2
2020. Szentháromság u. 1. A z ember szeret kérkedni azzal, amije van... sőt, olykor még azzal is dicsekszik – ilyen a bolond ember –, amije nincs. (Mint a nagyotmondó gyerekek a homokozóban, hogy kinek-kinek az apukája mit vesz majd neki!) Az igazán bolond ember mégis az – mai igénk –, aki mindent meg- tart magának, s bár azt hiszi független és szabad, valójában rabja a vagyonának. Ér- dekes, hogy az emberek rendkívül büszkék tudnak lenni arra, amit sikerült megsze- rezniük, sőt olykor még kíméletlenül rá- tartiakká is válnak. Ugyanakkor az élet szomorú valósága azt mutatja még ma- napság is, hogy kinek-kinek a társadalmi megbecsültségét nem az esze, a szíve vagy a magatartása, hanem a vagyona garan- tálja; mert ugye „akinek az Isten pénzt adott, annak észt is adott hozzá” – tartja a régi mélyértelmű népi szólás. Elszomorító, hogy a múlandó birtok- lásáért folytatott ádáz küzdelemben egye- sek még attól sem riadnak vissza, hogy áthágják a törvényeket, s nemcsak hogy szemérmetlenül lopnak, de még ölnek is, ha érdekük úgy kívánja... (Erről szólnak a tv- csatornák főidejű, léleknyomorító, közösségrom- boló krimijei! Csak a filmek optimizmusa, hogy a végén a gonosz ember rács mögő kerül, az élet keserű realitása, hogy a bűnösök általában to- vábbra is vígan élik lator életüket!) Hiába minden vagyon... Az utódok általában alig vagy egyálta- lán nem becsülik azt, s ritkán hatja meg őket a szülők, nagyszülők vérverejtékkel elért materiális eredménye... „Elművész- kedik” a felhalmozott vagyont – ez az élet nagy kiegyenlítődési törvénye! Úgy néz ki, mindenkinek saját magának kell „zöld ágra vergődnie” az anyaggal, megküzdeni a bírni-akarás napi kísértéseivel, minden- kinek saját magának kell rendezni a viszo- nyát azzal a múlandóval, ami annak ellenére, hogy múlandó, általában mégis tovább „él”, mint ameddig tart egy emberi élet... Nyomorúság, ahogyan féltve őrzött kincseinket egy életen át eszelősen húz- zuk-vonjuk magunk után – életünket el sem tudjuk képzelni nélkülük –, jóllehet a legvé- gén, az utolsó állomáson, mégis meg kell válnunk tőlük. Akkor kiderül, hogy a ren- geteg energiát felemésztő hurcolkodásnak nem sok értelme volt... Hiába minden erőlködés, az üdvösség vonatára semmi- féle csomagot nem vihetünk fel, csak mi magunk szállhatunk fel rá, ha felismertük, melyik vonat az, s persze időben megvál- tottuk a jegyet is rá... Névtelenségben rejtőzködő gazdagok és nevesíthető Lázárok... Nem minden hajléktalan szentember, s nem minden gazdag pokolravaló bi- tang... Mégis előítéletekkel nézünk a gaz- dagra is, meg a szegényre is. Az előítéletek aztán magatartást formálnak, s megvaló- sul az össztársadalmi kiszorítósdi... A nemlétező(?) „háttérhatalom” (értsd: globá- lis pénzérdekek mögött álló kevesek, nemzeti, val- lási, politikai nézetektől függetlenül!) nagy-nagy örömére. Hol van a boldog bé- keidők „leben und leben lassen”-je? Aki gazdag, az gátlástalanul még gazdagabb akar lenni, aki pedig a társadalom szélére csúszott, az még gyorsabban csúszik az el- lehetetlenedés völgyébe! Persze egyetlen társadalmi berendez- kedés sem tüntette el – legfelejebb lózungja- iban írta át – a valóságot: a közösségben lévők soha nem voltak egyformák. Min- denkinek más és más a státusza, más a hi- vatala, (más az elhívása) de egy elég jól működő közösségben mindenkinek ugyanakkora a méltósága. A méltóság nem az anyagi helyzet függvénye, az min- dig az emberségből fakad. Aki szabad aka- ratából engedi, hogy életében tükröződjék a JóIsten szeretete, azt méltatja nemcsak az utókor, de a jelenkor is. Aki pedig mél- tatlanul éli életét, azt vagy elfelejti a tör- ténelem vagy örökre megveti az utókor. Minden az enyém! Tényleg? ...És mid van, amit nem kap- tál? Már az életed sem a tied, azt is kap- tad, szüleiden keresztül a JóIstentől. (Most tekintsünk el attól az elgondolkodtató ténytől, hogy vásárolni is lehet katalógusból életet/gyer- meket Dél-Afrika-i vagy USA-beli reprodukciós központokban!) Aki csak magát szereti, az mást nem tud szeretni, s bár azt hiszi, hogy az egoizmusa boldoggá teszi, az igaz- ság az, hogy valóban boldoggá csak mi te- hetünk másokat és ők minket. Lutherró Lutherró zsa zsa A Tatai Evangélikus Egyházközség hírlevele, amely az információáramlást és a lelkiséget kívánja segíteni. Alapítva Urunk 1992. esztendejének adventjében. Kapják a gyülekezet tagjai, Tata vonzáskörzetének evangélikussága és az érdeklődők. Megjelenés: minden hónap első vasárnapján. Kiadó/Szerkesztő: Franko Mátyás tatai evangélikus lelkész TEL./F AX: 34-588-065 Drótpostacím: [email protected] Virtuális újságunk elérhetősége:http://tata.lutheran.hu 19 „Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. 20 Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele, 21 és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asz- taláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. 22 Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebe- lére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. 23 Amint ez a pokolban kínok között gyöt- rődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. 24 Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja he- gyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. 25 De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. 26 Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. 27 Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; 28 mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. 29 Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és van- nak prófétáik, hallgassanak azokra! 30 De az erre ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. 31 Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.” Lk 16,19-31 Kötelező lekció – Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnap

lr 2020 szth u 1 vas - lutheran.hu

  • Upload
    others

  • View
    1

  • Download
    0

Embed Size (px)

Citation preview

2020.Szentháromság u. 1.

Az ember szeret kérkedni azzal,amije van... sőt, olykor még azzal isdicsekszik – ilyen a bolond ember –,

amije nincs. (Mint a nagyotmondó gyerekek ahomokozóban, hogy kinek-kinek az apukája mitvesz majd neki!) Az igazán bolond embermégis az – mai igénk –, aki mindent meg-tart magának, s bár azt hiszi független ésszabad, valójában rabja a vagyonának. Ér-dekes, hogy az emberek rendkívül büszkéktudnak lenni arra, amit sikerült megsze-rezniük, sőt olykor még kíméletlenül rá-tartiakká is válnak. Ugyanakkor az életszomorú valósága azt mutatja még ma-napság is, hogy kinek-kinek a társadalmimegbecsültségét nem az esze, a szíve vagya magatartása, hanem a vagyona garan-tálja; mert ugye „akinek az Isten pénztadott, annak észt is adott hozzá” – tartja arégi mélyértelmű népi szólás.

Elszomorító, hogy a múlandó birtok-lásáért folytatott ádáz küzdelemben egye-sek még attól sem riadnak vissza, hogyáthágják a törvényeket, s nemcsak hogyszemérmetlenül lopnak, de még ölnek is,ha érdekük úgy kívánja... (Erről szólnak a tv-csatornák főidejű, léleknyomorító, közösségrom-boló krimijei! Csak a filmek optimizmusa, hogya végén a gonosz ember rács mögő kerül, az életkeserű realitása, hogy a bűnösök általában to-vábbra is vígan élik lator életüket!)

Hiába minden vagyon...Az utódok általában alig vagy egyálta-

lán nem becsülik azt, s ritkán hatja megőket a szülők, nagyszülők vérverejtékkelelért materiális eredménye... „Elművész-kedik” a felhalmozott vagyont – ez az életnagy kiegyenlítődési törvénye! Úgy néz ki,

mindenkinek saját magának kell „zöldágra vergődnie” az anyaggal, megküzdenia bírni-akarás napi kísértéseivel, minden-kinek saját magának kell rendezni a viszo-nyát azzal a múlandóval, ami annakellenére, hogy múlandó, általában mégistovább „él”, mint ameddig tart egy emberiélet... Nyomorúság, ahogyan féltve őrzöttkincseinket egy életen át eszelősen húz-zuk-vonjuk magunk után – életünket el semtudjuk képzelni nélkülük –, jóllehet a legvé-gén, az utolsó állomáson, mégis meg kellválnunk tőlük. Akkor kiderül, hogy a ren-geteg energiát felemésztő hurcolkodásnaknem sok értelme volt... Hiába mindenerőlködés, az üdvösség vonatára semmi-féle csomagot nem vihetünk fel, csak mimagunk szállhatunk fel rá, ha felismertük,melyik vonat az, s persze időben megvál-tottuk a jegyet is rá...

Névtelenségben rejtőzködőgazdagok és nevesíthetőLázárok...

Nem minden hajléktalan szentember,s nem minden gazdag pokolravaló bi-tang... Mégis előítéletekkel nézünk a gaz-dagra is, meg a szegényre is. Az előítéletekaztán magatartást formálnak, s megvaló-sul az össztársadalmi kiszorítósdi... Anemlétező(?) „háttérhatalom” (értsd: globá-lis pénzérdekek mögött álló kevesek, nemzeti, val-lási, politikai nézetektől függetlenül!)nagy-nagy örömére. Hol van a boldog bé-keidők „leben und leben lassen”-je? Akigazdag, az gátlástalanul még gazdagabbakar lenni, aki pedig a társadalom szélérecsúszott, az még gyorsabban csúszik az el-lehetetlenedés völgyébe!

Persze egyetlen társadalmi berendez-kedés sem tüntette el – legfelejebb lózungja-iban írta át – a valóságot: a közösségbenlévők soha nem voltak egyformák. Min-denkinek más és más a státusza, más a hi-vatala, (más az elhívása) de egy elég jólműködő közösségben mindenkinekugyanakkora a méltósága. A méltóságnem az anyagi helyzet függvénye, az min-dig az emberségből fakad. Aki szabad aka-ratából engedi, hogy életében tükröződjéka JóIsten szeretete, azt méltatja nemcsakaz utókor, de a jelenkor is. Aki pedig mél-tatlanul éli életét, azt vagy elfelejti a tör-ténelem vagy örökre megveti az utókor.

Minden az enyém!Tényleg? ...És mid van, amit nem kap-

tál? Már az életed sem a tied, azt is kap-tad, szüleiden keresztül a JóIstentől. (Mosttekintsünk el attól az elgondolkodtató ténytől,hogy vásárolni is lehet katalógusból életet/gyer-meket Dél-Afrika-i vagy USA-beli reprodukciósközpontokban!) Aki csak magát szereti, azmást nem tud szeretni, s bár azt hiszi,hogy az egoizmusa boldoggá teszi, az igaz-ság az, hogy valóban boldoggá csak mi te-hetünk másokat és ők minket.

LutherróLutherrózsazsaA Ta tai Evan gé li kus Egy ház köz ség hír le ve le, amely az in for má ció áram lást és a lel ki sé get kí ván ja se gí te ni. Ala pít va Urunk 1992. esz ten de jé nek ad vent jé ben.

Kap ják a gyü le ke zet tag jai, Ta ta von zás kör ze té nek evan gé li kus sá ga és az ér dek lő dők. Megjelenés: minden hónap első vasárnapján.Kiadó/Szerkesztő: Fran ko Má tyás ta tai evan gé li kus lel kész TEL./FAX: 34-588-065

Drót pos ta cím: [email protected] Virtuális újságunk elérhetősége:http://tata.lutheran.hu

19„Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint napfényes lakomát rendezett. 20Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdagelőtt, fekélyekkel tele, 21és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asz-taláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit.22Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebe-lére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. 23Amint ez a pokolban kínok között gyöt-rődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. 24Ekkorfelkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja he-gyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban.25De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidatéletedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pediggyötrődsz. 26Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong,hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át nejöhessen senki. 27Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őtapám házához; 28mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is idekerüljenek, a gyötrelem helyére. 29Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és van-nak prófétáik, hallgassanak azokra! 30De az erre ezt mondta: Nem úgy, atyám,Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek.31Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzimeg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.”

Lk 16,19-31 Kötelező lekció – Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnap

Kedves Testvéreim!

Szeretettel köszöntök MindenkitSzentháromság ünnepe utáni

első vasárnapon!Jelentem a Gyülekezetnek, hogy

ezzel a héttel lezárult az iskolai on-line-hitoktatásom. Remélhetőlegszeptembertől a „hagyományos” for-mában dolgozhatunk tovább, mertez a virtuális oktatás szinte minden-kit – főleg azokat a lelkész-kollégákat, hitok-tatótakat, akik eleddig nem ezt a távoktatásiformát gyakorolták, mint jómagam is – pró-bára tett, s most ne csak atechnika/internet-adta kihívásokragondoljunk! (A személyes kontaktus hiá-nya hátrányos a tanulónak, de a tanárnak is.)

A PÜT (Püspöki Tanács) újabb le-vele – nekünk lelkészeknek – ugyan út-mutatást, ajánlást ad az úrvacsorarendjét, technikai lebonyolítását il-letően, de az istentiszteletek tartásáttovábbra is csak ott engedélyezik,ahol elfogadták a speciális előíráso-kat – Lásd Mennybemenetel-ünnepi pász-torlevelem mellékletét!https://tata.lutheran.hu/ujsagok/2020/lr_2020_mennybemenetel.pdf

– és jóváhagyták az ún. GyülekezetiVédelmi Szabályzatot. Mi tatai gyü-lekezet – a hasonló nagyságú gyülekeze-tekhez hasonlóan – várakozóállásponton vagyunk. Ha az elkövet-kező hetekben nem érkezne PÜT-utasítás, presbiteri ülést kelltartanunk a közeljövőistentiszteleti rendjétilletően.

Erős vár a miIstenünk!

2

Kedves Testvérek!Szeretettel és tisztelettel kérjük, hogyegyházfenntartói hozzájárulásai-kat/adományaikat (a koronavírusoshelyzetre való tekintettel) amennyiben le-hetséges, átutalással szíveskedjenekrendezni. Egyházközségünket havirendszerességű utalások, járulékokterhelik, melyek eddig is jelentős mér-tékben a vasárnapi perselypénzekből,befizetett adományokból kerültek ki-egyenlítésre. Köszönjük!

Egyházközségünk Vezetősége

Takarékbank6320011914926282

A gazdag nem adott egyetlen morzsátsem asztaláról ennek a nyomorult koldus-nak, mert gyaníthatóan idegesítette Lázárpimaszsága, aki ahelyett, hogy félrevonultvolna bajával, ott csúfította váladékozósebeivel a gazdag ember díszes bejáratát...

Elég terhes lehetett ez a gazdag emberszámára, ahogyan a jóléti társadalom szá-mára is elég nagy teher, amikor kényte-len-kelletlen belebotlik a borgőzös,vizeletszagú hajléktalanjaiba a metróbe-járatok vagy plázakatedrálisok környé-kén. Arról már ne is beszéljünk, hogy aziskolábajáró gyermekek számára ez mi-lyen vizuális „élményt” ad, s milyen társa-dalomismeretet, világnézetet formál.

Az önmagáért való gazdagság olyan,mint a rákos daganat: egyre növekszik, snem tudja hol a határ. A gazdag embervaksága abban áll, hogy nem látja meg: asoknál több az elég! A pénz, a vagyonugyanis soha nem elégíti meg az embert.A gazdagság mindent ígér, de nagyon ke-veset ad, ugyanakkor a legtöbbet kéri cse-rébe: a szívet. A szív pedig egy olyanszerkezete a JóIstennek, mely mindigcsak egy valamiért tud dobbanni; egy szívegyszerre két dolgon nem csünghet...

Akinek szíve csak a múlandóval vantele, annak élete úgy múlik el, hogy észresem veszi. Hiába a nagyobb gazdagság,közelebb nem jut az élet értelméhez:Nagy, s mégnagyobb csűrökben gondol-kodik, de sosem jön rá arra, hogy a va-gyon nem azért van hogy gyarapodjon a„rakás”, hanem azért, hogy megosszukegymással. Mit ér a siker, ha nincs kivelmegosztani? Mit ér az eredmény, ha célérdekében átgázoltunk mindenen, ha ba-rátaink elhagytak, párkapcsolatunk, csa-ládi életünk megromlott, s csakellenségeket szereztünk eközben? Ilyen-kor a még nagyobb gazdagság sem segít,ilyenkor már csak a bolond gazdag példá-zatbeli hazugsága vigasztalhat: „Én lel-kem egyél, igyál, vigadozzál!”

Jézus példázata azüdvösségről szól

Nemcsak a gazdag ember, a gazdag nőis nehezen megy be a mennyek orszá-gába... Ezt azért érdemes hangsúlyozni,mert manapság a pénzcsinálás művésze-tének egyre több nő hódol – meglehető-sen sikeresen. (Talán jobb is lenne a világ, hanem férfiak, hanem nők irányítanák, háború iskevesebb lenne, de lehet, hogy ez csak naív elkép-zelés, hiszen az ember nem férfiasságában vagynőiességében hitványult el, hanem EMBERségé-ben romlott meg.)

Mint minden, a gazdagság is relatív.Van, aki a sokat is nyomorúságosan ke-vésnek tartja, s van, aki a kevésen is hű, smegelégedetten telnek napjai. Ahányember, annyiféle értelmezése-látása azéletnek: az egyik számára csapás, a másikszámára kihívás és lehetőség egzisztenci-ájának korlátja. Annyi bizonyos: Isten kü-lönféle adományait, talentumait nemlehet (nem lenne szabad!) méricskélni egy-

mással, Ő ugyanis gondviselő jóságábanigazságos mértékkel oszt, mindenki cse-répedény-életét megtölti, sőt kegyelmé-nek gazdagságával túlcsordulóan teszi azt.Ezt pénzben kifejezni nem lehet, márpe-dig az emberek látását, önmaguk, a másikés a világ értékelését az esetek túlnyomórészében a pénz – ez az „isten-verte” – hatá-rozza meg. Jézus nem azt mondta, hogy agazdagság bűn, avagy a gazdagodás elevetisztességtelen – az élet ugyanis nem más,mint gyarapodás és gyarapítás(!) –, KrisztusURunk mindig csak azokat rótta meg,akik nem Istenbe, hanem a vagyonba ve-tették bizalmunkat!

Ennek a mostani, alkonyba-fordulónyugati társadalomnak (milyen kultúra isez?) a vezetői pedig ahelyett, hogy munka-helyek teremtésén törnék a fejüket, s atársadalom szélére szorultaknak is tisztes-séges megélhetést ajánlanának, inkábbnevelni próbálják polgáraikat a toleranci-ára... Az ideológia soha nem old megsemmit, csak elodázza a megoldást!

A gazdagság hajszolásának esztelen-sége, a vagyonosodásnak, mint életcélnaka szertefoszlása akkor válik nyilvánvalóvá,amikor a pénz inflálódik, s a csoda-autótmegrágja a rozsda; amikor a szép ruhátmegrágja a moly, amikor nyilvánvalóváválik: hiába minden próbálkozás, pénzennem lehet venni egészséget, zsíros bank-számlákkal nem lehet életet hosszabbítani– még egy arasznyival se.

Isten törvénye, hogy aki embertársaihelyett csak a „mammonnal” vállal közös-séget, az nehezen megy be a mennyek or-szágába... Talán ezt érezhetik aszuper-gazdagok, amikor életük végén –esetleg korábban, saját nyomorúságuk okán –lelkiismeretük megszólal, s morzsákathullajtanak a szerencsétlen Lázároknak...A mennyország ugyanis közösség, a ma-gány pedig maga a pokol. Mindkettő ittkezdődik el a Földön, s odaát teljesedikmajd ki... Egyikért áldozatot kell(ene)hozni, a másik ellen a jóság nemes fegy-vereivel kitartóan harcolni kell(ene)... Akiezt felismeri, az valóban gazdag.

Isten nem a toleranciaIstene...

Aki nem igyekszik betartani a tör-vényt, az ne számítson semmi jóra... Abűnt ugyanis követi a büntetés. Aki ebbennem hisz, az legyen boldog a maga meg-győződésében, de gazdagnak és szegény-nek – amíg genetikailag rokonságban állnakegymással, s ereikben piros vér folyik –, köte-lessége a kooperáció. Amíg nincs készséga Lázárokban a rend elfogadására, s amíga gazdag a(z erőszak)hatalom rendjébenbizakodik, addig elszórtan és gyenge ha-tékonysággal valósul csak meg az Istenországa itt a földön és sok helyütt inkábbtovább burjánzik a pokol.

Bárcsak eljutnának Lázárok és gaz-dagok a felismerésig, hogy mindnyájanIsten gyermekei!

fm

Rövid-hírekJúnius 12-én az Agostyáni Emlékerdő

temetőjében elkísértük utolsó útjáraWiedemann Károly testvérünket, akit 78éves korában szólított magához az ÚR.Emléke legyen áldott övéi között; a gyá-szoló családot hordozzuk imádságban!