EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYETEM

Lackner Pál Sámuel:

EVANGÉLIKUS EGYHÁZI STRUKTÚRÁK

VÁLTOZÁSAI AZ EGYKORI OSZTRÁK-

MAGYAR MONARCHIA ÉS UTÓDÁL-

LAMAI TERÜLETÉN 1734-1945 KÖZÖTT

Doktori értekezés

Témavezető: Korányi András

Budapest, 2009

2

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék 2

Előszó

5

1. Bevezetés 7 1.1 Feladat-meghatározás 10 1.1.1. Egyháztípusok 11 1.1.2. Változástípusok 14 1.2. Időszakasz problematikája 24 1.2.1. Kezdet 24 1.2.2. Vég 27 1.3. Területi és szervezeti kérdések 28 1.3.1. Változások a 18. században 32 1.3.2. Változások a 19. században 38 1.3.3. Változások a 20. században 46 1.4. Terminológiai problémák 50 1.4.1. Nyelvi 50 1.4.2. Jogi 55 1.4.3. Matematikai

57

2. Struktúrák az első világháború vége előtt 61 2.1. Ausztria Ágostai Hitvallású Evangélikus egyház 61 2.1.1. Aschi Konzisztórium 77 2.2. Magyarhoni Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházegyetem 81 2.2.1. Egyházalapítási kísérletek Horvátországban 96 2.3. Erdélyi Ágostai Hitvallású Evangélikus Országos Egyház 98 2.4.

Boszniai Evangélikus Zsinat 104

3. Struktúrák a két világháború alatt 107 3.1. Ausztria 107 3.1.1. Ausztriai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház 108 3.1.2. Burgenlandi Ágostai Hitvallású Evangélikus Szuperintendencia 111 3.2. Magyarország 113 3.2.1. Magyarországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházegyetem 113 3.3. Csehszlovákia 116 3.3.1. Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház 116 3.3.2. Német Evangélikus Egyház Csehországban, Morvaországban és

Sziléziában 120

3.3.3. Ág. Hitv. Evangélikus Egyház Esperessége Kelet-Sziléziában 126 3.3.4. Csehországi Testvérek Egyháza 128 3.4. Lengyelország 130 3.4.1. Lengyelországi Ágostai Evangélikus Egyház 132 3.4.2. Kis-Lengyelországi Ág. és Helv. Hitvallású Evangélikus Egyház 134 3.5. Jugoszlávia 136

3

3.5.1. Német Ág. Hitv. Evangélikus-Keresztyén Egyház a Jugoszláv Ki-rályságban

140

3.5.2. Szlovák Ág. Hitv. Evangélikus-Keresztyén Egyház a Jugoszláv Királyságban

144

3.6. Románia 146 3.6.1. Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Országos Egyház 147 3.6.2. Ágostai Hitvallású Zsinat-presbiteri Evangélikus Egyház 149 3.7. Olaszország 151 3.7.1. Gyülekezetek Olaszországban

152

4. Struktúrák a második világháború alatt 158 4.1. Német Birodalom 158 4.1.1. Ausztriai Evangélikus Egyház 158 4.1.2. Szudéta-vidék 160 4.1.3. Szilézia, Galícia 160 4.2. Szovjet megszállási övezet / ex-Lengyelország / 162 4.3. Magyarország 163 4.3.1. Magyarországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházegyetem 163 4.3.2. Besztercei Vezérfőesperesség 165 4.3.3. Dél-Magyarországi Német Evangélikus Egyház 166 4.4. Szlovákia 168 4.4.1. Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház 168 4.4.2. Szlovákiai Német Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház 169 4.5. Románia 171 4.5.1. Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Országos Egyház 171 4.5.2. Ágostai Hitvallású Zsinat-presbiteri Evangélikus Egyház 171 4.6. Szerbia német katonai kormányzat alatt 172 4.6.1. Bánáti Német Evangélikus Egyház 172 4.7. Horvátország 174 4.7.1. Horvátországi Német Evangélikus Egyház 174 4.8. Olaszország 177 4.8.1. Gyülekezetek Olaszországban

177

A. Szöveggyűjtemény (német eredetiben) 178 A.1. Verfassung der Evangelischen Synode in Bosnien 179 A.2. Verfassung der Deutschen Evangelisch-christlichen Kirche A.B.

im Königreiche Jugoslawien 180

A.2.1. Gesetz über die evangelisch-christlichen Kirchen und über die reformierte christliche Kirche des Königreiches Jugoslawien

211

A.3. Kirchenordnung der Deutschen Evangelischen Kirche in Südun-garn

223

A.4. Verfassung der Deutschen Evangelischen Kirche im Banat 248 A.5.

Verfassung der Deutschen Evangelisch-Christlichen Kirche A.B. im Unabhängigen Staate Kroatien

269

A.5.1.

Gesetzliche Verordnung über die Schaffung einer verfassungge-benden Körperschaft

295

4

B Statisztika 297 B.1. Magyarország evangélikus statisztikája (1890) 297 B.2. Magyarországi városok 10 % feletti evangélikussággal (1890) 301 B.3. Ausztriai városok 10 % feletti evangélikussággal (1890) 303 B.4. Magyarországi községek 90 % feletti evangélikussággal (1890) 304 B.5. Egyházkerületek nagyság szerint (1913) 310 B.6. Egyházmegyék nagyság szerint (1913) 315 B.7. Települések 2500 evangélikus felett (1913)

320

5. Elemzés, tézisek

323

C.1. Nem nyomtatott források 324 C.2. Nyomtatott források 325 C.3. Névtárak 330 C.4. Személyes közlések 332 C.5. Web-oldalak

332

D. Irodalom

333

E.1. Grafikon 354 E.2. Rövidítések

355

F. Összefoglalás 356

F.D. Zusammenfassung 358

F.E. Summary 360

5

Előszó

„Tradíció, emóció, politika, realitás” – ez volt a tervezett alcím. Tulajdon-

képpen néhány azokból a kifejezésekből, amelyek jelentős mértékben megha-

tározták az egyháztörténet adott korszakokban, kifejezetten áll ez a megállapí-

tás a nemzeti egyházak kialakulásának időnként nagyon feszült pillanataira.

Diákkorom óta foglalkoztat az egyház szervezetének kérdése, mint az

evangélium tiszta hirdetésének és a szentségek helyes kiszolgáltatásának tér-

beni, és ugyanakkor időbeni kerete. Az Ágostai Hitvallás óta tudjuk, hogy a tar-

talom a lényegi elem, de a tapasztalat szerint a szervezet nemcsak segítheti,

de akadályozhatja is a tartalmi munkát.

Más oldalról érdekelt az is, hogy az egykori azonos államszervezetben

élő, sokszor egymásra utalt egyházak milyen későbbi pályát írtak le. A közös

alapról párhuzamosan fejlődtek-e, ha nem, akkor mi, mikor és miért okozta az

irányváltásokat?

Másfél évtizednyi vizsgálódásom során hamar kiderült, hogy Magyar-

országon a kérdéskör kevéssé kutatott, idevonatkozó idegen nyelvű irodalom is

csak szórványosan, esetlegesen lelhető fel egyházi könyv- és levéltárainkban.

Menetközben kiderült, a világi gyűjtemények, sincsenek jobb helyzetben. Bécs-

ben, a fellelhető anyagok gyűjtőköre az egykori Ciszlajtánia1 utódegyházaira,

illetve a német nyelvű egyházakra összpontosul. A németországi szórvány és

külügyi szervezetek könyv- és irattára – sok háborús irat és adatveszteséggel –

hasonló logikájú.

Megállapítható, hogy az egyházak nagy része „sötét szakaszokat” nem,

vagy alig említ saját történelmében, valamint a dokumentálás általában egy

adott szempontrendszert követ, amelyben az emberi összefüggések mozgató-

rúgói sokszor rejtve maradnak. Beigazolódott Dr. Gustav Reingrabner azon té-

zise, miszerint az információk növekedése együtt jár az illúziók hasonló fokú

1 A mai osztrák (egyház)történész szóhasználat általános kifejezése a volt Monarchia osztrák

felére, a hivatalosan „a Birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok” néven emlege-

tett csoportra.

6

csökkenésével.

Eredetileg a Közép-Európai egyházak újraszerveződéséig – azaz majd-

nem a jelenig terveztem a kutatást. Ez azonban sem a rendelkezésre álló idő-

be, sem az Evangélikus Hittudományi Egyetem Doktori Iskolájának a disszertá-

ció méretére vonatkozó előírásába nem fért bele.

Előzetes téziseim:

1) a magyarországi szervezeti fejlődés kiegyensúlyozottabb, mint

az ausztriai;

2) a magyarországi demokratikusabb;

3) az osztrák racionálisabb;

4) a változási sebesség a hatalmi centrumoktól távol lassabb;

5) az utódegyházak esetén a nemzeti(ségi) karakter túlhangsú-

lyos;

6) a külső politikai (ideológiai) hatást az egyházak sem tudták

semlegesíteni, ezek tetten érhetőek;

7) a fejlődés sokszor személyfüggő;

8) a hasonlóság nagyobb marad, mint az eltérés.

Különösen is köszönettel tartozóm tanácsaikért és kérdéseikért, (ABC

rendben) az előmentek közül apámnak, Lackner Aladár esperes-lelkésznek; id.

Magassy Sándor lelkésznek, levéltárosnak; dr.hc.2 Peter Schellenberg lelkész-

nek, a Martin-Luther-Bund főtitkárának. A köztünk lévők közül a Bécsi Egyetem

Evangélikus Teológiai Fakultásán dr. Gustav Reingrabner és dr. Karl Schwarz

professzor uraknak; az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti

Tanszék oktatói közül dr. Csepregi Zoltán tanszékvezető egyetemi tanárnak, és

dr. Korányi András adjunktus, témavezetőnek.

Ki kell emelnem családom türelmét és megértését, a rájuk fordított idő

csökkenésével fordítottan arányos papírhegyek elviselésében.

2 Az Evangélikus Hittudományi Egyetem jogelődjének (Evangélikus Teológiai Akadémia) dísz-

doktora 1985.

7

1. Bevezetés

"Evangélikus egyházi struktúrák változásai az egykori Osztrák-Magyar

Monarchia és utódállamai területén 1731-1945 között" – fogalmazódott meg a

főcím. Már ez az első, tulajdonképp magától értendő részmeghatározás sem túl

egyszerű. Jelen munkában ez úgy értelmezett, ha egy egyház nevében az

evangélikus (lutheránus) kifejezés szerepel, vagy legfontosabb hitvallási irat-

ként nevesítetten az Ágostai Hitvallást (Confessio Augustana)3 ismeri el, eset-

leg csak az óegyházi (egyetemes) hitvallásokat és a Konkordia Könyvben4 sze-

replőket fogadja el kötelező érvénnyel, illetve fentiek kombinációjaként az

„ágostai hitvallású“ megnevezést használja.5 6

A teológiai fejlődés, a különböző kegyességi (ébredési) irányok kétség-

telenül megtették hatásaikat az egyházjogi kérdésekre is, a közigazgatás vagy

a szervezet területén azonban általában rendkívül kevéssé figyelhetők meg

ilyen jellegű impulzusok vagy függések. Egyet azonban tisztán le kell szögez-

3 Több esetben a „meg nem változtatott“ forma (Confessio Augustana invariata) a hangsúlyos,

néha a Melanchton által készített és javított (variata), de sehol sem szerepel ilyen módon említ-

ve a „variatissima”!

4 Például: Die Bekenntnisschriften der evangelisch-lutherischen Kirche / Göttingen 1955

2

5 Azok az egyházak, amelyek akár fő-, akár mellékhitvallásként más iratokat is elismernek, vagy

csak más reformátori iratokat tekintenek normának – azaz a református és az uniált egyházak-,

az e térségben csak szórványosan előforduló előreformátori közösségek – valdensek-; illetve a

protestantizmus későbbi vonulataihoz tartozók – például a metodisták-, alapjában kimaradnak e

körből. A két kivétel egyrészt az „Evangelische Kirche A.u.H.B. in Kleinpolen,“ mert de facto

mégsem uniált egyházként működött, másrészt a Cseh Testvér Egyház, amelynek története itt

kizárólag vázlatosan említődik.

6 Ez a feltétel kétségtelenül szigorúbb, mint a Lutheránus Világszövetség alkotmányában meg-

határozott elv, hiszen van uniált egyház a tagok között (Pomerániai Egyház), másrészt van olyan

tagegyháza is Indonéziában (Protestáns-Keresztyén Batak Egyház (HKBP)), amely a Kiskáté

mellett egy saját, az Ágostai Hitvallással kétségtelen rokonságot mutató iratot, az 1951-ben el-

fogadott Batak Hitvallást tekint normának.

A Cseh Testvéregyházat 2004. szeptember 7-én felvették az LVSZ tagegyházai sorába, hason-

lóan a Holland Protestáns Egyházzal, holott mindkét egyház már tagja a Református Világszö-

vetségnek is (RWA), illetve mindkettőben a lutheri iratokon kívül a reformátusok is hatályosak.

8

nünk: a modern egyházjogi nyelvekben, Isten neve ritkán szerepel, akkor is leg-

többször a preambulumban, vagy hasonló szerepű teológiai iratban.

Azok az egyházak, amelyek azonos keretek között élnek, hatással van-

nak egymásra, amelynek erőssége rendkívüli módon ingadozik. Itt említhető a

nyelvi közösség – lásd Németországot; a közös történelem - pl. Skandinávia -;

vagy az azonos államszervezetben, egy időben lét: - mint Franciaország,7 vagy

a cári Oroszország (Baltikum).8 Az egykori monarchia és utódállamainak egy-

házai sajátos halmazt alkottak, hiszen szinte minden előző kritériumnak megfe-

leltek. Itt könnyen találunk példákat nemcsak a dupla, de még a tripla nyelvkö-

zösségre is!9

Dolgozatom a belső egyházi jogfejlődést alaposabban vizsgálja, mint a

vonatkozó állami szabályozást. Természetesen utóbbi is elemzésre kerül, de

figyelembe véve az a tény, hogy a közép-európai államalakzatok – különösen a

húszadik század átmeneti korszakaiban – instabilabbak voltak, mint az adott

területen létező egyháziak. Némelyik mindössze hónapokig létezett, mások

7 Az "Eglise de la Confession d' Augsbourg d' Alsace et le Lorraine" (ECAAL) Elzász-Lotaringiai

Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház, és az "Eglise évangélique luthérienne de France" (ELF –

Franciaországi Evangélikus-Lutheránus Egyház), ez a két közösség 1802 és 1871 között egy

egységes államegyházat alkotott, amelyet az 1802. április 8-i X. törvény 33. valamint 35.-39.

cikkei szabályoztak. Ezzel a törvénnyel kerültek bevezetésre a felügyelőségek (Inspektion), mint

területi egységek. Az 1852. november 10.-i dekrétum alapján történt egy átszervezés, ezután az

egyház 8 felügyelőségből állt: (*Székhely: Straßburg, konzisztóriumok száma): Temple-Neuf*

(8), Paris (1), Saint-Thomas* (9), Bouxwiller (5), La Petite Pierre* (5), Wissembourg (6), Colmar

(5), Montbéliard (2). Az 1870-71 évi háború után, I. Vilmos császár 1876. április 8-án egy új

felügyelőség alapítását hagyta jóvá, (Saint-Guillaume,* 5), amely a két másik Straßburgi széke-

lyű körzetből (Temple-Neuf 5, Saint-Thomas 7) jött létre. La Petite Pierre - ekkori néven: Jung-

St. Peter – keretében alakult még egy konzisztórium. Eddigre azonban, a háború következmé-

nyeként Párizs és az eredetileg württembergi irányítású Montbéliard (történelmi német nevén

Mömpelgard) már másik egyházat képeztek, hiszen Franciaországban maradtak.

8 Észtország és Lettország története többször fut azonos szálon (Orosz Birodalom, illetve Szov-

jetunió), más korszakokban azonban markánsan eltérő, önálló saját történelmük van.

9 Eltérő arányban, de a két világháború közti szakaszban ugyanazt a három istentiszteleti nyelvet

– magyar, szlovák, német - használták Magyarországon (Magyarországi Ágostai Hitvallású

Evangélikus Egyházegyetem), Csehszlovákiában (Slovenszko-i Ágostai Hitvallású Evangélikus

Egyház), illetve Romániában (Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Országos Egyház).

9

nem kaptak nemzetközi elismerést, néhány esetben mindkét tény egy időben

fennállt: lásd a Lajtbánság10

esetét. Az evangélikus egyházak helyzetének álla-

mi szabályozása – mint a többi kisebbségi egyházé is –, gyakran egy évtizedet

meghaladó késéssel történt. Több esetben az egyházi életre nemcsak a formá-

lis, állami egyházi szabályozás volt hatással, hanem ideológiailag meghatáro-

zott, monopolhelyzetű pártok határozatai is.

Az időszakban lezajlott történelmi események a kutatási lehetőségeket

rendkívüli módon behatárolják. Egyfelől voltak egyházak, amelyek a II. világhá-

ború alatt vagy közvetlenül utána teljesen eltűntek a térképről, levéltáraik – ha

egyáltalán valahol és valamikor létre is jöttek - ma már nem kutathatóak,11

más

részt egyházellenes erők tudatosan12

vagy öntudatlanul13

olyan dokumentumo-

kat is megsemmisítettek, amelyek semmilyen más forrásból nem pótolhatók. A

szórvány egyházakkal foglalkozó szervezetek közül a GAW14

lipcsei archívuma

és könyvtára a bombázások áldozata lett. Diktatúrák – bármely politikai színe-

zettel is – szívesen fejeztek ki „kéréseket” szóban, amely utólag sem kerülnek

papírra, azaz nincs tapintható nyomuk. Ilyen, és hasonló okokból ebben a té-

mában is a teljességre csak törekedni lehet, elérni nem.

Sajnálatos módon – de az időkeret miatt érthetően -, már nem lehet

olyan személyekkel találkozni, akik a vizsgált szakaszban aktívan, esetleg ve-

zetőként az események részesei voltak.

A vizsgált események és folyamatok értelmezhetőségét segítendő, szük-

séges kitekinteni a többi európai egyházban lezajlott változásra, illetve utóbbiak

alapján egy „változás katalógus” elkészítése is elkerülhetetlen volt.

1.1. Feladat meghatározás

10

Lajtabánság nem kapott elismertséget, bélyegeit azonban az egész kontinensen elfogadták.

11 A menekülők – érthető módon – az anyakönyveket mentették, nem a törvénykönyveket.

12 Gyakran használtak tábori konyhák fűtéséhez régi papírokat – nemcsak egyházi – könyv- és

levéltárakból.

13 Az 1956 forradalom alatt a szovjet csapatok többször eltaláltak az Országos Levéltár épületét

a Budai Várban, ezzel sok dokumentum megsemmisült. (Például a két háború közti, illetve a II.

világháború alatti VKM iratok a fondjegyzékben megtalálhatók ugyan, de a ténylegesen ma már

nem léteznek.)

10

Közkeletűnek tekinthető az a vélemény, hogy az egyházi szervezetek15

-

és különösen kihangsúlyozottan maguk az egyházszervezetek16

-, állandóak,

rendkívül merevek. Ez a megítélés részben igaz, hiszen ezeket nem dinamikus,

hanem inkább statikus konstrukcióként éljük meg, illetve ilyenként foglalkozunk

velük. Ez politikai / közigazgatási szempontból is hasonlóan működik a moz-

galmi és intézményi jelleg kettőségében. Az Európán kívüli evangélikus egyhá-

zakat most hagyjuk figyelmen kívül – nem valamiféle uniós öntúltengésből, ha-

nem ebből a nézőpontból vizsgálva rendkívül eltérő tulajdonságaik miatt: A kü-

lönböző missziós társaságok meghatározó szerepe, az egykori gyarmattartók

eltérő állami berendezkedése, és az állam egyházzal szembeni jogi rendszeré-

nek különböző volta, illetve az új egyházak sokszor inkább mozgalmi jellege

egyaránt az egyházjog kérdéseinek másodrangúságát eredményezték. A misz-

sziói munka eredményeként alakult új egyházak sokkal inkább közösségi, mint

intézményi jellegűek és identitásúak, nem kizárólag az alapító generáció szol-

gálata idején.

A kérdés egy nem túl egyedi megfogalmazását közli 1980-ban Paul E.

Hoffman a LVSZ tanulmányi osztályának publikációjában:17

"Az egyházi szer-

14

Gustav Adolf Werk

15 Most az „egyházak feletti” szervezetekkel (konföderáció, szövetség, egyesült egyház) nem

foglalkozunk. Az utóbbi években, Németországban zajló események még nem lezártak, a vita

még folyik, az EKD, VELKD. EKU / UEK sorsa, és kilátásaik még nem teljesen áttekinthetőek.

16 Ez nemcsak evangélikus sajátosság. A római katolikus egyház az I. világháború után néhány

hónap híján háromnegyed évszázaddal korrigálta a Magyarországi egyházmegyei határokat. Az

ortodox egyházak – felismerve bizonyos kérdésekben történt lényeges változásokat a legutolsó,

jeruzsálemi pánortodox zsinat (1589) után - 1963 óta eldöntötték már, hogy a következő Rodosz

szigetén ülésezik majd, az időpont, a témák és a képviseleti arányok kérdéskörei még ma

(2009. tavasza) nyitottak. Nem felejthetjük el azt sem, hogy egy egyház autokefalitásának elis-

merése száz évig is eltarthat.

17 A Lutheránus Világszövetség hasonlóan a többi felekezeti és ökumenikus világszervezethez,

lényegesen többet foglalkozik etikai, és különösen is szociáletikai kérdésekkel, mint

egyházjogiakkal. Utóbbiak Helsinki és Budapest (1963-1984) között négy konferencián voltak

hangsúlyosak, gyakorlati teológia és ekkleziológiai összefüggéseikkel:

Koppenhága (1968),

11

vezet témája közismerten a vitatott kérdésekhez tartozik, amely összefüggés-

ben az evangélikusság 19. századi hitvallási eszmélésével, fáradozások után

eredményezte a zsinati szervezetek kifejlődését a német tartományi egyházak-

ban éppúgy, mint a szabadegyházi helyzetű Észak-Amerikában. Mára már a

belső evangélikus eltérések az egyházjog és az egyházi alkotmány ügyében

nem olyan markánsak, mint korábban, és a legkülönbözőbb berendezkedésű

egyházakat sem hátráltatja abban, hogy a Lutheránus Világszövetség közössé-

géhez csatlakozzanak. Az, hogy a különböző szervezetű egyházak között nem

állnak fenn ellentétek, nem jelenti másrészről azt, hogy az evangélikusságon

belül ne lennének problémák alkotmányos és egyházjogi meghatározottságok

miatt.”

1.1.1. Egyháztípusok:

Az európai evangélikus egyházak történelmi fejlődési irányaik, illetve ál-

lamegyházi beágyazódásuk alapján 5 csoportba oszthatóak:

- A) Egyházak, amelyek a reformáció – nem feltétlenül azonnali – bevezetésé-

vel (nagyrészt) megőrizték az egyházigazgatás addigi formáját. (Amelyek – le-

galább is egy adott szakaszban – párhuzamos római katolikus szervezet nélkül

működtek, túlnyomórészt Észak-Európában.)18

19

Järvenpää (1970),

Båstad (1977) (Verfassungen und Ordnungen lutherischer Kirchen) és

Nagyszeben (1982) (Ordnung und Praxis kirchlicher Amtshandlungen).

18 Az evangélikus egyházak újraeszmélése a balti térségben (Észtország, Lettország, Litvánia),

valamint az egykor finn-nyelvűek Szentpétervár térségében (Ingmarenland/Oroszország), nem-

különben az Oroszországban és a Független Államok Közösségében (ELKRAS) – később Oro-

szországban és más államokban – külön nem szerepel az elemzésben, mert a kutatást a nyelvi

különbségek, a távolság illetve a nem mindig egyértelmű erővonalak nem teszik teljes körűen

lehetővé.

19 A XX. század során tudatosan felépült ismét szinte minden országban egy olyan új, római

egyházigazgatás, hogy gyakorlatilag minden önálló állam legalább egy egyházmegyével, (vagy a

kánonjog szerint egyenértékű egységgel, területi prelatúra, apostoli adminisztratúra stb.) kell,

12

- B) Egyházak, amelyek a reformáció elfogadása után önálló szervezetet építet-

tek ki, gyakran az illegalitás időszakait is átélve. (Amelyek folyamatosan a ró-

mai szervezettel párhuzamosan működtek, általában Nyugat- és Közép-

Európában.)20

- C) Bevándorló egyházak21

(Telepes egyház Oroszországban, valamint a kö-

vetségi és kereskedelmi kirendeltségi gyülekezetekből kinőtt – kis létszámú

egyházak – Dél- és Nyugat-Európában.)22

- D) Menekült egyházak,23

illetve külföldi gyülekezetek24

- E) Evangélikus szabadegyházak25

hogy rendelkezzen. A hívek, papok és gyülekezetek száma az esetek többségében kicsi, a pa-

pok nagy része külföldi.

20 A monarchia egyházai ebbe a kategóriába sorolhatók, egyedül Bosznia C) csoportos

21 Itt kell megemlíteni az újabb népvándorlási hullámot, amikor az Unión belül a nyugdíjasok egy

része kedvezőbb megélhetési vagy időjárási viszonyok miatt a Földközi-tenger környékére hú-

zódik, az ő kelkigondozásukra is történik kísérlet, többször gyülekezet alapítással is.

22 A háborúk, okozta határmódosítások miatt, többször sajátos helyzet alakult ki. A kettős szer-

vezeti fejlődés karakteres esete Schleswig, ahol a német és a dán egyházi szervezetek a hatá-

ron átnyúlóan működnek. Ezekre csak vázlatosan utalok: 3 szervezeti forma alakult ki a más-

nyelvűek részére (adatok 1996-ból)

- Dán Egyház Dél-Schleswigben (43 gyülekezet, 24 lelkészi állás, vezetője „Propst” (prépost))

- Dán Népegyház német gyülekezetei Észak-Schleswigben (4 gyülekezet, 4 lelkész)

- Az Észak-Elbai Egyház Észak-Schleswigi Gyülekezet (7 gyülekezet, 7 lelkész, vezetője

„Senior” (esperes), egyedüli cím az egyházon belül, a zsinatban 2 tanácskozó tagja vesz részt.

23 A balti, és a kisebb léptékű, mára már majdnem teljesen elfeledett közép-európai menekült

egyházakat a II. világháború után szervezték. Az önazonosság kérdését sokkal inkább meghatá-

rozták a földrajzi, nyelvi és esetenként a politikai adottságok, mint a teológiaiak. A fordulat után

ezek a közösségek intenzív kapcsolatot építettek ki valamikori egyházaikkal. Mára inkább a

„külföldön élő egyház” karakter a meghatározó.

24 A német, dán, svéd, finn és újabban az amerikai külföldi gyülekezetek sajátos helyzetben

vannak: általában jogi, pénzügyi és személyi ellátás területén teljes függnek anyaegyházaiktól,

inkább munkaágként, értelmezik őket, mint különleges jogállású szórványegyházközségnek.

Ezek a gyülekezetek (közösségek) általában nem rendelkeznek képviselettel egyházuk zsina-

tán.

25 A porosz és a bádeni uniói miatti tiltakozásul jöttek létre ilyen egyházak, amelyek osztódása

jellegzetesen szabadegyházi módon, illetve későbbi egyesülése inkább népegyházi indítékú volt.

Egyik fundamentalista jellegű (SELK), másik az LVSZ tagja (Bádeni Lutheránus Szabadegyház).

13

A közigazgatási szintek száma alapján – figyelembe véve azt, hogy csak

elméletben létezik olyan modell, melyben minden szint azonos erővel bír-, az

Európa térségére az alábbi csoportok állapíthatóak meg (egy-egy példával):26

1 A teljesen autonóm gyülekezet, amely partnerségi viszonyban állhat más

egyházzal, vagy egyházszövetséggel; Merán (az egyesülés előtt).

1,5 Autonóm, önmagukat önálló egyházként definiáló gyülekezetek laza szö-

vetsége; Bund der Evang.-Luth. Kirchen in der Schweiz und im Fürsten-

tum Lichtenstein.

2 Kisebb egyházak, (a gyülekezetek és az egyházvezetés közt nincs köz-

tes szint): Szlovénia.

3 A gyülekezetek és a vezetőszint közt - általában területi elven szervezet -

köztes szint van: Erdély (mindkét egyház27

).

3.5 Mint az előző, de bizonyos kérdésekben a reformátusokkal együtt alko-

tott szervezetként lép fel: Ausztria.

4 A gyülekezet és a vezetés között 2 területi szint van: Magyarország.

4.5 A gyülekezet és a vezetés között 2 területi szint, a nagy városokban 3

van: Bajorország.

5 A teljes 5 szintes képlet ma csak elméleti lehetőség, gyakorlatban nem

található.

A jogalkotó, egyház-öndefiníciójú szövetségek (VELKD, EKD) jelent-

hetnek még egy vagy két szintet, a konföderációk esetén akár hármat is.28

A

világszervezetek (EVT, LVSZ), illetve az ökumenikus csoportosulások azonban

nem értelmezhetőek ilyen formán, és nem is működnek így.

26

A példák utalás szinten szerepelnek csak!

27 A Romániai Ágostai Evangélikus Egyházban 2 területi esperesség van (Kolozsvár, Brassó),

emellett létezik még a szlovák is, amelynek nincs saját területe.

28 Hannover esetében 7 szint található, de az ügyek fajtánként koncentrálódnak egy-egy szintre!

14

1.1.2. Változástípusok

A szervezeti változások 3 csoportba oszthatók:

Változások:29

A) - a külső határokban: Egyházalapítások, amelyek vagy mint "osztódás"

vagy mint "egyesülés" írhatók le; illetve területcsere30

két vagy több egyháztest

között,

B) - a belső területi beosztásban / Igazgatási reform,

C) - a döntéshozatali formákban. / Struktúra reform.

A) Külső határok változásai: Ha nincs külső ok, - eltekintve határhúzásoktól

vagy országok egyesülésétől illetve felbomlásától,31

- akkor az ilyen eseménye-

ket Európában32

- legalább is a XX. század második felében33

34

- rendkívül rit-

29

Ezek a lehetőségek egyszerre is történhetnek, különösen sűrűn szerepel egy csomagban a 2.

és 3. pont.

30 Ez csak akkor lehetséges, ha legalább 2 olyan egyház működik egy államban, amelyeknek

azonos a hitvallási bázisa.

31 A Szovjetunió és Jugoszlávia szétesését nem számítva!

32 Európán kívül találhatók példák egyházegyesülésekre:

- Ausztrália / 1966/,

- USA /ALC, LCA. AELC / ezzel párhuzamosan Kanadában is,

- Tanzániában, stb.

33 Az I. világháború után, a Türingiai Szabadállam megszervezését kővetően alakult meg az

Evangélikus Tartományi Egyház Türingiában, 7, eddig önálló tartományi egyházból:

- Sachsen-Weimar-Eisenach (Nagyhercegség) (fővárosa: Weimar)

- Sachsen-Meiningen (Hercegség) (fővárosa: Meiningen)

- Sachsen-Altenburg (Hercegség) (fővárosa: Altenburg)

- Sachsen-Coburg-Gotha (Hercegség) (fővárosa: Gotha)

- Reuss ifjabb vonal (Fejedelemség) (fővárosa: Gera)

- Schwarzburg-Rudolfstadt (Fejedelemség) (fővárosa: Rudolfstadt)

- Schwarzburg-Sondershausen (Fejedelemség) (fővárosa: Sondershausen)

A közös türingiai egyházi alkotmány hatályba lépésének időpontja: 1924. október. 10.

Több mint, 10 év késéssel csatlakozott még az egyetlen eddig még önálló egyház (Reuss idő-

sebb vonal) (fővárosa: Greiz) is csatlakozott. A Sachsen-Coburg-Gotha hercegség egy része

15

kán lehet megfigyelni. A kevésszámú példa egyike az Észak-Elbai Egyház ala-

pítása.35

(Az Egyházi Alkotmány hatályba lépésének ideje – több évtizedes elő-

készület után -: 1977. január 01.)36

Ez 4 eddig önálló, nagyon különböző mére-

tű, hagyományú és jogi berendezkedésű tartományi egyház egyesüléséből37

(Coburg) logikus módon államilag és egyházilag egyaránt Bajorországhoz csatlakozott. A Türin-

giai Szabadállam ezen felül még Poroszország Szász Tartományának Erfurti Körzetéből jött

létre, amely azonban egyházilag nem integrálódott, hanem megmaradt az eddigi, immár önálló-

vá vált egyháztartományában (Kirchenprovinz Sachsen).

34 A világháborúk közt, illetve a közvetlenül a második világháború után – a különböző németor-

szági közigazgatási reformokkal egy időben, vagy azokhoz képest némi késéssel - több példa

sorolható fel: pl. egyházegyesítések Hessenben (Hessen és Nassau, valamint Kurhessen és

Waldeck), illetve ezek háború utáni, államjogi mérlegelésből történt megerősítése.

35 Ennek egyik oka az volt, hogy az 1937.–ben elfogadott „Nagy-Hamburg“ törvény után a

„Hamburg Szabad- és Hansa-város“ területe 3 evangélikus tartományi egyházhoz tartozott:

- A régi városi terület (Alt-Hamburg) egyházilag önálló volt – Hamburgi városállami egyház

(Evangelisch-Lutherische Kirche in Hamburgischen Staate),

- az Elbától északra lévő részek (Altona, Blankenese) a Schleswig-Holstien-i Egyházhoz és,

- az Elbától délre eső városnegyedek (Harburg, Wilhelmsburg) a Hannoveri Egyházhoz.

A gyakran hangoztatott definícióban (például: Adressenwerk der Evangelischen Kirchen 1999,

p.172.): „Az Észak-Elbai Egyház megközelítőleg lefedi Hamburg és Schleswig-Holstein államo-

kat,“ Hamburg vonatkozásában a megközelítőleg igaz, mert a város délnyugati csücske (Ham-

burg-Cranz) és az Elba torkolatában lévő Neuwerk szigete egyházilag Hannoverhez tartoznak.

36 Az első hasonló tervekre már 1935-ben találunk utalást. A tervezett Északi Egyház (vagy he-

lyenként Észak-Elbai Egyház) a következő, lutheránus tartományi egyházakból jött volna létre:

- Hannover*

- Oldenburg*

- Eutin

- Braunschweig*

- Schleswig-Holstein

- Lübeck

- Hamburg

- Mecklenburg-Strelitz

A centralizmus veszély érzése, valamint a sokak számára átláthatatlannak tűnő méret, és az

előjogok elvesztésétől való félelem miatt – gyakran kerül elő a „gigantománia“ kifejezése is -, a

terv megbukott. Az ötlet újra felbukkant, az Alsó-Szászországi egyházak (*) nélkül valósul meg.

37 A Schleswig-Holsteini Evangélikus Tartományi Egyház németnyelvű, dániai „Észak-Schleswigi

Esperessége“ (7 gyülekezet, 7 lelkészi állás), része lett az Észak-Elbai Egyháznak is.

16

jött létre:

- Evangélikus Tartományi Egyház Schleswig-Holstein,38

39

- Evangélikus Egyház a Hamburgi (Város)Államban,40

41

- Evangélikus Egyház Lübeck42

43

- Evangélikus Tartományi Egyház Eutin44

45

- illetve az ezzel egy időben a Hannoveri Evangélikus Tartományi Egyházzal

lezajlott területcserével.46

47

48

49

38

"A reformációt az egész régióban a dán uralom alatt vezették be az egyes területeken. Az

„Egyházi rend“ 1542-ben Bugenhagen közreműködésével készült el, és ekkor be is vezették.

1918-ban a tartományi egyházkormányzás vége után készült el az új egyházi alkotmány.

(Klapper: Die lutherischen Kirchen in der Welt / p. 262. (2.329.000 egyháztag, 485 egyházkö-

zség, 22 körzet – prépostság -, élén préposttal)

39 Utolsó saját egyházalkotmánya: „Rechtsordnung der Evangelisch-Lutherischen Kirche

Schleswig-Holsteins“ 1958. május 06.

40 "A Bugenhagen-féle egyházi rend 1529. május 23-án lépett életbe. A szenátus patronátusá-

nak első világháború utáni megszüntetését követően az egyház elkészítette saját alkotmányát. A

püspöki rendszert 1933-ban vezették be. A második világháború után az egyházi viszonyokat

újra szabályozták." / Klapper: i.m. p. 262. (555 000 egyháztag, 75 egyházközség, 7 körzet, élén

a körzeti elöljáró lelkésszel. A belvárosi főtemplomok és lelkészek sajátos előjogokkal rendel-

keztek. A belvárosi körzet vezetője címe “Senior”, és hivatalból a püspök helyettese volt.)

41 Az utolsó hamburgi egyházalkotmányt 1959. február 19-én fogadták el, kiegészítette a körze-

tekről szóló törvény 1967. szeptember 21-én.

42 "A reformációt Lübeck 1529-ben vezette be. Először egy szuperintendens, később egy senior

volt az egyház vezetője, 1933 óta pedig püspök." (Klapper: i.m. p. 263. (187 000 egyháztag 30

egyházközség, nem volt területi vagy középszintű irányító szervezet)).

43 A háború utáni egyházalkotmány elfogadása: 1948. április 22.

44 "A reformációt Eutin területén 1535-ben vezették be. 1919-ig Oldenburghoz tartozott, a tarto-

mányi egyház-kormányzat megszűnte után önálló lett. Vezető lelkésze a tartományi prépost

[Landesprobst] volt, akit püspöknek neveztek." (Klapper: i.m. p. 263-264. (92 000 egyháztag, 17

gyülekezet, itt sem volt semmilyen közbenső szervezet.))

45 Utolsó önálló alkotmánya: „Verfassung der Evangelisch-Lutherischen Landeskirche Eutin vom

22.05.1967.“

46 A Hamburgi Állami Evangélikus Egyház Cuxhaveni körzete a Hannoveri Evangélikus Tarto-

mányi Egyház Lüneburgi Kerületének Harburgi körzetéért.

47 "A reformáció bevezetése a mai Alsó-Szászország területére 1533 és 1565 között zajlott. A

meghatározó reformátorok Antonius Corvinus és Urbanus Rhegius voltak. 1571 óta a Helm-

17

Megállapítható, hogy merevség uralkodik ezen a területen, hiszen a né-

met evangélikus egyházak külső határai még mindig nagyon sok helyen azono-

sak a Bécsi Béke (1815),50

illetve a Frankfurti Szerződés (1817) által meghatá-

stedti Egyetem játszott meghatározó szerepet. 1737-ben alakult az egyetem Göttingenben, teo-

lógiai kara mindmáig nagyhatást gyakorol. Az addig fennálló 17 részegyházból 1866-ban hozták

létre a Hannoveri Evangélikus Tartományi Egyházat. 1918 után megszűnt az uralkodói egyház-

kormányzás [Landesherrliches Summepiskopat]. 1922-ben lépett életbe az új egyházalkotmány.

Első tartományi püspöke D. Dr. August Mahrens lett 1925-ben." / Klapper: i.m. p. 260.

48 A Hannoveri Evangélikus Tartományi Egyház 1963-ban 3.856.000 egyháztaggal, 9 kerülettel,

85 körzettel, 1.667 egyházközséggel, 1551 lelkésszel rendelkezett. / Taschenbuch der EKD

1966 p. A.

49 Ebben az esetben, a fent említett változásokon kívül, még egy radikális szervezeti változást is

bevezettek: 3 püspök áll az új kerületek élén (Hamburg, Lübeck, Schleswig). Az eddigi vezetői

állomány, 5 püspök (Hamburg, Lübeck, Kiel, Schleswig, Eutin), egy püspöki jogokkal felruházott

tartományi-szuperintendens (Lauenburg/Ratzeburg), és egy - már eredetileg is átmenetinek

kigondolt, „püspökpótló“, és csak 1962-ben a Dél-Holsteini térség számára rendszeresített –

tartományi-prépost (Hamburg-Blankenese), volt. /1962. október 05. KGVOR p.71/. A lauenburgi

különjogokat megszüntették – emiatt az utolsó tartományi szuperintendens -, Dr. Joachim

Heubach, az amúgy létező, de eddig nem működő egyházi alkotmánybíróságot is összehivatta.

A különböző terminológiákat egységesítették, egyetlen tudatosan meghagyott kivétel a dán terü-

leten működő szervezet vezetőjének „Senior“ címe volt, az egységesen bevezetett préposttal

szemben. Az előkészületek során nagyon elértő változatok szerepeltek napirenden: voltak szer-

vezeti elképzelések 1, 2, 3, 4, 5, 6, és 7 püspökös megoldásokra is.

- Pareigis-terv (1964): 1 püspök + 5 tartományi szuperintendens: Nyugat-Hamburg, Kelet-

Hamburg, Schleswig, Lübeck, Kiel. Hamburg belvárosának 5 főtemploma továbbra is különleges

jogállással rendelkezik.

- Jogászjavaslat (1956): 5 püspök: Holstein, Lübeck, Schleswig, és 2 Hamburg térségében

- Terv (1959): 6 püspök: előzők + Lauenburg

- Terv (1961): 4 püspök: Holstein, Lübeck, Hamburg, Kiel

50 A birodalmi küldött főbizottság (Reichsdeputationshauptschuss) már 1803-ban nagyvonalú

egyszerűsítéseket hajtott végre, elég, ha a birodalmi szabadvárosok számának radikális csök-

kentését említjük. (51 helyett 6, amelyet nem sokkal később az 1815-ben a Bécsi Békét követő

„Bundesakte” még tovább csökkentett, csak 4 város őrizte meg e jogait: Bréma, Frankfurt (Maj-

na), Hamburg és Lübeck. Nürnberg és Augsburg elvesztette azokat, a Bajor Királyság részévé

váltak. Frankfurt 1866-ban Poroszországba olvadt be, Lübeck önállósága a már más vonatko-

zásban említett 1937. évi „Nagy-Hamburg”-törvényig tartott.)

18

rozott államhatárokkal, (en- és exklávék,51

régen túlhaladott határok)52

53

, lega-

51

Külön említést érdemel az a tény, hogy a Református Egyház (Református Egyházak Zsinata

Bajorországban és Északnyugat-Németországban) olyan tartományi egyház, amely nem rendel-

kezik saját területtel – illetve osztozik a többi tartományi egyházzal, de nem az ország teljes terü-

letén, mert egyrészt vannak saját területtel rendelkező református tartományi egyházak (Anhalt,

Lippe), másrészt néhány unált egyházon belül önálló református önkormányzatiság létezik. Más

megközelítés szerint nem területi, hanem személyi egyház („Personalkirche”).

Hitvallási szempontból itt ismét utalni kell arra, hogy a tartományi egyházakon kívül több

evangélikus szabadegyház is létezik, amelyek területe helyenként egymást is fedi.

A régi határvonalak különösen is Közép-Németországban – az egykori porosz érdek-

szférában láthatóak:

- Észak-Rajna-Vesztfália (Nordrhein-Westfalen) állam területén 7 tartományi egyház működik:

- Evangelische Kirche von Westfalen;

- Evangelische Kirche in Hessen und Nassau;

- Evangelisch-Lutherische Landeskirche Schaumburg-Lippe;

- Evangelische Kirche in Rheinland;

- Lippische Landeskirche;

- Evangelisch-Lutherische Kirche Hannover

- Evangelische Kirche von Kurhessen-Waldeck.

- Alsó-Szászország (Niedersachsen) területén 5 egyház osztozik:

- Evangelisch-Lutherische Landeskirche in Braunschweig;

- Bremische Landeskirche (az úgynevezett „külső favak“);

- Evangelisch-Lutherische Landeskirche Hannovers;

- Evangelisch-Lutherische Kirche in Oldenburg;

- Evangelisch-Lutherische Landeskirche Schaumburg-Lippe.

52 Megfordítva is igaz a felvetés:

- A Berlin - Brandenburg - Sziléziai Felső-Lausitzi Egyház (Evangelische Kirche in Berlin-

Brandenburg-Schlesischen Oberlausitz) magában foglal vagy érint 5 szövetségi tartományt:

- Berlin,

- Brandenburg,

- Mecklenburg-Vorpommern,

- Sachsen-Anhalt

- Freistaat Sachsen.

- A Hannoveri Tartományi Egyház (Evangelisch-Lutherische Kirche Hannovers) szintén 5 tarto-

mányt érint:

- Niedersachsen,

- Hessen,

19

- Nordrhein-Westfalen,

- Hamburg

- Bremen (Bremerhaven).

- A sor könnyedén folytatható: az új, Evangélikus Egyház Közép-Németországban (Evangelische

Kirche im Mitteldeutschland) „négy-résztartományos“, bár egyik sem teljesen tartozik ide:

- Sachsen-Anhalt,

- Thüringen,

- Freistaat Sachsen

- Brandenburg.

- A Rajnai Egyház (Evangelische Kirche im Rheinland) hasonlóan nagy:

- Nordrhein-Westfalen,

- Hessen,

- Rheinland-Pfalz

- Saarland tartozik hozzá, de mindegyik csak részben!

53 A régóta tervezett, de több esetben már a végső pillanatban meghiúsult egyesülés a Közép-

Németországi két tartományi egyház (Türingia és Szász Egyháztartomány) között végre tényleg

megvalósult 2009. január elsejével, a német egyházi térkép lényegesen egyszerűbb lett. Ez hit-

vallási kérdéseket indukálhatna ugyan, hiszen Türingia evangélikus, a Szász Egyháztartomány

pedig uniált. Utóbbiban – másutt is észlelhető módon - azonban a református gyülekezetek saját

esperességgel („Seniorat”) rendelkeznek, amelynek nagysága rendkívüli módon változott az

évek során:

- 1960: Hallei református egyházi körzet: 2 gyülekezet, 4 lelkészi állás,

- 1966: Református körzet: 8 gyülekezet, 12 lelkészi állás, (az adatok túlzottnak tűnnek!)

- 1996: adatok hiányoznak, esperesi hely betöltve,

- 2003: 5 gyülekezet, 4 lelkészi állás,

- 2008: 5 gyülekezet, 5 lelkésszel.

Ennek ellenére az elfogadott alkotmány a lutheri reformációt hangsúlyozza ki, elismerve a re-

formátus gyülekezetek saját hitvallási helyzetét.

A 2004.01.01.-i hatállyal végbement egyesülés Berlin-Brandenburg és a Sziléziai Felső-Lausitz

(Görlitz) közt nem okozhatott hitvallási problémákat, hiszen a ll. világháború előtt mindkettő az

óporosz unión alapuló egyház része volt, még ha másik egyháztartományhoz tartoztak is. Mind-

két egyházban megőrizték különállásukat a reformátusok. Berlin-Brandenburgban létezett a

Református Moderátorság (Moderamen), amely egyik regionális püspöknek (Generalsuperin-

tendent) sem volt alárendelve, sőt két részre bomlott: a német és a francia körzetre, a berlini fal

idején – érthető okok miatt – mindkettőnek volt egy keleti és egy nyugati régiója is. A másik egy-

házban az egyetlen református gyülekezetnek (Görlitz-Oderwitz) közvetlen szavazat volt a zsi-

natban (a többi gyülekezet az esperességeken keresztül közvetetten választhatott). Ma a közös

(értelemszerűen erősen német túlsúlyú) református szervezet (esperesség) tagja, amely tovább-

20

lább is még 2008 végén. Ez gyakorlatilag joggal nevezhető a német kisállami-

ság ("Kleinstaaterei")54

legutolsó maradványának, holott már az első világhábo-

rú után, majd a Harmadik Birodalom megalakulása után hamarosan számos

egyházegyesülés történt. Némelyeket államegyházjogi szempontból történt

mérlegelés után, a második világháborút követően, megismételtek.

B) Változtatások a belső területi felosztásban: Bár ezen a területen álta-

lában lassú a változás, mégis találhatunk számos példát erre. Fontos megem-

líteni, hogy számos megoldás rövid ideig volt csak hatályos. Néhány példa55

az

európai evangélikus egyházak jelentősebb szervezeti/szerkezeti változásairól,56

(pár kombinációs lehetőséggel), 1960-200057

időszakából -, azon egyházak

nélkül, amelyek története még részletes tárgyalásra kerül:58

Mód Egyház Változás 1960/199659

ra is püspök közvetlen alárendeltségében van, a hitvallási különállásra, illetve arra a tényre te-

kintettel, miszerint mind a négy régióban vannak, gyülekezetei, még ha kicsik is.

54 A katolikus egyház a XX. század során többször is újraszervezte egyházmegyéit.

55 A lista a változások irányának sokszínűségét mutatja be, kombinációs lehetőségekkel együtt.

Egy-egy változásra több konkrét példa is említhető lenne, kombinatorikai szempontból más vál-

tozatok is elképzelhetők lennének, ismereteim szerint azonban nem realizálódtak.

56 A szórványegyházak általában csak egy nagyon szerény, esetenként teljesen szabályozatlan

szervezettel rendelkeznek, itt a változtatatás szó inkább az esetlegességgel kapcsolható. A

Nyugat- és Dél-Európai szórvány egyházak a vizsgált időszakban említésre méltó, lényegi átala-

kuláson nem estek át.

57 Nem szerepelnek a listán azon események, amelyek Németország újraegyesítésének egyházi

következményei voltak. (Újraegyesültek Berlin(West) és Berlin-Brandenburg egyházai; Türingia

és Hessen, illetve KP Sachsen és Kurhessen valamint Braunschweig közti gyülekezet és espe-

resség visszacserélések.)

58 1998 után – különösen Észak- és Közép-Német területen -, további drasztikus szervezeti re-

dukcióra került sor. Ezen okai közt a nem elegendő egyszerűen az egyházból kilépések nagy

számát, vagy az egyre nehezebb pénzügyi helyzetet emlegetni. Többször előkerülő érv, az egy-

ház által nyújtandó kínálati vagy szolgáltatási kör, aminek értelemszerűen csak egy adott méret

és/vagy anyagi szint feletti egyház képes megfelelni.

59 Taschenbuch der Evangelischen Kirchen in Deutschland 1962, illetve: Adressenwerk der

evangelischen Kirchen 1996 - Nachschlagewerk in 4 Teilen

21

1. Egységek növelése Württemberg 460

/ 5 Prelatúra61

2. Egységek csökkentése Mecklenburg62

963

/864

Főesperesség

3. Dettó: hiányzó közép-szint

Pomeránia65

1 esperesség nem tartozott pré-postsághoz

66/ -

67

60

Középszintű szervezi egység, az esperesség (Dekanat) és a tartományi egyház közt. A 4

prelatúra - Stuttgart, Heilbronn, Reutlingen, Ulm - már 1926 említésre kerül / RGG2 IV

61 Stuttgart, Heilbronn, Reutlingen, Ulm, Ludwigsburg (Utóbbi mindössze 1 prelátus szolgált ki.)

62 Az ezredforduló utánra még egyszerűbbek a szervezeti elemek: (2001. állapot): Tartományi

szuperintendenciák: Güstrow, Parchim, Rostock, Stargard, Wismar (5)

63 "Landessuperintendentur": középszintű egység az esperesség (Probstei) és a tartományi egy-

ház közt, spirituális feladatkörrel: Güstrow, Ludwigslust, Malchin, Parchim, Rostock-Land, Ros-

tock-Stadt, Schwerin, Stargard, Wismar. Rostock-Stadt 13 gyülekezettel und 21 lelkészi állással

rendelkezett, de nem voltak esperességei.

64 Güstrow, Malchin, Parchim, Rostock-Land, Rostock-Stadt, Schwerin, Stargard, Wismar

65 Pomerániát azért vontam ide, mert egyrészt LVSZ tagegyház, bár uniált, tradicionálisan mégis

evangélikus, másrészt ma az egyházi élet számos területén szorosan együttműködik Mecklen-

burggal, és nem csak a közös tartomány (Mecklenburg-Előpommeránia) miatt. Történtek kísér-

letek Pomerániának Berlin-Brandenburghoz csatolására is, hasonlóan a Sziléziai Felső-Lausitz

mintájára, a történelmi gyökerekre hivatkozva, de ezt leszavazták. Bizonyos területeken egy

triagonális kooperáció is megfigyelhető a két említetett egyház és Észak-Elba közt. Ez jelenleg

(2009. február 5. óta) már nem olyan jogi formával rendelkezik, mint az Alsó-Szászországi

Evangélikus Egyházak Konföderációja, ami egy együttműködési szerződés, hanem egy egyesü-

lést célzó megállapodással (Fusionsvertrag), amely már a közös zsinatot is egybe hívja 2010.

Reformáció napjára. Terveik alapján 2012. év elején kezdi el munkáját az új egyház, addig a

forma VELKN (Verband der Evangelisch-Lutherischen Kirchen in Norddeutschland) (Észak-

Németországi Evangélikus-Lutheránus Egyházak Szövetsége). A tervezet szerint mind

Pomeránia, mind Mecklenburg 1-1 körzetté (!) válna, (összes tervezett 13). A körzetekben szer-

veződhetnek prépostságok –kizárólag a vizitáció végrehajtására, jogi személyiség nélkül-; a 3 –

szintén nem jogi személyiségű – kerület (Sprengel) püspöki székhelyei: Hamburg, Schleswig,

Greifswald; a kerület nélküli vezető püspök (Landesbischof) székhelye: eredetileg Lübeck lett

volna, majd néhány novemberi javaslat hatására Schwerin lett a kompromisszum. (Az együttes

adminisztráció marad Kielben). Hitvallási szempontból egyértelműen evangélikus az egyház,

amint az a tervezett alkotmány preambulumából kiolvasható. Az új egyház neve „Evangelisch-

Lutherische Kirche in Norddeutschland” lesz (Észak-Németországi Evangélikus-Lutheránus

Egyház).

66 A Pasewalk Prépostság – mint "középszintű vezető" 8 esperességgel rendelkezett: Anklam,

Gartz/Oder, Greifswald-Land (Vidék), Pasewalk, Penkun, Ueckermünde, Usedom, Wolgast.

A Stralsund Prépostság 9 esperességgel rendelkezett: Altentreptow, Barth, Bergen/Rügen,

22

4. Eltérés eltörlése: hiányzó esperesség

Braunschweig 2 gyülekezet az egyház közvet-len felügyelete alatt

68/-

5. Egységcsökkentés, elté-rések eltörlése

69

Hannover 9 kerület + 1 kolostorkörzet70

/ 8 kerület

71

6. Új vezetési szint alkotása Bajorország72

Prodékánátus:73

München74

/ Nürnberg

75

7. Kerületi határok átalakí- ECAAL76

7 inspekció: Tradíciók77

/ Régi-

Demmin, Franzburg, Garz/Rügen, Grimmen, Loitz, Stralsund.

A Greifswald-Stadt (város) esperesség egyik prépostsághoz sem tartozott, holott 1960 táján

Stralsund éppen itt székelt. Ekkor az egyháznak 18 esperessége volt.

67 1996-ban már csak 15 esperesség volt:

- Pasewalk: Anklam, Gartz-Perkun, Greitswald-Land, Passewalk, Ueckermünde, Usedom,

Wolgast;

- Stralsund: Altentreptow, Barth, Bergen, Demmin, Garz, Grimmen, Stralsund, Greifswald-Stadt.

1997-ben a pomerániai egyház újraszervezte saját közigazgatását: ami erős redukciót jelentett:

az esperességek száma 4 (!) Demmin, Greifswald, Pasewalk, Stralsund. Csak 1 prépost ma-

radt, átmeneti időre.

68 Lunsen és Redinghausen gyülekezetei

69 1925-ben még csak 4 "Generálszuperintendens" volt: Hannover, Hildesheim, Stade, Aurich.

70 Hannover, Calenberg-Hoya, Hildesheim, Göttingen, Celle, Lüneburg, Stade, Osnabrück,

Ostfriesland; és a Loccumi Kolostorkörzet –kerületi alárendeltség nélkül. -. A kerülteket ma a

„Landessuperintendent” vezeti.

71 Calenberg-Hoya, Göttingen, Hannover, Hildesheim, Lüneburg, Osnabrück, Ostfriesland,

Stade.

72 A legkísérletezőbbnek kétségtelenül a Bajorországi Evangélikus Egyház tűnik. Nem folytat

jelenleg egyetlen más egyházzal sem tárgyalásokat egyesülésről, de az említetteken kívül 2001-

ben egyedi szabályozást engedélyezett a két legnagyobb létszámú esperességének (Augsburg

illetve Fürth) („Dekanatserprobungsgesetz 2001”):

- Fürth 3 régióba szerveződött: Város, Dél, Nyugat.

- Augsburg 4 régióba alakult át: Északnyugat, Kelet, Városközép, Dél.

Az esperesi kollégium vezetője a mindenkori városi, illetve városközépi esperesi szék betöltője.

73 Az alesperességeket (Prodekanat) kezdetben (1968) alesperes (Prodekan) vezette, később:

„esperes(nő) az alesperességben” („einer Dekan bzw. eine Dekanin in Prodekanat").

74 1968-ban 4: Dél, Észak, Kelet, Nyugat. (2000-től 7: Közép, Kelet, Délkelet, Dél, Délnyugat,

Nyugat, Észak) Utóbbi időtől a mindenkori Közép Alesperesség vezetője egyben az egész

Müncheni Esperesség vezetője, korábban főállású vezető szerepelt.

75 1968-ban 3: Közép-Észak, Kelet, Nyugat.(2000-től 5: Közép, Észak, Kelet, Dél, Nyugat). Kez-

detektől függetlenített városi esperesi állás működik.

76 Elzász-Lotaringiai Ágostai Hitvallású Egyház

23

tása ók78

8. Címzetes szervezetek aktiválása

Izland79

2 címzetes püspök80

/ Regionális megbízatás

81

9. Egyházi autonómia poli-tikailag autonóm terüle-teknek

82

Dánia Segédpüspök Faroer és Grön-land számára, a Koppenhágai prímás alárendeltségében

83

1. táblázat: Változástípusok

C) A döntési formák változásai: A zsinati elem a legtöbb egyház szerve-

zetébe az elmúlt másfél évszázad alatt került bevezetése, addig születési vagy

kinevezési alapon84

rendelkeztek döntési kompetenciával a legtöbb ügyben,

hacsak a döntés nem volt eleve állami tisztségviselők számára fenntartva. Ez a

változás sokszor az előző pontokban szereplőkkel egyszerre történt.

77

Temple-Neuf, St-Thomas, St-Guillaume, Bouxwiller, La Petite-Pierre, Wissembourg, Colmar

78 Strassbourg, Brumath, Dorlisheim, Bouxwiller, La Petite-Pierre, Wissembourg, Colmar.

79 Az ország (Izland) két egyházmegyére oszlott (Észak: Hólar, Dél: Skálholt), amelyek 1801-ig

működtek. Ebben az esztendőben alapították meg az új, egyetlen egyházmegyét (Reykjavik). Az

egyháznak 120 lelkésze van – akik állami hivatalnokok-, 284 gyülekezete 16 prépostsággal.

80 "A középkori Hólar és Skálholt püspökségek visszaállítása régi óhajának megfelelően 1909

óta szentelnek címzetes püspököket ezekre a székekre, mindenek előtt azt elkerülendő, hogy

Reykjavik újonnan megválasztott püspökének Dániában kelljen szenteltetnie magát. 1990-ig

egyetlen püspöki feladata a kinevezésük után továbbra is gyülekezeti lelkészként szolgáló se-

gédpüspököknek a püspökszentelés volt.“ Einar Signurbjörnsson: Sprödes Vertrauen der

Bevölkerung…

81 "1990 után segédpüspökök lettek, rendelkeznek bizonyos püspöki feladatkörrel, amely termé-

szetesen a püspöknek tartoznak felelőséggel." Einar Signurbjörnsson: i.m. p. 543-545.

82 Az istentiszteleti nyelv megegyezik az autonóm terülte állam nyelvével.

83 Ezek de facto önálló egyházak, a prímás-püspök felügyelete inkább formális.

84 Patrónusok

24

1.2. Az időkeret kérdései

A tudomány minden tématerületén, az időbeni határoknak két örök alap-

kérdése van: „Mettől?” és „Meddig?”. Magától értődik, hogy ezeket pontosan

kell meghatározni, de ezeknek a vizsgált folyamatok szempontjából elegendő

időt kell közbe fogni. Az itt vizsgálandó események – mint a legtöbb közigaz-

gatási eset –, időigényes, joggal nevezhető „viszonylag lassú fejlődésnek”.85

Lassú és gyors, mindkét köznapi kifejezés a tudomány – különösen is a

természettudomány – területén abszolút viszonylagos: Molekuláris szinten és

az alatt – (biokémia, atomfizika) -, nemhogy egy év, de egy nap is rendkívül

hosszú időnek számít – figyelembe véve a másodpercek törtrészeiben mért

felezési időket -, a geológia területén, a földtani korok összefüggéseiben egy-

egy év értelmezhetetlen időmorzsa csupán.

Az emberiség történelmét vizsgálva – magától értődő módon – az időha-

tárok, és a léptékek a kettő köztiek.

1.2.1. Kezdet

Az evangélikus egyházi szervezet kifejezésnek nyilvánvalóan nincs ér-

telme 1517. október 31. azaz a lutheri reformáció kezdete előtt.86

Nem alkal-

mas ez az időpont, hogy kezdetként meghatározzuk, hiszen a reformáció akko-

riban csupán egy spontán fellépés, majd az abból elinduló, egyházon belüli

mozgalom volt, amelynek még ekkor sem jogi vagy szervezeti követelései és

következményei voltak. Ha a feladat-meghatározásban szereplő definícióra

visszautalunk, akkor lehetne egyfelől a kiindulás 1530,87

még korábbi időpont-

85

A politikatörténetben ismerünk gyors folyamatokat: forradalmak vagy villámháborúk formájá-

ban.

86 Karintiában ennek ellenére 2011-ben tartják 500 éves reformációi emlékkiállítást.

87 Confessio Augustana invariata

25

ként talán az első reformált egyházi rendek bevezetése88

- kezdetként kijelölhe-

tő. Másik lehetőségként adódna az augsburgi vallási béke időpontja (1555),89

vagy a Konkordia Könyv első kiadása (1579). Az egyház szervezeti változások

azonban nem függenek túl szorosan össze a hitvallásos állapottal, vagy a dog-

ma-fejlődéssel. A szervezeti reakciók késése állandónak tekinthető.

„Az egyház a világban él.” (Jn 17,15) Az ebben a világban uralkodó ten-

denciák az egyházban is meghatározó szerepet játszanak, ezért fontos a világi

történelmet intenzívebben látókörünkbe vonni. A másik, nem elfeledhető faktor

az állam jogrendből az egyházakra, a vallási életre vonatkozók, ezek dominan-

ciáját Közép-Európában a vizsgált időszakban nem lehet nem észrevenni. For-

dított irányú hatásra, miszerint az egyházjog formálja a világi előírásokat, pro-

testáns háttérből a régióban nem találunk példát, katolikus, illetve ortodox eset-

re igen.

A történelemtudomány némely szakterülete a világ, illetve az adott or-

szág politikai helyzetétől kevésbé befolyásolt: technikatörténet, tudomány-

történet. Más résztudományok, amely nem ideológia függetlenek, nehezebben

adhatnak teljesen objektív képet: gazdaságtörténet, jogtörténet vagy a filozófia-

történet. Maga az egyházjogtörténet sem képes a teljes független ábrázolásra,

hiszen a leíró nézőpontja máris meghatároz irányokat és folyamatokat.90

Megállapítható, hogy a történettudomány ma 2 fordulópontot ismer el:

- 476 Róma bukása,

-1642 Angol polgári forradalom.

Igazából a középkor két határpontja az, ami elfogadottnak tekinthető, más

88

Ma már alig dönthető el a kérdés, melyik a legrégibb ezek közül az egyházi törvények közül,

hiszen a középkorban németföldön számos (vagy számtalan) állam és önálló birodalmi város

létezett, a párhuzamos folyamatok sosem azonos sebességgel zajlottak. Elsőnek talán 1525-ből

a Stralsundi egyházi rend nevezhető, de nagy hatást kétségtelenül a Luther és Melanchton ne-

vével fémjelzett "Der Unterricht der Kirchenvisitatoren an die Pfarrherrn in Kurfürstentum Sach-

sen", illetve a "Die Artikel des Visitationsrechtes zu Schwabach und die Visitationsordnung des

Markgrafen von Brandenburg" gyakorolt.

89 A közismert ökölszabály "cuius regio, eius religio" bevezetése.

90 Elszakad vagy függetlenedik, asszimilálódik vagy magyarrá válik.

26

korszakok szakaszolása vitatott.91

Kérdéses az is, hogy a marxista szakaszolás

szerinti legújabbkor (1917, Nagy Októberi Szocialista Forradalom kezdőponttal)

valójában létezik-e még?

A későbbi Habsburg-birodalom területén az evangélikusok (és a reformá-

tusok is) különböző mozgástérrel rendelkeztek a 16.-17. században:

- Abszolút rekatolizáció, véres erőszakkal: a mai Ausztria;

- Nem mindig következetes ellenreformáció: Felső- és Nyugat-Magyarország;

- Mint Habsburg-ellenes mozgalom, megtűrt, néha támogatott: Közép-

Magyarország, az Oszmán Birodalom részeként;

- Vallásszabadság: Erdélyi Nagyfejedelemség.

- Teljes szabadság: Asch-vidék (a von Zedwitz dinasztia előjogai miatt)

Ennek megfelelően a reformáció korában létrejött egyházi struktúrák, -

amelyek a lutheri és a kálvini ágak szétválása után átformálódtak -, teljesen

megsemmisültek egyik helyt, máshol megtűrt formában létezhettek, helyenként

érintetlenül működhettek. A Habsburg-uralom újra szervezése a másfél évszá-

zados török jelenlét és a Rákóczi vezette szabadságharc után, lehetne államjo-

gi szempontból kezdőpont.

Az államegyházjog szemszögéből III. Károly király 1731. március 21-én ki-

adott ediktuma (Carolina Resolutio), szabályozta a magyarországi protestáns

vallási ügyeket. Az itt megígért, az egyházszervezeti elemek számának pontos

meghatározása némi késéssel, csak 1734. október 20-án, a II. Carolina

Resolutio formájában látott napvilágot.92

E szabályozás hatása – legalább is a földrajzi keretek terén - egyházunk

életében 1952-ig tartott, a Szlovákiai Evangélikus Egyház életében de facto

mind a mai napig, ezért lett ez a kezdőpont.

91

Vannak olyan kisebbségi megközelítések is, amelyek középkor végét másképp határozzák

meg:

- 1444 vagy 1450 (Könyvnyomtatás feltalálása, Gutenberg),

- 1492 (Amerika felfedezése)

- 1517 (Reformáció kezdete) egyaránt szerepelhet a középkor végpontjaként.

92 4-4 kerület az evangélikus és a református egyháznak, az akkori Magyarország területén (Er-

dély más állam volt a Habsburg birodalmon belül.)

27

1.2.2. Vég

A XX. században, a térségben a közigazgatás, illetve a jogrendek válto-

zásának több nagy hullámát figyelhetjük meg:

1) Az I. világháború után,

2) A II. világháború alatt (illetve közvetlenül előtte),

3) A II. világháború után

4) A keleti tömb feloszlása, a nemzetállamok újra- illetve megalakulása.

A 3) pontban említett események részben egyházak eltűnésével – álta-

lában hivatalos megszűnésük, megszüntetésük kimondása nélkül – jártak

együtt, részben visszatérés a régi rendhez jellegűek.

A legutolsó csoportban szereplők elértek már egy viszonylagos nyugvó-

pontot 1997/1998 táján, de a balkáni helyzet Koszovó státuszának elismerése

után ismét okozhat meglepetéseket.

Bár az EU- és NATO csatlakozás a nemzeti joganyagokban hatalmas

változtatásokat indukált, ezek azonban nem érintették alapjában az egyháza-

kat, legfeljebb néhány, államegyházi jellegű – főképp gazdasági előnyöket biz-

tosító – privilégiumot a mediterrán térségben.93

Az EU a vallási tolerancia köte-

lező alapelvén túl minden egyéb szabályozást a nemzeti jogra bíz. A NATO

logikája hasonló: a katonai lelkigondozás terén, a genfi konvenciókon kívül,

minden egyéb kérdés a saját szabályozás hatálya alatt áll, a lelkész és munkája

a nemzeti támogatás része (NSE).94

Miután a két utóbb említett pont nem igazán alkalmas a végponti szerep-

re, ezért a 2) kerül ide. Az egyes országoknál a háborúba belépés, illetve a ki-

lépés időpontja eltérő, ezért tekintem egységesen 1945. május 08-át zárpont-

nak.95

93

Legmarkánsabban a görög ortodoxia adómentessége és a ciprusi alkoholterjesztési monopó-

liuma (!) sínylette ezt meg.

94 National Support Element

95 A közép-európai idő szerinti (UTC+1,00) befejezés, az oroszok a moszkvai időszámítás

(UTC+3,00) miatt tekintik május 9-ét zárónapnak.

28

1.3. Területi és szervezeti kérdések

A (későbbi) közös monarchia területe – mint szinte minden más európai

országé96

- a vizsgált időszakban sok külső változáson ment át. A fontosabbak

szerepelnek a következő felsorolásban. Ezek közt természetesen nem feled-

kezhetünk meg a belső (közigazgatási területi) változásokról sem.97

Meg kell továbbá említeni a főbb változásokat az állami egyházi jogban,

valamint a katolikus,98

illetve az ortodox99

egyház szervezetében is, mert köz-

96

A kivételek Spanyolország és Portugália, gyarmataik nélkül, valamint értelemszerűen a szi-

getországok.

97 A korrekció jellegű apróbbakat, amelyek nem elvi vagy lényegi változtatást jelentenek, most

hanyagolom.

98 Nemcsak a római, hanem a görög és az örmény katolikus egyházi szervezetet érintem. Érde-

kes kettősség volt – pontosabban van mindmáig a szóhasználatban: Ausztria a görög (örmény)

egyesült - griechisch-uniert, illetve armenisch-uniert kifejezést, Magyarország a görög katolikus

vagy örmény katolikus formát használja. A Monarchia fennállásának vége felé az alábbi volt a

katolikus egyház szervezete (egyház-tartományonként, a feudális címek nélkül, csak a keleti

rítusokat említve külön, a többi római! (Eltérő székhely zárójelben!)):

- Wien: Sankt Pölten, Linz; Tábori Helynökség (Bécs);

- Salzburg: Trient, Brixen (Voralbergi Generalvikariátus: Dornbirn), Gurk, Seckau, Lavant;

- Wettingen-Mehrerau abbatia nullius;

- Görz: Laibach, Triest-Capo d'Istria, Parezzo-Pola, Veglia;

- Zára: Sebenico, Lesina, Spalato-Makarska, Ragusa, Cattaro;

- Prága (Vikariat Glatz Poroszországban): Leitmeritz, Königgrätz, Budweis;

- Olmütz (Archipresbiteriat Katschen Sziléziában): Brünn;

- Krakkó (exempt!);

- Részek Boroszlóból (Breslau) – Generalvikariátus: Teschen;

- Lemberg: Tarnow, Przemysl;

- Lemberg (görög), Przemysl (g), Stanislawów (g);

- Lemberg (örmény): alárendelt püspöki székek nélkül. A Monarchia legkisebb katolikus egy-

házigazgatási egysége: 3 esperesség 9 gyülekezettel a galíciai határokon belül (Lemberg,

Berezhany, Luszk; Staniszlau, Lysets, Tysmenecs; Kucsk, Horodencsi, Sznyatin), illetve 5 a

tartományi, vagy az országhatárokon kívül: Csernovic, Szucsava, Kamjanec-Podilszkij, illetve

Proszkurin és Harkov. Híveinek száma a vizsgált szakaszban 3500-5500, legfeljebb 20 lelkésze

volt. A bécsi Mechitarista Kongregáció a bécsi érsek felügyelete alatt állt, főapátját azonban

29

mindig felszentelték címzetes érseknek. Az örménység száma az önálló szervezethez képest

meglehetősen alacsony volt. (1890. Galíciában: 2230, Magyarországon (nagyrészt Erdélyben)

körülbelül ugyanannyi; kulturális és gazdasági szerepük volt túlreprezentált.)

- Esztergom: Besztercebánya, Győr, Nyitra, Pécs, Székesfehérvár, Szombathely, Vác, Eperjes

(g), Hajdúdorog (g Debrecen, majd Nyíregyháza), Munkács (g Ungvár);

- Kalocsa-Bács (Kalocsa): Csanád (Temesvár), Erdély (Gyulafehérvár), Nagyvárad;

- Eger: Kassa, Rozsnyó, Szepes (Szepeshely), Szatmár;

- Pannonhalma főapátság (abbatia nullius 15 plébániával);

- Gyulafehérvár-Fogaras (g): (Balázsfalva): Nagyvárad (g), Lúgos (g), Szamosújvár (g). Az

erdélyi örmények 4 gyülekezete az utóbbihoz tartozott, rítusuk tiszteletben tartásával.

- Zágráb: Zengg-Modrus, Diakovar, Krizevci („Körös”, g.) (Utóbbi alapításakor: 6 plébánia, 7.000

fő; a Monarchia végén 14 gyülekezet; a mai állam területén a 25.000 főt és a 40 klerikust soha-

sem lépte át.);

- Vrhbosna (Szarajevó), Banjaluka, Mostar-Duvno (OFM!), Trebinje.

A katolikus egyház számára – legalább is közigazgatási szempontból sem a Monarchia külső,

sem a belső határai nem játszottak túl nagy szerepet. (Zágrábnak volt 22 gyülekezete Magya-

rországon, Dél-Zalában, ezzel egy időben Pécs néhány plébániája Verőce megyében volt. Az

egyházmegyei határok Csehországban vagy Sziléziában évszázadokon át nem voltak köszönő

viszonyban sem az államhatárokkal.)

Lemberg volt Európa egyetlen olyan városa, ahol egy időben három reális érsek ugyanazon

területen kormányzott: római, görög és örmény.

99 Kivonatosan! A XIX. század közepéig az ortodoxia még nem alkalmazott átfedést jelentó

szervezeti elemeket. A kánoni függőség sokkal erősebb érv volt, mint a nyelvi. A pesti ortodox

templom, amin ma vitázik Moszkva és Konstantinápoly, eredetileg a Budai szerb püspök fennha-

tósága alatt állt. A monarchia területén kezdetben csak egy ortodox egyház volt, a karlócai zsi-

nat, amelynek juriszdikciója az egész területre kiterjedt. Szemben azzal a ténnyel, hogy, az első

világháborúig egyetlen protestáns teológiai kar sem került a Monarchiában állami egyetem szer-

vezetébe – bár a bécsit maga a császár alapította-, addig a XIX. század végén szerveződött

Czernowitz-i egyetemen a bölcsész és a jogi kar mellett ortodox teológiai fakultást is létrehoztak.

A kiegyezés után lett az eddigi egységes szervezetből 3 autokefál egyház (székhely):

- Szerb Görög Keleti Egyház: Karlóca (Metropolita), egyházmegyék: Bácska (Újvidék), Buda

(Szentendre), Pakrác, Temesvár, Versec, Károlyváros;

- Görög-keleti Román Egyház: Erdélyi Metropolita (Nagyszeben), egyházmegyék: Arad,

Karánsebes;

- Bukovina és Dalmácia Görög-keleti Metropóliája: Bukovinai érsek (Czernowitz), egyházme-

gyék: Dalmácia és Zára (Zára), Cattaro és Fiume (Fiume). Ennek az egyháznak néhány espe-

ressége Moldvában volt, valamint 2 gyülekezete Bécsben, közvetlen metropolitai felügyelet alatt.

30

vetlen vagy közvetett hatást gyakoroltak az evangélikus egyházak életére is.

A századbeosztás pusztán gyakorlati segítség, mintsem valódi korszak-

határ. Utóbbi szerepre alkalmas lehetne a Türelmi rendelet, a bécsi béke, 1848,

1867 vagy 1918 is.

Az 1.3.3. listából hiányoznak mindazok a határmódosítások, amelyek

legfeljebb de jure, azonban semmi esetre sem de facto hatással voltak az egy-

házak életére (pl. egy folyószabályozás miatti határkiigazítás elméletben mind-

két oldalon érinti legalább egy-egy egyházközség területét, de nem a tagjait,

hiszen a cserék azonos méretű, nem lakott területre terjedhetnek ki).

Nem csak a területi változások azok, hanem a lakosság szerkezetében

bekövetkezettek is mértékadó módon szerepet játszanak az egyházi szerveze-

tek fejlődésében, akár haladó, akár visszafejlődő irányban.

Néhány a valóban markáns formák közül:

- Bevándorlás100

- Átvándorlás101

- Kivándorlás102

103

- Kitelepítés104

- Lakosságcsere105

(Dalmácia minden 6. lakója ortodox volt!)

Bosznia-Hercegovinában a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus fennhatósága

terjedt ki, a szervezet: Metropolita (Szarajevó), érsekségek: Mostar, Tuzla.

100 A németek bevándorlása a 18. században Magyarországra (a „svábok bevonulása” elneve-

zés azért nem korrekt, mert túlnyomórészt nem svábok voltak, és nem vonultak, hanem hajóz-

tak). Az iparosodás korában szakmunkások és vállalkozók szintén jelentős számban érkeztek a

birodalom mindkét felébe.

101 A szlovákok leköltözése a török hódoltság után az üres alföldi vidékekre. Meg kell említenünk

a másodlagos telepítéseket is, amikor telepesek gyermekei vagy unokái költöztek tovább újabb

falvakat megalapítani. Erre mind Dél-Magyarországon, Horvátországban vagy akár Galíciában

találhatunk példákat.

102 Kivándorlás a tengerentúlra a 19. században (túlnyomórészt szegény, képzetlen emberek)

vagy Boszniába (utóbbiakat tekinthetjük telepeseknek is).

103 Az erdélyi szászok kivándorlási folyamata, előbb állami szervezetséggel, később a nélkül.

104 A német anyanyelvűek kitelepítése Közép- és Kelet-Európából, a Jaltai és Potsdami egyez-

mények alapján.

31

- Megsemmisítés106

- Áttelepítések107

- Menekültek108

- Kényszer-városiasítás109

Az osztrák fél-birodalomban még két tényezőt rajzolta át a vallási térké-

pet:110

- a „Los-von-Rom-Bewegnung“ (El-Rómától-Mozgalom), amely még a későbbi

Csehszlovákia cseh és morva területén is működött.111

- az Ókatolikus Egyház megalapítása az I. Vatikáni Zsinat után. Ennek inkább

politikai, mint statisztikai jelentősége volt. Néhány ezer városi tagja volt, az

összlakosság háromnegyed százalékát érte el. Püspöki székhelye Varndorf

volt, a szász határ mentén eldugott kisváros.

Említendő, hogy a Monarchiával végig vámunióban lévő Lichtenstein

nagyfejedelemség területén, a második világháború után alakult egy evan-

gélikus gyülekezet, amely inkább a német bevándorlók, semmint a Monarchia

hagyományaira építkezhetett.

105

Lakosságcsere Csehszlovákia és Magyarország között.

106 A második világháború után Jugoszláviában német anyanyelvűeket ezrével irtottak ki, jogi

eljárás nélkül.

107 A második világháború alatt különböző okokból – legyen az „népi“, „védelmi“ vagy akár „meg-

előző“ telepítették ki ezrével a németeket Boszniából, Galíciából vagy Besszarábiából. A magyar

kormányzat - hasonló okokból telepítette „haza” a bukovinai csángókat először Bácskába, majd

Tolna-Baranyába.

108 A 20. században (is) százezrek menekültek el Európában a közelgő háborúk elől.

109 A diktatórikus, autark iparosítási elképzelések egész Kelet-Európában emberek sokaságát

késztette szülőföldjük több száz kilométeres távolságú elhagyására, parasztból bányásszá vagy

munkássá válásra.

110 A magyar területen egyik sem játszott szerepet.

111 Alapítása, felépítése, teológiája most nem kerül elemzésre. Magyarországon több kísérlet

után sem tudott gyökeret verni.

32

1.3.1. Változások a 18. században112

1734.10.20 2. Carolina Resolutio: Mindkét magyarországi protestáns egy-

ház (ev. és ref.) egyaránt 4-4 kerületet szervezhet.

1734.11.05 Református Zsinat: (Bodrogkeresztúr) a 4 kerület felállítása

1734 Evangélikus országos gyűlés Pesten

1738 Bécsi béke: nyereség: Toscana Lotaringai Ferenc számára,

valamint Párma és Piacenza cserébe Nápolyért és Szicíliáért.

1739.09.01 Belgrádi Béke: Veszteség: a belgrádi erőd, Észak-Szerbia és

Kis-Románia

1739.05.14.-

10.29.

Magyar országgyűlés (Pozsony): fontosabb törvénycikkek:

XIV. A magyar kamara közvetlenül a királynőnek alárendelt.

XVIII. Erdély a magyar koronához, Partium megint magyar köz-

igazgatás alatt, a határőr területek feloszlatása „a helyzet meg-

nyugvása után“113

1741.11.26 Karl Adalbert bajor fejedelem és császár elfoglalja Prágát

1742.02.12 Mária Terézia csapatai elfoglalják Münchent

1742.06.11 Boroszlói béke (Különbéke): Ausztria lemond Szilézia nagy

részéről.

1742.07.20 Az erdélyi szabadságjogok megerősítése Mária Terézia által, a

görög katolikusokat is elismeri kedvezményezett felekezetnek.

1742.12.06 Ausztria visszafoglalja Prágát.

1742.12.24 Mária Terézia rendelete a Carolina Resolutio végrehajtásáról

1743.08.21 Erdélyi országgyűlés (Nagyszeben): Fontosabb cikkek:

II. A szabad fejedelemválasztás megszüntetése

VI. A „Három nemzet uniójának“ (1437)114

feloszlatása, a 4 elis-

112

Természetesen csak 1731-től! Az időhatároknak megfelelően a megelőző eseményekre nem

vagyunk tekintettel.

113 Lásd még 1869.08.19 és1881.07.15

114 Magyar. Szász, székely.

33

mert vallás szabadságának garantálása,115

a 1742.07.20-i rende-

let csak a nemesekre és klerikusokra vonatkozik.

VII. A két katolikus egyházat korlátozó minden előírás törlése.

1745.04.22 Füsseni béke: Bajorország elismeri Mária Terézia örökösödési

jogait

1745.12.25 Drezdai Béke: A Sziléziai lemondás megerősítése, az továbbra

is porosz terület marad.

1748.10.18 Aacheni Béke: A Pragmatica Sanctio elismerése

- Belgium visszakerül

- Lemondás Szardínia, Párma, Piacenza és Szilézia területéről

1749.05.02 Udvari dekrétum a kormányzás és a bíráskodás elválasztásáról

/ Haugwitz-féle reform /

1751.04.18

-09.27

Magyar Országgyűlés (Pozsony):

- XXIII. Az újra szervezett Alsó-szlavón megyék (Szerém, Po-

zsega, Verőce) Horvátországhoz

- XXVII. Győr, Komárom, Újvidék, Zombor: szabad királyi város

1753.08.30 Mária Terézia dekrétuma: A katolikus püspökök prédikációval

és tanítással, ne pedig erőszakkal hajtsák végre a rekatolizációt.

1756.01.27 Mária Terézia dekrétuma: a római katolikus egyház felügyeleti

jogot kap az erkölcsi és anyagi ügyekben a nem-artikuláris he-

lyeken

1758.06.03 Mária Terézia először használja a "Magyarország apostoli király-

nője“ címet / Pápai elismerés: 1758. 08.14.

1759.08.21 Erdélyi országgyűlés: Ebesfalva / Erzsébetváros és Szamos-

újvár "Szabad Királyi Város“

1760.12.10 Államtanács megalapítása

1763.02.15 Hubertusburgi béke: Status quo (1756) Szilézia porosz marad.

1767.05.21 Császári rendelet (II. József): a pápai bullák csak engedélyével

hirdethetők ki.("Placetum regium")

115

Római katolikus, evangélikus, református, unitárius.

34

1769.04. Ausztria megszállja a szepességi 16 várost,116

amelyeket 1412-

ben zálogosítottak el Lengyelországnak.

1771.07.20 "Illir regulamentum" (Mária Terézia dekrétuma): a szerbek jogál-

lásáról, alárendeli őket a városoknak és a megyéknek. A karlócai

patriarcha világi hatalmának vége.

1772.08.05 Szt. Pétervári megállapodás: Lengyelország első felosztása:

Galícia és Szilézia / Ladoméria részei Ausztriához

1772.11.05 A 16 város hivatalosan is Magyarországhoz tartozik

1774.08. Bukovina megszállása

1776.01.15 Egyházmegye alapítások:117

Besztercebánya, Rozsnyó, Szepes

116

Eredetileg 13 tartozott a „24 szepességi város“-hoz, (lásd a megjegyzést a Confessio

Scepusia kapcsán), a többi 3 város: Lubló, Podolin, Gnezda.

117 Az I. István által létrehozott 10 egyházmegyés szervezeten csak I. László változtatott a nyitrai

püspökség megalapításával. I. Lajos szorgalmazta már a szepesi püspökséget, majd Pázmány

Péter javasolta az esztergomi főegyházmegyét felosztani. Az első még tervben Szepes, Gömör,

Túróc és Nógrád szerepel, később maga Pázmány is már csak az első kettőt említi.

Az előkészítést végző Richwaldszky György esztergomi kanonok radikális tervét Koller Ferenc

államtanácsos Erdélyre is kiterjesztette. Javaslatuk az optimális szervezetre:

Esztergom érsek Eger érsek Pécs érsek Gyulafehérvár érsek

Győr Vác Kalocsa Kolozsvár

Sopron Nagyvárad Csanád Marosvásárhely

Veszprém Kassa Bosznia-Szerém Balázsfalva g.k.

Székesfehérvár Nagybánya Zeng-Modrus

Nyitra Munkács g.k. Zágráb

Besztercebánya Varasd

Jászó Schweidnitz g.k.

Szepes

A következő 30 évben Varasd, Kolozsvár és Marosvásárhely kivételével, - több esetben más

székhellyel- az egyházmegyék megalakultak, Eger érsekség lett, a többi nem változott.

A három új egyházmegye megalapításával egyszerre a nyitrai püspökséghez került 13 – más

adatok szerint 18 - plébánia, területi folytonosságának biztosítására. A középkori kiváltságokkal

rendelkező exempt 43 plébánia – amelyek nem a helyi ordináriusnak, hanem a prímásnak volt

alárendelve – közül 26 átkerült a területileg illetékes püspökség alá. (Eger 2, Pécs 11, Csanád 1,

Veszprém 5, Rozsnyó 5, Bosznia 2). 17 maradt Esztergom fennhatósága alatt, ahol a budai és

pesti, valamint néhány Duna-menti továbbra sem függött egybe a főegyházmegye többi területé-

35

(r.k.); Nagyvárad (román) und Körös (szerb)118

g.k.

1776.08.09 Deklaráció: (Mária Terézia): Fiume a magyar koronához, eddig:

Innerösterreich, most Horvátország, megkapja Trieszt különle-

ges jogait, (1779.04.23.)

1777.02.17 Egyházmegye alapítás: Szombathely és Székesfehérvár: Pápai

elismerés 06.17.

1778.06.06 Temesi Bánság Magyarországhoz, Torontál, Temes, Krassó

megyék megalapítása

1779.04.23 Dekrétum: Fiume kereskedelmi szabad város, Magyarország-

hoz tartozik

1779.05.13 Tescheni Béke: Innviertel Ausztriához, lemondás Bajorország

többi részéről.

1781.03.26 A Placetum Regium bevezetése Magyarországon

1781.05.13 Királyi rendelet a zsidók jogállásáról Magyarországon

1781.10.25 Türelmi rendelet

1781.11.08 A Türelmi rendelet bevezetése Erdélyben.

1784.05.11 Udvari rendelet: Magyarország hivatalos nyelve a német

1784.07.03 Udvari rendelet: Erdély 11 megyére oszlik119

1785.03.18 Udvari rendelet: Magyarország 10 kerületre oszlik120

1786.01.16 Udvari rendelet: Erdély 3 kerületre oszlik121

1786.12.21 Udvari rendelet: A szabad királyi városokban a kormányzati és

bírói hatalom elválasztása, a bírákat a király nevezi ki.

1789.10.09 Belgrád elfoglalása

1790.01.10 Brüsszeli gyűlés: Deklaráció Belgium függetlenségéről

1790.01.26 II .József 3 kivételével visszavonja rendeleteit122

vel. Ez a szigetszerű szervezet 1993-ig fennmaradt.

118 A váltás a szerb ortodoxból görög katolikusba tulajdonképp a nemzeti identitást is érintette.

119 Közép-Szolnok, Belső-Szolnok, Torda, Udvarhely, Háromszék, Fogaras, Szeben, Hunyad,

Fehér, Kolozs, Küküllő

120 Nyitra, Besztercebánya, Kassa, Munkács, Nagyvárad, Temesvár, Pest, Győr, Pécs, Zágráb

121 Nagyszeben, Kolozsvár, Fogaras

36

1790.04.20 Rendelet: Ismét a latin a hivatali nyelv Magyarországon

1790.06.10

-

1791.03.13

Magyar országgyűlés Budán123

és Pozsonyban: 1791. évi XXVI.

tv.: Szabad vallásgyakorlat a protestánsok részére, joguk van

templom- és iskolaépületekhez, nem kell stóladíjat fizetni a plé-

bánosnak, állami posztra kinevezéskor a vallás nem játszik sze-

repet.

1790.12. Belgium újra elfoglalása

1791.08.04 Szisztovoi béke: lemondás a korábbi török területekről

1791.14.14

-10.13.

Párhuzamos zsinatok: Buda (ref.) és Pest (ev.), a javaslatok

nem kapnak királyi jóváhagyást

1791.08.21 Erdélyi Országgyűlés (Kolozsvár) Fontosabb cikkelyek:

LIII. A négy elismert egyház szabadságának és egyenlőségének

garantálása

LX. Az ortodoxok szabad vallásgyakorlatának garantálása

1792.11.06 Jemmapes-i csata: Franciaország megszállja Belgiumot

1793.01.23 Szt. Pétervári megállapodás: Lengyelország második felosztá-

sa

1795.01.03 Szt. Pétervári megállapodás: Lengyelország harmadik felosz-

tása (Lengyelország megszüntetése) (Porosz csatlakozás:

1795.10.24.)

- Nyugat-Galícia és Krakkó Ausztriához

1796-1797. Lombardia: francia megszállása

1797.04.18 Leobeni előbéke: Osztrák lemondás Belgiumról, a titkos zára-

dékban Ausztria kész lemondani Lombardiáról, ha cserébe

122

A kivételek:

- Rendelet a jobbágyok szabd költözködéséről

- Rendelet a katolikus alsópapság anyagi viszonyairól

- Türelmi rendelet

123 Az alsóház 2 formában dolgozik: először a javaslatokat a 4 kerületi gyűlésben tárgyalják,

ezután az eredményeket a plenáris ülésen vitatják tovább. A 4 kerület: Dunáninnen, Dunántúl,

Tiszáninnen, Tiszántúl. Elnevezésük és méretük a protestánsok 4-4 kerületére emlékeztet. Köl-

tözés Pozsonyba: 1790.07.11.

37

megkapja Velencét, Zárát és Dalmáciát. Lásd: 1797.10.17.

1797.10.17 Campo Forinoi béke:

- Belgium, Mantova, Modena és Milánó elkerül,

- A Ciszalpin Köztársaság elismerése

- Velence, Isztria és Dalmácia idekerül

a titkos záradékban:

- lemondás a Rajna bal parti területeiről

- Innviertel, Salzburg Ausztriához

1800.06.14 Bonaparte ismét megszállja Lombardiát

38

1.3.2. Változások a 19. században124

1801.02.09 Luneville-i béke: Ausztria garantálja a Campo Forinoi békében

foglaltakat:

- ismételt lemondás Belgiumról és Lombardiáról,

- az olasz, holland, svájci köztársaságok elismerése

- Isztria, Dalmácia és Velence Ausztriához

1802.07.30 Egyházmegye alapítások: Szatmár és Kassa 1804.03.16.

1803.03.24 Regensburg: Reichsdeputationshauptschuß Trient és Bozen de

jure Ausztriához

1804.03.16 Eger főegyházmegye

1804.08.11 I. Ferenc Ausztria császára

1805.12.25 Pozsonyi Béke:

- Velence, Isztria és Dalmácia az Olasz Köztársasághoz,

- Tirol, Vorarlberg és Lindau Bajorországhoz,

- Breisgau és Konstanz Baden és Württemberghez,

- Salzburg Ausztriához

- A bajor, württembergi és olasz királyságok elismerése

1806.08.06 A Német-Római Birodalom feloszlatása

1809.10.14 Schönbrunni Béke:

- Salzburg, Innviertel és Észak-Tirol Bajorországhoz,

- Dél-Tirol Olaszországhoz,

- Illíria (Kraina, Horvátország részei, Dalmácia, Trieszt, Dél-

Karintia) önálló királyság francia befolyás alatt – fennállt 1814-ig,

- Tarnopol, Nyugat-Galícia és Krakkó a Varsói Nagyfejedelem-

séghez (Orosz Birodalom)

1813-1815 Lombardia ismét Ausztriához

1814.11.01 Bécsi Kongresszus: - nyereség: Salzburg, Krakkó, Dalmácia,

124

A XIX. századot több történész előszeretettel nevezi „a hosszú évszázadnak”, határai 1789-

1914.

39

-

1815.06.09

- Ausztria lemond Belgiumról Hollandia; és Elő-Ausztriáról Baden

javára

- ismét Ausztriához: Isztria, Trieszt, Tirol, Dél-Karintia, Voralberg,

Lombardia, Velence, Nyugat-Galícia,

- Habsburg uralkodók Modenában és Pármában

1830.10.14 Belga függetlenségi nyilatkozat

1832.12.16

-

1836.05.02

Magyar országgyűlés: (Pozsony) Cikkelyek:

I. A magyar istentiszteleti nyelvű gyülekezetekben az anyakönyv

magyarul is vezethető.

XXI. Partium Magyarországhoz

1839.06.02

-

1840.05.13

Magyar országgyűlés: (Pozsony) Cikkelyek:

VI. Az országgyűlés és a közigazgatás hivatalos nyelve a magyar.

Az anyakönyvek 3 éven belül kizárólag magyarul vezethetőek.

1843.05.18

1844.11.13

Magyar országgyűlés: (Pozsony) Cikkelyek:

III. Legalizálja a protestáns lelkészek előtt 1839.03.15. óta kötött

házasságokat, megengedi a szabad áttérését mindkét egyházba.

1847.11.11

1848.04.11

Magyar országgyűlés: (Pozsony) (Az utolsó rendi gyűlés) Cikke-

lyek: VII. Erdély egyesül Magyarországgal

1849.03.04 Olmützi Alkotmány: Magyarország, Erdély és Partium, Horvátor-

szág, Szlavónia és Fiume, Határőrvidék, Bácska és a Temesvári

Bánság az egységes osztrák császárság részei; a nemzetiségi

egyenjogúság garantálása.

1849.04.14 Országgyűlés Debrecenben: Függetlenségi Nyilatkozat, a

Habsburg-Lotaringiai ház detronizációja

1849.08. Milánó augusztusi béke: Lombardia és Velence osztrák marad

1849.10.14 Haynau rendelete: Magyarország ideiglenes közigazgatásáról:

Horvátország és a Muravidék el, 15 kerület125

1849.11.18 Császári parancs: Bács, Torontál, Temes, Krassó megyék és

Szerém részei alkotják a Temesi Bánságot / Szerb Vajdaságot

125

A terv nem teljesedett ki, lásd 1850.09.13.

40

1850.02.10 Haynau rendelete: Mindkét protestáns egyház szigorú állami

kontroll alá kerül

1850.09.13 Belügyminiszteri rendelet: Magyarország közigazgatásáról: 5

kerület,126

(kerület - megye - járás), a katonai és polgári közigazga-

tás részbeni elválasztása, a közigazgatás és a bíráskodás teljes

elválasztása / Bach-féle Provizórium /

1850.12.12 Császári parancs: A Fogarasi gk. egyházmegye főegyházmegye

lesz127

1851.12.31 Császári parancs: az olmützi alkotmány hatályon kívül, a császár

egyedül uralkodik

1852.12.18 Pápai Bulla: IX: Pius Zágrábot főegyházmegyévé emeli128

1853.01.19 A belügy- az igazságügy és a pénzügyminiszter közös rende-

lete: a közigazgatás és a bíráskodás szervezetéről. A járási elöljá-

róságokat és bíróságokat egyesíti. / Bach-féle Definitivum

1859.07.11 Villa Francai fegyverszünet / lemondás Lombardiáról

1859.09.01 Protestáns Pátens

1859.11.10 Zürichi béke: Lombardia Franciaországhoz, Velence osztrák ma-

rad

1860.04.19 Császári parancs: Az 5-kerületi rendszer feloszlatása

1860.10.20 Októberi Diploma: Vége a császár egyeduralkodásának, a tar-

tományi gyűlések újrafelállítása

1860.10.26 Az olasz (egyesült) királyság megalapítása

1860.12.27 Császári parancs: A Temesi Bánság / Szerb Vajdaság vissza-

csatolása Magyarországhoz.

1860. Torinói Szerződés: Csere: - Lombardia Olasz Királysághoz - Niz-

za és Savoya Franciaországhoz

1861.01.27 Császári parancs: Mura-vidék vissza Magyarországhoz

126

Pest-Buda, Sopron, Pozsony. Kassa, Nagyvárad

127 Megerősíti az 1868. évi XXXIX. törvény (!).

128 Eddig a Kalocsa-Bácsi érsek fennhatósága alatt állt. Az esztergomi prímási külön jogok vége

Horvátország felett.

41

1861.02.26 Februári Pátens: "A birodalmi képviselet alapjai“

1861.04.08. Császári pátens: az evangélikus egyházak ügyeiről Ausztriában

1861.11.05 Császári parancs: az ideiglenes kormányról. Több testület fel-

oszlatása, ismét katonai ítélkezés

1861.12.23 A két román dunai fejedelemség egyesülésének deklarációja

1864.10.30 Bécsi béke: Schleswig, Holstein, Lauenburg közös osztrák-

porosz kormányzás alatt.

1864.12.24 A magyarországi ortodoxia felosztása: A nagyszebeni román

érsekség megalapítása, az aradi és karánsebesi püspökségek

alárendelése.

1865.08.14 Gasteini Megállapodás: Ausztria kormányozza Holsteint.129

1865.09.20 Császári Manifesztum: Az 1861. évi februári pátens felfüggesz-

téséről.

1866.06.06 Poroszország megszállja Holsteint

1866.06.12 Bécsi titkos szerződés: Franciaország és Ausztria között:

Ausztria kész lemondani Velencéről.

1866.07.26 Nikolsburgi Előbéke: Schleswig és Holstein porosz marad

1866.08.23 Prágai béke: dettó + Német Szövetség feloszlatása

1866.10.03 Bécsi béke: Velence Olaszországhoz, Isztria és Dél-Tirol tovább-

ra is osztrák.(Ratifikálás: 1866.10.12.)

1867.06.08 (Magyar) Királlyá koronázzák130

Ferenc Józsefet

1867.06.28 Az 1867. évi I.-XII. magyar törvények jóváhagyása: Kiegyezés

Ausztriai és Magyarország közt131

1867.12.21 Az új osztrák alkotmány elfogadása

1868.05.25 (A) 1868.évi 47. tv. A házasságról; 48. tv. Az iskolákról; 49.tv. a

vallásközi ügyekről

129

Ez a rövid periódus az ottani egyházak életére oly mértékben nem volt hatással, hogy a regi-

onális egyháztörténetek sokszor meg sem említik.

130 A cseh királlyá koronázást többször megígérte, nem történt meg.

131 Az igazi kiegyezési törvény a 1867.évi XII. tv. A többi a koronázásról, és egyéb „járulékos

ügyekről szól”.

42

1868.06.24 1868. évi IX. tv.: Autonómia az ortodox egyházaknak

1868.11.14 Udvari rendelet: a birodalom hivatalos neve: Osztrák-Magyar

Monarchia

1868.11.17 1868. évi XXX. Törvény: Magyar-Horvát Kiegyezés132

1868.12.06 1868. évi XLIII. törvény: Unió Magyarország és Erdély között

1869.08.19 Udvari dekrétum: A civil közigazgatás bevezetése a határőr terüle-

teken / a végrehajtás 10 évet vesz igénybe.

1870.07.28 Fiume közvetlenül a magyar koronához,

1870.08.01 1870. évi XLII. tv.: a jogállásról és a közigazgatásról. A szabad

királyi városok vagy törvényhatóság jogú városokká lesznek, vagy

132

Ebben a jogszövegben állandóan a „Horvát-Szlavon-Dalmát” formula szerepel, amivel Ma-

gyarország de jure elismeri a horvát igényeket Dalmáciára.

43

a megyék alá kerülnek.133

133

A lista nem napra pontos, a folyamat és végeredmény a meghatározó. (Baja és Hódmezővá-

sárhely például a törvényhatósági jogokat csak 1873. évi XI. törvényben kapták meg, Miskolc

még később.) A háború kezdetéig történt állapotváltozásokat jelenítem meg:

18 nagyváros – megtartotta törvényalkotási szabadságát, és szabad királyi városi címét. (Arad,

Debrecen, Győr, Kassa, Kolozsvár, Komárom, Marosvásárhely, Pécs, Pozsony, Selmec- és

Bélabánya, Sopron, Szabadka, Szatmárnémeti, Szeged, Székesfehérvár, Temesvár, Újvidék,

Zombor)

32 kisebb város a megyék alákerült, de az eddigi „Szabad királyi városi” címet megtartotta.

(Bártfa, Bazin, Beszterce, Besztercebánya, Brassó, Eperjes, Erzsébetváros, Esztergom, Felső-

bánya, Gyulafehérvár, Késmárk, Kismarton, Kisszeben, Korpona, Körmöcbánya, Kőszeg, Lőcse,

Medgyes, Modor, Nagybánya, Nagyszeben, Nagyszombat, Ruszt, Segesvár, Szakolca, Szamo-

sújvár, Szászsebes, Szászváros, Szentgyörgy, Trencsén, Újbánya, Zólyom)

7 város – (Baja, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Miskolc Nagyvárad, Pancsova, Versec) –

megkapta a másik 18 mellett a törvényhatósági jogot, tehát összesen 25 alakult Magyarorszá-

gon, Budapesttel együtt 26. Horvátországban a kiegyezéstől a háborúig tartó korszakban a

számuk 4 volt: Zágráb, Eszék, Varasd, Zimony. Ha még Fiumét ekként is számoljuk, a magyar

korona országaiban 31 település rendelkezett a legnagyobb fokú önállósággal.

(Viszonyításuk 1890-ben a birodalom osztrák felében:

Niederösterreich (Alsó-Ausztria) 4: Wien (Bécs), Steyr, Waidhoffen a.d, Ybbs, Wiener Neustadt

(Bécsújhely);

Oberösterreich (Felső-Ausztria) 2: Linz, Wels;

Salzburg 1: Salzburg;

Tirol 4: Innsbruck, Bozen, Rovereto, Trient (Trento);

Voralberg: 0

Kärnten (Karintia) 1: Klagenfurt;

Steiermark (Stájerország) 4: Graz, Cilli, Marburg, Pettau;

Görz / Gradisca / Isztria (Tenger-mellék) 2: Görz, Rovigno;

Trieszt 1: Trieszt;

Kraina 1: Laibach;

Dalmatien (Dalmácia): 0;

Böhmen (Csehország) 3: Prága, Reichenberg, Franzesbad ;

Mähren (Morvaország) 6: Brünn, Iglau, Kremsier, Olmütz, Ungarisch-Hradisch, Znaim;

Schlesien (Szilézia) 3: Troppau, Bielitz, Friedek;

Galizien (Galícia) 2: Lemberg, Krakkó;

Bukovina 1: Czernowitz - összesen 35.

Bosznia-Hercegovina: 4 Szarajevó, Mostar, Banja Luka, Tuzla) Az Osztrák-Magyar Monarchia

44

1871.06.07 1871. évi XVIII. tv.: A községek jogállásáról

1871.06.08 Dekrétum: mindkét Varasd körüli határőrezred területén bevezetik

a civil közigazgatást.

1872.06.09 Dekrétum: a bánáti és titeli ezredek terültén is civil közigazgatás.

1872.06.20. (A) 1872. évi 86.tv. a hitoktatásról

1872.12.22 1872. évi XXXII. tv.: A főváros jogállásáról és a XXXVI. tv.: Buda,

Pest és Óbuda egyesítéséről): Budapest megalakítása (Hivata-

los fordulónap: 1873.11.17.)

1876.04.02 1876. évi XII. tv.: Királyföldét beosztja a megyékbe.

1876.07.19 1876. évi XXXIII. tv: Közigazgatási reform: Minden különleges

szervezet beintegrálódik a megyékbe.

területén a századforduló táján 70 város rendelkezhetett saját alkotmánnyal.)

Az eddigi megyei városok ugyanazokat a jogokat kapták meg, mind a volt szabad királyi váro-

sok, ("Rendezett tanácsú város"). (Abrúdbánya, Beregszász, Breznóbánya, Cegléd, Csíkszere-

da, Dés, Déva, Dicsőszentmárton, Dobsina, Eger, Érsekújvár, Fehértemplom, Felvinc, Fogaras,

Gölnicbánya, Gyergyószentmiklós, Gyöngyös, Gyula, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdú-

szoboszló, Hátszeg, Igló, Jászberény, Jolsva, Kaposvár, Karánsebes, Karcag, Kézdivásárhely,

Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Kisújszállás, Kolozs, Kunhegyes, Kunszentmárton, Leibic, Léva,

Losonc, Lugos, Magyarkanizsa, Makó, Máramarossziget, Mezőtúr, Munkács, Nagybecskerek,

Nagyenyed, Nagykanizsa, Nagykároly, Nagykikinda, Nagykörös, Nagyrőce, Nyíregyháza, Nyitra,

Pápa, Poprád, Rimaszombat, Rozsnyó, Sátoraljaújhely, Sepsiszentgyörgy, Somorja, Szászré-

gen, Szekszárd, Székelyudvarhely, Szentendre, Szentes, Szepesbéla, Szepesolaszi,

Szepesváralja, Szilágysomlyó, Szolnok, Szombathely, Torda, Túrkeve, Ungvár, Újpest, Vajda-

hunyad, Vác, Veszprém, Vinga, Vízakna, Zalaegerszeg, Zenta, Zilah, Zsolna). A kiegyezés táján

8 megye - Árva, Fogaras, Liptó, Moson, Tolna, Túroc, Ugocsa, Zemplén – nem rendelkezett

várossal, holott a következő megyeszékhelyeken: Rózsahegy, Sátoraljaújhely és Szekszárd

királyi törvényszékek működtek – azaz falusi másodfokú jogszolgáltatás is volt Magyarországon.

A helyzet némi változáson ment át a világháború kitöréséig: a "Rendezett tanácsú város” címet

elvesztette Felvinc, Kunhegyes, Kunszentmárton, Somorja, Vinga. Már csak négy megye - Árva,

Moson, Turóc, Ugocsa -, maradt város nélkül.

Horvátországban a fejődés némi késsel zajlott: csak két kategória volt:

- városok: Bakar, Belovár, Kapronca, Karlóca, Károlyváros, Körös, Mitrovica, Pétervárad,

Petrinja, Pozsega, Sziszek, Zengg,

- szabad királyi városok: Eszék, Varasd, Zágráb, Zimony,

45

1877.03.13 1877. évi I. tv: A politikai községek beosztása

1878.07.13 Berlini szerződés: Bosznia-Hercegovina és Novi-Pazar a mo-

narchiához, meghatározatlan ideig.

Szerbia, Románia és Montenegró függetlenségének elismerése.

1879. Autonómia Galíciának / hivatalos nyelv: lengyel /

1880.02.22 Osztrák 1882. évi 6. tv.: Hercegovina-Bosznia kormányzásáról

1880. A cseh egyenrangú államnyelv Csehországban

1881.07.15 Dekrétum: a civil közigazgatás bevezetése a horvát-szlavón ha-

tárőrvidéken.

1885.04.25 1885. évi VII. tv: (Felsőházi tv.) Csökken a katolikus klérus súlya,

a protestáns püspökök, felügyelők és főgondnokok részben134

taggá vállnak

1886.06.27 1886. évi XXI. és XXII. tv.: II. Státusz-tv.: a kormány jogosult vá-

rosi rendelkezések megsemmisítésére; II. Községi tv.

1894.12.09 1894. évi XXXI. (a házasságról),135

XXXII. (A gyermekek vallásá-

ról), és XXXIII. (Az állami anyakönyvezésről) tv. Az úgynevezett

egyházpolitikai törvények

1895.10.16 1895. évi XLII. tv.: A zsidóság jogállásáról (elismert vallás)

1895.11.22 1895. évi XLIII. tv.: A politikai jogok a vallási hovatartozástól

függetlenek.

1897.04.05 Badeni miniszterelnök nyelvrendelete: Cseh- és Morvaországban

a cseh és a német nyelv egyenrangú.

1898.02.15 1898. évi IV. tv. a helynevekről: Minden községnek csak egy hiva-

talos neve lehet, több község nem használhatja ugyanazt a nevet.

1898.06.29 1898. évi XIV. tv.: A kongruáról

134

Református részről 3 püspök és 3 kerületi főgondnok; evangélikus részről 3 püspök, az or-

szágos felügyelő és 2 kerületi felügyelő – a szászokat is számítva! -, az unitáriusoktól vagy a

püspök vagy a főgondnok (valamennyi esetben a hivatali rangidő alapján).

135 Kötelező a polgári házasságkötés.

46

1.3.3. Változások a 20. században

- (A): a Monarchia jogi felosztáságig:

1908.10.05. Bosznia-Hercegovina annexiója

1912.07.08. Pápai bulla: A hajdúdorogi magyarnyelvű g.k. egyházmegye ala-

pítása: Királyi engedély: 1913. évi XXXV. tv. (1913 07.29)

1914./1918. I. világháború

1918.05.07 Bukaresti béke: Dobrudzsa Bulgáriához, Magyarország kap egy

határzónát

1918.10.06. A zágrábi nemzeti tanács megalapítása

1918.10.20. A Cseh Köztársaság kikiáltása Prágában

1918.11.03. Padovai fegyverszüneti egyezmény: a Monarchiának vissza kell

vonni csapatait az 1914-es határokhoz.

1918.11.10. I. Károly császár lemondása

1918.11.12. Az Osztrák Köztársaság kikiáltása Bécsben

1918.11.13. Belgrádi fegyverszüneti egyezmény: demarkációs vonalak

1918.11.13. Karl IV. Eckartsaui nyilatkozata: lemond a magyar állami ügyek-

ben való részvételről, de nem a trónról.

1918.11.16. A Magyar Népköztársaság kikiáltása

1918.11.21. (Német)-Ausztria elválik a monarchia többi részétől: a Monarchia

feloszlatása

1918.11.22. A Lengyel Köztársaság kikiáltása

1918.12.01. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalapítása Belgrádban.

Államai: Szerbia, Horvát-Szlavónia, Szlovénia, Montenegró,

Bosznia-Hercegovina. (Macedónia Szerbia része) Tartományok:

Vajdaság, Koszovó, Dalmácia (később Horvátországhoz).

1919.03.21.

1919.08.31.

Magyar Tanácsköztársaság / Állandó harcok, területe nagyon

instabil

1919.06.16. A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása Kassán

47

1919.07.01. Pozsonyi fegyverszünet: Magyarország és Csehszlovákia közt

1919.09.10. Saint-Germain-en-Laye-i béke:

- Dél-Tirol, Görz, Trieszt Olaszországhoz;

- Kraina, Dalmácia az S.H.S. királysághoz:

- Bukovina Romániához,

- Ausztria megkapja Nyugat-Magyarországot

1920.02.27. 1920.évi I. tv: Az államfő kérdésének végérvényes megoldásáig

kormányzó választás. (1920.03.01 Horthy Miklós altengernagy

megválasztása

1920.06.04. Békekötés a „Petit Trianon“-ban:

- Nyugat-Magyarország Ausztriához,

- Felső-Magyarország Csehszlovákiához,

- Erdély és Kelet-Bánát Romániához,

- Dél-Magyarország, Nyugat-Bánát és Horvátország a S.H.S, Ki-

rálysághoz

- Árva részei Lengyelországhoz

1920.10.10. Népszavazás: Karintia nagy része osztrák marad

1920.11.12. Rapalloi szerződés:

- Dalmácia Jugoszláviához,

- Isztria Olaszországhoz,

- Fiume szabad város

1921 A cs. kir. Szilézia felosztása az Olsa folyó mentén

1921.10.04. A Lajtabánság kikiáltása / Felsőőr

1921.10.11-

13.

Velencei szerződés: Népszavazás Sopronban és környékén /

lásd: 1921.12.14.-16

1921.10.20-

24.

IV. Károly második puccskísérlete.136

1921.11.06 1921. évi XLVII. tv.: A Habsburg-ház detronizációja

(1946.08.01-ig "Király nélküli királyság")

136

A világ első repülőgép eltérítése!

48

1921.12.14-

16

Népszavazás Sopronban: A város és közvetlen környéke Ma-

gyarországon marad.

1923 Liechtenstein kilép az Ausztriával alkotott vámunióból.

(B): A II. világháború végéig:

1929.01.05. YU Puccs: Az 1921. évi alkotmányt I. Sándor király hatá-

lyon kívül helyezi, és feloszlatja a parlamentet.

1929.10.03. YU S.H.S. új neve: Jugoszlávia

1938.03.13. A / D Anschluß: Ausztria csatlakozik Németországhoz

1938.09.29-

30.

CS / D Müncheni Konferencia Németország megszállja a

Szudéta-területet

1938.10.02-

03.

PL / CS Lengyelország megszállja a Teschen-től délre az

Olsa vidéket.

1938.11.02. CS / H I. Bécsi döntés: Dél-Szlovákia Magyarországhoz

1939.03.14. CS /

SK

A Szlovák Köztársaság kikiáltása

1939.03.15. CS / D Németország megszállja Cseh- és Morvaországot

1939.03.16. SK / H Magyarország megszállja Kárpátalját

1939.09.01.

1945.09.02.

II. Világháború

1939.09.01-

17.

PL /D /

SU

Lengyelország megszállása:

- Szovjetunióhoz: Kelet-Lengyelország,

- Harmadik Birodalomhoz: Nyugat-Lengyelország, /

Teschen-vidék Szilézia része

1940.06.27. RO/ SU Besszarábia, Észak-Bukovina a Szovjetunióhoz

1940.08.30. RO / H II. Bécsi döntés: Észak-Erdély Magyarországhoz

1941.04.06. D / YU Német támadás Jugoszlávia ellen

1941.04.10. CRO A Független Horvátország kikiáltása (Horvátország,

Hercegovina-Bosznia)

49

1941.04.11. H /YU Magyarország megszállja Bácskát, a Baranya há-

romszöget és a Mura-vidéket

1941.04.20-

22.

YU / D /

I / H

Bécsi konferencia: ex-Jugoszlávia felosztása:

- Szerbia katonai kormányzat alatt / német befolyás

- Szlovénia részei / Dél-Stájerország, Kraina / a Har-

madik Birodalomhoz (Steiergau),

- Dalmácia, Montenegró és Ljubljana környéke Olasz-

országhoz

- Horvátország önálló / Lásd: 1941.04.10.

1942.06.19. H 1942. évi VIII. tv.: A zsidóság degradálása „elismert

felekezetté.“ (1895-1942: "Bevett felekezet")

1945.02.04.-

11.

USA

GB SU

Jaltai Konferencia: Döntés Európa jövőjéről

1945.02.06. RO Nemzetiségi alkotmány

1945.03.13. RO A román közigazgatás újbóli bevezetése Észak-

Erdélyben

1945.03.17. H A 100 kataszteri hold feletti egyházi javak államosí-

tása

1945.04.05. CS Kassai proklamáció: a csehek és szlovákok egyen-

rangúak, a magyarok és németek elvesztik állampol-

gárságukat

1945.05.08. D A második világháború vége Európában

50

1.4. Terminológiai problémák

A római137

katolikus egyházjogi nyelv rendelkezik egy nagy előnnyel:

mert a struktúrák az egész világon megközelítőleg azonosak, kötelezően kiala-

kult egy univerzális terminológia.138

(Ez megfordítva is igaz, mert egységes a

terminológia, alakul majdnem egységesen a szervezet.) Természetes, hogy

könnyen találhatunk eltéréseket az egyes részegyházak között,139

ezek azon-

ban ebből az összegyházjogi nyelvből egyszerűen megmagyarázhatóak vagy

levezethetőek. Abszolút helyzetben ma is a latin szöveg van, a fordítások csak

magyarázó vagy értelmező szövegeknek nevezhetőek.140

Az evangélikus egyházjogi nyelv egészen más fejlődést mutat: egyrész-

ről – és nem csak az adott időszakban! – egyik nyelv sem működött, mint

„irányadó egyházjogi nyelv”, sem a latin, sem a német. Másfelől az államegy-

házjogi helyzet rendkívül eltérő volt. A belső szervezeti hagyományok a legkü-

lönbözőbb fejődéseken mentek keresztül.

1.4.1. Nyelvileg

Az időszak elején a latin volt a törvénykezés nyelve a birodalomban.

Csak II. József tette meg az első változásokat ezen a téren,141

amelyek azon-

137

CIC a "latin egyház" kifejezéssel él, amiben a római rítus képviselői mellett mindazok beleér-

tendőek, akik az ambrózián vagy mozarab rítusokhoz tartoznak. (CIC 1983., 1.kánon)

138 A törvénykönyv 3 szintet ismer a szabályok érvényességével kapcsolatban:

- lex universialis, (általánosan érvényes)

- lex particularis, (egy adott földrajzi területen érvényes)

- lex specialis (egy konkrét embercsoportra érvényes)

139 pl.: az esztergom-budapesti érsek prímási jogai

140 Bevezetés a kódexbe (CIC, p. 26): "Normae de Latino textu Codis Iuris Canonici tuende

eodemque alias in liguas convertendo" (in: L'Osservatore Romano, 29.01.1983.)

141 Udvari dekrétum, 1784. május 11.: a hivatalos nyelv a német az egész birodalomban

51

ban rövid életűek voltak.142

1836-ban V. Ferdinánd az 1832.-36.-évi országgyű-

lés főtörvényében a Magyar Királyság számára a magyar nyelvet nyilvánította

törvénykezési nyelvnek. A kis kiegyezés biztosította Horvátországban a saját

nyelv használatát a katonaság és a vasút kivételével. Galícia számára viszony-

lag későn, 1879-ban adatott az autonómia – és ennek keretében a lengyel,

mint hivatali nyelv-, és egy évvel később (1880) ismerték el a csehet, mint a

némettel egyenrangú nyelvet Cseh- és Morvaországban.143

Az evangélikus egyházjogi nyelvfejlődés szempontjából fordulópontnak

nevezhető a XIX. század közepe: ettől az időponttól kezdve jelennek meg a

belső egyházi törvények és rendelkezések a birodalom mindkét felébe németül,

illetve németül és magyarul. A szláv nyelvek az előző század elejéig csak mel-

lékes szerepet játszottak: csak az első világháború után jelentek meg az első

eredeti, tehát nem fordított jogszövegek a nyugati szláv nyelveken: lengyelül,

szlovákul és csehül. A déli szláv nyelvek egy része (szlovén, horvát), valamint

az olasz csak a második világháború óta nevezhető evangélikus144

egyházjogi

nyelvnek.145

146

Ritka eset volt, ha egy törvénykönyv több nyelven, eleve párhu-

zamos kiadásban jelent meg.147

148

Még ritkábbak a tudományos, kutatási cél-

142

II. Lipót udvari dekrétuma (1790. április 20.): ismét a latin a hivatalos ügyek nyelve Magyaror-

szágon

143 Érdekes módon Szilézia nem kapott második nyelvet.

144 Katolikus egyházjogi nyelvként már egy nemzedékkel előbb nevezhetőek.

145 A román és a szerb szempontunk szerint csak „államegyházjogi“ vagy „kvázi evangélikus jogi

nyelvek“ mert az állammal történt tárgyalásokhoz szükséges volt ugyan a hivatalos fordítása a

belső egyházi szövegeknek, ezek azonban a belső egyházi jogügyletekben ténylegesen nem

szerepeltek.

146 Az olasz az Olaszországi Evangélikus egyházon belül még mindig másodrangú, helyi definí-

ció szerint „másfeledik nyelv.“

147 A magyar egyházi alkotmány (1893) a magyar mellett megjelent magyar-német, illetve ma-

gyar-szlovák kétnyelvű kiadásokban is, valamint a Szlovák Ágostai Hitvallású Evangélikus Egy-

ház alkotmánya (1920) németül, és magyarul.

148 Az egyházi alkotmány magyar-német kiadásában több ponttalanság is van a két szöveg közt:

A magyar "lelkésztanító" kifejezés – egy olyan ordinált lelkész, aki egy kis, szegény gyülekezet-

ben, egy időben mindkét feladatot ellátta -, német megfelelőjeként a "Levith" szerepel, holott

akkoriban a lévita-tanító az igehirdetésre feljogosított tanító volt. (Ezt a szerepet a későbbi ju-

52

ból elkészített fordítások, amelyek publikálásra általában nem kerültek.

A fordítás: ferdítés – tartja a magyar köznyelvvel, lehet hogy túlozva, de

nem minden alap nélkül. A jogszövegek fordításánál is nemkívánatos mennyi-

ségben találunk olyan kifejezéseket, amelyek egyrészt az akkor még alulfejlett

szaknyelvezetben gyökereznek, másrészt azt az elvet követik, hogy „minden-

kép másképp fejezzük ki magunkat, mint azt a szomszéd teszi“. Ez természete-

sen nem kizárólag csak a protestáns egyházjogra igaz, elegendő, ha a jog más

területeire is kitekintünk. Karakteres megnyilvánulás ennek a tendenciának,

amely a mindennapok életét általában nem gyorsítja fel vagy könnyíti meg -, ha

azokra a hatalmas eltérésekre utalunk, amik az osztrák, a német szövetségi és

a svájci hivatalos nyelvezeteket jellemzik. A kérdés még komplikáltabb, ha a

politikai (ideológiai) nyelvhatások is érezhetők. A három előző példa kiegészít-

hető még a félmúlt két hivatalos nyelvével: a harmadik birodalom, és a német

népi demokratikusnak nevezett állam kifejezésrend-szerével. A képet – termé-

szetesen csak a teljeség igénye miatt – tovább kuszálhatjuk, ha a hivatalos

német helyi változatait Liechtenstein, Luxemburg vagy Kelet-Belgium területéről

a képbe emeljük. Olaszországban Dél-Tirol nagyfokú autonómiával rendelkezik

nyelvileg is, természetesen a saját hivatali nyelvével. Kevésbé közismert, hogy

a 13 nemzetiségi nyelven (így németül is) Magyarországon kiadták az alkot-

mányt, a kisebbségi törvényt vagy a választójogit – ennek is megvan a saját,

sajnos nem konzekvensen használt szókészlete.

Az egyházjogi nyelvezetek a vizsgált térségben hasonló keretek közt fej-

lődtek: mindenáron egy, az adott egyházra jellemző terminológia kifejlesztése

volt a cél, tehát egy olyané a sem nem katolikus, sem nem református, de az

adott egyház sajátosságait jól jellemzik. Azokat a gyökereket, amelyek ezen a

téren egységre vagy közösségre utaltak, tudatosan vágták el, az önállóság és

függetlenség extra kihangsúlyozására. Ezek a szempontok sokkal több politikai

(ideológiai) érvet hoztak játékba, mint teológiait.

Egy egészen más kérdés kerül elő a helyiségnevek kapcsán. A települé-

sek nagy része ugyanazon nyelven is több névvel rendelkezett a történelem

goszláviai német egyházjog prédikátorként említi.)

53

folyamán. Politikai okból városokat ünnepélyesen átneveztek, majd - néha

egész gyorsan - még nagyobb pompával - vagy egész csendben ismételten

meg – esetleg csak visszaváltoztatták.149

A régióban szinte minden település-

nek volt, vagy van neve két vagy akár több nyelven is. Melyiket használjuk? A

latint, tehát a kezdeti időszak hivatalos nyelvének megfelelőt? A németet, mint

a monarchia egészén, később nagyobb részén használtat? A magyart,150

mint

a monarchia másik felének hivatalos neveit? Vagy a szlovákot, csehet, románt,

lengyelt, horvátot, olaszt, mint a ma alkalmazott hivatalos neveket? Abszolút

semleges lenne ebben az esetben a latin - lehetőleg az újlatin, és nem a római

kori – használata, ezek azonban ma egy egészen szűk történész körben ismer-

tek. Elméletileg lehetséges lenne mindig minden névformát használni, de akkor

egy teljesen politikamentes, semleges tőmondat is nagyjából így nézne ki: „W i-

en, Bécs, Dunaj, Vienna,

Viedeň, Viena, Videň, Beč, Wiedeň,

Vindobona

151-

főváros.”

Magától értődően a munka ilyen formában teljesen lehetetlen lenne.152

Ezért magyar név hiányában egyrészt a monarchiában használt névformákat,

másrészt a későbbi szakaszban a mai (zárójelben az akkor) érvényes név-

formákat említem. Sajátos problémát okoz, hogy az egyházi névhasználat több

esetben jelentősen eltér az államitól.

Egy egészen más kérdés a helyesírás kérdése. Nagyon sok – főleg for-

dított – törvényszöveg magas nyomdahiba számmal jelent meg. Jogdogmatikai-

lag ez a hatályos törvényszöveg. Gyakorlatilag nagyon ritkán korrigálták ezeket

a - tartalmilag általában nem zavaró - hibákat törvénymódosítással.

Nehézség a szláv különleges betűk átírása latin betűkre. Melyik nyelv át-

írási szabálya a mérvadó?

149

Brassó románul Brasov, egy időben "Orasul Stalin" (Sztálinváros), ma ismét Brasov. Magyar-

országon az „újváros“ megoldás vált szokássá: Dunapentele – Sztálinváros- Dunaújváros, illetve

Tiszaszederkény- Leninváros- Tiszaújváros sorozataiban.

150 Ez sem lenne teljesen egyszerű: ki ismeri ma már az egykori államhatáron kívül, a mai oszt-

rák terülteken fekvő települések középkori magyar nevét? (pl. Fölöstöm = Fürstenfeld)

151 Sorrendben: szlovén, olasz, szlovák, román, cseh, horvát (szerb ugyanaz, de cirill betűkkel),

lengyel és új-latin.

152 Nem beszélve a diplomáciai vagy protokoll-kérdésről a nevek sorrendjét illetően.

54

Az idők során a német helyesírás többször változott, küzdöttek egymás-

sal a divatok. (ßss sz; äae, oeö, stb.) A probléma másutt is ismert: a ma-

gyar helyesírás is több szabálymódosításon ment keresztül. (Versecz vagy Ver-

sec?). (ts = cs, cz =c)

55

1.4.2. Jogilag

A jogi kifejezések eltéréseit keresnünk sem kell, rögtön ezekbe akadunk.

Az azonos szavak jelentés tartalma gyökeresen eltérő lehet. Ezt most két példa

szemlélteti:

A „senior“ kifejezést a következő helyeken így értik (értették):

- Magyarország: 1, esperes régi neve (lehet püspök-helyettes is), 2, kollégiumi

diákvezető (Szlovákia, Erdély)

- Ausztria: A kerületi presbitérium lelkész tagja – a szuperintendens-helyettese

is lehet -, egy régiót képvisel, abban adminisztratív feladatokat lát el.

- Szlovénia: egy időben az (egyházmegye méretű) egyház lelkészi vezetőjének

címe (Horvátország)

- Bajorország: esperes-helyettes

- Hamburg: püspök-helyettes,

- Eutin, Lübeck: az egyház lelkészi vezetője (püspök)

A “Kirchenrat” (magyarul egyaránt lehet „egyháztanács“ és “egyháztanácsos”

is!) kifejezés vizsgálata még mérhetőbb eltéréséket mutat:

- Magyarország:153

presbitérium, a „községi tanács“ mintájára;

- Bajorország: lelkésznek adható kitüntető cím, megszűnőben

- EKD/VELKD: egyház-igazgatási tisztségviselő, nem ordinációhoz kötött meg-

szólítás (Ausztria)

- Csehország/Morvaország/Szilézia: esperes (hasonlóan a szlovákiai német-

nyelvű egyházhoz)

Sajátos keveredést okoz, az a tény, miszerint az evangélikus egyházjogi

kifejezések rendkívül relativizálhatóak: némelyik több szinten is használható,

egészen eltérő tartalommal. A szuperintendens, mint az „episkopos” tükörfordí-

tása állhat püspök értelemben, de jelenthet regionális püspököt, vagy akár es-

perest is. A prépost hol magasabb ennél, hol alacsonyabb.

153

1966. évi törvénykönyv szóhasználata

56

Az a lépés, hogy kevéssel az ezredforduló előtt a lengyelek az espere-

sek helyére püspököt tettek, egyházpolitikailag, vagy taktikailag igazolható, de

az átláthatóság – átjárhatóság kérdésében nem visz előbbre.

Ezek, az önkényesen kiragadott példák is jól szemléltetik, ma milyen el-

lentmondásos a helyzet. A katolikushoz hasonló egységes evangélikus termino-

lógia megvalósítását akadályozza az a tény, hogy a szervezeti eltérések mar-

kánsak, az államegyházjogi helyzetek különbözőek, és igazából igény vagy

szükség sem jelentkezik az egységesítés irányában. Az államegyházi jogi kü-

lönbségeket a következő felsorolás mutatja:

a) államegyházak, amelyek a középkori egyházszervezetet megtartották, illetve

továbbfejlesztették / Skandinávia154

b) későbbi alapítású államegyházak / Elzász

c) quasi-államegyházak: tartományi egyházirányítás / a legtöbb német tartomá-

nyi egyház 1918 előtt

d) egyházak közvetlen állami befolyás nélkül / a demokrácia normál helyzete

e) egyházak, amelyek az állam szempontjából másodrangúként soroltattak be /

túlnyomórészt a nemzetiségi illetve a kisebbségi egyházak

f) egyházak informális állami ellenőrzés alatt

g) egyházak formális állami ellenőrzés alatt

h) egyházak állami elismerés nélkül

i) illegalitásban élő egyházak155

154

Az állam és egyház szétválasztása csak a XX. század végén történt a skandináv államokban

155 XX. században a Szovjetunióban élő evangélikus egy része ide sorolható.

57

1.4.3. Matematikai

A. Sorrend (számszerűen): A különböző országokban ugyanannak az

uralkodónak a sorszáma rendkívül eltérő lehet.156

Ez részben az eltérő állam-

fejlődéssel, részben a Német-római Birodalom feloszlatásával magyarázható.

Ausztria és a Német-római birodalom, illetve Ausztria és Magyarország (valamit

Csehország) nem mindig ugyanabban az irányban mozogtak ebből a szem-

pontból. 1734-1918 közt az uralkodók sorszáma a következők szerint alakult

(egy kivételével mindegyik Habsburg volt, vagy beházasodott):

Német-római császár

Osztrák tartomá-nyok

Magyar király

1711-1740 VI. Károly157

VI. Károly158

III. Károly 1711-1740

1742-1745 VII. Károly (Albrecht)

159

1740-1780 Mária Terézia160

Mária Terézia 1740-1780

1745-1765 I. Ferenc Ist-ván

161

1765-1790 II. József II. József 162

II. József 163

1780-1790

156

Ez gyakran előfordult, ha valaki egyszerre több trónon ült. A szájhagyomány szerint Orániai

Vilmos területfüggően volt alattvalói számára egyszerre I., II., III., IV., vagy V. Vilmos.

157 *Bécs, 1685.10.01. / +Bécs 1740.10.20. I. Lipót és Pfalz-Neuburgi Eleonóra második fia.

Eredetileg a spanyol trónra szánták, az örökösödési háború után, 1713-ban lemondott a spanyol

trónról, cserébe megkapta Milánót, Nápolyt, Szardíniát és a mai Belgiumot.

158 Cseh királyként II. Károly.

159 *Brüsszel, 1697.08.06. / +München, 1745.01.20. Maximilián II. Emánuel bajor választó-

fejedelem és Teréz Kunigunda (Sobieski János lengyel király lánya) fia, bajor választófejedelem

1726-1745, a legutolsó nem-Habsburg a császári trónon.

160 *Bécs, 1717.05.13./ +Bécs, 1780.11.29. VI. Károly és Braunschweig-Wolffenbütteli Erzsébet

Krisztina lánya, 16 gyermek anyja, cseh királynő, osztrák főhercegnő

161 *Nancy, 1708.12.08./ +Innsbruck, 1765.08.18. Lipót lotaringiai herceg és Orleáni Erzsébet

Charlotte fia, Mária Terézia férje, (részben közös nagyszülők!) 1740: társuralkodó Ausztriában.

162 *Bécs, 1741.03.13. Wien / +Bécs, 1790.02.20. I. Ferenc és Mária Terézia fia Apja halála után

hivatalosan társuralkodó, de anyja életében gyakorlatilag nem folyt be az államügyekbe a Habs-

burg birodalomban.

163 Koronázatlan, „Kalapos király“

58

1790-1792 II. Lipót 164

II. Lipót II. Lipót 1790-1792

1792-1806 II. Ferenc165

166

I. Ferenc 1792-1830 1804-1835 I. Ferenc

167

1835-1848 I. Ferdinánd 168

V. Ferdinánd 1830-1848

1848-1916 I. Ferenc József169

I. Ferenc József 170

1867-1916

1916-1918 I. Károly171

IV. Károly 1916-1918

A kép természetesen még bonyolultabb lenne, ha minden ország uralkodó listá-

ját figyelembe vennénk, de ezek jó néhány esetben el sem készültek.

I. Ferenc József a kiegyezés után a következő listát használta címei-

ről:172

173

"Isten kegyelméből Ausztria császára; Magyarország apostoli kirá-

lya,174

Csehország, Lombardia és Velence, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia,

164

*Bécs, 1747.05.05. /+Bécs, 1792.03.01. I. Ferenc és Mária Terézia harmadik fia. Apja halála

után toszkán nagyherceg.

165 *Firenze, 1768.02.12./ +Bécs, 1835.13.02. II. Lipót és Bourbon Mária Ludovika fia. "Tiltako-

zásul a rajnai szövetség megalakulása miatt, 1806.08.06-án letette a német-római császári mél-

tóságot, a Német-Római Birodalmat feloszlottnak nyilvánította, nehogy a császári cím Napóleon-

ra átszálljon." / Klauser, Lexikon deutscher Herrscher und Fürstenhäuser 1982 S. 60. /

166 Cseh királyként: I. Ferenc.

167 1804.08.11. Osztrák császárrá kikiáltva.

168 *Bécs, 1793.04.19./ +Prága, 1875.06.29. I. Ferenc fia, lemondott a koronáról 1848.12.02.-án

Ferenc József javára. Ferdinánd, a jóságos (vagy: az együgyű) uralkodó feladatait testi és szel-

lemi gyengesége miatt csak korlátozottan tudta ellátni. Cseh királyként V. Ferdinánd, a legutolsó

megkoronázott cseh uralkodó.

169 *Bécs, 1830.08.18. / +Bécs, 1916.11.21. Ferenc Károly főherceg és Bajorországi fia. A csá-

szári címet nagybátyja, V. Ferdinánd lemondásakor, a szabadságharc alatt kapta meg.

170 1848-1849 szabadságharc, 1849-1867 alkotmány nélkül

171 *Persenburg/Nö. 1887.08.17./ + Quinta do Monte /Madeira/ Spanyolország, 1922.04.01. Ottó

főherceg és Mária Jozefa fia. Nagybátya (Ferenc Ferdinánd) halála után lett trónörökös. Le-

mondott az állami ügyekben való részvételről 1918.11.11. Ausztria, és 1918.11.13. Magyar-

ország számára. Mivel a trónról nem mondott le, el kellett hagynia Ausztriát 1919.03.24-én.

Többször megkísérelte a magyar trón visszaszerzését, ezért száműzték Madeira szigetére.

172 Teljes cím lista sohasem készült, el, hasonlóan az úgynevezett nagy-címerrel, mindkettőhöz

ugyanarra az adatbázisa lett volna szükség. A felsoroltakból néhány csak cím volt, mindenfajta

reális felségjog nélkül.

173 A rangaláhúzások tőlem. A felsorolásban az „és” nem mindig történelmi okból szerepel.

174 Az "apostoli" néha kimarad.

59

Galícia, Ladoméria és Illíria, Jeruzsálem175

stb. királya; Ausztria főhercege;

Toscana és Krakkó nagyhercege; Lotaringia, Salzburg, Stájerország, Karintia,

Kraina és Bukovina hercege; Erdély nagyfejedelme; Morvaország őrgrófja; Fel-

ső- és Alsó-Szilézia, Modena, Párma, Piacenza és Guastalla, Auschwitz és

Zator, Teschen, Friaul, Ragusa és Zára hercege;176

Habsburg és Tirol, Kyburg,

Görz és Gradiska hercegesített grófja; Trient és Brixen fejedelme; Felső- és

Alsó-Lausitz és Isztria őrgrófja;177

Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg

stb. grófja; Trieszt, Cattaro és vend Őrgrófság ura; a szerb vajdaság nagyvajdá-

ja; etc. etc."

B. Statisztikailag: a különböző módon értelmezett egyenlőségi elv értel-

mében sokan próbáltak olyan szervezeteket megalkotni, amelyek egységei

megközelítőleg egyenlők egymással. Ez természetesen teljesen soha sem le-

hetséges, hiszen többféle nézőpontból közelíthető a kérdés, amelyekre azon-

ban nem lehet egyszerre jó választ adni:

a. – Azonos nagyságú terület(km2): ez a területi megoldás a Monarchia egyhá-

zaiban sohasem került alkalmazásra, tán még a polgári vagy ez egyenruhás

rendszerekben sem merült fel komolyan a lehetősége.

b. – Azonos számú gyülekezet: Magyarországon az 1891-94. évi zsinat után, a

közigazgatás átszervezésével kerületi szinten178

egy majdnem kiegyenlített

helyzet állt elő, amely azonban csak rövid ideig (25 év) funkcionált.

c. – Azonos számú lelkészi állás (b és c nem ugyanaz!) :

A b. pontban szereplő megoldáshoz képest ez a szempont már nagyobb

egyenlőtlenségeket okoz, amely azzal megmagyarázható, hogy a nagyobb gyü-

lekezetek, amelyeknek 2 vagy több lelkészi állásuk volt, természetszerűleg nem

175

II. András XIII. századi keresztes hadjárata óta szerepel az uralkodói címek közt.

176 A hercegi címek felsorolása általában két csoportban történt.

177 Dettó

178 Bánya: 159, Dunáninnen: 165, Dunántúl: 160, Tisza: 173. Különbség csak 8 %! (A missziói

körök nélkül, mert ezek egy része csak a tervezés szintjéig jutott el.) Egyházmegyei szinten a

határértékek: 2 / 40!

60

egyenletesen voltak elosztva a kerületek és a megyék közt.179

d. – Azonos számú alárendelt egység: Magyarországon az első világháború

előtt ebből a szempontból majdnem tökéletes volt a helyzet: a kerületeknek 10

egyházmegyéje volt, a Dunáninnenit kivéve, amelynek 9. 1952 után mindkét

kerületnek 8 egyházmegyéje volt. Ez a megoldás előnyös, olyan esetekben,

amelyek a delegációs elvet részesítik előnyben.

e. – Azonos számú állami igazgatási egység: Az 1952-ben végrehajtott ma-

gyarországi evangélikus szerkezetátalakítás egyik alapelve volt, hogy egy egy-

házmegyét egy megyéből szervezzenek meg, vagy 2 megye alkosson egy es-

perességet, esetleg egy megye területét osszák 2 esperességre. Egyetlen egy

gyülekezet jelentett kivételt (Nagybörzsöny), hogy az Északi Kerület föld-rajzilag

folytonos legyen.

Az Osztrák Evangélikus Egyház szervezete elméletileg a szövetségi ál-

lamokat követi, de csak Felső-Ausztria, illetve az evangélikus szempontból tel-

jesen lényegtelen Voralberg teljesítik maximálisan ezt a kritériumot.180

f. – Azonos számú gyülekezeti tag: Életidegen, elméleti megoldás, sehol nem

alkalmazták, csak a statisztikai lehetőségek teljes felsorolása miatt kerül emlí-

tésre.

179

Lelkészi állások a fenti gyülekezet számokhoz (Gyülekezeti, missziói lelkészek és a rendsze-

resített segédlelkészi helyek): Bánya: 217, Dunáninnen: 184, Dunántúl: 187, Tisza: 187. A kü-

lönbség már 18%! Az állandó káplánhelyek nélkül: Bánya: 190, Dunáninnen: 172, Dunántúl:

171, Tisza: 176. A különbség így 10 %.

180 Alsó-Ausztria északkeleti részei a bécsi egyházkerülethez tartoznak; a stájer kerület egy

filiája (Rastatt) Salzburg tartományban van, egy másik (Rudersdorf) Burgenlandban; Kelet-Tirol

a karintiai kerület része; Mariazell és vidéke (Stájerország) Alsó-Ausztriához tartozik.

61

2. Struktúrák 1918 előtt

A későbbi kettős monarchiában élő egyházak számára a keletkezési

időszak, a szerveződés kora – Erdély és Szilézia kivételével - elválaszthatatlan

a Habsburgoktól. Ebben a fejezetcsoportban az összefüggések biztosítása vé-

gett, a keletkezéstől nagyon vázlatosan ismertetem az egyházak fejlődését a

vizsgált szakaszig, majd részletesen az államszervezet fennállásának végéig.

2.1. Ágostai Hitvallás Evangélikus Egyház Ausztriában

A későbbi monarchia másik része, a vizsgált időszakban sokkal kevésbé

volt stabil, mint a magyar korona országaiként emlegetett terület. A Habsburgok

fennhatósága alá tartozó terület folyamatosan változó méretű volt. A Német-

Római Császárság181

belső reformja – az 1495. augusztus 7-én a wormsi biro-

dalmi gyűlésen elfogadott „Ewiger Landfriede” – alapján a reformáció kezdetéig

kialakult 10 birodalmi körzet.182

Sajátos okok miatt nem került be egyik körzetbe

sem Csehország,183

Szilézia, Lausitz és Morvaország; ugyancsak kimaradt a

181

A XV. század eleje óta használt saját megnevezése szerint: „Das Heiliges Römisches Reich

Deutscher Nation” (Voltaire megjegyzése szerint ebből a szerkezetből valójában egy szó sem

volt igaz).

182 Időrendben:

- Bajor

- - Sváb

- - Felsőrajnai

- - (Alsórajnai) Vesztfáliai

- - Frank

- - Alsószász

- - Burgundiai

- - Osztrák

- - Felsőszász

- - Rajnai választófejedelemségek (Kurrheinische).

183 Egyedüli választó fejedelemként maradt ki!

62

már meglévő svájci kantonszövetség, a birodalmi lovagrendek területe, az itáliai

részek, valamint a témánk szempontjából irreveláns északi vidékek: Jever és

Ditmarschen. Ebben a beosztásban Ausztriához (az osztrák körzethez) tartozott

a XIX. századi területen kívül Tarasp,184

a Churi püspökség185

és „Vorder-

österreich.”186

A Bajor körzet része volt ugyanakkor a Salzburgi hercegérsekség.

A Freisingi és a Regensburgi püspökségek ekkori területeiből is a későbbi

Ausztriához tartoztak egyes részek.

A reformáció idején a lutheri iratok mindenütt gyorsan terjedtek, így volt

ez az akkori Habsburg-birodalom különböző államaiban is.187

Nagyon korán,

már 1519-ben 15 lutheri iratot adott ki utánnyomásként188

a bécsi nyomdász,

Johann Singriener.189

A század első harmadában a mai Ausztria terültén na-

gyon sok evangélikus érzelmű ember élt, különösen a nemesség és a polgár-

ság soraiban, bármiféle egyházi szervezet kialakulása nélkül.

A szervezett egyház azonban csak a század második felében jött létre,

virágkorát az 1570 utáni évtizedre érte el. Egységes szabályozás nem alakult

ki, a tartományok eltérő módon fejlődtek. Az elképzelések szerint tartományon-

ként létre jött volna egy konzisztórium, mint hatóság és egyházi bíróság, egy-

egy szuperintendens vezetésével. Alsó-Ausztriában190

a szabályt191

kidolgoz-

ták ugyan, de a posztot nem töltötték be, Grácban 1584-ig Jeremias

184

Ma Svájc, a Graubündeni kanton része, katolikus sziget egy masszív református tömbben.

185 1544-ig a Sváb kerületben szerepelt. Graubünden nagy részén kívül idetartozott még több, a

mai Olaszországban található tiroli, illetve lombardiai terület is

186 A mai Voralberg (akkori néven „Oberamt Bregenz”) mellett idetartoztak kisebb nagyobb, nem

összefüggő vidékek, Breisgau (Freiburg) és több „Oberamt” Altdorf. Günzburg, Offenburg,

Rottenburg, Stotach és Tettnang, valamint Konstanz városa. Ma ezek a terültek Baden-

Württenberg és Bajorország részeit képezik.

187 Tirol, és az akkor még egyházi birtok Salzburg, saját fejlődési pályán mozogtak.

188 A szerzői jog intézménye még nem létezett, tehát nem kellett szerzői engedély az ilyen tevé-

kenységhez.

189 Reingrabner: Protestanten in Österreich p.15 (Reingrabner hol a Johann, hol a Hans ke-

resztnévformával említi a nyomdászt!)

190 A tartományok megnevezését a mai terminologia alapján használva, akkor „Österreich nied

der Enns”, illetve „Österreich ob der Enns” – utóbbiból származik a magyar Óperencia kifejezés .

191 Eleje egyházjog, vége agenda.

63

Homberger töltette be a posztót, időnként az „inspektor ecclesiae” megneve-

zést használva, Krajna és Karintia vitatta illetékességét. Miután politikai, teoló-

giai és egyéb viták miatt a szervezet nem állt fel, a nemesi rendek bevezették –

ameddig lehetséges volt – a „Landhausprediger”192

-rendszert (kb. tartományi

kormányzati lelkész). Ezekben a székekben az ausztriai reformáció valóban

jelentős neveit találjuk: Mr.193

Josua Opitz (Bécs), Georg Khuen (Grác, később

Linz). Ahol ez már nem volt lehetséges, a rendek „Ministerio” néven próbálták a

rendszert fenntartani. A Konkordia-könyv aláírattatása a lelkészekkel 1580-ban

– részben a nemesség ellenében – jelzi a papság nagy számát. Ebben az év-

ben a végezte Alsó-Ausz-triában a rostocki professzor, Lucas Bac[k]meister194

látogató körútját, amelynek 5 állomására 230 prédikátor érkezett, beszámolva

gyülekezet helyzetéről, a patrónusokkal kapcsolatos feszültségekről. A mai

osztrák területen hosszabb-rövidebb ideig működött evangélikus igehirdetők

számát Reingrabner195

2.000 körülire tartja.

Rudolf császár – spanyolországi neveltetésének megfelelően – neki lá-

tott a katolikus egyház újraszervezésének. 1578-ban elűzte Opitz lelkészt, aki

az iskolát először átmentette Horn városába. Ezzel egy időben leváltotta Chris-

topf Huetstockert, Bécs mindmáig egyetlen evangélikus polgármesterét, majd

elbocsátotta az evangélikus hivatalnokokat. A tartományokban – egyelőre nem

akarva az adott garanciákkal szembe menni -, a városi előjogokat nyirbálta

meg, elvonva a szabad papválasztás jogát. Az 1597-99 közti parasztlázadás –

amelyben evangélikus parasztok álltak szemben evangélikus földesuraikkal –,

kiváló lehetőséget adott az udvarnak pozíciói megerősítésére, a városok

egyenkénti katolizálására. Ebben a jezsuiták szerepe kimagaslott, az érveknek

katonai erővel adtak súlyt. Kiutasították az evangélikus papokat, tanítókat, a

stájer területről nagy részük Magyarországra érkezett – többek közt Johannes

Kepler is. Több ezer evangélikus vándorolt ki Frankföldre vagy Magyarországra.

192

A fejedelmi, illetve közigazgatási jogban a „Has- und Hof” sajátos, jogállást jelent! A tartomá-

nyi parlament és kormányzat épülete a modern osztrák jogban mai is „Landhaus”.

193 A magiszter korabeli rövidítése

194 Nem azonos a költővel.

195 Protestanten in Österreich, p.73.

64

Az egyre jobban elboruló elméjű Rudolf császárt öccse, a törtető, de

nem túl tehetséges196

Mátyás – a főurak támogatásával – csak Csehországban

hagyta hatalomban. Ebben vitathatatlanul nagy szerepet játszott a Rudolf által

„Generalreformator”-rá197

kinevezett Khesl bíboros is. Ez a személycsere Felső-

Ausztriában a protestantizmus felvirágzásához vezetett, Alsó-Ausztriában

azonban semmilyen változás nem történt. Linzben ismét szuperintendens állt

az evangélikusság élén, Daniel Hitzler személyében, akinek irodalmi és zenei

működése is jelentős volt, ő adatta ki 1617-ben a felső-ausztriai agendát is.

Keplerrel konfliktusba keveredett, mert nem engedte úrvacsorához.

A harmincéves háború elején az osztrák rendek vallási jogaik védelmé-

ben szervezkedve szövetségre léptek a csehekkel, a fehérhegyi csatavesztés

rájuk is kihatott. Néhány év alatt minden tartományban kiszorították az evangé-

likusokat a hatalomból, 1631 után – a hadsereget leszámítva – nem állhattak

császári szolgálatba. A nemesek vagy áttértek, vagy száműzetésbe kellett

menniük. Kevesek maradhattak meg evangélikusnak saját birtokukban. A

vesztfáliai béke vallási jogokról szóló része nem vonatkozott a Habsburg terüle-

tekre, csak az ott élő nemesekre. 1652-től kezdve indult Alsó-Ausztria egész

területén a módszeres, személyes megtérítés. A statisztikák szerint több mint

20.000 ember volt ekkor még evangélikus, holott egy nemzedék óta itt nem lé-

teztek már gyülekezetek, nem működtek lelkészek. Felső-Ausztriából tömege-

sen vándoroltak ki Frankföldre az emberek. Karintiában a felszínen nem volt

érzékelhető az evangélikusság. Sok család maradt hű evangélikus hitéhez, lát-

szatra asszimilálódtak198

csak. 1734-36 között 1200 személyt telepítettek át a

pestis miatt meggyérült lakosságú Dél-Erdélybe, majd Mária Terézia alatt 1752-

56 időszakában 1022 család (2664 fő) áttelepítése történt.

A Salzburgi hercegérsekség területén viszonylag sokáig nagyobb sza-

badságot élveztek az evangélikusok – ennek gazdasági háttere is volt-, az ül-

196

Reingrabner előadása szerint ez az akkori Habsburgok átlagos szintje volt.

197 Szemszögünkből természetesen „Generalgegenreformator”.

198 Sokak tartottak a lakásban rózsafüzért vagy szenteltvizet is, a kor nézete szerint nem a bir-

toklás, hanem a használat kérdése volt a sorsdöntő. A posztillák és énekeskönyvek használata

mellett lehetőség szerint felkeresték a bajor vagy a magyar templomokat.

65

döztetés 1684-ben kezdődött, a következő esztendőben 621 lakost száműztek,

miközben gyermekeiket (majdnem 300) hátra kellett hagyniuk. A tetőpont 1729-

1733 közt volt, több mint 20,000 személy került kiutasításra, részben Poroszor-

szág, részben Württemberg fogadta be őket, de még Amerikába is került közü-

lük több száz.

Csehországban a huszita hagyományokon létre jött gyülekezetek sajátos

kölcsönhatásban álltak a reformációval, ez az egyetlen terület, ahonnan a né-

met evangélikus énekeskönyvek – és rajtuk keresztül a többiek is -, jelentős

számban vettek át énekeket.

1615-ben, Morvaországban Dietrichstein bíboros – Mátyás császár tud-

tával – kezdett templomrombolásba és iskolabezárásba. A két évvel később

Csehországban is elkezdett hasonló offenzíva vezetett a 30 éves háború kitö-

réséhez, amelynek elején, 1620-ban a fehérhegyi csatavesztés hosszú időre

megpecsételte az előreformátori és a reformátori tanok követőinek sorsát.

Szilézia története bár hasonló, egyéni szálon fut: 1568. január 19-én ad-

ta ki Vencel Ádám herceg az egyházi rendet, amellyel a már nagy apja, II.

Kázmér199

óta tartó reformáció hivatalosan is elismertté vált. Halála után özve-

gye, Katalin Szidónia 1584-ben adta ki a kiegészített változatot. Utána Vencel

Ádám első házasságából származó azonos nevű fia, II. Vencel Ádám került a

trónra, aki adósságait próbálta meg katolizálásával kiegyenlíteni. A herceg el

akarta kobozni az evangélikus templomokat, de ezt csak ott tehette, ahol nem a

nemesség birtokában voltak az épületek. Az utolsó hercegnő a Piasten dinasz-

tiából a katolikus Erzsébet Lukrécia volt (1625-1653), aki nem volt evangélikus

ellenes, de a Habsburg nyomásnak a harmincéves háború alatt már nem tudott

ellenállni. A templomok bezáratása (1628), vagy az evangélikusok kizárása a

céhekből (1629) jelzik ezt az irányt. Halála után hajtották végre azt a császári

rendeletet, amely alapján 1654-ben 49 templomot és 1 kápolnát zártak be, és

minden lelkészt elűztek. A ellenreformáció horrorisztikus megnyilvánulásai vol-

199

1477-1528. 20 évesen tette meg a cseh király (II. Ladislaus, 1471-1516, Magyarországon

uralkodott 1490-1516 közt, II. Ulászló néven) egész Szilézia helytartójává, később különleges

előjogként megkapta a család a királyi jóváhagyás nélküli örökhagyás lehetőségét, mind férfi,

mind női ágon a 4. fokig. Ilyen hiányában szál vissza a hercegség a cseh királyra.

66

tak többek között a karének tilalma, az evangélikusok nem házasodhattak,200

a

gyanús könyveket nem lehetett olvasni, 1681 után a hercegség területét tilos

volt elhagyni (Magyarország – Turóc megye – egynapi járóföldre volt!). 1670

után a jezsuiták is megjelentek, a helyiek tanúságtétele szerint börtönnel és

házkutatással missziónáltak. Ekkor kellett elhagyni a vidéket a wittenbergi diák-

ból lett Georgius Trzanowski lelkésznek, akit Magyarországon Tranovszky

György néven ismerünk. Énekeskönyve nemcsak Magyarországon, de Szilézi-

ában, Morvaországban és Csehországban is egészen a XX. századig haszná-

latban volt.

A XVII.-XVIII. századfordulóján egymás ellen háborúzott201

Európa. A

húsz éves svéd király, XII. Károly, miután Dániát elfoglalta, az Oroszország el-

leni hadjárat során betört az osztrák fennhatóságú Sziléziába, és megszállta

azt. Az Altrandstadti Konvencióban (1705) kiállt a sziléziai protestánsok jogai-

ért. Ezt I. József Bécsben kiegészítette 1709-ben. A konvenció mindenki szá-

mára engedélyezte a szabad magán vallásgyakorlatot;202

Boroszló,203

Öls és

Münsterberg városaiban valamennyi elvett templomot visszaadatta; a konzisz-

tóriumot helyreállítatta Liegnitz-Brieg-Wohlau hercegség területén; tovább a

visszajutatta a templom épületek nagy részét.204

A vissza nem adottakért kár-

pótlásul engedélyezte 6 „kegyelmi templom205

”építését. Alsó-Sziléziában206

5

épült: Sagan, Freystatt, Militsch, Landeshut, Hirschberg.207

Felső-Sziléziában 1:

Teschen. A városkában azonnal meg kezdték a munkát, több szakaszban vé-

200

Az eretnekség szaporodását megakadályozandó

201 Északi háború: 1700-1721, spanyol örökösödési háború 1705-1711, Rákóczi szabadságharc

1703-1711. Az osztrák csapatok Itáliában, Magyarországon, a Rajna-vidéken és Hollandiában

voltak lekötve, a császár kényszerhelyzetben, a megsemmisítő verességet elkerülendő, pápai

tiltakozás ellenére hagyta e konvenciókat jóvá.

202 Ezzel túllépett az augsburgi interim szabályozásán.

203 Breslau, Wroclaw

204 Összesen 148 templomot kaptak vissza az evangélikusok.

205 „Gnadenkirche”. Toronnyal és haranggal!

206 Niederschlesien

207 2 megsemmisült a II. világháborúban, a maradék 3 ma katolikus kézen van.

67

gül 40 év alatt készült el a Krisztus-templom.208

Amikor hétéves háborút lezáró

Boroszlói különbéke következtében Szilézia nagy része Poroszországhoz ke-

rült, Vladislav Kiedron tanulmánya szerint209

ez maradt az egyetlen – majdnem

kész – evangélikus templom az osztrák területen.210

(Vitathatatlan, hogy az első

világháború végéig itt működött a birodalom ezen felének egyetlen evangélikus

középiskolája, a tanítóképző a közeli Bielitz-ben.)

1749-ben Mária Terézia megalapította Teschenben az evangélikusok

(de facto az egyetlen működő gyülekezet!) részére a konzisztóriumot, az elcsa-

tolt intézmény pótlására. A dolog „szépséghibája”, hogy részben a katolikus

reformbizottság tagjait nevezte ki.

1772-ben Galícia, majd 1775-ben Bukovina211

került Habsburg kézbe. A

né-met telepeseket idecsalogatandó, a császárnő a protestánsoknak szabad

vallásgyakorlatot ígért, ennek során 1775-ben Lembergben alakult gyülekezet.

Bukovinában – még a törökök alatt szerveződött Zalesczyki (Tarnopol mellett)

1759-ben.

A birodalomban 1778. február 21-én egy újabb gyülekezet jöhetett létre:

császári engedélyt kaptak a Triesztben élő evangélikusok (nagyrészt német

állampolgárságú kereskedők) gyülekezet alapításra. Ezzel 6-ra szaporodott az

osztrák fennhatóságú evangélikus gyülekezetek száma, de valamennyi a biro-

dalom határvidéken élt, Asch független volt a tescheni konzisztóriumtól. Re-

formátus gyülekezet a türelmi rendelet előtt nem volt. Sajátos helyzetben voltak

azok a főurak, akik birodalmi jogokkal rendelkeztek: nekik szabad volt saját ud-

vari papot tartani (Alsó-Ausztriában Ernstbrunn és Fridau váraiban működtek

így kis gyülekezetek, a XIX. század közepéig.)212

Bécsben a követségi gyülekezetek nyilvánosak voltak, németül prédikál-

208

5.000 ülő-, és 3,000 állóhellyel.

209 500 Jahre seit der Geburt Martin Luthers…/ Bassarak-Wirth: Luther und Luthertum… p 68.

210 Elfeledkezik Asch gyülekezetéről. Nem kizárt, hogy 1980 táján a Szudéta-kérdés még túlsá-

gosan eleven politikai ügy volt Csehszlovákiában, ezért nem említi. Ekkor még Velencében a

reformáció kora óta működött evangélikus gyülekezet, a német kereskedő kolónia részéként.

211 1786-1849/53-ig Galíciával egyesítve

212 Néhány határ melletti falu frank vagy szász, esetleg porosz gyülekezetek része volt, itt töret-

len volt a gyülekezet élete.

68

tak a holland reformátusok éppen úgy, mint a svéd és a dán evangélikusok. Az

alkalmakat sokan látogatták, az értelmiségből különösen. A Skót kapunál lévő

temető egy része fenn volt tartva az evangélikusok részére, sőt evangélikus

könyvkereskedések is voltak a városban.213

Amikor a gyülekezetek megalakul-

hattak, a követségi lelkészek lettek a parókusok, sőt a szuperintendensek is.

1777-ben Morvaországban 3 ex-jezsuita hamisított engedélylevelével

próbálta a titkos protestánsokat felderíteni. 60 faluból több ezren jelentkeztek,

mert nem voltak hajlandóak a rekatolizálásra, Mária Terézia ki akarta telepíteni

őket. Ennek bekövetkezte esetén fia, József a társuralkodói pozícióról lemon-

dással fenyegette meg, ezért állt el tervétől.

Ebben a helyzetben adta ki uralkodásának elején II. József, 1781 során

türelmi rendeleteit. Azonos tartalommal, a tartományok részére külön-külön:

Ausztriai tartományok október 13., Magyarország október 25., Erdély november

8. A szöveg-variánsokat a 200. éves évforduló alkalmával, Peter. F. Barton ösz-

szevetette.214

Nemcsak mindkét hitvallás szerinti protestánsok, hanem az orto-

doxia számára is nagy előrelépés történt. Engedélyezi magán vallásgya-

korlatként, az eddigi lehetőségek kisebbítése nélkül.215

A katolikus egyház nyil-

vános gyakorlatát kiemeli például az udvaron emelt, nem-templom formájú

templom épületek előírásával.216

100 család vagy 500 fő határ felett engedé-

lyezi a gyülekezet alapítást, lelkészalkalmazást, iskola fenntartást, kiszélesíti a

nem-katolikusok polgári jogait. E „közismert” tények mellett ki kell emelni, hogy

lehetővé teszi más tartományok felkeresését a lelkészeknek, illetve a határon át

istentiszteletre járást.

1785 végéig 107.454 személy regisztráltatta magát az osztrák területe-

ken, majdnem a duplája annak, amire az udvar számított. Gyülekezet alapítási

hullám indult el, amit az adminisztráció lassítani akart, helyenként több évbe

telt, mire minden engedély kiadásra került. Felső–Ausztriában és Karintiában,

213

A krónikák szerint több evangélikus könyvkereskedés volt Bécsben ekkor, mint katolikus.

214 „Das” Toleranzpatent von 1781. in: Im Zeichen der Toleranz…

215 Szilézia, Magyarország vagy Erdély területén a szerzett jogok megmaradtak.

216 Ez városokban vagy nagyfalukban értelmezhető volt, szeres vagy szórt építésű településeken

kevésbé.

69

valamint Cseh- és Morvaországban számos gyülekezetet alapítottak. Termé-

szetesen azokban a tartományokban is, ahol eddig is nagyobb volt a mozgás-

tér: Szilézia, Bukovina, Galícia, felpezsdült az egyházi élet. A hirtelen létre jövő,

majdnem száz gyülekezet lelkészi ellátása komoly kihívást jelentett, részben

német területről, részben Magyarországról érkeztek vállalkozó szellemű papok.

Feszültséget generált, a gyülekezetek majdnem szabadegyházi, pietisztikus

beállítottsága és a lelkészek egy részének felvilágosodást követő, liberális

szemlélete. Ekkor terjedt el német nyelvterülten az ausztriai állásokról a 6x6x6

képlet (hatszor rosszabb körülmények közt, hatszor annyi munka, hatod akkora

jövedelemért).

Az egyházi ügyek irányítására – nagy részben centralista szemlélete mi-

att, kis részben azonban a protestáns elit hiánya miatt – az uralkodó a tescheni

konzisztóriumot áthelyezte Bécsbe 1784. szeptember 20-i rendeletével, végre-

hajtva következő májusig. Bécsben megduplázta a két hitvallás szerint, egy

katolikus elnökkel – a lelkészi tagok azonban nem költöztek át.217

Feladatai a

császári leirat szerint: a lelkész-jelöltek vizsgáztatása, ordináció, a lelkészek és

a szuperintendensek életének felügyelete, a liturgia szabályozása, istentisztele-

tei és hittankönyvek jóváhagyása, egyházfegyelemi ügyek.

Az egyházak szervezetét gyülekezet - esperesség218

- szuperintendencia

/ kerület formában határozta meg, 1785. december 23-i rendeletével.219

Ezzel

nagyjából követte nagyapja, III. Károly Magyarországon bevezetett képletét,

országos testületet azonban nem hozott létre. Az alap különbség, hogy a ma-

gyarországi szervezet alulról építkezik220

(presbiteri elv, a zsinatok ekkor még

korszakosan üléseznek csak), minden jog forrása a gyülekezet; az osztrák

konzisztóriális: centrális, fentről delegálja a jogokat lefelé, a szuperintendense-

217

Közös elnök, egyházanként 2-2 lelkész és világi, valamint egy titkár. Gyakorlatban sohasem

volt minden poszt feltöltve.

218 Egyházmegye szót használni nem célszerű: területük gyakran egész tartomány volt. 10 gyü-

lekezetekként terveztek egy esperest, a kisebb szuperintendenciákban nem került bevezetésre.

A nagyobbakban legfeljebb 15 gyülekezetet kellett felügyelnie, leszámítva a sziléziait, ahova

több mint 20 tartozott.

219 „Instruction für die Superintendenten A.C. der Kirchengemeinden in den k.k. Erbländern”

220 Református hatásra alakult ki.

70

ket és az espereseket az állam nevezi ki. A konzisztórium lelkészi tagjai általá-

ban a kéznél lévő bécsi parókusok voltak.

Az evangélikusok részére először 4 kerületet szerveztek: Bécs, Felső-

Ausztria, Csehország, Morvaország-Szilézia-Galícia; a reformátusoknak hár-

mat;221

Bécs, Csehország, Morvaország. 1803-ban a hatalmas méretű, 3 tar-

tományos kerületből 2 kisebbet szerveztek;222

Morvaország-Szilézia és Galícia-

(Bukovina) felosztással. Szilézia ettől kezdve törekedett az önálló kerületre, de

ezt a Monarchiában nem érte el. Istentiszteleti nyelvileg sokszínű volt az egy-

ház: az evangélikus kerületek közül Bécs és Felső-Ausztria teljesen német –

leszámítva az egyetlen még kétnyelvű karintiai (vend-német) gyülekezetet,

(Agoritschach); Csehország, Morvaország cseh és német; Szilézia lengyel,

cseh, német; Galícia német, szórványosan lengyel; Bukovina német. A refor-

mátusoknál Bécs német; Csehország, Morvaország cseh, a Galícia-Bukovinai

kerület református esperessége többségében német, Bukovinában a csángó

Andrásfalva magyar.

Érdekes fejlemény volt a két hitvallás kérdése a cseh és morva területen.

Megállapítható, hogy itt a németek evangélikusok, a reformátusok csehek vol-

tak. Egyik megállapítás sem visszafordítható: voltak cseh evangélikus gyüle-

kezetek is, ugyanakkor nem léteztek német reformátusok. Morvaországban a

XIX. század elején több eredetileg cseh A.B. gyülekezetből lett H.B.

A napóleoni háborúk során átmenetileg létrejött az Illír Királyság, amely-

ben maga Napóleon deklarálta a vallásfelekezetek egyenlőségét. Erről a szer-

zett jogról később nem sok szó esett.

A türelmi rendelet ellenére Tirolban továbbra sem működhetett evangéli-

kus gyülekezet, sőt 1837-ben innen száműztek utoljára Európából, vallási okok

miatt embereket, 427 fő távozott.

1848. augusztus 3-11. között Bécsben a minisztérium engedélyével ülést

tartottak az evangélikusság választott képviselői. Megfogalmazták kéréseiket az

államhatalom felé. Többek közt ez vezetett oda, hogy a hátrányos pontokat a

türelmi rendeletből feloldották, ezután már nem az akatolikus, hanem az ágos-

221

Ez végig így maradt.

71

tai hitvallású evangélikus forma volt az általános. Ettől kezdve az egyházfőta-

nács elnöke már kötelezően evangélikus volt, az evangélikus lelkészek már

nem függtek a katolikusoktól.

1849. július 29. a két protestáns egyház párhuzamosan, mégis közösen

dolgozta ki az egyházi alkotmány alapjait. Ez nem kapott császári megerősítést:

Thun miniszter nem támogatta. Napra pontosan öt hónappal később, december

29-én ígéret született a minisztertanács részéről, a vallásszabadság és a sza-

bad vallásgyakorlat kérdéséről, a megvalósulás még váratott magára.

Máig kérdéses az osztrák történész társadalom számára, hogy az 1850.

január 21-i, az egyes házasságok protestáns lelkész előtti megkötését engedé-

lyező császári rendelet, a protestánsok támogatására, vagy a katolikus egyház

megfékezésére jelent-e meg? Az 1851 utolsó napján megjelent császári pátens

kimondja a törvényileg elismert vallási közösségek jogát a nyilvános vallásgya-

korlathoz, és az önállósághoz, de ez a diktatórikus korban nem sokat ért.

A magyarországi egyházi feszültségek és az abszolutizmusnak véget ve-

tő súlyos Észak-Itália verességek után, 1861. április 9-én jelent meg a Protes-

táns Pátens, amely a Türelmi rendelet korlátozásait223

feloldotta, lehetővé téve

lépésről lépésre az induló egyházépítést.224

Ennek részeként jelent meg az ide-

iglenes egyházi rend. Utóbbi felhatalmazása alapján készítette el a zsinat 1864-

ben a törvénykönyvet, ami csak részleges császári jóváhagyást nyert.

A törvénykönyv szerkezete:

Általános meghatározások 1-10

I A helyi gyülekezet Általános meghatározások 11-20

A lelkész 21-39

Helyi testületek

Presbitérium 40-51

Közgyűlés és képviselőtestület 52-54

Választásuk 55-62

II A körzeti gyülekezet Általános meghatározások 63-65

Az esperes 66-71

A körzeti bizottság és közgyűlés 72-80

222

Az első két Galícia szuperintendens fiatalon, pár év szolgálat után belehalt a túlterhelésbe.

223 Gyülekezet alapítási létszámkorlát, torony, iskolafenntartás etc.

224 Az immár evangélikus vezetés alatt álló konzisztórium javaslatait meghatározó mértékben

fogadták el a törvény-előkészítésnél.

72

III A kerületi gyülekezet Általános meghatározások 81-83

A szuperintendens 84-89

A kerületi bizottság és közgyűlés 90-97

IV Az összgyülekezet 98

Az egyházfőtanács 99-108

A közös zsinat és bizottságai 109-125

V Iskola- és oktatási ügyek 126-132

VI A gyülekezetek, körzetek és kerületek éves állami támogatásáról

133-136

Záradék 137

Függelék I. A közös zsinat ügyrendje 1-29

Függelék II. Aktuális egyházszervezet

A szerkezet egyenetlensége az ideiglenes szabályzatra vezethető visz-

sza, amelyet, mint vörös fonalat követ. Rendkívül létszám- és költségtakarékos

szervezetet épít fel: a közgyűlésekben az adott szintű felügyelő egyben gyüle-

kezete világi képviselője is (értelemszerűen a helyettesek is). A bizottságok 5

fősek: esperes / szuperintendens, helyettes és póttag, felügyelő és póttag. Ha a

kerület nincs körzetekre osztva, egy testület látja el mindkét feladatot. Engedi

az állandó szuperintendensi székhelyek szervezését, de ilyenre nem került sor

Az ideiglenes rend tervbe vette a Felső-Ausztriai kerület beolvasztását a

bécsibe, mint körzetet. Ezt nem hajtották végre, sőt 2 körzetet alakítottak ki be-

lőle. Alsó-Ausztria, Stájerország és Trieszt esperesség lett, Karintia ketté-

oszlott a többi kérelmet – 4. Galíciai, 2. Sziléziai körzet, önálló kerületek Karin-

tiában, Morvaországban és Sziléziában elnapolták – mindörökre.

1864-ben Tirol tartományi ülése hozott egy olyan határozatot, miszerint

területén evangélikus gyülekezet csak engedélyével alapítható. Ezt végül maga

a császár íratta felül a birodalmi alkotmány módosításával. Ezzel majd 2 nem-

zedékkel a Ziller-völgyiek kitelepítése után, ismét megjelenhettek az evangéli-

kusok Tirolban, rögtön 2 gyülekezetet alapítva.225

1869-ben Asch területe is csatlakozott, mert a császár megszüntette a

patrónusi jogokat.

Már az elfogadás és a császári megerősítés (1866. január 6.) után el-

225

Innsbruck, és az akkor előkelő üdülőhely Meran. Utóbbiban Bismarck személyesen támogat-

ta a templom építését.

73

kezdődött az alkotmány pontosítása és kiegészítése, de ezeket a református

egyház követelései226

miatt a kormányzat elutasította. A zsinatok az alkotmány-

ban előírtak szerint, 6 évenként üléseztek. (1871, 1877, 1883, 1889, 1895,

1901, 1907, 1913). Ezek közül a legjelentősebb az 1889 évi volt. 1890-ben, az

első rendkívüli zsinat 137 §-ra bővítette az alkotmányt227

(eddig 109), szabá-

lyozta a leánygyülekezetek kérdését, a lelkész feladatait, és a választási eljárá-

sokat. Megerősítette a közgyűléseket az egyházfőtanáccsal szemben. A nem-

zetiségi feszültség miatt az eddigi Csehországi kerület két esperességét (Kelet

= cseh, Nyugat = német) kerület rangra emelte. Az eddigi javaslatokat a határ-

módosításokra továbbra sem támogatta. 1909-1913 között 3 körzetet szervez-

tek a Csehország-Nyugati kerületben. Ennek pontos időpontját eddig nem talál-

tam meg.

Az osztrák egyházi alkotmány alapvető eltérései a magyarhoz képest:

1) nincs hatalommegosztás, látványos a centralizmus

2) igazgatási unió működik a reformátusokkal228

(de nincs hitvallási unió)

3) az egyházfőtanács az állami egyházkormányzat229

elemének tekinthető

4) a zsinat-presbiteri szervezetben konzisztóriális vezető elem van

5) nagy a különbség a gyülekezet felnőtt tagsága és a választójoggal rendel-

kezők között

6) nem következetes az egyházszervezet (kimaradhat a körzet)

Ebben az időszakban az egyháztagok és gyülekezetek számának rob-

banásszerű növekedése hatalmas kihívást jelentett az egyházvezetés számára.

A jelenség magával hozta az amúgy is terhelt katolikus-protestáns viszony to-

vábbi romlását.

226

Külön református zsinat, a közös egyházfőtanács megszüntetése, vagy a református áthelye-

zése Prágába

227 Császári jóváhagyás 1891. december 9. „A Birodalmi Tanácsban képviselt királyságok és

országok Ágostai és Helvét Hitvallású Evangélikus Egyházának Alkotmánya.”

228 Különösen sajátos a Galícia ev. szuperintendens alátartozó ref. körzet felügyelete a ref. egy-

házfőtanács által

229 „Landesherrliches Kirchenregiment”

74

Fejlődés 1869 és 1913 között:

Kerület Esperesség Gyülekezet 1869

Tag 1869

Gy. 1913

Tag 1913

% gy % tag

Bécs 27 48406 48 134748 177,8 306,2

Alsó-Ausztriai

5 24810 11 84741 220,0 341,6

Stájer 4 5313 15 22651 375,0 426,3

Dráváninneni 9 9151 10 11130 111,1 121,6

Drávántúli 7 8102 8 13124 114,3 162,0

Trieszti 2 1030 4 3102 200,0 301,2

Felső-Ausztriai 14 15953 21 30106 150,0 188,7

Felső-vidéki 7 7233 12 17058 171,4 235,8

Alsó-vidéki 7 8720 9 13048 128,6 149,6

Csehországi230

22 18972 49 68167 227,7 359,3

Csehország-

Nyugat

11 8255 34 54315 309,1 658,0

Eger 12 13922

Elba 10 32113

Iser 12 17280

Csehország-

Kelet

11 10717 15 13852 136,4 129,3

Aschi 3 16641 3 29366 100,0 176,5

Morva-Sziléziai 30 88460 45 136290 150,0 154,1

Brünni 4 4114 9 10549 225,0 256,4

Zauchteli 9 16327 12 19008 133,3 116,4

Sziléziai 17 68019 24 106713 141,2 156,9

Galicia-Bukovinai 22 38037 29 52540 131,8 138,1

Nyugati 7 7363 7 7256 100,0 98,5

Középső 9 17404 11 19586 122,2 112,6

Keleti 6 13270 11 25698 183,3 193,6

Összes 118 226469 195 451217 165,3 199,2

A vizsgált időszakban az evangélikusság létszáma gyakorlatilag a duplá-

jára nőtt, a gyülekezetszám növekedés ennél alacsonyabb, 65 % volt. A gyüle-

kezetek és az egyháztagok száma különösen is megugrott Stájerországban, a

tenger melletti részeken, Csehországban és Galícia keleti részén. Csak a Galí-

cia nyugati esperességben csökkent a gyülekezeti tagok száma, ez a 1.5 %

230

Az időszakban a Csehországi kerület két részre osztódott: Nyugat (német), Kelet (Cseh). Az

áthúzott adatok az összesítettek, csak tájékoztatásul szolgálnak.

75

azonban nem szignifikáns. A gyülekezeti méretek az Alsó-Ausztriai esperes-

ségben, a Csehország-nyugati és az Aschi kerületben növekedtek jelentősen –

azaz a magasan iparosodott, németnyelvű területeken -, ezzel szemben a szláv

nyelvű körzetekben a gyülekezetméret növekedés kisebb volt, sőt helyenként

az átlaglétszám csökkent, ami viszont a lelkipásztori ellátás lehetőségeit növel-

te. A birodalom össznépessége nem duplázódott meg idő-közben, tehát a nö-

vekedést nem a természetes szaporulat vagy a bevándorlás okozta, hanem az

áttérések nagy száma is. Különösen a századforduló idején jelentett hatalmas

kihívást az egyház számára a tömeges belépés, szó szerint a semmiből kellett

épületeket előteremteni. Ez csak a német segélyszervezetek hathatós támoga-

tásával volt lehetséges.

A kerületek egymáshoz képest továbbra is aránytalanok voltak, Bécs

utolérte Morva-Sziléziát - e kettő együtt továbbra is 60 %-t tett ki együtt, koráb-

ban 20/40, ekkorra már 30/30 arányban. Csehország-kelet kis, Asch közepes

esperesség méretű volt. A belső aránytalanság sem csökkent, sőt növekedett:

a Bécsi kerületben az Alsó-Ausztriai esperesség létszámaránya 50%-ról 60-ra

nőtt, a Morva-Sziléziaiban a Sziléziai esperesség enyhe növekedéssel került fel

78 %-ra. Ez a két esperesség – az időszak végén - az egész egyház tagságá-

nak 40 %-t képviselte.

Az evangélikusság százalékos aránya Sziléziában volt 10 felett (13,5),

Karintiában 6,5. A többi tartományban a reformátusokkal együtt sem érte el az

arány a 3-t. Kizárólag Morvaországban volt több református (1,65), mint evan-

gélikus (1,18).

A tartományi elosztás alapján a cseh korona országaiban (Cseh-, Morva-

ország és Szilézia)231

élt az evangélikusság 51 %-a, a reformátusoknál ez az

arány még markánsabb, majdnem 85 % volt.

Jelentős különbség Magyarországhoz képest, hogy a birodalom osztrák

felén az evangélikus népesség nemcsak számban, de arányában is nőtt. Ennek

szemléltetésére a robbanásszerűen fejlődő császárváros evangélikus lakossá-

ga aránynövekedése:

231

Sorrendben: 22,14; 6,99; 22,97 %

76

Év 1875 1880 1885 1890 1895 1900 1905

Arány (%) 8,6 8,6 10,1 10,3 10,0 11,0 11,3

A fejlődés nem töretlen, de egyértelmű.

77

2.1.1. Aschi Konzisztórium

Asch városka a mai bajor, szász és cseh hármas határpont cseh oldalán

fekszik, a névadó Ascha folyócska partján. Földrajzi szempontból a régiót

(„Ascher Ländchen”)232

3 hegység határolja: északkeletről az Érchegységhez

tartozó Fichtelberg, és az Elstergebirge, északnyugatról a Frank-erdő,233

délről

a Cseh-erdő. Textilipara és sörfőzdéje regionálisan volt jelentős, textilipari isko-

lája Monarchia szerte jó hírnévnek örvendet. Asch csak evangélikus szem-

szögből emelkedett ki a csehországi németnyelvű városkák halmazából.

Bizonyíthatóan 1542-ben már a reformáció szellemében prédikáltak itt. A

városban és közvetlen környékén uralkodó földesúri család - a von Zedwitz234

-

a koraközépkor óta számtalan előjoggal rendelkezett. Ez tette lehetővé, hogy itt

az evangélikusság minden korban, békében élhetett. Amikor a harminc éves

háborúban, 1622-ben, Csehországban a protestánsok számára a tilalmi kor-

szak kezdődött, Aschban ebben az esztendőben építettek templomot, to-

ronnyal. 1628-ban a császári reformbizottság Eger városából ki akarta terjesz-

teni ténykedését ide is, de a Zedwitz família sajátos jogi helyzetére235

tekintet-

tel, 1641–től pap nélkül, de a gyülekezet fennmaradhatott, majd a Vesztfáliai

Béke után ismét kaphattak lelkészt is. Abban a korszakban, amikor Csehor-

szágban tilos volt a protestáns vallásgyakorlat, akkor itt a lakosság 90 % felett

volt evangélikus. Katolikus gyülekezetet 1709-ben alapított házi kápolnaként,

Anton Joseph Christoph von Zedwitz, felesége számára. Amikor 1749-ben, Má-

232

A Monarchiában 1850-ben ehhez csatoltak számos katolikus települést, Hasslau környéké-

vel, így szervezve meg az Asch-i járást, ami az eredeti területével - bécsi vélemény szerint - túl

kicsi lett volna. (A helybeliek véleménye szerint a ki nem mondott érv a túl evangélikus volt.)

233 A délnémet szóhasználatban a középhegység neve az erdő (Fekete-erdő, Bajor-erdő stb.)

234 A szász választófejedelmet az egyik Zedwitz kísérte el az 1521-ben a Wormsi birodalmi gyű-

lésre.

235 A XIII. században kapott oklevél alapján „Reichsfreie Familie”, illetve „Reichsunmittelbarkeit”.

Eszerint nem voltak semmilyen más uralkodónak alárendelve, csak a császárnak, Ez a státusz

az esetek egy részében a birodalmi gyűlésen szavazati jogot jelentett, de ez nem volt automati-

kus. A jogállást 1806-ban szüntette meg egységesen a birodalmi főbizottság.

78

ria Terézia Magyarországon radikálisan csökkentette a protestánsok mozgáste-

rét, itt új templomot szenteltek, 3.000 ülőhellyel236

.

A reformáció kezdete szakaszának lezárulta után, 1560-tól, a 1775. már-

cius 10-ig, Mária Terézia császárnővel történt kiegyezésig („Temparements-

punkten”)237

a földesúri család238

rendelkezett ezen a területen a „jura circa

sacra et summi episcopi”-val. Ők döntöttek a személyi kérdésekről,239

de még

az istentiszteleti rendtartásról, énekeskönyvekről, agendákról240

is; gyülekeze-

teket és iskolákat látogattak és látogattattak. A privilégiumoknak köszönhetően

visszaverhettetek minden rekatolizációs törekvést, akár még a cseh király által

kezdeményezetteket is. (Még az sem segített a cseh királyon, hogy ő volt a

császár is.)241

236

Más források szerint „csak” 2500 volt.

237 Ezt a dekrétet módosította, illetve pontosította 1791. május 6-án I. Lipót egy másikkal. /

Mindkettő fellelhető: Kuzmány: Urkundenbuch: p. 75-76 Nr. XXXVII, illetve: p.104-105 Nr. LXXII.

238 A Zedtwitz-dinasztia jogállásáról szól egy jegyzőkönyv részlet: "Anno 1652 den 25. April bin

ich Jeremia Panßern, Gerechtsschreibern allhier nach Leipzig in's Konsistorium gereiset, ein

Informat über unsere Kirchensache auf Begehren Edler Herrschaft zu holen, welche Reise ich

mit Gott glücklich sich genommen und hält umgefähr in sich:

1. daß Kaiserlicher und Königlicher Majestät hiesigen Ort zu reformieren nicht zustünde;

2. daß die Herren von Zedtwitz in personabilus vor den König in Böheim als König zu stehen

nicht schuldig ist,

3. daß dieselben von Reichsgrund und Boden nicht abwendig zu machen, ungeachetet sie

böhmische Lehen hätten,

4. daß ihr Vorfahrer Albertus seien Güter zu böhmischen Lehen zu vergeben nicht Macht ge-

habt." Közli: Hildemann: Geschichte der evangelischen Kirchengemeinde A.B. Asch p. 47.

239 Mivel saját lelkészképzéssel – a méretek miatt érthető módon – nem rendelkeztek, a jelöltek

képességeit és teológiai tisztaságát vizsgálandó a frank és szász egyetemekhez illetve konzisz-

tóriumokhoz küldték őket. A lelkészek száma rendszerint nem haladta meg a négyet, a pozíció-

ban lévők ritkán mozdultak, tehát ilyen jellegű személyi kérdések – átlagosan - évtizedenként

egyszer kerültek napirendre.

240 Általában a szászországiak bevezetését rendelték el.

241 "...kein formliches Collegium Theologicum hatten, schickten sie, um der Capacität und Rei-

nigkeit in der Lehre der berufenen Kirchendiener versichert zu sein, nach dem Exdempel vieler

anderer Immediatorum in Franken, Schwaben und am Rhein, ihre Geistlichen entweder nach

Leipzig oder Bayreuth in's Consistorium oder auf die Universität Altdorf, um sie all da exa-

79

Mivel Bécset politikai megfontolásból zavarta a szász kapcsolat, ezért

engedélyezte Mária Terézia említett udvari dekrétjében a Zedwitz családnak,

egy saját konzisztórium felállítását, amely egyházi ügyekben az Ágostai Hitval-

lás szerint kell, hogy eljárjon. Tagjai – ekkor még egyáltalán nem természete-

sen! – lehettek evangélikusok, a kinevezést a bécsi Appelationskammer tudo-

mására kellett hozni.242

Minden egyéb kérdésben – létszám, felépítés stb. a

döntést a helyiekre bízza. Egyetlen kikötése van: ezekben az ügyekben – azaz

a vallási kérdésekben legszigorúbban tilos Szászországhoz fordulni!

1864-ben a zsinat vallásközi bizottsága jelentést készített az Aschi kon-

zisztórium területének egyházjogi helyzetéről. Megállapításait az 1775. évi dek-

rétumról, illetve annak aktuális értelmezéséről 4 pontban összegzi:

1. A von Zedwitz család a szabad vallásgyakorlatban nincs megzavarva,

semmi nem akadályozza a meglévő jogok (jus ecclesiasticorum et cirka

sacra) gyakorlását.

2. az egyházi ügyek fórumául rendelt konzisztórium fellebbviteli helye a „cs.

fellebbezési kamara” (aktuálisan a prágai helytartóság), tovább a „legfel-

ső udvari hely” (jelenleg a cs. k. államminisztérium)

3. mindezeken a helyeken az ágostai hitvallás szellemében kell eljárni

4. az uralkodó azonban fenntartja magának a „juss summus circa sacra”-t.

Gyakorlatilag az elnöki tisztséget a von Zedwitz-család gyakorolja, a re-

ferens az aschi főlelkész, ülnökök az archidiakónus és egy állami tisztviselő

(most a járási főnök). A dekrétben nem szerepel, de a család gyakorolja tény-

legesen a patronátust a lelkészek és az iskolák felett. Az itteni evangélikus-

ságnak nincs képviselője a zsinaton. Államegyházjogi szempontból rögzíti, hogy

a pátens bővebb jogokat biztosít, tehát az eddigi előjogok már inkább gátolják,

mint segítik az evangélikusság fejlődését. Kiemeli, hogy a „Temperaments-

punkten” nem államszerződés két szuverén hatalom közt, hanem egy törvény-

erejű rendelet uralkodó és alattvalója közti viszonyról. Ez az alattvaló beleegye-

minieren und confirmiren und auf die von dem Patrono geschehene Präsentation introducieren

zu lassen.“ In: Hildemann: Geschichte der evangelischen Kirchengemeinde A.B. Asch p.107.

242 Jelentős kedvezmény a Tescheni konzisztóriumhoz képest.

80

zése nélkül is megváltoztatható, különben is a pátens felülírta ezeket.243

A zsinat a fentiek alapján kérte az államminisztériumot, a különállás

megszüntetésére.

1869-ben a császár megszüntette244

a patrónusi jogokat, először körzet-

ként akarta integrálni az egyházba, de azután kerület jogállást kapott.245

Ekkor a konzisztóriumi körzet felépítése a következő volt:

Gyülekezet lélekszám lelkészi állás neve: iskolák tanítók

Asch 10500 Főlelkész fiúiskola 6

Archidiakónus leányiskola 5

Diakónus filiák: 8 8

Neuberg 3100 (az archidiakónus 2. helye) anya+ filiák: 5 6

Roßbach 3041 lelkész anya+ filiák: 3 6

Összesen 16641 4 18 31

Összevetésül ekkor Csehország többi részén 2 esperességben, 23 gyü-

lekezetben összesen 19032 evangélikus; illetve 3 esperességben, 44 gyüleke-

zetben 63439 református élt. Az Aschi kerület szuperintendense az eddigi főlel-

kész lett, kurátorává – magától értődően – egy von Zedwitz-et választottak.

243

„lex posterior derogat priori”

244 1865-ig a terület teljes adómentességet élvezett.

245 Az első világháború előtt, a Csehország-Nyugati kerület körzet szervezésének idején leminő-

sítése felmerült, a minisztérium azonban nem szavazta meg.

81

2.2. Magyarországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Ke-

resztyén Egyház

Az előreformátori mozgalmak Magyarországot is elérték. A Cseh Király-

ság szomszédsága; az a tény, hogy az országok Zsigmond, Albert és V.

(Postumus) László királyok alatt perszonálunióban álltak egymással;246

az erős

kulturális és gazdasági kapcsolatok 1346 (Visegrádi megállapodás) óta, mind-

mind aktívan játszottak ebben szerepet. Húsz János tanai gyorsan ismertté vál-

tak, részben Habsburg-ellenes színezetet is kaptak. Ennek két példája a huszi-

ta színezetű, Budai Nagy Antal vezette parasztfelkelés (1438), illetve az első,

majdnem teljes bibliafordítás, az úgy nevezett Huszita Biblia (1436-1439, né-

hány forrás szerint 30 évvel későbbi).

A reformáció a magyarországi városokat nagyon korán,247

még a mo-

hácsi csatát (1526) megelőző időszakban elérte. Az első államegyházjogi „bi-

zonyíték” erre az 1523.248

évi országgyűlés LIV. törvénye, amely az „eretneksé-

get” mint politikai megbízhatatlanságot kategorizálja,249

és ennek megfelelően

teszi büntethetővé. Még egyértelműben fogalmaz az 1525. évi IV. törvény 4. §:

"Lutherani omnes... comburantur"250

, azaz: A lutheránusok elégetendőek, va-

gyonuk elkobzandó. Ezt, az Európában egyedül álló módon kemény szabályo-

zást251

a rendkívül gyors történelmi események miatt (csaták, török hódítás, az

246

A kiskorú László uralkodása alatt a hatalmat ténylegesen a kormányzók, Jiři Podebrad

(Pogyebrád György), illetve Hunyadi János gyakorolták.

247 Nagyszeben 1519, Buda 1520, Sopron 1522, Besztercebánya 1522, etc.

248 Egybehívták 1523. Szent György napra (április 24.).

249 Ez a szemlélet több mint 350 éven át meghatározó volt.

250 "Lutherani etiam omnes de regno exstripentur: et ubicunque reperti fuerint; non solum per

ecclesiasticas, verum etiam per saeculares persones, libere cipiantur, et comburantur." CJH

1000-1526 p. 830.

251 Meg kell jegyeznünk, hogy a királyi udvarban nagyon sokan szimpatizáltak Erasmussal és /

vagy Lutherrel. Utóbbi Mária királynénak ajánlotta a négy vigasztaló zsoltárt. Az egyik legna-

gyobb befolyással rendelkező személy a korszakban Brandenburgi György volt, aki később mint

"Georg der Fromme" (Kegyes György) Brandenburg-Ansbach-i őrgróf vált ismertté.

82

ország három részre szakadása) nem lehetett végrehajtani.252

A XVI. században az egyházi szervezet még természetesen rendkívül

lassan alakult, hiszen a reformáció sokáig inkább mozgalmi jelleggel, mint jogi-

lag volt értelmezhető. Az instabil politikai helyzet – török hadjáratok, hatalmi

harc – nem tett lehetővé egy valóban korrekt strukturális fejlődést. Az évszázad

közepére a helyzet viszonylagosan stabillá vált. Az erővonalak és a határok

nagyjából állandóak maradtak,253

Magyarország három részre szakadt: Észak-

és Nyugat-Magyarország a Habsburg fennhatóság alá került, Dél- és Közép-

Magyarországot a törökök hódították meg, keleten létre jött az Erdélyi Nagy-

fejedelemség – amely a törökökkel félig meddig függő helyzetben volt.

A reformáció követőinek a helyzete a három területen teljesen eltérő volt:

a törökök a reformációt, egy részt, mint a magyarság belső megosztó feszült-

ségét, más felől, mint Habsburg- ellenes ideológiát értelmezték; Erdélyben az

akkor ismert világban elsőként hirdették ki a vallásszabadságot; a maradék te-

rületen egy erős ellenreformációi jelenség volt megfigyelhető, amelyről később

még szó lesz.

A századközepe után megindult egyházszervező munkálatok több sajá-

tos tulajdonsággal rendelkeztek:

1. Az első fázisban csak egy reformátori egyházszervezet volt, mert a lut-

heránusok és a kálvinisták közti szakadás csak 1559-65 között ment végbe.

2. A nyelvi sokszínűség sokkal erőteljesebb volt, mint később: létrejöttek

horvát254

és román nyelvű gyülekezetek és egyházmegyék is, amelyek azonban

nyomtalanul eltűntek.255

3. Néhány esperesség nemcsak területi, hanem tudatosan hitvallási egy-

ségként is definiálta önmagát.256

252

Á kálvinisták és az anabaptisták miatt készült az 1548. évi országgyűlés XI. törvénye: "

Anabaptistae, et sacramentirae, e regno Pellerdi." CJH 1526-1608 S. 227.

253 Ez a periódus körülbelül 140 évig tartott. A törökök többször növelték ugyan a felség-

területüket, de ez mindig átmeneti jellegű volt.

254 Folyamatosan 1 horvát református gyülekezet maradt fenn: Tordinci

255 Legutolsó említésük Zoványi szerint a 17. század első felében található.

256 Confessio Pentapolitana (1549): Az 5 szabad királyi város - Eperjes, Bártfa, Kisszeben,

83

Kassa és Lőcse - részére. 1668-ban Késmárk is elfogadta. A hitvallás szerkezete:

"Confessio Christianae Doctrinae Quinque Regiarum Liberarumque Civitatum in Hungaria

Superiore Cassovia, Leutschoviae, Bartphae, Epperiessini ac Cibinij"

I. De Deo II. De creatione III. De peccato originis

IV. De incarnatione Christi V. De iustificatione VI. De fide

VII. De bonus operibus VIII. De ecclesia IX. De baptismo

X. De coena Domini XI. De confessione XII. De poenitentia

XIII.De usu sacramentorum XIV. De ministris XV. De ceremoniis

XVI. De rebus politicis XVII. De matrimonio XVIII. De resurrectione mortuorom

XIX. De libero arbitrio XX. De invocatione sanctorum

Confessio Heptapolitana (1559): A hét bányaváros - Körmöcbánya, Selmecbánya, Beszterce-

bánya, Libetbánya, Bakabánya, Bélabánya és Újbánya - részére. Felépítése:

"Confessio Fidei Civitatum Montanarum hungariae"

I. De Deo et tribus personis divinitatis II. De creatione III. De peccato originis

IV. De incarnatione J. Chr. filii Dei V. De justificatione VI. De fide

VII. De bonis operibus VIII. De ecclesia IX. Alia decriptio ecclesiae

X. De baptismo XI. De coena Domini XII De confessione

XIII. De poenitentia XIV. De numero sacramentorum XV. De ministerio ecclesiae

XVI. De caeremoniis XVII. De rebus politicis XVIII. De matrimonio

XIX De ressurectione mortuorom XX. De invocatione sanctorum Conclusio

Confessio Sepusia (1569): a 24 „Szepességi város” számára. A „24 Szepesi város” eredetileg

egy olyan szövetség volt, amely 1271-ben V. István királytól kapott előjogokat, a hitvallás kiadá-

sának idején egy része azonban már csak falu volt. Zsigmond király ezekből 13-at elzálogosított

Lengyelországnak. A hitvallás címében szereplő kifejezés az egység utolsó jogi jellegű említé-

sének tekinthető. Az eredeti 24 szepesi város:

- a 13 elzálogosított: Szepesbéla, Duránd, Felka, Igló, Leibic, Mateóc, Menyhard/ Ménhárd,

Szepesolaszi, Poprád, Ruszkinóc, Strázsa, Szombathely/Szepesszombat, Szepesváralja;

- a 11 Magyarországon maradt helység: Lőcse, Késmárk, Velbach/Ágostháza,

Szepescsütörtök, Szepesedelény, Káposztafalva, Müllenbach/Malompatak, Szepestamásfalva,

Illésfalva, Nagyszalók, Zsakócz/Izsákfalva.

A hitvallást a következő gyülekezetek lelkészei írták alá: Igló, Illésfalva, Kakaslomnic, Káposzta-

falva, Leibnitz, Lőcse, Malompatak, Ménhárd, Pálmafalva, Poprád, Ruszkinóc, Svábóc,

Szepesbéla, Szepescsütörtök, Szepesolaszi, Szepesszombat, Szepesváralja. (Összesen 17)

Felépítése:

"Confessio Fidei Christianae. Ecclesiarum Scepusianarum quae usiatate vocantur

Viginti quatuor Regalium correspodens Confessioni Augustanae, et Civitatum eiusdem

Regionis"

I. De Deo II. De Creatione III. De Peccato Originis

IV. De incarnatione Filii Dei V. De Justificatione VI. De Fide

VII. De bonis operibus VIII. De Ecclesia IX. De Baptismo

X. De Coena Domini XI. De Confessione XII. De Poenitentia

XIII. De usu Sacramentorum XIV. De Ministris XV. De Cerimoniis

XVI. De Rebus Politicis XVII. De Matronomio XVIII. De Resurrexione mortuorum

84

4. A kialakult egyházkormányzati egységek nem szoros területi rendszert

követtek, hanem a települések jogállása is rendező elvként működött. Ez ere-

deztethető abból a tényből is, az állami közigazgatás romokban hevert, sok

egység nem volt egybefüggő.257

A nem egységes jogállás azonban nemcsak negatív módon hatott ki az

evangélikus egyházi szervezetre: amikor az ellenreformátori intézkedések meg-

erősödtek, akkor a bányavárosok, a szabad királyi városok és más települések

– ritkábban kivételezett személyek258

– előjogai sok esetben védőernyőül szol-

gáltak az evangélikus gyülekezetnek.

A harmincéves háború alatt, a Habsburgok nyíltan megszegték a protes-

tánsok eddig biztosított mozgásterét. A tridenti szellem megerősödött, a katoli-

kus vezetés teológiai színvonala megnőtt. Pázmány bíboros céltudatosan

rekatolizálta a protestáns főurakat. I. Lipót császár alatt a protestáns egyházak

mélypontra jutottak: kollégiumokat űztek el, Pozsonyban különleges törvény-

szék elé idézték a polgárokat, majd a prédikátorokat és tanítókat.259

Katolizálás,

száműzetés vagy halál – ezek közül választhattak. A halálra ítéltek közül 1675-

ben Kollonich Lipót püspök 42 főt nápolyi gályákra adatott el, 20 Buccariba

szállíttatott hasonló szándékkal. Az ügy nagy nemzetközi tiltakozást váltott ki,

Hollandia a jegyzékek eredménytelensége után katonai erővel260

szabadította ki

a még életben lévő 25 főt.

A Thököly Imre vezette felkelés befolyását csökkentendő, a király Sop-

ronba országgyűlést hívott össze. Ez sok más sérelem mellett foglalkozott a

protestáns ügyekkel is. Törvényben szabályozta joghelyzetüket. Ez kétségte-

lenül egy kemény korlátot jelentett, de bizonyos határokon belül azonban ga-

257

Ennek mintájára a katolikus egyházban sem volt egységes a szerkezet, bizonyos városi,

illetve privilegizált települések plébániái közvetlenül a prímáshoz tartoztak. Ez a sajátos külön-

állás első részben Mária Terézia alatt szűnt meg, a folyamat azonban csak az 1993. évi területi

rendezéssel zárult le teljesen – mára csak Pannonhalma képez szigeteket.

258 Eggenberg hercegnő, Sopron

259 A török hatóságok nem engedték el alattvalóikat a tárgyalásra (véleményük szerint az idegen

állam bírósága nem lehet illetékes az ő területükön élők felett)

260 de Ruyter admirális vezetésével a holland flotta blokád alá fogta Nápolyt.

85

rancia is volt. A becikkezett, azaz artikuláris gyülekezetek261

a következő száz

évben fontos szerepet játszottak, míg a véghelyek262

lassan felszámolódtak

egyházi minőségükben.

A török kiűzése után, a magyar főurak egy része, a sikertelen Thököly-

felkelés után, a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcot támogatta. Az ezt

lezáró békekötés után világossá vált, a hatalmas néptelen terület csak akkor ér

valamit a birtokosoknak (és közvetve az udvarnak), ha azt benépesítik. Orszá-

gon belüli telepítések több irányban történtek: a magyarok délkelet-kelet felé

(Észak-Dunántúlról Dél-Dunántúlra és az Alföldre), a szlovákok északról délre

(Felvidékről az Alföldre), németek Nyugat-Dunántúlról Dél- és Közép-Du-

nántúlra, horvátok a határ mellett észak felé. Hamar kiderült, hogy ez a belső

mozgás nem fedezi a munkaerőhiányt, ezért az éhségtől sújtott Németország-

ból hoztak telepeseket,263

vallásszabadságot ígérve. A betelepítés általában

261

Az 1681. évi XXVI. törvénycikk:

- 4.-11. § felsorolja az evangélikus vallásgyakorlat számára jóváhagyott településeket: (az egyet-

len református hely a Vas megyei Felsőőr volt)

Megye Megye

Vas Nemesdömölk Nemescsó Túrócz Necpál Ivánkafalva

Sopron Vadosfa Nemeskér Liptó Hiba Nagypalunya

Pozsony Réte Pusztafödémes Árva Felsőkubiny Sztebnya

Nyitra Nyitraszerdahely Strázsa Trencsén Szuhvo Zayugrócz

Bars Simonyi Szeleny Szepes Görgö Toporc vagy Batizfalu

Zólyom Osztraluka Garang

- 12. § engedélyezi Zala, Veszprém, Győr, Komárom, Abaúj, Sáros, Zemplén, Ugocsa, Bereg,

Torna, Gömör, Borsod, Hont, Csongrád, Szolnok, Heves, Pest-Pilis-Solt, Szabolcs, Ung megyék

számára a meglévő helyzet fenntartatását. (status quo)

- 13.-15. § garantálja az alábbi „véghelyeknek” (várak vagy erődítmények) a szabad vallás-

gyakorlatot:

Katonai kerület Véghely Katonai kerület Véghely

Kanizsa Szentgrót Bányavidék Léva, Korpona, Fülek,

Győr Tihany, Vázsony, Pápa, Veszprém, Győr, Komárom

Felső-

Magyarország

Putnok, Ónod, Szendrő, Tokaj, Kálló, Szatmár

- 17. § engedélyezi a szabad királyi városok részére, és külön Pozsonynak 1-1 evangélikus

templom építését, de csak a külvárosokban, előírja Sopronnak a jelenlegi helyzet fenntartását.

- 18. § engedélyezi a bányavárosoknak (Trencsén, Modor, Körmöc és Selmec, valamint a többi-

nek Felső-Magyarországon) ugyanazon jogokat, amelyeket a szabad királyi városok kaptak.

262 Győr 1749-ig működött erre hivatkozva

263 „Ungerland = Hungerland” tartotta a szólás

86

tudatosan történt, Mercy tábornok Tolnában, Harrucken báró Békésben az „egy

falu, egy nyelv, egy vallás” alapelvvel próbálta meg a későbbi konfliktusok elejét

venni.

Mivel a soproni országgyűlés idején az ország jelentős része török meg-

szállás alatt állt, vita volt a felszabadult részeken élők feletti érvényességéről.

1731. március 21-én jelent meg a „Carolina Resolutio” néven elhíresült határo-

zat, amely a jogkorlátozás mellett engedélyezi a szuperinten-densek megvá-

lasztását. Mivel pontos számot nem jelöl meg, a protestánsok újbóli kérésére

1734. október 20-án felekezetenként 4 kerületet264

rendel el az akkori területen.

Jellegzetes abszolutista joganyag, sok kérdésben az uralkodói tetszéstől teszi

függővé a jogokat. A tetszést kiérdemelni, de inkább kijárni lehetett. A királyi

adminsztrációnál a protestánsok ügyeik képviselete céljából megbízottakat,

„ágenst” alkalmaztak. Az egymástól független kerületek közt gyakran a megbí-

zott volt az összekötő kapocs.

Ebben az időszakban kezd kialakulni az egyetemes felügyelői tisztség,

mint a kerületei felügyelők munkájának összefogója. A magyar evangélikus

egyházjogi fejlődés saját, más egyházaknál meg nem található eredményeként

az egyházi élet bizonyos területein egy nem-alkalmazott, nem-lelkész rendel-

kezik a törvényességi felügyelet, illetve képviselet jogával. Ez a szintű beren-

dezkedés jóval messzebb megy, mint az erdélyi szász országos felügyelő, aki

minden feladatkörében a püspök és a püspök-helyettes közé besorolva mozdul.

Az osztrák rendszer csak a II. világháború után alkotta meg az ennek megfelelő

tisztséget.

A Türelmi rendelet hatása más volt, mint az osztrák tartományokban: ki-

hirdetésekor nem csak néhány, az ország peremén megbúvó evangélikus gyü-

lekezet létezett, hanem intézmények és szervezett egyházigazgatás. A felpezs-

dülés látható: a gyülekezet szám sokszorozódik, az aktivitás minden szinten

mérhető. II. József halála után, öccse, II. Lipót ül rövid időre a magyar trónra.

Ő szentesíti a Budáról Pozsonyba vándorolt országgyűlés 1791. XXVI. törvé-

nyét, amely a Türelmi rendelet korlátit – torony nélküli építkezés, klérusnak alá-

264

1735-ben 3, majd 1737-ben Dunántúl is megalakul

87

rendeltség etc.- megszünteti. Ez még nem egyenjogúsítás, de minőségileg más

jogi helyzet, mint Ciszlajtániában.

A megkülönböztetést 1844. III. törvény, „A vallás dolgában”, és a hason-

ló megnevezésű 1848. évi XX. törvény szünteti meg végérvényesen. 1850-ben

– az amúgy református egyháztag – Haynau táborszernagy mindkét protestáns

egyházat szigorú ellenőrzés alávonta. Időközben a császár még az Olmtüzi

alkotmányt is ideiglenesen hatályon kívül helyezte..

1859. szeptember 1-én jelent meg a császári pátens mindkét magyaror-

szági protestáns egyház államegyházjogi helyzetéről. Bevezetőjében megálla-

pítja, hogy az 1791-es, párhuzamos Pesti evangélikus, illetve Budai református

zsinatok határozati – jogértelmezési viták miatt – nincsenek szentesítve, ezért

az egyházakkal történt előzetes egyeztetés után ez egyházak képviseletéről és

igazgatásáról az alábbi rendelkezést adja ki: (a joganyag 58 szakaszos, tago-

zódás nélkül). Másnap (!) megjelent ennek végrehajtására Thun kultuszminisz-

ter aláírásával, a pátensben előre jelzett utasítás (147 §).

Bár a magyar egyháztörténész társadalomban nem illik sok jót szólni er-

ről a rendelet párosról, de el kell ismerni, hogy a kor közigazgatási szintjén pró-

bálja meg rendezni a helyzetet. 6-6 evangélikus és református kerületet állít fel,

a polgári közigazgatás 5 Magyarországi és 1 Vajdasági kerületével arányban. A

lelkészi elemet a világi fölé rendeli minden szinten, „a felügyelőnek jár a dísz-

hely az elnök mellett.” A magasabb konzisztóriumok szavazati jogú tagjainak

száma: 8.

Az esperest és a szuperintendenst a gyülekezetek választják, a felügye-

lőket az adott szintű közgyűlés, saját tagjai sorából. Érdekes elem a választás

megismétlése: ha nincs abszolút győztes, akkor 3 továbbjutó van, ha itt sincs,

akkor csak 2. Biztosítja a delegátusok szabad vélemény-nyilvánítási jogát, nin-

csenek a küldő véleményéhez kötve.

A végrehajtási utasítás több olyan elemet tartalmaz, amely a későbbi

szabályozásokban is megtalálható, például:

- a gyülekezetváltás 6 heti türelmi ideje,

- a 6 éves mandátum, a félidőben kisorsolódó tagokkal,

- családtagok összeférhetetlenségének felsorolása,

88

- választói névjegyzék,

- egy ciklust a jelölt köteles elvállalni,

- jegyzőnek tanácskozó tag is kijelölhető

- a szavazásokon nincs tartózkodás

- a püspök-helyettes megválasztása a püspökéhez hasonlóan zajlik.

Szóhasználatában mind az erdélyi, mind az osztrák egyházjogi nyelvezet

visszaköszön. Egyes szakaszok szó szerint megegyeznek az erdélyi szászok,

illetve az osztrákok részére ebben a korban kiadott rendelkezések szövegével.

Ennek alapján nem zártható ki, hogy a birodalmi tervekben a császári diktatúra

korában, egy – belátható időn belül megvalósítható / megvalósítandó – egysé-

ges protestáns egyházjog kimunkálása is szerepelt. Egyedül a Dunáninneni

kerület állt át az új szervezetre, a pozsonyi pátenses kerület 1867. május 15-ig

állt fenn. A nagy belső ellenkezés (az evangélikus gyülekezetek 333:226 arány-

ban álltak ellen, a reformátusoknál csak az őrségi egyházmegye fogadta el), a

nemzetközi tiltakozás hatására a császár 1860. május 15-én visszavonta a pá-

tensét.

A kerületek fejlődéstörténete érdekes adalékokkal szolgál:

Dunáninnen:

1735 1792 1891

Árvai 1744-1792 egyesítve Tiszai kerülethez

Liptói 1744-1792 egyesítve Tiszai kerülethez

Trencséni Trencséni Trencséni

Turóci ex Bánya Turóci Tiszai kerülethez

Nyitrai Nyitrai Nyitrai

Pozsonyi 1788 Pozsony-városi Pozsony-városi

1788 Pozsony-vidéki Pozsony-vidéki

1781 Mosoni Mosoni

Fejér-Komárom ex Dunántúl

Barsi ex Bánya

Nagyhonti ex Bánya

Nógrádi ex Bánya

Csak Pozsony szélesen értelmezett környéke volt állandó része a kerületnek,

északnyugat-délkelet irányban mozdult el. Masszívan háromnemzetiségű terü-

let, hegyi falu és majdnem főváros egyaránt található keretei között.

89

Dunántúl:

1737 1786 1891

Győri Győri Győri

Győri EK Győri EK Beolvadt a Győri EM-be

Fejér-Komáromi265

Dunáninneni kerülethez

Komáromi EK Komáromi EK Beolvadt Fejér-Komáromba

Veszprémi Veszprémi

Kemenesaljai Kemenesaljai Kemenesaljai

Vasi közép 266

Vasi közép

Kőszegi EK Beolvadt Vasi felső EM-be

Vasi felső267

Vasi felső

Zalai Zalai

Soproni alsó Soproni alsó

Soproni felső Soproni felső

Soproni EK Soproni EK Beolvadt Soproni felső EM-be

Ruszti EK Beolvadt Soproni felső EM-be

Somogyi268

Somogyi

Tolna-Baranya-Somogyi

269

Tolna-Baranya-Somogyi

Tolna-Baranya-Somogyi

A legállandóbb területű kerület volt. Mind a 4 istentiszteleti nyelv megtalálható

volt területén, a magyar és német többség mellett pár szlovák egyházközsége

is volt. Egyházunk valamennyi vend gyülekezete ebben a kerületben élt, igazá-

ból feszültség nélkül.

Bányai:

1 610 Zsolna

1707 Rózsahegy

1791 Pest

1894 Budapest

Kishonti Tiszai

265

Alkalmanként, állami oldalon a "Graner" (Esztergomi) elnevezést használták, bár ebben a

korban sem Esztergom városában, sem a megyében nem létezett (nem létezhetett) evangélikus

gyülekezet.

266 A Kőszegi EK magyar lelkészi állása 1786-ig ennek az egyházmegyének volt alárendelve.

267 A Kőszegi EK német lelkészi állása 1786-ig ennek az egyházmegyének volt alárendelve.

268 Tévesen az állami dokumentumokban „Sümegi” néven szerepel, holott Sümeg község a

vizsgált időszakban mindig is Zala megyében volt, és evangélikus szempontból soha nem tarto-

zott ide! A település egyebekben a veszprémi katolikus püspök nyári rezidenciájaként szolgált,

ahol ekkor még sem evangélikus, sem református gyülekezet nem lehetett.

269 Tévesen, de konzekvensen „Tolna - Baranya – Sümegi” néven, lásd az előző megjegyzést.

90

Honti Honti Honti Honti Honti Dunáninnen

Turóci Turóci 1735

Dunáninnen

Turóc

vissza

Zólyomi Zólyomi Zólyomi Zólyomi Zólyomi Zólyomi

Barsi Barsi Barsi Barsi Barsi Barsi

Nógrádi Nógrádi Nógrádi Nógrádi Nógrádi Dunáninnen

1727 Pesti Pesti Pesti Pesti

1844 Pest városi

Budapesti

1791 Békési

Békési Békési

1791 Bácsi

Bácsi Bács-Szerémi

Az ország közepének újratelepítése során jelentősen déli irányba vándorolt.

Mindhárom nemzetiség megtalálható volt, egyik sem volt többségi helyzetben.

Tiszai:

1735 1894

Árvai ex DI

Liptói ex DI

1861 Brassói Brassói

Gömöri Gömöri Gömöri

VI Szabad városi VI Szabad városi VI Szabad városi (1904 beolvadt)270

Sáros-Zempléni Sáros-Zempléni Sáros-Zempléni (1897 Zemplén Tiszavidékhez )

Kishonti Kishonti Kishonti

1792 Hegyaljai Hegyaljai (1897 Tiszavidéki kivált)

XIII Városi XIII Városi

VII Bányavárosi VII Bányavárosi (1898 egyesül XIII váro-sival)

1801 Tátrai Tátraaljai

A nem egybefüggő megyék miatt szinte állandó változás jellemezte, Brassó

csatlakozása után földrajzilag a legnagyobb kerület lett.

Magyarországi egyházszervezet: (1891, Zsinat előtt)

Dunántúli Dunáninnen Bányai Tiszai

Fejér-Komáromi Árvai Bács-Szerémi 6 szabad városi

Győri Liptói Bánáti271

Szepesi 13 városi

270

A területileg illetékes megyékbe olvadt bele

91

Kemenesaljai Mosoni Barsi 7 Szepesi bányavárosi

Somogyi Nyitrai Békési Brassói

Soproni alsó Pozsony-város Budapesti Gömöri

Soproni felső Pozsony-vidék Honti Hegyaljai

Tolna-Baranya-Somogyi

Trencséni Nógrádi Kishonti

Vasi felső Turóci Pest-megyei Sáros-Zempléni

Vasi közép Zólyomi Tátraaljai

Veszprémi

Zalai

Győr EK272

Komárom EK

Kőszeg EK

Ruszt EK

Sopron EK

Eszék és Zágráb nem voltak kerülethez vagy egyházmegyéhez beosztva.

Az állami közigazgatási reform szükségszerűen kihatott – természetesen

némi késéssel – az egyházi szervezetre is. Egyfelől a Dunántúlon 2273

az 5 egy-

házmegye független gyülekezetből elvesztette „szabad királyi városi” jellegét.

Ez az ország északi részén is hasonlóan zajlott, több régen meghatározó vá-

rost lefokoztak – a 6 szabad királyi városi egyházmegyéből csak Kassa maradt

meg a ténylegesen törvényhatósági pozícióban -, másfelől az eddig politikai

súllyal nem, de gazdasági tekintéllyel rendelkező városok kaptak tör-

vényalkotási jogot. A világi közigazgatás minden, az egységes rendszertől elté-

rő jogállást megszüntetett, a fővárost leszámítva. Ezen külső tényezők, is inspi-

rálták az egyházat a közigazgatás átgondolására. Másfelől a Dunáninneni kerü-

letben jelentős feszültség keletkezett a három népcsoport között, mert a kerületi

közgyűlésben szavazati túlsúlyhoz jutottak a szlovák nyelvű gyülekezetek kép-

271

Más néven Bánsági

272 A dunántúli szabad királyi városok 5 gyülekezete közvetlenül a kerület alárendeltségében

álltak. Csak a püspök rendelkezett vizitációs joggal ezekben, de pl. Győr – többször megfogal-

mazott saját véleménye szerint (18.-19. század!) -: „csak udvariasságból tűrte el.” Sokszor szá-

mították – és nemcsak statisztikákban – ezt az 5 gyülekezetet egy egyházmegyének – ami a

pozsonyvárosi, VII. szepesi bányavárosi, a szepesi XIII városi vagy a VI. szabad királyi városi

egyházmegyék méretét meghaladta, a budapestit pedig megközelítette volna, de mint ilyen nem

jött létre.

273 Kőszeg, Ruszt

92

viselői, és többségük a kerületi közgyűlés egyetlen hivatalos nyelvévé akarta

ezt tenni. Ezt a jelenség, amelyet akkor „pánszlávizmus” néven emleget-tek,274

jelentős mértékben növelte a szervezeti változás iránti igényt. A 4 kerület eltérő

mérete nem játszott szerepet a változtatás kezdeménye-zésében, a kialakult,

majdnem kiegyenlített arányok a folyamat melléktermékei.

Másfelől még mindig nem volt egységes és hatályos jogrendszere az

egyháznak, az 1791. évi pesti zsinaton kidolgozott egyházi alkotmány nem ka-

pott királyi megerősítést, hasonlóan a rózsahegyi zsinaton 1707-ben hozott ha-

tározatokhoz, amelyeket az 1712-15. évi országgyűlés megsemmisített.

Az államegyházjogi helyzete az evangélikusságnak olyan kiszámíthatóan

állandó volt, mint még soha ez előtt, adott volt a lehetőség, a belső egységes

szabályzó rendszer kimunkálására, ezzel egyszerre a közigazgatás átszervezé-

se is megtörtént. Nemcsak a kerület-közvetlen gyülekezeteket osztották be az

egyházmegyék alá, hanem az eddig teljesen autonóm Horvátországiakat is. A

Békési egyházmegye felosztását is elrendelték.

Egyházi Alkotmány (1894) szerkezete:

I. Általános határozatok 1-23.§

II. Hatóságok, tisztviselők Egyházközség 24-37.§

Egyházközségi közgyűlés 38-48.§

Egyháztanács 49-57.§

Egyházközség tisztviselői 58-78.§

Egyházmegye 79-81.§

Egyházmegyei közgyűlés 82-91.§

Egyházmegyei tisztviselők 92-106.§

Egyházkerület 107-108.§

Egyházkerületi közgyűlés 109-118.§

Egyházkerületi tisztviselők 119-143.§

Egyházegyetem 144.§

Egyetemes közgyűlés 145-155.§

Egyetemes tisztviselők 156-165.§

III. Zsinat 166-186.§

IV. Iskolák Általános határozatok 187-200.§

Népnevelő és oktató intézetek 201-223.§

V. Háztartás Általános határozatok 224-238.§

274

A pánszlávizmus, a pángermánizmus és a pánhungarizmus elemzése, történelmi fejlődése,

egymásra gyakorolt hatásuk, valamint kapcsolatrendszerük a romantika és a felvilágosodás

eszme rendszereivel, és mindezek vizsgálata szétrobbantaná a munka kereteit.

93

Egyházközségnél 239-282.§

Egyházmegyénél 283-292.§

Egyházkerületnél és egyetemnél 293-303.§

Egyházi közalap 304-311.§

Végrehajtás 312-322.§

VI. Törvénykezés 323-332.§

Bíróságok 333-344.§

Hatásköre, illetősége 345-351.§

Eljárás az egyházi vétségek esetén 352-419.§

Perorvoslat 420-443.§

Egyházmegyék 1894-ben:

Dunántúli Dunáninneni Bányai Tiszai

Soproni-felső Mosoni Budapesti Tátraaljai

Soproni-alsó Pozsony-város Pest-megyei Gömöri

Tolna-Baranya-Somogyi Pozsony-vidék Zólyomi 6 szabad városi275

Győri Honti ex B Bácsi 13 városi276

Veszprémi Barsi ex B Békési 7 Bányavárosi277

Zalai Nógrádi Arad-Békési Kishonti

Vasi-felső Fejér-Komáromi ex DT

Csanád-Csongrád

Sáros-Zempléni

Vasi-közép Nyitrai Szerémi Hegyaljai278

Kemensaljai Trencséni Bánáti Árvai ex DI

Somogyi Turóci ex DI Brassói

Liptói ex DI

A foltszerű megyék beolvadása, illetve az északkeleti terület megyéinek átigazí-

tása után kialakult beosztás:

Egyházmegyék 1910-ben:

275

Megszűnt 1904-ben.

276 1898-ban egyesült a 7 Bányavárosi egyházmegyével

277 1898-ban egyesült a 13 Városi Egyházmegyével

278 1897-ben 2 részre osztva: Tiszavidéki és Hegyaljai

94

Dunántúli Dunáninneni Bányai Tiszai

Soproni-felső Mosoni Budapesti Tiszavidék

Soproni-alsó Pozsony-városi Pest-megyei Tizenháromvárosi

Tolna-Baranya-Somogyi

Pozsony-vidéki Csanád-Csongrádi

Liptói

Győri Honti Arad-Békési Tátraaljai

Veszprémi Barsi Zólyomi Gömöri

Zalai Nyitrai Szerémi Kishonti

Vasi felső Trencséni Békési Sárosi

Vasi közép Nógrádi Bácsi Hegyaljai

Kemensaljai Fejér-Komáromi Bánáti Árvai

Somogyi Turóci Brassói

A vizsgált szakaszban a Magyar Királyságban az evangélikusok abszolút

száma növekedett, de arányszámuk folyamatosan csökkent. (Ez a megállapítás

mind a magyar, mind a szász egyházra vonatkozik!)

1840 1857 1869 1880 1890 1900 1910

Magyarország ? 8,29 8,08 8,07 7,8 7,5 7,1

Magyar Birodalom 7,81 7,38 7,20 7,18 6,9 6,7 6,4

Evangélikus arány csökkenés

0

2

4

6

8

10

1857

1869

1880

1890

1900

1910

Idő

Ará

ny

(%

)

Magyarország

Magyar

Birodalom

Az evangélikusság – nagyobb részt békeidőben- Ferenc József alatt arányának

ötödét elvesztette Magyarország területén. Ez a tendencia ellenétes az osztrák

területen zajlóval.

A törvények aktualizálása céljából az 1904. évi közgyűlés a Bányai és a

Tiszai kerület javaslata alapján kiküldte a zsinati bizottságot. Az országos felü-

95

gyelő elnöklete alatt a kerületei elnökségek tagjai, és a korban, vagy a későbbi

időkben még szerepet vállalók tekintélyes serege készített elő az új zsinatot. Ál-

lami részről felmerült a belső egyházi szabályozás hiányos volta az adóügyek-

ben. Többen felvetették az egyetemes felügyelői tiszt megszüntetését, vagy

egy egyetemes püspöki pozíció megalkotását; az egyházi közigazgatás egysze-

rűsítésének igényét.

1912. december 30-án nyújtotta be az országos felügyelő az uralkodó-

hoz a felségkérvényt. Ebben leírja, hogy a kerületek átszervezése,279

vagy

dogmatikus kérdések nem szerepelnek a napirenden. 1913. március 15-én en-

gedélyezte a király a zsinat összehívását. A választások után 1913. december

8. 10.00 órára hívta egybe az egyetemes közgyűlés a zsinati alakuló ülést. Az

ügyrend elfogadása és a választások megtörténte után kitűzték a következő

ülést 1914. október 1. utánra (eddig kaptak időt a bizottságok előter-jesztéseik

kimunkálására.)

A megválasztottak között többen olyan nevet találni, akik a következő 10

évben az utódegyházak vezetői lettek.280

A háború miatt elnapolták az ülést. A mandátum lejárta miatti meg-

szűnést megelőzendő, 1916. október 4-én a zsinat kimondta önfelosztását.

Az előkészített anyagok egy része 20 évvel később került feldolgozása,

illetve az utódállamok zsinatai és testületei is hasznosították elgondolásait.

279

Ezzel nemcsak az előző döntés revízióját tették lehetetlenné, hanem a horvát-szlavón kerület

kérdésének tárgyalását is.

280 Jegyző Janoska György, jogi bizottsági tagok: Wagner G. Adolf , Fajnor Dusán,

96

2.2.1. Egyházalapítás törekvések Horvát-Szlavóniában

A XIX. században több alkalommal felvetődött Horvátországban egy ön-

álló evangélikus (protestáns) egyház megalakításának gondolata, nemcsak az

evangélikus gyülekezetekben, hanem a reformátusokban is. Ennek oka rész-

ben a magyartól eltérő államegyházi jogban kereshető. Bár Horvátország I.

László óta Magyarországgal egy államalakulat tagja volt, sok területen eltérő

saját szabályozása volt, amin az 1868-ban megkötött „Kis kiegyezés” sem vál-

toztatott lényegileg.

A reformáció óta működött néhány református gyülekezet, többségében

magyar, 1 horvát. Evangélikus gyülekezetek - németek és szlovákok – a szlavó-

niai területen a türelmi rendelet után jelentek meg, telepesként. A XIX. század

során az itteni gyülekezetek a bácsi egyházmegyéhez csatlakoztak, amely neve

ettől kezdve Bács-Szerémi lett. 1859-ben a császári pátens engedte meg a pro-

testánsok szabad bevándorlását a nem-szlavón terültekre is. Ebben az eszten-

dőben szerveződött Zágráb, Laibach filiájaként, első lelkésze 1865-ben érke-

zett.

Az 1880-ban Dianiska András, a báni kormányzatnak emlékiratot281

be-

nyújtó parókus után, 1883-tól Dr. Julius Kolatschek, marburgi lelkész vállalja el

a gyülekezet vezetését. Nagy formátumú szervező, több istentiszteleti hely, sőt

a boszniai missziói kezdete is nevéhez fűződik. 1893. október 4-5-én a horvát-

országi evangélikus gyülekezetek „magán” összejövetelén282

(többször említik

ezt az irodalomban „az úgynevezett Zágrábi zsinat” néven). Ezen határozat

született az „Ágostai Hitvallású Autonóm Tartományi Egyház Horvát-Szlavón-

országban” megalapításáról. Ezt másfél év múlva a horvát kormány elutasította.

A horvát parlament 1898. február 25-én törvényt hozott arról, hogy mind az

281

Főbb pontjai Pindor könyve szerint: 3 esperességet képzel el: Szlavóniai evangélikus, Hor-

vátországi evangélikus és szlavóniai református. A 3 esperesség alkotja a kerületet, ahol a püs-

pök és helyettese nem lehetnek ugyanazon hitvalláson. Bosznia különálló esperességként csat-

lakozhat.

282 Zágráb, Ópazova, Becska, Szurcsiny, Bingula és Hrastovac képviseltették magukat.

97

evangélikus, mind a református gyülekezetek a magyarországi egyházak ré-

szei. A királyi szentesítés viszonylag gyorsan, már május 7-én megtörtént.

A Szerém megyeieknek 1901-ben önálló egyházmegyét szerveztek,

Horvát-Szlavón néven, a bányai kerületben. A többi evangélikus gyülekezet

eddig nem tartozott semmilyen szervezeti egységbe: Eszék ebbe az esperes-

sége lépett be, Antonuvac, Hrastovac és Zágráb a dunántúli Somogyi egyház-

megyét választotta, nem utolsósorban a közlekedési lehetőségek miatt.

Közvetlenül a századfordulón Josef Pindor eszéki lelkész könyvet adott

ki egy közös horvátországi egyház alapítása ügyében. A báni kormányzat nem

reagált a kérdésre, mondván jogilag rendben van a protestánsok helyzete.

Pindor ezután ezt az anyagot kibővítve, a bécsi teológiának benyújtva, egyház-

történeti doktorátust szerzett.

Az evangélikusság kétharmada Szerém megyére koncentrálodott, egy-

harmada ezen belül is az ópazuai járásra.283

Az 1913-16. zsinat előkészítése során ismét felvetődött az önálló kerület

kérdése, de ez sem bizottsági, sem kormányzati támogatást nem kapott, nem is

tűzték napirendre.

Említést érdemel, hogy református szempontból ez a térség volt nyelvi-

leg a legösszetettebb, a magyar és német gyülekezeten kívül horvát –

reformáció korabeli – és cseh – XIX. századi telepes – közösség is működött itt.

283

Itt az arány 1910-ben 26 % volt.

98

2.3. Ágostai Hitvallású Erdélyi Evangélikus Egyház

II. Géza király határőrizeti szempontok miatt hívta be Magyarországba a

Rajna-Mosel vidékről azt a népcsoportot, amely önmagát az egykori gúnynév

alapján – teljesen helytelenül – erdélyi szászként nevezi. Már az első letelepe-

dő csoport – aminek tagjai közt egyaránt volt elszegényedett lovag, és földnél-

küli paraszt – számára Nagyszebenben prépostságot alapítottak. A második

hullám 1211-ben érkezett, a Szentföldről elűzött német lovagrend tagjai tele-

pedtek le a Barcaságban.

Egyházi szempontból kisebb részük a gyulafehérvári püspökség, na-

gyobb részük az esztergomi érsekség alá volt rendelve. A Barcaság egy sza-

kaszban a Milkói (kun) egyházmegye része volt. Nem a magyarországi gyakor-

latban szokásos módon (püspökség – főesperesség - esperesi kerület – plébá-

nia) szerveződött, hanem nagyfokú önállósággal (és hiteshelyi feladatokkal)

felruházott káptalanok alkották.

A régióban a reformáció 10 évvel később jut el, mint Nyugat- vagy

Észak-Magyarországra. Sajátos módon, nem az egyházilag legrangosabb he-

lyen, Medgyesen284

vagy a politikailag meghatározó Nagyszebenben, hanem a

szászok legkeletibb városában, Brassóban indult el a hitújítás. Ebben meg-

határozó szerepe volt Johannes Honterusnak, a város szülöttének, aki bécsi és

krakkói tanulmányai után a bázeli (!) Luther követők hatása alá került. 1532-ben

tér haza, 1538 táján nyomdát alapít – ez a második Erdélyben -, 1542-ben mi-

séznek utoljára Brassóban, két évvel később maga Honterus lesz a város-

plébános.285

Első dolga az oktatás megreformálása, és a könyvtáralapítás. Az

1545-ben Medgyesen tartott zsinat kibékítette egymással a vitatkozó káptala-

nokat, és egységesítette őket. A dolgok robbanásszerűen fejlődnek: nem telik

el 10 év, és a szászok egyetemes zsinata saját püspököt választ, Paul Wiener

személyében 1553. február 6-án. A püspöki székhely több mint 300 éven ke-

284

A káptalan dékánja a „Generaldechant” címet viselte, a reformáció előtt ő fogta össze a

szász papságot.

285 „Stadtpfarrer” a szász egyházjogban ma az igazgató-lelkész megfelelője.

99

resztül a Medgyes melletti falu, Berethalom, ahol a püspök egyben parókus is.

A következő fél évszázad során a káptalanok átszervezés zajlik, több

hullámban. A korszak végére a kezdeti 9 káptalan helyett 13 alakult. Ezek szá-

ma hárommal nőtt az évszázadok során, és volt 7 gyülekezete közvetlen püs-

pöki vizitáció alá rendelve.

A reformáció után 200 évvel – immár a vizsgált történelmi szakaszban -

szükségessé vált az adminisztráció egységesítése, és gyorsítása. Georg Jere-

mias Haner lelkész vette fel az adminsztrációs reform halaszthatatlan voltát,

1752-ben. Ezzel maga mellé állította a Szász Egyetemet286

és a lelkészeket. A

következő évben már a nagyszebeni polgármester, Rosenfeld elnökletével a

konzisztórium el is kezdte a munkát. Ideiglenes szabályozása miatt pár év alatt

elveszítette súlyát. 1762-ben Samuel von Bruckental, erdélyi kormányzó, a

szász egyetem vezetője ebből a két pozíciójából egyszerre gyakorolt nyomást

egyházára, ekkor kezdte el ténykedését a főkonzisztórium, az ő elnöklete

alatt.287

Tagjai a püspök (Haner), a szebeni esperes, a szebeni első lelkész és

még 4 világi. A testület nem érintette a püspök sajátos jogait, sem az egyházi

bíráskodást. A következő évben (1763) a zsinat megalkotta a vonatkozó szabá-

lyozást.

1800. augusztus 7-én az erdélyi kormányzóság felszólította a főkonzisz-

tóriumot egyházi reformjavaslatainak beterjesztésére. Bár az egyházvezetés,

és a szász nemzeti egyetemet képviselő ispán gyorsan megegyeztek, és négy

hónap múlva már be is terjesztették a bécsi udvarhoz az anyagot, a bécsi udvar

további pontosításokat kért. A tárgyalássorozat végén 1807. február 20-án je-

lent meg: „A legmagasabb szinten engedélyezett előírás”.288

Az irat a konzisz-

tóriális szervezetet az egyház mindhárom közigazgatási szintjén bevezette (he-

lyi, körzeti és főkonzisztóriumok formájában). Sajátos a jogi nyelvezet, amit be-

vezet. Helyi szinten a tagok a lelkész mellett – aki az elnök -, a „Hann”289

és az

286

Politikai, nem oktatási intézmény.

287 Ez a hatalmi koncentráció tette lehetővé a megkövesedett helyzet megváltoztatását.

288 1804-ben politikai adminisztratív reformok zajlottak, és az udvar nem akart ellentétes irányú

szabályozást kiadni.

289 A 18. századig a falusi bíró megnevezése.

100

esküdtek. A városokban és mezővárosokban az elnöklés a rangidős világi tiszt-

viselő joga volt. A körzeti konzisztóriumokban az esperes, a helyettese, a szék-

hely lelkésze és a szász szék tisztségviselői vettek részt. Fő feladatuk a gyüle-

kezetek havonkénti felülvizsgálata volt. A főkonzisztórium paritásos ala-pon állt

fel. A világiak állami alkalmazottak voltak. Nagyszebenben a szász egyetem

gyűléseinek idején ülésezett ez a testület teljes létszámmal. A közbe eső idő-

ben csak a helyben lakók gyűltek össze a sürgős ügyek rendezésére.

Ez az előírás nem nyitott perspektívát az egyház igazgatásának reform-

törekvései előtt. Mindenképpen szükségessé tette, hogy az önrendelkezés és

az önkormányzatiság elvei itt is megjelenjenek.

A napóleoni háborúk alatt Daniel Georg Neugeboren püspök gyüleke-

zetei vizitációja során meggyőződött arról, hogy az 1577-ben elfogadott rend

szerint a vizitáció az esperes kötelessége, de ez a rend már idejét múlta. Véle-

ménye szerint: „Egy liberális és célszerű eljárást kell bevezetnünk, mindenféle

inkvizíciószerű megoldás nélkül.” Az 1818-ban általa elkészített „Visitations-

artikel” nem csak a lelkészi karhoz tartozók290

szakmai és etikai megítéléséhez

nyújtott segítséget, hanem az egyházi vagyonkezelés és az egyházigazgatás

előírásait is tartalmazta, és iránymutatást adott a gyülekezeti életvezetéshez.

1848 forradalmi eseményei Erdélyt is elérték. A nagy egyesülési lázban

felmerült az összes magyarországi protestáns egyház – beleértve még az uni-

táriusokat is! – uniójának lehetősége. A szász egyházvezetés ellenvéleményét

Georg Paul Binder püspök fogalmazta meg: „a szászok a maguk óceánokon át-

nyúló nyelvüket nem cserélhetik el egy olyanra, ami csak a Lajtáig érthető.’’

Minden – politikai és egyházi - unió megrögzött ellenzője volt a nagyszebeni

jogakadémia tanára Joseph Andreas Zimmermann, akit 1850-ben Bécsbe hív-

tak a Kultuszminisztériumba, egy, a protestánsok helyzetét összbirodalmi szin-

ten rendező szabályozás előkészítésére. A Jan Kollár és Karl Kuzmány támo-

gatásával elkészült, az eddigiek helyet birodalmi összegyházat elképzelő kon-

cepció nemcsak a magyar protestánsok, de még az erdélyi szászok közt sem

aratott sikert.

290

A szász felfogás szerint a tanítók is ide tartoztak!

101

1855. február 27-én a Kultuszminisztérium kiadta 7245.1854 számon az

ideiglenes előírásait a szász evangélikus egyház számára. (90 §) A bevezetés

is kiemeli az átmenti jelleget. A három szinten nem változtat, az eddigi 16 káp-

talanból – és számos részlegéből és alkáptalanjából291

- 9 esperességet alkot

meg. A világi tisztségviselők már nem állami / helyi funkciójuk, hanem választás

alapján kerülnek pozícióba. Bevezeti a presbitérium intézményét, egységesíti a

választhatóság feltételeit, kifejezésrendszerén és egyházképén a Rajna-

Vesztfáliai Egyházalkotmány (1835) hatása tetten érhető.

Ehhez a rendelet több kiegészítést kellett megtenni:

- 1856. július 14. A gyülekezeti világi alelnök (Kurátor) tisztségének be-

vezetése, választások elrendelése

- 1860. december 4. „Átmeneti szabályozás az Erdélyi Ágostai Hit-

vallású Evangélikus Egyház képviseletéről és igazgatásáról.” (185 §)

A monarchiában semmi sem tart olyan sokáig, mint az átmenet – ez az

általában igaz tapasztalati megközelítés ebben az esetben kivételesen megdőlt:

az átmeneti szabályozás lehetővé tette az első egyházi gyűlés (közgyűlés) egy-

behívását, amire 1861. április 12-22. közt sor is került.

Ezen a püspök elnökölt, a kilenc körzetet az esperes, a felügyelő és 1-1

lelkészi és világi küldött képviselte. Rajtuk kívül még a 6 gimnáziumigazgató292

rendelkezett szavazati joggal. Ebben az időben a gimnáziumi tanárok még az

egyetemet végzett lelkészek közül kerültek ki, tehát a 18 világi és 25 lelkész al-

kotta azt a testületet. Ilyen lelkészi túlsúly más egyházban már nem fordult elő

ebben a korban. A helyzet sajátossága volt, hogy 2 szervezet feszült egymás-

nak: még jogszerűen működődtek a láptalanok, a lelki zsinat élén a generáldé-

kánnal. Ezzel szemben a már működő közgyűlés, amely (elvben) az általános

választások alapján, paritásosan képviselte a 3 szintes egyházigazgatást. A

közgyűlés pár nap alatt az új mellett tette le voksát, a régit a történelem, drága,

de immár túlhaladott eszközeként lépve át. Az ideiglenes előírásokat követve, 6

nap alatt elfogadták az új alkotmány I.-VII. fejezetét, a VIII. a következő év de-

291

surrogantia

292 A következő időszak püspöke, Georg Daniel Teutsch ekkor a segesvári gimnázium igazgató-

ja volt.

102

cemberében lett hatályos.

A püspöki székhely Nagyszebenbe került, az eddigi 9293

esperesség mel-

lé megalakult a 10. Reps294

központtal

Az alkotmány295

felépítése:

Általános meghatározások 1-10 §

I. fejezet Helyi gyülekezet 11-17 §

A presbitérium 18-47 §

A képviselő testület296

48-69 §

II. fejezet A körzeti gyülekezet és képviselete 70-89 §

III. fejezet A körzeti konzisztórium 90-109 §

IV. fejezet Az országos egyház és képviselete 110-115 §

Az országos közgyülés mint az egyházkormányzás szerve

116-131 §

Az országos közgyülés mint az egyházi törvénykezés szerve

132-144 §

V. fejezet Az országos konzisztórium 145-161 §

VI. fejezet Az esperes és a körzeti felügyelő választása, jogaik és kötelességeik

162-166 §

VII. fejezet A püspök és püspök-helyettes választása, jogaik és kötelességeik

167-172 §

VIII. fejezet A lelkész- és tanár-jelöltek vizsgája és alkalmazása, lelkészválasztás

173-227 §

Átmeneti rendelkezések

A püspökválasztásnál egyedi módszert vezet be: minden gyülekezet

presbitériuma 3-3 javaslatot tesz a püspök személyére. Ezeket a körzeti kon-

zisztórium összegzi, körzetenként a 6-6 legtöbb szavazatot kapott jelölt neve

megy tovább. Az országos közgyűlés titkos szavazáson az összes névről sza-

vaz.297

Ha valaki eléri az abszolút többséget, nyilatkozat az elfogadásról, há-

293

Nagyszeben, Medgyes, Brassó, Segesvár, Szászsebes, Beszterce, Sink, Nagyselyk, Szász-

régen

294 Kőhalom (Rupea)

295 Megnevezése az elfogadáskor: „Átmeneti rendelkezések az Erdélyi Ágostai Hitvallású Evan-

gélikus (Országos)Egyház képviseletéről és igazgatásáról.”

1870: „Erdélyi Ágostai Hitvallású Evangélikus (Országos)Egyház Alkotmánya.”

1882: „Ágostai Hitvallású Evangélikus (Országos)Egyház Magyarország erdélyi részeiben Al-

kotmánya.

296 „Nagyobb képviselőtestület”-ként szerepel, a kisebbről nincs említés sem.

297 Ez a 10 körzet esetén elvileg 60 is lehetne, de gyakorlatilag 10-12 névnél nem jön össze

103

laének, választás lezárva. Ha nem éri el senki, akkor a 6 legtöbbet elért jelöltről

újra szavaznak. Eredményes választásnál lezárás, mint fenn. Eredménytelen-

ség esetén új szavazás, de a legkevesebbet elért jelölt kiesik. Elméletileg 6

szavazás elég a megválasztáshoz.

A püspöki vizitáció teljes körzetek (minden gyülekezet sorban, összes

iskolájával) vizsgálatát jelenti. A püspök már nem parókus formálisan sem, de

rendszeresen kell prédikálnia Nagyszebenben.298

A közgyülés vagy igazgat, vagy törvénykezik, a kettő együtt nem megy.

Törvényt módosítása után 4 évig nem lehet újra módosítani.

Változások a jogszövegben stilizálás jellegűek, a 15. közgyülés (1892) az

állam kérésére szócseréket hajt végre (király a császár helyett, erdélyi részek a

nagyfejedelemség helyett, stb.)

1887-ben a szórványok ellátására utazó lelkészi állást hoztak létre, né-

hány az iparosodás miatt megnőtt településen evangélikus gyülekezet is kelet-

kezet (Petrozsény, Hadad).

Magyarnyelvű evangélikusok és reformátusok az egyházban

A jobbágyság eltörléséig több magyar nyelvű falu állt szász fennhatóság alatt, a

Barcaságiak testületileg a magyarországi egyház Brassói egyházmegyéjeként

léptek át (1866). A református gyülekezetek299

1854-ben távoztak. Az elszórtan

élő magyar gyülekezetek egy része a két világháború között váltott egyházat

(pl. Zselyk, Székelyzsombor), mások még később. Az utolsó, Kiskapus egészen

az 1970-es évek elejéig várt az átlépéssel.

több.

298 A kialakult gyakorlat szerint az évi egy felel meg ennek, hogy ez biztosan meglegyen az újévi

reggeli istentisztelet a püspöké…

299 Szászváros, Vízakna, Tordos, Kóbor

104

2.4. Boszniai Evangélikus Zsinat300

Mint a későbbi monarchia egész területéről elmondható, úgy erről is,

hogy már a reformáció korában működtek itt annak szellemében gyülekezetek,

török megszállás ellenére is. 1563-ban Sebastian Fallberger szerepel Bihács /

Bihač prédikátoraként. Az ellenreformáció azonban itt mindent megsemmisített.

Hasonlóan nem maradt még hírmondó az előreformátori bogumilok (más néven

katharok) közösségéből sem, holott a török idők előtt egy saját, jól szervezett

egyházat alapítottak és működtettek itt. Helyi sajátosság, hogy az első biblia-

fordítást az ellenreformátorok nyomtatták és terjesztették 1555-ben.

A legújabb, a legkisebb, és minden kétséget kizárólag még szakemberek

körében is a legismeretlenebb evangélikus egyház a kettős monarchia területén

az „Boszniai Ágostai és Helvét Hitvallású Evangélikus Zsinat” volt. Már a neve

is folyamatosan változott, az alatt a pár évtized alatt, amíg fennállt:

1909: Egyesült Boszniai és Hercegovinai Evangélikus Anyagyülekezetek301

302

1910: Egyesült Bosznia-Hercegovinai Evangélikus Anyagyülekezetek303

304

1927: Boszniai Ágostai és Helvét Hitvallású Evangélikus Zsinat305

306

- : Boszniai Zsinat és Kerület307

/ Schäfer egyházelnök hivatali címében308

Csak a 1878309

után, Bosznia és Hercegovina okkupációját követően tele-

pedhettek evangélikusok a területre, szinte kivétel nélkül német anya-nyelvűek.

Az itt élők lelkipásztori ellátását a kezdeti időben a horvát-szlavóniai határ túlsó

300

A leggyakoribb német nevének magyar megfelelőjén említve

301 „Vereinigten evangelischen Pfarrgemeinden Bosniens und der Hercegowina”

302 Herzog: Die Verfassung der Deutschen Evangelisch-Christlichen Kirche Augsburgischen

Bekenntnisses im Königreiche Jugoslawien, p.25.

303„Vereinigten evangelischen Pfarrgemeinden Bosnien-Hercegowinas”

304 Bosnischer Bote Universal=Hand=Und Adressenbuch, Sarajevo 1915

305 Evangelische Synode A.u.H.K in Bosnien

306 Wild: Die Deutsche Evangelische Kirche in Jugoslawien, p.67.

307 Bosnische Synode und Distrikt

308 Hoffmann: Das Schicksal der Bosniendeutschen… p.30.

309 Hoffmann i.m. szerint 1979 (!) –nyilvánvaló nyomdahiba!

105

oldalán élők végezték, az első istentiszteletet – az akkor még autonóm gyüle-

kezet - Zágráb lelkésze, Dr. Julius Kolatschek 1885-ben tartotta Szarajevóban.

1890-ben került Ludwig Schäfer a Franz-Josefsfeld310

-i gyülekezetbe, az első,

az országban letelepedett lelkészként. A világháború kitöréséig anyagyülekeze-

tek alakultak – számuk 5 volt -, templomok épültek, létre jött jó néhány filia is,

megalkottak egy kezdetleges egyházi szervezetet is.

A növekedés számokban is kifejezhető: 1895-ben a tartomány területén

3596 protestáns élt (a lakosság 0,23 %-a, felekezeti megoszlás ismeretlen),

1910-ben a számuk már 6,342 (0,33 % - ebből 5884 evangélikus, 488 reformá-

tus). 15 év alatt a növekedés 73,36 % - 2746 fő. Ebből – a telepes egyház élet-

kori sajátosságából következően - 1529 (55,68%) természetes szaporulat, és

1217 (44,32 %) bevándorló. A fejlődés regionálisan is értékelhető:

Körzet Lakosság Ev. Ev. %

Gyülekezetek 1903

Gyülekezetek 1915

Szarajevó 288.061 677 0,24 Szarajevó311

Szarajevó312

Tuzla 425.496 2.187 0,51 Franz-Josefs-Feld

313

Tuzla314

Franz-Josefs-Feld

315

Banjaluka316

403.817 2.828 0,70 Banjaluka

317 Banjaluka

318

Schutzberg-Glogovatz319

Bihac 229.071 75 0,03 Banjaluka Banjaluka

Travnik 284.561 429 0,15 Szarajevó Szarajevó

Mostar 267.038 146 0,05 Szarajevó Szarajevó

Összesen 1.898.044 6.342 0,33 3 5

(adatok 1910-ből)

Az evangélikusság földrajzi elosztása meglehetősen egyenetlen volt:

310

A megnevezések írásmódja a különböző forrásokban nagyon eltérő!

311 Filiái: Zenica, Zepče, Zavidovič

312 Filiái: Zenica, Kolonie Podbežje, Zepče, Zavidovič

313 Filiái: Branjevo, Dugopolje, Lukavač, Tuzla

314 Filiák nélkül.

315 Filiái: Branjevo, Dugopolje, Brčko

316 Neve hol így, hol Banja Luka formában szerepel.

317 Filiái: Rudolfsthal, Prijedor, Ugrinski lugm Vranovac, Prosora, Dervent-Korače, Doboj-Ularice,

Dubrava, Teslič

318 Filiái: Rudolfsthal, Čelinac-Obsjecko, Windhorst-Trošelje, Dub, Königsfeld, Vrbaška, Prijedor,

Drvar-Ostrelj, Dobrlin, Ivanjska, Prosora

319 Filiái: Dervent, Korače, Božinci, Bosn. Brod, Svilaj gornij, Ularice-Doboj, Teslič

106

amíg északnyugaton (Banjaluka körzete) minden 142. személy volt idesorol-

ható, addig délnyugaton (Hercegovinában) mindössze huszonketted akkora (!)

ez az arány: csak minden 3054. ember volt protestáns. Az országos arány

1:300 volt. A városi lakosság (278.032) aránya az össznépességből 14,65 %, a

városi protestánsok aránya (1641) ezzel szemben 25,88 % ami azt jelzi, hogy itt

is a polgárosodás irányába mozduló rétegek - tisztviselők, katonák, iparosok,

kereskedők – formájában jelent meg a reformációt követők tábora, 0,59 % szin-

ten. (1:169) Hitvallásos megosztást tartalmazó részletes bontás nem áll rendel-

kezésre. A városok „erősebb” jelenlétéből következik, hogy a falusi lakosság-

ban az arány még alacsonyabb, 0,29 %. (1:340), azaz mindössze fele.

A gyülekezetek felépítése a Monarchiában szokásos volt: közgyűlés,

presbitérium. Mindkettőt a lelkész vezette, akit élethosszig választottak, ehhez

szükség volt a tartományi kormányzat jóváhagyására is. Helyettese világi volt,

hasonlóan az erdélyi rendszerhez, egyenlőségről szó sem volt.

A zsinat 15 tagból állt. Az ülésszakok közt – szükség esetén a lelkészi

kollégium (5 fő) intézkedhetett.320

Az ideiglenesnek tekintett 5 §-s alkotmány helyett a Franz-Josefsfeld-i

(1916) és Schutzberg-i (1918) zsinati ülések kidolgoztak egy újat, ami a háború,

illetve a Monarchia szétesése miatt már nem kapott állami jóváhagyást.

320

Ez a megoldás a mai szlovén szervezetnél is hasonló!

107

3. Egyházi szervezetek a két világháború között

A békekötések kora után az egyházak számára is a komoly kihívását je-

lent az új állami, társadalmi, egyház-szociológia és nemzetiségi helyzethez való

alkalmazkodás. A probléma megoldás mélysége (megalapozottsága) gyakran

egyenes arányban állt az egyháztest méretével, minél kisebb szervezet alkotta

meg a maga szabályait, annál inkább tetten érhető a személyre-szabottság,

illetve a kérdések kizárólag gyakorlati oldalról történő megközelítése. A nemze-

ti, nemzetiségi feszültségek konzerválódtak, sőt helyenként most jelentek meg

igazán hatalmas erővel.

3.1. Ausztria

A birodalom egykor osztrák részéből a tartományok fele (8) maradt meg

ugyan, de területben, gazdasági potenciálban és lélekszámban a vesztesség

sokkal jelentősebb volt. A békekötés eredményeként került ide Magyarország 4

nyugati vármegyéjéből 1 – 1 rész, teljesen különböző mértékben.

A szláv részek önállósodás után, Német-Ausztria321

Nemzetgyűlés egy-

hangúlag megalkotta II. törvénycikkét: „Német-Ausztria a Német Köztársaság

alkotórésze”. Ezt az egyesülést a békeszerződések szigorúan megtiltották, de

az elképzelés a közgondolkodásnak, hangsúlyosan az evangélikus közgondol-

kodásnak meghatározó részévé vált.

Az osztrákok, és egyházaik viszonya a nemzetiszocialista ideológiához

(részükről) máig nem feldolgozott kérdés.

321

Pár évig gyakran használt elnevezés, megkülönböztetésül a régi államalakulattól.

108

3.1.1. Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Ausztriá-

ban

Az államhatárok változása, a radikális terület- és népesség veszteség az

egyházra is hatással volt. Az Ausztriai (Mindkét Hitvallású) Evangélikus Egyház

összesen 10(!)322

utódszervezetre bomlott:

(BMSch: Deutsche Evangelische Kirche in Böhmen, Mähren und Schlesien)

Kerület: Esperesség: Új egyház / állam: Igazgatási egység:

Bécs ev. Alsó-Ausztria Ausztria Maradt323

Stájer ---Marburg

Ausztria Jugoszlávia /német

Maradt Szlovéniai német

Karintia Dráván innen

Ausztria Maradt

Karintia Dráván túl

Ausztria Maradt

Trieszti Olaszország --

Bécs ref. - Ausztria 3 Jugoszlávia ném. 2 Olaszország 1

Bécs ref.- Szlovéniai német --

Felső-Ausztria Alsóvidék Ausztria Maradt

Felsővidék ---Meran/ Bozen

Ausztria Olaszország

Maradt --

Asch - BMSch Asch

Csehország-Nyugat

Elba BMSch Közép-Cseh

Eger BMSch Nyugat-Cseh

Iser BMSch Kelet-Cseh

Csehország-Kelet

- Cseh testvérek -

Csehország ref. (teljesen) Cseh testvérek -

Morva-Szilézia Brünn BMSch 5 Cseh testvérek 4

Morva -

Zauchtel BMSch 3 Cseh testvérek 9

Morva -

Szilézia BMSch Cseh testvérek Kelet-Szilézia Lengyelország

Szilézia - - Szilézia

322

Illetve ha az osztrákokat külön nézzük 11

323 Később: Bécs / Bécs, illetve Bécs / Alsó-Ausztria

109

Morvaország ref.

(teljesen) Cseh testvérek -

Galícia-Bukovina

Nyugati Kislengyelországi -

Középső Kislengyelországi -

Keleti Kislengyelországi Románia / szász

Bukovina

Ref. ---Andrásfalva

Kislengyelországi (3) Romániai ref.

Óromániai

A lutheránus egyházrész 158.502 főre (35,1 %) zsugorodott (előtte

451.217), a reformátusnál ez még drámaibb volt: 12.997 maradt az egykor

142.980 főből, ami 9,1 % azaz csak egytizenegyede maradt meg e kereteken

belül – mindössze 3 gyülekezetben. Kérdéses volt, hogy fenntartható-e a refor-

mátus önállóság? Ennek erősítésére a református egyház vezetője „Landes-

superintendent” (országos szuperintendens) címet kapott.

A háború után a katolikus egyház a házassági kérdésben különösen is

merev lett, ennek folyamányaként ismét megnőtt az áttérésék száma. (A II. vi-

lágháborúig összesen 75.000 fő lépett át.) Meg kell említeni a következő feje-

zetben részletesen tárgyalt Burgenlandi protestánsokat is, akik a háború utáni

zavaros időszak után kerültek az osztrák állam, később az egyházak szer-

vezetébe. Az evangélikusokon kívül Felsőőr, az egyetlen református artikuláris

gyülekezet, 1500 fővel, magyar istentiszteleti nyelvvel lett a 4. egyházközség,

majd az egyház háromnegyedét kitevő bécsi gyülekezet oszlott 3 részre, ezzel

kialakult 1924-re az a református szervezet, amely a vizsgált időszak végéig

már nem változott

1919.október 21-24. között Bécsben ülésezett a „Német-ausztriai egy-

házi gyűlés.”324

Tervezetet fogadott el az egyházi alkotmány módosítására, ami

3 szinten tervezte az egyesült egyházat: helyi gyülekezet, körzeti gyülekezet,325

összgyülekezet.326

324

Kirchentag: tévesen egyházi napként szerepel a magyar egyházi nyelvben, „Landtag” és

„Bundestag” formában máig használt államjogi kifejezés a jogalkotó (ország)gyűlésekre.

325 8 volt az akkori határok közt: Bécs, Alsó-Ausztria, Felső-Ausztria, Stájerország, Karintia,

Észak-Burgenland, Dél-Burgenland (még a határvita javában dúl!).

326 Kimaradt a kerület, ami az akkori arányokból érthető: bécsi a felső-ausztriai ötszöröse, a

110

Az átmenet levezénylésében D.Dr. Wolfgang Haase, az utolsó közös zsi-

naton megválasztott egyházfőtanácsi elnök nevéhez fűződik. Neki kellett a

szétválás után az új egyházak közt a vagyon szétosztását is levezényelnie, és

az egyház, valamint intézményrendszerének katasztrofális anyagi helyzetét

konszolidálnia.327

A bizonytalan politikai szituációban nem hívta össze a zsina-

tot, hivatkozva arra, hogy a Burgenlandi helyzet nyitott még, majd lemondott.

1925. április 19-23. közt ült össze először a zsinat a háború után, immár a bur-

genlandiakkal kiegészítve. Több ponton módosította az egyházi alkotmányt az

új helyzetnek megfelelően, stratégiai döntéséi közül az egyik a bécsi mamut

gyülekezet felosztásának elkezdése volt. A két háború közti 20 évben a bécsi

gyülekezetből 11 lett, ennek mintájára Grácban 2. A többi nagyvárosban, a kor-

szakban a prédikáló-állomások alakultak, ki majd a II. világháború után sokaso-

dott meg a gyülekezet szám. A második hosszú távú döntés a püspöki tiszt

bevezetése volt, ami 15 évvel később valósult meg.

1931. december 6-12. közt ülésezett a II. közös zsinat. Az új alkotmány-

nyal328

foglalkozott, amely végül nem kapott állami megerősítést.

A következő időszakban az osztrák állam egyre inkább a katolikus hatás

alákerült, Burgenland kivételével a katolikus házassági jog volt a vegyesháza-

sokra is kötelező, az evangélikus zsinat semmilyen javaslata nem kapott szen-

tesítést. Ez megerősítette az evangélikus egyház német orientációját. 1938-ban

a csatlakozást sokan az újabb üldöztetésből történt menekülésként értelmez-

ték. Az osztrák szabályoknak a birodalom többi részével egységesítése címén,

többek közt a házassági kérdések is rendeződtek: kötelező lett a polgári házas-

ságkötés.

Egyházi téren is lépések történtek az egységesítés irányába: 1939-ben

az egyházfenntartás kérdése (és a lelkészfizetések egységesítése), valamint az

egyházfőtanács állami intézményből egyházivá minősítése zajlott. Az 1891-es

alkotmányt a zsinati bizottság az új állami keretekhez igazította, ezt az állam

református tizenötszöröse; a burgenlandiak – a terv szerint - kerület nélkül érkeznének.

327 Az osztrák egyház lojalitását demonstrálva, szinte teljes vagyonát hadi kölcsönbe fektette.

328 Az előző alkalommal meghatározott szempontok alapján, a kerületek kihagyásával képzelte

el az egyházi szervezetet.

111

elfogadta.

Az osztrák evangélikus egyház is a birodalmi egyház része lett. Ennek

ellenére, hangsúlyozni kell, hogy ebben az időben már egy kézen megszámol-

ható volt azon szervezetek száma, amelyek nevében az osztrák vagy Ausztria

szó előfordult, az evangélikus egyház idetartozott e kevesek közé.329

Hivatalos

neve: „Evangelische Kirche des Augsburgischen und Helvetischen Bekennt-

nisses in Österreich (Österreichische Evangelische Landeskirche)” lett. Közben

az egyházi egyesületeket sorra oszlattak fel, az egyházi iskolákat államosítot-

ták. A hitoktatást és konfirmációi munkát az állam korlátozta, ezzel a lelkészek

jövedelmi viszonyain is jelentősen rontott.

3.1.2. Burgenlandi Evangélikus Szuperintendencia

A világháború után a két vesztes fél elválasztására először egy „Szláv

korridor” megvalósítását vettek tervbe. A későbbi Csehszlovákia és a Szerb-

Horvát-Szlovén királyság közt. Miután ez különböző szempontok miatt nem va-

lósult meg, a német lakosság dominanciája miatt Ausztriának jutatták a terüle-

tet. A határviták után „szabadcsapatok” elfoglalták a területet, kikiáltották a füg-

getlen Lajtabánságot. A vitának a Velencei szerződés vetett véget, amely Sop-

ron és környékén engedélyezte a népszavazást.

4 vármegye területéből került Ausztriához: Vas (Eisenburg), Sopron

(Ödenburg), Moson (Wieselburg) és Pozsony (Pressburg). A német nevekben

egységesen szereplő vár (Burg) miatt a térséget először „Vierburgenland”, majd

„Burgenland” néven emlegették, ebből lett a hivatalos név. Fővárosa330

először

Felsőőr, majd Kismarton lett.

Átkerült egyháztestek (1910 határok alapján), (új megnevezés):

I) A Dunántúli kerületből:

329

Ez rendkívüli mértékben erősítette a háború utáni tárgyalási pozícióit.

330 Felsőőr ekkor még község volt, Kismarton város –3000 lakóval.

112

1) a Vasi-felső egyházmegye (Kőszeg és az akkor még filia Szentgotthárd nél-

kül) (Déli esperesség)

2) a Soproni-felső egyházmegye egy része (gyülekezet szerint 3/5, tagok alap-

ján 2/5). (Középső esperesség)

II) A Dunáninneni kerületből:

3) a Mosoni egyházmegye fele (3,5331

gyülekezet, 55 % a tagokból). (Északi

esperesség).

Az osztrák kormány 1921. január 25-i hatállyal megszüntette a magyar

egyházi alkotmány hatályát, és az osztrákot vezette be. Eddigre azonban a

gyülekezetek – ha kellett – már újraszervezték közép szintjeiket.

3240/1922.sz. kormányrendelet szerint Ausztriai területen lévő gyüleke-

zet nem lehet más állam területén működő egyházi felsőbbség alárendeltje.

A nagy iskola mennyiség, az óausztriaitól eltérő házassági jog, és né-

hány más jogi eltérés miatt 1923. december 31-én az osztrák kormányzat en-

gedélyezte egy önálló kerület felállítását. Az első szuperintendens Beyer

Theophil felsőlövői lelkész lett. Iktatásán – 1924. április 29-én állami részről

csak a járási főnök helyettes jelent meg.

Még a húszas évek végén is említi a zsinati jelentés, hogy Loipersbach

(Lépesfalva) filia még mindig nem szakadt el egykori anyagyülekezetétől (Ág-

falva).

331

Németjárfalu anyagyülekezetként átkerült, filiája Oroszjárfalu Rajkához csatolva maradt. (Ma

Rusovce néven filia, Pozsonyligetfalu / Petrežalka / Engerau látja el.

113

3.2. Magyarország

A terület- és lakosságveszteség, az ásványvagyon és a termőterület

vesztesség katasztrofális méretű volt. A nagyobb egyházak közül az ortodox és

az evangélikus aránycsökkenés volt a legszembetűnőbb. Mivel az állam ma-

radt, a korábbi szabályozás – a Tanácsköztársaság diktatórikus epizódját le-

számítva – minden téren, így az államegyházjog területén is, jogfolytonosan

volt hatályban. A hivatalos politika a határrevíziót tűzte ki célul, ezért sem álla-

mi, sem egyházi szervezetek összevonásáról nem lehetett szó, legfeljebb ideig-

lenes egyesítésről.

A korszakban a főrendiház átszervezése, a tábori lelkészi szolgálat felál-

latása, illetve a Soproni Teológiai főiskolának a Pécsi Erzsébet Tudomány-

egyetem szervezetébe integrálása érintette az egyház és az állam viszonyát, de

egyik sem hozott alapvető változást, és nem gerjesztett komoly konfliktusokat

sem.

3.2.1. Magyarországi Ág. Hitv. Evangélikus Egyház

A kerületek vesztessége rendkívül eltérő volt: míg Dunántúl egy megyét

egészen, kettőt félig vesztett el (és 5 gyülekezetet) nagy része intakt maradt,

addig Dunánninen vagy Tisza csak jelentősen megcsonkult területekből állt.

Egyetemes közgyűlési felhatalmazás alapján, a Bányai Kerület, a legna-

gyobb létszámú, és területű egyházmegyéjét, a Pest megyeit 3 részre bontotta,

az egy nemzedékkel ezelőtti békési felosztás mintájára.

A hatalmas létszámú Pesti Evangélikus Egyházközségben folytatódott a

lelkészi körök kialakítása. Ezek önállósítására csak a II. világháború után került

sor. A budai oldalon a folyamat gyorsabb volt, ahol a templom elkészült (Kelen-

föld, Óbuda), ott az önálló gyülekezet hamarosan megalakult.

114

Egyházszervezet 1924332

után (Csonka)

Dunántúl Dunáninnen Bányai Tiszai

Soproni-felső Mosoni Budapesti Tiszavidéki

Soproni-alsó Nógrádi Pesti-felső Hegyaljai

Veszprémi Fejér-Komáromi333

Pesti-középső

Zalai Arad-Békési Tolna-Baranya-Somogyi

334 Csanád-Csongrádi

Győri Pesti-alsó335

Somogyi Békési

Vasi közép336

Kemensaljai337

Több változás területkérdésben, az időszakban nem történt.

Az 1934.37. évi zsinat törvényei:

Nyilatkozat Az egyház hitelvi alapjairól338

-

I. A zsinat kiegészítése339

2 §

II. Alkotmánymódosítás340

90 §

III. A m. kir. honvédséghez tartozók lelkigondozása 4 §

IV. Missziói törvény 10 §

V. Oktatási törvény 83 §

VI. Az egyetemi evangélikus hittudományi kar 8 §

VII. EA háztartási kiegészítése 37 §

VIII. Egyházi törvénykezés 184 §

IX. Ev.-ref. közigazgatási és vagyoni ….külön bíróság 4 §

X. Nyugdíjintézetről 6 §

A jogszabályok nagy része a megváltozott körülmények és államjogi háttér mi-

332

A Pestvármegyei egyházmegye osztódása után

333 1 gyülekezetet vesztett (Komárom).

334 1 gyülekezetet vesztett (Kácsfalu).

335 Baja idecsatolva

336 A 10 vend gyülekezetet elvesztette, csatlakozott a Vasi-felsőből itt maradt Kőszeg, és az

anyásításra váró Szentgotthárd.

337 1 gyülekezetet vesztett (Alsó-Lendva).

338 Először jelenik meg a hitvallási iratok felsorolása jogszabályban!

339 12 fő, 6-6 lelkész és nem lelkész.

340 A presbitérium bevezetése minden szinten, állandó püspöki székhelyek kijelölésének lehető-

sége, igazgató-lelkészi poszt bevezetése, zsinat 12 évre kiterjesztése

115

atti aktualizálás.

Az állandó püspöki székhelyek kijelölése a fentiek alapján megtörtént.

Bánya: Budapest (Deák-tér), Dunáninnen: Balassagyarmat, Dunántúl: Győr,341

Tisza: Nyíregyháza

Nem a szorosan vett témához tartozik, de meg kell említeni, hogy egy-

házunkban, ebben az időszakban tudományos szinten művelik az egyházjogot.

A Miskolci Jogakadémia tanárai közül Dr. Bruckner Győző és tanítványai köre

(dr. Kiss István, dr. Boleratzky Lóránd) ebben az összefüggésben feltétlenül

említendő.

341

Ekkor még csak az Öregtemplom állt!

116

3.3. Csehszlovákia

Az államalapítás utáni népszámlálás (1921. február 15.) szerint az új ál-

lamalakzatban a protestáns nagy egyházak ((evangélikus 3,93; református

1,53%; cseh testvérek 1,72%) összesen 7,18% (977.156)), a katolikusok (római

és görög összesen 80,21%) utáni legnagyobb tömböt jelentik. Az utódállamok

közül itt a legmagasabb már ekkor is a nem hivők aránya (5,32 %)!

Az állam az egyházi törvényeket csak miniszteri rendeletként erősítette

meg, ami az osztrák időkhöz képest visszalépés volt.

3.3.1. Szlovákiai Ág. Hitv. Evangélikus Egyház

1918. november 4-én Liptószentmiklóson, illetve 1919. november 21-én

Zsolnán tanácskozást tartottak, amelyek az evangélikus egyház autonómiáját

kinyilvánították, és ideiglenes, kétkerületes egyházi szervezetet hoztak létre. Az

átmeneti korszak az 1921-es trencsénteplici zsinatig tartott.

A Szlovákiai Ág. Hitv. Evangélikus Egyház Alkotmánya:342

I. 1. Általános rendelkezések / 1-8 /

2. Az igazgatás / 9- 19 /

3. A testületek és ülések / 20-34 /

II. 1. A választójog és a választások / 35-42 /

2. A választójog gyakorlása / 43-45 /

3. A gyülekezeti választások / 46-53 /

4. Az egyházmegyei, az egyházkerületi és az országos elnökségek választása, és a zsinati tagok választása / 54-60 /

5. Egyéb rendelkezések / 55-64 /

6. A választás hosszúsága / 65-69 /

III. A Szlovákiai Ág. Hitv. Evangélikus Egyház beosztása / 70-73 /

IV. Az egyház igazgatása

1. A gyülekezet / 74-85 /

2. A gyülekezeti közgyűlés / 86-90 /

3. A presbitérium / egyháztanács / 91-98 /

4. A gyülekezet tisztségviselői / 99-100 /

342

Hivatalos német és magyar fordításának kiadásáról is gondoskodott az egyház

117

a.343

A gyülekezet elnöksége / 101-110 /

b. A gyülekezeti felügyelő / 111-114 /

c. Egyéb rendszeresített tisztségviselők / 115- 117 /

5. Az egyházmegye / 118-119 /

6. A megyei közgyűlés / 120-124 /

7. A megyei presbitérium / 125 -130 /

8. Megyei tisztségviselők

a. Megyei elnökség / 131 -137 /

b. Egyéb megyei tisztségviselők / 138 -139 /

9. Az egyházkerület / 140-142 /

10. A kerületei közgyűlés / 143- 147 /

11. A kerületi presbitérium / 148-153 /

12. A kerület tisztségviselői

a. Kerületi elnökség / 154 - 162 /

b. Egyéb kerületi tisztségviselők / 163 /

13. Országos egyház / 164-165 /

14. Országos közgyűlés / 166 -170 /

15. Országos presbitérium / 171 -175 /

16. Az országos egyház tisztségviselői

a. Országos elnökség / 176-182 /

b. Egyéb országos tisztségviselők /183 /

V. Törvényalkotás és a zsinat / 184 -193 /

VI. Iskolaügy és az ifjúság nevelése

1. Általános rendelkezések / 194 - 205 /

2. Óvodák / 206 /

3. Elemi és polgári iskolák / 207-212 /

4. Középiskolák / 213-218 /

5. Teológiai főiskola / 219 -222 /

6. Egyéb rendelkezések / 223-225 /

7. Vallási nevelés a nem-evangélikus iskolákban / 226-234 /

8. Vallási nevelés iskolán kívül / 235- 236 /

VII. Egyházi háztartás

1. Általános rendelkezések / 237-246 /

2. Gyülekezeti háztartás / 247- 273 /

3. Egyházmegyei háztartás / 274- 279 /

4. Kerületi háztartás / 280- 285 /

5. Országos egyházi háztartás / 286- 291 /

6. Országos egyházi alap / 292-298 /

7. Országos adóalap / 299- 301 /

8. Egyetemes nyugdíjpénztár / 302-305 /

9. Evangélikus általános segélyegyesület / 306 -309 /

VIII. Jogszolgáltatás

1. Egyházi túllépések és eljárások / 310-312 /

343

A német szövegben itt „e” szerepel, nyilvánvalóan sajtóhiba.

118

2. Büntetések / 313-314 /

3. Büntethetőséget kizáró okok/ 315-316 /

4. Egyházi bíróságok / szervezet / 317-327 /

5. A konzisztóriumok hatásköre és kompetenciája / 328-336 /

6. Kézbesítés / 337-339 /

7. Bírósági eljárás

a. Fegyelmi ügyekben / 340- 360 /

b. Vitatott ügyekben / 361 /

8. A felfüggesztés / 362-366 /

9. Jogeszköz / Óvás és fellebbezés/ 367-373 /

10. Ítélethozatal / 374-376 /

11. Perújítás / 377-380 /

12. Végrehajtás / 381-386 /

IX. Gyülekezeti rend: egyházfegyelem a gyülekezetben 387-395

X. Átmeneti rendelkezések / 1-12 /

----- Állami jóváhagyás, törvénymódosítás

Az alkotmány elemzését, a magyar egyházjogi tradíciókhoz kapcsoló-

dásának vizsgálatát Dr. Bruckner Győző miskolci jogakadémiai tanár elvégez-

te.344

A kor hivatalos politikai alaphangnemével szemben megpróbál korrekt

módon nyilatkozni, és minden § -t elemezve, az alábbi következtetésre jut:

„Ha tehát a szlovenszkói ág. hitv. ev. egyház alkotmányának erős és

gyenge oldalait egybevetjük, kijelenthetjük, hogy az egész alkotmány gerincét

és csontvázát a magyarhoni ág. hitv. ev. Egyházi Alkotmányban találjuk, húsa

és vére, vagyis a modern345

közszellemnek megfelelő újításai és helyes módo-

sításai pedig a magyarhoni előkészítő zsinati bizottságok elfogadott javaslatai-

ból kerültek ki.

Önálló, eredeti gondolatot alig találunk benne, és így kompilátorikus

munkának mondhatjuk ugyan, de tekintettel arra, hogy forradalmi időben és

lázas sietséggel készült, mégis figyelemre méltó alkotás, amely az egyház jövő

fejlődésének útját nem zárja el.”346

Csehszlovákiában minden egyházi alkotmány miniszteri jóváhagyást ka-

344

B.GY. „Felsőmagyarország ág. hitv. ev. egyházközséginek elszakítása és a szlovenszkói ág.

hitv. ev. egyház alkotmánya” in: Emlékkönyv az Ágostai Hitvallás négyévszázados ünnepére

(eredeti írásmóddal). Minden mondatot eredet szerint vizsgál.

345 Az egyház elnök-püspöki székhelyének (Modra) német neve.

346 I.m. p.266.

119

pott, azaz rendelet jogállást, ami gyengébb a Monarchia idején, az uralkodói

jóváhagyással elért törvényi pozíciónál.

Pozsony, Somorja és Komárom gyülekezeti hosszú ideig nem voltak el-

fogadni az új egyházi szervezetet. Harcukról Bruckner - már idézett művében -

részletesen beszámol.

Az egykori magyarországi egyházmegyék (a világháború előtti beosztás

szerint). (részben) 1922. Szlovákia (* egyesült)

Dunáninnen (Nyugat) Bánya Tiszai (Keleti)

Pozsony-városi Túróci (Kelet) Szepesvárosi

Pozsony-vidéki Zólyomi (Nyugati) Liptói

Honti Tátralajai

Barsi Gömöri

Nyitrai Kishonti

Trencséni Sárosi

Nógrádi Hegyaljai (Abaúj-Zempléni)

Tiszavidék (Abaúj-Zempléni)

Árvai

1925-ben némi rendezés után a szervezet:

Nyugat Kelet

Pozsonyi-szlovák Szepesvárosi

Pozsonyi-német Liptói

Honti Tátraaljai

Barsi Gömöri

Nyitrai Kishonti

Trencséni Sárosi

Nógrádi Árvai

Zólyomi Abaúj-Zempléni

Túróci

120

3.3.2. Német Evangélikus Egyház Csehországban, Mor-

vaországban és Sziléziában347

Az új államalakulathoz került részben 4 osztrák evangélikus kerület:

1) Asch,

2) Csehország-Nyugat,

3) Csehország-Kelet és

4) Morvaország-Szilézia.

Utóbbi Sziléziai esperességén Csehszlovákiai osztozott Lengyelországgal,

majd az Olsa-vidék átszabása után néhány gyülekezet még ide került. A nyelvi

alapon történő szervezkedés következtében 3) teljesen a Cseh testvérek Egy-

házának tagja lett (lásd 3.3.3. pont), 4) 4 részre bomlott: a lengyelországi gyü-

lekezetek a Varsói Konzisztórium alákerültek, a cseh nyelvűek szintén csat-

lakoztak az előzőleg említett szervezethez, a lengyel nyelvűek sorsa külön feje-

zet (3.3.4.). A maradék német nyelvűek (2)) próbáltak újat kezdeni. Asch erede-

tileg a bajorokkal akart egyesülni, hogy erre hivatkozva majd a politikai csatla-

kozás is lehetővé váljon. Ennek kudarca után részt vett aktívan az egyház szer-

vezésében.

1919. október 26. Turn, a „Los-von-Rom” egyik szimbolikus gyülekezete

adott helyet az alakuló közgyűlésnek. Ezen az Aschi, és a nyugati kerületek

minden gyülekezete, valamint a Brünni Esperesség 7 gyülekezete és a sziléziai

Oderberg képviseltette magát. A programbeszédet Hickmann duxi lelkész tar-

totta, fontosabb megállapításai:

1) a cseh-szlovák kormányzat nem engedélyezi az eddigi egyházi keret-

ben történő maradást

2) javasolja valamennyi német evangélikus felvételét az új egyházba348

3) az új egyházi alkotmány elfogadásáig hatályban marad, a mai módo-

sításokkal.

347

Amikor az 5 tartomány közül a legkisebb, Szilézia beolvadt Morvaországba, akkortól az egy-

ház neve nyomtatványaiban és irataiban „Német Evangélikus Egyház Csehországban és Mor-

vaország- Sziléziában” formában jelenik meg.

348 A szlovákiai németek a lehetőséget köszönettel, de az állami tilalom miatt elhárították

121

A közgyűlés elfogadta a majdani új alkotmány alapelveit, létrehozta az ideig-

lenes egyházi vezetést, annak bizottságait. Az átmeneti időre nagyon egyszerű

képviseleti szabályt alkotott:

a) minden gyülekezetet lelkészei, és az álláshelyek számával meg-

egyező számú világi küldött,

b) a leánygyülekezeteket egy küldött,

c) az 500 fölötti szórványokat egy küldött,

d) az evangélikus iskolákat két küldött (összesen),

e) a diakonissza anyaházakat egy-egy küldött,

f) a nagyobb egyházi egyesületeket egy-egy küldött képviseli az al-

kotmányozó gyűlésen.

A küldötteket a gyülekezetek maguk választják, nem csak presbiterek vá-

laszthatóak, hanem minden egyháztag, a nőket is ideértve.349

A megválasztot-

takat a presbitérium megbízólevéllel látja el.

Az alakuló ülés nyilatkozatban köszönt el egykori egyházától.

1920. december 5-8 között, ugyanott tartották az alkotmányozó gyűlést.

A meghívó fejlécén „Német Evangélikus Egyházvezetés a Cseh-Szlovák Köz-

társaságban” áll, a kiküldött melléklet címe ugyanakkor „A Csehszlovákiai Né-

met Evangélikus Egyház Alkotmánya 1920. (tervezet)”

Felépítése:

Általános szabályok 1-18

I. Az egyházközség Általános szabályok 19-62

Lelkészi hivatal

A lelkész jogai és kötelességei 63-78

A segédlelkész kötelességei 79-85

Lelkész- és segédlelkész választása 86-107

A presbitérium és a képviselő testület

A presbitérium jogai és kötelességei 108-141

A képviselőtestület jogai és köteles-ségei

142-155

A képviselőtestület és a presbitérium 156-173

349

Az anyaházak képviseleti joga magával hozta a kérdés ilyen irányú kiterjesztését. Emellett az

a tény is szerepet játszott, hogy Csehszlovákiában a női választójog az államalapításkor már

megjelent.

122

választása

II. Az esperesség Általános szabályok 174-176

Esperes 177-185

Esperes választás 186-192

Megyei presbitérium 193-202

Megyei közgyűlés 203-213

III. Az egyház Általános szabályok 214-215

Egyházelnök 216-231

Egyházvezetés 232-253

Közgyűlés 254-280

IV: Iskola- és oktatásügy 281-290

V. Az egyházfegyelemről és az egyházi bíráskodásról

291-292

VI. Az egyházi vagyonról Általános szabályok 293-301

Az egyházi közvagyon 302-304

Az egyház támogatása állami forrás-ból

305-307

/Záró/ / A módosítás lehetősége/ 308-310

A tervezet előre megjelent nyomatásban. Számos gyülekezet küldte meg

véleményét, néhányat szintén kinyomtatva megküldtek a többinek- valószínű,

nagyobb nyomatékot akartak ezzel szerezni álláspontjuknak. Kemény vitával, a

beérkezett javaslatok nagy részének figyelembe vételével,350

fogadták el az

eredeti koncepcióhoz képest rövidebb, ugyanakkor több területen részletesebb

szabályozást.

A könyv formában kiadott alkotmány három joganyagot tartalmaz:

1) „Alapfogalmak a Német Evangélikus Egyház Csehországban, Morvaország-

ban és Sziléziában számára”

1-12

Az egyház viszonya az államhoz 13-20

Az egyház viszonya az egykori Ausztria evangélikus egyházához 21-22

2) „Az Oktatási és Kulturális Minisztérium közleménye, a Német Evangélikus

Egyház Csehországban, Morvaországban és Sziléziában új alkotmányáról”

350

Valamennyit természetesen nem lehetett figyelembe venni, mert részben ellentétesek voltak

egymással

123

3) „A Német Evangélikus Egyház Csehországban, Morvaországban és Sziléziá-

ban alkotmánya” (1920)

I. Általános szabályok 1-50

Az egyház kiterjedése és tagjai 1-3

A gyülekezet jogai és kötelességei 4-7

A lelkészi tisztségviselők 8-12

A közgyűlések és a testületek 13-28

Ügykezelés 29-30

Választások 31-45

Egyházi tisztségviselők 46-49

II. Az egyházközség 50-167

1. Bevezetés

Alapítás 50-61

Leánygyülekezet 62-67

A szórvány 68-70

Az olvasott istentisztelet351

71

A gyülekezeti tag joga és kötelessége 72-77

A gyülekezeti szabályzat 78

2. Lelkészi hivatal

A) A lelkész joga és kötelessége 79-88

B) A segédlelkész joga és kötelessége 89-94

C) Lelkész- és segédlelkész választása, a segéd-igehirdetők felhatalmazása

95-118

Választhatóság 97-102

Választás 103-118

D) A (segéd)lelkészi állás megüresedése 119-123

3. Presbitérium és képviselő-testület

A) A presbitérium jogai és kötelességei 124-142

B) A képviselőtestület jogai és köteles-ségei

143-153

C) A képviselőtestület és a presbitérium választása

154-167

III. Az esperesség 168-207

1. Bevezetés 168-169

2. Esperes (egyháztanácsos) 170-177

3. Esperes választás 178-184

4. Esperességi vezetőség 185-196

5. Esperességi közgyülés 197-207

IV. Az (össz)egyház 208-259

1. Bevezetés 208-209

2. Egyházelnök 210-223

351

Lesegottesdienst

124

3. Egyházvezetés 224-239

4. Közgyűlés 240-259

V. Iskola- és oktatásügy 260-268

VI. Az egyház-fegyelemről

és az egyházi bíráskodás-

ról

269-270

VII. Az egyházi vagyonról 271-286

1. Bevezetés 271-280

2. Az egyházi közvagyon 281-283

3. Az egyház támogatása állami forrásból

284-286

VIII. Zárórendelkezések 287-290

Egyházelnöknek 103 szavazattal a lehetséges 106-ból, a kelet-csehor-

szági esperest, Erich Wehrenfenniget választották, élethosszig.352

Az egyház kb. 120 000 taggal alakult, fennállása alatt – leszámítva a II.

világháború utolsó két évét- folyamatosan növekedett. Beosztása fennállása

alatt lényegében nem változott.

Esperességek: / Létszámadatok 1937-ből /

Esperesség Az ausztriai beosztás szerint: Lélek

Aschi Aschi Ker. + Fleißen 26749

Nyugat-Csehországi Nyugat-Cseho. Ker./ Eger esp. Fleißen nélkül 18922

Közép-Csehországi Nyugat-Cseho. Ker./ Elba esperesség 29811

Kelet-Csehországi Nyugat-Cseho. Ker./ Iser esperesség 26544

Morvaországi Morva-Sziléziai Ker. / Brünni és Zauchteli esp. Részei

10892

Sziléziai Morva-Sziléziai Ker. / Sziléziai esp. Részei 21888

Összesen353

134806

Utóbb az alakuló gyűlést első, az alkotmányozót másodikként számolták.

A 3. közgyűlés 1926-ban a belmisszió szervezetével és egy diakóniai

csúcsszervezet létrehozásával foglalkozott.

A 4. 1933-ban – a gazdasági világválság miatt a törvényben előírt 6 éves

ritmus pár hónapos kését szenvedett- rendeleteket alkottak az egyházi életről,

352

A feloszlatásig ő vezette az egyházat

353 A forrás (Kreuzkalender 1938) szerint az összlétszám 134321, de a számokból nem az jön ki.

125

az egységes egyházi adórendszerről és az egyházi alkalmazottak egységes

nyugdíjrendszeréről. A tervezett egységes énekeskönyvet Asch képviselői

megvétózták.

Az utolsó, az 5. közgyűlés 1939 augusztusában volt, végrehajtotta a Né-

mez Evangélikus Egyházba történő betagozódást. Ettől kezdve az egyház hiva-

talos neve „Német Evangélikus Egyház a Szudéta-vidéken, és Csehországban

és Morvaországban” lett. Az eddigi egyházi elnökség létszáma 8-ra emelkedett.

126

3.3.3. Az Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Espe-

ressége Kelet-Sziléziában

A Monarchia felbomlása (1918) után a Morva-Sziléziai kerület Sziléziai

esperessége – Althammer, Friedek és Ostrava egy része, valamint Troppau

vidékének kivételével, ahol 7 kis létszámú, német gyülekezet volt, - Lengyel-

országhoz került. Az 1910. osztrák népszámlálás adatai alapján döntöttek a

települések hovatartozásáról. Az átmeneti időszakban a helyzet zavaros volt:

az esperes Troppauban (Csehszlovákia), a szuperintendens-helyettes Bielsko-

ban (Lengyelország), az egyházfőtanács továbbra is Bécsben (Ausztria) élt. Az

itt élő gyülekezetek a Lengyelországi Ágostai Hitvallású Evangélikus egyház

fennhatósága alá kerültek, saját kérésük alapján. Mire a szervezeti keretek354

rendeződhettek volna - nem telt el két év355

- az Olsa határfolyó lett, Teschen –

új nevén – Cieszyn – déli része a környező településekkel Csehszlovákiához

került, Český Těšín néven.356

Az 1920. július 28-i Párizsi követi értekezlet osztozkodásának végered-

ménye: Lengyelországhoz 10 gyülekezet (rész), 43.697 fő, Csehszlovákiához 9

gyülekezet (rész) 50.984 fő.

A német nyelvű gyülekezetek az újonnan szervezett német egyházhoz

csatlakoztak, a cseh nyelvűek a cseh testvér egyházba integrálódtak. A mara-

dék, a lengyel nyelvű gyülekezetek - ezek listája az egyház honlapja szerint:

Dolní Bludovice, Bystřice, Komorní Lhotka, Návsí, Orlová és Třinec (6).

Vladislav Kiedron, az utód egyház késöbbi püspöke tanulmányában357

ide-

sorolja még Teschen déli felét (Český Těšín), Ostrava egy részét és az eleve

Csehszlovákiának jutatott Stare Hamry (Althammer) közösségét is (9).358

354

Lásd a 3.4.1. fejezetet!

355 Csehszlovákia igényt tartott a Sziléziai szénre, illetve a stratégiai fontosságú Kassa-Oderberg

Vasútra (aktuálisan Kosice- Bohumin).

356 A város déli külvárosában csak a főpályaudvar és egy rendőrőrs volt hivatali épületként, az

evangélikus gyülekezet központja a Krisztus-templommal a városközponttól északra van.

357 500 Jahre seit der Geburt Martin Luthers in der Schlesischen Evangelischen Kirche A.B.

358 Az eltérés oka abban rejlik, hogy a honlap az anyagyülekezeteket tartalmazza csak.

127

Ma már pontosan megállapíthatatlan, hogy ebből a létszámból mennyi

volt a cseh, illetve a német nyelvű evangélikus, akik az új szerveződésű egy-

házaik tagjai lettek, de nagyot nem tévedünk, ha 40.000 körülire taksáljuk a len-

gyel anyanyelvű létszámot. Kis egyház keletkezett, nagy múltú, aktív kegyes-

ségű nagy gyülekezetekkel.

Az új, önálló szervezet, „Az Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Espe-

ressége Kelet-Sziléziában“ elnevezéssel alakult meg, esperese Franz Michej-

da359

lett, akinek hűségnyilatkozatát 1920. augusztus 24-én elfogadta a cseh-

szlovák kormányzat, de őt nem erősítette meg esperesként. Az állam a régió

régi troppaui esperese, az immár a német egyházban hasonló posztot betöltő

Martin Haase360

lelkész alá rendelte a gyülekezeteket. Utóbbi a belső ügyek

irányítását rábizta Michejdára, az állam felé pedig képviselte az amúgy nem túl

nagy számú ügyet. Jellegzetesen posztmonarchiás, mai szóval a kapcsolati

tőkére épülő, jól müködő megoldás volt. (Diáktársak voltak Bécsben, negyed-

százada szolgáltak egymás közelében, ugyanabban az esperességben). Ez a

felállás hamarosan véget ért, mert Michejda meghalt 1921. február 12-én.

A csehszlovák kormány hivatalosan 1923. május 24-én ismerte el az

egyházat, alkotmányát azonban továbbra sem erősítette meg361

, lelkészeit en-

nek ellenére fizette. Belső szabályozása az osztrák hagyományokon álló szo-

kásjogra épült. Lengyel nyelvi jellegét megtartotta.

Csehszlovákia felbomlása után Varsó „visszaigényelte” a rövid ideig len-

gyel fennhatóság alatt állt területet. 1938. november 19-én a lengyel elnöki dek-

rétum ezeket a gyülekezeteket beosztotta a Sziléziai Kerületbe. Ekkor a kerület

létszáma elérte a 85.000 főt. Alig 11 hónap múlva kitört a II. világháború.

359

1913-ban Nawsiban lelkész. Nem ismert választásának vagy kinevezésének módja. Feltehe-

tően, mint a legidősebb lelkész lett vezető. Az említett gyülekezetekben ekkor ő a legöregebb

(*1848.10.03. Albersdorf, Szilézia), és a rangidős is, 1874 óta (!) szolgál itt. (Eduard Kneifel sze-

rint 1918. december 20-án – távollétében - sziléziai szuperintendensnek választották. Az infor-

mációt gyengíti, hogy a szerző nem említi sem az Olsa határ meghúzását, sem az önálló espe-

resség megalakulását, számadatai nagyban eltérnek a többit forrásban említettektől. Kneifel:

Die evangelisch-augsburgischen Gemeinden in Polen 1555-1939, p. 216.)

360 * Lemberg, 1847. július 15.

361 Kiedron: i.m. p.74.

128

3.3.4. Cseh Testvérek Egyháza

A cseh protestánsok általános közgyűlése 1918. december 17.-18-án ta-

nácskozott Prágában, a Városi Vigadó Smetanaról elnevezett hangverseny-

termében. Itt és ekkor alakult meg a „Cseh Testvérek Egyháza” (ismertebb ma-

gyar nevén a Cseh Testvér Egyház). Hitvallási iratai: egyfelől az egyetemes

hitvallások (Apostoli, Nicea-Konstantinápolyi és az Athanáziuszi), másfelől a

régi huszita „Prágai négy cikkely” (1420),362

az Ágostai Hitvallás (1530),363

a

Testvéri Hitvallás (1535),364

a Második Helvét Hitvallás (1566) valamint a Cseh

hitvallás (1575). A különböző hitvallási iratok eltérő súllyal esnek latba, ami a

különböző irányokhoz tartozottak arányával könnyedén magyarázható.

Az osztrák lutheránosok Csehszlovákiához került részeiből a cseh nyel-

vűek, azaz a Csehország-Keleti kerület teljesen, a Morva-Sziléziai kerület

Brünni és Zauchteli esperességének több mint a fele, nagyjából 34.000 fő csat-

lakozott. Az osztrák református egyház túlnyomó része alapító volt, hiszen a két

nagy kerület, a Csehországi és Morvaországi teljesen ehhez az új formációhoz

került.365

A „hozott” lélekszám 126.000 fő volt. (1:3,7 arányban az evangéliku-

sok és a reformátusok.) Az átlépési mozgalom, a „Los-von-Rom" továbbra is

aktív volt, az első éveken még több mint 100.000 fő366

lépett be.367

362

Tehát egy reformáció előtti, vagy elő-reformátori hitvallás.

363 Confessio Augustana invariata!

364 A Comenius (J. Komensky)- féle utolsó, 1622. évi kiadás szerint

365 A Galícia-Bukovinai kerület református esperességéből Romániához jutatott a magyarnyelvű

Andrásfalva, Lengyelországba 3 német nyelvű gyülekezet, a Bécsi Kerület 6 (!) - szintén német

ajkú – gyülekezetéből 3 osztrák, 2 jugoszláv, 1 olasz felségterületre került.

366 A megalakuláskor sokan azt gondolták, hogy az ellenreformáció idején katolizáltak leszárma-

zottai is visszatérnek, ez azonban hiú (naiv) ábránd maradt.

367 1920-ban még egy másik egyház, a Csehszlovák Egyház is megalakult, jórészt ennek a

mozgalomnak és a reformkatolicizmus (modernizmus) gyümölcseként. Későbbi neve Csehszlo-

vák Huszita Egyház, a nemzeti jelleg hangsúlyozása (Cirill és Metód), valamint a Rómától való

távolodás miatt élére patriarcha (!) került. A harmincas években ebből vált ki az ortodox egyház,

teológiai iránya ma az anglikánhoz közelít. A két háború közti létszáma 750.000 táján mozgott,

ma ennek egytizedét sem éri el.

129

Az egyház presbiteri jellegű alkotmányos berendezkedésű. Különbséget

tesz a választott, és az avatott presbiter között, utóbbi fel van jogosítva az ige-

szolgálatra is. A gyülekezeti véneket (presbitereket), és a tisztségviselőket 6

éves ciklusra választják. Egyetlen kivétel: a gyülekezeti lelkészi állás. A gyüle-

kezetek 13 esperességbe szerveződtek,368

(átlagosan 20 gyülekezettel) a gyü-

lekezeti küldöttek alkotják a körzeti konventet (közgyűlés), amelyik minden má-

sodik évben ülésezik. A tagok egyik része évenként találkozik körzeti képviselő

testületként. Az esperességet a körzeti bizottság (elnökség) vezeti, amelynek 4

tagja van, az esperes és az esperességi felügyelő, és helyetteseik.

Az egyház vezetési elve analóg ezzel: kétévente ülésezik a zsinat, éven-

te kétszer a zsinati képviselet. A zsinati tanács, amelyet a zsinati esperes369

(Synodalsenior) és a zsinati felügyelő vezet, 3-3 lelkészből és presbiterből áll.

(Erősorrend a választási eredmény szerint: zsinati esperes / zsinati felügyelő, 1.

helyettesek, 2. helyettesek. Csak a lelkészi vezető függetlenített, a többiek gyü-

lekezeti feladatuk mellett látják el ezt a tisztséget.) Az egyház székhelye Prágá-

ban a Husz-házban található, amelyben később a KBK370

működött.

A tisztségre történő megválasztás és az első újraválasztás egyszerű

többséget igényel, a második vagy többedik hosszabbítás már minősítettet.371

Statisztika:

- Alapításkor: 260.000 tag, 13 esperesség.372

373

- 1972: kb. 270.000 tag, (1,9 % az összlakosságból), 270 lelkész - közülük 20

nő, 220 gyülekezet és 300 prédikáló állomás

- 1990: 175.000 tag, 267 gyülekezet, 245 lelkész

- 2005: statisztika: 114.445 tag, 263 gyülekezet,14 esperesség374

, 251 lelkész

(ebből 56 nő) (az összlakosság 32,1 %-a vallásos, az egyház aránya 1,1%)

368

Némely egyházmegye neve megegyezik a régiekkel: Prágai, Brünn, Podebradi, Chrudimi etc.

369 Lehetne zsinati vénnek is fordítani, csak akkor a kifejezés párhuzam nem látható.

370 Josef Hromadka eredetileg evangélikus segédlelkészként lépett az új szervezetbe…

371 Dr. Joel Ruml egyházelnök szóbeli közlése alapján

372 Borggreffe: Auf der Kreuzung Europas, GAW, Kassel, o.Jg/

373 Otter: Die erste vereinigte Kirche, Prag, 1991

374 EKBB (szórólap). A 14. esperesség - ami nem területi elven szerveződött-, a Brüder-Unität

(Herrnhut) szakadása után csatlakozott pár gyülekezetből áll.

130

3.4. Lengyelország

123 évvel a harmadik felosztás után ismét önállóvá vált Lengyelország.

Az állam(újra)alapítás első aktusa volt a régenstanács részéről a független és

egységes Lengyelország kikiáltása már 1918. október 7-én, majd megismételve

12-én. Később a német fegyverletétel dátumát (1918. november 11) tekintették

az államalakulás határnapjának. Határait lépésről lépésre ismerték el:

- 1919. június 28. Versailles-i béke: nyugati határ Németországgal; a ki-

sebbségi szerződés aláírása

- 1919. november 21. Galíciai igény elismerése 25 évre

- 1919. december 8. Curzon-vonal: keleti határ – néprajzi alapon

- 1920. július 28. Követi konferencia: Szilézia, Olsa-határ

- 1920. október 9. Wilna megszállása

- 1921. március 18.: Kelet-Lengyel területek375

feletti igény elismerése

- 1923. március 15.: Lengyel-litván, lengyel-szovjet hatások elismerése

Az állam sok nemzetiségű lett: (%-os megosztás) 70 lengyel, 14 ukrán, 4

orosz/fehérorosz, 8 zsidó, 4 német. Vallási megoszlás: 64 római katolikus, 11

görög katolikus, 11 ortodox, 10 zsidó, 4 evangélikus.

A következő protestáns egyháztestek kerültek – több lépcsőben - az új

állam határai közé:

1) Evangélikus-Ágostai Egyház a Lengyel Királyságban (66 gyülekezet),

2) Evangélikus-Református Zsinat a Lengyel Királyságban (5 gyülekezet),

3) 15 német evangélikus gyülekezet az Oroszországi Ág. Evang. Egyház

kurlandi és szenpétervári konzisztóriumaiból,

4) 10 evangélikus gyülekezet az Ausztriai Ág. Hitv. Egyház Morva-Sziléziai

és Galicia-Bukovinai kerületéből,

5) 405 német gyülekezet az Óporosz Únió Posen, Pommerellen konzisztó-

riumaiból,

6) 7 német gyülekezet a Poroszországi Lutheránus Egyházból (óluther-

ánus),

375

Wolhynia, Polesia és Fehéroroszország részei

131

7) 3) alatti egyház Wilnai körzet német gyülekezetei,

8) Az Oroszországi Református Egyház Litvániai Zsinati körzete 3 lengyel

gyülekezete, és

9) 5) alatti egyház 19 gyülekezet a sziléziai egyháztartományból.

Ebből a sokadalomból 7 (!) önálló protestáns egyház alakult meg:

Név Székhely Létszám 1918

Létszám 1938

Uniált Evangélikus Egyház Lengyelországban Posen 1200 280

Evang.-Ágostai Egyház a Lengyel Királyságban Varsó 400 482

Uniált Evang. Egyház Lengyel-Felsősziléziában Katowice 60 30

Ág. és Helv. Hitv. Evang. Egyház Kislengyelországban

Stanislau 40 33

Nyugat-Lengyelországi Evangélikus Lutheránus Egyház (ólutheránus)

Változó376

10 3

Varsói Református Egyház Varsó 10 10

Vilnói Református Egyház Vilnó ? 11

(Létszámadatok ezer főben)

Nem a hitvallásos, hanem a nyelvi és különösen a politikai színezetű vi-

ták mérgesítették el az egyházközi viszonyokat. Egyedül az Evangélikus-

Ágostai Egyház működött az ország egész területén, a többi csak regionális

hatáskörrel rendelkezett.

376

A mindenkori elnök gyülekezete szerint

132

3.4.1. Lengyelországi Ágostai Evangélikus Egyház

A lengyelországi evangélikusság 1910-ben a varsói konzisztórium377

alá

szervezve 66 anyagyülekezetben (és 35 leánygyülekezetben) élt, 63 lelkész

szolgált akkor itt. 5 kerület volt szervezve: Varsó, Kalis, Petrikau, Plozk és

Augustowo. Mindennapjait az 1849. február 8/20-i378

törvény (ukáz) határozta

meg. Ez tartalmi szempontból megegyezett a birodalom más részein élő evan-

gélikusok részére 1832-ben kiadott előírással.379

1918. december 20-án – bár az államjogi helyzet teljesen tisztázatlan

volt még -, a lengyel kormány támogatásával hajtotta végre Bursche generál-

szuperintendens Teschenben a Szilézia esperesség gyülekezeteinek csatlako-

zását. Bécs tiltakozása igazán nem zavarta meg e lépés közben.

A protestáns egyházak joghelyzetének rendezését a katolikus egyház

majd 20 éven át hathatósan gátolta. 1936. november 25-én adta ki a köztár-

saság elnöke dekrétumát „Az állam és a Lengyelországi Ágostai Hivallású

Evangélikus Egyház viszonyáról.” Ezt követte december 17-én egy kormány-

rendelet „a Lengyelországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház alapvető

belső törvénye (egyházi alkotmány)” megnevezéssel. Ennek felépítése:

Preambulum

Általános alapok 1-10

I.A a gyülekezet 11-20

B a lelkész és segítői 21-29

C a presbitérium, a közgyülés, a képviselőtestület 30-47

II. a kerület / esperesség 48-56

III. az egyház egésze 57

A a püspök 58-64

B a konzisztórium 65-73

C a zsinat 74-94

377

Elnöke világi tisztviselő, alelnöke a generál-szuperintendens volt. (Ez a tisztség ezenkívül

csak a porosz egyházjogban fordult elő.)

378 A cári időkben használt dátum: elöl a hivatalos orosz (ónaptár), mögötte a megtűrt lengyel

(gregorián) forma.

379 Ennek hatálya kiterjedt a szentpétervári generálkonisztórium alárendelt konzisztóriumokra:

Szentpétervár, Moszkva, Livland, Kurland, Észtország, Oesel, Riga és Reval.

133

Ez az alkotmány a centralista egyházfelépítésével, a világi elem háttérbe

szorításával a porosz (és az ennek mintájára készült orosz) szabályozás vona-

lába tartozik, még ha ideológiailag (nyelvileg) elhatárolódik is tőle. A kurátori cí-

met a presbitérium elnökhelyettesének megválasztott világi viseli. Az elnök min-

dig a lelkész (több lelkész esetén az első lelkész). Jól szemléleti sajátos néző

pontját például a kerület meghatározása a 48. § alapján: „Egy körzetet, amely

gyülekezetek (és leánygyülekezetek) bizonyos számából áll, és van esperese,

esperességnek hívnak.” A püspök elnöke a konzisztóriumnak, a zsinatnak, ő

dönt ezek összehívásáról – köztes időszakban eljár ezek jogkörében.

Ez az egyház államegyház volt – annak előnyei nélkül. A Varsói Konzisz-

tórium gyakorlatilag a Kultuszminisztérium alárendelt egyházigazgatási szerve-

ként volt értelmezhető. Erőteljesen a lengyel nemzeti elem került kihangsúlyo-

zásra, bár az egyháztagok 80 %-a német volt.

Az osztrák tradíció itt már részben sem mutatható ki, leszámítva a dön-

téshozatal és a határozatképesség Európában általános, feles szabályát.

A Teschen-vidékieket háttérbe szorították, mint német szimpatizánsokat.

A II. világháború utáni egyházban ez a régió tette ki az egyház több mint felét…

134

3.4.2. Kislengyelországi (Galíciai) Ágostai és Helvét Hit-

vallású Evangélikus Egyház

Mielőtt a Monarchia hivatalosan is feloszlott volna, Galícia területén a

lengyel, a román és az ukrán érdekek csaptak össze. 1918. október 27-én a

„Likvidáló bizottság” megalakult, ami a nyugati részeken (Krakkó és vidéke) ok-

tóber 31-én át is vette a hatalmat. Itt működött a Galícia-Bukovinai Kerület

Nyugati esperessége, 7 anyagyülekezettel. A kis létszámú közösség el volt

vágva a másik két esperességtől, a bécsi egyházfőtanácstól, ráadásul Varsó be

akarta kebelezni.

A varsói Vallásügyi Minisztérium 1919. március 3-i határozatában közölte

Fritsche Galícia-bukovinai szuperintendenssel, hogy a varsói konzisztórium alá

rendeli. Ekkor a kerület keleti része a „Nyugat-Ukrajnai Köztársaság380

” uralma

alatt állt, a déli rész pedig már román megszállás381

alatt élt. Galícia birtok-

lásáért lengyel-ukrán háború zajlott 1918. november eleje és 1919. július vége

közt.382

Mire a lengyel csapatok birtokba vették egész Galíciát, addigra a béke-

folyamat is eljutott arra az álláspontra, miszerint itt a lengyel polgári közigaz-

gatás szükséges. A keleti területtel együtt 17 anyagyülekezet került lengyel te-

rületre, a teljes Középső esperesség, a Keleti néhány gyülekezete - az esperes

nélkül, és a református esperesség Andrásfalvát leszámítva. Még az átmeneti

időben hívta egybe a gyülekezetek képviselőit a szuperintendens-helyettes,

Theodor Zöckler. (Stanislaui lelkészként hatalmas diakóniai és oktatási intéz-

mény-rendszert szervezett, amit „Galíciai Béthel” néven emlegettek a maga

korában.) 1919. január 13-14, két dokumentumot fogadtak el: „Magyarázat”

(teológiai – ekkleziológiai jelleggel) és „Döntés” (egyház- és államjogi alapon)

címmel. Utóbbi pontjai:

1) a nyugat-ukrajnai gyülekezetek egy kerületbe tömörülnek,

380

1918. október 19-én kiáltották ki Lembergben, az osztrák parlament, a galíciai és a bukovinai

tartományi gyűlések ukrán képviselői, hathatós egyházi támogatással.

381 Románia1918. november 6-án nyilvánította saját területének Bukovinát, és pár napon belül

meg is szállta.

382 A dátumokat minden forrás eltérően közli.

135

2) átmenetileg a testületek jogosítványait a szuperintendens-helyettesre

bízzák,

3) ő a kapcsolópont a bécsi egyházi főtanács és az állam felé.

Zöckler felvette a kapcsolatot a Kievben formálódó Ukrajnai Evangélikus

Egyház vezetésével is, kifejezte reményét a közös munkára, a saját út megtar-

tása mellett. 1919. december 11-12. ülésezett a következő „Galíciai evangé-

likus gyülekezetek egyházi gyűlése” – ami után a zsinat szó már zárójelesen

ugyan de szerepel. Ezen ellenszavazat nélkül megalapították a „Galíciai Ágos-

tai és Helvét Hitvallású Evangélikus Egyházat”. Az eddigi (1891.) alkotmányt az

új államszervezetnek megfelelően átírták. A lengyel kormányzat erről tudomást

sem véve, 1920. július 2-án beterjesztette a Szejm elé a „Lengyelországi pro-

testáns egyházak és az állam viszonya” című törvény-tervezetet. Ebben a terv

szerint 3 egyház szerepel (székhely): evangélikus (Varsó), református (Wilno)

és unitált (Boroszló). A galicíai gyülekezeteket szétosztanák hitvallási alapon.

Erről Zöckler csak késő ősszel szerzett tudomást, majd decemberben tiltako-

zott, követelve egyház elismerését. Az állam végül nem osztotta szét ezt az

egyházat. Bursche azonban folytatta eddigi törekvését, újabb beadványt tett a

Szejmnél, amire Zöckler válaszbedványt írt. A levelezésbe bevonták az

Uppsalai Egyházi ülést is (1921. március 3-5.).

Kettőjük (illetve az általuk vezetett két egyház) viszonyán nem javított az

a tény, hogy 1922. május 21-én a Krakkói gyülekezet közgyűlést tartott, amin

Zöckler tiltakozása ellenére Bursche elnökölt, és ami végül is ki mondta elsza-

kadását a kislengyelországi egyháztól, illetve átlépését a másikba. A korszak

két évtizedét végig meghatározta ez az antagonisztikus ellentét, a két, sok

szempontból karizmatikus személyiség között.

A Galíciai szélsőséges szórványhelyzetben élő egyháztest szervezete

nem változott: 3 evangélikus és 1 református esperessége működött. Sta-

tisztika (1936): 30057 evangélikus és 3163 református tag ( 28807 német, 1675

lengyel és 2652 ukrán nemzetiségű – utóbbi az intenzív missziói munka ered-

ménye volt, szervezete: 22 anyagyülekezet, 98 filia, 32 lelkész.

Szuperintendensei: 1918-24 Dr. Hermann Fritsche, 1924-1939 D. Theo-

dor Zöckler

136

3.5. Jugoszlávia

A szerb állam (újra)alapítása összefügg az 1878.03.03-i San Stefanoi

békével. Ekkor rázták le a szerbek a majd félévezredes török igát, amely alatt

az első rigómezei csata383

- 1389. június 15. - óta álltak. Az önállóság garanciá-

ját a Berlin Kongresszus jelentette. Nem sokkal ezután, 1882. február 06-án

Szerbia királyság lett, amelyben a lakosság majdnem 99 %-a az ortodox egy-

ház tagja volt, államegyházi joghelyzetben. A eseménysor vezetett a délszláv

állam kialakulásához:

- 1918. október 26. A Montenegrói (Crna Gora) királyt meneszti a parlament, és

dönt a Szerbiával való egyesülésről, amelyet szerb oldalról elfogadnak.

- 1918 októberében a Monarchia déli részein öt nemzeti tanács alakul, amely

más vallások csak „megtűrt” jogúak voltak. Az első világháború után a követke-

ző tagjai „népi komisszároknak”384

nevezik magukat:

- Laibach: Karintia, Kraina, Stájerország, Isztria, Görz és Felső-Mura-vidék;

- Split: Dalmácia;

- Zágráb: Horvátország, Szlavónia és Közép-Mura-vidék;

- Szarajevó: Bosznia és Hercegovina;

- Újvidék: Bánat, Bácska és Baranya területére.

- 1918. október 28. A horvát parlament (Sobor) minden államjogi köteléket fel-

mondott egyrészt a Horvát-Szlavon-Dalmát királyság, másrészt az Osztrák

Császárság és a Magyar Királyság között, és kikiáltotta függetlenségét.385

- 1918. november 24. Nemzeti tanácsi határozat Zágrábban: a hozzá tartozó

területek csatlakoznak Nagy-Szerbiához.

- 1918. december 1. Proklamáció: Szerbia egyesül a szlovének, horvátok és

szlavónok független államaival, mint egy egységes „Szerb-Horvát-Szlovén” ki-

rályság.

- 1919. november 10. St. Germain-i béke

383

Mai neve: Kosovo Polje

384 Nem tévesztendő össze a Szovjetunió, illetve a Tanácsköztársaság komisszárjaival!

385 Ezzel a majdnem 8 évszázados közös magyar-horvát államalakulat is megszűnt.

137

- 1919. november 27. Neuilly-i béke

- 1920. június 04. (Petit) Trianoni béke

- 1920. október 10. Karintiai népszavazás

Ezzel az államalapítás területi kérdései teljesen lezáródtak.

A lakosság nyelvi és vallási szempontból egyaránt heterogén lett. A két

legnagyobb csoport, a szerbek és horvátok viszonya – az első eufória után –

hamar feszültté vált. A majdnem azonos nyelv sem tudta a kulturális, és törté-

nelmi különbségeket elfedni. Az ortodoxia mellett, amely elveszítette abszolút

többségét, erős katolikus és mohamedán tömb jelent meg, a protestánsok ará-

nya is megnőtt, meghaladta a 2 %-t.

Az idekerült evangélikusok eredete is sokszínű képet mutat:

Eredeti egyház: Lélek: % Gyülekezet: % Átlag-gyülekezet:

Magyarország 175946 92,8 84 88,4 2095

Ausztria 2383 1,3 3 3,2 794

Bosznia 8233 4,3 7 7,4 1176

Belgrád 2997 1,6 1 1 2997

Összesen: 189559 100,00 95 100,00 1995

Eredet

Magyarország

Ausztria

Bosznia

Belgrád

Az a tény, hogy a gyülekezetek és különösen is az egyháztagok abszolút

többsége a Magyarországi Evangélikus Egyházból került ide, nemcsak statiszti-

kai jelentőségű, hanem azt is jelzi, hogy az EA a tagok és a gyülekezetek nagy

részénél magától értődően szolgált kiindulási alapként. Belgrád kivételével a

Magyarországról átkerülteknél kisebb létszámú gyülekezetek kerültek az új ál-

lamba.

Lélek

Gyülekezet

138

A Magyarországról idekerült gyülekezetek 1910 körüli helye a szervezetben:

Dunántúl Bányai

Tolna-Baranya-Somogy 1 EK Bácsi német

Bánáti németek / magyarok: Bánáti német szlovákok: Bánáti szlovák

Somogyi 4 EK Száva menti német

Bácsi németek / magyarok: Bácsi német szlovákok: Bácsi szlovák

Vasi közép 8 EK Vend (német egyház)

Horvát-Szlavon németek / magyarok: Szerémi német szlovákok: Szerémi szlovák

Kemenesaljai 1 EK Vend (német egyház)

--

Egyértelműen látható, hogy amíg a Dunántúlról csak egyházmegye ré-

szek vagy egyes gyülekezetek kerültek Jugoszláviához – és kizárólag a későbbi

német egyházhoz -, addig a Bányai kerületből két és fél egyházmegye, amelyek

azonban belső – azaz nemzetiségi -, feszültségek miatt széthasadtak.

1920-ra, ha kellett a gyülekezetek ismét egyházmegyéket386

szerveztek,

illetve már megkezdődött a szlovák és német gyülekezetek elszeparálódása

egymástól.

Ausztriából mindössze 3 gyülekezet került ide - Laibach, Cilli,

Marburg387

-, amelyek az államalapítás után hozták létre saját szervezetüket, a

szlovéniai német esperességet, mert korábban nem alkottak egységet.388

1920. szeptember 14-15. Neudorf:389

minden, az országban élő protes-

táns közösség meghívásával gyűlést tartottak,390

elnökölt Veres Ádám iloki lel-

kész, a későbbi szlovák püspök. A későbbi német egyház minden egysége

386

Cellje, 1919. június 29. Szlovéniai német esperesség; Zágráb 1919. július 1. Horvátországi

esperesség;

387 Laibach/Ljubjana és Cilli/Cellje a bécsi református kerülethez tartoztak, Marburg an der

Drau/Maribor a bécsi evangélikus kerület stájer esperességéhez.

388 Marburg: Bécsi ev. kerület / Stájer körzet, Laibach és Cilli: Bécsi ref. kerület

389 Szerém megye, nincs magyar neve a falunak

390 Egyházmegyénként 2 –2 lelkész és nemlelkész (a meghívó szerint „laikus”) vehetett részt.

139

képviselte magát, a szlovákok közül a bácsi esperesség391

(a másik kettő váló-

félben volt még),392

a református gyülekezetek (szervezet nélkül), és kong-

regacionalista gyülekezetek Dél-Szerbiából és Macedóniából. A magán rendez-

vénynek induló alkalmon megjelent a kormányzat képviselője is, de hivatalos

döntéseket így sem hozhattak, mert a delegátusok nem rendelkeztek ilyen jel-

legű mandátummal. A később metodista egyházzá formálódó kongregacio-

nalisták eleve csak szimpátia okból jelentek meg. A reformátusok sem szívesen

léptek volna be egy közös egyházba. A kormányzat egyetlen protestáns egyhá-

zat képzelt el, aminek még a baptisták is tagjai lettek volna. Ez a követelés

mindenkit a felekezeti önállóság fenntartása irányába mozdított el.

A németek és a szlovákok jövőképe egy-egy kerület szuperintendens és

felügyelő vezetésével. A németek egy konzisztóriumot akartak, a közös ügyek

intézésére, a szlovákok egyetemes irodát, élethosszig választott főigazgatóval,

és 1-1 (!) évre választott püspökkel (váltva a két kerület között). A kérdés ki-

munkálására közös előkészítő bizottságot hoztak létre, Veres elnökségével.

Ópazúván, 1921. június 27-én a szlovák gyülekezetek kimondták az

önálló kerület megalakulását, vezetője püspöki adminsztrátorként a bácskai

esperes Starke Sámuel lett. A közös bizottság munkájában azonban továbbra

is részt vettek.

Erre válaszként a 7 nem-szlovák esperesség képviselői 1921. november

14-én új, külön előkészítő bizottságot alapítottak, és ezt a tényt a kormány tu-

domására hozták.

Az elemi oktatást államosították.

Állami törvény született mindkét evangélikus, és a református egyház

helyzetének szabályozásáról, 1930. április 16-án. Sajátos elemei – amelyek

eltérnek a többség számára eddig hatályos magyarországi szabályozástól -:

- felsorolja a garantált ünnepnapokat,

- postai és hírközlési illetékmenteséget biztosít a hivatali ügyekhez,

- a gazdasági és morális büntettek elkövetőit kizárja az egyházi tisztsé-

391

Kivált 1920. augusztus 24.

392 Bánát megalakult 1920. október 27.; Szerém 1921. március 29.

140

gekből,393

- a két evangélikus egyháznak sugallja egy egyházszövetség létrehozását,

- taxatív felsorolást ad az egyházak bevételi lehetőségeiről,

- adómentesség minden formában

- a paritást fenntartja, de ki is kezdi egyben: a püspök választását a mi-

nisztertanács javaslatára királyi rendelet (ukáz) erősíti meg, az országos

felügyelőét az igazságminiszter.

3.5.1. Ágostai Hitvallású Evangélikus-Keresztyén Német

Egyház a Jugoszláv Királyságban

A bosnyák zsinat 1923-ban egészében ide csatolódott. Előtörténete és

jogrendje egy saját fejezetben (2.4.) szerepel.

Az egyetlen közösség, ami eddig nem említődött, a Belgrádi Gyülekezet.

Autonóm egyházként 1854-ben alakult, a német (porosz) konzulátus, majd kö-

vetség környezetében. Alapszabálya ekkor keletkezett,394

az autonóm,395

majd

az önálló szerb állam is több joganyagban foglalkozott külső szabályozásával.

A berlini konzisztórium fennhatósága alá helyezte önmagát – ez politikai nyo-

másra 1904.-ben megszűnt. Az 1907.-ben új alkotmányt kapott az uralkodótól.

E szerint területe az egész szerb államra kiterjedt, nemcsak a németnyelvűeket

foglalta magába, de erős kormányzati kontroll alá került. Szintén 1923-ban

csatlakozott a szerveződő német egyházhoz.

A magyarországi eredet ebben a szervezetben is domináns volt.

Eredet Lélek % Gyülekezet % Átlag

Magyarország 114416 89,37 58 84,06 1973

Ausztria 2383 1,86 3 4,35 794

Bosznia 8233 6,43 7 10,14 1176

Belgrád 2997 2,34 1 1,45 2997

Összesen 128029 100,00 69 100,00 1855

393

Az ortodox és katolikus egyházaknál ez valószínű csak a lelkészekre vonatkozik

394 Állami elismerése az 1853. szeptember 9-i törvény („Vallásgyakorlat a nem-ortodox keresz-

tyének számára”) alapján, 1855. október 4-én történt.

395 1883. április 14-i királyi rendelet a külföldiek részvételét is engedélyezte a presbitériumban.

141

Eredet

Magyarország

Ausztria

Bosznia

Belgrád

A közös bizottság fel nem oszlott, de gyakorlatilag megszűnt. Ezért a legna-

gyobb egyházmegye (Bács) esperese, Wagner Gusztáv Adolf meghívta a né-

met egyházmegyék, és minden csatlakozni kívánó képviselőjét, Újvidékre 1923.

július 2-ra. A meghívás az EA 87.§-alapján történt, kiemelve, hogy ez nem áll

ellentétben a szlovéniai német esperesség és a boszniai zsinat alkotmányai-

val.396

Napirendjén két kérdése szerepel: 1) kerület-alapítás és 2) választás. Az

EA szerint közgyülés / presbitérium / elnökség szervezetben állt fel az irányítás.

A mandátumokat 2 évben határozták meg. Az ideiglenes név – Ág. Hitv. Evan-

gélikus Egyházkerület a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban – elvben nyitva

hagyta a szlovákok csatlakozásának lehetőségét. Az elnökség tagjai Wagner

Gusztáv Adolf lelkész, (Újverbász) mint lelkészi elnök, és Weiß Károly, a bánáti

egyházmegye tb. felügyelője, (Pancsevo) mint világi elnök lettek.

1925. október 14. Újvidék: I. kerületi közgyülés – személyi változást ho-

zott: Weiß áttelepült Magyarországra, ezért Dr. Wilhelm Róth kikindai ügyvédet

választotta helyére – az egyház fennállásának idején végig ő töltötte be a posz-

tot. Legfontosabb napirendi pontja a királyi zsinattartási engedély397

alapján a

zsinat egybehívása volt.

396

Nem állhatott, mert a boszniai szabályozás vagy a meg sem említett Belgrádi ilyen jellegű

feladatokat nem is láthatott előre.

397 A király az EA 188.§ alapján engedélyezi a zsinatot 3 évre, Újverbász helyszínnel.

Lélek Gyülekezet

142

1926. április 15-én alakult meg a zsinat. Elgondolkodtató a lelkészi vezetők

névsora: elnök Wagner, 1. alelnök Schäfer (Szarajevó), 2. alelnök Popp (Zág-

ráb). Az egyházlelkészi vezetőinek névsora – (különböző titulusokkal)

1923. július 2. – 1926. május 28. Wagner,398

1926. május 28.- 1927. március 23. Schäfer

1927. március 23.- Popp. (Hivatali címe 1928-tól: püspöki adminsztrátor)

Több ülésen, a kormánnyal és a szlovákokkal való egyeztetések után, a végre

megjelent protestáns törvényt is figyelembe véve elkészült az alkotmány, amely

királyi szentesítést is nyert.

Az 1930-ban elfogadott egyházalkotmány:

I. Alapelvek 1-22.§

II. Egyházközség 23-50.§

III. Esperesség 51-63.§

IV. Országos egyház 64-75.§

V. Zsinat 76-83.§

VI. Egyházi iskolák 84-86.§

VII. Vagyonkezelés 87-100.§

VII. Közalap 101-102.§

IX. Egyházi bíróságok 103-105.§

X. Záró-rendelkezések 106-108.§

Az alkotmány megfogalmazásain, egyházképén a magyar EA hatása

könnyen tetten érhető. Szervezeti felépítés a kortársak szerint túlméretezett,399

kihagyja még a megyei presbitériumot. Saját anyaga, a világi elnök megvá-

laszthatóságánál rögzített „egyházjogi jártasság” előírás.

Az államegyházjogi előírások a gazdasági területen mutatnak eltérést.

Az egy államban (ugyanazon a területen) működő 2 egyház sajátos kapcsolat-

rendszere mindenkép új elemnek nevezhető.

Nem foglalkozik néhány olyan kérdéssel, amelyek később problémaként

jelentek meg:

398

Váratlanul meghalt

399 A kislétszámú megyék – Belgrád, Szlovénia – nem tudtak törvényesen delegálni a zsinatra

lelkészi tagokat: alaphangon tag az esperes (helyettese hivatalból póttag), 1 választott lelkész +

1 póttag (egyik helyen 2, másikon 3 beiktatott lelkész volt a csúcs. Boszniában is voltak rendsze-

resen üres lelkészi helyek, nem mindig állt rendelkezésre az elegendő létszám.)

143

- több lelkész egy gyülekezetben (Belgrád, Zágráb)

- az egy gyülekezetes egyházmegyére (Belgrád) vonatkozó sajátos elő-

írások

- szórványokban alkalmazza a prédikátort, jogállása megegyezik lévitára

vonatkozó EA előírással

Az alkotmány alapján megtartott püspökválasztás ellenszavazat nélkül a püs-

pöki adminisztrátor, Popp győzelmét hozta. Ezzel az egyház székhelye a nagy

tömegű gyülekezetektől félreeső Zágrábba került.

Esperesség Lélekszám % Gyülekezet % Átlag

Bácska 43790 2,98 37,34 21 29,58 2,37 2085

Bánát 12088 0,82 10,31 9 12,68 1,01 1343

Szlavónia 18400 1,26 15,69 11 15,49 1,24 1673

Horvátország 7454 0,51 6,36 9 12,68 1,01 828

Muravidék 24032 1,64 20,49 10 14,08 1,13 2403

Szlovéniai német 2450 0,17 2,09 3 4,22 0,34 817

Bosznia 7550 0,52 6,44 7 9,86 0,79 1079

Belgrád 1500 0,10 1,28 1 1,41 0,11 1500

Összesen 117264 8 100 71 100 8 1652

Átlag 14658 1 - 8,875 - 1 1466

Német evangélikus egyház

Bácska

Bánát

Szlavónia

Horvátország

Muravidék

Szlovéniai német

Bosznia

Belgrád

Az egyház a lelkészutánpótlás kérdését – saját oktatási intézménye nem lévén-

a bécsi teológiával kötött szerződéssel rendezte: a záróvizsgát minden jelölt itt

tette le, függetlenül attól, hogy teológián fejezte be tanulmányait.

lélek

gyülekezet

144

3.5.2. Ágostai Hitvallású Evangélikus-Keresztyén Szlo-

vák Egyház a Jugoszláv Királyságban

1921.06.30. Ópazua (Stara Pazova) önállóság kikiáltása

Megye Lélek Átlagos lélekszám

Gyülekezet Átlagos gyülekezetszám

Gyülekezet átlag

Bácska 28853 1,41 11 1,27 2596

Bánát 18079 0,88 9 1,04 2009

Szlavónia 14598 0,71 6 0,69 2433

Összes 61530 3,00 26 3,00 --

Átlag 20510 1,00 8,67 1,00 2367

(Adatok a Prot. Haus-Kalender 1935. alapján.)

Szlovák evangélikus egyház

Bácska

Bánát

Szlavónia

Az egyházmegyei határok a természetes földrajzi határokkal voltak azo-

nosak: a Duna és a Tisza. Kiegyenlített arányok jellemezték (szélsőértékek:

lélekszámban 1:2; gyülekezet-számban 1:1,83). A két kisebb megye tudta ér-

dekeit érvényesíteni Bácskával szemben. Szilézia után ebben az egyházban

voltak átlagosan a legnagyobbak a gyülekezetek.

Az állami szabályozás mellet az a tény határozta meg fejlődését, hogy az

egész egyház ugyanabban a közös jogtradícióban gyökerezik. A nagy men-

lélek

gyülekezet

145

tor,400

a szlovákiai egyház401

új alkotmánya is tovább vitte a magyar hagyomá-

nyokat, vélelmezhető, hogy itt is így történt, ha elkészült egyáltalán.402

400

Lelkészképzés, agenda és minden hasonló ügyben intenzív közös munka folyt.

401 Lelkészeinek nagy része eredetileg Eperjesen vagy Pozsonyban tanult, később már csak

Pozsonyban

402 Sehol nem található ismertetés erről a korszakról, még az egyházról legtöbbet publikáló

(Szlovákiai) Ondrej Peťkovsky sem említi sehol az alkotmány kérdését a világháborúk közti idő-

szakban.

146

3.6. Románia

Az állam területének megnövekedése Szerbia kivételével minden irány-

ból történt. Magyarországon kívül a monarchiából még Bukovina kerülte ide, az

orosz birodalom szétesése során Besszarábia, Bulgáriától Dobrudzsa.

A Magyarországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházból az új állam

alakulathoz kerültek az alábbi egyházmegyék, illetve egyházközségek:

Magyar Szlovák Német

Tiszai Brassói Brassói - -

Tiszavidéki (5)403

Ötvárosi - -

Bányai Arad-Békési Arad Újvarsánd

Apatelek Szemlak

Bánát Orsova Temesvár

Temesbuttyin Temesvukovár Vársomlyó/ Kisszemlak

Birda Karánsebes Liebling Lugos Nándorhegy Resicabánya Stájerlakanina

Csanád-Csongrád Nagyszentmiklós

Nagylak -

A határok meghúzása után megalakultak az egyházmegyék 1920-ra,

1922-ben a német gyülekezetek Temesvári esperesség, 1926-ban szlovákok

Nagylaki esperesség néven a szász egyházhoz csatlakoztak. Az átmeneti bi-

zonytalanság során a brassói egyházmegyéből 3 gyülekezet404

– visszalépett a

szász egyház keretébe, majd 1926-ban – az egyházmegye többi részét követve

– a zsinat-presbiteribe került.

Az erdélyi szász egyház teljesen ide került. Az osztrák egyház Galícia-

keleti esperességének nagy része, Besszarábia Evangélikus Egyháza és az Ó-

Románia (német) evangélikus gyülekezetek csoportja.

1923-ban jelent meg az új szervezetű állam Alkotmánya. Idevonatkozó

pontjai:

- 1. §. Románia „egységes és oszthatatlan nemzeti állam.”

403

Máramarossziget, Nagybánya, Nagykároly, Nagyvárad, Szatmárnémeti

404 Brassó, Hosszúfalu-Fürészmező és Barczaújfalu.

147

- 22. §. „A román ortodox egyház,405

mint Románia nagy többségének

vallása, az uralkodó egyház”. (Ezenfelül a görög katolikus kultusz el-

sőbbséget élvez a többivel szemben.)

- 23. §. A polgári anyakönyvi aktus megelőzi az egyházit

- 72. §. A szenátus – felsőház – tagjai az ortodox metropoliták, az or-

todox és görög katolikus püspökök, valamint a 200.000 feletti feleke-

zetek hivatalban lévő vezetői.406

1928-ban jelent meg a kultusztörvény. Tartalmában az európai gyakorlat

szerint elválasztja az egyházat és a politikát,407

megszünteti a hátrányos meg-

különböztetéseket. Nem engedélyezi az egyházi függőséget külföld felől. Rög-

zíti az állam felügyeleti jogát az egyház felett.

3.6.1. Ágostai Hitvallású Evangélikus Országos Egyház

Romániában

Az állam területi növekedésével 4 különböző országból, 5 különböző

egyháztest került egy közigazgatási területre. Rendkívül eltérő történelmi, ke-

gyességi szervezeti és jogi tradíciókat hoztak magukkal. A legrégebbi és legné-

pesebb kétségtelenül az erdélyi szászok egyháza volt. Nevüket az állam-

fordulat után rögtön visszaváltoztatták: „Magyarország erdélyi részein” helyett

ismét „Erdélyben” formára.

A következő időszakra a csatlakozások a jellemzőek:

- A keleti bővítéssel idekerült Besszarábiai Evangélikus-lutheránus Egy-

ház408

1920. szeptember 12-én lépett a szász egyház keretébe, bizonyos – a

405

A különböző területek metrópoliájából felállított egyház patriarchai rangot adott magának, ezt

a többi patriarcha 20 év alatt ismerte csak el.

406 A német szöveg szerint felekezetenként 1.

407 Nem telik el 10 év, és a patriarcha lesz a miniszterelnök.

408 10 körzet, 121 gyülekezet, 167 tanító, kb. 94000 fő. A lelkészek számára nem találtam ada-

tot.

148

távolság és az egészen sajátos fejlődés indokolta - önállóság megtartásával.409

- az osztrák tradíciókat követő Bukovinai esperesség410

1921. augusztus

20-i dátummal írta alá szerződését.411

- az 1909 óta létező, eddig Berlin alatt álló „Al-dunai Zsinati Szövet-

ség”412

1919 óta propagálta elképzeléseit egy, az egész Románia területére

kiterjedő „országos egyház” szükségéről. 1922-ben csatlakozott Bukaresti es-

peresség413

néven, 1920. június 8-i hatállyal visszamenőleg.

- A Magyarországról érkező, háromnyelvű evangélikusság útja elvált: a

németek, és a szlovákok Nagyszebenhez csatlakoztak, a magyarok önálló egy-

házat szerveztek.

1926-ban készült el, és következő évben kapott szentesítést az új egy-

házi alkotmány. Ebben a mandátumok 6-évre hosszabbodnak. Az eddigi 3 szint

megmaradt. Újdonságként jelent meg a kisebbségi gyülekezetek védelme (27.

§ 5, 6), a női kvóta (67 § c, 90 e), vagy az orvosok bevonása a testületekbe

(előzők + 113 §)

Az egyház fennhatóságának területét 4 esperességgel növeli: Bukarest,

Czernovitz, Tarutino414

és Temesvár. Nyitva hagyja a lehetőséget más esperes-

ségek csatlakozására. 1932. Nagylak él is a lehetőséggel, így az egyház eléri

maximális méretét, 15 esperességben, majd 400 körüli gyülekezetben, 400.000

fő egyháztaggal. Ez a méret azonban rövid ideig tartott.

Az alkotmányhoz, 1938-ban elkészültek az ebben jelzett végrehajtási

utasítások.

409

Önálló konzisztóriummal, vezetője a főlelkész ordinációra feljogosítva.

410 A Galícia-Bukovina kerület Keleti esperességének maradványa

411 9 gyülekezet, 20.000 fő

412 "Synodalverband an der unteren Donau"

413 12 anyagyülekezet, 43 filia, 25.000 egyháztag (Bukarest 10.000), 13 lelkész, 150 tanító

414 A körzetben alesperességek működnek „Kirchspiel” néven

149

3.6.2. Ágostai Hitvallású Evangélikus Zsinat-Presbiteri

Egyház Romániában

Az alakuló és alkotmányozó egyházi gyűlés Kolozsváron, 1921. július 6-

9. között ülésezett.

„A zsinat-presbiteri alapon álló romániai magyar és más nyelvű ág. hitv. Evan-

gélikus keresztyén egyház Alkotmánya:415

”

I. Általános hatá-

rozatok416

A romániai zsinat-presbiteri egyház 1.

Egyháztagság 2.

Jogforrások 3.

Önkormányzat és a "ius supremae inspectionis"

4.

Viszony a többi egyházhoz 5.

Egyházi törvényalkotás 6.

Jus advocatie 7.

A „jus advocatie” igénybevétele 8.

Az egyházkormányzat gyakorlása 9.

Testültek 10.

Egyházközségbe tartozás szükségessége 11.

Egyházi és világi elemek egybetartozása 12.

Egyházközség, mint jogforrás 13.

A szervezetek és hatóságok viszonya 14.

Egyházszervezet 15.

Szabályrendelet alkotás 16.

Egyházi szolgálatban álló személyek fele-lőssége

17.

Egyháztagok kérvényezési joga 18.

Kormányzati ügyek elintézése 19.

Közgyűlési határozatok 20.

Érintettek részvétele 21.

A gyűlések elnökei417

22.

Fizetett alkalmazottak pártfunkciójának tilal-ma

23.

II.

Önkormányzati

testületek

A Egyházközség418

24.-28.

415

Az alkotmány szerkezet nem mindig következetes!

416 A meghatározások nagy részén látszik az EA hatása

417 A világi ügyeknél a lelkészi elnök vezeti az ülést, az egyháziaknál a világi elnök.

418 Anyaegyház, leányegyház, fiókegyház, szórványegyház

150

1. Az egyházközségi tagokról 29.-32.

2. Az egyházközségi közgyűlésről419

33.-44.

3. Az egyháztanácsról420

45.-51.

4. Az egyházközségi elnökségről 52.-55.

5. Az egyházközség bizottságairól 56.

6. Az egyházközségi bíróságról 57.-62.

7. Az egyházközségi tisztviselőkről, alkalma-zottakról és szakértőkről

63.-65.

B. Egyházmegye 66.-68.

1. Az egyházmegyei közgyűlésről 69.-75.

2. Az egyházmegyei elnökségről421

76.-85.

3. Az egyházmegyei elnöki tanács 86.

4. Az egyházmegyei törvényszék 87.

5. Az egyházmegyei bizottságok 88.

6. Az egyházmegyei tisztségviselők 89.

C. Az összegyház 90.-91.

1. Az összegyházi gyűlés 92.-97.

2. Az összegyházi elnökségről422

98.-106.

3. Az összegyházi elnöki tanácsról 107.

4. Az összegyházi törvényszék 108.

5. Az összegyházi bizottságok 109.

6. Az összegyházi tisztviselők és alkalmazottak 110.

Alkotmányozó gyűlés

423

111.-116.

Missziói körök 117.

419

A közgyűlési tagok száma nem azonos az egyházközség nagykorú tagjainak összességével.

A jótékony egyletek tagjai hivatalból tagok, férfiak, ha saját jövedelmük van nagykorúak, a nők,

ha saját jövedelmük van, vagy ha házasak.

420 Szavazati jogú tagok: a lelkész, illetve helyettese, a felügyelő, a másodfelügyelő, a pénztáros,

a gondnokok, az elemei iskola igazgatója, az egyházközségben létező felsőbb tanintézet igazga-

tója, ezen felül a választott tagok legalább 10 fővel. A 40 a legnagyobb gyülekezetben sem lép-

hető túl a választott tagokkal együtt! Tanácskozó tagok: a póttagok legalább 2, legfeljebb 10; a

segédlelkészek, a tanítók, tanárok, vallás-tanárok, vallástanítók, kántorok, temetőgondnokok, az

ügyész és az ellenőr, amennyiben nem választott tagok. Választási ciklus: 6 év.

421 Egyházmegyei és összegházi választásoknál a gyülekezet szavazata rendes lelkészenként 2.

Ha iskolája van, + 1 szavazat három tanítóig, a felett minden 3 tanító után még egy szavazat. A

magasabb iskolák külön szavaznak, ülésükön a rendes tanárok 2-2 szavazattal, a helyettesek

és segédek 1-1, az óraadók semennyivel sem rendelkeznek.

Az esperes részére bevezeti a fekete szalagon viselt ezüst keresztet, mint hivatali jelvényt.

422 A püspök részére fekete szalagon aranykeresztet rendel el.

423 Tagjai azonosak az őszegyházi közgyűlés tagjaival, törvényeit a király szentesíti.

151

Iskolák 118.-121.

Háztartás Általános rendelkezések 122.-133.

Az egyházközségi háztartás 134.-144.

Egyházmegyei háztartás 145.-149.

Az összegyház háztartása 150.-154.

Evangélikus jótállási alap 155.-159.

1. Az egyházi bí-ráskodásról

Az egyházi bíróságok szervezetéről 160.-179.

2. Az egyházi bíróságok hatásköréről és illeté-kességéről

180.-184.

3. Az egyházi bíráskodásra tartozó ügyekről 185.-192.

4. Eljárás egyházi vétségek esetén 193.-226.

5. Eljárás az egyházi közigazgatás terén felme-rült ügyekben

227.-245.

6. Perorvoslatok 246.-251.

7. Perújítás 252.-254.

8. Kézbesítő 255.

9. Végrehajtás 256.-260.

Az alkotmány hivatalos szöve-géről

261.

Ez az alkotmány nem nyert állami megerősítést, ezért gyakorlatilag vál-

tozatlan tartalommal Hosszúfaluban 1922. szeptember 27-28-án újra kérvé-

nyezték a megalakulást és az alkotmány jóváhagyását. Utóbbit 1926-ban meg-

kapták, ekkor választották meg Frint Lajos eddigi aradi esperest püspökké, aki

nagyon sok esetben a szuperintendens címet használta. Állami elismerést eb-

ben az időszakban nem kapott az egyház. A két kis létszámú esperesség (Arad

és Bánát) egyesült. A szász egyházból átlépett magyar gyülekezetek

(Oltszakadát, Halmágy, Kiskapus) növelték méretét, valamint a Bukarestben

alapított magyar és román nyelven egyaránt szolgáló közösség is.

152

3.7. Olaszország

A bécsi kongresszuson gyakran használt kifejezés volt: „Itália csak föld-

rajzi fogalom.” A XIX. század során forradalmárok (carbonarik, Mazzini, Gari-

baldi) és miniszterek (d’Azeglio, Cavour) küzdöttek az egységes Olaszország

létrejöttéért. Miután 1848/49 bebizonyította, hogy az „l’Italia farà sé’”424

elképze-

lés nem működik, a politikai vezető szerepbe került Szárd Királyság 1859/60

közt a franciák oldalán harcolt Ausztria ellen, majd a poroszok oldalán az oszt-

rák-német háború alatt (1866), végül kihasználta a német-francia háborút

(1871) az egyházi állam maradékának meghódítására. Ez után csak San Mari-

no maradt független, a forradalmároknak adott korábbi menedékjogért cserébe.

Az első világháborúba végül az antant oldalán lépet be, cserébe megkapta Dél-

Tirolt, Triesztet, Isztriát és Dalmácia szigeteit, de nem teljesült be az elképzelés

Fiume, a dalmát partvidék és Albánia egy részéről. Ez jelentős belpolitikai nyug-

talanságot okozott („elvesztett győzelem”), amit fokozott a D’Annunzio vezette

szabadcsapatok fiumei akciója. Ez a feszült belpolitikai helyzet tette lehetővé a

Mussolini vezette fasiszta állam-berendezkedés kialakulását (1922. október).

1929-ben a Lateráni szerződésekkel helyre állt az egyházi állam (0,44

km2 területen, de a nemzetközi jogalanyként).

425 A Konkordátum megerősítette

a katolikus egyházat, államvallásként. Ezzel az 1871 óta húzódott „Római kér-

dés” lezárult.

424

Itália egyedül megalkotja

425 Római székhelye van területtel nem, de nemzetközi jogalanyisággal rendelkező, Szuverén

Máltai Lovagrendnek is.

153

3.7.1. Olaszországi gyülekezetek

A Habsburg-birodalom egyes, déli részei több lépcsőben kerültek a kü-

lönböző olasz államokhoz, majd az egységes Olasz Királysághoz. Milánó 1850-

ben alakult meg hivatalosan, mint kettős hitvallású gyülekezet, svájci reformá-

tus és német evangélikus kereskedők közösségeként, előtte több évig – hon-

lapjuk szerint 3 évtizedig - szerveződött. Elképzelhetetlen, hogy erről az osztrák

hatóságoknak426

ne lett volna tudomása. 1859-ben francia, majd a következő

évben került olasz fennhatóság alá. A következő lépcsőben (1866) a reformáció

kora óta létező – amúgy természetesen nem túl nagy létszámú – Velence427

került Itáliához.

Sem a fentiek, sem az eredetileg nem, vagy a megalakuláskor már nem

Habsburg területen létrejött többi gyülekezet – Róma (1819), Nápoly (1826),

Genova (1868), Firenze (1900) nem hoztak létre az első világháború végéig

egyháznak vagy legalább gyülekezet-szövetségnek nevezhető formációt. A

gyülekezetek éltek eddigi joghelyzetükben, a katolikus állam leginkább az ide-

geneknek járó tisztelettel, mint sem a vallási kisebbségnek járó módon kezelte

őket. A katolikus klérus formális fennhatósága – anyakönyvezés, stóladíj –

fennmaradt.

Meg kell említeni, hogy a XIX.-XX. század fordulóján, majd a két világ-

háború között egy német egyesület428

több templomot emeltetett, többek között

Capri, Nervi, Gardone és Bordighera városaiban.

Az első világháború után idekerült gyülekezetek:

A) Bécsi evangélikus kerület Trieszti esperessége:

1) Abbázia (1908)429

2) Görz (1861)430

426

Metternich-féle rendőrállam

427 Luther is levelezett Velencében élőkkel

428 „Verein für Einrichtung deutsch-evangelischer Gottesdienste in Kurorten”

429 A.u.H.B.

430 detto

154

3) Pola (1872)431

4) Trieszt (1778)

B) Felső-Ausztriai evangélikus kerület Felföldi esperességéből:

5) Meran (1876)

6) Bozen (önállósítás alatt)

C) Bécsi református kerületből:

7) Trieszt432

(1782) (anglikán gyülekezettel - 1829)

Triesztben közös iskolát tartottak fenn, amelyet 1938-ban államosítottak.

A mai olaszországi egyház csak a második világháború után alakult meg

(1948), saját történeti anyagaikban nem foglalkoznak korábbi, mára már meg-

szűnt közösségek sorsával. Mivel a polai gyülekezet tagjainak 85 %-a katona

volt, a maradékban pedig nagy számban akadtak tisztviselők, a maradék vélel-

mezhetően hamarosan Trieszthez vagy Abbáziához csatlakozott. Görz eredeti-

leg Triesztből önállósodott, logikusnak tűnik, hogy ide csatolódott vissza. Abbá-

zia a második világháborúig fennmaradt.

1931-ben Trieszt433

alkotta meg szabályzatát,434

ebben a német evangé-

likus egyházszövetség435

tagjaként, és mint ilyen, az „Olaszországi Németnyel-

vű Evangélikus Gyülekezetek Szövetsége”436

részeként határozza meg magát

(§ 1). Ma sem az Olaszországi Evangélikus Egyház, sem egyetlen gyülekezete

nem említi ezt a szerveződést saját történelmében, illetve nem utal rá szabály-

431

dettó

432 Konkrét sorsáról nincs adat, de az evangélikus gyülekezeti szabályzat 1931.-ből még említi,

amikor az együttes ügyeket szabályozza. A mai gyülekezet történet nem említi a reformátusokat

1945 után, a városban létezik ma valdens gyülekezet, amelynek a helyi reformátusokhoz fűződő

kapcsolata nem ismert.

433 A bevezetés szerint már 1778-ban alkotott saját szabályzatot a gyülekezet, amelyet az 1866.

évi egyházalkotmányhoz még abban az évben hozzáigazított, és hamarosan jóváhagyták Bécs-

ben. Ezt az alkotmány-revízió (1892) után 1895-ben újraalkotta, amely az egyházfőtanács jóvá-

hagyását 1897.03.15-én kapta meg.

434 Statut der Triester evangelischen Pfarrgemeinde Augsburgischen Bekenntnisses / 1932,

Buchdruckerei Burmeister, Liegnitz

435 Deutschen Evangelischen Kirchenbund

436 Verbande der evangelischen Gemeinden deutscher Zunge in Italien

155

zóiban. Nem egyértelmű, hogy a „Statut” elfogadásakor létezett-e, vagy szerve-

zés alatt állt-e, vagy csak elvi lehetőségként merült fel Berlinben? (Való-színű

létezett, különben nem utal rá a szabályzat. Feltételezhetően nem alulról szer-

veződött egység volt.)

Sajátos elemek a szabályzatban:

I.a) Gyülekezet (§ 1-6):

- kiemeli a német nyelv meghatározó voltát, de megadja a lelkésznek a jogot,

kazuálék alkalmával „egy másik nyelv” használatára, kerülve az olasz megne-

vezését. (2)

- 21 feletti437

férfi gyülekezeti tagok rendelkeznek szavazati joggal, ha legalább

2 éve fizettek, és életmódjuk megfelel az egyházi elvárásoknak. A nagykorú

nők, önálló jövedelem esetén kötelesek az egyház anyagi támogatására, cse-

rébe a lelkészválasztói jogot kapnak. (Csak és kizárólag!) (5)

- a fentiek, mint közgyűlés csak lelkészt és képviselőtestületet választanak,

minden egyéb jog és kötelesség birtokosa a képviselőtestület, a presbitérium

és a lelkészi hivatal. (6)

b) Választási és határozati rend, és a közgyűlés ügyrendje (§ 7-9)

- többségi elvet követ, határozatképesség és a választások esetén (több mint

50 %) (7-8)

- a felügyelő vezeti az üléseket, ő hívja egybe, névre szóló meghívóval (9)

II.) A képviselőtestület (§ 10-18)

- a lelkészen kívül 30 tagja van, közülük 7 alkotja a presbitériumot (10)

- a választás 6 évre szól, a testület fele 3 év után kiesik, 6 póttagot kell válasz-

tani (11)

- csak férfiak választhatók (13)

- évente egyszer, de szükség esetén ülésezik a képviselőtestület, elnököl a fe-

lügyelő.(14)

- feladatköre az osztrák hagyomány szerint (16)

- a reformátusokkal közös ügyeket a két presbitérium rendezi (18)

437

A korszakban az olaszországi nagykorúság határa.

156

III.) Presbitérium (§ 19-30)

- lelkész és 7 tag, 30 év felett, közöttük rokoni vagy szolgálati kapcsolat nem

lehet (19)

- a világi tagok fele438

a ciklus felénél kiválik, de újraválasztható (20)

- presbiteri eskü (21)439

- feladatai nagyrészt az osztrák tradíció szerint, meg nem határozott számú

küldöttet választ a fent említett gyülekezeti szövetségbe. (22)

- kiosztja (sic!) világi tagjai közt a tisztségeket: felügyelő és helyettese, jegyző,

pénztáros, alapítványkezelő, levéltáros, gondnok, temetői elöljáró440

(23)

- a felügyelő vezeti a testületeket, ügyrendi szabályozás (24-30)

IVa) a lelkész jogai és kötelességei (§ 31-35)

- a megszokott feladatokon kívül a lelkészi könyvtár kezelése kerül kiemelésre

(31-32)

- a lelkész köteles a gyülekezeti szövetség lelkészi ülésein részt venni (35)

b) lelkészválasztás (§ 36-44)

- élethosszig választás, megszűnése a megszokottakon kívül: visszahívás a

Német Evangélikus Egyházi Bizottság441

által, aminek javaslati, majd megerősí-

tési joga is van (36-43)

- az iktatás a gyülekezeti szövetség joga (44)

Záradék: általános rendelkezések (§ 45-46)

- a tagok részvétele a testületekben kötelező (45)

-a szabályzatot a Német Evangélikus Egyházi Bizottság hagyja jóvá, még ha-

tályba lépés előtt (46)

Függelék: jövedelem arányos egyházfenntartási tábla, progresszív kulccsal.442

Látható módon a demokrácia formálissá vált: a presbitereket is közvetve

438

A 7 fő esetén ez 3,5 lenne. Elképzelhető, hogy a felügyelőre ez nem vonatkozott.

439 A jugoszláviai német egyház zsinati tagjainak esküszövegével (§ 82) szó szerint megegyezik,

értelemszerűen leszámítva a szervezetre vonatkozó egyházjogi szakkifejezéseket. Herzog a

szász egyházalkotmány 15 § (4) bekezdésével azonosítja.

440 8 tisztség 7 személyre, nyilvánvalóan 1 fő „álláshalmozó”.

441 Deutsch-Evang. Kirchen-Ausschuß

442 10 osztály, az alacsonyabbakban 2,1 - 4,2 %, fent 3,8-5,5% közti kulccsal.

157

választják, a tisztségviselők kijelölik egymást. A kor állam- és társadalom-

felfogása világosan tetten érhető.

Bozen-Gries 1949. évi szabályzata említi, hogy a gyülekezet 1932. feb-

ruár 14-én kapott a prefektustól jogi személyiséget.443

Talán nem járunk mesz-

sze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy ezekben az években kapták meg a

gyülekezetek az állami elismerést, ami lehetővé tette, hogy megalkossák (újra-

alkossák) saját szabályzataikat. Nagy valószínűséggel hasonló módon, és tar-

talommal készültek el, berlini minta alapján.

443

„ente morale riconosciuto” Nr 700 17

158

4. Szervezetek a második világháború alatt

A különböző államok hadba lépési ideje eltérő volt, ezért nem lehet en-

nek a fejezetnek egyértelmű kezdőpontot adni. Az államhatárok módosulása,

az egyházszervezetek osztódása jellemzi ezt a korszakot. Egyháztörténeti

szempontból nem sorolható ez a kiemelkedően dicsőséges periódusokhoz. Az

„ecclesia militans” sokszor nem eredeti céljaiért küzdött…

4.1. Német Birodalom

A Német Birodalom evangélikusságnak története, a maga rendkívül szer-

teágazó szálaival, teológiai kérdéseivel, nem része a dolgozatnak, csak azok az

alapvető kérdések, amelyek a halmazt képező egyházak utódformációit érintet-

ték. A Harmadik Birodalomban az uralkodó ideológiának megfelelően még az

egyházakat is centralizálták. Minden evangélikus egyház útja a „Deutsche

Evangelische Kirche” irányába vezetett. Belépés után a fontosabb döntéséket

már Berlin hozta. A „Reichsbischof” (birodalmi püspök) tiszt létrehozásával pró-

bálták az eddig sosem létezett egységet látható módon is kifejezni. A Hitvalló

Egyház (Bekennende Kirche) aktivitásáról az új területeken nincsenek

megbizható adatok.

4.1.1. Ostmarkt / Ausztria

Közvetlenül a háború kitörése után, 1939. szeptemberében az egyház-

főtanács elnöke, Dr. Heinrich Liptak kinevezte a felső-ausztriai szuperinten-

denst, Dr. Hans Edert az egyházfőtanács lelkészi vezetőjévé. Az egyház régi

óhaja alapján, püspöki címet kapott.

Csehszlovákia felosztása után az állami közigazgatásban területi korrek-

ció zajlott le. Ennek során 2 gyülekezet került még az egyház keretébe:

159

- Znaim444

(Bécsi kerület, Alsó-Ausztriai esperesség) 680 fő, és

- Engerau445

(Pozsonyligetfalu, a mai Petrežalka; Burgenlandi kerület,

Északi esperesség) 1100 fővel.

Jugoszlávia szétosztásakor Stájerország (akkor Steiergau) visszakapta a

két évtizede elvesztett területét. Egyházilag ez 2 anyagyülekezetet és 1 filiát

érintett:

- Marburg an der Drau446

447

/ Maribor (eredeti helyére, a Bécsi kerület

Stájer esperességébe), illetve

- Cilli448

/Celje (ugyanide került, eredetileg a Trieszti esperesség része

volt.)

- Abstell / Apace (ugyanide, Bad Radkersburg filiájának került vissza.)

Ennek a változásnak köszönhette az osztrák egyház a következő püspö-

két, D. Gerhard May449

lelkészt is, ekkor Celljei parókust. A bécsi egyház-

főtanács 7506/41. szám alatt vette tudomásul az átlépést, amihez 1743/41.

számon Zágrábban a Német Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egy-

ház a Független Horvátországban elnöksége határozatban járult hozzá, 1941.

november 21-én.450

444

A morva körzetből, Bécsi egyházfőtanácsi engedély 7244/39. számon, 1939. október 19.

445 Eddig soha nem volt ennek az egyháznak a része

446 Gyülekezeti határozat a csatlakozásról 1941.09.30.

447 3 filiájával: Pettau / Ptuj (1941.10.06.), Mahrenberg / Marenberg (1941.10.07.), Eigi Büheln /

Sent Ilj (1941.10.05.)

448 (1941.07.20.)

449 May lelkész levele a berlini egyházi sajtónak (a címzett neve olvashatatlan), 1942. 01 14.:

„Alsó-Stájerországi gyülekezeteink bizottságukban 1941. június 22-én elhatározták a csatlako-

zást az Ostmark egyházához, amint az csak lehetséges.”

450 Igazából Zágrábnak már nem volt juriszdikciója Szlovénia felett…

160

4.1.2. Szudéta-vidék

A morvaországi Znaim Ausztriához került, Szilézia egy része451

- Fridek,

Mährisch Ostrau, (Neu-)Oderberg és Tschechisch-Teschen) rövid lengyelor-

szági szakasz után, azzal az egyháztesttel (4.1.3.) lett a Deutsche

Evangelische Kirche része.

4.1.1. pontban említésre került, hogy a morvaországi Znaim átkerült az

ausztriai egyház keretébe.

2182/40. számon a Gablonzi adminisztráció kikebelezi452

azon helyeket,

amelyek közigazgatásilag Bajorországhoz kerültek: Budweiss, Pilsen.

Az alkotmány újhelyzethez igazításán453

kívül, lényeges, említésre méltó

jogszabály-változást ez az egyház nem élt át.

4.1.3. Szilézia – Galícia

Az 1938. októberi határmódosítás végeredményeként az Olsa-terület is-

mét lengyel fennhatóság alá került. Az újraegyesített területen 4 egyház(rész)

működött korábban: (1-3. Csehszlovákiában, 4. Lengyelországban)

1) A Német Evangélikus Egyház Csehországban, Morvaor-

szágban és Sziléziában: 4 gyülekezet, 11.300 fő (német)454

2) A Kelet-Sziléziai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház-

községek Esperessége: 7 gyülekezet, 45.800 fő (lengyel)

3) A Csehtestvérek Egyháza: 3 gyülekezet, 3.700 fő (cseh)

4) A Lengyelországi Ágostai Evangélikus Egyház Sziléziai espe-

ressége: 10 gyülekezet, 47.000 fő (lengyel, német)

1) Bursche püspök megpróbálta állami erőszak segítségével integrálni a

451

4 gyülekezet a 11-ből, lélekszám szerint: 11341 a 20828-ból (54,45%).

452 „Auspfarrung”

453 Szócseréken kívül inkább a rövidítés jellemezte.

454 Lengyelország lerohanása után Frydek és Mährisch-Ostrau visszakerült a szudéta egyház

keretébe.

161

Lengyelországi Ágostai Evangélikus Egyházba (4), a lelkészek kiutasítá-

sától sem visszariadva, ezt az események előre haladta miatt nem tuda-

ta befejezni.

2) Egyesítve a 4) alattival

3) A lengyel hatóságok feloszlatták, templomok zárva, lelkészek kiutasítva.

A régióhoz került még az ikerváros keleti fele is, Biala, amely eddig a Kis-

lengyelországi Egyház része volt.

Szervezeti javaslatként először a szudéta egyházhoz történő integráció,

majd a Boroszlói Konzisztórium alárendelés vagy önálló egyház szervezése

merült fel.

A döntés – a korszellemnek megfelelően – 1940. májusában már Ber-

linben született: átmenetileg – a háborús időszak lezárultáig, hitbizományként -

az óporosz unió455

szervezetén keresztül integrálódik be a terület a Német

Evangélikus egyházba. Ezzel átvette annak joganyagát is, a leglényegesebb

különbség: további intézkedésig nincs lelkészválasztás, csak központi kineve-

zés van.

Néhány gyülekezet456

a Kislengyelországi egyházból (Krakkó környéke)

a főkormányzósághoz került. A krakkói esperesség a (3 másikkal együtt) Berlin,

azaz a külügyi hivatal felügyelete alá került a helyzet rendezéséig.

455

Ideiglenesen a volt német birodalom területén az óporosz unió vette át a gyülekezetek sorsá-

nak irányítását. A volt Varsói Nagyhercegség területén maradtak Litzmannstadt (Lodz) szék-

hellyel alkottak új konzisztóriumot.

456 Adataim szerint: Krakkó, Neu-Sandez, Stadlo, Neugawlow, Hohenbach, Ranischau, Jaroslau,

Königsberg (nagyjából a nyugati esperesség)

162

4.2. Szovjet megszállási övezet

Lengyelország lerohanásakor a Molotov-Ribbentrop paktum értelmében

a szovjet csapatok megszállták az ország keleti-délkeleti területét. Az itt élő

németséget áttelepítették a Harmadik Birodalom területére, Ez a vizsgált egy-

házak közül egyedül a Zöckler szuperintendens vezette Kis-Lengyelországi

(Galíciai) egyház középső és keleti körzetét érintette: a németek kollektíven át-

kerültek, a kis számú lengyel és ukrán gyülekezeteket feloszlatták, tagjainak,

lelkészeinek sorsa ismeretlen. A német lelkészeket üres, német gyülekeze-

tekben helyezték el. A 70 felett járó Zöckler például Berlin-Dahlem parókusa

lett, innen a bombázások elől telepítették Stade városába, ott halt meg 1947-

ben. Diakoniai intézményeit lelkész fia Göttingenben szervezte újra. („Diakonis-

senmutterhaus Ariel – Zökcklersche Anstalten”).

Az egyház ezzel gyakorlatilag megszűnt, hivatalos megszüntetésére vo-

natkozó adat nem volt előtalálható.

163

4.3. Magyarország

A bécsi döntések és a háborús események következtében megnőtt az

ország területe. Az akkor „ország-gyarapítás” néven említett folyamatsor követ-

keztében négy hullámban kerültek ismét Magyarországhoz evangélikus gyüle-

kezetek:

1) Felvidék

2) Kárpátalja (minimális létszámban)

3) Erdély + szászok

4) Muravidék + Délvidék

A bácskai németség kivételével a „reintegráció” viszonylag konfliktus-

mentesen zajlott. A rövid időszakban, az államegyházi szabályozásban említést

érdemlő változás nem történt, az országban államegyházjogi szempontból az

evangélikus egyházak száma háromra emelkedett, amit a Magyarországi

Evangélikus egyház nehezen vett tudomásul.

4.3.1. Magyarországi Ág. Hitv. Evangélikus egyház

A négylépéses ország- és egyházgyarapodás egyes elemei eltérő súlyú

változásokat generáltak az egyházi jogrendben és szervezetben.

Az első (északi) fázis (Felvidék déli része) a Dunáninneni és a Tiszai

kerületet érintette. A két, kisméretű kerület számára a néhány gyülekezet növe-

kedés is számottevő jelentőséggel bírt.

Dunáninnen mindhárom egyházmegyéjét érintette a változás. Alsószeli,

Dunaszerdahely, Felsőszeli és Somorja a kerületi közgyűlés döntése457

értel-

mében a Mosoni egyházmegyébe tagozódott be, „Moson-Pozsonyi”458

néven,

rögtön új missziói kört alapítva Nemeskajal központtal.459

Ez a szervezet 1941-

457

1939.01.11.

458 Alakuló közgyűlés Komáromban (területen kívül), 1939.08.21.

459 Mátyusföldi missziói egyházközség

164

ig állt fenn, de nem működött rendesen. A két egybe nem függő terület csak

jelentős kerülővel volt megközelíthető. Ezen felül a mosoni német és a

matyusföldi magyar kegyesség és mentalitás sem volt közös nevezőre hossz-

ható. Ezután Mosoni, illetve Pozsonyi egyházmegye néven működtek.

Fejér-Komáromhoz 2 egyházközség csatlakozott, az időközben önálló-

sodott Érsekújvár és a reformáció óta mérvadó (Rév)Komárom.

A Nógrádi egyházmegye460

Nógrád-Hont-Barsi néven folytatta, 20 gyü-

lekezete mellé 6461

csatlakozott, 1 missziói kör462

újonnan alakult.

A Tiszai kerület a Gömör-Kishonti egyházmegyével bővült (13 egyház-

község). A Hegyaljai a 2 kassai gyülekezet kapta vissza.

A második (északkeleti) fázis (Kárpátalja) szimbolikus volt, két egyház-

község került a Tisza kerület Tiszavidéki egyházmegyéjéhez: Ungvár és Újkle-

nóc, valamint megalakult a Kárpátaljai Missziói körzet, Munkács székhellyel.

A harmadik (keleti) fázis ismét a Tiszai kerületet érintette: a Zsinat-

presbiteri egyház Ötvárosi megyéje Nagybánya kivételével ismét a Tiszavidéki

egyházmegyét erősítette. Utóbbi 1943-tól 4 másikkal463

együtt alkotta az Erdélyi

egyházmegyét.464

A negyedik (déli és délnyugati) fázis az eddig kimaradt kerületek hatá-

raiban hozott változást. A Mura-vidék visszatagozódott eredeti, dunántúli egy-

házmegyéibe.465

A Bácsi szlovák egyházmegye466

visszatért a Bányai kerület-

be, a németek az önálló egyház megalapítása mellett döntöttek. Ezt a tényt a

kerület, különösen is Raffay Sándor püspök – aki már hivatalban volt, amikor az

országhatár meghúzása a 3 déli egyházmegyét leválasztotta – személyes sér-

tésnek élte meg. A nemzetközi összefüggések miatt állami segítséget nem ka-

pott a „lázadók” visszakényszerítéséhez.

460

Néha Nógrád-Honti néven is szerepelt.

461 Csánk, Fakóvezekény, Kiscsalomja, Léva, Losonc, Százd,

462 Balassagyarmat- Ipolyon túl

463 Zsejk, Kolozsvár, Székelyzsombor, Székelyföldi misszió –székhelye: Sepsiszentgyörgy

464 Megalakult: 1941.07.01.

465 Légrád: Somogy; Alsó-Lendva: Kemenesalja; a többi Vasi-közép

466 A bányai kerületi közgyűlés Starke Sámuel volt jugoszláviai szlovák püspök püspöki címét

165

A belső egyházi jogszabályozás szintjén a szolgálati idő beszámítása, a

nyugdíj, a lelkész vizsga kiegészítés, különbözeti vizsga, hivány-átszámítások,

és hasonló kérdések kerültek elő, amelyek nagy feszültséget nem jelentettek az

országos és kerületi közgyűléseken.

Egyházmegyék 1941-1944.

Bánya Dunáninnen Dunántúl Tisza

Arad-Békési Fejér-Komáromi Győri Erdélyi (1943-tól)

Bácsi Mosoni Kemesaljai Gömör-Kishonti

Békési Nógrád-Hont-Barsi Somogyi Hegyaljai

Budapesti Pozsonyi Soproni-alsó Tiszavidéki

Csanád-Csongrádi Soproni-felső

Pestmegyei-alsó Tolna-Baranya-Somogyi

Pestmegyei-közép Vasi közép

Pestmegyei-felső Veszprémi

Zalai

4.3.2. Besztercei Vezérfőesperesség

A második bécsi döntés következményeként Magyarországhoz került

Erdély és a Partium északi területe. Ezen az erdélyi szász evangélikusoknak 2

esperessége volt megtalálható: a Besztercei esperesség 37, és a Szászrégeni

14 gyülekezettel. Az országos konzisztórium az egyházon belül nagyobb tekin-

télyű – és méretének fogva is súlyosabb - besztercei esperesség vezetőjét bíz-

ta meg további intézkedésig az állam felé a képviselettel, adminisztratív szem-

pontból a másik esperes fölé rendelte. A rendszeresített cím –„Generaldechant”

- a XIX. század közepéig a medgyesi dékáné volt, ami őt protokolláris szem-

pontból az egyház 3. lelkészévé emelte, a püspök és a püspök-helyettes után.

Mivel az egyháztest deklaráltan Nagyszebenhez tartozott, belső szabályozást

önállóságának rövid ideje alatt nem készített. A vezetői tisztet végig Molitoris

esperes töltötte be.

A frontvonal közeledtével a szászok jelentős része Nyugatra menekült.

elismerte, ehhez az országos közgyűlés jóváhagyását is megkapta.

166

4.3.3. Dél-Magyarországi Német Evangélikus Egyház

A jugoszláviai német egyház Bácskai esperessége 21 gyülekezete –

kiegészülve a Horvátországi (Száva-bánsági) esperesség Kácsfalu (Jagodnak)

egyházközségével Magyarországhoz kerülve, Berlin és Zágráb támogatásával

önálló egyházat alapítottak, a Bányai kerület hiába várta a visszacsatlakozást.

A levélváltás ez ügyben Újverbász, Budapest, Berlin és Zágráb közt több kifeje-

zéssel is jellemezhető, de a „testvéri” vagy „hittestvéri” nagyon távoli definíció

lenne.467

Sajnos, a Magyar Királyság és ezen egyház közti levélváltás 1956-ban

megsemmisült, tehát az állami érvek (és ellenérvek) nem elérhetőek. Állam-

egyházjogi szempontból alkotmányozási kényszer nem volt.

Főrész §

I. Alapelvek 1.-15.

II. Egyházközség 16-19.

A. Igehirdetői szolgálat 20.-26.

B. Gondnok 27.

C. Pénztáros 28.

D. Egyéb tisztségviselők 29.-32.

E. Képviselő-testület 33.-36.

F. Közgyűlés 37.

III. Esperesség 38.-47.

IV. Összegyház 48.-59.

V. Egyházi oktatási intézmények 60.

VI. Vagyonkezelés 61.-74.

VII. Egyházi alap 75.-76.

VIII. Nyugdíjintézet 77.-78.

IX. Egyházi bíróság 79.-80.

X. Záró rendelkezések 81.-82.

Az első részében a jugoszláviai német alkotmányt idézi majdnem szó-

szerint, a gazdasági és az államegyházi részben. A másik két utódalkotmány-

hoz képest demokratikusabb alaphangvételű, amit az államberendezkedés in-

dokol. A választásoknál azonban a Berlini vagy népcsoport engedély a püspök-

nél és a világi egyházi elnöknél, de még az országos presbitereknél is le van

írva. A gyülekezeti közgyülés választó joga a presbitérium, és a magasabb

egyházi tisztségviselők irányába még meg van.

467

Heckel Popphoz írt levelében: Raffayt szenilis vénembernek; Raffay egy beszédében Poppot

egyház nélküli püspökként emlegeti…

167

11.§ említi a szükséges esetén rendszeresíthető körzeteket (vezetője nem es-

peres, hanem körzeti lelkész). Nem intézkedik viszont arról, hogy az ezekhez

rendelt feladatköröket ki lássa el.

16. § tartalmazza a divatba jött melegágy kifejezését.

22. § a lelkészválasztásnál a gyülekezet a jelentkezők közül 3 jelöltet kiválaszt,

ehhez az egyházfőtanács egy negyediket hozzátehet, majd közülük nevezi ki a

lelkészt.468

27. § a református „Kirchenvater” szót használja, ami inkább gondnok, mint fe-

lügyelő értelemben fordítható.

Ezen a joganyagon is látszik a berlini redakció.

468

Gyakorlatilag nem kell figyelembe vennie a gyülekezet jelöltjeit

168

4.4. Szlovákia

Csehszlovákia felbomlásakor a német tervek eredetileg Lengyelország

és Magyarország közti felosztást tervezett, amit végül a szlovák politikai elit

meg tudott akadályozni.

Az államterület megkisebbedett, a pozsonyi hídfő német terület lett,

északnyugaton német katonai övezet alakult ki, dél és Kárpátalja Magyaror-

szághoz került. Államegyházjogi szempontból változásról nincs információ.

4.4.1. Szlovákiai

Joganyagában változás nem történt.

A határmódosítások és a német evangélikusság önállósodása miatt ki-

vált a Pozsonyi-német, a Szepesvárosi és a Kárpátaljai egyházmegye nagy ré-

sze, kisebb lett az Abaúj-Zempléni, a Gömöri, a Kishonti, a Honti, a Barsi és a

Nógrádi. Nincs adat arról, hogy némely csonkult megyét összevonták-e vala-

mely szomszédjával, de feltételezhető, hogy ahol csak pár gyülekezet maradt,

legalább ideiglenesen csatolták valahová.

(10 gyülekezet alatti megyék, kisebbedett)

Nyugat Kelet

Pozsonyi-szlovák 7 Liptói

Honti Gömöri

Barsi 3 Kishonti

Nógrádi Sárosi

Nyitrai Árvai 6

Trencséni Abaúj-Zempléni 5

Zólyomi Turóci

169

4.4.2. Szlovákiai Ág. Hitv. Német Evangélikus Egyház

A németség kérte elbocsátását a többségi egyházból, és ezt 1939. június

14-én a Liptószentmiklósi zsinat meg is adta. Az Alkotmányozó zsinatot: Kés-

márkon tartották, 1939. június 26.-27. között. Ez azonban valójában alakuló

zsinat volt, az alkotmány elfogadására csak 1940. november 6-án került sor. Az

állami elismerés 1942-ben érkezett meg. A püspök, Johannes Scherer lett, az

iktatásán a szlovák egyház egyik püspöke Osusky aktívan részt vett. Heckel

nem kapott kiutazási engedélyt.

A Szlovákiai Német Ág. Hitv. Evangélikus Egyház Alkotmánya469

I. Alapvetés470

1.

Az egyház tagjai és határai471

2.

Egyházi nyelv 3.

Viszony az államhoz 4.

Kapcsolat más egyházakkal472

5.

Egyházi testületek 6.

Közgyűlések 7.

II. Az egyházközség473

8.-31.

469

A kinyomtatott tervezet beosztása.

I. Alapvetés 1.

Az egyház tagjai és határai 2.

Viszony az államhoz 3.

Egyházi egyesületek 4.

Ökumenikus kapcsolatok 5.

Egyházi nyelv 6.

Egyházi testületek 7.

Közgyűlések 8.

II. Az egyházközség 9.-31.

III. Az esperesség 32.-45.

IV. Az országos egyház 46.-67.

V. Egyházi oktatás 68.

VI. Egyházi bíráskodás 69.

VII. Egyházi vagyon és háztartást 70.-84.

VIII. Átmeneti rendelkezések 85.-90.

470 Preambulum

471 Egyháztagság

472 Viszony a Szlovákiai Ág. Hitv. Evangélikus Egyházzal

170

III. Az esperesség 474

32.-44.

IV. Az országos egyház475

45.-63.

V. Egyházi oktatás 64.

VI. Egyházi bíráskodás476

65.

VII. Egyházi vagyon és háztartás 66.-80.

VIII. Alkotmányváltoztatás 81.

IX. Átmeneti rendelkezések 82.-90.

Az alkotmány tervezeten, de az elfogadott szövegen is érződik a ma-

gyarországi tradíció továbbvitele (választások, feladatok, paritás.) Saját anyag,

ami azonban szellemiségében nem idegen, hogy a tanítókat minden szinten

beemeli a testületekbe. A módosítás mind a tanító-egyesület, mind a lelkész–

egyesületi elnököt hivatalból az országos közgyülés tagjává emeli.

Popp püspök kritikája,- miszerint ez az alkotmány még túl demokratikus

és parlamentáris -, mai megítélés szerint inkább elismerés vagy dicséret.

Az egyház püspöki székhelye Bazinban volt, létszámadatai: 3 egyház-

megye, 44 gyülekezet, 52 lelkész és 40000 fő.

A közelgő front elöl kitelepítették a németeket, az egyház 1945 elejére

megszűnt. A lelkészek a Szepességből a Szudéta-vidékre kerületek, a Po-

zsony-környékeik Ausztriába.

473

Általános rendelkezések, a gyülekezet testületei, közgyűlés, presbitérium, (képviselőtestület),

a lelkész, a felügyelő.

474 Általános rendelkezések, az esperesség testületei, közgyűlés, presbitérium, a körzeti taná-

csos (esperes), a körzeti felügyelő.

475 Általános rendelkezések, az országos egyház testületei, közgyűlés, presbitérium, (képviselő-

testület), a püspök, az országos felügyelő, az országos ügyész.

476 Itt utal egy majd megjelenő törvényre az egyházi bíráskodásról, amely nagy valószínűséggel

nem készült el.

171

4.5. Románia

A második bécsi döntéssel megkisebbedett területe, majd a keleti része-

ken is instabillá vált a határvonala. Államegyházjogi téren változás nem történt.

4.5.1 Zsinat-presbiteri Romániai magyar és más nyelvű

Ág. Hitv. Evangélikus Keresztyén egyház

A bécsi döntés értelmében visszakerült területekkel együtt ismét a Ma-

gyar Királyság része lett az Ötvárosi egyházmegye, néhány más gyülekezettel

együtt. A Tiszai kerület részeként kerültek vissza az egyházi szervezetbe. A

Brassói és a Bánáti egyházmegyék a püspöki hivatallal Románián belül marad-

tak, továbbra sem kaptak állami elismerést, sem az egyház, sem a megválasz-

tott tisztviselők.

4.5.2. Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház

Jogrendjében a háború alatti időben lényegi változtatást nem eszközölt.

A 15 esperességből más fennhatóság alá került Tarutino. Bukovina területéről

kitelepítették a németeket, az esperesség megszűnt.

Beszterce és Szászrégen Magyarország terültére került, részben önálló-

an működött.(Lásd 4.3.2.)

172

4.6. Szerbia német katonai kormányzat alatt

Az ország felbomlása után Németország, Olaszország és Magyarország

területi igényink kielégítését követően, Horvátország Boszniával megerősítve

önálló állam lett. A maradék Szerbia néven bábállam lett, német katonai meg-

szállással. Ez Tito és partizán-csapatainak fellépése miatt 1943-ig tartott. Ál-

lamegyházjogi berendezkedéséről adat nem áll rendelkezésre.

Nem világos, hogy a Belgrádi gyülekezetnek mi a sorsa (beolvadt vagy

önálló maradt), illetve mi történt a szlovák evangélikusokkal?

A Bánáti Német Evangélikus Egyház 9 gyülekezet / 12000 fő, Belgrádi

gyülekezet 1500fő, a szlovákok szintén 9 gyülekezetben 18000 fő, furcsa len-

ne, de nem elképzelhetetlen, hogy a horvátországi mintának megfelelően ők is

a német egyházba olvadtak volna be.

4.6.1. Bánáti Német Evangélikus Egyház

1942. január 13-án a német megszálló erők parancsnoksága megbízza Franz

Hein lelkészt (Franzfeld) a Bánáti Német Evangélikus Egyház ideiglenes veze-

tésével. 3 feladatot kap:

1) állítsa fel az ideiglenes egyházvezetőséget,

2) készítse elő az egyház és a gyülekezetek jogi viszonyának újra rendezé-

sét,

3) a meglévő szabályoknak477

az egyházmegyei közgyűlésre vonatkozó

rendelkezései szerint hívjon egybe ülést (zsinatot), 1942. január 26-ra.478

A zsinat dolgozzon ki és fogadjon el egy új alkotmányt, amely püspököt rendel

az egyház élére. Hajtsa végre a püspökválasztást. Terjessze fel jóváhagyásra a

szabályozást.

477

Jugoszláviai Német Evangélikus Keresztyén Egyház alkotmánya

478 2 hét sem állt rendelkezésre, de az alkotmány nem irt elő összehívást megelőző szakaszt

173

Art. 1. Bevezetés -

I. Főrész Alapelvek 1.-15.§.

II. Főrész Gyülekezet -

a. Általános rendelkezések 16.-19.§

b. Igehirdetői szolgálat 20.-26.§.

c. Felügyelő 27.§.

d. Pénztáros 28.§.

e. Egyéb tisztségviselők479

29.-33.§.

f. Közgyűlés 34.§.

III. Főrész Összegyház 35.-47.§.

IV. Főrész Vagyonkezelés 48.-60.§.

V. Főrész Egyházi alapok 61.-62.§.

VI. Főrész Nyugdíjintézet 63.-64.§.

VII. Főrész Egyházi bíróságok 65.-66.§.

VIII. Főrész Záró rendelkezések 67.-69.§.

Art. 2. Hatályba lépés480

-

A jugoszlávi német alkotmány elejét gyakorlatilag átveszi – a gazdasági

jog területén mindenkép,

Érződik rajta a centralizáló korszellem, de még messze demokra-

tikusabb, mint a horvátországi. A presbitereket a közgyűlés választja, az egy-

házvezetés jóváhagyja. Az egyház méretéből adódóan az esperesség elv lehe-

tőségét fenntartja, de egyelőre nem vezeti be.

Tartalmazza azokat a pontatlan megfogalmazásokat, amelyek a horvát

jogszabály is (az evangélikus hit melegágya), illetve a következmény nélkül elő-

írásokat.

A püspök választásához Berlin, a világi egyházi egyházelnökéhez a nép-

csoport vezetés engedélye szükséges.

479

A presbitériummal is foglalkozik ez a rész

480 Közlöny szöveg

174

4.7. Horvátország

Sajátságos arányok alakultak ki az új államban: a Szerémségi esperes-

ség 11 nagy gyülekezetben 18.000 taggal, a horvátországi 10.000 fő, sok kis

gyülekezetben. Ide tartozott még Bosznia is, ahonnan a németséget 1942

őszén áttelepítették a Harmadik Birodalom területére,481

kis töredéke maradt

csak itt a Vrba völgyében, evangélikus szempontból 2,5 % alá zuhant a lét-

szám.482

Az új egyház ezzel elvesztette tagjainak ötödét. 400 magyar evangéli-

kus élt az egyházszervezeten belül, szórvány helyzetben. A szlovák evangéli-

kusok száma 15.000 volt.

Államegyházjogi téren változás az elődállamhoz képest nem ismert, nem

állt fenn alkotmányozási kényszer az evangélikuság számára, vélelmezhető,

hogy maga az egyház kérte az alkotmányozásra felszólító rendeletet.483

4.7.1. Német Ág. Hitv. Evangélikus-Keresztyén Egyház a

Független Állam Horvátországban

Popp püspök 1941. július 4-én a berlini egyházi külügyi hivatalnak cím-

zett levelében az új alkotmány tervezetről a következőket írja: „A mai alkotmány

egy mondatát – „Minden jog a gyülekezetben gyökerezik”484

– töröljük”. „A ve-

zérelvnek485

jobban érvényre kell jutnia”. Ebben a levélben kéri, hogy Dr. Wahl

készítsen el egy tervezetet, megjegyezve, hogy a szlovákiai német egyház al-

kotmány tervezetét „még túl erősen átlengi a demokratikus-parlamentáris szel-

481

Litzmannstadt volt a célterület, amit ma Lodz néven ismerünk Lengyelországban, nem egé-

szen 3 év múlva újra menniük kellett…

482 7077 fő ment el, 3 évvel azelőtt a statisztika szerint 7238 volt a létszám

483 A rendelet hatályon kívül helyezi a jugoszláviai német alkotmány zsinati fejezetét, de hatály-

ban tartja a 107.§ előírását (ez kétharmados zsinati többségről beszél). Ilyen formán az állam-

egyházi jogi felhatalmazás – és ez alapján az új alkotmány legimitása több mint kétséges.

484 Jugoszláviai német alkotmány 15.§

485 „Führerprinzip”

175

lem.” Minden szinten koncentráltabb vezetést akar. 20 nappal később már a

lelkészválasztás helyett kinevezést javasol, megyei szinten is.

Az Alkotmány szerkezete:

Bevezetés486

-

I. Főrész Alapelvek 1.-15.§.

II. Főrész Gyülekezet 16.-20.§.

A. Lelkészi hivatal 21.-27.§.

B. Gyülekezeti felügyelő 28.§

C. Gyülekezeti presbitérium 29.-39.§

D. Képviselő testület 40.-44.§.

III. Főrész Esperesség 45.-48.§.

IV. Főrész Összegyház 49.-50.§.

(A.) Püspök487

51.-52.§

(B.) Országos felügyelő 53.-56.§.

(VI.) Országos presbitérium 57.-60.§.

(VII.) Országos közgyűlés 59.-61.§.

VII. Főrész 488

Vagyonkezelés 62.-75.§.

VIII. Főrész Egyházi alap 76.-77.§.

IX. Főrész Nyugdíjintézet 78.§

X. Főrész Egyházi bíróságok 79.-80.§.

XI. Főrész Zárórendelkezések 81.-83.§

Ez az alkotmány csak kifejezéseiben, de nem azok tartalmában illeszke-

dik az előzők sorába. Centralisztikus felépítésű, a demokrácia látszatát sem

kívánja felépíteni. A püspök – immár „Landesbischof” - teljhatalmú vezető, ki-

nevezi a lelkészeket, espereseket, azok a képviselőket és a presbitereket. Jog-

gal nevezhetjük a rendszert „episzkopo-diktatorikus” szemléletűnek.

A bevezető szakaszban sok helyen szó szerint veszi át a jugoszláviai

német alkotmányt, főleg az anyagi ügyekre vonatkozó szabályozásban.

A joganyag – valószínű szándékosan – számtalan pontatlan vagy elma-

szatolt megfogalmazást tartalmaz:

16. §: „a gyülekezet az evangélikus hit ültevénye489

”

486

Preambulum: az alkotmány megindoklása

487 Landesbischof

488 Az V.-VI. fejezetek hiányoznak a szövegből!

176

24. §: „a püspök –elegendő jelentkező esetén – 3 jelöltet nevez meg a képvise-

lő testületnek, amelyik ezek közül választ.”

28. §: „a felügyelő a gyülekezet első világi méltósága… … képviseli a gyüleke-

zetet a bíróság előtt”

46. §: „az esperes az egyházmegye elitje.”490

57. §: „az országos felügyelő lehetőség szerint részt vesz a püspöki vizitáción.”

Ha nem, akkora sincs semmilyen jogkövetkezmény megállapítva.

59. §: „Az országos közgyülés az egyház életakaratának erősítését végzi.”

Popp püspök 1941. évvége előtt Berlinbe küldött levele (1861/41. szá-

mon, dátuma nem azonosítható) tartalmazza a következő bekezdést:

„A szlovák esperesség, amely 15.000 tagot számlál, január első felében

egy gyűlésen olyan határozatot akar elfogadni, hogy csatlakozik a Német Ágos-

tai Hitvallású Evangélikus-Keresztyén Egyházhoz, a Független Állam Horvátor-

szágban.”

Ennek alapján valószínűsíthető, hogy – bár az egyházi alkotmányban

foglaltak szerint a nem-németek a gyülekezetbe léphetnek be, illetve a német

reformátusok csatlakozhatnak esperességként -, önálló esperességként csato-

lódtak be. Kideríthetetlen, hogy az egyháztanácsban kaptak-e a megyei elnök-

ségen kívüli szavazati joggal rendelkező tagot?

489

"Pflanzstätte" (akár melegágynak is fordítható)

490 Eliter

177

4.8. Olaszország

Jugoszláviai felosztása után idekerült Laibach / Ljubljana gyülekezete. A

többi területi változás (Albánia, Montenegró) számunkra érdektelen. Államegy-

házjogi kérdésekben említhető változás nem történt.

4.8.1. Olaszországi gyülekezetek

A kutatott levéltárak adatállománya, a gyülekezetek kiadványai és hon-

lapjai nem utalnak semmilyen említést érdemlő fejleményre. Meg kell jegyez-

nem, hogy az olaszországi gyülekezetekkel jószerével csak a második világhá-

ború utáni szakaszban foglalkoznak az egyházrajzok és történeti munkák.

178

A. Szöveggyűjtemény

Mivel a vizsgált egyházak egy részét a történelem elsöpörte, alkotmánya-

ik tudományos feldolgozására sem került sor. 1933.-ban Heinrich Herzog Lip-

csében kiadta a jugoszlávi német egyházi alkotmány elemzését, de magát az

elemzett szöveget nem közli. A magyar, az osztrák, a szlovák, a szlovákiai és a

csehországi német alkotmányok a maguk idejében megjelentek. Az erdélyi

szászok alapszövegei kritikai kiadásban hozzáférhetőek. A korszak-ban nem

fogadták el ez erdélyi magyar és a kelet-sziléziai rendelkezéseket, a

kislengyelországi csak szimpla adaptáció volt, a lengyelországi teljesen más

gyökerekből származott – tehát nincs mit közölni. Az olaszországi gyülekezetek

szabályzatai közül Trieszté nyomtatásban megjelent.

A fentiek alapján a délszláv terület anyagai azok, amelyek nyomtatásban

nem, vagy igen kis példányszámban láttak napvilágot. A szlovák egyház (3.5.2.)

kérdését ott kifejtettem. A folyamat érzékeltetése miatt a német nyelvű alkot-

mányok szövegét közlöm. Erlangenben a Martin-Luther-Bund irattárában (pin-

ce), illetve Berlinben az Evangelische Zentralarchiv anyagai közt voltak fellelhe-

tőek. A kép teljességéhez tartozónak érzem, hogy 2 államegyházjogi dokumen-

tum szövege is idekerüljön, az egyik a jugoszláviai protestáns törvény, a másik

a horvátországi alkotmányozó bizottságot felállító rendelet.

179

A.1. Verfassung der Evangelischen Synode in

Bosnien491

(1909. szeptember 25.)492

§ 1

Die evangelischen Kirchengemeinden A.u.H.B. vereinigen sich in der

Bosnischen Synode.

§ 2

Einziges Organ ist die Vertreterversammlung der vereinigten evangeli-

schen Pfarrgemeinden Bosniens und der Hercegovina, ( Synode und Konvent).

§ 3

Die Synode hat 15 Mitglieder, die auf die einzelnen Gemeinden nach der

Seelenzahl und sonstige Bedeutung aufgeteilt ist. Je eine Stimme steht dem

Pfarrer, und dem Kurator zu, der Träger der dritten Stimme wurde vom Presby-

terium der Muttergemeinde, die der vierten und fünften Stimme wurden von den

Filialgemeinden gewählt.

§ 4

Dringende Angelegenheiten kann das Pfarrerkollegium erledigen.

§ 5

Vorsitzender der Vertreterversammlung und ausführendes Organ der

Beschlüsse ist Pfr. Johann Ludvig Schäfer,493

Sarajevo.

491

Sokan utalnak rá –helyenként ironikusan -, „a közismert 5 § alkotmány”, de valójában senki

sem közli szövegét. Herzog szerint nyomtatásban nem jelent meg, az idézetek alapján próbálom

meg rekonstruálni a szöveget. Wild is csak szószerint ismétli Herzogot…(Kurzívan a tartalmi

utalás alapján vélelmezett szöveg).

492 167 158/1. számon hagyta jóvá a cs. és. kir kormányzat.

493 A jugoszláviai német alkotmány életbe lépéséig hatályos volt, bár Schäfer 1928-ban meghalt.

180

A.2. Verfassung der Deutschen Evangelisch-

christlichen Kirche A.B. im Königreiche Jugoslawien494

Wir

Alexander I.

von Gottes Gnaden und durch des Volkes Willen

König von Jugoslawien

schreiben vor und verlautbaren auf Vorschlag Unseres Justizministers

und nach Anhörung des Vorsitzenden Unseres Ministerrates die

Verfassung

der deutschen evangelisch-christlichen Kirche Augsburgischen Bekennt-

nisses im Königreiche Jugoslawien

I. Hauptstück

Grundprinzipien

§ 1.

Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A. B. im Königreiche Jugo-

slawien steht auf dem alleinigen Grunde der Heiligen Schrift und hält sich in

Lehre und Leben an die unveränderte Augsburgische Konfession und die übri-

gen evangelisch-lutherischen Bekenntnisschriften, als auch an das aposto-

lische, nizänische und athanasianische Glaubensbekenntnis.

§ 2.

Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A. B. im Königreiche Jugo-

slawien besteht aus der Gesamtheit ihrer Glaubensangehörigen, ob dieselben

in organisierten Gemeinden, oder in der Diaspora leben.

494

Megjelent a "Sluzbene novine" állami közlönyben 293-Cl. számon, 1930. december 22-én.

181

§ 3.

Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A. B. im Königreiche Jugo-

slawien hat volle Freiheit des öffentlichen Bekenntnisses ihres Glaubens, hält

ihre Gottesdienste öffentlich, ordnet und verwaltet innerhalb der gesetzlichen

Grenzen alle ihre Angelegenheiten selbstständig.

Die Kirche bestimmt selbst ihre kirchlichen Feiertage, Gottesdienste die

Ordnung derselben, sowie ihren ganzen Kultus. Verordnungen darüber erlässt

lediglich die zuständige Kirchenbehörde.

Ihre Seelsorger, Amtsträger, Beamten und Diener jeder Art, und Stufe

stellt die Kirche selbst an und entlässt sie selbst. Die Angestellten der Kirche

sind in ihrer kirchlichen Amtseigenschaft ausschließlich ihren kirchlichen Be-

hörden und der kirchlichen Disziplinargewalt unterstellt.

§ 4.

Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A. B. im Königreiche Jugo-

slawien, sowie auch ihre kirchlich-autonomen Körperschaften sind Rechtsper-

sonen, fähig, alle Rechte, die ihnen als solchen zukommen, auszuüben, na-

mentlich bewegliches und unbewegliches Vermögen zu erwerben und zu ge-

nießen gemäß den Vorschriften dieser Verfassung und in den gesetzlichen

Grenzen. Dasselbe gilt auch für jene kirchlichen Institutionen denen diese Ei-

genschaft von dieser Verfassung zuerkannt wird.

Das Vermögen der kirchlich-autonomen Körperschaften und Anstalten

der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A. B. dient nur kirchlichen Zwe-

cken und kann ihnen unter gar keinem Vorwand weggenommen oder zu ande-

ren Zwecken verwendet werden, außer dem Falle der Expropriation (Enteig-

nung), die im Gesetze vorgesehen ist.

Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A. B. im Königreiche Jugo-

slawien entscheidet selbstständig über die Annahme von Stiftungen, die kirch-

lichen Zwecken gewidmet sind und verwaltet sie unter Aufsicht der staatlichen

Stiftungsbehörde. Sie kann auch Fonde zur Erhaltung und Unterstützung ihrer

182

Institutionen gründen, welche die Eigenschaft einer Rechtsperson haben.

Kirchliche Stiftungen und Fonde können nur dazu verwendet werden,

wozu sie gestiftet sind.

§ 5.

Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A. B. im Königreiche Jugo-

slawien bestreitet ihre Bedürfnisse aus den Mitteln, die ihr gemäß § 6. des Ge-

setzes über die evangelisch-christlichen Kirchen und die reformierte christliche

Kirche des Königreiches Jugoslawien vom 16. April 1930 zukommen und zwar:

1., aus den Einkünften des Kirchenvermögens,

2., aus kirchlichen Taxen und Beiträgen,

3., aus Spenden und Geschenken, wie auch aus den Einnahmen von

Stiftungen und Fonden und eventuellen Umlagen auf diesen Vermögen,

4., aus eventuellen Spenden der politischen Verwaltungsgemeinden,

5., aus der ständigen staatlichen Unterstützung, und

6., aus den Kirchenumlagen gemäß §8 des Gesetzes über die evange-

lisch-christlichen Kirchen und die reformierte christliche Kirche des Königrei-

ches Jugoslawien vom 16. April 1930

§ 6.

Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A. B. im Königreiche Jugo-

slawien ist gleichberechtigt mit den übrigen anerkannten Religionsgemein-

schaften im Staate dem sie durch hingebende Pflege des Glaubens und sittli-

chen Lebens und sonstige kulturelle Erziehung der Gläubigen dient.

§ 7.

In Kirchengemeiden, denen sich auch Gläubige des reformierten Be-

kenntnisses angeschlossen haben, wird diesen die Achtung ihres Bekennt-

nisses zugesichert. Ihre institutionellen Rechte und Pflichten werden durch be-

sondere Senioratsstatuten geregelt, die von der deutschen evangelisch-

christlichen Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien im Einvernehmen mit der

183

reformierten christlichen Kirche im Königreiche Jugoslawien zu genehmigen

sind.

§ 8.

Die Kirche trägt Sorge, dass die Erteilung und Beaufsichtigung des Reli-

gionsunterrichtes in den Schulen in den Grenzen der Vorschriften der staatli-

chen Schulgesetze und des Gesetzes über die evangelisch-christlichen Kirchen

und die reformierte christliche Kirche des Königreiches Jugoslawien vom 16.

April 1930 geschehen.

Die Aufgabe des Religionsunterrichtes ist die Erziehung der Jugend zu

christlichen Charakteren, treuen und gläubigen Gliedern ihrer Kirche und erge-

benen Staatsbürgern des Königreiches Jugoslawien, wobei er sich an die Vor-

schriften der staatlichen Schulgesetze und besonders an §1 des Volks-

schulgesetzes vom 5. Dezember 1929 zu halten hat.

Der Religionsunterricht wird in allen Schulen in der Sprache des Gottes-

dienstes erteilt.

Woferne die Religionslehrer nicht von anderer Seite ein Honorar bekä-

men, ist die zuständige Kirchengemeinde verpflichtet ihnen ein solches zu ge-

ben.

§ 9.

Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A. B. im Königreiche Jugo-

slawien und alle ihre autonomen Körperschaften haben in den Grenzen der

Staatsgesetze und dieser Verfassung das Recht, Fortbildungskurse zu gründen

und die bereits vorhandenen zu erhalten, sowie kulturelle, Wohltätigkeits- und

Pensionsanstalten, wie auch Anstalten der innere Mission zu errichten und zu

erhalten.

§ 10.

Zur Förderung kirchlicher Zwecke und bewussten Glaubenslebens kann

die deutsche evangelisch-christliche Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien in

den Grenzen der Staatsgesetze Vereine gründen, die unter der Leitung und

184

Aufsicht der Kirche stehen.

§ 11.

Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A. B. im Königreiche Jugo-

slawien kann mit den übrigen evangelisch-christlichen Kirchen der Welt im We-

ge ihrer höchsten Körperschaften glaubensbrüderliche Beziehungen unterhal-

ten.

§ 12.

Die kirchliche verfassunggebende Macht in der deutschen evangelisch-

christlichen Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien übt die Synode auf Grund

und in den Grenzen des Gesetzes über die evangelisch-christlichen Kirchen

und die reformierte christliche Kirche des Königreiches Jugoslawien vom 16.

April 1930 aus. Das Verordnungs- und Verwaltungsrecht üben die in der Ver-

fassung vorgesehenen autonomen Kirchenkörperschaften in den Grenzen der

Verfassung aus.

§ 13.

Die autonomen Körperschaften der deutschen evangelisch-christlichen

Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien sind: die Kirchengemeinden, die Se-

niorate und die Landeskirche.

§ 14.

Zahl, Benennung und Umfang der Seniorate, sowie die Abgrenzung der

Kirchengemeinden bestimmt der Landeskirchentag nach Anhörung der betref-

fenden Seniorate und Kirchengemeinden.

§ 15.

In der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A. B. im Königreiche

Jugoslawien wurzelt alle kirchliche Macht in der Kirchengemeinde.

185

§ 16.

In der kirchlichen Verfassungsgebung, im Verordnungsrecht und in der

Verwaltung wird die gleichberechtigte Einflussnahme des geistlichen und weltli-

chen Standes gewährleistet.

§ 17.

Jede höhere Kirchenbehörde hat die Pflicht, darauf zu achten, dass die

Rechte und der Wirkungskreis der untergeordneten Behörden unversehrt blei-

ben.

§ 18.

Jeder autonomen Kirchenkörperschaft steht das Recht und die Pflicht

zu, für sich Statuten aufzustellen, die mit den Staatsgesetzen, der Kirchenver-

fassung und den Statuten der höheren Kirchenkörperschaften im Einklang ste-

hen müssen.

§ 19.

Jeder kirchliche Amtsträger und Angestellte ist für seine Amtstätigkeit

und für die Vernachlässigung seiner Pflichten disziplinarisch, zivilrechtlich und

strafrechtlich verantwortlich.

§ 20.

Die Versammlungen der kirchlichen Körperschaften sind öffentlich, und

an keine behördliche Bewilligung gebunden. Sie, sowie auch die Gemeinde-

vertretungen, die Presbyterien und der Landeskirchenrat erbringen ihre Be-

schlüsse mit Stimmenmehrheit der Anwesenden. Das für die Beschlussfallung

auf den Versammlungen der autonomen Körperschaften nötige Quorum wird in

den betreffenden Statuen vorgesehen.

186

§ 21.

Über die Versammlungen und Sitzungen der autonomen Kirchenkörper-

schaften und ihrer Organe sind Protokolle zu führen, die beglaubigt werden

müssen.

§ 22.

Die autonomen Kirchenkörperschaften gebrauchen im Verkehre unter-

einander, wie im Verkehr mit den Kirchenmitgliedern jene Sprache, in der bei

ihnen der Gottesdienst versehen wird. Jeder sonstige Verkehr und Schriften-

wechsel, sowie auch Ausfertigung öffentlicher Urkunden geschieht in der

Staatssprache (§§ 11 und 26 des Gesetzes über die evangelisch-christlichen

Kirchen und die reformierte christliche Kirche des Königreiches Jugoslawien

vom 16. April 1930).

II. Hauptstück

Die Kirchengemeinden

§ 23.

Die Kirchengemeinde ist die unterste autonome Kirchenkörperschaft, die

zum Zwecke gemeinsamer Religionsübung und evangelisch-christlicher Le-

bensbestätigung, sowie auch zum Zwecke der inneren Kirchen- und Vermö-

gensverwaltung organisiert ist.

Die Kirchengemeinde wählt gemäß dieser Verfassung und ihrer Durch-

führungsvorschriften ihre Seelsorger, Amtsträger, Beamten und sonstigen An-

gestellten, sowie die Präsidien der höheren autonomen Kirchenkörperschaften

und die Vertreter zur Synode. Sie sendet (§ 61) in die Senioratsversammlung

für je 500 Seelen einen Vertreter mit Vollmacht und außerdem für je 1000 See-

len einen Abgesandten mit Protokollauszug. Der Rest über 500 beziehungswei-

se 1000 wird als volle Zahl gezählt. Die Abgesandten mit Protokollauszug ha-

ben Beratungsrecht und sind zugleich die Ersatzmänner für die Vertreter mit

Vollmacht.

187

§ 24.

Organisierte Kirchengemeinden mit Pfarramt sind Muttergemeinden, oh-

ne Pfarramt Tochtergemeinden (Filialen).

Ortschaften, in denen evangelische Christen ohne örtliche Kirchenor-

ganisation wohnen, bilden die Diaspora.

Muttergemeinden, aus denen die Diaspora betreut wird, sind Missions-

gemeinden.

Soweit das Verhältnis zwischen Mutter- und Tochtergemeinden, sowie

auch zwischen den Missionsgemeinden und der Diaspora nicht durch landes-

kirchliche Statuen geregelt ist, wird es durch eigene Senioratsstatuten (§ 18)

geordnet.

§ 25.

Jede politische Gemeinde im Königreiche Jugoslawien gehört zu einer

Kirchengemeinde (§ 14.).

§ 26.

Jeder Angehöriger der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A. B.

wird zum Mitglied einer Kirchengemeinde, wenn er auf ihrem Gebiet lebt. Er übt

nur in dieser Gemeinde seine sämtliche Mitgliedschaftsrechte aus.

Angehöriger der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A.B. ist jeder

Gläubige Augsburgischen Bekenntnisses, der selbst erklärt, dass er dieser Kir-

che angehört. Sollte er dies nicht erklären, so wird angenommen, dass er den

deutschen evangelisch-christlichen Kirche A.B. angehört, wenn ihn die Ge-

meinde dieser Kirche im Orte, in dem er lebt, auffordert, ihr beizutreten und er

von da an binnen zwei Wochen nicht beweist, dass er einer anderen evange-

lisch-christlichen Kirche A.B. angehört und Mitglied der zu diesem Orte gehö-

rigen Kirchengemeinde dieser anderen Kirche ist. Dies gilt nur in dem Falle,

wenn eine andere evangelisch-christliche Kirche A. B. nicht schon ähnlich vor-

gegangen ist.

188

§ 27.

Wohnungswechsel, Ableben oder Religionsaustritt hebt die Verpflichtung

zur Leistung der rückständigen Abgaben gegenüber der Kirchengemeinde nicht

auf.

§ 28.

Die Kirchengemeinde wird von der Gemeindeversammlung verwaltet und

vertreten, die vom Präsidium der Kirchengemeinde auf Grund des Wahl- und

Versammlungsstatutes ordnungsgemäß einberufen wird.

§ 29.

Jedes selbstständige, großjährige männliche Mitglied der Kirchenge-

meinde, welches die Lasten Kirchengemeinde trägt, hat in den Kirchengemein-

deversammlungen Beratungs- und Stimmrecht.

Die Seelsorger, Amtsträger und Beamten der Kirchengemeinde sind von

amtswegen Mitglieder der Gemeindeversammlung.

§ 30.

Das Beratungs- und Stimmrecht in den Kirchengemeindeversammlun-

gen verliert jenes Mitglied,

1., welches seine kirchlichen Abgaben nicht alle eingezahlt hat,

2., welches in Konkurs oder Kuratel gerät,

3., welches wegen eines Verbrechens oder eines aus Gewinnsucht oder

gegen die öffentliche Sittlichkeit begangenen Vergehens verurteilt wird oder in

Untersuchung steht, während der Dauer der Rechtsfolgen.

Während der aktiven Dienstzeit im Heere oder in einer militärisch organi-

sierten Wache, kann das Beratungs- und Stimmrecht in der Kirchengemeinde-

versammlung nicht ausgeübt werden.

189

§ 31.

Jede Kirchengemeinde führt ein Verzeichnis der Mitglieder, denen das

Beratungs- und Stimmrecht in der Kirchengemeindeversammlung zusteht.

§ 32.

Volljährige, weibliche Mitglieder der Gemeinde, die ledig, Witwen oder

geschieden sind, sowie auch diejenigen, die in gemischter Ehe leben, haben,

wenn sie ihre weiblichen Kinder nicht in einer anderer Glaube erziehen, in den

Gemeindeversammlungen Beratungs- und Stimmrecht, wenn sie die Lasten der

Kirchengemeinden tragen helfen.

§ 33.

Die Angehörigen der deutschen evangelisch-lutherischen Kirche A. B. in

der Diaspora haben das Recht eines Gemeindemitgliedes in ihrer zuständigen

Gemeinde.

§ 34.

Die Gemeindeversammlung überprüft die Jahresschlussrechnung, stellt

über Antrag des Presbyteriums den Kostenvorschlag und den Beitrags- und

Umlageschlüssel fest, beruft oder erwählt im Konkurswege den Pfarrer, wählt

die Presbyter, beziehungsweise die Gemeindevertretung, wie auch die Amtsträ-

ger und Angestellten der Gemeinde, bestimmt den Berufungsbrief und die Be-

züge der Angestellten und leistet im allgemeinen sämtlichen Angelegenheiten

der Gemeinde.

§ 35.

Muttergemeinden können eine Gemeindevertretung von 30 bis 120 wäh-

len, die mit Ausnahme der Pfarrwahl, der Wahl der Presbyter, der Synodalmit-

glieder und der Gemeindevertretung selbst, ferner der Wahl des Bischofes und

des weltlichen Präsidenten der Landeskirche in alle Rechte der Gemeindever-

190

sammlung tritt.

§ 36.

Mitglieder der Gemeindevertretung sind sämtlichen Mitglieder des Pres-

byteriums von Amtswegen und die gewählte Mitglieder der Gemeindevertre-

tung. Ihr Mandat dauert sechs Jahre. Die Hälfte der gewählten Mitglieder wird

alle drei Jahre neu gewählt. Nach den ersten drei Jahren scheidet die eine Hälf-

te durch das Los aus.

§ 37.

Jede Gemeinde muss ein Presbyterium haben, das ihr als Verwaltungs-

organ dient.

§ 38.

Mitglieder des Presbyteriums sind von Amtswegen: der Pfarrer, der In-

spektor, der Vizeinspektor, der Kirchenvater (Kassier) und der Schriftführer;

durch Wahl diejenigen, welche die Kirchengemeindeversammlung in der im Kir-

chengemeindestatut vorgesehener Anzahl erwählt.

§ 39.

Zu Presbytern können nur kirchlich bewährte, glaubenstreue und unbe-

scholtene männliche Gemeindemitglieder gewählt werden, die ihr 24. Lebens-

jahr überschritten haben, den Gottesdienst fleißig besuchen, jährlich zum hl.

Abendmahl gehen und auch ihre übrigen kirchlichen Pflichten treu erfüllen. Ge-

wählt kann nicht werden, wer einen Revers hinsichtlich der Religion seiner Kin-

der zu ungunsten der Kirche gibt.

§ 40.

Das Presbyterium hat in der Hauptsache folgenden Rechte und Pflich-

ten:

Es sorgt für die Aufrechthaltung der Ordnung in der Kirche, beim Gottes-

191

dienste und in den eigenen Schulen, unterstützt den Pfarrer in der Pflege des

christlichen Lebens, sorgt für die Armen, Kranken, Witwen und Waisen der Ge-

meinde, überwacht die ordentliche Führung der Gemeindebücher, erledigt die

laufenden kleineren Angelegenheiten selbständig, vergaßt und unterbereitet

der Gemeindeversammlung den Rechnungsabschluss und den Kostenvor-

schlag und bereitet die Gemeindeversammlung vor.

§ 41.

Das Präsidium der Kirchengemeinde, der Gemeindeversammlung, der

Gemeindevertretung und des Presbyteriums bilden der Pfarrer und der Kirchen-

gemeindeinspektor.

§ 42.

Der berufsmäßige Dienst am Wort und Sakrament, die Leitung der geist-

lichen Angelegenheiten und der inneren Mission (vor allem Jugendpflege und

Krankenbesuche), dann Betätigung auf kulturellen und sozialen Gebiete, als

auch die Aufsicht über Schulen der Kirchengemeinde und der amtliche Verkehr

mit den weltlichen und kirchlichen Behörden ist Pflicht des Pfarrers.

Zur Unterstützung des Pfarrers können Hilfsgeistliche, Prediger, wie

auch diakonisch vorgebildete Helfer und Helferinnen angestellt werden, die ihre

Dienste nach den Weisungen des Pfarrers zu versehen haben.

§ 43.

Den Pfarrer stellt die Gemeindeversammlung nach den Vorschriften des

Pfarrwahl- und Prüfungsstatutes an.

§ 44.

Als Pfarrer oder Hilfsgeistlicher einer Gemeinde kann nur derjenige

evangelische Christ A. B., und Staatsbürger des Königreiches Jugoslawien an-

gestellt werden, der eine evangelische theologische Hochschule vorschriftsmä-

192

ßig absolviert, die von Pfarrwahl- und Prüfungsstatut vorgesehenen Fachprü-

fungen bestanden hat, von dem Bischof der deutschen evangelisch-christlichen

Kirche A.B. im Königreiche Jugoslawien ordiniert und bei der Ordination auf das

evangelisch-lutherische Bekenntnis eidlich verpflichtet wurde. Ausnahmsweise,

im Bedarfsfallen kann der Justizminister seine Genehmigung erteilen, dass als

Pfarrer auch ein Geistliche angestellt werde, der vom Bischof anderen evange-

lisch-christlichen Kirche A.B. ordiniert wurde.

Der Pfarrer muss das 24. Lebensjahr vollendet und mindestens ein Jahr

als Hilfsgeistlicher gewirkt haben.

Für die Pfarrer in gemischt-konfessionellen Senioraten gelten die Best-

immungen der im § 7 vorgesehenen besonderen Senioratsstatuten.

Geistliche (Pfarrer) der Kirchengemeinden können keine Personen sein,

die nicht vollständig der Sprache, welche die Mitglieder der Kirchengemeinde

oder wenigstens die Mehrheit der Gemeindemitglieder sprechen, kundig sind,

außer sie wählen ihn selbst als solchen und der Justizminister genehmigt es.495

Ein dienstliches kultisches (geistliches) Amt in kirchlich-autonomen Dien-

ste können in nachgewiesenem Bedarfsfalle auch Personen fremder Staatsbür-

gerschaft erhalten, und dies nur zeitweilig, nach vorheriger Genehmigung des

Justizministers.496

§ 45.

Zum Kirchengemeindeinspektor kann nur ein kirchlich bewährtes, gläu-

biges, intelligentes Mitglied der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A. B.

im Königreiche Jugoslawien gewählt werden, welches zur Kirchen-gemeinde in

keinerlei dienstlichen Verhältnisse steht, von ihr kein Gehalt oder Honorar be-

zieht und welches Staatsbürger des Königreiches Jugoslawien ist. Er ist Hüter

des Vermögens und der Rechte der Kirchengemeinde, führt die Aufsicht über

die kirchlichen Angestellten, schützt ihr Ansehen wie auch das der kirchlichen

Amtsträger, trägt Sorge dafür, dass jene ihre Gebühren ungeschmälert und

pünktlich erhalten, und leitet alle Angelegenheiten der Gemeinde im Einverneh-

495

Tv. 17. § szószerinti átvétele.

193

men mit dem Pfarrer mit gleichen Rechten und gleicher Verantwortlichkeit.

Das Amt des Inspektors ist ein Ehrenamt. Er wird auf sechs Jahre ge-

wählt.

§ 46.

Weitere Amtsträger der Kirchengemeinde sind: der Vizeinspektor und

der Kassier. Außerdem bestellt die Kirchengemeinde nach Bedarf und Geflo-

genheit: den Kirchenvater, Kurator, Schriftführer, Anwalt, die Lehrer, Religions-

lehrer und Kantoren. Überdies kann jede Kirchengemeinde nach Notwendigkeit

auch noch andere Beamten anstellen.

§ 47.

Personen, die wegen eines Verbrechens oder eines aus Gewinnsucht

oder gegen die öffentliche Sittlichkeit begangenen Vergehens verurteilt oder in

strafrechtlicher Untersuchung sind, so wie auch jene, die unter Konkurs oder

Kuratel geraten, können nicht gewählt werden, noch auch ihren Beruf im kirch-

lich-autonomen Dienste ausüben, solange die Rechtsfolgen dauern.497

§ 48.

Die Kirchengemeinden sind verpflichtet ihren Pfarrern und Angestellten

ein ausreichendes Einkommen zu sichern, die ihnen vertragsmäßig zum Nutz-

genusse übergebenen Gebäude und Grundstücke in gutem Zustande zu erhal-

ten und die auf diese entfallenden öffentlichen Lasten zu tragen.

Stirbt der Pfarrer, so fällt das gesamte Pfarrereinkommen für ein halbes

Jahr, beginnend vom Sterbetage des Pfarrers, seiner Witwe, beziehungsweise

seinen unversorgten Kindern zu.

Das Grundgehalt des Pfarrers kann bei demselben Stande der Gemein-

de niemals geringer sein, als das seines Vorgängers. Deshalb müssen die Ge-

496

Tv. 18. § szószerinti átvétele.

497 Tartalmában a tv. 19. §, de itt minden választott személyre (presbiterekre is) kiterjesztve, az

eredeti csak az alkalmazottakra vonatkozik.

194

meinden, die ihren Pfarrer und Angestellte nicht genügend besolden, deren Ge-

hälter erhöhen. So müssen dort, wo diese seinerzeit in Naturalleistungen be-

standen haben und dann in einem jetzt keinesfalls entsprechenden Werte ab-

gelöst wurden, die ursprünglichen Einkünften wenigstens annähernd hergestellt

werden.

§ 49.

Die Gemeinden sind verpflichtet, die zur Deckung des Bedarfes der hö-

heren kirchlich-autonomen Körperschaften gesetzlich vorgesehenen Beiträge

zu leisten.

§ 50.

Die Kirchengemeinde ist nicht bloß eine Rechtskörperschaft, sondern in

erster Reihe eine Glaubens- und Liebesgemeinschaft, ein lebendiges Glied am

Leibe Christi. In ihr muss das Werk der Seelsorge, der inneren Mission und

Evangelisation, der Jugendfürsorge, der Armen- und Krankenpflege und der

christlichen Liebestätigkeit überhaupt mit Eifer und systematisch nach den Wie-

sungen der Landeskirche betrieben werden.

III. Hauptstück

Das Seniorat

§ 51.

Mehrere Kirchengemeinden bilden zusammen ein Seniorat, als unmittel-

bar höhere Behörde für ihre kirchliche Leitung und Ordnung.

§ 52.

An der Spitze des Seniorates stehen der Senior und der Senioratsin-

spektor. Sie bilden das Präsidium des Seniorates und der Senioratsversamm-

lung und leiten alle Angelegenheiten des Seniorates mit gleichen Rechten und

gleicher Verantwortlichkeit. Sie können im Falle ihrer Verhinderung durch den

195

Konsenior, beziehungsweise Senioratsvizeinspektor oder durch den amtsältes-

ten Pfarrer, beziehungsweise Gemeindeinspektor vertreten werden.

§ 53.

Der Senior und der Senioratsinspektor werden von den Kirchengemein-

den des Senioratssprengels aus der Reihe der Pfarrer und der weltlichen Glau-

bensgenossen dieses Sprengels, die übrigen Amtsträger des Seniorates aber

von der Senioratsversammlung aus ihrer Mitte gewählt und müssen Staatsbür-

ger des Königreiches Jugoslawien sein.

§ 54.

Der Senior leitet die Senioratskanzlei und vermittelt den amtlichen Ver-

kehr mit den weltlichen und den höheren kirchlichen Behörden.

§ 55.

Die Hauptaufgaben des Seniors sind:

1., er überwacht die Seelsorge und der Verwaltungstätigkeit der Pfarrer,

die Tätigkeit der Gemeindeorgane, wie auch aller Institutionen der Gemeinden

und des Seniorates;

2., er trägt Sorge für die Reinheit der evangelischen Lehre und die rechte

Verwaltung der Sakramente;

3., er trachtet danach, dass in jeder Kirchengemeinde der rechte evan-

gelische Geist herrsche, durch hingehende Seelsorge, Evangelisation und inne-

re Mission der durch die Liebe tätige Glaube, die Treu zur Kirche, der evangeli-

sche Gemeinsinn geweckt und gefördert, Ordnung, Eintracht und Frieden erhal-

ten werden;

4., er achtet darauf, dass jeder Amtsträger und Angestellte, jedes Organ

und jedes Glied der Gemeinden und des Seniorates ihre, aus dem Evangelium,

aus den kirchlichen Vorschriften und Verordnungen hervorgehenden Pflichten

treu erfülle;

196

5., er fordert, so oft er es für notwendig erachtet, über jeden Zweig der

Seelsorge und Verwaltungstätigkeit von den Gemeinden einen genauen Be-

richt.

§ 56.

Behufs gründlicher Einsichtnahme in die Verhältnisse der Gemeinden

und in die Tätigkeit der Amtsträger und Beamten und zur wirksamen Pflege

glaubensbrüderlichen Gemeinsinnes hat der Senior mit dem Senioratsinspektor

die Gemeinden und deren Filialen während der Dauer des Mandates mindes-

tens einmal zu besuchen.

Wenn in einer Gemeinde Missstände entstehen, hat der Senior persön-

lich zu erscheinen und bestrebt zu sein, diese abzuschaffen.

§ 57.

Über seine Amtstätigkeit und alle wichtigen kirchlichen Ereignisse erstat-

tet der Senior der Senioratsversammlung genauen Bericht.

§ 58.

Zum Senioratsinspektor ist ein kirchlich bewährtes, gebildetes, in weiten

Kreisen angesehenes Mitglied der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A.

B. im Königreiche Jugoslawien zu wählen.

§ 59.

Sonstige Amtsträger des Seniorates sind noch: der Konsenior und der

Senioratsvizeinspektor, die Schriftführer, Anwälte und Kassiere. Außerdem

kann das Seniorat nach Notwendigkeit noch außerordentliche Amtsträger und

Beamte anstellen.

§ 60.

Das Seniorat wird vertreten und verwaltet von der Senioratsversamm-

197

lung, die in der Regel jährlich einmal, nach Notwendigkeit auch öfter vom Seni-

or und Senioratsinspektor einberufen wird.

§ 61.

Mitglieder der Senioratsversammlung sind:

a., von amtswegen:

1., die Präsidenten und sämtliche Amtsträger des Seniorates und die

Mitglieder des Senioratsgerichtes;

2., die Pfarrer oder Pfarrverweser und die Inspektoren der Gemeinden;

b., durch Wahl: die Vertreter der Kirchengemeinden.

§ 62.

Die Senioratsversammlung ist zuständig für Verhandlung aller das Seni-

orat berührenden kirchlichen und Verwaltungsfragen. Die Senioratsversamm-

lung verhandelt zuerst den Bericht des Präsidiums; entscheidet als Berufungs-

behörde über Beschwerden die Gemeindebeschlüsse und Verfügungen des

Senioratspräsidiums; stellt den Kostenvorschlag des Seniorates fest; sorgt in

Sinne des §5. dieser Verfassung für die Deckung der Auslagen; bestimmt die

Gehälter der Senioratsbeamten; trifft die Anordnungen zur Besetzung der erle-

digten Senior- und Senioratsinspektorstellen; wählt mit Ausnahme des Seniors

und Senioratsinspektors sämtliche Amtsträger und Beamten des Seniorates,

die Mitglieder des Senioratsgerichtes und sendet seine Vertreter in den Lan-

deskirchentag.

Zum Landeskirchentag entsenden Seniorate mit fünf oder weniger Pfarr-

stellen zwei, mit sechs bis zehn Pfarrstellen vier, mit elf bis fünfzehn Pfarrstel-

len sechs, mit sechszehn bis zwanzig Pfarrstellen acht, mit über zwanzig Pfarr-

stellen zehn Vertreter, zur Hälfte aus der Reihe der Geistlichen, zur Hälfte aus

der Reihe ihrer weltlichen Mitglieder und versehen sie mit den nötigen Beglau-

bigungsschreiben, auf Grund deren sie auf dem Landeskirchentage Beratungs-

und Stimmrecht haben. Außerdem kann jedes Seniorat ebenso viele Abge-

198

sandte mit Protokollauszug in den Landeskirchentag entsenden, die dort bloß

Beratungsrecht haben.

§ 63.

Die Seniorate bestreiten die Kosten der Landeskirchenverwaltung.

IV. Hauptstück:

Die Landeskirche

§ 64.

Sämtlichen Seniorate bilden zusammen die Landeskirche, die ihre ge-

meinsamen Angelegenheiten leitet und verwaltet.

§ 65.

Die Landeskirche wird vertreten und verwaltet vom Landeskirchentag,

welcher in der Regel jährlich einmal, außerdem nach Notwendigkeit vom Bi-

schof und vom weltlichen Kirchenpräsidenten einberufen wird.

§ 66.

Mitglieder des Landeskirchentages sind:

a., von Amtswegen:

1., die Präsidenten und alle ordentlichen Amtsträger der Landeskirche,

wie auch die Mitglieder des Landeskirchengerichtes;

2., die Präsidenten der Seniorate;

3., je ein Vertreter jener kirchlichen Anstalten und Vereine, welchen der

Landeskirchentag die Mitgliedschaft zuerkennt;

b., durch Wahl: die Vertreter der Seniorate.

199

§ 67.

Der Landeskirchentag ist die höchste Verwaltungsbehörde und in allen

Angelegenheiten, die nicht zur Zuständigkeit der Kirchengerichte gehören,

höchste Berufungs- und Entscheidungsbehörde.

Die Zuständigkeit des Landeskirchentages erstreckt sich in der Hauptsa-

che auf Folgendes:

1., er trifft Anordnungen in allen Fragen der Landeskirche, die nicht im

Wege der kirchlichen Verfassungsgebung geregelt sind und schafft zu diesen

Zwecke die notwendigen Statuten;

2., er wählt mit Ausnahme des Bischofs und des weltlichen Kirchenprä-

sidenten die Amtsträger der Landeskirche, den bischöflichen Pfarrer und nach

Bedarf und Möglichkeit Missionsgeistliche und bestimmt deren Bezüge und

Rechtslage;

3., er wählt die Mitglieder des Landeskirchengerichtes;

4., er trifft die nötigen Verfügungen zur Besetzung der erledigten Stelle

des Bischofs und des weltlichen Kirchenpräsidenten;

5., er wacht als oberster Hüter über die Rechte und das Vermögen der

Landeskirche und aller Kirchenkörperschaften;

6., er erteilt seinem Präsidium die nötigen Weisungen zwecks Unterbrei-

tung der tatsächlichen Bedürfnisse gelegentlich seiner Anhörung seitens des

Justizministers im Sinne der Vorschrift des zweiten Ablasses des § 6498

des

Gesetzes über die evangelisch-christlichen Kirchen und die reformierten Kirche

im Königreiche Jugoslawien vom 16. April 1930;

7., er bestimmt den Voranschlag der Ausgaben und Einnahmen der

Landeskirche und derjenigen Institutionen, die als gemeinsame von der Lan-

deskirche verwaltet werden. Zu diesem Zwecke hat er das Recht, für die Be-

dürfnisse der Landeskirche im Sinne der §§ 8 und 9 des Gesetzes über die

evangelisch-christlichen Kirchen und die reformierten Kirche im Königreiche

Jugoslawien vom 16. April 1930, Umlagen auf die direkte Staatssteuer der Kir-

498

Lásd ezen alkotmány 5. §-át!

200

chenglieder auszuschreiben und einzuheben;

8., er gewährt den Gemeinden, ihren Geistlichen, Lehrern und sonstigen

Angestellten moralische und in Grenzen seines Kostenvorschlages auch mate-

rielle Hilfe, wo sich die für das Bedürfnis zeigt;

9., er überwacht durch sein Präsidium die Tätigkeit der unterstehenden

Kirchenbehörden;

10., er sorgt für die Ausbildung von Seelsorgern, Lehrern, Kantoren und

Predigern;

11., er wirkt dahin, dass der Dienst am Wort und Sakrament, die Seel-

sorge, die christliche Liebesarbeit, die innere und äußere Mission, die Verwal-

tung der Gesamtkirche und aller kirchlicher Körperschaften, Organe und Anstal-

ten treu und Recht ausgeübt und eine innige evangelische Glaubensgemein-

schaft und lebendige Brüderlichkeit unter den Gliedern und Körperschaften der

Landeskirche gepflegt werde.

§ 68.

Das Präsidium der Landeskirche bilden der Bischof und der weltliche

Präsident, im Falle ihrer Verhinderung oder der Erledigung ihrer Stelle der

amtsältste Senior, beziehungsweise Senioratsinspektor.

Das Präsidium vertritt die Landeskirche und erteilt im Bedarfsfalle ande-

ren Personen die Ermächtigung, einzelne Interessen der Landeskirche zu ver-

treten.

§ 69.

Der Bischof wird aus der Reihe der ständigen Gemeindepfarrer durch die

Kirchengemeindeversammlungen gewählt.

Die Wahl erfolgt auf Lebensdauer, die Amtbetrauung erlischt jedoch,

wenn die Tätigkeit des Bischofes als Gemeindepfarrer aufhört.

Zum Bischof kann nur ein Staatsbürger des Königreiches Jugoslawien

gewählt werden.

Die Wahl des Bischofes wird über Vorschlag des Justizministers im Ein-

201

vernehmen mit dem Ministerpräsidenten durch königlichen Erlas499

bestätigt.

Der Bischof ist das geistliche Oberhaupt der Kirche. Er achtet auf die

Reinheit der Lehre in Kirchen und Schulen, überwacht Gemeinden und Geistli-

che und trachtet danach, dass in der ganzen Kirche in allen Gemeinden und in

der Diaspora unter der Jugend und den Erwachsenen rechte Seelsorge getrie-

ben werde.

Der Bischof leitet die Bischofskanzlei und erstattet dem Landeskirchen-

tag, dem er für seine Tätigkeit verantwortlich ist, Bericht über seine Arbeit. Die

Organisation und die Geschäftsgang der Bischofkanzlei wird durch besondere

Statuten geregelt.

§ 70.

Nur der Bischof hat das Recht, die Kandidaten des geistlichen Amtes zu

ordinieren. Er weiht auch die Kirchen, doch kann er in letzteren von dem zu-

ständigen Senior vertreten werden.

§ 71.

Der Bischof versieht nach Bedarf die kanonische Visitation.

§ 72.

Der weltliche Präsident, der mit dem Bischof die Angelegenheiten der

Landeskirche mit gleichen Rechten und Pflichten leitet, wird aus der Reihe der

weltlichen Mitglieder der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A. B. im

Königreiche Jugoslawien durch die Gemeindeversammlungen auf zwölf Jahre

gewählt. Die Wahl genehmigt der Justizminister.

Der Präsident soll ein gläubiger, kirchlich bewährter, hochgebildeter und

in kirchlichen Rechtsfragen bewanderter, angesehener Mann sein. Er muss

Staatsbürger des Königreiches Jugoslawien sein.

499

A szerb eredetiben, és a német fordításban is az „Ukáz” kifejezés szerepel.

202

§ 73.

Der Bischof und der weltliche Präsident vermitteln den Dienstverkehr

zwischen den staatlichen Zentralbehörden und den einzelnen Kirchenkörper-

schaften und Organen.

§ 74.

Ordentliche Amtsträger der Landeskirche sind noch: die Schriftführer,

Kassiere, Anwälte und Rechnungsprüfer. Außerdem kann die Landeskirche

noch außerordentliche Amtsträger bestellen. Alle werden auf sechs Jahre be-

stellt.

§ 75.

Das ausübende Organ des Landeskirchentages ist der Landeskirchen-

rat. Dieser erledigt die dringenden und laufenden Angelegenheiten der Landes-

kirche von einer Tagung des Landeskirchentages zu anderen, fasst seine Be-

schlüsse im Namen und in Vertretung des Landeskirchentages, erstattet die-

sem Bericht und ist ihm verantwortlich.

Mitglieder des Landeskirchenrates sind:

1., Die Präsidenten des Landeskirchentages, die zugleich Präsidenten

des Landeskirchenrates sind; und

2., die beiden amtsältesten Senioren und Senioratsinspektoren und der

erste Anwalt der Landeskirche.

V. Hauptstück

Die Synode

§ 76.

Die Synode ist das verfassungsgebende Organ der deutschen evange-

lisch-christlichen Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien. Sie wird durch das

Präsidium der Landeskirche nach vorheriger Genehmigung des Königs auf drei

Jahre einberufen.

203

§ 77.

Mitglieder der Synode sind:

1., von amtswegen: der Bischof, der weltliche Präsident und die Präsi-

denten der Seniorate;

2., durch Wahl: die Vertreter der Seniorate und zwar aus jeden Seniora-

te, in dem zehn oder weniger Pfarrstellen bestehen, je zwei, aus Senioraten mit

zehn bis zwanzig Pfarrstellen je vier, aus Senioraten mit über zwanzig Pfarrstel-

len je sechs Vertreter, zur Hälfte aus dem Pfarrstande, zur Hälfte aus der Reihe

der weltlichen Mitglieder der Kirche.

§ 78.

Die Vertreter der Seniorate werden von den Gemeindeversammlungen

gewählt.

§ 79.

Den gewählten Mitgliedern der Synode stellt das Senioratspräsidium

Vollmachten aus.

§ 80.

Die Synode entscheidet unter dem Vorsitze des Alterspräsidenten über

die Gültigkeit der Wahl der Vertreter und über ihre Zulassung zur Synode, wählt

mit Stimmenmehrheit ihre Vorsitzenden, und zwar zwei Präsidenten und zwei

Stellvertreter, sowie auch vier Schriftführer, je zur Hälfte geistlichen und weltli-

chen Standes.

§ 81.

Die Synode fasst ihre Beschlüsse in der Regel mit absoluter Mehrheit.

Die Synode kann keine Beschlüsse fassen, wenn nicht wenigstens fünf-

undzwanzig Mitglieder anwesend sind.500

500

A zsinat létszáma állandó volt: hivatalból 18, választás alapján: 22 (a Bácsi egyházmegyéből

204

§ 82.

Die Mitglieder der Synode legen feierlich folgenden Eid ab:

"Ich gelobe vor Gott, bei meinem Wirken in der Synode die innere und

äußere Wohlfahrt der evangelischen Kirche nach bestem Wissen und Gewis-

sen zu wahren und darauf zu achten, dass die Kirche in allen Stücken wachse

an dem, der das Haupt ist, Christus."

§ 83.

Die Synode bestimmt ihre Beratungsordnung und vertagt ihre Sitzungen

selbst und kann auch vor Ablauf der dreijährigen Frist beschließen, dass sie

ihre Arbeit beendet oder sich auflöst.

VI. Hauptstück

Die Schulen der Kirche

§ 84.

Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A.B. im Königreiche Jugo-

slawien erhält die Schulen, die ihr durch das Staatsgesetz zugesichert sind,

verwaltet sie, betrachtet sie, sowie ihre Wohltätigkeits- und Kulturanstalten als

ihre Bestandteile, erzieht in ihnen ihre Jugend nach ihren Grundprinzipien und

unterrichtet sie in den Grenzen der Staatsgesetze auch in der Muttersprache.

§ 85.

Die kirchlich autonomen geistlichen Schulen werden im Sinne des § 24

des Gesetzes über die evangelisch-christlichen Kirchen und die reformierten

Kirche im Königreiche Jugoslawien vom 16. April 1930 von der Landeskirche

gegründet.

6, a Szerémiből 4, a többiekből 2-2.), összesen 40. 25, mint határozatképességi limit, megfelel

205

§ 86.

Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A.B. im Königreiche Jugo-

slawien verwaltet ihre Erziehungs- und Lehranstalten im Sinne ihres Schulstatu-

tes und im Einklang mit den Staatsgesetzen.

VII. Hauptstück

Vermögensgebarung

§ 87.

Die deutsche evangelisch-christliche Kirche A. B. im Königreiche Jugo-

slawien verwaltet ihre Vermögensangelegenheiten im Sinne der Grundprinzi-

pien der Kirche, in den Grenzen der Staatsgesetze und unter staatlicher Ober-

aufsicht selbstständig.

§ 88.

Die kirchliche Vermögensverwaltung geschieht nach den Vorschriften

des kirchlichen Rechnungsführungs- und Wirtschaftsstatutes, das vom Landes-

kirchentag erlassen und vom Justizminister genehmigt wird.

§ 89.

Unbewegliches Kirchenvermögen, sowie Vermögen von Stiftungen und

Fonden, welche in der Verwaltung von Kirchenbehörden sind, können nur mit

Genehmigung der Landeskirche veräußert werden.

§ 90.

Das unbewegliche Vermögen ist so zu verwalten, dass sein Bestand und

seine Ertragsfähigkeit nicht verringert werden.

62,5 %-nak / azaz majdnem 2/3 /.

206

§ 91.

Stiftungen und Fonde werden von übrigen Vermögen abgesondert ver-

waltet. Der Ertrag der Stiftungen kann nur für jene Zwecke verwendet werden,

welchen sie gewidmet sind. Ist dies infolge veränderter Verhältnisse unmöglich,

so ist der Landeskirchentag über Antrag der die Stiftung verwaltenden Kirchen-

körperschaft berufen, mit Zustimmung der staatlichen Stiftungsbehörde über

die Verwendung des Ertrages für einen der Stiftung ähnlichen Zwecks zu ent-

scheiden.

§ 92.

Zur Deckung der ordentlichen Auslagen der autonomen Kirchenkörper-

schaften darf nie das Kirchenvermögen, sondern nur dessen Ertrag verwendet

werden.

§ 93.

Jede autonome Kirchenkörperschaft erbringt über ihre Jahreserfor-

dernisse, sowie über das zu deren Deckung dienende Einkommen jährlich or-

dentlichen Kostenvoranschlag und sorgt für die Einhebung der Einkünfte.

Für Gemeinden, welche sich weigern, einen ihren Bedürfnissen entspre-

chenden Kostenvorschlag zu erbringen und für die nötigen Einkünfte zu sorgen,

besorgt beides mit Ausnahme des Auswerfens von Umlagen, in bindender

Weise das Seniorat.

Die Schlussrechnungen der Kirchengemeinden und der Senioraten wer-

den von nächsthöheren Kirchenkörperschaften und diejenigen der Landeskir-

che vom Landeskirchentag genehmigt.

§ 94.

Die Landeskirche kann in Sinne des Punktes 2 §5 dieser Verfassung auf

die Seniorate, diese auf die Kirchengemeinden und die Kirchengemeinden auf

ihre Mitglieder, ferner alle diese autonomen Kirchenkörperschaften auf das Ein-

kommen der von ihnen verwalteten Stiftungen und Fonde Beiträge auswerfen.

207

§ 95.

Jedes Mitglied der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A. B. im

Königreiche Jugoslawien ist in derjenigen Kirchengemeinde kirchliche Abgaben

zu zahlen schuldig, deren Mitglied ist.

§ 96.

Sämtliche Mitglieder der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A. B.

sind ihrem Einkommen und Vermögensstande gemäß für die Bedürfnisse der

Kirche beitragspflichtig, ohne Rücksicht darauf, an welchem Orte des Königrei-

ches sich ihr Vermögen befindet und woher ihnen das Einkommen zufließt.

Außerdem ist jedes Mitglied verpflichtet, die nach seinen direkten Steuern im

Sinne des Gesetzes bemessenen und vorgeschriebenen Umlagen der Kirche

zu entrichten.

Die Mitglieder der deutschen evangelisch-christlichen Kirche A. B. im

Königreiche Jugoslawien können nur zu Gunsten dieser zu kirchlichen Abgaben

herangezogen werden.

§ 97.

Hat eine Person, die Mitglied einer Gemeinde ist, im Sprengel anderer

Gemeinden Steuerobjekte, so haben auch diese anderen Gemeinden das

Recht, von ihr, wenn sie auch nicht ihr Mitglied ist, kirchliche Abgaben einzuhe-

ben mit Rücksicht auf den Steuerwert ihres Steuerobjektes, das in der Ge-

meinde liegt, beziehungsweise nach dem Umlagenschlüssel, der bei ihr gilt.

Eine solche Person kann diese Abgaben auch in ihrer Gemeinde entrichten,

diese ist jedoch verpflichtet, sie der Gemeinde, der sie gehören, auszuzahlen.

§ 98.

Die von einzelnen Gemeindemitgliedern den Geistlichen und Gemeinde-

angestellten gebührenden Geld- und Naturalbeiträge müssen durch dazu beru-

fene Angestellte der Kirchengemeinde eingesammelt und in festgesetzter Men-

208

ge und entsprechender Qualität ausgefolgt werden.

§ 99.

Die Kirchengemeinden können im Einvernehmen mit den betreffenden

Angestellten und mit Genehmigung der höheren Kirchenbehörden Abgaben in

Natura von Jahr zu Jahr ablösen.

§ 100.

Jede autonome Kirchenkörperschaft ist berechtigt und verpflichtet, rück-

ständige Abgaben von ihren Mitgliedern im Wege der Staatsgewalt einzutrei-

ben. Diesbezügliche Beschlüsse und Ausweise der Kirchengemeinden müssen

vom Senior bestätigt werden.

VIII. Hauptstück

Der Kirchenfond

§ 101.

Zur Deckung eventueller außerordentlicher Bedürfnisse der Kirchen

kann der Landeskirchentag einen besonderen Fond schaffen, welchem nebst

den eigenen Einkünften und ihm gewidmeten wohltätigen Spenden und Ver-

mächtnissen, mit Beschluss des Landeskirchentages auch Teile der allgemei-

nen kirchlichen Einkünfte zugeführt werden können, bis er die vom Landeskir-

chentag für ihn bestimmte Höhe erreicht.

§ 102.

Der Kirchenfond wird von der Landeskirche verwaltet.

Die Einkünfte des Fundes können erst herausgabt werden, wenn der

Fond die für ihn bestimmte Höhe erreicht hat.

209

IX. Hauptstück

Die Kirchengerichte

§ 103.

Der Kirchlichen Gerichtsbarkeit unterliegen die kirchlichen Vergehen, die

strittigen kirchlichen Verwaltungsangelegenheiten und die Ehrprozesse, wofer-

ne diese nicht vermögensrechtlicher Natur oder zur Zuständigkeit der Staatsge-

richte zugewiesen sind.

§ 104.

Die Gerichtsbarkeit über kirchliche Vergehen und deren Bestrafung, so-

wie über strittige Verwaltungsangelegenheiten regelt das Statut über die kirchli-

che Gerichtsbarkeit. Für das Eherecht und das Verfahren in Ehesachen gelten

besondere Vorschriften.

§ 105.

Ihre richterliche Gewalt übt die Kirche durch ihre Gerichte aus.

Die Kirchengerichte sind:

a) das Senioratsgericht

b) das Landeskirchengericht.

X. Hauptstück

Schlussbestimmungen

§ 106.

Nach Inkrafttreten dieser Kirchenverfassung hören die Kirchenverfassun-

gen und sonstigen Organisationsvorschriften, die bis dahin in den einzelnen

Teilen des Staates in Kraft waren, zu gelten auf.

§ 107.

Änderungen und Ergänzungen zu dieser Verfassung erbringt die Synode

mit einer Mehrheit von zwei Dritteln aller Synodalmitglieder, der Justizminister

210

aber, nach dem er sie sich zu eigen macht, unterbreitet sie dem König behufs

Sanktionierung.

§ 108.

Diese Verfassung wurde von der Synode der Deutschen evangelisch-

christlichen Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien im Sinne des § 28 des

Gesetzes über die evangelisch-christlichen Kirchen und die reformierte christli-

che Kirche des Königreiches Jugoslawien vom 16. April 1930 erbracht und tritt

mit der Kundmachung im staatlichen Amtsblatt "Sluzbine Novine" in Kraft.

Nr. 113950.

Belgrad, 19. November 1930.

Alexander e.h.

Justizminister

Dr. M. Srštic e.h.

Gesehen und das Staatssiegel beigedrückt:

Hüter des Staatssiegels,

Justizminister

Dr. M. Srštic e.h.

Der Ministerpräsident,

Minister des Inneren,

Ehrenadjutant Sr. Majestät des Königs

Divisionsgeneral, P. Živković e.h.

Diese Verfassung wurde auf der letzten Tagung der Synode der deut-

schen evangelisch-christlichen Kirche A. B. im Königreiche Jugoslawien

in Novi Vrbas am 10. November 1930 (Luthers Geburtstag) angenommen.

Dr. Wilhelm Roth

e.h.

Weltlicher Synodal-Präsident

Dr. Philipp Popp

e.h.

Geistlicher Synodal-Präsident

211

A.2.1. Gesetz über die evangelisch-christlichen Kirchen

und über die reformierte christliche Kirche des König-

reiches Jugoslawien Wir Alexander I.

von Gottes Gnaden und durch des Volkes Willen

König von Jugoslawien

schreiben vor und verlautbaren auf Vorschlag Unseres Justizministers und

nach Anhörung des Vorsitzenden Unseres Ministerrates das

Gesetz

über die evangelisch-christlichen Kirchen und über die reformierte christ-

liche Kirche des Königreiches Jugoslawiens

§ 1.

Die Evangelischen Augsb. Bekenntnisses (Lutheraner) bilden zwei be-

sondere, von einander unabhängige evangelisch-christliche Kirchen A.B. des

Königreiches Jugoslawien: die slowakische und die deutsche.

Die Angehörigen des reformierten Glaubensbekenntnisses (Kalviner) im

Königreiche Jugoslawien bilden eine besondere reformierte christliche Kirche

des Königreiches Jugoslawiens.

Die slowakische und die deutsche evangelische Kirche A. B. können mit-

einander einen Verband der evangelisch-christlichen Kirchen A. B. des König-

reiches Jugoslawien zur Förderung ihrer gemeinsamen kirchlichen Interessen

bilden.

§ 2.

Die im § 1 genannten Kirchen haben die volle Freiheit des öffentlichen

Bekenntnisses ihrer Religion und verrichten ihren Gottesdienst öffentlich. Sie

werden – eine jedoch durch ihre Kirchenverfassung – ihre kirchlich-autonomen

Körperschaften, Behörden und Einrichtungen, wie auch ihre Organisation vor-

sehen.

212

§ 3.

Die evangelisch-christlichen Kirchen A. B. und die reformierte christliche

Kirche ordnen alle ihre kultischen (Glaubens-), kirchlich-unterrichtlichten, kirch-

lichen Wohltätigkeits-, sowie übrigen kulturellen Aufgaben und Bedürfnisse

selbständig und verwalten ihr Vermögen im Sinne ihrer kirchlichen Grundprinzi-

pien und in den Grenzen der Staatsgesetze, wie unter der Oberaufsicht des

Staates. Sie entscheiden selbständig in bezug auf die Annahme von Stiftungen,

die kirchlichen Zwecken gewidmet sind, und verwalten sie unter der Aufsicht

der staatlichen Stiftungsbehörde.

Kirchliche Stiftungen und Fonde können nur für jene Zwecke verwendet

werden, denen sie gewidmet sind.

§ 4.

Die evangelisch-christlichen Kirchen A. B. und die reformierte christliche

Kirche, wie auch ihre kirchlich-autonomen Körperschaften sind Rechtsperso-

nen, fähig, alle Rechte auszuüben, die ihnen als solche zufallen, insbesondere

bewegliches und unbewegliches Vermögen nach den Vorschriften ihrer Kir-

chenverfassung und in den Grenzen der Gesetze, zu erwerben und zu genie-

ßen. Das gleiche gilt auch für jene kirchlichen Einrichtungen, denen die Kir-

chenverfassung diese Eigenschaft zuschreibt.

Das Vermögen der kirchlich-autonomen Körperschaften und Einrichtun-

gen dient lediglich den Zwecken (Zielen) der Kirche und kann diesen unter gar

keinem Vorwande entzogen oder für andere Zwecke verwendet werden, aus-

genommen den Fall der gesetzlich vorgesehenen Expropriation (Enteignung).

§ 5.

Die evangelisch-christlichen Kirchen A. B. und die reformierte christliche

Kirche üben ihre Kontrolle über die Einnahmen und Ausgaben selbständig aus

nach dem Verfahren über das kirchliche Rechnungswesen, welches durch die

Kirchenverfassung jeder Kirche vorgeschrieben werden wird, und unterliegen

213

nach Bestimmung des zweiten Ablasses des Art. 2. des Gesetzes über die

Hauptkontrolle (glavna kontrola = Oberster Rechnungshof) der Oberaufsicht der

Hauptkontrolle, insoweit, als die Hauptkontrolle ermächtigt ist, den Verbrauch

der Einnahmen bei sich ergebender Notwendigkeit durch Revision zu kontrollie-

ren, sei es auf Verlangen des Justizministers oder der Kirchenbehörde selbst.

§ 6.

Die materiellen Mittel, welche den kirchlich-autonomen Körperschaften

und den kirchlichen Einrichtungen für die Verwirklichung ihrer Aufgaben not-

wendig sind, werden gedeckt:

1., aus ihren Vermögenseinnahmen;

2., aus den kirchlichen Taxen und Opfern (Gaben);

3., aus den Beiträgen und Geschenken (Spenden), wie auch aus den Einnah-

men der Stiftungen und Fonde und eventuellen Umlagen auf dieses Vermögen;

4., aus eventuellen Beiträgen (Zuschüssen) der politischen Verwaltungsge-

meinden;

5., aus ständigen Staatshilfe und

6., aus den Kirchensteuern nach § 8.

Die Staatshilfe, die die evangelisch-christlichen Kirchen A.B., wie auch

die reformierte Kirche im Königreiche Jugoslawien ständig nach dem Staats-

budget empfangen werden, wird durch eine besondere Verordnung festgesetzt

werden, die der Justizminister im Einverständnis mit dem Finanzminister er-

bringen wird nach Anhörung der obersten Kirchenbehörden dieser Kirchen und

auf Grund der sachlichen Bedürfnisse (Notwendigkeit) und der Dotation, die im

Staatsbudget für das Jahr 1930/31 vorgesehen ist. Diese Hilfe wird auf dem

Wege der obersten Kirchenbehörden dieser Kirchen verhältnismäßig nach der

Zahl ihrer Anhänger ausgezahlt werden.

Die politischen Verwaltungsgemeinden, die in ihrem Jahresbudget für

Kultuszwecke ständige Hilfen auswerfen, werden im gleichen Verhältnis eine

solche Hilfe auch den Kirchengemeinden der evangelisch-christlichen Kirchen

A.B., wie auch der Gemeinden der reformierten christlichen Kirche, die sich auf

214

ihrem Territorium befinden, auszuzahlen.

§ 7.

Die Angehörigen beider Geschlechter der evangelisch-christlichen Kir-

chen A. B., wie der reformierten Kirche, die ihr Vermögen oder ihre Einnahmen

haben, sowie jene, die zu selbständigem Erwerb fähig sind, sind verpflichtet,

alle Arten von kirchlichen Abgaben und Steuern für die Bedeckung der Erfor-

dernisse ihrer zuständigen kirchlich-autonomen Körperschaften und Einrichtun-

gen zu zahlen. Diese Verpflichtung, insoweit dies nicht durch die Kirchenver-

fassung anders bestimmt sein sollte, und die Art und Weise, wie es durch diese

Kirchenverfassung geordnet sein wird, gilt auch für die Personen und jenen

Kirchengemeinden ihres Bekenntnisses gegenüber, auf deren Territorium sie

nicht wohnen, jedoch ihr Vermögen besitzen oder ein Gut in Pacht haben oder

sich mit einem Gewerbe, einem Handels- oder Industrieunternehmen befassen.

§ 8.

Eine Umlage auf die unmittelbare Staatssteuer, die die Steuerpflichtigen

der evangelisch-christlichen Kirchen A. B. und der reformierten Kirche Zahlen,

auszuwerfen, haben die kirchlich-autonomen Körperschaften, die in der Kir-

chenverfassung vorgesehen sind, das Recht, jedes für seine Bedürfnisse und

dies nur dann, wenn die im § 6 von Punkt 1 bis 5 vorgesehenen Einnahmen

ihre im Budget vorgesehenen Ausgaben nicht decken können. Die Entschei-

dung über die Ausschreibung dieser Steuer für eine vorausbestimmte Zeit er-

bringen die Organe, die nach der Kirchenverfassung dafür zuständig sind. Die-

se Entscheidung wird Rechtskräftig, wenn sie der Finanzminister im Einver-

ständnis mit dem Justizminister genehmigt. Diese Genehmigung ist jedoch

nicht notwendig für Umlagen bis zu 10 Prozent auf die unmittelbare Staatssteu-

er, die die Kirchengemeinden auf einer Beschluss der Kirchengemeindever-

sammlung ausschreiben, welcher erbracht ist von den Vertretern der Kirchen-

gemeinde, die durch die Kirchenverfassung entsandt sind, und die 75 Prozent

der Steuerkraft der Gemeinde darstellen. Für solche Entscheidungen ist ledig-

215

lich die Genehmigung jener Kirchenbehörde notwendig, welche nach der Kir-

chenverfassung dafür zuständig ist.

§ 9.

Die Kirchensteuer (Umlagen) sammeln die Organe der Staatssteuerver-

waltung gleichzeitig mit der Staatssteuer und in allem nach den Vorschriften

über Staatsabgaben ein, wenn die Kirchen verlangen, und übergeben sie in

dreimonatlichen Raten den zuständigen Kirchenbehörden.

§ 10.

Von allen öffentlichen Abgaben werden befreit die dem Gottesdienst,

den kirchlichen Ämtern, den kirchlich-unterrichtlichten und wohltätigen Einrich-

tungen gewidmeten Gebäude, die Anstalten für kirchliche Zwecke; die bischöf-

lichen und die Pfarrhäuser, die evangelischen und reformierten kulturhistori-

schen Denkmäler und die Höfe aller aufgezählten Einrichtungen.

§ 11.

Die geistlichen und kirchlich-autonomen Behörden und Einrichtungen ei-

ner und derselben Kirche können die gegenseitige Korrespondenz, ebenso

auch die Verhandlungen und Protokolle auf ihren Versammlungen in der Mut-

tersprache führen. In dieser Sprache können auch die Kirchenmatrikeln geführt

und Auszüge aus ihnen gegeben werden, Zeugnisse und alle anderen Beschei-

nigungen, soweit dies nicht öffentliche Dokumente sind, ausgestellt werden.

Die Korrespondenz mit den Staatsbehörden und die Ausgabe von für

diese bestimmten Dokumenten, wie auch die Korrespondenz mit den übrigen

Kirchen im Staate ist ausschließlich in der Staatssprache abzuwickeln.

§ 12.

Die dienstliche Korrespondenz und die Wertpost aller Kirchenbehörden

216

und Einrichtungen wird von der Zahlung der Postgebühr und der Telegrafenta-

xe befreit.

§ 13.

Für die Ausführung zuständigenorts ausgegebener, auf dem Gesetz du

den Kirchenverfassungen beruhender Anordnungen und vollgültiger Entschlie-

ßungen und Urteile aller Kirchenbehörde und Organe gewähren alle staatlichen

und autonomen Behörden auf Verlangen der zuständigen Kirchenbehörden

ihre administrative Hilfe.

§ 14.

Als evangelische und reformierte Kirchenfeiertage, an denen die Staats-

und Gemeindeangestellten, die Soldaten und die Schüler dieser Konfession

einen Ruhetag im Sinne des Gesetzes Haben, gelten folgende: 1. Heiliger

Abend, 2. Weihnachten (zwei Tage), 3. Neujahr, 4. Karfreitag, 5. Ostern (zwei

Tage), 6. Christi Himmelfahrt, 7. Pfingsten (zwei Tage) und 8. Reformationstag

(31.Oktober).

§ 15.

Die Kirchliche Gesetzgebung übt die Synode jeder Kirche aus.

§ 16.

Durch die Kirchenverfassung wird der Wahlmodus der obersten geistli-

chen Vorsteher (der Bischöfe bzw. des Oberseniors), der obersten weltlichen

Vorsteher, wie auch der übrigen geistlichen und kirchlich-autonomen Beamten

vorgesehen werden. Die Wahl der obersten geistlichen Vorsteher wird durch

königlichen Erlass (Ukaz) auf Vorschlag des Justizministers bestätigt, welcher

Vorschlag im Einverständnis mit dem Vorsitzenden des Ministerrates erfolgt,

und die Wahl der obersten weltlichen Vorsteher genehmigt der Justizminister.

217

§ 17.

Geistliche (Pfarrer) der Kirchengemeinden können keine Personen sein,

die nicht vollständig der Sprache, die die Mitglieder der Kirchengemeinde oder

wenigstens ein Großteil der Gemeindemitglieder sprechen, kundig sind, außer

sie wählen ihn selbst als solchen und der Justizminister genehmigt dies.

§ 18.

Ein dienstliches kultisches Amt (geistliches Amt) im kirchlich-autonomen

Dienste können im nachgewiesenen Bedarfsfalle auch Personen fremder

Staatsangehörigkeit erhalten, dies jedoch nur provisorisch nach vorher erhalte-

ner Genehmigung des Justizministers.

§ 19.

Beurteilte oder wegen strafbarer Handlungen entehrender Natur in Straf-

untersuchung stehende Personen, sowie jene, die unter Konkurs oder Kuratel

stehen, können nicht gewählt werden, noch auch ihren Beruf in kirchlich-

autonomen Diensten ausüben, solange diese Hindernisse vorhanden sind.

§ 20.

Alle Staatsbehörden, die nach ihrer Zuständigkeit ein Strafverfahren ge-

gen geistliche Personen in Anwendung bringen, werden sogleich davon, wie

auch von dem Endergebnis der Untersuchung des zuständigen obersten geist-

lichen Vorgesetzten verständigen.

§ 21.

Geistliche (Pfarrer) in staatlichen Krankenhäusern, Gefängnissen und

ähnlichen Anstalten und in anderen staatlichen Einrichtungen stellt aus Vor-

schlag des obersten geistlichen Vorstehers der zuständige Minister an.

218

§ 22.

Geistliche Personen (Pfarrer) der evangelisch-christlichen Kirchen A. B.,

wie auch der reformierten christlichen Kirche sind nicht verpflichtet, persönlich

jene öffentlichen Arbeiten zu verrichten, welche nach den Vorschriften ihrer Re-

ligion nicht im Einklang mit ihrem Stand oder Beruf sind.

§ 23.

In allen staatlichen oder privaten Schulen wird der evangelische und re-

formierte Religionsunterricht in Übereinstimmung mit der zuständigen Kirchen-

behörde und nach den Bestimmungen der betreffenden Schulgesetze erteilt.

Die Unterrichtspläne und Programme für den Religionsunterricht schreibt

der zuständige Minister vor, indem er die Bedürfnisse der religiösen Erziehung

nach dem Vorschlag der zuständigen Kirchenbehörde, die dazu durch die Kir-

chenverfassung einer jeden Kirche bestimmt ist, in Betracht zieht. Für die Lehr-

bücher der Religion werden die Vorschriften des Gesetzes über die Lehrbücher

Geltung haben. Für alle Lehrbücher wird die dafür zuständige Kirchenbehörde

ihre Genehmigung hinsichtlich ihres religiösen Inhaltes geben.

In den staatlichen Volksschulen können den Religionsunterricht im Sinne

der Vorschriften des Gesetzes über die Volksschulen qualifizierte Pfarrer (Pfar-

rergeistliche) oder eigene Religionslehrer geben. Wo nach dem Gesetze oder

sonst nicht möglich ist, dass ein Geistlicher oder ein besonderer Religionslehrer

evangelischen oder reformierten Religionsunterricht erteilt, geben diesen Unter-

richt Lehrer dieser Schule, die evangelischen oder reformierten Bekenntnisses

sind.

Die Religionslehrer (geistlichen Personen) an allen Volksschulen stellt

der Unterrichtsminister aus der Reihe der ihm von der zuständigen Kirchenbe-

hörde vorgeschlagenen Kandidaten an. Die Religionslehrer in den staatlichen

Mittel- und Fachschulen stellt der zuständige Minister aus der Reihe der Kandi-

daten an, die eine Erlaubnis der zuständigen Kirchenbehörde beibringen, dass

sie den Religionsunterricht in den Mittelschulen erteilen können. Alle Religions-

219

lehrer versetzt und entlässt aus dem Dienste der zuständig Minister nach den

Bestimmungen der Schulgesetze und Schulvorschriften.

Die Religionslehrer an allen Privatschulen stellt an und versetzt die

Schulverwaltung mit Genehmigung der zuständigen Kirchenbehörde. Auch für

diese Religionslehrer gelten die Vorschriften der Schulgesetze.

Die zuständige Kirchenbehörde kann eine schon gegebene Genehmi-

gung jenen Religionslehrern entziehen, die den Religionsunterricht nicht so er-

teilen, wie das evangelische bzw. reformierte Bekenntnis vorschreibt, oder wel-

che in sonstiger Beziehung durch ihren Lebenswandel und ihre Arbeit ihrer

Pflicht als Religionslehrer nicht entsprechen.

§ 24.

Alle kirchlich-autonomen geistlichen Schulen, inwieweit solche werden

errichtet werden, stehen unter der Verwaltung und Aufsicht der Kirchenbehör-

de. Über die Gründung dieser Schulen entscheidet die durch die Kirchenverfas-

sung dazu bestimmte Kirchenbehörde. Sie schriebt für sie den Unterrichtsplan

und das Vortagsprogramm vor und stellt an, sowie entlässt aus dem Dienste

ihre Leiter. Der Unterrichtsminister gibt die Genehmigung für die Gründung die-

ser Schulen, und für deren Lehrplan.

Die zuständige Kirchenbehörde sorgt für eine besondere Schulung des

Unterrichts- und Erziehungspersonals, stellt es an und entlässt es.

Der zuständige oberste geistliche Vorsteher führt die unmittelbare Auf-

sicht über diese Schulen in seiner Kirche, unterbreitet darüber einen Bericht der

zuständigen autonomen Behörde und Vorschläge über die Anstellung und Ent-

lassung der Lehrer und Erzieher. Auch über diese Schulen führt der Unter-

richtsminister die Oberaufsicht. Solange solche geistliche Schulen nicht ge-

gründet werden, ist es den Evangelischen und Reformierten erlaubt, ihre theo-

logische Schulung in ausländischen Anstalten zu holen.

220

§ 25.

Kirchengemeinden, die sprachlich mit den übrigen Kirchengemeinden

derselben Kirche nicht verwandt sind, können ein selbständiges Seniorat bil-

den, wenn die Seelenzahl und die Zahl der Kirchengemeinden, sowie ihre öko-

nomische Lage die Gründung eines solchen Seniorates gestatten. Die Grün-

dung kann auf Verlangen von zwei Drittel der Kirchengemeinden, die sie zu

bilden hätten, erfolgen. Ein solches Seniorat hat das Recht, selbst zu bestim-

men, im Verbande welcher Kirche seines Bekenntnisses es sein will.

§ 26.

In den Kirchengemeinden; in denen mindestens ein Drittel der Mitglieder

eine andere Sprache sprechen, hat der Gottesdienst nach einer bestimmten

Gottesdienstordnung auch in ihrer Sprache abgehalten zu werden.

§ 27.

Falls in einer Kirchengemeinde, deren Mitglieder nicht die gleiche Spra-

che sprechen, ein Teil der Gemeindemitglieder aus sprachlichen Gründen aus

der alten Gemeinde austritt, sei es um in eine andere Gemeinde einzutreten

oder sich als Filialgemeinde zu formieren und als solche sich einer anderer

Gemeinde anzuschließen, werden sie verpflichtet ein, noch 5 (fünf) Jahre lang

die Lasten, zu denen sie in der alten Gemeinde verpflichtet waren, zu tragen,

und haben kein Recht auf irgend ein Vermögen der alten Gemeinde. Solange

diese kein eigenes Gotteshaus erbauen, haben sie das Recht, das Gotteshaus

der alten Gemeinde zu benützen. Die Gottesdienstordnung wird einverständlich

geregelt, und die Erhaltungskosten des Gotteshauses tragen sie gemeinsam

nach der Seelenzahl.

§ 28.

Alle im § 1 dieses Gesetzes genannten Kirchen haben in Zeitraum von

221

zwei Jahren nach Inkrafttreten dieses Gesetzes auf ihren Synoden die Kirchen-

verfassung über ihre vollständige Einrichtung gemäß den Vorschriften dieses

Gesetzes zu erbringen. Die Synoden, die im Verlauf von drei Monaten nach

Inkrafttreten dieses Gesetzes zusammentreten werden, werden dem Justizmi-

nister ihre ausgearbeiteten Kirchenverfassungen unterbreiten, der sie, sobald

er sie genehmigt, dem König zur Gesetzwerdung vorlegen wird.

§ 29.

Der Justizminister wird ermächtigt, alle näheren Bestimmungen zur Aus-

führung dieses Gesetzes vorzuschreiben, wobei er Bedacht zu nehmen hat auf

die Vorschläge der kirchlich-autonomen Verwaltungsbehörden.

§ 30.

In Fragen, in denen sich zwei interessierte Kirchen nicht verständigen

können, entscheidet und beschließt endgültig der im § 1 vorgesehene Verband

und, wenn es keinen solchen geben sollte, der Justizminister.

§ 31.

Nach dem Inkrafttreten dieses Gesetzes hören auf alle Gesetze, Verord-

nungen und sonstigen Vorschriften den Inhalt dieses Gesetzes betreffend auf.

Jedoch die bisherigen Vorschriften über die Einrichtung der im § 1 dieses Ge-

setzes genannten Kirchen hören erst dann zu gelten auf, wenn die im § 28 die-

ses Gesetz vorgesehene Einrichtung (Ordnung) durchgeführt sein wird.

§ 32.

Dieses Gesetz tritt in Kraft, wenn es in der „Amtszeitung“ verlautbart

wird.

222

Zahl. 39340.

Belgrad, 16. April 1930.

Alexander e.h.

Der Justizminister

Dr. M. Srštic e.h.

Gesehen und das Staatssiegel beigedrückt:

Hüter des Staatssiegels,

Justizminister

Dr. M. Srštic e.h.

Der Ministerpräsident,

Minister des Inneren,

Ehrenadjutant Sr. Majestät des Königs

Divisionsgeneral,

P. Živković e.h.

223

A.3. Kirchenordnung der Deutschen Ev. Kirche in Sü-

dungarn

Die Deutsche Evangelische Kirche in Südungarn ist gegründet auf das

Evangelium, wie es in der heiligen Schrift bezeugt und in den Bekenntnissen

der Reformation, vorab in der Augsburgischen Konfession und im kleinen Kate-

chismus Martin Luthers neu ans Licht getreten ist.

Dieses Evangelium bildet für Lehre und Leben der Kirche die unantast-

bare Grundlage.

Die Kirche hat den Auftrag, das Evangelium in Predigt und Sakrament

und durch treue Seelsorge, im Religionsunterricht, in der Jugendpflege und in

der kirchlich-sozialen Fürsorge zu bezeugen.

Sie gibt sich folgende Ordnung:

I. HAUPTSTÜCK: GRUNDPRINZIPIEN

§ 1

Glieder der Deutschen Evangelischen Kirche in Südungarn sind alle

deutsche Volksgenossen evangelischen Glaubens in Südungarn.

§ 2

Die Deutsche Evangelische Kirche in Südungarn hat volle Freiheit des

öffentlichen Bekenntnisses ihres Glaubens, hält ihren Gottesdienst öffentlich

und ordnet und verwaltet innerhalb der gesetzlichen Grenzen alle ihre Angele-

genheiten selbständig.

Die Kirche bestimmt selbst ihre kirchlichen Feiertage, Gottesdienste, die

Ordnung derselben, so wie ihren ganzen Kultus. Verordnungen darüber erlässt

lediglich die zuständige Kirchenbehörde.

Ihre Seelsorger, Amtsträger, Beamten und Diener jeder Art stellt die Kir-

che selbst an und entlässt sie selbst. Die Angestellten der Kirche sind in ihrer

224

kirchlichen Amtseigenschaft ausschließlich ihren kirchlichen Behörden und der

kirchlichen Disziplinargewalt unterstellt.

§ 3

Die Deutsche Evangelische Kirche in Südungarn, ihre Kirchenkreise, Kir-

chengemeinden und sämtliche Einrichtungen (siehe § 9) sind juristische Per-

sonen öffentlichen Rechtes. Sie können alle Rechte, die ihnen als solchen zu-

kommen, ausüben, namentlich bewegliches und unbewegliches Vermögen

gemäß dieser Kirchenordnung und in den gesetzlichen Grenzen erwerben und

genießen.

Das Vermögen der kirchlichen Körperschaften und Anstalten der Deut-

schen Evangelischen Kirche in Südungarn dient zu kirchlichen Zwecken und

kann ihnen unter keinem Vorwand weggenommen werden.

Die Deutsche Evangelische Kirche in Südungarn entscheidet selbstän-

dig über die Annahme von Stiftungen, die kirchlichen Zwecken gewidmet sind,

und verwaltet sie unter Aufsicht der staatlichen Stiftungsbehörde. Sie kann

auch Fonds zur Erhaltung und Unterstützung ihrer Einrichtungen gründen, die

die Eigenschaft eine Rechtsperson haben.

Kirchliche Stiftungen und Fonde können nur zu den Zwecken verwendet

werden, zu welchen sie gestiftet worden sind.

§ 4

Die Deutsche Evangelische Kirche in Südungarn bestreitet ihr Bedürfnis-

se aus folgenden Mitteln:

1. aus den Einkünften des Kirchenvermögens,

2. aus kirchlichen Taxen und Beträgen,

3. aus den Kirchenumlagen,

4. aus Spenden und Geschenken, wie auch aus Einnahmen der Stif-

tungen und Fonds und eventuellen Umlagen auf dieses Vermögen,

5. aus eventuellen Spenden der politischen Verwaltungsgemeinden

225

6. aus der ständigen staatlichen Zuwendung.

§ 5

Zum Vollzuge der vorschriftgemäß von kirchlichen Körperschaften ge-

troffenen Verfügungen und gefassten Beschlüsse, Erkenntnissen oder Urteilen,

sowie zur Eintreibung der vorschriftgemäß ausgeworfenen Abgaben für Zwecke

der Kirche und ihrer Einrichtungen kann der Schutz und Beistand der weltlichen

Behörden durch alle kirchlichen Körperschaften unmittelbar in Anspruch ge-

nommen werden.

§ 6

Die Deutsche Evangelische Kirche in Südungarn steht das Recht zu, für

kirchliche Zwecke bei ihren Glaubensgenossen zu sammeln, d.h. Kirchen-,

Schul- und Haussammlungen durchzuführen und aus dem In- und Ausland

kirchliche Unterstützungen zu empfangen und ebenso kirchliche Unterstützun-

gen für das In- und Ausland zu gewähren.

§ 7

Die Deutsche Evangelische Kirche in Südungarn ist gleichberechtigt mit

den übrigen anerkannten Religionsgemeinschaften im Staate.

§ 8

Die Kirche trägt Sorge, dass die Erteilung und Beaufsichtigung des Reli-

gionsunterrichtes in den Schulen in den Grenzen der Vorschriften der staatli-

chen Schulgesetze geschehe.

Schüler, deren Eltern der Deutschen Evangelischen Kirche in Südungarn

angehören, wird der Religionsunterricht in allen staatlichen, konfessionellen

und privaten Schulen in ihrer Muttersprache erteilt.

Der Religionslehrer kann nach Anhören des Kirchenkreispfarrers nur auf

226

Vorschlag der Kirchenleitung angestellt und abberufen werden.

§ 9

Die Deutsche Evangelische Kirche in Südungarn hat in Grenzen der

Staatsgesetze und dieser Kirchenordnung das Recht, theologische Lehranstal-

ten zu gründen und zu erhalten, sowie Wohltätigkeits- und Pensionsanstalten,

wie auch Anstalten der inneren Mission zu errichten und zu erhalten.

§ 10

Die Deutsche Evangelische Kirche in Südungarn kann mit der Deut-

schen Evangelischen Kirche im Reich enge Zusammenarbeit pflegen. Sie kann

mit den anderen evangelischen Kirchen des in- und Auslandes glaubensbrüder-

liche Beziehungen unterhalten.

§ 11

Die Deutsche Evangelische Kirche in Südungarn gliedert sich in Kir-

chengemeinden und Kirchenkreise. Diese sind Körperschaften im Sinne des §

3 der Kirchenordnung.

Zahl, Benennung und Umfang der Kirchenkreise, sowie die Abgrenzung

der Kirchengemeinden bestimmt der Oberkirchenrat nach Anhören der Kirchen-

kreisbehörde.

§ 12

Einberufung und Beratung der kirchlichen Körperschaften und Organe

sind an keine behördliche Bewilligung gebunden.

§ 13

Die Sprache in Gottesdienst, Seelsorge, Unterricht und kirchliche Ver-

waltung ist die deutsche. In ihr ist auch der gesamte Schriftverkehr innerhalb

227

der Kirche zu führen.

§ 14

Alle Geistlichen, die Beamten und Angestellten der Kirche haben vor

Antritt ihres Amtes bei der zuständigen Kirchenbehörde einen Amtseid abzule-

gen.

§ 15

Der obersten Kirchenbehörde steht das recht zu, im Rahmen der Staats-

gesetze und der Kirchenordnung rechtsverbindliche Verordnungen herauszuge-

ben.

II. HAUPTSTÜCK: DIE KIRCHENGEMEINDE

§ 16

Die Kirchengemeinde ist berufen, eine Pflanzstätte evangelischen Glau-

bens und Lebens und eine Gemeinschaft brüderlicher Liebe zu sein und am

äußeren und inneren Aufbau der Kirche mitzuwirken.

§ 17

Organisierte Kirchengemeinden mit Pfarramt sind Muttergemeinden, oh-

ne Pfarramt Tochtergemeinden (Filialen).

Ortschaften, in denen evangelische Christen ohne örtliche Kirchenorga-

nisation wohnen, bilden die Diaspora.

Muttergemeinden, aus denen die Diaspora betreut wird, sind Missions-

gemeinden.

§ 18

Die Kirchengemeinden verwalten ihre Angelegenheiten innerhalb der

durch diese Kirchenordnung bestimmten Grenzen selbst.

228

§ 19

Der Kirchengemeinde gehören alle Glieder der Kirche an, welche in ih-

rem Bezirk ihren ständigen Wohnsitz haben. Wer seinen dauernden Wohnsitz

in eine andere auf dem Gebiete der Deutschen Evangelischen Kirche in Sü-

dungarn liegende Gemeinde verlegt, behält noch durch sechs Wochen seine

frü-here kirchliche Gemeindezuständigkeit bei. Nach Ablauf dieser Zeit tritt er in

den Verband der neuen Kirchengemeinde ein.

a) Das Amt der Wortverkündigung

§ 20

Der ordentliche Dienst an Wort und Sakrament und damit die geistliche

Führung und Betreuung der Gemeinde steht dem Pfarrer als dem Träger des

geistlichen Amtes zu.

In besonderen Notfällen stehen die Wortverkündigung, die Verwaltung

der Sakramente, die Seelsorge, wie überhaupt die Betreuung sämtlicher kirchli-

cher Angelegenheiten zu: Predigern, Lehrern, Diakonen, Helfern und anderen

kirchlichen Arbeitern, sowie jenen Gemeindemitgliedern, die sich im bewussten

kirchlichen Sinne bewährt haben. Die Betrauung aller dieser regelt eine beson-

dere Verordnung.

Die Kirche erwartet von ihren Geistlichen, dass sie die Lehre der Heiligen

Schrift nach dem Bekenntnisstande der Deutschen Evangelischen Kirche in

Südungarn verkündigen, die Sakramente nach der Ordnung der Kirche verwal-

ten, der Gemeinde das Beispiel eines christlichen Lebenswandels geben und

überall den Ernst und die würde ihres Amtes wahren.

Der Pfarrer ist der Führer der Gemeinde in allen Angelegenheiten der

Kirche und ihrer Einrichtungen und hat die Kirchengemeinde nach außen zu

vertreten, insoweit die Vertretung nach den Bestimmungen dieser Kirchenord-

nung nicht dem Kirchenrat zusteht. Er hat für die genaue und pünktliche Durch-

führung der bestehenden Vorschriften und Verordnungen, sowie der Anord-

nungen der höheren Behörde Sorge zu tragen. Er führt die Aufsicht über die

229

Wohlfahrt- und sonstige Einrichtungen, sowie über die Tätigkeit aller Angestell-

ten der Kirchengemeinde.

§ 21

Der Pfarrer ist verpflichtet, auf Anordnung der Kirchenleitung neben sei-

nen ordentlichen Amtsgeschäften auch andere geistliche Verrichtungen und

Aufgaben im Dienste der Gesamtkirche zu übernehmen.

§ 22

Die Besetzung der Pfarrstelle geschieht in der Form, dass die Kirchen-

gemeindeversammlung unter den von der Kirchenleitung zur Wahl zugelasse-

nen Bewerbern drei an die Kirchenleitung in Vorschlag bringt bzw. kandidiert.

Dem Oberkirchenrat besteht das Recht zu, von sich aus einen vierten Bewer-

ber zu kandidieren. Einer dieser Kandidaten wird vom Oberkirchenrat zum Pfar-

rer berufen. Gegen die Berufung gibt es kein Rechtseinspruch.

Wenn sich weniger als drei Kandidaten melden, so kann die Besetzung

der Pfarrstelle durch einen dieser Bewerber erfolgen.

§ 23

Das Pfarrerstellenbesetzungsrecht im einzelnen, die Pflichten und rechte

der Pfarrer, ihre Besoldung und die Versorgung der Ruheständler und Hinter-

bliebenen, sowie das Disziplinarrecht werden durch eine besondere kirchliche

Verordnung geregelt.

§ 24

Pfarrer können im Interesse des Dienstes vom Oberkirchenrat auf eine

andere Stelle versetzt werden. Die Gründe können nur sein:

a) ein auf andre Weise nicht heilbare Zerwürfnis zwischen der Ge-

meinde und dem Geistliche, ohne dass ein Disziplinarfall gegeben ist;

b) ein auf andere Weise nicht mehr zu befriedigender Bedarf von

230

geistlichen an anderen für die Gesamtkirche bedeutsameren Stellen.

Die Einzelheiten regelt eine kirchliche Verordnung.

§ 25

Geistliche können auch ohne Berufung zu einem Gemeindepfarramt von

der Kirchenleitung als Pfarrer der Gesamtkirche angestellt werden.

§ 26

Den Pfarrer unterstützt in seiner Tätigkeit der Vikar und der Prediger.

Ihre Pflichten und Rechte werden in einer besonderen Verordnung festgelegt.

b) Der Kirchenvater

§ 27

In jeder Kirchengemeinde ist ein Kirchenvater zu wählen.

Der Kirchenvater hat erster Linie den Pfarrer in der Ausübung seines

Amtes zu unterstützen, die Kirchengemeinde im Falle der Verhinderung des

Pfarrers zu vertreten, an der Erhaltung der Ordnung und des friedlichen Zusam-

menarbeitens in der Kirchengemeinde mitzuwirken, bei der Durchführung der

bestehenden Vorschriften und sonstigen Verordnungen wirksame Hilfe zu lei-

sten und seine stete Aufmerksamkeit allem zuzuwenden, was der Kirchenge-

meinde und allen ihren Einrichtungen förderlich sein kann.

Der Kirchenvater ist der erste weltliche Würdenträger der Kirchenge-

meinde.

Den Kirchenvater wählt die Gemeindevertretung.

Die Wahl des Kirchenvaters wird von dem Kirchenkreispfarrer bestätigt.

Der Vertreter des Kirchenvaters heißt Stellvertreter des Kirchenvaters. Er

hat in Vertretung des Kirchenvaters die gleichen Pflichten und Rechte wie die-

ser und wird auf die gleiche Weise gewählt.

231

c) der Kassier

§ 28

Der Kassier führt alle wirtschaftlichen Angelegenheiten der Kirchenge-

meinde nach den Weisungen der Gemeindevertretung und des Kirchenrates

und im Rahmen der Kirchengesetze und der kirchlichen Verordnungen.

Jedes Vierteljahr hat er über seine Tätigkeit im Rahmen einer Kassen-

prüfung Rechnung zu legen. Er ist für sein Gebaren mit seinem Vermögen

haftbar. Sein Vertreter heißt Stellvertreter des Kassiers.

Beide werden in der gleichen Weise wie der Kirchenvater gewählt.

d) Sonstige Amtsträger

§ 29

Die Verwaltung der Kirchengemeinde liegt in der Hand des Kirchenrates.

Ihm obliegt die Sorge für das religiöse, sittliche und kirchliche Wohl der Ge-

meinde und die Aufrechterhaltung der kirchlichen Zucht und Ordnung. Er sorgt

für die Aufrechterhaltung in der Kirche, bei den kirchlichen Amtshandlungen

und in den eigenen Schulen, unterstützt den Pfarrer in der Pflege des christli-

chen Lebens, sorgt für die Armen, Kranken, Witwen und Waisen der Gemein-

de, überwacht die ordentliche Führung der Gemeindebücher, erledigt die lau-

fenden Angelegenheiten selbständig, verfasst und unterbreitet der Gemeinde-

vertretung den Kostenvorschlag und den Rechnungsabschluss und breitet die

Gemeindeversammlung vor. Er entsendet die Vertreter zum Kirchenkreistag.

Er stellt die besoldeten Beamten, Religionslehrer, Kantoren usw. im Rah-

men der kirchlichen Gesetze an.

§ 30

Der Kirchenrat vertritt die Kirchengemeinde namentlich auch im Recht-

verkehr und vor Gericht.

232

§ 31

Der Kirchenrat besteht aus:

1. dem oder den festangestellten oder vorübergehend mit der Ver-

waltung des Pfarramtes betrauten Geistlichen,

2. dem Kirchenvater und dessen Stellvertreter,

3. dem Kassier und dessen Stellvertreter,

4. dem Schriftführer und dessen Stellvertreter,

5. den Vertretern der Kirchengemeinde, die von der Kirchengemeinde-

vertretung gewählt werden und von der Kirchenkreisleitung bestätigt werden

müssen.

Weitere Bestimmungen über den Kirchenrat werden durch eine beson-

dere Verordnung erbracht.

Den Vorsitz im Kirchenrat führt der Pfarrer, in dessen Abwesenheit der

Kirchenvater, in Abwesenheit beider der Stellvertreter des Kirchenvaters.

Pfarrverweser werden diesbezüglich wie ordentliche Pfarrer angesehen.

§ 32

Der Vorsitzende hat eine Sitzung des Kirchenrates anzuberaumen, so oft

die Geschäfte es anfordern.

Er ist dazu verpflichtet, wenn wenigstens die Hälfte der Mitglieder es

schriftlich verlangen.

Die Sitzungen des Kirchenrates sind nicht öffentlich.

e) Die Gemeindevertretung

§ 33

In jeder Gemeinde besteht neben dem Kirchenrat eine Gemeindevertre-

tung.

Die Gemeindevertretung besteht aus:

a) den Mitgliedern des Kirchenrates,

233

b) aus den von der Gemeindeversammlung gewählten Mitgliedern,

deren Zahl sich nach der Größe der Kirchengemeinde richtet. Sie bedürfen der

Bestätigung durch die Kirchenkreisleitung.

Die Gemeindevertretung wird von der Gemeindeversammlung gewählt,

und von der Kirchenkreisleitung bestätigt.

Die Einzelheiten regelt eine kirchliche Verordnung.

§ 34

Vorsitzender der Gemeindevertretung ist der Pfarrer.

Wenn der Pfarrer verhindert ist, hat der Kirchenvater den Vorsitz zu füh-

ren.

Wenn die Pfarrstelle unbesetzt ist, so führt der Pfarrverweser den Vor-

sitz, in dessen Abwesenheit der Kirchenvater.

Ist sowohl der Pfarrer als auch der Kirchenvater und dessen Vertreter

verhindert, oder sind beide Stellen unbesetzt, so betraut der Kirchenkreispfarrer

ein Mitglied der Gemeindevertretung mit dem Vorsitz.

§ 35

Der Schriftführer des Kirchenrates ist gleichzeitig Schriftführer der Ge-

meindevertretung und der Gemeindeversammlung.

§ 36

Der Kirchenrat kann die Gemeindevertretung einberufen und zu Rate

ziehen, wenn es die Verhältnisse erfordern. Die Gemeindevertretung wählt den

Kirchenvater, den Kassier und Schriftführer und deren Stellvertreter. Die Ge-

meindevertretung setzt den Hausthaltvoranschlag fest. Dieser bedarf der Ge-

nehmigung durch die Kirchenkreisleitung.

234

f) Die Gemeindeversammlung

§ 37

Die Gemeindeversammlung besteht aus den stimmberechtigten Mitglie-

dern der Kirchengemeinde.

Sie hat zur Aufgabe:

a) Besetzung der Pfarrstelle nach § 22.

b) Wahl des Kirchenkreispfarrers und Kirchenkreisvaters.

c) Wahl des Bischofs und Kirchenpräsidenten.

d) Wahl der Gemeindevertretung.

Diese Wahlen nimmt sie nach den Bestimmungen der Kirchenordnung

und der einschlägigen Verordnungen vor.

Sie wird nach Bedarf vom Kirchenrat einberufen. Für den Vorsitz in der

Kirchengemeindeversammlung gilt entsprechend § 34.

III. HAUPTSTÜCK: DER KIRCHENKREIS

§ 38

Mehrere Kirchengemeinden bilden zusammen einen Kirchenkreis.

§ 39

An der Spitze des Kirchenkreises stehen der Kirchenkreispfarrer und der

Kirchenkreisvater.

Der Vertreter des Kirchenkreispfarrers heißt Stellvertreter des Kirchen-

kreispfarrers, der Vertreter des Kirchenkreisvaters heißt Stellvertreter des Kir-

chenkreisvaters.

§ 40

Der Kirchenkreispfarrer und der Kirchenkreisvater werden von der Kir-

chengemeinden des Kirchenkreises aus der Reihe der Pfarrer und der weltli-

chen Glaubensgenossen dieses Kirchengebietes, die übrigen Amtsträger des

235

Kirchenkreises aber von dem Kirchenkreistag gewählt.

§ 41

Die Hauptaufgaben des Kirchenkreispfarrers sind:

1) Er überwacht die Seelsorge und die Verwaltungstätigkeit der Ge-

meindeorgane, wie auch alle Einrichtungen der Gemeinden und des Kirchen-

kreises;

2) Er trägt Sorge für die Reinheit der evangelischen Lehre und die

rechte Verwaltung der Sakramente;

3) er trachtet danach, dass in jeder Kirchengemeinde der rechte

evangelische Geist herrsche, durch hingebende Seelsorge, Evangelisation und

innere Mission der durch die Liebe tätige Glaube und die Treue zur Kirche ge-

weckt und gefördert, Ordnung, Eintracht und Frieden erhalten werde;

4) er achtet darauf, dass alle Amtsträger, Angestellten, Organe und

Glieder der Gemeinden und des Kirchenkreises ihre aus dem Evangelium, aus

den kirchlichen Vorschriften und Verordnungen hervorgehenden Pflichten treu

erfüllen;

5) er fordert, so oft er es für notwendig erachtet, über jeden Zweig

der Seelsorge und Verwaltungstätigkeit von den Gemeinden einen genauen

Bericht;

6) er sorgt für den Vollzug der kirchlichen Verordnungen;

7) er vermittelt den Verkehr zwischen dem Bischof und dem Oberkir-

chenrat einerseits und den Pfarrern und Gemeinden anderseits;

8) er führt die Pfarrer im Auftrage des Bischofes ein;

9) er hat die Pfarrer seines Gebietes zu Pfarrerversammlungen zu-

sammenzurufen;

10) er ist verpflichtet, innerhalb von drei Jahren seiner Amtsverwal-

tung alle Kirchengemeinden seines Kirchengebietes zu visitieren;

11) er bestätigt den Gemeindekirchenrat, die Gemeindevertretung,

den Gemeindekirchenvater und dessen Stellvertreter, den Kassier und dessen

Stellvertreter, den Schriftführer, dessen Stellvertreter und den Kantor;

236

12) er erstattet über seine Amtstätigkeit und über alle wichtigen kirch-

lichen Ereignisse dem Kirchenkreistag Bericht.

§ 42

Zum Kirchenkreisvater ist ein kirchlich bewährtes Mitglied der Deutschen

Evangelischen Kirche in Südungarn von den Kirchengemeindeversammlungen

zu wählen.

§ 43

Sonstige Amtsträger des Kirchenkreises sind noch: Schriftführer, Anwäl-

te, Wirtschaftsreferent, Dekane, Rechnungsprüfer, usw.

§ 44

Mitglieder des Kirchenkreistages sind:

A) von Amtswegen:

1. die Leitung und die Amtsträger des Kirchenkreises und die Mit-

glieder des Kirchenkreisgerichtes:

2. die Pfarrer oder Pfarrerverweser und die Kirchenväter der Ge-

meinden;

3. der Vertreter der Liebesanstalten;

4. ein Religionspädagoge.

B) durch Wahl:

die Vertreter der Kirchengemeinden, die vom Kirchenrat gewählt wur-

den. Über die Zahl der Vertreter bestimmt eine kirchliche Verordnung.

§ 45

Der Kirchenkreistag ist zuständig für Verhandlung aller den Kirchenkreis

berühendne Kirchen- und Verwaltungsfragen. Der Kirchenkreistag verhandelt

zuerst den Bericht der Kirchenkreisleitung, stellt den Kostenvoranschlag des

237

Kirchenkreises fest, sorgt für die Deckung der Auslagen, bestimmt die Gehälter

der Kirchenkreisbeamten, trifft Anordnungen zur Besetzung der erledigten Kir-

chenkreispfarrer- und Kirchenkreisvaterstelle, wählt mit Ausnahme des Kir-

chenkreispfarrers und des Kirchenkreisvaters sämtliche Amtsträger und Beam-

te des Kirchenkreises, die Mitglieder des Kirchenkreisgerichtes, und die Mitglie-

der der Ausschüsse. Das Vorschlagsrecht beim Kirchenkreistag für die Wahl

der Amtsträger, der Ausschlussmitglieder, hinsichtlich des Kostenvoranschla-

ges usw. steht der Kirchenleitung zu.

Der Kirchenkreistag tritt im Einverständnis mit der Kirchenleitung in der

Regel einmal jährlich zusammen. Nach Notwendigkeit auch öfters. Er wird von

der Kirchenkreisleitung einberufen. Den Vorsitz führt der Kirchenkreispfarrer.

§ 46

Über Beschwerden entscheidet das Kirchenkreisgericht. Näheres be-

stimmt eine besondere kirchliche Verordnung.

§ 47

Der Kirchenkreis entsendet zum allgemeinen Kirchentag seine weltlichen

Vertreter gemäß § 59,4.

III. HAUPTSTÜCK: DIE GESAMTKIRCHE

§ 48

Alle Kirchengemeinden bilden die Gesamtkirche.

§ 49

Organe der Gesamtkirche sind:

1) Der Bischof mit dem Kirchenpräsidenten;

2) der Oberkirchenrat;

3) der allgemeine Kirchentag.

238

§ 50

Der Bischof leitet und vertritt die Gesamtkirche und verwaltet ihre inneren

und äußeren Angelegenheiten nach Maßgabe der Kirchenordnung.

Er nimmt die Visitation der Kirchenkreise und Kirchengemeinden vor.

Er ordiniert die Pfarrer und segnet die Kirchen, Friedhöfen usw. ein.

Er ist jedoch berechtigt, in jedem einzelnen falle einen Pfarrer mit Vor-

nahme der Handlungen zu betrauen.

Er hat das Recht, in allen Kirchen der Gesamtkirche zu predigen und

geistliche Amtshandlungen vorzunehmen.

Er führt die Oberaufsicht über die Amtsführung und Wandel der Pfarrer

und der Kirchenbeamten.

Er ist der berufene Seelsorger der Pfarrer.

Er verkündet die vom Oberkirchenrat beschlossenen Gesetze und Ver-

ordnungen. Er vertritt die Kirche gegenüber Staats- und Kirchenstellen.

Er ist allen Fällen einschließlich der kirchlichen Aufsicht zuständig, in de-

nen nichts anderes vorgeschrieben ist oder wird. Er ist der Vorsitzende aller

gesamtkirchlichen Amtsberatungen. Über seine Tätigkeit berichtet er an den

Oberkirchenrat.

§ 51

Der Bischof wird aus der Reihe der Pfarrer durch die Kirchengemeinde-

versammlungen gewählt.

Die Wahl erfolgt auf Lebenszeit.

Zum Bischof kann nur ein Staatsbürger des Königreiches Ungarn ge-

wählt werden.

§ 52

Die Kirchengemeinden wählen einen Kirchenpräsidenten, der das drei-

ßigste Lebensjahr zurückgelegt haben muß.

Der Kirchenpräsident ist der erste weltliche Würdenträger der Gesamt-

kirche. Er ist in erster Linie verpflichtet, den Bischof in der Ausübung seiner ge-

239

setzlichen Amtspflichten zu unterstützen. An den durch den Bischof vorzuneh-

menden Visitation nimmt er teil.

Der Kirchenpräsident wird jeweils auf 12 Jahre gewählt. Mit dem Ver-

trauen des Oberkirchenrates kann er in unbeschränkter Wiederholung auf wei-

tere 6 Jahre neu gewählt werden.

§ 53

Andere Amtsträger und Beamten der Gesamtkirche stellt der Oberkir-

chenrat nach Bedarf an (Missionspfarrer, Sekretär, Kassier, Schreibkräfte u.a.)

§ 54

Der Oberkirchenrat ist das verfassungs- und gesetzgebende Organ der

Gesamtkirche. Er ist der Träger der Arbeit in der Gesamtkirche. Er bestellt das

allgemeine Kirchengericht, und die Arbeitsausschüsse. E trifft die nötige Verfü-

gungen zur Besetzung der Stellen des Bischofs und des Kirchenpräsidenten,

besorgt den gesamtkirchlichen Kostenvoranschlag, hat das Recht, nach Maß-

gabe seiner sachlichen Bedürfnisse Umlagen auszuwerfen und einzuheben. Er

bestimmt Zahl, Benennung und Umfang der Kirchenkreise, sein Anteil bei der

Besetzung einer Pfarrstelle und seine Rechte bei der Versetzung von Pfarren

sind durch § 22 und 24 dieser Kirchenordnung geregelt.

Zu seinen Aufgaben gehört ferner:

1. Die Behandlung von Angelegenheiten, welche die Stellung im

Staate berühren;

2. Die Erwägung des Zustandes der Gesamtkirche in Bezug auf Leh-

re, Kultus, Kirchenzucht und Verfassung;

3. Die Entscheidung über Fragen der kirchlichen Gebräuche und der

gottesdienstlichen Ordnung, des Kirchenbuches und des Gesangbuches, sowie

die Bestimmung der kirchlichen Feiertage.

4. Die Berufung des bischöflichen Pfarrers und alle Angestellten der

Kirchenleitung. Er kann dem bischöflichen Pfarrer die Amtsbezeihung Stellver-

treter des Bischofs verleihen. In diesem Falle vertritt der bischöfliche Pfarrer

240

den Bischof in dessen Verhinderung oder Abwesenheit in allen Angelegenhei-

ten.

§ 55

Die Mitglieder des Oberkirchenrates sind:

1) der Bischof,

2) der Kirchenpräsident,

3) der bischöfliche Pfarrer,

4) der Präsident des allgemeinen Kirchengerichtes,

5) der Kassier der Gesamtkirche,

6) ein Vertreter der Inneren Mission,

7) ein Religionspädagoge,

8) ein Vertreter der kirchlichen Presse,

9) der Obmann des Pensionsinstitutes,

10) der Anwalt der Gesamtkirche,

11) die Kirchenkreispfarrer und die Kirchenkreisväter,

12) ein Vertreter der Diaspora.

§ 56

Der Oberkirchenrat wird auf sechs Jahre bestellt. Scheidet vor Ablauf der

Mandatszeit ein Mitglied des Oberkirchenrates aus, so ergänzt sich der Ober-

kirchenrat bis zum Ablauf der Mandatszeit selbst durch Berufung.

§ 57

Der Oberkirchenrat wird im Bedarfsfalle vom Bischof einberufen. Er muß

außerdem einberufen werden, wenn dies wenigstens die Hälfte der Mitglieder

schriftlich verlangen.

§ 58

Der Allgemeine Kirchentag dient der Stärkung des Lebenswillens der

Gesamtkirche. Er wählt mit Ausnahme des Bischofs, Kirchenpräsidenten und

241

bischöflichen Pfarrers, der Kirchenkreispfarrer und Kirchenkreisväter die Mit-

glieder des Oberkirchenrates.

§ 59

Die Mitglieder des Allgemeinen Kirchentages sind:

1) Der Bischof und der Kirchenpräsident

2) die Mitglieder des Oberkirchenrates,

3) die Mitglieder des allgemeinen Kirchengerichtes,

4) die Entsendeten der Kirchenkreise, je ein Weltlicher auf 1000 Seelen,

5) alle ordinierten, von der Kirche bestätigten aktiven Pfarrer.

V. HAUPTSTÜCK: DIE LEHRANSTALTEN DER KIRCHE

§ 60

Über die Lehranstalten der Kirche bestimmt eine besondere kirchliche

Verordnung.

Die Lehrpläne erlässt der Oberkirchenrat, die Lehrbücher sind durch ihn

zu genehmigen.

Für die staatlichen und privaten Schulen erlässt der Oberkirchenrat die

Lehrpläne des Religionsunterrichtes und genehmigt die Religionslehrbücher.

Kirchliches Schulwesen ist unantastbar.

Der Umtausch von kirchlichem Schulvermögen gegen gleichwertige Ob-

jekte bedarf der Zustimmung des Oberkirchenrates.

VI. HAUPTSTÜCK: DIE VERMÖGENSGEBARUNG

§ 61

Die Deutsche Evangelische Kirche in Südungarn verwaltet ihre Vermö-

gensangelegenheiten im Sinne der Grundprinzipien der Kirche, in den Grenzen

der Staatsgesetze und unter staatlicher Oberaufsicht selbständig.

242

§ 62

Die kirchliche Vermögensverwaltung geschieht den Vorschriften der

kirchlichen Rechnungsführungs- und Wirtschaftsverordnungen die vom Ober-

kirchenrat erlassen werden.

§ 63

Unbewegliches Kirchen- und Schulvermögen, sowie Vermögen von Stif-

tungen und Fonds, welches in der Verwaltung von Kirchenbehörden ist, kann

nur mit der Genehmigung des Oberkirchenrates veräußert werden.

§ 64

Das unbewegliche Vermögen ist so zu verwalten, dass sein Bestand und

seine Ertragsfähigkeit nicht verringert werden.

§ 65

Stiftungen und Fonds werden vom übrigen Vermögen abgesondert ver-

waltet. Der Ertrag der Stiftungen kann nur für jene Zwecke verwendet werden,

welchen sie gewidmet sind. Ist dies infolge veränderter Verhältnisse unmöglich,

so ist der Oberkirchenrat auf Antrag der die Stiftung verwaltenden Kirchenkör-

perschaft berufen, die Zustimmung der staatlichen Stiftungsbehörde über die

Verwendung des Betrages für einen der Stiftung ähnlich Zweck zu erwirken.

Hinsichtlich der Fonds erbringt solche Beschlüsse auf Antrag der Kör-

perschaft, die Fonds verwaltet, der Oberkirchenrat selbst.

§ 66

Zur Deckung der ordentlichen Auslagen der Gesamtkirche, derer Ge-

meinden und Einrichtungen darf nicht das Kirchenvermögen, sondern nur des-

sen Ertrag verwendet werden.

243

§ 67

Gesamtkirche, Kirchenkreise und Kirchengemeinden erbringen über ihre

Jahreserfordernisse, sowie über das zu deren Deckung dienende Einkommen

jährlich einen ordentlichen Haushaltsvoranschlag und sorgen für die Einhebung

der Einkünfte.

Für die Aufbringung der jeweils vom Oberkirchenrat bestimmten Zulage

auf die Pfarrgehälter ist nicht nur die Kirchengemeinde, sondern auch die Ge-

samtkirche verantwortlich.

Für Kirchenkreise oder –gemeinden, welche sich weigern, einen ihren

Bedürfnissen entsprechenden Haushaltsvoranschlag zu erbringen und für die

nötigen Einkünfte zu sorgen, besorgt beides in bindender Weise der Oberkir-

chenrat.

Schlussrechnungen der Kirchengemeinden und Kirchenkreise werden

von den nächsthöheren Kirchenbehörden und die der Gesamtkirche vom Ober-

kirchenrat nach erfolgter Überprüfung durch die Rechnungsprüfungskommissi-

on genehmigt.

§ 68

Die Gesamtkirche kann auf die Kirchengemeinden und die Kirchenge-

meinden können auf ihre Mitglieder, ferner können diese Körperschaften aus

das Einkommen der von ihnen verwalteten Stiftungen und Fonde Beiträge

auswerfen.

§ 69

Jedes Mitglied der Deutschen Evangelischen Kirche in Südungarn ist

seinem Einkommen und Vermögensstande gemäß für die Bedürfnisse der Kir-

che beitragspflichtig (Ehegeld, Beiträge nach Haus und Feld usw.), ohne Rück-

sicht darauf, an welchem Orte sein Vermögen befindet und woher ihm das ein-

kommen zufließt. Ferner ist jedes Mitglied verpflichtet, die nach seinen direkten

Steuern im Sinne dieser Kirchenordnung bemessenen und vorgeschriebenen

Umlagen der Kirche zu entrichten.

244

Die Mitglieder der Deutschen Evangelischen Kirche in Südungarn kön-

nen nur zu Gunsten dieser kirchlichen Abgaben herangezogen werden.

§ 70

Hat eine Person, die Mitglied einer Gemeinde ist, im Sprengel anderer

Gemeinde Steuerobjekte, so haben auch diese anderen Gemeinden das

Recht, von ihr, wenn sie auch nicht ihr Mitglied ist, kirchliche Abgaben einzuhe-

ben mit Rücksicht auf den Steuerwert des Steuerobjektes das in der Gemeinde

liegt. Den Verteilungsschlüssel regelt eine besondere kirchliche Verordnung.

§ 71

Die von einzelnen Gemeindemitgliedern den Pfarrern und Gemeindean-

gestellten gebührenden Geld- und Naturalbeiträge müssen durch dazu berufe-

ne Angestellte der Kirchengemeinde eingesammelt und in festgesetzter Menge

und entsprechender Güte ausgefolgt werden.

§ 72

Die Kirchengemeinden können in Einvernehmen mit dem betreffenden

Angestellten und mit Genehmigung des Bischofs Naturalabgaben von Jahr zu

Jahr ablösen.

§ 73

Gesamtkirche, Kirchenkreise und Kirchengemeinden sind berechtigt und

verpflichtet, rückständige Steuern und Beiträge von ihren Mitgliedern im Wege

der Staatsgewalt einzutreiben (§ 5 dieser Kirchenordnung). Diesbezügliche Be-

schlüsse und Ausweise der Kirchengemeinden bzw. Kirchenkreise müssen vom

Kirchenkreispfarrer bzw. Bischof bestätigt werden.

245

§ 74

Die Kirchengemeinden sind verpflichtet, ihren Pfarrern und Angestellten

ein angemessenes Einkommen zu sichern. Die Höhe dieses Einkommens be-

stimmt der Oberkirchenrat unter Berücksichtigung der Leistungsfähigkeit der

Kirchengemeinden. Das Einkommen des Pfarrers oder anderer Angestellten

darf im Vergleich zum früheren Berufungsbrief nicht verringert werden.

Sämtliche Steuer auf das Pfarrfeld und Einkommen der Pfarrer and An-

gestellten leisten die Kirchengemeinden.

VII. HAUPTSTÜCK: DER KIRCHENFONDS

§ 75

Zur Deckung außerordentlicher Bedürfnisse der Kirche kann die Ge-

samtkirche einen besonderen Fonds Schaffen, welchen auf Beschluss des

Oberkirchenrates neben den eigenen Einkünften und ihm gewidmeten wohltäti-

gen Spenden und Vermächtnissen auch Teile der allgemeinen kirchlichen Ein-

künfte zugeführt werden können, bis er die vorgesehene Höhe erreicht.

§ 76

Der Kirchenfonds wird von der Gesamtkirche verwaltet. Die Einkünfte

des Fonds können erst verausgabt werden, wenn die vorgesehene Höhe er-

reicht hat.

VIII. HAUPTSTÜCK: DAS PENSIONSINSTITUT

§ 77

Das Pensionsinstitut der Gesamtkirche sichert den ordentlichen Pfarrern,

den Anstalts- und Jugendpfarrern, wie überhaupt allen im Dienste der Kirche

stehenden ordentlichen Geistlichen, den Kantoren, weiter den hauptamtlich

tätigen Angestellten aller Kirchenstellen – soweit sie keinen Anspruch auf an-

derweitige Versorgung von Seiten der öffentlichen Dienst- oder Gesellschafts-

246

versicherung haben – im Falle sie arbeitsunfähig werden, Ruhegehalt, im Falle

ihres Ablebens aber ihren Witwen und Waisen Versorgungsgehalt.

§ 78

Die Einzelheiten über das Pensionswesen der Deutschen Evangelischen

Kirche in Südungarn regelt eine besondere kirchliche Verordnung.

IX. HAUPTSTÜCK: DIE KIRCHENGERICHTE

§ 79

Die Kirche übt ihre richterliche Gewalt durch die Kirchengerichte aus.

§ 80

Der Kirchengerichte unterliegen die kirchlichen Vergehen, die strittigen

kirchlichen Verwaltungsangelegenheiten, Berufungen gegen Wahlen mit Aus-

nahme der Pfarrwahlen und Angelegenheiten der kirchlichen Vermögensgeba-

rung.

Die Entscheidungen des obersten Kirchengerichtes sind rechtsverbind-

lich. Die Einzelheiten über die Kirchengerichte regelt die Verordnung über die

kirchliche Gerichtsbarkeit.

X. HAUPTSTÜCK: SCHLUSSBESTIMMUNGEN

§ 81

Die kirchlichen Gesetze und Verordnungen werden im kirchlichen Amts-

blatt verkündet. Falls die Gesetze und Verordnungen selbst nichts anderes vor-

schreiben, treten sie mit dem 8. Tage nach dem Ausgabetag der die Verkündi-

gung enthaltenden Nummer in Kraft.

247

§ 82

Diese Kirchenordnung tritt nach Bestätigung durch das Staatsoberhaupt

sofort ins Kraft.

Alle Vorschriften, die mit dieser Kirchenordnung in Wiederspruch stehen,

werden gleichzeitig außer Kraft gesetzt.

Mit der Durchführung dieser Kirchenordnung werden der Bischof und der

Oberkirchenrat beauftragt.

248

A.4. Die Kirchenordnung der Deutschen Evangelischen

Kirche im Banat

"Auf Grund des Art.1 der Verordnung über Abänderungen der bestehen-

den und Erlassung neuer Vorschriften, M.S. Nr. 1118 vom 16. September

1939, erläßt der Ministerrat folgende

VERORDNUNG

über die Bestätigung der Kirchenordnung der Deutschen Evangelischen

Kirche im Banat.

Art.1.

Die Kirchenordnung der Deutschen, Evangelischen Kirche im Banat, wie

sie von der am 26. und 27. Januar abgehaltenen Kirchenversammlung be-

schlissen wurde, wird bestätigt. Diese Kirchenordnung lautet:

KIRCHENORDNUNG DER DEUTSCHEN EVANGELISCHEN KIRCHE IM BA-

NAT501

Die Deutsche Evangelische Kirche im Banat bekennt sich zur gesamt-

deutschen evangelischen Kirche, mit der sie durch einen Kirchenvertrag mit

dem Kirchlichen Aussenamt in Berlin auch rechtlich verbunden ist.

Die Deutsche Evangelische Kirche im Banat ist gegründet auf das Evan-

gelium, wie es in der H.Schrift bezeugt und in den Bekenntnissen der Reforma-

tion, vorab im Kleinen Katechismus Luthers und in der Augsburgischen Konfes-

sion neu ans Licht getreten ist.

Diese Evangelium bildet für Lehre und Leben der Kirche die unantastba-

re Grundlage.

Die Kirche hat den Auftrag, das Evangelium in Predigt und Sakrament

und durch treue Seelsorge, im Religionsunterricht, in der Jugendpflege und in

der kirchlich-sozialen Fürsorge zu bezeugen.

Sie gibt sich folgende Ordnung:

501

Az eredetiben található rövidítésekkel, az összes itt említett rendelkezés előtalálhatatlan.

249

I. Hauptstück : Grundprinzipien

§ 1.

Glieder der Deutschen Evangelischen Kirche im Banat sind alle deut-

schen Volksgenossen evangelischen Glaubens im Banat.

Evangelische Glaubensgenossen ungarischer und slowakischer Volks-

zugehörigkeit können, soweit sie keine eigene kirchliche Organisation besitzen,

als Glieder mit gleichem Recht und Pflichten in die deutsche evangelische Kir-

che aufgenommen werden.

§ 2.

Die Deutsche Evangelische Kirche im Banat hat volle Freiheit des öffent-

lichen Bekenntnisse ihres Glaubens, hält ihren Gottesdienste öffentlich und

ordnet und verwaltet innerhalb der gesetzlichen Grenzen alle ihre Angelegen-

heiten selbständig.

Die Kirche bestimmt selbst ihre kirchlichen Feiertage, Gottesdienste, die

Ordnung derselben, sowie ihren ganzen Kultus. Verordnungen darüber erlässt

leidiglich die zuständige Kirchenbehörde.

Iher Seelsorger, Amtsträger, Beamten und Diener jeder Art stellt die Kir-

che selbst an und entlässt sie selbst. Die Angestellten der Kirche sind in ihrer

kirchlichen Amtseigenschaften ausschliesslich ihren kirchlichen Behörden und

der kirchlichen Disziplinargewalt unterstellt.

§ 3.

Die Deutsche Evangelische Kirche im Banat, ihre Kirchenkreise, Kirchen-

gemeinden und sämtlichen Einrichtungen (s. § 9 u. 10) sind juristische Perso-

nen öffentliches Rechtes. Sie können alle Rechte, die ihnen als solche zukom-

men, ausüben, namentlich bewegliches und unbewegliches Vermögen gemäss

den Vorschriften dieser Kirchenordnung und in den gesetzlichen Grenzen er-

werben und geniessen.

Das Vermögen der kirchlichen Körperschaften und Anstalten der Deut-

250

schen Evangelischen Kirche im Banat dient nur zu kirchlichen Zwecken und

kann ihnen unter keinem Vorwand weggenommen oder zu anderen Zwecken

verwendet werden.

Die Deutsche Evangelische Kirche im Banat entscheidet selbstständig

über Annahme von Stiftungen, die kirchlichen Zwecken gewidmet sind, und

verwaltet sie. Sie kann auch Fonds zur Erhaltung und Unterstützung ihrer Ein-

richtungen gründen, die die Eigenschaft einer Rechtsperson haben.

Kirchlichen Stiftungen und Fonds können nur zu Zwecken verwendet

werden, für welche sie gestiftet worden sind.

§ 4.

Die Deutsche Evangelische Kirche im Banat bestreitet ihre Bedürfnisse

aus folgender Mitteln:

1. aus den Einkünften der Kirchenvermögens,

2. aus kirchlichen Taxen und Beiträgen,

3. aus Spenden und Geschenken, wie auch aus den Einnahmen von

Stiftungen und Fonden und eventuellen Umlagen auf diese Vermögen,

4. aus den Kirchenumlagen

5. aus eventuellen Spenden der politischen Verwaltunsgemeinden

6. aus ständigen staatlichen Zuwendung.

§ 5.

Zum Vollzuge der vorschriftsgemäss von kirchlichen Körperschaften ge-

troffenen Verfügungen und gefassten Beschlüsse, Erkenttnisse oder Urteile,

sowie zur Eintreibung der vorschriftsgemässig ausgeworfenen Abgaben für

Zwecke der Kirche und ihre Einrichtungen kann der Schutz und Beistand der

weltlichen Behörden durch alle kirchlichen Körperschaften unmittelbar in An-

spruch genommen werden.

251

§ 6.

Der Deutschen Evangelischen Kirche im Banat steht der Recht zu, für

kirchlichen Zwecke nur bei ihrem Glaubensgenossen zu sammeln, d.h. Kir-

chen-, Schul- und Haussammlungen durchzuführen und aus dem In- und Aus-

lande kirchliche Unterstützungen zu empfangen und ebenso kirchliche Unter-

stützungen für das In- und Ausland zu gewähren.

§ 7.

Die Deutsche Evangelische Kirche im Banat ist gleichberechtigt mit den

übrigen anerkannten Religionsgemeinschaften im Staate.

§ 8.

Die Kirche trägt Sorge, dass die Erteilung und Beaufsichtigung des Reli-

gionsunterrichtes in den Schulen in den Grenzen der Vorschriften der Schulge-

setze geschehe. Der Religionsunterricht wird in den deutschen Sprache erteilt

Der Religionslehrer wird auf Vorschlag der zuständigen Kirchenleitung

vom Staate angestellt und abberufen.

§ 9.

Die Deutsche Evangelische Kirche im Banat hat in den Grenzen der

Staatsgesetze und dieser Kirchenordnung das Recht, Fortbildungskurse, theol.

Lehranstalten, Schulen und Schülerheime zu gründen und die bereits vorhan-

denen zu erhalten, sowie kulturelle, Wohltätigkeits- und Pensionsanstalten, wie

auch Anstalten der Innere Mission zu errichten und zu erhalten.

§ 10.

Zur Förderung kirchlicher Zwecke und bewusten Glaubensleben kann

252

die Deutsche Evangelische Kirche im Banat in den Grenzen der Staatsgesetze

Vereine gründen, die unter der Leitung und Aufsicht der Kirche stehen.

§ 11.

Die Deutsche Evangelische Kirche im Banat gliedert sich in Kirchenge-

meinden. Diese sind Körperschaften im Sinne des §3 der Kirchenordnung.

Zahl, Benennung und Umfang der im bedarfsfalle zu schaffenden Kir-

chenkreise, sowie die Abgrenzung der Kirchengemeinden bestimmt der Lan-

deskirchenrat.

§ 12.

Einberufung und Beratung der kirchlichen Organisationen sind an keine

behördliche Bewilligung gebunden.

§ 13.

Die Sprache in Gottesdienst, Seelsorge, Unterricht und kirchlicher Ver-

waltung ist die Deutsche. In ihr ist auch der gesammte Schritftverkehr innerhalb

der Kirche zu führen.

§ 14.

Alle Geistlichen, die Beamten und Angestellten der Kirche haben vor An-

tritt ihres Amtes bei der zuständigen Kirchenstelle folgenden Diensteid abzule-

gen:

"Ich, N.N., zum... der Deutschen Evangelischen Kirche im Banat ge-

wählt, gelobe vor Gott dem Allmächtigen, meinem himmlischen Vater, mein

Amt in aller Treue für meine evangelische Kirche und mein deutsches Volk zu

führen, mich an die Glaubensgrundlagen der evangelischen Kirche A.B. zu hal-

ten und in ihrem Geiste für meine (Landeskirche bzw. Gemeinde) Sorge zu tra-

gen. So Wahr mir Gott helfe! Amen!"

253

§ 15.

Der obersten Kirchenbehörde steht das Recht zu, im Rahmen der

Staatsgesetze und der Kirchenordnung rechtsverbindliche Verordnungen her-

auszugeben.

II.Hauptstück: Die Kirchengemeinde

a) Allgemeines

§ 16.

Die Kirchengemeinde ist berufen, eine Pflanzstätte evangelischen Glau-

bens und Lebens und eine Gemeinschaft brüderlicher Liebe zu sein und am

äusseren und inneren Aufbau der Landeskirche mitzuwirken.

§ 17.

Organisierte Kirchengemeinden mit Pfarramt sind Muttergemeinden, oh-

ne Pfarramt Tochtergemeinden (Filialen).

Ortschaften, in denen evangelische Christen ohne örtliche Kirchenorga-

nisation wohnen, bilden die Diaspora.

Muttergemeinden, aus denen die Diaspora betreut wird, sind Missions-

gemeinden.

Die Zugehörigkeit politischer Gemeinden zur Kirchengemeinden wird von

Landeskirchenrat festgelegt.

§ 18.

Die Kirchengemeinden verwalten ihre Angelegenheiten innerhalb durch

diese Kirchenordnung bestimmten Grenzen selbst.

§ 19.

Der Kirchengemiende gehören alle Kirchenmitglieder der evangelischen

Kirche an, welche in ihrem Bezirke ihre ständigen Wohnsitz haben. Wer seinen

254

dauernden Wohnsitz in eine andere auf dem Gebiet der Gesamtkirche liegende

Gemeinde verlegt, behält 6 Wochen hindurch seine frühere kirchliche Gemein-

dezugehörigkeit bei. Nach Ablauf dieser Zeit trifft er in den Verband der neuen

Kirchengemeinde ein.

b) Das Amt der Wortverkündigung

§ 20.

Der ordentliche Dienst an Wort und Sakrament und damit die geistliche

Leitung und Betreuung der Kirchengemeinde steht dem Pfarrer als dem Träger

des geistlichen Amtes zu.

In besonderen Fällen stehen die Wortverkündigung, die Verwaltung der

Sakramente, die Seelsorge, wie überhaupt die Betreuung sämtlicher kirchlichen

Angelegenheiten zu:

Predigern, Lehrern, Diakonen, Helfern, und anderen kirchlichen Arbei-

tern, sowie jenen Gemeindemitgliedern, die sich im kirchlichem Sinne bewährt

haben.

Die Betreuung aller dieser Mitarbeiter erfolgt duch die oberste Kirchen-

behörde.

Der Pfarrer ist der Leiter der Kirchengemeinde in allen Angelegenheiten

der Kirche und ihrer Einrichtungen, und hat die Kirchengemeinde nach aussen

zu vertreten, insoweit die Vertretung nach den Bestimmungen dieser Kirchen-

ordnung nicht dem Gemeindekirchenrat zusteht. Er hat für die genaue und

pünktliche Durchführung der bestehenden Vorschriften und Verordnungen so-

wie der Anordnungen der höheren Kirchenbehörde Sorge zu tragen. Er führt

die Aufsicht über die Wolfahrts- und sonstige Einrichtungen sowie über die Tä-

tigkeit aller Angestellten der Kirchengemeinde.

§ 21.

Der Pfarrer ist verpflichtet, auf Anordnung der Kichenleitung neben sei-

nen ordentlichen Amtsgeschäften auch andere geistliche Verrichtungen und

Aufgaben im Dienste der Gesamtkirche zu übernehmen.

255

§ 22.

Die Neubesetzung erledigter Pfarrstellen geschieht in der Form, daß zu-

nächst der Gemeindekirchenrat über die von der Kirchenleitung zugelassenen

Kandidaten berät.

Daraufhin hat die Kirchengemeindeversammlung ihre Vorschläge mit

geeigneter Begründung dem Landeskirchenrat zuzuleiten. Dieser beruft nach

bestem Wisen und Gewissen einen der Kandidaten zum Pfarrer der betr. Ge-

meinde.

§ 23.

Die Besoldung der Pfarrer, die Versorgung der Ruheständler und Hinter-

bliebenen sowie das Disziplinarrecht werden durch eine besondere kirchliche

Verordnung geregelt.

§ 24.

Pfarrer können im Interesse des Dienstes vom Landeskirchenrat auf ei-

ne andere Stelle versetzt werden. Die Gründe dafür sind:

a) ein auf andere Weise nicht mehr heilbares Zerwürfnis zwischen der

Gemeinde und dem Geistlichen, ohne dass ein Disziplinarfahl gegeben ist.

b) ein auf andere Weise nicht mehr zu befriedigender dringender Bedarf

von Geistlichen an anderer für die Gesamtkirche bedeutsamer Stelle.

Die Einzelheiten regelt eine kirchliche Verordnung.

§ 25.

Geistliche können auch ohne Berufung zu einem Gemeindepfarramt von

der Kirchenleitung als Pfarrer der Landeskirche angestellt werden.

§ 26.

Den Pfarrer unterstützt in seiner Tätigkeit der Prediger. Seine Rechte

256

und Pflichten werden durch eine besondere Verordnung festgelegt.

c ) Der Kirchengemeindeinspektor

§ 27.

In jeder Kirchengemeinde ist ein Kirchengemeindeinspektor zu wählen.

Der Kirchengemeindeinspektor hat erster Linie den Pfarrer zuunterstützen, die

Kirchengemeinde im Falle der Verhinderung des Pfarrers zu vertreten, an der

Erhaltung der Ordnung und des friedlichen Zusammenarbeits in der Kirchen-

gemeinde mitzuwirken, bei der Durchführung bestehender Vorschriften und

sonstiger Verordnungen wirksame Hilfe zu leisten und seine stete Aufmerk-

samkeit allem zuzuwenden, was der Kirchengemeinde und allen ihren Einrich-

tungen förderlich sein kann.

Der Kircheninspektor ist der erste weltliche Würdenträger der Kirchen-

gemeinde.

Den Kircheninspektor wählt die Kirchengemeindeversammlung. Die

Wahl des Kircheninspektors wird von der Kirchenleitung bestätigt.

Der Vertreter des Kircheninspektors hat die Bezeichnung "Stellvertreter

des Kircheninspektors". Er hat in Vertretung des Kircheninspektors die gleichen

Rechte und Pflichte wie dieser und wird auf die gleiche Weise gewählt.

d) der Kassier

§ 28.

Der Kassier führt alle wirtschaftlichen Angelegenheiten der Kirchenge-

meinde nach den Weisungen der Gemeindevertretung und des Kirchenrates

und im Rahmen der Kirchengesetze und der kirchlichen Verordnungen.

Jedes 1/4 Jahr hat er für seine Tätigkeit im Rahmen einer Kassenüber-

prüfung Rechnung zu legen. Er ist für sein Gebaren mit seinem Vermögen

haftbar.

Sein Vertreter heisst "Stellvertreter des Kassiers". Beide werden in glei-

chen Wiese wie der Kircheninspektor gewählt.

257

e) Sonstige Amtsträger

§ 29.

Ausserdem bestellt die Gemeindevertretung nach Bedarf Schriftführer,

Kirchenvater, Anwalt, Lehrer, Religionslehrer, Kantor u.a.

§ 30.

Die Verwaltung der Kirchengemeinde liegt in der Hand des Gemeinde-

kirchenrates.

Ihm obliegt die Sorge für das religiöse, sittliche und kirchliche Wohl der

Gemeinde und die Aufrechterhaltung der kirchlichen Zucht und Ordnung. Im

Besonderen stellt er den Kostenvorschlag zusammen und legt ihn der Gemein-

devertretung vor. Er sorgt für die Aufrechterhaltung der Ordnung der Kirche,

beim Gottesdienste und in den eigenen Schulen, unterstützt den Pfarrer in der

Pflege des christlichen Lebens, sorgt für die Armen, Kranken, Witwen und Wai-

sen der Gemeinde, überwacht die ordentliche Führung der Gemeindebücher,

erledigt die laufenden kleineren Angelegenheiten selbständig, verfasst und un-

terbreitet der Gemeinde ausserdem Kostenvorschlag auch den Rechnungab-

schluss und bereitet die Gemeindeversammlung vor.

§ 31.

Der Gemeindekirchenrat vertritt die Kirchengemeinde nach ihnen und

nach aussen, namentlich auch im Rechtsverkehr und vor Gericht.

§ 32.

Der Gemindekirchenrat besteht aus:

1., dem oder den festangestellten oder vorübergehend mit der Verwal-

tung des Pfarramtes betrauten Geistlichen,

2., dem Kircheninspektor und seinem Stellvertreter

258

3., den Vertertern der Kirchengemeinde, die von der Kirchengemeinde-

versammlung gewählt werden, und von der Kirchenleitung zu bestätigen sind,

4, aus dem Schriftführer,

5, dem Kirchenvater.

Weitere Bestimmungen über den Gemeindekirchenrat werden durch ei-

ne besondere Verordnung erbracht.

Den Vorsitz im Gemeindekirchenrat führt der Kircheninspektor, in dessen

Abwesenheit ist der Stellvertreter des Kircheninspektors der Vorsitzende. Pfarr-

verweser werden diesbezüglich wie ordentliche Pfarrer angesehen.

§ 33.

Der Vorsitzende hat eine Sitzung des Gemeindekirchenrates anzube-

raumen, so oft die Geschäfte es erfordern. Die Sitzungen des Gemeindekir-

chenrates sind nicht öffentlich.

f) Die Gemeindeversammlung

§ 34.

Die Gemeindeversammlung besteht aus den stimmberechtigen Mitglie-

dern der Kirchengemeinde. Ihre Aufgaben sind:

a) Vorschläge zur Berufung eines neuen Pfarrers,

b) Wahl der Verterter zum Landeskirchentag

c) Wahl des Kircheninspektors und seines Stellvertreters,

d) Wahl des Gemeindekirchenrates

e) Wahl des Kassiers und seines Stellvertreters, des Kirchenvaters, des

Kantors, des Religionslehrers, und aller übrigen Beamten und Amtsträger der

Kirchengemeinde,

f) Feststellung des Haushaltvoranschlages und Festsetzung der Kir-

chenumlagen.

Die Wahlen nimmt die Kirchengemeindeversammlung nach den Bestim-

mungen einer einschlägigen kirchlichen Verordnung vor. Die Kirchen-

259

gemeindeversammlung wird nach Bedarf vom Gemeindekirchenrat einberufen.

III. Hauptstück: Die Gesamtkirche

§ 35.

Alle Kirchengemeinden zusammen bilden die Gesamtgemeinde.

§ 36.

Die Organe der Gesamtkirche sind:

1. Der Bischof mit dem Kirchenpräsident

2. Der Landeskirchenrat

3. Der (allgemeine Kirchentag) Landeskirchentag

§ 37.

Die Mi tglieder des Landeskirchentages sind:

1. der Bischof und der Kirchenpräsident

2. Die Mitglieder des Landeskirchenrates

3. Die Mitglieder des allg. Kirchengerichtes

4. Die Entsendeten der Kirchenkreise, je ein Weltlicher auf 500 Seelen

5. Die im Dienste der Kirche stehenden Pfarrer und Pfarrerverweser.

§ 38.

Der Landeskirchentag bestimmt den Landeskirchenrat und des allge-

meine Kirchengericht.

Ihm stehet auch das Recht zu, beide Körperschaften aufzulösen.

§ 39.

Der Landeskirchentag ist das verfassungs- und gesetzgebende Organ

260

der Gesamtkirche. Er ist der Träger der Arbeit in der Gesamtkirche. Er bestellt

die Arbeitsausschüsse und stellt sämtlichen Amtsträger an. Er trifft die nötigen

Verfügungen zur Besetzung der Stellen des Bischofs und der Kirchenprä-

sidenten, besorgt den gesamtkirchlichen Kostenvorschlag, hat das Recht, nach

Massgabe seiner sachlichen Bedürfnisse Umlagen auszuwerfen und einzu-

nehmen. Sein Anteil bei der Besetzung von Pfarrerstellen und seine Rolle bei

der Versetzung von Pfarrern sind durch die § 22 und 24 dieser Kirchenordnung

geregelt.

§ 40.

Die Mitglieder des Landeskirchenrates sind:

1. der Bischof

2. der Kirchenpräsident

3. der bischöfliche Pfarrer oder ein geistlicher Vertreter,

4. der Präsident des allg. Kirchengerichtes

5. der Kassier der Landeskirche

6. zwei vom Landeskirchentag aus den Reihen de evangel. Laien ge-

wählte Vertreter

7. der Anwalt der Landeskirche

Der Anwalt und die zwei weltlichen Vertreter (siehe Punkt. 6 u. 7) sind im

Einvernehmen mit dem Volksgruppenführer zu bestimmen.

Es ist auch möglich, mehr als eines der hier genannter Ämter auf eine

Person zu vereinigen. Dabei soll die Zahl der geistlichen und weltlichen Mit-

glieder des Landeskirchenrates stets gleich bleiben.

§ 41.

Der Landeskirchenrat wird auf 6 Jahren bestellt. Scheidet vor Ablauf der

Mandatszeit ein Mitglied des Landeskirchenrates aus, so ergänzt sich der Lan-

deskirchenrat bis zum Ablauf der Mandatspflicht selbst durch Berufung.

261

§ 42.

Der Landeskirchenrat kann über alle Angelegenheiten der Kirche bera-

ten.

Zu ihren Aufgaben gehört vornehmlich:

1. Die Behandlung von Angelegenheiten, welche die öffentliche Stellung

der Kirche im Staate berühren,

2. die Erwägung des Zustandes der Gesamtkirche hinsichtlich Lehre,

Kultus, Kirchenzucht und Verfassung,

3. die Entscheidung über Fragen der kirchlichen Gebräuche und der Got-

tesdienstlichen Ordnung, des Kirchenbuches und des Gesangbuches sowie die

Bestimmungen über die kirchlichen Feiertage.

§ 43.

Der Landeskirchenrat wird im Bedarfsfalle vom Bischof einberufen. Er

tritt im Regel alle 2 Jahre zusammen. Es muss ausserdem einberufen werden,

wenn dies wenigstens die Hälfte der Mitglieder schriftlich verlangt.

§ 44.

Der Bischof leitet und vertritt die Gesamtkirche und verwaltet die inneren

und äusseren Angelegenheiten nach Massgabe der Kirchenordnung und der

kirchlichen Verordnungen.

Er nimmt die Visitaiton der Kirchenkreise und Kirchengemeinden vor. Er

ordiniert die Pfarrer und segnet die Kirchen, Friedhöfe, usw. ein. Doch ist er

berechtigt, in jedem einzelnen Falle einen Pfarrer mit der Vornahme der Hand-

lungen zu betrauten. Er hat das Recht, in allen Kirchen der Gesamtkirche zu

predigen und geistliche Amtshandlungen vorzunehmen.

Er führt die Oberaufsicht über Amtsführung und den Wandel der Pfarrer

und Kirchenbeamten. Er ist der berufene seelsorgelicher Berater der Pfarrer.

Er verkündigt die vom Landeskirchenrat beschlossenen Verordnungen.

262

Er vertritt die Kirche gegenüber Staats- und Kirchenstellen.

Er ist in allen Fällen -einschl. der kirchl. Aufsicht – zuständig, in denen

nichts anderes vorgeschrieben ist oder wird.

§ 45.

Der Bischof wird aus der Reihe der Pfarrer im Einvehrnehmen mit dem

kirchl. Aussenamt der Deutschen Evangelischen Kirche in Berlin durch den

Landeskirchentag gewählt und das Staatsoberhaupt bestätigt.

§ 46.

Der Landeskirchentag wählt im Einvernehmen mit dem Volksgruppen-

führer den Kirchenpräsidenten, der das 30. Lebensjahr zurückgelegt haben

muß. Er soll nach Möglichkeit am Sitze des Landesbischofs wohnen, oder von

ihm leicht erreichbar sein.

Der Kirchenpräsident ist der erste weltliche Würdenträger der Gesamt-

kirche. Er ist in erster Linie verpflichtet, den Bischof in der Ausübung seiner ge-

setzlichen Amtspflichten zu unterstützen und ihn mit Ausnahme der geistlichen

Amtshandlungen zu vertreten. An den durch den Bischof vorzunehmenden Kir-

chenvisitationen hat er nach Möglichkeit teilzunehmen.

Der Kirchenpräsident wird jeweils auf 6 Jahren gewählt. Mit dem Ver-

trauen des Landeskirchenrates kann er unbeschränkter Wiederholung auf wei-

tere 6 Jahre gewählt werden.

§ 47.

Andere Amsträger und Beamte der Gesamtkirche stellt der Landeskir-

chenrat nach Bedarf an (Missionspfarrer, Sekräter, Kassier, Schreibkräfte u.a).

IV. Hauptstück:

Die Vermögensgebarung

263

§ 48.

Die Deutsche Evangelische Kirche im Banat verwaltet ihre Vermögens-

angelegenheiten im Sinne der Grundprinzipien der Kirche, in den Grenzen der

Staatsgesetze, und unter staatl. Oberaufsicht selbstständig.

§ 49.

Die kirchliche Vermögensverwaltung geschiecht nach dem Vorschriften

der kirchl. Rechnungsführungs- und Wirtschaftsverordnung, die vom Landeskir-

chenrat erlassen und vom Justizminister genehmigt wird.

§ 50.

Unbewegliches Kirchenvermögen, sowie Vermögen von Stiftungen und

Fonds, welche in der Verwaltung von Kirchenbehörden sind, können nur mit

Genehmigung des Landeskirchenrates veräussert werden.

§ 51.

Das unbewegliche Vermögen ist so zu verwalten, dass sein Bestand und

seine Ertragsfähigkeit nicht verringert werden.

§ 52.

Stiftungen und Fonds werden von übrigen Vermögen abgesondert ver-

waltet. Der Ertrag der Stiftungen kann für jene Zwecke verwendet werden, wel-

chen sie gewidmet sind. Ist dies infolge veränderter Verhältnisse unmöglich, so

ist der Landeskirchenrat auf Antrag der die Stiftung verwaltenden Kirchenkör-

perschaften berufen, mit Zustimmung der staatl. Stiftungsbehörde über die Ver-

wendung des Ertrages für einen der Stiftung ähnlichen Zweck zu entscheiden.

Hinsichtlich der Fonds erbringt solche Beschlüsse auf Antrag der Kör-

264

perschaft, die die Stiftung verwaltet, der Landeskirchenrat selbst.

§ 53.

Zur Deckung der ordentlichen Auslagen der Gesamtkirche, ihrer Ge-

meinden und Einrichtungen darf nicht das Kirchenvermögen, sondern nur des-

sen Ertrag verwendet werden.

§ 54.

Gesamtkirche, Kirchenkreis und Kirchengemeinden erbringen über ihre

Jahreserfordernisse sowie über das zu deren Deckung dienende Einkommen

jährlich einen ordentlichen Haushaltvoranschlag und sorgen für die Einhebung

der Einkünfte.

Für Kirchenkreise oder Kirchengemeinden, welcher sich weigern, einen

Bedürfnissen entsprechenden Haushaltsvoranschlag zu erbringen, und für die

nötigen Einkünften zu sorgen, besorgt beides in bindender Weise der Landes-

kirchenrat.

Schlussrechnungen der Kirchengemeinden werden von den nächsthöhe-

ren Kirchenbehörden nach erfolgter Überprüfung durch die Rechnungsprüfer-

kommission genehmigt.

§ 55.

Die Gesamtkirche kann auf die Kirchengemeinde und die Kirchenge-

meinden können auf ihre Glieder – ferner können diese Körperschaften auf das

Einkommen der von ihnen verwalteten Stiftungen und Fonds Beiträge auswer-

fen.

§ 56.

Jedes Mitglied der Deutschen Evangelischen Kirche im Banat ist in der-

jenigen Kirchengemeinde kirchliche Abgaben (Beiträge, Umlagen), zu zahlen

schuldig, deren Mitglied es ist.

265

§ 57.

Sämtliche Mitglieder der Deutschen Evangelischen Kirche im Banat sind

ihrem Einkommen und Vermögensstande gemäss für die Bedürfnisse der Kir-

che beitragspflichtig ohne Rücksicht darauf, an welchem Orte sich ihr Vermö-

gen befindet und woher ihnen das Einkommen zufliesst. Ausserdem ist jedes

Mitglied verpflichtet, die nach seinen direkten Steuern im Sinne des Statutes

bemessenen und vor geschriebenen Umlagen der Kirche zu entrichten.

Die Mitglieder der Deutschen Evangelischen Kirche im Banat können nur

zu Gunsten dieser kirchlichen Abgaben herangezogen werden.

§ 58.

Die von einzelnen Gemiendemitgliedern den Pfarerrn und Gemeindean-

gestellten gebührenden Geld und Naturalbeiträge müssen durch dazu berufene

Angestellten der Kirchengemeinden eingesammelt werden, und in festgesetzter

Menge und Güte ausgefolgt werden.

§ 59.

Die Kirchengemeinden können in Einvernehmen mit den btr. Angestell-

ten und mit Genehmigung des Bischofs Naturalabgaben von Jahr zu Jahr ablö-

sen.

§ 60.

Gesamtkirche, Kirchenkreise und Kirchengemeinden sind berechtigt und

verpflichtet, rückständige Abgaben von ihren Mitgliedern im Wege der Staats-

gewalt einzutreiben (§ 5 dieser Kirchenordnung), diesbezügliche Beschlüsse

und Ausweise der Kirchengemeinden müssen vom Bischof bestätigt werden.

266

V. Hauptstück: Die Kirchenfonds

§ 61.

Zur Deckung ausserordentlicher Bedürfnisse der Kirche kann die Ge-

samtkirche einen besonderen Fond schaffen, welchen auf Beschluss des Lan-

deskichenrates neben den eigenen Einkünften und ihm gewidmeten wohltäti-

gen Spenden und Vermächtnissen auch Teile der allgemeinen kirchlichen Ein-

künfte zugeführt werden können, bis er die vorgesehenen Höhe erreicht hat.

§ 62.

Der Kirchenfond wird von der Gesamtkirche verwaltet. Die Einkünfte des

Fonds können erst verausgabt werden, wenn der Fond die vorgesehene Höhe

erreicht hat.

VI. Hauptstück: Das Pensionsintitut

§ 63.

Die Pensionsanstalt der Gesamtkirche sichert den ordentlichen Pfarrern,

den Schulpfarrern, den Anstalts- und Jugendpfarrern, wie überhaupt allen in

Dienste der Kirche stehenden ordinierten Geistlichen, den Kantoren, weiter den

in ordentlicher Stelle tätigen Angestellten aller Kirchenstellen soweit sie keinen

Anspruch auf anderweite Versorgung von Seiten des öffentlichen Dienstes -

oder der Gesellschaftsversicherung haben - im Falle sie arbeitsunfähig werden

Ruhegehalt, im Falle ihres Ablebens aber ihren Witwen und Waisen Versor-

gungsgehalt.

§ 64.

Die Einzelheiten über das Pensionswesen der Deutschen Evangelischen

Kirche im Banat regelt eine besondere kirchliche Verordnung.

267

VII. Hauptstück: Die Kirchengerichte

§ 65.

Die Kirche übt ihr richterliche Gewalt duch die Kirchengerichte aus.

§ 66.

Der Kirchengerichtsbarkeit unterliegen die kirchlichen Vergehen, die strit-

tigen kirchl. Verwaltungsangelegenheiten, Berufungen gegen Wahlen und An-

gelegenheiten der kirchl. Verwaltung und Vermögensgebarung.

Die Entscheidungen der Kirchengerichte sind rechtsverbindlich.

Einzelheiten über die Kirchengerichte regelt die Verordnung über die

kirchliche Gerichtsbarkeit.

VIII: Hauptstück: Schlussbestimmungen

§ 67.

Zu den kirchlichen Ehrenämtern haben Männer und Frauen in gleicher

weise Zutritt.

§ 68.

Die kirchlichen Statuen und Verordnungen werden in kirchl. Amtsblatt

verkündet. Falls nichts anderes vorgeschrieben wird, treten sie mit dem 8 Tage

nach dem Ausgabetage der die Verkündigung entheltenden Nummer in Kraft.

§ 69.

Diese Kirchneordnung tritt nach ihrer Bestätigung durch die oberste

Staatsbehörde sofort in Kraft.

Alle Vorschriften, die mit dieser Kirchenordnung in Wiederspruch stehen,

werden gleichzeitig ausser Kraft gesetzt.

Mit der Durchführung dieser Kirchenordnung werden der Bischof und der

268

Landeskirchenrat beuftragt"

Art. 2.

Diese Verordnung tritt mit dem Tage ihrer Kundmachung im Amtsblatte

(Službe novine) in Kraft.

Ministerratspräsidium M.S. Nr. 773

24. Februar 1942 Beograd

der Ministerratspräsident

Milan Dj. Nedić, m.p.

(Es folgen die Unterschriften der übrigen Herrn Minister)

(Veröffentlicht in " Službe novine " Nr. 19. vom 6. März 1942.)

269

A.5. Verfassung der Deutschen Evangelisch-Christ-

lichen Kirche A.B. im Unabhängigen Staate Kroatien

Die Deutsche Evangelisch-Christliche Kirche A.B. im Unabhängigen

Staate Kroatien (in der Folge und im Sprachgebrauch kurz: Deutsche Evange-

lische Kirche) ist gegründet auf das ewige Evangelium, wie es in der Heiligen

Schrift bezeugt und in den Bekenntnissen der Reformation, vorab im Kleinen

Katechismus Luthers und in der Augsburgischen Konfession neu ans Licht ge-

treten ist.

Dieses Evangelium bildet für Lehre und Leben der Kirche die unantast-

bare Grundlage.

Sie gibt sich im folgenden eine neue Verfassung:

I.Hauptstück

Grundprinzipien

§ 1.

Glieder der Deutschen Evangelischen Kirche sind alle deutschen Volks-

genossen evangelischen Glaubens im Staate Kroatien.

§ 2.

Die Deutsche Evangelische Kirche hat volle Freiheit des öffentlichen Be-

kenntnisses ihres Glaubens, hält ihren Gottesdienst öffentlich und ordnet und

verwaltet innerhalb der gesetzlichen Grenzen alle ihre Angelegenheiten selb-

ständig.

Die Kirche bestimmt selbst ihre kirchlichen Feiertagen, Gottesdienste,

die Ordnung derselben, sowie ihren ganzen Kultus, Verordnungen darüber er-

lässt leidiglich die zuständige Behörde.

Ihre Seelsorger, Amtsträger, Beamten und Diener jeder Art, und Stufe

stellt die Kirche selbst an, und entlässt sie selbst. Die Angestellten der Kirche

sind in ihrer kirchlichen Amtseigenschaften ausschliesslich ihrer kirchlichen Be-

270

hörde und der kirchlichen Disziplinarrecht unterstellt.

§ 3.

Die Deutsche Evangelische Kirche und ihre Körperschaften sind juristi-

sche Personen öffentlichen Rechts. Sie können alle Rechte, die ihnen als sol-

chen zukommen, ausüben, namentlich bewegliches und unbewegliches Vermö-

gen gemäss den Vorschriften dieser Verfassung und den gesetzlichen Grenzen

erwerben und geniessen. Dasselbe gilt auch für diejenigen Institutionen, denen

diese Eigenschaft vor dieser Verfassung zuerkannt ist.

Das Vermögen der kirchlichen Körperschaften und Anstalten der Deut-

schen Evangelischen Kirche dient nur kirchlichen Zwecken und kann ihnen un-

ter keinem Vorwand weggenommen oder zu anderen kirchlichen Zwecken ver-

wendet werden, ausser dem Falle einer Enteignung, die im Gesetze vorgese-

hen ist.

§ 4.

Die Deutsche Evangelische Kirche bestreitet ihren Bedürfnisse aus fol-

genden Mitteln:

1/ Ertrag des Kirchenvermögens,

2/ Kirchlichen Taxen und Beiträge,

3/ Ständige staatliche Unterstützung,

4/ Kirchliche Umlagen,

5/ Spenden, Geschenke, sowie Beihilfen von anderen kirchlichen Stel-

len,

6/ Spenden im Wege von Kirchen- und Haussammlungen,

7/ Etwaige Beihilfen politischer Verwaltungskörperschaften.

§ 5.

Zum Vollzuge der vorschriftsgemäss von kirchlichen Körperschaften ge-

troffen Verfügungnen und gefassten Beschlüsse, Erkenntnisse oder Urteile,

271

sowie zur Eintreibung der vorschriftsmässig ausgeworfenen Abgaben für Zwe-

cke der Kirche und ihrer Einrichtungen, kann der Schutz und Beistand der welt-

lichen Behörden durch alle kirchlichen Körperschaften unmittelbar in Anspruch

genommen werden.

§ 6.

Der Deutschen Evangelischen Kirche steht das Recht zu, für kirchlichen

Zwecke nur bei ihren Glaubensgenossen zu sammeln, d.h. Kirchen- und Haus-

sammlungen durchzuführen und aus dem In- und Ausland kirchliche Unterstüt-

zungen zu empfangen und ebenso kirchliche Unterstützungen für das In- und

Ausland zu gewähren.

§ 7.

Die Deutsche Evangelische Kirche ist gleichberechtigt mit den übrigen

anerkannten Religionsgemeinschaften im Staate.

Ihren Gliedern darf durch ihre kirchliche Zugehörigkeit im staatlichen öf-

fentlichen Leben und in wirtschaftlicher Hinsicht kein Nachteil erwachsen. Sie

können Stellen und Aemter jederart bekleiden, Berufe ausüben, wie die Ange-

hörigen der anderen anerkannten Religionsgemeinschaften.

§ 8.

Angehörige fremder Staaten dürfen nur mit Bewilligung des zuständigen

Ministeriums als Beamte oder Pfarrer angestellt werden, falls staatliche Mittel

zu ihrer Besoldung beansprucht werden. Sie geniessen seitens des Staates

auch in der Kirche die gleichen Rechte, wie die Geistlichen kroatischer Staats-

zugehörigkeit.

§ 9.

Die Kirche trägt Sorge, dass die Erteilung und Beaufsichtigung des Reli-

gionsunterrichts in den Schulen in den Grenzen der Vorschriften der staatlichen

Schulgesetze und in Sinne der Grundsätze der Deutschen Evangelischen Kir-

272

che im ihren Lehrplanes erfolge.

Der Religionsunterricht wird in allen Schulen in der deutschen Sprache

erteilt.

Woferne die Religionslehrer nicht von anderer Seite eine Vergütung er-

halten, ist die zuständige Kirchenkörperschaft verpflichtet, ihnen eine solche zu

zahlen.

§ 10.

Die Deutsche Evangelische Kirche hat in den Grenzen der Staats-

gesetze und dieser Kirchenverfassung das Recht, kirchliche Fortbildungskurse

zu veranstalten und das kirchliche Liebeswerk zu Pflegen.

§ 11.

Die Deutsche Evangelische Kirche weiss sich auf Grund des gemeinsa-

men evangelischen Bekenntnisses und des angestammten deutschen Volks-

tums ihrer Glieder als Glied der Deutschen Evangelischen Kirche im Mutterlan-

de der Reformation und kann mit dieser vertragsmässig in engste Gemein-

schaft der Arbeit oder auch in der Organisation treten. Sie kann mit den ande-

ren evangelischen Kirchen des Auslandes glaubensbrüderliche Beziehungen

unterhelten

§ 12.

Evangelische Christen A.B nicht deutscher Volkszugehörigkeit können

sich dort, wo keine Kirchengemeinde ihres Volkstums besteht, der deutschen

evangelischen Kirchengemeinde ihres Wohnortes anzuschliessen. Der deut-

sche Charakter der Kirchengemeinde und deren ausschliessliches Recht auf

das Kirchenvermögen bleiben unangetastet, auch wenn die Anderssprachigen

ausscheiden und eine eigene Kirchenorganisation gründen.

In Kirchengemeinden, denen sich Gläubige des Reformierten Bekennt-

nisses angeschlossen haben, wird diesen die Achtung ihres Bekenntnisses an-

gesichert. Sie haben in den Versammlungen der Kirchengemeinden Wahl- und

273

Stimmrecht.

Dafür müssen sie die Lasten der Kirchengemeinden tragen helfen. Der

evangelische Charakter A.B. der Kirchengemeinden und das ausschliessliche

Recht auf das Kirchenvermögen bleiben unangetastet.

Deutsche Reformierte Kirchengemeinden können sich als selbstständige

Seniorate der Deutschen Evangelischen Kirche anschliessen bei völliger Wah-

rung ihrer bekenntnismässigen Eigenart, sowie ihrer wirtschaftlich-finanziellen

Selbständigkeit. Bei einem allfälligen Ausscheiden haben sie keine vermögens-

rechtlichen, sowie auch keine wie immer gearteten Ansprüche gegenüber der

Deutschen Evangelischen Kirche.

§ 13.

Einberufung und Beratung der kirchlichen Organe sind an keine behörd-

liche Bewilligung gebunden. Eine besondere Ordnung regelt die Einberufung,

Leitung, Verhandlung und Beschlussfassung der Versammlungen und der ver-

schiedenen Körperschaften.

§ 14.

Die Sprache in Gottesdienst, Seelsorge, Unterricht und kirchlicher Ver-

waltung ist die Deutsche. In ihr ist auch der gesamte Schriftsverkehr innerhalb

der Kirche zu führen. Der Verkehr mit den staatlichen Organen regelt sich nach

den staatlichen Bestimmungen.

§ 15.

Alle Geistlichen, andere Amtsträger und Beamten der Kirche haben vor

Antritt ihres Amtes einen Diensteid abzulegen.

II. Hauptstück

Die Kirchengemeinde

§ 16.

Die Gemeinde ist berufen, eine Pflanzstätte evangelischen Glaubens

274

und Lebens und eine Gemeinschaft brüderlicher Liebe zu sein und am äus-

seren und inneren Aufbau der Kirche in ihrer Gesamtheit und in ihren Arbeits-

zweigen mitzuwirken.

§ 17.

Organisierte Kirchengemeinden mit Pfarramt sind Muttergemeinden, oh-

ne Pfarramt Tochtergemeinden (Filialen).

Ortschaften, in denen evangelische Christen ohne örtliche Organisation

wohnen, bilden die Diaspora.

§ 18.

Evangelischen in allen politischen Gemeinden in Unabhängigen Staate

Kroatien gehören zu einer Kirchengemeinde.

Der Pfarrsprengel werden durch den Landeskirchenrat festgestellt.

Derselbe beschliesst auch nach Anhörung der Beteiligten über die Neu-

bildung, Veränderung, Aufhebung und Vereinigung der Gemeinden.

§ 19.

Die Kirchengemeinden verwalten ihre Angelegenheiten innerhalb der

durch diese Kirchenverfassung bestimmten Grenzen selbst.

§ 20.

Der Kirchengemeide gehören alle Glieder der Kirche an, welche in ihrem

Sprengel ihren Wohnsitz haben. Wer seinen dauernden Wohnsitz in eine ande-

re Gemeinde auf dem Gebiet der Landeskirche liegende Gemeinde verlegt,

behält noch durch sechs Wochen seine frühere kirchliche Gemeindezuständig-

keit bei. Nach Ablauf dieser Zeit tritt er in den Verband der neuen Kirchenge-

meinde ein.

275

A. Das Pfarramt

§ 21.

Der ordentliche Dienst an Wort und Sakrament und damit die geistliche

Führung und Betreuung der Gemeinde steht dem Pfarrer als Träger des geistli-

chen Amtes zu.

Die Kirche erwartet von ihren Geistlichen, dass sie die Lehren der Heili-

gen Schrift nach Massgabe des Bekenntnisstandes der Deutschen Evangeli-

schen Kirche verkünden, der Gemeinde das Beispiel eines untadeligen christli-

chen Lebenswandels geben und überall den Ernst und Würde ihres Amtes

wahren.

Der Pfarrer ist der Führer der Gemeinde in allen Angelegenheiten der

Kirche und ihrer Einrichtungen und hat die Kirchengemeinde nach aussen zu

vertreten, insoweit die Vertretung nach Bestimmungen dieser Kirchenverfas-

sung nicht dem Gemeindekirchenrat zusteht. Er hat für die genaue und pünkt-

liche Durchführung der bestehenden Vorschriften und Verordnungen, sowie der

Anordnungen der höheren Behörde Sorge zu tragen. Er führt die Aufsicht über

die Liebeswerke und sonstigen Einrichtungen, sowie über die Tätigkeit aller An-

gestellten der Kirchengemeinde.

§ 22.

Der Pfarrer ist verpflichtet, auf Anordnung der Kirchenleitung neben sei-

nen ordentlichen Amtsgeschäften auch andere geistliche Verrichtungen und

Aufgaben im Dienste der Landeskirche zu übernehmen, soweit seine Kräfte

und die Interressen seiner Gemeinde dies gestatten.

§ 23.

Die Prediger haben den Pfarrer in seiner Tätigkeit zu unterstützen. Sie

werden vom Landesbischof ernannt. Ihre Dienstobliegenheiten regelt der Lan-

desbischof.

276

§ 24.

Die Besetzung der Pfarrstellen geschieht in der Form, dass der Landes-

bischof der Gemeindevertretung, wo die entsprechende Zahl von Bewerbern

vorhanden ist, bis zu drei geeignete Kandidaten vorschlägt, aus denen diese

einen auswählt. Der Gewählte wird vom Landesbischof in das Pfarramt beru-

fen. Die Einzelheiten bestimmt eine kirchliche Ordnung.

§ 25.

Die Rechte und Pflichten der Pfarrer, ihre Besoldung und die Versorgung

der Ruheständler und Hinterbliebenen, sowie das Disziplinarrecht werden durch

kirchliche Ordnung geregelt.

§ 26.

Pfarrer können im Interresse des Dienstes auf eine andere Pfarrstelle

versetzt werden. Die Gründe können nur sein:

a/ ein auf andere Weise nicht mehr heilbare Zerwürfnis zwischen der Gemein-

de und dem Geistlichen, ohne dass ein Disziplinarfall gegeben ist;

b/ ein auf andere Weise nicht mehr zu befriedigender, dringender Bedarf von

Geistlichen an anderer für die Landeskirche bedeutsamer Stelle. In diesem Fall

kann die Versetzung nur mit Einwilligung des betreffenden Pfarrers erfolgen.

Die Einzelheiten regelt eine kirchliche Ordnung. Bis zu ihrem Erlass fin-

den Versetzungen im Interesse des Dienstes nicht statt.

§ 27.

Gesitliche könne auch ohne Berufung zu einem Gemeindepfarramt als

Pfarrer der Kirche angestellt werden. Die Berufung zu diesem Dienst erfolgt

nach Wahl durch den Landeskirchenrat durch den Landesbischof.

277

B. Der Gemeindekurator

§ 28.

In jeder Gemeinde ist ein Gemeindekurator und ein Vizekurator zu wäh-

len. Die Wahl wird durch die Gemeindevertretung vollzogen.

Die Wahl des Kurators bedarf der Bestätigung durch den Senior. Die

Amtsdauer beträgt sechs Jahre.

Der Gemeindekurator, der das dreißigste Lebensjahr zurückgeleg haben

muß, in der Regel Familienvater sein soll und nicht Geistlicher oder Beamte der

Landeskirche sein darf, ist der erste weltliche Würdenträger der Kirchenge-

meinde.

Er hat in erster Linie den Pfarrer in der Ausübung seines Amtes zu un-

terstützen, die Kirchengemeinde im Falle der Verhinderung des Pfarrers zu ver-

treten, an der Erhaltung der Ordnung und des friedlichen Zusammenarbeitens

in der Kirche mitzuwirken, bei der Durchführung bestehender Vorschriften und

sonstigen Verordnungen wirksame Hilfe zu leisten, und seine stete Aufmerk-

samkeit allem zuzuwenden, was der Kirche und ihren Einrichtungen förderlich

sein kann.

C. Der Gemeindekirchenrat

§ 29.

Das verwaltende Organ der Kirchengemeinde ist der Gemeindekirchen-

rat. Ihm obliegt die Sorge für das religiöse, sittliche und kirchliche Wohl der Ge-

meinde und die Aufrechterhaltung der kirchlichen Zucht und Ordnung, sowie

die finanziellen Aufgaben der Gemeinde. Er ernennt die Angestellten der Ge-

meinde.

§ 30.

Der Gemeindekirchenrat vertritt die Kirchengemeinde nach innen und

nach aussen, namentlich auch im Rechtsverkehr und vor Gericht. Der berufene

Vertreter des Gemeindekirchenrates vor Gericht ist in der Regel der Kirchen-

gemeindekurator. Der Gemeindekirchenrat kann aber mit dieser Vertretung

278

auch eine andere Person aus seiner Mitte betrauten.

§ 31.

Folgende Beschlüsse des Gemeindekirchenrates bedürfen der Geneh-

migung durch den Landesbischof:

1. Die Aufnahme von Anleihen und der Abschluss von Verträgen mit der

Kirchengemeinde eine dauernde Last oder Verpflichtung auferlegt wird;

2. Die Erwerbung, wesentliche Umgestaltung, Verpfändung, Belastung

oder Veräusserung unbeweglichen Vermögens;

3. Die Abtragung bedeuttender Baulichkeiten oder ihre wesentliche Um-

gestaltung, ferner die Ausführung von Bauten.

4. Der Verkauf oder die Umgestaltung von kirchlichen Gerätschaften o-

der Altertümern;

5. Die Schaffung von Gemeindesatzungen zur Regelung einzelner Ver-

waltungszweige der Kirche und ihre Einrichtungen;

Der Landesbischof prüft die Beschlüsse auf deren Rechtmässigkeit und

erteilt seine Genehmigung, wenn daraus kein irgendwie gearteter Nachteil für

die Kirchengemeinde entsteht.

§ 32.

In allen Angelegenheiten, in denen der Gemeindekirchenrat es für not-

wendig hält, ist er berechtigt, Sachverständige mit beratender Stimme zu den

Verhandlungen zuzuziehen.

§ 33.

Der Gemeindekirchenrat besteht aus:

1., dem oder den festangestellten oder vorübergehend mit der Verwal-

tung des Pfarramtes betrauten Geistlichen,

2., dem Gemeindekurator und dem Vizekurator

3., Vertretern der Gemeinde, die zu ihrem Amt aus der Gemeinde vom

Senior berufen werden. Ihre Amtszeit dauert sechs Jahre.

279

4., dem Kirchenvater,

5., dem Kassier,

6., dem Schriftführer,

7., dem Gemeindekirchenanwalt. Letztere vier werden aus der Mitte der

berufenen Verterter durch den Gemeindekirchenrat bestellt.

§ 34.

Die Zahl ihrer Vertreter richtet sich nach der Seelenzahl der Gemeinde.

Die näheren Vorschriften über die Bildung des Gemeindekirchnerates

trifft eine kirchliche Ordnung.

§ 35.

Die Verterter der Gemeinde werden in einem Hauptgottesdienst in ihr

Amt eingeführt und feierlich verpflichtet.

§ 36.

Den Vorsitz im Gemeindekirchenrat der Mutter- und der Tochtergemein-

den führt der Pfarrer, in Gemeinden mit mehreren Geistlichen der im Dienst der

Gemeinde älteste Pfarrer. Wenn der Pfarrer verhindert oder wenn seine Stelle

erledigt ist, hat der Gemeindekurator oder Vizekurator den Vorsitz zu führen. Im

Auftrag des Pfarrers führt in Tochtergemeinden in denen ein Prediger wirkt,

dieser, wo keiner ist, der Kurator den Vorsitz im Gemeindekirchenrat.

Ist in Ermangelung eines Pfarrers ein Pfarrerverweser mit der Bedienung

der Kirchengemeinde unter eigener Verantwortung beauftragt, so führt dieser

den Vorsitz im Gemeindekirchenrat.

Vikare können zu den Beratungen des Gemeindekirchenrates hingezo-

gen werden.

§ 37.

Der Vorsitzende hat eine Sitzung des Gemeindekirchenrates anzube-

280

raumen, so oft die Geschäfte es erfordern.

Er ist dazu verpflichtet, wenn wenigstens ein Drittel der Mitglieder es

veranlagt.

Die Sitzungen des Gemeindekirchenrates sind nicht öffentlich.

§ 38.

Der Vertreter des Gemeindekurators ist der Vizekurator. Außerdem wird

noch ein Kirchenvater und Kassier, Schriftführer und gegenfalls ein Gemeinde-

anwalt gewählt. Diese sowie Pfarrer, Gemeindekurator sind Amtsträger der Kir-

chengemeinde. Sie werden mit Ausnahme des Pfarrers aufs sechs Jahre ge-

wählt.

Beamte der Kirchengemeinde sind: die Religionslehrer, Vikare, Prediger,

Kantoren und Organisten. Nach Notwendigkeit kann die Kirchengemeinde noch

weitere Beamte anstellen. Die Rechte und Pflichten der Amtsträger und Beam-

ten werden in einer besonderen Ordnung festgestellt.

§ 39.

Der Kirchenvater bzw. der Kassier verwaltet unter der Aufsicht des Pfar-

rers und Gemeindekurators das Vermögen der Gemeinde und die Geldgeba-

rung. Er verfasst den Voranschlag und unterbereitet ihn den Gemeinde-

kirchenrat zur Genehmigung, er stellt die Jahresrechnung zusammen, die

ebenfalls vom Gemeindekirchenrat genehmigt wird.

Er führt die erforderlichen Verzeichnisse und Bücher.

Außerdem besichtigt er von Zeit zu Zeit den Friedhof, sorgt für die Ein-

haltung der Friedhofsordnung und macht Vorschläge über die Behebung der

sich zeigenden Mängel und Unzukömmlichkeiten.

Er ist verpflichtet alle auf die Geldbarung und Rechnungsablegung be-

züglichen Vorschriften bei Verantwortung genau einzuhalten und hat sich jeder

von dem Gemeindekirchenrat und seinem Vorsitzenden oder von höheren

kirchlichen Behörden angeordneten Kassenprüfung ohne Verzögerung zu un-

281

terwerfen.

Am Schluss eines jeden bürgerlichen Jahres legt er dem Gemeindekir-

chenrat, der für seine Geschäftsführung mitverantwortlich ist, Rechnung über

seine Verwaltung.

Das Nähere regelt eine kirchliche Ordnung.

D. Die Gemeindevertretung

§ 40.

In jeder Gemeinde besteht neben dem Gemeindekirchenrat eine Ge-

meindevertretung.

Die Gemeindevertretung setzt sich zusammen:

a / aus dem Pfarrer

b / aus dem Gemeindekurator

c / aus den übrigen Mitgliedern des Gemeindekirchenrates

d / aus den berufenen Mitgliedern, deren Zahl sich nach der Größe der

Gemeinde richtet, und die auf Vorschlag des Pfarrers vom Senior ernannt wer-

den.

§ 41.

Die Namen der Gemeindevertreter werden an den auf die Ernennung

folgenden zwei Sonntagen im Rahmen des Gottesdienstes der Gemeinde be-

kanntgegeben.

§ 42.

Vorsitzender der Gemeindevertretung ist der Pfarrer.

Wenn der Pfarrer verhindert oder seine Stelle erledigt ist, hat der Ge-

meindekurator der Vorsitz zu führen.

Ist sowohl der Pfarrer als auch der Gemeindekurator verhindert oder sind

beide Stellen erledigt, so betraut der Gemeindekirchenrat eines seiner Mitglie-

der mit dem Vorsitz. Im übrigen gilt § 36 dieser Kirchenverfassung.

282

§ 43.

Der Schriftführer des Gemeindekirchenrates ist gleichzeitig Schriftführer

der Gemeindevertretung.

§ 44.

Der Gemeindekirchenrat kann die Gemeindevertretung einberufen und

zu Rate ziehen, wenn es die Verhältnisse erfordern oder wichtige Entscheidun-

gen zu treffen sind. Die Gemeindevertretung ist beteiligt:

1 / bei der Wahl des Kurators und seines Vertreters,

2/ bei der Neubesetzung der Pfarrstelle.

III. Hauptstück

Der Seniorat

§ 45.

Mehrere Kirchengemeinden bilden auf Grund der Einteilung durch die

Landeskirche zusammen ein Seniorat.

§ 46.

Der Eliter des Seniorates ist der Senior. Er ist Gemeindepfarrer und wird

nach Anhörung des Landeskirchenrates durch den Landesbischof ernannt sei-

ne Amtszeit dauert sechs Jahre.

§ 47.

Die Aufgabe des Seniors ist die kirchlichen Arbeit und das kirchliche Le-

ben in den Kirchengemeinden zu überwachen und zu fördern, dafür zu sorgen,

dass die Amtsträger, Beamten, Angestellten und Glieder der Kirchengemein-

den, als auch die Kirchengemeinden als organisierte Einheiten alle ihre aus

dem Evangelium, dem evangelischen Bekenntnisse und aus dieser Verfassung

folgenden kirchliche glaubens- und verwaltungsmäßigen Pflichten fleißig, ge-

wissenhaft und mit Erfolg erfüllen.

283

Der Senior hat die Weisungen des Landesbischof genau auszuführen.

Im einzelnen hat er folgenden Pflichten:

1. Er sorgt für den Vollzug der Anordnungen der höheren kirchlichen Be-

hörden.

2. Er vermittelt den Verkehr zwischen Landesbischof und den Landes-

kirchenrat einerseits und den Geistlichen und den Gemeinden anderseits.

3. Er führt den Pfarrer im Auftrag des Landesbischofs ein.

4. Er führt die Aufsicht über die Amtsführung und den Wandel der Geist-

lichen und berät diese seelsorgerlich.

5. Er führt die Aufsicht über Lehre, Kultus, Zucht und Verfassung in den

Gemeinden.

6. Er hat die Geistlichen seines Bereiches zu Pfarrkonferenzen zusam-

menzurufen.

7. Er hat nach Bedarf zur Stärkung des kirchlichen Lebens die Gemeinde

oder als deren berufene Vertreter die Gemeindekirchenräte seines Bereiches

zusammenzurufen.

8. Er ist verpflichtet, während seiner Amtszeit alle Kirchengemeinden

seines Bereiches mindestens einmal zu visitieren

§ 48.

Der Senior beruft einen Senioratsausschuss auf sechs Jahre und zwar:

1. einen Senioratskurator aus seinem Seniorat, der dem Senior als erster

Mitarbeiter zur Seite steht,

2, mindestens vier weitere Mitglieder und zwar zur Hälfte Geistliche und

zur Hälfte Weltliche. Einer dieser Geistlichen ist Stellvertreter des Seniors, mit

der Amtsbezeichnung "Konsenior".

Der Senioratsausschuss berät den Senior bei der Erfüllung seiner Amts-

pflichten, ihm obliegt auch die Überprüfung der Seniorats- und Kirchengemein-

derechnungen.

Er stellt bindender Weise den Haushaltsvorschlag für solche Gemeinden

fest, welche sich weigern einen solchen den wirklichen Bedürfnissen entspre-

284

chend festzustellen.

IV. Hauptstück:

Die Landeskirche

§ 49.

Alle Kirchengemeinden bilden die Landeskirche.

§ 50.

Organe der Landeskirche sind:

1/ der Landesbischof

2/ der Landeskirchenkurator

3/ der Landeskirchenrat

4/ der Landeskirchentag

§ 51.

1/ Der Landesbischof leitet und vertritt die Landeskirche und verwaltet

die inneren und äußeren Angelegenheiten nach Maßgabe der Verfassung und

kirchlichen Ordnungen.

2/ Er beruft den Bischofsvikar in Einvernehmen mit dem Landeskir-

chenrat.

3 / Er beruft die Seniore und die Geistlichen und ernennt die Beamten

der Landeskirche unter Festsetzung der Berufungsbriefes im Sinne der ein-

schlägigen Bestimmungen des Landeskirchenrates.

4 / Er ernennt nach Anhören des zuständigen Pfarrers und Seniors

a / die Vikare

b / die Hilfsvikare

c / die Prediger.

5 / Er ernennt nach Anhören des zuständigen Seniors die Pfarrverweser.

6 / Er nimmt die Visitation der Seniorate vor.

7/ Er ordiniert die Geistlichen und weiht die Kirchen und Friedhöfe usw.

Mit Ausnahme der Ordination der Geistliche kann ihn den Amtshandlungen der

Bischofsvikar vertreten.

285

8 / Er hat das Recht, in allen Kirchen der Landeskirche zu predigen und

geistliche Amtshandlungen vorzunehmen.

9 / Er führt die Oberaufsicht über die Amtsführung und den Wandel der

Geistlichen und der Kirchenbeamten.

10 / Er ist der geistliche Berater der Geistlichen.

11 / Er verkündet die von Landeskirchenrat beschlossenen Gesetze und

Verordnungen.

12 / Er ist in allen Fällen – einschließlich der kirchlichen Aufsicht – zu-

ständig, in denen nicht anderes vorgeschrieben ist oder wird.

13 / Zur Durchführung dieser Tätigkeit bedient der Landesbischof sich

des Bischöflichen Amtes.

§ 52.

Der Landesbischof wird aus der Reihe der Pfarrer durch den Landes-

kirchenrat nach Beratung mit dem Außenamt der Deutschen Evangelischen

Kirche in Berlin berufen. Er muss kroatischer Staatsbürger sein.

Die Wahl wird vom Staatsoberhaupt bestätigt.

Der Landeskirchenkurator

§ 53.

Der Landeskirchenrat wählt auf sechs Jahre einem Landeskirchen-

kurator, de das 30. Lebensjahr zurückgelegt haben muss und nicht Geistlicher

oder Beamter der Landeskirche sein darf. Er soll nach Möglichkeit am Sitze des

Landesbischofs wohnen oder von ihm aus leicht erreichbar sein.

Der Landeskirchenkurator ist der erste weltliche Würdenträger der Lan-

deskirche. Er ist in erster Linie verpflichtet, den Landesbischof in Ausübung sei-

ner gesetzlichen Amtspflichten zu unterstützen und ihm in Wahrung der Rech-

te, des Vermögens, des Ansehens der Kirche in den Gemeinden und Seniora-

ten, sowie gegenüber weltlichen Stellen zu vertreten. An den durch den Lan-

desbischof vorzunehmenden Visitationen hat er nach Möglichkeit teilzunehmen.

286

§ 54.

Dem Landesbischof zur Seite steht als sein Vertreter im Bischöflichen

Amt, sowie in geistlichen Dingen in der Landeskirche der Bischofsvikar. Er wird

vom Landesbischof in Einvernehmen mit dem Landeskirchenrat auf Lebens-

dauer berufen. Er muss kroatischer Staatsbürger sein.

§ 55.

Das Bischöfliche Amt wird vom Landesbischof geleitet. Er wird vom Bi-

schofsvikar vertreten. Dem Bischöfliche Amte obliegt die Verwaltung der Lan-

deskirche ihre Vertretung in vermögensrechtlichen Angelegenheiten. Die Er-

nennung der haupt- oder nebenamtlichen Beamten im Bischöfliche Amte erfolgt

durch den Landesbischof nach Anhörung des Landeskirchenrates.

§ 56.

Andere Amtsträger und Beamte stellt der Landeskirchenrat nach Bedarf

an.

Der Landeskirchenrat

§ 57.

Die Verfassungs- und Gesetzgebende Körperschaft der Landeskirche ist

der Landeskirchenrat. Er ist Träger der Arbeit in der Landeskirche. Der Landes-

kirchenrat kann über alle Angelegenheiten der Kirche beraten.

Im besonderen ist sein Wirkungskreis:

1 / Er behandelt Fragen der öffentlichen Stellung der Kirche im Staate

2 / Er entscheidet in Fragen der kirchlichen Gebräuche, der Gottes-

dienstordnung, des Kirchenbuches und des Gesangbuches und bestimmt die

kirchliche Feiertage.

3 / Er bestimmt die Lehrbücher für den Religions- und Konfirmandenun-

terricht.

287

4 / Er erlässt die landeskirchlichen Ordnungen und die hierzu erforderli-

chen Ausführungsbestimmungen

5 / Er ist der höchste Berufungsinstanz in allen Angelegenheiten welche

nicht ausdrücklich der kirchlichen Gerichtsbarkeit vorbehalten ist.

6 / Er trifft Entscheidungen betreffe Änderung der Gebiete der Seniorate.

7 / Er fasst Beschlüsse über die Bildung neuen und über die Umgestal-

tung bestehender Kirchengemeinden.

8 / Er stellt den Haushaltsplan der Landeskirche fest, und bestimmt die

Höhe des Landeskirchenbeitrages.

9 / Er überprüft den Haushalt der Landeskirche.

10 / Er beschliest über die Einrichtung und den Bau von Anstallten lan-

deskirchlichen Charakters.

11 / Er stellt den jährlichen Unterstützungsplan für bedürftige Gemein-

den, Seniorate, Anstalten und Personen im kirchlichen Dienst fest. In dringen-

den Fällen kann der Landesbischof Hilfe gewähren.

12 / Er bestimmt die Gehälter der kirchlichen Amtsträger, Beamten und

Angestellten.

13 / Er bereitet den Landeskirchentag vor.

14 / Er entscheidet über die Einleitung von Disziplinarverfahren gegen

Amtsträger und Beamten der Landeskirche.

15 / Er wählt die beiden Landeskirchenanwälte, sowie den Landes-

kirchenkassier, deren Amtsdauer sechs Jahre beträgt.

§ 58

Mitglieder des Landeskirchenrates sind:

a / von Amtswegen:

1/ der Landesbischof als Vorsitzender

2/ der Landeskirchenkurator als stellvertretender Vorsitzender

3/ der Bischofsvikar, die Seniore, die Senioratskuratoren, der erste Lan-

deskirchenanwalt, der Landeskirchenkassier.

Ferner können vom Landesbischof Beauftragte für besondere kirchliche

288

Aufgaben berufen werden.

b / Von den Senioren im Einvernehmen mit den Senioratsausschüssen

bestimmt:

- zwei Geistliche und ein Weltlichen aus dem östlichen Seniorat

- ein Geistlicher aus dem westlichen und

- ein Weltlicher aus dem südlichen Seniorat

Der Landeskirchentag

§ 59.

Der Landeskirchentag dient der Stärkung des evangelischen Lebens-

willens in der Landeskirche.

§ 60.

Der Landeskirchentag wird in der Regel alle zwei Jahre vom Landes-

bischof in Benehmen mit dem Landeskirchenrat einberufen.

§ 61.

Zu dem Landeskirchentag sind einzuladen:

a/ die Mitglieder des Landeskirchenrates,

b/ die Leiter der verschiedenen Arbeitszweige,

c/ alle andere Amtsträger der Landeskirche,

d/ die Seniore und Senioratskuratoren,

e/ die Pfarrer und Kirchengemeindekuratoren,

f/ die Vertreter aller Gemeinden der Landeskirche, die vorher von den

Pfarrämtern der Leitung bekanntgegeben werden.

289

VII. Hauptstück

Vermögensgebarung

§ 62.

Die Deutsche Evangelische Kirche verwaltet ihre Vermögensangelegen-

heiten im Sinne der Grundprinzipien der Kirche, in den Grenzen der Staatsge-

setze und unter staatlicher Aufsicht selbstständig.

§ 63.

Die kirchliche Vermögensverwaltung geschieht nach den Vorschriften

der kirchlichen Rechnungsführung und Wirtschaftsordnung, die vom Landes-

kirchenrat erlassen und vom zuständigem Ministerium genehmigt wird.

§ 64.

Unbewegliches Kirchenvermögen, sowie Vermögen von Stiftungen, und

Fonds, welche in der Verwaltung von Kirchenbehörden sind, können nur mit

Genehmigung der Landeskirche veräußert werden.

§ 65.

Das unbewegliche Vermögen ist so zu verwalten, dass sein Bestand und

seine Ertragsfähigkeit nicht verringert werden.

§ 66.

Stiftungen und Fonds werden vom übrigen Vermögen abgesondert ver-

waltet. Der Ertrag der Stiftungen kann nur für jene Zwecke verwendet werden,

welchen sie gewidmet sind. Ist dies infolge veränderter Verhältnisse unmöglich,

so ist der Landeskirchenrat auf Antrag der die Stiftung verwaltetenden Kirchen-

körperschaft berufen über die Verwendung des Ertrags für einen der Stiftung

ähnlichen Zweck entscheiden.

290

§ 67.

Zur Deckung der ordentlichen Auslagen der Landeskirche, ihrer Körper-

schaften und Einrichtungen darf nicht das Kirchenvermögen, sondern nur des-

sen Eintrag verwendet werden.

§ 68.

Landeskirche, Seniorate und Kirchengemeinden erbringen über ihre Jah-

reserfordernisse sowie über das zu deren Deckung dienende Einkommen jähr-

lich einen ordentlichen Haushaltsvorschlag und sorgen für die Einhebung der

Einkünfte.

Für Gemeinden, welche sich weigern, einen ihren Bedürfnissen entspre-

chenden Haushaltsvorschlag zu erbringen und für die nötigen Einkünfte zu sor-

gen, besorgt beides der Senioratsausschuss in bindender Weise.

Die Schlussrechnungen der Kirchengemeinden und Seniorate werden

vom Senioratsausschuss und diejenigen der Landeskirche vom Landes-

kirchenrat genehmigt.

§ 69.

Jedes Mitglied der Deutschen Evangelischen Kirche ist in derjenigen Kir-

chengemeinde kirchliche Abgaben (Beiträge, Umlagen) zu zahlen schuldig, de-

ren Mitglied es ist.

§ 70.

Die Landeskirche kann des § 4 Pkt. 4 dieser Verfassung auf die Kir-

chengemeinden und diese auf ihre Mitglieder sowie auf Einkommen der von

ihnen verwalteten Stiftungen und Fonde Beiträge auszuwerfen.

§ 71.

Sämtlichen Mitglieder der Deutschen Evangelischen Kirche sind ihrem

Einkommen und Vermögensstande gemäß für die Bedürfnisse der Kirche bei-

291

tragspflichtig, ohne Rücksicht darauf, an welchem Orte des Staates sich ihr

Vermögen befindet und woher ihnen Einkommen zufließt. Außerdem ist jedes

Mitglied verpflichtet, die nach seinen direkten Steuern im Sinne des Gesetzes

bemessen und vorgeschriebenen Umlagen der Kirche zu entrichten.

Die Mitglieder der Deutschen Evangelischen Kirche können nur zu Guns-

ten dieser zu kirchlichen Abgaben herangezogen werden.

§ 72.

Hat eine Person, die Mitglied einer Gemeinde ist, im Sprengel anderer

Gemeinde Steuerobjekte, so haben auch diese anderen Gemeinden das

Recht, von ihr, wenn sie auch nicht ihr Mitglied ist, kirchliche Abgaben einzuhe-

ben mit Rücksicht auf den Wert ihres Steuerobjektes, das in der Gemeinde

liegt. Eine solche Person hat diese Abgaben an die Gemeinde ihres Wohnortes

zu entrichten und zwar zahlt sie auf die Hälfte ihres Besitzes nach dem Umla-

genschlüssel der Gemeinde, in der der betreffende Person wohnhaft ist, auf die

andere Hälfte ihres Besitzes aber nach dem Umlagenschlüssel der Gemeinde

in deren Gebiet der Besitz liegt.

§ 73.

Die von den einzelnen Gemeindegliedern dem Geistlichen und den Ge-

meindeangestellten gebührenden Geld- und Naturalbeiträge müssen durch da-

zu berufene Angestellte der Kirchengemeinde eingesammelt und in festgesetz-

ter Menge und entsprechender Güte abgeliefert werden.

§ 74.

Die Kirchengemeinden können im Einvernehmen mit dem betreffenden

Angestellten und mit Genehmigung des Landesbischofs Abgaben in Natura von

Jahr zu Jahr ablösen.

292

§ 75.

Landeskirche, Seniorate und Kirchengemeinden sind berechtigt und ver-

pflichtet, rückständige Abgaben von ihren Mitgliedern nötigenfalls im Wege der

Staatsgewalt einzutreiben.

VIII. Hauptstück

Der Kirchenfonds

§ 76.

Zur Deckung außerordentlicher Bedürfnisse der Kirche kann die Landes-

kirche einen besonderen Fonde schaffen, welchem auf Beschluss des Landes-

kirchenrates neben den eigenen Einkünften und ihm gewidmeten wohltätigen

Spenden und Vermächtnissen auch Teile der allgemeinen kirchlichen Einkünfte

zugeführt werden können, bis er die vorgesehene Höhe erreicht hat.

§ 77.

Der Kirchenfonds wird von der Landeskirche verwaltet und die Einkünfte

des Fonds können erst verausgabt werden, wenn der Fonds die vorgesehene

Höhe erreicht hat.

VIII. Hauptstück.

Die Pensionsanstalt

§ 78.

Die Pfarrer, Prediger, sowie Angestellte der Kirche, die zum Pensions-

fonde beitragen, haben ein Anrecht auf entsprechende Ruhegehälter. Die Sor-

ge dafür obliegt der Pensionsanstalt. Diese gewährt auch deren Witwen und

Waisen ein Versorgungsgehalt. Die näheren Bestimmungen darüber regelt eine

besondere kirchliche Ordnung.

293

X. Hauptstück.

Die Kirchengerichte

§ 79.

Der kirchlichen Gerichtsbarkeit unterliegen kirchliche Vergehen, Streit-

fragen zwischen Körperschaften vermögensrechtlicher Natur und Eheprozesse,

insofern dieses nicht vermögensrechtlicher Natur sind. Die Entscheidungen des

Kirchengerichtes sind rechtsverbindlich.

§ 80.

Die Gerichtsbarkeit über sämtliche Vergehen und deren Bestrafung so-

wie über strittige Fragen vermögensrechtlicher Natur regelt das Statut über die

kirchliche Gerichtsbarkeit.

Für das Eherecht und das Verfahren in Ehesachen gelten besondere

Vorschriften.

Ihre richterliche Gewalt übt die Kirche durch ihre Gerichte aus.

Die Kirchengerichte sind:

a / der Senioratsgerichtshof

b/ der Landeskirchengericht

XI. Hauptstück.

Schlussbestimmungen.

§ 81.

Die Kirchenverfassung wird nach Bestätigung durch das Staatsober-

haupt des Unabhängigen Staates Kroatien im staatlichen Amtsblatt verkündet

und tritt mit dem Tage der Verkündigung im Amtsblatt in Kraft.

§ 82.

Die Ordnungen der Landeskirche treten nach deren erscheinen in den

Verhandlungsschriften des Landeskirchenrates in Kraft.

294

§ 83.

Alle Vorschriften, die mit dieser Verfassung im Widerspruch stehen,

werden gleichzeitig außer Kraft gesetzt.

Mit der Durchführung der Verfassung und der landeskirchlichen Ordnun-

gen werden Landesbischof und Landeskirchenrat beauftragt.

295

A.5.1. Gesetzliche Verordnung über die Schaffung einer

verfassunggebenden Körperschaft der Deutschen

Evangelischen Kirche Augsburgischen Bekenntnissen

im Unabhängigen Staate Kroatien

LXXXIII-734-2-1942 (Der Justiz und Kultusminister, Dr. Mirko PUK e.h.)

(§ 1)

Zum Zwecke der Erbringung einer neuen Verfassung der Deutschen

Evangelischen Kirche Augsburgischen Bekenntnisses im unabhängigen Staate

Kroatien wird eine verfassunggebende Körperschaft dieser Kirche geschaffen.

Die verfassunggebende Körperschaft der Deutschen Evangelischen Kir-

che Augsburgischen Bekenntnisses im unabhängigen Staate Kroatien bilden

1) das Landeskirchenamt der Deutschen Evangelischen Kirche Augs-

burgischen Bekenntnisses im unabhängigen Staate Kroatien, dem gehören:

a) der Bischof, als geistliches Oberhaupt der Kirche,

b) der weltliche Kirchenpräsident,

c) alle drei Senioren der drei deutschen evangelischen Seniorate

im unabhängigen Staate Kroatien (als geistliche Mitglieder),

d) alle drei Senioratsinspektoren (als weltliche Mitglieder),

e) der Kirchenanwalt,

2) alle vier Mitglieder des Ausschusses zur Erbringung einer neuen Kir-

chenverfassung.

§ 2

Die in § 1 erwähnte verfassunggebende Körperschaft hat die Verfassung

der Deutschen Evangelischen Kirche Augsburgischen Bekenntnisses im unab-

hängigen Staate Kroatien dem Poglavnik (Staatschef) zur Genehmigung zu

unterbreiten.

296

§ 3

Die Vorschriften des V. Kapitel (§§ 76-83) der Verfassung der Deutschen

Evangelischen Kirche Augsburgischen Bekenntnisses im gewesenen Königrei-

che Jugoslawien von 19. November 1930 Zahl 113950 / Amtsblatt von 22. De-

zember 1930. Zahl 293-C1 / werden außer Kraft gesetzt.

§ 4

Diese Gesetzesverfügung bekommt Rechtskraft mit dem Tage der Ver-

kündigung in dem Narodne Novine. (Amtsblatt)

Zagreb, den 24. März 1942

Der Poglovnik des Unabhängigen Staates Kroatien

Pavelic e.h.

B. Statisztikák

A statisztikai adatok összevetése nem problémamentes, mert:

1) nem azonos időpontban történtek a népszámlálások a birodalom különböző

részein;

2) a XIX. század közepéig a pontosság a birodalom peremvidékein elnagyolt;

3) az adatok szerkezete nem csereszabatos (az osztrák tartományok vallási

leírása a helyi erőviszonyok tükrében zajlott, csak a katolikus és a zsidó rovat

állandó. A két protestáns felekezet megkülönböztetése még Cseh- vagy Mor-

vaországban sincs meg.). A szórvány adatok az „egyéb” adatsorban szerepel-

nek.

B.1. Magyarország protestáns statisztikája: /1890/

Megye Város 502

összlakos Ev. Ref. Prot. Ev % Prot %

Abaúj-Torna 179884 6630 40051 46681 3,69 25,95

Kassa. 28884 2099 1239 3338 7,27 11,56

Alsó-Fehér 193072 5813 19472 25285 3,01 13,10

Arad 343597 7495 20787 28282 2,18 8,23

Arad 42052 1221 3909 5130 2,90 12,20

Árva 84820 7153 26 7179 8,43 8,46

Bács-Bodrog 716488 64810 27934 92744 9,05 12,94

Baja 19845 162 311 473 0,82 2,38

Szabadka 72737 249 665 914 0,34 1,26

Újvidék 24717 2440 1928 4368 9,87 17,67

Zombor 26435 187 394 581 0,71 2,20

Baranya 322285 13740 45170 58910 4,26 18,28

Pécs 34067 809 617 1426 2,37 4,19

Bars 152910 3030 16920 19950 1,98 13,05

Békés 258386 92327 91339 183666 35,73 71,08

Bereg 179455 722 49048 49770 0,40 27,73

Beszterce-Naszód

104737 22556 2588 25144 21,54 24,01

Bihar 516704 1920 200075 201995 0,37 39,09

Nagyvárad 38557 679 10880 11559 1,76 29,98

Borsod 216794 5373 77038 82411 2,48 38,01

Brassó 86777 39905 3489 43394 45,99 50,01

Csanád 130575 16298 24751 41049 12,48 31,44

502

Csak a megyéknek alá nem rendelt városok szerepelnek külön!

298

Csík 114110 150 465 615 0,13 0,54

Csongrád 261340 4239 57785 62024 1,62 23,73

Hódmezővásárhely 55475 2277 36721 38998 4,10 70,30

Szeged 85569 470 1579 2049 0,55 2,39

Esztergom 78378 588 9135 9723 0,75 12,41

Fejér 222455 5929 58813 64742 2,67 29,10

Székesfehérvár 27548 384 2105 2489 1,39 9,04

Fogaras 88217 2625 1801 4426 2,98 5,02

Gömör 174810 59486 33479 92965 34,03 53,18

Győr 115787 15166 7684 22850 13,10 19,73

Győr 22795 3211 1201 4412 14,09 19,36

Hajdú 190978 1098 147141 148239 0,57 77,62

Debrecen 56940 905 42208 43113 1,59 75,72

Háromszék 130008 297 55869 56166 0,23 43,20

Heves 233785 906 17798 18704 0,39 8,00

Hont 107743 26892 7813 34705 24,96 32,21

Selmec- és Bélabánya 15280 2308 53 2361 15,10 15,45

Hunyad 267895 2202 7351 9553 0,82 3,57

Jász-Nagy-kun-Szolnok

318745 2908 124437 127345 0,91 39,95

Kisküküllő 101045 18174 17979 36153 17,99 35,78

Kolozs 225199 7700 51213 58913 3,42 26,16

Kolozsvár 32756 1432 12621 14053 4,37 42,90

Komárom 159504 4840 46269 51109 3,03 32,04

Komárom 13076 353 3761 4114 2,70 31,46

Krassó-Szörény

407635 2040 3053 5093 0,50 1,25

Liptó 76850 33408 52 33460 43,47 43,54

Máramaros 268281 392 7763 8155 0,15 3,04

Maros-Torda 177860 5826 71840 77666 3,28 43,67

Marosvásárhely 14212 391 7530 7921 2,75 55,73

Moson 85050 8770 97 8867 10,31 10,43

Nagyküküllő 135312 59501 2546 62047 43,97 45,85

Nógrád 214444 49590 3669 53259 23,12 24,84

Nyitra 396559 54703 7339 62042 13,79 15,65

Pest-Pilis-Solt-Kiskun

1224724 78163 205812 283975 6,38 23,19

Budapest 491938 28018 37895 65913 5,70 13,40

Kecskemét 48493 654 12727 13381 1,35 27,59

Pozsony 331370 24360 7619 31979 7,35 9,65

Pozsony 52411 7347 525 7872 14,02 15,02

Sáros 168021 14267 260 14527 8,49 8,65

Somogy 326835 16754 66835 83589 5,13 25,58

Sopron 259602 31715 366 32081 12,22 12,36

Sopron 27213 8289 234 8523 30,46 31,32

Szabolcs 244945 15490 96435 111925 6,32 45,69

Szatmár 323768 970 105969 106939 0,30 33,03

Szatmárnémeti 20736 99 9632 9731 0,48 46,93

Szeben 148738 39065 1586 40651 26,26 27,33

Szepes 163291 28923 481 29404 17,71 18,01

299

Szilágy 191167 620 51512 52132 0,32 27,27

Szolnok-Doboka

217550 1941 27283 29224 0,89 13,43

Temes 437039 9888 6269 16157 2,26 3,70

Temesvár 39884 1122 1121 2243 2,81 5,62

Versec 21859 169 80 249 0,77 1,14

Tolna 252098 33210 40272 73482 13,17 29,15

Torda-Aranyos

150564 226 22506 22732 0,15 15,10

Torontál 588750 20848 10504 31352 3,54 5,33

Pancsova 17948 1672 657 2329 9,32 12,98

Trencsén 258769 21546 295 21841 8,33 8,44

Turócz 49979 26834 2 26836 53,69 53,69

Udvarhely 110132 2777 37826 40603 2,52 36,87

Ugocsa 75461 458 11722 12180 0,61 16,14

Ung 135247 516 18056 18572 0,38 13,73

Vas 390371 80192 11470 91662 20,54 23,48

Veszprém 215280 23452 45399 68851 10,89 31,98

Zala 404699 8135 11926 20061 2,01 4,96

Zemplén 299197 6780 58671 65451 2,27 21,88

Zólyom 112413 38067 202 38269 33,86 34,04

Fiume Fiume 29494 225 98 323 0,76 1,10

Belovár-Körös 266210 394 838 1232 0,15 0,46

Belovár 3801 16 3 19 0,42 0,50

Ivanic 848 0 0 0 0,00 0,00

Kapronca 6512 3 2 5 0,05 0,08

Körös 4092 8 1 9 0,20 0,22

Lika-Krbava 190978 5 2 7 0,00 0,00

Zengg 2785 4 0 4 0,14 0,14

Modrus-Fiume 220629 93 34 127 0,04 0,06

Buccari 1950 0 0 0 0,00 0,00

Pozsega 202836 2352 2097 4449 1,16 2,19

Pozsega 4077 20 12 32 0,49 0,78

Szerém 347022 18711 5114 23825 5,39 6,87

Varasd 258066 96 31 127 0,04 0,05

Varasd 11055 46 9 55 0,42 0,50

Verőcze 216417 2219 4126 6345 1,03 2,93

Eszék 19778 221 173 394 1,12 1,99

Zágráb 484252 456 123 579 0,09 0,12

Károlyváros 5559 14 0 14 0,25 0,25

Sziszek 6129 12 10 22 0,20 0,36

Zágráb 37529 278 70 348 0,74 0,93

Magyarország 15133494 1180489 2212663 3393152 7,80 22,42

Fiume 29494 225 98 323 0,76 1,10

Horvát-Szlavónország

2186410 23786 12365 36151 1,09 1,65

Magyar koro-na országai

17349398 1240500 2225126 3465626 7,15 19,98

300

Vessünk egy pillantást a relatív szélsőértékekre:

Kategória minimum % Maximum % Arány

Megye Magyar Csík 0.13 Turóc 53.69 413

Horvát Lika-Krbva 0.0026 Szerém 5.39 2073

Járás Magyar Alsójárai 0 Miavai 89.51 -

Horvát * Ópazovai 25.99 -

Thjv Magyar Szabadka 0.34 Sopron 30.46 90

Horvát Ivanic 0 Eszék 1.12 -

Fiume 0.76 0.76 1

Rtv Magyar Hajdúszoboszló 0.07 Nagyrőce 69.4 991

Horvát Bakar 0 Pétervárad 3.5 -

*Lika-Krabava megyében a 9 járásra 2 evangélikus jutott, legalább 7-ben 0 az adat

Látható, hogy a közigazgatási egységek különböző szintjein az evangé-

likusok arányszáma nagy tartományban mozgott. Az abszolút nulla értékek mi-

att adatsorok felében fel sem állítható az arány, komoly következtetést ebből

levonni nem lehet.

301

B.2 Magyarországi városok 10 %-ot meghaladó evangé-

likus lakossággal (1910) Megye Város Státusz % Összes Evang.

Gömör Nagyröce rtv 69,40 1817 1261

Gömör Jolsva rtv 66,97 2419 1620

Gömör Dobsina rtv 60,90 4643 2828

Zólyom Breznóbánya rtv 56,97 3783 2155

Pozsony Modor rtv 56,04 4991 2797

Nagyküküllő Segesvár rtv 50,75 9618 4881

Szabolcs 22. Nyíregyháza rtv 50,48 27014 13637

Beszterce-Naszód Beszterce rtv 48,79 9109 4444

Nagyküküllő Medgyes rtv 48,18 6766 3260

Szeben 33. Nagyszeben rtv 46,02 21465 9879

Maros-Torda Szászrégen rtv 43,37 6057 2627

Szepes Gölnicbánya rtv 43,35 3912 1696

Szepes Poprád rtv 42,91 1156 496

Pozsony Bazin rtv 39,83 4507 1795

Sopron Ruszt rtv 38,44 1548 595

Hont Korpona rtv 37,10 3658 1357

Zólyom Zólyom rtv 36,49 5125 1870

Szepes Késmárk rtv 32,73 4897 1603

Gömör Rozsnyó rtv 31,40 4812 1511

Zólyom Besztercebánya rtv 31,28 7485 2341

21. Sopron szkirv 30,46 27213 8289

Szeben Szászsebes rtv 27,87 6692 1865

Brassó 15. Brassó rtv 27,32 30739 8399

Nógrád Losonc rtv 26,92 7460 2008

Pozsony Szentgyörgy rtv 26,38 3048 804

Vas Kőszeg rtv 23,37 7076 1654

Pozsony Somorja rtv 19,75 2643 522

Szepes Igló rtv 18,90 7345 1388

Gömör Rimaszombat rtv 18,88 5562 1050

Szepes Lőcse rtv 15,86 6318 1002

Selmec/Bélabánya szkirv 15,10 15280 2308

Szepes Szepesolaszi rtv 15,03 2334 351

28. Győr szkirv 14,09 22795 3211

6. Pozsony szkirv 14,01 52411 7347

Sáros Bártfa rtv 13,49 5069 684

Szepes Szepesváralja rtv 13,34 3129 480

Bars Körmöcbánya rtv 13,21 9179 1213

Sáros Kisszeben rtv 11,36 2817 320

Sáros Eperjes rtv 10,25 10371 1063

A megyei oszlopban a városok nagyság szerinti rangsorában elfoglalt sorszáma

302

szerepel.

rtv."Rendezett tanácsú város"

szkv "Szabad királyi Város"

Horvátországban egyetlen város sem érte el ezt a szintet.

A 27 „középvárosból”,503

illetve az „élbolyt” jelentő 6 nagyvárosból,504

csak 6, illetve 1 került ebbe a táblázatba. A komolyabb méretű települések kö-

zül abszolút többség Nyíregyházán, relatív Szebenben van. Ezek, de a többi

középváros is jelentős evangélikus oktatási és más intézményrendszerével

erősítette mind egyházi, mind regionális súlyát. A magas arányú evangélikus

lakosságú kisebb városok jelentős része ebben a korban már túl van igazi gaz-

dasági csúcspontján, részben „régi dicsőségéből” él.

Más nézőpontból: a régi505

és az új506

kiemelt jogállásal rendelkező váro-

sok közül csak 4-ben haladta meg az evangélikusok száma a 10%-ot.

503

Lakók száma> 20.000

504 Lakók száma> 50.000

505 Szabad királyi város (18)

506 Törvényhatósági jogú város (7)

303

B.3. Ausztriai települések 70 % feletti evangélikus la-

kossággal /1890 /:

A B. fejezet bevezetésében említett ok miatt ez a vizsgálat a nem elég

preciz adatkezelés miatt nem végezhető el. Asch vidéke az, ami egyértelműen

bemutatható:

Tartomány Város Összlakos Evangélikus %

Böhmen Roßbach 4.511 4.303 95.39

Böhmen Neuberg 4.134 3.624 87.66

Böhmen Asch 15.557 10.829 69.61

304

B.4. 1890. Magyar- és Horvátország falvai 90 % feletti

evangélikus lakossággal: Megye Járás Község Összes Ev.. % Státusz

Trencsén Puchói Mostyistye 207 207 100 Sz

Vas Muraszombati Petőfa 225 225 100 Sz

Vas Muraszombati Pálmafa 262 261 99,62 Sz

Liptó Liptószentmiklósi Plostyin 410 408 99,51 L

Vas Kőszegi Háromsátor 203 202 99,51 SZ

Vas Muraszombati Rónafő 277 275 99,28 SZ

Vas Muraszombati Gerőház 258 256 99,22 Sz

Baranya Hegyháti Tófû 340 337 99,12 L

Gömör Rimaszombati Lipócz 354 350 98,87 L

Gömör Nagyröczei Krokava 350 346 98,86 L

Gömör Nagyröczei Poprocs 164 162 98,78 L

Vas Muraszombati Vasnyíres 380 375 98,68 Sz

Gömör Rimaszombati Baradna 226 223 98,67 A

Nógrád Gácsi Parócza 224 221 98,66 L

Bács-Bodrog

Kúlai Kiskér 3137 3094 98,62 A

Gömör Rimaszombati Kraszkó 218 215 98,62 A

Turócz Szentmártonblatnicai Laszkár 137 135 98,54 L

Vas Muraszombati Gesztenyés 514 506 98,44 Sz

Turócz Szentmártonblatnicai Alsójeszen /

Nagyjeszen

305 300 98,36 A

Tolna Völgységi Majos 1271 1250 98,35 A

Győr Tószigetcsilizközi Kapi 422 415 98,34 A

Szeben Nagyszebeni Kisdisznód 985 967 98,17 A

Tolna Simontornyai Kistormás 1198 1176 98,16 A

Nógrád Gácsi Priboj 108 106 98,15 L

Zólyom Besztercebányai Sebő 1003 984 98,11 L

Gömör Nagyröczei Ratkózdichava 155 152 98,06 L

Liptó Liptószentmiklósi Konszka 255 250 98,04 L

Liptó Liptószentmiklósi Illanó 302 296 98,01 L

Csanád Központi Alberti 1028 1007 97,96 A

Vas Muraszombati Berkeháza 144 141 97,92 Sz

Bács-Bodrog

Németpalánkai Bulkesz 2969 2905 97,84 A

Somogy Igali Döröcske 1182 1154 97,63 A

Gömör Nagyröczei Polom 330 322 97,58 L

Nógrád Gácsi Tótkisfalu 122 119 97,54 SZ

Nyitra Miavai Podkilava 893 871 97,54 L

Gömör Rozsnyói Kisszlabos 162 158 97,53 L

Nógrád Balassagyarmati Kissztraczin 319 311 97,49 L

Torontál Nagybecskereki Tótaradác 2241 2184 97,46 A

Nógrád Balassagyarmati Turopolya 1140 1110 97,37 A

Gömör Rozsnyói Berdárka 189 184 97,35 L

Bács- Újvidéki Járek 2326 2263 97,29 A

305

Bodrog

Vas Felsőőri Fehérpatak 210 204 97,14 L

Nógrád Balassagyarmati Zobor 240 233 97,08 L

Nógrád Gácsi Polichnó 514 499 97,08 A

Liptó Liptóújvári Jamnik 547 531 97,07 L

Trencsén Puchói Mesztecskó 365 354 96,99 Sz

Vas Muraszombati Sűrűháza 363 352 96,97 A

Trencsén Puchói Veszkabezdedó 194 188 96,91 Sz

Vas Kőszegi Edeháza 546 529 96,88 L

Gömör Nagyröczei Szásza 223 216 96,86 L

Liptó Liptóújvári Szentivánbocza 714 691 96,78 A

Nógrád Gácsi Gácslehota 368 356 96,74 L

Trencsén Báni Závada 428 414 96,73 Sz

Gömör Rozsnyói Pétermány 181 175 96,69 L

Hont Nagycsalomai Felsőpalojta 343 331 96,50 L

Vas Muraszombati Tótkeresztúr 929 896 96,45 A

Szerém Vinkovci Neudorf 1008 972 96,43 A

Gömör Rozsnyói Márkuska 167 161 96,40 L

Vas Muraszombati Szabadhegy 499 481 96,39 Sz

Gömör Rimaszombati Priboj 81 78 96,30 Sz

Nógrád Gácsi Sülye 321 309 96,26 L

Zólyom Zólyomi Számpor 160 154 96,25 L

Hont Korponai Szuhány 600 577 96,17 A

Zólyom Besztercebányai Póráz 285 274 96,14 L

Árva Alsókubini Szrnyacze 77 74 96,10 Sz

Gömör Rozsnyói Geczelfalva 231 222 96,10 A

Szerém Ópazovai Pazova nova /

Újpazua

3401 3268 96,09 A

Liptó Liptószentmiklósi Szélporuba 356 342 96,07 L

Gömör Rimaszombati Tóthegymeg 145 139 95,86 L

Alsó-Fehér Kisenyedi Mudra??? 191 183 95,81

Vas Muraszombati Úriszék 283 271 95,76 Sz

Nyitra Miavai Kosztolna 2063 1975 95,73 A

Hont Nagycsalomai Alsófehérkút 339 324 95,58 A

Nyitra Miavai Krajna 2736 2615 95,58 A

Vas Muraszombati Battyánd 451 431 95,57 A

Vas Muraszombati Péterhegy 426 407 95,54 A

Bács-Bodrog

Újvidéki Petrovácz 7857 7505 95,52 A

Nógrád Losonczi Sóslehota 242 231 95,45 L

Turócz Szentmártonblatnicai Konszké 153 146 95,42 Sz

Tolna Völgységi Izmény 1001 955 95,40 A

Nógrád Losonczi Ozdin 409 390 95,35 A

Vas Muraszombati Jánosfa 129 123 95,35 Sz

Nógrád Gácsi Tamási 831 792 95,31 A

Nógrád Gácsi Prága 383 365 95,30 L

Zólyom Zólyomi Lakócza 191 182 95,29 L

Tolna Völgységi Mucsfa 962 916 95,22 L

306

Sopron Soproni Harka 1126 1072 95,20 A

Hont Korponai Felsődacsolam 561 534 95,19 A

Liptó Liptószentmiklósi Németpotruba 912 868 95,18 L

Gömör Rozsnyói Feketepatak 330 314 95,15 A

Győr Tószigetcsilizközi Réti 412 392 95,15 A

Nógrád Gácsi Nedelistye 328 312 95,12 L

Temes Csákovári Liebling 3695 3513 95,07 A

Vas Muraszombati Vaspolony 242 230 95,04 Sz

Nógrád Gácsi Borosznok 280 266 95,00 L

Gömör Rozsnyói Hankova 238 226 94,96 L

Nógrád Gácsi Veres 216 205 94,91 L

Liptó Liptóújvári Kokova 1060 1006 94,90 L

Nyitra Miavai Visnyó 353 335 94,90 L

Zólyom Nagyszalatnai Szebedény 233 221 94,85 L

Csanád Központi Ambrózfalva 1006 954 94,83 A

Liptó Liptóújvári Királybocza 425 403 94,82 L

Trencsén Báni Ksinna 1018 964 94,70 A

Gömör Nagyröczei Fillér 461 436 94,58 Sz

Gömör Nagyröczei Ratkószuha 313 296 94,57 L

Liptó Liptóújvári Szentpéter 697 659 94,55 A

Nógrád Gácsi Maskova 431 407 94,43 A

Vas Muraszombati Vaslak 431 407 94,43 Sz

Trencsén Puchói Zárjecs 608 573 94,24 A

Liptó Liptóújvári Pribilina 1490 1403 94,16 A

Zólyom Besztercebányai Mócsa 478 450 94,14 L

Gömör Rimaszombati Pápocs 136 128 94,11 L

Gömör Rimaszombati Rimazsaluzsány 170 160 94,11 L

Vas Muraszombati Musznya 303 285 94,06 Sz

Gömör Rimaszombati Lukovistye 353 332 94,05 L

Turócz Szentmártonblatnicai Károlyfalu 134 126 94,03 SZ

Kisküküllő Erzsébetvárosi Szászszőllős 618 581 94,01

Kolozs Tekei Dedrád 1968 1850 94,00 A

Torontál Pancsovai Franzfeld 3707 3482 93,93 A

Gömör Nagyröczei Ratkóbisztró 492 462 93,90 A

Tolna Simontornyai Kalaznó 1033 970 93,90 A

Baranya Hegyháti Ráczkozár 1447 1358 93,85 A

Nyitra Szeniczi Nagypritrzsd 925 868 93,84 A

Bács-Bodrog

Topolyai Szeghegy 4628 4342 93,82 A

Gömör Rimaszombati Fürész 659 618 93,78 A

Gömör Nagyröczei Miglécz 190 178 93,68 L

Gömör Rimaszécsi Derencsény 348 326 93,68 A

Tolna Völgységi Kismányok 678 635 93,66 A

Pest-Pilis-Solt-KK

Váczi felső Csomád 746 698 93,57 A

Torontál Antalfalvai Lajosfalva 4185 3915 93,55 A

Tolna Simontornyai Varsád 1455 1361 93,54 A

Beszterce- Bessenyői Zsejk 632 591 93,51 A

307

Naszód

Szepes Poprádvölgyi Maldur 692 647 93,50 F

Turócz Szentmártonblatnicai Felsőkálnok 123 115 93,50 SZ

Vas Muraszombati Gyanafa 369 345 93,50 Sz

Gömör Rimaszombati Szilistye 275 257 93,45 L

Nógrád Gácsi Gergelyfalva 244 228 93,44 L

Vas Muraszombati Rátkalak 198 185 93,43 Sz

Nógrád Losonczi Nagyfalu 479 447 93,32 L

Nógrád Gácsi Závada 179 167 93,30 A

Torontál Antalfalvai Antalfalva 4271 3984 93,28 A

Árva Alsókubini Oszádka 176 164 93,18 Sz

Hont Korponai Zsibritó 366 341 93,17 A

Gömör Rozsnyói Rochfalva 546 508 93,04 L

Szepes Tátrai Gerlachfalu 449 418 93,01 L

Gömör Nagyröczei Gerlicze 314 292 92,99 L

Hont Báti Alsóbaka 656 610 92,99 Sz

Turócz Szentmártonblatnicai Zsámbokrét 428 398 92,99 L

Tolna Simontornyai Hidegkút 824 766 92,96 A

Turócz Szentmártonblatnicai Folkusfalu 312 290 92,95 SZ

Turócz Szentmártonblatnicai Podhrágy 509 473 92,93 L

Kisküküllő Erzsébetvárosi Fületelke 578 537 92,91

Gömör Rimaszombati Babaluska 168 156 92,86 L

Sáros Tapolyi Long 126 117 92,86 Sz

Bács-Bodrog

Újvidéki Glozsán 2761 2561 92,76 A

Árva Alsókubini Zábrezs 219 203 92,69 Sz

Nyitra Vágújhelyi Lubina 2907 2694 92,67 A

Gömör Nagyröczei Nandrázs 409 379 92,66 A

Nyitra Vágújhelyi Hrussó 368 341 92,66 Sz

Hont Korponai Királyfalu 309 286 92,56 A

Somogy Igali Gadács 429 397 92,54 L

Tolna Dunaföldvári Györköny 2795 2584 92,45 A

Vas Muraszombati Andorháza 424 392 92,45 Sz

Gömör Rozsnyói Restér 356 329 92,41 A

Liptó Liptóújvári Vavriskó 804 743 92,41 L

Maros-Torda

Régeni felső Felsőidecs 774 715 92,38

Nógrád Losonczi Hradistye 511 472 92,37 L

Gömör Rimaszombati Hrussó 288 266 92,36 A

Turócz Szentmártonblatnicai Suttó 449 414 92,20 L

Csanád Központi Pitvaros 2645 2438 92,17 A

Vas Muraszombati Benedek 255 235 92,16 Sz

Baranya Hegyháti Mekényes 1244 1173 92,07 A

Nógrád Losonczi Mlágyó /

Nemesfalva

264 243 92,05 L

Tolna Simontornyai Kéty 1178 1084 92,02 A

Hont Korponai Hontsomos 381 350 91,86 A

Nógrád Gácsi Alsótiszovnyik 232 213 91,81 L

308

Zólyom Zólyomi Tótpelsőcz 3292 3020 91,74 A

Zólyom Zólyomi Baczúr 302 277 91,72 L

Gömör Rozsnyói Sebespatak 421 386 91,68 A

Kolozs Tekei Bátos 1655 1517 91,66 A

Nógrád Losonczi Zelene 370 339 91,62 L

Gömör Nagyröczei Mnisány 333 305 91,59 L

Gömör Rimaszécsi Gesztes 450 412 91,55 L

Árva Alsókubini Lestin 331 303 91,54 A

Gömör Rimaszombati Alsószkálnok 177 162 91,53 A

Pest-Pilis-Solt-KK

Pesti felső Péteri 1061 971 91,52 A

Gömör Rozsnyói Rédova 1235 1130 91,50 A

Trencsén Puchói Ihristye 147 128 91,43 SZ

Liptó Olaszi Szokolcs 524 479 91,41 L

Gömör Nagyröczei Ploszkó 186 170 91,40 L

Nógrád Gácsi Abelova 978 893 91,31 A

Gömör Rozsnyói Rozslozsnya /

Hámosfalva

308 281 91,23 A

Bács-Bodrog

Újvidéki Kiszács 3920 3571 91,10 A

Beszterce-Naszód

Bessenyői Királynémeti 457 416 91,03

Gömör Rimaszombati Sztrizs 200 182 91,00 L

Gömör Rimaszombati Kiette 144 131 90,97 A

Kisküküllő Erzsébetvárosi Szénaverős 1195 1087 90,96 A

Nyitra Miavai Miava 9997 9082 90,85 A

Beszterce-Naszód

Jádi Nagydemeter 1635 1485 90,83 A

Turócz Szentmártonblatnicai Rattkó 152 138 90,79 Sz

Pest-Pilis-Solt-KK

Pesti felső Bénye 1009 916 90,78 A

Nógrád Balassagyarmati Lest 889 807 90,77 A

Gömör Rimaszombati Rimócza 259 235 90,73 L

Nógrád Gácsi Nagylibercse 593 538 90,73 A

Trencsén Puchói Zbora 388 352 90,72 SZ

Gömör Nagyröczei Hisnyó 590 535 90,68 A

Nyitra Miavai Brezova 5689 5159 90,68 A

Gömör Rozsnyói Feketesajó 460 417 90,65 A

Gömör Nagyröczei Újvásár 222 201 90,54 A

Nyitra Szeniczi Hluboka 1052 952 90,49 A

Hont Báti Csank 439 397 90,43 A

Kolozs Tekei Vajola 930 841 90,43

Árva Alsókubini Poruba 355 321 90,42 L

Nógrád Gácsi Lentvora 344 311 90,40 L

Maros-Torda

Régeni felső Alsóidecs 864 781 90,39 A

Hont Korponai Devicse 405 366 90,37 A

Nógrád Balassagyarmati Nagysztraczin 349 315 90,26 L

309

Nógrád Gácsi Kottmanlehota 817 737 90,20 L

Árva Alsókubini Jaszenova 540 487 90,19 A

Trencsén Báni Zaypodhragy 163 147 90,18 Sz

Vas Kisczelli Szergény 853 769 90,15 L

Gömör Nagyröczei Répás 242 218 90,08 L

Gömör Rimaszombati Esztrény 131 118 90,08 L

Hont Nagycsalomai Középpalojta 877 790 90,08 A

Státusz: A Anyagyülekezet L Leánygyülekezet F Fiókegyház M Missziói egyház SZ Szórvány

Megállapítható, hogy nem lett minden magas arányban evangélikus falu

leány- vagy anyagyülekezetté. Ez részben magyarázható a gazdasági okokkal

csak, másrészt az aprófalvas térségben (Vas, Nógrád etc.) néha közelebb volt

a második vagy harmadik falu, mint a ritkán lakott terülteken a település két

széle egymástól. Nem állapítható meg egyértelműen az a statisztika szint (lét-

szám), ami felett automatikusan iskola vagy templom épül az adott helyszínen.

Az adatok gyorsan változtak, 1910-re több település elveszítette ezt a magas

evangélikus arányt.

310

B/5. 1913. Egyházkerületek nagyságrendben

Anyaegyház Egyháztag Átlagos anyagyülekezet

Bányai 174 470333 2703

Dunántúli 167 238032 1425

Erdélyi Egyház 263 222037 844

Dunáninnen 166 210838 1270

Tiszai 178 198903 1117

Morva-Szilézia 45 136290 3029

Bécs 48 134748 2807

Csehország-Nyugat 34 54315 1598

Galicia-Bukovinai 29 52540 1812

Felső-Ausztriai 21 30106 1434

Asch 3 29366 9789

Csehország-Kelet 15 13852 923

Bosznia 5 6342 1268

Összesen 1148 1797702 --

Átlagok: 88 138284

1566

A missziói gyülekezetek az anyaegyházak közt szerepelnek! Bosznia a

teljeség miatt szerepel kerületként. A filiák összevetése lehetetlen, mert a négy

egyház nem ugyanazt értette a kifejezés alatt. Magyarországon iskolával (és

tanítóval) rendelkezett; Ausztriában istentiszteleti helye volt (EA kifejezésével:

fiókegyház), de néha iskolája is volt – ami itt az anyagyülekezetnél sem volt fel-

tétel; Boszniában inkább istentiszteleti hely (szórványpont) a kifejezés értelme,

Erdélyben nem nagyon fordult elő.

Anyaegyházközségek szerinti sorrend:

Átlag 1 Átlag 2

Erdélyi Egyház 250 2,98 1,57

Tiszai 178 2,02 1,01

Bányai 174 1,97 0,98

Dunántúli 167 1,89 0,92

Dunáninnen 166 1,88 0,91

Bécs 48 0,54 -0,88

Morva-Szilézia 45 0,51 -0,97

Csehország-Nyugat 34 0,39 -1,38

Galicia-Bukovinai 29 0,33 -1,61

Felső-Ausztriai 21 0,24 -2,07

Csehország-Kelet 15 0,17 -2,56

Bosznia 5 0,06 -4,14

Asch 3 0,03 -4,88

Átlag 88 1 0

311

Átlag 1= számtani középértékhez viszonyítva

Átlag 2= átlag 1, 2 alapú logaritmusos szórásban („felező lépcső”)

Látható, hogy a statisztikai átlaghoz képest hatalmas a szórás. Az oszt-

rák részen 0,54 a legnagyobb érték (alig a fele), a magyar területen 1,88 a leg-

kisebb, ami majdnem duplája az átlagnak. A logaritmikus szórás 6,45, ami

rendkívül magas. Ezt részben a mini kerületek (Asch, Bosznia) okozzák, de nél-

külük is markáns a differencia. Egyházankénti eltérés nagy: erdélyi szász 250,

magyar 171, osztrák 28 és boszniai 5. Államonként: Magyarország 190, Auszt-

ria 28, Bosznia 5.

A magyar kerületek közt jelentéktelen az eltérés ezen a téren (1:1,06), az

osztrákok közt Asch figyelembe vételével 1: 16, nélküle 1:3,2

Megállapítható, hogy a Magyar Királyság területén élő egyházkerü-

letek átlagos gyülekezetszáma majdnem 7-szerese az osztrák területhez

képest, minden magyarországi kerület a monarchia átlaga felett van, min-

den ausztriai lényegesen alatta, a magyar beosztás kiegyensúlyozott, az

osztrák ebből a szempontból nem.

Az alaptáblázat a lélekszám szerinti statisztikai feldolgozás után így néz ki:

Átlag 1 Átlag 2

Bányai 470333 3,40 1,77

Dunántúli 238032 1,72 0,78

Erdélyi Egyház 222037 1,61 0,68

312

Dunáninnen 210838 1,52 0,61

Tiszai 198903 1,44 0,52

Morva-Szilézia 136290 0,99 -0,02

Bécs 134748 0,97 -0,04

Csehország-Nyugat 54315 0,39 -1,35

Galicia-Bukovinai 52540 0,38 -1,40

Felső-Ausztriai 30106 0,22 -2,20

Asch 29366 0,21 -2,24

Csehország-Kelet 13852 0,10 -3,32

Bosznia 6342 0,05 -4,45

Összesen 1797702

Átlag 138285 1 0

Amíg az előző adatsor nem tartalmazott átlaghoz közeli értékeket, jelen

esetben Morva-Szilézia illetve Bécs gyakorlatilag a monarchia átlagnak felel

meg. Erdély a magyar kerületek közé került, Bosznia maradt a sor végén. A lo-

garitmikus szórás 6,22, ami majdnem azonos, mint az előző esetben, Bosznia

nélkül 5.09, ami viszont lényegesen (több mint egy nagyságrenddel) alacso-

nyabb. Boszniával 68-szoros, nélküle 34-szeres az eltérés a lélekszámok közt.

Egyházanként fordul a sorrend, magyar 279527, erdélyi 222037, osztrák 64460

és boszniai 6342. Országonként: Magyarország 268029, Ausztria 64460 és

Bosznia 6342. A magyar kerületek szórása 1:2,36, az osztrákoké 1:9,84. A

magyar szervezet lélekszám tekintetében is arányosabb volt.

313

Az átlag gyülekezet méretet vizsgálva a következő eredmények adódnak:

Átlag gyülekezet Átlag 1 Átlag 2

Asch 9789 6,25 2,64

Morva-Szilézia 3029 1,93 0,95

Bécs 2807 1,79 0,84

Bányai 2703 1,73 0,79

Galicia-Bukovinai 1812 1,16 0,21

Csehország-Nyugat 1598 1,02 0,03

Felső-Ausztriai 1434 0,92 -0,13

Dunántúli 1425 0,91 -0,14

Dunáninnen 1270 0,81 -0,30

Bosznia 1268 0,81 -0,30

Tiszai 1117 0,71 -0,49

Csehország-Kelet 923 0,59 -0,76

Erdélyi Egyház 844 0,54 -0,89

Összesen 1566 1 0

A vizsgált szempontok szerint a legösszetettebb a kép, ami az egyháza-

kat illeti, osztrák kerület az első és az utolsó előtti is. A legutolsó helyre az er-

délyi szászok kerületek, ami jelzi, hogy egyházközségeik kis létszámúak,

azaz aprófalvas és/vagy kisebbségi település szerkezetben éltek, de anya-

gilag ezt a szervezetet így is fenn tudták tartani. Ehhez képest csak látszó-

lagosan jó Boszniai helyzete, hiszen a gyülekezeti átlaga pont másfélszerese

az erdélyinek, de valójában nagy területen élő, szórvány közösségekről volt

szó. Asch borítja a helyzetet a nagy átlaghoz képet hatszoros pozíciójával. A

magyar kerületek közül a Bányaiban a legnagyobb a gyülekezetek átlaglétszá-

ma. Az osztrák átlag Asch figyelembevételével 2314, nélküle 2197. Ez minden

314

szempontból jelentősen meghaladja a magyart. (1632). Az osztrák területeken

a lélekszám sokszorozódását a gyülekezet szám növekedés lassan követ-

te, ezért emelkedett az átlagos gyülekezeti taglétszám ilyen erős mérték-

ben.

Ez az adatsor a gyülekezet átlagos lélekszámáról, és nem az egy lelkész

által ellátottak számáról szól, tehát nem a lelkipásztori ellátás tényleges lehető-

ségét mutatja (ez matematikailag nem is lehetséges), az azonban kétségtelen,

hogy a gyülekezet szervezeti igényei (életképesség) és lelkipásztori lehetőségei

nem egyenesen arányosak egymással.

315

B.6. 1910. Egyházmegyék nagyságrendben

(A missziói gyülekezetek az anyaegyházak közt szerepelnek! Bosznia

nem rendelkezik semmilyen köztes szinttel, Asch és Csehország-Kelet pedig

egyházmegyével, a teljeség miatt szerepelnek. Az erdélyi adatok 1910-ből

származnak, de nagy változás nincs)

Először a lélekszám adatok szerint rendezve:

Anyaegyház Lélekszám

Sziléziai 24 106713

Alsó-Ausztriai 11 84741

Bácsi 33 70341

Békési 9 67180

Pest-megyei 29 64724

Tolna-Baranya-Somogyi 38 56104

Nyitrai 26 55936

Nógrádi 47 52846

Arad-Békési 9 50376

Budapesti 8 49612

Zólyomi 23 44798

Bánáti 26 40591

Gömöri 40 39591

Vasi közép 17 35415

Liptói 17 35169

Tisza-vidéki 16 33838

Nagyszebeni 32 33771

Elbai 10 32113

Soproni felső 17 29715

Asch 3 29366

Brassói (szász) 16 28688

Szerémi 14 28177

Trendzséni 16 28070

Turóci 12 27630

Csanád-Csongrádi 11 26904

Besztercei 36 25825

Keleti 11 25698

Segesvári 32 25250

Veszprémi 23 24765

Honti 34 23300

Vasi felső 12 23101

Stájerországi 15 22651

Medgyesi 30 22465

Kemensaljai 13 19775

316

Szászsebesi 24 19714

Középső 11 19586

Győri 17 19205

Zauchteli 12 19008

Selyki 30 18506

Hegyaljai 15 18225

Kishonti 16 17675

Iser 13 17280

Oberländer 12 17058

Szepes városi 23 16990

Somogyi 15 15477

Pozsony-vidék 17 15317

Sinki 23 14479

Sáros 20 14255

Eger 12 13922

Csehország-Kelet 15 13852

Jenseits der Drau 8 13124

Unterländer 9 13048

Szászrégeni 12 12608

Fejér-Komáromi 12 12012

Soproni-alsó 9 11283

Kőhalmi 15 11277

Pozsony-városi 2 11139

Diesseits der Drau 10 11130

Brünni 9 10549

Tátraaljai 13 9495

Mosoni 7 8632

Nyugati 7 7256

Brassói(magyar) 12 6991

Arvai 6 6674

Bosnyák zsinat 5 6342

Barsi 5 3586

Zalai 6 3192

Trieszti 4 3102

Összesen 1136 1797228

Az egyházmegyei szélsőségek: (Bosznia ebben az összefüggésben sem értel-

mezhető!)

Magyarország Ausztria Erdély

Legnépesebb Bácsi 70341 Szilézia 106710 Nagyszeben 33771

Átlag 28669 25068 21583 Legnéptelenebb Zalai 3192 Trieszti 3102 Kőhalmi 11277

317

Megállapítható, hogy a szászok szervezete kiegyensúlyozott, aránya507

1:3; a magyar szórt 1: 22,3; az osztrák még inkább 1:33,5.

Anyagyülekezetek száma szerint rendezve:

Anyaegyház Lélekszám

Nógrádi 47 52846

Gömöri 40 39591

Tolna-Baranya-Somogyi 38 56104

Besztercei 36 25825

Honti 34 23300

Bácsi 33 70341

Nagyszebeni 32 33771

Segesvári 32 25250

Medgyesi 30 22465

Selyki 30 18506

Pest-megyei 29 64724

Nyitrai 26 55936

Bánáti 26 40591

Sziléziai 24 106713

Szászsebesi 24 19714

Zólyomi 23 44798

Veszprémi 23 24765

Szepes városi 23 16990

Sinki 23 14479

Sáros 20 14255

Vasi közép 17 35415

Liptói 17 35169

Soproni felső 17 29715

Győri 17 19205

Pozsony-vidék 17 15317

Tisza-vidéki 16 33838

Brassói (szász) 16 28688

Trendzséni 16 28070

Kishonti 16 17675

Stájerországi 15 22651

Hegyaljai 15 18225

Somogyi 15 15477

Csehország-Kelet 15 13852

Kőhalmi 15 11277

Szerémi 14 28177

Kemensaljai 13 19775

507

Maximum érték / minimum érték

318

Iser 13 17280

Tátraaljai 13 9495

Turóci 12 27630

Vasi felső 12 23101

Zauchteli 12 19008

Oberländer 12 17058

Eger 12 13922

Szászrégeni 12 12608

Fejér-Komáromi 12 12012

Brassói(magyar) 12 6991

Alsó-Ausztriai 11 84741

Csanád-Csongrádi 11 26904

Keleti 11 25698

Középső 11 19586

Elbai 10 32113

Diesseits der Drau 10 11130

Békési 9 67180

Arad-Békési 9 50376

Unterländer 9 13048

Soproni-alsó 9 11283

Brünni 9 10549

Budapesti 8 49612

Jenseits der Drau 8 13124

Mosoni 7 8632

Nyugati 7 7256

Arvai 6 6674

Zalai 6 3192

Bosnyák zsinat 5 6342

Barsi 5 3586

Trieszti 4 3102

Asch 3 29366

Pozsony-városi 2 11139

Összesen 1136 1797228

Szélsőértékek:

Magyarország Ausztria Erdély

Maximum Nógrád 47 Szilézia 24 Beszterce 36

Átlag 17,6 10,8 25,1 Minimum Pozsony-városi 2 Asch 3 Szászrégen 12

Az előzővel azonos vizsgálat után látható, hogy a szászok szervezete ki-

egyensúlyozott, arány 1:3; -ismételten-, a magyar szórás sem változott lénye-

gileg 1: 23,5; az osztrák alig harmada az előzőnek, 1:8. A két adatot összevetve

319

(lélekszámszórás / gyülekezetszórás) a szász megegyezik, a magyar eltérés 5

% - hanyagolható-, az osztrák 435 %. Megállapítható, hogy a tervezett Bécsi508

és Sziléziai második509

esperességek felállítása jelentős kiegyenlítéshez vezet-

hetett volna. Magyar részen is célszerű lett volna az esperesség alsó és felső

határait kijelölni, mert az aránytalan méretek a képviseleti rendszert is értelem-

szerűen súlyosan torzították.

508

Csak világháború után állítják fel

509 Sohasem realizálódott

320

B.7 1913. Települések 2.500 evangélikus lakó felett

Település Kerület: Megye: Lélek

Bécs Bécsi Alsó-Ausztriai 70450

Budapest Bányai Budapesti 43562

Békéscsaba Bányai Arad-Békési 28473

Szarvas Bányai Békési 21956

Asch Asch --- 18546

Teschen Morva-Sziléziai Sziléziai 17487

Nyíregyháza Tiszai Tiszavidéki 15859

Orosháza Bányai Békési 14886

Nagyszeben Szász egyház Nagyszebeni 13426

Brassó Szász egyház Tiszai

Brassói Brassói

10477

Tótkomlós Bányai Békési 9578

Sopron Dunántúli Soproni felső 9427

Bludowitz Morva-Sziléziai Sziléziai 9400

Miava Dunáninneni Nyitrai 9104

Pozsony Dunáninneni Pozsonyvárosi 8994

Kiskörös Bányai Pestmegyei 8930

Mezőberény Bányai Arad-Békési 8777

Orlau Morva-Sziléziai Sziléziai 8650

Graz Bécsi Stájer 8268

Nagylak Bányai Csanád-Csongrádi 7463

Petrőc Bányai Bácsi 7349

Prága Cseh-Nyugat Cseh-Kelet

Elba ---

7345

Bystriz Morva-Sziléziai Sziléziai 7314

Czernowitz Galicia-Bukovinai Keleti 6833

Aussig Cseh-Nyugat Elba 6800

Bielitz Morva-Sziléziai Sziléziai 6093

Roßbach Asch --- 6066

Mährisch-Ostrau Morva-Sziléziai Sziléziai 5841

Ópazova Bányai Szerémi 5563

Trzynietz Morva-Sziléziai Sziléziai 5500

Cservanka Bányai Bácsi 5462

Altbielitz Morva-Sziléziai Sziléziai 5260

Lemberg Galicia-Bukovinai Középső 5242

Segesvár Szász egyház Segesvári 5197

Szeghegy Bányai Bácsi 4977

Kameral-Ellgoth Morva-Sziléziai Sziléziai 4865

Ustron Morva-Sziléziai Sziléziai 4800

Weichsel Morva-Sziléziai Sziléziai 4720

321

Beszterce Szász egyház Besztercei 4636

Györ Dunántúli Győri 4546

Pilis Bányai Pestmegyei 4507

Ótura Dunáninneni Nyitrai 4500

Neuenberg Asch --- 4454

Jakobeny Galicia-Bukovinai Keleti 4427

Berezo Dunáninneni Nyitrai 4413

Antalfalva Bányai Bánáti 4301

Hillersdorf Morva-Sziléziai Sziléziai 4200

Kiszács Bányai Bácsi 4139

Klenócz Tiszai Kishonti 4119

Liebling Bányai Bánáti 4104

Nawsi Morva-Sziléziai Sziléziai 4056

Nagylajosfalva Bányai Bánáti 4017

Újpazova Bányai Szerémi 3991

Kondoros Bányai Békési 3869

Ujverbász Bányai Bácsi 3711

Brünn Morva-Sziléziai Brünni 3709

Ferenchalom Bányai Bánáti 3673

Reichenberg Cseh-Nyugat Isar 3589

Medgyes Szász egyház Medgyesi 3447

Kiskér Bányai Bácsi 3443

Wiener Neustadt Bécsi Alsó-Ausztriai 3424

Golleschau Morva-Sziléziai Sziléziai 3354

Pincéd Bányai Bácsi 3299

Goisern Felső-Ausztriai Felvidéki 3296

Meran Felső-Ausztriai Felvidéki 3250

Bodenbach-Teschen Cseh-Nyugat Elba 3200

Gablonz Cseh-Nyugat Isar 3141

Linz Felső-Ausztriai Alsóvidéki 3116

Tótpelsőcz Bányai Zólyomi 3113

Verbóc Dunáninneni Nyitrai 3108

Wsetin Morva-Sziléziai Zauchteli 3100

Lobonya Dunáninneni Nyitrai 3095

Újvidék Bányai Bácsi 3089

Alberti Bányai Pestmegyei 3010

Nagybánhegyes Bányai Csanád-Csongrádi 2989

Morvamogyoród Dunáninneni Trencséni 2985

Soltvadkert Bányai Pestmegyei 2983

Skotschau Morva-Sziléziai Sziléziai 2970

Biala Galicia-Bukovinai Nyugati 2875

Karaj Dunáninneni Nyitrai 2865

Bulkeszi Bányai Bácsi 2823

Besztercebánya Bányai Zólyomi 2814

Ernsdorf Morva-Sziléziai Sziléziai 2786

322

Pitvaros Bányai Csanád-Csongrádi 2779

Feketehalom Szász egyház Brassói 2752

Salzburg Felső-Ausztriai Felvidéki 2743

Illischestie Galicia-Bukovinai Keleti 2734

Nagyszénás Bányai Békési 2720

Losonc Dunáninneni Nógrádi 2713

Zólyom Bányai Zólyomi 2644

Harta Bányai Pestmegyei 2626

Szentetornya Bányai Békési 2612

Klagenfurt Bécsi Drávántúli 2611

Eger Cseh-Nyugat Eger 2592

Miskolc Tiszai Hegyaljai 2583

Szászrégen Szász egyház Régeni 2578

Drahomischl Morva-Sziléziai Sziléziai 2553

Hódmezővásárhely Bányai Csanád-Csongrádi 2550

Dunagálos Bányai Bácsi 2547

Ókér Bányai Bácsi 2547

Irsa Bányai Pestmegyei 2535

A nagy létszámú evangélikus gyülekezetek eloszlásából mélyreható következ-

tetéseket levonni nem lehet:

1) Bosznia és a Csehországi-Kelet kivételével mindegyik kerület szerepel a táb-

lázatban – Csehország-Kelet Prága esetében csak a halmozott létszám miatt

került említésre, „saját jogon” nem került be.

2) Minden település tipus szerepel – értelemszerűen csak azok, amelyek a lét-

számhatár felett vannak: főváros, tartományi- és megyeszékhely, kisváros és

nagyközség.

3) Reformációi, türelmi, betelepített, „Los-von-Rom” és modern510

települések

egyaránt szerepelnek a listán.

4) Nincs szlovén nyelvű gyülekezet közöttük – ezt a Vend-vidék aprófalvas tele-

pülés-szerkezete magyarázza. Cseh nyelvű is csak Prága (lásd az 1. pontot).

5) A mai lérszámadatokkal összevetve elgondolkodtató váltózások lennének

megfigyelhetőek

510

Értelemszerűen XIX. századi alapítású!

323

5. Összegzés

A munka legelején leírtam néhány tételt. Itt az idő, ellenörizni ezeket.

Előzetes téziseim, és a hozzáfüzödő megállapítások:

1) a magyarországi szervezeti fejlődés kiegyensúlyozottabb, mint az auszt-

riai. Bizonyítható a statisztikia adatok alapján

2) a magyarországi demokratikusabb. Bizonyítható a demokratikus felépí-

tés meglétével; a delegációs elv („minden jog forrása a gyülekezet”) és a pari-

tás müködésével,

3) az osztrák racionálisabb. Bizonyítható a kevesebb és kisebb létszámú

testületek felállításával, az állami közigazgatáshoz jobban alkalmazkodó beosz-

tással.

4) a változási sebesség a hatalmi centrumoktól távol lassabb. Részben bi-

zonyítható, a nem fővárosi székhelyű, kisebbségi egyházak esetén általában

több évnyi késés után zajlanak le azok a folyamatok, amelyek a nagy egyhá-

zakban a fordulatok után megkezdődnek.

5) az utódegyházak esetén a nemzeti(ségi) karakter túlhangsúlyos. Bizo-

nyítható, lásd az egyházak nevét.

6) a külső politikai (ideológiai) hatást az egyházak sem tudták semlegesíte-

ni, ezek tetten érhetőek. Bizonyítható, a diktatórikus időkben az egyházjogi

változások is diktatórikus irányba történnek.

7) a fejlődés sokszor személyfüggő. Bizonyítható, minnél kisebb a merítési

lehetőség egy adott közösségben, annál markánsabban határozza meg a veze-

tő személyisége a változások irányát. (Popp, Bursche centralizál; Zöckler, Weh-

renfennig kormányoz). Nagy egyházakban nehezebben alakul ki az ilyen hely-

zet.

8) a hasonlóság nagyobb marad, mint az eltérés. Csak részben bizonyít-

ható: az első változások még valóban hagyománytisztelők, A másodikak azon-

ban már gyökeresen új írányt vehetnek, különösen, ha az elöző 3 szempont

érvenyesül

6 tézis bizonyított teljesen, 2 részben.

324

C.1. Nem-nyomtatott források

Änderungen zur Verfassung der Deutschen Evang. Kirche A.B.i.Slowakei /

Archiv MLB Erlangen / gépelt

Briefe: Martin-Luther-Bund - Deutche Evangelisch-Christliche Kirche A.B. im

Königreiche Jugoslawien / Archiv MLB Erlangen / gépelt, illetve kézirásos

Briefe: Martin Luther-Bund - Slowakische Evangelisch-Christliche Kirche A.B.

im Königreiche Jugoslawien / Archiv MLB Erlangen / gépelt, illetve kézirásos

Briefe des Präsidenten der Deutschen Evangelischen Kirchenleitung in

Böhmen und Mähren-Schlesien / Archiv MLB Erlangen / gépelt

Frint Lajos: Diaspora und Diasporaarbeit der synodal-prebyterielen ev. Kirche

A.B. in Rumänien / 1935 Manuscript / Archiv MLB Erlangen / gépelt

Präsenzliste der Pfarrer, Pfarrvikare und Hilfsgeistliche/ Kirchenamt der

Deutschen Evangelischen Kirche im Sudetenland, in Böhmen und Mähren

/1943/ Archiv MLB, Erlangen / gépelt, illetve kézirásos

Schriften des "Preßburger Kirchenkamp"-es / Archiv MLB Erlangen / gépelt,

illetve kézirásos

Tisza kerületi püspöki jelentések 1920, 1939, 1940, 1941, 1942 / Kézirat/ EOL,

Budapest

325

C.2. Nyomtatott források

Amtsblatt der Deutschen Evangelischen Kirche im Sudetenland und in Böhmen

und Mähren / Gablonz /

Az 1941. évi népszámlálás demográfiai adatok községek szerint szerkeszti és

kiadja a Központi Statisztikai Hivatal Budapest / Stephanum Nyomda Rt. 1947.

Bányakerületi közgyülési jegyzőkönyv 1941 / Cegléd 1941

Bányakerületi közgyülési jegyzőkönyv 1942 / Cegléd 1942

Bányakerületi közgyülési jegyzőkönyv 1943 / Budapest 1943.

Bericht an die auf den 6. Dezember 1931 einberufene zweite Generalsynode

Augsburgischen und Helvetischen Bekentnisses erstattet vom Evangelischen

Oberkirchenrat A. und H.B. / Wien 1931/ Selbstverlag des Evangelischen Ober-

kirchenrates

Bericht über die erste ordentliche Generalsynode der evangelischen Kirche

Augsburger Bekenntnisses in der Republik Österreich vom 19. bis 23. April

1925 / Wien 1933 / Verlag des Evangelischen Oberkirchenrates

Bericht über die gemeinsame zweite Generalsynode der evangelischen Kirche

A. und H.B. in Österreich vom 6. bis 12. Dezember 1931 / Wien 1933 / Verlag

des Evangelischen Oberkirchenrates

Deutschösterreichischer evangelischer Kirchentag in Wien vom 21. bis 24.

Oktober 1919 / Verhandlungsschrift / Verlag des Ausschußes des Deutsch-

österreichischen evangelischen Kirchentages in Wien

Dunáninneni kerületi közgyülési jegyzőkönyv 1920 / Budapest 1920

326

Dunáninneni kerületi rendkivüli közgyülési jegyzőkönyv 1939 / Budapest 1939.

A Dunántúli Ág. Hitv. Evangélikus Egyházkerület Szabályrendeletei / Győr 1930

Dunántúli kerületi közgyülési jegyzőkönyv 1921. / Szombathely 1922 /

Dunántúli kerületi közgyülési jegyzőkönyv 1922. / évszám és hely nélkül /

Püspöki jelentés Dunántúl 1942 /

Egyetemes közgyülési jegyzőkönyv 1921 / Budapest 1921

Egyetemes közgyülési jegyzőkönyv 1939 / Budapest 1939

Egyetemes közgyülési jegyzőkönyv 1942 / Budapest 1942

Egyetemes közgyülési jegyzőkönyv 1943 / Budapest 1943

A Magyarországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház 1934-37.

évben Budapesten tartott országos Zsinatán alkotott Egyházi törvények és az

1891-94. évi Budapesten tartott országos Zsinatán alkotott törvények hatályban

maradt rendelkezéseinek gyüjteménye / Budapest, 1938.

Az egyházi törvénykönyv / Codex iuris Canonici /Latin-magyar / Szerk.: dr. Erdő

Péter /Szent István Társulat Budapest 1988

Erdély története három kötetben / Főszerkesztő: Köpeczi Béla / Akadémiai Kia-

dó Budapest 1987.

1. Kezdetek - 1606 / Szerk.: Makkai László, Mócsy András /

2. 1606-1830 / Szerk.: László Makkai László, Szász Zoltán /

3. 1830- napjainkig / Szerk.: Szász Zoltán /

327

Die erste General-Synode der evangelischen Kirche Augsburgischen und Hel-

vetischen Bekenntnisses in den deutsch-slawischen Länder Österreichs /

Selbstverlag der Generalsynode Wien 1864 /

Gesetz über die evangelisch-christlichen Kirchen und über die reformierte

christliche Kirche des Königreich Jugoslawien / Deutsche Ausgabe von Geset-

zen des Königreich Jugoslawien Nr. 17. / Druck und Verlag der Druckerei- und

Verlags-A.-G. Novisad, évszám nélkül

Grundgesetz und Kirchenverfassung für die Evangelische Kirche Ausb. Bek. in

Polen / Hrsg. Dr.K. E. Wagner (1937) Verlag des Schlesischen Evang. Schwes-

ternhauses

Jekelfalussy, Dr. József: A magyar korona országainak Helységnévtára / Sta-

tisztikai Hivatal Budapest 1892

Kirchenordnungveränderungen der Evangelischen Kirche A.B in Rumänien /

Beilage zu "Kirchliche Blätter" 1938

[Programm des Gründungs-]Kirchentag[es] der Deutschen Evangelischen

Kirche A.B. in der Slowakei 1939 / Archiv MLB Erlangen

Kuzmány, Karl: Urkundenbuch zum Österreichisch-evangelischen Kir-chenrecht

/ Wien, Wilhelm Braumüller 1856

Magyar Törvénytár / Corpus Iuris Hungarici / Milleneumi kiadás 1000-1902 /

Franklin Budapest 1894-1903. Idézett kötetek:

1000-1526 (1894)

1526-1608 (1894)

1540-1848 (1900) Erdély

1657-1740 (1900)

1836-1868 (1896)

328

1869-1871 (1898)

Magyarország története 10 kötetben511

/ a szerkesztőbizottság elnőke: Pach

Zsigmond Pál, titkára: Glatz Ferenc / Akadémiai Kiadó Budapest

4. dupla kötet: 1686-1790 / szerk.: Ember Győző, Heckenast Gusztáv / 1989

5. dupla kötet: 1790-1848 / szerk.: Mérei Gyula, Vörös Károly / 1980

6. dupla kötet: 1848-1890 / szerk.: Kovács Endre, Katus László / 1979

7. dupla kötet: 1890-1918 / szerk.: Hanák Péter, Mucsi Ferenc /1983

Magyarország történeti kronologiája a kezdetektől 1970-ig / MTA Történettudo-

mányi Intézete / Föszerkesztő: Benda Kálmán, Szerkesztő: Glatz Ferenc / Aka-

démiai Kiadó Budapest 1982512

2: 1526-1848

3: 1848-1944

4: 1944-1970

Oehler, W. J.: Arbeitbericht über das Jahr 1911 / Deutsche Kolonien und

evangelische Gemeinden in Bosnien / Basel, 1912

Popp, Philipp: Arbeitsbericht... III.Landeskirchentag / Zagreb 1935

Protestáns Egyházi Közigagatási Törvénytár / Nagybecskerek 1913

Statut der Triester evangelische Pfarrgemeinde Augsburgischen Bekenntnis-

ses / 1932 Buchdruckerei J. H. Burneister Liegnitz

Übersicht über die evangelischen Gemeinden im ehemaligen Polen / Central-

vorstand der Gustav-Adolf-Stiftung Leipzig 1940

511

A sorozat – a marxista történelem-szemlélet bukása miatt – torzó maradt. Nem jelentek meg

a következő (dupla) kötetek: 2. (1242-1526), 9. (1945-), 10 (A magyar történelemtudomány tör-

ténete).

512 2. javított kiadás

329

Verfassung der Deutschen Evangelsichen Kirche A. B. in der Slowakei / hely és

évszám nélkül513

Verfassung der Deutschen Evangelsichen Kirche in Böhmen Mähren und

Schlesien / Gablonz 1924

Verfassung der Evangelischen Kirche Augsburgischen Bekenntnisses in

Slovensko Buchdruckerei August Joerge’s Wittwe & Sohn / B.Stiavnica 1922

Verfassung der evangelischen Landeskirche Augsburgischen Bekenntnisses in

Siebenbürgen / Verlag des Landesconsistoriums Hermannstadt 1878

Zelenka, Pál: Igénytelen javaslat... / Miskolcz 1891

Zoványi, Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon3 / Budapest,

Magyarországi Református Egyház 1977514

A zsinat-presbyteri alapon álló ág.h. evangélikusok alakuló és alkotmányozó

egyházi gyülésének jegyzőkönyve / Kolozsvár 1921/

A zsinat-presbyteri alapon álló ág.h. romániai ... evangélikus... egyház Alkot-

mánya Kolozsvár 1921/

513

Ténylegesen az alakuló zsinat munkaanyaga

514 Átdolgozott kiadás

330

C.3. Sematizmusok:

Almanach evangélique luthérien d'Alsace et de Lorraine 1995. Neuwiller-lés-

Saverne, Société Luthérienne de Mission

Almanach cirkivi Evanjelickej A.V. Na Slovensku z rokov 1919-1928 / Fedor

Ruppeldt 1930

Bosnischer Bote Universal=Hand=und Adressenwerk für Bosnien und die

Herzegovina 1903 Adolf Valny in Selbstsverlag des Verfassers Sarajevo 1903

Bosnischer Bote Universal=Hand=und Adressenwerk für Bosnien und die Her-

zegovina 1915 Komissionsverlag der k.k. Hof- und Staatsdruckerei in Wien

Sarajevo 1915

Adressenwerk der Evangelischen Kirchen 1996/Verlag Otto Lembeck Frankfurt

am Main

Deutscher Evangelischer Volskalender für Böhmen, Mähren und Schlesien

1938

Evangelischer Volskalender 1938 / Wien 1937

Evangelischer Volkskalender für die Ostmark 1941 / Wien 1940

Harangszó naptár 1944 / Győr 1944

Kalender des Siebenbürger Volksfreundes 1930 / Hermannstadt

Kolatschek, Dr. Julius M.: Die evangelische Kirche Oestterreichs in dem

deutsch-slawischen Ländern /Wien Selbstverlag des wiener Hauptvereins der

Gustav-Adolf-Stiftung 1869

331

Kreuzkalender / Bratislava 1938

A Magyarhoni Agost. Hitv. Evang. Egyház Névtára / szerk. Székács József /

Pest 1848

A Magyarhoni Agost. Hitv. Evang. Egyház Névtára / szerk. Poszvék Sándor /

Sopron 1903

A Magyarhoni Agost. Hitv. Evang. Ker. Egyház Névtára / szerk. Hegedüs János

/ Nagybecskerek 1913

A Magyarországi Evangélikus Keresztyén Egyházegyetem Névtára / szerk.

Szabó József / Győr 1940

Protestáns egyházi közigazgatási törvénytár…1523-1913 / összegyüjtötte id.

Hegedűs János / saját kiadás Nagybecskerek 1913.

Protestanten-Kalender 1935 / Prot. Diakonieverein für Jugoslawien 1934 /

Schematismus der Evangelischen Kirche A.u.H.B. in Österreich / Selbstverlag

der k.k. evang. Oberkirchenrates Wien 1913

Schematismus Ecclesiarum et Scholarum Evang. Aug. Conf. Superintendentiae

Cisdanubiannae pro anno MDCCCLVIII / Neosolii 1858

Taschenbuch der Evangelischen Kirchen in Deutschland / Evangelisches

Verlagswerk GmbH. Stuttgart 1966

332

C.4. Személyes közlések

Novak, Leon Lelkész 1998.08.01. Szlovénia Szóbeli

Skalic, Gustav Ny. lelkész 1998.08.01. Szlovénia Szóbeli

Dolinszky, Árpád Szuperintendens 1999.10.17. Jugoszlávia515

Szóbeli

Ruml, Joel Egyházelnök 2008.11. Csehország Szóbeli

C.5. Websites

www.lutheran.hu

www.katolikus.hu

www.chiesa-evangelica.it Evangelisch-Lutherische Kirche in Italien

www.fuerth-evangelisch.de

www.augsburg-evangelisch.de

www.bayern-evangelisch.de

www.evang.at

www.ekd.de

www.velkd.de

www.rossbach-boehmen.de

www.ecav.sk

515

Az államalakulat akkori megnevezése

333

D. Irodalomjegyzék:

Alberti, Karl: Das Evangelium im Ascher Lande - Kurzgefaßte Geschichte der

evangelischen Kirchengemeinde Asch / Sonderdruck aus dem "Ascher Kirchen-

kreisblatt" 1930

Auf der Spuren einer Kirche / Evangelisches Leben in Österreich / Evangeli-

scher Presseverband in Österreich 19871

Barton, Dr. Peter F.: Auswirkungen des Toleranzpatentes auf dem Boden des

heutigen Österreich / in: Im Zeichen der Toleranz Aufsätze zur Toleranzgesetz-

gebung des 18. Jahrhunderts im Reiche Joseph II. Eine Festschrift / Ed. Peter

F. Barton / STKgG II/VIII./ IfpKg Wien 1981

Barton, Dr. Peter F.: Erziher, Erzähler, Evergeten Ein Beitrag zur politischen

Geschichte, Geistes- und Kirchengeschichte Schlesiens und Preußens

1786/88-1796 / in: STKgG II/V/1 / IfpKg Wien 1980

Barton, Dr. Peter F.: Evangelisch in Österreich / STKgG II/XI / IfpKg W ien 1987

Barton, Dr. Peter F.: Extremster Diasporaprotestantismus: Das "evangelische

Galizien" - ein Modellfall /in: STKgG II/I / IfpKg Wien 1976

Barton, Dr. Peter F.: "Das" Toleranzpatent von 1781. Edition der wichtigsten

Fassungen / in: Im Zeichen der Toleranz Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung

des 18-Jahrhunderts im Reiche Joseph II. Eine Festschrift / Ed. Peter F. Barton

/ STKgG II/VIII. / IfpKg Wien 1981

Barton, Dr. Peter F.: Toleranz und Toleranzpatente in der Donaumonarchie / in:

Im Zeichen der Toleranz Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung des 18-Jahrhun-

derts im Reiche Joseph II. Eine Festschrift / Ed. Peter F. Barton / STKgG

II/VIII./ IfpKg Wien 1981

334

Barton, Dr. Peter F.: Umstrittener "Reformkatholizismus"- Modellfall Josephi-

nismus in: STKgG II/I / IfpKg Wien 1976

Barton, Dr. Peter F.: Wolgang Haase - sein Wirken inbesondere während des

Ersten Weltkrieges und kurz danach /in: STKgG II/I / IfpKg Wien 1976

Becher, Peter: Kirche in Siebenbürgen sucht neue Strukturen / IDL 12/93

Binder, Ludwig: Die Evangelische Kirche 1849-1914 / Siebenbürgisches Archiv

Band 22 / Die Siebenbürger Sachsen in den Jahren 1848-1918 / Böhlau Verlag

Köln Wien 1988

Binder, Ludwig: Aus Geschichte und Gegenwart der Evangelischen Kirche A.B.

in der Sozialistischen Republik Rumänien / in: LKidW Folge 25/ 1978 / Erlan-

gen

Boleratzky Lóránd dr.: A magyar evangélikus egyházjog alapjai és jogforrásai /

Ordass Lajos Baráti Kör Budapest /

I. kötet 1991

II. kötet 1997

Boleratzky Lóránd dr.: A magyar evangélikus püspöki intézmény egyházjogi és

egyházkormányzati szerepe és jelentősége / Miskolc 1941.

Borbis, Johannes: Die evangelisch-lutherische Kirche Ungarns in ihrer ge-

schichtlichen Entwicklung nebst eine Anhänge über die Geschichte der protes-

tantischen Kirchen in den deutsch-slawischen Ländern und in Siebenbürgen /

Verlag der Beck'-schen Buchhandlung Nördlingen 1861

Borggrefe, Friedhelm: Auf der Kreuzung Europas - Christen in der CSSR /

GAW Kassel

335

Borggrefe, Friedhelm - Opočenká Jana: Christen im Herzen Europas-ČSSR /

Verlag des Gustav-Adolf-Werkes Kassel 1989

Borggrefe, Friedhelm: Polens Protestanten / Erlangner Taschenbücher Band

68. Erlangen 1983

Borovi József: Az esztergomi érseki tartomány felosztása / A beszterce-bányai-

rozsnyói-szepesi püspökségek alapítása 1776-ban / Budapest 2000, Magyar

Egyháztörténeti Enciklopédiai Munkaközösség

Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon 1521-1945 / Gon-

dolat Budapest 1985

Bruckner Győző dr: A Magyarhoni Ev. Egyház egyházkerületeinek beosztása

történelmi és egyházjogi megvilágításban / Miskolci Jogászélet Könyvtára új

sorozat 19. Szám / Miskolc 1937

Bruckner Győző dr: A Magyarhoni evangélikus egyházjog fejlődésének leg-

újabb vezérelvei az 1934-37-iki egyházi törtvényekben / Különlenyomat / Buda-

pest 1941

Bruckner Győző dr: Felsőmagyarország ág. hitv. ev. egyházközségeienk elsza-

kítása és a szlovenszkói ág. hitv. ev. egyház alkotmánya / in: Emlékkönyv az

Ágostai Hitvallás négyévszázados ünnepére / Miskolc 1930

Bursche, D. Julius: Die Evangelisch-Augsburgische Kirche in Polen / in: Ekkle-

sia - eine Sammlung von Selbstdarstellungen der christlichen Kirchen hgg. von

Friedrich Siegmund-Schultze / V. Die Osteuropäischen Länder / Die Evangeli-

schen Kirchen in Polen / Leopold Klotz Verlag 193? / p.43-77

Consultation of Lutheran Minority Churches in Western Europe / LWF Geneva

1979

336

Csecsetka Sámuel: Magyarhoni evangélikus egyházjogtan /Pozsony/

I. 1888

II. 1891

III. 1892

Czembor, Henryk Dr.: Die Evangelisch-Augsburgische Kirche in der Volks-

republik Polen / in: Bassarak, Gerhard; Wirth, Günter: Luther und Luthertum in

Osteuropa / Selbstdarstellung aus der Diaspora und Beiträge zur theologischen

Diskussion / EVA Berlin 1983/ p.168-175.

Dantine, Wilhelm: Die Lage der lutherischen Kirche in Österreich / in Jahrbuch

des MLB-es Folge 5, 1951-52 / Martin Luther-Verlag Erlangen und Würzburg

1952 p. 90-97.

Dedic, Dr. Paul: Geschichtlicher Überblick /in: Eder, Dr. Hans /Hrsg./: Die evan-

gelische Kirche in Österreich - Blüte, Not und neuer Aufbau / Verlag des

Evangelischen Bundes Berlin 1940 p.9-81.

Deutsch, Vlado: Christus aber hat die Seinen nicht verlassen – Lutherische Dia-

spora in Jugoslawien / in: Lutherische Diaspora. 4. Jg. 3. Heft Erlangen 1960

Die evang. Landeskirche A. B. in Siebenbürgen / Festschrift / Gustav Fischer

Jena 1923

Deutsche in den Böhmischen Länden / Hrsg: Hans Rothe / Böhlau Verlag Köln

Weimar Wien 1992

Eckert, Alfred: Die Beduetung des Toleranzpatentes Kaiser Joseph II. für die

Protestanten in Böhmen / in Im Zeichen der Toleranz Aufsätze zur Toleranz-

gesetzgebung des 18-Jahrhunderts im Reiche Joseph II. Eine Festschrift / Ed.

Peter F. Barton / STKgG II/VIII / IfpKg Wien 1981

337

Eder, Dr. Hans: Eigenart, Organisation und Leben der evangelischen Kirche

A.u.H.B. in Österreich / in: Eder, Dr. Hans / Hrsg./: Die evangelische Kirche in

Österreich - Blüte, Not und neuer Aufbau /Verlag des Evangelischen Bundes

Berlin 1940 p. 174-199

Ein paar Tausend Lutheraner in Italien / in: Der Martin Luther-Bund, Folge 17,

p. 14-16. Erlangen, 1955

ELKI/CELI Evangelisch-Lutherische Kirche in Italien - Chiesa Evangelica

Luterana in Italia / szórólap, évszám és hely nélkül

Entz, D.Dr. Gustav: Der österreichische Protestantismus in Rahmen des Ge-

samtdeutschen Protestantismus / in: Eder, Dr. Hans /Hrsg./: Die evangelische

Kirche in Österreich - Blüte, Not und neuer Aufbau / Verlag des Evangelischen

Bundes Berlin 1940 p.122-216.

Eötvös Károly Lajos: Az egyházi közigazgatás kézikönyve / Budapest Hornyán-

szky Viktor /

I. 1889.

II. 1893.

Die Ergebnisse der Volkszählung in der Bosnien und der Hercegovina vom 10.

Oktober 1910. Statistisches Departement der Landesregierung Sarajevo 1912

Evangelische Gemeinden in Niederösterreich / Evang. Superintendentur A.B.

Niederösterrech 19812

Die Evangelisch-Augsburgische (Lutherische) Kirche in Polen / Augustana,

Bielsko-Biala évszám nélkül

Fabiny, Tibor dr.: Die Lutherische Kirche Ungarns - Stadien auf dem Wege zur

Diasporasituation / in: LKidW Folge 34/ 1987 / MLB Erlangen 1987

338

Foerst¸ Christoph: Die Verfassung der evangelischen Kirche Augsburgischen

und Helvetischen Bekenntnisses in Österreich /Verfassungdokument, besonde-

res Staatskirchenrecht, Kirchenbeitragssystem/ Inaugural-Dissertation zur Er-

langung der Doktorwürde einer hohen Juristischen Fakultät der Ludwig-Maximi-

lian-Universität zu München / Dissertations- und Fotodruck oHG München 1973

Frauen in kirchlichen Aemter und Diensten (Bericht des Seminars des LWB /

Le Cénacle Genf 1983) LWB Studien Genf 1984

Frost, Herbert: Strukturprobleme evangelischer Kirchenverfassung / Rechts-

gleichende Untersuchungen zum Verfassunsrecht der deutschen evangeli-

schen Landeskirchen / Vandenhoeck&Ruprecht in Göttingen 1972

Gastpary, Woldemar: Die Evangelische Kirche in Polen von der Lodzer Synode

1917 bis zur Gegenwart / in: Begegnung mit Polen p. 45-52/ Chr. Kaiser Mün-

chen 1974

Gastpary, Woldemar Dr. - Gryniakow, Jerzy Dr.: Luthertum in Polen / in: Bas-

sarak, Gerhard; Wirth, Günter: Luther und Luthertum in Osteuropa / Selbstdar-

stellung aus der Diaspora und Beiträgre zur theologischen Diskussion / EVA

Berlin 1983/ p. 176-195.

Gottas, Friedrich: Zur Geschichte des Protestantismus in Oberungarn / JGPrÖ

110/111 Wien 1994/95

Gottas, Friedrich / Schwarz, Karl: "Patentisten" contra "Autonomisten": Das

Protestantenpatent von 1859 im Wiederstreit der Meinungen / in: Die Reforma-

tion und ihre Wirkungsgeschichte in der Slowakei / hgg. von Karl Schwarz und

Peter Švorc / STKgG / hgg. von Peter F. Barton / II/14 / Evangelischer Presse-

verband Wien 1981

Habsburg-Lexikon / szerk.Brigitte Hamann / Új Géniusz Kiadó Budapest 1990

339

Hansen, Paul: Ein Land-vier Kirchen Lutherische Diaspora in Jugoslawien / in:

Jahrbuch des MLB-es Folge 12. / Erlangen 1964 /

Herényi¸ István dr.: Az Evangélikus Egyház az egyházjogtörténet tükrében

1945-1990 / Magánkiadás / Velem 1991

Herzog, Dr.Heinrich: Die Verfassung der Deutschen Evangelisch-Christlichen

Kirche Augsburgischen Bekenntnisses im Königreiche Jugoslawien / Verlag von

Theodor Weicher in Leipzig 1933

Hessing, Erich: Auf lutherischen Spuren in Italien / Die Evang.-Luth. Kirche von

Meran bis Taormina /in: Lutherische Dienst 3. Jg. 3. Heft p.3-7. Erlangen, 1959

Hildemann, Emil: Geschichte der evangelischen Kirchengemeinde A.B. Asch /

Verlag des Bezirkslehrervereins Asch 1933

Beilage zum Neuwerkboten 1949 des Hilfskomitees für die Evangelische

Landeskirche aus Jugoslawien / Stuttgart /

Hl.: 150 von 15000 =1 % / Winzige Lutherische Minderheit im Fürstentum

Lichtenstein / in: Lutherische Dienst 3.Jg. 1. Heft p.9. Erlangen, 1959

Hoffmann, Fritz: Das Schicksal der Bosniendeutschen in 100 Jahren von 1878-

1978 / München 1982

Horn, Werner : 50 Jahre Evangelische Diözese A.B. Wien / in Festschrift zum

Jubiläum 50 Jahre Evangelische Diözese A.B. Wien / Hrsg: Evangelischer

Superintendentur A.B. Wien 1996. S. 37-46.

Hölzel, Kurt: Diaspora und Diakonie / in: Jahrbuch des MLB-es Folge 22. /

Erlangen 1975

340

Josar, Ludvik: Lutherische Kirchen in Vielvölkerstaat Jugoslawien / in: Artikel-

dienst der Lutherischen Minderheitskirchen in Europa - NR. 13 / Genf 1981

Káldy, Zoltán: Lutherische Kirche in einer sozialistischen Gesellschaft / in:

LKidW Folge 30/ 1983 Erlangen

D.Kapi Béla: Megjegyzések az "Evangélikus német gyülekezeteink égető kér-

déseinek megoldásáról" írt "Memorandumra" / Győr, 1941

Kerčmar, Vili: Evangeličanska Cerkev na Slovenskem / Evangélikus Egyház

Szlovéniában / Murska Sobota 1995

Kiedron, Vladislav: 500 Jahre seit der Geburt Martin Luthers in der

Schlesischen Evangelischen Kirche /in: Bassarak, Gerhard; Wirth, Günter: Lut-

her und Luthertum in Osteuropa / Selbstdarstellung aus der Diaspora und

Beiträge zur theologischen Diskus-sion / EVA Berlin 1983/ p. 57.-82

Klapper, Gottfried: Die lutherischen Kirchen in der Welt - Eine kirchenkundliche

Übersicht / in: Die Lutherischen Kirche Geschichte und Gestalten / Hgg. von

Bernhard Lohse, Wilhelm Maurer und Gerhard Müller im Auftrag der histori-

schen Kommission des Deutschen Nationalkomitees des Lutherischen Welt-

bundes / Band 1: Wege zur Einheit der Kirche im Luthertum / Gütersloher

Verlagshaus Gerd Mohn 1976

Klátik, Milos: Die Frage nach dem Amt und dem allgemeinen Priestertum beim

Neuaufbruch kirchlicher Arbeit in slowakischen Gemeinden / in: LKidW Folge

41/ 1994 Erlangen

Klein, Christoph Dr.: Die Evangelische Kirche A. B. in der Sozialistischen

Republik Rumänien / in: Bassarak, Gerhard; Wirth, Günter: Luther und Luther-

tum in Osteuropa / Selbstdarstellung aus der Diaspora und Beiträge zur theolo-

gischen Diskussion / EVA Berlin 1983/ S. 270-275.

341

Klein, Christoph Dr.: Die evangelisch-sächsische Kirche in Siebenbürgen

zwischen Bewahrung und Erneuerung / in: LKidW Folge 30 / 1983 Erlangen

Klein, Christoph Dr.: Das traditionelle Verständnis von Amt und Gemeinde in

der siebenbürgisch-sächsischen Kirche als Grundlage für die geistliche Erfah-

rung und pastorale Arbeit in der Diasporasituation / in: LKidW Folge 41. / 1994

Erlangen

Kleindienst, Alfred - Wagner, Oskar: Der Protestantismus in der Republik Po-

len, 1918/19 bis 1939 im Spannungsfeld von Nationalitätenpolitrik und Staats-

kirchenrecht, kirchlicher und nationaler Gegensätze / Marburger Ostforschun-

gen Band 42. Jg. / Herder-Institut / Marburg/Lahn 1985

Kleemann, Jürg: Minderheit in einer Minderheit - Die Evangelisch-Lutherische

Kirche in Italien / IDL 9/83 p.7. /

Knall, Dieter: Reformatorische Kirchen in der Sozialistischen Föderativen

Republik Jugoslawien / G2W, oJg. /

Kneifel, Eduard: Bischof Dr. Julius Bursche / Selbstverlag des Verfassers,

Vierkirchen über München, évszám nélkül

Kneifel, Eduard: Die evangelisch-augsburgischen Gemeinden in Polen 1555-

1939 / Selbstverlag des Verfassers / Vierkirchen über München, évszám nélkül

Kolatschek, Dr. Julius M.: Die evangelische Kirche Oestterreichs in dem

deutsch-slawischen Ländern /Wien Selbstverlag des wiener(sic!) Hauptvereins

der Gustav-Adolf-Stiftung 1869

Das k. k. Patent vom 1. September 1859 als Mystification des Protestantismus

in Ungarn / Hoffman und Campe Hamburg 1860

342

Kovács Albert: Egyházjogtan - különös tekintettel a magyar protestáns egyház-

jogi viszonyokra / Budapest, Franklin Társulat 1879

Kovács Sándor dr.: A magyar evang. Egyházi Alkotmány jellegzetes vonásai /

Luther-Társaság Budapest 1937

Kovács Sándor dr.: A magyar evangélikusság föld- és néprajzáról / Sopron

1930

Kraft: Die Siebenbürger Lexikon / Verlag Kraft 19931

Kröning, Christian: Lutheraner in der Schweiz / IDL 9/84 p.9-10. /

Lebouton, Ekkehart: Die Evangelische Pfarrgemeinde A. B. Czernowitz

zwischen den beiden Weltkriegen / 1918-1940 / Sonderdruck aus dem JGPrÖ

84. Jg. Wien 1969

Lempp, Wilfried: Die evangelische Kirche A.u.H.B. in Kleinpolen / Galizien /

MLB 1934?

Lepsien, Rolf: 15 Jahre Evangelisch-Lutherische Kirche in Italien / in: Jahrbuch

des MLB-es Folge 10, Erlangen p. 87-107. 1962

Liptak, Dr. Heinrich: Die neue Rechtslage der Kirche / in: Eder, Dr. Hans

/Hrsg./: Die evangelische Kirche in Österreich - Blüte, Not und neuer Aufbau /

Verlag des Evangelischen Bundes Berlin 1940 p. 140-173.

Loesche, D, Dr. Georg: Geschichte des Protestantismus im vormaligen und im

neuen Österreich / Manz'sche Verlags- und Universitäts-Buchhandlung Wien

1930

Lutherischer Dienst " Sondernummer Jugoslawien " 3/1988.

343

Lutheriches Verständnis des Bischofsamtes / Erklärung der Konsultation über

Episkope / Genf 1982/ LWB Studien 1983

Matlovič, René: Entwicklungsettapen der territorialen Verwaltungsorganisation

der Ev. Kirche A.B. auf dem Boden der Slowakei / in: Die Reforma-tion und ihre

Wirkungsgeschichte in der Slowakei / hgg. von Karl Schwarz und Peter Švorc /

STKgG / hgg. von Peter F. Barton / II/14 / Evangelischer Presseverband Wien

1981

Mecenseffy, Dr. Grete: Geschichte des Protestantismus in Österreich / Graz

Hermann Böhlau Nachf. 1956

Mitteilungen aus dem Gebiete der Statistik Hg.: Direction der Administrativen

Statistik in k.k. Handelsministerium / aus der k.k. Hof-und Staatsdruckerei Wien

II. Jg. 1853

Mitteilungen über Handel, Gewerbe und Verkehrsmittel so wie (sic!) aus dem

Gebiete der Statistik überhaupt Hgg.: Direction der Administrativen Statistik W i-

en Verlag von Carl Gerold 1.Jg. 1850

Molnár, Amadeo: Das Tolerantpatent und der tschechische Protestan-tismus /

in: Im Zeichen der Toleranz Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung des 18-

Jahrhunderts im Reiche Joseph II. Eine Festschrift / Ed. Peter F. Barton /

STKgG II/VIII./ IfpKg Wien 1981

Müller, Edgar: Die evangelischen Gemeinden in der Bukowina - Aufbau und

Ende / Sonderdruck aus dem JGPÖ 88. JG / Wien 1972

Narzynski, Janusz: Die evangelisch-augsburgische Kirche / in: Gewissen-

freiheit p.70-73 / Berlin 1986.

Narzynski, Janusz: Luther und Polen / in: LKidW Folge 25 / 1978 / MLB

344

Erlangen 1978

Narzynski, Janusz: Zur Geschichte des Lutertums in Polen vom 16. bis zum 20.

Jahrhundert in: Ökumene in Polen /Ev. Verlaganstalt Berlin 1982.

Nicolaisen, Carsten: Diaspora zwischen Kommunismus und Katholizismus - die

Lutherische Kirche in Polen / in: LKidW Folge 26 / 1979 Erlangen

Nicolaisen, Carsten: Noch einmal - Die Lutherische Kirche in Polen / in: LKidW

Folge 27 / 1980 Erlangen

Ogris, Werner: Joseph II.: Staat-und Rechtsreformen / in :Im Zeichen der Tole-

ranz / Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung des 18-Jahrhunderts im Reiche Jo-

seph II. Eine Festschrift / Ed. Peter F. Barton / STKgG II/VIII. / IfpKg Wien 1981

Ondrejovič, Dušan: Über die Union in der Slowakei / in: Die Reformation und ih-

re Wirkungsgeschichte in der Slowakei / hgg. von Karl Schwarz und Peter Švorc

/ STKgG / hgg. von Peter F. Barton / II/14./ Evangelischer Presseverband Wien

1981

Ordnung und Praxis Kirchlicher Amtshandlungen / Konsultazion über Kir-

chenrecht / Sibiu Rumänien 1982 / LWB Studien Genf 1984

Otter, Jiŕí: Die erste vereinigte Kirche im Herzen Europas / Die Evangelische

Kirche der Böhmische Brüder / Prag 1991

Ottlik, Ernő D.Dr.: Das Leben der Evangelsiche-Lutherischen Kirche in Ungarn /

in: Bassarak, Gerhard; Wirth, Günter: Luther und Luthertum in Osteuropa /

Selbstdarstellung aus der Diaspora und Beiträgre zur theologischen Diskussion

/ EVA Berlin 1983/ S. 316-328.

Patzelt, Herbert: Teschen, ein Stadtschicksal /in: JGPrÖ 110/111 Wien 1994/95

345

Petkovsky, Ondrej: Die Evangelische Kirche A.B. im Leben der Slovaken in Ju-

goslawien / in: Die Reformation und ihre Wirkungsgeschichte in der Slowakei /

hgg. von Karl Schwarz und Peter Švorc /STKgG / hgg. von Peter F. Barton /

II/14./ Evangelischer Presseverband Wien 1981

Petkovsky, Ondrej: Lutherische Kirche der Slowaken in Jugoslawien / in: LKidW

Folge 26 / 1979 / MLB Erlangen 1979

Philippi, Paul: Die evangelische Kirche Augsburger Bekenntnisses in der Sozia-

listischen Republik Rumänien - ein volkskirchlicher Sonderfall / in: LKidW Folge

17 / 1970 Erlangen

Pindor, Josef Dr.: Die Evangelische Kirche Kroatiens-Slavoniens in

Vergangenheit und Gegenwart / Verlag des Verfassers Essek 19012

Rampler, Dr. Herbert: Evangelische Pfarrer und Pfarrerinnen der Steiermark

seit dem Toleranzpatent / Ein Beitrag zur österreichischen Presbyteriologie /

Graz 1998 / Forschungen zur Geschichtlichen Landeskunde der Steiermark /

XL. Band / Im Selbstverlag der Historischen Landeskommission für Steiermark

Die Religion in Geschichte und Gegenwart - Handwörterbuch für Theologie und

Religionswissenschaft / Zweite, völlig neubearbeite Auflage / Hrsg. : Hermann

Gunkel und Leopold Zscharnack / Verlag von J.C.B. Mohr Tübingen 1927

Band 1.A-D

Band 2. E-H

Band 3. I-Me

Band 4. MI-R

Band 5. S-Z

Reingrabner, Dr. Gustav: Bemerkungen zur Geschichte des burgenländischen

Lutherthums seit 1974 / in: JGPrÖ 110/111 Wien 1994/95

346

Reingrabner, Dr. Gustav: Christen als verbindende Glieder zwischen den

Völkern - Die kirchliche Situation im Burgenland und in Westungarn gestern

und heute / in: LKidW Folge 37/ 1990 Erlangen

Reingrabner, Dr. Gustav : Die Evangelische Superintendenz A.B. Wien - Das

Bleibende im Wandel der Zeiten / in Festschrift zum Jubiläum 50 Jahre Evan-

gelische Diözese A.B. Wien / Hrsg: Evangelischer Superuntendentur A.B. Wien

1996. S. 9-35.

Reingrabner, Dr. Gustav: Glaube und Bekenntnis in der Geschichte des

österreichischen Protestantismus / in: LKidW Folge 30/ 1983 Erlangen

Reingrabner, Dr. Gustav: Geistliche Verantwortung - Amt und Gemeinde in

einer Diasporakirche / in: LKidW Folge 41/ 1994 Erlangen

Reingrabner, Dr.Gustav: Gemeindeordnungen der Evangelischen Pfarr-

gemeinden / in: Im Zeichen der Toleranz Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung

des 18-Jahrhunderts im Reiche Joseph II. Eine Festschrift / Ed. Peter F. Barton

/ STKgG ll/VIII. / IfpKg Wien 1981

Reingrabner, Dr. Gustav: Protestanten in Österreich / Geschichte und

Dokumentation / Hermann Böhlaus Nachf. Wien- Köln-Graz 1981

Rican, Rudolf: Das Reich Gottes in den Böhmischen Länder / Geschichte des

Tschechischen Protestantismus / Evangelisches Verlagswerk Stuttgart o.Jg.

Röhrig, Hans Walter: Die Geschichte der deutsch-evangelischen Gemeinden

des Banats / Beiträge zur Kenntnis des Deutschtums in Rumänien Band 3 /

Verlag S. Hirzel Leipzig 1940

Rumänien-Länderprofil / Kirche ökumenisch - Orientierungshilfe für die

Gemeinde IX. Fachausschuß Osteuropa der Evang-Luth. Kirche in Bayern

347

Rupprecht, Friedrich: Die neue Verfassung der evangelischen Kirche A. und H.

B in Österreich / in Archiv für Kirchenrecht 1950. p. 17-29

Sakrausky, Oskar: Christ und Kirche in der Diaspora / in: LKidW 21. / Erlangen

1974 /

Sakrausky, Oskar: Die Gründung der Deutschen Evangelischen Gemeinde A.B.

in Prag und ihre weiteren Schicksale / in: LKidW Folge 39/1992 Erlangen

Sakrausky, Oskar: Toleranzpatent und Schule in Kärnten / in: Im Zeichen der

Toleranz Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung des 18-Jahrhunderts im Reiche

Joseph II. Eine Festschrift /Ed. Peter F. Barton / STKgG II/VIII. / IfpKg Wien

1981

Sattler, Wilhelm: Die deutsche Volksgruppe im Unabhängigen Staat Kroatien /

Steirische Verlagsanstalt Graz, évszám nélkül

Scheerer, Josef: Der sogenannten "Kirchenkampf" in Siebenbürgen bis zum

Jahr 1945 / in: Kirche zwischen Anpassung und Wiederstand / Selbstver-lag

des Hilfskomitees der Siebenbürger Sachsen München 1980 p. 21-35.

Schmidt, Carl Eugen D. : Die lutherische Kirche der Slowakei und der Kampf

der Kirchengemeinde Preßburg / Preßburg 1922

Schmidt, Hans Hermann: Lutherische Kirche in Oberösterreich, Salzburg und

Tirol / in: Jahrbuch des MLB-es Folge 9, Erlangen 1961 p.103-116.

Schubert, Ernst D. DR: Die deutsche evangelische Kirche in Polen 1920-1939 /

Verlag des Evangelischen Bundes Berlin 1939

Schwarz, Dr. Karl: Von der Ersten zur Zweiten Republik: Die Evangelischen in

Österreich und der Staat / in: JGPrÖ 110/111 Wien 1994/95

348

Schwarz, Dr. Karl: Vom Nutzen einer christlichen Toleranz für den Staat. Be-

merkungen zum Stellenwert der Religion bei den Spätkameralisten Justi und

Sonnenfels / in: Im Zeichen der Toleranz Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung

des 18-Jahrhunderts im Reiche Joseph II. Eine Festschrift / Ed. Peter F. Barton

/ STKgG II/VIII./ IfpKg Wien 1981

Schwarz, Dr. Karl: Wien und das slowakische Luthertum im 19. Jahrhundert -

Karl Kuzmány - ein Lehrer der Kirche /in: LKidW Folge 40 / 1993 / MLB

Erlangen 1993

Schwarz, Dr. Karl: Zum 200-Jahr-Jubiläum des josephinischen Toleranz-

patents (13. Oktober 1781) / in: LKidW Folge 28 / 1981 / MLB Erlangen 1981

Scheikhart, Gabriele: Die Kirchen in Jugoslawien / IDL 4/88 p.9-11.

Sigurbjörnssohn, Einar: Sprödes Vertrauen der Bevölkerung / Noch hat die Kir-

che Islands einen festen Stand / in: Lutherische Monatshefte 12/30. Jg.

Dezember 1991, p. 543-545. Lutherisches Verlagshaus GmbH, Hannover

Smolik, Josef: Das innere Leben der Toleranzkirche / in: Im Zeichen der To-

leranz Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung des 18-Jahrhunderts im Reiche Jo-

seph II. Eine Festschrift / Ed. Peter F. Barton / STKgG II/VIII./ IfpKg Wien 1981

Sólyom Jenő Dr.: Egyházi szervezet és népi tényezők / Sopron 1942

Sólyom Jenő Dr.: Egyházszervezeteink reviziójához / in Lelkipásztor 1950

Sólyom Jenő Dr.: Zsinat elé /cikkgyüjtemény/ in Lelkipásztor 1948-49

Spiegel-Schmidt Friedrich: Die evangelische Kirche in Südosteuropa /Sonder-

druck aus dem JGPÖ Jg. 85 / Evangelischer Preßverband in Österreich 1969

349

Spiegel-Schmidt Friedrich: Vom "beneficium emigrandi" zur Toleranz / in: Im

Zeichen der Toleranz Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung des 18-Jahrhun-

derts im Reiche Joseph II. Eine Festschrift / Ed. Peter F. Barton / STKgG

II/VIII./ IfpKg Wien 1981

Spiegel-Schmidt Frigyes: Területi és népi tényezők az egyházi szervezetben /

Lelkpásztor Győr 1942

The Slowak Evangelical Lutheran Congregation in Prague / 5 nyelven / Prag

1976

Statistische Monatsschrift Im Auftrage der k.k. Statistischen Central-Comission

Wien I. Jg 1875.

Sterlemann, Karl: Studien zur Kirchengeschichte der Reformierten christlichen

Kirche in Jugoslawien, Kroatien und Südungarn / Ev.-ref. Kirche in Bayern 1988

Stupperich, Robert dr.: Erbe und Auftrag des Protestantismus im Südosten / in:

STKgG Zweite Reihe Band I / IfpKg Wien 1976

Švorc, Peter: Slowakische Protestanten und ihre Rolle im politischen Leben der

ČSR am Anfang der 20er Jahre des 20. Jahrhunderts / in: Die Reformation und

ihre Wirkungsgeschichte in der Slowakei / hgg. von Karl Schwarz und Peter

Švorc / STKgG / Hgg. von Peter F. Barton / II/14./ Evangelischer Presseverband

Wien 1981

Szabó Benő: A szepességi szászok / Győr, 1866. nyomtatott Sauervein (sic!)

Gézánál

Szedressy, Paul [Pál]: Probleme, Möglichkeiten, Freude im Leben einer

Diasporakirche - Aus der Synodal-Presbyterialen Kirche A.B. in Rumänien / in:

LKidW Folge 31 / 1984 Erlangen

350

Szedressy, Paul [Pál]: Die Synodal-Presbyteriale Evangelisch-Lutherische

Kirche A.B. in der Sozialistischen Republik Rumänien in: Bassarak, Gerhard;-

Wirth, Günter: Luther und Luthertum in Osteuropa / Selbstdarstellung aus der

Diaspora und Beiträgre zur theologischen Diskussion / EVA Berlin 1983 / S:

286.-291.

Szontagh, Vilmos dr.: Magyarhoni evangélikus egyházunk, mint jogintézmény

az állam és jogelmélet szempontjából / in: Emlékkönyv az Ágostai Hitvallás

négyévszázados ünnepére/ Miskolc 1930

Die territoriale Bindung der evangelischen Kirche in Geschichte und Gegen-

wart. Ein Beitrag zur Stukturreform der Evangelischen Kirche in Deutschland /

Veröffentlichungen der Arbeitsgemeinschaft für das Archiv- und Bibli-

othekswesen in der evangelischen Kirche / Band 9 Hgg: Karlheinz Dumrath und

Hans-Walter Krumwiede / 1972 Verlag Degener&Co. Neustadt an der Aisch

Teutsch, Friedrich: Geschichte der ev. Kirche in Siebenbürgen / W. Kraft Verlag

Hermannstadt 1922

Thebusz, János: A Magyarországi Ág. Hitv. Egyház 1891-94-ki országos Zsina-

tának története / Budapest, 1895.

Tratz, Max: Noch unter Tränen Psalmen Singen Die evangelisch-lutherische

Kirche der Ukrainer in Ostgalizien 1925-1944 /in: LKidW Folge 29 p. 95-105. /

Erlangen 1982

Trautenberger, Dr. Gustav: Kurzgefaßte Geschichte der Evangelischen Kirche

in Österreich / Verlag des öster. Hauptvereins der ev. Gustav-Adolf-Stiftung

Wien 1886

Ungarn-Länderprofil / Kirche ökumenisch- Orientierungshilfe für die Gemeinde

XVI./Fachausschuß Osteuropa der Evang-Luth. Kirche in Bayern München

351

19881

Die Unverlierbarkeit evangelischen Kirchentums aus dem Osten Band 2 / Heft

1. Die evangelischen Sudetendeutschen / Verlag "Unser Weg" Düsseldorf 1970

Die Unverlierbarkeit evangelischen Kirchentums aus dem Osten Band 2 / Heft

2. Die evangelischen Karpatendeutschen /Verlag "Unser Weg" Düsseldorf 1972

Varga, Emanuel dr.: Die St.-Michael-Kirche - das einzige Gotteshaus der Augs-

burgischen Konfession in Prag / in: Bassarak, Gerhard; Wirth, Günter: Luther

und Luthertum in Osteuropa / Selbstdarstellung aus der Diaspora und Beiträge

zur theologischen Diskussion / EVA Berlin 1983/ S. 155-167.

Veresegyházi Béla: Békeszerződések lexikona / Anno Kiadó, hely és évszám

nélkül

Világtörténelmi Kronologia / 200 ország történelme a kezdetektől napjainkig.

Lezárva: 1998. augusztus szerkesztette: Gerencsér Ferenc, Tárogató BT /

(1999)

Vőlker, Karl: Kirchengeschichte Polens / Walter de Gruyter Berlin und Leipzig

1930

Völker, Lic. Dr. Karl: Die Entwicklung des Protestantismus in Österreich /

Schulwissenschaftlicher Verlag A. Haase Wien Prag Leipzig 1917

Wagner, Ernst: Nichtdeutsche als Angehörige der evangelischen Landeskirche

A.B. in Siebenbürgen / in: Jahrbuch: Siebenbürgisch-sächsischer Hauskalender

1971

Wagner, Oskar: Die evangelische Kirche in Schlesien, Mähren, Galizien und

der Bukowina in der Toleranzzeit, sowie deren Superintendenzen /in: Im Zei-

352

chen der Toleranz Aufsätze zur Toleranzgesetzgebung des 18- Jahrhunderts

im Reiche Joseph II. Eine Festschrift / Ed. Peter F. Barton / STKgG II/VIII. /

IfpKg Wien 1981

Wagner, Oskar: Die evangelische Kirche im Teschen-Bielitzer Schlesien 1545-

1918/20 / in: LKidW Folge 28 / 1981 Erlangen

Wagner, Oskar: Der Protestantismus in der Republik Polen 1918-1939 / in:

LKidW Folge 33 / 1986 Erlangen

Wagner, Oskar: Zwischen Völkern, Staaten und Kirchen / Zur Geschichte des

Protestantismus in Ostmitteleuropa / Westkreuz-Verlag Berlin / Bonn 1986

Wantula, Dr. Andrzej: Die Evangelisch-Augsburgische Kirche in Polen /

Zwiastun Warszawa 1965

Wepfer, Peter: Der Bund Evangelisch-Lutherischer Kirchen in der Schweiz und

im Fürstertum Lichtenstein / in: LKidW Folge 27/ 1980 Erlangen

Wild, Georg: Die Deutsche Evangelische Kirche in Jugoslawien 1918-1941 /

Verlag des Südostdeutschen Kulturwerkes München 1980

Zimmermann, Dr. Bernhard Hans: Die Lutherische Kirche in Österreich - Ihre

Gestalt - ihre Probleme / Martin Luther-Verlag Erlangen 1936

Zoványi Jenő: Magyarországi superintendentiák a XVI. században / In: Magyar

Protestáns Egyháztörténeti Monographiák - I. kötet Budapest 1898. p. 3-60.

Zökler, D. Theodor: Die Evangelische Kirche Augsburgischen und Helveti-

schen Bekenntnisses in Polen / in: Ekklesia - eine Sammlung von Selbst-

darstellungen der christlichen Kirchen heruasgegeben von Friedrich Siegmund-

Schultze / V. Die Osteuropäischen Länder / Die Evangelischen Kirchen in Polen

353

/ Leopold Klotz Verlag 193? / p.147-165/

Zsedényi, Béla dr: Hierarchia és kyriarchia a magyarhoni ág. hitv. ev. egyház

alkotmányfejlődésében / in: Emlékkönyv az Ágostai Hitvallás négyévszá-zados

ünnepére / Miskolc 1930

354

E.1. Grafikonok

Oldal Cím

76 Bécs evangélikus lakosság aránya

94 Evangélikus arány csökkenése Magyarországon

137 Jugoszláviai evangélikusság eredet szerint

141 Jugoszláviai német evangélikusság eredet szerint

143 Jugoszláviai német egyházmegyék

144 Jugoszláviai szlovák egyházmegyék

311 Kerületek gyülekezetszáma

312 Kerültetek lelékszáma

313 Kerületetek átlagos gyülekezete

355

E.2. Rövidítések

A.B. Augsburger Bekenntniss Ágostai Hitvallás

A.C. Augsburger Confession Ágostai Hitvallás

EA. Egyházi Alkotmány

EOL Evangélikus Országos Levéltár Budapest

ET. Egyházi Törvények

Ev. Evangelisch / evangélikus

EVA Evangelische Verlagsanstalt, Berlin

EZA Evangelisches Zentralarchiv, Berlin

GAW Gustav-Adolf-Werk

G2W Glaube in der Zweiten Welt

H.B. (Zweites) Helvetisches Bekenntniss (II.) Helvét Hitvallás

hgg. Herausgegeben Közreadja

IDL Informationsdienst der Lutherischen Minderheitskirchen in Europa

1982-1988 Budapest 1988-1993 Wien

IfpKg Institut für protestantische Kirchengeschich-te, Wien

JGPrÖ

k. Königlich / királyi

k.k. Kaiserlich-königlich cs.kir.

k.u.k Kaiserlich und königlich cs. és kir.

KG Kirchengemeinde

KK Kirchenkreis

KV. Kirchenverfassung

LKA Landeskirchenamt

Lsup Landessuperintendent /ur /

LkidW Lutherische Kirche in der Welt - Jahrbuch des Martin-Luther-Bundes

LWB Lutherischer Weltbund

Lwi Lutherische Weltinformation LWB Genf

MLB Martin-Luther-Bund

öst. Österreichisch

PG Pfarrgemeinde Anyaegyházközség

ref. Reformiert / református

STKgG Studien und Texte zur Kirchengeschichte und Geschichte

ung. Ungarisch

356

F. Összefoglalás

A lassan egyesülő mai közép-európai térség a vén kontinens egyik leg-

változatosabb történelmű területe. Nagyrészt egy, egykor többé-kevésbé egy-

séges államszervezetből, a Habsburg-birodalomból, és az abból kifejlődött

Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaiból áll. Evangélikus egyház a soknyelvű

térségben 3, majd 4 élt. Az első világháború után 7 állam keretében 13 egyházi

alakzatban lehetett megtalálni az eddigi részeket, természetesen rendkívül elté-

rő méretben és jogállásban. A kép a második világháború előtt és alatt még

összetettebb lett, tiszavirág-életű szervezetek jelentek meg, számuk megállapí-

tása sem egyszerű.

A változások mindig ő több rétegűek: államszervezeti, államegyházjogi

és egyházjogi hatások (kölcsönhatások) bemutatása vált szükségessé. Az idő-

keret 211 évet ölel át: a (nem mindig felvilágosult) abszolutista uralkodástól a

kezdeti demokrácia korán át a totalitárius diktatúráig. A korszak háborúkat, for-

radalmakat és némi békés fejlődést is magában foglal. Az egyes emberi sor-

sok drámai, esetenként tragikus pályaíve párhuzamos az egyházi közösségek

sorsával: az üldöztetés, vagy a száműzetés feszül egyik oldalról, a másikról a

teljes egyenjogúsítás garanciája. A kétségtelen fejlődést azonban a romantika

kezdetétől egyre markánsabban beárnyékolja a nemzetiségi feszültség az egy-

házakon belül is.

A szervezeti változások, a döntéshozatali rendszer alakulása, és a sajá-

tos szabályozás bemutatása a legfontosabb eszközöm. A munka során több

ponton ütközünk átléphetetlen határokba: a történelmi események miatt meg-

semmisült egyházak joganyaga a legtöbb esetben szintén semmivé vált, vagy

töredékekből kell az alapvetést is rekonstruálni. Az enciklopédikus bemutatáson

kívül az összehasonlítás a másik fő vonulat, a felállított tézisek is inkább viszo-

nyítás jellegűek.

Mert a térségben lezajlott események, változások csak relatív módon

értelmezhetőek, azaz csak önmagukban, ha nincs egy független pont, ezért az

európai főbb változások is - katalógus-szerűen -, bemutatásra kerültek ez első

fejezetben, a téma pontosításához szükséges kérdések között. A második feje-

357

zet a reformációtól vázlatosan, majd 1734-198 között részletesen mutatja be a

3, majd a 4 egyház életét. A harmadik fejezet alig két évtized: a két világháború

közti szakasz egyház-alapítási, illetve újraszervezési folyamataival foglakozik. A

negyedik a II, világháború alatti időszak viharos eseményit követi. Közlök né-

hány alkotmányszöveget is, végül statisztikai következtetésekkel támasztom alá

a téziseimet.

358

F.D. Zusammenfassung

Der sich langsam vereinigende mitteleuropäische Raum ist das Gebiet mit der wechselvollsten

Geschichte des alten Kontinentes. Größtenteils besteht er aus einer einst mehr oder weniger

einheitlichen Staatsorganisation, aus dem Habsburger Reich und dessen Nachfolgestaaten. Im

vielsprachigen Raum haben drei, später vier lutherische Kirchen existiert. Nach dem Ersten

Weltkrieg konnte man die bisherigen Teile in 7 Staaten und 13 kirchlichen Gebilden

wiederfinden, natürlich in Umfang und Rechtsposition auf sehr unterschiedliche Weise. Das

Bild wurde in der Vorkriegszeit und während des Zweiten Weltkrieges noch komplizierter,

kurzlebige Organisationen entstanden, deren Zahl zu identifizieren ist nicht einfach.

Die Veränderungen sind immer mehrschichtig, deswegen ist die Darstellung der

staatsorganischen, staatskirchenrechtlichen und kirchenrechtlichen Einflüsse und

Wechselwirkungen nötig geworden. Der Zeitrahmen von 211 Jahren reicht von der (noch)

nicht aufgeklärten absolutistischen Regierung über die Anfangsepoche der beginnenden

Demokratie bis zur totalitären Diktatur. Die Epoche umfasst Krieg, Revolutionen und einige

friedliche Entwicklungen. Der dramatische, in manchen Fällen tragische Verlauf der

Schicksale von Einzelpersonen geschieht parallel zur Geschichte der kirchlichen

Gemeinschaften. auf der einen Seite Verfolgung oder Exil, auf der anderen Seite die Garantie

der vollen Gleichberechtigung. Die zweifellose Entwicklung wurde mit dem Beginn der

Romantik immer mehr überschattet von Spannung zwischen den Nationalitäten auch

innerhalb der Kirchen.

Die Darstellung der Strukturveränderungen, der Gestaltung der Entscheidungssysteme und

der besonderen Rechtsmittel sind meine wichtigsten methodischen Schritte. Während der

Arbeit sind wir mehrfach auf unüberwindliche Grenzen gestoßen: Wegen der historischen

Ereignissen ist zumeist auch das Rechtsmaterial der ausgelöschten Kirchen vernichten worden

bzw. man muss die Rechtgrundlagen aus Fragmenten rekonstruieren. Neben der

enzyklopädischen Vorgehensweise tritt der Vergleich, die aufgestellten Thesen haben eher

Proportionscharakter.

Weil die in diesem Raum geschehenen Ereignisse (Veränderungen) nur aus der Relation zu

erklären sind, soweit kein Fixpunkt vorhanden ist, wurden auch die wichtigsten europäischen

Veränderungen – katalogartig – im ersten Kapitel dargestellt, zusammen mit anderen Fragen,

die für die Präzisierung des Themas nötig sind. Im zweiten Kapitel wurde das Leben der drei,

später vier Kirchen dargestellt, ab der Reformationszeit eher skizzenhaft, die Zeit von 1734-

1918 ausführlich. Das dritte Kapitel umfasst kaum 2 Jahrzehnte: Es befasst sich mit dem

Verlauf von Kirchengründungen bzw. deren Reorganisation in der Zwischenkriegszeit. Das 4.

Kapitel geht den stürmischen Ereignissen während des Zweiten Weltkrieges nach. Dazu

präsentiere ich einige Verfassungstexte und schließe zur Untermauerung meiner Thesen mit

statistischen Angaben ab.

359

F. E. Summary

One of the most diverse histories of the so called old continent is the slowly merging region of

Middle-Europe. It consists of the new states which were mostly at a time parts of a more or

less compact state organisation, the Habsburg Empire and later the Austro-Hungarian

Monarchy. In that region we consider 3, later 4 existing Lutheran Churches. After World War

I. we find 13 church formations in 7 new states, and of course they all differed in size and

legal status. This picture had been changing before and during World War II. It became more

complicated as new organisations were created within a short period, and it is nearly

impossible to state their number.

We can notice changes on different levels: it seemed to be necessary to present the interaction

of state-organisation, the religious legal acts of the state and the canonical law. The examined

period covers 211 years: starting from the absolutist monarchy – not always enlightened -

through the period of the starting democracy till the totalitarian dictatorship. This period of

time consist of wars, revolutions, and peaceful development to a certain extent. The dramatic,

sometimes tragic ways of personal lives sometimes parallel with the hard lines of the church

communities. We find persecution and asylum on one side and the full integrations on the

other side. The undeniable development had been overshadowed by ethnical tension even

within the churches from the beginning of the romantic period.

In my thesis the most important method is to introduce the organisational changes, the

formulation of the decision making process and the special regulation. During my research I

interfered with the limits of the perished or partly ruined legal archives of the churches due to

the historic events, which made even more difficult to reconstruct the fragments. Beside the

encyclopaedically introduction the other main line of my thesis is the comparison, my

premises rather stand as a point of reference.

I state that the events and changes in the region can be interpreted in a relative manner, as we

don’t have a fix point. So I present the main changes of European history in a catalogue style

in the first chapter within the questions necessary to tighten the theme. In the second chapter I

wright briefly about the Reformation period and in a more detailed way about the period of

1734-1918. The third chapter deals with two decades between the 2 World Wars of the

foundation and realignment of the church. I cover the heavy events of World War II. I present

some texts from the Constitution and I finish my thesis with statistical conclusion.