KÖTELEZŐ ANYAG BÜNTETŐJOGI ZÁRÓVIZSGÁHOZ

2015/16 tanév

Tananyag:

- a konzultációkon elhangzottak

- a 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről

- a 2012. évi C. törvény indokolása

- Görgényi Ilona – Gula József – Horváth Tibor – Jacsó Judit – Lévay Miklós – Sántha

Ferenc – Váradi Erika: Magyar büntetőjog. Általános rész. CompLex Kiadó, Budapest,

2014.

- Görgényi Ilona – Gula József – Horváth Tibor – Jacsó Judit – Lévay Miklós – Sántha

Ferenc – Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Különös Rész. CompLex Kiadó 2013.

- Az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatai

- A Kúria kapcsolódó iránymutatásai

Az Alkotmánybíróság határozatai:

23/1990. (X.31.) AB határozat

1214/B/1990. AB határozat

6/1992. (I. 30.) AB határozat

11/1992. (III. 5.) AB határozat

30/1992. (V. 26.) AB határozat

53/1993. (X. 13.) AB határozat

36/1994. (VI. 24.) AB határozat

11/1999. (V.07.) AB határozat

12/1999. (V. 21.) AB határozat

20/1999. (VI. 25.) AB határozat

18/2000. (VI. 6.) AB határozat

47/2000. (XII. 14.) AB határozat

37/2002. (IX.04.) AB határozat

22/2003. (IV.28.) AB határozat

54/2004. (XII.13.) AB határozat

20/2006. (V. 31.) AB határozat

A Kúria (Legfelsőbb Bíróság) büntető jogegységi határozatai, büntető elvi döntései és

kollégiumi állásfoglalásai

Rövidítések:

BJE - Büntető Jogegységi Határozatok

BKv - Büntető Kollégiumi vélemény

BED - Büntető Elvi Döntés

III. BED Az ittas vagy bódult állapotban elkövetett bűncselekményekért való felelősségről.

Ha a cselekményt önhibából eredő és a Btk. 24. §-ának (1) bekezdése szerint tudatzavart

okozó ittas vagy bódult állapotban követik el - s ez a Btk. 25. §-a értelmében az elkövető

javára figyelembe nem vehető -, a cselekmény annak tárgyi oldalához képest minősülhet

szándékos vagy gondatlanságból elkövetett bűncselekményként.

(BH 1979/7. sz. vagy BEH Bp., 1982. 63. o.)

IV. BED A bűnszövetségről

Bűnszövetség megállapításának akkor is helye van, ha két vagy több személy akár

ugyanolyan, akár különböző jellegű bűncselekmények szervezett elkövetésében előzetesen

megállapodik és ennek alapján legalább egy bűncselekményt elkövettek vagy annak

elkövetését megkísérelték.

(BH 1979/7. sz. vagy BEH Bp., 1982. 68. o.)

Büntető Jogegységi Határozatok

2/1998. Büntető jogegységi határozat A Btk. 322. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint minősülő kifosztás bűntettét kell

megállapítani, ha az elkövető nyomban a sértett megölése után veszi el annak értékeit.

4/1998. Büntető jogegységi határozat 1. A lopás dolog elleni erőszakkal elkövetettnek minősül, ha az elkövető a lopás tárgyának

megőrzésére szolgáló készüléket (zárat) nem annak birtokbavételekor, hanem a helyszínről

eltávozva, később töri fel.

2. A dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás kísérletét valósítja meg, aki a lopás tárgyát az

annak védelmére vagy megőrzésére szolgáló készülékkel (zárral) együtt birtokba veszi, de

tettenérés vagy más körülmény folytán azokat nem töri fel.

5/1998. Büntető jogegységi határozat 1. A kábítószerrel visszaélés akár azonos, akár különböző elkövetési magatartásait

megvalósító részcselekmények természetes egységet alkotnak.

2. Az azonos vagy különböző kábítószereknek a tiszta hatóanyag-tartalom alapulvételével

kiszámított részmennyiségeit – amelyekre nézve a kábítószerrel visszaélésnek a

természetes egység keretébe tartozó részcselekményeit elkövették – összegezni kell, és a

bűncselekmény minősítése (a csekély vagy jelentős mennyiség megállapítása)

szempontjából az összmennyiség az irányadó.

6/1998. Büntető jogegységi határozat 1. A közúti közlekedés szabályai szerint elsőbbségadásra kötelezett általában akkor is

felelősséggel tartozik az elsőbbségadási szabályok megszegéséért, ha az elsőbbségre

jogosult a megengedett sebességet túllépte. Kizárhatja a felelősségét, ha az elsőbbségadási

kötelezettsége szempontjából jelentős körülményeket az elsőbbségre jogosult

szabályszegése következtében nem észlelhette, vagy ha e körülményekre nézve az

elsőbbségre jogosult megtévesztette.

2. Az elsőbbségre jogosult, aki a megengedett sebességet túllépte, az elsőbbségadási

kötelezettség megszegésével összefüggő közúti balesetért ugyancsak felelősséggel

tartozhat, kivéve, ha a baleset a jármű megengedett sebessége mellett is bekövetkezett

volna.

1/1999. Büntető jogegységi határozat Ha a Btk. Különös Részének valamely rendelkezése ún. keretdiszpozíció, és az annak keretét

kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás

következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi

büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás – a meghatározott időre szóló jogszabályok

kivételével – a Btk. 2. §-ának második mondatára figyelemmel az elbíráláskor hatályban lévő

büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg.

2/1999. Büntető jogegységi határozat Ha a személysérüléssel járó vagy a sértett életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető

veszélyhelyzetet az elkövető vétlenül idézi elő, de nem nyújt tőle elvárható segítséget a

rászorultnak, cselekménye a segítségnyújtás elmulasztásának alapeseteként Btk. 172. § (1)

bek. és nem annak bűntetti alakzata Btk. 172. § (3) bek. szerint minősül.

3/1999. Büntető jogegységi határozat A kitartottság (Btk. 206. §) akkor is természetes egység, és nem létesül bűnhalmazat, ha az

elkövető több olyan személlyel tartatja ki magát, aki üzletszerű kéjelgést folytat.

5/1999. Büntető jogegységi határozat

1. A törvény külön rendelkezése szerint büntetendő előkészületi cselekmények Btk. 18. § (1)

bek. általában attól függően minősülnek egy- vagy többrendbeli előkészületnek, hogy az

előkészületi cselekmények alanyának célja egy vagy több bűncselekmény elkövetésére

irányul.

2. Az emberölés előkészületének bűntette Btk. 166. § (3) bek. többrendbelinek minősül, ha

az alanyának célja több ember megölésére irányul.

1/2000. Büntető jogegységi határozat

1. A közokirat-hamisítás különböző elkövetési magatartásait Btk. 274. § (1) bek. a) és b)

pont megvalósító elkövető cselekményei, ha ugyanarra az okiratra mint elkövetési tárgyra

vonatkoznak, természetes egységet alkotnak.

2. Az 1. pontban említett elkövető cselekménye akkor minősülhet a Btk. 274. §-a (1)

bekezdésének b) pontja szerint, ha az (1) bekezdés a) pontja alapján – büntethetőséget

kizáró vagy megszüntető okból – nem vonható felelősségre.

2/2000. Büntető jogegységi határozat Csoportosan elkövetettnek minősül a bűncselekmény (Btk. 137. § 13. pont), ha három vagy

több személy a bűncselekmény helyszínén vagy annak közelében tettesként (társtettesként),

illetve – a tettes (társtettes) mellett – részesként: bűnsegédként vagy önállóan nem értékelhető

bűnsegédi magatartást is kifejtő felbujtóként vesz részt a bűncselekmény elkövetésében.

A csoportos elkövetés megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a sértett

vagy a sértettek az elkövetők bármelyikének jelenlétét vagy a bűncselekmény elkövetésében

való részvételét észlelik-e.

5/2000. Büntető jogegységi határozat Ha a jármű átírásával kapcsolatos ügyintézés során olyan adásvételi szerződést nyújtanak be

az illetékes rendőrhatósághoz, amely a jármű koprábbi tulajdonosát nem a valóságnak

megfelelően tünteti fel, és ennek következtében a járműnyilvántartásba is a valóságnak meg

nem felelő adat kerül, az egyéb törvényi feltételek megléte esetén a Btk. 274. §-a (1)

bekezdésének c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntette valósul meg.

2/2002. Büntető jogegységi határozat I. Nem valósítja meg a vámorgazdaság mellett az adócsalást, aki a vámorgazdaság útján

birtokába került csempészett vámárura vonatkozó adóbevallási kötelezettségének nem tesz

eleget.

II. Ha a csempészett vámáru egyben jövedéki termék is, annak megszerzője jövedéki

orgazdaságot követ el.

3/2002. Büntető jogegységi határozat I.

1. Összbüntetésbe foglalni - ha ennek egyéb törvényi feltételei fennállnak - kizárólag

végrehajtandó szabadságvesztéseket lehet.

2. Ha a felfüggesztett szabadságvesztést utóbb végre kell hajtani, az összbüntetésbe foglalás

szempontjából a továbbiakban végrehajtandó szabadságvesztének tekintendő.

3. Az összbüntetésbe foglalás feltételei addig állnak fenn, amíg egyik büntetést sem hajtották

teljesen végre, illetve a végrehajtásuk folyamatos.

II.

Az összbüntetés tartamát olyan mértékben kell meghatározni, hogy az elkövetőt lehetőleg ne

érje hátrány azért, mert a terhére rótt bűncselekményeket nem egy eljárásban bírálták el.

III.

1. Az összbüntetési ítélet rendelkező részében a bíróság az alapítéletek, valamint - többszörös

összbüntetésbe foglalás esetén - a korábbi összbüntetési ítélet hatályon kívül helyezése

nélkül összbüntetésbe foglalja az alapítéletekben kiszabott büntetéseket, és meghatározza

az összbüntetés tartamát. Rendelkezik az össz-büntetés egységes büntetés-végrehajtási

fokozatáról, a feltételes szabadságra bocsátás kizárásáról, az elkövető visszaesői

minőségéről.

2. Az összbüntetés egységes végrehajtási fokozatát az alapítéletek rendelkezéseinek

alapulvételével kell megállapítani akkor is, ha a büntetés-végrehajtási bíró úgy

rendelkezett, hogy az alapítéletben kiszabott büntetés hátralevő részét eggyel enyhébb

vagy eggyel szigorúbb fokozatban kell végrehajtani.

3. A büntetés fele részének letöltése után az elítélt akkor bocsátható feltételes szabadságra, ha

valamennyi alapítélet így rendelkezett, és az összbüntetés mértéke nem haladja meg a

három évet. Egyébként a feltételes szabadság lehetősége az összbüntetés végrehajtási

fokozatához igazodik.

4. Nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt az összbüntetésből, ha bármelyik alapítélet

a feltételes szabadságra bocsátásból kizárta.

IV.

1. A javítóintézeti nevelést és a szabadságvesztést akkor is összbüntetésbe kell foglalni, ha az

elkövető a bűncselekményt egy másik alapügyben hozott ítélet jogerőre emelkedése után

követt el.

2. Az összbüntetésbe foglalás feltételei addig állnak fenn, amíg egyik büntetést vagy

intézkedést sem hajtották végre, illetve a végrehajtásuk folyamatos.

3. Javítóintézeti nevelés és szabadságvesztés találkozása esetén a bíróság elsősorban a

fiatalkorú személyiségét és nevelhetőségét figyelembe véve bírálja el, hogy az

összbüntetést az alapítéletben kiszabott szabadságvesztéssel egyező tartamban határozza-e

meg, vagy meghosszabbítja.

4. Ha valamennyi alapítélet szerint a fiatalkorúak fogházában kell végrehajtani a

szabadságvesztést, az összbüntetés végrehajtási fokozata - az összbüntetés tartamától

függetlenül - a fiatalkorúak fogháza.

V.

A BK 130., 151. és a 172. sz. kollégiumi állásfoglalás már nem tekinthető irányadónak. A

jogegységi határozat nem veszi át a BK 151. sz. állásfoglalás III. pontjának az összbüntetésbe

foglalás eljárási kérdéseiről adott olyan, érdemben helytálló iránymutatásait, amelyek

átmentek a bírói gyakorlatba, illetve olyan jogszabályi rendelkezésekre hivatkoznak,

amelyeket az 1998. évi XIX. tv. (az új Be.) hatályon kívül helyez.

4/2002. Büntető jogegységi határozat

A zsarolás bűncselekményének Btk. 323. § (1) bek. nem teljes (befejezetlen) a kísérlete

mindaddig, amíg az erőszakos vagy fenyegető elkövetési magatartás miatt a passzív alany (a

sértett) nem kényszerül a tettes akarata szerint valaminek a tevésére, nem tevésére vagy az

eltűrésére.

A zsarolás befejezetlen kísérletétől való önkéntes elállásnak Btk. 17. § (3) bek. első ford.

nem feltétele, hogy a tettes (bűncselekmény megkezdésének tudatában levő) sértett

tudomására hozza: a bűncselekmény véghezviteléről végleg lemond;

ennek a büntethetőséget megszüntető oknak a megállapításához elegendő, ha a ráutaló

körülményekből egyértelműen az következik, hogy az elkövető döntően belső elhatározásból

hagy fel a külső körülmények által nem akadályozott elkövetési magatartás folytatásával, s lép

vissza a bűncselekmény befejezésétől.

1/2003. Büntető jogegységi határozat

A tízezer forintot meg nem haladó értékű pénzre elkövetett pénzhamisítás Btk. 304. § - a

váltópénz meghamisítását kivéve - nem bűncselekmény. Ha pénz utánzásával követik el,

akkor az 1999. évi LXIX. törvény 163. §-ában meghatározott szabálysértésnek minősülhet,

egyéb módon elkövetve szabálysértést sem valósít meg.

2/2003. Büntető jogegységi határozat A kábítószerrel visszaélés [Btk. 282.§, 282/A.§] 1998. évi LXXXVII. törvény 62. §-ával és

63. §-ával megállapított - 1999. március 1. napja és 2003. február 28. napja között hatályban

volt - rendelkezéseinek alkalmazási körében

I. a csekély mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószerrel visszaélés vétsége [Btk. 282. §

(8) bek.] megállapításának az alapeseti cselekményt minősítő körülmények fennforgása esetén

nincs helye;

II. a kábítószerfüggő személy által a Btk. 282. §-ának (3) bekezdés b), c), d) pontjában,

illetőleg (4) bekezdésében felsorolt valamely minősítő körülményt is megvalósító

cselekményt - beleértve a kábítószerfüggő elkövető csekély mennyiségű kábítószerre

elkövetett cselekményét is - a kábítószerrel visszaélés általános szabályai [Btk. 282. § (1)-(4)

bek.] szerint kell minősíteni. [Btk. 282.§, 282/A.§]

3/2003. Büntető jogegységi határozat A Btké. 19. §-a a köztársasági elnök által gyakorolt egyéni kegyelmi mentesítésre vonatkozik;

e szabályok közkegyelmi mentesítéssel összefüggésbe nem hozhatóak.

Az 1990. évi XXXIX. törvény alapján végrehajtási közkegyelemben részesült elítéltek

esetében is a Btk. erre vonatkozó szabályai szerint kell a szabadságvesztést kitöltöttnek

tekinteni.

A mentesítéshez szükséges várakozási idő - mint objektív törvényi előfeltétel - kezdő napja a

büntetés kitöltésének, illetőleg végrehajthatósága megszűnésének napja.

A várakozási idő tartama - mint további törvényi előfeltétel - az ítéletben kiszabott

büntetéshez igazodik.

4/2003. Büntető jogegységi határozat

A hanyag kezelés vétsége Btk. 320. § (1) bek. akkor állapítható meg, ha - a törvényi

tényállás további elemeinek megvalósulása mellett - az idegen vagyon kezelésére, vagy

felügyeletére vonatkozó megbízás közvetlenül törvényen alapul, annak tartalmát, az abból

eredő kötelmeket maga a törvény határozza meg.

1/2004. Büntető jogegységi határozat 1. A Btk. 274. §-ának (1) bekezdés c) pontjában meghatározott (ún.intellektuális) közokirat-

hamisítás bűntettének elkövetési tárgya lehet minden olyan közokirat, amelynek rendeltetése,

hogy a benne foglalt adat valóságát teljes bizonyító erővel bizonyítsa.

2. A más nevére szóló valódi közokiratnak a személyazonosság igazolására történő

felhasználása is megalapozza a Btk. 274. §-a (1) bekezdése b) pontjának III. fordulatában

meghatározott közokirat-hamisítás bűntettének megállapítását.

2/2004. Büntető jogegységi határozat 1. Ha az elkövető az ellene indított büntetőeljárás során más létező személynek adja ki magát,

és az ennek megfelelő adat kerül az ügyben eljáró hatóságok által készített közokiratba, a

hamis vád bűntette (Btk. 233. §) mellett az intellektuális közokirat-hamisítás (Btk. 274. § (1)

bekezdés c) pont) bűntettét is elköveti.

2. Ha az elkövető a személyazonosságának az igazolására más nevére szóló valódi közokiratot

is felhasznál, a hamis vád bűntette (Btk. 233. §) és az "intellektuális" közokirat-hamisítás

(Btk. 274. § (1) bekezdés c) pont) bűntette mellett a Btk. 274. §-a /1/ bekezdése b) pontjának

III. fordulatába ütköző közokirat-hamisítás bűntettét is elköveti.

4/2004. Büntető jogegységi határozat az orgazdaság bűncselekményével kapcsolatos jogi megállapítások

I. Ha az elkövető több - a folytatólagosság törvényi egysége alá nem vonható - cselekménnyel

valósítja meg az orgazdaság bűncselekményének (Btk. 326. §) törvényi tényállását, anyagi

halmazat létesül, és annyi rendbeli orgazdaságot kell megállapítani, ahány alkalommal a

törvényben felsorolt alapbűncselekményekből származó dolgokat az orgazda vagyoni haszon

végett megszerezte, elrejtette, vagy elidegenítésében közreműködött.

II. Folytatólagosan elkövetett [Btk. 12. §-ának (2) bekezdése] az orgazdaság akkor, ha az

orgazda a több elkövetési magatartást egységes elhatározással, rövid időközökben viszi

véghez. Minthogy az orgazdaság bűncselekményének passzív alanya (sértettje) nincs, a

folytatólagosság törvényi fogalmának elemei között szereplő „azonos sértett sérelmére”

történő elkövetés hiánya - ha az egyéb törvényi feltételek fennállnak - a törvényi egység

megállapítását önmagában nem zárja ki.

III. Az orgazdaság bűncselekménye körében a bűnhalmazat vagy a folytatólagosság

megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az orgazda hány személytől

szerezte meg a bűncselekményből származó dolgokat, s annak sem, hogy az

alapbűncselekményeket hány személy sérelmére követték el.

1/2005. Büntető-polgári jogegységi határozat 1. A sikkasztás bűncselekményének (Btk. 317. §-a) elkövetési tárgya mind az eltulajdonítás,

mind pedig a sajátjakénti rendelkezés elkövetési magatartást illetően kizárólag ingó dolog

lehet.

2. Más ingatlanának csalással történő elidegenítésekor a vagyon elleni bűncselekmény

sértettje a kárt szenvedő eredeti tulajdonos. Az ingatlan továbbértékesítése során a jóhiszemű

harmadik személlyel szembeni károkozó magatartás az előbbi bűncselekménnyel csupán

látszólagos - alaki vagy anyagi - halmazatot alkot akkor, ha az elkövető az ügylet révén nem

törekszik további, a már realizáltat meghaladó jogtalan haszon megszerzésére. Ellenkező

esetben a különbözetként elért további haszon a jóhiszemű szerző oldalán bekövetkező újabb

kár, amely a bűnhalmazat megállapítását indokolhatja.

2/2005. Büntető jogegységi határozat a jogosulatlan vadászattal elkövetett lopás és rongálás bűncselekményének sértettje az adott

vadászterületen vadászatra jogosult

4/2005. Büntető jogegységi határozat I. Bűnszervezetben elkövetés [Btk. 137. § 8. pont, 98. §-a (1) bek.] megállapítható azzal

szemben is, aki - eseti jelleggel - akár egyetlen cselekményt tettesként vagy részesként valósít

meg.

II. A Btk. 98. §-a (1) bekezdése akkor alkalmazható, ha az elkövető tudata a bűnszervezet

Btk. 137. §-a 8. pontjában meghatározott tárgyi ismérveit átfogja.

1/2006. Büntető jogegységi határozat 1. Csalás bűncselekményét valósítja meg az, aki adóalanyiság nélkül, vagy adóalanyként, de

valóságos gazdasági tevékenység nélkül kiállított bizonylatok alapján igényel vissza általános

forgalmi adót. A jogi minősítést meghatározó kár a visszaigényelt, s visszautalt, illetőleg

egyéb módon elszámolt általános forgalmi adó összege.

2. Az adócsalás bűntettét követi el az általános forgalmi adó alanya, ha – akár az általa

felszámított fizetendő adóra nézve, akár más adóalany által előzetesen felszámított levonható

adó összegének a feltüntetése körében – fiktív bizonylatok alapján valótlan adatokat közöl az

adóhatósággal, amennyiben cselekményének az eredménye a törvényes mértékű adófizetési

kötelezettség keretei között marad. A jogi minősítés alapjául szolgáló elkövetési érték az

adócsökkentés összege.

3. Abban az esetben, ha az adóalany fiktív bizonylatok felhasználásával történő

adóelszámolása a törvény szabályai szerint fizetendő általános forgalmi adó összegének

csökkentésén túlmenően jogszerűtlen adó-visszatérítési igényt is eredményez, – függetlenül a

visszatérítés módjától – az elkövető terhére az előző 2. pont szerint megállapítandó adócsalás

bűncselekményével valóságos alaki halmazatban a visszaigényelt adó összegére, mint kárra

megvalósult csalás bűncselekményét is meg kell állapítani.

2/2006. Büntető jogegységi határozat Az összbüntetésbe foglalásnak nem törvényi feltétele a büntetések folyamatos végrehajtása.

Ha a terheltet feltételes szabadság tartama alatt olyan cselekmény miatt ítélik jogerősen

végrehajtandó szabadságvesztésre, amelyet a korábbi ítélet jogerőre emelkedése előtt követett

el, a büntetéseket összbüntetésbe kell foglalni arra tekintet nélkül, hogy az újabb büntetést

foganatba vették-e vagy sem.

A 3/2002. büntető jogegységi határozat I/3. pontját a Legfelsőbb Bíróság nem tartja fenn.

4/2006. Büntető jogegységi határozat I. A Büntető Törvénykönyv 67. §-ának (1), 68. §-ának (1) és 89. §-ának (1)–(3) bekezdése

értelmében kizárt, hogy a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés és

pénzbüntetés elévülése a próbaidő tartama alatt bekövetkezzen. A próbaidő tartama alatt a

büntetés végrehajtását elrendelő bírósági határozat jogerőre emelkedése a büntetés

elévülésének a kezdő időpontja.

II. A felfüggesztett büntetés elévülése a próbaidő leteltének napján kezdődik. A büntetés

elévülését – a próbaidő letelte után – a felfüggesztett szabadságvesztés (pénzbüntetés)

végrehajtását elrendelő jogerős bírósági határozat szakítja félbe. Ebben az esetben a büntetés

elévülésének tartamába a próbaidő leteltétől a végrehajtást elrendelő bírósági határozat

jogerőre emelkedéséig eltelt idő – a Büntető Törvénykönyv értelmében – nem számít be.

1/2007. Büntető jogegységi határozat kábítószerrel visszaélés bűncselekménye megvalósulásának kritériumairól

I. Kábítószerrel visszaélés megvalósulásakor természetes egységet csak az azonos törvényi

tényállásba ütköző magatartások képeznek.

E bűncselekmény tekintetében nem azonos, hanem külön-külön törvényi tényállás: a Büntető

Törvénykönyv 282. §-a, 282/A. §-a, 282/B. § (1) bekezdése, 282/B. § (2) bekezdése, 282/C. §

(1) bekezdése, 282/C. § (2) bekezdése.

A kábítószer mennyiségek tiszta hatóanyagának összeszámítására csak e hat tényállás szerinti

elkövetéseken belül van lehetőség.

Az említett hat tényállás elkövetéseinek találkozásakor és azok egy eljárásban történő

elbírálásakor bűnhalmazat valósul meg, ezért ezekben az esetekben nincs helye a kábítószerek

tiszta hatóanyag-mennyiségei összeszámításának.

II. A megszerzéssel, elkövetett kábítószerrel visszaélés megvalósulásának és

befejezettségének megállapíthatósága szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a

megszerzett kábítószer-mennyiségeknek később mi lett a sorsa.

III. A forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés kísérletének

megállapíthatóságához - a BK 155. számú állásfoglalás II/5/a) részében kifejtettekre is

figyelemmel - a BH2002. 299 számú eseti döntés tartalmaz iránymutató szempontokat a

gyakorlat számára e bűncselekmények befejezettségének és kísérletének elhatárolását illetően

is.

IV. A kereskedéssel elkövetés tényállásszerűségének értelmezéséhez - megőrizve a BK 155.

számú állásfoglalás II/5/b) pontjának elvi tartalmát - a BH1999. 101 számú eseti döntés ad

iránymutató szempontokat.

Ezekben elvi éllel kifejtettek szerint a kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélések a

forgalomba hozatalnál tágabb elkövetési magatartások. Adás-vételek által valósulnak meg,

haszonszerzésre irányulnak és magukba foglalnak minden olyan tevékenységet, amely

elősegíti, hogy a kábítószer eljusson a viszonteladóhoz vagy a fogyasztóhoz. Ezek közé

tartozik a kábítószernek kereskedés céljából történő megszerzése, készletezése is, amely

magatartás befejezett önálló tettesi cselekmény.

A kereskedéssel elkövetési fordulatnak - eltérően a forgalomba hozataltól - a kísérleti

stádiuma általában kizárt.

3/2007. Büntető jogegységi határozat amennyiben az elkövető egy cselekménnyel valósítja meg a hivatali visszaélés bűntettét (Btk.

225. §), valamint a hivatalos személy által elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettét

[Btk. 177/A. § (2)], a bűnösség az utóbbi bűncselekményben állapítható meg

4/2007. Büntető jogegységi határozat a csoportos garázdaság bűncselekményét elkövetők felelősségre vonásáról

I. A garázdaság bűncselekménye társas elkövetésének törvényi tényállást megvalósító alanyai

önálló tettesek nem lehetnek. Az önálló tettesség akkor is kizárt, ha a csoportos elkövetés

során egymás ellen lépnek fel.

II. A Btk. 271. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő

garázdaság bűntette társtetteseinek szándék- és akarategysége [Btk. 13. §, 20. § (2) bek.]

szempontjából csak annak belátása szükséges, hogy az egymással - vagy másokkal - szembeni

erőszakos cselekedetük közvetlenül és durván sértheti a közösség nyugalmát. Az elkövetők

személyes motivációja, indítéka a szándékegység megítélésénél figyelmen kívül marad.

III. A garázdaság bűncselekményének társtetteskénti elkövetését nem zárja ki az, ha a

személy elleni erőszakos magatartás egyidejűleg alaki bűnhalmazatot alkotó testi sértést is

megvalósít (BK 93.), s ez utóbbi bűncselekményt tekintve a társtettesség ismérvei

hiányoznak.

1/2008. Büntető jogegységi határozat A Büntető Törvénykönyv 77/B. § (1) bekezdés a) és d) pontjára figyelemmel a kábítószerrel

visszaélés bűncselekményének elkövetőjével szemben a kábítószer értékesítésével összefüggő

vagyonra vagyonelkobzást kell elrendelni.

A vagyonelkobzás nem korlátozható az értékesítéssel elért nyereségre. Azt a

bűncselekménnyel összefüggő teljes vagyonra el kell rendelni, függetlenül a kábítószer

megszerzésére fordított vagyon mértékétől, illetve attól, hogy a kábítószer értékesítése az

elkövető számára nyereséges vagy veszteséges volt-e; a vagyonelkobzás mértéke nem

csökkenthető a kábítószer megszerzésével összefüggő kiadásokkal.

2/2008. Büntető jogegységi határozat Ha a büntetőeljárás olyan bűncselekmény miatt van folyamatban, amellyel kapcsolatban

vagyonelkobzásnak lehet helye és alaposan tartani kell attól, hogy annak kielégítését

meghiúsítják, a vagyonelkobzással elvonható vagyon, vagyonrész vagy vagyontárgy zár alá

vétele akkor is elrendelhető, ha a nyomozás ismeretlen tettes ellen folyik, vagy terheltté

nyilvánításra nem került sor.

4/2008. Büntető jogegységi határozat A közérdekű munka végrehajtása során a terheltnek a pártfogó felügyelő által a munkahely

kijelölése előtt tartott meghallgatása a büntetés végrehajtásának az elévülését félbeszakítja.

1/2009. Büntető jogegységi határozat

A Btk. 277. §-ának (1) bekezdésében meghatározott okirattal visszaélés vétségének

„megszerzés” elkövetési fordulata nem azonos a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésében írt

„elvétel” elkövetési magatartással. A „megszerzés” megvalósulásához viszonylag hosszabb

ideig tartó, visszaélésszerű, a közokiratok iránti bizalom megingatására alkalmas birtoklás

szükséges. Pusztán arra tekintettel, hogy a tetten ért tolvaj az idegen dologgal együtt – rövid

időre – okiratot is magához vett, a lopás bűncselekményének [Btk. 316. § (1) bekezdés]

kísérletével halmazatban az okirattal visszaélés vétségének [Btk. 277. § (1) bekezdés] –

eshetőleges szándékú megszerzéssel elkövetett – kísérlete nem állapítható meg.

1/2011. Büntető jogegységi határozat a kényszergyógykezelés elrendelésének, végrehajtásának és felülvizsgálatának egyes

kérdéseiről

I. A 2010. évi május hó 1. napja előtt jogerősen elrendelt kényszergyógykezelés végrehajtása

és felülvizsgálata során a 2009. évi LXXX. törvény 25. §-ának (1) bekezdésével módosított

Btk. 74. § (3) bekezdése nem alkalmazható.

II. A 2010. május hó 1. napja előtt jogerősen elrendelt kényszergyógykezelés tartama alatt

elkövetett újabb büntetendő cselekmény miatt - 2010. május 1. napját követően - ismételt

kényszergyógykezelés elrendelésének nincs helye.

III. A 2010. május 1. napja után jogerősen elrendelt kényszergyógykezelést követően

elkövetett büntetendő cselekmény miatt, amennyiben annak törvényes feltételei fennállnak, a

kényszergyógykezelést ismételten el kell rendelni.

IV. Ha ideiglenes kényszergyógykezelést rendeltek el, akkor a kényszergyógykezelés

tartamának kezdőnapja az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésének a napja.

3/2011. Büntető jogegységi határozat

a folytatólagos törvényi egységről, ha a részesi magatartások kifejtésére rövidebb időszakon

belül kerül sor

I. Azok a részesi cselekmények, amelyek a folytatólagosság körébe nem vonható több

ugyanolyan tettesi alapcselekményhez kapcsolódnak, akkor sem alkotnak folytatólagos

törvényi egységet, ha a részesi magatartások kifejtésére rövidebb időszakon belül került sor, a

részesi akarat-elhatározás egységes volt, és a tettesek cselekményei is rövid időközökkel

ugyanazon sértett sérelmére valósultak meg. A részes bűncselekményeinek rendbelisége és

minősítése a tettesi alapcselekményekhez igazodik.

II. Amennyiben a felbujtó rendszeres haszonszerzésére törekedve több tettest bír rá

ugyanolyan vagy hasonló egy-egy olyan bűncselekmény elkövetésére, amelynek az üzletszerű

elkövetés a minősítő körülménye, e minősített esetért felelősséggel csak akkor tartozik, ha az

üzletszerűség a tettesi bűncselekmény tekintetében is megállapítható. Egyébként a felbujtó

ilyen magatartása kizárólag a büntetés kiszabása körében értékelendő. Ez az elv

értelemszerűen vonatkozik arra az esetre is, ha a többszöri felbujtás olyan alapcselekményeket

vált ki, amelyeket társtettesek nem üzletszerűen követnek el, továbbá arra a bűnsegédre is,

akinek cselekménye nem üzletszerűen elkövetett tettesi alapcselekményekhez kapcsolódik.

1/2012. Büntető jogegységi határozat a Btk. 177/A. § (1) a) pontjának első fordulatába ütköző személyes adattal visszaélés

vétségének az elkövetője nemcsak az adatvédelmi jogszabályok szerinti adatkezelő, hanem

bárki lehet.

2/2013. Büntető jogegységi határozat a jogerős határozattal kiszabott közérdekű munka vagy pénzbüntetés végrehajthatóságának

elévüléséről

Amennyiben a jogerős határozattal kiszabott közérdekű munka vagy pénzbüntetés

végrehajthatóságának elévülése 2010. évi május hó 1. napja előtt bekövetkezett, úgy a

továbbiakban nincs törvényes lehetőség a büntetés végrehajtására. Ha azonban a közérdekű

munka és a pénzbüntetés végrehajthatóságának elévülése 2010. május 1. napjáig nem

következett be, e büntetések elévülési ideje öt év.

3/2013. Büntető jogegységi határozat az élet és testi épség büntetőjogi védelméről

A Legfelsőbb Bíróságnak az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 15. számú

Irányelve irányelvkénti fenntartását megszünteti - a 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 195. §-

ának (3) bekezdése alapján - azzal, hogy e jogegységi határozat a 15. számú Irányelv I. és II.

részének helyébe lép.

I. A Kúria Büntető Kollégiumának vezetője a 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 33. §-a (1)

bekezdésének a) pontjában írt jogkörével élve a Bszi. 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja

alapján a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és

jogegységi határozat meghozatalát indítványozta. Álláspontja szerint ugyanis a Legfelsőbb

Bíróság 15. számú, az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló Irányelve – alapvetően

a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 2013. év július hó 1. napján történt

hatályba lépésére tekintettel – újjáalkotásra szorul. A legfőbb ügyész maga is szükségesnek

tartotta, hogy a Kúria a 15. számú Irányelv I. és II. részének helyébe lépő jogegységi

határozatot hozzon. A Bszi. 195. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel, a Bszi. 34. §-a (4)

bekezdésének b) pontja alapján a Kúria büntető jogegységi tanácsaként eljáró Büntető

Kollégium egyetértett az indítvánnyal abban, hogy az élet elleni bűncselekmények jogi

minősítési és elhatárolási kérdéseinek egységes megoldása érdekében jogegységi eljárás

lefolytatása és - a 15. számú Irányelv irányelvkénti fenntartásának megszüntetésével

egyidejűleg - jogegységi határozat hozatala szükséges.

A Legfelsőbb Bíróság 15. számú – az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló, l981.

november 23-án meghozott és az élet védelmét fokozottabban biztosító 4. számú Irányelvet

felváltó – Irányelve több évtizeden keresztül hasznosan szolgálta az ítélkezési gyakorlat

egységének kialakítását. Az Irányelvben rögzített iránymutatások túlnyomó része ma is

helytálló ugyan, az időközben bekövetkezett jogszabályi változások – főként a Büntető

Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatályba lépése - azonban indokolttá tették az

irányelv alábbiakban részletezett korszerűsítését.

I. Az emberölés elhatárolása az élet és testi épség elleni egyéb bűncselekményektől

Magyarország Alaptörvényének II. cikke alapvetésként rögzíti, hogy mindenkinek joga van az

élethez és az emberi méltósághoz. Ekként tehát az emberi élet kiemelt - alkotmányos, s erre

épülően büntetőjogi védelmet élvező – érték.

Az élet elvételét eredményező bűncselekmények körében kiemelkedő veszélyességű a

szándékos emberölés, amelynek közvetlen tárgya: az emberi élet.

Az emberölés bűncselekménye aktív magatartással (tevéssel) és mulasztással egyaránt

megvalósítható. Aktív tevékenység az is, ha az elkövető – a halálos eredményt kívánva vagy

abba belenyugodva - olyan helyzetbe hozza a sértettet, amelyben a halál szükségszerű

bekövetkezésének elmaradása már csak a puszta véletlenen múlik.

Mulasztással elkövetett emberölésről van szó viszont egyfelől akkor, amikor a halálhoz

vezető ok-okozati folyamat az elkövető magatartásától függetlenül indult ugyan meg, s az

elkövető ezt fel is ismerte, de bekövetkezésének megakadályozását – bár arra kifejezett

jogszabályi (családjogi, munkajogi, kötelmi jogi) vagy az elkövető és a sértett között fennálló

kapcsolatra tekintettel erkölcsi alapon nyugvó kötelezettsége állt fenn és a súlyos

következmény elhárítására reális lehetősége is lett volna – szándékosan, a halál beálltát

kívánva vagy aziránt közömbösséget tanúsítva, elmulasztotta. Ugyanígy mulasztással

megvalósított emberölés az is, amikor az elkövető mulasztása indítja el azt az okfolyamatot,

amely a sértett egészségi állapotának fokozatos romlását, végül a halálát eredményezi, feltéve

természetesen, hogy az elkövető ezt az előre felismert következményt kívánta vagy abba

belenyugodott.

1. A gyakorlatban az emberölés bűntettének kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés

bűntettének; a halálos eredmény bekövetkezése esetén pedig a szándékos emberölés és a

halált okozó testi sértés bűntettének elhatárolása okoz nehézséget.

Minthogy az említett bűncselekmények mindegyike szándékos elkövetési magatartással

valósul meg, elhatárolásuk az elkövetőnek a cselekmény véghezvitele időpontjában fennálló

konkrét tudattartalma alapján történhet. Az emberölés, illetőleg ennek kísérlete esetén az

elkövető tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét, és ezt kívánja, vagy

ebbe belenyugszik. Ezzel szemben az életveszélyt okozó testi sértés, valamint a halált okozó

testi sértés esetében az elkövető szándéka csupán testi sérülés előidézésére irányul. Az

életveszélyt okozó testi sértésnél a szándék kiterjedhet az eredményre, de lehetséges e

vonatkozásban a gondatlanság is, a halált okozó testi sértés esetén viszont az eredmény

tekintetében csak gondatlanság állhat fenn. Ez utóbbi bűncselekmény kapcsán az elkövető

tudatában – a tőle elvárható figyelem, körültekintés elmulasztása miatt - fel sem merül a

halálos eredmény bekövetkezésének a lehetősége, vagy ha igen, azt nem kívánja, nem

nyugszik bele abba, hanem könnyelműen bízik az elmaradásában. Az elkövetés időpontjában

fennálló tudati állapot tisztázásánál, így annak megítélésénél, hogy az elkövető szándéka

ölésre avagy testi sértésre, illetőleg egészségsértésre irányult-e: jelentős mértékben a

külvilágban megnyilvánult és ennélfogva megismerhető tények elemzésének van jelentősége.

2. Az emberölésre, illetőleg a testi sértésre irányuló szándék megállapításánál az elkövetéskori

tudattartalomra a tárgyi (objektív) és az alanyi (szubjektív) tényezőkből lehet következtetni.

Ezeknek az alábbi - példálódzó jellegű - felsorolása segítséget ad az elkövetéskori szándék

jellegének a helyes megítéléséhez.

A) A tárgyi tényezők körében:

a) A cselekmény elkövetéséhez használt eszköz mindig gondos értékelést igényel. Az

emberölésnek vannak ugyan ún. tipikus eszközei (kés, fejsze, lőfegyver, méreg stb.), ám azok

egymagukban még nem alapozzák meg az ölési szándékra vonható következtetést, az eszközt

ugyanis minden esetben össze kell vetni az elkövetés egyéb körülményeivel.

Az olyan különösen veszélyes eszközök, mint például a lőfegyver, hosszú nyelű balta, nagy

pengehosszúságú kés, jelentős adag méreg stb., megfelelő irányítottsággal, erővel, illetve

mennyiségben történő alkalmazásuk esetén - jellegüknél fogva - általában az emberölésre

irányuló szándékra engednek következtetni. Ilyenkor is vizsgálni kell azonban, hogy

nincsenek-e olyan tényezők, amelyek az emberölésre irányuló szándékot kizárják.

b) Az elkövetés körülményeiből és módjából általában megalapozott következtetés vonható az

elkövető szándékára. Különösen az elkövetésnél tanúsított erőkifejtés, annak mértéke,

egyszeri véghezvitele vagy többszöri megismétlése, folyamatossága, elhúzódó jellege jön

figyelembe. A szúrás, ütés, vágás, döfés esetében jelentősége van az irányítottságnak és annak

is, hogy az elkövető hogyan tartotta az eszközt a használat időpontjában.

A nem irányzott, ismétlés nélkül leadott, kapkodva, vaktában, hadonászva végrehajtott ütés,

szúrás, vágás stb. önmagában rendszerint a testi sértés okozására irányuló szándékra utal. Az

egyéb objektív és szubjektív körülmények azonban az élet kioltására irányuló elkövetői

szándék megállapítását is eredményezhetik. Értelemszerűen ugyanezek a szempontok

veendők tekintetbe a lőfegyverrel leadott lövés esetén is. Az életfontosságú szervekre

célzottság szinte kivételt nem tűrően emberölési szándékra utal, amíg a passzív alany felé

vaktában leadott lövés az adott elkövetési körülmények között – pl. a tettes és a passzív alany

között nagyobb távolság a tettes és/vagy a passzív alany lövés leadáskori mozgása – testi

épséget sértő szándékra utalhat.

c) A sérülés helye és jellege is következtetési alap lehet az elkövető szándékára. Az emberi

testnek vannak olyan részei (pl. a fej, szív-, has- és mellüreg, nyaki területek stb.), amelyek

önmagukban életfontosságú szervek, vagy ilyeneket tartalmaznak. Az ezeket ért sérülések

általában a sértett azonnali vagy rövid idő alatt bekövetkező, esetleg csak műtéti úton

elhárítható halálához vezethetnek. Ezt figyelembe véve, a sérülés helyéből - az erőbehatással

összefüggésben - rendszerint következtetést lehet levonni arra nézve, hogy az elkövető ölésre

avagy testi sértésre irányuló szándékkal cselekedett-e. Az elkövetési magatartás eredménye,

vagyis az, hogy a sértett milyen sérülést szenvedett, szintén következtetési alap lehet, de

egymagában nem igazít el az emberölés kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés, illetőleg

az emberölés és a halált okozó testi sértés elhatárolása kérdésében.

d) Az elkövető kijelentéseinek ugyancsak jelentőségük lehet az elkövetéskor fennállott

szándék megállapításánál. Ezek azonban gyakran az elkövetést megelőző veszekedés,

verekedés során - vagyis indulati állapotban - hangzanak el. Ezért körültekintő értékelésre van

szükség, hogy a szándékra utaló kijelentések komolyak-e, azoknak megfelelt-e a tanúsított

magatartás.

e) Az elkövetéskor fennállott ölési, illetőleg testi sértési szándékra következtetési alap lehet az

elkövetőnek a cselekmény elkövetése utáni magatartása és az is, hogy az eseményeket

követően milyen kijelentéseket tett. Rendszerint az élet kioltására irányuló szándék

fennállására utal, ha az elkövető a sértett előreláthatólag bekövetkező halálával szemben

közömbösséget tanúsít. Abból a körülményből azonban, hogy az elkövető a sértettet

segítségnyújtás nélkül hagyta, egymagában még nem lehet az ölési szándékra következtetni.

A véghezvitel után a cselekmény nyomainak, eszközeinek, bizonyítékainak stb. eltüntetésére,

az eredmény elhárítására irányuló törekvés szintén támpontként szolgálhat az elkövető

tudattartalmának és a szándék jellegének a megállapításánál.

B) Az alanyi tényezők körében:

a) A szándék kialakulása során szerepet játszanak az elkövető személyi tulajdonságai, ezért a

személyiségvizsgálat a szándék megismerése szempontjából is fontos. Mindenkor az

elkövetéskori (aktuális) személyiség jön figyelembe. A tudattartalom kialakulását befolyásoló

külső körülményekből következtetni lehet az elkövetéskori személyiségre is, vagyis ezek a

bizonyító tények egyben a szubjektív tényezők közrehatásának a bizonyítására is

szolgálhatnak.

b) A cselekményt kiváltó indítóok (motívum) felderítésének és vizsgálatának kiemelkedő

jelentősége van a tárgyalt bűncselekmény-kategória esetében. Amikor az akaratelhatározás és

az elkövetés között alig van időköz (hirtelen kialakult szándék), előfordul, hogy hiányzik a

halálos eredmény bekövetkezésének előrelátása. Ebből a szempontból jelentősége lehet a

tevékenység indító okának is, nevezetesen, hogy a véghezvitel támadás, védekezés vagy

elhárítás céljából történt-e. Az egyenes szándékkal elkövetett ölési cselekmények esetében

csaknem kizárt, hogy az elkövetőt valamilyen külső vagy belső - rendszerint felismerhető -

tényező ne motiválta volna. Ezzel kapcsolatban elsődlegesen az elkövető és a sértett közötti

viszony feltárásának van jelentősége. Az indítóok ismerete segítséget nyújthat az eshetőleges

szándékkal elkövetett emberölés kísérletének a testi sértéstől való elhatárolásához. Az

elkövetéskori konkrét tudattartalomra vonható következtetés a legkülönbözőbb indítóokokból,

amilyenek pl.: az ellenséges, haragos érzület, a féltékenység, az indulat, a félelem, a

szégyenérzet, az elkeseredettség stb. Mindenkor lényeges az indítóok és a konkrét elkövetési

cselekmény közötti kapcsolat tisztázása és bizonyítása. Másfelől azonban a szándékra utaló

szubjektív körülményeknek vagy más, korábban fennállott konkrét indítóoknak a hiánya még

nem zárja ki az emberölésre irányuló eshetőleges szándék megállapítását.

c) Az elkövetéskori tudattartalom megállapításához szorosan kapcsolódhat a cselekmény

véghezvitelét megelőző pszichikus folyamat feltárása; ez a folyamat a külvilágban

megvalósult jelenségekből ismerhető meg. Ebben a vonatkozásban különösen nagy szerepe

lehet az emberölés, illetőleg a testi sértés egyes minősített esetei törvényi tényállásához

tartozó elemeknek.

d) Végül annak eldöntésénél, hogy az elkövető szándéka ölésre avagy testi sértésre irányult-e,

jelentőséghez jut az elkövetőnek a sértetthez fűződő kapcsolata, rokoni viszonya, érzelmi

kötődése és az egyéb alanyi mozzanatok is.

3. Az alanyi és tárgyi körülmények feltárása és elemzése, valamint összhatásukban, kölcsönös

összefüggésükben való sokoldalú mérlegelése során, az elkövetés konkrét körülményei között

vizsgálni kell egyfelől az elkövető, másfelől a sértett életkorát, egészségi és fizikai állapotát

is. Ezeknek nemcsak az emberölés, illetőleg a testi sértés megállapítása, hanem az említett

bűncselekmény minősített eseteinek a megítélése szempontjából is jelentősége lehet. Így az az

elkövetési magatartás, amely az erős testi felépítésű sértett esetében legfeljebb testi sértés

megállapítását eredményezheti, kisgyermek, törődött, idős ember vagy magatehetetlen sértett

esetében megalapozhatja pl.: a cselekménynek emberölés kísérleteként való értékelését.

4. A jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat a törvényi tényállásban foglalt eredmény fajtája

szerint különbséget tesz egyrészt a jogtárgyat sértő, másrészt az ezt veszélyeztető

bűncselekmények között. A Btk. 164. §-a (8) bekezdésének I. fordulatában meghatározott

életveszélyt okozó testi sértés nem „tiszta” veszélyeztetési bűncselekmény, mert az elkövetési

magatartás csak az érintett egyik jogtárgyat - az emberi életet – veszélyezteti, a másik

jogtárgyat - a testi épséget - viszont ténylegesen sérti. Az életveszély fogalmilag a halál

bekövetkezésének a reális lehetőségét jelenti, de nem azonosítható a halál szükségszerű

beállásának a lehetőségével. Az előbbiről akkor van szó, ha a testi sértés folytán megindult az

az okfolyamat, amely a halál bekövetkezéséhez vezethet, de rendszerint fennáll az életveszély

megszüntetésére, illetőleg a halál elhárítására alkalmas beavatkozás lehetősége is. A

hírközlés, a közlekedési hálózat, az egészségügyi ellátás és szolgálat, valamint az

orvostudomány jelenlegi fejlettségére tekintettel ma már többnyire nem a „véletlenen” múlik

az életveszély tényleges elhárítása. Mindez a társadalmi tudatban is általánosan ismert.

A sérülés életveszélyes volta szakkérdés, amelyet orvosszakértő igénybevételével kell

megállapítani. Az orvosszakértő nyilatkozik abban a kérdésben is, hogy az életveszély az

adott esetben közvetlen vagy közvetett volt-e. Ennek azért van jelentősége, mert az

életveszélyt okozó testi sértés felrovása többnyire akkor indokolt, ha a testi sértés közvetett

életveszélyt idézett elő (ami azonban nem jelenti, hogy az életveszély közvetlen jellege

szükségszerűen az emberölés bűntettének kísérletét alapozná meg).

Életveszélyt okozó testi sértés megállapításának van helye, ha a testi sértésre irányuló

magatartást tanúsító elkövető szándéka az életveszélyre is kiterjed, mert ennek bekövetkezését

kívánja vagy ebbe belenyugodva cselekszik. Jóllehet az életveszély, mint eredmény

tekintetében az egyenes szándék elméletileg nem zárható ki, a gyakorlatban az életveszélyes

eredményt érintő szándék eventuális formában jelentkezik. Ilyen szándék hiányában akkor

kell ezt a bűncselekményt megállapítani, ha a beállott életveszélyes következmény

tekintetében az elkövetőt gondatlanság terheli (Btk. 9. §). Ha az életveszélyre is kiterjedő

szándék megállapítható, ez az eredmény azonban elmarad (tehát még közvetett életveszély

sem következett be), az életveszélyt okozó testi sértés kísérletének megállapítására kerülhet

sor.

A gondatlanságból elkövetett – életveszélyt okozó – testi sértés vétsége csupán a bűnösséget

érintően tér el a bűntetti alakzattól. Az elkövető ugyanis testi épséget sértő szándék nélkül

cselekszik, s magatartásának lehetséges – testi épség vagy egészség megsértését eredményező

– következményeit a tőle elvárható figyelem, körültekintés elmulasztása miatt nem látja előre,

vagy előre látja ugyan, de könnyelműen bízik az eredmény elmaradásában.

Abban az esetben viszont, amikor az elkövető a halálos eredmény bekövetkezését kívánja,

vagy abba belenyugodva cselekszik, vagyis ha nem az élet veszélyeztetésére, hanem a halálos

eredmény létrehozására irányul a szándék: emberölés, illetőleg kísérlete megállapításának van

helye akkor is, ha magatartásának folyományaként akár semmiféle sérülés nem jött létre vagy

éppen életveszélyes sérülés keletkezett. Amikor az elkövető szándéka testi sértés okozására

irányul, ugyanakkor tudata az életveszély bekövetkezésének a lehetőségét is átfogja, és e

következményt kívánva vagy ebbe belenyugodva cselekszik, de - az életet veszélyeztető

szándékán túlmenően - a sértett halála is bekövetkezett: nem emberölés, hanem halált okozó

testi sértés megállapításának van helye, feltéve, hogy az eredmény tekintetében gondatlan

bűnösség áll fenn.

5. Halált okozó testi sértés valósul meg; ha az elkövető szándékos cselekménye testi sértés

előidézésére irányul, de a magatartással okozati összefüggésben a sértett halála is

bekövetkezik, viszont az elkövetőt a halálos eredmény tekintetében csak gondatlanság terheli.

Amennyiben az elkövetőt nem vezeti testi épséget sértő szándék, de a magatartás okozatos

következménye a passzív alany halála: csak a gondatlanságból elkövetett emberölés

megállapítása jöhet szóba, feltéve, hogy az elkövetési magatartást a gondatlanság ismérve

jellemzi.

A halált okozó testi sértés elkövetési magatartása szempontjából közömbös, hogy az elkövető

a testi sértés alapesetére, minősített esetére vagy éppen életveszély okozására irányuló

szándékkal valósítja-e meg a cselekményt. Az elkövetési magatartás és a bekövetkezett halál

között az okozati összefüggés akkor állapítható meg, ha a testi sértési cselekmény indította el

vagy mozdította elő azt az okfolyamatot, amely a halál bekövetkezéséhez vezetett. Végül a

halálos eredmény viszonylatában a bűnösség a gondatlanság bármely formájában fennállhat.

E bűncselekmény ún. vegyes bűnösségi alakzatára tekintettel a kísérlet kizárt, miként az

életveszélyt okozó testi sértésnek sincs kísérlete abban az esetben, ha testbántalmazásra

irányuló szándékos magatartáshoz csupán gondatlan eredmény kapcsolódna.

6. Az emberölés enyhébben minősülő – privilegizált - esete: az erős felindulásban elkövetett

emberölés.

a) Az indulat hatása alatt elkövetés egymagában még nem alapozza meg az emberölés

privilegizált alakzatát. Az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapításához az indulat

olyan - fiziológiai eredetű - magas foka szükséges, amelynek következtében az elkövető belső

egyensúlya megbomlik, tudata elhomályosul és ennek folytán a megfontolás szokásos

mértékének megtartása lehetetlenné válik. Ha viszont az indulat kóros alapon fejlődött ki,

akkor a Btk. 17. §-ában foglaltak szerint kell eljárni. A törvényi előfeltételek megléte esetén

azonban a kóros elmeállapot folytán korlátozott beszámítási képességű elkövető ölési

cselekménye is minősülhet erős felindulásban elkövetettnek, és ez esetben a Btk. 17. § (2)

bekezdése is alkalmazható. Az erős felindulás fennállta és foka nem elmeorvos-szakértői,

hanem a bíróság által eldöntendő tény és jogkérdés, amelyet az elkövető konkrét pszichikai

tulajdonságai alapján kell megítélni. A felindulást kiváltó ok megítélése nem szűkíthető le a

cselekmény elkövetését közvetlenül megelőző eseményekre, hanem a történések egész

folyamatát, az eset összes körülményeit kölcsönhatásukban és folyamatosságukban kell

vizsgálat alá vonni. Az erős felindulást kiváltó külső okok közül az egyik leggyakoribb a

sértett magatartása, amely az elkövető felháborodását, haragját idézi elő vagy benne félelmet

okoz. Önmagában azonban nem alapozza meg az erős felindulásban elkövetett emberölés

megállapítását pl.: az elkeseredettség, a bánat, a szomorúság, a magárahagyatottság érzete, a

sértődöttség, a puszta személyi ellenszenv vagy kizárólagosan az idegfeszült állapot, és

ugyancsak nincs alap ennek megállapítására, ha az elkövető a sértett fellépésére maga

szolgáltatott okot.

b) Az erős felindulásnak méltányolható okból való származása akkor állapítható meg, ha az

bizonyos fokig igazolható és erkölcsileg menthető. A méltányolható ok megítélésénél

jelentősége van az elkövető és a sértett között fennálló viszonynak, érzelmi kapcsolatnak.

Ezzel összefüggésben kell vizsgálni, hogy az elkövetést kiváltó ok súlyossága, valamint az

arra reagáló magatartás objektíve is arányban áll-e. Így a jelentéktelen sérelmet követő

túlméretezett indulatkitörés - méltányolható ok hiányában - nem alapozza meg az erős

felindulásban elkövetett emberölés megállapítását. Ettől eltér azonban az az eset, amikor a

hosszan tartó, folyamatos gyötrésből, megaláztatásból egy viszonylag kisebb jelentőségű

sérelem hatására tör ki a fékezhetetlen indulat. Szükséges továbbá, hogy az ölési cselekmény

az erős felindulás állapotában menjen végbe, valamint hogy a cselekmény elkövetésére

irányuló akaratelhatározást nyomban kövesse a kivitelezés, vagyis az emberölésre irányuló

szándék kifejlődése és a cselekmény között viszonylag rövidebb idő teljen el.

c) Ha az elkövető méltányolható okból keletkezett erős felindulásban életveszélyt okozó testi

sértést valósít meg, életveszélyt okozó testi sértés megállapításának van helye. Az erkölcsileg

menthető okból származó indulat hatása alatti elkövetést pedig a büntetés kiszabása során kell

értékelni.

Amennyiben az elkövető a jogos védelmi helyzet megszűnését követően, de még a jogtalan

támadás által kiváltott nagy fokú felindultságában hajtja végre az ölési cselekményét,

magatartása erős felindulásban elkövetett emberölés bűntetteként értékelhető.

7. A gondatlanságból elkövetett emberölés esetén a gondatlanság két alakzata (tudatos

gondatlanság - hanyagság) elhatárolásának a bűnösség fokának helyes megítélésénél,

következésképpen a differenciált büntetés kiszabásánál van jelentősége. A gondosság

kifejtésére vonatkozó kötelesség objektív mértékhez igazodik, amelyet írott szabályok,

szakmai szokások tartalmaznak vagy amely a mindennapi életben kialakult gyakorlatban

jelenik meg. Ezzel szemben a gondosság kötelességének betartására való képesség mértékét

mindenkor az elkövető személyes tulajdonságainak, körülményeinek a figyelembe vételével

kell megítélni. Adott esetben az elvárhatóság hiánya akadályát képezheti a bűnösség

megállapításának, egyébként pedig - mint a bűnösség fokát befolyásoló tényező - a büntetés

kiszabására lehet kihatással.

II. Az emberölés minősített esetei

A szándékos emberölés minősített esetei az élet ellen irányuló cselekmények legsúlyosabb

változatait foglalják magukban. A minősített esetek törvényi meghatározása a bűncselekmény

tárgyára, az elkövetési módra, az elkövető személyét jellemző körülményekre, vagy a passzív

alany sajátosságára tekintettel, valamint az alanyi oldalon jelentkező motívumok és célzat

alapján történt meg. Az előre kitervelten és az aljas célból elkövetett emberölés kivételével az

emberölés valamennyi minősített esete véghezvihető eshetőleges szándékkal is.

1. Az emberölés előre kitervelten történő elkövetése feltételezi, hogy az elkövető az ölési

cselekmény véghezvitelének helyét, idejét és módját átgondolja, a végrehajtást akadályozó

vagy segítő tényezőket felmérje és a lényeges előkészületi, elkövetési és az elkövetés utáni

mozzanatokat figyelembe vegye. Az előre kiterveltséget a tervszerű és céltudatos magatartás

jellemzi. Ez az ölési cselekmény részleteinek átgondolását, viszonylag hosszabb időn át

történő fontolgatását, a cselekmény elkövetési szakaszainak megfelelő mozzanatok

mérlegelését jelenti. Nem feltétel azonban az említett tényezők együttes fennállása. Az ölésre

irányuló céltudatos törekvés az egyenes szándék meglétét tételezi fel. Az előre kitervelten

elkövetés megállapítása kizárt, ha az elkövető ölési szándéka eshetőleges. Nem zárja ki

viszont ezt a minősítést a vagylagos terv vagy végrehajtási mód kialakítása, amint az sem, ha

az ölési cselekmény végrehajtása nem a tervnek megfelelően megy végbe. Nem szükséges az,

hogy az elkövető valamennyi lehetőséget pontosan számításba vegyen és teljes

bizonyossággal, határozottsággal alakítsa ki a véghezvitel tervét. A tervszerűség

megállapítható már akkor is, ha tudatilag döntő vonásaiban gondolja át, alakítja ki a

végrehajtási módot. Az előre kiterveltségnek nélkülözhetetlen feltétele a cselekmény

elkövetésére indító és az ez ellen szóló motívumoknak az elkövető tudatában lejátszódó

küzdelme, a céltudatos és tervszerű elkövetés mérlegelése, megfontolása. Mindezekhez

bizonyos idő szükséges. Az emberölésre irányuló szándék kialakulásának és fejlődésének

feltárása ezért a súlyosabb minősítés megállapításának fontos része. Általában nem lehet szó

előre kitervelt elkövetésről, ha az elhatározást rövid időn belül követi a véghezvitel

megkezdése.

Nem zárja ki az előre kiterveltség megállapítását, ha az elkövető beszámítási képességében

korlátozott, kóros elmeállapotú, és az sem, ha a cselekményt a leleplezés biztos tudatában

követi el. A véghezvitel módjából és/vagy az elkövetést követően tanúsított magatartásból

visszamenőleg is következtetés vonható az előre kiterveltségre.

2. Az emberölés akkor minősül nyereségvágyból elkövetettnek, ha közvetlen anyagi előny

megszerzésére irányul. A közvetett anyagi előny elérése érdekében végrehajtott ölés aljas

indokból vagy célból elkövetettként értékelhető. Közömbös, hogy az elkövető által elérni

kívánt vagy ténylegesen megszerzett vagyoni előny életszükséglet, káros szenvedély vagy

erkölcsileg meg nem alapozott igény kielégítését szolgálja. A nyereségvágyból elkövetett

emberölés esetén az elkövetés indoka és a célzat összefonódik. A nyereségvágy a célzatot és

az indítóokot is magában foglalja. Így ez a cselekmény eshetőleges szándékkal is

megvalósítható. Befejezettségéhez elegendő az ilyen indítóok megléte és a sértett halálának

bekövetkezése, de nem feltétel, hogy az elkövető az anyagi előnyt, a vagyoni hasznot

ténylegesen megszerezze. Nyereségvágyból elkövetettként minősül az anyagi

ellenszolgáltatás fejében elkövetett ölési cselekmény, továbbá a rablási célzattal megvalósított

emberölés, ideértve a megszerzett vagyon megtartása érdekében elkövetést is. A

nyereségvágyból elkövetett emberölés nem összetett bűncselekmény, ennélfogva a

társtettességet kizárólag a dologelvételben való közreműködés nem alapozza meg. E

minősített eset társtettese ugyanis csak az lehet, aki magában az ölésben társtettesként részt

vesz.

3. Az aljas indokból vagy célból elkövetett emberölésen az erkölcsileg elvetendő motívumból

fakadó, valamint ilyen célból megvalósított cselekményeket kell érteni.

Az indok és cél szerinti megkülönböztetés a szándék fajtája szempontjából lényeges; az aljas

indokból elkövetés - éppen úgy, mint a nyereségvágyból történő elkövetés - eshetőleges

szándékkal is megvalósítható, a célzatos elkövetésnek azonban az egyenes szándék az

előfeltétele. Amennyiben az aljas cél megállapítható, az magában foglalja az indok aljasságát

is, ennélfogva a minősítés kapcsán csupán az előbbi körülményre kell hivatkozni.

Ha a nemi erkölcs elleni bűncselekmény végrehajtása érdekében alkalmazott erőszakhoz ölési

szándék is társul vagy az ölési cselekmény elkövetésének egyik motívuma a nemi élet

szabadsága elleni erőszakos bűncselekmény végrehajtása, a súlyosabb minősítésű emberölés

állapítható meg. Úgyszintén akkor is, ha az elkövető az ölési cselekményt nemi vágy

kielégítésének fokozása érdekében követi el. Az aljas indokból (célból) elkövetett ölési

cselekmény megállapítása szempontjából a bosszú megítélése attól függ, hogy milyen ok

váltja ki az elkövetőben a keletkezett indulatot, mivel ennek a jellege és mibenléte a

súlyosabb minősítés feltétele. Önmagában az a körülmény, hogy az elkövető önkényesen

maga vesz elégtételt a rajta esett sérelem miatt, vagy haragos viszonyból, szerelmi

kapcsolatból eredő indulat, pl.: féltékenység hatása alatt cselekszik, még nem szolgálhat

alapul az aljas indokból való elkövetés megállapítására. Ha viszont az elkövető más

bűncselekmény megvalósítása avagy már véghezvitt más bűncselekmény leplezése,

nyomainak eltüntetése vagy a felelősségre vonás elkerülése végett követi el az ölési

cselekményt, a minősített emberölés megállapítása megalapozott lehet. Ugyanez a helyzet,

amikor az ilyen magatartás harmadik személy bűncselekményének a leplezését célozza. Ezért

ilyenkor is a c) pont alatti minősített eset, s nem - az emberölés alapesetével halmazatban - a

bűnpártolás bűntette rovandó fel.

4. A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés megállapításánál elsősorban emberiességi,

valamint erkölcsi szempontok a meghatározók. A különös kegyetlenség fogalma alá az

átlagost lényegesen meghaladó szenvedéssel járó (amilyen például a tűzhalál, az élve

eltemetés stb.), rendkívüli embertelenséggel, brutalitással, gátlástalanul, az emberi méltóság

mély megalázásával vagy az elkövető emberi mivoltából kivetkőzve véghezvitt ölési

cselekmények vonhatók. Annak, hogy a sértett eszméletlensége folytán ténylegesen elviselt-e

fájdalomérzést, nincs jelentősége, miként nincs különösebb jelentősége az elkövetés

eszközének sem. Így megállapítható a súlyosabb minősítés akkor is, ha az elkövető az ölési

cselekményekhez általában használatos, ún. tipikus eszköz igénybevétele nélkül, puszta

kézzel, agyonveréssel, rúgással vagy taposással valósítja meg a cselekményt.

Az eszköz nélkül – lábbal, puszta kézzel – testszerte történő, elhúzódó bántalmazás esetén

azonban először abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy az elkövető ölésre vagy testi

sértésre irányuló szándékkal cselekedett-e. Amennyiben az ölésre irányuló szándék

megállapítható, a sértettnek okozott sérülések nagyobb száma, súlya és jellege alapján -

különösen, ha az aktív elkövetői tevőlegesség több halálhoz vezető folyamatot is megindított -

általában következtetés vonható az elkövetés embertelenségére is. Ilyenkor – mivel a

vizsgálódás szempontjai eltérőek – a kétszeres értékelés tilalmának megsértéséről nincs szó.

Az elkövető tudatának az elkövetés idején át kell fognia a végrehajtás különös kegyetlenségét.

Az elkövető ezzel kapcsolatos tudattartalmára a sérülések számából, a bántalmazás

hosszantartó, elhúzódó voltából, a sértett látható szenvedéséből, illetőleg a sértettnek a

végrehajtás ideje alatt tanúsított magatartásából vonható következtetés.

A különös kegyetlenséggel elkövetés felróhatósága mulasztásos emberölés esetén sem kizárt.

Az elkövetőnek a sértett megölése után tanúsított magatartása, pl.: a holttest feldarabolása,

elásása vagy elégetése, kívül esik az elkövetésen és általában a cselekmény felfedezésének a

meghiúsítását célozza; ezért önmagában az ilyen magatartás nem valósítja meg a különös

kegyetlenséggel elkövetést.

5. Fokozott büntetőjogi védelem illeti meg a hivatalos személyt [Btk. 459. § (1) bek. 11. pont]

és a külföldi hivatalos személyt [Btk. 459. § (1) bek. 13. pont] a hivatalos eljárása alatt, illetve

emiatt ért élet elleni támadás esetén, ugyanígy a közfeladatot ellátó személyt [Btk. 459. § (1)

bek. 12. pont] is, a sérelmére a feladata ellátása során, továbbá a hivatalos, a külföldi

hivatalos, avagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személyt a

sérelmére megvalósított ölési cselekmény kapcsán. Az elkövetésre indító motívumnak a jogi

minősítés szempontjából nincs jelentősége. Akkor azonban, ha a hivatalos személy sértettet a

hivatalos eljárása során tett intézkedése miatt, de a hivatali minőségének megszűnése után,

vagy a közfeladatot ellátó személyt a feladatának ellátását követően, emiatt, illetve a

támogatásukra, védelmükre kelt személyt utóbb e tevékenysége miatt éri az élet elleni

támadás, az aljas indokból (célból) elkövetett emberölés állapítandó meg.

6. A több ember sérelmére elkövetett emberölés törvényi egység [összefoglalt

bűncselekmény]. Megállapításának akkor van helye, ha az elkövető akár egyetlen akarat-

elhatározásból fakadóan, egyidőben, illetőleg egymást követően, akár különböző

időpontokban és eltérő akarat-elhatározásból hajtja végre vagy kíséreli meg több ember

megölését. Nem előfeltétele tehát a törvényi egységbe foglalásnak az akarat-elhatározás

egységessége és az időbeli közelség sem, de a felelősségrevonásnak egy eljárásban kell

megtörténnie. Ez azt jelenti, hogy az emberölés bűntettét megvalósító cselekményeknek

egymással quasi halmazati viszonyban kell állniuk (következésképpen az emberölés bűntettét

elbíráló ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően véghezvitt emberölés már nem

foglalható törvényi egységbe), s az egy eljárásban történő felelősségrevonás feltétele fennáll

akkor is, ha perújítási tárgyalás eredményeként kerül sor a több ember sérelmére elkövetett

emberölés megállapítására.

A Btk. 160. §-a (2) bekezdésének f) pontja alá tartozó összefoglalt bűncselekmény

megállapítására csak tettesi (társtettesi) magatartással megvalósult részcselekmények

(emberölések) esetén kerülhet sor. A részesség járulékos jellegéből következik, hogy több

ember sérelmére elkövetett emberölés bűntette, mint alapcselekmény megállapíthatóságának

hiányában, az ehhez kapcsolódó részesség sem állapítható meg. Amennyiben tehát nincs

olyan elkövető, akinek a terhére legalább két sértett megölése, vagy egy ember befejezett

megölése és egy személy ölésének megkísérlése tettesként (közvetett tettesként,

társtettesként) megállapítható volna, több ember sérelmére véghezvitt emberölés bűntettéhez

(kísérletéhez) kapcsolódó részesi cselekményről akkor sem lehet szó, ha a több különállóan

végrehajtott emberöléshez ugyanaz az elkövető nyújtott bűnsegédi támogatást vagy a több

ember megölésére ugyanaz az elkövető bujtott fel. A bűncselekmény befejezettségéhez

legalább két ember halálának a bekövetkezése szükséges, így – feltéve, hogy a szándék több

személy életének kioltására irányul - egy sértett halála és egy további kísérleti szakban rekedt

ölési cselekmény esetén a több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérlete

állapítandó meg akkor is, ha az egyik ölési cselekmény egyébként – adott esetben

önmagában minősített emberölést megvalósítva - befejeződött. (Értelemszerűen több ember

sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérletéről van szó akkor is, amikor a két vagy

több sértett ellen megkísérelt ölési cselekmény során halálos eredmény egyáltalán nem

következett be.) A minősített eset csak a Btk. 160. §-a szerinti bűncselekmény

vonatkozásában alkalmazható. Ha tehát a két sértett sérelmére megvalósított ölési cselekmény

egyikét erős felindulásban követték el, a több emberen elkövetett emberölés megállapításának

nincs helye.

7. A több ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés megállapításának akkor van helye,

ha az elkövető szándéka meghatározott személy (vagy személyek) életének kioltására irányul,

de a cselekményt úgy hajtja végre, hogy ezáltal a célszemélyeken kívül mások élete is – reális

- veszélybe kerül. A befejezett és/vagy megkísérelt emberöléshez kapcsolódó több ember

életének veszélyeztetése körében a minősítéshez legalább kettő vagy ezt meghaladó létszámú

személyre nézve kell a veszélynek fennállnia. A veszély pedig az elkövetési cselekménnyel

szükségszerű összefüggésben álló, még létre nem jött olyan helyzet vagy esemény, amelynek

bekövetkezésével reálisan számolni kell, s amelynek bekövetkezte közvetlenül, avagy a testi

épség vagy egészség jelentős sérelmén keresztül a fenyegetett személyek életének

elvesztésével jár.

Az emberölésnek egyrészt több emberen, másrészt több ember életét veszélyeztetve

elkövetése tehát nem zárja ki egymást; vagyis a több ember sérelmére elkövetett emberölés

mellett adott esetben a több ember életét veszélyeztetve elkövetés is megállapítható.

8. A különös visszaeső fogalmát a Btk. 459. §-a (1) bekezdése 31/a) pontja határozza meg,

arról pedig, hogy az emberöléssel kapcsolatos különös visszaesés szempontjából melyek a

hasonló jellegű bűncselekmények, a Btk. 160. §-ának (6) bekezdése ad taxatív felsorolást.

Az egyazon törvényszakaszban szereplő szándékos bűncselekmények viszont a különös

visszaesést tekintve „ugyanolyanok”, következésképpen különös visszaesőként elkövetett az

emberölés – a Btk. 459. §-ának (1) bekezdése 31. pontjában a visszaesésre megállapított

feltételek esetén -, ha az elkövetőt korábban emberölés előkészületének bűntette [Btk. 160. §

(3) bekezdés] miatt ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre.

A Btk. 459. §-ának (1) bekezdése 31. pontjában a visszaesésre megállapított feltételek esetén

különös visszaeső az emberölés előkészületének bűntettét megvalósító elkövető is, ha a

bíróság megelőzően a Btk. 160. §-ának (1) vagy (2) bekezdésébe ütköző emberölés miatt

ítélte végrehajtandó szabadságvesztésre, ám ebben az esetben a Btk. 160. § (2) bekezdésének

h) pontja szerinti minősített eset megállapításának nincs helye, tekintve, hogy az emberölés

minősített esetei a legalább kísérleti szakba lépett emberölési cselekményre vonatkoznak. Az

emberölés bűntettét érintően a különös visszaesés alanyi jellegű, személyhez tapadó minősítő

körülmény, amely kizárólag annak az elkövetőnek a cselekményét minősíti súlyosabban,

akinél ez a tényező megállapítható. Közömbös tehát, hogy az egyik elkövetőnek a másik

elkövető különös visszaesői minőségéről az elkövetéskor volt-e tudomása. Ehhez képest a

társtettesek vagy a tettes és részes ölési cselekményének jogi minősítése ebből a szempontból

eltérő lehet.

9. A tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölésnél a

minősítés szempontjából kizárólag a sértett életkorának van jelentősége, közömbös tehát,

hogy védekezésre képes volt-e vagy sem. E minősített eset alá tartozik az újszülött megölése,

nevezetesen az, amikor a szülő nő gyermekét a szülés alatt vagy közvetlenül a szülés után

szándékosan megöli. Mindazonáltal az újszülöttnek a szülés tartama alatt vagy közvetlenül azt

követően az anya általi megölése kapcsán – igazságügyi orvos- és pszichológus szakértő

bevonásával – tisztázni szükséges, hogy az a különleges állapot, amely az újszülött világra

hozatalával jár, befolyásolta–e, (s ha igen milyen mértékben) az elkövetőt a

cselekményében. Ennek ugyanis a büntetés kiszabásánál jelentősége lehet, miként annak is,

hogy a szülő nőt milyen ok vezette az ölésre. Így házasságon kívül szülő nő esetében

figyelembe kell venni, hogy a magára hagyatottság érzése, a szűkebb környezet rosszallásától

való félelem olyan motiváló tényező, amely számottevő enyhítő hatást jelenthet. Az a

körülmény, hogy az elkövető titkolja a terhességét, nem tesz előkészületeket a szülésre, s nem

vesz igénybe orvosi ellátást, gondozást sem, önmagában még nem alapozza meg a

cselekmény előre kiterveltkénti minősítését.

10. A (2) bekezdés j) pontja szempontjából védekezésre képtelennek kell tekinteni azt is, aki

helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás

kifejtésére [Btk. 459. § (1) bek. 29. pont]. E minősítő körülmény akkor róható fel, ha a sértett

védekezésre képtelensége az elkövetőtől függetlenül állt elő, vagy azt az elkövető az ölési

szándék kialakulását megelőzően – az ölési cselekménytől függetlenül - idézte elő.

A (2) bekezdés i) és j) pontjában meghatározott minősítő körülményeket tekintve

leszögezhető, hogy a tizennegyedik életévét be nem töltött passzív alany önmagában az

életkora folytán nem tekinthető védekezésre képtelen személynek. Ebből viszont az is

következik, hogy az emberölés i) és j) pont szerinti (kétszeres) minősülése nem kizárt, erre

akkor kerülhet sor, ha a cselekmény tizennegyedik életévét meg nem haladott életkorú

személy sértettje helyzeténél vagy állapotától függetlenül ideiglenesen vagy véglegesen nem

képes ellenállás kifejtésére. A törvényhozó ugyanis a tizennegyedik életévét be nem töltött

személy sérelmére elkövetést nem hozza közvetlen összefüggésbe a passzív alany védekezési

képességével.

11. Az elhárításra korlátozottan képes személy sérelmére megvalósított emberölés csak akkor

képez súlyosabban minősülő esetet, ha a korlátozottság a sértett idős korából vagy

fogyatékosságából fakad. Amennyiben a sértett idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva

egyáltalán nem képes a bűncselekmény elhárítására, azaz védekezésre képtelen, a Btk. 160. §

(2) bekezdésének j) pontja alatti minősítő körülmény állapítandó meg. Ehhez képest az

emberölés a (2) bekezdés j) és k) pontja szerint együttesen nem minősülhet.

Annak megítélése, hogy a sértett elhárításra korlátozottan volt-e képes egyrészt a sértett

életkorának a mentális és fizikai állapotával összefüggésében kell jelentőséget tulajdonítani,

másrészt a támadás jellegének és a kialakult erőviszonyoknak az egybevetését igényli.

III. Az emberölés és az öngyilkosságban közreműködés elhatárolása

Az öngyilkosság a magyar büntetőjog szerint nem bűncselekmény. A törvény azonban – a

160. § (5) bekezdése szerinti emberölés, illetőleg a 162. §-ban írt öngyilkosságban

közreműködés című tényállásaiban - büntetni rendeli az öngyilkossághoz kapcsolódó

(rábíró, azt elősegítő) magatartásokat.

1. Az emberölés Btk. 160. §-ának (5) bekezdése az öngyilkosságban közreműködéshez [Btk.

162. §] képest speciális törvényi tényállás, amely az emberölés alapesete szerint [160. § (1)

bek.] rendeli büntetni azt, aki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra

képtelen személyt arra bírja rá, hogy maga váljon meg az életétől, ha az öngyilkosságot

elkövetik.

A törvényi tényállás eredmény-bűncselekmény. Befejezettségéhez az szükséges, hogy az

öngyilkosság végrehajtása folytán a passzív alany halála bekövetkezzék. Amennyiben tehát a

passzív alany az öngyilkosság fogalmi ismérveit kimerítő magatartást megkezdi, de nem

fejezi be, avagy befejezi, de a halál (az önkéntes elállás, illetőleg az önkéntes

eredményelhárítás kivételével) bármely okból nem következik be, e bűncselekmény kísérletét

kell megállapítani.

2. A Btk. 160. § (5) bekezdésének rendszertani elhelyezkedéséből és a 160. § (1) bekezdése

szerinti büntetendőségéből, továbbá abból, hogy a cselekmény passzív alanya azonos a Btk.

160. (2) bekezdésének j) pontjában meghatározott egyik lehetséges passzív alannyal, az

következik, hogy ezt a cselekményt a Btk. 160. §-ának (2) bekezdésében felsorolt

körülmények nem minősítik súlyosabban.

3. A Btk. 160. §-ának (1) bekezdésében és az (5) bekezdésében meghatározott

bűncselekmények a különös visszaesés szempontjából ugyanolyan bűncselekmények.

Ebből, és az előbbiekben írtakból az következik, hogy azzal szemben, akit korábban

emberölés vagy a Btk. 160. § (6) bekezdése szerinti hasonló jellegű bűncselekmény miatt

végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek és a Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pontjában

meghatározott időtartam alatt a Btk. 160. § (5) bekezdése szerinti bűncselekményt elköveti – a

Btk. 160. § (1) bekezdésében meghatározott büntetési tételkeretből kiindulva – mint különös

visszaesővel szemben a Btk. 89. §-a alapján kell a büntetést kiszabni. Ellenben annak a

személynek, aki a Btk. 160. §-ának (5) bekezdésében meghatározott bűncselekmény miatt

végrehajtandó szabadságvesztésére ítélését követően a Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pontjában

meghatározott időtartam alatt a Btk. 160. § (1) bekezdése szerinti [vagy értelemszerűen a 160.

§ (2) bekezdés a-g) illetve i-k) pontjai szerint minősülő] emberölést követ el, ez utóbbi

cselekménye a Btk. 160. § (2) bekezdésének h) pontja szerint mint különös visszaesőként (is)

elkövetett emberölésnek minősül.

4. A Btk. 162. §-ában meghatározott öngyilkosságban közreműködés törvényi tényállása

kétféle elkövetési magatartást rendel büntetni: az öngyilkosságra rábírást és az öngyilkosság

elkövetéséhez segítségnyújtást. Mindkét elkövetési magatartás kifejtése esetén a

bűncselekmény már akkor befejezett, ha az öngyilkosságot megkísérlik, azaz akkor is, ha az

öngyilkosság fogalmi ismérveit kimerítő magatartás nem eredményezi a halál bekövetkezését.

A „bevégzettség” – a halál beállta – a törvényi tényállás teljességéhez nem feltétlenül

szükséges.

a) Az öngyilkosságra rábírás fogalmilag az öngyilkosság elkövetésére „felbujtás” [azért sui

generis alakzat, mert az öngyilkosság nem büntetendő]. Ezért a rábíró magatartás

megállapításához a felbujtás ismérvei az irányadók.

b) Eltérő azonban az öngyilkosságra rábíró magatartás jogi értékelése (minősítése) a passzív

alanytól és az elkövető életkorától függően.

A Btk. 162. § (1) bekezdésében meghatározott alapeset elkövetője bárki lehet, passzív alanya

(az öngyilkos) általában bármilyen tizennyolcadik életévét betöltött akaratnyilvánításra

(legalább korlátozottan) képes személy. Ugyanígy felel a tizennyolcadik életévét be nem

töltött elkövető is, aki akaratnyilvánításra (legalább korlátozottan) képes tizennegyedik

életévét betöltött, de tizennyolcadik életévét be nem töltött passzív alanyt bír rá az

öngyilkosságra.

Ha az elkövető a tizennyolcadik életévét már betöltötte és az általa öngyilkosságra rábírt

akaratnyilvánításra (legalább korlátozottan) képes passzív alany a tizennegyedik életévét

betöltötte, de tizennyolcadik életévét még nem, a Btk. 162. §-ának (2) bekezdése szerinti

minősített eset valósul meg. Amennyiben a cselekmény passzív alanya (az öngyilkos) a

tizennegyedik életévét sem töltötte be, vagy betöltötte ugyan, de akaratnyilvánításra képtelen,

függetlenül az elkövető életkorától nem a 162. §-ban meghatározott bűncselekmény, hanem

az emberölés 160. § (5) bekezdése szerinti alakzata valósul meg. Befejezettségére az 1. pont

alatt írtak az irányadók.

c) Az öngyilkosságban közreműködés másik elkövetési magatartása, a más öngyilkosságához

segítségnyújtás, az elkövető részéről fogalmilag a bűnsegéllyel azonosítható magatartást

feltételez. Ehhez képest a segítségnyújtás lehet fizikai vagy pszichikai, történhet az

öngyilkosság megkezdése előtt és az önpusztító magatartás folyamatában egyaránt, az előbbi

esetben azonban nem lehet a pszichikai ráhatás öngyilkossági akaratot kialakító, hanem a már

kialakult ilyen elhatározást erősítő, támogató. A segítség pedig nem nyilvánulhat meg az

öngyilkosság fogalmi ismérveit kimerítő magatartás részleges, részbeni kifejtésében, mert ez

a cselekvőség emberölés.

A segítségnyújtással elkövetett öngyilkosságban közreműködést illetően a 4/b) pontban

kifejtett, a passzív alanyra és az alanyra (elkövetőre) vonatkozó elhatárolási elvek azzal az

eltéréssel irányadók, hogy nemcsak 14. életévét betöltött és 18. életévét be nem töltött

személy öngyilkosságában, hanem a 14. életévét be nem töltött személy öngyilkosságában

való ilyen közreműködéssel is a Btk. 162. §-ának (2) bekezdésében megállapított minősített

eset valósul meg, minthogy a Btk. 160. § (5) bekezdésében írt törvényi tényállás elkövetési

magatartása között az öngyilkossághoz segítségnyújtás nem szerepel.

Akaratnyilvánításra képtelen passzív alany esetén, minthogy az ilyen személy általában az

öngyilkosságra vonatkozó akaratelhatározásra sem képes, segítségnyújtással a 162. § szerinti

bűncselekmény fogalmilag nem valósulhat meg. Ilyenkor a tárgyi értelemben öngyilkosságot

kimerítő tevékenység „segítése” tulajdonképpen öngyilkosságra rábírás, ami a 160. § (5)

bekezdésében meghatározott emberölés megállapítására ad alapot.

4/2013. Büntető jogegységi határozat a jogos védelem kérdéseiről

A Legfelsőbb Bíróságnak az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 15. számú

Irányelvének III. részének helyébe az alábbi jogegységi határozat lép.

I. .. A Legfelsőbb Bíróság 15. számú – az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló,

l981. november 23-án meghozott és az élet védelmét fokozottabban biztosító 4. számú

Irányelvet felváltó – Irányelve több évtizeden keresztül hasznosan szolgálta az ítélkezési

gyakorlat egységének kialakítását. Az időközben bekövetkezett jogszabályi változások –

főként a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatályba lépése - azonban

indokolttá tették az irányelv alábbiakban részletezett korszerűsítését.

A jogos védelem kérdései Magyarország Alaptörvényének V. Cikke kimondja, hogy „Mindenkinek joga van törvényben

meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett, vagy az ezeket

közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.” A jogtalan támadással szembeni

védekezés alkotmányos alapjogként történő deklarálása a Büntető törvénykönyv Általános

Részében szabályozott jogintézményt, mint különösen védett értéket emelte ki, olyan

felhatalmazást adva az ország polgárainak, amely a jogtalansággal szembeni ellenállást többé

nem kivételes lehetőségnek, hanem mindenkit megillető természetes alapjognak ismeri el. E

nagy jelentőségű jogalkotási megoldásnak következménye a 2012. évi C. törvény jogos

védelmet szabályozó §-ainak (21-22. §), a jogos védelmet minden eddiginél szélesebb körben

megengedő kodifikálása. A 15. sz. Irányelv III. részének megalkotása óta eltelt több mint

három évtized törvényi változásai, a bírói gyakorlat ehhez igazodó alakulása, és elsősorban a

jogos védelem említett rang- és felfogásbeli megváltozása szükségessé teszi a jogos védelem

tárgyában folytatott létező ítélkezési gyakorlat továbbfejlesztését. Ez azt jelenti, hogy a 2012.

évi C. törvény 2013. július 1-jén történő hatálybalépésétől kezdve a kódex 21. és 22. §-ainak

alkalmazása során az ítélkezés alapozhat mindarra a korábbi évtizedekben kimunkált, és

továbbra is fenntartható, elvi-dogmatikai alapokon nyugvó, a valóság szülte élethelyzetek

elbírálásának tapasztalatai által megérlelt gyakorlatra, amely az új Btk. szabályozásában is

felhasználható. Ugyanakkor a 2012. évi C. törvény, Alaptörvényből levezethető, megváltozott

jogalkotói felfogásának következtében a törvény szövegébe épített új rendelkezések más

tartalma indokolja, hogy a bírói gyakorlat a jogértelmezés és alkalmazás során szem előtt

tartsa a következőket:

1. Btk. 22. § (1) bekezdés

A védekezést támadás előzi meg. Az elhárítás válasz a támadásra. A védekezés azért jogos,

mert a támadás jogtalan. A jogosan védekező a jogot védi a jogtalansággal szemben. Korábbi

– ám máig igaz – magyarázat szerint erőt alkalmaz az erőszak ellen. A támadás olyan

tevékenység, amely megvalósítja valamely bűncselekmény (szabálysértés) törvényi

tényállásának ismérveit. A támadás objektív ismérve annak jogtalansága. A jogtalan támadás

elhárításának kockázatát, következményeit a támadónak kell viselnie. Amennyiben az aktív

magatartással megvalósuló támadás jogellenes állapotot eredményez, annak fenntartása

érdekében a támadó által tanúsított passzív magatartás is jogtalan támadásnak minősül (BH

1997.512.). A támadásnak „intézettnek”, vagy „közvetlenül fenyegetőnek” kell lennie.

Intézett a támadás akkor, ha az elkövető valamely, a Különös Részben büntetni rendelt

bűncselekmény (szabálysértés) törvényi tényállásának megvalósítását megkezdte.

Közvetlenül fenyegető a támadás akkor, ha a támadás megkezdésétől azonnal vagy igen rövid

időn belül reálisan tartani lehet.A jogos védelmi helyzet mindaddig fennáll, ameddig a

megtámadott okkal tarthat a támadás megkezdésétől vagy annak folytatásától. A 22. § (1)

bekezdése szerinti jogtalan támadás irányulhat személy ellen, javak ellen, a közérdek ellen.

A jogtalan támadás általában erőszakos, az elhárító cselekmény pedig mindig kényszerű.

Amennyiben a jogtalan támadás ténye megállapítható, úgy az elhárítás szükségessége nem

vitatható. Az elhárítás szükségességének a mértéke azonban - a 22. § (3) bekezdése szerint -

túlléphető.

Ha van jogtalan támadás, akkor annak az elhárítása szükséges. Az elhárító cselekmény is

tevékenység, aktív szembeszegülés a támadással. A szükségesség azt jelenti, hogy a

védekezőnek a jogtalan támadás elhárításához enyhébb védekezési mód nem állt

rendelkezésére, mint amelyet alkalmazott. Ha volt más – enyhébb – mód az elhárításra, de

annak megválasztásában a támadás okozta ijedtség vagy menthető felindulás a védekezőt

meggátolta, akkor a cselekmény büntetendő, de a védekező nem büntethető a túllépés miatt. A

védekező cselekmény jogszerűségének egyetlen kritériuma a szükségesség.

A 15. Irányelv III. részének 4. pontjában az arányossággal kapcsolatban kifejtettek a

továbbiakban nem alkalmazhatók. Meghaladottá vált ugyanis annak vizsgálata, hogy „az

elhárító magatartás nem idézett-e elő aránytalanul nagyobb sérelmet, mint amelyet a jogtalan

támadás okozott volna”. Ennek az elvárásnak törvényi alapja korábban is hiányzott, a hatályos

szabályozás pedig tudatosan mellőzte az arányosság fogalmának megjelenítését. Az

előzőekben kifejtettekből következik, hogy a meg nem jelenített fogalom a szükségesség

kritériumából vezethető le, s csak azon belül bír jelentőséggel.

A jogos védelem túllépéséért [2012. évi C. törvény 22. § (3) bek.] a védekező csak akkor

felel, ha a jogtalan támadás belőle ijedtséget vagy indulatot nem váltott ki, s az enyhébb – ám

célravezető – elhárítási módot tudatosan tette félre, amikor a súlyosabb kimenetelűt

választotta, mert ezáltal a jogos védelmet a megtorlás eszközeként alkalmazta, amelyre ez a

jogintézmény nem ad felhatalmazást. Mindazonáltal a támadó és védekező cselekményének

lehetséges eredményét egymáshoz viszonyítottan továbbra is vizsgálni kell, mert csak ezáltal

érvényesülhet a 22. § (3) bekezdés tartalma, amely az elhárítás szükséges mértékének

túllépésével továbbra is számol, s ha az ijedtségből vagy menthető felindulásból történik, úgy

a büntethetőséget kizárja.

Az új törvény a jogos védelmet, a büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok között objektív

büntethetőségi akadályként kezeli, amikor a jogos védelem során megvalósított cselekményt

„nem büntetendőnek” tekinti. Tehát az a cselekmény, amelyet a védekező a jogtalan támadás

elhárítása érdekében kifejt, - s az megvalósíthatja a Különös Rész valamely törvényi

tényállását – nélkülözi a társadalomra veszélyességet, s ezáltal bűncselekményt nem valósít

meg. A bűncselekmény hiánya olyan büntetőeljárási akadály, amelynek hivatalból történő

észlelése nemcsak a már megindított büntetőeljárás megszüntetését, vagy bírósági szakban,

felmentő ítélet hozatalát kell eredményezze, de elejét veheti annak is, hogy a jogosan

védekező egyáltalán büntetőeljárás hatálya alá kerüljön.

A 22. § (1) bekezdése szerinti jogos védelem korlátai: verbális cselekményekkel szemben nem

vehető igénybe, megtorlásként nem alkalmazható, kölcsönös kihívás elfogadása mindkét fél

számára a jogtalanság állapotát hozza létre, támadás kiprovokálása megfosztja a védekezőt az

elhárítás jogszerűségétől, javak elleni, közvetlen erőszakkal nem járó cselekmény elhárítása a

támadó életének kioltását általában nem eredményezheti. A 22. § (3) bekezdése szerinti

túllépés azonban nem zárható ki.

A jogtalan támadás vagy azzal való fenyegetés értékelése a jogalkalmazón (ügyész, bíró)

múlik, és ennek eredményeképpen juthat arra a megállapításra, hogy az intézett vagy

fenyegető magatartás – akár a támadó személyének vétőképtelenségére, akár a magatartás

súlytalanságára figyelemmel – nem indokolta az elhárító cselekményt, mert az nem volt

szükséges, tehát a szükségesség hiányzott. Ebben az esetben a jogalkalmazói értékítélet

végkövetkeztetése a jogos védelem hiányát állapíthatja meg (pld.: kerekesszékbe kényszerült,

súlyosan mozgáskorlátozott egyén ütést szándékoló, ám azt végrehajtani komolyan nem képes

mozdulata; hároméves gyermek általi tettlegesség).

2. A 2012. évi C. törvény korábbi kódexben előzménnyel nem rendelkező szabályozása az ún.

szituációs jogos védelmi helyzet bevezetése, tartalmilag új, és a taxatíve felsorolt eseteihez

megdönthetetlen vélelmet társított. A 22. § (2) bekezdésében felsorolt esetekben ugyanis a

jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult

volna. Ez kétségtelenül azt jelenti, hogy a második bekezdés a)–c) pontjaiban megkívánt

feltételek megvalósulása esetén további mérlegelés szükségtelen, és a védekező cselekménye

már megvalósulásakor nem büntetendő, mert nélkülözi a társadalomra veszélyességet,

éppúgy, mint a 22. § (1) bekezdése alapján az elhárító cselekmény kifejtője esetében.

Éppen a 22. § (1) bekezdésének rendelkezésével azonos szóhasználatból következik, hogy a

jogos védelemnek e kiemelt és megdönthetetlen vélelemmel összekapcsolt esetei is kivétel

nélkül feltételezik a jogtalan támadás megvalósulását. E fogalommal kapcsolatban mindazt

vizsgálni kell, amely a 22. § (1) bekezdése során sem mellőzhető. A jogtalan támadás

rendszerinti erőszakossága és az elhárítás kényszerűsége ezekben az esetekben is előfeltétele a

védekezés jogszerűségének. A törvény azonban ezekben az esetekben a jogtalan támadást -

azok számbavehetetlen sokfélesége közül – leszűkíti a személy elleni támadásra, lakásba

történő jogtalan behatolásra, illetve lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő

jogtalan behatolásra, ha ezek az esetek alpontokban megjelölt időszakban vagy módon

valósulnak meg.

Az e törvényi feltételek mellett megvalósuló – mindig aktív magatartással elkövetett –

jogtalan támadások esetén a támadó konkrét szándékának további vizsgálata szükségtelen.

A 22. § (2) bekezdésében modellezett esetekben a jogalkotó az erőszakos bűncselekmények

elleni hatékonyabb fellépés biztosítására a jogos védelmi helyzetet kiszélesítette, és a támadás

irányultságára, idejére, módjára, körülményeire tekintettel törvényi vélelmet állított fel arra,

miszerint az a)-c) pontokban megkívánt feltételek mellett a támadást a védekező élete ellen

irányultnak is kell tekinteni. A jogalkotó a jogellenes cselekmények sértettjeinek helyzetét

figyelembe véve értékelte azt, hogy a jogtalanul megtámadottak a támadóhoz képest

többszörös hátrányban vannak, mert a támadó dönti el a támadás célját, helyét, idejét, módját.

A védekezőt mindez felkészületlenül éri, és ezért az esetek többségében kiszolgáltatott

helyzetben van. Ellenszegülésének sikere is kétséges, sőt olykor kimenetele csupán a

véletlenen, szerencsén múlik. Különösen igaz ez azokban az esetekben, amikor a jogtalan

támadás éjjel, felfegyverkezve, fegyveresen vagy létszámfölényben levő támadók által

történik.

A személy elleni jogsértő magatartásokkal szemben a védekezés korlátlansága is ebből a

megfontolásból lett törvény által elismerve, olyan elkövetési mód vagy napszak mellett, ahol

a jogtalan támadás elhárítása, az annak érdekében kifejthető aktív ellenszegülés eleve

esélytelenebb, kockázatosabb.

A 22. § (2) bekezdésében említett elkövetési idő alatti vagy elkövetési módok

megvalósításával kifejtett jogtalan személy elleni támadást – arra való tekintet nélkül, hogy az

ténylegesen milyen sérelem okozására irányult – úgy kell tekinteni, hogy az a megtámadott

élete ellen is irányult, tehát a védekező a jogtalan támadó életét védelmi cselekményével

kiolthatja. A jogalkotó az élet kioltására irányuló támadás törvényi vélelmével a védett

jogtárgyak egyenértékűségét hozta be, és a bírói gyakorlat által kimunkált azt az elvet emelte

törvényi rangra, mely szerint az élet ellen irányuló támadás elhárításakor a védekezés –

eredményre tekintet nélkül – korlátlan.

A 22. § (2) bekezdésének a) és b) pontjaiban szabályozott esetei a hozzájuk tartozó

alpontokkal konjunktívak, vagyis az a), illetve b) pont a hozzátartozó valamelyik alponttal

együtt külön-külön alkot együttes feltételt. Ezek bármelyikének megvalósulása megalapozza

a védekezés teljes szabadságát, amely azt jelenti, hogy ha a támadás jogtalansága

megállapítható, úgy az elhárítás szükséges, a túllépés fogalmilag kizárt, ezért nem is

vizsgálható.

A 22. § (2) bekezdésének c) pontja pedig a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen

történő jogtalan behatolás esetével egészíti ki az előző két esetkört, s a c) pontban

megkívántak megvalósulása önállóan alapozza meg a törvényi vélelmet.

A 22. § (2) bekezdés b) pontja szerinti lakásba történő jogtalan behatolás, maga a jogtalan

támadás, mely azonban kizárólag aktív magatartással valósítható meg. Nem alapozza meg ezt

a jogos védelmi helyzetet, ha a lakásba jogszerűen bejutó személy utóbb a lakást felszólítás

ellenére nem hajlandó elhagyni. A fegyveresen, illetve felfegyverkezve történő elkövetés

értelmező rendelkezéseit a 2012. évi C. törvény 459. § (1) bekezdésének 5. és 6. pontjai

tartalmazzák, amelyek megegyeznek az 1978. évi IV. tv. 137. §-ának 4. a), b) pontjaiban adott

meghatározásokkal, ezért alkalmazásuk nem okozhat gondot, mert folytatható a létező

ítélkezési gyakorlat. Az éjjel fogalmára sem az új, sem a korábbi Btk. nem ad meghatározást,

azonban a magánlaksértés ítélkezési gyakorlata ennek a napszaknak az értelmezését

kialakította, országosan egységesen kezeli, és nincs olyan ok, amely miatt attól eltérni kellene,

tehát az a jogos védelem új rendelkezéseinél is változatlanul irányadó.

A lakás, illetve a lakáshoz tartozó bekerített hely fogalmára ugyanez a megállapítás

vonatkozik.

A 22. § (2) bekezdésének b) és c) pontjaiban szabályozott esetek nem személy elleni

támadásról szólnak, hanem a lakásba történő jogtalan behatolást, vagy a lakáshoz tartozó

bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolást minősítik jogtalan támadásnak, a b)

ponthoz kapcsolt alpontok valamelyikének együttes megvalósulásakor, illetőleg a c) pontban

megkívántak teljesülésekor. Nyilvánvaló azonban, hogy a jogellenes magatartások e

bármelyikének csak úgy van – a szóban levő törvényhely alkalmazhatósága szempontjából –

értelme, ha a külön nevesített és jogtalan támadásnak minősített magatartások bármelyikének

hatókörében olyan vétlen személy tartózkodik, aki védekezni kényszerül, és a támadást el kell

hárítania. A 22. § (2) bekezdése ugyanis félreérthetetlenül védekezőről rendelkezik.

A b) és c) pontokban modellezett helyzetek tehát logikailag kapcsolódnak az a) ponthoz, mert

a lakásba, illetőleg a lakáshoz tartozó bekerített helyre jogtalan behatolás közvetlen veszélyt

jelent az elhárító cselekmény kifejtőjére. Ez igaz akkor is, ha az elhárító cselekmény nem

önvédelem, hanem más javainak az oltalma érdekében valósul meg.

A 2012. évi C. törvény általános indokolásából megismerhető jogalkotói akarat világos

célkitűzése „a súlyos, erőszakos bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépés biztosítására, a

jogos védelmi helyzet kiszélesítése”. A jogalkotó tehát a jogos védelmet tágítani, nem pedig

szűkíteni kívánta. A 22. § (2) bekezdésének törvényi vélelemmel megerősített esetei ezért

nem rontják le a korábbi ítélkezési gyakorlat által kimunkált és követett azon elvet, mely

szerint – a védett jogtárgyak egyenrangúságára figyelemmel – az élet elleni támadással

szemben a védekezés szükséges mértéke nem léphető túl. Ennek hangsúlyozása azért fontos,

mert a 22. § (2) bekezdésében megkívántak nélkül is a 22. § (1) bekezdése szerinti

szabályozás alapján megállapított jogos védelem sem zárja ki annak lehetőségét, hogy az élet

elleni támadást a védekező a támadó életének kioltásával hárítsa el.

3. A 2012. évi C. törvény 21. §-a szerinti jogos védelem:

Az ún. megelőző jogos védelem kodifikálása a 2009. évi LXXX. tv. 5. §-a által történt meg,

és 2009. augusztus 9-től hatályos. Az új Kódex tartalmilag az 1978. IV. tv. 29/A. §-a szerinti

szabályozást vette át, nem lényeges szövegeltéréssel. A 22. § rendelkezéseihez képest az

érdemel kiemelést, hogy a közérdek védelmében nem vehető igénybe, és jövőbeni ki nem

számítható támadás elhárítása érdekében alkalmazható. Túllépése fogalmilag azért kizárt,

mert ha a testi épség sérelménél súlyosabb (élet kioltásával járó) következménnyel jár, úgy a

védekező emberölés miatt lesz felelősségre vonható, s őt a 21. § szerinti jogos védelem nem

fogja megilletni. A megelőző jogos védelemnek nincs kialakult ítélkezési gyakorlata. A jogos

védelem büntető ítélkezésbeni tapasztalataira, és az annak gyakorlatából felhasználható

jogértelmezésekre figyelemmel megjegyzést érdemel, hogy ha a „telepített” védelmi eszköz –

a bekövetkező jogtalan támadást érzékelve - akkor lép működésbe, amikor a védelmi eszköz

telepítője maga is jelen van, akkor az aktualizálódott elhárító cselekményt nem a 21. §, hanem

a 22. § (1) vagy (2) bekezdése szerint indokolt megítélni.

4. A jogos védelem körében kifejtett cselekmény értékelése megelőzi az erős felindulásban

elkövetett emberölés [2012. évi C. törvény 161. §] miatti felelősség megállapítását. Ha a jogos

védelmi helyzetben cselekvő a jogos védelmi helyzet megszűnése után, de a jogtalan támadás

miatt kialakult menthető felindulásában követi el a cselekményt, vagyis időbelileg lépi túl a

jogos védelem körét, a cselekmény a 161. § szerint minősülhet.

Az időbeli túllépés lehetősége a 22. § (2) bekezdése szerinti szituációs jogos védelem

eseteivel kapcsolatban sem zárható ki.

5. Ha az elkövető a valóságos helyzet téves felismerése folytán abban a tudatban cselekszik,

hogy ellene jogtalan támadást intéztek, vagy ilyennel közvetlenül fenyegették (vélt jogos

védelem), a tévedésre vonatkozó rendelkezéseket [2012. C. tv. 20. §] kell alkalmazni.

E jogegységi határozat a Legfelsőbb Bíróság 15.számú Irányelve III. részének helyébe lép.

6/2013. Büntető jogegységi határozat A szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélt e büntetéséből nem bocsátható

feltételes szabadságra, amennyiben az újabb bűncselekményét a korábbi, határozott ideig tartó

végrehajtandó szabadságvesztésre ítélését követően, e büntetés végrehajtása során

engedélyezett feltételes szabadság letelte után követte el, azonban a feltételes szabadságot

utóbb más ügyben megszüntették.

3/2015. Büntető jogegységi határozat 1. Az életfogytig tartó szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátás kizárásának

lehetősége az alkotmányos jogrend része, amelynek – törvényi előfeltételek megvalósulása

esetén történő – bírósági alkalmazását nemzetközi szerződés nem tiltja.

A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (TÉSZ) kiszabásának kialakult ítélkezési

gyakorlatától eltérésre a hatályos jogszabályok, az EJEB esetjoga, alkotmánybírósági döntés

és a Kúria Bfv.II.1812/2014/7. számú, 2015. június 11-én kihirdetett felülvizsgálati határozata

nem adnak okot.

2. Nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv döntése folytán, törvényben

kihirdetett nemzetközi szerződésnek megfelelő határozat meghozatala nem közvetlenül, az

Emberi Jogok Európai Egyezménye (Egyezmény), mint ítélkezésre szolgáló anyagi vagy

eljárási jogszabály alapján, hanem az emberi jogi szerv döntésének alapulvételével annak

magyar jogrendszerbe beillesztésével, a büntetőeljárásról szóló törvény szerinti felülvizsgálati

eljárás lefolytatásával, az egyezménysértéssel nem érintett hatályos jogszabályok

alkalmazásával történik.

Büntető Közigazgatási Polgári Jogegységi Határozatok

1/2010.BKPJE

A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság által jogszabály alapján kiállított, a jogosult nevét, lakcímét,

nyugdíjas törzsszámát tartalmazó, egyedi sorszámozással ellátott, a jogszabályban

meghatározott utazási kedvezmény igénybevételére jogosító "Nyugdíjasok utazási utalványa"

közokirat.

Büntető Kollégiumi vélemények

1/2014. (I. 15.) BK vélemény a javítóintézeti nevelés végrehajtásáról

A Btk. hatálybalépése előtt jogerőre emelkedett határozattal elrendelt javítóintézeti nevelést a

jogerőre emelkedésekor hatályos törvényi rendelkezések alapján kell végrehajtani.

5/2013. (XII. 11.) BK vélemény a Btk. 81. § (4) bekezdésének alkalmazásáról

(halmazati büntetés kiszabása a bűnhalmazatban lévő személy elleni erőszakos

bűncselekmények elkövetőjével szemben)

I. A bűnhalmazatban lévő, legalább három személy elleni erőszakos bűncselekmény

különböző időpontokban elkövetett akkor, ha azok egymással anyagi halmazatot alkotnak.

II. Az ilyen, anyagi halmazatot alkotó, legalább három személy elleni erőszakos

bűncselekmény miatt a Btk. 81. §-a (4) bekezdésének rendelkezései kizárólag akkor

alkalmazhatók, ha azok befejezett bűncselekmények.

III. Életfogytig tartó szabadságvesztés a Btk. 41. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel csak

azzal az elkövetővel szemben szabható ki, aki az elkövetéskor a huszadik életévét betöltötte;

ezért a Btk. 81. §-ának (4) bekezdése alapján is csak akkor kell a három, egymással anyagi

halmazatot alkotó személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetőjével szemben életfogytig

tartó szabadságvesztést kiszabni, ha mindhárom cselekmény elkövetésekor betöltötte a

huszadik életévét.

4/2013. (X. 14.) BK vélemény a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről

Határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének

legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a 2012. évi C.

törvény (Btk.) 2. § (1)–(2) bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik. Megváltozása

alapot ad – enyhébb elbírálás címén – a módosító törvény alkalmazására.

3/2013. (VII.8.) BK vélemény az ittas járművezetés megállapíthatóságáról Az ittas járművezetés bűncselekménye (Btk. 236. §) - az egyéb feltételek mellett – akkor

állapítható meg, ha az elkövető vérében levő véralkohol-, illetve levegőalkohol-koncentráció

a vezetéskor meghaladja a törvényben írt mértéket.

3. BK vélemény a 2012. évi C. törvény és az 1998. évi XIX. törvény közvetítői eljárásra

vonatkozó egyes rendelkezései értelmezéséről

I. A közvetítői eljárás általában nem indokolt, de nem is kizárt akkor, ha az elkövetővel

szemben több (egyébként külön–külön közvetítői eljárás tárgyára alkalmas) bűncselekmény

miatt folyik büntetőeljárás (tárgyi összefüggés).

II. A közvetítői eljárás nem kizárt több (egymás cselekményei kapcsán társtettesi, részesi

viszonyban álló) terhelt esetében csak egyikük, illetve közülük valamelyik tekintetében

(alanyi összefüggés).

III. A Be. 221/A. § (3) bekezdésének b) pontja szerint megkívánt beismerő vallomásnak a

nyomozás során, legfeljebb a vádemelésig kell megtörténnie és a bűnösség elismerésére is ki

kell terjednie.

IV. A tevékeny megbánás (Btk. 29. §) megállapításának nem feltétele a bűncselekménnyel

okozott kár maradéktalan megtérítése.

V. A közvetítői eljárásban született megállapodás szerinti kár összegének nincs jelentősége a

bűncselekmény minősítése szempontjából.

VI. Valamely terhelt ellen folyamatban levő ügy (egy vádiratban terhére rótt, bűnhalmazatban

álló) egyes cselekményeinek elkülönítésére a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében nincs

törvényes lehetőség.

VII. A közvetítői eljárás Be. 221/A. §-ának (3) bekezdése szerinti feltételei konjunktívak.

A közvetítői eljárás anyagi jogi feltételeit a Btk. 29. §-a a tevékeny megbánás körében

szabályozza, eljárási feltételeit pedig a Be. 221/A. § tartalmazza.

A Be. 221/A. § (3) bekezdése szerinti eljárási feltételek konjunktív feltételek. Ezek között a

221/A. § (3) bekezdésének d) pontja szerinti feltétel megállapítása mérlegelést igényel.

Tehát a 221/A. § (3) bekezdésének a)–c) pontja szerinti feltétel együttes jelenléte önmagában

még nem eredményezi a közvetítői eljárás alkalmazását, hanem csak akkor, ha az ügyész,

illetőleg a bíróság – a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított

személyére figyelemmel – ezt célszerűnek és megengedhetőnek tartja.

A pozitív anyagi és eljárási feltételek mellett az is szükséges, hogy a Btk. 29. § (3)

bekezdésének a)–d) pontjában felsorolt kizáró okok valamelyike ne legyen megállapítható,

valamint a 221/A. § (2) bekezdésének harmadik mondatára figyelemmel ne újbóli közvetítői

eljárásról legyen szó. A megismétlés tilalma akkor áll fenn, ha korábban az ügyész vagy

bíróság a közvetítői eljárás lefolytatása érdekében már határozott.

VIII. A terhelt jóvátételre való képességét nem lehet kizárólag a személyes képességei alapján

megítélni [Be. 221/A. § (3) bek. b) pontja]. A Btk. 29. §-ának (1) bekezdése a tevékeny

megbánás feltételeként azt rögzíti, hogy a terhelt „a sértett által elfogadott módon és

mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette”. Annak eldöntése, hogy a

jövendőbeli megállapodásból fakadó nem anyagi, hanem esetleg személyes természetű

kötelem teljesítése mennyiben tapad a terhelt személyéhez, a közvetítői eljárásra utaláskor

általában nem állapítható meg. A megállapodásban a sértett hozzájárulásával a terhelt azt is

vállalhatja, hogy a nem közvetlenül a személyéhez tapadó kötelezettségek teljesítéséről,

egyéb módon gondoskodik. Erre figyelemmel a terhelt jóvátételre való képességét komplex

módon és a sértett érdekeinek a szem előtt tartásával kell mérlegelni a közvetítői eljárásra

irányuló döntéshozatal során. Ha a megállapodás természete (pl. személyes gondozás) ezt

nem zárja ki, akkor közömbös, hogy a jóvátételt ténylegesen ki teljesíti. A terhelt jóvátételre

való képességét ezért nem lehet kizárólag a személyes képességei alapján megítélni. Elég a

képességet valószínűsíteni, és az indítvány elutasításához egyedül a jóvátételi képesség

nyilvánvaló hiánya vezethet.

IX. A tevékeny megbánást megalapozó közvetítői eljárás az elterelés (diverzió) egyik

formája. A törvényhozó ennek megfelelően az intézmény érvényesülését biztosító

legteljesebb eszközrendszert a vádelőkészítés szakaszában biztosította (lásd: pl. a nyomozás

felfüggesztése mellett a vádelhalasztás lehetőségét). A közvetítői eljárás lehetővé tétele a

bírósági eljárásban csupán kiegészítő jellegű, elsősorban a sértett érdekeinek a hatékonyabb

érvényesítése érdekében.

X. Közvetítői eljárás lefolytatása érdekében az elsőfokú bírósági eljárás függeszthető fel. E

célból a büntetőeljárás hivatalból nem függeszthető fel.

XI. A Btk. 29. §-a nem zárja ki, sőt kifejezetten megengedi a tevékeny megbánás

alkalmazását – és ehhez igazodóan a közvetítői eljárást – valamennyi a Btk. XXII.

Fejezetében (A közlekedési bűncselekmények) meghatározott vétség és háromévi, illetve

ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt indított eljárásban

feltéve, hogy az nem okozott halált.

XII. Ha a sértett állami szerv, vagy gazdálkodó szervezet (függetlenül attól, hogy jogi

személy–e), akkor – az általános szabályok szerint – a Be. 56. § értelmében eljárni jogosult

képviselőjét kell a Be. 272. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti előkészítő ülésre idézni.

XIII. Ha a közvetítői eljárás eredményeként a tevékeny megbánásnak a 2012. évi C. törvény

(a továbbiakban: Btk.) 29. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételei teljesültek, a

bíróság az eljárást ezen a címen megszünteti. Az ügyész e határozat ellen már csupán azon a

jogcímen jelenthet be fellebbezést, hogy az eljárás megszüntetésének a Btk. 29. §-ában írt

feltételei nem teljesültek. Azt nem sérelmezheti, hogy álláspontja szerint a büntetés céljának

megvalósítására ebben az esetben a tevékeny megbánás alkalmatlan, vagy azt, hogy a

büntetés célját jobban szolgálná, ha a bíróság a vádlottat az eljárás megszüntetése helyett a

járművezetéstől eltiltaná, illetőleg vele szemben más büntetést vagy intézkedést alkalmazna.

XIV. A közvetítői eljárás és a büntetőeljárást folytató bíróság tevékenységének viszonya.

XV. A bíróság az eljárást felfüggesztő végzés kézbesítésével egyidejűleg – a Bkt. 3. §-a (4)

bekezdésének megfelelően – azokat az iratokat bocsátja a közvetítő rendelkezésére, amelyek a

közvetítői eljárás lefolytatásához szükségesek.

XVI. A közvetítői eljárás esetén a bíróságoknak a felfüggesztés idejét a legfeljebb hat

hónapos határidő keretei között az adott ügy körülményeihez igazodva kell megállapítania.

XVII.

XVIII. Közvetítői eljárás fiatalkorú terhelt esetében.

XIX. Nincs helye a közvetítői eljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásának a

magánvádas, a pótmagánvád alapján folyó, a bíróság elé állításos, a távol lévő terhelttel

szembeni, és a tárgyalásmellőzéses eljárásban.

8. BK vélemény több hivatalos személyt érintő erőszak minősítéséről Ha a hivatalos személy elleni erőszakot (2012. évi C. törvény 310. §) több hivatalos vagy

külföldi hivatalos személy ellen, azoknak egységes eljárása keretében követik el, a

cselekmény nem válik több bűncselekménnyé. A konkrét hatósági eljárás egysége a

bűnhalmazat megállapítását ilyen esetben kizárja.

10. BK vélemény a terhes állapotban lévő nő sérelmére elkövetett testi sértésről Ha a terhes állapotban levő nő a rajta elkövetett testi sértés következtében méhmagzatát

elvesztette, a cselekmény a 2012. évi C. törvény 164. §-ának (6) bekezdés d) pontjának 2.

fordulata szerint minősül.

11. BK vélemény a lopás kísérletének minősítéséről Ha a lopási cselekmény csak a kísérletig jutott el, a tulajdon elleni szabálysértés [a 2012. évi

II. törvény 177. §-a] szempontjából – miként a lopásnál egyébként is – vizsgálni kell, hogy az

elkövető szándéka milyen érték ellopására irányult. Erre az eset összes körülményeiből kell

következtetést levonni.

18. BK vélemény a foglalkozástól eltiltás alkalmazásáról

a) A 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 52. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt

rendelkezés a szakképzettséget igénylő foglalkozása szabályainak megszegésével

bűncselekményt elkövetővel szemben nyújt lehetőséget a foglalkozás gyakorlásától

eltiltáshoz. E rendelkezés azzal szemben is alkalmazható, aki a bűncselekmény elkövetésekor

a tevékenységet nem a foglalkozásaként gyakorolta, de rendelkezik annak a foglalkozásnak a

gyakorlásához szükséges szakképesítéssel, amely szabályainak megszegésével a

bűncselekményt elkövette [52. § (2) bekezdés].

b) A „foglalkozásának felhasználásával” kitételen azt az esetet kell érteni, amikor a

foglalkozás nyújtotta lehetőség közvetlen kihasználásával kerül sor a szándékos

bűncselekmény elkövetésére.

19. BK vélemény a kölcsönösen elkövetett hivatalos személy elleni erőszakról

Az elkövetővel ugyanazon szerven belül működő hivatalos személy sérelmére a kölcsönös

vagy együttes hivatali eljárásuk alatt vagy ahhoz kapcsolódva is elkövethető a 2012. évi C.

törvény 310. §-ában meghatározott hivatalos személy elleni erőszak.

22. BK vélemény a kiskorú veszélyeztetésének megvalósítása a tankötelezett gyermek

iskola látogatásától történő visszatartásával

A Btk. 208. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kiskorú veszélyeztetése

megvalósulásának alapjául szolgálhat a tankötelezett gyermek huzamos időn keresztül való

visszatartása az iskola látogatásától, ha ez a kiskorú értelmi vagy erkölcsi fejlődését

veszélyezteti.

24. BK vélemény a felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszakról A hivatalos személy elleni erőszak akkor minősül felfegyverkezve elkövetettként, ha az

elkövető az élet kioltására alkalmas eszközt a bűncselekmény elkövetésekor magánál tartja

annak érdekében, hogy azt szükség esetén felhasználja, függetlenül attól, hogy a hivatalos

vagy a külföldi hivatalos személynek az elkövető felfegyverkezett voltáról tudomása van-e

vagy sem.

25. BK vélemény a haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott

szabadságvesztés mellett alkalmazandó pénzbüntetésnél a megfelelő kereset, illetve

jövedelem értelmezése Akit haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény miatt határozott ideig tartó

szabadságvesztésre ítélnek, ha megfelelő jövedelme, vagyona van, pénzbüntetésre kell ítélni

[2012. évi C. törvény 50. § (2) bek.].

A törvény célját figyelembe véve – a pénzbüntetés szempontjából – akkor megfelelő a

kereset, illetve a jövedelem, ha az elkövető a pénzbüntetést, akár részletekben is, de képes

megfizetni. Az a kérdés, hogy a vádlott keresete mikor tekinthető megfelelőnek, csak a

konkrét ügyben az adott körülmények részletes vizsgálata alapján dönthető el.

Általánosságban annyi emelhető ki, hogy a kereset, illetve a jövedelem megfelelő összeget

elérő volta mellett minden esetben figyelemmel kell lenni a vádlott keresetét, illetve

jövedelmét terhelő törvényes tartási kötelezettségeire (gyermektartás, szülőtartás, testvértartás

stb.) továbbá a maga és a tartásra szoruló családtagok minimális létfenntartását biztosító

kiadásokra. A pénzbüntetés kiszabásának alapjául csupán az említett kiadások fedezetét

meghaladó kereset, illetve jövedelem szolgálhat. A pénzbüntetés alkalmazása

szabadságvesztés mellett tehát akkor felel meg céljának, ha alappal lehet következtetni arra,

hogy a vádlott a pénzbüntetést törvényes tartási kötelezettségeinek teljesítése mellett, a maga

és tartásra szoruló családja minimális megélhetésének veszélyeztetése nélkül saját

keresetéből, jövedelméből – akár részletekben is, de – képes megfizetni. Annak megállapítása

szempontjából, hogy a vádlott keresete, illetve jövedelme a pénzbüntetés vonatkozásában

megfelelő-e, a családtagok közül csak a vádlottal egy háztartásban élő annak a családtagnak a

keresete, illetve jövedelme vehető figyelembe, aki a vádlottat terhelő tartási kötelezettség

tekintetében vele egy sorban ugyancsak tartásra kötelezett. De ez a kereset, illetve jövedelem

is csupán abból a szempontból jön tekintetbe, hogy a tartásra szoruló családtagok eltartása

nem kizárólag a vádlott keresetét, illetve jövedelmét terheli, hanem ez a kiadás megoszlik

közte és a vele egy sorban ugyancsak tartásra kötelezett családtagok között; ennyivel tehát a

vádlott keresete, jövedelme e kiadások alól mentesül. Az olyan családtagok keresete, illetve

jövedelme azonban, akik a családjogi törvény szerint a vádlottat terhelő tartási kötelezettség

tekintetében vele egy sorban tartásra nem kötelezettek, nem vehető figyelembe.

Pénzbüntetésnek az ilyen keresetre, illetve jövedelemre figyelemmel történő kiszabása

ugyanis azt eredményezné, hogy annak megfizetése az említett személyekre hárulna át, amire

pedig törvényes alap nincsen; azáltal egyben a büntetéssel elérni kívánt cél is meghiúsulna.

A fentiekből folyik, hogy a házastársa háztartásában élő vagyontalan, keresettel, illetve

jövedelemmel nem rendelkező vádlottal szemben szabadságvesztés mellett pénzbüntetés

kiszabásának nincs helye. A megfelelő kereset, illetve jövedelem értelmezése a

pénzmellékbüntetés alkalmazásánál.

26. BK vélemény a bűncselekmény felfegyverkezve elkövetettként minősítéséről Ha az elkövető a sértettet az attól elvett vagy annak kezéből kiejtett – az élet kioltására

alkalmas – eszközzel nyomban bántalmazza: a cselekmény felfegyverkezve elkövetettként

minősül.

27. BK vélemény a többek által elkövetett szexuális erőszakról A többek által elkövetett szexuális erőszak bűntette [2012. évi. C. törvény 197. § (3) bek. c)

pont] megállapításának nem akadálya az, hogy a bűncselekmény elkövetési magatartását

megvalósító két személy egyikének büntethetőségét a kóros elmeállapot kizárja.

29. BK vélemény az idegen vagyon kezelésével megbízott személy esetében a csalás

megállapíthatósága I. Az idegen vagyon kezelésével megbízott személy azzal, hogy a sikkasztás, hűtlen kezelés

vagy a szándékos rongálás által okozott hiányt (kárt, vagyoni hátrányt) a sértett

megtévesztésével utóbb eltünteti vagy csökkenti, a sikkasztás, hűtlen kezelés vagy szándékos

rongálás mellett a csalást nem követi el.

II. Ha viszont a kezelésére bízott vagyonban gondatlan bűncselekménnyel, hanyag kezeléssel

okoz hiányt (vagyoni hátrányt), és ezt utóbb a sértett megtévesztésével eltünteti vagy

csökkenti azért, hogy a kártérítési, illetve a megtérítési kötelezettsége alól egészben vagy

részben mentesüljön, a hanyag kezelés vétsége és a csalás bűncselekménye bűnhalmazatban

megállapítható.

III. Abban az esetben, ha az idegen vagyon kezelésével megbízott személy a reá bízott

vagyonban gondatlanul – de bűncselekményt meg nem valósító módon – okoz hiányt (kárt,

vagyoni hátrányt), vagy ilyen hiány (kár, vagyoni hátrány) a vagyonban neki fel nem róható

okból keletkezik, és ennek megtérítésére – a jogszabály rendelkezése vagy szerződésben

vállalt kötelezettség alapján – köteles, amennyiben e hiányt (kárt, vagyoni hátrányt) utóbb a

sértett megtévesztésével eltünteti vagy csökkenti azért, hogy a kártérítési, illetve megtérítési

kötelezettsége alól egészben vagy részben mentesüljön, a csalás bűncselekményét valósítja

meg.

IV. A II. és III. pont esetében a csalással okozott kár azzal az összeggel azonos, amelynek

erejéig az elkövetőt a leplezett hiány (kár, vagyoni hátrány) tekintetében a jogszabályok

szerint anyagi felelősség terheli. Ez az összeg azonban nem haladhatja meg a leplező

magatartás folytán a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenés mértékét.

31. BK vélemény a folytatólagos bűncselekmény elévüléséről A folytatólagosan elkövetett bűncselekmény egyes részcselekményei büntethetőségének

önálló elévülése kizárt.

34. BK vélemény a garázdaság halmazati kérdéseiről Bűnhalmazat létesül, ha az elkövető egy cselekménnyel a garázdaság, valamint a testi sértés

vagy a rongálás törvényi tényállását is megvalósítja, feltéve, hogy a testi sértés vagy a

rongálás törvényi büntetési tétele nem súlyosabb, mint a garázdaságé.

35. BK vélemény A hűtlen kezelés megállapíthatóságáról Aki a kezelésére bízott idegen gépi meghajtású járművet a használatra vonatkozó

rendelkezésektől eltérő módon veszi igénybe, hűtlen kezelést valósíthat meg.

36. BK vélemény a hamis magánokirat felhasználásának folytatólagos elkövetéséről A hamis magánokirat felhasználása folytatólagosan elkövetett, ha a hamis, hamisított vagy

valótlan tartalmú – ugyanazon vagy több – magánokiratot, ugyanazon jogviszonyból

származó jog vagy kötelezettség létezésének, megváltoztatásának vagy megszűnésének

bizonyítására többször használják fel, és a folytatólagosság egyéb törvényi feltételei is

fennállnak.

37. BK vélemény Az üzletszerűen elkövetett bűncselekményekről

Az üzletszerűen elkövetett – ugyanolyan vagy hasonló – cselekmények egy eljárásban

elbírálása esetében bűnhalmazatot kell megállapítani, ha az üzletszerűség a bűncselekmény

minősítő körülménye, vagy ha a szabálysértési értékre elkövetett cselekmény az üzletszerűség

folytán bűncselekmény.

Nincs helye viszont bűnhalmazat megállapításának, ha

a) a cselekmények a folytatólagosság egységébe tartoznak,

b) az üzletszerűség az alaptényállás eleme, vagy

c) a cselekmények elkövetési magatartása folyamatos jellegű.

38. BK vélemény A járművezetéstől eltiltás alkalmazásának szempontjai

I/A. A járművezetéstől eltiltás Btk. 55.§-a (1) bekezdésének a) és b) pontjára alapított

alkalmazása a büntetéskiszabás céljának megvalósulása érdekében akkor indokolt, ha a

közlekedési bűncselekmény elkövetési körülményeiből vagy az elkövető személyiségéből arra

kell következtetni, hogy az elkövetőnek a közlekedésben járművezetőként való részvétele a

közlekedés biztonságát, mások életét vagy testi épségét veszélyezteti, illetve ha bármely

bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban az ún. mozgó bűnözés hatásos megelőzésére e

büntetés kiszabása szükségesnek mutatkozik.

I/B. A járművezetéstől eltiltás alkalmazása ittas vagy bódult állapotban történt járművezetés

esetén főszabályként kötelező, annak mellőzésére csak különös méltánylást érdemlő esetben

kerülhet sor.

II. Végleges hatállyal a járművezetéstől az a bűncselekményt elkövető tiltható el, aki arra

személyi adottságai miatt – életkora, betegsége, a vezetésre kiható súlyos jellembeli

fogyatékossága, a vezetési képesség hiánya folytán – alkalmatlan.

A határozott időtartamra való eltiltás mértékének a megállapításánál a bűncselekmény

jellegének, tárgyi súlyának, az elkövető közlekedési előéletének és a bűnösség fokának van

meghatározó jelentősége.

III. A járművezetéstől eltiltás érvényesülési körét a bíróság korlátozhatja a közlekedés egyes

ágazataira, egyes járműkategóriákra, járműfajtákra.

39. BK vélemény A hasonló jellegű bűncselekmények az üzletszerűség megállapításánál A 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 459. § (1) bekezdés 28. pontja szerint

üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű

bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik.

A törvény értelmező rendelkezése hiányában, az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása

érdekében, iránymutatás szükséges abban a kérdésben, hogy az üzletszerűség megállapítása

szempontjából melyek a hasonló jellegű bűncselekmények.

40. BK vélemény a lopás súlyosabban minősülő eseteinek értelmezéséről

A kisebb értékre, a nagyobb értékre, a jelentős értékre vagy a különösen nagy értékre

elkövetett lopás akkor minősül a 2012. évi C. törvény 370. §-a (2) bekezdés ba)-be) és (3)

bekezdés c) pontjára tekintettel súlyosabban, ha annak legalább a szabálysértési értékhatárt

meghaladó része az e rendelkezésekben meghatározott módon valósul meg.

41. BK vélemény a szándékos veszélyeztetési bűncselekményekről I. A szándékos veszélyeztetési bűncselekmények – így a 2012. évi C. törvény 234. §-a szerinti

közúti veszélyeztetés – esetében az elkövetőnek a veszélyhelyzet előidézésén túlmenően – a

minősített alakzatokba foglalt – bármely káros eredményre kizárólag csak a gondatlansága

terjedhet ki.

II. A szándékos veszélyeztetési bűncselekményekkel halmazatban a segítségnyújtás

elmulasztása akkor állapítható meg, ha az elkövető által szándékolt veszélyhelyzeten túl a

sérülés, mint eredmény is létrejön (2012. évi C. törvény 166.§).

42. BK vélemény a lopás, a rongálás és a magánlaksértés bűncselekményét érintő egyes

minősítési és halmazati kérdésekről A dolog elleni erőszakkal, továbbá a helyiségbe vagy az ehhez tartozó bekerített helyre

megtévesztéssel vagy a jogosult (használó) tudta és beleegyezése nélkül bemenve, valamint a

hamis vagy lopott kulcs használatával vagy erdőben jogellenes fakivágással elkövetett lopás

esetében

I. a keletkezett kár összege a lopás érték szerinti minősítése szempontjából nem vehető

figyelembe;

II. a rongálás vagy a magánlaksértés a törvényi egység folytán a lopással bűnhalmazatban

csak akkor állapítható meg, ha a rongálásnak, illetve a magánlaksértésnek valamennyi tárgyi

és alanyi ismérve a lopástól elkülönülten megvalósult;

a) a tárgyi és alanyi ismérvek elkülönülésének hiányában is meg kell állapítani a lopás és a

rongálás bűncselekményeinek bűnhalmazatát, ha a rongálásnak az 2012 évi C. törvény

Különös Részében előírt büntetési tétele az adott esetben a dolog elleni erőszakkal elkövetett

lopás büntetési tételénél súlyosabb;

b) míg a magánlaksértésnek az 2012. évi C. törvény 221. § (4) bekezdése szerinti bűntetti

alakzata kerül bűnhalmazatba a lopás vétségével.

A bűnhalmazati minősítés említett eseteiben a lopás nem értékelhető dolog elleni erőszakkal

elkövetettnek.

43. BK vélemény a vagyoni jogokat sértő bűncselekmények folytatólagosságáról

I. A vagyoni jogokat sértő bűncselekmények – az egyéb alanyi és tárgyi feltételek fennállása

esetén – általában akkor tartoznak a folytatólagosság törvényi egységébe, ha az elkövető a

több cselekményt ugyanannak a természetes személynek a sérelmére vagy az önálló

jogképességgel rendelkező azonos jogi személynek az ugyanazon vagy különböző gazdasági

egységei sérelmére valósítja meg.

II. Az azonos vagy különböző sértettet érintő vagyoni jogokat sértő vagy veszélyeztető

bűncselekmények esetében az elkövető tudatától független tárgyi tényezőknek van

meghatározó jelentősége annak eldöntése szempontjából, hogy a folytatólagosság tárgyi

feltétele megvalósult-e, vagy a bűnhalmazat megállapításának van-e helye.

55. BK vélemény a felnőttkorúak próbára bocsátásáról és a büntetés végrehajtásának

felfüggesztéséről

I.1. … A próbára bocsátás a feltételes elítélésnek az a változata, amikor a bíróság

megállapítja az elkövető büntetőjogi felelősségét, de a büntetés kiszabását elhalasztja. Ez az

intézkedés ugyanazt a célt szolgálja, mint a büntetés. Ezt azonban nem közvetlen hátránnyal,

hanem annak kilátásba helyezésével, emellett adott esetben azzal is szolgálja, hogy a hátrány

elmaradását magatartási szabályok megtartásától teszi függővé.

I.2. .. Ha az elkövető személyi körülményei kedvezőek (büntetlen előéletű, korábban

becsületes életmódot folytatott) és a társadalomra kisebb mértékben veszélyes

bűncselekményt követett el, büntetés kiszabása helyett általában próbára bocsátást lehet

elrendelni. Ilyen személyi körülmények mellett az elkövető próbára bocsátása akkor sem

kizárt, ha jelentősebb társadalomra veszélyességű vagyon elleni, vagy jellegénél fogva

súlyosabban megítélendő (pl. erőszakos, garázda jellegű) bűncselekményt követett ugyan el,

de a bűnösségének foka csekélyebb (figyelembe véve a cselekmény alkalomszerűségét,

menthető indítékát, a kár jóvátételét, a sértett kihívó magatartását stb.).

3. a) Az elkövető kifogásolható életvezetése (ismételten követett el bűncselekményt, korábban

szabálysértésért már felelősségre vonták, túlzott mértékben, rendszeresen italozik, családi

kötelezettségeit elhanyagolja stb.) önmagában nem zárja ki a próbára bocsátását, ha a

társadalomra kisebb mértékben veszélyes bűncselekményt követett el, és a bűnösségének foka

is kisebb. Ebben az elkövetői körben, ha próbára bocsátás elrendelésére kerül sor, szándékos

bűncselekmény esetében a próbaidő eredményes elteltéhez többnyire szükséges az elkövető

rendszeres figyelemmel kísérése. Ennek érdekében a próbára bocsátottat általában indokolt

pártfogó felügyelet alá helyezni (Btk. 69. §) és ennek keretében külön magatartási szabályokat

[Btk. 71. § (2)-(3) bek.] is elő lehet írni a számára, figyelembe véve a magatartási hibáit és az

egyéni nevelés szempontjait, így különösen azt, hogy a társadalomba való beilleszkedés

érdekében milyen irányú segítségre és ellenőrzésre szorul. Külön magatartási szabályként

csak olyan konkrét kötelezettséget lehet megállapítani, amely teljesíthető és végrehajtása

megfelelően ellenőrizhető.

b) A próbára bocsátás büntetés helyett önállóan alkalmazható, büntetés mellett azonban nem

[Btk. 63. § (2) bek.]. Ezért amennyiben valamely, a Btk. 33. § (1) bekezdésében írt büntetés

(foglalkozástól, járművezetéstől, sportrendezvények látogatásától való eltiltás) kiszabása

indokolt, úgy próbára bocsátásnak nincs helye.

56. BK vélemény a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről A Kúria Büntető Kollégiuma szem előtt tartva az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R

(92) 17. számú, a büntetéskiszabás egyöntetűségéről szóló Ajánlását, s megőrizve a bírói

gyakorlat több évtizedes tapasztalatát, a büntetéskiszabás aránytalanságainak megelőzése

érdekében a súlyosító és enyhítő körülmények értékeléséről a következő véleményt alkotja.

I. A 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 80. §-ának (1) bekezdése szerint a büntetést a

törvényben meghatározott keretek között, céljának (Btk. 79. §) szem előtt tartásával úgy kell

kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető

társadalmi veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez.

A törvény idézett rendelkezése a bíróságok számára azt a kötelezettséget jelenti, hogy a

büntetéskiszabás során figyelembe jövő valamennyi alanyi és tárgyi tényt felderítsék, és a

jogkövetkezmények alkalmazásakor értékeljék. A büntetéskiszabási tényezőket nem lehet

egyszer s mindenkorra meghatározni. Mégis szükséges olyan általános iránymutatás, mely –

ha nem is véglegesen, de hosszabb távon – felsorakoztatja mindazt, aminek felderítését és

értékelését a bíróságoktól indokoltnak tartja.

A törvény előtti egyenlőség alapelvének Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdés az egységes

ítélkezés felel meg, és ebbe az is beletartozik, hogy a büntetést befolyásoló körülmények

értékelése ne mutasson feltűnő és indokolatlan eltéréseket.

A bíróság által megállapított minősítéshez kapcsolódó büntetési keret – figyelembe véve a

Btk. Általános Része rendelkezéseit is – büntetést meghatározó alapvető tényező. Ez jelöli ki

azokat a határokat, amelyek között a súlyosító és enyhítő – összefoglalóan a büntetést

befolyásoló – körülmények a büntetést alakíthatják. A büntetést befolyásoló körülményeket

tehát nem elvont általánosságban, nem mechanikusan, hanem a konkrét ügy tényeire

vonatkoztatva kell értékelni, és a határozatban megindokolni. Valamely, általában

súlyosítónak vagy enyhítőnek tartott tényezőt akkor lehet a konkrét ügyben is ilyenként

értékelni, ha az indok, amely miatt annak súlyosító vagy enyhítő hatása van, az adott ügyben

is megállapítható. Ugyanazon tény más cselekmény vagy más elkövető vonatkozásában

közömbös vagy ellenkező hatású is lehet.

Általánosságban szólva: a büntetést befolyásoló tény nyomatéka annál nagyobb, minél

nagyobb mértékben áll fenn az indok, amely miatt az adott körülménynek enyhítő vagy

súlyosító hatása van.

A bűnösségi körülményeket egymással egybevetve, összefüggésükben kell értékelni. Nem a

számuk, hanem az adott esetben meglévő hatásuk a döntő a büntetés meghatározásánál.

Azonos jelentőségű enyhítő és súlyosító körülmények egymás hatását semlegesíthetik.

Lehetséges, hogy a súlyosító körülményeknek együttesen vagy közülük egynek olyan nagy

nyomatéka van, hogy az a szemben álló körülmények hatását teljesen kioltja, és az enyhítő

körülmények mellett is sor kerülhet a büntetési keret felső határának megfelelő büntetésre.

A kétszeres értékelés tilalma a büntetést befolyásoló körülmények értékelésénél is érvényes.

A törvényhozó által tényállási elemként szabályozott, avagy a súlyosabb vagy enyhébb

minősítést megalapozó körülményt nem lehet külön enyhítőként vagy súlyosítóként is

értékelni. Olyan esetben azonban, amikor a konkrét körülmény súlya a minősítéshez

szükséges mértéket jelentősen meghaladja, nincs akadálya azt – a súlyosabb vagy a

privilegizált minősítés mellett – súlyosító vagy enyhítő körülményként is értékelni. Az egyes

bűncselekményeknél súlyosabban vagy enyhébben minősülő esetként szabályozott körülmény

az ilyen minősített esetet nem tartalmazó más bűncselekmények elbírálásánál súlyosító vagy

enyhítő lehet.

A Btk. Általános Részében meghatározott egyes büntethetőségi akadályok – pl. a jogos

védelem, az önkéntes elállás, az önkéntes eredményelhárítás stb. – megközelítésének

büntetést enyhítő hatása van. A bűncselekmény tárgyi súlyát olyan körülmény is

befolyásolhatja, amelyről az elkövetőnek a cselekmény véghezvitelekor nem volt tudomása,

vagy az utóbb következett be, ezért a bűncselekménynek a törvényi tényálláson kívül eső

következménye akkor is értékelésre kerülhet a büntetés kiszabásánál, ha arra az elkövető

tudata nem terjedt ki.

II. A büntetést befolyásoló alanyi tényezők:

1. A büntetlen előélet enyhítő körülmény, kivéve, ha az elkövető fiatalkorú vagy a fiatalkort

néhány évvel meghaladott, ún. fiatal felnőtt. A hivatalos személy javára ez csak akkor

értékelhető, ha e minőségével a bűncselekmény nincs összefüggésben. Nem értékelhető annak

a javára, aki a bűncselekményt olyan beosztás felhasználásával követte el, amelyben a

büntetlen előélet alkalmazási feltétel. Alig van jelentősége olyan esetben, amikor a büntetlen

személy hosszabb időn át sorozatosan követett el bűncselekményeket. Ugyanez érvényesül a

legsúlyosabb bűntettek elkövetőinek esetében, amikor a bűnre indító motívumok végletes

túlsúlyára lehet következtetni. A büntetlen előélet általában nem enyhítő azok javára, akikkel

szemben korábban a bíróság megrovást vagy próbára bocsátást alkalmazott. Ha ezeket

ugyanolyan vagy hasonló cselekmény miatt alkalmazták, a korábbi megrovás vagy próbára

bocsátás súlyosító körülmény lehet.

2. Ha az elkövetőt a bűncselekmény véghezvitele előtt jogerősen elítélték, a büntetőjog

szempontjából büntetett előéletű akkor is, ha mentesült a büntetés hátrányos következményei

alól. A büntetett előélet általában súlyosító körülmény. Ha az elkövetőt kisebb tárgyi súlyú

bűncselekmény miatt ítélték el, és a büntetés kiállása óta már hosszabb idő eltelt, a korábbi

elítélésnek súlyosító körülményként való értékelése általában nem indokolt. Növeli a büntetett

előélet súlyosító hatását, ha a korábbi büntetés súlyosabb szabadságvesztés volt, ha az előző

büntetés kiállásától az újabb bűncselekmény elkövetéséig rövid idő telt el, ha korábban is

azonos vagy hasonló bűncselekmény miatt történt az elítélés. Ha a büntetett előéletű elkövető

nem visszaeső, de többször volt büntetve, akkor ez utóbbi tény súlyosító körülmény lehet.

Súlyosító körülmény, ha az elkövető visszaeső. Súlyosító körülmény, ha a többszörös

(erőszakos többszörös) visszaeső egyben különös visszaeső is, és az is, ha az elkövető a

visszaesést megalapozó büntetésen kívül is büntetve volt. Fokozott a büntetett előélet

nyomatéka, ha a sorozatos elítélésekből, az elkövető életviteléből és az újabb bűnelkövetésből

a bűnöző életmódra lehet következtetni. A gondatlanságból elkövetett bűncselekmény miatt

történt korábbi elítélés akkor értékelhető súlyosító körülményként, ha az elkövető újból

azonos vagy hasonló cselekményt követett el. A külföldön történt elítélés is súlyosító

körülmény lehet, feltéve, ha megfelel az 1996. évi XXXVIII. törvény 47. § (3) bekezdésében

foglaltaknak. A közlekedési bűncselekmények elbírálásánál az elkövető korábbi közlekedési

magatartását is értékelni kell. A közlekedési szabálysértés elkövetése súlyosító, a hosszabb

ideig tanúsított kifogástalan közlekedési magatartás enyhítő körülmény lehet. Ittas

járművezetés esetén az ittasság súlyos vagy igen súlyos foka súlyosító körülmény. Ha az

elkövető az ellene folyamatban levő büntetőeljárás hatálya alatt, erről tudva követi el a

bűncselekményt, és ebből az előző eljárás eredményétől függetlenül a személyének fokozott

veszélyességére lehet következtetni, a büntetőeljárás hatálya alatt történt bűnelkövetés

súlyosító körülmény. Súlyosító körülmény, ha az elkövető más ügyben alkalmazott

felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt, a feltételes szabadság ideje alatt vagy a

kegyelem véglegessé válása előtt követte el a bűncselekményt, mivel abból a tényből, hogy a

többlethátránnyal való fenyegetettség sem tartotta vissza a bűnelkövetéstől, a személyének

nagyobb veszélyességére lehet következtetni. Ez nem jelent kétszeres értékelést, mivel a

felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának esetleges elrendelése, a feltételes szabadság

megszüntetése, a kegyelem hatályvesztése nem a bűncselekmény mikénti elkövetéséhez,

hanem az ítéletben kiszabott büntetéshez fűződő jogkövetkezmény.

3. Ha az elkövetőnek a létfenntartást biztosító jövedelme nincs, és munkakerülő, csavargó

életmódot folytat, fokozott a veszélye annak, hogy a szükségletét illegális módon, akár

bűncselekmény útján elégíti ki, és a személyének a veszélyessége fokozott.

4. A fiatalkor nem enyhítő körülmény, ilyennek értékelhető azonban, ha az elkövető a

büntethetőség határát jelentő tizennégy éves életkort nem sokkal haladta meg, vagy fiatal

felnőtt volt, amikor a bűncselekményt elkövette. Az idős kor – a vele rendszerint együtt járó

testi és szellemi hanyatlás, valamint tűrőképesség-csökkenés miatt – enyhítő körülmény;

általában a nyugdíjkorhatárt meghaladó életkort lehet így értékelni. Enyhítő körülmény, ha az

elkövetőnek tartásra, illetve nevelésre szoruló hozzátartozói vannak, ez azonban nem vehető

figyelembe annak javára, aki gondoskodási kötelességét nem teljesíti. Az elkövető alacsony

műveltsége, iskolázatlansága enyhítő körülmény, kivéve, ha olyan bűncselekményt követett

el, amelynek súlyát és tilalmazottságát az értelmi színvonalától és iskolázottságától

függetlenül mindenki belátja (emberölés, rablás, testi sértés stb.). Súlyosító körülmény

viszont, ha az elkövető a felkészültségét vagy szakmai képzettségét bűncselekmény

véghezvitelére használja fel. A beszámítási képesség korlátozottsága enyhítő körülmény

akkor is, ha a Btk. 17. § (2) bekezdésének alkalmazására nincs alap. Az a körülmény, hogy az

elkövető elmeműködésének valamely sajátossága a bűncselekmény elkövetését

megkönnyíthette, a büntetés kiszabásánál általában enyhítő körülmény lehet.

5. Az elkövető tartósan és kiemelkedően végzett munkája enyhítő körülmény, ha abból arra

lehet következtetni, hogy vele szemben a büntetés könnyebben célt érhet. A köz javára

ellenszolgáltatás nélkül végzett tevékenység vagy szolgáltatás (jótékony célú munkavégzés,

alapítvány létesítése, ajándék, adomány stb.) enyhítő körülmény lehet.

6. A katonai ítélkezésben enyhítőként vagy súlyosítóként egységesen kell értékelni az

elkövetőnek a szolgálati idő alatt tanúsított magatartását; ezen belül az egyik oldalon a

kitüntetések, dicséretek, jutalmak és elismerések, a másikon az érvényben levő fenyítések

száma és súlya jön figyelembe. A katonai ítélkezésben enyhítőként értékelendő, ha az

elkövető a cselekmény végrehajtása és elbírálása között kimagasló helytállást tanúsított. Ezzel

szemben a terhére kell értékelni, ha ezen idő alatt fegyelemsértést valósított meg.

7. Súlyosító körülmény, ha az elkövető a bűncselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult

állapotban követte el, és ennek az állapotnak szerepe volt a bűncselekmény elkövetésében;

különös nyomatéka a gátlástalanul, a garázda módon végrehajtott – élet, testi épség vagy nemi

erkölcs elleni – bűncselekmények esetében. Az iszákos életmód súlyosító körülmény, ha

agresszivitással párosul és az együttélési szabályok sorozatos megszegését eredményezi.

8. A vezetői vagy kifejezetten bizalmi beosztás súlyosító körülmény, ha annak

felhasználásával vagy azzal összefüggésben történt a bűncselekmény elkövetése. Vezetői

beosztásban levőnek a ténylegesen irányító tevékenységet végző személyt kell tekinteni.

Az elkövető kezdeményező, vezető, másokat bűnelkövetésbe vivő szerepe súlyosító

körülmény. Büntetést enyhítő hatása van annak, ha valaki más személy ráhatására vagy

befolyása alatt követte el a bűncselekményt. Különös nyomatéka lehet akkor, ha katona az

elöljárója vagy a feljebbvalója ráhatására vagy parancsára cselekedett. Ha a bűncselekményt

több személy együttesen követi el, akkor az elkövetők egymás szándékát és önbizalmát

kölcsönösen erősíthetik, végre tudnak hajtani olyan cselekményt is, amelyre külön-külön nem

lennének képesek, és több elkövetővel szemben védekezni is nehezebb. A társas elkövetés a

bűnelkövetésnek általában veszélyesebb formája, ezért a társtettességben, a fizikai

bűnsegédekkel együtt történő, és – ahol ez nem minősítő körülmény – a csoportos elkövetés

általában súlyosító körülmény; különös a nyomatéka az erőszakos bűncselekmények esetében.

Súlyosító körülmény, ha az elkövető olyan bűncselekményt vitt véghez, amit meg kellett

volna akadályoznia. Különös nyomatéka van annak, ha a bűnüldöző hatóság tagja

igazságszolgáltatás elleni, a közélet tisztaságát sértő vagy más korrupciós jellegű vagy olyan

bűncselekményt követ el, amely a bűnüldöző szerv érdekeit is sérti.

9. A bűncselekmény méltányolható indítóoka enyhítő, az erkölcsileg különösen elítélendő oka

súlyosító körülmény. Enyhítő hatású, ha a cselekmény motívuma a valóságos vagy vélt

közérdek szolgálata. A vagyon elleni bűncselekmények esetében enyhítő körülmény lehet az

elkövető önhibáján kívül fennálló nehéz anyagi helyzete, különösen akkor, ha ez az elemi

szükségletek kielégítetlenségében nyilvánul meg, és a bűncselekmény ennek kielégítési

körében marad.

10. A szándék eshetőleges volta enyhítő körülmény, kivéve, ha az elkövető olyan

bűncselekményt valósított meg, amelyet az eredmény tekintetében gondatlanul is el lehet

követni; a cselekmény végrehajtásában megnyilvánuló kitartó szándék, az előre megfontolt

szándék súlyosító körülmény. Minden olyan esetben, amikor az eredmény minősítő

körülmény, és azt szándékosan és gondatlanul is elő lehet idézni, enyhítő körülmény, ha az

eredmény tekintetében csak gondatlanság állapítható meg. A gondatlan bűnösség esetében

általában enyhítő körülmény, ha az elkövetőt hanyag gondatlanság terheli; súlyosító

körülmény viszont a gondatlanság súlyos foka, mely luxuria esetében akkor állapítható meg,

ha nagymértékű volt az elkövető könnyelműsége, amikor bízott az eredmény elmaradásában;

negligencia esetében pedig akkor, ha a súlyos következmény lehetősége a feltétlenül elvárható

elemi figyelem mellett is észlelhető lett volna.

11. Az elkövető önfeljelentése enyhítő körülmény. Különös a nyomatéka, ha ennek folytán

vált lehetővé a bűncselekmény felderítése, vagy azt jelentős mértékben elősegítette. Enyhítő

hatású az is, ha az elkövető közreműködött a bűncselekmény felderítésében, és ennek szerepe

volt a felderítés eredményességében. A bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás enyhítő

körülmény, és a részbeni beismerés is az lehet. Nagyobb a nyomatéka, ha az felderítő jellegű;

ilyen esetben a cselekmény egészére kiterjedő beismerésnek a bűnösség részbeni tagadása

mellett is enyhítő hatása van. Tettenérés esetén csak a bűnösség elismerésének és a

megbánásnak van jelentősége. Az elkövető megbánó magatartása, az eredmény elhárítására

irányuló tevékenysége, a cselekmény megbánását kifejező komoly öngyilkossági kísérlete

enyhítő; a cselekmény után tanúsított elvetemült magatartása súlyosító körülmény.

12. Az elkövető betegsége, jelentős mérvű rokkantsága vagy egyéb olyan körülmény, amely a

büntetés elviselését megnehezíti, enyhítő hatású, és akkor is értékelendő, ha a bűncselekmény

elkövetése után állott elő.

III. A büntetést befolyásoló tárgyi körülmények:

1. Enyhítő körülmény, ha a cselekmény kísérleti szakban maradt. A nyomatéka annál

nagyobb, minél távolabb van a cselekmény a befejezettségtől, illetve a cselekmény

következményei a befejezettséghez megkívánt eredménytől. Az eredményt el nem érő

sérelem, pl. emberölés kísérleténél a tényleges sérülés nem súlyosító, de csökkentheti a

kísérlet enyhítő hatását. A bűnhalmazatban levő kísérlet enyhítő hatása elenyészhet, ha a

halmazatban levő cselekmények jelentősebb része befejezett. Ha az elkövető mindent megtett

a bűncselekmény befejezettsége érdekében, és a következmények is súlyosak, a kísérlet, mint

enyhítő körülmény súlytalanná válhat.

2. Az az elkövetési mód, amit a törvény az egyes bűncselekményeknél minősítő

körülményként értékel, más bűncselekményeknél általában súlyosító körülmény. A kitartó, a

fondorlatos, a gátlástalan, a garázda, az orvul való vagy egyébként veszélyes elkövetési mód

súlyosító körülmény, és ugyanígy értékelendő, ha az elkövető a bűncselekménnyel

szükségszerűen együtt járó szenvedésnél nagyobb testi vagy lelki gyötrelmet okoz.

Az élet és a testi épség elleni bűncselekményeknél az elkövetéshez használt eszköz különös

veszélyessége súlyosító körülmény. Az eszköz általában akkor tekinthető különösen

veszélyesnek, ha az adott módon használva, a szándékoltnál (rendszerint) súlyosabb

eredmény előidézésére alkalmas. Az élet elleni cselekmények esetén pedig akkor is, ha az

adott módon használva nagy biztonsággal, az elhárításra esélyt sem hagyva alkalmas a halálos

eredmény előidézésére. Az eszköz különös veszélyessége nem értékelhető súlyosítóként, ha a

bíróság erre is tekintettel minősítette súlyosabban a cselekményt. A közbiztonság

veszélyeztetése, a köznyugalom tartós vagy súlyos megzavarása súlyosító körülmény. Egyes

bűncselekményeknél így értékelhető a nagyobb nyilvánosság előtt való elkövetés, feltéve,

hogy az az elkövető nagyobb elvetemültségére utal vagy többletsérelmet okoz. Eredmény-

bűncselekmények esetében enyhítő körülmény, ha az okozati összefüggés közvetett volt, vagy

ha az eredmény bekövetkezésében a cselekmény mellett együttható más okok is szerepet

játszottak, pl. halálos eredményben az orvosi műhiba vagy diagnosztikai tévedés.

3. A bűncselekmény tárgyi súlyát nagymértékben a cselekmény káros következményei

határozzák meg, ezért azokat a büntetés kiszabásánál mindig figyelembe kell venni. A káros

következmény lehet pénzben kifejezhető kár, hátrány, gyógytartammal jellemezhető sérülés;

ezek nagyságát mennyiségileg is meg lehet határozni. Van olyan káros következmény, amely

nem mérhető, pl. a nemi erkölcs elleni bűncselekményeknél a pszichikai következmények; és

jelentkezhet az veszély formájában, valamely hátrányos helyzet bekövetkezésének közvetlen

lehetőségében. Ezek nagyságát mennyiségileg nem lehet ugyan meghatározni, de az általában

megállapítható, hogy enyhe, közepes vagy súlyos fokúak. Ha a sérelemnek vagy veszélynek

az adott minősítésen belül fokozatai lehetnek – pl. súlyos testi sértésnél a gyógytartamnak –,

az átlagost lényegesen meghaladó sérelem vagy veszély általában súlyosító, az átlagosnál

lényegesen kisebb, általában enyhítő körülmény. Ha a minősítés függ az értékhatártól, enyhítő

körülmény, ha a kár, az érték vagy a vagyoni hátrány az alsó határ, súlyosító, ha a felső határ

közelében van. Az elkövető terhére értékelendő, ha a cselekmény alapesetnek minősül ugyan,

de közel áll valamely minősített esethez.

4. Súlyosító körülmény, ha a sértett védtelen, idős, beteg, védekezésre képtelen vagy

oltalomra szoruló személy, terhes nő, amennyiben e körülmények valamelyike nem

eredményez súlyosabb minősítést, vagy az elkövető közeli hozzátartozója; a vagyon elleni

bűncselekményeknél ilyen hatású lehet a sértett nehéz anyagi helyzete. A sértett felróható

közrehatása enyhítő körülmény. Ilyenként értékelhető a részéről tanúsított durva, erőszakos,

kihívó vagy súlyosan sértő viselkedés, a jogtalan eljárás; a közlekedési bűncselekményeknél a

sértett együtt ható okot jelentő szabályszegése; a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni

bűncselekményeknél a könnyelmű, kihívó magatartása. A sértett megbocsátását enyhítőként

lehet értékelni, különösen akkor, ha annak folytán a bűncselekmény miatt megromlott

viszonyok helyreálltak.

5. A bűnsegédnek általában kisebb a szerepe a bűncselekményben, mint a tettesnek, ezért a

bűnsegédi minőség általában enyhítő körülmény. A bűncselekmény kétszeres vagy többszörös

minősülése súlyosító körülmény.

6. A folytatólagosságnak büntetést súlyosító hatása van, s az annál nagyobb, minél több

cselekményt foglal magában. A bűnhalmazatnak a büntetési tételkeret felső határát emelő

hatása van [Btk. 81. § (3) bekezdés], ezért súlyosító körülményként nem értékelhető

(kétszeres értékelés tilalma). A kettőnél több bűncselekmény halmazata azonban már

értékelhető súlyosítóként. Az elkövető terhére értékelendő, ha az ugyanazon bűncselekmény

több elkövetési magatartását is megvalósítja, ha a keretszabály (így például közlekedési

bűncselekmény elkövetője a közlekedés) alapvető, vagy több rendelkezését megszegi, vagy

szabályszegése durva. A bűnhalmazat mellőzése esetén az önálló megállapításra nem került

cselekmény elkövetése súlyosító körülmény. Nem lehet azonban értékelni az olyan külön nem

minősített cselekményt, amely magánindítvány hiányában jogilag tárgytalan.

7. Az alkalomszerű elkövetés az elkövető javára értékelhető, kivéve, ha az alkalom létrejöttét

tudatosan elősegítette, vagy ha az alkalom előidézése maga is jogellenes. Az ellenőrzés

lazasága, a katonai bűncselekményeknél az elöljáró mulasztása enyhítő körülmény, feltéve,

hogy az elkövetésben szerepe volt.

8. Az egyébként nem korrupciós bűncselekménynek minősülő cselekmények korrupciós

jellegű elkövetése súlyosító körülmény.

9. Az elkövető javára kell értékelni, ha az okozott kárt vagy annak egy részét megtérítette, és

kisebb nyomatékkal azt, ha a kár tőle függetlenül megtérült. A tevékeny megbánás a

büntethetőséget megszüntető ok [Btk. 29. § (1) bekezdés], illetve lehetővé teszi a büntetés

korlátlan enyhítését [Btk. 29. § (2) bekezdés]. Egyébként is enyhítő körülmény, ha az

elkövető a sértettnek elégtételt szolgáltatott, rendezte vele a közöttük keletkezett konfliktust,

ennek során valamilyen szolgáltatást teljesített, vagy igényt kielégített. Az elkövetőt a

bűncselekmény következtében a büntetőjogi hátrányokon kívül egyéb tényleges hátrányok is

érhetik. Ha ezek a büntetés mellett külön is egyéni visszatartó hatást fejthetnek ki, indokolt

azokat enyhítő körülményként értékelni. Ilyen többlethátrány lehet a bűncselekmény folytán

elszenvedett sérülés, jelentős munkajogi, anyagi vagy egyéb hátrány, a bűncselekményből

származó előnyt lényegesen meghaladó kártérítési kötelezettség, feltéve, hogy fedezete van

stb.

10. Enyhítő körülmény, ha a bűncselekmény elkövetésétől hosszabb idő telt el; minél

súlyosabb a bűncselekmény, annál hosszabb az az idő, amely enyhítőként értékelhető.

Nagyobb a nyomatéka, ha megközelíti az elévülési időt; csökken a nyomatéka, vagy el is

enyészhet, ha az időmúlást maga az elkövető idézte elő. Enyhítő körülmény, ha az elkövető

hosszabb ideig állt a büntetőeljárás súlya alatt; nagyobb a nyomatéka, ha előzetes fogva

tartásban volt, és ilyenkor az előzőnél rövidebb tartam is enyhítőként értékelhető.

11. A bűncselekmények elszaporodottsága súlyosító körülmény akkor, ha a köztudomás

szerint az ügyben elbírált vagy az ahhoz hasonló bűncselekmények száma (az elkövetéskor) a

korábbi időszakhoz képest lényeges emelkedést mutat, vagy ha a számuk az adott területen

lényegesen magasabb volt az átlagosnál. Az erős felindulásban elkövetett emberölésnél és a

jogos védelem túllépésénél ez a körülmény nem jön figyelembe.

12. Súlyosító körülmény, ha az elkövető a társas bűnelkövetés valamely formájában –

társtettességben [Btk. 13. § (3) bekezdés], bűnszövetségben [Btk. 459. § (1) bekezdés 2.

pont], vagy csoportosan [Btk. 459. § (1) bekezdés 3. pont] – követi el a bűncselekményt,

kivéve, ha a az ilyen módon történő elkövetés a bűncselekmény minősített esete, mivel annak

súlyosítóként való figyelembevétele kétszeres értékelés lenne.

13. Súlyosító körülmény, ha az elkövetett gazdasági vagy vagyon elleni bűncselekmény

következtében nagy számú sértett anyagi helyzete, jövedelmi, illetve életviszonya,

megélhetési és életkörülménye jelentősen megváltozik, rosszabbodik.

57. BK vélemény a kábítószer-kereskedelem és a kábítószer birtoklása miatti

büntetőjogi felelősségről

I. 1. A kábítószerek és kábító hatású anyagok fogyasztásából eredő bódult állapotok olyan, a

szokványos részegséghez hasonló állapotok, amelyek a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban:

Btk.) 18. §-a értelmében nem zárják ki, illetve nem korlátozzák az elkövető büntetőjogi

felelősségét.

2. A kábítószer sajátos hatása, az ún. kábítószer-függőség csak akkor vezethet az elkövető

beszámítási képességének korlátozására vagy kizárására (Btk. 17. §), ha betegség szintjét

elérő személyiségzavart, illetve elmebetegséget vagy szellemi leépülést okoz.

3. A kábítószerhez való hozzájutás hiányában jelentkező megvonásos tünetek, amennyiben

elérik az elmebetegség szintjét, kizárhatják vagy korlátozhatják az elkövető beszámítási

képességét.

II. 1. A kábítószer fogyasztása alatt értendő az elkövető (a fogyasztó, kábítószer-használó)

minden olyan magatartása, aminek közvetlen következménye, hogy a kábítószer a

szervezetébe jut. A kábítószer fogyasztója a kábítószer birtoklásának bűncselekményét akkor

is elköveti, ha nem maga termesztette, állította elő vagy tartotta a kábítószert, hanem mástól, a

saját használatára szerezte meg.

2. A kábítószer „termesztése” olyan növény termesztését jelenti, amely, illetve amelynek a

részei szerepelnek a kábítószerek jegyzékén, és jelentősebb feldolgozás nélkül kábítószerként

felhasználhatók.

3. A kábítószer előállításának olyan műveletek tekinthetők, amelyek közvetlen eredménye a

kábítószer.

4. Kábítószert kínál, aki mást kábítószer átvételére eredménytelenül felhív; kábítószert átad,

aki azt más személy birtokába adja.

5. a) Kábítószert forgalomba hoz az, aki azt – akár ellenérték fejében, akár ingyenesen – több

személy részére juttatja.

b) Kábítószerrel kereskedik, aki haszonszerzésre törekedve közreműködik a kábítószer

forgalmazásában.

III. A Btk. 180. §-a szerinti büntethetőséget megszüntető ok nem alkalmazható annak a javára,

aki a kábítószert más részére is termeszti stb., azt másnak kínálja vagy átadja, illetve azt

forgalomba hozza, azzal kereskedik.

69. BK vélemény a vagyonelkobzásról I. A vagyonelkobzás célja a bűnös úton elért vagyongyarapodás elvonása.

II. Nem lehet vagyonelkobzást elrendelni arra a vagyonra (vagyontárgyra), amelyet a

sértettnek kell kiadni vagy visszaadni, vagy amely a sértetthez már visszajutott.

1. Amennyiben a bűnös úton elért vagyongyarapodás a polgári jogi igény megítélésével

kimerül, nincs helye vagyonelkobzásnak. Abban az esetben azonban, ha a megítélt polgári

jogi igény a vagyongyarapodásnak csak egy részét meríti ki, a fennmaradó részre – az egyéb

törvényi feltételek fennállása esetén – vagyonelkobzást kell elrendelni.

2. A polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítása esetén a 2012. évi C.

törvény (a továbbiakban: Btk.) 74. § (5) bekezdésének a) pontja szerinti rendelkezés nem

akadálya a vagyonelkobzás elrendelésének, amennyiben annak egyéb törvényi feltételei

fennállnak.

III. Ha a bűncselekményt többen követték el, minden egyes elkövetőnél külön-külön kell

vizsgálni, hogy a vagyonelkobzás elrendelésének feltételei fennállnak-e. Az intézkedés nem

rendelhető el és nem hajtható végre egyetemlegesen.

71. BK vélemény a garázdaság megállapításáról más személynek nyilvános helyen

történő megdobálása miatt 1. Más személynek sérülés okozására tipikusan nem alkalmas tárggyal (pl. tojással)

megdobása tettleges becsületsértést [2012. évi C. törvény 227. § (2) bekezdés] valósíthat meg.

2. A nyilvános helyen elkövetett tettleges becsületsértés – ha az elkövetés módja folytán

kihívóan közösségellenes – garázdaság [2012. évi C. törvény 339. §] megállapítására lehet

alkalmas, ezért vizsgálni kell, hogy e bűncselekmény konjunktív feltételei (kihívóan

közösségellenes, erőszakos, megbotránkoztatásra, illetve riadalomkeltésre alkalmas)

hiánytalanul megvalósultak-e.

3. A garázdaság bűncselekményi alakzatához tényállási elemként megkívánt „erőszakos

magatartást tanúsít” fordulata megvalósul a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai

ráhatással, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására [2012. évi C.

törvény 459. § (1) bekezdés 4. pont].

83. BK vélemény az erőszakos többszörös visszaesőkről Az erőszakos többszörös visszaeső olyan többszörös visszaeső, aki mindhárom alkalommal

személy elleni erőszakos bűncselekményt követett el. Az erőszakos többszörös visszaesőt

tehát az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítését megelőzően már két alkalommal

személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre. A

személy elleni erőszakos bűncselekmények felsorolását a 2012. évi C. törvény (a

továbbiakban: Btk.) 459. § (1) bek. 26. pontja tartalmazza. Az erőszakos többszörös

visszaesőkénti elkövetés megállapítását csak a taxáció szerinti bűncselekmények miatti

jogerős végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés alapozza meg. A törvényi felsorolás

értelmezéssel nem tágítható.

87. BK vélemény a szabálysértések érték-egybefoglalásáról A 2012. évi II. törvény 177. § (6) bekezdése alapján az (1) bekezdés a)-c) pontjában

megjelölt szabálysértések érték-egybefoglalása folytán létrejött bűncselekmény törvényi

egység, amely az egybefoglalt érték (kár, vagyoni hátrány) szerint minősül.

Folytatólagos elkövetés megállapítására szabálysértések esetén nincs törvényes alap, ezért az

azonos sértett sérelmére elkövetett szabálysértések is csak érték-egybefoglalás folytán

alkothatnak bűncselekményt.A folytatólagosság [2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)

6. § (2) bekezdése] törvényi fogalmából következően bűncselekmény és szabálysértés

folytatólagos egységet nem alkothatnak. Érték-egybefoglalás tárgya csak szabálysértés lehet.

95. BK vélemény a vagyonelkobzás egyetemleges alkalmazásának tilalmáról, illetve a

részesekkel szembeni alkalmazásáról I. A 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 74. § (1) bekezdés a) pontja szerinti

vagyonelkobzás egyetemleges alkalmazásának nincs helye; azt a társtettesek mellett a

részesekkel – a felbujtóval, a bűnsegéddel – szemben is külön-külön kell alkalmazni arra a

vagyonra, amelyhez a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben jutottak.

II. Az orgazdával szemben az általa a Btk. 379. §-ába ütköző módon megszerzett, a

költségvetési csalásból származó, vámellenőrzés alól elvont nem közösségi árura, jövedéki

adózás alól elvont termékre, valamint a lopás, sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés, rablás,

kifosztás, zsarolás, jogtalan elsajátítás, orgazdaság tárgyát képező vagyonra vagyonelkobzást

kell elrendelni. Annak a költségvetést károsító, illetve vagyon elleni bűncselekménynek az

elkövetőjével szemben pedig, akitől az orgazda az alapbűncselekmény tárgyát képező vagyont

megszerezte, az általa az orgazdától szerzett vagyonra kell a vagyonelkobzást elrendelni [Btk.

74 § (1) bekezdés a) pontja].

III. A költségvetési csalás elkövetőjével szemben akkor, ha a bűncselekmény a költségvetésbe

történő befizetési kötelezettséggel függ össze, a költségvetési bevétel csökkenésével azonos

mértékű vagyonelkobzást kell elrendelni. Ugyanez irányadó akkor, ha az elkövető a

költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt veszi

jogosulatlanul igénybe, azzal azonban, hogy ilyenkor a vagyonelkobzás mértékénél a

jogosulatlanul igénybe vett kedvezmény az irányadó. Amennyiben a költségvetési csalás azzal

valósul meg, hogy a költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően

használja fel az elkövető, a vagyonelkobzás mértékénél a jóváhagyott céltól eltérően

felhasznált pénzeszközökre kell figyelemmel lenni. A kétszeres elvonás tilalmára tekintettel

akkor, ha a kiesett bevétel megfizetésére, a jogosulatlanul igénybe vett kedvezmény, illetve a

jóváhagyott céltól eltérően felhasznált pénzeszközök visszafizetésére az annak kapcsán eljárni

jogosult hatóság az elkövetőt vagy azt a gazdálkodó szervezetet, amelyik azzal gazdagodott,

már kötelezte, nincs helye vagyonelkobzás alkalmazásának. Amennyiben a kötelezés nem éri

el a bíróság által megállapított bevételkiesés, jogosulatlanul igénybe vett kedvezmény, illetve

a jóváhagyott céltól eltérő felhasználás mértékét, az intézkedést – az egyéb feltételek

fennállása esetén – a fennmaradó részre kell alkalmazni. A vagyonelkobzást az elkövetővel

szemben, illetve akkor, ha az ilyen vagyonnal nem az elkövető, hanem gazdálkodó szervezet

gazdagodott, az utóbbival szemben kell elrendelni [Btk. 74 § (1) bekezdés a) pontja, (2)

bekezdése, 76. §].

Büntető Elvi Döntések

B.9. számú Elvi döntés (9/2012. számú büntető elvi döntés)

A számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény esetében – figyelemmel az

Európa Tanács számítástechnikai bűnözésről szóló egyezményében foglaltakra is – a védett

jogi tárgy a számítástechnikai rendszerek működéséhez, a bennük tárolt, feldolgozott,

továbbított adatok megbízhatóságához, valamint titokban maradásához fűződő érdek, és nem

magának a számítógépnek vagy gépeknek a mechanikus védelme, erre ugyanis a rongálás

törvényi tényállása nyújt büntetőjogi védelmet [Btk. 300/C. §, 300/F. § (3) bek.].

B.12. számú Elvi döntés (12/2012. számú büntető elvi döntés)

Nem emberölés bűntettét, hanem kuruzslás vétségét valósítja meg az elkövető, ha az

orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan tumoros megbetegedésben szenvedő teljes

beszámítási képességű beteget, aki az életkilátásait teljes bizonyossággal csak fél évvel

meghosszabbító műtéti beavatkozásról már lemondott, más gyógyító, illetőleg élethosszát

növelő orvosi kezelés alkalmazásáról lebeszéli, ehelyett – anyagi ellenszolgáltatás fejében –

őt olyan, az orvostudomány által releváns gyógyító módként el nem ismert „pszichés

terápiában” részesíti, amely a halálhoz vezető kóroki folyamatot nem gátolja, de nem is segíti

elő, s a beteg mintegy fél év múltán e kór talaján kialakult légzési-, keringési elégtelenség

következtében meghal [Btk. 166. § (1) bek., 285. § (1) bek.].

B.13. számú Elvi döntés (13/2012. számú büntető elvi döntés) I. Hivatalos személynek az minősül, aki a közhatalmi és államigazgatási feladatokat a

jogszabály alapján e feladatokkal megbízott szervnél látja el [Btk. 137. § 1/I. l) pont].

II. Az államigazgatási szervvel (megyei hivatallal) kötött megbízási szerződés alapján

közhatalmi feladatok ellátására feljogosított egyesületi elnök nem hivatalos személy, mert

hatósági jogköre nem jogszabályon, hanem megbízási szerződésen alapul. A beosztásából

eredő helyzetével visszaélve – jogtalan előnyért, anyagi ellenszolgáltatásért, illetve az ő javára

elvégzett ingyenmunkákért – a bíróság által ítéletben kiszabott, ám ténylegesen el nem végzett

közérdekű munkák igazolásával nem hivatali vesztegetést, hanem a társadalmi szervezet

önálló intézkedésre jogosult dolgozója által üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntettét

valósította meg [Btk. 250. §, 252. § (1) bek. II. fordulat, (3) bek. b) pont].

B.14. számú Elvi döntés (14/2012. számú büntető elvi döntés)

A terrorcselekménnyel fenyegetés bűntettének megállapítására csak az olyan komoly konkrét

fenyegetés ad alapot, amelyben megnyilvánul a terrorcselekmény bűntettének speciális

elkövetése.

A nagyszámú közösség által látogatott épületben elhelyezett bomba robbantásával való

fenyegetőzés, ha az épületben az elkövető robbanószert nem helyezett el, sőt azzal nem is

rendelkezik, a közveszéllyel fenyegetés vétségének megállapítására lehet alkalmas [Btk. 261.

§ (1) bek. a) pont, (7) bek., 270/A. § (1) bek.].

B.19. számú Elvi döntés (19/2012. számú büntető elvi döntés) A kábítószert forgalmazó elkövető által beszerzett, de ténylegesen a lefoglalás folytán

forgalomba hozni már nem sikerült kábítószerre sem a megszerzés és tartás, hanem erre nézve

is forgalomba hozatal elkövetési magatartása valósul meg [Btk. 282/A. § (1) bek. III. fordulat

és (3) bek.].

B.29. számú Elvi döntés (29/2012. számú büntető elvi döntés) I. Nem állapítható meg a büntetőjogi felelőssége foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés

bűncselekményében annak a foglakozási szabályok hatálya alatt cselekvő személynek, akinek

szabályszegű magatartása nem idéz elő közvetlen, azaz meghatározott személy vagy

személyek életének, testi épségének, egészségének sérelmére konkretizált veszélyt sem,

hanem csak általánosságban hordoz veszélyt [Btk. 171. § (1), (3) bek.].

II. A foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt a

büntetőjogi felelőssége – foglalkozási szabályszegés és alanyi bűnösség hiányában - nem

állapítható meg annak a vadásznak, aki a terelő vadászat során a tiltott lőirányra, a lőfegyver

kezelésére és használatára vonatkozó szabályok betartásával a mozgásban lévő vadra célzott

lövés leadásával a lövedék gurulata folytán okozza azt a halálos eredményt, amelynek

bekövetkezésével a leggondosabb előrelátás mellett sem számolhatott [Btk. 171. § (1) bek.,

(2) bek. b) pont].

B.30. számú Elvi döntés (30/2012. számú büntető elvi döntés)

Az eljárásban akadályozással megvalósított hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt a

hivatalos személy intézkedésének jogszerűtlensége a bűnösség megállapítását csak akkor

zárhatja ki, ha az minden mérlegelés szükségessége nélkül félreérthetetlen és kétségtelen.

A hivatalos személy elleni erőszak bűntettének megvalósulását nem zárja ki az sem, ha a

hivatalos személy intézkedése során megvalósult e bűncselekményt követően az elkövető a

hivatalos személy által tanúsított szakszerűtlen vagy jogszerűtlen intézkedésnek erőszakkal

vagy fenyegetéssel szegül ellen [Btk. 229. § (1) bek.].

21/2015. számú büntető elvi döntés

Amennyiben a másodfokú elbírálás idejére új törvény lép hatályba, az az időbeli hatály

vizsgálata során csak az elkövetéskor hatályos büntetőtörvénnyel vethető össze, az elsőfokú

elbírálás idején hatályos anyagi jogi szabály figyelmen kívül marad [1978. évi IV. tv. 318. §

(1) bek., (2) bek. I. fordulata, 1978. évi IV. tv 309. § (1) bek.; Btk. 2. §, 295. § (1) bek.].

25/2015. számú büntető elvi döntés

Közokirat-hamisítás bűntettét és nem magánokirat-hamisítást valósít meg a hamis bírósági

határozat készítése akkor is, ha a megtévesztésre alkalmas hamisítványon a kiadmányra való

utalás és a bíróság körbélyegzőjének lenyomata nem szerepel [Btk. 342. § (1) bek. a) pont].

26/2015. számú büntető elvi döntés

A zsarolás bűncselekménye szempontjából természetes egység, ha a vádlott több ízben

fenyegeti meg a sértettet annak érdekében, hogy a követelt pénzösszeget megkapja vagy a

sértett több részletben teljesíti a követelést. Eredmény-bűncselekmény esetén a folytatólagos

egység megállapítása kizárt, ha az elkövetési magatartás többszöri megvalósítása ugyanazon

eredmény előidézése érdekében történik [Btk. 6. § (2) bek., 367. §].