magyar Ébresztőt sikoltó iskolacsöngő napló Megjelenik ...magyarnaplo.hu/wp-content/uploads/2015/02/mn_2009_09.pdf · De most a két gyerek s anyjuk is kába. Áttűz a nap

1

Szer kesz tő bi zott ság: Jó kai An na (el nök),Báger Gusz táv, Cson tos Já nos, Hor váth An tal,Ka lász Már ton, Kő Pál, Nemes Attila,Sa la mon Kon rád, Szakály Sán dor, Vasy Géza

Fő szer kesz tő: Oláh Já nosE-mail: [email protected] bil: (70) 388-7035

Ol va só szer kesz tő, ta nul mány: Rosonczy Il di kóE-mail: [email protected] Mo bil: (70) 388-7033

Vers, könyv ki adás: Szentmártoni Já nosE-mail: [email protected] bil: (70) 388-7032

Pró za: Bí ró Ger gelyE-mail: [email protected] bil: (70) 388-7031

Nyi tott Mű hely: Ekler And reaE-mail: [email protected]

Eu ró pai Fi gye lő, Lapszemle: Falusi MártonE-mail: [email protected]

Könyv szem le: Erős KingaE-mail: [email protected]

Tör de lő szer kesz tő: Mol nár Csenge-HajnaBo rí tó: Zách Esz terÜgy in té zők: Cech Vilmosné, Nagyné Paládi Ju ditTer jesz tés: Zsi ga Kris tóf

E-mail: [email protected]

A szer kesz tő ség cí me (Írott Szó Alapítvány)1092 Bp., Ferenc krt. 14.

Le ve le zé si cím:1450 Bu da pest, Pf. 77.

Számlázási cím: 1062 Bp., Bajza u. 18.Te le fon/fax: 413-6672; 413-6673

Szer kesz tő sé gi mo bil:(70) 388-7034

Elektronikus levélcímünk:[email protected] ér he tő sé günk a vi lág há lón:www.magyarnaplo.hu

Ki ad ja az Írott Szó Ala pít vány (1092 Bp., Fe renckrt. 14.) és a Ma gyar Nap ló Ki adó Kft. (1062 Bp.,Baj za ut ca 18.). Ter jesz ti a Nem ze ti Hírlap -kereskedelmi Rt. és a re gi o ná lis rész vény tár sa -ság ok. Elő fi ze tés ben ter jesz ti a Ma gyar Pos ta Rt.Hír lap Üz let ága (1080 Bp., Or czy tér 1.) Elő fi zet -he tő va la men nyi pos tán, kéz be sí tők nél, emailen([email protected]), fa xon (303-3440)egy év re 7390 Ft, fél év re 3865 Ft. To váb bi in for -má ció: 06-80-444-444 Kül föl di elő fi ze tés: a szer -kesz tő ség cí mén. Az elő fi ze té si díj egy év re pos -ta költ ség gel együtt 60 USD vagy 50 EURO,mely át utal ha tó a HVB-Bank Hun ga ry Rt. (1065Bp., Nagy me ző ut ca 44.) 10918001-00000421-10290001 szá mú szám lá ra, vagy bank csek ken el -küld he tő a szer kesz tő ség cí mé re. Nyom da:Mackensen Kft. 1139 Bp., Frangepán utca 12–14.

Meg nem ren delt kéz ira tot nem őr zünk meg ésnem kül dünk vis sza. Min den fel bé lyeg zett, vá -lasz bo rí ték kal el lá tott le vél re vá la szo lunk. Mu ta -tó pél dány kér he tő, meg ren de lés le ad ha tó a szer -kesz tő ség ben.

A cím la pon: Alföldy Jenő(Bahget Iszkander felvétele);

a jobb felső sarokbanKő Pál Nagy László szobra

magyarnapló

A MagyarÍrószövetséglapja

Megjelenik havonta

I S S N 0 8 6 5 2 9 1 0

Ébresztőt sikoltó iskolacsöngő

Ha fölidézem újságírókorom éveit a hetvenes évekből, amikor a szeptemberiiskolakezdés évente ismétlődő, s ezért semmi különösebb újdonságot nem hozóközhely-eseményéről tudósítottuk a közönséget, akkor fölerősödik bennem az atarkótáji sajgás, amely a mostanában hallható hírek hatására környékez. Hovátartunk, mi vár az újabb nemzedékre, amelynek ma még jókedvű vagy csak aprókellemetlenségektől elszontyolodó, apróbb-nagyobb egyedei, egyszer majd föl-cseperedve, fölmérik: mire is jutottak? Megéltem minden idők legpusztítóbbháborúját, háromféle diktatúrát, egy forradalmat és egy zilált rendszerváltozást(amely sehogy sem illik bele a „forradalomról” vagy a társadalom kívánatos„reformjáról” alkotott elképzeléseimbe) –, mégsem irigylem az új nemzedéket.Csupán olyanformán szurkolok neki, mint az ökölvívó-mérkőzés nézője a ked-vencének. Biztatja lelkesen, de nem szívesen szenvedné el helyette a pofonokat.

Miért ez a rosszkedv, miért ez a sajgás 2009 szeptemberében, az iskolaibecsöngetés idején? Talán csak nem a visszahozhatatlan fiatalságot irigylemezektől a szívmelengetőn csivogó gyerekektől, öreges társadalombírálatbafojtva révedezésemet?

Van okom kesergésre a személyes dolgokon túl is, jócskán.A hetvenes–nyolcvanas években bizony még kétkedve olvastam Fekete

Gyula vészjósló cikkeit a magyar népesség fogyásáról. A hetvenes évekbenbevezetett gyermekgondozási segély kedvező hatására gondoltam: lesz mégalkalom arra, hogy újabb, szerencsés intézkedések megfordítsák az aggasztófolyamatot.

A kilencvenes elején, a tankönyvszakmába kerülve szembesültem a riasztótényekkel, amelyek Fekete Gyula, Varga Domokos és más íróink sokat kár-hoztatott vészharangkongatását is meghaladták. A tankönyvkiadásban érde-kelt szakemberek évről évre pontos kimutatások alapján döntenek a tanköny-vek iránti szükségletről. A hetvenes évek végén még 180 ezer kisdiák lépettiskolás korba. A kilencvenes évek elején 137 ezer első osztályos számára kel-lett előállítani az ábécéskönyveket. Néhány évvel ezelőtt ugyancsak felszisz-szentem, amikor a szám 100 ezer alá esett. Az idén pedig már jó, ha eléri aziskolás korba lépő gyerekek száma a 90 ezret. Harminc év alatt megfeleződötta gyermek-utánpótlás. A fogyás következményei beláthatatlanok: könyörtele-nül ellentmondanak bármiféle szépítgetésnek, s félő, hogy mindenféle, köze-les életszínvonal-javulást ígérő társadalomtervezésnek is.

A bizakodásra hajló ember azt várná, hogy az oktatás számszerű zsugoro-dásának legalább valamilyen minőségi előnyei lesznek: kevesebb tanulóratöbb tanár jut, a pedagógusok munkája felértékelődik, s az életre jobban föl-készített fiatalok, a felnőttkorba lépve, majd csak kitalálnak valamit, hogyhelyreüssék a csorbát. Ezzel szemben mit látunk a minőségi javulás helyett?Az oktatásügyet tönkretevő miniszter országgyűlési képviselőségét felhasz-nálva folytatja ámokfutását a pedagógusok megnyomorítására, a tankönyvel-látás és tankönyv-jóváhagyás elbürokratizálására és a szabályozással össze-függő jogbiztonság szétzilálására. Az általános színvonalesés nem akar meg-állni. Ehhez járul a hét éve fennálló kormányzat vidékpolitikája, a kis létszá-mú iskolák fölszámolása, a tanárképzés lezüllesztése, vele együtt a közleke-dési hálózat és az egészségügy tönkretétele is. Minden mindennel összefügg;tudjuk, az egész társadalom állapota felelős azért, hogy az ifjúság oktatásáraés nevelésére nem jut elég mennyiségi és minőségi ráfordítás.

Hát ezért borongok, s ezért fáj a fejem, amikor országunk szerte megszólalaz évkezdést jelző iskolacsengő.

Alföldy Jenő

2

tartalom magyar napló

Alföldy Jenő: Ébresztőt sikoltó iskolacsengő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1

LÁTHATÁRGyőri László: Egy templom tövében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

A plakett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4Kiss Benedek: Meggyszedők delelője . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Báró László: A fütty . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Boda Magdolna: Az a város . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Kele Fodor Ákos: Hátszél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

Paneláldozat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Ferenczes István: Lamentáció egy vékonyodó osztálynapló fölött . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20Lugosi Papp János: Égbe kapaszkodó lángok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23Benő Attila: Wurmbrand . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24Kernács Gabriella: Sámánbotok, fekete dinnyék… (Kő Pál isaszegi kert-kiállításához) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

Nyitott mûhelyCsontos János: Ellenállhatatlan ellenállás (Beszélgetés a hetvenéves Alföldy Jenővel) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

NézõpontPapp Endre: Organikus, mitologikus, vátesz (Nagy László-értelmezések kulturális szemléletünk töréspontján) . . . . . . . . . 38Csábi Domonkos: Mítosz, költészet, történelem (Nagy László: Csodák csodája) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43Erős Kinga: Tudunk-e még részt venni vezeklő vonulásban? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46

könyvszemle Kovács István: Akiben Bem tábornok Erdélyben leginkább megbízott (Németh György: Gál Sándor honvédezredes

1848–1849-es tevékenysége) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48Végh Attila: Elveszett illúziók (Elek Tibor: Gion Nándor írói világa) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50Bene Zoltán: Történetek, amelyek soha nem felejtődhetnek el (Árpás Károly: Az építő-teremtő ember. Gion Nándor élet-

művéről) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51Fazekas Ibolya Diána: Szorítóban (Borbély László: Üzenet a ringből) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52Urbán Péter: Emberöltő négy mondatban (Ferdinandy György: Az amerikai menekült) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53

európai figyelõViktor Woroszylski: Eroica; Bújocska (Gömöri György fordításai) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55Zsille Gábor: Író, vagyis hős (Feliks Netz 70 éves) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56Feliks Netz: Ars poetica; Végakarat (Zs. G. fordításai) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57Peter Švorc: Szlovenszkó betagolása az új államba és Csehszlovákia létrejötte (Ábrahám Barna fordítása) . . . . . . . . . . . . 59

Szerzőink . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70

Lapszámunkat Kő Pál szobraival illusztráltuk

Augusztus 9-én Oslóban elhunyt Sulyok Vince költő, műfordító, lapunk rendszeres munkatársa.1932-ben született a Győr melletti Ménfőcsanakon. Egri főiskolai hallgatóként vett részt az 1956-osforradalomban, amiért el kellett hagynia Magyarországot. Norvégiában talált második otthonára,ahol újabb diplomát szerzett, majd az Oslói Egyetemi Könyvtárban a közép- és kelet-európai rész-leg szakértőjeként és vezetőjeként dolgozott évtizedeken át. 1995-ben jelent meg norvég nyelvenMagyarország történetét bemutató több mint hétszáz oldalas munkája. Több verseskötete látottnapvilágot magyarul, kiadónk 2006-ban jelentette meg Szegény ország, versek és műfordítások1956-ról című kötetét. Legutóbb júliusi számunkban közöltünk tőle verset.

Európai Figyelőnk támogatója a Nem zet kö zi Vi seg rá di Alap(www.visegradfund.org)

szeptember láthatár

3

GYŐRI LÁSZLÓ

Egy templom tövében

Ez a templom csak valaha volt.Elhordtak minden elmozdíthatótbelőle: köveit a főurakbirtokukra vitték, azazhogy vitették

műromot csinálni, a romot rombolók,a romantikusok. S a kevésbéromantikusok, a környékbelieka még megmaradó köveket cipeltékle a faluba.S hogy maradt valami, az már kész csoda.

De ház lett belőlük legalább,ép, nem rom, egy újonnan csinált;belé temették, ami malelet volna a régészek kezén;egészen mélyre, az eleven életig,mert még ma is lakják őket az élők.Ha néha egy ilyen kő kilátszik,ijedten bevakolják.

Aztán a kincskeresők furkálták összea padlatot. Gödrök, ahány, annyiféle.Ha mindent kiöntenék, micsodagazdag szoborgyűjtemény kerekedne ki belőle!

Ez a templom: csak volt valaha.Ma egy-két faldarab, apszistöredék,már alacsonyabb, mint mellette a fa.Túlnőtte az erdő. Találgatják,hol volt a torony, milyen lehetett,de nincs, a fű is már túlnőttea templom tornyait.

A falon fa, évente kivágják,elég körülményes, mert túl magasravette föl magát. Igen, a fák, fák,örökké ezt hallom, ezeka rettenetesek!Zöld bogok, gombolyagok, kuszalékok,drótcsomók összegubancolt görcsei,zöldek, legfelül.

Egy fát, amely garázda módonmászott fel oda, lehozni végül issemmiség, de templomot raknia fák közé, a térbe, egy templomvázlatát, foltjait, csíkjaittaláltból, maradék végekből ismét összevágni,hogy összeilleszthesse újra a szem,ahhoz kell kőrakó, tiszta kéz, új mester,másmilyen!

A plakett

Bucskázom az őszben,tolvaja, csősze vagyok.A szilva, szőlőszemrébusza, hogy hova lop.

4

magyar naplóláthatár

„Nagy László sírja”

KISS BENEDEK

Meggyszedők delelője

Homokágyon, a meggyfa alatt.Egyetlen kendővel fejünk alatt.

Szőlősorok, gálic-ég-kékek.Fáradt testek. A mennyből szűrt ének.

Renyhén elnyúló testek, zsibbadás.A kosarakban a meggy vörös halikra-szunnyadás.

Pénz lesz ám ebből, az iskolára!De most a két gyerek s anyjuk is kába.

Áttűz a nap a tépett lombok között.Semmi zaj, távolról csak egy tücsök.

Nagy hőség burája alatt a dolgokbújnak, fonnyadnak, akár a sorsok.

Anyám barhett-bugyiján hangya mászik,ahogy az olcsó ruha s kötényke félrecsúszik.

Lábai ledöntött oszlopok, pőrék.Egy keze markolja a szőlőtőkét.

Öcsém szusszantás és horkanás.Szélről akácok sora vigyáz.

S az álmodó, nagy, mélyértelmű csendbenvalaki fordul és jóízűt szellent.

Istenke mosolyog.Aztán messziről

felmorran elnyújtottan az ég.

Nyihogni kezdenek a fák, és lassanfelriad álmából a bágyadt vidék.

5

láthatárszeptember

BÁRÓ LÁSZLÓ

A fütty

Meghozták a márványlapot. Selymesen fehér, mint azanyatej, csak éppen kemény, szinte rideg, akár az igazemberek erkölcse. De ha nagyon közelről nézed, akkorvannak benne alig látható halványzöld kavargások, fol-tok is, mint álmaimban a romlott ködök, amik a jelentudásától szennyezve szivárognak át a múltamba: aho-gyan a füst szivárog alattomosan a küszöb fölött, az ajtórésein át a kinti tűzvészből, amely már porig romboltmindent a hálószoba körül, pedig az a lángok közötteddig még érintetlen és kellemesen hűvös maradt.

A táblán büszke, de vissza is fogott szavakat olvasok:hatvankét ember és egy korszak sírfeliratát. Aranyozva.Bőségesen. Csillognak a betűk, hogy káprázatukkalelfedjék a vért és a kínzó értelmetlenséget, amelyről szól-nak. A tábla négy sarkán lyukak ásítanak a sárgaréz szö-geknek: az ipari stigmák, a hatvankettők kétszáznegy-vennyolc csuklóján és bokáján vérzők helyett. Az elpor-ladó, kilőtt megváltó-hüvelyek helyett egy elegáns kőda-rab. Nehéz a tábla, alig bírom. Még nehezebb a lelkem.

*Őszre megtelt Hellasz minden politikai börtöne. De

az újabb tömeges letartóztatások áldozatainak is kelletta hely, ezért megkezdték a köztörvényes börtönök ki -ürítését, a politikai foglyok összeköltöztetését. Taka -rékosságból a közönséges rabok nagy részét a spártaifrontra vitték, azokra a mérgezett mezőkre, ahol mártombolt a pestis. Minket, politikai váddal súlyosanelítélt fiatalkorúakat pedig falanxba tereltek, és egy haj-nalon elindították menetünket kelet felé. Mi lettünk apolitikai foglyok új börtönének, az ősi Graia külterüle-tén századok óta működő fegyháznak első lakói.

November végén, az utolsók között érkeztünk. A graiaifőkapu előtt a hopliták négyszögbe sorakoztak és köz-refogtak bennünket. A menet élén hárman mentünkösszeszíjazva: Topolánek, Abdul Abbasz, és én:Barsziné. A kíséret parancsnoka kijelentette: ha bárkiszökni merészel a csoportból, akkor bennünket, hár-mónkat azonnal keresztüllőnek az íjászok. Így vonul-tunk lassan Graia macskaköves utcáin az archón kato-nai helyettesének börtönébe.

Az utcákon némaság, sehol egy lélek. A város idegen,bezárkózott, ellenséges. S még zordabban magaslott abörtön, amikor megérkeztünk. Egyszerre csak előttünkállt a magas falakkal körülvett kolosszus. Mindenüttkomor vasak, csengő keményre égetett vérvörös téglák,mindenütt rácsok és mindenütt a kulcsok állandó zörgé-

se. Kinyitják előttünk a nagykaput, beterelnek egy kisudvarba, ami körül kopár falak merednek. Az égboltvalahol távol csak tenyérnyi felettünk. Majd ismét vas-kapu, vasrácsok, minduntalan kulcszörgés, mert bentvagyunk már a hatalmas épületben, ahol minden vissz-hangzik. Olyanoknak látszhatunk, mint valami eltévedtkatolikus körmenet, amely körül ministránsok rázogat-ják a templomi csengőket. Lépcsőkön megyünk fölfelé.Megint vasrács, vasajtó. Föl a harmadik emeletre, aholrácsozott függőfolyosó fut körbe a sok-sok zárkaajtóelőtt. Akár a gangunk Újpesten, amit annyira utáltam.Döbbenten nézünk egymásra: a régi fegyházban mindigegyütt voltunk, és most kezdtünk csak ráeszmélni, hogyel kell válnunk egymástól. Terelnek, lökdösnek bennün-ket befelé kettesével, egyesével, ahogy éppen jön. Mégfel sem ocsúdtam első rémületemből, már egyedülmaradtam, rám zártak egy vasajtót. Magánzárka. Frissenmeszeltek a fehér falak, hogy leplezzék a kifröccsentvért, a bekarcolt üzeneteket, a szétnyomott poloskákat.Egy asztal, egy pad. A sarokban bűzlő, fedéltelen cse-répkondér, a kübli. A vigyorgó hat lépés hosszú, háromlépés széles és körülbelül három méter magas.Tágasabb, mint otthon a cselédszobánk, ahol előző éle -tem nagyobb részét töltöttem a húgommal. Itt az abla-kon délután − ha éppen nyár van − besüt a nap.

Már szinte barátságot kötöttem a tiszta, meszeltfalakkal, amikor kulcs zörren, és nyílik a cellaajtó.Vidám, szép arcú, fekete bajuszos férfi, kék overálbanáll a smasszer mellett, majd felugrik a padra:

− A villanykörtét kell kicserélni, kiégett − magyarázzakedélyesen félig nekem, félig az őrnek, de egy óvatlan pil-lanatban zubbonyából az ajtó mögé csomag repül.

− Edd meg, a kollektíva küldi! − suttogja úgy, hogyszinte süketnémaként kell leolvasnom szájáról a szavakat.

Amikor becsukódik az ajtó, kibontom a papírt: nagy-darab szalonna! Micsoda kincs! De nem nyúlok hozzá,nem tudom hányunké. Várok. Szerencsém van, mertjótevőm hamar visszajön. Amikor újra felugrik a padra,és látszólag szerel, megkérdezem:

− Hány felé kell osztani?− Mind a tied! Mindenki, aki esszénus, ennyit kap a

kollektívától.Az őr elfordul, cigarettára gyújt, a bajusz pedig sze-

reli tovább a semmit.− Tudod, itt mindnyájan egy család vagyunk, az

egész kollektíva.Mosolygós fekete szemével hunyorított egyet, és

ökölbe szorított kézzel, esszénus módra búcsúzott.Szpitaménész volt, a sitiprinc: szervezője és egyikvezetője a börtönkollektívának Graiában. Ő volt azegyetlen, aki baj nélkül túlélte a börtönlázadást, a tuszi

6


koncentrációs tábort és a háborút is. Csak a rákosistaesszénusok akasztották fel, amikor jóval a háború és ahutu megszállás után hatalomra kerültek. Azzal vádol-ták, hogy ő árulta el Besszosznak a lázadás tervét.

Nem tudom, mit gondoljak erről. Annyi igaz, hogy akitöréskor már nem volt velünk. Lefizettek odakint egyzsidó orvost, aki Szpitaménész fejsérülését, amit még azóberhén szerzett, nagyon súlyosnak ítélte. Azonnal ope-rálandónak tartotta. Ez persze nem volt igaz, de elég voltahhoz, hogy további pénzzel − nem kevéssel − kieszkö-zöljék börtönbüntetése felfüggesztését, úgyhogy a tuszimegszállás már szabadlábon érte, illegalitásban.

Mikor elmentek, lefekszem a padlóra, mert ágyamvalamiért nincsen. Magam alá terítem egyetlen takaró-mat. Fázom. Nyílik a tátika, és két fej jelenik megbenne: egyik szőke, a másik fekete. Őrök. Egymástmutatják be:

− Ondrij, Riska! Spati, spati gyevuska! − suttogjákvalamilyen szláv nyelven, amit érteni vélek: Aludj,aludj kislány! És kockacukrot dobálnak be.

− Holnap újság is lesz! − mondják átváltva a felfog-hatatlanul tiszta dór kiejtésre. Hihetetlennek tűnik ennyijó egy nap alatt.

Teltek, múltak a hetek, és lassan megismerkedtünk újotthonunkkal. A börtön még Drakón alatt épült Graiaészaki részén, a Mont Sainte-Victoire oldalában.Megismertem, mert Cézanne, aki mániákusan festetteegész életében, a kedvencem volt kinti világomban.Egy hatalmasra nőtt, barbárul kihegyezett metszőfog,ilyen volt ez a kopár szikla a táj fölé meredve. Mintha ahataloméhes Gaia vágta volna fogát az ég romlott, kékhúsába. A buddhistáknak vannak ilyen zord, szenthegyeik a Himalájában, amibe belelátnak valami istenit.Most, a börtönablakból nézve megértettem őket: a har-cunk, amit a karvalytőke ellen folytattam társaimmal,amióta csak eszmélek, az esszénus dzsihád jelképénekéreztem ezt a cápafog sziklát. Ha valami nagyon fájtazokban a napokban, csak ki kellett néznem az ablakon,hogy elzsibbadjon bennem a sajgó szomorúság. És fel-horgadjon az akaratom.

Pár hétig maradtam csak a magánzárkában, ami szintehotel színvonalú volt a többihez viszonyítva. Nem is amagamfajtának szánták, hanem Bánkertessy számára, akia kinti életben parlamenti képviselőként került az ellenál-lási mozgalomba, és bent is különleges elbánás illette.

A börtön többi része nagyon rossz állapotban leledzett.Megbizonyosodhattam róla, mert valamilyen rejtélyesszabály miatt havonta költöztettek össze-vissza az épület-ben. A zárkák piszkosak voltak, tele bolhával, poloskával,

tetűvel. És minden hiányzott, amit mi, fiatal esszénusokelőző helyükön hosszú évek alatt kivívtunk: lehetőséget atanulásra, olvasásra, sétára, tisztálkodásra, a levélírásra.Hogy kaphassunk otthonról csomagot, jöhessenek a roko-nok, barátok beszélőre. Vagyis mindazt, ami elvisel-hetőbbé tudja tenni a börtönnapokat. Nem mintha a bör-tön kifejezetten a szabadidő kultúrált eltöltését céloznámeg elsősorban és szolgálná azt tevékenyen, de mégis.

− Hivatkozni kell a régi hely börtöngyakorlatára −mondogatták az elvtársak, és kijelöltek két szépszál,értelmes ifit a parancsnoksággal folytatandó tárgyalásra.

Besszosznak, a perzsa származású börtönparancs-noknak tetszettek a határozott, értelmes fiatalemberek,és teljesítette a kérésüket. Mindenki kérhetett hazulrólötkilós csomagot és tisztasági szereket korlátlanul.Hetente egyszer fürdést is engedélyezett a mosókony-hában. Úgyhogy már másnap elkezdődött a meszelés,súrolás, tetű-, bolha- és poloskairtás. A rüheseket elkü-lönítették és gyógykezelték. Elmentek az első levelek,és néhány nap múlva már érkeztek is a válaszok és amegrendelt csomagok. Besszosz a cenzúra által nem til-tott könyveket is beengedte a börtönbe: Mark Twain,Gorkij, Solohov, Móricz, Csehov, József Attila, ThomasMann, Illyés Gyula köteteit hozta a posta. Volt egytávoli unokahúgom, akit szülei a svájci Angol kis -asszonyokhoz írattak be, de még ő sem kaphatott ilyenkönyveket, habár nyolc évig jóformán ugyanúgy ki semtehette a lábát a zárdából, mint mi.

Titokban pénz is jött a csomagokba rejtve. Nagy szük-ség volt a drachmákra, mert a hírekért fizetni kellett azőröknek, akik sokat kockáztattak: egy katona hét hónapszigorított börtönt is kaphatott, ha rajtakapták a közvetí-tésen. A középiskolások, technikumi tanulók papiruszt iskértek, redisztollat, tust, vonalzót, hiszen régi helyükönmég titkos másolóüzemük is volt az esszénusoknak, ésmost folytatni akarták ott, ahol abbahagyatták velük.

Életünk lassan jól szervezett üzemre kezdett hasonlí-tani. Állampolgár-gyárra. A kincstári fegyelmezés és azönmagunk által magunkra öltött kolostori élet keveré-kévé. Szándéka szerint a börtön szinte kockára préseltállampolgárokat termelt és bocsátott volna ki. Már haugyan kiengedte őket egyáltalán. A földszint ugyanisrészben a köztörvényeseké maradt. A szürke darócba −mi a saját, polgári ruhánkat hordhattuk − bújtatott raboktöbbsége bémalléros vagy fekvőnyolcas öregembervolt. Néha láttuk őket, amint sétára indultak, de semmi-lyen kapcsolatunk sem volt velük. Kölcsönösen megve-tettük egymást. A mi jövőnket pedig a fenyegető tuszimegszállás szabhatta nagyon kurtára. Ebben a helyzet-ben kellett embernek maradnunk és töretlenül készül-nünk céljaink falakon túli megvalósítására, még akkor

7


is, ha esélyeink rohamosan fogytak. Mindenki előttvilágos volt ugyanis, hogy ha életben maradunk, akkormiénk lesz a kinti jövő. Az egész hátralévő történelem.

Mikor novemberben ideérkeztem negyvenedmagammal, Besszosz gyermek külsejű, jókedvű, tisztatekintetű, rendesen öltözött fiatalokat látott nyüzsögniaz udvaron. Mi voltunk azok. Dideregtünk, játékosanhátba veregettük egymást, kergetődztünk, hogy felme-legedjünk. Három évvel azelőtt ítélt el bennünket a thé-bai katonai bíróság. Némelyikünk még tizenöt éves semvolt a verdikt kihirdetésekor. Legtöbbünket a gümna-szión termeiből, lépcsőiről vitték el a nyomingerek.Valamennyien az Esszénusok Ifjúsági Szervezeténektagjai voltunk. A Boiótiába érkező katonai konvojokmegtámadását tervezgettük, de a fő bűnünk az volt,hogy tanítás után a határt jártuk és felégettük a gabonát,hogy ne jusson a thébaiak kezére. Amerre jártunk, afalakra Théba ellenes jelszavakat festettünk, igazi graf-fitit, nem a ma szokásos öntetszelgő, színes, nyilvános,verbális maszturbációt. Cserépdarabokra a háború cél-jait gyalázó jelszavakat véstünk, majd szétszórtuk a fal-vakban a lázadás igéit. A már évek óta körülöttünkdühöngő nagy háborúhoz képest jelentéktelenek voltaka tetteink, de nem rajtunk múlt, hogy nem tettünk töb-bet. És persze az sem, hogy még életben voltunk.

Új lakhelyünkön persze első gondunk az volt, hogyfelmérjük az erőviszonyokat és megvizsgáljuk a kitöréslehetőségeit. A partizánok a Saint Victoire hegy túlolda-lán lévő erdőket már uralták, a hutu front pedig az ille-gális újságok vörössel jelzett képein úgy közelgett, mintamikor a vágóhíd lejtős alján széltében-hosszában szét-folyik a levágott marhák vére. Nem túl nagy erőkkelőriztek bennünket. Ha lassan ment az ember, beláthatottaz elrácsozott mellékfolyosókra, ahol őrség lakott. Azállványokon huszonnyolc darab nehéz, csigás számsze-ríjat számolhattunk meg. Ebédosztáskor volt erre mód.Mindössze ekkora őrséggel kellett számolni addig,amíg a tuszik csak a pálya széléről − a határ túloldalá-ról uszíthattak, ahelyett, hogy dolgos, kemény kezükberagadták volna sorsunkat.

A börtönünket elég lazán vezették. Azt hiszem, lebe-csültek minket. A parancsnok, Besszosz sem volt kato-nás típus, inkább vidéki hivatalnoknak látszott, akimegszokta a provinciális tisztviselő nyugodt életét.Mindig körülötte ugrált farkát csóválva hűségeskísérője, kis tacskó kutyája, Héraklész.

Héphaisztosz törzsőrmester, Besszosz közvetlenbeosztottja, a Buldog sokkal jobban ugatott és harapott,mint Héraklész. Igazi üvöltöző, goromba jutasi vadba-rom volt. A spártaiakat csak vadrácoknak hívta, és reg-gelente azt ordítozta a folyosón:

− Megállj, megállj kutya Spárta! Ha nem lenne gyakran részeg, mindig tele lennének a

sötétzárkák. Hangosabb énekszó: sötétzárka; sétán egyóvatos pillantás az ablakokra: sötétzárka. Ha megjelenikvalamelyik ablakban egy női fej, a Buldog nem rest fel-jönni az udvarról, mert ez bűntett. Ha részeg, eldicsek-szik, milyen nagyfiú volt ő Argosz megszállásakor.Mutatja, hogyan lődözte bele az Ixoszba a zsidókat, lake-daimóniakat, esszénusokat. Valóban megtette, vagy sem,ki tudja. Lehet, hogy csak az alkohol beszélt belőle. De aspártai foglyok meggyűlölték, és a kitöréskor tulajdon-képpen a saját hetvenkedésének esett áldozatul.

Arész őrmester éppen ellentéte a Buldognak.Törzsikének hívjuk. Egyszer − nem tudni, ki kérte rá −egy üveg csukamájolajat hozott a legfiatalabbaknak,akiknek bizony nagy szükségük volt rá. Gyakran jártavégig a zárkákat, és mindig volt valami híre a számunk-ra. Az utolsó hetekben már többnyire azzal kezdte:

−Nagy baj van gyerekek! Egész éjjel Pestet bombáz-ták az amcsik!

Néha „kivételes engedéllyel” felhozott egy-egy csoma-got. Ezért persze körüludvaroltuk, mert mindig éhesekvoltunk. Vártuk a hazait, a jól megsült, kerek bácskaikenyeret, fehér taréjjal a közepén. A kintiek a kenyérbegyakran belesütötték az Esszénus Kiáltványt is. Tehették,mert Törzsike nem tartotta szükségesnek felvágatni akenyeret a hipisen, csak annyit mondott jólelkűen:

− Egyetek, gyerekek! Hogyan készült a kenyér, senki sem tudja. Ha

Törzsike belépett hozzánk, mindig a legszebb lányt −engem − szólított:

− Na, Barsziné, lesz levél? Rám mosolygott, és én már tudtam, hogy Törzsike

levelet hozott nekem. Havonta egyszer lehetett csak abörtönszabályok értelmében levelet írni és kapni, deTörzsike ellopta az érkezett leveleket az irodáról, ésfelhozta a zárkákba. Szájára tette a jobb mutatóujját −egy szót sem! − és a kezünkbe csúsztatta a leveleket.Mindig sok levelünk volt, mert Ondrij és Riska rend-szeresen kicsempészték a küldeményeinket. De szere-tett mókázni is velünk, fiatal lányokkal. Legtöbbszörnekem produkálta magát. Sokszor eljátszotta ebédosz-táskor, hogy közénk állt, amíg mi ott sorakoztunk azegyik férfizárka előtt, a kondérok közelében.Kinyitotta a zárka kukucskáját és bedugta rajta a kezét,mintha női kéz lenne, és cuppogott hozzá. A börtönbenkülönösen jólesik nevetni.

Törzsike véletlenül sérült meg a kitöréskor. Senki semakarta őt bántalmazni. Kétségbeesetten rohant ki az udvar-ra, amikor hallotta a kiabálást, a küzdelem zaját. Hogy,

8


hogy nem, egy eltévedt nyílvessző a jobb arcán ment be,és a bal fülén jött ki. Szerencsére két hét alatt valamennyi-re rendbejött. Csak éppen megsüketült a fél oldalára, amitnem nagyon bánt, mert legendásan botfülű volt. Továbbrais olyan ember maradt, mint aki volt. Nem állt bosszút, sőta tárgyaláson megmentette két halálra ítélt társunk életét,akik a nagy kavarodásban félrehúzták a magatehetetlensebesültet, nehogy kitapossa valaki a belét.

Mikor kicsit elrendeződtünk, sínre állt az életünk.Néhány hetes magánzárka után a nőket összezárták,úgyhogy tizenkilencen kerültünk egy viszonylag nagyterembe. Reggel hat órakor szól a kürt, és a katona, akisétál a folyosón, kinyitja a zárkaajtón a cirklit, és dur-ván bekiált:

− Ébresztő! De hiába akar felijeszteni, mert mi már mosakszunk.

Utána várjuk a kötelező feketekávét. Jobban élünk,mint a pesti polgárok, mert Pesten a feketekávét csakfeketén lehet kapni. Rövid szünet következik, és néhafélórás pihenő után sétára megyünk. Ez körülbelül egyórát tart az udvarban. A kijáratnál osztják a cigarettát,fejenként hármat. De mi nem fogadjuk el, mivel a férfi-ak jobban szenvednek a hiányától.

A kis udvarra, ahol mi, nők sétálunk, mert a nagyudvar a férfiaké, néznek a zöldséges pince ablakai. Asűrű rácson át mindennap látjuk, ahogy lent négy-öt fia-tal férfirab krumplit tisztít, és közben minket bámul. Azegyik sétán, amikor fejemet lehajtva bandukoltam,megakadt a tekintetem a pincéből felvilágító szempá-ron. Menet közben váltottunk csak pár pillantást arácsokon át, a csukott ablakon keresztül. Gyorsan érték-telenedő, csörgő apróra cseréltük vágyaink ezres ban-kóját. Másnap a pince párás ablakán nyomtatott betűkjelentek meg: IVAN. A köddel írt, hibás szó. Délbenaztán a szakács kis levelet csúsztatott a csajkám mellé.Mindössze ennyi volt benne: Szeretlek! Iván. A rácso-kon át csak a lenti homálynál feketébb, nagy szemét lát-tam és arcának elmosódó sziluettjét. A krumplirabszol-ga, gondoltam, és szántam. Pedig sokat és sokszor írt:

Téged választottalak, akivel egy vagyok eszméimben,vágyaimban, akivel most már végigjárom az esszénusokkálváriáját. A tuszik feletti győzelmünk meghozza majd a miboldogságunkat is, amely nem múlhat el, mert bennünket aszerelmen kívül egy erősebb kötelék fűz össze: az eszme.

Ezt írta, és én mégsem tudtam szeretni. Nem tudom,hogy miért. Levelein sokszor barnára oxidálódott akrumplilé, ahogy pucolás közben, a térdén kaparászvanehézkesen karcolta a szavakat. Az is bántott, hogymegbeszélte a kollektívával, hogy mi a véleményükrólam. Hogy szerethet-e?

A levelei is inkább kiáltványok, proklamációk vol-tak. Valahogyan hiányzott belőlük a szívküldi. Ma mársajnálom őt, mert a kitöréskor bent rekedt a börtönben.Kijuthatott volna pedig, de bennünket védve rátámadt asmasszerokra, akik legyűrték. Soha többé nem hallot-tam róla. Igaz, nem is kerestem. Annyi dolgunk volt akkora háború után! Rövidesen ugyanis miénk lett az ország,amit nehezebb volt megtartani, mint megszerezni.

Séta után tornászunk, és utána jön a reggeli, amirendszerint spejzolt hagymából áll, vagy abból az éle-lemből, amit kintről küldtek. Pontosabban annak tizen-kilenc részre osztott egyenlő darabjaiból. Minden aközösbe megy ugyanis, és elosztjuk. Néha vásároltunkharminc drachmáért hagymát, perecet, almát, szőlőt,paprikát, paradicsomot és lókolbászt. A perecet rend-szerint a feketekávéhoz esszük.

Reggeli után következik a teljes csend, illetőleg azolvasás ideje. Ez eltart tizenkettőig, fél egyig, amikorjön a nagyon várt ebéd, ami rendszerint két fogásból áll:levesből és főzelékből, néha tésztából. Ebéd után tanu-lás, olvasás egészen besötétedésig. Utána vacsoráigbeszélgetés. Öt és hat között van a vacsora, ami általá-ban valamilyen leves. Szóval fejedelmien élünk, habárannyi hagymát kint egy év alatt sem ettem meg, mint ittbenn egy étkezéskor. Lókolbászt is itt fogyasztottamelőször életemben. Voltak, akik eleinte hánytak tőle, dekésőbb megszerették, és sajnálták, ha elfogyott.

Börtönünk lassan az esszénusok egyeteme lett. Sétaután felmentünk a cellánkba, és szinte azonnal elkezd-tük a tanulást. Olyan dolgokat tanultunk, amilyeneketcsak a Nagy Hutu Birodalomban tanulhattak akkor aszerencsés, fiatal esszénusok. Nagyon sokat haladtamaz eszmében azokban az utolsó hónapokban. Itt négyhónap alatt több ragadt rám a tudományos dolgokból,mint amennyi otthon huszonkét év alatt. Sok nagytudású, híres elvtárssal ültem együtt, és irtózatosansokat tanultam tőlük. Például általában egyesével sétál-tunk, de néha megengedték, hogy párosával rójuk azudvart. Elvileg kezünket hátrakulcsolva, szinte teljescsendben kellett volna lépkedtünk, de én mindig igye-keztem a másik cellában lakó Roxanéhoz jutni, aki peri-patetikus módra, heteken át szenvedélyesen magyaráz-ta nekem az esszénus szentháromságot: az értéktöbble-tet, a kizsákmányolás lényegét és az extraprofitot.

Az egyórás séta végére a cellában megérik a hagyma.Ugyanis önként mindig marad fenn valaki, aki rendet csi-nál, felvágja a hagymát, és megsózva egyforma, kis kupa-cokat rak belőle az asztalra. A finom csemegétől felfris-sülve kezdjük a komoly munkát. Filozófiai, történelmi,közgazdasági előadások peregnek egymás után, amelye-ket vita követ ebédig. Utána rövid pihenő, és kezdődnek a

9


nyelvórák. Oroszul és szerbül tanulok, magyart és fran ciáttanítok. Emlékszem, milyen soká volt napirenden akizsákmányolás vagy a nacionalizmus kérdése.

Zárkánkba spártai parasztlányok és asszonyok iskerültek: partizánbújtatók. Átélték a thébai hadseregdélvidéki bevonulását, a szörnyű razziákat, látták a túl-partról a komótos gyilkosságsorozatokat, az Ixosz jegénvágott lékek előtt sorban állókat, akik türelmesen topo-rogva várták, hogy a lék alá lőjék őket. A börtönbentalálkoztak először esszénus thébaiakkal.

− Minden thébait megölünk a háború végén! − szi-szegték felénk a rácsokon keresztül, vagy le is köptek asétán, ha volt rá alkalmuk. De pár hét múlva már:

− Majd meggondoljuk még a lányommal! − mondtaJeja mama és kacsintott hozzá! Hosszú út vezetett idáig,mondhatom. És nem is ért végig az út, mert a háborúután valami húszezer délvidéki thébait végeztek ki spár-tai elvtársaink elhamarkodott módon. Hiába, a híreklassan terjednek. És egy megvilágosodott partizán mégnem csinál internacionalizmust.

Szegényparaszt őreink közül is többel összebarát-koztunk. Hiszen nem egy kaszáskeresztes katonánakkedvenc nótája a Vörös Csepel volt. Ha énekeltükhogy:…a szovjetek ellen, ha áll a menet, hát küldd apokolba a tisztjeidet, fordítsd rájuk a puskacsövet…!sokszor kinyílt a cirkli a dal végén, és beszólt egy hang:

− Még egyszer! És mi énekeltük még egyszer, annyiszor, ahányszor

csak kívánta barátunk, a smasszer. A Vörös Csepelendolgozott egyébként a legtöbb kaszáskeresztes munkásThébában. Ugyanis aki belépett a pártba, az kapott egyAcélszív sparheltet, aki nem, azt kirúgták.Kilencvenkilenc és fél százalék hősiesen, öntudatosanvállalta az Acélszívet. Hát, igen. Az osztályharc céljasokszor csak egy pofás tűzhelyen múlt akkoriban. Deazt hiszem, ma is. Csak a tűzhely értéke változott,ahogy manapság a maroktelefonoké: aki proli, az alegegyszerűbb Dominót veszi, amin csak az egyikirányba lehet beszélni, a gazdag pedig gyémántokbaburkolt mobilon nézi a tőzsdét és a vérpornót.

Gyorsan telt az idő, és eljött legnagyobb ünnepünk,niszán hónap tizennegyedike. A zárkák ünnepi dísztöltenek. Az asztalra szőttes kerül. Mi, nők tiszta blúztveszünk, kikefélt és egész éjjel a lepedő alatt vasaltszoknyánkon egy ránc sem állhat csálén. A cipőkragyognak. Majd zárkánk parancsnoka rövid beszédetmond, és bejelenti, hogy a Hutu Aranyhorda nagyszerűhaditénnyel ünnepli ezt a történelmi napot, hiszen maadták hírül, hogy kiverték az utolsó tuszit Kijev falaiközül. Boldogságunk határtalan: tapsolunk, hurrázunk,nem törődve a kötelező csenddel. Végül is az egész

zárka több szólamú kórussá alakul, zengnek a forradal-mi dalok, kólót táncolunk körbe-körbe az asztal és a padkörül. Az ünnepség végén meghatottan elénekeljük aMennyből az angyalt. Az ebéd is ünnepi: kiosztjuk aféltve őrzött közös élelmet, a sonkát, kolbászt, édessé-get. Gyorsan elmúlik a nap. Verset, mondunk, éneke-lünk összekapaszkodva. Kár, hogy nem lehet velünk aza sok ezer kiskatona, akit Hruscsov géppuskásokkalhajtott a németek elé fegyver nélkül Sztálingrádnál.

Az este az álmodozásé. Beszélgetünk a jövőről: a fel-osztott földbirtokokról, gyárakról, bankokról, amelyeka mieink lesznek. A kitelepítettekről, a kőbányász írók-ról, az agyonlőtt esszénus belügy- és főminiszterekről,a kiporszívózott padlásokról, a vörös darabbérről, és aSztálinvárosban tízesével elföldelt kurvákról,betörőkről nem esik szó, mert még hamvasak vagyunk.

Kilenckor megszólal a kürt. Takarodó. Csöndesen elé-nekeljük még egyszer a Mennyből az angyalt. Nehezenjön álom a szemünkre. Csend van, csak az őrség ütemeslépteit halljuk az udvarról, a folyosóról. Majd halk, tisztafütty: a Mennyből az angyal dallama hallatszik kívülrőlis. Ez a jelzés: barát van az őrök között.

Felejthetetlen emlékünk az utolsó szilveszter is. Éjfélkörül arra ébredünk, hogy az egyik cellában a Mennybőlaz angyalt éneklik. Néhány perc múlva egy másik zárka isrázendített, és terjedt zárkáról zárkára a dallam. Olyanvolt ez, mint később a hatvanas évek végén, amikor nyá-ron minden ablakból a Delilah bömbölt a pesti utcákonestefelé az ablakokból. Lassan az egész börtön visszhang-zik, négy nyelven szól a …fel, fel ti rabjai a földnek…A Mount Sainte-Victoire-ról lezúduló északi szél négy-száz esszénus üzenetét vitte az újévet köszöntő városnak:a győzelem napjai jönnek… rabságodnak vége már…

A Hutu Aranyhorda győzelmesen közeledett Thébahatáraihoz. Meg voltunk győződve arról, hogy az újévmeghozza a szabadságot. Reggel megleptem az egészfolyosót. Éjszaka piros ruhácskát varrtam magamnak,hajamba sarlós-kalapácsos diadémot tűztem, és kozáktáncot járva mentem ki a reggeli kávéért. Minden zárkacirklijét kinyitottuk, hogy lássák a társaink is. Az őrségmásnapos volt az éjszakai ivástól, a parancsnokok alud-tak, nem törődött velünk senki. Előttem fekete ruhábanmeggörnyedve haladt az Óév, ronda öreg banya, kezé-ben a hatalom jelképével, a gumibottal. Mindenkividám volt. Végigtáncoltam a folyosón, és a többiekvelem együtt kergették a gumibotos vén banyát.

Múltak a hetek és egyre nyilvánvalóbb volt, hogy aHutu Aranyhorda rohamosan közeledik Graia környé-kéhez, és így rövidesen hadszíntérré válik a város. Atusziknak meg kell szállniuk Thébát, és akkor a sorsunk

10


megpecsételődik. Világos volt, hogy a politikai foglyo-kat a hatóságok nem engedhetik a hutuk kezére. És per-sze a megsemmisítés többféle módja is rendelkezésük-re állt. Vagy a helyszínen lőnek agyon, vagy kikerget-nek a frontra, hogy puszta testünkkel, jelenlétünkkelakadályozzuk, késleltessük a hutu hadsereg előrenyo-mulását. Esetleg kiszállítanak a tuszi birodalom terüle-tére, ahol először kiéheztetnek, majd elpusztítanak azivóvizünkbe kevert színtelen, ízetlen méreggel.

Nem maradt más, mint a kitörés. A börtön életébenekkor új korszak kezdődött: a kitörés szervezésének éselőkészítésének korszaka. Mi, nők elsősegély tanfolyamottartottunk a zárkánkban, mert úgy gondoltuk, hogy egész-ségügyi ismeretekre még szükség lehet a harcok során.

A férfiaknál természetesen másként fogtak hozzá akészülődéshez, de erről már csak kint az erdőben szerez-tünk tudomást. A fiatalkorúak földszinti zárkáiban − ittágyak is voltak − az ágyakból kiszedték a vasakat, ésfegyvereket fabrikáltak belőlük. Szalmazsákokból háti-zsákokat varrtak. Birkóztak, hogy ügyesedjenek, gyógy-szert gyűjtöttek. Megtanulták legalább elméletben a csi-gás íjak használatát. Ezekről kis brosúrák készültek,amelyeket a vezetőség minden zárkába eljuttatott.

Végre a börtönparancsnokság március tizenharmadi-kára és tizennegyedikére látogatást engedélyezett. Agraiai börtönben a látogatás úgy zajlott le, mint egybúcsú. Az udvarba beengedték a látogatókat, kinyitottáka cellákat, és a főfoglár hangosan kiáltotta a beszélőreengedett szerencsések nevét. Sorakoztunk, és csoport-ban vonultunk le az udvarra, ahol már szorongva vára-koztak a szülők, rokonok, férjek, feleségek, ismerősök.Ruhát, cipőt hoztak nekünk, és kértek, könyörögtek,hogy tartsunk ki, vigyázzunk magunkra, hiszen márnem tart soká. Térképeket kaptunk a környékről,iránytűket, rejtekhelyek, esszénus szimpatizánsok listá-ját. Akkor még nem is sejtettük, hogy szinte órákonbelül megszületik a döntés a kitörésről.

Tizennegyedikén éjjel aztán egy smasszertól megtud-tuk, hogy a tuszik megszállták az országot. A hidakat, vas-utakat ellenőrzésük alatt tartják. A zsidókat összefogdos-sák a razziákon. Sok a zavaros hír, mert a látogatókatútközben érte a megszállás. Többen úgy tudták, hogy egyörmény származású kaszáskeresztes vezér vette át a hatal-mat, a thébai lovastengerészt pedig internálták. Több mi -nisz ter öngyilkos lett. Tudtuk, hogy valami ilyesmi bekö-vetkezik, mégis mindenkit váratlanul értek az események.Milán, aki akkor már élettársamnak számított, bár más-más részlegben raboskodtunk, rám néz az udvaron:

− Ha mennénk, te jönnél?− Jönnék Milán, de csak akkor, ha van fegyver. Élve

nem akarok a hopliták kezére jutni.

Milán lehajtja a fejét. A tuszi megszállás tényeszörnyű súllyal nehezedik rá, a kitörés egyik kezdemé-nyezőjére. Kétségeit fokozza, hogy nem érkezettválasz: vajon a párt egyetért-e az akcióval, küld-e külsőkapcsolatot, gondoskodik-e segítségről. Az erdőkbenmég nem hajtottak levelet a fák, a bokrok, ezért kétsé-ges, hogy el lehet-e rejtőzni bennük.

De az idő rohan. A tuszik átvehetik a börtön vezeté-sét, ezért nincsen más lehetőség, mint életünket kitépnia sors önkényéből, és megkísérelni a lehetetlent.

Törzsike tizenötödikén reggel nagyon szomorúanlépett be a zárkánkba. Hamarosan felélénkült azonban,mert ülve vagy fekve maradtunk. Ez régen elképzelhe-tetlen fegyelmezetlenség lett volna. Mondhatom, cso-dálkozva bámult ránk.

− Ne haragudj, Törzsike, de nem állunk fel, nincsenkedvünk.

A törzsőrmester komoran végignézi az embereket.Ordítani fog? Káromkodik? Hívja az őrséget? Csakennyit mond:

− Nem baj, majd felálltok holnap a tusziknak. Hakinéztek az ablakon, láthatjátok már őket odaát azügyészségen.

De mostanra, még az éjjel megszületett a végső dön-tés: a kitörést tovább halasztani nem lehet. A megszállótuszi csapatok még a berendezkedéssel vannak elfoglal-va, és nincs helyismeretük. De holnap már késő lesz,mert bizonyára átveszik az egész városban azellenőrzést. A kitörést tehát ma: március idusán háromés négy óra között kell végrehajtani. A hosszú hónapo-kon át vitatott és részletesen kidolgozott terv megkez-désére tehát a tervezettnél korábban került sor. Errőlcsak a rohamcsapatok parancsnokai kapták meg írásbanaz értesítést. Az egyszerű foglyok nem is tudtak róla.

A terv szerint a balhé egy időben kezdődik mindhá-rom emeleten, ugyanis szokás szerint három és négyközött ürítjük a kübliket. Az emeleteken megjelennek akulcsárok, és elordítják magukat:

− Kübli, víz!− és már ürítik is az első zárkát. Ez a jela kitörésre. A földszinten azonban nincsen küblizés, ésott nem katonák, hanem polgári smasszerek őrködnek.Ezért, amikor föntről a fiúk meghallják a zajt, valamilyenürüggyel be kell hívniuk a napos smasszert, és le kellfegyverezniük. Az emeleteken be kell rántani a zárkába akulcsárokat. Ugyanekkor a küblit vivő társaink a folyo-són álló őröket leütik, a puskájukat elveszik, majd meg-szerezve a kulcsokat, kinyitják az összes cellát. A szolgá-latban lévő őrség lefegyverzése után indulnak a roham-csoportok, a pihenő őrséget lefegyverzik, elfoglalják aparancsnoki irodát és elvágják a telefonvezetékeket.

11


Hangsúlyozta a parancs, hogy az őröket nem szabadmegölni. Csak a legvégső esetben. Ami azonban − hogy,hogy nem − be szokott következni. Az őrség lefegyver-zése után az elvtársak egy csoportja beöltözik az egyen-ruhájukba, felsorakozik, és mint katonai őrség zárt alak-zatban kivisznek az utcára, ahol faszállító teherautók vár-nak ránk, hogy minél előbb elhagyhassuk a várost. Ígytalán elérhetjük a partizánok által ellenőrzött területet.

Óvatosságból a rohamcsapatok vezetői csak délutánközölhették a kitörés időpontját a zárkatársaikkal. Amagyarok közben úgy döntöttek, hogy mindenki magaválaszt: részt vesz vagy sem az akcióban.

− Kübli, víz!Hirtelen nagy zaj támad az épületben. Mintha vere-

kednének felettünk. Kivágódik a zárkaajtó, és a tizen-nyolc éves Marion áll előttünk mosolyogva, konyha-késsel a kezében:

− Kifelé elvtársnők! Szabadok vagyunk.Majdnem minden a terv szerint ment végbe.

Negyedóra alatt a mienk volt az épület. Elvtársak, bará-tok, szülők és gyerekek találkoztak, férjek és feleségekölelték egymást.

− Apám! − kiáltja mellettem Danilka. Első halottunkaz ő apja: nyílvessző áll ki a szegycsontjából, és ő mar-kolja két kezével, mintha maga döfte volna a mellkasá-ba. A vége a hátán jött ki befröcskölve Danilka arcát.Ő az első hős a hatvankettőből. A pihenő őrség szobájá-ból lőtték le, mert az egyik katona a parancs ellenérenem tette szokás szerint az állványra a fegyverét, hanemmagával vitte a terembe. A zűrzavar felriasztotta azudvari őrséget is.

Megkezdődött a harc. Akadt áruló is, az egyik szakács.Nem akart kitörni, kényelmes élete volt, ehetett bőven. Ésmivel senki sem törődött vele, a hátsó feljáraton felosonta második emeletre. Kiszabadította az őrséget, akik az ott-hagyott néhány nyílpuskával azonnal tüzet nyitottak.Egyre nagyobb lett a zaj, a zsigerből felszakadt üvöltözésés a zűrzavar. De Milenko a kulcsártól elvett pisztollyallefegyverezte az udvari őröket, és azt üvöltötte:

− Mindenki a hegyekbe! Meneküljetek! És máris rohant vissza az épületbe, mert a fiatalko -

rúak és az ő feladata volt biztosítani az elvonulást.Végig kitartottak fegyverrel a kézben. De nekünk azutcára vezető kapuban már golyószóró állta utunkat.A tömeg nagy része itt esett el, rohantában, ahogy egyiklökte hátulról a másikat a kapu felé. A golyószóróra ésa lövészre legalább húszan zuhantak rá holtukban.Szinte azonnal agyonnyomták őket, és mi elvtársainktestén taposva, keresztülgázolva kiugráltunk az utcára.Rohantunk egyenesen a Sainte-Victoire felé. Nem voltmit tenni, mert nem várhattunk a faszállítókra.

Bent a börtönben akkorra már vészjóslóvá váltcsend. Aki tehette elbújt a pincébe, vagy visszahúzódotta vigyorgókba.

− Jönnek a tuszik! − hallatszott egy kiáltás, és máristűz alá vették a börtönt a támadók. Szétfröccsentek arácsozott üvegfal kockái a nehéz katapult lövedékektől.Nyílzápor hullott mindenre, akár állt, akár mozgott.

Döbbenet és félelem uralkodott a cellákban. A padló-kon egymás mellett feküdtek a megkötözött őrök és azőket lefegyverző foglyok. De senkinek sem jutott eszé-be, hogy a fuldokló őröket a szájukba tömött lepedőda-raboktól megszabadítsa. Közben a tuszi és a thébai had-sereg az előkészítő tűz után betört a börtönbe. Akik csaktehették, elbarikádozták magukat a cellákban. A fiúknem akartak élve a tuszik kezére kerülni, ezért felvág-ták az ereiket. De a lassan csepegő vér lassan hozta ahalált. Széttárva ingüket, egymásnak könyörögtek:

− Szúrjatok! Mindent, ami a zárkában volt, az ajtó elé raktak. A

tuszik, amikor egy zárka elé értek, követelték, hogynyissák ki az ajtót a rabok. De az esszénusok nem akar-ták kinyitni, mert amikor vállalkoztak az akcióra, min-denki becsület szavára fogadta, hogy élve nem adja megmagát az ellenségnek. Így betartva szavukat, elkezdtékegymást és saját magukat késsel szurkálni.

Lelkileg ezek nagyon nehéz pillanatok voltak, annakellenére, hogy testileg az ember ilyenkor szinte semmitsem érez. Meg addigra már összekeveredtek a férfiak ésnők. Főleg a férfiak könyörögtek felvágott erekkel anőknek, hogy valamelyikük ölje már meg őket, mivel anőknek nagyobb volt az esélyük a túlélésre. Az egyik elv-társnő megpróbálta, és egy konyhakéssel szívtájékon szúr-ta a kedvesét. A többiek nézték, hogy milyen forradalmibátorsággal szúr. Úszott minden az elpocsékolt vérben.

Persze végül betörték az ajtót a tuszik, és puskatussalkiverték a maradék élő elvtársnőt a folyosóra. Összevisz-sza rugdosták őket, és letépték a ruhájukat. A sebesülteketmódszeresen kidobálták az udvarra, ahol a köztörvénye-sek kápója a magatehetetlen sebesültek fejét a cipősarká-val addig taposta, amíg pislákolt bennük valami élet.

− Lelőni őket! − üvöltött a tuszi parancsnok a kitereltfoglyokra.

Az udvar két sarkában íjászok, velük szemben afalak tövében sűrű sorokban a feltartott kezek erdeje.Jóval éjfél utánig álltak ott, mert nem tisztázódott, hogykinek a kompetenciája az emberaratás. Jogilag még athébai parancsnoknak, Besszosznak volt csak illetékes-sége, és ő szigorúan tartotta magát a szolgálati úthoz.Pontosabban nem mert egyedül dönteni. Egyébként aző fejét is átvérzett kötés fedte, alig állt a lábán.Támolygott a vérveszteségtől.

12


Csak késő éjjel terelték vissza a foglyokat a cellákba.És akkor valahonnan az őrségből halk füttyszó hallat-szott: a Mennyből az angyal kezdő taktusai. Csendesen,de elég erővel ahhoz, hogy mindenki érezze ezekben aszörnyű órákban, hogy nincsen egyedül. Megbékéltek aközeli halál gondolatával.

Mi, akik kitörtünk, eddigre már szanaszét futottunk.Nem vártunk a nem létező faszállító teherautókra.Mindvégig arról volt szó ugyanis, hogy faszállító teher-autók várnak bennünket. De nem vártak. Ki tudja,miért? Vagyis a terv olyan volt, mint a vakablak: kilehet rajta ugorni, mert ablak, de kitöröd a nyakad, mertaz üvege tégla.

Előttünk a szűk utcák többsége a hegyre kanyaro-dott. A Sainte-Victoire kopár, csak a tövében övezi cse-nevész, lombtalan erdő, mint valami szomorúfanszőrzet. A hegy oldalán menekülőkkel törtettem énis a csúcs felé. Elszoktunk a szabad levegőtől, nehezenmegy a futás Viktor magas hágója felé. Zihálva szedjüka levegőt, de futni kell, mert a sörteszerű erdő és azontúl a határ minden reményünk. Percenként vágódunkhasra a sárban, hogy elkerüljük az utánunk záporozónyilakat, de szinte azonnal talpra állunk, hogy inunkszakadtából vágjunk neki a sziklának. Lassan leszakad-tak üldözőink a nehéz terepen, és addigra már mi is cso-portokra bomlottunk. Ment, ki merre látott. Vagyis nemvolt elég üldöző ahhoz, hogy minden irányt lezárjanak.Szerencsénkre éjszaka vihar is tört ránk, és az aligrügyező fák alatt a lábnyomok szinte azonnal elmosód-tak a frissen hullott hóban.

Április tizedikén − a kitörés után majdnem egy teljeshónapra − fogták el közülünk a legutolsót, de az én cso-portom már a kitörés másnapján fogságba esett, merthajnalban a hideg és a fáradtság miatt már nem bírtuktovább, és bekéreckedtünk egy erdészházba. Rövidtanakodás után az erdész felajánlja, hogy megfeji atehenet. Kiment, és akkor láttuk utoljára. Pár óra múlvamár jöttek is a hopliták. Hiába vettük észre az árulást, ésvágtunk neki a patak vizének, hogy a hóban ne látszód-jék meg az irány: az erdész elénk vezette a katonákat, éskönnyedén elvágta az utunkat. Meglőttek engem is:csak a patak jéghideg vizétől tértem magamhoz, amibebelezuhantam. Súlyosan sebesültem. Még arra emlék-szem, hogy valaki − egy cigány − megitatott acipőmből. Utoljára 54-ben, Sztálin halála után, a pestioperettszínházban láttam ilyet, amikor Honti Hannacipőjéből pezsgőt ivott a bonviván. Sohase felejtem ezta jelenetet, mert a lelkesen tapsoló szovjet tisztek mel-lén számolatlanul csörögtek a tűzzománcos, nikkelezettrendjelek. Emlékszem, az egyik tiszt felesége kombiné-ben jött el az előadásra, mert azt hitte, estélyi ruha.

A kitörést követő napok csaknem minden órájábanbegördült egy-egy teherautó szomorú rakományával abörtön udvarára. Felismerhetetlenségig halálra sebzetttársainkat hozták. Az elfogott élők fölött rögtönítélőbíróság ítélkezett. Az udvar fehérlett a meztelen holttes-tektől, amikor a börtönnel szemben lévő épületbenmegalakult a vésztörvényszék. Megérkezett Thébából ahopliták nyomozócsoportja is. A kihallgatások rövidenés kegyetlenül folytak. Puskatus, szurony és gumibot.Ezekből mindenki kap bőségesen, legfeljebb más sor-rendben, mivel szilárdan kellett állítani, hogy az akció-ról senki nem tudott semmit, a fegyveres kitörésbennem vett részt, és csak akkor menekült, amikor min-denki, de azt sem tudta, hová. Ez utóbbi még igaz isvolt, mert a faszállító teherautóban hittünk mindnyájanelejétől fogva. De ez, mint tudjuk, nem létezett, csakpapíron. Ott is elég halványan.

A vallatás célja: megállapítani, hogy kik voltak akitörés szervezői. A megállapítás egyben ítélet is volt.És persze, bármit is hazudtak vagy állítottak az elfogottrabok, az őrök egyetlen szava minden vallomást felül-írt. Öt napig tartott a kihallgatás. A vádlóknak sietniükkellett, mert a hutu Aranyhorda már átlépte Théba tör-ténelmi határát, és gyors ütemben közeledett Graia tér-sége felé, ahol kemény és teljesen reménytelen utóvéd-harcokat folytattak ellenük a tuszik és a segítségükkelhatalomra jutott kaszáskeresztesek.

A nagy háborúból alig volt hátra pár hét. Azután mára tuszi birodalom sem létezett. És nem léteztek akaszáskeresztesek sem, hacsak a bitófán himbálódzóhárom miniszterelnöküket és azokat a közkaszásokatnem számítjuk, akik megmagyarázhatatlan módon fel-vételt nyertek a háború után hatalomra került EsszénusNemzeti Pártba.

De mindezek az események még csak az idő gyulladtméhében készülődtek. Most még csak ott tartottunk,hogy kihallgatásra kellett mennünk keresztül az udva-ron, ahol elesett társaink holttestei kettes sorokban,meztelenül feküdtek. Némelyiknek nyitva hagyták aszemét, és ők vakon bámultak kitartóan a vak égre.

A nyomozás eredménye: negyvenöt bűnös, közöttükkilenc nő. Én megúsztam. Nem tudom, hogy miért.Talán túl szép voltam. A nőre éhes, kiéhezett katonáköntudatlanul kímélhettek, mert szóba sem jött a nevem.

A többiek számára április elsején kezdődött a tárgya-lás. A nagy tárgyalóteremben, az asztalon feszület álltkét égő gyertya között nappal is. A gyertyák többször iscsonkig égtek. Ha nincsen a feszület, az ember azt hittevolna, hogy egy rendkívüli alkalommal, valami nyíltnapon együtt vacsoráznak a vádlottak és a bírók egyhangulatos étteremben.

13


Az őrök voltak a koronatanúk, akik tudták, hogy val-lomásuk halálos ítéletet jelent. Egyenként szólítjákőket, rá kell mutatniuk a tettesekre. Végigfut szemük avádlottakon, de a többségük hallgat. A bíróság elnökemár türelmetlen, nógatja őket. Az öreg zsellérkatonákazonban semmit sem tudnak, hiszen a foglyok olyansokan voltak! Le is ütötték őket, elájultak, nem láttaksemmit. Nem akarnak uraik cinkosai lenni, inkább mel-lénk állnak. Van, aki megértette harcunkat, van, aki arragondol, hogy az Aranyhorda a térképeken már kiharap-ta az ország felét, és hamarosan lenyeli az egészet, csakvesz előtte egy nagy levegőt. De egy-két volkstusziszármazású, vérkaszáskeresztes smasszer, aki nemolvas újságot, hajlandó tanúskodni.

Végül április huszonhatodikán reggel vitéz Buke faloszBéla, a bíróság elnöke ítéletet hirdet. Tizenhárom vád-lottat kötél általi halálra ítél, huszonkettőt kilenc–tizen -egy évi szabadságvesztésre, a többit az illetékes katonaibírósághoz utalja rendes eljárás végett. Az éveket mársenki sem hallgatja, maguk a bírók sem, hiszen min-denki tudja, hogy ezeket az éveket már nem kell, nemlehet leülni, még ha akarnák az elítéltek, akkor sem.

Érdekes a felakasztandók tizenhármas száma. Thébá -ban ez valahogy hagyomány. A nagy szabadságharcután is ennyit akasztottak fel. A tradíció szent.

Én a nagy zűrzavarban valahogyan bekerültem asúlyos elítéltek közé egy húszas zárkába. Nem tudom,hogy minket, hetünket, nőket miért zártak a halálraítéltekvigyorgójába. Találgathattuk is, hogy közölünk kiketakasztanak majd fel ítélet nélkül. Hiszen minden előfor-dulhatott. Például a tizenhárom közül két elítélt kegyel-met kapott, láttuk, ahogyan két bitót elszállítanak nagykáromkodások között az udvarról. Kiderült, hogyTörzsike megmentése miatt két társunk megmenekült. Tízévet kaptak a bitó helyett, ami magas árfolyamnyereség.De arra is gondoltunk, hogy talán a súlyosan sebesültekápolása, támogatása lett volna a dolgunk, hiszen néhányfelakasztandó alig tudott járni. Ugyanakkor nem adtak sekötszert, se mást. Csak a szavaink maradtak: a szomorú-ság hűtötte, gyűlölet fűtötte igék, amiket a betegek fülébesúghattunk. És a nőiességünk, amely puszta létével, kisu-gárzásával enyhítette testi-lelki kínjaikat, mivel kizárólagférfiakat szántak akasztásra. Tulajdonképpen az egyenjo-gúság nevében tiltakoznunk is kellett volna.

Különösen az utolsó este volt nagyon nehéz.Megbeszéltük ugyanis, hogy ki mit fog énekelni a bitóalatt állva. Az utolsó éjjel Bánkertessy Endre kerültmellém. Láttam, hogy nagyon töpreng, kényszeredettenfészkelődik. Egyszerre csak felém fordult azzal, hogynagyon nagy problémája van.

− Ne hülyéskedj − mondtam neki −, holnap meg-halsz, mi problémád lehet neked?

− Ide hallgass, Barsziné − mondta −, rossz a hangom,nem tudok énekelni. Az nem lehet, hogy a bitó alattiszonyúan énekeljek! Milyen propaganda lenne az?Hogyan fognak akkor körutat elnevezni rólam? Tudod,milyen nálatok a közönség: még Carusót is kifütyülték.

Elkezdtem gondolkozni. Ez tényleg probléma.− Tudsz fütyülni?− Tudok − válaszolta.− Hát akkor fütyülj! − tanácsoltam neki. És ebben

maradtunk.Másnap pontban hajnali ötkor − ez is egy furcsa

hagyomány, mert miért nem délután fél öt után öt perccelés negyvennyolc másodperccel − az udvaron felsorako-zik a kivégzőosztag. A helyőrségből is sok katonát vezé-nyelnek ki, hogy elrettentésül végignézzék a kivégzése-ket. Volt azonban annyi tisztesség a rendezőkben, hogytársaink meztelen hulláit előző nap elvitték, úgyhogy azudvar tiszta és rendezett benyomást keltett. Felszórtáksárga, agyagos homokkal is a testfolyadékok miatt.

A katonai parancsnok beszédet tartott. Kicsit be voltrúgva, ezért meg-megakadt. Ilyenkor az adjutánsa súgta afülébe a folytatást, mivel súgógép akkoriban még nemvolt:…az esszénusok a társadalom szemetje, hazaárulók,de…kis szünet, az adjutáns belehajol a pálinkabűzbe: íme,felforgató tevékenységükért elnyerik méltó büntetésüket.Kaszáskeresztes karlendítéssel fejezi be, és ennek harcoslendületétől majdnem átesik a deszkából ácsolt szónokimellvéden, úgyhogy a segédtisztnek kell elkapnia a derék-szíját. Ezt a parancsnokot a háború után halálra ítélték,amit azonban nem hajtottak végre rajta, mert a fellebbezé-si időszak alatt bélcsavarodásban önmagától elhalálozott.

Társaink emelt fővel, bátran lépnek a bitó alá.Kiáltások hallatszanak: Éljen Zeusz! Éljen a függetlenThéba! Éljek én!

Bánkertessy fütyülné a Mennyből az angyal elsőhangjait, de az ádámcsutkáját megütő durva, súlyoshurok majdnem belefojtja a többit. Köhécsel.

Az elrettentés céljából kivezényelt katonák döbben-ten nézik a halálba menők bátorságát. A katonaiparancsnok erre megijed, kijózanodik a félelemtől, észavarában ordítani kezd:

− Látjátok, milyen konok, erős ellenséggel van dol-gunk?! Tűzzel-vassal irtani kell őket…

De a katonák nem őrá figyelnek, hanemBánkertessyre, aki pufókul csücsörítve még igyeksziknéhány hangot kiadni.

*Hatvanöt év telt el azóta, de még most is látom társai-

mat magam előtt. Ma kaptam ugyanis az értesítést arról,

14


hogy végre kitűzték az időpontot: a Spártai EsszénusPartizánok Szövetsége a kitörés fél évszádos évforduló-ján, jövő pénteken fogja elhelyezni márvány emléktáblá-ját a graiai börtön falán. A négyszáz fogoly többségespártai illetőségű thébai volt, ezért különösen szép gon-dolat a spártai elvtársak részéről, hogy a két ellenségesnép haragján felülemelkedve együtt emlékezzünk hősies-ségükről, ahogyan lemészároltatták magukat a börtönka-puban. Szerencsére a büntetőintézet ugyanott, szinteugyanúgy működik most is, mint annak idején. Kicsitkibővítették ugyan, kifestették, bevezették a központifűtést − istenem, mennyit fagyoskodtuk mi a téli hóna-pok alatt! −, a nagyobb cellákban van tévé, az alagsorbanpedig konditerem. És persze mindez magántulajdonban!Hitelből! Mert nagyot fordult a világ azóta a börtön ten-gelyén. Többször is. Legalább hatszor a kitörés óta.

És a dolgok jelenlegi állása szerint lényegileg ugyanodaérkeztünk, ahonnan elindultunk, vagyis amikor vitézKőbányai Világos, a lovas tengerész uralkodott, és aki bör-tönbe küldött bennünket. Bár most némileg cifrább a hely-zet. Akkor mi voltunk a föld alá kényszerített baloldal, ésmi képviseltük a kizsákmányolt népet. Felettünk a tőké-sek, nagybirtokosok állama uralkodott. Most már a miunokáink alkotják ezt a hatalmi képződményt. A bibi csakaz, hogy unokáink többsége időközben nagytőkés lett,amit rólunk aligha lehetett elmondani. Ebből persze vérfa-gyasztó jelenetek fakadnak időnként. A legutolsó pártmisevégén például egy rendezési zavar miatt az éppen ügyele-tes, milliárdos miniszterelnök teli szájjal énekelte, hogy…fel-fel te éhes proletár, rabságodnak vége már… És nemvolt senki, aki adott volna neki egy kiflivéget. Ők tehátvalóban megkapták a gyárakat, a földeket, a bányákat,magát az államot és a börtönöket is, amiről mi csak álmod-hattunk a börtönben. Soha nem létezett még ilyen fénye-sen beigazolódott elmélet! Igaz, majdnem fél évszázadotkellett várni a beteljesedésére. De végül is megérte! Habáreredetileg nem pontosan ilyen végre számítottunk.

Unokáinkkal szemben az örök jobboldali ellenzéketszintén nagytőkések alkotják, akik azonban erős szociálisérzékenységet is fájlalnak magukban, és ezért most nem iskell a föld alá menniük, mint akkor nekünk. Sőt! Az áldottnapfényen várhatják, hogy mikor sikerül ugyanannyit cap-carázniuk, mint a balnak. Sokan vannak ugyanis, akikvagy lustaságuk, vagy bambaságuk miatt elszalasztották akedvező történelmi pillanatot. És most neheztelnek.Nyíltan azzal vigasztalják magukat, abból nyerik rendíthe-tetlen tartásukat, hogy becsületesek. A tisztesség ad nekikjogot arra, hogy gyűlöljenek mindenkit, aki ügyesebb volta nagy történelmi (f)osztozkodásoknál. Pedig több alka-lom is adódott a hősies kitörés utáni évtizedekben a meg-gazdagodásra, amikor a hutu birodalom kiterjesztette

Thébára is áldást hozó hatalmát. Sokáig úgy tűnt, hogyálmaink megvalósulnak, mert minden posztra munkásokés megfelelő parasztok kerültek. Az egyik hadügyminisz-ter például a felszabadulás előtt − így hívtuk a hutu meg-szállást − eredetileg egy vasúti kalauz felelősséges poszt-ját töltötte be. A Tüzelőanyag Kereskedelmi Vállalat éléreegy asztalost állítottunk, mert fa-fa. A politikai rendőrségetegy megbízható hentes vezetése alá helyeztük.

Ment is minden, mint a karikacsapás. Elég sokáig. Delassacskán felpuhult a rendszer. Szegény Milán, a férjem,akit jogerős felakasztása előtt, az utolsó pillanatban ahutuk kicseréltek egy elfogott thébai arisztokratával, egyretöbbet bosszankodott emiatt, miután a hutu elvtársaktólhazatért. Ha tehette volna, ő már a felszabaduláskor vér-fürdőt rendezett volna a volt uralkodó osztályok számára apedellusokig bezárólag, de sajnos nem volt itthon: hutubarátaink nagyobb feladatot szántak neki. Kínai nagykövetlett. Hosszú évek után, közvetlenül az októberi sajnálatosesemények előtt érkezett haza. Akkor bizonyosodott be,hogy Milánnak megint igaza volt: ha kiirtottunk volnaminden nem munkás-paraszt elemet, akkor az a szégyen-teljes lázadás talán elmaradt volna, vagy nem lett volnaolyan zavaros. Nem lehetett ugyanis pontosan érteni, hogyki és mi ellen lázadt fel akkor, mert szinte mindenki lázadtmindenki és minden ellen. Mindenesetre hutu elvtársainkbaráti tankjai segítségével sikerült eltiporni a hisztérikusmegmozdulás utolsó szikráját is. De csak látszólag, mertfurcsa módon hutu elvtársaink meginogtak, és ideológia-ilag elhajoltak. A thébaiakról elterjedt ugyanis, hogy kiszá-míthatatlan őrültek: nem kellenek nekik az esszénus esz-mék, és hajlamosak arra, hogy bárhol, bármikor, − feltéve,hogy magnóról a megfelelő cigányzenét játsszák nekik −,magukat kézi gránátokkal felövezve a hutu tankok aláugorjanak. Ennek ugyan semmi eredménye nem lehet,kivéve azt, hogy a kiégett tankok forgalmi akadályt képez-nek az amúgy is eldugult városban. Egyébként is a hutuk-nak végtelen mennyiségű tank állt a rendelkezésükre, mertodahaza bevezették a háztáji tanképítést: mindenkinekmegengedték, hogy maga barkácsoljon, ahányat csak akar,típustervek alapján. A mozgalom annyira sikeres volt,hogy jobb minőségben állította elő Békejobb–32 névrekeresztelt harckocsikat, mint az állami nagyüzemek. A thé-biakat azonban a mindenhonnan áradó tankfolyam semtudta elrettenteni, mivel a cigányzene önkívületi állapotigvolt képes korbácsolni a hazafiságukat.

Kiútkeresésképpen Thébából a hutuk laboratóriumotcsináltak: arra voltak kíváncsiak, hogy meddig, milyenmértékben lehet a tüzet és a vizet összebékíteni, vagyishogyan lehet az esszénus eszméket ötvözni a gazdaságikannibalizmussal, azzal a rendszerrel, amelyben évszá-zadok óta élt az ismert Föld lakossága. Milán sokat

15


élcelődött azon, hogy az esszénus tanok értelmében azétlapon is szereplő rabszolgák vették át az uralmatThébában, miközben egyre több emberevő elem jelentmeg a gyakorlati életben: főleg rabszolgahúst mértek kiugyanis a piacokon. Először is a rabszolgák továbbra islátástól-vakulásig robotoltak és szaporodtak, úgyhogyalig volt érthető, mikor érnek rá uralkodni, másodszorkülönböző csoportjaiknak megengedték, hogy ők isembert egyenek, sőt ha befizették a megfelelő adót,akkor ki is mérhették tisztes haszonnal az emberhúst.Milánt ez felháborította. Pedig egyre gyakrabban ésegyre szélesebb körre terjedt ki ez a jelenség. A thébaiesszénus államférfiak, akik bírták a hutuk bizalmát, arrahivatkoztak, hogy az emberhús fogyasztása hatalmasforgalmi adó bevételt jelent a Thébai EsszénusKöztársaságnak, és a fejlett esszénus társadalom feléhaladó országnak egyelőre még nagyon nagy szükségevan az ilyen bevételekre. Például ebből tartják fenn arabszolgák számára a kórházakat, és az iskolákat is,hogy később eredményesen tudjanak uralkodni. Már haaddigra nem fogyasztotta el őket valaki.

Sokáig úgy is látszott, hogy az önhazudtoló intézke-désekkel, engedményekkel sikerül elhalasztani a máresedékes zálogház fosztogatást. Ilyen keserű névvelillette ugyanis végül Milán − mielőtt jótékony sötétség-be merült volna az agya − a dicsőségesebbnél dicsősé-gesebb forradalmakat. Végignézte ugyanis az utolsó fel-fordulás alatt a Arbatov utcai zaci kifosztását. Mélyhatást gyakorolt rá ez narodnyik ünnep. Sokan nemzetiszínű karszalaggal a karjukon törtek be a raktárakba. Azokosabbja kirobbantotta a páncélterem ajtaját, és vitte asmukkot. A butábbak az ágyneműt, lódenkabátokatragadták el. Látott egy erősen kifestett nőt bundában, akiegy hárfázó meztelen nőből kiágazó állólámpával birkó-zott, miközben szidta a zsidókat, mert belegabalyodott azsinórba. Déli kettőre már üresen, tárva-nyitva, elha-gyatva tátongott a zaci. Csak itt-ott tallózott még néhánylelassult, félhülye öreg, alig mozgó árnyék a szétdúlt,letaposott holmik között, amik már nem kellettek senki-nek. Volt ott egy szinte csípőtől csonkolt ember, aki négycsapágykerékből és egy darab deszkából eszkábált rolle-réhez szíjazva felkapaszkodott negyven lépcsőfokon, ésmost kurjongatva száguldozott a kezében tartott kétfahasábbal lökve magát teremről teremre. Ő volt az utol-só. Végre talált és ölelgethetett egy horpadt szaxofont.

− A birkák behordták a gyapjújukat, a patkányokpedig most széthordják! − fogalmazott a férjem düny-nyögve, mert szégyellte, hogy lafontaine-i terminusok-ban beszél a népről, feledve édes anyanyelvét, a tudo-mányos szocializmust.

Szerencsére Milán hozzávetőleg húsz éve elvesztetteön tudata jelentős részét, és ez megkímélte az ideológiaiere detű szenvedésektől. Nem kellett megtapasztalnia,ho gyan puhult fel először szinte észrevétlenül az eszme,majd hogyan omlott össze látványosan alapjával ésfelépít ményével együtt.

Milán szellemi romlása fokozatosan ment végbe.Először csak engem nem ismert meg, később pedig elkez-dett spanyolul beszélni, ami jelentős mértékben megnehe-zítette az együttélésünket, mivel jómagam csak görögül,szerbül és franciául beszélek. Persze azonnal elkezdtemspanyolul tanulni, de mire valamennyire belejöttem volna,Milán megnémult. Ettől fogva beszélgető füzetekkel voltcsak hajlandó érintkezni velem. Azokba azonban csakpuszta számokat írt egymás mellé. Ez már meghaladta azerőmet. Segítségre volt szükségem, és mivel eszhások vol-tunk, sikerült is szereznem egy állandó ápolónőt mellé. Ígyeljárhattam az Esszénus Nőszövetség, valamint aBékevilágtanács Thébai Szekciójának üléseire. Magasfunkciót töltöttem be ugyanis ezekben a grémiumokban.Olyan kérdéseket tárgyaltunk meg például, hogy mikéntlehetne a szudáni nőket rávenni a békeharcra, valamintleszoktatni őket arról a maradi szokásukról, hogy a tizen-két éves kort elért lányok csiklóját borotvapengével kivág-ják. Ráadásul fertőtlenítés nélkül! A gyakorlatban a zsilett-pengéket a lányok apja vagy fiútestvére használjaelőzőleg, így a művelet gyakran vezet a kislányok genitá-liájának szakállfertőzéséhez, ami drágán is csak nehezenkezelhető. És nem is esztétikus.

Sajnos két évtizede teljes összeomlás következett be avilágban, ami a mi helyzetünket nagyon megrontotta. Ahutu birodalom összeomlott és maga alá temette Thébanépszerű munkás-paraszt kormányát is. Ezáltal mi iselvesztettük az eszhá státust, és ezzel az ingyen ápolásisegélyt, úgyhogy Milánnal egyedül maradtam a lakás-ban. Újra bebizonyosodott a régi esszénus tétel, hogy apolitika és a magánélet szorosan összefügg: Thébában amindennapokban is haladéktalanul visszatértek a dolgoka régi kerékvágásba. Ezt éreztük meg mi is.

Nyíltan emberevővé vált a rendszer. Valami szemé-rem maradt még ugyan a felszínen, például most szabadválasztásokon dönthetünk arról, hogy kinek, melyiknéppártnak lesz perdöntő beleszólása az emberevésadózási szabályainak átalakításába, sávosításába, prog-resszivitásának mértékébe, de számunkra a gyakorlat-ban ennek semmi jelentősége sincsen. Bennünket −lesajnált nyuggereket − csupán az érdekel, hogy takaré-kossági és ideológiai okokból a társadalombiztosításmegvonta a támogatást a kóros feledékenységben szen-vedők otthoni ápolásától. Úgyhogy a legnagyobb baj-ban vagyok, hogyan fogom megoldani a spártai elvtár-

16


sak felkérését, hogy a kitörés emlékére rendezettünnepséget megszervezzem.

− Ne pisáld le a falat, Milán! Kérve kérlek!Elnézést, de egy pillanatnyi időre sem vehetem le

róla a szememet. Sajnos, hogy ő, aki valaha a kitöréstszervezte, a vécére sem tud egyedül kimenni. Vagy hanéha mégis, akkor nem tud kijönni onnan, mert nemtalálja háta mögött az ajtót.

Ma végre sikerült egy idősek napközi otthonábanelhelyeznem Milánt − méregdrágán természetesen −,úgyhogy most itt vagyok újra Graiában. Mondhatom,összetört a buszozás. A lábaim már megint vizesedneka hosszantartó üléstől, és csípőfájdalmaim is felerősöd-tek a sok rázkódástól. Hiába: lassan kilencven leszek.De itt járok újra a Victoire-on. Botolok serényen felfeléa lejtőn. Megbíztak bennem az elvtársak, hát nemtörődhetek magammal. A táj sem sokat változott azóta.Itt a kis ház, ami mellett elfutottunk, s ijedt lakóinak,akiket megrémített a csatazaj, odakiáltottuk:

− Jönnek a tuszik, jönnek a fasiszták! − és rohantunktovább. Itt feküdt az egyik szőlőtőkénél felvágott erekkelMilán bátyja. Itt szóródtunk szét a hegyoldalon, majd talál-tunk egymásra a hágón. És most, hatvanöt év után, köve-tem társaim nyomát, mert nem tudok belenyugodni abba,hogy mindössze csak egy mondat maradjon utánuk és azegész rabszolgauralom után: Elfogták és kivégezték valaholGraia külterületén. Meg akarom találni az erdészházat is,az erdészt, aki elárult bennünket, a patakot, melynek jegesvizében meneteltünk, a forrást, ahol utoljára voltunk együtt.Három graiai elvtárs segít a keresésben: a börtön jelenlegiparancsnoka, annak helyettese és a nevelőtiszt. Gépko csi -

val közelítjük meg az erdőt, ameddig lehet. Már a harma-dik erdészháznál, illetve a romjainál járunk, de nem találoma ház előtti utat, mögötte a heggyel, amelyre az út felvezet.

− Hatvanöt év sok idő, meg is változhat a vidék képe− vigasztal a parancsnok, de nem tudok megnyugodni.Visszamegyünk a városba, és másik úton indulunk el.Szerencsénk van, mert hamarosan egy tanyához érünk.Lakója velem egyidős bácsika. Eligazít bennünket:

− Innen harminc méter felfelé az erdész háza, ott vol-tak a partizánok. Az erdész a háború után áttelepültSardisba, mert félt, hogy a partizánok felgyújtják a házát.Meghalt azóta, az erdészházat meg jórészt széthordták.

Állok, mint annak idején, a tisztás szélén. Húszlépésre az erdészház alacsony romjai. Némi törmelék.Milyen közel van minden! És milyen kicsi! A szekeret,amin elhurcoltak, egy ember hajtotta, aki azóta halott.A cigány, aki a hoplita tilalma ellenére vizet adott lehú-zott cipőmből, pár hét múlva elesett a fronton.Szerencsére két helyi asszony, akik akkor még gyerekekvoltak − ma már hozzám vénült öregek − vezet el aCsurgóhoz, ahol két társamat megölték. Megtalálom aforrást is, ahol megsebesültem. Disznófőnek hívják, de avizet körülvevő sziklák kisebbek a valóságban, mint azemlékezetemben. A kövek tetején ült Milán, hogy szem-mel tartson bennünket, akiket őrségbe állított. Százméterre feküdtem tőle, és tőlem száz méterre a másik őr.Innen intettem utoljára Milánnak, amikor észrevettem aközeledő hoplitákat. Akkor csak tizenkét év múlva lát-hattam viszont. Ma bármikor láthatnám, ha akarnám.

Pár percre egyedül maradok a rét szélén, társaimelunták az üres tisztást. Éles, dallamos fütty hallatszik.Az erdei vonat átrobogott a keresztúton.

17


BODA MAGDOLNA

Az a város

Az a város ami lelked vagy lelkem Párizs London Pest vagy Szeged vagy Trója lerombolva fehér zászlók megsárgulva a egykori hősök glóriája kifakult – az éjjeli szekrény fiókja nyitva haloványan látszik rajta egy copfos lány vietnámi strandpapucsban előrehajolva tart egy málnafagylaltot

csöpög csöpög (emlékszem erre a sárga pólóra) rég volt ma már a gramofontű nem karcol bele a sanzonba s a város tudod a város lelked vagy lelkem kozmopolita Párizs London Pest vagy Szeged trójamódra azóta

KELE FODOR ÁKOS

Hátszél

Én voltam neki az átokunoka,úgy kezdtem, hogy nagyapám befejezte:fejét – arca beborulva – zuhanvaa pólyámra helyezte.Az agyérgörcs újratanítottajárni – ezekért a késeigyermekléptekért megérte.

Nagyanyám egyszer kivitt a vurstliba.Volt a céllövöldében egyjanicsár-varkocsos, marokméretű műanyagkoponya.Megcéloztam, az esélye nulla:a puskát úgy hangolják, hogy félrehord. Az álláttaláltam, nem a hurkapálcát,de kikönyörögtem.

A visszaúton a csontfejjel mókáztam,nagyanyám könnyek közt vihogott abbahagyhatatlan. A rázóláz-nevetésben,nagyanyám a koponya vigyora.

Egybeesés, de mint jel kárörvendően valóságos.

Derűsen szállítottuk haza a fel nem ismert halálhírt, amely életre hívta előzményét,a beteljesült eseményt. Mert a halál előszele hátszél: amit visz,nem hordja rögtön a szemedbe.

Mit sem sejtve, még az éjjel,kegyelettel a játékos-ládába helyeztem,akárha a papa párnája alá az infarktust, amire a görcsökkel sújtott, szétvert állólámpahozta meg a pozdorja éjfényt.

Nekem ez jutott, régen a céllövöldében,finom utalásféleképpen.

18


Paneláldozat

19


A fürdőszobában nem halt meg apám.A mosdóajtó választotta el a késtől;engem a jelenettől a rémület uraltazokogás, ez az áldozati rítus, eza gegőző gégeének és toporzékoló-dobogás. Átszűrődik a révületennéhány üvöltő, mágikus tőutasítás:„Ne félj, ne sírj, nincs baj; te meg gyere ki, bazmeg,itt a kés, megöllek.”A többit már a szememmel sem értem:a mosdóajtó apa hasa.A fenyegető szúrópont abba szegeződik, az ajtó késleltet, te a szúrásthiába várod, a csoda nem történt meg.Csak egy alkarmozdulat hiányzott, és a kés átjárja a testet, mint a gázoló személyvonat.

Azóta precízen látom a dolgokat:ha őrült vagy mert éhes,mindegy hogy a testvéred,az egészséges húst, élősúlyban, nem baj, ha véres,tíz deka acéllal méred.

Az éhség és a szesz összehoz,a tanácsi lakás nálatok gazdasági egység, munkanélküli, férfimunka testvérekként,vállvetve kukoricát lopnivagy átvenni anyád segélyét,míg ő a tacskóval és üvegekkel alszika kutyahúgy szagú dunyha alatt,meg monoklival, ha éppena legintimebben – míg aludt –ököllel arcbaverted.

Kár a műtétért, hogy kivágták nekia mételyt; iszik így is, pedig afél mája épphogy újranőtt.A pián veszekedni olyan, mint anyátokat felosztani egymás között,hogy ki egye a nagyi máját,mint az utolsó forintért lopott részeges vacsorát: morzsák helyett, aki szeletet vett, vihart aratott,és egymásra fogtátok a konyhakardot.

Kántáltam, hajlongva dúdoltam atorokdalt továbba lépcsőházban, míg valakirámtalált, és a szertartásnak véget vetett.

Még aznap éjjel beáztunk –vöröspenészes lett a plafon. Érted folyt el az engesztelő áldozat:fölöttünk, a fürdőszobában,levágták a cigányok a lovat.

FERENCZES ISTVÁN

Lamentáció egy vékonyodóosztálynapló fölött

Olyanok voltunk, mint Szentgyörgy-nap után a nyájtólerőszakkal elszakasztott bárányok. Mögöttünk borjú-,bárányvérrel összespriccolt szülőföld, bolsevik vörösbenázó ország. Se anya, se apa, se család, se nyáj, se pásztor.Az ápoló, biztonságot nyújtó székelyföldi szülőfalvaink-tól majdnem ötszáz kilométernyire, úgy álltunk osztály-idegenen, a gyermekkorból hirtelen kitaszított kamaszlá-nyok, kamaszfiúk a Lugosi 3-as számú MagyarKözépiskola udvarán, mint akik fölött egyedül Isten őszicsillaga ragyog halványan a Bánság szeptemberi,bágyadt fordulóinál. Mintha nagyon messzi, egy másikféltekére, a Dél Keresztje alá érkeztünk volna meg.

A székelyföldi iskolákban nem jutott számunkra hely.Szerencsénkre azonban ott voltak a megtépázott dél-erdélyi magyarság iskolái, a dévai, a petrozsényi, azaradi, a zsombolyai, a temesvári, a lugosi magyar közép-iskolák, amelyeket a kigyérített magyarság nem tudottfeltölteni, s ahol talán az osztályharc sem dühöngöttolyan dübörgéssel, mint a sztálini magyar autóban, ame-lyet román sofőr kormányozott.

Minket ott befogadtak. A Lugosi 3-as számú MagyarKözépiskola 1958 őszén indult nyolcadik osztályánaképp a felét tettük ki. De bármennyire tündéri, már-mármedditerán hangulatú volt is az a bánsági táj, számunkraa szigorú, sötétzöld, sziklás-hegyes Székelyföld utánmégis idegennek, világvéginek tetszett. Az emberek ismások voltak. Nem értettük a többség nyelvét, nem tud-tunk románul, tulajdonképpen akkor döbbentünk rá,hogy Romániában élünk. Legkisebb királylányok, legki-sebb királyfiak voltunk, akiknek átalvetőjében a hamu-basült pogácsa otthoni melege próbálta csillapítani dider-géseink. Azt hiszem, amikor a székely körvasútra feltet-tek a szüleink, már akkor örökre eljegyeztük magunkat ahonvággyal. És vitt a gőzös, többszöri átszállásokkal egynapon és egy éjen át, azt sem tudtuk, hol van Lugos.

Sarokba húzódva, hátunkat falnak támasztva, előszördöbbenve rá végzetes kisebbségi sorsunkra, vártuk atanévnyitót.

S akkor odajött hozzánk egy rövidnadrágos, szem-üveges langaléta, egy nálamnál is legalább két fejjelmagasabb kamasz, kezet fogott valamennyiünkkel, ésbemutatkozott: Papp János vagyok!

Ez a Papp János attól a pillanattól kezdve mindigvelünk volt. Bemutatta a várost, amely egy kicsit hasonlí-

tott Budapesthez, hisz közepén egy nagy folyó, a Temesballagott csendesen. Fölötte három híd ívelt át, part mentisétányain rózsalugasos parkok, szomorúfűzek, számunkraegzotikusnak tetsző fák rengetege enyhítette honvágyasmélabúnkat, lett cinkosa első szerelmeinknek. És PappJancsi soha el nem maradt tőlünk, ha tehette, bejött abentlakásba is, ahol együtt éltünk a román és a sváb fiúk-kal, ő lett a segítőnk, eligazítónk, a tolmácsunk. Bizonyhogy szükség volt rá, mert mi a bunöziuán kívül nemsokat tudtunk románul, ő pedig már anyanyelvi szintenbirtokolta ezt a nyelvet. Ha tehettük, mi mentünk ki hoz-zuk és a többi osztálytársunkhoz, Balázsi Pistához,Boruzs Jóskáékhoz. János mindig és mindenütt velünkvolt. Akkor nem tudtam, de nem is kerestem a magyará-zatát, hogy miért vonzódott annyira hozzánk, székelyek-hez. Ma már tudom, hogy apai ágon székely volt ő is,édesapja a Maros menti Körtefájáról került a Bánságba.Azt hiszem, a bánsági magyar gyerekek megtépázott,némiképp immár kozmopolizálódott, nemzetközivé válómagyar öntudatánál keresett valami szilárdabbat, erőseb-bet, amit meg is talált közöttünk. Mikor kimenőre hozzukmehettünk, ha szomjasak voltunk, megitattak, ha éhesek,megetettek bennünket. Emlék szem, egyszer öttagú csa-ládjuk háromnapi tejadagját itatta meg velünk, hisz tudta,hogy házi tejet valamikor hetekkel, hónapokkal előbbcsak otthon ihattunk. Balázsi Pista egy egész sonkát lopottki a családi kamrából, hogy jóllakasson bennünket. Szómi szó, hamar egymáshoz nőttünk, ha súrlodásokkal is, denéhány kivételtől eltekintve már a téli vakációra közössé-gé csiszolódott fele székely, fele bánsági, partiumi magyargyerekekből összeverbuvált osztályunk.

Iskolánk az Orsolyák államosított zárdájában műkö-dött. Kitűnő, fiatal és lelkes tanárok oktattak, és olyanmozgalmassá szervezték a tanórákon kívüli életünket is,hogy ma csak ámulattal tudok visszagondolni arra az1958–59-es tanévre, a mi nyolcadik osztályos korunkra.Tiszta szívvel címen olyan irodalmi, művelődési faliújsá-got szerekesztettünk közösen, ami ma is felvenné a ver-senyt a mostani iskolújságokkal. És színdarabokat taní-tottak (a Pál utcai fiúkra és a Nyilas Misire emlékszem),versenyeket szerveztek, kirándulni vittek, ragyogó sport-életet kovácsoltak össze. Mi, székelyföldi, falusi suhan-cok, azt hiszem, ekkor találkoztunk először bőr focilab-dával, tudtuk meg, hogy a focin kívül van röplabda, kézi-labda, kosárlabda, szertorna is. Az én számomra azonbana legnagyobb ámuldozást a könyvtár hozta meg.Díszkiadású, aranysujtásos könyvsorozatok ragyogtak akönyvtár polcain, a Remekírók Képes Könyvtára, azösszes Jókai, Mikszáth, Benedek Elek, Vas Gereben,Gárdonyi, Verne Gyula, az indiános könyvek, Petőfi életetöbb kötetben. Olvastunk reggel és délben, délután és

20


este, a tanórák alatt és a szilenciumon, emlékszem, arra isképes voltam, hogy ellógjak, mert nem tudtam abba-hagyni Ocskay brigadéros Szeretve mind a vérpadig tör-ténetét. Néhányan mindenevők, válogatás nélküli könyv-zabálók lettünk. Ez esetben is, azt hiszem, Papp Jancsivolt a kivétel, ő már Rejtő Jenőt, Agatha Christie-t isolvasott. Matematika–fizika rangsorolású osztályunkbanő volt a filosz. Verseket írt, de nagy huncut is volt.Emlékszem, egyszer úgy átverte a társaságot egy sajátszerzeményeként előadott, de valahonnan kimásolt „kov-bojos” verssel, hogy az osztály másik langalétája, Csasziéletében először és utoljára megtanult kívülről egy ver-set. Kívülről fújta Papp Jancsi „kóbojos remekművét”.

Majdnem jó tanulónak mondható osztályunk volt. Deott jártak előttünk a nagy fiúk! Aradits Laci, a későbbitévériporter, aki a Dunáról tutajjal indult neki a Fekete-tengernek, igaz, hogy Isztambul helyett Odesszábankötöttek ki, amiből kisebbfajta nemzetközi bonyodalomszármazott. Szondy Gyuri, a későbbi, nagy reményekkelindult költő, akit idő előtt elvitt a tékozló idő. És ott voltUdvardy Laci, a híres hegedűművész, zenész, későbbizenetörténész, meg Pokker Laci, a szobrász, vagy GraurJani, aki még most, hetven éven túl is főszerkeszti azegyetlen temesvári, bánsági magyar újságot. Volt kikrefelnéznünk abban a 3-as számú magyar középiskolában!Gyönyörű, katartikusan gyönyörű iskolánk volt.Némiképp feledtette a messzi tájat, a messzi otthont, kis-hazánkat, az odüsszeuszi képzeletünkben egyre nagyobbmagasságokat, holdkóros sóvárgásokat előidéző, szirén-ként felénk éneklő Székelyföldet.

Aztán beborult. Egyesítették, magyarán felszámolták aBolyai Egyetemet, a magyar nacionalizmus és irredentiz-mus fészkét. Mikor 1959 szeptemberében visszaérkeztünkLugosra, kiderült, hogy a mi iskolánk is ilyen fészek.Egyesítették a magyar, a német és az egyik román közép-iskolát 1-es számú, Ion Brediceanu Líceummá. Mi lettünkaz utolsók, a D-osztály. Akkor talán fel sem fogtuk enneka tettnek a súlyosságát, nemzetiségellenes huncutságát.Csak azt tudom, hogy egyre duhajabbak lettünk, s amikorlehetett, kerültük az iskolát. Most már biztosan tudom,hogy a lugosi magyarság lejtmenetének ez volt a kezdete.Eltelt a három év, le érettségiztünk, és úgy jöttünk elLugosról, hogy nem tudtunk többet róla, mint amikor oda-érkeztünk. Nem tudtuk, hogy ott élt Jakabffy Elemér, ottszerkesztette a két háború között az erdélyi folyóiratokegyik legrangosabbikát, a Magyar Kisebbséget. Nem tud-tuk, hogy itt töltötte gyermekkorát Teller Ede. Nem tudtukmeg, hogy kölyökként itt focizott Czibor azzal a németapától, öntudatos magyar anyától származó Posipallal, akiazon a keserves 54-es focivébén magyarul figyelmeztettea Svábot, alias Puskás Öcsit, hogy ne froclizza azt a

keménylegény Liebrichet, mert megjárja. Meg is járta, ésa döntő után gyászba borította édesapáinkat. Nem tudtukmeg Lugosról, hogy a Monarchia mintaértékű városa volt,ahol becsületbeli ügye volt a három nemzetiségnek egy-más nyelveinek kölcsönös tudása. Nem tudtuk meg aztsem, hogy a kiegyezés után a hajdani Krassó–Szörény vár-megye székhelyén, Lugoson a román nyelv egyenrangúhivatali nyelv volt a magyarral! És még sok mindent nemtudtunk meg Lugosról abban az egyesített középiskolában,amelyet már nem is szerettünk. Mindent elkövettünk, hogyaz évek elszálljanak, mint a percek. De az a négy év végig-kísérte, mint egy rögeszme az egész életünket. A legvárat-lanabb pillantokban bukkant fel a mélyből. Legutóbb aDeákban – az Írószövetség Bajza utcai székházának kocs-májában lebbent fel Lugos. Ha Pesten jártok, mindig jóbemenni oda egy korsó sörre. Ott találkoztam drága bará-taimmal, Lázár Ervinnel, Csíki Lacival, Nagy Gazsival,Bella Pistával. Őket elorozta a gyalázatos idő, most máregyedül Deák Laci, József Attila-díjas, kitűnő költő bará-tomat találom ott. Legutóbbi sörözésünk alkalmával, nemtudom, minek a kapcsán, hirtelen felkapta a fejét: Nekemmesélsz, öregem, az én apám is Lugosról származott,onnan jött el Trianon után, egyszer arra jártam, de máramár hűlt helyük a Deák nevezetű magyaroknak…

Hát így kísért minket Lugos, kedves barátaim.Utánunk még következett egy-két D-osztály, aztán las-

san elfogyott. Később, egy időre az általános iskolából iscsak az I–IV. maradt. A svábok elmentek, s a magyarságassszimilálódása felgyorsult. A húszéves osztálytalálko-zónkon kiderült, hogy Lugoson maradt osztálytársainkgyermekei már alig vagy egyáltalán nem beszélnekmagyarul. A padtársam sváb leányt vett feleségül. Ésmilyen nyelven beszéltek a családban? Amelyen egy szét-szóratásban lévő, iskola nélkül maradt, leszegényített,vírusos öntudatú kisebbséginek lehet. A többségén.

Az 1962-ben érettségizettek is szétszórattunk. Mi haza-jöttünk a Székelyföldre. És a lugosiak közül egyedülvelünk jött Papp Jancsi is. Román–magyar szakos tanárlett. Tanított a Kászonokban, a Gyimesekben, aztán beke-rült a családjával Csíkszeredába, gondolom, azzal areménnyel, hogy újságíró lesz. Nem lett az. Talán jobbanis történt így, hisz minket akkor, ezért vagy azért, kezdtekkirugdosni az egyre pártosabb sajtóból, legtöbbször azért,mert füttyültünk a templomban. Aztán eltemettük az elsőosztálytársunkat, Szőcs Karcsit, aki katonaorvos lett, éstöbb mint gyanúsnak mondható körülmények között hunytel. Jánossal, Császárral, Szekeres Jóskával együtt a vállun-kon vittük ki csikorgó télben a csíkdánfalvi temetőbe.Ekkor döbbent talán először belénk, hogy valami gyaláza-tos kezdődött el az életünkben.Talán ekkortájt kezdett érle-lődni Jánosban a gondolat az áttelepülésről. Abban a balga

21


hitben éltünk, hogy ott, az a megmaradt kicsi ország való-ban az emberarcút építi, hogy ott könnyebb magyarnaklenni, hogy ott tárt karokkal vár reánk az új világ. Nemtudom, Papp Jancsiékat hogyan fogadta. Csak azt, hogyegy darabig tanárként próbált megélni a maradékBiharban, miközben ízig-vérig urbánus emberként ubor-kamag termesztésre kényszerült. Aztán Tatabánya követ-kezett, úgy tetszett, talán-talán ottlesz a rév. De a Jóisten máskéntrendelkezett a révbeérésről. Előbbel kellett temesse feleségét, mind-annyiunk drága Pannikáját. Ó, begyönyörűek voltak marosvásár-helyi egyetemistaként, amikorbemutatta nekem szőke, kékszemű, Krúdy tollára kívánkozóháromszéki szerelmét!

Amikorra már csak árnyékvi-lágnyi reményeink maradtak, sazt hittük, hogy a mi életünk márígy fog eltelni, a dominókockákelkezdték egymást döntögetni.Szerencsénkre? Talán. Én csakannyit tudok, hogy Papp Jánosvégre meglelte azt, amire kezde-tektől fogva hivatva volt: azújságírást. Ott érezni tárcáimögött a szépírót, akivé válhatottvolna, ha nem jön közbe az éle -tünk, ez a megszenvedett, ezerfe-lé cibált, mégis gyünyörű sors,amit ránk osztott a Fennvaló.

Bolyongok Lugos utcáin.János, a hajdani házatoktól alig karnyújtásnyira hatal-mas ortodox katedrális áll. És ott áll üresen, lelakottanegykori iskolánk, a Lugosi 3-as számú MagyarKözépiskola épülete is. Jól megnézem még egyszer anyolcadik osztály ablakait. Az egyház visszakapta azépületet. Lehetne benne újra magyar iskola, de kivel,uram, kivel lehetne élettel betölteni? A hajdani bombanő, a vagány Faragó Pipi unokáival már nem, hisz ő isaz égi vadászmezőkön vár már mireánk. AkárcsakAndré Béci Csík szent királyról, Elekes Árpi, a lippaireformátus pap fia, vagy Puskás Bori, a rajztanárnő, akimásodikként jött a Székelyföldre a bánságiak közül, sakit Gyergyó remetén fogadott be az anyaföld. És kitudja, hol van, él-e, hal-e még valahol NémetországbanOláh Juci, a lugosi háromárvák legnagyobbika? KovácsLenke Ausztráliából küldi közben üdvözleteit. KerekesMarikáról sem sokat tudunk mi, székelyek: a dánfalviZsók Gizi, a csíkrákosi Lázár Marika, a csíkszentmihá-

lyi Szekeres Jóska, a gyergyótekerőpataki Páll Magdi, acsíkszentimrei Izsák Zsófi, a csíkszentkirályi Bors Ica, ahomoródalmási Anthonya Ibolya és jómagam. Ha meg-érjük majd az ötvenéves találkozót, bizonyára várni fog-nak a Lugoson maradottak, Balázs Pista, Boruzs Jóska,Körner Jani és Kolov Rozi, a nyolcszáz méteres síkfutásegykori, többszörös országbajnoka. De hol van, kinek

fáj Szőcs Karcsi után a szépszőke, aninoaszai Eckl Olga? Ésvajon élni akar-e a Margitta mel-letti Tótiban az Öregem, LiszkayLaci, a református papfiú? Vajonbevenné-e még egyszer a nagydumádat, János? Vajon elhinné-e,hogy imádott csapata, az Újpest abálványozott Göröcs Titivel azélen 4–1-re kikapott? Kitől is?Már csak te tudhatod, János, akiBalázsi Pistáéknál a rádió alá rej-tett Tesla magnón, mint egySzepesi, úgy közvetítetted Lisz -kay Laci kedvenc csapatának a„megveretését”. Hecc volt-e azegész, vagy gyöngéd bosszú aFradiért, a Honvédért, a Tata -bányáért, vagy mit tudom én már,melyikünk kedvenc csapatáért,mert akkor az Újpest volt az ász,mert akkor volt még magyar foci,amelyért százhúszat dobogott aszívünk? S vajon meg ismerne-eCsíkszent domo koson még azagysorvadás előrehaladott álla-

potában tengődő, náladnál is majd egy fejjel magasabbCsászár Zoli, mindenkit verő kézilabdacsapatunk átlö-vője, akinek bombáit az edzésken csak te, Papp Jánostudtad röhögve védeni? És mondd – hisz mondod –, deén újra és újra megkérdezlek: hová szivárogtak el, mintegy Csehov-mondatban a vér, hová szerelmeink, tün-dökletesen keserves és mégis gyönyörű ifjúságunkálmai, hitei, illúziói? Te kell vágyakozz a Hargita ölelé-sére közülünk a legjobban, Te, aki egykoron megtörtedés feloldottad a székely bárányok mészárlás előtti hall-gatását? Ott állsz közöttünk most is azon az eltűnt isko-laudvaron, mint aki megszenvedte immár a múltat s ajövendőt. Úgy olvasom írásaidat, hogy közben tudatommélyén végig mögöttük zsolozsmáznak a Miatyánksorai: „…miképpen a mennyben, úgy a Földön is…”, „…bocsásd meg vétekeinket, miképpen mi is megbocsájtunkaz ellenünk vétőknek…”, „…de szabadíts meg a go nosz -tól”. János, de kié „az ország, a hatalom és a dicsőség…”?

22


„Ádáméva”

LUGOSI PAPP JÁNOS

Égbe kapaszkodó lángok

A zsurnaliszta már órák óta nézte a nagy víz hömpöly-gését, hallgatta a hullámok monoton locsogását, és asötétség még ott bujkált a Beliczay-sziget magasranőtt fái alatt, de tudni lehetett, hamarosan megcsilla-nak majd a nap sugarai a vízen, és a madársereg ispihenőre tér az egész napi hangoskodás után. Olyangiccses volt az egész vízparti világ, mint a Korondonkészült taplósapka és bokály, de ez nem zavarta külö-nösképpen a zsurnalisztát, mert a júniusi esték idejénmár annyi mindent látott hosszú élete során, hogysemmin sem lepődött meg. Már-már ott tartott, hogyszétnéz Ófaluban, készülődnek-e az emberek a nagytűzgyújtásra, amikor egy nagy farönk közeledett aparthoz. Hirtelen arra gondolt, honnan érkezhetett ahullámok hátán a nagy fa, ott volt-e a Duna születésé-nél a titokzatos Fekete-erdőben, ahol két kis patakocs-ka, a Brigach és a Breg összefolyásával elkezdődik afolyó közel háromezer kilométer hosszú utazása, deelhessegette magától a gondolatot, hiszen jól tudta, aszámtalan vízlépcső és apróbb-nagyobb gát elevemegakadályozza a hullámokon tett utazásokat. Térdiggázolt a hideg vízbe, és amikor megfogta az úszó rönkegyik ágát, az volt az érzése, hogy egy csonttá aszaló-dott öreg ember szakállát rángatja, aki világgá kiáltjaminden fájdalmát. Később összegyűjtötte a partontalált ágakat, egymásra dobálta, majd szétszedte, ésszép akkurátusan nekifogott a máglyarakáshoz. Alulrafüvet rakott, aztán jöttek a vékonyka száraz gallyacs-kák, és amikor már embermagasságig értek az ágak,akkor olyan boldogság tört a lelkére, mint amilyentcsak fiatalember korában tapasztalt, amikor egyaugusztusi éjjelen felmászott a Hargitára, és onnannézte a csillaghullást.

Szép lassan lopakodott a sötétség, a távolban méglátszott egy halászcsónak, valahol megszólalt egyhajókürt, aztán hirtelen csend lett, hallani lehetett egyhal csobbanását, és a Beliczay-sziget legeldugottabbösvényén megjelentek az első boszorkányok, hogySzent Iván-éjjelén rikácsolásukkal megijesszék majda gyermekeket.

Amikor már fénylettek a csillagok, a zsurnalisztameggyújtotta a száraz fűcsomót, apró lángnyelvekkezdtek éledezni az esti fuvallatban, és amikor felerő-

södőtt a nyugati szél, akkor pattogni kezdtek az égőágacskák, és a fényes lángoszlopból millió szikra tört amagasba, ahol átölelték egymást sóhajtásnyi időre, éshirtelen eltűntek a sötétségben, mint a nagyon fájó régiemlékek. Recsegett-ropogott a nagy máglya, régi isme-rősök, volt szerelmek integettek a csillagösvényről,onnan nézték a Szent Iván-éji tűzijátékot. És akkor azsurnaliszta becsukta szemét, mélyet lélegzett, és úgyérezte, magába szívja a virágzó páfrány illatát, de bár-hogy is akarta, nem pillantotta meg a néhány pillanatigélő, aranyosan fénylő virágot. Egyszer azt mondta egyvénasszony a Gyimesek magányos világában, hogy akirálel a páfrányra, érteni fogja az állatok nyelvét, meg-látja a földbe rejtett kincseket, és érteni fogja a füvek ésfák beszédét. Valahol azt is olvasta egy megsárgultújságban, úgy tudják, hogy a boszorkányok a páfrányvirágának köszönhetik mágikus erejüket és tudásukat.Amikor erre gondolt, nagy ricsajt hallott a Beliczay-szi-get felől, ott sikoltoztak a legrusnyább boszorkányok,akik eddig a földön éltek, és hangos kacagásuktól méga szentjánosbogarak is elbújtak. Különösképpen Ani, azegyik Duna bogdány ból érkezett boszorkány hangosko-dott, hogy ideje lenne elkezdeni a legújabb pletykák ter-jesztését, és jó lenne már némi riadalmat kelteni a fiata-lok között, de az érdi boszorkányok tudtára adták, hogya házigazdákat illeti meg a kezdeményezés joga. Aztána boszorkánynépség forró olajba mártotta a seprűket, afogatlan vénasszonyok lábuk közé fogták a lángolóparipákat, és hallatlan harci kedvvel köröztek a máglyafölött. A zsurnaliszta elunta a rikácsolást, maréknyi hal-csontot dobott a tűzbe, és annak a bűze visszavonulásrakényszerítette a boszorkányok hadát, akik amúgy iselfáradtak, visszamentek a Beliczay-szigetre, onnankiáltoztak mindenféle átkot a zsurnalisztára, meg ahozzá hasonló emberekre, akik fütyülnek a világra, ésakik még a halált is kikacagják.

Kezdett benépesülni a magaspart is, ahol az ófalusilányok és legények gyújtottak nagy máglyát.Félrevonulva a hangoskodó fiataloktól, az egyik bokortövében ott pihent Milán is, aki templomépítőkéntkerült Érdre több évszázaddal korábban, de vénember-ként sem hagyhatta ki a nagy eseményt, mert még jólemlékezett azokra az időkre, amikor a pogány szlávok anyári napforduló ünnepén nagy tüzeket gyújtottak a fás,bokros vízpartokon.

Emlékei szerint először csak énekeltek, ettek-ittak atűz körül, külön a nők, külön a férfiak, aztán éjfél köze-ledtével feláldoztak egy fehér tyúkot és egy feketekakast, s vérüket égő olajjal teli tálba csurgatták. Azáldozat után hosszan tartó körtáncba kezdtek, majdamikor a tüzek kialudtak, ledobálták ruháikat, és beug-

23


A szerző A hargitai kucséber című kötete a közeljövőben jelenik meg

kiadónknál Érd Város Önkormányzatának támogatásával

ráltak a vízbe. Itt azután mindenki azzal töltötte a ked-vét, akivel a sötétben összekerült.

Milán kíváncsian várta, ledobják-e magukról mostis a ruhákat a legények és a lányok, pajzán gondola-tok ébredtek lelkében, és maga előtt látta hajdani sze-relmeit, amint hozzábújtak a fekete éjszakában. Nemlett semmi a dologból, mert erős fiatalemberek hatal-mas fakereket építettek sebtében, majd beburkoltákszalmával, és miután lángra lobbant a guruló tűzke-rék, elindították hosszú útjára. Világított a sötétéjszakában a monstrum, Hamza bég katonái riadtan

nézték a magasból a tüzes látványt, Dobó Istvánuram pedig nagyokat kurjongatott örömében, mert alátvány emlékeztette a régi dicsőségre. KésőbbMilánt megkörnyékezte egy égő seprűn száguldóboszorkány, próbálta szép szavakkal becsalogatni aBeliczay-sziget mélyére, ígért neki halvát, rózsalek-várt és gyönyörűséges perceket, de Milán csaklegyintett minden csalfa szóra, és amikor nagy zajjalösszeroppant az égő máglya, akkor odaballagott azsurnalisztához, és megbeszélték, jövőre ismét talál-koznak Szent Iván-éjjelén.

24


BENŐ ATTILA

Wurmbrand

Istenbotladozóárnyékaacellák között.Idegenséged barbárok előtt meddig őrzöd?Vasélek közé zárva egyetlen négyzetméteren,lábad a végkimerülésig topoghat,lélegzeted fölfele kapaszkodna védtelen,és szemed föllapozna más távlatokat.

Később: tágasabb cella, hidegebb falakés a tekintet felmagasodása a fekete csizmák öntelt lépte alatt.(Egyetlen cellává roskadt székesegyház.A vakablak mögött: a másvilág.Pincefal: az ige kihűl, a hideg ráz.)

Aztán kényszerzubbonyt viselni: vallatás kínjait.De tehetetlen az erőszak,hogyha még óv a belső hegyek magaslata: a hit.Sebek enyhületét az érdes éjszaka sem hozza.„Ne szórjátok gyöngyeiteket a disznók elé...”

Hallgat a méltóság, megtaposva, megostorozva.

Emlékdarabok össze nem álló képe az otthon.Egyetlen valóság: a falak, a falak, a falak,és a lassan száradó vér a homlokodon.Fénylő gondolatok sora a rácsokról visszakoppan.Míg a hajnal, az Ember körvonalú, földereng,ott az északi falon, a repedésalakzatokban.

KERNÁCS GABRIELLA

Sámánbotok, fekete dinnyék…Kő Pál isaszegi kert-kiállításához

A művészetek története úgy borul fölénk, mint egyszellemi égbolt kisebb-nagyobb csillagok szikrázósokaságával: az évezredek alatt megszületettműtárgyak milliói val, milliárdjaival. Az egymástóltávol eső csillagok között néha különös összefüggése-ket láthatunk. Különös történet a varsói Óváros törté-nete, s van egy fénylő szála, amely számomra össze-kapcsolódik Kő Pál szobraival.

A régi Varsó szíve volt az Óváros, keskenyhomlokú,kő-ülőfülkés, gótikus házacskáival, szobordíszes rene-szánsz palotákkal, színesre festett arcú, barokk-rokokópolgárházakkal, sörmérésekkel, a föléjük hajló gótikus,vöröstéglás Szent János-katedrálissal, a Palota-térenIII. Zsigmond lengyel király magas márványoszlopra állí-tott szobrával. 1644 óta állt ott kivont karddal a király, s alegenda szerint, ha veszély fenyegette Varsót, fölemelte akardját, hogy megvédje a várost, amelyet szeretett.

A második világháború után síró varsóiak tömegeizarándokoltak ahhoz a törmelék- és téglahalomhoz,amivé az Óváros lett. Az első helyzetjelentés szerint:„A pusztulás száz százalékos. Varsó Óvárosa nincstöbbé.” Rommá lett városok helyén újak épültek akkor amegsebzett Európában, de egyikük építéstörténete semhasonlít a varsói Óvároséhoz. A lengyelek ugyanis nemfogadták el, hogy nemzeti múltjuk egy darabja nyomtala-nul eltűnt. Ők nem építettek a helyére lakótelepet, amijóval olcsóbb lett volna. S nem építettek – mintBudapesten a királyi vár helyére – vörös márvánnyal borí-tott belső terű, újgazdag, se hús, se hal, se palota, se múze-um épületet. Nem, hanem fogukat összeszorítva, iszonyúáldozatok árán hozzáfogtak újra fölépíteni tégláról téglá-ra, freskóról freskóra, szoborról szoborra az Óvárost,ugyanolyanra, mint volt. Elővették a régi tervrajzokat, előa XVIII. századi velencei mesternek, Canalettónak azÓvárosról festett képeit. S ma Varsó Óvárosa újra áll.

Kő Pál szoborteremtő munkásságában számomravan valami a lengyelek, a varsóiak konok, hősies, nem-zeti múltat, nemzeti hagyományokat megőrző elszánt-ságából. Kő Pál olyan országban él, amelynek közép-kori és reneszánsz váraiból, palotáiból, polgárházaiból,templomaiból, freskóiból, szobraiból, egykori fényesművészetéből mára töredékek is alig maradtak. Kő Pálolyanformán áll a régi magyar szobrászat elpusztultszoborkertjében, ahogy a mai látogató áll az asztalsima-ságú Hortobágyon, messzire lát minden irányban, s

többnyire nem tudja, hogy a Hortobágyon harminckétfalu állt valaha. Árpádházi kistemplomaik alapfalaitegymás után ássák ki a régészek.

Kő Pál egy nép csaknem teljesen elpusztított nemze-ti művészetéből, művészeti hagyományaiból – én úgylátom – mélységes alázattal, hittel szinte minden mun-kájában kiemel, felszínre hoz, felmutat valamit. A gel-lérthegyi Sziklakápolna előtt, Budapest egyik legszebbszoborhelyén álló Szent Istvánja a harcok után leszálltlováról, templomocskát szorít a melléhez, az ország -építő, templomépítő király képe ez. Ott érezzük benne akoronázási palástra hímzett István királyt, Árpádkoriszobor-töredékünket: a kalocsai királyfejet, a kódexekiniciáléiban egykor álló szent királyokat, a szobor karé-jos talapzatában Feldebrő kora középkori altemplomá-nak vaskos oszlopkötegeit. Mindezekkel együtt Kő Pálszobra mai szobor, a szobrász a mai ember szemévelnéz vissza a múltra, s a király a mai ember tűnődő, szo-morú arcával néz le a városra, ránk, alatta nyüzsgőkre.

Kő Pál egész életútját végigkíséri különös képességearra, hogy össze tudja építeni a múltat a jelennel, ahagyományokat a XX–XXI. század művészeti irányza-taival, közöttük is az általa leginkább szeretett szürrea-lizmussal, a különös álmok művészetével. Mindenszobrában különös álmokat lát: a mohácsi csatamegrendítő emlék-teme tőjébe huszonkilenc hatalmasfa-sírjelet faragott, szobor-kopjafát. A tömegsírok fölöttott lebeg – oszlop tetején – az ifjú király, II. Lajos esen-dő fiú-portréja, ott ijeszt – kötélhálójában magyar halot-tak levágott fejével – a rettentő túlerővel győző II. Szu -lejmán császár, ott zúg a korabeli rettegett fegyver, aszámszeríj szélhárfává, feszületté transzponálva, ottüvöltenek égre a lovak, lófej-oszlopok, egyikük talap-zatán körbefut az írás: „Magyar, köszönj az elmúlás-nak”. Kő Pál mohácsi szobrai köszönnek az elmúlás-nak. Méltósággal fejet hajtanak.

„Őrzők, vigyázzatok a strázsán” – írja Ady Endre.Kő Pál az őrzők egyike, őrzi a kézműves mesterek tisz-tességét is, szinte minden szobra, a legkisebbektől alegnagyobbakig tele van kézműves gyönyörűségekkel.Színes festéssel, fémberakásokkal díszesek a mohácsikopjafák; a szülőföldjén, Hevesen álló, kétalakos,messze néző Idő-szobor: az Ünnep öregasszonya mel-lett a menyecske mészkő-szoknyáján üveggolyó-gyön-gyök villognak, csakúgy, mint a Magyar Messiásrácsokba tört, lángoló csodamadarának farktollain; osz-lopra állított gyöngyösi királyszobrán – Károly Róbertalakját Kő Pál akaratából Jankovics Marcelltől kölcsö-nözte – a bronzköntös hímzésekkel, csüngőkkel ékes.

S ahogy a valódi, talált, gyűjtött, keresett tárgyakkalbánik, modern művész módjára! Anyám könyvei című

25


szobrán – pop-art házioltárkán – megbillen a valóságosasztalka, rajta édesanyja háztartási könyvei mívesenkifaragva. Rend hagyó szobrának, a Szárny készítőnekkerete egy valódi ma dár kalitka, igaz, hófehérre festve,átszellemítve, benne Ba lázs János cigányfestő mézszínűkörtefából remekbe faragott, ap ró portrészobrocskájakuporog, s körülötte fantasztikus szár nyak: színesre fes-tett, pöttyözött csirke-mellcsontok röpülnek.

Kő Pál szobraiban jóízű humor, meglepő ötletek szikráz-nak. Szereti az életet, hódol a Természet, a Termékenységelőtt, s miért ne készíthetne görögdinnye-szoborsorozatot?Fából persze, festve persze, meg fémből, kőből is persze. Sha valaki számon kérné rajtuk a valódi görögdinnyét, joggalválaszolhatna úgy, mint Medgyessy Ferenc mester, amikorlószobrának részleteit firtatták: „Nem lú az, hanem szobor!”Szobrok hát a különböző jellemű dinnyék is. Miért ne?Komolyan hordja évgyűrűit és a Fekete dinnye címet egytiszteletreméltó, régi, eres akácfa-dinnyeszelet, amelybőlmár kiharapott egy darabot az Idő… Zöld ruhában hetven-kedik a Csillagos, magos című, s a dinnyemagok apró,fényes rézszegek… Elegáns arisztokrata az Arany dinnye –bronzból… S melankolikus dinnyehéj-lélekhajó – nemmellesleg tiszta, szép forma – a fekete gránit, bronzlábúdarab, címe: A dinnyeszeletek emlékére…

Kő Pál az építők, a teremtők közül való, formákatteremt, színeket teremt, családokat, közösségeket épít.Sok éve már őt, az embert és a művészt melegítő láng-nak látom, amely köré – munkái köré és az ember köré– jó odagyűlni, derű van ott, öröm és vigasztalás. „Jóembert keresünk” – mondják Bertolt Brecht színdarab-jában a szecsuáni bölcsek. Kő Pál ritka tünemény. Jóember. Pásztor, mindenféle értelemben, talán ezért isvonzódik a pásztorbotokhoz. Első gyönyörű pásztorbot-tárgyegyüttesét hevesi állandó kiállítása őrzi. Címe:Sinka István emlékére. A Fekete bojtár vallomásai író-ját, a parasztemberből lett költőt a szépségesen megfa-ragott birkafej-kampójú pásztorbotra kötözött valódicsizmapárral, fehér házivászon-inggel, sok kéz forgattaöreg Bibliával idézi meg. Jelképes értelmű útravalókkalegy jelképes értelmű boton, ősi pásztorkészségen.Amelyet – különösen a parádés, ünneplő darabokat – amagyar pásztorok, juhászok valaha faragással, karco-lással, csont, szaru, ólom vagy rézberakással remekbedíszítettek. A pásztorbot a ke resz ténységben püspökijelvénnyé emelkedett: a lelkipásztorság jelképévé. Ésfölemelkedett a csillagok közé is: Tho rocz kai WigandEde, a magyar szecesszió nagyszerű épí tésze írja Öregcsillagok című könyvecskéjében a régi ma gyar csillag-nevekről: „A Saskeselyű csillagkép alfa csillagát»Tévelygő juhásznak« nevezték. Az Állatövben azIkrek csillagkép régi neve »Bojtárkettős« volt.”

A Tévelygő juhász csillagképet a régiek csillagos botjá-val együtt képzelték az égre, erről Thoroczkai Wigand EdeSzeged környéki gyűjtései alapján azt mondja: „A kite-remtettézett pásztor vagy kampósbot szépének borjú valaaz ára. A Kaszáscsillagnak nevezett Orion csillagképről aztmondják a bugacmonostoriak, hogy a három csillagból aharmadik félreáll a sorból, ez a juhászbot.”

Kő Pál pásztorbotjaival, vándorbotjaival visszauta-zhatunk a kereszténység előtti időkbe, a sámánok idejé-be. A régi magyar hitvilágba. Kő Pál sámánbotjai szob-rok persze. Diószegi Vilmos néprajzkutató írja a sámán-botokról: „A sámán révületében a felső világba utazik,szellemeihez. A sámán dobja a ló szerepét játssza. Az asámán, akinek bot van a kezében, gyalog járja a szel-lemvilág útjait. Használhatott vörösfenyő-botot, oldalánmeghagyott elágazásokkal, ráaggatott szövetdarabokkal.Vagy irhadarabokkal teleaggatott nyírfaágat. A sámán-botok mind faragottak. Elágazásaikat fejnek faragtákmeg: kifaragták a szemet, szájat, orrot, fület. Volt két-,háromfejű, de akár kilencfejű bot is. Színes pamutszövetszalagok és csengők lógtak róla. A sámánbot a sámánfátis jelképezte, egy törzsével, koronájával együtt a sámánsátra elé állított, színes szalagokkal teleaggatott fát,amelyen, úgy mondták, „a szó felfelé megy, Istenhez,rajta kapaszkodik fel a sámán a felső világba…”

Kő Pál legszebb sámánbotját Diószegi Vilmos tisztele-tére készítette. Erdélyi patakban talált vörösfenyő-husán-got faragott táltoslófej-formájúra, vízmosta-jellegét meg-hagyva. Míves rézgallérjából színes szalagok lengenek,köztük egy nemzetiszínű, s csengő-bongó apró tárgyak,régi pénzek, cserépkorongok. Mágikus tárgyak, ember- ésszellemidézők Kő Pál sámánbotjai, idézik a meghalt bará-tot, tisztelegnek Kallós Zoltán néprajzkutató, népdalgyűj-tő, balladagyűjtő munkássága előtt vízkékre, fűzöldre fest-ve, lengedező fabábokkal, népdal-töredékekkel:

„Hallod-e te szelídecske,Lány vagy-e vagy menyecske…”

Kő Pál szobrai, sámánbotjai, pásztorbotjai a művé-szetek felső világába, szellemvilágába valók, a ránkboruló szellemi égbolt csillagpontjai. Összekötik azeget a földdel, a valóságot a mesékkel, a legendákkal,ahogy Utassy József regölő versében írja:

„Egyszer-volt lét a múlt,s végül mese minden:rege, rege, Ráró!Magunk vagyunk, magunk,s jaj, a mi igazunkmese messze járó.”

26


– Honnan érkezik egy irodal-már? Törvényszerű, hogy könyvtár-szobában cseperedjen fel?

– Értelmiségi családból szárma-zom: apám orvos volt, anyám admi-nisztrátor. Apai nagyapám, AlföldyDénes, aki Kolozsvárt tanárkodott,roppant büszke volt a könyvére, melyazt a címet viselte: A borhamisításokleleplezése. Fizikát, kémiát, termé-szetrajzot oktatott, s amellett a pati-kusságot is kitanulta. Hatvanegy évesvolt, amikor apám – aki szintén aJenő nevet kapta a keresztségben –kései gyermekként a világra jött.Anyám, Halmy Kornélia pesti lányvolt; az ő apja, Halmy Gyulavegyészmérnökként végzett, és amúlt század elején fiatal kémikuskénta Halélettani Kutatóintézet alkalma-zásában állt. A halállomány szem-pontjából vizsgálta a folyóinkbaömlesztett szennyvizek összetételét,úgyhogy általa egy környezetvédőfelmenőm is akad.

– Szóval nincs is képviselve abölcsészet a famíliában?

– Megemlíteném, hogy anyámnagyapja (Halmy Ferenc), nagynén-je (Halmy Margit) és annak férje(Tanay Frigyes) mind neves színészvolt. De ez már muzeális téma.Nagyszülői szinten inkább a termé-szettudományos érdeklődés domi-nált a családban – mára azonbanátlendült az inga. Feleségem, Dobozi

Eszter maga is költő és szépíró,amellett, hogy egy rangos kecske-méti középiskolát igazgat. Bátyám,Alföldy Géza ókortörténész, a hei-delbergi egyetem nyugalmazott pro-fesszora. Egyik, Hollandiában élőlánya, Alföldy Mária magyar irodal-mi műveket fordít hollandra.Bátyám négy évvel idősebb nálam.Gyerekkorom egyik alapélménye,hogy van valaki otthon, aki olvas,jegyzetel, szótáraz. Mielőtt az ókorrarátalált volna, néprajzzal, régészettelfoglalkozott. Hamar tudta, hogy mitakar. Én szétszórtabb gyerek voltam.Fiam, Alföldy Gábor kerttörténész,menyem, Ecsedy Anna pedig művé-szettörténész. Fiam édesanyja, TóthEmőke magyar–történelem szakostanár volt. Elmondható tehát, hogy abölcsészet egyenlített a famíliában.

– Kétszer is sikertelenül jelentke-zett egyetemre. Mi volt ennek az oka?

– Először 1957-ben futottamneki: magyar–angol szakra akartammenni. Nem vettek föl, mert egyesekláttak az utcán nemzetőr karszalag-gal, Mauserral a vállamon. Követ -kező kísérletem a Képző művészetiFőiskola felvételi vizsgája volt. A raj -zolás vonzott, a felkészülésben osz-tálytársam, Pohárnok Mihály (makiváló dizájnszakember) segített, deérvényesült a nagy számok törvénye:nyolcszáz jelentkezőből mindösszeharminc került be. Reménytelen pró-

bálkozás volt, ráadásul korábbanelsportoltam az időt.

– Milyen sportot űzött?– Tizenöttől tizenhét éves koro-

mig versenyszerűen úsztam.Hajtottam, mint a güzü, csekélyeredménnyel, de életre szóló leckevolt az is. Edzőm Németh János –Jamesz bácsi – volt, Los Angeles ésBerlin olimpiai vízilabdabajnoka.Ha gyönge időt úsztam, azt mondta:„Nem baj, kisöreg, eleinte nekem sement az úszás. Ha lemaradtam, avíz alatt kisírtam magam, és gyúrtamtovább – egyszer még a rekorderün-ket, Bárányt is lehagytam egy háziversenyen.” Ez jól jött az életben,mert többször voltam vert helyzet-ben. Ötvenhat őszén hagytam abbaaz úszást: Jamesz Spa nyol országbament a forradalom alatti tevékenysé-ge miatt. Azt hiszem, van benne sze-repe, hogy ma ilyen jók a spanyoloka sportágban: a hatvanas évekbentudtommal válogatottjuk edzőjekéntis működött. Utoljára KarinthyFerenctől, volt játékostársától hallot-tam róla – odakint találkozott vele.

– A nemzetőrködés csupán afféleromantikus ifjúkori nekibuzdulásvolt, vagy komolyabban is nyomothagyott a lelkében és a gondolkodá-sában 1956?

– A háztetőkről orvul lövöldözőávéhások miatt jelentkeztem a nem-zetőrségbe a Vadász utcai rendőrőr-

27

nyitott mûhelyszeptember

Ellenállhatatlan ellenállásBeszélgetés a hetvenéves Alföldy Jenővel

Alföldy Jenőt hetvenéves születésnapja alkalmából már a nyár elejénfelköszöntötték barátai és tisztelői az Írószövetség székházában, holotta kerek évfordulót csak július végén ünnepelte. Nem mindennapi aján-dékkal lepték meg a kiváló kritikust és irodalomtörténészt: egy tet-szetős, egyetlen példányban kinyomtatott tisztelgő kötettel. Ez akönyvtárgy (szó szerint unikum) egyúttal jól jellemzi az ünnepelt sze-rénységét is, amellyel alkotó életét mások munkásságának megértésé-re és megértetésére tette fel. Feleségével, Dobozi Eszterrel közös kecs-keméti otthonukban, egy júliusi kánikulai napon kerítettünk sort a hétévtizedet összegző beszélgetésre.

sön. Eggyel sem találkoztam szeren -csére, de a Roosevelt téri Bel ügy -minisztérium épületének tárgyalóter-mében láthattam a fejvesztett sietség-gel átöltözött ávósok összegyűrt,kifordított mundérját, s rengetegkonyakos- és pezsgősüveget. 1944karácsonya felé a nyilasok orgiáztakígy esténként pasaréti tanyájukon,akkori szomszé dunk -ban, a kötelező elsö -tétítés ellenére… Az öt -ve nes években az isko-lában a meggyőződé-semmel ellentétes tanokfelmondására ne veltek.1956 nevezetes tizenkétnapján hirtelen feloldó-dott ez a kényszer és eza feszültség. Élveztemaz igazmondás ízét. Aharcok elültével rámtört a kétségbeesés,hogy minden a koráb-ban megszokott meder-ben folytatódik majd. Később, amikorirodalmár lettem, Illyés vezetett rá,hogy miként mondjak ki tilosigazságokat. „Ka nyarogni kell, mintaz út, mint a kígyó” – írta. Az 1957-eshadiérettségi után több szakmában ispróbálkoztam, s mindenhol érzé -keltem, hogy az embe rek nem mernekmegnyilatkozni: azok is csak később,akik a másik oldalon álltak. Egy ked-ves versem pontos képet adott erről akorról: „Ország lappangott itt, mikornem vala ország” – írta Csanádi ImreEgy hajdani templomra című remeké-ben. Honvédeinket vöröskatonánaköltöztették, tiltották a Himnuszt, aKossuth-címert (én ma is ahhozragaszkodom), és szorgalmasan dol-goztak a káderesek. Mégis folytatódottaz élet, amely hol itt, hol ott dugta kileveleit a réseken.

– Ez az élet azonban önnek egye-lőre nem nyújtott értelmiségi távla-tot: tizenegy éven át fényképészkéntdolgozott. Utólag ez is szimbolikuselőképnek tetszik: akkor a látványt

rögzítette, azután pedig az esztéti-kai élményt...

– Az MTI-fotóhoz kerültem1958-ben. Laboráns lettem: nagy-méretű nagyításokat készítettemműszaki és riportfotókról. Néme -lyik még ma is látható: történetesenEszterék iskolájában is van néhánya folyosón Kodály Zoltánról.

– A szépirodalom nem is kísértette?– Olvasó gyerek voltam; bará-

tommal megbeszéltük olvasmánya-inkat. Ez az érdeklődés fényképészkorszakomban sem lanyhult. Azamerikai irodalom nagy divatjátéltük: faltuk Dreisert, Hemingwayt,Stein becket, Sinclair Lewist, Faul k -nert, Dos Passost, Millert, Mailert,Irwin Shaw-t, Irving Stone-t és a töb-bit. Későbbi kedvencem Bellow, aHerzoggal. Az ő intellektuális, elide-genedést feltáró prózájának folytatá-sát nem látom Amerikában.

– Írni nem akart?– Dehogynem; költő szerettem

volna lenni. Biztatást kaptam olya-noktól, akiknek sokat adtam a véle-ményére, s meg is jelentek verseim.A Kortárs együtt mutatott be Utassy -val s más pályatársainkkal. Előszöregy lánynak szerettem volna impo-nálni a költeményeimmel (ami per-sze sztereotípia, sok költőnél előjön),de legalább nem szerelmes versekkelostromoltam.

– Mikor mondott le a poézisről?– Nem volt ilyen határozott pont.

Benjámin László beszélt rá, hogy necsak verset, hanem kritikát is írjak.A Kortársnál sokat elfogadott a ver-seimből, s ott még működött műfajikettősségem. 1969-ben kritikuskéntkerültem az Élet és Iroda lomhoz.Ott az volt a vélemény, hogy a vers-

írás ronthatja a kri-tikusi hitelessége-met. Akkoribanbarátkoztam összeaz idős KomlósAla dár ral; ő mélybe nyomást tett rám.A szomszédunkbanlakott Óbudán, éssokat lévén egye-dül, szívesen cserélteszmét velem. Akritikát magasabbrendűnek tartottamég az irodalom-történet-írásnál is,

noha Vajda-monográfiája fontosmű. Miután Az új magyar líra címűesszékötete megjelent a nyugatosok-ról 1928-ban, ő is abbahagyta aversírást, eltekintve egy-két ősziké-től. Megragadott a szigora önmagá-val szemben is. Az ötvenes évekbenis a tisztesség mintaképe volt.Rengeteg szeretet szorult belé, de havalami nem tetszett neki, nem voltpardon: megírta.

– Ön nem ilyen…– Nekem nagyon imponált

Komlós Aladár, de éreztem, hogy eznem az én utam. Nekem semmilyenörömöt nem okoz megírni, ha a ver-sek rosszak. Utálom a rossz verse-ket. Hibáikra szívesen figyelmezte-tek jó szerzőket, de „levágó” kriti-kákra nincsen hajlamom. Illyésintelmét fogadtam meg: a kritikuslegyen költészetpárti. Lehet, hogy akönnyebbik lehetőséget ragadtammeg azzal, hogy rá hallgattam. Nemrejtem véka alá, ha valami nem tet-szik, de a káros tendenciák szóvá

28

nyitott mûhely magyar napló

„Szüleim” (harmincas évek közepe)

tételét a saját szempontombólfőként publicisztikai feladatnaktekintem. Az a szerep jutott nekem,hogy a líraellenesség korábbi évei-ben vitába szálljak a kortárs költé-szet jelesei (Weöres Sándor, NagyLászló, Illyés Gyula, MarsallLászló, Bella István, a Kilencek éskülön Utassy József) elleni támadá-sokkal, s ezért van, aki harciasnakvél. Talán az is mond valamit, hogykiről nyilatkozom meg gyakran, éskiről még elvétve sem.

– Ha már itt tartunk: irodalmiértelemben milyen elementárishatások érték?

– Sokféle befolyás ért, míg amagam útját kerestem. A hatvanasévekben Lukács György, az egzisz-tencialisták, még a buddhizmus isvonzott – végül is a józan racionalitásgyőzött: erre van alkati hajlamom. Ahazai kortárs irodalomból többfélehatás ért egyforma súllyal. Először aszocializmus etikai megújulásáértharcoló íróké: Benjámin Lászlóé,Déry Tiboré, Tamási Lajosé. A széle-

sebb értelemben vett népi irodalomIllyés Gyulától, Németh Lászlótól aCsanádi Imre – Juhász Ferenc –

Nagy László – Csoóri Sándor –Tornai József – Tóth Erzsébet nem-zedékéig és számos nemzedéktársa-mig. A polgári humanizmus néven„tűrt” kategóriába utalt költők –Weöres Sándortól, KálnokyLászlótól, Vas Istvántól, RónayGyörgytől, Pilinszky Jánostól, RábaGyörgytől ugyancsak a velem egy-idősekig. A modernizmus is megfo-gott, Kassák Lajostól TandoriDezsőig, Marsall Lászlóig, TolnaiOttóig. Tamkó Sirató Károlyt is sze-rettem. Az esszéírók is mindennaposolvasmányaim: Szerb Antal, NémethLászló, Gyergyai Albert, Németh G.Béla, Domokos Mátyás, GyertyánErvin, és többen a felsorolt költőkközül. Őket az ideológiák fölöttinekérzett irodalom folytatójának tartom,s ebben még nem rendített megsemmi. Azt szeretném, ha utódaink-nak is lennének ilyen ideáljaik, nem-csak a popgitárosok között, hanem aszellemi életben is; művészeinket, akülönböző tudományok művelőit,módjával sportembereket is ideértve.

– Kritikusként meglehetősen ter-mékenynek tartják…

– Négy évtized alatt temérdekkönyvkritikát, életmű-bírálatot ésnéhány monografikus pályaképet isírtam. A szorgalom önmagában nemerény, de példaképeim között akadnakolyan kritikusok, akik évtizedeken átlegendásan termékenyek voltak. Ilyenpéldául Rónay György, NémethLászló vagy Schöpflin Aladár.Rendszeres irodalmi szemlézésükelméleti felkészültségen alapult ésnagyfokú megbízhatósággal párosult.Nem annyira irányzatos, mint inkábbminőségesztétikai alapon álltak. Írá -saikból összeáll a kor teljességérzetetkeltő irodalomtörténeti folyamata.Mindhárman a múltra is kiterjesztet-ték munkásságukat, és egész irodal-munkról képet adtak. Magam iskalandoztam az elmúlt évszázadokszerzői között, de az ő nyomukba nemléphetek. Be kellett érnem azzal, hogy

szétszakadásra hajlamos kortárs iro-dalmunkban a szokásos előítéleteknélkül keressem az értékeket.

– A tekintélyes életművére pillant-va szembetűnő, hogy gyakrabban íra líráról, mint más műnemekről.Miért ez a pozitív diszkrimináció?

– Kedvenc regényeim, novelláim,drámáim éppúgy vannak, mint ked-venc verseim. A testvérműfajokrólnem is beszélve. A vers mégis az elsőhelyen áll: elsősorban lírakritikusvagyok. A költészet végeláthatatlangondolati távlatokat nyit: láttat, érzé-keltet, zenél, sűrítve tartalmazza anyelvi kifejezés maximumát, és ren-geteget mond az emberről. „Idekötidegszálaival a szél” – CsoóriSándornak ez a metaforája prózábanelképzelhetetlen: ember és természe-ti-társadalmi világ, haza, személyesszenvedély és kartéziánus szabadság-fogalom (hogy tudniillik a szabadságaz általunk választott kötöttségekbenvalósul meg) ilyen szoros egységetcsak versben alkothat három-négyszóban. Gye rek korom óta éltető erőtadott nekem a Családi kör, A walesibárdok, az Egy gondolat bánt enge-met, a gimnáziumban az Előszó,A vén cigány. A Mint különös hír-

29


„Anyai nagyapám, Halmy Ferenc,a Nemzeti Színház színésze” (1880 körül)

„Anyám Gyöngyi lányommal” (1961)

mondó se maradjon említetlen. A sornagyon hosszan folytatható. Tizen -egy évesen megkérdeztem anyámat,melyik a legkedvesebb verse. Aztfelelte, Adytól a Szent Margit legen-dája. Ez a kedvencem ilyenformáncsaládi örök ségem. Pedagógus nagy -néném nek, Tanay Mag dánakelső sorban Radnó tit köszönhe-tem. Az igazi József Attiláhozfőként Gyertyán Ervin vezetett el.Versekről gondolkodni jó.

– Mindebből mintha azcsendülne ki, hogy a kritikusélete egyfajta nászmenet, ésköze sincs a kanonizálási ver-senyfutáshoz…

– Nászmenetről azért nembeszélnék, mert feleségemről,Dobozi Eszterről nem írhatoknyilvános értékelést. A magam-fajta ember mégiscsak kritikuslény. A világgal szemben is az.De a költészet engem inkábbgyönyörködtet. A társadalombí-rálatban a költők partnerevagyok. Verseiket, ha lehet, atársadalmi manipuláció ellenipublicisztikára fordítom. Amanipuláció a médiától a reklá-mig ezer csáppal akarja megra-gadni az embereket, s a közvetítőktöbbnyire befolyásolhatóbbak azíróknál. A kanonizált névsorok elvte-len ismételgetése, fontos művekagyonhallgatása is manipuláció.

– A szavaiból úgy érzékelem,hogy valamiféle normativitás jegyé -ben háborodik fel.

– Jelenségek irritálnak. Alapvetőemberi igényeket, értékeket veszneksemmibe a korszerűség nevében,mert nem divat írni róluk. Az újításnem nélkülözheti a tagadás mozza-natát, de amit a régi helyébe hoz,annak valamiben meg kell haladnia akorábbi értéket. Amikor NagyLászló azt írta: „vége a lírai fényű-zésnek”, akkor a korábbi költőknéltöbb fényt, mágikus energiát hozott afényűzés helyébe, s így volt újszerű.

– Mi készteti a mai és a minden-kori költőket arra, hogy újszerűek,egyúttal maradandóak legyenek?

– Az örök dolgok utáni vágyakkor is megvan az emberben, hasejti: ma ő áll a tegnapiak helyére,de holnap már mások vágnak elébe.

Ady megdöbbentően fejezi ki ezt asejtést Aki a helyemre áll című ver-sében: megátkozza legméltóbb utó-dát: „Álljon el a szive, / Süketentétovázzon, / S ha tud majd asszonytlelni, / Ne tudja megölelni.” Hababonás volnék, azt mondanám,József Attila ennek köszönheti vég-hetetlen szenvedéseit. A halhatat-lanság vágya olykor félelmetes,démonikus. Legjobban Weöres sze-lídítette meg.

– Helyeselhető-e a költői halha-tatlanságnak az a formája, hogyegy időben költők arcképét helyez-ték el pénzeinken?

– Szerintem nem. Aggódva vár-tam, hogy József Attila is fölkerülvalamelyik címletre, de annyi jóízlés azért volt a bankárokban, hogy

egyik legszegényebb költőnkből neűzzenek csúfot.

– Már Ady azt írta, hogy „min-den Egész eltörött”; s azóta csaksokkal rosszabb lett a helyzet az eti-kum és esztétikum esélyeit illetően.Ön mégis optimista?

– Ady a lélek szükségéthangsúlyozta az Egész iránt,jelezvén, hogy veszélybe ke -rült. A rosszat tudatosítani kell,hogy megváltoztathassuk. Eznem optimizmus: realizmus.

– A XX. század azonbanmintha némiképp a költészetszárnyait is visszametszettevolna…

– Intő jel, hogy Francia -országban, a költészet hazájá-ban mennyire visszaszorult alíra. Ez a tendencia nálunk isérezhető, de még nem tartunkott, ahol a franciák. A hagyo -mányosan mostoha költősorsma a közönség elvesztésévelsúlyosbodik. Néhány évekitűnő költő könyvét mutat-tam be, írd és mondd, három-fős közönség előtt. Ez arraint, hogy kritikusként tarto-zom „ellenállhatatlan” érdek-

lődést kelteni az érdeklődőkben azáltalam jónak tartott költészet iránt.Nagy költői művek születtek nem isoly régen, és sokuk visszhang nél-kül maradt.

– Vagyis nincsen remény?– Hadd válaszoljak erre egy

sokat emlegetett idézettel. NagyLászló tette fel a kérdést, hogy „Kiviszi át a szerelmet?” – és mindmá-ig indulnak költők azzal a kimon-datlan válasszal, hogy „majd én”. Ajóra való hajlandóságról van szó. Eznem konzervativizmus, hanemkívánság, hogy arra használjuk averset, amire kell. Manapság hajla-mosak egyesek dekonstrukciónakbecézni a destrukciót. Holott ahagyományt nem rombolni és feled-tetni kell, hanem újraértelmezni.

30


„Apámmal 1958-ban”

– Nem gondolja, hogy a kanoni-zálási dühöt is ez az újraértelmezé-si kényszer táplálja?

– Nálunk ötven éven át hazudtak,s az értéket összekeverték a talmival.Két-három nemzedék nőtt fel így, s amulasztást pótolni kell. A jó iroda-lom nagy része fölfedezésre vár,akárcsak az új költői és prózaíróinemzedék. Az útjukból klasszikuso-kat – Petőfit, Illyést, másokat – elta-szító posztmodernek berlini falatemeltek a sokaság életérzésénekmegszólaltatói elé. Révaiék deka-densnek bélyegezték Babitsot,Kosztolányit, s eltorzították Adyt,Móriczot, József Attilát. A nyolcva-nas évek irodalmi kánonja – a centrá-lis helyzetű média támogatásával – leakart számolni több klasszikusunk-kal, s alig foglalkozott Weöressel,Szentkuthyval, Vas Istvánnal, s hosz-szadalmas volna felsorolni, hogymég kikkel. A hetvenes évek óta vita-tott zseniális alkotóinkról, JuhászFerencről, Tandori Dezsőről sem ala-kult ki elfogadható mérleg. Hozzá -vetőlegesen sem sikerült még rendettenni az értékek és – Weöresselmondva – az irodalmi „pillanatszer-gyárak” termékeinek káoszában.

– Valamilyen rend csak kialakult.Vagy nem?

– A társadalom változásai nemcsapódnak le az irodalmi stréberekáltal szentesített művekben. Elterjedtaz a tézis, hogy az irodalomnak mostmár nem kell többet a társadalomgondjaival foglalkoznia, mert meg-oldja azokat a politika és a publicisz-tika. Láttuk, látjuk: nem oldja meg.Egy ilyen eszement politikai közeg-ben csakis a költők képesek tisztákmaradni, ezért szükség van a meglá-tásaikra. Ehelyett ostoba kinyilatkoz-tatásokat és szajkózásokat hallok.

– Erre mondják – párhuzamosan apiacvallás megfellebbezhetetlen dog-máival –, hogy a költő váteszi szere-pe a múlté; a lángoszlop elfüstölt.

– A hetvenes-nyolcvanas évek-ben a stiláris kérdéseket összeke -verték a valósághoz való viszony-nyal. Az antivátesz-dogma értelmé-ben nyugodtan írhat a költő langyosverseket, mert a parlament urai mega vezércikkírók majd megmondjákaz igazat. Közben, ha jól megnéz-zük Illyés rezignált kései verseit,Nagy László Vidám üzeneteit ésharangszavú búcsúverseit, őkmaguk is „antiváteszek” voltak már.

– Jól értem, hogy ellenérdekelt cso-portok csalárd módon az irodalomtólpróbáltak hatásköröket elvonni?

– Igen. Ez voltaképpen AczélGyörgy ötlete, aki a maga módján mégfelvilágosult embernek is volt mond-ható. De ő a kútfeje annak a modernmanipulációnak, hogy a ma gyar írókne politizáljanak. Korábban Révaiékaz ismert Arany János-idézetre hajazvamegfogalmazták a fősodor- vagyfővonal-elméletet, Aczél pedig depoli-tizálta az irodalmat. Ekkor jött el az„antilíra” idétlen divatja.

– Vagyis a mostani „antipolitiku-sok” Aczél köpönyegéből bújtak ki?

– Amennyiben szabadságharcaink,az 1937–38-as Márciusi Front, a szár-szói találkozók, az 1956-os forrada-lom, a Petőfi Kör hagyománya és aköltői igazmondás ellen munkálnak,akkor vele vállalnak közösséget.A preferált irodalom elveszítette tár-sadalmi jelentőségét, és roppant elé-gedett önmagával. A kommersz iro-dalom pedig korlátlan úr a terepen.

– Korábban a szocreál a forma-lizmus ellen is harcot hirdetett…

– A formalizmus buta szitokszóvolt, mert ezzel a zenei talentumvagy a képi fantázia szabad kibon-

31


„Balatonederics (1980); jobbról: Nagy Gáspár, Galsai Pongrác, én, Lázár Ervin, Vathy Zsuzsa,előttük Lázár Fruzsina áll; Csurka István, Csurka Istvánné, Sáry Lászlóné, Csák Gyula, Sáry László, Galsai Pongrác két hölgy-hozzátartozója;

guggol: Csák Gyuláné. A guggoló gyerekek Csákék, Csurkáék, Galsaiék és Sáryék fiai”

takozását bélyegezték meg a lírá-ban. Sokkal inkább a sematizmustillette volna meg a formalizmusmegnevezés, hiszen uniformist,azaz formaruhát írt elő.

– A depolitizáltság vákuuma arrais jó volt, hogy a kritika helyére kri-tikának látszó tárgy nyomuljon be,agresszíven unalmas apparátusávalaz értéktelent értékessé stilizálva?

– Az irodalmi köztudatban nemállt helyre a folyamatosság. Az alko-tók a nyugatosok, a népiek, az avant-gárdok és más elődök munkáját foly-tatták, megújították és kombinálták,ám az esztéták hangadó része másravaló, a magyar irodalomtól és társa-dalmi valóságunktól idegen elméle-tet erőltettek rá literatúránkra.Vitafórumok nincsenek, ellenvéle-mények és inspiráló cáfolatok nélkülkell kifejtenem, hogymiért látom a korszel-lem hű vagy téves kife-jeződését egy-egy fon-tosabb életműben.

– Mit lát a mai iro-dalomképünk legna-gyobb gondjának?

– Dacolok azzal azállítással, amelyet aművészetirányítás AczélGyörgy-i korszaka ótahangoztat egy hangoskritikusi gárda. E szerinta posztmodern korszak-ban a próza „lekörözte”a lírát, mint valamigokartversenyen. Han -goz tatói nem néztekutána, hogy a lírábanmár régóta élt ez azirányzat, anélkül, hogyígy nevezték volna. Holott WeöresSándor, Kálnoky László, SomlyóGyörgy, Tandori Dezső, SzilágyiDomokos, Páskándi Géza, OrbánOttó, Marsall László és mások műhe-lyében már régóta meghonosodott eza viszonyulás a hagyományokhoz.Közben tovább éltek más költői stílu-

sok, észjárások is, mégpedig életké-pesek: olyanok, amelyek ma is töret-lenül vannak jelen számos költőnk –Ágh István, Buda Ferenc, CsoóriSándor, Csukás István, GergelyÁgnes, Tornai József, Rába György,Utassy József – és mások műveiben.Egy-egy kritikusról megállapították(a televízióban megszólaló RadnótiSándorról, tudós vitafelemről nemhiszem, hogy csupán szót tévesz-tett): a nyolcvanas években BalassaPéter megcsinálta a posztmodernmagyar prózát. A hátam borsódzikettől: nem is az a fél tucat író, hanemaz irodalmár „csinálta meg” a poszt-modern irodalmat. Mintha Ignotuscsinálta volna meg a Nyugat líraiforradalmát, Németh László a népiirodalmat, Czine Mihály pedigNagy László és Juhász Ferenc imá-

zsát. Fontos az értékkiválasztó ésízlésorientáló kritika, de nem csinál-hat irodalmat, legfeljebb divatot ésízlésdiktatúrát. Ha a kritika csinálnáaz irodalom korszakait, akkor manem Petőfiről, hanem Hiadorrólneveznének el mindenhol teret vagyutcát – őt ugyanis, Eötvös József

1847-es kritikájáig többre tartották asajtóban, mint a szabadság költőjét.

– Említette a folyamatosság hiá-nyát, amely lényegében a tradícióválságáról tudósít. Kinek kellene fog-lalkozni a folytonosság kérdéseivel?

– Léteznek erre szakosodott inté-zetek, ám az irodalmi sajtó is foglal-kozhatna ezzel, az írókkal együtt.Kulturális újságírásunkat felerész-ben kirekesztettnek és így szegé-nyesnek látom. Érzékelem a disz-kontinuitás jelenségeit, de mint elviszükségszerűséget elutasítom. Azirodalom egyetlen dialektikus térbenlétezik, minőségi ugrásokkal, kor-szakváltásokkal. Ezek egészségestörekvések, amelyekbe a jelensége-ket regisztrálók nem avatkozhatnakbele egyoldalú elveikkel. Az ilyenbeavatkozások révén lesz aztán

Illyés egyesek szerint aKádár-korszak ellenzé-kéből a Kádár-korszak„reprezentánsa”.

– Lát esélyt konszen-zusra, valamiféle közösirodalomelméleti mini-mumra?

– A poétika általánosszabályai is közelebbvihetnének minket a kon-szenzushoz. A poétika-szakértő Szepes Erikávalvagy a régebben kultúr-politikai ellenfelemnekszámító Szerdahelyi Ist -vánnal hamarabb közösnevezőre jutnék, mint aposztmodernekkel, mertellenőrizhető fogalmak-kal dolgoznak. De vég-eredményben az emberi

lényeghez való viszonyulás lehetne akiindulópont. A lét legfontosabb tartal-maihoz való viszonyulás – ilyenek azélet, a halál, a szerelem, az utódokrólvaló gondoskodás, az átadandó érté-kek, magyarságunk és emberségünk.Az idő felgyorsulása arra szorít ben-nünket, hogy észrevegyük a maradan-

32


„Finnországban, Rovanieminél az északi sarkkörön” (1972)

dót. Ezért fontos a műveket tanulmá-nyozni: miképpen kapnak bennük újerőre az értékeink.

– Ez volna a szellem emberénekelhivatása?

– Mint a pedagógia híve,azt vallom, hogy az embereketsaját magukra is meg kell taní-tani. Negyvenötben a magya-rok többsége parasztembervolt. Létezik, hogy ne érdekel-né, József Attilával mondva, a„mai magyarokat” saját erede-tük? A paraszti hagyomá-nyokból sok minden átörökí-tendő: a természetben valólétezés, a munkaerkölcs, afolklór. Jó modell MáraiSándor viszonyulása is, perszea saját osztályához, a polgár-sághoz: bírálta ugyan (mintMóricz a parasztot), de vonzó-vá is tette. Mindenekelőtt per-sze az írás művésze volt. Attólválik fontossá valami aműben, hogy jól van megírva.

– Lehetségesnek tartja-e apárhuzamos irodalmi káno-nok összefésülését?

– Magyarországon sajnos,sok minden nem érintkezik egymás-sal. Tragikusan elvált életünkben anemzet és az emberi jogok kérdéskö-re. Fiatalabb koromban olykor úgyéreztem, közeledett egymáshoz ez akettő, de csak rövid időre találkozottössze. A gondok rendszerint előítéle-tekből, bizalmatlanságból, történel-mi múltunk rossz megemésztésébőlés felejtéséből következnek. Némelyértékeket a felületes irodalmárokolyan szerzőktől kérnek számon,akik másra hivatottak. Weöresselpéldául gátakat akartak áttöretni.Közös érdek volna, hogy a felek leg-alább az alapkérdésekben szót értse-nek egymással: irodalmat akarunk-e,vagy érzéketlen esztéták ricsaját?

– Aligha kerülhető meg az eszté-tika kulcskérdése: voltaképpen mi astílus?

– Két képzőművészeti példátmondok. Hollósy Simon Rákóczi-induló című festményén a csatábavonuló seregben kamasz jobbágyfi-úk, régi mundért öltött, fehér hajú

veteránok és asszonyok láthatók.Szegényes öltözékük nem Rákóczi,hanem a festő korára utal. Az arcokelmosódnak, de gyarlóságaivalegyütt minden alak egyéniség. Nem„szép” ez a mű, de kifejezi az esz-mét, amelyet Hollósy dédelgetettmagában: azt, hogy a magyar nép –nem az idealizált, hanem a ténylegesmagyar nép – képes arra, hogy kezé-be vegye sorsát. Nagy festmény ez aszememben: érvénye mára is kiter-jed. Másik példa: huszonöt-harmincéve lehet már, hogy egyik este betér-tem egy ferencvárosi sörözőbe. Afelszolgálónők egységes blúzt visel-tek, világos alapon jellegzetes, színe-zett ábrákkal. „Nem Szabados Árpádtervezte ezt a textilt?” – kérdeztem atulajdonostól. „De igen” – válaszol-ta. „Talán ismeri a mestert?” – kér-

dezett vissza. „Személyesen alig, deláttam már tőle képeket” – mondtam.Ha egy festő képes önmagát adni,annyira, hogy kapásból fölismerjük,akkor elmondható: van stílusa.

– Az ön stílusa tüntetőenszabatos, nem él az iroda-lomtudomány sokszor köl-döknéző tolvajnyelvével.Talán nem volna képes rá?

– Parodisztikus célzattalminden bizonnyal, hiszen haKoppintások című kis köte-temben már megpróbáltamnéhány tükörjátékot, ez semjelentene megoldhatatlanfeladatot. Egy rólam írtparódia így kezdődhetne:„A. J. arról nevezetes, hogyképes összefüggően beszél-ni az irodalomról anélkül,hogy kiejtené az intertextuá-lis és a narratíva szót.”Komlós Aladár szerintművészi igénnyel kell írni,de legalábbis tisztességeshírlapírói tudással. A szak-zsargon ügyében amúgynem vagyok illetékes, nemlévén egyetemi ember. Ha

tanítanék, talán a nyíregyházi főis-kolára kívánkoznék, Jánosi Zoltá -nékhoz: ott jól megfér az irodalomés a tudomány. Ott jól tudják: a teó-riák külföldi példákra épülnek, ésitthoni művekre csak nagy álta -lánosságban alkalmazhatók. Moso -lyog tató, ha az importált elméletet akritika aprópénzére váltják. Ezt márcsak a magyar nyelv iránti tisztelet-ből is kerülném.

– Ön is a műalkotás igényévelírja kritikáit?

– Ez így nagyképűség volnatőlem, de a gépbe vert kritikánaknem vagyok híve. Többször nekikell futni, ízlelgetni az olvasott szö-veget is: hátha elsiklottam valamifölött vagy félreértettem valamit. Aspontánságot inkább a szépiroda-lomban érdemes imitálni.

33


„Eszterrel, Bahget Iszkander fotóművésznél” (2005)

– A Koppintások irodalmi paró-diáit és utánzatait is kritikai szán-dékkal vetette papírra?

– Nem kritikának szántam őket,inkább stílusgyakorlatok ezek, a que-neau-i és nem a „bereczjánosi” érte -lemben (lásd a po li -tikus írószö vet ségife1szólalását 1986-ban). Tudok-e olyanmódon írni, mintvalaki más? Ez egy -részt mulatságos, más -részt hasznos. A szí -nész alkotói mód sze -réhez hasonlít, a má -sok megértésén alapul.

– Általában vévevan-e helye a kriti-kában a humornak?

– Ha úgy adódik,igen. Az irónia azítélkezés fanyar tom -pítása, finomítása.Amennyiben harmónia van a bírálóés a bírált mű között, ez derűs humor-ral is kifejezhető. A kritikus jól teszi,ha él a számára kínálkozó befogadóiélményekkel: éljen a háborgástól anevetésig minden odaillő eszközzel.

– A monográfia – s ebben tiszte-lettel vitatkozom Komlós Aladárral– mégiscsak a kritikai teljesítményfelsőbb foka. Hogyan alakul ki egyilyen virtuális író–kritikus páros?Alkalom szüli a monográfiaszerzőt?

– Vannak személyes szempontok aválasztásban, de van objektív szük-séglet is: bizonyos szerzőkről évtize-dekig késik egy használható monog-ráfia. Ezt pótolni kell. Fontosak ameglévő hajlamok – de ha jó és újsze-rű mű kerül elém, óhatatlanul alakítjaízlésemet. A minőség ereje mindenbéklyót levet. Klasszikusainkat kor-szakról korszakra újra kell értelmez-nünk, és csak jóhiszeműen érdemesközelíteni kortársainkhoz.

– Miként választ témát vagyalanyt az irodalomtörténész? A fel-adat találja meg, vagy ő a feladatot?

– Mindkettő érvényesül. JózsefAttiláról régebben rengeteg hülye-séget olvastam, ennek ellenérenagyon szerettem és mind jobbanmeg akartam ismerni. Máshogyanközelítettem például Csanádi

Imréhez: az ő Írott képei abszolúttárgyszerűek, nagyítóval hajol atéma fölé – mégis ki tudja fejeznisaját életérzését, sőt a maga korát is.Csanádi műveiben benne érzem amagyar évszázadokat. Olyan víziótad a magyarságról, hogy csupánArany Jánoshoz tudom hasonlítani.Ez az érzés azonnal megcsapott,ahogy az Ördögök szekerén címűkötetét egy könyvesboltban akezembe vettem 1964-ben.Kálnoky László azt mondta egyszerArany Jánosról: tévedhetetlen volt anyelvben, a költészetben. Én ugyan-ezt mondom Csanádiról.

– Már megint az a fránya kánon:mintha kisebbségben volna ezzel avéleményével…

– Nem baj, ha azt mondják vala-kiről (például Nagy Lászlóról,Juhászról vagy Csoóriról), hogynagyobb költő Csanádinál – devégre őt is vegyék észre, ismerjékmeg, és úgy döntsenek, nem arról,hogy ki nagyobb vagy kisebb,hanem hogy érdemes-e tanítani őt.

– Másik kedveltjének, KálnokyLászlónak is mostoha utóéletjutott…

– Igen. Az 1942-es Szanatóriumielégiáját Kemény Simon különcikkben köszöntötte, de 1957-ig

nem adták ki, éselfeledkeztek róla.Akkor, a forrada-lom utáni kavar-gásban jutott csakújra kötethez, ami-kor – mivel a kia-dókban nem állí-tották le az októberelőtt megindítottfolyamatokat –még börtönben ülőköltők kötete ismegjelenhete t t .Aztán „rájöttek”,hogy Kálnoky pol-gári és dekadens.Ki tudja, mi lett

volna, ha Vas István nem írja megróla Gyógyító pesszimizmus címűesszéjét. Olyan szolgálatot tett ezzelKálnokynak, mint Illyés GyulaSzabó Lőrincnek a Boncoljuk-emagunkat elevenen? című írásávalaz ötvenes években. Az optimizmushiánya akkoriban bűn volt, mert aköltő, úgymond, megvonta bizalmáta kommunista jövőtől. Átokszó volta pesszimizmus, Vas István ezt hárí-totta el Kálnoky feje fölül.

– Véletlen, hogy két gyakorlóköltőt hozott fel kritikai példának?

– Mondok egy harmadikat.Várady Szabolcs írt egy közös kriti-kát 1972 táján Tandori Dezsőről ésPetri Györgyről. Az is bravúr volt:egy alig tűrt s egy kisvártatva tiltottköltőről szólt elismerőn. A jó kritikaellenállhatatlan, mert legyőzi azelőítéleteket.

– Sokan nem értik Benjámin Lász -ló életművéhez való vonzódását…

– Ahhoz a generációhoz tartozom,amelyiknek 1956 alapélménye volt.Negyedikes gimnazistaként aránylag

34


„A kecskeméti Katona József Könyvtárban, az Illyés-könyv bemutatójánOrosz László irodalomtudós, Eszter és Buda Ferenc társaságában” (2003)

jól felfogtam az eseményeket.Kortárs lírával csak a hatvanas évek-ben kezdtem el foglalkozni, s ekkortalálkoztam Benjámin költészetével.Ő kifejezte azt a hatalmas belső meg-tisztulást, amit a szocialista értelmi-ség egy része átélt. Családilag nemvolt közöm a szocializmushoz, deelemi élményem volt, hogy vannak,akik képesek a morális megújulásra,s mint Nagy Imre, az életüket áldoz-zák érte. Csanádi, Benjámin, TamásiLajos – mind nagyimreisták voltak.Tamási volt az egyedüli, aki nemhagyta abba az írósztrájkot.Tiszteltem a megtörhetetlenségét,noha már ismerhette Illyés nehezencáfolható mondatát, mely szerint„minden mű egy-egy szabadsághar-cos”. Ez mégiscsak több a dacos hall-gatásnál. Benjámin meg is írta vers-ben a Tamási-féle gesztust. AfféleHáry János-vers, A világ végén acíme, és Tamási nevét is belefoglalta:„Kétszáz ellen kétszázezer, de Lajoshalálig kitartott.” A kétszáz volt azírószövetség Petőfi Köre, a kétszáz -ezer a szovjet megszálló sereg.

A revizionista mozgalom adta azo-kat a költőket, akik előkészítették1989 szellemi harcait. A nyolcvanasévek közepétől is azt vártuk, hogyjön egy új Nagy Imre…

– Neve is volt neki?– Pozsgay Imrében bíztam, de őt

félresodorták az ellene összefogóantidemokraták. Ígéret volt NémethMiklós is – ő viszont „rühellé a pró-fétaságot”, megfutamodott.

– Szakmai életének több minthúsz éve az ÉS-hez kötődik. Milyenemlékeket őriz róla?

– Hatvankilenc őszén kerültemoda, az egyetem esti tagozatán szer-zett diplomámnak és a Fiatal kritiku-sok fórumában közölt írásaimnakköszönhetően. A főszerkesztő NemesGyörgy volt, helyettese Garai Gábor,az olvasószerkesztő Faragó Vilmos.Ma már elképzelhetetlen, hogy olyansokszínű együttes dolgozzon egyszerkesztőségben, s olyan jó légkör-ben, mint akkor és ott. Nagy László,Lázár Ervin, Mezei András, CsákGyula, Kardos G. György, LengyelPéter, Abody Béla, továbbá a börtön-

viselt ötvenhatosok: Varga Domokos,Zelk Zoltán, Pintér Tamás, MolnárZoltán, egy ideig Eörsi István. Félig-meddig még Cseres Tibor is belsőmunkatárs volt. Idővel odakerültGyertyán Ervin, Varjas Endre,Gergely Ágnes, Szász Imre, SzárazGyörgy, Bella István, Veress Miklós,Bertha Bulcsu, Szále László. Atapasztalt Nemes Györgyöt 1973-bana vezetésre termett JovánovicsMiklós követte a főszerkesztői posz-ton. Őt Aczél távolította el tíz évután: „túl jó” lapot szerkesztett. A fel-soroltakkal és a kifelejtettekkel isbaráti vagy legalább jó kollegiálisviszonyban voltam. A nézetbeliellentéteket ki lehetett egyenlíteni –néha egymással is vitáztunk a lapban.

– A jelenből visszatekintve elégnehéz átérezni a hetilap akkorijelentőségét. Önnek kik a legemlé-kezetesebbek abból a csapatból?

– A bőség zavarával küzdök. NagyLászló vagy Lázár Ervin jelenlétefelejthetetlen. Említhetném a SzárazGyörgy és Mezei András által szerve-zett vitákat a társadalmi életről.

35


„Veránka (2001); balról áll: Fekete J. József, Eszter, én, Pécsi Györgyi, Füzi László, Palócz Attila, Nagy István (megyei önkormányzat),Gion Nándor, Gálfalvi György; guggol: Tóth Erzsébet, Pintér Lajos, Buda Ferenc”

Példaként hozhatom fel BerthaBulcsut is, akinek a kvalitásai maiszemmel is vitathatatlanok. Gyönyö -rűen dühöngött a hiánygazdálkodásjelenségein. Nekem, esztétának leg-alább ekkora élményt jelentettek íróierényei: tömören, a tőmondatok evi-denciájával tudta tökéletesen érzékel-tetni a minőségellenes társadalomjelenségeit és efölötti indulatait. Sajátrossz közérzetével fejezte ki az egészország rossz közérzetét. A modernistaversekről vagy a népi kultúráról folyta -tott vitába magam is bekapcsolódtam.

– Bella Istvánnal egymást váltvagondozták a versrovatot. Őt későbbmagam is szerkesztő társamnak tud-hattam itt, a Magyar Naplónál.

– Ahogy már megírtam, főmunka-társsá való kinevezésekor én NagyLászló örököseként tekintettem Bellá-ra. Ez nagy szó. Amikor LengyelBalázs Utassyval együtt „botfülűnek”nevezte az ÉS-ben, a Tiszatájbancáfoltam. Sorstársak 1991-ben let-tünk Bellával: együtt küldtek el ben-nünket a laptól azzal, hogy betöltöt-tük az ötvenet. A virtuális nemzetibaloldalhoz tartoztunk, s valójában eznem fért össze a trendi liberalizmus-

sal. Ekkor került lapátra MezeiAndrás is, tavaly történt halá-láig szintén jó barátom.

– Ez az a daliás időszakvolt, amikor a lánglelkű libe-ralizmushoz még szervesenhozzátartozott a vérbő kom-munistázás, s csak későbbborultak össze velük…

– A később érkező fiatalabbmunkatársak akkor már jóideje külön társaságot alkot-tak, s a rendszerváltás heteibena maguk kiismerhetetlen néze-teitől eltérő vélemények kép-viselőit diktatórikusan kizár-ták a munkából. Így kerültünksokan az utcára 1990–91-ben,a kitervelt szalámipolitikánakmegfelelően. Bella István egyévig munkanélküli segélyen

élt, aztán amikor meghalt, cinikusan asaját halottjuknak nyilvánították.Felszámolták az ÉS progresszívhagyományait: Nagy Lászlót, DéryTibort és számos, ma is élő és alkotókiválóságunkat beleértve.

– Miközben azóta ők is sorra be -töltötték az ötvenet. Önnek végül is atankönyvírás jelentette a vigaszágat?

– Hálás vagyok a sorsnak és a ben-nem bízó, segítőkész embereknek,amiért a tankönyvszakmában mene-dékre lelhettem, miután az újságíróipályáról leparancsoltak. A tankönyv-írást szakmai továbbképzésnek istekintettem. Kritikusi és irodalomtör-ténészi munkámat tovább folytathat-tam, különösen nyugdíjazásom óta.Tapasztalatot szereztem az irodalomiskolai hatásáról is. Ezek alapján meg-erősödhettem a klasszikusokban valóhitemben: igenis irántuk a legfogéko-nyabb a diákság, már az óvodás kortólkezdve. Sok iskolában jártam szerteaz országban. Legfontosabb tapaszta-lataimat Csepelen szereztem, egyolyan intézményben, amelynek 85százalékát cigánygyerekek alkották.Egy fiatal pedagógusnő ötödikesmagyaróráján meggyőződhettem róla,

hogy jóindulattal és hozzáértésselmintaiskolát lehet teremteni roma diá-kokkal, szegényes körülmények kö -zött, digitális tábla nélkül. Ma gyar -ország jövője sokban az ilyen tanár -egyéniségeken fordul meg. S azon, havégre megértjük és a romákkal ismegértetjük: az ország cigánylakossá-ga éppúgy magyar, mint cigány. Nemasszimiláció ez, hanem demokratikuslehetőség: bárkiből lehet Pege Aladár,Lakatos Menyhért vagy Cinka Panna,hogy a Rákóczi-induló szerzőjéreutaljak. Nemcsak a zenei pályán kellmegadni az esélyt a felemelkedésre,mint ahogy ezt olykor erőltetik,hanem mindenütt. És nemcsak acigány identitású értelmiségre várnagy feladat, hanem az egész társada-lomra, amely csakugyan demokrati-kusan működik, s nem az elöregedő,védtelen parasztlakosság vállára rakjaa szegények terheit, kajánul „megél-hetési bűnözésről” beszélve. Én ebbennem csupán rendőri kérdést látok.

– Magyar irodalmi tankönyveketírt az ötödiktől a nyolcadik osztá -lyig terjedő korosztálynak. Ezlényegében a teljes spektrum. Ez iskritikusi teljesítmény?

– Más. Alkalmazkodni kell akorosztályi igényekhez, a rájuk sza-bott módszertanhoz. A szókratikuskérdve kifejtésre helyezném a hang-súlyt. Így sok mindenre rávezethet-jük a tanulót – még az olvasásra is.

– Mennyi szabadsága van ebbena műfajban a szerzőnek?

– A magyar irodalomnak mindenvita ellenére van egy sztenderdje, anépdaltól és Janus Pannoniustól Ra d -nótiig, Illyésig. A kényesebb kérdé-sek nyolcadikban merülnek fel – ek -kor már megkínálhatjuk a diákokat aközelmúlt műveivel, korszellemével.A legfiatalabb, aki e körben felme-rült, kortársam, Orbán Ottó volt.

– Egy ízben arról nyilatkozott,hogy baloldali a kötődése. Ám mint-ha valami mást értene ezen a fogal-mon, mint a vulgárpolitológia…

36


„Fiam, Gábor és menyem, Anna az esküvőjükön”

– Ma már érthetetlen önellentmon-dásnak vélhetik, de én 1956 óta érzemmagamat baloldalinak. Akkor tanul-tam meg, hogy létezik a vörös ármá-diának és a hazai zsoldosoknak ellen-álló, hazafias és demokratikus szocia-lizmus, s teremnek a népért, nemze-tért életüket feláldozó, megtörhetetlenvezetők. Bibó István szerint szó sincsróla, hogy a forradalom győzelmeesetén földbirtokosok,bankárok és gyárosoktulajdona lett volna azország: szerinte a köz -akarat és Nagy Imre sze -mélye szavatolta ezt. Tu -dom, sokan naivitásnaktartják, mégis jó voltebben hinni. A nagytőké-sek és a modern mágná-sok uralmát a mai névbi-torló szocialisták váltot-ták valóra elképesztőmohósággal. A demokra-tikus és szociális fordula-tot, a magyarság sorsánakjobbulását a fiatal de -mokratáktól várom, nohakorántsem vallom maga-mat – a szó ideológiai értelmében ésízlésemben sem – jobboldalinak.Remélem, hogy a következő kor-mányciklussal kezdődően jobbantörődnek majd a kultú rával, mint1998 és 2002 között tették – és nem apopkultúrára gondolok, bár annaksem vagyok az ellensége.

– Összességében hogyan gondolvissza az elmúlt húsz évre?

– Lesújtó a véleményem arról,ami történt, és arról, ami nem tör-tént. Ám megvannak azok az író ésköltő személyiségek, akikben bí -zom. Amíg ők és a műveik megvan-nak, nekem is lesz feladatom.

– Nagyobb léptékben milyen ajövőképe?

– Abban bizakodom, hogy újreformkor előtt állunk, amely a lel-kekben is végbemegy. Húsz évvelezelőtt, még a hetilapnál dolgozva,

nem volt elegendő érvem azok ellen,akik nevetségesnek tartották, ha a tár-sadalmi cinizmust bíráltam. A gúnymeghökkentett és elhallgattatott.Mára kiderült: olyan erők szabadul-tak el a társadalomban, amelyek aszerzést, a pillanatnyi érdeket, a hát-rányosabb helyzetűek kíméletleneltaposását és az erkölcsi törvényeksemmibe vételét szentesítették. Álla-

mi és pártvezetők jártak elöl a ciniz-musban, ha egyenlőségről és testvéri-ségről volt szó. A szabadság elvétmegfosztották ezektől. Ha vulgarizáltnietzscheizmust mondok, akkor túl-becsülöm ennek a társaságnak azolvasottságát, de nem járok messzeaz igazságtól. A neoliberálisnál arisz-tokratikusabb észjárás el sem képzel-hető: tömegtársadalmat akar, vékonyelitréteggel a tetején. A ma divatoselit szóról az állatvilág csúcsragado-zói jutnak eszembe. Annak az értel-miségnek kell megerősödnie, amelyképes fölkelteni a jó és az igaz irántiigényeket. A szép már jön velük,szinte magától. A nők térhódítása aszellemi életben, a pedagógiában máreleve reményre ad okot.

– Ezt nem mindenki látja így – sőta pedagógus pálya vészes elnőiese-déséről hallani hosszú sirámokat.

– Érdemes szétnézni az irodalom-ban is, hány női tehetség van jelen az újlírában, a szépprózában, egyre inkábbaz esszében is. A politika, sajnos, rosz-szabb arányban ad teret a női tulajdon-ságoknak: utóbb – egy-két kirívó eset-ben – fúriák, vészbanyák terepe lett. Alírában a változás viszonylag rövid időalatt következett be a XX. századmásodik felében, Hajnal Annával,

Nemes Nagy Ágnes-sel, Szécsi Margittalés Gergely Ágnesselkezdődőn, a maiaksokaságával folyta -tódóan. Elvethetnékazt a furcsa igényt,amellyel gyakrantalál koztam a szak-mámban: ne mond-junk írónőt, költőnőt,mert ez hátrányosmegkülönböztetéshezvezet. A csudát! Nyel -vünkből hiányoz nak agrammatikai nemek,ezért csak így tudjukegy szövegben a nőinevek ismételgetését

elkerülni. Nem kell minduntalan a nőiemancipáció zász lócskáját lengetni.Weöres Sándor költőnőnek neveztePsychét, aki olyan modern ember ésértelmiségi, amilyenről Hollywood fil-mesei nem is álmodtak.

– Milyen a közérzete így, hetven -évesen?

– Ez a kerek szám jó volt arra, hogybelássam: nem szigetelődtem el annyi-ra az irodalomtól, mint ahogy gondol-tam. Emlékszel?! címmel, mint szó voltróla, egypéldányos könyvvel leptekmeg írótársaim: mintha nem is rólamírták volna azt a sok jót és szépet. Olyangesztusokat kaptam számos pályatár-samtól (azoktól is, akikről már azt hit-tem, el is felejtettek), hogy ha ezt jólbeosztom, mint öreg zugivó a találtüveg pálinkát, akkor sokáig elélek rajta.

Csontos János

37


„A kecskeméti Kodály Iskolában Vathy Zsuzsával, Lázár Ervinnel és Eszterrel”

PAPP ENDRE

Organikus, mitologikus, vátesz

Nagy László-értelmezések

kulturális szemléletünk töréspontján

Húszéves távlatból is érthető Görömbei András döbbeneteKálmán C. György Mi bajom Nagy Lászlóval? címűpamfletje kapcsán. Rosszízű provokációnak mi nősíti aNagy László költészetét lesajnáló, azon gúnyolódó iro-mányt (Megjegyzések egy pamflethez). Emlékszünk még avádakra? Differenciálatlan és üres ez a lírai világkép,elvont általánosság, dodonai jóslatok, tartalmatlan paran-csok, nevesincs problémák, a gondolati elem hiánya jel-lemzi. S hangot kap az azóta fényes karriert befutottminősítés: a költő-mágus-táltos szereppel való megbélyeg-zés. Sőt, olyan kínosan ostoba állítás is leíratik, miszerinta költő természetfölötti lénynek képzeli magát… A kriti-kus különös módon olvashat, állapítja meg GörömbeiAndrás, s akár visszafogottnak is tarthatók ítéletei,melyekben „a megértés lehetőségétől való tudatos elzár-kózás”-ról, illetve szándékos torzításról beszél. S hozzáte-szi: „Újabb közírásunkban egyre gyakoribb jelenség az,hogy azokat a művészeket, akiknek alkotásaiban a közös-ségi sors és problémakör felismerhetően megjelenik, őrül-teknek, mágusoknak, küldetéses bolondoknak minősítik.”

Annyi elöljáróban mindenesetre megállapítható, hogya Nagy László ellen szegezett indulat éles nézet- és ízlés-különbözőséget feltételez. Sőt, ebben a tálalásban kibékít-hetetlent. Ilyesmi akkor fordul elő, ha valamiféle kulturá-lis kataklizma történik, mely során radikálisan megváltoz-nak a társadalmi élet és a művelődés elvi és gyakorlatikeretei, s az új értékrend elengedhetetlenül fontosnak érzi– annak károsnak hitt volta miatt – a régi lerombolását,száműzését a kulturális párbeszédből. Ekkora fordulópontlett volna a rendszerváltozás? Gyökeresen átalakítottavolna a művelődés szokásrendjét? Két évtized tapasztala-ta elég ahhoz, hogy bátran kijelenthessem: erről szó sincs.Közkeletű megállapítás ma már, hogy a magyar lakosságjelentős része továbbra is „Kádár népe” maradt igény-szintjét, az életvezetését, a világról való gondolkodásáttekintve. A kulturális életben meghatározó átrendeződé-sek nem történtek, ami a szereplőgárdát és az intézményifeltételeket illeti. Az irodalom értékrendjében és az eszté-tikai diszkurzusban már korábban, a hetvenes–nyolcvanasévekben megfigyelhetők elmozdulások, új hangsúlyok ésszemléleti távlatok megjelenései. Ami mégis más volt: apolitikai-ideológiai szembenállás megjelenése a műve -lődésben, mely a „kultúrharc” égisze alatt osztott ki fájósebeket a küzdő felek között, mi több, feléledt a szárma-

zással való érvelés és érvényesüléskeresés, az ordas esz-mékkel kokettálás vádjával élő stigmatizálás, a köztudat-ból való kitörlés ambíciója, a diktált amnézia szégyenle-tes tradíciója. Ezzel párhuzamosan elkez dődött a nemzetikulturális örökség hagyományának szétbontása, vonu -latai nak differenciálása, hierarchikus rendbe való kény-szerítése. Nos, a Nagy László-kritika Kálmán C. Györgyáltal képviselt új – az irodalmi szakmai párbeszédbenelvárt illemszabályokat és metódusokat felrúgó, az érzel-mi elemeket előtérbe toló hangnemet magának megen-gedő – változata már ennek a szembenállásnak a kife-jezője és gerjesztője.

A folyamat máig tart, s talán jelenünkben tetőzik – amiaz irodalmi kanonizációt illeti. Valójában – mind a költőmegítélésének távlataira nézve, mind a nemzeti művelődéselvének megőrzése szempontjából – ennek van ténylegesjelentősége. Az első nagy hatású irodalomtörténeti besoro-lás Kulcsár Szabó Ernő A magyar irodalom története1945–1990 című munkájában valósult meg. Erről elmond-ható, hogy a nyugati művelődési-poétikai-létszemléletimintákról való kényszerű leválása miatt a magyar irodal-mat visszamaradott, megkésett állapotában mutatja be,melyen belül a hagyományosnak tekintett közösségi-kép-viseleti elvű írásművészetet különösen megrekedtnek, amúltban ragadtnak ábrázolja. Ezen belül a Nagy László-iéletmű befogadását a halála után tíz-egynéhány évvel ismég mindig plasztikusnak, a közmegegyezés híjával való-nak látta. Költészetének kurta leírása igyekszik tárgyszerűlenni egyrészről – a hatvanas–hetvenes évek erkölcsi eró-ziójával szembeforduló magatartás szimbólumává lettpoétáról, végletekig tiszta dalszerűségről, vitalitásra,erkölcsi biztonságra és a bartóki „tiszta forrás” tápláltanyelvi magatartásra alapozott társas emberi autonómiárólír –, másrészről a téma tárgyalásának kulcskérdése a sze-mélyes példa világszemléleti korszerűségének felvetése:„Vajon eléggé tágas-e a Nagy László-líra optikája ahhoz,hogy az énszemlélet olyan dichotómiáit is magába foglal-ja, amelyek a lírai világképzés közösségi-nemzeti hori-zontján túlról származnak?” A kérdés mögötti előfeltevé-sek világosak. Első megközelítésben szembeszökő, hogyaz esztétikai megítélés alárendelődik a nyugati nyelvfilo-zófiából származó metafizikakritika szkepszisének, amelyéppúgy érinti a nyelv és a beszélő viszonyának újragondo-lását, mint a személyiségfelfogás naivnak minősített karte-ziánus hagyományát. Második megközelítésben azt semlehet tagadni, hogy az irodalomtörténész nézőpontjából aközösségi-nemzeti viszonyítási és gondolkodási rendszerelégtelennek látszik az individualitás kultúrtörténeti aspek-tusából gyakorolt kritikával szemben. A teoretikus problé-mára adott válasz nem mondatott ki, ám ne legyenek illú-zióink: a költő nem a posztmodern felfogás kegyeltje.

38

nézõpont magyar napló

Míg az említett recepció – bár a részletekben való elve-széssel igazán nem vádolható – szakmailag tolerálhatónakés talán vitára késznek is tekinthető, addig az újabb kano-nizálásnak látszó, sajátos műfajú és tartalmú szö-veggyűjtemény, A magyar irodalom történetei már nembánik ilyen méltányosan az alkotóval. Immár nem jut szá-mára külön figyelem, besoroltatik egy zsákutcásnak látta-tott alkotásmód jelképes alak-jai, Juhász Ferenc és CsoóriSándor mellé. „Értelmezője”nem is irodalmár, hanem nyel-vész, Tolcsvai Nagy Gábor.Dolgozatának címe sokat sej-tető: Szembesülés a naiv költőivilágépítés határaival. Aköltőről alig található vissza-idézhető irodalomtörténetilegvagy esztétikailag értékelhetőinformáció. A Gyöngyszoknyacímű vers elemzése kerül terí-tékre dióhéjban. A kifejezettenróla szóló összegzés rendkívültömör. Néhány mondat, idé-zem hát: „Nagy László számá-ra a költői szó alapvető fontos-ságú cselekvés. Költészetébenazonban nem elsősorban alírai, de ésszerű felszólítás ural-kodik, a közvetlen cselekvésrekésztetés, hanem a vers mintszöveg, mint nyelv különleges, mitikus erejébe, népi va -rázs erőbe vetett hit, melynek gyökerei egyrészt a népi val-lásosság különböző formáiban, másrészt az 1945 utáni tár-sadalomátalakítás eredményességébe helyezett bizalom-ban találhatók. Az utóbbi Nagy költészetében fokozatosaneltűnt, az első ellenben felerősödött.” Ez a talán túlságosanis rövidre szabott és feltűnően felületes summázat a szö-vegben még három mondattal toldatik meg: „Nagy Lászlómitikus költői világot épített föl, amelyben a megszólalóvallomástevő költő helyét fokozatosan átveszi a láthatatlanpusztító hatalmak ellen küzdő etikus személyiség. A sze-mélyes tisztaságra törekvés elbukik, mert a világ rejtetthatalmai könyörtelenek. Csak a személyes megállásmarad, miképp azt a Menyegző vagy a Balassi Bálint láz-beszéde mutatja.” Ennyi hát, amit az általuk elképzelt szel-lemi progresszióra felesküdött kötetszerkesztők (Szegedy-Maszák Mihály és Veres András) az alkotóról az utókorrakívánnak hagyni. Attól tartok – emlékeimben kutatva –,egy Görömbei-szigorlaton ennyi tudással felvértezvereménytelenül küzdene a hallgató a kettesért. Viszont hatovább olvassuk a dolgozatíró érvelését, rájövünk, hogy

mindez csak illusztrációja a végső ítélethez vezető gondo-lati útnak, amelynek konklúzója súlyos (vagy éppen súly-talan, tetszés szerint): Nagy László (és említett társai)ugyanis elismeri(k) a művészet politika és ideológia alárendeltségét, távol maradt(ak) az európai irodalom fő irá-nyaitól mind a bukás vagy a kétely „megértési feltételei-nek a körvonalazásában”, mind a nyelv rendkívüli mérték-

ben alkotó, de rá vissza nemkérdező alkalmazásában; aköltészetében (költészetükben)fellelhető külső, nem irodalmitényezők, a világra csodál -kozás enyhe naivsága, a közös -ségmagyarázat és a törté ne -lem értelmezés „néha kissé”egysíkú jellege, a személyiségkérdéseinek háttérbe szorításamind-mind hátrányára (hátrá-nyukra) válik. Azt hiszem, azelőítéletek, az alátámasztatlansztereotípiák és a tanulmány-szerző bántó tájékozatlanságaés melléfogásai (melyek érthe-tetlenek, hiszen más munkáiarra engednek következtetni,hogy a tanulmány szerzőjeismeri a költői életmű recep -cióját…), az esztétikai érték,illetve a teoretikus érvényes-ség szembeállításának bizarr-

sága komolytalanná teszik az efféle értékelést. Viszontleíratik egy teljes mértékben méltatlan és minden körül-mények között elfogadhatatlan kijelentés is az „irodalom-történetek” harmadik kötetében, melyet nagyon is komo-lyan kell venni. Veres András Szabó Dezső kapcsán ekkép-pen vélekedik: „Az viszont kétségtelen, hogy az általa (is)megtestesített prófétai szerep Illyés Gyulától és NémethLászlótól Juhász Ferencen és Nagy Lászlón át CsoóriSándorig és másokig követett minta lett, s korántsem kor-látozódott csak az írókra és az irodalomra. Úgy gondolom,a XX. századi magyar kultúra egyik legnagyobb tehertéte-le e hagyomány. Hiszen egymásba játssza a művészi és apolitikai érzékenységet, s ezzel mindkettő teljesítőképes-ségét kockára teszi: egyfelől a művészi alkotást nem esz-tétikai szempontoknak rendeli alá, másfelől meggyöngíti aképviselt politikai célok racionális kontrollját.” Itt már atehertételtől való megszabadulás vágya szólal meg – azaza hagyományból való törlésé.

Mivel bizonyítom fenti távolságtartó, illetve elma-rasztaló állításaimat? Két valódi, az életmű egészétfelölelő értelmezéssel, melyek leleplezik és érvénytele-

39

nézõpontszeptember

„Kakasos fiú”

nítik az előbbi, részben gondatlanságból, részbennagyon is tudatosan elkövetett kultúraroncsolást.

Görömbei András Nagy László-képének végső soronkét kulcsszava van: az organikusság és a szintézis. A költőkét szerves kultúrába, a paraszti-népi életvitelbe és akereszténységbe nőtt bele. A népi-vallásos élménykörneka szintetikus látásmóddal, egyetemességre törő szemlélet-tel való kitágítása vezet el az értékelés központi kategó -riájához, a bartóki modell irodalmi megvalósításához.A bartókiság mint szemlélet- és alkotásmód az emberilélek civilizációk során elhalványodott, kihagyott mélysé-geinek a felkutatására, a modern kultúrába való bevoná-sára irányul, melynek során az ősit, a régit ütköztetve ajelenkorival, a létrejövő disszonanciákat legyőzve új,magasabb rendű harmónia keresése a művészi tevékeny-ség célja. A „tiszta forrás” elképzelés, azaz a jelennelszemben a múltba, a kultúra alaprétegeibe tekintés termé-szetesen magában hordoz egy alapvető morális elhatáro-lást. A jelen hiányokkal, hibákkal terhes, vele szembenjelenik meg a régiség mint érintetlen, feltételezett megújí-tó, a káros hatásoktól megszabadító értéktartomány.„Nagy Lászlóban erősen élt az a tudat – írja GörömbeiAndrás Nagy László költészete című monográfiájában –,hogy az emberi élet mélyebb, gazdagabb, szebb éskegyetlenebb, mint az a »lefokozott élet«, amelyik ahuszadik század második felében emberi sorsként nekünkjut.” A költő kikezdhetetlen értékképzete, erkölcsi bizton-sága a népi-nemzeti kultúra folyamatosságának tudatábólszármazik. Ez magában hordozza a természettel való har-mónia, a közösségi tradíciókkal összhangba hozhatóegzisztencia, egy elidegenedésmentes, az organikus életlehetőségét biztosító készségek ébren tartását, illetve az„öntisztító”, megújulásra kész, vitális erők forrása lehet. Aszintézis is a kontinuitást szolgálja: az időfolyamatbankibomló kollektív értelmesség hagyománytörténésébevaló beilleszkedés szándéka vezérli, amolyan időösz-szegző, magát a történés lényegét megragadni kívánóalkotói ambíciótól indíttatva. Az összegzéshez nyilvánva-lóan a személyes élmények tapasztalataira támaszkodógyakorlati tudás, a világ jelenségeinek és a múlt öröksé-gének minél gazdagabb rétegeit befogadni képes asszimi-lációs erő, saját szimbolikus értelem- és értékvilágotteremteni képes totalitásvágy szükséges. A szintézis alap-sémaként a világkép drámai dinamikájában, a létezésneka teremtés és pusztítás küzdelmeként való tételezésébenölt alakot. Ezen a posztulátumon bomlik ki a maga gaz-dag poétikai formájában az elv: a nemzeti-közösségi-emberi kérdések személyes drámaként való megjeleníté-sében, valóság és mítosz, tapasztalati és teremtett világszoros egymáshoz illeszkedésében, a szürrealisztikus,illetve mitikus távlatok felé nyitottságban, az egyszeri és

általános összekapcsolásában, a lírikus látásmódjának tör-ténelmi rétegzettségében, az archaikus elemek közvetlenmodernizálásában, látomásos dalokban, himnuszokban,portréversekben, rapszódiákban, rendkívüli feszültségetmagukba foglaló, metaforikus költői képekben.

A Nagy László-i lírai hős küzdelmének, tragikusheroizmusának, mitikus felnagyításának, majd fennsé-gessé formálásának, a Lehetetlen képviseletének egyér-telműen egy közösségi azonosságtudatból felnövő sze-mélyesség magatartási modellje adja meg a kontúrjait.A költői hitvallás, mely a költészetet varázserejű, igaz-ságtevő hatalomnak tartja, egy tradicionális kollektívtudat talajában gyökerezik. Eszmei hátterét – a naiv népiszemléletnek a természeti jelenségeket, az emberi sorsotráolvasások, imák, bájolók, átkok stb., vagyis a nyelváltali közvetlen befolyásolni akaró ösztönössége mellett– valószínűleg a herderi nyelvfelfogásban kell keres-nünk. E szerint a nyelv eredendően költői jellegű, aközös tudás eleve költői alakban létezett. Az esztétikaiérzék, az erkölcsről és a szépségről vallott képzetek anyelv által megalkotott, a hagyományból táplálkozótudásból származnak. A gondolkodás és a nyelv össze-tartozásáról van szó tehát, arról a vélekedésről, hogy aköltőben megnyilatkozik az anyanyelv és a benne élősaját hagyomány – melynek fellelhető legrégibb rétegeegyetemesen emberi, következésképpen létfilozófiaiáltalánosításokhoz segíthet. „A költészet természeténélfogva, tehát eredendően hordozza magában a küldetést,eszményi célja van. […] A költészet kifejező és megítélőhatalom, de nem megoldó” – illeszthető a gondolatme-netbe Nagy László vallomása. A közösségi tudás és azegyéni tapasztalat dialogikus egysége hozza magávalazután az élet egyszeri csodaként, szentségként való –azaz önmagán túlmutató, rejtett értelemmel bíró – felfo-gását, az öntanúsítás mitologikus kiteljesítését, az élet ésa nyelvben megnyilatkozó szellem törvényének össze-hangolását, a költészet által az ember tökéletesebbemberré emelésének poétikusan szép vágyát.

Jánosi Zoltán interpretációja rokonságot mutatGörömbei Andráséval. Az életmű poétikai jellegében,szemléleti alapvonásaiban és értékelésében egyetérte-nek. Ami különbözik, az a hangsúlyváltás: Jánosi Zoltánvilágirodalmi tendenciákat, egyetemes létszemléletimodelleket helyez saját Nagy László-képének közép-pontjába. A költő nála a – nyugati irodalomra a XX. szá-zadban általánosan jellemző – remitologizációs poétikaivonulat egyik legjelentősebb, betetőző jellegű életművé-nek birtokosa. A remitologizáció nem más, mint mitolo-gikus modellek alkotása, melyek diffúz tartalmakatsűrítve, reális, történeti és mitologikus elemek, mítosztí-pusok egybehangolásával a teljes létezés megragadásá-

40


ra, a világegész s abban az emberi léthelyzet megértésé-re tesznek kísérletet. Nagy László lírája az emberiségtörténetének legősibb mítosztípusához, az archaikusmítoszi világhoz társítható. Ennek tipológiai sajátossá-gai a következők: a kozmogónia elvének megjelenése; aközponti hős alkatának egysége és szinkretikussága,sámáni elemei; az egyszemélyes hősbe koncentráltemberelvűség; duális szerkezetű, Isten nélküli világkép;teremtési és heroikus mítoszok képzése. A költő amagyar és délszláv s más közép-európai verbális folk-lóranyagból hozzáférhető ún. alsó (archaikus töredék)mitológiából áramoltatja föl műveibe az ősi valóságtu-dat alakzatait és jelképeit. A versek világképisége a foly-tonos, primér küzdést, a léttel szembeni közvetlen kiál-lást fejezi ki. Nem idegen tőle a samanisztikus-mágikusszemlélet, a kultúrhéroszi, demiurgoszi hősteremtés.A drámai-tragikus létkoncepció lényegi magja a káosz ésa katasztrófák elleni versbeli rend létrehozása, az élet- ésembervédő, harmóniateremtő elv nyelvi megvalósítása.

A költői pálya utolsó évtizede változást hozott azaddigi remitologizációs költői rendszerben.Mindenekelőtt megrendülni látszott a mítoszi világmo-dell érvényessége. Abszurd és groteszk motívumokjelentek meg a versekben, melyek felbomlasztották akorábbi szemléleti struktúrát. Megjelent a tragikumkép-telenség, az ellehetetlenülés, a cselekvés értelmetlensé-gének a tudata. A mitizált vershős teremtett világának aperifériájára került, helyére ismeretlen, idegen erőknyomakodtak. Oda nem illőként egy komor, vészjóslócirkuszi világmodell, illetve a referenciális világ nyershétköznapiságának elemei tűnnek fel a mítoszi elrende-zésben. A poétika-szemléleti változást Jánosi Zoltánszerint a kortárs léttapasztalat hozta magával: a létfelfo-gás profanizálódása, az életvitel konzumálódása, a kol-lektív képzetekből való kiábrándulás, az individualitáserősödése. Azonban a Jönnek a harangok értem címűprózavers szintézisében „az életmű végső szakasza egy-séges mitikus történet lefutási ívébe illeszkedik”. A tra-gikum elve rehabilitálódik.

Jánosi Zoltán ugyanakkor az univerzális, világirodal-mi kapcsolódási pontok mellett nem feledkezik meg amagyar lírában való pozicionálásról sem. Azt állítja,hogy az archaikum felé fordulás egybehangzik a magyarlíratörténet társadalmi valóságára reflektáló, illetve„népi” vonulatának tanulságaival. Meglátása szerint:„Mélyre néző orientációja Bornemisza Pétertől,Balassitól a felvilágosodáson, a romantikán át AranyJánosig, Adyig, a népi költőkig, József Attiláig, majdNagy Lászlóig, Juhász Ferencig vezető, és egyre széle-sedő medrű utat képez.” Egy „mitopoétikus tudat” műkö-dését látja megnyilvánulni ebben a tradícióban. A hagyo-

mányfelfogásnak ebben a változatában nagyon fontos,hogy az archaikus egyben az egyetemest is hordozzavalamilyen formában. Az ősi tapasztalat éppen ezért alegaktuálisabb gondokra adhat feleletet. Jánosi ZoltánBartókról szólva is a régiségbe hatoló törvénykiemelésthangoztatja. Nagy Lászlót érintően ez azt is jelenti, hogy„a »bartókiság« nem csupán művészi látásmódot, hanem,akár az emberiségért, a nemzeti közösségért tenni akarómagyar lírai hagyaték, már-már eszmét is jelent számá-ra”. A hozzá társuló kollektívumfelfogás is a maga nem-beliségében, antropológiai általánosításában megjelenőembert képviseli. Amitől mégis népi, sajátos, illetveegyedi lesz, az éppen a sajátos „medialitásából”, a hoz-záférhetőségének a módjából következik. Az értelmezésNagy László írásait segítségül hívva szemlélteti ezt abeállítódást. Az alkotó szerint „a népköltészet összességea legemberibb történelemkönyv” (A szomszéd népek nép-költészete). „A folklór a nép kulturájának alapja, mond-hatni örök alapja, noha a társadalmi, történelmi körülmé-nyek, melyek létrehozták, úgyszólván teljesen meg-szűntek. Ha népköltészetről szólunk, tudnunk kell, hogybenne teremtődtek meg először a költészet törvényei, azelső kifejezések, nyelvi és ritmusbeli fordulatok, a népiés nemzeti karaktervonások” (Lélegző elevenség). NagyLászló úgy látta, hogy a költészet, ha „sokaké akartlenni”, nem kerülhette ki az anyanyelv sajátos közlésfor-máit, a nép művészetéből kellett táplálkoznia. Eme„kísérletnek” a kezdetét a XIX. században látta meg, éssaját jelenidejéig tartónak tudta. A mélyfolklór üzenete,az embert a létezésben eligazító „törvénytár” elvi rend-szere a hagyományt mint kontinuitást, a saját közösségreszabott előzetes létmegértésként ismeri el.

A költői életművel szembeni fenntartások, illetve azegyértelmű elutasítások – mint nyilvánvalóvá vált – abemutatott változatokban nem vitaképesek az azt messze-menően elismerő értékelésekkel. Az utóbbiak magasszakmai színvonalon kidolgozott értelmezések, mígelőbbiek csak megengedő gesztussal nevezhetők egyálta-lán esztétikai célú befogadásnak. Irodalmon kívülitényezőket emlegetnek? A társadalmi reflexió idegen azirodalomtól? De akkor mi a helyzet Dante DivinaCommediájával, Joyce Ulyssesszével, Esterházy Kismagyar pornográfiájával, Petri György költészetével? Aszemélyiség kérdésének visszaszorítása? NagyLászlónál? Tetszettek olvasni a verseit? Különösen meg-mosolyogtató, hogy amit az egyik perzekutor, Kálmán C.György hiányol – ti. „konkrét társadalmi kérdésekre adottválaszt nem érdemes várnunk ezektől a szövegektől” –,azt a másik, Veres András azonnal le is füleli. Miféle kri-tikák azok, amelyek olyan szemléletformát és poétikátkérnek számon egy művön, aminek az nem akar megfe-

41


42


lelni? Hogyan is lehetne esztétikai befogadásnak nevezniőket, ha alárendelik a szépség és a művészi érték miben-létének vizsgálatát egy metafizikaellenes kultúrakritikáraalapozott, a nyelvhasználat, a személyiségfelfogás és azidentitástételezés krízisét megszólaltató, elvont teoretikusproblémahalmaznak. Miként is illeszkedhetnek ezek amagyarázatok a XX. század második felének magyar iro-dalomtörténetét feldolgozó kultúrtörténeti párbeszédbe,ha művelődésünk történeti jelenségei között ideologikusalapon szelektálnak, eldöntve, mi érdemes a kollektívemlékezetben való megőrzésre, s mi nem. Nagy Lászlóköltészete számukra elavult, mert elméleti kérdéseikrenekik nem tetsző válaszokat ad. Felejtésre ítélt, mert kul-túraszemléletük radikálisan más, mint az övé.

Mire gondolok? Vegyük sorra a kritikákat életre hívóelvi kifogásokat, melyeknek gazdag tárháza a máremlegetett ál-irodalomtörténet! Tagadják a világ egysé-ges, teljességre törő szemléletét. Elvetik a művelődésszerves folytonosságának a tudatát. A személyiség azo-nosságának, épségének fenntarthatóságával szembenmozgó identitásról, a szubjektivitás rögzíthetetlensé-géről beszélnek. Az énszemlélet közösségi megalapo-zottsága, illetve a kollektívummal való harmónialehetősége ellen szólalnak fel. Megbélyegzik a nemze-ti-közösségi autonómia elvét. Az individuális léttapasz-talat és a nemzeti közösségélmény minduntalan oppozí-cióba kerül általuk. Viszonylagosítják az értéktudatot,elbizonytalanítanak minden, az abszurdnak tekintettszemélyes léten túlmutató értelemkeresést. Hogyan is

írta Veres András? „Errefelé nem a szabad személyiség,hanem a nemzeti közösség kialakítása volt a cél, sennek perspektívájából másfajta értelmet nyert az iro-dalom: a nemzet ébresztőjének, tanítójának és lelkiis-meretének tekintette a közvélemény-formáló értelmi-ség.” A nemzeti gondolat tehát eredendően elnyomó, aszemélyes szabadság korlátozására szövetkezett eszme-rendszer. A közösségi ethosz körül mindig van valamigyanús, valami tisztázatlan. Nem irodalmunk politizálá-sáról vagy elmaradottságáról van szó tehát, nem szak-mai egyet nem értésről, értelmezői vitáról beszélünk –ezek csak alibik, a lényeget elfedő szólamok –, hanema közösségi összetartozás-tudatról és -akaratról, a nem-zeti kulturális identitás lehetőségéről. Az ettől való féle-lem orvoslása persze nem az irodalomértelmezés fel-adata, hanem korszakos történelmi, társadalmi és kultu-rális gond. Ha valaki a nemzetre úgy tekint, mint kire-kesztő, erőszakosan asszimiláló, homogenizáló struktú-rára, akkor abból az értéktudat és a nemzeti jelleg (vagyegyáltalán kötődés) merev szétválasztása, külföldi min-tákat követő, individuális alapú műveltségbeli centrumés provinciális közösségi elvekbe ragadó, bezárkozóperiféria tételezése következik. Amennyiben az identi-tásukban meghatározhatatlan egyének mozaikszerűenelrendeződő, laza kötelékekkel egymáshoz kapcsolódókulturális hálózata váltja fel a kultúrnemzeti egységel-vet, akkor majd nem csak Nagy Lászlóra, hanemmagyar irodalomtörténetre sem lesz szükség.

Így lesz?

Szécsi Margit

CSÁBI DOMONKOS

Mítosz, költészet, történelem

Nagy László: Csodák csodája

Az Új Hang utolsó, 1956 októberében megjelent számaközölte Nagy László Csodák csodája című hosszúver-sét. A költő poétikájának – személyes tapasztalataimiatt is végbemenő – átalakulása idején íródott e költe-mény, melynek hátterében természetesen ott érezzük azéppen átélt történelmi esemény frissességét. Az 1953 és1956 közötti pályaszakaszát a gyűjteményes kötetekbenazonban éppen az a Rege a tűzről és jácintról című verszárja le, mely hónapokkal korábban született, mint aCsodák csodája. Az említett időszak hosszúversei – azimént nevesített utóbbiak mindenképpen – annak a ten-denciának a megvalósulásai, amelyet később a szaktu-dományos recepció remitologizációnak nevezett el.Látható, hogy a tárgyul választott vers, a Csodák cso-dája körül meglehetősen bizonytalan egy kicsit minden,egyfajta stilizáció jellemzi, nemcsak szövegében,hanem a költő által az életműben kiválasztott helyétilletően is. Megközelítési lehetőségként három fogal-mat bocsátanék előre – amint a címben is olvasható:mítosz, költészet és történelem hármasságát, melyekmindegyikét magába ötvözi a Csodák csodája – más-képpen miért is válhatna témává? Vagy pontosabban: aköltemény mindegyikkel sajátos, az értelmezői munkaszámára termékeny, dialogikus viszonyban áll. A NagyLászló-i életműben később oly fontossá válnak ezek afogalmak (az azok tartalmazta értelemlehetőségek), dee tanulmány nem akar sem ok- és eredetnyomozó mun-kához kezdeni, tehát sem az előzmények, sem a követ-kezmények között példaként kiemelhető nyomokatkeresni. Inkább afféle párbeszédes kapcsolatban felté-telezi magát, nemcsak tárgyával, hanem azzal az inter-pretációs hagyománnyal is, amely Nagy László költé-szetével, azon belül persze a Csodák csodájával foglal-kozott. E dolgozat nem radikálisan újat akar mondani,hanem a meglévő tudást, ismeretet mozgásba hozni,amely aztán néhány eltérő szempont segítségével iránytmódosíthat – magáról a tárgyul választott versről különamúgy sem született (értelmező) írás. Még mielőtt sorravenném, hogy a hármasság által felidézett tartalmakmilyen jelentéseket bonthatnak ki a vers szövegéből (azértelmező elődök nyomdokain), először arról szólok,miről nem fogok beszélni.

Nem foglalkozhatok azzal a lehetőséggel, mely máramúgy sem releváns megközelítési mód: azzal, hogy

milyen olvasat jöhet létre a költő életrajza felől (amelykülönben szintén egyfajta olvasat). Az egyébként isismert. Azt hiszem – s továbbra is nevezzük a címbeemelt három fogalmat megközelítési lehetőségnek –,hogy lehetőségenként végighaladva persze az a NagyLászlót érintő történelmi és személyes megrendülés,mely a költemény (sőt: költemények) mögött áll, csakkontúrosabb lesz, és nem újdonságként hat. Ez semtitok. Nem tárgyalhatom továbbá Nagy Lászlónak ahosszúversekig vezető (az utóbb publikált Csodákcsodájának és az előbb közölt Rege a tűzről és jácint-ról című versnek a gyűjteményes kötetekben mégismegfordított sorrendjével a költő által megalkotott)pályaívét, valamint a korabeli kritika fogadtatásátsem. Nagy László többi, a bibliai elemeket felhaszná-ló versével szintén nem foglalkozhatok. Próbálokugyanis csak a kiválasztott szövegre koncentrálni azabban megidézett megközelítési lehetőségek s a versnyelvi megalkotottsága tekintetében. Nem szólhatok aNagy László-i költészet mitologikus karakteréről ésáltalában a korabeli s az azt megelőző időszakok köl-tészetének remitologizációs jellegzetességeiről – eze-ket már korábban feltárta a kutatás. Ennek kapcsánarról sem ejtek szót, hogy milyen különböző (archai-kus, etiológiai, eszkatologikus, szoláris stb.) mítoszokéltetik ezt a költészetet, valamint arról sem, milyenköz- és elismerten etikainak értékelt jellegzetességekkövetkeznek – többek közt – e mítosziságból.

Miután elhatároltam írásomat attól, amiről nem szó-lok, meg kellene mondanom, vagy el kellene kezdenemazt, amiről igen.

Pontosításokról, amelyekhez lehet, hogy egy kissészokatlan módot választok.

Ez a vers több problémát vet fel egyszerre. A népme-sékből ismerős cím, mely a korban erősen hangsúlyo-zott esztétikai (valójában politikai-társadalmi) értéknektekintett népiséget idézi meg (pontosabban annakelvártságával szemben akar valami valójában népit állí-tani), a folklóron keresztül e népiség mitologikus erede-tére, valamint a mindezeket átitató keresztény hagyo-mányra utal egyszerre. Csak a költemény születésiévszámának ismeretében sejlik föl azonban a többletje-lentés: az éppen alakuló, zajló történelem az, amelyerősen hatással van az írásra. És ezen egymásra tolódottrétegek hirtelenségét azonnali (1956. októberi) publiká-lása is kiemeli. Mítosz, költészet és történelem kevere-dik össze, vagy inkább van hatással egymásra e – majdlátni fogjuk – nem egészen végiggondolt és sikerültvers szövegében. Vegyük sorra a témákat!

Szokás Krisztus-mítoszról beszélni, arról a törté-netről, amely mintegy megalapozta az európai kultúrát,

43


s benne a magyart. Persze a kereszténység szerintKrisztus élete nem mitikus: nem egy határokkal nemrendelkező, valamikori időben játszódott le (vagy miti-kusabban fogalmazva: játszódik). Mítosszá abban azértelemben vált, hogy mintaként hagyományozódotttovább, állandóan megismételt történetként (hiszen amítosz ereje időtlenségében, állandó megidézhetőségé-ben van). Valójában e kérdés tárgyalásakor kimerészke-dünk az irodalom(tudomány) illetékességi körein túlra:a hit határterületein járunk, ugyanis lényeges eltérésmutatkozik meg a két felfogás között: mítosz-e vagyinkább megtörtént esemény, valóság, történelem-e aKrisztus-esemény. Nem kívánok most belemenni amítosz tulajdonképpeni mivoltának és fajtáinak tárgya-lásába, de a vers középpontjába emelt vagy inkábbparafrazált Krisztus-kép mégis némi tisztázásra ingerel.Vagyis a már említett ún. Krisztus-mítosz. Krisztus akultúrhérosz, egy közösség közös utalásrendszerénekmegalapítójává válik e fölfogásban, s valóban, sokanígy is tekintenek rá. A megalkotott (keresztény) közös-séget pedig nem a közös nyelv vagy a közös állam, ésradikálisan egyívású szokások jellemzik. A keresztény-ség szerint – mint már említettem – Krisztus élete éstörténete nem mítosz, az történelem. Igaz ugyan, hogyaz evangéliumokban áthagyományozódott történetek aliturgikus év során ismétlődtek (s így tényleg mintha azéletmintaként funkcionáló mítoszhoz váltak hasonló-vá), de a keresztény hit szerint nem egy valamikori,behatárolhatatlan időben játszódtak ezek az események,hanem a valóságos időben. Ez a kanyar csak arra voltjó, hogy rávilágíthassunk: lehet e történetekre mítosz-ként tekinteni, eredeti lényegük azonban nem ez.Mennyi köze van ennek a Csodák csodájához? Annyi,hogy e versben a Feltámadott vonásait magára öltő líraién akképpen jöhet létre, amennyiben mítoszként fogal-mazza újra, parafrazálja a Krisztus-eseményt. (Az mostmesszire vezet, hogy eszmetörténetileg miként alakultúgy – Európában és Magyarországon –, hogy mítosz-ként fogták meg ezt az eseményt, mintegy az eredetijelentést elfelejtve.) Magyarán a mítosz nyelvét, ponto-sabban retorikáját használja akkor, amikor egybeját-szatja magát a Föltámadott alakjával. Itt valóban – smost gondoljunk a költemény megszületésének hátteré-ben álló magyar forradalom igazságára – kultúrhérosz,egy nép életének újraalapítójaként tűnik a Krisztus-vonásokkal ékített költői én.

Aztán azonnal előtűnnek a választott alakhoz odanem illő vonások: az önfeltámasztás gesztusa (ami

mögött persze ott lüktet a magyar október merészsége),a sírra maga kiülő feltámadott alakja, aki a szintén miti-kus nagyságúnak sejtetett legyőzött tél elúszó maradvá-nyai fölött figyeli vidáman dudorászva az ébredő-éledőtermészetet – cigarettázva. A költemény nyitása is rög-tön lehatárolja magát a keresztény hagyomány egyszerűmegismétlésétől: Mennydörgő napfény ruhában, / hogya dárdákat elsöpörje, / zárókövemet eltörölje / síromhozangyal nem jön… Vagy idézhetném a nyitány végét: Énfordítom a követ félre. A Krisztus alakját (vagy mond-hatnánk azt is: maszkját) magára öltő lírai én semEmberfiát említ önmagáról szólva, hanem ember fiát, ésa szerelem többszöri említése sem a Megváltó, hanem aversben a Megcsalatott névvel jellemzett költői én felémutat. A gigászinak, emberfelettinek mutatkozó télképe a valódi archaikus mítoszok leküzdendő szörnyeitidézi meg egy pillanatra (Beszakadt a tél feje, széjjelomlott, / a Dunán szörnyű halánték csontok // úsznak,libegnek lefelé délnek, / ütődnek dühvel a hídpillérnek),mint ahogy a megújuló természet, a tavasz képei is errea hagyományra játszanak rá. Krisztus azonban azönmagát áldozatul adó Isten megtestesülése, nem pediga sötétséggel harcba szálló héroszé (ahogy valahamondták: devictus vincit – legyőzetve győz). Emígyvalami össze nem tartozás, kiforratlanság mutatkozik aCsodák csodájában a Megváltó alakjával megidézettkeresztény hagyomány és az archaikusságot mutató ele-mek között.

Más út is vezet e vers kapcsán a mitikus felé: a köl-tészeté. Nevezetesen az a képzet, mely szerint a(z álta-lában értett) költő egy közösség, egy nép identitásánakhatárköveit kijelölő axiomatikus nyelvi alkotásban adjameg ennek az önazonosságnak formáját. A Csodák cso-dája esetében azonnal bevonódik 1956 őszének képe:amikor a magyar nép igazi arcát mutatta meg forradal-mával. A tárgyul választott versben a lírai én így nem-csak a költő személyes sorsára utal, hanem az azonos-ságot felmutató tettet végrehajtó népre is. Az már a köl-temény szövegén kívüli (s megszületésének idejéttekintve ide nem való, anakronisztikus) tudás, hogyéppen e történelmi tettben megmutatkozó kollektívönfelismerés lett aztán évtizedekig eltagadva. (De –hogy Northrop Frye szavaival éljek – az „irodalom fel-adata nem elmenekülni a valóság elől, hanem látni alehetőség dimenzióját a valóságban.”) 1 A költészettémájához kapcsolódik az a Csodák csodájában is meg-idézett fordulat, felismerés is, mely Nagy Lászlót sajátpályája kezdetéhez fűző viszonyt érinti: a megcsaltságképzete, mely a versben összekapcsolódik a háttérbenmaradó történelmi eseménnyel is. Csak az marad kifej-tetlenül, hiszen a végállapot állóképszerű pillanatát

44


1 Northrop Frye: Kettős tükör. A Biblia és az irodalom, Ford. Pásztor

Péter, Európa, Bp., 1996., 103.

mutatja a szöveg, hogy mi vezetett a felismeréshez.Nem tudjuk meg (csak sejtjük, pontosabban nem a versszövegéből tudjuk), hogy mi volt az a kín, amelyet kikellett állni, mi volt az a halál, melyből fel kellett tá -madni. Ezzel adós marad a vers. A megcsalatást említicsak meg a versbeszélő monológjában – a zárlatban, aholazt a látványt nevezi meg még, ahogy ebeknek szájáncsüngnek rongyaim. S kiadja önmagának a fölszólítást:Feledni minél hamarabb! (Ezzel viszont ellentmond apárrímes középső szakaszban elmondottaknak: Tél vilá-golt az én fejemben / s jaj én sok mindent elfeledtem.)

Arról már ejtettem szót, hogy nem elsőrendűenmagából a szövegből érezzük a költemény mögötthúzódó történelmi eseményt, hanem azt a születésiévszám jelzi. Magát a történelmet azonban – mintahogy már volt szó róla – a megidézett Krisztus-ese-mény is magában hordozza, mint az abszolút szabad-ság-eszme megvalósulása. A szabadulás motívumaekként is a magyar október, mint valamiféle beteljesü-lés felé mutat. A keresztény „mítosz” (mint láttuk, szán-dékosan teszem idézőjelbe) sajátosságát, a nemismétlődő, egyszeri és az egész emberiség számáramegfogalmazott üzenet érvényességét hordozza ekképpa szöveg. (Azt már csak így, zárójelben jegyzem meg,hogy egy archaikus mitológia maga is történelmetteremt, s a mítosz maga is történetet foglalt mindigmagában, a szó görög eredetijének egyik jelentése is az,hogy történet.) De a vers szövegszerűen maga is utal atörténelemre, amikor a sírra kiülő versbeszélő a szemeelé táruló Budapestről szól úgy, hogy: Pest s Buda tor-nyait megérintem… A három részre bomló középső sza-kasz tíz szótagos párrímes sorokból áll, a várost meglehetett volna nevezni „bejárott” nevén is (úgyis kijöttvolna az egyébként máshol bővülő tíz szótagos sor), ígyazonban a költemény hátterében meghúzódó 1956mellé 1848 képzete is bevonódik egy villanásnyira.

Úgy látszik, egymásra van utalva e versben szövegés referencia, másképpen: vers és valóság. Utóbbi nél-kül az előbbi nem világos.

A Nagy László-i költészetet (s így természetesen aCsodák csodáját) értelmező recepció mindegyike(Görömbei András, Jánosi Zoltán és Vasy Géza nevétemlítem itt meg) kiemeli ezt a történelmi (és személyespoétikai) megrendülésben gyökerező ihletettséget.Görömbei András A vasárnap gyönyörének „örömfilo-zófiá”-jával kapcsolja össze a Csodák csodájában azönfeltámasztás szabadságával egy időben feléledő ter-mészet rajzát. Megjegyzi, hogy mintha könnyen történtvolna meg a versben ez az önerejére támaszkodó tett,de ezért a hiányért a mintegy „nevelő” példaként azáróképben fölmutatott erő kárpótol. Görömbei hozzá-

teszi, hogy „a nem egyenletesen formált versbeszéd-ben” a nyitányhoz képest a Feltámadott alakja egyreinkább a megújuló természet képének adja át a helyét,hogy a zárószakaszban térjen vissza, mely így költőiöntanúsítássá válik.2

Jánosi Zoltán a Rege a tűzről és jácintról, a hosszú-versek első pályaszakasza lezáró darabjának „előteré-be” helyezi a Csodák csodáját, amely Nagy Lászlóindulásához képest megmutatkozó poétikai fordulatmegtörténtét, erejét is megfogalmazza. A korábbi élet-és pályaszakasszal való szakítás verseként is értelmezi,melyben a „Krisztus-mítosz” és az archaikus mítoszok-ra rímelő természeti feltámadás fogalmazza meg emagáratalálás erejét.3

Vasy Géza általában szólva Nagy László lírájárólállapítja meg, hogy ugyan a költőnél ritka magának atörténelemnek témává emelése, mégis sok versébenérzékelhető az „elementáris történelemélmény”, melynem az elmúlt, hanem a „történő történelem”-ben gyö-kerezik. A pályafordulat után megmaradó tanulságpedig a létét éppen a „történelem ellenére” értelmessétevő ember etikai tapasztalata.4

A dolgozat három témaszava, a mítosz, a költészet ésa történelem – mint látható volt – nem (csak) egyér-telmű fogalmak. Velük inkább egy helyre próbáltamfókuszálni különböző irányokba mutató elemeket, minta mítosznál, ahol többféle tartalmat takarhat a választottterminus. A történelem gyűjtőpontnak felfogott szava istöbb olyan, a „történetivel” kapcsolatban álló jelentéstmozgósít, mely az olvasó felől tág asszociációs mezőfelé mutat. S e jelentések akár ki sem egyenlíthetők.Mert én is úgy látom, mai olvasóként, hogy nem egé-szen kiforrott a Csodák csodája szövege, a benne meg-mozduló értelemlehetőségek széttartóak, noha egymás-ra utalnak. Még összefogó egységként kitapintható for-maelv sem jellemző rá, ha most eltekintünk a háromrészre bontott középső szakasz zömében tíz szótagos,párrímes soraitól (melyek itt most nem érintett, szinténsokféle irányba mutató jelentéseket pendítenek meg).Célom sem lehetett az, hogy e széthajló nyalábokat ele-mezzem aprólékosan végig, csupán, hogy fölmutassamannak lehetőségét, innen, jelenünkből visszatekintvemily jelentéseket indukálhat e szöveg. Amelyet talánnem véletlenül tett gyűjteményes kötetében az említetthelyre: formálódó poétikájának egyik emlékpontjául.

2 Görömbei András: Nagy László költészete. Magvető, Bp., 1992.,

140.

3 Jánosi Zoltán: Nagy László mitologikus költői világa.

Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 1996., 376.

4 Vasy Géza: Nagy László. Balassi Kiadó, Bp., 1995., 143.

45


ERŐS KINGA

Tudunk-e még részt venni

vezeklő vonulásban?

Végigolvasva a korabeli vitákat, amelyek Nagy Lászlóéletműve körül zajlottak, úgy látom, a részletkérdésekentúl a bírálók közös nagy kérdése valamiképpen így hang-zott: korszerű-e Nagy László költészete? E jelentőséletművet fürkészve ma a kérdés számomra úgy fogal-mazódik meg: Nagy László költészete képes-e ma is fel-tárni a „lehetőségeiben, mint a megértő saját lehetőségé-ben”* megmutatkozó emberi létet, vagyis képes-e a maivilágtapasztalatunk eseményhorizontján érvényes kérdé-seket és válaszokat intézni hozzánk? E kérdés az életműbármely darabja kapcsán feltehető, magam tűnődéseimközéppontjába az Isten lovai versciklust emelem.

A versciklus hat darabja (Vértanú arabs kanca, A városidézése, Ragyogtam én is, Artista, havazó tartományban,Álmaim, verő-erekkel, Ereklye) az emberi lét megértéséretett kísérletek az emlékek faggatása révén. Az álomtörté-netek /álomtöredékek, a gyermekkori, a falusi létmódhozkapcsolódó emlékek, szürrealisztikus víziók szemléletesleírása által e versciklus darabjai egyszerre állnak a prózaés a líra határán. A Vértanú arabs kanca történetmagjaigen egyszerű, részeg szőlőmunkások, kapások dühükbenelpusztítanak egy vemhes kancát. Mégis, a látomásosversbeszédben kitágul e tett jelentéshorizontja, hiszen avemhes kanca képe kézzelfogható hasonlóságot mutat aköltő anyjával, vagyis az elbeszélő árnyalja a szeretettlényekről alkotott gyermekképet, felfedezve és bemutatvaa másikban, a Te-ben a drámai lényt. „Állt a hegyoldalbanmeredek nyakkal fehéren, akár a kicsi Margit-kápolna abazalt fokon. A kápolnában ezüst rámában kép meg hideg.De magzat a lóban, éretlen szájában piros glória a méhle-pény. Állt a fehér arabs kanca, várt. Meglengette olykorkétoldalt fésült nehéz selyemlobogóit. Irhája hullámzott,megrándult rajta a sok kis szeplő, aranyközpontú marga-réta. Csak várt és nézett a Besenyő-erdőn át az iszkázitorony iránt.” A plasztikus leírást megszakítja a részegszőlőmunkások képe, majd a harmadik szakaszban eztolvashatjuk: „Állt anyám az ajtónál, igen vásott rózsásruhában, kápolnafehéren, hasasan. Emelte fejét magasra,nehogy a sörénye földre érjen. Korán kikelt szeplőcskéi -hez éppen a csillagok hasonlítgatták magukat a menny-

ben. De csak állt és várt és nézett a távoli bazalthegyre ahidegben.” A ló és az anya közötti párhuzam még inkábbelmélyíti az elbeszélt történet drámaiságát. Anyja biztatá-sára a tragédia helyszínére érkező kisfiú szemtanújaannak, hogy a szőlőkapálók miként nyúzzák a lovat.„Kétoldal húzzák az irhát, mintha nagy fehér szárnyakatkapcsolnának le a törzsről. Hallatszik a hártyák ropogása.Az elvetélt kiscsikót apám nyúzza, mintha jövendő öcsé-met fejtené a bőrtől.” A kisfiú egyszerre rendül meg, bor-zad el, keserűségében gyilkos indulatokkal telítődik, smegfogalmazódik benne a gondolat, hogy meg kelleneölnie apját, ahogyan a disznót szokás. „S hirtelen el ispityeredtem a halálos vétek miatt.” A vers zárójelenetemegrendítő, hiszen a csikóbőrrel a nyakában vonul agyermek, mögötte apjával és a többiekkel, s vezeklővonulásuknak nincs vége.

Az Isten lovai versciklus darabjait olvasva egyszerreszembesülhetünk mindazzal, ami az édeni tapasztalat-ból megmaradt, így a csodálkozással, a világ megszólí-tásának vágyával, másrészt az édenből való kiűzetésnyomorúságával. A sok apró emléktöredék mind annaka ráébredés-történetnek az elemeit képezi, amely kiraj-zolja számunkra azt, hogy mit is veszítettünk el valójá-ban. A Vértanú arabs kancát olvasva különösen fontos-nak tartom, ma is érvényesnek és sokatmondónak elátomásban rögzített tényt, miszerint emberi világunktermészetes része az értékhiány, s ez az állapot részbencselekedeteink tökéletlenségéből s azok menthetetlen éskikerülhetetlen következményeiből fakad. Éppen ettőlválik igazán tragikussá e versbeszéd, hiszen rávilágítarra a tényre, hogy a gyermek magatartása nem csupána rossznak, az igazságtalannak a gyűlöletéről tanúsko-dik. Haragja nem a szeretet mélyéből árad annak pusz-tulása láttán, ami értékes. Gyilkos indulata éppannyiraemberi, mint a szőlőkapások bűne, így sorsa példájaannak, hogy nincs olyan gyűlölet, amelynek lángjaanélkül érintené a másik embert, hogy magát a haragragyúlót ne érintené. A kisfiú felindulása éppen ezért nemnemes és méltó, így sorsa összekapcsolódik a szőlőka-pásokéval, ezáltal az olvasó egyszerre látja őt kívülálló-ként megítélőnek és a drámai helyzeten belül állónak,aki sajátos pozíciója révén arról tanúskodik, hogyemberi esendőségünk következménye és sorsunk részea bűn is. Ebből a nézőpontból érthető, hogy a vezeklővonulásnak miért részese a lírai szubjektum is.A Vértanú arabs kanca történetének legfontosabbtanulsága talán, hogy az értékek és az értékhiány nemaz emberi cselekedeteken kívül/ fölül állnak, hanem ter-mészetünkhöz belülről odatartozónak mutatkoznak,tehát az értékeket nem kívülről kell belevinni az embe-ri valóságba, hiszen a bűn nem tagadja, hanem inkább

46


* Rudolf Bultmann: A tipológia mint hermeneutikai módszer eredeteés értelme, in: Tipológia és apokaliptika, Hermeneutikai Kutató -

központ, Bp., 1996.

feltételezi az értékek meglétét. S bár nincs fogódzónkarra nézve, hogy a világ természetes állapota inkább azértéktelítődés vagy inkább a bűnösség, de azt mégishangsúlyoznunk kell, személyes döntés, választás kér-dése az, hogy lelepleződik-e a jelen világ álsága, hamis-sága, s tudunk-e még részt venni vezeklő vonulásban?Akkor is, ha látszólag e vonulásnak nincs vége, mégisbízva abban, hogy életidőnk épp Nagyszombatra esik,egy olyan napra, amelyen bármár megváltattunk, ugyanakkormégis megváltásra várunk.

Az Isten lovai többi versdarab-ja sokkal inkább elrugaszkodik akonkrétumoktól, víziószerűségemiatt az értelmezés hosszabbelemzést kívánna, mindezek elle-nére e versszövetekből kirajzo-lódnak olyan elemek, amelyekrőlkonkrétságuk okán érdemes szól-nunk. A város idézése című pró-zavers a falusi és a városi léttapasztalatainak sűrítménye,amelyben felvillannak életrajzielemek, így a gyermekkoribetegség, amely magában hor-dozta az amputáció lehetőségét.Ez az emlék fogalmazza meg agondviselés jelenvalóságánaklehetőségét. „Részeg sebészekkonzíliuma mint a kárhozat jöttfelém. Levágták volna ballábamata disznaiknak, de egy áldott kéz elrántott lehelletükből.”Az előző vershez kapcsolódva válik élessé, létünk minősé-gét is meghatározóvá a kérdés, miszerint az emberi lét esen-dősége mégsem magára hagyott, mert a legnagyobb nyo-morúságban is lehetséges egy áldott kéz jelenléte.

A Ragyogtam én is életrajzi elemeit szinte teljesenelnyomják az álomszerű látomások, az értelmezéstnagyon megnehezíti a látomások és a valóság hömpölygőegymásutánja, az emelkedett versbeszéd, amely JánosJelenéseinek beszédmódját idézve a szó erejétől lüktet,hogy végül berobbanjon a versbe a kérdés és a válasz:„Kérded, hogyan lehet élve elviselni ennyi keserűséget?Tudd meg, én csupán most élek, amikor szólok, amikorszólok. Egyébként halott vagyok.” A szó időbeli ese-ményként történik. Ezért a szóhoz tartozik az a helyzet,amelyikből ered, az, amelyikben történik, s az, amelyetmegváltoztat. Az a belátás, hogy az embernek a felelősségértelmében van része a szóban, azaz nem az övé az első ésutolsó szó, mégis szóra hivatott, ezért lehet a szava válasz,de a maga válaszáért felelnie is kell.

Az Artista, havazó tartományban a csodáról beszél,„Miért olyan rózsaszagúak s végtelendörgők a csodák aképzeletben? Íme, kiüti a veríték a csodatevőt, mellka-sa édenkertje a sónak.” A férfi és a várandós nő roppanterőfeszítésének lenyomata ez a vers, nekik, artistáknaka csodatétel a feladatuk, mert az emberek ezt várjáktőlük, miközben maguk beleroppannak a csodatételbe.Keserű üzenete, hogy csoda csak valaminek/valakinek

az áldozata révén, valami árántörténhet. Az attrakciót követelőtömeg nem kíváncsi és nem islát a kulisszák mögé, nem érzé-keli a történések mögött a rop-pant erőfeszítést. Ahhoz, hogycsodát lássunk, hogy csodábanrészesülhessünk, valakinek megkell feszülnie.

Az Álmaim, verő-erekkel amegváltói igyekezet nehézsé-geit, lehetetlenségét szövi vers-sé, tragikus korszerűség uraljae látomásokat, az elveszettéden fölötti fájdalom egyetlenhangos kiáltássá alakul, a szü-lőanyát vádlón: „Szültél volnainkább egy márványkövet, egymárványkövet!” A költő nemhérosz, aki leküzdve mindenakadályt osztja az igazságot,erkölcsi mércét állít, felszólítés harcol. Esendő ember, aki

minden esendősége ellenére mégis jele nagyrahivatásá-nak, amint azt az Ereklyében, a ciklus záródarabjábanolvashatjuk: „Megszülettünk, hogy hozzáadjunk vala-mi jót a világhoz”.

Nagy László költészete, amint az Isten lovai ciklus ismutatja, azért őrződik meg, mert „önmagát jelenti ésönmagát értelmezi; tehát ami úgy mond valamit, hogynem valami nyomaveszettről szól, nem puszta tanúskodásvalamiről, amit még magát is értelmezni kell, hanem úgymond valamit a mindenkori jelennek, mintha egyenesenneki mondaná. Ami klasszikus, az nem szorul arra, hogyelőbb legyőzzük a történeti távolságot – mert az állandóközvetítésben maga hajtja végre annak leküzdését.” Agadameri meghatározás találóan fejezi ki a mai olvasóibeállítottságot, ez alapján, akár a szent szövegek esetében,a művek megszólító erejét tartom kezdeményezőnek,azok által szólíttatunk meg ma is. Az értelmezések elavul-hatnak, mindig más szempontok és súlypontok váljákegymást, de a vizsgálódás tárgya megmarad, mert érvé-nyes szó alkotta, s ez teszi időtlenné.

47


Pegazus

„Mennyit jelent egy hazafi pél-dája: a kétkedőt szilárd döntésrevi szi, és azokat, akik félszből el -rej tették hazaszeretetüket, felfediés meggyőzi.”

A sorsfordító évek, 1848 és 1849 magyarországi esemé-nyeit feldolgozó hatalmas szakirodalom adós maradt meg-bízható életrajzi monográfiákkal. Az ezt a hiányt tudatosí-tó százötvenedik évforduló óta eltelt évtized törlesztéseiközül kiemelendő Németh György történész-levéltárosGál Sándor honvédezredes 1848–1849-es tevékenységecímű munkája. A kiemelést az indokolhatja, hogy a jelzettidőszak hősei közül Bem altábornagy és Czetz Jánostábornok után Gál Sándor ezredest ismerhetjük meg har-madik erdélyi főszereplőként. A Pallas-Akadémia egyéb-ként már 2006-ban megjelentetett egy róla szóló biográfi-át Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nemengedett a 48-ból címmel. Ez azonban egy 1861-benNápolyban kiadott olasz nyelvű munka fordítása, amelyadataiban, adalékaiban kevéssé megbízható, de az innenidézett mottó pontosan jellemzi a „hazafi” Gál Sándorműködésének lelki, érzelmi megalapozottságát. (Az élet-rajz összeállítói Schneider D. Antal ezredes és HalászSándor, Viola Károly őrnagyok. Nincs kizárva azonban,hogy az életrajzot maga Gál írta vagy diktálta.)

Gál Sándor a Székelyföld társadalmi viszonyainak ala-pos ismerőjeként, képzett katonatisztként, a magyar törté-nelemért lelkesedő „önképzett” tanárként kitűnő szervező-nek bizonyult, aki 1849-ben a reguláris és tartalékzászló-aljakkal, huszárosztályokkal együtt – a tüzérütegek szemé-lyi állományát is ideszámítva – mintegy húszezer embertmozgósított és állított fegyverbe. Nem véletlen, hogy Bemmár 1849. január közepétől nélkülözhetetlennek és ígyegyik legfőbb támaszának őt tartotta. A korszak hazaifőszereplői közül talán egyetlenként rendelkezett a lengyelgenerális legfontosabb jellemvonásaival: nem ismerte areménytelen helyzetet, s számára elképzelhetetlen volt akapituláció. Ugyanakkor munkabírása, lelkesítő képessé-ge, mozgósító ereje Kossuthéra emlékeztet. Ha nem ötvö-ződnek benne ezek a vonások, nem vállalt volna vezérsze-repet Háromszék önvédelmében 1848 végén, nem tudtavolna pillanatok alatt ismét bevonni a szabadságharcbaCsíkszéket 1849 januárjában, s augusztus elején nem vál-lalta volna, hogy a vert csapatrészekből összeállított külö-nítmény élén – a már orosz és osztrák csapatok által ellen-őrzött területeken át – Oláhfaluból Kolozsvárra vonul.

Németh György a szakmájára jellemző alapossággal,lelkiismeretességgel tárja fel az 1817-ben Csíkszent -györgyön születetett, katonacsaládból származó GálSándor életét, akinek a kézdivásárhelyi nevelőintézetbőlvezetett az útja az olmützi hadapródiskolába. Közel öt és félévet szolgált a 37. (Máriássy) gyalogezredben, mielőtt visz-szatért volna szülőföldjére az 1. székely határőrezredhez,amelynél egy ideig terepfelmérőként és rajzolóként műkö-dött. A magyar történelem azonban mindennél jobban érde-kelte, s egy ezzel foglalkozó olvasótársaság tagjaként kerültelőször konfliktusba feletteseivel. Ez azonban nem akadá-lyozta meg, hogy 1843 végén ne léptessék elő hadnaggyá.

Az 1849 elején ezredessé avanzsált Gál Sándor radi-kalizmusát bizonyítja, hogy 1848. április végén tagja lesza pesti Ellenzéki Körnek, s Wesselényi Miklós itt elhang-zott április 29-i beszédének hatására – márminthogy aszerbek a Bánságban és a Bácskában Jellačić 100.000horvátjával megerősödve Magyar országra végromlásthozhatnak – azt javasolja, hogy a veszély elhárítására a600.000 fős nemzetőrséget 150.000 fő önkéntes alaponszerveződő „mozgó” hadsereggel kell ütőképessé tenni.Az önkénteseket jó fizetést ígérve toborzással kell verbu-válni. Ezzel a tervvel majdnem két és fél hónappal meg-előzte Kossuth nevezetes képviselőházi kérését.

Az erdélyi viszonyok jó ismerőjeként elengedhetet-lennek tartja, hogy a kormány minél hamarabb népsze-rűsítse politikáját a románok körében, s így ne lehessenőket a szerbek és horvátok oldalára állítani.

Gál katonai szakíróként kapcsolódott be a nemzetőrség,majd a honvédhadsereg szervezésébe: 1848 áprilisa és ok -tóbere között nyolc katonai tárgyú műve jelent meg, több-nyire füzet formában és terjedelemben. Közülük legfonto-sabb és legismertebb a Szuronyvítan a gyalogság számára.

Gál Sándor erdélyi politikai és katonai pályája alakulásaszempontjából meghatározónak bizonyult az a misszió,amellyel Batthyány Lajos bízta meg Klapka Györggyel ésHajnik Károllyal együtt. A honvédséget szervező minisz-terelnök fontosnak tartotta, hogy a kormánynak aDélvidéken kialakuló polgárháborús helyzetre való tekin-tettel azonnal bevethető, megbízható katonai erő álljon arendelkezésére. Ilyet csak a székely határőrvidék tudott biz-tosítani. Az uniót a május végén Kolozsvárt összehívottutolsó erdélyi rendi országgyűlésnek kellett kimondani. Azországgyűlési döntésnek az uralkodó általi szentesítéséig amagyar kormány joghatósága nem terjedt ki Erdélyre.Gálnak, Klapkának és Hajniknak tehát meg kellett kerülni-ük a kolozsvári kormányzóságot és az erdélyi főhadpa-rancsnokságot. Gál Sándor tisztában volt azzal, hogy a szé-kely sérelmek orvoslására tett ígéretekkel tud eredménytelérni. A május 30-i alsócsernátoni gyűlésen – minden bi -zonnyal Gál sugallatára –bejelentették, hogy aki a szegedi

48

magyar naplókönyvszemle

Akiben

Bem tábornok

Erdélyben

leginkább megbízott

Németh György:Gál Sándor honvédezredes1848–1849-es tevékenységePallas-Akadémia,Csíkszereda, 2008.

táborba megy, nem köteles robotolni. Gál Sándornak a júni-us 15-i csíksomlyói székgyűlésen több mint 5000 em bertett fogadalmat, hogy az ország védelmére fegyvert fog.

Németh György így ír Gálék missziójáról: „Jelentősége… abban áll, hogy a székelyek körében népszerűsítette azuniót, felhívta a figyelmüket a közös honvédelem szüksé-gességére és lendületet adott a nemzetőrség Székelyföldönvaló megszervezésének.” Gyakorlati következménye azvolt, hogy az erdélyi főhadparancsnokkal, Puchner tábor-nokkal folytatott tárgyalások eredményeként az 1. és 2.székely határőrezred, valamint a 2. román határőrezredegy-egy zászlóalját és a székely huszárezred két századátMagyarországra vezényelték.

Gál Sándor legközelebb augusztus utolsó hetébenérkezik Erdélybe mint Marosszék országgyűlési képvise-lőjének, Berzenczey Lászlónak a katonai tanácsadója.Tevékenységének jellege is e megbízásával kapcsolatos: a11. (székely) huszárezred mellé egy újabb erdélyi huszár -ezredet kell felállítaniuk, amely Berzenczey forradalmitúlbuzgóságának következtében Kossuth nevét kapja. Asorszámozás szerinti 15. huszárezred, amelynek szervezé-si központja Marosvásárhely, végül a „történelmi”Mátyás nevet veszi fel. Ugyanitt szervezik a 12. honvéd-zászlóaljat is, amely részt vesz Háromszék védelmében.

Németh György munkája pontosan eligazít Háromszékhadi eseményeiben. Az önvédelmet elhatározó november28-i gyűlés Dobai Károlyt nevezte ki Háromszék katonaiparancsnokává, s Gál Sándort a helyettesévé. Két napmúlva a székelyek Hídvégnél győztek. Gál Sándor ésHorváth Ignác Dobaival szemben keresztülvitték a Brassóelleni támadást, amelyet az hiúsított meg, hogy AugustHeydte százados egy cs. kir. különítmény élén betört azErdővidékre és feldúlta Köpecet. Erdővidék új katonaiparancsnoka Gál Sándor lett, aki december 13-án Felső-Rákosnál és a Rikánál is győzelmet aratott.

December 24-én azonban Heydte kihasználva, hogya székely csapatok jelentős része hazatért karácsonyoz-ni, meglepetésszerű támadást indított és győzelmet ara-tott Hídvégnél. Ezzel végső soron megadásra késztetteaz amúgyis elszigetelten harcoló Háromszéket. „Azegyezményt Árapatakon írták alá 1849. január 2-án.Ennek értelmében a széket nem szállták meg idegencsapatok. A határőrök megtarthatták fegyvereiket, de azosztrákok követelték a Kossuth-huszárok és a 12. hon-védzászlóalj lefegyverzését és az ágyúk átadását.”

Az árapataki egyezmény megkötése után érkeztekmeg Háromszékre a Bem győzelmeiről szóló hírek.Hatásukra született január 15-én Kézdimártonfalvánhatározat az árapataki egyezmény felmondásáról.Ugyanezen a napon a Marosvásárhelyen tartózkodóBem az ezredessé előléptetett Gál Sándort nevezte ki az

1. székely határőrzed parancsnokává. E tisztét – váratlanmegjelenésével – január 22-én foglalta el Csík sze -redában. Azonnal munkához látott. Az 1. székely határ-őrezred kereteinek felhasználásával három honvédzász-lóaljat szervezett és fegyverzett fel, s őket a háromszékierőkkel egyesítve maga vezette Bem táborába. A rövi-debb, de veszélyesebb útvonalat választva Brassó felévonult. Február 4-én Szentpéter és Szászhermány közöttváratlanul orosz csapatokba, a Brassót megszállóEngelhardt tábornok különítményébe ütközött.

A hat órán át tartó összecsapás során a székely had cse-kély veszteséggel rendben visszahúzódott. Ez azt bizonyít-ja, hogy Gál Sándor értékelhető magasabb parancsnokiképességekkel rendelkezett, amit igazolhat a július 2-ánUzon környékén vívott döntetlen összecsapás és a július23-i szemerjai ütközet is. Ez utóbbiban ő mondható a győz-tes félnek. Egy alkalommal mondott botrányosan csődöt, ajúlius 5-én Sepsiszentgyörgynél vívott ütközetben, amely-ben súlyos felelősség terhelte a székelyföldi hadosztályszétveréséért. Nem véletlen, hogy emiatt tisztjeinek egyrésze felmondta neki az engedelmességet. Bem azonban,aki már július 3-án távollétében minden hatalmat GálSándor ezredesre ruházott, rendületlenül bízott benne…A maga szempontjából joggal.

Ahogy Bem az augusztus 9-i vesztes temesvári csataután folytatni akarta a harcot, Gál is ugyanolyan eltö-kélten a küzdelem folytatása mellett tört lándzsátKolozsvár augusztus 14-én történt feladása után is.Ennek eredményeként lett két nap múlva a Kolozsvártkiürítő sereg főparancsnoka Bánffyhunyadon a posztjá-ról elmozdított Kemény Farkas után. Abban reményke-dett, hogy a Zsibó felé közeledő Kazinczy Lajos ezre-des máramarosi hadosztályával egyesülve folytatnilehet harcot. Zsibón azonban – Görgei fegyverletételé-nek hírére – kapituláció várt az egyesülő csapatokra.Gál Sándor ez erdélyi lengyel légió tisztjeivel együttazok közé tartozott, akik ellene voltak a megadásnak.

Ezt követően közel egy éven át bujkált, míg 1850nyarán sikeresen kijutva Hamburgba emigrációba nemvonult. Előbb Kossuth híveként, majd törökországimegbízottjaként szőtt nagyszabású terveket. Ezek azidő múlásával mindinkább a fellegekbe ragadták, svégül magával Kossuthtal is szembefordították. Elme -hábo rodottságra valló, önhatalmú rendelkezései miattTürr István 1861 májusában Nápolyban letartóztatta.Az olasz nyelvű életrajz rövid fogsága alatt született.1866-ban a Nápoly melletti Nocerában halt meg.

Monográfiáját Németh György Gál Sándor 1848 –1849-es iratainak közzétételével teszi teljessé.

Kovács István

49

könyvszemleszeptember

Gion Nándor a XX. század utolsó évtizedeinek egyiklegfontosabb magyar prózaírója – írja Elek Tibor GionNándor írói világa című könyve bevezetőjében. Annálnagyobb fájdalom, hogy „…az elmúlt évtizedek próza-irodalmával foglalkozó újabb szakmai diskurzusokbanáltalában el sem hangzik a neve, jeles irodalomtörténé-szek a korszak prózájával foglalkozó tanulmányaikban,tanulmányköteteikben le sem írják a nevét, a legújabbirodalomtörténeti kézikönyvek nem szólnak róla…”

A kizökkent időt helyretolni, a nagy írót mellőzőkorszellemet gatyába rázni született ez a monográfia,amely azonban nem monográfia abban az értelemben,ahogy például Rüdiger Safranski ilyen jellegű műveiazok. Safranski a könyve témájául választott szerzőműveit mindig az életrajzi tények, az alkotáslélektanimegfigyelések, valamint az életmű, a korszellem,illetve a szellemtörténet kontextusának tükrében vizs-gálja. Safranski jelzi a kapcsolódásokat, rétegzi aművet mint sorseseményt, de nem vetít rá külsődleges(életrajzi, lelki vagy egyéb) szempontokat és megfon-tolásokat. Az élettér és az alkotói út rejtekutakkalösszefűzött, egyre földerítettebb, mégis mindvégigtitoknak maradó csoda.

Elek Tibor, a kitűnő tanulmányairól és esszéirőlismert irodalomtörténész és kritikus, miközben végig-vezeti olvasóját Gion Nándor életművén, elsődlegesfeladatának azt tartja, hogy az író világát kizárólag aművek értelmezési tartományát, belső értelem-össze-függéseit és kapcsolatait feltárva mutassa be. Ez azintenzív fókuszálás nem enged kitekintést a fentebbemlített tágabb horizontok mindegyikére. Szellemi-kul-túrtörténeti háttér gyanánt a könyv elején olvashatunknéhány oldalt az Új Symposion-mozgalomról. A lélek-tani háttér kaleidoszkópja sem csillan unos-untalan. Azegyes műveket vizsgálva a szerző állandóan kitekint azéletműre, de jórészt ez az egyetlen kontextus, amelystrukturális szempontból szóba jöhet.

Cserébe pontos, kidolgozott elemzéseket kapunk.Gion Nándor írói világa olyan űrhajó, amely a törté-netet átmentette a posztmodern utáni korra. Érdemeselrepülni vele, mert az űrhajó arra tart, amerre Babitsszerint mindig figyelnünk érdemes: a csillagok felé.Ez a jármű Noé bárkája is, hiszen azt viszi magával,ami élet. Gion úgy tudta megírni a XX. század narra-tíváit, hogy közben hősei sorsán keresztül a délvidéki

magyarság élethelyzetére, azon keresztül pedig azáltalános emberi – hogy azt ne mondjam – ontológiaihorizontjára nyílik kilátás.

Realizmusról, aprólékos társadalmi látleletről perszeszó sincs. Az emberi éthosz mindig kiemelkedik a tár-sadalmi színfalak mögül. Az illúziókat elveszítő szerep-lők olyan szellemi háttér előtt élik meg sorsukat, amelya reális illúziótlanságon keresztül szűri át felénk az ide-ális távlatot, amely felé élnünk kellene.

Gion főalakjai mindig példázatszerűek. A talán leg-híresebb – meg is filmesített – A kárókatonák még nemjöttek vissza című ifjúsági regényében például Burai J.a vakációzó gyerekcsapathoz képest „…más, mint ők,s ez a másság leginkább a természeti és emberi világértékei, a szép dolgok iránti átlagon felüli érzékenysé-gében ragadható meg, abban, hogy fokozottabban,szenvedélyesebben, cselekedeteit is meghatározóan (akövetkezményekkel akár nem számoló módon) élbenne a gyermeki igazság- és szeretetvágy, a szenve-dőkkel (legyenek azok emberek vagy állatok) valóegyüttérzés”. Ő mondja ki a regényben a gyönyörűszentenciát is: „Az embernek szüksége van egy olyanútra, ahová láthatatlan út vezet.” De ilyen alak akönyvben Gergián is, a vadőr, ez a Matula bácsibaoltott Settembrini, akivel Burai olyan titokzatos, mélylétszövetségben van, amelynek tere az említett láthatat-lan, személyes út által megtalált tisztás. De ilyenekmaguk a kárókatonák is, amelyek „…eredetileg csupána legszebb madarak (náluk szebbek a vadőr szerint márcsak a darvak lehetnének), a Gergián-tanya körülimadárseregletben (…), a történet előrehaladása soránazonban egyre gazdagabb jelentéstartalmú (példáulember és természet harmóniájára, az ember által veszé-lyeztetett természetre, sőt, minden veszélyeztetettszépségre, értékre utaló) szimbólummá válnak”.

Gion prózájának a szerző által egyik legnagyobb-nak tartott erénye rendkívüli alakteremtő képessége.Ez a képesség azonban sosem burjánzik túl önmagán,nem bukik át valami öníró, manierista habzásvilágba.A gazdagon rétegzett személyiségrajzok mindig azideák birodalma felé húznak, mint a darvak. Steril pla-tonizmusról persze szó sincs. Gion nem szakad el avalóságtól (mellesleg: mi is az?), nem révül éteri lét-képletek felé. Szereplői mindig megállnak azon ahatáron, amelyen túl fényködös ikonná válnának. Azíró túlmutatón visszahúzza őket a világba. Akinek ez aparadoxon belülről szól, az ráérzett Gion Nándor vilá-gának centrumára.

Végh Attila

50


Elveszett illúziók Elek Tibor:Gion Nándor írói világaNoran, Bp., 2009.

„Bár a Bába és Társai szegedi kiadó által megjelente-tett tanulmánykötet antológia inkább, mégis a monog-ráfia igényével lép fel” – írja a rezümében a kötetszerkesztője, egyben oroszlánrészének szerzője,Árpás Károly. Ezzel a kijelentéssel nehéz volna vitat-kozni, hiszen a könyv legcombosabb része a gioniéletművet járja körül – igen alaposan: elbeszéléseit,ifjúsági regényeit, regényeit, alkotókorszakait, íróivilágát, írói eszközeit. Ehhez a központi részhez kap-csolódik egyfelől, kvázi invokációként hat tizenévesdiák Gion-dolgozata, másfelől pedig, egyfajta kite-kintésként egy vegyes műfajú és tematikájú rész,amely részben filológiai kérdéseket vet föl, részbenrecenziókat, illetőleg összegző gondolatokat tartal-maz. Olyan, a Gion-rajongók számára hasznos adalé-kokra is lelünk a kötetben, amilyen az író műveibenszereplő összes szereplő listája, amelyre akár a Gion-univerzum sajátos ki-kicsodájaként is tekinthetünk.

Árpás Károly személyes hangon szól elsősorbanGion-olvasóként, -befogadóként; Gion művészeténekérző fogyasztójaként; Gion híveként – és ez a hang átsüta „hivatásos magyarázó” hangján is. Nem kísérli megfelvenni az eleve bukásra ítélt attitűdöt: nem próbáltávolságot tartani, nem próbál objektívnek mutatkozni,hiszen mind időben, mind térben túlságosan közel állvizsgálata tárgyához.

Amikor a kötet szerzője Gion titkát próbálja megfej-teni, a mesélésben találja meg a választ kérdéseire.A magyar hagyományokból Mikszáthhoz és Kosz -tolányi hoz kapcsolja Giont, ugyanakkor vitába száll azúgynevezett mágikus realistákkal rokonító elképzelé-sekkel. Igaza van: Gion „szituációi hétköznapibbak”,műveiből „hiányzik a misztika és transzcendencia (…)hegemóniája”. Végül leszögezi: „nem gondolom, hogyGion posztmodern lett volna, a gioni mesélés nem kom-patibilis a posztmodern elvárásokkal.”

A Gion Nándor életművét boncolgató kötet nemkerülheti meg, nem is próbál hát kitérni: fölveti a hazakérdését. Hózsa Éva idézi a kötethez írt előszavábanGionnak egy interjúban, Balázs Attilának mondott sza-vait: „Amiért én valójában nem tudtam megszeretni aszülőfalumat, azzal együtt, hogy ezeket az utcákat ésezt a részt kedveltem, az az, hogy nekem nap mint nap

állandóan bizonyítani kellett valamit. Nem értettem,miért kell állandóan bizonygatnom, hogy létezem, éshogy ez az én létezésem jogosult. De bizonyítanom kel-lett.” Adott egy ember, aki megírja a családja és szülő-faluja történetének majd egy évszázadát, de szeretninem tudja igazán a szülőföldjét, mert az olyasmirekényszeríti, ami miatt hátrányban érzi magát. – Ezmaga a kisebbségi lét! Ebből a megközelítésből pedigugyan világos a haza fogalma (az a vidék, ahol születettaz ember), annál nehézkesebb azonban a hazaszeretetmibenlétét meghatározni. Árpás Károly IllyésGyulához fordul segítségért, mikor azt írja „az IllyésGyula-i szókép igaz: a haza valahol a magasban össze-ér, egybefog, s az ötágú síp harmóniájára figyelve egyé-ni sorsunk szebbé tehető.” Árpás tehát a haza-fogalmat,a hazaszeretet érzését egy magasabb síkra tereli. Gion,véleményem szerint, ennél realisztikusabb volt.Soknemzetiségű környezetében teljes valójával benneélt, gyökereitől soha nem szakadt el, s ezek a körülmé-nyek önmagukban meghatározzák viszonyulását, amelynem lehetett filozofikus, nem lehetett jelképes.Magyarországon írt történeteiben rendre felbukkannaka volt Jugoszlávia területéről érkező figurák. A kötelé-kek nem lazultak az „anyaországban” sem. Nem tudott,nem akart elszakadni. Ízig-vérig délvidéki embermaradt. Kisebbségi. Magyarországon is.

Ebből a nézőpontból különösen érdekes ÁrpásKároly felvetése Gion Magyarországra települése utániesetleges pályamódosulásáról: érzése szerint a szülő-föld elhagyását követően a gioni történetekben uralko-dóvá a „groteszk realizmus” válik. Ugyanakkor azt isfölveti, hogy ez az alkotói korszak közelebb állhat amagyarországi olvasóhoz, mint a korábbiak, mert„Gion kisebbségi miliőjébe a magyarországi olvasónehezen illeszkedik be.”

Ez, úgy vélem, kulcsfontosságú megállapítás, egy-szersmind vitatható. Gion Nándor vajdasági magyar író.Kisebbségi alkotó. És bár meggyőződésem, hogy egy, atöbbségben szocializálódó ember sosem tudja igazánátérezni, s különösen nem megérteni a kisebbségi létösszetettségét, azt hiszem, Gion Nándor írói nagysága(többek között) abban rejlik, hogy a hangulatát, az ízét, azaromáját nagyon is közel tudja hozni hozzánk. Nemészérvekkel, nem mély filozófiai gondolatokkal – történe-tekkel. Amelyekben egy soknemzetiségű, különös világottár elénk. És ezek a történetek, messzemenően igazat advaÁrpás Károlynak, soha nem felejtődhetnek el.

Jó eszköz a felejtés ellen ez a kötet. (Újra)olvasásra,(újra)gondolásra indít.

Bene Zoltán

51


Történetek,

amelyek soha nem

felejtődhetnek el

Árpás Károly:Az építő-teremtő ember. Gion NándoréletművérőlSzeged, Bába Kiadó,2008.

Üzenet a ringből – beszédes címet adott BorbélyLászló novelláskötetének. Tematikai irányultság és arspoeticai megjelölés is egyben. Tematikai értelemben anovellák hősei mindig valamilyen kapcsolatot őrizneka boksszal és a sporttal, sokszor épp efelől nyerik vagyveszítik el életük értelmét. Másrészt az egész kötetetolyan meghatározó világlátás tartja egyben, amely alétet drámai küzdelemben, tehát egy ringben folyóökölharcban szituálja, így a mindennapi alakok egyedisorscsapásaik miatt léphetnek a novellák szorítójába. Acím ebből a szempontból válik az olvasónak figyelem-reméltó értelmezői horizonttá, és egyben megadja aműalkotások jellegzetes jelentésvilágát.

A kötetben határozott szerzői intenció érhető tetten:a novellákban a kizárólagosan a történetet előtérbehelyező életek a boksz „szabályai” felől értelmezhetők.E hangsúlyozott látásmód, amelyet a szerző a bevezetősorokban explicit kinyilvánít az olvasónak: „Az, amit aringben látsz, nem más, mint az egyik legsűrűbb és leg-alaposabb dráma. A kötelek között, pillanatok törtrésze alatt alakulnak át sorsok, egyeseket leütnek,mások kezét a magasba emelik” – nemcsak az olvasóértelmezési beállítódását befolyásolja, hanem egyfajtaírói hitvallást is jelent, amely magát a műalkotásokmegírását is meghatározza. Ez az írói elgondolás avalóságot leképezhetőnek és leképezendőnek véli. Aműalkotás emberi sorsokról kell tanúságot tegyen.

A semmibe vágtató lovak egyik alakja árulkodik eszerzői felfogásról: „Jól van na, akkor alkot…nem az alényeg, hogyan fejezzük ki magunkat, hanem, hogy mia szándékunk.”

Nehéz sorsú, a társadalomról „leszakadó félben”lévő emberek a novellák hősei, ez is jelzi, hogyBorbély a krízis- vagy véletlen élethelyzetek irántvonzódik. Írásaiban megnyilatkozik valamifajtalényegiség és igazság, ami az egész egyéni emberisorsot bevilágítja. Épp ezért alakjai nem sorsüldözöt-tek, hanem a sebek fájdalmas nyomát mindörökremagukon viselő figurák, akiknek köznapi harcaibapillanthatunk bele. A nyitó novellában (Tizen kilenc -ezer forint) is olyan életút tárul fel, amely a sportpá-lyafutásban teljesedhetett volna ki igazán, de egyszerencsétlen kamaszkori eset miatt lehetetlennévált. Az olvasó számára csak az ennek következtében

deformálódott élet van felmutatva, a múltbeli esemé-nyekről pedig a szereplők adnak hírt. A kötetben azeffajta „híradások” a sorsok alakulásának ok-okoza-tiságára helyezik a hangsúlyt, így leszűkítik a befo-gadói aktivitást és konkrét utat mutatnak a szövegbenmegjelenő valóság megközelítésére. Mindezekkövetkeztében a novellák jellegzetes építkezése,hogy egy-egy sorsütés hatásait mutatják fel, majd atörténetalakítások később tárják elénk a magyaráza-tot, úgy, hogy maguk a szereplők vallanak vagy szól-nak a múltbeli „sérülésekről”, amelyek gyakran önhi-bájuk következményei. De az elbeszélői nézőpontvédettséget nyújt a hősöknek, gyakran úgy, hogy másbűn viszonyában oldozza fel őket. Az olvasó csakegyüttérzést és részvétet érezhet irántuk.

Üzenet a ringből – azért is sokatmondó cím, mert aszerző önképéről és helyéről is vall. Az író a ringbőlszól ki, ő a hiteles közvetítője a szorító, azaz a létvilágának: „…azok az alakok, akik lelkem színpadánlépnek elém, majd tovatűnnek. Megtisztelnek bizal-mukkal, s én igyekszem hűen követni őket bárhová,ahová hívnak. Legtöbbször vissza a ringbe, aholvégül mindig magamra hagynak, hogy írjam tetszé-sem szerint sorsukat, csak egy kérésük van: szépentegyem”– írja Borbély László bevezető soraiban éskifejezi, hogy hisz műalkotásainak egyértelmű jelen-tésében, a bennük megalkotott valóság hű feltárásá-ban, az üzenet pontos értelmezhetőségében. E szem-léletmód korábbi korokba kalauzol minket, melyek azírások műfajának virágkorát idézik meg.

Már az első oldalakon is panaszként hangzik el,hogy a „hírlapírás majd’ teljesen kiveszett a maimagyar sajtóból. Nagyon kevés napilapban van tárca-novella.” A kötetben szereplő alkotások, nemcsakműfajukat (tárcanovellák) tekintve, hanem a fent emlí-tett szerző–olvasó–műalkotás viszony felfogása miattis a XIX. századvég irodalmi hagyományába illesz-kednek bele. Egy-egy alak, társadalmi csoport (mutat-ványosok, munkások, városi szegény nép, rabok) sor-sának rövid, cselekményes bemutatása, sok esetbenhézagos, kihagyásos formai megoldásokkal, kisebbrészekre való tördeléssel, drámai életutakkal, a mahangsúlyozott jelenlétével, feltárva benne a múltkövetkezményeit, mind-mind szorosan kapcsolódikPetelei István, Gozsdu Elek, Bródy Sándor, ThuryZoltán – nagy novellistáink – beszédmódjához.

Ezeket az öröklött formákat, történeteket kísérlimeg a kötet „újraírni”.

Fazekas Ibolya Diána

52


Szorítóban Borbély László:Üzenet a ringbőlHét Krajcár Kiadó, Bp.,2008.

A kötet három történetében három különböző habitusú,társadalmi helyzetű és gondolatvilágú ember indul útjá-ra, hogy az 56-os forradalom után meghódítsa, meg-szenvedje a világot. Otthontalan alakok útkeresése,megállapodása, újabb és újabb kálváriája, útrakelése.Ahogy a szél dobálja a leveleket, úgy repíti a három sze-replőt az élet forgataga véletlenszerű pályákon. Hiába aválasztások és sorshelyzetek különbsége, mind a háromférfi ugyanúgy idegen világban mozog „külföldön”,útjuk végül egyformán hazavezet, kényszerből, nosztal-giából, vagy mert máshová nem vezethet.

Szentgáli Béla, a Toronyőr, a nyolcadik kerületi épü-lettömb gondnoka az első történet szereplője, ő kamasz-korától az Egyesült Államokban élt, ide vetette a forrada-lom zivatara. Ebben a fejezetben a narrátor újságíró sze-repbe öltözik, így interjúvolja Szentgálit és annak ameri-kai-indián feleségét, Shirley-t. Ferdinandy ismerős törté-netszövése legkiérleltebb formájában mutatkozik meg: asűrítés magasfoka ez az elbeszélés, szinte szemünk előttpörögnek le az évek, mint valami film képkockái. Előbbmég a Margit hídon gyalogol át a hős anyai nagyapjáhozPestre, ahol egy könyvesboltban húzza meg magát, tízmásik gyerekkel. „Ebédelni átjártam nagyapámhoz.Amikor visszatértem, a társaimnak nyomuk veszett. Aszomszédok azt mondták, hogy kivégezték mind a tízet.”Majd Ákos nagybácsihoz mennek anyjával, azután átlé-pik a határt, Ausztriában vidéken dolgozik Béla, Bécsbenmesterséget és nyelvet tanul, asztalos lesz, majd érte jöntávolabb dolgozó anyja. A fent leírtak egyetlen oldalt töl-tenek csupán be: hónapok, talán évek történése néhánysorban. Ferdinandy szűkszavúsága a lényegre figyel, szá-mára a túlírás, magyarázás, líraibb hangvételű betét feles-leges időtöltés, szinte tőmondatokig csupaszított prózájaaz érzelem nélküliségével ér el hatást. Szereplői ritkánszólnak ki a szövegből, ezek a kiszólások, tanulságokazonban éppen ezért nagyobb súllyal esnek latba. „Hogymi történt ez alatt a harminc év alatt? Semmi különös.Dolgoztunk. És felneveltünk kilenc gyereket.” Négymondatban egy emberöltő.

Végül kiutasítják, szinte elkergetik az Államokból amagyar munkást, aki egész életében kétkezi munkávalgürcölve, hol jólétben, hol nélkülözve nevelte az első ésmásodik házasságából és a felesége első házasságából szü-letett gyerekeket, valamint két utcára kitett srácot is. Bélakifejezésmódja egyszerű, az elbeszélőhöz hasonlóan szűk-

szavú, érzelemmentes, egy tisztességes ember munkávaltöltött életének megnyilvánulásai írásban. A Tömő utcábakénytelen költözni feleségével, bár a gyerekek hiányoznaknekik. „Rosszat akart, és nagy jót tett velünk Amerika.Isten jóra fordította a sorsomat” – összegzi életét a férfi.

Az Amerikáról rajzolt képet is árnyalja a fejezet:„Tudni kell, hogy akkor még friss volt a szeptember 11-iterrortámadás. Az idegen csakis terrorista lehet. Texas -ban egymás után épültek a börtönök. Ahol én voltam,oda százával hozták be a Mohamedeket, még azt is, akiitt, Amerikában született. Jobban megismertem az Álla-mokat, mint odakint negyven év alatt.” Egy színes bőrűpilóta hányattatása – akivel a börtönben ismerkedik megSzentgáli Béla, ahová mindketten igazságtalanul kerül-tek – megaláztatása, meghurcolása is helyet kap itt.

*Captain Frank Nostit egészen más fából faragták:

igazi kalandor, aki nem interjú, hanem monológ formá-jában mondja el életútját. Szóhasználata, fogalmazása ismás, sokkal lazábban beszél, nemegyszer káromkodá-sokkal is színesíti mondanivalóját. Az első történetbenaz emberi élet eseményeit sűríti Ferdinandy, a második-ban viszont sajátos földrajzával ismerkedhetünk meg.Nosti kapitány pilóta, és mint ilyen, igazi világutazó.Ráadásul rendkívül gyorsan hozza meg döntéseit, gon-dolkodás nélkül ragadja meg a kínálkozó lehetőségeket.Magyarországról – ahol vitorlázó repülőként emelked-hetett a magasba – Ausztriába, onnan Londonba érke-zik. Oxfordban tanul, Jamaicán keres magának munkát,itt kezd repülni motoros gépen. Forradalom készülődik,a főszereplő hajón utazik vissza Angliába egy fillér nél-kül, majd Kenyába megy, Nairobiban talál pilóta állást.Azután a bontakozó polgárháború közepette szegődik elbelga Kongóba, ahol végre nagy gépet vezethet. Mikorlőni kezdenek a pilótákra is, akkor irány Kenya, Anglia,majd egy csempész társaságában a Közel-Kelet, Bejrút,Tel Aviv. Végül Amerikába kerül, harminckét évesen avilág akkor legnagyobb légitársaságához, a Panamhoz,Boeing 707-esen repülhet. San Francisco, Portugália,Barcelona, Provence: újabb lakhelyek, szinte követhe-tetlen gyorsasággal egymás után.

Hiába azonban a téres nagyvilág, a sikeres élet, ahazátlanság kudarca megmaradt. „Nekem mindig min-den sikerült, de akkor mégis megfordult a fejemben,hogy valahol, ki tudja hol, elrontottam az életemet.”Azután az öregedés, a nyugdíj, a repüléstől való eltávo-lodás. „…mert hogy én csak az égben tudok élni! Ittlent a porban megfulladok. Ha nem repülhetek többé,hogyan fogom kibírni ezt a kibaszott életet?” Marad avitorlázó repülés, egy újabb fiatal feleség, ház aHűvösvölgyben, ahonnan a Hármashatárhegyre, a gyer-

53


Emberöltő

négy mondatban

Ferdinandy György:Az amerikai menekültMagyar Napló – Írott SzóAlapítvány, Bp., 2009.

mekkor vitorlázóhelyére lehet látni. És itt is egy kis képAmerikáról: „…ennyi sok év után sem tudtam megked-velni az amerikaiakat. Az egész amerikai életformát, ahozzáállásukat, a modorukat. … Önteltek voltak ésbuták. Bunkók, egészen egyszerűen.”

*A harmadik történet önéletrajzi jellegű írás,

Ferdinandy francia íróságának története (az elbeszélő ésaz életrajzi írói én itt megfeleltethető egymásnak, regé-nyes szociográfiának foghatjuk fel ezt a részt). Korábbiműveiből ismerős élethelyzetek köszönnek vissza,azonban itt és most az irodalom, az írás, a szövegalko-tás, a művész-példaképek, a kiadók kerülnek a közép-pontba. Egy ismeretlen világban való viaskodás anyelvvel, a könyvek kiadásával, a terjesztéssel. Mikéntkeresi útját egy magyar író a francia nyelvben és a fran-

cia világban, miképp távolodik vagy éppen közeledikaz úgynevezett emigráns irodalmi világhoz, hogyanszakít azzal. Visszatalálása a magyar nyelvhez és amagyar irodalmi élethez már természetes folyamat,hazaérkezik ő is, ahogy az iparos és a pilóta. „A régibudai házban élek ismét, ma már csak hajnalban keres-nek fel a Szajna-parti társak. … Céline áll a külvárosipavilon kapujában, Jean-Paul Clébert, Popol lépeget aKubéron fehér hókoronája alatt.” Ferdinandy melankó-liája szűkszavúságán is átüt, tragédiák néhány szóban,emberi életek egy-két mondatban. Érzelmi hatásvadá-szat nélkül is szívbemarkoló megállapítások, az igazságvelős, sokszor tűszúrásszerűen fájdalmas kimondásajellemzi az író e művét is.

Urbán Péter

54


1051 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky u. 76.,Inmedio

1052 Budapest, Városház u. 3–5. Inmedio1052 Budapest, Váci u. 10., Inmedio1106 Budapest, Örs Vezér tere (Árkád 22/a),

Inmedio1113 Budapest, Albertfalva Auchan, Inmedio1115 Budapest, Kelenföldi pu., Relay1143 Budapest, Stefánia u. Sport Aréna, Relay

Café1223 Budapest, Nagytétényi u. 37–47.

(Campona), Inmedio1239 Budapest, Bevásárló u. 2., Inmedio2030 Érd, Budai utca, Relay2040 Budaörs, Sport u. 2. (Auchan), Inmedio2040 Budaörs, Kinizsi u. 1., Inmedio2045 Törökbálint, Torbágyi út 1. B/420, Inmedio2060 Bicske, Bocskai u. 5., Inmedio2083 Solymár, Szent Flórián u. 2., Inmedio2120 Dunakeszi, Nádas u. 6. (Auchan), Inmedio

2151 Fót, Fehérkö út 1. (Cora), Inmedio2800 Tatabánya, Győri út 1. (MÁV pu.),

Relay2900 Komárom, Igmándi u. 11., Inmedio3300 Eger, Széchenyi út 20., Inmedio3400 Mezőkövesd, Mátyás király u. 101.,

Inmedio3500 Miskolc, Szentpéteri kapu 103. (Tesco),

Inmedio3500 Miskolc, Szemere út 2., Inmedio4026 Debrecen, Péterfia u. 18., Inmedio4027 Debrecen, Füredi u. 27., Inmedio4400 Nyíregyháza, Szegfű u. 75., Inmedio4900 Fehérgyarmat, Kossuth tér 3–5., Inmedio5000 Szolnok, MÁV pu., Relay5000 Szolnok, Szandaszőlős, Inmedio5700 Gyula, Béke sugárút 12., Inmedio5900 Orosháza, Vásárhelyi út 23/a, Inmedio6000 Kecskemét, Széchenyi tér (Malom

Center), Inmedio

6600 Szentes, Alsórét u. 258. (Tesco), Inmedio6640 Csongrád, Fő u. 2–4., Inmedio6722 Szeged, Zápor u. 4., Inmedio7150 Bonyhád, Szabadság tér 12., Inmedio7400 Kaposvár, Kaposvár Plaza, Inmedio7600 Pécs, Nagy Lajos király út – Alsómalom

u. sarok (Árkád), Inmedio7600 Pécs, Komlói út (Tesco), Inmedio8000 Székesfehérvár, Palotai út 1., Inmedio8300 Tapolca, Veszprémi u. 5., Inmedio8500 Pápa, Kossuth u. 30., Inmedio8700 Marcali, Rákóczi u. 19–21., Inmedio8800 Nagykanizsa, Plaza, Inmedio8900 Zalaegerszeg, Sport u. 1., Inmedio9001 Győr, Királyszék u. 33. (Tesco), Inmedio9001 Győr, Bajcsy Zs. u. 80–84. (Árkád),

Inmedio9400 Sopron, Széchenyi tér, Inmedio9700 Szombathely, Szűrcsapó u. 4., Inmedio9730 Kőszeg, Városház u. 5., Inmedio

Magyar Naplót árusító hírlapüzletek

Magyar Naplót árusító könyvesboltok

1013 Budapest, Krisztina krt. 26.Püski Könyvesbolt

1013 Budapest, Krisztina krt. 34.Vince Könyvesbolt

1014 Budapest, Hess András tér 4.Litea Könyvesbolt

1052 Budapest, Deák tér 4.Huszár Gál Könyvesbolt

1053 Budapest, Károlyi Mihály u. 16. Gondolat Könyvesház

1061 Budapest, Andrássy út 45.Írók Könyvesboltja

1074 Budapest, Vörösmarty u. 5.Főnix Könyvkereskedés

1086 Budapest, Erdélyi u. 19.Gondos Béla könyvkereskedő

1088 Budapest, Bródy Sándor u. 46.Budapesti Teleki Téka

1092 Budapest, Ráday u. 27.Ráday Könyvesház

2112 Veresegyház, Fő térVarga Gyuláné könyvkereskedő

2660 Balassagyarmat, Rákóczi u. 61.Kincsestár Könyvesbolt

2870 Kisbér, Széchenyi u. 11.Fidibusz Ajándékbolt

3300 Eger, Széchenyi u. 42.Gonda Könyvesbolt

3360 Heves, Erzsébet tér 10.Rédei Benedekné Könyvesboltja

3525 Miskolc, Széchenyi u. 7.Fókusz Könyváruház

4025 Debrecen, Hatvan u. 1/aAlternatív Könyvesbolt

4220 Hajdúböszörmény, Munkácsy u. 5.Szenzo Könyvesbolt

5900 Orosháza, Győry Vilmos tér 1.Koszorús Oszkár Könyvesboltja

6720 Szeged, Aradi vértanúk tere 8.Bálint Sándor Könyvesbolt

6720 Szeged, Oskola u. 27.Sík Sándor Könyvesbolt

6800 Hódmezővásárhely, Andrássy u. 5–7.Petőfi Könyvesbolt

6900 Makó, Széchenyi tér 10.Kincskereső Könyvesbolt

szeptember európai figyelõ

55

VIKTOR WOROSZYLSKI

EroicaGennadij Ajginak

De ez csak ott van

ahol a költészet még most is hősi tett

amit a reggeli dagály körülmos

amit a dél keresztre feszít

amit hamuval szór be az éjjel

csak ott

Talán már sehol sincs egy ilyen ország

mindenütt a tolerancia szelíd fényébengondosan szorgalmasan gyerekmintákat vagdosnaka szép és csúf szavakról vitatkoznakmintha valaki azt mondta volna KELJ FEL úgy tűnikés óh oly költői fennköltséggelgömbölyödik a pocakjuk

talán emiattsehol sem

De hogyha valahol mégis

A líra elszigetelten bezártan születika mindennapi undor burka rejtimint földi giliszta tekeregjelszavakkal homállyal félelemmel behintve

mint giliszta ha potrohát levágtákde mégis szárnyakat növeszt

az el nem árult álmok földi férge

egyedül ott

Ezt senki se hallja csak pár nagyon közeli emberakik lehet hogy könyvelők tesvérekkártyapartnerek barátnők éjjeliőrök akárkikde mindenek fölötta költészet összeesküvőiakiket láz és éhség éltets akik készek arra hogy önmagukkal fizessenek

a szóért

a giliszta-tekergésért

Fennhangon csak ott hangzik el hogy KELJ FEL

s aki bénult eldobja a mankót

Bújócska„Akarsz-e vélem játszani?”

Kosztolányi Dezső

Ezen a szép naponGrácia megtréfált játszott velemkergettem őt a budai hegyekbenmint mindig most is október volt a Dunánálaz emlékezet napja tűzvészként égettés a bozót sárga levelével beszórt ösvényekenlépkedett ő és bujócskázott velem

most mindjártott van a kereszt a nagy kő az ág mögöttés máris eltűnt a Királynők a Színpadok és a TollGéniuszai közt hanyagulletaposva virágágyaikat

vajon előlükide a magasba emelt nővérei és fivérei elől szökött volna elsíkabb terepre iróniába alázatbasilány gyerekkorábavagy ebbe a városba való visszatérésempátosza elől ide ahol egykorengem kalauzolt

ugyanezeken a helyekenkergettem őt nem egyszer átszaladva rajtukmég mindig abban a hitben hogy egy perc múlvaott lesz a felhő mögött sugaras jelenésként

Gömöri György fordításai

Wiktor Woroszylski (1927–1996) lengyel költő 1956-os élmé -nyeiről magyarul is megjelent Magyarországi naplójában számoltbe, amelyet a magyar forradalom legfontosabb kortárs-forrás-munkái közt tartanak számon Nyugaton. Számos verseskötetelátott napvilágot, Gömöri György ezekből készít elő magyar válo-gatást. A barátság fontos szerepet játszott Woroszylski életében, sez a két vers is barátokról szól: Gennadij Ajgi (1934–2006) csuvas-orosz költőről, akivel Woroszylski hosszan levelezett, dealighanem csak a rendszerváltás után találkozott, és az 1985-benelhunyt Kerényi Gráciáról, a lengyel irodalom kitűnő fordítójáról,akihez közel harmincéves barátság fűzte.

magyar naplóeurópai figyelõ

56

ZSILLE GÁBOR

Író, vagyis hősFeliks Netz 70 éves

Ez a fejezet 2000 nyarának derekán kezdődött.Harmadik hónapja Krakkóban laktam, a világcsavargónagyapámtól örökölt pénzen, egy remek belvárosiházban, két emelettel az idős írófejedelem, Jan JózefSzczepański fölött. A lengyel nyelv ismerete nélkülfejest ugrottam a város mindennapjaiba – és nem bán-tam meg. Időm túlnyomó részét templomokban töltöt-tem, piaci sétákkal és kávéházi üldögéléssel,angol–lengyel szótárral a kezemben, szorgalmasanellenőrizve az elém kerülő kifejezéseket. Aznap este isegy kávéházban időztem, a királyi vár dombjáhozvezető utca egyik csehovi stílusú kuckójában. AMagyar Napló folyóirat frissen megjelent számáttanulmányoztam, amelyet a szerkesztők teljes egészé-ben Krakkónak szenteltek, annak ürügyén, hogy abbanaz esztendőben Európa egyik kulturális fővárosa volt.A sok kiváló tanulmány között ráakadtam egy szá-momra ismeretlen szerző, bizonyos Feliks Netz esszé-jére, Egy öregúr San Diegóból – kalandom MáraiSándorral címmel. Ebben a huszadik századi magyarirodalom zászlóshajójához fűződő kötődéseiről vall,abból az alkalomból, hogy akkoriban jelent meg len-gyelül A gyertyák csonkig égnek című Márai-regény,Netz fordításában. Ám természetesen annál sokkaltöbbről beszélt: Magyarország iránti érzéseiről, azeurópai kultúra és az értelmiségi lét esélyeiről. Ha úgytetszik, egy klasszikus polgár vallomásait tartottam akezemben. Nem tudom, szégyellnem kellene-e: ha egyfelemelő olvasmánnyal találkozom, a szellemi izga-lom és az érzelmi telítettség hatására rendszerintkönnybe lábad a szemem. Feliks Netz írását is így,sírással küszködve, meg-megállva olvastam végig.Elérzékenyültem a soraiból áradó őszinteségtől, abátor feltárulkozástól, a szülőhazámnak nyújtott bará-ti kéztől. Tovább erősödött születőfélben lévő meggy-őződésem, miszerint a lengyelek jobban szeretik amagyarokat, mint mi, magyarok a lengyeleket – sőtsaját magunkat. Netz amúgy „élete legnagyobb irodal-mi élményének” nevezi Márai műveit, sőt azt írja,hogy „amióta Márai megjelent az életében, más emberlett. A felesége szerint: jobb.”

Este fél hét volt. Szívem csordultig telt. Oda -szóltam a bájos pincérlánynak, hogy hamarosan visz-szajövök, és minden holmim az asztalon hagyva, alengyel telefontársaság főtéri irodájába siettem. Feliks

Netz telefonszáma iránt érdeklődtem – az esszébőlegyértelműen kiderült, hogy valahol Katowicébenlakik. Az ügyintéző kisasszony lelkiismeretesen keres-gélt, majd közölte: ilyen nevű előfizető nem létezik.Majd hozzátette, hogy megpróbálkozhatom a népes-ségnyilvántartó hivatalnál, de nem lesz könnyű dol-gom, mert „a Feliks Netz név Lengyelországban eléggyakori”. Hálásan bólogattam, ám közben egészenbiztosan tudtam: csak egyetlenegy Feliks Netz létezik,a magyar kultúra lovagja; csak egyetlenegy NetzFélix, aki író, aki Európában született, tehát hős; és énezt a lovagot keresem, éppen őt.

*Másnap elsétáltam a magyar főkonzulátus Szent Márkutcai épületébe (amikor e sorokat írom, a Kossuthrádióban éppen bejelentik, hogy a magyar átmenetikormány 2009 őszétől bezárja krakkói főkonzulátu-sát…), ahol gond nélkül megkaptam a hőn áhított kato-wicei postacímet. Kiderült ugyanis, hogy Feliks Netzközeli ismerőse az akkori főkonzulnak, a költő és tör-ténész Kovács Istvánnak. Általában hanyag és lustalevélíró vagyok, ám akkor nem sokat haboztam: mégaznap lelkesült levelet küldtem Netz úrnak. Mertem azanyanyelvemen írni, hiszen joggal feltételeztem: MáraiSándor lengyelre fordítója biztosan szépen beszélmagyarul. És e gondolatommal cseppet sem tévedtem.Pesti otthonától négyszáz kilométerre a szegény költőazt adja ajándékba, ami éppen nála van. Levelembenfelajánlottam Netznek, hogy átengedem neki Márai Égés föld című könyvét. Csodálatos mű! Könnyed, ámbiztos kézzel fogalmazott karcolatok, afféle miniatűrnovellák gyűjteménye, finom humorral átszőve. Igen,ég és föld, „hiszen ég és föld között élünk: van ben-nünk valami halhatatlan és isteni, de néha szoktuk azorrunk is piszkálni, ha egyedül vagyunk a szobában;lelkünkben elfér India minden bölcsessége, de egyszerpofozkodtunk a kávéházban egy részeg iparlovaggal;hiszünk az égben és a földben, mert emberek vagyunk,ég és föld között, ámen.” Soraimra postafordultávalmegérkezett a válasz, egy hasonlóan lelkes és nagyonbaráti levél, amelyben ismeretlen kollégám máris meg-hívott magához Katowicébe. Egy újabb levélváltássalkitűztük a látogatás napját: úgy beszéltük meg, hogy apályaudvar bejáratánál találkozunk, ismertetőjelkéntpedig az ígért Márai-könyvet tartom a kezemben.(Ismertetőjele: Márai, hm, ez nem rossz…)

Ha mélyen megérint bennünket egy nagyszerű írás,akaratlanul is elképzeljük, hogyan nézhet ki a szerzője.Esszéje alapján úgy képzeltem, Feliks Netz idős férfi lehet,hátrafésült ősz hajjal; lélekben fiatalos, ám megfontoltanlassú mozgású. A vonaton zötykölődve is ezen gondolkod-


57

tam, egyre növekvő kíváncsisággal. Végül ott álltam amegbeszélt helyen, a nem túlságosan elegáns pályaudvarnyüzsgésében, és minden egyes felbukkanó férfit néhánypillanatig Netznek képzeltem. Majd kivált a tömegből egyarc, és már messziről intett, mozdulatával azt üzenve: aha,csak nyugalom, minden a legnagyobb rendben!Lendületes, ruganyos léptek-kel közeledett, szinte szökellt;őszes fürtjei szabadon, csak-nem kócosan lengedeztek.Akárhogyan is, a legfonto-sabb, hogy homlokán ottderengett a pecsét; a titokzatosvédjegy, amelyet a sok évenkeresztül végzett szellemimunka nyom ránk. Elém pen-derült, levette divatos nap-szemüvegét, és kezet nyújtott:„Netz Félix vagyok.” Ígymondta, családnevét előre téve– e sorrendet rajtunk kívül azegész világon csak a japánokalkalmazzák. Negyedóra eltel-tével pedig már meg is érkez-tünk kertes családi házába.Emeleti dolgozószobájánakegész falát könyvespolc borít-ja. Nagyot dobbant a szívem:legfelső polcának első helyénegy lengyel nyelvű Biblia áll,mellette pedig a magyar, azangol és a német nyelvű kia-dás. A keresztény Európábanévszázadokon keresztül íratlan szabály volt: egy könyvtárelső polcának első helyén a Biblia, vagyis a KönyvekKönyve állt – minden egyéb kötet csak utána következett.Itália kolostori könyvtáraitól a németalföldi hercegek palo-táinak könyvtártermeiig mindenütt ezt az elvet követték;legnagyobb reneszánsz királyunk kódexeit, a Corvinákatis ennek szellemében helyezték a polcokra. A huszadikszázad deszakralizált közkönyvtáraiban mindezzel alighatörődnek. Még a budapesti Lengyel Intézetben is az a hely-zet, hogy ma, 2009 nyarán könyvtáruk állományábanegyetlen kötet Biblia sincs, se lengyel, se magyar kiadás-ban. E szégyenletes hiányt pedig azzal indokolják, hogy„annak idején volt ott egy igazgatónő, aki nem nagyonszerette a vallásos dolgokat”… Ezzel szembenKatowicében odaállok egy magánlakás könyvespolca elé,és egyszeriben helyreáll a világ rendje, megérkezik avigasz… Abban a pillanatban biztosan tudtam, hogy azisteni Gondviselés egy nagyszerű emberhez vezérelt.

*„Honnan került ide Magyarország?” – teszi fel a kérdéstFeliks Netz Márai Sándorról szóló esszéjében. Majd ígyfolytatja: – „Különös nyelvükkel, ahogy a lengyelekmondják, a magyarok mintha a Marsról jöttek volna!Nem tudom. És mégis tudom, zsigerből; vagyis ez nem

egyértelmű, hanem rejtettismeret. Amikor tizennégyéves voltam, hangosan felol-vastam egy magyar költőversét, akinek neve számom-ra új volt: Petőfi Sándor. Ezta verset Julian Tuwim fordí-totta lengyelre, akiért akko-riban rajongtam. Nos, ebbena versben olyan szavakismétlődtek, amelyektől –fennhangon olvasva – ahideg futkározott a hátamon:„A korláttalan természet /Vadvirága vagyok én.”

Minden nyelv nehéz, haigényesen, magas szintenakarjuk beszélni. A magyarnyelv legfőbb nehézségevalószínűleg a magányossá-ga; a tény, hogy bár hivatalo-san a finn-ugor nyelvcsaládtagja, a valóságban nincse-nek közvetlen rokonai. Akadnéhány olyan vonása, ame-lyet egy külföldi több évtizedalatt sem képes tökéletesen

elsajátítani: az egyik ilyen az alanyi és a tárgyas igera-gozás megkülönböztetése. Az igekötők használata isrengeteg csapdát rejt. Bármely nyelv tanulása kezdeténa szegény külföldit a szokásosnál is több kegyetlen pil-lanat fenyegeti, olykor pedig szerfelett mulatságos hely-zetekbe kerülhet. Emlékszem, körülbelül fél éve ismer-kedtem a lengyel nyelvvel, amikor fontos megbeszélé-sem volt a Nobel-díjas nagyság, Czesław Miłosz titkárn-őjével, Agnieszka Kosińskával. Krakkó főterén találkoz-tunk, ugyan hol máshol; nem, nem a legnagyobb lengyelköltő, Adam Mickiewicz állószobránál, hanem a tizen-ötödik században épült Tűztorony tövében. Örömmelüdvözöltük egymást, majd Kosińska kisasszony a tenye-rét dörzsölve bejelentette: „Rendben, Gábor, akkor mosttegezésre váltunk!” (A lengyel ezt úgy fejezi ki:„megyünk a te-re”.) Én pedig habozás nélkül feleltem:„Nagyon szívesen! És az a te messze van?” Vagy meg-említhetem boldogult kamaszkorom dániai esetét is,

FELIKS NETZ

Ars poetica

A költészet a gesztusamellyel Norwidelőhúzza zsebébőla már zálogba adott órát

A költészet az egyetlen utasama nevezetes vonatonamely A pontból B pontba tart

A költészet az, amit egy kutyaa szívében hordoz

Végakarat

rátok hagyom a csontjaim, hogy szerteszórjákaz éhes, kóbor kutyák, mert amit egy kutya elás,azt az ember meg nem leli

Zs. G. fordításai

amikor első alkalommal nyílt lehetőségem külföldönalkalmazni az iskolában szerzett angol nyelvtudásom, ésvendéglátóm kérdésére: „Are you hungry?”, lányoszavaromban rávágtam: „Oh yes, I am from Budapest.”Hogy annak idején Feliks is elkövetett-e hasonlóan vic-ces hibákat, azt nem tudhatom (biztosan elkövetett, bárén akkoriban még a világon sem voltam) – ma már csaknyelvtanulásának végeredményét láthatom, és az való-ban lenyűgöző. Egy alkalommal elújságoltam neki,hogy magyarra fordítottam egy fiatal legnicai költőnő,Anna Podczaszy néhány versét. Feliks hallgatott, majdfelcsillanó szemmel kivágta: „A podczaszy szó magyarjelentése: pohárnok!” Elképedtem. Ugyan honnan ismeregy ilyen ritka, történelmi kifejezést? A számos esztendőalatt mennyi mindent gyűjtött a fejébe a magyar kultúr-ával kapcsolatban?

Hanem Feliksszel más témákról is bátran beszélget-hettem, gyakorlatilag az élet bármely területéről.Szinte minden héten kaptam tőle egy tartalmas üzene-tet drótpostán. E leveleket nem töröltem ki a számító-gépemből, a mai napig megvannak. Kedvencem az,amelyben egyik legkedvesebb költője, a romantikakorának szerencsétlen sorsú géniusza, Cyprian KamilNorwid Gyászrapszódia Bem emlékére című versétméltatja: „Ez egy zseniális költemény: az 1850-benmeghalt Bem tábornok, a népek tavaszának hőse, amagyarok és a lengyelek közös hősének temetésérőlszól. Hanem ötödik és hatodik szakaszában harcra buz-dít, vagyis felkelésre, forradalomra: «Tovább!Tovább!» E vers egy pogány temetés leírása, az ősiszlávok szertartáskönyve alapján. Az elhunytat sajátlovára ültették, kezét összefonták a mellkasán, térdénélfáklyák parázslottak. Kardja markolatát befontákbabérlevéllel, pengéjére gyertya viaszát csorgatták. Aló szépségesen mozog, már-már táncol…”

A levelezés mellett két-háromhavonta találkoztunkis. E személyes együttlétek nagyon fontosak voltak szá-momra. Három hónappal azután, hogy megismerked-tem Feliksszel, Budapesten meghalt az édesapám.1943-ban született, négy évvel volt fiatalabb Feliksnél.Éppen a halála napján pedig Krakkóban bemutatkoz-hattam egy másik kiemelkedő szerzőnek, az 1945-összületésű Adam Zagajewskinek. Attól kezdve úgy érez-tem, két lengyel pótapám lett, két szellemi pártfogóm:Zagajewski és Netz. A távozók helyébe mindig új és újemberek lépnek… Rendszeres találkozásainknak azvetett véget, hogy 2003 novemberében fájó szívvelbúcsút vettem Krakkótól, és visszaköltöztem Buda -pestre. Azzal biztatgattam magam, hogy egy magyarköltőnek Magyarországon a helye. Egy magyarköltőnek ott a helye, ahol az anyanyelvét beszélik.

*Ha végigtekintek kies szülőhazám közéletén, az összképmeglehetősen lesújtó; csupán néhány dologra lehetekbüszke. Ezek egyikét úgy hívják: Ünnepi Könyvhét, etöbb mint nyolcvan esztendeje élő nemes vállalkozás,amely még a második világháború idején sem maradt el.(Egyedül 1957-ben nem tartották meg, afféle néma tilta-kozásként az 1956-os forradalom elfojtása miatt.) Valódimagyar találmányról van szó: sehol Európában nincsmég egy ország, ahol önálló ünnepségsorozatot rendez-nének a könyvnek. A 2005-ös Könyvhétre a budapestiPont Kiadó megjelentette Feliks Netz Halottak napjánszületett című, eredetileg 1995-ben írt regényét, az egyiklegkiválóbb magyar polonista, Szenyán Erzsébet fordítá-sában. Ez volt Feliks bemutatkozása a magyar közön-ségnek. (Három évvel később Dysharmonia Caelestiscímű regénye is a magyar olvasók kezébe került, ugyan-attól a kiadótól, ugyanazon fordító jóvoltából.)

A jeles alkalomból Feliks néhány napot főváro-sunkban töltött, író-olvasó találkozókon vett részt,lubickolt a személyre szabott sikerben. Szereztem nekiegy jegyet, és magammal vittem a Magyar Napló általszervezett, immár hagyományosnak mondható dunaihajókirándulásra. Feliks bölcs derűvel bámulta azembertelen méretű nagyváros fénytengerét. Miutánpartot értünk, a szórakozás végeztével kezdődhetett amunka. Az Operaházzal szemközti Művész kávéházbamentünk, amelynek berendezése muzeális érték, lete-lepedtünk, és az apró márványasztalt beborítottuk kéz-iratokkal és fénymásolt versekkel. A mai sziléziaiszépirodalmat bemutató összeállítást készítettünk elő.(Megjelent a Magyar Napló 2005/8. számában.)Szombat este volt, körülöttünk bőszen zajlott a min-dennapi élet, összebújó szerelmespárokkal, divatrólcsevegő asszonyokkal és focimeccsről vitatkozó férfi-akkal – mi pedig olyan rendkívül közismert alkotókrólbeszélgettünk, mint Tadeusz Kijonka, Marian Kisiel ésKrzysztof Siwczyk… Úgy gubbasztottunk a sarokban,mint két varjú. Vagy mint két csodabogár – homlo-kunkon a pecséttel.

Végül Feliks elővett egy példányt a magyarul megje-lent regényéből, és dedikálta nekem. Rá jellemző módonbelecsempészett egy finom utalást, ezúttal VoltaireCandide című utópiájának egyik híres szófordulatát.Nem is dedikáció lett az, inkább egy gyönyörű végren-delet. Most idemásolom, legyen ez a végszó – és remé-lem, hogy még sok-sok évig nem kell végrehajtanom:

„Ha már nem leszek itt e lehetséges világok legjobbi-kán, őrizz meg az emlékezetedben, és idézd fel a baráta-idnak, hogy Katowicében élt egyszer egy ember, aki sze-relmese volt Magyarországnak és a magyaroknak!”


58


59

PETER ŠVORC

Szlovenszkó betagolásaaz új államba és Csehszlovákia

létrejötte

A cseh–szlovák állam kikiáltása

A csehek és a szlovákok új államának létrejötte napja-ként fölfogott 1918. október 28-a a Nemzetgyűlés hatá-rozatának megfelelően állami ünnep lett, és fokozato-san generációk tudatában rögzült a CsehszlovákKöztársaság születésnapjaként.

A valóság ennél bonyolultabb. Az új állam kikiáltá-sának aktusa nem jelentette azt, hogy ez az alakulatténylegesen, abban a pillanatban máris létezett. Ehhezmég sok erőfeszítésre volt szükség. A CsehszlovákNemzeti Bizottság által Prágában megfogalmazottNyilatkozat, melyet a csehszlovák állam első törvényé-vel együtt másnap minden cseh lap közölt, leszögezte,hogy „belügyekben a Nemzeti Bizottság gyakorolja azállami főhatalmat” mindaddig, amíg a Nemzetgyűlésmeg nem határozza az államigazgatást és az államformát,illetve amíg át nem veszi a törvényhozói jogkört, és megnem nevezi a végrehajtó hatalom birtokosát. A Nyi lat -kozatnak megfelelően az első törvény nemcsak Cseh -ország, Morvaország és Szilézia, hanem Szlovensz kóterületére is vonatkozott, amely 1918. október 28-ánváltozatlanul a Magyar Királyság része volt.1

1918. október 30-án a szlovákság politikai képvise-lete megalakította a Szlovák Nemzeti Tanácsot (atovábbiakban SZNT), és elfogadta A Szlovák NemzetDeklarációját, melyben kinyilvánította együttélésiszándékát a cseh nemzettel, elutasította a magyar államfennhatóságát, és kijelentette: „a Magyarország hatá -rain belül élő cseh–szlovák nemzet nevében egyedül aSZNT jogosult nyilatkozni és eljárni”.2

Szlovenszkó tehát 1918. október 28–30 között deiure az új állam része lett. Meg kell jegyeznünk, hogyez a de iure csak a cseh–szlovák oldal, pontosabban ahazai ellenzék szempontjából állt fönn. Maga azidőpont is csak a két ellenzék3 konszenzusát követően,Csehszlovákia megalakulása után vált elfogadottá,hiszen maga Tomáš Garrigue Masaryk is ingadozott az1918. október 15-i dátum – a csehszlovák ideigleneskormány antant általi elismerése –, az október 18-i – acsehszlovák állam függetlenségét kimondó washingtonideklaráció napja –, sőt a november 4-i dátum között,amikor az antanthatalmak kimondták, hogy a csehszlo-vák állam szövetségesi minőségben képviselőt küldheta párizsi béketárgyalásra.4

Magyarország ezt a de iure kifejezést igencsakviszonylagosnak tekintette, pontosabban Szlovenszkóvonatkozásában egyáltalán nem ismerte el.

Magyarországnak a nemzetközi történéseket figye-lemmel követő magyar kormánya tudta, hogy azAndrássy-jegyzéknek Wilson amerikai elnök általi elfo-gadása Ausztria–Magyarország végét jelenti. Ez egyál-talán nem lett volna tragédia Magyarország számára,mert kedvező fejlemények esetén független, viszonylagnagy területű, nagyhatalmi anbíciókat dédelgető közép-európai államként még erősebb is lehetett volna. Ezért afüggetlen csehszlovák állam kikiáltására a magyar kor-mány nem reagált negatívan, mindössze a nemzetköziközvélemény számára tette egyértelművé, hogy csak aCseh Királyság területére érti, tehát nem egyben Felső-Magyarországra, azaz Szlovenszkóra. Alapvetően csakazt jegyezte meg, hogy a szlovák nemzet önálló, s elide-geníthetetlen joga eldönteni, mely államalakulatbanakar élni. Igaz, azon meggyőződését is kifejezte, hogy aszlovákok a magyar nemzettel kívánnak együtt élni,mellyel ugyan nem a legjobbak a tapasztalataik, ám ezcsak az eddigi uralkodó osztály számlájára írható. Azaznem ismerte el a szlovákok nemzetvoltát, figyelmenkívül hagyta, nem engedte érvényesülni nemzeti jogai-kat, ám úgy hitte, a szlovákok tiszteletben fogják tarta-

1 Szlovák és magyar szövegek kölcsönös fordítása alapvető termino-lógiai problémákat vet föl. Magyar fölfogás szerint Szlovákia 1918-ig (sőt 1939-ig) nem létezett, a szlovákban viszont a Slovensko kifeje-zés már a XIX. században általánosan használatos a szlovák lakta régiójelölésére (tehát szűkebb határok között) – a fordító megjegyzése.(Az eltérő magyar és szlovák terminológia kulcsfogalmak különbözősé-gét jelenti. A szlovák Uhorsko (mint az 1918 előtti Magyar Királyság)szó megkülönbözteti ettől az államtól az 1918 utáni Mad’arskót; vagyisteljes különbséget tételez a két ország között, tagadja a két állam közöt-ti kontinuitást. A kettősség magyarra fordítása lehetetlen. Miután atanulmány az államfordulat idejét tárgyalja, kérdéses, miképp lehet aSlovensko terminust visszaadni magyarul. A XIX. században egyszerre

jelentett szlovák etnikai területet és szlovákságot, ez fordítható esetlegSzlovákföldnek, 1918–19-ben viszont politikai tartalma volt, a megva-lósítandó, célul kitűzött új hazát – a csehszlovák állam keretében – jelen-tette. Ezért a két háború közötti magyar szóhasználatot – Szlovenszkó –lehet követni. Kiss Gy. Csaba szaklektori megjegyzése)

2 Lásd: Deklarácia slovenského národa. In: ŠVORC, Peter: Zrodrepubliky. (Dobové dokumenty, spomienky a stanoviská 1914 –1918). Košice : Slovo, 1991. 105.

3 Azaz a Tomáš Garrigue Masaryk által vezett emigráns csehszlovákideiglenes kormány és a Prágában működő Nemzeti Bizottság – afordító megjegyzése.

4 MASARYK, Tomáš G.: Světová revoluce. Praha 1925. 468.

A tanulmány rövidített formában elhangzott 2008 októberében Tarnówban a Fiatal Európa című konferencián

ni az ezeréves hagyományt, és a magyar és szlováknemzet kapcsolatainak rendbe tétele után úgy döntenek,hogy a magyarországi hazában kívánnak élni.

Ilyen értelmű táviratot küldött gróf Károlyi Mihály,a Magyar Nemzeti Tanács elnöke Matúš Dulának, aSZNT elnökének. Többek között ezt írta: „…a szlováknemzettől nem választott el minket sem gyűlölség,sem érdekellentét, hanem egyedül csak egy önfejűosztály bűnös politikája, mely ugyanúgy ártott a szlo-vák népnek, mint a magyarnak… A [Szlovák] NemzetiTanács nyilván olyan határozatot fog hozni, melyet alegjobbnak vél a szlovák nép érdekében. Szeretnénkazonban kijelenteni, hogy meggyőződésünk szerint aszlovák és a magyar nemzet egymásra van utalva, ésbékés egyetértésben, valamint testvérilegegyüttműködve kell keresnünk a szebb jövőt, a jobbélet föltételeit és biztosítékait…”5

Matúš Dula azonnal reagált a táviratra. Köszönetetmondott Károlyi grófnak, ám a szlovák nemzet nevébenelvetette a további együttélést közös államban a magyarnemzettel. Ekkor már megérkezett Prágába október30-i távirata, melyben hírül adta: „A Szlovák NemzetiTanács a szlovák nemzet föltételek és akadályoztatásnélküli önrendelkezési jogának talaján áll, és ezen azalapon igényli a szlovák nemzet részvételét aSzlovenszkóból, Csehországból, Morvaországból ésSziléziából álló önálló állam megteremtésében.”6

A magyar kormány azonban nem adta meg magát.Szlovenszkó elszakítása túlságosan nagy veszteségetjelentett Magyarország számára, hogysem ellenvetésnélkül elfogadhatta volna. Megkezdődött az elkesere-dett küzdelem Szlovenszkóért.

A szereplők ezt követő, október végétől decembervégéig tartó ténykedése alapján a november–decemberiidőszakban nem beszélhetünk még Csehszlovákia olyanértelmű tényleges létezéséről, mint a két világháborúközött. Területi kiterjedése sem volt még világos.

A csehek és a szlovákok jövőjével kapcsolatos nézetek közös államuk létrejötte előtt

A nemzet jövőjével kapcsolatos szlovák elképzelésekMagyarországon az első világháború alatt nem fonódtakössze a cseh–szlovák állam megalakulásával, elsősorbanazért nem, mert a szlovákok nem tudták elképzelni, egyilyen állam hogyan jöhetne létre. Gondolni sem lehetetta magyaroktól való békés szétválásra és egy önállóSzlovákia kihasítására. Reménnyel csak a Monarchiavereségének gondolata kecsegtetett és a külső beavatko-zásé, mely lehetővé tehette az ezeréves MagyarKirályság széthullását. A háború alatti üldözések a buda-pesti kormány részéről ugyancsak elnémították a szlo-vák politikai és kulturális szereplők bármely úgymondhazaárulónak tekinthető megnyilvánulását.

Hozzá kell tennünk azonban, hogy a nemzet és azország jövőbeni sorsát körvonalazó elképzelések az emig-rációban is fokozatosan alakultak ki, s a cseh–szlovák ori-entáció csak 1915-ben vált uralkodóvá. A turócszentmár-toni Tátra Banknál működő Ivan Daxner,7 akit az EgyesültÁllamokban ért a háború kitörése, és csak a háború befe-jezése után tért vissza hazájába, Magyarország föderalizá-lása mellett kardoskodott. Föltételezte, hogy az újMagyarország demokratikus föltételei között a szlová-koknak több esélyük lenne az érvényesülésre, mint egy újcseh–szlovák államban, mely az állami tradíciókra, gaz-dag kulturális és művelődési háttérre és főleg erős tőkéretámaszkodó cseh elem egyértelmű dominanciáját jelentet-te volna, s a vele folytatott konkurrenciaharcban a szlo-vákságnak semmi esélye sem lehetett.8 E nézetével nemállt egyedül, osztották azt más amerikai szlovákok is, mintpéldául az Amerikai Szlovák Liga elnöke, AlbertMamatey, továbbá Ivan Bielek és mások.

Amerikában ugyancsak hatott Adalbert TholtVeľkoštiavnický9 korábbi nézete. Ez a szlovák újságíró aXX. század elején igyekezett elfogadtatni elképzelését

60


5 JANOŠKA, Jur: Z histórie prevratu. Trnava 1927. 20.6 Uo. 21–22.7 Ivan Daxner (1860–1935) művelődési aktivista, publicista, banktiszt-

viselő. 1905–1913 között a turócszentmártoni Tátra Bank igazgatója,1913–1924 között az Egyesült Államokban tevékenykedett,1914–1917 között a Szlovák Liga főtitkára, 1915-ben a Clevelandi,1918-ban pedig a Pittsburghi Egyezmény aláírója. A fordító megjegy-zése: Az Amerikai Szlovák Liga és az ottani Cseh Nemzeti Egyesület1915. október 22–23-án aláírta a Clevelandi Egyezményt(Clevelandská dohoda), mely a háború után közös föderatív államotvázolt föl, a két fél teljes nemzeti autonómiájával saját országgyűlés-sel, politikai, pénzügyi, kulturális igazgatással, a szlovákok saját hiva-talos nyelvével. Mivel azonban Wilson elnök még 1918 tavaszán isfönn kívánta tartani a Monarchiát, és csupán belső autonómiákbangondolkodott, Tomáš Garrigue Masaryk, a csehszlovák ideigleneskormány elnöke szükségét érezte, hogy az amerikai csehek és szlová-kok függetlenségi vágyára hivatkozhasson. Ezért május 31-én a két

fönti szervezettel együtt aláírta az általa fogalmazott PittsburghiEgyezményt (Pittsburská dohoda), mely visszalépést jelentett, ugyan-is nem két tagállam szövetségét vázolta, hanem a szlovákok asszimet-rikus autonómiáját: „A cseh tartományokból és Szlovenszkóból állófüggetlen államban Szlovenszkónak saját közigazgatása lesz, sajátországgyűlése és saját bíróságai. A szlovák hivatalos nyelv lesz azoktatásban, a hivatalokban és általában a közéletben.”

8 GETTING, Milan: Americkí Slováci a vývin československejmyšlienky. Pittsburgh 1933. 36–37.

9 Adalbert Tholt-Veľkoštiavnický (1852–1940) liptói nemesi család-ból származott. Az 1880-as években kivándorolt az Egyesült Álla-mokba, az Amerikánsko–slovenské noviny, a Slovák v Amerike, aSlovenský denník, majd 1905–1909 között egyben az Amerikánsko-ruský viestnik szerkesztője. A szlovákok állami és politikai függet-lenségének élharcosa, 1914 májusában a külföldi csehszlovák ellen-állás alapjául szolgáló dokumentum, az Amerikai Szlovák LigaMemorandumának társszerzője.

egy olyan önálló szlovák államról, melynek területét aMorva folyó, illetve Ungvár, északon a Tátra, azaz aKárpátok karéja, délen pedig a Duna, a Balaton és aTisza határolta volna.10

Lényegében csak az 1915. október 22–23-án, az ame-rikai szlovákok (Amerikai Szlovák Liga) és csehek (CsehNemzeti Egyesület) között létrejött Clevelandi Egyez -mény11 nyitott utat a szorosabb cseh–szlovákegyüttműködés előtt, és karolta föl a közös cseh–szlo vákállam eszméjét. Ugyanígy változtak a háború utáni ren-dezésről alkotott cseh nézetek, különösen otthon. Sokáigitt sem cseh–szlovák államban, hanem a Monarchia föde-ralizálásában gondolkodtak. Alapvető fordulat 1917-benment végbe, amikor az osztrák parlament cseh képviselőinemcsak a föderalizálás, hanem egyben a csehek és szlo-vákok egyesítése mellett szálltak síkra. Ezután a hazaicseh ellenállás már nemcsak az új cseh (illetve immárcsehszlovák) állam politikai formáját, hanem kiterjedésétis tervezgette. A cseh geográfusok (dr. František Machátközépiskolai földrajztanár) a csehszlovák államot ugyanmég Kárpátalja nélkül, viszont délen elég mélyen magyarlakta területre is kiterjedő Szlovenszkóval rajzolták a tér-képre (legalábbis 1918 végén).

Más volt a helyzet külföldön, a cseh emigráció körében.Nézeteiket Tomáš Garrigue Masaryk befolyásolta és alakí-totta, ő lényegében a Monarchia szétesését s romjain egycsehszlovák állam megalakítását óhajtotta. Segítségérevolt ebben a szlovák Milan Rastislav Štefánik,12 későbbpedig a párizsi Csehszlovák Nemzeti Tanács körül össz-pontosuló szlovák és cseh ellenállás további képviselői.

A magyar politika küzdelme Szlovenszkóértés Magyarország integritásáért

1918 novemberének első napjai sorsdöntőnek bizonyul-tak az egész közép-európai térség további fejlődésétilletőleg. Így érezte ezt minden itt élő etnikum.

A magyar politikusok több akciót indítottakSzlovenszkó megtartásáért. 1918. november 7-én Károlyivezette magyar delegáció érkezett Belgrádba, hogy tár-gyaljon a Franciaország és egyben az antanthatalmak kor-mányait képviselő Franchet d’Espèrey francia tábornok-kal. A magyarok fölolvasták előtte A magyarországi nem-zet memorandumát, mely elismerte a független cseh, illet-

ve – mint a tábornok helyesbítése után a magyar delegá-tusok fogalmaztak – a csehszlovák állam megalakítását,ám Szlovenszkó területe nélkül.

A Memorandummal egy időben nyújtották át Az újMagyarországról című egyezményt, mely úgyszinténszámolt Szlovenszkóval. A magyarok lemondtakHorvátország és Szlavónia területéről, viszont a fegy-verszüneti egyezmény aláírását azon föltételhez kötöt-ték, hogy „az Egyezmény a békekonferenciáig biztosít-ja Magyarország határait mindenféle idegen, akárnémet, akár cseh, akár román vagy délszláv támadásellen. A ma gyar kormány a konferenciáig a magyaror-szági állam egész területét a magyar, a szlovák, aromán, a szerb, a német nemzeti tanáccsal való testvé-ri egyetértésben kívánja igazgatni.” Franciaország egylegyőzött ország efféle ultimátumszerű követeléseitnem fogadta el. Magyarország elnyomott nemzeteiiránt tartania kellett azon álláspontján, melyet azantanthatalmak októberben egyöntetűen kifejeztek enemzetek képviselői előtt.

A magyar kormány november 7-én Prágába is elküld-te képviselőjét, aki kormánya nevében kinyilvánította acseh, illetve csehszlovák állam elismerését, ám ellentéte-lezésként kérte a Szlovenszkó területét is magában fogla-ló Magyarország elismerését. Prága ezt elutasította.

Küzdelem Szlovenszkó területén Magyarországintegritásáért

Csehszlovákia kikiáltásának híre november elején szin-te azonnal elterjedt Szlovenszkón. A lakosság minden-hol spontán módon, de eltérő szellemben reagált.

1. A szlovákság többsége örömmel fogadta a hírt.Szlovenszkó nyugati és középső részén, ahol a szlovákságmár a XIX. században kompakt tömbökben élt, s ahol aszlovák intelligencia erősítette a nemzettudatot, spontánmódon helyi szlovák nemzeti tanácsok és nemzeti bizott-ságok, a morva határon pedig önkéntes nemzeti gárdák isalakultak, melyek részt vettek a hatalom átvételében.

A szlovákság azon része viszont, mely kevert szlo-vák–magyar közegben élt, vagy az etnikailag szlovákdominanciájú keleten, nyilvánosan nem, vagy csak igenóvatosan nyilvánította ki érzéseit.13 Ezekben a napok-

61

európai figyelõszeptember

10 THOLT-VEĽKOŠTIAVNICKÝ, Adalbert: Národ a národnosť.Pittsburgh 1907.

11 Lásd 7. sz. jegyzet12 Milan Rastislav Štefánik (1880–1919) szlovák evangélikus lelkészcsa-

ládból származott. Csillagász volt, katona, később francia tábornok.1904-től Franciaországban tartózkodott, ahol befolyásos kapcsolatokatépített ki, ezeket az első világháború során fölhasználta a cseh–szlovák

ellenállás érdekében. Tomáš Garrigue Masaryk és Eduard Beneš mel-lett a párizsi Csehszlovák Nemzeti Tanács, az ellenállás központi szer-vének alapítója. 1918-ban az első csehszlovák kormány hadügyminisz-tere. Hazatérése után, 1919. május 4-én tragikus módon elhunyt.

13 MICHNOVIČ, Imrich: Michalovce v rokoch 1918 – 1938. In:Dejiny Michaloviec. Zost. Vladimír Sekela a Mikuláš Jáger.Košice: TypoPress Košice, 2007, 190 – 193.

ban, sőt a fordulat első heteiben még sokan tartottakmegtorlásoktól a régi magyarországi hatalom részéről.Érzékelhető volt ez abban, hogy keleten és délen igenkevés szlovák nemzeti tanács és bizottság alakult.Indokolt volt az óvatosság. Az egyik legnagyobb kelet-szlovenszkói város, Eperjes főterén még novemberelsején is végeztek ki negyvenegy katonát és két civilt„lázadásban” való részvétel miatt, miután a 67. gyalog -ezred katonái, értesülvén a budapesti forradalmi esemé-nyekről és a háború befejezéséről, leitták magukat, éseste kifosztottak néhány borkereskedést. A kivégzettektöbbsége szlovák volt.

A ruszin lakosság ugyancsak kifejezte a háború végeés a remélhető magyarországi változások fölötti örömét.Egyes nemzetileg elkötelezett ruszin képviselők másetnikumokhoz hasonlóan megalakították a maguk szer-vezeteit – Ólublón a Lemkók Orosz Nemzeti Tanácsát,Eper jesen pedig a Kárpáti-Orosz Nemzeti Tanácsot.14

2. A Szlovenszkón élő lakosság jelentős része viszontellenszenvvel fogadta Csehszlovákia kikiáltásának hírét,elutasítva az új államot.15 Kikről volt itt szó, milyen reá-lis erőt képviseltek a Magyarország integritásáért ésSzlovenszkó megtartásáért folytatott küzdelemben?16

a) A magyar lakosság eleve elutasított bármiféleállamjogi változást. Esetében természetes reakciórólvolt szó, hiszen egy ilyen változás maga után vonhattaa magyarok helyzetének alapvető változását.Csehszlovákiában megszűnhettek az uralkodó nemzettagjai lenni, nemzetiségi kisebbséggé válhattak. Amagyar statisztikák és az 1910-es népszámlálás adataiszerint 896 271 magyarról, az 1921-es csehszlovák nép-számlálást alapul véve pedig 637 183 főről volt szó.

b) A magyarországi németek jellegzetesen hunga-rofil népességnek számítottak. Nem is védekeztek ateljes erővel rájuk nehezedő magyarosító nyomásellen. A szlovákokat csak szolgák, kocsisok, tehát azalacsonyrangúak nemzetének tekintették, nem voltakhajlandók velük társadalmilag azonosulni, nemhogymagukkal egyenrangúnak tartani őket. Elfogad hatat -lan volt számukra, hogy olyan állam polgárai legye-nek, melyben a szlávok, így a szlovák nemzet is ál -lam alkotó, ők pedig, akik eddig a társadalmi ranglét-ra magasabb fokán álltak, immár nemzeti kisebbség-gé váljanak. Egyöntetűen az új állam ellen nyilatko-

zott tehát a német lakosság – az 1910-esmagyarországi statisztika sze rint 196 958, az 1921-escsehszlovák szerint pedig 139 900 fő.

Ennek megfelelően 1918. december 9-én Késmárkonkikiáltották az önálló Szepességi Köztársaságot. A szlo-venszkói németek képviselői a Felső-MagyarországiNémet Tanács elnökségének utasítására cselekedtek. Eza Köztársaság valamiféle felső-magyarországi Svájclett volna, ám Budapest oltalma alatt. A németek köré-ben azonban már október vége óta történtek élesencsehszlovák-ellenes föllépések. Csak a csehszlovákhadsereg közeledésével szűntek meg a SzepességiKöztársasággal kapcsolatos megnyilvánulások, amelyalakulat hamarosan meg is szűnt.

c) A zsidók helyzete nem volt egyenrangú az országegyéb lakosságáéval, melynek részéről megvetés voltosztályrésze, ám anyagi erejük következtében így isszámolni kellett velük, és a képzeletbeli társadalmiranglétrán lényegében megelőzték a szláv népességet.A zsidók elfogadható és egészében kedvező létformáraleltek, és Magyar ország, melynek működését alaposanismerték, a kiélezett pillanatokban biztosabbnak tűntszámukra, mint a kikiáltott Csehszlovákia. Ebben azértelemben a zsidók is a csehszlovák államiságot eluta-sítók táborába tartoztak. Szlovenszkó lakosai közül (az1921-es csehszlovák statisztika szerint) 135 918 főtjelentett ez, míg az 1910-es magyarországi összeírás,mely a zsidókat csak mint az izraelita vallás követőitkülönítette el, 140 415 személyt ad meg.17

Ha Szlovenszkó lakói közül csak a magyarokról,németekről és zsidókról tételezzük föl, hogy elutasítottákaz új államot, akkor a régió 2 926 824 lakója közül(1910-es adat) október–december folyamán 1 138 311 fő(azaz 38,81%) volt Csehszlovákia megalakítása ellen.

Ez azonban még nem a végső adat. Azok sorát, akika világháború befejezése utáni első hetekben nemfogadták el az új államot mint alternatívát, szlovákok ésruszinok is gazdagították. Ezek az emberek szorosankötődtek Magyarországhoz, annak államszervezetéhez,arra építették további egzisztenciájukat. Magasabb egy-házi méltóságok tartoztak ide, ám lelkészek is, mind-egyik egyházból, az állami és a helyi igazgatás tisztvi-selői, továbbá tanítók, ügyvédek, orvosok, kereskedők,valamint egyszerű emberek, kiknek rokonságában vol-tak magyarok, és féltek a közelgő változásoktól.

62


14 ŠVORC, Peter: Krajinská hranica medzi Slovenskom a Podkar patskouRusou v medzivojnovom období (1919–1939). Prešov : Universum,2003, 128–130.

15 Bővebben lásd ŠVORC, Peter: Prouhorské integračné snahy naúzemí Slovenska na konci roku 1918. In: Historický časopis, 47, 1,1999, 44–55.

16 Az egyes etnikumok lélekszámára vonatkozó adatok forrása: Magyar

Statisztikai Közlemények. Ú. S., 42, Budapest 1912; Statistická pří-ručka Republiky Československé. II. Praha 1925, 398.

17 A zsidó lakosság Csehszlovákiával szembeni viszonyára bőveb-ben lásd ŠVORC, Peter: Židia na Podkarpatskej Rusia československý štát v medzivojnovom období. In: Česko-slo-venská historická ročenka 2001. Brno : Masarykova univerzita,2001, 59–77.

E kategória sajnos nem számszerűsíthető, mert seholnem ragadták meg statisztikailag. Valamennyire megbecsül-hetjük talán František Votruba segítségével, aki úgy vélte, anemzetéhez hű, nemzetileg elkötelezett intelligencia össze-sen talán ezerkétszáz főt számlált a fordulat idején.18

Ha a Csehszlovákiát nyíltan elutasító negyven száza-léknyi népességhez hozzávennénk az említett szlováko-kat és ruszinokat, akkor kiderülne, hogy Szlovenszkónépességének csaknem ötven százaléka ellenezte Ma -gyar ország szétverését és Szlovenszkónak a cseh szlovákállamba történő betagolását. S a készülődő párizsi béke-kongresszuson ennek már lehetett súlya.

Magyar szándékok a CsehszlovákKöztársasággal szembeni szlovák ellenállással kapcsolatban és a szlovák valóság

Az egyházak

A gróf Károlyi Mihály-vezette új magyar kormány nagy -mértékben bízott abban, hogy Szlovenszkóról minden-honnan határozott hangok hallatszanak majd Magyar -ország integritásáért, a Csehszlovák Köztársaság ellen.E téren főleg az egyházaknak kellett fontos szerepet ját-szaniuk, tekintve, hogy a szlovákok és a ruszinok azország mélyen hívő lakosságához tartoztak, körükbenerős egyházi hatás érvényesült.

Az egyház magas klérusán keresztül valóbanMagyarország ügye mellé állt. Igaz ez minden felekezetre,főként a római katolikus, a görög katolikus, az evangélikusés a református egyházra. Lényegében csak az ortodox egy-ház tartotta magát távol e föllépéstől, annak viszontSzlovenszkón nem volt szinte semmiféle közvélemény-for-máló szerepe, hatni legföljebb a ruszin népességre tudott.

a) A római katolikus egyházA római katolikus egyház hathatós támogatást nyújtotta Magyarország integritását célzó törekvésekhez. A ka -tolikus egyház első számú képviselője, Csernoch Jánosbíboros, esztergomi érsek19 november első napjaibanfölszólította a papokat, tegyék lehetővé, hogy a szlováknép tömeggyűléseken kifejezhesse óhaját Magyar -

ország fönntartására. Maga is utalt saját szlovák szár-mazására s arra, hogy Magyarországon más nemzetbe-liek is érhettek el legfőbb méltóságot. Csernoch szakol-cai szlovák családból származott, és személyében egyszlovák helyezte Ferenc József halála után a koronátMagyarország utolsó királya, IV. Károly fejére.

A fő katolikus egyházi tisztségviselők óva intették aszlovák katolikusokat egy „egyházellenes és csehesítőkegyetlen uralomtól”. Közvetlen hatást a Szlovenszkótnagyrészt lefedő két főegyházmegye területén tudtak ésszándékoztak is kifejteni. Számos szlovák római katoli-kus pap tett eleget feljebbvalói utasításának, ámSzlovenszkón egyre inkább a már a háború előtt is nem-zeti érzelmű szlovák alsó papság befolyása érvényesült.

A sorsdöntő pillanatokban nagy szerepet játszórózsahegyi pap, Andrej Hlinka 20 átlátta, milyen veszélytjelent Csernoch bíboros fölhívása az új állam megalapí-tására nézve. Arra szólította föl a szlovák katolikus klé-rust, hogy ne teljesítse a bíboros elvárásait, kétkedésétfejezte ki az iránt, hogy Csernoch komolyan gondolta-ekijelentését, miszerint ő is a szlovákok közé tartozna,hiszen 1918 októberéig nyilvánosan ezt soha nem vál-lalta. Hlinka kezdeményezte egy egyházi bizottságmegalapítását, hogy az részt vegyen Csehszlovákiamegalakításában, később pedig szükség esetén védel-mezze a katolikus egyház érdekeit. A bizottság hetven-három papból állt, akik november 28–29-én tanácsko-zásra gyűltek össze Rózsahegyen. Ekkor megalakítot-ták a száz tagú papi tanácsot és tizenöt tagú végrehajtóbizottságát, Hlinkával az élen. A tanács egyértelműentámogatta az új állam megalakítását.

b) A görög katolikus egyházA görög katolikus egyház a magyar-, illetve Ma -gyarország-barát erők vonzásában tevékenykedett.A nagyrészt ruszin eredetű hierarchia elsöprő többsége amagyarországi államhatalomhoz kötődött, sőt az alsópap-ság is magyarországinak, sőt egyenesen magyarnak val-lotta magát. Ez biztosított számára magasabb társadalmistátuszt a városi és falusi környezetben, s ezért aktívanmaga orientálta híveit a magyarországi államiság felé.Csak néhány görög katolikus pap üdvözölt egyéb állam-jogi megoldást, Ausztria–Magyarország megszűnését.

63


18 ROTNÁGL, Josef: Slováci v revolučním národním zhromáždení.In: Slovenská čítanka. Praha 1925, 311–312.

19 Csernoch János [Ján Černoch] (1852–1927) szlovák származású bíbo-ros, politikus. Végigjárta az egyházi karrier minden fokát. Egyházitisztségviselőként a nem magyarok iránti mérsékelt bánásmód hívevolt. Esztergomi érsekként és Magyarország prímásérsekeként 1916-ban ő koronázta meg IV. Károlyt, míg 1918 novemberében részt vettabban a delegációban, mely az uralkodót a magyar trónról történőlemondásra kérte. A Csehszlovák Köztársaság ellenfele volt.

20 Andrej Hlinka (1864–1938) szlovák római katolikus pap, politikus,nemzetileg elkötelezett személyiség. 1895-ben belépett a Zichy-féle Katolikus Néppártba. Elutasította a magyarosítást, különösen,ha egyházi segédlettel történt, ezért Párvy Sándor püspökkel isszembeszállt. Ezt követően együttműködött a Szlovák NemzetiPárttal, 1913-ban viszont megalakította az önálló SzlovákNéppártot (1925-től neve Hlinka-féle Szlovák Néppárt). 1918-ban aCsehszlovák Köztársaság megalakítása mellett kötelezte el magát.Az Első Köztársaságban az autonomista mozgalom fő képviselője.

Ők november–december folyamán a ruszinok önállóállama, Kárpát-Oroszország megalakítását fontolgatták,illetve a szláv Csehszlovákia jelentette számukra azalternatívát.21

c) Az evangélikus egyházAz evangélikus egyházi hierarchia úgyszintén szorosankötődött Magyarországhoz. A két püspök, Raffay Sándorés Geduly Henrik arra szólította föl a lelkészeket, hogy aszlovák evangélikusok Magyarország mellett, ne elleneálljanak ki. Raffay november 5-i fölhívásában aMagyarországi Evangélikus Egyház, s így Magyarországegységének fönntartására szólított föl. A lelkészeknekfigyelmeztetniük kellett híveiket arra, hogy Magyarországszéhullása után törvényszerűen szétesik a területi alaponszerveződött Evangélikus Egyház, így az evangélikusokegy katolikus Szlovákiá ban kisebbséggé válnak.22

A katolikus hierarchia a „huszita cseheknek” a leendőcsehszlovák államban érvényesülő túlsúlyával és a katoli-kusok diszkriminációjával riogatta a szlovák híveket, mígaz evangélikus egyházi vezetés majdani katolikus fölénytés az evangélikusok háttérbe szorítását emlegette.

1918 végén a szlovák evangélikus lelkészek bizonyoshányada Magyarország integritását védelmezte, mint pél-dául Ľudovít Liptai eperjesi esperes,23 a többség azonbanhatározottan az új állam mellett állt. Ezt az orientációtképviselték már Turócszentmártonban október 30-án, aSzlovák Nemzet Memorandumának elfogadásakor, melyetSamuel Zoch evangélikus lelkész, a Nyugati Kerületkésőbbi püspöke24 fogalmazott. Az evangélikus lelkészeknovember 28-i zólyomi találkozója állást foglalt Raffaypüspök elvárásaival kapcsolatban: azokat elve tették, és aCsehszlovák Köztársaság mellett nyilatkoztak.

d) A református egyházEzt az egyházat döntően magyarok alkották. Éltek szlovákreformátusok Szlovenszkó déli és délkeleti részén, ámszervezetileg olyan kerületekhez tartoztak, melyeknagyobbrészt a későbbi Magyarország területét alkották.

A magyar egyházi hierarchia megszólította mind a lelké-szeket, mind a híveket Magyarország integritásának védel-mében. A szlovák lelkészek még 1918 végén is csak óva-tosan támogatták Csehszlovákia megalakulását, s ezidáignincs adatunk arra, hogy Kelet-Szlovenszkó falvaibanaktívan fölléptek volna a magyar államhatalom ellen.Híveik aktívabbak voltak, midőn azonosultak a szlovákterület Csehszlovákiába tagolásával, tartottak ugyanisattól, hogy Szlovenszkó keleti része (Zemplén és Ungmegye egy része) nem kerül Csehszlovákiához, hanemMagyarország része marad. 1919 január elején aNagymihály melletti Nagyzalacskán (Zalužice, Ung vm.)zajlott népgyűlésen hatszáz, mindenféle felekezethez tar-tozó paraszt nyilatkozatot intézett a csehszlovák kormány-hoz. Ebben ez szerepelt: „Mi mint a szlovák nemzetheztartozók csatlakozunk, mégpedig örvendező szívvel,dicsőséges és győztes cseh testvéreink szavaihoz! Csak -hogy megáll a szívverésünk arra a zsidók által terjesztetthírre, hogy mi és vidékünk nem fog Cseh szlovákiához tar-tozni. Dicső cseh testvéreink! Mi, habár a szlovák nyelvetkicsit másképp beszéljük, testestül-lelkestül a szlováknemzethez tartozunk. Kérünk Titeket, győztes Testvéreink,és azt akarjuk, hogy vidékünket és népünket minél előbbcsatoljátok a Csehszlovák Köztársasághoz!”25

A Magyarország integritásának megőrzését célzó törekvések Szlovenszkó városaiban

A novemberi napok forradalmi hangulatát jelezték a kikiál-tott és megalakított helyi nemzeti tanácsok és bizottságok,melyeket, igaz, nem egyazon céllal, minden etnikum létre-hozott. A turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Tanácsnovember 8-án fölszólította a szlovákokat (A SZNT Kiált -ványa), hogy alapítsanak helyi nemzeti tanácsokat, s egybenmegjelölte a maga céljaként Szlovenszkónak a cseh állam-hoz csatolását, miáltal a szlovákok új államot alapítanak –Csehszlovákiát. Szlovák nemzeti tanácsok főként a középsőrégióban, tisztán szlovák közegben jöttek létre, míg délen

64


21 ŠVORC, Peter: Zakletá zem. Praha : Nakladatelství Lidové noviny,2007, 33–56.

22 ŠVORC, Peter: Slowakische Protestanten und ihre Rolle im politi-schen Leben der ČSR am Anfang der 20er Jahre des 20.Jahrhunderts. In: Karl Schwarz und Peter Švorc (Hg.): DieReformation und ihre Wirkungsgeschichte in der Slowakei. Wien1996, 195 – 210.

23 Ľudovít Liptai (1871–?) 1897-től az eperjesi szlovák gyülekezet lel-késze. 1917-től sárosi esperes, és az eperjesi Teológiai Akadémián aszlovák nyelv tanára. Ezek mellett a Naša Zastava (a keletszlovákönállósodást képviselő lap – a fordító megjegyzése) szerkesztője, asárosi szeparatizmus élharcosa. 1919-ben Magyarországra, onnanpedig Lengyelországba távozott, ahol csehszlovák-ellenes tevékeny-séget folytatott. ŠVORC, Peter: Slovensko a Podkarpatská Rus na pôde

Spoločnosti národov v 20. rokoch 20. storočia. In: Peter ŠVORC –Michal DANILÁK – Harald HEPPNER (eds.): Veľká politika a malé regi-óny 1918–1939. Prešov-Graz 2002, 120 – 135.

24 A szlovák nemzeti értelmiségnek Szlovenszkó és a szlovákok jövőjé meghatározó turócszentmártoni találkozóján 106 politikailag és kul-turálisan aktív nemzethű személy vett részt, 76,4%-uk evangélikusvolt, 23,6%-uk pedig katolikus. Mindkét felekezetbeliek között jelen-tős hányadot tettek ki a papok. Lásd ŠVORC, Peter: Slovenskí evanje-lici v prvých troch desaťročiach 20. storočia. In: DANIEL, David (ed.):Evanjelici a evanjelická teológia na Slovensku. Bratislava: Evanjelickábohoslovecká fakulta Univerzity Komenského, 1999, 221.

25 Idézi: MICHNOVIČ, Imrich: Michalovce v rokoch 1918–1938. In:Dejiny Michaloviec. Zost. Vladimír Sekela a Mikuláš Jáger.Košice: TypoPress Košice, 2007, 193.

jóval kevesebb volt belőlük, s keleten is csak néhány helyenalakultak meg. Mindazonáltal világosan jelezték, hogy aszlovákok elfogadták a szakítást Magyarországgal és annakalternatívájaként a csehekkel megalakítandó közös államot.

A Szlovenszkó szinte minden városában megalakultmagyar és német nemzeti tanácsok a többi ilyen szerve-zethez hasonlóan át akarták venni, ellenőrizni kívánták ahelyi hatalmat, hogy így védjék Magyarország integritását.

A turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Tanács melletta szlovák lakosság nevében az eperjesi székhelyűKeletszlovák Nemzeti Tanács (KSZNT) lépett föl a leg-aktívabban, azonban azzal a céllal, hogy SzlovenszkótMagyarország keretében tartsa.

A Keletszlovák Nemzeti Tanácsés a Szlovák Népköztársaság

Lássuk ezek után, milyen Csehszlovákia-ellenes tevékeny-ségben vettek részt szlovákok. Leginkább Szlovenszkókeleti, nemzetileg legkevésbé öntudatos régiójáról van ittszó. November első napjaiban Eperjesen Viktor Dvortsák(azaz Dvortsák Győző)26 volt vármegyei levéltáros és amagyar nyelvű Eperjesi Lapok, valamint a sárosi nyelvjá-rásban kiadott Naša Zastava szerkesztője kezdeményezé-séből megalakult a Keletszlovák Nemzeti Tanács. Dvortsáklegközelebbi szlovák munkatársai közé tartozott a gömöriĽudovít Liptai eperjesi evangélikus lelkész és esperes,egyben az evangélikus Kollégium szlováktanára.Közvetítette Raffay püspök elvárását – Magyarországmegőrzése – a sáros–zempléni kerület lelkészei felé, sebben az irányban maga is határozottan elkötelezte magát.

Dvortsák a magyarországi irányultságú körök tudatábaaz úgynevezett szlovják nemzetkoncepció megalkotója-ként, sugalmazójaként került be. Már 1906-ban fölvette asajátos, a nyugati és középső régióban élőktől etnikailagelkülönülő keletszlovák nemzet gondolatát, mely politikaiés progagandista támogatóra lelt Dr. Dessewffy Istvánbefolyásos sárosi magyar politikus személyében.

1918 novemberében a keleti szlovákok etnikai külön-bözőségének eszméje immár politikai és államjogidimenziót kapott. A Keletszlovák Nemzeti Tanácsnovember 4-én arra szólította fol a keleti „szlovjákokat”(Slovjaci), hogy járják a saját útjukat, a nyugatiak nélkül.

Álláspontja megegyezett az eperjesi MagyarNemzeti Tanács fölfogásával, ezért a két szervezet azelső pillanattól szorosan együttműködött.

Viktor Dvortsák és Maléter István mint aKeletszlovák Nemzeti Tanács, illetve az eperjesiMagyar Nemzeti Tanács elnöke november 7-én távirati-lag kért időpontot Jászi Oszkártól a szlovák kérdésmegvitatására. Dvortsák néhány nappal később jelezteBudapestnek, hogy a Keletszlovák Nemzeti Tanács aturócszentmártoni Szlovák Nemzeti Tanács ellensúlya-ként jött létre, elveti annak csehszlovák orientációját, skövetkezetesen Magyarország integritásának talaján áll.Dvortsák ugyanakkor a Károlyi-kormánytól ugyan-olyan jogokat követelt a „keletszlovák nép” számra,mint amelyeket a magyar állam egyéb nemzetei élvez-nek. Leszögezte, hogy 1 450 000 lakosról van szó,nagyrészt „szlovjákokról” és ruszinokról, akik a követ-kező vármegyékben élnek: Abaúj-Torna, Bereg,Gömör-Kishont, Szepes, Sáros, Ung és Zemplén.Budapesttől azt kérte továbbá, hogy ismerje el aKSZNT-t a keleti szlovákok legitim kéviselőjének.

Ám a megszervezett gyűlések közül, melyeknek a keletiszlovákok Magyarország integritása melletti elkötelezettsé-gét kellett bizonyítaniuk, nem mindegyik alakult a szervezőkelképzelései szerint. A magyar és a szlovák sajtóban eltérőértékeléssel találkozunk. Míg a magyar hetilap, az EperjesiLapok a lakosság tömeges részvételéről tudósított, addig aszlovák munkáslap, a Robotnícke Noviny és a Nemzeti Pártszócsöve, a Národnie Noviny azt hangsúlyozta, hogy agyűléseken csak hivatalnokok, továbbá néhány iparos ésparaszt volt jelen. Ez utóbbi lapok megegyeztek abban, hogya szlovák lakosság elutasítja a régi rendszert. A NárodnieNoviny hozzátette, november 24-i eperjesi gyűlést a szer-vezőknek gyorsan be kellett rekeszteniük, hogy elkerüljék anyílt összeütközést a megjelent parasztokkal.

Kelet-Szlovenszkó lakossága elutasítóan viszonyult aKeletszlovák Nemzeti Tanácshoz, mert az kiállt Magya r -or szág integritása mellett. A községek nem engedtékfölszólalni a Tanács képviselőit, és a hívek sem kívántákmeghallgatni a területi integritás mellett agitáló lelkészei -ket. Nyilvánvalóvá vált, hogy a szlovákok nem fogadjákel Magyarország integritását, és az itteniek az önállókeletszlovák etnikum gondolatát sem támogatták.A KSZNT kénytelen volt tehát új taktikához folyamodni.

Vezetése úgy döntött, hogy Szlovenszkó további régiói -ra, mindenekelőtt a Sárossal szomszédos megyék re is kiter-jeszti tevékenységét. A szervezkedés központjában, Iglónmegalakult a Szepesi Keletszlovák Tanács – más néven Sze -pesi Szlovjákok Nemzeti Tanácsa –, mely Jászi Oszkártól atöbbi nemzettel azonos jogokat követelt, továbbá részvételijogot a békekonferencián. Tiltakozott Szlovenszkó Cseh -szlovákiába történő bekebelezése, a csehekkel való állam-közösség ellen, és kinyilvánította, hogy akkor inkább anémetekkel közösen megalapítja a Szepesi Köztársaságot.

65


26 Viktor Dvortsák (1878–1943) 1904-től megyei levéltáros, 1910–1917között az Eperjesi Lapok, 1917–1918 folyamán az Eperjesi Újságszerkesztője, ez utóbbinak egyben tulajdonosa. 1917-ben a NašaZastava szerkesztője, 1919-től a magyar irredenta fizetett ügynöke.

A KSZNT vezetősége, annak érdekében, hogy mozgal-ma össz-szlovák színezetet nyerjen, igyekezett Közép-Szlovenszkón is maga mellé állítani szlovák aktivistákat.Konkrétan dr. Ján Mudroň ügyvédről27 volt szó, aki a szlo-vák közvélemény előtt arról volt ismert, hogy nemzethűszemélyeket védett számos koncepciós perben a világhá-ború előtti években. A Tanács képviselői üdvözlő táviratotküldtek neki az eperjesi gyűlésről, gratuláltak a ténylegesensoha meg nem alakult Nyugatszlovák Tanács létrehozásá-hoz, egyben javasolták, hogy a két tanács működjön együtt.

Mudroň válaszlevelében hangsúlyozta, hogy a szlová-koknak egységesen kell föllépniük, ha ki akarják vívni tel-jes szabadságukat és önállóságukat. Egyebek között ígyfogalmazott: „egyetlen erővé kell egyesülnünk, melynekjelszava: Éljen a szabad, független és önálló Szlovákia!”28

A KSZNT vezetősége a maga céljai érdekében a leveletmegjelentette a Naša Zastava hetilapban azzal a kommen-tárral, hogy még az ismert szlovák nemzethű személyeksem a csehek és szlovákok egyesülését akarják, hanem füg-getlen, Magyarországgal gazdaságilag együttműködőSzlovákiát. Mudroň azonban a turócszentmártoni NemzetiTanács vezetőségével folytatott megbeszélések eredménye-képpen föladta az önálló Szlovákia gondolatát. A NemzetiTanács elvileg nem utasította el a függetlenség eszméjét, ámaz adott pillanatban nem tartotta keresztülvihetőnek: acseh–szlovák együttélést a két nemzet egyenjogúsága alap-ján képzelte el, és a cseh–szlovák államot a szlovákok nem-zeti szabadsága és fejlődése garanciájának tekintette. Azezekben a hónapokban önálló Szlovákiát köve telőket Ma -gyarország-barát erőknek, illetve éppen séggel Ma gyar -ország olyan propaganda-eszközének minősítette, melycsak a békekonferencia összeüléséig, illetve befejeztéigtartó időszak áthidalását segítené. Azt követően véle -ménye szerint az önálló Szlovákia is megszűnne (példáulnépszavazás által), és ismét Magyarországhoz csatolnák.

A Keletszlovák Nemzeti Tanács november végén márcéltudatosan Szlovákia autonómiáját, illetve önállóságáttűzte zászlajára, gondolván, hogy ezzel a programmaljóval könnyebben és gyorsabban elnyeri a szlovák lakos-

ság támogatását. Viktor Dvortsák december első napjaibandelegáció élén Budapestre utazott, ahol Jászi Oszkárralismertette a Szlovák Népköztársaság ideiglenes végrehaj-tó bizottsága Memorandumát. Hat pontját elvárása szerinta magyar kormánynak tiszteletben kellett tartania.29

A delegáció ezen kívül a kormánytávirda segítségévelproklamációt kívánt intézni „a világ művelt nemzeteihez”.Ebben kijelentette, hogy a szlovák nemzet maga dönt sorsá-ról, hogy a csehszlovák állameszme a szlovák nemzet aka-rata ellenére valósult meg, róla külső felügyelők általellenőrzött népszavazásnak kellene döntenie. A proklamációelítélte Szlovenszkónak a cseh hadsereg általi megszállását,és követelte, hogy a Szlovák Népköztársaság határait abékekonferencia határozza és erősítse meg. A magyar sajtóminderről csakhamar értesítette a magyar közvéleményt.

Budapesten ekkor szlovák nyelvű röplapokat nyomtat-tak, melyeken Károlyi Mihály azzal fordult a szlovákokhoz,hogy ne szakítsák szét Magyarországot: „Ahelyett, hogyelszakadtok régi hazátoktól, ahelyett, hogy fölfordítotokmindent, ami már létezik, próbáljatok meg jó egyetértésbenegyütt élni és dolgozni az új, népi kormánnyal. Ha azutánúgy látjátok, hogy nem tartjuk be ígéreteinket, még mindiglesz időtök elszakadni tőlünk…” Más röplapok ĽudovítŠtúr, Jozef Miloslav Hurban és Michal Miloslav HodžaXIX. század közepén írott szavait idézve szólították föl aszlovák nemzetet, hogy védje erkölcseit és szokásait, és nehódoljon be a mostani szlovák intelligenciának, mely a csehszövetséggel elárulta a nemzetet. A szórólapokat Szlo -venszkó területén terjesztették, tartalmuk összhangban volt aSzlovák Népköztársaság végrehajtó bizottságának tevékeny-ségével, mely az önálló köztársaság kikiáltására készült.

1918. november 11-én a kassai városházán kikiáltották aSzlovák Népköztársaságot, amiről Kelet-Szlo venszkó lakos-ságát sárosi nyelvjárásban fogalmazott falragasz értesítette,kijelentvén: „Nem leszünk tehát sem csehek, sem ma gyarok,hanem szabad szlovákok a szabad szlovák országban!”30

Ugyanezen a napon megnevezték a köztársaság kormá-nyát és az egyes minisztériumokat.31 Fővárosként Eperjestjelölték meg.

66


27 Ján Mudroň (1866–1926) nagyszombati, később turócszentmártoniügyvéd, 1887-től a budapesti Szlovák Egylet alelnöke, a SzlovákNemzeti Párt tagja. Nemzetvédő tevékenysége miatt a hatóságoküldözésének volt kitéve. A fordulat után a Nemzetgyűlés szenátora.

28 TAJTÁK, Ladislav: Národnodemokratická revolúcia na východ-nom Slovensku v roku 1918. Bratislava: Veda, 1972, 133.

29 A Szlovák Népköztársaság végrehajtó bizottsága követelte, hogy amagyar kormány ismerje el a Szlovák Népköztársaságot annak – köze-lebbről meg nem határozott – etnikai határai között. Követelte továbbá,hogy a magyar kormány ne avatkozzon be a Szlovák Népköztársaság általa Magyar Népköztársasággal összhangban végrehajtandó földreformba;hogy minden iskola kerüljön a Szlovák Népköztársaság joghatósága alá,mely biztosítja minden kisebbség nemzeti jogait; hogy a Magyar Nép -köztársaság kormánya ismerje el a Szlovák Népköztársaság megbízottját,aki annak nevében tárgyal a magyar kormánnyal; hogy a magyar kor-

mány bizonyos minisztériumoknál szervezzen szlovák részlegeket; hogyismerje el a Szlovák Népköztársaság kormányát; végül, hogy Magyar -ország, mellyel a Szlovák Népköztársaság bizonyos gazdasági kötelékbenkíván lenni, a békekonferencián álljon ki amellett, hogy a szlovák nem-zetet a Szlovák Népköztársaság követe, Viktor Dvortsák képviselje.

30 „Ňebudzeme tehda ani čechi, ani magyare, ale šľebodne slovjaci všlebod nej slovenskej krajini!” Krajské múzeum v Prešove, fondSRR a DK(a).

31 A kormány élén Viktor Dvortsák állt, miniszteri kinevezést pedig azalábbiak kaptak: belügyminiszter: dr. Ján Rumann, belügyi államtitkár:František Kobulszký postai hivatalnok és dr. Ján Blaho; oktatási minisz-ter: dr. J. Halmos; a nyugatszlovákokért felelős államtitkár: Ján MargorinHont megyei lelkész; a keletszlovákokért felelős államtitkár ĽudovítLiptai eperjesi lelkész. Népjóléti miniszter: a szociáldemokrata JozefVarecha, államtitkárai pedig Ján Kiszely iglói tanító és dr. Ján Paulik.

A miniszteri kinevezésekkel azonban nem minden kor-mánytag értett egyet. Botrány tárgya lett dr. Ján Rumannügyvéd személye, aki nemhogy a maga miniszteri bár-sonyszékéről, de még a kormányról sem tudott. Ő egyéb-ként Kelet-Szlovenszkó csehszlovák megszállásátkövetően szepesi főispán lett, ezen a területen ő képviselteés építette ki a csehszlovák államhatalmat.

Decemberben, a Szlovák Népköztársaság kikiáltásánakidején Kassa teljes mértékben magyar kézben volt, amagyar kormány és a kassai szervek is magyar városnaktekintették,32 amely Szlovenszkó cseh megszállása után isa magyar államhoz fog tartozni. Az erős magyar katonaijelenlét csak megerősítette Kassa megtartásának eltökéltszándékát. És éppen e városban kiáltották ki a SzlovákNépköztársaságot, holott annak fővárosaként a harminckilométerrel északabbra fekvő Eperjest33 jelölték meg.

Habár Dvortsák Eperjesen élt és dolgozott, mégisKassát választotta a Szlovák Népköztársaság kikáltásánakszínhelyéül, elsősorban személyes okokból, ám nem kizá-rólag azok miatt. Reálisan fölmérve egy ilyen aktus szá-mára nem tartotta a legalkalmasabbnak az Eperjesen ural-kodó hangulatot. A város lakosságát megfélemlítetteugyan november elején a negyvenegy katonának és kétcivilnek a főtéren történt brutális kivégzése, ám az értel-metlen tett a nem magyarokat szembe is fordította a régirendszerrel, s általában Magyarországgal. Erős pozí ciók -kal rendelkeztek ugyan a magyarországi kötődésű hivatal-nokok, polgárok és az összes itteni felekezet egyházi körei,ám az itteni, a cseh–szlovák állam megalakulásáról érkezőhíreket lelkesen fogadó szlovák tömegeket illetően lehetettattól tartani, hogy ezek akár a városban, akár a környékennem fogadják el a szeparatista szlovják állam kikáltását, saz egész aktus fiaskóval zárul. A közeli Kassa alkalmasabbvolt az önálló Szlovák Népköztársaság kikiáltására.

Dr. Karol Bulissa közvetlenül az aktus előtt olyan kor-mány-nyilatkozatot kért Jászitól, mely segítené a SzlovákNépköztársaság megszervezését. A kapott ígérettel ellen-tétben az új alakulatot Budapest decemberben hivatalosannem ismerte el, habár tartózkodását csak taktikai megfon-tolások vezérelték. Ugyancsak kudarcba fulladt az új ala-kulat önjelölt kormányának azon igyekezete, hogy a buda-pesti francia misszió útján táviratot küldjön W. Wilson

amerikai elnöknek, kérve benne a Wilson által képviseltnemzeti önrendelkezési jog alapján a Szlovák Népköz -társaság elismerését.

Nyugat- és Kelet-Szlovenszkón az aktus gyakorlatilagnem keltett visszhangot, habár arról a községi hivatalokbaérkező pesti leiratokból a lakosság értesült. Az új állammellett leginkább a délen és nyugaton élő magyarbarátszociáldemokraták, illetve maga a magyar lakosság fejtettki propagandát. Keleten hasonló volt a helyzet: a szlováklakosság elhatárolódott a Szlovák Népköztársaságtól, illet-ve tudomást sem vett róla, tehát lényegében sikertelenség-re kárhoztatta.

Hivatalosan a magyar kormány sem támogatta, habár amagyar sajtó folyamatosan nyomást gyakorolt rá a szlovákkérdés haladéktalan megoldása érdekében. A december14-i kormányülés egyebek mellett a SzlovákNépköztársasághoz fűződő viszonnyal is foglalkozott, alehangoló döntést pedig Jászi ismertette a Népköztársaságképviselőivel. Eszerint a magyar kormány támogatja aszlovák köztársaságot, ha azt a szlovákok népszavazássalmegerősítik, s a békekonferencia is elismeri. Az internaci-onalizálódott szlovák kérdésben a magyar kormány egye-dül nem képes dönteni. Jászi nyilatkozata nem jelentetteazonban, hogy a magyar kormány lemondott volnaSzlovenszkóról, csupán az vált világossá, hogy nem láttalehetségesnek azt a Szlovák Népköztársaság égisze alatt, arégi rendszerhez kötődő, tömegtámogatást nem élvezőpolitikusok segítségével megtartani.

A szlovákok Prága segítségével jönnek Szlovenszkóra

1918. október 28-án a csehszlovák állam prágai kikiáltásá-nál jelen volt a fordulat előtt is vezető aktivista, Vavro Šro-bár. Az ottani lelkesedéssel ellentétben a szlovák részt-vevők számára nyilvánvaló volt, hogy Szlovenszkón mása helyzet, hogy Budapest nem mond le Szlovenszkóról,arra fog törekedni, hogy azt megtartsa Magyarország kere-tében. Szlovenszkón magyar nemzeti gárdák alakultak, ittvolt a hadsereg, s ezek megkísérelték fönntartani a rendetés elfojtani bármiféle Magyarország-ellenes föllépést.

67


32 A magyarországi statisztika szerint Kassa 1910-ben összeírt 44 221lakója etnikailag a következőképpen oszlott meg: 6547 szlovák,33 350 magyar, 3189 német, 210 ruszin és 915 egyéb etnikumú.Lásd Magyar Statisztikai Közlemények, Ú. S., 42. Bp. 1912. Az1921-es népszámlálás szerint 52 898 személy élt a városban akövetkező etnikai megoszlásban: 31572 szlovák, 11206 magyar,2145 német, 167 ruszin, 5275 zsidó. Lásd Statistická příručkaRepubliky československé, II., Praha 1925, s. 396.

33 Eperjesen nagyjából annyian vallották magukat szlováknak, mintKassán, ám más volt arányuk az összlakossághoz képest: Kassán

14,8% vallotta magát szlováknak (magyarnak pedig 75,43%),Eperjesen pedig 39,8%, míg magyarnak 48,9% (az 1910-es adatokszerint, a valóság azonban ettől eltért). Eperjesnek 1910-ben 16 323lakója volt, ebből a magyarországi statisztika szerint 6496 voltszlovák, 7982 magyar, 1403 német, 49 ruszin, holott már az 1921-es csehszlovák népszámlálás más etnikai arányt mutatott ki. Avárosnak 1921-ben 17 577 lakója volt, közülük 12 126 vallottamagát szlováknak, 1948 magyarnak, 817 németnek, 328 ruszinnak,zsidónak pedig 1893 fő. Lásd Magyar Statisztikai Közlemények,illetve Statistická příručka Republiky československé.

Mindezek miatt Vavro Šrobár Pavel Blahóval, IvanDérerrel és Anton Štefánekkel együtt Prágából a morvahatár menti Hodonínba utazott, és november 5-én Šro-bár elnökségével megalakították a SzlovenszkóiIdeiglenes Kormányt. A közvéleményt erről a november6-i szakolcai népgyűlésen értesítették. A kormány aszakolcai városházán működött. Katonai segítséget kértPrágától Szlovenszkó elfoglalása és az új államba tago-lása érdekében, ami csakhamar kezdetét is vette.

A Magyar Nemzeti Tanács elnöke, gróf Károlyi Mi -hály november 11-én tiltakozott a Magyarország részétképező Szlovenszkó folyamatban levő megszállása ellen,és kifejezte eltökéltségét a Felvidék 34 akár katonai erőveltörténő megvédésére. A magyar erők valóban megtámad-ták a csekély létszámú csehszlovák egységeket.

Szlovenszkó november második felében sem volt aCsehszlovák Köztársaság tényleges alkotórésze. Anovember 17-i prágai demonstráción Kornel Stodola és aforradalmi Nemzetgyűlés szlovák alelnöke, Metod Bellaarra kérte a cseh nemzetet: „Gyertek, hogy ne legyünkrabszolgák, testvéri hűséget esküszünk nektek! Ne félje-tek, mellettetek fogunk állni, segítünk nektek és közösengyőzünk!” Szavai nemcsak azokról a szlovák félel-mekről árulkodnak, hogy esetleg minden a régibenmarad, hanem arról a tényről is, hogy a cseh társadalomnem volt felkészülve arra, hogy fegyveres erővel megje-lenjen Szlovenszkón, azt a magyarokkal folytatott harcoksorán hasítsa ki Magyarországból és csatolja az új állam-hoz. A prágai Kisoldali téren Jozef Scheiner nemcsak aszlovákokat, hanem saját véreit is biztatta: „Szlovenszkóveszélyben van, de nem adjuk, segítünk testvéreinknek!”

A kormány elnöke, Karel Kramář Károlyinak küldötttáviratában hangsúlyozta, hogy a csehszlovák hadsereg arend fönntartása céljából érkezett Szlovenszkóra, mely azúj állam része. Károlyi és a magyar Nemzetgyűlés viszonthaladéktalanul tiltakozó táviratokat címzett az antantha-talmak kormányaihoz, és a a cseh hadsereg szlovenszkóiinvázióját a nemzetközi megállapodások megsértésekéntminősítette. Károlyi arra kérte a versailles-i LegfelsőKatonai Tanácsot, hogy szüntesse meg a padovai és belg-rádi fegyerszünet állítólagos ellentmondásait, és küldjönelfogulatlan döntőbírókat, hogy azok meggyőződhesse-nek arról, Magyarország gazdaságilag nem életképesSzlovenszkó nélkül, tehát a magyar kormány Szlovensz -kóra vonatkozó igényei jogosak. Kramářnak viszont azt

írta, hogy a magyar kormány elismeri a Szlovák NemzetiTanácsot, melynek tehát nincs szüksége Prága támogatá-sára, elismeri továbbá jogát a szlovák terület igazgatására,de csak azon föltétellel, hogy a Tanács is elismeriMagyarország szuverenitását és integritását.

Károlyi emellett tárgyalásokat javasolt EmilStodolával, a csehszlovák kormány budapesti küldöttjé-vel Szlovákia határairól, persze Magyarország kereteinbelül. Ezt a csehszlovák kormány elutasította. Csakabba egyezett bele, hogy Stodola, Metod Bella és MilanHodža tárgyalhat a magyar kormánnyal a magyar csa-patok Szlovenszkóról történő kivonásáról.

Milan Hodža és budapesti tárgyalásai

Miután Emil Stodola távozott mint követ, Milan Hodžafolytatott nem hivatalos megbeszéléseket Jászi Oszkárnemzetiségi minisz terrel. Szlovenszkónak de iure (?!)már Cseh szlovákia részének kellett volna lennie, defacto azonban változatlanul Magyarországhoz tartozott.Erről az alapról indultak Hodža tárgyalásai.

Jászi a modus vivendi állandósítását ajánlotta a béke-kötésig terjedő időszakra. Magyarország körül valami-féle peremterületeknek kellett létrejönniük olyan jogál-lással, mint amilyent Horvátország élvezett a Mo nar -chiá ban, jogilag, gazdaságilag és kulturálisan azonbanváltozatlanul kapcsolatban Magyarországgal. A magya-rok valójában olyan provizóriumot akartak teremteni,melyet a békekonferencia azután végleges rendezéskéntfogadhat el. A magyar megállapodási javaslat szerintMagyarországon különálló közigazgatási területeknekkellett alakulniuk. A térképvázlat szerint a megegyezéscsak a tisztán szlovák térségre (az 1910-es népszámlá-lás adatai szerint) vonatkozott volna, ami a szlovákterület nagy részének elvesztét jelentette volna, ráadá-sul a maradékba is magyar terület ékelődött volna. Ezena maradék területen bírt volna joghatósággal a SzlovákNemzeti Tanács, mely azonban nem akadályozhatta akisebbségeket nyelvük használatában.

A Tanács csak az iskolaügyet igazgatta volna, smivel a kisebbségek autonóm egységeket alakíthattakvolna, a közigazgatás megmaradt volna eredeti formá-jában, az addigi hivatalnokokkal. A Tanácsnak a bírákkinevezésénél lett volna szélesebb jogköre. A vitás kér-déseket tizenegy tagú bizottság oldotta volna meg. Aszlovák területen magyar kormánybiztos védte volna amagyar és egyéb kisebbséget, egyben ő lett volna azösszekötő a Tanács és a magyar kormány között.

Milan Hodža eltérő szellemű emlékiratot terjesztett amagyar kormány elé. Javaslata szerint a „szlovák ura-

68


34 Az eredetiben is így szerepel. Maga a Felvidék kifejezés a szlová-kok számára sértő kifejezés, hiszen számukra a dualizmus rossz -emlékű nemzetiségi politikáját idézi föl (Grünwald Béla 1878-ashírhedt röpirata is ezzel a címmel jelent meg), illetve azzal, hogyországukat egy nagy egész felső részeként szemléli, szemükbentagadja a szlovák államiságot – a fordító megjegyzése.

lom” (slovenské panstvo) tizenöt megyére terjedt volnaki, a magyar hadseregnek ezekből teljes mértékben kikellett vonulnia, a kisebbségek a két fél területénegyenlő jogokkal rendelkeztek volna. A magyarok köte-lesek lettek volna visszajuttatni a Matica Slovenskátulajdonaként elkobzott történelmi emlékeket. Amagyar fél mindezt visszautasította.

E tárgyalásokat Hodža időnyerés céljából folytatta,mert Szlovenszkót változatlanul a magyarok ellenőriz-ték, és nem is kívántak lemondani róla. Időnyerésértültek le vele a magyarok is, akik november végén meg-hátráltak egyes követelései előtt, ám határozottan eluta-sították, hogy Kelet-Szlovenszkó a CsehszlovákKöztársaság része legyen. Itt folytak a SzlovákNépköztársaság kikiáltásának előkészületei, innen hal-latszottak a Magyarország integritását védő hangok.Ráadásul a magyar kormány profitálni tudott a tárgya-lásokból, amennyiben a nemzetközi közvélemény előttrá lehetett mutatni, hogy a szlovákok mint önálló nem-zet, tehát cseh gyámkodás nélkül dönthetnek, tárgyal-hatnak a maguk sorsáról.

Hodžával természetesen a szlovák és magyar köz-igazgatási egységeket elválasztó, tehát lényegében aközös határról is tárgyalni kellett. Megrajzolása a törté-nelmi fejlődés következtében nem volt egyszerű. Az ademarkációs vonal, melyet Hodža Jászinak fölvetett,szlovák szempontból igen előnytelen volt, mert nemvolt tekintettel sem az etnikai, sem a gazdasági, sem aközlekedési, sem egyéb stratégiai követelményekre.35

Beneš föllépésének köszönhetően Párizsban a határo-kat a Hodža-féle demarkációs vonalnál délebbre állapí-tották meg, ilyen formában húzódnak máig. Ezek mögékellett a magyar katonai egységeknek visszavonulniuk.

Szlovenszkó fokozatos megszállásaés betagolása az új államba

A szlovenszkói különleges helyzet és annak veszélye,hogy a keleti terület elveszik, és Magyarországé lesz,arra ösztökélte a csehszlovák kormányt, hogy megtalál-ja a módját Szlovenszkó minél gyorsabb odacsatolásá-nak. 1918. december 7-én kinevezte Vavro ŠrobártSzlovenszkó-ügyi teljhatalmú miniszterré, hogy „amagyar hadsereg által föladott Szlovenszkón megte-

gyen mindent a közrend fönntartásáért, a viszonyokkonszolidálásáért és a rendes állami élet biztosításáért”.

Šrobár december 12-én kormányával Zsolnára költözött.Másnap megjelent nála Andrej Hlinka, akinek üdvözlő láto-gatása egyben támogató gesztus volt a CsehszlovákKöztársaság irányába. Hlinka nem fogadta el viszont a Šro-bár által fölajánlott egyházügyi referensi funkciót.

December folyamán sikeresen folyt Szlovenszkókatonai megszállása. A hónap közepén sikerült meg-szállni Iglót és Lőcsét, 18-án Késmárkot is. Ott a cip-szerek még 9-én kikiáltották a Szepesi Köztársaságot(Selbständige Zipser Republik), amely azonban tényle-gesen nem jött létre, tehát a megszálló csehszlovákhatalomnak nem is volt mit megszüntetnie.

December 28-án elfoglalták Eperjest, egy nappal későbbpedig Kassát, mégpedig harc nélkül. A városba érkeztek aSzlovák Szabadság Gárdái első egységei. Még a délelőttiórákban Miskolcra távozott a Szlovák NépköztársaságDvortsák-féle kormánya. Dvortsák hamarosan Budapestrement, s a Magyar Tanácsköztársaság 1919. márciusi kikiál-tásáig tevékenykedett.

Budapesten azonban tovább élt Szlovenszkó –Magyarország felügyelete alatti – önigazgatásának gon-dolata. Az immár Berinkey Dénes által vezetett kormány1919. március 12-én, az 1918. december 21-i, RuszkaKraj náról kiadott törvényhez hasonlóan, kibocsátotta aXXX. törvénycikket a Szlovák Tartomány önigazgatásá-ról. A törvény meghatározta a Tartomány igazgatásánakmódját, amely jelentős mértékben korlátozott autonómi-át jelentett volna, biztosított volna Szlovenszkónak egyesnemzetiségi és kulturális jogokat, ám a teljes gazdaságiés pénzügyi függés által korlátozva.

Szlovákia ekkor már ténylegesen a CsehszlovákKöztársaság része volt, státusa 1919 első napjaitólújabb és újabb megerősítést nyert. Nemzetközi jogiszempontból ehhez főleg a Saint-Germain-i és a triano-ni békeszerződés járult hozzá.

Szlovákiának a Csehszlovák Köztársasághoz tartozá-sát volt hivatva erősíteni Šrobár 1919. évi 6. rendelete is,mellyel föloszlatott minden nemzeti tanácsot és nemzetibizottságot, a Szlovák Nemzeti Tanácsot is beleértve.1919. január 23-val megszűntek létezni. Kellemetlenmeglepetés volt ez a szlovákok számára, melyet csak az ajavaslat enyhített, hogy a Nemzeti Tanácsot helyettesíthe-ti a prágai Nemzetgyűlés mellett létrejött SzlovákKépviselői Klub. Csehszlovákiában megkezdődött a hata-lom központosítása, ekkor, ebben a helyzetben indokoltanugyan, később azonban a csehek és szlovákok harmoni-kus együttélésének akadályává válva.

Ábrahám Barna fordítása

69


35 A demarkációs vonal Dévénytől Bazinon, Szereden, Érsekújváron,Vere bélyen, Garamkovácsin, Losoncon, Szomolnokon és a Gölnic-patak völgyén át Margitfalváig, onnan pedig a Hernád menténSáros és Zemp lén déli határát követve Tőketerebesig, majdSzobráncon át a Vihorlátig és Ho monnáig, majd északi irányban aLaborc völgyén át a lengyel határig húzódott.

70

magyar naplószerzõink

Ábrahám Barna (1967,Győr) az ELTE magyar–történelem, majd a PPKEszlovák szakán végzett. AzELTE-n szerzett doktorifokozatot Kelet-EurópaXIX–XX. századi törté -nelméből. A PPKE Szla -

visz tika–Közép-Európa Inté zetének adjunktu-sa. Szakterülete a közép-európai nemzetekművelődéstörténete és nemzetté válásuk folya-mata. Monográfiája: Az erdélyi románság pol-gárosodása a 19. század második felében(2004). Lapunk 2006. novemberi számábanjelent meg Magyarságkép a XIX–XX. századiszlovák irodalomban című összeállítása.

Alföldy Jenő (1939,Budapest) irodalomtörté-nész, kritikus, a NemzetiTankönyvkiadó nyd. fő -szerkesztője; József Attila-díjas. Kecs keméten él.Legutóbb megjelent köte-te: Csanádi Imre költőivilága I–II (Pályakép,

Huszonöt verselemzés, 2009).

Báró László (1944,Budapest) író. Magyarnyelv–tör téne lem–szo cio -lógia szakon végzett azELTE-n 1969-ben, illetve1974-ben. Évtizedekig szo -ciológus kutatóként dolgo-zott. Kisorosziban él.

Bene Zoltán (1973,Kecskemét): író. A SzegediTudományegyetemen vég-zett művelődésszervezés–média, majd könyvtár sza-kon. 2006-tól az AlgyőiFaluház, Könyvtár ésTájház vezetője. 2002 óta

publikál irodalmi folyóiratokban. Szegeden él.2006-ban Fehér Klára-díjjal jutalmazták.Legutóbbi kötete: Ásatás (novellák, 2006).

Benő Attila (1968, Maros -vásárhely) költő. Egyete miés poszt gra duális tanul -mányait Kolozs váron vé -gez te. Jelenleg docens a ko -lozsvári Babeş–Bolyai egye -temen. Legutóbbi versesköte-te: Egy nap és a többi (2005).

Boda Magdolna (1956,Csongrád) költő, műfordí-tó. Első verseskötete 1999-ben jelent meg Mezítláb atüzes parázson címmel.Újabban a máltai iroda-lommal foglalkozik.

Csábi Domonkos (1976,Budapest) irodalom törté -nész. A PPKE ma gyar–kom mu nikáció szakán vég -zett 2003-ban. Tanul má -nyait ugyan ezen egyetemNyelv- és Iro dalom tudo -mányi Iskoláján folytatta.

Kutatási területe: Babits Mihály levelezése.Kötete: Szívbe nyomott mag (Interjú JuhászFerenccel, 2008).

Csontos János (1962,Ózd) költő, író, publicista.Jelenleg a Magyar Nemzetmunkatársa. Legutóbbi kö -tetei: Para. Hódolat a ma -gyar költészetnek (2007),Száz év magány. Kiegé szí -tések József Attilához (2008).

Erős Kinga (1977,Brassó) kritikus, a MagyarNapló szer kesztője, Buda -pesten él. Különbözőfolyóiratokban publikál.Kötete: Könyv bölcsőm(interjúk, kritikák, tanul-mányok, 2007).

Fazekas Ibolya Diána(1984, Mohács) A Páz -mány Péter KatolikusEgyetem magyar–törté -nelem szakos hallgatója.Tanulmányok mellett re -cenziókat és kritikákat ír.

Ferenczes István (1945,Csíkpálfalva) költő, író.1990–95 között Csík -szeredán az RMDSZmunkatársa. 1997-től aSzé kelyföld folyóiratalapító-főszerkesztője. AMa gyar Művészeti Aka -

démia tag ja. Többek közt József Attila- (2001)és Balassi Bálint-emlékkard-díjas (2005). Leg -utóbbi kötete: Székely tántorgó (esszék, 2005).

Gömöri György (1934,Budapest) irodalomtörté-nész, költő, műfordító.1956 óta él Angliában.1969 és 2001 között Cam -bridge-ben tanított lengyelés magyar irodalmat. 1994-től a Bécsi Napló szerkesz-

tőbizottságának tagja. Quasimodo és Ada Negri-díjas, a Magyar Köztársaság Középkeresztjénekkitüntetettje. 2008-ban a krakkói lengyelTudományos és Művé szeti Aka dé mia tagjáváválasztották. Leg utóbbi kötete: A száműzetéskertje (2009, Kolozsvár).

Győri László (1942,Orosháza): író, költő, aKilencek költőcsoport tag ja.Az ELTE magyar– könyvtárszakán végzett 1966-ban.Több városban dolgozottkönyv tárosként, 1981-től aKözponti Sajtó szol gálat új -

ságírója, 1994-től az 56-os Intézet könyvtárosa.Budapesten él. Többek között Radnóti Miklós-(1977) és József Attila-díjas (1992). Legutóbbikötete: A kései Éden (no vellák, 2005).

Kele Fodor Ákos (1983,Karcag) költő, az ELTEvégzős filozófia–esztétikaszakos hallgatója. 2006-ban első helyezést ért el azEötvös Collegium szép-irodalmi pályázatán. AzEső című irodalmi lap

szerkesztőbizottságának tagja.

Kernács Gabriella (1943,Budapest) művészettör -ténész. Az ELTE-n végzett1968-ban, majd szerkesztőlett a Ma gyar Tele vízióban.Több mint ezer dokumen-tumfilmet, tv-műsort készí-tett magyar festőkről, szob-

rászokról, iparművészekről. 1998-banB. Farkas Tamás rendezővel közösen „amodern képző- és iparművészetet megjelenítőfilmek sokaságáért” Magyar Örökség-díjatkapott. Főbb művei: Farkas István (1980),Melocco Miklós (1985), Sajdik (2006).

Kiss Benedek (1943,Akasztó) költő, műfordí-tó. A Kilencek alkotócso-port Elérhetetlen földcímű anto lógiájában in -dult. József Attila- (1979,1999) és Balassi Bálint-emlék kard-díjas (2003).

Legu tóbbi kötetei: Októberi tücskök (2005),Szomorún és boldogan (2007), Kata könyve(gyermekversek, 2008), Fénnyel-füttyel(gyermekversek, 2009).

Kovács István (1945,Budapest) költő, polo nista,törté nész, a Ki lencek köl -tő csoport tagja. Az MTATörté nettudományi Inté -zetének főmunkatársa.József Attila-díjas. Leg -utóbbi kötetei: Az idő tor-

kában (válogatott versek, 2007), A barátságana tómiája I–II. (Írások a magyar–lengyelkapcsolatokról és a lengyel kultúráról, 2007,2009). „Egy a lengyel a magyarral” (A sza-badságharc ismeretlen lengyel hősei (törté-nelmi esszék, 2008).

71

szeptember szerzõink

Kő Pál (1941, Perespuszta)szobrászművész. 1978-tól aMagyar Képzőművészeti Fő -iskola tanára, 1991-től egyete-mi tanár. 1993-tól a MagyarokVilágszövetsége Képző mű -vészeti és Iparmű vészetiTársaságának elnöke. Többek

között ő készítette Mohácson a történelmi emlék-hely rendezési koncepcióját és a Magyarok Nagy -asszonya kápolna kő dom bor műveit a Vatikánban.Munkácsy Mihály- (1975), Magyar Művészetért(1990), Kossuth- (2001), Prima Primissima (2006) ésM. S. mester-díjas (2007).

Lugosi Papp János (1944,Balatonendréd) 1966-banMa ros vásár he lyen végzett ro -mán–magyar szakon. Taní totta Gyimesek ben, Kászo n -altízen és Csík szeredában,riportjai, tudósításai jelentekmeg a romániai magyar újsá-

gokban, és a Marosvásárhelyi Rádió magyar nyelvűszerkesztőségét tudósította Csíkszeredából. 1987-ben Magyarországon kezdett új életet: tanított Tatán,tudósított a Kárpát-medence magyar közösségeinekéletéről, a krajinai háborúról. A Duna Televízióbemutatta a Garda legendája és az Újraindul anagybörzsönyi kisvasút című dokumentumfilmjeit.

Netz, Feliks (1939)Katowicében élő költő, író,műfordító, szerkesztő. Ma -gyar, német és orosz nyelv -ből fordít. Puskin Anyegin -jének legelismertebb len-gyel fordítója. Márai Sándorelső lengyel népszerűsítője,

fordítója. Szenyán Erzsébet ültette át magyarraHalottak napján született (2005) című regényétés a Dysharmonia caelestis című novellásköte-tét (2008).

Papp Endre (1967,Szeghalom) irodalomtörté-nész, kritikus. A DebreceniEgyetemen végzett, 1999-től a Hitel folyóirat szer-kesztője, 1999 és 2002között a SzépirodalmiFigyelő főszerkesztője.

Bárka- (2001), Pro Literatura-díjas (2004).Legutóbbi kötete: Szemléletünk próbája(tanulmányok, kritikák, 2007). Idén ő kapta aTokaji Írótábor díját.

Švorc, Peter (1957) azEperjesi Egyetem törté-nészprofesszora, a SzlovákTörténelmi Társulat alel-nöke, a Szlovák NemzetiTörténészbizottság tagja,az Universum könyvkiadóigazgatója. Szakterülete

Csehszlovákia, különösen Kárpátalja történel-me, a két világháború közötti időszak egyház-története. Számos monográfia, tanulmánykötetszerzője, szerkesztője. Monográfiája csehül:Zakletá zem. Podkarpatská Rus 1918–1946(Az elátkozott tartomány. Kárpátalja1918–1946 között). A Közép-EurópaXIX–XX. századi történelmét feltáró kutatásvezetője, melynek keretében legutóbb megje-lent (szerk.): Cirkvi a národy strednej Európy(1800–1950) (Egyházak és nemzetek Közép-Európában 1800–1950).

Urbán Péter (1979,Budapest) újságíró. A Páz -mány Péter KatolikusEgyetem Doktori Iskolá -jának hallgatója, régi ma -gyar irodalommal foglal -kozik, a Magyar Nem zetmunkatársa. Köte te: Ki

írta? Irodalmi művek névlexikona (2004).

Végh Attila (1962,Budapest) költő, esszéíró.Tanulmányait a GödöllőiAgrártudományi Egye -temen (1989) végezte.2004-ben a DebreceniEgyetem filozófia szakánszerzett diplomát. Nagy -

maroson él, a Magyar Hírlap munkatársa.Legutóbbi kötete: Hamuszáj (versek, 2008).

Zsille Gábor (1972,Budapest) költő, műfordító,publicista. 2000-től 2004-igKrakkóban, jelenleg Buda -pesten él. 1999-től az ÚjEmber katolikus hetilapmunkatársa. Leg utóbbi köte -tei: Bohdan Zadura: Éles

határok (fordítások Kovács Istvánnal, 2005),Amit kerestünk (versek, 2009).

Szavazzon a hónap versére!

Honlapunk VERSEK rovatába min-den hónap közepén fölkerül néhányvers név nélkül, melyekre Olvasóinkszavazhatnak egy hónapon keresz -tül. A legtöbb sza va zatot kapó versetmegje len tetjük a Magyar Naplóban!A októberi számhoz 2009. szeptem-ber 18-ig lehet szavazni. A legutóbbi versszavazás győzteseBoda Magdolna Az a város címűverse, amely lapszámunkban ol -vasható. Gratulálunk a Szerzőnek! Szerkessze Ön is a Magyar Naplót,látogasson el honlapunkra!

www.magyarnaplo.hu

Az érdi Csuka Zoltán Városi Könyvtár szeptemberi programjából(Érd, Hivatalnok u. 14. Tel.: (23) 365-470,www.csukalib.hu)

Szeptember 19., szombatLengyel nap – Emlékezés a lengyel menekül-tek 70 évvel ezelőtti befogadására(A lubaczówi Lengyel–Magyar Társasággal,az Érdi Lengyel–Magyar Kulturális Egye -sülettel és a Magyar Földrajzi Múzeum malközös program)15.00 – Koszorúzás Teleki Pál szobránál aMagyar Földrajzi Múzeum kertjében (Érd,Budai út 4.)15.30 – Kapronczay Károly előadása VargaBéla és lengyel menekültek címmel a VárosiKönyvtárban. Vendégek: akkori menekültekés leszármazottjaik (Magyarország, Krakkó,Lubaczów).

Szeptember 22., keddCsuka Zoltán-emléknap17.00 – Koszorúzás a JószomszédságKönyvtár és Emlékházban (Érd, Sárd u. 35.).17.45 – Vajdasági Helikonok – előadás a vajda-sági magyar kulturális életről a VárosiKönyvtárban. Vendégek: Sinkovits Péter költő,újságíró; Beszédes István főszerkesztő, zEtnaKönyvkiadó; Sándor Zoltán főszerkesztő,Sikoly folyóirat; Csík Mónika szerkesztő, költő.

A Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságaintézményeinek tárlataSzentendre 1000 éve címmel helytörténetikiállítás nyílik szeptember 29-én a FerenczyMúzeumban (Szentendre, Fő tér 6.)(További információk: www.pmmi.hu)

Az Austeria Könyvesbolt szeptemberi prog ramjából(Cím: Budapest VII., Nagydiófa u. 30–32.)

Szeptember 11. péntek, 18 óraVendég Andrzej Stasiuk. A beszélgetést vezetiTölgyesi Gábor újságíró.

Szeptember 16. szerda 18 óraA Műfordítóportrék sorozat vendége KovácsIstván műfordító, történész. A beszélgetéstvezeti Szenyán Erzsébet műfordító.

Szeptember 23. szerda 18 óraFényképek és történetek – Egy modern fotós em -lékezete. Kinszki Imrére emlékezik Kinszki Judit.

Szeptember 29., kedd 18 óraA Moja Polska sororat vendége MorcsányiGéza, a Magvető Kiadó igazgatója.

Kulturális hírek

72

hirdetés magyar napló

Megrendelem a Magyar Napló havi folyóiratot• 1/4 évre 2010 Ft helyett 1930 Ft-ért . . . .pld.-ban• 1/2 évre 4020 Ft helyett 3870 Ft-ért . . . .pld.-ban• 1 évre 8040 Ft helyett 7390 Ft-ért . . . .pld.-banNév: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kézbesítési cím: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Telefonszám: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . E-mail cím: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Számlázási cím: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Megrendelés kezdete: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Aláírás: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Kérjük, az előfizetési szelvényt juttassa elszerkesztőségünkbe

postán, faxon vagy személyesen.

Megrendelését leadhatja telefononés világhálós oldalunkon is.

Magyar Napló Kiadó Kft.1450 Bp., Pf. 77. Telefon és fax: 413-6672

E-mail: [email protected]: www.magyarnaplo.hu

EGYEDÜLÁLLÓ ELŐFIZETÉSI AKCIÓA MAGYAR NAPLÓ IRODALMI FOLYÓIRATRA!

Fizessen elő a Magyar Napló irodalmi folyóiratra, és mi egy ajándékkönyvet küldünk Önnek!Régi előfizetőink minden karácsonyra könyvajándékot kapnak!

Csatlakozzon elektronikus hírlevelünk népes olvasótáborához, és a jövőben rendszeres, közvetlen tájékoztatást kap rendezvényeinkről és új kiadványainkról.

Küldje el nevét és e-mail címét az [email protected] e-mail címre,vagy iratkozzon fel honlapunk Hírlevél rovatában: http://www.magyarnaplo.hu/hirlevel.php

Kérjük, ajánlja a Magyar Napló hírlevelét barátainak, ismerőseinek is!

A Magyar Napló világhálós változatánakingyenes rovatai:

• Irodalmi hírek• Könyváruház• A Hónap verse költői vetélkedő• Fényképes beszámolók• Határon túli szerkesztőségek adatai• Irodalmi kvízjáték

Előfizetőink részére elérhető rovatok:• a legfrissebb Magyar Napló lapszámok• a teljes archívum 2000-től• szerzői lexikon fényképekkel, folya matosan

frissített adatokkal

A Magyar Napló előfizetői ingyenesen re -gisztrálhatnak az világhálós változatra is!

Csak internetes előfizetőink részére az előfizetésidíj 1 évre

• belföldre 3000 forint• külföldre 12 euró

Az előfizetéssel kapcsolatban kérjen bővebbtájékoztatást, valamint befizetési csekketaz [email protected] e-mail címen!

www.magyarnaplo.hu

IR AT K O Z Z O N F E L A MA G YA R NA P L Ó L E V E L E Z Ő L I S T Á J Á R A!

A Magyar Napló a vi lághálón!

Documents

magyar Ébresztőt sikoltó iskolacsöngő napló Megjelenik ...magyarnaplo.hu/wp-content/uploads/2015/02/mn_2009_09.pdf · De most a két gyerek s anyjuk is kába. Áttűz a nap