79

Beszédes József (1972) régész-muzeológus, az Aquincumi Mú-zeum munkatársa. Szakterülete arómai provinciális régészet, ezenbelül a hadtörténet és a római kõ-faragás és kõszobrászat. Rend-szeresen végez ásatásokat adél-budai régió (Albertfalva,Nagytétény) római kori lelõhe-lyein.

Kora római temetõNagytéténybõl

Beszédes József

Nagytétény déli határában, az épülõM6-os autópálya budapesti nyomvona-lának szakaszán 2005–2006 folyamánnagyobb felületû régészeti feltárásokranyílt lehetõség. Az ásatások során többolyan lelõhelyet is sikerült feltárnia aBudapesti Történeti Múzeumnak,amelyrõl korábban csak gyér vagy ép-pen semmiféle információnk nem volt.Több régészeti korszak emlékei kerül-tek elõ: a több hónapos munkálatok so-rán a késõ bronzkorból (a halomsíros ésurnamezõs kultúra idõszakaiból) teme-tõket, a kora vaskorból településmarad-ványokat, a kora római idõszakból (Kr.u. 1–2. század) pedig szintén temetõt si-került feltárni (1–2. kép).

A kora császárkori temetõ fontossá-gát – túl azon, hogy meglehetõsen kevésfeltárt temetõt ismerünk ebbõl a kor-szakból – tovább növeli, hogy egy eddigismeretlen zárt temetõrõl van szó(Nagytéténybõl ugyan szórványosankerültek elõ római kori sírmellékletek,sõt, Érdliget és Nagytétény határábólkocsisírra utaló leleteket is ismerünk,ezek azonban nem a tárgyalt temetõhözkapcsolhatók).

A mintegy 200 méter hosszan, azegykori limesút mentén húzódó temetõ-ben a hamvasztásos rítus volt jellemzõ;a feltárt 56 sír közül 53 tartozott ehhez atemetkezési típushoz. A hamvasztásossírok döntõ többségükben urnás temet-kezések voltak, vagyis a máglyán el-hamvasztott elhunyt földi maradványa-it valamilyen edénybe (legtöbbszöragyagurnába) helyezték, és így ásták ela sírgödörbe. A hamvakat tartalmazóurnák mellé legtöbbször étel- és italmel-lékletek befogadására szolgáló továbbiedényeket, valamint viseleti és haszná-

1. kép. A feltárás helyszínrajza a kora római temetõ részletével

2. kép. A kora császárkori sírkertek légifotón (Rákóczi Gábor felvétele)

77

lati tárgyakat (pl. ruhakapcsoló tûket – 3.kép) tettek, de elõkerült olyan sír is, amely-be rituálisan megrongált fegyverek (kard,lándzsa, pajzsdudor) kerültek melléklet-ként. Ez utóbbi sírban – miután nem va-dászfegyverekrõl van szó – nagy valószínû-séggel egy a római hadseregben szolgált ka-tonát helyeztek örök nyugalomra.

Az urnasírok egy része nem önmagában,hanem árokkal körülhatárolt sírkerten belülkerült elõ. A viszonylag rendezetten, egytömbben és azonos tájolás szerint elhelyez-kedõ, fõként négyzetes alaprajzú sírkertekközül összesen harmincnégyet sikerült fel-tárnunk. A különbözõ nagyságú sírkertekárokkal való határolása kelta temetkezésiszokás, amely a Kr. e. 5. századtól mármegfigyelhetõ többek között a Rajna- és aKözép-Duna vidéken.

A nagytétényi temetõben egyazon sírker-ten belül olykor két vagy három urnasír is elõ-került, vagyis a sírkertek nem – vagy leg-alábbis nem mindig – egyetlen személy te-metkezési helyeként szolgáltak, hanemcsaládi tulajdonban (használatban) álltak.

Az elõkerült sírkerámia túlnyomó több-ségét a kelta (La Tène) hagyományú edé-nyek tették ki. A kézzel formált poharak, ki-sebb, általában bütyökdíszes fazekak mel-lett a tabáni típusú tojásdad formájúedények képviselik a helyi gyökerû kerá-miamûvességet (4. kép).

Az úgynevezett provinciális „római”gyártmányok (pl. terra sigillata másolatok)kisebb arányban voltak jelen, és csak szór-ványosan jelentkezett a sírokban importke-

rámia. Mindössze egyetlen darab applikált díszû észak-itáliaitálka képvisete a sigillatákat. A nyugat-pannoniai kora csá-szárkori temetõkben gyakran elõforduló vékonyfalú kerámiavagy ennek másolata a nagytétényi temetõben egyáltalán nemkerült elõ. A pannoniai pecsételt kerámia, amely sírmelléklet-ként is gyakori Északkelet-Pannonia kelta alaplakosságú terü-letein, a feltárt temetõrészben csak gyér számban volt jelen.

Hiányoztak a sírleletek közül a mécsesek is. A mécsesekpannoniai megjelenése idegen betelepülõkhöz (katonaság, ke-reskedõk stb.) kapcsolható, a provincia kelta alaplakosságú kö-zösségeiben – a törzsi arisztokráciát leszámítva – csak a roma-nizáció erõsödésével válik ismertté ez a tárgytípus. A mécsesekés terra sigillaták hiánya – noha bizonyos fokú keltezési kritéri-umként is szolgál – fõként a temetõt használó népesség etniku-mának és társadalmi-gazdasági helyzetének meghatározásáhoznyújthat támpontot.

Üvegedényeket is csak csekély számban találtunk a sírok-ban. Közülük a 377. számú sírból elõkerült, a Kr. u. 1. századmásodik felére vagy a 2. század elsõ felére keltezhetõ hasábostestû, legömbölyített vállú, bordázott füllel ellátott palack érde-mel figyelmet.

A fibulákon kívül szórványosan vaskések, plasztikus borsó-szemdíszû bronz karperec, szíjbújtatók, vascsat és csengõ ke-

rült még elõ a sírokból.Az ásatás során kevés, alig féltucatnyi

érmet találtunk. A legkorábbi érem egyKr. e. 64-62-ben vert ezüstözött serratusdenarius (5. kép), elõlapján Iuno Sospita-,hátoldalán kígyót tápláló szûz ábrázolásá-val. A többi érem a Kr. u. 1. század másodikfelébõl és a 2. század elsõ felébõl szárma-zott. Került ugyan elõ a terület déli szélérõlKr. u. 4. századi érem is, de csak a felsõ hu-muszrétegbõl, mindenféle sírösszefüggésnélkül, vagyis a temetõ használati idejérevonatkozóan semmiféle adalékkal nemszolgált; elõfordulása feltehetõen a limesútközelségével magyarázható.

Gazdag mellékletei és kultúrtörténeti vo-natkozásai miatt érdemes külön is kiemelniegy temetkezést. A temetõben feltárt legna-gyobb alapterületû, árokkal körülhatároltnégyzetes sírkerten belül egy urnasírt és egyteljes lócsontvázat tartalmazó sírgödröt ta-láltunk. Az álló pozícióban leölt, másfél-két-éves csikó mellõl zabla, szíjbújtatók ésegyéb lószerszámok kerültek elõ, míg azemberi hamvakat tartalmazó sírban egybronzfülû favödörbe helyezett bronz merítõ-kanalat, egyfülû festett korsót, fedõvel ellá-tott mélyebb tálat és egy Nero-érmet talál-tunk (6. kép). Ugyanezen sírkertárok déli,bejárati oldalán öt darab, mészkõbõl faragottsírkõ került elõ (7. kép). A sírkövek közülnégy azonos méretû és felépítésû, egyszerûkivitelû sztélé volt, képmezõjükben plaszti-kusan megformált bennszülött (kelta) visele-tû szolgálólány-, lovas- és pajzsábrázolással(8. kép). Ez a négy sztélé eredetileg a sírker-

80

Régészet

3. kép. Fibula sírmellékletek (Tóth Ferenc felvétele)

4. kép. Kelta hagyományú kerámia(Tóth Ferenc felvétele)

5. kép. Köztársaságkori serratusdenarius, elõlapján Iuno Sospita

ábrázolásával(Tóth Ferenc felvétele)

78

81

Kora római temetõ Nagytéténybõl

ten kívül, annak frontoldalán állhatott. Az ötödik sírkõ az elõbbi-ektõl eltérõ anyagú és jobb minõségû faragvány volt. Háromszögûorommezõjében kiterjesztett szárnyú sassal, képmezõjében ke-resztbevetett lábakkal álló férfialakot ábrázoltak, jobbjában kard-dal, bal kezében lándzsával (9. kép).

Az a személy, akit ebben a gazdag sírkertben temettek el (va-lamikor a Kr. u. 1. század végén) közösségén belül vagyono-sabb társadalmi réteghez tartozhatott. Ezt jelzi bronz-edény-mellékletes sírja, a lóáldozat, a nagyméretû sírkert, vala-mint az öt faragott sírkõ, amely költséges temetkezési kellékvolt. A temetkezés jellegében az õslakos kelta és római kultúrakeveredése tükrözõdik. A sírkert körülárkolásának szokása, asztélék képmezõinek ábrázolásai bennszülött jegyeket visel-nek, míg a faragott sírkõállítás gyakorlatában a romanizáció ha-tását láthatjuk. Noha fegyvermelléklet nem került elõ, a sztélénkifaragott lovasábrázolás, az egyik sírkõ fegyvereket tartó figu-rája, valamint a lóáldozat felveti azt a lehetõséget, hogy itt egybennszülött (eraviscus) származású, lovas segédcsapat-katonáttemettek el.

Több tudományos kérdés is fölmerül a temetõ kapcsán. Kö-zülük a legalapvetõbbek: melyik korabeli településhez tartoz-hatott a temetõ, és kik temetkeztek ide? Kézenfekvõnek tûnne,

hogy a limesút mentén hosszanti irányban elnyúló temetkezésizónát (mint útmenti temetõt) a legközelebbi, mintegy 2,2 kilo-méter távolságra található Campona táborához, pontosabban azazt körbevevõ településéhez, vicusához kössük. Ez ellen azon-ban több nyomós érv is felhozható. A camponai tábort jelenlegiismereteink szerint Traianus, de inkább Hadrianus uralkodásaidején építették, korábbi tábornyomok vagy erre utaló leletekez idáig nem kerültek elõ. Márpedig a temetõ számos sírja a Kr.u. 1. század közepére, illetve második felére keltezhetõ.

A temetõ Campona auxiliáris vicusához történõ kapcsolásaellen szól az is, hogy a sírmellékletek igen erõs bennszülött ha-tást tükröznek, és hiányoznak azok a leletek, amelyek egy ilyenjellegû település temetõjétõl „elvárhatóak” lennének (pl. mé-csesek, nagyobb mennyiségû importáru stb.). Amennyiben aleletanyag kelta jellegéhez hozzávesszük a négyzetes sírkerteklétesítésének a Rajna-Duna vidéki kelta népesség körében mára korai La Tène korszaktól megfigyelhetõ hagyományát, nagybiztonsággal kijelenthetjük, hogy a temetõ egy bennszülött kel-ta telephez tartozott, amely legalább a Kr. u. 2. század elsõ har-madáig, esetleg közepéig fennállt. Ez a település ma még loka-lizálatlan; valószínûleg a feltárási területtõl kb. 800 méterrelészakra folyó Sulák-patak völgyében keresendõ.

6. kép. Hamvasztásos urnasír (a szerzõ felvétele)

8. kép. Bennszülött viseletûszolgálólányt ábrázoló sztélé

(a szerzõ felvétele)

9. kép. Fegyveres férfialakotábrázoló sírkõ (a szerzõ

felvétele)

Irodalom

Beszédes J. – Szilas G., „Õskori és római kori lelõhelyek feltárása azM6 autópálya budapesti szakaszának nyomvonalán 2005-ben”:AqFüz 12 (2006) 147–158.

Bíró Sz., „Arrabona temetõi. Gyõr-Vagongyár”: Rómaiak nyomában.Kiállításvezetõ (Gyõr, 2006). A Gyõr-Moson-Sopron Megyei Mú-zeumok Kiállításvezetõje 1 (2006) 79–86.

Figler A. – Vaday A., „Elõzetes beszámoló a Hegyeshalomban feltártrómai kori temetõrõl”: A Hansági Múzeum Évkönyve 1998, 40–73.

Török Gy., „Rómaikori faházak nyomai Halimbán”: FolArch 13(1961) 63–71.

Szilas G., „Késõ kelta falusias település feltárása Nagytétény határá-ban” AqFüz 8 (2002) 114–130.

Ubl, H., „Das römerzeitliche Gräberfeld und die zugehörige Siedlungvon Mannersdorf a. Leithagebirge, Flur Hausfelder am Arbach”:Actes du IX Congrés International d’Études sur les Frontières Ro-maines. Mamaia 1972 (1974), 415–426.

79