Kisjenô 800 évesBánsági körképTricentenariumRákóczianumA Rákóczi-szabadságharckorának mûvelôdéstörténeteII. Rákóczi Ferencés Erdély

LVI. évfolyam 2003. október

Tartalom

Neményi József Nándor: És megfordul a szél… . . . . . . . . . . . . 3Boér Jenô: 800 éves település . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4Böcskei László: „Léptünk e század elején

szaporábbá kell váljon” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Gaal György: A fiatalok barátja és szervezôje

Kovács Nemere (1942–2003) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Enyedi Sarolta: Kisiratos 2003,

avagy médiatábor harmadszorra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Ladányi Emese: Torockó, egy kicsit másképp . . . . . . . . . . . . . 12

GalériaForró Miklós: „Az illusztrációk állnak hozzám a legközelebb.”

Beszélgetés Lokodi Ildikó grafikussal . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

Tricentenarium Rákóczianum.300 éve tört ki a kuruc szabadságharc . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

Gábor Dénes: XXXI. Országos Honismereti Akadémia– Nyíregyháza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

Csorba Csaba: Mûvelôdéstörténeti áttekintés aRákóczi-szabadságharc koráról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

Dukrét Géza: II. Rákóczi Ferenc kapcsolataa Partiummal és Erdéllyel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

JátékszínLászlóffy Csaba: Mily világ lészen? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

Felhívás TUDEK 2003–2004 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31

KÖZMÛVELÔDÉSIFOLYÓIRAT

A szerkesztôség:SZABÓ ZSOLT(fôszerkesztô)GÁBOR DÉNESMURAD BETTYSÜTÔ FERENC

Postacím:400015 Cluj-NapocaP-øa Unirii Nr. 11., ap.7C.P. 201

Tel./Fax: 00-40-264/591267E-mail:muvelodes@mail.dntcj.ro

Bankszámlaszám:Redacøia MûvelôdésTrezoreria Cluj50.09.954.99.09

Lapszámunk támogatói:a Mûvelôdés- és EgyházügyiMinisztérium, a MûvelôdésEgyesület, valamint:

ISSN 1221-8693Készült a kolozsvári Garamondnyomdában

II. Rákóczi FerencMányoki Ádám olajfestménye

3

Tizennégyéves történelmünk csupa változás ésküzdelem. A „szép, új világ”, amit oly közelinek hit-tünk, mintha távolodnék. Ha már egyszer új csónak-ba szálltunk, használnunk kell az értelmet, az észt ésévezredek erkölcsi útmutatását, hogy biztonságo-sabban haladhassunk. Sajnos világunkban nem gya-rapodott a jó, hogy elhomályosítsa a rosszat, amelyetnegyven évig és újabb tizennégyet tapasztaltunk.Nem hisszük, hogy az ember lényege megváltozhat,és társadalmunk olyan tulajdonságokkal rendelke-zik, amelyek a végsô boldogságot biztosíthatják azegyénnek, aki mindegyre reméli, hogy megfordul aszél, és jön, végre jön az erényes társadalom, amelynem utópia, hanem egyetemes felelôsséggel, infor-mációval, kultúrával rendelkezik, ráadásul szívélyeslesz és sokkal igazságosabb a világ.

Máté evangéliumában (14,22) arról ír az apostol,hogy az Úrba vetett bizalom, az erôs hit veszélyhely-zetben, a félelemmel telített világban segít, és a nagyvihar után elül a szél, majd megfordul és a hajóbanlévô utasok nehezen, de révbe jutnak. A fenti tantételértelmezése, érvényessége, mélysége a kicsinyhitû-ség elleni orvosság, magyarán: lehetôség lesz kigyó-gyulni, esetleg teljesen felgyógyulni a hitetlenségbôl.A fenti gondolatmenet aktualitása három okból ér-vényes manapság is, amikor állandósult az átmene-tiség, romlott a gazdasági helyzet, leértékelték a lejt2003 augusztusában, az intézményválság és restau-ráció mindennapos valóság. Egyenes következmé-nye a nacionalizmus szítása és felerôsödése.

Tizennégy évvel a romániai fordulat óta nagyonkeveset tudunk arról, hogy mi is történt 1989 decem-berében, és az sem biztos, hogy mire számíthatunk2004-ben, abban a választási évben, amikor háromhónap kánikula, hosszú aszály, majd energiaválságkihívásaival kell szembenézni, és 2003-ban a hôségzavarai után mire is számíthatunk a mindenható pia-con. A kérdések tömege, a tömegek kérdései nagy-részt megválaszolhatatlanok, tehát nem orvosolha-tók rövid távon, ha a szegénység 50% körül van, ésoktóbertôl a drágulás mély tengerében evezünk. Hi-bák sorát követte el a kormány az utóbbi hónapok-ban, de beismerésrôl szó sincs, munkahelyek ezreitveszélyeztetik, és a miniszterelnök nem szeret alku-dozni. Minden racionális elemzô, aki politikai, gaz-dasági és társadalmi szempontok alapján akar prog-nózist készíteni, csak azt írhatja le: 2003 decemberé-tôl 2004 végéig helyzetünk, kilátásaink, esélyeinkcsak bonyolódni fognak, s egy pártban sem bízha-tunk meg, a doktrínával is baj van, így nincs mitôlmegforduljon a szél. Hiába reménykednek tehát so-kan 15 éve, hogy a nem várt, csak titkon álmodottfordulattól megfordul a szél és beáll a valós, érzékel-hetô, a statisztikák által alátámasztott javulás.

A rendszerváltás eddigi nyertese s haszonélvezôjeaz a politikai elit, amely a legközelebb volt a pártno-menklatúrához, erôszakszervezetekhez, politikai rend-ôrséghez, külügyesekhez, mindenfajta aktivistához ésélsportolóhoz. Nekik nincs miért megforduljon a szél,az uralkodó elithez tartoztak és tartoznak, a tulajdon-reformot, ami csak véget ér 2004-ig, mint haszonélve-zôk s a rendszer (régi és új) kiszolgálói alaposan ki-használták. Az elsô millió után, amit megszereztek(1990–1991) a privatizáció zûrzavarában mesés va-

gyonokra tettek szert, maguk között felosztották agazdaságot, s a gazdasági konszolidáció után abszo-lút nyertesek lettek és maradnak. Ôk képezik a gazda-ság gerincét, és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy létrejötta román oligarchia is, akik politikai ambícióikkal és akétesen független bíróságokkal veszélyeztetik a kor-rupció felszámolását, az üzleti környezet megtisztulá-sát. Könnyen megszorítják a még független médiát ésmanipulálják a tévéadásokat. Ezért kellene minélgyorsabban befejezni a privatizációt, és eladni a mégállami kézben levô bankokat.

A közembernek, aki csak privatizációs kuponok-kal rendelkezik, nincs miért megforduljon a szél; aszéljárás, a révbejutás esélye a román vadkapitaliz-musban minimális, s ha majd nyugdíjasok lesznek, akilátások a javulását csak a Bibliában láthatják, s azisteni gondviselésben reménykedhetnek. Magyaránnem érik meg, nem érhetik meg azt a napot, amikormegáll, majd megfordul a szél és az úgynevezettszociális piacgazdaság gyümölcsét le lehetne aratni.

A korrupció, a fekete gazdaság által szentesítettpiacgazdaság könyörtelenül átlép felettük, és kemé-nyen lesújt rájuk, ha nincs olyan pártfogójuk, akinekkapcsolatai és társadalmi tôkéje be tudná venni ôketaz új versenygazdaság érdekérvényesítô üzletébe,ahol a havi ezer euró normális javadalmazás lenne.A felszabadult tulajdon és történelmi reformok 14éve után a szegénységbôl való kilábalás, menekülésliberális vagy szocdem doktrínával is nehezen kép-zelhetô el, mert a polarizáció koncentrálja a tulaj-dont, szó sem lehet tisztességes kapitalizmusról.Akik a nagy természeti erôforrásokat (földgáz,nyersolaj, szén) kiaknázzák vagy ellenôrzik, mind arégi-új hatalomhoz közelálló személy, a politikai ha-talom után a gazdaságit, meg a bankokat is megka-parintották. A kérdések kérdése, hogyha nem fordulmeg a szél iránya, ezt a mai 50 évesek hogyan érikmeg, miként bírják el, ha a gyermekeik zömében kül-földre távoznak, a falvak elnéptelenednek.

Ha tovább csökken a politikai elit és a kormány bi-zalmi tôkéje – és általában romlik a bizalom egy rosszgazdasági év után a gazdaságpolitika irányítójávalszemben –, akkor felvetôdik a kérdés: kik lesznek, kiklehetnek a 2004-es év potenciális nyertesei, hiszen agazdasági növekedés mindhárom komponensévelóriási bajok vannak: a lakossági fogyasztás minimumévi 5-6%-kal kellene hogy nôjön, az export legalább10-15%-kal, amivel várhatóan nô az import, lévén aglobalizáció a mindennapok valósága. Elkerülhetet-len a behozatal növekedése (élelmiszer, energia,gyógyszerek, luxuscikkek), és végül alig elképzelhetôa gazdasági teljesítmény és termelékenység növeke-dése 10-15%-kal, hogy versenyképesek legyünk azona piacon, amire vágyunk, de jó esetben is csak 2007-ben érkezünk a szófiai vonattal (a bolgárokkal).

Egy ôsrégi kínai átok így hangzik: élj meg érde-kes idôket! Állítjuk, hogy a fenti eszmefuttatás utáncsak arra a konklúzióra jutunk, hogy nagyon is érde-kes idôk jönnek a tizennégyéves átmenet után. Meg-lepetések lesznek, és a fordulat, amely megállítja aszelet, nehezen lesz elviselhetô. Ha csak arra gondo-lunk, hogy a mai ötvenévesek és három rendszervál-tás passzív tanúi valóban érdekes és veszélyes idôkelé néznek, amikor köztudottan a modernizáció kor-

És megfordul a szél…

4

parancs, és az európai integrációnak egyelôre nincsalternatívája.

A fenyegetettség és az ígéret(ek) közötti lebegésvéleményünk szerint a legnagyobb kihívás 2004-ben,amikor a reformokat be kell fejezni, az életszínvonalromlása nehezen kezelhetô a különösen kedvezôtlen2003-as mezôgazdasági év után. A hosszú, forrónyár zavarait, ami után a folyók is kiszáradtak, nem-hogy még nem ismerték be, de nem is akarják fellel-tározni és gyorsan kezelni.

A baj sohasem jár egyedül, ez az érdekes idôk jel-lemzôje, az állami vállalati eladósodás fokozódott, aGDP 45-47%-a már. Romániában nap mint nap az ál-lam költségvetési és tulajdonosi szerepe szükségkép-pen és folyamatosan szembe kerül egymással. Ont-ják a szubvenciókat, és közben visszafogják a belsôfogyasztást, a szükséges egészségügyi, kulturális éstanügyi kiadásokat. A bürokrácia fogalma itt a hie-rarchikus felépítéssel, a tekintélyelv dominanciájávalés a múlt sok rossz beidegzôdésével társult. A szoc-dem kormány így 2003 szeptemberében a keménykéz politikájával kacérkodik és fenyeget.

Nálunk is, mint mindenütt a világon: a legfôbbérték az ember. A humántôke képzése elsôrendû fel-adat kellene hogy legyen egy gazdasági bôvülésbenreménykedô és tartós gazdasági növekedésre építôromán gazdaságban (hogy behozza a nagy lemara-dást). Sajnos a gazdasági számításokban és prognó-zisokban nem emberi, hanem csupán anyagi értékekszerepelnek kiemelten. Rezsimünk többre tartja apolitikai érdekeket a gazdaságinál, ezért nem zárjabe a csôdös, nagy, állami egyedáruságokat, gazdasá-gilag ésszerûtlenül anyagi értékeket áldoz fel, gaz-dasági tûzoltással foglalkozik a munkásközpontok-ban, és így emberi értékeket vetnek tûzbe.

Mi marad tehát a tennivaló? A harc a változásért,a kiállás a valós helyzet megismeréséért.

Vlagyimir Bukovszkij volt orosz politikai fogoly

önéletrajzi mûve (És megfordul a szél) nemrég jelentmeg, román fordításban olvastam. Jó kiindulópontlehet a gyógyulásra. A reményt, a hitet nem vesztetteel 15 év börtön, internáló tábor, kényszermunka,ideggyógyintézet, tébolydai „kezelés” után sem, igé-nyeit, vágyait, eszméit soha sem adta fel. A szovjetbirodalom bukása meghozta igazát, igazolta elemzé-seinek hitelességét, tudását, bátorságát. (2002-benMáramarosszigeten is járt.) Könyvébôl három hely-rôl idézünk egy-egy jellegzetes, igazán releváns gon-dolatot. Gondolom, és túlzás nélkül remélhetjük,használ a mentalitásváltozásban, mert a mentálistényezô ötven év ún. szocialista rendszer után bizto-san sérült, szükséges a megújulás.

Íme a három üzenet: egy rendszert helyesebbenítélhetünk meg börtöneirôl, mint egyéb megvalósítá-sairól. Az ember felszabadulása soha sem jöhet kí-vülrôl, csak akkor szabadulhatunk fel, ha megszaba-dulunk attól a pszichológiától, hogy illegálisan dol-gozunk, küzdünk a jóért, nem a konyhában suttog-va. Az igazság és szabadság vágya át kell hogy hassaegész életünket. Amíg a törvények csak papíron lé-teznek, addig az erôszak gyôzedelmeskedhet, nem-csak ellened, hanem felebarátaid ellen is, így a pol-gári engedetlenség és az egyén felelôssége felérté-kelôdik a törvényesség védelmében.

Vlagyimir Bukovszkij bánata és fájdalma az volt,hogy azokban a rövid idôszakokban, amíg szabadlá-bon volt (hónapokig), olyan keveset tett polgártársa-inak felvilágosítására. Mi is a kommunista rendszerlényege, természete, ill. terrorszervezeteinek mód-szere az egyén megtörésére és megfélemlítésére: nemerjen gondolkodni és cselekedni, hogy változtas-son sorsán. Üzenete tehát egyszerû, világos és konk-rét: hinni és tenni, majd megfordul a szél, és révbejutunk. De vajon e sorok írója (és olvasója) megéri-e?

NEMÉNYI JÓZSEF NÁNDOR

Kisjenô az Arad és Nagyváradközötti ôsrégi kereskedelmi és ha-di utak mentén fekszik, a Fehér-Körös partján, Arad megyében.Tavaly, 2002. szeptember 27–29-eközött három fontos eseménytünnepelt: a település alapításának800. évfordulóját (az elsô fennma-radt írásos dokumentum 1202-bôlszármazik), a mai római katolikustemplom alapköve elhelyezésé-nek 225. évfordulóját, valamint ahajlék védôszentjének, Szent Mi-hály arkangyalnak a napját, amiegyben a templombúcsú idôpont-ját is jelentette.

Az elsô nap, 2002. szeptember27-én az ünnepség-sorozat lelki-gyakorlattal és szentmisével kez-dôdött, amelyet Fülöp Béla gyer-gyóújfalui plébános, meghívottlelkipásztor tartott. Ezt irodalmimûsor követte Szent Istvánról:

Igaz hitnek plántálója. Közremû-ködött a Körösmente IrodalmiKör, Csanádi János tanár vezeté-sével. Ezután az Ifjúsági Ház Pán-tya Elemér kisjenôi plébános ve-zette szavalókórusának mûsorakövetkezett, Mihály, mennybelinagy hadak vezére... címmel.

Másnap a környékbeli ifjúságicsoportokat fogadták a kisjenôi fi-atalok, Arad-Ségáról, Zimándról,Simándról, Székudvarról érkezteka vendégek. A délelôtti órákbanzarándoklatra került sor az ágyaierdôbe, László herceg kápolnájá-hoz. (A Habsburg-család nádoriágának 20 éves korában vadász-szerencsétlenségben elhunyt tagjaemlékére itt felépített kápolnárólvan szó). Utána szalonnasütés, kö-zös szórakozás. Délután A temp-lom az Isten háza címmel elôadáshangzott el a plébánia udvarán fel-

épült Ifjúsági Házban, a templom225. évfordulója alkalmából. Elô-adó Ft. Szilvágyi Zsolt püspökségititkár, egyházmegyei ifjúsági lel-kész volt. Elôadását ifjúsági szent-mise, elmélkedés, gyónás és szent-ségimádás követte.

800 éves település

Kisjenôi katolikus templom

5

Harmadnap, vasárnap délelôttifjúsági felvonulás volt népvise-letben, a kísérôzenét a gyergyóúj-falui fúvószenekar szolgáltatta,Molnár Sándor karnagy vezetésé-vel. Szintén a délelôtt folyamánkerült sor az erdôhegyi reformá-tus testvérek köszöntésére temp-lomunk elôtt, a fúvószenekar hat-hatós közremûködésével. Az ifjú-ság és a zenekar egészen délig vo-nult Kisjenô utcáin. Délután ün-nepi szentmise következett a kör-nyékbeli papság részvételével.Igét hirdetett Fülöp Béla gyer-gyóújfalui plébános, aki kerek, tö-mör és sokatmondó prédikációjá-val hívta fel magára a figyelmet.

A szentmise befejezése után aházigazda, Pántya Elemér plébá-nos mondott köszönetet mind-azoknak, akik munkával és anya-giakkal járultak hozzá a háromna-pos rendezvény megszervezésé-hez és sikeréhez. A felsorolás kis-sé hosszúra sikerült, ami azt bizo-nyította, hogy igen sokan voltak,akik áldoztak a nemes célra. Kö-zülük Lengyel Csillát külön dicsé-ret illeti, aki Mosoni János gond-nok úrral együtt vállalta a munkaoroszlánrészét. A plébános úr kü-lön örömére szolgált a tény, hogyvalamennyi rendezvényen na-gyon sokan vettek részt. Úgyszin-tén az ünnepi misén is a templomzsúfolásig megtelt a helybeliekkelés a filiákból származó hívekkel,akiket aztán a plébánia udvaránvendégeltek meg. A fiatalság azIfjúsági Házban reggelig tartó bú-csúi táncmulatságon szórakozotta zimándújfalui zenekar közre-mûködésével. Nyugodtan állít-hatjuk, a kisjenôi hívek méltó mó-don emlékeztek meg településükés templomuk hármas ünnepérôl.

De vizsgáljuk meg az esemé-

nyeket a maguk idôrendjében.1997-ben fordulat állt be az itteni-ek hit- és mûvelôdési életében.Akkor nevezték ki ugyanis Kis-jenô plébánosának az ErdélyiEgyházmegyébôl ide átkerült lel-kipásztort, Pántya Elemért. Hatal-mas energiával érkezett és csak-hamar hozzá is fogott elképzelé-seinek, terveinek megvalósításá-hoz. Elsô dolga volt, hogy számbavette az itteni híveket (a fiatalokatmegkülönböztetett figyelemmel),és egy ifjúsági otthon felépítésébekezdett. 2001. szeptember 29-énálma meg is valósult. Aznap nagyünnepség keretében adták át akisjenôi plébánia udvarán aTours-i Szent Mártonról elneve-zett Ifjúsági Központot, vagy egy-szerûen Ifjúsági Házat. Ez az in-tézmény az itteni katolikus ifjúságrendezvényeinek hivatott adek-vát körülményeket biztosítani. Akülföldi segéllyel és a TemesváriRómai Katolikus Püspökség tá-mogatásával megvalósított létesít-mény valóban kulturált kereteketkínál az ide betérô fiataloknak, hí-veknek. Pántya Elemért, a köz-pont vezetôjét kértem meg, hogyismertesse az intézményt, köreités rendezvényeit.

– Az eltelt hónapok alatt ez aközpont már sok érdekes és széprendezvénynek volt a színhelye.Célunk e házzal, hogy a kisjenôigyerekek, fiatalok és kevésbé fia-talok gyülekezeti helye legyen,ahol mindenféle találkozóra sorkerülhet: hittant, színdarabokat,szavalást tanulhatnak, emelletttea- és táncdélutánokat szervez-hetnek, ahol civilizált körülmé-nyek között ismerkedhetnek, ba-rátkozhatnak és szórakozhatnak,hisz a központ ehhez minden fel-tétellel rendelkezik. A földszinten

található a hittanterem, egy javí-tómûhely és autógarázs, valamintitt vannak a fogadószobáink amellékhelyiségekkel együtt. Azemeleten a nagyterem, amely na-gyobb szabású társas rendezvé-nyekre alkalmas. Az épület átadá-sától mûködik itt az ifjúsági cso-port, amely hetente péntek dél-utánonként 18 órai kezdettel tartjaösszejöveteleit. Általában a föld-szinti hittanteremben találkoznak.Már kialakult, hogy évente márci-us 15-én és október 6-án tartunkitt, a nagyteremben, egy-egy meg-emlékezô ünnepséget. Erre min-den évben más-más elôadót hí-vunk meg, aki az 1848–49-es ese-ményekrôl értekezik; 2002. márci-us 15-re például Ujj János araditörténészt hívtuk meg. Közremû-ködött a kisjenôi városi irodalmikör, amelynek tagjai Kossuth-da-lokat énekeltek, míg katolikus ésreformátus fiatalok verseket sza-valtak. A katolikus egyház részé-rôl én beszéltem, míg a reformá-tusok részérôl Kovács Gyula helyireformátus tiszteletes szólt a je-lenlévôkhöz. Az épületben szok-ták híveink és a fiatalok megün-nepelni az óesztendô éjszakáját,amikor kettôs szilveszteri mulat-ságot szervezünk: fent a nagyte-remben a felnôttek, míg lent a hit-tanteremben a fiatalok mulatságá-ra kerül sor... De szintén itt az If-júsági Központban szoktuk meg-beszélni a különbözô rendezvé-nyeinket, mint például a zarán-dokutakat, kirándulásokat ésmás, a fiatalokat érdeklô esemé-nyeket.

– Az ifjúsági csoporton kívül mégmilyen más csoportok, körök mûköd-nek itt, ebben a központban?

– Valóban több csoport és kör

Az ifjúsági központ

6

tevékenykedik itt. Ezek közülhadd említsek meg egynéhányat.Az elsô a hittanra járó tanulókcsoportja, amely az I–VIII. osztá-lyosokból áll. Ôk kedden és pén-teken 12–16 óra között szoktákbirtokukba venni a hittantermet.Az utóbbi idôben az Erdôhegyen(a város Körösön túli része) ro-mán tagozaton tanuló magyar di-ákokat is beszerveztük, hogy idejöjjenek magyar hitoktatásra. Eze-ket az órákat én tartom.

A második csoport az ifjúságiés felnôtt énekkar, amely a kánto-runk, Molnár Márton vezetésévelitt tartja az énekpróbáit. Eddig islétezett énekkar, de a templom-ban, szûk helyen, fent, a karzatontartották a próbákat. A két ének-kar igen jól mûködik, ifjúsági ésegyházi ünnepek alkalmával lép-nek fel. Szintén a kántor úr vállal-ta, hogy az általam beszervezettkét tehetséges simándi gyereketmegtanítja orgonán játszani, hogyegy-egy mise alatt legyen, aki –felváltva – az orgonán játsszon.(A többi filiában ez nem jelentgondot.)

Cserkészcsapat tagjainak a ki-választásán is fáradozunk, hisz itttúljelentkezés van. (Egy egészsé-ges cserkészcsapat létszáma a 20körül jár.) Ezt Boros Béla érsekrôl,városunk szülöttérôl neveznénkel. Godó jezsuita atya rokona, Go-dó Franciska helybeli tanárnô fog-ja vezetni a már megalakult csa-patot.

A nagyterem ad otthont a szá-mítógépes csoportnak. Ez olyan fi-ataloknak nyújt lehetôséget számí-tógépen dolgozni, akiknek otthonerre nincs módjuk. Eddig egy szá-mítógépünk volt, most kaptunk anapokban egy nagyobb teljesítmé-nyû gépet Aradról, a RomániaiMagyar Pedagógus Szövetség ré-vén (Matekovits Mihály megyeifôtanfelügyelô-helyettes és felesé-ge, Matekovits Mária tanárnô se-gítségével). Ezt a csoportot az al-polgármesterünk, Matula Iosif ve-zeti, aki gimnáziumi tanár.

Ministráns csoportunk is van,amelynek tagjai helybeliek vagy afiliákból származnak, összesen hú-szan: haton Székudvarról, hatonSimándról és nyolcan helybeliek.Ezekkel a fiatalokkal szoktam amiséket tartani. Ministránstalálko-zókra is megyek velük, idén Má-riaradnán voltunk. De jártam ve-lük kirándulni, fürödni, sôt a Har-gitát is megmásztuk együtt. Mégebben az évben Magyarországra is

elviszem ôket, hisz tavaly a Kapos-vár melletti Szentbalázsról 35-en,élükön a polgármesterrel, Nagy-bank Lajossal jártak nálunk, mostrajtunk a sor, hogy visszaadjuk alátogatást. Fiataljaink, a ministrán-sokkal együtt, egy hétig Tusnádonnyaraltak. Nagy élmény volt szá-mukra, hogy végigjárták Sepsi-szentgyörgy nevezetességeit, ahola legemlékezetesebb a SzékelyNemzeti Múzeum meglátogatásavolt.

Fakultatív magyar nyelvokta-tás-kör lenne a következô tevé-kenység neve, amelyet nemcsakitt, hanem a filiákban is tartunk.Közismert, hogy vidékünkön csakitt, Kisjenôn van magyar nyelvûoktatás, bár a környezô falvakbanelég sok magyar lakik. Beindítot-tam szombatonként a hittanórákután azokat a fakultatív magyarórákat, amelyeken egy illetve más-fél órán át írni, olvasni tanítom agyerekeket. Simándon a 10 óraihittan után, míg Székudvaron a 12órai hittanoktatás után. Azóta se-gítséget kaptam az Arad városiRMPSZ-tôl (itt is a Matekovits csa-lád közremûködése révén), akikSimándra hetente egy hivatásosmagyartanárt küldenek, aki ezeketaz óráknak átvette tôlem.

Bibliakör is mûködik itt fiata-loknak, amelyeken a Bibliát olvas-suk, majd értelmezzük az olvasot-takat és a bibliai történetekkelkapcsolatos kérdésekre válaszo-lunk. Módszerem elég egyszerû,nem szoktam minden feltett kér-désre én válaszolni, sokszor a fia-talokra hagyom, hogy megtaláljáka helyes választ.

Rózsafüzér Társulatunk 75 ta-got számlál. Ebbôl egy gyermek,egy fiatal és három felnôtt csoportmûködik. Minden egyes csoport15 tagból áll. Kiegészítésként mégannyit szeretnék a tagokkal kap-csolatban elmondani, hogy többolyan fiatal is van, aki 3-4 körbebeiratkozott és jár is, ez nem jelentakadályt, hisz az csak jó, ha fiatal-jainknak szerteágazó az érdek-lôdésük.

– Milyen tervei, elképzelései van-nak, amelyeket még ebben az évbenmeg szeretne valósítani itt, az Ifjúsá-gi Központban?

– Még mielôtt terveimrôl be-szélnék, meg szeretném említeniaz év elején, februárban itt megtar-tott találkozót Kányádi Sándorral.A szervezôk meghívták erre az al-kalomra az iskolák tanulóit, peda-gógusait, a város értelmiségét, úgy

hogy 150 ember szorongott fent anagyteremben. A találkozó na-gyon sikeres volt. Innen KányádiSándor Aradra, majd Temesvárrament, de egyik helyen sem voltakannyian, mint nálunk.

Ami a további terveket illeti,tavaly a város 800. évfordulójáranem sikerült kiadnunk azt a mo-nográfiát, amelyet Kovách Gézaaradi történész állított össze (mégaz aradi RMDSZ vezetôje, Czisz-ter Kálmán is a kiadás anyagi tá-mogatói között van). A kötetmegjelenését az idei búcsú há-romnapos rendezvényeire szeret-nénk idôzíteni, azaz szeptember27–29-re. Szintén akkor szeret-nénk az idén elhunyt Boros Bélaszülôházán elhelyezni a megem-lékezés márványtábláját. Az ün-nepségek alatt a Kisjenôi Körös-mente Irodalmi Kör szervezésé-ben szeretnénk megtartani a Rá-kóczi-szabadságharc kitörésének300. évfordulóját.

A már említett háromnapos ren-dezvény fénypontja lenne templo-munk felszentelésének 225. évfor-dulója. Ezek szerint idén újból ün-nepelni fog a kisjenôi hívek serege.Emellett külön ki szeretném emel-ni az október 6-i megemlékezést,valamint a szintén októberben,pontosabban 14-re tervezett talál-kozót Önökkel, a Mûvelôdés szer-kesztôivel, munkatársaival. Erremár most megkezdtük a szervezômunkát. Tehát szeretettel várjukÖnöket!

– Tudomásom szerint Ön karita-tív szervezetet is szeretne itt, Kisje-nôn létesíteni.

– Való igaz. Ideérkezésem ótaállandóan kérem, sürgetem és kö-vetelem a plébánia melletti épüle-tet, amely egykor az egyház tulaj-dona volt. Most úgy tûnik, hogymegoldódik ennek az ingatlannaka visszaszolgáltatása. Ezzel azépülettel lenne teljes az itteni tevé-kenységünk, ti. Caritas-székházatszeretnénk berendezni benne,mert Kisjenôn is igen sokan van-nak, akik segélyre és szolgáltatá-sokra szorulnak. Elsô lépésként azotthoni beteggondozást indíta-nánk be, hisz sok az idôs, betegember, aki igényli. Így, amint emlí-tettem már, az itteni hitélet kiegé-szülne egy nagyszerû ifjúságimozgalommal és egy sokoldalúkaritatív tevékenységgel. E hármastevékenység az az álom, amelyneka megvalósításán fáradozom.

BOÉR JENÔ

7

2003-as esztendôben, visszatekintve a múlt évre,a tapasztalatokkal és a tanulságokkal szembesülve –egyénként és közösségként is – megismerhetjük ajövônket. A mi nemzedékünk, de a következô nem-zedék jövôjét is, úgy, ahogy az Úr azt elrendelte:„Szaporodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok birodal-matok alá… és uralkodjatok az egész földön” (Gen. 1,28.)

Egy évvel ezelôtt figyelmünket a Szentatya, II. Já-nos Pál pápa a Novo Millenio Ineunte apostoli leve-lében foglaltatott szavaira fordítottuk, amelyekbenráismertünk a keresztény ember kihívására a harma-dik évezred kezdetén: „Isten Fia, aki kétezer évvelezelôtt az ember iránti szeretetbôl megtestesült, mais teljesíti mûvét: beható tekintetünk kell legyen ah-hoz, hogy lássuk és, fôleg, nagylelkûek kell legyünk,hogy mi magunk is az ô eszközévé válhassunk…Léptünk, e század elején szaporábbá kell váljon,hogy a világ ösvényein haladhassunk…”

Mély felelôsségérzettel tekintünk ma vissza arraaz idôszakra, melyet magunk mögött hagytunk, éle-tünk és tevékenységünk egy idôszakára. Alázattal éshálásan akarjuk átélni a sikerek és beteljesülések örö-mét, megbánva ugyanakkor azt, ami, belátásunkszerint, a mi hibánkból vezetett balsikerekhez és ve-reségekhez, hogy érettebbeknek érezve magunkat amúlt tapasztalata által, a jelennek szentelhessük ma-gunkat a jövô építésében, amelyrôl tudjuk, hogy azegész emberiség fô célja volt és maradt.

A modern ember új dimenziójában, amelynek újformái vannak, amelyek a harmadik évezredhez ille-nek, a jövôt a jelen fáradsága által kell biztosítsuk, avilág stabilitását és biztonságát megalapozzuk, aTeremtôtôl kapott eredeti szépségében. A láthatóigyekezetek ellenére e magasröptû és nemes eszmé-nyek ebben az évben továbbra is az elmélet körébenmaradtak. Csupán két év telt el az új évezredbe lépésnagy eufóriájától, amely a nagy reménységek pilla-nata volt, amikor sokan hitték, hogy világunk feléb-red a jelentôs teljesítmények kifejlesztésébôl, amelymind láthatóbban az önmegsemmisítés leghatáso-sabb eszköze. Világszerte ma is ugyanannak a bi-zonytalanságnak légköre vesz körül, gyûlölettel ésrosszindulattal telítve, háborúk fenyegetnek, ame-lyek bármikor kirobbanhatnak.

A fegyverek fenyegetésén túl, szembesülünkmindazzal, amit felelôtlen és ítélôképesség nélküliemberek eredménynek és haladásnak neveznek: azember klónozásával, hogy prototípusokat állítsanakelô – emberhez méltatlan eljárás, ami az emberi sze-mélyiségnek és különösen Isten teremtményénekmegalázását jelenti.

E világközegben, mely mintha egyensúlyát veszí-tette volna, országunk folytatta útját ebben a nehézidôszakban, amely változásokat irányoz elô a népéletszínvonalának emeléséhez, a gazdasági-szociáliskeret megvalósításához, amely biztosítani hivatottaz egész társadalom stabilitását és haladását. E társa-dalom demokratikusnak mutatkozik, az euro-atlantiszerkezetekbe akar beilleszkedni, belépni az Európai

Közösségbe. Az ország népének történelmileg jelen-tôs pillanatainak lehettünk tanúi, de minden kifeje-zett és elhangzott ígéret ellenére meg kell állapíta-nunk, hogy a lakosság többsége nagyon nehezen él,a túlélésért való harc pedig az a nagy csata, amelynem csak az egyént, hanem a családot, az erkölcsöt,az egyéni és közösségi értékeket is, a társadalmat ál-talában igen nehéz próbára teszi.

E viaskodásban, melyet gyakran félelmetes bi-zonytalanság jellemez, egyházunkat veszélyeztetikés folyton provokálják, de harcra kész és méltóságos.Egyházunk sokak számára folyamatosan az egyénönmagához való visszatérésének lehetôségét és agyógyulás forrását jelenti, helyi szinten, a nehézsé-gek ellenére, lassan, de biztosan folytatta emelkedôútját, visszanyerve a feladatához szükséges életerôt.

A 2002. év számunkra a létezô valóság körülhatá-rolásának, valamint a helyi egyház számára életké-pes koordináták kikristályosodásának éve volt, egyállandó háttér alapján, amit úgy lehetne nevezni,hogy kitartó szolgálat vállalása a helyi közösségekjavára.

A felmérések ezen órájában rájöhettünk arra,hogy a püspökség által kifejtett folytonos és intenzívtevékenység, amit a valósághoz és szükségletekhezviszonyított, a Szentatya buzdításainak valóra váltá-sához vezetett, amelyet 1999. május 7-én romániai lá-togatásakor fogalmazott meg, az itteni püspökséggelvaló találkozása alkalmából:

„A püspök a közösség biztosítója, atyai szerepepedig az, hogy segítségére legyen a közösségnek,hogy családként fejlôdhessen, így tükrözve Istenatyaságát…”

Püspökünk megértette ezt az elhivatást, az egy-ség elôsegítését a 2002. év legfontosabb prioritásaiközé sorolta. Ebben az évben kezdôdtek a kanonikuslátogatások, pasztorális vizitációk. Ezekre látogatá-sok, melyekre április–december idôszakában, 16 tel-jes hét leforgása alatt került sor, lehetôvé tették a plé-bániák és a filiák valóságának helyszínen való meg-ismerését, a püspöknek a közösségekkel való köz-vetlen találkozást. E kanonikus vizitációk folyamána püspök teljes egészében elôsegítette a hittestvérekközötti egységet, egy héten át a hívôk között tartóz-kodott. Ezek ôszinte nyitást jelentettek a meglátoga-tott hitközségek felé.

A püspök atyai szerepe ezekben a hetekben fôlega beteg- és öreglátogatásokon körvonalazódott. Sta-tisztikailag ezen látogatások mérlege: két esperesség– a csanádi és a vingai – összesen 85 helységében, 15plébániáján járt. E látogatások alkalmával 101 szent-mise vagy ájtatosság volt 128 – katolikus és más val-lású – templomban, 83 katolikus és más vallású pap-pal együttmûködve. A püspök 241 beteget és öregetlátogatott meg saját otthonában, 151 helyi intézmény– községháza, iskola, rendôrség, nem katolikus paró-kia – fogadta a püspök látogatását és 47 templomi bi-zottságnak, ifjúsági csoportnak és egyéb egyesület-nek volt alkalma találkozni a megyéspüspökkel.

„Léptünk e század elejénszaporábbá kell váljon”

8

A kanonikus vizitációkon a jellegzetesen pasz-torális célokon kívül, az ökumenikus kezdeménye-zések is új lendületet kaptak, a már létezô kapcsola-tokat mélyítette el a kölcsönös megismerés által.ôfsz. Nicolae, Bánát Metropolitája, ôsz. Timotei,Arad püspöke, ft. Markovics, a Szerb Ortodox Egy-ház vikáriusa egyetértésével Temes egyházmegyepüspöke meglátogatta a román és a szerb ortodoxhitközségek templomait is, ahol különösen szívélyesés testvéries fogadtatásban részesítették a hittársakés a helyi hitközségek. Egyházmegyénk hálával tar-tozik a román és a szerb ortodox és a görög katolikushitközségeknek az egyetértés és barátság jeléért,amit e látogatások alkalmával kifejeztek.

Az egységet segítették elô ebben az évben a kü-lönbözô zarándoklatok is, amelyek egyházmegyénk-ben felújított hagyományt képviselnek. Még ha a za-rándokutakon részvevôk száma érezhetôen kisebb ismaradt, mint az elôzô években – 12 000 körül –, sike-rült a híveket a helyi jelképek köré gyûjteni, amelyekmindegyike fontos pontja az egyházmegye hitéleté-nek – négy a temesvári székesegyházba, öt a mári-aradnai bazilikába, kettô Máriacsiklovára és egyCsanádra.

Az egyházmegye tevékenységének másik részeimígyen található a Szentatya szavaiban: „Legyetekközel papjaitokhoz. Támogassátok ôket a szüntelenkísértések pillanataiban. Törôdjetek állandó fejlôdé-sükkel, határozzátok meg közösen az imádság, az el-mélkedés, a pasztorációs idôszerûségének tereit.”

Ezen a téren is a kezdeményezések folyamatossá-gáról beszélhetünk, ami az egyházmegye papjait il-leti, már a hatás tudatosításához eljutva, amely aközvetlen kommunikáció és kölcsönös nyíltság je-gyében jött létre, az oltár szolgáihoz illô és megfelelôkeretben. Az egyháziak állandó képzése, a mai és it-teni körülmények között kölcsönös megismerést fel-tételez, a saját tapasztalatok és élmények megosztá-sát az imádság és a közösen celebrált szentmise lég-körében. Mind világosabbá válik, hogy a klérus tag-jai közötti szívélyes és ôszinte, feltétlen és testvérikapcsolatok alapvetôen hozzájárulnak a hatásospasztorális tevékenység kialakításához.

A püspöknek a papokkal való közvetlen érintke-zésével párhuzamosan, a püspöki vizitációk alkal-mával az egyházmegyei központban 12 Szabbath-hetet tartottunk, ahol a 83 részvevô papnak alkalmanyílt az igazi egység elmélyítésére. Az esperesi talál-kozók folyamatosságára is nagy súly fektettünk.

A klérus állandó fejlesztésére 2002-ben három-szor rendeztünk kvinkvenális vizsgákat, amelyeken18 lelkész sikeresen szerepelt.

A Szentatya felszólítása egy másik szempontot istartalmaz: „Különös gondot kell fordítani a világiakpromoveálására, ami az egész egyháznak egyiksürgôs feladata, de különösen a kommunizmustmegélt országokban. Arról van szó, hogy segítenikell ôket, hogy sajátságos hivatottságuk tudatosod-jon bennük, tehát, hogy Isten birodalmát keressék, amulandókkal törôdve és ezeket Isten akarata szerintrendezzék.”

A laikusok számára már az elôzô évben megkez-dett elôkészítô tanfolyamokat tovább folytattuk.Különbözô világi kategóriák számára: katekéták, fia-talokkal foglalkozók, orgonisták, ápolók, sekrestyé-sek, a templomi tanácsok tagjai, háztartásvezetônôk.

A lippai Hildegardis-házban 14 tanfolyamon egy-házmegyénk 28 plébániájáról 143 személy vett részt.

A laikusok bevonása a katekétikus tevékenység-be szervezett és ellenôrzött kereteken belül zajlott le.A három Katekétikus Központ – Temesvár, Arad,Resicabánya – rendszeresen összehívta a területükönélô világiakat, a szükségelt segítséget nyújtva akatekétikus munkába bevont több mint 60 hittanta-nárnak.

Figyelemreméltó haladást könyveltünk el a fiata-lokkal való foglalkozás terén, ahol módszeresen si-került folytatnunk és bôvítenünk a jellegzetes tevé-kenységeket. A 2002. év folyamán 31 közös tevé-kenységre került sor, 11-re az Egyházmegyei IfjúságiKözpontban, 9-re pedig vidéken, az EgyházmegyeiKözpont támogatásával. Ezeken a tevékenységekenkb. 2500 fiatal vett részt. Figyelemreméltó a tevé-kenységek sokrétûsége, magukba foglaltak elmélke-déseket, lelkigyakorlatokat, szórakoztató, mûvelô-dési mûsorokat, nevelô célú programokat, táboro-kat. Megszerveztük az Egyházmegyei Ifjúsági Talál-kozót is, melyen 798 fiatal vett részt az egész egy-házmegyébôl, a miseszolgák elsô találkozóján, Má-riaradnán és Lippafüreden 300 ministráns lehetettott. Egyházmegyénk 12 fiatalja volt jelen a kanadaiTorontóban az Ifjúsági Világtalálkozón. Három nyel-ven adtuk ki a fiataloknak szánt újságot, a Laudeturtés dolgoztuk ki az évtizedek óta elsô Ifjúsági Pasz-torális Tervet.

Az általános statisztikai adatoknál már eleve alákell húznunk, hogy az adatok, amik egyházmegyénkhívôi számára utalnak, nem vágnak egybe. Amíg aplébániák adatai az egész egyházmegye területén96511 hívôre vonatkoznak, a 2002-es népszámlálásideiglenes adatai a három megyében 141 750 rómaikatolikus hívôrôl számolnak be, ez utóbbi szám min-den okoskodás ellenére valósnak tûnik. Az utolsóstatisztikák szerint 976 keresztelô volt (–222 a 2001.évhez képest, amikor –29 volt a 2000-hez viszonyít-va), 2411-en haltak meg (–131; –348), 600-an kötöttekházasságot (–28), amibôl 230 tiszta katolikus (–30),370 vegyes (+9). 1111 elsô áldozást jelentettek be(+120) és 715 bérmálást 14 helységben. 95 áttérést je-gyeztek be a római katolikus hitre (–54), a római ka-tolikus gyülekezetbôl kilépett 25 (–2), kizárólagemigrált hívek.

Az egyházmegyében 72 plébániánk van, ame-lyekbôl 64 rezidens pap (–1) és egy plébániai gyüle-kezet rezidens pappal. Az egyházmegyének 98lelkészébôl 79-en plébániákon, ketten a tanügybentevékenykednek, 4 az egyházmegye területén kívülszolgál, 9-en nyugdíjasok, hárman a Püspöki Kúriánmûködnek és a megyéspüspök. Az év folyamánegyetlen elhalálozás történt az egyházmegyében:Harnisch József, Páter Placidus, aki 2002. január 13-án hunyt el, 88 éves korában. 4 diakónusszentelés, 3papszentelés volt, kilencet különbözô minisztériu-mokba vettek fel, valamint volt egy kardinálissá valókinevezés. A 2002. év folyamán 11 alkalommal he-lyezték át a klérus tagjait más plébániára.

Az egyházmegye területén már létezô kongregá-ciók és szerzetesrendek mellett egy új kongregáció ismegtelepedett, az Irgalmas Nôvérek a kengyeltóiházban. A nôvérek elsôsorban a horvát közösségek-ben szolgálnak. Sajnálattal kell tudomásul vennünk,hogy a Szent Kereszt Irgalmas Nôvérei, akik elsôsor-

9

ban az egyházmegyénk cseh közösségeiben szolgál-tak, visszavonultak egyházmegyénk területérôl.

Egyházmegyénk húsz teológiai hallgatót tartnyilván (–7). Ezekbôl tíz Gyulafehérváron, négy Ful-dában (Németország), egy Rómában, egy Kassánvégzi tanulmányait, négy hallgató pedig a pasztorá-ciós évét tölti a fuldai egyházmegyében. A 2002. évfolyamán négy hallgató megszakította tanulmányait,három diákot pedig pappá szenteltek. A 2002 szep-temberében egyetlen egy diák nyert felvételt az elsôtanévre.

A felekezeti oktatás továbbra is a Római Katoli-kus Gerhardinum Líceumban folyik, párhuzamosanmagyar és román nyelvû osztályokban. Ebbe a tan-intézetbe 189 diák iratkozott be a 2002–2003. tanévelején, a félév végén 179 diák maradt.

Ami a gondnoksági-szervezési tevékenységet il-leti, továbbra is mûködtek a Fôesperesség Könyvelé-si Központjai, amelyeknek nagyrészt sikerült az alá-rendelt plébániák könyvelési kimutatásait és gond-noksági nyilvántartásait rendbe hozni. Itt említjükmeg, hogy 2002 júniusában beindult, szakavatottszemélyzettel, a rendszeres és szakosított munka azEgyházmegye Levéltárában, mivel egyházmegyénkegy irattáros szolgálatának hasznát élvezi, akit aregensburgi egyházmegye bocsátott rendelkezé-sünkre. Egyházmegyénknek 238 klerikális és világialkalmazottja van (+8), új alkalmazott 24, felmondott8, 4 személyt áthelyeztünk. Két nyugdíjazás történt,az intézmény nyugdíjasainak összlétszáma 97. A 238alkalmazottból 161 részesül az állami költségvetéshozzájárulásában…

Ami az egyházmegyei vagyont illeti, különlegesfigyelmet szenteltünk az egyházi javak – ingatlanok,temetôk és egyebek – leltározására, az elvégzett ka-nonikus látogatás kedvezô alkalmat nyújtott átfogófelmérések és okmányértékû nyilvántartások elké-szítésére. Erre a tevékenységre kb. 200 millió lejt köl-töttünk. Folytattuk fáradozásainkat az államosítottjavaink visszaszerzése érdekében.

Egy általános leltár alkalmával több mint ezer ál-lamosított tételt azonosítottunk egyházmegyénk te-rületén, melyek közül több mint kétszáz ingatlan,amely az 501/2002. törvény – az államosított ingatla-nok visszaszolgáltatásának törvénye – alá eshet.

Ezen ingatlanok helyzetének tisztázására irányu-ló lépéseink alkalmával ugyanazt a közönyt tapasz-taltuk, nem ritkán az illetékes hatóságok rosszindu-latát.

A különleges események között jegyezhetjük akáptalan újraszervezését, 10 kanonok kinevezése ál-tal, akik a temesvári székesegyház keretén belül márrészt vesznek a pasztorációs tevékenységben, ez lé-vén az ország területén az egyetlen mûködô kápta-lan. A 2002. advent óta felújítottuk az ünnepélyes va-sárnapi vecsernyét.

Különleges eseménynek számított Roos Mártonpüspök 60. életévének megünneplése is 2002. októ-ber 17-én, ami kellemes, örömteli alkalmat nyújtottaz ünneplésre, nemcsak a klérusnak és a felszenteltszemélyeknek, hanem sok hívônek is. Ezen alkalom-mal is szeretnénk püspökünknek sok kegyelmet ésáldást kívánni.

Az itt bemutatottakból következtetve elmondhat-juk, hogy az eltelt évben a pasztorációs munkátfôképpen a hívek között gyakoroltuk. A püspök, lé-vén ô az a pásztor, aki felkerekedett, hogy megkeres-

se nyáját, hogy vállán hordozza, a papokkal és hí-vekkel felfedezze a hit biztonságát és az Istenbe ve-tett bizalom erejét. E hôsies munkával párhuzamo-san az irodákban, a különbözô már létezô struktú-rákban és fôképp a plébániákon folyt le az admi-nisztratív munka, amely úgyszintén állandó és ala-pos beavatkozást jelent a közösségek gondjaiba. Ezaz összefogó munka szigorú fegyelmen alapul, amilehetôvé teszi a papoknak, hogy bármikor a rájuk bí-zottak rendelkezésére álljanak, amikor szükség vanrá és kérik.

A 2002. év tapasztalatai oda vezetnek, hogy tar-tózkodással, sôt félelemmel tekintsünk a jövôbe. Ésezt nem egyébért, mint hivatásunk magasztosságá-ért, ami mindünknek – püspök, lelkészek, szerzete-sek, apácák és világiak – mint elhivatás mutatkozikegy új világ építésére, ebben az idôk folyamánannyira megpróbáltatott és szétmorzsolt egyházme-gyében. Az eddig gyûjtött tapasztalatok viszont arrabiztatnak, hogy terveink – együttes erôvel és közösakarattal – megvalósíthatóak és valóra fognak válni.Az az elhivatásunk, hogy ez új alkat – amely igyeke-zetünk nyomán emelkedik – építészei legyünk, aCsanádi Püspökség évezredes alapján, amelyet Szt.Gellért örökségként hagyott ránk.

Ez a szempont arra ösztönöz, hogy mindazoknak,akik ebben az évben a temesvári egyházmegyét szol-gálták, mélységes hálámat és köszönetemet fejezzemki. Elsôsorban mélységesen hálásak vagyunk ôexcel-lenciájának Márton püspöknek kezdeményezéseiért,állhatatos és szüntelen munkájáért, példás életmódjá-ért és lelki életéért, a lelkészekért, valamint a szegé-nyekkel és betegekkel szemben tanúsított gondosko-dásáért, nem utolsó sorban a mindenkivel szembentanúsított türelméért és bizalmáért.

Ôszinte hála szeretett testvéreinknek a püspökikúriától, a plébániáktól – plébánosoknak és káplá-noknak –, a tanügyben dolgozóknak elkötelezettsé-gükért és ôszinteségükért. Köszönet azoknak a sze-mélyeknek, kik életüket igyekezetünk szolgálatábaállították. Köszönet a püspökség alkalmazottainakelkötelezettségükért, becsületességükért és hûségü-kért. Köszönet az összes világi személynek, akik azúj kezdeményezésekben az idô jeleit felfedezve azEgyház szolgálatába álltak, a hit tudatos és példáséléséért, így eleven kövekké válva Krisztus Egyházá-nak építésében.

Nem utolsósorban, illik kifejeznünk hálánkatazoknak a hatóságoknak, amelyek a Szent Lélekmegvilágítása nyomán jóakarattal jöttek elénk és se-gítségükkel támogattak minket. Hálásan gondolunka média azon képviselôire, akik pozitív módon mu-tatták be a katolikus egyházi élet lüktetését, imígyenreménysugarat nyújtva azoknak, kik érdeklôdésselfigyelnek minket.

Az elkövetkezô évre újból Istenre bízzuk magun-kat és a Szentatya szavai által lelkesíteni hagyjuk ma-gunkat, amiket szintén a romániai találkozáson mon-dott: „Úgy szerette Isten a világot, hogy neki adtaegyszülött Fiát (Ján. 3,16). Ez örömhír lüktessen sza-vaitokban, ragyogja be orcátokat, ezt valljátok tettei-tekkel.”

BÖCSKEI LÁSZLÓ

10

Kovács Nemere azon ritka pe-dagógusok egyike volt, aki nemcsak diplomájával érdemelte kiezt a címet, hanem magatartásfor-mává, élete meghatározó elemévétudta tenni az ifjúsággal való kap-csolattartást, az ifjúsági élet szer-vezését. Pedig még egy évtizedigsem volt iskolai katedrája, de asajtón keresztül, köteteivel, a tá-borok és kirándulások szervezé-sével, a cserkészkedéssel is min-dig az ifjúságot szolgálta.

1942. április 28-án születettKolozsvárt, az itteni gyermekkor,s különösen a Brassai Sámuel Kö-zépiskola meghatározó élmé-nyekkel indította az életbe. 1959-ben érettségizett, amikor a BrassaiKolozsvár legjobb magyar taninté-zetének számított. Részt vehetettaz alapítás 400. évfordulójának1957-es megünneplésén, a Brassainév felvételének városszerte nagyvisszhangot kiváltó mozzanatain.Egy olyan brassais szellemet ka-pott útravalóul, amely azután mér-ceként lebeghetett szemei elôtt. Ta-lán ezért is választotta a filozó-fia–pedagógia–történelem szakotaz éppen egyesítéssel megszünte-tett Bolyai Egyetem utódintézmé-nyében. 1964-ben megszerzettdiplomája három szak mûvelésé-re is feljogosította, de valójában apedagógia, az ifjúság nevelése lettaz, amelynek jegyében továbbmunkálkodott.

Évtizedeken át az ifjúsági sajtó-ban dolgozott szerkesztôként, ri-porterként. A Pionír (1964–1967),Jóbarát (1967–1969), Ifjúmunkás(1969–1989) majd a Cimbora(1990–1991) voltak azok a lapok,amelyek írásain nemzedékek ne-velkedtek, amelyek ma már eset-leg rossz hangzású, feledésbe me-rülô címeik ellenére is felelôsség-gel munkálkodtak a nemzetiségiszellem megtartásán, az öntudatépítésén. De emellett Kovács Ne-mere táborokat szervezett, köny-veket szerkesztett, tanulmányo-kat is írt. Neve Erdély-szerte foga-lommá vált.

Eleinte a gyermekszínjátszás, abábjáték-irodalom gazdagításafoglalkoztatta. Két gyermekszín-darabokat felölelô kötetet állítottössze a marosvásárhelyi Népi Al-

kotások Háza felkérésére: Én, te,ô... mi, ti, ôk... (Marosvásárhely,1967), A csodaláda (Uo. 1968). Az-tán saját mesejáték-kötete is meg-jelent: A nagyotmondó fiú (Uo.1971). A kôleves címû darabjamég egy jugoszláviai antológiábais bekerült (Buli. Újvidék, 1987).Két darabja a kolozsvári ÁllamiBábszínház magyar tagozatának amûsorán szerepelt: Dolgozz,macska (1971), A csodafazék(1986). A táborszervezésekkel és agyermekszínjátszás terén szerzetttapasztalatait két hasznos kézi-könyvben összegezte: Táborozókkönyve (Bukarest, 1974), Játék,szakkör, pódium (Uo. 1985).

A sajtóélet részeseként nemcsak azokba a lapokba írt, ame-lyekhez munkatársi viszony fûz-te, de szinte minden romániai ma-gyar újságban, folyóiratban jelen-tek meg cikkei, riportjai, sôt tanul-mányai is. Elsô írását a Korunkközölte 1963-ban, s rendre azIgazság, Napsugár, Elôre, A Hét,Igaz Szó, Mûvelôdés, Brassói La-pok, Tanügyi Újság, Dolgozó Nôhasábjain tûnt fel neve. Sikerrelmûvelte a jellegzetes sajtómûfajt,a riportot. Három, 1981-ben össze-állított cikkgyûjteményben (Emberés föld, Tenni és teremteni, Jele-nünk jegyében) szerepel riporttal,1987-ben pedig Mirk Lászlóvalközös riportkötete jelenik meg:Riportúton az Olt mentén (Buka-rest) címmel.

Az irodalom közkinccsé tétele,kiadványok gondozása terén isszívesen dolgozott kiadóknak.Két, a Kriterionnál megjelent de-tektívtörténet-válogatás fûzôdiknevéhez: Áldozati báránycomb(1977), Éjszakai ügyelet (1980). ADacia Könyvkiadó felkérésére aTanulók Könyvtára sorozat kere-tében elôszóval ellátva sajtó alárendezte Markovits Rodion Szibé-riai garnizonját (Kolozsvár, 1981).

Aztán a 90-es évek elején átala-kult sajtóéletünk, az örökké tevé-keny Kovács Nemere kiszorultbelôle, úgyhogy elôvette tanáridiplomáját, s 1991-tôl az ApáczaiCsere János valamint a Brassai Sá-muel nevét viselô gimnáziumok-ban történelmi-pedagógiai tár-gyakat kezdett tanítani. Emellett

az ekkoriban létesült – fôleg a di-ákság igényeit szolgálni kívánóStúdium Könyvkiadónál is szer-kesztôként tevékenykedett. Többmint negyven kötet, elsôsorbantankönyv, munkafüzet gondozá-sa hárult rá.

Talán diákkori emlékei s a ka-tedraviszonyok is rövidesen aBrassaiba vonzották, ahol 1993-ban elvállalta az igazgatóhelyette-si tisztséget. Fôleg a gazdasági-adminisztratív munkáért felelt s ahumán jellegû tanszékeket irányí-totta. Az itteni diákélet, önszer-vezôdés támogatója volt. Ehhezhozzájárult az is, hogy 1990-tólmint a Romániai Magyar Cser-készszövetség egyik alapítója, al-elnöke az iskolán kívüli ifjúságiszervezkedés legjobb szakembe-rének számított. Eleinte még a 3-as számú Apáczai Csere Jánoscserkészcsapat vezetését is vállai-ra vette. Hitt a cserkészet nevelôerejében, társadalmi fontosságá-ban. Ezt tükrözi egyik kiadványais: Próbacserkészek könyve (Ko-lozsvár, 1995).

Kovács Nemere tanár úr rövi-desen a Brassai Gimnázium leg-népszerûbb embere lett. A diákokcsak Nemere bácsiként, a nagyob-bak, szinte kortársuknak tekintve,Nemereként emlegették, s min-den ügyes-bajos dolgukkal hozzáfordultak. Jóformán egész nap ottült az aligazgatói irodában. Ké-szült vallástörténeti és neveléstanióráira, szerkesztgette a rábízottkönyveket, köröket tartott, a diák-tanács fele közvetített. S a kolle-gákkal soha egy percig sem érez-

A fiatalok barátjaés szervezôje

Kovács Nemere (1942–2003)

11

tette, hogy ôneki vezetô beosztásais van, ha úgy alakult, legfeljebbtanácsot adott a fiatalabbaknak.Kínosabb feladatként rá hárultakaz iskolai javításokkal, karbantar-tási munkákkal járó gondok. Egypillanatig sem tévesztette szemelôl, hogy a jövôt a múltra kell épí-teni: az iskola közelmúltjának kal-lódó dokumentumait gyûjtögetteirodájában, megindította a Brassai-füzetek sorozatot, melynek elsô,1994-es kötete az iskola történetét(Bodor Andrástól), második, 1997-ben megjelent száma pedig BrassaiSámuel életrajzát (alulírott munká-ja) tartalmazza. Jelentôs részt vál-lalt az 1997-es Brassai-évfordulómegszervezésében.

A 90-es években is munkatársamaradt a sajtónak, még köteteketis állított össze. Az RMDSZ meg-bízásából született a Milyen nem-zeti kisebbségek élnek Romániá-ban? (Sepsiszentgyörgy, 1990) cí-mû tanulságos kis füzete. Tapasz-talatait összegzi a Serdülni nehéz(Kolozsvár, 1995) és a Túrázókkönyve (Kolozsvár, 1996) címmelmegjelent két utolsó kötete.

1998 táján betegsége már egyrejobban akadályozta munkáját,megvált az igazgatástól, egy évigmég a katedrán próbált helytállni,de be kellett látnia, hogy bár-mennyire is ragaszkodik a diákokközösségéhez, a veszendô test ha-tárt szab a lélek szárnyalásának.

1999-ben úgy vonult nyugdíjba,hogy ezután íróasztalát avatja ka-tedrává. Nagy élettapasztalatáttovábbi írásokban igyekezett érté-kesíteni.

A könyörtelen kór kevés idôthagyott neki. Az utolsó, nehézéveknek már csak a lehangoló hí-rei jutottak el néha-néha az egy-kori kollegákhoz, tanítványok-hoz. S az, hogy minden erôfe-szítésével kéziratain dolgozott.2003. május 7-én szakadt meg éle-te fonala. Két nappal késôbb fo-gadta be ôt a Házsongárdi teme-tô, amelyrôl alulírott könyvét(Tört kövön és porladó kereszten)éppen ô jegyzi kiadói szerkesz-tôként.

GAAL GYÖRGY

2003. augusztus 28. és szep-tember 3. között került megrende-zésre (immár harmadszorra) akisiratosi médiatábor, mely ezévtôl már a neves aradi és kolozs-vári újságíró, Krenner Miklós, az-az Spectator nevét viseli. A csü-törtök délutánt érkezésre szántatáborvezetônk, Puskel Emesetévészerkesztô. Így akadt alkalomarra, hogy az Irkater-központot(és persze egymást) szegrôl-végreáttanulmányozzuk. (Mert vár-tunk mi, amire vártunk, de ilyenpazar környezet biztos meg semfordult senki fejében!) Voltak per-sze olyanok is, akiknek már nemkellett egymásnak bemutatkozni-uk. Ôk már régi hegedûsök a mé-dia-táborban: második alkalom-mal tértek vissza, s csak a tavalyóta történtekrôl adtak számot régiismerôseiknek. Mi, kis újoncok,kik csak az idén kóstolhattunk be-le az újságírás és tévézés rejtelme-ibe, nagy szemekkel figyeltuk,miket mesélnek „elôdeink”, kikigencsak igyekeztek eleget tennihivatásuknak, vagyis jól elriaszta-ni minket az eljövendôktôl.

Másnap reggel azonban mi ismegtapasztalhattuk mindazt, amitmeséltek: persze jóval gyengé-debb formában. Akkor könnyeb-bültünk meg igazán, mikor az el-méletet gyakorlat követte televízi-ózás terén, és Bartók Laci nem ha-rapta le egyikünk fejét sem, ha

épp tévedni merészeltünk. AmígLaci a „tévészerkesztôkkel” kínló-dott, addig Zalányi Ferenc (a Du-na TV operatôre) a fiúkat vezettebe a kamerázás titkaiba. S hogyminden tökéletes legyen, a kételôadás végére mindkét fél kije-lentette: eljött az ideje, hogy azoperatôr és a mûsorvezetô össze-hangolja munkáját, és egy két-há-rom perces riportot készítsen sza-bad témáról.

Ekkor kezdôdött az igazi hadd-elhadd! Témakeresés, filmezések,interjúk, s ami a legvégére maradtés legnagyobb szerepet kapott: avágás. Órarend szerint sürgött-forgott mindenki a táborban minda kamerák, mind a vágógép kö-rül, míg végre összeállt mindenki-nek a vasárnap délelôtti, Laci általkemény kritikával elbírált anya-ga. Nagyokat nevettünk minde-nik riporton, ti. mindenki próbáltegyediségre törekedni, s minél si-keresebbre kikerekíteni munkáját.

Amíg a tábor fele riportala-nyok után rohangált, a másik felea kamerák elôtt pózolt. Egyik gya-korlat az volt, hogy három perciga kamera elôtt szabadon és alehetô legértelmesebben kellettmegszólalnunk, utána pedig újra-nézni, ahogy végigizzadjuk azt avégtelennek tûnô három percet. Amásik gyakorlat komolyabb erô-feszítést igényelt: úgy kellett kí-nosabbnál kínosabb kérdésekre

válaszolnunk, hogy közben ne es-sünk ki szerepünkbôl: ne nézzünkaz objektíven kívül sehova, ne ne-vessük (vagy éppen bôgjük) elmagunkat, ne mozogjunk, mertminden kis szokatlan mozdulatotészrevett a tévé. Ezt is megtanul-tuk… Mire Laci és Ferenc elutaz-tak, már bátran mondhattuk ma-gunkról, hogy már nem is félünka lencsétôl…

Hétfôtôl azonban új megpró-báltatás következett. Beszélgetésés riport Horváth Leventével,Arad város tanácsosával. Megér-kezett Szabó Zsolt újságíró Ko-lozsvárról, ki a zsurnalisztikávalpróbált minket megbarátkoztatni.Ettôl a naptól nagyon fellazult ahangulat az egész táborban, aprogramok már nem órarend sze-rint folytak, mindenki saját magavégezte egyéni munkáját: cikketírt, rajzolt a Ficzába, azaz a tábor-újságba, ami már harmadik élet-évét töltötte. Aki épp nem cikketírt, tördelni ment Murad Bettyvel.A képzômûvészünknek volt alegnehezebb feladata: megtervez-ni a fejlécet, beszkennelni a sajátkészítésû grafikákat, s mellettemég papírra vetni élményeit is…

Kedden toppant be végül Le-hôcz László is, a Temesvári Rádiószerkesztôje. Korszerû felszerelé-sével nekünk riportokat és híreketkellett összeállítanunk, hogy egytíz perces adássá kerekedjék. Mit

Kisiratos 2003avagy médiatábor harmadszorra

12

is mondhatnék? Ez már gyerekjá-téknak bizonyult a tévézés után.

Szerdára, a záróestre minden-nel készen álltunk, megérkeztek amég nyomdameleg Ficzák is.Kezdôdhetett a szórakozás! A kel-lemesen eltöltött 40 perces kabaréután a díszvacsora következett,melyre maga a házigazda, AndóLászló szolgáltatta a remek bog-

rácsgulyást. Megnéztük a táborivideót, amit Sándor István filme-zett. Azonban nem csak ez tarto-zott szórakozási módszereink kö-zé: gondolom, meg sem kell emlí-tenem, hogy azért tábor, hogy éj-szakákat átvirrasszunk egymástársaságában. Itt már megoszlot-tak a vélemények, mert akinek azalvás tûnt édesebbnek, nem vált

ínyére a már hagyományos fog-pasztázás.

Szórakozási lehetôségek közésorolhatjuk még a péntek délutá-ni, Jelen-ház-beli elôadást (a Ta-lálkozás az ôs Kajánnal-t, melyenmaga Bartók László szavalta elnéhány kortárs magyar költô ver-sét szívet rendítô hangsúllyal), aszombatról vasárnapra való éjsza-kai diszkót, a vasárnap délutániMédiatábor Kisiratos – Prokidormeccset (melynek eredményérôlinkább nem is szólok; laposra ver-tek) és persze a focimeccs utáni jólkiérdemelt strandolást. Kirándu-lás és több strandolás is tervbe vé-tetett, azonban a szeptember elejiidôjárás beleszólt programunkba,ezért inkább a házban maradtunk.

Egy szó, mint száz: szó el nemmondhatja, toll le nem írhatja, mi-lyen volt ennek a tábornak a való-di hangulata. Egy azonban biztos:könnyes szemekkel búcsúztunk elegymástól abban a reményben,hogy jövôre újra találkozunk, ésegyütt avathatjuk be a nálunknále téren fiatalabb leendô szakem-bereket a média rejtelmeibe…

ENYEDI SAROLTA

A tábor részvevôi az Irkater elôtt

Az emberek nagy része, mikorTorockót említi, akarva-akaratlana Székelykôre, a kirándulásra, ki-kapcsolódásra, a késô éjbe nyúlókocsmázásra gondol. De mégisTorockó sokunk számára augusz-tus hatodika óta már mást is je-lent: vitákat, megmérettetést, újtapasztalatok szerzését, elmélyü-lést napjaink különbözô fonto-sabbnál fontosabb témáiban, me-lyek a politikum, hatalom, nyilvá-nosság viszonyát tárgyalják.

A II. Torockói Diáktábor – melya Székelykô alatti falucskában zaj-lott augusztus 3–6. között – részve-vôi, azaz a Babeš–Bolyai Tudo-mányegyetem Közigazgatás- ésPolitikatudományi Karának poli-tológia és újságíró szakos hallga-tói, valamint számos jeles meghí-vott, bizonyára mind elmondhat-ják, hogy sokkal gazdagabban tér-

tek haza, mint ahogyan odamen-tek. Hisz mindenki gazdagodott:új ötletekkel, véleményekkel, kér-désekkel, válaszokkal.

E tábor szervezôje, a kolozsváriPoliteia, a Romániai Magyar Politi-katudományi Egyesület volt, tá-mogatói a Communitas, az INÚE,azaz az Induló Újságírók Egyesü-lete és az Illyés Közalapítvány.

Az elsô nap az érkezés, elszál-lásolás, ismerkedés napja volt, demaradt idô tárgyalni a Nyilvános-ság és hatalom viszonyáról, mi-nek keretén belül Bodó Barna, aPoliteia elnöke bemutatta az álta-la szerkesztett Státusdiskurzus cí-mû kötetet, valamint Somai Józsefa Romániai Magyar KözgazdászTársaság elnöke bemutatta a Köz-gazdász fórum címû lapot. Más-nap a Politikum és sajtó viszonyakerült boncolóasztalra. Márton

Árpád RMDSZ-képviselô a Médiakérdéseirôl a román törvényho-zásban, Vincze Hanna Orsolya, aBBTE tanársegédje pedig a Tár-sadalmi nyilvánosságról az ab-szolutista társadalmakban téma-körrôl értekezett. Ezek után kerek-asztal-megbeszélésre került sor,melyek keretén belül Csinta Samu– a Krónika fôszerkesztôje és Gaz-da Árpád helyettes fôszerkesztô,valamint Márton Árpád, azRMDSZ és az erdélyi magyar saj-tó viszonyát boncolgatták. Fel-vetôdött a kérdés, hogy valóbanellensége-e a politikusnak az új-ságíró, továbbá vita folyt a cenzú-ráról, a köz- és magánérdekrôl.

Délután Szabó Zsolt és CsekePéter a BBTE újságírás szakánaktanárai beszéltek a Pártpolitika ésújságírás viszonyáról 1920–1925között, valamint az Erdélyi Fiata-

Torockó, egy kicsit másképp

13

lok és a sajtó viszonyáról, az Er-délyi sajtó és hatalom 1920–1940közt téma keretén belül.

Az esti program is nagyongazdag volt, hisz az Erdélyi társa-dalom címû lapot, valamint aKossuth Lajos üzenete címû köte-tet is bemutatták. Az elsôt, a szo-ciológiai tanulmányokat tartalma-zó lapot Magyari Tivadar, a lapszerkesztôje mutatta be, aki szoci-ológus a BBTE-en, míg a másodi-kat, az újságíró szakos hallgatókKossuthról szóló alkotásaikbólösszeállított kiadványt Szabó Zsoltértékelte.

Augusztus 5-e délelôttjén aKözszolgálati médiumok és poli-tikum viszonyát Gáspárik Attila,az Országos Audiovizuális Ta-nács alelnöke elemezte. Beszélt atévé fontosságáról az emberekéletében, a tévéadók napi költ-ségvetéseirôl, az ezeket illetô kö-telességekrôl, jogokról és törvé-nyekrôl. Az ezt követô kerekasz-tal-beszélgetésen Kelemen Attila,a Transindex szerkesztôje, vala-mint Bakk Miklós és Szász AlpárZoltán, a BBTE politológia szaká-nak tanárai vettek részt. Ôk Az er-délyi sajtó jobb–bal polarizációjá-val kapcsolatosan fogalmaztakmeg eredeti gondolatokat, sorol-tak elô hasznos felvilágosításokat.

Helyi társadalom és sajtó volt atémája a délutáni elôadássorozat-nak. Meghívottak: A. GergelyAndrás, a Magyar TudományosAkadémia budapesti Politikatudo-mányi Intézetének tagja, aki a Poli-tikai hatalom nyilvánossága, a-vagy a nyilvánosság politikai ha-talmáról tartott elôadást, majdMagyari Tivadar az Erdélyi ma-gyar sajtó modernizációjáról és en-nek a politikummal való kapcsola-táról szóló dolgozatában, az egyesjelenkori médiatörténeti tendenci-ákról, a médiatechnikai fejlôdés-rôl, valamint a nyilvánosság válto-zásáról, felaprózódásáról beszélt.

Este Veress Emôd felelôs szer-kesztô, és dr. Fábián Gyula ü-gyész és szerkesztôbizottsági tag,a Romániai magyar jogtudomá-nyi közlönyt mutatták be.

Szerdán délelôtt Toró T. Tibor,parlamenti képviselô az RMDSZbelsô vitáiról a román sajtó tükré-ben beszélt, de említette a nyelv-politikát, a konfrontációt, a kor-porációt, az egységi mítoszt is.Balló Áron, a Szabadság fôszer-kesztôje a Kisebbségi sajtó és he-lyi sajtó viszonyáról tárgyalt, en-nek mûködésérôl Európában, az

erdélyi magyar nyilvánosságrólmesélt, és felvilágosításokat ho-zott az Erdélyi Magyar Lapki-adók Egyesületérôl valamint azEurópai Regionális és KisebbségiNapilapok Szövetségérôl.

A táborkiértékelés volt azámenje a négynapos torockói ki-ruccanásnak. A szervezôk meg-ígérték, hogy jövôben ugyanek-kor, ugyanitt, még többen, mégjobbak ismét találkozni fogunk.Bodó Barna örömmel mondta,hogy noha ez csupán a másodiktábor Torockón, egyre többen hi-szik: máris kialakulóban van egytorockói szellem, amely a problé-mákat valós alapokon, nyílt, ô-szinte és építô kritikával újragon-dolva képzeli el a továbblépést.

Az igazat megvallva, eléggé

zöldfülûnek éreztem magam, sok-szor csak bámultam és tátottam aszám, ahogy a kisgyermekekszokták, mikor felnôttek társasá-gába kerülnek. A különbség csakaz, hogy míg a gyermek mér-gelôdik és toporzékol, sír, kimegya szobából mérgében, amiért ône-ki semmit sem magyaráznak,semmit sem ért, én türelmesenottmaradtam és végig azon igye-keztem, bárcsak valami abból azott elhangzott értelmes minden-félébôl rám ragadna, mert azilyenszerû ismereteimen belül saj-nos jócskán akadnak nemcsakrészecskék, hanem valóságos fe-kete lyukak is.

LADÁNYI EMESE

Újságíró és politológia szakos egyetemisták

Bakk Miklós, Balló Áron és Toró T. Tibor

14

Valamikor a hetvenes évek elején, amikor a Har-gita alatti városba kerültem, rövid idôn belül egyrendkívül pezsgô képzômûvészeti élettel szembe-sülhettem. Grafikusok, festôk, szobrászok – közép-korúak és egészen fiatalok népes sora élt itt. Leg-többjük tanárként kereste kenyerét, de jutott idejeaz alkotásra is. Közös és egyéni tárlatok követtékegymást havonta. Aztán a nyolcvanas évekbenelkezdôdött a kivándorlások idôszaka. Nagyon so-kan vettek vándortarisznyát a vállukra és távoztakkülföldre, mert immár úgy érezték, hogy nem tud-nak szabadon, szívük szerint alkotni. Hallani semakartak megalkuvásról. Így hát a kilencvenes évek-re, megfogyatkozott a soruk. De kiállításokat mégláthattunk, ha jóval kevesebbszer is. Aztán érkeznikezdett egy új, fiatal nemzedék. Nagyrészt azok,akik a kilencven után alakult Nagy István MûvészetiSzakközépiskolában érettségiztek, majd a fôvárosi,kolozsvári, avagy temesvári képzômûvészeti fôisko-la végzôsei lettek. Köztük beszélgetôpartnerem is.

– Hogyan is kerültél erre a pályára?– Már egészen kisgyerekként nagyon szerettem

rajzolni. Egyik nagynéném is képzômûvész, így aztis mondhatnánk, hogy örökletes dolog is van a pak-liban. A gyökerek különben Gyergyóalfaluba nyúl-nak vissza, melyrôl köztudott, hogy sok neves, is-mert képzômûvészt adott a romániai magyarság-nak. Az alsó tagozatot a mûvészeti általános iskolá-ban végeztem, majd a Márton Áron Gimnáziumbanérettségiztem, hiszen akkor még nem létezett mû-vészeti szakközépiskola Csíkszeredában.

– S a fôiskola?– A kolozsvári Ion Andreescu Fôiskolára felvéte-

liztem és bejutottam a grafika szakra. Ketten vol-tunk csíkszeredaiak, Bartis Elemérrel.

– Kik voltak a tanáraid?– Horvát Bugnariu Ioan (ô fotót tanított), Miklósi

Dénes (grafika) és Újvárossy László (rajz, grafika).– És miként alakult pályád a fôiskola után? – 1998-ban végeztem és hazajöttem Csíkszeredá-

ba. Letettem a szükséges vizsgákat, hogy megpá-lyázhassam a tanári katedrát. A József Attila Általá-nos Iskolába kerültem rajztanárnak. Jelenleg is ott ta-nítok.

– Kiállítások?– 2001-ben vettem részt elôször közös tárlaton, ez

jelentette az elsô találkozást a képzômûvészet iránt

„Az illusztrációkállnak hozzáma legközelebb”

Beszélgetés Lokodi Ildikó grafikussal

Galéria

15

érdeklôdôkkel, az elsô megmérettetést. A Visual Artszervezte a kiállítást. Két közös tárlatot rendeztek,az egyik az év elején, a másik év végén volt. Egyénibemutatkozásom még nem volt, mert még nemgyûlt össze elegendô alkotás.

– Melyik a kedvelt technikád?– Tussal és tintával szeretek leginkább dolgozni.

Illusztrációkat készítek, ezek állnak a legközelebbhozzám.

– Témakörök?– Minden, ami az irodalommal kapcsolatos, s

ezen belül is a gyerekirodalommal. Több tanköny-vet is illusztráltam a VII–VIII. osztályok számára,irodalomtankönyvekrôl van szó. Ezen kívül foglal-koztam díszlettervezéssel is. A gyergyószentmik-lósi Figura Színház számára, két darabhoz: A hely-ség kalapácsa és a Csipike elôadásokhoz.

– Milyen terveid vannak?– Szeretnék minél több idôt szentelni az alkotás-

nak. Jelenleg az oktatás majd minden idômet fel-emészti, elsôsorban a rossz órabeosztás miatt. No,meg van egy hétesztendôs kislányom, vele is sokidôt kell töltenem. Bekapcsolódtam a Talentum Ját-szóház tevékenységébe is, Bakó Klára textilmûvész-nôvel közösen vezetjük a programot kisgyerekekszámára, hétvégeken. Mint mondottam, jó lennetöbbet alkotni, minél több könyvillusztrációt készí-teni. Ehhez ki kell építeni a kapcsolatokat a kiadók-kal is. Távlatban pedig, jó volna összehozni egyegyéni tárlatot is.

– Köszönöm a beszélgetést és sok sikert!

FORRÓ MIKLÓS

16

Újratelepítésének 250. évfordulóját ünnepelte azidén tavasszal a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébenelhelyezkedô, sajátos arculatú, Nyírség nevû tájegy-ség gazdasági-mûvelôdési központja, Nyíregyháza.Gyümölcsözô ötletnek bizonyult, hogy a városve-zetôség a kitûnôen megrendezett ünnepségsorozatraidôzítette a II. Rákóczi Ferenc szabadságharcáról és akuruc korról való megemlékezést is. Az egyhetes tu-dományos és mûvelôdési ülésszakra (június30–július 5) nemcsak a régió illusztris képviselôithívták meg, hanem a Kárpát-medence más részeibôlis – Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság, Szlovénia– sokan jelen voltak/voltunk és bízvást elmondhat-juk: bôven feltöltôdtünk lelki útravalóval úgyhogyméltán skandálhatjuk Vörösmarty halhatatlan versé-nek zárómondatát:

Köszönjük élet! Áldomásidat,Ez jó mulatság, férfimunka volt!

*Eredendôen 222 személy kapott névreszóló meg-

hívót, de jóval többen érkeztek június 30-ig, hétfôreggelig a Zrínyi Ilona Diákotthon barátságos ven-dégfogadónak bizonyult szálláshelyére.

A XXXI. Országos Honismereti Akadémia ünne-pélyes megnyitója a városháza dísztermében június3-án délelôtt volt. Az aggastyánkorú örökös tisztelet-beli elnök, Kanyar József szavai után Kiss Gábor amegyei közgyûlés alelnöke szólt, aki II. Rákóczi Fe-renc törekvései közül azt a tényt hangsúlyosítottanyomatékosan, hogy képes volt egyszerre szolgálnia nemzeti egységtörekvéseket és a közjót. AzutánCsabai Lászlóné, a város polgármestere köszöntöttea részvevôket, majd Hetényi György Mezôkovács-házáról érkezett költô szavalta el a magyar nyelvapológiájaként értékelhetô Turulmadár szárnyán cí-mû saját költeményét. Megható epizód, szívbe mar-koló élmény volt a meghallgatása.

Tizenegy órától R.[uttkay Kálmánné] VárkonyiÁgnes, az ELTE tanszékvezetô egyetemi tanáránakmagasröptû, gondolatgazdag elôadása következettA Habsburg abszolutizmus és Rákóczi állama cím-mel. Aznap más elôadásra nem is került sor.

A Zrínyi Gimnáziumban elköltött ebéd után kis-csoportos városnézésre mentünk. Városkalauzainkkitettek magukért, sok szép, felemelô élménnyelgazdagodtunk.

Másnap egytôl egyig rangos elôadások következ-tek, számszerint tíz. Bevallom, számomra a CsorbaCsaba: Mûvelôdéstörténeti áttekintés a Rákóczi-sza-badságharc koráról címû elôadás nyújtott a legtöb-bet; el is kértem tôle a szöveget, s fénymásolatbanôrzöm, hogy addig is, míg nyomtatásban megjele-nik, alkalmanként idézni tudjak belôle. Ugyanezt el-mondhatom Molnár Sándor vajai múzeumigazgató

másnapi, Tarpa, Vásárosnamény, Vaja szerepe a sza-badságharcban címû elôadásáról is.

Emlékezetesek maradnak a megyejárásnak neve-zett, választható három útvonalon lebonyolított ki-rándulások. Magam a Nyíregyháza–Máriapócs–Nyírbátor–Vaja útvonal mellett döntöttem. A mári-apócsi bazilika csodaszép freskói, a római és egybengörög katolikus kegytemplom lúdbôröztetôen szép,Szûz Máriát ábrázoló kegyképe, mely a hagyományszerint 1696. november 2–4. és december 8-a közöttkönnyezett elôször, majd 1715-ben és 1905-ben is. Deezen kívül is sok csodás eseménnyel bizonyította,hogy a népi ének szavaival élve, a „Máriapócsitemplom kegyelmek helye”.

Egyúttal annak is iskolapéldája, hogy az évente16 búcsúnak helyet biztosító kéttornyú kegytemp-lomban milyen harmonikus, jó viszonyban megféregymás mellett ugyanazon szakrális helyiségekben agörög katolikus Szent Liturgia és a római katolikusSzentmise.

Itt és most lehetetlen – és talán túlzás is lenne – ahatnapos rendezvénysorozat minden vonatkozásárakitérni. Tény, hogy régi jó kapcsolatok mélyültek el,új, tartalmas barátságok szövôdtek.

Az utolsó napi kirándulás Kárpátaljára, a Verec-kei-hágón való felkapaszkodás, a hágó tetején szeré-nyen újjáépített milleniumi emlékmûnél meghallga-tott/megkönnyezett Reményik Sándor (Végvári)vers, az Eredj, ha tudsz, már csak habnak számít atortán.

Lélekben feltöltôdve, szép emlékekkel gazdagod-va tértünk haza, ki-ki otthonába, hogy jövôre, a min-den bizonnyal Egerben sorra kerülô XXXII. Honis-mereti Akadémián majd tovább folytassuk a gyü-mölcsözô eszmecserét.

GÁBOR DÉNES

Tricentenarium Rákóczianum3300 éve tört ki a kuruc szabadságharc

XXXI. Országos HonismeretiAkadémia – Nyíregyháza

17

Az 1680/90-es években egészEurópa Magyarországra figyelt.Röplapok, újságok, könyvek, em-lékérmek egész sora ünnepelte,hogy az addig legyôzhetetlenneklátszó Oszmán Birodalmat sikerültkiszorítani a Kárpát-medencébôl.A diadalmas uralkodó pózábantetszeleghetett I. Lipót császár éskirály, hiszen impériuma többmint 200 000 km2-rel gyarapodott.Országunk már több mint háromévszázada vívta élet-halál harcát akeletrôl jött hódítókkal. A 17. szá-zad végének magyarsága mégsemköszöntötte túláradó örömmel agyôzelmeket. Iszonyatos árat fizet-tünk a harcmezôn elért sikerekért.Minden olyan várnak és városnak,amelyet az oszmánok védelmez-tek, széles körzete teljesen elpusz-tult. A körülzáró csapatok csakúgypusztították a vidéket, mint a föl-mentéssel próbálkozó moszlimok,fôleg az öncélú kegyetlenséggeldúló-rabló, gyorsan mozgó tatárhadak. Az évrôl évre magyar föl-dön telelô több tízezres Habsburg-hadsereg felélt mindent, visszaél-ve fegyveres erejével, a törvénye-sen megállapított ellátmánynál lé-nyegesen többet zsarolt ki a sze-rencsétlen lakosságtól, városoktólcsakúgy, mint a falvaktól. Másfélévtized háborúinak mintegy 150millió forintos terhébôl Magyaror-szágra jutott az összegnek mint-egy 40%-a.

Az eredetileg papnak készülô,apró termetû, voltaképpen félénkember, I. Lipót császár és király tu-dott könyörtelen, sôt kegyetlen islenni, ha úgy érezte, hogy dinasz-tiája hatalmáról van szó. A felsza-badított területeket, s egész Ma-gyarországot úgy kezelte, mintmeghódított tartományt, amelyetmaradéktalanul be kell illeszteni aHabsburg Birodalom egységesrendszerébe. E cél érdekében azegész országot katolikussá akartatenni, s arra törekedett, hogy a ne-messég az udvar érdekeinek hûsé-ges kiszolgálója legyen. Aki ellen-szegült, arra börtön, vagyonelkob-zás, sôt halál várt. Legtömörebbena Habsburg-politika hûséges ki-szolgálója, a horvát eredetû Kol-lonich Lipót bécsújhelyi püspök, akésôbbi kalocsai, majd esztergomibíboros-érsek fejezte ki a célt: „akirályság, vagy annak egy része

lassankint germanizáltassék és aforradalmakra és nyugtalanságrahajló magyar vér a némettel szelí-díttessék természetes ura és örö-kös királya hûségére”.

Az ellenreformáció, amely akatolikus egyházi megújulást ismagába foglalta, a 17. század elsôfelében még nem jelentett feltétle-nül erôszakos akciókat. PázmányPéter, az 1635-ben Nagyszombat-ban egyetemet alapító esztergomiérsek, noha a jezsuiták neveltjevolt, egyszerre tudott jó katolikusés a protestáns erdélyi fejedelmekettámogató, a magyar érdekeketvédô ember lenni. A század máso-dik felében viszont Lippay Györgyérsek már mindenek felett a lipótiabszolutizmus hûséges kiszolgáló-ja. A katolicizmus terjesztését szol-gálta a jezsuita gimnáziumok kié-pülô hálózata: Nagyszombat(1616), Pozsony, (1626), Gyôr(1627), Komárom (1633), Szatmár-németi (1634), Sopron (1636), Szé-kelyudvarhely (1640), Kassa (1655).

A jezsuita tanrendszert jólismerô II. Rákóczi Ferenc lesújtóbírálatot gyakorolt fölötte (1706):„Igazán siralmas dolog: miközbenazt hisszük, hogy ez a Társaság atudományokba avat be, még megis akadályoznak ebben bennünket,akiket a sötét tudatlanság mély sír-ja nyelt el, úgyhogy semmit semtudunk! ... A csiszoltabb tudomá-nyoknak más nemei – mint a föld-rajz, a számtan, az építészet (fôlega katonai, mely nálunk igen szük-séges), a történelem, a kronológia,az erkölcstan, a politika és jó né-hány egyéb tanulmány (hogy a ne-messég testgyakorlatairól ne is be-széljünk) – iskoláinkban ismeret-len tudománynevek, pedig hátmásutt a legvirágzóbb országok, alegmûveltebb államok és a leghíre-sebb akadémiák éppen ezekkelszokták az ifjúság értelmét a hazajavára – gyümölcsözôbben, mintama semmiségekkel kimûvelni…”

Nemcsak a testgyakorlást be-csülte Rákóczi, hanem bujdosó-ként a fizikai munkát sem vetettemeg. Mikes Kelelem írja egyik tö-rökországi levelében: „Ebéd utánpedig, aki látná, azt mondaná,hogy valamely mesterember, vagyfúr, vagy farag, vagy az eszterga-padon dolgozik, és az ô gyönyörûszakálla sokszor tele van for-

gáccsal, hogy maga is neveti ma-gát...” (Megbecsült múzeumi erek-lyénk az a pompás karosszék,amely máig bizonyítja, hogy a fa-munkának igazi mesterévé váltvezérlô fejedelmünk.)

Mikes Kelement, II. Rákóczi Fe-renc belsô inasát, majd a bujdosás-ban fôkamarását, a kolozsvári je-zsuiták neveltjét az 1710-es évek-ben francia földön látottak és ta-pasztaltak döbbentették rá arra,hogy milyennek is kellene lennie amagyar iskolának. 1725. június 11-én, Rodostóban keltezett, „édesnénémhez” írt fiktív levelében ol-vashatjuk a következôket: „egy or-szágnak a boldogsága az ifjakotvaló jó nevelésekbôl áll, a hadako-zást, a tudományokat és a mester-ségeket akkor kezdik tanulni. Aboldogtalan országunkban minde-nekre alkalmatossága nincsen egyifjúnak, noha mindezekre olyan al-kalmatos volna, mint akármelynemzet. Mindazonáltal úgy tet-szik, hogy mégis jobban lehetnenevelni az ifjakot, ha az atyák arróljobban gondolkodnának. Nohaközülök sokan tudatlanok, és egyvaknak nehéz a világtalant vezet-ni. De ha magok is a tanulást job-ban szerették volna, a fiakot több-re tanyíthatnák, mert egy jól nevel-tetett és oktatott ifjú a fiát is asze-rént neveli. Mert ugyanis nézzükel, hogy neveltetnek nálunk az if-jak. Közönségesen legalább tízvagy tizenegy esztendôs koráig afaluból ki nem megyen, hanem ad-dig a falusi iskolában jár. Addig azideig megtanul olvasni, de az olva-sással csak paraszti szokást is ta-

Mûvelôdéstörténeti áttekintésa Rákóczi-szabadságharc koráról

Szabó Béla olajfestménye

18

nul. Ha iskolában nincsen, otthonegyebet nem lát, hanem mindenhéten hétszer az apját részegen lát-ja, aki nem törôdik azzal, hogy afiában valamely nemesi és keresz-tényi jó erkölcsöket oltson, és csaka cselédekkel való társaságbanhagyja, akiktôl mindenféle rosszszokást és rossz erkölcsöt látván,eltanulván, azok benne csaknemholtig megmaradnak, s a nagy pa-rasztságban való neveltetése miattazt sem tudja, ha nemesembergyermeke-é? Talám meg sem tud-hatná másként, hogyha csak a job-bágyok kis uroknak nem nevez-nék. Tizenkét vagy tizenháromesztendôs korában valamely collé-gyiumban béplántálják, ahonnéthuszonnégy vagy huszonöt esz-tendôs korában szabadul ki, olyanidejében, amelyben másutt már azolyan ifjú jó deák, jó historikus, agyeométriát, a gyeográfiát szüksé-gihez képest tudja, és már jó hadi-tiszt. Nemcsak hadi dolgot, de or-szágos dolgot is bízhatnak reája.De már vigyük haza pompával ami huszonöt esztendôs deákunkota collégyiumból, és nézzük meg,hogy annyi tanulás után mit tud,és hogy ha használhat-é valamittudományával az országnak vagymagának. Legelsôben is a mi deá-kunk azon igyekezik, hogy cifraköntöse és paripája légyen. Egyne-hány könyvit és filozófiáit vala-mely almáriumban eltemetvén,azután faluról-falura béjárja atyafi-ait. Arisztotelésznek ott egyne-hány terminusit kipöki, de deákulmár szégyenlene beszélleni, azérthogy az asszonyok tanuló deák-nak ne tartsák. Az atyjafiainál mitcsinál? Leghasznosabb beszélgeté-se a vadászatról, a lovakról va-gyon. Ha asztalnál vagyon, nagygyalázatnak tartaná, ha jól nem in-nék, és még deáknak is tartanák,ha magát mentegetné. Ebéd utánvagy az asszony vagy a leányokházában bontja ki, amit Virgilius-ból vagy Ovidiusból olvasott. Dehogy az iskoláról való emlékezetetis teljességgel elfelejtse, szükséges-nek gondolja lenni, hogy a szolgá-lók közül kettôt vagy hármatszereteinek fogadja... Mit tanultvolt annyi esztendôkig? Csak a de-ák nyelvet. És egyebet nem tanul-ván, annak házánál hasznát nemsokat vészi, és a gazdaságbanolyan tudatlan, mint mások. És afizikájából annyit nem tud, mint amolnárja vagy a kovácsa, nem tud-ván csak annak is okát adni, hogymiért hinti meg vízzel annyiszorégô szenit. Annyi diáksága után

csak azt is a tiszttartójától kellmegkérdeni, ha a szôlôje délrevagy északra fekszik-é... Nemhogyazt tudná, hogy miben áll az or-szág haszna, de azt sem tudja, mi-csoda országok szomszédi Erdély-nek, hogy ha a Maros a Tiszábanfoly-é elsôben vagy a Dunában?Mindezekbôl látjuk, hogy a nyolcvagy kilenc esztendeig való tanu-lásnak se maga, se az ország hasz-nát nem veszi. Mert a deák nyelv-nek úgy venné hasznát, ha a hada-kozásról, az ország igazgatásárólés más tudományokról való köny-veket olvasnának. De így a mai fi-lozófusunk egy-két esztendô múl-va olyan tudatlanná lészen, vala-mint a gondviselôje, és ha a tiszt-tartójának nem kelletnék írni, fé-lem az írást és az olvasást is elfelej-tené. Nem akarom ezekbôl azt ki-hozni, hogy a deák nyelv haszon-talan volna, hanem csak azt mon-dom, hogy egy nemesembernekidôvesztés annyi esztendôkig csakazt a nyelvet tanulni, mivel amel-lett más egyéb hasznos tudománytis tanulhatna. Egy parasztembergyermekének még haszontala-nabb, és jobb volta, mihent írni ésolvasni tud, valamely mestersége-ket tanulni, mivel a mesterségek ésa kereskedések hajtanak hasznotegy országban. Tudom, hogy a miországunkban egy ifjúnak más tu-dományt nem lehet tanulni, mertnincsenek arra való collégyiumok,mint más országokban, ahol egyhuszonöt esztendôs ifjú négy-vagy ötféle tudományokat tud, ésegy közönséges ifjú két vagy há-rom mesterséget. De lehetetlentnem kell kívánni szegény erdé-lyiektôl, nem is kívánok. De azatyák nagy számot adnak azért,hogy a fiakot nagyobb gondvise-léssel nem nevelik, és a nemesi jóerkölcsre nem ingerlik még elein-te, hanem még példát adnak a ré-szegeskedésre, a feslett és tunyaéletre. Ha a fiakot csak arra ven-nék is, hogy a deák könyveket ma-gyarra fordítsák, úgy a tanulá-sokot a közönséges jóra fordíta-nák, mivel sokan vannak olyanok,akik arra alkalmatosak volnának.És ha csak egy könyvet is fordíta-na meg életében, azzal mind ma-gának, mind másoknak használna,és látná valamely gyümölcsétannyi esztendeig való tanulásá-nak... egy tudatlan tanácsúr olyanegy országban, mint egy üres hor-dó a pincében…”

Nem feledkezik meg Mikes alányok oktatásáról sem: „Mert a le-ányok neveltetésére úgy kell vi-

gyázni, valamint a férfiakéra. Demég többet mondok, és azt mon-dom, hogy jól oktatni a leányokotolyan szükséges, valamint a férfi-akot, és az egyike olyan hasznosaz országnak, valamint a másika.Hogy lehet a? Nem igaz-é az, édesnéném, hogy egy jól nevelt, jól ok-tatott eszes leány asszonnyá vál-tozván, a fiát mind jól tudja nevel-ni, oktatni és tanyítani, és aztot azország szolgálatjára alkalmatossátenni? Ergo, hasznára vagyon te-hát az országnak, ha leányokot jólnevelik és oktattatják.”

A 17. század elsô felében anagy hírû protestáns kollégiumok-nak: – a református pápai, sáros-pataki, debreceni, gyulafehérvári,marosvásárhelyi, váradi, kolozs-vári iskoláknak, az evangélikuspozsonyi, soproni, selmecbányai,besztercebányai, körmöcbányai,késmárki, lôcsei, eperjesi, nagysze-beni, brassói – köszönhetôen vi-rágzásnak indult a magyar mûve-lôdés. Erdélyben a tizenegy tudo-mányág ismeretkincsét összefogla-ló Magyar Enciklopédiát (Utrecht,1655) megjelentetô Apáczai CsereJános, Sárospatakon a korszakal-kotó jelentôségû mûveket alkotó,Európa-hírû pedagógus, Come-nius (1650–1654) tekinthetô a vi-rágkor legfôbb fáklyavivôjének.

1660-ban katasztrófához veze-tett II. Rákóczi György lengyelor-szági kalandja. Török kézre kerültVárad (kollégiumának diákjaiDebrecenbe menekültek), Gyulafe-hérvárt, a fejedelmi székhelyetkollégiumával együtt a tatárokégették föl (örökébe 1672-benNagyenyed lépett). A DunántúlonPápa kollégiumát a buzgó katoli-kus új földesúr, Esterházy késztet-te menekülésre. Az 1670-es ke-gyetlen megtorlást kiváltó fôúriösszeesküvés után nehéz korszakvette kezdetét. A katolikus hitrevisszatért fejedelmi özvegy, Bátho-ri Zsófia elûzette a sárospataki kol-légium tanárait és diákságát.1673/74-ben protestáns lelkészekés tanítók százait idézték a pozso-nyi vésztörvényszék elé. S a hitükés meggyôzôdésük miatt legkemé-nyebben kitartókat gályarabsággalbüntették.

Bár Thököly kuruc hadainak si-kerei kikényszerítették, hogy az1681-es országgyûlésen hozott tör-vények értelmében újra visszaáll-jon a vallásgyakorlatnak az a sza-badsága, amelyet 1606-ban a bécsibéke biztosított, de a protestáns is-kolarendszer évtizedekig nem tud-ta kiheverni a terror okozta pusztí-

19

tást. 1687-ben viszont az eperjesivértörvényszék bírósági tragiko-médiája során megalázott; meg-kínzott, kivégzett emberek intôpéldája rettenthetett el sokakat at-tól, hogy a bécsi udvarral bármi-lyen formában is szembeszegülje-nek. Caraffa, az „eperjesi hóhér”már 1686-ban Debrecenben is tu-catnyinál több polgárt kínoztatotthalálra, mert a kirótt óriási hadi-sarcot nem tudta kifizetni a város.Méltán mázolták egy éjszaka bécsipalotájának falára a következôszöveget: „Ex lacrimis Hungaro-rum” (A magyarok könnyeibôl). I.Lipót uralkodása a magyarmûvelôdés történetének egészé-ben véve szomorú korszaka. Pedigaz uralkodó a kultúra, a mûvészet,a mûvelôdés, a tudomány ked-velôje volt. Több nyelven beszélt,egyetemet alapított Innsbruckban,Olmützben és Boroszlóban, ekkorkezdôdött meg Bécs barokk kiépí-tése. Nagy barátja volt a zenének,fôleg az itáliai operának. Mi több,zeneszerzôként sem jelentéktelen:ránk maradt 79 egyházi és 155 vi-lági zenemûve (ebbôl 102 tánc).Nevéhez fûzôdik az udvari szín-ház és a híressé váló spanyol lovasiskola (lovas balett) kialakítása is(1667). Mûgyûjtôként is figyelmetérdemel. Egyes fôurak elkobzottvagyona (így Nádasdy Ferenc hí-res mûgyûjteménye) is a bécsi csá-szári-királyi kincstárat gazdagítot-ta.

Az uralkodó tudomány- és kul-túra-pártolásának úgyszólvánsemmi hatása nem volt Magyaror-szágra. Nyugat-Európához képesta magyarországi mûvelôdés-isko-lázás bizony igencsak elmaradottvolt. Ezt a kontrasztot legéleseb-ben a nyugati tanulmányaik befe-jeztével hazatéré ifjak látták. Apá-czai Csere János a kolozsvári isko-lában tartott székfoglaló beszédé-ben (1656) a következôképpen fo-galmazott: „Ideje hát, hogy feléb-redj, te álmos, te mámoros, te há-lyogos szemû magyar nép! Végre,végre ébredj fel az álomkórból, le-held ki magadból Bakkhoszt, ki-nek folyton áldozol, oszlasd elgyógyírral szemeid homályát!Nézd, szemléld, vizsgáld, milyenforrásból ered tömérdek nyomorú-ságod, melynek súlya alatt gör-nyedsz. Drága gyermekeid, ha-zánk reményei már bölcsôjüktôlfogva a tudatlanság feneketlen ör-vényébe merülnek, és így felnôttkorukba sem látják meg soha a vi-lágosságot, sem saját javukat, sema haza javát. Még egyszer mon-

dom hát, serkenj fel, és állíts alsóiskolákat!” Egykori diákja, akésôbb Heidelberg, Utrecht és Lei-den egyetemén is megfordultBethlen Miklós így emlékezettmeg róla Önéletírásában: „Apá-czait aztán nem láttam, mert az Is-ten ebbôl az ostoba, háládatlanmagyar világból, mely ôreá mél-tatlan volt, kivette... én Apáczaitmint atyámat, úgy tartottam, sze-rettem, becsültem, s emlékezetétma is becsülöm”.

A 17. században az a tény,hogy protestáns egyetem Magyar-országon nem létezett, arra kény-szerítette a magasabb képzettségrevágyó reformátusokat, evangéli-kusokat, unitáriusokat, hogy kül-földi egyetemeket keressenek föl(Hollandiában, Svájcban, vagy né-met földön). Ez azt jelentette, hogya protestáns papságunk és a kollé-giumaink tanárai jól megismerhet-ték a nyugat-európai tudománylegújabb eredményeit, s az egészottani életmódot. Az új nyugatieszmék hívei közül többen ellen-tétbe kerültek az erdélyi vagy felvi-déki protestáns egyházi ill. iskolaivezetéssel, mint Apáczai Csere Já-nos, vagy még inkább a tragikussorsú nyomdász-könyvkiadó: Misz-tótfalusi Kis Miklós. Az Európa-hí-rû kitûnô szakember 1693-ban ha-zatérve mintegy 90 igényes köny-vet (Pápai Páriz, Balassi Bálint,Rimay János, Comenius mûveit,Haller János Hármas históriájátstb.) adott ki. Új Bibliája a támadá-sok kereszttüzébe került. Szégyen-letes vesszôfutása testben-lélekbenmegtörte, s 1702-ben meghalt.

A külföldi iskolákra ki nem ju-tott ifjak között is akadtak jócskánolyanok, akik mûvelt, széles látó-körû embereknek számítottak. Az1660-as évektôl kezdôdô mozgal-mas történelmi idôszak sokakatkésztetett arra, hogy naplót vezes-senek, följegyzéseket készítsenek akörülöttük zajló eseményekrôl, sôtkrónika írására is vállalkoztak,többen, mint a megelôzô évszá-zadban. Esterházy Pál herceg,1681-tôl az 1663/64-es háború his-tóriáját írta le Mars Hungari-cusában, ahogyan ô megélte. Akésôbbi idôszakból naplója ma-radt fönn. Az 1663/64-es háborúkrónikása volt gróf Kéry Jánospálos szerzetes, késôbb püspök,valamint Auer Johann Ferdinandpozsonyi nemes polgár, aki törökfogságának történetét örökítettemeg. Erdély tragédiája tette törté-netíróvá Szalárdi Jánost, aki Beth-len és a Rákócziak fejedelemségé-

nek históriáját vetette papírra1662-ig. A Bethlen család több tör-ténetírót is felmutathat: Bethlen Já-nost (históriája az 1629–73 közöttiéveket tekinti át), Bethlen Farkast(az 1526–1609 közötti Erdély kró-nikása), Bethlen Eleket, BethlenMiklóst, aki 1710-ben fejezte beterjedelmes Önéletírását. GrófRhédey László, a fejedelem Rhé-dey Ferenc testvére naplót vezetetta 17. század közepén (meghalt1663-ban). A tatár rabságból sza-baduló, s fejedelemmé tett ApafiMihály is vezetett naplót, csakúgy,mint a fia, II. Apafi Mihály.

Különleges történeti értéketképviselnek Thököly Imre napló-jának (1676–1694) fennmaradt tö-redékei. Thököly környezeténektöbb embere is vezetett naplót ill.készített följegyzéseket, így isz-tambuli követei és mások.

A polgárok közül a debreceniBartha Boldizsár fôbíró a városá-val kapcsolatos, 1564–1656 közötttörtént eseményeket foglalta össze.Kállai Fényes István városi jegyzôDebrecen 1675-ös megszállásárólírt verses krónikát. Az 1680–1685közötti eseményekrôl egy év-könyv, a Debreceni Diárium tudó-sít (szerzôje ismeretlen). A hegyal-jai városok historikusa Tarcal vá-rosának nemes jegyzôje, BabocsayIzsák, aki az 1670–1700 között tör-ténteken jegyezte föl. (Fata Tarcza-liensia) A szász Georg KrausStrassburgban és Padovában ta-nult. Segesvár jegyzôjeként írtameg az 1608–1665 közötti idôszakerdélyi krónikáját német nyelven.

A Rákóczi-szabadságharc korapolitikai, katonai, gazdasági ese-ményeinek és mûvelôdéstörténe-tének páratlan forrása II. RákócziFerenc fejedelem két, eredetilegfrancia nyelven írott, egymástkiegészítô mûve: a Vallomások ésaz Emlékiratok.

Rákóczi, csehországi jezsuitakollégiumi, majd prágai egyetemiévei után tett itáliai útján szerzettalapos mûveltséget. A kortárs ma-gyar fôurak közül magasan ki-emelkedik írói munkássága, a-melynek voltaképpen nincs elôz-ménye a családjában. Hiszen a Rá-kóczinak hírnevét és vagyonátmegalapozó Rákóczi Zsigmondelsôsorban katona volt (bár elévül-hetetlen érdemeket szerzett a Vi-zsolyi Biblia kinyomtatásában). I.Rákóczi György is a mûvelôdés, aziskolák buzgó támogatója, de elsô-sorban olvasó (legkedveltebb ol-vasmánya a Biblia). Levelein kívülegyetlen jelentôsebb írásmûve na-

20

gyobbik fiához intézett intelme. II.Rákóczi György és fia, I. RákócziFerenc nem gyarapították irodal-munkat. A mûvelôdés és a patakiiskola lelkes támogatója volt vi-szont II. György korán elhunytöccse, Zsigmond.

Rákóczi buzgó katolikus, egy-szersmind vallásilag toleráns, nyi-tott egyéniség. Különleges ritka-ság, hogy iskoláztatásának legko-rábbi periódusáról is maradt fönnemlékünk, ábécés könyve, koraiíráspróbáival (megjelent hason-más kiadásban, 1891).

Vallomásaiban fontosnak tar-totta följegyezni, hogy bécsújhelyifogságában (1701) eleinte semkönyvet, sem írószert nem kapott:„kezdetben ugyanis nem engedtekmeg semmiféle szellemi elfoglalt-ságot, egyetlen könyv olvasásátsem, és még kevésbé volt lehe-tôség írásra. Felüdülés helyett le-gyeket fogdostam, pókhálókba ve-tettem ôket, és csodáltam a pókokigyekezetét, ahogyan elfogták éskörülfonták a legyeket.” Késôbb„lehetôséget kaptam rá, hogykönyveket, papírt, tintát, matema-tikai eszközöket és festékeket tart-sak magamnál, és ettôl kezdve anap óráit folytonos gyakorlatokraosztottam föl. A reggeli imádságidejét világi könyvek olvasása kö-vette, ezután rajz- és festékgyakor-lat következett, melytôl visszatér-tem a te Szûz Anyád tiszteletére írtimádságoskönyv fölolvasásához...Az étkezést a századossal folyta-tott társalgás követte, ezt délutánialvás, mely után folytattam a reg-geli olvasás és a festés gyakorlásátegészen a gyóntatóval való beszél-getés órájáig...”

Rákóczi az Emlékiratokban aszabadságharc idôszakának ma-gyarországi állapotait mélyreható-an elemezte: „Az ország rendjeiközt elsô a klérus. De sóhajtoznikell azon, hogy Szent István ésmás királyok jámbor szándékaitmilyen rosszul teljesítik az osztrákuralom ideje óta. A káptalanok tel-jesen felhagytak az ifjúság oktatá-sával, különösen mióta a jezsuitákviselnek erre gondot. Ezt a körül-ményt nagyon ügyesen használtafel a bécsi udvari tanács. A magyarjezsuiták mindig ausztriai fônöke-iknek engedelmeskedtek, s ezértaz ifjúságnak mindenekelôtt nagygyûlöletet sugároztak Kálvin ésLuther követôi ellen. Ennél fogvaezeket az elfogult és vakbuzgó el-vekkel telített fiatalembereket apapi rend számára választották ki,és a jezsuiták közt tartották vissza

azokat, akik tanulmányaikban ki-tûntek... A klérus legjobb része azthitte, hogy az ortodox vallásmegôrzése az osztrák uralomtólfügg, s ez ellen fegyvert fogniannyi, mint a katolikusok romlásá-ra törni, és ipso facto egyházi átokalá kerülni. Ennél fogva a háborúelején saját plébánosaink és papja-ink annyira menekültek elôlem,hogy sokáig lelkipásztor nélkülvoltam, mert az eretnekek cinkosá-nak és mintegy kiközösítettnek te-kintettek mindaddig, amíg Olaszivárosát hatalmamba nem kerítet-tem, és a váradi káptalan prépost-ját néhány szerzetessel együtt tá-boromba nem hozták…

A harmadik rend, azaz a ne-messég és az egész katonaságnagy tiszteletet, engedelmességetés szeretetet tanúsított irántam, éscsak az volt a sérelme, hogy a na-gyok és a tábornokok szabadossá-gait nem büntetem meg szigorúan,rögtön az elsô, gyakran meggon-dolatlanul és kellô bizonyítékoknélkül emelt panaszokra... A ne-messég nevelését elhanyagolták.Alig tanulta meg a nemesember ajezsuitáknál a latin nyelvet és aligfejezte be iskolai tanulmányait,megházasodott és gazdálkodott,vagy az ügyvédi hivatást válasz-totta... Ennek a rendnek legna-gyobb része Luther vagy Kálvinfelekezetéhez tartozott, és nem lá-togatta a jezsuiták kollégiumait,mert a gyûlölet a jezsuiták ellenegyre növekedett dühös vakbuz-góságuk miatt. Ezt a fiatalságot az-tán nem fogadták fel a törvényszé-ki elnökök, akik többnyire a jezsui-ták kreatúrái voltak, és így e fiata-lok nevelése még jobban elhanya-golódott, és durvább erkölcsökreszoktak. A jószágára, családi tûz-helyeihez és az otthoni tétlenségbevisszavonult nemesség iszákoslett, és több gondot fordított gyere-keinek szaporítására, mint nevelé-sére. Sokan gyerekeiket a nemes-séghez méltatlan kereskedelemrevagy iparra adták. Még szerencse,ha a tehetségesebbekbôl ügyvéde-ket és ügyészeket csinálhattak. Eza sok jogász aztán a nagyok köztpöröket szított, amelyek megtöl-tötték a bírák és ügyvédek erszé-nyét... Az ügyvédek és bírák, akikmaguk erjesztették és szítottákezeket a viszályokat, igyekeztek afeleket csellel és ügyességgel kibé-külésre és barátságos egyezkedé-sekre bírni, hogy mindkét féltôlhasznot húzzanak. De ha az idôkfolyamán a felek egyike megsértet-te valamelyik ügyvédet, akkor

életre keltették a kétértelmûen fo-galmazott szerzôdésekkel elfojtottpöröket. E fogások sorozatával atörvényszéki elnökök nagy vagyo-nokat gyûjtöttek, készpénzenmegvásárolták az uraktól kasté-lyaikat, s így az elsô tisztségekig, alegfôbb rangokig és bárói méltósá-gig emelkedtek.

Ha ezt vizsgáljuk, bár kevésszóval adtuk elô, senki sem cso-dálkozik majd azon, hogy a ma-gyarok életmódja nem nagyon csi-szolt, és nem veti meg ôket azért,mert a nemesség között a tudo-mányban és a hadmûvészetben já-ratlanság uralkodik...

Az ország negyedik rendje, az-az a királyi városok is, hasonló ta-núbizonyságai voltak az osztrákuralomnak. Szegénységük, a pol-gárok kis száma, az iparban valójáratlanság és a kézmûvesség hiá-nya megmutatta, hogy az országárvaságra jutott, és hogy az árvákjavait mostohaszülôk élik fel. Apolgárok hûsége és szeretete elég-séges volt, de szegénységük csakszerény segítséget jelentett ne-kem...”

A nemesség pallérozását Rákó-czi azzal igyekezett elôsegíteni,hogy 1707 áprilisában Kolozsvá-rott megalapította a Nemes IfjakTársaságát, amely mintegy tiszt-képzô iskolaként mûködött. Tagjaia fejedelmi udvar belsô testôrségiszolgálatát is ellátták.

A szabadságharc idôszakábanismét hadszíntér lett az ország,amely a mûvelôdés fejlôdéséneknem kedvezett. Különösen brutáli-san tette tönkre, dúlta föl a királyihadsereg az egyes nagy múltúprotestáns iskolákat: a nagyenye-di, a marosvásárhelyi, a kolozsvá-ri, a debreceni kollégiumot. A fia-tal Bél Mátyás és tanártársai Besz-tercebányán Rákóczi lelkes híveilettek (1708). Emiatt Heister tábor-nok Bélt csaknem kivégeztette. Rá-kóczi toleranciájának köszönhetôviszont, hogy már 1703 szeptem-berében visszaállították a jezsuitákáltal 1687-ben megszüntetett sá-rospataki fôiskolát.

II. Rákóczi Ferenc támogatta azegyes iskolákat, mint intézménye-ket csakúgy, mint az ott tanulókat.Egyik legfontosabb célnak a jelen-tôs számú mûvelt magyar értelmi-ség kinevelését tartotta. A harcok-ban elesett híveinek gyermekeitpártfogásába vette, gondoskodotttaníttatásukról: a katolikusok Kas-sán, a reformátusok Sárospatakontanulhattak ingyenes alapítványihelyeken vagy önköltségen. Így

21

például Patakon biztosította az1697-es hegyaljai felkelés egyikvezetôjének, Tokay Ferenc azonosnevû árva fiának taníttatását, szál-lás- és étkezési költségeit, hogy ahaza jövendôbeli „szolgálattyáraalkalmatosabb legyen”(1707-tôl).1708-ban például Árva InczédiKrisztina „kis tanuló fiacskája” ér-demelte ki Sárospatakon a fejede-lem jóindulatát.

II. Rákóczi Ferenc minden esz-közzel igyekezett elôsegíteni a ma-gyar diákok külföldi tanulását is.A dokumentumok azt bizonyítják,hogy a szabadságharc idôsza-kában a külföldre menô diákokszáma emelkedett. A hollandiaiFranekerben például 1703–1711között 42 magyar diák tanult. A fe-jedelem támogatásával és útlevelé-vel jutott el Hollandiába SimándiIstván sárospataki tanár, a kísérletifizika úttörôje, aki csaknem félszázfizikai szemléltetôeszközzel tértvissza. Rákóczi érdeklôdését any-nyira fölkeltették ezek, hogy 1709júniusának végén, a Hernádnéme-tiben tartott hadi szemle után egydélután a pataki kollégiumban,majd másnap délután a várban ta-nulmányozta az értékes gyûjte-ményt.

A mostoha körülmények köze-pette is születtek jeles eredmények.1705–1710 között Ráday Pál, majd1710-ben Bercsényi Miklós kancel-láriája szerkesztésében megjelent aLôcsén nyomtatott elsô (latin nyel-vû) magyar hírlap, Mercurius Hun-garicus, majd Mercurius Veridicusex Hungaria (Magyarországi Igaz-mondó Hírnök) címmel. A százpéldányban kiadott periodika céljaa külföld hiteles tájékoztatása volt amagyar eseményekrôl, ellensúlyo-zandó a tendenciózus Habsburgpropagandát.

1708-ban Lôcsén megjelent Pá-pai Páriz Ferenc korszakos jelen-tôségû latin–magyar és magyar–la-tin szótára, függelékében Csécsi Já-nos pataki professzor nyelvtani ta-nulmányával. Tolvaj Ferenc Arith-metikáját 1707-ben megküldte II.Rákóczi Ferencnek is. Mûve oly si-keres volt, hogy a szabadságharcvégéig hét kiadást ért meg! Igazinépkönyv, amelyet szerzôje ilyenversikével ajánl az olvasóinak:

Számvetésre / S mesterségre /Magadat ki elszántad / Jövel ide /Mint napfényre, / Nem kell idevezetô. / Szép módokkal, / Regu-lákkal / Elôtted utat nyit ô.

A szabadságharc idôszaka nemkedvezett a könyvtáraknak, akönyvgyûjtésnek. Nagyhírû kollé-

giumok könyvtárai szenvedtek ér-zékeny veszteségeket, töredékük-re olvadtak. Egyetlen nagy könyv-gyûjtemény maradt meg szeren-csésen, a nagyszombati egyetemé.A könyvgyûjtôk közül nem tud-juk, hogy a Pápai Páriz Ferencet éskésôbb Bél Mátyást is támogatóRáday Pálnak mennyire nyíltlehetôsége könyvesházát gyarapí-tani, amely oly nagyhírû lett a bé-ke évtizedeiben.

A szabadságharc idôszakábanis születtek krónikák, naplószerûföljegyzések. Ilyen volt KárolyiSándor naplója (töredékei marad-tak meg), Ráday Pál, Rákóczi kan-celláriavezetôjének naplója (1677–1720) különösen érdekes és fontos.Fönnmaradt Rákóczi fôudvarmes-terének, Ottlyk Györgynek Önélet-rajza is (1663–1711). Illyés Istvánpüspök, Rákóczi szenátora krono-logikus feljegyzéseket készített(1650–1711). Egy másik szenátor, azempléni Szirmay András Önélet-rajzot írt (1656–1706). Szepesy Pálborsodi alispánnak 1706-tól veze-tett rövid följegyzései maradtakránk. A szécsényi és az ónodiországgyûlésrôl több napló ismegmaradt. A helyi följegyzésekközül említést érdemel Balla Ger-gely nagy-kôrösi krónikája, A sá-rospataki Csécsi János krónikája, adebreceni városi jegyzôkönyv föl-jegyzései, egy selmecbányai németbányamester, egy kassai polgárnaplója, egy lôcsei krónika, többszepességi városi ill. családi króni-ka, egy soproni német és egy ma-gyar krónika; s egy német napló.Az erdélyi krónika- és naplóiroda-lom különösen gazdag. A Habs-burg-párti Cserei Mihály Históriá-ja (1661–1712) a legrészletesebb.Jelentôs Rákóczi hívének, CzegeiVass Györgynek a naplója (1659–1705), az unitárius köznemes Sza-niszló Zsigmond tordai alispánnaplója (1682–1711), Bethlen Mik-lós már említett Önéletírása, báróWesselényi István fôispán részle-tes naplója. Megemlíthetô TelekiMihály gróf naplója (1690–1711),Dániel István latin nyelvû önélet-rajza, Apor Péter önéletrajzi emlé-kezése, egy kolozsvári bíró megegy asztalosmester naplója, egynagyszebeni polgár, két szász lel-kész stb. naplója.

Figyelmet érdemelnek II. Rákó-czi Ferencnek a Vallomásokban írtgondolatai a történetírásról. Hang-súlyozza, hogy ô nem történelmetír vagy magyaráz, nem ítélkezik,hanem a lelkiismeretérôl ad szá-mot. Szerinte: „Beszéljenek ezek-

rôl a világi krónikák, melyek azuralkodók egyikének és másiká-nak sok és hôsies tettét, bátorsá-guknak sok példáját mondhatjákmajd el. Csak e krónikák szokása,hogy még a bûnöket is az erényszínében tüntetik föl, s a bûnöketelrejtvén, egyéb körülményeketpedig mellôzvén a jelentéktelentetteket a végsôkig magasztalják,az ellenség dicsô tetteit pedig lebe-csülik. Sírni való a fejedelmek hiú-sága, akik a tetteikrôl szóló, meg-rendelt irományokban gyönyör-ködnek, s úgy vélik, ez az irományteszi ôket naggyá az utókor emlé-kezetében. Nem gondolnak azzal,hogy bármely fejedelemnek lehetsaját költôje és krónikása, s ezekközül bármelyik megénekelhetisaját fejedelmét, és dicséreteibenhôsként magasztalhatja. E bértoll-nokok által rajzolt képek eltéréseaz idôk folyamán oly nagy kétsé-geket szül, hogy többnyire még alegigazabb tetteket is kétségbevonják, s a kétségeseket tartjákigaznak. Természetszerûen jut ez asors a hívságok hajhászóinak és azigaz erénytôl eltévelyedetteknek.A szent fejedelmek emlékezetemindig elevenen él, és örök dicsô-ítéssel ünneplik, a világi erényekszíne megfakul a korral, s e ragyo-gástól megfosztva elôtûnnek a bû-nök...”

Külön mûfajt képeznek a ver-ses krónikák, pl. Tolvay Ferencé,vagy Dálnoki Veres Gerzsoné,vagy ismeretlen szerzôké. Egy, az1703–1705 közötti eseményeketelbeszélô 42 versszakot számlálóköltemény így kezdôdik:

Magyarország, Erdély, hallj újhírt, / Melyet régen, hogy az tokosbírt! / Már ideje, hogy felserkenj, /Puskát, kardot, rozsdától fenj, /Dobszóra ülj lóra.

A vers, mint propagandaesz-köz fontos szerepet játszott mind akuruc, mind a labanc oldalon. Aszabadságharc kezdetén íródottbuzdító versben többek között akövetkezôket olvashatjuk: Ébredjfel, magyar Márs, / Régi vitézitárs, / Bellona szeretôje! / Vér-szomjúzó Pallas, / Mintegy erôsAtlas, / Nevek felemelôje, / Ár-pád nemzetinek / S Attila vérinek/ Ki voltál segítôje! / Rákóczi Fe-renccel, / Bercsényi Miklóssal /Fordulj ellenségedre! / Hazádnakromlásán, / Ennyi pusztulásán /Gerjedj az vitézségre! / Skanderbégnek kardját, / Sándor diadal-mát / Szolgáltasd segítségre!

1706 ôszén keletkezett a Sze-génylegények éneke, amelybôl a

22

jól ismert strófákat idézzük:Szegénylegénynek olcsó a bére:

/ Három rossz forint szegénynekvére, / Azt sem költheti el, sze-gény, végtére, / Melyért méreg, /Kínzó féreg / Forr a szívére. /Igen kedveltük a kurucságot, /Oly igen kaptuk, mint egy újságot,/ Nyerünk, gondoltuk, oly sza-badságot: Oltalmazzuk / S szaba-dítjuk / Szegény hazánkot.

Az ország pusztulásán kesereg,békéért könyörög a BoldogságosSzûz Máriáról való ének, amelybôla két utolsó versszakot idézzük:

Ó Mária, szent asszonyunk, /Halljad kiáltásunk, / Tekintsdmeg pusztulásunk, / Hazánkbannagy romlásunk, / Légy erôs oltal-munk, légy erôs oltalmunk! // ÓMária nagy szépsége, / Szüzekékessége, / Már a kereszténységet/ Vezesd egyességre, / Kévánt bé-keségre, kévánt békességre!

A kuruc költészet két gyöngy-szeme Rákóczi Bús éneke ill. a Ma-gyar Ének vagy Rákóczi-mars.Ezekbôl az elsô versszakokat idéz-zük:

Gyôzhetetlen én kôszálom, /Védelmezôm és kôvárom, / A ke-

resztfán drága árom, / Oltalma-mat tôled várom.

Jaj, régi szép magyar nép, / Azellenség téged miképp / Szaggatés tép! / Mire jutott állapotod /Romlandó cserép? // Valál olyanszép, / Magyar nép! / De a sasnakkörme között / Fonnyadsz mint azlép, / Szegény magyar nép! /Megrontattál mint cserép, / Jaj,hát szegény magyar nemzet / Jóramikor lép?

II. Rákóczi Ferenc mûvészet-kedvelô, a mûvészetekhez értôember is volt, s a háború közepettesem hanyagolta el ezt a területet.Legismertebb az a tény, hogy ud-vari festôjének szerzôdtette 1707-ben Mányoki Ádámot (a Nógrádmegyei Szokolya szülötte), aki1709-ig dolgozott Magyarorszá-gon. Ebben az idôszakban, majd1712-ben megfestette olajban Rá-kóczi arcképét. Szintén Mányokimûve Ráday Pálnak és feleségénekarcképe is. Valószínû, hogy akitûnô festô más kuruc elôkelôkrôlis készített képeket, azonban ezekelpusztultak vagy kallódnak vala-hol. A fejedelem Mányokit azzal ismegbízta, hogy metszetet készít-

sen róla. Az azonban csak két ésfél hónappal a szatmári béke utánkészült el, 1711 júniusában, ezértpropaganda szempontból (erreszánta volna Rákóczi) már aktuali-tását vesztette. Végül a megren-delô tudta nélkül, hibás felirattalbocsátották közre.

A svéd származású DanielWarou pénz- és éremvésnökötKörmöcbányáról szintén szolgála-tába fogadta a fejedelem. Szép ki-vitelû arany- és ezüstpénzek,egész sor emlékérem s fejedelmipecsétek sorozata került ki akitûnô mûvész keze alól. Vala-mennyi a magyarországi iparmû-vészet igazi remekmûve.

A szabadságharc korának e-gyedülálló mûvészeti alkotása az adiadalkapu, amelyet 1705 októbe-rében készíttettek a kolozsvári je-zsuiták, a fejedelem bevonulására(ezzel akarták megnyerni jóindu-latát). Az ünnepélyes bevonulásazonban a kurucok zsibói vereségemiatt elmaradt.

CSORBA CSABA

II. Rákóczi Ferenc, mint a magyar szabadságharcjelképe, bár a Felvidéken, Borsiban született, ôsei ré-vén szorosan kapcsolódott Erdélyhez. Olyan ôsök le-származottja, akik Habsburg-ellenességükrôl voltakismeretesek. Ükapja, Rákóczi Zsigmond, a hatalmascsaládi birtok megalapítója, Bocskai István független-ségi harcához csatlakozott, aki Erdély kormányzójá-vá nevezte ki ôt. Bocskai halála után az erdélyi ren-dek megválasztották Erdély fejedelmévé. Fia I. Rákó-czi György, majd unokája II. Rákóczi György a feje-delmi székben védték Erdély függetlenségét. I. Rákó-czi Ferencet még apja, II. Rákóczi György életében fe-jedelemmé választják, de egy napot sem uralkodott.Részt vett viszont a Wesselényi-féle Habsburg-elle-nes felkelésben, mint Zrínyi Péter horvát bán veje, ki-nek lánya Zrínyi Ilona, a felesége volt. Ilyen ôsökután már érthetô II. Rákóczi Ferenc elkötelezettsége anemzet szabadságáért való küzdelemben.

A Rákóczi-szabadságharcot több nemesi és pa-raszti megmozdulás elôzte meg. Így az 1670–1680-asévekben a Thököly Imre vezette Habsburg-ellenesfelkelés. E felkelés résztvevôit, függetlenül attól,hogy nemesekrôl vagy közrendûekrôl van szó, márkurucoknak nevezték. A kuruc mozgalom szorosankapcsolódik Erdélyhez, fôleg a Partiumhoz. A 17.század végén Erdély lakosságának többségét a job-bágyok alkották. De jelentôs volt a szabadparasztságés a hozzájuk közel álló kisnemesség és a kialakulóvárosi polgárság száma is. I. Lipót császár rendelke-

zései alapján sokszorosan nôtt az adófizetés, a por-ció, közben 1/3-ra csökkent az állatállomány. Ezekmellett pusztított a pestisjárvány. Ez törvényszerûenvezetett a jobbágyszökésekhez, a szegénylegényekszámának gyarapodásához. Nyílt ellenállások ala-kultak ki fôleg a hegyvidékeken, Máramaros, Besz-terce környékén és a Székelyföldön, s kezd kiterjedniErdély nagy részére. Az 1697-es hegyaljai felkeléströvid idô alatt leverték, de hatására a közeli várme-gyékben – Ugocsa, Szatmár, Bihar, Máramaros,Belsô-Szolnok és Kôvár vidékén – hasonló felkelésvan kibontakozóban.

Az Érmellék, a Berettyó mente, a Sárrét ekkormár évtizedek óta az elbocsátott végvári katonákbujdosásának helyszíne. De itt a Partiumban szer-vezkedtek a Wesselényi-féle összeesküvésbenkompromittált földesurak, birtokuktól megfosztottköznemesek, üldözött protestánsok. A kurucok1673-ban hol Biharon, hol Biharpüspökiben tanács-koztak. 1674-ben Csatárban Wesselényi Pált válasz-tották vezérükké. 1680-ban Thököly Imrét választjákfôvezérré. Megdöbbenést váltott ki a kurucok köré-ben, hogy 1685-ben a törökök elfogták Thökölyt abécsi udvarral való békekötés reményében. Tisztjei-nek java része császári szolgálatba állt. Így Petne-házy Dávid lovas ezereskapitány is, aki már 1686-ban kurucaival együtt észtvett Caraffa osztrák gene-rális seregével Szentjobb várának felmentésében, deott volt Buda felszabadító ostrománál is.

II. Rákóczi Ferenc kapcsolataa Partiummal és Erdéllyel

23

A karlócai béke, 1699-ben úgy zárta le a másfélévtizedes török–osztrák háborút, hogy Magyaror-szág és Erdély a Habsburg-birodalom kötelékébe ke-rült. „Sine nobis, de nobis – nélkülünk döntöttek ró-lunk” – fogalmazta meg II. Rákóczi Ferenc. A bécsihaditanács határozatot hozott több magyar ezred fel-osztásáról, a végvári katonaság elbocsátásáról.Mindkét országrészt megfosztották saját had-seregétôl, önrendelkezésétôl, a szabad vallásgyakor-lástól, az anyanyelvi mûvelôdés jogától.

Mindezen elôzmények hatására nemcsak a köz-nép körében, hanem az erdélyi kis- és középneme-sek soraiban is növekszik az elégedetlenség,erôsödik az ellenállási mozgalom. Így 1703 tavaszána tiszaháti és hegyaljai lázongás vezetôi felkeresik aBrezánban tartózkodó II. Rákóczi Ferencet, hogy áll-jon a felkelés élére. Elfogadja, és a május 6-i brezánikiáltványban felszólítja Magyarország minden „ne-mes és nemtelen” lakosát, fogjon fegyvert édes hazá-ja szabadsága mellett. Esze Tamást kinevezi ezeres-kapitánynak és piros selyem zászlókat küld a kuru-coknak Cum Deo pro patria et libertate (Istennel ahazáért és szabadságért) felirattal. 1703. június 16-ánRákóczi hazai földre lép, hogy megkezdje a szabad-ságharc szervezését, vezetését.

Az elbocsátott tisztek között volt a balmazújváro-si Szûcs János, aki már 1677-ben kapcsolatba kerültThökölyvel és azt a feladatot kapta, hogy gyûjtseössze az Érmelléken és a Sárréten bujdosó végvári-akat. Késôbb együtt harcolt Petneházyval a törökök-tôl megszállott részek felszabadításáért. Amint érte-sült, hogy Rákóczi hazatért és a szabadságharc éléreállt, több társával elébe ment. Rákóczi egy ezred élé-re állította Szûcs Jánost és „azzal a feladattal bíztameg, hogy ezredével, a Diószeg környékén szerve-zett csapatával akadályozza meg az aradi várbanlevô császári zsoldban álló rácok egyesülését a vára-di várban levô császáriakkal”. A diószegi Bóné And-rás, lovas ezereskapítány is felkészülten várta a sza-badságharc kitörésének pillanatát. Hozzá is eljuttat-tak egy példányt a brezáni kiáltványból. Gödény Pálgyalogos ezereskapítány is kapcsolatban állt EszeTamásékkal. Így nem csoda, amint a Tiszahát népefegyvert ragadott, az Érmelléken is robbant a szikra.Hasonló sereg alakult ki a Szilágyságban is, KaszásPál ezereskapitány vezetésével.

1703. július 19-én Rákóczi több ezres paraszthad-dal Vásárosnaménynál átkel a Tiszán és pátenst in-téz a vármegyékhez, amelyben csatlakozásra hívjafel a nemességet.

1703. július 19-én a Bóné András és Gödény Páltoborozta kurucok megtámadták Johann Franz Kron-feld gróf császári tábornagy diószegi kastélyát. Meg-ölték a jószágigazgatót és az ott tartózkodó németôrséget. A korabeli híradások szerint 3000 gyalogosés 4000 lovas tartózkodott ekkor Diószeg térségében.Bár soknak tûnik ez a szám, de nem sok, ha figye-lembe vesszük, hogy itt voltak a komoly katonai ta-pasztalatokkal rendelkezô, a császári sereget is meg-járt tisztek, menekült szegénylegények, elbocsátottvégváriak, szabadságukban megnyirbált hajdúk. Vá-laszként a váradi vár parancsnoka két rác ezredetküldött Tököli János és Kis Balázs vezetésével, vala-mint Böck ôrnagy császári seregét, Bóné kurucai el-len. Július 26-án Pocsaj térségében a kuruc sereg vé-res vereséget szenvedett. Rákóczi a vereség megtor-lására augusztus 6-án hadat indít a rácok lakóhelye,

Váradolaszi ellen és a várost leromboltatja. Irgalomnélkül lekaszabolták a mintegy hétezer rácot. Elesetthírhedt vezérük, Kiss András is. A Körös túlsó part-ján levô váradi vár német ôrsége nem avatkozott be-le a csatába. Ôk a várat védték, hisz Várad Erdély ka-puja volt. A kurucok nem tudták bevenni a várat, deettôl kezdve ostromzár alá fogták, amely 1710-ig tar-tott, azt is csak a pestis oldotta fel. Az ostromzáratbiztosító kurucok hol Diószegen, hol Félegyházán,esetenként Püspökiben és Biharon tartózkodtak.Diószegen tartózkodott a blokád élelmezési biztosa,Baranyi Miklós is.

1703. augusztus 9-én Rákóczi Székelyhídról inté-zett kiáltványt a rácokhoz, csatlakozásra szólítva felôket. A melléállóknak önkormányzatot és személyiszabadságot ígért. De mindhiába. Augusztus 14-énbeveszi Nagybányát. Ekkor esik el a legendás PintyeGrigor, az erdélyi román népi mozgalom egyikvezetôje.

Augusztus 28-án Rákóczi kibocsátja vetési (Szat-már vm) pátensét, amelyben elrendeli „minden úr-béri és közterhek alól mentesülnek azok a jobbá-gyok, akik fegyverre keltek a szabadság védelmére”.Külön kiáltványt küldött Erdélybe a vármegyékhez,a székelyekhez és szászokhoz, sôt elôször fordult elôa történelemben, hogy egy magyar államférfi az„oláh nemzetet” is csatlakozásra szólítja fel. A fel-szólításnak meg is volt az eredménye. Erdélyre is át-terjedt a szabadságharc, a románok is nagy számbancsatlakoznak.

1703. augusztus végén Tököli János kétezer fônyiráccal Aradról Váradra kísérte Franz Fels-Colona tá-bornokot, az új várparancsnokot. Visszafelé menet aFekete-Körös mentén, Bélfenyér közelében Szûcs Já-nos és Bóné András ezredes lesbôl megtámadták ésszétverték a rác sereget.

Szeptember 7-én Rákóczi a Szatmár megyeiDomahidán bocsátja ki a kuruc hadsereg elsô kato-nai szabályzatát, az Edictum Militarét. Tábori rend-ôrséget hoztak létre és szigorúan büntették a falva-kon élôsködô szökött katonákat, kóborlókat.

Szeptember 19-én az erdélyi kuruc sereg Brádnál(Zaránd vm) legyôzi a Száva Mihály báró Zarándmegyei fôispán vezette megyei hadakat. November10-én Orosz Pál és Bóné András kurucai Bonc-hidánál (Doboka vm) szétszórják a székely hadakatés a segítségükre sietô kolozsvári német ôrséget. Aszékelyek fôkapitánya, Thoroczkay István fogságbaesik, majd Rákóczi mellé áll. Ezzel megindul az erdé-lyi nemesség átállása a kurucok oldalára.

A Partiumban az elsô nagyobb csapást 1704 janu-árjában szenvedte el a kuruc sereg. Január 7-én haj-nalban Tököli rácai lerohanták a bihari templommellé épített sáncban táborozó kurucokat és kegyet-len öldöklést végeztek, a várost felgyújtották. Maemléktábla ôrzi a kuruc vitézek emlékét: „Itt nyu-gosznak / Az 1704 évi jan. 7-én való éjjeli ütközetben/ Jármy Ferenc / kuruc kapitánnyal együtt dicsôenelesett / kuruc vitézek / Hazáért és szabadságértvérzett hôsök emlékére / Állíttatta Bihar község kö-zössége az Úr 1908-ik évében”. Alatta egy méretei-ben kisebb tábla áll: „Jármy Ferenc / kuruc kapitány/ és mártírhalált halt / kuruc vitézek emlékére / Ke-gyelettel emelte / a M. Kir. 120. utász és a 203/3. és4. század tisztikara / 1940. október hó”.

1704. január 17-én Bóné András Belényes térségé-ben szétverte a váradi várba katonákat kísérô ráco-

24

kat, zászlókat, ágyúkat zsákmányolva tôlük. Ám azsibói csata után a rácok megszállták egy idôreBelényest. A kisváros nyugati részén található aHalomalja nevû térség. A hagyomány szerint azok-nak a rácoknak a holttestei kerültek ide, akik meg-szállták a várost, ám a váradi kurucokkal egyesülvea belényesiek lemészárolták ôket.

1704. március 14-én a fölkelt székelyek barcaságikiáltványa fegyverbe szólítja Erdély népeit a császáriuralom ellen. Április 7-én Thoroczkay István tábor-nok és Orlay Miklós brigadéros elfoglalja Gyulafe-hérvárát. De a hadiszerencse forgandó. Április 13-ána Rákóczi mellé állt székelyek vereséget szenvednekLudwig Ferdinand Graven császári ezredes csapata-itól Feketehalomnál, Brassó mellett.

1704. július 7-én Gyulafehérváron összeül az er-délyi országgyûlés. Július 8-án a magyar, székely ésszász rendek Rákóczit egyhangúlag Erdély fejedel-mévé választják. Ez fontos mozzanat volt, mert ezál-tal hivatalos fejedelmi rangot nyerve nagyobbsúllyal folytathatta diplomáciai tevékenységét az eu-rópai udvaroknál, s elsôsorban ellensúlyt jelentett acsászári hatalommal szemben.

A megszervezett kuruc hadsereg élelmezési ésfegyverzeti ellátásáról a Rákóczi által kinevezett Ha-di Élelmezési Bizottság gondoskodott. Hónapra be-osztották a vármegyékre, szász székekre, városokraés kincstári birtokokra a szükséges élelem és abrakmennyiségét. Pl. 1705. október végétôl Nagybányaés Felsôbánya közösen 4–5000 és utóbb 6000 kenye-ret volt köteles elôbb a nagykárolyi, utóbb a zsibóitábor ellátására Kôvárba küldeni. A kuruc seregütôképességének fokozása érdekében igen fontosvolt a fegyverzet mennyiségi és minôségi javítása. Apillanatnyi szükségletek kielégítése végett már 1703ôszétôl megszervezik a lôszergyártást Nagybányán,Besztercén, ahol a francia mintára az elsô szuronyokis elkészültek. Torockón kardokat, puskacsöveket ésgolyókat készítettek.

A gazdasági élet megmentésére és a hadikiadá-sok fedezésére a fejedelem ezüst és rézpénzt veretett,melyet a nép Pro libertate feliratáról libertásoknaknevezett. Rákóczi megállapodott és védlevelet adottNagybánya szabad királyi városának a pénzverés ér-dekében. A zsibói vereség után a pénzverde Mun-kácsra költözik.

1705 ôszén Rákóczi fejedelemsége és a szécsényiországgyûlés vezérlô fejedelemsége, ami a két or-szág konföderációjának létrejöttét is jelentette, ko-molyan veszélyeztette a császári udvar hatalmi érde-keit. Ezért Herbeville tábornagyot, a magyarországicsapatok fôparancsnokát küldik Erdélybe, aSzebenbe szorult Rabutin megsegítésére. Úticél aSzilágyságon keresztül Erdélybe jutni. Zsibó felé vo-nulva Diószegen táborozik, miközben élelemmel lát-ja el Várad védôit. Innen november 3-án indult Szé-kelyhídon és Margittán át Zsibóra. Rákóczi stratégiaielgondolása alapján, hogy Erdélybe csak a meszesiszoroson lehet bejutni, a Meszes hegység mellettiEgregy patak völgyébe vezényli a kb. 23 000 ember-bôl álló hadát. A szoros Karikáig húzódik, ahol elzá-rási munkálatokat végeztek sáncokkal, levágott fák-ból készült torlaszokkal. A másik szoros ettôl nemmessze Zsibónál található, melyet kevésbé tudtakmegerôsíteni. Valaki elárulta, hogy a szoros erôsenel van sáncolva, s hogy a zsibói erôdítés sokkal gyen-gébb. Így a kuruc sereg november 11-én vereséget

szenvedett a zsibói szorosban Herbeville császári ha-daitól. A császáriak a gyôzelem után birtokukba vet-ték Erdélyt. Rákóczi Szamosújvárra vonult vissza. Azsibói csata fordulópontot jelentett a szabadságharctörténetében. A kuruc hadsereg szétesésével, s Er-dély nagy részének császári uralom alá kerülésévelmegszûnt a radikális erôk törekvéseinek széles népibázisa. November 15-én a fejedelem kiáltványban tá-jékoztatja Magyarország és Erdély népét a zsibóivesztes csatáról és szilárd elhatározását, hogy a har-cot folytatja.

1706. március 8-án az erdélyi országgyûlés aMáramaros megyei Huszton kimondja Erdély csatla-kozását a magyarországi konföderációhoz.

1707. február 10-én Pekry Lôrinc tábornagy ésEsze Tamás ezereskapitány Magyarországról jött ez-redei Székelykocsárdnál meglepik és megverik aTige ezredes vezette császári csapatokat. A császáricsapatok Szebenbe húzódnak.

1707. április 5-én az erdélyi országgyûlés Maros-vásárhelyen beiktatja fejedelmi székébe II. RákócziFerencet. Egy hónapot tölt Erdélyben, akkor látta ezta szép földet elôször és utoljára. Itt csatlakozott ud-varához apródként a késôbbi hûséges társa a bujdo-sásban, a 17 éves Mikes Kelemen.

1707. július 5-én Károlyi Sándor tábornagy ered-ménytelenül ostromolja Arad várát. Október 3-ánRabutin tábornagy a császári sereggel érkezik Arad-ra. Ezt követôen a császári csapatok birtokukba kerí-tik Erdélyt.

1708. február 22-én Rákóczi kiáltványban tudatjaErdély rendjeivel, hogy Károlyi Sándor tábornagyotkinevezte az Erdélyben harcoló hadak fôparancsno-kává és jelentôs katonai erôvel Erdélybe indította. Atábornagy július 7-én megkísérli Kolozsvár visszavé-telét, de eredménytelenül. Augusztus 24-én bevesziSzászsebest, de különösebb eredményeket nem ér el.

1708. augusztus 8-án a kuruc sereg a fejedelemparancsnokainak, a hadvezetésnek az ügyetlensége,a csapatok fegyelmezetlensége következtében súlyosvereséget szenvedett Trencsénynél. Soha még vere-ség ennél szégyenletesebb és szánalmasabb nem volt– emlékszik Rákóczi.

1709. október 26-án I. József a Részeket (a Partiu-mot) rendeletileg ismét Erdélyhez tartozó területtényilvánította.

A szabadságharc utolsó éve már semmi jót nemhozott. Tovább élezôdtek a belsô társadalmi ellenté-tek, súlyosbodtak a gazdasági gondok, pestisjárványtört ki. 1711 februárjában Rákóczi Lengyelországbamegy azzal a reménnyel, hogy a cártól segítségetkap. Indulása elôtt teljhatalmat adott Károlyi Sán-dornak, aki már március 14-én titokban hûséget es-küdött a császárnak. Károlyi a fejedelem tiltakozásaellenére Szatmárra összehívja a csonka kuruc or-szággyûlést, amely elfogadja Pálffy János császárihadvezérrel aláírt békeszerzôdést, 1711. április 30-án. Másnap a maradék, tizenkétezres kuruc sereg le-tette a zászlókat a nagymajtényi síkon, s fegyvereik-kel elvonultak. Károlyi úgy cselekedett, ahogy azadott helyzetben ésszerû volt. Elérte azt, hogy arészvevôk, akik felesküdtek a királyra, büntetlensé-get élvezhettek, vagyonukat megtarthatták. MaKismajtény mellett egy emlékmû ôrzi a szomorú ese-mény helyét.

DUKRÉT GÉZA

25

I. Kép

A fejedelem rezidenciája. Újvár. 1706 júniusa. A belsôszín sárgás fénykörében néhány fontosabb díszletjelzés: azasztalon és a székeken kívül esetleg színes szônyegek; per-gamenbe kötött könyvek; a falon Rákóczi-címer, fegyverek,térképek; Pro patria el libertate feliratú piros-fehér sávoskuruc zászló. Az asztalon tekercsek, ezüst gyertyatartók,tálak, kancsó, kupák. Vagy ezek esetleg külön: a feljegyzé-sekben szereplô különleges tálalón, melynek „ékessége egysor tokaji borospalack és néhány nagy metszett kristály-serleg”.

Rákóczi vörös bársonyszékében ül, levelet ír s pecsétel.Az elôtérben a holland Bruyninx és az angol Stepney – amediátor urak – narrátorokként ôk kezdik.

BRUYNINX Virradat elôtt kelô ember. Leveleket ír,hadiparancsokat... Mire megjön a reggel, már kuríroknyargalnak pecsétes utasításaival.

STEPNEY Rövid pihenés gyanánt megnézi a lo-vak korai járatását.

BRUYNINX Azután – ebben az órában – követ-keznek az audienciák. Hosszasan tárgyal a hadi spénzügyekrôl, a mezei munkáról...

STEPNEY Ma azonban különleges deputációkatlát vendégül. Negyedórával ezelôtt nyújtották behozzá kérelmeiket az erdélyi konföderáció küldöttei.A rendeké, melyek – csaknem két esztendeje már –fejedelmükké választották Gyulafehérvárott.

BRUYNINX (Stepneyhez) Emlékeztetni szeretnémönt. (Levelet keres elô, hivatalos hangnemben olvassa.) Jo-hann Wenzel Wratislaw gróf, cseh kancellár, mint aNagyszombatban felújított béketárgyalások megbí-zottja – Sir George Stepneyhez, a Brit Királynô Ôfel-sége követéhez: »A birodalom új császára, ÔfelségeI. József nem egyezhet bele az erdélyi követek ily el-nevezésébe. Elismerni ôket a Konföderáció, azaz az

Erdélyi rendek képviselôinek annyit jelentene, mintelismerni Rákóczi fejedelemmé választását. Ezért hátÖnöknek is meghagyatik, hogy tartanák magukatvelük szemben szigorúan az erdélyi elégedetlenek meg-bízottjai megjelöléshez...Vienna. Június 4. 1706.«“

STEPNEY Igen-igen, csakhogy arról sem szabadmegfeledkezni, amit a Miskolcon tartott magyar sze-nátusi ülés I. Lipót császár halála után kimondott:hogy a béke feltételének tartja Erdély függetlenségét,valamint az 1687-es törvények, vagyis a Habsburg-ház örökös királyságának feladását. Az udvar mind-ez ideig nem adott határozott választ. (Megindul azelôtér elsötétített része felé.)

Charlotte-Amalie hercegnô, Rákóczi felesége viharzikbe a színre. Beteges, gyenge idegzetû nô, kísérteteket lát –látomásaiban megpillantotta azt a szobát is, amelyikbenkésôbb meghalt.

Rákóczi felugrik székébôl, esetlenül tárja szét két kar-ját, várván, hogy felesége a mellére boruljon. A hercegnôazonban halk sikolyt hallatva fejéhez kap, majd a tálalóhozlibegve bort tölt magának egy kristályserlegbe, s mohónfelhajtja.

BRUYNINX (a belsô szín felé pillant; Stepney utolsószavaira, folytatólagosan) Vajon mennyit sejt az udvarálláspontjáról a fejedelem felesége, akit éppen a csehkancellártól kísértetve engedtek el látogatóba férjé-hez, egyesek szerint a kiegyezés reményében, másokhite szerint: titkos cselszövések érdekében?!... (Tû-nôdve indul meg s távozik Stepney után.)

CHARLOTTE-AMALIE HERCEGNÔ (kényeske-dô hangon, Rákóczihoz) Oh, ez a tûrhetetlen migrén!Álmomból is felzavart... Még szerencse, mert ször-nyût álmodtam. Térdig sárba süppedve vonszoltammagam (ujjai végigfutnak Rákóczi halántékén) kétszere-sen álomhercegem véres palástjába kapaszkodva. (Aj-ka undort fejez ki; kényeskedve.) Azon a barbár földön.

Játékszín

A szerzô II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcról írt, egész estét betöltô drámáját 1977-ben csak arádió sugározta. Alábbi, kéziratban maradt rövidített, egyfelvonásos változata a Magyar Írószövetség és aHonvédelmi Minisztérum 1998-as pályázatán díjat nyert.

SzemélyekII. RÁKÓCZI FERENC, a szabadságharc vezetôje,

Erdély választott fejedelme

CHARLOTTE-AMALIE hercegnô, Rákóczi felesége

BERCSÉNYI MIKLÓS gróf, a kuruc seregek fôgenerálisa

VAN HAMEL BRUYNINX, bécsi holland követ,békeközvetítô

GEORGE STEPNEY, bécsi angol követ, békeközvetítô

KÁROLYI SÁNDOR báró, kuruc tábornok

FORGÁCH SIMON báró, kuruc tábornok

PRÉNYINÉ

FIATAL TALPAS

Lászlóffy Csaba

MILY VILÁG LÉSZEN?

26

RÁKÓCZI (elmosolyodik) Charlotte hercegnômfolyton-folyvást Erdéllyel rémítgeti magát?! (Át akar-ja karolni feleségét, de a hercegnô ellebben a közelébôl,majd váratlanul szembefordulva vele, számonkérôn.)

CHARLOTTE-AMALIE Tudni akarja, hogy mi-ért neveztem kétszeresen álomhercegnek?!... Mert ötéve már csak álmaimban létezik. (Elérzékenyülvekönnyezni kezd.) Amióta segítettem megszöktetni abécsújhelyi tömlöcbôl, azóta nem volt reám kíváncsi!Hát a gyermekeire?!... (Rákóczi tehetetlen mozdulatottesz, majd gyöngéden érinti meg az asszony haját. A her-cegnô felfedve tenyerébe temetett arcát, dacosan veti föl fe-jét.) Várjon, ne öleljen, még nem mondtam végig!Azért is álomherceg, mert szakadék fölött táncol egysóárus vagy épp egy útonálló keze által kifeszítettegy szál madzagán a hiú reménykedésnek. Bécsbenhányszor hallottam délibáblovagnak csúfolni a ma-gyar urakat!

RÁKÓCZI (elhúzódik tôle, kesernyés gúnnyal) Ésmost ôsi kiváltságokat és címeket birtokoló férjérôlkell ugyanazt hallania! Egy Princeps Franciscus Se-cundus Rakócziról, nemde?!

CHARLOTTE-AMALIE (heves büszkeséggel) AkiMunkács és Makovica hercege, Sárospatak, Tokaj,Nagysáros, Zboró, Regéc, Ecsed, Somlyó, Lednice,Szerencs, Ónod ésatöbbi örökös ura! Emlékezzék rá:hónapokig tartó nászutunk során sem tudtuk bejárniörökölt jószágait!... Mit akar hát még?!

RÁKÓCZI (feláll, a meggyôzôdés halk méltóságával)Erdély választott fejedelme vagyok. Nem PrincepsFranciscusként emlegetnek ott, hanem II Rákóczi Fe-renc gyanánt.

CHARLOTTE-AMALIE (gonoszul felkacag) Mitképzel, meddig fog tudni még szembeszállni egyuralkodóval?!... Wratislaw gróf útközben bizalma-san közölte velem, hogy a császár sohasem fogja tûr-ni Rákóczi herceg Erdélyben való megmaradását,semmi szín alatt sem mond le leggazdagabb birtoká-ról. (Rákóczi közben bort tölt magának, ajkához emeli akupát, mielôtt inna, szólni akar. A hercegnô hirtelen gör-csösen ragadja meg a kupát tartó kezet.) Kérem, hallgas-son végig! De elôbb töltsön még... folyton szomjasvagyok. (Kikapja férje kezébôl a kupát, és fenékig üríti.)Az ifjú József – ne ítélkezzék róla elhamarkodottan selfogultan – más mint az az agyalágyult Lipót volt.Mindenekelôtt: rokonszenvvel viseltetik a Rákócziakiránt.

RÁKÓCZI (sétálni kezd, mint aki hagyja magát meg-gyôzni) Ó, ennek tüntetôleg számtalan jelét adta... Ômaga ajánlotta fel, hogy kegyeskedik hozzám en-gedni, látogatóba, fogva tartott feleségemet...

CHARLOTTE-AMALIE (kacér ragyogással) S lám,itt vagyok! (Könnyed, elegáns mozdulattal veti magát averes bársonyszékbe.) A vadászaton oldalvást ültem alovon, mégis érzem ülés közben a csontjaimat. Sze-rencsére ez a bársonyszék (megcirógatja a karfáját)végtelenül kényelmes. (Ujjongva.) Különben a tegna-pi nap csodálatos volt. Mit szól kísérôim társalgásá-hoz (hatásos akar lenni) és parádés vadászvirtusához?

RÁKÓCZI A való virtus rühelli a ceremóniát.CHARLOTTE-AMALIE Ah, mily nyersen fogal-

maz! Vagy talán akképpen is érez, amióta fejest ug-rott ebbe a valamikor csak aljanéptôl exerceált sok,irtóztató durvaságba?!... Csak el ne merüljön a mér-téktelen szenvedélyek mocsarába! (Felugrik ültébôl;behízelgô hangon a férfihoz bújva – újabb kísérlet) Akár-csak a Rimmelfort utcai palotánkban, melyet nôvére,Aspremont grófné bocsátott nagylelkûen rendelke-

zésünkre titokban kötött házasságunk után!... (Való-ságos áhítattal.) Ó, Bécs!

RÁKÓCZI (kijózanító hangon) Ó, Bécs. Ahol egy-bekelésünk elsô napjaiban Lipót császár szobafog-ságra ítélt, amiért az ô tudtán kívül mertünk egy-másba szeretni.

CHARLOTTTE-AMALIE (könnyed legyintéssel)De utána!... A gondtalan mulatozások, az erdei sé-ták, a délutáni vendégeskedés... és esténként a szín-házban eltöltött meghitt órák!... (Rákóczi kibontakozvaa nôi karok ölelésébôl, megkönnyebbülten veszi kézbe alúdtollat. A hercegnô lágy, nosztalgikus hangjából kétség-beesett erôlködés lesz.) Egész éjszakákat végigkártyá-zott, s hercegnôk, grófnôk szívét hódította meg egy-csapásra szellemes, élcelôdô szóáradatával!...

RÁKÓCZI Húszéves koromnak el nem követettbûneit is szánom-bánom.

CHARLOTTE-AMALIE (közel megy hozzá) Térjenmeg hozzánk. Örvendezô rokonsága, bécsi barátai éshódolói körébe, s az én ölelô karjaimba! (Átöleli a me-rev férfifejet.)

RÁKÓCZI (fölnéz; pillanatnyi csend után nemet intfejével) Lehetetlent kíván tôlem, kedves Charlotte.

CHARLOTTE-AMALIE (elengedi férje nyakát, smint akinek csak most villan eszébe, erôltetett könnyed-séggel) Még nem ismeri József császár nagylelkûsé-gét. Az nem sokat mond, hogy én itt vagyok, hisz kétfiunk ezalatt Bécsben ôriztetik. De ahhoz mit szól,hogy konkrét ajánlatott tett: Erdély ellenében késztüstént olyan német fejedelemséget adni nekünk,mely a birodalmi gyûlésen való szavazatra is feljogo-sítja mindeddig csak hercegnek titulált férjemet!(Látva, hogy Rákóczi csendes kétkedéssel mosolyog.) Nemhiszi?... Ezt nemcsak Wratislaw gróf útján ígérte (le-velet vesz elô), e nekem címzett levélben is olvasható apélda nélkül való ajánlat... Jobban mondva: az aján-latok. (Férje kezébe adja a levelet. Rákóczi lassan bontjaki, de a hercegnô a férfi karjába kapaszkodva, türelmetle-nül, hangosan kezdi olvasni.) „Elôször: felajánljuk alichtenbergi ôrgrófságot Felsô-Pfalzban, amely a ba-jor választófejedelem számûzésével megürült...”

RÁKÓCZI Nem mondom, ízléses ajánlat.CHARLOTTE-AMALIE (tovább olvassa) „Másod-

szor...az Ouderprach uradalmat, csehországi birto-kaink legtekintélyesebb részét...” (Izgatottan.) Wratis-law gróf mint cseh kancellár valósággal irigykedveemlítette e második ajánlatot!... De ha ez nem felelnemeg valamilyen okból kifolyólag (belepillant a levél-be), ura lehet a burgaui ôrgrófságnak! (Keze megérintia fejedelmi szék bársonyát, erôltetett kedélyességgel.) Everes bársonyszék is méltó magasságban tündököl-het legalább.

Hosszabb csend; a hercegnô várakozással tekint férjére.RÁKÓCZI (feláll, séta közben távolodva feleségétôl)

Megengedem, hogy a császár mindezen ajánlatai tel-jesen egyeznének házam és személyem érdekeivel.Csakhogy én sohasem tekintettem követendô célnakcsaládom minden áron való emelését. A háborútegyedül hazám szabadságáért kezdtem el, mert szü-letésem ide köt. S ezen kapocs most még szorosabbálett háládatosságom által, amellyel mindazoknaktartozom, kik földjük kormányzásának gyeplôit ke-zembe adták...

CHARLOTTE-AMALIE (megbántottan) Úgy?!Szóval a családja nem számít! A felesége, egyhehssen-rheinfelsi hercegnô, akivel szemben valami-kor arra kötelezte magát, hogy (mint a bemagolt leckétmondja) udvarommal együtt úriasan eltart s életem

27

fogytáig minden évben kétezer tallért biztosít ré-szemre?! (Fenyegetôen.) Udvarom, tudva levô, har-minc szolgából és húsz lóból áll. Csak az abrak többekerül, mint ennek a sok körülöttünk lebzselô ron-gyosnak a moslékra valója!...

RÁKÓCZI (kimért udvariassággal) Ami módunk-ban áll, továbbra is megtesszük a hercegnô szolgáinakés lovainak abrakolása érdekében. De ugye kegyeske-dik megérteni, hogy az említett rongyosok is élôlé-nyek, s ha gyomruk kevésbé kényes is, mint a hercegihintóba fogott lovaké, lelkük már kész finnyásan fél-retolni a szolganépség elé tett maradékot.

CHARLOTTE-AMALIE (elképedve roskad le aszékbe) Nem értem!... E hirtelen változás! Ez már nemaz én szabadon szárnyaló álomhercegem...

RÁKÓCZI Valóban nem, Charlotte. Nagyon isföldközelben lehet csak megérteni az Esze Tamásokigazságát.

CHARLOTTE-AMALIE Az egyik félelmetes fosz-togató?! Láttam a gúnyrajzát egy bécsi falragaszon.

RÁKÓCZI Most én kérem, hogy ne szakítson fél-be. (Fel-alá járkálva.) Szakadék szélén álltam valóban.Tudja, mikor vettem észre? Midôn felemlegetettnászutunkat tettük. Ugyanaz fogadott Nagysároson,Regécen, Sárospatakon, Tarcalon, Hernádnémeti-ben, a bihari Pocsajban, Székelyhidon és Diószegen,a gömöri Serkén – és sorolhatnám még – valamennyijószágomon. Jobbágyaink, a súlyos katonai terhektôlés beszállásolásoktól nyomorítva, annyira lerongyo-lódtak, hogy sokan közülük földönfutásra adták fe-jüket. S a hon maradt nép, mely fogadásomra egybe-gyûlt, elijedve csodálkozék azon, hogy ura, Nagysá-gos Rákóczi Ferenc szinte egészen elfelejtette anya-nyelvét, s idegen köntösben ámítja magát...

(Bort tölt, iszik.) Azzal az épp tíz esztendôvel eze-lôtti lelkiismeret-furdalással kezdôdött el minden...(Iróniával.) A hercegnô most futtában megpillant egyezüstösen csillogó hajszálat, s elbámul a „hirtelenváltozáson”... (Kis szünet.) Hiszékenyen tán azt kép-zelte: egy esztelenül költekezô, bohóckodó udva-roncra fog itt találni?!

CHARLOTTE-AMALIE (lopva, fagyos tekintettelnézte férjét. Most új játékba kezd: feláll, s mint akit meg-hipnotizáltak, egy pontra meredve, lassan közeledik a fal-hoz, megérinti ujjaival) Ó, egek!... (Erôtlen sikoly, majdhátrálva, maga elé tartja remegô kezét. Nem lehet tudni,rendkívüli színészi teljesítményt nyújt, vagy valóban látis valamit beteges képzeletével.) Ferenc!...

RÁKÓCZI Reszket, Charlotte?!CHARLOTTE-AMALIE Rettenetes! (Férjéhez me-

nekül, elébe áll, mintha testével, remegô karjával akarnámegóvni valamitôl. Felsikolt.) Meg fogják gyilkolni!...(Görcsösen megragadja a férfi csuklóját.)

RÁKÓCZI Mi történik magával, Charlotte... mármegint?!...

CHARLOTTE-AMALIE (erôszakkal húzni kezdiférjét a kijárat felé) Jöjjön! Látom!...Az arcát is magamelôtt látom annak, akit felbéreltek... (Hisztérikus csuk-lással zokogva.) Hogy meggyilkolják az én hercege-met!...

RÁKÓCZI (mint aki már ismeri ezeket a jeleneteket)Jöjjön, Charlotte, igyék egy korty...vizet. Csengetek,hogy hozzanak be vizet.

CHARLOTTE-AMALIE Nem, nincs már idô!(Rángatni kezdi a hatalmas termetû férfit.) Menekülnikell! Német- vagy Morvaország felé. Gyorsan!

RÁKÓCZI (Kiszabadítja kezét az asszonyéból, fáradtmosollyal) Morvaország! Oda aztán jó helyre men-

nénk. Hallom, mennyire divatosak a látomások. Egyprotestáns lelkész... (töprengve) valami Drabiculus,csodálatos égi jelenések alapján belelátott a jövôbe...(Elneveti magát.)

CHARLOTTE-AMALIE Tudtam. Mindig kine-vette a megérzéseimet! S azon is csak nevetett, amitláttam! S ami csaknem mindig beteljesedett!...

RÁKÓCZI (udvariassággal palástolva hitetlenségét)De Charlotte kedves, egy európai hírnevû látnoknakmégsem vonhatom kétségbe a jóslatait! Drabiculusmár korábban megjövendölte az ausztriai ház buká-sát és a Rákócziak dicsôségét. Ehhez mit szól?!

CHARLOTTE-AMALIE (indulatában kegyetlenül)Azt, hogy meg is fizetett vakmerôségéért! Az eperje-si törvényszék elôbb két kezét, majd fejét vágatta le.

RÁKÓCZI Errôl nem volt tudomásom.CHARLOTTE-AMALIE Közönséges sarlatán

volt. Hírhedt kuruzslással akarta magát híressé ten-ni... (Imára kulcsolt két kezét magasba emeli.) De en-gem... engem égi látomás figyelmeztetett. Rajtam ke-resztül üzen. Fenyíteni készül azt, ki – velem egy hi-ten – hûséget esküdött nekem!... Az ellenkezés egyRákóczi fejébe kerülhet...

RÁKÓCZI (leül; csend, a lúdtollal játszik. Felnéz: adiplomácia hivatalos hangján – ahogy a követekkel szokotttárgyalni – teszi fel a kérdést. A színész érzetesse: mostjött tisztába egészen azzal, hogy felesége konkrét megbíza-tást vállalt a mesterkedéseivel.) S az a fej a helyén ma-rad, ha Erdély függetlenségét feladva, elfogadja acsászár valamelyik ajánlatát?

A hercegnô megáll, farkasszemet néz férjével, majd bó-lint.

RÁKÓCZI (tekercset vesz elô, nyugodtan) Sajnos,nemcsak az égi jelek, de még az ilyen nagyon is konk-rét, földi fenyegetések sem változtatják meg elhatáro-zásomat. (Kibontja a tekercset, s az asszony elé teszi.)

CHARLOTTE-AMALIE (óvatosan veszi kézbe,majd félhangosan olvasni kezdi) „Ha kegyelmetek ottanvalami módot találhatnának abban, hogy Rákóczitfogva kaphatnák: igen nagy hírt, szép nevet szerez-hetne az által; Ôfelségénél is gráciát kaphatna...”

RÁKÓCZI Eddig tart az ön megbízatása. Innenmár: a „látomás”... (Az asszony feje felett hangosan ol-vassa.) „Ha nem, vannak ottan olyan szegénylegé-nyek, akik pénzért megcselekednék a szükségeset:nagyobb ígérettel is hitegethetné ôket a felkelés fejé-nek elnémítása, azaz biztos munka esetében...”

A nô az asztalra ejti a tekercset, elfordul.RÁKÓCZI Gyûjtöm. A hetedik példány. (Gúnyo-

san.) Ezt is a magyar korona ôre küldte egy árulóval,akinek közöttünk, a szegénylegények közt, nemakadt társa.

CHATLOTTE-AMALIE (felkapja fejét) Engem isvádolni akar?!

RÁKÓCZI (nemet int fejével; kimért udvariassággal)Tisztelnem kell a hercegnôben gyermekeim anyját...És sajnálom, hogy társtalanul kell innen visszatérnie.Gondolom, még ma.

CHARLOTTE-AMALIE (megadóan bólint, majdszáraz hangon) Üzen-e valamit... a császárnak?

RÁKÓCZI A nagylelkû ifjú Józsefnek?!... Legfel-jebb annyit, hogy tudomásul vettük és megértettük(kétes hangsúllyal) „atyai gondoskodását”: AMORE etTIMORE! Az elfajzottaknak ígért színes szerelmévelés az igaz haza fiainak méregtôl, kínzástól és haláláltal származtatott megfélemlítésével tétette fejére ko-ronánkat.

CHARLOTTE-AMALIE (elhaló hangon) Épp ezért,

28

miben reménykedik még, Ferenc? Ez az új... már amásodik császár... És vajon, lesz-e nála kegyesebb?

RÁKÓCZI A második?!... Császári kegyek közöttlehet válogatni. (Inkább csak magának.) A nép viszont,amelyet szolgálnunk kell, egyszer s mindenkorra ki-választatott.

A hercegnô megindul, Rákóczi a közönséggel szembenézve áll.

(Sötétség.)

II. Kép

Az elôzô hely, pár hónappal késôbb. A belsô szín fény-körében Rákóczi ül; két felfele fordított tenyerében – mintmérlegserpenyôkben – egyensúlyoztatja kardját, Bercsé-nyit hallgatva, aki fel-alá járva és bele-belepillantva a ma-ga elé tartott tekercsbe, projektumokat terjeszt elô a hadaknevében. Jelen van még két kuruc tábornok: Károlyi Sán-dor báró és Forgách Simon gróf. A két mediátor csak ké-sôbb jelenik meg.

BERCSÉNYI Amely nemes a maga jobbágy em-berét visszahívná a táborból, maga kényszeríttessékfegyvert fogni... (Rákóczi helyeslôen bólint.) Akik a há-ború kezdetén fegyvert fogtak, de meggazdagodvánzsákmánylásaikból, haza tértek, s ott gazdálkodnak,s a lopottból (innen kezdve mind sûrûbben pislant Ká-rolyi felé) kényökre élnek, azokat a megkárosodottakelszámoltatás útján perbe idézhessék; s ha kiközülök vissza nem akarná adni, amit erôszak általtett magáévá, küldessék ide, a táborhelyre.

KÁROLYI (aranygombos, vastag aranylánccal össze-kapcsolt mentében, sarkantyús csizmában; kezében kó-csagtollas fekete kucsmája. Nem vette észre Rákóczi újabbbólintását, félbeszakítja Bercsényit.) Így is vonakodik anemesség, szállingóznak odaátra a labanchoz. Ke-gyelmed minden nap kifundál valamit, csak éppenazt nem nézi: kinek a hasznára!

RÁKÓCZI Nem szeretném, ha méltóságotokmegint összeakaszkodnának. Egy félreértésbôl mi-nek újuljon ki a személyeskedés. Bercsényi gróf úrnem a maga szavát mondja, hanem azét a projek-tumét, mely a hadak által terjesztetik elém.

KÁROLYI (csípôsen) S hadainknak ki volna afôgenerálisa?!

FORGÁCH (karba tett kézzel, fölényes mosollyal afalon függô fegyverekre bámulva) Ki más. A legképzet-tebb és legpéldásabb fegyelmet tartó fôrangú kato-na! Bercsényi gróf!

BERCSÉNYI (sértik, hát epésen vág vissza) Tudom,nem nekem kell elszámolnom a zsibói csatavesztés-sel! Gyanús fegyelmet tartott kegyelmed fönt a„kakasülôn”, csak szegény talpasok véreztek elForgách generális úr curikkolásra kiképzett lovassá-gára várva, gyanútlanul!...

FORGÁCH Nemcsak Zsibó, azóta tán egész Er-dély a Rabutin kezén volna az én reguláris seregeimnélkül! Melyeknek felállítását egy évvel ezelôtt még(megvetôen) a generalissimus ôméltósága hírbôl elle-nezte.

KÁROLYI (nem annyira békítôleg, mint inkább a fe-jedelemnek akarván ravaszul kedvében járni) Ne kiseb-bítsék kegyelmetek egymás érdemeit, de ne is tulaj-donítsák azokat egymagukénak. (Forgáchhoz.) Külö-nösen a fejedelmi seregek egzisztenciáját ne, megfe-ledkezvén arról, hogy mindannyian semmikvagyunk (alázatos fôvel Rákóczi felé) legkegyelmesebburunk nélkül.

RÁKÓCZI (elgondolkodva nézi Károlyit, majd kard-ját hüvelyébe eresztve) Az imént... mintha valamivelelégedetlenebb hangot ütött volna meg kegyelmed.

KÁROLYI (kucsmájának díszét igazgatja; majd ha-bozva) Miként hitessem el nagyságoddal, hogy nem amagam java felôl gondolkodom?!

BERCSÉNYI (megjött az étvágya az ôszinteséghez)Hát az nem fog könnyen menni... A seregébôl a feje-delmi fôtáborba átkérezkedett közvitézek mindenikeugyanazt jegyzé meg: hogy Károlyi báró ôméltósá-gának még a csatamezôn is a tehenek s lovak hará-csolásán jár az esze, s ha valami isten gusztusa ellenvalót cselekszik, azzal mentegeti magát somolyogva,hogy: „Szent Péter se gyôz mindent szégyenleni!”

KÁROLYI (felpaprikázva) Nem is! De azt volt al-kalma megelégelni, hogy kegyelmed egy nemes em-ber szavánál elôbbre helyezi egy akárki pór ócsár-lását!... (Rákóczi felé fordulva.) Nemesi nemzet va-gyunk, úgy tudom. Ez még a fejedelmek figyelmétsem kerülheti el.

RÁKÓCZI (gúnyosan fordul vele szembe) Úgy!...Nemesi nemzet, ki megvédi a reá testált földet?!...Vagy legalább kiváltságait képes visszaszerezni, mi-ket elôfordult már, hogy a legenyhébb fenyítésre –fogát szíva bár, de – „kölcsönadott” az udvarnak?!(Keze a levelek közt válogat, egyet kiemel a csomóból.) Aza nemesség, mely méltóságoddal és velem együttnemrég esküdött fel a Konföderációra, arra, hogymindenét közzé teszi a hazával, az ma zömében,Toldalagi János erdélyi nemes úr szavaival élve, ígyérez: (belepillant a levélbe): „Mi, lelkem sógorkám,csak szuszogunk s fülelünk; soha nem tudjuk, hányórakor van is...” (A gúnyos hang szenvedélybe csap át.)Látván, hogy minden szép és rendes igazsággal,mód- és rendtartással semmire sem mehettem azok-nál, valakik gyáván elszakadtak a Konföderációtól...vagy akik értékeikkel s javaikkal azt nem segítvén,titkon szakadnak el tôle – hozzájuk magamat hites-nek nem tartom, úgy bánok velük, mint hitetlenek-kel, hazám s vérem árulóival! (Kifulladva, komoran fe-jezi be.) Midôn mind én, mind mások nemcsak java-ink, de életünk elhagyására is készek vagyunk...

FORGÁCH Jól tudja nagyságod, hogy szívünk éslelkiismeretünk vezérelt önként zászlója alá. Országnevét s jogait visszaszerezni.

RÁKÓCZI Már akit önként!FORGÁCH Az úri és fôrendek képviseltetnek ál-

talunk a táborban s az egész hadvezetésben.RÁKÓCZI Ámde alkalmasint ismerve fôrend-

jeink értékét a hátországban is, fôként visszatekintvea múltba, tudjuk azt is, hogy a szegénység elfajzottállapotját elôbb okozzák a Bécsben pipiskedô urakatkiszolgáló vármegyei tisztek, mintsem a munka ésaz adó terhei.

KÁROLYI Mi készséggel konfirmáltunk mindenrezolúciót, amit a hadiállapotok nyilván megkíván-tak. Így a nagyságod által kibocsátott vetési pátenst,mely a katonának szegôdött jobbágyokat mentesíté aföldesuruk szolgálata alól...

RÁKÓCZI (határozott hangon) Mentesíti ma is!KÁROLYI Ám nem hiszem, hogy jól értettem

volna Bercsényi fôgenerális úr levelének tartalmát,amely egyenesen... egyenesen megrökönyödtetett.

BERCSÉNYI (gúnyos vigyorral) Úgy látom, szószerint megértette méltóságod. „Aki föltámad sfegyvert fog, minden adózások, terhek alól a földes-urak hatalmából örökösen felszabadíttatik és sza-badsággal megajándékoztatik.

29

KÁROLYI (szökve lép egyet a fejedelem felé) Nem,ez lehetetlen, nagyságos fejedelem!

RÁKÓCZI Ez újabb pátens is – mert annak szán-tuk – úgyszintén jól megfontoltatott. A nemességnapról napra nyeri vissza hatalmát a jobbágyok fö-lött. Elveri kedvüket a harctól, csak a saját hasznáraügyelvén megint.

FORGÁCH Nagyságodat csupán az egyik félfelôl informálják.

KÁROLYI A szûkölködésbôl jobbágynak, úrnakegyformán kijut. A kuruc pénznek már annyi értékesincs, hogy asszonyunk belôle odahaza bár egy ma-rék sót vegyen vele.

BERCSÉNYI Ha már épp kegyelmed, Károlyi bá-ró nyilvánítá ki, hogy kuruc pénzen tengôdik min-denki, úgy hát nem értem, melyik volna az a másikfél, aki felôl szólván az ellenkezôjével hitegethetnôkfejedelmünket? (Forgách gróf felé is.) Tán csak nemodaátra, a labancokra gondolnak méltóságotok?...Ha nem, hát egy félhez tartozók vagyunk mind. Veleegyütt, ki híven tájékoztatta nagyságos urunkat épparról a vidékrôl, ahol most a méltóságos báró úr tá-boroztat.

KÁROLYI Fogadni mernék, Esze Tamás volt!RÁKÓCZI Eltalálta kegyelmed. Talán kíváncsi is

az üzenetére, hisz mindannyiunknak szól. (Kézbe ve-szi, hangosan olvassa.) „Ha nagyságok nem a hadat,hanem a jobbágyot szorítják, s a fejedelem az ilynagy kárt meg nem orvosolja, nemsokára megszám-lálhatjuk hadainkat, s aszerint várhatjuk majd szaba-dulásunkat...”

KÁROLYI Paraszti rendbôl felkapaszkodott em-bertôl arculütés meghallgatni ily gôgös, fenyegetôszavakat.

RÁKÓCZI Már az országgyûlésen hallottamtöbb fôhadnagyunktól, kiknek seregei nagyobb résztjobbágyokból állnak. A szabadság megnyeréséértbíztatván fogtanak azok fegyvert, de most mind azúri rendektôl, mind közemberektôl ijesztetnek, hogycsak hiába: mert mihelyt a harc alászállt, újból csakjobbágyok lesznek!... Mely beszéd elhamvasztottasokaknak szívét, és ellankasztotta karjukat.

FORGÁCH Kevés számú s kétes rangú tisztek le-hettek azok, kegyelmes uram, mivel hitemre, lel-kemre mondom: a többség egész más miatt valanagy zendüléssel még a napokban. Alig akartak fel-esküdni a Konföderációra!

RÁKÓCZI No csak, újat hallok Forgách gróf úrtól.FORGÁCH Úgy mondták: egyáltalán meg nem

esküsznek addig, míg ôket, „az vitézlô rendeket”csak szolgáknak ösmerik el. Éppen így hangoztatáezt maga Szalay Pál fôhadbiztos: „Mi az, a vitézlôrend, a nemzet csak szolgálni parancsoltatik?!”

RÁKÓCZI (elgondolkodva, lehajtott fôvel járkál) Afejedelem is szolga. Szolgálja szerencsére nemcsak anemesi nemzetet.

BERCSÉNYI (a fénykörön kívülrôl, nagy hangon)Megjöttek már a hollandus meg az anglus mediátorurak. Úgy járnak már ide nagyságodhoz, mint egybaráti házhoz.

BRUYNINX (lép be társával a játéktér fénykörébe)Búcsúzni jöttünk a nagyságos fejedelemtôl. Szomorútapasztalatokkal terhelt búcsú ez.

STEPNEY Szabad országból jött embernek fáj lát-ni a leigázás e középkori mûvét.

BRUYNINX (az ôket fogadó Bercsényinek) Tudja,mit mondott nekem a süket Tchis báró, császári ezre-des?... (Utánozva.) „Nem ismerek Ôfelsége József csá-

szárhoz hû katolikust, aki ne kívánná Magyaror-szágnak és Erdélynek tûzzel-vassal való leigázását!”

BERCSÉNYI (tréfásan) Nem tudom, kinek abôrében jobb ma lenni: egy protestáns bécsi követé-ben, vagy (magára mutat) egy toleranciát és földi sza-badságot hirdetô katolikus lázadóéban?!... (Nevetvetessékeli ôket elôre.) Parancsoljanak beljebb. A fejede-lem várja kegyelmeteket!

BRUYNINX (közben felel Bercsényinek) Ezek sze-rint már itt is nyílt titok, hogy a bécsi udvarnak sike-rült egy külön bullát kieszközölnie a felkelés katoli-kus vezéreinek kitagadására...

RÁKÓCZI (felállva fogadja a békeközvetítôket) Mivel-hogy neveltetésemnél, gyarló szenvedélyeimnél, ren-diségem rangjánál súlyosabbnak bizonyult a féltéshazám iránt, most egy pápát ültetnek az ellenkezôserpenyôbe – mert hitemhez, szerencsére, nem nyúl-hatnak! (Károlyi és Forgách a mediátorok érkezésekor meg-hajolnak s távoznak. Rákóczi, maró gúnnyal, Forgách utánszólva.) Jaj, csak meg ne hallja hûséges tábornokom,Forgách gróf úr ôméltósága, aki szerint a fejedelemnem jó pápista, mert mikor templomba megy, ahe-lyett, hogy áhítattal imádkozna a szentképek elôtt,kritizálgatja azokat, hogy miképpen vannak megfest-ve. (Forgách zavartan visszafordul, s miközben a mediá-torok arcán mosoly fut át, feszes tartásban távozik.)

STEPNEY (szünet után) Ha nem venné nagysá-god célzásnak, útközben már hallottuk hírét egyik-másik tábornokának. Közvitézek beszélték, igaz (ke-resi a megfelelô szavakat)... hogy a fejedelem úgy küsz-ködik ország-szekerén, mint ki össze nem szokott lo-vakat fogatott be. Az egyik erre húz, a másik arra, hanetalán a szélrôl fogott harmadik miatt a szekér fa-rolni kezd, ki mondja meg, mi lesz!...

RÁKÓCZI Ennél jobb hírt vártam méltóságotoktól.STEPNEY (zavart hallgatás után) Habár a régi

megbízatással, de több mint rokonszenvvel jöttünk.Féltésünket hoztuk el egyenesen.

BRUYNINX Félre ne értsen Nagyságod, hogyhavisszatérünk a franciákra... de Bercsényi gróf ômél-tósága bevallotta: azóta is csak a szép szavak...

STEPNEY És némi pénz. BRUYNINX Így hát félôs, hogy ezen szirén ének-

lése még e hányatott ország halálára lészen.STEPNEY Hiú reménynek bizonyult Ôfelsége

XIV. Lajostól elvárni, hogy Nagyságoddal mint füg-getlen fejedelemmel nyílt szövetségre lépjen, s ne al-kudozzék a császárral, valameddig a magyar nemzetel nem nyeri igazságát és törvényeit. A francia királymindig sejtette, hogy Ôszentsége a pápa rossz névenvenne egy ilyen szövetséget. Az említett bulla mostaztán végképp...

RÁKÓCZI (feszült csend után) Tehát ezúttal mintbarátaim szeretnének meggyôzni arról, hogy kössekbékét az udvar feltételei szerint?!...

STEPNEY Hogy óhajthatnák ezt.BRUYNINX Legfeljebb egy univerzális békesség-

ben bízva....RÁKÓCZI (keserûen nevet fel) Nem tévesztendô

össze az univerzális humanitással!... (Séta közbenkardja az asztalhoz ütôdik, leoldja derekáról. Fontolgatva aszavakat.) Elhihetik, ma erôsen fontolóra vettem – no,nem egy univerzális – csupán egy kis helyi érdekûbékét. Még ha összébb is kellene zsugorodnunk éret-te vagy száz mérföldnyivel. Békében úgyis szabadonlehet majd vándorolni. (Megáll.) A népeket nem a ha-tárok zavarják – csak a korlátok!...

BERCSÉNYI (értetlenül hallgatja fejedelmét) Pokol-

30

ba a traktával! (A mediátorok felé, figyelmeztetésként.)Az, ki tüzet akar oltani, nem kell annak belelépnieazért, hogy széthányja, mert magát is megégetheti, snagyobb tüzet gerjeszt... (Szembefordul Rákóczival.)Hol volt tavaly ilyenkor az ármádiánk, midôn Nagy-szombatban kezdetét vette a végehosszanincs alku-dozás?!... Tán hagyjuk benn kovártélyban RabutintErdélyben?!... (Az asztalra tenyerelve, nyomatékkal.)Nincs ügyünknek egyéb argumentuma, csak Isten, sa fegyver. Háború kell nekünk, hogy annak a habja,ha nem élve, holtan vessen ki a partra... (Észreveszi,hogy mindhárman megkövülten nézik, leereszkedik egyszékbe, s kissé megcsendesülve maga elé morog.) Ha nemSenecával bizonyítok, már csak Jóbbal vigasztalha-tom magam.

Az utolsó mondat közben siet be lobbal Károlyi, nyo-mában egy nemes asszonnyal. Özvegy Prényi Istvánnéalázatosan hajol meg Rákóczi elôtt.

KÁROLYI (nem törôdve azzal, hogy a mediátorokhallják) Csak amiatt tértem meg ez védtelen nemesasszonnyal, hogy hallja nagyságod, kiket vesz szár-nyai alá; s tudjuk meg mi is, ezután hogy s mintlesz... (Az asszonyhoz.) No, lépjen közelebb s beszél-jen bátran, hiszen II. Rákóczi Ferenc (nem tudni,gúny-e vagy ravaszság) jóságos színe elôtt áll!

RÁKÓCZI (a közelebb merészkedô özvegyasszony-hoz) Hogy hívják?

PRÉNYINÉ Özvegy Prényi Istvánné vagyok...(Szipogni kezd) A háború során özvegyültem meg.

RÁKÓCZI Mi a panasza?PRÉNYINÉ (Károlyira néz, ki egy fejmozdulattal bíz-

tatja; mint betanult szöveget mondja) Régi nemzetsé-günk és kiváltságainknak magunk jobbágyai általimegbántódását protestáljuk. A mi nevezetes famíli-ánknak ura mai napig (elbizonytalanodva) ...illetve azelmúlt tavaszig, kegyelmes Urunk mellett való szol-gálatával bizonyítá hûségét, melyet jobbágyai indu-latjával egybevetvén, Nagyságod bölcsen megítélhe-ti: melyik kötött fel Ura parancsolatja szerint orszá-gunk szabadítása végett fegyvert, melyik pediglencsak az nemesi rend ellen való bosszúból és a magaérdekében?....

RÁKÓCZI A jobbágyok, ezt tanúsíthatom, nemparancsolatra tették, s habár kardjuk nem volt, ka-szát egyenesítettek sebtiben. (Kezével int az asszony-nak, hogy folytassa.)

PRÉNYINÉ (sebes panaszáradattal egy szuszra) Úgyhiszem, nem azt tartja nagyságod parancsolatja,hogy az mely jobbágy kuruccá lészen, földesurátmaga örökségébôl hajtsa ki, erdeitôl eltiltsa, vámot,dézsmát, régi szent királyok adományait földesurá-tól elvegye, hanem azt, hogy aki fegyvert fog, urátne szolgálja, melyre mi ôket nem is kényszerítjük, deôk magok közül némelyik kötelességüket hozzánkörömest megmutató szolgáinkat is öléssel fenyegeti,magunkat pedig személyünkre illetlen becstelensé-gekkel, adta s teremtette mondásokkal, minden sze-mérem s irtózás nélkül szüntelen illet.

RÁKÓCZI De ha a maguk sorsában nem akadá-lyoztatnak, valami oknak kell lennie, hogy enynyirezabosak?! A kastély cselédségét mért fenyegetik?

PRÉNYINÉ (habozva) Egy-egy tartozás fejében el-hajtott malac vagy baromfi miatt...amit most vissza-követelnek. (Felcsattanva.) Egyre-másra hús kell ne-kik. Eddig beérték földi mogyoróval...

KÁROLYI Meg máléval. (Érvet farag belôle. A feje-delemhez.) S a várakban a lesoványodott hadi nép éj-szaka széltiben lopja, marcangolja a maradék mar-

hát, mert pénzen már nem vehet!... A komisszáriussem gyôzi védeni böjtös rendjét a mészárszékeknek.

BERCSÉNYI (aki közben dühösen fordított hátat azelfogult szóáradatnak, most sarkon fordulva, Rákóczihoz)Ha már így áll a vásár, hadd szólítsam be én is egyiktalpasomat, ki most tért meg hazulról: Károlyi bárómáléhoz szokott jobbágyai közül! (A fejedelem belee-gyezô bólintása után kisiet.)

KÁROLYI (egész közel lép Rákóczi asztalához, bizal-mas hangon) Mily világ lészen?!... (Eszébe jut az asz-szony.) Menjen most, szusszanjon meg. Én majd ki-várom a választ.

RÁKÓCZI (a meditátorokhoz) Megbocsátják e vá-ratlan szélfúvást. Ez országot legalább kétfelôl fenye-gette mindig a vihar. Hogyha nem kívülrôl, hát belül-rôl... Utódaink, meglehet, csupa kacagányos delikuruchôst fognak majd maguk elé képzelni: ha leszidejük visszakacsintgatni, s nem folytatják maguk is asok balfogást, marakodást, szerencsétlenséget.

STEPNEY (tapintatosan) Éppen engedélyt akar-tunk kérni az eltávozásra...

RÁKÓCZI Tehát befejeztetett jó szándékú külde-tésük?!

BRUYNINX Amit mi nyújthattunk... szinte sem-mi. Ha csak a hollandok sorsa meg nem ihlet máso-kat is: a végsô összefogás esélye.

RÁKÓCZI (bólint) Ez nagyon ismerôsen hangzik.(Kivár.) Én viszont valamilyen új argumentummal isszolgálhatnék – kérem, maradjanak még egy percet...Az esetleges kívülálló hatalmak számára is tanulsá-gos lehet, hogy hadviselésünk egyik célja a szegénynép nyomorúságának megváltása. Kíváncsi volnék,mit szólnak hozzá?

KÁROLYI (kap az alkalmon) Mily világ lészenebbôl!... Egész falvak zászlót bontanak, de csak mertpénzük nem lévén; zsibongásba fogtak a hiányzó sómiatt is, és sok rossz szó közt hallogatni kezdék, hogycsak meg kéne ölni a földesurakat! (Várja a hatást; amediátorok tartózkodóan hallgatnak.) Az elméket csende-síteni nem lehet, pedig kívánnám. Úgy látom, nemboldogulhatok hon már az magaméból: hát még haholtom történnék: mások maguk adósságait fizetikmajd az enyémbôl! Én költök, futok, fáradozok...

RÁKÓCZI (megelégelve) Jól van, Báró úr. (Bercsé-nyi jön, Fiatal talpas kíséretében. Rákóczi Károlyihoz.)Kôvárvidék lakosainak panaszaiból a fejedelmi ta-nács úgy értesült, hogy méltóságod (csípôsen) „béke-beli” hagyományok szerint túladóztatja ôket.

BERCSÉNYI Mintha a számból vették volna ki aszót. (Maga elé tolja a legényt.) Nos, beszélj!

FIATAL TALPAS (meghajolva a fogadására elôlépôfejedelem elôtt) Öt falu instanciáját hoztam magam-mal. Csak a mi falunkból annyian vonultak hadba,hogy alig maradt az öregebbjébôl odahaza öt-hatember. Rajtunk pedig, ha csak megtérülünk otthon,szintén annyi a földesúr megszabta szolgálat, mintmikor a faluban éldegéltünk, még annál is terhesebb.Azelôtt egy hétbe egyszer az ökrös ember egy taligafát vitt parancsra, most annyi sem elég. Az osztrákokis kijövén ránk, elprédáltanak sokunkat, s mi taga-dás, a kuruc hadak is szaporán rajtunk forognak. Azélve megmaradottak a maradék javakkal az erdôreköltöztek. De ott is zsákmányt s prédát vett rajtunk...tán még az Isten is... (Nyel egy nagyot; fél térdre eresz-kedve.) Ha Nagyságod nem könnyít a sorsunkon –másként a falu pusztán marad.

RÁKÓCZI ( körüljárja a legényt; töprengve) Öt falu,úgy említéd...

FIATAL TALPAS (gyûlölettel pillant Károlyira,szinte kiabálja) S még négyszer öt falu!

RÁKÓCZI Hallhatta, báró úr!... (A mediátorokrapillantva.) A magyar nemesség súlyosan betegnekítéltetik.

KÁROLYI Úgy?! A nemesség!... Hát aki csak úgyszerzett, s nem is keveset?

RÁKÓCZI (mérlegeli Károlyi érvét) Sôt: életet iskockáztatott... Persze, rangja szerint. A szegénylegé-nyeknek csak meghalni volt joguk, a prémes menté-jû uraknak pedig küldeni is haza a zsákmányt...Azért szakadtunk ketté mindig, mert ez örökké ígyvolt.

KÁROLYI (szépítve igyekszik kivágni magát szorult-ságából) Megkövetem nagyságodat, én sohasem filo-zofáltam, s ezután sem fogok. De kockáztatni: igen!

BERCSÉNYI Mikor kinek az oldalán!KÁROLYI (meghajtva fejét a fejedelem elôtt, bûnbá-

nást színlelve) Nagyságodnak az irántam való meg-romlott hitét továbbra is szolgálva... vezekléskép-pen. (Távozni készül.)

RÁKÓCZI Ne az én hitemet szolgálja, hanem ahaza szabadságáét. A saját hitével.

KÁROLYI Azt tesszük mindannyian...BRUYNINX (elôször szól közbe) De hogyan?!...

(Károlyi megtorpan egy percre.) Miért nem vágják lementéjükrôl a sok arany- és ezüstgombot, láncot, sveretik pénzzé, hogy a katonák ne koplaljanak?!Lám, Hollandia ólomgombos kabátokban vívta kiszabadságát!

Károlyi dühös pillantással siet el.BERCSÉNYI (bizalmatlanul néz utána) Ha pápista

nem volna, sûrû, bûnbánó gyónásait foganatosnaktartanám, de, et hoc multum – ez a legtöbb, mi tôletelik – betartani szokása nem volt eddig.

STEPNEY (közel lép Rákóczihoz) Ha a körülmé-nyek úgy hoznák, nem fél nagyságod egy esetle-ges...? (Habozik, hogyan mondja ki.)

RÁKÓCZI (tekintetük találkozik; csend után) Áru-lástól?

STEPNEY A kifejezés talán túl erôs...RÁKÓCZI (ellép az angol mellôl) Nálunk a levegô

is erôs... (kinéz az ablakon; megint az álmodozás hitével)és tiszta. Kevésbé vagyunk pallérozottak, mint azelôkelô illatú Nyugat, de szerencsénkre ködös, fon-dorlatos megoldásokkal sem igen „büszkélkedhe-tünk”. Több nyílt keblû vagy áldozatot tartunk szá-mon, mint halhatatlan nevû árulót. (Vállánál fogvatalpra segíti a megilletôdötten fél térdén felejtkezett kuru-cot.) Igaz-e?!...

FIATAL TALPAS (félig-meddig értve a nagy szava-kat) Kásásan vagy férgesen, de csak megmutatkozik anyaspolya íze!...

RÁKÓCZI (elmosolyodik, majd kardját felcsatoló ke-ze egy pillanatra megáll) S ha még éretlen?

Sötétség, ezúttal hosszabb ideig. Kevésbé dinamikus,nem annyira a dokumentum-színezetet felerôsítô rendezésesetében ez alatt a Mit búsulsz, kenyeres... kezdetûszegénylegény-ének erôsödô, majd halkuló dallama hallat-szik; halkan a szövegbôl is ennyi:

Hova két szemünk lát, elbujdosunk ketten...Nyargalászik rajtam az tetvek serege,Mert szurkos az ingöm, nincs kifejérítve!Kurva már az anyja! mint élhetek, élek,Kivetem hasamat az szép verôfénynek...

(Függöny)

FELHÍVÁS

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tisztelettel meghívja a társintézmények érdeklôdô diákjait és szaktanárait a2003. november 21–23. között rendezendô

Tudományos Diákkörök II. Erdélyi Konferenciájára (TUDEK 2003).

A konferencia munkálatai a következô hat szekcióban zajlanak: Biológia, Fizika–Kémia, Földrajz–Geológia–Környe-zetvédelem, Humán- és Társadalomtudományok, Magyar nyelv és néprajz, Matematika–Informatika.

Minden dolgozat meg kell feleljen a következô általános feltételeknek: legfeljebb két szerzôje lehet; egy szekcióbanegy diák vagy szerzôpáros csak egy dolgozatot mutathat be; nem szerepelhet olyan dolgozat, amelyet már bemutattakegy korábbi TUDOK vagy TUDEK konferencián; a bemutatásra szánt dolgozat feleljen meg a korszerû tudományoskövetelményeknek; megközelítési módjában és megírásában legyen eredeti (tartalmazzon egyéni megfigyeléseket,esetenként kísérleteket, felméréseket stb. illetve ezek értelmezését).

A dolgozat elôadásaA szerzôk maximum 10 perces kiselôadásban mutatják be munkájukat. Az elôadáshoz demonstrációs eszközöket

(diavetítô, írásvetítô, számítógép, videó stb.) is használhatnak.A dolgozat beküldése. A formai követelmények a következôk: a dolgozat terjedelme nem haladhatja meg a hat A4-

es oldalt (a különbözô mellékletek és függelékek ebbe nem számítanak bele); a használt betûtípus: Times New Roman,betûméret: 12 pont, normál sorköztávolság; a dolgozaton fel kell tüntetni a szerzôk, a középiskola és a felkészítô szak-tanár(ok) nevét.

A jelentkezési lapot és a kivonatot levélben és e-mail-en 2003. október 31-ig kell beküldeni.A dolgozatot postán kell elküldeni legkésôbb 2003. november 7-ig (a postabélyegzô dátuma).A TUDEK célja az erdélyi magyar középiskolák szaktanárai és speciális érdeklôdésû diákjai közötti kapcsolatterem-

tés, a további együttmûködés megalapozása, a szaktantárgyakra alapozott, de az egyéni kibontakozás lehetôségét ma-gába foglaló nemes versengés megteremtése.

A konferencia nyertesei indulhatnak a Tudományos Diákkörök IV. Országos Konferenciáján (TUDOK 2004), amely-re 2004. március 31–április 1. között kerül sor a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban.

A konferencián részt vehet bármely romániai magyar középiskolás diák (beleértve a 2002–2003-as tanévben érettsé-gizett tanulókat is).

További információk a http://www.bethlengabor.ro vagy http://www.tudek.home.ro honlapokon valamint atudek2003@bethlengabor.ro e-mail címen kaphatók.

A Mûvelôdés hagyományaihoz híven a sikeres dolgozatokból közöl a Mûhely rovatban, kiadványaiból különdíja-kat ajánl fel.

6000 lej

Lapszámunk szerzôi: Csorba Csaba, mûvelôdéstörténész – Budapest * Forró Miklós, közíró * Lokodi Ildikó,grafikus – Csíkszereda * Enyedi Sarolta, diák * Gaal György, mûvelôdéstörténész *Ladányi Emese, egy. hallgató * Lászlóffy Csaba, író, költô * Neményi József Nándor,közgazdász, államtitkár – Kolozsvár * Dukrét Géza, helytörténész – Nagyvárad * SzabóBéla, festômûvész – Sopron * Boér Jenô, fôszerkesztô * Böcskei László, lelkész, püspökihelynök – Temesvár

KOLOZSVÁR: a szerkesztôségben (utánvéttelrégi számok is); elôfizethetô az Apex lapter-jesztônél; RODIPET; Röser Antikvárium;SZAMOSÚJVÁR: Téka Alapítvány;TORDA: RMDSZ, Vásárhelyi Géza Könyvtár;ARAD: Tulipán Kft.;BESZTERCE: RMDSZ;MICSKE: Hodgyai Edit;NAGYSZALONTA: Arany János MûvelôdésiEgyesület;BRASSÓ: Áprily Lajos Gimnázium (PásztoriKlára);FOGARAS: unitárius parókia;KÔHALOM: református parókia;NÉGYFALU: Köpe Ilona;GYULAFEHÉRVÁR: Gróf Majláth GusztávKároly Gimnázium;NAGYENYED: Bethlen Gábor Gimnázium;CSÍKSZEREDA: Márton Áron Gimnázium;CORVINA Könyvesház;CSÍKSZENTDOMOKOS: általános iskola;CSÍKSZENTMÁRTON: Bajkó István;GYERGYÓSZENTMIKLÓS: Ambrus András;SZÉKELYUDVARHELY: Benedek Elek Taní-tóképzô Fôiskola;SZÉKELYKERESZTÚR: múzeum;PISKI: református parókia;SEPSISZENTGYÖRGY: BOJTÁR Kft; CsikósJúlia; H-Press; Mikes Kelemen Közmûvelô-dési Egyesület;BARÓT: Váncza Gabriella;KÉZDIVÁSÁRHELY: Bod Péter Tanítóképzô;

KOVÁSZNA: Kôrösi Csoma Sándor Gimná-zium és városi könyvtár;UZON: Ambrus László;RESICA: református parókia;MÁRAMAROSSZIGET: Hollósy Simon Mû-velôdési Egyesület;NAGYBÁNYA: Teleki Magyar Ház;SZAMOSARDÓ: Vicsai János;MAROSVÁSÁRHELY: RMDSZ; Vártemp-lom parókiája; Fazakas Károly lapterjesztô(Panseluøelor nr. 4/3);DICSÔSZENTMÁRTON: Sipos DomokosMûvelôdési Egyesület;GERNYESZEG: általános iskola;LUDAS: Székely Réka;NYÁRÁDSZEREDA: Molnár Elvira;SÁROMBERKE: IKE;SZOVÁTA: Szabó Gizella;SZATMÁRNÉMETI: Baraprest Kft;Papp Piroska;NAGYSZEBEN: RMDSZ;MEDGYES: református parókia;ZILAH: gimnázium; Kovács Kuruc János;KRASZNA: Hajas Matild;SZILÁGYCSEH: Tövishát Egyesület;SZILÁGYSOMLYÓ: Báthory Alapítvány;ZSIBÓ: Mátyus Éva;TEMESVÁR: Boér Jenô;LUGOS: Fülöp Lídia;BUKAREST: Bukaresti Petôfi Mûvelôdési Társaság.

A MÛVELÔDÉS megrendelhetô minden postahivatalnál. Sorszámunk a sajtókataló-gusban: 4067. A KÖNYVESHÁZ sorszáma: 7055. Elôfizetôknek negyedévre 18000 lej,egy szám ára 6000 lej. Magyarországon elôfizethetô a Könyvtárellátó útján (1391 Bp., Váci út 19. p.f. 204), aMagyar Napló szerkesztôségében (1062 Bp. VI. Bajza utca 18) és a Custos–Zöld Köny-vesboltban (II. Margit krt. 6). Megvásárolható, illetve elôjegyezhetô a MÛVELÔDÉS ésa KÖNYVESHÁZ az alábbi helységekben: