Szentmisék rendje:Hétköznapokon reggel 1/28 és este 6 órakor

Vasárnap reggel 1/28, 9, 1/211, 12, este 5 és 6 órakor

Hivatali órák:Hétfőn, kedden, szerdán és péntekendélelőtt 9–12, délután 1/25–1/26-ig

Felsõ-krisztinavárosi Keresztelõ Szent János Plébánia, 1124 Budapest, Apor Vilmos tér 9., telefon: 356-0089

2011. NAGYBÖJT

XIV. évfolyam 2. szám

A tavalyi év a Papság éve volt.Imádkoztunk közösségben ésegyénileg is, hogy papjaink hivatá-sukat jól végezzék, és új hivatásokfakadjanak magyar földön. Voltmiért imádkoznunk, hiszen a ma-gyar papság létszáma további visz-szaesést mutat, mert az egyházirendet választók száma alacsony.

Az idei esztendő a püspökikonferencia szándéka szerint aCsalád éve. Ugyanúgy imádkoz-nunk kell a családokért, azanyai–apai hivatásokért, és támo-gatnunk kell a családok életét lel-kileg, szellemileg és anyagilag is.Sajnos hazánkban ijesztően sok anegatívum a család, a házasság kö-rül. Kevés egyházi házasságot köt-nek, sőt a polgári házasságok szá-ma is nagymértékben csökkent.Nagyon magas a válások száma,százezrek élnek csonka családban.Mindezek a társadalom és az egy-ház kárára is vannak. Ez súlyosanérinti saját gyermekeinket, unoká-inkat is.

Az elmúlt évben olyan lelki-pásztorokat hívtunk beszélgetésre,akik itt szolgáltak nálunk, hogyszóljanak életükről, arról, hogyhogyan érezték magukat nálunk,és mit tesznek manapság szolgála-ti helyükön.

Egyházközségünk elmúlt esztendeje

Az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye családreferatúrája család-fórumot tartott „Jól bevált példák a családpasztorációban” címmel. Amódszerek bemutatásával segítséget kívántak nyújtani a plébániáknakés közösségeknek, hogy a Család évében hogyan állíthatnák a közép-pontba a család eszményét, és milyen módon erősíthetnék a családokatés segíthetnék lelki megújulásukat hosszabb távon is.

Az egybegyűlteket Bittsánszky Jánosné egyházmegyei családreferensköszöntötte, majd Blankenstein Miklós pasztorális helynök buzdítottaarra, hogy a családok fogjanak össze, működjenek együtt papjaikkal,imáikban hívják segítségül a Szentlelket, s így váljanak világi tanúságte-vőkké, akik az élet és a család örömét hirdetik és ünneplik.

Családfórum

A nagyböjti triduumot nagyhétfőn, nagykedden és nagyszerdán

az esti 6-os mise keretében Bolbertitz Pál professzor tarja. A jeles teológus és hitszónok

immár plébániaközösségünkhöz tarozik, hiszen karácsony óta

ő mondja a vasárnapi fél 11-es szentmisét.

Lelkigyakorlaton a schola

(Folytatás a 4. oldalon.)

(Folytatás a 3. oldalon.)

2 2011. NAGYBÖJT

A képviselőtestület legutóbbi,február 11-i ülésén előszörHorváth Lászlóné beszámolójáthallgattuk meg a 2010. év zár-számadásáról és a 2011. év költ-ségvetéséről. A tavalyi bevételek atervezettnél magasabbak voltak,ezen belül jelentősen nőtt a cél-gyűjtésekből származó összeg ésaz urnatemető bevétele, kis mér-tékben csökkent az önkéntes hoz-zájárulás és a persely bevétel, je-lentősen csökkentek a kamatok.

A kiadások is a tervezetthez kö-zeliek voltak, a két legnagyobb té-tel a Keresztelő Szent János-szo-bor elkészíttetése (10 millió Ft) ésa beruházási, felújítási célra fordí-tott összeg (17 millió Ft).

A zárszámadást a képviselőtes-tület egyhangúlag elfogadta.

Az idei költségvetést illetően atervezés alapja a tavalyi év. Új ki-adási tételként (50 millió Ft) je-lentkezik a templom halaszthatat-lan külső felújítása (tetőzet, szige-telés stb.). A képviselőtestület eztis egyhangú igen szavazattal fo-gadta el.

A templomfelújítási munkákelőreláthatólag húsvét után kez-dődnek és néhány hónapig tarta-nak. Ez idő alatt – ha szükséges –a hétköznapi szentmiséket a plé-bánia nagytermében tartanánk,míg a vasárnapiakat szabadtéren.A kivitelezővel való egyeztetésután dől el, hogy a munkálatokmikor és mennyiben fogják zavar-ni a szertartásokat.

A plébánia régi leltára helyett újkészül. Ennek elvégzését a beren-dezési tárgyak és használati cikkekesetében Péch Antal és BéresGyörgy, az értékesebb könyveketilletően Szende Ákos, PongráczJudit és Kovács Ádám vállalta.

Ahogy arról külön felhívásbanis értesülhettek a hívek, az idén jú-nius 29.–július 3. között ismét leszplébániai tábor Bodajkon. Béres

György elmondta, hogy megtör-tént a hely lefoglalása, a napokbanvárható az előleg számla beérke-zése. A főszervezők ugyanazok,mint tavaly: Béres György, MolnárKárolyné Zsuzsa és Tóth Zoltán.Őket segíti Csekő Imre és GémesAlma. A főszervezők ötleteket ésprogramgazdák jelentkezését vár-ják. Hornyik Henrik ismét vállaltaa gépkocsival nem rendelkezőkbusszal való oda-vissza szállításá-nak megszervezését.

A plébános úr bejelentette,hogy június végén hazatérMoldvába Varga András atya. Mivelúj káplán érkezése legkorábban au-gusztusban várható, a köztes időrekisegítőként Erdélyből GyörgydeákLajos atya fog érkezni.

Az idén lejár a képviselőtestületmandátuma. Az új választás a márbevált módon, az ősz folyamántörténik. Ennek első lépése a meg-hirdetés lesz, melyet a jelöltekajánlása követ. A kialakult rangsoralapján a plébános úr kiegészítiezt saját jelöltjeivel, és megkérde-zi a jelöltektől, hogy megválasztá-suk esetén vállalják-e a tisztséget.Az igennel válaszolókra lehet majdszavazni. A választás utolsó lépé-seként a megszavazott képviselőkmegválasztják maguk közül az újvilági elnököt.

Márton atya bejelentette, hogyáprilis 2-án kerttakarítás lesz,amelyre várja a segítőket.

Lukách Krisztina és CsekőImre a templom hangosítási prob-lémáira hívta fel a figyelmet.Horváth Lászlóné megkérte a Mű-szaki Bizottságot, hogy vizsgáljákmeg a helyzetet, és tegyenek ja-vaslatot a javítás módjára.

Hajas György felvetette, hogyaz urnatemető bejárata beázik.Konzultál a tervezőkkel (MüllerFerenccel és Szauer Tiborral) a hi-ba javításának lehetőségeiről.

Kovács Ádám

Ülésezett a képviselőtestület

Sötéten, keményen rajzolódikki a megkínzott Krisztus testénekképe a kereszten.

Mögötte azonban felragyog azigazság valósága.

Én is sötétnek és keménynek ér-zek néhány dolgot az életemben.

Milyen keresztet látok az életemben?- testi szenvedést?- elmulasztott lehetőséget?- olyan konfliktust, amellyel

szemben tehetetlen vagyok?- hibás döntést, és annak súlyos

következményeit?- felelősséget valakiért?- csalódtam valakiben?- anyagi nehézségeim vannak?- egyéb gondjaim....

Miért nyomasztanak engem ezek?- mert ezáltal korlátozódik az

önrendelkezésem?- mert alig bírom elviselni a jö-

vő bizonytalanságát?- mert úgy érzem, hogy a sors

igazságtalan velem?- mert nem tudom jóvá tenni

az okozott kárt?- mert nem vagyok képes meg-

bocsátani?

Hogy bánok a keresztjeimmel?- ráirányítom-e tudatosan figyel-

memet az ajándékul kapottjóra? Vagy átadom magam azönsajnálatnak az engem nyo-masztó dolog miatt?

- kereszt vagyok-e mások szá-mára a magatartásommal?

- beszélek-e a fájdalmamról má-sokkal; hagyom-e hogy se-gítsenek?

- segítek-e a másik embernek akeresztjét hordozni?

- bízom-e Istenben, hogy azéletemet kiteljesíti?

- az égi Atya gyermekének tar-tom-e magam?

Fordította: Bori Zsuzsa

Az én keresztem

32011. NAGYBÖJT

Így itt járt Hajnal György ésHajnal Róbert egyházmegyés atyaés Kelényi Tibor jezsuita is. P. Horváth Achilles ferences atyavolt nagyböjti szónokunk. Április-ban Székely János püspök úr szol-gáltatta ki a bérmálás szentségét.

Plébániánk tavaly volt hetven-éves. Az előkészítő lelkigyakorla-tot Molnár Béla plébános úr tar-totta. Az ünnepi szentmisét Ta-kács Nándor nyugalmazott szé-kesfehérvári püspök úr mutatta betemplomunkban. Erre a jeles ün-nepre külsőleg és belsőleg is fel-újítottuk a plébániát. KeresztelőSzent János bronz szobrát állítot-tuk fel a szentélyben, amelyetSzmrecsányi Boldizsár szobrász-művész készített. A szentély litur-gikus tere is megújult.

Ünnepünkhöz tartozott plébá-niánk első közös táboraBodajkon, ahol négy napon ke-resztül mintegy százötvenen él-hettük át az együttlét örömét.

Az adventi gyertyagyújtásokatVargha Miklós Péter tisztviselőte-lepi plébános úr vezette. Az el-múlt évtől vasárnapi misézést vál-lalt nálunk Bolberitz Pál profesz-szor, valamint Pákozdi Istvánegyetemi lelkész is.

Ami az anyagiakat illeti: a ked-ves hívek – mintegy 1300 család ésegyén – 12 millió forintot adtakegyházi hozzájárulásként, amitegyházi adóként szoktunk emle-getni. A kézi és a fali perselyekben13 millió forintot találtunk. Istenfizesse meg az adományokat! Ban-ki kamatunk 7 millió forint volt.Az önkormányzat egymillió forin-tot adott járdaépítésre, sajtóra ésaz énekkarnak. Ezt is megköszön-jük. Kiadásaink évről-évre egyrejobban növekednek. A közüzemidíjak (villany, gáz, csatorna–víz, te-lefon) értéke 2,7 millió forint, azalkalmazottak, a papság fizetésenégymillió forint volt. Beszerzése-ink az elmúlt évben: hűtőszek-rény, fénymásoló, mikró, valaminta szentély székei, hétszázezer fo-rint értékben. Karitászunk 1,2 mil-

lió forinttal gazdálkodott, amelyösszeget kiosztott a rászorulók-nak, családoknak. A főegyházme-gyének különféle gyűjtések címén– hat volt ebben az évben – 3 mil-lió forintot fizettünk be, a köz-ponti hozzájárulás pedig 2 millióforint volt.

Hittanosaink száma 176 gye-rek, ebből 110 a négy iskolában,66 pedig a plébánián tanul. Ezenyhe csökkenést jelent az előzőévhez képest. Plébániánkon 38 ke-resztelés, 24 elsőáldozó, 10 bér-málkozó, 7 esküvő és 126 temetésvolt.

Györgydeák Mártonplébános

Egyházközségünk elmúlt esztendeje

(Folytatás az 1. oldalról.)

2011. NAGYBÖJT4

A család örömét szeretné a fő-egyházmegye megmutatni Euró-pának március 31-én, csütörtö-kön. Az Európai Unió elnökségeugyanis azon a héten tárgyaljaBudapesten földrészünk demo-gráfiai problémáit. Az egyházme-gye ezen a napon családtalálkozóttart a Szent István-bazilikában, il-letve az előtte lévő téren, ahol töb-bek között az összes jelenlévő csa-láddal együtt élőkép bemutatásárais sor kerül, és Erdő Péter bíborosmegáldja a családokat. A szerve-zők több mint kétezer családotvárnak a rendezvényre, ezért sze-retném plébániánk családjait is ta-núságtevő részvételre buzdítani.

A családfórumon négy előadásthallhattunk a családpasztoráció kü-lönböző területeiről: a családkö-zösségek életre hívásáról és műkö-déséről, a családtáborok szervezé-séről, a családok bevonási lehető-ségeiről a liturgiába és a családiimáról. Az előadásokat követőszekcióbeszélgetéseken további öt-leteket kaptunk, amelyeket remél-hetőleg plébániai közösségünk éle-tében is hasznosítani tudunk.

A családfórumon átvehettük afőegyházmegye Szövetség a szere-tetben című családévi programis-mertetőjét. E füzetek, amelyekmegtalálhatók templomunk kijá-ratainál, áttekintést adnak a Csa-lád évével kapcsolatos esemé-nyekről.

Hernádyné Szemere Rita

Évekkel ezelőtt egy katolikusszakiskola fiataljaival beszélgettema Lelki labornak nevezett kis osz-tályteremben. Katolikus hitünkalapjait igyekeztem megismertetnivelük, hogy az később majd életükalakításában segítségükre legyen.

Az egyik fiatal megjegyezte: Ta-nár úr, kár velünk foglalkoznia,minket már nem lehet nevelni.Nem vagyunk kisgyerekek. – Tu-dom, de az én célom más – vála-szoltam. Azt szeretném elérni, hogyte neveld önmagadat! – Igen? Vi-szont az én véleményem szerint mimár nem változunk – jött a gyorsválasz. – Próbáljuk meg! Talán leszeredménye – javasoltam.

Tudtam, hogy ő is igen hátrá-nyos helyzetű családból jött, mintsok hasonló társa. Így különösenigyekeztem segíteni lelki-szellemifejlődésüket. Ezért a hitre nevelésttartottam fontosabbnak a vallások-tatással szemben. A krisztusi érté-keket, erényeket igyekeztem von-zóvá és mindennapi életükbe be-építhetővé tenni. Felkínáltam,hogy ezeket megismerve, majd fe-lelősségteljesen tudjanak választa-ni, és döntésükért vállalni a követ-kezményeket is.

Három év múlva, befejeződötta szakképzési idő és kézbe kaptákbizonyítványukat. Ilyenkor, min-den évben megkértem őket, hogya Lelki laborban – most már sza-badon –,írják le véleményüket azitt töltött időről. Miben gazdagod-tak vagy mit hiányoltak. Nagyonsok elismerést kaptunk, ami to-

vábbi munkánkat segítette. A fentidézett fiú leírta, köszöni a bizta-tást, mert megtapasztalta, hogy le-het változni és jó változni!

Minden nevelés célja az önne-velésre késztetés. Hiánylények va-gyunk. Szüntelen szellemi-lelki,erkölcsi értékekkel kell gazdagíta-ni magunkat. Ehhez viszont aka-raterő is szükséges, ami szinténcsak napi „edzésekkel” fejleszthe-tő. Nagyböjt alkalmas erre. Fon-tos, hogy uralkodni tudjak ösztö-neimen, indulataimon, rosszrahajló természetemen. Meg kellszereznem a készséget, hogy sza-badon tegyem a jót és erényes em-ber legyek. Legyen helyes önisme-retem. Szavainkkal is szükségesidőnként böjtölnünk, megelőzve,hogy másokat megjegyzéseinkkelesetleg megbántsunk. Könnyebbazoknak, akik jó példákat láthat-nak maguk körül. A Család évébenjó lenne törekedni erre a példa-adásra a felnőtteknek is.

Az önnevelés életre szóló fel-adat. Igaz, ha kérjük, segítséget iskapunk hozzá. A napi imádságo-kon, szentségek vételén keresztülbízhatunk Isten segítő kegyelmé-ben. A nagyböjti idő különösen al-kalmas a tudatos önnevelésre, amások felé megnyilvánuló szolgá-ló szeretetre. Igazi értéket az je-lent, ha Isten iránti szeretetbőltesszük mindezt! Az Úr adjon erőtés kitartást, hogy mi is megtapasz-taljuk a változás lehetőségét ésörömét.

Gerber Alajos

Jó változtatni

Családfórum(Folytatás az 1. oldalról.)

Március 15-én 13 órakor

a kis scholából alakult fiúkórus énekel

a Fővárosi Önkormányzat ünnepi megemlékezésén

a Batthyány-örökmécsesnél

(V. ker. Báthory u.–Hold u. sarok)

Egy hitoktató naplójából

52011. NAGYBÖJT

A 2011-es esztendőt a MagyarKatolikus Püspöki Konferencia aCsalád évévé nyilvánította. Eb-ben az évben több figyelem for-dul a családok felé, és ország-szerte számos program és ren-dezvény szól a családokról és acsaládokhoz. (Ezekről többek kö-zött a www.csaladeve.hu interne-tes oldalon is tájékozódhatunk.)

A Család évéhez csatlakozvaszeretnénk plébániánk közössé-gében létrehozni a családi szent-órán alapuló, engesztelő imalán-cot – egyházközségünk családjaiés a magyar társadalom lelkimegújulásáért.

A családi szentóra mozgalmat P.Palánkay Tibor SJ, a VinculumCaritatis közösség magyarországialapítója indította el 1946-ban.1949 végéig kilencszáz egyházköz-ségben alakultak családi szentóracsoportok, amelyek élő hálókéntszőtték át az országot. A rendszer-váltás után több helyen is újramegindult az imamozgalom.

A családi szentóra lényege ab-ban áll, hogy egy-egy család a hó-nap egy választott napján – ott-hon – engesztelő imaórát vállal asaját és a többi család vétkeiért,és könyörög az állapotbeli eré-nyekért. A családok úgy fognakössze egymással, hogy a hónapminden napjára jusson egy csa-lád, aki a többiekért imádkozik,és az egyházközségben engesztel.

A családi szentóra célja, hogy acsalád imádkozó szentély legyen, s

tudatosan akarja és vállalja sajátcsaládjának és a többinek keresz-tényibbé tételét, egységben és hű-ségben, szentségben éljen.

A családi szentórát bárki vé-gezheti: fiatalok és idősek, egye-dülállók és házasok, kiscsaládokés nagycsaládok – egy-egy család-taggal vagy az egész családdalegyütt – egyaránt bekapcsolód-hatnak az imába. Szeretettel vá-runk tehát mi is mindenkit, akivállalja, hogy egy évre elkötele-ződve havonta egyszer imádkozikcsaládjainkért. Akik szívesen résztvennének az imaláncban, azokatkérjük, hogy jelentkezzenek Her-nádyné Szemere Ritánál, a30/265-7890-es telefonszámonvagy a szemererita@gmail.com e-mail címen.

H. Sz. R.

Gyónásaim gyakran visszaté-rő elemei: „Nem imádkozomeleget. Nincs időm az imára.Nem tudok jól imádkozni.” Pe-dig, ha jobban átgondolom a na-pomat, kiderül, az ima tulajdon-képpen ott van az életemben…A gyerekekkel a reggeli asztalnálmég álmosan elmondott „Szí-vem első gondolata”, a napköz-ben fel-felröppentett fohászok, afél egykor késve elhadart Úran-gyala, vagy utazáskor a buszon,villamoson, metrón elmorzsoltrózsafüzér töredékek, este az –inkább dinamikusan, mint csen-des áhítatban – zajló közös csa-ládi imák, s talán még ágyba zu-hanás előtt – vagy gyakrabbanutána –, férjemmel együtt fél-álomban elmotyogott hálaadás-ok – átszövik napomat.

Így tekintve a dolgot, nem isimádkozom keveset. Csak ép-pen mindig zajban, rohanásban,

„félig-meddig jelen” kérek, kö-nyörgök és köszönök. Sokszormeg sem várva, meg sem hallvaaz oly vágyva vágyott választ. Hi-ányzik a csend, a hallgatás, azodafigyelés.

Egy-egy lelkigyakorlat alatt az-tán megsejtem, milyen is az, vég-re igazán időt adni Istennek: hát-rahagyva a hétköznapok zakla-tottságát fokozatosan megnyu-godni, elcsendesülni, s felemelnihozzá a szívemet. Nem ostromol-ni őt, s locsogni neki, hanemegyszerűen nála időzni, élveznicsendes társaságát, megpihennibenne, eltelni vele, belőle tölte-kezni és erőt gyűjteni. Ilyenkormindig megszületik bennem azelhatározás, hogy ezután majdmegpróbálok rendszeresen hosz-szabb időt szakítani rá. Ám visz-szatérve a megszokott kerékvá-gásba, sajnos újra elsodor a sokvélt vagy valós kötelesség és ten-

nivaló. S ismét csak a mélyenlüktető vágyakozás marad.

Ezért örülök, hogy tavalynovember óta lehetőség nyílttemplomunkban arra, hogy min-den hónap második keddjén es-te fél 9-től egy órás csendesszentségimádást tartsunk, amely-re szeretettel hívjuk minden lélek-ben felüdülni vágyó testvérünket.S köszönjük Márton atyának ésTörök Zoltán sekrestyésnek az ekésői órában is nyitott templomot.

Hernádyné Szemere Rita

Engesztelő imaóra a családokért

Csendben az Úr előtt

Közösségeinkkel együtt imádkozunk

A hittanosok vezetésével április 8-án,

a képviselőtestület tagjaivaláprilis 15-én

végezzük a keresztutat.

„Lángtenger kell az egész magyar földre

imádságból, hitből és engesztelésből!”

(Mindszenty József)

2011. NAGYBÖJT6

Miért hallgatnak a katolikusok?Miért nem tanúskodnak az életüklényegét jelentő gazdagságról, aSzentháromság közösségének Is-tenéről?

A Péliföldszentkeresztre hétvégielcsendesedésre, s talán egy kicsit ki-kapcsolódásra is visszavonuló scholatagjai februárban ezzel a megrázó,kettős kérdéssel szembesültekBlanckenstein Miklóstól, az eszter-gomi szeminárium rektorától. Ne-sze, neked megnyugvás! Itt ágaskod-nak előttem az alapkérdések: Való-ban életem éltető közege a Szenthá-romság szeretetközössége? Valóbantanúskodom róla szóval, tettel, éle-temmel?

Miklós atya nem ilyen vagy olyanrésztémáról beszélt, hanem a keresz-tény lét szívéről, a szerető Isten ve-lünk kötött szövetségéről, a vele valóegyütt járásról, a hozzá növekedésről.Az elmélkedések célja az Isten megál-modta szeretetvilág, azaz a keresztényéletforma szabad levegőjének érzé-keltetése volt: szövetség, bűnbánat(kiengesztelődés), hit (hittapasztalat),

szenvedés, úton járó ember. Egyenként is hatalmas átgondol-

ni való szempontok, melyeket sok-szor rövid mondatokba sűrített velősmegállapítás vagy humoros anekdo-ta fűszerezett:

– A halál civilizációja azt tartja szá-mon, hogy mim van. Az élet civilizá-ciója azt nézi, kihez tartozom.

– Boldog az, aki Istenben él, a be-érkezett ember.

– A liturgia az életre tanít meg.Mérlegre került az életem: saját

benső világom, házasságom, csalá-dom, munkahelyem, közösségem.És megszólalt újra a serkentő hang:

Föl, föl, emelkedj, ember, ne lan-kadj! A kápolna csendje, az erdőbeliséta, a kis tó tükröződő vize, aschola közösségének hite, szeretetesegített mindezt valamennyire meg-érezni, feldolgozni. És végül mégegy bíztató gondolat: ha magunk kö-rül sok minden elveszni látszik is,korlátlan lehetőségünk van a jóban,a szeretetben. Ha hordozzuk ma-gunkban az isteni mustármagot, ahitet, akkor semmi sem lehetetlen.

Feladatunk az Isten országánakújraszervezése hit alapon, vagyis atanúságtétel. Nagyböjt kapujábankellő indítás. Lenyűgözött a sodrólendület, a megvallott hit és az abbólfakadó derű. Ahogy 35 évvel ezelőttis a regnumi közösségbe belépvemélyen megérintett Miklós atya köz-vetlen, befogadó barátsága. Akkor újvilág tárult föl előttem, benne atyákés civilek mélyen megélt istenkap-csolatával, derűjével, mely alapvető-en meghatározta életemet. Köszö-nöm neked, Miklós, a kamaszkori ésa mostani muníciót is!

Bartal Péter

Korlátlanok a lehetőségeink

I. Futsz az Úrtól hasztalan:áll előtted szótalan.

II. Élet fáját ölelem:erős, mint a szerelem.

III. Kereszt súlya malomkő:földi ember esendő.

IV. Szerető szív valahány,egytől egyig mind anyám.

V. Gyönge karral gyámolíts,igaz szívvel felüdíts.

VI. Vérben ázott arcomatjegykendőül elfogadd.

VII. Másodízben bukom el.Terhem elnyom s fölemel.

VIII. Élő fába fejsze vág,mit remél a száraz ág?

IX. Hegytetőn, hol nincsen út,elnyúlt testem ingyen Út.

X. Mért csupán az ingem kell?Ölts magadra Engem fel.

XI. Vas-szögekkel veretem.Aki gyűlöl, szeretem.

XII. Föld is, ég is elhagyott,két lator közt lankadok.

XIII. Megfeszített Istenedszép szelíden ölbe vedd.

XIV. Földbe tér a búzaszem:kicsírázik csöndesen.

Szedő Dénes Keresztút

Szedő Dénes (1902–1983) feren-ces szerzetes, költő és műfordító.Elsősorban a költészet és a rajz ki-fejezőeszközei álltak hozzá közel,de a zenében, különösen az ének-ben is az istenkeresés derűjét éltemeg. Minden művészethez és mű-vészihez vonzódott. A diktatúraéveiben a hatóságilag megszabottrendi kereteken kívül maradva,egy budai bérlakás csöppnyi szo-bájából is mennyei távlatokat tu-dott nyitni lelki gyermekeinek ésművész barátainak egyaránt.

72011. NAGYBÖJT

Egy májusi délutánon ültem aFenyőgyöngyén, az erdő szélén.Egy önkéntes könyvét lapozgat-tam, aki a Dévai Szent Ferenc Ala-pítvány petrozsényi otthonábandolgozott egy éven át. Az útinap-lót olvasgatva ismét felszínre törtbennem a gondolat, hogy kipró-báljam ezt az életformát, amirerégóta hívást éreztem. Rövid fo-hászban azt kértem, ha őszinte eza vágyam, hadd mehessek.

Hazaérve már kapcsoltam is bea számítógépet, majd nagy levegőtvéve lenyomtam az alapítványhozírt levél végén az e-mail küldésebillentyűt. Ezzel elindult életem„kijózanító” éveinek egyike.

A válasz gyorsan jött, s a nyárfolyamán Tusnádfürdőre kerül-tem, ahol bő két hetet töltöttem.Helyhiány miatt itt mégsem ma-radhattam. Csúnyán pórul jártam,és keserű szájízzel, bár a gyerekekés a kollégák szeretetteli ragaszko-dását is megtapasztalva távoztam.Sokáig nem jött hír, hol folytathat-nám. Gondoltam, hogy jól meg-jártam, fejest ugrottam a semmi-be. Aztán szeptember végénDéváról érkezett egy levél, ahovászakmai képzettségemet ismervezenét tanítani hívtak.

Dél-Erdély a szórvány magyar-ság lakhelye. Az idegen város, a ro-mán nyelv, az alapítvány legna-gyobb háza megijesztett. Első éj-szakám ismét ezzel a kérdésseltelt: minek jöttem ide? Aztán bele-szoktam. A gyerekek hamar elfo-gadtak, szinte mindennap meg-kérdezték, mikor kezdjük a zene-órákat. A közös étkezések, a dél-utáni tanulóidők, a hétvégi prog-ramok összehoztak a nevelőkkelés családjaikkal. Déván kétszázgyerek lakik húsz családra elosztvaegy–egy nevelővel.

A szórvány lét magával hozza,hogy magyar és román, illetve ve-gyes házasságból született gyer-

mekek is vannak itt. Sokan az ovi-ban és az iskolában tanulnak megmagyarul, az otthonban természe-tesen ez a nyelv a hivatalos. Fan-tasztikus, milyen szépen elsajátít-ják a gyerekek a magyart. Van, aki-nek az édesanyja magyar, mégsebeszéli a nyelvet, mikor idekerül.Hozzá kell tennem, hogy én is ta-nulgatom a románt. Sokszor vic-celődünk is. A gyerekek közül soka nehéz szociális helyzetből jövő.A közhiedelemmel ellentétben eznem kizárólag árvaház. Közben túlvagyok egy tüdőgyulladáson – asegítőkész és humorral telt orvos-és nővércsapatnak köszönhetően.

Az első hónap a zenei képessé-gek felmérésével telt. Hallhattamromán könnyűzenét, népdalokat,kamaszlányt, aki az operát szereti,gitározást, furulyázást. Egy fiatalkolléga hangszerjátékra oktatja agyermekeket. A zeneórákat háromcsoportban tartottam az alsós kor-osztálytól az érettségizőkig, s a kö-tött és szigorú napirend mellett eznem volt könnyű, se nekik, se ne-kem. Kihívás volt az egyszerűbb,mégis élményt adó, színvonalaszenével megszólítani őket. El kel-

lett fogadnom, hogy az egymásrafigyelés, a zenei befogadás nemautomatizmus számukra.

Műsorunkat a karácsonyi, úgy-nevezett angyaljárás estéjén adtukelő. Az ovisok is megtanultak kéténeket. Minden kiborulás ellenéremegmelengették a szívemet, ami-kor a koncert előtt a sekrestyébenmaguktól elfújták a Hallod-e Jézuscímű kánont. A főnöknő megle-petten kérdezte: ezt te tanítottadnekik? Kértem őket, hogy kicsithalkabban daloljanak, mert ezmég nem a koncert. Szép estevolt. Hangszeres darabokat is elő-adtak, és versekkel kötöttük összeaz énekszámokat.

Januárban már nagyobb biza-lommal tértem vissza. Környezete-men is ezt éreztem, sokakban ha-gyott nyomot a karácsonyi műsor.A gyerekek is vártak. Legutóbb aMagyar Kultúra Napjára készítet-tünk egy rövid jelenetet. Kodály:Fölszállott a páva című művévelkísérve szavalta el négy fiatal aHimnuszt négyféle jelmezben, amagyar nép négyféle korszakátmegjelenítve. A kicsikkel folynakaz énekórák, bár a farsangra ké-szülve a színház világába is kirán-dulunk, és egy mesejátékot szeret-nénk előadni. Tőkés Tünde nép-dalai országhatároktól függetlenültovább élnek a gyerekek ajkán, smagamon is észreveszem, mennyiminden ivódott belém a tőle ta-nultakból. Éneklés közben a fel-szabadult gyermekarcokat látva,teljes az öröm. Hát még, mikorKató szalad oda egy puszira,mondván: „Zenetanár bácsi, máralig várom az énekórát!”

A zenei munkán túl ez a dévaibelső és külső utazás sok illúziómeltűnését is magával hozta. Hálásvagyok a fájdalmas felismerésértis, hogy „az élet valóban nem ha-bos torta”.

Nagy Máté

A felszabadult gyermekarcok öröme

2011. NAGYBÖJT8

– Hallottam, hogy idén nyáron is lesz felsőkrisztinástábor. Mit kell tudnunk?– Igen, jól hallottad! A tavalyihoz hasonlóan idén islesz táborunk! Szeretettel várunk benneteket! A jódolgokat szeretnénk megtartani: ugyanaz lesz a hely-szín, a bodajki Tölgyes tábor, hiszen a többféle szál-láshely (sátor, faház, családi faház, kőház), a nagyzöld terület, a sportpályák, illetve az étkezési lehető-ség olyan adottság, amit idén is szeretnénk kihasz-nálni. A tábor június 29-től július 3-ig (szerdától va-sárnapig, négy éjszaka) tart.– Van egy ismerős család, aki nem régen költözött akörnyékre. Jöhetnének ők is a gyerekekkel?– Természetesen! Szeretettel várunk minden felső-krisztinást: a tavalyi résztvevők mellett számítunk azúj táborozókra is. A családosokkal együtt részt veszidén a felnőtt kórusunk, és remélem, hogy ott lesz afiatalság is.

– Olyan jó volt tavaly, hogy mindennap volt szent-mise, beszélgetés, kirándulás, zeneovi éskézműveskedés. Mi lesz idén a program? – Az elmúlt évihez hasonlót tervezünk idén is. Sze-retnénk, ha minden korosztály megtalálná a neki szó-ló programokat, a kicsiktől kezdve a fiatalokon át az

idősebbekig. Szeretnénk, ha a programszervezésbenkiszélesedne a szervezői kör: várjuk az ötleteket, éspersze a megvalósításra jelentkező felajánlásokat.Vanmár valaki, aki játékos ismerkedést vezetne a táborelején, és van, aki már vállalt egy vetélkedőt is háromkülönböző korcsoport számára. Tudom, hogy vannakközöttünk olyanok, akik szívesen tartanának 1,5–2órás komoly programot a felnőtt hallgatóság számá-ra, mert olyan ismeretük van egy-egy érdekes témá-ban, ami beleillik a tábor szellemiségébe. Ugyanígyvárjuk a fiataloknak szóló programokra a felajánláso-kat (tábortűz, beszélgetés, vidám műsor, zenei vetél-kedő, akadályverseny, ki mit tud, sportverseny) ahelyszín kiváló lehetőséget biztosít mindezekhez.Fontos tudni: a tábor olyan lesz, amilyenné mi tesz-szük, és ez leginkább a programokra igaz. Biztos va-gyok benne, hogy jó szervezéssel, vállalásokkal, fel-készüléssel és adni akarással mindenki szép élmé-nyeket gyűjthet.– Mi a korhatár? – Nincs korhatár. Tavaly is nagyon széles korosztályképviseltette magát a néhány hónapos kislánytólkezdve egészen a szépkorúakig. Azok számára, akikezt igénylik, igyekszünk a kőházban szállást biztosí-tani, és a tavalyihoz hasonlóan külön buszt is szerve-zünk a plébániától a táborig és vissza.– Miben lesz más az idei tábor, mint a tavalyi?– A szervezésbe szeretnénk több embert bevon-ni. Jó lenne, ha nagyobb előkészítéssel tud-nánk a programokat megszervezni, ezért fon-tos, hogy a jelentkezéskor azok, akik ebbenközre tudnak működni, ötletüket, felajánlásukata felsokrisztina@felsokrisztina.net címen jelezzék.– Tényleg, hogyan kell a táborra jelentkezni?– Az első lépés, hogy Márton atyánál jelentkezzetek.Mivel a táborhelyet le kell foglalnunk, és előleget iskell fizetnünk, fontos, hogy befizessétek az ötezer fo-rint előleget. A részletes jelentkezési adatokat le le-het adni az interneten (http://www.felsokrisztina.net=> A plébánia hírei => Online jelentkezési lap)vagy a sekrestyében található formanyomtatványon.– Hogyan jutok további információhoz?– A gyakorlati tudnivalókról, az elhelyezésről tavasz-szal adunk tájékoztatást. Ugyancsak készítünk egy kisfüzetet a legfontosabb információkról. Tudod… Várj!Most hova rohansz?– Bocsáss meg, megláttam Márton atyát, és most ju-tott eszembe, hogy még mi sem regisztráltunk! Aprogramszervezés kapcsán pedig szintén jelentke-zem, van néhány jó ötletem!

Tóth Zoltán

Képzelt beszélgetés, figyelemfelkeltés céljából

92011. NAGYBÖJT

Legutóbbi, adventi számunk-ban, az egyházközségben lezaj-lott bérmálásokat mutattuk be,kezdve az első alkalommal,melynek keretében SerédiJusztinián bíboros, hercegprí-más 1942. június 3-án 326 gyer-meknek, fiatalnak szolgáltatta kia szentséget. Mivel semmilyenírás vagy fénykép nem maradtfönn a szertartásról, kértük,hogy aki esetleg részese volt,ossza meg velünk emlékeit.

Nagy örömünkre a cikk meg-jelenése után megkeresett ben-nünket Rácz Györgyné ÚriMária, aki kislányként maga is abérmálkozók között volt, és mais plébániánk területén él. Gyer-mekei is itt voltak hittanosok,ministránsok. Visszaemlékezésé-ből először arra derült fény,hogy mi volt az oka a bérmálko-zók szokatlanul magas számá-nak. Ezekben az években zajlotta krisztinavárosi templom bőví-tése, tehát ott nem tartottak1941–42-ben bérmálást. A Szi-lágyi Erzsébet Leánygimnázium– melynek Úri Mária akkor első-osztályos (mai számítás szerintötödikes) növendéke volt – ta-

nulóit a mi templomunkba hoz-ta el bérmálkozni. Az osztálylét-számok magasak voltak, az őosztályukba 54-en jártak, és ha-sonló létszámú lehetett a párhu-zamos osztály is. A felkészítés aziskolai hittanórákon történt dr. Mihalik Ferenc hittanár ésFritz tisztelendő úr vezetésével,templomunkba csak a szertar-tásra jöttek el.

A szilágyis diákok a bérmálá-son egységesen az iskolai ün-

neplőruhájukban vettek részt:sötétkék rakott szoknyát és írá-sos hímzésű, fehér blúzt visel-tek. A nagy létszámra való tekin-

tettel a bérmálkozókat csak abérmaszülőjük és egy családtagkísérhette el, Mária nénivel azédesanyja volt ott. A gyerekek aszentmisén osztályonként, közö-sen vettek részt. A nagyon me-leg, júniusi vasárnap délelőttöna zsúfolt templomban többen isrosszul lettek, őket kivezették akertbe.

A bérmálás szertartására atemplomkaputól kiindulva, atemplomhoz vezető úton hosz-szú-hosszú sorban, kétoldalt so-rakoztak fel a bérmálkozók,egyik oldalon a fiúk, másik olda-lon a lányok, mögöttük a bérma-szülők. Az akkor tízesztendősMária néni emlékeiben elevenenél, hogy a nagyobb, 15–16 éveslányok milyen szépek voltak ró-zsaszín és világoskék hosszú ru-háikban. A hercegprímás úr ma-ga bérmált meg mindenkit, em-lékül szentképet kaptak, melyetMária néni még ma is őriz.

Köszönjük Rácz Györgyné-nek, hogy fontosnak tartottaemlékei elmesélését, és bátorít-juk a kedves testvéreket, hogyírásban vagy szóban idézzék feltörténeteiket, emlékeiket egy-házközségünk múltjából, hiszenez a mi közös történelmünk.

Lukách Krisztina

Most nem az anyakönyv mesél

Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás 1941-ben áldotta meg templomunk alapkövét

2011. NAGYBÖJT10

Új rovatunkban olyan könyvekismertetését várjuk a kedves hívek-től, amelyek tartalmát, saját életük-re gyakorolt hatását szívesen meg-osztanák másokkal is.

A Család évében kiemelkedőenfontosnak tartom, hogy mindenerővel segítsük a magyar családokbékés, nyugodt légkörét. Úgy gon-dolom, hogy ehhez az imaélet el-mélyítése a leghatékonyabb eszköz.

A közelmúltban találtam ráMervay Miklós könyvére az inter-neten a Családpasztorációs Irodahonlapjának könyvajánlójában.Örömmel és nagy várakozással vet-tem meg, hiszen a hatvanas évek-ben, amikor én voltam fiatal, ilyenkönyvről álmodni sem lehetett.Most unokáim imaéletének egyen-getéséhez próbálok és remélek se-gítséget nyújtani.

A könyv is igazolja meggyőződé-semet, hogy a család közös imád-kozása erősíti a család összetarto-zását, a családtagok kapcsolatainakelmélyülését. Segítséget ad ahhoz,miként vezessük gyermekeinket azimádságos mindennapok útjára.Személyes tapasztalataival, szemlé-letes példákkal mutat utat.

„Minden keresztény a házassá-gában számíthat Isten kegyelmére.Olyan ez, mint a gépkocsikba köte-lezően beépített biztonsági öv.Nem mindenki használja, bár lehe-tősége, módja volna rá. De aki élvele, annak életét megmentheti arendszeres használat…”

A könyv elsősorban azoknak kí-ván segíteni, akik szeretnénekimádkozni házastársukkal és gyer-mekeikkel otthon, a családban, denem tudják, hogyan kezdjenek hoz-zá, mert nem így nőttek fel, nemvolt erre tapasztalatuk. De haszno-san forgathatják azok is, akiknélmár kialakult gyakorlat a közös ima,ők megerősítést nyerhetnek, hogy

helyes úton járnak, illetve új ötlete-ket is kaphatnak egy-egy felmerülőprobléma megoldására.

A szerző gyakorló családapa, ka-tolikus teológus pedagógiai diplo-mával. Jelenleg a Pázmány PéterKatolikus Egyetem oktatója a hitta-nárok képzésében. A könyv ki-emelkedő érdeme egyszerű nyelve-zete, áttekinthető szerkezete, tö-mör, közérthető megfogalmazásai.

A kötet ára 1500.- Ft, kapható aKossuth Lajos utcában a Családokés hitoktatók boltjában, valamintegyéb katolikus könyvesboltokban.

Molnár Zsuzsa

Merjünk imádkozni gyermekeinkkel!

A családi könyvespolcra ajánljuk

112011. NAGYBÖJT

Ezzel a címmel tartottak zenésáhítatot a budahegyvidéki evangé-likus templomban február 20-ánvasárnap. A zenés meditáció anemrég zárult ökumenikus ima-hét méltó folytatása volt, hiszen azáhítatot körülölelő, énekszóbanmegjelenített imádságcsokrot afelső-krisztinavárosi plébánia fel-nőttkórusa nyújtotta. Nemcsakeszmeiségében, de szervezésbenis összeért a két esemény: azimaheti közös alkalmak adták azötletet a templom lelkészének,Keczkó Pálnak, hogy szolgálatrameghívja a kórust.

A karvezető, Tőkés Tünde el-mondta, hogy 1983-ban alakultakgyermekkórusként, s az évek alattfelnőttkórussá nőtték ki magukat(de a gyermekkórus is működik amai napig). Alakulásukkor szolgá-latra vállalkoztak, így elsősorban aliturgiába illeszkedő gregoriándallamkincsből merítenek.

A bemutatkozásban utaltakarra – és ezt az éneklés mindenpillanatában érezhette a hallga-tóság –, hogy az Urat szolgálnicsak őszinte hitből fakadóan éselsősorban egymást elfogadvalehetséges.

A vasárnap esti áhítat zeneianyagát – az este címéhez hűen –felekezeti és műfaji sokszínűség jel-lemezte. A műsor J. S. Bach evan-gélikusok számára jól ismert Ó, jer-tek, énekeljünk koráljával indult.Ezt követően egy, az egész keresz-ténység közös gyökerét jelentő gre-gorián dallam hangzott el. Megszó-lalt a Mint a szép híves patakragenfi zsoltár a református MaróthiGyörgy feldolgozásában. A Dicső-ült helyeken zsoltárparafrázis aKájoni János ferences szerzetes ál-tal összeállított énekeskönyvben je-lent meg először a 17. században,és ma az Evangélikus énekes-könyvben (EÉ 50) is megtalálható.

A széles értelemben vett öku-mené jegyében felhangzottThomas Tallisnak, az anglikánegyházi zene kiemelkedő képvise-lőjének If ye love me című kórus-műve. Hallhattuk továbbá W. A.Mozart, G. J. Werner, F.Mendelssohn Bartholdy, C. Saint-Saëns, E. Elgar, K. Nystedt egy-egydarabját, illetve megszólaltak ma-gyar zeneszerzők, Kodály Zoltánés Bárdos Lajos művei is.

A kórus a bemutatkozásukbankiemelt felnőtté érést igazolta elő-adásmódjával is: rendezettség, fe-gyelmezettség és egyben áhítat jel-lemezte. Így alakulhat ki az a sza-vakon túli belső odafigyelés,amely az Istennel való párbeszéd-hez elengedhetetlen.

A művek között elhangzó me-ditáció is jól illeszkedett az isten-keresés zenei anyagához. KeczkóSzilvia szavaival az emberek békeutáni vágyát kutatta, láttatva,hogy annak eléréséhez az emberierőfeszítések önmagukban kevés-nek bizonyulnak; a békét csak azÚrhoz fordulva, vele s benne lel-hetjük meg.

Zárásként kórus és gyülekezetegy ortodox esti dicséretet éne-kelt: Isten boldog fénye, el nemmúló szépsége, szent és áldottKrisztus!

Az énekkart Tőkés Tünde ésOpánszki Dávid vezényelte, orgo-nán közreműködött Hegyi Dánielés a vendéglátó gyülekezet kánto-ra, Ecsedi Zsuzsa.

A művek között fel-feltörő tapsis jelezte, hogy a kórusnak sikerültaz imádság szavait a hallgatóságérzései szerint megfogalmazni, ésígy valódi közösséget formálniBudahegyvidéken.

Borókay RékaMegjelent az Evangélikus Élet

február 27-i számában

Ökumené másfél évezred egyházi muzsikájában

Nagyböjt szombatjain, az esti szentmise után vesperást énekelünk.

„Ajánlatos, hogy maguk a világi hívők is

imádkozzák a Szent Zsolozsmát, akár a papokkal együtt,

akár maguk között csoportban...” (Lit.Konst.100.§)

2011. NAGYBÖJT12

A Felsõ-krisztinavárosi Keresztelõ Szent János Plébánia közösségének lapjaMegjelenik évente ötször: adventre, nagyböjtre, húsvétra, Te Deumra és Veni Sanctéra

XIV. évfolyam, 2. szám 2011. Nagyböjt. Lapunk megjelenését a XII. kerületi önkormányzat támogatja.Szerkesztő: Szerdahelyi Csongor, főmunkatárs: Lukách Krisztina, korrektor: Rochlitz Bernadett, tördelő: Babics Balázs

felsokrisztina@felsokrisztina.net – www.felsokrisztina.net

Halottaink

Fehértói Nagy Tibor (73)Erdei András (38)Dr. Markóczy Miklós (75)Kossa Károlyné (87)Matyék Károlyné (90)Szabó Tamás (67)Vojkovics Ferenc (82)Fierer Kelemen (77)Haasz Antal Viktorné (83)Szépkuti Lajosné (64)Hiesz Aurél (82)Herczeg János (92)Csapó Jánosné (92)Kiss Györgyné (96)Kincsesy Sándorné (87)Dr. Csiglán Istvánné (81)Vaskó János (72)Lovász Jánosné (91)Bujna József (82)Fleischer Jenőné (86)Dr. Badal Mária (92)Csiky Jánosné (92)Tóth Lajosné (90)Borbély István (93)Hernády Elemérné (90)Horváth Ödön (87)Kasza Mihály (62)Rózsahegyi Istvánné (94)Menkó Istvánné (72)Dr. Lénárt Lajos (89)Kovács Imréné (89)Dr. Zakariás Zoltánné (93)Dr. Oláh Andorné (94)Serák Miklósné (88)Moharos Dánielné (91)

Keresztelések

Pataki Anna Pataki GrétaFonódi ZitaBoros Mária

Anyakönyv

2010. december – 2011. február

Pázmánytól Salamon Béláig

Az elmúlt hetven év alatt – miótaplébániánk létezik – meglehetősennagy számú, mintegy négy–ötezerkönyv gyűlt össze egyházközségünk-ben: vásárlás, hagyaték, illetve aján-dékozás révén. Mind nem is fér el azelső emeleti nagy könyvtárszobában,pedig körben a teljes falfelület bevan polcozva, egészen a mennyeze-tig, olyannyira, hogy a felső polcso-rok csak létráról érhetők el. E gyűj-temény azonban még nem nevezhe-tő könyvtárnak, hiszen még adósakvagyunk nemcsak a pontos számba-vétellel, de a szakszerű működéstegyáltalán lehetővé tevő katalogizá-lással is, melyhez – úgy tűnik – mamár nem érdemes a hagyományoscédulás nyilvántartó, illetve kölcsön-ző rendszert alkalmazni. Egyébként,mikor még a II. világháború előtt azApor Vilmos teret és a StromfeldAurél utat egybefüggően Pilsudskiútnak hívták, a 2. sz. alatt (nyilván aplébánián) működött az Egyházköz-ségi Népkönyvtár, mint ahogy azt azegyik könyvben talált tulajdonosi bé-lyegző bizonyítja.

A könyvállomány gazdagságánakérzékeltetésére meg kell említenilegrégibb könyvünket, a PázmányPéter életműve zárókövének számí-tó és irodalmi–esztétikai szempont-ból legjelentősebb alkotásának bizo-nyuló prédikáció-gyűjteményt. Ez amind terjedelmére, mind tematikai

sokoldalúságára nézve gazdag kötetegy évvel halála előtt, 1636-banPozsonyban jelent meg. Bűn éserény, igazság és erkölcs, emberi, hi-vatali és szociális kötelezettségek, azifjúság nevelésével összefüggő gon-dolatok adják tartalmi foglalatát, mi-közben megcsodálhatjuk lélektanifogékonyságát, művészi szerkesztő-készségét s nyelvének ízes gazdagsá-gát. De megvannak a világháborúelőtti nagy magyar keresztény gon-dolkodók – pl. Zubricky Aladár,Shütz Antal, Kornis Gyula, SíkSándor, Horváth Sándor stb. – több-nyire a Szent István Társulat soroza-taiban megjelent teológiai–filozófi-ai–bölcseleti könyvei éppúgy, mintjeles költőink, íróink művei, nem-csak a régebbi korok bestsellerjei(csak ízelítőül: tucatnyi TormayCécile-, Szentkuthy Miklós- vagyPassuth László-könyv), de az újabb,sőt a legújabb kor művei is, beleért-ve a kultúra minden ágát, a komolytudományos könyvektől a legkülön-bözőbb népszerűsítő műveken ke-resztül akár a könnyed, szórakoztatóművekig, ahogy azt a példaként csa-tolt Salamon Béla-könyv dedikáltcímlapja is bizonyítja.

Summa summarum, olyan nagykincs birtokában vagyunk, melyetcsak kevés egyházközség mondhatmagáénak.

Szende Ákos