Képtár

Mit lát a fotós? Mit érzékel a fényképezőgép optikája? Mire villan, hogy meg örö -kít se számunkra, megőrizze az utókornak? Ezen az oldalon nem a szavak,hanem a ké pek beszélnek a pillanatról.Ebben a hónapban a Gödöllői Királyi Kastély és a műemlékem.hu második fotópá-lyázatának díjazottjáé a „szó”. A kastély felújítása, illetve a megújuló kastély voltaz amatőr fotósok témája. Képünkön a győztes Hunor felvétele, címe a Folyó.A műemlékes portálon változatlanul nagy érdeklődés kíséri „A hónap fotója”versengést, amelynek egyik nyertesét a közönség, a másikat a két szakember, Cs. Plank Ibolya és Hack Róbert segítségével választják ki.

A megújuló Örökség első számában ddr. TamásiJudittal, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalmegbízott elnökével beszélgetünk szakmai esz-ményeiről, pályakezdéséről, indulásáról, arról,hogyan jutott el a tudománytól az örökség ástársadalom viszonyának, a jól működő szakigaz-gatásnak a kérdéseihez ((4. oldal).

Kétszáz éves palota példaértékű megújulásánaklehetünk tanúi a KKirály utcában. A tulajdonosokmegmutatták, milyen is az értékőrző szemlélet(6. oldal).

Bécsben? Vagy inkább a Bécsi utcában? NNem istudom… vallja Nagy Gábor ((11. oldal).

Quo vadis, VVilágörökség? Itthon és a nagyvilág-ban. Erről beszél dr. Fejérdy Tamás ((12. oldal).

A harangok, harangöntők, öntödék és toronyóráknyomába szegődik a HHarangtörténeti konferenciaoktóber közepén. A lapzártáig írásban megérke-zett előadások olvashatók ((15. oldal).

A Műemléki Kutató és Dokumentációs Központkiemelkedő jelentőségű feladata a mműemlékirevíziós és műemlékjegyzék készítési munka,erről ír Bognár Gábor ((44. oldal).

Hazánk állandó vvelencei Műcsarnokáról, aMagyar Pavilon építéstörténetéről szólunk, tekin-tettel a Pincegaléria kiállítására. Papp Tímea azÉpítészeti Biennálén járt ((48. oldal).

Átfestették a vigántpetendi műemlék templomfalképeit – írja Vélemény rovatunkban BalázsikTamás ((51. oldal).

A Központi Antikvárium 115. árverésén ritkakincs bukkant fel: ppergamenre nyomtatotthóráskönyv, címlapját Kerver nyomdászjelvényedíszíti ((52. oldal).

2010 nyarán először jelent meg önálló standdala Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a soproniVOLT Fesztiválon, az ország egyik legnépszerűbbkönnyűzenei fesztiválján – számol be a program-ról és a sikerről dr. Veöreös András és SzigethyBalázs ((53. oldal).

Precizitás és racionalitás 4Király utcai történet 6Bécs, régi barátném 11Quo vadis, Világörökség? 12

A mesterség dicsérete 16A harangbordák számítási módszerei 18„A harang nehéz járása” 21Az alapító és utódai 23Harangöntöde centenárium 25A tornyok titkai 29Mérhetetlen idő 31Fényes századok 34Toronyórák nyomában 36Egyetemista szemmel 37Már nem áll az idő 38A bécsi harangöntő 39Konrád és testvérei 42

Műemléki revízió 44Velencei Műcsarnok 101 48Ember és építészet 50Az egyetlen kotta 51Kincs az árverésen 52Nálunk ilyen is VOLT! 53Mozaik 54

A címlapon:Király utca 9. Fotó: Hack Róbert

A hátsó borítón:A Tűztorony tövébenFotó: Kovács Olivér

ÖRÖKSÉG

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal folyóiratawww.koh.hu – ISSN 1786-7894

Felelõs kiadó: dr. Tamási Judit mb. elnök

Szerkesztõbizottság: Bálint Mariann, Bognár Gábor, Bugár-Mészáros Károly, Deák Ildikó, dr. Deme Péter (elnök),Farbakyné Deklava Lilla, Lázár Gabriella, Nagy Gábor, dr. Nagy Levente, Özvegy Györgyi, Róna Katalin, Szűcs József,Turok Margit.

Fõszerkesztõ: Róna Katalin

A szerkesztõség címe: 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 1. Telefon: 225-4837, fax: 225-4855, e-mail: orokseg@koh.hu

Laptervezõ: Lelkes Design Bt., e-mail: lelkes.peter@t-online.hu

Nyomdai kivitelezés: Mester Nyomda Kft.Telefon: 455-5050

Július utolsó napjaiban szűk körűháttérbeszélgetésre ült le néhányújságíróval, s három hívószót fogal-mazott meg, úgymond’ eszményeszerint a szakszerűség, a jogszerű-ség és a gyorsaság kell, hogy jelle-mezze a Hivatal működését. Mostúgy kérdezem, milyennek szeretnélátni munkatársait, mit vár tőlük?Csak azt, amit saját magamtól.Intellektuális, szakmai felkészültsé-get, valamint közhivatalnokokhozméltó kötelességtudatot és fegyel-met. Felkészült és becsületes kultu-rális szakhivatalnoknak lenni semmi-vel sem kevésbé becsülendő tevé-kenység, mint például a tudományoskutatómunka. És ha ma egy önma-gával szemben igényes kulturálisigazgatási szakember példaképetkeres, van hova visszanyúlnia: a kétvilágháború közötti időszak kulturá-lis igazgatásához. Olyan nevek fém-jelzik ezt a korszakot, mint GraggerRóbert irodalomtörténész, a berliniCollegium Hungaricum megszervező-je, a programadó Kornis Gyula, kul-tusz-államtitkár, a szintén a kultusz-tárcánál dolgozó, rendkívül műveltközigazgatási szakember, MagyaryZoltán, aztán maga a miniszter, grófKlebelsberg Kuno, s végül, de nemutolsósorban a MOB-ot szakhivatalláformáló Gerevich Tibor, a 2001. éviLXIV. törvény elődjének tekinthető,integrált szemléletű 1942-es örök-ségvédelmi törvényjavaslat kidolgo-

zója. Meggyőződésem, hogy az örök-ségvédelem lényegét tekintve kultu -rá lis tevékenység, amelyhez csak esz -köz – de jogállami viszonyok kö zöttnélkülözhetetlen eszköz – a ha tóságimunka, s amelyben a jogsze rű ség -nek és a szabályszerűség kell érvé-nyesülnie. A szakmai szempontokatnem lehet a hatóság precíz műkö dé -se nélkül érvényre juttatni, erősíteni. Amikor erről beszélünk, nem lehetszó nélkül hagyni, hogy a Kormányszeptember elsején elfogadta a te -rületi államigazgatási szervezetrend-szer átalakítását megalapozó intéz-kedésekről szóló határozatot, más-ként mondva, a megyei kormányhi-vatalok kialakítását.A kormányzati döntést végre kell haj -tani. Az új struktúra lehetőséget adarra, hogy a Kulturális Örökségvédel-mi Hivatalnál megmaradjon a szak -mai irányítás a kormányhivatalokszakigazgatási szervei fölött. Ezt aszakmai irányítást próbáljuk erősíteni.Augusztus elején gyors egymásután-ban két olyan elvi állásfoglalástjegy zett a KÖH elnökeként, amely a külvilág számára is nyilvánvalóvátette, mit gondol az örökségvéde-lemről, melyek azok a legfontosabbszempontok, amelyek mentén érzé-kelhetővé, megfoghatóvá válik amunka.A Bécsi utcai konkrét ügyben,amely ben ugyan hivatalos megkere-sés azóta sem érkezett a Hivatalhoz,

ám igen nagy közfigyelem övezte,fontosnak tartottam, hogy megszólal-junk, elvi állásfoglalást adjunk ki,egy értelművé téve ily módon felada-tunkat, elkötelezettségünket.Komolyan hiszem, hogy mindenekfö-lött érvényt kell szereznünk annak a gondolatnak, hogy a kulturálisörökség történelmünk pótolhatatlanforrása, csorbítatlan fennmaradásaelsőrendű közérdek. S a mi felada-tunk a műemléki értékek védelme,megőrzése a maguk anyagi valójá-ban. A szóban forgó, s tervezett fej-lesztés olyan épületeket érintene,

amelyek műemléki jelentőségű terü-leten, világörökségi helyszínen áll-nak, ahol a történelmileg kialakultvá rosszerkezet és városkép kifejezi alétrehozó kor és közösség építészetikultúráját, életformáját, a „budapes-ti” stílust. S noha jól tudom, gyakor-ta úgy tekintenek az örökségvéde-lemre, mint a fejlődést, a fejlesztéstörökké megakadályozó, s ily módon

ÖRÖKSÉG

Precizitás és

racionalitásTALÁLKOZÁSUNKKOR ALIG TÖBB MINT KÉT HÓNAP, VAGY MONDJUK INKÁBB ÚGY, IMMÁR TÖBB MINT KÉT HÓNAPTELT EL AZÓTA, HOGY MEGSZÁRADT A PECSÉT MEGBÍZOTT ELNÖKI KINEVEZÉSÉN. KORÁN LENNE MÉG BÁRMIFÉLESZÁMVETÉSRŐL, TAPASZTALATRÓL SZÓLNI, ARRÓL VISZONT NEM LEHET NEM BESZÉLNI, MIKÉNT INDULT EL EZENA PÁLYÁN, MILYEN UTAT JELÖL KI ÖNMAGA, MUNKATÁRSAI ÉS A HÁZ SZÁMÁRA TAMÁSI JUDIT.

Villanófény

Intellektuális értékren-det, felkészültséget, aszakma iránti elkötele-zettséget, s közhiva-talnokhoz méltó köte-lességtudatot ésfegyelmezettséget.

Róna Katalin

visszahúzó erőre, de meggyőződé-sem, hogy az értékőrzés nem ellen-tétes a fejlesztéssel, igaz nem mind-egy, hogy éppen milyen az a fejlesz-tés. Ezért tartottam fontosnak véle-ményünk, álláspontunk írott szavak-ba foglalását és megjelenését. Talánsegíthet abban, hogy a kérdést újra-gondolja építő és építtető. Úgy ér -zem, az állásfoglalás jó visszhangotkeltett a szakmában és a közvéle-ményben egyaránt.Miként a gyorsan következő másodikis, a Drechsler-palota kérdésében.Ahogy a Bécsi utca esetében, itt isazt látom, és ez nagyon fontos, hogya civil társadalom egyre érzékenyebbaz örökségvédelmi kérdések iránt.Tisztában voltam azzal is, kollégáimmilyen sokat dolgoztak, dolgoznakennek az épületnek az érdekében,hogy a lehetséges jogi keretek köztmilyen erőfeszítéseket tettek a ve -szélyhelyzetek elhárítására, az állag-megóvás kikényszerítésére. Éppenezért örültem a civil kezdeményezés-nek, amelyet levélben is köszöntöt-tem. Hiszem, hogy a civil örökségvé-dőket természetes szövetségeseink-nek kell tekinteni, hiszen csakegyüt tesen lehetünk képesek való-ban megvédeni értékeinket.Ezalatt a rövid idő alatt nyilván ren-geteg, a jövő munkáját, feladatait,útját kijelölő tárgyalása, egyeztetésevolt, melyeket emelné ki?Néhány, a teljesség igénye nélkül:Folyamatos tárgyalásokat folytattam,folytatok a Minisztérium és a Hivatalfeladat- és hatásköreinek megosztá-sáról, az eszményem szerinti hárompilléren álló, állami örökségvédelmiintézményrendszerről. Tárgyaltam azMNV Zrt. vezetésével a KÖH vagyon-kezelői szerződéseiről. Ugyancsak azMNV Zrt.-vel és az I. kerület polgár-mesterével a budai Vár tervezett fejlesztési koncepciójáról, előzetesegyez tetést folytattam az NGM ener-giaügyekért és otthonteremtésértfelelős államtitkárával az energetikaicélú épületkorszerűsítési programörökségvédelmi vonatkozásairól,

a BM építésügyért felelős helyettesállamtitkárával és a Magyar Építész-kamarával építészet és műemlékvé-delem kapcsolatáról. S nem utolsó-sorban határon túli magyar szerveze-tekkel a magyar vonatkozású kultu-rális örökségvédelmi kérdésekről.Kiemelt feladatomnak tartom azegyházi műemlékek kérdését, ezértis találkoztam az egyházügyekértfelelős államtitkárral. S fontos kér-désként kezelem, megkülönböztetettfigyelemmel kísérem a GödöllőiKirá lyi Kastély helyreállítási munká -latait, különös tekintettel a magyaruniós elnökség helyszínére.A napi munka felől térjünk át sze-mélyes arcára. Senki nem mondhat-ta, hogy „kívülről”, ismeretlen em -ber érkezett a Hivatal élére. Akik jólismerték, de tán azok is, akik nem,tudhatták, erős, határozott szemé-lyiség. Mégis bizonyára sokan felte-hetik a kérdést, vajon hová lett aza fiatal régész, aki annakidején széptudományos karrier előtt állt. Különös erről beszélni. Valószínűlegtényleg komoly, tudományos pályafu-tás előtt álltam, harmincöt évesenlettem kandidátus. A középkori régé-szettel foglalkoztam. Témám, ame-lyet németül írtam meg, a Felső-Rajna-vidék és Magyarország kályha-csempeműhelyeinek kapcsolatait ku -tatta a XV. század második felében.Akkor ez valóban fontos volt nekem,s aztán egyre jobban éreztem, hogyvalami más is izgat. És ez a más,bármily különös is, az örökség és a társadalom viszonyában fogalmaz-ható meg. Az álmom egy olyan jólműködő szakigazgatás volt, amely-ben művelt hivatalnokok dolgoznak.Mert úgy gondoltam, úgy gondolomma is, hogy jogállamban csak igaz-gatási módszerekkel lehet a kor mány -zati akaratot véghez vinni. Mert „tu -domány” a nagy rendszerben a lehe-tő legtökéletesebben végigvinni azakaratot, hogy „alul” az valósuljonmeg, amit „fölül” elgondoltak. Én azigazgatás szervezetét egy lomha ele-fánthoz hasonlítanám, koordinálatlan

mozgással, össze-vissza járó lábak-kal, ormánnyal. A vágyam, hogy ezaz elefánt megtanuljon járni, tökéle-tesen, összehangoltan mozogjon. De tegyük félre az elefántomat.Fokozatosan jutottam el ahhoz a fel-ismeréshez, hogy az igazgatás ér -dekel, s hogy az is tökéletes elhiva-tottságot, egész embert kíván. Nemle het abban az illúzióban ringatnima gam, hogy tudós vagyok, s köz-ben a szakigazgatással foglalkozomegy kicsit vagy fordítva. Ezért tör-tént az, hogy amikor nyolc éve bú -csút kel lett mondanom az elnökitanácsadói poszt nak, önként válasz-tottam a ha tó sági feladatot. Az márfontosabb volt számomra, mint atudományosság. S a tudomány immár csak a múlt?A tudományból két dolgot biztosanel lehetett sajátítani, s mindkettőéletre szólóan meghatáro-zó. A precizitást sazt a tényt, hogyminden dön-tésnek racio-nális alaprakell épül-nie.

ÖRÖKSÉG

Villanófény –

Fotó

: Hac

k Ró

bert

„Zártsorú, U-alakú beépítésű, két-emeletes lakóház, klasszicizmusbahajló copf homlokzattal. 3-1-4-1-3tengelyes homlokzatát háromtagúfőpárkány koronázza, fúgázott föld-szintjét erőteljes övpárkány zárjale, az I. emeleten könyöklő pár-kány fut végig. Az épület kettősrizalittal kiemelt közép részét gaz-dagabb architektonikus kiképzés ishangsúlyozza…A négytengelyesközépső rizalitot háromszögű tim-panon koronázza, levéldísszel,bőségszarú-motívummal közrefo-gott üres címerpajzzsal.” – így kez-di 1976-ban tudományos dokumen-tációját dr. Komárik Dénes. Királyutca 9. A palota „szerényen” áll abal oldalán magasodó, modern iro-daépület és a jobb oldali szomszéd,a Pollack Mihály tervezte lakóépületközött. A ház építésének pontosidőpontja nem ismert, a feltételezé-sek szerint 1809 körül emelték,tervezője is bizonytalan – HorlerMiklós, az 1953-as felújítás tervező-je, építésze, Brein Fülöp nek tulajdo-nította. Ami bizonyos, építtetőjeOberhäuser János borkereskedővolt. Utóbb, az 1840-es években ke -rült a Jakabffy családhoz, hogy százévvel később majd az államosítás

jó időre megpecsételje a sorsát.(A falfülkékkel tagolt, barokkoskapualjon, a tágas főlépcsőházonfölfelé haladva érkezünk a másodikemeleti lakásba. A nappali, másuttnagy teremnek mondhatnánk, azegykorvolt polgári világot idézi.Mostanában oly ritka, különleges,lenyűgöző életérzést sejtet. Vajonhonnan, milyen családi háttérbőlérkezett a két tulajdonos? Miféleindíttatással, érzékkel találtak rá a házra, honnan az erő és elszánt-ság, amivel nekifogtak, s véghez-vitték elgondolásukat?)Hencsei Kálmán kezdi a történetet,aki matematikus-fizikus előképzett-séggel közgazdasági egyetemet isvégzett, s régebben német ésorosz nyelvet is tanított.– Zala megyéből származom, aholsok a műemlék. Nem csoda, hogymindig vonzódtam a régi épüle -tekhez. (S tegyük gyorsan hozzá, minden-hez, ami a múltat idézi, amit fon-tos megőrizni, ezt bizonyítják azösszegyűjtött korabeli tárgyak, s a kis kötet, amit kezemben tartok:levelek az első és a második világ-háború idejéből. Drága Nagysád,tudja mi a trén? – címet viseli, s

ÖRÖKSÉG

A Címlapon

Király utcai

történet

Róna Katalin

VALAHA, ÉPÍTÉSE UTÁN VAGY FÉL ÉVSZÁZADDAL HÁROM RÓZSAKÉNTEMLEGETTÉK A KIRÁLY UTCAI KÉTEMELETES, COPF PALOTÁT. AZ EMLÉKE-ZET MEGŐRIZTE AZT IS, HOGY ITT SZÓRAKOZTAK HÖLGYEIKKEL A FEKETEMACSKA MULATÓ VENDÉGEI A XIX. SZÁZAD VÉGÉN. A SZÉP NAPOKATLÁTOTT POLGÁRI LAKÓÉPÜLETRE A MÚLT SZÁZAD DEREKÁN ROSSZABBIDŐK KÖVETKEZTEK. MA, KÉTSZÁZ ESZTENDŐSEN ISMÉT EREDETI, IFJON-TI SZÉPSÉGÉBEN RAGYOG, PÉLDÁJÁT ADVA TULAJDONOSOK ÉS ÖRÖKSÉG-VÉDELEM ÖSSZHANGJÁNAK.

Hencsei Kálmán édesapja emléké-nek ajánlja. Idős Hencsei Kálmán1945–48 között Szevasztopolbanvolt fogságban.)– Templomba járó szülők ministrálógyereke voltam Bezeréd faluban – folytatja –, ahol akkoriban ritkavolt az esemény. De magát a hely-séget már 1236-ban említik a kró-nikák. Szent Vendel kápolnájánakvédetté nyilvánítását is mi kezde-ményeztük. Felújításában, amely2009-ben Podmaniczky-díjat kapott,s a freskó restaurálásában is szere-pet játszunk. Ez persze egy másiktörténet. – Én viszont az Alföldről jöttem,onnan, ahol szinte minden elpusz-tult – veszi át a szót az angol–magyar szakon diplomázottVerasztó Lajos –, hiszen a vert falú

tanyák mind összeomlanak, amikorelhagyják őket. Egyik legnagyobbbüszkeségem, hogy negyven évvelezelőtt sikerült megmenteni a vá -sárhelyi pusztán, az Orosháza ésTótkomlós közötti Kardoskút Pusz -ta központon, az 1860-ban épült,később már istállónak használt,lebontásra ítélt csendőrlaktanyát.Az épület ma múzeum. Mindig tisz-teltem az öregeket, legyen szó em -berről, épületről vagy tárgyról. Való -jában így jutottam egy véletlen foly-tán első lakásomhoz is, huszonnégynégyzetméter a Várban, az Úri ut -cá ban. Az a bolthajtásos kis lakásmaga volt számomra a csoda.Álmaimban most is ott lakom.

ÖRÖKSÉG

A Címlapon –

Sötétség, az ablakoknyitva, vagy kiverve, a vasakon galambok,az elhanyagolt kapun,a falon ócska plaká-tok, leszaggatott hir-detmények. Pusztulásmindenütt.

(A régi, az ódon, a múlt iránti affi-nitás, az érdeklődés mindkettejük-ben nagy volt, de ez azért alighaelegendő magyarázat a Király utcaiházra.)– A kilencvenes évek végén jár-tunk. Már működött a Bécsi utcá-ban a Dover nyelviskola, amikor egyeste a Zeneakadémiáról ballagtamhaza – meséli Hencsei, akit esze-

rint a muzsika sem hagy hidegen –,s akkor már tudtam, fontos, hogyaz ember fölfelé nézzen. Csak ígylátja meg a kéményeket, az orom-zatokat, még szinte hallottamMozart dallamait, amikor meglát-tam ezt a házat. Milyen szépek akövek! Megálltam, nézelődni kezd-tem. Sötétség, az ablakok nyitvavagy kiverve, a vasakon galambok,az elhanyagolt kapun, a falon ócskaplakátok, leszaggatott hirdetmények.Pusztulás mindenütt. Kevesen lak-hatnak benne vagy tán senki?Letűnt idők romjai. Kié lehet? – Kálmán nem nyugodott, s engemsem hagyott nyugodni – folytatjaVerasztó Lajos –, kiderült, az ön -kor mányzat szabadulna tőle, demindenesetre azt hajtogatja, vankülföldi vevő, befektető. Az állítóla-gos vevő azonban visszatáncolnilát szott, amikor meghallotta, hogy a műemlék épületet nem lehetlebontani, viszont szabályszerűenkell helyreállítani. Az önkormányzatezzel együtt nehezen akart szóbaállni velünk. Közben azonban a mű -

emléki hivataltól egyre több felszó-lítás érkezett, sürgetés, nem ma -rad hat így a ház. Végül 2000 febru-

árjában beadták a derekukat, meg-győző szempont volt, hogy kulturá-lis intézményt, azaz nyelviskolát isakarunk létesíteni. – S akkor szembesültünk a tények-kel – mesélik szinte egymástól át -véve a szót –, az államosítás utántizenhat lakásra szabdalt házban2000-ben már csak három családlakott, végtelen igénytelenségben.Méteres pókhálók lógtak a komfortnélküli lakásban, ahol mérhetetlenkosz volt. A másik utca felől lerom-bolták a kerítést, és parkolónakhasz nálták a kertet. A legjobb álla-potban az első emelet volt, aztugyan is a szomszéd ház építkezé -

„Be kell keríteni alevegőt, aztán majdkibéleljük”

A Címlapon –

Verrasztó Lajos

sekor irodának használták. A külsőfelújítással kezdtük, azután jöttekfokozatosan a belső terek. Perszeott volt a tető, korábban egy jász-berényi csapat dolgozott a tetőcse-repezésen, elindultak kétfelől, aztáncsodálkoztak, hogy nem értek ösz-sze, azaz egymásra került az, ami-nek találkoznia kellett volna. Kezd -hették újra, akkor már csak egyikoldalról indulva.– Családi összefogás nélkül nemment volna – magyarázza Verasztó,s nevetve teszi hozzá, szerencse,hogy hatan vagyunk testvérek, Feróbátyám, aki kovácsnak tanult, majdépítész lett, segített a legtöbbet.Nemcsak építkezett, de még főzöttis az ott dolgozóknak.„Be kell keríteni a levegőt, aztánmajd kibéleljük” – emleget egykülönös mondást Hencsei, jellem-zendő a vállalkozást kísérő elszánt-ságot.(S hogy látja mindezt Sajti Zsuzsa,aki műemléki felügyelőként tízéven keresztül végigkísérte a házfelújításának minden mozzanatát?) – Az épületet 1952-ben államosítot-ták, majd 1993-ban került önkor-mányzati tulajdonba. 1953-banHorler Miklós tervei alapján és irá-nyításával még helyreállították. A függőfolyosókon a hiányzó rácso-kat az Október 6. utca 12. számúlebontott házából pótolták. A lakás-ok az udvari részen és a földszin-ten komfort nélküliek voltak, s egy-re jobban tönkrementek. 2000-bena két tulajdonos: Hencsei Kálmánés Verasztó Lajos az épületet le rom -lott műszaki állapotban, a teljesmű emléki rehabilitálás szándékávalvette át. S nem kis tervüket azutób bi évtizedben ütemezetten meg is valósították. Az épület ere-deti tömegét megtartva elvégeztékaz épületszerkezetek felújítását,elkerülve a fejlesztések során újab-ban szokásos hozzáépítést, bőví-tést. Az eredeti nyílászárókat, meg-őrizve valamennyit újjávarázsolták.A földszinten megszűnt a lakófunk-

ció, a boltozatos üzlethelyiségekbenreprezentatív virágbolt és kávézónyílt. Az első emeleten nyelviskoláthoztak létre. A második szintet la kó -térként alakították ki. Megújult azut cai és az udvari homlokzat, újburkolatot kapott a kapualj és azudvar. A homlokzatok kőfelületeinekés a belső lépcsőknek a helyreállí-tása restaurátori módszerekkel, igé-nyesen történt. Azt mondhatom,ide ális partneri viszony jött létre atulajdonosok és a műemléki ható-ság között. A legkisebb részletekkialakítását is a gondos előkészítés,az ajánlásoknak megfelelő megoldásjellemezte.(Miközben erről beszélünk a szak-ember nem titkolt büszkeséggel

mutatja a burkolat kövezetét, a pin -ce kőfalát, a kifelé nyíló külső ab -lakszárnyakat.) – A felújításhoz csekély pályázatitámogatást kaptak a tulajdonosok – teszi még hozzá Sajti Zsuzsa –,főként magánerőből finanszíroztákaz építkezést. Pontosan követhet-tem, hogy a tulajdonosok, a családés a barátok kétkezi munkájávalfolyt a kivitelezés jelentős része. Az eltelt tíz év alatt mindennapkészült valami új, szépült az épületa gondos munka nyomán, s gondo-lom, hogy az alkotók ezt a hagyo-mányt az elkövetkezendő évekbenis így folytatják. – Bizony aligha nyugodhatunk –ebben megegyezik a két tulajdo-

ÖRÖKSÉG

nos, bár az még kérdés, hogy alát szólag kész felújításban mi a kö -vetkező lépés. – Meg kell erősíteniaz erkélyeket, vagy a homlokzathozkell újra nyúlni, mert – ahogy mond -ják –, nagy a baj a környezetkultú-

rával, sokan nem tisztelnek sem-mit, leköpdösik a falat, előfordul,hogy levizelik, összefirkálják, netánráragasztanak valamit, esetleg csakodalökik a biciklit vagy nekitámasz-kodnak, de úgy, hogy fölteszik a lá -bukat, s ott marad a piszkos cipő-talp nyoma. Nem szólva a graffiti-ről, most sem lehet igazán nyomta-lanul leszedni. A szomszéd házrólaz elfáradt vakolat jön le, s malter-töredék hullik erre az épületre, a le folyó csatornába…– Van hát mit tenni – mondják –,s akkor még nem beszéltünk a ba -rokk palotákra emlékeztető mennye-zetfestésről, amire az egyik szobafelújításakor találtunk, s nem kétsé-ges, a feladat restaurátorra vár.

ÖRÖKSÉG

Építész tervező: Tamás Attila2000. külső homlokzat felújítása2002. I-II. szint felújítása2002. üzlethelyiség kialakítása2003. udvari burkolat 2006. alap-megerősítési munkák2009. pinceszint felújítása, ren-dezvényterem kialakítása2010. homlokzatok, kapualj fel-újításaA műemléki felújítás az Icomosdíját kapta meg.

A Címlapon –

Fotók:Hack Róbert

Hencsei Kálmán

Az udvar felől – tíz éve

Aztán nemrégiben újra láthattam.Már nem volt olyan kalandos az út,a határon úgy mentünk át, minthavisszaállt volna a Monarchia.Barátként üdvözöltük egymást, tet-tünk gyors városnéző túrát, aztánleültünk a egyik kedves vendéglőjé-be. Néztem a haját, a szemét, amosolya alól kivillanó fogait. Egykicsit megváltozott. Hát igen, az idő.A hajába melírozott csíkok kerültek,mint a bécsi háztetőkre az új beépí-tések. Közülük igen sok egyszerűentévedés, érezhető a bátorság, nemvéletlen, hogy Himmelb(l)au robban-tott tetőbeépítése szerepel azArchitekturzentrum jelenlegi kiállítá-sán is. Az Albertina mögötti tető-reinkarnáció azonban már az a kate-gória, amiről érdemes beszélni.Ehhez képest mi visszafogottabbakvagyunk, pontosabban próbálunkellenállni, amennyire lehet, a külön-leges példáink viszont igen nívósak.Elég, ha odaállunk a Szabadság térközepére. Észak felé nézve az erede-ti tető kontúrját követő új, palafedé-ses, lamellás beépítés, az ellenkezőirányban, az Október 6. utca 26. szá-mú ház, extravagáns tetőráépítése,ami még sok szakmai vitának lesz a témája.Valami vicceset mondhattam, mertelmosolyodott és kivillanó fogaiközött egy oda nem illőt vettem

észre. Talán egy protézis. Mint aKärntnerstrasse közepén az új be -építés. Két-három házat is lebonthat-tak, hogy ezt a magasságilag mégúgy-ahogy illeszkedő, de megjelené-

sében rettenetesen drabális vasbe-ton négyzethálót és a mögötte lévősok ezer négyzetmétert szerkezetilegmegépítsék. Bizonyára lesz majd raj-ta szép új homlokzat is, minden,ami manapság dukál, csak éppennagy és nagyon új lesz, aranyfogkéntfog virítani az utca jellegzetes be -épí tésében.Persze e téren mi sem panaszkod-hatunk, Budapest Belvárosának Bécsiutcáját hasonló gondolatok szoron-gatják, az öt ház helyén tervezettépítészeti jel, Herr Foster fekvőuborkájával. Volt is már erről egynem mindennapi Központi Terv -tanács, ahol a beépítés körülmé -nyeit elvben elfogadták. Az elvekazonban sokszor megcsaltak márbennünket. A szocializmus is jó voltelvben, aztán a gyakorlatban mirementünk vele.

Egy könyvet mutattam neki, nemnagyon értette a nemistudom jelen-tését, a kételkedés nem az ő kenye-re, közelebb húzta a könyvet, és én észrevettem, a látása már nem a régi. Lehet, hogy a schönbrunniműemléki felügyelőnek is problémá-ja volt a szemével, mert a bejáratnál három sárga színt festettek föl, de egyik sem egyezik a főépületeredeti színével.Ezzel a sárga színnel nekünk is ba -junk volt a fertődi kastély homlok-zatfelújításánál. A kutatók által java-solt, eredetinek kikiáltott padlizsán-vörös akkora döbbenetet váltott ki,hogy az épület kezelője egy erőteljesmozdulattal átlibbent a ló túlsó ol -dalára, és így a manapság trendi, seíze, se bűze homokszínt festették föla falakra, ahelyett, hogy meghagytákvolna a korábbi felújítás monarchia-sárgáját. Na, de hagyjuk az állandóvizsgálódásokat.Hamar elröpült ez a délután, jó voltújra látni, beszélgetni, jó volt megfü-rödni a langy nyárutóban, az osztrákkedélyesség természetes felszínessé-gében. Így nem is bántam, hogygondolataim megmaradtak az elsőbenyomás szintjén. Szeretek itt lenni,de a sosemvolt nagy szerelem mostsem kapott lángra. Viszont tudom,hogy kis idő múlva újra hiányoznifog, és én újra jönni fogok.

ÖRÖKSÉG

Nagy Gábor

Nem is tudom

Bécs,

régi barátnémSOK ÉVVEL EZELŐTT NAGYON KÉSZÜLTEM AZ ELSŐ TALÁLKOZÁSRA. KÉPRŐL MÁR ISMERTEM, OLVASTAM IS RÓLA, ÍGY MÉG IZGALMASABB VOLT AZ EGÉSZ. NEM BESZÉLVE ARRÓL, HOGY AKKORIBAN MÉG A HATÁRÁTLÉPÉS IS KÜLÖNKALAND VOLT, ÚTLEVÉL, VALUTA ÉS A HEGYESHALMI IRDATLAN SOROMPÓ LÁTVÁNYA. NA, DE EZEKEN TÚLJUTVAVÉGRE OTT VOLTAM. KICSIT MEGILLETŐDVE NÉZTEM ÉS FIGYELTEM. AKKORIBAN MÉG MINDENT MÁS TÓNUSÚNAKLÁTTUNK, AMI ODAÁT VOLT. DE MEGTAPASZTALHATTAM, HOGY A SCHÖNBRUNN TÉNYLEG OLYAN NAGY, AZ OTTOWAGNER-HÁZAK TÉNYLEG OLYAN SZÉPEK. BEVALLOM, MEGSZERETTEM, DE A NAGY SZERELEM NEM LOBBANT FEL.

aranyfogként fog virí-tani az utca jellegze-tes beépítésében

Az UNESCO és az ICOMOS szakér-tői missziója helyszíni szemlék ésaz érintettekkel folytatott konzultá-ciók alapján vizsgálta a Tokaji tör-ténelmi borvidék kultúrtáj világ -örökségi helyszín védőzónájába,Szerencs határába tervezett szal-matüzelésű erőmű problémáját.– E helyt nem kell részletezni,miért is vált szükségessé, hogyTokaj-Hegyaljára érkezzék ez anemzetközi szakértői misszió – kezdi Fejérdy Tamás. – A tervezetterőmű projektje eredeti formájábanmindenképpen káros lenne, ésmódosításokkal sem biztos, hogyhosszú távon nem lenne negatívhatása. Annak ellenére, hogy

a hatályos jogszabályi környezetnem tette lehetővé a hivatalos leál-lítást, a megvalósítás befektetőhíján szerencsére nem haladt előre.Patthelyzet alakult ki: a beruházóugyan rendelkezik jogerős építésiengedéllyel, viszont a finanszírozópartnerek, tudomásunk szerint,visszaléptek, miután szembesülteka világörökségi helyszín értékeitveszélyeztető vonatkozásokkal. Ámez a bizonytalan helyzet senkineksem kedvező, és nyilván nem istartható fenn huzamosan. – Az ügy minden fél számára meg-nyugtató rendezése érdekében kértMagyarország szakmai segítséget azUNESCO Világörökség Központjától

és az ICOMOS-tól – folytatjaFejérdy Tamás. – Ennek a világ -örökségi keretek között bejáratottformája a „reaktív monitoring misz-szió”. Független, külföldi szakértőkelemzik a kialakult helyzetet, ésbeszámolójuk alapján az ICOMOSnemzetközi szervezete fogalmazmeg ajánlásokat, majd a Világ örök -ség Bizottság hoz határozatot.Hasonló mechanizmus működött2005 márciusában a budai alsó rak-part bővítési tervei és 2007 novem-berében a belső-erzsébetvárosibon tások és új építések kapcsán. – Mint általában, ez esetben is ahelyszín megőrzési állapotának fel-térképezése volt az UNESCO–ICO-

ÖRÖKSÉG

Világörökség?

Quo vadis,

SZEPTEMBER 20. ÉS 24. KÖZÖTT A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYÁ NAK MEGHÍVÁSÁRA HAZÁNKBAN JÁRT AZUNESCO ÉS AZ ICOMOS SZAKÉRTŐI MISSZIÓJA. TOKAJ TÖRTÉNELMI BORVIDÉK KULTÚRTÁJ VILÁG ÖRÖKSÉGIHELYZETÉNEK KAPCSÁN (IS) IDŐSZERŰ A KÉRDÉS: MERRE TART A VILÁGÖRÖKSÉG EGYEZMÉNY 38 ÉVVEL AZELFOGADÁSA UTÁN? DR. FEJÉRDY TAMÁSSAL, A KÖH ELNÖKHELYETTESÉVEL, A VILÁG ÖRÖK SÉG MAGYARNEMZETI BIZOTTSÁG TITKÁRSÁGVEZETŐJÉVEL PRÓBÁLUNK VISSZA- ÉS ELŐRETEKINTENI.

A történelmi borvidéken

avagy gondolatok a 34. Bizottsági ülés és a Tokaj-hegyaljaiszakértői misszió margójára

Fotó

: Arn

óth

Ádá

m

Vajon világörökségi ügyekben isigaz, hogy a szomszéd kertjébenmindig zöldebb a fű? A Világ örök -ség Bizottság idén július 25. ésaugusztus 3. között tartottaBrazíliavárosban 34. ülésszakát – az ülésen részt vett magyar dele-gáció vezetőjeként Fejérdy Tamás.Hogyan látta a „szomszéd gyepét”,másutt jobban meg tudnak felelniaz Egyezményben foglaltaknak?– Ha a kérdés szerinti „szomszéd”a vendéglátó ország, akkor arról a bizonyos gyepről nem sokat tudokmondani – magyarázza –, hiszen az egyébként igen érdekes új (idén

éppen 50 éves), de már 1987 ótavilágörökséggé nyilvánított fővárost,Brazíliavárost leszámítva más hely-színre nem jutottunk el. Hogy meny-nyire tartják fontosnak a világörök-séget, arra nézve azért legalább kétjelzés elég egyértelmű volt. Az egyik: a Bizottság soros elnökitisztét Brazília nevében a szövetségikulturális miniszter saját személyé-ben látja el – egy éven keresztül.Más kérdés, hogy ezt egyéb elfog-laltságai mellett milyen intenzitássaltudja megvalósítani, hiszen azért a mostani ülés ideje alatt is rendreátadta a levezető elnöki funkciót

az egyiptomi alelnöknek. A másikfontos jelzés: elképesztő lobbyerővel„préselték ki” a Bizottságból egybrazil helyszín felvételét, és másRészes Államok jelöléseinél is igen

aktívan – igaz, inkább politikai, mintszakmai megfontolások alapján –vettek részt a vitákban.

Tokaj-Hegyalja esete az eddigieknélis világosabbá tette a hazai jogsza-bályi hiányosságok veszélyeit. Az elmúlt években már több alka-lommal felröppent a hír egy készülővilágörökségi törvényről – hogyanállnak most az előkészületek?– Kétségtelen, hogy Magyarország a 2009-es előrehaladási jelentései-ben jelezte, hogy szándékunkban álla világörökségi értékek védelmévelkapcsolatos jogszabályi környezetmegerősítése, amit a VilágörökségBizottság sevillai határozataibanörömmel üdvözölt – mondja a tit-

kárságvezető. – A „világörökségitörvény” megalkotását célzó folyamatmár ezt megelőzően, 2008-ban meg -indult, majd különböző „állomásokonés ráhatásokon” ment keresztül a ter vezet. Még mindig van, illetveújra megnyílt a lehetőség a törvény-tervezet átgondolására. Fontos a ha -tékony szabályozás, amely a világö-rökségi helyszínek kezelésének,finanszírozási kérdéseinek és mégnéhány hasonlóan fajsúlyos, kapcso-lódó témának a megoldását adja.De nem ez az egyetlen szempont.Hasonlóképpen nem elsődleges kér-

dés, hogy ez a szabályozás önállóvilágörökségi törvényként, vagy azörökségvédelmi jogalkotás keretébenvalamilyen más formában valósulmeg. Mindennél lé nyegesebb, hogyvalóban hatékony és valóban műkö-dő szabályozás jöjjön létre.

MOS hivatalos tanácsadói-szakértőimisszió elsődleges feladata – ma -gya rázza a titkárságvezető.– A szakértők a helyszín bejárásamellett konzultáltak az illetékesállami szervek képviselőivel, az érin-tett megyei önkormányzat és a bor-vidék 27 önkormányzata képviselői-vel, a szerencsi szalmatüzelésű erő-mű beruházójával, a BHD Zrt.-vel.Találkoztak a projekt ellen és érde-kében megszólaló civil szerveze-tekkel (borászegyesületek, a helyifejlesztéseket támogató szerveződé-

sek stb.). Remélhetőleg még ez évvége előtt megkapjuk a részletesszakértői jelentést, a misszió meg-állapításait és javaslatait. S remé-nyeink szerint ez valóban segítséglesz ahhoz, hogy ki lehessen moz-dulni a mai patthelyzetből, s megtudjuk tenni legalább a legsürge-tőbb lépé seket a világörökségihelyszín értékeinek védelmében.Erről a 2011. januárban beadandóelőrehaladási jelentésben tájékoz-tatnunk kell a VilágörökségBizottságot.

ÖRÖKSÉG

Reflektor –

Jogi szabályozás – itthon

Brazíliavárosban

Fejérdy Tamás Fotó: Hack Róbert

a világ közös öröksé-gét jelentő értékekmegőrzésének elő-mozdítása

– A kérdés azonban feltehetőleg az egyezménybeli összes „szomszé -dunk ra”, a többi 186 Részes Állam-ra vonatkozott – akkor aztán igazánvegyes a kép a „gyepet” illetően. A Bizottság (az adott Részes Állam

által jelölt és elvileg szakértő) 21tagja is nagyon eltérő megközelí-tést mutatott: a bizottsági tagságbólkövetkező helyzeti előnyöket szintecsak a saját országa érdekébenhasználótól, a saját magát fényezni

szerető hozzászólón át a szakmaiközérdek érvényesítése érdekébenáldozatokat vállalóig. Látható volt az is, hogy folytatódik a trend,amely szerint egyre nehezebb euró-pai helyszínnel a VilágörökségListá ra kerülni, és az is, hogy a márfelvett helyszínek megőrzését ugyanmindenki elsődlegesnek mondja, de a retorikát leszámítva valójábantovábbra is az új felvételek jelentikaz igazi „sikert”. – Példamutató kivétel az EgyesültÁllamok megközelítése: maguk kér-ték az Everglades Nemzeti Parknaka Veszélyeztetett világörökségi listá-ra való felvételét – éppen a hely-szín értékeinek megőrzéséhez szük-séges hatékonyabb eszközök előte-remtése érdekében. Valójában ezlenne az Egyezmény elsődleges cél-ja: a világ közös örökségét jelentőértékek megőrzésének előmozdítása.

ÖRÖKSÉG

KKét év múlva, 2012-ben a Világ -örökség Egyezményhez eddig csat-lakozott 187 ország az Egyezményelfogadásának 40. évfordulójátünnepli. A közvélemény számáraleginkább ismert számokban kife-jezve: augusztus eleje óta 911világ örökségi helyszínt tartanaknyilván, köztük 704 kulturális, 180természeti és 27 vegyes besorolá-sú, összesen 151 Részes Államterületén. De mi rejlik a számokmögött, és főleg: milyen folytatástsejtetnek?– Rendkívül fontos a kérdés – ter-mészetesen nem az ünneplés, mertabban bizonyára nem lesz hiány,máris rengeteg látványos, például az összes helyszín bevonását célzóötlet merült fel – folytatja a titkár-ságvezető. – Az Egyezményhez csat-lakozott Részes Államok Közgyűléseéppúgy, mint a Világörökség Bizott -ság jószerivel már két éve elindítottaaz Egyezmény jövőjével foglalkozógon dolkodást, stratégiai és egyébfeladatok kidolgozását.

(Fejérdy Tamás személyesen isrészt vesz az előkészítő munkafolya-matban. Jelen volt a témával fog lal -kozó nemzetközi szakértői tanács -kozáson és a mindenki számáranyitott munkacsoport összes ülésénis. Foglalkozott magyar és angolnyelvű írásaiban is a kérdéssel.) – A lényeg – mondja Fejérdy –,hogy az Egyezmény, mint az UNES-CO leginkább látványos és világszer-te ismert „zászlóshajója”, ténylegkomoly eszköz az emberiség közösörökségének a megőrzésére. De nem úgy, ahogyan azt annakidején a megalkotói elgondolták.Elsősorban a világméretű ismertségnyilvánossága a védelem eszköze.Viszont a mai napig nem működika veszélyhelyzetbe került helyszínekmintegy automatikus védelmétszolgáló nemzetközi támogatás ésszolidaritás, operatív együttműködéseszközeként. Közhely, de attól mégigaz: fennáll a veszély, hogy azEgyezmény – akárcsak egyes külö-nösen sérülékeny világörökségi

helyszínek – saját sikerének áldoza-tává válik. Ezt jól érzékelteti pél -dául, hogy az 1970-es években azEgyez mény kidolgozói összesen leg-feljebb 100 tételből álló jegyzékregondoltak – és a negyvenedik év -for dulóra valóban nem lesz mármessze az ennek tízszeresét jelentőezres szám… Vajon nem hígult-hí -gul fel túlságosan a kiválasztottakköre? Esetleg gazdasági-marketingeszközzé (lásd: világturizmus) ésnem annyira értékmegőrzési sze-replővé alakítva az Egyezményt?– A Világörökség jövőjét illetőentehát egyelőre több a kérdés, minta válasz – így az összegzés. Min den - esetre jelenéhez hasonló „fényesjövőjében” senki sem kételkedik. És elég nagy a nekibuzdulás, hogyezt az Egyezmény végrehajtásábanaz eredeti célokhoz talán inkábbközelítő, valódi megújulás-megújí-tás is szolgálja. Nem kell már túlsokat várni, hogy meglássuk: való-ban úgy lesz-e.

Lejegyezte: Schurk Viktória

Hogyan tovább, Egyezmény?

Brazíliaváros: Székesegyház, belső,Oscar Niemeyer Fotó: Fejérdy Tamás

Harangok és toronyórák

16 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

A mesterség dicséreteMagyarország, mint a külhoni harangöntők felvevőpiaca

A nyugati világban a harangok használatát ugyan az egyház vezette be, sőt azt ki is akartaa maga számára sajátítani, előbb-utóbb az emberek élete ritmusának irányítója, ugyanakkornem mindennapi események hírközlője lett. Jelezte az ébredés, azaz a munkához való felké-szülés, a déli munkaszünet, az esti elnyugvás idejét, de ugyancsak a harang szava adta hírüla vész közeledtét, a bekövetkezett haláleseteket, rendkívüli eseményeket, mint népgyűlést,kivégzést stb. Természetes tehát, hogy a használata a kereszténység felvételét követően hamarelterjedt és még egészen kis közösségek is igyekeztek harangról gondoskodni.

PATAY PÁL

Aharangöntés speciális kézműipar. A mes-terektől nemcsak fémipari, hanem maga-sabb szintű, hangtani ismeretekben valójártasságot is igényelt. Ugyanakkor a ha -

rang időtálló lévén, egy mester termelése akár nagyterület szükségletét is ki tudta elégíteni. Viszont a termékek súlyos volta gátolta a nagyobb távolsá-gukra történő szállításukat. Ebből kifolyólag általá-ban egy-egy ipari vagy kereskedelmi központban,püspöki székhelyen települt le egy-egy mester, akivagy a műhelyében – nem is annyira megrendelés-re, mint piacra – termelt, vagy az öntést megrendelőhelységébe utazva a helyszínen végezte el a munkát.Hazánk igencsak zivataros évszázadaiból kifolyólagalapjában véve csak Erdély és a Felvidék középkoriipartörténetéről vannak adataink. Ezek is eléggéhiányosak. Tudjuk, hogy Erdélyben a szász váro-sokban működtek mesterek, a Felvidéken megleginkább a bányavárosokban. A mai Magyarországterületét illetően mindössze csak annyit tudunk,hogy 1240-ben Pesten élt egy német mester,Henricus, 1357-ben meg Visegrádon öntött egy nagyharangot Conradus, aki a neve után ítélve ugyancsaknémet volt. Lehettek azonban magyar harang- egy-ben ágyúöntő mesterek is, hiszen tudjuk, hogyOrbán, aki a törökök számára Konstantinápoly 1453évi ostromához készített egy nagy ágyút, magyarvolt. Neve – Emericus, Imre – alapján magyar lehe-tett az a mester is, aki a IV. század végén Nagy -

váradon élt és aki – Benkő Elek véleménye szerint –mai magyar területre, Barabás község számára iskészített harangot. Bizonyára élt harangöntő mester a jelentősebbvárosokban, mint Buda, vagy Pécs, nyomuk azon-ban sem termékeikben, sem írott forrásokban nemmaradt fenn. Ha létezik is még néhány XV. századi,vagy XVI. század eleji harang, ezeken nincs feltün-tetve a mester neve. Az Ipoly és Hernád közöttiterületen van is 11 ugyanazon mester által öntöttharang, de nem tudjuk, ki volt ő és hol lakott.Egyedül a Margitszigeten lévő kápolna harangjáróltudjuk, hogy Hans Strous öntötte, de hogy hol ésmikor, azt már nem.

Igen valószínű, hogy a Dunántúl északnyugatisarka, amelyhez Bécs közelebb fekszik, mint Buda,a középkorban is jórészt az előbbi helyről szereztebe a harangokat. Ismerünk is innen három – 1515,1528 és 1535 évi – harangot, amelynek feliratai igenazonos jellegűek egy bécsi mesternek, László Raczko -nak Ausztriában található harangjai felirataival.A XVI–XVII. században az ország területénekjelentős része török uralom alatt állt. A törökökugyan a harangozást eleve nem tiltották azonban a harangállományunkat komolyan megtizedelték.Az általuk megszállt területen harangöntő mesterműködésére nem nyílt lehetőség, de még az azzalszomszédos, meg nem szállt vidékeken sem.Erdélyben és a Felvidéken azonban tovább folyt a harangöntés és nem egy jeles mester is dolgozott

HA MEGSZÓLAL A HARANG, HA KONGAT AZ ÓRA, S MUTATJA AZ IDŐT A TO RONYMAGASÁBÓL, RÉGMÚLT KOROKAT, TÖRTÉNELMI IDŐKET IDÉZ. AHÁNY TORONY,AHÁNY HARANG, AHÁNY ÓRA, ANNYI TÖRTÉNET, ANNYI EMLÉK, KÜLÖNÖS SORS. AZ MMKM ÖNTÖDEI MÚZEUMA ÉS A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGVÉDELMI HIVATAL A HA RAN GOK, HARANGÖNTŐK ÉS ÖNTÖDÉK, TORONYÓRÁK NYOMÁBA SZEGŐDIK AZ OKTÓBER 14-15-I KONFERENCIÁN. KÜLÖNÖS TEKINTETTEL ARRA, HOGY A HA -RANGFELMÉRÉSEK SORÁN A KUTATÓK ÉS A HARANGOK IDŐJELZŐ FUNKCIÓJÁTBEÁLLÍTÓ SZAKEMBEREK SOK ESETBEN TALÁLTAK A TORNYOKBAN MA IS MŰKÖDŐ,VAGY ÉPPEN MEGMENTÉSRE, MEGŐRZÉSRE VÁRÓ TORONYÓRÁKAT, ÓRASZERKEZETE-KET. A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGVÉDELMI HIVATAL MŰTÁRGYFELÜGYELETI IRODA MEG-KEZDTE A TORONYÓRÁK, ÉS –SZERKEZETEK VÉDÉSÉT.A LAPZÁRTÁIG BEÉRKEZETT ELŐADÁSOKAT KÖZÖLJÜK TELJES TERJEDELMÜKBEN, A HARANGTÖRTÉNETI ANKÉT PROGRAMJÁNAK SORRENDJÉBEN.

itt. Harangöntő dinasztiák, mint többfelé Euró pá -ban itt nem alakultak ki, németek lakta területrőlbevándorló mesterek biztosították az utánpótlást.Így került például Kassára a XVI. század má sodikfelében a morvaországi Olmützből (Olomouc)Andreas és Franz Illenfeld, majd az 1620-as évekbenHans Tomas Wenning Bécsből, illetve Eperjesre GeorgWierd Klagenfurtból. Ez utóbbi – egyébként kiváló– mesternek igen nagy szerepe volt az ország észak-keleti része harangokkal való ellátásában. Meg je -gyezhetjük azonban, hogy a Felvidéken – nevük,például Mottko, Kupec alapján – szlovák, tehát helyiszületésű emberek is kitanulták a mesterséget. A Dunántúlnak a törökök által meg nem szálltrészén a XVI–XVII. század folyamán nem műkö-dött harangöntő. Ez a terület, ahonnan már koráb-ban is jártak Bécsbe harangért, most Pozsony, defőként Bécs piacává vált. Számos mester egy-egyitteni meglévő, vagy már elpusztult harangjáról vanadatunk. Viszonylag több Balthasar Harold által ké -szítettről. Lehetséges, hogy azért kedvelték őt,mivel előbb már Pozsonyból, ahol korábban műkö-dött, több község szerzett be harangot. Vas megyé-ből Grazba is jártak harangért, ahol ugyancsakfolyamatosan folyt harangöntés. Ahogy az ország felszabadult a török uralom alól,hirtelen gazdag piac nyílt meg a harangöntők szá-mára. A felszabadult helységek szinte első felada-tuknak tekintették, hogy pótolják a hiányzó harang-jaikat. Egy évvel Pécs visszafoglalását követően –Szigetvárott még ott voltak a törökök – 1687-benmár ott volt egy Michael Weingarten nevű mester és öntött is harangot a pestis elmúltának emlékéreemelt Havihegyi kápolna számára. Két évre rá, a baranyai Magyarszék Grazban öntetett harangot.Négy évvel Buda felszabadítása után már ott dol-gozott a salzburgi Johann Nuspickher. Volt aki nemtelepedett le, hanem faluról falura vándorolva ön -tött harangot, mint Daniel Wesenbach a Rákóczi-sza-badságharc idején 1709–1710-ben a beregi Tisza -háton, szinte havonként egyet.Az újonnan megnyílt széles piac, amit a templo-moknak a betelepítések következtében megnöveke-dett száma még bővített is, vonzotta a harangöntő-ket. Nemcsak ausztriaiakat, hanem németországia-kat is. Sorra létesítettek műhelyeket, elsősorbanpüspöki székhelyeken, de ipari központokban is.Volt már műhely 1733-ban Egerben, 1735-benGyőrött, 1742-ben Esztergomban, 1744-ben Sop -ronban, 1761-ben Vácott. Budán 1732-től kezdvemár két műhely működött, az 1740-es években jöttmég hozzá Pesten is egy. A soproni és a győriműhely természetesen visszaszorította a bécsi mes-tereket a Dunántúlról, bár továbbra is jártak egy-egy harangért mind Bécsbe, mind WienerNeustadtba.Pécsett viszonylag későn, csak az 1760-as évekvégétől működött harangöntő mester. ÍgyBaranya, bár Buda közelebb volt, Graz piacalett. Természetesen Somogy déli része, azúgynevezett Belső-Somogy és Zala is. Sőt,noha a pécsi műhely 150 éven át szép szám-ban öntötte a harangokat, még a XIX. szá-zad elején is jutott ide Grazból.Még a XIX. század első felében is jöttekbe Ausztriá ból és Németországból meste-rek. Ilyen volt például legidősebbSeltenhofer Frigyes, aki 1816-ban jöttSopronba, ahol ő és a leszármazottai négygeneráción át gazdagították a magyaror-szági harangöntést. Utolsónak a bécsi

Korrentsch Márkot említhetem, aki 1851 és az 1867-ben bekövetkezett halála között az egri műhely bir-tokosa volt.Az 1860-as, 70-es években egy wienerneustadtimester, Ignaz Hilzer harangjai jelentek meg a ma - gyar piacon. Pozdech József egy pesti lakatosmester,aki vas harangszékek és megtört tengelyű vasharangjármok készítésére szakosodott, vállalta újharangok szállítását is. De nem ő öntött, hanem hi -vatásos harangöntőkkel végeztette azt, legtöbb-ször Hilzerrel. Többek között a debreceniNagy templom „öreg Rákóczi”-jának„újraöntését” is. Magam részérőlcsak sajnálom, hogy az országezen reprezentatív, közismertharangja nem magyar mestermunkája.Ugyanez a helyzet az országlegnagyobb harangjának, aszegedi fogadalmi temp-lom Hősök harangja, másnéven Szent Gellért-ha -rangja esetében is. A ha -rang öntésére az egyház1927-ben az Ecclesia Ha -rangművek Rész vény tár -sasággal szerződött. AzEcclesia ha rang jait egy,a csepeli Weiss Manfréd-gyárban be rendezett, egyfiatal né met mester általirányított műhelyben ön -tötték. De az öntendő ha -rang tömege meghaladtaennek kapacitását, amiértis azt a mester atyjának a Né met ország ban, Sinn -ben lévő műhelyében vé -gezték el. A szegedieknek– úgy látszik – nem mer-ték bevallani, hogy a ha -rang nem Ma gyar or szá -gon készült és „Harang -művek B.T. ön tött en -gem Budapesten F.W.Rincker által” csa-lárd felirattal lát-ták el.

Mûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 17

DR. MÁRTON LÁSZLÓ – DIPL. ING. NORBERT THEIL

A HARANGZENGÉS AKUSZTIKAI ALAPJAI

Alegegyszerűbb rezgésbe hozható tárgy akifeszített rugalmas húr, amelynek rezgé-si tulajdonságai egyszerűbbek a harangé-nál. Alaprezgése és felharmonikusai

közötti arány mindig 1:2:3:4…, míg a harangokalaprezgése (alaphangja) és felharmonikusai közöttez az arány nem egyszerű számtani aránypár.A harang zengési tulajdonságait olyan tényezők isbefolyásolják, mint a harangborda vastagsága, azanyag vastagsága, a harangtest méretei, a harang -bronz homogenitása stb.A harang hangját az alaphang és a felhangok (fel-harmonikusok) rezgésszáma határozzák meg. A leg-kisebb rezgésszám az alaphangra jellemző. Amitfülünkkel hangként érzékelünk az sohasem egyetlenrezgésszámú hanghullám. Olyan hangkeverék,amely az uralkodó alaphangból és a felharmoniku-sokból tevődik össze. A mellékhangok, vagy felhar-monikusok nem befolyásolják az alaphang magas-ságát, de számuk, rezgési frekvenciájuk és erőssé-gük az alaphang sajátos színezetét alakítják ki. Ha két hang rezgésszámait arányba állítjuk a relatívhangmagasságot kapjuk. Egységül az alaphang rez-gési számát vesszük. Ha például két hang rezgésiszámának aránya 1:2, akkor az utóbbit az alaphangnyolcadának (oktáv) nevezzük, ugyanis a két emlí-tett hang közé még hat olyan hangot illeszthetünk,amelyeket egymás után következve hallunk, kelle-mes zenei hangzásként érzékelünk. Ez a nyolc egy-más után következő hang alkotja a diatonikushangskálát. Ebben a hangskálában a hangok rezgés-számának aránya:

C D E F G Á H C1 9/8 5/4 4/3 3/2 5/3 15/8 2

ezek: alaphang (1), szekund, nagyterc, kvart, kvint,szext, szeptim, oktáv (2). Ha az alaphang C, akkor a többi hang neve D,E,F,G,Á,H,C. Két szomszédoshang arányát képezve, vagyis a magasabb hang rez-gésszámának arányszámát elosztva az előtte állókisebb rezgésszámú hang arányszámával, az egy-mást követő hangok intervallumai:

C D E F G Á H C9/8 10/9 16/15 9/8 10/9 9/8 16/15

Ha két hang intervalluma 9/8 vagy 10/9, akkor aztmondjuk, hogy a második hang egy nagy, illetveegy kis egész hanggal magasabb, mint az első. A 16/15 intervallumot nagy félhangnak nevezzük.Az említett nyolc hang nem elég, különösen zeneiművek létrehozásánál. Ezért a diatonikus hangskálaminden olyan két hangja közé, amelyek intervallu-ma egész hang, még egy-egy hangot -összesen ötöt-iktattak be. Ezáltal létrejött a 13 hangot tartalmazókromatikus hangskála: C, Cisz, D, Disz, E, F, Fisz,

G, Gisz, A, Aisz, (vagy B), H, C. A 13 hang 12 inter-vallumot képez. Ennek a hangskálának egy-egyintervalluma X, vagyis X12 = 2 Vagy X = 1,05946.Ennyiszer nagyobb egy hang rezgésszáma az előttelévő hang rezgésszámánál egy oktávon belül. Hatöbb hang egyszerre megszólaltatva a fülnek kelle-mes hangzást ad, azt mondjuk, hogy összhangban(konszonanciában) vannak. Ha a fülnek kellemetle-nül hangzanak, széthangzók (disszonánsak). Há -rom hang is alkothat kellemes összhangot, egyakkordot. Ilyen például a tercből, kvintből és szep-timből létrehozott akkord, amelynél a rezgésszá-mok aránya 10:12:15. Ez komor jellegű akkord és moll akkordnak nevezzük. A prím, nagy terc, éskvint a dúr, vagy vidám jellegű akkordot alkotja.A felsorolt hangokat viszonyítani is kell valamihezrezgésszámuk pontos meghatározása érdekében.Nemzetközileg a másodpercenként 437,5 rezgésszá-mú hangot számítják alaphangnak. A többi hangrezgésszáma az intervallum-szorzószámok segítsé-gével határozható meg.

A HARANGBORDA SZÁMÍTÁS KLASSZIKUS MÓDSZEREIBevezetőnek szántuk akusztikai fogalmakat tartal-mazó sorainkat, hogy érzékeltessük a harangterve-zés összetett, bonyolult jellegét. Hogyan is lehetneharangot tervezni, ami nem más, mint egy egyhan-gú hangszer, akusztikai alapismeretek nélkül. A harang zengése, az előre megtervezett zengésifrekvencia a harangtervezés fő paramétere. Ehheztársulnak a harang méretei, súlya, mint másodlagostervezési jellemzők, alakja, díszítése, felfüggesztésimódja, ütőjének méretei, a harmadrendű tervezésiparaméterek. Általános szabály, hogy a rezgő le -mez, rezgő pálca rezgésszáma, de a harangé is, a méretek függvénye. Nagyobb méretek alacso-nyabb, kisebb méretek nagyobb frekvencián rezeg-nek. Összefüggést keresve a rezgésszám, harangát-mérő, súly és a harang zenei hangja között, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ha egyezménye-sen egységnyi tömeghez (pl. 1000kg-hoz) és egy-ségnyi átmérőhöz (pl. 1000 mm-hez) rendeljük a C zengésű alaphangot, akkor ezek összefüggéseiaz alábbi diagrammokat eredményezik. (1. ábra)Ebből az is kiderül, hogy a harang hangmagasságaaz alsó átmérő függvénye. Harangtervezésnél elen-gedhetetlen a zenei hangok rezgésszámának isme-rete. Az alábbi táblázat ezt tartalmazza viszony-szám formájában, egy oktávnyi hangterjedelem-ben. A táblázat adatainak felhasználásával meghatá-rozhatjuk valamely harang együttes rezgéseinekfrekvenciáit harangonként, figyelembe véve a kí -vánt összhangot. A tervezés a frekvencia (zengés)kiválasztásával kezdődik. Már említettük, hogy egyadott zengési frekvenciához bizonyos súly és átmé-rő tartozik. Ha például egy E hangú harangot ter-

18 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

A harangbordák számítási módszerei

A harang-alakjának köszönhetően-akusztikailag jellegzetes egy hangú hangszer. Az egysze-rűsítés kedvéért azt mondhatjuk, hogy a harang akusztikai tulajdonságai a középpontjábafelfüggesztett, öblösre feszített kör alakú lemez akusztikájával függnek össze, ami a harang-hoz hasonlóan ütésre rezgésbe jön.

vezünk, ami a hangskálán a nagytercnek felel meg,átmérőjének viszonyszáma 0,800 mm súly viszony-száma 0,51300. Ha a C hangot vesszük alapul és a fenti táblázat szerint 1000-nek vesszük a súlyát,az E hangú harang súlya a C hangú haranghozviszonyítva 1000 x 0,51300 = 513 kg lesz. Az ütő-gyűrű átmérője a fenti táblázat szerint 1000 x 0,800,vagyis 800 mm. A középkor harangöntői az átmérőés a súly összefüggését a harangskála segítségévelválasztották meg. A kiinduló pont az összegyűjtöttbronzmennyiség volt. Ebből a nyersanyag mennyi-ségből a harangöntő ajánlatának figyelembevételé-vel döntötték el a születendő harang zengését a súlyés átmérő függvényében. A harangöntő mesterektapasztalataik alapján felállítottak egy u.n. harang-szabályt a súly és a zengés összefüggéséről. Ezt a sza -bály alkalmazta majd mindenik középkori ha -rangöntő és ez a szabály volt a tervezés alapja. A ter -vezés úgy kezdődött, hogy az előbbiekben említettharangskálából kiválasztották a súly függvényébenaz ütőgyűrű átmérőjét. Ez hordozza a harang többi méreteit. Grafikus szerkesztéssel az ütőgyűrűátmérőjére, amit egy vízszintes vonallal ábrázoltak,függőleges egyenest szerkesztettek. A vízszintes vo -nalat a közepétől jobbra és balra 6,5 vagy 7 egyenlőrészre osztottak, ugyanezzel az osztással a függőle-ges egyenest is 14 egyenlő részre osztották. A füg-gőleges egyenes 14-ik osztásán át vízszintes egye-nest szerkesztettek, amit jobbra és balra 3,5 részreosztottak az előbbi 1/14 mérettel. A vízszintes vona-lak bégpontjait összekötötték, ezáltal egy trapézkeletkezett. Ebbe a trapézba szerkesztették a harangbelsejének, vagy az ön tésnél használt mag külsőkörvonalát.A trapéz felső két szögén át körívet szerkesztettekúgy, hogy a félkör érintse a trapéz ferde oldalait is.A körív középpontja valahol a függőleges egyene-sen található. A kör képezi a harang belsejének felsőfelületét, szakkifejezéssel a harang egét. A ha rangalsó részének a tervezése az ütőgyűrű vastagságá-nak meghatározásával kezdődik. Ezt szintén a ha -rangszabály adja és a trapéz nagyalapjának 1/14része. A trapéz nagy alapja alá, a közepéből kiindu-ló két ferde egyenest szerkesztettek, jobbra és balraúgy, hogy a ferde egyenesek a perem vastagságávalegyenlő távolságra kerüljenek a trapéz ferde oldala-inak alsó pontjától. Ez adja meg az ütőgyűrű alattirész, a harangszárny méretét. A harangszárny alak-ját úgy kapták meg, hogy a harangbelső legmaga-sabb pontját összekötötték a két ferde egyenes vég-pontjaival. A tervezés a falvastagság kialakításávalfolytatódott a következő szabályokkal: az ütőgyűrűfölötti rész falvastagságát 2/3- ütőgyűrű vastagságú-

ra, a következő három magassági egységhez tartozófalat 1/2 ütőgyűrű méretre tervezték, a 9 magasságiegységhez tartozót 3/7 ütőgyűrű vastagságúra ésvégül az utolsó három egységet 1/2 ütőgyűrű vas-tagságúra rajzolták. Az így keletkezett pontokatösszekötötték, a sarkakat lekerekítették. A módszertVannoccio Biringuccio itáliai hadmérnök ismerteti1540-ben megjelent, kora úttörő munkájában, De La Pirotechnia című művében. Biringucciomódszere évszázadok alatt változásokon ment át. A méhkas alakú harangokat felváltották a hajlítottbordájú harangok. A hajlított bordájú harangoknakkét változatát fejlesztették ki a német és a franciatípusú harangbordát. A két harangborda típusközötti különbség lényegében csak a harang magas-ságára vonatkozik. A francia harangborda hosszabb,karcsúbb, míg a német zömökebb, alacsonyabb.Alsó átmérőjük szerkesztésénél mindkét harangtí-pus esetében, Biringuccio módszeréhez hasonlóan,a tizenöt részre osztást alkalmazták. A tizenötegyen lő részre osztott, vízszintes egyenes közepére,a hét és fél beosztásnál merőleges egyenest szer-kesztettek. A vízszintes alapvonalra, amely a ha rangalsó átmérőjének felel meg, újabb merőlegeseketszerkesztettek a 3,75 és a 11,25 beosztásnál. Ezek a merőleges egyenessek határozzák meg a harangbelső átmérőjét, a harangbúb irányába eső részneka magasság felétől számítva. A harangborda továb-bi szerkesztése a következőképpen történik: ugyan -azzal a beosztással, mint amit az előbbi, tizenötbeosztású, vízszintes egyenesnél alkalmaztunk, a két függőleges egyenest tizenkét egyenlő részreosztjuk. Ezután az említett vízszintes egyenes nul-lás és tizenötös kezdő, illetve végpontját összeköt-jük a két függőleges egyenes végpontjaival ( a tizen-kettedik beosztással). Az így kapott két ferde egye-nesre átvetítjük a függőlegeseken található tizenkétbeosztást. A ferde egyenesek 1,5 beosztásánál meg-kapjuk a Z pontot, ezek a pontok határozzák meg azütőgyűrű külső hosszát. Az A illetve a B pontokbólAZ, BZ, sugárral köríveket húzunk, majd ezeket a kis köríveket egy osztásnyi távolsággal metsszük.Igy megkapjuk az ütőgyűrű vastagságát meghatáro-zó másik pontot, a V-t. A harangborda további szer-kesztése, a borda ívének megrajzolása a háromkörív három középpontjának meghatározásával kez-dődik. A két, előbbi ferde egyenesek hatodik beosz-tásából a ferde egyenesekre merőlegeseket szerkesz-tünk, és mindkét irányban metsszük a két ferdeegyenest. A harang középvonala irányába a met-szésponttól 1,5 beosztásra kapunk két pontot (r). A harangborda felső ívének ezek a végpontjai, vagyisezekig a pontokig kell azokat a köríveket húzni jobb

Mûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 19

1. ábra

és baloldalon, amelyeknek középpontja (O) 30 osz-tásra található a két ferde egyenes felső pontjátmeghatározó merőlegesektől. E két görbe már a harang valódi alakjának része. Ennek a szakasznaka falvastagsága 0,33 osztásnyi méretű, megszerkesz-tése szintén a 30 osztású sugár segítségével történikúgy, hogy az O1 pontból 30,33 osztású, az előbbivelpárhuzamos körívet szerkesztünk. A harangbordatovábbi görbületét, az ütőgyűrűig terjedő szakasztegy 8, illetve 12 osztás hosszúságú körív segítségévelrajzoljuk meg úgy, hogy e két körív egyesítse azütőgyűrűt az előbbi harangborda ívvel. A ha rangbubját meghatározó görbéket (külső és belső búb-kontúr) a felezővonalon található O4 szerkesztjük.Az O4-et úgy kapjuk meg, hogy az A és B pontbólnyolcosztású körívvel metsszük a közép vonalat. A két körív metszéspontjában található az O4.Ebből a pontból a 12. osztásig terjedő sugárralösszekötjük a harangborda külső pontjait, majd 0,3osztással megrövidítve a sugarat, a búb belső kör-vonalát is megrajzoljuk.Így már teljes a harangbor-da. A módszert több évszázadon át, alkalmazták aharangtervezésben, és még ma is alkalmazható. A számítástechnika fejlődése, a szilárdsági számítá-soknál alkalmazott új módszerek a harangtervezés-nek is új utakat, lehetőségeket nyitottak. A követke-zőkben egy korszerű harangtervezési eljárást ismer-tetünk, amely a gépelemek és gépek szilárdsági szá-mításaitól kölcsönzött végeselem módszerkéntismeretes.

A VÉGESELEM MÓDSZER A HARANGBORDATERVEZÉSBENA harang jellegzetes térbeli alakzata bonyolultfeszültségi állapotot alakít ki anyagában, a bronz-ban, kondításkor. Ez a feszültségi állapot nem line-áris a harangborda minden pontján, ezért klasszi-kus módszerekkel csak megközelítő tervezést lehetelvárni, ami a harang zengési frekvenciáját, élettar-tamát illeti. A végeselem módszer olyan matemati-kai eszközt adott a harangtervezők kezébe, amelysegítségével a modellezés és a numerikus megoldá-sok számítógépes lehetőségeivel együtt a harangfizikai-mechanikai, akusztikai, vagy más tulajdon-ságai is nagy pontossággal meghatározhatóak.

A módszer gyakorlati alkalmazása azzal kezdődik,hogy az illető alakzat, esetünkben a harang 3D-srajzát részekre osztják, behálózzák. Ezt a folyamatotdiszkrétizálásnak nevezik, vagyis az illető alakzatotdiszkrét elemekre bontják. A harangzengés alatt azegyes elemek viselkedését egyszerű matematikaifüggvényekkel, aproximációs polinomokkal tanul-mányozzák. Minden egyes elemnek aproximációspolinomja van, amit összerakva az egész alakzatra

jellemző függvényt eredményezi. A diszkrét végeselemek összessége, a modell, ez helyettesíti a valódialakzatot.A véges elemek az egyszerűsítés céljábólcsak a csomópontjaikban kapcsolódnak egymáshoz.A csomópontok terhelése és elmozdulása közöttösszefüggés van, amit a következő kifejezés jellemez:

F = K.u Ebben a kifejezésben:

F – az elemek csomópontjaiban ható terhelés;u – a csomópontok elmozdulása;k – a térbeli alakzat merevségi matrixa (az egyes

elemek merevségének összege);A megoldás az alakzat (a harang) alakváltozási álla-potát adja, ennek ismeretében feszültségek, rezgés-számok számíthatók. A számítás n ismeretlenes negyenletből álló lineáris egyenletrendszer megoldá-sát jelenti. Mindezeket a specializált számítógépesprogramok segítségével, nagy kapacitású szá mí tó -gépek végzik. A programoknak három funkciójuk van:

– háló generáló és adat előkészítő funkció;– egyenlet megoldó funkció;– az eredmények megjelenítése (alakváltozott

állapot, lengés képek);Ezek után az eredmények kiértékelése következik,ami az elemmérettől és az aproximáció fokától függ.A finomabb hálósítás, a magasabb fokú függvénypontosabb eredményeket adnak. Igen lényegesrésze a módszernek az anyagok jellemzőihez, kap-csolódik. Ezek a sűrűség (fajsúly), rugalmasságimo dulusz, vagy az anyag izotrop tulajdonságai,amelyek ismerete és fő faktorként kezelése a mód-szer elengedhetetlen követelményei. Nagy vonalak-ban is mer tettük a végeselem módszer lehetőségeit a ha rangtervezésben. De azt is el kell mondanunk,hogy a legfontosabb, egyben a legbonyolultabb azeredmények kiértékelése, értelmezése. A módszer és az alkalmazott program meghatározzák a harangalapfrekvenciáját és grafikusan ábrázolja a frekven-ciák kialakulásának helyét és a rezgő zónák alakját.Elemezni lehet a harang által kibocsátott felharmo-nikus rezgéseket. A harang, amint az ábrákból iskövetkezik rezgési módusok lineáris kombinációjá-ból alkotja azt a frekvenciát, amit mi egy hangkéntérzékelünk. A valóságban a harang nem mindig tel-jesen szimmetrikus és ezért az alapfrekvenciáhozközeli rezgésszámú hangok is kialakulhatnak. Ezekaz úgynevezett tremolók, amelyek színesítik a ha -rang hangját, mondhatni egyedivé teszik. A harang-tervezésben a már meglévő modellt is változtatnilehet, a behálózott térrajz, a súly, változtatásával.Minden változtatás újabb számítások sorozatát fel-tételezi. A változtatást addig folytatják, amíg a szá-mítási eredmények azt az alaphangot adják, amely-re a tervező megrendelést kapott. A számítógépestervezés a harang sajátfrekvenciáit és a harangtes-ten kialakuló rezgésalakokat eredményezi.

20 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

Ansis Realease 12.1 Documentation

Márton László: Harangok. Pallas-Akadémia Könyvkiadó,Csíkszereda, 2001

Thheophilus Presbyter: A különféle művességekről.Műszaki Könyvkiadó,

Budapest, 1986

Uwe Hollburg: Maschinendynamic. Oldemburg Verlag,München-Wien. 200

Vannocio Biringuccio: De la Pirotechnia, Veneto, 1540,Friedr.Vieweg Verlag,

Braunschweig, 1925. IRO

DA

LO

M

OLÁH ANDREA

AMarosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyv tá -rában Bolyai Farkas iratai között találhatóegy hivatalos irat piszkozata1 amit Bolyaia vártemplom Consistórium nak küldött,

amiben jelenti hogy: „…A harang nehéz járása oká-nak megvizsgálása iránt tenni méltóztatott parancsolat-ját....” teljesítette és tájékoztatja a „Venerabile Consis -torium”-ot a vizsgálat eredményéről.

A felkérést nem találtuk meg Bolyai kézirataiközött, csupán jelentésének piszkozatát, amely utala felkérés lényegére – a harang „nehéz járásánakokát” kellett megvizsgálnia. 1821. decemberében a híres marosvásárhelyi ezer-mester, Bodor Péter2 megvizsgálta a toronybanlévő négy harang „járását”, miután valószínűen elő-zőleg az újonnan „készült új harangszék ülés, s azokravisszatett harangoknak nehezen való járások” miatt a ha rangozás gondot okozott. Bodor Péter felismerte a harang műszaki hiányos-ságait, tapasztaltakról jelentést írtak a consistori-umnak,3 Bodor valószínűen el is végzett néhány ja -vítást, ezt Bolyai leveléből tudjuk, aki azt írja, hogy:„A mostani igazítással a harangnak széke megkeményült,szólása kinyíltabb lett, s a hozzájárás megkönnyült (azépítő mestert megdicsérő munka)”.Ennek ellenére bizonyára továbbra is a nehézmaradt a „harang járása”, mert a ConsistoriumBolyait kérte fel a vizsgálatra. Miután elvégezte, az alábbi jelentést írta:4

„Venerabile Consistorium! A harang nehéz járása okának megvizsgálása iránt tenniméltóztatott parancsolatját alázatos tisztelettel vévén,ezen tárgyban való járatlanságomban s keskenyhatárútehetségemhez képest, relatiómat a következőkben megten-ni alázatos kötelességemnek ismerem.A mostani igazítással a harangnak széke megkeményült,szólása kinyíltabb lett, s a hozzájárás megkönnyült (azépítő mestert megdicsérő munka) I.-ben A harang széke jól s keményen van építve, s aharang is mostani helyéről kinyíltabban szól a toronyablakáról le a világosra; koronája húzási módja s húzójapedig csak a régi. Tehát valami egyébben kell keresni okát,ha most nehezebben jár. Ezeket gondoltam:1. Úgy tetszik, noha azt nem értem, hogy dél felé lévő csapalábbacska fekszik, abban se vagyok bizonyos, hogy a 2csap is egyenesen áll-e? 2. A két csap újon van verve, de pallérozatlan maradott,s tulajdonképpen sárgaréz perselyben kellene faolajkenet-tel járniok, megvásik ugyan az is, de együtt a húzókkal,az ő zsírjukkal jár.3. A fatengelyek, melyben a két csap van, végei igen súr-lódnak azon két gerendához, melyeken a csapok vannak.Ezen favégekből le lehetne venni, mivel úgyis a csapokvégeinél vastartalék /van] téve.

4. Azon fa, melynél fogva húzzák, nagyon rúg, azt kelle-ne szorítani. Eddig a mostani húzás módján való könnyí-tésről.II. Egyszersmind a lehető jobbításra nézve talán nem egé-szen helytelen ide adnom a következőket:1. Az ütő igen könnyű; a regula az, hogy minden mázsá-jára a harangnak mintegy harmadfél fontnyi vas legyenaz ütőben. Felette lassú az ütő járása. Lehetne ugyan akoronát egy kevéssé a két végénél lefele nyújtani s odabo-csátani a csapokat; akkor a harang szája annyival feljebbemelődnék, könnyebben járna, s a mostani ütővel meg-egyezőbben.2. A harangok veszedelmére vagyon az, hogy kicsi helytéri a harangot, nagy helyt és simán kell érnie, ettől sokfügg, valamint az ütés helyétől (felsőbb mathésis tanítjaazon hely megtalálását) p.o. ha egy mindenütt egyformapálcának a vége fogódik, hosszának 2/3-adánál van az ahely ( a kéztől számlálva), ahol legjobb az ütés, különbenmegfájul az ütő [ személy] karja s könnyen képzelhetnihasonló okból, hogy a harang is elhasadhat.3. A harangnak mostani ütése helye megkopott s levelezik,meg kellene az ütés helyét változtatni. Ha egy kis, igenkönnyű masinával az ütő húzattatnék, s a harang nyu-godnék, nem szenvedne az épület, s kevés gyakorlássaléppen olyan szépen, hangosan, s taktusra lehetne húzni, segy s más könnyű masinával fordítani kereken, hogy mindmás-más helyt érje; meg is lehetne könnyen dőjteni aharangot minden állásban, hogy a szájával leszóljon atorony ablakáról. Lehetne még fából faragott parabolaiformákkal, okosan rendelve, a harangot erősíteni a városfelé, hogy messzebb is elhalljék.4. Az ütőt mind azon esetben, mind a mostaniban lehet-ne alkalmatosabban tenni, ahelyett hogy a sok nehéz kötö-zést próbálgassák.5. A mostani húzás módját is igazítani kellene következő-képpen:a) Ahelyett hogy most az egyik csapra nyom az egyikhúzó, majd a másikra túl a másik húzó, s nem együtt akettő, jobb volna a közepéből bocsátani által egy geren-dácskát jól megerősítve, úgy, hogy mind a kétfelől nyúljékki öt-vagy hatodfél lábnyira vízirányulag állva (aharangnak nyílásakor) – a mostani húzófák ötödfél lábranyúlnak ki –, kétfelől a tengelynek két végéről. Mikormegindult egyszer a harang, s mintegy gradust írva szá-ját kifelé tátja, akkor kell a meghúzással esése erejéhezhozzáadni: akkor az imént írt gerendácska függően állna,s csak ezt kellene (a húzás helyett) a harang szája felőltaszítani. Ott nagy volna az erő hatalma. S még könnyűvolna növelni is sokképpen p.o. egy alól lefelé függően állótengely körül forduló [.?./ Függősen állva, az alól lévőhosszabbik karja végénél fogva, a harang alatt lévő pad-lást kivágva, a kurtább karja végével könnyen lehetne -mikor a horizontális gerendácska végei rendre leérkeznek-a harang szája felől taszítani s aztán meg vissza; model-lában könnyen meg lehetne mutatni.b) Ha a hely tágasabb volna, sokképpen lehetne húzni is.Könnyebben járna így is egy tengely közepére tett kerék-forma nagy csigával, mely csakugyan a harang szája alatt

Mûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 21

„A harang nehéz járása”Bolyai Farkas tanulmánya a harangszó fizikájáról

nem volnamiért egybekötődjék, anélkül is meg lehetne erő-síteni. Nem kellene a kereket egészen a harang szájáiglevinni, meg lehetne azét is erősíteni. Lehetne feljül kétróvázatja a két húzóra nézve, amely esetben a kötelekegymás ellenében tevődnének. Ezzel a korona is neheződ-nék s az ütővel megegyezőbben járna, de az előbb írtgerendácska sokkal könnyebben jár s olcsóbb.c) A húzó jármát hallottam, hogy némely helyt (u.m.Debrecenben) nem vízirányúlag teszik, t.i. a harangnaknyugvó állásában, hanem lefele csappanólag, mely annyi-ban jobb, hogy ámbár a megindítás későbbi, de azután,mikor a harang felhág, hatalmasabb az erő. Ugyancsakezen esetben is jobb volna fennebbi okból középbe tenni.Ezeknek alázatos jelentése mellett, méltóztatott bizodalmáta Venerabile Consistoriumnak alázatosan köszönvén,maradok alázatos tisztelettel a Venerabile Consistorium nak

alázatos szolgája Bolyai Farkas

M. Vásárhely, 1822. 20. Febr

Az egyházi levéltárban fellelhető dokumentumokalapján5 1822 év júniusában „igazítás” történt aha rangon.Bolyai tanulmánya komoly elméleti ismereteket isközöl, nevezhetnénk a harangszó fizikájának.Rávilágít a hang keletkezését, terjedését befolyáso-ló mechanikai törvényekre, ok-okozati összefüggé-sekre, a harangtest-, ütő-, ingahossz méretek, ará-nyok, tömegösszefüggések, anyagminőség jelentő-ségére, a torony magasságának, valamint a légköriviszonyoknak a szerepére azért, hogy a hang perio-dikusan szóljon, „tactusa” állandó maradjon. Igennagy a szerepe a harangozó közreműködésének, és az általa kifejtett periódikus erő jellemzőinek. A harangozó okozza az ütő és harangtest mozgását.Mindhárom test periódikusan, más-más irányba fej-tik ki az erőt. Az eredmény – a hang – tehát egy vég-telenül összetett mozgásszinkronizálás eredménye.Bolyai tanulmányának egyetlen hiányossága, hogy

nem ad mesteremberek számára használható, gya-korlatilag könnyedén kivitelezhető ötleteket. Vajona júniusi munkálatok mit tudtak megvalósítaniBolyai javaslataiból. Hét évvel ugyanis az első bead-vány után a vártemplom harangozói fordultak a Consistoriumhoz:

„…bátorkodunk jelenteni, hogy nagyharangunk megter-hesedett járásában, úgyhogy teljességgel sem lehet húzni..” 6

A levél hátoldalán a megtaláljuk a consistoriumijegyző írásos intézkedését:

„Válasz: ajánltatik… hogy megtalálván mechanikusBodor Péter urat is, a nagyharangnak béjelentett megne-hezedését vizsgálják meg, s a húzásban lehető megköny-nyebbítést eszközöltessék ki sietőleg.”

Egy korabeli feljegyzésben bukkantunk az alábbihírre:

„1830-ban Csillag István [Mihály?] harangozó neje atűzzeli gondatlan bánása miatt csaknem áldozatul ejtettea Bodor Péter által célszerűen épített toronyba vezető lép-csőzetet.” 7

Úgy tünik, hogy a gyakorlati megoldást BodorPéter megtalálta, és elkészült az a harangszék,amelyről Debreczeni László, Erdély híres temp-lomtervezője azt állította, hogy a mai műszaki isme-retekkel és eszközökkel sem lehetne ennél tökélete-sebb szerkezetet építeni.8

Bolyai „levelezés”-sel kapcsolatos aggályai beigazo-lódtak. A nagyharang öntvénye annyira megrongá-lódott, hogy végül elrepedt. 1833-ban újat öntöttek, ez tölti be ma is azt a ren-deltetést, amelyet a rajta lévő körirat hirdet:

„Függjön itt számtalan évekig,Isten védje ellenségtől,

Hívja az élőket buzgóságra,Kísérje nyugalomra,

Veszély hirdetője ne legyen.”

Csak egyetlen halottat nem kísért nyugalomra a vártemplomi harangszó – Bolyai Farkast.Végakarata ugyanis az volt, hogy:

„Sem […] ceremónia, még harang sem legyen.” 9

Halálát mindössze a kollégiumi csengők adták a vásárhelyi emberek tudtára.

22 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

1 Lelőhelye: Marosvásárhely, Teleki-Bolyai Könyvtár,Bolyai Farkas iratok, 340. sz. irat

2 Bodor Péter székely ezermester, mechanikus ( 1788- 1849)akinek leghíresebb alkotása az a zenélő kút voltMarosvásárhely főterén, amelynek mása ma a Margit szige-ten áll.

3 Református Egyházi Levéltár, Marosvásárhely, 1090/1822sz. irat

4 Bolyai Farkas levelének piszkozata, amelyet a marosvásár-helyi ref. egyházkerület Consistoriumának írt. 340. sz. irat. A levél eredetijének lelőhelye: Ref. Egyházi Levéltár,Marosvásárhely, 1099/1822

5 Református Egyházi Levéltár, Marosvásárhely, 1090/1822sz. irat

6 Ref. Egyházi Levéltár, Marosvásárhely, 1828

7 Székely Mihály feljegyzései a marosvásárhelyi vártemp-lomról. Fodor István monográfiai gyűjteménye. MarosmentiÉlet kiadása, 1936-1938, 15-16.sz. 9. o.

8 néhai Mester István vártemplomi lelkész szóbeli közlése.

9 Koncz József: A marosvásárhelyi evang. reform.Kollégium története, Marosvásárhely, 1896, 332-336F

OR

RÁ

S

Kali Ellák grafi-kája a BolyaiFarkas szövegalapján rekonst-ruált harangfelfüggesz-tésekről

JURAJ GEMBICKÝ

Mindegyikük az úgynevezett Gaal-családharangöntödéjében készült, jellemződomborművekkel, díszes feliratokkal éstökéletes alakzattal. A progresszív

harangöntészeti iparművészet példái, sok nemvédett, vagy még nem felfedezett bronzöntésűgyertyatartóval, lámpával, asztallal, szoborral, litur-gikus edénnyel és sokféle más műtárggyal együtt,amelyek e tárgykörbe tartoznak.Konrád mester (az ún. „Gaal” előnevű Conradus) –a Szlovákia területén legjelentősebb, s legrégebbrőlismert középkori, kolostoron kívüli harangöntőműhely alapítója. A Gaal-műhely (vagy Gaal-öntö-de) Iglóban (Spišská Nová Ves-ben) 1357 és 1516között működött. Így nevezték a szakirodalombanés a tanulmányokban, összefüggésben a családinévvel. A legtöbb mester onnan származott érte-lemszerűen, ahogyan a nevét említik a közzétetttörténeti írott források, vagyis a Gaulnaw-ból szár-mazó, innen a „Gaal“ rövidítés.. 1357-ben, a viseg-rádi királyi udvarban Konrád harangöntő (Conradcampanista) együtt dolgozott a testvéreivel, Mik -lóssal és Jánossal (Nicolao et Johanni Campanorumfusoribus). Konrád mester e királyi székhely részé-re az archeológiailag vizsgált harangforma és azöntési munkahely alapján számított rekonstrukció-nak megfelelően valószínűleg a középkori Európaegyik legnagyobb ismert harangját öntötte le (280

cm alsó átmérő, 300 cm magasság, kb. 13 000 kgtömeg,). Az Anjou-házi Nagy Lajos király e haran-gért több privilégiummal jutalmazta. Ez volt a híresharangöntő pályafutásának a kezdete, amely a maiSzlovákia területének szepességi régiójában folyta-tódott iglói központtal, az ő és leszármazottainak

Mûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 23

Bronz keresztelő-medence (Kosice – Kassa),XIV. század,ViktorMyskovsky rajza

A sérült Quirinharang (Revuca– Nagyrőce), Hans Wagner

Az alapító és utódaiA Gaal-harangöntő dinasztia tevékenysége a Szepességben

Szlovákiában a mai napig létezik a középkori harangöntő kézművességet legjobban repre-zentáló történeti emlékek csoportja: kitűnő minőségű gótikus harangok, valamint unikális,kétrészes, kehely formájú keresztelőmedencék, amelyeket még ma is használnak, főként a Szepesség területén.

műhelyében. Itt könnyen hozzáférhetőek voltak a természeti források: a réz, a fa és az ón (nagyonközel a lengyelországi központhoz, Krakkóhoz). A harangöntészeti irodalomban van egy érdekeshipotézis is egy korábbi harangöntödéről (az ún.pre-Gaal műhelyről, összefüggésben szenteltvíztar-tók példányaival Tvarožnában, Stará Lesnában(Felsőerdőfalva) és Košice-ben (Kassán), amely mára Konrád-család műhelyének a megalapítása előtt isműködött Iglón, ami nagyon valószínűen fenntar-totta a folyamatosságot a korábbi tevékenységgel és az ornamentális szerkezeti formákkal.Konrád mester konkrét munkáinak egyike, egybronz szenteltvíztartó Svedléren (Švedlár), melyeteredetileg a ma már nem létező Stillbach részéreöntöttek). S amelynek a díszítési szerkezetébenNagy Lajos címerének tíz formája ismerhető fel,

valamint az 1375-ből, Kysak faluban (Kassa közelé-ben) megmaradt nagyharang. Ez a mai napig a leg-régibb keltezett, megőrzött harangként ismertSzlovákiában. Valamint a XIV. századi nagyharangHrabušicében (Kabsdorf, Káposztafalva, Szepes -ség), amely a legenda szerint a Lapis refugii, SpišKláštorisko-ból, a szepesi Látókő karthauzi kolosto-rából származik. Juraj Spiritza legutóbb közzétettcikke szerint vannak más, Konrád mesternek tulaj-donított munkák is. Nem védett harang Batizovcé -ben (Batizfalván), hasonlóan nem védett a Spiš-i(szepesi) várból (csak archeológiai töredék), harangNižné Lapše-ból (Alsóláposról), ma a kassai Kelet-szlovákiai Múzeumban őrzik, valamint az ún.középharang a Poprad – Spišská Sobota-i (Poprád-Szepesszombat) harangtoronyból. És feltételezik a krakkói Wawelben, Szt. Leonard kriptájábantalált harangtöredékek valószínű kapcsolatait is.A Konrád utáni időszakban (XIV-XV. század) mű -ködött János harangöntő, (Johannes Glokengiesser,akit az irodalomban Ján Weygel-ként említenek,Spišská Nová Ves- ből (Iglóról). Ő 1386-1389-benLengyelországban dolgozott, ahol két harangothagyott a krakkói Szt. Mária-bazilikában (KosciolMarijacki), és neki tulajdonítják a “városi” harangotis Biecz-ben (Lengyelország). János mester után, a 15. században a következőkmű ködtek: az ifjabb Miklós (nagy harang Hari -chov cé ben/Harikóc, Pálmafalva), aki feltehetőenKonrád unokaöccse volt, Mátyás (Mathias, MattesGlockengisser de Nova Villa) harangöntő, akiket a harangöntő család egy másik nemzedéke követett:Vince és Pál testvérek (Vincentius fusor campana-rum, Paulus dictus Gaal), valószínűleg Konrád test-vérének, az idősebb Miklósnak az unokái.Juraj Spiritza legutóbbi kutatásaiban, az iglóiharangöntöde egyes műtárgyain (keresztelőmeden-ce, Ľubica/Leibic, Kežmarok/Kézsmárk) használt„MG” unciális kezdőbetűk értelmezésének megfe-lelően azonosított egy másikat is, és feltételezte,hogy a család egy másik tagját azonosította, az MGmonogramú Mathias Gaal-t. A családi műhelyutolsó ismert és nagyon fontos mestere HansWagner (magister Johannes Wagner de nova villa,Hannes Wagner), aki 1475 és 1513 között dolgozott

24 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

Szenteltvíztartó,részlet (Svedlar -Svedlér) XIV.század, Konrád mester

Magyar és szlovák kutatókBardejovban

(a munkáját ismeretlen munkatársa folytatta, öz -vegyével, Ursulával is együtt dolgozott 1516-ig, J. Spiritza említett, legutóbbi kutatásai szerint). A legprogresszívebb, utolsó munkái (szenteltvíztartóSpišské Vlachy-ban, Szepesolasziban) a szepességireneszánsz művészet korai darabjai közé tartoznak.Ennek a szepességi régióból származó műhelynekmás ismert munkákat (harangokat, szenteltvíztartó-kat) is tulajdonítanak. Köztük az 1516-ból származóóraharang a Szent Erzsébet katedrálisban, Kassán.Augustinus magiszter nem védett harangja Turňanad Bodvou-ban (Tornán), Kassa közelében, egynem védett harang Revúca-ban (Nagyrőcén, a Gömöri régióban), meglévő harang Žehňaban(Szegenye, Sárosi régió), Gemerská Poloma-ban(Veszverés, Gömör), Janíkban (Jánok) és Čečejovce-ben (Csécs) Kassa környékén, egy harang Ľupča-ban (Németlipcse) és Bobrovecben Nagybobróc(Liptói régió). Harang Sabinovban (Kisszeben)vagy Bardejovban (Bártfa, Sárosi régió), egy szen-teltvíztartó Štítnik on Gemer-ben (Csetnek,Gömörben) egymás mellett. Távolabbi helységek-ben: harang Nižné Lapše-ben (Alsólápos, maLengyelország), harangok Krakkóban, szenteltvíz-tartó Liptovská Teplá-ban (Liptótepla), ma Buda -

pesten, a Nemzeti Múzeumban őrzik, szenteltvíz-tartó Gyöngyösön: mindezek együtt jelzik a családiműhely alkotásainak a hatását és az elterjedtségét a Szepességnél nagyobb területen, nem csak Kelet-Szlovákiában, a létezésének az egész aktív idő -szakában.A legutóbbi, Konrád mester és követői harangöntö-déjével kapcsolatos, nemzetközi szlovák-magyaregyüttműködés keretében végzett kutatások új,fontos és komoly észleléseket, eredményeket ésértelmezéseket eredményeztek. A Magyar Nem ze -ti Múzeum visegrádi Mátyás Király Múzeumánakszakembereivel, a kassai Műemlékvédelmi Irodamunkatársaként vettem részt a 2007-2009-es pro-jektben. Részletes, korszerű dokumentációval,nem zetközi kiállítás előkészítésével, katalógusösszeállításával, valamint Konrád mester legna-gyobb, visegrádi harangjának elméleti és jövőbelivalós rekonstrukciójával foglalkozott a team. A Konrád mester harangöntödéjéből származóvédett műtárgyak (Szlovákia, Magyarország ésLengyelország területén), történeti harangjainak ésszenteltvíztartóinak a szépsége, az európai kulturá-lis örökség fontos részét képviselik.

MILLISITS MÁTÉ – L. KISS KATALIN

ASzlezák-családhoz köthető harangöntö-dék működését tanulmányozva mindkétesetre találunk példát. Egyrészt a dinasz-tiaalapító Szlezák László mellett 1935-ben

unokaöccse is harangöntő műhelyt nyitott, más-részt munkásságát nevelt fia, s ma már unokája isfolytatja.2 Legjelentősebb Szlezák László (1870-1953)munkássága, akinek műhelyéből 40 év alatt többmint 5000 harang került ki, s legnagyobb számbanma is az ő harangjai szólnak a tornyokban.

A SZLEZÁK-HARANGÖNTÖDE INDULÁSAA Szlezák László-féle harangöntöde múltja az 1847-ben alapított, Pozdech József-féle, harangfelszerelé-seket készítő pesti műhely működésére, a XIX. szá-zadra nyúlik vissza. Pozdech József (1810/11–1878)tanult szakmáját tekintve lakatosmester volt, aki az1860-as évektől a tárcsás felfüggesztésű harangokállítható szélességű tartószerkezeteit (jármait)

készítette, saját szabadalma alapján. A magyarharangöntészetben a XIX. század második felébenáltalános volt az áttérés a füles koronájú harangokhelyett a tárcsás harangok öntésére, de a Pozdech-műhellyel ellentétben a harangöntödék merev, nemállítható szélességű jármokat alkalmaztak, és ezek a toronyban nagyobb rezonanciát idéztek elő.3

Mûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 25

1916-os képeslap apesti Rózsafűzérkirálynéjadomonkos temp-lom harangjai aSzlezák öntödé-ben. Baloldaltlátható a mester

Harangöntöde centenáriumA Szlezák-féle harangöntöde rövid története

A XIII. század elejéről név szerint ismerünk a mai magyar főváros területén élt harangöntőmestert1, a XV. század végéről pedig már régészetileg is feltárt harang- és ágyúöntő műhely-ről is vannak ismereteink. Buda és Pest török kézre kerülése következtében harangok öntésérenem volt lehetőség, mert az iszlám hódítók a keresztény vallásban fontos tárgyakat módsze-resen pusztították. Budának 1686-ban történt visszafoglalása után rögtön újraindult aharangöntés német földről jött mesterek segítségével. A XVIII. század végétől Pest városá-ban a budainál jelentősebb harangöntő műhelyek működtek. Az itteni műhelyek kapcsánmegfigyelhető, hogy a segéd még az idős mester életében önálló műhelyt alapítva, annak kon-kurense lett. Természetesen az is előfordult, hogy a tanítvány később a műhely hűséges mun-katársa lett, s mestere halálát követően az öntöde vezetőjeként elődje munkásságát folytatta.

Pozdech harangöntéssel nem foglalkozott, másműhelyek által öntött harangokat forgalmazott.4

A halála után műhelyét rokonai, Thury János (?-1905) és Kosts Imre (1827-1886) vitték tovább. Őkmár harangöntő mesterek voltak. A század végén„Pozdech József utóda Thury János és fia” névenműködtek, majd 1904-től Thury János fia, ThuryFerenc vezette a céget. Ő rövid ténykedés után(1905-1908), fiatalon meghalt. Az öntöde továbbiműködtetésében Egry Ferenc (1869-1945) kisgejőci(ma Mali Hejivci, Ukrajna) harangöntő látott fantá-ziát. Egry két évig működtette a pesti műhelyt a kisgejőcivel együtt5, de mivel két műhelynek ele-gendő megrendelést nem kapott, ezért a fővárosbanlévő öntödét 1911-ben Szlezák Lászlónak eladta.6

Szlezák László a Pozsony megyei Ispácán (ma Špa-čince, Szlovákia) 1870. augusztus 9-én született.1884-ben inas lett Thury Jánosnál, 1902-től már ővolt az üzletvezető. 1908-ig a Thury-műhely alkal-mazásában állt, 1911-ben vette át Egry Ferenc buda-pesti, a Lehel utca 8. szám alatt működő műhelyét.Ebben az évben készült a ceglédi református temp-lom számára öntött harang, amely az önálló műhelyelső jelentős megrendelése volt. Az öntvény 1161 kgtömegű. A haragot Szlezák László Pozdech-féle ön -töttvas járommal szerelte fel, amely járomtípust az1930-as évekig alkalmazta, majd ezt követően életevégéig idomacélból készített jármokat használt.1914-ben új műhelyt nyitott Angyalföld külsőrészén, a Petneházy u. 78. és a Frangepán u. 77. sz.által határolt területen.Ekkor a háborús gazdálkodás miatt új harangoköntésére alig volt lehetőség. Megélhetését az bizto-sította, hogy 1916-tól megbízást kapott a rekvirált7

arangok szakszerű leszerelésére.8 Műhelye az elsővilágháború utáni konjunktúrában gyorsan fellen-dült, közel 100 embert foglalkoztatott. Öt, földbesüllyesztett, rostélyos, koksztüzelésű, tégelyes, ún.franciakemencéjük volt. Az olvasztókapacitást nö -velni kellett, ezért építették az 5 és 10 tonnás, sa mott -bélésű, fafűtésű, rostélytüzelésű lángkemencét.

Ennek az időszaknak kivételes jelentőségű tanúiSzlezák László 1920-tól vezetett megrendelési nap-lói.9 A Gombos Lajos tulajdonában lévő dokumen-tumok közül 14 évet átölelő időszak naplóinak digi-talizálását végezte el Schudich Anna, az MMKMÖntödei Múzeumának adattárosa. A naplókból is -meretet szerezhetünk egy-egy év megrendelési szá-máról, a megrendelők földrajzi és felekezeti hova-tartozásáról, a fizetés módjáról (szinte minden eset-ben részletfizetéssel történt a megrendelések kifize-tése), Szlezák László éves összárbevételeiről, az ál -tala adott engedmények nagyságáról. Minden eset-ben megtudjuk a megrendelt harangok tömegét,legtöbbször a feliratát és a díszítését is. Harangjaiknemcsak sok európai országba, hanem még a tenge-rentúlra, pl. Equadorba is eljutottak.

SZLEZÁK LÁSZLÓ HARANGJAI AZ 1920-AS ÉVEKBENAz 1920-as években öntött harangok díszítésére jel-lemző, hogy a harangok palástjának alsó részén szá-jukban babérlevelet tartó madarakat, a középsőrészén a megrendelő által kért díszítést és feliratot,a felső részén egymáshoz kapcsolódó palmettaleve-leket találunk.1924-ben öntötte a Dunamelléki Református Egy -házkerület legnagyobb harangját a ceglédi reformá-tus templom részére,10 amely 3128 kg tömegű. Ez azországban a legnagyobb, magyar mester által öntöttreformátus harang. 1928-ban készítette el ennek az időszaknak a legnagyobb tömegű, 3600 kg-osharangját a pesti ferencesek Alcantarai Szent Péter-temploma részére. Ez jelenleg a fővárosban találha-tó legnagyobb Magyarországon öntött harang.Szlezák László 1928-ban az Országos Ipartestülettőlmegkapta az Aranykoszorús mester címet, amelyetezt követően minden harangján feltüntetett. Szak -mai tekintélyét bizonyítja, hogy a két háború kö -zött a Gyáriparosok Országos Szövetségének egyideig elnökhelyettese is volt, a család II. világhábo-rú utáni üldöztetésének ez volt az egyik oka.

26 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

A Szent István-bazilika nagyha-rangjának 1930-ban készültemléklapja

SZLEZÁK LÁSZLÓ HARANGJAI A 1930-AS ÉVEKBENSzlezák László munkásságának legnagyobb, 7945 kgtömegű harangját, a Szent Imre-harangot, 1930-bankészítette el a budapesti Szent István-bazilikarészére,11 amely a II. világháború során megsemmi-sült12. Egyház- és öntészettörténeti szerepe miatt a harangról részletesebben szólunk.

A Szent István-bazilika Szent Imre-harangjának elké-szítése és felszenteléseSzlezák László megrendelési naplójából kiderül,hogy a harangot az egyházközség 1929 májusábanrendelte meg, és azt Szlezák László az év végérevállalta el, de a harang öntésére csak 1930-ban kerültsor. A harang összesen 42.140 pengőbe került,amelyből 10.500 pengő előleget 1929. szeptember 6-án kifizettek. A fennmaradó összeget több részlet-ben fizették ki, 1931. március 24-ig. A harang 1930.április 27-i felszentelése a Szent Imre Jubileumi Évelső látványos eseménye volt, amelyet dr. SerédiJusztinián hercegprímás végzett el. A megrendelésinaplóban a harang feliratának teljes szövege megta-lálható, amelynek fontosabb részletei a következők:Az egyik oldalon: „E HARANG HIRDESSEISTEN DICSŐSÉGÉT VIGYE IMÁN KAT/HŐSI HALOTTAINKÉRT MAGYAROR -SZÁG FELTÁMADÁSÁÉRT/ AMEN.” A feliratalatt középen bőségszaru által keretezett oválismező volt, amelyben az elhunyt katona fejét egyangyal tartja. A hosszú felirat alatt, egyben a SzentImre térdelő alakját ábrázoló dombormű fölött, a következő szöveg volt látható: „SZENT IMREHERCEG! KÖNYÖRÖGJ ÉRTÜNK!” A pártánkörben, egy sorban: „ÖNTÖTTE ÉS FELSZE-RELTE SZLEZÁK LÁSZLÓ HARANG ÖN -

TŐ MAGYARORSZÁG ARANYKOSZO RÚSMESTERE BUDAPESTEN 1930.”A harang palástján elhelyezett díszítések: alsó ré -szén szőlőlevél, szőlő, kereszt alkotta díszítmény-sor, fölötte gyümölcsfűzérsor, mely között női fejekláthatók. A harang palástjának felső részét megseb-zett szívek és szárnyas angyalfejek váltakozva díszí-tik. A keretben található, térdelő Szent Imre alakjáta magyar címer és Budapest város címere fogja köz re.A harang két hangon szólt, az alsó A hang és a felsőE hangzása tiszta kvintet adott. A harangöntöde a harangszentelés emlékére különemléklapot bocsátott ki. A harang a Szlezák-családbüszkesége volt. A Szent István-bazilika nagyha-rangjának 1930-ban készült emléklapja.

A budapesti bazilika harangjának elkészítését,követően jelentősebb méretű harangok öntésére(3738 kg-os, ill. 5827 kg-os harang) Szlezák László az1930-as évek közepén kapott megrendelést a váci ésaz esztergomi bazilikától. Az 1930-as évek közepétől változott a Szlezák Lászlóáltal készített harangok díszítése. A harangok pa -lástjának alsó részén szőlőleveles díszítést, a kö -zépső részén a megrendelő által kért díszítést és fel-iratot, a felső részén babérkoszorúkból és virágfüzé-rekből alkotott díszítéssort találunk.

SZLEZÁK LÁSZLÓ 40-ES ÉVEKBELI MUNKÁSSÁGA ÉS A KÖZELMÚLT TÖRTÉNÉSEISzlezák László második feleségének a fiát, GombosLajost (sz: 1928) hatéves korában adoptálta, fiakéntnevelte és a mesterség rejtelmeibe is beavatta.

A gyárat 1944 szeptemberében lebombázták. A mester, a fia és egy dolgozójuk saját kezűleg épí-tették provizórikusan újjá a műhelyt. Már ebben

Mûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 27

Egy 1935-benöntött Szlezák-harang,Debrecen-homok-kerti reformátustemplom

az évben megindult a gyártás. A háború utáni első,700 kg-os harangot a Béke téri Szent László-temp-lom számára hulladékbronzból öntötték.Az üzem épületeit és berendezéseit 1951-ben álla-mosították, de a cégjogot nem. Ez idő tájt SzlezákLászló már sokat betegeskedett, a céget gyakorlati-lag nevelt fia vezette. Szlezák László 1953. augusztus9-én meghalt, sírja a rákoskeresztúri Újköztemető114. számú parcellájába található.A cég két évig „Szlezák László özvegye” névenment tovább. A neves, budapesti Szlezák Lászlóvezette öntöde végül is 1955-ig működött.1956-ban Szlezák (Gombos) Lajos saját nevén újműhelyt akart indítani, de az iparengedélyt nemkapta meg, azt kénytelen volt egy régi dolgozójuk,Ducsák István nevére kiváltani. Ducsák IstvánBudapesthez közeli őrbottyáni telkén kezdték újratevékenységüket, ahol a harangformázáshoz alapve-tően szükséges, jó agyagot találtak. Gombos Lajos végül 1970-ben, Őrbottyánban meg-kapta az iparengedélyt, ahol hosszú évekig mintegyetlen magyarországi harangöntő dolgozott.Jelenleg egyik fia, Gombos Miklós egy másik őr -bottyáni műhelyben viszi tovább a családi mester-séget.

TISZTELET A HARANGÖNTŐKNEKBronzból öntött táblák állításával a harangöntőkmunkásságának elismertetését és a nagyközönség-gel való megismertetését tűzte ki célul 2003-ban az Öntödei Múzeum patronálásával működőOrszágos Magyar Bányászati és Kohászati Egye -sület öntészettörténeti és múzeumi szakcsoportja.A mozgalom elindítója Szántai Lajos öntészetiszak értő, aki nemcsak a táblák tervezését vállaltamagára, hanem az öntésüket is megszervezi. Mun -kájának köszönhetően a templomok előcsarnoká-ban országszerte 80 tábla örökíti meg a harangön-tők nevét, az öntés helyét és idejét. Közel 40 temp-lom falán találunk olyan ismertető táblát, amelySzlezák László által öntött harangra hívja fel a figyelmet, többek között Budapesten a pasaréti, a rákosfalvi, az angyalföldi és a mátyásföldi refor-mátus templomokban. Szlezák László harangjai háromféle módon pusz-tultak el, természetes meghibásodás, illetve megre-pedés, rekvirálás és harangot ért háborús támadáskövetkeztében13. A Debrecen-Homokkerti Refor -

28 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

1. Henricus magister. Az első név szerint ismert mesterrőlPatay Pál: Corpus campanarum antiquarum Hungariae.Magyarország régi harangjai és harangöntői 1711 előtt.Budapest, 1989. 80-81. oldalán olvashatunk.

2. Szlezák Rafael, Szlezák László unokaöccse 1935-ben,Budapesten önálló harangöntő műhelyt nyitott. Az öntödeegy ideig még a halála után, özvegye nevén, a háború után isdolgozott. Több mint 600 harangjukról van adat az ÖntödeiMúzeum harangadatbázisában.

3. A Budavári Nagyboldogasszony (Mátyás) templomnak1891-ben Walser Ferenc által készített nem állítható szélessé-gű öntöttvas jármait a torony kőszerkezetére mért nagy rez-gés miatt cserélte le Egry Ferenc 1909-ben állítható szélessé-gű „Pozdech-rendszerűre”.Ezek a jármok 90 évig megfelelő-en működtek ,2000-ben I-gerendából készített jármokra cse-rélte le őket Gombos Miklós. Az Egry-féle jármok 2007-benaz Öntödei Múzeum gyűjteményébe kerültek.

4. Főként a bécsújhelyi Ignatz Hilzerrel.

5. Egry Ferenc egyik 1909-ben kiadott hirdetése így kezdő-dik: „T. czím! Tisztelettel hozom becses tudomására, hogyThury Ferencz úr elhalálozása folytán a jóhírű Pozdech ésThury-féle harangöntödét, fúvó és szerszámgyárat megvet-tem és az üzletet a régi formában továbbfolytatni kívánom,sőt annak jó hírét öregbíteni kötelességemnek ismerem”

6. Egry 1909-ben 48 db, 1910-ben 33 db, 1911-ben 27 db.harangot öntött Budapesten (Egry Ferenc megrendelésinaplója, magántulajdon, digitalizálva az MMKM ÖntödeiMúzeumának adattárában)

7. Az I. világháború során a magyar harangállomány közel50%-át hadi célokra elvitték.

8. A magyar orgonák ónsípjainak leszerelését pedig sokszororgonaépítőkre bízták az első világháború alatt.

9. A Gombos Lajos tulajdonában lévő dokumentumok közül14 évet átölelő időszak naplóinak digitalizálását végezte elSchudich Anna, az MMKM Öntödei Múzeumának adattá-rosa.

10. A legnagyobb magyar református harang a DebreceniReformátus Nagytemplomban található, tömege 5000 kg. ,abécsújhelyi Ignatz Hilzer öntötte 1873-ban.

11. Millisits Máté: A budapesti Szent István-bazilika SzentImre-harangjai. In: Szent Imre 1000 éve./ TanulmányokSzent Imre tiszteletére, születésének ezredik évfordulójaalkalmából. szerk.: Kerny Terézia. Székesfehérvár. 2007. 155-157. old.

12. A harangot 1944. május 20-án hadi célokra elvitte a némethadsereg.

13. Számos harangot lyukasztott át lövedék a harcok során.A pestszentimrei református templom részére 1927-benöntött 100 és 150 kg-os harangokból csak egy pár centiméternagyságú darab maradt meg, miután a templomot 1944. dec-ember 28-án a német csapatok felrobbantották. F

OR

RÁ

S

má tus Egyházközség templomában egy 2010 végé-re elkészülő bronztáblán a II. világháború soránhadi célokra elvitt, Szlezák László által öntött ha -rangnak is emléket kívánunk állítani, felhívva ezzela jövő nemzedékének is a figyelmét az elvesztett, de el nem feledett értékeinkre.

Egy budapestiharang felhúzá-sánál együtt dol-gozik GombosLajos és SzlezákLászló

DR. KORMOS GYULA – POÓR PÉTER

Afelmérés során rendre tisztázódik, hogyegy-egy településen hol és hány harangtalálható (templom, temető, út mentiharangláb, kastély), illetve hol és hány

harang tűnt el a múlt évszázad derekát követőharangfelmérés óta (pl. Szent Mihályi iskolasor és Majk harangjait ellopták, az oroszlányi SzentJózsef-kápolna harangját szétvágottan szerezte visz-sza a rendőrség). Azaz az eltelt két emberöltő folya-mán a harangállományban milyen változások kö -vetkeztek be, de találtunk olyan harangokat is, ame-lyek eddig semmilyen felmérésben nem szerepel-tek. Ugyanakkor segítve a műtárgyfelmérést, felje-gyeztük a tornyokban illetve a feljárat útvonalábanlátható kallódó vagy üzemen kívüli berendezéseket. A felmérés során az alábbi adatokat rögzítettük:– harangátmérő,– hangmagasság,– összes felirat (öntés helye és éve, öntő személye,harangok üzenetei, egyéb feliratok) helye és elren-dezése,– összes dombormű,– jellegzetes díszítések,– mechanikus toronyóra szerkezet,– kereplő.A felmérés során több olyan harang adatait is sike-rült feljegyezni, amely korábban teljesen ismeretlenvolt, többek között a harangok nehéz megközelíthe-tősége miatt (pl. a kisbéri Téglagyár úti temetőká-polna). A felmérés során néha igen nehéz körülmé-nyekkel kellett szembenéznünk. Nem csupán a lép-csők, létrák olykor igen elhanyagolt állapota és amadarak, denevérek vaskos ürüléke tette nehézzé a harangok megközelítését, hanem több esetben a harangok rendkívül magas elhelyezése, és a felira-tokat, domborműveket takaró állványzat miatt. De található olyan templom is, ahol a túl szűk feljá-rat miatt a létrát nem lehetett a harang közelébe jut-tatni (pl. Csép r.k. templom). Különlegesnek mond-hatók a kisbéri Téglagyár úti temetőkápolna –

eddig adatairól nem ismert – harangjai (1. kép),amelyeket csak a kápolna tetőzetének közepén elhe-lyezett zárónyíláson át lehetett megközelíteni, ahelyi tűzoltóság segítségét igénybe véve a tulajdo-nos és az azt kezelő önkormányzat előzetes engedé-lye után, továbbá egy eddig ismeretlen, 1789-benöntött kisharang is (2. kép).A harangfelmérés során eddig a megye mintegy 30 településének 60 templom és kápolna tornyai-ban, 5 temetői haranglábon több mint 130 harangadatai lettek rögzítve. A felmérés „mellékterméke-ként” eddig 10 db – többnyire használaton kívüli ésromos állapotú – mechanikus óraszerkezet és 4 ke -replő helyét is feljegyeztük. A négy kereplő közülaz egyik még elég jó állapotú volt, míg a tíz mecha-

nikus óraszerkezet között volt működő, még restau-rálható (3. kép) és romos toronyóra is. Le fény -képeztük azokat a harangjármokat és nyelveket is,amelyeket időközben már „kiselejteztek”. A felmérés befejezése előtt túl korai lenne a statisz-tikai adatokból bármilyen következtetést levonni,hiszen ebből Esztergom és a megye e szegletébenfekvő 20 település harangjai hiányoznak, mégis jel-lemzőnek tűnik a kisebb települések tekintetében.A felmért harangok két kivétellel – ez Csatka r.k.templomának nagyharangja és a szendi evangélikustemplom bochumi acélharangjai – mind bronzbólkészültek.Az évszámmal ellátott harangok túlnyomó többsé-ge az I. világháború rekvirálási időszakát követőévtizedben készült. Az eddig felmért területen alegtöbb, mintegy 40 harangot a soproni Seltenhoferharangöntő dinasztia készítette, őket követi Szlezák

Mûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 29

A tornyok titkaiKomárom-Esztergom megye tornyainak kincsei

Az Iparművészeti Múzeum által védetté nyilvánított liturgikus- és berendezési tárgyakhatósági ellenőrzése mellett 2010 júliusában a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megbízá-sából elkezdődött Komárom-Esztergom megye harangjainak tudományos igényű felmérése.

1. kép

László kevéssel több mint 20 haranggal. A harma-dik helyen a Harangművek Rt. F. W. Rincker általöntött harangjai állnak, amikből közel húsz szól a megye eddig felmért területén. A negyedik helyenWalser Ferenc áll, közel 10 haranggal. Felirattal ren-delkező harangot mintegy 20 harangöntő mesterkészített.A felmért harangok közül eddig 4-nek az átmérőjeérte el az 1,0 m-t (Csatka r.k.: 141 cm, Tatabánya-Bánhida r.k.: 108 cm, Császár ref.: 101,5 cm, Kisbérr.k.: 100 cm), kétharmadának az átmérője több mint50 cm, egyharmaduk alsó átmérője kevesebb, mint

50 cm. A rekvirálások szentségtörő pusztításai miattazonban ez utóbbi kategóriából kerülnek ki az 1700és 1800-as években öntött legrégebbi harangok.A katolikus templomokban található harangok (és a bánhidai ref. templom Seltenhofer által készí-tett, s később ide helyezett harangja) mintegy 18 szent közbenjárását kérik, emellett számosharangot szenteltek a Szentháromság dicsőségére(5 db), Jézus Szívének (3 db), ill. nevének (1 db),Krisztus Király (1 db) és a Szent Kereszt (4 db)tiszteletére. A legnépszerűbb szent Szűz Mária, akita leggyakrabban – mint a Magyarok Nagyasszonya– ábrázolnak (21 db). A második helyen SzentJózsef áll (9 db) általában a kis- vagy lélekharangon,mint a halottak pártfogója, akinek tisztelete főleg amunkásvidékeken nagy. A legnagyobb harangokonSzűz Márián kívül sok esetben a templom védő-szentjét ábrázolják (pl. Szent László: Tárkány;Szent Mária Magdolna: Vérteskethely). Elő for -dulnak különleges helyi védőszentek is (pl. SzentGallusz apát: Tatabánya-Alsógalla) vagy a helyimunkások védőszentjének ábrázolása (Szent Bor -bála, a bányászok védőszentje: Tatabánya-Óváros),ill. a helyi mártír emlékének szentelt harangok(Wholmuth Ferenc plébános, akit a Tanács köz -társaság idején a falu lakossága előtt felakasztottak:Vérteskethely, Császár). Számos református temp-lom harangja állít emléket az I. világháborúbanelhunytaknak, sőt gyakran a református áldozatoknevét a harangokra is öntötték (pl. Ászár). Kü -lönleges felirattal állít emléket a trianoni békediktá-tumnak a kömlődi ref. templom középső harangja.A protestáns harangokon leggyakrabban a Biblia,kehely, búzakalász, szőlőfürt, ugyanakkor a keresztés horgony ábrázolás is megtalálható.

30 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

2. kép

3. kép

DR. MÁRTON LÁSZLÓ

IDŐ ÉS IDŐMÉRÉS

Afizikusok azt állítják, hogy az idő és a téraz anyag létformái: a tér az egymásmellet-tiséget, az idő az események egymásutá-niságát jelenti. A természetben az esemé-

nyek nagy többsége tudatunktól független, de ese-mények hiányában is létezik az idő, az eseményte-len idő. Az idő érzékeinktől, tudatunktól, akara-tunktól független. A pontos idő érzékelésére nincsemberi szerv, az ember időbecslő képessége nemjelent időmérést, az időérzék egyéni képesség.Az idő mindentől függetlenül múlik egyirányúan, a múltból a jelenen át a jövő felé és mily szomorú,hogy e végtelen folyamat megfordíthatatlan, amintNewton megfogalmazta: „minden külső vonatkozásnélkül múlik…” (Isac Newton, 1981).Az időmérés a gondolkodó ember megjelenésétőlnapjainkig a földi cselekvések velejárója. Számoskezdetleges társadalom egyedei számára az idő mú -lása csupán a Naprendszer bizonyos eseményeinekciklikus megismétlődését jelentette. Ezzel kapcsola-tosan Platón Timajosz című művében ekképpenelmélkedik: „…De látjuk a napot és éjt, a hónapokat és az évek körforgását, a napéjegyenlőségeket és napfordu-lókat … s az idő fogalmát és a mindenség természeténekkutatását adományozta nekünk.” (Platón, 1984)A tudomány fejlődése magával hozta azt a szükség-szerűséget, aminek következtében az addig szimbo-likus, de szavakkal kifejezhető idő helyett a körülírtesemények közötti idő múlását számokkal is kife-jezhetővé tették. Az idő és a számok összekapcsolá-sával már meg lehet számolni a napokat, az évsza-kokat, az ismétlődő eseményeket. Megszámoltáktehát az eseményeket, de ez még nem volt mérésugyanis „egy mennyiség mérése azt jelenti, hogy nagysá-gát egy szabvánnyal összehasonlítva határozzuk meg”(Szamosi Géza, 1991). Ennek következménye a met -rikus idő fogalmának megalkotása.A gondolatok pontosítása érdekében ismét Newtontkell idéznünk, hiszen ő fogalmazta meg az abszolútidő fogalmát is. Szerinte: „Az abszolút. Valóságos és matematikai idő önmagában véve és lényegének megfe-lelően minden külső vonatkozás nélkül egyenletesenmúlik” és más szóval időtartamnak is nevezhető. „A viszonylagos, látszólagos vagy mindennapi idő érzé-kelhető, külsőleges és a mozgás időtartamának mértékéülszolgál, amelyet a mindennapi életben a valódi idő helyetthasználunk, mint az órát, a napot, a hónapot és az évet”(Isac Newton, 1726).Az ókor filozófusaitól Szent Ágostonig a tudo-mánytörténet jó néhány híres nevet társít az idő és időmérés fejlődéstörténetéhez. Több évszázadtudósai elmélkedésének eredménye az idő fogalmá-nak elfogadott meghatározása. Galilei volt az első,aki megszabadult és megszabadította a mozgás el -

mé letét az ember biológiai idő-ösztönétől, ezáltalegészen új szemléletet alakított ki, amit Newtonösszegzett nyolcvan év múlva a klasszikus fizikában.Ezek után hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az idő elvont fogalma körül minden rendben van. A gondok és a kételyek csak akkor kerítenek igazánhatalmukba, amikor tudomást szerzünk a relativisz-tikus fizika időfogalmáról. Einstein ugyanis igazol-ta, hogy az idő a mozgás függvénye, és nagy sebes-ségeknél gyorsabban múlik. De ez már a húszadikszázad tudománya.Földi viszonyok között továbbra is érvényes az, amit Galilei elsőként megállapított, hogy az időmúlása független a testek mozgásától.

AZ IDŐMÉRŐ ESZKÖZÖK FEJLŐDÉSÉNEK KRONOLÓGIÁJAAz időmérés története a mechanikus órák előfutá-raiként említi a hosszú évszázadokon át használat-ban lévő vízórákat, tűzórákat, homokórákat és a leg -elterjedtebbet, ugyanakkor a legegyszerűbb csilla-gászati eszközt, a napórát. Minden időmérő eszköz-nek sajátos fejlődéstörténete, felépítése van, de egyés ugyanazt a célt szolgálta: követni, láthatóvá tenniérzékelni és megmérni a mérhetetlen és elvont időmúlását. A több évezredet áthidaló kihívás talán

Mûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 31

1. ábra

Mérhetetlen időAz időmérő eszközök fejlődésének történeti áttekintése

Az idő kérdésköre, múlásának érzékeltetése, különböző időmérő eszközök megalkotása tudo-mánytörténeti megközelítésben több évezredes múltra vezethető vissza. Időmérő eszközökrőlbeszélünk, bár tudjuk, hogy az idő mérhetetlen.

csak napjainkban valósult meg, bár a témakör meg-oldása az antik világ és a középkor tudósait, csilla-gászait is foglalkoztatta.A vízóra, mint sok más ókori találmány, az egyipto-mi tudományosság alkotása. Feltehetően a Nap já -rásának tanulmányozásával kapcsolatos nehézsé-gek, mérési pontatlanságok késztethették a fáraókcsillagászait egy időmérő eszköz megalkotására.Tö rekvéseiket siker koronázta, amit a Karnaktemp lomában feltárt, i.e. a XV. századból származóvízóra is igazol.Arról is van feljegyzés, hogy Kínában legkésőbb i.e. a VI. században már ismerték az időmérés újeszközét, mi több, víz helyett higannyal is készítet-tek ilyen eszközöket.Egyiptomi vízórakészítők arra is felfigyeltek, hogyaz a vízmennyiség, ami egy felső edényből az alsó-ba átfolyik, a felső edényben található víz mennyi-ségétől is függ. Az állandó vízhozam megvalósítása,a vízóra felső edényében állandó vízszint tartásaKtészibiosz (i.e. 135) nevéhez fűződik.Abban a korban az is ismeretes volt, hogy a víz-áramlási sebesség a hőmérsékletének is függvénye,például a 26 Celsius fok hőmérsékletű víz kétszergyorsabban folyik át egy bizonyos nyíláson, mint 1 Celsius fok hőmérsékleten.A vízóra Egyiptomból a görögökhöz, a rómaiakhozés az arab világba is átkerült és már i.e. 50 körül a kyrosi Andronikosz Kirresztéz csillagász Athén -ban olyan vízórát alkotott, amely 24 órás ciklusok-ban éjjel-nappal jelezte az eltelt időt. Működési elveaz egyszerű, kéttartályos vízóráktól abban különbö-zött, hogy a befogadó tartály változó vízszintje egyúszót emelt, amely csigás szerkezeten át, mutatókattett mozgásba (1. ábra).A vízórák több évszázadon át használatban voltak,de egy másik időmérő eszköz is létezett egy időbena vízórákkal: a tűzóra. Ezek működése bizonyoséghető anyagok égési sebességének követésében rej-lett. Az ókori Kínában olyan tűzórákat is használ-tak, amelyeknél az égéstermék változó illatánakérzékelésével következtettek az eltelt időre. BárKíná ból származott a tűzóra, Európában is elter-jedt. Olyan változata is használatban volt, amelyhangjelzéseket is leadott. Az égő fapálcika különbö-ző pontjain elhelyezett fémgolyókat tartó fonalakelégése következtében ezek egy fém edénybe hul-lottak, zajt keltve ezzel (2. ábra).Sem a vízórák, sem a tűzórák de még a homokóráksem vehették fel a versenyt a sokkal egyszerűbb,ugyanakkor pontosabb napórákkal. A csillagászatfejlődésének köszönhetően a napórák egyre inkábbelterjedtek és kiszorították a használatból elődeiketa víz és tűzórákat, hiszen egy jól megszerkesztettnapóra akár több évtizeden át is kifogástalanulműködött, készítőjének beavatkozása nélkül.A legrégibb napóralelet szintén Egyiptomból szár-mazik, és négy évtizednyi múltra tekint vissza. Írá-sos említését is megtaláljuk, igaz valamivel később,i.e. 700 körül, az ószövetségi Szentírás, Izajás köny-vének 38.8 versében. Hasonlóan a kor tudományosés műszaki vívmányainak elterjedéséhez a napórákszerkesztésének titkai is eljutnak az antik világ szá-mos, tudományos központjába.Kínai írások is említést tesznek a napórák használa-táról (Wang Fu i.sz. 90–165). Tudománytörténeti szempontból tartjuk jelentős-nek, hogy az antik világ két pólusán párhuzamosan,és talán egymástól függetlenül fejlődött a csillagá-szat tudománya. Számos tudományos eredmény,találmány eredetének Kínához, vagy a európai an -

tik világhoz való sorolása vita tárgyát képezi napja-inkban is.Egyiptom és Kína után, az időrendi sorrend mellő-zésével, Babilont említjük, mert itt már i.e. 300-banírott szövegek tartalmazzák a napórák tudományá-nak kérdéskörét. Az írott, tudományos örökségmegkönnyítette a tanulmányozást, és a közvetítést.Az egyiptomi és babiloni tudományosság, műszakialkotás közvetítői és továbbfejlesztői a görögök vol-tak. Hozzájuk fűződik a napóra tökéletesített válto-zata az asztroláb, amit az arab világ is átvett és mégtovább is fejlesztett.A rómaiak sem maradtak ki a napórák alkalmazásá-nak történetéből. Említésre méltó, hogy MarcusPhillipus (i.e. 164) épített elsőként napórát Rómá -ban. Vitruvius Pollio, a híres római építész ebben az időben, a De Architectura című művében nemkevesebb, mint 14 különböző típusú napórát tanul-mányoz, ami elég volt indítéknak a napórák megis-merésében.A Nyugatrómai Császárság bukása után számostudományos és műszaki ismeret, így a gnómónnal(árnyékvető pálca) kapcsolatos tudáshalmaz is fele-désbe vész. Csak a VII. század tudósai veszik elő a római kor feljegyzéseit és alkalmazzák is ezt a je -lentős tudományos örökséget.Beda Venerabilis angol szerzetes a De MensuraHorologi című művében, amint azt az előbbiekbenis említettük, újra felfedezi és kora tudósai, meste-rei figyelmébe ajánlja a napóra jelentőségét, szer-kesztésének technikáját, aminek jelentős szerepevolt abban, hogy a XI. századi Anglia katedrálisai-nak falain is ott ékeskedjen a több évezredre vissza-tekintő időmérő eszköz.A napórák többé-kevésbé megoldották a nappaliidőmérés egyre nagyobb jelentőségű kérdését, vi -szont nemcsak nappali időmérésre volt igény. A hajózásban, a csillagászati kutatásokban szükség-szerűvé vált az éjszakai időmérés. A napórák alapel-vének áttételes alkalmazása segítette a kor csillagá-szait abban, hogy megalkossák az éjszakai időmérésúj eszközét – a csillagórát.A csillagóra a könnyen megfigyelhető csillagok fel-kelését, delelését és lenyugvását követi. Az i.sz. VI.századában már létezett csillagóra, amely a Gön -cölszekér két csillagát az Északi Sarkcsillaggalösszekötő, helyzetét az éjszakai órák alatt változta-tó, képzett egyenest követte. Ez a csillagóra egynyéllel ellátott korong volt, közepén nyílással, pere-mi részén 24 órás beosztással. Ezt a korongot ki -nyújtott karral úgy tartották, hogy a központi nyí-láson az Északi Sarkcsillagot lehessen megfigyelni.A korong központja körül elfordítható rudacskát az említett, képzett egyenessel párhuzamos hely-zetbe állították, aminek következtében a rudacskaeltakarta a korong egyik órabeosztását. A beosztásértéke bizonyos korrekciókkal a mérés pillanatánakmegfelelő éjszakai órát adta. Az első ezredfordulót követő száz-százötven eszten-dő a hagyományok feladásának kezdeteit, az új al -kotókedv kibontakozását hozta Európa-szerte.Alkotó, feltaláló műhelyek, központok létesültek,különösen az egyre terjeszkedő egyházi rendek ko -los torainak környezetében. A gyakorlati munkaelismerést vív ki magának, a szerzetesrendek a kon-templációval egyenrangúvá és kötelezővé teszik a gyakorlati munkát. Az alkotó elmék egyre inkábbmegnyilvánulhatnak, mi több ösztönzésben is ré -szesülnek. Az egyház haladó szellemű vezetőirészéről. XII-XIII. századi a szélmalom, a kétnyüs-tös szövőgép, a salétromsav és sok más találmány

32 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

de a gépi szerkezetek középkori királya: a kerekesóra. Bátran kijelenthetjük, hogy „sötétsége” ellené-re a kezdeti középkor századai a gépek, a gépesítéskezdeteinek évszázadai is voltak.A XV. században több nyugat-európai város kated-rálisán kerekes toronyórák működnek. Egyre töké-letesebb, egyre több funkciót magában foglaló óra-szerkezetet készítenek Európa-szerte.A XVIII-XIX. század a kerekes órák diadalánakévszázadai, mert olyan időmérő szerkezetre voltigény, amely függetlenül a Nap állásától, láthatósá-gától, az idő múlásával arányos és megismételhetőmértéket hoz létre. Egy ilyen szekezet megálmodó-ja Villard de Honnecourt (1235) francia építész,cisztercita szerzetes volt. Ha villard de Honnecourelméjét ilyen szerkezetek is foglalkoztatták, bizo-nyára igény is volt erre, bár egy fél évszázad múlvais téma az egyenletes körmozgás megvalósítása.Ha nem is valósították meg álmaik szerkezetétHonnecourt és kortársaik, kijelölték a további fejlő-dés irányát, amelyben olyan elvek kidolgozása volta cél, mint például az egyenletesen forgótengely, a súly használata szerkezetek meghajtásánál, vagy a lengőmozgás, amelyek akkor még ismeretlentényezői voltak a kor mechanikai tudományának. A kitartó kísérletezés nem volt eredménytelen,mert ezek alkalmazása alapkövei voltak a nagysza-bású középkori óraépítés folyamatának, megbont -va az örökkévalóság, a végtelen idő eszméjét. A lon-doni Szent Pál-katedrális óraszerkezete az első(1286), ezt nemsokára (1292) cantenbury-i katedrá-lis órájának megépítése követi. Párizs sem akarlemaradni az élvonalból. 1300-ban Pierre Pipelarddiadalmaskodik az első francia óraművel.A versengés a negyedik század után sem szűnt meg,mert több nyugat-európai nagyvárosban hangjel-zéssel, a harangok megkondításával is jelzik az újabbtoronyórák az idő múlását. Az angliai Salisburyvárosában kongatott első ízben, 1386-ban, ezt a nür-bergi követi 1387-ben, majd a franciaországi Rouenvárosának ütőóráját soroljuk (1389) időrendbe.Nem lenne teljes a kerekes órákkal kapcsolatos kite-kintésünk, ha nem említenénk meg azokat a lépés-eket is, amelyek ugyan nem eredményeztek konkrétóraművet, viszont láncszemei a mechanikus óráktechnikatörténetének. Kasztíliában 1276-ban X.Alfonso udvarában iskola is működött. Ennek aziskolának a diákjai, uralkodójuk iránti tiszteletükjeléül, ajándékképpen lemásolták a Libros del SaberAstronomia című könyvet, amely más, főleg csilla-gászati ismeretek mellett olyan szerkezet rajzát istartalmazza, amely megoldja (így gondolták akkor)az órasúlyok egyenletes mozgását. A szerkezet ko -rábban is ismert volt és Bhaskere (1150) arab mate-matikustól származtatják.Aránylag későn, a XVI. század végén a Kínábantevékenykedő jezsuita misszionáriusok közvetítésé-nek köszönhetően vett tudomást az európai tudo-mányosság arról, hogy, a kínaiak már másfél ezerévvel az európaiak előtt felfedezték a napfoltok cik-likusságát, hogy a mechanikus óra valójában a VIII.századi Kínában, nem pedig a XIV. századi Euró -pában kezdte el pályafutását. 1088-ban olyan óra-szerkezet működött Kínában, amelyet Szu Szungmutat be 1092-ben Hszin i-h sziang fa jao címűművében, amelynek időmérő szerkezete egy erre a célra épített épület jobb oldalán, míg kijelzője az épület baloldalán volt elhelyezve. A szerkezetetvízzel hozták működésbe és a vízikerék egyben sza-bályozója is volt az óraműnek.Rövid kínai kitérőnk után visszatérünk a XIV. szá-

zad Európájába, pontosabban Itáliába, mert az óra-szerkezetek továbbfejlesztése, a kínai órához hason-ló asztronómiai méréseket is megvalósító szerkeze-tet ebben az országban alkotta meg apa és fia –Jacopo és Giovani Di Dondi. Giovani Di DondiTractus Astrari című, kéziratban fennmaradt óra-leírását ma is megcsodálhatjuk, és joggal nevezhet-jük az első műszaki dokumentációnak. Di Dondi asztráriumát Regiomontanus (JohanMüller) Mátyás király udvari csillagásza is megcso-dálta, mi több, hazatérve Magyarországra hozzálá-tott egy hasonló szerkezet megtervezéséhez. Mun -káját azonban korai halála (1476) megszakította. ÍgyMagyarországon nem készülhetett el ebben a kor-ban időmérő mechanikus szerkezet.Egy évszázad alatt Di Dondi asztráriumát már el -rozsdásodva, működésképtelenként jegyzik a korkrónikásai. A fennmaradt tervek és a leírás, a mégmegmaradt alkatrészek alapján a cremonai GianelloTorriano órásmester (1500 – 1585) vállalkozik, hogya bonyolult szerkezetet újra felépíti. Elhamarkodottvállalását, húsz év kemény munka követte. Óra -szerkezetét 1800 darab, kézzel reszelt fogaskerék és a hozzájuk tartozó, jellegzetes óraszerkezeti ele-mek halmaza alkotta.Európa híres toronyóráinak sorát a svédországiLund város órája folytatja. A XIV. század zenélőórája minden egész órakor megjelentette a háromkirályok szobrait, mozgásuk alatt ezek meg is hajol-tak a gyermek Jézus szobra előtt.A prágai híres Orloi nevű toronyóra 1402-benkészült, 1597-ben átépítették. Ma is csodálatba ejtimozgó alakos asztráriumával a látogatók sokaságát.A következő századokban egyre több, működésük-ben egyre pontosabb mesterműveket alkotnakEurópa-szerte.A mechanikus órák diadala, a toronyórák végigkí-sérik a későbbi századokat is, bár időmérő szere-pükből sokat veszítettek a tömegesen gyártott órákelterjedésével. Technikatörténeti jelentőségük vitat-hatatlan, mert csirái voltak a modern kor mechani-kus meghajtású automatáinak.

Mûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 33

Apáczai Csere János: Magyar Encyklopaedia. KriterionKönyvkiadó, Bukarest, 1977.

Gimpel Jean: Revoluáia industrială din evul mediu. EdituraMeridiane, Bucureşti , 1983.

Lloyd, H, Alan: Mechanical Timecheepers. In: A hystori ofTechnology, Clarenden press, Oxford 1957.

Márton László: Toronyórák és napórák Erdélyben. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005 IR

OD

AL

OM

2. ábra

TAKÁCS JÓZSEF

Atoronyóra létesítések legfőbb indítékát azelső fénykornak nevezett korszak kezde-tén a török hatalom alól felszabadítottterületeken jelentkező óriási hiány jelen-

tette, majd ez a XVIII. század utolsó harmadátólkiegészült a protestáns templom- és toronyépítésektilalmának feloldását követően a református ésevangélikus óraigényekkel. A csaknem fél évszáza-don át tartó intenzív óraépítés eredményeképpen a toronyóra állomány jelentékenyen megnöveke-dett, számottevően kiegyenlítettebb lett annak meg -oszlása az ország területén, anélkül azonban, hogy a településfajták közötti valamint a földrajzi és afelekezeti (esetenként jókora) különbségek teljeseneltűntek volna. Erre a korszakra esett az ingaszabá-lyozású órák magyarországi meghonosodása is,melynek folyamata – a szükséges alapkutatásokmég fennálló hiánya miatt – csaknem ismeretlen.

A magyarországi toronyóra építések második fény-kora kb. 1888-tól 1914-ig számítható. Ennek, vala-mint a két virágkor közötti idő, reformkorral kezdő-dő időszakának (mint közvetlen előzményének)rövid történeti bemutatását kísérli meg összefoglal-ni ez a tanulmány, illetve előadás.

Az 1830 és 1914 közötti korszak főbb jellemzői közüla toronyóra előállítás jellegének gyökeres átalakulá-sa a legszembetűnőbb. A XIX. század kb. derekáigkészült toronyórák mindegyike kézműipari termék,egyedi darab volt. Az országban kevés helyen (főlegvárosokban) élő, a válságban lévő céhes ipar kereteiközött működő, többnyire föld- és szőlőművelést isfolytató, szinte kivétel nélkül segédeket is foglal-koztató iparűzők a toronyóra alkatrészeit – hagyo-mányosan – kovácsolással és kézi szerszámokkalvégzett forgácsleválasztó eljárásokkal (fűrészelés,reszelés, hántolás) alakították ki. A kerekeket rend-szerint több darabból (agy, küllők, koszorú) állítot-ták elő és a tengelyen, arra merőlegesen átütöttékkel / Stifttel rögzítették. Egyes szerkezeti elemek– közöttük a váz, a küllők valamint az inga felfüg-gesztését biztosító tartó – több-kevesebb díszít-ményt (voluta, növényi levél, virág stb.) kaptak. A súlyhengerek még nem esztergálással nyerték elformájukat, hanem két peremes vasgyűrű közé erő-sített keményfa lécek alkották azokat. Hajtó súly -ként forgástest, vagy prizmatikus geometriájú – és a felfüggesztés céljából megvasalt – köveket hasz-náltak. A kézműipari termékelőállítás a gyáriparmegjelenését követően is tartósan – bár csökkenőjelentőséggel – tovább élt.A vas- vagy vörösréz- lemezből való számlapok

és a rajtuk szegecseléssel rögzített, vagy egyszerűencsak felfestett számok hagyományos színpárosítá-sai: az ősibb, de egyre kevésbé alkalmazott fekete-arany, valamint a fehér-fekete. Egészen ritkaságnakszámított a gödöllői Grassalkovich kastély szám -lapjának – 1868-ból ismert – kék-arany színezése. A mutatók formagazdagsága – hála a korszakbanuralkodónak tekinthető historizmus ízlésvilágának– csak lassan egyszerűsödött, és az archaikus tuli-pán, liliom stb. alakzatokat a nyíl, lándzsa valamintaz írótoll hegyekhez hasonló formák váltották fel. A nemcsak az egész hanem a negyedórákat is ütőtoronyórák ( az ún. „fertályos órák”) létesítésénekgyakoribbá válása a polgárosodás és a tömegek élet-módváltozásának a következménye volt. A „musi-káló” toronyóra – aminek készítésére egy anonimreformkori debreceni órás szándékozott hirdetésútján ajánlkozni: papíron maradt vázlatrajz és kuri-ózum volt csupán. Egy-egy mesterműnek számítótoronyórát a hazai nagyközönség csak a kiegyezésután szervezett általános és/ vagy ipari kiállításoknémelyikén láthatott. Azt megelőzően, alkalmi lát-nivalóként való bemutatásuk elszigetelt jelenségmaradt, amelyre eddig csak egyetlen példa ismert,tudniillik 1840-ben Pesten a városi táncterembenbelépő díjért mutogatták Treffler József pesti pol-gári órás „22 mázsás” remekét. A 18. század vége óta a polgárság körében már csak-nem teljesen kihunyt a báb- és harangjátékostoronyórák iránti igény.(Feléledést csak a XIX. szá-zad vége hozott.) A csipkerózsika álom ideje alattigyenge életjelnek tekinthető a békéscsabai új evan-gélikus templom tornyába elhelyezendő harangjá-tékos toronyóra készíttetésének ötlete az 1860-asévek elejéről, amely a torony elégtelen statikai álla-pota miatt nem válhatott valóra.Az éjszaka gázlánggal meg- vagy átvilágított szám-lapú (tehát új, kényelmi szolgáltatást nyújtó)toronyórák – melyekkel Nyugat-Európában kb. az1820-as évek óta próbálkoztak – Magyarországon a XIX. század második felében honosodtak meg.Igazolásul csak két adat a legkorábbiak közül: 1862-ben Pest város tanácsa a városház toronyórájánakgázlánggal való megvilágítását latolgatta, s ugyaneza grémium 4 év múlva felveti, hogy az épülőfélbenlevő lipótvárosi bazilika tornyai kapjanak átvilágít-ható – tehát üveg – számlapú órát.Magyarországon a külföldi toronyóragyárak pro-duktumai voltak az elsők, melyek gyáripari techno-lógiával készültek. Egy korai példányt, a müncheniJohannes Mannhardt gyárának termékét 1866-ban a már említett lipótvárosi templom számára szerez-te meg egy tehetős pesti polgár, mint adományozó.Ausztria és Magyarország 1867-ben törvényi útontörtént közös vámterületté formálása nyitott szabad

34 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

Fényes századokMagyarországi toronyórák története a reformkortól

az első világháborúig

Az új- és legújabb kori Magyarország történetében a toronyóra építésnek két fénykora volt.Az első az 1750-es évek második felében bontakozott ki, s utolsó hullámai a XIX. század elsőévtizedének végén bekövetkezett gazdasági krízis, majd az 1811. évi pénzdevalváció követ-keztében csendesedtek el. A ma gyarországi toronyóra építések második fénykora kb. 1888-tól 1914-ig számítható.

utat az Osztrák Császárságból érkező, gyárilag elő-állított toronyóráknak. A külhoni gyártók közülmagyarországi óra-eladásainak számát tekintve abécsi Schauer, az Osztrák-Magyar Monarchia első,és 1839-ik évi alapítását követően még évtizedekig a legnagyobb toronyóragyára látszik a legjelentő-sebbnek. Magyarországon a lehetséges gazdaságivállalkozási formákat, valamint a cégbejegyzésrekötelezettek körét szabályozó 1875. évi XXXVII. tc.,továbbá a kormány iparpártoló politikájának ered-ményeként alakultak a legkorábbi, gyárnak tekint-hető toronyórás vállalkozások. Ezek közül a fővá-rosban működő Mayer Károlyé érdemel említést.A toronyórák gyáripari előállítása azok számottevőszerkezeti és kiviteli átalakulását vonta magával.Mindenekelőtt a kompakt építési mód következté-ben jelentékenyen csökkentek a méretek, egysze-rűbbé vált a szerelhetőség, növekedett a járáspon-tosság. Az alkatrészeket természeti energiákat hasz-nosító erőgép által hajtott szerszámgépek (eszterga,maró) segítségével – de a kovács- és lakatosiparitechnológiákat sem mellőzve – állították elő.A lapos vasakból összecsavarozott vázakat öntöttvasból valók szorították háttérbe. (Saját vasöntődé-vel rendelkező hazai toronyóragyár létéről – egye-lőre – nincsenek adatok.) A kerekeket szintén öntöt-ték, majd fogprofiljukat gépi megmunkálással – ele-inte osztó, majd később lefejtő marással – alakítot-ták ki. Az órán megfogyatkoztak a korábban mégáltalánosnak számító díszítmények, melyek a XIX.század végére már csak az ellenőrző számlap köz-vetlen környezetére korlátozódtak. Ellenben rend-szeressé vált a gyártó (kritikusan szemlélendő!)nevének, valamint székhelyének, esetleg a készítésévé nek a feltüntetése a vázon, vagy valamelyik másszerkezeti elemen. A korábban is használt Graham-, valamint a csaposjárat – továbbfejleszett változatokban – a dualizmuskorában is kedvelt maradt. E korszakhoz köthető a toronyórákon 1862 óta alkalmazott szabadon lengőinga elterjedése is.Az órák hajtósúlyaiként kő helyett fémöntvényeket,vagy vaslemezből formált – homokkal, fémhulla-dékkal megtöltött – vödröket alkalmaztak. A ken-derköteleket egyre inkább az acél sodronykötelekváltották fel. A hu -szadik század elejérevéglegesült a hazaiköztudatban, hogy a kismutató az órák, a nagy a percek jelzé-sére szolgál. Az ettőleltérően működőketa századfordulón át -al akították.A hazai toronyóralétesítések 1888 körülkibontakozó, mint -egy negyed századosvirágkora a nemzet-gazdaság hosszú időnát tartó konjunkturá-jával, a népesség nagytömegeinek a mező-gazdasági termelés-hez igazodó életmód-tól való eltávolodásá-val, a polgári társada-lom oktatási rendsze-rének kiépülésével, a hírközlés valamint

a menetrend szerinti rendszeres vasúti és hajó -közlekedés elterjedésével állott összefüggésben. A mennyiségét tekintve azóta sem túlszárnyalttoronyóra építési hullám a szakmabelieken kívülolyan vállalkozók aktivitását is kiváltotta, akikkorábban toronyórák készítésével, illetve felállításá-val nem foglalkoztak. A kisipari keretek között vég-zett órakészítés bár egyre inkább háttérbe szorult,de a vizsgált korszak végéig (sőt annak határán túlis) tovább élt.A századfordulóra Budapest lett a magyarországitoronyóragyártás központja, ahol az ország to -ronyórás vállalkozásainak kb. egy negyede kon-centrálódott. Az 1894 évtől számított 10 év alatt 550 db toronyórakerült külföldről Magyarországra, melynek 88,18százaléka Ausztriából származott. A hazai iparnakéles konkurenciát jelentő import kedvező hatása-ként világújdonságok is gyorsan utat találtakhazánkba pl. 1899-ben Muck Károly fővárosi órásaz erzsébetvárosi templom számára egy automati-kus felhúzású toronyórát ajánlott, noha az elsőilyen szerkezetek csak pár évvel azelőtt jelentekmeg Nyugat-Európában.A második virágkor és az azt megelőző évtized leg-nagyobb szakmai kihívását a nagy egyházi és közé-pületek toronyórával való ellátása jelentette. Míg a róm. kat. székesegyházak toronyórái csaknemazonos arányban származtak hazai és külföldi gyár-tóktól, addig az újonnan épített városházákra többmint 90 százalékban belföldi, sőt zömében helybelivállalkozó szállította és állította fel a toronyórát. A pécsi városháza volt az első épület Magyar or -szágon, amelynek tornyába automatikus felhúzású,villamos toronyórát szereltek fel (1907-1909).A toronyórák hazai igényekhez mérten igen számottevő importját az 1907. évi (múlt századielőzménnyel bíró) közszállítási szabályrendelet a magyar Szent Korona országainak ipara javárakorlátozta.1914 volt az utolsó év, amelyben még jelentős számútoronyórát állítottak fel.A toronyóraépítés reneszánszának az 1914. nyaránkitört világháború következtében fellépő egyre fo -ko zódó munkás- és nyersanyaghiány vetett véget.

Mûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 35

TUROK MARGIT

AMűtárgyfelügyeleti Iroda ebben az évbenelkezdte a régi toronyóra-szerkezetek fel-mérését. Ez a műfaj, vagy tárgycsoporteddig a műemlék-, és a műtárgyvédelem

látóköréből egyaránt kimaradt, holott fennmarad-hatott számos olyan értékes darab, amely a művelő-dés-, a technika-, és/vagy a vallástörténet szem pont -jából megőrzendő lenne a jövő számára. A mun kaelkezdéséhez a döntő motivációt Paszternák Istvánkollégánk felfedezése adta, aki a sajószentpéterireformátus templom tornyában lelt rá egy XVIII.század közepére datálható, romjaiban is szép óra-

szerkezetre. A terv megvalósításához hozzáértőszakmai partnereket kerestünk és találtunk KapuiGyula elektromérnök személyében, aki családtagja-ival együtt egy, a harangok, és a toronyórák villa-mosítására szakosodott vállalkozást is üzemeltet. A Bimm-Bamm csoport elnevezésű vállalkozás tag-jai valamennyien részt vettek a felmérési munká-ban, volt, aki a felszerelések szállításában segédke-zett, volt, aki szakmai kíséretet vállalt mellettünk,másnak pedig az elektronikus adatbázis megterem-tését köszönhetjük. Az előkészületekről és az elkép-zelésről áprilisban az irodavezető kollégákat is tájé-koztattuk, azzal a kéréssel, hogy tanulmányozzák azírásos tájékoztatót és adatlapokat, és mondjanakvéleményt, tegyenek javaslatot azok műemlékiszempontú célszerűsítésére, módosítására.

Mivel a kollégáktól nem érkezett észrevétel vagy ja -vaslat, hozzákezdtünk az előkészítő munkához,amelynek legfontosabb lépése a helyszín kijelöléseés a felmérést végző munkacsapat megszervezésevolt. Több helyszín is szóba került, végül NyugatMagyarország mellett döntöttünk, két okból. KapuiGyula jól ismerte már az ország nyugati részét, szá-mos templomában megfordult többnyire a haran-gok elektronizálása kapcsán. Továbbá úgy ítéltük

meg, hogy kezdetnek (indításnak) célszerű olyanterületet választani, ahol biztosan felfedezhetünktöbb szerkezetet is, ezáltal a motiváció is erősíthető.Művészettörténész hallgatók számára hirdettükmeg az egyhetes felmérő tábort a Pázmány PéterKatolikus Egyetemen és az Eötvös Loránd Tudo -mányegyetemen. Legnagyobb meglepetésünkremár az első héten tíz hallgató jelentkezett és közü-lük egy sem hátrált meg az előkészítő megbeszélésután sem. Mikrobusszal és a Hivatal személygép-kocsijával indult útra a kis csapat a szálláshelyekfelé, és már útközben kiderült, hogy komolyan fel-készültek a nehézségekre, amelyekre az előkészítőmegbeszélésen felhívtuk a figyelmüket. Az érintettegyházmegyéket, esperesi hivatalokat és egyház-községeket levélben értesítettük a munkáról, érke-zésünk tervezett időpontjáról és engedélyt kértünk,amit meg is kaptunk. A szállásról (Tömördön és Vasasszonyfán) és az ún. estebédekről (Söptén)Vas Csaba András plébános atya gondoskodott. A reggeli előteremtése és elkészítése az én felada-tom volt, amihez gyakran kaptunk különféle ado-mányokat (tojás, kávé, virsli, tej) az egyházközségtagjaitól. A mindennapos munkát jó hangulatúkerti partival alapozta meg a Bimm-Bamm csoport,a bú csúestén, pedig lehetőséget teremtettek arra,hogy 30 méter magasból nézhessünk meg a kör-nyezetünket, egy kosaras darus kocsi segítségével.

A felmérési munka első állomása a szombathelyiszékesegyház volt, ahol viszonylag kényelmesenhozzáférhettünk a régi óraszerkezethez, hogy a szak mai eligazítást megtarthassuk. Délután csat-lakozott hozzánk soproni kolléganőnk EdelmayerKamilla is, így három csoportban folytathattuk a munkát. (Ennek köszönhetően több helyet tud-tunk felmérni, s a tervezettnél korábban végeztünka feladattal.) Összesen 192 település (Szombathely,Szentgotthárd, Kőszeg, Sopron és környéküktemplomtornyait látogattuk meg, 25 olyan régi óra-szerkezetet jelöltünk meg kis táblácskával, amelyekmegőrzése fontos lenne. A kis méretű, műanyag-tokban elhelyezett táblácska egy sorszámot, a fel-mérés dátumát és a Műtárgyfelügyeleti Iroda kör-pecsétjét tartalmazza. Minden jellemző fontos ada-tot felvettünk, fényképeket készítettünk és az ada -tokat rögzítettük az elektronikus adatbázisba. Ez a nagyszerű eredmény egyrészt a páratlanösszefogásnak köszönhető, másrészt és nem utolsósorban az ifjú csapattagok fegyelmezett, felelősség-teljes és lelkiismeretes hozzáállásának. (Élményeik-ről, tapasztalataikról ők is beszámolnak). A köszö-net és az elismerés jeleként álljon itt a nevük. GecseAdrienn (PPKE), Gulden Emese (ELTE), HorváthPéter (PPKE), Ivancsó Lilla (PPKE), Kiss Klaudia(ELTE), Magyari Henrietta (PPKE), Mátrai Zsófia(ELTE), Németh Katalin (ELTE), Pintér Zsuzsa(ELTE), Virágh Tímea (PPKE). A munka eredményéről jelentést küldünk az érin-tett egyházi hivataloknak, a tapasztalatokról beszá-molunk a soron következő harangtörténeti szakmainapon. A számba vett szerkezetek további sorsárólkésőbb döntünk.

36 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

Toronyórák nyomábanRégi toronyóra – szerkezetek Nyugat Magyarországon

Mûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 37

Egyetemista szemmel

Különleges élménynek lehettek részesei azok a művészettörténet hallgatók, akik kaptak az alkalmon, és jelentkeztek a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal MűtárgyfelügyeletiIrodája által meghirdetett nyári gyakorlatra, amelyre július 18. és 23. között került sor. A tábor célja a régi, feledésbe merült, vagy még fel nem fedezett toronyóra-szerkezetek felku-tatása volt.

VIRÁG TÍMEA – MAGYARI HENRIETTA– KISS KLAUDIA

Nagyszerű csapatot hozott össze kétvezetőnk, Turok Margit, a KÖH mun -katársa, és a Bimm Bamm csoportvezetője Kapui Gyula. Az Eötvös Ló -

ránd Tu dományegyetemről hárman, a Páz mányPéter Katolikus Egyetemről, heten keltünk útra.Előnyt jelentett, hogy többen már ismertük egy-mást, így az összekovácsolódás könnyen ment. A felkészülést még utazás előtt elkezdtük. Elsőmegbeszélésünkön kijelöltük a célokat, amelytöbb Egyház megyét is érintett, olyan nagyobbközpontokkal, mint Szombathely, Sopron, Kő -szeg, Győr és Szent gotthárd. Emellett sok aprófalvacskát is, a nagyobb városok vonzáskörzeté-ben. Az előkészítő megbeszélésen számos ijesztőtörténettel is megismerkedtünk. Meglepődve vet-tük tudomásul, amikor elhangzott: „Zuhantunkmár le haranggal együtt!”, vagy némely torony-ban több a madárpiszok, mint az ép létra – utób-biról számos helyen magunk is meggyőződhet-tünk –, de semmi sem tántorított el minket,elszántan nekivágtunk.Az indulás időpontját többen félreértettük, ígymár egy órával korábban érkeztünk a találkozó-helyre. A várakozás remek alkalom volt a rögtön-zött csapatépítésre az ELTE híres ezüst „göm-bös” épülete előtt. A közel négy órás utazás alattkülönböző anekdotákat hallhattunk a harangok-ról és az órákról, méretükről, működésükről,találékony megközelítésükről és csodás hangjuk-ról. Utóbbit már más nap reggel öt órakor hall-hattuk közvetlenül a fejünk fölött, szállásunkon,a tömördi plébánián. Vas Csaba atya nem csakkellemes szállást biztosított ingyenesen, de fárad-ságot és időt nem sajnálva valóságos motorja volta munkánknak. Szere tetteljes gondoskodásátnem tudjuk kellőképpen meg köszönni. Termé -sze tesen minden kezdet ne héz, vagy inkábbdöcögősebb, ahogy ezt megtapasztalhattuk elsőnap Szombathelyen. Igen, eleinte kicsit nehézvolt megszokni a méteres falétrákat, melyeketnéhol csak a Szentlélek tartott. De némi belsővívódás után, illetve vezetőink rábeszélésére fel-másztunk rájuk. Kezdeti megilletődöttségünkönhamar túltettük magunkat. Feledhetetlen élménymaradt a templomtető cserepein állva kitekinteni a városra, látni a nagyharangot, vagy éppen meg-szólaltatni azt szokatlan időpontban. Bár hozzákell tennünk, hogy később a felmérések soránnéhány toronyban bizony visszasírtuk azokat a „Szent lé lek” tartotta létrákat is.Az első közösen töltött nap után csoportokbanfolytattuk a kutatást. A kisebb létszámú csapa-

tokban mindenki nagyobb részt vállalhatott amun kából, és így jóval több harangtornyot voltmódunk felmérni. Ahogy teltek a napok, kiala-kult az állandó feladatsor, s a jól működő mun-kamegosztás, amit váltórendszerben működtet-tünk. Utóbbi azt jelentette, hogy a csapat tagjaiminden munkafázissal és feladattal megismer-kedtek, a kulcskereséstől az óra számlapjánakvizsgálatáig. Az első, legfontosabb és nem kisizgalommal járó feladat minden csapat számára atoronyba vezető ajtó kulcsának megszerzése volt,ami bizony gyakran járt nehézségekkel. Ezenkívül is akadt nehézség bőséggel, de mindigsikerrel tudtuk kezelni, és egy – egy nap végén jóérzéssel gondoltunk vissza az idős helyiek törté-neteire, melyeket jó szívvel osztottak meg velünk.Ezekből a történetekből ismerhettük meg az óráktörténetét, sorsuk alakulását. Az estéink egyikfelét a napközben gyűjtött adatok adatbázisbarögzítése foglalta le, de jutott idő nagyszerű ba -ráti beszélgetésekre. Felejthetetlen vidám emlékmarad a szalonnasütés, sok, vidám esti óra. Más-más okból, más-más érdeklődéssel jelent-keztünk erre a munkára. Talán egyikünk semgondolta, hogy ennyire megszereti majd. VégülKapui Gyulának lett igaza. Valósággal rabulejtettek minket ezek a régi szerkezetek. Azóta, haharangszót hallunk, megállunk, végighallgatjuk,számoljuk az óra ütéseit, és figyeljük, helyesenjár e. Ha elmegyünk egy torony mellett, feltétle-nül megnézzük, van e rajta óra, s ha van, eredeti-e. Még az is előfordul, hogy átfut az agyunkon,vajon kinél lehet a kulcs, és már szaladnánk is fel,hátha találunk valami kincset. A lényeg, hogy sok újat tanultunk ez alatt az egyhét alatt. Többé-kevésbé megértettük, hogyanműködnek, működtek ezek a bonyolult vasszer-kezetek. Sajnos a legtöbb helyen már csak a pad-lás, vagy a torony valamelyik sarkában porosod-nak, és új órák dolgoztak helyettük. Azért talál-tunk néhány olyan, becsesen megmunkált dara-bot, amelynek múzeumban lenne a helye. De aztis tapasztaltuk elég gyakran, hogy a helyiek arrólsem tudnak, mit őriz a torony, vagy ha igen, nemvesznek róla tudomást, hiszen a modern techni-ka korában élnek. Viszont volt, ahol üvegvitrin-ben őrzik az óraszerkezetet. Kétségtelenül mél-tóbb, de mégsem tökéletes megoldás. A régi,értékes óraszerkezeteket meg kell védeni az enyé-szettől, ahol lehet, helyre kell állítani és működ-tetni. Fontos lenne bemutathatóvá tenni vala-mennyit, ily módon ke rülhetnének az érdeklődésközéppontjába. Mi már biztosan vigyázni fogunkrájuk.

KOVÁCS JENŐ

Belefogtam a toronyóra javító iparba, előszöra régi mechanikus szerkezetek javítását vál-laltam, és automatikus felhúzó berendezéstis készítettem a szerkezetekhez.

Igazán ez sem oldotta meg a toronyórák problémá-

it, mert ugyan nem kellett felmenni a toronyba nap,mint nap, felhúzni a szerkezetet, de időnként pon-tos időre beállítani kellett volna őket, és a karban-tartásukat is kellett volna végezni.Németországban ekkortájt már a kifejlesztett tech-nika volt a toronyóráknál a kvarcvezérlés. Tanul -mányútjaim során láttam az új irányt, elhatároz-tam, hogy fejlesztőmérnök kollégámmal Magyar -országon is kvarcvezérléssel készítünk korszerűtoronyóra szerkezeteket.Munkáink során, ahol új toronyórát készítettünk, a régi mechanikus, főleg számomra szakmailag érde-kes, ipartörténeti emlékű toronyóra szerkezeteketmegmentettem leendő Óramúzeumom gyűjtemé-nyébe.Így került hozzám jó néhány toronyóra szerkezet.A szentendrei vártemplom régi szerkezete, ami a gyűjteményem legrégebbi darabja, az 1700-as évekvégén készülhetett. Eredetileg orsós gátszerkezetűórát az 1960-as években a Budapesti Órások Szö -vetkezete alakította át, és egy láncos felhúzó szerke-zetet is épített alá a toronyban.Gyűjteményemben megtalálható a bicskei RómaiKatolikus templomból hozzám került 1883-bankészült szerkezet, amely már a kovácsoltvas hidakmellett akkori gépipar fejlődését mutatja, fogas -kerekek már marógéppel készültek. KészítőjeNarozsnyi Béla órakészítő Budán

Érdekes emléket találtunk a szekszárdi újvárositemplom órájában, amely kötélhengerének belsejé-ben volt egy barnult papírdarabot, amelyre azt a szöveget írta a készítője. „Ezen órát készítetteReinecher Ferencz József toronyórás Budapesten 1907.május 27-én, és felszerelte is. Budapesti születésű 1873.január 26. róm. kath, nős. Istennel.”1925-ben készült kisméretű óraszerkezet a Bu da -pesti Óragyár terméke,az utolsó darabok egyikelehetett.De a legszebb darab a csepeli katolikus templom órája,amely 1907-ben készült Sowinszki József munkája.Ercsiből szereltük le azt a szerkezetet, amelyiknek a háború után a széttört öntvény vázszerkezetét, a jó szándékú helyi ügyes emberek fából készítettékel, és néhány évig így működött.Több németországi toronyóra múzeumban jártam,amelyekben sok érdekes szerkezetet látni, de megfi-gyeltem, hogy bizonyos magyarországi órák, ame-lyeknek az öntvényében a magyar készítő nevemegtalálható, nagyon hasonlítanak ezekben a mú -zeumokban látható órákra.

38 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

Már nem áll az időÓramúzeum toronyórái Székesfehérvárott

Pályám kezdetén, a székesfehérvári tornyokon megállt az idő, mert egyetlen toronyóra semműködött a városunkban, elhatároztam, hogy életre keltem őket. Ez a szakmai ág ugyannem tartozott a tanult órajavító iparomhoz, de egy jó órás szakembernek igazán a finomme-chanikán kívül bizonyos mértékig a lakatossághoz is érteni kell.

Bicskei szerkezet

Csepeli szerkezet

JÖRG WERNISCH

Abban az időben (1485–1490) a magyar ki -rály, Mátyás uralkodott Bécsben, és nemzárható ki teljes biztonsággal, hogyRaczkó nem az ő kíséretéhez tartozott-e,

netán egyike volt azon művészeknek, akiket Mátyásudvartartása vonzott.Az életrajzi adatok meglehetősen hiányosak. 1500-ban háza volt a Roßmarkton (Lóvásártér). 1509-benújraönti a bécsi Stephansdom 1279-ből származóharangját, a Zwölferint. A harangon „Radislauscognomine Rathro”-ként örökíti meg magát. Az alsó-ausztriai Weißenkirchen (Wachau) plébá-niai emlékkönyvében ugyancsak szerepel a neve:Lassla Raczko-t bécsi polgárként említik. Ennek a községnek 1519-ben öntött harangján ugyancsakszerepel a neve (Lassla Raczko). 1518-ban Raczkómég egyszer feltűnik a bécsi iratokban, 1519-benkilenc font adót ró le. Valószínűleg 1528-ban, az utolsó, bizonyíthatóan általa öntött harang készí-tésének évében, halt meg. Harangöntései az elérhető szakirodalom alapján1507–1528 időszakra tehetők. Raczkó harangjaitleginkább Bécsben és Alsó-Ausztriában találhatjukmeg, de Stájerországba és a mai Magyarország terü-letére is jutott műveiből. Működési területe az akko-ri körülményekhez viszonyítva igen kiterjedt volt,ami jól mutatja ennek a mesternek az elismertségét.Erre utal a nevéhez köthető harangok nagy számaés nagy méretük. A többségükben még meglévőpéldányok átmérője 100 cm felett van. Harang -jainak többsége jelentős apátsági és városi plébáni-

atemplomok számára készült. Köztük volt a bécsiStepahnsdom (már nem létező) egyik harangja.Legtöbbször a mindenkori „nagyharang“ öntésérőlvolt szó.Számos kiváló minőségű műve alapján RaczkóLászló az osztrák gótika legjelentősebb és legjobbharangöntőinek sorába tartozik.Raczkó László gótikus és későgótikus alakú (borda-keresztmetszetű) harangokat öntött, amelyeknek azarányai igen sokfélék voltak. Klasszikus, gótikusborda-keresztmetszet mellett öntött erősen kiöblö-södő tetejűeket is. Ezek valamivel régiesebbnek tűn-nek. Esetenként a gótikus bordájú harangok melletttalálunk meglehetősen tömzsi példányokat is.A borda vastagságát illetően középnehéz bordákatalkalmazott. Szerkezetüket tekintve harangjai meg-feleltek az akkor szokásos viszonyoknak.A hangzás tekintetében elmondható, hogy a haran-gok hangzásának összetétele ugyanolyan változatos,mint a szerkezeti felépítésük. Így az oktáv- és non-harangok mellett találunk szeptim típusúakat is.Hangszínük többnyire jó, gyakran lágyabb, szelí-debb és teltebb. Egyes példányok kiváló hangminő-ségükkel tűnnek ki. Raczkó harangjait a hangzásminősége tekintetében a különösen jó minőségűekközé kell sorolnunk.Ami érvényes a hangzás minőségére, ugyanazvonatkozik Raczkó harangjainál az öntvény kivite-lezésére és művészi kialakítására is. Harangjaiinkább egyszerű szerkezetűek: csak egyszerű pere-meket látunk, nincsenek díszítő frízek. A felfüg-gesztő koronák is egyszerűek, a gótikára jellemzőfonott minta nélkül, de nagyon pontos öntéssel.

Mûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 39

A bécsi harangöntőRaczkó László és alkotásai

Raczkó László (1487?–1528) azaz Ladislaus Ratzko – a név hangzása alapján – feltehetőenMagyarországról, vagy a Felvidékről, a mai Szlovákiából származik. 1489-ben nyerte el abécsi polgárjogot, és ott hivatalosan, ónöntőként tevékenykedett.

Öntési év Hely Átmérő, cm

1507 Opponitz (Alsó-Ausztria) 94,5

1509 Pöbring (Alsó-Ausztria) 77

1513 Bogyoszló (Magyarország) 81,2

1513 St. Peter/Au (Alsó-Ausztria) 111,5

1515 Weißenkirchen/Wachau (Alsó-Ausztria) 138

1517 Inzersdorf/Traisen (Alsó-Ausztria) 89

1518 Edlitz (Alsó-Ausztria) 105

1518 Neuhofen/Ybbs (Alsó-Ausztria) 140

1518 St. Bernhard, apátsági templom (Alsó-Ausztrtia) 106

1523 Traismauer, városi plébániatemplom (Alsó-Ausztria) 121

1525 Bécs, Szt. Mihály-templom 154

1526 Neuberg/Mürz, apátsági templom (Stajerország) 137

1528 Simaság (Magyarország) 68,8

Raczkó László meglévő harangjainak a felsorolása:

A szenteket ábrázoló domborművek is kvalitásosak,feliratok szerkesztésénél használt majuszkulái(nagybetűi) feltűnően szépek. Csak nagyon kevéspéldányon látunk minuszkulákat (kisbetűket) is. A legtöbb relief (köztük egy Krisztus ábrázolás, egyfeszületcsoport, valamint szentek különféle ábrázo-lásai) eredete bizonytalan. Mindenesetre HansMitter tanítványának, egy név szerint nem is mertharangöntőnek a díszítményeire jellemzőek. Ő Stájer országban, és Felső-Ausztriában működöttaz 1450–60-as években. Teljesen érthetetlen, hogyanjutott Raczkó ezekhez a domborművekhez, hiszenkettejük működése között hozzávetőleg 30 év azidő beli különbség. Raczkó László harangjai Ausztriában a hangzás és az öntészeti kivitelezés szempontjából egyarántaz ország legszebb alkotásaihoz tartoznak azokközül, amelyeket a gótika idején öntöttek. A fennmaradt alkotások közül egyetlen egyet jelölnév, ez a weißenkircheni Elferin 1515-ből.Az ott felvitt domborművek és betűk alapjánAusztriában még tíz, valamint Magyarországonmég két további, nem szignált harangot ismerünk,amelyek máig épen megmaradtak, és a stílushason-lóság alapján lehet őket egyértelműen neki tulajdo-nítani. Raczkó életműve azonban jóval nagyobb,mint a megmaradt 13 harang. Ezek sajnálatos ese-mények miatt (rekvirálások a világháborúk során,újraöntések repedések okán stb.) nem maradtakfenn. Az eltűnt harangok közül néhány sorsa irattá-rilag nyomon követhető, és részben fényképeken isdokumentált. Nem zárható ki, hogy a XVI. századegyik vagy másik, nem szignált harangjáról utólag

kiderül, hogy Raczkó alkotása lehet. Így például az 1518-ból származó edlitzi (Ausztria) harangotegyértelműen Raczkó műveként azonosítottam.

Néhány gondolat Raczkó legjelentősebb alkotásairól

BÉCS, STEPHANSDOM („ZWÖLFERIN“)Bár ez a harang már régóta nem létezik (1772-benátöntve, 1945-ben megolvadt), mégis röviden megkell említeni, mivel a legnagyobb, Raczkó által ön -tött harangról van szó. Az 1509-ből származó darab,egy 1279-ből származó, előző harang átöntésévelkészült, súlya 3080 kg, átmérője kb. 175 cm. Így a kö - zépkorban gyártott, legnagyobb ausztriai harang-nak tekinthető. Elkészítése időpontjában ez volt a dóm második legnagyobb harangja. A ha gyományszerint Raczkó ezt a harangot nevével szignálta:

„. . . REPARATA RADISLAUS COGNOMINE RATHRO . . . ”

BÉCS, MICHAELERKIRCHE: DER „MICHEL“ 1525-ben öntötték, átmérője 154 cm, súlya 2377 kg,hangneme c. Ez Raczkó mesternek a legnagyobb ésmég meglévő harangja. A gótikus bordával öntöttalkotás míves kivitele mellett kiváló hangzásávaltűnik ki. Azonos fekvésű prímhangon zengő, és kel-lemes lágy hangú nonharang. Sajnos, jelenleg a ha -rang repedt, és már nem hangzóképes. Egyébkéntmeglehetősen zaklatott története van. 1590-ben egyföldrengés következtében lezuhant a toronyból, el -vesz tette a koronáját. 1992-ben megrepedt, és atemp lom előtt állították fel. A harangot csak 2006-ban hegesztették meg, egyidejűleg az elveszettkoronát is helyreállították. Mindössze egy év múlvaa hegesztési varratban új repedés keletkezett. A harang javításra vár.

WEIßENKIRCHEN/WACHAU: AZ „ELFERIN“Ezt a harangot 1515 nagyhetében öntötték, és ez amester egyetlen, teljes névvel jelölt műve. A hozzá-rendelt szöveg a következő: . . . PRAIST GOTDIESEM MAISTER SEIN LEBEN LANK DERMIR HAT GEGOSEN DEN KLANG LASSLARACZKO BIERT ER GESPROCHEN VNDHAT MICH GEMACHT IN DER ANDLAS-WOCHEN.

40 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

Bécs,Michaelerkirche,„Michel“

A harang átmérője 138 cm, súlya 1624 kg, tehátmeglehetősen nagy. Az öntés kivitelét tekintverendkívül jó minőségű. Ezzel szemben a hangzásminősége nem olyan jó, a hangszín valamelyestérdes, a részhangzás felépítése zeneileg nem túlkedvező (non típus, emelt prímmel). Ennél a ha -rangnál feltűnő a tömzsi alkat.

MÜRZ (NEUBERG MELLETT), APÁTSÁGITEMPLOMA: „NAGYHARANG“Az 1520-ból származó harang 137 cm átmérőjével és kb.1880 kg súlyával csak alig kisebb, mint a wei-ßenkircheni Elferin. Ugyanúgy, mint a bécsiMichaelerkirche harangjánál, ennél is kiváló az öntés kivitele, szép a díszítése és jó a hangzásmi-nősége. Egy korábbi harang átöntéséről van szó. A Michaelerkirche harangja és a weißenkircheniElferin az osztrák gótika legértékesebb darabja.

NEUHOFEN/YBBS: DIE „GROßE“ (A NAGY)Az 1518-ból származó, és Ausztria legnagyobb kö -zépkori harangjai közé tartozó mű átmérője 140 cm,becsült súlya 1800 kg. A weißenkircheni, a bécsi ésa neubergi harangokhoz képest viszonylag egysze-rű kivitelű. Raczkó azon kevés harangjához tarto-zik, amelyen a felirathoz kisbetűket is használt.Hangzás szempontjából is elmarad a mester többiha rangja mögött. Közepes minőségűnek értékelhető.A hagyomány szerint a harangot egy tanonc öntöt-

te, amikor a mester éppen egy röpke pillanatig nemvolt jelen. A fiú, könnyelműségét felismerve, két-ségbeesetten elszaladt. Valószínűleg félt a büntetés-től – soha többé nem látták! Száz éve még láthatóvolt az öntőgödör a szomszédos Reichersdorfban.

TRAISMAUER, VÁROSI PLÉBÁNIATEMPLOM:„NAGYHARANG“Itt Raczkónak egy különösen szép művéről van szó,amely 121 cm átmérőjével, valamivel kisebb, de ki -váló minőségben kivitelezett öntéssel (többekközött gyönyörű felirattal) tűnik ki. A gótikusharan gokra jellemző tipikus formájú. Oktávharanglágy, telt hangzása nagyon szép. 1523-ban öntötték,és máig is ez Traismauer Nagyharangja.

A TRAISEN-MENTI NUßDORF: EGYKORI„NAGYHARANGJA“Ezt a harangot 1517-ben öntötték. Átmérője 124 cm,Raczkó „nagy“ alkotási közé számítják. Anyagivalójában már nem létezik, de pontos leírás és fény-képfelvételek vannak róla. 1938-ban a nyelv rosszfelfüggesztése miatt megrepedt. 1946-ban át kellettönteni. Akkoriban hegesztéses javítás nem voltlehetséges. A harang erősen ívelt teteje a gótikafénykorát, s nem a késő-gótikát idézte. A dombor-művek névtelen öntőtől származnak, „Hans Mitterjudenburgi (Stájerország) tanítványa“ jelölésselemlítik.

Mûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 41

Raczkó tipikusharangdíszei

BUZÁS GERGELY

Aharang valóban hatalmas méretű volt:átmérője 280 cm, magassága nagyjából300 cm, tömege csaknem 13 tonna lehe-tett. Ez az ismert legnagyobb méretű kö -

zépkori harang Európában. Az öntőforma töredékeiközött előkerült a harangkorona néhány díszítettfültöredéke is. Ezek mintái teszik lehetővé a harangmesterének biztos azonosítását, ugyanis ezek a dísz-ek megtalálhatók a később Iglón megtelepedőKonrád mester és leszármazottai által öntött sze-pességi keresztelőmedencéken is.A harangöntő Konrád mester és testvérei, Hanus és Nicel bizonyosan külföldről érkeztek Magyar -országra, ugyanis Lajos király 1357-es kiváltságleve-le külön biztosította számukra a jogot a király orszá-gaiban való letelepedésre. Származási helyükrőlnincsen adatunk, de nevük mindenesetre németeredetre vall. Az általuk készített kehely alakúbronz keresztelőmedence-típus Magyarországonkívül elsősorban Közép-Európa északi területein:Szászországban, Brandenburgban és Lengyel -ország ban terjedt el. A brandenburgi EberswaldeMária Magdolna temploma őriz egy XIII. századvégére vagy a XIV. század elejére keltezhető ilyentípusú keresztelőmedencét, amelynek díszei közötta Konrád-műhely által gyakran használt egyik

motívum, János evangélista jelképe, a sast ábrázolómedallion pontos mása is megjelenik. Mivel a Konrád által használt medallion bizonyosan az eberswaldeivel azonos negatívból származik, ígyazt kell feltételeznünk, hogy Konrád kapcsolatbanállt azzal a műhellyel, amely egy-két nemzedékkelkorábban az eberswaldei keresztelőkutat öntötte,

42 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

Konrád és testvéreiA harangöntő mester és műhelye

A visegrádiharangöntőformatöredékei

Lajos király 1357-ben a visegrádi nagy harang öntéséért és felszereléséért különleges kiváltsá-gokban részesítette Konrád harangöntőt és testvéreit, Hanust és Nicelt. 1968–69-ben SzőkeMátyás a visegrádi alsóvár udvarán megtalálta Konrád mester 1357-es harangöntő műhe-lyét, benne a harang öntőformájának töredékeivel. A feltáráson végzett megfigyelések, vala-mint a töredékeknek Grósz Zsuzsa által a közelmúltban elvégzett restaurálása lehetővé tet-ték a visegrádi nagy harang elméleti rekonstrukcióját.

így valószínűleg maga is Brandenburg környékéntanulhatta mesterségét.Konrád mester és két testvére – akikről egy 1397-esoklevél szintén mint harangöntő mesterekről emlé-kezik meg – az I. Lajostól 1357-ben elnyert kiváltsá-gaik birtokában a szepességi Iglón (Neudorf, maSpišská Nová Ves), az 1358-ban királyi bányavárosikiváltságokat elnyert, rézbányáiról nevezetes vá ros -ban telepedtek meg és alapítottak harangöntőműhelyt. 1369-ben Konrád már Igló tekintélyespolgára, városi esküdt volt, aki ekkor adományt tetta város plébániatemploma számára. Ebből az alka-lomból készült az az oklevél, amelynek egy részletéta 20. század elején hibásan olvasva, a kutatókKonrád mester családnevét tévesen Gaal-nak vél-ték. Valójában ebben a korban a magyarországivárosokban még nem terjedt el a családnevek hasz-nálata, ez csak a XV. században vált jellemzővé.Konrád mester leszármazottait akkor már a forrá-sok, szakmájukra utalva, Glockengiesser (Harang -öntő) néven említik. Az egyiküket, Mátyást – elő-ször 1427-ben – latin szövegkörnyezetben is ezzel a német szóval illették, ami arra vall, hogy ekkormár e nevet családnévként használhatták. Szinténebben a korban (1426) jelenik meg a műhely elsőkeltezett és szignált öntvénye, egy szepeshelyi ha-rang, az iglói Glockengiesser János műve. Az ok -leveles és feliratos forrásokból a családnak legalábbnégy generációját és további kilenc vagy tíz tagjátismerjük. A műhely egyik utolsó ismert, a XVI.század második évtizedéig működő vezetőjét néhaWágner Jánosként is említették. A műhely tagjai által szignált harangokon és bronzkeresztelőmedencéken használt díszek megtalálha-tóak más, szignálatlan műveken is, igazolva ezeknekis az iglói műhelyből való származását. A műhelytevékenységének több mint másfél évszázada alattformakincsük többször is jelentősen felfrissült, ámmindig megmaradt azonban néhány régi motívum,amelyet tovább használtak. Az iglói műhely ilyenmódon összeállítható, díszítő formakincsében többemléken is (a podolini, gölnicbányai, szepesbélai,strázsai és iglói keresztelőmedencéken) megtalálha-

tóak a visegrádi nagy harangon használt, a visegrá-dival azonos negatívból származó díszítő motívu-mok, igazolva a visegrádi harang és az iglói műhelyösszefüggését.A visegrádi és iglói harangöntő műhely kutatását a Magyar Nemzeti Múzeum visegrádi MátyásKirály Múzeumának kutatói a szlovák műemlékihatóság szakértőjével, Juraj Gembickyvel közösenvégezték. Munkánk során dokumentáltuk az iglóiműhelyhez köthető ismert öntvényeket: harango-kat és keresztelőmedencéket a mai Magyarország,Szlovákia és Lengyelország területén. A műhelyáltal használt díszítőmotívumokról mintakatalógustállítottunk össze gipszöntvények és digitális fény-képek segítségével. E katalógus lehetővé teszi a műhely tevékenységének minden korábbi kísér-letnél pontosabb körülhatárolását és hiteles krono-lógiájának felállítását. Munkánk részletes eredmé-nyeit a jövő év folyamán, Visegrádon kiállításon és szakmai konferencián szeretnénk a közönség elétárni, illetve egy monográfiában publikáni.

János evangélistaszimbóluma apodolini kereszte-lőmedencéről

Fotók: Buzás Gergely

A visegrádiakkalazonos díszítőmo-tívumok a podoli-ni keresztelőme-dencéről

Mûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 43

ÖRÖKSÉG

Magától értetődő egy gyűjte-mény vagy adatbázis életében, hogyadatait időről időre revízió alá kellvenni. Esetünkben azonban nem-csak a tárolt adatokat, hanem anyil vántartás tárgyát, azaz a műem-lékeket fizikai valójukban, a helyszí-nen is ellenőrizni kell. Ezen túlme-nően, a védések kezdete, 1949 ótaeltelt hat évtizedben különböző mó -don és eltérő dokumentáltsággal vé -detté nyilvánított műemlékek egysé-ges, tudományos szempontú, autop-szián alapuló leírását, értékelését isel kell végeznünk. Ezt az egész te -vékenységet értjük műemléki reví-zió alatt.

A műemléki

revízió oka

és célja

A védetté nyilvánítások évtizedeisorán folyamatosan változott a mű -emlékvédelem jogi és közigazgatásiháttere. A rendszerváltozást követő-

en pedig jelentősen átalakult az in -gatlanok, így a műemlékek tulajdo-nosi szerkezete is, és a közigazga-tásban is alapvető változások tör-téntek. A korábban zömmel államikézben lévő emlékek rövid idő alattmagán- és önkormányzati tulajdon-ba kerültek, az utcanevek tömege-sen változtak meg; az évtizedeksorán sokszor műemlékes engedélynélkül történtek telekosztások, át -építések. A fenntartás nehézségei, a nemtörődömség vagy éppen a megélénkült ingatlanpiac miattműemlékek százai kerültek veszély-be. Ehhez járul még, hogy az ingat-lan-nyilvántartás sajátossága miatt,a műemlékek védettségének tényét– legyen az építmény vagy akár egyút menti feszület – csak a földrész-let tulajdoni lapjára lehet bejegyez-ni, így a telekosztások vagy pl. egyköztéri szobor áthelyezése kitünte-tett figyelmet igényelnek, és sok-szor a védettséget elrendelő jog-szabály módosítását is igénylik.1

Mindezek miatt egyre sürgetőbbévált egy teljes körű műemléki reví-

zió elvégzése. Az országos műem-lékjegyzék pedig utoljára 1990-benjelent meg, még a rendszerváltáselőtti, 1988-ban lezárt adatokkal.Ezért megfogalmazódott a revízióeredményeire épülő műemlékjegy-zék kiadásának igénye is. A munká-latok a hivatal jogelődje, az OMvHTudományos Főosztályán kezdődtek,1996-ban. Akkor célként került meg -határozásra a teljes hazai műemlék-állománynak nemcsak adat egyez te té -se, hanem minden műemlék egysé-ges szempontú, helyszíni felvétele-zése is. A teljes állomány hasonlótípusú áttekintésére utoljára az1950-es évek végén, 1960-as évekelején került sor a Távlati Tervkeretében. Ugyanakkor munkánknaknem célja a műemlékállományszisztematikus növelése vagy csök-kentése (ellentétben a ’60-as/’70-esévek hasonló tevékenységeivel).2

A feladat méretét jól mutatja,hogy ma már több mint tizenegye-zer műemléki tételt (törzsszámot),illetve a hozzá tartozó, ennél jóvalnagyobb számú építményt (emlé-

A műemléki

revízióAZ UTÓBBI ÉVEKBEN NAGY HANGSÚLYT KAP A KÖH ÉLETÉBEN A MŰEMLÉKI NYILVÁNTARTÁS, MŰEMLÉKI REVÍ-ZIÓ, MŰEMLÉKJEGYZÉK KÉRDÉSKÖRE. EDDIG ELSŐSORBAN A NYILVÁNTARTÁS RENDEZÉSÉNEK MUNKÁLATAIRÓLHALLHATTUNK SOKAT. EBBEN A HATALMAS FELADATBAN NAGY RÉSZ JUT A TUDOMÁNYOS RÉSZLEG MUNKATÁRSAI-NAK IS. AZ ALÁBBIAKBAN A MŰEMLÉKI KUTATÓ ÉS DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT (MKDK) MŰEMLÉKI REVÍZIÓSÉS MŰEMLÉKJEGYZÉK KÉSZÍTÉSI MUNKÁJÁT ISMERTETJÜK RÖVIDEN.

Bognár Gábor

ÖRÖKSÉG

ket), illetve ingatlant kell megfelelőelőkészítő munka után, a helyszínenfelkeresni, valamint azok közigazga-tási adatait egyeztetni. Emiatt a mun -kába kezdetben számos külső szak-ember – elsősorban művészettörté-nész – is bevonásra került, de aforrások folyamatos csökkenésévelerre egyre kevésbé volt mód, azutóbbi időben pedig már egyáltalánnincsen. Viszont helyenként még a műemlék puszta megtalálásához,azonosításához is szakember szük-séges, az emlékek szakszerű leírása,értékelése pedig már mindenkép-pen ezt kívánja. Számos műemlékrészletesebb adatfelvétele is a reví-zió során történt meg először. A munka egységességének érdeké-ben részletes felvételi útmutató,illetve adatlap került kidolgozásra.3

A szakirodalmi, tervtári, esetenkéntlevéltári anyagok feldolgozása mel-lett a műemlékek helyszíni vizsgála-tával számos, máshonnan meg nemszerezhető ismeretre teszünk szert,melyek a nyilvántartás rendezéséntúl egy új típusú, bővebb tartalmúműemlékjegyzék elkészítését islehetővé teszik, valamint ezzel a műemléki topográfiai adattárat is gyarapítjuk. A tudományos rész-leg majd’ tizenöt évét meghatározó,hatalmas volumenű és sok nehéz-séggel járó munka előzményeinek,történetének, illetve a koncepciókidolgozásának és a lebonyolításkörülményeinek részletesebb meg-írására itt nem vállalkozhatunk, és erre feljogosítva sem érezzükmagunkat..4 E helyen inkább össze-foglaló tájékoztatást kívánunk adnia munka főbb lépéseiről és néhányelvi kérdéséről.

adatfelvételi

kérdések

A munkánk során a nyilvántar-tott emlékeknek, ingatlanoknak,ezek alkotórészeinek, tartozékainak,valamint műemléki területeknek avizsgálatát végezzük el. Megtörténika műemlékhez történetileg hozzá-tartozó építmények számbavétele,az együttesek részenkénti adatfelvé-tele, a műemlék telkén álló, deahhoz szorosan nem kötődő műem-léki értékek inventarizálása, továbbáa belső értékek (berendezés, falké-pek, stb.) leírása, és mindezekfényképezése. A műemléki értékektörténetileg összetartozó építmé-nyekből, elemekből álló hierarchikusrendszerként kerülnek felvételre. A ta pasztalat azt mutatja, hogymind ezt csak a joganyagok és ahelyszín együttes ismeretében lehetmaradéktalanul elvégezni. Azonbanazt, hogy közülük melyeket érint avé delem, a védetté nyilvánító jog-anyagtól és annak korabeli jogi kör-nyezetétől függ. (Megjegyzendő,hogy a korábbi nyilvántartás is épít ményeket vett alapul, de több-nyire nem a mai részletezettséggel.Azonban a közelmúltig papír alapúkartotékok ezreivel operáló elődök-höz képest a ma emberének össze-hasonlíthatatlanul könnyebb dolgavan a számítógépes adatbázisokkal,melyekben tetszőleges számban tuda tárolt adatok között kapcsolatokatlétrehozni.) A műemlékállományépítményekre bontásával ugyan a nyilvántartási adatbázis rekordjaijelentősebb növekedést mutatnak,de a fentiek fényében, az ily módontapasztalható gyarapodás magyará-zat csak látszólagos. Mielőtt bárki is nyugodtan hátradőlne székében,az óvatosabb becslések szerint is avédendő műemléki értékeink számaa jelenleg védettek nek legalább két-háromszorosa, de mások szerintmég ennél is több. Figyelembe vévepusztulásuk mértékét, sebességét,

és ismerve vé dett é nyilvánításukeddigi ütemét, a helyzet enyhénszólva is elszomorító.

A műemlékek, természetükbőladódóan, igen sokfélék, így a fel -me rülő problémák is változatosak.A teljesség igénye nélkül csak né -

Fórum –

Dég, Festetics-kastély és történetikertje A felvételt a Civertan Stúdió(www.civertan.hu) bocsátotta rendel-kezésünkre.

Csongrád, Öregszőlő dűlő, ún. Zöldkereszt, Fotó: KÖH

hány típusos problémakört emlí-tünk. Egyik ilyen a műemlékállo-mány mintegy 8%-át kitevő kastélyés kúria, melyekhez több mellék-épület és többnyire nagyobb mére -tű kert (park) is tartozik. A kerteketaz államosítás után gyakran felpar-cellázták, és részben be is építet-ték. Az egykori (történetük során isváltozó) kiterjedésük megállapításá-hoz általában történeti kutatás isszükséges. Másik problémás emlék-kör a szőlőhegyi présházak és pin-cék: külterületi, kevésbé szem előttlévő helyzetük miatti gyakori átépí-tésük igen sok esetben azonosítá-sukat is lehetetlenné teszi, illetvepusztulásuk is nagyobb mértékű.További hasonló esetek az erdők-ben, mezőgazdasági területeken lé -vő romok, melyeknek szintén mára fellelése sem egyszerű, tekintve,hogy korábbról, GPS még nem lé -vén, legfeljebb csak a sokhektárosterület helyrajzi számát tudjuk.Mivel a romokkal hatósági ügy rit-kábban fordul elő, meglehet, hogyműemlékes szakember évtizedekóta nem járt a közelében sem.Végül még egy sajátos tárgykör a köztéri szobrok és a faragványokesete, melyeket előszeretettel he -lyeznek át, visznek be házak ud -varára, gyűjteményekbe, így a ko -rábbi hely színen sokszor nyomu -kat sem lelni.

A munka

jelenlegi

menete

A revízió elindítása óta bekövet-kezett többszöri átszervezés nyomán a műemléki nyilvántartás (így a mű -emlékjegyzék készítés) tudományosés közigazgatási érdekű tevékenysé-gei a Hivatalon belül egyre inkábbmás-más részlegekhez kerültek.Ezért a jelenlegi munka során többhivatali részleg szoros együttműkö-désére van szükség. Tavaly év eleje

óta, a munka első fázisaként, a Nyil -vántartási Iroda (NYI) elvégzi anyilvántartás belső adatforrásainakegybevetését, a védési joganyagokelemzését, és ezekből a hiányzóadatok nyilvántartásba vételét, vala-mint az adatok térinformatikai fel-dolgozását. A Hivatal tudományosrészlegének (MKDK)5 kutatói – 2009óta átmenetileg kiegészülve a Vé -dési Osztállyal – végzik a NYI elő-készített műemléklistáit alapul vé -ve, a helyszínen a védett emlékek,illetve -ingatlanok műemléki értéke-inek, elemeinek számbavételét, kül-ső-belső leírását és fényképezését,valamint az idők során idegen in -gatlanra került, de a műemlékkelösszetartozó értékek felkutatását ésleltárba vételét. Elvégezzük mindenönállóan felvett emléknek épülettí-pus- és stiláris kategóriákba sorolá-sát, datálását. Továbbá a NYI általátadott közigazgatási, helymeghatá-rozási adatokat is ellenőrizzük: cí -meket, helyrajzi számokat, a vé -dett ség bejegyzését (önkormányza-tokban ill. szükség szerint a földhi-vatalokban is), illetve esetenkéntGPS koordinátákat. Munkánk soránfolyamatosan egyeztetünk a műem-léki felügyelőkkel is. Emellett fel -hasz náljuk a KÖH vonatkozó tervtá -ri anyagait, egyes levéltári forrásokat(elsősorban történeti térképeket),valamint az alapvető szakirodalmat.Mindezek alapján – összevetve ésegyesítve a NYI által feldolgozott és gyűjtött adatokkal – lehet csak a műemléki nyilvántartást rendezni.A revíziót követnie kell a szükséges jogalkotói munkának,közigazgatási eljárásoknak, a ponto-sított adatok nyilvántartásba vételé-nek, illetve az új műemlékjegyzékösszeállításának, szerkesztésének és közzétételének. Mivel a korábbiévekben sok esetben nem történtmeg kielégítően a pontosított ada-tok átvezetése, jogi rendezése, rész-ben felül kell vizsgálni az évekkelezelőtt már elkészült revíziót, újbólilejárásokkal és egyeztetésekkel.

Már a fent leírtakból is látható,hogy nehéz különválasztani a tudo-mányos és közigazgatási munkaré-szeket: a kutatók jócskán végeznekközigazgatási adatellenőrzést, mivelők mennek ki a helyszínekre, aholazokat össze lehet vetni a termé-szetbeni állapotokkal, ugyanakkor a NYI munkatársai, főként a térin-formatikai feldolgozás során időn-ként történeti térképek elemzésétis elvégzik, pl. egy-egy telekrekonstrukcióhoz. A munkánkat jelentősen nehezíti,hogy az utóbbi években már csakalig vagy egyáltalán nem tudunkhozzájutni aktuális kataszteri térké-pekhez és tulajdoni lapokhoz(ennek oka részben a forráshiány,és a tulajdoni lapokra vonatkozószabályozás változása). Emiattviszont a helyszíni szemlék jelentő-sen megnehezülnek (pl. azonosításigondok), vagy helyenként lehetet-lenné válnak (pl. tulajdonosi adatokhiányában a műemlékekbe valóbejutás sokszor megoldhatatlan).Ennek ellenére a revízió jó ütem-ben halad, befejezése elérhetőközelségbe került. Az adatokatfolyamatosan továbbítjuk a NYI szá mára, feldolgozásra.

A műemlék-

jegyzékek

Szemben a revízió egyesült erő-vel végzett tevékenységeivel, a mű -emlékjegyzék elkészítésének nemcsekély munkája már kizárólag azMKDK munkatársaira hárul. Ehhezfel kell dolgozni a revízió és a NYIbeérkező anyagait, melyeket a szö-vegek megírása, majd szerkesztésesorán szükség szerint ki kell egészí-teni további szakmai adatokkal.Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy az 1996–2005közötti revíziók nyomán 2005–2008között nagy lendülettel elkészült és megjelent nyolc megyei kötet6

a teljes műemlékállománynak mind-

ÖRÖKSÉG

Fórum –

össze 25%-át teszi ki. A kötetekki adása 2008-ban megtorpant, saj-nálatos módon. A további mintegy8000 törzsszám esetében a jegyzé-kek előállításához a korábban ké -szült, sokszor 8-10 éves revízió idő-közben avult adatait aktualizálnikell, többnyire újbóli lejárásokkal,valamint az elmaradásokat és a hi á -nyokat is pótolni szükséges.Minderre, valamint a további jegy-zék kötetek kéziratainak elkészíté-sére 2009 elején mindössze kétévet(!) kapott az MKDK, immáronkülső munkatársak bevonásánaklehe tősége nélkül. Miközben márakkor sem látszott megoldottnak atovábbi kötetek kiadásának finanszí-rozása. Ha a revízió, jegyzékkészí-tés, kiadás folyamata nincs össze-hangolva, az jelentős többletmunkátés így többletköltséget eredményez.Ezért is volna fontos a következőévek re a finanszírozás megteremtése.

Az új típusú műemlékjegyzék so -rozat is a fentebb felvázolt, struktu-rált rendszert mutatja azzal, hogyfelhívja a figyelmet a történetilegösszetartozó emlékekre, akkor is, ha nem azonos cím vagy törzsszámalatt szerepelnek (a korábbi jegyzé-kek ezt nem tették), illetve megem-líti a védett emlék történetilegösszetartozó elemeit, tartozékait,még ha a védetté nyilvánítási jog-anyagnak nem is kellett tételesennevesítenie. Helyenként olyan mű emléki értékeket is megemlít,me lyek nem tartoznak szorosan a vé delem tárgyához, de a műem-lék telkén állnak, viszont ezeket a szerkesztés eszközeivel külön jelzi.Megemlíti a műemlékek fontosabbhelyreállításait is. Fontos újdonságamég, hogy minden műemlékrőlfény képet is közöl, jelentősen meg-könnyítve az azonosítást. A bővebbleírásokkal, stiláris meghatározások-kal, gyakran új adatokon alapuló

datálásokkal ez a jegyzék tulajdon-képpen egy kistopográfiai sorozat is(bár részleges, hiszen csak a védettemlékeket tartalmazza), tudományosmunka. A Hivatal műemléki nyilván-tartásának kell közhiteles módontartalmaznia a műemlékek alapvetőadatait, és a védettségükre vonat-kozó jogi forrásokat. A műemlék-jegyzékek ezzel ellentétben a nyil-vántartás adatain és szakmai forrá-sokon alapuló, szerkesztett kiadvá-nyok, jogi relevancia nélkül. Emiatta benne foglalt adatok tájékoztatójellegűek, nem keletkeztetnek jogot,még akkor sem, ha a bevezetőjük-ben az olvasható, hogy a KÖH hiva-talos kiadványai.7 A műemléki nyil-vántartás és a műemlékjegyzéknem összekeverendő fogalmak,közéjük nem lehet egyenlőségjelettenni. Hiba ezeken a kiadványokonszámon kérni jogértelmezési vitá-kat, vagy nyilvántartási anomáliákat.Ugyanakkor kiadásuk igen fontos a minél szélesebb körű tájékoztatásérdekében, mind a nagyközönség,mind a szakemberek számára.

Megjegyzendő, hogy az adatokfolyamatos avulása és a tudományos

ismeretek állandó bővülése miatt is,célszerű volna a nyomtatott jegyzé-kek mellett gyakorta frissített, inter-netes keresőfelületen is közzétenni a műemlékek aktuális adatait.

ÖRÖKSÉG

1 Az osztott utódingatlanok ugyantovább öröklik a védelmet, de ha azokműemléki értéket nem hordoznak, szük-séges lehet – egyedi elbírálás alapján – a védelmük megszüntetése.

2 Gondolunk itt pl. a „népi revízió”-kéntszámon tartott akcióra, ahol is a népiműemlékek nagy részének védelmét töröl-ték az 1970-es évek elején (az akkori jogsza-bályok szerint még lehetett védelmettörölni), ezzel pusztulásra ítélve azokat.

3 Útmutató a műemlékek helyszíni felvé-teléhez. Kézirat. Bp., OMvH, 1996.; en -nek melléklete a felvételi adatlap. Jelenlegis ezt használjuk, csak az eredetileg papíralapú adatlapot ültettük át digitális for-mába, Word, majd Excel táblázatba.

4 A műemléki revízió és az új típusúműemlékjegyzék sorozat koncepciójárólolvashatunk röviden a jegyzék kötetekbevezetőjében.

5 A volt Tudományos Főosztály majdMű em lék védelmi Tudományos Intézetjelenleg MKDK.

6 Magyarország műemlékjegyzéke. So ro -zat szer kesz tő: Haris Andrea, SomorjaySélysette. Munkatárs: Bardoly István. A megjelent megyei kötetek: Heves(2005), Nógrád (2005), Jász-Nagykun-Szolnok (2005), Bács-Kiskun (2006), Ko -márom-Esztergom (2006), Tolna (2006),Zala (2006), Fejér (2008).

7 Kivétel ez alól az 1960-ban megjelentországos műemlékjegyzék, melyet kétminiszter jóváhagyólag megerősített.J

egyzet

Szekszárd, Béri Balogh Ádám utcaprésházak, Fotó: KÖH

Fórum –

ÖRÖKSÉG

Kitekintő

Az eredeti fotókból és tervrajzokbólösszeállított kiállítás Magyar or szá -gon első alkalommal kísérel megátfogó képet nyújtani a velenceiGiardiniben található Magyar Pavilon

építéstörténetéről. Hazánk állandóMűcsarnoka az 1895 óta működőVelencei Biennále keretein belülépült fel Maróti Géza (1875–1941)tervei szerint, hogy kétévente helyetadjon a magyar képzőművészet nem -zetközi bemutatásának. Az épületkülönlegességét nem csupán állan-dó mivolta, gazdag szecessziós dí -szítése, a Giardiniben elfoglalt elő-kelő helye, s mérete adja, hanem

megépítésének dátuma is: Magyar -or szág 1909-ben másodikként emel -hetett – az 1906-ban felépült BelgaPavilon után – saját (nemzeti)Kiállítóházat a Velencei Biennálén.

A Magyar Pavilon építéstörténetehárom nagyobb korszakra osztható.A kezdeteket a Maróti tervezte épü-let jelenti, amely 1909 és 1958 kö -zött funkcionált. Az állandó Műcsar -nok kivitelezése a korabeli szecesz-sziós Gesamtkunstwerk-törekvések-nek teljes mértékben megfelelt. Az épület megálmodása és megva-lósítása, belső tereinek elrendezéseMaróti nevéhez fűződik, míg az épü -

let díszítőrészleteit a Gödöllői Mű -vésztelep művészei készítették: a mozaikokat Körösfői-Kriesch Ala -dár (1863–1920), az üvegablakokatpedig Nagy Sándor (1869–1950). A tető mázas cserepei, valamint abejárat lábazati csempéi a Zsolnay-gyárból érkeztek Velencébe. A kiállí-táson láthatók Maróti korábbi velen-cei tervei 1906-ból és 1908-ból, azelfogadott terv 1909-ből, homlokzat-és alaprajzok, enteriőrképek s fotókaz épületdekorációról. A velenceiMűcsarnok egyediségét az 1900-asévek elején egyrészt gazdag díszíté-se, másrészt a korban kuriózumnakszámító építéstechnikai megoldása(felülvilágításos) jelentette.A Magyar Pavilon történeténekmásodik szakasza az 1958 és 1994közötti időszakra tehető, amikor az épület a Benkhard Ágost(1910–1967) által átalakított formá-ban működött. A második világhá-ború után romossá vált Kiállítóházhelyreállítására az 1950-es évekvégén került sor. Ekkor az eredetiépület megjelenését-díszítését akorabeli „letisztultabb” elvárásoknakmegfelelően modernizálni akarták.Az átépítés során a Maróti-architek-túrát teljes mértékben eltüntették,a fő- és oldalhomlokzatokat körbe-falazták, a magas tetőt lebontották,az épület egyes díszítőrészleteit le -verték, a bejárat ornamenseit leva-kolták, a kiállítótereket pedig telje-sen átalakították: egyszerű, lapostetős, belső udvaros kubussá váltaz épület. A megvalósult Benkhard-

Velencei

Műcsarnok 101

Bódi Kinga

ÖRÖKSÉG

Kitekintő –

féle tervrajzokon kívül láthatókkorábbi olasz és magyar átalakítá -si vázlatok, valamint homlokzat- és enteriőrképek az 1990-es évekközepéig funkcionáló Pavilonról.Az épület harmadik korszaka azeredeti architektúra legteljesebb

hűséggel történő visszaállításávalvette kezdetét. A falkutatási munká-latok 1992 és 2000 között Lővei Pálés Sümegi György művészettörténé-szek vezetésével zajlottak, a re kon s -trukció pedig Csete György építész1994-ben készült terve alapjánvalósult meg. A helyreállítás követ-keztében sor került a megmaradtszecessziós díszítések feltárására,restaurálására, az 1950-es évekbelikörbefalazás elbontására, s a tető-szerkezet újraemelésére. Velencébena Magyar Pavilon 2000 óta isméteredeti szecessziós külső formájá-ban, de a kor elvárásainak megfele-lő modern kialakítású kiállítóterek-kel ad évről évre otthont a kortársmagyar képzőművészetnek és épí-tészetnek.

A hiánypótló tárlat megvalósulásá-ban nem csupán az épület 101.évfordulója, hanem egy gyűjte-ményadományozás is közrejátszott.A kiállításon szereplő valamennyifotó és tervrajz magángyűjtemény-ből származik. A korabeli levelezé-sekből, szerződésekből, minisztériu-

mi határozatokból, eredeti fotókbólés tervrajzokból álló kollekció aMagyar Pavilon teljes építéstörténe-tének részletes dokumentációjátjelenti, amely 2010-ben maradékta-lanul a Kulturális ÖrökségvédelmiHivatal archívumába került.

A Pincegaléria kiállítá-sának anyagát válo-gatta: Bódi Kinga és Sümegi György

A megépített Magyar Pavilonfőhomlokzata. Maróti Géza (1875-1941)terve. 1909 (Mozaikok: Körösfői-KrieschAladár; üvegablakok: Nagy Sándor; a bélletes kapu lábazati kerámiái:Zsolnay-gyár. A mozaikokat és azüvegablakokat Róth Miksa kivitelezte.)

Az átépített Magyar Pavilon főhom-lokzata. Benkhard Ágost (1910-1967)terve, 1958

A Magyar Pavilon eredeti állapotá-nak helyreállítása. A főhomlokzat azelkészült új, Csete György (1937) általtervezett magastetővel, 1999-2000

ÖRÖKSÉG

Kitekintő

A Biennále első női igazgatója vallja,az építészet célja a valós terek lét-rehozása, elősegítve az emberekközötti kommunikációt egy olyankorban, amikor a párbeszédet a leg-fejlettebb technológiák igyekeznekhelyettesíteni. S az elszigetelődésfeloldására a jelennek kell funkciótadni: folyékony tereket kell létrehoz-ni, hierarchia nélkül, hogy folyamatoskapcsolat jöhessen létre a kívül ésbelül viszonyában. Sejima szerint akiállítás épp arra ad alkalmat, hogya különböző ötletek a jelenben meg-testesülve kapszulaként magukbafoglalják a jövőt is.Az Arsenale-ban cégek, építészek,művészek munkái, a Giardiniben anemzeti pavilonok, a város elegánspalotáiban további nemzetek bemu-tatkozói láthatók. Vannak kevésbé új ötletek: a japánok „egyteresedé-sét” még mindig a 2005-ös RIBA(Royal Institute of British Architects)aranyérmes Taichung MetropolitanOperaháza szemlélteti (Toyo Ito ter-vei alapján). Újdonság a kanadaiak„élő építészete” – a kortárs vadon.A „Hylozoic Ground” elnevezésűinteraktív környezet egy fantasztikusélő erdő: több tízezer pillekönnyűdigitálisan előállított összetevőt lát-tak el mikroprocesszorral és közele-désérzékelővel, melyek mind azemberi jelenlétre reagálnak. A már nemzeti pavilonnal rendelke-

ző, a kiállításon hosszú évtizedekóta részt vevő országokhoz mindenévben csatlakoznak újabbak. Közülüka Bahreini Királyság elnyerte a leg-jobb nemzeti szereplésért járó AranyOroszlán Díjat. Az emberek szeret-nék visszakapni beépített tengerpart-jukat. Halászkunyhókban, szőnyegenülve néz hetjük a vetítést: milyennehezen viselik a parttal és a vízzel

való kap cso lat, a halászat lehetősé-gének hiányát. Meglepően sokan for-dultak ősi anyagokhoz, sokszor a fáévolt a főszerep. A cseh és szlovákközös pavilonban a „természetesépítészet” volt a hívószó, úgymond’a jelenlegi építészeti krízishez inspi-rációt csakis a természet adhat. A kínai „amateur architecture studio”szétszedhető mobil fakupolát muta-tott be, amely logikai játékként rak-ható össze és szedhető szét. Az indiai Studio Mumbai Architectscsarnoka, akárcsak egy asztalosmű-hely, ahol a hagyományos technikák-kal és helyi alapanyagokkal alkotásfolyamatába pillanthattunk be ma -ket tek, anyagtanulmányok, skiccekközött sétálva. Vajon rajzolnak még az építészek?Erre voltak kíváncsiak a magyarpavilon BORDERLINE architecturecímű installációjának tervezői:Wesselényi-Garay Andor és FerenczMarcel. Úgy tűnik, igen. Filmre vet-ték, ahogy fehér papírt és írószerttesznek építészek elé, akik pillanat-nyi zavarukat és a kamerát feledveskiccelni kezdenek. Varázslatos,ahogy már néhány vonalból formaszületik, majd terek alakulnak. Ha mindezek után a látogatót iselfogja a „rajzolhatnék”, a kihelye -zett plexilapon hagyhatja kézjegyét.Erre inspirál a dekoráció is, a teretkitöltő ceruzatömeg.

Ember

People meet in architecture

BÁR A NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁS KÖZÖS NYELVE AZ ÉPÍTÉSZET, MÉGIS HOSSZÚ ÉVEK ÓTA ELŐSZÖR VEHETTE ÚJRAKÉZBE A KONCEPCIÓ KIALAKÍTÁSÁT ÉPÍTÉSZ, AZ IDÉN PRITZKER-DÍJAT (MELYET AZ ÉPÍTÉSZETI NOBEL-DÍJNAKIS SZOKÁS NEVEZNI) NYERT JAPÁN KAZUYO SEJIMA.

és építészet

Papp Tímea

A magyar pavilonban ceruzák formálták a teret

Fotó:Papp Tímea

A Veszprém megyében lévő egye-sült település petendi részénekKeresz te lő Szent János tiszteletéreszentelt templomát a nagy művelt-ségű me cé nás, Eszterházy Károly, a későbbi egri püspök emeltette az 1750–1760-as évek fordulóján. (A bejárati ajtó zárkövén az 1760-asévszám látható.) Hangulatos barokktemplom, a tituláris szentet ábrázo-ló barokk oltárképpel, dekoratívszószékkel, egyedi faragású XVIII.századi pa dok kal, eredeti állapotbanmegmaradt ajtókkal, fűzött vasrá-csú ablakkal, színes üvegablakokkal,ahol a Mű vészetek Völgye rendez-vényeinek keretében nagyszerűhang versenyek részese lehet az érdeklődő. Ebbe az összművészeti élmény-együttesbe avatkozott bele az oltár-képet kiegészítő, Keresztelő SzentJános szüleit, Zakariást és Erzsé -betet, valamint baldachint ábrázolófalfestményeknek a 2009 végén,2010 elején bekövetkezett átfestése.A hozzáállás tekintetében némilegpárhuzamként idézhető és a szak-mai körökben joggal bírált novaikifestéssel (átfogó kritikája:Granasztóiné Györffy Katalin:Műemléki belső terek restaurálása?,rekonstruálása?, „látványteremtése”?.Műemlékvédelmi Szemle, XI. évf.1-2. 2001. 111-123. o.) ellentétbenazonban, ahol az újrafestő-restaurá-tor „bravúrjával és fantáziájával”szembesülhet a szemlélő. A peten-

di átfestésen csak a festés bátorsá-ga érzékelhető. A petendi átfestés-sel bizonyára „populárisabb” (a vi -zu ális kultúrát tekintve alacsonyabbszintekhez kötődő) eredmény szüle-tett, mintha restaurátori eszközökalkalmazására került volna sor, deaddig jó a magyar kultúrának, amígpl. az Excanto vagy az AnticoIncantamento tolmácsol XV-XVIII.századi zeneszerzőket ezekben atemplomokban, és nem lakodalmasrock szól, ami pedig feltehetőensokkal nagyobb publikumot vonzana.Műemlékvédelmi szempontból mind -azonáltal az a legnagyobb prob léma,hogy a beavatkozás nem tekinthetőa műemlék egy részletének pusztánidőleges, saját szempontú újrafogal-mazásának, szemben egy zeneműhamis és bármikor javítható előadá-sával. Mert itt – hasonlóan másmű emlékek, nem elsődlegesen a konzerválást (vagy Marosi Ernőakadémikus találó kifejezésével élve„a nyombiztosítás”-t) szem előtttar tó beavatkozáshoz, maga az alap-anyag, az eredeti mű, a kotta „hasz -nálódhat el” vagy sérülhet az átfes-tés várható jövőbeni eltávolításakor.Minthogy a folyamatnak, az átfestésszokásának a következményei nem,vagy igen nehezen orvosolhatók,műemléki közérdek, hogy e gyakor-latnak vége szakadjon, bár a fel-ügyeleti álláspont szerint a vissza-fordíthatóság lehetősége maradék-talanul megvalósítható.

Elgondolkoztató továbbá, hogy azimént értékelt átfestés fog a közel-jövőben bekerülni a magyarországibarokk falképfestészet jelenleg ké -szülő nagy korpuszába vigántpeten-di falképekként, pedig ezek valamimásról tanúskodnak immár, nem az egykori kifestésről. Ez a „valami”pedig az, hogy van újragondolandóa falképrestaurátori szakmagyakorlásfeltételrendszerén.

ÖRÖKSÉG

Vélemény

Az egyetlenkotta

átfestették a vigántpetendi műemlék templom

falképeit

Balázsik Tamás

A falkép részlete az újrafestés előttFotó: Serfőző Szabolcs (2009.08.14.)...és után Fotó: Balázsik Tamás

A Központi Antikvárium 115. árveré-sén ritka kincs került kalapács alá,egy 1501-ben pergamenre nyomta-tott, fémmetszetekkel gazdagondíszített párizsi hóráskönyv. Kikiáltásiára egymillió-hatszázezer forint volt,ezen az áron is kelt el. Európábanegyetlen regisztrált példánya ismert,természetesen magángyűjtemények-ben előfordulhat még példány belő-le. Az árverési katalógus leírása sze-rint a hóráskönyv magánájtatosságra– elsősorban nők számára – készültimádságoskönyv. Az elnevezés aháromóránként elvégzendő imádsá-gokra, a „hórák”-ra utal. MagvátSzűz Mária kis zsolozsmája adja,amelyet bűnbánati zsoltárok, litánia,halotti könyörgések, szentekhez szó-ló imádságok egészítenek ki. Mindigtartalmaz kalendáriumot is. A műfajvirágkorát a XV. századi francianyelvterületen élte, a reprezentatívdarabokat pergamenre nyomtatták.Ezek egy átmeneti korszak termékei,utánozzák a pergamenre festettkódexeket, de a nyomtatásnakköszönhetően már nagyobb példány-számban, szélesebb rétegekhez jut-hattak el. Vegyük figyelembe, hogyha négy hónappal korábban jelentvolna meg, ősnyomtatvány lenne, ígyigen korai antikva. A könyv a Kervernyomda munkája, a koblenzi szárma-zású nyomdász, Thielman Kerverműhelyéből kikerült hóráskönyvekművészi kvalitásban és nyomdai kivi-telben a műfaj legszínvonalasabbdarabjai közé tartoztak. Az elsőt

még 1497-ben nyomtatta, ekkor mégfametszetű illusztrációkkal, amelye-ket 1499-től fémmetszetek váltottakfel. Rendkívüli népszerűségüketmutatja, hogy Kerver 1522-ben bekö-vetkezett haláláig számos kiadástértek meg. A műhelyre jellemzővolt, hogy az illusztrációkat, dúcokatfantáziadúsan variálták, ennek

köszönhető, hogy nincs két teljesenegyforma kiadása. A fémmetszet a fametszettel párhu-zamosan a XV. század közepén tűntfel Párizsban és Kölnben. Bonyolulteljárás, mivel a fémet sokkal nehe-zebb megmunkálni, ezért nem ter-jedt el olyan széles körben, mint afametszet, inkább luxuscélokat szol-gáló kiadványokban tűnik fel. Sajátosés ritka válfaja a poncolt fémmet-szet. A rajz körvonalait puha fémbe(ólomba) vésik, a formákon belülpedig apró mintázatokat vernek anyomódúcba. A technika 1454-bentűnik fel először. Az egyszerűbbfametszés később háttérbe szorítot-ta, bár használatára találunk utalást

mindaddig, amíg az angol ThomasBewick 1775 körül új eljárást nemvezetett be a fametszet technikájá-ba. A rajzot nem a fa erezeténekmentén, hanem haránt irányban, azerezetre függőlegesen véste a fába.Ezzel lehetővé vált, hogy a fémmet-szet finomabb vonalvezetését a fadú-con is alkalmazhassa. A hóráskönyv címlapját Kervernyomdászjelvénye díszíti, két ágasko-dó unikornis között egy tölgyfa, raj-ta címer T. K. monogrammal. A következő lapon a nagyobb változóünnepek táblázata olvasható az 1497és 1520 közötti évekre. Ezt követi a kalendáriumrész, amelynek lapjaitaz adott hónap jelentősebb szentjei-nek életéből vett jelenetek keretezik.Ezután evangéliumi részletek, majdbűnbánati zsoltárok sorakoznak. Minden bekezdés fedőfestékkelkészült, piros vagy kék alapon aranyiniciálékkal kezdődik. Ez a díszítésimód drágább és időigényesebb tech-nika a tollal rajzolt illumináláshozképest. A nyomdász a díszítendőrészek helyét kihagyta, majd ezeketerre szakosodott műhelyben festet-ték ki. Hazai árverésen az elmúlt fél évszá-zadban pergamenre nyomtatotthóráskönyv nem bukkant fel. Magyarközgyűjteményben e kiadásból, sőt a Kerver-műhely bármely hórásköny-véből sem található példány. Egy1517-es kiadása, mely ApponyiSándor birtokában volt, szerepeltegy 1876-os kiállításon.

ÖRÖKSÉG

Kincsaz árverésen

HORAE INTEMERATE VIRGINIS MARIE SECUNDUM VERUM USUM ROMANUM CUM PLURIBUS ORATIONIBUS TAMIN GALLICO ET IN LATINO. PARIS, 1501 MÁJUS 1. THIELMAN KERVER. 96 SZTL. LEV. DÍSZESEN ARANYO-ZOTT, FRANCIA STÍLUSÚ, XVIII. SZÁZADI BŐRKÖTÉSBEN.

Kőszeghy-Puska Ildikó

A hóráskönyv címlap-ját Kerver nyomdász-jelvénye díszíti, kétágaskodó unikornisközött egy tölgyfa,rajta címer T. K.monogrammal

Könyvszemle

2010 nyarán először jelent megönálló standdal a Kulturális Örök-ségvédelmi Hivatal a soproni VOLTFesztiválon, az ország egyik legnép-szerűbb könnyűzenei fesztiválján,amely az előző évekhez hasonlóanaz idén is tízezreket vonzott a leg-különbözőbb korosztályokból.

A fesztivál gerincét adó zenei prog-ramok mellett fontosnak éreztükSopronnal és a műemlékvédelem-mel kapcsolatos ismeretterjesztőprogramok szervezését, városunk és persze országunk építészetiértékeinek, kulturális örökségénekbemutatását. A fesztivál szervezőiegy faházat bocsátottak rendelkezé-sünkre a fesztiválterület egyik köz-ponti helyén, melyet a fő progra-mokhoz igazítva déltől estig tartot-tunk nyitva, a Tourinform Irodamunkatársaival közösen. A KulturálisÖrökségvédelmi Standon lehetőségenyílt a fesztiválozó közönségnekmegismerkedni az örökségvédelemhelyzetével, tájékozódni az aktuálishivatali kiadványokból, ismerkedniaz ICOMOS örökségvédő tanácsadóhálózatával, részt venni a különféleprogramokon, játékokon, vagy csakegyszerűen beszélgetni építészetről,műemlékvédelemről… Nagy nép-szerűségnek örvendett a standelőtti mágnestáblán elhelyezett,Tűztornyot ábrázoló kirakójáték is.A rendezvénynek helyet adó sopro-ni kemping területén kétszer ren-deztük meg a „Nem csak a 20képeseké a világ” fantázianevűjátékot, melynek során 20-20magyarországi, illetve európai

műemlék képét rejtettük el, ezeketkellett összegyűjteniük és felismer-niük a játékos kedvű fesztiválozók-nak.A résztvevőket három tematikusvárosnéző sétára invitáltuk, amelyeka „Sopron felülről”, „Sopron kívül-ről” és „Sopron belülről” nevet kap-ták. Első alkalommal a Lővérekkelés Sopronbánfalvával ismerkedtünk,a belvárosra csak egy kilátóbóltekintettünk le. A második séta a városfalakat, a harmadik pedig a belváros nevezetességeit mutattabe. Minden sétához kapcsolódóanismeretterjesztő emlékeztetőt készí-tettünk, melyet Sopron rövid törté-netét bemutató tájékoztató füzet iskiegészített.A Sörházdombi-kilátó egy másikprogramunk célpontja lett: verseny-futás után innen kellett felismerni a belváros tornyait. A futásbanmeg fáradt résztvevők torka termé-szetesen nem maradt szárazon.Az örökségvédelem iránt komolyab-ban érdeklődők a Klubszínpadonmeghallgathatták azt a kerekasztal-beszélgetést, amelynek résztvevőjeRáday Mihály városvédő, KuslitsTibor, Sopron főépítésze, RiglerZsolt, a Soproni BormarketingMűhely Kht. ügyvezetője és VeöreösAndrás műemlék-felügyelő volt. Szóesett a műemlékvédelem alapelvei-ről, illetve a műemlékek hasznosít-hatóságáról, a városfejlesztésről. A kiindulást a soproni gazdanegyedaktuális problémái adták. A beszél-getés témájához kitűnően illeszke-dett a Bormarketing Műhely Kht.által kínált borkóstoló.

Természetesen nincs játék nyere-mény nélkül, így a városnéző séták-hoz kapcsolódóan mindenkineklehetősége nyílt egy rövid ismeret-terjesztő totó kitöltésére, sőt, ahivatali standon Sopronnal kapcso-latos kvízjáték is bőséges jutalom-mal kecsegtetett. Bármely progra-munk résztvevője a Dömötöri cuk-rászdában készített, a soproniTűztornyot formázó mézeskalácsotés Zemplenszky Gyula népi iparmű-vész kerámia emlékérmével díszí-tett emléklapot kapott ajándékba. A Dömötöri cukrászda a városnézőséták résztvevőinek még egy fagyitis felajánlott, tekintettel a – VOLTFesztiválokon egyébként szokatlan –nyári forróságra. A megrendezettjátékok, versenyek nyertesei fődíj-ként szálláslehetőséget nyertek aKÖH vendégházainak valamelyiké-ben, valamint a Lővér Pince jóvol-tából palackozott borokhoz, a feszti-válszervezőknek köszönhetőenpedig pólókhoz és egyéb VOLT-osajándékokhoz juthattak hozzá.

A programjainkon, a fesztiválonrészt vevők számához képest talánkevesen, de várakozásainknak nagy-jából megfelelő számban vettekrészt az érdeklődők, különösen igazez a belvárosi sétára és a kvízjáté-kokra. Első ilyen jellegű szereplé-sünk mindenképpen sikeresnektekinthető. Célunk az örökségvéde-lem, a műemléki szemlélet megis-mertetése, közelebb hozása volt. S ezt az üzenetet a programjainkonsikerült is továbbítani a résztvevők-nek. Jövőre folytatjuk!

ÖRÖKSÉG

Visszapillantó

Nálunk ilyen is VOLT!A JÓ MEMÓRIÁVAL MEGÁLDOTT OLVASÓK TALÁN MÉG EMLÉKEZNEK ARRA A CIKKRE, AMELYBEN A KÖH NYUGAT-DUNÁNTÚLI IRODA A SOPRONI TERÜLETFEJLESZTÉSI SZABADEGYETEMRŐL SZÁMOLT BE NÁLUNK ILYEN IS VAN!CÍMMEL. MOST EGY MÁSIK JÓL SIKERÜLT KEZDEMÉNYEZÉSRŐL ADUNK TUDÓSÍTÁST.

Dr. Veöreös András – Szigethy Balázs

ÖRÖKSÉG

Mozaik

Tavasszal elkezdődött a nagyváradi vár helyreállítása. A várat övező külső te rület néhány évvel ezelőtti felújítása,parkosítása után most a bástyákon be lüli épületeken dol-goznak, hogy eljussanak majd a leg belső palota-ötszöghöz. A város vezetését már jó ideje foglalkoztatta a vár rehabi-litációja. Magának a várnak a felújítása főként uniós for-rásból, csaknem 2,5 milliárd forint értékben valósul meg2015-ig. Az első ütem ke retében került sor a bontásokraés visszaépítésekre (az épületekben kenyérmúzeumot, kéz-művesipari műhelyeket alakítanak ki, ami így a céhekutcája lesz). „A belső ötszög felújítása 2011-től kezdődhet, ekkor azegykori fejedelmi palota nyugati szárnya következik. A leg-rosszabb állapotú, beomlott tetejű északi szárnyra isezután kerülhet sor, azonban ehhez még meg kell nyerni a következő uniós pályázatot” – mondta a műemlékem.hu-nak Emődi Tamás művészettörténész.

Kasszát csinálok

Csupán az első korty a nehéz – írta Paul Claudel hatalmasversének refrénjében (Ballada), s valahogy így va gyok ezzel a jegyzetszerű írással én is, mert az első sorokat leírni min-dig nehéz. Különösen most nehéz, mert elköszönök. Attól a laptól, amelyet a Hivatal (akkor: OMvH) szellemi és anya gitámogatásával én alapíthattam még 1996-ban, aztán 2000 és2004 közötti szünet után 2005-ben tovább szerkeszthettem. Izgalmas volt ez a kétszer öt év. Sok minden történt azörökségvédelem területén ennyi idő alatt, kezdve az 1996-ostörvény életbe lépésétől a Hivatal többszöri átalakulásán át a jelen idő még korántsem befejezett szervezeti és szellemiváltozásáig. Ha kasszát csinálok, hogy a történteket mennyi-re tudta/sikerült közvetítenie a lapnak az általunk megcél-zott olvasótáborhoz, kétségeim ellenére is azt hiszem, pozi-tív a kép. Annyit bizonyosan tudok/tudtunk, hogy mind apolitika, mind a szakma, mind a sajtó különböző szintjeinismerték a lapot, és sokan hivatkoztak is rá. (Megelőzvemegjegyzéseket: pozitívan, bizony!) Kaptunk visszajelzéseketa civil szervezetektől is. Kényes határon egyensúlyozott azÖRÖKSÉG. Arra törekedett, hogy közel hozza az örökségvé-delem ügyét az olvasókhoz. Havi megjelenéséből kö vet -kezően nem vetekedhetett a rádió, a tévé és a napi sajtófrissességével, de a szerkesztőséghez eljutott információkbirtokában – tájékoztatott. Nem a tu dományos megközelítéskizárólagos igényével, de tükrözte a Hivatal álláspontját.Átnézve csak ennek az utolsó öt és fél évnek anyagait,örömmel láttam, hogy mi mindenről sikerült hírt ad nunk.Korántsem a teljesség igényével, csak néhány témát sorolokfel – természetesen nevek nélkül, hiszen az kitöltené e jegy-zet kereteit. Természetesen rendszeresen beszámoltunk ahazai és külföldi örökségvédelemmel összefüggő esemé-

nyekről, konferenciákról – kiemelten az erdélyi tanácskozá-sokról (Tusnád) –, a védetté nyilvánított régészeti lelőhe-lyekről és műemlékekről, az örökségvédelmi fejlesztési prog-ramokról, a műtárgyfelügyelet munkájáról (megemlítve anagy „fogásokat” is); cikkekben emlékeztünk meg Eszterházakapcsán is a Haydn-évről, akárcsak a most folyó Széchenyi-év alkalmából Széchenyiről – bemutatva azokat a házakat,ahol született, illetve megfordult; teret adtunk a lapban (saj-nos nem eleget) különböző vitáknak (Csónak utcai Ybl-ház,Nyírbátor, Visegrád, s főleg: a műemléki helyreállítás elvei,illetve a restaurálás szakmai kérdései – lásd: színezés). Nemkerült le a napirendről a budai Vár ügye sem, számos írásfoglalkozott a tervekkel, csak a Mátyás-templomról nyolc írásjelent meg. Bemutattuk az Europa Nostra Díjas épületeinket(gyügyei templom, New York palota, Orczy múzeum; azEurópa Kulturális Fővárosa projekt kapcsán írtunk a pécsihelyreállításokról (kiemelten: Cella Septichora) és feltárások-ról – be mutatva Pécs mellett Nagyszebent is. Idén – azUNESCO szándékaival megegyezően – a szellemi kulturálisörökség irányában is bővítettük a lap té makörét, nyári,összevont számunkban pedig már természeti-táji örökségünknéhány kérdése is helyet kapott. Ezek a kapkodva kiragadotttémák csak a felszín – kicsit sem biztos, hogy legfontosabbtémái, amiket itt felsoroltam. Volt még cikk a NorvégAlapról, sorozat a Herein Networkről és a világ örökségről. A lap értékelése nem az én feladatom. Én itt most csakmegköszönni szeretném mindazoknak, akik írásaikkal, ta -nácsaikkal hozzásegíthettek, hogy az ÖRÖKSÉG szolgálhassaaz örökségvédelem ügyét.Az elköszönés az enyém, a folytatás az utódoké.

Nagy Zoltán

Halad a munka

Nagyváradon

ÖRÖKSÉG

Mozaik

Zalavár:

a háborúkat túlélte,

de a békét nem

„Az évről évre folytatott feltárásoknak hála, mind több adatotsikerül összegyűjteni Zalavár-Várszigetről, amely a IX. századbanmeghatározó hatalmi központja volt a Kárpát-medencének” –

mondta el a műemlékem.hu-nakSzőke Béla Miklós, a MagyarTudományos Akadémia RégészetiIntézetének főmunkatársa, ásatásve-zető régész. Mivel a szakemberekimmár harmadik generációja kutat-ja a területet (1948-ban kezdődtekaz első feltárások Fehér Géza veze-tésével, majd Cs. Sós Ágnes 1956-tól csaknem 40 éven át folytatottásatásokat), így mind pontosabbanrajzolódik ki az egykori hatalmiközpont története. Ugyan a középkori épületek (kivévea zarándoktemplom rekonstrukció-ját) már nem láthatók a területen,a Vársziget teljes feltárása mégévtizedekig eltarthat. A szűkösanyagi források miatt évente csaknéhány hétig áshatnak a régészek.

Föld alatt:

Borostyánkő út

Szinte teljesen elkészültek Sopronban a Fő tér rekonstrukci-ójával. A Tűztorony tövében megtalált római kori utat látha-tóvá szeretnék tenni, ám különleges építészeti megoldásravan szükség. A majd' két évezredes távolsági kereskedelmiút ugyanis körülbelül kétméteres mélységben fut, azonbana Tűztorony és Fő tér közötti átjárót a nagy forgalom miattnem lehet leszűkíteni egy újabb térszint megnyitásával. A város most a térszint alatti bemutatás lehetőségét mérle-geli. Így egy födémet alakítanának ki a római kori emlékfölött, amely kockakő burkolatot kapna. Erről a szintrőlbetekintő nyíláson át lehetne megnézni a római utat, míglejutni hozzá a Tűztorony fogadóépületének pincéjéből, egyfolyosón át lehetne. Felmerült az is, hogy a Storno-ház pin-céjéből is meg lehetne közelíteni.

Forrás: műemlékem.hu magazin, szöveg és fotó Kovács Olivér