Lipcsey György Köztéri szobrok

TrTalom

1995. – 1848–1849-es szabadságharc emlékműve, Dunaszerdahely, gránit - bronz, /485 x 135 cm/, a szobor magassága 140 cm 56 old

1994. – II. világháború emlékműve, Negyed, gránit, /250 x 75 cm/, a szobor magassága 100 cm 3-4 old

1997. – II. világháború emlékműve, Pozsonyeperjes, gránit-bronz /300 x 120 cm/

1991. – II. világháború emlékműve, Egyházgelle, mészkő - gránit táblák, /175 x 42 cm/

2003. – Szent István emlékmű, Dunaszerdahely, márvány - mészkő - bronz, /375 x 50 cm/

2004. – Szent István emlékmű ,Vajka,gránit-bronz, /260 x 80 cm/

1996. – Életfa, Apácaszakállas, fa, /320 x 35 cm/

1998. – Életfa, Ekecs, homokkő – márvány, /300 x 50 cm/

2013 – Emlékoszlop 1113 - 2013, Farkasd, gránit-bronz, /310 x 120 cm/ 35-37

1992. – Bartók Béla, Nagymegyer, hegesztett rézpléh – gránit, /150 x 90 cm/, a szobor magassága 70 cm

1993. – Jedlik Ányos /mellszobor/, Szímő, bronz - gránit /200x 40 cm/, a szobor magassága 53 cm

2005. – Bihari János mellszobor, Dunaszerdahely, bronz - márvány /250 x 35 cm/, a szobor magassága 70 cm

2001. – VámbéryÁrmin mellszobor, Dunaszerdahely, bronz - tégla, /194 x 20 cm/, a szobor magassága 48 cm

2011. – Eszterházy János emléktábla, Dunaszerdahely, bronz – tégla, /240 x 60 cm/, dombormű 38 x 30 cm

LIPCSEY GYÖRGYKÖZTÉRI SZOBROK

AB-ART

SZÜLEIM EMLÉKÉRE

KÖSZÖ

NET

FELESÉGEMNEK

ILD

IKÓ

NA

K

Fotók • Fotky • Photgraphs byKANOVITS GÁBORARCHÍVUM

Grafikai elrendezés • Grafika • DeisgnBALÁZS BÉLA

Fordítások • Preklad • Translated byBUDINSZKY HAJNALKAHRBÁCSEK-NOSZEK MAGDALÉNAJUHÁSZ KATALIN JITKA ROžňOVÁ

A könyv megjelenését a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala támogatta.

Realizované s finančnou podporou Úradu vlády SR – program Kultúra národnostných menšín 2012

© Lipcsey György, 2012© AB-ART, 2012ISBN 978-80-8087-124-6

TrTalom















3

4

TrTalom















5

6

TrTalom















Lipcsey György szobrászművésznek a múlt esztendő-ben avatták fel az 1848-as magyar szabadságharcnak emléket állító monumentumát szülővárosában Duna-szerdahelyen, a település központjában. A műalkotás egy kő sztélé, melynek tetején az egyiptomi szobrokat idéző tömörített, csonka gúla formára redukált, fekete gránitból készült ragadozó madár pihen. Az emlékmű ikonográfiailag a különböző korokban gyakran megjele-nő dicsőségoszlopok rokona.

Lipcsey azon kevesek közé tartozik, aki szívesen készít történelmi eseményeket megidéző emlékműveket. Né-hány hónapja, mikor a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában beszélgetés közben terveiről faggattam, elmondta, hogy szeretné elkészíteni a II. világháború után a csehszlovák kormány által kollektív bűnösnek deklarált és 1947-ben kitelepített felvidéki, szlovákiai magyarok emlékművét. Ez az alkotás egy monumentális objektum lenne, egy rövid sínpáron álló nyitott ajtajú, korhű tehervagon és az ebből kiálló, kilátszó ötven kilós csomag, amit elvihettek a vagyonkájukból az ártatlan, a nagypolitikát csak szenvedő alanyként megélő zöm-mel földműves, paraszt kitelepítettek. E monumentális emlékmű-objektum azon túl, hogy új színt jelentene emlékműszobrászatunkban, hozzájárulna a vitás ma-gyar-szlovák történelmi kérdések tisztázásához, annak a XIX. századi-és a Monarchia utódállamaiban igen gya-kori-történelemszemléletnek a felülvizsgálatához, mely a XX. század elején alakult nemzetállamok határait például a dák, illetve a Nagymorva Birodalomig vetítik vissza. Hogy ez a szomszéd népek iránti intolerancia, a nacionalizmus milyen káros, annak aktuális, az egész vi-lágot megrázó mementója a volt Jugoszlávia területén a közelmúltban befejeződött háború.

A művészeti alkotás lényegét, értékét – még az emlékművét is – természetesen minősége szavatolja. A művész akkor készít jó szobrot, ha a plasztika – for-mája, ritmusa, arányai, eredeti stílusa révén – esztétikai értékeket hordoz.

Lóska Lajos

7

8

TrTalom















A gondolat a legfontosabb

Nemcsak a könyveknek, a szobroknak is megvan a maguk sorsa. Különösen tá-jainkon, ahol a rendszerváltások megszokott kísérőjelensége új szobrok felbukka-nása és régiek eltűnése. Egy köztéri szobor – még az ideológiától teljesen mentes is – mindig provokál. Mindenkihez szól, így hát mindenki feljogosítva érzi magát, hogy ítéletet mondjon róla. Főleg újkorában. Most a dunaszerdahelyiek ítélkez-hetnek, ma ugyanis a város a negyvennyolcas szabadságharcnak emléket állító, új szoborral gazdagodik. A fekete gránitoszlopon álló sas alkotója Lipcsey György, aki az emlékmű felállítása közben már ízelítőt kapott a helybeliek véleményeiből, mert szinte minden arra járónak volt valami megjegyzése.

Vojtek Katalin

9

10

TrTalom















11

TrTalom















13

14

TrTalom















16

TrTalom















17

18

TrTalom















19

20

TrTalom















21

22

TrTalom















TrTalom















25

TrTalom















27

TrTalom















Mikor a kő megszólal…

Nagymegyeren sétálgatva megpillantottam egy mellszobrot, amiből hogy úgy mondjam à la csallóköziesen…, lementem hídba. De kőkeményen ám, hogy stílusos legyek. Itt találkoztam először valamely szobrával s szerencsémre az éppen a Bartók Béláról, a magyar zene egyik legnagyobb alakjáról készült műve volt, melyet tavaly avattak fel ünnepélyes keretek között ebben a csendes városkában… A díszvendégek között ott volt ifjabb Bartók Béla, aki ott és akkor kijelentette: ,,Sok helyen már lát-tam apám szobrát, de ilyen szép munkát még nem… Ez szinte megszólal…”

És valóban. Csak nézték az élettelen anyagot, a hideg felületet és nem értettem, miért hallgat. Csak vártam, kissé félrefordított fejjel, körbeszimatolva, mintha csak biztatni szerettem volna, mintegy titkos kapcsolatot kívánva köztem és közötte. Csak nyugodtan szólaljon meg tanár úr… Csak kérdezzen… Én nem árulom el… Szólaljon már meg… Ám a szobor csak állt, mélán nézte a fákat, egyfajta jellegzetes bartókos komolysággal, valamiféle távoli hangulatot, melódiát idézve, és én csak nyelni tud-tam, amikor… amikor egyszerre rettenetesen dühös lettem!

Lipcsey György!Ki ez az ember? Ki ez a szobrász? Ez a faragó?

Győry Attila

29

TrTalom















31

Tömbökben álmodó

Lipcsey György még nincs negyvenéves. Pedagógus feleségé-vel és két kislányával él a szlovákiai Dunaszerdahelyen. Ott van egy kisebb műterme, az igazi azonban a közeli faluban lévő csa-ládi ház udvarában. Abban: hatalmas kőtömbök ígézete. Büszke nők, a teremtés fényének bizonyosságával. Magányos, erőteljes férfialakok. Amott a szerelem kőbe vésett, letisztult, hullámzó – átölelő formái.

Amikor a teremből kiérünk, s mögöttünk becsukódik az ajtó, a társaságban levő íróbarátom ezt súgja a fülembe: ,,Ott most élőlények maradtak bezárva“.

A szülői ház melege. A könyves szekrény tetején kisebb port-rék sorakoznak. Az egyik Adyról. A megnagyobbodott, égő szem alatt eltorzult, puffadt bőrzacskók, a szemtől a száj felé oldalt asszimetrikusan megnyúlik az arc: a pusztulás maga. A tekintet még hallgatagon követelne valamit, de mindez elsüpped a bőr-redőnyök csúf és kissé élveteg-kaján bozontjában.

Egy másik szobában, ahol nem fűtenek, a ruhásszekrény te-tejéről a Nagymegyer egyik terén felállított Bartók-szobor gipsz- makettjét emelem le. Finom, de határozott vonalú Bartók-fej. Megnyújtott fejhossz, kihegyezett orr, túldimenzionált homlok, mindez mégis valamilyen hűs, megnyugtató módon. Céltudatos acéltekintet, a művészetek belső birodalmának védettsége. Fel-törhetetlen csont. Ez már a magányos vándor birodalma.

A Bartók- fejet visszateszem a helyére. De még nézem egy darabig, így, előrebukva. Visszatérve ismét Adyval találkozom: a kétségbeesés fásult vigyora.

Elmenőben, a műterem hatalmas üvegablakán át még látom a délceg és magabiztos kőtömböket.

Sinkovits Péter

32

TrTalom















33

TrTalom















35

36

TrTalom















TrTalom















39

40

TrTalom















41

42

TrTalom















TrTalom















45

TrTalom















47

48

TrTalom















49

50

TrTalom















Somos Péter

DonFöl (Don) futó

Micsoda dühés mekkora alázat kellett,hogy megmaradj,hogy itt maradj,ahol már semmid sincsen.Őrültek osztoztak megaz ősi kincsenés röhögve elhajóztakegy szkizofrén viccen.Aztán jöttek mérni és jöttek tervezni.Jöttek verni. Jöttek elvenni.A tulajdon véred megzavarodott!Élni akartál éscsak dilifleppnire lehetettkapni húst, koncot, jogot.Mi lesz veled, jó öreg?Rád majd ki emlékezik?Gúnyádat elkoptatták a századok,tested elnyűtte az örökös küszködés.Már neved sem ismerik.

Don? Ki vót?

Dózsa György ikertestvére volt.Kőműves Kelemen édesbátyja volt.Luther Márton, Szervéth Mihály vére volt.A Hit és Igazság nászának elsőszülött fia volt.

52

TrTalom















Villájára földöfi a gőgös eget,nógatja tehénkéjét,Rozi, na, te!Indulj már!És tovaporoszkálDon Föl/Don/futóaz örökkévalóság fele.

Néha, fényes nyári éjszakána Tejút fehér porában látom.Vasvillája vállára vetve, nézelődik,békésen ül tehenén (lován?),fogai közt halkan dúdol,don dana dana dana don don don,és eszébe sem jut már aszélmalom.

(Lipcsey György szobrát repedések, mély ha-sadékok csúfítják, fenyegetik. Azt mondják, a művésznek nincsen elegendő jó minőségű nyersanyaga, így a fát kellő tartósítás nélkül kénytelen feldolgozni. Félő, hogy Don Quijote egyszer darabjaira hasad.)

54

TrTalom















Lipcsey György műhelyében

A negyvenegy éves művész a városhoz közel eső Hegyétén, a szülői ház udvarán álló műtermében dolgozik nagyobb méretű szobrain. A kert végéből, az embermagassá-gú kukoricásból nyaranként rálátni a terméstől duzzadó csallóközi síkságra. Édesapja 1945 után csatlakozott ahhoz az Arany A. László vezette körhöz, amely memorandu-maival kihívta maga ellen a belügyi szervek haragját: a pozsonyi népbíróság súlyos börtönbüntetéseket rótt ki rájuk, mert tiltakozni mertek a felvidéki magyarok üldö-zése ellen.

Nyilván ez az atyai örökség is szerepet játszik abban, hogy Lipcsey György szenve-délyesen vonzódik a magyar múlt szobrászi megformálása iránt

Tamáska Péter

55

Arcok örökkévalósága – APÁM

Elhallgatott élet az övé. Közel a hetvenhez, túl minden megterhelésen ezért is lehet látszólag türelmes. Meg azért, mert életével valami végérvényeset nyújtott. Megingathatatlan életformát kínál hányatott sorsa elviselésével, örökös újrakezdé-seivel. Abbéli hitével, hogy történjék bármi, élni, dolgozni kell. Amikor megszületett, messzeséggel vette körül a Zoboralja. A háború után tanítónak készült, de lekény-szerült a pályáról. Az események, a házasság meg a Csallóköz szívébe Hegyétére sodorták. Szobrász fia könnyedségében is súlyosnak formálta meg őt, aki bizonyára példamutató néptanító lett volna, ha a sors nem tántorítja olyan életbe, amely las-sabban, mert önkínzón és visszafogottan múlt ugyanakkor leírhatatlan érettségben. Epoxidarcára mintha zúzmarás sárral tapasztotta volna a kiábrándultak bölcsessé-gét, s miközben a fiú az édesapa halhatatlanságát gyúrta formává, homályosuló szemébe, lezárt szájába préselte az el nem ért lehetőségeit is. Azzal a szemérmetes szeretettel, amellyel az apák sorsa megérthető. Lényének legmélyét ragadta meg, amikor elnyűtt kalapjával és hallgatag arcával eggyé gyúrta a betörtséget és a ko-nokságot. Elpusztult népek emlékezetét is belesűrítve apja arcába, hogy ne csak a kis család, a Lipcsey névre hallgató, hanem a nagyobb család, az emberiség is sajátos közeliségben mutassa magát az édesapa önnön múltjától terhes mozgalmas némaságában.

Szigeti László – 1986

TrTalom















Szitási Ferenc

GyÁszMeneT

Paraszt apám, ugye, látod.most már látod a látomásod.lóistráng inú, vézna fiadsorsod akarja kiásni

Messziről jöttél,a magányból:Hamm Erzsébet isten - asszonyMosóteknő - vályújából./ Töpörödött asszony volt szegény,A túlvilágon is mosónő. /

Kérdezel.Nem válaszol senki.Itt mindenki Mindenki:a hamu színű márvány, a galamb,az ököl parányi barna hant.Itt mindenkit reménnyel váraz átalakulás.

Az ősz békességre intett,jégcsap – ujjak fogják le szemeinketfüzek ágain nem nő a levelünk,virágunk meddő,a férfi porzókra könnyedén legyint.Csontvázunk fejlett,mint a társadalom -,arcüregeinkbőltiszta derű világít.

57

58

eGy MAGyAR szOBRÁsz A KÖz szLOVÁKIAI TeReIn

Lipcsey György monumentális művei

Három és fél évtizede, a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek fordulója óta követhetjük nyomon Lipcsey György szobrászművész munkásságának alaku-lását, akinek az önálló és csoportos kiállításokon felvonultatott művei egy válto-zásokban érlelődő, izgalmas életmű épüléséről tanúskodtak és tanúskodnak. A Dunaszerdahelyen dolgozó szobrász kezdetben figuratív, fából faragott szobrokkal jelentkezett, majd a valóságidézéstől, az emberalak-megjelenítéstől egyre jobban elszakadó, stilizált, később elvont, jelszerű, szimbolikus tartalmakkal felruházott kőszobrokat alkotott. A nonfiguratív alkotások világában hamarosan feltűntek a korábbi tömbszerűséget és egynemű anyaghasználatot felváltó szobrok: a kő-fa, a kő-kötél-plasztikák, valamint a konstruktív szerkezetek fahusáng-kompozíciói. Az ezredfordulót követően újabb anyagváltásra figyelhettünk fel, s egy újabb műcso-port megszületését regisztrálhattuk. A bronzba öntött „romtorony”-kisplasztikák sorozatát azonban nemcsak az anyag, a technikai kivitel, hanem az általa megtes-tesített szemlélet, valamint a stilisztikai vonások révén is az életmű újabb változá-sainak reprezentánsaként minősíthettük.

Ezt a csak vázlatosan jellemzett, az öntörvényei és alkotói aspirációi, és a XX-XXI. századi valóság, a kor és az adott tér, közeg ösztönzései és kényszerei által megha-tározott, folytonos változásokban érlelődő plasztikai univerzumot, ezt a sokoldalú-ságot, alapos technikai felkészültséget tükröztető alkotói munkásságot egy önálló, sajátságos törvényekkel szabályozott alkotóterületen kifejtett tevékenység kíséri Lipcsey György pályáján 1991 óta: a köztéri, monumentális, megrendelésre készült munkák együttese. A két évtized alatt csaknem harminc, az állandóság igényével elhelyezett, közösségi terekben otthonra lelt Lipcsey-mű valósult meg. E műcsoport kapcsán ezúttal is hangsúlyoznunk kell, hogy a „köztéri szobrászat” és a „szobrászat” gyakran egymástól élesen elváló, egymástól gyökeresen eltérő sajátosságokkal jel-lemezhető alkotóterület. A köztéri ágazatban számos olyan, művészeten kívüli indí-ték, ösztönző, kényszer érvényesülhet, amelynek eredményeként az alkotói folya-mat lezárulásaként sokkal inkább a megrendelő által megálmodott és kiviteleztetett objektum, semmint egy szobrász műalkotása áll előttünk. A megrendelői kívánal-mak és igények – a tárgy, a téma meghatározása, nemegyszer a mű formájának, stílusának, anyagának és technikájának, méretének szigorú előírása – mellett álta-lában kemény tervezési és műalakítási feltételeket szabnak meg a (csaknem mindig minimális) anyagi lehetőségek, a környezeti adottságok, a befogadó tér funkcionálá-sát szabályozó követelmények és előírások stb., stb. Mindezen feltételek sokszoros

59

áttételekkel és problémahalmazokkal dúsulnak egy kisebbségi sorban élő-dolgozó szobrász köztéri működése esetében: a politikai hullámverések, a kisebbségi érde-kek és szándékok megvalósításának pillanatnyi esélyei a magyarországi határokon túl munkásságukat kifejtő magyar művészek számára általában kiszámíthatatlanok, mindig mások és mások. Lipcsey György a hosszú, mintegy másfél évtizedes cseh-szlovákiai alkotóperiódus lezárása után egy szlovákiai köztéri munkásságot kezdett meg 1991-ben azon megrendelésre készített alkotásaival, amelyeknek nyilvános közegekben való felállításával – a köztéri szobrászat törvényei szerint – minden esetben egy kultusz sajátított ki magának egy teret. Nem volt könnyű alkotói hely-zetben, s ma sem könnyű folyamat az e téren megszülető és kidolgozott terveinek megvalósítása.

A mintegy harminc, 1991 és 2012 között született művet tematikai szempontok alapján vizsgálva megállapítható, hogy a magyar történelem fordulataihoz kapcso-lódó monumentumok, és a magyar történelem és kultúra nagy alakjait megidéző kompozíciók mellett csak néhány olyan Életfa-kompozíció születhetett meg Lipcsey György műhelyében, amelynek megalkotásánál az emlékidézés helyett az esztéti-kai indíttatások voltak a hangsúlyosak vagy elsődlegesek. Miként Magyarországon, Csehszlovákiában, illetve Szlovákiában is csak megkésetten készülhettek el a II. vi-lágháború áldozatainak emlékművei – e körben több kis település mementója kö-tődik Lipcsey György tevékenységéhez –, míg Dunaszerdahelyen az 1848-49-es for-radalom és szabadságharc emlékművét készíthette el. Szent István, Mátyás király és Esterházy János történelem-idéző alakjai mellett Petőfi Sándor, Jedlik Ányos, Vámbéry Ármin, Bihari János és Bartók Béla szobrának köztéri megvalósulása ré-vén a magyar irodalom, művészet, tudomány kimagasló, példaadó alakjaira emlé-kezhetünk, emlékük előtt hajthatunk fejet. Mint fentebb jeleztük, e húsz esztendő csaknem harminc alkotása között nem kereshetünk és nem is találhatunk szerves, a szobrászati törekvések logikus alakulását feltételező – a kisplasztika- és a kisszo-bor-termést jellemző – kapcsolódásokat: ebben az együttesben minden mű önál-ló, külön világ. Természetesen azért azonos vonásokat hordozó alkotásokra utalva műcsoportokat megjelölhetünk: így például azt, hogy vannak hagyományos esz-közökkel kivitelezett, hagyományos formában megformált portrék – Mathias Rex (Alistál), Jedlik Ányos (Szimő), Vámbéry Ármin (Dunaszerdahely), Bihari János (Du-naszerdahely), Janiga József (Nagymegyer) –, és hogy ezt a portré-konvenciót töri meg a művész a nagymegyeri Bartók Béla-emlékkel: a ferde síkkal lemetszett grá-nittömbre helyezve a zeneköltő rézlemezből alakított, az életnagyságúnál nagyobb képmását. (Ugyancsak rendhagyó, de konvenciói miatt rendhagyó a nagymegyeri egészalakos Mátyás király-portréemlékmű: a homokkőbe faragott munka tradi-cionális történelmi hős-megformálás.) A térbe illesztett munkák között kompakt

60

egységet szerveznek az adott környezetben vertikális hangsúlyt teremtő oszlop-, vagy oszlopszerű kompozíciók. E művek sorában az egyik legkiérleltebb a duna-szerdahelyi 1848-49-es forradalom és szabadságharc-emlékmű, amelynek gránit obeliszkjének csúcsán egy méltóságteljes stilizált madár ül, míg a nagymegyeri II. világháborús áldozatok kő mementó-oszlopot egy fejkendős női portré koronázza meg. E műcsoportba illeszthető a dunaszerdahelyi márvány-bronz és a vajkai grá-nit-bronz Szent István-emlékmű is. Gránit az alapanyaga de a bronz is megjelenik a konstruktív hasáb-építményként megformált pozsonyeperjesi II. világháborús ál-dozatok emlékművön. Ez a hasábszerű elemekből való építkezés jellemzi a nagya-bonyi Bödök Zsigmond-síremléket is, de itt a fegyelmezett, szabályos konstrukciót a dolmenszerű, rusztikus kőépítmény váltja fel. Megállapítható az is, hogy a térbe helyezett, körbejárható plasztikák mellett Lipcsey György készít domborműveket is, amelyeket hol egy gránittömbe, hol egy tégla-architektúrába foglalja (nyárasdi Petőfi Sándor-emlék, kápolnai emlékmű, dunaszerdahelyi Esterházy János dom-borműves emléktábla, csiliznyáradi Életfa-dombormű). Az anyagok és a technikák sokrétűségét és sokszínűségét tehát a formai változatosság kíséri.

Lipcsey György szobrászművész szlovákiai közösségi terekben megvalósított köztéri, monumentális műegyüttese azt igazolja, hogy a megrendelői szorítások és korlátok, a szükségszerűen érvényesülő alkotói feltételrendszerek ellenére a mű-vész nem kényszerült vállalhatatlan megalkuvásokra: néhány hagyományos, csupán az emlékőrzés funkcióját szolgáló, és a szobrászi felkészültséget, a mesterségbeli tudást igazoló munka – elsősorban hagyományos portré – mellett emlékműveivel több fontos, az életműben és a korszak klasszikus eszményekkel áthatott, de azt megújító törekvésekkel gazdagító szobrászatában is jelentősnek ítélhető alkotást valósíthatott meg. A részletezést kerülő, fegyelmezett formarendbe fogalt, nemes, különleges anyagok felhasználásával precízen kivitelezett alkotásai a magyar hatá-rokon túl is virágzó, a magyar történelmi és művészeti tradíciókat továbbvivő szob-rászatról adnak híradásokat. Lipcsey György e művei a mélységesen mély múlt által őrzött eredőkhöz kapcsolódva, de korszerűen, a ma emberének nyelvén, és a monu-mentalitás harsogást és lenyűgöző hatást érvényesítő követelményei ellenére min-dig sokatmondó bensőségességgel, az emberléptékűség mindenkori megőrzésével, eleven plasztikai hatásokat indukálva szólalnak meg.

Wehner Tibor

61

DIeLA MAĎARsKÉHO sOCHÁRA nA VeReJnÝCH PRIesT-RAnsTVÁCH sLOVensKA

Monumentálne sochy Györgya Lipcseyho

Tri a pol desaťročia, od sedemdesiatych a osemdesiatych rokov minulého sto-ročia môžeme sledovať vývoj umeleckej tvorby sochára Györgya Lipcseyho, ktorého individuálne a skupinové výstavy z jeho umeleckých diel sa stali svedectvom o vzru-šujúcom zrení životného diela autora.

Sochár pôsobiaci v Dunajskej Strede sa najskôr venoval figurálnej plastike, pred-stavil sa sochami vyrezávanými z dreva, odstupom času sa však ľudské postavy vytrácali z jeho tvorby, a do popredia sa dostávali štylizované, abstraktné, kamenné sochy so symbolickým obsahom. Vo svete non-figuratívnych sôch sa strácala homo-génnosť využívania materiálov a čoskoro sa objavili: plastiky kameň-drevo, kameň a lano, a konštruktívne kompozície z dreva. Na prelome tisícročia v sochárovej tvor-be zaznamenávame využívanie novších materiálov. Pri sérii malých plastík „Rom-torony/Rumoviská”, liatych do bronzu, môžeme konštatovať nielen zmenu využitia materiálu či technického riešenia, ale aj autorov jedinečný pohľad realizovaných pomocou nových štylistických čŕt a klasifikujeme ho ako medzník v sochárovej tvorbe.

Toto životné dielo, objavujúce sa len v náčrtoch sa vyznačuje umeleckými ašpi-ráciami, obklopuje a stimuluje realita XX-XXI. storočia. Realita veku a daného pries-toru, podpora verejnosti v neustále sa meniacom a dozrievajúcom sa svete plastík, ktorá odzrkadluje všestrannosť, technickú zdatnosť, pripravenosť, riadenie sa indi-viduálnymi zákonmi vo svete kreativity, to všetko sprevádza umelecký rast sochá-ra Györgya Lipcseyho od roku 1991: ide najmä o monumentálne sochy objednané na verejné priestranstvá. Počas dvoch desaťročí vzniklo takmer tridsať sôch, ktoré si našli miesto na verejných priestranstvách. Pri týchto dielach treba zdôrazdniť, že úžitkové sochárstvo, či sochy pre verejné priestranstvá patria do diametrálne a funkcionálne odlišnej oblasti umenia. Medzi sochami pre verejné priestranstvá môžu prevládať zadávateľove sny, čoho výsledkom býva objekt, v ktorom sa nemôže presadiť autorov umelecký talent.

Okrem prianí a nárokov – definícia témy a predmetu, vo viacerých prípadoch prísne a predurčené parametre, dopredu objednaná forma, štýl, materiál a technic-ké riešenie umeleckého diela – zadávatelia predkladajú tvrdé plánovacie a realizač-né podmienky s takmer minimálnymi finančnými prostriedkami, autor pri realizácii

62

TrTalom















zámeru musí prihliadnúť aj na možnosti prostredia, ako aj na funkčnosť námestia či verejných priestranstiev, kde si sochy nájdu svoje miesta atď. Tieto podmienky sa zvyčajne ešte znásobujú u sochára patriaceho národnostnej menšine, čo je v mno-hých prípadoch ovplyvnené politickým dianím. Šance na uplatnenie menšinových záujmov a úmyslov sú z umelcovho hľadiska vždy, alebo väčšinou nevyspytateľné a vo všetkých prípadoch iné. György Lipcsey po roku 1991, po skonční „českoslo-venského tvorivého obdobia”, začal novou etapou, sochárskou tvorbou pre verejné priestranstvá. Tieto sochy sa stali kultom prostredia, kde boli inštalované. Sochár nikdy nemal ľahké tvorivé podmienky, a ani v súčasnosti nie je jednoduchý jeho tvo-rivý proces, a to od plánovania až po realizáciu.

Ak vyše tridsať diel, ktoré vznikli v období 1991 – 2012, skúmame z tematické-ho aspektu, môžeme konštatovať, že väčšina sôch je spojená zásadnými prevrat-mi v maďarských dejinách, alebo stvárňujú osobnosti maďarských dejín tak, ako žijú v kultúrnej pamäti národa. Samostatne vznikli kompozície „Strom života”, kde namiesto kultúrnej pamäti národa prioritným aspektom je umelcova estetická moti-vácia. Tak ako v Maďarsku, Československu, neskôr na Slovensku, len s odstupom času mohli vzniknúť napr. sochy, súsošia na pamiatku padlým hrdinom II. svetovej vojny – v tejto tematike je bohatá tvorivá činnosť Gy. Lipcseyho, hlavne v menších obciach Slovenska – ,dozrel čas aj na to, aby mohol sochár vytvoriť monumentálne dielo: Pamätník národnooslobodzovacieho boja 1848/49. Postupne vznikli sochy: Svätý Štefan, Kráľ Matej, János Eszterházy, Sándor Petőfi, Ányos Jedlik, János Bihari, Ármin Vámbéry a Béla Bartók, ktoré pokladáme za veľké osobnosti maďarských dejín, kultúry, umenia, vedy. Pred ich životným dielom sa skláňame a uctievame ich dodnes. Ako sme už vyššie uviedli, v tvorivej činnosti uplynulých 20 rokov, medzi spomínanými tridsiatimi sochami nenájdeme malé sochy, plastíky. Každá výtvarní-kom vytvorená socha predstavuje ojedinelé a samostatné umelecké dielo.

Samozrejme môžeme označiť určitú skupinu umeleckých diel, ktoré majú rov-naké vlastnosti: ako napríklad tradičné formy a tradičnými metódami tvorené por-tréty: – Mathias Rex (Dolný Štál), Jedlik Ányos (Zemné), Vámbéry Ármin (Dunajská Streda), Bihari János (Dunajská Streda), Janiga József (Veľký Meďer) –, a práve túto konvenciu umelec zlomí s veľkomeďerským portrétom Bélu Bartóka: na šikmo zre-zanú žulu umiestnil sochár vyrezaný portrét hudobného skladateľa, ktorý presahuje životnú veľkosť. (Takisto je netradičná aj Socha kráľa Mateja: do pieskovca vytesaná postava stvárňuje hrdinu maďarských dejín.)

Niektoré do priestoru umiestnené diela majú tvar stľpca. Jeden z najzrelších diel z tejto skupiny je Pamätník národnooslobodzovacieho boja 1848/49 v Dunaj-skej Strede. Na vrchu žulového obelisku je vznešene umiestnená štylizovaná socha vtáka. Do tejto skupiny patrí aj socha Svätého Štefana z bronzu a žuly. Pamätník

63

padlých hrdinov z II. svetovej vojny v Podunajských Biskupiciach je tiež zo žuly ale je kombinovaný s bronzom. Podobného charakteru je aj náhrobný kameň Zsigmon-da Bödöka vo Veľkom Blahove. György Lipcsey tvorí aj do priestoru umiestnené reliéfy ako napríklad pamätník Sándora Petőfiho v Topoľníkoch, pamätník v kapln-ke, pamätník Jánosa Eszterházyho v Dunajskej Strede alebo reliéf „Strom života“v Čilizskej Radvani.

Sochy Györgya Lipcseyho, ktoré sú umiestnené na námestiach, verejných priestranstvách v rôznych končatinách Slovenska potvrdzujú, že umelecký sochár napriek zadávateľským tlakom, obmedzeniam, sa nemusel vzdať svojho slobodného ume-leckého vyjadrovania sa. Tradičné sochy s účelom zachovať si kultúrnu pamäť náro-da vyjadrujú umeleckú kompetentnosť sochára. Spomínanými umeleckými dielami vytvoril nadčasové dedičstvo. Umelecké diela zo šľachetných, zvláštnych materiálov vypracované však bez detailov, svedčia o kontinuite umeleckých tradícií umelecké-ho sochárstva.

Umelecké diela Györgya Lipcseyho sú úzko späté s minulosťou, no s moderným vzhľadom, ktoré sa prispôsobujú k modernému človeku a indukujú plastické dojmy pre prijímateľov.

Tibor Wehner

64

TrTalom















A HUnGARIAn sCULPTOR In PUBLIC PLACes OF sLOVAKIA

Monumenal works of György Lipcsey

It is already three and a half decades, since the turn of the 1970s as 80s, that we can follow the activities of György Lipcsey, the sculptor, whose solo and collective exhibitions made and still make an evidence about an exciting life-work that ripens in changes. The sculptor, who lives in Dunaszerdahely created figurative, wooden statues in his early period, later the rock made statues came into being that left the reality citing and figure visualization but were filled with abstract and symbolic con-tents. In the world of non-figurative creations the block-like works and those made of homogeneous materials have been replaced by pieces prepared from stone – wood, stone – rope – plastics as well as wooden constructive structures. At the turn of the millennium another material change could be noticed and an other group of arts could be registered. The series of ”towers in ruins” bronze plastics can be evalu-ated both from the point of the material and technique as well as from the view and stylistic features that represent the changes of the author´s life.

The above just draftly characterized plastic universe determined by his own principles and creative aspirations, by the impulses and pressure of the 20th and 21st century reality, era, the given space continuously ripening in changes, this mis-cellaneousness, deep technical preparation reflecting on the activities followed by an independent, specifically regulated work follows György Lipcsey´s career since 1991: the collection of monumental works on public places made for order. In the last two decades almost thirty Lipcsey-works have been created and placed on pub-lic areas with the aim of perdurability. We have to emphasize here that the ”sculp-ture of public places” and ”sculpture” are two separate areas differing in specific features. In the above mentioned first field there are numerous reasons and forces out of arts that result in an object, created according to the submitter´s/customer´s dreams not the artist´s ones. Besides the order´s requirements and his claims on determining the object and topic, strict rules for the form, style, material, technique and the size of the creation there are usually hard planning and forming conditions given by the (almost always minimal) financial possibilities, environmental makings, requirements on regulating the reception area, etc., etc. All the above conditions are enriched by a lot of problems appearing in case of a sculptor creating public statues, living and working as a member of a minority in his country: political waves, momentary chances of the realization of minority interests and aims of Hungarian

65

artists working beyond the borders of Hungary are usually unpredictable. After a long, almost one and a half decade lasting working period in Czechoslovakia, in 1991 György Lipcsey started a career of a sculptor creating statues for public places. All his works made upon order – and following the rules regulating public area sculp-ture – have monopolized their own space for a cult. He was not in an easy situation and it is still not an easy process to realize his plans.

The almost thirty pieces of art created in the period between 1991 and 2012 can be investigated from thematic points of view: besides the monuments connected with the turns of the Hungarian history and compositions evoking well-known per-sonalities of the Hungarian culture and history, only a few Tree of life-compositions could be born in the workshop of György Lipcsey that aimed or preferred the aes-thetic view instead of remembrance. Both in Hungary and Czechoslovakia, respec-tively in Slovakia the memorials of the victims of the World War 2 could be prepared with a delay – in this round György Lipcsey´s activities are connected with the me-morials of several smaller settlements – while in Dunaszerdahely he has prepared the Memorial of the Hungarian revolution and war of independence in 1848/49. Be-sides the reminiscent figures of St. Stephen, Matthias Rex and János Esterházy, the statues of Sándor Petőfi, Ányos Jedlik, Ármin Vámbéry, János Bihari and Béla Bartók have been placed on public areas and give us the possibility to remember on excel-lent figures of the Hungarian literature, arts and sciences. As it has been indicated above, among the almost thirty pieces of the last twenty years we cannot and could not find any relation supposing the logic arising of the organic, sculptural ambitions that are characteristic for small plastics and small statues: each work in this collec-tion presents an independent, different world. On the other hand we can find some creations bearing identical features, of course: for example portraits designed and formed in traditional way with traditional tools – Matthias Rex (Alistál), Ányos Jed-lik (Szimő), Ármin Vámbéry (Dunaszerdahely), János Bihari (Dunaszerdahely), József Janiga (Nagymegyer) – and this portrait decencies are broken by the Memorial of Béla Bartók in Nagymegyer: the bigger than a life-sized image of the composer made of copperplate and put on a block of granite being nipped by an aslope plate. (Due to its decencies the full-figured portrait memorial of Matthias Rex in Nagym-egyer is unconventional as well: creation carved into sandstone in traditional form-ing of a historical hero.). Among the works put into space a compact unit is made by column-compositions or columnar ones that create a vertical emphasis in the given environment. The most ripen among them is the Memorial of the Hungarian revolu-tion and war of independence in 1848/49 in Dunaszerdahely: on the top of its gran-ite obelisk a majestic fleuer bird sits while on the stone memento-column top of the Memorial of the victims of the World War 2 in Nagymegyer a woman´s portrait can be seen wearing a head scarf. To the collection of these works the Memorials of

66

TrTalom















St. Stephen – made of marble-brass in Dunaszerdahely and made of granite-brass in Vajka – can be put as well. The basic material of the constructive prism-buildup Memorial of the victims of the World War 2 in Pozsonyeperjes is granite but the brass appears here, too. The above prismatic elements characterize the Tomb of Zsigmond Bödök in Nagyabony but in this case the regular construction is replaced by a table-stonish, rustic stone-buildup. It can be stated that besides the plastics in space, György Lipcsey prepares also high reliefs put either to a block of granite or into a brick-architecture (Memorial of Sándor Petőfi in Nyárasd, the memorial in Kápolna, the János Esterházy high relief memorial tablet in Dunaszerdahely, the Tree of life-high relief in Csiliznyárad). The multiplicity and variety of the materials and techniques are accompanied by formal diversity.

The collection of monumental works of the sculptor György Lipcsey that are put into public spaces in Slovakia confirms the fact that despite of wrings and limitations from the orders and the authors´ system of conditions, the artist is not forced to take irrealizable opportunism: out of some traditional works fulfilling the function of remembrance and confirming the sculptor´s preparedness and his knowledge of this profession – first of all the traditional portraits – he could create several impor-tant works filled by the classic ideas of the era but enriched by the innovative ambi-tions of his sculpture. His works avoid itemization, are put into organized order, with the usage of specific materials are precisely designed and inform about a blooming sculpture that carries on the Hungarian historical and artistic traditions beyond the borders of Hungary. György Lipcsey´s works are in a deepenly deep connection with the ancestors on one hand but they talk to us in a modern way, on the language of the today´s speaker and despite of the rules forcing monumental effects, his works still induce vivid plastic effects by the eloquent inwardness and kept humanity on the other one.

Tibor Wehner

67

LIPCSEY GYÖRGY MűHELYÉBEN

Ha Berlinből, az ókori Egyiptom művészetét bemutató kiállításról jövet toppanna be az ember Hegyétére, furcsa időbeli lebegés foghatná el: mintha a régi Théba kultikus műhelyébe került volna, ahol a mester úgy bánik a fával, mintha márványból, a márvánnyal pedig úgy, mintha fából lenne . Tamáska Péter

SZOBORMESÉK

1973-ban, amikor először láttam Lipcsey szobrait, bizony megdöbbentem. És gyanakodtam is. Mert szinte valószí-nűtlennek látszott, hogy az ember egyszer csak véletlenül ráakad egy tizenhét esztendős gyerekre, illetve annak vagy félszáz olyan szobrára, amelynek láttán bizony nem könnyű megtalálni a minősítés szavait. Az is módfelett furcsa volt, hogy valahol Csallóköz közepén van az országút mellett egy faluszéli ház, s abban a házban különleges szobrok szende-regnek, amelyekről a szomszédokon kívül alig van embernek tudomása. Keszeli Ferenc

68

TrTalom















70

TrTalom















Kövesdi Károly

szkafander-Kata avagy a világgá röppenő köcsögkaró

Bántanak Lipcsey György vaskosságig figuratív emberkéi. Szeretnémlerángatni róluk az ormótlan csizmát. Széttörni kövesedő csöndjüket.Ledönteni őket időtlen ormótlanságuk, az alkotó kéz által öröklétetnyert némaságuk talapzatáról. Jobb híján húzgálnék topánta lábukra s csőnadrágot, cibálnám bütykös ujjaik közül a kosarat –s míg jobbat nem találnék, apró szerkentyűket adnék a markukbas cinkosan lesném: mihez kezdenek? S miként a varjúkárogás is lehetgyönyörűséges az érzelmek egy intervallumában, lapoznék egyet indulataimfoszlott könyvében s mondanám a megkönnyebbülés sóhajával:vendég állt a házhoz. Vendégünk pedig otthonos vendég – vér az ereinkből,vagy ha jobban tetszik, mi vagyunk az ő vére, aki sámlinpróbálgatja a napi megváltást, hálót toldoz-foldoz, kosarat fon,Déva-várunknak ajánlja vérét. S már minden együtt is van az ítélkezéshez.Lehet-e lényéből kiforgatni azt, amit csökönyösen valóságnak hívunk?Csörgősipkára váltani a zsíros kalapot? Eszközöljünk tán födémcseréta változatlan égbolton? A legmegátalkodottabb buzgalomarra is képes lenne, hogy lucaszéket röppentsen űrhajóként. Akkoraztán öröm-mámorban úszna az is, aki pedig arasznyi életében álmokbanmég nem hitt: itt a csoda – most aztán föl a villanyélre s iránya Hold! S ez is lehetséges.Azt mondtam, bántanak ezek a figurák. Ennél kisebb gondunk soselegyen – csak az üresség hülye vigyora ne kapjon helyet soha asztalunknál.Lipcsey György sem a gyönyörködtetés festett léghajóiteregeti az üres egekbe. Hiszem, hogy dühíteni akart. S tudom, érzem,nem is akar nevetni addig, amíg bennünket meg nem tanította maga szomorúságára. Ezért vési ihletett óráiban indulatát a fába– éljen tovább a gyanútlan szemlélőben. S bár ja lehetne Szkafander-Kata is, vagy akár világgá röppenni vágyó köcsögkaró, ebbőla frigyből nem lesz röpködés. Ez a fordított csönd. Balladai, drámaiez a világ. A halász emelőhálója pajzsul nem szolgálhat a sokféleárral szemben, a ököllé rándult keserűsége nincs kire üssön.S lám, jönnek a Dávidok ítélni Góliátot.Ha kívülről szemlélném Lipcsey világát, mondanám: bal kezébena véső, jobbjában a kalapács. Számlálnám mozdulatait. Riasztó módjalenne a világ-megváltásnak ez a morzézó igyekezet. Inkább félrehajtomalbatrosz-szárnyait (mint az átjáró szél az őszi leveleket)s nemzedékünk sebláza mögött keresem az irgalmat. Vendégünk, a fábólkiforduló Ezerarcú hív csallóközi Utolsó vacsorára.

71

Fába vésett sorsok

Meglepő, hogy műveinek legjobb szóbeli megközelítését az ő saját megnyilatkozásaiban találjuk – azokban a szövegekben, melyeket interjúkban kényszerítenek ki belőle.

1995. március 15-én, a negyvennyolcas szabadságharc du-naszerdahelyi emlékművének leleplezése alkalmával készült beszélgetésben az alkotó többek között ezt az iránytűt adta a kezünkbe:

,,A gondolat a legfontosabb. A többi már fizikai munka. Ne-héz fizikai munka. A követ faragni kell, a fémet emelni, hegesz-teni.“ Megkíséreljük követni e gondolat útját.

Nem tudom elképzelni Lipcsey György tehetségének kitel-jesedését idegen környezetben, emigrációban, vándormadár-ként. Egy hagyományos európai hazaszeretet szülötteiként – így volt és így van ez mind a mai napig Olaszországban, Fran-ciaországban és másutt – szeretjük a megszokott tájat, várost, a rokonokat, a barátokat. Ez nemcsak szeretet – ez a kozmikus biológiai összetartozás része is. A jóga tanítása szerint az em-ber azt a gabonát és gyümölcsöt fogyasztja, amely ugyanazon a földön érett, termett, amelyen ő maga – ugyanaz az eső ön-tözte, ugyanaz a szél fújta, a föld egyazon magnetizmusa hatott rá. Az ember létezésében ehhez járul a történelmi háttér – a többgenerációs ismert múlt, a közeli táj, melyhez a gyermekkor és az ifjúság világot és életet felfedező útjai fűződnek. Egy csal-lóközi magyarnál ez a háttér még erősebbé ötvöződik azáltal, hogy szűkebb pátriája ebben az évszázadban többször váltott gazdát, e történelmi tény még inkább az elvitathatatlan gyöke-rekre irányítja a figyelmet. Szentimentalizmus? Nem: inkább az ember legtermészetesebb létezésének a kerete, amelyből csak a nincstelenség vagy a mai kor megváltozott értékrendje – az American Way – csábítása sodorhatja el az embert.

Lipcsey György otthon él. Ő is így akarta, a sors is így hoz-ta. Ez a tény mélyen benne van minden munkájában, minden tettében. Ezért türelmes és nem agresszív. A saját igazában él, állandó kapcsolatban azzal a közeggel, amelyben és amelyből felnőtt. Az elszakadónak ez jelenthet nosztalgiát, az otthon élőnek ez a biztos, de egyúttal kemény valóság.

Kubička Kucsera Klára

72

TrTalom















73

TrTalom















Kulcsár Ferenc

Lipcsey György műtermében

Belépsz. Azt gondolod: ez itt a történelem,ez történik velem.

És megfordítod: velem történik ez.Minden itt van. Ami volt, ami lesz.

De így igaz csak: a ma van itt jelen –fényeskedik fájón ellenem:

ellenem s így értem épül ő,mint verejtékes, megtanult jövő.

Lángot látsz a megbántottakon,a földből kinőtt izmos arcokon,

erőt látsz és elhíresült reményt,gyökerekkel feldúlt költeményt.

Vagy hitet látsz, mely olyan egyszerű,mint a kő, a sír, a tenger meg a fű.

Ó, ember vagy te, gyakran megrendülő,az őseidből makacsul kitörő,

és aki ember, ámen, úgy legyen,érje rettentő kegyelem,

suhintsa őt meg a néma jel,s megérintetten menjen el.

75

Molnár Imre

A huszadik napon

Lipcsey György műtermeibenföldből fűből kifelé növő kezekkörmök alatt fakadó rügyekbütykök hajtásairánctengereknapra nyíló tenyerekföldbenéző arcokletagadott harcokembernyi fájdalom hegyeipedig mi röpülni vágytunk ugye Ádámokrúgva százfelé kőmalmok poklát

76

dönteni mellünket az idő szelénekrésnyire húzott szemmel rúgni a labdát előretérdet derekat egyenesíteni örökreleszállni trónról keresztről sírdombrólkitörni fából fájdalomból birodalombólEmeld lábad kőparipa!Lendülj bitangok elé fából faragott fegyver!Kapa kasza háromágú villaszárnyuk nőjön lóháton isemelkedni a romlásbólporeurópa hamueurópa faragott diófaerdőhaza közepébőlFölfelé!itt a hátak görbületéhez igazított sorhalmok hol testvérré szelídítikaz ebet és az emberthogy megbújva köztük hajtsa fejéta haza vér nélküli ereiberoskadjon kiszáradt patakmederbea haza köré önásta futóárokbatántoruljon szakadékok aljábamert lába alatt a föld miként a holdhónapegyetlen végnélküli földfogyatkozáshol az utak levetett fövegekaz otthont tépett ingmellek jelzikhol állatok közelébe költözött a meleghol szolgálat lett a testbe költözött mozdulatlanságmögötte a befödött arcok a földbenézőkeltakart szemek a szégyent nem érőkaz örökre elnémult ajkaka sarokba hányt kopott képkeretek közt még fel-felsejlenekhalotthalványba öltözött emlékként a hírekeresztékek reccsenésérőlmozduló jószágrólnyújtózni vágyó végtagokrólöklök moccanásárólléptek döngésérőlaz indulásróla sarokba hányt kopott képkeretek közt babrál a halálrokonaihoz immár hazatérni s nem riasztani jár

77

Barak László

Vésők a diófa tövében

Lipcsey Györgynek ajánlom

A sörénybe kapaszkodvavér serkedt ujjai alatt.Parittyalövedékek,lándzsáksuhogása hallatszott a part mentéről.Így kezdődik – gondolta,s az ökölnyi csigolyára támasztva a tőr nyelét,szorosan az állat meleg nyakához simult.Fújt a szél:a vér talán gyökér- vagy harmatízű volt…

Itt kellene befejezni ezt a történetet?Az elmúlással?Hiszen semmivel nem megrendítőbb,semmivel nem közömbösebb számomraegy fazekaskorongon kiformálttragédiánál.

Ilyen halál nincs?A parittyalövedékek,lándzsákmindig célba találnak?Feltartóztatom vágtatását.Kiszáll a nyeregből,óriási diófává változik:tövében vésők.

78

TrTalom















80

TrTalom















Varga Imre

ember a földön

/ Lipcsey György faragványa, a Feudalizmus alá /

Áll az ember mezítláb, áll ez az ember parázson. Lép-ne, de mozdulatlan. Nézzük: vasöv derekán, s ehhez for-rasztva acéllánc, köti erővel a röghöz. Áll az ember izzó parázson, és benne a fájdalom serceg. S hallani már, ké-szülnek az ég aljáról májára rézszárnyú keselyűk, kapu nagy szárnyuk villog és csörömpöl odafent. Kelnek az égre a nagy madarak, zörög a szárnyuk, s a tiszta menny mélyét fölzavarják. Az ember szíve alatt meg patak fakad, elindul, vizében méreg, romlás, sötétség, s elönti az ár-tatlan zsigereit. Gyárak, tankhajók szennyében pusztul a gyomor, a lép meg a vesék. Uralmon a mérgek, s a feká-lia. Lobog belül a megromlott akarat: tovább, tovább, el innen e tájról! Mert volt ütés, vérző seb elég. Mert vet-ték süketségre sokan a hívást. Hiába jajgattál, kiabáltál! Hiába nyögött alattad a föld.

Kis halálod lenne itt a síkság közepén. Az utolsó sza-vad pedig átok. De szóljál bármit, vagy néma maradsz – egyremegy.

El innen mondja testével a megláncolt, a küszködő. Elszakítom az idő bilincsét és előretántorgok a boldog űrbe.

Meghalt a pusztán egy ember – mondják majd utá-nad, akiket hívtál, s immár ablakot, ajtót kitárnak, mert elszálltak a blake-i szörnyek iszonyú dörejjel. A homok-ba égett árnyékod jelzi majd tömören, fölösleges szavak nélkül:

Vándor menj innen tovább! Tanulságnak egy élet is elég volt.

81

LIPCsey GyÖRGy (Dunaszerdahely, 1955.)

1987-től a Szlovák Képzőművészeti Unió tagja. 1995-1998 között a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának elnöke. 1998-ban létrehozza az Art Ma Galé-riát. 2000-től tagja a Magyar Szobrász Társaságnak és 2010-ig elnöke a dunaszerda-helyi Kortárs Magyar Galéria Alapítvány kuratóriumának.

DíJAK

2001. – A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának NÍVÓ DÍJA 2004. – SIMSAY ILDIKÓ DÍJ 2006. – MUNKÁCSY DÍJ2007. – POSONIUM MűVÉSZETI DÍJ

KIÁLLíTÁsOK

egyéni kiállítások

1978. – Szlovák Mezőgazdasági Múzeum, Nyitra1987. – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely, katalógus1989. – Szobrok 1980–89. Dunamenti Múzeum, Komárom, katalógus1992. – Komáromi Kisgaléria, Komárom, Kopócs Tiborral, katalógus1996. – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely1996. – Duna Galéria, Budapest, katalógus1998. – Art-Ma Galéria, Dunaszerdahely, katalógus2001. – Budapest Galéria, Budapest2007. – Csepel Galéria, Budapest2007. – Gyűjteményes kiállítás: Csallóközi múzeum, Kortárs Magyar Galéria, ART MA Galéria, Dunaszerdahely

Csoportos kiállítások

1986. – Új Alkotások ´86, Nyitra1989. – Fiatal szlovákiai művészek VII. kiállítása, Pozsony1990. – 23. Pöstyéni Park szoborkiállítás1991. – 11 szlovákiai magyar képzőművész, Budapest Galéria, Városi Galéria, Pápa, Pöstyéni Park szoborkiállítás

82

TrTalom















1994. – Kortárs Magyar Galéria,Dunaszerdahely1994. – Csallóközi képzőművészek kiállítása, Budapest, Árkád Galéria1994. – Szlovákiai képzőművészek kiállítása, Ansbach1994. – Trenčín ´89 Kortárs cseh és szlovákiai kisplasztika1995. – Válogatás a kortárs szlovák szobrászat alkotásaiból, Trencsén ´951996. – Corpus, Kaposvár1998. – Válogatás a kortárs szlovák szobrászat alkotásaiból, Trencsén ´982000. – Magyar Szobrász Társaság kiállítása, Komáromi Kisgaléria2001. – Magyar Szobrász Társaság kiállítása, Budapest, Vigadó Galéria2001. – Magyar Szobrász Társaság kiállítása, Kortárs Magyar Galéria,

Dunaszerdahely 2001. – A 90-es évek művészete Szlovákiában, Győri Városi Képtár2006. – AZ ÚT 1956–2006, Műcsarnok, Budapest2007. – Szlovákiai Magyar Képzőművészek kiállítása, Pozsony

83

GyÖRGy LIPCsey (Dunajská Streda, 1955)

Sochár, žijúci v Dunajskej Strede. Od roku 1987 je členom Slovenskej výtvarnej únie. Od roku 1995 do 1998 bol predsedom Spoločnosti maďarských výtvarných umelcov na Slovensku. V roku 1998 založil Galériu Art Ma. Od roku 2000, do 2010, je čle-nom Spoločnosti maďarských sochárov a je predsedom kuratória Nadácie súčasnej maďarskej galérie v Dunajskej Strede.

Ceny

2001 – Cena Spoločnosti maďarských výtvarných umelcov na Slovensku 2004 – Cena SIMSAY ILDIKÓ 2006 – Cena MUNKÁCSY 2007 – Cena POSONIUM

VÝsTAVy

Individuálne výstavy

1978 – Slovenské poľnohospodárske múzeum, Nitra1987 – žitnoostrovské múzeum, Dunajská Streda, katalóg1989 – Sochy 1980–81. Podunajské múzeum, Komárno, katalóg1992 – Komáromi Kisgaléria, Komárom (Maďarsko) s Tiborom Kopócsom, katalóg1996 – žitnoostrovské múzeum, Dunajská Streda1996 – Duna Galéria, Budapest, katalóg1998 – Galéria Art Ma, Dunajská Streda, katalóg2001 – Budapest Galéria, Budapest2007 – Csepel Galéria , Budapest2007 – Gyűjteményes kiállítás: žitnoostrovské múzeum, Galéria súčasných maďarských výtvarných umelcov, ART MA Galéria – Dunajská Streda

Kolektívne výstavy

1986 – Prešovský výtvarný salón ‘861986 – Nová tvorba ‘86, Nitra1989 – VII. výstava mladých slovenských výtvarných umelcov, Bratislava1989 – XXII. Sochy piešfanských parkov

84

TrTalom















1990 – XXIII, Sochy piešfanských parkov1991 – 11 maďarských výtvarných umelcov zo Slovenska, Budapest galéria, Budapest, Mestská galéria, Pápa1994 – Galéria súčasných maďarských výtvarných umelcov, Dunajská Streda1994 – Galéria súčasných maďarských výtvarných umelcov, Dunajská Streda1994 – Trenčín ‘89, Súčasná česká ava, Arkád galéria, Budapest1994 – Výstava slovenských výtvarníkov, Ansbach1994 – Trenčín ‘89, Súčasná česká a slovenská plastika1995 – Trenčín ‘95, Výber z tvorby súčasných slovenských sochárov1996 – Corpus, Kaposvár (Maďarsko)1998 – Trenčín ‘98, Výber z tvorby súčasných slovenských sochárov1998 – Trenčín ‘98, Výber z tvorby súčasných slovenských sochárov2000 – Výstava Spolku maďarských sochárov, Komáromi Kisgaléria, Komárom

(Maďarsko)2001 – Výstava Spolku maďarských sochárov, Galéria súčasných maďarských

výtvarných umelcov, Dunajská Streda2002 – Výstava Spolku maďarských sochárov, Budapest2002 – Umenie 90-tych rokov na Slovensku, Győri Városi Képtár, Győr (Maďarsko)

85

GyÖRGy LIPCsey (Dunajská Streda, 1955)

Sculptor, living in Dunajská Streda. From 1987 – member of the Slovak Fine Artists’ Union. Between 1995–1998 – the chairman of the Association of Hungarian Fine Artists in Slovak Republic. The founder of Art Ma Gallery in 1998. From 2000 – mem-ber of the Association of Hungarian Sculptors and member of the Foundation of Gallery of Hungarian Contemporary Fine Art in Dunajská Streda.

AWARDs

2001 – The Slovak Association of Hungarian Artists – NIVO Award2004 – SIMSAY ILDIKÓ Award2006 – MUNKÁCSY Award2007 – Posonium Award

exHIBITIOns

solo exhibitions

In 1978 the Slovak Agricultural Museum in Nitra1987 – Rye Museum, Dunajska Streda, catalog1989 – Sculptures 1980 – 89. Dunamenti Museum, Komárom, catalog1992 – Komárom Kisgaléria, Komárom / Hun. / Kopócs Tibor Catalog1996 – Rye Museum, Dunaszerdahely1996 – Duna Gallery, Budapest, catalog1998 – Art Today Gallery, Dunajská Streda, catalog2001 – Budapest Gallery, Budapest2007 – Csepel Gallery, Budapest2007 – Collective exhibition: Rye Museum of Contemporary Hungarian Gallery, Art Gallery, MA, Dunajská Streda

Group exhibitions

1986 – New Creations ‘86, Nitra1989 – Young Artists VII. Slovakia, Bratislava1990 – 23. Piešťany Parks szoborkiállítás

86

TrTalom















1991 – 11. Slovakian artist, Budapest, Budapest Gallery, City Gallery, Pápa, Piešťany Parks Exhibition1994 – Contemporary Hungarian Gallery, Dunajská Streda1994 – Rye Artists Exhibition 1994, Budapest, Arcade Gallery1994 – The exhibition of artists from Slovakia in 1994, Ansbach1994 – Trenčín ‘89 Contemporary Czech and Slovak sculpture1995 – A selection of contemporary works of sculpture, Slovakia, Trencin ‘951996 – Corpus, Kaposvár, Hungary1998 – A selection of contemporary works of sculpture, Slovakia, Trencin ‘982000 – Hungarian Sculptors Society Exhibition, Komáromi Kigaléria2001 – Hungarian Sculptors Society Exhibition, Budapest, Vigadó Gallery2001 – Hungarian Sculptors Society Exhibition, Contemporary Hungarian Gallery, Dunajská Streda2001 – 90´s art in Slovakia, Municipal Gallery of Győr2006 – THE ROAD 1956–2006, Kunsthalle, BudapestSlovak Hungarian Artists Exhibition 2007, Umelecká beseda, BA

87

KÖzTÉRI szOBROK

Az 1848–1849-es szabadságharc emlékműve, 1995. – Dunaszerdahely gránit, bronz, /485 x 135 cm/, a szobor magassága 140 cm 3–9. oldal

II. világháborús emlékmű, 1994. – Negyed, gránit, /250 x 75 cm/, a szobor magassága 100 cm 10–12. o.

II. világháborús emlékmű, 1997. – Pozsonyeperjes, gránit, bronz /300 x 120 cm/ 13–15. o. II. világháborús emlékmű, 1991. – Egyházgelle, mészkő, gránit táblák, /175 x 42 cm/ 16–17. o.

szent István emlékmű, 2003. – Dunaszerdahely, márvány, mészkő, bronz, /375 x 50 cm/ 18–19. o.

szent István emlékmű, 2004. – Vajka, gránit, bronz, /260 x 80 cm/ 20–22. o.

Életfa, 1996. – Apácaszakállas, fa, /320 x 35 cm/ 23–24. o.

Életfa, 1998. – Ekecs, homokkő, márvány, /300 x 50 cm/ 25–26. o.

emlékoszlop 1113–2013, Farkasd, 2013. gránit, bronz, /310 x 120 cm/ 27–28. o.

Bartók Béla, 1992. – Nagymegyer, hegesztett rézlemez, gránit, /150 x 90 cm/, a szobor magassága 70 cm 29–33. o.

Bihari János /mellszobor/, 2005. – Dunaszerdahely, bronz, márvány /250 x 35 cm/, a szobor magassága 70 cm 34–35. o.

Jedlik Ányos /mellszobor/, 1993. – Szímő, bronz, gránit /200x 40 cm/, a szobor magassága 53 cm 36 o.

Életfa, 2001. – Csiliznyárad, rézdomborítás, tégla, /250 x 165 cm/, dombormű 100 x 40 cm 37. o.

Vámbéry Ármin mellszobor, 2001. – Dunaszerdahely, bronz, tégla, /194 x 20 cm/, a szobor magassága 48 cm 38–39. o.

88

TrTalom















Mathias Rex mellszobor, 2006. – Alistál, bronz, márvány talpazat, /235 x 28 cm/, a szobor magassága 62 cm 40. o.

Kápolna, Baka, 2000. – tégla, rézdomborítás, /300 x 100 cm/, a dombormű 130 x 43 cm 41. o.

Janiga József mellszobor, 2006. – Nagymegyer, bronz, márvány, /230 x 28 cm/, a szobor magassága 60 cm 42. o.

Életfa, 2002. – Ekecs – Arany János Alapiskola, márvány, műkő, /220 x 44 cm/, a szobor magassága 75 cm 43. o.

eszterházy János emléktábla, 2011. – Dunaszerdahely, bronz, tégla, /240 x 60 cm/, dombormű, /38 x 30 cm/ 44. o.

Fájdalom, 2008. – Dunaszerdahely /ravatalozó/, rézdomborítás, márvány, a dombormű átmérője 100 cm 45. o.

II. világháborús emlékmű, 1991. – Nagymegyer, fa, kő /320 x 30 cm/, a szobor magassága 40 cm 46. o.

Mátyás király, 1996. – Nagymegyer, homokkő, /380 x 70 cm/, a szobor magassága 270 cm 47. o.

Petőfi sándor, 1993. – Nyárasd, bronz, gránit, /190 x 130 cm/, a dombormű átmérője 33 cm 48. o.

In memoriam, 2003. – Mezőgazdasági Szakközépiskola, Dunaszerdahely, homokkő, márvány, kovácsoltvas, /250 x 40 cm/ 49–50. o.

Bödők zsigmond síremléke, 2011. – Nagyabony, márvány, gránit táblák /175 x 150 cm/ 51. o.

Bőröndmesék, emlékműterv 1990. – rajzok és szobor makett 52–59. o.

Töbörétei műtermi fotók, 1980. 69–80. o.

89

InTÉzMÉnyeKBen TALÁLHATó ALKOTÁsOK

Forma I., 1986. – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Pozsony, fa, kötél, magassága 194 cm

Forma II., 1986. – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Pozsony fa, újságpapír, méhviasz, magassága 107 x 35 x 80 cm

Fa, 1994. – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Pozsony, gránit, vas, /55 x 28 x 22 cm/

Fa I., 1994. – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Pozsony mészkő, vas, /130 x 55 x 20 cm/

elem – emlék, 2006. – Európa Szoborpark Veszprém, vas /103 x 170 cm/

Kosárfonó, 1978. – Szlovák Mezőgazdasági Múzeum, Nyitra, fa /60 x 25 cm/

Kapcsolatok, 1987. – Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely, márvány /60 x 25 cm/

Bőröndmesék, 1988. – Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely, homokkő, vas, /45 x 33 cm/

Tragikum, 1987. – Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely, fa, vas, /40 x 130 cm/

Ló, 1982. – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely, fa /260 x 120 cm/

Hopp, 1981. – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely, fa /130 x 40 cm /

Hazafelé, 1980. – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely, fa /30 x 60 cm /

Bartók Béla, 1979. – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely, fa /90 x 100 cm /

Kapcsolatok, 1978. – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely, fa /70 x 45 cm /

Kapcsolatok I., 1978. – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely, fa /105 x 35 cm /

Keresztút, 2003. – Római Katolikus Szent György Templom – Dunaszerdahely, fa /66 x 45 cm/

szent István, 2000. – Szent László, Római Katolikus Templom – Nagymegyer, fa, /125 x 30 cm/

90

TrTalom















nepomuki szent János, 1995. – Kápolna, Pozsonyeperjes, fa, /75 x 25 cm/

Fájdalom II., 1993. – Csilizradvány – Ravatalozó, fa, /340 x 80 cm/

Kitelepítettek emlékére, 1998. – Ekecs – Kultúrház, homokkő, /140 x 60 cm/

Kitelepítettek emlékére, 1996. – Szakállas – Kultúrház, homokkő, /135 x 60 cm/

Kodály zoltán, 2002. – Kodály Zoltán Alapiskola – Dunaszerdahely, epoxid, fa, /170x25cm, a portré 45 cm/

szabó Gyula, 2002. – Szabó Gyula Alapiskola – Dunaszerdahely, epoxid, fa, /180 x 25cm, a portré 45 cm/

Arany János, 2004. – Arany János Alapiskola – Ekecs, epoxid, fa, /175x25cm, portré 45 cm/

Benedek elek, 2009. – Benedek Elek Voda – Dunaszerdahely, epoxid, fa, /170x25cm, portré 45 cm/

Vámbéry Ármin, 2001. – Vámbéry Ármin gimnázium – Dunaszerdahely, epoxid, fa, /180x25cm, portré 45 cm/

Vámbéry Ármin, 2001. – Vámbéry Ármin Alapiskola – Dunaszerdahely, epoxid, fa, /180x25cm, portré 45 cm/

Jedlik Ányos, 1993. – Jedlik Ányos Alapiskola – Szímő, epoxid, fa, 180x25cm, portré 45 cm/

Bartók Béla, 1992. – Bartók Béla Alapiskola – Nagymegyer, epoxid, fa, /150x60cm, portré 70 cm/

Mathias Rex, 2006. – Alistál – Alapiskola, epoxid, fa, /180x25cm, portré 45 cm/

Csallóközi parasztok I, II, III, IV, 1975. – Egészségügyi Szakközépiskola, Dunaszerdahely, fa

Móricz zsigmond, Móricz Zsigmond Alapiskola Dióspatony, 2012, bronz, márvány, 55 x 40 cm

nyár, Therma Hotel Dunaszerdahely,1988, fa-dombormű, 300 x 200 cm

Férfi könyvvel, Therma Hotel Dunaszerdahely, 1988, fa-dombormű, 200 x 100 cm

91

sOCHy nA VeReJnÝCH PRIesTRAnsTVÁCH

Pomník národooslobodzovacieho boja v r. 1848–1849, Dunajská Streda, 1995 žuľa, bronz, /485 x 135 cm/, výška sochy 140 cm 3–9. strana

Pomník II. svetovej vojny, 1994 – Neded, žuľa, /250 x 75 cm/, výška sochy 100 cm 10-12. s.

Pomník II. svetovej vojny, 1997 – Jahodná, žuľa, bronz /300 x 120 cm/ 13-15. s.

Pomník II. svetovej vojny, 1991 – Holice, vápenec, žuľa, /175 x 42 cm/ 16-17. s.

szent István pomník, 2005 – Dunajská Streda, mramor, vápenec, bronz, /375 x 50 cm/ 18-19. s.

szent István pomník, 2006 – Vojka, žuľa, bronz, /260 x 80 cm/ 20-22. s.

strom života, 1996 – Opatovský Sokolec, drevo, /320 x 35 cm/ 23-24. s.

strom života, 1998 – Okoč, pieskovec, mramor, /300 x 50 cm/ 25-26. s.

Pomník k 900. výročiu obce, 2013 – Vlčany, žuľa, bronz, /310 x 120 cm/ 27-28. s.

Béla Bartók, 1992 – Veľký Meder, medený plech, žuľa, /150 x 90 cm/, výška sochy 70 cm 29-33. s.

János Bihari /busta/, 2005 – Dunajská Streda, bronz – mramor /250 x 35 cm/, výška sochy 70 cm 34-35. s.

Ányos Jedlik /busta/, 1993 – Zemné, bronz, žuľa /200x 40 cm/, výška sochy 53 cm 36. s.

strom života, 2001 – ňárad, medený plech, tehla, /250 x 165 cm/, relief 100 x 40 cm 37. s.

Ármin Vámbéry /busta/, 2001 – Dunajská Streda, bronz – tehla, /194 x 20 cm/, výška sochy 48 cm 38-39. s.

92

TrTalom















Kráľ Matej /busta/, 2006 – Dolný Štál, bronz, mramor, /235 x 28 cm/, výška sochy 62 cm 40. s.

Kaplnka, 2000 – Baka, tehla, medený plech, /300 x 100 cm/, relief 130 x 43 cm 41. s.

József Janiga /busta/, 2006 – Veľký Meder, bronz, mramor, /230 x 28 cm/, výška sochy 60 cm 42. s.

strom života, 2002 – Okoč – Základná škola Jánosa Aranya, mramor, terazol, /220 x 44 cm/, výška 75 cm 43. s.

János eszterházy pamätná tabuľa, 2011 – Dunajská Streda, bronz, tehla, /240 x 60 cm/, relef 38 x 30 cm 44. s.

Bolesť, 2008 – Dunajská Streda, medený plech, mramor, /100 cm/ 45. s.

Pomník II. svetovej vojny, 1991 – Veľký Meder, drevo, kameň /320 x 30 cm/, výška sochy 40 cm 46. s.

Kráľ Matej, 1996 – Veľký Meder, pieskovec, /380 x 70 cm/, výška sochy 270 cm 47. s.

sándor Petőfi, 1993 – Topolníky, bronz, žuľa, /190 x 130 cm/, priemer reliefu 33 cm 48. s.

In memoriam, 2003 – Stredná odborná škola rozvoja vidieka, Dunajská Streda, pieskovec, mramor, železo, /250 x 40 cm/ 49-50. s.

Pomník zsigmonda Bödőka, 2011 – Veľké Blahovo, mramor, žuľa /175 x 150 cm/ 51. s.

Rozprávky z kufra, /návrh na pomník/ 1990 – kresby maketa 52-59. s.

Fotografie z ateliéru v Kútnikoch, 1980 69-80. s.

93

ĎALšIe DIeLA V exTeRIÉRI

Forma I., 1986 – Múzeum kultúry maďarov na Slovensku, Bratislava drevo, lano, výška 194 cm.

Forma II., 1986 – Múzeum kultúry maďarov na Slovensku, Bratislava drevo, novinový papier, včelí vosk, výška 107 x 35 x 80 cm.

strom, 1994 – Múzeum kultúry maďarov na Slovensku, Bratislava, žuľa, kov, /55 x 28 x 22 cm/

strom I., 1994 – Múzeum kultúry maďarov na Slovensku, Bratislava vápenec, kov, /130 x 55 x 20 cm/

spomienky prvkov, 2006 – Európsky park sôch, Veszprém, kov /103 x 170 cm/

Košikár, 1978 – Slovenské poľnohospodárske múzeum, v Nitre, drevo /60 x 25 cm/

Vzťahy, 1987 – Galéria súčasných maďarských umelcov, Dunajská Streda, mramor /60 x 25 cm/

Rozprávky z kufra, 1988 – Galéria súčasných maďarských umelcov, Dunajská Streda, pieskovec, kov, /45 x 33 cm/

Tragikum, 1987 – Galéria súčasných maďarských umelcov, Dunajská Streda, drevo, kov, /40 x 130 cm/

Kôň, 1982 – žitnoostrovské múzeum, Dunajská Streda, drevo /260 x 120 cm/

Hopp, 1981 – žitnoostrovské múzeum, Dunajská Streda, drevo /130 x 40 cm/

Cesta domov, 1980 – žitnoostrovské múzeum, Dunajská Streda, drevo /30 x 60 cm /

Béla Bartók, 1979 – žitnoostrovské múzeum, Dunajská Streda, drevo /90 x 100 cm/

Vzťahy, 1978 – žitnoostrovské múzeum, Dunajská Streda, drevo /70 x 45 cm/

Vzťahy I., 1978 – žitnoostrovské múzeum, Dunajská Streda, drevo /105 x 35 cm/

Krížová cesta, 2003 – Rímsko-katolícky kostol Sv. Juraja – Dunajská Streda, drevo /66 x 45 cm/

94

TrTalom















sv. štefan, sv. Ladislav, 2000 – Rímsko-katolícky kostol – Veľký Meder drevo, /125 x 30 cm/

sv. Ján z nepomuku, 1995 – Kaplnka- Jahodná, drevo, /75 x 25 cm/

Bolesť II, 1993 – Dom smútku, Čilžská Radvaň, drevo, /340 x 80 cm/

Relief deportovaných, 1998 – Okoč – Kultúrny dom, pieskovec, /140 x 60 cm/

Relief deportovaných, 1996 – Opatovský Sokolec – Kultúrny dom, pieskovec, /135 x 60 cm/

zoltán Kodály, 2002 – Základná škola Z. Kodálya – Dunajská Streda, epoxid, drevo, /170x25cm, portré 45 cm/

Gyula szabó, 2002 – Základná škola Gy. Szabóa – Dunajská Streda, epoxid, drevo /180 x 25cm, busta 45 cm/

János Arany, 2004 – Základná škola J. Aranya – Okoč, epoxid, drevo, /175x25cm, busta 45 cm/

elek Benedek, 2009 – Materská škola E. Benedeka – Dunajská Streda, epoxid, drevo, /170x25cm, busta 45 cm/

Ármin Vámbéry, 2001 – Gymnázium Á. Vámbéryho – Dunajská Streda, epoxid, drevo, /180x25cm, busta 45 cm/

Ányos Jedlik, 1993 – Základná škola Á. Jedlika – Zemné, epoxid, drevo, /180x25cm, busta 45 cm/

Béla Bartók, 1992 – Základná škola B. Bartóka – Veľký Meder, epoxid, drevo, /150x60cm, busta 70 cm/

Mathias Rex, 2006 – Základná škola Dolný Štál, epoxid, drevo, /180x25cm, busta 45 cm/

sedliaci zo Žitného ostrova I, II, III, IV, 1975 – Stredná zdravotnícka škola, Dunajská Streda, drevo

zsigmond Móricz, Základná škola Zs. Móricza Orechová Potôň, 2012, bronz, mramor, 55 x 40 cm

Leto, Hotel Therma Dunajská Streda, 1988, reliéf, drevo, 300 x 200 cm

Muž s knihou, Hotel Therma Dunajská Streda, 1988, reliéf, drevo, 200 x 100 cm

95

LIPCSEY GYÖRGY • KÖZTÉRI SZOBROK

KIADTA AZ AB-ART KIADÓwww.ab-art.hu

Felelős kiadó BALÁZS F. ATTILA

Felelős szerkesztőHRBÁCSEK MAGDALÉNA

Nyomdai előkészítés BALÁZS BÉLA

Nyomta PRINT INVEST MAGYARORSZÁG-H ZRT.9027 Győr, Almafa u. 13.

Felelős vezetőVÁNYIK LÁSZLÓ ügyvezető igazgató 2012.

GYÖRGY LIPCSEY • SOCHY NA VEREJNÝCH PRIESTRANSTVÁCH

Vydalo vydavateľstvoAB-ART

Zodpovedný vydavateľF. A. BALÁZS

Zodpovedná redaktorkaMAGDALÉNA HRBÁČEK

DTPB. BALÁZS

TlačPRINT INVEST MAGYARORSZÁG-H S.R.O.2012

ISBN 978-80-8087-124-6

Documents

Lipcsey György Köztéri szobrok