A VAKOK VILÁGSZÖVETSÉGE (WBU) ÚTMUTATÓJA A MARRÁKESI

SZERZŐDÉSHEZ

1

A Vakok Világszövetsége marrákesi szerződéshez való útmutatójának

méltatásai

„A marrákesi szerződéshez világszerte elismert szakíró szakértők által írt jelen útmutató alapvetően fontos mindenkinek, akinek célja a szerződésben foglalt normák hatékony átültetése, értelmezése és alkalmazása, amely végre valódi hozzáférést biztosít a látássérülteknek az információkhoz és kultúrához.”

Lucie Guibault Informatikajogi Intézet, Amszterdami

Egyetem

„Ez a könyv időszerű, világos útmutató, és betekintést nyújt egy összetett és újszerű, hatalmas gyakorlati jelentőségű jogi témába. Kötelező olvasmány mindenkinek, akit érdekel a nyomtatott anyagoknak a fogyatékossággal élők számára, akadálymentes formátumokban történő hozzáférhetővé tétele.”

Anna LawsonJogászprofesszor és a

Fogyatékosságkutató Központ Igazgatója, Leedsi Egyetem

A VAKOK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK

2

ERVEZETÉNEK ÚTMUTATÓJA A MARRÁKESI SZERZŐDÉSHEZ

A nyomtatott könyvek akadálymentes hozzáférhetőségének megkönnyítése a

látássérültek részére

Laurence R. HelferMolly K. Land

Ruth L. OkedijiJerome H. Reichman

3

4

A marrákesi szerződés a megjelent művekhez való hozzáférést könnyíti meg vakok, látássérültek vagy a nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen személyek számára

Aláírásra megnyitva: 2013. június 27.Szerződő államok: 25 (a 2016. november 30-i állapot szerint)Hatályba lépés: 2016. szeptember 30.

TARTALOMJEGYZÉK

Tartalomjegyzék

Köszönetnyilvánítás....................................9Előszó.......................................................11Vezetői összefoglaló.................................15Bevezetés.................................................23A marrákesi szerződés vezérelvei............33

1.1. A marrákesi szerződés az emberi jogok és a szellemi tulajdon kereszteződésében..................................................35

1.1.1. Emberi jogok nemzetközi rendszere..................35

1.1.2. A nemzetközi szellemi tulajdoni rendszer................39

1.1.3. A rendszerek ütközése vagy együttélése?................42

1.1.4. A szerzői jogi védelem eszközeinek használata az emberi jogi célok eléréséhez.............................................49

1.2. Értelmezési elvek a marrákesi szerződéshez..................55

1.2.1.A tárgy és cél hangsúlyozása.....................................55

1.2.2. A marrákesi szerződés igazítása a változó körülményekhez................................................................63

1.2.3. A CRPD-vel való összhang előmozdítása..................65

Jogi és szakpolitikai választási lehetőségek a marrákesi szerződésben........................79

2.1. A marrákesi szerződés hatálya alá tartozó, szerzői jogi védelemben részesülő művek...............................................80

5

2.2. Hozzáférhető formátumú példányok..............................83

2.3.Jogosított szervezetek.....................................................88

2.3.1.Bevezetés és áttekintés............................................88

2.3.2. A jogosított szervezetek típusai...............................92

2.3.3. A jogosított szervezetek által folytatott gyakorlatok.........................................................................................101

2.4. Kedvezményezett személyek........................................103

2.4.1. Bevezetés és áttekintés..........................................103

2.4.2.Kedvezményezett személyek kategóriái.................106

2.4.3. A kedvezményezett személyek definiálása a végrehajtási jogszabályokban..........................................114

2.5. A szerzői jogi védelem alóli kivételek és korlátozások a nemzeti jogszabályokban.....................................................120

2.5.1. Bevezetés és áttekintés..........................................120

2.5.2. A 4.1) cikkben foglalt kötelezettségek...................124

2.5.3. A 4.1) cikk végrehajtásának módjai........................131

2.5.4. Kivételek és korlátozások a szerzői jogi védelemben részesülő művek fordításánál..........................................139

2.5.5. Kereskedelmi forgalomban való elérhetőség opciója.........................................................................................140

2.5.6. Az ellentételezési opció.........................................145

2.6. A hozzáférhető formátumú példányok határokon átnyúló cseréje és importja..............................................................149

2.6.1. Bevezetés és áttekintés..........................................149

2.6.2. Az 5. és 6. cikk szerinti fontos kötelezettségek......155

2.6.3. Az 5. és 6. cikk végrehajtásának módjai.................161

2.6.4. Jogkimerülés..........................................................168

6

2.6.5. A 6. cikk végrehajtása............................................169

2.6.6. A marrákesi szerződésben nem tárgyalt, határokon átnyúló témák..................................................................171

2.7. Technológia védelmi intézkedések...............................173

2.7.1. Bevezetés és áttekintés..........................................173

2.7.2. Elemzés..................................................................176

2.8.A háromlépéses teszt....................................................186

2.8.1. A háromlépéses teszt szabályozási meggondolásai.........................................................................................187

2.8.2. A háromlépéses teszt és kivételek és korlátozások a vakok számára.................................................................190

2.8.3. A háromlépéses teszt alkalmazása a marrákesi szerződésre......................................................................193

2.8.4.A háromlépéses teszt és a nemzetközi emberi jogvédelmi szabályok.......................................................200

A marrákesi szerződés gyakorlatba ültetése a nemzeti jogban....................................202

3.1. Jogorvoslati lehetőségek teremtése.............................203

3.2. Nemzeti intézmények feljogosítása..............................209

3.2.1. Emberi jogvédelmi intézmények............................209

3.2.2. Szellemi tulajdonvédő intézmények......................214

3.2.3. Kapcsolódás a marrákesi szerződés közgyűléséhez.........................................................................................215

3.3.Jogérvényesítő tevékenységek folytatása......................217

3.3.1.Jogok felügyelete....................................................217

3.3.2. Jogorvoslati lehetőségek érvényesítése.................220

3.3.3. Nemzeti cselekvési terv létrehozása......................221

7

3.3.4. Oktatási és felvilágosító tevékenység folytatása....224

3.4.Országjelentések...........................................................226

3.4.1. Az ENSZ szerződések testületei..............................227

3.4.2. Az ENSZ Alapokmányának testületei......................232

3.4.3.Az ENSZ különleges eljárásai...................................233

Befejezés................................................235

Függelékek1: Szellemi Tulajdon Világszövetsége,

Rendkívüli közgyűlés: Határozati szöveg (2012. december 18.)

2: A vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szóló marrákesi szerződés (elfogadva 2013. június 27-én, hatályba lépett 2016. szeptember 30-án)

3: A marrákesi szerződés aláírói és szerződő felei

4: Egyezmény a fogyatékossággal élő személyek jogairól és opcionális jegyzőkönyv (elfogadva 2006. december 13-án, hatályba lépett 2008. május 3-án)

5: A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény aláírói és szerződő felei

8

6: Az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló berni egyezmény(legutóbb 1979. szeptember 28-án módosított párizsi szövege)

Köszönetnyilvánítás

A Vakok Világszövetsége és a Vakok Világszervezetének útmutatója a marrákesi szerződéshez: Hozzáférés megkönnyítése nyomtatott könyvekhez látási fogyatékos egyének számára kiadvány szerzői legmélyebb elismeréssel fejezik köszönetüket hozzájárulásukért az előbbi Egyezmény tárgyalóinak, az emberi jogok szószólóinak, nem kormányzati szervezeteknek és a szerzői jogok, emberi jogok és a fogyatékosok jogaival foglalkozó terület szakértőinek és praktizálóinak, akiknek segítő észrevételei és javaslatai nagymértékben hozzájárultak a jelen útmutató elkészítéséhez.

Szakértői műhelymunkákra került sor 2015. november 6-án és 7-én a Harvard Law Schoolban és 2016. január 28-án és 29-én az Amszterdami Egyetem Informatikajogi Intézetében. A

9

műhelymunka középpontjában egyrészt a szerződés rendelkezéseinek a szerzői jog, az emberi jogokra vonatkozó jogszabályok és a fogyatékkal élőkre vonatkozó jogszabályok szempontjából való megértése, másrészt az elérhető formátumú példányok készítésével, hozzáférésükkel és használatukkal kapcsolatos technológiai kérdések álltak. A műhelymunka megbeszéléseit jelentősen gazdagították az Egyezmény három tárgyalója és a genfi WIPO-n valamint a Marrakeshben tartott diplomáciai konferencián megjelent más szakértők által ismertetett részletek.

A szerzők különösen hálásak az útmutató korábbi változataira vonatkozó visszajelzéseikért a következő személyeknek: Jonathan Band, Maryanne Diamond, Séverine Dusollier, Jim Fruchterman, G. Anthony Giannoumis, Henning Grosse Ruse-Kahn, Lucie Guibault, Teresa Hackett, Stuart Hamilton, Peter Jaszi, Koen Krikhaar, Anna Lawson, Jonathan Lazar, Kenneth Félix Haczynski da Nóbrega, Dan Pescod, Gudibende Raghavender, Jerome Reichman, Martin Senftleben, Lea Shaver, Michael Stein és Paul Torremans. Hálásak vagyunk az útmutatóval kapcsolatos észrevételeikért és információikért az International Federation of Library Associations and

10

Institutions (IFLA) [Könyvtári egyesületek és szervezetek nemzetközi szövetsége] és az Electronic Information for Libraries (EIFL) [Elektronikus információ könyvtárak számára] szervezeteknek.

Végül, a Vakok Világszövetsége őszinte elismerését fejezi ki a következő szervezeteknek: a Nyílt társadalom alapítványoknak [Open Society Foundations (OSF)], amelyek jelentős pénzügyi támogatást nyújtottak a Marrakesh ratifikációs és végrehajtási kampány első és második fázisához, amelynek a jelen útmutató kulcseleme; CBM; Sightsavers; Royal National Institute of Blind Persons (RNIB); Vision Australia; International Council for Education of People with Visual Impairment (ICEVI); és a National Federation of the Blind India.

Előszó

A Vakok Világszervezetének „A nyomtatott könyvek akadálymentes hozzáférhetőségének megkönnyítése a látássérültek számára” c. útmutatója a marrákesi szerződéshez áttörést jelent a vak és a nyomtatott szövegek olvasásában egyéb okból akadályozott személyek nyomtatott szóhoz való hozzáférésének lehetővé tétele terén. Annak biztosítása,

11

hogy a látáskárosult személyeknek ugyanolyan feltételekkel legyen fenntartható hozzáférésük a megjelent művekhez, mint a jól látó személyeknek, fontos mérföldkő az olyan világkép megvalósítása felé vezető úton, amelyben mindenki teljes körűen és másokkal egyenlő eséllyel vesz részt a társadalom politikai, gazdasági és kulturális életében.

A világ nemzeteinek körülbelül egyharmada a helyi szerzői jogi törvények alóli kivételekkel régóta támogatja az olyan vakokat, mint amilyen én is vagyok, hogy olyan elérhető formátumokban jussanak könyvekhez és egyéb anyagokhoz. mint a Braille-írás és a hangfelvételek. De még ott is, ahol léteztek ezek a kivételek, a könyvek elérhető formátumokban nem léphették át a nemzetközi határokat. Spanyolországban, például, körülbelül 100 000 elérhető könyv van, miközben Argentínában kb. csak 25 000. De a Spanyolországban elérhető könyvek legálisan nem exportálhatók Argentínába vagy más, spanyol nyelvű országba. A marrákesi szerződés (MSz) lehetővé teszi, hogy az akadálymentesen hozzáférhető formátumú példányok átléphessenek a határokon, ha mind az exportáló, mind az importáló ország megfelelő kivételeket biztosít a szerzői jog területén. Az MSz

12

nemcsak előmozdítja ezeket a határokon átnyúló cseréket, hanem egy keretet is meghatároz a szerzői jog alóli kivételek összehangolására a nyomtatott szövegek olvasásában akadályozott személyek érdekében.

Mint a legtöbb szerződés, az MSz is számos komplex rendelkezést tartalmaz. A jelen útmutató gondosan kibontja ezeket a rendelkezéseket, hogy a szerződést érthetővé tegye a parlamenti képviselők és a kiadók, valamint a fogyatékkal élők és képviseleti szervezeteik számára.

Az útmutató három részből áll. Az első rész elmagyarázza, miért kell az MSz-t tágan értelmezni, mivel konvergenciát hoz létre a szellemi tulajdonról szóló szerződések és az emberi jogi megállapodások és egyezmények, különösen a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény (CRPD) között. A középső rész az MSz felépítését magyarázza el, hogy a ratifikáló országoknak segítsen a nemzeti végrehajtási jogszabályok törvénybe iktatásában. Az utolsó rész azt tárgyalja, hogyan lehet a marrákesi szerződést átültetni a gyakorlatba, beleértve az MSz és a végrehajtásáról szóló jogszabályok beillesztését az egyes országoknak a fogyatékossággal kapcsolatos cselekvési tervébe.

13

Mint az Egyesült Nemzetek fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó bizottságának korábbi tagja és elnöke különösen örülök, hogy a jelen útmutató szerzői hasznos és rendkívül hozzáférhető forrást nyújtottak azoknak, akik a marrákesi szerződés megértésére és érvényesítésére törekszenek. A bizottság folyamatosan arra ösztönzi az országokat, hogy minél előbb ratifikálják a marrákesi szerződést a nyomtatott szövegek elérhetővé tételének eszközeként, ezzel teljesítve a CRPD egyik fontos célját. Remélem, hogy a jelen útmutató segítségével való teljes körű bevezetése után az MSz révén nőni fog az akadálymentesen hozzáférhető formátumban rendelkezésre álló művek nagyon alacsony százalékos aránya, és az MSz segít kiegyenlíteni a még mindig nagyon egyenlőtlen játékteret.

Ron McCallum AOEgyetemi Tanár,

a Sydney Egyetem jogi karának korábbi dékánja

Egyesült Nemzetek fogyatékkal élő személyek jogaival foglalkozó bizottságának korábbi elnöke

Sydney, Ausztrália2016. november 30.

14

Vezetői összefoglaló

A nyomtatott könyvekhez vakok, látássérült személyek és a nyomtatott szövegek olvasásában egyéb okból akadályozott személyek számára való hozzáférés megkönnyítését célzó marrákesi szerződés (Marrákesi Szerződés, MSz vagy szerződés) a Szellemi tulajdon Világszövetsége (WIPO) égisze alatt tárgyalt és 2013. június 13-án a marokkói Marrákesben tartott diplomáciai konferencián elfogadott nemzetközi megállapodás. Az MSz fő célja a szerzői jogi védelemben részesülő művek elérhetőségének kiterjesztése a világon élő csaknem 300 millió, nyomtatott szöveget használni képtelen egyén számára. Ezen egyének közül sokan — közöttük nemcsak vakok vagy látássérültek, hanem olvasási és érzékelési nehézségekkel küzdő személyek – hiányolják jelenleg a könyvekhez és más kulturális anyagokhoz akadálymentesen hozzáférhető formátumokban való hozzáférést.

A marrákesi szerződés a világ országai erős támogatását élvezi. 2013 júniusában Marrákesben a diplomáciai konferencia befejezésekor ötvenegy ország írta alá az MSz-t, míg 2016 júliusára a Szerződésnek már több mint 75 aláíró országa volt. Az MSz 2016. szeptember 30-án lépett

15

hatályba, három hónappal azt követően, hogy 20 állam ratifikálta a szerződést.*

A ratifikáló országok kormányai előtt számos jogi és politikai választási lehetőség áll nyitva annak eldöntésére, hogyan építsék be az MSz-t a nemzeti jogrendszerükbe. Ezek a döntések fogják meghatározni, hogy a Szerződés eléri-e a fő célját, a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek emberi jogainak kiterjesztését az által, hogy akadálymentesen hozzáférhető formátumokban tudjanak könyveket és más kulturális anyagokat előállítani, olvasni és megosztani.

A Vakok Világszövetségének útmutatója a marrákesi szerződéshez: hozzáférés megkönnyítése nyomtatott könyvekhez látássérült egyének számára átfogó elemzést ad az MSz-ről, hogy az országokat segítse e cél elérésében. Az útmutatót a legkülönbözőbb, igen széleskörű célcsoportoknak szánjuk, többek között:

• parlamenti képviselőknek és politikai * Az MT-t ratifikáló első húsz ország: Argentína,

Ausztrália, Brazília, Kanada, Chile, Koreai Demokratikus Népköztársaság, Ecuador, El Salvador, Guatemala, India, Izrael, Mali, Mexikó, Mongólia, Paraguay, Peru, Koreai Köztársaság, Szingapúr, Egyesült Arab Emírségek és Uruguay.

16

döntéshozóknak, akik a Szerződés végrehajtása érdekében elfogadják a hazai törvényeket és jogszabályokat;

• bíróknak és ügyintézőknek, akik azokat a jogszabályokat értelmezik és alkalmazzák;

• fogyatékos emberek jogait védő szervezeteknek és más civil társadalmi csoportoknak, amelyek síkra szállnak a szerződés bevezetéséért és hathatós végrehajtásáért;

• nemzetközi és nemzeti ellenőrző és felügyelő testületeknek, amelyek áttekintik a kormány bevezetési és végrehajtási intézkedéseit; és

• az olvasási nehézséggel küzdő egyéneknek, akiket a MSz „kedvezményezett személyekként” jelöl meg.”

E szereplők és más érdekeltek támogatásához az útmutató általános fogalmi keretet nyújt a marrákesi szerződés értelmezése és bevezetése, a szerződés főbb rendelkezéseinek pontról pontra való elemzése és specifikus jogi és politikai ajánlások számára e rendelkezések érvényesítése érdekében. Az útmutató olvasása történhet egészben vagy szelektíven. Tekintettel a bizonyos, speciális témákra koncentráló olvasókra, az útmutató úgy lett megírva, hogy

17

mindegyik szekciója önállóan is megálljon további háttéranyag-olvasás szükségessége nélkül.

Fogalmi megközelítését tekintve az útmutató az MSz-t olyan nemzetközi megállapodásnak tekinti, amelyik a szerzői jog doktrínáit és politikai eszközeit alkalmazza az emberi jogi célok előmozdítása végett. Ez a fajta megközelítés a szerződésre jellemző több olyan sajátosság miatt született, mint pl. a széles körben elfogadott nemzetközi, emberi jogi okiratokra való hivatkozások a preambulum első bekezdésében, a szerzői jogtulajdonosok kizárólagossági jogai alól való kötelező kivételeket megállapító első többoldalú megállapodási státusz és az, hogy a nyomtatott szöveget használni képtelen egyéneket jelöli meg a szerződés kedvezményezettjeiként. Ugyanakkor az útmutató elismeri, hogy az államoknak kötelezettségeik vannak a nemzetközi szellemi tulajdoni jog és a nemzetközi emberi jog alapján. A kormányoknak az MSz legjobb érvényesítési módjáról való döntés során tiszteletben kell tartaniuk ezeket a már meglévő kötelezettségvállalásokat, amelyek tartalmazzák a számos szellemi tulajdonról szóló szerződésben a szerzői jog alóli kényszerítő kivételekre vonatkozó háromlépéses tesztet.

18

Az útmutató elmagyarázza azokat a jogi és politikai opciókat, amelyeket a marrákesi szerződés nyújt a ratifikáló országoknak, és ajánlásokat kínál a rendelkezésre álló opciók közötti választáshoz az államoknak már meglévő emberi jogi és szerzői jogi kötelezettségvállalásaik fényében. Például, az útmutató szorgalmazza, hogy az államok iktassák törvénybe a szerzői jog alóli kötelező kivételeket, amelyeket a szerződés vélelmezetten kompatibilisnek tart a szellemi tulajdonról szóló, már meglévő szerződésekkel. Ezek a „védett kikötő” rendelkezések kivételeket tartalmaznak a sokszorosítás, terjesztés, nyilvánosságra hozatal és nyilvános előadás kizárólagos joga alól (4. cikk), valamint kivételt nyújtanak a hozzáférhető formátumú példányok nemzetközi közvetítése számára (5. cikk). A más megközelítést, így az általános méltányos felhasználásra vagy méltányos bánásmódra vonatkozó kivételeket választó ratifikáló országok számára az útmutató számos ajánlást kínál, hogy a kormányok a végrehajtási jogszabályokat belpolitikai céljaikhoz és a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek szükségleteihez igazítsák.

Az útmutató állást foglal az MSz inkább megengedő, mint kötelező érvényű

19

cikkelyeiben. Ezen opcionális rendelkezések közül a kettő legfontosabb a kereskedelmi rendelkezésre állás követelménye a 4.4) cikkben, és az ellentételezés követelménye a 4.5) cikkben. Az első cikkely megengedi egy országnak, hogy megtiltsa a hozzáférhető formátumú példányok létrehozását, ha a szerzői jog tulajdonosa a művet az adott formátumban már kereskedelmi forgalomba hozta. A második cikkely megengedi egy államnak, hogy ellentételezést követeljen a hozzáférhető formátumú példányok előállításának és terjesztésének feltételeként. Az útmutató ezekről az opcionális rendelkezésekről úgy véli, hogy ütköznek az MSz fő céljaival. Ennek megfelelően az útmutató szorgalmazza, hogy az államok tartózkodjanak ezektől az opcionális intézkedésektől.

Az utolsó részében az útmutató a marrákesi szerződés végrehajtásával foglalkozik. Az MSz-nek az adott országon belüli érvényesítése nem nehéz, bonyolult vagy költséges törekvés. A legalapvetőbb szinten minden ratifikáló országnak revideálni kell a nemzeti szerzői jogi törvényeit a hozzáférhető formátumú példányok előállításának, felhasználásának és megosztásának engedélyezése végett,

20

beleértve a határokon átnyúló megosztást is.

Mint bármely szerződésnél, ennél is lehetséges, hogy a nemzeti jogszabályok változásai önmagukban nem biztosítják az MSz céljainak sikeres megvalósítását. Az útmutató így azt ajánlja, hogy az államok az emberi jogi szerződések folyamatban lévő végrehajtására támaszkodjanak egy sor konkrét lépés megtételével az MSz figyelemmel kísérése és érvényesítése érdekében. A hivatalnokoknak főleg a nyomtatott szöveget használni képtelen egyénekkel és képviseleti szervezeteikkel kell egyeztetniük, eredményes jogi eljárásokat teremteniük a jogsértések orvoslására, hatáskört adniuk a nemzeti emberi jogi és szellemi tulajdonügyi intézményeknek, hogy felügyeljék a Szerződés végrehajtását, és a végrehajtási intézkedésekről beszámoljanak az ENSZ-nek. E tevékenység végzésére szolgáló intézmények és adminisztratív mechanizmusok már léteznek a legtöbb nemzeti jogrendszerben, vagy könnyen adaptálhatók, hogy kiterjedjenek az MSz végrehajtására is.Bevezetés

21

A vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szóló (a Marrákesi Szerződés, MSz vagy Szerződés) kötelező kivételeket teremt a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek számára a szerzői jogi védelem alól. Az MSz-ben rögzített, ezekből a kivételekből származó jogok közös fő célja: megkönnyíteni ezen egyének számára a szerzői jog által védett művek hozzáférhető formátumokban való elkészítését, felhasználását és megosztását.

A Marrákesi Szerződés tárgyalására a nyomtatott művek és kulturális anyagok akadálymentesen hozzáférhető formátumú példányainak világméretű szűkössége, a gyakorta „könyvéhségként” hivatkozott hátterére tekintettel került sor. Ez a globális hiány a méretében és a hatásában egyaránt riasztó. A becslések szerint 300 millió nyomtatott szöveget használni képtelen személy, különösen a fejlődő országokban élők közül soknak nincs megfelelő hozzáférése akadálymentesen hozzáférhető formátumú nyomtatott anyagokhoz, bár az ilyen művek létrehozásának már régóta megvan és továbbra is gyorsan fejlődik a technológiája. Nem áll módjukban újságot

22

olvasni, könyveket élvezni vagy az internetet kutatni, és így ezek az egyének nem képesek érdemben részt venni a társadalom életében. Ennek következménye számos nemzetközileg elismert, különösen a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló Egyezmény (CRPD) által védett emberi jog megsértése. A 2016 októberében már 168 ország, az Egyesült Nemzetek tagságának 85 százaléka által elfogadott CRPD előírja a kormányoknak, hogy biztosítsák azt, hogy a szellemi tulajdonról szóló jogszabályok ne akadályozzák meg a fogyatékossággal élő személyeket a könyvekhez és más kulturális anyagokhoz való hozzáférésben.

A könyvínségnek véget vető kollektív fellépés erőteljes, multilaterális választ követelt egy olyan új szerződés formájában, amely összehangolja a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének érdekét szolgáló kivételeket és a szerzői jogi védelemről szóló szabályokat. Jogilag kötelező érvényű nemzetközi megállapodásra több okból volt szükség. Először is, a szerzői jog védelme alatt álló művek akadálymentesen hozzáférhető példányainak ritkasága olyan globális probléma, amely globális megoldást követel. Minden nemzeti jog korlátozza a szerzői jogi védelmet a fontos közpolitikai

23

célok elérése érdekében, és a vakok számára tett kivételek a legrégibbek közé tartoznak ezek között a korlátozások között. Mindazonáltal az országok kétharmada nem fogadott el ilyen kivételeket. Ezen felül sok létező kivétel nem elégíti ki teljesen a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek igényeit, különösen a fejlődő országokban és az olyan új technológiák tekintetében, mint az e-könyvek és a hangoskönyvek.

Másodszor, mivel a szerzői jogi törvények hatókörüket tekintve területi hatályúak, az érvényben lévő, nemzeti kivételek közül sok tiltja a hozzáférhető formátumú példányok importját vagy exportját. Nem kívánatos és nem is hatékony, hogy minden ország maga biztosítsa területén a könyvínségnek véget vető összes hozzáférhető formátumú példányt különösen, ha az ilyen példányok könnyedén elérhetőek másutt. Így az MSz alapvető célja az, hogy előírja az államoknak a szerzői jogi védelem alóli olyan kivételeknek az elfogadását, amelyek megkönnyítik a hozzáférhető formátumú példányok határokon átnyúló cseréjét.

Harmadszor, a fogyatékos személyek számára a szerzői jogi védelemben részesülő művekhez való hozzáférés megkönnyítését a világ legtöbb

24

nemzetének már előírják vagy azok az emberi jogokról szóló szerződések, amelyekhez csatlakoztak, vagy a saját hazai jogszabályaik. A jogi kötelezettségvállalás legkonkrétabb példája szerepel a széles körben ratifikált, fent említett CRPD-ben. Az MSz keretet biztosít az országoknak ahhoz, hogy eleget tegyenek ezeknek, a már fennálló nemzetközi kötelezettségeiknek, ideértve azt is, hogy azokra az intézkedésekre és lépésekre építsenek, melyeket már megtettek a CRPD és más emberi jogi szerződések végrehajtása érdekében.

A globális, kollektív fellépés eme több ésszerű indoka által ösztönözve ez az útmutató támaszkodót nyújt a marrákesi szerződés értelmezéséhez és végrehajtásához. A Vakok Világszövetsége reméli, hogy segítséget nyújt a kormánytisztviselőknek, politikai döntéshozóknak, fogyatékos emberek jogait védő szervezeteknek és civil társadalmi csoportoknak, akik az MSz végrehajtásáról fognak dönteni a ratifikáló országokban. Az útmutató megállapítja, hogy milyen jogi és politikai választási lehetőségek állnak e szereplők rendelkezésére, és a szerződés alapvető céljait előmozdító ajánlásokat kínál, azaz kötelező kivételek alkalmazását a szerzői jogi védelem alól, hogy bővítse a

25

hozzáférhető formátumú könyvek és kulturális anyagok elérhetőségét a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének számára.

Az első olyan nemzetközi megállapodásként, amely kivételeket ír elő a szerzői jogi védelem alól, hogy egy speciális populáció emberi jogait kiterjessze, a marrákesi szerződés a nemzetközi emberi jogok és a nemzetközi szellemi tulajdoni jog kereszteződésében áll. Az MSz értelmezése és végrehajtása során a köztisztviselőknek és a magánszféra szereplőinek törekedniük kell a mindkét jogi terület által szabott kötelezettségeknek való megfelelésre.

De hogyan érhetik el a kormányok ezt az összhangot? Az útmutató gyakorlati választ kínál. Úgy fogja fel a marrákesi szerződést, mint egy olyan nemzetközi okiratot, amely a szerzői jogi védelem jogi doktrínáit és politikai eszközeit annak érdekében alkalmazza, hogy általuk emberi jogi célokat érjen el. A szerződésnek ez a látásmódja alátámasztja az útmutatóban adott elemzést. Bemutatja az 1. fejezetben írt általános értelmező elveket, a 2. fejezetben pontról pontra adott elemzést és az ott tárgyalt politikai opciókat, valamint az MSz-nek a hazai jogban való végrehajtására vonatkozó, a 3. fejezetben áttekintett ajánlásokat.

26

A marrákesi szerződésnek az emberi jogi célok eléréséhez a szellemi tulajdon eszközeit alkalmazó sokoldalú megállapodásként történő ilyen megfogalmazása számos általános feltételezést tartalmaz. Először, előírja a kormányoknak, hogy biztosítsák az MSz végrehajtásának eredményességét. A papíron létező, de a valóságban nem működő szerződéses jogok és kötelezettségek elégtelenek; ezek nem fogják fokozni a hozzáférhető formátumú példányok elérhetőségét a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek számára.

Másodszor, az útmutató fogalmi megközelítése megalapozza a kormányok rendelkezésére álló politikai opciókról szóló ajánlásait. A Marrákesi Szerződés kifejezetten hivatkozik más szerzői jogi egyezményekre és emberi jogi okiratokra. Az MSz nem értelmezhető elszigetelten ezektől a jogi szövegektől, beleértve a szellemi tulajdonról szóló több megállapodásban megjelenő kivételekre és korlátozásokra vonatkozó három lépés tesztet. Mindazonáltal a megfelelő formátumú példányok létrehozására, felhasználására és megosztására vonatkozó, a jelen útmutatóban „védett kikötőnek” nevezett kivételek adásával az MSz megerősíti, hogy a három lépés teszt

27

elég rugalmas ahhoz, hogy egymás mellett éljen az államoknak az emberi jogok védelmi iránti folyamatos kötelezettségvállalásával.

Harmadszor, abban az esetben, amikor az államok a Szerződés értelmében saját belátásuk szerint dönthetnek, az útmutató olyan választásokat ajánl, amelyek inkább előmozdítják, mint korlátozzák a hozzáférést. Például, az útmutató szorgalmazza, hogy az államok vessék el az MSz-ben adott opcionális klauzulákat az ellentételezésról és kereskedelmi elérhetőségről. Bár ezek a rendelkezések formálisan összeegyeztethetők a Szerződéssel, a végrehajtásuk jelentősen korlátozhatná a kedvezményezett személyek hozzáférését, ezzel aláásná a Szerződés tárgyát és célját.

Végül, az MSz nem szűkíti a hazai és nemzetközi jog alapján már meglévő, a szerzői jog alóli olyan kivételek és korlátozások elfogadására vonatkozó jogkört, amelyek közérdekű célokat szolgálnak. Az államok továbbra is e jogkörre támaszkodhatnak az ilyen kivételek és korlátozások létrehozása, megőrzése és kiterjesztése céljából, beleértve azokat, amelyek előmozdítják a fogyatékossággal élő személyek emberi jogait feltéve, hogy eljárásuk összeegyeztethető az általuk ratifikált

28

szellemi tulajdoni megállapodásokkal. Így, bár az MSz modellt ad a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének szerzői jog által védett művekhez való hozzáférési jogának védelméhez, a Szerződés nem gátolja meg az államokat abban, hogy túlmenjenek a feltételein.

A jelen útmutató további része a következőképpen folytatódik. Az 1. fejezet a szellemi tulajdoni és emberi jogi rendszerekbe való rövid bevezetéssel kezdődik. Majd megállapítja a szerződés értelmezésének három általános elvét, amelyek megalapozzák az útmutató elemzését —hangsúlyozva az MSz tárgyát és célját, a Szerződés hozzáigazítását a változó feltételekhez és a CRPD-vel való összhangjának előmozdítását.

A 2. fejezet pontról pontra elemzi az MSz előírásait. Ismerteti a Szerződés alap struktúráját, és minden egyes fontos rendelkezéshez megállapítja a kormányok előtt nyitva álló jogi és politikai választási lehetőségeket, beleértve a „hozzáférhető formátumú példány”, a „jogosított szervezetek” és „kedvezményezett személyek” definícióját, továbbá a minden ratifikáló ország által elfogadandó kivételeket és korlátozásokat a szerzői jogi védelem tekintetében.

29

Az útmutató 3. fejezete a végrehajtás felé fordul. A ratifikáló államok alapvető kötelezettsége a nemzeti szerzői jogi törvények revideálásával a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének és a jogosított szervezetek számára engedélyezni a hozzáférhető formátumú példányok készítését, fogyasztását és nemzetközi megosztását is. De, mint bármely szerződés esetében, lehetséges, hogy a törvények változásai nem elegendőek az MSz eredményességének biztosításához. Az útmutató így azt ajánlja, hogy a kormányok az emberi jogi megállapodások meglévő végrehajtására építsenek egy sor konkrét lépés megtételével az MSz figyelemmel kísérése és érvényesítése érdekében. Ezek a lépések magukban foglalják a nyomtatott szöveget használni képtelen egyénekkel és képviseleti szervezeteikkel való egyeztetést, jogi eljárások teremtését a jogsértések orvoslására, hatáskör adását a nemzeti intézményeknek, hogy felügyeljék és kikényszerítsék a nemzetközi kötelezettségvállalásokat, valamint a végrehajtási intézkedésekről szóló beszámolást az Egyesült Nemzetek emberi jogi rendszerén belül.

1. fejezet

30

A marrákesi szerződés vezérelvei

A vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szóló marrákesi szerződés (Marrákesi szerződés, MSz vagy Szerződés) egy nemzetközi megállapodás, amely a szerzői jog által a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének könyvekhez és más kulturális anyagokhoz való hozzáférése előtt emelt akadályok felszámolására törekszik. Az MSz ezt a célt úgy éri el, hogy előírja az államoknak a szerzői jog alóli olyan kivételeknek és korlátozásoknak az elfogadását, amelyek lehetővé teszik a hozzáférhető formátumú példányok készítését és nemzetközi terjesztését is.

A marrákesi szerződés úgy igyekszik előmozdítani az emberi jogokat, hogy a szerzői jogvédelem jogi és politikai eszközeit alkalmazza. Az MSz preambulumának legelső sorai hangsúlyozzák a két jogterület közötti átfedést, emlékeztetve az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatában és az Egyesült Nemzeteknek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményben (CRPD) kihirdetett, a „diszkriminációmentességre, az

31

esélyegyenlőségre, a hozzáférhetőségre és a társadalomban való teljes és eredményes részvételre és integrációra vonatkozó elveire, és felismerve „a szerzők jogainak eredményes védelme és a nagyobb közérdek közötti egyensúly megőrzésének igényét.” Az MSz így segít teljesíteni a szerződő államok által a CRPD 30.3) cikkben tett ígéretét, miszerint „biztosítja, hogy a szellemi tulajdoni jogok védelme nem jelent ésszerűtlen vagy diszkriminatív hozzáférési korlátot a fogyatékossággal élő személyek számára.”

Az MSz-ben az emberi jogok és a szellemi tulajdon sajátos elegye azt jelenti, hogy a Szerződés értelmezésénél és megvalósításánál mindkét terület jogi kötelezettségeit és elveit figyelembe kell vennie. A jelen útmutató átfogó módon közelít ezekhez a témákhoz. A MSz hatékony végrehajtása előmozdításának érdekében politikai lehetőségeket és gyakorlati szempontokat vet fel a helyi rendelkezések széles skálájának tekintetében. Mielőtt ezek felé a javaslatok felé fordulna, az útmutató 1.1 pontja röviden bemutatja a nemzetközi emberi jogi és szellemi tulajdoni rendszereket, a hangsúlyt a szerzői jogra helyezve. Ezt követően az 1.2 pont kifejti, hogy az MSz által elérni kívánt emberi jogi célok hogyan alapozzák meg a Szerződés értelmezését a

32

nemzetközi közjog régóta érvényes elvei keretében.

1.1. A marrákesi szerződés az emberi jogok és a szellemi tulajdon kereszteződésében

A nemzetközi emberi jogi és nemzetközi szellemi tulajdoni (SzT) rendszerek exponenciálisan terjeszkedtek az elmúlt két évtized folyamán, ami a két jogterület fokozott összekapcsolódásához vezetett. Az MSz értelmezéséhez és végrehajtásához gondosan fontolóra kell venni az egyes rendszerek kiegészítő és néha egymással versenyző céljait.

1.1.1. Emberi jogok nemzetközi rendszere

A minden emberi lény alapvető jogait védelmező nemzetközi rendszer a második világháborút követően alakult ki. A tömeges atrocitások egyértelmű bizonyítékait látva a győztesek arra az elhatározásra jutottak, hogy az országok saját határain belül, saját polgáraik ellen elkövetett visszaélései ne legyenek többé az adott ország belügyének tekinthetők. E kötelezettségvállalásra az első válasz az Egyesült Nemzetek létrehozása és az ENSZ-nek a nemzetközi béke és biztonság

33

fenntartásának, valamint a nemzetközi emberi jogok egyetemes tiszteletben tartása és betartása előmozdításának felelősségével való felruházása volt. Megalapítása után az Egyesült Nemzetek hamarosan nekilátott az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata (UDHR) megfogalmazásának, amely nem kötelező hatályú határozatot az ENSZ Közgyűlése 1948-ban egyhangúlag elfogadta. A következő évtizedek során a nemzetközi emberi jogi rendszer fókuszában két fő feladat állt: a védett jogok és szabadságok listájának bővítése és finomítása, valamint nemzetközi intézmények és ellenőrző mechanizmusok létrehozása annak biztosítása érdekében, hogy az államok a gyakorlatban is tiszteletben tartsák azokat a jogokat és szabadságokat.

A nemzetközi emberi jogokról szóló jog magját három jogi okirat, az UDHR, a Polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmány (ICCPR) és a Gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezmény (ICESCR) alkotja, amely együttesen Nemzetközi Emberi Jogi Kódexként ismert. Az egyaránt 1966-ban elfogadott ICCPR és az ICESCR az z UNCRPD-ben megfogalmazott, nagyratörő normákat a részes államok jogi kötelezettségévé tette. Az ICCPR a polgári és politikai szabadságjogok széles körét,

34

így a szólásszabadságot, gondolatszabadságot és a közügyek intézésében való részvétel jogát védi. Az ICESCR védi az oktatáshoz való jogot, és egyéb jogok között a kulturális életben való részvétel jogát és a tudományos haladás eredményei és alkalmazásai hasznának élvezéséhez fűződő jogot. E jogok közül sok van beépítve a nemzeti alkotmányokba, törvényekbe, közigazgatási szabályokba és bírósági határozatokba.

Az ICCPR és az ICESCR mellett nyolc másik ENSZ szerződés foglalkozik speciális emberi jogi témákkal, beleértve a faji megkülönböztetést, kínzást, a nők jogait, a gyermekek jogait és a fogyatékossággal élők jogait. A fogyatékossággal élő egyének jogaival a „Fogyatékossággal Élők Jogairól Szóló ENSZ Egyezmény (CRPD) foglalkozik. Ezeknek az ENSZ szerződéseknek mindegyike „szerződési bizottság néven ismert nemzetközi ellenőrző mechanizmust hoz létre, s a jogi és más szakértőkből álló bizottság van megbízva az adott szerződés megvalósításának felügyeletével és annak felmérésével, hogy az államok teljesítik-e az általa védett jogokat. A CRPD esetében ezeket a funkciókat a Fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó bizottság látja el (CRPD bizottság). A CRPD 39. cikke

35

a Bizottságot több egyéb funkció között illetékességgel ruházza fel „a szerződő államoktól kapott jelentések és tájékoztatások vizsgálatán alapuló javaslatok és általános ajánlások adására.” Bár a CRPD Bizottságnak általános megjegyzésként hivatkozott javaslatai és ajánlásai nem kötelező hatályúak és nem módosíthatják a CRPD-t, a Bizottság által generált értelmezéseknek „nagy súlyt” tulajdonítanak különleges, a szerződéseknek az államok általi betartása ellenőrzésének céljából létrehozott független szakértői testületi szerepük miatt.1

1.1.2. A nemzetközi szellemi tulajdoni rendszer

A Szellemi Tulajdon Világszervezetét (WIPO) létrehozó 1967. évi Egyezmény meghatározása szerint “szellemi tulajdon” jelentése: “irodalmi, művészeti és

1 Amint azt a Nemzetközi Törvényszék egy másik szerződés bizottsággal, az ENSZ Emberi Jogok Bizottságával kapcsolatban kifejtette: “habár a Törvényszék semmiképpen sem köteles … a saját értelmezését … a Bizottságé alapján kialakítani, úgy véli, hogy nagy súllyal kell a latba esnie e független, kimondottan azon szerződés alkalmazásának felügyeletére létrehozott szerv által elfogadott értelmezésnek.” Ahmadou Sadio Diallo (Guineai Köztársaság a Kongói Demokratikus Köztársaság ellen), Ítélet, 2010 ICJ Rep. 639, 664.

36

tudományos művekhez fűződő jogok; előadóművészek előadása, hangfelvétel és sugárzás; találmányok az ember minden tevékenységi területén; tudományos felfedezések; ipari minták; gyári, kereskedelmi és szolgáltatási védjegyek, kereskedelmi nevek és megjelölések; védekezés a tisztességtelen versennyel szemben; valamint az ipar, a tudomány, az irodalom vagy művészet terén folyó szellemi tevékenységből származó minden egyéb jog.”

Ez az alfejezet a szerzői jogra összpontosít, ami a szerzők eredeti műveit védelmezi, így az MSz tárgyát képező irodalmi és művészeti alkotásokat. A szerzői jog attól kezdve létezik, hogy egy szerzői alkotás kézzel fogható formában ki lett fejezve, akár nyilvánosságra lett hozva, akár nem. A szerzői jog azonban csak az eredeti ötletek kifejezési formáját védi, az ötleteket magukat mások szabadon felhasználhatják. Egy szerzői jogi oltalom alá eső mű tulajdonosának kizárólagos jogában áll, többek között, a művet többszörözni, a műről adaptációkat (a fordításokat is beleértve) készíteni, és a mű másolatait terjeszteni. Ezeken a vagyoni jogokon felül egyes országok védik a személyhez fűződő jogokat is, beleértve a szerző névfeltüntetési jogát és egy mű méltatlan kezelésével szembeni

37

kifogás jogát.A szerzői jogot védő nemzetközi szabályok jelentősen bővültek az elmúlt évszázad során. A szerzői jogról szóló korai kétoldalú és regionális szerződések előírták az államoknak, hogy külföldi állampolgároknak nyújtsák azt a védelmet, amelyet a saját állampolgáraiknak adnak, és megállapították a védelem minimális normáit. Ezeknek a megállapodásoknak a középpontjában az alkotók és a szerzői jogtulajdonosok kizárólagos jogainak védelme állt, és az egyes államokra hagyták meg, hogy szabályozzák ezeknek a jogoknak a korlátozását és az alóluk való kivételeket a hazai jogszabályokon keresztül. A tizenkilencedik század végén egy multilaterális egyezménybe, az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezménybe építették be ezeket az elveket, amely egyezmény a következő évszázadban felül lett vizsgálva és ki lett szélesítve, hogy fokozza a szerzői jogi védelem alá tartozó művek védelmét és szabályozza a nemzeti kivételeket és korlátozásokat. A Berni Egyezmény igazgatását később a WIPO-ra bízták.

1994-ben a szellemi tulajdon (SzT) a Szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (TRIPS) elfogadásával a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) mandátuma alá

38

került. A TRIPS megállapodás fokozta a korábbi SzT szerződések, köztük a Berni Egyezmény szilárd védelmét és kényszerítette az állami hatóságokat, hogy léptessenek hatályba hazai korlátozásokat és kivételeket. Ezek a fokozott védelmek kötelező érvénnyel bírnak a WTO egész tagságára. A TRIPS megállapodás előírta a WTO tagjainak, hogy bővítsék a SzT jogok hazai érvényesítésének mechanizmusait. A szerződés értelmezése és alkalmazása feletti vitákban a WTO vitarendező bizottsága határoz, és ő engedélyezhet kereskedelmi szankciókat a WTO tagjaival szemben.1.1.3. A rendszerek ütközése vagy együttélése?

Az SzT jog és az emberi jogok rendszerének egyidejű bővülése révén egyre több átfedés keletkezett a két rendszer között, ami oda vezetett, hogy a korábban egymást nem érintő szabályok és intézmények addig nem tapasztalt, és időnként vitákra okot adó módon kerültek kapcsolatba egymással. Kezdetben az ENSZ emberi jogi rendszerének bizonyos szereplői közvetlen ellentmondást állapítottak meg a két rendszer között. Ezek a szereplők a bővülő SzT védelmekre, mint a TRIPS megállapodásban foglaltakra is, úgy tekintettek, mint amelyek

39

megnehezítik az államoknak az emberi jogi szerződések betartását.2 Például, a szerzői jog kizárólagos jogokat nyújt, amelyek nem engedik, hogy harmadik felek a védett műveket többszörözzék vagy terjesszék. Ha egy szerzői jogtulajdonos nem hajlandó vagy nem képes a művet hozzáférhető formátumban rendelkezésre bocsátani, a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek nem férhetnek hozzá ahhoz a műhöz. Alkalmazható kivétel hiányában az eredmény az, hogy az ilyen egyéneknek szűkülnek a véleménynyilvánítás szabadságához, az oktatáshoz és a kulturális részvételhez fűződő jogaik.

Ezeknek a konfliktusoknak a feloldása végett az emberi jogi szakértők szorgalmazták, hogy az államok ismerjék el az emberi jogok elsőbbségét az SzT jogokkal és szerződésekkel szemben azon az alapon, hogy az emberi jogok sokkal inkább számítanak alapjognak. E „konfliktusos” megközelítés szószólói arra biztatták az államokat, hogy hagyják figyelmen kívül vagy módosítsák az SzT szabályokat, ha arra van szükség a nemzetközi emberi jogi kötelezettségek 2Közlemény az emberi jogokról és a szellemi tulajdonról U.N. ESCOR Comm. on Econ., Soc., & Cultural Rts., 27th Sess., Agenda Item 3, para. 12, U.N. Doc. E/C.12/2001/15 (2001).

40

betartásához. Ezek a szószólók a konfliktusok hangsúlyozásával támogatták a felhívást az SzT törvények oly módon való megreformálására, amely fokozza az emberi jogok védelmét, új keretbe foglalva a szerzői jogi védelemben részesülő művekhez való hozzáférésre mint nemzetközileg előírt olyan jogosultságokra vonatkozó követeléseket, amelyek egyenrangúak az SzT -tulajdonosok vagyoni jogaival, vagy azok felett állnak.

A konfliktusos megközelítés hasznosan összpontosított az SzT emberi jogi következményeire és a szerzői jogi védelemben részesülő művekhez való hozzáférés biztosításának fontosságára, azaz, az SzT rendszere által elhanyagolt témákra. Ugyanakkor a konfliktus-alapú megközelítés figyelmen kívül hagyja azt, hogy az egyéni innováció és kreativitás, azaz az SzT rendszere által követett célok, szintén alapvető fontosságúak az emberi jogok betartásához. A téma szakértői, a döntéshozók és az NGO-k egyre inkább úgy tekintettek az emberi jogokra és az SzT rendszerekre, mint amelyek ugyanazt az alapkérdést teszik fel: hogyan lehet a szerzőket és a fejlesztőket megfelelően ösztönözni arra, hogy úgy alkossanak és fejlesszenek, hogy közben megfelelő hozzáférést biztosítanak az intellektuális erőfeszítéseik eredményeihez a

41

nyilvánosság számára. Ennek lett a neve az „együttéléses megközelítési mód”.

Ez az együttéléses megközelítés a két rendszert inkább tekinti egymással összhangban, mint konfliktusban levőnek. Ennek a megközelítésnek a támogatói elfogadják a két rendszer alapvető összeegyeztethetőségét, miközben elismerik, hogy közöttük időnként feszültség van azt illetően, hogyan teremtsenek egyensúlyt egyfelől az ösztönzők, másfelől a hozzáférés között. A szerzői jog, például, kizárólagos vagyoni jogok biztosításával ösztönzi a szerzőket irodalmi és művészeti termékek és művek létrehozására. Az ICESCR 15. cikke hasonló elképzelést követ. Kimondja, hogy mindenkinek jogában áll „az erkölcsi és anyagi érdekeinek védelmet élvezni olyan tudományos, irodalmi vagy művészeti teljesítmény tekintetében, amelynek ő a szerzője.” Habár az emberi jogok rendszere nem védi az SzT-t mint olyant,3 3 A szellemi tulajdonjogok védelmének alapja az Európai emberi jogi egyezmény 1. jegyzőkönyve 1. cikkében a tulajdonhoz garantált jog. Anheuser-Busch Portugália ellen, Beadvány száma: 73049/01, Európai Emberi Jogi Bíróság (Nagykamara 2007). A tulajdonhoz való jog azonban az ENSZ egyetlen emberi jogi szerződésében sem jelenik meg. Továbbá, még Európában is, ahogy azt az ENSZ kulturális jogi különleges referense megjegyezte, a tulajdonhoz való jog az államokat csupán az általuk elismert SzT-jogok tiszteletben tartására kötelezi; nem írja elő nekik, hogy ilyen jogokat létesítsenek, vagy valamilyen különleges, az SzT-t védő

42

kifejezetten védi az egyének kreatív tevékenységeit, beleértve a szerzők vagyoni érdekeit a megfelelő életszínvonal elérésében és személyhez fűződő jogait műveik egységének fenntartása terén. Mind az SzT, mind az emberi jogok rendszerén belül, az SzT inkább eszköz, mint végcél; a kreativitás és innováció előmozdításának, és általa a nagyobb társadalmi jóhoz való hozzájárulás mechanizmusa.

Mind a szerzői jogok, mind az emberi jogok rendszere ugyancsak hangsúlyozza az alkotói erőfeszítések produktumaihoz való hozzáférés biztosításának fontosságát. Az ICESCR 15. cikke a szerzők védelmét egyensúlyba hozza minden ember jogával, hogy „élvezze a tudományos haladás és alkalmazásainak előnyeit.” A TRIPS megállapodás 7. cikke a szerződés céljáról megállapítja, hogy az az innovációhoz és technológia transzferhez való hozzájárulás „a technológiai ismeretek előállítói és használói kölcsönös előnyére a társadalmi és gazdasági jólétet és a jogok és kötelezettségek egyensúlyát előmozdító módon,” míg a 8. cikk elismeri, hogy az államok a szerződéssel megközelítést fogadjanak el. Szerzői jogi szakpolitika és a tudományhoz és kultúrához fűződő jog, a kulturális jogi különleges referens jelentése, Farida Shaheed, A/HRC/28/57 ¶ 53 (Dec. 2014) [továbbiakban a KR szerzői jogi jelentése].

43

összhangban lévő intézkedéseket tehetnek a közérdek előmozdítása végett. Ezen célok elérése érdekében a nemzeti jogszabályok a szerzői jog alóli kivételeket és korlátozásokat tartalmaznak. A gyakori példák között vannak a levéltárak és könyvtárak általi másolás, a korlátozott idézés kommentárok és bírálatok céljából és bizonyos oktatási felhasználások. Vannak országok, amelyek hatályba léptettek olyan kivételeket és korlátozásokat is, amelyek bővítik a szerzői jogi védelemben részesülő művekhez való hozzáférést a látássérült személyek számára, pl. Braille másolatokkal.4 Ezek a jogszabályi rendelkezések segítik az államokat azoknak a céloknak az elérésében, amelyeken az SzT osztozik az emberi jogok rendszerével.

Mindazonáltal fontos eltérések is vannak a két rendszer orientációjában. Az SzT-re vonatkozó törvényekkel és szerződésekkel összehasonlítva, az emberi jogi instrumentumok a társadalmi célokat a személyes vagyoni érdekek elé helyezik. Ezen felül, nemzetközi szinten, az SzT-

4SZELLEMI TULAJDON VILÁGSZERVEZETE, TANULMÁNY A SZERZŐI JOG TEKINTETÉBEN A LÁTÁSKÁROSULTAKÉRT TETT KORLÁTOZÁSOKRÓL ÉS KIVÉTELEKRŐL, SCCR/15/7 (2007) (KÉSZÍTETTE JUDITH SULLIVAN) [A TOVÁBBIAKBAN: WIPO TANULMÁNY], http://www.wipo.int/edocs/mdocs/copyright/en/sccr_15/sccr_15_7.pdf

44

szerződések erősebb érvényesítési mechanizmusai, mint a TRIPS megállapodásban és más, nemrégiben tárgyalt bilaterális, regionális és sokoldalú SzT-szerződésekben foglaltak, oda vezettek, hogy az államok az SzT-védelmet a nélkül hangsúlyozzák, hogy kellően fontolóra vennék annak hatását az emberi jogokra. Például az anyagi szankciók vagy a WTO panaszeljárások miatti fenyegetettség miatt az államok a szerzői jogi szabályozás alóli kevesebb kivételt és korlátozást léptetnek hatályba, mint amennyire valószínűleg szükséges lenne az emberi jogok teljeskörű megvalósításához.

Részben e nyomások eredményeképpen sok állam nem él teljes mértékben a nemzetközi SzT jog által elismert, a szerzői jogi védelemben részesülő művekhez való megfelelő hozzáférés biztosításához szükséges rugalmasságot biztosító lehetőségekkel. Például a marrákesi szerződés elfogadása előtt csak 57 ország léptetett hatályba olyan kivételt a szerzői jog alól, amely engedélyezte a nyomtatott szöveget használni képtelen személyeknek, hogy hozzáférhető formátumú példányokat állítsanak elő.5 Az, hogy az államok korlátozott számban fogadtak el ilyen kivételt, fontos 5Ugyanaz, mint a 9.

45

tényezőként járult hozzá az útmutatóhoz írt bevezetésben említett könyvínséghez.1.1.4. A szerzői jogi védelem eszközeinek használata az emberi jogi célok eléréséhez

A marrákesi szerződés a szerzői jogi védelem alóli kivételek és korlátozások sajátos politikai eszközét használja a könyvek és kulturális anyagok hozzáférhető formátumban való globális elérhetőségének fokozásához. Ilyen kivételek és korlátozások megtalálhatók minden nemzeti jogrendszerben. A legtöbb állam, például, engedélyezi a szerzői jogi védelemben részesülő anyag bizonyos felhasználási módjait könyvtárak és oktatási intézmények által, a szerzői jog tulajdonosának engedélye nélkül. Egyes országoknak szélesebb körű és rugalmasabb doktrínáik vannak a méltányos felhasználásról vagy a méltányos bánásmódról. Bármelyik megközelítést is kövesse egy ország, a kivételek és korlátozások „lényeges részét alkotják annak az egyensúlynak, amelyet a szerzői jogi védelemnek kell fenntartania a kizárólagos kontrollal rendelkező jogosultak és másoknak a kulturális részvételhez fűződő érdekei között.”6

A nemzetközi emberi jogi

6 KR szerzői jogi jelentés, lásd fenti lábjegyzetet 3, ¶ 61.46

instrumentumok elismerik a kivételek és korlátozások társadalmi hasznát is. Különösképpen, a CRPD előírja a ratifikáló államoknak, hogy vizsgálják felül az SzT-törvényeket és fogadjanak el más eljárásmódokat a kulturális anyagokhoz való hozzáférés megkönnyítése végett. A CRPD 30.1) cikke előírja az államoknak, hogy „tegyenek meg minden helyénvaló intézkedést annak biztosítása végett, hogy a fogyatékossággal élő személyek … [élvezzék] a kulturális anyagokhoz hozzáférhető formátumokban való hozzáférést,” és a 30.3) cikk kötelezi az államokat, hogy „tegyenek meg minden helyénvaló lépést a nemzetközi joggal összhangban annak biztosításáért, hogy a szellemi tulajdoni jogokat védő törvények ne képezzenek ésszerűtlen vagy diszkriminatív akadályt a fogyatékossággal élő személyek kulturális anyagokhoz való hozzáférése előtt.”7

7 Más nemzetközi és regionális instrumentumok megállapítják a szerzői jogi védelem alóli kivételek fontosságát az emberi jogi célok elérésében. Az Európai Unió InfoSoc irányelve elrendeli, hogy a „tagállamoknak választási lehetőséget kell kapniuk, hogy kivételeket vagy korlátozásokat rendeljenek el olyan esetekben, mint … a fogyatékossággal élő emberek általi használat” és hogy „az mindenesetre fontos, hogy a tagállamok fogadjanak el minden szükséges intézkedést a hozzáférés megkönnyítése végett olyan fogyatékosságban szenvedő személyek számára, akik gátolva

47

A CRPD bizottság több ízben felszólította az államokat, hogy ratifikálják és hajtsák végre a marrákesi szerződést.8 2013-ban az általános kommentár középpontjában a hozzáférhetőség állt, a Bizottság hangsúlyozta az MSz határokon átnyúló emberi jogi hatását.9 Az ENSZ kulturális

vannak a művek használatában, és hogy fordítsanak különös figyelmet a hozzáférhető formátumokra.” Az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve (2001. május 22.) az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról, ¶¶ 34, 43 [a továbbiakban az InfoSoc irányelv]. Az Európa Tanács szintén felszólította a tagállamokat, hogy "tegyenek helyénvaló lépéseket … annak biztosításáért, hogy a szellemi tulajdoni jogokat védő törvények ne képezzenek ésszerűtlen vagy diszkriminatív korlátot a fogyatékossággal élő emberek kulturális anyagokhoz való hozzáférése előtt, miközben tartsák tiszteletben a nemzetközi jog rendelkezéseit.” Európa Tanács, Miniszteri Bizottság Ajánlása (2006)5, 3.2.3.vii (2006. április 5.).

8 A CRPD bizottság ezt a ratifikálásra való felszólítást belevette a Dániából, Új-Zélandból, Koreából, Belgiumból, Ecuadorból és Mexikóból kapott ellenőrző jelentésekbe. Az oktatáshoz való jogról szóló általános kommentárban a Bizottság arra is felszólította az államokat, hogy ratifikálják és hajtsák végre az MSz-t. 4. sz. Általános kommentár: 24. cikk (Az integrált oktatáshoz való jog), U.N. Doc. No. CRPD /C/GC/4 (2016. szept. 2.), ¶ 22.9 Az Általános kommentár megerősíti, hogy a marrákesi szerződésnek „ésszerűtlen vagy diszkriminatív korlátok nélkül kell hozzáférést biztosítania a kulturális anyagokhoz a fogyatékossággal élő személyek számára, beleértve az olyan fogyatékossággal élő embereket, akik

48

jogi különleges referense azt is szorgalmazta, hogy az államok ratifikálják az MSz-t és „biztosítsák, hogy szerzői jogi rendszereik megfelelő kivételeket tartalmazzanak a műveknek a látáskárosult és egyéb fogyatékossággal, például süketséggel élő személyek számára való elérhetősége megkönnyítése céljából.”10

A marrákesi szerződés ratifikálása és végrehajtása tehát egy konkrét mód az államok számára ahhoz, hogy teljesítsék a CRPD-ben és más emberi jogi instrumentumokban rögzített kötelezettségeiket, és felszámolják a kulturális anyagok hozzáférhetősége előtt álló korlátokat. Az Európai Unió által az MSz végrehajtására javasolt jogszabályok aláhúzzák ezt a pontot, és elismerik a szellemi tulajdon korlátozásának megengedhetőségét az emberi jogi célok elérésének céljából:

külfölden élnek, vagy egy másik országbeli kisebbség tagjai, és ugyanazt a nyelvet vagy kommunikációs eszközt beszélik vagy használják, különösen azoknak, akiknek kihívást jelent a klasszikus nyomtatott anyagokhoz való hozzáférés.” A fogyatékos személyek jogaival foglalkozó bizottság, 2.sz. Általános kommentár: 9. cikk (Hozzáférhetőség), U.N. Doc. No. CREPD/C/GC/2 (2014. május 22.), ¶ 45 [a továbbiakban: 2.sz. Általános kommentár].10 KR szerzői jogi jelentése, lásd fenti 3. lábjegyzetet, ¶ 116.

49

A tervezett irányelv [és rendelet] támogatja a fogyatékossággal élő személyek jogát ahhoz, hogy élvezhessék az ...intézkedések és rendeletek hasznát az önállóságuk, társadalmi és foglalkoztatási integrációjuk és a közösség életében való részvételük biztosítását célzó intézkedésekből, amit az Európai Unió Alapjogokról szóló fejezetének 26. cikke rögzít („az Alapszabály”). Az irányelv [és a rendelet] tükrözik az Uniónak az UNCRPD alapján fennálló kötelezettségeit is. Az UNCRPD garantálja a fogyatékossággal élő embereknek az információhoz való hozzáférés jogát és a kulturális, gazdasági és társadalmi életben másokkal egyenlő alapon való részvételt. Erre való tekintettel helyénvaló a jogosultak tulajdonjogait szűkíteni az Uniónak az Alapszabályban foglalt kötelezettségei fényében.11

11 Javaslat: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE egyes, szerzői jog és szomszédos jogok védelme alá tartozó művek és más tartalmak hozzáférhető formátumú példányainak az Unió és harmadik országok közötti, a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek érdekét szolgáló, határokon átnyúló cseréjéről, COM(2016) 595 végleges, 2016/0279 (COD) (2016. szept. 14.), 5. oldal; Javaslat: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a szerzői és szomszédos jogi védelemben részesülő műveknek és más teljesítményeknek a vakok, látássérültek és nyomtatott

50

Ahogy az útmutató 2. fejezete részletesebben kifejti, az MSz előírja a szerződő feleknek, hogy nemzeti törvényeikben fogadjanak el kivételeket és korlátozásokat, hogy a szerzői jogi védelemben részesülő bizonyos művek hozzáférhető példányokban való előállítását, terjesztését és nemzetközi megosztását lehetővé tegyék. Az előzőekben tett megjegyzés szerint csak 57 ország fogadta el ezeknek a kivételeknek és korlátozásoknak valamilyen változatát az MSz tárgyalások előtt. A szerződés egyik központi célja így az, hogy minden államot az elvek és korlátozások egy közös csomagjának elfogadására ösztönözzön a kivételek és korlátozások közös halmazának elfogadására a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek emberi jogainak erősítése végett.1.2. Értelmezési elvek a marrákesi szerződéshez

Ez az alfejezet egy elvkészletet jelöl ki az MSz olyan szerződésként való szöveget egyéb okból használni képtelen személyek érdekét szolgáló egyes megengedett felhasználási módjairól, valamint az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29/EK irányelv módosításáról, COM(2016) 596 végleges, 2016/0278 (COD) (2016. szept. 14.), 6. oldal

51

értelmezéséhez, amely a szerzői jogi védelem jogi és szakpolitikai eszközeit használva mozdítja elő az emberi jogi célokat. Azt is kifejti, hogyan mutassanak utat ezek az elvek a kormánytisztviselőknek a szerződés megvalósítása során hozott döntéseikben.

1.2.1. A tárgy és cél hangsúlyozása

A szerződés értelmezésének fő célja a felek objektív, a szerződésben mint egészben kinyilvánított szándékának az érvényesítése. A szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény (VCLT) kodifikálja a nemzetközi jognak a szerződések értelmezésére irányadó szokásos szabályait. A VCLT 31.1) cikke értelmében egy „szerződést jóhiszeműen, kifejezéseinek szövegösszefüggésükben szokásos értelme szerint, valamint tárgya és célja figyelembevételével kell értelmezni.” A 31. cikk három elemet nevez meg egy szerződés értelmezéséhez: a szöveget, a szövegösszefüggést, a tárgyat és célt. Ezen elemek egyike sem élvezhet elsőbbséget bármely másikkal szemben. A szerződés értelmezéséhez tehát egy értelmezőre van szükség, aki fontolóra veszi a kérdéses klauzulát, a többi rendelkezést, például a preambulumot, és hogy mit tárnak fel a

52

felek szándékáról és a megállapodás céljáról azok a fogalmak és az a szövegösszefüggés, amelyben szerepelnek.

Egy szerződés valamely rendelkezése szokásos jelentésének megállapításához az értelmezőnek fontolóra kell vennie a fogalmak szokásos használatát, a szótári meghatározásokat, a rendelkezés nyelvtanát és szintaxisát, valamint ugyanannak vagy hasonló nyelvezetnek a használatát a szerződés más részeiben. A szokásos értelmet is a szerződésnek mint egésznek a fényében kell érteni. A VCLT 31.2) cikke értelmében a szerződés szövegösszefüggésébe tartozónak kell tekinteni az egész szerződés szövegét, a preambulumot, az esetleges függelékeket és „bármely, a szerződéssel összefüggő olyan megállapodást, amely valamennyi részes fél között a szerződés megkötésével kapcsolatban jött létre.” Például a marrákesi szerződés lábjegyzeteiben a tizenhárom „Elfogadott nyilatkozat” szerves részét képezi az MSz szövegösszefüggésének és így releváns a fogalmai szokásos értelmének megértéshez.12

12 Lehetséges a CRPD-t „a felek közötti kapcsolatokban alkalmazandó nemzetközi jog releváns,” a szerződés szövegével együtt figyelembe veendő „szabályának tekinteni” a VCLT 31(3)(c) cikke értelmében. Nem világos, hogy a CRPD-t az MSz-hez csatlakozó néhány,

53

Összhangban a felek objektív szándékára irányuló fókuszával a VCLT csak meghatározott körülmények között engedi, hogy az értelmezők fontolóra vegyék a megfogalmazás előzményeit, azaz a szerződés tárgyalásához tartozó dokumentumokat. A 32. cikk megengedi a szerződés előkészületi munkálatainak és a szerződés megkötése körülményeinek figyelembevételét az értelmezés elsődleges eszközeinek alkalmazásából eredő „értelem megerősítésének” vagy „az értelem megállapításának céljából” abban az esetben, ha a szokásos értelmezés a) félreérthető vagy homályos értelemhez, vagy b) nyilvánvalóan képtelen vagy ésszerűtlen eredményre vezetett.” Tehát, ha nem lehet ésszerű értelmezésre jutni a

több vagy minden félnek ratifikálni kell, és be kell-e emelni a szokásjogba, vagy az MSz-hez csatlakozó összes félnek el kell fogadnia ahhoz, hogy „releváns szabálynak” számítson.” RICHARD K.GARDINER, SZERZŐDÉSÉRTELMEZÉS 302–04, 310–17 (2. kiadás. 2015). Az alábbiakban kifejtettek szerint azonban a CRPD fontos hivatkozási pont az MSz értelmezéséhez attól függetlenül, hogy „releváns szabálynak” minősül a VCLT 31(3)(c) cikke értelmében.

54

kifejezések szokás értelme alapján a szövegösszefüggésből vagy a szerződés céljának fényében, helyénvaló a megfogalmazás előzményeihez fordulni. A VCLT a fogalmazási előzményeknek kiegészítő szerepet ad a szerződés értelmezésében, mivel az nem alkalmas a megállapodás értelmének megbízható igazolására. A tárgyalásokról készült feljegyzések különösképpen, gyakran hiányosak, vagy nem feltétlenül tükrözik a megállapodás elfogadása végett kötött politikai kompromisszumokat.

A VCLT azt is előírja, hogy a szöveget úgy kell értelmezni, hogy az előmozdítsa a szerződés tárgyát és célját.13 A tárgy és a cél körébe tartoznak a megállapodásban előirányzott specifikus jogi

13 A tárgy és cél központi szerepét a szerződések, különösen a személyek védelmét célzó szerződések értelmezésében, ismételten megerősítették a nemzetközi törvényszékek. Lásd pl. Fenntartások a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezményhez, 1951 I.C.J. 15, 23; A Costa Rica-i alkotmány honosítási rendelkezéseinek javasolt módosításai, 1984 Inter-Am. Court H.R. (ser. A) No. 4, ¶ 23; Hirsi Jamaa és mások Olaszország elleni ügye, Beadvány száma 27765/09, Európai emberi jogi bíróság, ¶ 171 (Nagykamara 2012).

55

következmények és a felek átfogó céljai.14 Az értelmezéskor a szerződés egészét kell vizsgálni a szerződés tárgya és célja tisztázásához. Ugyanakkor a preambulum elemzése gyakran az egyik legjobb mód a szerződés céljának megállapítására, mert a bevezető rendelkezések tipikusan jelzik, hogy a kormányok milyen okból és célból tárgyalták le a megállapodást.

Az államok számára elő van írva az is, hogy az MSz-t olyan módokon hajtsák végre, amelyek biztosítják, hogy a rendelkezései eredményesek legyenek. A hatékony értelmezés olyan általános alapelv, avagy olyan zsinórmérték, amely utat mutat az összes nemzetközi megállapodás értelmezésénél. Ezen elv értelmében ésszerű azt feltételezni, hogy a felek „a szerződés rendelkezéseitől bizonyos hatást várnak, és azt, hogy ne legyen céltalan.”15 Így, minden egyéb részlet módosítása nélkül inkább olyan értelmezést kell választani, amely mellett a feltételek a szerződés tárgyának és céljainak hatékony elérését szolgálják, az ezt nem szolgáló értelmezéssel szemben.

Az MSz fő tárgya és célja a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének emberi jogainak előmozdítása, bővítve 14EIRIK BJORGE, A SZERZŐDÉSEK EVOLÚCIÓS ÉRTELMEZÉSE 113 (2014).15OPPENHEIM: NEMZETKÖZI JOG, 1. KÖTET (BÉKE) 1280 (Robert Jennings & Arthur Watts kiadások, 9. kiadás. 2008).

56

hozzáférésüket a szerzői jogi védelem alá tartozó művekhez a nemzetközi SzT-jog hatályos szabályaival összhangban. A szerződés több aspektusa támogatja ezt a következtetést. Először is, ahogy a címe állítja, a szerződés arra törekszik, hogy „megkönnyítse a nyomtatott művekhez való hozzáférést vakok. látáskárosultak vagy a nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen más személyek számára” (kiemelés utólag). Másodszor, a preambulum kifejezetten hivatkozik az UDHR–re és a CRPD-re, és megismétli a szerződő felek azon kívánalmát, hogy „a kivételeket és korlátozásokat [a szerzői jog tekintetében] úgy harmonizálják, hogy megkönnyítsék látáskárosultak vagy a nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen más személyek számára a művekhez való hozzáférést és a művek használatát.”16 Harmadszor, az MSz 16 Ezek a hivatkozások aláhúzzák, hogy az MSz segít az államoknak elérni a nemzetközi emberi jog hozzáférhetőségi céljait, ideértve a CRPD 30.3). cikkében foglalt kötelezettséget „annak biztosítására, hogy a szellemi tulajdoni jogokat védelmező törvények nem képeznek ésszerűtlen vagy diszkriminatív korlátot a fogyatékossággal élő személyek kulturális anyagokhoz való hozzáférése előtt.” Lásd még Jegyzőkönyv-tervezet az Afrikában fogyatékossággal élő személyek jogairól és emberek és népek jogairól szóló, 2016. február 25-én elfogadott Afrikai Charta, 19.2.d) cikke, http://www.achpr.org/files/news/2016/04/d216/disability_protocol.pdf (amely előírja, hogy az államok biztosítsák, hogy „a látáskárosult vagy nyomtatott szöveget egyéb

57

kifejezetten a nyomtatott szöveget használni képtelen egyéneket nevezi meg “kedvezményezett személyekként,” aláhúzva az ő emberi jogaik központúságát a szerződés céljainak elérésében. Végül, ellentétben más SzT-szerződésekkel, az MSz nem terjeszti ki a szerzői jogi védelem szabályait, hanem azt írja elő a ratifikáló államoknak, hogy fogadjanak el kötelező kivételeket a szerzői jogi védelem alól, és azokat a kivételeket úgy nevezi meg, hogy vélelmezetten összeegyeztethetőek a hatályos nemzetközi SzT-szabályokkal.

Mindezen okoknál fogva az államoknak és más szereplőknek a marrákesi szerződést úgy kell értelmezniük és végrehajtaniuk, hogy előmozdítsák a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek számára a hozzáférhető formátumú példányok elérhetőségének a fokozását. Habár az MSz a szerzői jog doktrínáit és vezérelveit használja e cél eléréséhez, a szerződés alapvető célja az ilyen egyének emberi jogainak erősítése. Amikor arról döntenek, hogyan érvényesítsék az MSz-t, az államoknak úgy kell értelmezniük az MSz-t, hogy ezt a tárgyat és célt előmozdítsák.17 Az útmutató 2. fejezete specifikus, ezzel a okból használni képtelen más személyek ténylegesen hozzáférhessenek a nyilvánosságra hozott művekhez, többek között … helyénvaló változtatásokat hajtva végre a nemzetközi szerzői jogi rendszerben”).

58

megközelítéssel összhangban lévő politikai javaslatokat és ajánlásokat ad.1.2.2. A marrákesi szerződés igazítása a változó körülményekhez

A marrákesi szerződést a mindenkori körülmények fényében és oly módon kell értelmezni és végrehajtani, amely követi a jog, a politika és a technológia változásait. A döntéshozók a szerződési kikötéseknek evolúciós értelmet kell adjanak (semmint az instrumentum elfogadásakor rögzített értelmet), ha a szövegből, szövegösszefüggésből, a tárgyból és célból úgy tűnik, hogy az értelme változni fog az idők során. Például, egy általános feltétel azt jelezheti, hogy a szövegezők szándéka szerint az értelme változni fog az idők során, így annak értelmezésekor figyelembe kell venni a mindenkori körülményeket és kihívásokat. Egy feltétel az aktuális körülmények fényében úgy is értelmezhető, hogy az megfeleljen az új technológiai fejlesztéseknek vagy egyéb, a szövegezők által figyelembe nem vett, vagy előre nem látható körülményeknek is. Ezek az evolúciós megközelítések 17 Az egyének védelmére szánt szerződések esetében a védelmezőbb értelmezéseket előnyben kell részesíteni a kevésbé védelmezőkkel szemben. Rudolf Bernhardt, Evolúciós szerződésértelmezés, különös tekintettel az Emberi jogok európai egyezményére, 42 GERMAN Y.B. INT’L L. 11, 14 (1999).

59

segítenek biztosítani azt, hogy a szerződés megőrizze hatékonyságát a tárgya és célja megvalósításában.

Az MSz-t illetően az államoknak a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének jogait az új technológiák és a fogyatékosság változó értelme fényében kell értelmezniük és megvalósítaniuk. A Szerződés szövegezői objektív szándéka annak biztosítása volt, hogy a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének akkor is hozzáférhető formátumú példányokat készítsenek és osszanak meg, ha a másolási és terjesztési módszerek idővel változnak. Ez a Szerződés szövegéből következik, amely a „hozzáférhető formátumú példányt” arra való hivatkozással határozza meg, hogy a példány akadálymentesen hozzáférhető-e, és nem egy konkrét technológiára hivatkozva. Ebből adódóan az államoknak a kivételeket és korlátozásokat nem szabad a meglévő formátumokra és konkrét technológiákra szűkíteni. A végrehajtási jogszabályoknak inkább nyitottaknak kell lenniük, hogy határozottan magukban foglalják azokat a technológiákat, amelyeket esetleg a jövőben fejlesztenek ki. Egy nyitott meghatározás egyben a lehető legszélesebb körben biztosít hozzáférést a szerzői jogi védelem alá tartozó művekhez. Így, bár az államok

60

példákat sorolhatnak fel a végrehajtási jogszabályokban az elérhető formátumú példányokra (pl. többek között nagy betűméretben való nyomtatás, digitális szöveg, e-könyvek), kimondottan jelezniük kell, hogy ezek a példák csak szemléltető, és nem kimerítő jellegűek.

1.2.3. A CRPD-vel való összhang előmozdítása

Az MSz egyik célja a preambulumban foglaltak szerint a CRPD-ben és az UDHR-ben védett „diszkriminációmentesség, esélyegyenlőség, hozzáférhetőség, a társadalmi életben való teljes és eredményes részvétel és integráció elveinek” az érvényesítése”. Ezekből a kereszthivatkozásokból kiviláglik, hogy az MSz több, a CRPD által is megfogalmazott alapelvet és alapértéket is tartalmaz. Sőt, mivel az ENSZ tagállamainak több mint 85 százaléka ratifikálta a CRPD-t, addigra már az MSz-t ratifikáló legtöbb ország a CRPD részes államává válik. Ennek megfelelően a CRPD bizottság értelmezései segítséget jelenthetnek az államok számára a MSz céljai végrehajtásának megfelelő döntések meghozatalában.18 Ez az alfejezet a CRPD 18 Lehetséges, hogy más emberi jogi szerződések értelmében az államoknak kötelezettségeik vannak arra, hogy biztosítsák a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek számára a kulturális anyagok

61

eredetét és a CRPD bizottság által kidolgozott és az egyezménybe életet öntő alapelveket tárgyalja.19

1.2.3.1. A CRPD háttereA CRPD jogilag kötelező érvényű emberi jogi megállapodás, amelynek célja a fogyatékossággal élő egyének jogainak előmozdítása és védelme. 2008. május 3-án lépett hatályba egy ahhoz tartozó Fakultatív Jegyzőkönyv kíséretében, amely az egyéneket és csoportokat felhatalmazza arra, hogy bejelentsék azt, ha a Fakultatív Jegyzőkönyvet ratifikáló ratifikált államok megsértik a CRPD-t. 2016 októberében már 168 ország ratifikálta a CRPD-t és 92 hozzáférhetőségét. Lásd pl. Gazdasági, szociális és kulturális jogok bizottsága, Általános kommentár 5.sz. (Fogyatékossággal élő személyek), U.N. Doc E/1995/22 (1994), ¶ 5.19 A kereskedelmi bíróságok is hangsúlyozták a különböző nemzetközi rendszerek integrációjának fontosságát. Pl. Egyesült Államok—Bizonyos rákok és ráktermékek importjának tilalma, WT/DS58/AB/R (1998), ¶ 129 (hangsúlyozza, hogy a szabadkereskedelmi szabályok alóli kivételeket „a szerződés értelmezőjének a nemzetek közössége mindenkori aggodalmai fényében kell olvasnia”); Európai közösségek és bizonyos tagállamok—A nagy testű polgári repülőgépek kereskedelmét érintő intézkedések, WT/DS316/AB/R (2011), ¶ 845 (kihangsúlyozva a „szisztematikus integráció elvét, ami … annak biztosítására törekszik, hogy a nemzetközi kötelezettségek értelmezése a normatív környezetükre hivatkozással oly módon történjen, amely következetessé és ésszerűvé teszi a jogi értelmezés folyamatát”) (a belső hivatkozások és idézetek mellőzésével).

62

ország ratifikálta az opcionális jegyzőkönyvet. A CRPD bizottság, az egyezmény által létesített szerződési testület tekinti át ezeket az összes részes államtól érkező, az egyezmény végrehajtására vonatkozó közléseket és jelentéseket. A bizottság munkájáról az ENSZ közgyűlésének számol be.

A CRPD elfogadását annak felismerése lendítette előre, hogy a testi és szellemi fogyatékossággal élő egyének jogai nem voltak megfelelően elismerve és védelmezve, bár már hallgatólagosan tartalmazták azokat más nemzetközi emberi jogi instrumentumok. A CRPD ezekre a már meglévő instrumentumokra a jogok precízebb megfogalmazásával és az állam kötelességinek konkrétabb leírásával épít. A CRPD különösen hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek emberi jogaik vannak, amelyeket az államok kötelesek elismerni, és előírja jogorvoslati lehetőségek nyújtását olyan egyéneknek, akiknek a jogai sérültek, és megköveteli a fogyatékossággal élő személyek bevonását a törvények, szakpolitikák és a jogaikat érintő technológiák kidolgozásába és végrehajtásába.1.2.3.2. A CRPD központi elveiA hozzáférhetőség és a

63

diszkriminációmentesség központi értelmező elvei a CRPD-nek, és kiterjesztéssel az MSz-nek, amely, részben, a CRPD-ben körvonalazott jogok realizálására törekszik.

Hozzáférhetőség. A CRPD egyik központi célja a fogyatékossággal élő egyének részvételének lehetővé tétele a társadalom minden területén. Az 1. cikk kimondja, hogy az egyezmény célja „valamennyi emberi jog és alapvető szabadságjog teljes és egyenlő gyakorlásának előmozdítása, védelme és biztosítása valamennyi fogyatékossággal élő személy számára, és a velük született méltóság tiszteletben tartásának előmozdítása.” A preambulum „e” és „y” bekezdései az egyezmény két célját állapítják meg: hozzájárulni a fogyatékossággal élő személyek súlyos társadalmi hátrányának orvoslásához, és előmozdítani egyenlő esélyekkel történő részvételüket a civil, a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élet területén mind a fejlődő, mind a fejlett országokban.

64

A fizikai, társadalmi, gazdasági és kulturális környezet, az egészség és oktatás, valamint az információ és a kommunikáció hozzáférhetősége kritikus előfeltétel ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő egyének teljes körűen részt vehessenek a társadalomban és élvezhessék jogaikat. A hozzáférhetőségre fektetett hangsúly tükrözi a fogyatékosságnak a CRPD alapját alkotó szociális modelljét. Ez a modell felismeri, hogy a fogyatékosság nem az egyén testi vagy szellemi állapotának az eredménye, hanem inkább azoknak a környezeti korlátoké, amelyek meggátolják a fogyatékkal élő egyént abban, hogy másokkal egyenlő alapon vegyen részt teljes körűen a társadalomban. (CRPD, preambulum) A fogyatékosság jogokon alapuló megközelítése előírja az államnak, hogy távolítsa el az akadályokat a jogok élvezése elől, és teremtse meg a szükséges feltételeket minden egyénnek, hogy értelmesen vehessen részt a

65

társadalom életében. A hozzáférhetőség fontosságát megerősítette a CRPD bizottsága, amely általános kommentárt szentelt ennek az elvnek. A bizottság szerint a hozzáférhetőség előfeltétele a CRPD keretében védelmezett jogok realizálásának és élvezésének.20 Például, az információhoz való hozzáférés előfeltétele a véleménynyilvánítás szabadságához, az információhoz jutáshoz és a kulturális életben való részvételhez fűződő jogok érvényesítésének.21

A CRPD számos cikke kifejezetten előírja az államoknak, hogy hozzanak intézkedéseket a nyomtatott művekhez való hozzáférés biztosításáért. Ezek magukban foglalják azokat a rendelkezéseket, amelyek védelmezik az információhoz és kommunikációhoz való hozzáférést (9. cikk), a véleménynyilvánítás szabadságát (21. cikk), az oktatáshoz való jogot (24. cikk) és a kulturális életben való részvétel jogát (30. cikk).22 Konkrétabban, a 30. cikk 20 Általános kommentár 2.sz., lásd fenti 9. lábjegyzet, ¶ 36.21Ugyanazok ¶¶ 38, 39, 44.22 Ezeket a jogokat más szerződések is védelmezik, így az ICCPR (A polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi

66

előírja az államoknak, hogy módosítsák a szerzői jogi és egyéb SzT-jogszabályaikat a kulturális anyagokhoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében, amely kötelezettségnek a CRPD bizottsága jelzése szerint részben eleget lehet tenni a marrákesi szerződéshez való csatlakozással.23

Hátrányos megkülönböztetés tilalma. A hátrányos megkülönböztetés tilalma az emberi jogok nemzetközi törvényének alapelve és minden emberi jogi szerződés sarok köve. A CRPD-ben az egyenlőségre irányuló fókuszt az 1. cikk hangsúlyozza, amely megjegyzi, hogy az egyezmény célja „valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes és egyenlő gyakorlásának

egyezségokmány) és az ICESCR (Gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezmény). A kulturális életben való részvétel jogát, például, az ICESCR 15.1(a) cikke garantálja. A CRPD részletesebb leírást ad arról, hogy mit jelent az a jog a fogyatékossággal élő személyek számára, és milyen kötelességeik vannak az államoknak a jog érvényesítésében, ami ebben az esetben magában foglalja annak is a biztosítását, hogy az SzT-jogszabályok ne gátolják meg a fogyatékossággal élő személyeket a kulturális életben való részvételben. CRPD, 30(3) cikk. Tehát, bár a CRPD ezt világosabbá teszi, egy államnak, amelyik ratifikálta az ICESCR-t, de a CRPD-t nem, még mindig kötelessége felszámolni a nyomtatott szöveget használni képtelen személyeket a kulturális anyagokhoz való hozzáférésben akadályozó korlátokat, beleértve az SzT-jog által emelt korlátokat is.23 Általános kommentár 2. sz., lásd fenti 9. lábjegyzet, ¶ 45.

67

előmozdítása, védelme és biztosítása valamennyi fogyatékossággal élő személy számára.” A 4. cikk arra kötelezi az államokat, hogy tegyenek meg minden helyénvaló intézkedést jogszabályaik és szakpolitikáik megváltoztatásához a fogyatékossággal élő emberekkel szembeni diszkrimináció felszámolása végett.

Hátrányos megkülönböztetésről van szó, amikor egy állam nem biztosít hozzáférést, vagy nem távolítja el az egyéneket a jogaik másokkal egyenlő alapon való élvezetében akadályozó korlátokat. Ahogy azt a CRPD bizottság kifejtette, az államnak az információhoz és kommunikációhoz való hozzáférés biztosítására vonatkozó kötelességét a hátrányos megkülönböztetés elkerülésére vonatkozó kötelezettsége fényében kell érteni. „Az információhoz és kommunikációhoz … való hozzáférés megtagadása … fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetést jelent, amelyet tilt az egyezmény 5. cikke.”24

2.sz. általános kommentárjában a CRPD bizottsága világossá teszi a hozzáférhetőség és a hátrányos megkülönböztetés tilalma közötti szoros kapcsolatot. A bizottság szerint a 9. cikkben említett kötelezettségvállalás a 24Ugyanaz. ¶ 34.

68

fogyatékossággal élő egyének számára az árukhoz és szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosítása iránt a „hátrányos megkülönböztetés tilalmából fakad; a hozzáférés megtagadását hátrányosan megkülönböztető cselekedetnek kell tekinteni attól függetlenül, hogy az elkövető közjogi vagy magánjogi jogalany.”25 Így az állami kötelezettségeket tárgyalva a bizottság kifejezetten megjegyzi, hogy „a hozzáférés megtagadását hátrányosan megkülönböztető cselekedetnek kell tekinteni.”26 A marrákesi szerződésre alkalmazva a hozzáférhetőség és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve a ratifikáló országoktól megköveteli, hogy elősegítsék a szerzői jogi védelem alá tartozó, tárgyalt művek hozzáférhető 25Ugyanaz. ¶ 13. Az általános kommentárban a bizottság világosan összekapcsolja a 9. cikkben foglalt, a hozzáférhetőségre vonatkozó kötelezettségeket az 5. cikkben foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmával Ugyanaz. ¶ 34 (a hozzáférés megtagadása, így az információhoz és kommunikációhoz valóé is „fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetést jelent, amelyet tilt az egyezmény 5. cikke”); vö. Nyusti Szilvia és Takács Péter Magyarországgal szemben (Vélemények), Közlemény száma 1/2010, U.N. Doc. No. CRPD/C/9/D/1/2010 (2013. június 21.), ¶ 9.4 (megjegyzi a fogalmi kapcsolatot a hozzáférhetőség és a hátrányos megkülönböztetés tilalma között a 9. cikk megsértésére mutatva abban, hogy az állam nem biztosítja a bankautomaták hozzáférhetőségét).26 2.sz. általános kommentár, lásd fenti 9. lábjegyzet, ¶ 29.

69

formátumai széles körének elérhetőségét és annak biztosítását, hogy a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének lényegében ugyanazokkal a feltételekkel férjenek hozzá, élvezzék és osszák meg a szerzői jogi védelemben részesülő műveket, mint a teljes látásképességű személyek.1.2.3.3. Egyeztetések az érdekeltekkelFontos rendelkezés a CRPD-ben az érintett egyénekkel és csoportokkal való egyeztetés kötelezettsége, többek között a szerződési kötelezettségnek a hazai jogban és szakpolitikában való végrehajtására tekintettel. Ez az egyeztetési követelmény megjelenik az egyezmény 4.3) cikkében, amely elrendeli:

A jelen egyezmény végrehajtását célzó jogszabályok és szakpolitikák kidolgozása és végrehajtása során és a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó más döntéshozatali folyamatokban a részes államok alaposan egyeztet velük és aktívan bevonja a fogyatékossággal élő személyeket, beleértve a fogyatékossággal élő gyermekeket, a képviseleti szervezeteiken keresztül.

Az egyeztetési kötelezettség nem ér véget 70

a végrehajtási jogszabályok elfogadásával. A CRPD 33.3) cikke kimondja, hogy a civil társadalmi csoportokat, a fogyatékosok jogait védő szervezeteket és a fogyatékossággal élő személyeket „be kell vonni az ellenőrzési folyamatokba, és azokban teljes részvételüket biztosítani kell.” Az egyeztetések rendkívül fontos információkkal látják el a kormányt a megfelelő törvények és rendeletek megfogalmazásához, és segítenek a CRPD céljai elérésének útjában álló akadályok megállapításában és leküzdésében.

A CRPD-vel és más emberi jogi szerződésekkel való összhang biztosítása végett a marrákesi szerződést ratifikáló államoknak a végrehajtási eljárás minden szakaszában egyeztetniük kell a nyomtatott szöveget használni képtelen egyénekkel és azokkal a szervezetekkel, amelyek az ilyen egyének részére való szolgáltatások szószólói és maguk is szolgáltatást nyújtanak nekik. Ezek a szakaszok magukban foglalják a végrehajtási jogszabályok előkészítését és áttekintését, a megfelelő ellenőrző intézmények megállapítását, továbbá annak értékelését, hogy a szerződésnek a hozzáférésre és megosztásra vonatkozó rendelkezéseit alkalmazzák-e, és végül jelentések készítését a nemzetközi emberi jogi testületeknek. Az ezekben a

71

tevékenységekben való széles körű részvétel megkönnyítése érdekében a kormányoknak hozzáférhető formátumokban kell elérhetővé tenniük az összes releváns dokumentumot és eljárási rendet.

Az államoknak a nyomtatott szöveget használni képtelen egyénekkel akkor is egyeztetniük kell, amikor a MSz-t a hazai jogba és szakpolitikákba beépítő jogszabályokat kialakítják, és akkor is, amikor azt ellenőrzik, hogy a gyakorlatban miképpen működnek azok a jogszabályok és szakpolitikák. A nagyobb adminisztratív kapacitással rendelkező államok, például, egyeztetési eljárást indíthatnak a végrehajtási jogszabályok megfogalmazásához kapcsolódóan, felkérve a fogyatékosok jogait védő szervezeteket, hogy terjesszenek be az új törvényekre és rendeletekre vonatkozó javaslatokat, vegyenek részt a tervezett jogszabályok nyilvános meghallgatásain, és tanúskodjanak az ilyen jogszabályokat tanulmányozó parlamenti bizottságok előtt vagy forduljanak azokhoz írásban. A korlátozottabb kapacitással rendelkező államok egy nyomtatott szöveget használni képtelen egyénekből és képviseleti szervezeteikből álló irányító bizottságot alakíthatnának a kormány tájékoztatása céljából, amint az

72

végrehajtja az MSz-t.Az MSz ellenőrzési folyamataival

kapcsolatos egyeztetési kötelezettség körébe tartozhatna, például, a jogosított szervezetek és a fogyatékosok jogait védő szervezetek bevonása empirikus tanulmányok megtervezésébe annak megállapításához, hogy a szerzői jogvédelmi jogszabályokban az MSz által megkövetelt kivételek és korlátozások valóban kiterjesztik-e a hozzáférhető formátumú példányok elérhetőségét és határokon átnyúló cseréjét. Az ilyen csoportok alapvető partnerek a tudatosság növeléséhez az MSz által nyújtott jogokról, amely tudatosság ösztönzi a szakpolitikára vonatkozó visszajelzéseket a szerződés eredményes végrehajtásának tekintetében.

2. Fejezet

Jogi és szakpolitikai választási lehetőségek a marrákesi szerződésben

Az 1. fejezetben tárgyaltak szerint a marrákesi szerződés központi célja a hozzáférhető formátumú példányok előállításának, felhasználásának és megosztásának elősegítése nyomtatott szöveget használni képtelen egyének

73

számára. E cél elérése érdekében az MSz előírja a ratifikáló államoknak, hogy módosítsák nemzeti jogszabályaikat, hogy azok különféle kivételeket és korlátozásokat tartalmazzanak a szerzői jogok tulajdonosainak kizárólagos jogai alól. Ezen útmutató 2. fejezete cikkről cikkre tekinti át az MSz alapvető rendelkezéseit, és útmutatást nyújt a rendelkezések olyan értelmezéséhez és végrehajtásához, amely összhangban van a szerződés céljaival. Mindegyik téma egy rövid áttekintéssel kezdődik, amely után az adott rendelkezés szövege következik. Majd a szövegről részletes elemzést és az államoknak ajánlásokat adunk, hogyan építsék be a szóban forgó kötelezettségeket a vonatkozó nemzeti jogszabályaikba.

2.1. A marrákesi szerződés hatálya alá tartozó, szerzői jogi védelemben részesülő művek

A marrákesi szerződést a szerzői jogi védelemben részesülő művek széles kategóriájára kell alkalmazni. Különösen a 2.a) cikket, amely elrendeli, hogy a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének javát szolgáló kivételeket és korlátozásokat bizonyos „irodalmi és művészeti művekre” kell alkalmazni,

74

amely művészeti kifejezés meghatározása a nemzetközi szerzői jogi törvényben található. Az MSz azonban túllép azon a meghatározáson azt hangsúlyozva, hogy a szerződést az ilyen műre függetlenül kell alkalmazni attól a médiától, amelyben megjelenik.

A berni egyezmény 2.1) cikkében meghatározott „irodalmi és művészeti kifejezés rendkívül széles kört ölel fel. Magában foglal „minden előállított művet az irodalom, tudomány és művészet terén” az audiovizuális művek kivételével. A 2.1)

75

A MARRÁKESI SZERZŐDÉS SZÖVEGE

2.a) cikk: “művek” az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló berni egyezmény 2.1) cikke alá tartozó, bármely médiumon megjelent vagy más módon nyilvánosan elérhetővé tett, szöveges formájú, jelrendszer alapú és/vagy kapcsolódó illusztrációk irodalmi és művészeti műveket jelent.

cikkben említett konkrét, a marrákesi szerződés keretében szerzői jogi védelemben részesülő művek közé tartoznak: „a könyvek, értekezések és egyéb írások, felolvasások, előadások, imák és hasonló jellegű egyéb művek; színművek és zenés színművek,” valamint „illusztrációk, térképek, tervek, vázlatok.”

A berni egyezmény 2.1) cikke aláhúzza, hogy egy irodalmi vagy művészeti művet megilleti a szerzői jogi védelem „a kifejezési módjától vagy formájától függetlenül.” Az MSz 2.a) cikke ezt a kifejezést hivatkozással emeli be a szövegébe és kiterjeszti a körét. Konkrétan, a 2.a) cikk tisztázza, hogy az MSZ kiterjed az irodalmi és művészeti művekre attól függetlenül, hogy „bármely médiumon megjelentek-e vagy más módon nyilvánosan elérhetővé lettek-e téve.” A 2.a) cikkel kapcsolatban elfogadott nyilatkozat azt is egyértelművé teszi, hogy az irodalmi és művészeti művek „magukban foglalják az ilyen művek hangzó formáit is, mint amilyenek a hangoskönyvek.”

A fent ismertetett rendelkezésekből két fontos dolog tudható meg. Először, az MSz-t alkalmazni kell mind a nyilvánosságra hozott, mind a nyilvánosságra nem hozott művekre. Tehát a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének hozzáférhető

76

formátumú példányokat állíthatnak elő és oszthatnak meg olyan művekből, amelyek a nemzeti jogszabályok értelmében nyilvánosságra nem hozott műveknek számítanak. Másodszor, azt jelenti, hogy az MSz-jogok a technológiát illetően semlegesek. A nyomtatott szöveget használni képtelen egyének a szerzői jogi védelemben részesülő műveket előállíthatják és megoszthatják függetlenül attól a médiumtól vagy technológiai formátumtól, amelyben a művek megjelennek. Tehát, például, az MSz-t ratifikáló országoknak olyan kivételeket és korlátozásokat kell biztosítaniuk, amelyek révén a kedvezményezett személyek nemcsak hangos könyveket állíthatnak elő és oszthatnak meg, hanem eleve digitális műveket is, amelyek eredetileg digitális formában készülnek, így e-könyveket, tudástárakat, elektronikus nyilvántartásokat és webképregényeket.27

2.2. Hozzáférhető formátumú példányok

Az MSz egyik központi sajátossága, hogy felhatalmazza (az útmutató következő alfejezetében meghatározott) 27Lásd Ricky Erway, „Az eleve digitális” meghatározása,” Online Computer Library Center (2010. nov.), http://www.oclc.org/content/dam/research/activities/hiddencollections/borndigital.pdf.

77

kedvezményezett személyeket és jogosított szervezeteket, hogy állítsanak elő hozzáférhető formátumú példányokat. Az MSz 2.b) cikke a „hozzáférhető formátumú példányt” rugalmas és formátumsemleges kifejezésekkel határozza meg annak biztosítása érdekében, hogy a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének bármilyen hozzáférést nyújtó formátumot ugyanolyan használható és kényelmes módon vehessenek igénybe, mint a nyomtatott szöveget használni képes egyének.

78

A 2.b) cikk világossá teszi. hogy a kedvezményezett személyek és a jogosított szervezetek a szerzői jogi védelemben részesülő, tárgyalt

79

A MARRÁKESI SZERZŐDÉS SZÖVEGE

2.b) cikk: „hozzáférhető formátumú példány” a mű eltérő módon vagy formában előállított példánya, amely a kedvezményezett személyzet számára hozzáférhetővé teszi a művet, többek között lehetővé téve a személynek, hogy azonos kényelem mellett férjen hozzá a műhöz, mint egy nem látáskárosult vagy nyomtatott szöveget használni nem képtelen személy. A hozzáférhető formátumú példányt kizárólag kedvezményezett személyek használják, és annak tiszteletben kell tartania az eredeti mű egységét, kellően figyelembe véve az eltérő formátumban való hozzáférhető tételéhez szükséges változtatásokat és a kedvezményezett személyek hozzáférési szükségleteit.

művekről bármilyen módon vagy formában másolatot készítsenek a hozzáférés biztosítása érdekében. Különösen, az MSz nem korlátozza az ilyen művek példányainak előállítását speciális formátumokra, mint például a Braille-írás, amelyet hagyományosan csak nyomtatott szöveget használni képtelen egyének használnak. Ellenkezőleg, a „hozzáférhető formátumú példány” olyan példányként van meghatározva, amely úgy vagy olyan formában lett előállítva, hogy a kedvezményezett személy hozzáférjen a műhöz.” Az egyéntől és a fogyatékosságától függően ez olyan formátumokra is kiterjedhet, amelyet nyomtatott szöveget használni nem képtelen egyének is használhatnak, mint az e-könyv vagy a hangoskönyv.28 Az MSz korlátozása olyan példányokra, amelyeket csak nyomtatott szöveget használni képtelen egyének használhatnak, amit, úgy tűnik, az egyik kommentátor javasol,29 ésszerűtlenül kizárná az MSz előnyeiből az összes olyan fogyatékossággal élő személyt, aki

28 A 2(a) cikkre vonatkozó elfogadott megállapítás definíciója szerint a „művekbe” beleértendő az „audió forma is, mint pl. a hangoskönyvek.”29Lásd Ficsor Mihály J., Kommentár a látássérültek számára hozzáférhető formátumról szóló marrákesi szerződéshez 15, ¶ 6 (2013).

80

nem használ, vagy nem tud használni ilyen speciális formátumokat.Számos további megfontolás húzza alá a

2.b) cikk által elfogadott rugalmas, formátumsemleges megközelítés fontosságát. Először, lehetetlen előre megjósolni a nyomtatott szöveget használni képtelen összes egyén sajátos igényeit. A művekhez nyomtatott szöveget használni nem képtelen egyénéhez "hasonló kényelem mellett" való hozzáférést az ilyen egyénnek lehetővé tevő formátum vagy formátumok —akár e-könyv, hangoskönyv, DAISY vagy EPUB3—a fogyatékosság adott típusától és egyéb tényezők között, más testi vagy szellemi kondíciókkal való kölcsönhatásától függ, ill. függenek. Másodszor, egy rugalmas, formátumsemleges megközelítés biztosítja, hogy az MSz úgy fog alakulni, hogy számításba vegye az új technológiák megjelenését. Az államoknak ezért kifejezetten be kell venniük egy rugalmas, formátumsemleges definíciót a nemzeti végrehajtási jogszabályokba egyrészt a leendő technológiai fejlődés befogadása, másrészt a tárgyalt művekhez való hozzáférés előmozdítása végett.

81

2.3. Jogosított szervezetek

2.3.1. Bevezetés és áttekintés

Annak biztosításáért, hogy a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének széles körű hozzáférést élvezzenek az irodalmi és művészeti művekhez, az MSz különféle szereplőket jogosít fel hozzáférhető formátumú példányok előállítására és megosztására. Ezek közé a szereplők közé nemcsak maguk a „kedvezményezett személyek” tartoznak (a kifejezés részletes elemzése lentebb található”), hanem az ilyen személyek elsődleges „gondozója vagy gondviselője” is és bárki, aki a kedvezményezett személy „nevében … jár el”. (4.2.b) cikk) Ez a bővülő lista a valóságot tükrözi, miszerint sok, a nyomtatott szöveget használni képtelen egyénnek van szüksége segítségre a mindennapi élet körébe tartozó tevékenység végzéséhez, többek között a könyvekhez való hozzáféréshez, azok olvasásához és a kulturális anyagok fogyasztásához.

Ezeket a kihívásokat felismerve az MSz még egy szereplőkategóriát nevez meg, az úgy nevezett „jogosított szervezeteket”, akik segítséget nyújtanak a nyomtatott szöveget használni képtelen személyeknek. A jogosított szervezetek jogosultak hozzáférhető formátumú

82

példányok készítésére, ilyen példányok megszerzésére más kedvezményezettektől és jogosított szervezetektől, és azoknak a példányoknak a terjesztésére vagy rendelkezésre bocsátására más országokban élő kedvezményezett személyek és jogosított szervezetek részére. A jogosított szervezetek így nagyon fontosak az MSz fő céljának eléréséhez, azaz a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének előtt jelenleg a hozzáférhető formátumú példányok készítése és megosztása terén álló jelentős korlátok leküzdéséhez.

Az útmutatónak ez a pontja az MSz 2.c) cikkében meghatározott „jogosított szervezet” kifejezést elemzi. Az alább kifejtettek szerint az ilyen jogalanyok lehetnek a kormány alá tartozó vagy más közintézmények, nonprofit szervezetek vagy csoportok, melyek egy sor szolgáltatást nyújtanak a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének számára. Egyes jogosított szervezetek elsődlegesen a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek közösségeit szolgálják. Az MSz azonban a közintézmények, nonprofit csoportok és testületek sokkal nagyobb csoportját ismeri el, többek között iskolákat, könyvtárakat, egészségügyi szervezeteket és civil társadalmi

83

csoportokat, amelyek tevékenysége a társadalom egészét hívatott szolgálni, beleértve a nyomtatott szöveget használni képtelen egyéneket is.

Ezen felül a 2.c) cikk úgy definiál egy jogosított szervezett, mint amely jogalany saját módszereit alakítja ki és követi, többek között, annak biztosításáért, hogy az általa szolgált személyek kedvezményezett személyek. A jogosított szervezet a hozzáférhető formátumú példányok terjesztését köteles a kedvezményezett személyekre vagy más jogosított szervezetekre korlátozni. Az MSz magukra a jogosított szervezetekre bízza e módszerek kidolgozását és ellenőrzését. Ebből az okból és a jogosított szervezeteknek minősülő szervezetek és csoportok sokfélesége miatt nagyon sokféle módszer lesz összhangban a 2.c) cikkel.

84

85

A MARRÁKESI SZERZŐDÉS SZÖVEGE

2 .c) cikk : „jogosított szervezet”: valamely tagállam által, a kedvezményezett személyek számára nonprofit alapon oktatás, speciális képzés, akadálymentesített olvasási lehetőségek vagy információkhoz való hozzáférés biztosítására jogosított vagy elismert szervezet. Ide tartoznak azok a közintézmények és nonprofit szervezetek is, amelyek ugyanezen szolgáltatásokat egyik fő tevékenységükként, intézményi kötelezettségükként vagy közérdekű feladataik ellátása keretében nyújtják a kedvezményezett személyek számára.Egy jogosított szervezet saját módszereket alakit ki és követ:

(i) annak megállapításához, hogy az általa szolgált személyek kedvezményezett személyek-e;

(ii) azért, hogy a hozzáférhető formátumú példányok terjesztését és előállítását kedvezményezett személyekre és/vagy jogosított szervezetekre korlátozza;

(iii) a jogosulatlan példányok többszörözésének, terjesztésének és rendelkezésre bocsátásának akadályozása végett; és

(iv) hogy kellően gondoskodjon a művek példányainak kezeléséről és nyilvántartásáról.

2.3.2. A jogosított szervezetek típusai

Az MSz a jogosított szervezetek meghatározásánál főként azokra a szolgáltatásokra hivatkozik, amelyet azok a nyomtatott szöveget használni képtelen egyéneknek nyújtanak. A 2.c) cikk négy különálló szolgáltatást sorol fel - (1) oktatás, (2) gyakorlati oktatás, (3) adaptív olvasás vagy (4) hozzáférés az információhoz. Mindegyik szolgáltatás a „vagy” szó választja el, ami azt jelenti, hogy az olyan szervezet vagy csoport is jogosított szervezetnek minősül, amelyik e tevékenységek közül csak egyet folytat (bár több tevékenységgel is foglalkozhat). A szervezet vagy a csoport által kínált szolgáltatást vagy szolgáltatásokat nonprofit alapon kell nyújtani. A profitérdekelt magánjogi szervezetek, így egyetemek és iskolák, gyógyászati létesítmények és internetszolgáltatók nem minősülnek jogosított szervezeteknek még akkor sem, ha a felsorolt szolgáltatások közül egyet vagy többet nyújtanak nyomtatott szöveget használni képtelen személyeknek. (Az alábbi megjegyzés

86

a 8. cikknek megfelelően tiszteletben tartva közben a kedvezményezett személyek személyes adatait [a személyes adatok tiszteletéről]

szerint viszont egy profitérdekelt szervezet is lehet jogosított szervezet, ha a kormány felhatalmazta vagy elismerte.)A szerződés nem definiálja a „nonprofit” és a „profit érdekelt” kifejezéseket; ennek megfelelően ennek megállapítására az egyes államok hazai jogszabályait kell alkalmazni. A nonprofit státusz azonban nem zárja ki, hogy a jogosított szervezet díjat számítson fel a hozzáférhető formátumú példányok előállításáért vagy megosztásáért, például azért, hogy fedezze a kiadásait. A jogosított szervezetek által e szolgáltatások nyújtásáért felszámítható díjakra vonatkozó esetleges megkötéseket az egyes államoknak a nonprofit ágazatot szabályozó hazai jogszabályainak kell megállapítaniuk.

Habár a profitérdekelt szervezetek az MSz alapján általában nem minősülnek jogosított szervezeteknek, ez nem jelenti azt, hogy ezeknek a jogalanyoknak meg van tiltva a hozzáférhető formátumú példányok készítése és megosztása nyomtatott szöveget használni képtelen személyekkel, akár felszámítanak díjat, akár nem. Az ilyen szolgáltatásokat azonban indokolni kell a szerzői jogi védelem alóli, az MSz által előírtakon kívüli kivételek alapján vagy egyéb olyan nemzeti jogszabályok alapján, mint a

87

fogyatékossággal élő személyek jogait védelmező jogszabályok.

A jogosított szervezetek lehetnek a kormány által elismertek, de nem szükséges annak lenniük. Az alább kifejtettek szerint jogosított szervezet bármely olyan csoport vagy szervezet lehet, amely szolgáltatást nyújt a kedvezményezetteknek. Ezt világosan kifejezi a 2.c) cikk első két mondata, amely a jogosított szervezetek két elhatárolható csoportját ismerteti, a kormány által elismert szervezeteket és az ilyen elismeréssel nem rendelkező szervezeteket. Az elismerési eljárás segíthet a szervezeteknek vagy csoportoknak biztosítékokat adni arról, hogy jogosultak hozzáférhető példányokat előállítani és megosztani. Az ilyen eljárásnak azonban el kell kerülnie a jogosított szervezetek megterhelését, vagy a nem elismert szervezetek elijesztését az MSz alá tartozó jogok gyakorlásától.

2.3.2.1. Kedvezményezetteknek szolgáltatásokat nyújtó jogalanyokBármely nonprofit szervezet vagy csoport jogosult hozzáférhető formátumú példányok előállítására és megosztására, ha a felsorolt szolgáltatások közül egyet is nyújt a kedvezményezett személyek részére. A korábban kimondottaknak

88

megfelelően egy szervezetnek vagy csoportnak nem szükséges a kormány által elismertnek lenni, vagy attól egyéb engedélyt beszereznie ahhoz, hogy a nyomtatott szöveget használni képtelen egyéneknek nyújtott szolgáltatások részeként hozzáférhető formátumú példányokat állítson elő vagy osszon meg. Ez kitűnik a 2.c) cikk második mondatából, amelyik a „kedvezményezett személyeknek [tárgyalt] szolgáltatásokat nyújtó nonprofit szervezetekre" hivatkozik.” A 9. cikkel kapcsolatban elfogadott nyilatkozat aláhúzza ezt a következtetést, elvetve a „kötelező regisztrációt” mint „annak előfeltételét, hogy a jogosított szervezetek a jelen szerződés alapján elismert tevékenységeket folytassanak.”30

E nézettel összhangban a 2.c) cikkben felsorolt egy vagy több szolgáltatást nyújtó bármely szervezet jogosított szervezetként járhat el, és az MSz által megengedett összes tevékenységet a kormány jóváhagyása nélkül vagy a szerzői jogok 30 A 9. cikkhez elfogadott nyilatkozat kimondja: „Magától értetődik, hogy a 9. cikkből nem következik a jogosított szervezetek kötelező regisztrációja, és az nem is teremt előfeltételt ahhoz, hogy a jogosított szervezetek a szerződés alapján elismert tevékenységekkel foglalkozzanak; viszont lehetőséget nyújt az információ megosztására a hozzáférhető formátumú példányok határokon átnyúló cseréjének megkönnyítése érdekében.”

89

tulajdonosainak engedélye nélkül végezheti. A jogosított szervezetek körébe olyan szervezetek tartoznak, amelyek küldetése az, hogy a nyomtatott szöveget használni képtelen egyéneknek olyan szolgáltatásokkal segítsenek, mint az oktatás, gyakorlati oktatás és a hozzáférhető formátumú nyomtatott művek és kulturális anyagok. Az ilyen csoportok magukban foglalják, például, a Vakok Világszövetségét, hasonló globális pártfogó szervezeteket, ezek regionális és nemzeti fiókszervezeteit, iskolákat, könyvtárakat és nyomdákat, amelyek elsődlegesen nyomtatott szöveget használni képtelen személyeket szolgálnak.

Az MSz azonban nem korlátozza a jogosított szervezeteket olyan csoportokra, amelyek elsődlegesen nyomtatott szöveget használni képtelen személyeket szolgálnak. Ellenkezőleg, a nyomtatott szöveget használni képtelen személyeknek való szolgáltatásnyújtásnak csak „egynek kell lennie a [csoport] alaptevékenységeinek vagy intézményi kötelezettségeinek.” (2.c cikk) (kiemelés utólag).) Ezt a kifejezést tágan kell értelmezni, hogy magában foglalja az oktatási intézményeket, könyvtárakat, egészségügyi szervezeteket, civil társadalmi csoportokat és egyéb

90

kormányzati vagy nonprofit szervezeteket, amelyek nyitva állnak a nagyközönség előtt, vagy tágabb tagsági kört vagy ügyfélkört szolgálnak—ha egyik alaptevékenységük a 2.c) cikkben felsorolt szolgáltatás. Például, az USA joggyakorlatában az MSz-nél szűkebb nyelvhasználatot értelmezve a szövetségi kerületi bíróság az Authors Guild, Inc. a HathiTrust elleni ügyben mindazonáltal azt állapította meg, hogy az általános oktatási intézmények könyvtárainak alapküldetése az anyagok terjesztése nyomtatott szöveget használni képtelen egyének részére, és így jogosított szervezeteknek minősülnek az 1976. évi szerzői jogi törvény Chafee módosításának alapján, amely kivétel a nyomtatott szöveget használni képtelen egyéniek javát szolgálja az Egyesült Államokban.31

A nagyközönséget „jogosított szervezetként” szolgáló szervezetek bevonása több módon mozdítja előre az MSz emberi jogi céljait. A bőségesebb anyagi források, amelyekből az ilyen szervezetek közül sok részesül, lehetővé teszi azt, hogy kiterjedtebb vagy olcsóbb szolgáltatásokat nyújtsanak a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének 31Authors Guild, Inc. a HathiTrust ellen, 902 F. Supp. 2d 445, 465 (S.D.N.Y. 2012), részben megerősítve, és más indokkal részben hatálytalanítva, 755 F.3d 87 (2d Cir. 2014).

91

számára. A bevonás révén a kedvezményezett személyek ugyanazokban az intézményekben részesülhetnek oktatásban és képzésben, mint a nyomtatott szöveget használni nem képtelen személyek, ami előmozdítja a társadalmi integrációt. Ezen okokból az államoknak ösztönözniük kellene az általános célú szervezeteket, hogy jogosított szervezetekként szolgáltassanak, és ezt az irányelvet világosan ki kellene fejezniük a nemzeti végrehajtási jogszabályokban.

2.3.2.2. Kormány által elismert jogi személyek)Jogosított szervezetek lehetnek olyan szervezetek is, amelyeket a kormány kifejezetten elismert vagy jóváhagyott arra, hogy hozzáférhető formátumú példányokat állítsanak elő és osszanak meg. Az ebbe a kategóriába tartozó szervezetek lehetnek közintézmények, mint egy minisztériumi hivatal vagy egy közkönyvtár. Lehetnek magántulajdonú nonprofit intézmények is, mint a fogyatékossággal élők jogait védő csoportok vagy pártfogó szervezetek. Végül, ebbe a kategóriába tartoznak az olyan profitérdekelt szervezetek is, mint egy profitérdekelt börtön, amelyet a kormány elismer, mint nyomtatott

92

szöveget használni képtelen egyéneknek szolgáltatást nyújtó jogalanyt.

A kormányok elfogadhatnak az ilyen szervezetekre vonatkozó eljárást, hogy azok elismerésért folyamodjanak, vagy olyan követelményeket állapíthatnak meg, amelyek kielégítése esetén vélelmezhető, hogy az elismerést az ilyen szervezetek megkapják. Ezeket az eljárásokat vagy követelményeket tartalmazhatják jogszabályok vagy közigazgatási szabályok, vagy eseti alapon alkalmazhatók. Bármelyik megközelítés is legyen elfogadva, az államnak biztosítékokat kellene nyújtania, miszerint az elismert szervezeteknek jogukban áll hozzáférhető formátumú példányokat a szerzői jogok tulajdonosainak engedélye nélkül előállítani és megosztani, ezáltal visszaszorítva a szerzői jog megsértése miatti perrel történő fenyegetéseket.

Az elismerési vagy tanúsító eljárásokat hatályba léptető kormányoknak azonban biztosítaniuk kell, hogy egy ilyen eljárás nem válik akadállyá a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének részére szolgáltatást nyújtó szervezetek előtt, ideértve a kormány által el nem ismert jogosított szervezeteket. Például, bármely ilyen eljárásnak könnyen követhetőnek kell lennie, és nem járhat pénzügyi terhekkel a kérelmezők számára. Ezen felül a

93

kormánynak egyértelműen közölnie kell a kérelmezőkkel, a civil társadalmi csoportokkal és a nagyközönséggel, hogy a kedvezményezettek számára szolgáltatást nyújtó szervezetnek és a kedvezményezetteknek maguknak nincs szükségük elismerésre a hozzáférhető formátumú példányok előállításához és megosztásához.

Fontos a kormány általi elismerést attól is megkülönböztetni, hogyan történik a jogosított szervezet finanszírozása. Ahogy azt a 2.c) cikkel kapcsolatban elfogadott nyilatkozat kifejti, az elismert jogalanyok az ezekre való korlátozás nélkül magukban foglalják „a kormány által pénzügyi támogatásban részesített jogalanyokat.”32 Amíg a szervezet vagy csoport nonprofit, nem befolyásolja jogosított szervezeti státuszát az a tény, hogy a finanszírozását teljes egészében vagy részben az állam biztosítja-e, vagy egyáltalán nem kap pénzt a kormánytól.

32 A 2.c) cikkre vonatkozó elfogadott nyilatkozat kimondja: „A jelen szerződés alkalmazásában magától értetődő, hogy „a kormány által elismert jogalanyok” közé tartozhatnak a kormánytól pénzügyi támogatást azért kapó jogalanyok, hogy nonprofit alapon oktatást, gyakorlati oktatást, adaptív olvasást vagy információhoz való hozzáférést nyújtsanak a kedvezményezettnek.”

94

2.3.3. A jogosított szervezetek által folytatott gyakorlatok

A 2.c) cikk második fele négy olyan, a jogosított szervezetek által folytatott gyakorlatot ír le, amelyek definiálják a jogosított szervezeteket, és amelyek az MSz alapján általuk végzett tevékenységekkel kapcsolatosak, azaz a hozzáférhető formátumú példányok előállításával, az akadálymentessé tételükkel, a határokon átnyúló megosztásukkal vagy terjesztésükkel. A négy tevékenység közül három annak biztosítására törekszik, hogy e tevékenységeket a kedvezményezett személyek és más jogosított szervezetek nevében végezzék, és hogy az ilyennek nem minősülő egyének, csoportok és szervezetek ne profitáljanak ezekből a tevékenységekből. A negyedik módszer a jogosított szervezeteket arra utasítja, hogy kellő gondosságot tanúsítsanak a művek példányainak feldolgozása és kezelése során, nyilvántartást vezessenek az ilyen művekről és tartsák tiszteletben a kedvezményezett személyek adatvédelmi jogait.

Ez a négy tevékenység kumulatív; jogosított szervezet a meghatározás szerint az, amely mind a négyet alkalmazza. A szerződés azonban nem írja

95

elő e tevékenységek? tartalmát. A 2.c) cikk inkább azt engedélyezi, hogy az egyes szervezetek „maguk alakítsák ki és kövessék saját gyakorlatukat.” Ez a nyelvezet világossá teszi, hogy a szervezet maga felel a szükséges módszerek jóhiszemű kidolgozásért és végrehajtásáért. Az MSz-ben semmi sem jogosítja fel a kormányokat a jogosított szervezetek tevékenységének vagy nyilvántartásának a követésére vagy vizsgálatára annak ellenőrzése céljából, hogy a jogosított szervezetek a négy gyakorlatot folytatják-e (bár más hazai törvények vagy rendeletek ilyen hatáskört adhatnak).33

A 2.c) cikknek ez az értelmezése tükrözi az MSz-ben foglalt jogosított szervezetek változatos sokaságát, és a mindent egy kaptafára megközelítés gyakorlati lehetetlenségét. Ez azt is jelenti, hogy a kormányok ne írjanak elő kötelező akkreditálási vagy hitelesítési normákat előírniuk ezekre a módszerekre. Az ilyen követelmények felesleges gyakorlati és pénzügyi terheket teremthetnek különösen

33A MARRÁKESI SZERZŐDÉS: EGY EIFL ÚTMUTATÓ KÖNYVTÁRAK SZÁMÁRA, 5 (2014. dec.) („[Bármely] könyvtár vagy intézmény jogosított szervezetnek minősül, ha megfelel a 2.c) cikkben ismertetett tágabb követelményeknek…. [A] szerződés nem igényli, hogy a kormány szabályokat, engedélyezési eljárást vagy mechanizmust alkosson az érdekében.”).

96

a fejlődő országok jogalanyai számára. Ennél fogva, legalább is hétköznapi esetekben, elegendőnek kell lennie fejlődő országbeli, erőforrásokban szűkölködő szervezet esetében, hogy a saját módszereit fogadja el és követi.2.4. Kedvezményezett személyek

2.4.1. Bevezetés és áttekintés

A marrákesi szerződés egyik fő célja az, hogy segítséget nyújtson a nyomtatott szöveget használni képtelen egyéneknek, akik hagyományos formátumú könyvekhez és más kulturális anyagokhoz nem tudnak hozzáférni. Az MSz ezekre az egyénekre mint „kedvezményezett személyekre” hivatkozik, amely kifejezés aláhúzza azt a fontosságot, amelyet a tárgyalók ahhoz fűztek, hogy képessé tegyék ezeket az egyéneket a hozzáférhető formátumú példányok előállítására és megosztására. Ez az útmutató a „nyomtatott szöveget használni képtelen egyének” és „nyomtatott szöveget használni képtelen személyek” kifejezéseket felcserélhetően használja a szerződés által védelmezett kedvezményezett személyekre való hivatkozáskor. Az MSz fő emberi jogi céljaival összhangban az útmutató ezekre az egyénekre „jogosultakként” is

97

hivatkozik, akik hozzáférhető formátumú példányok előállítására és megosztására, és ehhez állami támogatásban részesülésre a törvény által feljogosított személyek.

Az útmutatónak ez a része a „kedvezményezett személyek” kifejezést elemzi az MSz 3. cikkében, és javaslatot tesz arra, hogyan hajtsák végre nemzeti jogukban az államok ezt a rendelkezést. Az alábbiakban kifejtettek szerint a 3. cikk magukban foglalják a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek három különböző kategóriáját. Ezeknek a kategóriáknak a meghatározása azokra a funkcionális és társadalmi akadályokra hivatkozással történik, amelyek meggátolják a fogyatékossággal élő egyéneket a hagyományos, nyomtatott művekhez való hozzáférésben. E károsodások orvosi, testi vagy egyéb okai – mint a traumás agysérülés, diszlexia vagy demencia—nem relevánsak a kedvezményezett személyek definíciójánál.

Ha a hatályos nemzeti jogszabályokban foglalt kivételek és korlátozások a szerzői jogi védelem alól az adott időpontban nem alkalmazhatók a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének mindhárom kategóriájára, akkor az MSz-t ratifikáló államnak azokat a rendelkezéseket ki kell

98

terjesztenie a szerződésnek való megfelelés céljából. Ennek a legegyszerűbb módja a 3. cikk nyelvezetének követése lenne. Az államok azonban úgy is dönthetnek, hogy az MSz-t a fogyatékossággal élő egyénekre általános jelleggel alkalmazzák, egyrészt elismerve, hogy a kedvezményezett személyek gyakran más fogyatékossággal is élhetnek, másrészt azért, hogy érvényt szerezzenek a CRPD-nek és más nemzetközi jogi kötelezettségeknek.

99

2.4.2. Kedvezményezett személyek kategóriái

A 3. cikk a kedvezményezett személyek három kategóriáját állapítja meg. Ezeket az a), b) és c) pontokban felsorolt kategóriákat a „vagy” szó választja el. Ha

100

A MARRÁKESI SZERZŐDÉS SZÖVEGE

3. cikkKedvezményezett személyekKedvezményezett személy az a személy, aki: (a) vak; (b) akinek látáskárosodása nem javítható olyan mértékben, hogy látásfunkciója lényegében megegyezzen az ilyen károsodással nem küzdő személyek látásfunkciójával, és aki ennek következtében képtelen nyomtatott műveket az ilyen károsodással nem küzdő személyekkel lényegében megegyező módon olvasni; vagyc) testi fogyatékosság miatt egyébként képtelen könyvet tartani vagy lapozni, valamint az olvasást rendes esetben lehetővé tevő mértékben szemével fókuszálni, illetve azt mozgatni, tekintet nélkül bármely más fogyatékosságra.

egy egyén a három pont valamelyike alá tartozik, akkor kedvezményezett személynek minősül (bár egyes nyomtatott szöveget használni képtelen személyek egynél több kategóriába is tartozhatnak). Ezen felül a „függetlenül egyéb fogyatékosságoktól” klauzula a 3. cikk végén világossá teszi, hogy az olyan más típusú fogyatékossággal is élő, nyomtatott szöveget használni képtelen egyének, mint a mentális, intellektuális vagy hallás károsultak, kedvezményezett személyeknek minősülnek az MSz alapján. Végül, a definíció nem korlátozódik a tartós fogyatékosságokra. Az átmeneti vaksággal, látáskárosodással, érzékelési, olvasási vagy az olvasást akadályozó testi fogyatékossággal élő egyének is jogosultak mindaddig hasznot húzni az MSz-ből, amíg az ilyen állapot fennáll.2.4.2.1. VakságAz államok a vakságnak a vonatkozó nemzeti jogszabályaikban már korábban meglévő definícióira támaszkodhatnak, hogy az MSz-t kiterjesszék az a) pontban hivatkozott egyénekre. Sok ország fogadott el olyan definíciót a vakságról, amely magában foglalja az olyan személyeket, akik nem teljesen vesztették el a látásélességüket (betűk és számok bizonyos távolságról való

101

megkülönböztetésének képességét) vagy látómezőjüket (azt a területet, amelyben a tárgyak periférikusan láthatóak). India, például, elfogadta az egyszerű definíciót („az ujjak 6 méterről vagy 20 lábról való megszámolására való képtelenség”) és a technikai definíciót is („6/60-as vagy kisebb látás a lehető legjobb látáskorrekció mellett”).34 Kanada más megközelítést alkalmaz, a vakságot mint a jobbik szem esetében a legjobban korrigált látásélességet 20/200-as vagy rosszabb értékben határozza meg vagy a látómezőt 20 foknál kisebben.35

A vakságnak ezek és más rugalmas definíciói elismerik, hogy az egyén funkcionálisan nem lát, még ha meg is őriz egy korlátozott látásképességet. A definíciók számításba veszik azt a tényt is, hogy sok nyomtatott szöveget használni képtelen felnőttnél fokozatosan, a korosodással párhuzamosan alakul ki a látásképtelenség. Amennyiben az MSz-ben semmi sem korlátozza vagy minősíti a „vak” szót a 3. cikk a) bekezdésében, a jogi értelemben vett vakságnak e meglévő funkcionális definíciót a szerződéssel teljesen összhangban levőnek kell érteni. 34 India kormánya, Nemzeti program a vakság kontrolljáért, http://npcb.nic.in/index1.asp?linkid=5535 CNIB, Az AMD kifejezések glosszáriuma, http://www.cnib.ca/en/your-eyes/eyecondtions/amd/resources/glossary/Pages/default.aspx

102

Ezen felül az államoknak fontolóra kell venniük a nemzeti jogszabályaikban foglalt definíciók kiigazítását, hogy tükrözzék a „vakságnak” az MSz által elfogadott rugalmas megközelítését.2.4.2.2. Látáskárosodás vagy érzékelési fogyatékosságA kedvezményezett személyeknek a 3.b) cikkben definiált második kategóriája olyan egyéneket foglal magában, akik látáskárosultak vagy olyan fogyatékossággal élnek, ami vagy az érzékeléssel, vagy az olvasással kapcsolatos. A b) alpontnak három fontos aspektusa van. Először, a meghatározás ezen része szerint a Marrákesi Szerződés kiterjed olyan látássérültekre is, akik látáskárosodásának szintje nem éri el a vakságot, ugyanakkor azonban látássérültségük megakadályozza azt, hogy „lényegében ugyanolyan mértékben legyenek képesek a nyomtatott művek olvasására”, mint az ilyen károsodás vagy fogyatékosság nélkül élők.Másodszor, a (b) alpont a kedvezményezettek definícióját kiterjeszti az érzékelési vagy olvasási fogyatékossággal élő egyénekre is. Kedvezményezettek az érzékelési vagy olvasási nehézséggel, többek között a diszlexiával vagy bármely egyéb tanulási

103

nehézséggel küzdő személyek, akik ennek következtében képtelenek nyomtatott műveket az említett nehézséggel nem küzdő személyekkel lényegében megegyező módon olvasni.

Harmadszor, a károsodás vagy fogyatékosság nem lehet könnyen javítható úgy, hogy az érintett látásképessége lényegében megegyezzen az ilyen károsodás vagy fogyatékosság nélkül élő személyek látásfunkciójával. Például az MSz nem vonatkozhat olyan személyre, akinek a látáskárosodását szemüveggel korrigálni lehet feltéve, hogy az ilyen korrekció fizikailag és pénzügyileg hozzáférhető az adott egyén számára.

Fontos annak a megértése, hogy milyen típusú jobbítások révén lesz a nyomtatott szöveget használni képtelen személyeknek és a nyomtatott szöveget használni nem képtelen személyeknek „lényegében azonos” képességük a megállapodás hatálya alá eső művek olvasására. Az MSz tárgyalói különös fontosnak ítélték ezt a kérdéskört, amit a „nem jobbítható” kifejezést tisztázó elfogadott nyilatkozat is tükröz. Az elfogadott nyilatkozat kimondja, hogy az egyén a b) bekezdés alá tartozó marad akkor is, ha elméletileg vagy potenciálisan léteznek olyan „orvosi diagnosztikai eljárások és kezelések”, amelyek enyhítenék a károsodását vagy

104

fogyatékosságát.36 Ez azt jelenti, például, hogy az önállóság emberi jogi elvével összhangban az egyén nem szűnik meg az MSz kedvezményezettjének lenni pusztán azért. mert lehetséges, hogy a látáskárosodásán lehet javítani létező vagy jövőbeli kezelésekkel vagy technológiákkal.

Emberi jogi perspektívából értelmezve a b) bekezdésben írt „nem javítható” klauzula nem róhat ésszerűtlen terhet a nyomtatott szöveget használni képtelen, korlátozott pénzügyi eszközökkel rendelkező egyénekre, így a fejlődő országokban élőkre. Annak eldöntése során, hogy egy javulás ténylegesen „elérhető-e”, az MSz részes államai nemcsak gazdasági fejlettségük és közegészségügyi ellátó rendszerük fejlettségi szintjét vehetik számításba, hanem a javulás megfizethetőségét is a látáskárosult vagy érzékelési vagy olvasási fogyatékossággal élő egyének szempontjából.

A szürkehályogként ismert egészségi állapot, amelynél a szemlencse fokozatosan homályossá válik, azt szemlélteti, hogyan veszi számításba a 36 A 3.b) cikkhez elfogadott nyilatkozat kimondja: „E nyelvezetben semmiből sem következik, hogy a „nem javítható” megköveteli az összes lehetséges orvosdiagnosztikai eljárás és kezelés igénybevételét.”

105

3.b) cikk a világ különböző országaiban élő egyének számára elérhető erőforrások eltérő szintjeit. A korai stádiumú szürkehályogot korrekciós szemüvegekkel kezelni lehet. Az állapot előrehaladtával azonban a látás helyreállításához műtétre van szükség. Azokban az országokban, ahol a műtéti lehetőségek nem állnak széles körben rendelkezésre vagy anyagi okokból elérhetetlenek, az adott állam ésszerűen juthat arra a következtetésre, hogy a szürkehályogos egyénekre kiterjed a b) bekezdés. mert a károsodás reálisan nem javítható. Még ott is, ahol az ilyen kezelések elérhetőek és pénzügyileg hozzáférhetőek, minden ratifikáló állam saját belátása szerint dönthet annak megállapításáról, mi jelent „nem javítható” károsodást, számításba véve az egyes kedvezményezettek szükségleteit és a releváns helyi környezetet.37

37Vö. S.H. és mások Ausztria ellen, Beadvány száma 57813/00 ¶ 97, Eur. Ct. Hum. Rts. (Nagykamara 2011) (azzal zárulva, hogy a kormányoknak széles „értékelési sáv” (azaz tág döntési kör) áll rendelkezésükre a mesterséges megtermékenyítési kezelések szabályozására, mivel eltérő nemzeti válaszokat adnak a „orvosi és tudományos fejlődésre” és különböző módokon „érik el az egyensúlyt az egymással versengő köz- és magánérdekek között”).

106

2.4.2.3. Testi fogyatékosság miatti olvasási nehézség

A kedvezményezett személyek harmadik kategóriája magában foglalja azokat az egyéneket, akiknek a testi fogyatékossága meggátolja őket a hagyományos, nyomtatott könyv vagy más kiadvány olvasásában. Az ebben a bekezdésben hivatkozott testi fogyatékosságok magukban foglalják egy könyv megtartására vagy lapozására, vagy a szem szokásos módon való fókuszálására vagy mozgatására való képtelenséget. A példák közé tartoznak a kvadriplégia, a bénulás, a remegés, agy- vagy gerincsérülés, motoros neuron és neurodegeneratív megbetegedések, mint az amiotrófiás laterális szklerózis (ALS). Az ilyen fizikai állapotú egyéneknek ahhoz hasonló kihívást jelent a hagyományos nyomtatott anyagokhoz való hozzáférés, mint amilyet a vakoknak vagy látáskárosultaknak jelent.

2.4.3. A kedvezményezett személyek definiálása a végrehajtási jogszabályokban

A nyomtatott szöveget használni képtelen egyéneknek a 3. cikkben ismertetett kategóriái minimum normát írnak elő az MSz által védelmezett kedvezményezett

107

személyekre vonatkozóan. Minden ratifikáló államnak teljesítenie kell ezt a normát a szerződés végrehajtásakor. Az alábbiakban három problémát ismertetünk, amelyek felmerülhetnek, amikor az országok a 2. cikket hajtják végre, és javaslatot teszünk arra, hogyan kellene megoldani ezeket a problémákat.

Elsőként, a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek javára korábban, a szerzői jogi védelem alóli kivételeket meg nem állapító államok részére a 3. cikk végrehajtásának legegyszerűbb módja a három pontban / bekezdésében írt szöveg szó szerinti követése lenne. Az adott szöveget nem követő jogszabályok kockázata az, hogy leszűkítik a kedvezményezett személyek definícióját és így nem tesznek teljes mértékben eleget a marrákesi szerződés szerinti kötelezettségeinek. Szingapúr, például, a 2014. évi szerzői jogi (módosított) az MSz 2015-ben történt ratifikálása előtt fogadta el. A törvény az „olvasási fogyatékossággal élő személyt” így definiálja: „(a) vak személy; (b) olyan személy, akinek a látása súlyosan károsodott; (c) egy könyv tartására vagy lapozására, vagy a szem szokásos módon való fókuszálására vagy mozgatására képtelen személy; vagy (d) az észlelésben akadályozott személy.” Szingapúr

108

törvénye nagyjából követi az MSz-ben foglalt kedvezményezetti kategóriákat, de szűkebb, mint az MSz, mert az MSz 3. cikke magában foglalja az „olvasási fogyatékossággal élő személyeket” is.

Másodszor, azoknak az országoknak, amelyek nemzeti szerzői jogvédelmi jogszabályai már kivételeket és korlátozásokat írnak elő a nyomtatott szöveget használni képtelenek javára, felül kell vizsgálniuk, és ha szükséges, módosítaniuk kell azokat a jogszabályokat úgy, hogy magukban foglalják a 3. cikk egyes bekezdéseiben ismertetett fogyatékosságok összes különböző megnyilvánulását. Kanada szerzői jogvédelmi törvényének 32.01 pontja, például, a „nyomtatott szöveg használatára való képtelenséget” úgy definiálja, hogy az magában foglalja a „súlyos vagy teljes látáskárosodást”, amely kifejezés lényegesen szűkebb, mint a 2. cikk b) bekezdésében hivatkozott „látáskárosodás vagy az észlelési vagy olvasási fogyatékosság”. Más államok nemzeti szerzői jogvédelmi jogszabályai még szigorúbbak, és módosítást igényelnek az MSz ratifikálásakor. Indonézia szerzői jogvédelmi jogszabálya, például, kivételt tartalmaz a „vakok céljaira szolgáló tudományos, művészeti és irodalmi művek többszörözésére Braille

109

formában”, míg az örmény szerzői jogvédelmi törvény csak a „Braille-ben vagy a vakok számára előirányzott egyéb speciális módon való többszörözés” kivételét tartalmazza.38 Azon túl, hogy a 3. cikkben hivatkozott egyének három kategóriája közül csak egyre érvényesek, egyik jogszabályba sincs beépítve az MSz 2.b) cikkének fentebb tárgyalt rugalmas, formátumsemleges megközelítése.

Harmadszor, az államok azt is választhatják, hogy az MSz végrehajtására vonatkozó jogszabályaikat összehangolják a fogyatékosságnak a nemzetközi megállapodásokban vagy regionális jogszabályokban foglalt tágabb definícióit végrehajtó jogszabályokkal. Például, India és Izrael (amelyek mindegyike ratifikálta a szerződést) a hozzáférhető formátumú példányok előállításának és megosztásának jogát kiterjesztik a fogyatékossággal élő összes személyre.39 Ezen felül az EU-nak az információs társadalomról szóló irányelve 38 Indonézia szerzői jogvédelmi törvénye, 15(d) cikke; 2006. június 15-i törvény a szerzői és szomszédos jogokról (Örményország), 22(2)(ii) cikk.39 Törvény művek, előadások és rádiósugárzások hozzáférhetővé tételéről fogyatékossággal élő személyek számára (Jogszabálymódosítások), §1(A), 2014 (Izrael), http://www.wipo.int/wipolex/en/text.jsp?file_id=341960; (Módosított) Szerzői jogvédelmi törvény, 32. §, 2012 (India)http://www.wipo.int/wipolex/en/text.jsp?file_id=342028

110

hangsúlyozza, hogy „fontos, hogy a tagállamok hozzanak meg minden szükséges intézkedést a művekhez való hozzáférés megkönnyítése végett az olyan fogyatékosságban szenvedő személyek számára, amely akadályozza őket a művek önálló felhasználásában, és ennek során kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a hozzáférhető formátumokra.”40 Az irányelv 5.3.b) cikke így engedélyezi a szerzői jogi védelem alóli kivételek és korlátozások elfogadását „a fogyatékossággal élő személyek javát szolgáló, a fogyatékosságukkal közvetlenül összefüggő, nem kereskedelmi jellegű felhasználási módok esetén az adott fogyatékosság által indokolt terjedelemben.”41 E rendelkezés érvényesítése során az EU számos országa iktatott törvénybe olyan kivételeket, amelyek tágan értelmezett testi és szellemi fogyatékossággal élő egyének javát szolgálják.42

40 InfoSoc irányelv, lásd fenti 7. lábjegyzet, preambulum ¶ 43.41Ugyanaz 5.3.b) cikk.42 Például, Ausztriának az irodalmi és művészeti művek szerzői és szomszédos jogairól szóló szövetségi törvénye kivételt ad a „fogyatékossággal élő személyek” javára történő többszörözése és terjesztése esetére. 58/2010 sz. Szövetségi törvény az irodalmi és művészeti művek szerzői és szomszédos jogairól, 42d.1) cikk. Írország 2000. évi törvénye a szerzői és szomszédos jogokról (2000/28), 104. és 252. cikkek, az ilyen kivétel kedvezményezettjét „testi vagy szellemi

111

A marrákesi szerződésben semmi sem írja elő az államoknak, hogy szűkítsék le a szerzői jogvédelem alóli meglévő kivételeket, amelyek túlmennek a 3. cikk minimum követelményein. Így, például, egy állam, amelyik már az előállítási és megosztási jogokat más fogyatékosságokkal élő egyéneknek is megadja, nem köteles megváltoztatni azt a jogszabályt, mielőtt ratifikálja az MSz-t. Ellenkezőleg, az ilyen visszalépést jelentő intézkedések nem egyeztethetőek össze az MSz fő emberi jogi céljaival. A kedvezményezett személyek tágabb definíciójának elfogadása összhangban van a fogyatékosságnak a CRPD preambulumában elismert „evolúciós felfogásával”. Mi több, egy ilyen megközelítés válaszol a 3. cikkben írt „bármely egyéb fogyatékosságtól függetlenül” klauzulában kifejezett gyakorlati valóságra, miszerint sok látáskárosult egyénnek van más fogyatékossága is, és tapasztalja a hátrányos megkülönböztetés több fogyatékossággal élő emberként” nevezi meg. Franciaország szerzői jogvédelmi törvénye a kedvezményezetteket „egy vagy több fogyatékossággal élő emberekként” határozza meg, ideértve a „testi, érzékszervi, szellemi, kognitív vagy fiziológiai fogyatékosságokat.” 2006. augusztus 1-i 2006-961 számú törvény a szerzői és szomszédos jogok védelméről az információs társadalomban (Franciaország), L. 122-5, 7° cikk.

112

formáját.43

Ugyanakkor a kedvezményezett személyek tágabb definícióját elfogadó államnak biztosítania kell, hogy a választása összeegyeztethető legyen az általa ratifikált szerződésekkel. Az MSz nem korlátozza a már meglévő, e szerződések alapján elérhető rugalmasságokat, és MSz 11. cikkben hivatkozott hivatkozások a háromlépéses (alábbiakban tárgyalt) tesztre világossá teszik, hogy a nemzetközi SzT-ben foglalt kötelezettségvállalások hatályban maradnak. Így, amilyen mértékben egy állam szélesíti az MSz alá tartozó kedvezményezettek kategóriáit, azt a választást más nemzetközi kötelezettségre, köztük az olyan emberi jogi instrumentumokra való hivatkozással kell indokolni, mint a CRPD.2.5. A szerzői jogi védelem alóli kivételek és korlátozások a nemzeti jogszabályokban

2.5.1. Bevezetés és áttekintés

A marrákesi szerződés előírja a ratifikáló országoknak, hogy a nemzeti 43Pl., EURÓPAI UNIÓ TÖRVÉNY A HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS TILALMÁRÓL ÉS AZ INTERSZEKCIONALITÁS: A FAJI, NEMI ÉS FOGYATÉKOSSÁG MIATTI HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉSEK HÁROMSZÖGÉNEK VIZSGÁLATA (Dagmar Schiek & Anna Lawson eds., 2011).

113

jogszabályaikba vezessenek be a szerzői jogok tulajdonosai számos kizárólagos joga alóli speciális kivételeket és korlátozásokat. A kötelező kivételek és korlátozások felvétele a szerződés egyik kiemelkedő vívmánya. Ezeket a kötelező rendelkezéseket kiegészítik bizonyos nem kötelező kivételek és korlátozások, amelyek elfogadásuk esetén növelni fogják a hozzáférhető formátumú példányok elérhetőségét és képessé teszik az államokat az MSz alatti jogok teljes kiterjesztésére a kedvezményezett személyek és jogosított szervezetek számára. A kötelező és nem kötelező kivételeket és korlátozásokat egyrészt az MSz 4-7. cikkei írják le, amelyek a szerződés lényeges rendelkezéseinek magját alkotják, másrészt a 11. és 12. cikkei, amelyek lefektetik a kivételek és korlátozások végrehajtásának általános feltételeit. Az útmutatónak ez a pontja a 4. cikkre fókuszál, amelyik a többszörözés, terjesztés, nyilvánosságra hozatal és nyilvános előadás kizárólagos jogai alóli korlátozásokra és kivételekre vonatkozik. Az ezt követő pontok a hozzáférhető formátumú példányok határokon átnyúló cseréjével (5. cikk), hozzáférhető formátumú példányok importjával (6. cikk) és a technológiai védelmi intézkedésekkel (7. cikk) foglalkoznak.

114

115

A MARRÁKESI SZERZŐDÉS SZÖVEGE

4. cikkA hozzáférhető formátumú példányokra vonatkozó korlátozások és kivételek a nemzeti jogszabályokban 1.(a) A szerződő felek kötelesek rendelkezni a nemzeti szerzői jogvédelmi jogszabályaikban a többszörözés joga, a terjesztés joga és a nyilvánosságra hozatal joga alóli korlátozásokról vagy kivételekről a WIPO szerzői jogvédelmi szerződés (WCT) rendelkezéseinek megfelelően, hogy megkönnyítsék a hozzáférhető formátumú példányok elérhetőségét a kedvezményezettek számára. A nemzeti jogszabályokban foglalt korlátozásnak vagy kivételnek meg kellene engednie a mű alternatív formátumú hozzáférhetővé tételéhez szükséges változtatásokat.

(b) a szerződő felek elrendelhetnek a nyilvános előadás joga alóli korlátozást vagy kivételt a művekhez való hozzáférés megkönnyítése végett a kedvezményezett személyek számára.

2. A részes államok a 4.1) cikket a benne megnevezett összes jog tekintetében úgy teljesíthetik, hogy a nemzeti szerzői jogi

116

kivételt rendelnek el úgy, hogy:(a) a jogosított szervezeteknek a

szerzői jog tulajdonosának felhatalmazása nélkül engedélyezett, hogy egy műről hozzáférhető formátumú példányt állítson elő, vagy egy másik jogosított szervezettől hozzáférhető formátumú példányt kapjon, és

(b) Egy kedvezményezett vagy a nevében eljáró személy, ideértve az elsődleges gondozót vagy gondviselőt, egy mű hozzáférhető formátumú példányát előállíthatja egy kedvezményezett személy személyes használatára, vagy egyéb módon segíthet egy kedvezményezett személynek hozzáférhető formátumú példányt előállítani és használni, amennyiben a kedvezményezett személynek törvényes hozzáférése van a műhöz vagy a mű egy példányához.

3. Egy részes állam a 4.1) cikket úgy teljesítheti, hogy egyéb korlátozásokat vagy kivételeket ad a nemzeti szerzői jogi védelmi jogszabályaiban a 10. és 11. cikkek alapján.

2.5.2. A 4.1) cikkben foglalt kötelezettségek

2.5.2.1. Kötelező kivételek és korlátozásokA 4.1.a) cikk előírja az államoknak, hogy alkalmazzanak kivételeket és korlátozásokat a nemzeti jogszabályaikban, hogy „megkönnyítsék a művek

117

4. Egy részes állam a korlátozásokat vagy kivételeket olyan művekre korlátozhatja, amelyek az adott hozzáférhető formátumban azon a piacon kereskedelmi forgalomban e cikk értelmében nem szerezhetők be a kedvezményezett személyek által ésszerű feltételekkel.E lehetőséggel élő bármely részes állam köteles arról a WIPO vezérigazgatójánál letétbe helyezett értesítésben nyilatkozni a jelen szerződés ratifikálásakor, elfogadásakor, a hozzá való csatlakozáskor vagy utána bármikor.

5. A nemzeti jogra tartozik annak eldöntése, hogy a jelen cikk alá tartozó korlátozásokért vagy kivételekért jár-e ellenszolgáltatás.

hozzáférhető formátumú példányainak elérhetőségét a kedvezményezett személyek számára.” Konkrétan, a nemzeti jogszabályokba a szerzői jogok tulajdonosainak alábbi kizárólagos jogai alóli kivételeket és korlátozásokat kell beépíteni: a többszörözés joga, a terjesztés joga és a nyilvánosságra hozatal joga.44 Ezek a kivételek és korlátozások két tevékenységtípust engedélyeznek: (1) a hozzáférhető formátumú példányok előállítását; és (2) azoknak a példányoknak az átadását kedvezményezett személyeknek közvetlenül vagy jogosított szervezeten keresztül. A következő táblázat vázolja a 4.1.a) cikk által előírt tevékenységtípusokat, és példát közöl mindegyik tevékenységről:Kizárólagos jog

Engedélyezett tevékenységtípusok

Példák

Többszörözés

– Hagyományos formátumú példányok átalakítása hozzáférhető formátumú

– Hangos könyv előállítása hagyományos könyvből– Másolatok

44 További információért e kizárólagos jogok tartalmáról és terjedelméről lásd SAM RICKETSON&JANE C.GINSBURG, NEMZETKÖZI SZERZŐI JOG ÉS SZOMSZÉDOS JOGOK: A BERNI EGYEZMÉNY ÉS AMI MÖGÖTTE VAN (2. kiadás, 2006).

118

Kizárólagos jog

Engedélyezett tevékenységtípusok

Példák

példányokká– Hozzáférhető formátumú példányok többszörözése

készítése egy Braille könyvből

Terjesztés –Hozzáférhető formátumú példányok átadása vagy értékesítése kedvezményezett személyeknek és közöttük, kedvezményezett személyeknek and jogosított szervezeteknek és közöttük, vagy jogosított szervezetek között—tulajdonjog átadásával

– Hozzáférhető e-könyvek nem üzletszerű kölcsönzése

– Ajándékok és adományok

119

Kizárólagos jog

Engedélyezett tevékenységtípusok

Példák

vagy másképp

Elérhetővé tevés

– Szkennelés és fájlok feltöltése „felhőbe” vagy más digitális tárrendszerbe a művek kizárólag kedvezményezett személyek általi elérhetőségéért és használatáért

– Hangoskönyv vagy e-könyv közzététele kedvezményezettek vagy jogosított szervezetek általi letöltés céljából jelszóval védett weboldalon, levelezési listán vagy más olyan online közösségen belül, amely egyetlen célja a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek

120

Kizárólagos jog

Engedélyezett tevékenységtípusok

Példák

szolgálata

A 4.1.a) cikk utolsó mondata előírja, hogy a korlátozásnak és kivételnek „meg kell engednie a mű hozzáférhetővé tételét alternatív formátumban”. Egyszerűen fogalmazva ez a mondat tisztázza, hogy a marrákesi szerződés kedvezményezettjei és jogosított szervezetei szükség esetén jogosultak módosítani a szerzői jogi védelemben részesülő műveket, hogy az ilyen műveket hozzáférhetővé tegyék a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének számára. A nemzeti végrehajtási jogszabályban elfogadott kivételeknek és korlátozásoknak ezért meg kell engedniük az olyan változtatásokat, amelyek származékos műveket eredményezhetnek a hazai szerzői jogvédelmi jogszabályok keretében, valamint olyan változtatásokat, amelyek a berni egyezmény 6bis cikke értelmében beavatkozhatnak egy mű egységébe.45 Az ilyen módosítások 45 A 6bis cikk a releváns részben kimondja, hogy „a szerzőnek jogában áll a mű szerzőségét igényelni, és kifogásolni annak bármilyen torzítását, csonkítását vagy egyéb módosítását, vagy az említett művel kapcsolatos

121

tartalmazhatják egy könyvben lévő fénykép vagy más művészeti alkotás írásbeli leírásának elkészítését; írásos szöveg átalakítását hanganyaggá, Braille írássá vagy más hozzáférhető formátumokká; tapintható grafikák készítését egy könyvben lévő képek alapján; avagy a betűkészlet stílusának vagy méretének adaptálása.

A 4.1.a) cikk utolsó mondata nem korlátozza a megengedett változtatások jellegét vagy terjedelmét; ehelyett bármely olyan változtatást engedélyez, amely ahhoz szükséges, hogy a tárgyalt művek hozzáférhetővé váljanak a kedvezményezettek számára. A nyomtatott szöveg használata képtelenségének széles köre és az ilyen fogyatékossággal élő egyének eltérő technológiai szükségletei folytán az államoknak a szerződés eme rendelkezését teljes mértékben végre kell hajtaniuk, hogy a kedvezményezetteknek és a jogosított szervezeteknek engedélyezzenek bárminemű szükséges módosítást a mű a nyomtatott szöveget használni képtelen minden személy számára hozzáférhetővé tétele érdekében.

más méltatlan műveletet, amelyek csorbítanák a becsületét vagy hírnevét.”

122

2.5.2.2. Nem kötelező kivételek és korlátozásokA 4.1.a) cikk által előírt kötelező korlátozásokon és kivételeken felül a 4.1.b) cikk felhatalmazza (de nem kötelezi) az államokat, hogy fogadjanak el korlátozást és kivételt a nyilvános előadás joga alól. Egy ilyen kivétel, például, megengedné az irodalmi művek nyilvános előadását a nyomtatott szöveget használni képtelenek részére. A marrákesi szerződés oly módokon való végrehajtása érdekében, amelyek jobban előmozdítják az emberi jogi céljait, az államoknak el kellene fogadniuk a 4. cikkben hivatkozott nem kötelező kivételeket és korlátozásokat. Az ilyen kivételek elfogadását illető szabad belátásuk szerint az államok eredményesebben mozdítják elő az MSz azon célját, hogy maximalizálják a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének lehetőségeit a tárgyalt, szerzői jogi védelemben részesülő műveknek a nyomtatott szöveget használni nem képtelen személyekével egyenértékű feltételek melletti előállítására, használatára, élvezésére és megosztására.2.5.3. A 4.1) cikk végrehajtásának módjai

A marrákesi szerződés a kormányoknak nagymértékű rugalmasságot kínál a 4.1)

123

cikk érvényesítéséhez a nemzeti jogrendszereiken belül. A végrehajtás két legfőbb módját a 4.2) és 4.3) cikkek vázolják:2.5.3.1. 4.2) cikk - A védett kikötő opcióA 4.2) cikk olyan modellt kínál, amelyet az államok követhetnek a 4.1) cikkben foglalt kötelezettségeik teljesítésében. Ez a modell magában foglalja a 11. cikkben is hivatkozott háromlépéses teszt (TST) követelményeit, amely előírja, hogy a 4.1) cikk végrehajtása érdekében törvénybe iktatott kivételek és korlátozások olyan speciális esetekre legyenek korlátozva, melyek nem ütköznek a mű rendes hasznosításával, és nem csorbítják ésszerűtlenül a jogosult legitim érdekeit. A 4.2) cikk így „védett kikötőt” hoz létre a ratifikáló államok számára, mivel az ezt a javasolt megközelítést követő jogalkotás vélelmezhetően teljesíti a TST követelményeit. (A TST-t részletesebben lentebb, az útmutató 2.8 pontjában tárgyaljuk.)A 4(2) cikk megállapítja azokat a kivételeket és korlátozásokat, amelyeket a TST követelményeinek teljesítéséhez a nemzeti jogszabályozásoknak ki kell alakítaniuk. A 4.2) cikk első része ismerteti a jogosított szervezetek számára ajánlott kivételeket és korlátozásokat; a

124

második rész pedig ismerteti a kedvezményezett személyek számára ajánlott kivételeket és korlátozásokat. Az MSz-nek való megfeleléshez az államoknak mindkét rendelkezést törvénybe kell iktatniuk.2.5.3.1.1. A védett kikötő jogosított szervezetek számáraA 4.2.a) cikk értelmében a jogosított szervezetek számára elfogadható kivétel és korlátozás az, ami a jogosított szervezetek számára engedélyezi azt, hogy három elkülönült tevékenységgel foglalkozzanak: • hozzáférhető formátumú példány készítése • ilyen példány másik jogosított

szervezettól való megszerzése, és • a példány közvetlenül a

kedvezményezett személyhez bármilyen eszközzel való eljuttatása.

A 4.2.a) cikk azt is kimondja, hogy a nemzeti jogalkotásnak biztosítania kell, hogy a példányokat egyebek között nem üzleti jellegű kölcsönzés útján és „vezetékes vagy vezeték nélküli elektronikus kommunikáció útján” is szolgáltatni lehessen.” Az államoknak tehát meg kell engedniük a hozzáférhető formátumú példányok interneten,

125

könyvtáron vagy más kölcsönző rendszeren keresztül való terjesztését és megosztását. Végül, a 4.2) cikk engedélyezi a jogosított szervezeteknek, hogy „bármilyen közbenső intézkedést foganatosítsanak e célok elérése érdekében.” Ez magában foglalhatja, például, biztonsági másolat készítését egy műről, az ilyen másolatok tárolását vagy archiválását, hogy a jövőben a legkülönfélébb formátumúakká lehessen azokat alakítani.

Kivételek és korlátozások bevezetése a jogosított szervezetek számára négy olyan kumulatív feltételtől függ, amelyek egyensúlyra törekszenek a kedvezményezett személyek jogai és a szerzői jogok tulajdonosainak érdekei között. Ezek a feltételek húzzák meg a jogosított szervezetek számára a védett kikötőt jelentő kivételek és korlátozások külső határait. Az államoknak e négy feltétel mindegyikét bele kell foglalniuk a nemzeti végrehajtási jogszabályokba:

(i) a jogosított szervezetnek „törvényes hozzáférése van a műhöz vagy annak egy példányához;”

(ii) a mű hozzáférhető formátumúvá lett alakítva feltéve, hogy az átalakítás nem vezet a mű olyan változásához, amely túlmegy a hozzáférhetővé

126

tételhez szükséges mértéken;(iii) a hozzáférhető formátumú

példányokat „kizárólag kedvezményezett személyek általi használat céljából bocsájtják rendelkezésre;” és

(iv) a tevékenység végzésére „nonprofit alapon” kerül sor.

Az első feltételt illetően a „törvényes hozzáférés” magában foglalja a vásárlással vagy licenccel szerzett hozzáférést vagy a nemzeti szerzői jogi védelemről szóló jogszabályokban foglalt másik kivétel és korlátozás alapján szerzett hozzáférést. Például, ha egy könyvtár megszerzi az MSz által tárgyalt könyv vagy más irodalmi vagy művészeti mű elektronikus példányának licencét, akkor a könyvtár törvényesen hozzáfér a mű egy példányához, és munkatársai hozzáférhető formátumú változatot tehetnek elérhetővé a kedvezményezett személyek számára.2.5.3.1.2. A védett kikötő kedvezményezett személyek számára

A 4.2.b) cikk modellt is nyújt a kivételek és korlátozásoknak a kedvezményezett személyek javára való elfogadásához. A 4.2.b) cikk értelmében az elfogadható kivételeknek és korlátozásoknak a mű hozzáférhető formátumú másolatának

127

elkészítését törvényessé kell tenniük mind a nyomtatott szöveget használni képtelen egyén, mind a nevében eljáró olyan személy számára, mint egy/a gondviselő, tanár vagy könyvtáros.

Két kumulatív feltétel érvényes ezekre a kivételekre és korlátozásokra: a példánynak a kedvezményezett személyes használatára kell szolgálnia, és a kedvezményezettnek „törvényes hozzáféréssel” kell rendelkeznie a műhöz vagy annak egy példányához a fent kifejtettek szerint. A jogosított szervezetek javát szolgáló védett kikötőhöz hasonlóan a kedvezményezett személyek javát szolgáló kivételeket és korlátozásokat a 4.2.b) cikk sablonját követve elfogadó állam vélelmezhetően kielégíti a TST követelményeit.2.5.3.1.3. A védett kikötő opciók következményei

A 4(2) cikkben leírt védett kikötő modelljének követése fontos következményekkel jár a nemzetközi szerzői jogi törvényekre és a Szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezmény, azaz TRIPS megállapodáshoz kapcsolódó WTO viták rendezésére. A 4.2) cikkben foglalt sokoldalúan szankcionált sablont követő államoknak különösképpen erős érvük van

128

arra, hogy a sablont követő hazai végrehajtási jogszabályok nem sértik a TRIPS-t vagy más olyan egyezményeket, amelyek magukban foglalják a TST-t. Ha az ilyen jogszabályokat a TST-vel ellentétesnek találnák, az nem lenne összhangban a Marrákesi szerződés világos, egyértelmű szövegével, és aláásná a MSz célját, megfosztva a 4(2) cikket annak gyakorlati jelentésétől. Mi több, az a tény, hogy a szerződés az alapkötelezettségei végrehajtására speciális modellt ír elő, szilárd bizonyítéka annak, hogy a modell összhangban van a nemzetközi szerzői joggal, a TST-t is beleértve.

A jogok és kötelezettségek több nemzetközi jogi instrumentumban való harmonizálásán túl a 4-2) cikk védett kikötői modelljei követésének más haszna is van. Növeli az MSz értelmezésére vonatkozó bizonyosságot és kiszámíthatóságot, megkönnyíti a hozzáférhető formátumú példányok nemzeti határokon átnyúló cseréjét, és az ilyen cserék előnyeit megmutatja más országoknak és ezzel ösztönzi azokat a szerződés ratifikálására és végrehajtására.

2.5.3.2. 4.3) cikk—A „sui generis” opcióA 4.2) cikkben foglalt védett kikötő alternatívájaként a marrákesi szerződés

129

4.3) cikke engedélyezi, hogy egy ratifikáló állam a 4.1) cikkben foglalt kötelezettségeit a nemzeti jogszabályaiban szereplő egyéb kivételek és korlátozások nyújtásával vagy azokra támaszkodva teljesítse. Az országok tehát szabadon alakíthatják ki saját megközelítésüket a 4.1) cikk végrehajtásához, például, a szerzői jogi védelem alóli, meglévő jogszabályi kivételekre támaszkodva, ideértve az olyan doktrínákat, mint a méltányos használat vagy méltányos bánásmód. Azonban a sui generis megközelítést választó államnak biztosítani kell, hogy az ebből eredő kivételek és korlátozások összhangban legyenek a marrákesi szerződés egyéb követelményeivel, beleértve a 11. cikkben és a szerződés más rendelkezéseiben hivatkozott TST-t.Bár a sui generis opció jelentős teret kínál a kormányoknak ahhoz, hogy nemzeti végrehajtási szabályaikat saját, egyedi politikai céljaik és az adott országban élő kedvezményezettek szükségleteihez igazítsák, ára van annak is, ha túl nagy az eltérés a marrákesi szerződést ratifikáló országok nemzeti jogszabályai között. Minél jobban harmonizálják az államok az MSz hazai végrehajtását, annál jobban megkönnyítik a hozzáférhető formátumú példányok határokon átnyúló cseréjét. Ez

130

különösen fontos a fejlődő és a kevésbé fejlett országok számára, amelyek közül soknak korlátozottak a pénzügyi és technológiai eszközei az ilyen példányok hazai előállításához, és a fejlett országokból átadott példányokra kell hagyatkozniuk. Emiatt és a jogi bizonyosság és kiszámíthatóság növelése érdekében az államoknak fontolóra kell venniük, hogy a védett kikötő megközelítést válasszák a sui generis opcióval szemben.2.5.4. Kivételek és korlátozások a szerzői jogi védelemben részesülő művek fordításánál

Sok, szerzői jogi védelemben részesülő művet nem adnak ki vagy fordítanak le a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek által értett nyelveken és nyelvekre. Az ilyen művek elérhetősége a helyi nyelveken kulcsfontosságú aspektus annak biztosításához, hogy a kedvezményezett személyek teljes mértékben élni tudjanak az MSz-ben nyújtott hozzáférési és megosztási jogokkal. Különösen a fejlődő és a kevésbé fejlett országokban élő, nyomtatott szöveget használni képtelen személyek számára az olyan hozzáférhető formátumú példányhoz jutás, mint pl. egy hangoskönyv az általuk értett nyelven,

131

alapvető fontossággal bír a szerződés tágabb, a könyvínség kezelésére vonatkozó céljának eléréséhez.

A marrákesi szerződés 4.3) cikkel kapcsolatban elfogadott nyilatkozat tisztázza, hogy a kivételek és korlátozások törvénybe iktatása e rendelkezés alapján „se nem csökkenti, se nem növeli az alkalmazhatósági körét” azoknak a kivételeknek és korlátozásoknak, amelyeket az államok törvénybe iktathatnak a fordítás kizárólagos joga alól a berni egyezmény alapján. Más szavakkal, az MSz megerősíti a fordításnak a berni egyezményben elismert körét és a jog alól már meglévő kivételeket.46 Az államok ennélfogva olyan kivételt vagy korlátozást fogadhatnak el, amely révén a kedvezményezettek és a jogosított szervezetek egy művet az egyik nyelvről egy másikra fordíthatnak, hogy megkönnyítsék a hozzáférést a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének számára feltéve, hogy azt a berni egyezménnyel összhangban teszik.

46 Ahogy azt a nemzetközi szerzői jogvédelmi törvény vezető kommentátorai kifejtették, a fordítás joga történelmileg egy sor, a nemzeti jogszabályokban foglalt kivételnek és korlátozásnak volt a tárgya. RICKETSON & GINSBURG, lásd fenti lábjegyzet 44, § 13.83 (a fordítási jogok alóli vélelmezett kivételek tárgyalása).

132

2.5.5. Kereskedelmi forgalomban való elérhetőség opciója

A marrákesi szerződés 4.4) cikke megengedi, de nem írja elő, hogy a szerződő felek a 4. cikk alapján elfogadott kivételeket és korlátozásokat „olyan művekre” korlátozzák, „amelyek az adott hozzáférhető formátumban nem szerezhetőek be kereskedelmi forgalomban a kedvezményezett személyek számára ésszerű feltételek mellett az adott piacon.” A „kereskedelmi forgalomban való elérhetőség” ezen „opciója” értelmében egy állam választhatja a MSz hatókörének leszűkítését az olyan művek hozzáférhető formátumú példányai előállításának letiltásával, amelyeket a szerzői jog tulajdonosa kereskedelmi forgalomban már elérhetővé tett az adott formátumban. Például, egy állam dönthet úgy, hogy a kivételek és korlátozások között nem engedélyezi egy iskolai tankönyv átalakítását Braille-be, ha a tankönyvet már kiadták Braille-ben, és az megvásárolható a kiadótól.

Fontos hangsúlyozni már a kiinduláskor, hogy a kereskedelemben való elérhetőség formátumspecifikus. Az államok csak olyan műveket zárhatnak ki, amelyek már elérhetőek egy nyomtatott szöveget használni képtelen személy által keresett

133

adott formátumban. A műnek egy hozzáférhető formátumban (mint a Braille) való elérhetősége nem gátolhat meg egy kedvezményezettet vagy jogosított szervezet abban, hogy egy eltérő hozzáférhető formátumú példány/másolatot (mint egy e-könyv vagy hangoskönyv) állítson elő vagy osszon meg. Ez is előmozdítja az MSz tárgyát és célját, mivel nem minden formátum számít akadálymentesen hozzáférhetőnek az összes kedvezményezett számára.

Bár az MSz megengedi, hogy a ratifikáló országok a kereskedelmi forgalomban való elérhetőségének követelményét elfogadják, ha így tesznek, az növeli a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének nehézségeit és terheit. Ez az útmutató ezért azt ajánlja, hogy az államok terjesszék ki a kivételeket és korlátozásokat az összes tárgyalt műre, beleértve a kereskedelmi forgalomban kapható műveket is. Az MSz–ről szóló tárgyalásokat megelőzően, a szerzői jogszabályaik keretein belül az olvasási nehézségekkel küzdők javára kivételeket és korlátozásokat bevezető országok közül csak nagyon kevés alkalmazott a kereskedelmi forgalomban való elérhetőségre vonatkozó rendelkezéseket. Az ilyen rendelkezéseket alkalmazó országok közül néhány az ilyen kitételeket

134

az ésszerű és méltányos feltételek melletti elérhetőségre korlátozták.47 Az országok közötti ezen eltérések azt jelentik, hogy nincs elégséges útmutatás arra vonatkozóan, hogyan működhetne egy ilyen norma nemzetközileg, és milyen hatása lenne a hozzáférhető formátumú példányok elérhetőségére. A kereskedelmi forgalomban való elérhetőség követelményével kapcsolatos megoldatlan kérdések a következők:

• Mit von maga után a kereskedelmi forgalomban való elérhetőség? Megköveteli a könyvesboltokban való elérhetőséget? Online? A hozzáférhető formátumú példányt forgalmazó könyvesboltok hozzáférhetőek legyenek a kedvezményezettek számára a földrajzi fekvésük és a fizikai megközelíthetőség szempontjából? Az elérhetőség Az elérhetőség fogalma tartalmazza a megfizethetőséget is?

• Mit jelent az a szó, hogy „kereskedelmi”? Ez azt jelenti, hogy a művet kínáló szervezetnek vagy cégnek profitérdekeltnek kell lennie? Vagy a „kereskedelmi” szó arra utal, hogy milyen széles körben érhető el az akadálymentesen hozzáférhető példány?

• Mikor kell az elérhetőséget ellenőrizni? A mű megjelenésének 47Lásd WIPO TANULMÁNY, lásd fenti 4. lábjegyzet, 112–13.

135

időpontjában, vagy akkor, amikor egy nyomtatott szöveget használni képtelen személy meg akarja vásárolni a művet, vagy valamilyen más időpontban?

• Hol kell ellenőrizni a kereskedelmi forgalomban való elérhetőséget? Globálisan? Regionálisan? A nyomtatott szöveget használni képtelen személy nemzetisége szerinti piacon?

A fenti kérdések megválaszolatlansága miatt az államoknak tanácsos elvetniük a kivételek és korlátozások olyan hozzáférhető formátumú művekre való szűkítését, amelyek kereskedelmi forgalomban nem érhetőek el. Egy ilyen szűkítés alapjaiban összeegyeztethetetlen lenne az MSz fő céljával, azaz annak biztosításával, hogy a nyomtatott szöveget használni képtelen személyeknek ugyanolyan feltételek mellett legyen egyenlő esélyük a tárgyalt művek élvezésére, mint a jól látó személyek. Az ilyen jellegű korlátozások azzal a kockázattal is járnak, hogy a nyomtatott anyagok használatára képtelen személyek egyéb, a szerzői jogi védelem alóli kivételekkel és korlátozásokkal kapcsolatos jogaik is -–mint például a magáncélú másolatkészítéshez való joguk - korlátozás alá esnek. Az, hogy nem egyértelmű, mit jelent a kereskedelmi forgalomban való elérhetőség, olyan

136

jelentős jogi kockázatokat teremtene a jogosított szervezetek és a kedvezményezettek számára, ami elrettenthet a szerződésben foglalt jogaik tényleges gyakorlásától.

Ha ezen aggályok ellenére egy szerződő állam mégis elfogadja a kereskedelmi forgalomban való elérhetőségre vonatkozó megkötést, ez a döntés nem csökkentheti a jogosított szervezetek képességét a művek határokon átnyúló cseréjére. Az (alábbiakban tárgyalt) 5. cikk nem ad megerősített jogkört az export olyan művekre történő korlátozására, amelyek kereskedelmi forgalomban nem elérhetőek. Tehát, ha egy példány jogszerűen készült a keletkezési helyének joghatóságában, akkor azt exportálni lehet egy másik részes államba.2.5.6. Az ellentételezési opció

A marrákesi szerződés 4.5) cikke megengedi az államoknak annak eldöntését, hogy a 4. cikk alapján elfogadott kivételek és korlátozások ellentételezés tárgyát képezzék-e. Ez az opcionális rendelkezés megengedi az államoknak, hogy a hozzáférhető formátumú példányok előállítását, terjesztését vagy elérhetővé tételét jogdíjnak vagy más licencdíjnak a szerzői jog tulajdonosa részére való

137

megfizetéséhez kössék.Bár az ellentételezés megkövetelésének

opciója az államok rendelkezésére áll, azt általában kerülni kellene. A 4.5) cikk biztosítja, hogy a már ellentételezési követelményt alkalmazó országoknak ne kelljen változtatniuk a meglévő jogszabályaikon. Az államok szabad belátására bízza, hogy belefoglalják-e az ellentételezés követelményét az újonnan elfogadott kivételekbe és korlátozásokba.

Egy széles körűen elfogadott ellentételezési követelmény azonban legalább két tekintetben gátolná a hozzáférhető formátumú művek előállítását és cseréjét. Először, felesleges bonyolultsághoz vezetne, ami elrettentheti a kedvezményezetteket és a jogosított szervezeteket az MSz-ben foglalt jogaik gyakorlásától. Másodszor, az ellentételezés pénzügyi terhet teremt, ami a műveket a valóságban elérhetetlenné teszi sok, a nyomtatott szöveget használni képtelen egyén számára. Az ellentételezés így különösen a fejlődő és kevésbé fejlett országok számára, továbbá a közepes jövedelmű és gazdag országokban élő szegények számára jelent kockázatot.

A széles körű ellentételezési követelmény megteremti a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének és a nyomtatott szöveget használni nem

138

képtelen egyének közötti hátrányos megkülönböztetés kockázatát is. A jogok gyakorlása a nemzeti kivételek és korlátozások alapján nem tipikusan függ kompenzáció fizetésétől, és ha szükséges, az ellentételezés általában csak speciális és szűk körű, törvényben előírt engedélyekre vonatkozik.48 Ellentételezés kivetése az MSz-ben foglalt jogok gyakorlására így olyan terhet helyezne a nyomtatott szöveget használni képtelen egyénekre, ami általában nem vonatkozik a nyomtatott szöveget használni nem képtelen egyénekre. Ez nemcsak az MSz céljaival lenne összeegyeztethetetlen, de összeütközésbe kerülhetne egy állam azon kötelezettségével, hogy a CRPD és más nemzetközi emberi jogi szerződések előírásai értelmében kerülje a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetést.

Azoknak az államoknak, amelyek mégis az ellentételezési követelmény létrehozása vagy megtartása mellett döntenek, biztosítaniuk kell, hogy az minimumra 48 Az ellenszolgáltatást a nemzetközi emberi jogi törvény sem írja elő. A kulturális jogok különleges referense például kifejtette, hogy a térítésmentes felhasználási módok összeegyeztethetők lehetnek a szerzők érdekeinek védelmével, különösen akkor, ha a térítés megkövetelése pénzügyi vagy adminisztratív akadályokat teremtene a legitim felhasználási módok előtt. Lásd KR szerzői jogi jelentése, lásd fenti 3. lábjegyzet, ¶ 72.

139

szorítja a nyomtatott szöveget használni képtelen egyénekre rakodó terhet. Ha az ellentételezési összeg egyéni kedvezményezettekre esik, akkor azt olyan díjként kell megállapítani, amely nem teszi a műveket pénzügyileg hozzáférhetetlenné, és amely illik a különböző joghatóságok gazdasági, szociális és kulturális körülményeihez.

Az ellentételezés mértékét megállapító folyamatnak is minimalizálnia kell a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének terhét. Az előre meghatározott rátákat megállapító törvényi rendszer egyértelműséget nyújtana az MSz szerinti kedvezményezetteknek és jogosított szervezeteknek; míg, ha ezzel ellentétben nekik a szerzői jogi védelemben részesülő művek tulajdonosaival külön-külön kell megegyezniük, az elviselhetetlen adminisztratív terhet róhatna rájuk. Ha egyezkedést írnak elő, az államnak biztosítania kell, hogy a kedvezményezettek és a jogosított szervezetek továbbra is élvezhessék a hozzáférhető formátumú példányok készítésének és megosztásának jogát a kompenzációról szóló megállapodás elérése előtt. Más megfogalmazásban, a szerzői jogok tulajdonosainak nem engedhető meg, hogy meggátolják a kedvezményezetteket az MSz-en alapuló

140

jogaik élvezésében azzal, hogy visszautasítják az egyezkedést, vagy ésszerűtlenül magas rátákat határoznak meg. Végül, a kormánynak folyamatosan ellenőriznie kell az ellentételezési követelményt annak biztosításáért, hogy az nem akadályozza a szerződés eredményes végrehajtását.2.6. A hozzáférhető formátumú példányok határokon átnyúló cseréje és importja

2.6.1. Bevezetés és áttekintés

A marrákesi szerződés 5. és 6. cikke a hozzáférhető formátumú példányok határokon átnyúló cseréjét szabályozza. Ezek a kiegészítő rendelkezések a 4. cikkel együtt hatnak az ilyen példányok globális szétosztásának fokozása érdekében, beleértve azt is, hogy előírják, hogy az államok bizonyos feltételekkel engedélyezzék a hozzáférhető formátumú példányok exportját és importját. A szerződés e célok elérésére úgy törekszik, hogy kivételeket és korlátozásokat ír elő a szerzői jogi védelemben részesülő művek terjesztési joga és az ilyen művek elérhetővé tételének joga tekintetében. Mint a 4. cikknél, bár kötelező elfogadni ezeket a kivételeket és korlátozásokat, a szerződés rugalmasságot nyújt az

141

államoknak e rendelkezések érvényesítéséhez az MSZ–t végrehajtó jogszabályokban vagy más nemzeti jogszabályokban.

142

143

A MARRÁKESI SZERZŐDÉS SZÖVEGE

5. cikkHozzáférhető formátumú példányok határokon átnyúló cseréje

1. A szerződő feleknek biztosítaniuk kell, hogy ha egy hozzáférhető formátumú példány korlátozás vagy kivétel alapján, vagy valamely jogszabály alapján készül, akkor azt a hozzáférhető példányt a jogosított szervezet egy kedvezményezett személy vagy egy másik részes állam jogosított szervezete számára terjesztheti, vagy részére elérhetővé teheti.

2. Egy részes állam az 5.1) cikket úgy teljesítheti, hogy a nemzeti szerzői jogvédelmi törvényében korlátozást vagy kivételt úgy nyújt, hogy:

(a) a jogosított szervezeteknek meg legyen engedve a szerzői jog tulajdonosa vagy kezelője engedélye nélkül, hogy a kedvezményezett személyek általi kizárólagos használat céljából hozzáférhető formátumú példányokat terjesszenek vagy elérhetővé tegyenek egy másik részes államban letelepedett jogosított szervezet számára; és

(b) a jogosított szervezeteknek

144

meg legyen engedve a szerzői jog tulajdonosa vagy kezelője engedélye nélkül és a 2.c) cikk alapján, hogy hozzáférhető formátumú példányokat terjesszenek vagy tegyenek elérhetővé egy másik szerződő fél országában letelepedett kedvezményezett személy számára feltéve, hogy a terjesztés vagy az elérhetővé tevés előtt az eredeti jogosított szervezet nem tudta vagy nem volt ésszerű alapja arra, hogy tudja azt, hogy a hozzáférhető formátumú példányt mások használnák, nem a kedvezményezett személyek.3. Egy szerződő fél az 5.1) cikket úgy teljesítheti, hogy a nemzeti szerzői jogvédelmi törvényében az 5.4). 10. és 11. cikk alapján egyéb korlátozásokat vagy kivételeket biztosít.

145

4.  (a) Ha az egyik részes államban letelepedett jogosított szervezet hozzáférhető formátumú példányokat kap az 5.1) cikk alapján és annak a részes államnak nincsenek kötelezettségei a berni egyezmény 9. cikke alapján, saját jogszabályaival és gyakorlatával összhangban mindent el kell követnie annak érdekében, hogy a hozzáférhető formátumú példányok többszörözésére, terjesztésére vagy hozzáférhetővé tételére csak a részes állam joghatóságában letelepedett kedvezményezett személyek számára kerülhessen sor.

(b) A hozzáférhető formátumú példányok jogosított szervezet általi terjesztését és elérhetővé tételét az 5.1) cikk alapján arra a joghatóságra kell korlátozni, kivéve azt, ha a kérdéses szerződő fél WIPO szerzői jogvédelmi szerződés részes állama, vagy egyébként az ezt a szerződést végrehajtó korlátozásokat és kivételeket a terjesztés joga alól és a nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tételének joga alól olyan speciális esetekre

146

korlátozza, amelyek nem ütköznek a mű normális felhasználási módjával, és nem csorbítják ésszerűtlenül a jogosultak legitim érdekeit.

(c) Az ebben a cikkben leírtak közül semmi sem érinti annak meghatározását, mi számít terjesztési tevékenységnek vagy nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tételnek.

5. A jelen szerződésben rögzítettek közül semmi nem használható a jogkimerüléssel kapcsolatos kérdések kezeléséhez.

6. cikkHozzáférhető formátumú példányok importja

Amilyen mértékig egy részes állam belső joga engedélyezi egy kedvezményezett számára, a nevében eljáró személynek vagy egy jogosított szervezetnek, hogy hozzáférhető formátumú példányt készítsen, akkor az adott részes állam nemzeti jogszabályainak is engedélyezniük kell azt, hogy hozzáférhető formátumú példányhoz jussanak a kedvezményezett személyek javára a szerzői jog tulajdonosának vagy kezelőjének engedélye nélkül.

2.6.2. Az 5. és 6. cikk szerinti fontos kötelezettségek

2.6.2.1. 5. cikk—Hozzáférhető formátumú példányok exportjaAz 5.1) cikk előírja az államoknak, hogy a határaikon belül letelepedett jogosított szervezetek engedjék meg a tárgyalt, szerzői jogvédelemben részesülő művek hozzáférhető formátumú példányainak közvetítését más, a marrákesi szerződéshez csatlakozott országokban letelepedett jogosított szervezetek és kedvezményezett személyek számára. Ez a fizikai vagy elektronikus példányok terjesztésével gyakorolható közvetítési vagy exportálási jog nem követeli meg a szerzői jog tulajdonosának beleegyezését vagy engedélyét.

Az 5.1) cikk fontos szerepet játszik az MSz céljainak elérésében. Először, a hozzáférhető formátumú anyagok önálló előállításához korlátozott pénzügyi vagy technológiai képességekkel rendelkező, nyomtatott szöveget használni képtelen egyének szükségleteivel foglalkozik. A külföldön készült példányokhoz jutás joga nélkül ezek az egyének csak nagyon keveset élveznének az MSz által elérni tervezett előnyökből. Másodszor, az 5.1)

147

cikk ezeknek az anyagoknak a társadalmi-gazdasági fejlődés különböző szintjein álló országok közötti cseréjének és terjesztésének fokozására törekszik biztosítva, hogy a hozzáférhető formátumú példányok előállítására csak korlátozott kapacitással vagy még azzal sem rendelkező országok ne legyenek kizárva az MSz előnyeiből. Harmadszor, az ilyen cserék elkerülik a hozzáférhető formátumú példányok előállítására fordított befektetés elégtelen hatékonyságát és megkettőzését azzal, hogy előállításuk után megengedik e művek megosztását ahelyett, hogy előírnák, hogy azokat minden országban újra előállítsák.

Az 5.1) cikk szerinti exportjoggal vagy akkor lehet élni, amikor a hozzáférhető formátumú példány (1) „korlátozás vagy kivétel alapján” készült, vagy (2) a hatályos jogszabályok alkalmazásával. Ami az első klauzulát illeti, az államoknak jelentős szabadságuk van felhatalmazást adni az exportálható hozzáférhető formátumú példányok készítésére. Ahogy az alábbiakban részletesebben kifejtjük, egy állam számára a hozzáférhető formátumú példány előállítása engedélyezésének legegyszerűbb módja az erre a célra szabott korlátozás vagy kivétel törvénybe iktatása.

Az exportjog akkor is érvényes, amikor a 148

hozzáférhető formátumú példány a „a hatályos jogszabályok alkalmazásával” készül.” Ez a kifejezés csak egyszer fordul elő az MSz-ben és nincs meghatározva. Mivel azonban ez a kifejezés a „korlátozás vagy kivétel” alternatívájaként van megjelölve, ésszerű magyarázat az, hogy a kifejezés magában foglalja a nemzeti jogszabályok bármely rendelkezése alapján készült hozzáférhető formátumú példányt. Más megfogalmazásban a „jog erejénél fogva” kifejezés magában foglalja az olyan nemzeti jogszabályokat, mint a fogyatékosság élők jogait, a hátrányos megkülönböztetést tiltó jogszabályokat vagy adminisztratív rendeleteket, amelyek az iskolákat és más oktatási intézményeket feljogosítják arra, hogy hozzáférhető formátumú példányokat juttassanak a nyomtatott szöveget használni képtelen egyéneknek. Magában foglal olyan jogszabályokat is, amelyek hasonló jogosítványt adnak a könyvtáraknak, kormányszerveknek és más nem nonprofit intézményeknek.

Ezen felül a „jog ereje” kifejezés olyan művekre is vonatkozhat, amelyek bár technikailag kielégítik a szerzői jogi védelem nemzetközileg elismert kritériumait, törvényesen ki vannak zárva a szerzői jogi védelemben részesíthető tárgyak köréből. Az 5.1) cikkel

149

kapcsolatban elfogadott nyilatkozat, amely kimondja, hogy „e szerződésben semmi sem csökkenti vagy terjeszti ki egy másik szerződésben foglalt kizárólagos jogok körét”, megerősíti, hogy az államok megtartják ezeket a meglévő rugalmasságokat. Az 5.1) cikk viszont világossá teszi, hogy az államoknak e jogkör lapján meg kell engedniük a hozzáférhető formátumú, határokon átnyúló cserére szánt példányok előállítását.

A fent tárgyaltaknak megfelelően a 4. cikk megengedi a szerződő feleknek, hogy a hozzáférhető formátumú példányok előállítását a kívánt formátumú műnek a kereskedelmi forgalomban való elérhetetlenségéhez kösse (habár ez az útmutató nem ajánlja az ilyen követelmény elfogadását). Ez az opció azonban nem jelenik meg az 5. cikkben. A szerződés értelmezésének az 1. fejezetben tárgyalt jól bevált elveiből következik, hogy az MSz nem nyújt határozott jogot egy ilyen szűkítésre. A szerződés emberi jogi céljai is alátámasztják azt a következtetést, hogy az államoknak nem kellene a hozzáférhető formátumú példányok exportját az adott formátumú műnek a rendeltetési államon belüli kereskedelmi forgalomban való elérhetetlenségéhez kötniük.

A hozzáférhető formátumú művek 150

exportjának joga attól sem függ, hogy a rendeltetési állam törvénybe iktatta-e hazai jogában a kereskedelmi forgalomban való elérhetetlenségi megkötést. Annak eldöntése a rendeltetési államra tartozik az (alábbiakban tárgyalt) 6. cikk alapján, és nem az exportáló államra, hogy a hozzáférhető formátumú példányok importját olyan művekre korlátozza, amelyek az adott formátumban nem kaphatók kereskedelmi forgalomban. A kormányok nem diktálhatják azt, hogy az MSZ más részes államai milyen egyéni szabályozási lehetőségekkel éljenek a szerződés végrehajtása során. Az export ahhoz kötése, hogy egy rendeltetési állam engedje meg a másolat elkészítését, kivitelezhetetlen lenne, és megengedhetetlen mértékben megnehezítené az MSz-ben foglalt jogok gyakorlását, mivel ténylegesen azt írná elő a jogosított szervezeteknek, hogy ismerjék az összes olyan ország jogszabályait, amelyekben kedvezményezettek használhatnák a hozzáférhető formátumú műveket.2.6.2.2. 6. cikk—Hozzáférhető formátumú példány importjaAz 5.1) cikk kiegészítéseként a 6. cikk előírja az államoknak, hogy engedjék meg a kedvezményezett személyeknek, a

151

nevükben eljáróknak és a jogosított szervezeteknek a hozzáférhető formátumú példányok importját a kedvezményezett személyek részére, a szerzői jog tulajdonosának felhatalmazása vagy beleegyezése nélkül. A 6. cikk két aspektusát érdemes hangsúlyozni; ki importálhat hozzáférhető formátumú példányokat, és azt a helyet, ahonnan az ilyen példányok származhatnak.

Ami az első kérdést illeti, az „amilyen mértékig” szavak a 6. cikkben az import jogát a hozzáférhető formátumú példányok 4. cikkben előírt előállítási jogával kapcsolják össze. Az az állam, amelyik a nyomtatott szöveget használni képtelen egyéneknek, megbízottjaiknak és a jogosított szervezeteknek megengedi a hozzáférhető formátumú példány készítését, köteles ezért ugyanezeknek a szereplőknek megengedni az ilyen példányok importját a 6. cikk alapján. Egyszerűbben fogalmazva: az előállítás jogával együtt jár az import joga is.

Másodszor, a 6. cikk nem írja elő, hogy az importált példánynak részes államból kell származnia. Ebből adódóan azok az országok, amelyek ratifikálták a szerződést, engedélyezhetik a hozzáférhető formátumú példányok importálását olyan országokból, amelyek

152

nem ratifikálták az MSz-t. Ezekből, az MSz-ben nem részes országokból való importálás engedélyezése kiterjeszti a hozzáférhető formátumú példányok elérhetőségét a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének és jogosított szervezetek számára, illetőségi helyüktől függetlenül.2.6.3. Az 5. és 6. cikk végrehajtásának módjai

Csakúgy, mint a 4. cikk esetében, az MSz a kormányoknak jelentős szabadságot ad abban, milyen módot választanak az 5.1) és 6. cikk végrehajtására. A végrehajtás rendelkezésre álló opciói a következők:2.6.3.1. 5.2) cikk—A védett kikötő opcióCsak úgy, mint a 4.2) cikk esetében, az 5.2) cikk egy olyan módszert ír le az 5.1) cikk végrehajtására, amely vélhetően összhangban van a TST-vel, és így „védett kikötőt” biztosít az MSz részes /országai számára. Konkrétan, az 5.2) cikk megengedi az államoknak, hogy az 5.1) cikket úgy hajtsák végre, hogy hazai jogszabályaikban olyan kivételt vagy korlátozást vezessenek be, amely engedélyezi a jogosított szervezeteknek, hogy hozzáférhető formátumú példányokat terjesszenek vagy tegyenek elérhetővé

153

egy másik MSz részes országban letelepedett jogosított szervezetek vagy kedvezményezett személyek számára.

Az államoknak ezt a kivételt vagy korlátozást a következő két feltételtől kell függővé tenniük: (1) ha az átvevő egy jogosított szervezet, akkor a terjesztés vagy az elérhetővé tétel a kedvezményezett személyek kizárólagos használatára szolgál; és (2) a küldő jogosított szervezet az átadás előtt „nem tudja vagy nincs ésszerű alapja, hogy tudja, hogy a hozzáférhető formátumú példányt mások használnák, nem a kedvezményezett személyek.” Az 5.2) cikkel kapcsolatban elfogadott nyilatkozat kimondja, hogy „helyénvaló lehet, ha egy jogosított szervezet további intézkedéseket alkalmaz annak megerősítésére, hogy az általa kiszolgált személy egy kedvezményezett személy, és ha a 2.c) cikkben ismertetettek szerint a saját gyakorlatát követi.” Ha együtt tekintünk rájuk, az 5.2) cikk és a vele kapcsolatban elfogadott nyilatkozata így gondos egyensúlyt talál annak biztosítása, hogy a jogosított szervezetekre ne vonatkozzanak megterhelő követelmények vagy normák, és annak biztosítása között, hogy a hozzáférhető formátumú példányok speciális átadása az MSz-ben ismertetett

154

feltételeknek megfelelően történjék.49

Az elfogadott nyilatkozat azt is tisztázza, hogy az államok nem róhat további nyilvántartási vagy egyéb adminisztratív terheket a jogosított szervezetekre. Ezek a szervezetek saját belátásuk szerint további intézkedéseket alkalmazhatnak annak megerősítéséhez, hogy az általuk kiszolgált egyének kedvezményezettek. Az állam azonban nem írhatja elő a jogosított szervezeteknek, hogy ilyen kiegészítő intézkedéseket fogadjanak el. Ezt megerősíti az elfogadott nyilatkozat hivatkozása a 2.c) cikkre, amely kifejezetten megengedi a jogosított szervezeteknek, hogy a saját gyakorlatukat kövessék annak 49 Számos ország vetett ki olyan megszorításokat az exportra, amelyek túlmennek a marrakési szerződés követelményein. Izrael, például, azt írja elő, hogy egy jogosított szervezet győződjön meg arról, hogy az exportált példányt nem adják tovább, vagy nem használják olyan személyek, akik nem kedvezményezettek. Szingapúr előírja, hogy egy exportáló jogosított szervezet tegye meg „a jogszabályokban előírt” lépéseket az anyagokat kérő külföldi szervezet vagy kedvezményezett személy azonosságának igazolása céljából. Mivel e rendelkezések pontos jelentése bizonytalan, elrettenthetik a jogosított szervezeteket a példányok exportálásától még akkor is, ha az törvényes lenne. Fontosabb az, hogy ezek a rendelkezések nem egyeztethetők össze az MSz-szel, amennyiben a jogosított szervezeteket terheli annak konstruktív ismerete, hogy az exportált példányokat nem fogják használni olyan személyek, akik nem kedvezményezettek.

155

megállapításánál, hogy az általuk kiszolgált egyének kedvezményezettek-e. További intézkedések előírása azzal a kockázattal járna, hogy megterheli a jogosított szervezeteket és meggátolja őket a példányok határokon átnyúló megosztásában, és így korlátozná a szerződés hatásosságát.

2.6.3.2. 5.3) cikk—A sui generis opcióAz 5.2) cikkben írt „védett kikötő” alternatívájaként a marrákesi szerződés 5.3) cikke megengedi a ratifikáló országoknak, hogy az 5.1) cikkben írt exportkötelezettséget „más” kivételek és korlátozások hazai jogszabályaikba való bevezetésével teljesítsék. Ahhoz, hogy a jogosított szervezetek tudják, milyen anyagok exportálása megengedett nekik, az ilyen jogszabályoknak világosan meg kell határozniuk azokat a feltételeket, amelyek mellett az export engedélyezett. Ezenfelül, e sui generis opció értelmében elfogadott kivételeknek és korlátozásoknak eleget kell tenniük az 5.4) cikk, a 10. cikk (a végrehajtás általános elvei) és a 11. cikk (a háromlépéses teszt) követelményeinek.

Az 5.4) cikk olyan esetekkel foglalkozik, amelyekben egy, a marrákesi szerződést ratifikáló ország nem részese egy olyan SzT szerződésnek, amely előírja az államnak, hogy tegyen eleget a

156

háromlépéses tesztnek (TST). Ilyen esetben lehetséges, hogy egy jogosított szervezet a művet a TST kötelezettség terhétől mentesen terjesztheti. Az 5.4) cikk ezt annak kimondásával kezeli, hogy a berni egyezményben vagy a WIPO szerzői jogvédelmi szerződésben (WCT) nem részes állam, vagy a TST-t a hazai jogába be nem építő államban letelepedett jogosított szervezet kaphat egy másik államban készített hozzáférhető formátumú példányt, de azt a példányt nem terjesztheti egy másik joghatóságban.

A nagyobb precizitás érdekében az 5.4) cikk joghatósági korlátozás alá helyezi a TST által nem kötött országokban letelepedett jogosított szervezetek részére exportált hozzáférhető formátumú példányok felhasználását:

1. 5.4.a) cikk. Egy olyan országban letelepedett, hozzáférhető formátumú példányt kapó jogosított szervezet, amely nem részese a berni egyezménynek, köteles biztosítani, hogy az ilyen példány „többszörözése, terjesztése vagy elérhetővé tétele csak annak a szerződő félnek a joghatóságában letelepedett kedvezményezett személyek részére történjék” (kiemelés utólag).

2. 5.4.b) cikk. Egy olyan államban 157

letelepedett jogosított szervezet, amelyik nem részese a WCT-nek, és nem korlátozza a marrákesi szerződés végrehajtása céljából törvénybe iktatott kivételeket és korlátozásokat a háromlépéses tesztnek megfelelően, köteles a hozzáférhető formátumú példányok esetleges terjesztését és elérhetővé tételét „arra a joghatóságra” korlátozni.”

Más megfogalmazásban, hacsak egy, a marrákesi szerződést aláíró szerződő fél nem ratifikálta a WCT-t, vagy a kivételei és korlátozásai nem felelnek meg a háromlépéses tesztnek, az abban az államban letelepedett jogosított szervezetek hozzáférhető formátumú példányokat kaphatnak külföldről, és az ilyen példányokat belföldön felhasználhatják és erjeszthetik, de nem exportálhatják azokat a példányokat egy mási szerződő fél országába.50

Több más következtetést is le lehet vonni az 5.4) cikkből. Először, egy MSz-tagország, amelyik tagja a WCT-nek is, jogosult a hozzáférhető formátumú 50 Az 5.4.b) cikkekhez elfogadott nyilatkozat tisztázza, hogy az MSz nem írja elő a szerződő feleknek, hogy: (1) „a háromlépéses tesztet a jelen [szerződésen] vagy más nemzetközi szerződéseken alapuló kötelezettségükön túlmenően alkalmazzák”; vagy (2) „ratifikálják a WCT-t vagy csatlakozzanak hozzá vagy eleget tegyenek bármely rendelkezésének.”

158

példányok exportjának engedélyezésére.Másodszor, egy MSz-tagország, amelyik

nem tagja a WCT-nek, de ugyanakkor végrehajtja 4.2) cikkben megadott sablon szerinti kivételeket és korlátozásokat, azaz a TST-t vélelmezhetően kielégítő „védett kikötő” végrehajtási megközelítést alkalmaz, az engedélyezheti is a hozzáférhető formátumú példányok exportját.

Harmadszor, az olyan MSz-tagország, amelyik nem tagja a WCT-nek, és más kivételek és korlátozások nyújtásával vagy azokra támaszkodva végrehajtja a marrákesi szerződést, azaz az MSz 4.3) és 5.3) cikkében engedélyezett sui generis megközelítést a hazai jogszabályaiban, biztosítani köteles, hogy ezek a hazai kivételek és korlátozások összhangban van a TST-vel a hozzáférhető formátumú példányok exportjának engedélyezése előtt.2.6.4. Jogkimerülés

Az 5.5) cikk kiköti, hogy a marrákesi szerződés nem befolyásolja a „jogkimerülést.” A kimerülés elve, ami az „első forgalomba hozatal” elveként is ismert, kimondja, hogy ha egyszer egy mű adott példányának tulajdonosa a tulajdonjogot a szerzői jog tulajdonosának engedélyével eladja vagy átruházza egy

159

másik személynek vagy szervezetnek, az új tulajdonos szabadon és bármilyen, általa helyénvalónak tartott módon rendelkezhet arról a példányról, beleértve a viszonteladást, adományozást vagy kölcsönadást. Tekintve, hogy az 5. cikk és az MSz egésze olyan közvetítésekkel foglalkozik, amelyek nem rendelkeznek a jogosultak engedélyével, feleslegesnek tűnhet felvenni a kimerülésre vonatkozó rendelkezést a szerződésbe. Azonban hasonló rendelkezések fordulnak elő sok más SzT-egyezményben. Ezeknek a klauzuláknak az elsődleges célja annak hangsúlyozása, hogy azokban a megállapodásokban, vagy az MSz-ben, semmi sem módosítja a kimerülésre vonatkozó, már meglévő nemzetközi szabályokat.2.6.5. A 6. cikk végrehajtása

A 6. cikkel kapcsolatban elfogadott nyilatkozat kimondja, hogy a marrákesi szerződést ratifikáló országok „ugyanazokkal, a 4. cikkben ismertetett rugalmasságokkal rendelkeznek a 6. cikkben foglalt kötelezettségeik teljesítése során.” Ez azt jelenti, hogy a 4. cikk végrehajtásakor elérhető összes opció és szabad választási lehetőség ugyanúgy alkalmazható a 5. cikk végrehajtásánál is. Ezek a „rugalmasságok” a következőket

160

foglalják magukban:

• A 4.3) cikk megengedi, hogy az államok „a 4.1) cikket nemzeti szerzői jogvédelmi jogszabályaikban a 10. és 11. cikkek alapján egyéb korlátozások és kivételek nyújtásával teljesítsék.” Ez a rugalmasság megengedi, hogy az államok a 6. cikket más kivételek és korlátozások bevezetésén keresztül hajtsák végre, amennyiben azok összhangban vannak a TST-vel.

• A 4.4) cikk megengedi, hogy a 4. cikk kivételeit és korlátozásait olyan „művekre korlátozza, amelyek az adott hozzáférhető formátumban azon a piacon a kedvezményezett személyek számára ésszerű feltételek mellett nem szerezhetőek be kereskedelmi forgalomban (kiemelés utólag). Ennek megfelelően minden egyes állam számára engedélyezett, de nem kötelező, a „kereskedelmi forgalomban való elérhetőség” követelményének bevezetése a hozzáférhető formátumú példányok importálására vonatkozóan.

• A 4.5) cikk engedélyezi az államoknak annak meghatározását, hogy a 4. cikk kivételei és korlátozásai „díjazás tárgyát képezzék-e.” Az államok így maguk dönthetik el, hogy előírják-e, hogy a hozzáférhető formátumú példányok

161

importja a jogosult számára való ésszerű jogdíj megfizetésétől függjön.

Az útmutatóban az MSZ 4. cikke elemzésében tárgyalt okok miatt az olyan állam, amelyik elfogadja a kereskedelmi forgalomban való elérhetőség opcióját vagy az ellentételezés opcióját, azt kockáztatja, hogy további akadályokat gördít a hozzáférhető formátumú példányok előállítása és határokon átnyúló közvetítése elé. Az ilyen akadályok aláássák az MSz emberi jogi céljait. A 6. cikk kontextusában bármelyik rendelkezés elfogadásának negatív hatásai különösen súlyosak lennének a kedvezményezett személyek számára a fejlődő és kevésbé fejlett országokban, amelyek közül soknak nincs meg a technológiai kapacitása vagy a pénzügyi eszközei a nyomtatott szöveget használni képtelen polgárai szükségleteinek kielégítéséhez.2.6.6. A marrákesi szerződésben nem tárgyalt, határokon átnyúló témák

Az MSz nem tárgyal a hozzáférhető formátumú példányok globális elérhetősége szempontjából nagyon fontos két kérdést. Az államok azonban szabadon dönthetnek e kérdések szabályozásáról, és ha úgy tesznek, azzal még inkább erősíthetik a Szerződés céljainak elérését:

162

• Hozzáférhető formátumú példányok terjesztése az MSz-hez nem csatlakozott országok számára . A hozzáférhető formátumú példányok cseréjének bővítését az olyan országokba való exporttal és tőlük való importtal együtt, amelyek nem tagjai az MSz-nek, a szerződés sem nem engedélyezi, sem nem tiltja kifejezetten. Egy ilyen bővítés azonban jelentős előnyöket kínál a kedvezményezett személyek számára az egész világon. Először, a hozzáférhető formátumú példányok nagyobb számban és választékban válnának elérhetővé több országban és több, nyomtatott szöveget használni képtelen ember számára, így növelve a szerződés hatását az MSz részes államaiban. Másodszor, demonstrálná a határokon átnyúló cserék előnyeit.

• Kedvezményezett személyek közötti közvetlen cserék. Bár a szerződés kifejezetten nem engedi meg és nem is tiltja, a szerződés céljai elérésének előmozdítását ugyancsak segítené a hozzáférhető formátumú példányok cseréje a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének között, beleértve a személyesen végrehajtott cseréket, valamint az online platformokon való megosztást és a közös nyelvet beszélő diaszpóra közösségek közötti cseréket. A

163

jól látó személyek közötti közvetlen cserék rendszerint a nemzeti szerzői jogvédelmi törvényben adott több kivétel közül az egyik alapján valósulnak meg, ideértve a személyes felhasználást, a méltányos felhasználást és a jogkimerülést. Hasonlóképpen, a kedvezményezett személyek közötti közvetlen cseréket vagy ezeknek a kivételeknek a részeként kellene felfogni, vagy kifejezetten el kellene ismerni az MSz-t végrehajtó jogszabályokban.

Befejezésül, a marrákesi szerződés határokon átnyúló cserére vonatkozó rendelkezései központi szerepet töltenek be a szerződés eredményes végrehajtásában és működésében. A 4. cikk által előírt kivételekkel és korlátozásokkal együtt, az 5. és 6. cikkben megkövetelt export- és importjogok egy globális hálózatot igyekeznek létrehozni a hozzáférhető formátumú példányok határokon átnyúló terjesztésének és az ilyen művek elérhetőségének növelése érdekében a nyomtatott szöveget használni képtelen összes egyén számára, tekintet nélkül a letelepedési helyük szerinti országok pénzügyi vagy technológiai kapacitására.

164

2.7. Technológia védelmi intézkedések

2.7.1. Bevezetés és áttekintés

A technológiai védelmi intézkedések (TVI-k) megkerülésének tilalmait51 a nemzetközi szerzői jogi törvény már a WIPO szerzői jogvédelmi szerződés (WCT) és az 1996. évi WIPO előadásokról és a hangfelvételekről szóló szerződése megkötésétől kezdve követeli.52 A TVI-k megkerülését tiltó rendelkezések a WIPO sok tagállama nemzeti jogába, valamint regionális és 51 „A technológiai védelmi intézkedések (TVI-k) változatos formájúak, és a funkcióik folyamatosan változnak, de egyes fontos funkciók állandóak. A legalapvetőbb és a legfontosabb fajtája a TVI-knek a hozzáférést kontrolláló technológia. A hozzáférés kontrollálásának egyik általános módja a tartalom titkosítása vagy összekuszálása. Ilyen esetben a felhasználó hozzájut az adatokhoz, de egy külön eljárást kell követnie, hogy azokat használhatóvá tegye. A hozzáférés kontrollálásának egy másik formája az az eljárás, amelyik a forráshoz való hozzáférést csak a jogosultság igazolása mellett, például jelszóvédelemmel engedi. A TVI egy másik jelentős típusa, a másolás vagy a használat kontrollja, amely révén a jogosult megenged bizonyos engedélyezett tevékenységeket, de megakadályozza, hogy a hozzáféréssel rendelkező felhasználó tiltott tevékenységeket folytasson.” IFPI, A WIPO szerződések: Technológiai intézkedések (2003), http://www.ifpi.org/content/library/wipo-treaties-technical-measures.pdf52Lásd WCT, 11. cikk; WPPT, 18. cikk. A TVI-k hatásos jogi védelmét előíró rendelkezés megjelenik az audiovizuális előadásokról szóló 2012. évi pekingi szerződés 15. cikkében is.

165

sokoldalú kereskedelmi megállapodásokba lettek belefoglalva. Ebből adódóan a különféle technológiai eszközök használata, gyakran kiegészítve korlátozó szerződési kikötésekkel, bevett módja lett annak, ahogy a szerzői jogok tulajdonosai szabályozzák a digitális művekhez való hozzáférést és e művek használatát.

A TVI-k azonban megakadályozhatják a szerzői jogvédelemben részesülő művek jogszerű felhasználási módjait, beleértve a hozzáférhető formátumú példányokhoz való hozzáférést, előállításukat és megosztásukat a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek és jogosított szervezetek által. A TVI-k ilyen felhasználási módjai akadályozhatják a marrákesi szerződésben adott jogok gyakorlását és élvezését, és meghiúsíthatják a CRPD céljait, mert a TVI-k olyan korlátokat állítanak a fogyatékosságokkal élő egyének elé, amelyek meggátolják őket abban, hogy teljes mértékben vegyenek részt a társadalom életében. Az MSz igyekszik egyensúlyt találni a TVI-k megkerülését megakadályozó jogszabályok fenntartásáért, miközben biztosítja, hogy az ilyen szabályok nem tartják vissza attól, és nem gátolják abban a nyomtatott szöveget használni képtelen egyéneket és jogosított szervezeteket, hogy a

166

hozzáférhető formátumú példányokhoz hozzáférjenek, és azokat előállítsák és megosszák. Ezekkel a kérdésekkel a szerződés 7. cikke foglalkozik.

2.7.2. Elemzés

A 7. cikk előírja a TVI-k jogi védelmét nyújtó államoknak annak biztosítását, hogy az ilyen védelem ne akadályozza a 4. cikk által előírt kivételek és korlátozások

167

A MARRÁKESI SZERZŐDÉS SZÖVEGE

7. cikkTechnológiai intézkedéseket érintő kötelezettségekA szerződő feleknek, szükség szerint megfelelő intézkedéseket kell tenniük annak érdekében, hogy megfelelő jogi védelmet és hatékony jogorvoslatokat biztosítsanak a tényleges technológiai intézkedések megkerülése ellen úgy, hogy ez a jogi védelem ne akadályozza meg a kedvezményezett személyeket abban, hogy a szerződés által biztosított korlátozások és kivételek nyújtotta előnyöket élvezhessék.

vagy a szerződés 5. és 6. cikke alapján átadott jogok gyakorlását. Az MSz által előírt kivételek kiegészítik a TVI-k alól a nemzeti jogszabályok keretében adott létező és leendő kivételeket. A 7. cikk értelmében az államok kötelesek biztosítani, hogy a TVI-k jogi védelme alóli kivételek fennállnak a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek és a jogosított szervezetek számára is. Ennek megfelelően, ahol a nemzeti jogszabályok tiltják a TVI-k megkerülését, az államnak biztosítania kell, hogy ez a tiltás a digitális műveknek se az előállítását, se a hozzájuk férést, se a megosztását, se a felhasználását ne akadályozza a jogosított szervezetek és kedvezményezett személyek számára.

A 7. cikk szövegéből több, egymással összefüggésben lévő elv is kiolvasható. Először, a TVI-ket védő államoknak biztosítaniuk kell azt, hogy az MSz kedvezményezettjeinek és jogosított szervezeteinek a jogait nem sérti az ilyen védelem, sem formálisan (például, jogszabályokban vagy adminisztratív szabályokban), sem a gyakorlatban (például, a szerzői jogok tulajdonosainak vagy más magánszereplők cselekedetei folytán). A 7. cikk a „kell” és „biztosít” szavakat használja a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek jogainak a

168

TVI-k olyan felhasználási módjaival szembeni megvédésére vonatkozó, ezen kötelezettség kötelező jellegének aláhúzása céljából, amelyek az MSz jogokba ütköznek, aminek a hangsúlyozását az MSz emberi jogi céljai igénylik.

Másodszor, a 7. cikk csak azokra az MSz-tagállamokra vonatkozik. amelyek tiltják a TVI-k megkerülését. Számos országnak jelenleg nincs nemzetközi kötelezettsége ilyen tiltás törvénybe iktatására, lévén, hogy ezek nem részes államai a WCT-nek vagy a WPPT-nek. Bár a 7. cikk formálisan nem vonatkozik ezekre az államokra, hacsak és amíg törvénybe nem iktatnak a TVI-k megkerülését tiltó jogszabályt, mégis ajánlatos, hogy az ilyen államok az MSz-t végrehajtó jogszabályaikba felvegyenek egy, a hozzáférhető formátumú példányoknak a jogosított szervezetek és kedvezményezettek általi előállítására és megosztására vonatkozó, megkerülés ellenes törvények alóli mentességet. Ez biztosítani fogja, hogy a jogosított szervezetek és a kedvezményezettek védve legyenek, ha az állam később a TVI-k megkerülését tiltó jogszabályokat fogad el, vagy olyan esetekben, amikor a megkerülést tiltó magánjogi megállapodások hasonló hatással

169

lennének az MSz-ben foglalt jogokra.Harmadszor, a 7. cikk legegyszerűbb és

legkevésbé megterhelő végrehajtási módja a TVI-k megkerülésére vonatkozó jogszabályi vagy adminisztratív mentesség törvénybe iktatása. Például, a U.S. Library of Congress (az USA Kongresszusi könyvtára, ahol az USA Szerzői Jogvédő Hivatala is található) jogosult a műveket felszabadítani/kivonni a TVI-k megkerülésének tilalma alól. 2003 óta szabaddá teszi az elektronikus formájú irodalmi művek fogyatékosságokkal élő egyének által való használatát.53 Bár a Kongresszusi Könyvtár eljárásának vannak hiányosságai (az alábbiakban tárgyaltak szerint), a kifejezett felszabadítás egyértelmű jelzést küld a kedvezményezetteknek és a jogosított szervezeteknek, hogy megkerülhetik a TVI-ket a hozzáférhető formátumú példányok előállítása érdekében.

Egy ilyen kifejezett kivétel hiányában a kedvezményezetteknek és a jogosított szervezeteknek az MSz-en alapuló vagy más szerzői jogvédelmi kivételeket és korlátozásokat kellene védekezésül felhozniuk egy perben, és az ezzel járó jogi kockázat visszatartana egyeseket az MSz-ben foglalt jogok gyakorlásától. Az Európai 53 A szabályozás aktuális változatát lásd: Mentesség a megkerülés tilalma alól, 37 C.F.R. § 201.40(b)(2) (2015).

170

Unió tagállamainak tapasztalatai is azt támasztják alá, hogy a törvényes jogok gyakorlásának megvédése terén nem volt eredményes a bíróságokra vagy igazgatási szervekre hagyatkozni a szerzői jogvédelem alóli kivételek és korlátozások és a TVI-k közötti összeütközések megoldása céljából.54 Egy kifejezett jogszabályi vagy igazgatási felmentés jobban eléri az MSz általános tárgyát és célját, és különösen a 4. és 7. cikkét.

Az ilyen típusú kivételeknek tartósnak és technológiai szempontból semlegesnek kell lenniük. Például, az USA Kongresszusi Könyvtára, amely előírja, hogy a kivételeket időszakonként megújítsák, a kedvezményezetteket kiteszi az adminisztratív szabályozási folyamat szeszélyeinek. A kivételek legelső 54Az EU InfoSoc irányelv előírja az államoknak annak biztosítását, hogy a TVI-k ne korlátozzák a szerzői jogvédelem alóli kivételek gyakorlását. InfoSoc irányelv, lásd fenti 7. lábjegyzet, ¶¶ 51–52. E követelmény ellenére az EU sok tagállama nem fogalt bele olyan rendelkezést a vonatkozó nemzeti jogszabályaiba, ami felszabadítja a TVI-k megkerülését a hozzáférés biztosítása céljából, míg mások csak általános nyilatkozatot foglaltak a jogszabályokba az összeütközések elkerülésének fontosságáról, vagy pedig az ügyet bírósági vagy kormányszervi hatáskörbe utalták. E megközelítések közül egyik sem bizonyult eredményesnek annak biztosításához, hogy a TVI-k ne gátolják meg a jogszerű hozzáférést. Caterina Sganga, Fogyatékosság, a kultúrához való jog és a szerzői jogvédelem: Melyik szabályozási opció? 29 INT’L REV. LAW, COMPUTERS & TECH. 88, 102 (2015).

171

változatai is „az e-könyv formátumban terjesztett irodalmi művekre korlátozódtak, amikor a mű összes létező e-könyvi kiadása (beleértve a jogosított szervezetek által elérhetővé tett digitális szövegű kiadásokat) olyan hozzáféréskontrollokat tartalmaz, amelyek megakadályozzák az e-könyv hangos felolvasási funkciójának aktiválását, és megakadályozzák a képernyőolvasókat abban, hogy a szöveget specializált formátumban mutassák meg.”55 Egy ilyen korlátozás ütközött a CRPD-vel, mert olyan speciális segédtechnológiákra korlátozódott, amelyeket egyes, a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének esetleg nem képesek használni, vagy amelyek esetleg nem adtak választ az ő szükségleteikre. A felmentés felül lett vizsgálva 2012-ben az egyes formátumokra való hivatkozások kiiktatása és a funkcionalitásra való összpontosítás végett.

Egy technológiai szempontból semleges megközelítés jobban teljesíti az MSz céljait, mert megengedi, hogy a kedvezményezettek és jogosított szervezetek a mű hozzáférhetővé tételéhez szükséges bármilyen tevékenységet folytassanak a TVI-kre való tekintet nélkül. Egy ilyen megközelítés összeegyeztethető lenne a „hozzáférhető 55Lásd, pl., 37 C.F.R. § 201.40(b)(4) (2003).

172

formátumú példány” definíciójával az MSz 2.b) cikkében, mint olyan példány, amely megengedi a nyomtatott szöveget használni képtelen egyéneknek „az olyan könnyed és kényelmes hozzáférést, mint amilyen a látáskárosodás nélküli vagy nyomtatott szöveget használatára egyéb okból nem képtelen személyeké.”

A 7 cikknek való megfelelést célzó egyéb megközelítési mód kockázata az, hogy nem lesz összeegyeztethető a marrákesi szerződés tárgyával és céljával. Például, annak megkövetelése, hogy a szerzői jogok tulajdonosai megadják a jogosított szervezeteknek és a kedvezményezetteknek a TVI által létrehozott „digitális zár” felnyitásához szükséges eszközt, azzal a kockázattal jár, hogy az MSz jogainak gyakorlásától elijesztenek azáltal, hogy a kedvezményezettekre és a jogosított szervezetekre helyezik a hozzáférés határozott kérésének terhét, külön-külön minden egyes mű esetében.

Még egy kifejezett kivétel létrehozása is a kedvezményezettekre és a jogosított szervezetekre helyezi a határozott intézkedések megtételének terhét egy TVI megkerülése érdekében, ezzel megtagadva a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek másokéval egyenlő feltételek mellett való

173

hozzáférését a nyomtatott anyagok. Lehetséges, hogy a kedvezményezetteknek és a jogosított szervezeteknek nincs meg a TVI-k megkerüléséhez szükséges technikai képességük, vagy pedig félnek attól, hogy a megkerülés, még ha engedélyezett is, megteremti a polgári felelősség, sőt a büntetőjogi felelősség kockázatát. A fentiekben kifejtettek szerint az MSz maga hangsúlyozza, hogy a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének „ugyanolyan könnyen és kényelmesen” jogosultak a hozzáférésre, mint a nyomtatott szöveget használni nem képtelen egyének. Az olyan hozzáférés, amely csak akkor lehetséges, ha az egyén rendelkezik a szükséges tudással, technológiával és kockázattűrő képességgel a technológiai zár feltöréséhez, nem egyenlő a nyomtatott szöveget használni nem képtelen egyének által élvezett hozzáféréssel.

E terhek enyhítése végett az államok fontolóra vehetik, hogy a szerzői jogok tulajdonosainak előírják, hogy egy könyvtárnál vagy kormányszervnél helyezzék letétbe a művek TVI-k nélküli példányait, hogy azok kérés esetén e példányokat átadhassák a kedvezményezett személyeknek és a jogosított szervezeteknek. Ez a megközelítés segítene csökkenteni a TVI-k

174

visszatartó hatását azáltal, hogy a kedvezményezettek és jogosított szervezetek számára olyan hozzáférést adna egy mű letétbe helyezett változatához, amely nem teszi szükségessé a TVI megkerülését. Egy ilyen letéti állományhoz való hozzáférést megadni azonban kiegészítésképpen és nem annak megengedése helyett kell, hogy a jogosított szervezetek és kedvezményezettek megkerüljék a TVI-ket, és saját maguk készítsenek hozzáférhető formátumú példányokat.

Végül, a marrákesi szerződés nem írja elő a jogosított szervezetek számára, hogy a TVI-ket alkalmazzanak a hozzáférhető formátumú példányok esetében; a 7. cikkel kapcsolatban elfogadott nyilatkozat ezt mindössze megengedi az ilyen szervezeteknek.56 Mivel a szerződés tényleges végrehajtása és működtetése végső soron a kormányok jogi felelőssége, az államoknak meg kell akadályozniuk a magánjogi feleket, közöttük a jogosított szervezeteket, hogy a TVI-ket e célok megvalósításának meghiúsítására 56 A 7. cikkre vonatkozó elfogadott nyilatkozat kimondja: „Magától értetődő, hogy a jogosított szervezetek különböző körülmények esetén úgy döntenek, hogy technológiai intézkedéseket alkalmaznak a hozzáférhető formátumú példány készítése, terjesztése és elérhetővé tétele során, és az ilyen gyakorlatokat e szerződésben semmi sem zavarja, ha összhangban vannak a nemzeti jogszabályokkal.”

175

használják.Összefoglalva, a 7. cikk legfontosabb

célja annak biztosítása, hogy a TVI-k ne akadályozzák a szerződés által garantált jogok élvezését. Ennek elkerülése különösen fontos a fejlődő és kevésbé fejlett országokban letelepedett kedvezményezettek számára, akiket valószínűleg szükségtelenül terhelnének a TVI-k. Tekintve, hogy a hozzáférhető formátumú példányok határokon átnyúló cseréje jelentősen fogja növelni a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének szociális jólétét és emberi jogait a világ néhány legszegényebb régiójában, a kormányoknak intézkedéseket kellene elfogadniuk azon feltételek javítása vagy elősegítése végett, amelyre ezeknek az egyéneknek szükségük van ahhoz, hogy élhessenek az MSz által biztosított jogokkal. Az ilyen intézkedések magukban foglalhatják, például, a büntetőjogi felelősség alóli kivételeket és jogosított szervezetek és nyomtatott szöveget használni képtelen egyének számára elérhető megkerülési technológiák kialakításának és fejlesztésének határozott ösztönzését.2.8. A háromlépéses teszt

A számos SzT-szerződésben megtalálható háromlépéses teszt (TST) előfordul a

176

marrákesi szerződés több rendelkezésében. Az első hivatkozás az 5.4.b) cikkben található, amelyik a hozzáférhető formátumú példányok terjesztését és elérhetővé tételét olyan országokra korlátozza, amelyeknek a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének javát szolgáló kivételei és korlátozásai vagy (1) kifejezetten a teszttől függenek, vagy (2) közvetetten függenek attól, az állam WCT-tagságánál fogva. A 11. cikk viszont a TST alkalmazását írja elő akkor, amikor a szerződő felek „elfogadják a jelen szerződés alkalmazásának biztosításához szükséges intézkedéseket.”57

Az útmutatónak e része kifejti a TST alapjául szolgáló szabályozási meggondolásait és azt a régi felismerést, hogy a vakok javát szolgáló kivételek és korlátozások összhangban vannak a teszttel. Miután ismerteti, hogyan építi be ez a megszilárdult álláspont a TST helyes 57 Konkrétabban, a 11. cikk előírja a TST-nek a berni egyezmény 9.2) cikkében, a TRIPS megállapodás 13. cikkében és a WCT 10.1) és 10.2) cikkeiben közöltek szerinti alkalmazását. A 11. cikkben mind a négy bekezdés úgy hivatkozik a TST-re, ahogy azt ezek az SzT szerződések tartalmazzák. A marrákesi szerződés többszöri hivatkozásai a TST különböző ismétlődéseire alapvetően ugyanarra a lényeges normára utalnak. Ennek megfelelően a jelen útmutató a TST közös értelmezését alkalmazza a tesztre hivatkozó összes szerződési rendelkezésre.

177

értelmezését az MSz-be, ez a pont összefoglalóan kijelenti, hogy a 4., 5. és 6. cikkben írt „védett kikötő” kivételek és korlátozások vélelmezhetően összhangban vannak a TST-vel.2.8.1. A háromlépéses teszt szabályozási meggondolásai

A kivételek és korlátozások értékelésére vonatkozó TST már majdnem fél évszázada része a nemzetközi szerzői jogvédelmi jognak. Először a szerzői jogi védelemben részesülő művek előállítása kizárólagos jogának kodifikálásával kapcsolatban fogadták el, amelyet a berni egyezmény 1967. évi stockholmi felülvizsgálatakor vezettek be. A berni egyezmény 9.2) cikke kimondta, hogy a műveknek a szerzői jog tulajdonosa engedélye nélkül való többszörözését engedélyező kivételek és korlátozások három feltétel kielégítése esetén lesznek megengedve, nevezetesen, hogy az ilyen többszörözés (1) „bizonyos speciális esetekben” érvényes, hogy (2) „nem ütközik a mű normál felhasználási módjával”, és (3) „ésszerűtlenül nem csorbítja a szerző legitim érdekeit.”

A TRIPS megállapodás 1994. évi elfogadása óta a TST a szerzői jogok tulajdonosainak összes kizárólagos jogára érvényes. Az 1996. évi WIPO szerzői

178

jogvédelmi szerződés kiterjesztette a tesztet a digitális környezetben érvényes kizárólagos jogok kivételeire és korlátozásaira. A TST tehát szilárdan rögzült a nemzetközi szerzői jogvédelmi jogban, amely tény magyarázza a rá való számos hivatkozást a marrákesi szerződésben.

A TST húz határt a szabályozási területek között, amelyeken belül az államok törvénybe iktathatnak korlátozásokat és kivételeket a szerzői jogok tulajdonosainak kizárólagos jogaira vonatkozóan.58 Ebben a minőségében a teszt kettős célt szolgál. Az egyik cél e jogok védelme az indokolatlanul kiterjesztő és szabályozatlan nemzeti korlátozások vagy kivételek ellen. A második és ugyanannyira fontos cél azonban a „tagországok által a fontos szociális és kulturális igények kielégítéséhez nélkülözhetetlennek tartott szabadság mértékének túlzásba vitele.”59 A TST-vel összeegyeztethető kivételek és korlátozások tehát nem egyszerűen a szerzői jogra vonatkozó megengedhető korlátozások; határozott kifejezései a kormány szakpolitikájának, amely magában 58Lásd, pl., MARTIN SENFTLEBEN, SZERZŐI JOG, KORLÁTOZÁSOK ÉS A HÁROMLÉPÉSES TESZT: A HÁROMLÉPÉSES TESZT ELEMZÉSE A NEMZETKÖZI ÉS EK SZERZŐI JOGVÉDELMI JOGBAN 1 (2004) (kijelentve, hogy „funkcionális szemszögből nézve” a TST „korlátokat állít a kizárólagos jogok korlátozása elé”).59Ugyanott. 48.

179

foglalja a társadalmilag kívánatos és üdvös céljait, beleértve egy sor nemzetközileg védett emberi jog realizálását.60

2.8.2. A háromlépéses teszt és kivételek és korlátozások a vakok számára

Funkcionális fontossága ellenére a TST-t azért kritizálják, mert homályos és nem egyértelmű, és így különféle értelmezések előtt áll nyitva. Például, bár a TST néhány értelmezése azt kumulatívnak tekinti, azaz a teszt minden lépését ki kell elégíteni ahhoz, hogy egy kivétel és korlátozás megengedhető legyen, mások ezzel nem értenek egyet.61 A gyakorlatban a TST-nek a tényleges vagy potenciális kivételekre és korlátozásokra való alkalmazása továbbra is rendezetlen és vitatott. Kevés nemzeti bíróság vagy nemzetközi törvényszék értelmezte a tesztet konkrét, a belső

60Lásd, pl., KR Szerzői jogi jelentés, lásd fenti 3. lábjegyzet, ¶ 61 („Szerzői jogvédelem alóli kivételek és korlátozások, az olyan speciális esetek meghatározása, amelyekhez nem szükséges a szerzői jog tulajdonosának engedélye, lényegi részét alkotják annak az egyensúlynak, amit a szerzői jogvédelmi törvénynek kell találnia a jogosultak kizárólagos kontroll iránti érdeke és másoknak a kulturális részvétel iránti érdekei között.”).61Lásd SENFTLEBEN, lásd fenti 58. lábjegyzet, 125–27; Max Planck Innovációs és versenyügyi intézet, A „Háromlépéses teszt” kiegyensúlyozott értelmezése a szerzői jogvédelmi jogszabályokban (2008. szept. 1.), http://www.ip.mpg.de/en/the-institute/events/patentrechtszyklus.html

180

szerzői jogvédelmi jogszabályokat is érintő viták kontextusában, és a szakírók továbbra is megosztottak abban, hogyan értelmezzék azt a maréknyi döntést, amely a teszttel foglalkozott.62

Ennek a tisztázatlanságnak a fényében a berni egyezmény 1967. évi felülvizsgálatának szövegezési története különösen hasznos azoknak a kivételeknek és korlátozásoknak a megállapításához, amelyek a berni tárgyalók kifejezetten megtárgyaltak és jóváhagytak. Az MSz számára kritikusan fontos, hogy a szövegezési történet egyértelműen demonstrálja, hogy a vakok javát szolgáló kivételeket és korlátozásokat a TST-t kielégítőnek fogták fel annak elfogadása óta.

A tárgyalási jegyzőkönyv áttekintése feltárja, hogy a berni tagállamok Stockholmban elfogadtak egy kompromisszumos csomagtervet, amely törvénybe iktatta a kizárólagos többszörözési jogot cserében egy közös külső határvonal meghúzásáért a tagállamok azon illetékessége köré, hogy e

62Lásd Egyesült Államok—Az USA szerzői jogvédelmi törvénye 110.5) pontja, WTO Doc. WT/DS160/R (2000. június 15.) [a továbbiakban: WTO § 110(5) Paneljelentés]. Lásd általában GRAEME B. DINWOODIE&ROCHELLE C. DREYFUSS, A TRIPS NEOFÖDERALISTA VÍZIÓJA: A NEMZETKÖZI SZELLEMI TULAJDONI RENDSZER RUGALMASSÁGA (2012).

181

jog alól kivételeket és korlátozásokat vezessenek be belső szerzői jogvédelmi jogszabályaikban.63 E kompromisszum részeként a fogalmazok kifejezetten elismerték, hogy bizonyos, régóta fennálló kivételeket és korlátozásokat a TST-t vélelmezhetően kielégítőnek tartottak. Erre a célra a WIPO készített egy listát az 1967-ben meglévő kivételekről és korlátozásokról. A berni tagállamok úgy értelmezték ezt a listát, mint ami „bizonyos speciális eseteket” összeegyeztethetőnek tart a TST-vel. Különösképpen, a lista konkrétan megnevezett a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének javát szolgáló két rendelkezést:

(9) Többszörözés különleges karakterekkel vakok általi használatra; [és]

(10) Irodalmi művek hangfelvételei vakok általi használatra.64

Így a vakok javát szolgáló kivételek és korlátozások érvényessége a TST első, 1967. évi elfogadása óta el van fogadva. Ez az elismerés nem lett megkérdőjelezve a következő öt évtizedben, még a nemzetközi szerzői jogvédelmi 63Lásd SENFTLEBEN, lásd fenti lábjegyzet 58, 81–82.64 Doc. S/1, Jegyzőkönyv, 1967, 112, n.1 (idézi SENFTLEBEN, lásd fenti lábjegyzet 58, 48).

182

megállapodások elszaporodása mellett sem. Ellenkezőleg, a WIPO tagállamai diplomáciai konferenciát hívtak össze, hogy fogadják el az MSz-t kimondottan ezeknek a kötelező kivételeknek és korlátozásoknak a tisztázása és kiterjesztése céljából. Ez feltárja, hogy milyen fontosságot tulajdonítanak a kormányok annak, hogy a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek hozzá tudjanak férni a könyvekhez és más tárgyalt művekhez.2.8.3. A háromlépéses teszt alkalmazása a marrákesi szerződésre

A kivételeknek és korlátozásoknak történelmi fontossága a vakok számára, és annak megértése, hogy az ilyen jogszabályok vélelmezhetően összeegyeztethetőek a TST-vel, fontos útjelző oszlopok az MSz értelmezéséhez. Négy elhatárolható következtetésre vezetnek ezek a régóta elfogadott álláspontok, ha ezeket a szerződés fő céljának, a hozzáférhető formátumú példányoknak a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének számára szélesebb körben való elérhetővé tételének fényében szemléljük.

Védett kikötő. Ahogy ez ebben az útmutatóban másutt ki van fejtve, a 4., 5. és 6 of az MSz 4., 5. és 6. cikkében foglalt

183

alapkötelezettségek „védett kikötő” opciókat nyújtanak azoknak a kivételeknek és korlátozásoknak a számára, amelyek megengedik a kedvezményezett személyeknek és jogosított szervezeteknek a hozzáférhető formátumú példányok előállítását és határokon átnyúló megosztását és cseréjét. A TST-nek teljesen megfelelőnek kell tekinteni egy államot, ha az kihasználja ezeket a védett kikötőket, és belső jogában olyan kivételeket és korlátozásokat vezet be, amelyek követik a szerződésben előadott megközelítést. Konkrétabban, a TST-nek való megfeleléshez az országoknak nem kell ellentételezést követelniük, vagy az MSz szerinti kivételeket olyan művekre korlátozniuk, amelyek kereskedelmi forgalomban nem érhetőek el.

Másképpen fogalmazva, a marrákesi szerződés gondosan kitárgyalt szövege frissíti és kiterjeszti a meglévő kivételek és korlátozások nyomtatott szöveget használni képtelen személyek javát szolgáló engedélyezhetőségét. Pont úgy, ahogy a berni egyezmény 1967. évi felülvizsgálatának szövegezői kifejezetten megállapították, hogy a vakok javára adott nemzeti kivételek és korlátozások összhangban vannak a TST-vel, az MSz tárgyalói is egyértelműen megállapítottak egy vélelmezhetően jogszerű utat az

184

államok számára, hogy végrehajtsák a szerződés alapkötelezettségeit. Bármilyen más értelmezés aláásná ezt a gondosan kimunkált multilaterális alkut, és meghiúsítaná a szerződés tárgyát és célját.

A háromlépéses teszt rugalmas értelmezése. A TST belefoglalása az MSz-e megerősíti, hogy a teszt elég rugalmas más kivételek és korlátozások befogadása számára a védett kikötőn kívül. A marrákesi szerződés önmaga kifejezetten elismeri a 4.3) és 5.3) cikkekben, hogy az államok a kötelezettségeiket más kivételek és korlátozások nyújtásával is teljesíthetik. E tesztnek erre a célra való „rugalmassága” alá van húzva a szerződés preambulumában,65 és tovább erősítik a WCT 10.1) és 10.2) cikkeire az MSz 11. cikkében lévő hivatkozások. A WCT ezen rendelkezéseit viszont a kapcsolódó elfogadott nyilatkozat fényében kell érteni, amely megerősíti a TST rugalmasságának összeegyeztethetőségét azzal, hogy nemzeti hatáskörben teremtsenek és tartsanak fenn kivételeket és korlátozásokat.66 Együttesen ezek a WCT-65 Az MSz preambulumának tizedik bekezdése újra megerősíti „a háromlépéses tesztnek a fontosságát és rugalmasságát az Irodalmi és művészeti művek védelméről szóló berni egyezmény 9.2) cikkében és más nemzetközi instrumentumokban megállapított korlátozásokra és korlátozásokra vonatkozóan.”66 A WCT 10. cikkére vonatkozó elfogadott nyilatkozat kimondja: „Magától értetődő, hogy a 10. cikk

185

re való hivatkozások, valamint a marrákesi szerződésnek a TST-t tartalmazó rendelkezései megőrzik a kormányok szabadságát a saját kivételeik és korlátozásaik megőrzésére, hogy véghezvigyék a szerződés céljait.

Alkalmazás digitális környezetben. A marrákesi szerződésben a szerzői jogvédelemben részesülő művekre vonatkozó kivételek és korlátozások kiterjesztése digitális környezetben a WCT 10. cikkével kapcsolatban elfogadott nyilatkozatban szereplő kötelezettségvállalásra épít, amely a digitális környezethez illő kivételek és korlátozások kiterjesztését irányozza elő. Például, az MSz 4.1.a) cikke közvetlenül felidézi a WCT „elérhetővé tételi” jogát, míg a 4.2.a) cikk megengedi a jogosított szervezeteknek, hogy hozzáférhető formátumú példányokkal lássa el a rendelkezései megengedik a szerződő feleknek, hogy továbbvigyék és megfelelően kiterjesszék a digitális környezetbe a nemzeti jogszabályaikban foglalt azon korlátozásokat és kivételeket, amelyek a berni egyezmény értelmében elfogadhatónak minősültek. Hasonlóképpen, ezeket a rendelkezéseket úgy kell felfogni, mint amelyek megengedik a szerződő feleknek olyan új kivételek és korlátozások kidolgozását, amelyek helyénvalóak a digitális hálózati környezetben. Az is magától értetődő, hogy a 10.2) cikk se nem csökkenti, se nem növeli az alkalmazhatósági körét azoknak a korlátozásoknak és kivételeknek, amelyeket a berni egyezmény megenged.” WCT, A 10. cikkre vonatkozó elfogadott nyilatkozat.

186

kedvezményezett személyeket „bármilyen módon, beleértve … a vezetékes vagy vezeték nélküli elektronikus kommunikációt.” Mi több, az MSz 2. cikke a „művek” meghatározásába beveszi a „bármilyen médiumon” készült műveket.” Együttesen ezek a rendelkezések feljogosítják az államokat olyan kivételek és korlátozások elfogadására, amelyek révén a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek és jogosított szervezetek hozzáférhető formátumú példányokat készíthetnek és oszthatnak meg a közösségi média és a digitális technológiák teljes vértezetének alkalmazásával.

Díjazás. Az 1967. évi stockholmi felülvizsgálat szövegezési története azt mutatja, hogy az államoknak számottevő szabadságuk van annak megválasztására, hogy előírják-e vagy sem a díjazás fizetését a szerzői jogok tulajdonosai felé a berni egyezménnyel összhangban lévő kivételek és korlátozások vonatkozásában. Az ellentételezésben nem részesített kivételek, legyen szó magáncélú másolásról, könyvtárakról, idézetekről vagy a vakok érdekeinek szolgálatáról, általánosak a nemzeti jogszabályokban. Az ezt követő esetjog és kommentár elismerte azonban, hogy az ellentételezés bizonyos esetekben enyhítheti a pozitív

187

jog és a normatív ellenszolgáltatás közötti feszültségeket a TST harmadik és utolsó lépésének alkalmazásakor.67

A marrákesi szerződés 4.5) cikke kifejezetten meghagyja a választást, hogy az ellentételezést az egyes kormányok szabad belátására kell-e bízni. A 4.5) cikk kimondja, hogy „[a] nemzeti jogszabályok dolga annak megállapítása, hogy e cikk alapján a korlátozások vagy kivételek díjazás alá esnek” (kiemelés utólag). Ha a választás „a nemzeti jogszabályok dolga,” akkor azt a választást nem előzhetik meg a nemzetközi szerzői jogvédelmi szabályok, mint ahogy a berni egyezményben lévő, a „nemzeti jogszabályok dolgát” képező kizárások is „per se” megengedhetők annak a szerződésnek az alapján.68 Ebből adódóan az az MSz államok, amely úgy dönt, hogy nem ír elő ellentételezést a 4. cikk végrehajtásakor, csak ennek okán nem sértheti meg a TST-t. Egy ellentétes értelmezés nemcsak hadilábon állna a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének javát szolgáló számos meglévő,

67Lásd SENFTLEBEN, lásd fenti lábjegyzet 58, 131; vö. WTO § 110(5) Paneljelentés, lásd fenti lábjegyzet 62, ¶ 6.229.68 Például, a berni egyezmény 2.4) cikke kimondja, hogy „[az] Unió országai belső jogalkotására tartozik a törvénykezési, igazgatási és jogi természetű hivatalos szövegekre és az ilyen szövegek hivatalos fordításaira adandó védelem megállapítása.”

188

nemzeti kivételben és korlátozásban szereplő ellentételezési előírás hiányával, hanem azt is jelentené, hogy a szerződés által kifejezetten a kormányok hatáskörébe utalt saját belátás szerinti döntés valójában egyáltalán nem választás.

Kereskedelmi forgalomban való elérhetőség. A korábban kifejtettek szerint az MSz 4.4) cikke az országoknak lehetőséget ad a kivételeknek és korlátozásoknak olyan formátumú művekre korlátozására, amilyeneket a kedvezményezett személyek nem tudnak beszerezni kereskedelmi szempontból ésszerű feltételek mellett. Az ebben az útmutatóban másutt tárgyalt okok miatt a szerződő feleknek tartózkodniuk kell e feltétel elfogadásától, amely alááshatja a szerződés fontos emberi jogi céljait. Mi több, a kereskedelmi forgalomban való elérhetetlenség előírása nem nyújt jogi biztonságot, hogy egy állam kivételei és korlátozásai összhangban vannak a nemzetközi szerzői jogvédelmi szabályokkal. Ellenkezőleg, ahogy a 4.4) cikkre vonatkozó elfogadott nyilatkozat kifejti, egy ilyen előírás „nem dönti el előre, hogy egy [a 4. cikk alá tartozó] korlátozás vagy kivétel összeegyeztethető-e a háromlépéses teszttel.”

189

2.8.4. A háromlépéses teszt és a nemzetközi emberi jogvédelmi szabályok

A TST rugalmas alkalmazását a nemzetközi emberi jogvédelmi szabályok is megerősítik. Az ennek az útmutatónak 1. fejezetében tett észrevétel szerint a CRPD 30.3) cikke arra kötelezi az államokat, hogy „tegyenek meg minden helyénvaló lépést a nemzetközi jognak megfelelően annak biztosításáért, hogy a szellemi tulajdoni jogokat védő törvények ne képezzenek ésszerűtlen vagy diszkriminatív akadályt a fogyatékossággal élő személyek kulturális anyagokhoz való hozzáférése előtt.” A CRPD tehát értelemszerűen megerősíti a nyomtatott szöveget használni képteleneknek kedvező, régóta meglévő kivételek és korlátozások érvényességét, és kifejezetten megerősítő lépéseket követel, beleértve a TST rugalmas megközelítését, a szerzői jogok tulajdonosainak kizárólagos jogai és a marrákesi szerződés kedvezményezettjeinek szükségletei közötti feszültségek csökkentése végett.

A TST belefoglalása a szerződésbe is azt a lehetséges szerepet ábrázolja, amelyet a teszt játszhat egy olyan SzT rendszerben, amelyik tiszteletben tartja az emberi jogokat. Amint azt a kultúraügyi különleges referens nemrégiben kifejtette,

190

„[az] államoknak pozitív kötelezettségük van a szerzői jogvédelmi kivételek és korlátozások erős és rugalmas rendszeréről gondoskodni ahhoz, hogy teljesítsék emberi jogi kötelezettségeiket. A nemzetközi szerzői jogvédelmi szabályok „háromlépéses tesztje” úgy értelmezendő, mint ami a kivételek és korlátozások ilyen rendszerének a kialakítását ösztönzi.”69 Ez a kijelentés a TST-t a két jogrendszer közötti közvetítőnek látja, amely biztosítja, hogy az államok úgy alkalmazhassák a szerzői jogvédelmi szabályokat, hogy az védelmezze az emberi jogokat, és megóvjon a szerzői jogok tulajdonosainak visszaélései ellen.

3. Fejezet

A marrákesi szerződés gyakorlatba ültetése a nemzeti jogban

Alapvetően fontos, hogy a marrákesi szerződés fő célja, a hozzáférhető formátumú példányok elérhetőségének növelését/növelése a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének számára, ne csak papíron valósuljon meg, 69 KR Szerzői jogi jelentés, lásd fenti 3. lábjegyzet, ¶ 104.

191

hanem a gyakorlatban is. Az MSz 10.1) cikke tükrözi ezt a kötelezettségvállalást, és hangsúlyozza, hogy minden állam köteles „elfogadni a jelen szerződés alkalmazását biztosításához szükséges intézkedéseket.”

Az MSz tényleges végrehajtásának azonban nem kell költségesnek vagy bonyolultnak lennie. A legalapvetőbb szinten minden ratifikáló országnak revideálnia kell a nemzeti szerzői jogvédelmi szabályait a hozzáférhető formátumú példányok készítésének, használatának és megosztásának engedélyezése végett. Az MSz céljainak teljes megvalósítása érdekében azonban az államoknak támaszkodniuk kell az emberi jogi szerződések, különösen a CRPD már bevezetett végrehajtási szabályaira. Az MSz gyakorlatba való átültetésének feladatát a kormány SzT-ügyi, az emberi jogi intézményekkel partnerként együtt dolgozó szerveire vagy hivatalaira is lehet bízni.

Az ezt követő pontok kifejtik, hogyan érhetik el az államok az eredményes végrehajtást olyan jogorvoslati lehetőségek létrehozásával, amelyek révén a kedvezményezettek és jogosított szervezetek érvényesíteni tudják a hozzáférhető formátumú példányok előállítására és megosztására szóló

192

jogaikat (3.1); megfelelő hazai emberi jogi és SzT intézményekre ruházva az MSz feletti hatáskört (3.2); és feljogosítva ezeket az intézményeket a felügyeleti és végrehajtási tevékenységek folytatására (3.3).3.1. Jogorvoslati lehetőségek teremtése

Az MSz beépítése a nemzeti jogba szükséges, de nem elégséges lépés a hozzáférhető formátumú példányok készítési és megosztási jogainak biztosításához a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek számára. Az államok kötelesek jogorvoslati lehetőségeket is nyújtani e jogok megsértésének esetére. A jogorvoslati lehetőséghez való hozzáférés fontos elve a nemzetközi emberi jogi szabályoknak. Ez kritikus annak biztosításához is, hogy az MSz foglalt jogok a gyakorlatban is működjenek. A jogorvoslati lehetőséghez való hozzáférés azt jelenti, hogy a nyomtatott szöveget használni képtelen egyéneknek és jogosított szervezeteknek rendelkezniük kell egy panaszemelési eszközzel arra az esetre, ha a jog nem eléggé felel meg a szükségleteiknek, vagy harmadik felek megsértik a jogaikat.

Az államok a jogorvoslati lehetőségekhez annak biztosításával

193

tudnak hozzáférést nyújtani, hogy a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek, a képviseleti szervezeteik és a jogosított szervezetek érvényesíthetik a hozzáférhető formátumú példányok előállításának és megosztásának jogát a bírósági eljárásokban való védekezésük során. Például, a HathiTrustban, egy nemrégiben az USA-ban az olyan könyvtárak ellen folyt perben, amelyek könyveket digitalizáltak, hogy a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének számára hozzáférést tegyenek lehetővé, a könyvtárak sikeresen érvényesítették a szerzői jogok megsértése miatti követelések elleni védekezést mind a méltányos használat, mind a Chafee módosítás alapján, mely specializált törvénykezés az USA-ban kivételeket teremt a szerzői jogvédelem alól a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének nevében végzett tevékenység számára.70

Az államoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének és jogosított szervezetek bírói úton érvényesíthessék és jogszabályilag igazolhassák a hozzáférhető formátumú példányok előállítására és megosztására való jogaikat. Az MSz 70Authors Guild, Inc. kontra HathiTrust, 755 F.3d 87, 92 (2d Cir. 2014).

194

kedvezményezettjei számára elérhető jogorvoslati lehetőségek magukban foglalják a meghagyásokat, kártérítéseket és e jogok teljes mértékű megvédéséhez szükséges egyéb jogorvoslati formákat. A nemzeti jogszabályoknak azt is meg kell engedniük a kedvezményezetteknek, jogosított szervezeteknek és nemzeti emberi jogvédő intézményeknek, hogy folyó perekbe beavatkozzanak.71 Az államok hivatkoznak a CRPD-re vagy más emberi jogi instrumentumokra az MSz-t végrehajtó jogszabályokban, hogy segítsék a bíróságokat és más intézményeket az MSz értelmezésében annak emberi jogi céljai megvalósítása végett.72

A jogorvoslati lehetőségek a kedvezményezettek és jogosított szervezetek számára jogi bizonyosságot és magabiztosságot adnak a hozzáférhető formátumú példányok készítéséhez, 71KIZÁRÁSTÓL AZ EGYENLŐSÉGIG: FOGYATÉKOSSÁGOKKAL ÉLŐ SZEMÉLYEK JOGAINAK REALIZÁLÁSA (PARLAMENTI KÉPVISELŐK KÉZIKÖNYVE A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ SZEMÉLYEK JOGAIRÓLSZÓLÓ EGYEZMÉNYRŐL ÉS ANNAK OPCIONÁLIS JEGYZŐKÖNYVÉRŐL) 103–04 (2007) [A TOVÁBBIAKBAN: PARLEMENTI KÉPVISELŐK KÉZIKÖNYVE].72 Hasonlóképpen, egyes országok úgy rendelkeznek, hogy a fogyatékosságokkal kapcsolatos nemzeti jogszabályokat a fogyatékossággal élő egyének jogait védelmező szerződések fényében kell olvasni. Lásd UNDP, A TUDÁSHOZ VALÓ JOGUNK: A MARRÁKESI SZERZŐDÉS RATIFIKÁLÁSÁNAK JOGI VÉLEMÉNYEZÉSEI AZ ÁZSIÁBAN ÉS A CSENDES-ÓCEÁNI TÉRSÉGBEN ÉLŐ, NYOMTATOTT SZÖVEGET HASZNÁLNI KÉPTELEN SZEMÉLYEK SZÁMÁRA 42 (2015).

195

terjesztéséhez és megosztásához. Amikor a nemzeti jog feljogosít az ilyen tevékenységekre, ezek a szereplők még akkor is meg lehetnek gátolva a jogaik gyakorlásában a homályos és félreérthető jogi nyelvezet vagy harmadik felek tevékenységei folytán.

Az államok annak biztosításával tudják minimalizálni ezeket a dermesztő hatásokat, hogy az MSz-t végrehajtó jogalkotás során a szerzői jogvédelem alóli kivételek egyértelműen vannak megfogalmazva, és pontosan és egyértelműen kommunikálják a kedvezményezettek és jogosított szervezetek jogait a hozzáférhető formátumú példányok előállítására és megosztására. Az ilyen jogalkotásnak kerülnie kell az olyan addicionális terhek teremtését, mint a nyilvántartási normák, a kereskedelmi forgalomban való elérhetőségre vonatkozó követelmények vagy a kedvezményezetti státusz igazolásának kritériumait, amelyek mind visszatarthatják a nyomtatott szöveget használni képtelen személyeket és jogosított szervezeteket a jogaik gyakorlásától.

Bár a jogok egyértelmű meghatározása és a felesleges terhek elkerülése fontos első lépés, az államoknak olyan jogszabályokat és irányelveket is el kell fogadniuk, melyek

196

visszatartják a szerzői jogok tulajdonosait a jogi eljárások indításától azzal a céllal, hogy megakadályozzák a nyomtatott szöveget használni képtelen egyéneket és jogosított szervezeteket a hozzáférhető formátumú példányok készítésében és megosztásában. A szerzői joggal visszaélő jogalkotás, és az ilyen jogalkotás fenyegetése jelentősen visszafoghatja az MSz-ben foglalt jogok gyakorlását. Mind az SzT, mind az emberi jogvédelmi szabályok alapján az ilyen perek kimerítik a jogokkal való visszaélést. Az államoknak fontolóra kell venniük, hogy polgári jogi jogorvoslati lehetőséget teremtsenek az alaptalan perekkel járó károkra (mint a rosszindulatú vád magánjogi vétkes cselekménye az angolszász jogrendszerben (common law) és olyan eljárási szabályokat, amelyek feljogosítják a bírókat, hogy a perköltséget a vesztes félre helyezzék át (mint költségviselési szabályok).

Az államok kötelesek azt is biztosítani, hogy a szerzői jogok tulajdonosai ne használjanak szerződéseket arra, hogy megakadályozzák a kedvezményezetteket és jogosított szervezeteket a hozzáférhető formátumú művek előadásában például úgy, hogy olyan klauzulákat vesznek bele, amelyek korlátozzák az elektronikus anyagok használatát, vagy tiltják a TVI-k megkerülését. Az ilyen szerződési

197

klauzulák ellentétesek a szerződés tárgyával és céljával. Az államoknak ezért fontolóra kell venniük, hogy a végrehajtási jogszabályokba belefoglaljanak-e egy rendelkezést, amely semmisnek nyilvánít minden, az MSz által megkövetelt kivételeket és korlátozásokat felülíró szerződési klauzulát.73

3.2. Nemzeti intézmények feljogosítása

A marrákesi szerződés az államoknak számottevő szabadságot ad az intézményi megoldások megválasztásában a szerződés eredményes hazai végrehajtásának biztosítása végett. Az államok például a szerződés feletti illetékességet egy nemzeti emberi jogvédelmi intézményre (NHRI), egy szellemi tulajdonvédelmi hivatalra vagy a polgári szabadságjogok védelmével megbízott ügynökségre. Ezeket a funkciókat több ügynökség vagy minisztérium között is feloszthatják.3.2.1. Emberi jogvédelmi intézmények

Az egyik ígéretes opció az MSz 73 A német jog, például, ilyen rendelkezést tartalmaz bármely olyan szerződésre vonatkozóan, amely felülír egy szerzői jogvédelem alóli kivételt. WIPO TANULMÁNY, lásd fenti 4. lábjegyzet, 45.

198

végrehajtásának összekapcsolása a már kialakított vagy a CRPD-hez és más emberi jogvédelmi szerződésekhez tervezett eljárásokkal és intézményekkel. Az MSz végrehajtásának e mechanizmusokhoz való kötése segíti annak biztosítását, hogy az országnak e szerződések betartásáért tett erőfeszítései következetesek legyenek. Lehetővé teszi az állam számára azt is, hogy a meglévő ismeretekre és szakértelemre építsen, kerülje az erőfeszítések kettőzését, összehangolja a tevékenységeket a kormányügynökségek között, és következetes szakpolitikai választ adjanak számos nemzetközi kötelezettségre.

Fontosabb, hogy az ilyen összehangolt megközelítés segíti annak biztosítását, hogy a hazai érdekeltek, a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek, pártfogó szervezetek és az emberi jogok védelmével és a fogyatékossággal élő személyek hátrányos megkülönböztetése elleni harccal megbízott intézmények részt vegyenek az MSz érvényesítésének módjával kapcsolatos fontos döntésekben. Akármilyen megoldást is választ egy állam, a felelős intézményeknek függetleneknek kell lenniük, hatáskörrel és erőforrásokkal kell rendelkezniük az illetékességi körükben előforduló összes úgy felügyeletéhez, beleértve, adott esetben,

199

az MSz-ben foglalt hozzáférési és megosztási jogok megsértései miatti panaszok kivizsgálásának jogkörét.

A CRPD 33. cikke előírja az államoknak, hogy a CRPD feletti illetékességet a kormányon kívüli és kormányon belüli intézményekre, független mechanizmusokra, mint az NHRI, valamint a kormányon belüli „fókuszpontokra” és „koordinációs” pontokra ruházzák.

Az NHRI-knek, amelyekre néha „emberi jogi bizottságként” vagy „ombudsmanként” utalnak, jellemzően számos közös vonásuk van. Ezek állandó, rendszerint törvénnyel vagy végrehajtási rendelettel létrehozott intézmények. Az NHRI-k elsődlegesen adminisztratív testületek, amelyek állásfoglalásokat és ajánlásokat adnak ki; sokuknak kvázi-bírói jogkörük van a panaszok ellenőrzésére és az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos viták eldöntésére. Az NHRI-k struktúrájára irányadó elvek felhívják ezen intézményeket, hogy többek között kísérjék figyelemmel az emberi jogi szerződések végrehajtását, tegyenek jelentést a nemzetközi felügyeleti mechanizmusnak a jogok megvalósulásának mértékéről és hívják fel a nyilvánosság figyelmét a jogokra.74 Az 74KÉZIKÖNYV PARLAMENTI KÉPVISELŐK SZÁMÁRA, lásd fenti lábjegyzet 71, 98.

200

NHRI-k függetlensége a kormányokhoz, a finanszírozási forrásokhoz való viszonyuk, a tagság és a műkődési mód szerint változik. Ideális esetben az NHRI-knek teljesen függetlennek kell lenniük a kormánytól, hogy képesek legyenek sikeresebben előmozdítani, védelmezni és figyelemmel kísérni az emberi jogok végrehajtását.

A CRPD arra is kötelezi az államokat, hogy hozzanak létre „fókuszpontokat” a kormányon belül a fogyatékossággal élő egyének védelme érdekében. Egyes országok új ügynökségeket vagy hivatalokat hoztak létre, például, az igazságügyi minisztériumon belül. Mások megnövelték a meglévő testületek hatáskörét, például egy polgári szabadságjogokat védő ügynökségét, míg mások e funkciókat több ügynökség vagy minisztérium között osztották el.75 A fókuszpontok sokféle feladatot látnak el, így javaslatot tesznek a nemzeti jogszabályok és szakpolitikák módosítására, összehangolják a kormány tevékenységeit és kezdeményezéseit, figyelemfelhívó tevékenységet folytatnak, ösztönzik a fogyatékossággal élő egyének részvételét a szakpolitikák kidolgozásában, adatokat gyűjtenek és elemeznek. Bármilyen megoldást is választ a CRPD 75Lásd ugyanott. 94.

201

egy részes állama, az intézménynek vagy intézményeknek elegendő hatáskört kell adnia a CRPD-vel kapcsolatos kormánytevékenységek felügyeletéhez.76 A fókuszpontnak, például, megfelelő erőforrásokkal, állandó megbízással kell rendelkeznie, és azt a kormány legmagasabb szintjein kell kialakítani.77

A CRPD által előírt „koordinációs” pont jellemzően egy köztestület, amely az államnak a fogyatékosságokkal élő egyéneket érintő különböző cselekedeteit koordinálja.78 A kormányzás különböző területein és különböző szintjein könnyíti meg a CRPD-vel kapcsolatos cselekvést. A koordinációs pontot tartós jelleggel kell létrehozni, és annak meg kell könnyítenie a fogyatékosságokkal élő egyének részvételét a döntéshozatalban. Minden államnak biztosítania kellene, hogy az általa az MSz végrehajtásával és felügyeletével megbízott intézmények és folyamatok ehhez a CRPD koordinációs ponthoz kapcsolódjanak.

3.2.2. Szellemi tulajdonvédő intézmények

Amennyiben a marrákesi szerződés a szerzői jogvédelem eszközeit alkalmazza az emberi jogi célok eléréséhez, a szellemi 76Ugyanott 94–95.77Ugyanott 94.78Ugyanott. 96.

202

tulajdonvédő jogszabályokért és szakpolitikákért felelős hazai ügynökségeket és hivatalokat is be kellene vonni a szerződés végrehajtása érdekében tett erőfeszítésekbe. Az államoknak el kell kerülniük, hogy az ilyen hivatalok vagy ügynökségek kizárólagos hazai illetékességet kapjanak az MSz-szel kapcsolatos ügyekben. Az MSz a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek egyénekeket feljogosítja, hogy a jogok tulajdonosainak felhatalmazása nélkül hozzáférjenek a hozzáférhető formátumú példányokhoz, azokat előállítsák és megosszák. Bizonyos feszültség van ezek a célok és a mandátumok, munkamódszerek, kultúrák és az SzT intézményeknek hagyományosan adott ügyfélkörök között.

Mindazonáltal a hozzáértés és az ezen intézmények által az évek során kialakított kapcsolati rendszer hasznos lehet az MSz céljainak eléréséhez. Emellett rendelkeznek összeköttetésekkel a magán szektorban, ami segíthet bebiztosítani a jogosultak támogatását az MSz végrehajtásához.

Továbbá, az SzT hivatalok felelősséget vállaltak más kontextusokban a szerzői jogvédelem alóli kivételekkel kapcsolatos érvényesítési erőfeszítésekért. Az USA kongresszusi könyvtára, például, felügyeli

203

a megkerülés elleni jogszabályok alóli kivételezés folyamatát.79 Az MSz kettős jellege, azaz emberi jogi instrumentum és SzT instrumentum volta miatt a végrehajtás legeredményesebb megközelítése az osztott illetékességi kör létrehozása lehet a hazai intézmények között mindkét területen.3.2.3. Kapcsolódás a marrákesi szerződés közgyűléséhez

A szerződő feleknek a nemzeti végrehajtási mechanizmusaikat az MSz által létrehozott nemzetközi intézményhez, a szerződő felek közgyűléséhez kell kapcsolniuk. A 13.2) cikknek megfelelően a közgyűlés felel a kormányközi szervezetek felvételéért, annak eldöntéséért, hogy össze kell-e hívni diplomáciai konferenciát az MSz módosítása végett, és a jelenlegi céljaink szempontjából legrelevánsabban „a jelen szerződés fenntartására és fejlesztésére és a jelen szerződés alkalmazására és működésére vonatkozó ügyekkel való [foglalkozásért].”

Mindegyik állam felel azért, hogy egy delegáltat küldjön a közgyűlésbe, akit támogathatnak váltótársak, tanácsadók és 79Lásd, pl., A hozzáférés szabályozó technológiákra vonatkozó szerzői jogvédelmi rendszerek megkerülésének tilalma alóli kivételezés, 37 C.F.R. § 201.40(b)(2) (2015).

204

szakértők. Nemzeti mechanizmusoknak az MSz végrehajtása érdekében való létrehozása keretében egy államnak meg kell neveznie egy megfelelő személyt, aki a közgyűlésben a küldöttjeként szolgál, és megfelelő technikai, jogi és egyéb támogatást nyújt neki. Ideális esetben ez a küldött olyan személy, aki mind a három, a szerződés szempontjából releváns témakörben, a fogyatékosságokkal élőkre vonatkozó jog, a nemzetközi emberi jog és az SzT jog területén ismeretekkel és tapasztalattal rendelkezik. A csak az SzT jogterülethez értő egyén nem lenne igazán alkalmas az MSz kiemelkedő emberi jogi céljainak teljesítésére. Továbbá, az államoknak komolyan meg kell fontolniuk egy vagy több, a nyomtatott szöveget használni képtelen egyén kinevezését a közgyűlésben küldöttként vagy küldöttségi tagként való szolgálatra.3.3. Jogérvényesítő tevékenységek folytatása

Azoknak a hazai intézményeknek, amelyeket az egyes szerződő felek létrehoznak, és amelyeket illetékességgel ruháznak fel a marrákesi szerződéssel kapcsolatos kérdésekben, különféle tevékenységekkel kell foglalkozniuk annak biztosításáért, hogy a nyomtatott szöveget

205

használni képtelen egyének profitáljanak a szerződésben foglalt jogokból.

3.3.1. Jogok felügyelete

A kedvezményezettek és jogosított szervezetek képessé tétele a nevükben való jogorvoslat keresésre önmagában nem fogja biztosítani a marrákesi szerződés eredményes végrehajtását. Az államoknak határozottan kell felügyelniük, milyen mértékben élvezik a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek a könyvekhez és más támogatott művekhez való fokozott hozzáférést. A figyelemmel kísérés nagyon fontos annak megállapításához, hogy az MSz által átadott jogok megvalósulnak-e, azaz, hogy a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének és jogosított szervezetek valóban állítanak-e elő hozzáférhető formátumú műveket, és azokat megosztják-e a más országokban letelepedett kedvezményezettekel.

A jogok tényleges élvezetére összpontosítva a figyelemmel kísérés életbevágó információkat generál, amelyeket az államok a hozzáférés előtt álló akadályok azonosításához és leküzdéséhez használhatnak. Például, a figyelemmel kísérés feltárhatja, hogy a kedvezményezettek és a képviseleti

206

szervezeteik nem élnek az MSz-ben foglalt jogaikkal az ismeretek hiánya, a peres eljárás miatti fenyegetettség, a korlátozó szerződések rájuk erőltetése vagy harmadik feleknek a hozzáférést korlátozó egyéb tevékenységei miatt. A figyelemmel kísérés segíti annak biztosítását is, hogy a magánszereplők/privát szereplők ne hozzanak létre méretük vagy szakértelmük folytán de facto monopóliumokat, amelyek uralják a hozzáférhető formátumú példányok piacát. Ezekben és hasonló helyzetekben egy államnak határozott kiegészítő lépéseket kell tennie az akadályok leküzdésért a szerződés céljai megvalósulásának biztosítása érdekében.

A figyelemmel kísérés a hozzáférés előtt álló akadályok folyamatos azonosítását igényli, amelynek azonnal el kell kezdődnie, amint egy állam ratifikálja az MSz-t, és rendszeres időközönként folytatódnia kell, miután a Szerződés be lett építve a hazai jogba. Például, az előző pontban említett hazai intézményeknek adatokat kell gyűjteniük a megfelelés különböző aspektusairól, mint a különböző hozzáférhető formátumokban elérhető művek számáról, az importált és exportált művek számáról, valamint a tárgyalt művekhez való hozzáférést élvező felhasználók számáról. Ahol lehetséges, a felhasználói adatokat le kell bontani

207

földrajzi régiók, nem, faj, etnikai hovatartozás vagy egyéb kisebbségi státusz, jövedelem és kor szerint, de közben tiszteletben tartva a kedvezményezett személyek adatainak biztonságát a 8. cikkel összhangban. A lebontott információ segíthet felmérni a jogok élvezetének nemcsak az általános szintjét egy adott országban, hanem azt is, hogy a hozzáférési és megosztási jogok élvezésére hátrányos megkülönböztetés nélkül kerül-e sor többek között a veszélyeztetett, háttérbe szorított és hátrányos helyzetű népességek által.

A figyelemmel kísérési folyamatoknak (lentebb tárgyalt) nemzeti cselekvési tervet kell követniük, és ezeket a kedvezményezettekkel és jogosított szervezetekkel egyeztetve kell elfogadni. A figyelemmel kísérésért felelős hazai ügynökségeknek és intézményeknek rendszeresen kellene jelenteniük a kormánynak, és a jelentéseknek, hozzáférhető formátumokban is elérhetőknek kell lenniük a nyilvánosság számára. A szellemi tulajdonügyi hivatalok, például, feladatul kaphatják az MSz-ben foglalt jogokat élvező kedvezményezett személyek számáról és típusairól, valamint az arról való jelentésküldést, hogy a hozzáférhető formátumú példányok száma növekedett-e az idők során.

208

3.3.2. Jogorvoslati lehetőségek érvényesítése

Az MSz felügyeletének feladatával megbízott hazai intézménynek vagy intézményeknek hatáskört kell adni, hogy jogorvoslati lehetőséget keressenek a kedvezményezettek nevében. Sok állam feljogosítja a kormánytestületeket, hogy igyekezzenek közvetlenül érvényesíteni a jogokat, beleértve mind az emberi jogokat és a szellemi tulajdonvédelmi jogokat. Egy ilyen testület monitorozhatja a MSz-ben foglalt hozzáférési és megosztási jogok gyakorlását, és vizsgálhatja és orvosolhatja azok megsértését, beleértve adott esetben a perbe lépést azoknak a személyeknek a nevében, akiknek jogai meg lettek sértve.

A jogorvosi lehetőségek érvényesítéséért felelős hazai intézmény vagy intézmények ösztönözheti(k) a szerzői jogok tulajdonosaival való közvetítést, ha azok az MSz-ben foglalt jogok élvezését akadályozó tevékenységet folytatnak. Az NHRI-k, például, gyakran illetékesek viták közvetítésében vagy egyeztetésében.80 Az ilyen vitarendező eljárások fontos szerepet játszhatnak a szerzői jogok tulajdonosai, a

80PARLAMENTI KÉPVISELŐK KÉZIKÖNYVE, lásd fenti lábjegyzet 71, 98, 102–03.

209

kedvezményezettek és a jogosított szervezetek közötti konfliktusok csökkentésében.3.3.3. Nemzeti cselekvési terv létrehozása

Az államoknak fontolóra kell venniük a marrákesi szerződés céljainak beépítését a CRPD-n és más emberi jogi szerződéseken alapuló kötelezettségeik teljesítése érdekében általuk kidolgozott nemzeti cselekvési tervekbe.81 Egy nemzeti cselekvési terv tipikusan egy olyan átfogó dokumentum, amely tartalmazza a főbb érdekeltekkel folytatott egyeztetés során a kormány által felállított célokat és mérhető eredményeket. Az MSz végrehajtását célzó tevékenységeket be lehetne építeni az aktuális nemzeti cselekvési tervekbe a fogyatékosságokkal élő egyének jogainak realizálása érdekében. A tervek, például, növelik a marrákesi szerződésben foglalt jogok ismertségét, célokat határoznak meg a hozzáférhető formátumú nyomtatott anyagokhoz való hozzáférés kiterjesztése érdekében, és adatokat gyűjtenek az ilyen hozzáférésről. Ausztrália nemzeti cselekvési terve, például, felhív „a fogyatékossággal élő emberek, családjaik és gondozóik [fokozott] részvételére a közösség társadalmi, kulturális, vallási, 81 Bécsi nyilatkozat és cselekvési program (1993. június 25.), ¶ 71.

210

szórakozási és sportéletében.”82 Ausztria nemzeti cselekvési terve hangsúlyozza a hozzáférhetőség kérdésére való nagyobb figyelemfelhívás fontosságát, és a kormány összes minisztériumát nagyobb propaganda kifejtésével bízza meg.83

Egy nemzeti cselekvési terv a hozzáférhető formátumú példányokhoz való hozzáférést fokozó lépéseket is megállapíthat. Albánia nemzeti terve, például, felhív „[a] „beszélő hangoskönyvek” és a brail [sic] nyelvű publikációk létrehozásának támogatására, amely magában foglalja az iskolai tananyagot, műszaki, jogi és művészeti irodalmat, és e feladattal nem kormányzati szervezeteket és a Vakok Albániai Egyesületét bízza meg.84 A nemzeti cselekvési tervek révén egy állam képes konkrétan megállapítani, hogy a kormány melyik része felel majd és mely célok végrehajtásáért, és konkrét, megteendő lépéseket tud meghatározni e szervezetek számára. Az államoknak biztosítaniuk kell, hogy a terv minden aspektusa hozzáférhető a nyomtatott szöveget

82 Ausztrál Kormányzatok Tanácsa, Nemzeti fogyatékossági stratégia 2010–2020, 31. o.83 Ausztriának a fogyatékosságra vonatkozó nemzeti cselevési terve 2012–2020, 43–44. o.84 Albán Köztársaság, A fogyatékossággal élő emberekre vonatkozó nemzeti stratégia, 2006, 33. o. http://www.osce.org/albania/40201?download=true

211

használni képtelen személyek és az ő képviseleti szervezeteik számára.

Az államok nemzeti cselekvési terveikbe bevehetik a nyomtatott szöveget használni képtelen egyéneket a TVI-k megkerülésére képessé tévő technológiai fejlesztéseket ösztönző intézkedéseket, ahol az szükséges a hozzáférhető formátumú példányok előállításához. Az államoknak fontolóra kell venniük az ilyen hozzáférésnövelő technológiák elősegítését a kutatás-fejlesztési politikákon keresztül. Az államoknak fontolóra kell venniük a jogi felelősség eltörlését is a kedvezményezettek és jogosított szervezetek által a TVI-k megkerüléséhez azért használt technológiák létrehozásáért, hogy az MSz-ben foglalt jogokat gyakorolják.85

3.3.4. Oktatási és felvilágosító tevékenység folytatása

Az oktatás és felvilágosítás kritikus fontosságú annak biztosításához, hogy az államnak a marrákesi szerződés

85 A CRPD 9.2.h) cikke előírja a ratifikáló államoknak, hogy „[mozdítsák elő] a hozzáférhető informatikai és kommunikációs technológiák és rendszerek tervezésének, fejlesztésének, előállításának és terjesztésének elérhetővé válását már korai szakaszban, hogy ezek a technológiák és rendszerek minimális költségen legyenek hozzáférhetőek.”

212

végrehajtására irányuló tevékenysége eredményes legyen. E cél eléréséhez a nyomtatott szöveget használni képtelen személyeknek, a jogosított szervezeteknek, a szerzői jogok tulajdonosainak, a technológia- és szoftverfejlesztőknek és a nagyközönségnek meg kell érteniük, hogy a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének és jogosított szervezetek hozzáférhető formátumú példányokat a szerzői jog tulajdonosának engedélye nélkül készíthetnek és oszthatnak meg.

Az oktatási és felvilágosító tevékenységeknek e szereplők mindegyikére kell irányulniuk. A szerzői jogok tulajdonosainak felvilágosítása különösen fontos azon kockázat csökkentéséhez, amely az egyéneket és a jogosított szervezeteket fenyegetheti, például a megalapozatlan peres eljárásokkal, vagy az MSz-ben foglalt jogokat elvevő szerződési feltételek kiszabásával. A hozzáférhető formátumú példányok előállítási és megosztási jogának szélesebb körben való megismertetése révén a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek és a jogosított szervezetek kihasználhatják a szerződést. Az ilyen ismeretek abban is segítenek ezeknek a szereplőknek, hogy megállapítsák és leküzdjék e jogok

213

gyakorlásának terheit és jogorvoslatot keressenek a megsértésük esetén.

Az államoknak az MSz ratifikálását és végrehajtását is széles körben kell népszerűsíteniük, így iskolákban, könyvtárakban és az országos és helyi kormányügynökségben. Az ilyen terjesztés magában foglalhatja például a közszolgálati hirdetményeket és a „Legyen tisztában jogaival!” leveleket. A fogyatékossággal élők jogaival foglalkozó szervezetek kritikus fontosságú partnerek a kedvezményezettek elérésére való törekvésben; ideális esetben az ilyen szervezeteket be kell vonni az MSz végrehajtásának minden szakaszában, így a folyamatban lévő egyeztetési eljárásba is. Ezen felül a kormány SzT-ügynökségeinek nyújtott oktatással és erőforrásokkal ezen ügynökségek dolgozóinak tudniuk kell válaszolni a szerzői jogok tulajdonosaitól érkező megkeresésekre. A végrehajtási szabályokról szóló híreket a jogászokhoz is el lehetne juttatni a szakmai hitelesítő szervezeteken, így a helyi és országos ügyvédi kamarákon keresztül.3.4. Országjelentések

A marrákesi szerződés részes feleinek felkészültnek kell lenniük arra, hogy időszaki jelentésekben tájékoztassák az

214

Egyesült Nemzeteknek az emberi jogok betartását ellenőrző testületeit a nyomtatott szöveget használni hozzáférési és megosztási jogairól. Az intézmények három típusa folytat ilyen fajta ellenőrzést, az ENSZ testületei (így különösen a CRPD Bizottság, az ENSZ Emberi Jogok Tanácsa és az ENSZ speciális eljárása.3.4.1. Az ENSZ szerződések testületei

Ahogy az útmutató 1. fejezete megjegyzi, az ENSZ tíz jelentős emberi jogi egyezményének mindegyike, köztük a CRPD is, „az egyezmény végrehajtását felügyelő szakértői testülete” néven ismert nemzetközi ellenőrző mechanizmust hoz létre, a szakértők olyan bizottságát, amelynek feladata az adott egyezmény végrehajtásának felügyelete, és annak értékelése, hogy az államok teljesítik-e az általa védelmezett jogokat. A CRPD-t illetően ezeket a funkciókat a CRPD Bizottsága látja el.

A testületek négy alaptevékenységet folytatnak: az államok jelentéseinek ellenőrzését, kommunikációk átvételét, vizsgálatok folytatását és általános kommentárok kiadását. Először, a testületek ellenőrzik a részes államok által pár évente beküldött jelentéseket, amelyek ismertetik az általuk az

215

egyezmények érvényesítése végett elfogadott intézkedéseket. A bizottsági tagok kéréseket tesznek fel a jelentéseket előadó tisztviselőknek, és a tisztviselőkkel párbeszédet folytatnak a New York-ban vagy Genfben tartott nyilvános üléseken. A testületek az ellenőrzést megfigyelések és a jövőbeli cselekvésekre vonatkozó ajánlások összefoglalásával fejezik be. Például, az 1.1.4 pontban említettek szerint a CRPD részes államaitól kapott jelentések ellenőrzésekor a CRPD bizottsága sürgette a kormányokat, hogy ratifikálják és hajtsák végre a marrákesi szerződést.

Másodszor, a testületek fogadják a közlésként ismert panaszokat az olyan személyektől, akik azt állítják, hogy egy kormány megsértette a védett jogokat és szabadságjogokat. A bizottságok ellenőrzik a közléseket, megállapítják, hogy az állam szerződést szegett-e, ajánlást tesznek arra, hogyan orvosolja a kormány a jogsértést. A testületek azonban csak akkor ellenőrzik az egyéni panaszokat, ha az állam elfogadott egy opcionális klauzulát vagy fakultatív jegyzőkönyvet, amely elismeri az erre való jogkörüket. A 2016 októberétől a CPRD 168 tagállama közül 92 ratifikálta már a CRPD fakultatív jegyzőkönyvját.

Harmadszor, a CRPD fakultatív 216

jegyzőkönyve a CRPD bizottságát arra is feljogosítja, hogy a részes államokban vizsgálatokat folytasson, ha a CRPD súlyos vagy szisztematikus megsértését jelző megbízható információkat kap. 2016 végéig a Bizottság még nem folytatott ilyen vizsgálatot.

Negyedszer, az összefoglalásokon és az egyedi országjelentésre adott ajánlásokon túl a testületek „Általános kommentárokat” adnak ki az összes részes államot érintő ügyekről és problémákról. Például, 2014-ben a CRPD bizottsága két általános kommentárt adott ki, egyet a fogyatékossággal élő személyeket megillető hozzáférésről és egy másikat a törvény előtti egyenlőségről. Az általános kommentárok a védett jogokat és szabadságjogokat olyan módokon ismertetik, amelyek gyakorta részletesebbek és relevánsabbak az adott körülmények vonatkozásában, mint maguknak az emberi jogi egyezményeknek a szövege. Az MSz-ben foglalt hozzáférési és megosztási jogok tekintetében a testületek normatív útmutatást nyújthatnak az ezekkel a rendelkezésekkel egymást átfedő emberi jogi kötelezettségek tekintetében.

Összességében, az államok tájékoztatást nyújthatnak a CRPD bizottságának vagy más testületeknek az

217

időszaki jelentéstétellel kapcsolatban, a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének közléseire válaszul, vagy ha a Bizottság vizsgálatot kezdeményez az MSz-ben foglalt hozzáférési és megosztási jogokra vonatkozóan. Az MSz-t ratifikáló államoknak ilyen tájékoztatást kell adniuk a CRPD bizottságának és indokolt esetben más testületnek, amelyek felé jelentenek az MSz-végrehajtása terén elért haladásukról és a végrehajtás előtt álló, általuk tapasztalt akadályokról. Az ilyen tájékoztatás nyújtásához az MSz felügyeletével megbízott országszintű emberi jogi és SzT-ügyi intézményeket be kell vonni a testületek részére való jelentéstételbe. Az ország időszaki jelentéseit készítő vagy a közlésekre vagy megkeresésekre válaszoló tisztviselőknek információt ezektől az intézményektől és az MSz végrehajtásával és monitorozásával megbízott más testületektől kell kikérniük.86 Az államoknak tudomással kell bírniuk arról, hogy a nyomtatott szöveget használni képtelen egyének és képviseleti

86 Ausztrália, például, részletes eljárást vezetett be az illetékes kormánytestületek álláspontjának kikérésére az időszaki jelentések készítésekor. Lásd Ausztrál Emberi Jogi Bizottság, A Brit Nemzetközösség szerződéskötési eljárásának vizsgálata (2015. március 20.), https://www.humanrights.gov.au/submissions/inquiry-commonwealth-s-treaty-making-process#fnB8

218

szervezeteik is készíthetnek és benyújthatnak „árnyék” jelentéseket a bizottsághoz, amelyek a kormány hivatalos jelentésében lévő hiányosságok vagy pontatlanságok kiemelésére szolgálnak.

A testületek egyetlen nyilatkozata, az országjelentésekre vonatkozó összefoglaló észrevételek, az általános kommentárok vagy az egyedi panaszokat elbíráló döntések egyike sem rendelkezik kötelező jogi érvénnyel. A nemzetközi emberi jogi szabályok betartásának monitorozására feljogosított szakértők hivatalos kijelentéseiként azonban a nyilatkozatoknak jelentős meggyőző ereje és erkölcsi tekintélye van a részes államok számára. Például, ezeket a dokumentumokat előszeretettel idézték a nemzetközi és nemzeti bíróságok előtti peres eljárásokban, egyes államokat arra késztettek, hogy megváltoztassák nemzeti jogszabályaikat, és ezekre támaszkodtak a civil társadalmi szervezetek a hazai jogi és szakpolitikai reformokra vonatkozó javaslataikban.87

87Lásd pl., Jarlath Clifford, Az ENSZ Fogyatékossági Egyezménye és annak hatása az európai méltányossági jogra, 6 EQUAL RTS. REV. 11 (2011); Rosanne van Alebeek & André Nollkaemper, Az Emberi jogi szervezetek testületei határozatainak jogi státusza a nemzeti jogban, AZ ENSZ EMBERI JOGI SZERZŐDÉSEINEK TESTÜLETEIBEN: JOG ÉS LEGITIMITÁS 356 (Helen Keller & Geir Ulfstein eds., 2012).

219

3.4.2. Az ENSZ Alapokmányának testületei

Az ENSZ Alapokmánya az Egyesült Nemzeteket megalapító nemzetközi egyezmény. Az ENSZ Alapokmánya fennhatósága alatt létrehozott számos intézmény is fontos funkciókat gyakorol az emberi jogok támogatásával és védelmével kapcsolatban. Ezek közül az intézmények közül a legfontosabb az ENSZ 47 tagállamából választott testülete, az Emberi Jogi Tanács. A Tanács feladatkörébe tartozik az emberi jogi normák előírásainak kidolgozása, független szakértők megbízása tanulmányok végzésével és tényfeltáró missziók küldése meghatározott országokba vagy meghatározott témákban, az emberi jogok megsértését állító panaszok nyilvános és zárt üléseken való megfontolása, és az univerzális időszaki (UPR) eljárás, amelyik négyévente értékeli az emberi jogi gyakorlatokat az ENSZ mind a 193 tagállamában. Az MSz-t ratifikáló államoktól meg lehet kérdezni ezeknek az eljárásoknak a keretében arról, hogyan hajtják végre a Szerződést.

Az ENSZ Alapokmánya alapján létrehozott másik emberi jogi intézmény az Emberi Jogi Főbiztos Hivatala (OHCHR). Az 1993-ban alapított OHCHR tág megbízással rendelkezik, amely magában foglalja az

220

emberi jogok iránti tisztelet előmozdítását és a jogsértéstől való elrettentést az egész világon.3.4.3. Az ENSZ különleges eljárásai

Az Emberi Jogi Tanács időről időre szakértőket bíz meg meghatározott emberi jogi témákkal vagy emberi jogi helyzetekkel való foglalkozással bizonyos országokban. Az együttes hivatkozásokban „különleges eljárásoknak” nevezve ezek a megbízottak lehetnek egyének („Független szakértők” vagy „különleges referensek”) vagy csoportok („Munkacsoportok”). A szakértők egyéni minőségükben járnak el, és szerteágazó tevékenységeket folytatnak: bizonyítékgyűjtés és az emberi jogok megsértéséről szóló jelentéstétel, jogi normák kidolgozása, kommunikáció a kormányokkal egyedi esetekről és a jogsértések elítélése. A különleges eljárásokkal előállított jelentések és egyéb dokumentumok jogilag nem kötelező érvényűek, de jelentős morális tekintélyük van, és fontos forrásai az értelmező útmutatásnak az emberi jogok természetének megértéséhez egyes területeken. Az egyik szakértő, akinek a munkája közvetlenül releváns az MSz számára, az ENSZ-nek a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó

221

különleges referense.88

88 A különleges referens pozícióját először 1993-ban hozták létre, hogy figyelemmel kísérje az ENSZ-nek a Fogyatékossággal élő személyek esélyegyenlőségére vonatkozó általános szabályainak megvalósítását.

222

Befejezés

A vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szóló marrákesi szerződés sok tekintetben jelent vízválasztó fejleményt. Ez az első nemzetközi jogi okirat, amelynek alapvető célja kötelező kivételeket megállapítani a szerzői jogok tulajdonosainak kizárólagos jogai alól. Ez jegyzi az első alkalmat, amikor a nemzetközi emberi jogok megvalósítása kimondott célja lett a Szellemi Tulajdon Világszervezete egy szerződésének és a szellemi tulajdon védelmére létrehozott nemzetközi rendszernek.

A marrákesi szerződés előírja a ratifikáló országoknak, hogy elfogadják azokat a jogszabályokat, amelyek feljogosítják a nyomtatott szöveget használni képtelen személyeket és a jogosított szervezeteket, hogy a hatálya alá tartozó szerzői joggal védett művekről hozzáférhető formátumú példányokat készítsenek és osszanak meg. A marrákesi szerződés előmozdítja az ilyen példányok határokon átnyúló cseréjét

223

azért, hogy az egész világon bővítse elérhetőségüket a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek számára. A szerződés egy sor választási lehetőséget nyújt az államoknak, hogy eleget tegyenek ezeknek a kötelezettségeknek, feltegyék az értelmezésre és megvalósításra vonatkozó, újszerű és gyakran kihívást jelentő kérdéseiket.

Ez az útmutató átfogó keretet kínál a kormánytisztviselőknek, politikai döntéshozóknak és fogyatékos emberek jogait védő szervezeteknek a szerződés értelmezésére és annak bevezetésére a nemzeti jogban. Az útmutató központi premisszája az, hogy a marrákesi szerződés a szellemi tulajdonra vonatkozó jog intézményeit és doktrínáit alkalmazza az emberi jogi célok előmozdítása végett. Ennek a megközelítésnek az alapja a szerződés preambuluma, amely az emberi jogok egyetemes nyilatkozatára és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményre hivatkozik. A megközelítés összeegyeztethető a nemzetközi szerzői jogi rendszerrel is, és előmozdítja az átfogó közjóléti céljait. Elismerve, hogy az államoknak kötelezettségeik vannak mind a szellemi tulajdoni, mind az emberi jogi szerződések alapján, az útmutató általános elveket és speciális politikai ajánlásokat kínál a

224

szerződésnek mindkét kötelezettségi vállalási rendszerrel összhangban történő értelmezésére és végrehajtására.

Ez az útmutató nem szándékozik választ adni az összes, valószínűleg felmerülő kérdésre, ahogy az államok nemzeti jogrendszereikben végrehajtják és alkalmazzák a marrákesi szerződést. Az államok jelentős mértékben saját belátásuk szerint választják meg, hogyan érvényesítsék legjobban a marrákesi szerződést. A marrákesi szerződés sok aspektusa az idők folyamán a kormánytisztviselők és a civil társadalmi csoportok politikai választásai, az új technológiák és a szerződés betartását figyelemmel kísérő hazai és nemzetközi intézmények által alakítottan fog kibontakozni. Ezeket a fejleményeket azonban mindig a nyomtatott szöveget használni képtelen személyek gyakorlati szükségleteihez kell igazítani, akik a szerződés fő kedvezményezettjei. Az ilyen személyek jólététének szem előtt tartása nemcsak a szerzői jogi és emberi jogi rendszereket erősíti, hanem teljesebben fogja sikerre vinni a szerződésben foglalt emberi virágzás utáni közös törekvéseket.

225

A jelen útmutató magyar nyelvre fordításának társfinanszírozói az Európai Vakok Szövetsége és az Európai Unió Jogok, Egyenlőség és Polgárság Programja

226