KÜLÖNLENYOMAT A Z ETHNOGRAPHIA 1966. ÉVI 3. SZÁMÁBÓL

R Ö M E R B É L A

A sütőharang a történelem előtti időktől napjainkig 7

. . - - y

B U D A P E S T1966

I V

A sütőharang a történelem előtti időktől napjainkig

BEVEZETÉS

A nagy szerb filológus és folklorista K a r a d z ic Vük 1818-ban m egjelent szótarában a sütőharangot így határozza m eg: „n a gy fedó', am elyet átm elegítve kenyérre és más m egsütendő tésztára helyeznek” .1 A sütőharang alatt a kenyeret (lepényt) o ly m ódon sütik, hogy a tésztát a ham utól m egtisztított forró tűzhely- apra (vagy pedig kerek lapos sütőedénybe) helyezik, leborítják a forró sütő-

haranggal, amelyre még parazsat és forró ham ut tesznek.K a r a d z i c \ uk e tárgynak következő elnevezéseit em líti: crepulja, crepnjak

és vrsnik, valam int sac (vasból készült sütőharang). E tanulm ányunkban csak Jugoszlávia területén több mint harm inc elnevezést jegyeztünk fel.

A Balkán félsziget a sürőharangnak egyenesen klasszikus talaja, ámbár megleljük a Balkánon kívül is. N o p c s a 2 illyr időkből származó sütőharangokról ír, azonban nagyon valószínű, hogy a sürőharang m egvolt a Balkánon az illyr előtti időkben is. Régészeti leletek bizonyítják , hogy a balkáni neolit településeket harcos hódítók dúlták fel és nem egyedülállók a vélem ények, hogy ezek a hódítók éppen az illyrek voltak.

Mindenesetre a szlávok beköltözésekor a sütőharang a balkáni őslakók régi használati tárgya volt. Most már gondosabban készítik elő a nyersanyagot amely a legrégibb balkáni neolitikus lelőhelyen D on ji K lakaron csak durva hom okkal kevert föld vo lt .3 A zágrábi régészeti m úzeum ben őrzött hat töredék (először V iv sk i-G a sp a r in i X énia tette közzé) durva, tisztátalan agyagból készült amelyhez durva hom okot és őrölt követ kevertek.4 Lehetséges, hogy a szlávok, északi gölöncsér hagyom ányaikhoz híven, itt is dorszlá-vul keverték az agyagot és az így készített sütőharangot szomszédaiknak — itt-o tt a m agyaroknak is továbbították . (D vrszta, vrszta, zvrszta, lengyelül zsarsztva, oroszul dverszta, a szláv őshazából származó keramikai technológiái kifejezés és őrölt kalcitot, ill. finom hom okot jelent.)• „ ^ Ba)M ntm kim utatható a sütőharang folytonossága a történelem előttiidőktől napjainkig m ind a készítés technológiájában, m ind a tárgy alakjában és használatában. A folytonossághiányok csak látszólagosak. A folytonosság b izo nyítékait k ifejtjük „ A történelem előtti időktől napjainkig” c. részben „ A sütőharang a B alkánon” c. bevezető szakaszban.

1 K a b a d z iö , Vük Stef: Srpski rjecnik, Bécs 1818. (I. kiadás).2 N o p c s a : Albanien, Leipzig 1925. 100. o.3 Thije:el:ka : Kulturne prilike B ősre i Hercegovine u dóba prehistoricko, GIZM X X V I 1914

48. o. ’p • ,-|4 1 ? e,Ce P°Íave konlinuiteta s podrucja arheologije u nasim krajevima.renstii, I kot. 1954, 119. és köv. o. J

A sütőharang 391

Bizonyos folytonosság, bár érezhető hiánnyal, kim utatható Svájcban is. Megkíséreltük a folytonosság kim utatását a schaffhauseni múzeum anyagának felhasználásával. Ha elfogadjuk is a schaffhauseni múzeum ebbeli tárgyait, mint sütőharangokat, ezek csak izolált esetek és a szórványos használat b izonyítása is igen neheznek m utatkozik.5 A Balkánon azonban lépten-nyom on a sü lőharang használatára bukkanunk, éspedig az ősi alakban és az ősi funkcióban, vagyis a mindennapi kenyér elkészítésénél.

ÁSATÁSOK NYOMÁN . . .

A boszniai Una fo lyó Bihac város felett egy szigetet képez, amelyen már a rómaiak kőházakat építettek és 1928-ban egy 854 lakost számláló falut találunk. 1892-ben az Una fo lyó szabályozása alkalmával közvetlenül a sziget m ellett egy 3753 négyzetm éter területű cölöpfalu m aradványaira bukkantak. A falut tűzvész pusztította el, ami az összeégett m aradványokból (cölöp és

1. kép. A ripac-i sütőharang (Országos Múzeum, Sarajevo)

padloreszek, búza, szalma, vakolat stb.) állapítható meg. A falu rom jai között kőből, csontból, rézből és bronzból készült tárgyat és agyagcserepei találtak.6 A nagyszámú és különböző kultúrrétegből származó tárgy közül bennünket most a történelem előtti időkből származó sütőharangok érdekelnek.

Az agyagtárgyak között szerényen húzódik m eg sütőharang, amelyet az ásatás vezetője, R a d i m s k y így ír le: „n a g y szürke, magas kúp alakú, 29 cm átmérőjű fedő” (1. sz. kép). R a d i m s k y nem vette észre, hogy sütőharangról van szó. Legelőször rjíUHELKA' írta le m int sütőharangot: „középen fogantyúval ellátott kúp alakú fedőszerű agyag sütőharang” . U gyanő ír először sütőharangok- r ó l ;l ripaci leletek között a D onja Dolinánál végzett ásatásokról írt beszám olójában.8

VlNSKl9 em lít egy sütőharangtöredéket is a ripaci leletek k özött. Itt m inden valószínűség szerint a R a d i m s k y által leírt „szürke, csonkakúp alakú fedő- töredék értendő (1. a 2. sz. képm ellékletet).

5 R ü t i m e y e r : Ur-Ethnographie dér Schweiz, Basel 1924.6 R a d im s k y : Preliislorickasejenica kod Ripca u fíosni GIZM 1895, 309. és köv. o. és 483

és köv. o.7 T r u h e l k a i. m . 83.

. . . , , 8 T r u h e l k a : Dér vorgeschiehtliche Pfahlbau im. Savebette bei Donja Dolina, WissenschaftlicheMjtteii.ingen aus Bosmen und dér Ilcrzegovina IX Wien 1904, 34— 35. o.

9 Y in s k i -G a s p a k in i i. m .

392 Römer Béla

Van azonban a ripaci leletek között két tárgy (1. a 4. sz. képet), amelyeket az isztriai félszigeten végzett terepkutatások alapján sütőharangnak tekinthetünk. R a d i m s k y c tárgyakat így írja le: 188 sz. „sárga, magas fogantyúval ellátott edényfedő ’ és 189. sz. „szürke, fogantyúval ellátott edényfedő” . E tárgyak méreteire vonatkozólag a sarajevói Országos m úzeum ben a következőket állapítottuk meg. 188 sz. felső átmérő 6,7 cm , alsó átm érő 11,6 cm , függőleges magasság 3,4 cm, falvastagság 0,7 cm. 189 sz. felső átm érő 5,6 cm , alsó átm érő 10,5 cm , függőleges magasság 4,1 cm , falvastagság 0,5 cm. A m ennyiben tényleg

2. kép. A ripac-i töredék (Országos Múzeum, Szarajevó)

sütőharangokról van szó, lehetnek ezek, tekintve a m éreteket, gyerm ekjátékok is. Sütőharangok m int gyerm ekjátékok előfordulnak m anapság is pl. a Balkánon agyagból és N agy-Alm áson kőből. Am ennyiben pedig a leírt két sütőharangnak vélt tárgy nem gyerm ekjáték, akkor ez talán tájékoztathat bennünket a bronzkorbeli és régebbi ember kenyerének m éreteiről! Nekünk ma szokatlan az ilyen kicsiny sütőharang mivel m egszoktuk a 30, 50 cm , sőt nagyobb átm érőjű sütő- harangokat,, de emlékezzünk, hogy a velem szentvidi lelet, am elyet ma már általánosan sütőharangnak fogad el a szakirodalom , csak 13,3 cm átm érőjű és 8,4 cm magasságú.10

R a d im s k y a ripaci település kezdetét a neolitikum ba helyezi, míg utolsó napjai szerinte a la-téne időkig nyúlnak. Ma R a d i m s k y vélem énye elszigetelt a régészek körében. H ogy fejtegetéseinkben mégis Ripaci került az első helvre, annak oka abban keresendő, hogy R ipacon találtak legelőször archeológia!

10 Sz e n t l é l e k y Tihamér dr. szíves közlése.

A sütőharang

sütőharangot és a ripaci sütőharangok a legrégibbek közé tartoznak a Balkánon és nincs kizárva hogy a legrégibbek vagy legalább ném elyike a legrégibb.

Butmir

A múlt század végén építési m unkálatok során itt került napfényre Jugoszlávia leggazdagabb kerámiai történelem előtti lelete. Ezt a lelettömeget T r u h e l k a 11 dolgozta fel, aki neolitikum i település m aradványainak tartja a feltárt régészeti anyagot.

A leletek tanúsága szerint e település lakóinak élete nem úgy fo lyt, ahogyan a neolitikumi települések lakóinak életét általában elképzeljük, vagyis hogy az

3. kép. Az erduti töredék (Régészeti Múzeum Zágráb)

az egyes kisebb, vagy nagyobb családok vagy települések autonóm gazdasági egységet képeztek, am ely m inden szükségletét maga állítja elő. A bulm iri település Európa egyik legrégibb nagyipari központja volt. A lakosság gölön- csérséggel, valam int kőszerszám ok és fegyverek készítésével foglalkozott, éspedig nemcsak saját használatra, hanem kereskedelmi célokra is.

A butm iri keramika részben gazdagon díszített, ami T r u h e l k a szerint neolitikumi paradoxon, mert ilyen m űvészi díszítm ényeket nem találni a leg-

4. kép. A ripac-i kis süt.őharangok(?) (Országos Múzeum Sarajevo)

u T bithelka : Kulturne prilike . . . 43.

394 Römer Béla

felsőbb történelem előtti rétegekben sem. A butm iri sütőharangon nincsenek díszítések, m ivel a sütőharang egyszerű, m indennapi használatra szánt tárgy.

T r u h e l k a a butm iri sülőharangról a következőket írja: „fedőh öz hasonló darab, magas pálcaszerű fogantyúval. K étségenkívül sütőharang volt és úgy mint ma is kenyérsütésre használták” .

A butm iri települést, úgy mint a másik két boszniai általában neolitikumi- nak tartott telep)illést, D onjí Kiakart és Növi Sehert harcos jövevények pusztították el, amit a jövevények fegyvereinek nagy száma látszik bizonyítani. „É s ebben láthatjuk az íllyrek bejöveteléről szóló ősrégi hagyom ány régészeti

Donja Dolina

A , Sf,áva folyó job b partján, folyóm entében 13 kilóm éternyire Bosanska Gradiskátói T r u h e l k a 1899-ben ásatásokat kezdett és bronzkori cölöpépítmény településre talált, am ely régészeti fontosságánál a legelsők közé tartozik. A település egy 2 m magas halom tól m inden irányban legalább 300 m hosszú sugárban terjed. T r u h e l k a a cölöpépítm ényeket a svájci tavak, a Britt szigetek és az észak-németországi hasonló leletekkel hasonlítja össze és hangsúlyozza, hogy a donjadolinai építm ények valam ennyi között a legjobban m egőrzőitek .1®

D onja Dolina cölöpépítm ényeinek lakói ismerték a sütőkem encét is és sütőkem encéik alakban nagyban hasonlítottak a m aiakhoz, de a sütőharang is használatban volt. T r u h e l k a közli, hogy az ásatások alkalmával gyakran kerültek elő fedő alakú löredékck, amelyek hasonlóak a ripaciakhoz és állítja, hogy ezek a vastagfalú, eléggé nagy fedők sütőharangok voltak és a történelem előtti idők kezdetleges alakú sütőkem encéjét képviselik .14

Egyéb régészeti leletek Jugoszlávia területén

A R ip a c , f íu tm ir , D o n ja D o lin a es K e k ic a G lu v ica -i (ez utóbbiról a k övetkező fejezetben lesz szó) sütőharangok, illetve töredékek, am elyeket kom oly valószínűséggel sütőharangtöredékeknek tekinthetünk, csak a szakszerűen feldolgozott lelőhelyek kiemelt példái.

Sok történelem előtti időkből származó sütőharang és töredék húzódik meg szerényen a m úzeum okban és egyéb gyűjtem ényekben és gyakran nem is tudjak, hogy a töredék sütőharang része. íg y pl. P tuj múzeuma 15 eddig nem publikált példánnyal rendelkezik. A zagrebi régészeti m úzeum ban több példányt őriznek az ország különböző részeiből, így Bikából (L icko Lesée), Zagreb környékéről és Szlavóniából (M artijanec). E példányok véle! len leletekből származnak és származásuk közelebbi időszakát nem sikerült megállapítani. Ila t példányi 195\-ben tettek közzé15 és a szerző vélem énye szerint valószínűleg Hall- statt C korbeliek. Az erduti töredék feltűnően hasonlít a ripaé-i töredékre (3 kép).

Szisztematikusan feldolgozott lelőhelyről származik a Ludbreg melletti sv. Petar lelőhelyen talált sütőharang (5. kép), am elynek alakja egyezik az Istriában mainapiglan is használt sütőharangokkal, valam int az íz szigetén

12 T r u h e l k a : Kulturne prilike . . . 46.13 T r u h e l k a : Kulturne prilike . . . 89.14 T r u h e l k a : Dér vorgeschichtliche Pfahlbau . . . 34. és 35.15 V i n s k i -G a s p a r i n i i. m .

A sütőharang 395

5. kép. A sv. Péteri lelet (Régészeti Múzeum, Sarajevo)

ma is gyártott sütőharangokkal. (6. és 7. kép.) A lelet H allstatt C végéről vagy Hallstatt B elejéről származik.* Jellem ző, hogy a hallstattkorbeli sv. Petarnál talált sütőharang csak annyiban különbözik a mai ízen készült sütőharangoktól, hogy az utóbbiakon bordák (abroncsok) is vannak a parázs lecsúszásának megakadályozására. íznek különben évszázados sőt évezredes gölöncsérhagyom ánya van.

Az újabb és legújabb régészeti anyag arra indítja a régészeket, hogy elfogadják a sütőharang paleobalkanikus eredetét. Egyes vélem ények szerint (így V i n s k i Zdenko és X énia — szóbeli közlés) a sütőbarang ezeken a vidékeken

G. kép. Rakalji (Istra) mai sütőharang (P á l o s i j a felv.)

* Köszönetemet fejezem ki V i n s k i -G a s p a b i n i Xéniának hogy rendelkezésemre bocsátotta ezt az eddig még nem publikált leletet.

Rőmer Béla

a bronzkor végén jelenik meg, úgy hogy ez az „urnam ezők” kultúrjava lenne, tehát a Kárpát-m edence terméke és nem paleobalkanikus. E gy referátum ában16 Vin s k i Xénia a legújabb terepkutatásokra tám aszkodva kifejti, hogy az illyrek az „urnam ezőkultúra” képviselőitől vették át a sütőharangot. A sütőharang megjelenését Vin s k i X énia az itáliai régészeti leletek (pl. Arcevia) alapján az ie. X II . sz.-ban állapítja meg.

A TÖRTÉNELEM ELŐTTI IDŐKTŐL NAPJAINKIG

I logy igazoljuk e fejezet cím ét, m ielőtt áttérnénk a régészeti leletekről a mai vagy a közelm últ anyagára, feltesszük a sütőharang kontinuitása kim utat- liatásának lehetőségét a történelem előtti időktől napjainkig.

7. kép. Sütőharangkészítés íz szigetén (S t o ja n o v ic felv.)

Á m bár hiányzik a bőséges írott dokum entáció (kivéve a klasszikus időkből származó gyér nyom okat, F o r t is és P e t t e r feljegyzéseit, K a r a d í i c Vük szótárát és egy 1829-ből származó m agyar feljegyzést) és nem rendelkezünk a múzeumi szekrényekben évszázadok szerint szépen felsorakoztatott sütőharagokkal, e feladat mégsem olyan nehéz, mint ahogy az első pillanatban látszik.

Szépen kim utatható a sütőharang kontinuitása Ő ovicnál17, aki ism ertetvén a Kekica Glavica lelőhely ásatási eredm ényeit (8 kilom éternyire délkeletre Bosanska K rupá-tól), a sütőharangról azt m ondja, hogy e tárgy egyes töredékei

16 ^ ins^i_Gaspakini: Pojava pekve u predhistoriji (referátum).17 C ov ic : Gradinsko naselje na Kekica glavici, GIZM 1962, 51.

A sütőharang 397

állandóan felbukkannak a legalsó rétegektől egészen a felületi televényig. Hangsúlyozzuk, hogy e lelőhely alsó rétegei a bronzkorba tartoznak, míg a legfelsők már a rómaiak idejéből valók.

G a l e n u s gazdag irodalm i hagyatéka anyagunkhoz is hozzájárul vagy legaláhl) olyan szorosan érinti, hogy kénytelenek vagyunk arra gondolni, hogy a sütőharang ismeretes volt a klasszikus világ népeinél, amíg egészen ki nem szorította a sütőkem ence és hogy a sütőharang megkísérelte megtartani helyét legalább az ünnepélyes alkalmakra és a finom abb kenyerek sütésénél. Pa l y r - W is s o v a , Real-Encyclopddie dér classisclien Altertumwissenschaft (II . kötet, 2737 hasáb, Stuttgart 1896) Backerei cím szó alatt különböző kenyérfajtákat ismertet és idézi G a l e n u s t , aki „artos klibanites” nevű kenyeret is említ. Klibanos egy kis sütőkem ence neve, leginkább vasból készült és egy fedővel ellátott sütőedényre hasonlít (forno di cam pagna). Felmelegítése úgy történik, hogy az edényben, alatta vagy felette tüzet raknak. E lőnye a sütőkem encékkel szemben abban áll, hogy ezekben az edényekben a kenyér egyenletesebben sül ki, mivel a hőfokot fokozatosan lehet emelni. Tehát az artos klibanites finom abb, különleges gonddal készített és G a l e n u s vélem énye szerint könnyebben is emészthető kenyér volt. G alentjs megemlíti e kenyér kevésbé értékes pótlékát is, amelyet fazék alatt a felm elegített tűzhelyen sütnek.

F o r t is a X V II I . sz.-ban a m orlakokról írja, hogy nem fogyasztanak kemencében sütött kenyeret, hanem ehelyett lepényeket esznek, amelyeket a tűzhelyen sütnek naponként, sőt óránként, szükség szerint.18 H ogy itt valóban sütőharang alatt sütött lepényekről van szó, Pe t t e r leírásából tud juk ,19 aki a X IX . sz. közepén írja a m orlakokról, hogy silány kenyeret sütnek porosza- és árpalisztből, élesztő és só nélkül sütőharang alatt. E kenyeret naponta sokszor sütik.

K a r a d z ic Vük szótára első kiadásában a X I X . sz. elején a sütőbarangról mint általánosan ismert tárgyról ír. Különösen jellem ző, hogy a sütőharang elsődleges használatánál a kenyérsütést említi és a „crepu lja ” elnevezést használja, míg a sütőharangnak lepénysütéshez használt alakját ,,sac” -nak nevezi. Ugyanígv jegyeztük fel terepkutató kiszállásunk alkalmával 1963-ban a Sarajevo melletti Zupca kisközségben, ahol a lepénysütésre használatos nagyobb sütőharang neve „sa c ” , míg a kenyérsütésre használt kisebb sütőharang neve „p ek a ’ amely a „crep u lja ” szinonim ája (1. a 8. képet).

P o n o r i T h e w r e w k József a Mezei Gazdák Barátja c. folyóiratban a következőkben ismerteti a sütőharangot (amelyet ő ceszt-nek nevez): „E gyedül a ceszt alatt sül a jó máié, legyen ez akár mézes (édes), akár közönséges, m ilyenhez foghatót más m ozdithatatlan sütőkem encékben sütni lehetetlen. Lehet még a ceszt alatt sütni mindenféle pecsenyét, kalácsot, béleseket, lepényeket, vajaspogácsákat, egész ludat, sőt a nagyobb ceszt alatt m alacot is. És ha hirtelen kenyérre van szükség, ezt is.” 20

A sütőharangot m egtalálju k JÓKAinál is, aki egy felvidéki kúria konyháján a rétessütést így írja le: „A lángtól félrevonva egy három szög vaslábokon, azon egy cserépedény, az betakarva pléhíedővel, teteje m egrakva p a r á z z s a l . . . ’ (A kőszívű em ber fiai, B u dapest, 1963 . I I I . köt. 4. o.) Jó k a i 1849-i esem ényeket ír le, a konyhában n yitott tű zhely van , am elyet az egyik szereplő nagyapja

18 L o v e i c : Biljeske o putu po Dalmaciji opata Alberla Fortisa, Zagreb 1948, 76.19 Pe t t e r : Dalrnatien in seinen verschiedenen Beziehungen, Gotha 1857.20 Gtjnda: Néprajzi gyűjtőúton, Debrecen 1956, 31.

398 liőmer Béla

építtetett, azóta minden úgy maradt. Vessük össze m ost a Jó k a i által leírt tűzhelyfelszerelést az 1963-ban a boszniai Zupcán talált és használatban levő felszereléssel (1. a 8. képet is). A „három szög vaslábokon” a boszniai „sadzak” , a „lapos cserépedény” a boszniai pléhből készült „te fs ija ” , míg a „p léh fedő”?*Q/naŐ'inJoNgyÍS 3 Plóhbő1 készült sütőharang. Jellem ző, h ogy áz időbeli (1849— 1963) es térbeli (Felvidék— Bosznia) távolság csak annyi változást okozott, hogy a kerek cserépedény pléhedénnyé változott. Külön kiem eljük hogy a zupcai kiszállásnál em lített „ lep én y ” szintén rétesféle tö ltött sült tesztanemű.

8. kép. A zupca-i tűzhely felszereléséből (a szerző felv.)

A sütőbarang m int régészeti lelet igen gyakori a Balkánon, míg a szom szédos területeken eléggé ritka. Az egész Balkánon rendszeresen használatban van, vagy legalábbis az idősebbek emlékeznek reá, m íg a szomszédos vidékeken eléggé szórványosan lehet használatát igazolni. Az ásatásokból előkerült példányok alakban feltűnően egyeznek a m aiakkal; a nyersanyag ugyanaz maradt, amikor pedig áttértek a fém ből készült sütőharangra, a tárgy elnevezése sokszor utal az agyagra mint régi nyersanyagra. A sacralis és liturgikus kenyerek sütése sutoharang segítségével a sütőharang archaikus voltára utal. Am ikor a kenyérsütés ú jabb m ódja háttérbe szorította a sütőharangot, m egm aradt a szokás, hogy legalább a sacralis és különösen ünnepélyes alkalmakra készült kenyeret „a z ősapák m ódjára” süssék. Ismeretes, h ogy a kultusszal kapcsolatos szokások a bizánci kultuszkor területén igen merevek és m ondhatnánk m egkövesültek.

Bizonyos nehézséget jelent a néhány százados, legalább látszólagos, fo ly tonossági hiány. Nincs sütőharangunk a középkorból, sem a régi m úzeum okban vagy egyéb gyűjtem ényekben nem bukkanunk reá. A Balkánon a középkori települések kutatása még kezdőleges fázisban van. Nem nehéz azt sem megindokolni, miért jelentkezik a sütőharang m úzeum ainkban csak az ú jabb időkben. A sütőharang nem drága ékszer, sem művésziesen k idolgozott billikom ,

A sülőharang 390

sem kard, amely a régi vitézi időkre em lékeztet. A sütőharang igénytelen korm os agyagtárgy, am ely szerényen m eghúzódott az a jtó m ögött, vagy valam ely más sarokban. Az elmúlt időkben senkinek sem jutott volna eszébe ilyen tárgyat üveges szekrénybe vagy gyű jtem énybe helyezni.

A régészeti leletek (a Balkán központi részein is) és a ma is használatban levő sütőharangok alakjának egyezése, valam int bebizonyított használata a X V III. sz.-ban, továbbá általánosan ismert elnevezései a X I X . sz. elején, amelyek egyeznek a mai elnevezésekkel — a balkáni lakosság legkonzervatívebb rétegeinél — m ind a sütőharang használatának folytonosságára mutatnak. E tények érthetetlenné válnának, ha elvetnénk a folytonosság lehetőségét. Mindez igazolja tételünket:

A sütőharang Délkelet-Eu.rópában paleobalkanikus kultúrtárgy és Európa e részében fennáll a valószínűsége, hogy a történelem előtti időktől napjainkig fo ly tonosan használták.

A SÜTÖHARANG KÉSZÍTÉSÉN EK TECHNOLÓGIÁJA

A sütőharang készítésének m ódját először a kaludjerovaci gölöncsérek technikájával m utatjuk be,21 azért, mert e likai gölöncsérek munkája archaikus jellege m iatt tűnik ki és ezáltal összeköt bennünket az ősbalkáni kerámia technológiájával, sőt valószínűleg a Balkánon kívüli kerám iával is.

A kaludjerovaci, agyagból készült sütőharang gyártását három részre oszthatjuk: 1. a nyersanyag elkészítése, 2. a sütőharang alakítása és 3. a sütőharang égetése és „edzése” .

A fő nyersanyag az agyag, am elyet kalcittal (m észkőanyaggal) kevernek. K aludjerovacon az őrölt kaiéit neve „v rszta ” .

A friss agyagot először napon szárítják, azután felaprózzák, dézsába teszik, megöntözik vízzel és egy-két napig állni hagyják. Időközben elkészílik a vrsztát: a kalcilot m egtörik, azután megőrlik kukoricaliszt-finom ságúra, a nedves agyagot ezzel a vrsztával keverik és 2— 3 óra hosszat gyúrják, míg „va jszerűvé” válik, vagyis már nem ragad az u jjakhoz. U gyanakkor eltávolítanak m inden idegen anyagot az agyagból (kődarabokat, gallyakat és hasonlót).

A kaludjerovaci gölöncsér segédeszközei a fazekaskorong, a lándzsa alakú fakés, vizeskorsó, nedvesítő rongydarab, amelynek „kvasziln ica” a neve és egy kisebb késform a, „kuszturá” -nak nevezik, amellyel az említett fakésről szedik le a reátapadt agyagot.

A gölöncsér egy darab agyagot kúp alakúvá alakít, alját beszórja vrsztával (hogy ne tapadjon a koronghoz), lapossá alakítja és ez képezi m ajd a sütőharang tetejét. A gyagból hurkákat alakít és ezekből „ép íti fel” a sütőharang falát. A „hurkákat” egym áshoz fűzi, forgatja a korongot és így lassanként felépül a sütőharang fala. Az épülő fal felületét a fakéssel sim ítja, míg az ékítést (hullámvonal) a fakés hegyével végzi. A kész sütőharangra utólag rakja fel az „ ö v é két” , amelyek célja, hogy a parazsat a harang oldalán tartsák.

Az így elkészített sütőharangokat 2— 3 napig szárítják, nedves időjárás esetén 5— 6 és több napig. Az agyagárut a kaludjerovaci gölöncsérek valam ikor kemence nélkül égették ki o ly m ódon, hogy az égetendő agyagtárgyakból építettek egy kem encéhez hasonló alkotm ányt. Ma kőből és földből épített kemencéket használnak.

K aludjerovacon a sütőharangokat „ed z ik ” is o ly m ódon, hogy a kem encéből k ivett, m ég izzó sütőharangokat vízben elkevert árpa- vagy rozslisztben

400 llőmer Béla

fürösztik meg. Utána rögtön visszahelyezik a kem encébe, ahol még egy rövid ideig hevítik ; itt a sütőharangok fekete színt nyernek. Úgy vélik, hogy az edzett tárgyak jobbak, tartósabbak.

A leírt „fa lép ítés” technikáját „pseudospirális” technikának nevezhetjük, m egkülönböztetésül a valódi spirális technikától, ahol a falat egy hosszú „hurkáb ó l” építették, am ely régente valószínűleg d ívott a Balkánon, és am elyből a kaludjerovaci technika is fejlődhetett.*

G yakoribb előállítási m ódja a sütőharangnak az egy darab agyagból való alakítás szintén fazekaskorong segítségével. E zt a m ódot írja le K a l m e t a 22 a boszniai falvakból. A korong segítségével előállított sütőharang készítésének egy fázisát m utatja be a 9. kép.

Az agyagsütőharang készítésének harmadik, legritkább m ódja agyagból égetett minta segítségével történik. A Slavonska Pozega m elletti N ovo Selon még a közelm últban ily m ódon készült a sütőharang.23 Erről film fclvétel is készült (Ga v a z z i) a 10. és 11. sz. képek a filmezéssel párhuzamosan készültek.

Mindkét utóbbi eljárásnál az agyagba apróbb köveket illesztenek be. Ez különben szépen látható a magyarországi Szeremle községből származó sütőharangnál is.

FiLiPOVié24 m egemlíti a kőből faragott sütőharangokat is, amelyeket Boszniában, a vlaszenicai járásban készítenek „valam ilyen lágy k őb ő l” . A F il i- POVlé által em lített kő minden valószínűség szerint szerpentin (magnézium hidroszilikát). K őből készült sütőharangok különben előfordulnak Erdélyben, Svájcban és Olaszországban is. (Erről I. a „K ultúráram lattal Pannóniába és tov á b b ” c. fejezetben.)

A vasból készült sütőharangok létezése bizonyítható már a múlt század elején (1. K a r a d z ic Vük szótárát) és ma m ind gyakoribbak. R ézből készült példányokról csak a szerbiai Cajetina környékéről értesültünk, míg bronzból készült sütőharangokat a horvátországi K arlovac környékén találtunk.

A SÜTŐHARANG A BALKÁNON

CuRClC25 1913-b an írt tanulm ányában kifejtette, hogy az ő idejében Donja Dolinán használatban levő sütőharang alakja semmiben („nieht im G eiingsten” ) sem különbözik a történelem előtti időkben a donja dolinái cölöpépítm ények lakói által használt sütőharangtól. CuRClé a töredékek alapján rajzolt rekonstrukcióra alapít ja vélem ényét. G a v a z z i26 a R ipac-nál talált e g é s z sütőharangot hasonlítja össze a Dráva menti falvakban használt mai sütőharanggal (1. a 12. képet). Itt ismét utalunk a sv. petari régészeti lelet feltűnő hasonlatosságára az ízen készített mai sütőharangokkal (5. és 7. képek).

* A Ripac-nál talált régészeti lelet tüzetes vizsgálata után úgy véljük, hogy a ripaé-i sütőharang spirális (esetleg pseudospirális?) technikával készült.

21 G a v a z z i : Kaludjerovacki loncari, Licki kalendar, Zagreb 1937.22 K a l m e t a : 0 seljackom loncarstvu u zapradnoj i srednjoj Bosni, GLZM, 1954, 127. és köv. o.23 L e c h n e h : Pokljuka u Pozeskom Novom Selu, Osjecki Zbornik, V III. sz. 1962.24 I'rLirovic: Zenska kod balkanskih naroda, Beograd 1951, 73. és köv. o.25 C ím eié: Hezente Pfahlbauten von Donja Dolina in Bosnien, Zeitschr. f. österr. Volks-

kunde, M ién 1913, Erganzungsheft IX , 45.26 G a v a z z i : Kulturna analiza etnografije Hrvata, Naroda starina 7, Zagreb 1928. 117/118.

A sütőharang 401

10. kép. Az agyagba kődarabkákat nyomkodnak . . . (N ovo Selo — L e c h n e r Zd. felv.)

5 Ethnographia 1966/3

Hömer Béla

Kövessük m ost a sütőharangot Jugoszlávia egész területén Istria félszigetről indulva végig a tengerparton és a szigeteken, a dalm át hegyvidéken a néhai dubrovniki köztársaság területéig. Innen Crna Gorán és M acedónián keresztül Szerbiába jutunk, azután folytatjuk utunkat Bosznián keresztül Szlavóniába és eljutunk a K arlovac környéki etnográfiai hármashatárig. Be

j t . kép. A sütőharang alakítása minta segítségével (N. Selo — L e c h n e r felv.)

fejezésképpen egy pillantást vetünk Szlovéniába is, ahol várakozásunkon felül egészen új adatok birtokába ju tottunk.

Adatainkat kérdőívek, kiszállások, szakirodalm i és m úzeum i adatok es kartársak szíves közlése alapján szereztük.

R aka ljP A sütőharang neve itt „cr ip n ja ” . K enyér, de más étel sütesere is szolgál. R akalji gölöncsérek m unkája (6. kép). Durva kidolgozású, vastag falú

2’ Az istriai adatokat (Boljun és Grzini kivételével) P a l o Si j a Györgyike zagrebi egyetemi tanársegéd jegyezte fel kiszállásai alkalmával és kartársi előzékenységgel bocsátotta rendelke- zésemre.

A sütőharang

tárgy. Felső átm érője valam ivel kisebb az alsónál, úgy hogy a sütőharang falai kissé lejtősek. K ét fogantyúja van és egy egészen könnyű őv veszi körül.

Zminj. A „crep n ja ” eléggé vékony vaspléhből készült. K enyér és más ételnemű sütésére szolgál. Ném ely példányon két vagy három szimmetrikusan elhelyezett lyukat találunk.

Sumbreg. A „crepn ja vasból készült és megfelel a zm injinek, azonban előfordulj agyagból készült sütőharang is, am ely rakalji mesterek munkája.

Susnjevica. R om án lakosság (!). A sütőharang neve itt „k otlen íca ” . Vékony vaspléhből készült, fala kissé lejtős, lyukak nélkül.

Brsec. A „ram ína pléhből készült és falai függőlegesek. A zelőtt itt rakalji agyag sütőharangok voltak használatban.

12. kép. D r á v a m en ti m a i sü tő h a ra n g és a rip aé -i lelet (G a v a z z i p ro f. szerint)

Büljun. L o v l j a n o v 28 leírja a vasból készült hat u jjnyi m agas „crep n ja” használatát.

Grzini. Ma pléhből készült „cerip n já t’ használnak, míg kb. GO évvel ezelőtt rakalji agyag sütőharangok voltak használatban.

Kastavstina vidékről írt tanulm ányában Ja r d a S29 egy szélesebb török fez alakú pléh sütőharang képét közli „crep n ja ” néven és hozzáteszi, h ogv e tárgy azelőtt agyagból készült.

Zeiniriger30 1904-ben m egjelent néprajzi m unkájában megemlíti, hogy mivel Dalm áciában csak a nagyobb helységekben vannak pékek, a nép maga süti kenyerét „cr ijep n a ” alatt.

Beli (Cres sziget). B o r t u l in 31 közli, h ogy „crep ” alatt csak sürgős esetekben sütnek kisebb kovásztalan kenyeret.

Susak szigetén R ib a r ic 32 szerint a „p e k a ’ m a m ár csak egy „presenica” nevű kukoricaétel készítésére szolgál, m íg azelőtt kenyérsütésre is használták.

Punat (K rk sziget). Néhány évtizeddel ezelőtt még használatban volt az agyagból készült „cr ip u lja ” .

Grohote (Solta sziget). Senki sem emlékszik, hogy valam ikor is használták volna a sütőharangot. A második világháború alatt azonban a lakosság a kukoricakenyeret régi lábas alatt sütötte.

Puciséa (Brac sziget). K b. 50 évvel ezelőtt még használatban volt az aí?yaíh ese^ eg pléh „crip vagy „cr ip n ja ” . Az elmúlt háború idején egyes családok ismét visszatértek a sütőharang használatához.

Gdinj (H var sziget). A vashói készült „crik n ja ” (sic) kenyér és krum pli sütésére szolgál.

28 Lvoljanov : Boljun (Tstra), ZbNXO 33. köt. 130. o.29Jarda§ J.: Kastavstina, ZhXZO 39. köt.30 Z e ik in o e r : M isii i tuniac, odlomak folkloristicke radnje, Zagreb 1904 2731 B o r tu lin : Beli (Ótok Cres) ZbNZO 33. köt. 116. o.32 R i b a r i ó az Ótok Susak e. mű „R adinost i nosnja” c. fejezetében, Zagreb 1957, 314.

Römer Béla

Starigrad, Brusje és Vrban33 (IIvar sziget). Idősebbek emlékszenek az agyagból vagy vasból készült „cr ip n ja ” (Starigrad és Brusje), illetve „cr ip n ja ” (Vrbanj) használatára. A második világháború idején sokan visszatértek a siitő- haranghoz, aliol pedig mar nem volt, lavórral pótoltak a sütoharangot.

Sucuraj (IIvar sziget). Egészen az elmúlt háború végéig használatban volt a vasból készült „sacura” vagy „crep u ja ” .

Olib. Az első világháború végéig használatban volt az agyagból készült „p ek a” . íz szigetéről szerezték be.

M urter szigetén már csak Jezera faluban van az agyag „peka ' használatban. Íz szigetéről szerzik be. . . ,,

Hruscica— Tribanj. Kenyérsütésre az agyagból készült „cripn ja szolgai.L ikából szerzik be.

Pridraga. Még kb. 20 évvel ezelőtt használatban volt a vasból készült „p ek a” , azelőtt pedig az agyagból való, am elyet L ikából szereztek be.

1 ’¡r— Lozi.ce. Ma is használatos az agyagból készült „cr ip n ja ” , am elyet ízszigetéről szereznek be. . . „

Poljica— Zerava. Ma is használatos az agyagból készült „cripn ja , de van vasból készült is. Az agyag sütőharangokat Iz-ről szerzik be.

Brgulje. Még kb. húsz évvel ezelőtt használatban volt az agyagból készült „crp n ja ” . íz-ről szerezték be. Az elbeszélő szerint voltak kőből faragott sü lőharangok is. _ „

Ljubilovica. Kenyérsütésre a vasból készült „peka szolgai. ^Sm ajici. Ma is használatban van a vasból készült „peka vagy „cripn ja . Sviru'sce. Ma is használatos a pléhből készült „erijep n ja ” , am ely azelőtt

agyagból volt.C ríj evő. A vasból készült „p ek a ” ma is használatban van. H elybeli kovácsok

készítik. .Mratovo. A pléhből készült „p ek a ” ma is használatos. B ádogosok állítják

elő. , .Drinovci. Ma a vasból készült „p ek a ” használatos. K ovácsok készítik.

Az elmúlt háború kezdetéig agyagból is volt a „p ek a ” , am elyet a Sinj melletti Zelovo gölöncséréi hoztak a piacra.

M aonice. Az agyagból készült „p ek a ” ma is használatos. A falun átutazó gölöncsérek árusítják. Készítésénél az agyaghoz ^„fényes kristályos kőfélét”adnak hozzá, am elynek „m acskasó vagy „vrszta a neve. ^

Obrovac. Ma is használatos az agyagból készült „p ek a ” .Razanac. A sütőharang ma is használatos. Az agyagból készült „crepn ja

ma már eléggé ritka; íz szigetéről szerezték be. Ma már inkább vaspléhből készült „crep n ja ” van használatban, amelyet nagyrészt a falubeliek magukkészítenek. „

Podvaros-Sinj. A vörös agyagból fazekaskorongon készített „pekamár alig van használatban; csak alkalmakként használják.

Sinj vidékéről értesít H . Schürer v . W a ld h e im 34 a sütőharang különleges használatáiól. Idézi Dr. Y r a n k o v ió J. levelét, aki azt írja, hogy Dalmáciában csak a díszítésekkel ellátott ünnepi kenyeret sütik sütőharang alatt, míg a mindennapi kenyér kem encében sül. A sütőharang agyagból van, kerek, Stanley-

33 P a i .o Si j a Györgyike szíves közlése. .84 S c h ü r e r v W a l d h e i m : Zűr Geschichte und Verbreiíung des rladenbrotes ui Luropa,

Zeitschr. f. österr. Volkskunde, Wien 1914, 25.

A sütőharang 405

kalap alakú, 40— 60 cm átm érőjű, népi díszítm ényekkel ékesítve. Ma vasból készültek váltják fel. Elnevezése „cr iep n ja ” vagy „saksija ” . A kenyér díszítése a sütőlapáton kifaragott ékítm ények lenyom atával történik. A tanulm ány egy Sinj vidékéről való ékes sütőlapát képét is közli, és így nagyon valószínű, hogy az idézett értesítés is Sinj vidékéről származik.

Az eddig közölt (nagyrészt Dalm áciából származó) adatok m utatják, hogy V r a n k o v ic dr. általánosítása, ami Dalm áciát illeti, téves.

Pridm rje-Konavle (D ubrovnik vidéke). Vasból készült „sansija” van használatban, míg a „sa é ” elnevezés ritkábban fordul elő. Ebben a faluban 75 ház van és csak a hét legszegényebb családnál találunk nyitott tűzhelyet és ezek használják a sütőharangot. A több i háznak takaréktűzhelye van. Hasonló a helyzet K onavle vidéke több i falvaiban is. Részletes adatokat a következőkben közlünk:

Ritkák a n yitott tűzhelyek a következő falvakban: Mociői, Óilipi, K om aji, Popovici, R adovcici, B acev Dől, Gruda, Poljice, Plocice és Molunat.

Valamivel több tűzhelyük van Mikuliéi, Djurinici és Vitaljina falvaknak. Legtöbb nyitott tűzhelyet a hegyi falvakban találunk: Kuna, Duba, Stravca, Sijesi, B rotniceés Jasenica. V asojevici vidékén (Crna G ora j35 a kovászos kenyeret mindig „sa c” alatt sütik, míg a kovásztalant a tűzhely forró lapján, hamuban, parázs alatt. Crna Gora Rijeéka Nahija nevezetű vidékén38 szintén „sa c” alatt sütik a kenyeret, szintúgy a proszforát (liturgikus kenyérkék) is.

M acedóniából két adattal rendelkezünk:K lenom c. A gyagból készült, disznósörte vagy apró szalma hozzáadásával

a sütőharang, am elynek neve „sa c ” vagy „cr ijep n ja ” . Asszonyok állítják elő éspedig újholdkor vagy teliholdkor.

Tetőm . A sütőharang neve „vrsn ik ” vagy „s a c ” . A gyagból készítik az asszonyok éspedig szt. Jeremiás napján.

Az aldunai Kiadóm ról származik a 13. képen bem utatott rendkívül súlyos és feltűnően vastag falú sütőharang. Fala oly vastag, hogy alatta csakis lapos lepényfélét lehetett sütni. A belgrádi Néprajzi Múzeum birtokában van37 (13. kép).

A sütőharang használatáról különleges tésztafélék készítésénél érdemes megemlíteni N ik o l ic 38 közlését Szerbiából (Luznica és Nisava vidékéről), aki leírja, hogy az asszonyok március 9-én reggel különböző alakú süteményeket készítenek (kocsi, bárány, kard, kés stb.) és ezeket a gyerm ekek még aznap reggel csereberélik egyes házaknál. E sütem ények neve kravaji, kravajcici. Hogy ezeket sütőharang alatt sütik, m egtudjuk egy azon a vidéken ismeretes találós kérdésből: „Sarena prascenka pod breg lezu” („Tarka m alacok hegy alatt hevernek” ), amelynek m egfejtése „K ra v a ji pod vrsnikom ” (K ravajok a vörs- nyeg alatt).39

N evezett szerző külön is m egem líti a sütőharangot, mint kisebb kenyerek sütésére szolgáló eszközt, am ikor váratlanul elfogy a házban a kenyér és nincs idő arra várakozni, amíg a háziasszony egy kem encére való tésztát bedagaszt.

35 VeSo vic : Pleme Vasojevici, Sarajevo 1935, 386.36 F i l i p o v i c i. m. 35 és k ö v . n.37 Köszönetemet fejezem ki G a v a z z i professzornak és T o m ic kartársnőnek a múzeum li.

igazgatójának, hogy figyelmeztettek erre a tárgyra.38 N i k o l i ó : I z Luznice i Nisave SEZb X V I, 1910. 131.39 Nik o lic : i. m. 382.

406 liőmer Béla

A sütőharang neve itt „vrsn ik ” és vasból készül.40 Szintén Szerbiából származik M ijatovic41 közlése, hogy régente e vidéken agyagból készültek a sütőharangok („sa c” vagy „v rsn ja k ” elnevezéssel), míg ma öntöttvasból készülnek.

Érdekes újításról értesültünk T itovo Uzice vidékéről (Ivontrasa), ahol a „sa c ” agyagból készült (még kb. 30 évvel ezelőtt) és az agyaghoz a z b e s z t e t kevertek. A szomszédos lepenicai járásban „v rszta ” (kaiéit) kerül az agyagba, de nem ismeretlen az azbeszt sem.

Őajetina és a környező falvak lakói (T itovo Uzice járás) még nemrégen agyagból és rézből készült sütőharangokat használtak kenyérsütésre. E vidéken feljegyezték, hogy a sütőharangot nyílásával felfelé fordítva is használják még-

13. kép. Sütőharang Kladovóról (Néprajzi Múzeum, Belgrad)

pedig úgy, hogy a sütőharangba helyezik a tésztát, am elyet illatos levelekkel és fűvekkel takarnak be (pl. szőlőlevelekkel). A parazsat a levelekre helyezik. Az így sütött kenyérnek különleges jó illata és íze van.

Prevrac. E F oca környéki falucskában m ég ma is használatban van a vasból készült „sa c ” .

A szerémségi Fruska Gora vidékén is m egleljük a sütőharang nyom ait.42 Régente használatban volt a „crep n ja ” , „v rsk a ” vagy „vrsn ika” , am ely alatt kenyeret és pogácsát sütöttek. K ar a d zic \ uk is m egem líti a szerémségi sü lőharangot „crep n ja ” elnevezés alatt.1

A Bánát jugoszláv részében is ismeretes az agyagból készült sütőharang, íg y pl. M okrinban („crepu lja ” ), Kikindán és M ilosevon („crep n ja ” ).

Bosznia— H ercegovina területén látjuk legjobban, hogy a vasból készült sütőharang lassanként kiszorítja az agyag sütőharangot.

Budisak. Használatban van az agyagból készült „p ok lju k a ” és a vasV)?„sa c .

40 N i k o l i ő : i. m . 6 0 4 .41 M i j a t o v i c : Zanati i esnafi u Rasini, SEZb X L II, 1928. 185.42 S k a rió : ¿ivót i obicaji „ Planinaea” pod Fruskom Gorom, SEZb LIV, 1939, 50.

A sülőharang 407

Golesi. Csak a vasból készült „sa c ” ismeretes.Gornji Brodac. Vasból készült „p ek a ” (gyári készítm ény) van használat

ban. A nyílt tűzhelyen a sütőharang alatt csak kenyeret sütnek, míg a rétesfélét, húst és egyebet kerek ,,tepsija” -ba helyezik, reáteszik a háromlábú vasáll- ványkára („sadzak” ) és úgy borítják le a „p ek á ” -val.

Zupca. Itt m egkülönböztetik a nagyobb sütőharangot, amelynek „sac” a neve és „p ita ” (rétesféle lepény) sütésére szolgál (ehhez még „tefsija ” és „sadzak” is kell) a kisebb sütőharangtól, amelynek „p ek a ” a neve és kenyérsütésre szolgál. M indkettő vasból készült.

Donje Cukié és Lisac,43 A vasból készült „sa c ” van ma is használatban. A közeli Travnik városból szerzik be m int gyári árut.

Baljci. M egkülönböztetik a magasabb (kb. 18 cm) ,,sac” -ot az alacsonyabb (kb. 12 cm) „saksija ’ -tói. M indkettő vasból készült és a falusi kovácsok készítették. K b. 10 évvel ezelőtt kim entek a használatból, mivel a nyitott tűzhelyeket állandó tűzveszély m iatt betiltották a hatóságok.

Lipno. Ma már nem használják, de az öregek emlékeznek az agyagból készült „sa c” -ra.

Proslap. Vasból készült „s a c ” van használatban, amelyet kovácsok készítenek.

Szlavóniában, amint látni fogjuk, a sütőharang legnagyobbrészt már csak az öregek emlékezetében él.

Nasicka Breznica. Még kb. 50 évvel ezelőtt használatban volt a vasból készült „p ek ija ” . K enyeret, pogácsát és palacsintát sütöttek alatta.

D jakom cki Selci. Az első világháborúig használatban volt az agyagból készült „cr ip n ja ” vagy „p ok lju k a ” .

Ótok V inkovci m ellett. L o v r e t iÓ Ó tok faluról írt m onográfiájában44 megemlíti, hogy a kenyeret kem encében sülik , a pogácsát ham uban, a ,,p ita ” -nak nevezett rétesfélét azonban nagy agyagfedő alatt, am elynek „v rsn ik ” a neve.

And ríj áttevői. K b. 80 évvel ezelőtt még agyagból készült „p ek v a ” -t használtak kalácsfélék sütésére.

Bobota. A z agyagból készült „cr ijep n ja ” még 60 évvel ezelőtt kalács- sütésre szolgált.

Gunja-selo. Vasból készült „p ek a ” alatt sütötték a kenyeret még kb. 50 évvel ezelőtt.

Visoko (Varazdin kerületben). K b. 50 évvel ezelőtt használatban volt az agyagból készült sütőharang am elynek „to g lja ” volt a neve. Az agyaghoz hamut és hajdinapelyvát kevertek. Falubeli földm űvesek készítették, éspedig böjti napokon dolgoztak rajta. Leginkább hajdinalisztből készült pogácsák sütésére szolgált abban az időben.

KlokocevacA5 A múlt században még „crep n ja ” alatt sütötték a kenyeret.Djurdjevac,46 A régi házközösségi házakban (zadruga) a múlt században a

„pok luka” még kenyér és kalácssütésre szolgált.Sibovac (két 70 éven felüli cseh asszony közlése alapján). Egész 1912-ig

a kenyeret agyagból készült „zem ljak ” vagy „zem n ík ” alatt sütötték. A sütőharang még négy házban m egvan, de nem használják.

43 P a lo S i ja G y ö r g y ik e szíves közlése.44 L o v t ie t ió : Ótok (u Slavoniji), ZbN ?.0, II 1897, 120.45 és 46. P a l o S i j a G y ö r g y ik e szíves közlése.

408 Römer Béla

Gornji Uljanik. A második világháborúig használatban volt a „crep in ja ” . Kenyeret, pogácsát és húst sütöttek alatta. E gy falubeli készítette agyagból, amelyhez sót kevert. A sütőharangokat élelmiszerekért cserélte el.

Dezanovac. K b. 50 évvel ezelőtt m ég használták az agyagból készült „crijepn ja” -t. Kenyérsütésre szolgált. Gölöncsérektől vásárolták.

Dijela. Az agyagból készült „cr ijep n ja ” már csak az öregek em lékezetében él.

fíogoza. K b. 40 évvel ezelőtt a kenyeret még „cr ijep n ja ” alatt sütötték. A crijepnja agyagból készült, amelyhez sót kevertek.

Disnik. K b. 50 évvel ezelőtt a kenyeret még agyagból (ritkábban fém ből) készült „cr ijep n ja ” alatt sütötték.

Legrad. Az öregek emlékeznek reá, hogy régente az agyagból készült „pokrivaca” -t használták.

Peteranec. A „p ok rivaca ” agyagból készült, kavics hozzáadásával. K enyér és barom fi sütésére használták.

Novo Selo. Az utolsó n yitott tűzhelyet 1926-ban bontották le és azóta a faluban nem használják a „p ok lju k a ” -t. A sütőharangot agyagból készítették apró kövek és kevés pelyva hozzáadásával. Készítésénél m intát használtak. „A sütőharang készítésének technológiá ja” c. fejezetben em lített sütőharangkészítést egy falubeli, a még két élő „pokljukárm ester” egyike a 85 éves Pero S im unovic földm űves végezte, aki ugyan már nem foglalkozik sütőharangkészítéssel, de szívesen állott G a v a z z i professzor és L e c h n e r Zdenka rendelkezésére, hogy filmfelvétellel örökítsék meg munkásságát.47

A hogy a Pannon síkság déli határaihoz érünk a nyugati hegyvidék felé, lassanként megint használatban találjuk a sütőharangot, am ely az etnográfiái hármashatárnál (K arlovac környéke) fém ből is készül, éspedig először kuriózum képpen bronzból.

M reznicki Bregi. 1950-ig bronzból készült „p e k v a ” volt használatban. A falusi kereskedőnél vásárolták, aki bronzöntőnél szerezte be. 1950-ben lebontották az utolsó nyitott tűzhelyet is és a sütőharang azóta a padláson van.

Dubravci. A második világháborúig az agyagból és bronzból készült ,,pckva” -k voltak használatban.

Zagradci. A m ásodik világháború végéig agyagból, néha bronzból készült „p ek va ” -k szolgáltak kenyérsütésre.

Popovac. Még kb. 30 évvel ezelőtt kenyérsütésre a „cr ijep n ja ” szolgált, amely agyagból készült, apró kőlapocskák és pelyva hozzáadásával.

Brezom c. Az adatok egyeznek a P opovacon feljegyzettekkel.Core. A vasból készült „p ek v a ” ma is használatban van.Senjsko. Még kb. 50 évvel ezelőtt az agyagból készült „p e k v a ” szolgált

kenyérsütésre. A szomszédos Severin községből szerezték be.Jablan. K b. 40 évvel ezelőtt agyagból készült „p ek v a ” -t használtak kenyér

sütésre.Donja Perjasica. A zelőtt vasból készült „p e k v a ” szolgált kenyérsütésre.

K arlovacon vásárolták. Gyári áru volt.Bőst. 1938-ig agyagból készült „p ek v a ” szolgált kenyérsütésre. Lóháton

hozták a kalugyerováei gölöncsérek és búzára cserélték be. Ha nem volt kéznél pekva, kisebb cipókat széles levelekkel takartak be és így sütötték m eg a parázs alatt. Az elbeszélő (77 éves) evett ilyen kenyeret.

47 L e c h n e r i. in.

A sütőharang 409

Svica. Ma is használatban van a vaspléhből készült „p ek va” . Lipovlja faluban élő kovács m unkája.

Medak. Bár ritkábban, de még használatban van az agyagból készült „peka” . A Perusic m elletti Pazariste-ban készítik.

Ramljani. E lvétve használatos m ég az agyagból készült „p ek va” . Sinac, Pazariste és K om polje falvakból szerezték be annak idején.

Szlovéniában váratlanul két helyen jöttünk a sütőharang nyomára:Dolenja Vas. Valam ikor használatban volt az agyagból készült „kozica”

vagy „crep in ja” .Stomaze. K enyér és pogácsa sütésére ma is használatos a vasból készült

„pokrivaca” vagy „é ipna” . Á tm érője 30— 40 cm, magassága 8— 12 cm.A sütőharang ismeretes a Balkánon Jugoszlávia határain túl is és csupán

technikai okokból rendelkezünk kevesebb anyaggal e vidékekről.F il ip o v iÓ48 közli, hogy Bulgária nyugati részeiben valam ikor agyagból

készült „vrsn ik ” is „cirepn ik ” volt használatos. Ma e tárgy vasból készül. A trákai bolgároknál m egm aradtak az agyagból készült vrsnikek. A topolovo- gradi autohton bolgároknál és a környező vidéken asszonyok készítik az agyag vrsnikeket éspedig csak szt. Jeremiás napján. A Degeaca vidékéről Topolov- gradra telepített bolgárok „cerepane” -nak nevezik az agyagból vagy vasból készült sütőharangokat. A Jedrene környéki bolgároktól hallotta F il ip o v ic , hogy a mai (1936) öregek anyái és nagyanyái agyagból készítették a vrsnikeket.

A bolgárok a rituális „sztopan ” vendégségénél, amely az elhunytak kultuszával függ össze, feldíszített pogácsafélét készítenek. H ogy a felülete szépen egyenletesen süljön meg, „vrsn ik ” alatt sütik.49 Szófia vidékén a karácsony- böjti ,,vecernik” -et „v rsn ik ” alatt sütik.50

Albániában N o p c sa51 közlése szerint a sütőharangot ,,kakin j” -nak nevezik és vasból készítik. Ha nem rendelkeznek sütőharanggal, a tésztát levelekkel fedik be és parázs alatt sütik. A sütőharangok alakja megfelel a boszniai, szerbiai és bulgáriai sütőharangok alakjának. N o p c s a a vasból készült sütőharangot endemizmusnak tartja, mert csakis a Balkán egyes vidékein található (Albánia, Bosznia, Crna Gora). Á llítja , hogy abban az időben (1925-ben) Albániában nincsenek agyagból készült sütőharangok. F is c h e r 52 m ég 1913-ban közli, hogy Albániában az asszonyok agyagból készítik a sütőharangot és az agyaghoz marhatrágyát kevernek. A sütőharangot kiviszik a mezei munkára is. Használatkor az agyagból vagy vasból készült sütőharangot égő trágyával fedik be.

Egy másik tanulm ányában F is c h e r 53 állítja, hogy Rom ániában sütő- harang csak sacralis és ünnepélyes alkalmakra készített kenyerek sütésére szolgál. N o p c sa54 a sütőharang általános használatáról ír Rom ániában. G u n d a 55

48 F i l i p o v i c : i. m . 73. és köv. o.19 M a r i n o v : Narodna vjera i religiozni narodri obicaji, Zbornik za nar. umotv. i. narodopis,

Sofija 1914 (cit. M . F i l i p o v i c : Zen. keram.).6,1 A r n a u d o f e : Die bulgarischen Festbrauche, Leipzig 1 9 1 7 , 2 (cit. M . F i l i p o v iÓ: ¿enska

keramika ).51 N o p c s a : i. m . 100.52 F i s c h e r : Sind die heutigen Albaner die Nachkommen der alten llhjrer? Zschr. f. Ethno

logie, Bd. 45, 1913. 104.53 F i s c h e r : Die Küche des rumänischen Bauern, Arch. f. Anthropologie, 1 9 0 9 , 2 4 6 . és

köv. o.54 N o p c s a : i. m .55 G u n d a : A lakóház kialakulása az Ormánságban különös tekintettel a tűzhelyek kultúr-

morfológiai jelentőségére, Ethn. X L V III (1937) 208.

410 liőmer Béla

a rom ániai Cserbei faluból egy nyárikonyha képét közli, ahol látszik a sütő- harang és annyira „kézn él v an ” , h ogy rendes használatához nem fér kétség. ̂ ' ^ R om ulus kifejti, hogy a rom án ház nyílt tűzh elye a balkáni-kárpáti

kultúrkörhöz tartozik , am it a tű zhely felszerelése is igazol és első helyen a sütőharangot (jAst) em líti.

Törökországból is rendelkezünk egy adattal. Hal K öyü faluból57 láttunk egy fényképfelvételt, ahol sütőharang (saé) alatt sütik a lepényt.

E fejezetet a sütőharangnak az élelmiszerkészítés területén kívüli fel- használásának példáival fejezzük be.

Törökországból szárm azó adat58 szerint a fulladva született újszülöttet, úgy kísérlik m eg élei rekelteni, hogy a placentát tűzön , m elegítőn (mangala) v ag y sütőharangon égetik el.

A sütőharangnak gyógykezelésre való felhasználásával találkozunk Jugoszláviában is. T a n o v i ó 59 jegyezte fel G evgelija vidékéről a veszettség gyógyításának oly m ódját, hogy a beteg vízzel telt dézsában helyezkedik el, úgy hogy a víz szájáig ér. E kkor meleg sütőharangot tesznek a fejére és m elegítik, ameddig kibírja a beteg. A sütőharanggal való gyógyításnak M agyarországon is van nyom a. A vasvári m úzeumben egy égetett vörös agyagból készült sütőharang van, amelynek átm érője 32 cm, függőleges magassága (a fül nélkül) 9 cm. A sütőharangot gyerm ekágyi hasmelegítőnek használták. A javasasszonyok szerint görcsm egszüntető ereje volt. Ha a gyerm ekágyas m eghalt, azt m ondták, azért halt meg, mert ezt a fedőt nem használta.

E gy rövid etnográfiai film bem utatja, hogy Banja Luka vidékén a tüzelő- anyag le fo jtott égetésével a sütőharang alatt korm ot nyernek, am elyet tetoválásra használnak.

KU LTÚ RÁRAM LATTAL D ÉLRŐ L PAN N ÓN IÁRA ÉS TOVÁRR.

A kultúrjavak nem ismerik a földrajzi határokat és a kultúráramlatok dinamikája messzire elvezet bennünket a Balkántól északra az egész Pannon síkságra, sőt ezen kívül is. „ . . . a jólism ert, meglehetősen széles medrű és erőteljes dél-északi irányú kultúráram lat. . . ” 60 m agával sodorta a sütőharangot is.

A sütőharang a Pannon-vidék déli részén eléggé gyakran fordul elő, észal felé m indinkább szporadikussá válik, azután egészen eltűnik. A régészeti leletei közül először a velem szentvidi sütőharangot írták le, am elyet M is k e 61 tipikus hallstattkorbeli edényfedőnek nevez, azonban ma a régészek sütőharangnak tart ják. Sz i l á d y 6- közli, hogy a pécsi városi m úzeum ban két sütőharang van, az egyik Pécs határából, a másik Dunaszekcsőről származik. M a r o s i Arnold!! szerint az utóbbi őskori tárgy. A pécsi m úzeum régészeti osztályán csak az utóbbi sütőharangot találtuk meg. Dunaszekcso \arhegy lelőhelyről származik és

56 Y u i a Romulus: A román település- és lakóházkutatás legújabb eredményei. Műveltségéi hagyomány 1— II Debrecen 1960. 59. B

57 I k d e n t u g : Hal K öyü ’Nün, Etnolojik Tetkiki, Ankara 1956.58 Acipayamü: Türkiye'de Dcgumila ilgili adet ve inanmalarin, Etnolojik etüdü,

Rrzurum 1961, 125.59 T a n o v ió : Srpski narodni obicaji u Djevdjelijskoj kazi SEZb X L 1927. 30. és köv. o.60 C .a v a z z i : Kultúráramlatok Pannóniában, Ethn. LV III (1947) 149.61 M is k e : A Velem Sz. Vidi őstelep 1 Wien 1907.62 S z i l á d y : Erdély régi tűzhelyei, NÉ X (1909) 7— 8.63 Dömötör Sándor dr. szíves közlése.

A sütőharang 411

kora bronzkori leletnek tekinthető. Á tm érője 38,5 cm , magassága 25 cm. (14. kép). Ugyanakkor láttunk két agyagból készült fogantyút is, amelyek a múzeum leltárában mint „edényfü lek , talán edényfedők (gabonás verem fedők) fogantyúi” vannak nyilvántartva. M indkettőt Pécs területén, a R ákóczi úton, ház- alapásáskor találták. A múzeum beli kartársak vélem énye szerint ezek sütő- harangok fogantyúi. Teljesen egyetértünk ezzel a vélem énnyel, annál is inkább, mivel a két töredék mind alakban, m ind m éretekben nagyon hasonlít a ripaci és erduti töredékekhez (vő. a 2, 3., és 14. képeket).

A hogy átlépjük a határt, Baranya magyarországi részében mindjárt megtaláljuk a sütőharangot az Orm ánságban, ahol ennek a tárgynak „puplika” vagy „bu rétó” a neve. Erről G u n d a 64 a következőket írja: ,,\ ajszlóri, Cúnban

14. kép. A dunaszekcsői lelet és a két pécsi töredék (Régészeti Múzeum, Pécs)

a padlásokról még előkerül néhány használaton kívüli puplika, de Sztára horvát faluban még többet találtam a tűzhelyeken. A puplikát sellvei, siklósi, dárdai fazekasoktól vették, de hozták a Dráván túlról is. A D on ji M iholjaci vásárokon harminc-negyvenet is árult egy-egy horvát fazekas. N agyon finom agyag kellett hozzá. H ogy tartósabh legyen, az agyagba lószőrt, tehénfarkat, kenderkócot gyúrtak bele. A puplika belső felületébe apró kő- és tégladarabokat nyom kodtak, hogy a meleget tovább tartsa. A puplika tíz-húsz éven át szolgálta a családot. Volt olyan fiatal m enyecske, aki puplikát is hozott férje házához, s a menyecske meg a puplika együtt öregedtek. Csak arra kellett vigyázni, hogy víz ne érje, rá ne dűljön az ecetes korsó, am ely m indig ott állt a tűzhely m ellett” .

Ugyanerről a vidékről értesülünk65, hogy az agyagot polyvával is keverték. A tűzpadkán és a kem ence tetején (sic!) is használták. Benne sütötték a drávai hajósok a „m ónár pogácsát” is.

G u n d a 66 foglalkozik a sütőharang elnevezésének kérdésével is. Magyarul puplika, pupli, cserepulya, vörsrtyeg a sütőharang neve, amelyeket G u n d a a szláv pokljuka, crepulja, vrsnik nevekből származtat és szerinte ezt a tárgyat a m agyarok közvetlenül a szlávoktól vették át. G u n d a vélem énye egyezik a délszláv etnológusok (így G a v a z z i ) vélem ényével. E tanulm ányában G u n d a még csak

64 G u n d a : Néprajzi gyűjtőúton 30— 31.65 ifj. K o d o l á n y i János: Ormánság, Budapest 1960. — 45.66 G u n d a : A lakóház kialakulása . . . 183. és köv. o.

412 Römer Béla

a „b u jd o só ” elnevezést említi, míg egy 20 évvel később m egjelent tanulmányában67 ezenkívül még egy elnevezést említ, a „b u ré tó ” -t.

B á t k y 68 a sütőbarang egyes magyar elnevezéseit szlávból származtatja és ebben egyezik GuNDÁval. A „bujdosó” elnevezést onnan származtatja, hogy mint kölcsönkért tárgy': „házról-házra bújdosik” . S z ilá d y 69 közli, hogy a „bujdosó” elnevezés eredetéről azt a magyarázatot hallotta, hogy összefügg a nomád pásztorélet bújdosósával. Míg 1909-ben megjelent tanulmányában S zilád y a „bujdosó” elnevezése magyarázatában nem foglal állást, hanem csak „relata referro” elvén annyit mond, hogy ezt a magyarázatot „hallotta” , 1922-ben megjelent tanulmányában70 már határozottan kijelenti: „ebből látható, hogy ez a különös eszköz a nomád életmóddal szorosan összefügg” .

Sz il á d y 69 következetesen m egkülönbözteti a „b u jd o só t” a „cserepuljá” - tól és az első elnevezéssel a kőből faragott sütőharangot jelöli meg, míg a másodikkal az agyagból égetettet. Megemlíti, hogy a cserepulyát használják Pécs környékén, Som ogy m egye déli részében. H unyad m egyében a bu jdosó mellett a cserepulya is használatos. A marosillyei járás Karm azinesd és Danulesd nevű falvaiban égetik és vándorcserepesek árulják.

Mindkét idézett dolgozatában Sz il á d y közli a kőből készült bujdosó készítésének technológiáját. E zekből idézünk néhány részletet: „E z a különös kőharang véső csákányokkal készül az Erdélyi Erchegységnek egy erre a célra kiválóan alkalmas kőzetéből a dacit-tu fából.” 70 Nagyalm áson 1909-ben még három család foglalkozott hújdosófaragással. M indegyiknek saját kőfe jtő je volt. A durván kinagyolt k őtöm böt kis, éles,fél kézzel fogott csákánnyal dolgozzák ki, Méreteit egyszerű kis fakörzővel mérik le, amelyet két ágacskából lakóinak össze. Készítenek kis bu jdosót is, játékszernek.69

A vasból készült sütőharangot G u n d a em líti,71 aki a sütőharang útját követve Balkánról a Dunántúlra és Erdély déli vidékeire, megemlíti, hogy a vajdahunyadi hám orban vasból is készítették. Cs. Se b e s t y é n 72 felveti annak a lehetőségét, hogy a sütőharang „n em újabb átvétel a szomszédos nemzetiségektől, hanem ellenkezőleg régi kultúrtuíajdon, amelynek most m ár reliktumai vannak meg a magyarság szélein. Feltevését a SziLÁDY-féle bújdosó-term inoló- gia elméletre alapítja. G u n d a 73 nem tartja ezt a vélem ényt m eggyőzőnek, mert nem m utatható ki, hogy a sütőharangot a m agyar pásztorság használta és az euráziai szteppék pásztornépei sem ismerik. „M ozgó népeket el sem lehet képzelni ilyen nehéz szerszámm al” — írja G u n d a .

A budapesti néprajzi múzeum igazgatóságának szívességéből közölhetem néhány sütőharang fényképét: K őből faragott bu jdosó Oláhlapádról (15. kép), kovácsolt vasból készült bú jdosó Tustyáról (16. kép), agyagból készült csere- puja Szeremléről (17., 17a. kép). Ez utóbbi sütőharang alakban és kivitelében nagyon hasonlít az ivanjskaira (18., 18a. képek), úgy hogy az agyagba nyomkodott kövecskék is látszanak m indkettőn. M indkettőn m egvan az ujjbenyo- másos díszítés. A szeremlein hiányzanak a bordák.

67 G u n d a : Néprajzi gyűjtöúton, 3 0 .68 B á t k y : A Magyarság Néprajzában. I. köt. 45— 46.69 Sz i l á d y i. m. 8 — 9.70 S z i l á d y : A mi Erdélyünk, Budafok 1922. 106— 108.71 G u n d a : Néprajzi gyűjtőúton, 3 1 .72 Cs. S e b e s t y é n : M ilyen kenyeret ettek a honfoglaló magyarok? Szeged 1934, 166.73 G u n d a : A lakóház kialakulása . . . 188.74 D ö m ö t ö r Sándor dr. szíves közlése; az adatokat N é m e t h Antal, a vasvári múzeum

igazgatója adta, amiért küszönetemet fejezem ki.

A siitöharang 413

R ü t im e y e r 75 a svájci, olaszországi és franciaországi sütőharangokat ismerteti. Svájcban úgy látszik hiányzanak a történelem előtti leletek. A schaff- hauseni múzeum birtokában van néhány, a vveiheri cölöptelepülésből származó,

15. kép. Kőből faragott bujdosó Oláhlapádról (Néprajzi Múzeum, Budapest)

16. kép. Vasból készült bujdosó Tustyáról (Néprajzi Múzeum, Ííudapest)

17. kép. Cserepuja Szeremléről (Néprajzi 17a kép. Cserepuja Szeremléről (NéprajziMúzeum, Budapest) Múzeum, Budapest)

harang alakú agyagtárgy, am elyeket m int sütőharangokat leltároztak. R ü t i - m e y e r a következő m éreteket közli: magasság 15 cm, felső átm érő 9 cm, alsó átmérő 12 cm. A lakjuk nem egyezik az általánosan ismert balkáni sütőharangokkal és R ü t i m e y e r maga sem nagyon hiszi, hogy sütőharangokról van szó, mert m egjegyzi, hogy falai túl meredekek ahhoz, hogy rajtuk forró hamut és szenei lehetne halmozni.

75 R ü t i m e y e r : i. m. !)5. és 254.

414 Römer Béla

E tárgyakkal kapcsolatban kérdést intéztünk a schaffhauseni múzeum I igazgatóságához további adatokat (esetleg rajzot, fényképet) kérvén. Meg- f keresésünkre a következő lakonikus választ kaptuk: ,',die liier befindlichen s glockenförm igen Gefässe dürfen wohl kaum als Backglocken angesehen werden, k so dass es sich erübrigt, Ihnen weitere Angaben zu m achen” . Nem jutottunk tehát közelebbi adatokhoz, azonban mégis megkíséreltük a R ü t i m e y e r által u közölt méretek alapján felvázolni a kérdéses tárgyakat. A rajzok azt mutatják, n

t

1 8 kép. Sütőharang Ivanjskáról 18a kép. Sütőharang Ivanjskáról(Országos Múzeum, Sarajevo) (Országos Múzeum, Sarajevo)

hogy az említett tárgyak hasonlíthatnak ném ely Istria félszigetén ismert sütőharangra.

R ü t i m e y e r megtalálta a sütőharangot Svájcban Tessinben és Malcan- toneban. E vidékeken kalácssütésre még a sütó'harang szolgált, míg a kenyeret már kem encében sütötték. Más helyeken is talált vasból készüli sütőharangökat, amelyek alatt kalács és lepényféléket sütöttek. K őből készült sütőharangot ‘ Olaszországban talált a Bergam oi Alpesekben, a néhai svájci területen, Sondrio- tól északra. 1 iranoban értesült, hogy a hegyvidéken és a szegényeknél, akiknek nincsen sütőkem encéjük, még a vasfedők vannak használatban. Megemlíti, hogy az első világháború alatt a sütőharang használata m egújult mint „cucina econom ica Mendrisinoban és Lugano környékén. Arranohan és Brenoban az öregek emlékeznek a terracottából készült sütőharangokra. W ales-ben használatban van egy vasból készült m egfordított sütőharangféle és kenyérsütésre szolgál.76 Valamikor kőből készítették. Ez ma egy vasból készült, fedővel ellátott fazék, amelyet liáromlábra állítva használnak. Feljegyezték, hogy az edényt m egfordított helyzetben is használták.

A sütőharang tehát felkerült a három lábú állványra is és egvszersmind 180 foknyira m egfordult vízszintes tengelye körül. M indkettőre találtunk példát 21 mifelénk is. A sütőharang használata a három lábú állványon igen gyakori

76 P e a t e : The Pot-oven in Wales, Man 1 9 4 3 , N o . 3 — 4 , 9 . és k ö v . o.

A sütőharang 415

Boszniában és tovább a Balkánon; Jó k a i is említi a három lábú állványt. A megfordított sütőharang használatát leírtuk a szerbiai Cajetina faluban. Ga v a z z i77 szintén leírja a m egfordított sütőharang használatát és m egjegyzi, hogy ez különösen Szerbia nyugati részein szokásos.

E fejezet végén két adat A frikából.78 A hamburgi Museum für Völkerkunde und Vorgeschichte nyilvántartásában két sütőharangot találunk, amelyekből már csak az egyik van meg a gyűjtem ényben, m ivel a másik (az etiópiai) elpusztult a második világháború idején a bom bázások alkalm ával; rajzát a múzeumi nyilvántartó őrzi, míg az itt közölt 19. kép G a v a z z i professzor rajza az eredeti

19. kép. S ü tő h a ra n g E tió p iá b ó l (a h a m b u rg i m ú z e u m b ó l, G a v a z z i pro f. ra jza után)

20. kép. Sualieh sütőharang (Hamburgisches Museum für Völkerkunde und Vorgeschichte)

77 G a v a z z i : Iz materijalne kulture, Narodna, I. starina köt., Zagreb 1922, 330—333.78 G a v a z z i Milovan prof. és D i t t m e r Kunz prof. szíves közlései.

416 Römer Béla

21. kép. Hamvvederfedők (Martijanec) (Régészeti Múzeum, Zagreb)

22. kép. Situlafedő, Somlyóvásárhely (Bakonyi Múzeum, Veszprém)

példány után, am ely annak idején a múzeum kiállított tárgyai k özö lt volt Mindkét sütőharang agyagból készült és m indkettőhöz szintén agyagból készült sütőlap is tartozik. Az E tiópiából (Galla tartom ányból) származó sütőharang átmérője 27— 28 cm volt, magassága pedig 20 cm . A 20. képen bemutatott sütőharangot a suaheli törzs asszonyai használták és Zanzibárban vásárolta a múzeum 1900-ban; átm érője 39 cm, magassága 13 cm.

ZÁRÓSZÓ

A feldolgozott szakirodalmi anyag, a beérkezett kérdőívek anyaga, terepi kiszállások eredménye és egyes m úzeum ok anyagának feldolgozása szilárd alapjait képezik tételünknek, hogy Délkelet-Európában a sütőharang paleobalka- mkus örökség és a mai, agyagból készült sütőharang a R ipac, Butm ir, Donja Dolina, K ekica Glavica, Sv. Petar és más lelőhelyeken talált sütőharangok egyenes leszárm azottja.

Lehetett volna több lokalitást is feldolgozni. Ez talán feleletet adott volna más kérdésekre is, am elyeket most nem teszünk fel, így pl. a sütőharang alakjai technológiai részletkérdések, elnevezések és az ezekből fo lyó következtetések’ továbbá, hogy a ham vvedrek fedői (így pl. a m artijaneci leletek) és a situla-

A sütőharang 417

fedők egyéb vonatkozásban is állanak a sütőharangokkal (kultusz, szimbólum), vagy pedig esetleg csak a sütőharangok előállítására szánt minták segítségével (vő. novoszelói technika) készültek. Nem valószínű azonban, hogy tételünk ezzel további erősítést is nyert volna. Állításunkat M o s z y n s k i tekintélye t á masztja alá: „A h o g y a geológusnak nincsen szüksége arra, hogy a szondát miliméterenként bocsássa a talajba, hogy a vidék struktúráját megismerje, úgy az etnológus is megelégedhet egy bizonyos bőséges, de mindamellett korlátolt mennyiségű néprajzi kutatási hellyel” .79

Ha elfogadjuk a fenti tételt, a következő helyzetet vázolhatjuk: Egy tárgy előtt állunk, am ely szokatlan kitartással maradt meg a történelem előtti időktől napjainkig és nem szoríthatják ki teljesen sem a sütőkemence, sem a takarék- tűzhely, sem pedig a m odern technika találm ányai. Évezredek múlnak el, változik a szerszámok és edények szokott nyersanyaga, az ember életmódja is nagy változásokon m egy keresztül, de a sütőharang megmarad, noha változik a sütőharang anyaga is (agyag, kő, igen ritkán réz, ritkán bronz, gyakran vas), sokszor visszavonul a mindennapi használattól és a rituális és ünnepi kenyerek segédeszköze lesz, sokszor befedi a feledés hom álya, de a rendkívüli időkben ismét megjelenik (H var és Solta szigetek és Olaszország példái). Egyrészt látjuk a régészet és néprajz számára páratlan következetességgel m egőrzött anyagot és alakot (R ipac — Drávavidék, Sv. Petar — Íz szigete), másrészt látjuk, hogy a sütőharang belesodortatván az evolúció forgatagába, szívósan küzd fennmaradásáért, hogyan csatolja m agához a kerek sütőedényt, hogyan válik ezzel eggyé, mint csukott sütőedény (R ü t i m e y e r említi Elzászból),75 180 foknyit fordul meg a tengelye körül és sütőfazékká alakul, végül kim egy a néprajz kereteiből és mint villam os sütőfazék jelenik m eg a mai háziasszony konyhájában, m egtartván azonban a sütőharang lényegét, m ivel a villamos melegítőtestek a fazék fedőjében nyertek elhelyezést.

A mai régészeti és néprajzi leltár a paleobalkanikus tézis mellett szól. A régészek megegyeznek abban, hogy a sütőharang közvetítői az illyrek voltak és feladják a tézist, hogy a sütőharang illyr kultúrtermük volna. A sütőharangnak mint paleobalkanikus kultúrtárgvnak bizonyításánál másodlagos kérdés, hogy az illyrek hozták-e a Ralkánra a sütőharangot, vagy pedig újból találkoztak vele a Ralkánon. Az illyrek m indenképpen ismerték a sütőharangot és ha a sütőharang az illyr kultúrjavak közé tartozik is, megm arad annak „paleobalkanikus” jelzője is.

A sütőharang feltűnését a Balkánon kívül, szporadikus és közvetlen kultúrbefolyás eredményének tekinthetjük. Ez érvényes a régészeti leletekre is, de még inkább a mai néprajzi anyagra.

Ha sikerül megtalálni a hidat az osztrák Alpesekben a Bergamói Alpesek felé (ahol a sütőharang kim utatható), nem képez m ajd nehézséget a sütőharang feltűnése Svájcban és tovább N yugaton. Terepkutatásaink az osztrák Alpesekben (Tcnnengebirge) nem jártak pozitív eredm énnyel, ami érthető is, mert itt már tizennyolcadik századbeli külön kis épületben felállított sütőkemencét találtunk.

A feldolgozott anyagból tovább i két kérdés is felvetődik : 1. hogyan keletkezett a sütőharang és 2. mi az oka e tárgy fennmaradásának?

79 M o s c y n s k i : Czlowiek, W roclaw— Krakow— Warszawa 1 9 5 8 , 6 3 . és kö v . o.

6 Ethnographia 1966/3

418 liőmer Béla

Ami az első kérdést illeti, feltehető a következő fejlődés: földbe m élyített sütőkem encék — sütőverm ek sütés sárburkolatban sütőbarang és tovább sütőkemence.

A sütőverm ek és sárral borítás tárgyalása túlhaladná e tanulm ány kereteit, csak annyit említenénk meg, hogy a sütőverm ek a tengerentúli vidékeken kívül ismeretesek Peloponezoson, Sardinián, Dalm áciában, Szerbiában és így tovább egész Finnországig, Szerbiában és M agyarországon ismeretes a bús (különösen barom fi és szárnyasvad) sütése sárburkolatban. Sok helyt a húst előbb levelekbe burkolják. A levélbeburkolás gyakori a sütőverem nél is,80 ami a sütőharanggal kapcsolatos levélburkolatra emlékeztet.

M o s z y n s k i81 a levélburkolattól kiindulva ju t a sütőharanghoz, de nem veszi figyelem be a sárburkolatot: „A Vasojevicbeliek Crna Gorában a hamutól m egtisztított forró tűzhelylapra néhány káposztalevelet helyeznek, erre teszik a tésztát, lefödik néhány levéllel, erre jön a hamu és a hamura a parázs. Dalm áciában a tésztát szintén a forró tűzhelylapra teszik ,de forró téglával fedik be és a téglára m ég hamut szórnak. H asonlóan járnak el a toszkánai és kalábriai asszonyok, akik azonban tégla helyett agvagíapot helyeznek a tésztára, amelyre tüzes szenet raknak. Kétségenkívül annak a törekvésnek köszönhető, hogy a tésztát felülről is melegítsék, hogy felfedezték a fedő használatának lehetőségét felfordított tál alakjában, amelyre nemcsak, hogy parazsat lehet rakni, hanem a tésztából felszálló gőzben alatta jobban lehet sütni. Ezen az úton jöttek rá a sütőharang használatára” . Az em lített sütésformák igen emlékeztetnek a székely „levelensült” készítésére.

Nem feltétlenül szükséges a fejlődést úgy feltenni, hogy m inden esetben átment valam ennyi fázison, de könnyű felállítani a párhuzam ot: sütőverem, amelynek tetején tüzet raknak és a parázzsal befedett sütőharang. A levált, kiégett, agyagdarab a sárburkolatból könnyen vezet a sütőharang ötletéhez.

Az elgondolás, hogy a sütőkem ence a sütőharangból fe jlődött, többek között felvetődik a m agyarországi term inológiából is. Őrszentm iklóson a sütőkemence neve „puplikkem ence” ,82 míg a sütőharang egyik m agyar neve ,,pup- lika” . H ogy a sütőkem ence a sütőharangból fe jlődött, határozottan állítják F il ip o v ió ,83 H ü t i m e y e r ,84 M a ü r iz i o ,85 Cs. Se b e s t y é n ,86 N ó b e r ,87 míg M os z y n s k i óvatosabb és azt m ondja, hogy a nagy sütőharangok a kis kupola alakú sütőkemencékre emlékeztetnek, amelyekhez különben „ . . .a la p já b a n nagyon közeliek” .88

Ami a sütőharang szívós megmaradásának kérdését illeti, a háziasszony közismert konzervatizm usa mellett — és az eledel elkészítése az ő feladata — e tárgy célszerűségével is m agyarázható. A felvázolt fejlődési út nem jelenti

80 G u n d a Béla dr. cikke a primitív főzés és sütésről a NÉ X V II (1935) 1— 4 sz.81 M o s z y n s k i : Kultúra ladowa Slowian, Krakow 1929, 268.82 Gtinda : A lakóház kialakulása . . .83 F m r o v ic i. in. 73. és köv. o.84 R íttimeyeb : i. m. 254. és köv. o.85 Maü rizio : Verarbeitung des Gelreides zu Fiadén seit dér urgeschichtlichen Zeiten, Anz. f.

Schweiz. Altertumskunde, 18. köt. 1916, 22. és köv. o.86 Cs. S e b e s t y é n , i. m . 164 .87 N ó b e r : A kenyér története, Budapest 1962, 21.88.M o s z y n s k i : Kultúra ludowa Slowian, 2 6 9 .

A sütőharang 4^

feltétlenül, hogy a kem ence m egjelenése azonnal kiszorította a sütőharangot. A sütőkemence a sütőharanggal párhuzam osan m egvolt m ár D onja Dolinán is.89

I A Balkanon vannak példák, hogy a nép ismeri a kenyérsütő kem encét vagy van kemencéje, am elyet kenyérsütésre is használhat és mégis használja a sütőharangot is. A sütőharang nagyon sokáig m egm aradt a D ráván m űködő vízimalmokban, habár a m olnárok jól ism erték a sütőkem encét is. A sütőharan» kevés helyet foglal el; alatta sokfélét lehet m egsütni, alkalm as kovászos és ko-

| vasztalan kenyér sütésére, csak a kovásztalannál nem kell, hogy a sütőharang páraelvezető lyukkal legyen ellátva, m ert így a vízpárától a kovásztalan kenyér kissé m egnövekszik és job ban kisül. A sütőharang használatánál nyáron nem melegszik át a lakószoba, am elybe beépítették a „b an yakem en cét” , am ely sokhelyt kenyérsütésre is szolgál. A sütőharang hordozható is, am int a gyakorlat- bán is látjuk, pl. E rdélyben és A lbániában.

Tanulm ányunkat egy napjainkban feljegyzett epizóddal fejezzük be amely igen plasztikusan igazolja a sütőharang felhasználásának lehetőségét ott is, ahol azt legkevésbé várnánk. A nairobii m úzeum őre L e a k e y L . B . 1959- ben K elet-A frikában m egtalálta a Sinanthropus Boisiei k opon yáját, am ely ú^y- latszik sokkal régibb a pekingi ősem bernél és a jávai ősem bernél.90 Feljegyezték hogy L e a k e y m aga süti kenyerét expedíciós utazásai alkalm ával. A w+i n W 2 0 . k q n si-U a w ifc kenyérsütéshez kerek vas sütőedényt és félgöm b alakú vas sütőharangot használ. Érdekes apróság, hogy a huszadik századbeli tudós sok ezer ev előtti őse m aradványai felkutatásánál az elm últ évezredek emberének segéd-

r eszközével, a sütőharanggal készítette el m indennapi kenyerét.

H ö m e r B é l a

Bem PeMep:

r iE K A P C K H B K O J IO K O J I C f lO M C T O P H M E C K B X B P E M E H £ 0 H A IIIM X H H E fi

(Pe3Knvie)

„ BeKapcKiiü KOJioKoji, no onpeaejieHHio BejiHKoro cepöcKoro (hmiojiora, jieKCiiKorpaéa n n tr n p n J1° PHCTa 3 ,Kapa«>KHUa, AaHHOMy HM B 1818 TOfly, «ÖOJIbUiaH KpblUlKa, KOTOpyiO, ™ f KJiajiH Ha xaeö 11 apynie BbineuHbie H3aejiHH.» Erő aejiajin 113 rjiHHbi, >Kejie3a, peweH3 K3MHH, MeflH HJ1H H3 6pOH 3bI.„ K a t ó n o « 3thm k o jio k o jio m neK yT t3 k h m oőpa30M , u t ó TecTo n oM em aior Ha oumiieHHbiH 0T30Jibi ropnu yK ) rniHTy neuKH, noi™ KOJIOKOJIOM HJUlHPbI. ApxeOJIOril CXOflHTCH Ha TÓM MHeHHH,

HJiJiapbi y w e n o jib 3 0 B a jm cb kojiokojiom , h BTopocTeneHHbiíi B o n p o c , npHBe3Jin jih ohh^nnríLnw HaUMH 3WÍCb’ 113 BajlK3HCK0M UOJlyOCTpOBe. HjIJM pbl 3H8J1H HeKapCKHHkojiokoji, 3HauiiT, e r ő n o n p a B y m oik íio Ha3BaTb «apeBneOajiKatiCKiiM ».

Topmi roroejmiíini611 rJ13Be aBT0P 3HaK0MiiT Hac c apxeojioriiuecKHMii HaxojtKaMii c TeppH-

r jlaB a

420 Römer Béla

KOHcepBaTMBHbix c n o a x 6ajiK3HCK0ro HaceJieHHfl. B ce 3t h (JiaKTbi CTanH 6bi HenoHaTHbiMH, ecjin 6bi Mbi OT0pocHJiH B03M0>KH0CTb HenpepbiBHHOCTH MCnojib30BaHHH KOJiOKOJiOB. B ce we 3t o , b cbok) onepeab, noATBep>KAaeT nonoweHHe aBTopa:

IleKapcKUÜ K0J10K0JI e lO zoeocm om oü E epone neAsiemcn naneo6aAKaHCKUM npedMemoM Kyjibmypbi, u e amoü lacm u F.eponbi H am po norman eeponm uocm b H enpepuenozo noAb3oeaHun um c doucm opm ecKux epeMen do Harnux dueü.

A p xeojiorm ecK H e HaxopKH a o x o a h t « o phm ckhx BpeiweH, ho n ocjie 3Toro mii HMeeM «ocTOBepHbie flaHHbie TonbKO c X V III Bena. O t Habana a

422 Römer Béla: A sülőharang

Weiter wird über den Backdeckel in Bulgarien, Albanien, Rumänien und in der Türke gesprochen. Zuletzt werden drei Fälle der Anwendung des Backdeckels zu Zwecken des Heilver fahrens vorgelegt.

Das folgende Kapitel „M it den Kulturströmungen vom Süden nach Pannonien um weiter. . .” zeigt den W eg, wie der Backdeckel mit der Kulturströmung in Richtung Süd— Non nach Südpannonien mitgebracht wurde. Es werden diesbezüglich archäologische Funde au Ungarn herangezogen, weiter das Vorkommen des Backdeckels in der ungarisch— jugoslawische! Grenzzone, sowie noch weiter, gegen Norden, wo der Backdeckel immer seltener wird, wa gleicherweise für die archäologischen Funde, sowie für das rezente Vorkommen gilt und eben fü diesen Einfluß und nicht für eine entgegengesetzte Strömungsrichtung spricht.

Die Erörterungen über die ungarischen Benennungen des Backdeckels deuten entschiede! auf slawischen Ursprung dieses Gegenstandes in Ungarn hin.

Es werden weiter die Forschungen Rütimeyer’s gewürdigt, um zuletzt die Fälle zu erwäh nen, wo der Backdeckel beim Gebrauch umgekippt verwendet wird (ausnahmsweise in Serbien und wie auf diesem Wege der gleichgeartete Backtopf in Wales entstanden sein mag.

Im Schlußkapitel wird noch begründet, daß der hier aufgearbeitete Stoff genügend Argu mente für die These ergibt, daß der Backdeckel in Südosteuropa als altbalkanisches Erbe anzu sprechen sei, bzw. daß der heutige aus Ton erzeugte Backdeckel ein Abkömmling der Backdeckel der archäologischen Funde sei.

Der Gebrauch des Backdeckels wird mit außerordentlicher Zähigkeit aufrechterhalten und konnte weder vom Backofen, noch von dem Sparherd, oder von der modernen Technik völlig zurückgedrängt werden. Da ist auch einerseits auf die ganz außerordentliche Erhaltung des Materials und der Formen (Ripac — Podravina, Ludberg — Iz) hinzuweisen, anderseits aber auck auf den in einer bestimmten Entwicklung begriffenen Backdeckel, sowie auf seinen Kampf um die Erhaltung und schließlich auf seine weitere Anwendung mit der runden Unterlage und geschlossenem Backtopf in Elsaß, wonach er sich in den eisernen Brotbacktopf verwandelt, um zuletzt das Gebiet der Volkskultur zu verlassen und in Form des elektrischen Backtopfes aufzutauchen,

Aus dem gesamten bearbeiteten Stoff entstehen mehrere Probleme:

Das wichtigste Problem umfaßt den Entwicklungsgang des Backdeckels in den folgenden E ntwicklungss tuf en :

1. Die Erdgrube2. Das Backen in einer Erdhülse3. Der Backdeckel4. Der Backofen

Die hartnäckige Erhaltung des Backdeckels läßt sich durch die konservative Einstellunj der Hausfrau, sowie durch die Zweckmäßigkeit des Gerätes erklären.

Die Zweckmäßigkeit und Aktualität des Backdeckels wird neben anderem auch durch eini Episode aus unseren Zeiten illustriert: ein Wissenschaftler benützt den Backdeckel auf seinei Expedition zum Backen seines täglichen Brotes'(A-bb^ 29).