KÁLVINISTASZEMLE

A SZLOVÁKIAI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ

HIVATALOS LAPJA

LXXVIII. évfolyam 10. szám Komárom, 2007. október Ára 10 korona

AZ ÚJBOR ISTEN AJÁNDÉKAIsten igéje arra tanít, hogy a bor ajándék – örömre és biztatásra szolgál. A szüret

ezért is örömteli idő. Az ember hasznosítja, amit Istentől kapott, ezért hálaadás jár.Isten minden szükségeset megad nekünk, minden szőlőfürt az ő gondoskodását je-lenti. A szőlőst a gazda gondozza, aki gondosan megmunkálja, hogy egészségeslegyen. De bármennyire is igyekszik, áldást csak Isten adhat. A szőlő nagy odafi-gyelést, pontos beavatkozásokat igényel. A szorgos munkás jutalma pedig a bor –mennyisége, színe és illata. A bor Isten ajándéka – egészséges mértékű fogyasztásra.

Nem véletlen, hogy az Úr Jézus az első csodája éppen a víz borrá vál-toztatása volt. Amikor a menyegzőn elfogyott a bor, amikor Ő alkal-masnak találta. Isten Fia kinyilvánította, hogy Ő a mennyei vőlegény.

Drága vére által, amit kiontott a keresztfán, megtisztíttatunk. A bor pedig a szerző-désnek is jele, az áldozatok során is előfordult. A Biblia Isten népét, Izráelt gyakranhasonlítja szőlőhöz. Isten megszerette, érte fárad. Az ember számára Isten szereteteaz elsődleges, általa van életünk, támaszunk. Ő választja ki a legjobb módot és esz-közt, ami által gondoz és megacéloz. Isten népének kiváló gondozója, gazdája van.

A szőlőskert értelme a termésben van. A szőlő fájából semmit sem lehetkészíteni, még egy rendes polcot sem. Mégis édes gyümölcsöt terem. Isten jóságaés hűsége a „szőlőskerthez”, népéhez a szereteten alapszik. IstenFia, Krisztus az igazi és tökéletes szőlőtő. Hozzá hivatalosakvagyunk bármely órában. Ebből a szőlőtőből tápláltatunk. Nemvagyunk méltók, csak az ítélet tüzére, de Krisztusban – nem meg-érdemelt és örök – kegyelmet nyerünk. Isten felszólítása a szőlő-ben való munkára a legjobb, amit hallhatunk. Nemcsak fülünkkel,hanem a szívünkkel is. A fizetség bőséges és teljesen elégséges!

A szőlő és az Emberfia sok mindenben hasonlóak. Az Úr Jézus ezt mondja főpa-pi imájában: „Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyetnekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozatfia, hogy beteljesedjék az Írás” (Jn 17,12). Krisztus ezt is mondja: „Én vagyok azigazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem teremgyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogymég több gyümölcsöt teremjen” (Jn 15,1–2).

Az Úr az ígéret földjét adta népének, ahova beültette, beoltotta. Isten népeazonban gyakran ellenkezett Istennel, megkerülte parancsolatait. Sőtmég Isten Fiát is megölte! Jézus Krisztus szenvedett a mi bűneinkért!

Az ő kiontott vére által nyerünk üdvösséget. Az evangélium az új, kiváló bor. Érté-kes hír, az élet igazsága. Nem a víz jelent tökéletes megtisztítást, hanem az új bor.Csak Krisztus által van üdvösségünk. Így az evangélium, az „új bor” gyógyszer,serkentő eszköz és csillapítószer. „Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincsegyetlen egy sem. Ha meg vannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait, hahatárt szabtál neki, amit nem léphet át, akkor légy hozzá elnéző, hogy békén lehes-sen, és legyen annyi öröme, mint egy napszámosnak!” (Jób 14,4–6).

Juraj Gajdošoci

NagyszebenAz ökumené nagyünnepének készült

Európa idei kulturális fővárosa, avilágörökség részét képező Nagysze-ben adott otthont szeptember 4-e és9-e közt a III. Európai ÖkumenikusNagygyűlésnek, amely az EurópaiEgyházak Konferenciája (KEK) ésaz Európai Püspöki KonferenciákTanácsa (CCEE) közös rendezvé-nyeként valósult meg. Gyakorlatilagez az egyetlen olyan nagy európaivallási fórum, ahol a többi keresz-tyén felekezet a római katolikus egy-házzal párbeszédet folytathat.

A tíz évvel ezelőtt Grazban katoli-kus közegben, illetve az 1989-benelőször Bázelben protestáns közeg-ben megrendezett nagygyűlés foly-tatásának szervezői úgy gondolták,nyitnak azáltal is, hogy ortodox több-ségű országban, de egy multikultu-rális gyökerekkel bíró városban jelö-lik ki az újabb találkozó helyszínét.Az elképzelés szép volt, de a lebo-nyolítás kicsit felemásra sikeredett.A szervezés – még kelet-európaimércével mérve is – sok kívánnivalóthagyott maga után. (Jelen sorok író-ja pl. azért maradt le a főtéri megnyi-tóról, mivel négy órájába került, miresikerült megtudnia azt a címet, aholfedél lesz a feje felett, miközben aszervezők ide-oda küldözgették, sakkor még a vacsoráról szó sem e-sett. Ugyanez megtörtént magasrangú egyházi vezetőkkel is.). És aszervezési hiányosságokhoz jött ajelentősnek mondható és több terü-leten megnyilvánuló ortodox túlsúly,illetve több zavaró incidens.

(Folytatás a 3. oldalon)

Ha Pál apostol az apostolok bizony-ságtétele mellett rögtön és egyidejűlegemlíti a prófétákat és az ő bizonyságté-telükről is azt állítja, hogy a Krisztusonépített egyház épületének első rétegétképezi (Ef 2,20), akkor ezt a prófétaiajándékot nagyon nagyra becsüli.

Az említett ajándék nem elsősorbanaz ószövetségi prófétákra vonatkozik –még ha az ő küldetésük (főleg a Meg-váltó eljövetelét hirdető küldetés) na-gyon fontos is az egyház számára –,hanem az újszövetségi prófétákról vanszó. Azok az emberek, akik bírták eztaz ajándékot, sok helyen vannak említ-ve az Újszövetségben (vö. ApCsel 13,2; 21,11 stb.). Némelyikről közülük ál-lítják, hogy megjövendöltek bizonyosjövőbeli dolgokat (pl. Agabosz „...aLélek által megjövendölte, hogy nagyéhínség lesz az egész földön – ApCsel11,28b; és ugyanő az ApCsel 21,10szerint megjósolta Pál szenvedését isJeruzsálemben). De többnyire azon – aSzentlélek ajándékát bíró – emberekvannak így megjelölve, akiknek a vilá-gos, konkrét és érthető bizonyságtételeaz egyházat szolgálja mint figyelmez-

tetés, intés, óvás, de akár biztatás isegy-egy konkrét helyzetben.

Az Ef 3,5-ben az áll róluk, hogy aLélek most megjelentette nekik Krisz-

tus titkát, ami abban áll, hogy az evan-gélium által a pogányok is társörököseiés részesei Isten ígéreteinek a JézusKrisztusban. De még ha az ő világos és

érthető szavaik úgy is vannak megítél-ve mint a Szentlélek hatása alatti sza-vak, Pál apostol hangsúlyozza, hogy„ha a prófétálás adatott, akkor a hitszabálya szerint prófétáljunk” (Róma12,6b), és a prófétai beszéd is megíté-lés alá esik (1Kor 14,9), mert: „A pró-fétákban lévő lélek... alárendeli magáta prófétáknak. Mert Isten – aki ezt alelket adja – nem a zűrzavarnak, ha-nem a békességnek az Istene” (1Kor14,32–33).

Ezért az apostol azt akarja, hogy akeresztyének epekedjenek a sok lelkiajándék után, de főleg prófétáljanak, sezt azzal indokolja, hogy: „Aki... pró-fétál, emberekhez szól, és ezzel épít,bátorít, vigasztal” (1Kor 14,3), tehátnagyobb, mint az, aki nyelveken szól,hiszen azt szolgálja, hogy az egyházépüljön (1Kor 14,5).

A prófétálás tehát lelki ajándék,amely a világos, érthető és aktuális Igehirdetésének szolgálatában nyilvánulmeg, amely a Szentíráshoz kötődik,ami minden igehirdetés alapja és nor-mája. És bár ez a prófétai lélek él aSzentírásban, kérjük az Urat, hogy hir-detett Igéje legyen hatványozottá az őLelke által, és így épüljön az egyháza!

Ján Janovčík

A prófétálás

Az ÚR színe előttDrága Úristen, tekints le irgalma-

san mindazokra a Te keresztyéneidközül, akiknek a lelke előbb tüzesés égő volt, de mostanra megfárad-tak és elcsüggedtek. Jöjj segítsé-gükre szent biztatásoddal, és éb-reszd fel őket, hogy lelkük újuljonmeg. A gondoskodó anya szerete-tével emlékeztesd őket a régi idők-re. Juttasd eszükbe, valamikor mi-lyen erősek voltak Tebenned. Uram,magamra gondolok és magamértesedezem, mert már velem is más-hogy áll a dolog, mint volt a múlt-ban. Fájdalommal érzékelem, hogyazt akarod nekem mondani: Pana-szom van ellened, mert elhagytadaz első szeretetet. Uram, fordulj meg,űzd el a lélek lustaságát, ami rajtamnyugszik. Teremts bennem tisztaszívet, újítsd meg lelkemet, és add,hogy az a gyenge szikra, amely aTe lelki életedből bennem van, gyúl-jon újra fel. Így kérlek Téged a Jé-zus nevében magamért és minden-kiért, akik hozzám hasonlóak. Hall-gasd meg imádságomat. Ámen.

Gustav Jensen

2 Kálvinista Szemle 2007. október

AKEGYELM

IAJÁNDÉKOK–II.

Csorba István

ÜNNEPI ÉNEKa reformáció tiszteletére

Ragyogtasd fel ünnepünket:„Te légy a mi erõs várunk”!Mikor templomodba lépünk,Hozzád szálljon imádságunk!

Igéd által légy minékünk„Jó fegyverünk és pajzsunk”!Földi éltünk minden napjánSegítséget tõled várunk!

Elõdeinket mindenkorTe áldottad meg, jó Urunk.Buzgó könyörgéssel kérünk:Ne engedj szégyent vallanunk!

Hallgass Jézus szent szavára:„Az ige kõszálként megáll”.És ha õt követjük mindig:Fenn a mennyben üdvösség vár!Fenn a mennyben örök üdvösség vár!

Agabosz próféta

Add erõdet Istenünk, hisz„Erõnk magában mit sem ér”;A mi hasztalan harcunkban„Küzd miértünk a hõs vezér”.

A gonosznak ellenálljunk:„Az ige porba dönti”,Mert az Úrnak táborábanNem árthat minékünk senki.

Szentegyházad minden tagjaSzeretetben gyarapodjon!Hittel végzett munka nyománmindig jó gyümölcs fakadjon!

(Befejezés az 1. oldalról)Példának okáért a Királyhágómelléki

Református Egyházkerület képviseleté-ben a nagygyűlésre azzal a szándékkalutazó öt fiatalt, hogy ott a szervezők tud-tával és beleegyezésével ismertető anya-gokat osztogassanak az egyházkerület-ről, rendőrök tartóztatták fel, előállítot-ták, kihallgatták, majd három óra múltánelengedték. Az incidenssel kapcsolatbana magyar református egyházi vezetőknyilatkozatban tiltakoztak, és a külföldireformátusok nemtetszését is kiváltotta...

A három tematikus nap délelőttje egyhatalmas, a két és félezer résztvevő befo-gadására tökéletesen alkalmas sátorbanzajlott, amit az egyébként gyönyörűenfelújított városközpontban állítottak fel.A plénum megnyitóján – amelyen jelenvolt és felszólalt Traian Basescu állam-elnök is – Erdő Péter esztergom–buda-pesti érsek, a CCEE elnöke a keresztyénfelekezetek közti megbékélés fontossá-gát hangsúlyozta. Jean-Arnold de Cler-mont, a KEK francia református elnökekritikus hangvételű beszédében rámuta-tott arra, hogy önmagunkkal vagyunk el-foglalva, s így az elválasztó erőket éltet-jük. Dániel, Moldva metropolitája úgyvélte, a románok az Európai Unió egyiklegvallásosabb népe maradnak. Ioan Ro-bu, a Román Püspöki Konferencia elnö-ke a keresztyén értékek újbóli felfedezé-sére, a Jézus Krisztusról való bizonyság-tételre irányította a figyelmet, s úgy vél-te: a rendezvény fontos előrelépés az öku-mené terén. Pap Géza, az Erdélyi Refor-mátus Egyházkerület püspöke (aki TőkésLászló helyett köszöntötte a jelenlevő-ket, mivel ő a romániai egyházi viszo-nyok miatti tiltakozásul nem volt jelen)hangsúlyozta, hogy a református egyháznyitott a párbeszédre. Sajnálattal szögez-te le, hogy még nem alakult meg a Ro-mániai Egyházak Ökumenikus Tanácsaés a Charta Oecumenica sem lett még ra-tifikálva.

Walter Kasper bíboros beszédébenrámutatott, hogy Európa ma elárulja gyö-kereit, pedig nyilvánvaló, hogy nem le-het csupán gazdasági egység. A JézusKrisztushoz való hitvallás összeköt ben-nünket, nem konkurensei, hanem testvé-rei vagyunk egymásnak. Személy szerintfájdalmat okoz neki – mondta – azok fáj-

dalma, akiket a júliusban a vatikáni Hit-tani Kongreáció által az egyház lényegé-ről kiadott dokumentum (amely gyakor-latilag nem tekinti egyházaknak a nemkatolikus egyházakat) érzékenyen érin-tett. (Ezzel a „vallomásával” egyébkénthatalmas tapsot aratott.) Wolfgang Hu-ber, berlini evangélikus püspök, a Német

Protestáns Egyházak Szövetsége elnökenagyívű beszédében egy új spiritualitásmegteremtését sürgette.

A földrész politikai vezetői közül istöbben jelen voltak. José Manuel Bar-roso, az Európai Bizottság elnöke mél-tatta az egyházaknak az európai egyesíté-si folyamatban játszott szerepét. Renévan der Linden, az Európa Tanács Par-lamenti Közgyűlésének elnöke egy sajtó-tájékoztatón tett hitet az európai egysé-gesülési folyamat sikere mellett. Azegyik fórumon előadást tartott Ján Fí-geľ, az EU nevelésért és kulturáért fele-lős biztosa is, aki hangsúlyozta, hogy azintegráció nem lehet azonos a kisebbségasszimilálásával. Egy polgárbarát Euró-pát kell építeni, amelyben a demokráciá-nak etikai értékekre van szüksége, külön-ben a többség diktatúrája lesz – mondta.

Az említetteken kívül számtalan be-széd, előadás hangzott el, melyek ösz-szegzése messze meghaladja jelen tudó-sítás kereteit. A délelőtti plénumi mun-kán kívül a különböző délutáni és esti fó-rumokon is rengeteg témát lehetett meg-vitatni, amelyek valamiképpen az euró-

pai útkeresés jegyében zajlottak. A spiri-tuális témák (emberi méltóság, társadal-mi igazságosság, törvényesség, szabad-ság stb.) mellett az élet által hozott, gya-korlati beavatkozásokat egyre sürgőseb-ben igénylő kérdések uralták a „terepet”:környezetvédelem, migráció, szegény-ség, globalizáció stb.

A nagygyűlés alkalmával külön szigetvolt az alkalomra a Kárpát-medencei re-formátus gyülekezetek támogatásávalszépen felújított helybeli református temp-lom is, amely helyet adott Orth Istvánhelybeli képzőművész erdélyi templo-mokat bemutató tárlatának, egy könyv-és Biblia-kiállításnak, koncerteknek, ke-rekasztal-beszélgetéseknek. Az egyik es-ti istentiszteleten egyházunk püspöke,Erdélyi Géza szolgált igehirdetéssel, il-letve egy másik napon egy kerekasztal-beszélgetés résztvevője volt.

„Krisztus világossága mindenkire ra-gyog. Reménység a megújulásra és egy-ségre Európában.” A nagygyűlés mot-tójának első része bizonyára érvényes to-vábbra is, a másik része viszont a dolgokjelenlegi állása szerint – enyhén szólva –kétséges. Arra a kérdésre, hogy mennyi-ben jelentett a nagygyűlés előrelépést(esetleg visszalépést) az ökumené terüle-tén, az egyik sajtótájékoztatón MargotKässmann hannoveri evangélikus püs-pök kitérő választ adott: más volt, mintGraz vagy Bázel. És hogy tulajdonkép-pen mennyire egyszerű is lenne testvér-ként tekinteni a felebarátra, azt az egyiksajtótájékoztatón egy fiatal román rómaikatolikus szervező fogalmazta meg, akinem ért ahhoz, hogy az egyházi vezetőkmiért nem tudnak közeledni egymáshoz,de annyit tud, hogy a százhúsz különbö-ző nemzetiségű és vallású steward töké-letesen szót értett egymással...

–akb–

Kálvinista Szemle 32007. október

ÖKUMENÉ

NagyszebenAz ökumené nagy ünnepének készült

Jean-Arnoldde Clermont

Walter Kasper Wolfgang HuberPap Géza

Erdélyi Géza püspök és Kató Bélaerdélyi püspökhelyettesA református templomi gyülekezet

Erdő Péter érsek köszöntő beszédet mond. (A szerző felvételei.)

„Volt ott egy ember, aki harmincnyolcéve szenvedett betegségben. Amikor láttaJézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogymár milyen hosszú ideje, megkérdeztetőle: »Akarsz-e meggyógyulni?« A betegígy válaszolt neki: »Uram, nincs embe-rem, hogy amint felkavarodik a víz, be-emeljen a medencébe: amíg én megyek,más lép be előttem.« Jézus azt mondtaneki: »Kelj fel, vedd a te ágyadat ésjárj!« És azonnal egészséges lett ez azember” (Jn 5,5–9a).

Egy reménytelenül elárvult emberrőlszól ez a történet. „Nincs emberem.” Kétrövid szócska csak, de mérhetetlen szen-vedés van benne. Ott nyüzsögnek körü-lötte az embertársai egy világváros kellősközepén, és senki sincs, aki őt felkarolná,és az alkalmas pillanatban megoldaná aproblémáját. Nem sok kell hozzá, hogymegoldódjék élete egyik legnagyobb ne-hézsége, nem sok: csak egy ember. Deneki nem volt embere. A betegséghezhasonló nyomorúság még az egyedüllét,a magány, a társtalanság érzése is. Enneka sok éve beteg férfinak a diagnózisa: el-hagyatottság.

Embertelenül nehéz dolog az, ha vala-ki magára marad. A nincs emberemmajdnem annyit jelent, hogy nem va-gyok ember. Mert a teljes, az igazi, a va-lóságos emberi lét a másik emberrel valóközösségben lehetséges. Azért mondja azÉdenben az Úristen: „Nem jó az ember-nek (Ádámnak) egyedül lenni…” (1Móz2,18). Az ember nem egymagában, ma-gányosan él teljes emberi életet, hanem amásik emberrel való közösségben. Amásik ember léte döntő jelentőségű azember emberi mivolta szempontjából. Atárstalan, magányba árvult emberi sorsfájdalma olyan nagy, hogy ebből a szem-pontból is indokolt Jézus kérdése: „A-karsz-e meggyógyulni?” Azaz: akarsz-etestileg, lelkileg, szellemileg egészséges,kiegyensúlyozott életet élni? Jézus meg-kérdezi a beteget, mert tudja, hogy azolyan magára maradottság, amikor vala-kinek nincs embere, annyira reményte-lenné, életunttá, elkeseredetté teszi azembert, hogy a végén depressziós lesz, ésmár gyógyulni sem akar.

Feltehetjük a kérdést: mitől válik azember magányossá. És kit nevezünk ma-gányosnak? Miért van az, hogy az egyikember nem magányos, bár egyedül él,míg a másik nagy családban él, mégisegyedül érzi magát?

Az ember magányosságának két fő okalehet. Az egyik az, hogy gyermekkorá-ban nem tanulja meg az interperszonális(személyek közti) viszonyt, a helyes én-te viszonyulást, s emiatt nem tud az em-berekkel kapcsolatot teremteni. Azért

nem tanulta meg, mert nem tanítottákmeg rá.

A másik ok, amely miatt magányossáválhat valaki, pont a fordítottja az első-nek. Az előbbi esetben az ember beletö-rődve önmaga sorsába „befalazódik”,míg az utóbbi esetben viszont – félve amagánytól – „betör” a mások életébe. Azeredmény mindkettőnél ugyanaz: elszi-getelődés.

Milyenek a magányos ember jellem-zői? Hogy milyen érzései lehettek a be-teg férfinak?

Elbizonytalanodott lehetett, aki aztgondolhatta, soha az életben nem fogmár meggyógyulni. Úrrá lehetett rajta azelveszettség érzése. Mivel nem volt em-bere, nagyon egyedül érezhette magát,pedig számtalan ember vette körül. Azéletet szürkének láthatta, semmi szépetés semmi jót nem tapasztalhatott benne,sivár volt körülette minden. A szomorú-ság határozta meg a gondolkodását, mi-vel magányos volt és nem kommunikáltsenkivel. Pedig voltak körülötte másmagányosak is, akiket megszólíthatott

volna. Életuntsága szinte biztos, amikorúgy gondolhatta, jobb lenne már nemlenni. Ez nem csoda, hiszen a magányoslélek már önmaga számára is teher.

De ennek az embernek az életében be-következett a nem remélt terápia: megje-lent Jézus. Az Úr Jézus Krisztus nemcsak meglátta az elhagyatott embert, ha-nem oda is ment hozzá és beszélgetnikezdett vele. És akkor megoldódott an-

nak a szerencsétlennek minden baja.Mert Jézus közelében a magányos embermár többé nem magányos, mert már vanembere, van Ember Istene! A magányosember életébe eddig senki sem lépett be,de most – ez a kegyelem! – belép a világ-teremtő, megváltó Jézus Krisztus, és ezmár maga a gyógyulás. Mert az emberegyedüllétének, magányosságának a leg-mélyebb oka nem is az, hogy nincs em-bere, hanem az, hogy Istene nincs. Ezértvan az, hogyha a „nagy másik”, az élő Is-ten belép az ember életébe, akkor azegyedüllét, az elárvultság tulajdonkép-pen már meg is szűnik.

A „nagy másik” nélkül az ember a há-zasságában is magányos, a legjobb kol-légák közt is egyedül fogja magát érezni.

Mit tanulhatunk meg Jézustól? Azt,hogy Ő meglátta a magányos, elárvultembert, odament hozzá és beszélgetnikezdett vele. Nekünk is ezt kell gyako-rolnunk a szolgálatunk terén. Az elha-gyottak „emberévé” pedig csak akkor le-hetünk, ha már helyreállt a közösségünkIstennel, ha beszélő viszonyban vagyunkaz élet Urával. Tanuljuk meg Jézustól acselekvéssort: meglátni – odamenni – be-szélgetni.

S a létrejövő párbeszédnek, kommuni-kációnak meglesznek a maga jó eredmé-nyei, gyümölcsei. Amikor a házastársakmár nem egymás mellett fognak élni, ha-nem egymásért, kitartó és szoros barát-ság(ok) köttetnek, ahol a barátság kibírjaa kölcsönös kritikát is, a munkahelyen akollégák nem versenytársak, hanemmunka- és segítőtársak lesznek. Fontoseredmény lehet a szolgálni tudás is, mertcsak az tud Isten dicsőségére szolgálni azemberek között, aki tud helyesen kom-munikálni.

A Bethesda tavánál harmincnyolc évefekvő beteg meggyógyult. Istennél nincsreménytelen eset, egy magányos embersem gyógyíthatatlan Jézus számára. Ez asúlyos beteg kigyógyulva magányábólfelvette az ágyát és járt. Élete lendületetkapott, mert terhet is vállalni. Nem bam-bán ücsörgött tovább, nem azon sopán-kodott, hogy Jézus egészen mást tett,mint amit ő kigondolt, hanem örvende-zett, lelke kitárulkozott. Jézus máskéntcselekedett, mint amit ő várt, de hiszenamit Jézus tesz velünk és értünk, az min-dig jobb, mint amit mi kiokoskodunk.

Gasparecz Tihamér

4 Kálvinista Szemle 2007. október

DIAKÓNIA Segítség, nincs emberem!

A szép könyvek szerelmesei egyújabb ragyogó kötetet helyezhet-nek el kezük ügyében a polcon: Akeresztyén hit címû kötet meg-dobogtatja az ember szívét.

Az Alister McGrath, az OxfordiEgyetem professzora által szerkesztettkézikönyv magyarul egy évvel az ere-deti megjelenése után látott napvilá-got. A fordítást Árpádföldi Zsófia vé-gezte, és bár a kolofonból nem derülki, a könyv kézbevétele után nyilván-való: a nyomdai elõkészítõk és anyomdászok is nagyszerû munkát vé-geztek. Az igényes kiállítású könyv ki-tûnõen illeszkedik abba a vonulatba,amit a Kálvin Kiadó az utóbbi évek-ben szemmel láthatóan képvisel: egy-re több szemet-lelket gyönyörködtetõkönyvet hoz ki.És mit tartalmaz a kézikönyv? Amint

egy kézikönyvtõl elvárható és a címé-bõl sejthetõ, a keresztyén hit sarkala-tos pontjait járja körül rövidebb tanul-mányok formájában. A keresztyén hitrövid története címû bevezetõ utánhat nagyobb blokk (A hit, Isten, Jézus,A megváltás, Az egyház és A keresz-tyén reménység) következik, melyekrejellemzõ, hogy tárgyukat történeti ösz-szefüggésekbe ágyazva tárgyalják ésigyekeznek történeti szempontú átte-kintést is nyújtani, példának okáért Jé-zus személye, az egyház eredete, a hit-vallások keletkezése és fejlõdése, azegyes teológiai fogalmakról való gon-dolkodás alakulása vonatkozásában.

Rendkívül fontos szempontja a szer-kesztésnek az összehasonlítás is. Ésmost nemcsak a keresztyén felekeze-tek közti különbségekre kell gondolni,hanem a más (világ)vallásokkal törté-nõ egybevetésre (pl. hogyan gondol-kodik Jézus Krisztusról az iszlám, vagya hinduizmus, vagy a buddhizmus). Akönyv gyakorlati kérdésekre is keresi

és meg is adja a (sokszor több iránybavezetõ) választ, miáltal a keresztyénhit színességére mutat rá: megkeresz-telheti-e az egyház a gyermekeket, mi-lyen egyházi szolgálatokat végezhet-nek a nõk, harcolhatnak-e a keresztyé-nek?

Olyan korban élünk, amikor az életkorábban megszokott keretei fellazul-nak. A határok átjárhatósága vagymegszûnése bárki számára lehetõvéteszi a korábban idegennel való köz-vetlen megismerkedést, ami esetlegvonzó is lehet. A másik elfogadásánakparancsa mára korszellem lett, de eznem járhat önmagunk feladásával. Eza könyv segít ezen az úton járni. Elõ-mozdíthatja megerõsödésünket ke-resztyén hitünkben, hisz kiválóan ösz-szefoglalja, hogy mit is hiszünk (vagykellene hinnünk) valójában, ha ke-resztyénnek valljuk magunkat.A könyv végén kisszótárt, név- és

tárgymutatót, illetve egy magvas szö-veggyûjteményt találhatunk a legje-lentõsebb keresztyén gondolkodóktól.Alister McGrath szerkesztõként jegy-zett, képekkel gazdagon ellátott köny-ve könnyebben emészthetõ, mint aBevezetés a keresztény teológiábacímû, az Osirisnél 1995-ben megje-lent dogmatikai tárgyú munkája, ezértremélhetõleg sokak számára jelentmajd maradandó ismeretszerzési vagy-elmélyítési élményt.

A. Kis Béla(Kálvin Kiadó, Budapest 2007)

OLVASÓLÁMPA

Kálvinista Szemle 52007. október

FeladványHol született Illés próféta?

Kérjük, hogy megfejtésüket leg-később november 15-ig nyílt le-velezőlapon, képeslapon vagy e-mailen juttassák el a KálvinistaSzemle szerkesztőségének címé-re (930 10 Dolný Štál 386). A he-lyes választ beküldők közt aján-dék könyveket sorsolunk ki.

A július–augusztusi számbanfeltett kérdésre azok válaszoltakhelyesen, akik szerint a teológiaszó hittudományt jelent.

Azon kedves olvasóink közül,akik helyes megfejtést küldtek be,hárman részesülnek – a ZsinatiElnökség jóvoltából – könyvjuta-lomban, mégpedig Kovács Gá-bor (Kassa), Lelkes Elvira (Diós-förgepatony) és ifj. Papp Attila(Hetény). Mindhárman Jean Ca-dier Kálvin. Egy ember Isten igá-jában című könyvét kapják. Nye-reményükhöz gratulálunk, postánküldjük el.

A szerkesztőség

A keresztyén hit

Rainer Albertz münsteri ószövetségesprofesszor könyve a Bibliában csak rövi-den említett, de annál hatásosabban mű-ködött prófétával ismerteti meg köze-lebbről az olvasót.

Illés próféta különös kapcsolatban álltIstennel, aminek egyik különös bizonyí-téka az elragadtatása. Ebből fakadt az aváradalom, hogy az idők végén vissza-jön. Így ő lesz az egyetlen olyan próféta,aki az Újszövetségben is szerepet játszik(Keresztelő Jánost és Jézust is azonosít-ják vele, a színeváltozás jelenetében Mó-zessel együtt ő is feltűnik).

A többi prófétától elüt abban is, hogynem csak megjövendöli a jövőt, hanemmágikus erővel bír: csodás gyógyító és„esőcsináló”. Emellett Isten élharcosaegy olyan korban (a Kr. e. 9. sz. másodiknegyedében lépett fel), amikor saját né-pén belül a monoteizmusért igencsakmeg kellett küzdeni.

A recenzált könyv a próféta korának áb-rázolása, a róla szóló elbeszélések elem-zése mellett hatástörténetével is foglal-

kozik, mégpedig nemcsak a bibliaival,hanem a képzőművészetben, a zenében ésaz irodalomban „kiharcolt” helyével is.

–akb–(Kálvin Kiadó, Budapest 2007)

Illés – Isten tüzes harcosa

2007. október6 Kálvinista Szemle

EGYH

ÁZZENEI

KINCSÜNK Remélem, a lelkesedés továbbra sem

lankad a kedves olvasóban az énekektanulását, illetve tanítását illetően.Foglalkoztunk azzal, mennyire lénye-ges a jó énekválasztás. Fontos, hogyeltaláljuk, milyen nehézségű énekek-kel tud megbirkózni az a gyülekezeticsoport, amelyiknek éneket szeretnénktanítani. Egy rosszul megválasztottének örökre elveheti az ember kedvétaz énekléstől, viszont ennek az ellen-kezője is igaz: egy jó időben, jó közeg-ben megtanult, jól megválasztott énekereje csodákra képes.

Az ének tökéletes ismerete,bemutatása

Miután kiválasztottuk a megtanulan-dó éneket, fontos, hogy mi magunk is-merjük, azaz megtanuljuk. Nem árt kí-vülről is ismerni, hogy ne a kotta- vagyszövegolvasással legyünk elfoglalva,hanem sokkal inkább azokkal, akikettanítunk. Fontos az ének pontos bemu-tatása, amiben nem lehet hiba – semritmusában, sem dallamában, sem szö-vegében. Amint érezhető a vezetőn abizonytalanság, a „hallgató” márisnem fogja komolyan venni.

Ügyelni kell az ének bemutatására,mivel az első benyomás nagyon sokatszámít. Ez, ha csak lehet, hangszereskíséret nélkül történjen, hogy minéljobban értse a gyülekezet az ének szö-vegét. Fontos, hogy a bemutatás eléghangos legyen, hogy a legutolsó sorbanülők is jól hallják; viszont ne legyen túl

hangos sem, vagy „operaszerű”, ne-hogy elriassza, esetleg megbotránkoz-tassa a hallgatókat.

Olykor nem árt, ha egy-egy éneketakár többször is bemutatunk – ezáltalis mélyül a hallgatóban a dallam és aszöveg. Az ének pontos ismeretén kí-vül jó, ha tudjuk keletkezésének törté-netét: a szöveg- és dallamírót, rövidéletrajzukat vagy legalábbis azt az idő-szakot, amelyben alkottak, az énekszületésének hátterét. Ezekről nem kellrögtön egy kiselőadást tartani – ezeketelsősorban azért szükséges ismernünk,hogy mi magunk megértsük az énekcélját, helyesen tudjuk azt interpretál-ni. (Nem énekelhetünk ugyanúgy egygregorián eredetű himnuszt, pl. a 373.vagy az 500. dicséretet, és egy angol-szász eredetű dicséretet, pl. a 397. vagy421. számút, még ha a kottázásbannincs is nagy különbség!)

Az ének bemutatásánál nem szabadelfeledkeznünk a helyes testtartásról ésa helyes légzési technikáról sem, hi-szen ezeket is tőlünk lesi el a hallgató;és a mi hibánk, ha ezt rosszul tanuljameg. Fontos az egyenes testtartás is.Ha a gyülekezet ül is, mi mindenkép-pen állva énekeljünk, így mindenki jóllát, így tudunk elegendő levegőt belé-legezni. Aranyszabályként alkalmazhat-juk, hogy „egy sor – egy levegő”,vagyis, ha egy sort nem tudunk egylevegőre kiénekelni, akkor valószínű-

leg túl lassan éneklünk. Viszont rohan-ni sem érdemes!

Mit tegyünk, ha nincs jó énekhan-gunk, mégis szeretnénk éneket taníta-ni? Az egyik lehetőség, hogy kérjünkmeg valakit, aki szépen, tisztán be tud-ja mutatni az éneket. Esetleg a gyüle-kezet kórusa, ifjúsága vagy a bibliaórá-

sok egy része is bemutathatja, ha ők eztmár jó előre megtanulták. Vagy esetlegilyenkor jó a hangszerhez nyúlni, amineljátszhatjuk az éneket; de ne feledjük,hogy a hangszer sosem helyettesíthetiaz énekhangot! A harmadik lehetőség,hogy esetleg egy hanghordozón mutat-juk be az éneket. Ennek a veszélye ab-ban rejlik, hogy a feljátszott éneknekmegvan a sajátos ritmusa, hangmagas-sága, interpretálása, ami nem biztos,hogy összeegyeztethető a gyülekezeténeklésével.

Az ének bemutatásánál oda kell fi-gyelnünk a helyes szövegmondásra, ahelyes artikulációra. Ne feledjük, aszöveg egyenrangú a dallammal, ezértabból egy mássalhangzó sem veszhetel (főleg a szó- és sorvégekre figyel-jünk)! Hogy milyen legyen a bemuta-tott ének tempója? Hát ez egy nagyonfontos kérdés! Természetesen függ azének karakterétől, de mindenképpenolyan tempót kell választanunk, hogyaz ének érthető legyen. Pl. egy na-gyobb templomban, helyiségben, nagygyülekezet előtt nem árt, ha visszafo-gunk az ének tempójából, mivel azakusztika miatt esetleg később jut el ahang a hallgatósághoz, ezért nehezeb-ben érthető.

Süll Kinga

Hogyan tanítsunk éneket a gyülekezetben? (II.)

Istennek hála, az idén nyáron ismegrendezhettük szokásos egy-házzenei alkalmainkat. A nyára már hagyományos, és idén a ti-zedik évét ünneplő országos kán-torképző tanfolyammal indult. A ta-valyihoz hasonlóan idén is az alis-táli gyülekezet és a református is-kola adott otthont az alkalomnak.A tanfolyamon öt oktató és tizenegyhallgató vett részt.

Először került megrendezésreegy egyhetes, ún. előkészítő kán-torképző tanfolyam Rimaszombat-ban, melynek öt hallgatója volt. Re-méljük, a kezdeményezésnek leszfolytatása, és sok tanulni vágyó nö-vendék csatlakozik a hallgatókhoz.

A IV. Gyermekkórustábort idénBátorkeszin szerveztük meg hétvezető és közel negyven táborozórészvételével. Az alkalom záró-is-tentiszteletén a gyermekek a Ge-deon című kantátát mutathatták be,melyre az egész hét folyamán szor-galmasan készülődtek énekkel,hangszerjátékkal és tánccal.

Hisszük és valljuk, hogy vala-mennyi fáradozás, gyakorlás végülgyümölcsöt terem: megszólalnaka tiszta hangok, megnyílnak az aj-kak és szívek, s odafent pedig örül-nek a mennyben az angyalok min-den egyes megtérőn.

–sk–

Alistál–Rimaszombat–BátorkesziHárom helyszín – egy cél

Idén ünnepli a Gustav-Adolf-Werknémetországi protestáns segély-szervezet az alapítása 175. évfor-dulóját. A legrégibb alapításúsegélyszervezet nevét II. GusztávAdolfról (1594–1632) kapta, akinekszerepe az ellenreformációstörekvések idejében a protestantiz-mus fennmaradása szempontjábólkiemelkedő volt.

Amint sorozatunkat figyelemmel kí-sérő olvasóink, a segélyezésben érin-tett számos gyülekezetünk tagjai jóltudják, a Gustav-Adolf-Werk márhosszú évtizedek óta komoly támoga-tásban részesíti egyházunkat. Azzal aszándékkal, hogy egy kicsit viszonoz-zuk azt, amit semmiképpen sem sza-bad természetesnek vennünk, a ZsinatiElnökség gyűjtést hirdet a GAW javá-ra. Még a 2006. november 29-i, 27.ülésén határozott úgy, hogy az ideioktóber 31-i perselypénzt a GAW-nakfogja elküldeni. A határozat szövege –melyre ezúton is emlékeztetjük hívein-ket – így szól: „A Zsinati Elnökség aGAW segélyszervezet megalakulásá-nak 175. évfordulója alkalmából gyűj-tést hirdet. Az egyházközségek kötele-sek a 2007. október 31-i istentiszteletperselypénzét az esperesi hivatalokútján befizetni egyházunk folyószám-lájára. A gyűjtésből befolyt összegetegyházunk teljes egészében átutalja aGAW segélyszervezet 2007. évi pro-jektkatalógusának támogatására.”

Adakozzunk jó szívvel azok számá-ra, akik még nálunk is jobban rászorul-nak a támogatásra, emlékezve az Igeszavára: „Nagyobb boldogság adni,mint kapni” (ApCsel 20,35b).

2007. október Kálvinista Szemle 7

ÉVFORDULÓ

175 éves a Gustav-Adolf-Werk (V.)Gyűjtsünk a segélyszervezet javára!

„Bibliás ősök sírja fölött állva,Találjon e nép végre önmagára;Köszönjön meg mindent a »védő karnak«,S légyen testvére magyar a magyarnak!”

(Kádár Ferenc)158 éve annak, hogy Aradon egy

ködös, szomorú októberi hajnal deren-gésében kivégezték a magyar szabad-ságharc tizenhárom hős tábornokát.

Görgey Artúr Világosnál Rüdigerorosz tábornok előtt letette a fegyvert, ésezzel mélyen megalázta az osztrák had-vezetést. A bécsi kormány vérbosszútkövetelt, és ezért a tettért a haditörvény-széktől halálra ítélt „felségsértők” és „es-küszegők” számára nem volt kegyelem.1849. október 6-án hajnalban Dessewffy

Aurél, Kiss Ernő, Lázár Vilmos ésSchweidel József tábornokokat az aradi

vár északi sáncának árkában agyonlőt-ték. Utána pedig a többi kilencet bitófán

végezték ki a vár déli részén. Mind a ti-zenhárom bátran és büszkén viselte el amártírhalált.

158 év telt el az aradi véres nap óta, deaz idők múlásán és súlyos idők és nagykatasztrófák viharán túl is él és tündöklika vértanúk neve. Minden nemzet tisztelinagyjait, és jaj annak a nemzetnek, ame-lyik erről elfeledkezik!

Ha az idők során sokan el is feledkez-nek e hősökről, legalább a szomorú év-fordulón fordítsuk tekintetünket az aradiGolgota felé és emlékezzünk hálávalmind a tizenháromra, mind pedig azokra,akik az 1848/49-es forradalom és sza-badságharc győzelmébe vetett hitükbenáldozták fel életüket!

Özv. Petőcz Kálmánné

Arad – a magyar Golgota

A több évszázados együttélés fölpuhí-totta az elválasztó korlátokat, s gondo-lom, ezzel is magyarázható, amit AcsayLajos nyitrai főgondnok írt: „Közben1947 őszétől nekem jött segítségemre azüres vasárnapok megszentelésére Mes-singerné, egy régebben kikeresztelkedett,nagyon hívő és nagy képzettségű zsidónő. Messingerné asszonytestvérünk 18alkalommal vezette jelenlétemben a val-lásos órát, s ugyanannyiszor tartott aziskolásoknak vasárnapi iskolát. Jól is-merte a Szentírást, és érdekesen, képek-kel szemléltetve adta elő a bibliai törté-neteket. Hogy mennyire megbecsülték őthíveink, mutatja az, hogy a perselypén-zek megkétszereződtek. Kár, hogy család-jával 1948 őszén kiköltözött Izraelbe.Missziós munkáját, mint értesültem, ott isfolytatta, Izrael népe között. Példájánfelbuzdulva a vasárnapi iskolát aztánMatyó Irma leánytestvérünk vezette, kö-zel egy évig...” A kikeresztelt zsidók egy-házi célokra fejenként 280,- koronás ille-téket fizettek az egyház javára.

Anagyon vaskos Puskás-dossziéa Zólyomi Állami Rendőri Hi-vatal elöljárójának 1942. már-

cius 18-i névjegyzékét őrzi a Puskás által1942. március 12–13-án Zsolnán kike-resztelt zsidók nevével és születési ada-taival. Húsz férfiról és nőről van szó anévsorban. A másik jegyzék, amely nyil-vánvalóan a keresztelési anyakönyv ada-tai alapján készült (Soznam prekrstenýchžidov na kalvínsku vieru, farárom Štefa-nom Puškášom, v Žiline) 135 és további7, összesen 142 nevet tartalmaz. Ebből107 keresztelés a járási hivatal engedé-lyével, 27 annak engedélye nélkül tör-tént, az utolsó hét pedig úgy, hogy nemhagyott nyomot az anyakönyvben.

Még 1941. május 30-án továbbította azÚŠB (Állambiztonsági Központ) a Zó-lyomi Állami Rendőri Hivatal elöljárójá-nak azt a feljelentést, amelyet névtelenzólyomi szlovákok („Slováci zo Zvole-na”) írtak a város református lelkésze,Puskás ellen. Akár állambiztonsági meg-rendelésre készült ez a szöveg, akár nem,az emberi szellem legsátánibb és legför-telmesebb bugyraiból fakadt. „Zólyomváros polgárai alázatosan kérjük a tisz-telt Minisztériumot, hogy a legkeményeb-ben lépjen fel az itteni kálvinista pap,Puskás ellen, aki környezetének, sőt azegész városnak közbotrányokozója. Amegnevezett pap született magyar, aki1918-tól máig sem tanult meg szlovákul,nem akart megtanulni, felesége egyálta-lán nem bírja a szlovák nyelvet, és kihí-vólag mind az utcán, mind társaságbancsak magyarul beszélgetnek. A volt Cseh-

szlovák Köztársaság idején állandó felü-gyelet alatt élt, és megátalkodott ma-gyarságáért többször indult eljárás elle-ne, de sajnos a felelős szervek gyöngesé-ge és habozása folytán semmit sem bizo-nyítottak rá. Szégyennek és fekélynekhagyták meg őt a szlovákság testén, hogygarázdálkodjék, és tovább ássa alá önál-ló államunkat...” És így tovább egészenaddig, hogy a lelkész házaspárt fajtalan-kodással és orgiák rendezésével vádol-ják. „Ámde Zólyomban csak mintegy 14–18 kálvinista él, miért fizetjük hát fölös-legesen ezt az állatot, aki csak kihasznál-ja és kizsákmányolja államunkat” – vetiföl a szlovák belügyminisztériumnakcímzett beadvány a kérdést, s a lelkészé-ket, ha a belügy nem lép, merénylettel(pogrommal) fenyegeti meg.

Nyomozás indult több szálon, de ezek-kel a mocskos nyomozati tárgyakkal,amelyek a zólyomi magyar reformátuslelkész kompromittálására irányultak, ittés most nem akarok foglalkozni, írott do-kumentumaik a dossziéban találhatók.Rátérek viszont Puskás letartóztatásánakés illavai internáltatásának dolgaira.

1942. március 21-én veti papírra egyJurkovič nevű rendőr az aznap este 19órakor, Mach miniszter parancsára Ďurišalparancsnok (Nemeček titkár jelenlété-ben átvett) utasítását, amely szerint kétügynöknek még aznap este Zsolnára kellindulnia, ahol Puskás „kaplánt” le kelltartóztatniuk és Zólyomba kell szállítani-uk. Ott a Hlinka-gárda Kubička nevű já-rási parancsnokának jelenlétében ki kellőt hallgatni. „A kihallgatást olyan érte-lemben irányítsák, hogy a nevezettet azelején kommunista eszmeiséggel kellgyanúsítaniuk, majd keverjék bele a zsi-dókat, s a végén a valódi tárgynál, a zsi-dók keresztelésénél állapodjanak meg. Akáplánt aztán szállítsák Pozsonyba. Po-zsony 1942. március 21-én.”

Puskást 1942. március 22-én délután13.45-kor a pozsonyi ÚŠB falai közt, anyomozati és kihallgatási taktika inten-ciói szerint kommunista tevékenységürügyével tartóztatták le. A jelentést aKözpont másnap vette át, s 26-án szállít-tatta a foglyot Illavára.

Egy Pozsonyban, 1942. március 23-ánkelt hivatalos följegyzés szerint március14-én jelentették Zsolnáról, hogy a zó-lyomi református lelkész több mint 900zsidót keresztelt ki, s hogy ezért több

mint félmillió koronát kapott tőlük. Anyomozás kiderítette, hogy a hír túlzott,mert csak 185 kikeresztelt zsidót vettekszámba, s a kereszteléseket BrányikSándor és Puskás István végezte, denem a református istentiszteleteknek haj-lékot adó evangélikus templomban, ha-nem a legmélyebb titoktartás mellett,magánházaknál. „Jelentem továbbá,hogy zsidók a római katolikus és az evan-gélikus parókián is kérték kikeresztelteté-süket. Ezek a lelkészi hivatalok azonbana zsidók kikeresztelését megtagadták.”Ezt írja a feljegyzésben a Zsolnai Rendő-ri Hivatal elöljárójának telefonja nyomána pozsonyi központ embere.

1942. március 27-én az ÚŠB elöljárója7709/3–1942 ügyirati szám alatt jelentiMach belügyminiszternek, három és félsűrűn gépelt oldalon, az 1942 márciusá-ban kikeresztelt zsidók részletes statiszti-káját helységek, lelkészek és felekezetekszerinti elosztásban. A listán mindháromreformátus lelkész szerepel, de a legérde-kesebb az összesítés: márciusban orszá-gosan 76 zsidót kereszteltek római kato-likussá, 229-et evangélikussá és legtöb-bet, 263-at reformátussá. Ez a szám, a ki-keresztelt zsidók közel fele három lel-kész szolgálatának gyümölcse volt, kéthét leforgása alatt, március 7-től március22-ig. A két dátum előtti és utáni keresz-teléseket nem vették számba. A jelentéskülön említi Serédi Jusztinián esztergo-mi hercegprímás római közbenjárását aszlovákiai zsidók érdekében, s kiemeli,hogy a két legnépesebb szlovákiai ke-resztyén vallásfelekezet lelkészei betar-tották a törvényben előírt hathetes előké-születi időt, csak a reformátusok siettek akikereszteléssel.

A lelkész hitvese, Etelka 1942. április15-én kérte az ÚŠB-t, hogy férjét Illavánmeglátogathassa, majd június 9-én ke-gyelmi kérvényt intézett Mach belügy-miniszterhez. Június 27-én ismét láthatá-si engedélyt kért, mire Mach július 13-ánutasította Illavát, hogy Puskást 20 naponbelül helyezzék szabadlábra. Ugyanak-kor kötelezte, hogy írásban ígérje meg:nem tesz semmit, amiért Illavára vissza-kerülhetne, s a kikeresztelt zsidókkal min-den kapcsolatát megszakítja. Az utasítástP. Slivka, a belügyminiszter személyi tit-kára szignálta. A dossziéban az illavai já-rási körorvos, egyszersmind börtönorvosPuskás-lelete is olvasható. Kettős diag-

2007. október8 Kálvinista Szemle

ZSIDÓMENTŐ LELKÉSZEKÉS LAIKUSOK A FELVIDÉKEN (IV.)

ÉGTARTÓ

EMBEREK

TALÁLKOZÓ

2007. október Kálvinista Szemle 9

nózis: idült epehólyag-gyulladás, epekö-vekkel, jobboldali tüdőcsúcshurut. A lel-kész gyógyszerekkel él. Az ÚŠB 1942.július 22-én közli Zólyommal, hogy Pus-kást július 15-én (egy hete) szabadlábrahelyezték. Tegyék meg a szükséges in-tézkedéseket, elbocsátása ideiglenes, fel-tételekhez kötött.

A Zsolnai Állami Rendőrségi Hivatal aPuskás-dossziéhoz is csatolt egy vaskosmellékletet, 34 gépelt oldalt, amely az ál-tala kikeresztelt zsidók egy részének, hu-szonkét zsolnai férfi és nő vallatási jegy-zőkönyvét rejti. Az anyagot Zsolnán, arendőrség irodáiban, 1942. március 25–26-án vették föl, ezúttal többen. Huszon-két vallomás, huszonkét üldözött, porigalázott, kétségbeesett, végzete felé mene-telő, kisemmizett ember sorsa. Hányanélték túl a menetet, e pillanatban nemtudjuk, de egyszer talán ez is kiderül.

Puskás István túlélte Illavát és a Szlo-vák Köztársaságot. Anyakönyve rejtőzikvagy megsemmisült, ő maga 1945-től aBarsi Református Egyházmegyébenfolytatta hivatását. A zólyomi reformátusanyaegyház 1945-ben megszűnt létezni.Puskás 25 évig szolgált Zólyomban, s aváros templomának-parókiájának pusz-tulása után Nagysallón, Farnadon, Nagy-ölveden, majd 1945–től 1958-ig Nagyo-don gyakorolta hivatását. 1953–57-benaz Északnyitrai Református Egyházme-gye espereséül választották, jóllehet cu-korbetegség gyötörte. 1957 januárjábannyugdíjba vonult, de tovább prédikált.1958. október 17-én hunyt el a lévai kór-házban, s a város református temetőjébenhelyezték örök nyugovóra. Fényképét azÚŠB Puskás-dossziéja őrzi, nagyítottmásolatát a Szlovák Nemzeti Levéltár la-boratóriuma készítette.

Anégy embermentő lelkész és aszolgálatukat segítő világiakútja elég tisztán áll előttünk, de

ez még nem a teljes kép. A mozaik héza-gait azoknak kell kiegészíteniük, akik atárggyal és a korral hivatásszerűen fog-lalkoznak. Mi csak az első lépéseket tet-tük meg, és mélyen fejet hajtunk a nagy-szerű, Istennek tetsző szolgálatot végzett,a szeretet isteni parancsát erejük szerintmaradéktalanul betöltött szolgák és pász-torok emléke előtt. Bizton elnyerték azüdvösség koronáját.

Koncsol László(A nyitrai református templomban

2006. június 29-én elhangzott előadás ki-egészített változata ezen részének közlé-sével a sorozat végére értünk.)

Közép-európai találkozó van készülőbenKeresztyének Találkozója 2008

A Szlovákiai EvangélikusEgyház és a Szlovákiai Refor-mátus Keresztyén Egyház közösszervezésében kerül megren-dezésre 2008. június 27-e és 29-e között Pozsonyban és kör-nyékén a KeresztyénekTalálkozója 2008 nevű közép-európai rendezvény, amelynekelső alkalommal ad otthontSzlovákia.

A közép-európai ökumenikus ta-lálkozók hagyománya a rendszer-váltást követően kezdődött. Azalapító országokhoz (Németor-szág, Csehország és Lengyelor-szág) később csatlakozott Ausztria,Magyarország és Szlovákia is. Ésmint elvárt vendégmeghívást kap –és rendszerint va-lamilyen formá-ban részt is vesz– Európa vala-mennyi egyháza.Az első találkozóa németországiGörlitz városábanvolt 1991-ben. Atalálkozókra há-romévente kerülsor, és minden al-kalommal más or-szág a házigaz-da. A programelőkészítésébenemcsak a házigazdák, hanem va-lamennyi résztvevő egyház be-kapcsolódik.

A jövő évi találkozón való rész-vételi szándékot már jelezték Ro-mániából (Erdélyből), Horvátor-szágból, Szlovéniából és Szerbiá-ból (Délvidékről).

A Keresztyének Találkozója nem-csak az egymás kölcsönös megis-merésének eszköze, hanem aközös múltunkon és jövőnkön valóelgondolkodás fóruma is az egye-sült Európában.

A megbékélés és a megbocsátásfolyamatában Jézus Krisztus evan-géliumának a küldetése a gyűlöletszeretetté és barátsággá való át-változtatása.

Az előkészítő bizottság a Keresz-tyének Találkozója 2008. évi ren-dezvényének fő célját a kölcsönöskapcsolatok megerősítésében ha-tározta meg, amit kifejez a rendez-vény bibliai vezérigéje: „Most pedigKrisztus Jézusban ti, akik egykor»távol« voltatok, »közel« kerülte-tek…” (Ef 2,13). A mottója pedig:„Közösségben Krisztussal – együttEurópában.”

A gyülekezetek aktív együttmű-ködése nélkül ennek a megvaló-sítása elképzelhetetlen. A helyi kö-zösségek adnak otthont a progra-mok többségének. Ezért a szlová-kiai két szervező egyház nemcsaka pozsonyi, hanem a Pozsony kör-nyéki egyházközségek, sőt osztrák

(Jahndorf) és ma-gyarországi (Mo-sonmagyaróvár)gyülekezetek ak-tív részvételére isszámít.

Hisszük, hogyaz előző évekhezhasonlóan 2008-ban mi is gazdagprogrammal, meg-felelő szervező-ként és jó ven-déglátóként fo-gadhatjuk a Ke-resztyének Talál-kozója 2008 ren-dezvényeinek ha-

zai és külföldi látogatóit. Isten se-gítségével, gyülekezeteink és agyülekezeti tagok aktív bekapcso-lódásával sikeres rendezvény elénézünk, és az elmúlt alkalmak ta-pasztalatai alapján legalább 3–5000résztvevővel számolunk.

Egyházunk, a Szlovákiai Refor-mátus Keresztyén Egyház részérőlkülönösen is örömteli lenne, haezen a rendezvényen minél többreformátus (és magyar) vennerészt, hogy ezzel is tudatosítsuk éskifejezzük, hogy ennek az ország-nak a polgárai, keresztyén közös-ségének aktív alkotó tagjai va-gyunk!

Vincze Árpád

2007. október10 Kálvinista Szemle

GYERMEKEKNEK,FIATALOKNAK

Július 9–e és 14-e között (már hagyo-mányosan) Nagysalló adott otthont aBarsi Református Egyházmegye gyer-mektáborának, melynek megszervezé-sére hitvestársammal együtt vállalkoz-tunk. Második évünket zártuk a lévaigyülekezetben, és őszintén megvallva,kicsit féltünk, hogy sikerül-e összehozniegy segítőkész, egymásra figyelő csapa-tot. Sokáig gondolkodtam azon is, hogyegyáltalán készüljön-e beszámoló errőla táborról. Hisz annyi minden történikegy adott évben a gyülekezetek és azegyházmegyék életében, amelyekrőlegy aprócska mondat sem születik, mi-ért éppen ezt a gyerektábort kellene kie-melni és arra méltatni, hogy írjunk rólaés olvassák az emberek. Ez az írás azért

született meg, mert úgy érzem, hálávaltartozom mindenkinek, akik segítettek,mert mindenki szívvel-lélekkel csináltaa feladatát. A szülőknek is szeretnénkköszönetet mondani azért, hogy gyer-mekeiket ránk bízták.

A szép meghívó és a színes plakát,amelyet Tóth Anikó, a Lévai JuhászGyula Magyar Tannyelvű Alapiskola ta-nára készített, majd negyven barsi gyer-meket csalogatott el a táborba, amely avezetők számára már szombaton elkez-dődött. Hétfő délután így nyugodtanvárhattuk a gyerekek érkezését. Az utol-só simításoknál nagy segítséget jelentettIcso Sándor vámosladányi lelkész kre-

ativitása (ő volt a készítője Pál apostolmissziói útját ábrázoló térképeknek is).Az első délután ismerkedéssel telt.Megismerkedhettek nemcsak egymás-sal, de a tábor két bábfigurájával is: Sze-pivel és Lizivel. A félénk és bátortalanSzepit megformáló Kiss Tamás és a tu-dálékos, a tábor gondját, baját ismerőLizit alakító Kissné Szénási Réka a tá-bor igazi sztárjaivá váltak. Köszönetteltartozunk a lévai Lányi Joli néninek,aki a bábukat és a paravánt készítette.Kiss Tamásnak még külön köszönet járazért is, hogy a tábor zenei részét is tel-jesen felvállalta.

A hivatalos tábornyitóra a templom-ban került sor, az istentiszteleten KissPál esperes szolgált. Az esti istentiszte-

leteken Polák Magdaléna hontfüzes-gyarmati, Ambrus Erika kisölvedi,Tóth Árpád pozbai, Kiss Pálné farnadilelkészek tettek bizonyságot. Örömöt je-lentett, hogy az istentiszteleteinken min-dig szép számban részt vettek a helyigyülekezet tagjai is.

A legkisebb gyermekeket KassainéMártha Tímea vezette, a 9–10 évesekaz újlóti lelkésznő, Kissné Szénási Rékaés férje Kiss Tamás gondjaira voltakbízva, míg a nagyokat Polák Magdaléna(a kisfiával, Márkkal) és Duba Ágneshontfüzesgyarmati anyuka közösen ve-zették. Minden estére egy-egy csoportkészített esti mesét a táborlakók részére,

amit a gyerekek maguk választottak éseste nagy izgalmak közepette a nagyér-demű előtt adtak elő.

Természetesen nem szabad megfeled-keznünk ifjú segítőinkről sem, akikreszintén sokat lehetett számítani. PiklerLevente és Kúcs Ildikó egész héten be-vetésre készen álltak, a délutáni foglal-kozásoknál is támaszt jelentettek. Mel-lettük még egy-két napra besegítettekTörök Tímea, Bende Gábor, LőrinczAttila és Duba Réka lévai gimnazisták,valamint Hruška Krisztina és ČernáKarin az újbarsi gyülekezetből. A kony-hában serénykedő asszonyoknak is há-lásak vagyunk, akiknek a finom ételeketezúton is köszönjük.

A tábor témája Pál apostol élete, kül-detése és missziója volt. Az igei üzene-tet minden délelőtt csoportos beszélge-tés és foglalkozás követte. A délutánifoglalkozáson a gyerekek gyertyát for-máltak Baran Ivett lévai tanító néni se-gítségével, agyagoztak Solárik Terézkálnai keramikussal, Ági néni rongyba-bákat készített a gyerekekkel. A kisölve-di Riedly Krisztiánnak a gyerekek és avezetők nagy örömére az egész tábortsikerült felültetnie a lovára (persze nemegyszerre, hanem egymás után). Volt,hogy Juhász Sándor és Eszter, a Kin-cső néptáncegyüttes vezetői irányításá-val Garam menti táncokat roptak a lá-nyok és a fiúk.

Az áhítatokat minden reggel a gyere-keknek szóló üzenettel Kiss Pálné far-nadi lelkésznő tartotta. A komáromiegész napos kirándulásunk szervesenépült be mindabba, amit Pál apostolrólhallottunk egész héten. A péntek délutána kincskeresés jegyében telt, az este„fénypontja” pedig a tábortűz volt.

A szombat már a hazaindulásról szólt.Az istentiszteleten az igehirdetést jelensorok írója végezte, ami után még né-hány közös fényképfelvétel készült atemplomban, majd egy évre visszaadtukaz esperes úrnak a tábor kulcsait.

Kassai Gyula

„…felhő töltötte be az Úr házát” (1Kir 8,10b).Talán már voltál olyan alkalmon, amikor egy új

lelkipásztort iktattak be a hivatalába. Ettől kezdve ő apásztora és tanítója a gyülekezetnek. Így volt ez ajeruzsálemi templommal is. Az épület elkészült, aszükséges berendezési tárgyak is bekerültek. De azÚrnak még be kellett vonulnia a templomba. Ez igenkülönös módon történt.

Amikor a papok az áldozatotmutatták be, felhő ereszkedett alá,amely betöltötte az egész templo-mot. Ez volt a jele annak, hogy az

Úr most már ott lakik. Mintha ezzel azt mondta volna:Én vagyok a ti Istenetek!

A Szentlélek pedig csak később, pünkösd napján jötterre a földre. Általa van jelen Jézus Krisztus a világbanés mindazok életében, akik befogadták Őt szívükbe.Olvasandó: 1Kir 8,1–11

Molnárné Miklós Malvína

Beiktatás

NagysallóEgyházmegyei gyermektábor

A Szlovákiai Református Keresz-tyén Egyház Zsinati Elnöksége, amely2007. szeptember 21-én Rimaszom-batban tartotta 34. ülését, az alábbiközérdekű határozatokat hozta:

– Jóváhagyta a 32. és a 33. ülés jegy-zőkönyvét, és tudomásul vette az előzőkét ülés határozatainak kiértesítésérőlszóló jelentést.

– Javasolja, hogy az egyes pénzalapokkritériumrendszere legyen bedolgozva aSegélyalapról szóló 3/2005-ös törvénymódosításába, a módosított törvény címepedig ne a Segélyalapról szóló törvény,hanem a Közalapról szóló törvény le-gyen.

– Megbízza Ján Semjan püspökhelyet-test, hogy képviselje egyházunkat a Val-lási Párbeszéd nonprofit szervezetben.

– Tudomásul vette a Vincze Árpád zsi-nati tanácsos által egyházunk nevébenbeadott pályázatokról szóló tájékozta-tást, és az elnyert pályázatok projektjei-nek koordinálásával Rákos Lórántot bíz-za meg.

– Megbízza Rákos Lórántot, hogyVincze Árpád helyett vegyen részt abbana bizottságban, amely ellenőrzi a GAW-elszámolásokat, és megbízza a bizottsá-got, hogy egy hónapon belül Hanván isellenőrizzék a GAW-támogatást, hogy aZsinati Tanács lezárhassa ezt a kérdést.

– Úgy határozott, hogy a HEKS segély-szervezet által küldött 20.000,- CHFsegélyt a Segélyalap általános építkezésisegélyként fogja felhasználni.

– Tudomásul vette, hogy egyházunkpüspöke és főgondnoka – Isten segítsé-gével – a választási ciklus végéig még akövetkező egyházközségeket látogatjameg generális vizitáció keretében: Duna-szerdahely, Pozsony, Madar, Bátorkeszi,Léva, Szódó, Ipolyság, Losonc, Tornalja,Felsővály, Nagyszalánc, Szepsi, Perbe-nyik, Kistárkány, Nagykapos, Deregnyő,Lasztomér, Nagyszeretva, Bodzásújlakés Gálszécs.

– Javasolja a Zsinati Tanácsnak, hogya legközelebbi zsinati ülésre a következőtárgysorozati pontok legyenek felvéve:az Egyetemes Református Egyház létre-hozása – a Generális Konvent zárónyilat-kozata, a 3/2005-ös számú törvény mó-dosítása, lelkészválasztási törvény, bírás-kodásról szóló törvény, a parókiális jo-gok gyakorlása: keresztség, konfirmáció,házasságkötés, egyházfenntartói járulék,választási törvény módosítása.

– A Református Pedagógiai Intézet2007. október 12-én és 13-án Kecske-méten tartandó konferenciájára, melynektárgya az egyházi ének és zene oktatása ahitoktatás keretei között a hittan tantárgy

mellett, egyházunk képviseletében ÉdesÁrpád alistáli lelkipásztort delegálja.

– Mivel a rimaszombati Tompa Mi-hály Református Gimnázium idén újranyitott a négyosztályos tagozaton is osz-tályt, megnövekedett az igény a kollégi-umra is. Ezzel összefüggésben a ZsinatiElnökség egyetértett azzal, hogy a Refor-mátus Tudományos Gyűjtemények rak-tárának tartalma átmeneti időre a Rima-szombati Református Egyházközségépületében kerüljön elhelyezésre.

– A Zsinati Tanács ZST-115/2007-esszámú határozatában felhatalmazta Er-délyi Géza püspököt a teológusok 2007.szeptember 1-jei hatállyal történő kihe-lyezésével, illetve a segédlelkészek áthe-lyezésével. A fenti határozat értelmébenErdélyi Géza püspök 2007. szeptember1-jei hatállyal:

Rákos Lóránt segédlelkészt áthelyezteintézeti segédlelkésznek a rimaszombatiZsinati Irodába. Felügyelő lelkésze Er-délyi Géza püspök.

Bihari László Richárd beosztott lel-készt – a Gömöri Református Egyház-megye esperese javaslatára – kinevezte aRimajánosi Református Egyházközséghelyettes lelkészévé.

Molnár Miklós beosztott lelkészt – aGömöri Református Egyházmegye espe-rese javaslatára – kinevezte a FelsővályiReformátus Egyházközség helyettes lel-készévé.

Batta István segédlelkészt áthelyezteintézeti segédlelkésznek a jókai Betle-hem Missziós Központba. Felügyelő lel-késze Uwe-Martin Schmidt intézeti lel-kipásztor.

Alkalmazta Tok Tünde lelkészjelöltet,és kirendelte segédlelkészi szolgálatba aDeáki Református Egyházközségbe. Fel-ügyelő lelkésze Szabóné Híres Erzsébetlelkipásztor.

Alkalmazta Erdélyi Zoltán lelkészje-löltet, és kirendelte segédlelkészi szolgá-latba a Perbetei Református Egyházköz-ségbe. Felügyelő lelkésze Papp Dániellelkipásztor.

Alkalmazta Bugár András lelkészjelöl-tet, és kirendelte segédlelkészi szolgálat-ba a Ipolypásztói Református Egyház-községbe. Felügyelő lelkésze Kiss Pálesperes.

Alkalmazta Abaházi Zsolt lelkészje-löltet, és kirendelte segédlelkészi szolgá-latba a Beretkei Református Egyházköz-ségbe. Felügyelő lelkésze Fazekas Ág-nes lelkipásztor.

Alkalmazta Szopó Ferenc lelkészjelöl-tet, és kirendelte segédlelkészi szolgálat-

ba a Bodrogszentesi Református Egy-házközségbe. Felügyelő lelkésze MolnárIstván helyettes lelkipásztor.

Alkalmazta Miklós Malvína ötödéveslelkészjelöltet, és kirendelte segédlelké-szi szolgálatba a Kálosai ReformátusEgyházközségbe. Felügyelő lelkészeNagy Ákos Róbert esperes.

Alkalmazta Miroslav Kovaľ lelkészje-löltet, és kirendelte segédlelkészi szolgá-latba a Jenkei Református Egyházköz-ségbe. Felügyelő lelkésze Marek Kačkošhelyettes lelkipásztor.

Intézeti lelkipásztorként félállásban al-kalmazta Milen Erzsébet feledi lelki-pásztort, és kirendelte intézeti lelkészneka rimaszombati Tompa Mihály Reformá-tus Gimnáziumba.

A Zsinati Elnökség Erdélyi Géza püs-pöknek a kihelyezések és áthelyezésekkapcsán hozott határozatait tudomásulvette, és a Zsinati Tanács elé terjeszti.

– Tudomásul vette, hogy a püspök és afőgondnok saját alapjuk terhére 180 ezerkorona támogatást hagyott jóvá az Újhe-lyi Református Egyházközség templo-mának építésére.

– Kész Tóbiás Attila prágai segédlel-késszel az USA-ba egy évre történő kiu-tazása kapcsán közös megegyezés alap-ján felbontani a munkaszerződését.2007. november 1-jei hatállyal segédlel-készként alkalmazza Prágában BodnárNoémi teológiai hallgatót. Felügyelő lel-késze Géresi Róbert lelkipásztor.

– A nyitrai kollégiumba történő elhe-lyezésnél kiemelten támogatja az egyhá-zi iskoláinkból kikerülő, illetve reformá-tus kérelmezőket.

– Felszólítja az egyházközségek el-nökségeit, hogy – saját érdekükben –egészítsék ki a parókiális könyvtárat amost kiadott, Tankó László által összeál-lított szlovák–magyar, magyar–szlovákszótárral.

– Jóváhagyta, hogy egyházunk szerző-dést köt az Általános Egészségbiztosító-val.

– Tudomásul vette, hogy a püspök és afőgondnok saját alapjuk terhére 6000,-szlovák korona támogatást hagyott jóváa Kassai Gyermekkórház Theodora Hell-brugg Gyermekközpontjának. A támoga-tást a gyermekközpont kizárólag BéresAndrea fizioterapeuta továbbképzésénekfinanszírozására használhatja.

– Ajánlja az egyházmegyék elöljárói-nak, hogy – mihelyt egyházközségi szin-ten végbement a tisztújítás – első lépés-ben egyházmegyei szinten szervezzékmeg a presbiteri szövetséget.

2007. október Kálvinista Szemle 11

A Zsinati Elnökség 34. üléséről

TÁJÉK

OZTATÁS

Hálaadó istentiszteletre gyülekeztekJabloncán a hívek július 1-jén, mégpedigaz 50–60 éve konfirmált testvérek talál-kozójára. Siposné Várady Klára lelki-pásztor a 2Sám 22,1–3 alapján hirdetteaz Igét. Hangsúlyozta, hogy Dávid életé-nek nagy tapasztalatát mondja el, mikormegfogalmazza: „az Úr az én kőszik-lám”. Ez megnyugtatja, mert bármi tör-ténik is, a kőszikla a változhatatlan bizo-nyosság jelképe. A hit volt erőssége kon-firmandus testvéreinknek is a nehéz

időkben. Körülöttünk minden változik,nemzedékek jönnek-mennek, de Istenugyanaz marad. Sok barát, ismerős, olta-lom elmarad mellőlünk, de Isten oltalmamindig velünk marad.

Az igehirdetés után a jubilánsok meg-erősítették fogadalmukat, és közös úrva-csorázással folytatódott az istentisztelet.A gyülekezet emléklappal és virággalkedveskedett az ünnepelteknek. KovácsBianka szavalattal köszöntötte az egy-begyűlteket. Az istentisztelet után szere-tetvendégséggel folytatódott a találkozó.Szeretettel emlékeztünk azokra is, akikmár nem lehettek közöttünk. A régi fény-képek, történetek segítségével újra ele-venné vált a kátéoktatás, a lelkész, a ta-

nítványok együvé tartozása. Isten áldottaalkalom volt, egymás hite által épültünk.

Isten vigasztaló szeretete ölelje át test-véreinket, és enyhítse öregségük terhét!

–svk–

2007. október12 Kálvinista Szemle

JabloncaA múltról és a jelenről szólt az ünnep

TUDÓSÍTÁS

„Erőm és énekem az Úr, megszabadí-tott engem. Ő az én Istenem, őt dicső-ítem, atyám Istene, őt magasztalom“(2Móz 15,2).

Az igét szívünkbe zárva ültünk csen-desen az alistáli templom padjaiban azországos kántorképző tanfolyam kezdőáhítatán. Kíváncsian fürkésztem az isme-rős és ismeretlen arcokat. Vajon milyenközösség leszünk? Hogyan éljük majdmeg a napokat? De már a bemutatkozásalkalmával megnyugvással értettemmeg, hogy ugyanaz a lelkület vezéreltbennünket. Azért indultunk erre a fela-datra, hogy tudásunkat gyarapítva mégbuzgóbban szolgálhassuk és dicsérhes-sük Istenünket.

Minden napunkat elcsendesedéssel,áhítattal kezdtük. Énekszóval és zsoltár-olvasmánnyal nyitogattuk szíveinket,majd egy fohásszal kértünk áldást az újnapra, új feladatokra. Ebben a remény-ségben kezdődhetett meg a tanítás, a ta-nulás. Kinek-kinek a képzettségi szintjé-hez mérten voltak tantárgyai, amik gon-

dos pontossággal úgy voltak beosztva,hogy szinte minden órában és terembenszüntelen folyhatott a tanulás.

Az alistáli református iskola szünidő-ben csendes tantermei zeneszótól lettekhangosak, mikor gyakoroltuk a harmóni-umon és villanyorgonán való játékot. Azegyháziének-órákon tisztán tárult elénk,hogy mekkora kincs zsoltáraink és dicsé-reteink minden egyes szava, dallama.Az imaház nagyterme alkalmas helyetnyújtott arra, hogy visszatekintsünk a ze-netörténetbe, s hogy „hegyezzük” a füle-inket zeneelmélet és összhangzattanórán. Itt ismerkedhettünk meg a karveze-tés rejtett dimenzióival, és igyekezhet-tünk egy szívvel és szájjal énekelni a kó-ruspróbákon. Az orgonajátékot a temp-lomban volt mód gyakorolni, alázattal ta-nulgatni megszólaltatni ezt a gyönyörűhangszert. Új ismeretekkel és élmé-nyekkel feltöltődve, hálás szívvel álltunkmeg minden nap az esti csendes áhítato-kon, amelyekre a környező falvakból ér-keztek hozzánk lelkipásztorok. Egy este

Kulcsodra látogattunk el, ahol zenés áhí-tattal egybekötött képkiállításon vettünkrészt. Egy előadás alkalmával pedig játé-kosan tapasztalhattuk meg a gyerme-kekkel való zenés foglalkozás csodás vi-lágát. Az első közös szolgálatunkraörömmel és várakozással készülődtünk,amikor kórusunkkal az apácaszakállasigyülekezetben énekelhettünk a vasárnapiistentiszteleten.

Az utolsó hét napjai már egyre több iz-galommal teltek meg. Szorgalmasan ele-venítgettük fel a tanultakat, hogy a vizs-gákon helytállhassunk. Igazi közösséggékovácsolódva lehettünk tanúi egymásépülésének. A vasárnapi záró-istentiszte-leten zengedezve köszönhettük az eltelthárom hét örömmel, élményekkel teljesnapjait, de fáradalmait és megpróbáltatá-sait is türelmes és kitartó oktatóinknak,de mindenekelőtt a mi Urunknak. Aző kegyelme formál és tesz késszé ben-nünket, hogy kántorokként részei lehes-sünk a gyülekezeteknek. Énekekkel ésszép harmóniákkal így szolgálhatunk vi-gadozva az Úrnak. „Mert jó az Úr, örök-ké tart szeretete, és hűsége nemzedékrőlnemzedékre“ (Zsolt 100,5).

Nagy Andrea

AlistálEgy folyamat újabb állomása

2007. július 15-e rendkívül jelentősnap volt a Gömöri Református Egyház-megye életében. A Debreceni Reformá-tus Nagytemplom Toronygalériájábanekkor nyitotta meg dr. Bölcskei Gusz-táv püspök azt a fotókiállítást, melyen aBorsod-gömöri Református Egyházme-gye és a felvidéki gömöri egyházmegyelegszebb templomaiban gyönyörködhe-tett az érdeklődő közönség. A jelenlevő-ket köszöntötte Csomós József tiszánin-neni püspök, Gazda István, a Borsod-gömöri Református Egyházmegye espe-rese és Nagy Ákos Róbert, a GömöriReformátus Egyházmegye esperese.

Ekhardt Júlia művészi fotói a maguktermészetes szépségében mutatták betemplomainkat, melyek közül több felú-jításra vár és segítségért kiált, de mégígy is értékes kincsei a magyarságnak.

A kiállítás megszervezéséért és támo-gatásáért köszönetet kell mondanunkGazda Istvánnak, aki lehetővé tette,hogy kilépve a gömöri hegyek és dom-bok zárt világából, megmutassuk értéke-inket. Bízunk abban, hogy a két gömöriegyházmegye együttműködése – e bizta-tó kezdet után – több gyümölcsöt is hozmajd!

Nagyné Révész Andrea

DebrecenFényképkiállítás

Augusztus 26-án meghatóanzengett ajkunkról az ének, amikorIsten kegyelméből az új kenyérértvaló hálaadó istentiszteletenmegkülönböztetett tisztelettel ésszeretettel üdvözölhettük azonjubiláns testvéreinket, kik ezelőtthatvan esztendővel az úrasztalátkörülállva vallást tettek hitükről.

1947-ben tizenhét ifjú ígérte meg,hogy Jézus Krisztusnak igaz követője,református anyaszentegyházunknak hű-séges, áldozatra kész híve lesz. Tízenmájusban, heten pedig augusztusbankonfirmáltak. Ez utóbbi konfirmációrahajdan azért került sor, mert kezdetét vet-te a kitelepítés, s mielőtt Czibor Józseflelkipásztor is útnak indult volna, még azúrasztala köré szólította azokat is, akik-nek a vallástétele egyébként a következőesztendőben lett volna esedékes.

Szabóné Híres Erzsébet lelkésznőigehirdetésében kiemelte a hajótöréstszenvedett Pál apostol hitét, aki mindennehézség ellenére hitte és vallotta, hogymindnyájan Isten kezében vannak, s nemvész el senki, csak a rakomány és a hajó.A legdrágább, az élet, megmarad. Mi is,mikor hálát adtunk Isten megtartó ke-gyelméért, csendben emlékeztünk a tör-ténelem azon nagy viharára, amely csalá-dok nyugodt hajóját törte szét. 1947-ben

a lakosságcsere miatt sok család szenve-dett „hajótörést”, gyülekezetünk is meg-csappant. Mind az itthon maradottak,mind a határon túliak korán megismertéka szenvedést, a nélkülözést, a hiányt, abizonytalanságot. Azonban a legdrágábbérték, az ember, akit Isten saját vérén vá-sárolt meg, megmaradt hitébe kapasz-kodva, hiszen mi más tartotta volna megjubilánsainkat is, ha nem az a hit, amely-ről bizonyságot tettek. „Erőm és pajzsom

az Úr, benne bízik szívem. Ő megsegített,ezért vidám a szívem, és énekelve adokneki hálát” (Zsolt 28,7). Ez az a hit, melyképessé tette őket, hogy átvészeljék avihart.

Az igehirdetés után ünnepeltjeink Istenés a gyülekezet színe előtt megerősítettékegykori fogadalmukat, s könnyes szem-mel fogadták az áldást – az emléklap és avirág kíséretében.

A megterített úrasztala előtt SándorVeronika lelkésznő a Filippiekhez írottlevélből kiemelte: „Mindenre van erőm aKrisztusban, aki megerősít engem” (4,13). A kegyelem asztalánál állva eztmindnyájan megtapasztalhatjuk. A

S z e n t l é l e kmunkálkodá-sán keresztülátélhetjük, a-hogyan bűne-ink bocsána-tot nyernek,és a szent je-gyekkel élveerőt kapunkIstentől. Attólaz Úrtól, akimár e földi é-

letutunk során táplál minket az örök élet-re. Egyedül a hit az, amibe belekapasz-kodhatunk, amit mindig magunkkal vi-hetünk útravalóul, mert bár sok mindentelvehetnek tőlünk, de Istentől, hitünktőlnem szakíthatnak el. Isten iránti hálávalma már kimondhatjuk, a legfontosabbat,a nélkülözhetetlent testvéreink magukkalvitték. Ennek bizonyítéka volt a hálaadóistentisztelet, mivel mindazok, kik Istenkegyelméből megélhették az ünneplést,szeretettel jöttek vissza, szeretettel tértekhaza. Legyen ez élő bizonyíték mindnyá-junk számára, hogy Istentől nem szakít-hat el minket semmi és senki, Urunkmindenhova velünk jön, kézen fogva ve-zet és erősít. Táplál minket lelkileg, gon-dot visel rólunk testileg is a mindennapikenyérrel.

Templomi együttlétünk nemzeti imád-ságunk eléneklésével zárult. Az istentisz-telet után szeretetvendégséggel várta ajelenlévőket a gyülekezet. (Ezúton is kö-szönjük kedvességüket, szeretetüket.) Akéső délutánba nyúló szeretetvendégsé-günket egy rövid időre megszakítottuk,hogy kegyelettel és tisztelettel álljunkmeg mindazok sírja mellett, akik márnem lehettek együtt ünneplő társaikkal,de egykor együtt indultak útjukra hitükbekapaszkodva.

Gondviselő Istenünknek legyen hálaezért a felejthetetlen hálaadó örömünne-pért!

Sándor Veronika

2007. október Kálvinista Szemle 13

TUDÓSÍTÁ

S

DeákiEmlékeztünk és hálát adtunk

Gyülekezetünkben már hagyo-mány a nyári közös kirándulás.Ebben az évben Magyarországdélkeleti részét választottuk úticélként. Negyvenhatan indultunkútnak, főként Baracskáról. Cé-lunk a közösségünk építése,nemzeti öntudatunk ápolása ésmás református gyülekezetekmegismerése volt.

Első megállónk Kiskőrösön volt,ezt Kecskemét követte. A városházatanácsterméből kifelé jövet volt sze-rencsénk hallani a nevezetes ha-rangjátékot is.

Hódmezővásárhelyre, ahol a szál-láshelyünk volt, estére érkeztünkmeg. Itt a református gimnázium kol-légiumának igazgatója, Nagy BalóCsaba fogadott minket nagy szere-tettel. Másnap Ópusztaszert látogat-tuk meg, ahol a Nemzeti Park és aFeszty-körkép mindenkit elkáprázta-tott. Házigazdánk este hamisítatlan

székelygulyást készített számunkra,melynek falatozása közben élmé-nyeinket rendezgettük.

Vasárnap reggel a susáni gyüleke-zet vendégei voltunk egy közös is-tentisztelet erejéig. Köszönet az alkal-mi kántorunknak nemes szolgála-táért! Ezt követően voltak, akik füröd-ni szerettek volna, mások Szegedreutaztak városnézés céljából. Néhá-nyan (köztük jómagam is) a házigaz-da kíséretében Hódmezővásár-hely nevezetességeit néztük meg. ABethlen Gábor Gimnázium falai köztfelemelő érzés volt reformátusnaklenni. Bár minden gimnáziumunk ilyszellemi műhely tudna lenni!

Isten gondunkat viselte az úton, ésezért is hálával tartozunk neki. Megazért is, hogy belül megint gazda-godhattunk. Reméljük, jövőre is al-kalmunk lesz a testi-lelki épülésre.

Kovács Barnabás

Barsbaracska–Kelet-MagyarországNem csak kirándulás volt

2007. október14 Kálvinista Szemle

Mintegy fél éve ismert volt márelőttünk a Magyarországon élőSzombathy család azon szándéka,hogy nálunk, Nagyráskán gyülekezetikönyvtárat szeretnének alapítani.Természetesen ezen szándék nemelőzmények nélküli, hiszen a családjelenlétének kezdete hatvan évnyirenyúlik vissza községünk és gyü-lekezetünk történetében.

1927 és 1947 között volt a gyülekezetkántortanítója néhai Szombathy Sán-dor. Nevéhez fűződik a gyülekezeti is-kola megmaradása egészen a háborúsidők végéig. Ő és az akkori lelkész, Kali-tza Dénes, azokban a rendkívüli idők-ben, amikor sokszor változtak az ország-és egyházmegyei határok, amikor a poli-tika sokkal inkább az állami (szlovák)iskolát támogatta, mindvégig küzdötteka gyülekezet és az iskola megmaradásá-ért. Szándékuknak csak a reszlovakizá-ciós törvény vetett véget. Szombathy ta-nító nem volt hajlandó reszlovakizálni,ezért állást nem kapott, az iskolát felszá-molták, a család Magyarországra költö-zött.

2007. augusztus 26-án, bár más formá-ban, mégis újra elkezdődött valami abbóla reformációi hagyományból, hogy aholtemplom van, ott iskolának is lennie kell.A templom mellett könyvtárat avattunkfel ünnepi istentisztelet keretében. Igéthirdetett Szombathy Gyula nyugalma-zott lelkipásztor, aki az Ároni áldásbólvett textussal emlékezett a gyülekezetbeneltöltött gyermekévekre és kívánt a jelen-

legi gyülekezetnek is áldást, békességet.Az ünneplő sereg ezután a bibliateremelőtt kérte Isten áldását a megalapítottkönyvtárra, amely a Szombathy SándorGyülekezeti Könyvtár nevet kapta.

A könyvtár adományozásáról a Szom-bathy család tagjai és a gyülekezet elnök-sége adománylevelet írtak alá, melyben

rögzítik a több mint félezer könyv ado-mányozásának és kezelésének szabálya-it.

A Prédikátor írja könyvének végén: „Asok könyv írásának nincs vége, és a sokgondolkodás elfárasztja a testet” (Préd

12,12b). Reméljük, hogy a gyülekeze-tünkben ezután a sok könyv olvasásánaksem lesz vége, hogy olyan iskola leszszámunkra ez a könyvtár, ahol a gondol-kodásba fáradunk bele.

A könyvek gyűjtése a Szombathy csa-lád részéről tovább folytatódik. Ezúton iskérjük a gyülekezetünkből elszármazott

testvéreinket, hogy lehetőségeik szerinttámogassák könyvadománnyal könyvtá-runkat, hiszen: „Nagyobb boldogság ad-ni, mint kapni” (ApCsel 20,35).

Tarr Ferdinánd

A nagyidai református gyülekezet évekóta tart fenn kapcsolatot az Erdélyben le-vő györgyfalvai testvérgyülekezetével.Györgyfalva Kolozsvár közvetlen szom-szédságában található. Az első találko-zásra még 1996-ban került sor, amikora Magyar Reformátusok III. Világtalál-kozója alkalmából ez a gyülekezet foga-dott bennünket. Azóta már többször is ta-lálkoztunk, kölcsönösen látogatjuk egy-mást.

A legutóbbi találkozóra szeptemberelején került sor, amelyen a nagyidaigyülekezet tagjain kívül a sacai és azabaújszinai gyülekezet tagjai közül istöbben részt vettek. Az autóbusz szep-tember 5-én este indult, és másnap reg-gelre értünk Györgyfalvára. A vendéglá-tó családok, élükön a lelkipásztorral, An-tal Csabával, már türelmetlenül vártakbennünket. Akik nem először jártak

Györgyfalván, azok az ismerős családok-nál lettek elszállásolva, a többieket pedigúj vendéglátók fogadták. Nagy volt azöröm, hogy újra találkozhattunk. A naphátralevő részét a családok körében töl-töttük, hogy elmondhassuk egymásnaka legutóbbi találkozás óta történteket.

Másnap kirándulásra hívtak bennünketvendéglátóink. Mivel Kolozsvárott mártöbbször jártunk, ez alkalommal Nagy-szeben és Gyulafehérvár nevezetességeitlátogattuk meg. Nagyszebenben (ekkortartották a városban a 3. Európai Ökume-nikus Nagygyűlést) megnéztük a felújí-tott (és másnap fölszentelt) reformátustemplomot, valamint a szász evangéliku-sok templomát. Gyulafehérvárott látoga-tást tettünk a Szent Mihály-székesegy-házban, amely nagy élményt jelentettmindannyiunk számára. A katedrálisbanvan eltemetve a magyar történelem szá-

mos nagy alakja, köztük I. Rákóczi Fe-renc, Hunyadi László és János. A hosszúés egy kicsit fárasztó kirándulásról visz-szatérve közös vacsorán vettünk részt.

Vasárnap istentiszteletre gyűltünk ösz-sze a református templomban. Lelkipász-torunk, Szabó Krisztián az 1Móz 28,10–13 alapján szolgált igehirdetéssel.Azt követte csoportunk rövid programja,melyben versekkel és énekszóval kö-szöntöttük a gyülekezetet, majd átadtukajándékunkat, egy Bibliát, amelynek ez-után a györgyfalvai templom úrasztalánlesz állandó helye és szolgálata.

Az istentiszteletet követő ízletes ebédután hazafelé kellett vennünk utunkat.Nehéz volt a búcsú, de mégis örömteli,mert úgy éreztük, hogy ismét gazdagab-ban térhetünk haza Erdélyből. Hisszük,hogy Isten ad még számos alkalmat atestvéreinkkel való találkozásra. Minde-nért övé legyen a dicsőség!

Csáji István

NagyráskaGyülekezeti könyvtárat avattunk

Nagyida–GyörgyfalvaÚjra együtt!

TUDÓSÍTÁS

A Szombathy, a Kalitza és a Horkay család tagjai a nagyráskai templom előtt

Az elmúlás szomorú érzésével,de egyben a feltámadásba és azörök életbe vetett reménységgelvettünk búcsút 2007. július 30-án akomáromi református temetőbenFekésházy Gyula nyugalmazottlelkipásztortól, aki életének 82.évében visszaadta lelkét Teremtő-jének.

Nemcsak a család veszítette el aszerető szívű, gondoskodó és ag-gódó kedvest, hanem egyházunkis Krisztusnak egy hűséges bi-zonyságtevőjét, aki a nehéz körül-mények között is meg tudott ma-radni az emberlétnek azon a kes-keny útján, amelyen nagyon nehéza járás.

Hitéhez kapcsolódó mély igaz-ságérzete s a tanulmányai általmegszerzett ismeretei ajándékotjelentettek a családban, az egy-házban és mindenütt, ahol csakforgolódott. Alázata és szerénysé-ge, meggondoltsága és higgadtsá-ga nagy erőt adott mindenkor sza-vainak.

1926. február 3-án Mokcsamo-gyoróson született. Életére nagyhatással voltak a sárospataki kol-légiumban eltöltött évek. Ottani ta-nulmányainak nem engedett meg-

felelő befejezést a háború és azazt követő nehéz időszak, ezért1951-től Prágában a Comenius Te-ológiai Fakultáson tanult tovább.

Befejezve tanulmányait a püspö-ki iroda titkára lett Kassán, miköz-ben szolgált Alsó- és Felsőláncon,Buzitán és Restén. 1954. novem-berétől – amellett, hogy maradtpüspöki titkár – a zeherje-alsópo-korágyi társegyházban hirdette Is-ten Igéjét. Majd tizenkét éven ke-resztül a nemesradnóti gyülekezetlelkipásztora volt. 1973 őszén anegyedi gyülekezet választottameg lelkipásztorául, ahol hűsége-sen végezte a szolgálatokat azegyházmegyei tisztségekkel ésmegbízatásokkal együtt 1998-ig,

nyugdíjba vonulásáig. Nyugdíjaséveit hitvestársával együtt Komá-romban töltötte, ahol a helyi gyü-lekezetben hűséges és odaadógyülekezeti tagként erősítette aközösséget, s felkérésre nemcsaka templomban szólalt meg mégnéhányszor, hanem több éven ke-resztül az idősek otthonában hir-dette az evangéliumot.

A nagy hirtelenséggel jelentkezőbetegség gyorsan felemésztetteerejét. Megbékélve mindennel ésmindenkivel 2007. július 25-én ott-honában visszaadta lelkét teremtőUrának.

A gyászistentiszteleten minda-zok jelen voltak, akik tisztelték ésszerették őt. A feltámadás evangé-liumát dr. Erdélyi Géza, egyházunkpüspöke a Jn 6,37–40 alapján hir-dette. A sírnál Fazekas László püs-pökhelyettes, komáromi lelkipász-tor olvasta fel Pál apostol szeretet-himnuszát a Korinthusiakhoz írottlevélből, majd Nagy Zsolt lelki-pásztor a negyedi gyülekezet ne-vében búcsúzott Krisztus hűségesszolgájától.

Szolgatársunk emlékét szívünk-ben őrizzük!

–fl–

2007. október Kálvinista Szemle 15

NEKROLÓG

Burszki József nyugalmazott re-formátus lelkipásztor 1919. június24-én született egy háromgyerme-kes juhászcsaládban a Gömör me-gyei Dúlházán. Iskoláit Bátkában,Sajógömörön és Rimaszombatbanvégezte, ahol 1940-ben az Egye-sült Protestáns Gimnáziumbanérettségizett. Lelkészi oklevelét1945. szeptember 25-én vette át anagy hírű Sárospataki ReformátusTeológiai Akadémián. Pályafutásá-nak színterei Nagybalog, Feled ésGömörszkáros voltak. Boldog há-zasságát, melyet hitvestársával,Kovács Olgával kötött, az Úr kétgyermekkel, Erzsébettel és József-fel áldotta meg. Élete utolsó háromévtizedét rimaszombati otthoná-ban töltötte, a legutóbbi eszten-dőkben kedvesei gondviseléséreszorult. Szeretteitől körülvéve,2007. július 28-án, életének 89.esztendejében adta vissza nemeslelkét Teremtőjének.

Búcsúztatása július 31-én volt arimaszombati temető ravatalozójá-ban. Az igehirdetés szolgálatát aszolgatárs koporsója felett ErdélyiGéza püspök végezte. A Jób 16,22–23 alapján tartott vigasztaló be-szédében hitet tett az élet Istentől

való szentsége mellett. Felidézte aBurszki Józseffel való első találko-zását, amikor is mélyen megragad-ta a megboldogult személyiségé-nek az a varázsa, amelyet minden-ki megtapasztalt, aki vele valaha istalálkozott. Utalt a kibocsátó almamater, a sárospataki kollégiumemberbarát küldetésére, mely általaz egyszerű sorsú, tehetséges nö-vendékek számára is lehetővé válta felemelkedés útja, akárcsak arra,hogy Burszki József prédikációiüzenetét a gömöri nép nyelvén,mindenki számára közérthető mó-don fogalmazta meg. Felvázolta amegboldogult küzdelmes életútját,utalva béketűrésére, kiváltképpenaz elmúlt rendszer sokféle meg-

próbáltatásai között. A gyászgyü-lekezet elé példaképpen állította amegboldogult leánygyermekénekáldozatos törődését, aki sikerespedagógiai pályáját feladva, nagyodaadással viselt gondot szülei-ről. A püspök-igehirdető kifejeztehitbeli meggyőződését, hogy bár ajóbi ige elégikus módon fejezi ki amindenkori ember osztályrészét, amegváltottaknak a Főpásztor, Jé-zus Krisztus engesztelő halála ésdicsőséges feltámadása által méghalálukban is reménységük van.

Lelkipásztor testvérünk sírját aboldog feltámadás lelkületévelvették körül az általa pásztoroltgyülekezetekből érkezettek, a ri-maszombati hívek, valamint ahelybeli magyarság képviselői.Életének magvetése legyen áldottGömör-szerte, ahol csak Isten Igé-jét hirdette! Szeretteit ölelje át aminden vigasztalás Ura!

A mi osztályrészünk pedig az Is-ten iránti hála, az emlékezés és azÚr Igéjének vigasztalása: „Mostazért megmarad a hit, a remény, aszeretet, e három; ezek közül pe-dig a legnagyobb a szeretet” (1Kor13,13).

Tóth László

FEKÉSHÁZY GYULA(1926–2007)

BURSZKI JÓZSEF(1919–2007)

KÁLVINISTA SZEMLEA Szlovákiai Református KeresztyénEgyház hivatalos lapja. Kiadja a

Zsinati Elnökség (Jókai u. 34, 945 01Komárno). Megjelenik havonta.Fõszerkesztõ: Dr. Erdélyi Géza

Szerkesztõ: A. Kis BélaTitkár és lapterjesztõ: Kis Lucia

Elõfizethetõ a szerkesztõség címén ésa református lelkészi hivatalokban.Elõfizetési díj: egy évre 120 korona.A lapterjesztést a szerkesztõség végzi:930 10 Dolný Štál (Alistál) 386E-mail: akisbela@ba.telecom.sk

Telefon: 031/55 90 141 (egyben faxés üzenetrögzítõ is)

A kéziratokat nem õrizzük meg, nemküldjük vissza, rövidítésük és szerkesz-

tésük jogát fenntartjuk.Nyomdai elõkészítés: A. Kis Béla

Nyomja: Reproffset, DunaszerdahelyISSN: 1335-7298

Regisztrációs szám: SÚTI 15/6

KÖZLEMÉNYEK H Í R E K ESEMÉNYEK

Szomorú eseményre gyülekez-tünk össze augusztus 2-án anagytoronyai református temp-lomban, hogy végső búcsút ve-gyünk megboldogult Mentó Ele-mér nagytoronyai gondnok test-vérünktől, aki rövid, súlyos beteg-ség után, 2007. július 29-én adtavissza lelkét teremtő Urának.

Testvérünk 1982-től töltött bepresbiteri, majd 1999-től gondnokitisztet a nagytoronyai reformátusegyházközségben. Ezen idő alattfáradhatatlanul és önzetlenül szol-gálta Urát. Munkásságának, tenniakarásának nyomát jelzi a parókiaés a templom előtt megújított kő-kerítés, a kikövezett parókiaudvarés a templom elkezdett renoválá-sa, amelyet sajnos immáron nél-küle kell befejeznünk.

Temetésén Molnár Elemér, aZempléni Református Egyházme-gye esperese hirdette Urunk vi-gasztaló igéjét a gyászoló család,a megárvult egyházközség tagjaiés a népes gyászoló, végtisztes-séget tevő gyülekezet előtt a Fil 1,21 alapján. Kiemelte, hogy e ko-porsónál reménykedhetünk ab-ban, hogy távozó testvérünknekélő hite volt, ami erőt adott nekiszolgálata betöltéséhez, majd be-tegsége hordozásához. Ezek utána gyülekezet lelkésze, jelen sorokírója szólt, ak