1

Report from the Iron Mountain[A tanulmányt tömörítve ismertetjük. A szószerint átvett részleteketidézőjelben közöljük.]

A tanulmány önmaga által megjelölt célja feltárni a társadalomstabilizálásának különböző módozatait. A társadalom kifejezést aszerzők a kormányzás szinonimájaként használják, a stabilizáció pedigmegőrzést, fenntartást jelent a szóhasználatukban. Már a Jelentésneknevezett tanulmány elején világossá válik, hogy készítőinek céljaazoknak a módozatoknak az elemzése, ahogyan egy kormányzatirendszer uralmon maradhat, ahogyan ellenőrizni tudja polgárait, ésahogyan meg tudja akadályozni, hogy fellázadjanak ellene. Atanulmány mellőzi az erkölcs figyelembevételét, és nem foglalkozik ajó vagy a rossz kérdéseivel. Hasonlóan mellőzi a szabadság és azemberi jogok kérdéskörét, az ideológiai megközelítést, a hazafiság ésa vallási értékrendszer szempontjait. Kizárólag a hatalommegtartására összpontosít. Erről így ír a Jelentés:

"A korábbi tanulmányok - mint megdönthetetlen értéket -kívánatosnak tartották a társadalmi békét, fontosnak az emberiéletet, a demokratikus intézmények felsőbbrendűségét, alegnagyobb "jót" a legtöbb ember számára, az egyén"méltóságát", a maximális és tartós egészséget, és a többihasonló előfeltevést, hogy velük igazolják a társadalmi békévelkapcsolatos kutatások szükségességét. Mi ezt nem tartottukfontosnak. Gondolkodásunkban kísérletet tettünk atermészettudományos módszerek alkalmazására. Ennek nem akvantifikáció a fő jellemzője, ahogyan azt széleskörben hiszik,hanem Whitehead szavaival kifejezve az, hogy "mellőz mindenértékítéletet; minden esztétikai és morális megítélést."

A Jelentés szerint a múltban a háború volt az egyedülimegbízható eszköz ennek a célnak az elérésére. Csak háború, vagyháborús fenyegetés idején bizonyultak elég engedékenynek a

2

tömegek arra, hogy panasz nélkül viseljék a kormányzat igáját. Azellenség hódításától és az általa való kirablástól való félelem szintebármilyen tehernek az elviselését elfogadhatóvá teszi. A háborúalkalmas az emberi szenvedélyek, és a nemzet vezetőihez fűződőhazafias érzések felkeltésére. A győzelem érdekében a polgárokkészek meghozni minden áldozatot. Az ellenszegülést árulásnaktekintik. Béke idején azonban neheztelnek a magas adókért, abürokratikus beavatkozásokért, és azért, ha hiányzik valami. Atömegek, amikor nem tisztelik vezetőiket, akkor veszélyessé válnak.Egyetlen kormányzat sem maradt fenn hosszabb időn át ellenségekés fegyveres konfliktus nélkül. A háború éppen ezért mindigelengedhetetlen feltétele volt a "társadalom stabilizálásának". AJelentés szó szerint ezeket írja:

"A háború nemcsak lényeges a nemzetek, mint politikaiképződmények, létezéséhez, hanem nélkülözhetetlen szilárdpolitikai struktúrájuknak a fennmaradásához is. Enélkül egyetlenkormány sem volt képes elérni, hogy a társadalombelenyugodjon a "legitimációjába", vagy elismerje jogát azuralomhoz. A háború lehetősége nyújtja a külső kényszerűségérzését, amely nélkül egyetlen kormányzat sem tudja hosszabbidőn át megtartani a hatalmat. A történelem példák sorávalbizonyítja, hogy az a rendszer, amely nem volt képes hitelesenfenntartani a háborús fenyegetettséget, az felbomlott amagánérdekek ereje, a társadalmi igazságtalanság általkiváltott ellenállás, vagy más dezintegráló tényezőkkövetkeztében. A társadalom struktúrája számára a háborúsfenyegetettség a fő politikai stabilizáló tényező... Ez lehetővétette a társadalmak számára, hogy fenntartsák a szükségesosztálykülönbségeket, és biztosította a polgárok alávetését azállamnak azon származékos háborús jogosítványok segítségével,amelyek benne foglaltatnak a nemzet fogalmában."

3

A társadalmi béke új meghatározása

A Jelentés szerint a történelmi fejlődés olyan pontjáhozközeledünk, amikor már nem működnek a korábbi formulák. Miért?Azért, mert ma már lehetséges olyan világkormányzat létrehozása,amelyben valamennyi nemzet meg lesz fosztva fegyveres erejétől, ésegy világ-hadsereg tartja fenn a rendet. Ezt a helyzetet nevezikbékének. "A béke szó jelentése a mi használatunkban....magábafoglalja az általános és teljes leszerelést." - írja a tanulmány. Eforgatókönyv szerint a független nemzetek megszűnnek, és akormányoknak többé nem lesz lehetőségük háború viselésére. Sorkerülhet a világ-hadsereg katonai akcióira az engedetlen politikaialrendszerek ellen, de ezeket békefenntartó műveleteknek fogjákhívni, és a katonákat pedig békefenntartóknak. Mindegy, hogymennyi érték lesz elpusztítva, és mennyi vér kerül kiontásra, alőszernek használt golyók "békés" golyók lesznek, a bombák pedig -szükségesetén, még az atombombák is - "békés" bombák.

A jelentés ezt követően felteszi a kérdést, hogy lesz-e a jövőbenvalami, ami megfelelően helyettesítheti a háborút? Mit használhategy helyi kormányzat - és mit a világ kormányzat - a saját magalegitimizálására és hatalmon tartására? A tanulmány azt tűzte magaelé, hogy megválaszolja ezeket a kérdéseket.

A szolgaság kifinomult formája

A kötelező katonai szolgálattal kapcsolatosan rámutat atanulmány arra, hogy az állandó hadseregek egyik előnye, hogylehetővé teszi a kormányzat számára a máskéntgondolkodó éstársadalomellenes elemek elhelyezését. Békeidőben akényszermunka-zászlóaljaknak azt lehet mondani, hogy a szegénységellen küzdenek, hogy tisztává teszik földünket, hogy a gazdaságottámogatják, hogy a közjót szolgálják valamilyen módon. Valamennyiteenagert be kell vonni a szolgálatba, különösen életüknek abban aszakában, amikor leginkább hajlamosak szembeszállni a tekintéllyel.

4

Idősebb embereket is be kell sorozni, hogy ledolgozzák azadóhátralékukat vagy pénzbüntetésüket. A másként gondolkodókatsúlyos bírságokkal kell sújtani a "politikai gyűlölködésért" és"politikailag helytelen" magatartásukért úgy, hogy végülvalamennyien a kényszermunka-egységekbe kerüljenek. Erről ezttartalmazza a jelentés:

"Megvizsgáljuk az idő próbáját kiállt katonai intézményeketazért, hogy a társadalmi struktúrában elfogadható szerepetbiztosítsanak az antiszociális elemek számára... A jelenlegieufémisztikus kliséknek - "ifjúsági bűnözés" és "elidegenedés" -minden korban megvannak a megfelelőik. A korábbi időkben akatonaság foglalkozott ezekkel a jelenségekkel rendszerintzsaroló bandák vagy nyílt szolgaságba taszítás útján, anélkül,hogy bonyolították volna a dolgot a jog által előírt kötelezőeljárási szabályokkal...

A legtöbb javaslat, amely a társadalomtól elidegenedett elemekellenőrzésének a háború utáni problémájával foglalkozik,megoldásként - így vagy úgy - a "Békehadtest" valamelyikvariánsához jut el, vagy az úgynevezett "Munkahadtestekhez".Úgy tekintik a társadalmilag elégedetlen, a gazdaságilagfelkészületlen, a lelkileg nehezen kezelhető, a kemény maghoztartozó "delikvenseket", a javíthatatlan "rendbontókat" és atársadalom munkába nem állítható részét, mint akik valamiképpátalakíthatóak a társadalom szolgálatára többé-kevésbéalkalmas egyénekké olyan fegyelmezés által, amelynek amodellje a katonai szolgálat..."

A társadalom potenciális ellenségeinek a kontrolljára továbbilehetséges megoldás a rabszolgaságnak az újra-bevezetésevalamilyen álcázott formában, amely összeegyeztethető a moderntechnológiával és a politikai folyamatokkal... Több mint valószínű,hogy a rabszolgaság kifinomult formájának a kifejlesztése a békevilágában a társadalmi kontroll elengedhetetlen feltétele lesz. Tény,

5

hogy meglepően kevés változtatás szükséges ahhoz, hogy a katonaifegyelmi szabályzat át legyen alakítva a szolgaságba taszításeufémisztikus formájává; az első logikai lépés lenne az "univerzális"katonai szolgálat valamilyen formájának a bevezetése.

A véres játékok

A tanulmány megvizsgálja azokat a lehetőségeket, amelyek általa közönséget le lehet kötni olyan tartalmatlan, léha aktivitással,amely elvonja tőle az időt, hogy részt vegyen a politikai küzdelembenvagy az ellenállásban. Közönséges játékprogramok a médiumokban,pornográfia és a helyzetbohózatok fontos szerepet játszhatnak, de avéres játékprogramok tekinthetők a legtöbbet ígérő lehetőségnekvalamennyi közül. A véres játékok olyan küzdősportok egyének vagycsapatok között, amelyek eléggé erőszakos természetűek ahhoz,hogy a nézők számára lehetővé tegyék frusztrációik (tevékenységükakadályozása miatti kellemetlen, bénító élményeik D. J.) másodkézbőlvaló kiélését. Ezeknek az eseményeknek minimum szenvedélyescsapatlojalitást kell gerjeszteniük a szurkolók részéről, és magukbakell foglalniuk a szereplők részéről a testi fájdalom és sérülésokozásának a lehetőségét. E célból még jobb, ha vérrontásra is sorkerül, és ha még a halál is lehetséges.

Az átlagember betegesen csüng az erőszak és a vér látványán.Ha egy szálloda tetején megjelenik egy öngyilkosjelölt, akkor azösszegyűlt tömeg ütemesen kiabálja: "Ugorj! Ugorj!". Az autókcsaknem megállnak az autópályán, hogy megbámulják egy balesetáldozatait. Amikor a tanulók összeverekednek egy iskolaudvaron,nyomban nézők állják körül a verekedőket. A boksz-, rögbi- éshokimérkőzéseket, az autóversenyeket naponta közvetíti a televízió,lelkes szurkolók millióit vonzva, akik azonnal reagálnak mindenveszélyes pillanatra, minden kemény ökölcsapásra, törött csontra,kiütésre, az elájult vagy esetleg meghalt versenyző elvitelére. Ilymódon oldódik a "társadalommal szembeni" dühük, és átkerül aszembenálló csapatra. A római császárok pontosan ebből a célból

6

hozták létre a cirkuszi játékokat, a gladiátorversenyeket, valamint avadállatok által történő nyilvános kivégzéseket.

Elemezve a véres játékok lehetséges következményeit a"Jelentés az Iron Mountain-ból" megállapítja, hogy nincs a háborútmegfelelően helyettesítő módszer. Kétségtelen, hogy az erőszakossportok hasznos eltérítő eszközök, és ténylegesen lehetővé teszik azürességből fakadó feszültség levezetését, a szenvedélyescsoportlojalitást, de hatásuk a nemzet pszichéjére nem hasonlítható aháborús hisztéria intenzitásához. Amíg nem sikerül jobb alternatíváttalálni, addig a világkormányzat létrehozását el kell halasztani azért,hogy a nemzetek háborút viselhessenek egymással szemben.

Találni egy hiteles, globális fenyegetést

Háború idején a legtöbb polgár panasz nélkül elfogadja alacsonyéletminőségét, és lojális marad a vezetőihez. A háború megfelelőhelyettesítőjének ugyanezt a reakciót kell kiváltania. Éppen ezértolyan új ellenséget kell találni, amely az egész világot fenyegeti, és azellenség általi fenyegetettségnek legalább olyan elrettentőnek kelllennie, mint magának a háborúnak. A Jelentés hangsúlyozza ezt anézőpontot:

"Az elkötelezettséghez ok szükséges; az ok pedig megkívánegy ellenséget. Ez nyilvánvaló; a kritikus pont az, hogy azellenség, amely meghatározza az okot, valóban félelmetes kellhogy legyen. Röviden szólva, az ellenség feltételezetthatalmának - méreteiben és komplexitásában - el kell érnie atársadalomét, hogy megfelelő elkötelezettséget tudjon kiváltanimaga iránt. Ma természetesen ennek a hatalomnak példa nélkülállóan nagynak és félelmetesnek kell lennie."

Az első szempont egy ilyen megfelelő méretű fenyegetéstjelentő globális ellenséggel szemben az volt, hogy nem kell reálisnaklennie. Egy reális fenyegetés természetesen jobb lenne, de egy

7

kitalált fenyegetés is megfelelhet a célnak, feltéve, ha elégmeggyőzőnek és reálisnak tűnik a tömegek számára. A közvéleménysokkal inkább hajlik arra, hogy higgyen a fikciókban, mint mások. Ahiszékenység fontosabb, mint az igazság.

Megvizsgálták a szegénységet, mint egy lehetséges globálisellenséget, de elvetették, mert nem találták elég félelmetesnek. Avilág legtöbb része máris szegénységben él. Csak azok tekintenékglobális fenyegetésnek, akik még soha nem tapasztalták meg, mi aszegénység. Az emberiség többi része számára ez a mindennapi életmegszokott ténye.

Komoly figyelmet szenteltek annak az elképzelésnek, hogy avilágűrből idegenek inváziót hajtanak végre a Földön. A jelentésmegemlíti, hogy ebben az irányban már több kísérletet is végeztek. Aközönség reagálása azonban nem volt eléggé kiszámítható, mert afenyegetés nem volt eléggé "hiteles". Erről ezt írja a Jelentés:

"A háború politikai helyettesítését célzó erőfeszítésekdöntő problémája a hihetőség. Éppen ez volt az, amiért avilágűr-versenyjavaslatok, amelyek nagyon jól megfeleltek volnaa háború gazdasági helyettesítésére, kevésnek bizonyultak. Alegambiciózusabb és legfantasztikusabb világűri projekt semképes felidézni az emberekben a külső fenyegetettség érzését.Hevesen vitatták, hogy egy ilyen fenyegetés lenne a "társadalmibéke utolsó reménye", stb., amely egyesítené az emberiséget amás bolygókról érkező "űrlények" pusztító támadásávalszemben. Lehetséges, hogy a "repülő csészealjakkal"kapcsolatos néhány nehezen megmagyarázható incidens azelmúlt években valójában ebben az irányban folytatottkísérletek voltak. Ha ez tényleg így van, akkor ezek a kísérletekaligha tekinthetők bátorítónak."

8

A Jelentést 1966-ban hozták nyilvánosságra, amikor idegenek,űrlények jelenléte még igen messzinek tűnt egy átlagember számára.A következő években azonban ez a felfogás változott. A lakosságnakegyre növekvő része már hisz abban, hogy bolygónkon túl islétezhetnek az értelmes élet formái, és ezek az űrlények figyelemmelkísérhetik a mi civilizációnkat. Nem az a kérdés, hogy ez a hit helyesvagy helytelen. A lényeg az, hogy a drámai találkozás, amelyet atelevízió-hálózatok sugároznak, még akkor is - ha teljes egészébenkomputerekkel előállított grafikák, vagy az égre vetítettlézersugarakkal előállított jelenségek - felhasználható arra, hogy anemzetek pánikszerűen meneküljenek a világkormányzathoz, hogy azmegvédje a Földet a világűri lények inváziójától. Ezzel szemben, haezek az űrlények békés szándékúak, akkor az alternatív forgatókönyvaz lenne, hogy szükség van egy világkormányzat megalakítására,amely tárgyal az egyetemes emberiség nevében, és ez a világkormányképviseli őt a galaktikus federációban. Mindkét forgatókönyv masokkal hihetőbb lenne, mint amilyen volt 1966-ban.

A környezetszennyezési modell

A használható globális fenyegetés kreálására a végső pályázó akörnyezetszennyeződés volt. A tanulmány szerzői úgy vélték, ez leheta legsikeresebb, mivel megfigyelhető feltételekhez lehet kapcsolni,olyanokhoz, mint a szmog vagy vízszennyeződés, más szavakkal ezttényekkel lehet alátámasztani, és éppen ezért hihetőbb. Olyanjóslatokat lehet készíteni, amelyek Földünk végét vetítik elénk, amelylegalább olyan szörnyűséges, mint az atomháború. Az ilyenelőrejelzéseknek a pontossága nem fontos. Céljuk nem atájékoztatás, hanem a megfélemlítés.

Még az is szükségessé válhat, hogy szándékosan megmérgezzéka környezetet, hogy az előrejelzések még meggyőzőbbek legyenek, éshogy rá lehessen irányítani a közvélemény figyelmét az új ellenséggelszembeni harcra, amely félelmetesebb, mint egy másik nemzetből,vagy akár a világűrből érkező támadó. A tömegek hajlandóbbakelfogadni a csökkenő életszínvonalat, az adóemeléseket és az

9

életükbe történő bürokratikus beavatkozásokat, ha azt annak azárnak tekintik, amit a "földanya megmentéséért" kell fizetni. Hasikerül elültetni a lakosság tudatalattijában a környezetszennyezésbőlszármazó halál és pusztulás vízióját, akkor az ellene folytatott globálisküzdelem valóban pótolhatja a háborút, mint kontrollmechanizmust.Valóban ezt mondja a "Jelentés az Iron Mountain-ből"? Valóban eztírják a Jelentés készítői? Idézzük szavaikat:

"Amikor a háború hihető helyettesítését kell megoldanunk... a'pótellenségnek' olyannak kell lennie, amely a pusztulásazonnalibb, érezhetőbb és közvetlenebb veszélyével fenyeget.Ennek igazolnia kell a "vérdíj" megfizetését az emberi életszámos területén. Ebben a vonatkozásban az előbb jelzettlehetséges helyettesítő-veszélyek nem elégségesek. Egyetlenkivétel lehet, a környezetszennyeződési modell, ha atársadalmat fenyegető veszély valóban küszöbön álló. A fiktívmodelleknek különösen meggyőzőeknek kell lenniük, amelyeketaláhúz az élet nem elhamarkodott, tényleges feláldozása...

Elképzelhető például, hogy a környezet nagyméretű"szennyeződése" végső soron helyettesítheti a nukleárisfegyverek által okozott pusztulás lehetőségét, mint az emberi fajtúlélését nyilvánvalóan fenyegető legnagyobb veszély. A levegőmérgezése, az élelmiszerek és az ivóvíz fő forrásainak aszennyeződése már előrehaladott állapotban van, és elsőpillantásra ígéretesnek tűnik ebben a vonatkozásban; olyanfenyegetést jelentenek, amely ellen csak társadalmi szinten és apolitikai hatalom igénybevételével lehet védekezni...

Igaz az is, hogy a szennyeződés mértékét, ebből a célból,szelektíven növelni lehet... A környezetszennyeződésproblémáját azonban olyan széleskörben népszerűsítették aközelmúltban, hogy valószínűtlennek látszik politikailagelfogadható módon végrehajtani egy olyan programot, amely akörnyezet szándékos szennyezését célozza.

Bármennyire is valószínűtlen, hogy az említettek közülkerül ki a lehetséges alternatív- ellenség, hangsúlyoznunk kell

10

azonban, hogy találni kell egyet, amely elég nagy és hihető, ha atársadalmi békéhez való átmenetet a társadalom szétesésenélkül szeretnénk megvalósítani.Igen valószínű - megítélésünk szerint -, hogy egy ilyenfenyegetést ki kell találni."

A "Jelentés az Iron Mountain-ből" hitelessége

G. Edward Griffin a "The Creature from Jekyll Island" című,1994-ben megjelent - hatalmas tényanyagra támaszkodó - könyvében(516-tól 536-ig terjedő oldalakon) így foglalja össze a "Report fromthe Iron Mountain" történetét:

Maga a Jelentés azt állítja, hogy egy 15 tagú speciálistanulmányi csoport készítette, és tagjainak a személyazonosságátnem hozzák nyilvánosságra. A csoport egyik tagja azonban úgyérezte, hogy a Jelentés túlságosan fontos ahhoz, hogy titokbanmaradjon. Ez a kutató teljesen egyetértet a Jelentés konklúzióival,csupán abban különbözött többi társától, hogy véleménye szerint ezta jelentést több embernek el kell olvasnia. Ez a kutató átadta az őszemélyes példányát Leonard Lewinnek, egy jól ismertvezércikkírónak és írónak, aki megállapodott a Dial Press-szel, hogy azpublikálni fogja. Ezt követően a Dell Publishing újranyomta atanulmányt.

Mindez Johnson elnök kormányának az időszakában történt, ésaz elnök nemzetbiztonsági ügyekben illetékes speciális tanácsadójaekkor Walt Rostow volt, aki egyben a New York-i székhelyű Councilon Foreign Relations-nak (CFR-nek) is a tagja. Walt Rostow azonnalbejelentette, hogy a Jelentés hamisítvány. Herman Kahn, a HudsonInstitute igazgatója, a CFR tagja, ugyancsak azt mondotta, hogy aJelentés nem hiteles. A Washington Post - amelynek a tulajdonosa ésfőszerkesztője Katharine Graham, a CFR tagja - szórakoztatószatírának nevezte a dokumentumot. A Time magazin, amelyet Henry

11

Luce, ugyancsak a CFR tagja, alapított, ügyes kacsának nyilvánította aJelentést.

Ezt követően 1967. november 26-án Herschel McLandress (ez azírói álneve John Kenneth Galbraith-nek, a Harvard Egyetem világhírűprofesszorának) a Washington Post-ban részletes ismertetést közölt aJelentésről. Galbraith, aki szintén a CFR tagja, kijelentette, hogy elsőkézből van tudomása a Jelentés hitelességéről, mert őt is meghívták,hogy vegyen részt annak elkészítésében. Noha ő nem lehetett tagjahivatalosan a kutatócsoportnak, azonban vele időről időrekonzultáltak, és megkérték, hogy tartsa titokban ezt a projektet.Továbbá azt is elmondotta, hogy nem tartja bölcsnek a Jelentéspublikálását, noha annak a következtetéseivel teljesen egyetért.

Ezeket írta Galbraith:

"Személyi szavahihetőségemmel támasztom alá ennek adokumentumnak a hitelességét, és kész vagyok tanúvallomásttenni konklúzióinak érvényességéről. Fenntartásaim csak arravonatkoznak, hogy bölcs dolog volt-e nyilvánosságra hozni egynyilvánvalóan felkészületlen publikum számára."

Hat héttel később az Associated Press jelentette Londonból,hogy Galbraith még ennél is továbbment, és tréfálkozva bevallotta,hogy "ő is tagja volt a konspirációnak". Mindez azonban nemrendezte a kérdést. A következő nap Galbraith visszakozott. Amikormegkérdezték az ő "konspirációs" nyilatkozatáról, azt válaszolta:

"II. Károly óta először marasztalható el a Times a téves idézésben...Semmi sem tud eltéríteni attól a meggyőződésemtől, hogy azt vagyDean Rusk, vagy pedig Mrs. Claire Booth Luce írta." A riportert, aki azeredeti interjút készítette, zavarba hozta ez a kijelentés, és továbbikutatást végzett. Hat nappal később ezt jelentette:

12

"A téves idézés olyan veszélyforrás, amelynek Galbraith professzor kivan téve". A Cambridge-i 'Varsity' című újság legutóbbi kiadása idézi akövetkező magnószalagra rögzített párbeszédet:

Az interjú készítője: - Ismeri Ön a "Report from the Iron Mountain"készítőjének a személyazonosságát? Galbraith: - Általánosságbanvéve én is tagja voltam a konspirációnak, de én magam nem vagyok aJelentés szerzője. Én mindig azt feltételeztem, hogy a szerző ugyanaza személy, aki a bevezetést írta - Mr. Lewin.

Amint látható, Galbraith legalább három alkalommalnyilvánosan megerősítette a Jelentés hitelességét, de tagadta, hogyazt ő írta volna. Nos, akkor ki írta? Leonard Lewin volt végül is aszerzője? 1967-ben azt mondotta, hogy nem. De 1972-ben már aztállította, hogy ő készítette a Jelentést. A New York Times BookReview rovatában így fogalmazza meg Lewin az álláspontját:

"Én írtam a Jelentést, annak teljes szövegét... Az volt a szándékom,hogy provokatív formában vessem fel a háború és a béke kérdéseit."

Néhány évvel ezt megelőzően William F. Buckley, a neveskolumnista, ugyancsak azt mondta a New York Times-nak, hogy ő aJelentés szerzője. Igaz, hogy láthatóan rejtett gúnnyal tette ezt akijelentést, de végül is kinek és mit higgyünk?

G. Edward Griffinnel egyetértően mi is megállapíthatjuk, hogyez a sok ellentmondás és mellébeszélés lényegében nem változtatsemmin. Számunkra az a fontos, hogy akár egy think-tank tanulmánya Jelentés, akár egy politikai szatíra, hiteles magyarázatot ad a minketkörülvevő valóságra. Tekintet nélkül az eredetére, az abban kifejtettelgondolások minden részletükben végrehajtásra kerülnek. Azegyetlen, amit tennünk kell, kézbe venni a Jelentést és a napi sajtót, smáris látni fogjuk, hogy az amerikai élet minden jelentős trendjemegegyezik azzal a tervvel, amelyet a Jelentés körvonalaz. Így számosolyan dolog világossá válik, amely egyébként felfoghatatlan lenne: a

13

külföldi segélyprogram, a pazarló költekezés, az amerikai iparleépítése, a "Munkahadtestek", a "Békehadtestek", a fegyverzet-ellenőrzés, a federális szintű rendőrség, az FBI hatáskörének példanélkül álló megnövelése, a szovjethatalom nyilvánvaló hanyatlása ésa Szovjetunió felbomlása, az ENSZ-haderő, a leszerelés, a világbank, avilágpénz, a nemzeti függetlenség feladása szerződéseken keresztülés a mesterségesen szított ökológiai hisztéria. A Jelentés pontosösszefoglalása annak a tervnek, amely megformálta jelenünket. Ez aterv most már jövőnket alakítja. És nemcsak Amerika jövőjét.

A környezetvédelem, mint a háború helyettesítője

Egy egész könyvet igényelne annak a bizonyítása, hogy akörnyezetünk pusztulására vonatkozó jóslatok túlnyomó részeeltúlzott és hamis "tudományos tanulmányokon" nyugszik. Dekönnyen lehet ilyen bizonyítékokat találni akkor is, ha valaki csupánazokat az adatokat és feltételezéseket vizsgálja meg, amelyeken ezekaz előrejelzések alapulnak. Ennél fontosabb azonban az a kérdés,hogy az áltudományos kutatásokra alapozott, világvégét jósolóforgatókönyveket miért népszerűsíti kritikátlanul a CFR általellenőrzött tömegtájékoztatás? További érdekes kérdés, hogy aradikális környezetvédő csoportok miért szállnak síkra szocialistaelvekért és gazdaságellenes programokért, amelyeket bőkezűenpénzelnek a CFR által dominált alapítványok, bankok és korporációk,vagyis pontosan azok, akik látszatra a legnagyobb vesztesei lennénekannak, ha ilyen programok megvalósulnának? A Jelentés választ adezekre a kérdésekre.

Azt is kifejtette, hogy ezekben a kérdésekben nem fontos azigazság. Csak az számít, hogy mit lehet elhitetni az emberekkel. Ahiszékenység a kulcsszó és nem a valósághűség. Akörnyezetszennyeződés valóban akkora, hogy hihetővé teszi bolygónkpusztulását valamikor a harmadik évezredben. Csupán atömegtájékoztatás közreműködésére, és kellő mennyiségű ismétlésrevan szükség. Ez a terv nyilvánvalóan működik. Az ipari nemzetek

14

népeit dokumentumok, drámák, filmek, balladák, poémák, matricák,poszterek, menetelések, beszédek, szemináriumok, konferenciák éskoncertek ezreivel vették tűz alá. Senki nem vonja kétségbe, hogy aFöld gazdasági életét, és az egyes nemzeteket komoly környezetikárok érték. Talán mindegy lenne, hogy bolygónk, amelyen élünk,beteg és haldoklik? - kérdezheti e sorok olvasója. Hogyan lehet akkormindaz hamis, amit a tömegpropaganda terjeszt?

Miközben a környezetvédő mozgalmak követői Földünkpusztulásának a víziójával vannak elfoglalva, vessünk egy pillantástarra, hogy mit gondolnak a vezetők. Az első Föld Napját 1970. április22-én, a Rio de Janeiro-ban tartott csúcstalálkozón határozták el,amelyen részt vettek a világ minden tájáról érkező környezetvédők éspolitikusok. Ezen a tanácskozáson széles körben terjesztettek egykönyvet, amely a Környezetvédelmi Kézikönyv címet viselte. A könyvfő mondanivalóját Richard A. Falk, a Princeton Egyetem professzora,a CFR tagja írta. Falk szerint négy, egymással összefüggő fenyegetésveszélyezteti planétánkat - a tömegpusztító háborúk, a túlnépesedés,a környezetszennyeződés és az erőforrások kimerülése. Ezutánkijelentette:

"Mind a négy probléma közös oka az, hogy a szuverén államokképtelenek irányítani az emberiség ügyeit a XX. században."

A kézikönyv - hűen követve a CFR vonalát - felteszi a kérdést:

"Elfogadhatóak-e még a nemzetállamok, amikor képessé váltakarra, hogy egy délután leforgása alatt elpusztítsák egymást? ...Milyen árat hajlandók fizetni az emberek az emberiségtartósabb megszervezéséért - több adót, lemondást a nemzetilobogóról, esetleg néhányat a nehezen megszerzettszabadságjogokból?"

15

1989-ben a CFR ellenőrzése alatt álló Washington Postmegjelentetett egy cikket, amelyet George Kennan írt, és amelyben akövetkezőket javasolja:

"Ehelyett nekünk egy olyan korszakra kell készülnünk, amelybennem a Szovjetunió a nagy ellenség, hanem Földgolyónk -civilizált életet fenntartó - struktúrájának a gyorsrosszabbodása."

1990. március 27-én a CFR által ellenőrzött New York Times-banMichael Oppenheimer, CFR-tag, a következőket írta:

"A globális felmelegedés, az ózonréteg vékonyodása, az erdőkpusztulása és a túlnépesedés az a négy lovas, amely a XXI.század apokalipszisében feltűnik... Amint a hidegháború lassanvéget ér, a környezetvédelem válik a nemzetközi biztonság elsőszámú problémájává."

Lester Brown, CFR-tag, aki a Worldwatch Institute (VilágmegfigyelőIntézet) vezetője, az intézet évi jelentésében, amelynek címe "A világhelyzete 1991-ben", megállapította, hogy:

"A Földgolyónkért vívott küzdelem lép az ideológiai küzdelemhelyébe, mint az új világrend meghatározó témája."

Az emberiség a célpont

A globális tervezők Római Klub néven ismert csoportja éventetesz közzé olyan a világ pusztulását megjósoló forgatókönyveket,amelyek a túlnépesedésre és az éhezésre hivatkoznak. A Római Klubtagsága nemzetközi, de pl. az amerikai tagok szinte kivétel nélkül aCFR ismert személyiségei. (Jimmy Carter, Harland Cleveland,Clairborne Pell, Sol Linowitz, és mások) A Római Klub a túlnépesedés

16

problémájának a megoldására a születésszabályozás ellenőrzését, ésha szükséges, akkor az eutanáziát (vagyis a szabályozotthalálbasegítést) ajánlja.

Ez utóbbi a gyengéd, szépítgető elnevezése az öregek, betegek,gyengék, és természetesen az együttműködésre nem hajlandó,kényelmetlen személyek diszkrét eltávolítására az élők sorából. AJelentés Iron Mountain-ból gondolatmenetét követve, a Római Klubis arra következtetésre jutott, hogy a világméretű környezetikatasztrófa veszélyének a felidézése alkalmas arra, hogy ellenség-helyettesítő funkciót lásson el a tömegek felsorakoztatására aglobális elit programja mögé. A Római Klub Tanácsa által 1991-benpublikált "The First Global Revolution" (Az első globális forradalom)c. kötetben ez olvasható:

"Kutatva egy új ellenséget, amely egyesít minket, úgy találtuk, hogy akörnyezetszennyeződés, a globális felmelegedés, az édesvízhiány, ésaz éhínség megfelelne erre a célra... Mindezeket a veszélyeket azemberi beavatkozás okozza... Vagyis az igazi ellenség, maga azemberiség."

A szocialista teoretikusok mindig nagy figyelmet szenteltek anépesség növekedés ellenőrzésének. Ha a valódi ellenség maga azemberiség, amiként azt a Római Klub szakértői állítják, akkorbürokratikus eszközökkel magát az emberiséget kell ellenőrzés alávonni. Bertrand Russel, a neves fábiánus szocialista, 1953-ban, NewYorkban megjelent, "The Impact of Science on Society" (A tudományhatása a társadalomra) c. könyvének a 103-111 terjedő oldalain eztígy fogalmazta meg:

"Nem kívánom azt a látszatot kelteni, hogy aszületésszabályozás az egyedüli módszer a népszaporulatmegállítására... A háború, amint arra korábban már utaltam, eddigkiábrándítónak bizonyult ebben a vonatkozásban, de talán egybakteriológiai háború eredményesebb lehet... Ha világméretűpestisjárványt lehetne okozni egyszer minden nemzedék életében,

17

akkor a túlélők nyugodtan szaporodhatnának, nem okoznánaktúlnépesedést földünkön...

A tudományos világtársadalom nem lehet stabil, hacsak nemjön létre a világkormányzat... Szükséges lesz olyan módszerekettalálni, amelyek megakadályozzák a föld lakosságának anövekedését. Ha ezt nem háborúk, pestisjárványok és éhínség útjánkívánjuk elérni, akkor egy nagyhatalmú nemzetközi hatóságra leszszükség. Ennek a hatóságnak olyan arányban kell szétosztania a földélelmiszer forrásait az egyes nemzetek lakói között, amely megfelelnépességük egymáshoz viszonyított arányának a világhatóságmegalakulásának az időpontjában. Ha ezt követően bármely nemzetmegnövelné a lakosságát, erre hivatkozva nem részesülhetne többélelmiszerben. Ez igen erősen ösztönözne a népesség növekedéséneka megakadályozására."

Ez világos beszéd. A simaszájú, jól-megfogalmazott "szocialisták" nemtréfálnak sem külföldön, sem nálunk. De néhány "környezetvédősztárról" is elmondható ugyanez. Közéjük tartozott Jacques Cousteau,aki az "UNESCO Courir" 1991. novemberi számában a halálosrákbetegségről így nyilatkozott:

"Ki kellene küszöbölnünk a halálos betegségeket? Szép elgondolás, dehosszútávon talán nem hasznos. Nem szabadna megengednünk, hogya betegségektől való rettegésünk veszélyeztesse az emberi faj jövőjét.Szörnyű kimondani: azért, hogy stabilizálhassuk a föld népességét,350 ezer embertől kell megszabadulnunk naponta. Rettenetes eztkijelenteni, de legalább annyira rossz nem szólni róla."

E sorok írója is meg van arról győződve, hogy a valódikörnyezetvédelemre most nagyobb szükség van, mint valaha, hiszenvéges földünkön nem lehetséges semmilyen alrendszernek a végtelennövekedése, így az emberiség létszámának a végtelen növekedésesem. Mégsem fogadjuk el sem Russel, sem Cousteau, sem a CFRálláspontját. Ma még nem a népesség növekedése a fő probléma,hanem a pénzrendszerbe beépített kamatmechanizmus által hajszolt

18

természetellenes gazdasági növekedés. Ezt az erőszakolt növekedéstaz időmúláshoz kapcsolt kamatfizetés ketyegő pokolgépe kényszerítiki, azaz a pénzemberek kielégíthetetlen gazdagodási vágya, nempedig a gazdaság és az ember természetes szükségleteinek akielégítése. Ma minden ember felesleges, akinek a munkája nemelégséges a kamatjáradék, az adóterhek, az önköltség és amegélhetését biztosító nyereség egyidejű előteremtésére. Ezért válika pénzuralom ránk kényszerítésével annyi ember hirtelen"feleslegessé", ezért van "túlnépesedés".

Ha megszüntetnénk a pénzmonopolisták uzsoraelvonását, akkormegszűnne a munkanélküliség legfontosabb oka. Sokanvégezhetnének újból értékes munkát önmaguk és a társadalomszámára, akkor is, ha a kamatot már nem tudnák megtermelni abefektető pénzembereknek. Kiderülne, hogy a parazita kamatelvonáskiküszöbölése után már szükség van a munkájukra, az életükre, mertértékteremtő tevékenységük, - ha az esetleg szerény mértékű is, - dehasznos a társadalom számára. A pénzemberek által leírt milliónyiembertársunktól sem kellene - akár pestisjárvány útján is -megszabadítani földgolyónkat. A természet fellélegezhetne, időtkaphatna a regenerálódásra.

A multinacionális korporációs birodalmakat a pénzvagyon-tulajdonosok ellenőrzik, akiknek célja pénzük végtelen szaporítása, ésa vele járó hatalom korlátlan növelése. ("A pénz lehet sok, vagykevés, de elég sohasem.") Azért kell ellenállni a nemzetközipénzkartell tulajdonában lévő világméretű korporációk korlátlanterjeszkedésének, és a környezetet pusztító tevékenységüknek, mertkizárólag a profit vezérli őket. Amikor egyre nagyobb pénzügyikolosszusok jönnek létre, amikor a világméretű vállalatbirodalmakszinte minden korlát nélkül, gyorsított ütemben sajátíthatják kimaguknak Földfolyónkat, akkor ezzel szembe kell állítanunk azt, amitE. F. Schumacher "The Small is Beautiful" (A kicsi szép) c. világhírűkönyvében már 1973-ban megfogalmazott. Vissza kell térni az emberimértékekhez, a kicsihez, a természeteshez, vagy ahogy Silvio Gesellírta: a természetes gazdasági rendhez. Nem a gazdasági teljesítmény

19

csökkentésére, hanem a pénzuralom által hajszolt természetellenesnövekedés, és vissza nem fordítható környezetpusztításmegfékezésére van szükség. Ki kell cserélni a gazdasági tevékenységcélját és módszereit. A pénzközpontú társadalomról át kell térni azemberközpontú társadalomra.

Mi természetes és mi nem?

Amikor különbséget teszünk természetes, és természetellenesgazdasági növekedés, valamint társadalmi fejlődés között, akkorelválasztjuk a manipulált környezetvédelmet a valódikörnyezetvédelemtől. Ehhez világosan látnunk kell, hogy akörnyezetvédelem nemes céljai is kiforgathatóak, és a világpénzrendszerét kézbentartó elit bizonyíthatóan fel is használja ezt amozgalmat a világ feletti uralmát beteljesítő Globális Uniólétrehozására. Nem szabad azonban hagynunk, hogy a világregulátorai a Föld iránti színlelt aggodalmukkal megtévesszenekminket. Ma már konkrét tényekkel bizonyítható, hogy a bolygónkmegmentésére indított kampányuk mögött álságos szándék ismeghúzódik. Igazi céljuk az emberiség előkészítése a globális elitviláguralmának az elfogadására. Többek között azért gyöngítikfolyamatosan az ipari országok gazdasági erejét, mert az elősegítiezen országok bevonását pénzuralmi rendszerüknek a globális-hálójába, és megkönnyíti a pénzkartell felettük gyakorolt uralmának akonszolidálását.

A "Report from the Iron Mountain"-ben ajánlott manipuláltkörnyezetvédelem a pénzelitnek az általa már hosszabb idejeelőkészített atomenergia-ellenes kampányával kezdődött az 1970-esévek elején. Kibontakozása időben egybeesett az energia hirtelenmegdrágulásával, a pénzkartell által elhatározott olajárrobbantással.Az atomenergia egyre hatékonyabbá és biztonságosabbá váló békéshasznosítása olcsó és bőséges energiaforrást jelenthetett volna mindaz ipari országok, mind a fejlődő országok számára. Az olajáraknégyszeresére emelése, különösen ez utóbbiakat sújtotta. Mivel

20

bővülő energiafelhasználás nélkül nincs gazdasági növekedés, ezértaz atomenergia felhasználás leállítása a pénzkartell által pénzelt ésirányított zöld-mozgalommal, egyben a gazdasági növekedés végét isjelentette a harmadik világ olajszegény országai számára. Azolajkonszerneket ellenőrző csoportoknak a manipulált zöld mozgalombeindításával sikerült kiiktatniuk a legveszélyesebb versenytársat, azolcsó atomenergiát és "még virágjában letörni az atomrózsát." Ígytehát továbbra is az olaj maradt a világgazdaság kulcsfontosságúenergiahordozója. Aki pedig ezt az energiaforrást kontrollálta, az azárakat is diktálhatta.

Az ökomozgalom irányítását az 1973. májusában, - aWallenberg család birtokán, Saltsöbaden-ben, - tartott titkosBilderberg-tanácskozás egyik résztvevője, Robert O. Anderson, az'Atlantic Richfield Oil Company' főnöke vette kézbe. Andersonvállalata és alapítványa sok millió dollárral finanszírozta azokat aszervezeteket, amelyek célja az atomenergia lejáratása éskikapcsolása volt. A több milliárdos befektetéssel alaposanelőkészített és beindított német nukleáris energiaprogram is ennekaz ökomanipulációnak esett áldozatául. A német "Zöldek"elvakultságát jól mutatja, hogy a Rajna másik oldalán,Franciaországban csaknem annyi atomerőmű van, mint a többieurópai országban együttvéve. Ezeknek a betiltását sem a francia,sem a német "Zöldek" nem követelik.

A szakemberek előtt közismert, hogy a 19 ma is működő németnukleáris erőmű a világ legbiztonságosabb atomerőművei közétartozik, mégis ezeket kell felszámolni. Joschka Fischer szerint alegbiztonságosabb erőműre is rázuhanhat egy repülőgép, és akkorfelrobbanhat. De miért csak német erőművekre zuhanhat repülőgép,és a sokkal több francia atomerőműre miért nem? Miért csak anémet szennyeződés veszélyes, és miért nem a francia is? A franciaerőművekből robbanás esetén felszálló gombafelhők talánilledelmesen meg fognak állni a Rajnánál, és nem lépik majd át anémet-francia határt? Ezekre a kérdésekre eddig nem kaptunk választa német "Zöldek"-től.

21

Természetesen nem környezetvédelemről van szó a németatomerőművek betiltásánál. A pénzkartell ősriválisa Németország,amely nemcsak méretei, ipari-technológiai kapacitása, de geopolitikaielhelyezkedése miatt is az Európai Unió súlypontja. Területileg ugyanmeg lett kisebbítve, de ez az atomenergia és az informatikakorszakában nem elégséges a tartós alávetéséhez. Ezt a pénzügyi,gazdasági szuverenitásától már megfosztott, politikailagkényszerpályára terelt országot, meg kell fosztani mindennukleárisipari hátterétől is, hogy még csak reménye se lehessengazdasági és pénzügyi önállóságának a visszaszerzésére. A németatomerőművek felszámolásánál nem a környezetvédelem, hanem anémet atomkutatás és nukleáris technológia ipari hátterének amegsemmisítése a cél, egy kemény versenytárs diszkvalifikálása. Amásik cél az, hogy a külső energiaimporttól tegyék függővéNémetországot, amely belső energiaforrások hiányában a "külföldienergia-csapok" elzárásával bármikor megbénítható. Ezek alétfontosságú energia-csapok pedig szilárdan a pénzkartell kezébenvannak.

A "Zöldek" - baloldali demagógiájukkal - a pénzkartell máscéljainak az elérésére is kiválóan alkalmasak. Így például álszentmódon az emberi jogokra hivatkozva követelhetik a németekreráerőszakolt kettős-állampolgárságot. Ez elősegítheti, hogyNémetország - versaillesi megcsonkítása ellenére - soknemzetiségűállam legyen, hogy ott is híg és eklektikus multikulturalizmus váltsafel a nemzeti kultúrát, megfosztva ezt a tudatilag folytonosanbombázott társadalmat a gyökereitől, és a közös hagyományokbangyökerező kohéziójától. A kultúrák és értékrendszerek erőszakosösszekeverése hatékonyan segíti az egyén önazonosságának ameggyöngülését, sőt elveszítését. Az ilyen fellazított tudatúegyedekből álló társadalom aztán könnyen gyúrható masszává válik apénzelit kezében.

22

Visszatérve az 1973-ban Saltsöbaden-ben tartott Bilderberg-tanácskozásra, ott nemcsak a dollár megszilárdítását vettékszámításba, hanem azt is, hogy az milyen kihatással lesz a harmadikvilág életkörülményeire. Ezt bizonyítja az Egyesült ÁllamokNemzetbiztonsági Tanácsának egy 1975-ben készült dokumentuma,amely a "Memorandum 200" elnevezést viseli. Ez Henry Kissingervezetésével készült, és az ő utasítására szigorúan titkos okmánykéntkellett kezelni. A "Memorandum 200" a világ népességének acsökkentését, vagyis a neomalthusianizmus-t, az Egyesült Államoktörténetében példa nélkül álló módon a hivatalos amerikaibiztonságpolitika fontos céljának minősíti.

Már tudjuk, hogy hasonló megállapítások találhatók azokban ajövőre vonatkozó tervezetekben is, amelyeket a New York-i "Councilon Foreign Relations - Külföldi Kapcsolatok Tanácsa", a Bilderbergoligarchia zártkörű és nagybefolyású elit szervezete/ dolgozott ki az1970-es években az 1980-as évekre vonatkozóan. Ezekben atanulmányokban nyíltan megfogalmazzák, hogy a világgazdaságbizonyos mértékű "ellenőrzött dezintegrációja" legitim cél a 80-asévekben a túlnépesedés megfékezésére.

A jelen tanulmányban ismertetett két dokumentum azt isegyértelművé teszi, hogy nem az Egyesült Államok a vetélytársaknélküli "nagy óriás", "az egyedüli igazi világhatalom", amely a szovjetbirodalom felbomlásával a világtörténelem középpontjába került. Ameghatározó, a kizárólagos nagyhatalom ma az a világméretűmagánpénzmonopólium és hálózata, amelynek tulajdonosai már1913 óta kézbentartják Amerika egész gazdasági és politikai életét,miután megkaparintották pénzrendszerét a Federal Reserve Systemlétrehozásával, amelynek nyolc magánbank (ebből öt Rotschildérdekeltségű) a tulajdonosa.

Az Egyesült Államok monetáris hatalmának a kisajátításával anagy ország fizikai és szellemi kapacitása is uralmuk alá került, és márrégóta az ő uralmi céljaikat szolgálja a pénz világbirodalmánakfolyamatban lévő létrehozásánál. A pénzkartell eszközként használjaa kontinensnyi hatalmat, - pénzét, hadseregét, gazdasági erejét,

23

csúcstechnológiáját, népének szorgalmát és tehetségét, - hogy velesaját világuralmát megalapozza és fenntartsa. Sőt még Amerikamegmaradt demokratikus hagyományainak és intézményeinek avonzásából is hasznot húz ez a szervezett magánhatalom, amely abelülről meghódított ország segítségével rátette a kezét a nemzetközikommunikációra, a tömegszórakoztatásra, és meghatározó tényezőjelett a világszerte a terjesztett - a pénz egydimenziós értékrendszeréthordozó - primitív és manipulatív tömegkultúrának.

Az amerikai társadalom többségének azonban, a mostismertetett dokumentumokban foglalt rafinált módszerek, és azintenzív agymosás ellenére sincs elhivatottsága arra, hogy apénzkartell és gépezete engedelmes eszköze legyen a tőle idegenviláguralmi célok eléréséhez. Világosan látnunk kell, hogy az amerikaihegemónia nem más, mint a pénzkartell hegemóniája, amelyegymáshoz kapcsolódó intézmények és eljárások összetett rendszerétjelenti. A magát Amerikának feltüntető nemzetközi pénzhatalomközvetett és látszólagos konszenzuson alapuló világhegemóniájánakpedig az a funkciója, hogy fenntartsa a demokrácia látszatát, éselhomályosítsa a hatalom és befolyás terén a nemzetközi életbenmutatkozó igen nagy különbségeket.

Az amerikai zászlót lobogtató nemzetközi pénzkartell globáliselsőbbsége szövetségek és koalíciók finom rendszerén nyugszik, ésezek szó szerint behálózzák bolygónkat. Ennek a félrevezető módon"amerikainak" nevezett rendszernek szerves összetevői a nemzetközipénzkartell speciális feladatok ellátására létrehozott hálózatai. Azolyan "nemzetközi" pénzügyi szervezetek, mint pl. a NemzetköziValutaalap és a Világbank, egyértelműen globális érdekeketképviselnek. Látszólag az Egyesült Államok, ténylegesen azonban azAmerikát is irányító nemzetközi pénzkartell hálózatának a befolyásaalatt állnak.

24

Annak szemléltetésére, hogy a pénzuralomnak ez a rendszeremennyire életellenes, idézzünk egy budapesti hírt, amelyet BencsikAndrás, a Magyar Demokrata c. hetilap főszerkesztője hozottnyilvánosságra 1997. májusában és az Internetre is rátett:

"Február végén zártkörű tanácskozást tartott a budapesti Soros-egyetemen a Világbank. Az előadók elmondták, hogy elképzelésükszerint Magyarországon csak 8 millió lakosnak kellene élni. Ebbőlkétmillió u.n. 'narrow minded' szakember legyen, a többi 6 milliónakpedig a hátteret kellene biztosítania. Az előadók úgy vélték, azokat amagyarokat, akik egy bizonyos szellemi szint fölé emelkedtek,ösztönözni kellene a kivándorlásra. A világbanki instruktoroküdvözölték ugyan a kormány oktatási és egészségügyi reformját, dehozzátették, véleményük szerint a kórházi ágyak számát tovább kellcsökkenteni, a reform utáni állapot felére. Ezt követően - közölte egyoda meghívott, de a hallottakon felháborodott üzletember aDemokratával - egy 30 fős, még zártabb körű tanácskozásra kerültsor, ahol a jelenlévő pénzügyi és kormányzati emberekkel ismertettékazt a forgatókönyvet, amit a továbbiakban követniük kell, s amit aDemokrata informátora szerint 30 évre titkosítottak."

Brzezinski stratégiai forgatókönyve

A nemzetközi pénzkartell - az Egyesült Államok felhasználásával- immáron az egész eurázsiai kontinens feletti uralom megszerzéséretörekszik. Ez derül ki Zbigniew Brzezinski-nek, a CFR és a TrilaterálisBizottság, azaz HÁLÓZAT egyik tekintélyes vezetőjének ésteoretikusának, az 1999-ben Budapesten is megjelent "A nagysakktábla" című könyvéből:

"Ma az Egyesült Államok - egy nem európai hatalom - élveznemzetközi elsőbbséget, s foglal el közvetlen hatalmi pozíciót azeurázsiai kontinens három perifériáján, ahonnan erőteljes befolyástgyakorol az eurázsiai "szívtájék" államaira is. Azonban pontosan itt, a

25

földgolyó legfontosabb játékterén, Eurázsiában jöhet létre valamikoregy olyan ország, amelyik képes lesz Amerikával rivalizálni."

Brzezinski idézett könyvében szokatlan nyíltsággal fogalmazzameg a világközvélemény megtévesztése céljából Amerikaként ágálópénzmonopolista elit birodalmi geostratégiájának háromkulcsfontosságú tényezőjét: "elejét venni a vazallusok köztibárminemű paktálásnak, fenntartani a függő helyzetüket,megvédelmezni a szövetségeseket és elérni, hogy továbbra isszófogadóak legyenek. Végül pedig megakadályozni, hogy a barbárokszövetségre lépjenek egymással."

Ez nem a demokratikus amerikai társadalomnak, - az alapítóatyák Amerikájának - a hallgató vagy elhallgattatott többségnek ahangja, hanem a rajta belülről győzedelmeskedett pénzdiktatúráé, azAmerika bőrébe bújt nemzetközi bankároké. A pénzuralomvilágrendjének gőgös oligarchiái ma már azt sem tartjákszükségesnek, hogy finomkodva, diplomatikusan fejezzék ki magukat:a vazallust vazallusnak, a barbárt barbárnak, és a függő helyzetetfüggő helyzetnek nevezik. "A nagy sakktábla" szerzőjénekvilágpolitikai forgatókönyve ugyanannak a hatalomnak a globálisdimenziókban végiggondolt stratégiáját szolgálja, mint a "Csendesháború néma fegyverei" és a "Report from the Iron Mountain"készítőinek az amerikai társadalom leigázására kidolgozott javaslatai.

Brzezinski-nek, a pénzkartell nagyhatalmú szóvivőjének, márnem kell letitkosítania látleletét, arrogánsan őszinte lehet, hiszen aközvélemény már alig számít. A pénzuralom véleményhatalma pedigerősebb, mint valaha. Ki mer ezzel a világhatalommal szembeszállni?Ki meri megmondani, hogy a "király meztelen"? Ezt pozícióban lévő,vagy pozícióra törekvő politikus - karrierjének a kockáztatása nélkül -ma már egyik nyugati országban sem teheti meg. A pénzügyi-korporációs elit - a rendszer fő haszonélvezőjeként - természetesennem érdekelt a változtatásban. Csak a pénzuralom szervezetét ésműködését megismerő és megértő, - cselekvési szabadságukkal mégrendelkező - szabad polgároktól várható a megoldás, akik a

26

tömegtájékoztatás folyamatos agymosása ellenére is meg tudtákőrizni tisztánlátásukat.

Az egypártrendszer és a többpártrendszer kombinációja

A gyorsan cserélődő, négyévenként elmozdítható politikai elit -noha látszólag övé a hatalom - ki van szolgáltatva a le nem válthatópénzügyi és korporációs elitnek, a pénzkartell nemzetközi és hazaigépezetének, amelynek hatalma a pénz és a vagyonmagántulajdonán alapul. A politikai vezetőréteg egy-egy csoportjarövid ideig van döntési helyzetben, pozíciója a bizonytalankimenetelű választásoktól, és a pénzügyi elit támogatásától függ.Élesen szembenálló és gyakran összeegyeztethetetlen érdekek közöttkell lavíroznia. A pénzügyi és korporációs elittől eltérően nemgondolkodhat nagyívű stratégiában, nem dolgozhat ki hosszútávúterveket, mivel sorsa kiszámíthatatlan, ingatag tényezőktől függ.

Ma már nemcsak az Egyesült Államokban, Nagy Britanniában,vagy az Európai Unió más országaiban, hanem Magyarországon is azegypártrendszer és a többpártrendszer sajátos kombinációjaműködik. A politika nem látható szférájában a pénzügyi-korporációselit egypártrendszere van hatalmon, míg a politika nyilvános terébena pénzügyi-korporációs elit által kiválasztott politikai-csoportok atöbbpártrendszer szabályai szerint rivalizálnak egymással. Ahatalomgyakorlás egypárti alrendszerébe tartozik minden olyankérdésnek az eldöntése, amely lényeges a pénzuralom rendszeréneka fenntartásához és zavartalan működtetéséhez. Ezek közül alegfontosabb a magánpénzmonopólium kialakítása, a monetárishatáskör - a pénz- és hitellevélkibocsátás, a kamat- ésárfolyamszabályozás, adópolitika - teljes átengedése apénzkartellnek, elsősorban a központi bank államtól valóleválasztásával.

Az egypárti politika kialakítását és érvényesítését ebben arendszerben az amerikai CFR-hez és az angol RIIA-hoz hasonlószervezetek végzik el a főhatalmat birtokló pénzkartell számára. A

27

jelek szerint e célból jött létre a Magyar Atlanti Tanács is, amelymegalakulásától, 1992-től, kezdve szoros kapcsolatban áll a CFR-rel,(Council on Foreign Relations) vagyis a New York-ban működőKülföldi Kapcsolatok Tanácsával. Az amerikai kutatók ezt azintézményt az Egyesült Államok leghatalmasabb szervezeténektekintik. A CFR politikai vezetőtestületeinek a döntéseit a Fehér Házés a Washington-i Kongresszus is messzemenően figyelembe veszi. Azidei demokrata és republikánus elnökjelöltségre pályázók is a CFRáltal előzőleg kiválasztott, és jóváhagyott személyek.

Úgy tűnik, hazánkban is ez a modell intézményesül. Anégyévenként megtartott választásokon a pénzügyi elitnek akülönböző pártokból összeállított "A" és "B" csapata küzd akormányzati pozíció elnyeréséért. Ezek a pártok csak másodrendűkérdésekben képviselhetnek eltérő nézeteket. A pénzelit számáralényeges kérdésekben egységes állásponton kell lenniük. A jelentanulmányhoz mellékelt lista tartalmazza a Magyar Atlanti Tanács(MAT) tagjainak egy részét. A listából hiányzik a korporációs tagok,bankok, vállalatok, teljes felsorolása. (Többszöri próbálkozásunkellenére sem sikerült megszerezni a nyilvános egyesületkéntbejegyzett MAT tagjainak a hivatalos névsorát, sem a MATvezetőségétől, sem az egyesületi nyilvántartástól. Ismerjük viszontaz elnökség tagjainak a nevét, és a tagok egy részben már elavult,nem teljes és nem hivatalos névsorát.)

Hazánkban - a pénzuralom rendszerének fenntartásaszempontjából fontos kérdésekben - ma is egypártrendszer, akevésbé fontos kérdésekben pedig többpártrendszer van. A MAT-banbékésen együttműködő elit a politika nyilvános terében már keményküzdelmet vív egymással a különböző pártok színeiben, de csak apénzhatalom - véleményhatalom - által engedélyezett másodrendű,harmadrendű kérdésekről. A pénzhatalom érdekeinek közöskiszolgálása azonban nem csökkenti a politikai elit versengőcsoportjai számára annak a jelentőségét, hogy melyik csoporttölthesse be a számos előnnyel járó kormányzati pozíciókat. A politikanyilvános terében folyó többpártrendszeri színjátéknak fontos

28

szerepe van a politika nem látható terében gyakorolt pénzdiktatúraegypártrendszerének az álcázásában és a közvélemény felé történődemokratikus legitimálásában.

Egy lehetséges alternatíva: Összefogás a fennmaradásért

Felülről nem várható változás. Fordulatot csak alulról lehetkiharcolni. Ha majd lesz több százezer olyan szabad magyar polgár,aki kiismeri magát a kamatszedő pénzrendszeren, és az emberitársadalmat a természeti környezetével egyaránt pusztítóuzsoracivilizáció működésén, akkor már nem lehet többé olyanválasztásokat tartani Magyarországon, hogy társadalmi bajainklegfontosabb okáról, a szegénységről, egy árva szó se essék. Ez aszegénység a jövedelmet folyamatosan kiszivattyúzópénzrendszernek az egyenes következménye. A fentebb ismertetettamerikai dokumentumok bizonyítják, hogy a mellébeszélés, a valódiproblémák elhallgatása és álproblémákkal való behelyettesítése, apénzuralom elitjének tudatos és átgondolt stratégiája. Ma azért kellösszefognunk, hogy a magyaroké maradhasson a magyar föld, hogy ademokratikusan választott magyar kormány rendelkezhessen ismét amonetáris jogokkal, amelyek a hatékony kormányzás elengedhetetlenfeltétele, hogy a részvételi demokrácia váltsa fel a pénzhatalom általkönnyen ellenőrizhető és manipulálható pártdemokráciát, hogy amagyar pénz ismét a nemzet alapvető fontosságú közintézményévéváljon és, hogy nyilvános legyen végre a közpénzek mozgásáravonatkozó minden adat. Azért kell összefognunk, hogy magyarként ésemberként is tisztességes életet élhessünk, és épségben adhassuk átotthonunkat - ezt a csodálatos kék bolygót - utódainknak.

- A tanulmányt ismertette Dr Drábik János