Pszichiátriai Magazin

Lélekemelôpszichiáterek egymás között

2009. november I. évfolyam 4. szám

képekhangulatokkönyvek

Egy kíváncsikincskeresôpadlásai

Paneth Gáborral alabirintus járataiban

Az eltûnt funkciónyomában...

Tartalom

KÖZTÜNK ÉLÔ LEGENDÁKPaneth Gáborral a labirintus járataiban... 4

RENDEZVÉNYKongresszus Tihanyban 6A pszichiátriai beteg is akar gyermeket szülni... 7

FILMAJÁNLÓA nô másik arca 9

HITVALLÁSEgy kíváncsi kincskeresô padlásai... 11

APÁM NYOMDOKÁNViki ADHD ambulanciát szervez... 13

HORRIBILE DICTUAz eltûnt funkció nyomában... 15

SZÓLJ HOZZÁ!Mi emlékszünk 17A modern pszichiátria és a hiányzó pszichoszomatika Magyarországon 20

KÖNYVKIADÓKA pszichiátria egy villamosmérnök szemével 22Ajánló: Mindennapi kríziseink 23

KIÁLLÍTÁSTárlat flamencoval és sok-sok dallal 25Nyírô kiállítás kilencedszer 26

SZENVEDÉLYAz összes felesleges tudományok doktora és a végzet asszonya 27

KÉRDÔÍV 29

DÍJNYERTES GYÓGYSZER Dóra és a Velaxin tündér... 30

Köszöntô

Szívszorító levelet kaptam a minap Bagdy Emôkétôl, a Károli Gáspár Refor-mátus Egyetem tanszékvezetôjétôl, ami egyben invitáció is volt a zseniális zon-goramûvész Fellegi Ádám jótékonysági koncertjére. A levelet, pontosabban azabból szerkesztett meghívót azonnal tovább küldtem barátaimnak, és feltettemsaját internetes portálomra is. Nem tudom mennyit segítettem, az azonban biz-tos, hogy a felemelô zongoramuzsikát teltházas közönség élvezte a Bálint Közös-ségi házban.

Hogy kiért szólt a harang, pontosabban a zongora? Egy olyan gyermekért (ép-pen annyi idôs, mint az én Bálintom), aki nagyon-nagyon beteg. Olyan crohn-betegségben szenved két éve, amelynek kezeltetésére édesanyja egy vagyontköltött már. Nem egyszerû crohn, hanem egyéb érzékenységekkel megterheltkórkép, glükóz intolerancia, lisztérzékenység, és még vagy ötféle súlyos táplálék-érzékenység. Egyszerûen nincs már mivel táplálni. Az egyetlen tápszer ára –amit még képes megemészteni – 200 ezer forint havonta.

Ahogyan lenni szokott – a férfiak kerülik az efféle konfliktushelyzeteket, nincstürelmük a szenvedéshez, általában magára hagyják feleségüket a sérült gyer-mekkel – az anya itt is egyedül neveli fiát. Intelligens, érzékeny emberek mindket-ten, az értelmiségi mama a gyerek betegsége miatt nem tud dolgozni, lassan fel-élik utolsó tartalékaikat. A szegény ember mindig büszke, tartása van. Az anyaszégyelli a helyzetet, nem kér a nyilvánosságból. A fiú azt mondja inkább meg-hal, de nem koldul. Nagyszerûen fest és ír. Festene és írna ma is, ha tudna. 17éves gimnazista volna, de most a kórház és az otthon, élet és halál között lebeg,40 kilósra fogyva.

Az egyik legjobb magyar gasztroenterológus kezeli, de tápszerre ô sem tudpénz adni. Mert bármennyire hihetetlen, az OEP nem téríti a tápszer árát. Mielôtthitetlenkedve megráznák a fejüket, nem, nem tévedek. De Jeruzsálemben vanegy kórház a Hadassa, ahol meg tudják gyógyítani a fiút. Ha sikerül összeszed-ni a pénzt a kezelésre. Ezért született a koncert ötlete. Fellegi Ádám azonnaligent mondott a felkérésre és stílszerûen Beethoven Sors Szimfóniáját választot-ta. Mert ebben a végzet, ott dörömböl az ajtónkon, ha akarjuk, ha nem. De a pi-ci törékeny ember, aki meghalhat egy vírustól, egy aprócska baktériumtól vagyéppen egy fejére esô téglától, nem adja fel. Szembeszáll a sorssal és gyôzedel-meskedik. Az elsô tétel a kétségbeesett küzdelmet, a finálé pedig kétségtelenülaz emberi akarat végsô diadalát példázza... Per aspera ad astra – meredek útona csillagokhoz.

Nos az anya és fia még hatalmas erôvel és kitartással tántorognak fölfelé.Messze még a gyôzelem, hiszen a koncert a maga 300 000 forintos bevételévelmindössze másfél havi tápszerre elég. Az életért még küzdeni kell. És számítaniarra, hogy nem veszett még ki az irgalom és a szolidaritás az emberek szívébôl.Tudom, hogy önök rengeteg drámát láttak már életükben, és azt is, hogy nem kellfeltétlenül horror filmet nézni, ahhoz hogy az embernek görcsbe ránduljon agyomra. Meg azt is, hogy nem kell feltétlenül címkét ragasztani az emberekre,hogy jók vagy rosszak.

Ahogyan Lehóczky Pál fogalmaz mostani számunkban: „A munkám megtaní-tott arra, hogy minden emberben igyekezzem a jót megkeresni. Hazudnék, ha aztmondanám, hogy nincs olyan ember, akit nem szeretek, vagy olyan tulajdonság,melytôl nem ódzkodom, de tudom, hogy mindenkiben ott van valami jó, valamikincs, amit igenis meg lehet találni.” Hát keressük azt a kincset együtt. Ott ahollakik: a szívünkben, a lelkünkben, az elménkben.

B. Király Györgyi

Kedves Olvasó!

Lélekemelô

A Psychoeducatio-Léleknevelés Alapítványés az EGIS szakmai- kulturális magazinja aMagyar PszichiátriaiTársaság támogatásával.

Felelôs szerkesztô:B. Király Györgyi

Szaktanácsadó:Füredi János és Harmatta János

Koordinátor:Turjányi Katalin

Munkatársak:Bozsán Eta, Bulla Bianka és Vámos Éva

Tördelôszerkesztô:Tusor Ildikó

A lap orvosok és egészség-ügyi szakdolgozók számárakészül, terjesztik:az EGIS orvoslátogatói, beszerezhetô a LéleknevelésAlapítvány – XII. ker. SzilágyiErzsébet fasor 22.Tel.: 275-2452 –, illetve a Magyar Pszichiátriai Társaság – II. ker. Hûvösvölgyi út 75/a.Tel.: 275-0000 – titkárságán.

3

– És ki vezetett?– A nejem! Ô a vezér, mióta a szemem megromlott, én nem vezetek.– Elmondaná, kik azok a kabirok? Ezt az interneten találtam az

Ön neve körül.– A kabirok a görög mitológiából való, többé-kevésbé titkos társasá-

got alkotó férfiak , a nyers férfierô szimbólumai .– Hogy kapcsolódnak Kerényihez, Junghoz és Önhöz?– Kerényi Károlyhoz, a klasszikus filológushoz minden tartozik, ami

mitológia. Junggal meg én foglalkoztam a Jung Egyesület kongresszu-sán. Hiszen a pszichoterápiás munka során gyakorta találkozunk klien-seinknél, pacienseinknél a vallással, hitéletükkel kapcsolatos problé-mákkal, elakadásokkal, vagy éppen azzal a jelenséggel, ahogyan ez akorábban meg nem élt spirituális dimenzió szót kér az életükben.

– Mielôtt tovább mennénk, megengedi, hogy idézzek könyve, Alabirintus járataiban méltatásából?

– Parancsoljon.– Befejezésképpen Paneth ezt írja a labirintus fogalom szimbó-

lumáról a görög mitológia alapján: „A labirintus, mint tekervényesúthálózat, alvilág és anyatest, lehet természetesen anyaméhszim-bólum. Beléhatol a bikaisten, és mint gyermek Dionüszosz, benneújjászületik. Ha a labirintus uterus-projekció, akkor a Minótaurusz– sok egyéb jelentése mellett – esetleg felfogható az anyaméhbenmegfogant parazita csecsemônek, aki éppen „orálszadisztikus”életfázisát éli, és étvágya nem csillapítható.”

– Mit fûzzek hozzá? – Semmit, tovább megyek. Szintén külsô segítséget vettem

igénybe, amikor megtaláltam, hogy a Bálint Házban is tartott elô-adást. Mirôl?

– A pszichoanalízis helyzetérôl, kialakulásáról, a hanyatlásáról, újjá-születésérôl. 35 éven keresztül foglalkoztam pszichoanalízissel.

– Meggyógyultak az Önhöz forduló betegek?– Van, aki igen, van, aki nem.– Mivel tölti a napjait? Gyerekek? Unokák?– Sajnos egyik sincsen.– Akkor Ön az egész életét a hivatásának szentelte.– 80 éves koromig alkalmazásban voltam. Az utolsó munkahelyemen

22 évig dolgoztam, mint igazságügyi elmeszakértô. 10 évet voltamLipótmezôn, 26 évet pedig Csepelen az ideggondozóban. Egyébkénthamar elmegy a nap, sokat olvasok, idônként elôadást tartok.

– Más nem történt „csak” orvos volt? Tenisz? Úszás?– Úszni úsztam, de tenisz nem volt. A hobbim pedig? Nézzen körül.Ameddig a szem ellát könyvek, könyvek és megint könyvek. Ebben a

könyvrengetegben az ember könnyen „labirintusban” érezheti magát...Bozsán Eta

Köztünk élô legendák

Kezdjük könyvismertetôvel, hiszen sokakatkésztetett vitára vagy éppen együttgondolkodás-ra: „A Labirintus járataiban” vagyis Paneth legis-mertebb könyve. Alcíme Pszichiátria, kultúra,klinikum. Ebben az ismert pszichiáter, pszicho-analitikus és igazságügyi elmeszakértô szerzônagy múltra visszatekintô klinikai tapasztalataittárja olvasói elé. Paneth részletes szépirodalmi,zenei, képzômûvészeti illetve mitológiai példák-kal és saját praxisából származó értékes esetta-nulmányokkal segíti az olvasót a labirintusbólvaló kijutás útján. „Barangolásunk során mélyebben megismerhetjük apreödipálisnak nevezett szituáció, a „Philoktétész sebe” természetét. Abe nem gyógyuló seb feltehetôen egy kígyó mérgétôl származik. A sebelviselhetetlen fájdalommal jár, ráadásul kiközösítést von maga után.Paneth a sérülést a kasztráció matriarchális aspektusának tartja, melymegelôzi a patriarchális kasztrációt, az Ödipusz-komplexumot. Körbejár-ja a szenvedô hôs fogalmát, ismertebb alakokat vonultat fel, mint példá-ul Ödipusz, Amfortas, Trisztán. A mitológiai személyek mellett ismeretlenszemélyek pszichoterápiás folyamatairól is bôven találunk leírásokat akönyvben.” Betekintést nyerhetünk a matriarchátus kultúrtörténetébe ésmegérthetjük a matriarchális kasztráció, az anyától való elkülönülés és akülönbözô pszichózisok közötti kapcsolatokat is.

Részletes esettanulmányokat is közöl olyan pszichoszomatikus be-tegségekrôl, mint például asztma, fekély, melyek párhuzamba állítható-

ak Philoktétész sebzettségével és szenvedésével.Panethtôl származik a philoktétészi seb fogalma, ame-

lyet a sérelmet elszenvedô folyton „nyalogat”, és egyéleten át nem enged behegedni.

Kíváncsi vagyok, ki az aki ilyesmiket leír. A dok-tor úr elegánsan, szívélyesen fogad ötödik kerüle-ti otthonában. Mivel nem látok senkit körülötte,gyorsan megkérdezem: – Egyedül él?

– Nem, dehogy. A feleségemmel.– A telefonba azt mondta, hogy hívjam 3 hét

múlva. Szanatóriumban, gyógyüdülésen volt?– Elutaztunk a feleségemmel vakációzni. Voltunk Karinthiá-

ban, majd Olaszországba mentünk a Dolomitok felé. De megnéztük Pé-csett az ókeresztény sírkamrákat is. Világszenzáció, negyedik századbólvaló festett sírkamrák. Az Ôrséget is bejártuk.

Paneth Gáborral a labirintus járataiban

Köztünk élô legendák

5

A labirintus világszerte ismert szimbólum, Egyiptomban, a Földközi-tengeripartvidék kultúráiban, a keltáknál, Babilonban, Új-Zélandon, Vietnamban, In-diában, Tibetben vagy a francia katedrálisokban egyaránt megtalálható. Belsôutat, utazást jelképez az elme zavaros és ellentmondásos ösvényein. Az út végénaz utazó eljut a középpontba és szembesül saját természetének valóságával. A la-birintus az idô szimbóluma is. És nem feltétlenül útvesztô, hiszen az egyvona-lú labirintusban nem lehet eltévedni. Hogy Paneth Gábor pszichiáter, igazság-ügyi elmeszakértô, kiképzô pszichoanalitikus, a csepeli mentálhigiénés modellmegalkotójának szótárában mit jelent, az mindjárt kiderül.

4

KongresszusTihanyban

A szervezôk gondoskodtak a ki-váló színvonalról, hiszen az alap-kutatás és a klinikai neuropszicho-farmakológia legújabb nemzetköziés hazai kutatásainak szintéziséttárták a résztvevôk elé. A kong-resszus fô témái: bioetika, skizof-rénia kezelés, farmakogenomika,szorongásos zavarok, ôssejt kuta-tás és depresszió, bipoláris beteg-ség gyermekkorban, neurokogní-ció és endofenotipusok. Remekmagyar elôadók és persze rangoskülföldi szakemberek is elfogadtáka meghívást, így például SzabadiElemér (Nottingham), Mirnics Kár-oly (Nashville), GhanshyanmPandey (Chicago). A sok hasznostudnivaló mellett érdekes, válasznélkül maradt kérdések is felmerül-

tek. Íme egy csokor belôlük, lehettöprengeni a megfejtésen.

Ha a fizikai folyamatok szigorúoksági lánc szerint mûködnek, ak-kor hogyan lehetséges, hogy sza-badon tudunk dönteni? Vagy a tu-dat mûködése nem vezethetô le afizika törvényszerûségeibôl? Báraz elmét az agy produkálja – dekülön entitás – lehet, hogy az el-szabadult elme saját önálló életetél? Ha a DNS-ben retrovírusokvannak, akkor lehet, hogy vírusokirányítanak bennünket? Néhánynem eget rengetô, de figyelemreméltó tény.

Tudták, hogy az egerek génállo-mánya 99 százalékban egyezik azemberével? És azt, hogy pusztán0,1% a variabilitás egy pigmeusmeg XXI. század európai embereközött? Na és a szexuális szelek-ció? Hol vannak már az állatvilágszürke nôstényei, akiknek kegyei-ért a színes hímek versengenek?Ami viszont nem változott: az urakkorlátlan potenciára törekvése...azaz minél több hölgyet ágyba vin-ni...

Nem feltétlenül hasznos, de ér-dekes információ az is, hogy ha agorilla heremérete 1 egység, a

6

csimpánzé 16, a férfiaké pedig va-lahol a kettô között helyezkedik el:6. Vagy: a púpos bálna 7 oktáv ter-jedelemben hallat hangot a ten-gerben. A nôstény afrikai elefánt21 Herz frekvenciás infra tarto-mányban kommunikál. A pálmakakadu pedig párzási idôszakbanfaágból dobverôt készít és üregesfaágon dobol... Na és az ember?Az evolúció során odáig jutott,hogy a muzsika élettani hatásokatprodukál nála, a crescendo hatá-sára például emelkedik a vérnyo-másunk. A tihanyi kongresszus amaga sokszínûségével ismétmegerôsítette Karinthy állítását: „Avalóság mindig gazdagabb, mint aképzelet”

Rendezvény

Az ôszi Balaton pazar látványanapsütésben, 3 októberi nap,21 elôadás és szimpózium 117elôadóval, és számos kiállítóvala sétára késztetô elegáns ClubTihanyban, orgonamuzsika atihanyi apátságban BorvendégJános jóvoltából, fájdalmasHobo bemutatkozás legújabbverseskönyvének dedikálásávalösszekötve, fogadás, tánc, jó ésidônként megrázó hangulat.Ez lehetne a XII. Magyar Neu-ropszichofarmakológiai Kong-resszus szubjektív mérlege.

Rendezvény

A pszichiátriai beteg is akar gyermeketszülni...Várandósság és pszichózis. Jópéldája, hogy vannak olyan te-rületek, ahol integrálni kell akülönbözô szakmák tudását, bekell kukucskálni a színpadok le-eresztett függönyei mögé, ésnem külön utakon járva, hanemegyütt kell gondozni a beteget.C Molnár Emma pszichoter-apeuta a Magyar PszichiátriaiTársaság szeptemberi siófokikonferenciájáról számol be.

Jó így ôsz elején a Balatonon.Mégis talán a legjobb, találkozni,gondolatokat cserélni HarmattaJánossal, Bitter Istvánnal, NémethAttilával, Tényi Tamással, Kassai-Farkas Ákossal. Izgalmas vonzania tapasztaltabb és ifjabb kollégákfigyelmét, hallgatni a mindennapigyakorlatból fakadó spontán véle-ménycseréjüket, átélni a vitaszel-lemet, amely feszessé és színes-sé tette ezt a két napot.

A pszichiátria mindig is nyitottvolt a társadalmi kérdésekre, a tár-

sadalmi problémákra, a társszak-mák – pharmakológia, pszicholó-gia, szociológia, genetika, nô-gyógyászat, gyermekgyógyászat,kórházi szociális munka – tapasz-talataira is épített. Így a témáhozmeghívott elôadók között szere-pelt Ádám Zsolt szülész-nôgyógy-ász, Erôs Erika genetikus és per-

7Bánki M. Csaba ellenôrzi a diákat

Hobo új könyvét dedikálja

Filmajánló

9

sze pszichológus-pszichoterapeutais személyemben...

Természetesen team munkáról(pszichiáter, gyermekgyógyász,szociális munkás, pszichológus) ishallottunk beszámolót. Nem állszándékomban felsorolni a tudomá-nyos program minden elôadását,de egyben azonos volt minden elô-adó alapállása, nevezetesen: apszichiátriai betegséggel kezeltasszonyoknak és családjuknak istermészetes igényük, hogy terhe-sek legyenek, és egészséges utó-doknak adjanak életet. Talán nemtúlzás azt állítani, hogy a pszichiát-ria szempontjából korszaknyitó lé-pés volt ez a konferencia. Korszak-nyitás, mert hol vagyunk már attól,hogy pszichiátriai javallat alapjánpszichiátriai betegséggel kezeltasszonyok tömege kényszerült azabortuszt választani? Miért is? Mertszemük elôtt lebegett sötét verem-ként: az idegrendszerre ható szerekmagzat egészségét károsító hatá-sának „kiküszöbölése”, és a pszi-chiátriai betegség „örökletes” voltá-nak megelôzése.

A múlt árnya azért még fel-fel-bukkan a mai, nyitott és korszerûgondolkodásban. A konferenciaszinte állandóan visszatérô kérdé-se volt: a pszichiátriai beteg asszo-nyok szükséges gyógyszerbeállítá-sának és terhesség vállalásánakkockázata. Természetes, hogy apszichiátriai betegséget ma is a jólmegválasztott gyógyszer tartjaegyensúlyban. Ez nem hagyható el,mert akkor újult erôvel „lángol fel” atünet, ami terhesen, ha lehet, mégrosszabb. Téves lenne azt gondolni,hogy a várt gyermekáldás – akárátmenetileg is – „szanálja” az alap-betegséget. Az viszont bizonyos,hogy a legtöbb pszichiátriábanhasználatos gyógyszer magzategészségét kockáztató hatása jóvalalatta marad annak, ami miatt lekellene mondania az asszonynakés családjának az utód vállalásáról.

A modern pszichiátriának ko-moly mértékben kell támaszkodniaa szülészet-nôgyógyászat szakmá-

ra. Ma már elképzelhetetlen, hogy apszichiátriai beteg gondozása acsaládtervezés, terhesség kihordá-sa és a szülés, sôt az újszülött fo-gadása a pszichiáter és a szülész-nôgyógyász valamint a család szo-ros együttmûködése nélkül, ún. „kü-lön utas módon” valósuljon meg. Apszichiátriának, sôt minden egyespszichiáternek szüksége van arra,hogy megismerje a mai modern éspszichoszomatikus szülészet-nô-gyógyászatot. A magzati diagnosz-tikai vizsgálatokkal kísért terhesgondozás garanciát jelent a magzattesti és idegrendszeri fejlôdéséneknyomon követésére. A szülész-nô-gyógyásznak is kell legyenek pszi-chiátriai ismeretei, a terhes asz-szony gondozása, a megfelelô szü-lésvezetés okán, sôt, az újszülöttfogadására is fel kell készülnie. Eh-hez nélkülözhetetlen a neonatho-lógus jelenléte. Ha volt hiányérze-tem Siófokon, talán ez. A téma fel-dolgozásához neonathológus szak-embert nem hívtak meg a szerve-zôk, pedig ez is fontos lenne.

A Magyar PszichoszomatikusSzülészeti-Nôgyógyászati Társaság1992-tôl a mai napig jelentôs erôfe-szítéseket tett és tesz azért, hogy aszülész-nôgyógyász társadalom azasszonyok, a család és az újszülöttérdekében kilépjen a közvetlen szakmedicina világából a pszichológia éspszichiátria és társtudományok irá-nyába, és ezt a lépést a szülészet-nôgyógyászati pszichoszomatikábaintegrálja. Ennek jegyében születettmeg „A szülészeti-nôgyógyászatipszichológia és pszichiátria.” C. Mol-nár Emma, Füredi János és PappZoltán (Ô a Magyar Pszichoszomati-kus Szülészeti-Nôgyógyászati Tár-saság elnöke) szerkesztésében, aMedicina Könyvkiadó gondozásá-ban 2006-ban. Lehet, hogy ez aszakma és a mûvelt laikus közönségérdeklôdésére számot tartó szak-könyv bôven megelôzte a korát, devégre, az idei Pszichiátriai Társaságáltal szervezett siófoki konferenciaebben a szellemben zajlott, korszak-nyitó volt.

Rendezvény

8

Hans Canosa elsô, független film-je egy egyszerû történetet foglalkeretbe: hosszú évek eltelte után aférfi (Aaron Eckhart) és a nô(Helena Bonham Carter) újból ta-lálkozik egy éjszakára. A nô mármás értékrenddel rendelkezik, míga férfi vélhetôen ugyanazzal, minthuszonéves korukban. Azonban aférfi hatására a nô újból azonosulezzel a normarendszerrel, meg-mutatja régi arcát, s felizzik a régiszerelem. Látszólag megszokott,mindennapi jelenetrôl van szó, áma cselekménytelenség fordítottanarányos a nézô figyelmének fenn-tartásával. Egy-egy elejtett képsor-ból, egy-egy félmosolyból ugyan-úgy következtethetünk a múltbélieseményekre, akárcsak egy pszi-choterápián elhangzott szóból.Azonban itt szemfülesebbnek kelllennünk, mert egyszerre két filmetláthatunk magunk elôtt!

A vászon egyik fele a nôt mutat-ja, a másik a férfit, két különbözôkameraállásból. Azonban az osz-tott képmezô használata nemcsakegy izgalmas trükk – több annál.Ezzel az eszközzel szimbólumokegész sorát vonultatja fel a rende-zô. Nem elég egyetlen dologra

összpontosítani a figyelmünket,észre kell vegyük a kettô közötti in-terakciót, melyeket Hans Canosaúgy használ, mintha egy párterápi-át modellezett volna.

A nô másik arca

Scholtz Emília

Egy new yorki esküvôi fogadáson egy nô és egy férfi kezd beszélgetni és rövide-sen szex kalanddá válik az ártatlannak különben sem nevezhetô csevegés. A ci-garettafüst homályában szép lassan kibontakozik a múlt, feltûnnek egy szenve-délyes szerelem emlékei. Kiderül, hogy ez a két ember régrôl, nagyon régrôl is-meri egymást. Nagy színészek, nagy rejtély, nagy szerelem Mellesleg párterápiafilmnyelvi eszközökkel.

Hitvallás

11

Filmajánló

10

Ebben a modellben szerepetkapott a humor, mint a kapcsola-tok egyik fenntartóereje. A rende-zô az egyik képmezôben megjele-nô asszociatív bejátszásokkal –melyek a másik képmezôbenmegjelenô szerelmes elôtt látha-tatlanok maradnak –, humortcsempész az egykor oly hatalmasszerelembe, s mosolyt csal a nézôarcára, hiszen nevetés nélkül mitsem ér a komolyság! Közös at-moszférát teremt ez a pajkosság akét ember között, hiszen nincsmindig szükség arra, hogy ponto-san tudjuk, mire gondol a másik.Elég, ha érezzük azt, amit ô. Ez

nem kettéosztja a szerelmeseket,inkább összekovácsolja ôket.

Párterápiában gyakran tapasz-talható, hogy bizonyos dolgokramásként emlékeznek vissza aszerelmes felek. A szereplôk fiatal-kori énjeit két másik színész for-málja meg, s ez még inkább emlé-keztet minket „az idô mindentmegszépít” tézisére. Ebbôl a kétar-cúságból jóízû vita kerekedik a voltszerelmesek között, mely alkalmatad arra, hogy a nézô elmélyülhes-sen a két személyiségben. Azon-ban ez a konfliktus – mely jól is-mert minden kapcsolatban –, el-hanyagolható, hiszen komolyságát

maguk a szereplôk is megkérdôje-lezik. Az apró eltérések nem fonto-sak, hiszen az érzésvilág mindkétoldalról közös. Csupán a csoma-golás más, de az ajándék, ami aszerelem dobozában van: ugyan-az.

A legizgalmasabb, s egybenlegtanulságosabb filmnyelvi meg-oldás a másik képmezejébe valóátnyúlás. A szerelemben lévô jólismert játszmákat a nô indukálja,mellyel megadja nemcsak a rég-múlt szerelem illúzióját, hanem amostani kapcsolat sava-borsát is.Azonban pont ezek miatt a játsz-mák miatt nem lehet közös a kép-kocka sem – a nô soha nem adjaoda magát teljesen a férfinak. Ami-kor a már negyvenes éveiben járórégvolt szerelmesek egymáséilesznek, nem válik eggyé a kép-mezô. Külön individuum marad fér-fi és nô, s habár beengedik egy-mást saját világukba, mégsempereg egy s ugyanazon film szá-mukra ezen az éjszakán. Itt kiált fela terápián résztvevô külsô szemlé-lô – a nézô! Úgy érzi, megtalálta aprobléma gyökerét, azonban amegoldást még keresi, hogy lehetegymásé a két szereplô.

Ezt a választ azonban csak afilm legutolsó képsora kínálja fel.Titokzatosságom célja az érzésmegédesítése – a film és nézô kö-zötti szerelemé! Annyit azonbanelárulhatok, hogy a befejezés tar-talmazza a „se veled, se nélküled”kapcsolatok legfôbb mozgatórugó-ját!

Scholtz Emília

Conversation With Other Women, 2005színes magyarul beszélô angol-amerikai romantikus dráma, 84 percrendezô: Hans Canosaszereplôk:Aaron Eckhart (a férfi)Helena Bonham Carter (a nô)Brian Geraghty (a vôlegény)Brianna Brown (a menyasszony)

Harmadikos gimnazista koromig kétdolgot tudtam: hogy nem akarok or-vos, illetve ügyvéd lenni. Akkor azon-ban a kezembe akadt egy könyv,amely az orvostudomány legújabb fel-fedezéseirôl szólt. Belelapoztam ésmeggondoltam magam. A fejembevettem, hogy tudós, pontosabban, ge-netikus leszek. Nagy meglepetésreegybôl fölvettek az orvosi egyetemre,ahol elkezdhettem genetikát tanulni.Az idegrendszer iránti érdeklôdésemakkor lobbant fel, amikor az orvosi-bi-ológiai intézet egyik munkatársa, Tö-rök Attila, aki idegsejtekkel foglalko-zott, megmutatta, hogyan mûködnekegy nagy tengeri csiga idegdúcai. Le-nyûgözô volt! Mindig tudósként kép-zeltem el magam, amikor azonban –ahogy mondani szokták –, megcsa-pott a klinikum füstje és betegek köze-lébe kerültem, úgy döntöttem, gyógyí-tani akarok. Eleinte a kardiológia von-zott, de egyre inkább úgy láttam, hogya betegek hamar esetté válnak, s aztgondoltam, erre néhány év alatt ráun-nék. Bezzeg a pszichiátria! Ott min-den találkozás más, minden emberivilág különbözik a másiktól! Így indul-tam el a pszichiátria, azon belül apszicho-terápia ösvényén, s ezt azutat járom azóta is.

– No, és valóban nem untameg?

– Tudja, én komolyan azt gondo-lom, hogy minden egyes találkozás,minden egyes meghívás valakinek aszemélyes világába, egy csoda. Ami-kor pedig képes vagyok arra, hogyott semmit ne borítsak fel, ne törjekössze, ne vigyek be olyat, ami nemoda tartozik, ugyanakkor segíteni tu-dok abban, hogy az a világ jobbanmûködhessen, az fantasztikus érzés!

– Mit mentett át ezekbôl a talál-kozásokból, ebbôl a csodából asaját életébe?

– Nagy tanulság, hogy nincsen jóember és rossz ember. Nincsenek jótulajdonságok és rossz tulajdonságok,csak mûködô és kevésbé mûködô em-berek vannak. Egyes tulajdonságok,

az egyik emberben jól funkcionálnak,és segítik az illetôt, más tulajdonságokrosszabbul, vagy nem mûködnek,ezek akadályt képezhetnek. Én a jó ésa rossz dimenziót „kikapcsolom” azemberekhez való viszonyulásban.Vannak, akik jobban elfogadják önma-gukat, és ügyesebben bánnak mind-azzal, ami bennük van, így könnyeb-ben megtalálják a helyüket, de ettôlmég nem többek másoknál.

Carl Rogers azt mondta, értékükettekintve nincs különbség a fû és a faközött, mindkettô ugyanannyit ér. Na-gyon szimpatikusnak találom ezt amegközelítést. Gondoljunk csak be-le, milyen kellemes a szép, zöld, pu-ha pázsiton megpihenni, élvezni anapsütést. Kár volna elvárni tôle,hogy „fásodjon”, nem esne jól lefe-küdni a szúrós, bokros fûben. Egytölgyfa viszont legyen erôs, legyennagy! Az már más kérdés, hogyadódnak olyan idôszakok az emberitársadalomban, amikor mondjuk a„fa-létnek” nagyobb az elfogadottsá-ga, amikor mindenki hatalmas,messzirôl is látható fává akar válni,mindenkibôl fát akarnak „faragni”. Et-tôl még a fa nem értékesebb.

Ugyanígy vagyok az emberekkelis. Egy bútorasztalos az emberi érté-kek szempontjából nem kevesebb,mint egy akadémikus, mindkettônekmegvan a maga személyes bölcses-sége, tapasztalata és gondja is. Amunkám megtanított arra, hogy min-den emberben igyekezzem a jótmegkeresni. Hazudnék, ha azt mon-danám, hogy nincs olyan ember, akitnem szeretek, vagy olyan tulajdon-ság, melytôl nem ódzkodom, de tu-dom, hogy mindenkiben ott van vala-mi jó, valami kincs, amit igenis meglehet találni. Innen nézve a terápiaegyfajta kincskeresés.

– Tetszik, amit a jó-rossz dimen-ziók „kiiktatásával” kapcsolatbanmondott, bár szerintem, ezt nemkönnyû megvalósítani. Szinte min-denrôl és mindenkirôl automatiku-san ítéletet alkotunk, gondolkodás

Egy kíváncsi kincskeresô padlásai...

Dr. Lehóczky Pálnak, aMagyar PszichiátriaiTársaság Fôtitkáránakgimnazista koráig eszeágában sem volt orvos-nak állni. Állatorvosédesapját gyerekkéntgyakran figyelte munkaközben, az orvoslásrólsokáig a szúrás, vágás,vér, mûtét jutott eszébe,s mindez cseppet semvonzotta. Azóta ô isgyógyít, s talán még egyszike élénél is mélyebbrehatol.

Apám nyomdokán

13

nélkül életbe léptetjük a jó-rossz kategóriákat.

– Az azonnali kategóriába so-rolással leegyszerûsítjük a világot,ráadásul, energiagazdálkodásszempontjából sokkal takaréko-sabb. Ha az elsô adandó alkalom-mal „eldöntöm” valakirôl, hogyrossz, vagy jó, értékes, vagy ér-téktelen, akkor a továbbiakbannem kell a megismeréssel foglal-kozni, nem kell odafigyelni rá, hi-szen már „beraktam egy doboz-ba”. A pszichiátriában különösensokszor találkozunk ezzel a stig-matizációval. Amint kiderül valaki-rôl, hogy pszichiátriai beteg, nemakarnak közel kerülni hozzá. Pe-dig, annak az embernek ugyanúgyvannak értékei, gondjai, gondola-tai, vágyai – csak az, hogy ezekfelszínre kerüljenek, a környezettôltöbb energiát igényelne. Ténylegnagyon gyakori, hogy ha valakidurván kiabál egy nagyot, rögtönmegkapja, hogy ô egy „agresszívállat”, ha pedig a fejét lógatja, ak-kor egy „depressziós senki”. Nincselég idônk, energiánk, ezért szintetörvényszerû, hogy ezeket azenergiatakarékos módszereket al-kalmazzuk. Így persze, sok min-denrôl lemaradunk; emberekrôl,lehetôségekrôl, és olyan elôítéle-tekkel, minôsítésekkel bástyázzukkörbe magunkat, amelyek bizo-nyos dolgoktól megóvnak ugyan,de számtalan mástól, amibôl ta-nulhatnánk, amiben örömünket lel-nénk, elválasztanak.

– Hogyan lehetne ezen változ-tatni?

– Meg kellene ôriznünk azt a kí-váncsiságot, nyitottságot, ôszinteérdeklôdést, ami gyermekkorunk-ban teljesen természetes volt.

– Ugorjunk egy nagyot,egészen fel a padlásra!Nem véletlenül mondomezt, ha jól tudom, a padlá-sok meghatározó szerepetjátszottak az életében.

– Igen. Az életem különbö-zô fázisaiban akadtak padlá-sok, tetôterek, amelyek na-gyon fontosak voltak szá-momra. Az elsô emlék gye-rekkoromból származik. Voltegy kis padlásunk, telis-teleösszekötözött újságkupacok-kal. Nagyon szerettem bebújnioda, az újságok közé. Magam elévettem egy köteget, kibontottam, ésnekiláttam. Elôfordult, hogy elalud-tam olvasás közben, és a szüleimmár kerestek. Ez a padlásélmé-nyem a visszahúzódással, a megis-meréssel, a merengéssel kapcsoló-dik össze. A következô állomás azanyai nagymamámék tanyája, aholaz istálló fölötti szénapadlásra jár-tam szívesen. Oda is úgy be lehe-tett kucorodni, körül vett a meleg, aszénaillat, egyfajta védettségetéreztem. Sok idôt töltöttem ott. Ké-sôbb, amikor egyetemista lettem,Szegedre költöztem a kereszt-anyámhoz, akinél egy tetôtéri kisszobát birtokoltam. Az ablaka aháztetôkre nézett, és a Tiszára,szerettem onnan nézelôdni. Ez aszoba is a tanulás, az elvonultságérzését ébreszti fel bennem. A sor-nak még nincs vége; elsô házassá-gom elején olyan albérletben lak-tunk, ahol a padlástérben volt a fô-zôkonyha. Amikor megszületett a fi-am, ott fôztük a pelenkákat. Az apadlás a nehéz apaság szimbólu-maként jelenik meg elôttem.

Hosszú szünet következett,majd itt, Budapesten a magánren-delôm egy tetôtérben kapott he-lyet. Ha úgy tetszik, az a függet-lenné válás helyszíne volt.

Befejezésképpen; tavaly otthonbeépítettük a tetôteret, és aslusszpoén, hogy a teraszunkat isegy régi padlásból alakítottuk át.Egészen másképp, de az életem-nek ugyancsak fontos része a

sport. Fiatal koromban atléta vol-tam, késôbb versenyszerûen kézi-labdáztam, egyetemista korombanpedig elkezdtem teniszezni. Vanegy mondás, mely szerint „ha jóperceket akarsz, tanulj meg fôzni,ha egy jó hetet akarsz, menj elnászútra, ha egy jó életet akarsz,tanulj meg teniszezni”. Nem va-gyok egy zseniális teniszezô, denagyon szeretem.

Amit pedig egyenesen imádok;a legkisebb gyerekemmel játszani.Roppant hálás vagyok a háromgyerekemnek, mert idôben reme-kül „vannak elosztva”: a legna-gyobb 31, a középsô 18, a kicsipedig 7 éves. Mindig megkaptamtôlük azt a lökést, hogy újból nyi-tott és kíváncsi legyek.

– Milyen érdekes; megint a kí-váncsiságnál kötöttünk ki...

Meggyôzôdésem, hogy ha azember megtartja, vagy igyekszik új-ból és újból kialakítani a kíváncsisá-gát a másikkal szemben, az meg-adja azt az erôt, azt az energiát,ami a kapcsolatok mûködtetéséhezszükséges. Abban a pillanatban,amint megszûnik a kíváncsiság, va-lami nagyon megmerevedik, na-gyon megfagy. A kíváncsiság az amelegség amivel a jeget, a megder-medt érzéseket, a gondolatokat, atulajdonságokat fel lehet olvasztani.A kíváncsiság melegét, a kézfogá-sok melegét, az egymás szemébenézés sugarának melegét egy éle-ten át meg kellene ôrizni.

Bulla Bianka

12

– Hogyan írná le az édesapját? – Karizmatikus személyiség,

befolyásolja a környezetét. Elhiva-tott orvos és pszichiáter, aki több,mint harmincévnyi folyamatosmunka után is ugyanolyan szere-tettel fordul a betegekhez, ésugyanúgy hisz abban, hogy tudsegíteni, mint amikor elkezdettdolgozni. Sokan kiégtek, de ô pél-damutató módon megôrizte kez-deti lelkesedését. Folyamatosantanul, kreatív, új dolgokba kezd.Felsorolni is nehéz mi mindenbenvolt úttörô Magyarországon.Tringer professzor mellett a hazaipszichoterápiás kezelésekben aRogers-i és kognitív terápiás mód-szerek egyik elsô generációs kö-vetôje, jelenleg a kognitív-viselke-désterápiás képzés vezetôje. Meg-honosította a fóbiák kezelésébenújdonságnak számító virtuális va-lóság terápiát. A budapesti Pszi-chiátriai Klinikán nappali kórházatés szociális foglalkoztatót, mûvé-szetterápiás mûhelyt hozott létre,mûvészeti galériát is alapított,utóbbit egy iskolaépületben.

– Törvényszerû, hogy egyilyen karizmatikus szülô gyer-meke ugyanazt csinálja, mint azédesapja?

– Nem, az öcsém például jo-gásznak tanul. Szerintem ez in-kább alkat kérdése. Én gyerekko-rom óta orvos akartam lenni. Csakaz dôlt el késôbb – kizárásos ala-pon –, hogy melyik szakterületetválasztom. Tetszett a beszélgetésa betegekkel, jólesett és jól isment a kommunikáció, biztonsá-got adott az ismerôs környezet is.Nagyon érdekesnek találtam azemberi elme titkainak, illetve an-nak felderítését, hogyan és miértmûködik, vagy miért nem mûkö-

dik. A pszichiátriához megfelelô al-kat kell: szerintem annak való, aki-nek sok türelme van, és nemazonnali sikerekre vágyik, hiszenitt az eredmény nagyon hosszúidô múlva jelentkezik. –

A karizmatikus szülô áldás vagyátok, vagy mind a kettô egyszerre.Simon Viktória azt mondja, majd-nem mindig csak a jó oldalát láttaannak, hogy édesapja nem min-dennapi ember.

– Önnek elônye vagy hátrá-nya származott inkább abból,hogy ilyen személyiség az édes-apja?

– Mikor gyerek voltam, minden-hová vitt magával. Akkoriban egé-szen más volt a közösségi élet: aNap utcai pszichoterápiás mûhelytagjai a nyolcvanas években pél-dául olyan koherens csapatot al-kottak, akik együtt jártak családos-tul hétvégi programokra, közös ka-rácsonyi ünnepségeket szervez-tek. Ha most lennék a kisgyereke,egészen más lenne, azóta sokat

Viki ADHD ambulanciát szervez...Simon Viktória több területen is karizmatikus édesapja, Simon Lajos nyomdo-kain halad. Pszichiáter lett, ráadásul úgy tûnik, van valami, amit ô fog megho-nosítani Magyarországon, és még a hobbijuk is ugyanaz. Sosem találnák ki, miaz: a rallyzás.

Hitvallás

Horribile dictu

15

Apám nyomdokán

változott a világ. Késôbb, a „szak-mában” igyekeztünk elkerülni egy-mást. Pécsre jártam egyetemre,és még a TDK-dolgozatomat isgyerekpszichiátriai témából írtam.Amikor a graduális képzés után el-helyezkedtem, sokan mondták,hogy nagyon rossz ötlet abba azintézménybe menni, ahol ô is dol-gozik. Valójában teljesen zökkenô-mentesen zajlik, fizikailag is aligtalálkozunk. A virtuális valóság te-rápia volt az egyetlen terület, aholegyütt dolgoztunk.

– Gondolom, gyerekkora ótavolt egy képe arról, milyen pszi-chiáternek lenni. A valóságmegfelelt a várakozásainak?

– Én úgy látom, most sokkal ne-hezebb, mint akár a nyolcvanasévekben, a világ túlstimulált. Vanegy olyan elmélet is, amely szerint

az agyunk a száz-százötven évvel ez-elôtti kihívásoknakmég képes volt megfe-lelni, a mostaniaknakazonban már nehezen

Nôtt a stresszelösszefüggô betegsé-gek száma, egyretöbb a szorongás, aszemélyiségzavarokelôfordulása. A mo-dern kor találmányá-nak számít például azanorexia nagyarányúelterjedése is... És ez

a jövôben még inkább így lesz, hi-szen a gyerekek is nagyon stresz-szes körülmények között nônekfel. Gyorsabb tempóban, nagyobbnyomás alatt „pörög” a mindenna-pi szakmai életünk is, alig van idôarra, hogy megbeszéljük a problé-mákat, kevesebb minôségi idô juta betegekre is. Ilyen körülményekközött hiába fejlôdött nagyon sokata pszichiátria az elmúlt idôben,nem tudjuk mindig azt a kezeléstnyújtani, amire képesek lennénk. –

Viktória nemcsak abban gon-dolkodik másképp, mint sok fiatalkollégája, hogy nem akar külföldremenni dolgozni – mint mondja,legfeljebb néhány éves programokjöhetnek szóba-hanem rendhagyóa hobbija is.

– Amennyire tudom, az édes-apja nemcsak pályaválasztását,hanem a hobbiját is befolyásol-ta.

– Igen, mind a ketten rallyztunk,versenyeztünk. Az édesapámszervezte meg Magyarországon asportágban az eddigi legnagyobbversenyt, a Budapest Rally-t,amely az Európa Bajnokságon isszerepelt. Engem is mindig magá-val vitt. Az egyetem után pár évigversenyeztem is, nagyon szeret-tem. Most kicsit olyan, mintha len-ne egy másik életem, amit nemélek. A pénz miatt kellett felhagy-nom vele: profi szinten a rally évitöbb millió forintot igényel. Ez csakszponzorral megy, de annak meg-

szerzése annyi idôbe került volna,ami a munkám mellett nem mûkö-dött. Néhány éve már az apám isabbahagyta a versenyszervezést,azóta a nappali kórházra és a mû-vészetterápiára koncentrál. Azt te-szi, ami nagyon fontos része azéletének: tervez, szervez, problé-mákat old meg.

– Maga még ezt a hobbit isörökölte. Úgy tudom legalábbis,éppen valami egészen új dologlétrehozásán dolgozik...

– Igen, ADHD-ambulanciát ho-zunk létre a felnôttkori figyelemza-var és hiperaktivitás kezelésére aKlinikán. A felnôtt ADHD-s szemé-lyek ellátása eddig hiányzott, deBitter professzor úr kezdeménye-zésére igyekszünk változtatniezen. Az ambulancia egyelôrepilot üzemmódban mûködik, az el-múlt egy évben körülbelül 20 bete-günk volt.

– Hány embert érint ez a be-tegség?

– Alsó becslés szerint is a né-pesség 1,35 százalékát, azazmintegy 135 ezer embert. A gyere-kek kezelése az elmúlt évekbenmár meghonosodott Magyarorszá-gon, kötôdnek is valamilyen intéz-ményhez, de ha megnônek, nincshova menniük. Sokan „kinövik” ezta problémát, fôleg a hiperaktivi-tást, de így is nagy arányban van-nak olyanok, akiknél felnôtt koruk-ban is fennmaradnak tünetek, sok-szor súlyos funkciózavart és káro-sodást okozva az egyén életében.Ezeknek a tüneteknek egy része akezeléssel megszüntethetô, illetvekülönbözô fejlesztô módszerekkeljavítható az alkalmazkodás. Azutolsó egy évben három kolléga-nô, egy szakorvos és két rezidensis segíti a munkámat. Fontos lennea lakosságot és a szakmai közvé-leményt is tájékoztatni errôl a za-varról. Nyugat-Európában az utób-bi 10–15 évben már elfogadták, arégiónkban még gyerekcipôbenjár.

Vámos Éva

Simon Lajos

14

Az alábbi történetek hi-hetetlenek, elképesztôk,és mégis annyira valósá-gosak. Az biztos, hogyköszönô viszonyban sin-csenek a Bálint Mihályitanításokkal. Ugye önnem a kinyilatkoztatókközé tartozik, és nem kö-veti el ezeket a súlyosszakmai és morális hibá-kat?

1965-ben olyan szerencsében volt részem, hogy három héten keresztülBálint Mihály tanítványa lehettem. Hallgathattam elôadásait, beülhettemcsoportjaira. Ezek, az egész életre meghatározó élmények csak megerô-sítették azokat a tanításokat, amelyeket az akkoriban megjelent „Az or-vos, a beteg és a betegség” címû nagyszerû könyvbôl megismerhettem.A számtalan fontos szemléleti útmutatás közül az „apostoli funkciók”-rólírottak ragadtak meg elsôsorban. Ezek közül kettôt szeretnék mostkiemelni. Az elsô: „Az apostoli funkció különösen fontos vonatkozása azorvosnak az a leküzdhetetlen vágya is, hogy bebizonyítsa betegének, azegész világnak, de mindenekelôtt saját magának, hogy ô jó, kedves, so-kat tud és segítôkész”. A másik: ...„meglepô volt, amikor felfedeztük, hogymilyen sok orvos idézi gyakorlatában személyes problémamegoldásimódszereinek egyikét vagy másikát és elvárja, hogy a beteg ezeket amegoldásmintákat példaképnek tekintse”.

Bálint Mihály könyve itthoni megjelenése óta majdnem 50 év telt el. Az-óta többször is lefordították, Bálint Társaság alakult, csoportok jöttek létreaz általa kidolgozott családorvos-pszichiáter párbeszéd gyakorlati megva-lósítására, azonban hatása még messze nem érte el a kívánt szintet. Eztszeretném bizonyítani néhány sajnálatos példával.

Kutyás barátom az egyik nap szédült, hányingere lett, nagyon rosszulérezte magát. Felesége mentôt hívott. Nagyon helyesen az egyik közis-mert kórház neurológiai osztályára szállították. A felvevô orvos a szomati-kus vizsgálat után behívta a feleséget és teljes komolysággal, szánakoz-va közölte, hogy legyen felkészülve a legrosszabbra, mivel férjének min-den bizonnyal agydaganata van! Ez a kinyilatkoztatás a képalkotó eljáráseredményének ismerete nélkül történt... A feleség természetesen zokog-

Az eltûnt funkció nyomában...

Bálint Mihály

Horribile dictu

va hívott fel és több órás nyugtató beszélgetésnek kellett lezajlania, amireelfogadta, hogy az ilyen diagnózis felállításához több megerôsítésre lenneszükség. Másnap az MRI vizsgálat semmi rendellenességet nem mutatottés két nap múlva „Vertebro-basilaris szindróma” kórismével távozhatott abarátom.

Azt hittem egyedi esetrôl van szó, de hamarosan saját bôrömön tapasz-taltam az ellenkezôjét. Az egyik tudományos elôadás utáni klubösszejöve-telen a levegôtlen teremben elájultam. Rohamkocsi... kardiológiai intenzív.Az ügyeletes kolléga engem nyugtatott (bár nem voltam ideges), de fele-ségemet tájékoztatta, hogy minden valószínûség szerint infarktusomvan!? Még szerencse, hogy hozzátette a teljes bizonyosságra reggeligvárni kell és majd csak az enzim értékek ismeretében... A családom per-sze nem aludt egy percet sem, de másnap az összes negatív érték birto-kában is csak saját felelôsségemre távozhattam.

Ezek az esetek a bálinti elsô idézet sajnálatos példái. Nem tudom hon-nan a kollégák hatalmas önbizalma, ahhoz, hogy kinyilatkoztatni meré-szeljenek. Amennyiben nem buzogna bennük az orvosi apostoli funkció,talán szerényebbek lennének, vagy esetleg sokkal komolyabban vettékvolna az egyetemi stúdiumok közül az „orvosi kommunikációs” órákon el-hangzottakat.

A másik bálinti felfedezéssel akkor találkoztam harsogó valóságában,amikor egy Amerikából idetelepült páciensemmel beszélgettem. A jómódúalkohol-beteg egy rehabilitációs intézetben volt pszichoterápiás órán, ami-

kor elmesélte, hogy van egy barátnôje. A terape-uta kérdôre vonta, hogy tud-e errôl a felesé-

ge. Amikor erre nemleges választ kapott vet-te a telefont és értesítette az asszonyt. Aférfinek tönkrement a házassága, elvesztet-te vagyonát és elmenekült az országból.

Azt gondoltam, hogy ilyen, a mi pszicho-terápiás képzésünkbôl kikerülteknél nem for-

dulhat elô. Tévedtem. Felkeresett egy pár, akika következôt adták elô. Az asszony kezdemé-nyezte a terápiába járást, mert a férj hirtelen ok-talanul elkezdett féltékenykedni. A párterápia aszakma szabályai szerint folyt... de ami követke-

zett! A külön beszélgetés folyamán a férj elmond-ta, hogy nemrég ért véget egy hosszú kapcsolata. A

terapeuta rábeszélte, hogy mondjon el mindent a feleségnekés akkor minden jóra fordul. Hát nem! Az asszony szorongó ésdepressziós lett. Ettôl még, bár a kapcsolat javítására megtet-

tek mindent, de a férj gyanúsításai nem csökkentek. Erre az asz-szony azt a javaslatot kapta, hogy találjon ki egy rövid félrelépést,

mert ha kap valami bizonyosságot, akkor megnyugszik a férj. Pont az el-lenkezôje történt. A férj nyomozni kezdett és már csak ez éltette...

A történet rémisztô... lehet, hogy a mi képzésünkkel van a baj? Vagynincs szupervízió? Vagy egyesek ennyire biztosak az igazukban? Vagynem ismerik a „behódolás” veszélyeit a „segítôk”? Vagy nem ért semmit azönismereti tréning és saját indulataik szerint akarják meggyôzni a klienst?Talán kevesebb kontrolálatlan pszichoterápiát kellene csinálni és többPszichoterápiát (folyóiratot) kellene olvasni? Talán kevesebb esetbemuta-tást kellene megjelentetni, de több részletes esetmegbeszélést kellenetartani?

Talán... és Neked mi a véleményed?Füredi János

16

Várjuk olvasóink megle-pô, elképesztô története-it. Bizonyára akad a tarso-lyukban olyasmi, amitsokszor még felidéznisem szeretnének, azon-ban tanulhatunk, okulha-tunk belôlük. Ezért tegye-nek kivételt velünk, küld-jék el sztorijaikat!e-mail cím:transzmitter@mailbox.hu

Mi emlékszünkÉrtelmiségi vagy pszichiáter? Ezt a kérdést tette fel a Lé-lekemelô második számában Terényi Zoltán. Egészen pon-tosan ez volt a címe írásának, amelyben további kérdéseksorjáztak. S, hogy állsz a tekintélyekkel, van-e akire felné-zel a szakma nagyjai közül? S emlékszel-e GoldschmidtDénes osztályára? Igen, vannak, akik emlékeznek. Az ôszubjektív benyomásaikat gyûjtöttünk csokorba, s adjuk átmost önöknek.

Goldschmidt már nagyon be-teg volt, amikor egyszer vala-mi könyvért felugrottam a la-kására. Megpróbáltam idô-pontot egyeztetni vele, csaknyugodtan menjek bármikor,mondta. Amint beléptem azajtón, nem tûnt úgy, hogy alegjobbkor érkeztem. Négy-ötembert láttam Goldschmidt

ágya körül, ô pizsamában feküdt, karjában bekötöttinfúzió. Nyilván beteglátogatók, gondoltam, barátok,ismerôsök. „Gyere csak” – szólt ki tétovaságomat lát-va. „Ott van a konyhaasztalon” A könyv persze nemvolt ott, idôbe telt, amíg az ô idônkénti instrukciói mel-lett megtaláltam. Közben elkerülhetetlenül hallottama szobában folyó beszélgetés foszlányait és nem kismegdöbbenéssel realizáltam, hogy amibe belecsöp-pentem, az nem egy szokványos beteglátogatás, ha-nem családterápia.

Goldschmidt számára természetes volt, hogy azélet eseményei, kényszerei befolyásolják, és alakítjáka terápiás helyzetet és mestere volt annak, hogy a te-rápiát a mindennapi események történésévé tegye.Maga a család sem látott semmi kivetnivalót abban,hogy itt emberek jönnek-mennek, hogy Goldscmidt fiaki-be szaladgál, ott játszik körülöttük. Látszott, hogymegszokták, nem elôször történik ez így. Afelôl pedignincs kétségem, hogy Goldschmidt a paradox hely-zetbôl fakadó terápiás potenciált ki is aknázta, hiszenhozzá képest itt mindenki joggal makkegészségesnekérezhette magát.

Magamban gyakran hasonlítottam ôt MiltonH.Ericksonhoz. Nem csak azért, mert mindkettengyermekparalízisben szenvedtek, hanem azért is,mert – talán betegségüktôl nem egészen függetlenül– olyan szögbôl tudták látni az emberi problémákat,amely koruk terápiás kultúrájától gyökeresen eltérô,egyéni terápiás megoldások irányában terelte ôket.Kár, hogy Goldschmidt környezetében nem akadtegy Haley, Zeig vagy Rossi, aki a nagyobb szakmainyilvánossággal is megismertethette volna tevékeny-

ségét. Bár, abban nem vagyok biztos, hogy ínyére lettvolna... Nehéz ôt úgy elképzelni, mint egy terápiásirányzatot.

Varga Pál

Rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy éle-tem elsô munkahelye a Pesthidegkúti pszichiátriai osz-tály volt. Goldschmidt Dénes személyisége meghatá-rozó volt egyéni és szakmai fejlôdésemre is. Eredetihumora és szokatlan közvetlensége oldotta merevsé-gemet, szorongásomat. A kezdeti legmeglepôbb élmé-nyem az volt, hogy nem utasításokat osztogatott ne-kem, mint kezdô orvosnak, hanem kíváncsi volt a véle-ményemre, szakmailag egyenrangúnak kezelt, miköz-ben semmit sem tudtam a pszichiátriáról, pszichoterá-piáról. Fokozatosan jöttem rá, hogy ez az alapviszo-nyulása, kíváncsi volt a nôvérek, betegek véleményéreis, és egyenlô partnernek tartott mindenkit az osztá-lyon. Nagyon eltért ez a viszonyulás az egészségügy-ben megszokottól. Ennek hatására a stáb tagok sokkaligényesebbek voltak szakmai munkájukra, meg akar-tak felelni a bizalomnak. Rengeteget mesélt, nagyonsokat lehetett tôle tanulni nemcsak a szakmáról, ha-

17

Szólj hozzá!

A legendás Goldschmidt Dénes

Szólj hozzá!Szólj hozzá!

nem történelemrôl, politikáról, férfiakról és nôkrôl. Bárrégen elment már, de ezek a történetek kísérnek, ala-kítanak azóta is.

Dr. Barát Katalin

Az 1970-es évek második fe-lében, utolsó éves orvostan-hallgatóként csodálatos vélet-lenséggel keveredtem a „Hi-degkútra”. Olyan szakmai ésemberi „imprintig” lett ez, amiaztán egész életutamat meg-határozta. A néhány hónaposgyakorlat végén jelentkeztema „fônöknél”, elbúcsúzni és

papírokat aláíratni. Munkám kiértékelésére, „leosztá-lyozására”, udvariassági kézfogásra készültem. Ehhezképest hosszasan kikérdezett élményeimrôl, tapaszta-lataimról – egyszer csak jelentôsnek kezdtem éreznimindazt, amit kérdez, pontosabban szólva, amit én apszichiátriáról, az elmebetegségekrôl, osztályáról, a vi-lágról, önmagamról gondolok. (Nem tudom, hogyan„csinálta” ezt Dénes, de akivel szóba állt, az elôbb-utóbb fontosnak kezdte érezni önmagát.) A beszélge-tés végén megkérdezte, milyen orvos akarok lenni.Pszichiáter, mondtam elpirulva. Nos, akkor el kell tölte-ned négy-öt évet aktív osztályokon – mondta. Elvég-zed a kurzusokat, bemagolod a nagy-Nyírôt (ez volt akorabéli kötelezô és szinte egyetlen szakirodalom: a„kis-Nyírô” az orvostanhallgatóknak, a „nagy-Nyírô” aszakorvosoknak), megtanulod szimptómákat, a beteg-ségeket, levizsgázol. Aztán jön a neheze: hogyan fe-lejtsd el az egészet.

Bár zseniálisan dolgozott a paradoxonokkal, nem hi-szem, hogy most is effélét „alkalmazott” volna; egysze-rûen így gondolkodott. Akarta vagy sem, fura útravaló-jával máig tartó biztonsághoz segített: lehetek az a va-laki, aki vagyok, mit több, ezzel kell dolgoznom, ez alegfontosabb. (Gondolom, betegeit ugyanezzel a tech-nikával gyógyította. Amiben a slusszpoén, hogy nemvolt benne semmiféle „technika”.) Amit majd' negyvenév során tanultam és megvalósítani igyekeztem, csakkiegészítése, praktikus feldolgozása lett azoknak az„alapoknak”, melyeket Tôle, és késôbb az osztályán el-töltött évek során munkatársai között elsajátíthattam.

Forián Szabó István

Életem meghatározó idôsza-kában kivételes szerencsétjelentett számomra Gold-schmidt Dénes mellett dol-gozni. Az általa kialakított ésvezetett terápiás közösség-ben 15 éven át voltam nôvér,itt ismerhettem meg a szoci-álpszichiátriai szemlélet gya-korlatát. Mit tanultam tôle?

Alaptétel volt, hogy mindenre és mindenkinek aproblémájára oda kell figyelni. A terápiás közösségminden tagja – a beteg, a nôvér, az orvos és a sza-kácsnô gondja nem lehet független attól a kontextus-tól, amiben megélte. Minden emberi magatartás meg-érthetô, nincs szakadék az elmebetegek és a nem el-mebetegek közt... Ami történik, az a mi közös történe-tünk. Ebben benne vannak az én korábbi tapasztalata-im ugyanúgy, mint a többieké is. A diagnózis – mivel énnem gyógyszereltem – nem tûnt lényegesnek.

Mindvégig biztosított arról, hogy fontos jól éreznemmagam. Bánatom, örömöm, esetleges szenvedésemnem mentesít a felelôsség alól. A betegek a pszicho-tikus állapotukban is felelôsek azért, ami velük törté-nik, ilyen állapotukban is hoznak döntéseket.

Anekdotázó ember volt, tanítása nem elméleti jel-legû, ezért így általánosítva nehéz megfogalmazni:mit kaptam útravalóul tôle. Késôbb, amikor egyetem-re jártam, mégis megéltem abból, amit tôle tanultam.

Az ô értékrendje elfogadható volt számomra, sok-kal inkább, mint akár az akkori felnôtt társadalomé,akár a szüleimé. Hidegkúton tapasztaltam meg, hogymi a demokrácia – egy olyan társadalmi környezetben,ami azóta változott, de azokat az emóciókat mint an-nak idején, már nem tudja visszahozni.

Hanisch Erzsébet

Hidegkút neve és léte szorosan kapcsolódott Dénesvezetéséhez. Maga az osztály kezdetekkor az orszá-gos intézmény, a Lipót legendás 3/A osztályának kihe-lyezett tagozata volt. Azzal az igénnyel teremtôdött,hogy fiatal pszichotikusok számára alakuljon egy terá-piás közösség, ahol minimális gyógyszerelés mellett aközeg- és pszichoterápiák segítségével jöhet létre agyógyulás.

Akkoriban az osztály szellemiségének létrehozá-sában döntô szerepe volt Kun Miklósnak, majd a mû-ködés megteremtésében Balázs-Piri Tamásnak,Szerdahelyi Szabolcsnak – mint pszichiátereknek –és Varga Etelka pszichológusnak. (Elnézést kérekazoktól, akiket most a teljesség igénye nélkül kihagy-tam!) Az egyre bôvülô osztály egy idô után átkerült aRókus Kórház fennhatósága alá, kihelyezett részleg-ként; ami kedvezett a terápiás közösség fenntartásá-nak, fennmaradásának. Ebben a diplomás vagy

18

egészségügyi fôiskolát végzett személyzet mellett, azorvos írnok, a segédnôvérek, a takarítók, a konyhá-sok, a kertész, a portás és a gondnok is részt vett.

Dénes Intaházáról jött Hidegkútra, és nyitott volt azaddig szokatlan: kevéssé hierarchikus vezetés, és azújfajta gyógyítási forma iránt. Bárki is volt az, minden-kivel emberi hangnemben beszélt, és közvetlen vi-szonyt teremtett Érzékeny volt a hozzáállásra is.Eszembe jut pl. egy alkalom, amikor a hidegkúti sport-csapat (a Hideg Ideg) vendégül látott egy másik osz-tályt. Valaki felvetette, hogy az étkeztetést meg kell ol-dani. Dénes rosszkedvû lett és kifejtette, hogy legfel-jebb étkezésrôl lehet szó, ahol az emberek esznek,nem pedig az elszemélytelenedett tömeg terelése tör-ténik, ahol a tömegesemények kontrollja a fontosszempont. Nagy érdeme, hogy védte, és fenntartottaaz osztályt, jól tudott „fordítani” a kórház vezetôségeés a terápiás közösség nyelve között. Elfogadta, hogya közösség szempontjából az ô hozzászólása is csakegy szavazatot ér, bízott a munkatársak hozzáértésé-ben. Így rengeteg újdonság született, mint a segédnô-vérek által kitalált és felépített biblioterápia, színházte-rápia, árny-játék, illetve komoly mûhelyek keletkeztek,mint pl. a táncterápiás mûhely, vagy a családterápiásolvasó és gyakorló mûhely. A családterápia volt a szív-ügye. Felváltva vezettünk családterápiás folyamatokatvele, tükör mögött néztük egymást és rengeteg meg-beszélést tartottunk. A bizalom segítségével tudottegy olyan virágzó és tápláló létformát segíteni, amely-ben hatékonyan és kreatívan mûködtünk, gyógyítóerôink megsokszorozódtak.

Sükosd Enikô

Egy történet a sok „Dénes-történet” közül, melynekszemlélôje voltam, melyetmegütközve néztem, amelynem hagyott nyugodni, ésamelyrôl azóta is sokat gon-dolkoztam.

Egy pénteki napon, mikora betegek hosszú hétvégérekészültek, az egyik pszichoti-

kus fiatal lány, akit zaklatott állapota miatt a kezelôjenem engedett hazamenni, felháborodva rótta a folyo-sót cigarettázva és méltatlankodva. Szidta a kezelôszemélyzetet – beleértve Dénest is –, hogy ôt, aki tel-jesen jól van, nem engedik el. A fôorvosi szoba ajta-ja mindig nyitva volt, Dénes mindig az ajtóval szem-ben ült, így jól érzékelte a hosszú és az összekötô fo-lyosók történéseit. A lány „pályája” a fôorvosi asztal-tól a folyosón végig és vissza, így körbe-körbe. Mi-közben beszélt, dohányzott és a hamut szórta, ahováéppen érte. A fônôvér a szokásos ebéd utáni kávévala fôorvosi szobába tartott, Dénes az ajtóval szemben

a fotelban, a lány megállás nélkül morogta, hogy ez„Milyen szemét helyzet, semmi bajom, és mégis ittakarnak tartani... teljesen egészséges vagyok, nempedig hülye!” – és egy laza mozdulattal megindult,hogy Dénes kávéjába szórja a hamut... Ô ráförmedt:„Mit csinál? Maga hülye?” A lány abbahagyva a zak-latott jövés-menést, megállt, elgondolkodva nézett afôorvosra. Csapdába került. Aki belehamuzik egy gô-zölgô kávéba, az „hülye” és nem mehet haza, ha ha-za akar menni nem „hülyülhet”. A lány rövid gondol-kodás után hátat fordított és csendben elballagott.

Milyen ember volt? Különleges. Különleges volt meg-jelenésében és gondolkodásában, mindenben, amit ésahogy csinált. Egyszerûen nem volt szokványos. Nemlehetett „általában”, mindig „valahogy” kellett hozzá ésa dolgokhoz viszonyulni. Kimeríthetetlenül kíváncsi volta világ történéseire, beleértve embert, jelenségeket,kommunikációt, patológiát. Kíváncsisága folyamatosanélcelôdô, játékos humorba, öniróniába ágyazódott.Gondolatai ki-bejártak, ingáztak a látható, megélt,konkrét és az absztrakt, abszurd, szimbolikus világ kö-zött. Talán ezért volt annyi anekdota birtokában, ésezért röhögtünk annyit a társaságában. Ez a folyama-tos ki-bejárás olyan emberi, társasági, társadalmi, kom-munikációs anomáliákat engedett meglátni, melyeket a„megszokásból létezés” elfedett. Természetesen aszimbolikus világ megnyitása számos új lehetôséget ismegnyitott egy-egy helyzet megértéséhez, magyaráza-tához. Az átjárhatóság volt a lehetôség, ami közelebbvitt a pszichotikus világ megértéséhez, és mindenolyan jelenség megértéséhez, amirôl azt gondoltuk,hogy az általános magyarázat nem elfogadható. És eza megértés adott biztonságot az elmebetegek világá-ban és ebben az „elmebeteg” világban is. Az ô „iskolá-ja” tette lehetôvé számomra, hogy megértsem, a dol-gok, emberek, igazságok sokfélék és ezek értése/értel-mezése állandó mozgásban, változásban van. Csakszemlélhetem, észrevehetem, akár meg is határozha-tom mindazt, ami körülvesz, de tudomásul kell vennem,hogy ez csak egy a többi mellett. Hálás vagyok neki,hogy járhattam ebbe az „iskolába”.

Blága Gabriella

19

21

Szólj hozzá! Szólj hozzá!

A kell-e, van-e, volt-e „modern pszichiátria Magyarországon” cikksoro-zat nem könnyû olvasmány, talán a pesszimista alaphangulat is nehéz-

zé teszi, nemcsak a tények. Persze a két dolog összefügg, fô-képp azért, mert a „tények” hosszú ideje befolyásolnak ben-nünket. Jómagam a történetnek inkább csak kollaterálisan va-gyok ismerôje, így hozzászólásom a kötet egyes témáihoz (snem a kötet egészéhez) is ezt a jelleget viseli. 6 évi lipóti te-vékenység után pszichiátria szakvizsgával a zsebemben Né-metországba mentem (1971), ahol 35 évig majdnem kizárólag(két év pszichiátria és egy év neurológia kivételével) pszicho-szomatikával foglalkoztam. Pszichoanalitikus és csoportterá-piás képesítést szereztem, majd a kilencvenes években auto-matikusan megkaptam az akkor ott újonnan bevezetettpszichoszomatika szakorvosi bizonyítványt, s szakorvoskép-zésre felhatalmazott osztályvezetô fôorvos voltam. Németor-szági nyugdíjazásom után, három éve élek újra Budapesten,bekapcsolódva az itteni szakmai életbe. Az itthoni történése-ket bár sok év óta egyre intenzívebben, de mégiscsak hiányo-san követhettem.

Saját osztályomnak 130 ágya volt. Az „ágyszám” téma te-hát nagyon is ismerôs számomra, mind tényeivel, mind szim-bolikájával. Ami nekem a „kell-e-van-e-volt-e” diskurzusban azegyik feltûnô pont, az éppen az „ágyszám” valamiféle fetisizá-

lása. A pszichiátriai ágyszám szükséglet önmagában relatív, egyéb ellá-tási és környezeti tényezôk függvénye. A világban a tendencia azonbanegyértelmû: a lehetô legkevesebb „szállodát” nyújtani s a lehetô legtöbbés sokrétûbb ambuláns ellátást biztosítani. Ez egyszerre és egyenran-gúan szakmai és gazdasági követelmény. Ha ez a követelmény hiányo-san valósul meg, akkor egyre hangosabb lesz az ágyszámra való hivat-kozás – ez egy ördögi kör.

Naponta elmegyek a budai Városmajor utcai pszichiátriai gondozóépülete elôtt. Az ottani munkáról semmit nem tudok, de a romos látványnem felemelô. Általában az a vélemény, hogy a gondozók „gyógyszertírnak fel, s annyi”, másra nem jut az adott feltétek mellett. Ördögi kör.

Receptorokban, agyrégiókban és molekulákban gondolkozni vagykutatni tudni jó, de a gyógyító gyakorlatban nem elég. A farmakoterápiapszichoszociális kísérése szakmai alapkövetelmény, természetesenesetrôl esetre különbözô súlyponttal és metodikával. Mivel ez részbennem történik meg, fetisizálódik a farmakoterápia, éspedig az összesrésztvevô agyában. A nagy játszmában mindenki nyer, a beteg is, de abeteg egyúttal, mint vesztes is a rövidebbet húzza. Ördögi kör.

A modern pszichiátria és a hiányzópszichoszomatika Magyarországon

20

Vágyfantáziák a közelmúltból. Ezzel a címmel jelent meg a PsychiatriaHungarica gyûjtôkötete, melynek szerzôi Bánki M. Csaba és Arató Mihály, ahozzászólásokat Ozsváth Károly, Mussong-Kovács Erzsébet, Pisztora Ferenc,Vikár György, Kézdi Balázs, Magyar István, Tringer László, Bitter István, VéérAndrás, Füredi János, Perényi András, Kassai-Farkas Ákos, és Túry Ferenc ír-ták 1988 és 2009 között. Az elsô cikk hatására tizenegyen ragadtak tollat, a má-sodik két embert inspirált, a harmadik reakció nélkül maradt. Következzék a hi-ányzó hozzászólás.

Magyarországon széleskörû és jó kvalitású pszichoterápiás, illetvementálhigiénés képzés zajlik. De minek!? Osztályos környezetben az al-kalmazási lehetôségek minimálisak, ambuláns keretek között pedig ebbôlmegélni egyszerûen nem lehet. A sokféle egzisztenciális zeg-zug a drá-ga pénzen megszerzett és sok fáradozással kiizzadt tudás mellett nemigazi perspektíva. Az ambuláns pszichoterápia financiális megalapozásáta mai magyar pszichiátria politikai sarokkövének tartom. Ördögi kör.

A „súlyos mentális betegségek” ellátásának magyarországi program-ja, melyre sok hivatkozás történik, azon betegcsoportra vonatkozik,„amelyben nagy valószínûséggel fordul elô pszichózis”. Rendben. Azon-ban: a „Magyar Lelkiállapot” nevû széleskörû kutatás drámai statisztikaiszámaiból súlypontszerûen más társadalmi rétegek elképzelhetetlenegészségi veszélyeztetettsége tûnik ki. Ezeket a kórképeket hagyomá-nyosan a „pszichoszomatika” megjelölésû szakmában tárgyalja a medi-cina. A pszichoszomatika másrészt nem „egy szak a többi között”, ha-nem egy problémakör, mely az egész medicinát úgyszólván átitatja. Nemlétezik semmiféle medicinális probléma, melynek valamilyen összefüg-gésében a pszichoszociális dimenzió ne játszana szerepet. Pozitívan fo-galmazva: minden medicinális probléma valamilyen dimenzióban pszi-choszociális probléma is. Ezt fejezi ki az „integratív pszichoszomatika”megjelölés. A medicina ennek ellenére óriási területein „lélektagadó”, atesti betegségfelfogásba menekül. Természetesen ez nemcsak magyar-országi jelenség, de félô, hogy a magyar medicina ebben talán mégisélenjáró. Magyarországon nem létezik átfogó értelemben pszichoszo-matika, hébe-hóba igen, de hiányzik a rendszer, az összefogás. A „kö-rülmények” az egyik magyarázat, de nem maradhat az egyetlen. Akar amagyar pszichiátria modern pszichoszomatikát? Ne legyen a Hungaro-study, a Magyar Lelkiállapot vizsgálati háttere pusztába kiáltott szó! Ör-dögi kör.

Mint a Bálint Mihály Pszichoszomatikus Társaság elnökségi tagja, s aBálint csoportmódszer alkalmazója újra a humanitásra és annak gazda-sági hasznára szeretnék apellálni. A módszer arra hivatott, hogy az or-vos professzionális szerepének összefonódását, összekuszálódásátszemélyes dolgaival és privát életével tisztázza a résztvevô orvosokkal,s egyúttal a kiégést megelôzve kiutat is keressen. A „magyar találmány”Bálint csoport Magyarországon kevéssé ismert, pedig az elmúlt többmint 50 évben világkarriert futott be. Szívesen emlegetik magyar szak-emberek közleményeikben a magyar Bálint Mihályt, mint a pszicho-szomatika egyik világhírû megalapozóját. S bár a módszer mai is élô ésalapelemeiben változatlan, alig mûvelik. Ezen próbál a társaság változ-tatni, az érdeklôdést felkelteni, a gyakorlati alkalmazást terjeszteni. Azorvosok gyakori hozzáállása: ilyesmire nincs idôm. Ördögi kör.

Az ördögi kör természetrajza az öngerjesztés. Rendszerelméletileg ezazt jelenti, hogy minden résztvevô aktívan hozzájárul a történésekhez.Igen, a magyar orvostársadalom, mint ahogyan a magyar társadalom ésa magyar gazdaság is, része a pszichiátria ördögi köreinek. A magyarpszichiátria jelenlegi feladata, illetve felelôssége ebben óriási.

Mi a viszony a magyar politika, a magyarok pszichés állapota és amagyar pszichiátria ördögi körei között? Ha nincs válasz, akkor változássincs. Ez is egy ördögi kör? Így nem is lesz modern pszichiátria!

Nem kell messzire menni, gondoljunk csak a homoszexualitás kérdé-sében mutatkozó passzivitásra: a magyar pszichiáterek ne hallgassa-nak, hanem tegyenek aktív, felvilágosító, nyilvános, szakmai szintû nyi-latkozatot! Legyen Magyarországon modern pszichiátria!

Dr. Harrach Andor

22

– Milyennek látja a magyarpszichiátriai szakmát?

– Jómagam nem vagyok pszi-chiáter, kicsit távolabbról figye-lem, ezért csak megérzéseim le-hetnek. Ez év augusztusábanazonban egy kutatást végeztünkezer fô megkérdezésével a Szi-napszis piackutató céggel arról,hogy mit tudnak az emberek amentális betegségekrôl, milyenelképzelésük, tapasztalatuk van

a pszichiátriáról, pszichológiáról, kik-ben bíznának krízis helyzetben. Megál-lapítottuk, hogy Magyarországon a le-hetséges paciensek és a lakosság ré-szérôl igen nagy a tudatlanság. A kuta-tásból az is kiderült, hogy a pszichiát-ria, pszichológia nagyon érdekli az em-bereket, de alig találnak megbízható in-formációs forrásokat. Az ezer megkér-dezett ember negyede volt már pszichoszakembernél, akikrôl nagyon pozitívképük van. A pszichiáterek igazánbüszkék lehetnek, mert nagyon értéke-li munkájukat a lakosság. Azokat azon-ban, akik kezelésre is járnak, gyakranhátrányos megkülönböztetés éri.

– Ez az érdeklôdôk vagy a bete-gek álláspontja. De milyenek a pszi-chiáterek Ön szerint?

– Szerintem a magyar pszicho szak-ma be van zárkózva. Nem úgy gondol-kodnak, hogy a gyógyítás mellett egytermék is a kezükben van, amit el is kelladni, ismertetni a piaci szereplôkkel,maguknak pedig minél jobb reputációtszerezni, persze ez lehet, hogy az énelképzelésem. Mégis azt hiszem, hogya pszichiátria pszichológia lényegétmegfelelô szakmai színvonalon a laiku-sok felé nem kommunikálja senki. Aztén nem tudom, hogy mennyire egysé-ges a szakma, hallottam, hogy vannakellentétek, pl. egy kognitív és egy pszi-chodinamikus pszichiátriával foglalko-zó szakember állítólag nehezen értimeg a másikat. Felteszem, hogy keve-set kommunikálnak egymással, véle-ményvezérek vannak, de a máshol dol-

gozók hangját nem hallják meg úgy,hogy egységes álláspontot tudjanakszintetizáljanak, és azt kellô hatékony-sággal kifelé is tudják képviselni. Aszakma és a laikusok között nincs dis-kurzus. Ezért adtuk ki A gyógyító kap-csolat élménye címû könyvet és DVD-t,amit Csabai Márta, Szili Katalin ésCsörsz Ilona írt. Mindannyian kutatók.A könyvhöz tartozó DVD-n négy gyako-ri alapszituációt írtunk le összesennyolc filmrészletben egy pozitívabb ésegy negatívabb végkifejlettel. A könyvarról szól, hogy a segítô szerepben lé-vô szakember hogyan tudja dekódolnipaciense üzeneteit, s tükröt is tart, ho-gyan, mit kommunikál a paciens felé.–

Oriold Károly vegyész üzemmérnök-ként végzett a Budapesti MûszakiEgyetemen. Egyetem után a Chinoinbakerült, késôbb munka mellett felsôfokúkülkereskedelmi végzettséget szerzett.Elsô maszek munkahelyén annyi volt afeladata, hogy „csináljon pénzt”. 1997óta dolgozik az orvosi médiában, akkorsales-es volt a Medimédiánál, majd ké-sôbb az Orvostovábbképzô Szemlénél.Saját weboldala, a Lélekben otthon anyolcadik évet zárja az idén, havontamintegy 10 ezer látogatója van. Kiadó-ja, a Lélekben Otthon Kft. pedig széperedményekkel dicsekedhet, mûködé-se alatt több, mint 50 könyvet jelentetettmeg. A Pécsi Orvostudományi Egyete-men mûvészetterápia másoddiplomátszerzett, és szakvizsgázott mozgáste-rápiából.

– Érdekes lehetett az a feladat,hogy „csináljon pénzt”...

– Kaptam az irodában egy írógépetés egy telefont. Ennél a cégnél tanul-tam meg, mi a szerzôdéses fegyelem,mit jelent a magánszféra, mi a kapita-lizmus, mik az értékei. A pénz az sikerés biztonság is, de tudni kell, kié apénz. Félek, hogy nagyon sok szenve-dés és gyötrelem áll még elôttünk, mi-re ezt mindenki megtanulja. Sok embernem tudja, hogyan kell pénzzé tenni atehetségét, de ez tényleg nehéz fel-

A pszichiátria egy villamosmérnökszemével...

„Szerintem a magyarpszicho szakma be vanzárkózva. Nem úgy gon-dolkodnak, hogy a gyó-gyítás mellett egy termékis a kezükben van, amitel is kell adni, ismertetnia piaci szereplôkkel, ma-guknak pedig minél jobbreputációt szerezni.”Ezek a mondatok OrioldKárolytól, a LélekbenOtthon Kft. vezetôjétôlszármaznak. A kiadó si-kerességét az is bizonyít-ja, hogy magyar cég lété-re megkapta meg azAmerikai PszichiátriaiTársaság Könyvkiadójá-tól azt a jogot, hogy kiad-ja a társaság néhányszakkönyvét a régióban,Németországban, Svájc-ban, Ausztriában, Fran-ciaországban, Oroszor-szágban.

KönyvkiadókKönyvkiadók

adat. Sajnos ez a fajta kultúra nemfejlôdik elég gyorsan. Persze ez azegyüttmûködés kultúrájának kérdé-se is, csak így tudom meg, hogymik az értékeim. Bár szerintem aválság egyik nagy hozadéka lehetaz együttmûködés erôsödése ide-haza, azért még mindig individualis-ták vagyunk, itt még mindig le va-gyunk maradva. Kiadóm jelszava isaz együttmûködés.

– Honnan jött a kiadó ötlete? – Ügyfélnél voltam, utána be-

mentem a Budagyöngye áruházkönyvesboltjába. BelelapoztamFerenczy Sándor és Freud levele-zésébe. Nagyon megtetszett a lel-kesedés, a tudományos elkötele-zettség, a felelôsség, ami a sorok-ból áradt. Ferenczy sokat tett akko-riban a pszichoanalízis népszerûsí-téséért, s azon kezdtem gondol-kodni, hogy lehetne ismét elérni,hogy a mentális kultúra fejlôdjön,legyen párbeszéd a laikusok és aszakma között. Azt gondoltam, jólenne egy olyan felület, ahol lehetolvasni olyan témákról, mint a ma-gány, agresszió, és ezekhez akárhozzá is lehetne szólni. Megkér-deztem pár embert, pszichológuso-kat, pszichiátereket. Mindenki aztmondta nagyon jó ötlet, de errôl éserrôl – ami az ô kedvenc témájavolt – feltétlenül írj. Mi lenne ha ôkírnának errôl? Vállalták, úgyhogy

egy bô hónap alatt kész anyagomvolt. Percek alatt összeállt a web-oldal. Az asszertivitás tesztünkettöbb, mint 12 000 ember töltötte ki,eredményeit a Pszichológia KutatóIntézet is használta.

– Könnyen népszerû lett ahonlap? Hogyan reklámozta?

– Teljesen házilagos módszerek-kel. Csináltattam például róla ötszázképeslapot, és szakmai rendezvé-nyeken osztogattam ôket. Mostanraelég jó a látogatottságunk, havi 10ezer látogatónk van átlagban. A mainapig sok segítségkérô e-mail érke-zik, némelyik egészen megrázó.Egy harminc éves nô például nyolcoldalban írta le az élete történetét,az alkoholbeteg családtagja pedigszikár, rövid mondatokban érdeklô-dik, mit tehet családja egészségé-ért. Szerencsére vannak szakem-berek, akiknek tovább tudom külde-ni ezeket a maileket.

– A weboldallal kezdôdött ésaztán lett a kiadó, aminek szinténnem akármilyen eredményei van-nak.

– Mi adjuk ki az American Jour-nal of Psychiatry Magyar Kiadását,a Magyar Pszichoanalitikus Egye-sület lapját, a Lélekelemzést, aKardiovaszkuláris Prevenció és Re-habilitáció címû lapot, valamint aJogorvoslap címû, kéthavonta meg-jelenô lapot. Nagyon büszke vagyok

a „pécsiek” által írt Mindennapi krí-ziseink címû könyvre és Lust Iván:Vágy és hatalom címû könyvére. Azidén még egy nagyon érdekeskönyvet adunk ki: „Miért pont a sze-retet?” címû könyvet, amely a sze-retet neurológiájáról, pszichológiá-járól szól.

– Hogyan tudták megszerezninéhány könyv nyugat-európai ki-adási jogát?

– Sok támogatással és ügyes-séggel. Kiváló emberek együttmû-ködését sikerült megnyerni. Nélkü-lük, sehol sem lennénk. Nagyon há-lás vagyok munkatársaimnak, tör-delôknek, fordítóknak, íróknak, kor-rektoroknak. Négyen állunk alkal-mazásban a cégnél, de több, mintszáz ember dolgozik nekünk külön-bözô szerzôdéses formában.

– Van hobbija? – A munkám nagyon érdekel. A

mûvészet és a pszichoanalízis el-mélete a hobbim. Nemrégiben elô-adást tartottam a Petôfi IrodalmiMúzeumban a Mûvészet és pszi-choanalízis sorozat keretében „Kö-zelség-távolság a pszichoanalízis-ben és mûvészetekben” címmel.

– Család? – Feleségem, Ella a cégben dol-

gozik, van egy 21 éves fiam, Mátéés egy most érettségizô lányom,Emília.

Vámos Éva

23

Ajánló: Mindennapi kríziseink „Korunk kapcsolatveszté-sének fô jellemzôje, hogyaz embereknek sejtelmüksincs arról, mi zajlik amásik emberben.”

E. Ringel

Mindannyian voltunk már krízisben akár tudunk róla, akár nem. Em-beri valónkból származó egyetemes jelenség, hogy a változásokat ki-sebb-nagyobb krízisek kísérik, melyek mellett nem tudunk észrevétlenülelmenni: próbára teszi testünket, lelkünket, átszínezi intrapszichés vilá-gunkat, megváltoztatja társas kapcsolatainkat.

A mindennapok nyelvezetében a krízis szót általában negatív érte-lemben használjuk. Félve-rettegve, gyakorta szégyellve ejtjük ki, vagy

Ugye az önök ajtaján is dörömbölt már a krízis? Hát persze. Hiszen bármelyi-künk kerülhet olyan helyzetbe – válás, gyász, bírósági per, hûtlenség, munka-nélküliség – amivel nem tud megbirkózni. Pláne, ha a trauma váratlan, kiszá-míthatatlan. Szenvedünk, szorongunk, és még életveszélyes tüneteket is produ-kálhatunk. Sôt, akad, akit a fájdalom az öngyilkosságba kerget... Elsôsorban asegítôk nélkülözhetetlen olvasmánya lehet „A lélektani krízis és intervenció ké-zikönyve”, melyet a szerzôk mutatnak be.

Könyvajánló

tehetetlenül kiabáljuk – de bármimódon reagálunk is, a mélyben azérzés ugyanaz: kétségbeesés. Akrízis azonban nem feltétlenül je-lent pusztulást. A válság magábanrejti a változás és a választás le-hetôségét egyaránt. És ezzel ma-gában hordozza a reményt: a túl-élésre és a fejlôdésre.

Ennek a gondolatnak a jegyé-ben született ez a kötet, mely ösz-szehangolt, kollektív munka ered-ményeként több évtizednyi krize-ológiai és szuicidológiai tapaszta-latokon és kutatásokon alapul. Akézikönyv három krízissel foglal-kozó pécsi szervezet – az S.O.S.ÉLET Telefonszolgálat és a Bara-nya Megyei Kórház Mentálhigié-nés Intézet Krízisambulanciájá-nak, a PTE BTK Szociális Munkaés Szociálpolitika Tanszékének,valamint a PTE OE KK Pszichiátri-ai és Pszichoterápiás Klinikának –kezdeményezésére született meg.A kötetben a téma hazai szakértô-inek írásai is szerepelnek, színesés gazdag képet nyújtva a krízis-rôl, emberi mivoltunk egyik meg-határozó és kikerülhetetlen jelen-ségérôl, amelyet mindannyianmegtapasztalunk életünk során,akár krízisként definiáljuk, akárnem. A szerkesztôk fô célja azvolt, hogy a krízis lélektanáról, kul-turális hátterérôl, szociális be-ágyazottságáról, a pszichiátriaikórképekkel való viszonyáról minélszélesebb palettát vázoljanak fel,szem elôtt tartva a mindennapi krí-zisintervenciós gyakorlat elvárása-it és lehetôségeit. A szerkesztéssorán elméleti és gyakorlati szem-pontok figyelembe vételével a tá-gabb megközelítés felôl fokozato-san haladhatunk a hétköznapokgyakorlata, a krízisintervenció

praktikuma felé.A lélektani krízis elméleti hátte-

rét tartalmazó bevezetésben –mely a késôbbi tanulmányok alap-jául szolgál – a modern krízispara-digma kialakulását és legfonto-sabb szempontjait tekintik át. Akrízis integratív megközelítése cí-mû második fejezetben a téma tá-gabb kontextusban jelenik meg: atanulmányok széles spektruma fel-öleli az egzisztencialista filozófiaés a pszichoterápia, a társadalmiváltozások, a kultúra, a szenve-délybetegségek, a szuicidium, adeviancia és a pszichopatológia,illetve a filmmûvészeti ábrázolásés a krízis összefüggéseit. A kö-vetkezô nagyobb egység A krízisarcai címet viseli, s a krízisben lé-vô személy közvetlen - családi ésszociális - kapcsolatrendszerérefókuszál, illetve olyan speciáliskérdéseket tárgyal, mint a mostan-ság sokat vizsgált trauma és krízisviszonya, a gyász és a korfüggôkrízisek sajátosságai: a gyermek-és serdülôkor, az életközép és azidôskor válságai. Az itt olvashatótanulmányok közt szerepel a krízismegközelítése a pszichózis és aszemélyiségzavar oldaláról, s a fe-jezetet a minden segítô szakem-bert érintô helfer és burnout szind-rómáról szóló írás zárja. A krízisin-tervenció elmélete és gyakorlatalépésrôl-lépésre közelít a válság-ba jutott emberhez, s az elôzô fe-jezetekre alapozva két ember ta-lálkozására, a jelenségben rejlô in-dividuális különbségekre és azo-nosságokra fekteti a hangsúlyt. Akrízisintervenció speciális kérdé-sei címû fejezetben található írá-sok olyan témákkal foglalkoznak,mint a telefonszolgálatok és azinternet szerepe a krízisintervenci-óban, valamint az orvosi gyakorlat,az addiktológia és a közösségipszichiátria krízisellátási modelljei.Az Esetbemutatások címû részéletszerûvé teszik az elméletet, ki-rajzolva a krízisintervenció folya-matának ívét egyéni és családi, il-letve szociális rendszerek szintjén,

a beavatkozás módszertanát él-ményszerûen, a maga individuálisvalójában bemutatva. A kéziköny-vet a téma áttekintését könnyítônév és tárgymutató, részletes iro-dalomjegyzék, valamint függelékzárja, melyben az öngyilkossággalkapcsolatos mítoszokkal, esetvig-nettákkal, rizikótényezôkkel és afelismerést és a segítségnyújtástkönnyítô gyakorlati szempontokkalismerkedhetünk meg.

A lélektani krízis felismerése éskezelése nagy kihívást jelent a se-gítôknek, ezért nélkülözhetetlen amodern krízisparadigmán alapulógondolkodás elsajátítása, valaminta krízis pszichológiai szabálysze-rûségeinek, lefolyásának és kom-munikációs jellemzôinek ismereteis. A kézikönyvet minden olyan se-gítô hivatású szakember számáraajánljuk, akik munkájuk során vál-ságban lévôkkel találkozhatnak. Akötet szélesebb olvasóközönségérdeklôdésére is számot tarthat,hiszen a krízisoldás egyetlenkonstruktív lehetôsége ennek azuniverzális emberi jelenségnek afelismerésében és a beavatkozáspszichoterápiás megközelítésé-ben rejlik, ahol két ember találko-zása alapvetôen meghatározzanemcsak a jelent, de a jövôt is.

Mindennapikríziseink – A lélektanikrízis és a krízisintervenciókézikönyve

Szerkesztette:Csürke József – Vörös Viktor –Osváth Péter – Árkovits Amaryl Oldalszám: 446Kiadás éve: 2009

Lélekben Otthon Könyvek, Oriold és Társai Kft., Budapest

24 25

Kiállítás

Az Art Brut jelentése nyers, brutális mûvészet. Ebbe a kategóriábatartoznak a pszichiátriai betegek alkotásai. A pszichiátriai betegek aképzômûvészetekben gyakran jobban ki tudják fejezni gondolataikat,mint szóban vagy írásban. Azonban tévedés lenne azt hinni, hogy ez azôrültek mûvészete, vagy „pszichopatológiás” mûvészet, mert megjele-nési formáját tekintve hiteles, ôszinte alkotásokról van szó. Ez a kifeje-zési forma lehetôséget ad az egyénnek pillanatnyi érzelmi állapota non-verbális kifejezésére. Mûveik nemcsak pillanatnyi érzelmeiket, hanemrejtélyes belsô világukat és világfelfogásukat is tükrözik. A képek erede-tisége, stílusa, a szenvedô ember élményvilágának, hallucinációnak, lá-tomásainak lekövetése. Jean Dubuffet szerint: „Színtiszta invenciót fel-mutató mûvészet az övék, nincs benne a kulturált mûvészet kaméleon-vagy majomszeretetébôl.”

Megállok egy óriás képnél (még nem kezdôdött el a hivatalos meg-nyitó) és alig tudok tovább menni. Gyorsan megtudom, hogy kinek a mû-ve, oda is lépek a festôhöz, Józsa Évához, aki elmondja, mit látok a fest-ményen: „Ez egy indiai istennô. Amúgy is foglalkozom keleti vallásokkalkönnyû volt rátalálnom.” Színei élénkek, a piros és a kékkavalkádja, az egész derût sugároz, sok-sok virággal.Azt hiszem, hogy Éva gyógyultan hagyta el a klinikát.Egy másik izgalmas kép szerzôje Helf Csaba, ô egynapraforgó fejû fantázialényt varázsolt a vászonra. Na-gyon sokan eljöttek a megnyitóra a szakmából (HárdyIstván, Harmatta János, Bitter István), de ott voltak azegyetemi hallgatók is.

Simon Lajos, a Pszichiátriai Egyetem docense fel-konferálja a mûsort, amirôl nem is sejtettük, hogy mi-lyen tartalmas és színes. A mohácsiak ruhát varrtak a fellépésre, salsáttáncoltak és énekeltek. Utolsó mûsorszámként hallhattuk a dalt:„csak kéz a kézben lehet teljes a világ...”

Gerevich József pszichiáter valódi történetekkel nyomatékosítot-ta a képzômûvészet és a pszichiátriai kezelés összhangját. Felidéz-

te Edward Munk festôéletét, rámutatva arra,hogy milyen komolymúltja van a mûvészetterápiának. „Hiszenilyen mûhelyekben ér-tékek születnek és ezeketaz értékeket meg kell mu-tatni.”

Tárlat flamencoval és sok-sok dallalA Mûvészetek Palotájában szeptember 10-tôl október 6-ig egy olyan Art Brutkiállítást láthattak az érdeklôdôk, melyre nemcsak érdemes, de kötelezô is lenneelmenni. A tárlatot Mohács Város Önkormányzata Pándy Kálmán otthonánaklakói, valamint a budapesti Semmelweis Egyetem mûvészetterápiás mûhelyé-nek beutaltjai készítették.

Gerevich József és Bitter István

Józsa Éva

Helf Csaba fantázialénye

Kiállítás

9 év, kilenc tábor.Vajon mi az, ami még ilyen hosszú idônkeresztül is fennmarad az egészségügyben, a pszichiát-riában? Mert ugyanabban a kórházban, ugyanazzal avezetôvel, ugyanazzal a szponzorral, és néhány éveugyanazon a helyen láthatjuk a Nyírô Gyula kórház mû-vészetterápiás részlegének legújabb alkotásait, melyekaz art brut táborát gyarapítják.

Az irányzatot Dubuffet, francia festômûvész a 40-esévek végén indította el a hivatalos kulturális irányzattal

szemben, felfedezvén, hogy mûvészi mondanivalóval nemcsak a kiképzett, be-futott alkotók rendelkeznek, hanem a tanulatlan, a társadalom peremére sodró-dott egyének közül is sokan.Természetesen nincs új a nap alatt. Az elmegyógy-intézetben kezelt betegek közül nem egy vált elismert mûvésszé, pedig évtize-deket töltött ingerszegény környezetben, ahol kibontakozott a benne rejlô krea-tív készség. Napjainkban ezt a bezártságot már nem a kórház, hanem a beteg-ség okozhatja, és az ebbôl való kitörést segítheti az alkotó munka.

Caspar David Friedrich festômûvész 1834-ben a így fogalmazott: „A festô-mûvész ne csak azt fesse, amit maga elôtt lát, hanem azt is, amit magábanlát. Ha pedig magában nem lát semmit, hagyjon fel annak a festésével is,amit maga elôtt lát.”

A mûvészi alkotás létrehozá-sához tehát tehetség, és gazdagérzésvilág is szükséges, amiegyben túlérzékenységet jelez.Nem véletlen, hogy a nagy mû-vészek többsége pszichiátriailag

is érintett volt. A pszichiát-riai betegek között ugyan-annyi tehetséges embertalálható, mint az átlag né-pességben. Nem minden pszichiátriai beteg alkotása jelent mûvészetiértéket, de az alkotás minden beteg gyógyulására kedvezôen hat. Amûvészetterápia lehetôséget ad a ki nem mondható érzések, gondola-tok megfogalmazására.

Szinte minden országban van jelentôs állandó kiállítása az art brut-nek. Az elsô 1922-ben Heidelbergben nyílt meg, aztán 1976-ban Lau-senne-ban, 10 év múlva Lille-ben, majd Bécsben és lehetne sorolni az eu-rópai uniós országokat. Hazánkban még nincs, de reméljük, hogy egyszernálunk is lesz. A nyáron Párizsban voltam, ahol a Montmartre lábánál vanegy nagy art brut kiállító terem. A helyszín, az épület nagysága impozáns,

de ami benne van, az nem éri el az itteni Stefánia Palotában rendezett kiállításszínvonalat. Ha összefognának a hazai mûvészetterapeuták, akkor lehetne kö-zös, állandó kiállítást létrehozni. Tervünk, hogy egy komolyabb kiadványt készí-tünk a hazai art brut irányzat legjobb alkotásaiból, amelyben az egyes alkotókvállalnák nevüket és pszichiátriai érintettségüket. Szeretnénk segíteni ôket az is-mertségben, illetve az elismertségben, ugyanakkor az lehet az egyik leghatáso-sabb fegyver a stigmatizáció ellen, hogy megmutatjuk értékeiket.

Dr. Németh Attila

Nyírô kiállítás kilencedszer...

26 27

Szenvedély

Szeptemberben nyitotta meg kapuit a Nyírô Gyula Kórház II.Pszichiátria Alkotó táborának alkotásaiból készült 9. kiállítás aStefánia palotában.

Az intelmekre egyébként valóbanszükség volt, mert ha Gábor S. Pálszót kap, akkor – akárcsak egy számí-tógépbôl – ömlik belôle a rengetegadat, információ Mint ahogy ezen azestén is. A végzet asszonya a belgazongoraiskola megteremtôje volt, akinemcsak kitûnôen zongorázott, de hó-dítóan szépasszony is volt. Már 18évesen óriási sikerei voltak, így aztánnem csoda, ha 1830-ban Hector Berli-oz eljegyezi. Igen ám, de három hónaphosszú idô, és amíg Berlioz koncerte-zik Olaszországban, a szépasszonygyorsan férjhez megy. Berlioz hazatér,dühöng, elhatározza, hogy mindenkitmegöl. Rafinált terve, hogy cselédlányruhát ölt magára, egy levelet visz majdaz imádott hölgy lakására és lelöviszerelmét, anyját, a csábítót, majd ön-magát is. Még a fegyvert is beszerez-te, sôt mérgeket is, ha netán nem sike-rülne a lövés, akkor jöhet az ópiumvagy a sztrichin.

Innentôl kezdve Gábor S. az e kor-ban élt nagy zeneszerzôkrôl elmon-dott mindent, ugyanis az kötötte ösz-sze ôket, hogy valamennyien „össze-találkoztak” Marie-vel. Mivel Berliozcsak elfelejtett gyilkolni, jöhetett amûvészetérôl is néhány szó. Szerinteaz ideális zenekarnak 467 fôbôl kellállnia, melyhez 360 tagú kórus társul,30 zongora és 242 vonós kell ahhoz,hogy a hangzás erôteljes legyen. A30 zongora annál is érdekesebb, mi-vel soha életében nem tanult megzongorázni, kedvenc hangszere aflazsolett volt, de játszott fuvolán, kla-rinéton és gitáron is.

Marie következô szerelmi áldozataChopin. Chopin Londonban bérelt la-kást, itt randevúzgattak. Egy alkalom-mal Liszt Ferenc elkérte a lakás kul-csát Chopintól és ki mással, mintMarie-vel ment oda szerelmi légyottra!A szerelmi csalódás Chopinból csodá-latos noktürnöket hozott ki, a szerelemés a fájdalom zenéjét, egy fantasztikusszimfóniát.

Gábor S. Pál elôadását idônkéntmegszakította egy-egy zenei beját-szás. Az elsô csaknem elmaradt, mertnémán, hang nélkül kezdôdött. Elô-adónk ugyanis a lelkekhez jobban ért,mint a technikához. A némaság alattsem tagadta meg önmagát, Beetho-venre hivatkozott, aki a húrok állásábólsüketen is képes volt megállapítani,hogy a zenekar mit játszik. Körülnéz-tem a teremben, de nagyon kevésBeethovent találtam közöttünk.

Aztán Cziffra Györgyöt hallhattuk,aki Liszt-mûvet játszott. A hallgatónem tudta, minek örvendezzen job-ban. Lisztnek vagy Cziffrának? Olyanhosszú ujjai voltak, hogy valamennyibillentyût egyszerre és folyamatosanátérte!!! Mivel csak érettebb korbankészült képeket láttam eddig Cziffráról,azon is elámultam, hogy milyen jóképûfiatalember volt. Ami mindennél job-ban magával ragadott: ahogyan GáborS. Pál kommentálta Chopin Fisz dúr-ját. Olyan mélyen ismerte a szerzôhangulatát, a ritmust, a dallamot, ataktust, hogy tôle tudtuk meg, mikorszólal meg a lélekharang, hogy mikor„adja fel” Chopin a kesergést, mikorengedi el szívébôl Marie-t, mikor szó-lalnak meg az ágyuk, és mikor dob vi-rágot Chopin a hallgatóinak. Egysze-rûen mesteri volt. A folytatást már ott-honában fûzi hozzá Pali, akit még arégmúlt bohém idôkbôl ismerek.

– Meg fogok bolondulni a tudá-sodtól. Szóval hogy kezdôdött azegész?

– Szerettem volna karmester lenni,de az édesanyám megtiltotta. A mûvé-szetet nem tartotta komolynak, az voltakkor a felfogás, hogy a mûvészet ésa züllés azonos fogalmak. Holott apámsokáig szólistaként énekelt egy kórus-ban, szép hangja volt. Sôt a nagy-apám és a dédapám is mûvészfélevolt. Én nem szoktam énekelni, mertkincs van a torkomban, és az eltorla-szolja a hangomat. Könnyûzenei mû-ködésemet még akkor is erôsen fenn-

Az összes felesleges tudományokdoktora és a végzet asszonya

„Nôi-lélek? Férfi-sors?Egy végzett asszonya aXIX. századból – Marie-Félicité-Denise Mokezongoramûvészrôl.” ABudapesti PszichiáterekClubja legutóbbi estjénekcíme nagyon vonzó ésnagyon érdekes. GáborS. Pál zeneszerzô-pszi-chiáter elôadása elôtt Fü-redi professzor felvezetô-jében elmondta, milyenintelmeket intézett azelôadóhoz. „Ne beszélj azenérôl, ne beszélj a be-tegségrôl, inkább beszélja szerelemrôl, a félté-kenységrôl, a megcsalás-ról, jöjjön a krimi!” Jöj-jön!

Kérdôív

29

Szenvedély

tartással fogadták a szüleim, amikorTokióban a Yamaha világdal feszti-válon díjat nyertem. Apámat talánekkor láttam elôször örömkönnye-ket sírni.

– „Hány éjjel vártam rád” ezvolt a szám címe. Tulajdonkép-pen párhuzamos életet éltél?

– 1980-ig voltam zeneszerzô, ír-tam, amit írtam. Azóta nem írok újdalokat. Nem mondom, hogy nincsköztük „öregzöld,” mert van.

– Ott van mindjárt a Hosszúforró nyár és a többiek.

– Ezzel 1975-ben Máltán nyer-tem, majd Hollywoodban. Szeren-csém volt.

– Úgy szeretném meghálálni,Találkozás egy régi szerelemmel,ezek ma is hallhatóak, hiszen hal-hatatlanok. Megélnél a befolyótantiemekbôl?

– Több, mint a nyugdíjam.– Miért lettél pszichiáter? Csak

nem voltál pánikbeteg? – A feleségem szerint azért let-

tem pszichiáter, mert szeretem agyors eredményeket. De egyszertényleg pánikba estem a Petô Inté-zetben. Azt kérdezte tôlem PetôAndrás, hogy halt meg Wébern. Vé-letlenül tudtam, hogy a béke elsônapján egy amerikai katona agyon-lôtte. Véletlenül tudtam azt is, hogymiért volt nagyobb zeneszerzô Bar-tók, mint Schönberg. És valahogyjól gondolhattam, hogy Bartók so-sem írt bárzenét. Megkérdezte méga skizofrén költôket, megitatott ve-lem két deci kávét és megmutattaaz intézetet. Úgy éreztem, a látottakalapján, hogy nem tudom vállalni.Mert nagyon kicsi a gyógyulásra va-ló esély.

– Hogy lettél ilyen intelligens?Mindenkitôl, aki számít, tudszlegalább 50 idézetet.

– Lehet, hogy autista vagyok!?Nem artista! Viszont semmi techni-kai dologhoz nem értek, egy villany-körtét sem tudok becsavarni.

– Kultúrtörténeti elôadásaidatmi motiválja? A hiúság?

– Nem. Szeretném levenni a stig-mát. Bizonyítani tudom, hogyBrahms azért nem vette át a dísz-doktori oklevelét, mert nem merthajóra szállni. Agora-fóbiás volt. Aztbizonyítom, hogy a nagy emberek,szorongásban, kedélyzavarbanszenvedtek. Az egyik kereskedelmicsatornán, 12 éven keresztülgyógyult betegeimmel együtt mutat-tam be, hogy ki lehet jönni a pánik-betegségbôl. 1994-ben a washing-toni agykutató konferencián szá-moltam be elôször a pánikbetegségneurológia és hasi formájáról, amiúj volt. Utána 600-an jelentkeztekbe naponta hozzám a kórházba.Olyan betegek jöttek bôröndnyi lele-tekkel, akik sokszorosan ki voltakvizsgálva. Negatív zárójelentés-he-gyeket cipeltek magukkal.Washing-tonban azt válaszoltam, hogy egyegész ország segített a bizonyítás-ban. Akkortájt reggel kilenctôl éjféligdolgoztam. A portástól kérdeztemmeg: Laci bácsi jövök, vagy me-gyek?

– És mirôl tartottál elôadást arádióban?

– Ravel Pavane pour une infantedéfunte címû kompozíciójáról, melyegy fiatalkori alkotása volt. Hogy mi-tôl oly mélabús ez a mû, hogy mitôlszomorú, könnyfátyolos. Szintemegérezte azokat szenvedéseket,amelyek bekövetkeztek autóbalese-te után. Vátesz volt. Annyiféle szen-vedés van. Beethoven annyira sü-ket volt élete végén, hogy hiába kér-ték, ne írjon olyan hangmagasságo-kat, amit a férfiak nem tudnak éne-kelni. Vagy Händel, aki megvakult,és a pódiumra egy hatéves gyerekvezette fel, ahol zseniálisan játszottorgonán. Puccinirôl azt írta a taná-ra, hogy csak nadrágkoptató volt.Nem tudhatta, hogy a zeneszerzôhat évesen vesztette el az édesap-ját, ezért depressziós lett, és nem

volt képes odafigyelni az órákra. Bi-poláris, vagyis mániás depressziósvolt késôbb is. Hol mélabús, hol fel-dobott állapotban élt.

Nagyon szerette a nôket, amitôlbûntudata volt. Nem véletlen, hogyminden hôsnôje meghal. Bach ma-gyar származásúnak mondta ma-gát, amikor megtudta, hogy a szép-apja Veit Bach néven molnár voltMagyarországon. Ráadásul annyirahihetetlenül jól tudott improvizálni,hogy Pablo Casals a katalán cselló-virtuóz azt mondta róla, nemcsakhogy magyar volt, lehet, hogy ci-gányszármazású. Egyébként Pablois beült Magyarországon járva egycigányzenekarba gordonkázni.

– Elég a tudásból. Mondj vala-mit a családról.

– Feleségem orvos, van egy lá-nyom, aki pszichiáter, a vôm is or-vos és van négy unokám. Két lányikerpár és két fiú. A lányok 17 éve-sek. A fiúk 15 és 13. A legkisebbMárk, aki két évesen elénekelte Mo-zart D-moll zongoraversenyénekutolsó néhány ütemét.

– Érzed, hogy múlnak az évek?– Nem. Amíg egyetlen embernek

szüksége van rám, addig van értel-me az életemnek.

– Ezt te mondod, vagy idézet?– Persze, hogy Beethoven

mondta.– Utazol néha bárhova?– A jövô hónapban Kuvaitban tar-

tok elôadást a pánikbetegség gyó-gyíthatóságáról és az 51 országravonatkozó szabadalmamról.

– Honnan a becenév? Már-mint, hogy az összes feleslegestudományok doktora vagy?

– A hajdan volt Fészekbôl. Ott ra-gasztották rám.

28

Az Ön neme: � Férfi � Nô

Az Ön életkora:� 25-44 � 45-64 � 65 felett

Lakóhelye: � Város � Vidék

I. Elégedett-e a Lélekemelô minôségével?1.� Maradéktalanul2.� Kisebb hiányosságoktól eltekintve igen3.� Közepesen4.� Lehetne sokkal jobb5.� Egyáltalán nem

II. Ha az I. kérdésben a 2–5. választ választotta, kérjük,hogy az alábbiakban, pár szóban részletezze kifogása-it, észrevételeit.……………………………………..................................…….………………………………….........................….........…….……………………………………………………..........……....

III. Mennyire fontosak Önnek, az alábbi felsoroltak? (Ér-tékelje 1–5-ig, 1 – ami a legfontosabb, 5 – ami nem fon-tos)

1 2 3 4 5Tartalomjegyzék � � � � �Hirdetés � � � � �Képek � � � � �Borító � � � � �Szöveges információ � � � � �

IV. A képek mennyire befolyásolják a cikk elolvasását?� Nem befolyásolják� Közömbös� Befolyásolják

V. Fontosnak tartaná-e, hogy a lapnak legyen inter-netes portálja?

� Igen � Nem

VI. Kérem értékelje, hogy Ön mennyire tarja „nyitott-nak, emberbarátnak” a lapot! (Értékelje 1–5-ig, 1 –zárkózott, 5 – legnyitottabb)

1 2 3 4 5� � � � �

VII. Kérem, értékelje, hogy mennyire érzi a Lélekemelôthitelesnek? (Értékelje 1–5-ig, ahol 1 – elégedetlen va-gyok, 5 – elégedett vagyok)

1 2 3 4 5� � � � �

VIII. Értékelje, hogy Ön szerint mennyire aktuális a pe-riodika? (Értékelje 1–5-ig, ahol 1 – elégedetlen vagyok,5 – elégedett vagyok)

1 2 3 4 5� � � � �

IX. A lap számaiból hányat olvasott el vagy lapozgatottát? � 3 számot � 2 számot � 1 számot � Nem tudom

X. Milyen gyakran veszi elô újra a régebbi számokat?� Rendszeresen� Ritkán � A régi számokat nem veszem elô újra� Nem tudom

XI. Az Ön lappéldányát hányan olvassák?Személyek száma Nem tudom

A családban ……………….. fô �A munkahelyén ………...…….. fô �Baráti körében ……………….. fô �

XII. Egy ötfokú skála segítségével értékelheti a lapegyes jellemzôit, ahol az 5-ös azt jelenti, hogy „nagyonjó” az adott szempontból, míg az 1-es azt, hogy „egyál-talán nem jó”. Természetesen a skála köztes értékeivelárnyalhatja véleményét! Kérem, hogy mindegyik szem-pont esetében jelölje meg, hogy Ön mennyire tartja jó-nak vagy rossznak! Nagyon jó [5] 4 3 2 Egyáltalán nem jó [1] Nem tudom

5 4 3 2 1 NTA cikkek, írások színvonala, objektivitása � � � � � �A cikkek érthetôsége � � � � � �A cikkek aktualitása � � � � � �A lap külsô megjelenése, esztétikuma � � � � � �A címlap tetszetôssége � � � � � �A fotók minôsége � � � � � �A fotók témaválasztása � � � � � �A lap egyedisége, különlegessége � � � � � �A cikkek, írások színvonala, objektivitása � � � � � �

XIII. Egy ötfokú skála segítségével értékelheti az egyesrovatokat, ahol az 5-ös azt jelenti, hogy „nagyon jó” azadott rovat, míg az 1-es azt, hogy „egyáltalán nem jó”.Természetesen a skála köztes értékeivel árnyalhatjavéleményét.Nagyon jó [5] 4 3 2 Egyáltalán nem jó [1] Nem tudom

5 4 3 2 1 NTKöszöntô � � � � � �Emlékek � � � � � �Szenvedélyek � � � � � �Színpadon � � � � � �Oenológia � � � � � �Igaz történetek � � � � � �Rendezvények, kiállítások � � � � � �

Lapunk fontosnak tartja, hogy olvasóink elégedettségét fel-mérjük. Kérjük kérdôívünk kitöltésével, és elküldésével se-gítse munkánkat! Közremûködését elôre is köszönjük! Címünk: Magyar Pszichiátriai Társaság 1281 Bp., Pf. 41.