Irodalomtörténet - 8/58. évf. 4. sz. (1976.)...• Tudomásunk szerint csak a SziNNYEi és az Életrajzi L. szentel neki külön cikket, a többi — még az Irodalmi L. is —

A HOMÁLYBÓL

TELEKI EMMA É L E T É R Ő L ÉS M Ű V E I R Ő L

I.

Élete

Teleki Blanka vértanú-fényessége, legendás élete valahogyan el-homályosította a nála kilenc évvel fiatalabb húga pályáját .1 Pedig az Emma munkássága is több figyelmet érdemel, s Karacs Teréz indo-koltan javasolta Badics Ferencnek, hogy néhány „jeles n ő " között Teleki Emma grófnővel is foglalkozzanak a pozsonyi Magyar höl-gyek életrajza című sorozatban.8 Lexikonjaink általában csak dicső férje, de Gérando Ágost3 mellett említik Teleki Emmát4, vagy a nagy Te-leki-család egyik tagjaként illetik néhány, olykor pontatlan mondattal. A Sőtér-féle A magyar irodalom története 1849-től 1905-ig című mun-ka sem említi. A Teleki-családról jogosan jegyezte meg P. Szathmáry Károly — Lővei Klára jegyzetei alapján — írt Teleki Blanka életrajzá-ban: „magas szellemi tulajdonai és vagyonossága alapján már száza-dok óta nagy szerepet játszott hazánkban", s nem kevésbé igaz Hor-váth Zoltán megállapítása: „A család igényességében, kulturáltságá-ban és hivatástudatában párját ritkító a magyar mágnás családok kö-zött". S az is helyes, amit de Gérando Antonina írt az anyai, vagyis a Brunszvik-ágról (Emma édesanyja, Brunszvik Karolina, ugyanis a Beethoven révén híressé vált Teréz húga volt) : „a fennkölt szellemű Brunszvik család . . . a legkitűnőbb emberek, a legnagyobb művészek társaságát élvezte martonvásári kastélyában", Karolina pedig „maga volt az önfeláldozás, maga a legfinomabb műveltség . . . " . Karolina

1 BLANKA é l e t é t m e g í r t a u n o k a h ú g a . D E GÉRANDO ANTONINA ( 1 8 9 2 ) , P . SZATHMÁ-RY KÁROLY ( 1 8 8 6 ) ; r e g é n y e s f o r m á b a n LESTYÁN SÁNDOR (1951) és KERTÉSZ ERZSÉBET (1966), aki sokszor szerepelteti EMMÁt is. Sok értékes adat található SÁFRÁN GYÖRGYI T. B. és kőre (1963) c. munkájában; itt jelent meg T. B. és Lővei Klára vádirata és Hadi-törvényszéki ítélete (377 — 400. p.), amelyre többször hivatkozunk.

Г L. Békésről írt 1886. március 13-i levelét, SÁFRÁN GY. id. M„ 322. • írjuk ide pontos adatait, hiszen lexikonjaink — beleértve az Új Magyar L.-t is —

sokszor tévesen közlik őket: szül. Lyon, 1819. ápr. 4., megh. Drezda, 1849. dec. 8. Éle-téről még sajnos nem készült monográfia, kivéve RUBIN PÉTER 1940-es szegedi szak-dolgozatát. A legtöbbet máig is LUKÁCS MÓRICZ emlékbeszéde (i860, máj . 7.) nyújtja; vö. : L. M. munkái, Bp., 1894., П. к., 392.

• Tudomásunk szerint csak a SziNNYEi és az Életrajzi L. szentel neki külön cikket, a többi — még az Irodalmi L. is — csak a férje mellett, illetve a Teleki-családon belül kö-zöl róla néhány mondatot. TELEKI EMMA szül. Hosszúfalván, 1815. nov. 5., megh. Pál-falván, 1893. ápr. 30.

A Homályból 911

asszony azonban teljes „behódol tságban" élt gróf Teleki Imre (1771 — 1848) oldalán a Szatmár megyei hosszúfalvi kastélyban, „a Szamos vizének egyik regényes pon t j án" , ahogyan Szathmáry mondja , E m m a lánya A kis Imre c ímű megha tó írásában azt írta édesapjáról, hogy „jeles zenész és igen elmés és módos társalgó vala . . . s az i f jak közönséges kihágásaitól esze s szíve megóv ta" . A nagy tudású, könyv-gyűj tő és sok nyelvet ismerő erdélyi mágnást Lavotta tanította hege-dülni, s min t E m m a megjegyzi : „a lcgbajosabb zenedarabokat min-den betanulás nélkül tudá előadni hegedűn" . Unoká ja de Gérando Antonina 5 szerint „gyűlölte a fényt, a pompá t . . . valódi bölcs m ó d -jára csak tanulmányainak, családjának . . . élt". A zenekedvelő fö ld-birtokos egy egyházpolitikai röpiratot is írt ; könyvtárában elzevirek, latin, francia, német ritkaságok és kéziratok sorakoztak.6 Többek egybehangzó tanúsága szerint elég „nehéz" ember lehetett, hiszen Szathmáry is megjegyzi: „csípős élczeiről volt híres, mely utóbbi tulajdonáért a szolgai szellemű lények, a ' p rofanum vulgus' nem szí-vesen érintkezett vele".

A hosszúfalvi kastélyban született E m m a 1815. november 5-én. A tudós, de zsémbes apa és a f i nom lelkű, de jelentéktelenebb anya mellett telt el gyermekkora és ifjúsága, melyről többet tudunk, mint öregkoráról , mert fiatalságát a buzgó kutatások fényét élvező Blanka oldalán töltötte. A két nővérről írja Antonina : „valóságos szenvedély-lyel hatoltak be a szellemi élet mindig új ismeretlent rej tő határtalan világába". Egyik nevelőnőjük, egy Marie Valentin nevű kasseli nemet nő, a görög szabadságharcért ra jongot t , s alighanem neki köszönhető E m m a becses Görögországi levelei c ímű munkája . (A nevelőket egyéb-ként az igényes és bizalmatlan Imre gróf maga vizsgáztatta!) ,, . . . szenvedélyesen tanulta a füvészetet. Tudot t gyönyörűen rajzol-ni, festeni, gitározni, zongorázni."6"

Amikor 1826-ban a húszéves tehetséges Blanka Pestre kerül Teréz nagynénjéhez, a nővérénél kevésbé szép, alacsonyabb, de nála eleve-nebb, játékosabb E m m a nyomasztónak találja az o t thon unalmát,

• Szül. Párizs. 184s. febr. 13., megh. Kolozsvár, 1914. ápr. 9. Vö. : LITYAN VIKTÓRIA: De G. A., különnyomat A Nemzeti Nőnevelés Г912. 12. füzetéből — BAJOMI LÁZÁR E. : De G. A. Magyar Nemzet, 1975. dec. 29.

e Vö. : SZIKSZAY EDIT: L. A. Rogeard, egy francia emigráns Magyarországon, Pécs, 1936., 43- o.

e b Ezt az adatot több, más érdekes, de olykor pontatlan adattal együtt SEBESTYÉN GYULÁNÉ STETINA ILONA nekrológjából tudjuk, amely — tudomásunk szerint — az egyetlen dolgozat EMMÁról, s amely a Nemzeti Nőnevelés (ennek volt a szerkesztője 1890-től SEBESTYÉNné) 1894.1. füzetében, illetve különnyomatban jelent meg, s amely-ben ez a tanárnő, a DB GÉRANDO-TELEKI család nagy csodálója és tisztelője, ANTONINA adatai alapján írta meg röviden EMMA életét. (Sajnos dátumokat nem közöl, még a születést sem; a halált pedig 1893. máj. 14-re teszi, holott, mint látni fogjuk, a Vasár-napi Üjság például már máj. 7-én közölte halála hírét.)

9 1 2 A Homályból 912

amelyet csak a Kolozsvárról hozatot t könyvek, a kendilónai k i rándu-lások, később pedig a kolozsvári színházi kiruccanások tettek elvisel-hetővé. A m i k o r 1830 májusában elhunyt Brunszvik Antalné, Seeberg Anna bárónő, a „halhatatlan kedves" édesanyja, a temetésre Terézen kívül az erdélyiek is Martonvásárra utaztak, tehát E m m a is, aki visz-szafelé jöve t néhány hétig Pesten megállapodva belekóstolt Blanka mellett a fővárosi életbe. N ő v é r e vette gondjaiba, s megmutat ta neki a Teréz kezdeményezte nőegyleteket, óvodákat , ipari tanfolyamokat. Sajnos, júniusban a tizenöt éves leánynak haza kellett mennie a re-f o r m k o r lázában égő Pest-Budáról a csendesebb Erdélybe, hol a könyvekbe temetkező magány t csak ritkán fűszerezte egy-egy olyan izgalmas látogatás, mint amilyent a kendilónai kastélyba benéző Wesselényi Miklósé jelentett. Később E m m a Jósika Jánosné oldalán maga is részt vett az első erdélyi óvodák szervezésében.

1836-ban került sor első külföldi utazására: Blankával és Teréz nagynénjével előbb Pozsonyba ment, ahol viszontlátta Wesselényit, de most m á r mint a „polit ikai reformeszmék vezérharcosát", aki — Szathmáry szerint — „beszédbe eredt a h á r o m utazó-nővel, s . . . ünnepélyesen áldását adta reá jok" . A hölgyek természetesen ellátogat-tak a Diétára is. Utána Bécs, m a j d Drezda következett , sűrű m ú z e u m -és óvodalátogatásokkal. Heidelbergben megismerkedtek Edgar Quinet francia íróval, Michelet barátjával, aki egészen 1875-ben be-következet t haláláig kapcsolatban állt Emmáva l . Aztán Teréz a Pes-talozzi-paradicsomba, Svájcba, az óvodák országába vitte húgait . A telet Lausanne-ban töl töt ték, később átrándultak Genfbe, és át-ruccantak Milánóba is. Visszafelé út juk elvált : Teréz és Blanka egy darabig m é g ott maradt, E m m a 1837 augusztusában két hetet a szü-leivel a Császárfürdőben töl töt t , ami lehetővé tette, hogy jelen legyen az első magyar színház megnyi tó előadásán, amikor bemutat ták Vörösmar ty Árpád ébredését.

Az egész életét meghatározó utazásra azonban 1838-ban került sor, amikor — ismét hármasban — Párizsba utaztak, ahol Teréz pedagó-giai ismereteit bővítendő találkozni kívánt Marie-Joseph de Gérando báróval, az akkor hatvanhét éves nagytekintélyű főrenddel, aki m ö -gött gazdag tudományos munkásság és közigazgatási pálya állt, s akit később E m m a „ismert bölcsésznek és emberbará tnak" nevezett, politikai karrierjéről pedig ezt írta: „ . . . mindenüt t igazsága és o r -száglói helyes tapintata által tün t ki" .7 A híres főrendnél ismerkedett

' Szül. Lyon, 1772. febr. 29., megh. : Párizs, 1842. nov. 12. Részt vett a lyoni kon-vent-ellenes felkelésben, halálra ítélték, de megszökött. Masséna seregébe állt be köz-katonának, 1797-ben Párizsba került, ahol gyors karriert futott be: NAPÓLEON alatt A belügyminisztérium titkára, 1804-ben az Államtanács fogalmazója, 1810-ben ugyanott tanácsos, majd Róma, ill. Katalónia kormányzója. 1812-ben báróságot nyer, 1832-ben akadémikus, 1837-ben pair, végül az Államtanács alelnöke. Hazai forrásból róla is a

A Homályból 9 1 3

meg E m m a a nála négy évvel fiatalabb Auguste-tel, aki négyéves korában elvesztette apját és akit nyolcéves koráig édesanyja, később pedig Marie-Joseph nagybátyja nevelt. A húszéves, gyenge testalka-tú, de nemes vonású ifjú k i tűnő eredménnyel végzett a versailles-i királyi kollégiumban, majd történelmet tanult , de nagybátyja rá-vette: legyen jogász. Ebből azonban — szerencsére! — nem lett sem-mi, „nagybátyjának házánál ugyanis egy bájos külsejű és szellemdús hajadonnal találkozott" (Lukács Móricz), s a sebes szerelemből házas-ság lett, igaz, elég nagy nehézségek után, mer t Apponyi Antal osztrák —magyar követ felesége, aki pártfogásába vette Emmát , fel-szólította a lányt : mondjon le Ágostról, de E m m a kitartott mellette, s a két fiatal 1840. május 14-én Párizsban egybekelt , egy hónapra rá pedig Erdélybe utazott. Az ú j hazáját forrón szerető és buzgón ta-nulmányozó i f jú néhány hónapos csendes boldogság után ismét Pá-rizsba sietett, mert Thiers harcias politikája háborús veszélybe sodorta az országot. Miután azonban október végén Guizot lett a k o r m á n y -fő, s Franciaország kibékült Angliával, Auguste a következő nyáron visszatért ú j hazájába, ahol csakhamar Ágost lett belőle: megtanul t magyarul, megismerkedett irodalmunkkal, múltunkkal , jelenünkkel, amihez nagy segítséget nyú j to t t tudós apósa és művel t felesége. 1843-ban jelent meg első munkája , a Lipcsében magyarul k inyomta to t t Néhány észrevétel B. Wesselényinek 'Szózatára' és a magyar és szlávok-hoz intézett tanács, amelyet a következő évben egy francia m u n k a (Essai historique sur l'origine des Hongrois) követet t , majd 1845-ben az a kétkötetes La Transylvanie et ses habitants c ímű kiváló mű , me ly nagy sikert aratott; 1845-ben németül is megjelent , majd 1850-ben másodszor is kiadták franciául. Joggal mondta e m ű szerzőjéről Lu -kács Móricz, hogy „ő Erdélynek a külföld előtt mintegy felfedezője lőn" . És Birkás Géza is mél tán szögezte le a műrő l 1948-ban, h o g y „a múlt század negyvenes éveinek Erdélyéről eleven és színes képet ad s ma . . . is érdekes és tanulságos olvasmány". 8 Birkás azt is megállapítja, hogy „fő munkatársa a felesége vo l t " . A szerző és fe-lesége közben, két évvel az illusztris nagybácsi halála után, visszaköl-tözött a francia fővárosba, s itt született meg első gyermekük, A n -tonine.9 D e 1845 tavaszán már ismét Pesten voltak, amint ezt Ágost

legtöbbet LUKÁCS M. mondott el id. emlékbeszédében. Bölcsészeti és közgazdasági könyveken kivül több neveléstani munkát írt, a süketnémákról értekezett, s éppen pe-dagógiai munkássága keltette fel BRUNSZVK TERÉZ figyelmét.

8 Francia utazók Magyarországon, Szeged; 1. a XVI. fej.: „Francia szemmel Erdélyben •Az ő, valamint ARNIA öccse gyermekkoráról EMMA párizsi könyvei sok adatot

közölnek.


Michelet-hez írt április 24-i levele bizonyítja.1 0 Ebben a huszonhat éves történész forró „szellemi-szerelmi" vallomást intéz a kiváló t ö r -ténetíróhoz, akit barátjának, szellemi vezetőjének nevez és „izzó és tiszteletteljes rokonszenvéről" biztosít. Erről a lángoló Michelet-kultuszról tanúskodik egy későbbi, hosszúfalvi (1845. szeptember 16-i) levél is, szintúgy min t egy másik, immár 1846-ban írt levél, amelyben Ágost azt írja a történész apjának november 18-án bekövet-kezett halála után, hogy ha feleségének nem volna szüksége „ leg-gyengédebb gondoskodására", Párizsba menne megvigasztalni (Em-ma ugyanis második gyermekét várta). December 10-én meg is szü-letett a kis Attila Pesten.1 1 A tüntetően magyar név megválasztása újabb hazafias tett volt a francia apa részéről, akit 18-án az M T A kül-földi levelező tagjául választott a történelmi osztályba, alighanem főleg a szavazóbizottság elnökségében helyet foglaló Teleki Lászlónak köszönhetően. Ugyancsak ez évben jelent meg Ágost másik csak magyarul kiadott munkája Lipcsében és Pesten: Egy tiszaháti magyar őszinte megjegyzései a hazafiság, utánzási kór és nevelés felett. 1847-ben azután Pesten és —amint a magyar kiadás előszava tanúsítja — P o -zsonyban megírta legfontosabb munkáját , amely franciául a követ-kező év elején, majd ugyanez évben Emichnél magyaru l is megjelent: Political közszellem Magyarhonban, a francia forradalom óta. (Első rész : a szabadságeszmék története 1790-től 1847-ig.) A névtelen fordí tó (aki a Görögországi levelei c ímű m ű v e végén olvasható hirdetés sze-rint E m m a volt) 1847. december 10-én írt hozzá előszót. A hat fe -jezetből álló munka legmeghatóbb része a II., amelynek a szerző A magyarhoni jakobinusok címet adta, s amelyben bátran megvédi for -radalmáraink emlékét. Az írás szellemét emelkedett (és a fordító remek stílusát) talán a fejezet utolsó szavaival bizonyíthat juk a leg-ékesebben :

1 0 L . ÁGOST v o n a t k o z ó levelé t MICHELET-hez 1. FODOR ISTVÁN: Michelet et la Hongrie Documents inédits) című tanulmányában, az Europe Michelet-különszámában (1973. nov.-dec.), amely az egyik legértékesebb forrásmű.

1 1 Szül. Pest, 1846. dec. 10. (SZINYEI tévesen 1847-et fr), megh. Kolozsvár, 1897. okt. 12. Első felesége annak a Léon CoiGNBT (1794—1880) festőnek a LUCY nevű lánya volt, akinél BLANKA tanult Párizsban; másodszor unokahúgát, TELEKI IRÉNT (1859— 1937). EMMA unokahúgát vette el (1887); e házasságból született 1888-ban az a FÉLIX DE GÉRANDO, aki 1910-ben heves vitát folytatott ADYval A Mercure de France hasábja-in; három évig írta magyar irodalmi leveleit ebbe a folyóiratba, dolgozott a Budapesti Hírlapba és a kolozsvári lapokba; három önálló brosúrájáról is tudunk (egyet magya-rul, kettőt franciául írt, az utolsó 1930-ban jelent meg). Kilencéves koráig csak magya-rul tudott, 1912-ben Párizsban élt TELEKI grófnőék „vendégszerető úriházában" (vö. : TABORI KORNÉL: Pdris magyarjai, Bp., é. n. 45. o.) a rue de la Pompe 92. sz. a GULYÁS PÁL szerint (Magyar trák élete és munkái, 6. k., 1942) párizsi hírlapíró". Szoros kapcsolat fűzte ÉDOUARD HERRioT-hoz, A nagy radikális államférfihoz. Irt egy La Lettre („A levél") című egyfelvonásos bohózatot is. Fiának, ANTOINE DE GÉRANDO történelem-tanárnak szíves közlése szerint 1945-ben halt meg, Bergeracban.

A Homályból 9 1 5

„Minden nap látjuk, mint terjednek elveik, mint valósulnak eszméik, egyedül a té-nyek ereje, a haladás törvénye által. Mindazonáltal szükséges volt emiékezetöknek ezen gyászhódolatot megtenni. Helyreállítani a történetre nézve azoknak becsületét és jelle-mét, kiket ki kellett menteni, és kik a gyalázatos hírek és a vesztőpadról terjesztett hi-vatalos hazugságok súlya alatt szenvedtek. Szerencséseknek érezzük magunkat, hogy ezt megtehettük. Minthogy az 1794-dik jakobinusok Magyarországban a franczia for-radalom képviselői voltak, szükséges volt, hogy nyitva álló sírjaikat egy franczia kéz fedje bé . "

1847 tavaszán a család körutazást tett a Dunántúlon, amelyet Ágost igyekezett éppolyan alaposan megismerni , mint Erdélyt . Ú t -jának tanulságait egyrészt a Les steppes de Hongrie12 cimű, csak 1849-ben publikált cikksorozata, másrészt az E m m a harmadik párizsi k ö n y -vében közzétett Körutazás 1847-ben c ímű színes írás tükrözi, melyet Ágost jegyzetei n y o m á n közölt. Szombathelyen talált egy házat, ezzel a felirattal: D I M I C A N T E S A B A R I A E GALLO E R E С Т А FUI — a házat ugyanis az 1809-es francia megszállás alatt építették. Egyébként kocsin utaztak, s Ágost nemcsak Emmát , hanem a ki-csinyeket is magával vitte. Az if jú apa a somogyi cigányokkal hársfa teknőt készíttetett, ebbe tették a féléves Attilát, aki édesanyja szerint „felült és komolyan nézte . . . kedves hazánk szép vidékét".

Ágost a februári forradalom hírére Párizsban termett. Tevékeny-ségéről nem sokat tudunk . Annyi bizonyos, hogy nagy reményeket fűzöt t ahhoz a szerencsés történelmi helyzethez, hogy mindkét hazá-jában szinte egyszerre lobbant fel a szabadság lángja. Szoros kapcsolat-ban állt Michelet-vel, eljárt hozzá vacsorára.13 Lukács Móricz szerint a mérsékeltekhez húzot t , ,,s szemben állt a vörös zászlót emelt terro-risták- és communistákkal" . Ezt azonban később megbánta, s ezt írta: „Én , aki 48 júniusában a nemzetőrséggel azt kiáltottam: le a vö-rösökkel, most azt kiál tom, éljen a vörös és szociális forradalom ! ha általa m e g tudjuk bukta tn i ezeket a zsiványokat és vadakat".1 4 Főleg csak sajtótevékenységet fejtett ki, éspedig a Boldényi-féle het i lapok-ban (La Hongrie, amelynek 1. száma július 29-én jelent meg, m a j d La

Hongrie en 1848). A nemzetiségi kérdésről és a magyar hadsereg szer-vezéséről írt. Az országgyűlés szónokairól tervezett cikke már nem jelent meg, mert Szabó Pál (Boldényi igazi neve) lapja megszűnt . Később a National c ímű napilapba kezdett dolgozni. Ez vol t akkor a legkészségesebb magyarbarát lap, s Ágost belső munkatársa lett a liberális-demokrata újságnak, amely nagy tekintélynek örvendet t , hiszen jelentősen hozzájárult a februári forradalom diadalához. De

" A műről több téves adat jelent meg, mind SziNNYEinél, mind KoNTnil. Az igaz-ságot SÍPOS LAJOS derítette ki A magyar szabadságharc visszhangja a francia irodalomban (1848—1851) című becses bölcsészetdoktor! értekezésében (Bp., 1929.).

" Vö. : MICH EL ET n a p l ó f e l j e g y z é s é t 1848. j ú n . I . - r ő l (köz l i FODOR I. i d . Т . , 190.) 1 1 FODOR I . i d . т . , 191 .

I I Irodalomtörténet

9 I 6 A Homályból

Ágost belekóstolt a diplomáciába is! Szorgosan egyengette illusztris rokona, Teleki László kényes küldetését, amikor emez szeptember elején Párizsba érkezett. Bat thyánynak augusztus 29-i, Bastide fran-cia külügyminiszterhez írt levele szerint a magyar k o r m á n y f ő Ágost révén tapogatódzot t Párizsban: hogyan fogadnák hazánk követét, akiről egyébként Ágost augusztus 5-i Michelet-hez írt versailles-i leve-lében1 5 megjegyezte : ez az író (mármint Teleki László) régóta nagy tisztelője a kiváló történésznek, aki 1847-ben adta ki monumentál is Histoire de la Révolutionj&nak 1. kötetét . Nemsokára azonban Ágost egészsége megrendül , maga Michelet tájékoztatja róla Emmát , aki egy október 20-i hosszú nagybányai levélben16 válaszol. Sejtette, hogy férje összeroppan, s kéri a jeles í ró t : tegyen meg mindent , hogy Ágost pihenjen; ami őt magát illeti, ő nem hagyhatja el beteg édes-apját (Teleki Imre nemsokára — december 29-én — m e g is halt). Meghatóak E m m a szavai: De grâce — könyörög —, ne l'abandonnez pas, remplacez-lui sa famille !

Ágostnak azonban esze ágában sem volt pihenni. T o v á b b cikkezett, tárgyalt, szervezett, agitált a magyar szabadság érdekében, amely át-vette a közben megtorpant és meghátrá l t francia mozga lom szere-pét. A beteg i f jú boldog volt, hogy annak a nemzetnek a nevében beszélhetett, amely akkor az európai forradalom élharcosa lett. Kép-zelhetjük, hogy repesett az ö römtő l az 1849-es tavaszi hadjárat sikerei hallatán! íme bizonyság: május 17-én levelet írt a Michelet-kör egyik i f jú hívéhez, Eugène Noël 1 7 í róhoz, mondván : „Mi ly szép időket élünk . . . Magyarország, az én Magya rhonom révén megdicsőü-lünk! Ettől aztán dagad a szív. A 92-es lendület óta (a nagy francia forradalom köztársasági seregének győzelmeire, Valmyra céloz — B. L .E.) nem tudok ilyen szép dologról . 1 8 Egy másik, május 29-i levelében pedig közli vele, hogy cikket írt Kossuthról, Alfred Du-mesnillel (Michelet veje) és azzal a Préault-val barátkozik,1 9 akinek romant ikus szobrai nagy sikert arattak az 1849-es Tár la ton. Ebben a levelében még örvendezik azon, h o g y a magyarok visszaverték az első orosz támadásokat, de amikor súlyosbodik a hadihelyzet, útnak indul második hazájába. Közben Párizsban a National közölni kezdi, először június 17. és 30., majd augusztus 16. és 26. közöt t , a már említett cikksorozatot a magyar pusztáról, amely a közvetlen hatást illetően, legjelentősebb műve lett, hiszen akkor az egész haladó fran-

1 1 FODOR I . i d . m . 192 . LE FODOR ISTVÄN : Michelet et ses amis hongrois, in Nouvelles Études Hongroises, 1975.,

191. 17 A MICHELET- és a DE GÉRANDO-család e barátjára később visszatérünk. 1 1 FODOR I . i d . т . , 192 . " F O D O R I. i d . т . , 192 . — ANTOINE-AUGUSTIN PRÉAULT ( 1 8 0 9 — 1 8 7 9 ) szobrász ,

DAVID t a n í t v á n y a .

A Homályból 9 1 7

cia olvasóközönség Magyarországra vetette vigyázó szemét. A cik-kek tula jdonképpen egy kiadatlan könyv részét alkották (a kézirat sajnos elveszett), és részletesen ismertetik Magyarország lakosait, ú t -hálózatát, a választási rendszert, a népszokásokat, városainkat és tá-jainkat, s közlik Kisfaludy Rákosi szántó a török alatt című köl temé-nyének fordítását, valamint — ó, milyen tragikus egybeesés! — az az augusztus 23-i szám, amely a világosi fegyverletételt jelenti, egy-úttal publikálja (franciául először!) a Hymnus fordítását (prózában).20

A Teleki Blanka és társai ellen kiadott 1853-as vádirat szerint (amely mellesleg egyik legpontosabb forrásunk!) Ágost július 9-én hagyta el Párizst „titkos u t a k o n " és „a 7. számú önkéntes zászlóalj soraiban harco l t " a világosi fegyverletételig. Mivel többen kétségbe-vonták, hogy Ágost — ez a gyenge, sőt beteg ember — fegyverrel küzdöt t a magyar szabadságért, szögezzük le, hogy E m m a és Lukács egyértelmű tanúsága szerint csempészek hozták át bekötö t t szemmel a határon, s két héten át harcolt. O t t volt a június 28-i győri csatában. E m m a első könyvének Magyar nemzet iránti vonzalom című fejeze-tében ez áll:

„Szabadságharczunk eldöntő perczében fegyvert fogott ú j hazánkfia is, ki nem vette számba gyenge testalkatát. Küzdött Győrnél és más helyeken . . de nem hagyá oda csapatját míg zászlóját szeme láttára el nem égette . . . " . Ez tiszta beszéd, és Emma szavait nem vonhatjuk kétségbe. Világos után „a halál csirájával belsejében — írja Lu-kács — bujdosott városról-városra Drezdáig".

Szeptember 5-én Augsburgból írt levelet Anne t te nevű nőtestvé-rének: közli, hogy nem ölték meg , nem akasztották fel, két hétig partizán-életet élt, majd Dembinszkihez akart beállni, hogy törzska-ránál megír ja a hadjárat történetét , de közben mindennek vége lett, csatlakozott az előbb említett csempészekhez és Münchenbe ment . 2 1

Michelet szeptember 18-án patetikus levélben k ö n y ö r ö g : ne csügged-jen, mire Ágost derűlátóan azt válaszolja Lipcséből szeptember 24-én, hogy nem hagyja el magát, m a j d magyarországi kalandjairól beszá-molva e lmondja , hogy olyan megha tó eseményeknek volt a tanúja, melyeknek leírhatatlan lelkesedése a Bastille bevételére emlékeztette.22

" A Himnusz francia fordításairól Sípos LAJOS írt, az Études Hongroises 1936/7-es számában, de megáll A. DUMAS tolmácsolásánál; azóta legalább ketten is lefordították, éspedig EUGÈNE BENCZE (mivel neve nem szerepel semmilyen lexikonban, közlöm adatait: szül. 1905. júl. 4., 192s óta él Párizsban, 1928-ban Toulouse-ban doktorált, 1934 óta francia állampolgár; esztéta és műfordító; főbb művei : Petőfi, 1930; La Doct-rine Esthétique de Rémy de Gourmont és Les tendances actuelles de la Littérature Hongroise (ez az Encyclopédie Fr. XVIII. kötetében jelent meg); Himnusz-fordítását Les Grands Poètes Hongrois című 1937-es antológiájában közölte, BERZSENYI, a két KISFALUDY, VÖRÖSMARTY, PETŐFI, ARANY, TOMPA, T Ó T H KALMAN, LÉVAY, GYULAI PAL, VAJDA JANOS, REVICZKY, KOMJATHY, KISS JÓZSEF é s ENDRŐDI v e r s e i m e l l e t t . — A Himnusz legújabb fordítása JEAN ROUSSELOT m ű v e (GARA L.: Anthologie de la Poésie hongroise, Párizs, 1962).

1 1 FODOR I., Nouvelles Études H., ,193. " FODOR I., Europe, 194. i~

I I *


Az elárvult Emma, ki n e m r é g vesztette el édesapját, n o v e m b e r elején hamis útlevéllel utána utazik (ezt a vádiratból tudjuk!) , és december 28-i (a Drezda mellőli) Pirnából írt levelében23 már azt közli Michelet-vel, hogy fé r je december 8-án meghalt . Ha n e m is a csatamezőn hullott vére, halála hősi halál volt . így vélekedett C h . -L. Chassin, Michelet magyarbará t tanítványa is, aki La Hongrie, son génie et sa mission című 1856-os könyvének előszavában ezt í r t a : „Szerelemből lett magyar — magyar nőt vett feleségői —, s m i d ő n megdördül t az ágyú, ez a derék író kardot kívánt csinálni to l lából . . . vajha a gondolat e h6si halált halt bajnokának szent emléke támogatna és óvna bennünke t ! " Michelet- t mélyen megrendí tet te ifjú h ívének halála. December 27-én a Col lège de France-ban tartott előadását részben Ágost emlékének szentelte, és a National hasábjain is, e lpa-rentálta. A gyönyörű előadás szövegét Lővei Klára fordította le és először Sipos Lajos publikálta. Michelet így mélta t ta barátját: „ Ó h a j -tandó halál! melyet siratnunk n e m szabad! Ad ja Isten ezt mindnyá -junknak." 2 4 A vádirat szerint 1850. január 13-án E m m a azt írja P i r -nából Blankának, hogy „saját fájdalmamnál n a g y o b b a hazáért va ló f á jda lmam" stb. „A mag, melyet Ágost elvetett, pompásan kicsírázott, ezer szív felénk dobban . . . szükséges volna Párizsba sietnem, h o g y ezt a lelkesedést, melyet Ágos t emléke támasztot t , kihasználjam." Ez meg is tö r tén t : január 25-én a francia fővárosba érkezett, s a r u e de Vaugirard 37. szám alatt ve t t kis lakást ékszerei árán. Első párizsi könyvének egyik írásában erre a regényes és színpadias korra je l lem-ző patetikus eseményről számol be. Miután gyermekei „szomorú hónapokat t ö l t ö t t e k . . . va lamely német városkában", Michelet meghívására részt vettek a Col lège de France egyik kurzusán, s a nagy tudós a szószék lépcsőjére ültette a két csöppséget. A történész előadásában kijelentette, h o g y „azok a legboldogabbak, kik minden t feláldoztak egy szent ügynek" , s a franciák pártfogásába ajánlotta Antoninát és Attilát. „A hal lgatók — írja E m m a — elragadtatva szörnyű tapsokkal nyilvánították buzgó érzéseiket."

E m m a fér je emlékét te t tekkel kívánta szolgálni — „elvetemül-ten" , ahogy a vádirat mondja , mely szerint „ h o g y milyen elvetemült módon akarták a gyerekeket politikailag elrontani . . . bizonyítja de Gerando E m m a Magyarország története című műve , melyet 1850. március 31-én küldött el nővérének" . Ezt az első emigráns nyara t •egyébként Michelet normandiai nyaralójában tö l tö t te gyermekeivel, a R o u e n mellett levő Vascoeuil nevű falucskában, s az orléans-i herceg volt vadászlakából kirándultak, többek köz t a pici R y faluba, ahova azóta úgy özönlenek a turisták, mint Veronába, mert itt „ é l t "

FODOR I . , i d . т . , 194. о . " MICHELET jegyzeteit FODOR I. közli. (Nouvelles Ét. f f . , 194.) — LŐVEI K. fo r -

•ditása SÍPOS L. id. művében olvasható, 68.

A Homályból 9 1 9

az a másik E m m a , aki Flaubert halhatat lan Bovarynéjához szolgált min táu l . (Miehelet jó l ismerte Flaubert bátyját , aki r o u e n i orvos volt .) A tör ténet í rónak vejéhez írt egyik leveléből egyébként kitűnik, h o g y kezdetben némi nehézségek t ámad tak — főleg anyagi téren —, ezek azonban csakhamar elsimultak, hiszen E m m a öccse, Miksa gróf (1813—1872) bankárán keresztül igyekezet t nekik pénzt küldeni. Ősszel — írja E m m a első párizsi k ö n y v é b e n — nagy ö r ö m érte a két gyereke t : Párizsban magyar t an í tó juk akadt (Irányi Dániel), aki „ lángoló hazaszeretetet öntöt t be lé jük" .

E t tő l kezdve E m m a párizsi o t thona valóságos emigrációs köz-pon t t á alakul át, ahol az elbukott magyar szabadság parazsa izzik. О és barátai minden t megtesznek, hogy a tűz ismét fel lángol jon. Szep-t ember 27-én E m m a ö r ö m m e l írja Blankának, hogy az olaszok lelke-sen fogad ják Kossuthot . Megjelenik Ágos t Erdélyről szóló könyvének második francia kiadása. Irányi, ki k ö z b e n Brüsszelbe m e n t , 1851 február jában visszatér Párizsba, s fo ly ta t ja a leckeadást a Gérando-gyerekeknek és nemeskér i Kiss Miklós honvédezredes f ia inak. „ A lec-kék adása sok idejét rabol ta e l" — írja monográfusa , s meg jegyz i : „nélkülözések közöt t él t . . . t iszteletreméltóan emelkedik ki jelleme és alakja . . . Joggal nevezték 'az emigránsok Ca tó jának ' " . 2 5 Irányi e lhalmozza a lapokat helyreigazító nyilatkozataival. B lanka pedig Pálfalvárói küldözget i a vegytintás leveleket, amelyekben propaganda utasításokat ad és liberális lapokat kér. Ső t Blanka később (a vádirat szerint 1852 márciusában) már a szocializmusról szóló dokumentác ió t sürgeti , Michelet-nek és Quinet-nek, „az igazság e két apos to lának" az írásain kívül. A fáradhatat lan özvegy közben lelkesen végzi „be-d o l g o z ó " munká já t Miehelet számára, k i a magyar tör ténelemről akar könyve t írni (később nem jut rá ideje , a munkát m a j d Chassin végzi el Irányi segítségével). Miehelet i rataiban m e g m a r a d t néhány E m m a készítette feljegyzés Dózsáról, Kinizsiről. Az özvegynek még arra is ju to t t ideje, h o g y az egyetemen i roda lmi és művészet történet i előadásokat hallgasson.

E m m a , noha azt m o n d j á k , a közeli ismeretség általában ábránd-foszlató, továbbra is r a j o n g azért a Michelet-ér t , akihez i m m á r szinte családi szálak fűzik. Második párizsi k ö n y v é b e n írja:

az ő szava most legfontosabb egész Európában. Antik jelleménél fogva élet-módjával igazolja nagy erkölcsi tanait, melyekben spartai férfiasságra szólítja fel az if-júságot, mint a szabadság leghatásosabb eszközére. Mi rontja a nemzeteket leginkább? mi erősíti zsarnokaikat? a vagyon vágya, az erkölcsi lágyság. Miehelet hőssé akar tenni

" SUZANNE DÉRY: Un imigri hongrois en France : Daniel Irányi, Kolozsvár, 1943., 77-


mindenkit." Később, a negyedik könyvben pedig leszögezi: „ . . . példás élete tanúsítá, hogy maga is a hősök sorába vala számlálandó". Megemlíti, hogy nem volt hajlandó felesküdni Bonapartéra, s hozzáteszi: „mint igaz antik jellem, az elhatározás perczében nem ingadozott." A kiváló történetíró és Emma kapcsolatának szoros jellegét szépen illusztrálja Michelet Naplójának П. kötete (Jules Michelet: Journal, t, II [1846—860]), amelyet Paul Viallaneix 1962-ben publikált: Michelet bejegyzései szerint 1859. jún, 7. és 1852, máj. 23. között tizenhat ízben találkozott az özveggyel, javarészt va-csorára hívta, néha együtt sétált vele, megemlékeztek Ágost halálának első évfor-dulójáról stb. Michelet egy ízben Béranger-t is elhívta vacsorára Emmán kívül (1850. jún. 23.)

Miután 1851. május 13-án Blankát letartóztatták, és húga remé-nyei ellenére bör tönben tartották, E m m a 1852. szeptember 24-én kétségbeesett levélben kéri egy Cleres nevű normandiai faluból Michelet-t, hogy í r jon vigasztaló szavakat a rabnak hártyapapíron, de aláírás nélkül.26 Az 1852-es cleres-i (a község Rouen tó l 25 km-re északra fekszik) nyaralásról sokat megtudhatunk második könyvéből . E m m a most is „spár ta i" módon neveli gyermekeit: „ fűte t len szobá-ban mosdának . . . hideg vízzel locsolván mellöket és derekukat" . Antoninát és Attilát „kedves atyjok tanult barátja, festőfákat törő ma lom birtokosa, és Frankhon nagy emberei, mint Rabelais, Molière, Voltaire s. a. t. é let í rója" oktatja hetenként háromszor, többek közt latinra, amit mellesleg Michelet Ét ienne nevű, 1845. szept. 3-án született, tehát Antoninával egykorú unokájával gyakorolnak Vas-coeuilbe átrándulva. Ágost „tanult barát ja" az az Eugène Noël (1816 — 1899), aki 1879-től 1898-ig roueni könyvtáros vol t , és Jean Labêche néven írt a liberális sajtóba. Az Emma által említet t három nagy emberről szóló munkái, 1850-ben, illetve 1855-ben jelentek meg . (Egy másik könyvé t Antonina fordí tot ta le 1874-ben: Egy egy-szerű ember emlékirataiból.)

Az özvegy szalonjában szívesen látot t vendég volt rokona , Teleki László is, aki itt ismerkedett meg Michelet-vel és Quinet -ve l (a ro-mantikus-demokrat ikus történetírás e második nagy alakját a császári önkény hamar elnémította, legalábbis hazájában, mert 1852. január 9-én száműzték. K e m é n y G. Gábor szerint Teleki és barátai „De Gerandóéknál készítik majd , a háziasszony közreműködésével, Chassin számára . . . az első Petőfi-versek nyersfordításait, s al ighanem itt szövődnek Teleki László és Victor H u g o , Teleki Sándor és Dumas père kapcsolatai."27 A m i Hugót illeti, Sebestyénné roppan t érdekes mozzanattal gazdagítja az Emma működéséről tudot takat :

" FODOR I. i d . т . , 197 , «' Teleki László Válogatott Munkái, Bp., 1961. 66.

A Homályból 921

„Hugo Viktor 'les Châtiments* czimü tiltott könyvének egy példányát valaki azon kéréssel juttatta Gerandónéhoz, hogy ha elolvasta adja át Michelet-nek. A rendőrség dühvel kereste a könyvet s szigorú büntetés várt azokra, kiknél megtalálták. Gerandóné fiára bízta, hogy vigye el a könyvet Michelet-hez, s a gyermek odaérve, komolyan követelte, hogy eresszék be az íróhoz, mert négyszemközt akar vele beszélni.

Ha valóban így volt, s egy nyolcéves magya r fiúcska vitte el Michelet-nek minden idők egyik legnevezetesebb és legbőszebb politikai vers-kötetét — büszkék lehetünk rá!

1853. május 25-én Bilkom „majo r audi tor" kiadta a már több-ször idézett vádiratot a Teleki Blanka és társai perben, és június 30-án meghozták a szörnyű ítéletet, amely in expressis verbis egyik vád-pontként szögezte le, hogy Blanka „összeköttetésben ál lot t nővéré-vel, Emmával , De Gerando özvegyével", illetve „a magya r menekül-tekkel és Ausztria ellenségeivel". Az ítélet szerint „a nép hangulatáról tudósításokat . . . gyűj tö t tek . . . és Párizsba De Gerando Emmának felhasználás végett megküldték". E m m á t azonban külföldi állam-polgárnak tekintették, s ezért in contumaciam sem ítélték el. Ő rendü-letlenül folytatta tevékenységét. 1854. június 6-án megí r ta második könyve előszavát. Júliusban átadta Michelet-nek azt a metszetet, amelyet Blanka a bör tönben készített neki. 1855-ben E m m a egy kis időt Montmorencyban töltött gyermekeivel , abban a Párizstól 13 km- re fekvő kies városkában, ahol előzőleg (1850-ben) egy rue Saint-Jacques-i villában a magyar emigráció főhadiszállása volt. E m m á é k egy másik helyen vettek ki lakást, éspedig a városka leghí-resebb lakójának, Rousseau-nak a hajdani házában, „a legszebb ki-látású épületben" — írja Emma harmadik könyvében — ahonnan az „enghieni tavon túl az egész Párizs látszott". A két gyerek egy köznépi sorból felemelkedett tanító (Louis Laurent) égisze alatt eljátszotta Racine Atáliájának egyik jelenetét.

A következő évben Allatkiállítás nyílt Párizsban. E m m a gyerme-kei az utcán megszólították a bihari jószágot kísérő hajcsárokat, akik e lmondták: a császár megkérte őket , maradjanak kint , legyenek a bivalyosai, de T ó t h János, az öntudatos magyar hajcsár, nem akart „disszidálni" . . . A nyarat megint n e m a fővárosban, h a n e m vidéken, ezúttal Nancyban, atyai nagybátyjuknál töltötték, s megismerkedtek Metzszel és a többi nagy múltú lotharingiai várossal. E m m a ezt írta Nancyból augusztus 5-én Michelet-nek: Je suis de votre famille.29

Szeptemberben két hetet Etretat-ban töltöttek, s a g y ö n y ö r ű fekvésű előkelő La Manche-part i fürdővárosban hajókázás és lubickolás után estente a Don Quijotét olvasgatták.

SEBESTYÉNNÉ STETINA ILONA: De Gerando Attila, különlenyomat a Nemzeti Nő-nevelés 1898. évi VIII. füzetéből., 7

FODOR I . , i d . т . , 1 9 8 .


Az 1857-es nyarat egy Thiais n e v ű városkában (Or ly mellett) töl tötték, „atyai nagybá ty jok gyönyörű jószágán" — ahogyan E m m a írta a negyedik könyvben . A „regényes nyári lak" mellett égbeszökő l ibanoni fenyőt még Marie-Joseph de Gérando, „a nagy bölcs a ma-ga kezeivel ülteté". A gyerekek a szomszéd Choisy-le-Roi-ba jártak fürödni , hogy a Szajna „hűs habjaiban enyhülést lel jenek". Július 27-én itt írta meg E m m a az előszót ha rmadik könyvéhez. A hajdani államtanácsos bir tokán az emigráns gyerekek több Emma- í r t a szín-já tékot mutattak be a kertben. O k t ó b e r végén (Michelet ok t . 27-i naplójában jelzi az utazást.) Münchenbe utazott a család, m e r t „ked-ves nénjök, a sokáig bör tönben sínylődött hősné izené, h o g y végre megnyer te útlevelét". A bajor fővárosban játszódott le „a ké t nővér szívreható találkozása", hogy Lővei Klárát idézzük,30 aki szintén jelen volt . Blanka és E m m a az egész telet együ t t töltötte. A májusban sza-badul t „hősné" roppan t f inom rajzban örökítette meg az akkor ti-zenkét éves Antoninát , Attila pedig itt ült először lóra . . .

1859-ben és 1860-ban a nyarat megin t Normandiában, éspedig a fővárostól 113 km- re levő vastartalmú forrásáról híres g y ó g y f ü r d ő -ben, Forges-les-Eaux községben tö l tö t ték , részben Michelet-vel együt t , akinek E m m a szerezte meg a falu „legszebb szállását", amely b izony drága volt, de mikor az özvegy elmondotta, kiről van szó „meglágyul t a szíve a haszonleső gazdának és meglett aza lku 'VMiche-let sokat foglalkozott a két gyerekkel, m o h á t tépett le egy háztetőről , vízbe tette és mikroszkóppal mutatta m e g nekik, hogyan „ j á r t alá és fel ezer meg ezer élénk állat" benne . . ,30b

1860-ban Forges-ból két hétre Drezdába látogattak Blankához. Itt persze sorra járták a múzeumokat , de a nagy esemény az volt, hogy kiutazott hozzájuk a nyolcvanon jóva l túl járó Brunszvik Teréz. „Ruháza t a csupa magya r volt, czifra m e n t e fedezte vállait, és így szólt a két kicsihez: „ O h , égi boldogság, h o g y veletek találkozhatom mielőt t utolsó utamat meg tenném." És E m m a hozzáteszi: „Sokat beszélt a kedves nagynéne a hazáról és hallgatóit egészen beavat ta az országban kitört erélyes mozgalmakba . . . A kis száműzöttek szíve-sen társalogtak a művel t eszes nővel, ki nyolezvan éveit k ö n n y e n bírta és i f jú tűzzel és lelkesedéssel vett részt mindenben, ami a lélek-hez szó l t . . ." Ebben az évben anyja beírat ta Attilát a Szent Lajos lyceumba. Ezt E m m a már korábban elhatározta, de alighanem m e g -

" Közli SÁraÁN GY.: id. m . 451. , 0 > Erről a nyaralásról több bejegyzés olvasható MICHELET Naplójában, i860, júl .

27-én például megjegyezte, h o g y az üdülés „nagyon fárasztó nekem, éppen bará tnénk kiválósága miat t" , s hozzátette, hogy Emma „csodálatos, elviselhetetlen". MICHELET szerint ugyanis „kizsigereli" az embert gyermekei érdekében, s úgy szereti a kis А т п -LÁt, hogy „megölné szeretetből", ezzel szemben ANTONINÁÍ viszonylag elhanyagolja. (.L.Journal de Michelet, II. k., 543., az 1962-es Viallaneix-kiadásban.)

A Homályból 923

szánva a beteg és szűkölködő Irányit, egy évre még meghosszabbí-totta a házitanítóskodását, ami lehetővé tette, hogy az „emigránsok Ca tó ja" l emondjon az előzőleg Kossuthtól kért pénzsegélyről.31

A nagynevű intézetben Attila k i tűnően tanult, ú g y h o g y tanára, Emile Levasseur, az M T A kültagja, a kiváló közgazdász, aki elsőnek írta meg a francia munkásosztály történetét , „példányképül állítot-ta őt az egész osztály elé".32 Az év azonban tragikusan végződött: Teleki László decemberben besétált a szörnyű drezdai kelepcébe. E m m a és Blanka is ot t volt, s képzelhetjük, mit jelentett a végzetes találkozó azzal a nagyszerű férfiúval, akit E m m a már gyermekként megszeretett, hiszen — mint negyedik könyvében közölt szép Teleki-tanulmányában (amelyet tudtunkkal Teleki-kutatóink eleddig nem vettek figyelembe) megírta a korán poétáskodó Lászlóról — ennek „anyja büszkén mutat ta be az i f jú kilencz éves köl tőt Teleki Imre családjának, kinek kertje határos volt a Teleki László kert jével" (id. Teleki kendilónai birtokáról van szó).

1861-ben Antonina letette a taní tónői vizsgát, s a nyarat ezúttal is a forges-i fürdőben töltötték. Az év egyébként újabb gyászt hozott: szeptember 24-én meghalt szeretett és tisztelt nagynénje, Brunszvik Teréz. A következő nyári forges-i tartózkodás után E m m a és gyerme-kei tíz napra átrándultak Londonba, a Világkiállításra. E m m a beszá-molója szerint (a negyedik könyvben) , a gyerekeknek az angol kony-ha „ n e m volt inyökre. Sótalan kenyér , vízben főtt hal . . .". Emma szidja az osztrák kormányt , amely n e m mutatta be hazánkat. Ez nem is lett volna képviselve, ha egy „magán egyén", egy bizonyos Jankó Vince, nem küldte volna ki személyes gyűj teményét , s a megyék nem követ ték volna példáját. A kiállítási beszámoló legérdekesebb adata azonban az, hogy egy angol figyelmeztette: „ egy osztrák kém szüntelen megette jár. De hamar elkergette egyenesen felé menvén Js németül kérdezvén, mit akar ." Londonból jövet útba ejtették éersey szigetét. „Mi ly érdekes volt reájok nézve e bájoló sziget vizs-gálása, azt nem szükséges mondani , kivált, ha szikla partjait anyjok szeretett fivére társaságában vizsgálhatták." A fivér tulajdonképpen unokafivér, s minden bizonnyal az a Teleki Sándor vol t , aki később ezt í r ta : „Az időben Jersey volt a száműzöttek fészke; szabad föl-dön, szabad emberek valánk . . . Miért hogy Petőf i nem lehetett velünk?!"3 3 E m m a egyébként ide várta Blankát is, de nővére nem kapta meg idejében az útlevelet, s így le kellett mondania a szigetről „a beköszöntött őszi szelek miatt" .3 4 így hát a beteg Blanka Drezdán

" SUZANNE D Í R Y , i d . m . 43 . " SEBESTYÉNNÉ S. I . , i d . Т . , д . "TELEKI SANDOR: Emlékezései, Válogatta, sajtó alá rendezte, az előszót és jegyze-

t e k e t i r t a GÖRÖG LÍVIA B p . , 1958. , 332 . P . SZATMÁRY К . , i d . Т . 149.


át, ahol virágot vitt Ágos t sírjára, a délszaki Mentonba készült, még-hozzá úgy, hogy Párizsban meg sem kívánt állni. A sors azonban fel-bor í to t ta a tervet: a Gare de Lyonon lekéste a vonatot, s egy napra E m m á n á l szállt meg.

, .A g r ó f n ő — írja Szathmáry — repeső jó kedvvel járta be nővére szobáit, me-lyekben a családi képek, régi ismert tárgyak mindannyian fiatal korira emlékeztet-t ek .^Nyá jas beszélgetések, ének és zongora játék töl töt ték be az estét " .

Blanka azonban rosszul lett, másnap ágyban maradt, és az a Gruby sem tudta megmenteni , ki már többször sikeresen kezelte a család tagjait (például a kis Antoninát , aki ö rökre hű maradt hozzá, és még 1893-ban is több levélben melegen ajánlot ta Justh Zs igmondnak : fo rdu l jon a „geniális" magyar orvoshoz' .3 5 Blanka tragikus halálát sokan leírták, elmondták, milyen csodálattal adózott neki Michelet, beszámoltak a szomorú október 25-i montparnasse-i temetésről, amelyen Irányi mondo t t gyászbeszédet. Két napra rá E m m a sajnál-kozását fejezte ki Michelet-hez írt, a történész négy francia napilapban megje lent kurta nekrológjá t megköszönő levelében, hogy n e m volt bátorsága magát Michelet-t megkérni nővé re elparentálására36.

Az 1863-as év nagy eseménye a római utazás, miután Antonina letette a tanítónői vizsga második fokozatát , Attila pedig „tüzes ta-nulás után 16 éves korában nyerte el az első fokú tanári koszorú t" — amint E m m a büszkén vallja ötödik könyvében . Az a Gérandóék ősi fészkében, Lyonban lakó nagybácsi kísérte el őket, akinél korábban Nancyban laktak. Az ö rök városban Michelangelo Barberi, az akkor hetvenkét éves híres mozaikfestő várta őket , aki Ágost anyai nagy-bátyja vol t , s aki népes családjával élt via Rosel la- i villájában. Barberi mester kilenc testvére közü l vált ki, és Eugène Beauharnais, m e g Ber-thier marsall támogatásával virágzó mozaikgyárat alapított. E g y dara-big Párizsban élt, mert a római köztársaság bukása után menekülnie kellett, m a j d Visszatért az ö rök városba, és az egész világra szállította (még Kínába is!) a mozaikjai t . Emmáék a nyáron pár hétre vissza-mentek Lyonba, de augusztusban már ismét Rómában vol tak. Ki-rándul tak Nápolyba is, s a vonaton megismerkedtek egy szicíliaival, aki lelkesen borul a n y a k u k b a : „Ungheresi / Ungheresi !" Az isolettai

"GRUBY DÁvmról (1810—1898), a legendás életű párizsi magyar orvosról sokat ír tak; a legrészletesebben Louis LE LEU nevű titkára (Le Dr Gruby, notes et souvenirs, Párizs, 1908), újabban pedig D r . CSILLAG ISTVAN: G . D „ M I O K Évkönyv, I973/4-. 328. o. és Magyar Nemzet 1976. febr . 29. LE LEU id. m ű v é b e n hosszú jegyzetet szentel EMMA és GRUBY kapcsolatainak, megemlítve, hogy a kis ANTONiNÀt súlyos betegségtől mentet te meg . EMMA maga is sokszor és szeretettel emlit i párizsi könyveiben; az egyik-ben A kis Ferencz, vagy az állhatatos tanuló címmel elmeséli GRUBY DAVID FERENC küzdelmes ifjúságát, egy másikban egy 12 oldalas GRUBY-cikket vesz át „a k i tűnő GRUBY" mentőberendezéséről, amelyet az 1867-es Világtárlaton állítottak ki.

S ' FODOR I., in Nouvelles Études H . , 196.

A Homályból 925

állomáson az olasz ifjak Magyarországot éljenezve vették körül őket . Egy másik nagy találkozás: meglátogatták Lisztet, „aki — írja E m m a — húszezer ismerősei elől akarván menekülni, a M o n t e Marión m a -gányos zárdában lakott. Magyar szívességgel fogadá a kitűnő művész vendégei t" . Liszt visszaadta a látogatást, „megtisztelé a kedves Barberi házát, és ot t mennyei zenéjével örvendezteté m e g a családot". At t i -láék „e szívességet vissza akarván szolgálni, a hóná tó l régen elszakadt művészt ékes magyar ruházatban eljárt magyar táncczal mulat tat ták."

1864-ben Antonina tanárnői oklevelet kapot t Párizsban. E m m a pedig nővérének egyik, talán a börtönben írt kéziratát fordí tot ta Michelet-nek. 1865 májusában E m m a gyermekei rövid időre ú j ra R ó m á b a utaztak. Július 2-án megjelent a Hazánk s а külföld hasábjain Irányinak, a lap párizsi tudósítójának Politikai és irodalmi termek Pa-risban című levele, Miehelet arcképével. Irányi beszámolt a L u x e m -bourg kert melletti Michelet-szalonban rendezett összejövetelekről (a mai Miehelet utca mellett), s megemlítette, h o g y „íme, felém siet egykori taní tványom, a nagyreményű De Gerando Attila, huszár ö l -tözetben, ki kedves és bájoló nővérével a társaság tapsai között alkal-masint csárdást fog járni. A leány lelkes anyja mellett ül, a derék De Gérando Ágost özvegye mellett , ki, hogy jó olvasmányt nyúj tson gyermekeinek, maga írt s nyomta to t t magyar könyveket Párisban." Kik előtt ropta a magyart Attila? Egy „kis z ö m ö k ember" előtt, aki nem más vol t , mint Renan („az ember mindjár t ráismer . . . bere t -vált arcáról, hogy papnöveldében honolt") . D e ott volt még Victor H u g o neje, valamint néhány más kiválóság, min t Eugène Pelletan (1813 — 1884) újságíró és képviselő; Auguste Nef f tze r (1820 — 1876) a Le Temps alapítója; Jean-Joseph Perraud (1821 — 1876) szobrász; La-zare-Hyppoli te Carnot (1801 —1888) a „Győze lem szervezőjének" fia, a volt 48-as közoktatásügyi miniszter, s a későbbi köztársasági elnök apja, és Henri Martin (1810 —1883), az ismert történetíró.

1866 a nagy fordulat éve: E m m a és gyermekei Velencén és Triesz-ten keresztül hazalátogatnak. Ez azonban még n e m a végleges haza-település. A nyári utazás után ősszel visszatérnek Párizsba, hol Atti la feleségül veszi Lucy Coignet- t , a festő családjának tiltakozása elle-nére3 7 (a házasság nemsokára válással végződik: a menyecske n e m haj landó követni férjét Magyarországra). 1867-ben megjelent E m m a két változatú ötödik könyve, melynek előszavát az előző év június 15-én, illetve 20-án írta. Ezt követte 1868-ban a hatodik könyv első, s 1868-ban ugyanennek a második kötete. 1869-ben Emma végleg hazatér a kendilónai birtokra, két évvel idősebb bátyjához, Miksához. A párizsi lakást azonban csak azután adja fel, miután a gyermekei is hazatérnek (1872).

" SEBESTYÉNNÉ Stetina I., id. m., io.

92Б A Homályból

Nemsokára régi vágya teljesül: Görögországba utazik: 1870. júl i -usában indul Marseille-en keresztül. Michelet adot t ajánlólevelet a görög külügyminiszterhez, miután „az a jó Q u i n e t " — amint Gö-rögországi leveleiben írja E m m a — értesítette a genfi görög konzul t . „Gondos nagy barátunk", ahogyan Michelet-t nevezi, külön írt m é g Burnoufnak , az athéni francia intézet igazgatójának is. Miután a Görögország felé úszó Tanaisz fedélzetéről távcsövön megtekintet te Garibaldi „szerény lakát" Capre ra szigetén, buzgón tanult görögül (ötvenöt éves korában!) és Didero t leveleit olvasgatta, július 14-én megérkezet t Athénba. Utána vidékre ment, h o g y találkozzék Gus-tave Flourensszal.38 A későbbi kommünár t E m m a 1872. október 16-i Kendilónán írt előszavában „nagylelkű francia hősnek" nevezte, amit nagyon fontosnak vé lünk, mer t ez az írás a legendás szabadság-hős aljas meggyilkolása, s a K o m m ü n bukása u tán született, tehát E m m a rokonszenvét nem csökkentette az a tény, hogy a már koráb-ban, Michelet révén megismer t néptribun „belekeveredett" az első proletárforradalomba. Flourens csak 1869 júniusában szabadult a Szent Pelágia börtönből. M i u t á n 1870 február jában a császári r en-dőrség ú jabb bátor tettéért körözte , külföldre szökött , s amikor au-gusztusban in contumaciam ha t évre ítélték, m á r Görögországban tar tózkodot t , ahol imádta a nép , hiszen ő volt az 1866-os krétai felke-lés hőse. E m m a fárasztó ka landok közepette kereste meg a bujdosót a hegyekben, és 1000 frankot ado t t neki, elhitetve vele, hogy az összeg franciaországi gyűjtésből származott . A magya r í rónő kérdésére hogy kik az ellenségei, Flourens kijelentette: „ A gyávák mind, kik Napóleon t rónját környezik". S hozzátette: „ jó l érzem magam itt és csak azt k ívánnám: minden elfonnyadt párizsi i f jú ide jönne szívét tágítani". E m m a boldogan barátkozot t a görög liberálisokkal, Bulga-risz és Kanarisz volt miniszterelnökkel; még Dimitriadisz rendőr fő-nököt is m e g akarta agitálni: a hegyekben bujká ló betyárok „a régi hősök igaz ivadékai", akik „a haza fenntartói lehetnének, ha a k o r -mány a helyett , hogy kiirtsa, a haza védelmére alkalmazná" őket . Mire a derék rendőrfőnök kijelentette: „Meg f o g j u k kísérelni . . . " . „Mely országban lehetne kevésbé megromlot t és kevésbé feszes, r endőr főnökö t kapni?" jegyzi m e g a grófnő, aki leveleiben izzó sza-

*• GUSTAVE FLOURENS (1838. aug. 4. —1871. ápr. 3.) a festői figurákban gazdag Kom-mün egyik legszínesebb egyénisége. Apja a Tudományos Akadémia örökös főtitkára és a Collège de France „élettudósa" (EMMA így magyarítja a fiziológust) volt. Ö maga ragyogó képességű ifjúként már huszonöt éves korában megkapta apja tanszékét, de materialista tanítása botrányt váltott ki, s egy év után megfosztották katedrájától. 1866-ban a krétai felkelésben tűnt ki, s a törökök ellen küzdő görögök képviselővé válasz-tották, majd ő lett a lázadó sziget athéni követe. A Kommün vezetői közül ő lett az első hősi halott: már április 3-án elesett.

A Homályból 927

badság- és görögszeretetről tesz tanúságot. Közben július 18-án azt írja egyik gyermekének:3 9

a hír, hogy Francziaország és Poroszország közt háború lesz már ide is el-hatott. Szörnyű aggodalomban élek. Oh, kérlek, ne maradjatok távol tőlem, ha kitörne a háború".

A háború kitört, a franciák elvesztették, s kikiáltották a köztársa-ságot, mi re Flourens szeptember 29-én Párizsban termett. E m m a 1871 márciusában Trieszten át ismét Görögországba utazott, s egy nappal a K o m m ü n előtt, 17-én érkezett meg Athénbe . Erre az útjára elkí-sérte Atti la és menye, Teleki Irén is. E m m a m é g útközben írt egy le-velet Anconából, amelyben megjegyzi, h o g y egy percre elfelejti „a világot zavaró bús eseményeket". Második görög útjáról írt levelei-ben azonban sajnos nem esik több célzás Franciaországra, s így n e m tud juk , hogyan tekintett a Kommünre , hacsak nem abból a r o k o n -szenvből, amelyet Flourens iránt táplált. S az is igaz, hogy az utolsó Korinthoszból írt levél, csak április 2-án kelt, tehát akkor még édes-keveset tudhatott a párizsi eseményekről . . .

Az 1872-es év újabb családi gyászt hozot t , ötvenkilenc évesen meghal t Miksa bátyja, aki oly sokat segített rajta — főleg anyagi-lag — emigráns korában (igaz, hogy az osztrákok több pénzkülde-ményt elkoboztak). I t thon 1873-ban jelent meg először könyve, és-pedig az említett Görörországi levelei. Júliusban Elisée Reclus,40 a nagy francia földrajztudós és anarchista filozófus Erdélybe utazott, ahova Attila hívta meg, aki közben maga is jónevű geográfus lett és sűrűn publikált a francia szakfolyóiratokban. Reclus két napot töl töt t a kendilónai kastélyban, m a j d Szamosújvárott Attila kalauzolásával felkereste a fegyházban Rózsa Sándort(!). Annak, hogy a m o n u m e n -tális Nouvelle Géographie Universelle-jében száz lapot szentelt ha -zánknak, nagy része van a de Gérando-családnak.41

1874. február 9-én ú jabb csapás érte E m m á t : meghalt szellemi atyja, a forrón szeretett és csodált Michelet. Egy április 3-i levelében így siránkozott: „ ú g y érzem, hogy Franciaország és a világ üres let t" ,4 2 párizsi lakását pedig felajánlotta Michelet özvegyének. 1875. március 27-én egy másik nagy francia demokrata halt m e g : az az

Mivel a levél — több hasonló címzésű levéllel együtt — „G. A.-nak" szól, nem tudtuk megállapítani, hogy ANTONiNAhoz, vagy A n u A h o z intézte-e.

ÉLISÉE RECLUS (1830. márc. 15. — 190s. júl. 14.) Magyarországi útjának BIRKÁS GÉZA külön fejezetet szentelt Francia utazók Magyarországon című említett munkájában. A kiváló tudós magyar kapcsolatairól 1. még cikkünket: Reclus és a magyarok. Élet és tudomány, iqrjS- dec. 12.

" ATTILA halála után RECLUS írt nekrológot a Revue de Géographie 1898. jan. szá-mába. RECLUS-t pedig ANTONINA parentálta el A Vasárnapi Újság 1905. júl. 16-i számá-ban.

" FODOR L , id . т . , 199 .

928 A Homályból 928

Edgar Quinet , aki hajdan a kar jában ringatta a Gérando-gyerekeket , s aki svájci emigrációjából sok levelet írt a megtisztelő „chère et parfaite a m i e " kifejezéssel illetett Emmának . A kiváló tudós utolsó levelét is Ágost özvegyéhez írta.43

A következő évben nyílt meg Budapesten az 1872-ben szintén végleg hazatért Antonina magántanfolyama. 1873 után E m m a maga is iskolákat alapított Pálfalván és Hosszúfalván. 1874 és 1879 közt E m m a pesti szalonját, ahol R o g e a r d erősen radikális szellemű iro-dalmi előadásokat tartott ( többek közt E m m a olyan barátairól, mint Michelet és Quinet) Jókai, Liszt, Pulszky és Zichy Géza is látogatta.

E m m a 1877 nyarán, a Teleki-família másik ősi birtokára, Pál-falvára men t — amint ezt egy Karacs Terézhez, a nőnevelés út törő-jéhez, július 26-án írt levél tanúsítja.44 Elkezdődik a hosszú pálfalvai öregség. Szellemileg változatlanul friss és a több évtizedes emigráció után is törhetetlenül kitart szabadságeszménye mellett. Boldogan te-kint két gyermekére, de sokat aggódik a beteges Attila miatt . 1880-ban örül, Antonina közelebb kerül hozzá, mert a kolozsvári leány-iskola igazgatónője lesz. Attila közben Budapesten letette a doktorá-tust, de ő is visszavonul Erdélybe, hogy gondoskodjék Miksa árvái-nak neveltetéséről. Lefordította François Mignet (1796 — 1884) libe-rális történésznek, az M T A kültagjának, Frankhon élete c ímű művét, Antonina pedig A kőszívű ember fiai fordításán dolgozott . E m m a 1884-ben kiadta a francia minta után készült Nemzeti katekizmus cí-műbrosúrá já t . 1886. május 26-án megírta negyedik könyve előszavát, s ez a furcsán megkésett m ű 1887-ben jelent meg Párizsban. Az elő-szó azt bizonyít ja, hogy a hetvenegy éves asszonyt m é g mindig a „ fe lháborodom, tehát vagyok" lázadó szelleme élteti. „Botrányos"-nak minősíti, hogy egy lexikonból „akár tudatlanságból, akár vallási vakságból" kihagyták „a nagy Bocskai Istvánt", ma jd így fakad ki : „Szegény hazánkban akadnak m é g vevők . . . kik az ily gyalázatosan megcsonkítot t munkát megveszik". 1887-ben Attila két hetet Ve-lencében töl töt t , s megírta Velence tizenkét képben c ímű könyvét. E m m a k ö z b e n el-elutazott Párizsba. 1888. január 3-án példáulJusth ezt írta be naplójába az ő jellegzetes magyar—francia makaróni nyelvén egy látogatásról, amelyet Madame Readnál tett „(a háziasszony) el-mondja , mennyi re örül az ú jabb union de Gerando-Telekinek (Attila és Irén házasságának. — B. L. E.). Ezután de Gerando Teleki

" QUINET és a magyarok kapcsolatáról 1. HENRI TRONCHON: Études с. kötetét, Pá-rizs, 1935. Ebben jelent meg ennek a strasbourg-i egyetemen tanító komparatistának Découverte d'une littérature : France et Hongrie c. becses tanulmánya. QUINBT és EMMA levelezését a 191. о. említi. Ugyané témával foglalkozik TÓTH BÉLA E. Q. és a magya-rok, Debreceni Szemle, 1928. Antonina egyébként lefordította Quinet Olasz forradalmak c. művét.

" L. SAFRAN GYÖRGYI: Teleki Blanka és köre, 285.

A Homályból 929

grófnéhoz, ki olyan mint volt, u n e momie ambulante ." 4 5 Justh nem éppen gáláns szavai („kétlábon j á ró múmia") ne tévesszenek m e g bennünket : a századvég magyardús Párizsában kiemelkedő helyet el-foglaló, Krisztus-képű élveteg arisztokrata, aki előtt készségesen nyíltak meg a szalonok és budoárok , elég epésen nyilatkozott m in -denkiről. A de Gérando családhoz azonban baráti szálak fűzték, amit Antoninának a Széchényi-könyvtárban őrzött levelei is bizonyítanak.

Az idős E m m a fáradhatatlan buzgalmára mi sem jellemzőbb, mint az a kis közlést, amely a Teleki Blanka Kör 12. Évkönyvé-nek (1901) 6. oldalán olvasható: „Gróf Teleki E m m a mértékletes-ségi egyesületet alakított a falusi emberek közt, k ik esküvel fogad-ják, hogy vissza nem fognak élni szeszes i talokkal. Ha egy évig megtart ják fogadásukat, ünnepet rendez számukra a kastélyban, fa l -ravetésekkel magyaráz nekik hasznos tudnivalókat és serkenti őket a jóra ."

Görög út ikönyvét többek közt e szavakkal zárta E m m a : „ . . . lel-k e m életem utolsó perczéig m i n t menhelybe ide f o g o m szárnyalni és fényes egedtől erőt és vigasztalást kérni". N e m látta viszont a sza-badság szellemét jelképező Göröghon t . 1891 tavaszán jobboldali szél-hűdés érte, de Zichy Géza tanácsára (Liszt kiváló zongorista-tanítvá-nyának a jobb kar já t 1866-ban a saját puskája szétroncsolta) megtanult írni balkézzel, s még halála e lőt t egy nappal is így másolt le egy Kossuth-levelet. 1893. április 30-án aztán Pálfalván örökre lehunyta szemét. Francia barátai megrendülten nyilvánították ki részvétüket a családnak. Edgar Quinet özvegye például ezt í r ta : „Edgar Quinet gyakran mondo t t a nekem, hogy csakis Plutarch nagy emberei közt volna Gérandónénak valódi helye . . Minden e lnyomot tnak a fö l -szabadulását, minden fájdalomnak az enyhítését, m inden nemes tett-nek megörökítését óhajtotta szívének minden egyes dobbanása." (A levelet Sebestyénné fordítása szerint idézzük.) A feledés pora azon-ban bizony már akkor kezdte belepni emlékét, m e r t az a Vasárnapi Újság, amelynek Attila és Antonina buzgó munkatársa volt, még k ü -lön nekrológot sem szentelt neki. A május 7-i számban csak az „el-hunytak még . . . " rovatban közölte a hír t : „Özv. D e Gerando Ágost-né, az i rodalomban jól ismert D e Gerando Antonina és De Gerando Attila édes anyja, nagy miveltségű úrnő, 85 éves korában Pálfalván (ez persze tévedés, hiszen 78 éves vol t ! ) ."

"JUSTH ZSIGMOND NAPLÓJA, sajtó alá rendezte, bevezető tanulmánnyal és jegy-z e t e k k e l e l l á t t a HALÁSZ GABOR, B p . , 1 9 4 1 , 2 7 . о .


П.

Művei

Teleki E m m a irodalmi működésének legjelentősebb, s minden b i -zonnyal legérdekesebb része a Párizsban meg je len t művek sorozata. Abból a tényből következve, hogy ezek a k ö n y v e k az emigrációban és névtelenül jelentek meg, továbbá, hogy az irodalomtörténet és a könyvészet tudtunkkal eddig nem foglalkozott velük, a mai ku t a tó elég sok kérdéssel kerül szembe. Először is le ke l l szögeznünk, h o g y egyetlen lexikonunk — beleértve az általában roppan t alapos Szinnyeit is! — sem közli E m m a műveinek teljes és pon tos bibliográfiáját. Szinnyei két utolsó párizsi könyvének megjelenési helyeként Pestet tünteti fel, s Katekizmusaról n e m is beszél. A Pallas, amely csak Ágos t -tal kapcsolatban említi, megjegyz i : „ő maga is t ö b b jeles munkát írt , gyermeki és ifjúsági olvasmányokat , az 1869. és 1876-iki (mindkét adat téves!) világkiállítások r emek leírását" stb. A Révai, mely szin-tén csak a családon belül szól róla, átvette ezt a téves szöveget; az Ágostról szóló cikkecskében mellesleg beszél E m m á r ó l is, „ több m ű -ve t" említ , de nem jelöli m e g sem az évet, sem a kiadás helyét. Mai lexikonjaink közül csak az Életrajzi szentel kis cikket neki, ezúttal az adatok már majdnem pontosak (de itt is pon ta t l an a párizsi k ö n y v e k felsorolása, és a helymegjelölés).

Ezt a helyzetet nyilván az magyarázza, h o g y E m m a — konspirá-ciós o k o k b ó l — párizsi könyve in nem tüntet te fe l a nevét, hanem az Antonina és Attila n.-ik könyve címhez csak ezt tette hozzá: „ I r t a : A n y j o k " . Ennek az lett a következménye, h o g y e kiadványokat egyes könyvtárosok nem tud t ák azonosítani. (Ez a helyzet például a párizsi Bibliothèque Nationale-ban, ahol a kata lógus a névtelenek r o v a -tában jelzi E m m a műveit — de a Párizsban megjelent hét közül összesen csak hármat.) A szerző is mindent megte t t , hogy megnehe-zítse a ku ta tók munkáját (persze ő valószínűleg csak a rendőrséget akarta megtéveszteni!); így például az ötödik könyve t két vál tozat-ban adta ki. Egyébként n e m valószínű, hogy a francia, illetve az oszt-rák rendőrség ne tudta volna , hogy ki ez az „Anyjok" , hiszen az emigráció m e g volt tűzdelve rendőrkémmel, s a császári rendőrség is ellenőrizte a nyomdákat . E m m a nyomdája (a Giraudet és Jouaust cég, amelynél Ágost munká i jelentek meg) adta k i például 1849-ben a debreceni függetlenségi nyilatkozat hiteles f rancia szövegét. A szerző azonban vigyázott rá, h o g y olyan lázító szöveg ne kerüljön a k ö n y -veibe, me ly miatt eljárhattak volna ellene, így például „kis" N a p ó -leont n e m szidta — csak ellenfeleit dicsőítette. Az is nyilvánvaló, hogy sem az osztrák-magyar, sem a francia hatóságok nem tu la jdo-nítottak különösebb politikai jelentőséget e műveknek , amelyeket a felületes cenzor ártatlan gyermekkiadványoknak nézhetett. H o g y a

A Homályból 9 3 1

könyvek hány példányban jelentek meg, s menny i jutot t belőlük haza, nem tud juk . Valószínű, hogy a kiegyezés előtti években egyre t ö b b került Magyarországra. Erről tanúskodik az egyetlen ide vonatkozó o k m á n y : Antonina 1868. november 22-én Párizsban kelt és Karacs Terézhez intézett levele, melyet más vonatkozásban már emlí tet tünk (1. a 44. jegyzetet). Ebben E m m a leánya többek közt ezt írja: „ M a m a legcélszerűbbnek találja, ha megengedi kedves Karacs néni, h o g y R á t h M ó r a könyveket szállására küldje, azután arra kéri édesanyám, hogy onnan hordár által Pfeiffer könyvárushoz vitesse.46 Ha pedig ismer, édes Karacs néni oly egyéneket, kik e könyve t bírni szeretnék, tartson magánál elajándékozásra annyi pédányt, amennyit kíván . . . " . Antonina azt is megírja: anyja szeretné, ha az ú j munkából (a h a t o -dik könyv I. kötetéről van szó) minden szerkesztőségnek küldenének, továbbá egy-egy példányt Horvá th Árpádnak (az Egyetemi K ö n y v -tár vezetőjéről, Szendrey Júlia férjéről van szó), R ó m e r Flórisnak, aki akkor már a Nemzeti M ú z e u m régiségtárának a vezetője vol t , végül Greguss Ágostnak, aki az országgyűlési naplókat szerkesztette. (Tehát E m m a főleg azoknak a volt szabadságharcosoknak szánta művét , akik nem is olyan rég még bör tönben ültek és azzal a 48-as Ráth ta l állt kapcsolatban, aki éppen akkor kapta meg végre hosszú huzavona után a könyvkereskedői engedélyt a helytartó tanácstól.) A könyvet R á t h alighanem szabadon árulhatta, min t a levél utóirata erre következtetni enged. Valószínű, hogy a kiegyezés előtt e m ű v e k csak csempészúton jutottak haza. Erre enged következtetni az a tény, hogy ma roppant ritkák, s még a Széchényi Könyvtárban sincs meg valamennyi.

" É r d e m e s megállni egy pillanatra PFEIPFER FERDINÁND pesti könyvkereskedőnél! Nála jelent m e g ugyanis az Ami-Caesar. — Labiénus alkalmi jegyzései. Magyarázat III. Napoleon Julius Caesarjához d m m e l ROGEARD akkor világhírű antibonapartista röpira-tának magyar fordítása. Az a tény, hogy a pamflet alig egy évvel Párizs után nálunk is megjelent, valószínűvé teszi, hogy a névtelen fordító nem más volt, mint EMMA, aki radikális barátai révén minden bizonnyal ismerte a csípős tollú pamfletírót. Tud juk például, hogy ROGEARD dolgozott az Avenir című folyóiratba, melynek egyik m u n k a -társa az az E. PELLETAN volt, aki IRÁNYI szerint szintén látogatta MICHELET szalonját. A m i pedig a kommünár későbbi magyarországi tartózkodását illeti, SZIKSZAY EDIT, id. munkájában, szó szerint ezt állítja: „Biztos adataink nincsenek, de majdnem kétség-t e l en , h o g y ROGEARD DE GÉRANDO AGOSTNÉ sz. TELEKI EMMA g r ó f n ő m e g h í v á s á r a jö t t hazánkba . . . Az a körülmény, h o g y ROGEARD Budapesten DE GÉRANDÓNÉ sza-lonjában tartotta előadásait, azután pedig az, hogy Kolozsvárott a TELEKI-család házá-ban lakott, erre enged következtetni" (35. o.). Amikor pedig hat és féléves fővárosi tartózkodás után a száműzött Kolozsvárra költözött EMMA sógornőjének Belmonostor utcai palotájába, s o t t folytatta előadásait, ezekről az ottani lapokban ANTONINA szá-mol t be. Nyaranta a francia forradalmár a hosszúfalvi, illetve a kendilónai kastélyban üdült, s amidőn a közkegyelem után 1880-ban visszatért Párizsba, továbbra is fenn-tartotta a kapcsolatot a TBLEKI-családdal. LŐVEI KLÁRA cikke szerint (1874. 51. sz.) ő o k -tatta franciára Miksa gyermekeit. Vő. : cikkünket a Magyar Hírlap 1975. márc. 15. számában : 'Eget ostromló' kommünárok — Magyarországon, és tanulmányunkat a Nouvelles Études Hongroises 1975. számában: Les proscrits de la Commune en Hongrie.

12 Irodalomtörténet


Mielőtt tovább ismertetnők őket , közöljük végre pontos és teljes adataikat :

I. Antonina és Attila könyve, Páris, Giraudet és Jouaust betűivel, 338, rue Saint-Honoré, 1854. 236 o. A Széchényi Kvtár példányán kézírásos bejegyzés: „Irányi Dániel könyvtárából" . (A továbbiakban: I.)

II. Antonina és Attila második könyve, Páris, n y o m d a mint fent , 1854. 324 o. (A továbbiakban: II.)

III. Antonina és Attila könyve, Páris, Charles Jouaust betűivel, 338, rue Saint-Honoré, Páris, 1859. 554 o. (A továbbiakban: III.)

IV. Antonina és Attila könyve, Páris, Jouaust és Sigaux betűivel, R u e de Lille, 7, 1887. 370 о., a c ímnegyedívben Teleki László arcképével. (A továbbiakban: IV.)

V. Antonina és Attila ötödik könyve, Páris, Jouaust D. betűivel, 338. rue Saint-Honoré, 1866. 523 o. (A továbbiakban: V.)

V ' . Hedvig és Andor utazása Rómában, Páris, n y o m d a m. f., 1866. terjedelem m. f. (A továbbiakban: V . )

VI / i . Antonina és Attila hatodik könyve. Első köte t . Páris, Jouaust D . betűivel, 338. rue Saint-Honoré, 1869. Alcím: 18б7 а ш

Világtárlat. 546 o. (A továbbiakban: VI / l . ) VI/2. Antonina és Attila hatodik könyve. Második kötet, Páris,

n y o m d a m. f., 1869. 571 о. (A továbbiakban: VI/2.) VII. Antonina és Attila könyve. í r ta: Anyjok, D e Gérando Ágostné,

gróf Teleki Emma, Bp. , Légrády Testvérek, 1899. 604 o. A „Teleki Blanka K ö r " kiadványa. (A továbbiakban: VII.)

Két különös tényt kell megemlí tenünk a fentieket illetően. Az első az, hogy az ötödik két változatban került ki a nyomdából . M í g az V. a többihez hasonlóan Antoninának és Attilának íródott, az V'.-ben e két név helyett H e d v i g és Andor szerepel, s ez áll mindenüt t a több min t ötszáz oldalon az Estike és a Gyula helyett, ugyanis e művekben — ez is elég furcsa! — csak a c ímlapon szerepel E m m a két gyermekének igazi neve, mindenüt t másutt Estike, illetve Gyula áll. Egyébként a két változat (kivéve, hogy az V ' előszava öt nappal későbbi) teljesen azonos, beleértve a nyomdahibák jegyzékét is. H o g y mi indította Emmát a könyv költséges átszedésére, nem tudhatjuk . . . A másik különös tény az, hogy a IV. később jelent meg, mint az V. és VI., éspedig csak 1887-ben, amikor a szerző már rég itthon volt, de még ezt is Párizsban nyomat ta . Ezt a furcsaságot megkísérli az elő-szóban megmagyarázni, megjegyezve, hogy azért határozta el a hiányzó negyedik kötet „előállítását", mert „bámulva látnák", h o g y nem létezik. Mondanunk sem kell, hogy e magyarázat nem egészen vi lágos . . .

A Homályból 9 3 3

Ha már most végigpillantunk ezen a hét köteten (a VII. csupán válogatás a régiekből), két jellemző vonás ötlik szemünkbe: éspedig az, hogy az írónő roppant művel t , jellegzetesen enciklopédikus szel-lemiségű szerzőnek bizonyul, akit nemcsak a humanóriák, hanem a természet tudományok és a technika is érdekel, s aki — mint szépíró és műford í tó — egyaránt írt verseket és színműveket, illetve fordí tot t költői és prózai műveket. A másik jellemző vonás az, hogy minden írását izzó hazaszeretet és a polgári radikális szabadságeszménybe ve -tett lángoló hit sugallja. Ami a változatosságot illeti, találunk kötetei-ben saját verseket és jeleneteket, műfordításokat, családi visszaemlé-kezéseket (ezek becses életrajzi források a Gérandókat és a Telekieket illetően!), életrajzokat (például Teleki Lászlóról, Lővei Kláráról, Grubyról stb.), honismereti írásokat hazánk történelméről és fö ld-rajzáról, erkölcsi elmélkedéseket (például a vallás és a hazaszeretet kon f -liktusáról), kisebb útleírásokat magyar, néme t és francia tájakról, egy terjedelmes útikönyvet Itáliáról, s végül két vaskos kötetet az 1867-es párizsi Világtárlatról. Forrásértékűek a könyvek előszavai — amint ezt a szerző életútjának felvázolásánál már láttuk.

Vegyük sorra a köteteket! I. (1851.) E kötet rövid előszava ilyen mélabúsan kezdődik: „Csak

néhány szót akarunk előre bocsátani, hogy . . . szavainknak (ha csak ugyan minden nyom nélkül el nem halnak) több súlyt a d j u n k . " Szerzőnk tehát érezte, hogy az emigrációban megjelent m ű (ekkor valószínűleg még nem tudta, hogy a hosszú száműzetés alatt még hat újabb köte t fogja követni . . .) nem kerül bele szervesen a magyar irodalmi életbe — és sajnos jóslata bevált. Az előszóban megjegyzi, hogy a „kis hősök . . . valóban éltek". Kik ezek? Ágost, vagyis a fér j , akiből „nagy korában jeles író le t t" ; továbbá Estike és Gyula, kikben könnyen felismerhejük Antoninát és Attilát. Á m még többen van-nak, akikről nem tudjuk, kikről mintázta őket a szerző (Béla, Sarolta, Milla, Ákos stb. — s még azt sem sejtjük: igazi, vagy fedőnevek-e; a „kis I m r e " viszont minden bizonnyal E m m a édesapja). E kö te t -ben olvasható a Magyar nemzet iránti vonzalom, amely a férjéről szól és amelynek már idéztük fontos mondatá t Ágost szabadságharcos múlt járól . A kötet a Búcsúszó című utószó-féleséggel zárul, amelyben többek közt ez áll: „Csak egy út vezet boldogságra e földön. Az igazság útja !" S a szerző mintaképnek Szókratészt meg Silvio Pellicót hozza fel, majd így búcsúzik kis olvasóitól: „Becsület, haza, szabadság, ezek legyenek dicső pályánkon szüntelen tündöklő vezér-csillagunk."

A II. (1854.) könyv előszava rögvest leszögezi a szerző szigorú realizmusát: ,,E könyvecskének, valamint az elsőnek, vezéreszméje a hazafiság. Ebben sem engedtünk képzeletünknek tág mezőt, hanem a való üdvösebb forrásából merítettünk, n e m lévén czélunk az e lőt -

12*


tünk annyira szent gyermekvilágot édes álomba r ingatni ." Az előszó javarészt nyelvészeti fejtegetés, amelyben a szerző hevesen kikel a germanizmusok ellen, míg önmagáró l ezt vallja: „szép magyar nyel-vünk eredeti szellemét köve t tük mindenüt t" , s egész sereg példát hoz fel (nem a „kinézni" a helyes, hanem a „ jó színben lenni" stb.). A köte tben található írás a család normandiai nyaralásáról azért ér-dekes eszmeileg, mert a szerző egy francia dolgozóról szólván meg-állapítja: „csak egyesülés által boldogulhat a munkás" , továbbá „a gyármunkás minden élő teremtések legnyomorul tabbja" . Ez az írás egyébként az emigráns lelkületre felettébb jellemző megható szavak-kal végződik : „(Estike és Gyula) érzék, hogy a világ minden kincsei-vel megvásárolnák, ha ők is tapodhatnák a haza szent földét. Bár telje-sülhetne minél hamarabb f o r r ó vágyódásuk!!!" (Ez a vágy csak tizenkét év múltán teljesült . . .) Hasonló hangulatot tükröz az ezután következő Száműzött gyermekek imája című kilenc versszakos költe-mény. Iktassuk ide az egyiket:

Engedd inkáb nélkülözzünk Mint lelkünket meghajtsuk És a haza szent ügyének Életünk ne áldozzuk!

Egy Mária Bianka című életrajz Teleki Blankáról szól , aki „most bör tönben dicsőíti szent hazánkat , hol büszke lelkét semminemű nélkülözés és sanyargatás meg n e m haj t ja" . Érdekes a kötetben olvas-ható Magyar nemzeti vonzalom c ímű kétrészes írás első darabja: Mária, mely Amerikáról és — m i n t később kiderül — arról a Mary Lowellről szól, aki James Russel Lowell költő (1819 — 1891) nővére volt. Mary — maga is írt — megtanul t magyarul, és fivérével együtt felkarolta emigránsaink ügyét (James ódában dicsőítette Kossuthot).

Ez után olvasható a szintén kétrészes Franczia nép ismertetése című írás, amelynek A kis Ferencz c ímű nyolcoldalas első része nem más, mint François Rabelais rövid életrajza. Ebben szerzőnk, a kor ször-nyűségeit (vallásos üldözések, háború, „dögragály" stb.) említve, megjegyzi : „Ferenczünk látá, h o g y bús egykorúival több jót nem tehet, min t ha nevetve tanít, ezért kezdé írni mulat ta tó meséinek hosszú sorát, melyek tréfás, és fá jda lom! a kor nyelvéhez magát al-kalmazó í rásmodor leple alatt nagy és szent igazságokat rejtenek el", majd megállapítja, hogy „Ferenczünk . . . minden előítéletet czáfoló és gúnyoló vas vesszeje töré széljet (sic!) legelébb a vak hit békóit ." A Mese c ímű második rész pedig az első magyar Rabelais-fordítás kilenc oldalon, illetve a Gargantua tartalmának fordításokkal megtűz-delt ismertetése.47 Nagy meglepetéssel fedeztük fel ezt a szöveget,

" Szerzőnk az eredetileg 180 oldalas Gargantua összefoglalására azt mondja: „Dy mesét írt Ferenczünk, a többi közt, terjedelmes munkájában, melyet némi módosítás-

A Homályból 9 3 5

mert b izony amikor 1959-es Rabelais c ímű monográf iánkat ír tuk csak az 1936-os Kemény Katalin — és az 1954-es Benedek Marcel l -féle fordítást, illetve az 1942-es Illyés-antológiában közölt kis Sár-közi-fordítást ismertük. Ez a töredék, amely éppen száz esztendővel a Benedek-féle fordítás előtt jelent meg, a Gargantua VII. fejezetének szavaival kezdődik. (A fo rd í tó a beszélő neveket is magyar í t ja : Gar-gantua nála = Nagy to rku) . Aztán a XV. fejezetre ugrik (itt P o n o k r a -tész „házi taní tó" Dolgerő néven szerepel). Ma jd pár szóval a Gar-gantua neveléséről szóló XXIII . fejezetet kivonatolja, s tanulótársait illetően bájosan megjegyzi : „Tegyük fel, legyenek köztük m a g y a r o k is"! Aztán Rabelais ü rügyén — nem kevés anakronizmussal! — egy kis propagandától sem riad vissza: a t anu lók felteszik a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a jó földű hazában néha éheznek, mire Dolgerő így válaszol: „ . . . az ország erejének helytelen elrendelése ennek oka" , vagyis a rossz rendszer, amire a gyógyír többek közt a vasút, valamint áruelosztó helyek létesítése Kolozsvárott, Brassóban, Debrecenben stb. A sebes kivonatolás egy pillanatra megál lapodik még a X V . fejezetnél, vagyis a pikrokolusi háborúnál , majd az i m m á r Tudszomjas nevet viselő Nagytorkú kiakasztja a Thelema-apátság nagy kapujára a verses feliratot, amely eredetileg tizennégy versszak-ból áll. Szerzőnk azonban csak hármat közöl , merész átdolgozásban, csupán az apátság szabad szellemét mentve át, de ezt is úgy alkalmaz-va az őt foglalkoztató kérdésekre, hogy a szöveg végül is inkább Batsányira, mint Rabelais-ra emlékeztet. Például : „Akár mi ly n e m -zetnek legyetek gyermeki (Jertek a testvériség frigyére esküdni ." Vagy: „S ti az úr világát csúfoló zsarnokok) Soha e szentséghez közel ne ál l ja tok!"

A már említett Korszellem című kötetzáró írás hevesen németel le-nes, illetve franciabarát érzelmekről tanúskodik. A franciával kellene barátkoznunk, nem a német te l : „A becsület eszméje Európában Frankhonban keletkezett . . . Frankhon az észnek a hazája, minden

sal adnánk elő . . . " Jogos a kérdés : vajon egyáltalán az eredeti RABELAIS-Í kivonatolta-e, hiszen a korabeli kiadások után az első modern kiadás csak 1854-ben jelent m e g (BUR-GAUD DES MARBTS és RATHERY gondozásában) tehát a II. után 1 Valószínűbbnek véljük, hogy szerzőnk a Noël-féle 1850-es Rabelais-bői merített. (Ezt azonban nem tudtuk el-lenőrizni, mert Noël könyvét nem sikerült megszereznünk; a mű pontos c íme egyéb-ként: Rabelais, médecin, écrivain, curé, philosophe. ) A III. Korszellem című kötetzáró írá-sában egyébként szerzőnk visszatér Rabelais-ra, s így ír róla: „Ezen bátor férfi az égő máglyák daczára nagy hahotával támada meg minden fonákságot és á l n o k s á g o t . . . a nevetés palástja alá rejtvén nagy igazságait." Itt olvasható egy jegyzet, amely meg-erősíti iménti feltevésünket: „Rabelais írásmodora, melyet a kor és körülmény mente-get (EMMA az író vaskos szókimondására céloz. — B. L. E.), könyvét fájdalom I az if-júság előtt elzárja, de e hiányon segített nem régiben franczia jeles író Noël Jenő, ki mint Rabelais lelki rokona, nagy honfia lángeszét egész fényében fogja fel és azt külső salakjától tisztítva támasztja fel újra . .

9 3 Б A Homályból

világosság és t udomány kútfeje, miér t szövetkeznél mással, eszes ma-gyar? . . . A német ábránd nem neked való, valamint az angol önzés sem . . . A franczia nép olyan a népek közt, mint a hű kalauz a vándo-rok közt, ő nyomozza az utat, ő merü l habozás né lkül a hánykódó ismeretlen fo lyam árjaiba, hogy révet találjon!" Pil lanatnyilag azon-ban baj van ezzel a „kalauzolással" ismeri be E m m a a bonapartista kalandra célozva (1851-ben vagyunk!) , de így vigasztal: „Mostani gyászos helyzete is nemde a szavazás-szabadság megkísértésének kö-vetkezése. A tudatlan nép csak egy nagy nevet ismert, annak hódolt ."

Két fontos hontörténet i és -ismereti tanulmányt is találunk a vál-tozatosan gazdag Il . -ban: az első c íme: Erdély, s 50 oldalon ismerteti a szerző szűkebb hazájának földrajzát és történetét, amelyet férjével együtt tanulmányozott . 4 8 Büszkén említi, hogy ez a fö ld „gazdag anyagi, valamint szellemi kincseire nézve, sok nagy hazafi , sok ésszel bővelkedő magyar erdélyi születésű v o l t . . . Ha . . . nyelvünket ke-leti tisztaságában és fényében akar juk megtalálni, Erdé lybe kell men-nünk . " Lenyűgözően festi Brassó színpompáját: „I t t l á t h a t n i . . . a görögnek hosszú palástját, melyet gyönyörű színvegyítékű persa shállal köt derekára, a fecskefarkú szász frakk mellett, vagy zsinóros do lmányt és csinos szövetű székely katrinczát a veres szattyán to-pányban járó kifestett és nyakán aranypénzzel megrako t t oláhnő mellet t" . A második, a valamivel rövidebb Erdély 1848 és 49-ben c ímű szenvedélyes írás, amelyben megállapítja: „ n e m annyira fegy-verei erejével, min t inkább alacsony ármánykodás és csábítással győzé le az osztrák a derék székely nemzete t" . A tanulmány í g y zárul: „ így semmisíté meg egy álnok árulása (ti. Görgey. — B. L. E.) Erdélyben is az annyi vérrel kiküzdött szabadságot, de sarjadzik49 egykor a föl-det öntözött hős vér új megvíhatat lan sereggé a n y u g o t i és keleti önkény széttiprására". Még egy kis negyvennyolcas írás következik: Kossuth Lajos Magyarország kormányzója menekülése és fogadtatása kül-földön, amelyben leírja a marseille-i varga híres esetét.50

Van még a köte tben néhány színművecske, min t például az Első April (beugratások) ; Az ikrek (a gazdag apa csak az egyikre akarja hagyni a vagyonát , de egy fortélyos személycsere r évén elintézik, hogy mindket tővel megossza); A kis orzó (hazafias dramolet t : egy

18 Maga a szerző jegyzi meg, hogy az ő leírása csak „árnyéklata* „nagy barátunk D E GERANDO Á G O S T " m ű v é n e k . — BIRKÁS is m e g j e g y z i , h o g y G Í R A N D O „ f ő m u n -katársa felesége volt. Nemcsak azzal segített neki, hogy az ő révén megnyíltak számára az erdélyi mágnások kastélyai, hanem hogy vele együtt beutazta Erdélyt, sőt elkísérte férjét gyakran fárasztó kirándulásaiban és hegymászásaiban is". (Francia utazók Magyar-országon, 1937.)

"ANTONINA a .VII. könyvben a „sarjadzik" igét „kisarjadzik"-ra javította. (VII., 429. o.)

40 Vő. : ÁLDOR IMRE: Vázlatok a magyar emigráció történetéhez, Bp:, 1870. és cikkün-'ket az Élet és Irodalom 1975. nov. 1. számában.

A Homályból 9 3 7

fiú visszalop egy elrablott órát a Német nevű szereplőtől); A vásár (regényes história egy elrabolt lányról) ; János, a jó fiú (egy székely huszárkapitány fiáról, aki B e m mellett szolgált). Az egyik műkedvelő jellegű darab végén még kot tával bővített népdal is található (nem egyedüli eset: a szerző sokszor közöl kottát).

A III. k ö n y (1859) is nagyon változatos, m é g mértan-lecke, sőt — ami lévén, hogy nő írta, m é g meglepőbb! — harcászati fejezet és „lovaglástan" is van benne. T ö b b írását (a G r u b y életéről és az E m m á é ék 1855-ös montmorency- i tartózkodásáról szólót stb). már idéztük tanulmányunk első részében. Eszmei szempontból fontos a köte te t záró Isten és haza című disputa „Gyula" és egy bizonyos „kis katol i -kus Cecilia" közt ; utóbbi a vallást a hazafiság fölé helyezi, a kisfiú viszont ezt tagadja. E kötet tartalmazza a Körutazás 1847-ben c ímű érdekes dunántúl i útleírást Ágost jegyzetei n y o m á n . Figyelemremél-tó darabja a kötetnek a Lővei Kláráról szóló kétrészes életírás. Élet-rajzilag forrásértékűek a család utazásairól szóló beszámolók. É r d e -mes megjegyezni, hogy E m m a általában csak a keresztneveket t ün -teti fel (Lőveit is csak Klárának nevezi, s így járt el Blankával is), nyilván konspirációs okokbó l ; e téren azonban nem következetes, mert o lykor el-elszólja magá t és kiteszi a vezetéknevet is (meg-lehet: n e m figyelmetlenségről van szó, h a n e m taktikáról, mer t ez rendszerint az írás végefelé történik, amikor — gondolta tán a szer-z ő — a cenzor már el-elbóbiskol. . .). E kö te tben is olvasható néhány színdarab, amelyéket az emigráns gyerekek a thiais-i kertben, vagyis Marie-Joseph de Gérando bir tokán játszottak. A szereplők köz t ta-láljuk Antoninát és Attilát és az imént említet t Ceciliát, továbbá egy Móricz, egy Mária, egy Ármin , s egy Henr ik 5 1 nevű gyereket. Az ok-tató szándékú hazafias jelenetek mind a távol i hazában játszódnak. Az aprólékos gonddal do lgozó Emma pon tos rendezői utasításokat ad: A kaláka című darabban például szerepel egy német „ R e n d ő r " , aki a szabadságharc után a bujdosókat üldözi: nos a szerző f igyelmez-tet: „E rendőr szavait németesen kell k imondan i az előadásban, azaz minden a-t я'-nak és sok helyt a d és t, b, és p-t felcserélve". M á r a cí-mek is erkölcstanító szándékról vallanak: A könnyelmű, Mily nagy baj a félénkség ; az egyik darabnak meg éppenséggel rigmusos m o n -dóka a c íme: A csintalan, ha nem is rossz, néha bűnhődik, mint a gonosz.

A IV. (1887.) az a különös kötet, amely — mint jeleztük — utol-jára jelent meg. Ennek oka talán az, hogy a kötet ötvenoldalas, po -litikailag „kényes" Teleki László-tanulmánnyal zárul, amelyben az írónő jeles rokona életútját vázolja, közli a megyék üdvözlő iratait 1861-ből és Lukács Mór icz emlékbeszédét; a legérdekesebb azonban a francia sajtószemle a halál, illetve az öngyilkosság vélhető okairól.

51 Alighanem a kis színjátszók közt szerepelt nemeskéri Kiss MIKLÓS (1820 — 1902) ezredesnek, TELEKI katonai attaséjának a két fia is, akiket szintén IRÁNYI tanított.


Itt olvasható az Opinion Nationale című lap cikke, melyet „egyik r o -kona" írt, s amely szerint „Teleki népszerűségének tetőpontján . . . jobban szeretett egy kedvelt családot és saját éltét áldozatul hozni mintsem hogy hónát időnekelőtt i harczba sodorja" . (Feltehető, h o g y a rokon nem más volt, mint maga a szerző.)

A kötet egyik f igyelemreméltó írása az Enyed ostroma című cor-neille-i alternatívára épülő dráma, három felvonásban és tíz szín-ben. Az 1658-as hármas támadásról, illetve a ta tároknak átadott t ú -szokról, s e há rom „gyönyörű l á n y " megmeneküléséről szól. A Ben -kő József (1740 — 1814), a neves füvész és történész n y o m á n írt szín-m ű a szerző legdrámaibb alkotása, bár a végén a mindent megoldó zivatar Deus ex machind-jn némileg ront ja a hatást. E g y másik tör té-neti dráma tárgyát (Pia berezegné) viszont a jelenből vette: I. Lajos portugál király Viktor Emmánue l lányával kötöt t házasságáról szól. Az antiklerikális színmű végén az ünnepelt Garibaldi is megjelenik. E kötetben is található néhány önéletrajzi írás a család utazásairól. A színműveket kedvelő szerző kevés költeményt közölt párizsi könyviben. Ezek jobbára csak az ügyes műkedvelés szintjét ütik meg. E kötetben néhány nemes indulatú hazafias vers ovasható Bocskai-ról, Bethlen Gáborról, Rákócziról , Hunyadiról , Zr ínyi rő l . Az imitt-amot t felszárnyaló sorok után suta, meg-megbot ló strófák sorjáz-nak ; a század végén megjelent köl temények olvastán az az érzésünk támad, hogy még a serdülő lány írhatta őke t . . .

Annál időszerűbb volt viszont a köte t Vendégszeretet c ímű „riport-ja" , mely egy Joseph Montét nevű francia újságíró n y o m á n azon fris-siben számolt be az 1885-ben hazánkba meghívott negyven illusztris francia vendég diadalmas körút járól . 6 2 A beszámoló részletesen is-mertet i az olyan hírességekkel ékes küldöttség útjait , min t Lesseps, Coppée, Massenet és Delibes. A beszámoló így végződik : „ N e m csalódás ! valóban áll ez az igazság, h o g y a néptestvériséget, minden bölcsnek e magasztos bolondságát, Magyarország és Francziaország az elsők kik legelébb valósítják."

Egy másik életrajz arról a Mar ie Carpantier (1815 — 1878) nevű köl tőnőről és pedagógusról szól, akinek a nevéhez az első francia óvodák felállítása fűződik. (Érthető, hogy Brunszvik Teréz unoka-húgát érdekelte ennek az egyszerű sorból származó tankönyvírónő-nek a sorsa, ki Béranger támogatását élvezte és akit a 48-as forrada-lom után perbe fogtak.)

Két f igyelemreméltó fordítás van m é g e kötetben. A z egyik egy roppant népszerű francia dal, a La tour prends garde fordítása (kottával). A másik nem más, mint a dicsőséges Chant du Départ, amelyet Joseph

" A küldöttség útját részletesen ismerteti LELKES ISTVÁN A magyar—francia barátság aranykora, Bp., 1932. című munkájában, de úgy látszik, EMMA Írását nem ismeri.

A Homályból 9 3 9

Chénier írt Méhul zenéjére, s amelyre Michelet tanította m e g szer-zőnket. (Nálunk ma Köztársasági induló néven ismeretes.)53

A furcsán két változatú V. könyv (1866) a szerző és a két Gérando-gyermek 1863. nyári itáliai utazását meséli el, rendkívül részletesen és színesen, a műemlékek, múzeumok, templomok olyan enciklo-pédikus leírásával, amely egyúttal szinte R ó m a egész történetét is idézi. Az előszóban ezúttal is módjá t ejti a szerző, hogy hevesen ostorozza a német befolyást :

„A német irodalom elfogadása Magyarhonban szárnyát szegi a magyar eredetiség-nek; német érzelgés, hosszadalmas előadás pótolja a keleti t ü z e t . . . Szellemét követve a magyar költő villám lehet, mint Petőfink példája mutatja."

Á m nem kegyelmez az angol hatásoknak sem. Ezek

„a módos eszes francziát a jockey-clubok bárdolatlan lófuttatóvá tették, és az ékes beszédű tudománykedvelő magyart a ködös Albion példája üres lelkű agarásszá kuru-zsolhatja á t . . . " .

Végül szinte szózat-szerű zengéssel inti az olvasót:

„Szakaszd le Frankhon észbeli virágait, tanulj az angoltól erélyességet . . . de légy bizonyos, hogy csak Olaszhon ragyogó ege alatt, és most felbuzduló népének testvér-kezet nyújtva, járhatsz újra azon az uton, melyre téged nagy Mátyásunk szelleme in-dított,-'

Ez a nyílt garibaldista „agitáció" mindenüt t jelen van a térképek-kel, fa- és rézmetszetekkel díszített munkában , s mikor egy kirándu-lás alkalmával, „a fűszeres növénnyel bor í to t t mező küldi illatos kö-szöntését" utasainknak, a szerző természetesen megjegyzi : „Csak Erdély hegyoldalain éreztem ily léget m o n d á az ifjaknak édes anyjok, és örült , hogy kedvesei újra az áldott honban képzelhetik mago-ka t . " Es mit csinál Antonina és Attila este, kirándulás után? „ C o r -neille Cidjének néhány jelenetei előadásával mulattatták rokonai-kat . . . " . A zenekedvelő szerző e kötetben is közöl kottát, éspedig a népszerű „Santa Luciái halászdalt", az eredetivel és a saját fordítású magyar szöveggel. Az V' . könyv előszava az V. könyv előszavának az intelmeit átfogalmazva adja elő, de lényegében ez is arra buzdítja a magyart , hogy „ R ó m á b a n keressen mintaképet" .

A VI / i . (1868.) az 1867. április i - é n megnyíl t Világtárlat leírása. Az előszóban a szerző a „nagy tekintélyű i f jú író Reclus Elizius sza-vaira" és Dr. Gruby „emberszerető szellemére" hivatkozik. „Szerény kísérletnek" mondja vaskos munkáját , amely „tanúságot f o g egykor tenni, hogy a magyar is f igyelemmel kísérte az új kor szellemének ébredését". Talán e könyvben csillog a legteljesebb fényben a szerző

"Szerzőnk téved, azt állítja, hogy ezzel a dallal mentek a franciák „1792-ben az egyesült hatalmak ellen", mert a tüzes indulót CHÉNIER csak 1794-ben írta, s nyilváno-san először az év július 14-én, a Bastille bevételének 5. évfordulóján adták elő.


enciklopédikus szelleme. Például: a Directoire ürügyén egy hosszú lapalji jegyzetben felvázolja az egész nagy francia for radalom törté-netét ! Mint minden külföldi kiállítás esetén, itt is hevesen ostorozza, hogy hazánk nincs kellőképpen je len: csak két szobányi anyag kép-viseli, ez is főleg élelmiszer. Arra az esetleges indokra, hogy nem volt rá költség, megjegyzi : „bezzeg tellett volna nagy uraink lófutta-tási (ez a szerző egyik vesszőparipája!) költségéből". A szellemieket csak a muzsika, éspedig Patikárius Ferkó „dicső zenekara" képviselte, neki volt köszönhető, hogy „a haza bánata, öröme, harczias felger-jedése és győzelme vagy balesete mind elvonult a hallgató e lő t t . . ."

A VI/2. (1869.) a Világtárlat hat „kőmetszvénnyel" díszített to-vábbi leírásába bele van dolgozva egy Gruby-cikk is az orvosi men-tőfelszerelésekről. Ez is roppant enciklopédikus mű! Ha például az elektromosságról, vagy a távirásról, netán a varrógépről van szó, a szerző felvázolja mindezek történetét, s a nemzetközi hajóversenyről beszámolva visszapillant az ókori Itáliától kezdve Velencén és O x -fo rdon át minden vizi vetélkedésre. E könyv egyik legérdekesebb (és manapság is felettébb tanulságos) vonása az a magyarí tó buzgalom, amellyel a szerző műszaki nyelvezete tündököl5 4 .

A VII. (1899.), min t már jeleztük, tulajdonképpen Antonina vá-logatása az előbbiekből. Utóbbi az előszóban kijelenti édesanyja könyvsorozatáról : „az első értékkel b í ró gyermekkönyv, mely ma-gyar nyelven valaha megjelent! M a g y a r anya írta, kül fö ldön, szám-üzöttségben", s megjegyzi , a m ű „a száműzött gyermekek imakönyve le t t" . „ O l y időben Í ra to t t . . . amikor a nemzet leginkább volt ön-maga, mintegy maga fölé emelkedett , legönzetlenebb, legfensége-sebb perczeit élte". Azt is hozzáteszi, lévén, hogy válogatása „a ke-gyeletnek szent emléke" : „a szövegen egyetlen szót sem változtat-t a m " . Kisebb stílus-simításokat azonban mégis észlelhetünk benne. Antonina válogatása egyébként csak az első három könyvbő l merít.

Az emigráció után három könyve jelent meg ideheza. Az első „ D e Gerando Ágostné, gróf Teleki E m m a Görögországi levelei és a régi Attilának hiteles kútfők utáni leírása", Bp., 1873. M a már ez is nagy ritkaság, még közkönyvtárainkban is alig-alig található. Még nagyobb ritkaság a semmilyen lexikonban, még a Szinnyeiben sem fel tüntetet t 1884-es Nemzeti katekizmus a magyar nép és a fiatalság számára (alcíme: „Franczia után a magyar viszonyokhoz alkalmazá

64 Az elemek nevét mind magyarítja (éleny, köneny, légeny, halvány, büzeny stb.); a manométer légsürmérő, az aszfalt foldszurok, a dokk mürév, a centrifugális középfutó, a meteorológia időjdrástan, a languszta tengeri sáska, s nagyszerűek a hajónevek: iram-hajó (korvett), csatárhajó (fregatt) stb. Ezek nyilván nem az ő alkotásai, egyhelyt ugyanis céloz KENESSEY ALBERT hajóskapitánynak, a szabadságharcban szereplő első magyar hadigőzös tudós parancsnokának 1865-ben megjelent hajózási mflszótára.

A Homályból 941

Gr. Teleki Emma") . 5 5 A 72 oldalas, kis f o r m á t u m ú brosúra belső címlapja szerint „Ezen m ű franczia eredetijét Sámi László hagyaté-kából kaptam emlékül, legyen tehát e kis m ű átdolgozása az ő e m -lékezetének szentelve."56 A könyvecskét a kolozsvári Magyar Polgär című ellenzéki napilap nyomdájában nyomták .

Ami az „átdolgozást" illeti, ez bizony derekas lehetett, mer t az ismeretlen eredetit szerzőnk teljesen magyarrá gyúrta. А П. fejezet-nek már a címe is Rövid pillantás Magyarországra, s benne van egész tör ténelmünk összefoglalása, továbbá az alkotmány, az igazságszol-gáltatás ismertetése stb. A IV. fejezetben (Kötelességek és jogok) Kölcseyt idézi: „A Haza mindenek előt t!" A katekizmus egyik feje-zete A munka, egy másik pedig az Osztályok címet viseli; ezekben az ismeretlen francia (vagy az „átdolgozó"?) polgári radikális elveket vall, elítéli az osztályharcot, sem nem túl alacsony, sem nem túl m a -gas „mél tányos" munkabér t javasol, majd „egy párt-rendszert" h a n -goztat : „csak egy pártnak kell létezni Magyarországon, a haza pá r t -jának" . A nők című utolsó fejezetében példaképül Szilágyi Erzsébetet, Rozgony i Cecíliát, Zrínyi Ilonát, s az „ú jabb korbó l " F. Brunszvik Terézt, Teleki Blankát, Karacs Terézt, Meszlényi Kossuth Zsuzsan-nát és Balogh Pálnét hozza fel.

Ugyanez évben jelent még meg Szinnyei szerint egy Hasznos mondatok gyűjteménye (a hosszúfalvi iskola számára) című névtelen könyve, melyet nem sikerült fellelnünk.

•X Igyekeztünk bemutatni Teleki E m m a ma jdnem félévszázados i ro-

dalmi tevékenységét. Ú g y véljük, hogy a két kiváló család (Teleki és de Gérando) érdemes tagjaként nemes buzgalommal írogató, k i -tűnő francia kapcsolatokkal bíró, roppant műveltségű, sok műfa jban próbálkozó, haladó hazafias eszméktől égő, nemes lelkű asszony m e g -érdemli a kései méltatást, s azt hogy az utókor végre megadja neki az őt megillető helyet i rodalmunkban.

A Kolozsvár (a Magyar Polgár folytatása) c ímű napilap 1893. m á -jus 4-i számában Márki Sándor így parentálta el: „Magyarország egyik legkiválóbb asszonya volt . Ha valaha megír ják s kell is, h o g y megírják életrajzát, mely annyi nehéz küzdelem története, — az igazi honleánynak, az igazi édes anyának s az igazi művelt asszonynak képe sokkal tisztábban fog előtűnni, mint ahogy azt a nagyközönség ösmerheti ." íme, ha későn is, megtörtént .

B A J O M I LÁZÁR E N D R E

" M i a SZABÓ ERVIN könyvtárból való erősen rongált példányt használtuk. •• SAMI LASZLÓ (1871-T88I) TELEKI LASZLÓ magántitkára, a WESSELÉNYI-család

nevelője, ma jd kolozsvári történelemtanár és haladó hírlapíró volt. Ő állt ki ROGEARD mellett, amikor az erdélyi maradi erők sajtóhajszát indítottak a menekült k o m m ü n á r ellen.


„ R O S T I M A G D O L N A " , A N Y U G A T REJTÉLYES A N G O L S Z A K É R T Ő J E

A N y u g a t 1929 —1930 forduló ján történt újjászervezése során Babits, min t a kritikai rovat felelőse, a húszas években elmaradt világ-irodalmi tájékozódás hiányosságait sürgősen igyekezett bepótolni. A világirodalom hazai ismertetőinek névsorát új nevekkel gyarapította. Az egyik ilyen munkatárs a kortárs angol i rodalom alapos ismerője volt, aki könyvismertetéseiben n e m titkolta, h o g y egyes szerzőket személy szerint is ismer. Rost i Magdolna volt a cikkek aláírása. Ki -létéről senki sem tudott.

A Babits-levelezés vallatása során kiderült, h o g y nem azonos, ahogy sokáig gyanították, az akkoriban ismert színésznővel, Szomo-ry Dezső barátnőjével, hanem álnév, éspedig Babits elsiratott tanít-ványának közeli hozzátartozója: Békássy Ferenc édesanyja, Békássy Istvánné, aki leveleit Babitsékhoz vagy lánykori nevén: Bezerédy Emmaként , vagy a kettős Békássy-Bezerédy névvel írta alá.

Békássy Ferenc édesanyjától számos Babitshoz és Török Sophie-hoz intézett levél maradt ránk. 1 Békássy Ferenc, akitől Babits mint költőtől éppúgy, mint kritikustól, sokat várt, az első világháború ki-törése után sietett haza tanulmányai színhelyéről, Angliából, hogy katonai szolgálatának eleget tegyen. Azonnal bevonultat ták Pápára. Békássy Elemérné, akinek progresszív irodalmat és művészetet pár-toló kúriájába, a Bicske melletti Óbarokra Szabó Erv in és Madzsar József családja is le-lejárt,2 jó barátnője volt Schwimmer Rózának, részt vett a feminista mozgalomban, 1915. február 10-én a követ-kező meghívást intézte Babitshoz:

„Van nekem egy kedves öcsém, Békássy Feri cambridgei tanuló, aki most indul a harctérre. A háború előtt egyik legjobb angol revue, a Poetry and Drama közölte cik-két a legújabb ko r magyar költészetéről.* (A cikk a gyors hazatérés miatt a cambridgei holmik között maradt .) Ebben a cikkben volt néhány szép Babits és Ady fordítás is. Természetesen a f iúnak régi vágya, h o g y megismerhesse. Vasárnap, 14-én 5 órai teára Nagy Sándorék, Krieschék, Madzsarék s néhány kiegészítő és összekötő kedves embe-rünk lesz nálunk. A legnagyobb részük — úgy tudom — régi ismerőse. Ez adta a merész ideát: hátha megkérném, nagyon szépen megkérném, hogy eljöjjön. Várjuk, kérjük, óhajtjuk ebbe az egyszerű meleg körbe."*

Ezt megelőzően Békássy Ferenc maga már a következő levéllel fordult Babitshoz. (Ez egyetlen levele hozzá.)

1 6 4 drb. OSzK Bh. Fond Ш/255, 256, 257 ' DUCZYNSKA ILONA: Mesterünk - Szabó Erpin. Szabó Ervin 1877—1918. Bp. 1968.

2 9 7 - 2 9 8 . ' HASOLD MONRO 1914. július 2-án levelet írt BÉKÁSSY FERENChez cikke ügyében. ' O S z K Bh. Fond Ш/254.

A Homályból 9 4 3

Igen tisztelt Uram! King's College, Cambridge X914. január

Ezt a pár verset hívatlanul küldöm; de talán nem veszi rossz néven, ha arra kérem mondja meg róluk a véleményét. Húsz éves vagyok, és húsz éves koromban, hogy tud-hatnám mi az, amit írnom vagy tennem kell? Magamban nem kételkedem; de verseim-ben sokszor, vagy mindig; annyira elfödi valódi lényegüket a köréjük font sok kép-zelésem. Azt mondják, fiatal korában minden ember ír verseket; nem-e illem én is azok közé, akiknek versben mondani-valójuk tulajdonképpen nincs; vagy pedig igazán élet-bevágó dolog, hogy verseket írok? Talán hiábavaló és oktalan ez a kérdés, de nem tehe-tek róla.

El merem küldeni ezeket a verseket, s abban, amit gondol felölük, mint jó tanácsban bízni fogok, mert a maga verseit annyira szeretem, oly sokra becsülöm, s annyira örü-lök mikor látom hogyan lesz bennük abból amit a múlt halmozott össze, valami egé-szen úi. S azt hiszem kell, hogy kellemes legyen az a tudat, hogy valaki, ha csak én va-gyok is, értem és szeretem a maga munkásságát és becsülöm annak gyümölcsét. Kell, hogy minden különbség dacára legyen küztünk valami rokonság. Ezért is, nemcsak a bírálat maitt, küldöm magának verseimet. Lehet, hogy nincs igazam, s végre — ártani ez a levél akkor sem árt: csak tudni szeretném —

Félig külföldön nevelkedtem, de csak annyira, hogy érzem, milyen igazán idegen vagyok itt (ahol igen szeretek lenni).

Csak attól félek, nem egészen azt fogja a versekről írni, amit g o n d o l . . . de talán eléggé szereti a költészetet arra, hogy tisztára irodalmi ítéletet mondjon. Ez az egész talán csak gyerekes törekvésem és vágyam eredménye.

Ha akarjuk, megjöhet ideje annak is, hogy találkozunk! — Kellett, hogy ezt a levelet írjam, ennyi kételkedés és bennső szükség mellett különben csak kiadhattam volna eze-ket a verseket; s ezt nyilvánvaló okokból nem akartam.

Tisztelettel Békássy Ferenc

Ez lett volna az egyetlen alkalom, hogy Babits találkozhassék első kiváló művész-tanítványával, akit személyesen sosem ismert meg . Békássy Ferenc 1914 júliusában, mint katonaköteles, hazajöt t Angliából. A 7-es pápai honvéd huszárokhoz vonult be kiképzésre. Nyi lván innen ugorhatot t fö l Pestre, hogy Babitscsal megismerked-hessék, aki azonban nem ment el a népes társaságba. 1915 .június kö -zepén marhavagonban kivitték a galíciai f rontra , itt a harmadik nap Dobronócnál , Csernovic mellett elesett, 1915. június 25-én. Babits fá jdalomtól és elkeseredettségtől ja jongó nagy tanulmányban siratta el a 22 éves korában értelmetlenül elvesztett nagy tehetséget.6 Édes-anyja magyar nyelvű kéziratos hagyatékát h á r o m kötetben adta ki.7

Ezeket a köteteket a korabeli sajtó nagy ujjongással és részvéttel fo -

• Fond III/258. " BABITS MIHÁLY: Békássy Ferenc huszárönkéntes elesett az északi harctéren. Irodalmi

problémák. 2. kiad. Bp. 1922. 276 — 280. ' BÉKÁSSY FERENC halála után megjelent müvei: Elmerült sziget. 1915. — Fantáziák

is gondolatok. 1916. — írókról és irodalomról. 1918. — Adriatica and Other Poems. London isej.


gadta. N e m kisebb írók méltatták és ismertették, min t Kosztolányi Dezső, Schöpflin Aladár és Tóth Árpád . 8

Babits tanulmánya után Békássy Ferenc édesanyja állandó sze-mélyes kapcsolatba lépett vele, levelezésük Babits haláláig tartott. Állandóan hívogatta Babitsékat Vas megyei kastélyukba. Egyik lá-nya, Görgey Józsefné ezt írja: „Zsennyén nem emlékszem, hogy Babits lett volna — de mikor Pesten laktunk, édesanyám sokszor nálunk töltött egy pár téli hónapot és olyankor emlékszem Babitsék egy-két látogatására is."

Békássy Istvánné Bezerédy E m m a 1865 márciusában született és 1944. november 10-én halt meg. ő s e i között mindkét ágról iroda-lomtörténeti személyiségek szerepelnek. Egyik dédapja Kis János, Berzsenyi és Kazinczy barátja, egyik dédanyja pedig Szegedi Amália, Kisfaludy Sándorné Szegedi R ó z a nővére.

„Édesanyja korán meghalt, úgyhogy főleg édesapja, ki nagyon olvasott ember volt, nagy könyvtára is volt, nevelte öt saját elgondolása szerint; persze német és francia nevelőnője volt, akkoriban minden lánynak kellett e két nyelvet tudni, de különben szabadon engedte őt a könyvtárba már nagyobb ifjú korában, olvasott, amit akart — ami akkoriban bizony nem volt szokás fiatal lányoknál 1 — Angolul is így tanult meg, könyvből, kiejtése sohasem volt igazi angolos. Nem volt külföldön (ti. 1922-ig), de sokat olvasott minden nyelven, mikor aztán némi olvasmányok eredményeképpen minket Angliába küldött intézetbe, persze az angol kapcsolatok is jobban kifejlődtek" — írja róla Görgey Józsefné."

Ugyancsak ő mondja el részletesen a bedalesi iskolába való kerü-lésüket :

„Ami Bedales-t illeti, én is ott nevelkedtem; úgy volt a dolog, hogy édesanyám, aki nagyon művelt volt és sokat olvasott, véletlenül olvasott valahol egy essay-t (azt hiszem) egy francia írótól, aminek ez volt a címe : „A quoi tient la supériorité des Anglo-sa-xons" — és főleg az angol iskolákról szólt. Így mindnyájunkat Bedales-ba küldött — mivel akkor az volt az egyetlen koedukációs iskola. Én voltam a legidősebb, úgyhogy mire Feri Cambridge-be került, én már nagyjából itthon voltam és nem ismertem cambridgei kortársait. Tudom, hogy jóban volt Lytton Strachey-vel és főleg Maynard Keynes-szel; rémlik nekem, hogy volt kapcsolata Rupert Brooke fiatal költővel, aki szintén a háború áldozata lett."

Bedales az első koedukációs iskola, Petersfield mellett , Hampshi-re-ben, Dél-Angliában. 1902-ben alapította egy kvéker pedagógus, John H. Bedley. Háromszáz hektáron terült el, tóval, erdővel, f a rm-

• KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Fantáziák és gondolatok. Nyugat 1917. Г. 506-507. - Üjra: KOSZTOLÁNYI: írók, festők, tudósok. Tanulmányok magyar kortársakról. Szerk. RÉZ PÁL. Bp. 1958. II. к. 52 — 54. — SCHÖPFLIN ALADÁR: Békás<y Ferenc. Egy a háborúban elesett fiatal költő emlékezete. Vasárnapi Üjság. 1917. 4. sz. 66. — Uő. : Huszadik Század 1917. II. 145 — 147. - TÓTH ÁRPÁD: Elmerült sziget. Nyugat 1916. I. 3 7 6 -377. 1. - Üjra: TÓTH ÁRPÁD: Tanulmányok és kritikák. Debrecen. — TÓTH ÁRPÁD: Prózai müvek. Összes művei. 3. k. Szerk. KARDOS LÁSZLÓ. Bp. 1969. - Uő. NAGY ZoLTÁNhoz 1918. nov. 28. ö . M. 4- b. 26 — 27.

•Levelei hozzám 1970. május 10. és 1971. május 20.

A Homályból 9 4 5

mal. A mindkét nemű ifjúságot az elméleti oktatáson kívül gyakor-lati, gazdasági és művészeti nevelésben is részesítették. Az öntevé-kenységet fejlesztő iskolának saját lapja volt, a Bedales Chronicle. Az utóbbi években híressé vált az iskola nyári szünetében rendezett nemzetközi diákművész fesztiváljairól. Ez a C. I. S. Festival az ang-liai, amerikai, francia, holland, német , olasz és svájci úgynevezett nemzetközi szellemű iskolák hálózatának évi rendezvénye.

Békássyék fogadot t leánya, Duczynska Ilona szerint a Békássy gyerekek a rövidebb szünidőket a bedalesi iskola közelében élő Ja-rincov családnál töltötték. „Jarincovék a cári Oroszországból emig-rált progresszív család voltak. Könyve t is írt, úgy emlékszem, hogy Jarincovné: „Russia , the count ry of extremes" — Zsennyén meg-vol t : Az orosz forradalmi mozgalmakról való ismereteim első kú t -forrása!"1 0 Békássy Ferenc 1905-től 1911-ig tanult Bedales-ben. N e -ves haladó angol családok gyermekein kívül francia, orosz, lengyel és spanyol taní tványok is jártak ide. A Békássyak évfolyamtársai voltak a MacDona ld- és a Zilliacus-gyerekek. Ferenc történelmi ta-nulmányait 1911 októbertől 1914 augusztusig folytatta a cambridgei egyetemen. Az i rodalom és tör ténelem iránt egyaránt érdeklődő fia-tal magyar hamarosan bekerült a cambridgei egyetem legkiválóbb diákjainak exkluzív társaságába, a híres Cambridge Apostles zárt körébe. Ennek híresebb tagjai vo l t ak : Tennyson, Kinglake, Fitzge-rald, Thackeray, Kemble, Oscar Browning stb. Békássy akkori év-folyamtársaiból nő t t ki a második világháború utáni angol író, m ű -vész és tudósvilág vezető csoportja, a Bloomsbury Group. Békássy legjobb barátja J o h n Maynard Keynes volt (1883 — 1946), az első világháború után a legnagyobb angol közgazdasági gondolkodó, a második világháborúban pedig az angol-amerikai gazdasági csúcs-szerv vezetője és a Világbank megalapítója. Keynes Brunswick Square-i londoni lakására kedd esténként fényes társaság gyűlt össze, ahol a meghívot tak saját műveikből olvastak föl. Ehhez a társaság-hoz tartozott Keynes testvére Geoff rey , az ő felesége, Margaret Dar-win festőművész, Lowes Dickinson történész, E. M. Forster regény-író, Duncan Grant festőművész, R o g e r Fry az ezermester író-művész, Harold Monro , az antológia-szerkesztő, Ford Madox Ford az English Revue szerkesztője, Bertrand Russell , a filozófus, Lyt ton Strachey, az életrajzírás megújí tója , R u p e r t Brooke, a hősi halott költő, David Garnett regényíró, Virginia és Leonard Woolf stb.

Békássy Ferenc a társaság kedvence és büszkesége volt, akitől, mint angol í ró tól is sokat vártak. Egyik alkalommal Madáchról tartott előadást, lehet, hogy a jelenlevő Virginia W o o l f itt határozta el, hogy Az ember tragédiáját ki fog ja adni angolul. Befolyása ebben a

'"Levele hozzám 1972. dec. 2.

9 3 б A Homályból

szellemi elit csoportban olyan nagy volt, h o g y amikor Ber t rand Russell egy fölfedezettjét, a matematikai logika nagy reménységét, Ludwig Wittgensteint be akarta választatni, Békássy szavazatán dől t el fölvétele. Keynes annyira összebarátkozott Békássyval, hogy eljött Magyarországra is hozzájuk látogatóba. Sőt, a pénzszűkében szen-vedő magyar diáknak 1914 nyarán ő adott kölcsön, hogy megvehesse hazáig a vasúti jegyet. Akkor még arról volt szó, hogy Békássy Fe-renc a Times közép-európai szerkesztője lesz.1 1

Békássy Ferenc bátyja, János nem követte öccse példáját és Angl iá-ban maradt 1914 augusztusában. Egyik iskolatársa, a W e d g w o o d család egyik sarja meghívta magához bi r tokukra . Itt később az angol hatóságok internálták, ami persze csak annyit jelentett, hogy a baráti b i r tokot n e m hagyhatta el a háború tartalma alatt. John Békássy be is nősült a családba és 1920 körül angol feleségével hazajött zsennyei bir tokukra, ahol azonban nem a történelmi m ú l t ú kastélyba kö l töz-tek be, hanem mint tolsztojánusok, a park egyik szerény házában él-degéltek. Egyévi i t t- tartózkodás után azonban visszaköltöztek C a m -br idge melletti bir tokukra.

Békássy István és Bezerédy E m m a T u d o r stílű családi kastélya a Vas megyei Zsennyében áll, két és fél évtizede művésztelep. A zsennyei udvarház a 16. század végén került a Bezerédy-család kezére. Bezerédy Elek, Békássy Ferenc anyai nagyapja, Széchenyi barátja, a 19. század derekén annyira kedvelt angol stílusban építtette át a kastélyt. Deák Ferenc többször megfordul t benne. Huszonkéthold-nyi arborétumának százados fa-csodái az országos botanikai r i tka-ságok közé tartoznak.1 2

Békássy Istvánné az idők fordulását látva 1919. április 2-án ünne -pélyes hangú, ma már történelmi d o k u m e n t u m n a k számító levelet intézett Babitshoz, vidéki magányában félreértve a Vörösmarty Aka-démia súlyát, de látva Babits egyre növekvő közéleti szerepét. Azt hitte, rajta keresztül teheti meg, amihez fogha tó t akkoriban magya r arisztokrata vagy dzsentri nemigen cselekedett, hogy kastélyát a ha-talmas ősparkkal írói és művészi alkotóház céljaira ajánlja fö l :

11 GÁL ISTVÁN: Békássy Ferenc és cambridgei emléktáblája. Filológiai Közlöny 1964. 4 1 7 - 4 1 9 . — GÁL ISTVÁN: A Hungarian at Kings'. The N e w Hungarian Quarterly 10. 1969. N r . 41. 188 — 191. — H . F. HARBOD: The life of John Maynard Keynes. London 1951. 160 —161. — M . HOLROYD: Lytton Strachey. A critical biography. Vol. II. T h e years of achievement, 1910—1932. London 15)69. 675. — D . GARNETT: The Golden Echo. The first part of an autobiography b y . . . London 1953. 270. - CHR. HASSELL: Rupert Brooke. London Г964. 293. — The letters of Rupert Brooke. Chosen and edited by G. KEYNES. London 1968. 325 — The autobiography of Bertrand Russell. 1914 -1944 . Vol. II. London 1968. 95, 188 — 189, 195, 225. — GÁL ISTVÁN: Virginia Woolf Madich-kiadása. Nagyvilág 1973. 7. 1069—1073.

"KÁROLYI ANTAL: A zsennyei Sennyey udvarház. Vasi Szemle 1971. 443—446.

A Homályból 9 4 7

„Kedves Babits, Egy tervről írok Magának ma, amely tervhez a Vörösmarty Akadémiának is kell,

hogy valahogy köze legyen. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy a terv régi keletű; bár a mai alakulások teszik

talán égetőn aktuálissá, én már több év óta foglalkoztam vele. . . . igen, mert ha az ember egy helyet szeret, ezt a hozzá fűződő emlékek és asszo-

ciációk miatt teszi, de ha ezek révén igazán megszerette, akkor önmagáért szereti, s akkor már nem azt fogom kívánni, hogy ne zavartassék az én viszonyom hozzá, az én emlékeim, hanem azt, hogy mások is szeressék, hogy új asszociációk fűződjenek hoz-zá, új tradíciói keletkezzenek, s azok is szépek legyenek s a hely jellemének megfelelők, így vagyok Sennyével.

Ha egy ily helyet örökségképpen gyermekeinkre hagyunk, akkor a hely iránti sze-retetet biztosítottuk, egy generációra, mer t minden ember szereti gyermekkora ottho-nát. Az asszociációk karakterét, csak ha az örökös jelleme garancia erre. De az örökösö-dés az új világban úgyis megszűnik.

Most tehát a terv. A kis sennyei kastély a Rába-berek és a Sorok rétek közt fekvő parkban áll, mellette

sok és nagy gazdasági épület. Ezen épületek nagy része most is használatlan, mert a szántóföldek, melyek észak felé több község határa közé nyúlnak el, már évek óta par-cellákban vannak bérbe adva ezen községek lakóinak, s a földek kisajátítása esetén is csak azokhoz oszthatók be. Ez a nagy gazdasági udvar, kastély, park, rétek és berkekkel együtt egy különálló egészet képeznek, egy zöld szigetet a szántóföldsíkságban, szép, kissé vadon, elhanyagolt oázist.

Itt tehát szeretnék létesíteni először egy üdülő-pihenő telepet szellemi munkások számára, evvel kapcsolatban egy könyvtárt, melynek elég értékes alapjai megvannak. Ezeket szeretném valahogy, legalább részben a Vörösmarty-Akadémia aegise alá helyez-ni. Végül egy Nature-Parkot, melynek természetkutatók örülhetnének.

Ezen terv mögött van egy más idea is, összeköttetéseink az angol intellektuális világ-gal, különösen annak fiatalságával Jani révén megint szorosabbak lesznek; ha egyszer lesz a külfölddel rendes érintkezés, Jani kint fog élni, de úgy tervezik, hogy az év egy részét mindig itt töltik s mindig hoznak magukkal angol szellemi munkásokat is pihen-ni, stb. Ez egy egész természetes, könnyű érintkezést hozhatna létre a két kultúra közt.

Emögött van még egy idea — ami Feri missiója volt, s ő tudott volna megvalósíta-ni — de erről csak akkor lehet beszélni, ha már mind a többi megvalósult.

(Azonkívül lehetne itt kölcsönkönyvtár a nép számára, és helyiségek, ahol a környező községek számára lehetnének előadások, felolvasások stb. Ezt a környék tanítóival stb. együtt próbálnám létrehozni. Sennye 5 községből gyalog könnyen elérhető, köztük R u m nagyközség, hol sok az ún. intelligencia, ezek számára itt valami oly kulturház-féle volna.)

A jövő hét csütörtökén Pestre jövök pár napra, hogy a tervhez szükséges néhány praktikus dolgot megbeszéljek illetékes helyeken. Kérem, szakítson magának időt s látogasson meg ismét, talán Schöpflinnel, hogy minderről beszélhessünk. Ha megérkez-tem, telefonálni fogok. Pénteken és szombaton mindenesetre ott leszek, ha kell vasárnap is.

S ne mondják, hogy most nincs ideje az ilyen idyllikus terveknek, mert inkább éppen most van szükség rájuk.

Sok szíves üdvözlettel Békássy Bezerédy E."18

Békássy Istvánné a húszas évek elején hosszabb időre angliai lá-togatásra ment ki és ekkor fölkereste a tragikus m ó d o n , fiatalon el-hunyt nagy tehetségű fiának akkor már lassan nemcsak országos, ha -

13 OSZK Bh. Fond Ш/255/Ю.

13 Irodalomtörténet


nem vi lághírűvé váló barátait , elsősorban J o h n Maynard Keynest. Ekkor készítette elő fia angol nyelvű műveinek ,,Adriatica and O t h e r Poems" c í m ű kötetét, melyet Virginia Wool f bibliofi l kiadványként sajátkezűleg nyomot t és adot t ki. Hazajövet Babitsnak olyan é rde-kesen számolt be az akkori angol szellemi élet mozgalmairól és ú j nagy íróiról , hogy Babits a levelek nyomán t e rvbe vette, cikké do l -goztatja fö l vele angol olvasmányait és é lményei t .

Békássy Istvánné Bezerédy Emma, alias R o s t i Magdolna Babits-hoz írt vagy hatvan leveléből idézzük azokat, amelyek angol olvas-mányairól és ezeknek a N y u g a t b a tervezett ismertetéseiről szólnak.14

„Sennye, oct. 15. in 1924. Kedves Babits — és Ilonka, Az esztergomi kedves kártyájukat utánam küldték s megkaptam az északi tenger

partján Aldeburghban, ahol akkor éppen időztem. A felelettel meg akartam várni, hogy Cambridgeben is lettem légyen, ezt a látogatást azonban ki kellett tolnom Angli-ában töltött nyaraim legvégére, mer t mindenki vakáción volt onnan. Cambridgeből már egyenesen haza jöttem, s i t t most nagyon elfoglal Feri angol írásainak átnézése — mindent el akarnak olvasni. Az Adriaticát, néhány más verssel és apophtegmával együtt — amiknek nagy része magyarul megjelent — ki fogják adni. F. L. Lucas, aki Feri tanulótársa volt, most Fellow King's Collegeben, s ismert kritikus—író, most állítja össze a kötetet .

N e m tudom megmondani, mennyire meghatott, hogy milyen meleg és éber emlé-kezésben él Feri ott — szavait idézik, mondásait, vitatkoznak felette, az írásokat, miket magammal hoztam, úgy fogadták mint drága ajándékot — nekem sokat megmagya-ráztak. Maynard Keynesnél voltam egyik napon, másikon Lowes Dickinson hitt meg, sok érdekeset beszéltek. A külső kép: az ódon szép épületek, a csöndes gyönyörű kertek mintegy előkészítenek az évszázadok óta ápolt szellemi légkör hatására, mégis annak ereje, előkelősége is és a világtól való távol állása, azaz jobban mondva: fölénye a világ fölött, megleptek. Kedves Babits, az magának való hely volna. („A világtól való távol állás" azonban Maynard Keynesre nem vonatkozik, de a többire, akikkel megismerked-tem, ez is találó')

N e m fordíthatná le valaki a maga Feriről írt cikkét angolra? Nagyon érdekelné őket, hogy hogyan fogadták itt az írásait. Én meg tudnám tenni, de úgyis annyi dolgom van. Ha valaki olyan fordítaná, aki nem bízik magában, szívesen átnézném. Ferinek a magyar költészetről írt cikkét most küldöm el Lucasnak. Kérem, írjanak magukról is, hogy hogy vannak és mit csinálnak. Sajnálom, hogy így a nyáron nem próbálhattam magukat idebiztatni, de remélem, a télen láthatom. Kedves Ilonka, magában bízom, hogy írni fog.

Sok szíves üdvözlettel B. E . "

„Bezeréd, 1929. febr. 2-án. u. p. Szepetk, Zala megye.

Kedves Babits, Levelét köszönöm, éppen én is akartam írni, egyrészt megmondani , hogy Cambridge-

ből mindenfélét kaptam, s a jövőre is elrendeztük, hogy minden újonnan megjelenő és érdekesebb könyvet meg fogok kapni kölcsön, másrészt directivákat kérni a márc. 15-i cikkhez. Ez most nem olyan sürgős miután arra a Housman s a másik Strachey-cikk megvannak, de mindig jobb minél előbb, mert mindig jobb lesz, amit írok, ha van időm félretenni s átnézni újra. Az „Eminent Victorians"-t is megkaptam, nem volna jó arról s a Queen Victoriáról egyben írni? — a két könyv bizonyos fokig egymáshoz tartozik.

14 O S Z K Bh. Fond Ш/255/17, 27, 29, 30, 32, 33, 34-

A Homályból 9 4 9

A Queen Victoria cikket egyáltalán szeretném kicsit megváltoztatni, ha lehet néhány mondattal — de csak ennyivel — meghosszabbítani, mert a könyv politika-történelmi jelentőségéről mégis kellene szólni valamit. Még meg kell tanulnom az írott és nyomta-tott oldalak közti különbséget, hogy ne kelljen utólagosan kihagyni, de a Queen Vic-toria úgysem hosszú. Ha lehet, úgy kérem küldje vissza a cikket, mert nincs róla leírásom, úgy küldtem, ahogy írtam, s ezért szeretnék rajta változtatni, még van rá idő.

Megkaphatom a fiatal angol háborús költők verseit s a legeslegfiatalabb költői gene-rációét, ez talán érdekes volna. Én magam nagyon szeretnék most írni I. M. Synge né-hány könyvéről — ha ugyan a Nyugatban nem volt még szó róla? — 1909-ben halt m e g fiatalon, hátrahagyott néhány könyve igen nagy tehetségről tanúskodik — de a „Play-boy of the Western Wor ld"- :t bizonyosan ismeri? Szeretnék róla és Mary Webbről írni, utóbbi sokkal kevesebb genievel ír ugyan, de mégis megérdemli a megemlítést, s azért a kettőről együtt, mert ahogy Synge az ir, ő meg a shorpshirei parasztot í r ja meg, s meg lehet látni bennük az egész angol irodalom attitude-jét a primitív ember , az állat és a természet iránt, s hogy ez milyen más, mint a mi irodalmunké, de azt h i -szem, mint minden más európai irodalomé is. Mindezekről szeretném megjegyzéseit hallani.

A Rhythmos-verset megcsináltam, de egyelőre még pihen, s nem tudom, mikor k e -rülhet rá megint a sor. Sok szívességét őszintén köszönve sokszor üdvözli

Békássy E m m a ' "

„Bezeréd, u. p. Szepetk, Zala megye 17. I. 1930.

Kedves Babits, A napokban küldöm az angol könyvekről szóló cikket, de a dolog nem sikerült,,

ahogy terveztem, a cambridgei karácsonyi szünidő igen hosszú, mindenki el volt utaz-va, senki sem küldeti utána leveleit. Janiék sem voltak otthon, csak most kezdenek ha -zaszállingózni, s a könyveket, adatokat stb. amit kértem, csak ezentúl fogom megkap-hatni. tgy hosszú várás után most sietve írtam arról, ami éppen megvolt: Virginia Woolfról, Stracheyről (de annak harmadik, illetőleg legelső könyvéről, az Eminent Victorians-ról nem írhatok, egyszer olvastam régen, ezt nagy szépséghibának tar tom,, s talán jobb volna a Queen Victoriát is kihagyni s csak egy könyvéről írni többet?), azután Housmanról és Garnett két könyvéről. Még egy igen szép kis könyvről í r tam,. The Bridge of San Louis Rey, Thornton Wilderről, de úgy sejtem, hogy Thornton Wilder a szerzője, amerikai — vagy ez nem baj? így kevesebb lesz a cikk, sajnálom, nem tehetek róla. Vagy ezekről legyen mind a 8 hasáb? Azt is lehetne, Stracheyről igazán le-hetne hosszabban írni. Pelét kihagyom így. 20-án küldöm, esetleg kétféleképpen. H a van valami közölni valójuk, kéreai Ilonkát, fenti címre küldje, egyelőre itt vagyok. Ezer üdvözlet

B. E . "

„Sennye, ápr. 19-én, 1930.. Kedves Babits, Nagyon sajnáltam, hogy Pesten akkor mégsem láthattam magukat többé, és szé-

gyenlem, hogy ilyen soká nem küldtem a verset. Egy strófával mégis hosszabb lett, de azt lehetetlen kihagyni. Kérem, írja meg mikorra kell a Strachey cikk — most a Maurois. Byronja jó bírálata után okvetlenül meg kell azt írnom, van róla valami mondaniva-lóm. írjak Rupert Brooke-ról is, itt vannak a versei? De azokról írhatnék külön, őt és Ferit némely dologban összehasonlítva, az annyira különböző módon ugyanazon h e l y -ről kiindult sors s egyformán végződött sorsú fiúk közti nagy különbségről — ez per-sze a bírálat kereteibe nem volna való.

Mindkettejük szép versét sokszor olvasom. Ilonkáéra szeretnék felelni. Viszontlá-tásig sokszor üdvözli mindkettőjüket

Békássy E m m a "

1 2 *


„Sennye, 1930. május 17-én. Kedves Babits, Valahogyan azt képzeltem, hogy az angol könyvekről csak a jún. I-i számban lesz

szó, azért nem küldtem a cikkeimet. Hiszen baj nem volt, csak azért írom meg, nehogy mást gondoljon. Most legalább m é g egyszer átnézem s azután elküldöm. Mikor fog megjelenni a Rhythmos?

Hogy mindig annyi bosszúság környékezi - s hogy ez a „nagyság átka", hogy már Goethe megmondta a darazsakról stb. stb. az ilyenkor nem vigasztalás. Néha szeretnék én is „in the thick of the tray"15 lenni — de nekem most már i t t kell maradnom, ahol ritka a levegő, s minden szál összefut.

Rupert Brookeről azonban nem írok, talán valaki más. Ü j r a s több figyelemmel olvasva verseit rájöttem, hogy nem szeretem őket. Valahogyan nem őszinték, vagy talán a versek igen s ő nem volt az. Ellenben Eliot új könyvéről (6 vers) küldök egy kis cikket, talán jó lesz.

Sokszor üdvözli Békássy E m m a "

„Sennye, jún. 21-én, 1930. Kedves Babits, Ne nevessen ki utólagos javítgatásaimért, de most jutott eszembe, a Strachey cikk-

ben az első rész végén, mielőtt a Queen Victoriáról szóló bekezdéshez ér, „igazán nagy-gyá csak akkor, ha ezt a túltengő (v. szertelen?) erőt egészen önzetlenül szolgálja" az utolsó szó: „szolgálja" helyett: „önzetlenül használja", az előbbi psychológiailag téve-dés, s ha el lehet kerülni, jobb volna így.

Miután az amerikai irodalmat külön veszik (— ami Angliában „nem gilt"), mikorra küldjem a T . S. Eliot cikket? Remélem, jól vannak, s leveleimet megkapják.

Sok szíves üdvözletet küld Békássy E m m a "

„Sennye, 1930. nov. 19-én Kedves Babits, Igazán nagyon restellem, hogy olyan soká nem küldtem semmit, szokás szerint sok

minden oka volt, amibe constitucionális lustaságom belekapaszkodhatott. Remélem, hogy most pótolhatom, az „okok" legtöbbje megszűnt. Holnap v. holnapután küldöm amit Eliot kis könyvéről írtam, nem tudom majd használhatja-e, azután több egész új dolgot kaptam Cambridgeből — avval is meg volt szakítva az összeköttetésem egy ideig — és ma jd ezekről írok: illetőleg már írtam, csak át kell még nézni. Sassoon „Memoirs of an Infantry Officer," Priestley „Angel Pavement", Joyce „Anna Livia Plurabelle" (leendő munkájának egy előre kiadott töredéke). Most minél előbb fogom ezeket küldeni. Nagyon jó egy kötet Keats költészetéről, de már a kritika kritikájára nem vállalkozom. Még G. Moore új darabját kapom, meg még néhányat. Lehetne Blake egyik művérő l írni — vagy nem érdekel az itt senkit?

Remélem jól vannak? s még egy kicsit emlékeznek rám. Ilonkával (és Ildikóval) együtt számtalanszor üdvözli

Békássy Emma*'

Ezek a levelei is mutat ják szenvedélyes tájékozódását a korabeli angol i roda lomban , kivételesen éles pillantását az ú j tehetségek fö l -ismerésére és az akkori új esszéíró nemzedékhez mé l tó ábrázoló és m e g -elevenítő készségét egy-egy ú j angol íróról vagy ú j angol könyvről .

"Magyaru l : „A dolgok sűrűjében, az események közepében."

A Homályból 951

A harmincas évek elején a N y u g a t érzékelhetően fölfrissült kül-földi könyvrovatai szerzőinek sorában az angol szellemi élet akkor Pesten élő bennszülöttje, Vernon D u c k w o r t h Barker írásai mellett „ R o s t i Magdolna" író-fölfedezései és könyvméltatásai a legbenn-fentesebbek. Ha Babitshoz intézett leveleit is ide számítjuk, megálla-pí tható, hogy n e m egy nagy szerzőt vagy nagy műve t a magyar könyvkiadás és színház csak évek vagy évtizedek múlva fordít tatott le és fedezett föl. (Például Virginia W o o l f vagy A nyugat i világ baj-nokát . ) Babits levelei Békássynéhoz, akárcsak nagy angol kortársai-nak fiához intézett levelei a második világháború során a zsennyei kastélyban hamvadtak el. Békássyné levelei16 és a Nyuga tban megjelent írásai azonban nemcsak Babitsnak vol tak nagy hasznára (némely szerzőre, például Housmanra, Stracheyre, Woolf ra ő hívta fel a fi-gyelmet) , hanem a legújabb angol i rodalmi áramlatok iránt érdek-lődő magyar olvasónak is.

*

„Ros t i Magdo lna" angol könyvismertetései a Nyuga tban

T . S. ELIOT: Ash. Wednesday. 1931.1. 127 — 128. A . E . HOUSMAN 1 9 3 0 . 1 . 558 — 559. A . E . HOUSMAN: The name and nature of poetry. 1934. I. 402—404. Lytton Strachey a Viktóriakorról. Aminent Victorians. 1930. П. 221—223. VIRGINIA WOOLF: Orlando. 1930. I. 239. LYTTON STRACHEY: Elisabeth and Essex. 1930. I. 239—240. ] . B . PRIESTLEY: Angel pavement. 1931. II. 185 — 186. MARY WEBB. 1931. I. 6 2 7 - 6 2 8 . VIRGINIA WOOLF: The Waves. 1932. П. 2 2 7 - 2 2 9 . Két angol írónő : Naomi Mitchison és Victoria Sacqueville-West. 1932. I. 588 — 590. Keynes mint életrajzíró. J. M . KEYNES: Essay in Biography. 1934. I. 116 —118.

GÁL ISTVÁN

u Vö. GÁL ISTVÁN: Békássy Ferenc a magyar és az angol irodalomban. Életünk 1976, 3, 2 4 1 - 2 5 3 ,