J E L E S NAPOKlK/nek a zsebére? népművelők és népművészek

kitüntetése A M a g y a r ÁUanti N é p i E g y ü t t e s ú j m i i s o r p

A lapunkban közölt előze-tes nyilatkozatokból — fel-építése szerint — már jól megismerhettük a Magyar Állami Népi Együttes ú j műsorát, a Jeles napokat. Tudtuk, hogy egy különös kalendárium elevenedik majd meg a Dóm téri szín-padon; 12 hónap 12 jelleg-zetes népszokásával. Rábai Miklós.' az együttes Kos-suth-díjas vezetője szinte már az ismeretterjesztők fá-radhatatlanságával ismétel-gette, hogy melyik kép, mi-lyen országtáj motívumai-ból épült, s hogy miért ép-pen a megnevezett vidék lett a tánc- és dalanyag „szállítója".

Most. hogy túl vagyunk a szombat esti bemutatón, iga-zat adunk a lelkes adatköz-lőnek: igen. ez a műsor részletesebb, alaposabb elő-készítés nélkül aligha fedi fel minden titkát. Tudni kell. ki az a Konc és ki az a Cibere, aki farsang idején a derékszíjösszehúzó böjt és a kolbászdíszes bőség nevé-ben hadakozik, s éppígy is-merni kell a halottsiratás — éppen Tápéról származó — tragikusan szép szokását ls.

Szükségesek ezek az elő-ismeretek, hiszen a Szegedi Szabadtéri Játékokon be-mutatot t összeállítás tu la j -donképpen egy pótolhatatlan értékű, dalos-táncos múzeu-mi bemutatónak fogható fel. Olyan folklór-seregszemlé-nek. amely csak megfelelő tájékozódás után érthető.

És ezzel már azt is el-mondtuk. hogy aki az együt-tes régebbi műsorait felidéző nosztalgiákkal ült be a né-zőtérre, az némiképen csa-lódott. A Jeles napok ugyan-is híjával van a Kállai-lcet-tós felejthetetlen tömegtán-calnak, vagy az Ecseri la-kodalmas népmese tisztasá-gú l í rájának; a Jeles napok más: az együttes minden korábbi műsoránál elvon-tabb; stilizáltabb elemekből építkező „tárlatkülönleges-ség".

Ez az erősebb stilizáltság mindjá r t a bevezető kép, a januárt szimbolizáló regölés mozdulataiban felfedezhető. A táncosok lába tüstént a balettek csiszoltabb mozdu-latanyagát idézi, s ezzel már jó előre figyelmezte-tést kapunk, hogy a régi tűz nem fog fellobbani a következőkben sem. A már emlegetett Konc és Cibere aztán teljesen meggyőz az összeállítás újdonságáról, s e két mókás figura ölreme-nése után már nem Is nagyon vár juk a hajdani táncok színpadpróbáló for-gatagát.

Meg kell azonban jegyez-ni. hogy az együttes mai összetétele sem lenne al-kalmas az évek — sőt: év-tizedek — előtti bravúrtán-cok előadására. Idő múltá-val ugyanis f iatalabb erők váltották fel a régi nagy si-kerek részeseit, s ők már egy ú jabb felfogás jegyében más stílust követnek. Ta-lán iskolázottabbak. mint akiktől átvették az arany-ból kikalapált, stafétabotot, de bennük már nincs meg az az elemi erejű indíték, hogy sikerre vigyék a nép-táncot. Az utánpótlás tagjai

Jelenet a Jeles napokból

inkább pontos végrehajtó-nak tűnnek, mint szenvedé-lyes felfedezőnek. Különö-sen akkor derül ez ki, ami-kor egy képben együtt tán-colnak a „régiek" és az „újak". Nevezetesen a Jeles napok pásztorfogadó jelene-tére gondolunk, amelyben i f j abb polgártársainak tár-saságában oly könnycsaloga-tó szilajsággal perdül-ugrik az az Erdélyi Tibor, aki egyike még a Népi Együttes legrégibb sikerkovácsának. Az az indulat, az a tartás, az igazi tehetségnek az a keresetlen feltárulkozása, amely az ő mozdulatait jel-lemzi. aligha fedezhető fel az i f j abb évjára t bármely tagjánál is.

S ha már a neveknél tar-tunk. illő leírni a szintén régóta táncoló Zséli Mihály és Sajti Sándor nevét is. hi-szen nélkülük nemigen vált volna az együttes azzá. ami.

Produkciómérlegelésről lé-vén szó. illetlenség volna tovább idézgetni az elmúlt éveket. így inkább arról kell még szólni, hogy ú j össze-állításában milyen szeren-csésen vegyíti táncosait és dalosait Rábai Miklós. Mint azt — a sajtóban is, a rádió-ban is — elmondotta, a r ra törekedett, hogy akár ha j -dan. úgy most is egybeforr-va éledienek meg a külön-böző műfajok. Ez a szándé-ka szinte majdminden kép-ben megvalósult.

Ugyancsak dicsérettel kell szólni a két szegedi szín-

s o m o g y i K a r o l y n é f e lvé t e l e

padkép-tervező — Horváth Mihály és Sándor Lajos — munkájáról, akik a maga egyszerűségében is szívesen látott pódiumot teremtettek a gyorsváltású összeállítás-hoz.

Hogy végülis milyen ú jabb tá jakra jut el mostanában választott ú t ján az Állami Népi Együttes, amely a to-bábblépés egyik állomása-ként a Jeles napokat is produkálta? Feltehetőleg az irányítók jelszava továbbra is a" gondolatközlés és a stilizáció marad. Minden bi-zonnyal arra fognak töreked-ni, hogy — miként a „.sze-gedi" műsorban — úgy az elkövetkező programokban ls a még fellelhető szokások életképszerű feldolgozásait adják.

Ez a missziójuk azonban — minderj felbecsülhetetlen haszna ellenére — aligha fogja kiváltani azt a hatal-mas közönségsikert, amely-ben az együttesnek koráb-ban mindig része volt.

Valami új .kezdődött. s folytatódik most az Állami Népi Együttesnél, és ezt az újdonságot megszokni-meg-szeretni hosszabb évekre lesz szükség. Mindénesetre: az a „szurkolótábor", amely a világhódító csoport diada-lainak eddig örvendett, ez-után sem lesz hűtlen régi ! kedvenceihez. noha azok ! időközben nemcsak nevet és j alakot, de stílust és felfo-gást is cséréltek.

Akácz László I

A Bécsi körút, az Április 4. út ja és a Hunyadi János sugárút közötti szakaszán lakók már a=on is felhábo-rodtak, hogy az alig másfél hónapja gyepesített parksá-vot méter széles árokkal de-rékba vágták, mert az árok két oldalán zsendülő gyep-szőnyeg is tönkrement. Miért nem a parkosítás előtt vagy azzal egyidőben gon-doltak a lefektetendő gáz-vezetékre, illetve miért nem halasztották el inkább a parkosítást addig, amíg a vezeték nincs a helyén? Ilyen egyszerű, hétköznapi kérdések kísérték a múlt héten a kubikosok munká-ját, akik vállvonogatva há-rították el az „okoskodáso-kat", mondván, tőlük most rendelték ezt a munkát, ő k e t a fű és a másik cég kubikosainak több hetes munkája nem érdekli.

Az árkot négy nap alatt mintegy 300 méter hosszan, méternyi mélyeri ásták ki. Csütörtök estére végeztek vele. Pénteken reggel az-tán hozzákezdtek a földku-pacok visszalapátolásához. „,Mi a jó Istent csinálnak itt maguk?" — tört ki a düh az egyik ott lakó pol-gárból. „Valamelyik illeté-kes rosszul jelölte ki az árok helyét, s most félmé-terrel arrébb másikat kell ásni. De minket nem izgat, nekünk elszámolják" — adta meg a választ a kubikos. Közben az összecsoportosult lakók a népi ellenőrzést meg az ügyészséget emlegették. S elhangzott a kérdés: „Ki-nek a zsebére turkálnak a drága parksávban, s ki fogja megfizetni ézt a felü-letes melléásást?"

A gázmű igazgatója hely-színi vizsgálatot rendelt el. Kiderült, hogy a gázvezeték-árok helyében a gázmű szakembere az arra illetékes vízmű szakemberével meg-egyezett, Illetve a vízműves pontosan közölte, hol halad a föld alatt a vízvezeték, amely fölött nem szabad ás-ni. A gázműves ezekután mérte ki a gázvezeték nyomvonalát, vagyis az árok helyét — felületesen. Mert a kijelölés mégis pont

t A n c d a l f e s z t i v á l . Szombat este lezajlott az idei táncdalfesztivál finise, véget ért a könnyű dalla-mok nagy hazai olimpiája, selejtezők, elő- és középdön-tők izgalma a pontokért, szerzők, szövegírók, hangsze-relők, énekesek vetélkedője a zsűrivel és a közönséggel, mely utóbbi — előregyártat-lan, mégis hatásos népműve-lési recept szerint , — önfel-áldozó aktivitással azonosult égy üggyel, a tömegszórakoz-tatás nemes ügyével. A diag-nózis közismert, nincs ben-ne semmi új, a múlt tapasz-talataihoz, hagyományaihoz képest. A kritika kőszívű merevséggel, vagy elnéző fa-nyalkodással intézi el az egészet, a közönség meg „bo-londul" érte — tessék meg-nézni a statisztikákat, bé-lyeges vagy bélyegtelen pos-tákat, melyek a Szabadság téren teszik le voksukat egy-egy szám mindenhatósága mellett. Kísértetiesen hason-ló kórlap ez a mozikban ve-tített krimik, kosztümös ka-landfilmek, vagy a színházi pohosan-csillogó operettek fogadtatásához. így van ez rendjén, vagy legalábbis: ez az élet rendje.

Szerintem: a táncdalfeszti-vál sikerült Persze, hogy őszinte legyek, kétkedtem magam is eleget a múlt he-tek csatározásai láttán-halla-tán. a végeredmény azonban meggyőzött, ennek a feszti-válnak van jövője. Pusztán szakmai szempontból indo-kolva: a sok rossz kompozi-cioból mégis kiszűrtek tucat-

Képernyő nyi jót, melyekből vagy slá-ger lesz (Lesz? Van!), vagy olyan szám, ami a könnyű-zene értékeit gazdagítja. Örök igazság, a táncdal sú-lya is használatával mére-tik reálisan, s hogy a dön-tőben sokadszor hallottuk ú j ra azon példányait, mint Nem tudom a szemem/ le-venni rólad, Jó szerencsét!, Négy szürke fal, a nyertes: Nem vagyok teljesen őrült, a második: Régi kép, szob-rok, vagy akár az első-díjas Egy fiú a házból címűe-ket — hát nem kell szégyen-keznünk velük külfödön sem. Csakúgy nem az előadói dí-jas Koncz Zsuzsával, Koós Jánossal, az énekhangjával is büszkélkedhető Korda Györggyel, Késmárki Mari-kával. S hogy Kovács Józsi gyöngyöző orgánuma (jó ez a kifejezés?) még mindig tömeglélektani tesztpróba — ezen sem kell csodálkoz-nunk. Hozzátartozik — sereg-nyi más kellékkel együtt — a szórakoztató műfa j tör-vényszerű szabálytalanságai-hoz. S még valamit. Ameny-nyire megörvendeztetett Kör-mendi Vilmos kiemelkedő tánczenei tevékenységének különdíjazása, annyira fel-ingerelt egy semmitmondó, gyönge szémocska második helye ebben a mezőnyben. De hét oly elhivatottságú nemzetközi zsűrinél, ahol a kereskedelmi-forgalmazó vi-

lágcégek képviselői előtt' is a szakmai tekintélynek kijá-ró alázattal haj tunk fejet — igazán illetlenség zsörtölőd-ni.

GOBSECK. A képernyőn is méltánytalanul ritka ven-dég, Déry Tibor fordításának nyomán kerekített tévéjáté-kot Horváth Gabriella Bal-zac Gobseck-ébői. Az Emberi színjáték második kötetének „erkölcsi tanulmányaiból" persze izgalmasabb uzsorás-figura lép az olvasó emlé-kezetébe, mint ami Horváth Tibor figyelmes rendezése el-lenére, akár Kovács Károly súlyos alakítása nyomán kép-ernyőn marad. Az elbeszé-lést nem ismerőkkel ls tu-datni kellene: Gobseck világ-csavargó múltjából, veszé-lyekkel-halállal viaskodott fiatalságából mi végre ma-radt agg napjaira az arany megszállottjává. Selyempap-lanos hálószobák gondatlan-ságát sarcolja hidegvérű ke-gyetlenséggel, a pompát sar-latán racionalizmussal: így maga is különös lázadója a társadalmi igazságtalanság-nak. Az sem árt, ha megtud-ja a néző: Restaud grófnéban Goriot apó lányának erköl-cseit vonszolja közszemlére — így az iskolai kötelező ol-vasmányokra hagyatkozó Balzác-ismerők is többet kaphatnak az „irodalom far-kasának" életművéről. Mindazonáltal a Gobseck té-vé-adaptációja sikeres állo-mása a világirodalom klasz-szikusai megörökítésének Várjuk a folytatást.

Mikolényi István

a vízvezeték fölé esett. Minderre akkor derült fény, mikor elkészült az árok. S miután a földet visszadobál-ták az elfuseráltba, az is-mételt centizés alapján ne-kikezdtek az ú j árok ásásá-nak. Természetesen a park-sávból, a gyepszőnyegből ezek után végleg nem ma-rad semmi.

A gázmű igazgatója — maga is felháborodva az eseten — kártérítést helye-zett kilátásba a colostokot rosszul kezelő műszaki al-kalmazottal szemben. De vajon a fizetésből, prémium-ból levonható forintok fe-dezik-e a ténylegesen fel-merül t kárt, s helyrehoz-hat ják-e sokak csalódását, hogy ilyen hebehurgyán vé-geztetnek el munkákat, ami végül is nem egy felelősség-re vonható ember, hanem mindenki zsebére megy.

Kondoros! János

A művelődésügyi minisz-ter augusztus 20-a alkalmá-ból élen járó népművelőket és népművészeket tüntetett ki. A kitüntetéseket tegnap nyújtotta át Molnár János miniszterhelyettes. Az ün-nepségen jelen volt óvári Miklós, az MSZMP KB osz-tályvezetője, dr. Orbán Lász-ló, a művelődésügyi minisz-ter első helyettese és Kárpáti Sándor, a KISZ KB ti tkára is.

A Kiváló népművelő ki-tüntetést kapta — többek kö-zött — Kardos Pál karnagy, a Szegedi Tanárképző Főiskola docense, a Csongrád megyei Népművelési Tanácsadó ze-nei szakbizottságának veze-tőbe.

A Népművészet mestere ki-tüntetést kapta Szegedről Elek Gyula bocskorkészítő.

Az ünnepség után Molnáf János fogadáson látta vendé^ gül a kiváló népművelőket,' népművészeket.

Haltenyésztési program

Hétfőn a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté-riumban dr. Nagy Zoltán, a tudományos főosztály he-lyettes vezetője, és Szalay Mihály, a Szarvasi Halte-nyésztési Kísérleti Állomás igazgatója aláírta a halhús-termelés fejlesztését tudo-mányosan megalapozó ku-tatási célprogramot, a prog-ramban foglalt feladatok megoldására vonatkozó ku-tatási keretszerződést.

A most aláírt program a halgazdálkodás vonatkozá-sában a tógazdaságokban és a természetes vizekben a halhús-termelés mennyisé-gének és minőségének fej-

lesztését és a választék bő-vítését irányozza elő. A komplex feladat megoldását a Szarvasi Haltenyésztési Kísérleti Állomás Irányítja. A teljes program 48 kutatá-si témát foglal magában és megoldásához 30.8 millió fo-rint kutatási költségráfordí-tás, valamint 34.8 millió fo-rint beruházás szükséges.

A hat évre tervezett ku-> tatómunka eredményeinek gyakorlati megvalósítása elősegíti az ország fehér je-szükségletének kielégítését, mégpedig más mezőgazdasá-gi termelésre jóformán hasznosíthatatlan területek felhasználásával.

Hét végi történetek Csendes vasár-

nap reggel. A vil-lamoson, amely a Kelemen utcán kanyarog, álmos emberek. Hirtelen felrezzennek: a vezető erélyesen üt rá a csengőre. Aztán még iegyet. Lassít, megáll. Mindenki az utat nézi: ki az a lel-ketlen, aki ilyen

figyelmetlenül közlekedik. Mi-korra kibámulják magukat, az OTP kapujában levő totó-lottó láda mellől oda is .'ép egy bácsi. Annak nyúj t j a ki a ve-zető a — most

már biztosan ti-zenhárom talála-tos — totószel-vényt. Senki se morgolódik. Va-sárnap reggel van: csend és nyuga-lom.

* A Jeles napok

premierjét — mint vasárnapi tanunk-ban jelentettük — nem tudta el-mosni az eső, de a nézők egy ré-szét alaposan fel-idegesítette. Hiá-ba mondták be a hangszórók, hogy a buszok megvár-ják az előadás vé-gét, sokan fészke-lődtek, különösen

azok, akik értet i lenkedve fogadták ezt a produkciót. Igy történt, hogy amikor még ne-gyedórányi volt vissza a műsor vé-géig, a K szektor kellős közepén bi-zonyos történelmi

kirohanásokat idézve felpattant egy zömök bácsi: Balástya, utánam! S a csoport való-ban köve t te . . Még szerencse, hogy a népi együttesben nem voltak balástyaiak, és így sikerült be-fejezni az elő-adást.

V. M.

Szeged szobrai Budertcz József

1836—1892)

(28.) A magyarországi finn-ugor nyelvtudomány megala-pítójának szobra a Dóm té-ri panteonban áll. A mélyí-tett éremformát mutató mészkő domborművet Túri Jobbágy Miklós készítette.

KEDD, 1969. AUGUSZTUS 19. DÉLMAGYARORSZÁG 5

i