoztatok-
kornyezeteu-tajekoztatok.html. Az ivóvíztisztító kisberendezések ólomeltávolításra
vonatkozó kapacitása nem minden esetben azonos a névleges kapacitással. A szűrők
kora az ólomeltávolítási hatékonyságot jelentősen befolyásolja.
- Az ivóvíztisztító kisberendezések alkalmazása közegészségügyi kockázatot jelenthet
(elsősorban a mikrobiológiai minőség romlása és a nitrit megjelenése), így kizárólag
ivóvízbiztonsági engedéllyel rendelkező termékek alkalmazását javasoljuk, és fontos a
rendszeres fertőtlenítés, karbantartás és szűrőcsere. 2-3 napos pangást követően a
12
kisberendezésben stagnáló vizet ki kell folyatni. Az ivóvíztisztító kisberendezések
közegészségügyi kockázataival kapcsolatban összeállított lakossági tájékoztató
anyagaink az alábbi linkeken érhetők el:
https://www.nnk.gov.hu/index.php/kozegeszsegugyi-laboratoriumi-
foosztaly/kornyezetegeszsegugyi-laboratoriumi-osztaly/vizhigienes-laboratorium/188-
ivoviz.
További információ kérhető ezzel kapcsolatban a [email protected] e-mail címen.
- A kisberendezések alkalmazása mellett egyéb átmeneti megoldási lehetőségek is szóba
jöhetnek: pl. egyéb vízforrás (pl. palackozott ásványvíz) felhasználása ivás és főzés
céljából, illetve az épületbe bemenő víz vegyszeres kezelése.
- Az ólomeredményektől függetlenül szakmai szempontból mindenképpen javasolt a
csapvíz kifolyatása fogyasztás előtt, illetve a melegvíz helyett a hidegvíz alkalmazása
főzés és melegital készítése céljából.
Hogyan kommunikáljunk?
- Fontos kiemelni, hogy végleges megoldást az ólomcsövek teljeskörű felújítása jelenthet.
Emellett jöhetnek szóba különböző átmeneti megoldási lehetőségek, elsősorban az
ivóvíztisztító kisberendezések alkalmazása, valamint az egyéb vízforrás (pl. palackozott
ásványvíz) fogyasztása.
- Az ivóvíz általi ólom bevitel csökkentésére a pangó víz kifolyatása is alkalmas lehet, sok
esetben ez jelenti a legjobb megoldást.
- Fontos annak hangsúlyozása, hogy a csapvíznek, az ásványvíznek és az ivóvíztisztító
kisberendezéseknek is vannak előnyei és hátrányai, amelyekről előzetesen tájékozódhat
az NNK honlapján.
- Fontos kihangsúlyozni, hogy az ivóvíztisztító kisberendezések engedélykötelesek,
alkalmazásuk közegészségügyi kockázattal is járhat, amely kockázatok a helyes
üzemeltetéssel és karbantartással csökkenthetők.
- Ki kell emelni, hogy nem minden víztisztító kisberendezés alkalmas a csapvíz
ólomtartalmának megfelelő mértékű és biztonságos csökkentésére. Érdemes az NNK
által vizsgált ivóvíztisztító kisberendezések közül választani.
13
IV. ÁTMENETI MEGOLDÁSOK – ÉPÜLETEK BEMENŐ IVÓVIZÉNEK
KEZELÉSE
A téma rövid összefoglalása
Az ivóvíz ólom tartalmának csökkentése, eltávolítása tekintetében az ólomcsövek
teljeskörű cseréje jelenti a végleges megoldást, de ennek megvalósításáig a fogyasztók
egészségterhének csökkentésére különböző átmeneti megoldási lehetőségek is szóba
jöhetnek, pl. épületek, épületegyüttesek esetén az épületek bemenő ivóvizének kezelése
vegyszeradagoló berendezésekkel.
Az ólomoldékonyságot befolyásoló tényezők között legjelentősebb az ivóvíz pH-ja, a
szerves és szervetlen anyagok koncentrációja, köztük különösen a szervetlen széntartalom
(DIC), az orto-foszfát- és szilikáttartalom, a klorid-szulfát arány, egyéb oxidáló hatású
anyagok jelenléte, mint például a szabad és kötött klór tartalom, valamint a vízhőmérséklet.
A fizikai tényezők, úgy mint az érintkezési idő, a csövek felületének minősége és belső
átmérője és az áramlási viszonyok szintén befolyásolják a kialakuló ólom szintet.
A gyakorlatban számos vízminőség-befolyásoló technika, módszer áll rendelkezésre
az ólom koncentrációk csökkentésére. Az nyersvíz minősége és a fogyasztók elvárásai alapján
általában az alábbi technikákból, illetve ezek kombinációiból lehet választani az ólomszint
szabályozás tervezésekor. Azonban a módszer megválasztásakor figyelembe kell venni, hogy
a kezelt víznek az egyéb paraméterek tekintetében is meg kell felelnie a vízhigiénés
követelményeknek. Lehetséges beavatkozási pontok:
- pH szabályozás
- DIC (összes szervetlen széntaratlom)/lúgosság szabályozás
- szabad klór tartalom szabályozása (a víz oxidáló hatásának biztosítása nagyobb, mint
1 mg/l szabad klór tartalom biztosításával, mellyel az ólom oldhatatlan ólom(IV)
formában tartható)
- orto-foszfát adagolás, az ideális pH beállítása mellett
Több tanulmány szerint is a korrózió-gátló adalékok használata a leginkább alkalmas
megoldás az ivóvíz ólomtartalmának kontrollálására, illetve közvetve az egyéb esztétikai
problémák, valamint a fertőtlenítési problémák megoldására. A leggyakrabban használt
(orto-foszfát, polifoszfát vagy szilikát alapú) korrózió-gátlók adagolását azok toxikológiai
vizsgálatának kell megelőznie, és engedéllyel kell rendelkezniük az ivóvízkezelésben való
alkalmazásra. A korróziógátló vegyület kiválasztása, adagolásának meghatározása, valamint
az alkalmazás előtt részletes nyersvíz-elemzés szükséges, különösen a pH és az oldott
szervetlen széntartalom (DIC) tekintetében.
Célcsoport
Elsősorban 1945 előtt épült társasházak, közintézmények fenntartói.
14
Főbb üzenetek megfogalmazása
Az ivóvíz ólom tartalmának fő forrásai az ólomcsövek, melyek elsősorban a régi
városmagokban, illetve régen épült lakások belső ivóvízhálózatában még ma is
megtalálhatók.
Az ivóvíz ólom tartalmának csökkentésére épületek, épületegyüttesek esetén
átmeneti megoldási lehetőségként az épület bemenő ivóvizének kezelése is szóba jöhet
különböző vegyszeradagoló berendezésekkel.
Hogyan kommunikáljunk?
Amennyiben 1945 évek előtt épült társasházak, közintézmények fenntartóival,
tulajdonosaival, oktatási/egészségügyi/szociális intézmények fenntartóval kerülnek
kapcsolatba munkájuk során, kérjük, tájékoztassák őket a csapvíz ólomtartalmával
összefüggő lehetséges kockázatról. Az ivóvíz ólom tartalmának fő forrásai az ólomcsövek,
melyek elsősorban a régi városmagokban, illetve régen épült lakások belső ivóvízhálózatában
még ma is megtalálhatók. Tájékoztassák őket az NNK honlapján elérhető kockázati térképről,
mely segítséget nyújthat a problémában való érintettségük megítélésében.
https://efop180.antsz.hu/temak-konyezetegeszsegugy/olom-az-ivovizben/olomkockazati-
terkep.html
Épületekben a csapvíz ólomtartalmának vizsgálatára és az ólomforrások felderítésére
vonatkozóan az NNK elkészített egy módszertani útmutatót, mely a projekt honlapján
elérhető.
https://efop180.antsz.hu/tajekoztatok-kornyezeteu/tajekoztatok-kornyezeteu-
tajekoztatok.html
Az épületfelmérés lehetőségéről érdeklődő épületek fenntartói az [email protected]
email címen is kaphatnak tájékoztatást.
Az épületek bemenő vizének kezelésével kapcsolatban mindenképpel szakember
segítségét kell kérni, valamint a víziközmű szolgáltatótól érdemes előzetesen tájékoztatást
kérni.
15
V. EGÉSZSÉGHATÁS
A téma rövid összefoglalása
A szakirodalom alapján az ólom káros egészséghatásai nagyon széleskörűek, az
emberi szervezet szinte minden részére kihat: károsan hat az idegrendszere, az
immunrendszerre és a hormonrendszerre; a szív- és érrendszerre; a vérképződésre és
vesékre; a magzati fejlődésre és a szaporodási képességre.
Jelenleg sem az ivóvíz számít fő beviteli forrásnak, hanem a levegő, az élelmiszerek és
a por. A különböző expozíciós forrásból bevitt ólombevitel legmegbízhatóbb biomarkere a
vérólomszint, a káros egészséghatások ezzel vannak összefüggésbe. Az ólom káros hatásait
különböző genetikai tényezők is befolyásolják.
Az újabb kutatások alapján gyermekek esetén biztonságosnak mondható
vérólomszint nincsen, így az ólom bevitelét minden forrásból minimalizálni kell. A
szervezetbe bejutó ólom akár hosszú időn át raktározódhat a csontokban, ahonnan például
várandósság során vagy szoptatáskor a kalciummal együtt felszabadulhat, és a véráramba
juthat. Az ólomexpozíció szempontjából a káros egészséghatások tekintetében érzékeny
csoportok a gyermekek és a szülőképes korú nők. A gyermekek esetében a nagyobb
érzékenység oka a felnőttekhez képest nagyobb ólomfelvétel testsúly-kilogrammonként;
nagyobb expozíció a kéz általi bevitel miatt; fejletlen vér-agy gát; fejlődő idegrendszer; ólom
káros hatásait fokozó táplálkozási hiányállapotok.
Több kutatás is összefüggést mutatott ki gyermekeknél a vérólomszint és az IQ
csökkent értéke között. A mentális fejlődésre leginkább a 2 éves kor körüli bevitel van
negatív hatással.
Több kutatás kimutatta a csapvíz ólomtartalmának és a vérólomszintnek, valamint az
ólom káros hatásainak összefüggését. Az ivóvíz általi ólombevitel hosszú távú, kis dózisú
ólombevitelt jelenthet, így leginkább a gyermekek mentális fejlődésére gyakorolt káros
hatások emelhetők ki.
Egyes ásványi anyagok (pl. kalcium, vas, cink) bevitele mérsékelhetik az ólom káros
hatásait.
Célcsoport
A fő célcsoport az ólom tekintetében érzékeny csoportnak tekintendő várandósok és
kisgyermekek, illetve szüleik, valamint a gyerekintézmények, valamint a kockázati csoportba
tartozók (1945 előtti épületben és/vagy kockázatos területen élők).
Főbb üzenetek megfogalmazása
Az ólom fő beviteli forrása nem az ivóvíz, hanem a levegő, a por és az élelmiszerek. A
különböző forrásból bevitt ólom mennyiségét minimalizálni szükséges. Az ivóvíz általi
ólombevitel megfelelő döntésekkel jelentősen csökkenthető.
16
A csapvíz általi ólombevitel károsan befolyásolhatja a kisgyermekek központi
idegrendszeri és mentális fejlődését. Elsősorban a 2 éves kor körüli bevitel
jelentősége emelhető ki.
A különböző utakon bevitt ólom káros hatásai a vérólomszinttel vannak
összefüggésben, így a jelentős ólombevitel gyanúja esetén ezt javasolt
megvizsgáltatni. A vérólomszint mérése nem része a rutin vérvizsgálatnak.
Hogyan kommunikáljunk?
A kommunikáció során kerülni kell az esetleg pánikot keltő szavakat, megfogalmazásokat
(például mérgező, ólommérgezés), és ki kell emelni, hogy nem az ivóvíz a fő ólombeviteli
forrás.
17
VI. ÉPÜLET ÉRINTETTSÉGÉNEK FELMÉRÉSE
A téma rövid összefoglalása
Az ivóvíz ólom koncentrációja egy épületen vagy lakáson belül is jelentősen
ingadozhat. Ennek több oka is van, elsősorban az épületen belüli ólomforrások
elhelyezkedése határozza meg, de jelentős különbségeket okoznak a háztartások közötti
eltérő vízhasználati szokások is. A vízvezeték hálózat felújításának elmaradása vagy részleges
megvalósítása ugyancsak hozzájárul az emelkedett ólomszinthez. Célzott épületfelmérés
révén azonosíthatóak az ólom lehetséges forrásai, meghatározható az ivóvíz jellemző
ólomtartalma, az ólomforrások jelenléte vagy a fogyasztási szokások miatt kiemelten,
speciálisan kezelendő helyszínek, és megtervezhetőek a szükséges kockázatcsökkentő
beavatkozások, előírások.
Elsősorban az 1945 előtt épült épületek lehetnek érintettek, ugyanakkor önmagában
az épületkor csak valószínűsíti a kockázatot, a csapvíz ólomkockázata kizárólag ezt
figyelembe véve nem állapítható meg. Az épületek belső ivóvízhálózata az évek, évtizedek
alatt gyakran részlegesen, néha teljesen felújításra került, de a legtöbb esetben ez egyáltalán
nem, vagy nem megfelelően dokumentált. Emiatt sokszor nem ismert, hogy a hálózatban
van-e még ólomcső, vagy egyéb, jelentős ólomforrás, illetve ha igen, pontosan hol
helyezkedik el. Ez nagyon nagy különbséget eredményezhet az egyébként kor alapján azonos
kockázatúnak tekintett épületekből származó vízminták ólomtartalma között, de az egy
épületen belüli lakások, épületszárnyak és szintek között is. Emiatt mindenképp konkrét
kockázatfelmérés elvégzése javasolt annak megállapítására, hogy ólom szempontjából
szükséges-e a hálózat korszerűsítése, illetve mekkora kockázatot jelent az ivóvíz fogyasztása
az épületben. Emiatt egy épületből, egy mintavételi helyről (pl. lakásból) származó vízminta
ólomeredménye alapján nem lehet az egész épület ólomkitettségére következtetni.
Ugyanakkor az érintett épületek jellemzően nagyméretűek, rengeteg ivóvízvételi ponttal
rendelkeznek, ezek mindegyikét mintázni és a vízvizsgálatokat elvégezni rendkívül költség- és
munkaigényes lenne. A megfelelő pontok kiválasztásával ezek a költségek jelentősen
csökkenthetők úgy, hogy a kapott eredmények mégis kellően informatívak legyenek,
beavatkozást – vagy esetleg további specifikus vizsgálatokat – lehessen alapozni rájuk. Ebben
nyújt segítséget a „Módszertan az épületeken belüli ivóvízhálózat ólomforrásainak
felderítésére, kockázatfelmérésére” c. útmutató.
Célcsoport
A fő célcsoport elsősorban a régi, 1945 előtt épült épületben lakók, épületek
fenntartói illetve közintézmények, közülük pedig kiemelten a gyerekintézmények (óvodák,
bölcsődé, iskolák).
Főbb üzenetek megfogalmazása
Az ivóvízben lévő ólomnak jellegzetes szaga, íze nincs, mennyisége csak megfelelő
laboratóriumi mérésekkel állapítható meg pontosan.
18
Elsősorban a régi, 1945 előtt épült épületek esetében lehet számítani ólom
ivóvízvezetékek jelenlétére.
A szolgáltató csak az átadási pontig (vízóra) felelős az ivóvíz minőségért, onnantól
kezdve a felelős az épület tulajdonosáé. A tulajdonos ugyanakkor nem kötelezhető az
ólomvezetékek cseréjére.
A nem teljes körű vízvezeték felújítás (például csak a lakásban, de az épületben nem)
jellemzően nem segít kellőképp, esetenként még ronthat is a helyzeten
(elektrokémiai reakciók miatt).
Az ivóvíz ólomkoncentrációja egy épületen belül nagy eltéréseket mutathat szintek,
épületszárnyak között, de még egy lakáson belül is.
Egy mintavételi pontról (pl. lakásból) származó ólom eredmény alapján nem lehet
megítélni egy épület érintettségét, ehhez célzott felmérés elvégzése szükséges.
Ebben segít a „Módszertan az épületeken belüli ivóvízhálózat ólomforrásainak
felderítésére, kockázatfelmérésére” c. útmutató.
További információ kérhető az [email protected] e-mail címen.
Hogyan kommunikáljunk?
Épületekben a csapvíz ólomtartalmának vizsgálatára és az ólomforrások felderítésére
vonatkozóan az NNK elkészített egy módszertani útmutatót, mely a projekt honlapján
elérhető.
https://efop180.antsz.hu/tajekoztatok-kornyezeteu/tajekoztatok-kornyezeteu-
tajekoztatok.html
Az épületfelmérés lehetőségéről érdeklődő épületek fenntartói az [email protected]
email címen kaphatnak tájékoztatást.
19
VII. SZAKMAI HÁTTÉR
VII.1 Általános tájékoztató az ólomhelyzetről
Az ivóvízben lévő ólom fő forrását a régi épületekben, városrészekben még ma is
jelen lévő ólomcsövek jelentik. Ezen belül is elsősorban az épületek, lakások belső
hálózatából származik a legnagyobb mennyiség. Emellett a különböző ólom tartalmú
rézötvözetek szerepe lehet még jelentős. Az ólomcsövekkel, illetve ólom tartalmú
szerelvényekkel érintkezésbe kerülő víz minősége (elsősorban pH, lúgosság, szerves anyag és
vastartalom), hőmérséklete és a stagnálási ideje nagymértékben befolyásolja a ténylegesen
vízbe oldódó ólom mennyiségét. Ezekből adódóan az ólomtartalom jelentős ingadozást
mutathat településeken, épületeken, de akár egy lakáson belül is. Emiatt a
mintavételezésből kapott eredmények alapján a tényleges ólom expozíció nehezen
becsülhető.
Az ivóvízre vonatkozó minőségi előírásokat, így az ólom tartalomra vonatkozó
határértéket is, hazánkban a 201/2001. (X. 25.) Kormányrendelet (továbbiakban:
Kormányrendelet) határozza meg. Az ólomra vonatkozó határérték 10 µg/l.
A közműves hálózati víz ólomtartalma rendszeresen ellenőrzésre kerül
Kormányrendeletben előírt megfelelőségi monitoring keretében. A vízminták egy része ún.
önellenőrző minta, amelyeket a vízszolgáltató, a másik rész ún. hatósági vízminta, amelyet az
illetékes népegészségügyi hatóság vesz le. Ezen vízminták adatai egy központi, országos
adatbázisban kerülnek összegyűjtésre. Ez az adatbázis jelenleg a HUMVI szakrendszer,
amelynek kezelését az NNK végzi. Az elmúlt 5 évre vonatkozóan a hálózati, közműves
vízminták ólom tartalmára vonatkozó adatok összefoglalását országosan és a főváros
vonatkozásában az 1. a és b. táblázat tartalmazza.
1.a táblázat: A megfelelőségi monitoringból származó közműves hálózati vízminták ólom tartalmának
értékelése Magyarországon [saját szerkesztés; a HUMVI szakrendszerben található adatok alapján; adatszűrés
időpontja: 2020.05.15]
2015 2016 2017 2018 2019
Mintaszám (db) 3531 3123 3028 3570 3502
Határérték feletti eredmények száma (db) 97 71 45 46 52
Határérték feletti eredmények aránya (%) 2,8 2,3 1,5 1,3 1,5
Megfelelőségi arány (%) 97,2 97,7 98,5 98,7 98,5
20
1.b táblázat: A megfelelőségi monitoringból származó közműves hálózati vízminták ólom tartalmának
értékelése Budapesten [saját szerkesztés; a HUMVI szakrendszerben található adatok alapján; adatszűrés
időpontja: 2020.05.15]
2015 2016 2017 2018 2019
Mintaszám (db) 79 54 71 324 294
Határérték feletti eredmények száma (db) 9 7 2 7 6
Határérték feletti eredmények aránya (%) 11,4 13,0 2,8 2,1 2,0
Megfelelőségi arány (%) 88,6 87,0 97,2 97,9 98,0
Az összefoglaló táblázatból jól látható, hogy a megfelelőségi monitoring eredményei
alapján a hazai megfelelőségi arány jelentős, 97% feletti.
A megfelelőségi monitoringból származó adatok mellett az NNK, illetve jogelődei
több alkalommal is végeztek kísérleti jelleggel különböző felméréseket, kutatásokat. Többek
között 2013-ban célzottan régi épületekben és régi városmagokban található magánlakások
és gyermekintézmények csapvizének ólom tartalmát vizsgáltuk véletlenszerűen levett (RDT)
és 1 perces folyatás (F) után levett vízminták alapján. A vizsgálat során 60 magánlakás és 20
gyermekintézmény került vizsgálatra. A vízmintavétel mellett egy kérdőív is felvételre került,
amelyben az épület korára, vízfogyasztási szokásokra, esetleges felújításokra, illetve a
vízminőségi panaszokra vonatkozó adatok is felvételre kerültek. Az eredmények alapján
elmondható, hogy a 60 magánlakás közül 35 esetben volt határértéket meghaladó az RDT
vízminta ólom tartalma, és kifolyatást követően is 29 esetben. A 20 gyermekintézmény közül
6-6 esetben volt az RDT és a F mintában is határérték felett az ólom tartalommennyisége.
Ezek az adatok is azt mutatják, hogy az európai uniós és a magyarországi előírásokban
meghatározott, rutinszerűen végzett megfelelőségi monitorozás nem alkalmas az érintett
területek felmérésére, illetve az érintett populáció becslésére, mindenképpen szükséges volt
egy célzott monitorozás megvalósítása. Európai szinten a COST 637 Action keretében
kidolgoztak az ólom kapcsán egy feltáró monitorozási rendszert, amely hazai körülményekre
való adaptálása alapján kerül kidolgozásra a feltáró monitorozási program.
VII.2 A csapvíz ólomtartalmának országos felmérése (Feltáró monitoring
program)
A feltáró monitoring módszertana nemzetközileg kidolgozott, a „Best Practice Guide
on the Control of Lead in Drinking Water” és a „Guidance on sampling and monitoring for
lead in drinking water” c. kiadványokon alapult, a hazai viszonyokat, lehetőségeket
figyelembe véve.
A mintaterületek kiválasztása
A monitoring vizsgálatokhoz 60 mintaterületet/vizsgálati területet jelöltünk ki, az
ivóvíz ólomtartalmával feltételezhetően összefüggő vízminőségi és egyéb jellemzők (az
épületek korösszetétele egy területen a KSH 2011 évi népszámlálásból származó adatai
alapján; települési vízminőség az országos ivóvízminőségi adatbázis (HUMVI) alapján; a
víziközmű szolgáltatók ólomcsövek elhelyezkedésére vonatkozó adatszolgáltatása; stb.)
21
értékelése alapján. A csapvíz ólomtartalma a településeken belül is jelentős eltéréseket
mutathat, így egy reprezentatív felméréshez a településnél kisebb területi vizsgálati
egységek alkalmazása volt szükséges, annak érdekében, hogy pl. egy nagy kockázatú
településrész adatai ne tűnjenek el egy település összesített adatai között. Így az 5000 főnél
nagyobb lakosságszámú települések és Budapest esetében településrészek/városrészek
szinten jelöltük ki a mintaterületeket. Budapest 23 kerületét 205 db városrészre osztottuk, az
5000 fő feletti települések esetén a városrészeket – az NNK saját adatbázisait, az Open Street
Map adatait, a TÉRPORT adatbázisban elérhető integrált város- és településfejlesztési
stratégiáik adatait felhasználva - térinformatikai eszközökkel határoltuk le. Az 5000 fő alatti
településeket önálló területként vizsgáltuk.
A településeket és városrészeket a kiválasztást megalapozó jellemzők alapján
előzetes kockázati szintekbe soroltuk (magas (1-es), közepes (2-es), alacsony (3-as)). Ehhez
négy olyan jellemzőt vettünk figyelembe, amik hatással vannak, ill. lehetnek az ivóvíz ólom
tartalmára. Az első jellemző a település típusa („Budapest”, „város”, „5000 fő alatti
település”). A második jellemző, hogy feltételezhető-e ólomcső az elosztóhálózaton, illetve
ólombekötések előfordulnak-e („feltételezhető”, „nem feltételezhető”). A harmadik
jellemző, hogy feltételezhető-e ólomcső jelenléte a belső hálózaton. Erre a mintaterületen
található épületek jellemző kora, illetve 5000 fő alatti települések esetében az elosztóhálózat
építésének ideje adott információt. A mintaterületek számát és kiválasztási szempontjait úgy
határoztuk meg, hogy az azonos típusú mintaterületekre azonos kockázati szint
vonatkoztatásával országos becslés legyen készíthető. A vizsgálatra kijelölt mintaterületeket
a megyék között egyenletesen osztottuk el.
Mintaszámok meghatározása
A mintaterületeken vett minimális mintaszámokat a település(rész) lakosszáma
alapján határoztuk meg. Gyakorlatban az 5 000 fő feletti lakosszámú városrészekben 120
minta, 3-5000 fő között 80 minta, 501-3000 fő között 40 minta 101-500 fő között 20 minta,
100 fő alatt 10 minta levételét és vizsgálatát terveztük. Egy-egy mintaterületen a 3-6
hónapos felmérés során a mintavételeket egyenletesen osztottuk el.
Vizsgálandó paraméterek
A mintaterületek mintavételi helyein (magánlakások, gyermekintézmények, egyéb
közforgalmú helyek) az ólom mellett egyéb, a települési ivóvízminőséggel összefüggő
kockázatot befolyásoló kémiai paraméterek vizsgálatát is elvégeztük, és az ólomkioldódás és
az ólombevitel szempontjából releváns adatokról egy adatlapot töltöttünk ki. Az adatlapon a
csapvíz használatára, a csapvizet fogyasztókra, az épület korára, az épületen, illetve a lakáson
belüli vízhálózat felújításokra, a felújítások során beépített anyagok minőségére vonatkozóan
gyűjtöttünk információt. A mintavételt a hideg vízből, a jellemző fogyasztási ponton,
elsősorban konyhai csapon végeztük. Minden mintavételi helyen vizsgáltuk a csapnyitási
(véletlenszerű időben vett első 1 liter minta) és folyatott (1 perc folyatást követően vett)
minta ólomtartalmát. Mivel az ólom eltávolításának hatékonysága és lehetséges módszerei
22
összefüggésben vannak az ólom (oldott vagy oldatlan) formájával, így a mintavételi helyek
közel felében meghatároztuk a csapnyitási minták oldott ólomtartalmát is. A csaptelep, mint
ólomforrás jelentőségének ellenőrzésére a mintavételi helyek közel egyharmadában
vizsgáltuk az első 20 ml minta (pangó minta, csaptelepben álló víz) ólomtartalmát is.
Az országos ólomfelmérés eredményei
A Feltáró monitoring program eredményeit felhasználva egy adatbázis készült,
mellyel a különböző paraméterek közötti összefüggések is vizsgálhatók. A csapnyitási minták
ólomtartalma és a határérték feletti minták mintaterületeken tapasztalt aránya alapján a
települések és településrészek ólomkockázati kategóriáját (2. táblázat) ötfokozatú
besorolással finomítottuk (nagyon magas, magas, közepes, alacsony, nagyon alacsony).
2. számú táblázat: Városrészek és települések végső ólomkockázati kategóriái [saját szerkesztés]
Végső kockázati szint
Értékelés
1 (nagyon magas)
A csapvíz ólomtartalma szempontjából kiugróan nagy problémát jelentő, nagyon magas kockázatú terület. Azonnali, rendszerszintű beavatkozást igényel: szolgáltatói hálózatban levő ólomcsövek, bekötőcsövek felmérése és cseréjére irányuló átfogó program, gyerekintézmények teljeskörű felmérése és szükség esetén csőcsere, lakossági tájékoztató kampány, lakossági csőcsere támogatása.
2 (magas)
A csapvíz ólomtartalma szempontjából jelentős problémát képviselő, magas kockázatú terület. Fokozott figyelmet és rendszerszintű beavatkozást igényel: szolgáltatói hálózatban levő ólomcsövek, bekötőcsövek felmérése és cseréjére irányuló átfogó program, gyerekintézmények teljeskörű felmérése és szükség esetén csőcsere, lakossági tájékoztató kampány, a kockázatnak kitett (magas kockázatú épülettömb) lakóépületekre koncentrálva, lakossági csőcsere támogatása
3 (közepes)
A csapvíz ólomtartalma szempontjából problémát jelentő, közepes kockázatú terület. Rendszerszintű intézkedés szükséges: lakossági tájékoztató kampány, gyerekintézmények felmérése a kockázatnak kitett (magas kockázatú épülettömb) lakótömbökre és gyermekintézményekre koncentrálva.
4 (alacsony)
A csapvíz ólomtartalma szempontjából alacsony kockázatú, de figyelmet igénylő terület. Rendszerszintű intézkedés nem szükséges, de a lakosságot tájékoztatni kell és az 1945 előtt épült épületek vizsgálatára igény szerint lehetőséget kell biztosítani.
5 (nagyon alacsony)
Alacsony prioritású, a csapvíz ólomtartalma szempontjából nagyon alacsony kockázatú terület. Beavatkozás nem szükséges, de a lakosság tájékoztatása javasolt.
Az azonos típusú vizsgált mintaterületek értékelését összevonva is elvégeztük, és az
összevont végső kockázat számított értékét vonatkoztattuk az összes azonos típusú
mintaterületre is, mely révén országos becslést készítettünk. A főváros és az 5000 fő feletti
települések estén, a városrészek és az épülettömbök épületkorából származó kockázat
összerendelésével épülettömb szintű ólomkockázat becslést végeztünk, mely kockázat
értékeket cím szerinti keresését lehetővé tevő térképeken jelenítettük meg, a 3. táblázatban
szereplő besorolás alkalmazásával.
23
3. táblázat: Épülettömbök ólom-kockázati besorolása [saját szerkesztés]
Lakossági tájékoztatást célzó
település/ épülettömb kockázati szint
Értékelés
1 (nagyon magas)
Nagyon magas a kockázata, hogy a csapvíz ólomtartalma az épülettömbben meghaladja az egészségügyi határértéket. A csapvíz ólomtartalma csak vizsgálattal állapítható meg biztonságosan. A csapvíz ólomtartalmának vizsgálata mindenképp javasolt. Amennyiben az eredmények igazolják, az épületen belüli ólomforrások felderítése szükséges.
2 (magas) Magas a kockázata, hogy a csapvíz ólomtartalma az épülettömbben meghaladja az egészségügyi határértéket. A csapvíz ólomtartalma csak vizsgálattal igazolható biztonságosan. A csapvíz ólomtartalmának vizsgálata javasolt, az 1945 előtt épült épületekben, különösen a várandósok és a kisgyermeket nevelők részére. Amennyiben az eredmények igazolják, az épületen belüli ólomforrások felderítése javasolt.
3 (közepes) Közepes a kockázatú épülettömb. Előfordulhat, hogy a csapvíz ólomtartalma az épületben meghaladja az egészségügyi határértéket. A csapvíz ólomtartalma csak vizsgálattal igazolható biztonságosan. A csapvíz ólomtartalmának vizsgálata javasolt az 1945 előtt épült épületekben, illetve a várandósok és a kisgyermeket nevelők részére.
4 (alacsony) Alacsony kockázatú épülettömb. Kis esélye van, hogy a csapvíz ólomtartalma az épületben meghaladja az egészségügyi határértéket, az ólomcsövek jelenlétének kockázata alacsony, egyéb ólomtartalmú szerelvényekből történő kioldódás előfordulhat, de az egészségügyi határértéket meghaladó ólomszintek valószínűsége alacsony.
5 (nagyon alacsony) Nagyon alacsony kockázatú épülettömb. A csapvíz ólomtartalma az épületben nagy valószínűséggel megfelelő.
A Feltáró monitoring program vizsgálatában résztvevőknek saját csapvizük
ólomtartalomra vonatkozó eredményeit minden esetben megküldtük. Az Eredményközlő lap
tartalmazta az ólom vizsgálati eredményeket, azok értékelését (határérték felett/határérték
alatt), valamint egyedi tanácsokat, javaslatokat az esetlegesen szükséges, lehetséges
kockázatcsökkentési beavatkozásokra vonatkozóan.
A Feltáró monitoring programban végül összesen 58 mintaterületen, 2274 épületből,
2779 mintavételi helyről származó minta vizsgálata történt meg. A Feltáró monitoring
programban a mintavételi helyeken vett mintákból közel 7600 db ólomvizsgálatot és 87000
db egyéb kémiai vizsgálatot végeztünk.
A mintavételi helyek épületeinek kor szerinti megoszlását az alábbi 1. számú ábra
mutatja be.
1. ábra: A Feltáró monitoring programban vizsgált épületek épületkor szerinti megoszlása [saját
szerkesztés]
38%
27%
29%
6% 1945 előtt épült
1945 és 1975 közöttépült
1975 után épült
nem ismert
24
A mintavételi helyek 51%-ban magánlakásokban, 25%-ban gyerekintézményekben,
2%-ban egészségügyi intézményekben és 22%-ban egyéb közforgalmú épületekben voltak.
Országosan a csapnyitási minták 14%-a, az 1 perc folyatás után vett, folyatott minták
6%-a haladta meg a határértéket. Az épületek kora jelentősen befolyásolta a csapnyitási és a
folyatott minták esetében is határérték feletti minták arányát, melyet az a 2. számú ábra
szemléltet. Az 1945 előtt épült épületekben a csapnyitási minták 25%-a, a folyatott minták
14%-a volt határérték felett. Az 1945 és 1975 között épült épületek esetén a csapnyitási és a
folyatott minták nem megfelelősége 10%, illetve 3% volt. Az újabb, azaz 1975 után épült
épületek esetén a csapnyitási minták 3%-a haladta meg a határértéket, a folyatott minták
nem megfelelősége 1% alatti (0,36%).
2. ábra: A Feltáró monitoring programban vizsgált csapnyitási és folyatott minták megfelelőségének
megoszlása az épületkor alapján [saját szerkesztés]
A csapok 1 perces folyatása a minták 93%-ban csökkentette az ólomtartalmat; a
határérték feletti ólomtartalmat a minták 59%-ában határérték alá is csökkentette. Folyatás
hatására az ólomtartalom a minták 7%-ban növekedett, 1%-ban a megfelelő csapnyitási
minta esetén a folyatott minta ólomtartalma határérték fölötti volt. (3. ábra)
3. ábra: A folyatás hatása a csapnyitási minta ólomtartalmára a Feltáró monitoring program
országos eredményei alapján [saját szerkesztés]
0%
5%
10%
15%
20%
25%
30%
1945 előtt épült 1945 és 1975között épült
1975 után épült összesen
Csapnyitási minták Folyatott minták
34%
59%
6%
1% folyatás hatásáracsökken
folyatás hatásáraHÉ alá csökken
folyatás hatásáranő
25
Az eredmények igazolják, hogy a csapvíz ólomtartalma szempontjából az 1945 előtt
épült épületek számítanak kiemelt kockázatúnak. A folyatás megfelelő megoldás a csapvíz
ólomtartalmának csökkentésére, azonban a régi épületekben nem biztos, hogy elegendő a
folyatás önmagában, mint kockázatcsökkentő beavatkozás. Az 1945-75 között épült
épületekben a folyatás már kellően hatékony beavatkozásnak bizonyult, míg az 1975 után
épült épületekben a csapnyitási minták is jellemzően megfeleltek a határértéknek.
A csapvíz ólomtartalmában az épületen belüli vízhálózat mellett szerepe van a
csaptelepnek, mint ólomforrásnak is. A csaptelepből származó víz ólomtartalma 29%-ban
meghaladta csapnyitási mintáét, azaz ezeken a helyeken a csaptelep is jelentős
ólomforrásnak tekinthető. Ahol csapnyitási és a folyatott minták ólomtartalma is megfelelő
volt, a csaptelepből származó ólom a vizsgált esetek 7%-ában emelte határérték fölé az első
20 ml minta ólomkoncentrációját.
Az épületen belüli vízhálózat felújítására vonatkozóan a mintavételi helyeken lakók,
illetve az épületek üzemeltetői, fenntartói rendszerint nem rendelkeztek megbízható
ismeretekkel, legtöbb esetben csak feltételezéseik voltak. Az eredmények (4. ábra) alapján
megállapítható, hogy egyértelmű javulás a csapvíz ólomtartalmában akkor várható, ha az
épületben (is) megtörténik a vízhálózat felújítása, illetve az ólomforrások cseréje. Önállóan a
lakásban történő felújítás nem garantálja, hogy a csapvíz ólomtartalma megfelelő lesz.
4. ábra: Épületen és lakáson belüli vízhálózat felújításának hatása a csapvíz ólomtartalmára [saját
szerkesztés]
A határérték feletti ólomtartalmú csapvíznek kitett lakosság becslése
A Feltáró monitoring program alapján az ország városrészei és kistelepülésein a
csapvíz ólomtartalmából eredő kockázat az 5. ábra szerint oszlik meg. A kistelepülések 28%-a
(épületek 33%-a, kb. 1 millió fő) alacsony kockázati kategóriájú lett, míg nagyon alacsony
kockázati kategóriába soroltuk a kistelepülések 72%-át (épületek 67%-a, 2 millió fő). A
fővárosi épületek 8%-a a csapvíz ólomtartalma szempontjából nagyon magas kockázatú,
0%
5%
10%
15%
20%
25%
30%
35%
összesen felújítás azépületben és a
lakásban
felújítás csak alakásban
felújítás azépületben
RDT
F
26
17%-a magas kockázatú, 64%-a közepes kockázatú, 7%-a alacsony kockázatú és 3%-a nagyon
alacsony kockázatú lett. A fővárosban legalább magas kockázatú épület-tömbben, kb. 50.000
épületben, kb. 620.000 fő él. Az 5000 fő feletti települések városrészeiben fekvő épületek
0,5%-a a csapvíz ólomtartalma szempontjából nagyon magas kockázatú lett, míg 2%-a
magas, 4%-a közepes, 23%-a alacsony és 70%-a nagyon alacsony kockázat besorolást kapott.
Az 5000 fő feletti településeken legalább magas kockázatú épülettömbben kb. 134.000 fő él,
kb. 32.000 épületben (7. ábra).
Fontos megjegyezni, hogy ezen besorolásban bizonytalanságot okoz, hogy a kockázat
becslése kizárólag az épülettömbön belüli épületek korának megoszlása alapján történt. Egy
adott épületre, lakásra vonatkozóan a kockázati szint eltérhet az épülettömbre becsült
átlagos kockázattól, mivel egy régi építésű, magas kockázatúnak ítélt épülettömbön belül
lehet új építésű épület (aminek a kockázata alacsonyabb) és ennek fordítottja is igaz lehet:
egy új építésű épülettömbben is lehet néhány régen épült ház, amelynek a kockázata
magasabb. A kockázatot az is csökkentheti, ha egy régi épületben a régi ólomból készült
vízvezetéket már kicserélték, továbbá befolyásolja a kockázatot a települési vízminőség,
illetve az elosztóhálózatban még esetlegesen jelen levő ólomcsövek mennyisége is.
5. ábra: Épülettömbökben lévő épületek számának végső kockázati kategóriába sorolása a
fővárosban és az 5000 fő feletti települések városrészeiben [saját szerkesztés]
Az eredmények alapján a csapvíz ólomtartalma miatti egészségkockázat elsősorban a
fővárost és az 5000 fő feletti városokat érinti. A probléma végleges megoldása az
épületekben a teljes csőcsere, illetve az egyéb lehetséges ólomforrások cseréje lehet. Ennek
szükségessége csak a csapvíz ólomtartalmának vizsgálatával állapítható meg, ami a
fővárosban kb. 50.000, míg a vidéki nagyvárosokban kb. 32.000 épületben lehet szükséges.
8%
0,5%
17%
2%
64%
4%
7%
23%
33%
3%
70%
67%
0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%
Budapest
5000 fő feletti települések
5000 fő alatti települések
nagyon magas magas közepes alacsony nagyon alacsony
27
VII.3 „Nyitott Laboratórium” program
A projekt keretében végzett „Nyitott Laboratórium” program célja volt, hogy az ivóvíz
általi ólom expozíció mértéke ne csak becsülve legyen, de konkrétan vizsgálatra is kerüljön,
így a lakosság és intézmények számára lehetőséget biztosítottunk, hogy a saját csapvizük
ólomtartalmát megvizsgáltathassák. A projektben az NNK évente 1000 minta erejéig
lehetőséget nyújtott arra, hogy a lakosok, egy egyszerű mintavételi utasítás előírásait
követve saját csapvizükből mintát vegyenek, eljuttassák az NNK-ba, és ingyenesen
megvizsgáltassák azok ólom tartalmát. Elsősorban a kockázati csoportba tartozók
(várandósok, kisgyermeket nevelők, régi épületekben élők) jelentkezését vártuk. Ezt a
lehetőséget országos szinten biztosítottuk, amelynek megvalósítása érdekében különböző
szakmai és civil szervezeteket vontunk be a tájékoztatásba. A „Nyitott Laboratórium”
program keretein belül intézményeknek is lehetőséget biztosítottunk a csapvizük
ólomtartalmának vizsgálatára.
A jelentkező lakosok a beküldött, behozott vízmintákkal együtt egy kockázat
felmérést segítő adatlapot is beküldtek, amelyben alapvető kérdéseket tettünk fel a
mintavételi hellyel, a lakás és ház, az épület ivóvízhálózatával, illetve vízfogyasztási
szokásaikkal kapcsolatban. A résztvevőktől egy csapnyitási (első 1 liter kifolyatás nélkül vett
minta) és egy 1 perc folyatást követően vett minta vizsgálatát kértük. A mintavétel időzítése
kapcsán javasoltuk, hogy amennyiben lehetséges a mintavételt egy hosszabb pangó időszak
(éjszakai, hétvégi, utazás stb.) előzze meg.
Az adatlapokon beérkező információkat, a vizsgálati eredményekkel együtt egy közös
adatbázisban rögzítettük. A programban részt vevők saját vizsgálati eredményeik mellett egy
egyénre szabott tanácsadást is kaptak, hogy saját lakásukban a csapvíz ólomtartalma
mennyire jelent kockázatot, valamint hogy hogyan csökkenthető az ólom koncentrációja
átmeneti megoldásokkal. Az ivóvíz ólom problémájának végleges megoldását az ólomcsövek
teljes cseréje jelentené. Azon résztvevőket, akik ivóvizében jelentős mennyiségű (határérték
feletti) ólom volt kimutatható, a projekt további rész-kutatásairól és részvételi lehetőségeiről
(átmeneti megoldási lehetőségek vizsgálata, egészséghatás vizsgálat) is tájékoztattuk.
A „Nyitott Laboratórium” program eredményei
A program során 3 év alatt összesen 8826 db minta érkezett vizsgálatra. A program
országos kiterjedésű volt, a megmért minták összesen 3736 helyről származtak az ország 369
különböző településéről és Budapest összes kerületéből. Ennek, illetve a széleskörű
kommunikációs kampánynak köszönhetően elértük, hogy az ivóvízzel kapcsolatos ólom
probléma a felszínre került, széles körben ismerté vált.
Az eredmények alapján az összes mintára vetített határérték feletti minták aránya a
csapnyitási mintáknál 24%, az 1 perc folyatás után vett, folyatott mintáknál 12%. Épületkor
szerint értékelve az 1945 előtt épült épületekben a csapnyitási minták 37%-a, a folyatott
minták 19%-a volt határérték felett. Az 1945 és 1975 között épült épületeknél a csapnyitási
és a folyatott minták nem megfelelősége 10%, illetve 5% volt. Az 1975 után épült épületek
28
esetén a csapnyitási minták 6%-a haladta meg a határértéket, a folyatott minták nem
megfelelősége 1,5%. A folyatás hatására a mintavételi helyek 58 %-ban csökkent a minták
ólom koncentrációja legalább 50%-kal, míg 56 %-ban határérték alá is csökkent abban az
esetben, ahol a csapnyitási érték meghaladta a határértéket (6. és 7 ábra).
6. ábra: Nyitott Laboratórium" programból származó csapnyitási (RDT) minták ólomtartalma az
épületkor bontásában [saját szerkesztés]
7. ábra: A „Nyitott Laboratórium” programból származó folyatott minták ólomtartalma az
épületkor bontásában [saját szerkesztés]
2786
1263
751
698
904
745
85
45
Összes
1945 előtti
1945 és 1975közötti
1975 utáni
10 µg/l alatti 10 µg/l feletti
3242
1621
797
732
443
387
39
11
Összes
1945 előtti
1945 és 1975 közötti
1975 utáni
10 µg/l alatti 10 µg/l feletti
29
A program keretében vizsgáltuk azon lakásokban, ahol használtak valamilyen ivóvíz
utótisztító kisberendezést, a vízkezelés hatását is. Eredményeink alapján egyes
kisberendezések megoldás jelenthetnek a nagy ólom koncentráció átmeneti kezelésére, a
legtöbb esetben ugyanis csökkentették az aktuális ólom koncentrációt. 71 %-ban
csökkentették az alkalmazott víztisztítók a csapvíz ólomtartalmát legalább 50%-kal, míg 87%-
ában a határérték alá is vitték. Azonban hangsúlyozni kell, hogy az ólomeltávolítási
hatékonysága a szűrő korától, aktuális kapacitásától nagyban függ, így egy adatból nem
vonható le olyan következtetés, hogy az adott víztisztító kisberendezés biztonsággal
eltávolítja a csapvíz ólomtartalmát. Illetve az üzemeltetőnek mindig be kell tartani, gyártó
által kiadott használati utasítást, különös tekintettel a fertőtlenítésre és a szűrők rendszeres
cseréjére.
Elemeztük a vízhálózat felújításnak hatását is a csapvíz ólomtartalmára. Azt
tapasztaltuk, hogy viszonylag kevés biztos információjuk van a lakosoknak arról, hogy
kicserélték-e a vízvezetékeket a lakásban, illetve az épületben, és ha igen, akkor milyen
anyagú csövekre. Azon épületek esetén ahol az épületben és a lakásban is ismert volt, hogy
felújították az ivóvízhálózatot csapnyitási minták nem-megfelelősége 15%, a folyatott
mintáké 7% volt. Amely épületekben csak a lakás vízhálózatát újították fel (vagy csak erről
volt adat), azonban az épületben nem volt teljes körű csőcsere, a nem-megfelelőségi arány a
csapnyitási minták esetében 35%, a folyatott minták esetén 16%. Ahol viszont az épületben
volt ismerten felújítás, a lakásban pedig nem, ott a nem-megfelelőség a közel azonos a lakást
és épületet is felújítók arányával, a csapnyitási mintákban 16 %, a folyatott minták esetében
nem volt 8% volt a nem-megfelelőség. Ugyanez az épületkor bontásában: az 1945 előtt épült
épületekben, amennyiben az épületben és a lakásban is megtörtént a felújítás a nem-
megfelelőségek: 21% és 12%-nak adódtak, ahol csak a lakásban ott 43% és 20%-nak, ahol
csak az épületben ott 20% és 14%-nak. Ahol viszont egyik helyen sem történ meg a felújítás,
ott a csapnyitási minták esetében a kifogásolt minták aránya 51 %, folyatott mintáknál 30 %.
Összesítve az eredmények alapján csak a lakás vízhálózatának felújítása kisebb mértékben
csökkenti az ólom koncentrációját az ivóvízben. Ugyanakkor a ház teljes vízhálózatának
cseréje közel olyan mértékben csökkenti a határérték feletti ólom koncentráció arányát,
mintha a lakás és a ház hálózatát is felújították volna. Az utóbbi jelentheti a végső megoldást
az ólom problémára, ugyanakkor ennek a költség vonzata a legjelentősebb.
Az eredményekből látható, hogy általában a régebben épült, jellemzően 1945 előtti
házakban sokkal nagyobb az ivóvízben lévő ólom probléma előfordulási gyakorisága, mint az
újabb építésűekben. Ennek az oka, hogy sokkal nagyobb lehet az ólom vezetékek, illetve
egyéb ólom források aránya. Szintén jól látható az eredményekből, hogy folyatás hatására
legtöbbször még a határérték fölötti ólom koncentráció is lecsökken határérték alá. Az
ólomkoncentráció csökkenése mérsékli a fogyasztók ólomexpozícióját, és így a várható
egészségkockázatot is. Extrém magas értékeket sokkal nagyobb arányban tapasztaltunk a
csapnyitási mintákban. A folyatás fontosságát ezért minden kiadott jegyzőkönyvünkben
hangsúlyoztuk.
30
VII.4 Átmeneti megoldások - ivóvíz utótisztító kisberendezések vizsgálata
Az ivóvíz utótisztító kisberendezések közegészségügyi szempontú engedélyezése és
szakvéleményezése
A Kormányrendelet 8. §. és 5. melléklet alapján a különböző ivóvíz utótisztító
kisberendezések (továbbiakban: ivóvíztisztító kisberendezések) engedélyköteles termékek.
Az engedélyezést jelenleg az NNK végzi. Az engedélyek közegészségügyi alapját az NNK,
illetve jogelődjei által írt szakvélemény adja. A szakvéleményezésre vonatkozó aktuális
tájékoztatók kisberendezés-típusonként az NNK honlapján megtalálhatók.
A szakvéleményezéshez a hazai forgalmazó benyújtja a vízzel érintkező anyagokra
vonatkozó dokumentációt, valamint a magyar nyelvű használati útmutatót.
Alapkövetelmény, hogy az ivóvíztisztító kisberendezésben biztosítva legyen valamilyen
módon a baktériumok elszaporodása elleni védelem. Ezen kívül néhány éve bevezetésre
került, hogy a szakvéleményezési eljárás keretében a különböző vízminőségi paraméterekre
vonatkozó eltávolítási hatékonyságot megalapozó dokumentumokat is szükséges benyújtani.
Amennyiben a dokumentáció teljes, megkezdődik az ivóvíztisztító kisberendezés ellenőrző
laboratóriumi vizsgálata.
A laboratóriumi vizsgálatokhoz egy gyárilag új ivóvíztisztító kisberendezés kerül
beszerelésre. A kisberendezés telepítését az NNK vízhigiénés szakmai terület
laboratóriumában a forgalmazó megbízottja végzi. A vizsgálat 4 hetes mintavételezési
időszakból áll, amelynek során a kezeletlen budapesti csapvízzel összehasonlítva ─ különböző
mintavételezési módszereket alkalmazva ─ értékelésre kerül a kezelt víz minősége. A
mintavételezések típusai a kockázatot jelentő alkalmazási módokra (pl. kifolyatás nélkül vett
minta) is kiterjednek és a beüzemelés, illetve 2-3 napos üzemszüneteket követően is történik
mintavételezés. A vizsgálatok során a kémiai, mikrobiológiai és mikroszkópos biológiai
paraméterek kerülnek vizsgálatra. A vizsgálat során elsősorban az kerül ellenőrzésre, hogy a
kisberendezés eredményez-e kedvezőtlen változást a víz minőségében (pl. mikrobiológiai
minőség romlása, nitrit megjelenése, ezüst kioldódásának mértéke). Részlegesen
ellenőrzésre kerül az ivóvíztisztító kisberendezés eltávolítási hatékonyságának ellenőrzése is,
korlátozott számú paraméterre vonatkozóan: szabad és kötött aktív klór, az összes szerves
anyag tartalomra utaló TOC paraméter, az összes szervetlen ion tartalomra utaló fajlagos
elektromos vezetőképesség, a klórozási melléktermékek jelenlétére utaló AOX paraméter,
illetve a víz kalcium és magnézium tartalmára utaló összes keménység. A vizsgálati terv a
magyar nyelvű használati útmutatóban előírtak alapján kerül összeállításra pl. a beüzemelés
és a 2-3 napos üzemszüneteket követő teendők alapján.
A benyújtott dokumentumok, illetve a laboratóriumi vizsgálati eredmények alapján a
szakvéleményben értékelésre kerül az ivóvíztisztító kisberendezés közegészségügyi
szempontú alkalmazhatósága, illetve az alkalmazás feltételei. Az értékelés elsősorban a
Kormányrendeletben megadott határértékeknek és parametrikus értékeknek való
megfelelésen alapszik, de azon paraméterekre, amelyekre a Kormányrendelet nem tartalmaz
előírásokat, egyéb közegészségügyi szempontú kifogásoltsági határ kerülhet alkalmazásra
31
(pl. ezüst esetén). Az alkalmazás feltételek elsősorban a jellemző használattal (pl. 2-3 napos
üzemszüneteket követő teendők), illetve a karbantartással (pl. fertőtlenítés és szűrőcserék
gyakorisága) összefüggő legfontosabb, illetve az egyéb közegészségügyi kockázatokra
vonatkozó (pl. nem javasolt kisgyermekek esetén az alkalmazás, a kezelt víz hosszútávú,
kizárólagos fogyasztása, illetve nagy ammónium tartalmú nyersvíznél kockázatot jelent)
ajánlásokat tartalmazza. A szakvélemények kizárólag vezetékes víz utókezelésre vonatkoznak
(kútvíz kezelésére nem, annak változó minőségéből és jellemzően rosszabb mikrobiológiai
minőségéből származó nagyobb kockázat miatt). Alapesetben otthoni alkalmazásra
vonatkozik a szakvélemény, közintézményekben történő alkalmazásra vonatkozóan speciális
alkalmazási feltételek kerülnek meghatározásra.
Az ivóvízbiztonsági engedélyeket legalább 5 évente felül kell vizsgálni, de ennél
rövidebb felülvizsgálati periódus is előírásra kerülhet a vizsgálati eredmények alapján. A
felülvizsgálathoz szükséges szakvéleményezési eljárás során igazolni szükséges a víztisztító
kisberendezés felépítésesnek és működésének változatlanságát. A szakvéleményezés során
vizsgálatra kerül a kisberendezés egy legalább 6 hónapja használatban lévő mintapéldánya
egy valós telepítési helyszínen. Legalább 3 mintavételezés alkalmával a korábbi
szakvéleményezés alapján kockázatot jelentő paraméterek kerülnek vizsgáltra, valamint
ellenőrzésre kerül a korábban elvégzett karbantartás, illetve a magyar nyelvű használati
útmutató tartalma és rendelkezésre állása is. A vizsgálati eredmények és a benyújtott
dokumentumok alapján kerül értékelésre az ivóvíztisztító kisberendezés, de az
alkalmazhatóság, illetve a megadott alkalmazási feltételek is változhatnak az értékelés
alapján.
A kisberendezések közegészségügyi szempontú értékelése, főbb fajtáinak összefoglalása
A szakvéleményezésből szerzett tapasztalatok alapján az ivóvíztisztító
kisberendezések alkalmazása közegészségügyi szempontból kockázatot jelenthet. A
kockázatok a rendszeres karbantartással, illetve a megfelelő használattal (pangó víz
kiengedése fogyasztás előtt) csökkenthetők, emiatt a lakossági tájékoztatás és megfelelő
használati útmutató szerepe kiemelt jelentőségű. A tapasztalatok alapján a kisberendezések
a legtöbb esetben megfelelő környezetet biztosítanak a baktériumok, illetve egyéb
mikroszkopikus szervezetek elszaporodásához, így a kezelt víz mikrobiológiai és
mikroszkópos biológiai minősége a kezeletlen vízhez képest romolhat. Az elszaporodó
mikrobiológiai szervezetek biofilm kialakulásához is vezethetnek, amely nitrifikáló
baktériumoknak is megfelelő környezetet biztosít, ezáltal fennállhat a nitritképződés
kockázata, amely ammónium tartalmú nyersvíz esetén még jelentősebb.
A nitrit megjelenésének kockázatát az NNK laboratóriumi vizsgálatai is több
kisberendezés esetében alátámasztották. A nitrit elsősorban a kisgyermekek tekintetében
jelent egészségkockázatot. Szintén kockázatot jelenthet egyes típusok esetén a szervetlen
ion tartalom, azon belül is az emberi szervezet számára fontos kalcium és magnézium
tartalomra utaló összes keménység túlzott csökkenése. További közegészségügyi kockázatot
32
jelenthet az ezüstözött aktívszénből vagy gyantából kioldódó ezüst tartalom, elsősorban a
kisgyermekek tekintetében.
A kisberendezések főbb fajtái:
1) Fordított ozmózis (RO) membránt tartalmazó kisberendezések: az RO membrán
mellett előkezelő lépésként - a membrán védelme érdekében - mechanikai szűrőt és
aktívszén adszorbenst is tartalmaznak. Utókezelőként szintén tartalmazhatnak
aktívszén adszorbenst. Mikrobiológiai védelmük lehet ezüstözött aktívszén, UV
lámpa, illetve KDF töltet (speciális réz-cink ötvözet). Mivel a víz szervetlen ion
tartalmát is lényegében eltávolítja az RO membrán, így a Kormányrendeletben
szereplő minimális összes keménység biztosításához ún. by-pass rendszert (kezelt és
kezeletlen víz bizonyos arányú keverése), visszasózó patront vagy utólagos ásványi
anyag visszapótlást használnak. Egyes típusok tartályt, illetve speciális töltetet is
tartalmaznak.
2) Egyéb membránt tartalmazó kisberendezések: felépítésük hasonló az RO
membrános berendezésekhez, de egyéb membránt (ultraszűrő vagy nanoszűrő
membránt) tartalmaznak. A szervetlen ion tartalmat nem befolyásolják, a
pórusátmérőjük szerinti méretű, oldatlan anyagok eltávolítására alkalmazhatók.
3) Aktívszén adszorbenst tartalmazó kisberendezések: a fő vízkezelő egység egy
aktívszén adszorbens, emellett mechanikai szűrőegységeket is tartalmaznak.
Mikrobiológiai védelmük ezüstözött aktívszén, UV lámpa, illetve KDF töltet lehet.
Egyes típusok vízlágyító gyantát, illetve zeolitot is tartalmazhatnak.
4) Kancsós kisberendezések: az előzőéeknél egyszerűbb felépítésű vízkezelők. A
vízkezelő egysége szinte minden esetben aktívszenet és vízlágyító gyantát tartalmaz.
Mikrobiológiai védelmét ezüstözött aktívszén vagy gyanta biztosítja. A szűrőtöltetét
viszonylag gyakran kell cserélni és javasolt hűtőben tárolni, így mikrobiológiai
szaporulat kevésbé alakul ki rajtuk.
5) Vízlágyítók: a vízkezelő egységük vízlágyító gyanta, amely a víz összes keménységét
okozó kalcium és magnézium ionokat lényegében teljesen eltávolítja. Ivóvízként
történő felhasználás esetén a minimális összes keménységet by-pass rendszerrel
biztosítják. Mikrobiológiai védelmet a legtöbb esetben a regenerálás (tömény
sóoldattal történő átöblítés) biztosítja, de egyes típusok egyéb kiegészítő
fertőtlenítést is tartalmazhatnak.
6) Speciális adszorbenst tartalmazó kisberendezések: pl. speciálisan arzénmentesítő
vagy ólommentesítő töltetet tartalmazó kisberendezések. Felépítésük és vízkezelő
anyagaik tekintetében eltérők lehetnek.
7) Mechanikai szűrők: vízkezelő egységük különböző alapanyagú mechanikai szűrő,
amely a vízben oldatlan szemcse jellegű anyagok (pl. rozsda) eltávolítására alkalmas.
A beépített szűrő határozza meg, hogy milyen méretű szemcsék eltávolítására
alkalmazhatók.
33
A kisberendezések, illetve különböző adszorbensek ólomeltávolítási hatékonyságára
vonatkozó szakirodalom
A szakirodalom sokféle vízszűrő anyag ólomeltávolítási hatékonyságára vonatkozóan
tartalmaz adatot, de ezek sok esetben olyan körülmények között alkalmazhatók
megfelelően, amely ivóvíz esetén nem megvalósítható. Ivóvíz kezelésére elsősorban az
aktívszén, kationcserélő gyanta, zeolit, kerámia, KDF, fordított ozmózis (RO) membrán,
valamint a desztillációs eljárás jöhet szóba. Ivóvíztisztító kisberendezések közül több típus is
vizsgálatra került: az aktívszenet tartalmazó termék ólomeltávolítási hatékonysága az
eredmények alapján megfelelőnek bizonyult; ioncserélő gyantát és aktívszenet tartalmazó
kancsós kisberendezések esetén nem minden esetben csökkent határérték (10 µg/l) alá a
csapvíz ólomtartalma; RO membránt tartalmazó kisberendezések is alkalmasak; valamint
saját korábbi eredményeink alapján a zeoilitot tartalmazó ivóvíztisztító kisberendezés is
jelentősen csökkenti az ólomtartalmat, de nem mindig határérték alá.
A kisberendezések ólomeltávolítási hatékonyságára irányuló kutatás bemutatása
A kutatáshoz megszólításra kerültek azok a forgalmazók, akik pozitív elbírálású
szakvéleményt kaptak az NNK-tól vagy jogelődjeitől (86 cég). A felhívásra végül 12
forgalmazó jelentkezett 15 termékkel, amelyek közül végül 6 kizárásra került, így összesen 9
termék került bevonásra a vizsgálatba. A termékek különböző kisberendezés fajtába
tartoztak: 2 db kancsós; 2 db reverz ozmózis membránt és visszasózó patront; 1 db reverz
ozmózis membránt és by-pass rendszert; 1 db aktívszenet és kerámiát; 1 db aktívszenet és
vízlágyító gyantát; 1 db zeolitot és 1 db KDF töltetet tartalmazó termék került vizsgálatra.
A vizsgálatokat olyan telepítési helyeken végeztük el, ahol a csapvíz ólomtartalma
határértéket meghaladó. A telepítési helyek nagy része lakásokban volt, a kiválasztásuk a
Feltáró monitoring vagy a „Nyitott Laboratórium” programban részt vevők közül történt,
aszerint, hogy a csapvíz ólomtartalma szempontjából a Módszertanban leírt feltételeknek
megfeleltek-e, és előzetes jelezték részvételi szándékukat. Típusonként egy példány az NNK-
ban került telepítésre. A vizsgálatokat összesen 26 (8 típus esetén 3-3, egy típus esetén 2)
telepítési helyen végeztük el, amely telepítési helyek a csapvíz ólomtartalmában tértek el
egymástól: kis (10 és 25 µg/l közötti), közepes (25 és 75 µg/l közötti) és nagy (75 µg/l feletti)
ólomtartalmú telepítési helyeken vizsgáltuk a termékeket. Egyik termék a forgalmazótól
kapott információ alapján csak 50 µg/l ólomkoncentrációig alkalmas az ólom eltávolítására,
így azt csak két telepítési helyen vizsgáltuk. A kancsós típusok esetén 3 szűrőbetétet
vizsgáltunk, így kancsós típusok esetén a vizsgálatok 3 hónapig, beépíthető típusok esetén 6
hónapig folytak. Az ólomtartalom mellett egyéb kémiai, mikrobiológiai és mikroszkópos
biológiai vizsgálatokat is végeztünk, elsősorban a kockázatot jelentő paraméterekre
fókuszálva.
Az eredmények alapján vizsgált ivóvíztisztító kisberendezések alkalmasak a csapvíz
ólomtartalmának jelentős csökkentésére, egyes típusok alkalmasak az ólomtartalom teljes
eltávolítására is. Egyes típusok nem minden ólomkoncentráció esetén képesek a névleges
34
kapacitás végéig határérték alá csökkenteni az ólomtartalmat. Összefoglalóan a vizsgált
ivóvíztisztító kisberendezés típusok közül a kancsós víztisztítók csökkentették ugyan az
ólomtartalmat, de csak a kis ólomtartalmú csapvíz esetén voltak alkalmasak az
ólomtartalmat jellemzően határérték alá csökkenteni. A beépíthető kisberendezések közül a
fordított ozmózis membránt tartalmazók, valamint az aktívszenet és kerámiát tartalmazó
típus lényegében teljesen eltávolították a csapvíz ólomtartalmát nagy ólomtartalmú csapvíz
esetén is. A vízlágyító gyantát és aktívszenet tartalmazó típus kis és közepes ólomtartalom
esetén működött a kapacitása végéig megfelelően, ezekben az esetekben a határérték felére
(5 µg/l alá) csökkentette az ólomtartalmat. A zeolitot tartalmazó típus kis és közepes
ólomtartalmú csapvíz esetén lényegében teljesen eltávolította a csapvíz ólomtartalmát, nagy
ólomtartalom esetén is jellemzően a határérték felére (5 µg/l alá) csökkentette. A KDF
töltetű kisberendezés kis és közepes ólomtartalmú csapvíz esetén alkalmas az ólomtartalom
jelentős, határérték alá történő csökkentésére, de a kezelt víz ólomtartalma jellemzően 5
µg/l felett volt.
Az ólomeltávolítási hatékonyságot az alkalmazott szűrőtöltetek és a kezeletlen
csapvíz ólomtartalma mellett szakirodalom alapján a csapvíz kémiai összetétele, valamint az
érintkezési idő is befolyásolhatja. Ezek a tényezők a jelen kutatás során nem kerültek
értékelésre. Ezen kívül szintén fontos az alkalmazott ivóvíztisztító kisberendezések telepítési
helye is. A legtöbb ilyen termék a fogyasztás helyéhez vagy ahhoz közel kerül telepítésre, de
a vizsgáltak között is volt olyan, amely az épületbe vagy lakásba bemenő víz kezelésére is
alkalmas lehet. Az ilyen telepítési mód esetén fontos figyelembe venni, hogy a termék csak a
bemenő víz ólomtartalmát csökkenti, a kimenő víz ólomoldékonyságát nem, vagy inkább
kedvezőtlenül befolyásolja, így ha a termék telepítési pontja után vannak ólomcsövek vagy
jelentős ólomforrások, akkor fogyasztási pontokon ismét jelentős lehet az ólomtartalom. Az
épületbe bemenő víz ólomoldékonyság-csökkentés céljából történő kezelési lehetőségeit a
„Szakirodalmi összefoglaló az ólomoldékonyságot befolyásoló tényezőkről” valamint a
„Szakirodalmi összefoglaló az ivóvíz általi ólomexpozíció csökkentésére alkalmazható
átmeneti és végleges megoldási lehetőségekről” elnevezésű eredménytermékek foglalják
össze részletesen.
A vizsgálataink alapján egy típus (aktívszenet és kerámiát tartalmazó típus) volt,
amelynél nem okozott kedvezőtlen változást a csapvíz minőségében a vizsgált paraméterek
tekintetében, a többi típusnál a szakirodalomban leírt és szakvéleményezés során tapasztalt
kockázatok jelentkeztek: leggyakrabban a mikrobiológiai minőség romlása, a nitrifikáció, az
összes keménység túlzott csökkenése, valamint a különböző anyagok (ezüst, nikkel, réz, cink)
beoldódása volt tapasztalható. A kockázatok megfelelő üzemeltetéssel csökkenthetők, illetve
megelőzhetők.
Összefoglalásként elmondható, hogy a szakirodalomnak megfelelően az ivóvíztisztító
kisberendezések alkalmasak lehetnek a csapvíz ólomtartalmának, és ezáltal az ebből adódó
egészségkockázat csökkentésére. Az ólomkoncentráció nagymértékű csökkentése akkor is
jelentős egészségnyereség, ha határérték felett marad, mivel a kedvezőtlen egészséghatások
a teljes ólombevitellel függenek össze. Fontos megjegyezni, hogy az azonos fajtába tartozó
35
termékek is eltérőek lehetnek az ólomeltávolítási hatékonyság és a felmerülő kockázatok
tekintetében. Emiatt a vizsgált termékek eredményei alapján az összes azonos működési elvű
termékre vonatkozóan általános következtetések nem vonhatók le. Az ólomeltávolítási
hatékonyságot termékenként vagy termékcsaládonként egyedileg szükséges értékelni, ehhez
szükségesnek tartjuk egy vizsgálati módszertan kidolgozását, amely alapján az
ólomeltávolítási hatékonyság a továbbiakban más termékeknél is értékelhető. Emellett az
ivóvíz ólomtartalmának csökkentésében igazoltan hatékonyan működő termékek jelölésére
javasolt kidolgozni egy lehetséges (pl. védjegy) rendszert.
A kutatás tapasztalatai alapján a vizsgálatba bevont termékek kapcsán azonosított
kockázatok nem minden esetben egyeztek meg a Kormányrendeletben előírt engedélyezési
eljárás során azonosított kockázatokkal. Ez egyrészről felhívja a figyelmet a gyárilag új és a
hosszabb ideje használt termékek által biztosított víz minőségének különbségére, és ezáltal
megalapozza a jelenleg alkalmazott felülvizsgálati szakvéleményezési rendszer (amely során
egy már legalább 6 hónapja üzemben lévő példány kerül vizsgálatra, jellemzően a telepítés
helyén) fontosságát; másrészről felhívja a figyelmet a karbantartás fontosságára is.
VII.5 Átmeneti megoldások - épületek bemenő ivóvizének kezelésére az
ivóvíz ólom tartalmának csökkentése céljából
Az ólomeltávolítás tekintetében az ólomcsövek teljeskörű cseréje jelenti a végleges
megoldást, de ennek megvalósításáig a fogyasztók egészségterhének csökkentésére
különböző átmeneti megoldási lehetőségek is szóba jöhetnek. Az ólom oldékonyságát
befolyásoló tényezők és az épületek, épületegyüttesek esetén ezen átmeneti megoldási
lehetőségek közül az épületek bemenő ivóvizének kezelése az ólom oldékonyságának
csökkentése céljából kioldódás vizsgálatokkal és a vonatkozó szakirodalom áttekintésével
került értékelésre.
Általánosságban a korróziós folyamatok, ezzel összefüggésben az ólomkioldódás
mechanizmusa, az ólom oldékonyságra ható tényezők és azok lehetséges befolyásolási
lehetőségei széles körben kutatott terület. Számos nemzetközi egészségügyi,
környezetvédelmi és közegészségügyi szervezet, úgy mint EPA (Environmnetal Protection
Agency, Egyesült Királyság), USEPA (United States Environmental Protection Agency), AWWA
WRF (American Water Works Association, Water Research Foundation), IWA (International
Water Association) dolgozott már ki összefoglaló tanulmányt a fenti kérdéskörben.
A klasszikus valamint modellhálózatba épített ólomcső vizsgálatával végzett kioldódás
vizsgálataink valamint az áttekintett vonatkozó szakirodalom alapján a korróziós folyamatok,
a kioldódó ólom mennyisége és ezáltal az ivóvíz ólomtartalma számos tényezőtől függ. Az
ólomoldékonyságot befolyásoló tényezők között legjelentősebb az ivóvíz pH-ja, a szerves és
szervetlen anyagok koncentrációja, köztük különösen a szervetlen széntartalom (DIC), az
orto-foszfát- és szilikáttartalom, a klorid-szulfát arány, egyéb oxidáló hatású anyagok
jelenléte, mint például a szabad és kötött klór tartalom, valamint a vízhőmérséklet. A fizikai
tényezők, úgy mint az érintkezési idő, a csövek felületének minősége és belső átmérője és az
áramlási viszonyok szintén befolyásolják a kialakuló ólom szintet. Vizsgálati eredményeink
36
igazolták, hogy olyan vízhálózatban, ahol akár egy rövid ólomcső-szakasz is beépítésre került,
vagy maradt bent egy felújítást követően, ott megvan a kockázata, hogy a csapvíz
ólomtartalma nem felel meg a határértéknek, mivel már 5 perc áztatást követően a kioldódó
ólomtartalom mennyisége többszörösen meghaladta meg a vonatkozó határértéket. Az
ólomtartalom a pangási idő függvényében telítési görbét mutat. A vizsgálati eredményeink
alapján a csapvíz oldott és összes ólomtartalma 16-24 óra pangást követően érte el a
telítettségi szintet. Vizsgálatainkban igazolásra került, hogy az áztatóvíz ólomtartalma kis pH-
n nagyobb, mivel a savasabb jellegű vízzel érintkezve az ólomcső korrodálódik, valamint a
nagyobb szabad aktív klórtartalmú víz agresszívebbnek bizonyult az ólomcső anyagára, az
ólomcsőből fokozottabb ólomkioldódást tapasztaltunk.
Egy magánlakásban végzett kutatásunkban, a folyatás hatékonyságát vizsgáltuk a
csapvíz ólomtartalmára. Egy a határértéket 7-szeresen meghaladó ólomtartalmú csapvíz
ólomtartalma 0,5 perc folyatás hatására 34%-kal, 1 perc folyatás hatására 46%-kal csökkent.
Ez alapján igazolt, hogy a mindennapi gyakorlatban is kivitelezhető 1 perc folyatás az olyan
vízellátó rendszerekben, ahol a belső hálózatban találhatók ólomcsövek, illetve
ólomtartalmú szerelvények, jelentős ólomtartalom csökkenést eredményezhet, legtöbb
esetben elegendő a határérték alatti ólomkoncentráció eléréséhez.
A gyakorlatban számos vízminőség-befolyásoló technika, módszer áll rendelkezésre
az ólom koncentrációk csökkentésére. Az nyersvíz minősége és a fogyasztók elvárásai alapján
általában az alábbi technikákból, illetve ezek kombinációiból lehet választani az ólomszint
szabályozás tervezésekor. Azonban a módszer megválasztásakor figyelembe kell venni, hogy
a kezelt víznek az egyéb paraméterek tekintetében is meg kell felelnie a vízhigiénés
követelményeknek. Lehetséges beavatkozási pontok:
- pH szabályozás
- DIC (összes szervetlen széntaratlom)/lúgosság szabályozás
- szabad klór tartalom szabályozása (a víz oxidáló hatásának biztosítása nagyobb, mint
1 mg/l szabad klór tartalom biztosításával, mellyel az ólom oldhatatlan ólom(IV)
formában tartható)
- orto-foszfát adagolás, az ideális pH beállítása mellett
A csapvíz ólomtartalmának csökkentése érdekében alkalmazható vegyszeradagolás
összefoglaló értékelése a „Szakirodalmi összefoglaló az ólomoldékonyságot befolyásoló
tényezőkről és az ólomkioldódás vegyszeradagolással történő csökkentési lehetőségeiről”
eredménytermékben került összefoglalásra részletesen. A pH-nak nagyon erős hatása van az
ólom kioldódásra, néhány ivóvízellátó-rendszerben, ahol problémát okoz az ólomkioldódás,
egyszerűen a pH növelése megoldást jelenthetne, azonban figyelembe kell venni, hogy a
kioldódás modellek alapján a pH és a DIC egymáshoz való viszonya is rendkívül fontos. DIC
vegyületek adagolása és a pH>9 feletti szintre beállítása ugyan csökkentheti az oldott ólom
mennyiségét, de üzemeltetési nehézségekhez vezethet, valamint a vízkőkiválás miatt
fogyasztói panaszokat is okozhat. Amellett, hogy a kiváló vízkő további védelmet nyújt a
további ólom kioldódás, valamint vas, ólom és egyéb anyagok korróziója szempontjából, de
37
sok esetben a folyamatot nehéz kontrollálni, csökkennek a csőátmérők, „öregednek” a
csövek, romlik a rendszer hidraulikája.
Több tanulmány szerint is a korrózió-gátló adalékok használata a leginkább alkalmas
megoldás az ivóvíz ólomtartalmának kontrollálására, illetve közvetve az egyéb esztétikai
problémák, valamint a fertőtlenítési problémák megoldására. A leggyakrabban használt
(orto-foszfát, polifoszfát vagy szilikát alapú) korrózió-gátlók adagolását azok toxikológiai
vizsgálatának kell megelőznie, és engedéllyel kell rendelkezniük az ivóvízkezelésben való
alkalmazásra. A korróziógátló vegyület kiválasztása, adagolásának meghatározása, valamint
az alkalmazás előtt részletes nyersvíz-elemzés szükséges, különösen a pH és az oldott
szervetlen széntartalom (DIC) tekintetében.
A foszfát tartalmú korróziógátlók alkalmazásakor a passziváló rétegben az Pb(II)-orto-
foszfát vegyületek, mint például a hidroxipiromorfit, a Pb9(PO4)6 vagy a Pb3(PO4)2
dominálnak, melyeknek alacsonyabb az oldhatósága, mint az egyéb ólom(II) korróziós
termékeknek. A foszfor alapú korrózió csökkentőket foszforsavként (orto-foszfát), foszforsav
és cink-orto-foszfát kombinációjaként vagy polifoszfátként (metafoszfát és pirofoszfát),
illetve foszforsav és polifoszfát keverékekként szokták adagolni. A polifoszfát vegyületek
ólom kioldódás csökkentő hatása azonban a szakirodalomban is vitatott. Ideális
rendszerekben egy egyszerű, univerzálisan alkalmazott orto-foszfát adagolás - leggyakrabban
alkalmazott dózis 1,0 mg/l (P) - alkalmas lehetne minden vízellátó rendszerben a korróziós
folyamatok csökkentésére, de a megfelelő foszfát dózis kiválasztásához igazából minden
esetben laboratóriumi ólom-kioldódás vizsgálatok végzése a legalkalmasabb módszer. Az
adagolt orto-foszfát a szennyvíztisztítás során okozhat problémát, valamint tápanyagként
elősegítheti a mikroorganizmusok növekedését az ivóvízelosztó rendszerben.
Szilikát vegyületek korrózió-csökkentésben való alkalmazásának alapja a vegyületek
adszorpciós képességén alapszik, egy vékony szilikátréteg képződik a szerkezeti anyagok
felületén, mely egy diffúziós gátat képez. A védőréteg kialakulásának hatékonysága attól
függ, hogy milyen az inhibitor adagolását megelőző korróziós termékek vannak a
rendszerben és a felületen jelen, ami a felületet biztosítja a szilikát réteg kialakulásához, de
emellett a pH, az oldott szervetlen széntartalom (DIC) függvénye is. A szilikát vegyületek
adagolása növeli a pH-t, így az ólom a pH növekedés miatt is bekövetkezik. A szilikát
vegyületekből képződő film azonban rögtön felbomlik a szilikát vegyületek adagolásának
megszűnésekor. Nagyméretű vízellátó rendszerekben a szilikátvegyüleek
korrózióvédelemben való használatára vonatkozóan kevés tapasztalat van, mivel a foszfát-
alapú inhibitorokkal összehasonlítva lényegesen drágábbak.
VII.6 Egészséghatás
Az ólom egy nehézfém, amelynek káros hatásai régóta ismertek. Az ólomtartalmú
adalékanyagokat tartalmazó benzinek kivezetése óta a levegő általi bevitel csökkent, így más
ólombeviteli utak, köztük az ivóvíz általi bevitel jelentősége is nőtt. Fontos megjegyezni,
hogy manapság sem az ivóvíz tekinthető a fő beviteli forrásnak, hanem a levegő, a por és az
élelmiszerek. Emellett a legújabb kutatások alapján nem beszélhetünk biztonságosnak
38
mondható vérólom szintről, így az ajánlás az, hogy minden ólombevitelt a lehetőségekhez
mérten minimalizálni kell. Az ivóvíz általi ólombevitel egy olyan forrás, amit egyszerű,
azonnal megtehető módokon is csökkenteni lehet (pl. a pangó víz kifolyatása), így az ezzel
kapcsolatos lakossági tájékoztatásnak kiemelt szerepe van.
Az ólom egészséghatásai részletesen a „Szakirodalmi összefoglaló az ivóvíz általi
ólombevitel lehetséges káros egészséghatásairól” eredménytermékben kerültek
összefoglalásra.
Bármilyen úton bevitt ólom káros egészséghatása a vér ólomtartalmán keresztül
érvényesül, így ezzel van összefüggésben. Több kutatás is vizsgálta az ivóvíz ólomtartalmának
és a vérólomszintnek az összefüggését, az eredmények alapján a csapvíz általi ólombevitel
mértéke a vérólomszintet növeli. Az ivóvíz általi ólombevitel esetén alacsony szintű, hosszan
tartó krónikus hatásokkal kell foglalkozni, akut ólommérgezés ennél a beviteli útnál nem
jellemző.
Az ólom sokféle toxikus hatást kifejthet gyermekeknél és a felnőtteknél egyaránt,
gyakorlatilag a test minden szervrendszerét érintheti, az emberi szervezet számára nem
esszenciális. Az ólom káros hatásaival leginkább érintett szervek a központi és perifériás
idegrendszer, a szív- és érrendszeri, a gyomor-bélrendszeri, vese-, endokrin-, immun- és
valamint hematológiai rendszerek. Mára bebizonyosodott, hogy azok az expozíciós szintek,
amelyek nem okoznak nyilvánvaló tüneteket és korábban biztonságosnak tekintették, a
károsodások széles spektrumát okozzák a gyermekeknél, úgymint a kognitív képességek és
koncentrációképesség csökkenését, viselkedészavarokat, diszlexiát, figyelemhiányos
rendellenességeket, magas vérnyomást, vesekárosodást, az immunrendszer és reproduktív
szervek károsodását. Ezek a hatások többnyire tartósak és visszafordíthatatlanok. Az ólom
már viszonylag kis vérólomszint mellett is káros lehet az emberi, elsősorban a kisgyermekek
egészségére, perzisztens, idővel felhalmozódhat a testben, így nincs biztonságosnak
tekinthető koncentrációja. Az ólom káros hatásai egyes ásványi anyagok (pl. kalcium, cink)
pótlásával mérsékelhetők.
Az irodalmi adatok alapján az ivóvíz általi ólombevitel tekintetében a várandós nők és
kisgyermekek tekinthetők érzékeny csoportnak.
A projekt keretében egyrészről vizsgáltuk csapvíz ólomtartalma és a YES-teszttel
vizsgált ösztrogén-receptoron keresztül kifejtett hormonhatások közötti összefüggéseket. Az
eredmények alapján nem mutattunk ki összefüggést a csapvíz ólomtartalma és a YES-teszttel
kimutatott hormonhatás erőssége között. Másrészről vizsgáltuk a Feltáró monitoring alapján
meghatározott városrész ólomkockázati szintek és egyes viselkedészavarok gyakoriságának
összefüggését. Az NNK a 2017-es Országos Gyermek Légúti Felmérésben (OGYELF) a
magyarországi 3. osztályos általános iskolás gyermekek egészségi állapotát és
lakáskörülményeit vizsgálta. Ehhez a kutatáshoz az adatbázisából kiválasztottuk a budapesti
általános iskolákba járó 9438 tanulót, valamint az iskola beazonosítását követően
meghatároztuk mind az iskolát körülvevő épülettömb ólomkockázatát, mind az iskola
városrészének ólomkockázatát a Feltáró monitoring adatai alapján. Az OGYELF adatok
alapján vizsgált tünetek: fejfájás; alvászavar; fáradékonyság, erőtlenség; figyelemzavar;
39
ingerlékenység, indulatosság; szorongás, visszahúzódás; szomorúság, zárkózottság;
figyelemzavar; hiperaktivitás. Összefoglalva megállapítható a tünetek és elváltozások néhány
kivétellel nagyobb arányban fordulnak elő azon iskolákban, amelyek magasabb
ólomkockázatúnak minősített területen helyezkednek el. Mivel az esetszámok egyes
kategóriákban igen alacsonyak voltak, az különbségek statisztikailag nem szignifikánsak.
Jelen eredmények alapján érdemes lenne hasonló elemzést elvégezni nagyobb tanulószámot
tartalmazó adatbázison, lehetőleg a teljes országos adatbázison.
VII.7 Épület érintettéségnek felmérése
Ólom elsősorban a régi, 1945 előtti épületekben gyakran még megtalálható
ólomcsövekből kerülhet a csapvízbe. Ugyanakkor egyéb ólomforrások a régi és újabb
épületekben egyaránt előfordulnak, például forraszanyagok, egyes csaptelepek, sárgaréz
csövek, de ezek jelentősége kisebb, bár nem elhanyagolható.
Az ivóvíz ólom koncentrációja egy épületen vagy lakáson belül is jelentősen
ingadozhat. Ennek több oka is van. Egyfelől jelentős különbségeket okoznak a háztartások
közötti eltérő vízhasználati szokások. Másfelől az épületen belül a vízvezeték hálózat
felújítása sokszor nem egységes és nem teljes. Társasházakban sokszor előfordul, hogy az
egyik lakásban vagy szinten kicserélik a csöveket, a másikban pedig nem, illetve nem kerül
kicserélésre lakáson kívüli vezeték szakasz. A sokszor szakaszosan és nem teljes körűen, nem
ritkán évek vagy évtizedek alatt elvégzett felújítások miatt a nagy épületekben (társasházak,
közintézmények) nem ismert a hálózat minősége, állapota és anyagai, sok esetben még
annak pontos elhelyezkedése sem. Emiatt pusztán az épületkor alapján nem lehet eldönteni,
hogy van-e jelen ólomcső, illetve egyéb ólomforrás a hálózatban, és ha igen, mekkora
szakaszon. Ennek ismerete fontos, hogy megállapítható legyen, szükséges-e a teljes hálózat
cseréje, illetve mekkora problémát, kockázatot jelent az ólom az adott épület ivóvizében,
továbbá hogy kijelölhetők-e biztonságos ivóvízvételi pontok. Épületfelmérés révén
azonosíthatók az ivóvízben jelen lévő ólom lehetséges forrásai, meghatározható az ivóvíz
ólomtartalma, az ólomforrások jelenléte vagy a fogyasztási szokások miatt kiemelten,
speciálisan kezelendő helyszínek, kockázatcsökkentő beavatkozások tervezhetők, előírások
határozhatók meg.
A projekt során 30 intézmény részletes felmérését végeztük el. Az épületfelmérés az
épület, a vízhálózat releváns adatainak összegyűjtéséből és értékeléséből, valamint helyszíni
mintavételből, vízvizsgálatból és az eredmények értékeléséből állt. Az értékelést követően az
épületek üzemeltetői a lehetséges átmeneti és végleges megoldási lehetőségekről is
tájékoztatást kaptak. A résztvevő intézmények nagyrészt gyerekintézmények (25 db) voltak,
de köz- és egészségügyi intézmények is voltak köztük. A mintavételeket többnyire néhány
napos vagy hetes leállást követően végeztük, amikor a vízhálózat jellemzően hosszabb ideig
nem volt használatban. A 30 intézmény esetében összesen 248 mintavételi ponton vettünk
mintát, 496 laboratóriumi ólomvizsgálatot és 992 helyszíni mérést (hőmérséklet, fajlagos
elektromos vezetőképesség, pH, áramlás) végeztünk el. Ólom vizsgálatra előzetes kifolyatás
nélkül (csapnyitási vagy RDT minta) és 1 perces folyatást követően (folyatott vagy F minta) is
40
vettünk mintát. Részt vettek 1945 előtt, 1945-75 és 1975 után épült intézmények is. Az
összes RDT mintának (248 db) a 70 %-a volt megfelelő, 30 %-a azonban határérték felett
tartalmazott ólmot. A folyatott mintáknál javult ez az arány, az összes folyatott mintának
(248 db) már 87 %-a megfelelő, és 13 %-a nem megfelelő volt.
Épületkor alapján tovább bontva az eredményeket (1945 előtt, 1945-75 között, 1975
után) egyértelműen látszik, hogy az újabb épületek esetében az ólom jelentősen kisebb
problémát jelent. Az 1945 előtti épületeknél már az RDT minták 35 %-a, a folyatott minták 15
%-a tartalmazott határérték feletti mennyiségben ólmot. Ezzel szemben az 1975 után épült
épületek esetében mindösszesen 1-1 esetben (2,6 %) volt nem megfelelő az eredmény, mind
a folyatott, mind az RDT minták esetében. Az 1 perces folyatás segíthet csökkenteni az
ólomtartalmat, azonban nem mindig elegendő mértékben, ill. néhány esetben az
ólomtartalom növekedhet is. Az esetek 19 %-ában a folyatás határérték alá csökkentette a
csapvíz ólomtartalmát olyan ponton, ahol az RDT nem megfelelő eredményt mutatott.
Ugyanakkor – csak 1945 előtti épületeknél – 4 ponton (1,6 %) a megfelelő RDT minta
ellenére a folyatott mintában határérték feletti eredményt kaptunk. A folyatás hatására az
ólomtartalom átlagosan 23 %-al csökkent, de ez az arány kedvezőbb az 1945 előtti és az
1945-75 közötti épületeknél (átlagosan 36., ill. 35 %), míg az 1975 utáni épületek esetében
csak átlagosan 9 %.
Az ún. Feltáró monitorig program során további 230 gyermekintézmények esetében
is végeztünk vizsgálatokat, elsősorban a biztonságos vízvételi pontok kijelölésének
érdekében. Szintén RDT és folyatott mintákat vettünk 681 mintavételi ponton. A
mintavételeket hétköznap, munkaidőben, azaz a valós használatot modellezve végeztük. Az
összes RDT minta 7,3 %-a volt nem-megfelelő, a folyatott minták esetében ez az arány
kedvezőbb, csak 1,9 %. Ez szintén alátámasztja, hogy a folyatásnak kockázatcsökkentő hatása
van. Az eredmények épületkor szerinti értékelésekor úgy találtuk, hogy az 1945 előtti és az
1945-75 közötti épületek között nem látszik jelentős különbség, ugyanakkor az újabb építésű
intézmények eredményei jobbak, különösen a folyatott minták esetében.
Azon gyerekintézményeket (40 db), ahol a kijelölt mintavételi pontok száma legalább
5 volt, a csapvíz ólomtartalma szempontjából kockázati kategóriákba soroltuk. Ha az
intézmény esetében minden eredmény megfelelő volt a csapnyitási és a folyatott minták
esetében is, alacsony kategóriába soroltuk. Ha az RDT minták közül előfordult nem
elfogadható eredmény, de a folyatás hatására határérték alá csökkent az ólomkoncentráció,
közepes kategóriába kerültek. Ha volt nem megfelelő folyatott eredmény is, úgy magas
kategóriába soroltuk az intézményt. A 15 résztvevő 1945 előtti intézmény közül 3-3 esett
magas, illetve közepes, 9 pedig alacsony kategóriába. Az 1945-75 közötti épületek esetében
2 esett a magas kockázati kategóriába, a közepesbe 5, míg alacsonyba 7. Az 1975 után épült
intézmények közül egy sem tartozik a magas kockázati kategóriába és közepesbe is
mindössze 1.
Vizsgálatuk továbbá részletesen az épületen belüli változékonyságot és az
épületszintek hatását is. Ezt egy ólomvezetéket ismerten tartalmazó, 4 emeletes
közintézmény részletes felmérésével végeztük el, úgy hogy 2019 nyarán és 2020 tavaszán is
41
mintát vettünk minden vízvételi pontból. Ebben az esetben is RDT és folyatott mintákat
vettünk, hétköznap munkaidőben, azaz valós használat közben. A mintavételi pontok száma
2019-ben 56, 2020-ban 54. A két időpont eredményei hasonlóan alakultak: az RDT minták
több, mint fele nem felelt meg, és még a folyatott mintáknak is a harmada határértéket
meghaladó mennyiségben tartalmazott ólmot. Fontos továbbá, hogy helyenként extrém
nagy koncentrációkat mértünk, RDT mintában a legnagyobb érték 2874 µg/l, folyatott
mintában pedig 412 µg/l volt. A folyatás jellemzően jelentősen csökkenti az
ólomkoncentrációt, de nem mindig elegendő mértékben, a mintavételi pontok
egyharmadánál a nem megfelelő RDT minta után 1 perces folyatást követően sem csökkent
az ólomtartalom határérték alá. Az az RDT minták ólomtartalma és az épületszintek száma
közötti összefüggés egyértelműen nem volt azonosítható, ugyanakkor folyatást követően a
pince és a földszint esetében jelentősen jobb eredményeket kaptunk. Ennek oka lehet, hogy
ezek a vízvételi pontok viszonylag közel vannak az ivóvíz belépési pontjához, így az 1 perces
folyatás hatására a belső hálózatban pangó víz kiöblítésre kerül, a relatív rövid szakaszon
történő áthaladás alatt pedig nem oldódik ki határérték feletti ólom.
Tapasztalataink alapján megerősítést nyert, hogy a régi, 1945 előtti épületek a
leginkább kockázatosak az ivóvízbe oldódó ólom szempontjából, de pusztán az épületkor
ismerete nem elég a pontos kockázat megítéléséhez. Szintén jól látszik, hogy az ivóvíz
ólomtartalma egy épületen belül igen változatos lehet, egy mintavételi pont (pl. lakás) nem
jellemzi az egész épületet. Egy épület érintettségét alapos kockázatértékeléssel és szükség
esetén jól megtervezett vizsgálatokkal lehet megfelelően megítélni, ehhez nyújt segítséget a
projekt keretein belül elkészített „Módszertan az épületeken belüli ivóvízhálózat
ólomforrásainak felderítésére, kockázatfelmérésére” c. dokumentum 2. verziója.
42
VIII. TOVÁBBI INFORMÁCIÓK
Cím Nemzeti Népegészségügyi Központ Közegészségügyi Laboratóriumi Főosztály Vízhigiénés szakmai terület 1097 Budapest, Albert Flórián út 2-6. A épület 2. emelet
[email protected]; [email protected]
Honlap
https://efop180.antsz.hu/kornyezetegeszsegugy-alprojekt.html
https://www.nnk.gov.hu/index.php/kozegeszsegugyi-laboratoriumi-foosztaly/kozegeszsegugyi-
laboratoriumi-foosztaly-dokumentumtar
Facebook Nemzeti Népegészségügyi Központ