KREATOROK_-_2013-05-09_webre.pdf

CHRIS ANDERSON

KREÁTOROK

A TALÁLMÁNYOK FORRADALMA 1

KREATOROK.qxd 5/9/2013 12:21 PM Page 1

CHRIS ANDERSON

KREÁTOROKAZ ÚJ IPARI FORRADALOM MESTEREI

MAKERS



A fordítás alapja:Chris Anderson: Makers: The New Industrial RevolutionCrown Business, New York, 2012

Copyright © Chris Anderson, 2012 All rights reserved.

Fordította © Németh Ádám, 2013

Lektorálta: Turcsán Tamás

Szerkesztette: Tûrk Rita

Borítóterv: Juhász Gábor Tamás és Tõrincsi Tamás

HVG KönyvekKiadóvezetõ: Budaházy ÁrpádFelelõs szerkesztõ: Török Hilda

ISBN 978-963-304-113-0

Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni,adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus,fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2013Felelõs kiadó: Szauer Péter

www.hvgkonyvek.hu

Nyomdai elõkészítés: Kedves László

Nyomta és kötötte: Pauker NyomdaFelelõs vezetõ: Vértes Gábor ügyvezetõ

A FORRADALOM4


Carlotta Andersonnak



TARTALOM

Tartalom

Elso rész ➤ A FORRADALOM

1. A találmányok forradalma | 11

2. Az új ipari forradalom | 29

3. A jövõ története | 49

4. Mindannyian tervezõk vagyunk | 73

5. A dolgok hosszú farka | 82

Második rész ➤ A JÖVO

6. Az átalakítás eszközei | 109

7. Nyílt hardver | 133



28. A legeslegnagyobb gyárak újrafeltalálása | 159

29. Nyitott szervezet | 189

10. A Maker Movement finanszírozása | 216

11. Kreátorvállalkozások | 241

12. Gyár a felhõben | 264

13. Csináld magad biológia | 280

Végszó – Az ipari világ új formája | 288

Függelék – A XXI. századi mûhely | 294

Köszönetnyilvánítás | 305

Jegyzetek | 308

Név- és tárgymutató | 313

A FORRADALOM8


ELSO RÉSZ

A FORRADALOM



1. FEJEZET

A találmányok forradalma

Anyai nagyapám, Fred Hauser, 1926-ban Bernbõl vándorolt kiLos Angelesbe. Szakmáját tekintve gépész volt, és svájci lévén– talán nem meglepõ módon – az órásmesterséghez is konyí-tott. Szerencsére abban az idõben a fiatal Hollywood is szinteóramûpontossággal mûködött, gondoljunk csak a mechanikuskamerákra, a vetítõrendszerekre és a mágneses hangszalagokúj technológiájára. Nagyapám az MGM Studios berkeiben tech-nikusként kapott munkát. Megházasodott, született egy lánya(az anyám), és egy mediterrán házba költözött, Westwoodegyik mellékutcájába, ahol minden ház elõtt zöld pázsit pom-pázott, hátul pedig garázs állt.

Nagyapám azonban nem csak a cég mérnöke volt. Éjjel fel-találóként tevékenykedett. Gépeket álmodott meg: tervvázla-tokat, majd azokról tervrajzokat készített, és prototípusokatépített. Garázsában mûhelyt alakított ki, és apránként külön-bözõ szerszámokat vett magának: fúróállványt, szalagfûrészt,dekopírfûrészt, csiszológépet, és ami a legfontosabb, egy nor-mál méretû fémesztergát. Ez utóbbi csodálatos eszköz, amely-



nek segítségével egy gyakorlott esztergályos acél- vagy alumí-niumtömbökbõl precíziós remekmûveket faraghat, a vezérmû-tengelytõl kezdve egészen a szelepekig.

Találmányait kezdetben fõállású munkája ihlette, és külön-féle szalagtovábbító mechanizmusokra összpontosított. Idõ-vel azonban figyelme a házak elõtt elnyúló gyepre terelõdött. A forró kaliforniai napsütés és a helyiek tökéletes, zöld pázsitiránti rajongása fellendítette az öntözõrendszerek iparágát.Ahogy a környék lakói egyre tehetõsebbé váltak, kertjeiket fel-ásatták és öntözõrendszert telepíttettek. A házak büszke tu-lajdonosai a munkából hazatérve bekapcsolták a locsolót, ésámulattal nézték a felbukkanó forgószelepek vízi parádéját, aváltozó vízsugarú fúvókákat és öntözõfejeket, amint csodálatosmódon locsolták a hozzájuk közel esõ területeket. Lenyûgözõlátvány – eltekintve attól, hogy mindehhez kézi beavatkozásravolt szükség: a szelepek bekapcsolásához mindenképpen. Demi lenne, ha ezt valamifajta óramû mûködtethetné?

Erre kínált megoldást Hauser nagyapám 1943-ban benyújtott,„Locsolószelepek automatikus mûködtetése” címû, 2 311 108számú szabadalma. Ez az automata öntözõrendszer lényegé-ben a locsolószelepeket be- és kikapcsoló elektromos óra volt.Intelligens eleme, amelynek utánzatai a mai idõkapcsolókbanés termosztátokban is megtalálhatók, a programozás módsze-rén alapul: az „óra” perforált számlapjának szélén egymástól 5 perces távolságra lyukak találhatók. Amint az érintkezõtüskebeleér a lyukba, jelet továbbít a szolenoidnak nevezett, elektro-mos mûködtetõ szerkezetnek, amely az egyes locsolószelepe-ket be- és kikapcsolva vezérli az öntözõrendszert. A számlapona lyukak a locsoló különbözõ köreit jelképezik és mûködtetik.Ezek együttesen egy egész kert öntözését meg tudták oldani – a ház elõtti és mögötti füves részt, a belsõ udvart és a kocsi-felhajtó mellé esõ területeket egyaránt.

A FORRADALOM12


Amint nagyapám megépítette a prototípust, amelyet a sajátkertjében tesztelt, elindította a találmány szabadalmaztatá-sát. Míg a bejegyeztetés zajlott, megpróbálta a terméket piacradobni. Ekkor derült fény a XX. századi ipari modell korlátaira.

Egyetlenegy ötlettel régen sem volt könnyû megváltoztatnia világot. Feltalálhatunk egy jobb egérfogót, de ha képtelenekvagyunk milliós darabszámban gyártani, nem fognak töme-gével özönleni a vevõk. Ahogy Marx megjegyezte, a hatalomazoké, akik a termelõeszközöket birtokolják. Nagyapám amûhelyében feltalálta az automata öntözõrendszert, de nemtudott ugyanott gyárat is építeni. Hogy találmányával meg-jelenhessen a piacon, találnia kellett egy gyártót, aki hajlandóvolt megvenni az elõállítás licencét. Ez önmagában is nehézfeladat, ráadásul a találmánya feletti irányítás így kikerül a kezébõl. A termelõeszközök birtokosai döntik el, mit gyártanak.



Nagyapámnak végül szerencséje volt. Az új öntözõrend-szer-iparág központja Kalifornia déli részén volt, és hosszastárgyalásokat követõen egy Moody nevû cég megvette az auto-mata öntözõrendszer licencét. A termék 1950-ben Moody Rain-master néven jelent meg a piacon, s azt ígérte, leveszi a locsolásterhét a családi házban élõk válláról, így a hétvégeket a tenger-parton tölthetik, mert kertjük öntözését a rendszer magátólelvégzi.

A termék jól fogyott, és még összetettebb funkciókkal bõvült,amelyek után nagyapám jogdíjat kapott egészen addig, amíg az1970-es években az automata öntözõrendszerekre vonatkozólegutolsó szabadalmának védettségi ideje le nem járt.

A FORRADALOM14


Ezerbõl egy feltaláló számolhat be ilyen sikerrõl – a többségcsak robotol a mûhelyében, de találmányaik a piacig el semjutnak. Annak ellenére, hogy nagyapám más eszközökre leg-alább 26 további szabadalmat nyújtott be, nem sikerült újabbkereskedelmi sikereket elérnie. Becsléseim szerint 1988-ashaláláig mindösszesen alig néhány százezer dollárnyi jogdíjatkaphatott. Emlékszem, amikor gyerekként az 1970-es évekbenközösen felkerestük a Hydro-Raint, amely késõbb felvásároltaa Moodyt, és megnéztük a legutolsó öntözõrendszer-modell-jének gyártását. A dolgozók „Mr. Hausernek” hívták, és tisz-telettudóan viszonyultak hozzá, de nyilvánvalóan fogalmuksem volt, mit keres ott. Miután a cég megvásárolta a licencet,elkezdték megtervezni és úgy kialakítani a saját öntözõrend-szereiket, hogy egyszerûen gyárthatók, gazdaságosak és a ve-võk szemében tetszetõsek legyenek. Ezek már csak annyirahasonlítottak a nagyapám prototípusaira, mint amennyire azoka prototípusok hasonlítottak a legelsõ vázlatokra.

De ennek így kellett lennie. A Hydro-Rain egy-egy termék-bõl sok tízezer darabot gyártott a versenypiacra, amelyet azár és a marketing irányított. Nagyapám viszont csak egy ala-csony, öreg svájci bevándorló volt, akinek lejárt a találmányá-ra bejegyzett szabadalma, és aki garázsból átalakított mû-helyében dolgozott. Nem tartozott a gyár személyzetéhez, ésnem is volt rá szükségük. Emlékszem, amikor egyszer a gyár-ból az autópályán hazafelé tartva egy Volkswagenbõl néhányhippi rákiabált, mert túl lassan hajtott. Én akkoriban 12 évesvoltam, és megalázva éreztem magam. Ha nagyapám ténylega XX. századi kapitalizmus hõse volt, ez szemernyit sem lát-szott rajta. Inkább egy ezermesternek tûnt, aki elveszett a valóvilágban.

Története azonban mégsem tragikus, sõt abban az idõbenritka sikernek számított. Nagyapám – akire tökéletesen illett



a svájci mérnök karikatúrája, aki felszabadultabban használta atervezõceruzáját, mint amilyen szabadon társalgott másokkal– boldog ember volt, és a maga mércéjével mérve fényûzõenélt. Gyanítom, viszonylag jó pénzt kapott a szabadalom után,még akkor is, ha mostohanagyanyám (a nagymamám koránelhunyt) sokat panaszkodott a jogdíjak és amiatt, hogy öreg-apám nem volt elég rámenõs tárgyalópartner. A nagyapámminden tekintetben született feltaláló volt. De halála után,ahogy átnéztem a rengeteg szabadalmi kérelmét – köztük azegyik egy kályha idõzítõjére, a másik pedig egy diktafonszerûmagnóra vonatkozott –, nem tudtam nem észrevenni, hogyszámos ötlete közül valójában csak az öntözõrendszerrel sike-rült betörnie a piacra.

Hogy miért? Mert feltaláló volt, nem vállalkozó. Könyvemlényegében a kettõ közötti különbségrõl szól.

Régen nehéz sorsuk volt a vállalkozóknak. Az elsõ ipari for-radalom nagy feltalálói és üzletemberei, mint például a gõz-gép megalkotói – James Watt és Matthew Boulton – nemcsakokosak, de kiváltságosak is voltak. Többségük vagy az uralko-dó osztályba született bele, vagy kellõ szerencsével a felsõbbrétegek valamely tagjának tanítványa lehetett. A vállalkozásakkoriban azt jelentette, hogy az ember nyit egy sarki élelmi-szerboltot, vagy alapít egy egyszerû, helyi céget, vagy ritkáb-ban egy teljes mértékben illuzórikus, kockázatos próbálkozástjelentett, egy olyan ötletre alapozva, amely nagyobb valószínû-séggel teszi nincstelenné, mint gazdaggá.

Ma viszont elkényeztet bennünket a világhálón szerezhetõhaszon lehetõsége. Egy jó ötlettel és egy laptoppal akár egygyerek is elültetheti a világot megváltó cége magját – gondol-junk csak Mark Zuckerbergre és a Facebookra vagy az inter-netes startupok bármelyikére, amely az õ nyomdokaikba kívánlépni. Természetesen õk is kudarcot vallhatnak, de a bukás ára

A FORRADALOM16


nem az egész életre szóló szégyen és a szegénység börtöne,hanem a késedelmes hitelkártya-törlesztések nagysága.

Az a szép az internetben, hogy a feltalálás és a gyártás esz-közeit egyaránt demokratizálta. Bárki, akinek a fejébõl kipat-tan egy jó ötlet, néhány szoftverkóddal meg is valósíthatja(manapság még programozási ismeretek sem nagyon kellenekhozzá, amire mégis szükség van, az internetrõl is megtanul-ható) – a szabadalmaztatás fölösleges. Aztán egy gombnyomás-sal elérhetõvé tehetjük a több milliárd emberbõl álló, globálispiac számára.

Lehet, hogy sokan felfigyelnek rá és kedvelik, vagy mégsem.Lehet, hogy sikerül hozzá találni egy üzleti modellt, vagy még-sem. Lehet, hogy az út végén hatalmas gazdagság vár ránk,vagy mégsem. De a lényeg, hogy a „feltalálótól” a „vállalko-zóig” vezetõ út olyannyira lerövidült, hogy már alig létezik.

A Y Combinatorhoz hasonló, startup gyárak elõször a vállal-kozókat gyûjtik maguk köré, és csak késõbb az ötleteket. Hogystartup-neveldéjükbe okos fiatalként valaki bekerülhessen,alig kell több egy PowerPoint-prezentációnál. Miután valakibejutott, leendõ vállalkozóként költõpénzt, „whiteboardot” ésíróasztalt kap, valamint egy megbízást, hogy három hét alattálmodjon meg valamit, amit érdemes finanszírozni.

Ez sokaknak sikerül is, ami ugyanannyit árul el az internetalacsony belépési korlátairól, mint a résztvevõk zsenialitásáról.Az elmúlt hat évben a Y Combinator 300 vállalatot finanszí-rozott, köztük olyan ismertebbeket is, mint a Loopt, a Wufoo,a Xobni, a Heroku, a Heyzap és a Bump. Hihetetlen, de néhányközülük (például a DropBox és az Airbnb) ma már több mil-liárd dollárt érõ vállalat. Sõt a Condé Nast – ahol én is dolgo-zom – egyikõjüket, a havonta több mint 2 milliárd látogatóvalbüszkélkedõ Redditet fel is vásárolta. Most már a húsz-egyné-hány éves vezetõ zsenikbõl álló harmadik csapatát toborozza.



Egyeseknek ez az elsõ munkahelye, és fergeteges szakmai sike-ren kívül másban még nem volt részük.

De ez a bitek, a digitális világ elemi egységeinek birodalma.Az internetkorszak felszabadította a biteket, amelyek olcsónlétrehozhatók és továbbíthatók. Ez fantasztikus! A bitek min-dent átformáltak, a kultúrától a közgazdaságtanig. Talán ez a XXI. század egyik meghatározó jellemzõje (errõl is jó párkönyvet írtam már). A bitek megváltoztatták a világot.

Mi azonban leginkább az atomok világában élünk, amelyetsokan úgy ismernek, mint a „helyek és tárgyak valódi világa”.Bármilyen hatalmasra duzzadtak is az információs iparágak, a világgazdaságban továbbra is csak mellékszerepet játszanak.A Citibank és az Oxford Economics szerint a digitális gazda-ság tág értelemben véve nagyságrendileg 20 billió dollárosárbevételt jelent.1 Ugyanezen becslés szerint a világhálóhozkapcsolódó gazdaság mintegy 130 billió dollár értéket kép-visel. Egyszóval az atomok világa legalább ötször akkora, minta bitek világa.

Szemtanúi voltunk annak, hogy a demokratizált innovációinternetes modellje hogyan inspirálta a vállalkozó szellemet, ésmozdította elõ a gazdasági növekedést. Képzeljük csak el, egyhasonló modell a valódi tárgyak tágabb gazdaságában mirelehet képes! De még ennél is fontosabb, hogy el sem kell kép-zelni – hiszen már kezd valósággá válni. Errõl szól ez a könyv.Ma ebbõl a Maker Movementbõl (kreátormozgalom) vállalko-zók ezrei kerülnek ki, akik ipari szinten teszik magukévá a csi-náld magad (do it yorself, DIY) szellemiséget. Úgy hiszem, anagyapám – bármennyire is összezavarná õt a mai nyílt forrás-kódú és online, közös alkotás – egyetértene a Maker Move-menttel. Sõt büszke lenne rá.

A FORRADALOM18


Documents

KREATOROK_-_2013-05-09_webre.pdf