J. VAN RIJCKENBORGH

CATHAROSE DE PETRI

SAMBALLA SZERZETE

CATHAROSE DE PETRI J . VAN R I J C K E N B O R G H

Szegletkő sorozat 1

1994

ROZEKRUIS PERS - HAARLEM - H O L L A N D I A

T A R T A L O M J E G Y Z É K

Előszó . . . . .

I A Góbi sivatag titkai (I) 9

II A Góbi sivatag titkai (II) . . 15

III A z élők anyja . . . 2 2

IV Samballa hét folyosója . . 29

V ízisz szigete . . . . 3 6

V I A z utolsó maradék . . . 4 3

VII A kétszeres Elohim . . . 5 0

VIII Az ismeret mélységei . . 56

IX A Szentföld Asszonyai . . 63

X Az Akarat és Jóga Fiai . . 70

Előszó

Samballa Szerzetéről szóló könyvünk a Rózsakereszt előud-vartemplomában elhangzott korábbi eló'adások szövegét tar­talmazza.

Mivel itt a Szerzetnek az Iskola minden tanulójához in­tézett üzenetéről van szó, a kiadványban is lehetőleg meg­tartottuk a hallgatósághoz intézett beszéd formáját.

Ez az üzenet most az igazságkeresők tágabb köréhez szól. Reméljük és imádkozunk, hogy a szívek fogékonynak mu­tatkoznak, és ez az üzenet a megfelelő visszhangot kelti.

Catharose De Petri J . Van Rijckenborgh

7

I

A Góbi sivatag titkai (I)

Heléna Petrovna Blavacky mondta egyszer, Csuang kínai bölcset idézve: »Az ember által ismert dolgok mennyisége eltörpül a számára ismeretlen dolgok mennyisége mellett«. Az emberi tudomány valóban szegényes ahhoz képest, amit tudnunk kellene. A kozmoszban és a mikrokozmoszban persze oly sok rejtély van, a Logosz oly végtelenül sok és kifürkészhetetlen jelenséget tár elénk, hogy senkinek sem tehetünk szemrehányást, ha az emberiség tudása ennyire elmarad az általános valóság mögött.

A 139. zsoltár költőjének kijelentése tehát - »tülontúl csodálatos előttem e tudás...« - annak az őszinte vallomá­sa, aki szembesül az isteni alkotással. Mégis tény, hogy az emberi tudás gyakran fejlődik az isteni megnyilvánulással teljesen ellenkező irányban. Ezért oly találó a kínai bölcs ki­jelentése, és ennek a ténynek komoly önvizsgálatra kellene késztetnie. Az egyetemes ismeretet a Logosz nem értelmetle­nül és találomra szórja ki a világba, hanem minden isteni megnyilvánulásnak szükségszerű és abszolút ésszerű ősalap-ja van. Az elveszett ismeret tehát vádolja az emberiséget. Ennek időnként nagyon kellemetlen következményei vannak, és az emberiség számára megszégyenítő helyzeteket teremt.

Nagyon is érthető, hogy a Szellemi Iskola megkísérli az emberiségnek leglábbis egy részét visszavezetni ehhez a szükségszerű és abszolút ésszerű ősalaphoz, hogy végül valamelyest az isteni követelményekkel egyező reakció ke­letkezzen. Ezt a tanulmányt is ebben a megvilágításban kell látnunk.

Egyáltalán nem szándékszunk többé-kevésbé érdekfeszí-

9

tő elbeszélgetést folytatni a Góbi sivatag titkairól. Inkább felvilágosítással szolgálunk az eljövendő eseményeket ille­tően, hogy azok ne találjanak készületlenül.

Legbensőségesebb kívánságunk, hogy velünk tanúskod­janak a boldog időről, melyben nem csak fellebentik a fáty­lat a világ eddig ismeretlen, előlünk elrejtett részéről, ha­nem amikor az eredeti természet sok csodás, és korábban soha nem látott műve és teremtménye is megnyilvánul, ami miatt beláthatjuk, hogy miért neveznek minket mikrokoz­mosznak, s hogy meddig terjedhetnek Istent és az eredeti természetet illető ismereteink. A társadalmi, politikai és gazdasági események hullámzása miatt a tömeg vélemé­nye szerint nagy időket élünk - ezek azonban csak kevés embernek jelentik egy kozmikus átalakulás lélegzetállító, megdöbbentő előjátékát. Ezt a kozmikus átalakulást nem csak felülről lefelé valósítják meg, hanem alulról felfelé is.

Hogy az összefüggéseket megérthessük, valamelyest meg kell ismerkednünk a Góbi sivatag titkával. Az ezzel járó leleplezéseket ne tekintsük megszentségtelenítésnek, hanem a korszak gyümölcsének, és »Fáma Fraternitatisnak« , a Szerzet kiáltványának mindazok számára, akiknek van fülük a hallásra, és szemük a látásra.

Az Egyetemes Szerzet tevékenysége, amennyiben világun­kért és lesüllyedt emberiségünkért fáradozik, a Közép-Azsi-ai Góbi sivatag szívéből indul ki. Az utóbbi években meg­beszélt összes többi fókuszban folytatott szellemi tevékeny­ség kiindulópontja a világnak ebben a szellemi szívében van, a Góbi legmegközelíthetetlenebb területén, és a munkát is onnan vezetik. Ez vonatkozik az ausztráliai fókuszra, a nagy piramisra, az Atlasz hegység déli lejtőin lévő Herkules oszlo­paira, a himalájai és más műhelyekre, például a Föld két sarkán lévőkre is.

A Góbi sivatag valójában nem homoksivatag, inkább száraz pusztaság. A mi fogalmaink szerint mérhetetlenül nagy, és megközelíthetetlenebb, mint például a Gran-Cha-co Dél-Amerikában. Nagyon kevés utazó próbált behatolni

10

a Góbi szívébe, mert magányosság és sötét rémület veszi körül azt. Néhány jelentéktelen kivételen kívül nincsen iro­dalom erről a területről és titkairól, mivel a szellemi speku­lánsok figyelme földkerekségünk ismertebb területeire irá­nyul. Ismeretes Marco Pólónak egy műve, amelyet a XIII. században írt a börtönben. Kínába utazott a klasszikus tea-úton, mely részben a Góbin vezet át. Leírja a Góbi szélén élő népek páni félelmét és szent tiszteletét, amit e terület iránt éreznek. Ennek oka az ottani számos kísérteties jelen­ségben rejlik.

Ezek a kísérteties jelenségek a gnosztikusok számára könnyen megmagyarázhatók. A bolygói éterek a Góbiban annyira koncentráltak és áttetszőek, hogy az anyagi világ kémiai és éteri szférája csaknem észrevétlenül megy át egy­másba, így a tükörszféra tevékenysége közönséges szemmel is tökéletesen megfigyelhető. Ezek a jelenségek teszik a Gó­bit oly félelmetessé. Ez a mai napig is biztosította, hogy a Góbi az illetéktelenek számára ismeretlen maradt.

Pedig a Góbi a legrégibb egyetemes ismeretekben is min­dig szerepelt. E terület szívét a dialektikus idők kezdete óta Isten Fiai Szent Országának nevezik. Amikor a Biblia és a beavatottak bolygónkkal kapcsolatban Szentföldről beszélnek, akkor határozottan nem arról a vidékről van szó, ahol zsidók és arabok leselkednek egymásra nyugat­európai fegyverekkel.

Minden metafizikai regeneráló impulzus a világnak eb­ből a szívéből indult ki sugárszerűen az egész Földre, nyo­mait mindenütt hátrahagyva. A nagy piramis lángeszű épít­ménye, a manicheusok és albigensek bölcsessége és ereje, és a modern rózsakereszt rendeltetése mind ebből az egyedül­álló forrásból magyarázható. Ebben a szent országban van a Siddhák rendjének, az Egyetemes Szerzetnek a székhelye.

A Góbi köré sok legenda szövődik, s e titokzatos törté­netek csaknem feledésbe merült történelmi események töre­dékein alapulnak. A régi bölcsesség azt meséli, hogy ahol most sós tavak és sivár pusztaságok terülnek el, ott jóval a

11

lemúr kultúra előtt nagy beltenger volt. E tenger szívében, tizenkét szigeten, lakott az isteni faj »utolsó maradéka«.

Ezek magasztosán szép szigetek voltak. Az isteni lakókat »Az akarat és jóga fiainak« , vagy az »igazi Elohimnak« is nevezték, akik a természet minden titkát ismerték és bir­tokában voltak a kimondhatatlan szónak, mely feledésbe merült. Ok ismerik az eredeti természet titkait, s őrzik eze­ket a ránemesedők számára.

Ez a szigetbirodalom a Góbiban még mindig létezik, mint oázis. Mindenki ismeri, aki tudja a titkos jelszót, s csakis e jelszó ismerete teszi lehetővé a belépést. Ezzel a Góbi-oázissal lehetetlen közönséges módon kapcsolatot te­remteni. Az egész területet gondosan védik az idegen beha­tolástól a szárazföldön is és a levegőben is. Csak hét titkos bejárata van, melyeket jelképesen Samballa hét földalatti folyosójának neveznek.

Az a megbizatásunk, hogy beszéljünk ezekről a dolgok­ról, s valamelyest felvilágosítsuk Önöket a nagy bölcses­ségről, amelyet az emberiség valaha birtokolt. Eljött a fá­tyol eltávolításának az ideje, de semmiképpen sem akarjuk ezeket a szent dolgokat néhány mondattal elintézni, hogy napjaink ideges feszültségében holnap már el is lehessen felejteni.

Régen megjósolták, hogy egykor minden rejtett dolog meg­nyilvánul; de sok hamis próféta megjelenésére is figyelmez­tettek, s az ember ne higyjen minden szellemnek, hanem vizsgálja meg őket, hogy valóban Istentől vannak-e. ABiblia figyelmeztet: »Erről ismeritek meg Isten szellemét: valamely szellem vallja, hogy Jézus Krisztus megjelent a testben, az Istentől való, és valamely szellem ezt nem vallja, nincsen Istentől« . Amikor egy nagy világforduló közeledik, minden megnyilvánul, ami Istenben, az abszolútban rejlett, és az egész emberiséget szembesítik a Mozdulatlan Birodalom tö­kéletes, igazi életével.

Ez a megnyilvánulás, ez a kibontakozás lényegében nem ítélet, hanem a feltámadásra, a megújulásra szóló felhívás,

12

sürgető, határozott kéznyújtás a regenerálódáshoz. Ezt a megnyilvánulást ne értsük valami nyilvános bemutatónak sem. Inkább az Istennek szenteltek alig elviselhető szeretet-áldozata miértünk, akik szükségben szenvedünk. Ha meg­hozzák ezt az áldozatot, akkor ezt Isten szellemének isme­rik majd fel, ha megcáfolhatatlanul a tanúsággal jár együtt, hogy Jézus Krisztus megtestesült. Ezzel nem történelmi ese­ményekben való hitről van szó, nem arról, hogy 2000 év­vel ezelőtt egy bizonyos Jézus megtestesült, hanem azt je­lenti, hogy saját testünkben, saját lényünkben kell a J é ­zusmegvalósítást és a Krisztussugárzást tudományos biz­tonsággal megnyilvánítanunk teljes erőben, szépségben és valóságban.

Az utolsó idők megnyilvánulásai, melyek a nagy válto­zást előzik meg, az embernek teljes mértékben bemutat­ják az eredeti emberiség igaz életét. Ezzel természetesen együttjár minden metafizikai spekulálás leleplezése, mind az egyház és a teológia, mind pedig a filozófia területén, és kivétel nélkül mindenkit döntés elé állítanak. Ezért nin­csen már messze az az idő, amikor megdöbbenve és tiszte­lettel, félelemmel és reszketéssel, dühösen vagy hálásan beszélnek majd Samballa hét útjáról.

A kozmikus forradalom nem csak egy interkozmikus lé­legzési folyamatra vonatkozik az ezzel elháríthatatlanul összefüggő földtani és légköri változással, hanem ugya­nakkor erős kísérletet is tesznek az emberiség megmenté­sére. Az emberiség minden kozmikus forradalom után mé­lyebbre süllyedt a dialektika anyagában és rögeszméjében. Visszatekintve, véleményünk szerint a lemúr kultúra sokkal több lehetőséget nyújtott és sokkal dicsőbb volt az azt követő atlantiszi korszaknál. Ugyanezt mondhatjuk az at-lantiszi korszakról is, ha a mi árja kultúránkkal hasonlítjuk össze. A lehetőségek a következő korszakban is sokkal kor­látozottabbak lesznek az anyag és a fajtest egyre erősödő besűrűsödése és a szellemi hatósugár betokosodása miatt.

A mai emberiség ebben a tekintetben is a legkomolyabb

13

válság előtt áll. A kényszerítő, rendkívüli fontosság miatt lesznek az eljövendő idők megnyilvánulásai sokkal nagyob­bak és terjedelmesebbek, mint valaha. Ennek a megjele­nésnek a lehető legtöbb ember újjászületéséhez kell alapul szolgálnia. Ezért szólal meg elsőként az Egyetemes Szerzet.

Újra meg kell ismernünk a megszabadító elfelejtett és elveszített szót. Amikor minden idők szentírása Istennek er­ről az igéjéről beszél, ez alatt ne valami többé-kevésbé érté­kes, vagy hamisított, vagy teljesen eltorzított iratgyűjte­ményt értsünk, hanem elsősorban a megváltó, új életre keltő igét, az utat, a módszert, a szent tudományt, mely a Moz­dulatlan Birodalom egyetemes életének eléréséhez vezet.

A Góbi oázisában a kozmikusán, légkörileg és termé­szettudományosan erre különösen felkészített területen nyil­vánul meg az Egyetemes Szerzet, melyet a beavatottak »utol-só maradéknak« neveznek. Ha felütjük a Bibliát és más népek szent könyveit, akkor sok leplezett történetet találunk erről az »utolsó maradék ról« . Régi fajok utolsó maradékait elvezették, miután a többiek mind elpusztultak. Ezekből a közleményekből mindig félremagyarázások adódtak, ha szó szerint vették őket.

Az »utolsó maradék« azoknak a misztikus jelölése, akik az eredeti élethez vezető ösvényen haladva kilépnek a közönséges, dialektikus emberiség menetéből. Akik az utolsó maradékhoz tartoznak, azokat új létterületre veszik fel, míg a többiek a dialektikus emberiség megszokott útját járják a megszokott körülményekkel a természetes rendel­tetés szerint.

Adassék meg mindannyiuknak, hogy velünk együtt le­merülhessenek az egyetemes ismeret mélységébe, s a Bölcses­ség Fiainak a rejtett szent országból való megnyilvánulása vezesse el Önöket az újjászületéshez!

Feltárják Önök előtt Samballa hét ütját, csak menniük kell. A kimondhatatlan, most még elveszett szó nyilvánul­jon meg Önöknek mindörökkön örökké.

14

II

A Góbi sivatag csodás oázisa, az Egyetemes Szerzet földi fókusza abszolút biztosan védett minden behatolás ellen. A legmodernebb technikai eszközök is kudarcot vallaná-nak, ha megpróbálnánk közeledni ehhez az igazán szent földhöz. A természeti szellemek nagy serege védi ezt a terü­letet, s a légköri állapotok olyanok, hogy a legrettenetesebb időjárás akadályozna meg mindenkit, aki meg akarná szentségteleníteni a Góbi szívét.

Aki közeledni akar a világnak ehhez a szívéhez, annak újra meg kell ismernie az elfelejtett szót. Hogy elejét vegyük mindenféle misztifikációnak, tájékoztatjuk Önöket az elfelej­tett és elvesztett szóról, amennyiben hivatottak vagyunk erre. Érthető, hogy erről a témáról nagyon komoly értekezé­seket lehet folytatni. Ha az ember belemélyedne az elfelejtett szóról hírt adó hiteles irodalomba, akkor rendkívül nagy tudásra tehetne szert; - de mi haszna lenne belőle?

A tudománynak valóban a filozófia a kulcsa, ha készek vagyunk az örök, egyetemes ajtóba illő kulccsá kovácsolni, és ha sikerül használnunk is. Ha nem sikerül, akkor a fi­lozófia is csak nehezék. Ezért mondja a Biblia: »Boldogok a szellemben szegények«. Mily óriási előnyben vannak azok, akik elfogulatlanul, egy gyermek nyíltságával köze­lednek Isten rejtélyeihez! A Szellemi Iskolára adott reagálá­suk gyakran figyelemre méltóan tiszta.

Bizonyára ismerik egy klasszikus bölcs kijelentését: »Aki tudást gyűjt, az szaporítja a fájdalmat«. Aki a tudást nem képes alkalmazni, az csaknem kibírhatatlan terhet ci­pel. Ahogyan a sokáig a N a p b a néző megvakul, úgy jár az

15

A Góbi sivatag titkai (II)

is, aki értelmetlenül megtömi magát filozófiával. Érzékszer­vei elromlanak.

A rózsakereszt Iskoláját sokan nézték évekig valami fi­lozófiai ismereteket gyarapító intézménynek. A rózsakereszt Iskolája azonban nagyon szegény és nagyon veszélyes len­ne, ha nem lenne más és több. Az Iskola külső jelensége mögött az a testület rejlik, amellyel és amelyben az arra nemesedett tanuló megtanulhatja megkovácsolni az ajtót újra nyitó kulcsot.

Felhívjuk figyelmüket egyik szertartásunkra: »Biztosítjuk Ont arról, hogy kincseink, holott mérhetetlenül értékesek, oly egyszerűen vannak elrejtve, hogy az öntelt tudomány nyomozásának itt teljes mértékben kudarcot kell vallania«.

Holott sokan kerestek buzgón, a belső Iskolát, a mű­helyt, ahol a szegletkő alapján dolgoznak, soha sem tud­ták megtalálni. A tevékenyeket gúnyolódással zavarták és gyanúsításokkal zaklatták, vagy közömbösséggel vették körül. Teletömték magukat az Iskola filozófiájának rész­leteivel, mivel azonban az előudvaron nem tudtak túljutni, elfordultak az Iskolától a megemésztetlen tudás tartós fáj­dalmával. A kulcsot nem lehet ellopni, sem megvásárolni, sem filozófia segítségével elkészíteni.

Ahhoz, hogy az ember az előudvarból bejuthasson a szen­télybe, egészen más munka elvégzésére van szükség. A fent említett szertartás ezért legyen figyelmeztetés a tanulónak: »Epítményünk, holott ezrek közeledtek hozzá, örökre érint­hetetlen, és a gonosz világ számára rejtett marad«.

Minderre fel akartuk hívni a figyelmüket, mielőtt be­szélni kezdünk az elfelejtett és elveszített szóról. Aki közlé­sünket filozófiai felvilágosításnak veszi, az csak újabb ma­lomkövet akaszt a nyakába. Aki viszont ki tudja érezni belőle a gyakorlati értelmet és az önszabadkőművességre, az önmagán szabadon építkezésre serkentő ösztönzést, az az új, belső gyertyatartó világosságánál megtanulja a kulcs elkészítését. Ez a gyertyatartó vessen világosságot az ösvé­nyükre és legyen lámpa a lábuk előtt!

16

A századok folyamán akadtak olyan ezotérikusok, akik­nek véleménye szerint az elfelejtett és elveszített szó egy mantram, mágikus képlet, melyet ritmikusan, bizonyos hangon kell a gége segítségével hanggá alakítani. Mások viszont, filozófiai korlátozással, csak részben jogosan, az egyetlen szót az élet megváltó szavának, a Mozdulatlan Birodalom egyetemes életéhez vezető módszernek és szent tudománynak tartják.

Meg kell azonban érteniük, hogy az elveszett szó a mód­szer hátteréből, a Biblia és a filozófiai tudattágítás mögül száll fel. Az elveszett szó egy létállapot. Az előudvar ta­nulója tapasztalhatja, hogyan oszolnak szét a felhők, meg­pillantja a szent földet szinte messziről, mint a hit hősei, akikről a zsidókhoz írt levél beszél - de még nem lépett be oda. M é g nem tudja kimondani az igét, mely szavakba tudná foglalni nagy örömét. C s a k a szó, az ige ösztönzése zúg körülötte, újra meg újra, mint a még meg nem született élet suttogása.

Szabad lesz hallaniuk valamit erről a születendő életről, mert a Góbi Elohimjai e korszak utolsó napjaiban új meg­nyilvánulás vi lágosságában akarják felismertetni az ösvényt, mely az előudvarból a szentélybe vezet.

Félreismerhetetlen tény, hogy az ezoterikus életterületen újra meg újra megismétlődnek az alapos csalódások. Sokan fordulnak el fáradtan és kétségbeesetten. Mindez azonban nem csökkenti az érdeklődést. Ügy van ez, mint a molyok-kal a gyertyalángnál. A világosság kényszeríti őket, és vég­zetessé válik számukra.

Lehetséges, hogy Ön erősen érdeklődik a rózsakereszt iránt. Megjósoljuk, hogy ez az érdeklődés egy szép napon közömbösséggé válik, mihelyt azt hiszi, hogy csalódott, hogy félreismerték, becsapták, megfosztották a reménytől. Mi az oka ennek? Az, hogy a külső Iskolát összetéveszti a belsővel. Az ember meglátja magát az előudvarban nyo­morúságos rongyaiban. Mivel pedig a másikban mindenki csak a saját tükörképét látja, feszültségek keletkeznek,

17

majd robbanás. Felismerik ebben a természet törvényét? Képzeljük el, hogy száz tanuló van az előudvarban, aki

magát alkalmatlannak tartja a szentélybe való belépésre. Mi történik? Kölcsönösen kiűzik egymást valamilyen mó­don. Az előudvar ezzel az önrombolással újra meg újra megtisztítja magát, s az Iskola vezetőségének csak nagyon ritkán kell egy kicsit segítenie ebben. így kap helyet egy új csoport, amelyik aztán vagy belép a szentélybe, vagy szin­tén kitessékeli magát.

Ha Ön most, teljesen másképpen, mint azelőtt, min­den régi indítéktól és mértéktől megszabadulva keresi a szentélyt, akkor van mit mondanunk Önnek.

A szentély a Góbi szívében fekszik, valahol Közép-Ázsi­ában, egy kopár pusztaság kellős közepén. Ahhoz azonban, hogy beléphessen, nem kell odautaznia. A Siddhák szent országa mindenhová ki tudja vetíteni magát - az On lét-körzetébe is. E magasztos terület fivérei és nővérei jelen­leg talán bárhol tartózkodnak az egész világon, de abszolút egyek és tudják, hogy »tizenkét szigeten« laknak, és sem­mi sem választja el őket egymástól.

Ha valaki utazgatni kezd ahhoz, hogy megtalálja az ösvényt, az igaz életet, északon, délen, keleten vagy nyu­gaton, az már elvétette. Van egy élet és életvalóság, amely­ben idő és tér, távolságok és határok teljesen eltűnnek. A tanuló csak akkor tudja felmérni a mindenütt-jelenlét jelen­tőségét, ha újra elnyerte ezt az életet. Akkor lesz E N -VAGYOK! Akkor mindenütt van, minden szentélyben, és itt is van, mint prédikátor hangja a pusztában, aki figyel­meztet: »Egyengessétek az Úr útját«!

Mit jelent az Úr útjának egyengetése? Valamilyen tár­sadalmi, politikai, gadgasági vagy vallásos munka elvég­zését? Nem. Azt jelenti, hogy Önnek egyengetnie kell az »Önben lévő Isten« útját! Isten birodalma az On belsejé­ben van. Hallotta, hogy ezt kijelentette Minden Elet Ura. Minden misztérium nagyjai közölték ezt. Ha egyengeti mik-rokozmikus birodalma urának útját, akkor egyszer látni fog-

18

ja őt jönni a Jordán másik partján. Számtalan embernek az a rettenetes butasága, klasszi­

kus dőresége, hogy önmagának akarja egyengetni az utat. Mindent megtesz, hogy magát lássa jönni a Jordán másik oldaláról, mint feltámadottat, a Szent Szellem által meg-világosítottat! így értik az önszabadkőművesség fogalmát!

Tanuljanak azonban a szent evangélium örök előmozdí­tójától: »Nék i növekednie kell, nékem pedig alább szálla-nom!« - »0 az, akinek saruszíja megoldására sem vagyok méltó.« - »0 az, aki előttem volt.«

Imerik ezt a beszédet? Bizonyára! A rózsakereszt évek óta így beszél. N é h a azonban sajnálatos azt látni és hal­lani, hogyan törik a tanulók a szent nyelvet. Önöket újra meg akarják tanítani az elveszett és elfelejtett szó kimon­dására, és újra tanúskodni akarnak a meg nem született életről. Újra meg akarják tanítani Önöket a kulcs elkészí­tésére!

Ide hallgassanak! A Góbi szívéhez csak egy út vezet. Figyeljenek fel erre: a góbi szó »magot«, a »világ szívét« jelenti, és, hogy abban az országban az oroszlán fiai laknak. Ha be akarnak sorakozni ebbe a hadrendbe, akkor, mint János, az előfutár, az én-feloszlatás útját kell bejárniuk, és így készíteniük az Úr útját.

Hogyan kell járni az énfeloszlatás útján? Megmondjuk! Le kell mondani a természet énjének minden képességéről. Az én minden bilincsét össze kell törniük. El kell csitítani az én minden dinamikáját, hatósugarát teljesen le kell csökkenteni, és az egész dialektikus tudatmagot a biológiai-minimumra kell visszavezetni.

Ennek a feloszlatási folyamatnak az eredményét nevezi az egyetemes bölcsesség a »gyermekség« állapotának. Egy kisgyermeknek nincsenek problémái - egy kis lény, csupán biológiai tevékenységgel. Élhet, növekedhet, egészséges lehet, s eleget tehet a közönséges életműködések feltételei­nek. A Szellemi Iskola tanulójának, aki egyengetni akarja az Úr útját, vissza kell vezetnie magát ebbe az állapotba.

19

Olyanná kell válnia, mint a »gyermek«. Nem a hagyomá­nyosan vallásos ember butaságával, aki terme'szeti állapotát egy boldog másvilágra való negatív várakozásban fecséreli el. Nem így kell bemennie a gyermekségbe, hanem Jánosi gyermekségre kell törekednie. Az ilyen tanulóra mondja a zsoltár költője:

»Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja bent a te gyermekeidet« - »Ahol nem az Úr építi a házat, ott hiába dolgoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őr. Hiába nektek korán felkelnetek, későn feküd­nötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek, mert szeretté-nek álmában ád eleget. íme a gyermekség az Úr örököse, ez a gyümölcs valósítja meg a jutalmat.«

Az Újszövetségben azt olvassuk: »Kisdedek és csecsemők szájával dicsőítetted meg magadat.« - » E s ahol gyermekekké váltatok, elküldte Isten a szívetekbe Fia szellemét«.

Itt arról a gnosztikus tudományos képletről van szó, amellyel a dialektikus ént folyamatszerűen vissza lehet ve­zetni egy biológiailag működő minimumra. Akkor megtör­ténik a nagy csoda. Akkor a mikrokozmikus rendszerben felkel a Másik, és az Úr eme Fia átveszi az egész mű veze­tését.

Ez a másik létvalóság aztán lélekkel látja el a gyermek­ké vált dialektikus én minden képességét, és betölti annak egész, régi hatáskörét. O az újszülött király, az En-Vagyok. A 4nég itt élő embert idegenné teszi, de olyan idegenné, akiben már nincsenek meg az én-ember rettentő feszültségei és szenvedései. Hát nem gyerekre hasonlít-e az olyan énember, aki a természetre nézve meghalt? Őt már nem tudja befolyásolni a tükörszféra, ahogyan a sátáni hatal­mak is hiába közelednek egy gyermekhez, mert a gyermek ahhoz biológiailag túl tiszta. Az ilyen ember kettős lény: a Jánosember, aki lemond, és a Jézusember, aki átveszi a vezetést. Újjászületett állapotában Krisztiánopólisz polgára lett; kivirult a világ igazi szívében, és beléphet a Góbi oá­zisába; a kulcs birtokosa, s a pokol kapui nem vehetnek

20

már erőt rajta. Ez az elfelejtett e's elveszített szó. Ki lehet mondani és

ki kell mondania - de nem Önnek, hanem a Másiknak, akinek Önben fel kell támadnia. Ennek a Másiknak, ennek az Úrnak kell építenie a házat; mert a természet építészei hiába dolgoznak rajta. Ha az Úr nem őrzi a várost, akkor az őr hiába virraszt. A természet szerinti fáradozás mind hiábavaló. Nem érdemes korán kelni és későn feküdni, s az aggodalom kenyerét enni. Az igaz út Ura mintegy csoda folytán születik. A Mária-csodából születik meg, a természet megfordításából. Értsék meg a Szerzet üzenetét:

»A gyermekség az Úr örököse; csakis ez a termék való­sítja meg a jutalmat.«

21

III

Az élők anyja

Senki sem közeledhet tehát az Egyetemes Szerzet szívéhez, csak ha ismeri az emberiség számára elveszett szót, s képes kimondani azt. De azt is tudjuk, hogyan fedezheti fel a tanuló az ösvényen ezt a jelszót, mert, mint mondtuk, ez a szó a »létnek« egy állapota, belépés a Mozdulatlan Biro­dalomba, amit a természet közönséges embere képtelen megvalósítani és megünnepelni.

A Föld emberének szelleme, lelke és teste sem szerke­zetileg, sem alapvetően nem alkalmas arra, hogy részt ve­gyen az új életben. így teljesen értelmetlen ezt az embert, bárhogyan is, szellemileg vagy lekileg művelni. Először is így nem lehet szert tenni a megváltásra. Másodszor pedig pontosan ez a művelődés annak a megerősítése, ami nincs benne Istenben. Ez a legnagyobb akadály a megszabadu­láshoz vezető úton.

Emiatt a megszabadulás lényegét egészen másképpen kell látnunk, s meg kell tanulnunk a szent beszédet erre egészen másképpen értelmezni. Mint dialektikus embernek, meg kell tanulnunk megérteni, hogy az embernek először meg kell halnia, hogy igazán megszülethessen.

A századok folyamán újra meg újra megmutatkozott, hogy az ember ezt az alapvető tant nem érti. Ennek oka a helytelen felfogóképesség, mely miatt a kísérleteknél ismé­telten a személyiségművelés kerül előtérbe. Mindenekelőtt szükséges lesz tehát alaposabban megvizsgáljni az »ember« fogalmát a transzfiguráció tudománya szempontjából.

E tudomány szerint az ember összetett lény, tervszerű egységgé összeépült tényezők rendszere. Mi ezért mikro-

22

kozmoszról beszélünk. Ebben a mikrokozmoszban most nem kívánatos jelenségek lépnek fel, melyek a bűn miatt keletkeztek, s amelyeket a bűn tart fenn. A mikrokozmosz­ban továbbá különféle fejlődési lehetőségek is vannak, me­lyek valaha a tökéletességig tudtak kibontakozni, de a korszakok óta tartó korlátozás miatt mára csíraatomokig fejlődtek vissza. A transzfigurálás tudományában ismerete­sek különböző szellemsugarak, amelyek a mikrokozmoszon belül hatnak. Amit filozófiánkban dialektikus embernek nevezünk, az e szellemsugarak egyikének eredménye és lé­nyege.

A dialektika egész lényének - ami a kifejezési formáit és eredményeit, de az eredetét is illeti - meg kell halnia, alá kell hanyatlania, hogy újra megnyilvánulhasson az igazi ember. Ezt az egész folyamatot nevezi az Egyetemes Tan újjászületésnek, transzmutációnak, vagy alkémiai menyeg-zőnek. A módszernek, melyen ez a folyamat mágia, vagy alkémia formájában alapul, eredményeként az ember ismer­ni és alkalmazni fogja az elfelejtett és elveszített szót.

Tegyük fel, Önök megtalálták a kulcsot, és készek erre az alapvető meghalásra. Akkor tudják, hogy ez a meghalás az egész dialektikus én-lénynek a biológiai minimumra, a gyermekség állapotára való visszavezetése, amelyről a J á ­noslevél 3. fejezetében olvashatunk. Ha ezen az alapon áll­nak, akkor lesz értelme a Siddhák szerzetéről, a Góbi siva­tag szívének lakóiról szóló közléseink folytatásának.

Hogyan kell a tanulónak áthatolnia ehhez a szívhez? Ezt kell szüntelenül fontolgatnia - s ha ez a kérdés szinte ima, akkor mindig megjön rá a tanuló létállapotának telje­sen megfelelő válasz.

Logikusan és elvileg erre a kérdésre csak egy felelet van. Ez az egyetlen felelet azonban számtalan nézet és sugár kötege, ahogyan az egyetlen napfény is számtalan sugárból áll. így a feleletek is sugarak egymásutánját alkotják, ame­lyeket a tanuló az ösvényen-járás folyamán felfoghat. Ezek a sugarak képezik a tanuló számára az egyetlen célhoz ve-

23

zető világító lépcsőt. A mindennapi élet gyakran bizonyította, hogy a keresőt

nem érdemes terhelni az egyetemes Világosság sugaraival, ha még nem nemesedett rá ezekre. Mert nem tudná felis­merni, s éppoly kevéssé tudna felelni, reagálni rájuk, mert lélegzőtere égboltján egyszerűen nincsen még tiszta éterösszpontosulás.

Mivel az ösvény örökkévalósági menet, bizonyos, hogy a sugarak is örökké különbözők, dicsőségük egyre növek­szik és egyre kegyteljesebb, fényük mind intenzívebb, ere­jük egyre dinamikusabb, hatalmasabb.

Ebben a fényben lássa az olvasó a jelenlegi Világszer­zet fáradozásait is! A Szerzet most az emberiség mai álla­potának megfelelő sugárzást fejleszt ki. A kérdés tehát, «hogyan kell a tanulónak áthatolni a világ szívéhez», új, sürgető jelleget kap.

Nem lehet erre feleletet kapni régi, megsárgult pergame­nekből, vagy utána dadogni, amit a régiek mondtak róla. A jelen pillanat szívdobbanását kell meghallani és megérte­ni tudni. Ha képesek erre, akkor a felelet sugárzó újdon­ságként jön Önökhöz, s ugyanakkor megtudják és megér­tik, miről is beszéltek a régiek tulajdonképpen.

Most sokmindent megtudtak a Góbi sivatagról, a Vi­lágszerzet Közép-Ázsiái, egyetemes magjáról. Ott földrajzi­lag, valóban van egy gigantikus, egyetemes gyújtópont, a Mozdulatlan Birodalomnak egy érintkezési pontja: az Akarat és Jóga Fiainak valóban szent földje.

Ezt azonban felőlünk el is felejthetik, vagy tagadhatják is. C s a k hallják meg a Szerzet hívását, mely az Önök közvetlen közelében lévő hangból és gyújtópontból indul ki, és értsék meg, hogy csak úgy felelhetnek meg e hívás­nak, ha készek kimenni a pusztába. Az Önök élete a ter­mészetben, ami a tudatot, a lelket és az anyagot is illeti, sivatag, száraz pusztaság; ebben élnek és léteznek.

Nagyon jól tudjuk, hogy milliók tagadják ezt az állapo­tot, és lehetséges, hogy Önök sem osztják nézetünket.

24

Életük csörgedezését talán nem tartják pusztában-menete-lésnek, dialektikus életüket egyáltalán nem látják száraz­nak és terméketlennek. így valószínűleg hevesen fogják ta­gadni halálos elhagyatottságukat. Ez előfordulhat, mert ez az élet egyesek számára valóban tele lehet szépséggel és ra­gyogással. Gondoljanak csak természetrendünk sok művés­zére, akik ennek a meggyőződésnek számtalan módon ad­nak kifejezést.

Ezért a felismerés, hogy ez a földi élet egy pusztaság, nagyszerű önfelfedezés, s ugyanakkor nagy kegyelem. Sőt, ezt egy űj életismeret megszületésének vehetjük. Az avatott beszéd ezt valóban születésnek nevezi, mely azonban még teljesen a dialektika vízszintes síkján történik. Ez János, az előfutár születése, a sivatag emberének, a puszta prédiká­torának megszületése.

Ahogyan az evangélium eme alakjáról olvashatjuk, úgy kell a tanulónak is sivataglakóvá válnia. Szeméről le kell hullania a hályognak, hogy olyannak lássa ezt a világot, amilyen! Az ilyen tanuló akkor már nem mondja, hogy »élek, vagyok«, mivel tudja, hogy nem élő, hanem hal­dokló teremtmény. E terület legnagyobb valósága a halál -és az élet csak látszat.

Bizonyára tudják, hogy bármely létterületen a megnyil­vánuló teremtmények létük térségét világ-anyának neve­zik. A jelképek és legendák sokasága ad hírt erről. Ezért nevezheti a tanuló, aki elérte a pusztai fázist, a közönséges természet világ-anyját a halottak anyjának. Ennek a ter­mészetnek a léte a jánosi felismerésben egy halotti lét. Nem együttélés, hanem együtthalás.

Mivel a halál lényének nincsen valódi életlehetősége, megértjük, hogy a Biblia ezt a helyzetet a »terméketlen-ség« fogalmával jelöli; ezért mondják Erzsébetet, János anyját terméketlennek. Ha Önök át tudnak hatolni termé­ketlenségük felismeréséhez, akkor ez azt jelenti, hogy a lé­nyükben tudatossá válik a pusztaság, az elhagyatottság és a halál, melyek átfonják ezt a dialektikus sivatagéletet.

25

Ekkor válik tudatossá a haláltermészet életlélegzetének ha­tása. A haláltermészet életlélegzetének és a halál anyjának együttműködéséből, a bolygói éterek és a létterület kölcsönhatásából keletkezik a halál dialektikus jelensége.

Ha eljutnak ehhez a felfedezéshez, akkor a Góbi siva­tagban állnak; akkor az Egyetemes Szerzet titokzatos oá­zisának a szélén állnak. Ha elérték ezt a tudati állapotot, akkor megtették az Önökben lévő Isten útjának egyenge­téséhez vezető első és legfontosabb lépést. Az életnek ebben a fázisában jön létre a kapcsolat az Elők Anyjával.

Nagyon fontos megtudnunk, hogy ki és mi az Élők Anyja. O képezi Isten újabb fáradozásának a központját, s filozófiánkban őt nevezzük »az új élettérnek«. Ez az élet­nek egy olyan tere, ahol új Ádám jelenik meg, Isten előtt álló új Ádám sugárzik ki az alakulásnak egy másik terüle­tére.

Az Élők Anyja az új éterek fejlődési területe. Ezt az anyát Máriának is nevezik, mert a vele való kapcsolatot csak a teljes megfordulással lehet elérni, az ámító földi ter­mészettől való elválással, és azzal, hogy az ember a halál­természet pusztaságában találja magát.

Tegyük fel, van olyan tanuló, aki a »terméketlenségből« felemelkedik e létterület valóságába. Ez a tanuló mindent meg fog semmisíteni, ami a haláltermészet anyjából való, szerkezetileg és alapvetően, ami a szellemet, a lelket és a testet is illeti, ami azt jelenti, hogy a halálnak adja, ami a halálból való és azzal rokon. Szóval a szentségtelensége lik­vidálja önmagát, mert Istennek nem volt szándékában, hogy az ember ilyen formában jelenjen meg ezen a létterü­leten.

Az olvasó figyelmét nyomatékkal szeretnénk felhívni ar­ra, hogy ez a likvidálás semmiképpen sem a szokásos érte­lemben vett öngyilkosság, hanem a mikrokozmoszban lévő szentségtelennek a semlegesítése. Aki a sivatagi útját még nem kezdte meg, annak ez a folyamat úgy tetszik, mintha a teljes létnek, az egész létezésnek a felszámolása lenne. Az

26

ilyen ember számára a semlegesítés tényleg öngyilkosság is. Ezért nem akarták sokan elfogadni ezt a látszólag r e t t e ­netes tant« .

Aki azonban a pusztában van, az teljes egészében meg­érti, hogy miről van szó. Minden kétségen kívül tudni fog­ja, hogy a mikrokozmoszban van egy másik létközpont, másik tudatmag, melyet életre kell kelteni. Ez az ember az­tán azt is tudja, hogy csak a Másik képes igazán élni, és hogy a saját léte a halál léte. Tudja, hogy a Másik csak akkor lehet igazán szabad, ha a tanuló a haldoklás utolsó órájára törekszik.

Az ilyen ember Jánost is megérti, amikor azt mondja: »utánam jő, aki erősebb nálamnál; mert előttem volt«.

A puszta vándora tudja, hogy az önfeláldozás nem va­lami áldozat, ennek közönséges értelmében, hanem az igazi élet felszabadítása.

Ha ez a fejlődés a tanulóban folyamatban van, akkor a mikrokozmoszban egy másik képesség fejlődik ki a dia­lektikus személyiség körül. Az eredeti tudatközpont fel­szabadítja magát. A megfordulás következtében létrejön a felébredés.

A mikrokozmoszban új erők lépnek fel, melyek eleinte a jánosember elhagyott személyiségét veszik használatba. Ez akkor ki tudja mondani az elfelejtett és elveszített szót, és tudja, hogy felvették egy teljesen új életközegbe. Ezen az új életterületen felébred az új ember, és az Élők Anyjának szeretetsugárzásában, ápolása és gondozása mellett kibon­takozik. Az új élettér tehát nem filozófiai fogalom, hanem hatalmas aktuális érték. Ez az időszerű érték nem magya­rázható a természetből, a halál életterületéről, mégkevésbé a halottak birodalmából. Ezért ajánlják fel nekünk az új életterületet határozottan és abszolút itt, s az Egyetemes Szerzet szinte betör a mi »itt«-ünkbe, hogy közeledhessen hozzánk - ha valóban jánosemberek vagyunk. Az új élet­terület segítségével lehetséges egy nagyon határozott és szervezett érintkezés itt a halál pusztájának területén. Ezért

27

beszélünk a Góbi Szerzetéről. Az »Elők Anyja« nem misztikus, jelképes kifejezés, ha­

nem valóban a Szent Anya, aki Önöket fel akarja venni szeretetsugárzásába, ha » Ö n « alatt a mikrokozmoszt értik, és haláljelensegüket illetően meg akarják kezdeni a pusztá­ban való vándorlást.

Imádkozva kívánjuk egymásnak mindannyian, hogy a pusztában találkozzunk, útban mindannyiónk anyjához, az Élők Anyjához.

Ó Szent Életerő Viselője, Veled kerülünk ki a veszélyből; Veled megyünk be a megváltó életbe; Veled érjük el új megnyilvánulási napunkat; Veled járjuk be az új életpályát; Veled lépünk be az örök világosságba.

A Te ragyogó szeretetfényedben fedezzük fel vétkeinket; Benned fedezzük fel a »mi« bűnterhünket; Benned hull le a lepel sivatagi vándorlásunk nagy tit­

káról; A Te Szentségedben sötétlik a »mi« kárhozatunk.

Általad fedezzük fel igazi felettes Énünket; Általad válik tudatossá felemelkedésünk; Általad gyullad meg bennünk a megszabadító tett; Általad zeng bennünk az isteni életlélegzet szívünk min­

den dobbanásában.

Ó rózsa, mely kivirul keresztemen, Szívd magadba Isten világosságát, S e sötét, tövises völgyben E fényt megváltóan változtasd át.

C s a k akkor mondhatjuk az Idősebb Testvérekkel: Jézus, az új Istenfia, nekem mindenem!

28

IV

A titokzatos oázis a Góbi sivatag végeláthatatlan érinthetet-lenségének kellős közepén fekszik. Ezt a szent földet, melyre avatatlan ember még nem tette a lábát, többek között Sam-ballának nevezik, ami az »Istenek városát« jelenti.

Samballa az Egyetemes Szerzet tevékenységi területének központja, amikor a Szerzet a dialektikus természetrendért fáradozik. Samballa az isteni segítők erőtere, mely semmi­lyen tekintetben sem magyarázható ebből a természetből, az anyagszférával és a tükörszférával egyetlen kapcsolatot sem tart fenn, s ebben a földi természetben mégis jelen van mindannyiónk segítségére.

Samballa hatása transzformátorhoz hasonlítható. Sam­balla, az Istenek Városa az egyetemes életanyagot és a Lo-gosz egyetemes fáradozását olyan feszültségre transzformál­ja, amit a világ és az emberiség el tud viselni. Samballa tehát egy olyan kapcsolódási terület, melyből sugallatok, rezgések és sugarak indulnak vízszintes irányban az egész világba. Samballa az átható valóság bennlakó érintése.

Az Isteneknek ebből a városából mennek ki a hiteles küldöttek is az eltévedt emberiséghez. E küldöttek a legkü lönbözőbb néven végzik munkájukat mindenütt, ahol kívá­natos és szükséges. Samballa az eredeti életre nyíló kapu, a megszabadulás egyetlen, abszolút kapuja. Samballa az új, ragyogó élet kulcsa.

Sokan tarthatják különösnek, hogy az egyetemes fára­dozásnak egy földrajzilag meghatározható pontjáról van szó. De ez különösebb-e, mint amikor üdvösségét az em­ber a tükörszférától, a halottak tartózkodási helyétől vár-

29

Samballa hét folyosója

ja el, akik testiségük nagyobb részét elveszítették, s akiknek emiatt visszavonhatatlanul újramegtestesüléssel kell sérülé­sükből kigyógyulniuk? Vagy különösebb-e annál, ha az em­ber, lelke üdvéért valami egyházi intézményhez folyamodik, mely a földitől és dialektikustól csak azért különbözik, mert képviselői olyan nyelven beszélnek, mely abszolút nem egye­zik a saját valóságukkal? Furcsább és kevésbé logikus-e, mint ha elvontan feltételezünk egy Istent, aki a lénytelenség-ben trónol és létezik?

Ellenkezőleg. Nagyon különös, hogy akik fogékonyak a metafizikára és szellemi dolgokra, még nem fedezték fel elködösülésüket. Túlzás nélkül megállapítható: az egész me­tafizikai és szellemi élet megrekedt a tükörszféra karjaiban. Mindenki a halottakat kérdezgeti, a halottakhoz tartozik és azok követésére törekszik.

Ennek a következménye az emberiség általános megbe­tegedése és gyors süllyedése, beletámolygás a hazugság, a bűn és az árulás mocsarába; az erkölcsi korlátok leomlá­sa, a vér- és idegbajok nagyon gyors terjedése. Mindez az ember olyan fejlődésének a következménye, mely elhajlott és elfordult az úttól, az igazságtól és az igazi az élettől.

Ha viszont útjukat az egyetemes rejtélyek fókuszára irá­nyítják, akkor nem fejlődik ki valami írás- vagy beszéd-de-lírium, akkor nincs beárnyékoltság és az ezzel együttjáró idegközeg-rablás, hanem akkor Önök erőből élnek és állnak.

Nagyon helyesen jegyzi meg Pál a korinthusbeliekhez írt első levelében: »Mert az Istennek országa nem beszédben áll, hanem erőben« .

Ez tehát Samballa ismérve. Ha a modern Szellemi Isko­la tanulója közeledik a világnak ehhez a szívéhez, akkor gyengeségét erő fogja eltakarni, olyan erő, mely az ő saját lényvalóságává válik, s egyetlen másodpercre sem hagyja el. Ugyanaz az erő, mely erősödő fokozatokban és lehetősé­gekben a fenntartás nagy művét hordozza, ösztökéli és betölti. Aki pedig ebből az erőből él és áll, az létállapo­tának megfelelően »uralkodó« lesz.

30

A legendákban, mítoszokban, levelekben és leírásokban megőrzött szent beszéd tanúskodik Sambal Iáról is, meg az isteni impulzusokról, amelyek bizonyos időpontokban kiin­dulnak onnan küldöttek alakjában és másképpen is. Sam-balla avatott lakóit az akarat és jóga fiainak nevezik, vagy Samballa, a Siddhák, vagy Melkhisédek rendjének vagy Elohimnak.

Amikor egy kozmikus forradalom után a dialektikus életterület kiürült, és a bukott monádok egész létterülete a formálatlanba esett vissza, akkor a következő helyzetek és folyamatok fejlődtek ki:

A befejeződött időszakban sok lény tért vissza Sambal-lába, vonult át a megszabadulás kapuin. A többiek pedig - néhány kivétellel - testüktől megfosztott állapotban a tü körszférában gyűltek össze, ahol egy új megnyilvánulási napra várnak, mely el fog jönni számukra. Az emberiségnek ezt az egész alakulását Samballa Szerzete, az Elohim Szer­zete vezeti. Az emberiségre ekkor új fejlődési lehetőség vár.

E folyamat kezdetéről a Biblia eredeti szövegében ezt olvassuk: »Kezdetben teremte Elohim az eget és a földet« . Ez azt jelenti, hogy Samballa Szerzete újra előkészítette a bukott monádok lakóhelyét. »A föld pedig káosszá lett és kiürítették, és az Elohim lebegtek a vizek felett.«

Amikor a bukott, és még meg nem mentett ember egy ilyen új életlehetőséget kap, tehát mintegy újra kezdheti keresni a Mozdulatlan Birodalomba visszavezető utat, ak­kor számára megnyílik Samballa úgynevezett hét folyosó­ja. A teremtés könyvének bevezetőjében ezeket nevezik a teremtés hét napjának.

Samballába, az Istenek városába vezető első folyosó, első út a világosság útja. Az embernek, vagy a tanulónak igazán tiszta, derűs világosság jelenik meg, olyan fény, mely nem hibázik, mely igazán világít a lábai elé. A meg­szokott természet fénye mindig sötétséggel keveredik, aho­gyan a jó és a rossz is keveredik a dialektikában. Most azonban a világosságot élesen elhatárolják a sötétségtől,

31

s így megnyílik az első út Samballába. És az Elohim látták, hogy ez jó volt. Az első nap!

Samballa második útját égboltnak nevezik. Ez az égbolt egy valódi, tiszta életanyagból álló életterület. A második út gondoskodik arról, hogy a tanulónak a világosság mel­lett a menéshez szükséges ereje is meglegyen. És az Elohim látták, hogy ez jó volt. A második nap!

A harmadik Samballába vivő utat a föld alakulásának nevezik. Az eredeti éterek légköri anyagához egy harmoni­kus anyagi, kémiai életszféra kapcsolódik. A tanulónak így már nem csak világossága és ereje van az úthoz, hanem most megkapja magát az utat, az ösvényt is. Ez Samballa harmadik útja, a harmadik nap. És az Elohim látták, hogy ez jó volt.

A negyedik út az előbbi három folyatatása - jobban mondva: csak egy út van, s ez az egyetlen út különböző szakaszokra oszlik. Először a világosság van itt - aztán az erő - aztán maga az ösvény, amelyre az igazi világosság­ban és az igaz erőben rá lehet lépni.

így érthető, hogy a negyedik napnak a világosság, az erő és a valóság logikus, tudományos megoszlását, harmó nikus összefüggését, isteni egyensúlyát kell kimutatnia. A világosság, önmagában, lenyűgözhetné, elvakíthatná az embert. Az erő, egyedül, odaszegezhetné és megbéníthatná. A vi lágosság és az erő összekapcsolása nélkül az ember nem járhatna az ösvényen óriási tévedések nélkül. Ezért a negye­dik napon minden eddig kapottat összefoglalnak, és a meg­felelő használatra alakítanak és rendeznek. És az Elohim látták, hogy ez jó volt. A negyedik nap!

Most aztán a világ szívéhez vezető ötödik úton az ered­ménynek kell megmutatkoznia. A teremtés ötödik napján halakat és madarakat teremtenek, amit a tanuló is tesz az ötödik úton Samballa felé.

A hal teremtése vagy a haljelkép viselése, vagy »a hálót kivetni a vizek mélyébe« azt jelenti: világosságban és erő­ben a Samballához vezető ösvényen, tökéletesen és tudo-

32

mányos biztonsággal véghezvinni az én-feloszlatást, a sa­ját természet abszolút önfeláldozását, s ennek következ­tében szinte madár röptében, mint egy sas, befejezni a kitűzött utat. És az Elohim látták, hogy ez jó volt. Az ötödik nap!

Es az Elohim azt mondták: »Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra« . Ha a tanuló ösvényét a madár röptében, a halak jegyében a beteljesülés felé viszi, megvirrad a hatodik nap, akkor válik ő újra emberré, iga­zán az Elohim képe és lényege szerint. Akkor hazaér a Mozdulatlan Birodalomba. Akkor látják az Elohim min­dazt, amit lehetővé tettek, akkor befejeződik az Istenek vá­rosába vezető hatodik út.

Végül eljön a hetedik nap, az isteni nyugalom napja, a véghezvitt mű napja - maga a ragyogó valóság!

így mutat a teremtés története a 7 útra, amely az egyet­len élethez vezet a Góbi szívében. Akinek van füle, az hall­ja, hogy mit mond a szellem a gyülekezetnek.

Ennek a történetnek ezután a második fejezete követ­kezik, mely a Bibliának is a második fejezete. A bukott monádok, melyek úton vannak Samballa hét útján, és új lehetőségekre hivatottak - áldazatul esnek az ellentermészet­nek, elsüllyednek, mint már annyiszor egy erőltetett, talál­gatva kisérletező életvitel folytán.

Ennek következtében Samballa hét útja nem tartozik többé magától értetődő lehetőségként ehhez a világhoz, ilyen értelemben lezárják őket.

Kezdetben, közvetlenül a katasztrófa után még sok rej­tély birtokolta a kulcsot. A folytatódó elfajulásban azonban ezek a rejtélyek is leromlottak és kihűltek, egyes magok kivételével, melyek egyre inkább visszahúzódtak, magukat egyre jobban távol tartották a tömeg lánggal lobogó életé­től, hogy így elejét vegyék a végleges megkristályosodásnak.

Az Elohim azonban nem hagyják el az emberiséget. Nem hagyják cserben kezük munkáját. Időnként harsonaszóként csendülnek fel a hívó hangok, és jönnek a kezdeményezé-

33

sek az emberiséghez. Ezeket újra és újra megismétlik, mi­helyt az előzők a dialektikában elfövenyesednek és elsüllyed­nek. Minden hívd hang ugyanazt a hírt hozza az emberiség­nek: »Sambal la hét útja még mindig itt van, és mindenkinek megnyitják, aki igazán kívánja azt! Minden másnak azon­ban, ami ebben az ellentermészetben lakozik, a zárt könyv hét pecsétjét jelentik. Aki pedig járni akar az egyetlen ösvé­nyen, annak egymás után újból megnyitják azokat.«

Ehhez azonban egy új alkotásra van szükség, egy teljes transzfigurálásra, újjászületésre, az eredeti, hétszeres ösvény­re való alkalmassá válásra. Arra van szükség, hogy az em­ber tudatosan, belülről és pozitívan feleljen a Jézus-felhívás­ra: »Rövessetek engem!«

Jézus követése megköveteli a dialektika teljes lerombolá­sát az Önök léte körzetében. Ezt az önfeloszlatást nevezik kálváriának, keresztútnak, és Samballa hét útjának megfe­lelően a keresztútnak is hét fázisa van. A hétszeres ke­resztút egy hétszeres újraalkotást jelent a természetet és a szellemet illetően is.

Mihelyt a tanuló saját légkörében megkezdi a dialektika lebontásának folyamatát, felfedezi, hogy fáradozása során magától a dialektikától kap váratlan segítséget. Mert ami­kor a tanuló a közönséges élettől elfordul és kiemelkedik belőle, a megszokott természet önkéntelenül ellenségévé vá­lik. Észreveszi, hogy aki az igaz életre törekszik, annak eb­ben a tekintetben is minden dolga jóra fordul.

Elfordulása miatt az ellenség Önt meg akarja büntetni, és íme, ez a büntetés kegyelemmé válik. Azért mondja a tanuló, aki ezt felismerte: »Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják hogy mit cselekszenek!«

Ettől kezdve valóra válik a keresztút, és a jelölt körül ki­világosodik. Olyan világos lesz, hogy a többiek, akik nem értik, ezt sötétségnek nézik. így múlik el a keresztút első napja. És az Elohim látják, hogy ez jó.

Tárt karokkal a világosságban állva mondja a jelölt: »Asszony, íme a te fiad!« Ezt a kiáltást Samballa világ-

34

anyához intézi, az égbolt őrzőjéhez: »Isten minden gyer­mekének szent, univerzális, gondviselő Anyja, nézd törek­vő fiadat, hogyan közeledik Samballa hét útjához!«

Ennek az erőért-kiáltásnak a rezgése és tehetőssége egyre fokozódik. Újra ki lesz mondva az elfelejtett és oly régóta elveszett szó. És az Elohim látják, hogy ez jó. Elmúlt a ke­resztút második napja.

Ha ezt a szót kimondják, akkor - ez érthető - erre fe­lelet jön. Ezért hangzik el ujjongva: »Fiú, íme az anyád!« Az Élet Szent Gondviselője megjelenik, és a zarándok meg­nyitja az ösvényt. így múlik el a harmadik nap a Sambal-lához vezető úton.

És íme, maga a Világanya beszél az új éterek hullámai­ban, az erő pályájának gyöngéd, lágy zenéjében, melyben a zarándok vándorol: »Én mondom néked, még ma velem leszel a paradicsomban!« Ez a negyedik nap felelete. És az Elohim látják, hogy ez jó.

így meg fogják érteni az ötödik nap kulcsrezgését. Ez egy olyan rezgés, melyet egyetlen szóval lehet lefordítani: »szomjúság!« ...»szomjúhozom!« ... Samballa ösvényén egyre erősebb lesz a vég, a beteljesülés vágya. Egyre erősebb lesz tehát a dinamika, s ezáltal a cél elérésére irányuló törekvés is. És az Elohim látják, hogy ez jó... ötödik nap!

íme, a beteljesülés közeledik. A jelölt eljutott a hatodik heteskörhöz. Újra az eredeti alakú és dicsőségű ember lesz. Látja az Elohimot, testileg. Lényét szótlan, mindenre kiter­jedő hála tölti el, mely végül az egyetlen, mindent magában foglaló imában áramlik ki: »Eloi, Eloi, lama sabachthani! Elohim, Elohim, hogy megdicsőítettetek engem!« Ez az uj­jongó, zúgó hatodik nap! És az Elohim látják, hogy ez jó.

így virrad meg maga az örökkévalóság. A kereszt nagy művét véghezvitték. Samballa szívében örök nyugalomban, a hetedik nap örök nyugalmában mindenki tanúsítja: »Consummatum est - Elvégeztetett!«

A vándor elérte Izisz szigetének tiszta messzeségeit. És az Elohim látják, hogy ez jó.

35

ízisz szigete

Az övényen haladó tanuló, aki bejárta Samballa he't útját, átélte transzfigurálásának hét nagy ünnepnapját, eléri a Góbi szivét, az Egyetemes Szerzet fókuszát, ahol úgy fo­gadják, mint az elveszett fiút, aki hazatért atyja házába. Ezt a szent földet a végtelen homokpuszták magányában, többek között Izisz szigetének is nevezik, és mi előjognak és csodálatos kegynek vesszük, hogy elmondhatunk Önök­nek valamit Izisznek erről az áldott, boldog szigetéről.

Izisz mibenlétének és tulajdonságainak megértéséhez vissza kell pillantanunk az emberiségmegnyilvánulás pirka­datára, amikor még minden jó volt, amikor az egész embe­riség még a Legmagasságosabbnak a lélegzetében létezett. Akkor az egész teremtés még az isteni akarat tökéletes ki­fejezése volt, és minden megnyilvánulás mintegy »Isten ke­zében volt« .

A kozmikus helyzet alapján az egész, hétszeres földboly­gó tökéletes és abszolút módon válaszolt a mágneses szellem­tér sugallataira, mely körülvette ezt a szent földet. E bolygó, vagy életterület és a mágneses szellemtér között teljes szép­ségében nyilvánult meg a földbolygó sugártere, melyben min­den erőösszpontosulás, amit a mágneses szellemtér kivont a Föld belsejéből, csillagként csillogott.

Ez a csodaszép háromszoros rendszer, szellemtér, élet­terület és sugártér, az egyetemes térben ékszer volt, mint valami drágakő, és harmonikusan összecsengtt a világmin­denség szimfóniájával.

Ez a harmónia azonban - ezt Önök is tudják - megbom­lott, s a hétszeres bolygó, mint kozmosz, gyermekeinek bű-

36

nei miatt erősen elsöte'tedett. Az emberi le'nyek millióinak a fejlődése a továbbiakban elfajult. Ezeket a lényeket a boly­gónak egy részére terelték össze, ahol egy nyomorult jövő felé haladtak tele szenvedéssel, vérrel és könnyekkel, s ahol »orcájuk verítékével« kellett enniük a kenyerüket.

A monádok egy része azonban nem vétkezett, és a vilá­gosság örök forrásával »helyes viszonyban« maradt. A mo-nádoknak ezt a részét nevezik az »utolsó maradéknak« . Ezek a megmaradottak laknak most Izisz szigetén, vagyis bizonyos számú lény, akik Melkhisédek Rendjévé, Sambal-la Szerzetévé egyesültek, az eredeti, dicső földkozmosznak egy részét még teljesen megtartották korábbi nagyszerűsé­gében.

Földünknek ezt a részét joggal lehet a Szentföldnek ne­vezni. Ez azonban egy kis ország, mint valami oázis a siva­tagban, mint valami sziget a ördögi szenvedélyek és ösztö­nök óceánjának közepén.

Ahogyan a sötétség és a világosság kifejezésre jut a dia­lektikában az éjjel és nappal, a jó és rossz váltakozásá­ban anélkül, hogy valaha is el lehetne őket választani egy­mástól, úgy nyilatkozik meg az egész világon az eredeti földkozmosz »utolsó maradéka«, Izisz szigete is. Izisz az isteni világosság, mely szüntelenül belesugárzik ebbe a ho­mályos világba, minden jóra és rosszra ebben a természet­ben. Izisz a szent földbolygó megtestesülése. Izisz az igazi világanya. Ami belőle ered, és ami hozzánk visszatér, az mind valóban a világosság gyermeke.

Ezt úgy kell érteniük, hogy az Egyetemes Szerzet nem elvont dolgokkal jön hozzánk, alaptalan, légből kapott me­tafizikával, a tükörszférára, vagy valami más messzeeső világra spekulálva, hanem itt, az anyagi világ kémiai szfé­rájában jelenik meg, mint valóság. Az eredeti világrend lé­tezik, megtartotta magát számunkra, és részesülhetünk benne, ha hajlandók vagyunk visszatérni törvényeihez.

Ezért arra a végső következtetésre jutunk, hogy Izisz az eredeti természet, amelyet számunkra megőriztek. Nem erről

37

a természetről van szó, mely most kenyeret ád nekünk, mi­után azt kemény küzdelemmel kiharcoltuk magunknak a talajtól - hanem az eredeti élet természetéről, amely Istené. Az a természet pedig úgy nyilvánul meg, mint utolsó mara­dék a Góbi szívében, Izisz szigetén. Ismételjük: nem kell a Góbiba utaznunk ahhoz, hogy részesülhessünk ebben a valóságban. C s a k át kell törnünk - mint az igazi szellemi oktatás tanulói - transzfigurálással Samballa hét útján, hogy felvétessünk Krisztus testébe. Ahogyan egy isteni lény van tudatában mindenütt-jelenlétének, úgy vonul be az Istenben újra lángra lobbant zarándok a mindenütt jelen­valóság tudatában Izisz szigetére.

Erről a bevonulásról és az új ember mindenüttjelenlét-tudatáról és képességeiről akarunk beszélni.

Az útról már részletes tájékoztatást adtunk, az igaz­ságról a legjobb tudásunk szerint beszéltünk. Most különö­sen a Szerzetben folytatott élet lesz az, amit szabad fejteget­nünk. Elképzelhető, hogy ez az élet vonzóbb lesz az Önök számára, mint bármelyik előző. Persze csak akkor, ha van szemük, hogy lássanak, s fülük, hogy halljanak.

A Szerzet életterületén a mágneses szellemtér és a kémiai­elemi életterület között tökéletes összhang van. Ennek köve­tkeztében van egy ennek megfelelő sugártér, mely közvetítő­ként működik a két térség között.

Érthető, hogy a Samballához tartozók, és az állandóan ott lakók ezt mikro kozmikusán is megvalósítják. Szellem­terük egyezik a személyiségi terükkel, és ennek sugárzó ha­táskör a következménye. A régi bölcsesség ezt a háromszo­ros isteni összefüggést mágikus hatóközegnek nevezi, és ha egy lénynek megvan ez a mágikus hatóereje, akkor szó sze­rint rendelkezésére áll minden hatalom az égben és a földön. Egy ilyen lény Izisz ölében él és létezik. Az ilyen beavatott -hogy ezt a régi jelölést használjuk - mágikus hatóerejében tizenkét erővel rendelkezik.

Ez a tizenkét erő benne van az ő sugárterében: a négy szent éter, a szent asztrál erő és a szent mentális erő po-

38

zitfv és negatív sarkaikkal, középpontkereső és közép­ponttól eltörekvő'sugaraikkal. Ez a tizenkét erő együtt egy erősen sugárzó fényt, világosságot képez, amelyet »menny«, vagy »Krisztus« fogalmával jelölünk.

A beavatott, aki hatni tud ezzel a tizenkét erővel, aki mikrokozmikusan teljesen egy azokkal, az szó szerint talál­kozik Krisztussal saját egének felhőiben. A nyolc éter az univerzális építőanyagot képezi; a két asztrális erő az a di­namikus tehetősség, amely az építőanyagokat használatba veszi, a két mentális erő pedig az építőmester tervét készíti el, az építkező szándéka szerint.

Amikor a Biblia »a menny örökléséről« beszél, akkor arról az igazán boldogról van szó, aki rendelkezik e mági­kus ágenssel, az igazán mennyei erőkkel. Ebbe a »menny-országba« bemenni tehát valami egészen mást jelent, mint a tükörszférába való felvétel az anyagi test levetése után.

Ozírisz" és Izisz kapcsolatából a gyermek Hórusz kel élet­re, a Szent Szellem és Mária kapcsolatából a gyermek Jézus sugárzik ki. Megértjük, hogy itt a világosság fiának miszti­kus jelöléséről van szó, aki a mágneses szellemtér és az élet­terület harmonikus együttműködése révén sugárterének mind a tizenkét erejével teljes mértékben rendelkezik.

Ezért logikus, hogy minden élet Urának tizenkét tanít­ványa van, tizenkét hűségese tartózkodik a közelében. Ez­zel a tizenkettővel (az Egy körül), Isten megnyilvánult a testben, a bűnön kívül, megszületett Jézus Krisztus, s felszólít minket: »Kövessetek!«

Ha egy lény a sugártere tizenkét erejét rosszul használja, tehát nem az isteni akarat szerint, akkor mennyboltjának erőit kioltják, és a személyisége - a mágneses szellemtértől való elválasztódás miatt - elromlik.

A mikrokozmikus égbolt tizenkét erejét gyakran víznek, vagy élő víznek nevezik. Aki ezeket az erőket üzérkedve, kísérletezve helytelenül használja, az katasztrófát okoz. A Biblia és más szent könyvek sok ilyen katasztrófát írnak le jelképesen. Gondoljanak csak Noéra, amikor negyven nap

39

és negyven éjjel esett az eső, és a nagy áradatban minden elpusztult.

Továbbá a tizenkét erőt jelképesen vízre és tűzre*is oszt­ják. A vízzel az étererőkre, a tűzzel az asztrális erőkre utal­nak. Ha az Önök világát tűz emészti fel, akkor vágyaiknak esnek áldozatul. Ha a katasztrófát víz okozza, akkor a do­lgok formamegnyilvánulásával kapcsolatban vétkeztek.

Az Izisz szigetéhez való viszatérés tehát azt jelenti, hogy a jelölt Jézus Krisztusban feltámadván újra rendelkezik ti­zenkét erejével. A Kegyelem Anyjában a tanuló visszatért a természet gyökeréhez, és ez gyermekének újra megnyilvánít­ja az élet eredeti kincseit. Lehetséges, hogy valami halvány fogalmat tudunk alkotni magunknak a világosságnak egy ilyen nagyszerűen sugárzó képességű szelleméről. Ha ezt az elképzelést magunkévá tudjuk tenni, akkor megértjük, hogy ennek a mágikus hatóközegnek a megvalósítása valami egé­szen más, mint amit napjaink metafizikai és ezoterikus forgolódása sejtet.

Az igaz életnek ezek a ritka, szűkös megközelítései azon­ban nem elegendők ahhoz, hogy segítsenek elsüllyedtségünk-ben. Lehet, hogy van út a Góbiban lévő igaz élet és a miénk között. Lehet, hogy van egy igazság, mely ebből az életvaló­ságból sugárzik - most azonban ennek az Istennek szentelt seregnek az élete maga jön el hozzánk. Az eredeti sugártér Krisztussugárzása, mint megmentő áramlat, Jézus és szolgái személyében jön el hozzánk. Az ég a fenti értelemben a Föld­höz és az emberiséghez hajlik, hogy belépésre ösztökéljen minket, hogy, ha kívánjuk, elsegítsen Izisz szigetéhez.

Samballa Szerzete küldötteinek testi valóságával jön el hozzánk. Eljövetelüket bejelentik, és azt mondják, hogy olyanok lesznek, mint mi - a bűn kivételével. Ez a megjelö­lés elegendő minden szellemileg értő számára. Ha aztán megjönnek, akkor megszületnek, belemerülnek egy istálló­ba, egy káoszba, egy alapvető rendetlenségbe. És így, telje­sen egy szinten velünk, így próbálnak elérni minket.

Ha önkéntelenül keresve reagálunk, akkor elhívják az

40

első tanítványt. Ez azt jelenti, hogy valamit átnyújtanak mint mennyei kenyeret az első mennyei képességből a rea­gáló enjbernek. így folytatódik ez lépésről lépésre, míg a bukott fivérekkel és nővérekkel mind a tizenkét erő - végte­len szeretettel - fogságba nem ejtetett valamit az ő eredeti képességéből.

Ezt jelképesen úgy ábrázolják, hogy a tizenkettő egyi­kének el kell árulnia a tizenkétszeres eredeti anyagot és isteni küldöttét. Vagyis a tanulónak világosan bebizonyítják, hogy a tizenkét kenyérből és a tizenkét halból abszolút lehe­tetlen valamit is dialektikus valósággá tenni. Az időben és térben nem lehet őket véglegesen megkötni. Az árulónak ezért meg kell halnia, megkapja a magáét.

Most pedig mi történik? Miután a tizenkét erőt besugá­rozták a megmentésre, minden élet Ura maga jön el hoz­zánk, és megnyilvánítja nekünk az utat. Ez az út a kereszt. O bejárja ezt az utat, és feltámad ebből Samballában. A tizenkét erő azonban itt marad tanúnak, hogy minden te­remtménynek elvigye a megváltás örömhírét, evangéliumát.

Ha egy embert tehát eltalál a tizenkét sugár egyike, hívni kezdi, akkor a kereszthez lesz vezetve, és megmutatják neki, hogyan kell bejárnia a transzfigurái ás keresztútját.

Ott pedig, a keresztúton, a szívben, a krízisponton, ahol a tanulónak át kell törnie a vízszintesből a függőlegesbe, mely elvezet ettől a természettől, ott, ebben a szívben áll Izisz, Anyánk, az élet anyja, a rózsa. Ott lesz a kereszt ró­zsakereszt.

A kegyelem anyját váltakozva ábrázolják lótuszvirágnak és rózsának. Ha a tanuló a keresztútján találkozik ezzel a rózsával, akkor boldog, mert ha elnyerte a rózsát, akkor erős lett, aki már nem hibázhat. Visszatért Izisz ölébe, és az elérés reggelét köszönti.

A rózsakereszt jelképről elmondható, hogy az út, az igazság és az élet vetülete. Önöknek ez a szempont eddig valószínűleg sohasem tűnt fel. Most már világosabban fog­ják a rózsakeresztet a megváltott ember jelképének látni, aki

41

ennek a természetnek halálos óráját messze maga mögött hagyta.

Vegyék figyelembe, hogy Önök itt nem az időt valami metafizikai és ezoterikus spekulálással töltő közösségben vannak, hanem olyan előudvarban, ahol igazán szabad kőműveseket képeznek ki, akik mesterünk, Jézus Krisztus nyomdokaiba lépnek.

O, a teljesen dicső, mindenünk, Ö a világ Anyjának Fia, és a Legmagasságosabbnak a Fia.

42

VI

Az Egyetemes Szerzet tehát az emberiség bukásának első másodpercétől kezdve a süllyedő ember mellé szegődött, hogy vele legyen az idegenben, és segítségére legyen az igaz út újra-megtalálásának minden önkéntelen, őszinte kísérle­ténél.

A Szerzet nemcsak valami elvont kapcsolatot tart fenn az erre esetleg számításba jövő emberrel, hanem jelentke­zése és az érintkezés nagyon is határozott, s tagjai meg­testesülnek a kémiai-elemi életben, hogy elejét vegyék min­denféle fülledt beárnyékolásnak, ahogyan azt a tükörszféra gyakorolja.

Ugyanakkor be kell látnunk, hogy ha a Szerzet valóban segíteni akar az elsüllyedt embertársaikon, akkor ezt a segítséget nem korlátozhatja kizárólag magukra az emberek­re, hanem ennek a segítségnek természeténél fogva ki kell terjednie az egész életterületre, ahol az emberiség tévelyeg. Aki tiszta akar lenni, az nem fogja sokáig kibírni az egy­re jobban leromló, óráról-órára piszkosabbá váló házban. A dialektikus életvalóságban már aránylag rövid idő múlva a helyreállás semmiféle lehetőségéről sem beszélhetnénk, ha az Egyetemes Szerzet nem lenne.

A halálnak és ijedelemnek e puszta helyein ez a magasz­tos Rend egy vákuumot teremtett, hogy aki akarja, annak állandóan rendelkezésére álljon egy alkalmas kémiai-elemi kijárat, egy átjáró az eredeti világosságba vezető feljárathoz. Ha igaz, hogy nekünk, akik szükségben vagyunk, megmen­tő kezet nyújtanak, akkor ennek a segítségnek itt is jelen kell lennie, és mint az üdv okos-erkölcsi alapjának, fenn is

43

Az utolsó maradék

kell maradnia. Van egy végtelen szegletkő, mely megváltoztathatatlan.

Ha valaki ezt a szegletkövet »Krisztusnak« nevezi, akkor teljesen igaza van - ha tökéletesen lemond minden teológiai dogmáról és misztikáról, a teológia kapujának e két oszlopá­ról, amelyen keresztül már az emberek végeláthatatlan sora haladt át az Istentől-elidegenedés felé. Ez a kapu az emberek millióin ütött már csaknem gyógyíthatatlan sebeket.

Ezért beszél a modern rózsakereszt a Góbiról, az egyete­mes érintés központjáról, az Elohim Szerzetéről, az igazán szent földről, és az utolsó maradékról, a magasztosok e se­regének fátyollal takart jelöléséről, akik kisugározzák a krisztusvilágosságot, a krisztussugárzást és a krisztusrez­gést a világra és azokra, akiknek a nyomor mélységeiben segítségre szorulnak és ezt meg is érdemlik.

Mindenféle gondolati elkalandozástól megszabadítva ez azt jelenti: itt, a vér és könnyek területén őrzik meg nekünk az eredeti életet, az eredeti természetet, mint valami szent birodalomban, az igaz élethez vezető lépcső legalsó fokaként. Ezt a földrajzilag megjelölhető vákuumot, és a Szerzetet, mely azt számunkra őrzi, nevezik utolsó maradéknak.

Ennek hallatán sokan idegenkednek, vagy közömbösen vállat vonnak. Megmondhatjuk azonban, hogy a modern rózsakeresztben vannak olyan tanulók, akik megtalálták az Elohim szigetét, vagy útban vannak efelé a Caphar Salama felé. Azt is kijelentjük, hogy minden szent irat beszél erről, és minden lehetséges felvilágosítást megadnak azoknak a vándoroknak, akik meg akarják találni a Góbinak ezt az oázisát.

Önöknek, nyugati embereknek valószínűleg a Biblia je­lent a legtöbbet, ezért felhívjuk figyelmüket egyik legrégibb történetére, a Melkhisédek és Ábrahám között lejátszódó eseményre. Mózes 1:14: »Melkhisédek pedig, Sálem királya, kenyeret és bort vett elő; ő pedig a magasságos Istennek papja volt. És megáldá őt és monda: Áldott légy Ábrám a magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. És Ábrám ti-

44

zedet ad a néki mindenből« . Továbbá az is ismeretes, hogy Jézust Melkhisédek

Rendje főpapjának mondják. Jézus is kenyeret és bort vett elő, s ahogyan Melkhisédek kötött szövetséget Ábrámmal, úgy beszélhetünk egy szövetségről Jézussal, az Úrral.

Továbbá szó van Jánosról, a szeretet apostoláról, aki Páthmoson fekszik lelki elszigeteltségben és magányban. Hozzá jön el Ő, az ember Fia, aki hét arany gyertyatartó között jár, és hét csillagot tart a jobb kezében.

Aki csak valami keveset is magáévá tudott tenni Sam-balla Szerzetének lényegéről, az felismeri ezt a beszédet, és felismeri az Elsőnek és Utolsónak a jelét. Ez az eredeti em­ber jele, aki határtalan szeretettel az Utolsó Maradék ké­pében akar hozzánk jönni.

Térjünk azonban vissza még egyszer Ábrahámhoz, próbál­juk meg megérteni. Ki volt Ábrahám? Hébernek mondják, Héber fiának. A transzfigurizmus nyelvén ez azt jelenti, hogy ő a transzfigurizmus, az újjászületés iskolájának tanulója.

Ábrám, a héber, olyan ember, aki átmegy, áttör az egyik életből a másikba. Útján messzire haladt előre, mert vállait már a köpeny, az új élet fátyla borítja. Ezt a köpenyt fivéré­nek mondják, Lótnak; ez az egyetemes Világosság fátyla.

Egy ilyen tanuló életében azonban kezdetben az új élet köpenye még nem vált elveszíthetetlen birtokká. Mint va­lami világító bolya fénye, le s fel libeg, vagy mint egy vi­lágítótorony sugárnyalábja, átpásztázik a vidék fölött, amely aztán újra sötétségbe borul.

A tanuld ebben a fázisban nagy nehézségekkel küzd. A világosság köpenyét a megszabadulásért folytatott har­cában gyakran váltja fel a dialektika sötét látszata, s a ta­nulónak egy belső harcban, az oroszlán bátorságával kell kiharcolnia birtoka megmaradását.

Ezért olvassuk, hogy Kedor-Laomor fogságba viszi Ábrahám fivérét. Kedor-Laomor a »sötét látszatot terjesztő«. Mihelyt a tanuld felismeri, hogy a sötét látszat el akarja foj-

45

tani új birtokát, előhívja harcos hőseit. Ábrahám 318 »pró-bált legényét« viszi a harctérre Kedor-Laomor ellen.

Ugye megértik, hogy ebben a képletben a tizenkét erőt látjuk, a tizenkét mennyei erőt, melyeknek az újra-alko-táshoz kell vezetniük? Az ösvényen lévő tanuló ebből a ti­zenkét új eledelből él, s amikor ezeket tudatosan tudja asszi­milálni, akkor az új élet köpenyét már nem lehet elvenni tőle.

Az ókornak e klasszikus harca tökéletesen ábrázolja a rózsakereszt modern filozófiáját. Nem mondtuk-e már Önöknek, hogy le kell mondani a dialektikus természet lény­valóságáról, a sötét látszatról ahhoz, hogy az új élet igazi köntöse boríthasson be minket? És nem bocsátják-e rendel­kezésünkre azokat az erőket, amelyek ezt a harcot jó véghez tudják vinni?

Ha az igazán akaró tanuló felhívja ezeket az erőket, ak­kor azokat nem tagadják meg tőle. Ha a tanuló igazán har­col, akkor el fogja érni Sáve völgyét, tehát az aggodalom és nyomor mélypontját, természete összetörésének völgyét.

És íme, a tanuló ezen a mélyponton találkozik minden élet Urával, Melkhisédek Rendjének papjaival, akik az ere­deti emberiség »utolsó maradékaként« élnek ebben az el­lenséges természetben. Ábrahám és Melkhisédek találko­zása Sáve völgyében ugyanaz, mint Jánosnak, az előfutár­nak találkozása Jézussal, az Úrral a Jordánnál. A Jordán ugyanazt a gondolatot képviseli, mint Sáve völgye, és ugyan­azt az ötletet, mint Páthmos szigete.

» É s Melkhisédek, Sálem királya, kenyeret és bort vett elő, és megáldá őt.« A köpenyt megint a tanuló vállára terítik, s most már nem lehet azt elvenni tőle, mert a su­gártér, a köpeny, az, új lipika immár közvetlen kapcsolat­ban van a mágneses szellemtérrel. A mikrokozmosz régi ál­lapota elvileg újra helyreállt, és a tanuló ettől a pillanattól kezdve nem tanuló már, hanem építőmester lett az isteni építész vezetése alatt.

Ha egy tanulót kenyérrel és borral táplálnak Melkhisé­dek rendje szerint, az azt jelenti, hogy a véghezvitt harc

46

után asszimilálni tudja az egyetemes e'let tizenkétszeres ke­nyerét, s ezt a sugárteret, melyet szinte köpenyként visel, meg is tudja mutatni. A szellem bora miatt megrendíthetet­lenül áll, mint a szikla.

A rózsakereszt előudvarában naponta nyújtják át az Utolsó Vacsorát, tehát az egyetemes élet tizenkét erejét, mint mennyei kenyeret, és a Szerzet Egyetemes Szellemének borát mindenkinek, aki a rózsakereszthez közeledik.

Most aztán két lehetőség van: vagy tudják asszimilálni, vagy pedig elködösíti Önöket a szellem bora. Részegség ke­letkezhet, mely szó szerint fizikai ittassággá válhat, őrületté és heves tiltakozássá. Júdást, a borba mártott falat hajszol­ta a cselekvésbe.

Az az elhatározás, hogy valaki a szent mű ellenségeként lépjen fel, nyilvánosan vagy titokban (ez teljesen az illető jellemétől függ), mindig is éppen a templomban születik meg. Samballa Szerzetének adományai, a kenyér és a bor, mindig leleplezőek; hasonlítanak a parancsra: »amit cse­lekszel, azt hamar cselekedd!« így aztán létezik a győzelem úrvacsorája - és a hanyatlás, az ítélet úrvacsorája.

Gondoljanak Noé legendájára. Noé ugyanazt jelenti, mint Melkhisédek. Kár, hogy ezt is, mint a Szentírás sok más legendáját, siralmasan eltorzították.

Tudják, hogy Noé egy kozmikus forradalom után meg­maradó ttaknak készített elő új életlehetőséget, ahogyan azt az Elohim állandóan teszik.

Mit tesz Noé, az Elohim klasszikus feladatával egye­zően? Szőlőt ültet. Nemsokára azonban sok utódja, a ta­nulók, az ösvényen »próbálkozók« , részegen fekszenek sát­raikban, mikrokozmoszukban. A szellem borának és élet­területüknek viszonya nem harmonikus, és a szellemben és a szellem általi megvilágosodás helyett ennek az ellentéte következik be: még erősebb elzárkózás. Ezt meg kell monda­nunk Önöknek.

Ezért itt jó lesz mégegyszer röviden rámutatni, hogyan képes a tanuló megmenekülni, hogyan kell megmenekülnie

47

ettől a részegségtől. Ez csak úgy lehetséges, ha Ábrahámhoz hasonlóan megvívja a helyes harcot, mégpedig háromszáz­tizennyolc próbált legénnyel. Az előbb csak érintettük ezt a képletet. Most újra felvesszük a fonalat, s ezzel szeret­nénk a témát lezárni.

Ez a képlet a transzfiguráció szent tudományában azt jelenti, hogy a tanuló a természet szerint tökéletesen kiü­ríti lélektudatát, én-lényét, s így a természet folyamatsze­rű halálát halja, ezáltal az alacsony életen teljesen áttör, legyőzi a halált. Ha bátran és elhat árazottan elkezdi ezt a bonyolult folyamatot, akkor legyőzi önmagában a fekete­bőrűt, Kedor-Laomort.

Samballa Szerzete, mely üdvösségünkre Utolsó Mara­dékként nyilvánul meg, természetünkben hét sugárban, hét csoportban hatásos. Ez nem hét különböző szellemi iskolát jelent a különböző emberfajok számára, hanem hét he­teskör-rendszert, ahogyan ezt a »Dei Glória Intacta« című könyvben magyarázzuk meg részletesebben.

Ezért minden tanuló, aki végig tudja járni az ösvényt és elérte Sávéját, Jordánját, Páthmosát, egyszer átéli a találko­zást, az ember Fiának megpillantását, aki hét arany gyer­tyatartó közepette áll hét csillaggal a jobbjában. És ez az Ember-Fia őt megáldja, és kenyérrel és borral frissíti. »Az Úr vevé a kenyeret és monda: vegyétek és egyétek, ez az én testem, mely tiérettetek adatik, ezt cselekedjétek az én em­lékezetemre, hogy a kapcsolat tartós legyen. Hasonlóképpen vette a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: e pohár amaz új szövetség az én véremben, mely tiérettetek kiontatik. Vegyétek és igyatok, tegyétek ezt, hogy a kap­csolat tartós legyen. Mert valamenynyiszer eszitek e kenye­ret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg el jövend.«

Amikor a rózsakereszt előudvarában átnyújtják Önöknek a kenyeret és a bort - és már a templomban való jelenlé­tük révén megkapják mind a kettőt - a részegségtől és az elzárkózástól való megmenekülésre csak egy lehetőség van:

48

az Önök bűnös léleklényének meg kell halnia. Naponta meg kell valósítaniuk Krisztus példájára a lélekelhalási, (ezt a természetet illetően) saját, legmélyebb én-jükben. Akkor hirdetik az Úr halálát a mikrokozmoszukban.

Ha járják az önszabadkőművességnek ezt az ösvényét, akkor senki sem vonhatja meg Önöktől az élet koronáját. Akkor lesznek Önök is képesek tizedet adni, mint Ábra­hám Melkhisédeknek, tehát új lényük egész teljességét fel tudják ajánlani a Szerzetnek, és ennek szolgálatában megír­ják hét levelüket a hét gyülekezetnek Ázsiába.

C s a k akkor lesznek érettek arra, hogy a Világosság hi­vatásos szolgái legyenek.

!

49

VII

Már többször beszéltünk az Elemimről. Ez az Egyetemes Szerzetnek, az eredeti emberiség megnyilvánulásának egyik magasztos jelölése, amennyiben bukott testvéreiért tevékeny. Ezek az Elohim képezik a magasztos és isteni sereget, ame­lyik a legfőbb építész szolgálatában megnyilvánulásban tart­ja a dialektikus emberiséget, és minden lehetségest megtesz, hogy azt visszavezesse az eredeti életbe. Hogy Önök a tuda­tukkal jobban megközelíthessék ezeket az Elohimot, hogy világosan belássák, hogy itt nagyon aktuális erőkről van szó, nevezzük őket egyelőre »Szent Szellemnek« .

A mindennapi keresztény felfogás számára a Szent Szel­lem (»Szent Lélek« ) ismert fogalom. A Szent Szellem az a hatalom, amely Isten akaratát közvetíti a világnak és em­beriségnek. Bizonyos kabalisztikus csoportosításban az »Elohim« azt jelenti: »Isten hatalmasa, aki kilélegzi a szel­lemet a vizek fölött«. A Szent Szellem Isten akaratának a végrehajtója, és metafizikai szempontból nagyon közel van hozzánk, habár mégis nagyon valótlan.

Egy új teológia, melyet »svájci« vagy »Barth-féle« teo­lógiának neveztek el, felfedezte, hogy a Szent Szellem nél­kül minden vallásos keresés és tapogatddzás hiábavaló. Ha akaratlanul is, ezzel azt állapítják meg, hogy a Góbi Szer­zetének segítsége és a vele való kapcsolat nélkül az ösvény nem járható be.

Ennek az univerzális, magasztos kapcsolatnak van egy közvetlen és egy közvetett nézete. A közvetlen kapcsolat a testi szembesítés, az Elohim Rendjének egyik fivérével vagy nővérével való találkozás. A közvetett kapcsolat azokra

50

A kétszeres Elohim

az erősugárzásokra vonatkozik, amelyek egy ilyen testvérből indulnak ki. A Szent Szellem érintésének így két fázisa van. A Szentírás többször említi ezt a két fázist vagy fokozatot. Erre még visszatérünk. Továbbá azt is figyelembe kell ven­nünk, hogy a két kapcsolatnak szintén két nézete különböz­tethető meg, van hímnemű és nőnemű nézete. Vannak hím­nemű, és vannak nőnemű Elohim, és a Szent Szellem erő­kisugárzásának is világosan megvan a hímnemű és nőnemű hatásköre.

Amit filozófiánkban »az ösvény« -nek nevezünk, az nem­csak egy út jelképes jelölése, amelyen a tanuld eljuthat az új, megszabadító élethez, hanem az ösvény ugyanakkor na­gyon is valóság. Az a pillanat az ösvény kezdete, amikor a Szent Szellem sugárereje megérinti a tanulót, és az ennek az erőnek a vezetése alatt elindul előre. Az ilyen tanuló egyre jobban megtelik Szent Szellemmel, vagyis a sugárzás ereje a tanuló előrehaladásának mértékében növekszik. Olyan ez számára, mint valami Betlehemhez vezető csillag.

Az egyetemes bölcsesség azt tanítja, hogy az Elohimból tizenkét sugár indul ki. Ezt a tizenkét erőt jelképesen ke­nyérnek mondják; ez a tizenkét kenyér. Ha meggondoljuk, hogy Betlehem »kenyérházat« jelent, és az evangélium sze­rint a bölcsek a csillag vezetésével mennek a kenyérház­hoz, akkor ez számunkra tökéletesen világossá válik. A Betlehembe-menés a minden élet Urához vezető ösvény. Ott fogjuk Őt megtalálni, az igaz embert, a király-embert, a zsidók, vagy judeaiak királyát.

A »zsidó« (Jude) szó eredeti, szellemi jelentése az »oroszlán« fogalmára utal. E kettő kombinációját megtalál­juk a Góbi vagy Gób szóban is. Ha tehát a Góbi sivatag oázisáról beszélünk, akkor ugyanarról van szó, mint a ré­gieknél, a klasszikusoknál: Betlehemről, a kenyérházról.

Figyelembe kell azonban venniük a következőt: ha iga­zán tanulók akarnak lenni, ha valóban be akarják járni az ösvényt, tehát a Szent Szellem által akarják magukat ve­zettetni az útra, és nem önfejűén kezdenek tanulmányozni

51

és kísérletezni dialektikus becsvágyuk ösztönzésére, akkor az a Betlehem, ahová a Szent Szellem sugárereje akarja Önöket elvezetni, gyakran egészen más irányban van, mint ahogyan eleinte gondolják. Ebben az összefüggésben sze­retnénk utalni Rózsakereszt Keresztély elhívására. Mennyire másképpen folyt le minden, mint ahogyan elképzelte!

Esetleg azt hiszik, hogy az ösvény két pont közötti egye­nes vonal. A kenyérházat, az Elohim forrását valami elszige­telt területen, egy vákuumban képzelik el. De gondolják meg: Betlehem itt van. A bölcsek a zsidók királyát istálló­ban találják, a dialektikus lét pokoli valóságában.

Az Elohimhoz vivő út ezért nem valami elkülönített terü­letre vezet, és nem a tükörszférában fogják azt megtalálni, hanem itt. Ezért nevezi a Szent Szellemet a beavatottak tu­dománya »bolygói szellemnek« , a Föld szellemének is. A Szent Szellem érintése, sugárhatása a tanulót belevezeti az igaz élet kellős közepébe, intenzív munkába. Mert egyetlen emberfia megmentése ugyanakkor sok másik elhivatását és felébresztését jelenti.

Az előudvarban hívjuk Önöket az ösvényre, de még nincsenek az ösvényen. Csak akkor állnak az ösvényen, ha a Szent Szellem megérintette Önöket sugárerejével, ezt be tudják fogadni és reagáltak rá. Ha pedig reagáltak, akkor a Szent Szellem mindig kivezeti Önöket a pusztába. Ez fe­ladatot jelent a saját lényükben és a világon is. Aki az Elohim sugárerejében áll, az tudja, hogy mit kell tennie. A Szent Szellem megmondja neki.

Ennek megfelelően az ilyen tanulónak kétszeres ismer­tetőjele van. Egyrészt belső növekedésről, folyamatos belső kibontakozásról tanúskodik; másrészt, ugyanakkor felkutat magának egy munkaterületet, s beleveti magát a szolgálat­ba. Ezzel kapcsolatban felhívjuk a figyelmüket Mártára és Máriára. Mártára, a szolgálóra, és Máriára, aki Jézus lá­bainál ült. Márta, mint tanuló, jobban előrehaladt már mint Mária, mondja Eckehart mester. Márta a szemlélődő életet is ismerte, meg a tevékenyét is. Mária még csak a

52

szemlélődő életben állt, munkája előkészítésénél. A szemlé­lődő élet nélkül a tevékenynek sincsen értelme, eredmény­telen marad.

Márta kérdése arra célzott, hogy szeretett testvére, Mária túljutott e a szemlélődő fázison, s rátérhet-e az üdv nagy művére. Jézus feleletéből azonban megértette, hogy ennek még nem jött el az ideje. Ezért volt Mária számára abban a pillanatban még az a helyes, hogy a mester lábainál ülve belső szemlélődésbe merüljön. Az ő helyzetében a legjobb megoldást választotta. Reméljük, hogy ez jól behatol a tu­datukba.

A Szent Szellem érintése nélkül nem vagyunk semmik és nem tudunk semmit. Az Egyetemes Szerzet sugárerejének érintése nélkül egyéni megszabadulás lehetetlen, és semmi­lyen emberiséget megszabadító művet sem lehet kifejleszte­ni. Amit mi elhivatásnak és megbízatásnak nevezünk, az a Szent Szellem általi megtermékenyítés. A tanítványok csak akkor indultak munkába, miután a Szent Szellem elárasztot­ta őket. Mária és a többi szent asszony csak azután segített nekik megbízatásuk kivitelezésénél.

A tanuló akaratának Istenben kell lángra lobbannia. Amíg a saját akarata lobog benne, a természet akarata, addig minden munkáját dialektikus becsvágyból végzi, s mindig nehézségek fognak kialakulni. Akkor tolongás ke­letkezik a legjobb helyekért, akkor - mint a tanítványoknál is előkészítő fázisukban - viszálykodás jön létre, hogy ki a legjobb és legnagyobb.

A rózsakereszt előudvarában mindenkit kapcsolatba hoz­nak a Szent Szellem sugárerejével, aki ezt igazán akarja. Ha valamelyik tanuló megérett erre az érintésre, akkor megkapja a »meghívót«, s megnyitják számára az ösvényt. Ezen az ösvényen soha sem lesz összeütközés másik fivérrel vagy nővérrel; az ösvény csak összhangot és nagy, kölcsönös meg­értést hoz. A szemlélődő és a tevékeny élet sohsem zárja ki egymást. Mind a kettő azt a csillagot követi, amelyik a ke­nyérházhoz, Betlehembe vezet, a zsidók újszülött királyához.

53

A tanuló, aki megérkezik Betlehembe, felfedezi saját lé­nyében az újszülött királyt, azaz az új ember megszületését saját mikrokozmoszában. » H a Krisztus ezerszer születik is Betlehemben, mégis elvesztél, ha benned nem.« Ha a zsidók újra megszülető' királya előáll a mikrokozmoszban, akkor a régi akarat meghalt, a természet királya eltűnt.

Mindez után pedig témánk lényege elé állítjuk Önöket -mert a kétszeres Elohimról akarunk beszélni. Mit jelent ez?

Már említettük a tényt, hogy vannak hímnemű Elohim és nőnemű Elohim, ahogyan a Szent Szellemnek is világo­san meg lehet különböztetni hímnemű és nőnemű tevékeny­ségét. Ez a teremtés és a megszülés elve, az értelmes és a létrehozó elv. Ezt a kétszeres hatást teljes mértékben Sam-balla Szerzetének fivérei és nővérei hozzák létre és tartják fenn.

E Szerzet tökéletes összhangja sehol sem fejeződik ki jobban, mint éppen a Szent Szellem e két sugarának együtt­működésében. A dialektikában ez semmihez sem hasonlítha­tó. Ez a két sugár bontakozik ki a Szent Szellem minden tevékenységénél.

A tanulóhoz a hímnemű sugár viszi el a tizenkét erőt; a nőnemű sugár végzi a kifejlesztés művét. Az ösvényhez ve­zetést a hímnemű sugár végzi; a gondozás és a folyamatos táplálás a nőnemű sugár dolga.

A régi bölcsek joggal mondták Góbi Szerzetére, hogy a világ apja-anyja. Ha a fivér behatol egy embernek a szívé­be, akkor a nővér fejleszti a magot. A fivér arat, csépel és behordja a termést a csűrökbe. A nővér gyúrja és süti meg a kenyeret. Együtt részesülnek abban a boldogságban és örömben, hogy a tanuló meg fogja enni az élő kenyeret.

Az Egyetemes Szerzetnek ezt a kétszeres fáradozását a Szentírás az angyalok fáradozásának nevezi. Az írások ezt számtalan helyen említik. Ha a Szent Szellemnek egy sugara elmegy a keresők egy csoportjához, hogy, ha lehetséges, megérintse őket, akkor ez erősugár; és ez az érintés teljesen személytelen. »Istennek országa erőben jön el hozzánk« ,

54

mondja Pál. Az igazságot e tény miatt könnyű megkülönböz­tetni a hazugságtól, mert a tükörszféra erői mindig arra töre­kednek, hogy személyes érintkezésbe lépjenek velünk.

Ha azonban a Szent Szellemnek egy erősugara érint meg minket, akkor jelet fedezünk fel benne, mégpedig alkotójá­nak a jelét. Az ilyen megnyilvánulásban erővonalszerkezet van, bizonyos kép. Ez a célnak és az erőmegnyilvánulás lényegének a képe, de a magasztos Szerzet képe is. Ezért beszél a Biblia látnokokról és prófétákról, akiknek angya­lok jelentek meg, és beszél mindenkiről, aki megérett és megkapta a Szent Szellem érintését.

Samballa Szerzetének egy ilyen megnyilvánulásában hang is van. A cél és a lényeg ugyanakkor fel is csendül; ezért mondják, hogy az angyalok beszéltek, hogy üzenetet adtak át, vagy hívó kiáltást vagy figyelmeztetést hallattak. Aki tehát egy ilyen érintésben részesül, annak teljes észlelése lesz, melyben semmit sem bíznak a véletlenre.

Most már világos, hogy a tanuló az ösvényen mindent megkap, amire a vágyakozását irányíthatja. A Szent Szel­lem tanítónak tűnik neki, a Szent Szellem beszél neki, és lépésről lépésre megy előtte az ösvényen, és mégis kizárt minden személyes megkötöttség. A világosság az ösvényen, a Szerzet sugara, a kétszeres Elohim - mindez számára minden mindenben.

Legyen ez egyszer így mindnyájuknak!

55

VIII

Minden avatott és szent iratban felfedezzük, hogy a »mély-ség« szót különböző értelemben és szándékkal használják. A »mélység« , vagy »mélységek« jelöléssel figyelmüket álta­lában bolygónk különböző rétegeire terelik; néha különösen az egyik szintről van szó. Az Egyetemes Tan tanulójának bizonyosan ismeretes, hogy a földrétegek a bolygótest erő­terei és életterületek. Ezekben bizonyos erők és életcsoporto­sulások jutnak kifejezésre. Hogy azonban milyen erők ezek, és mi ez az élet, arról keveset mondanak; a világi ember számára ez rejtve marad.

Ha ezekben a titkokban tájékozódni akarnak, akkor össze kell hasonlítaniuk a makrokozmoszt a mikrokoz­mosszal. A mikrokozmosz - úgy tanultuk - olyan nézetek és lehetőségek csodálatos szerkezete, mely életünk jelenlegi bűnösége miatt, teljesen gúzsbakötött és összezsugorodott állapotban van. M á s , kevésbé kívánatos erők és lehetősé­gek játszanak szerepet benne, és ragadták erőszakkal ma­gukhoz az egésznek a vezetését.

így van ez a makrokozmosszal is. Ebben a természetben több földréteg egyáltalán nem tud megnyilvánulni, holott érvényre jutásuk nagyon is kívánatos lenne. M á s mélysé­gek viszont, melyeknek zárva kellene lenniük, tárva-nyitva állnak.

A Biblia beszél arról a mélységről, amelyiknek felszálló fenevada álnok hatalmával e világot rettenetes pokollá vál­toztatja. Azt jósolják nekünk, hogy ezt a pokoli erősugár­zást minden kisérőjelenségével együtt egyszer visszadobják a saját mélységébe.

56

Az ismeret mélységei

Továbbá az ismeretek me'lysége'ről is besze'lnek, az egye­temes bölcsesség rétegéről. Ez a mélység mindig is kapcso­latban volt az Egyetemes Szerzettel és a Krisztussal, aki közvetíti nekünk Isten bölcsességét. Ezzel a réteggel lépett kapcsolatba az Úr-Jézus, keresztútja után Golgotán. Leszállt a Föld legmélyebb részébe.

Minden réteg, és minden erő és állapot, mely azokban kifejeződik, a Föld felszínén megnyilvánuló erőknek és ál­lapotoknak felel meg. Amikor arról van szó, hogy az ember »a Földről való, földi« , akkor meg kell értenünk e szavak mély értelmét. A földből felszálló fenevadat az ő jelét viselő és őt hirdető emberek maguk idézik fel. A földréteg erőinek megnyilvánulása olyan mértékben szent vagy szentségtelen, amennyire az ember szent, vagy szentségtelen.

Mindenki azoknak az erőknek a jelét hordozza a lényé­ben, amelyekkel kapcsolatban áll. Ez a jel világosan látható. A cselekedetek pedig még jobban bizonyítják, hogy az em­ber a fenevad jelét hordja-e; ahogyan az is felismerhető, ha az ember megkapta az Ember Fiának a jelét. Miért mondják, hogy az ember ezt a jelet a homlokán viseli? Mert a homlok üreg az első és legvilágosabb lámpa, amelyik kimutatja, hogy milyen szellem kormányozza őt.

Talán ismerik az olasz filozófus, Scipio Sighele művét, » L a folla delinquente« -t (A bűnöző tömeg). Azt fejtegeti benne, hogyan jöhet létre egy közönséges materialista tömeg­ben - melynek egyénei átlagos típusok - rettenetes bűnözés, egyenirányítón ösztönök összeadódása által. Sighelenek tel­jesen igaza van. Az egyirányú gondolkodású, cselekvésű és érzésű társaság, csoport, olyan erőket tud felidézni a mély­ségekből, melyek rettenetes dolgokat művelhetnek.

Ezek szerint bizonyos számú lény belső minősége miatt képes lehet felnyitni az ismeret mélységét. Az Egyetemes Szerzet megtette ezt, amennyiben fáradozásai az ezen a boly­gón lévő bukott testvéreire irányulnak.

Samballa Szerzete, a szeretet és az erő összekapcsolá­sával lefúrt egy ilyen aknát, ezzel kapcsolatot teremtvén

57

a bűnös földfelszín és az egyetemes bölcsesség mélysége, rétege között. Ez a Szerzet minden ránemesedett tanulónak szélesre tárja a mélység kincseskamrájának ajtaját, ahogyan a zsoltárok költője énekli. Ebben a Szerzetben így Krisztus igazi lénye nyilvánul meg.

Persze értelmetlenség azt kutatni vagy fontolgatni - még ha képesek lennénk is erre -, hogyan nyitotta ki Samballa Szerzete a bölcsesség mélységét. Azt kell megértenünk, hogy megtette. Ezt pedig meg fogjuk tudni érteni, ha rátérünk az ösvényre, amely ehhez a Szerzethez vezet el minket.

Majdnem minden szent írás hirdeti a nagyszerű tényt, hogy a Szerzet véghezvitte ezt az üdvözítő művet. Az aknát, a vájatot az ismeret mélysége és a Szentföld között, ahol a felszínre ér, Esa iás például fának mondja, melynek gyöke­rei mélyen a földbe fúródnak, s koronája a felhőkbe nyúlik.

Önök persze hallottak már az élet fájáról, a bölcsesség igazi forrásáról, amelyből az eredeti emberiség élt. Esaiás azonban azt mondja: »Az élet fája kivágatott, s csak törzsöke maradt meg« . A ismeret mélységét lezárták. A le­vágott életfa törzsét Esaiás Isai-nak nevezi, azaz megmentő erőáramlatnak. »De íme« - mondja a próféta - »egy vessző­szál sarjad majd Isai törzsökéből, és gyökeréből egy ág gyümölcsöt terem« .

A megszakadt kapcsolatot újra helyreállították Melkhi-sédek Rendjének testvériségében. Az élet fája újra megala­kult, »melyen megnyugoszik az Úrnak szelleme, a bölcses­ségnek és értelemnek szelleme, határozatnak és hatalom­nak szelleme, az Úr ismeretének és félelmének szelleme«.

A próféta ezzel az ismeret mélységének erejét és jellegét jellemezte. Az ismeret mélysége: Krisztus. Samballa Szerzete az örökkévalóságnak ebből a mélységéből merít, hogy Lu­kács tanúsága szerint ( 1 ): »az üdvösség ismeretére meg­tanítsa népét«.

Az előbbiek alapján sok mindent kell elmondanunk Önöknek. Az üzenetet megértéséhez először azt kell kifej­tenünk, hogyan alkalmazza az Egyetemes Szerzet, mint az

58

igazi szellemi és isteni bölcsesség őrzője, ezt a magasztos kincset az emberiség megsegítésére.

Ha a hierofáns, a szent küldött asszimilál, merít ebből a Krisztussugárzásból, akkor azt először olyan rezgésre transz­mutálja, hogy a kiszemelt embercsoport fel tudja venni azt. Ha a transzmutálás létrejött, akkor az így transzformált rez­gést kisugározza a kiszemelt embercsoporthoz. Az is lehetsé­ges, hogy ezt csak egyetlen embernek szánja/Bárhogyan is, ennek az energiának egyetlen cseppjét sem lehet elfecsérelni, egyetlen csepp sem vész kárba.

Ha a rózsakereszt előudvarában a tanulót vagy hallgatót eléri a neki szánt rezgés, akkor teljesen behatol az aurikus szférájába. Ez az átruházás akkor is megtörténhet, ha a kiküldő és a felvevő között nagy a távolság. A sugárzás elindítója gondolataival bizonyos rezgési képletet állít elő. Az is lehetséges, hogy közvetlenül beszél a kiszemelttel, ahogyan ez a rózsakereszt előudvarában történhet.

A transzmutálás és a kisugárzás tehát teljesen egy tit­kos tudomány uralásától függ, amivel a kisugárzó vagy transzformáló ezt a munkát képes helyesen elvégezni. Ez a transzformált sugárzás egyetlen olyan embert sem érint meg, aki nem maga kérte azt. Persze világos, hogy a ta­nulónak az előudvarban való tartózkodását ilyen kérelem­nek kell tekinteni.

Ha tanuló a sugárerőt felvette aurikus szférájába, akkor kétféle hatás keletkezik, melyek mindegyikének szintén két nézete van. E kétszerességet vonzásnak és taszításnak, vagy rokonszenvnek és ellenszenvnek nevezhetnénk.

Ha a sugárerő eltalálja a tanulót, akkor visszahatásnak kell keletkeznie. Az ilyen reakció nem maradhat el. Aho­gyan a N a p energiája is minden szervezetben hat, úgy van ezzel a sugárenergiával is; teljesen törvényszerű reagálás az elmaradhatatlan következménye. Vizsgáljuk meg közelebbről ezeket a következményeket.

A reagálás vagy rokonszenves, vagy ellenszenves. Ha a tanuló a szentélye valamelyikével (vagy mindkettővel) az

59

impulzusra elutasítóan reagál - ami gyakran megtörte'nik, olykor nagyon is ingerült hangulat kíséretében -, akkor a reakció mégis olyan erős, hogy az illető semmi esetre sem maradhat meg eddigi életmódja mellett. Hajszolva érzi ma­gát, mintha leleplezték volna. Mintha sajogna az impulzus nyoma. Fel van háborodva, s ezt műveltségétől függően meg is mutatja.

Ez az ellenkezésből származó gyógyszer olyan összerop­panást és nyugtalanságot okozott, hogy bizonyos idő múlva mégis rokonszenvező felelet jön - akkor is, ha egyes esetek­ben az élet és halál kerekének egy újabb fordulatát kell el­végeznie.

Ha a tanuló rokonszenvvel reagál, akkor ez még egyál­talán nem jelenti azt, hogy már megvan a helyes megérté­se és észlelése is. Csak arról van szó, hogy kész felvenni, elfogadni az impulzust, harmonikusan várja. A kapott im­pulzus ezt a tanulót is egy folyamatba hajszolja. Problémák és nehézségek merülnek fel. Nem mintha ezeket kívülről küldenék neki, hanem a Szerzet leleplező világossága a ta­nuló saját tudati és jellembeli feszültségeit kifelé hajtja, és így a tanulót saját magával szembesíti. így megtörténhet, hogy az élet viharának vad hullámain a rokonszenv reakció­ja ellenszenvvé válik.

Ezért a Szellemi Iskola előudvara tényleg viharos ten­gerre hasonlít, melyen a hajócskák ide-oda hánykolódnak, így érthető, hogy a Szellemi Iskolában való tartózkodása - kezdeti reakciótól függetlenül - mindig örök boldogságukat szolgálja.

Röviden összefoglaljuk: a tanítónak először Krisztus su­gárerejét kell megkapnia; ezt tudományosan transzmutálja; ezután ennek megfelelően kisugározza; ez beáramlik a ta­nuló lélegzőterébe, - hogy elvégezhesse a munkát a tanuló két szentélyében, ami aztán erős rokonszenvből vagy ellen­szenvből származó izgalomra ad okot.

Ez a módszer jellege, amivel a Szerzet hat a tanulóra. A Szerzetnek a szívszentélyben kifejtett hatását misztikus

60

fejlődésnek, a főszentélyben kifejtett hatását pedig mági­kus fejlődésnek mondjuk. A tudományt, mellyel ezeket a hatásokat kifejtik, királyi művészetnek nevezik. Az az erő, amellyel ezt a művészetet folytatják, az isteni bölcsesség, az élet fájának gyümölcse. Ezt az isteni kegyelmet mindenki megkapja, aki önmaga miatt tönkremenvén fel akar állni a moslékos vályútól, és elindul, hogy visszataláljon elveszett hazájába.

Ezek után a következőket kell megállapítaniuk: a mennyei Szerzet nagy követei - akiket mi vallásalapítóknak nevezünk - tulajdonképpen sem vallást nem alapítottak, sem egyházakat nem szerveztek, nem írtak könyveket és nem állítottak fel tantételeket; és rejtélyiskolákat sem alapítottak. Az emberiségnek mindegyik ugyanazt az üze­netet hozta:

testükből, mikrokozmoszukban lévő személyiségükből templomot kell csinálniuk, saját létvalóságukban kell egy­házat alapítaniuk. Ez azt jelenti, hogy minden lehetségest meg kell tenniük, hogy a mennyei Szerzet impulzusát szí­vük szentélyében helyesen fogadhassák be! Továbbá egész személyiségüket saját szellemi iskolájukká kell szentelniük, hogy főszentélyükben tökéletesen megtanulják megérteni a Szerzet szándékát.

Az Egyetemes Szerzet módszerének jellemzésében vilá­gosan felismerik a négy sugarat. Felülről nézve:

1. az egyetemes bölcsesség sugarát, 2. a ritmus titokzatos tudományát, 3. a mágikus elem sugarát, ami a bölcsesség belépése

a főszentélybe a ritmus segítségével, 4. a misztikus elem sugarát, ami Isten bölcsességének

megerősítése a szívszentélyben a ritmus segítségével. Ezen a világon e sugarak közül hármat utánoznak, ami mi­att a negyediket hermetikusan elzárták azok elől, akik az első három sugár valamelyikét utánozni próbálják. A három utánzatot művészetnek, tudománynak és vallásnak nevezik.

At első esetben az isteni ritmust utánozzák a művészet

61

sok »templomában«. Itt csaknem kivétel nélkül a tükörszféra ritmusa áll elő.

A második utánzattal szellemi iskolákat alapítanak, hogy kihasználják a mágikus ismereteket.

A harmadik utánzásból az egyházak élnek, egymással reménytelen viszályban és a kísérletek zűrzavarával.

A sugarak e három hamisítványa kivétel nélkül haszon­talan és rendkívül veszélyes, mert az emberiséget vissza­tartja az egyetlen ösvénytől és az igaz élettől.

A saját mikrokozmoszukban kell Önöknek templomot is és szellemi iskolát is építeniük. Ezt a kettős utat nevezzük megszentelésnek és önszabadkőművességnek. Ez nem a mo­dern rózsakereszt újítása. Már Lao-Ce is beszél erről a ket­tős útról; Hermész Triszmegisztosz Phree Messen-jei is tanúskodnak róla.

Ha az ilyen kereső ember igazán az Univerzális Egyház tagja lesz, és igazán az Egyetemes Szerzet tanítványává vá­lik, akkor bizonyos pillanatban kapcsolatba kerül magával a királyi művészettel, tehát áttör az élet fája ritmusának tudományához. Akinek van füle, az hallja! Ebben a rit­musban új hajtás lesz az élet fáján, lemerül az ismeret szintjére, és a töbiekkel együtt a szolgálat ösvényén áll.

Reméljük és imádkozunk, hogy egyszer minden fivérünk és nővérünk felépíti ezt az egyházat és ezt az iskolát, és áthatol az igazi művészet örök szépségéhez, hogy teljesül­jön Esaiás igéje ( 11 ): »mert teljes lesz a Föld az Úr isme­retével!«

62

IX

Mivel a Szellemi Iskola hatósugara már hosszabb ideje eléri Samballa Szerzetének tevékenységi területét, méltónak tar­tottak minket, mint az Iskola szolgáit arra, hogy egy pil­lantást vethessünk tevékenységükre, s valamelyest megért­hessük kifejezési módjaikat. Tanulóink elől így nem szabad elhallgatnunk azt a felfedezésünket, hogy e magasztos Szer­zet tevékenységi területén két, világosan megkülönböztethető sugár fejlődik ki. Ebben a vonatkozásban egy hierofánsi spinális erőről és egy hierofánsi asztrális erőről beszélhetünk.

A hímnemű vonal hierofánsai a spinális erőben, a hői vonal hierofánsai pedig az asztrális erőben tevékenyek. A spinális erőnek a mikrokozmoszban a főszentély a gyúj­tópontja, míg a szívszentély az asztrális erő fókusza.

Az egyetemes bölcsesség nyelvén a spinális erőt mikro-kozmoszbeli gyújtópontjával való együttműködésében »Ádám«-nak nevezik, míg az asztrálerőt a mikrokozmosz-beli fókuszával való együttműködésben » E v á « -nak mond­ják. »Adám« fogalma figyelmünket a gondolkodás-életre tereli, melynek székhelye a főszentélyben van. »Eva« fogal­ma az érzékelő életre utal, melynek trónja a szívszentély­ben található. Ádámot a kígyó is jelképezi, mert a spinális rendszernek, mely a homloküregnél kezdődik és a plexus sacralisban végződik, valóban kígyóformája van.

Évának különböző jelképei vannak, de ezekben mindig az életerő jut kifejezésre. Ez nagyon világos és érthető, mert a szívszentély az életerő forrása és fókusza.

Ha e rövid és egyszerű magyarázat némi fogalmat nyúj­tott Ádám és Éva rejtélyéről, akkor lehetséges, hogy a Bib-

63

A Szentföld Asszonyai

lia sok sötét része válik lassanként érthetőbbé. A spinális erőnek két nézete van, egy elvont és egy ha­

tározott. A spinális erő az asztrális erőnél finomabb és lá­gyabb sugárzás.

Ha az emberi lényvalóságot létrehozó erőket tizenkét né­zetből álló csoportnak tekintjük, akkor a két spinális erő a legmagasabb, közvetlenül ez alatt van a két asztrálerő, ez alatt pedig a négy étererő az összetevőikkel. Ez képezi a mik-rokozmikus rendszerben tevékeny tizenkét erőhatást. Ezeket a bölcsesség nyelvén a tizenkét mennyei kenyérnek, vagy a templom tizenkét szent kenyerének nevezik.

Bármilyen rendszer kialakításánál először a spinális erő lép fel. Ennek tüzes kígyóalakja van. Oldalából meghatáro­zott rezgés árad, mely az asztrális erőre vonzóan hat. E két erő együttműködésére aztán a rendszerbe belefolynak az éterek, végül a kettő körül felismerhetővé válik a forma.

így már valószínűleg megértik a jelképes történetet, mely szerint először Ádám volt, az ő oldalából Isten kivett egy bordát, amelyből Éva jött létre, hogy segítője legyen. Ebből a szent és isteni együttműködésből csodásan nagyszerű élet fejlődött ki az ember mikrokozmikus rendszerében, a mikro-kozmikus paradicsomban.

A spinális és az asztrális eszményi együttműködése - ez érthető - harmonikus személyiséget hoz létre, melyben min­den az isteni akarattal egyezően mutatkozik meg, egyező­nek bizonyul.

Amikor azonban az embernél fellép a hasadás, s emiatt a szív és a főszentély együttműködése megszűnik, a kettő hatásának összhangja is megbomlik. Harmonikus kapcso­latról így már nem lehet szó. Erről a pusztulásról mondja a Biblia, hogy »a kígyó megszólította Évát« .

A századok folyamán gyakran vitáztak arról, hogy a kí­gyó tud-e beszélni. Ennél nem kell soká időznünk, mert a kígyónak nincsen gégéje, s ennek következtében nem ad­hat artikulált hangot. A transzfiguristának nem nehéz me­gérteni ezt az egész történetet. A spinális a bölcsességsu-

64

gárzás alapja, az a szabályozó erő, az az intelligens ke'pes-ség, melynek segítségével felvehető az asztrális erő, s amely meghatározza annak a mértékét és minőségét. A kígyó tehát - jelképesen - mindig beszél Évához.

A régi történetek a figyelmet arra a tényre terelik, hogy az emberiségnek egy része erőltette az isteni erőket és vissza­élt velük, ami megzavarta a spinális és az asztrális összhang­ját. Harmonikus anyagcsere ettől kezdve már nem volt lehet­séges, s a bukott ember egyre inkább eltávolodott eredeti otthonától.

A kölcsönös vádaskodás, melyről Ádámmal és Évával kapcsolatban oly sokszor hallunk, pszichológiailag szintén teljesen igaz, mert ha egy ember életében a szervi szerke­zet fogaskerekei nem érnek egymásba, akkor diszharmó­niának kell fellépnie, és így szükségszerűen kialakul a kölcsönös szemrehányások sorozata a szív és a fej között.

Kétségtelenül volt már olyan nagy, belső felindulásuk, izgalmuk, amely folyamán a szív és a fej az elsőbbség jo­gáért vetélkedett. A fej és a szív így erősítik egymást a té­vedésben. Ebben a drámai konfliktusban van a paradicso­mi átok tudományos bizonyítéka is. Ezért mondják Ádám­nak: »orcád verítékével egyed kenyeredet«, Évának pedig, hogy »fájdalommal szülsz magzatokat«.

Ha az ember, az isteni élettörvények áthágása miatt el­zárja magát az isteni bölcsesség elől, akkor a gondolkodási képesség, vagyis az értelemiélek sötétben van. Az embernek sötét éjszakában tapogatózva, kísérletezve és spekulálva kell útja folytatása után kutatnia. A mai emberek közül ki ne lenne valójában ezen az úton? Mindenki saját tapaszta­latából tudja, hogy mennyi fáradságába és szenvedésébe kerül, mennyi csalódással kell megbirkóznia, ha nem akar teljesen elsüllyedni ebben a ködös létben.

A szívszentély az asztrálerő forrása, mely az alkotó, megvalósító étererők asszimilálásáért felelős, természetesen osztozik a gondolkodóképesség romboló erejében, mert a gondolkodás minden hiányossága hibás megvalósítással

65

bosszulja meg magát. Ezek a hibás megvalósítások a fáj­dalommal szült magzataink, melyek nap mint nap bűnbe­esésünket bizonyítják.

Ha az ószövetség kezdetének vizsgálata után figyelmün­ket az újszövetség elejére irányítjuk, akkor ott új Ádámról és új Éváról hallunk vagy olvasunk. Az új Évát Máriának hívják, az új Ádám pedig József, az ács. Ezek pontosan az előbbieknek felelnek meg. Elhagyják lakóhelyüket, hogy visszatérjenek születésük helyére. Erről Lukács 2-ben ol­vashatunk:

Augusztus császár kiadta a parancsot, hogy mindenki menjen el a szülővárosába és jegyeztesse be magát. Mivel József Dávid házából és nemzetségéből származott, hites feleségével, Máriával Dávid Betlehemnek nevezett városába sietett. » É s lőn, hogy amikor ott valának, heteiének az ő szülésének napjai« , s Mária megszülte első fiát.

Ha ezt a történetet a saját életünkbe helyezzük, akkor ma is meghalljuk a felhívást, hogy hagyjuk el jelenlegi lakóhelyünket, s menjünk eredeti hazánkba. Más szóval: Meg kell térnünk, teljesen meg kell fordulnunk - az új élet felé.

Ahogyan József és Mária eredménye az volt, hogy belőlük Jézus, az Úr született, Jézus, aki Krisztus volt, úgy jelenik meg a megváltozott ember életében egy teljesen új, eredeti bölcsességsugárzás. A régi kígyónak ezzel szétzúzzák a fejét, s a lényben egy új kígyó, a bölcsesség kígyója kel fel.

Reméljük, hogy lassanként kezdenek valamit megérteni az emberiség eredeti céljából. Amikor az univerzális nyelv férfiakról és nőkről beszél, akkor általában nem az emberi nemekről van szó, hanem a mikrokozmoszban lévő spiná-lisról és asztrálisról. Ezzel kapcsolatban szeretnénk még egy példát mondani.

Nézzék meg Máté evangéliumának 24. részét. Amikor ott a közeledő kozmikus és légköri forradalomról van szó, és megmondják, mit kell akkor az embernek cselekednie, azt is kijelentik: »jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak

66

azokban a napokban« . Ez minden ember életében közvet­lenül az asztrális erőhatásra vonatkozik. Világos, hogy egy kozmikus forradalomnak több kritikus mozzanata van. Ezek olyan pillanatok, amelyekben bizonyos erők olyan erővel lépnek fel, hogy minden ember reagálni kényszerül rájuk - harmonikusan vagy diszharmőnikusan.

Ezért az a helyzet, hogy ha rendszerünkbe szentségte­len asztrálerőket veszünk fel, akkor ezt szükségszerűen cse­lekvésnek kell követnie, mivel az asztrálerő a természeténél fogva éterhatást és ezáltal formamegnyilvánulást vált ki.

Ha tehát egy szentségtelen asztrálerő termékenyített meg minket, akkor bizonyos cselekvési és megnyilvánító folya­mathoz vagyunk kötve, melyet nehéz időben behatárolni, és bizonyos, hogy e kötöttség ideje alatt a kozmikus erőkre nem reagálunk harmonikusan. Máté 24 tehát nem annyira azokat az asszonyokat figyelmezteti, akik esetleg gyermeket hordanak a szívük alatt, hanem minden embert, kivétel nélkül.

így van ez Pál sok kijelentésével is, melyeknek feljegyzé­sei sajnos már nem felelnek meg teljesen az eredeti szöveg­nek. A régi egyház itt nagy bűnnel terhelte meg magát. Ami­kor Pál a férfi és a nő viszonyáról beszél, akkor bizonyára nem az volt a szándéka, hogy tanítványainak valamilyen módon erkölcsteológiát nyújtson, hanem a spinális és asztrá­lis közötti tényleges viszonyt akarta megmagyarázni.

Ha ezt csak valamelyest is megértik, s a Bibliát ennek tudatában kezdik tanulmányozni, akkor kétségtelenül sok minden világossá válik, ami eddig érthetetlen volt.

Térjünk most vissza kiindulópontunkhoz, és ismételjük meg, hogy az Egyetemes Szerzetből két sugár indul ki, egy hímnemű és egy nőnemű. Az emberben az egyik az asztrális tevékenységre irányul, a másik meg a spinális szellemtűzre. A fentiek után már világos, hogy az asztrálisnak és a spi-nálisnak abszolút harmóniája és együttműködése isteni követelmény. Az is érthető, hogy az Egyetemes Szerzet fivé­reinek és nővéreinek, bármilyen különböző is a munkájuk,

67

együttműködésükben a kultúra magas fokát kellett elérniük. Ezért szeretnénk végül valamelyest világosságot vetni a Szent­föld Asszonyainak feladatára.

E Szent Asszonyok feladata nagyon széleskörű, s így nem lehet csak néhány szóval összefoglalni. Azt lehet azon­ban mondani, hogy az ő feladataikhoz tartozik az ember egész idegrendszerének, tehát az érzelemlelkének a befolyá­solása és átalakítása. Az idegekben keringő fluidum egy asztrális közeg, és tudják, hogy a dialektikus ember ideg­közege egy elhasadt rendszerben kering. így vegetatív és központi idegrendszerről beszélünk.

A vegetatív idegrendszerben hallatja hangját az ember egész dialektikus múltja, tehát ősei nemzedékének a vére is. Az ösvényre lépni kívánó tanulónak ez az idegrendszer a leg­nagyobb akadályozója. A múlt terhei miatt az alantas asztrá­lis erők szabadon játszanak az emberben, ami miatt nincs ereje ahhoz, hogy életének más irányt adjon.

A tanulónak ezért szüksége van a Mennyei Szerzet segít­ségére, hogy vegetatív idegrendszerét mentesítse a múlt bűn-terhétől, hogy Krisztus esetleges újabb bölcsességsugara az idegrendszerben készséges eszközre találhasson Isten akara­tának az érvényesítéséhez.

A dialektikus ember vegetatív rendszerében lévő asztrális erőt sátáni erőnek nevezik. Ez az erő a bennünk lévő sá­tán. Az istentelen életté váló szentségtelen mag, szentségte­len vetés ellen harcolnak a Szentföld Asszonyai, hogy segít­ségükkel meg lehessen szüntetni a paradicsomi átok egyik végzetes oldalát, hogy »fájdalommal szülsz magzatokat«. Máriának és Erzsébetnek a Szent Szellem általi megérintése az az egyetemes érintés, amely megszünteti az emberi nemet sújtó átkot.

Ha most az egész témát röviden a két nem szempont­jából nézzük, akkor azt látjuk, hogy a férfi és a nő között ebben a tekintetben az az egyetlen különbség, hogy az egyik nemet, a férfit, mindenekelőtt a spinálisban érintik meg, míg a nőt, mindenekelőtt az asztrálisban.

68

Reméljük megértették, hogy a Szentföld Asszonyai és az Akarat és Jóga Fiai közösen fáradoznak a kétszeres para­dicsomi átok megszüntetésén, hogy egyszer mind hazatér­hessünk az örök, múlhatatlan, mindent magában foglaló Világosság birodalmába!

69

X

Az előzőekben a két sugár tevékenységéről volt szó, me­lyek Samballa Szerzetéből indulnak ki. Az egyik a nőnemű vonal hierofánsainak, a másik a hímnemű vonal hierofán-sainak tevékenysége. Az egyik csoportot az egyetemes nyelv »a Szentföld Asszonyainak«, a másikat »az Akarat és Jóga Fiainak« nevezi.

Azt is mondtuk, hogy a nőnemű vonal hierofánsai kü­lönösen az asztrálerőre irányulnak és ezzel dolgoznak, míg a hímnemű vonal hierofánsai a spinális erővel foglalkoznak. A két sugár a különböző éterhatásokban találkozik és mu­tatkozik meg.

Most az Akarat és Jóga Fiainak hatósugarát szeretnénk közelebbről megvizsgálni, s ezzel egyelőre befejezzük a Góbi szerzetéről szóló előadások sorát.

Ha a világirodalomban röviden tájékozódunk a mítoszok, legendák, jelképek és a szentírés területén, akkor azt vesszük észre, hogy Samballa Szerzetével kapcsolatban egy fiúról, három fiúról, hét fiúról, nyolcról, és végül tizenkettő­ről van szó.

Felületesen az ilyen elbeszélések és hagyományok szer­zőinek romantikus önfejűségére következtethetnénk, mert végeredményben nagy különbség, hogy a hagyományos ke­resztényeknél Isten egyszülött Fiát, vagy egy vallásos pan­teonban Isten fiainak sokaságát nézzük-e. Ha azonban át­hatolunk a valósághoz, ezeknek a dolgoknak a hátteréhez, akkor felfedezzük, hogy pillantását a szóbanforgó szerzők mindegyike az egyetlen, örök igazságra szegezte.

Gondoljanak még egyszer arra, hogy az asztrális erő

70

Az Akarat és Jóga Fiai

mindenekelőtt az úgynevezett vegetatív, vagyis automatikus idegrendszerre, a vérre és a vérképző szervekre hat. Ebben az erőkeringésben a szív, a máj és a napfonat (solar-ple-xus) játszik nagyon nagy szerepet. A bolygói asztrális közeg beáramlik a vegetatív rendszerbe, vagyis azt magához vonz­za a vegetatív rendszer a vér állapota és az idegközeg minő­sége alapján. A vegetatív rendszer vonzóan hat a bolygói asztrális közegre, és ennek beáramlásánál a vérállapot alapja és az idegközeg minősége a mérvadd.

A spinalis közeg az asztrális közegnél finomabb összeté­telű és gyorsabb rezgésű kozmikus anyag. A személyiségben a spinalis közeg a központi idegrendszerrel van kapcsolat­ban. Az akarat ezt a rendszert több tekintetben ellenőriz­heti, és ebben fejeződnek ki az ember gondolatai és tudata.

Most talán valamelyest el tudják képzelni a személyi­ség-rendszer egész munkamódszerét a két kozmikus erővel történő együttműködése során.

A spinalis, a főszentélyben összpontosult tudat kozmi­kus spináli közegeket vonz magához, melyek a lelket vagy a tudatot gondolati és akarati megfontolásokra késztetik. Ez a tevékenység feszültséget kelt a vérben és a vegetatív rendszer közegében, aminek következtében a feszültség kozmikus asztrálisközegeket vonz. Ez a nagyon elektromos erő viszont meghatározza az éterek asszimilálását, minősé­gét és kölcsönös viszonyát. Az asszimiláció után pedig, a kezdeti gondolat alapján az egész rendszernek rá kell térnie a cselekvésre, a megnyilvánításra.

Ezt a kétszeres idegrendszert összefüggésükben minden idők szent jelképei » fának« mondják. A Biblia keleti tanok nyomán különösen fügefáról beszél. Ez a jelkép nagyon logi­kus, mert ha a plexus sacralisból felemelkedő spinalis szel-lemtűzoszlopot a fa törzsének tekintjük, akkor a főszentély a korona, és a tizenkét pár agyideg képezi a lelógó ágakat, melyek a főszentélyből az egész testbe lesugároznak.

Amikor az élet fájáról beszélnek, akkor ennek az élet­rendszernek az eredeti, tiszta, eszményi hatásáról van szó.

71

A jó és rossz ismeretének fájánál pedig figyelmünket ennek az életrendszernek a megzavart, szentségtelen tevékenysé­gére terelik. Ezeket a dolgokat transzfigurisztikus-tudomá-nyosan hajszálpontosan meg lehet vizsgálni és magyarázni.

Ha a spinális tudat üzérkedik a mentális és akarati erőkkel, akkor visszavonhatatlanul megzavarja a bolygói asztrális közeg felvételét.

A rendkívül dinamikus és robbanékony asztrális közeg a szentségtelen cselekedeteken kívül a vérben erjedést és romlást is okoz, és - itt zárul a kör - elsötétíti a tudatot. Ha a tudat egyszer elsötétült, akkor visszavonhatatlan ténnyé vált a lejtő, a lefeléhaladás, ami az egész személyiség továb­bi zavarához és végleges degenerálódásához vezet.

A születés és halál kerekéhez való kötöttség, az elállati-asodás és az emberi tudat végtelen hasadása, a bűnös glu-tén, melyről Kari von Eckartshausen beszél, minden tekin­tetben érthető. Ha Önök a világosságban élnek, s valami egyszeri hibával sötétséget okoznak, akkor a megvalósulás pil lanatában a jó és a rossz ismeretére tesznek szert..

Ha azonban eredeti, isteni képességeik elrontásának és bűnbeejtésének útján továbbmennek, akkor az abszolút jó és az abszolút vi lágosság emlékét elveszítik. Akkor Önöknek és az emberiségnek életállapotukká válik a gonosz és a sötét­ség. Ha az ember ebben a helyzetben a jóról és a rosszról mint ellenkező értékekről beszél, akkor nincsen észnél. Ak­kor a gonoszság kellős közepén akar jó lenni. Ha az emberi­ség egyszer lesodródott ebbe a dialektikába, akkor már sen­ki és semmi sem jó, ahogyan a Biblia állapítja meg nagyon helyesen.

Eletünk egy félelmetes, vészes játék. Koromsötét éjsza­kánk egyik felét jónak, másik felét gonosznak nevezzük, s mindkettőre irányelveket találtunk ki. Ahogyan egy gyer­mek épít várat a homokban, hatalmas bástyákkal, s mind­ezt fantáziája segítségével valótlan élettel népesíti be, úgy határoltunk el mi is bizonyos helyeket börtönbarlangjaink­ban, melyeket aztán »egyháznak« nevezünk. Elképzeljük

72

magunknak, hogy ezek Krisztus egyházai és templomai, és megváltott életet játszunk, ahogyan a gyerek éli bele magát nagyon komolyan elképzeléseibe.

A sötétségnek ebben a világában minden metafizikai, folozófiai, tudományos, politikai, társadalmi vagy gazda­sági spekuláció, mely bebörtönzöttségünk lényeges alapjait nem támadja meg, csak még nagyobb sötétséget okoz, s a virradat óráját a távolabbi jövőre halasztja. így válik az egyház fogdává, a találmány katasztrófává, a társadalmi megújulás malomkővé, és az élet egyre lobogóbb pokollá.

A mitológia paradicsomának két fája tehát az Önök legközvetlenebb közelségében van - Önökben, magukban: az élet fája és az ismeret fája. A szent fügefából szentség­telen bozótot csináltunk. És a klasszikus mítosz olyan ta­láló, hogy a Biblia fényesen bontakozik ki előttünk.

Mert nézzük csak meg a kígyót. A kígyó a fügefán lóg, azon él. A kígyó a lélek, a spinálisban élő tudat. Világos, hogy kígyóról beszélnek, mert a spinális (gerinci) rendszer tényleg szervileg kígyóhoz hasonlít.

Amikor Jézus azt mondja tanítványainak, »legyetek azért okosak mint a kígyók...«, akkor az eredeti, tiszta és szent kapcsolatra utal, mely fennált a spinális és az isteni élet között; akkor ez az isteni bölcsességre vonatkozik, mely a spinálissal egylényű volt.

A magasztos rejtélyek eredeti kígyója azonban hüllővé fajult, a sziszegő kígyótest az anyagban tekeredik, és mérgé­vel minden teremtményt megfertőz. Megértjük, miért mond­ják a Bibliában egyszer, hogy »legyetek okosak, mint' a kígyó«, máskor pedig a kígyót nevezik a legundorítóbbnak.

Továbbá azt is értjük, miért beszélnek hétfejű sárkány­ról, mely előjön a vízáradatból, és a sokfejű hidráról. A spinális kígyónak ugyanis tényleg hét feje van. Ez a hét agy­üreg, amely közvetlen és szervi kapcsolatban van az egész spinális rendszerrel. A hét lámpa, mely a hét agyüregben ég, a kígyó vagy sárkány hét feje, a mesékben említett hét szem, és a Samballához vezető hét út.

73

Úgy tárul szemeink elé az isteni üdvfáradozás, mint va­lami színpad, melynek függönyét elhúzták. Megpillantjuk az Egyetemes Szerzet hatalmas és nagyszerű munkáját. Látjuk kísérleteit, melyekkel fel akarja állítani és transz-figurálni (átalakítani) a bukott embert és meggyalázott sze­mélyiségét. Újra fel kell állítani az élet fáját, az eredeti, halhatatlan emberi fügefát, és vissza kell térnünk a ben­nünk lévó' paradicsomba.

így tanuljuk meg megérteni az Akarat és Jóga Fiainak a feladatát, melyet önkéntesen vállaltak, és megértjük, mi­ért jelennek meg a Hétségként. Az akarat és jóga hét ter­mészetnézetének, mely lámpaként ég a hét agyüregben, ki kell aludnia. A régi és gonosz kígyó fejét, a szörny hétsze­res fejét szét kell taposni, hogy újra bevonulhasson az iste­ni Jóga, az isteni bölcsesség, és az isteni akarat kormányoz­za főpapként transzfigurálásához a spinális rendszert.

Meggyújtják a hét világosságot, s a tanuló mintegy a jobb kezében tartja azokat. A tizenkét pár agyideget, mint az élet­fa ágait, új életre keltik. Az újrateremtett életközeg behatol a három szentélybe. A plexus sacralisból áramlani kezd az élővíz, a szentély nyolc kapuján belefolyik az üvegtengerbe, és már nem létezik semmi sem, ami ezt összetörhetné.

Az akarat és jóga harminchárom nézete, a spinális rend­szer harminchárom részlege felegyenesedik, mint bölcsesség­gel teli kígyó. Es a kígyó, amelyik egykor a halál igéjét hadarta, most a szépség, bölcsesség és szeretet szavait be­széli. Hírám az isteni építész fia, újszülött király lett, Isten egyszülött Fia, a kígyók és az oroszlánok fia. Az élet fája újra áll, mint Isten templomának oszlopa.

Azt reméljük és azért imádkozunk, hogy meg tudjanak érteni valamit ebből a bőségből, az igaz életből, melyre leg­magasabb én-jük kiválasztatott, és abból a segítségből amit a Szellemi Iskola közvetítésével kapnak. Reméljük, hogy velünk jönnek a sivatagi útra a Góbi szívéhez.

A modern Rózsakereszt Iskolája nem valami bölcsesség­tant terjesztő intézmény, hanem az Egyetemes Szerzet élő

74

láncszeme. Az előudvar temploma a menyegzői terem bejá­rata, és az a feladatunk, hogy ezt a termet megtöltsük ven­dégekkel és résztvevőkkel, fivérekkel és nővérekkel, akiknek azt mondjuk: »Menjetek a vőlegény elé!«

Aki belép a menyegzői terembe, annak birtokában kell lennie az emberfia jelének, az igazi szabadkőműves, a való­di építő jegyének, az igaz gyermekség jelének. A szentírás azt mondja, hogy ez a jel a homlokon válik láthatóvá. Ez tudományosan helyes. Aki valóban elkezdi bejárni a transzfiguráció ösvényét, teljes, megadó szeretettel és ragy­ogó lelkesedéssel, és eleget tesz a Szellemi Iskola elemi követelményeinek, az bizonyos előkészület után változást tapasztal a spinális rendszerében. Ennek következtében pe­dig a spinálisba be tud hatolni a hét fiú, az akarat és jóga hét sugara.

Érthető, hogy ez a változás fel fog tűnni, a főszentély-ben láthatóvá válik, az arc tükre ezt világosan kifejezi és hangsúlyozza. Ez az elsődleges jel, az ember fiának jele, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy a tanuló a magasabb tu­dat iskolájának szentélyében tartózkodhasson és részt ve­hessen az igazi építésben.

Aki enélkül a jel nélkül jön be, azt némi idő múlva le­leplezik. Itt minden csalást elkerülhetetlenül kijavítanak. Jól értsék meg a csalás lényegét. Ebben a tekintetben min­denki csaló, aki látja az ösvényt, ismeri, és mégsem lép rá. Mindenki csaló, akinek ugyan »hite van, de cselekedetei nincsenek« , ahogyan Jakab mondja. Mindenki csaló, aki mindazt igazságnak ismeri fel, amit a Szellemi Iskola hir­det, és mégis - bárhogyan is - a régi élethez ragaszkodik.

Itt arról van szó, hogy a jó és a rossz fügefáját az élet fájává alakítják-e. Ha ebben a folyamatban vannak, akkor jogosultak, megigazultak, akkor építőmesterek. Ha előtte állnak és állva maradnak, akkor bárhogyan is, de minden­képpen csalók.

Á bibliai »zsidó« legtöbbször nem izraelita - nemzetisé­gére nézve - hanem az oroszlán fia, Isten gyermeke, Isten

75

elhivatott Fia. Képzeljenek el egy olyan embert, aki a folya­mat előtt áll - tehát csaló, és képzeljenek el egy olyat, aki benne van a folyamatban - tehát jogosult, igazolt.

Ha ebben a megvilágításban látják a János-evangélium alábbi elbeszélését, akkor teljesen megértik az evangélista szándékát: » L á t á Jézus Nátánaelt őhozzá menni, és monda felőle: íme egy igazán zsidó, akiben hamisság nincsen. Monda néki Nátánael : Honnan ismersz engem? Felele Jé­zus, és monda néki: Mielőtt hitt téged Fülöp, láttalak té­ged, amint a fügefa alatt voltál. Felele Nátánael és monda néki: Rabbi, mester, te vagy az Isten Fia, te vagy a zsidók királya!«

Nátánael az a tanuló, aki megkezdte a transzfigurálás folyamatát, és a természeti törvények szerint viseli ennek a jelét. Bene tehát semmi csalás, semmi hamisság nincsen, s benne egy kezdődő, új tudat virul ki, melynek segítségé­vel képes felismerni az Egyetemes Szerzet megmentő kéz­nyújtását.

Amíg Önök még a csaló helyzetében vannak, addig még nincsen tudatuk, és elutasítanak mindenkit, aki kimond­hatatlan szeretettel segíteni akar Önöknek.

Reméljük és imádkozunk, hogy hamarosan szintén a fügefa alatt találtatnak, hogy Önöket is a kígyók hétszeres, megkoronázott fiainak nevezhessék.

Ó Isten az Istenből, Akiből, Aki által és Akire nézve vannak mindenek, Dicsérjük és magasztaljuk a Nevedet, Mindörökkön örökké.

76

SAM B A L L A S Z E R Z E T E

Egy kozmikus átalakulás fénye dereng a világ láthatárán. Emiatt az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája az emberi-ségtürténelemnek ezen a fordulópontján újra az előtt a fela­dat előtt találja magát, hogy akiknek »van fülük, hogy halljanak és szemük, hogy lássanak«, azokat a lehető leg­jobban felkészítse az eljövendő eseményekre. Ugyanakkor minden őszintén kutató figyelmét fel kell hívnia egy ilyen emberiségkorszak lélegzetállítóan nagy lehetőségeire.

Segítő szereteterejét az Egyetemes Szerzet fokozódó erővel sugározza bele a világba. E fáradozás legfontosabb központ­ja Samballa, »az Istenek városa«. Ugyanúgy a Krisztusfára­dozás felfogása érdekében minden emberi életrendszer is rendelkezik egy gyújtóponttal: ez a szív rózsája.

Ez a könyv megmutatja, hogyan válik tudatossá lépésről lépésre a megszabadulás ösvénye az őszinte igazságkereső számára, ha meggondolásait helyesen irányítja Samballára és annak lehetőségeire.

I S B N 963-7420-12-6