IIcheminfo/polanyi/02_12/11-evolucio.pdfII. Polányi Mihály filozófiai álláspontját legfontosabb formális ismérvei — úgymint antiracionalizmusa és tradicionalizmusa —

II

Polanyiana 2002/1-2. 87

Polányi Mihály és a társadalmi evolúcióelmélete

ORTHMAYR IMRE

ELTE BTK Filozófiai IntézetBudapest

[email protected]

ABSTRACT

The evolutionary account represents a challenge to theories of design in social aswell as in biological theory. This account underrates the role of purposive creationand rational planning in its explanations of the emergence of social institutions andsocial development, preferring to account of them as the complex and orderlyeffects of dispersed efforts by individuals, trial and error adaptation, spontaneouscoordination, piecemeal improvement and selective elimination. Although MichaelPolanyi has not developed a theory of social evolution, his contrastive analysis ofdynamic (spontaneous) and planned orders fits well an evolutionary account,providing a rich set of conceptual and theoretical instruments for its furtherelaboration.

I.

A 18-19. századi európai történelemfilozófiában uralkodó haladáselméletszerint az emberi történelem teleologikus folyamat, célja az emberi állapothosszú távú javulása — jóléti, politikai és erkölcsi tekintetben egyaránt. Afolyamat szükségszerûen megy végbe, egymást követõ szakaszokon haladkeresztül, melyek sorrendje elõre meghatározott. A világtörténelemnek ez abemutatása „egy makroszubjektum egyirányú, szükségszerû, töretlen ésfelfelé ívelõ fejlõdését rögzíti” (Habermas 1982, 68. o.). Három értelemben isracionalista: egyrészt a haladás célját az emberi ész immanensteleológiájából vezeti le, másrészt hordozójának az emberi tudásgyarapodását tekinti, harmadrészt irányát és jövõbeli alakulását az emberiész által elõre felismerhetõnek tartja.

A darwini evolúcióelmélet a látszólag tervszerû folyamatok másfajtamagyarázatát kínálta, amikor az élõvilág nagy léptékû, rendezett fejlõdésétvéletlenszerû, kis léptékû változásokra vezette vissza. A kétfélefejlõdésmodell eltérései a következõk:


©P

ola

ny

ian

a2002/1

-2:89-1

15

1. A haladáselmélet a fejlõdési folyamatnak meghatározott célt vagyirányt tulajdonít. Az evolúcióelmélet az általa vizsgált fejlõdésifolyamatnak nem tulajdonít határozott irányt, bár bizonyos általánosoptimalizáló irányultságot felismer benne.

2. A haladáselméletben a fejlõdésnek elõre meghatározott rendje van,egymást követõ stádiumok inherensen rögzített során megykeresztül. Az evolúcióelméletben az egymást követõ állapotok nemelõre meghatározottak, hanem exogén okokra vezethetõk vissza, s afolyamat nem tagolódik jól elkülöníthetõ szakaszokra.

3. Az általa bemutatott nagyléptékû folyamatot a haladáselméletszükségszerûnek tekinti, az evolúcióelmélet nem (másként isalakulhatott volna, noha nem teljesen véletlenszerû).

4. A haladáselmélet makroszinten azonosítja és magyarázza a fejlõdést.A darwinizmus viszont mikro-redukcionista: a populációk szintjénjelentkezõ különbségeket az egyedek közti különbségekre, eltérõszaporodási és fennmaradási teljesítményükre vezeti vissza.

Az elmélettörténet furcsa fejleménye, hogy a szociológusok SpencertõlParsonson át Habermasig gyakran arra használták az evolúcielméletet,amire a darwinizmus nem kínál mintát: hogy a makrostrukturális állapotokegymásra következésével írják le és magyarázzák a társadalmi fejlõdést. Azeurópai társadalomelméleti gondolkodásnak van azonban olyan vonulatais, amely a darwinihoz hasonló fejlõdésképpel dolgozik. Kezdete a skótfelvilágosodásra vezethetõ vissza, és Malthus közvetítésével a darwinievolúcióelméletre is hatott. Friedrich von Hayek értékelte nagyra ezt ahagyományt, amelynek antiracionalista, empirista, tradicionalista ésgradualista felfogását szembeállította a kontinentális társadalomelméletracionalizmusával és konstruktivizmusával. Az elsõsorban Mandeville,Hume, Ferguson, Adam Smith és Burke nevével fémjelzett brit tradíciórólHayek ezt írta: „Ezekbõl az elképzelésekbõl fokozatosan kialakult egytársadalomelmélet, amely bemutatta, hogyan alakulhatnak ki az emberekközötti viszonyokban összetett, rendezett és egy pontosan meghatározottértelemben célszerû intézmények, amelyek keveset köszönhetnek atervezésnek, amelyeket nem kitaláltunk, hanem sok ember különállócselekedeteibõl fakadnak, akik nem tudták, mit tesznek. Annak bemutatása,hogy az individuális emberi szellemnél nagyobb valami jöhet létre azemberek tapogatózó erõfeszítéseibõl, bizonyos szempontból még nagyobbkihívást jelentett minden tervezés-elmélettel szemben, mint a biológiaievolúció késõbbi elmélete. Elõször bizonyították be azt, hogy ha egynyilvánvaló rend nem a tervezõ emberi értelem terméke, akkor nem kell egymagasabb, természetfölötti értelemnek tulajdonítani, mert van egyharmadik lehetõség is: az, hogy a rend kialakulása adaptív evolúcióeredménye.” (Hayek 1960, 58-59. o.)

90 Polanyiana 2002/1-2.

Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

II.

Polányi Mihály filozófiai álláspontját legfontosabb formális ismérvei —úgymint antiracionalizmusa és tradicionalizmusa — az evolúcióelmélettelrokonítják. Mérvadónak tartotta Edmund Burke megközelítését, akibenHayek a társadalmi evolúció kiemelkedõ teoretikusát látta. MindazonáltalPolányi szerteágazó elméleti tevékenységének nem képezik explicit részét atársadalmi evolúcióelmélet problémái. Amikor mégis összekapcsolja azélõvilág evolúcióját és a társadalom fejlõdését, akkor ezt nem azevolúcióelmélet szellemében teszi. Ezt írja: „Az evolúció emelkedõstádiumai egyre értelmesebb organizmusokat hoznak létre, melyek egyrekomplexebb megértési aktusokra képesek. Az utóbbi néhány ezer évben azemberek hatalmasan fokozták a megértés körét azzal, hogy hallgatólagosképességeinket felvértezték a nyelv és az írás kulturális eszközrend-szereivel. Ebben a kulturális miliõben elmerülve most már a potenciálisgondolkodás sokkal tágabb körében cselekszünk.” (Polányi 1997b, 235-236.o.) A szövegkörnyezetbõl egyértelmû, hogy e gondolat nincs összhangban adarwini evolúciós modellel, még a biológia területén sem. Polányi ugyanisaz élõvilág evolúcióját teleologikus folyamatnak tekinti: „Az evolúcióannak érdekében megy végbe, hogy alacsonyabbrendû lényekbõlkialakuljanak a magasabbrendûek, majd végül az ember. Ezt nemfogadhatja el az olyan elmélet, amely az evolúciós változásokat csakvéletlenszerû mutációkból fakadó kiválasztódási elõnyökként hajlandóelgondolni.” (Polányi 1997b, 202. o.) Azt persze a mai biológiai elméletben issokan megkérdõjelezik, hogy a természetes szelekció lenne az evolúciókizárólagos vagy akár döntõ mechanizmusa. Számon tartanak másevolúciós erõket is (sodródás, alapítóhatás, neutrális mutáció, véletlen éskatasztrófa) (Csányi 1999, 197. o.; Wright-Levine-Sober 1992, 50., 59. o.), ésvannak a darwinitól eltérõ evolúciófelfogások is (véletlenszerûen lépegetõevolúció, kvantumevolúció, mozaikevolúció, ugrásszerû evolúció) (Mayr1982). De egyik sem próbálja meg visszacsempészni az emberi értelemkialakulásához vezetõ teleológiát az evolúció folyamatába.

A társadalmi evolúcióelmélettel szembeni közömbössége és a biológiaievolúció- elmélettel szembeni averziója ellenére Polányi munkássága mégisérdekes lehet az evolúciós társadalomelmélet számára. A hallgatólagostudás elméletére jelentõs mértékben támaszkodik is az evolúciósközgazdaságtan (Nelson-Winter 1982). Ugyancsak kézenfekvõkapcsolódási pont a dinamikus vagy spontán rend Polányi-féle elmélete,hiszen, mint Hayek írja, „az evolúció és a rend spontán kialakulása


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

ikerfogalmak” (Hayek 1984b, 177. o.) Írásomban ezt a kapcsolatotigyekszem feltárni.

Polányi Mihály 1941-es tanulmánya „A gondolkodás fejlõdése atársadalomban” (Polányi 1993a) liberális álláspontról bírálja atudományfejlõdés marxista elképzelését, pontosabban annak kortárs britképviselõit. Itt megfogalmazott gondolatainak évtizedeken át újra meg újrahangot adott, terjesztésük és kidolgozásuk munkája vezérfonalává vált. Etanulmányban fontos szerepet kap a dinamikus rend és a tervezett rendmegkülönböztetése. Egy 1967-ben megjelent tanulmánya (“The Growth ofScience in Society”) egyik lábjegyzetében írja: „A kölcsönös társadalmialkalmazkodás elméletét ‘The Growth of Thought in Society’ címûtanulmányomban fejtettem ki (Economica, 8 [1941]), majd a Science, Faith andSociety (1946) és The Logic of Liberty (1951) címû könyveimben, legutóbbpedig The Tacit Dimension címû (1966) mûvemben fejlesztettem tovább.Összefoglalását lásd a „The Republic of Science: Its Political and EconomicTheory” címû esszében (in Knowing and Being [1969]).” (Polányi 1998b, 58. o.Apró módosítással.)

A következõkben én is ezekbõl az írásokból rekonstruálom az elméletet.De mielõtt hozzálátnék, meg kell említenem, hogy e szövegek mindegyikemegjelent magyarul. Polányi mûveinek jelentõs mértékû hazaihozzáférhetõsége mögött a Polányi Mihály Szabadelvû Filozófiai Társaságválasztmányának erõfeszítései állnak. Tagjai tizenhét évvel ezelõtt láttakhozzá, hogy a nulláról indulva itthon is hozzáférhetõvé tegyék PolányiMihály munkásságának nemzetközileg régóta elismert eredményeit.Akkoriban e célkitûzés még kevéssé tûnt realisztikusnak. Gábor Évarendíthetetlen szervezõi és szöveggondozói munkája, a választmányi tagoktetemes szakmai hozzájárulása és a sok kívülrõl jött segítség végül mégiseredményre vezetett. A Társaság alapító tagja, Újlaki Gabriella nem érhettemeg a termés beérését, noha az õ átszellemült elszántsága volt emeglehetõsen reménytelen vállalkozás motorja.

III.

„A gondolkodás fejlõdése a társadalomban” címû tanulmány szerint adolgok vagy az emberek valamely csoportjában kétféleképpen jöhet létrerend: tervezett vagy spontán módon. Az elõbbiben „korlátozzák a dolgokvagy emberek helyben maradási vagy mozgási szabadságát azzal, hogymindennek vagy mindenkinek kijelölnek egy speciális helyet egy elõreelrendezett terv szerint.” (Polányi 1993a, 42. o.) Példája a jól ápolt kert, a jólmûködõ gép, vagy a katonai század mozgása a díszszemlén. „De létezik egymásik, kevésbé szembetûnõ fajtájú rend is, mely az ellenkezõ elven alapul.


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

A korsóban a víz úgy helyezkedik el, hogy tökéletesen kitölti az edényüregeit egyenletes sûrûséggel egészen a vízszintes sík szintjéig, mely a vízszabad felszínét alkotja. Tökéletes elrendezés, olyan, amilyet emberi kéznem tudna létrehozni, ha a gravitáció és a kohézió folyamata, aminekköszönhetõ, nem érvényesülne egy pillanatig. Közlekedõ edényekrendszerévé összekapcsolt bármilyen számú, különféle és bonyolultformájú edényt meg lehet tölteni ugyanilyen tökéletes és egyforma módonegy közös vízszintes síkig — mindössze hagyjuk, hogy a folyadéknyugalomra jusson bennük.

A rendnek ebben a típusában nem alkalmaznak különleges kényszert azegyes részecskékre; külsõ erõk, például az edények ellenállása és agravitációs erõ, válogatás nélkül hatnak. A részecskék ily módon szabadonengedelmeskednek a közöttük ható belsõ erõknek és az így létrejövõ rend azösszes belsõ és külsõ erõ közötti egyensúlyt képviseli.” (Uo.)

A belsõ erõk kölcsönhatása igen nagyszámú dolgot képes nagyongyorsan elrendezni: „Egy pohár forró vízben feloldott féltucat különbözõanyag molekulái hûlés hatására néhány percen belül kicsapódnak,valamennyien saját külön kristályokat építve fel. Az egyes anyagok sokmillió molekulája elválik a többitõl és gondosan felhalmozódik szabályosanelrendezett külön halmokban. Az eredményt — nagyságát tekintve —ahhoz lehetne hasonlítani, mint ha kiválogatnánk, és gondosan külön,szabályos halmokba rendeznénk el annyi különbözõ színûüveggyöngyréteget, amennyi az egész bolygót beborítja. Egy ilyen feladataz egész emberiséget évekig ellátná munkával; mégis hasonló feladatotnéhány másodperc alatt ingyen elvégeznek a részecskék csoportjaibanmûködõ belsõ erõk.

Nyilvánvaló, hogy bármilyen emberi rendezõ tevékenységbeavatkozása, mely megkísérelné átvenni a belsõ erõk feladatát, teljesenhatástalan lenne. [...] Azt a következtetést vonhatjuk le, hogy amikornagyon nagy sokaságot kell gondosan elrendezni, akkor ez csak azegységek spontán, kölcsönös igazodásával érhetõ el; nem pedig azzal, hogya számos egységnek külön kijelölünk helyeket egy elõre elrendezetttervben.” (Polányi 1993a, 42-3. o.)

Nem várható, hogy mindenütt bekövetkezik spontán kölcsönösigazodás. A szükséges belsõ erõk hiányozhatnak, mint például a különbözõszínû üveggolyók esetében, melyek nem képesek spontán elkülönülniegymástól, úgy, mint a különféle molekulák. Az is lehet, hogy az új rendnem kívánatos. Végül, bár a spontán elrendezõdést nem lehet terv szerintielrendezéssel helyettesíteni, az egységek közötti kölcsönhatásoktermészetének szabályozásával vagy módosításával befolyásolni lehet.


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

Bizonyos esetekben a tervezett rend viszont eredményesebb. Kisebb számúegység valószínûleg jobban rendezhetõ el így: ezt az elõnyt mutatják agépezetek és mindenféle mechanikus emberi technika. A rendezés e kétellentétes módjának megvan a maga felhasználási területe, eltérõ mûködésielvük következtében ritkán kell versenyezniük. Általában azonbanbizonyos mértékig keveredve fordulnak elõ úgy, ahogyan az egymástkölcsönösen kizáró elemek kombinálódnak: az egyik betölti azokat ahézagokat, amelyeket a másik meghagyott.

Polányi természettudományi példái közt futólag szerepel az élõvilágevolúciója is, annak illusztrációjaként, hogy a spontán rend nagyonkomplex is lehet: „A fajok egész evolúciójáról általában azt tartják, hogy azélõ anyag belsõ kiegyensúlyozódásának állandó folyamatában keletkezett,változó körülmények között.” (Uo., 43. o.) Hans Reichenbach következõanalógiája jelzi, hogy az evolúció a dinamikus rend paradigmatikus esete.„Ha valaki elõször lát kavicsokat a tengerparton — írja Reichenbach —,könnyen juthat arra az elképzelésre, hogy egy meghatározott terv szerintlettek elrendezve. Közel az óceánhoz, részben a víz alatt fekszenek anagyobb kavicsok, melyeket kicsit távolabb kisebbek követnek, amelyekrehomokrétegek következnek, elõször a durvább szemcséjûek, amelyek aztánátmennek a tengerpart felsõbb részeinek finomabb szemcséjû homokjába.Úgy fest, mintha valaki kitakarította volna a tengerpartot, csinosan nagyságszerint rendezve el a kavicsokat és a homokot. Tudjuk, hogy fölöslegesefféle antropomorf értelmezést feltételeznünk; a víz viszi a kavicsokat, és akönnyebbeket messzebbre viszi a tengerparton, miáltal automatikusanméret szerint rendezi el õket. Igaz, a hullámok egyes hatásai a véletlenszabálytalan mintáját követik és senki sem tudná elõrejelezni azt a helyet,ahol egy bizonyos kavics végül kiköt. Mégis érvényesül valamifélekiválasztódás; amikor egy nagyobb és kisebb kõdarabot szállít ugyanaz ahullám, a kisebbet valamivel tovább viszi. A véletlen a kiválasztássalötvözve rendet teremt — Charles Darwin nagy felfedezése az volt, hogy azélõlények látszólagos teleológiája hasonlóképpen a véletlen és akiválasztódás ötvözésével magyarázható.” (Reichenbach 1958, 196. o.)

IV.

A két elv különbsége az emberi cselekedetek összehangolásában isérvényesül. Az egyéni cselekedetek tervezett vagy tudatos koordinálása atestületi avagy korporatív rend formáját ölti. Egységes terv szabályozza arésztvevõ egyének cselekedeteit. Elõírja, ki mit tegyen, saját belátására nemtámaszkodva. Egyetlen felelõs személy tervezi és szervezi a közöstevékenységet. „Egy tökéletesen összehangolt testület cselekedeteilényegében a csúcson levõ ember cselekedetei, aki az egyetlen a testületben,


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

aki függetlenül cselekszik. Mindenki másnak engedelmeskednie kell éscsak a feletteseik által naponta kiadott változó utasítások korlátain belülcselekedhetnek. Csak a fõnök foglalkozhat a testület tágabbperspektívájával és hosszabb távú problémáival, csak õ fejleszthet kistratégiát vagy politikát és gyakorolhatja a magasabb rendû ítélkezéshatalmát. Az alárendeltekre csak feladatok töredékeit bízzák, melyeket egymásik ember döntései által korlátozott területen kell megoldaniuk.Különbözõ fokú jártasságot mutathatnak, de mivel egy másik embertervének puszta részletéhez vannak kötve, nem fejthetik ki saját kreatívképességeiket.” (Polányi 1993a, 45. o.)

Egy ember nem képes öt-hat alárendeltnél többnek közvetlen utasítástadni, ezért kénytelen hatalmát alárendelt tisztviselõkre, pontosabbanalárendelt tisztviselõk sorára átruházni. Utasításai az egymást követõszinteken a tisztviselõk egyre szélesedõ körén — egy hatalmi piramison —keresztül jutnak el a munkát ténylegesen elvégzõ személyekhez. A szorosanösszehangolt együttmûködésben tehát mindenki munkáját a fentrõl kapottutasítások határozzák meg, de ezek az utasítások hosszú úton jutnak elhozzá. S ugyanezen az úton jut vissza a feletteshez beszámolók formájábanminden olyan információ, amelyek a dolgozók szintjén bekövetkezetteseményekrõl tudósít. „Ennek a módszernek a hatalmas ereje abban áll,hogy sok ember erõfeszítéseit egy közös egésszé kovácsolja össze, ami afõnök és tanácsadói elképzeléseit tükrözi. A szervezet ezeket azelképzeléseket a legapróbb részletekig kidolgozza és végrehajtásukra apiramis alján levõ embereket összehangolja. Mindegyiküknek megvan amaga különös funkciója. A széleskörû munkamegosztás nagyobbhatékonysága folytán a testület egy egészet alkot, messze meghaladva akülön-külön mûködõ résztvevõk összességének hatékonyságát.” (Uo., 45.o.)

A testületi módszernek ugyanakkor súlyos korlátai vannak:1) Csak állandó, vagy lassan változó körülmények között

végrehajtandó, változatlan feladatokat képes hatékonyan ellátni:„semmiféle olyan tevékenység nem tervezhetõ elõremenetrendszerûen, amelyben jelentõs új problémákat kellmegoldani.” (Uo., 44. o.) A gyors alkalmazkodást igénylõ problémákkezelésére túl nehézkes: hosszú utat kell bejárniuk a legalsó szintenjelentkezõ problémákról szóló információknak, amíg eljutnak acsúcsra, mint ahogy a megteendõ válaszlépésre vonatkozóanvisszaérkezõ utasításnak is.

2) Nehézséget okozhat, ha egy testületnek számos, különbözõtermészetû feladatot kell elvégeznie. Ilyenkor hajlamos kisebb


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

mûködési egységekre bomlani, ami komoly gondot okoz, ha akülönálló feladatok elvégzésére közös erõforrást kell felhasználni.

3) Zavar keletkezik, ha a vezetõk különbözõ helyeken nagyon nagyszámú ember és nagyon különbözõ anyagok mozgatásáravállalkoznak vagy kényszerülnek. „Az ilyen kísérletek eredménye —ami háborús idõkben elkerülhetetlen — a nagymérvû rossz igazodás,ami úgy jelentkezik, hogy egy helyen vég nélkül halmoznak felkészleteket, máshol gépezeteket munkások nélkül, és szintemindenhol embereket, akik arra várnak, hogy munkát adjanak nekik.A zavar itt abból ered, hogy a feladat lényegébõl fakadóan többösszehangolást igényel, mint amennyit egy testületi szervezetvégrehajtani vagy ellenõrizni képes. A sokszáz különbözõ szakmaicsoporthoz tartozó ember és a sokezer különbözõ minõségû anyagszétválogatását és az emberek és anyagok különbözõ termelõegységekbe történõ átcsoportosítását nem tudja elvégezni egy olyantípusú szervezet, amelyben minden egyes egyén és minden egyesvagyontárgy egy kis alszekcióhoz van beosztva, melyek csakáthatolhatatlan hosszúságú hivatalos csatornákon keresztülérintkeznek bármely más alszekcióval.” (Uo., 45. o.)

A testületi irányítás hatékonysága Polányi szerint nem javul, hakiegészítik másfajta kapcsolatokkal: például a hierarchikus rend néhánylépcsõjét átugró hivatalos érintkezéssel, vagy az alsó szintek oldal-, illetvekeresztirányú kapcsolatainak engedélyezésével. Ez csak a szervezetihatékonyság csökkenését vagy éppenséggel a felsõ hatalom összeomlását ésaz alsó szintek bénultságát, demoralizálódását eredményezheti. (KésõbbPolányi finomította ezt az állítást: „Korábban mintegy megelõlegeztem azt,hogy a rend két fajtája — a tudatos és a spontán — kölcsönösen kizárjaegymást. Most módosítanom kell ezt az állítást. Egy korporatív intézménylétrejötte nem zár ki minden kölcsönös igazodást tagjai között. A fronton akülönbözõ hadosztályokhoz tartozó szomszédos egységek kölcsönösensegítik egymást anélkül, hogy a parancsnokságtól utasításra várnának.Bármiféle korporatív autoritás sikeres mûködéséhez nélkülözhetetlen,hogy mindenki intelligensen elismerje, amit a másik ember csinál. Az ilyenkölcsönös igazodás azonban nem mehet túl bizonyos határokon.Szabályoznia kell az alárendeltek tevékenységét, de sosem szabadmeghatároznia õket. A felettes csak akkor marad felelõs alárendeltjeitevékenységének koordinálásáért, ha döntéshozó marad tevékenységükmeghatározásában. Ha a hatalmi piramis alján (vagy bármely más szinten)tevékenykedõ személyeknek engednék, hogy tevékenységüket elsõsorbana közvetlen kölcsönkapcsolatok határozzák meg, akkor a fölöttük levõautoritást semmibe vennék. Ebben az értelemben igaz, hogy a kétféle rendkölcsönösen kizárja egymást.” Polányi 1992, 20. o.)


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

Az 1941-es tanulmány szerint tehát a testületi módszer csak behatároltfeladatra specializálódott, korlátozott számú ember tevékenységének azösszehangolásában eredményes. Az emberek ugyanis nem tudnak nagylétszámot bonyolult mintákban elrendezni, s e fogyatékosságot nemellensúlyozhatja, ha hatalmukat alárendeltek során keresztül érvényesítik.Nagyon nagy számú emberi tevékenység hatékony rendje csak a résztvevõkspontán kölcsönös összehangolódása révén jöhet létre. További érvekethoznak fel e tétel mellett a tíz évvel késõbbi The Logic of Liberty-benösszegyûjtött írások.

„A központi irányítás hatóköre” címû tanulmány szerint már kiscsoportoknál kimutatható, hogy a kölcsönös igazodás rendszere sokkalnagyobb számú cselekvés kiigazítására képes, mint a korporatív testület.Polányi ezt a futballcsapat támadásba lendülõ öttagú csatársorának és aviharos tengeren lévõ kis hajó öttagú legénységének cselekvés-koordi-nációját összehasonlítva szemlélteti. Egy perc alatt minden egyesfutballcsatár sokkal több cselekvéskorrekcióra képes a másik négy játékostevékenységéhez igazodva, mint a hajó legénysége a kapitány irányításaalatt. A kapitány korlátozott számú utasítást tud kiadni egy perc alatt.Kevesebbet, mint amennyi önkiigazításra ugyanennyi idõ alatt egyfutballista képes, minthogy az önkiigazítás gyorsabb, mint másokkiigazítása parancsokkal. Minthogy a legénység egyes tagjainakcselekedeteit a parancsoknak már csak egyötöde érinti, az egy személyrejutó kiigazítások száma radikálisan tovább csökken. A személyenként éspercenként végrehajtott igazodások száma tehát sokkal nagyobb azönmagát összehangoló, mint az autoritatív módon irányított csoportban.(Polányi 1992, 20-21. o.)

Milyen esetben eredményezhet sikeres cselekvéskoordinációt a testületirend? „A központilag irányított korporáció számára kijelölt feladatnaktermészetes egységet kell alkotnia, hogy a csúcson lévõ egyetlen embersikerrel kezelhesse; alkalmasnak kell lennie arra, hogy egymást követõrészfázisokra bontsák, ahol minden rész ismét olyan természetes egységetalkot, amelyet kijelölhetnek egyetlen ember számára saját munkájaként; és erészek koordinálását egyetlen személynek tudnia kell ellenõrizni.” (Uo., 18.o.) E feltételek gyakran nem teljesülnek. „Azok a feladatok, amelyekalapvetõ természetes egységet alkotnak, nagyon gyakran egyáltalán nembonthatók részelemekre. A versírás és a festés, a feltalálás és a felfedezéslényegét tekintve egyetlen emberre szabott munka. Más feladatok, bárjárulékos munkákra bonthatóak, gyakran nem alkalmasak arra, hogyismételt felosztással sok egymás utáni fázisra szabdalják. Ezért a korporatívszervezetek általában nem nõnek nagyra, amíg szorosan koordinált,bonyolult és rugalmas mûveleteket végeznek. Ahol olyan nagyhierarchikus szervezetekkel találkozunk, amelyeket nyilvánvalóan a


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

végtelenségig lehet növelni, mint a vasút vagy a posta, kiderül, hogy inkábbstandardizált funkciókat ellátó laza halmazok. A hadsereg kivételnek tûnik,mivel rugalmas és mégis fenntartja a szerves egység bizonyos mértékét,miközben tagok millióit [?] foglalja magába. De egy támadó hadseregenbelüli harci egységek koordinációja a valóságban igen laza”. (Uo., 18-19. o.)

Mi történik, ha nagyon sok ember cselekedeteinek koordinálása kerülközponti irányítás alá? Az egy-egy végrehajtó tevékenységét szabályozókiigazítások száma nem nõ a korporatív testület nagyságának anövekedésével. Viszont a végrehajtók számának minden növekedésévelminden szinten növelni kell a hierarchiában felettük álló irányítók számát.A vezetõ pedig reménytelen helyzetbe kerül: „Ha valakit arra kötelezünk,hogy egy nagy, önmagát kiigazító rendszer funkcióit tudatos igazgatássalhelyettesítse, olyan ember helyzetébe hozzuk, akinek egy kézzel kénekezelnie egy gépet, melynek mûködéséhez sok ezer kart kell egyidejûlegmozgatni. Jogi hatalmával mit se tudna elérni. Ha ehhez ragaszkodna, csakmegbénítaná azt a rendszert, melyet nem sikerült irányítania.” (Uo., 24. o.)

Az önkoordináló, spontán cselekvésrendszerek e problémák egyikévelsem szembesülnek. Minthogy az ilyen rendszerek teljességgel egyszintûekés minden újabb egység ugyanarra a szintre kerül, ezért növekedésük szintevégtelenül megnöveli az egy személyre esõ, kiigazított kapcsolatok rátáját.A kapcsolatok bonyolultsága, és az egy fõre jutó kapcsolatok újraigazodásirátája a spontán rendû rendszer tagságával arányosan növekszik. Nagyrendszerekben a spontán kölcsönös igazodások révén létrejövõ irányításigazgatási hatóköre sokkal nagyobbá válik, mint egy ugyanilyen méretûkorporatív testületben. Ha tehát a viszonylag kis irányítási hatókörûhatalom igazgatásával próbálnánk helyettesíteni a spontán rendszert, ezegészen kis töredékre csökkentené az ilyenfajta nagy rendszerekmûködését.

Polányi e tanulmánya azt akarja bizonyítani, hogy „a termelés központitervezése [...] egyértelmûen lehetetlen.” (Uo., 15. o.) „Egy modern iparirendszer termelési folyamata magában foglalja, hogy minden egyesüzemhez kiutalják a más üzemek által termelt anyagokat, hogy válaszulkínálatuk ingadozásaira és a más üzemek, illetve a fogyasztók részérõlmegnyilvánuló kereslet változásaira minden nap újraigazítsák akiutalásokat. A kiutalásoknak ez a rendszere igen bonyolult feladat, amelyállandóan megköveteli minden üzem újraalkalmazkodását. Ha ezt afeladatot központilag kellene irányítani, akkor azt egyetlen korporatívtestületnek kellene elvégeznie, amelynek alsó szintjén az üzemekhelyezkednek el. Egy ilyen korporatív testület azonban nem felelne meg akorábban körvonalazott feltételeknek, ezért nem tudna mûködni. Etanulmány e tézist kívánja bizonyítani oly módon, hogy megkísérli


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

mennyiségileg összehasonlítani egy korporatív testület igazgatásiképességét egy modern ipari termelési rendszer mûködtetésével együtt járóigazgatási feladatok mértékével.” (Uo., 19. o.)

V.

Az egyéni szabadságra épülõ önszervezõdés általános elveit Polányi az1947-ben megjelent, majd a The Logic of Liberty-ben újra kiadott „Atudományos kutatás alapjai”, valamint az 1962-ben megjelent, majd aKnowing and Being-ben újra kiadott, „A tudomány köztársaságának politikaiés gazdasági elmélete” címû tanulmányban fejtette ki.

Miként érhetõ el a koordináció optimuma az egyéni késztetésekszabadon engedésével? Induljunk el kerülõ úton, s nézzünk elõször olyanhelyzeteket, melyekbõl nem nõhet ki ilyen eredmény. Ha egy csoport tagjaiegymástól függetlenül végzik egy feladat különbözõ részeit, akkorkoordinálatlanul tevékenykednek. Egy csoport borsófejtõ asszonyugyanazon a feladaton dolgozik, de egyéni tevékenységük nincsösszehangolva. Közös teljesítményük nem jelenít meg koordináltcselekvést, csupán az egyéni eredmények összege. Ugyanígy egysakkcsapat is alapvetõen koordinálatlan, mivel minden tagja sajátelképzelései alapján játszik ellenfelével, és a csapat teljesítményeegyszerûen a tagok által egyénileg megnyert játszmák összege. A kifejtettborsó összmennyiségét és az összes megnyert játszma számát nembefolyásolja, ha a csoport tagjai egymástól el vannak vágva. Egy spontánmódon koordinált rendben viszont lehetetlenné válna a kollektívtevékenység, ha a résztvevõk közötti kommunikácó megszakadna. Ilyenrendben, bár mindenki önállóan cselekszik, tevékenységét a többiekéhezigazítja. (Polányi 1993b, 8. o.; 1998a, 70. o.)

Az egyéni tevékenységek felsõ beavatkozás nélküli koordinálásaegyszerû elvre épül, s triviális példán illusztrálható. „Tegyük fel például,hogy feladatunk egy olyan óriási kirakós játék darabjainak a helyükreillesztése, amelyet egyetlen ember csak több nap, sõt több hét alatt tudnaösszeállítani. Képzeljük el továbbá, hogy a dolog nagyon sürgõs, mivel amegoldás egy fontos titokra derítene fényt. Minden bizonnyalösszeszednénk egy csapatnyi segítõt, de hogyan szerveznénk meg õket?Annak nem lenne értelme, ha a játék darabjait fénymásolatokbansokszorosítva kiosztanánk a külön-külön ténykedõ játékosoknak, majd egyidõ után összegeznénk az eredményeiket. Noha ez a módszer lehetõvétenné, hogy végtelen számú segítõt vegyünk igénybe, semmilyenértékelhetõ eredményt nem hozna. Egyedül úgy lehetne a feladatot gyorsanelvégezni, ha annyi segítõt hívnánk össze, ahány kényelmesen elférne


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

egyetlen játék körül, és hagynánk, hogy mindegyikük a maga módjánvegyen részt a játékban. Ekkor mindegyik játékos megfigyelné, hogyanalakult a helyzet az összes többi játékos ténykedése nyomán, és a kirakósjáték megoldott része legutolsó állapotának megfelelõen határozná megmagának az új feladatokat. Mindegyik játékos úgy helyezné el mindegyikdarabját, hogy az pontosan illeszkedjék a többi játékos által a helyükre tettdarabokhoz. És végül az összes játékos közös erõfeszítései nyomán egyszigorúan megtervezett egész alakulna ki, noha mindegyik játékos teljesen asaját független ítéletére támaszkodna.” (Polányi 1998a, 70-71. o.) „Ittdióhéjban láthatjuk azt, hogy önálló kezdeményezések sorozata hogyanszervezõdik közös eredménnyé azáltal, hogy minden következõszakaszban kölcsönösen alkalmazkodnak ahhoz a helyzethez, amit ahasonlóképpen cselekvõ többiek teremtenek.” (Polányi 1993b, 9. o.) Havalaki a központi irányítás módszerével próbálná megoldani a feladatot, azeredmény teljes kudarc lenne. „Lehetetlen elõre megtervezni azokat alépéseket, amelyekben a kirakós játék darabjai a helyükre kerülnek. Aközponti irányítás tehát csak azt érhetné el, hogy az összes játékos egyhierarchikus testületbe rendezõdne, és tevékenységüket ettõl kezdveegyetlen központból irányítanák. Ekkor mindegyiküknek a feljebbvalójátólkellene várnia az utasításokat, és addig kellene várnia, amíg a legfelsõszinten meg nem születik a döntés. Végül pedig a szervezet vezetõjét kivéveegyetlen résztvevõ sem járulna hozzá értékelhetõ módon a kirakós játékmegoldásához. A kooperáció a nullára csökkenne.” (Polányi 1998a, 71. o.)

„Az önálló kezdeményezések e spontán összehangolódása olyan közöseredményhez vezet, amilyet elõre senki sem gondol végig azok közül, akiklétrehozzák. Az összehangolást mintha egy ‘láthatatlan kéz’ irányítaná adolgok rejtett rendszerének közös felfedezésére. Mivel a végeredményismeretlen, ez a fajta együttmûködés csak lépésrõl lépésre haladhat, és avégsõ teljesítmény akkor lesz a lehetõ legjobb, ha a következõ lépést mindigaz dönti el, aki a legkompetensebb. Könnyû belátni, hogy ez a feltétel akkorteljesül a kirakós játék összerakásában, ha mindegyik segítõ figyelmindazokra az új lehetõségekre, melyek a kirakós játék addig elkészültrészének valamely helyén kialakulnak, és ugyanakkor figyeli a darabok egybizonyos részletét, hogy azokat elhelyezze, amikor erre lehetõség adódik. Asegítõk hatékonysága oly mértékben haladja meg bármely elszigetelttagjának hatékonyságát, amennyiben a csoport valamelyik tagja mindigfelfedez egy új lehetõséget arra, hogy gyorsabban helyére rakjon egydarabot, mint ahogyan bármelyik különálló tag saját maga meg tudnátenni.” (Polányi 1993b, 9. o.)

A koordináció e triviális módszere alkalmas arra, hogy hatékonyanmegszervezzen olyan bonyolult és nagy léptékû folyamatokat, amelyekkezelésére a központi irányítás a lehetõ legnagyobb apparátussal is


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

alkalmatlan. Például a gazdaság folyamatát. „[A] piac koordináló funkcióimindössze a kölcsönös igazodás által történõ összehangolódás speciálisesetét képezik. [... A] piac esetében a kölcsönös igazodást az aktuáliscsereviszonyokat tükrözõ árrendszer közvetíti, aminek következtében akínálat követi a keresletet.” (Polányi 1993b, 10. o.; ld. még Polányi 1993a, 46.,50. o.) Polányi szerint minden nagy léptékû társadalmi alrendszer csakspontán koordinációval mûködtethetõ. Fontos példája a jog (Polányi 1993a,46-47. o.), a nyelv, az irodalom, a mûvészetek, a gyakorlati mesterségek, azérintkezési szokások, a vallás. (Polányi 1993a, 48., 51. o.) A politikában aliberális demokrácia elvei képviselik a dinamikus rendet, szemben aközponti irányításra törekvõ totalitárius állammal. (Polányi 1993a, 49-50. o.)

VI.

A dinamikus rend mûködését Polányi legalaposabban a tudománypéldáján mutatja be. A tudomány a résztvevõk önálló választásain nyugvó,nagy léptékû és jelentõs eredményeket hozó együttmûködés. A tudósoktehetségüknek és hajlamaiknak megfelelõen a tudomány bizonyos ágairaspecializálódnak. Keresik az alkalmat, hogy sajátos tudásukat éstehetségüket kamatoztathassák. Kiválasztanak egy speciális problémát,melynek kutatásától fontos eredményeket várnak. Önállóan választják megkutatási problémáikat és a legtöbbet ígérõ módszereket. Tevékenységükazonban mindvégig tudóstársaik eredményeihez igazodik: sajáteredményeit mindenki szembesíti a tankönyvekben, újabb publikációkbanvagy nyilvános vitákon megfogalmazott nézetekkel, és arra törekszik, hogyeredményeit a tudomány — vagyis a többi szakember — elismerje. (Polányi1993a, 47., 55. o.) „[A] tudósok, miközben szabadon választják meg aproblémákat és saját személyes megítélésük fényében kutatják azokat,valójában egy szorosan összefüggõ szervezet tagjaiként együtt ismûködnek egymással. [... P]róbálkozásaikat valamennyien a mások általaddig elért eredményekhez igazítják. Önálló kezdeményezések kölcsönösegymáshoz igazításával történõ összehangolásnak nevezhetjük ezt. Ekezdeményezések azáltal vannak összehangolva, hogy mindegyikükfigyelembe veszi az ugyanabban a rendszerben mûködõ összes többikezdeményezést.” (Polányi 1993b, 8. o.)

A tudósok teljesítménye tehát önálló, de a többiekétõl nem elszigelt, sazért lehet önálló, mert nem elszigetelt. Ettõl függ a tudomány fejlõdése.„Ha egyszer megszakadna minden kommunikáció a tudósok között, akkora tudomány fejlõdése gyakorlatilag azonnal megállna. Egy ilyenrendszerben az elsõ években még talán a megszokott ütemben születnénekfelfedezések, de a folyamat hamar megrekedne, és ettõl kezdve a fejlõdéslökésszerûvé és sporadikussá válna, és a tudomány folyamatos,


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

szisztematikus fejlõdése teljesen leállna. A tudomány koordinatív elve ilyenegyszerû és nyilvánvaló. Abban áll, hogy minden tudós a többiekhezigazodik, önállóan cselekszik, és mégis, ennek a sok egymáshozigazodásnak a révén a tudósok maximális hatékonysággal folyamatosanegyütt bõvítik a tudománynak mint egésznek az eredményeit. A folyamatmindegyik pontján az egyes tudós azokat az elemeket választja ki a másokáltal elért eredményekbõl, melyeket a saját feladata szempontjából alegjobban tud használni, és így a lehetõ legtöbbet fogja hozzátenni atudományhoz, ezáltal lehetõséget adva más tudósoknak, hogy õk ishozzátegyék a magukét — és így tovább a végtelenségig.” (Polányi 1998a,70. o.)

A felfedezés felé haladó tudósok önkoordinációja a rejtvényfejtõkegyüttmûködésének logikáját követi: „egy nem ismert alakzat egyéneklépései által egyre nagyobb lesz azzal a két feltétellel, hogy minden javasoltlépést azonnal meg lehet ítélni helyesség és egyéb vonatkozásban, valaminthogy minden egyes új lépést a többiek tudomására hoznak, akik eztfigyelembe veszik, amikor majd a következõ lépésüket teszik.” (Polányi1998a, 71. o.) Vannak azonban fontos különbségek is a rejtvényfejtés és akutatás logikája között. A kirakós játék darabjait azzal a biztos tudattalvehetjük meg az üzletben, hogy a játéknak van ismert megoldása. A kutatószámára viszont nincs biztosíték arra, hogy tapasztalatai elemeit egymásmellé illesztve érthetõ alaprajzot talál. „Ráadásul, míg a kirakós játékesetében egy-egy darab vagy nyilvánvalóan illik egy bizonyos helyre, vagynem, a tudományban ez koránt sincs így. Vannak olyan felfedezések,melyek azonnal vitathatatlanul helyükre kerülnek, más, gyakran fontosabb,új meglátások igazsága azonban hosszú évekig bizonytalan marad.” (Uo.,72. o.)

A tudomány elõrehaladása „csak lényegében megjósolhatatlanlépéseken keresztül haladhat, saját problémáit követve". (Polányi 1993b, 16.o.) „[A]z önálló kezdeményezések folyton a mások által elérteredményekhez igazítják önmagukat. Amíg minden egyes tudós a tõletelhetõ legjobban járul hozzá a közös munkához, úgy, hogy már senki semtudna jobban [...], azt állíthatjuk, hogy a tudomány önálló, spontánulösszehangolódott kezdeményezéseken keresztül történõ mûvelésebiztosítja a tudományos haladás lehetõ leghatékonyabb megszervezését. Éshozzátehetjük, hogy bármely tekintély, mely arra vállalkozna, hogy a tudósmunkáját központilag közvetlenül irányítsa, gyakorlatilag holtpontrajuttatná a tudomány haladását.” (Polányi 1993b, 9. o.)

Sajátos helyet foglalnak el Polányi beszámolójában az alkalmazotttudományok. Noha eredményesen mûködnek, a fenti értelemben nemalkotnak dinamikus rendet. Ugyanakkor Polányi azt is állítja, hogy


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

alapelveik a tudományokéval közösek. A gondolatmenet a következõ: Aziparban vagy az állami hivatalokban dolgozó, alkalmazott tudományokkalfoglalkozó szakemberek nem tarthatnak igényt a kutatás szabadságára.„Nyilvánvaló, hogy minden olyan kutatást, amelyet nem a tudományhaladása, hanem valamely adott cél érdekében folytatnak, végsõ soronazoknak a szerveknek kell irányítaniuk, amelyek felelõsek ezért a külsõcélért. Ezek a külsõ célok általában gyakorlati jellegûek, mint például ahadviselés, vagy valamely szolgáltatás — pl. telefonhálózat, utak —fejlesztése, vagy egyszerûen mint a profitszerzés egy iparvállalat számára.Ha a kutató ilyen célokat szolgál, akkor munkájának megítélését azokra kellbíznia, akik végsõ soron felelõsek a hadviselésért, a telefonhálózatmûködtetéséért, az útépítésért, vagy egy vállalkozás profitjáért. Bele kellnyugodnia, hogy õk döntenek arról, mit várnak tõle céljaik érdekében. Csakakkor fogja jól végezni a munkáját, ha teljes odaadással megbízik annak avezetõnek az érdemi vita után meghozott végsõ döntésében, akinekfelelõsséggel tartozik. Nagyon változó, hogy milyen mértékû alárendelõdésszükséges ahhoz, hogy egy alkalmazott tudománnyal foglalkozó kutatómunkája sikeres legyen. Azonban ugyanaz az általános alapelv vonatkozikmindkét konkrét esetre. Végeredményben arról van szó, hogy a tudományemberének választania kell, a tudás gyarapításának szenteli-e magát,amihez szabadságra van szükség, vagy alkalmazott tudományt mûvel-e,amivel együtt jár az alárendeltség.” (Polányi 1998a, 78. o.)

A tudás gyarapítását választó tudós is gazdasági elv alapján dönt azáltala vizsgált probléma kiválasztásáról: „döntései úgy születnek, hogy alehetõ legnagyobb eredményt hozzák korlátozott szellemi és anyagierõforrás felhasználásával. A tudós ezt a célt úgy valósítja meg, hogy olyanproblémát választ, ami nem túl nehéz, de nem is túl könnyû számára. Mertha olyan problémával kezd foglalkozni, amely nem teszi teljes mértékbenpróbára képességeit, akkor ezeknek a képességeknek bizonyos részételvesztegeti; míg ha olyan problémát céloz meg, amely túl nehéz a számára,akkor ezeket a képességeket teljességgel elvesztegeti.” (Polányi 1993b, 10.o.) Közelebbrõl viszont a szakmai normák motiválják a problémakiválasztására vonatkozó döntését. A tudományos közösség normái szerinta tudományos érdem megítélése három kritériumtól függ: 1) hihetõség, 2)tudományos érték: (a) pontosság, (b) szisztematikus jelentõség, (c) a tárgybelsõ érdekessége, 3) eredetiség. (Uo., 10-12. o.) „A hihetõség és atudományos érték kritériuma egyaránt az összhangot hajlamos erõsíteni,míg az eredetiségnek tulajdonított érdem az elszakadást támogatja. Ez abelsõ feszültség elengedhetetlenül szükséges a tudományos munkairányításához és motiválásához. A tudomány szakmai követelményeinek afegyelem kereteit kell megszabnia, de ugyanakkor az ellene való lázadást istámogatniuk kell. [...] A tudományos követelményeket éppen a célra


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

használják, hogy az általa vezetetteket ellássa önnálló érvekkel ahhoz, hogyszembeszálljon vele. Úgy tûnik, hogy az a képesség, hogy úgy újul meg,hogy elõhívja és magába olvasztja saját ellenzékét, logikailag benne rejlik atudományos ortodoxia által gyakorolt tekintély forrásaiban.” (Uo., 12. o.)

Az ortodoxia hatalmát a tudományos közvélemény gyakorolja. De mivelegyetlen tudós sem ért megbízhatóan a tudomány egy kis töredékénéltöbbhöz, hogyan formálhat közös véleményt az ilyen specialistákegyüttese? „[M]íg a tudósok bevallottan a tudománynak csak egy kisrészérõl mondhatnak kompetens ítéletet, általában meg tudnak ítélni egysaját szakterületükhöz kapcsolódó területet, amely elég tág ahhoz, hogyolyan területeket is tartalmazzon, melyekre más tudósok szakosodtak. Itttehát elég nagyfokú átfedés van azok között a területek között, melyekenegy tudós alapos kritikai ítéletet mondhat. És természetesen minden egyestudós, aki az egymást átfedõ kompetenciájú csoportok egyikének a tagja,más, hasonló csoportoknak is tagja, tehát a tudomány egészét egymástátfedõ szomszédos területek láncolatai s hálózatai fedik le. Ezeknek aláncolatoknak és hálózatoknak mindegyik láncszeme egyetértést teremt azugyanazon átfedõ területeket áttekintõ tudósok által alkotott értékelésekközött, és ilyenformán az egyik szomszédos területrõl a másikratovábbmenve megegyezés jön létre a tudományos érdem értékelésérõl atudomány minden területén. Valójában ezeken az egymást átfedõszomszédos területeken keresztül a tudományos érdem egységes normáiuralkodnak a tudomány egész tartományában a csillagászattól azorvostudományig. Ez a hálózat a tudományos közvélemény székhelye. Atudományos közvélemény olyan vélemény, amit egyetlen emberi elme semvall, de amit többezer részre szakítva egyének sokasága vall, akik közülmindegyik mások véleményét másodkézbõl szentesíti azokra amegegyezésen alapuló láncolatokra támaszkodva, melyek õt az összestöbbihez kötik az egymást részben fedõ szomszédos területek soránkeresztül.” (Uo.)

A tudományos tekintély nem egyenletesen oszlik el a tudósoktestületében; a szakma néhány kiváló tagja uralkodik mások felett. „De atudományos közvélemény tekintélye lényegében kölcsönös marad; atudósok között jön létre, nem pedig felettük. A tudósok egymással szembenérvényesítik tekintélyüket.” (Uo., 13. o.) Nagy és változatos hatalmatgyakorol ez a tekintély: dönt az egyetemekre és más pozíciókba történõkinevezésekrõl, az önálló kutatás lehetõségérõl, a tudományosközlemények közzétehetõségérõl, a megjelent kézikönyvek értékérõl. (Uo.)— A tudományos közvélemény természetesen tévedhet is, s ennekkövetkeztében nagyon eredeti és értékes munkákat utasíthat el. „De ezeketa kockázatokat vállalni kell. Csak hatékony tudományos közvélemény általmegszabott fegyelem akadályozhatja meg, hogy rögeszmések és kontárok


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

meghamisítsák a tudományt. A világnak azokon a részein, ahol nincsintézményesen megalapozott és tekintélyes tudományos közvélemény, akutatás ösztönzés hiányában stagnál, miközben megalapozatlan, közhelyeseredményeken vagy pusztán üres dicsekvésen alapuló reputációkkeletkeznek.” (Uo., 14. o.)

Az eddig elmondottak alapján a tudomány mûködését három fõ alapelvvezérli:1) a kölcsönös alkalmazkodás általi ön-koordinálás,2) a szomszédos területek átfedése,3) a kölcsönös tekintélyen alapuló kontroll. (Polányi 1998b, 57-59. o.)

Különválaszthatók még:4) a tudományos normák — amennyiben fennáll a tudományos közvéle-

ménnyel való összeütközésük lehetõsége. (Polányi 1997a, 56. o.)

Nem került viszont még elõ a Polányi által talán legfontosabbnak tartottkomponens:5) a tradíció.

A tudomány eddig említett szervezõ elvei Polányi szerint nemmûködhetnek a tradíció ereje nélkül: „A tudományos intézményekszabadságának elengedhetetlen biztosítékát egy erõs és homogéntudományos közvélemény adja, melynek koherenciája abból származik,hogy a közös gyökerek ugyanahhoz a tudományos tradícióhoz nyúlnakvissza.” (Polányi 1998a, 76. o.) „A tudományt olyan közös vélekedések,értékek és eljárások irányítják, melyek nemzedékrõl nemzedékrehagyományozódnak tovább. A tudósok közösségének minden egyes új,független tagja erre a hagyományra támaszkodik, tudva azt, hogy akárcsaka többieknek, neki is az a feladata, hogy újraértelmezze ezt a hagyományt,és lehetõség szerint forradalmasítsa tanításait.” (Polányi 1998b, 59. o.; ld.még Polányi 1998a, 74. o. és Polányi 1993b, 21. o.)

VII.

A gazdaságban érvényesülõ spontán koordináció elemzését Hayeknyújtotta. Fejtegetései középpontjában a tudás társadalmi megoszlásárólalkotott koncepciója állt, melynek elsõ megfogalmazását az 1937-benmegjelent „Economics and Knowledge”, klasszikus kifejtését az 1945-ös„The Use of Knowledge in Society” nyújtotta.

Az 1945-ös tanulmány gondolatmenete a következõ kérdéssel indul:Milyen problémát kell megoldani egy racionális gazdasági rend


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

megalkotásakor? A probléma nem az, mint gyakran feltételezik, hogy mi azelérhetõ eszközök legjobb használata, ha rendelkezünk az összes relevánsinformációval, a preferenciák adott rendszerébõl indulhatunk ki és kimerítõtudásunk van az elérhetõ eszközökrõl. Hanem az, hogy azoknak akörülményeknek az ismerete, amelyet hasznosítanunk kell, sohasem létezikintegrált formában, hanem csak a különálló egyének közt szétszórva,töredékes és gyakran egymásnak ellentmondó tudáselemek formájában.Miképp lehet hasznosítani ezt az együtt senki számára nem adott tudást,vagyis hogyan lehet a legjobban kiaknázni olyan erõforrásokat olyancélokra, melyek ismerete megoszlik az egyének sokasága között?

Minden gazdasági tevékenység tervezés is a szó köznapi értelmében:elérhetõ erõforrásaink allokálására vonatkozó, összekapcsolódó döntéseinkkomplexuma. E tervezésnek, bárki végezze is, minden összetetttársadalomban részben olyan tudáson kell alapulnia, amely nem a tervezõ,hanem valaki más számára adott, s valami módon továbbítani kell atervezõhöz. A gazdasági folyamat döntõ problémája, hogy milyencsatornákon jut el az emberekhez az a tudás, amelyre terveiket alapozzák.Ehhez kapcsolódik az a kérdés, hogy ki végezze a tervezést: egyetlenhatalom-e vagy sok elkülönült személy. Melyik a hatékonyabb? Vajon aközponti vagy a decentralizált tervezéstõl várható-e a tudás legnagyobbmértékû hasznosítása?

Egy autoritás bírhat tudományos tudással, az általános szabályokismeretével, elméleti és technikai tudással. Az adott idõben és helyenfennálló sajátos körülmények ismerete tekintetében viszont az egyesegyének elõnyben vannak vele, s az összes többi egyénnel szemben. Azegyén birtokában van azoknak az egyedülálló információknak, amelyekelõnyösen felhasználhatók, amennyiben õ maga dönthet. Csak általa vagyaktív részvételével hasznosíthatók mások által nem birtokolt speciálisismeretei a pillanatnyi körüményekrõl. A kérdés az, hogy milyenmódszerrel lehet a lehetõ legszélesebb körben elérhetõvé tenni ezt a tudást.

A kérdéses tudás nem továbbítható a központi hatalom számárastatisztikák formájában. A statisztikai aggregátumok éppenhogy a dolgokközti apró különbségektõl való elvonatkoztatás eredményei; az erõforrásokközötti — a hely, a minõség és egyéb sajátosságok alkotta — különbségektõlvaló elvonatkoztatásé, amelyek viszont a sajátos döntésekben igenfontosak. A társadalom gazdasági problémája, vagyis a sajátoskörülmények változásaihoz való alkalmazkodás problémája csak úgyoldható meg, ha a végsõ döntéseket azok hozzák, akik közvetlenül ismerik akörülményeket, a releváns változásokat és a mozgósítható erõforrásokat. Aprobléma nem oldható meg úgy, hogy egy központi testületettel közöljükmindezen ismereteket, amely, miután mindet integrálta, kiadja rendeleteit.


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

A problémát decentralizált módon kell megoldani. Csak így biztosítható asajátosságok ismeretének gyors felhasználása.

Az egyén nem dönthet kizárólag a közvetlen környezetrõl szerzettbensõséges, de korlátozott tudása alapján. További információkat kelleljuttatni hozzá, hogy döntéseit a nagyobb gazdasági rendszerváltozásainak teljes mintázatához igazíthassa. De a közvetlentudáshorizontján kívül esõ ismeretek közül melyek relevánsak közvetlendöntései szempontjából, és mennyit kell belõlük ismernie? Bárhol bármitörténjék a világban, mindennek lehet valamilyen hatása az egyén általmeghozandó döntésre. De nem kell tudnia ezekrõl az eseményekrõl, semösszes hatásukról. Számára érdektelen, miért akar az egyik több csavart,mint a másik, miért könnyebb papírzsákhoz, mint vászonzsákhoz jutni,miért egyre nehezebben hozzáférhetõ a szakképzett munka. Számáraegyedül annak van jelentõsége, hogy egymáshoz képest mennyire váltakkönnyebben vagy nehezebben hozzáférhetõvé az õt érdeklõ dolgok, hogymennyire keresettek az általa elõállított dolgok.

Az árrendszer az az információközvetítõ mechanizmus, mely azegyénhez eljuttatja a számára szükséges tudást. Nem mintha bárkifelkutatná az egész terepet, hanem a behatárolt egyéni látómezõk eléggéátfedik egymást ahhoz, hogy sok közvetítõn keresztül mindenkihezeljussanak a releváns információk. De csak a legfontosabb információk, scsak azokhoz, akiket illet, s csak rövidített, szimbolikus formában. Azárrendszer olyan telekommunikációs rendszer, amely lehetõvé teszi, hogyaz egyének csak néhány mutató mozgását figyeljék —, hogy alegkevesebbet kelljen tudniuk ahhoz, hogy helyesen cselekedjenek.

E mechanizmus nem emberi tervezés eredménye. Az emberek véletlenülbukkantak rá, s megtanulták használni, noha nem értették. Akiknekcselekvését vezérli, azok általában nem tudják, hogy miért készteti õketvalaminek a megtételére. Mégis képes olyan problémák megoldására,amiket az emberek tudatosan nem tudnának megoldani.

Írása végén Hayek kiterjeszti a fenti összefüggést. Immár azt állítja, hogyáltalában is igaz a társadalom szimbólumaira, szabályaira, szokásaira,intézményeire stb., hogy — noha nem értjük õket — segítségükkel olyantudást hasznosíthatunk, amivel nem rendelkezünk. E tágabb általánosítástdolgozza ki The Constitution of Liberty címû könyvének 2. fejezete. Hayek ittmár a civilizáció teremtõ erõire vonatkozó fõ tételként fogalmazza meg,hogy a társadalmi életnek — s különösen fejlettebb formájának, a„civilizációnak” — a legtöbb elõnye abból fakad, hogy sokkal több tudáskedvezõ hatását élvezhetjük, mint amennyivel magunk rendelkezünk.


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

A tudás csak egyének tudásaként létezik. A társadalom egészénektudása metafora. Az összes egyén összes tudása sehol sem létezik integráltegészként. A probléma az — veti fel Hayek újra a korábban sajátosangazdaságinak tekintett problémát —, hogyan profitálhatunk mindannyianebbõl a tudásból, amely csak szétszórva létezik, az emberek különálló,részleges és olykor egymással összeütközésben álló tudásaként. Acivilizáció képessé tesz az általunk individuálisan nem birtokolt tudáshasznosítására, és arra, hogy a mi tudásunk számunkra ismeretlenegyéneknek is segítsen. Ezért képesek a civilizált társadalom tagjai annyivalsikeresebben megvalósítani egyéni céljaikat, mint amennyire egyedültudnák.

VIII.

A civilizáció folyamatát Hayek következetesen evolúcióelméleti fogalmakés teorémák alkalmazásával mutatja be. „A tudás gyarapodása (growth) ésa civilizáció elõrehaladása (growth) csak akkor ugyanaz — írja —, ha atudást úgy értelmezzük, hogy magába foglal minden olyan emberialkalmazkodást a környezethez, amibe múltbeli tapasztalat épült be. Ebben azértelemben nem minden tudás része az értelmünknek, és az értelmünk semesik egybe tudásunk egészével. Szokásaink és készségeink, érzelmibeállítódásaink, szerszámaink és intézményeink ebben az értelemben mindalkalmazkodások a múltbeli tapasztalathoz, és a kevésbé megfelelõmagatartás szelektív kiküszöbölõdése (elimination) révén fejlõdtek ki (grownup). Ugyanannyira nélkülözhetetlen alapjai a sikeres cselekvésnek, minttudatos tudásunk. A cselekvésünket alátámasztó, nem racionálistényezõknek nem mindegyike járul hozzá mindig a sikerhez. Némelyeksokáig megõrzõdhetnek azután is, hogy használhatóságuk elmúlt, sõt mégakkor is, amikor már inkább akadályt képeznek, semmint segítségetnyújtanának. Mindazonáltal nem mennénk semmire nélkülük: mégértelmünk sikeres alkalmazása is állandó használatukon nyugszik. [...]Amikor a tudás továbbadásáról (transmission) és kommunikációjárólbeszéltünk, akkor a civilizáció folyamatának két, már említett aspektusárautaltunk: felhalmozott tudáskészletünk idõbeli továbbadására és azoknakaz információknak a kortársak közti kommunikációjára, amelyekrecselekedeteiket alapozzák. Egymástól nem választhatók el élesen, mivel akortársak közötti kommunikáció eszközei részét képezik kulturálisörökségünknek, amelyet folyamatosan felhasználunk céljaink követésében.

A tudás felhalmozásának és továbbadásának ez a folyamata leginkább atudomány területén ismerõs számunkra. De noha öröklött tudáskészletünknekez a legfeltûnõbb része, és a fõ része annak, amit szükségképpen tudunk a‘tudni’ bevett értelmében, mégis csak egy rész; ezen túlmenõen ugyanis sok


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

más — a szó legtágabb értelmében vett — szerszámnak is mestereivagyunk, amelyeket az emberi faj kifejlesztett (evolved) és amelyek képessétesznek bennünket arra, hogy megbirkózzunk környezetünkkel. Ezek azegymást követõ nemzedékek tapasztalatának továbbadott eredményei. És amintegy hatékonyabb eszköz hozzáférhetõ, használatba kerül anélkül, hogy tudnánk,miért jobb, vagy egyáltalán, hogy mik az alternatívák.

Ezek a ‘szerszámok’, melyeket az ember fejlesztett ki és ilyen fontosszerepet játszanak a környezetéhez való alkalmazkodásában, sokkal többekanyagi szerszámoknál. Nagyrészt magatartásformákból állnak, melyeketszokásszerûen követünk, anélkül, hogy tudnánk, miért; abból állnak, amit‘tradíciók‘-nak és ‘intézmények‘-nek nevezünk, amelyeket az ember azérthasznál, mert egy kumulatív fejlõdés eredményeként elérhetõk számáraanélkül, hogy bármikor bármely elme megtervezte volna. Az ember nemcsakafelõl tudatlan általában, hogy miért használ bizonyos formájúszerszámokat inkább, mint másmilyeneket, hanem afelõl is, hogy milyensok függ attól, hogy melyik cselekvésformát választja (taking) inkább, mint amásikat. Általában nem tudja, hogy erõfeszítései sikerét milyen mértékbenhatározza meg az, hogy olyan szokásokhoz igazodik, melyeknek nincstudatában. Ez valószínûleg ugyanannyira igaz a civilizált, mint a primitívemberre. A tudatos tudás gyarapodásával egyidejûleg mindig lejátszódik etágabb értelemben vett szerszámok egyaránt fontos felhalmozódása is —vagyis a dolgok csinálásának kipróbált (tested) és általánosan bevett (generallyadopted) módjaié.” (Hayek 1960, 26-27. o. A kiemelések tõlem.)

A tudás társadalmi használatának konkrétabb összefüggéseit ThomasSowell térképezte fel Knowledge and Decisions címû könyvében. Hayekikiindulópontú elemzései alapján a következõképpen explikálja az evolúciósmegközelítés megkülönböztetõ jegyeit:

„Ha az idõ nem jelent korlátot, akkor vagy a természeti folyamatok, vagyaz emberek versengése az eredmények olyan bonyolult mintázatát hozzalétre, amit senki sem tervezett. Ennek a rendszerjellegû alkalmazkodásnakaz illeszkedése vagy pontossága elsõdlegesen — ha ugyan nem kizárólag —az eredményekben, s nem pedig a megfogalmazott racionalitásban tárulhatfel. De mivel az ember igényel valamilyen utólag kifejtett magyarázatot, az amagyarázat, amely nem veszi figyelembe az idõ döntõ szerepét, teljességgeleltérõ — és teljességgel téves — képet nyújt arról, ami történt.

Talán a legegyszerûbb és pszichológiailag leginkább kielégítõmagyarázat bármely megfigyelt jelenséggel kapcsolatban az, hogy azérttörtént úgy, ahogy történt, mert valaki így akarta. Ez nemcsak társadalmi,hanem természeti jelenségekre is vonatkozik. [...] Vannak események,amelyek tényleg az elért célra irányuló célzott tevékenység eredményét


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

jelentik, de azt az általános feltételezést, hogy mindig így kell legyen,‘animista hibának’ lehet tekinteni.

Az animista hiba számos nagy történeti formát öltött — például avallásban, a biológiában, és a gazdaságtanban. Az idõ döntõ elemugyanazoknak a jelenségeknek az alternatív — rendszerszerû vagyevolúciós — magyarázataiban. [...] Darwin nemcsak a biológiatörténetében, de a szellemi fejlõdés általános történetében is mérföldkõ.Megmutatta, hogy — ha elegendõ idõ áll rendelkezésre — a nem célirányostevékenység nem véletlenszerû eredményre vezethet: elválasztotta a rendeta tervtõl. Az animista hiba viszont azt állítaná, hogy a ‘tervezés’ hiányaszükségképpen káoszhoz vezet. — E meggyõzõdés következményei agazdaságban és a politikában máig felfedezhetõk.

Az animista magyarázatoknak semennyi, vagy csak kevés idõre vanszükségük az általuk posztulált események bekövetkezéséhez. [....] Azevolúciós magyarázatok ezzel szemben szükségképpen tartalmaznakelegendõ idõt ahhoz, hogy a kezdetben véletlenszerû eseményeket,viselkedést vagy egyedeket a környezeti erõk úgy szelektálják, hogy végül anem véletlenszerû, a környezethez igazodó jellegzetességekkel rendelkezõpopulációk maradjanak fenn.” (Sowell 1980, 97-98. o.)

„A racionalizmus annak a skálának ez egyik szélsõ pontja, amelynek amásik végén az evolucionizmus helyezkedik el. Az evolúciós folyamatban ameghatározó racionalitás egy — egészében (állatok), vagy részben(emberek) kifejtetlen — folyamatban látható, s nem a folyamatban érintettegyénekben. Ebbõl a szempontból az evolúciós folyamat attól még nemkevésbé erõteljes a hatásait tekintve, hogy feltáratlan vagy tervezetlen. Eznemcsak a biológiai evolúcióra vonatkozik, hanem a társadalmifolyamatokra is. Az emberek megfogalmazták szándékaikat, de atörténelem nem igazán ezen szándékok valóra váltásának dokumentuma,sokkal inkább annak, hogy a kölcsönösen összeegyeztethetetlen célokrairányuló számtalan törekvés végeredményeként egészen másfajta dolgoktörténtek. Hegel és Marx ezt nevezte a »történelem iróniájának«, AdamSmith pedig annak a »láthatatlan kéznek«, amely meghatározza valamelyegyén cselekvésének társadalmi eredményét — »egy olyan eredményt,amely nem tartozott a szándékához«. Darwin biológiailag általánosítvamég markánsabbá tette ezt a gondolatot, hiszen evolúciós elmélete állatokravonatkozott, amelyeknek szándékai (vagy »ösztönei«) közé aligha tartozottfajuk evolúciója, sõt még lélekkel nem rendelkezõ élõlényekre — fákra ésfüvekre — is kiterjesztette, melyeknek szemmel láthatóan nincsenekintenciói, s mégis bonyolult ökológiai mintázatokat hoznak létre. Egyszóvala szándékok legalábbis versenyre kényszerülnek jelentõs, nem intencionáliserõkkel. [...] Tekintettel az — akár társadalmi, akár biológiai — evolúciós


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

vagy ökológiai folyamatok jószerivel határtalan komplexitására, továbbámég a legracionálisabb és legtájékozottabb elme kapacitásának korlátaira,cseppet sem szükségszerû, hogy az idõ bármely pillanatában a legbölcsebb,a legkeményebben dolgozó, vagy bármely más szempontból »legjobb«egyéneké legyen a legnagyobb jutalom. Megeshet, hogy az evolúciósfolyamatok a legjobb eredményeket választják ki anélkül, hogy egyben alegérdemteljesebb egyéneket is kiválasztanák. [...] A kérdés nem is az, vajonaz illetõ megérdemli-e a jutalmat, hanem inkább az, hogy a többi embernekmegéri-e [...] ez a jutalom. Vagyis a darwini »természetes kiválasztódás«elve jelentheti a »legalkalmasabb« helyzet vagy folyamat természeteskiválasztódását, de nem szükségképp egyénenként. A folyamatracionalitásának fokát — ellentétben a gyakran elhangzó téves állítással —egyáltalán nem korlátozza az egyének racionalitásának foka. Ellenkezõleg,»az emberiség olyan dolgokat ért el, amiket senki sem tervezett vagy értettmeg« (Hayek), noha utólag milliók igazolták e dolgok értékét, akik megtudták ítélni az eredményeket anélkül, hogy egyáltalán képesek lettek volnamegítélni — nemhogy megtervezni — magát a folyamatot.” (Uo., 103-104.o.)

IX.

Polányi társadalmi elemzéseibõl kiindulva, melyek nélkülözik az explicitevolucionista terminológiát, az átfedések révén kapcsolódó elméletiálláspontok viszonylag rövid során keresztül eljutottunk oda, amiveltanulmányomat kezdtem, a társadalmi evolúcióelmélet kontúrjaihoz. Amiaz átfedéseket illeti, azt hiszem, elég szembeszökõ a tudományról és agazdaságról Polányi, illetve Hayek által nyújtott beszámolók több közöseleme: az egyének kölcsönös alkalmazkodásán nyugvó kooperáció, alokális tudáskészletek egymást átfedõ jellegén nyugvó átfogó koordináció,a korábban felhalmozott és átörökített tudáskészlet, az individuális döntésiszabadság, a központi irányítás kudarcának az általa felhasználható tudáskorlátozottságával történõ magyarázata, az általános és specifikusszabályok — általam nem említett — különbsége, a tradíció meghatározószerepe, a spontán rend fogalmának kitüntetett használata. Bár nemtartozik közvetlen tárgyunkhoz, noha teljesen el sem szakítható tõle,megemlítendõ, hogy az emberi tudás természetét illetõ filozófiaiálláspontjuk is hasonló volt, amit Polányi a hallgatólagos tudáselméletében, Hayek pedig az ignorancia tételében fogalmazott meg.

Az egyes tevékenységfajtákon belül érvényesülõ spontán koordinációrólnyújtott elemzéseikben persze vannak eltérések is, de ezek inkábbkiegészítik vagy kiigazítják, semmint megkérdõjelezik egymást. Azalapvetõ különbséget abban vélem felfedezni, hogy milyen irányban


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

haladtak tovább az egyes tevékenységfajták spontán rendjének akörülhatárolása után. Polányit inkább egy-egy dinamikus rend belsõmûködési mechanizmusai izgatták, bár számára is fontos volt e vonásokáltalánosíthatósága. A hayeki vizsgálódás viszont megállíthatatlanul amind nagyobb lépték irányában halad elõre: egy körülhatárolttevékenységszférában felfedezett összefüggésnek az egész társadalomra éstörténelemre kiterjesztett általánosítása és túláltalánosítása irányában.Ennek során jut el az evolúcióelméleti koncepcióhoz, melynek fent idézettváltozata — bár kissé elnagyolt és túlfeszített s olykor retorikávalhelyettesíti az érveket — alapjában véve plauzibilisnek tûnik.Általánosításainak artikulálása, felbontása és ellenõrzése helyett Hayek akésõbbiekben mindenre kiterjeszti õket. Végkifejletként A végzetes önhittségcímû utolsó könyvében eljut a társadalmi evolucionizmus egyik legtorzabbformájához, egy holista, historicista, olykor durván biologizáló evolúcióstörténetfilozófiához.

A társadalomelmélet két különbözõ szintje válik szét az eddigiekalapján: az általános elvek megfogalmazása, illetve az általános elveketmegtestesítõ konkrét mechanizmusok vagy mechanizmustípusok feltárása.Hayek a mechanizmusok kezdeti vizsgálatától gyorsan továbblép azáltalános elvek önállósult tárgyalásához, illetve deklarálásához. Polányitársadalomelméleti elemzéseinek súlypontja inkább megmarad amechanizmusok szintjén, bár koncepciójának fontos eleme a transzcendensrealitásra történõ — általam megkerült — hivatkozás, s az elsietettáltalánosítás a körülhatárolt dinamikus rendrõl a társadalom egészére.Arról nem is beszélve, hogy más kérdésekben olykor õt is elragadta aglobális spekulációk felé hajtó metafizikai lendület.

X.

Jelen tanulmány célja az volt, hogy felidézze Polányi Mihály azongondolatait, amelyeknek hasznát veheti az evolúciós társadalomelmélet.További vizsgálódások tárgyát kell képeznie, hogy Polányi elemzéseimennyire helytállóak, s milyen kiegészítést igényelnek. Legalább háromirányban kell továbblépni.

1)

Még a viszonylag jól körülhatárolható társadalmi helyzeteket vagyfolyamatokat is mindig több, egymásba fonódó és egymást kiigazítómechanizmus alakítja. Egy-két elterjedt és hatékony mechanizmusfelfedezésének eufóriájában az ember figyelmét elkerülhetik a vizsgáltfolyamatban érvényesülõ másfajta mechanizmusok. Ez történt Polányival


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

is, amikor az emberek közötti együttmûködés lehetséges fajtáinakvizsgálatakor megelégedett két típus megkülönböztetésével. A borsófejtõkés a rejtvényfejtõk közötti koordináció összehasonlítása tanulságos, denagyon fogyatékos. Kisebb probléma, hogy Polányi érzéketlenül elsuhanamellett, hogy a csoportos munka jelentõsen növelheti a teljesítménytpusztán azáltal, hogy az unalmas és monoton tevékenységet szociáliskörnyezetbe helyezi. Nagyobb probléma, hogy teljesen figyelmen kívülhagyja a kooperáció különbözõ fajtáinak Adam Smith-tõl, Marxon és KarlBücheren át Max Weberig gondosan kidolgozott tipológiáit.

Marx a kooperáció két fõ típusát különböztette meg: az egyszerûkooperációt és a munkamegosztáson nyugvó kooperációt. A borsófejtõnõkesete az egyszerû kooperáció tipikus példája, vagyis amikor sok ember egyvagy egyenlõ fajtájú munkát végezve együtt-, vagy összedolgozik. Mintemlítettem, az egyszerû kooperáció — pszichológiai okokból — már ebbena formában is jelentõsen növelheti a munka hatékonyságát. Vannakazonban olyan formái is, ahol a feladat elvégezhetetlen többekközremûködése nélkül: pl. több tonnányi teher felemelése, vagy amikorbizonyos mennyiségû munkát — pl. egy birkanyáj megnyírását vagy agabona learatását és betakarítását — meghatározott idõn belül kellelvégezni. Továbbá, már az egyszerû kooperáció esetében is érvényesülhet,és a munka hatékonyságát, sõt elvégezhetõségét biztosíthatja valamiféleközponti irányítás, mint például a gálya evezõseinek tevékenységétösszehangoló dobszó vagy kurjongatás. Bücher a „munkaegyesítés” és„munkaközösség” címszó alatt elemzi a Marx által egyszerû kooperációnaknevezett együttmûködés különbözõ formáit. A munkamegosztáson alapulóegyüttmûködés egyetlen kézenfekvõ példáját hoznám fel: a zenekarét. Erresemmi nem illik abból, amit Polányi mondott. Van egy központi irányító, ésmégis mindenki a teljes tudása és tehetsége szerint járul hozzá azösszteljesítményhez. Az a kép, amelyet Polányi a testületi rendrõl nyújt,konfliktusban áll a hallgatólagos tudás elméletével is, amennyibenfeltételezi, hogy emberek tartós, közös tevékenysége kizárólag másokexplicit utasításait követheti.

2)

Különbözõ tevékenységszférákban a mechanizmusok gyökeresen eltérõkonstellációja és rangsora érvényesülhet. Így mindig óvatosnak kell lenni azegyik tevékenységszférában bevált modellek más szférákra történõátvitelekor. A társadalmi lét különbözõ szeletei nem ugyanarra a ritmusramozognak. Nem lehet az egyik szféra mechanizmusait automatikusanátvinni a másikra. A politikai döntések jellege, meghozatalának módja,hatásainak érvényesülése, a visszajelzések útja sok jelentõs különbséget


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

mutat a gazdasági döntéshozatalhoz képest, s így a politikában nagyobbszerepe van az artikulált tudásnak, mint a gazdaságban, miközben apolitikai adaptáció kevésbé hangolható finomra, mint a gazdasági.

3)

E megközelítés — Hayek esetében sokkal szembeszökõbben, mintPolányinál — nagyon féloldalas. Túlságosan múltra orientált. Ezt azevolúciós keret teljes mértékben indokolja: ennek legfontosabb eleme amúltbeli eredmények átadása (replikáció, mutáció, szelekció), s akiválasztódás ebbõl történik. Kiválasztani csak a már meglévõ készletbõllehet. Az emberi cselekvés viszont szándékolt kimenetekre irányul. Enneksikerében segíti az embert artikulált tudása és racionalitása. Az, hogy azoptimalizáló döntéshez nincs mindig kellõ idõ, információ vagy képesség,vagy hogy az efféle döntésekbõl fakadó cselekedetek gyakranrutinjellegûvé válhatnak, nem indokolja, hogy a környezethez valóalkalmazkodásnak ezt a mechanizmusát figyelmen kívül hagyjuk vagyjelentõségét csökkentsük. Mindkét alkalmazkodásmód csak úgyvizsgálható realisztikusan, ha szem elõtt tartjuk, hogyan egészítik kiegymást a különbözõ társadalmi folyamatokban.

HIVATKOZÁSOK

Csányi V., 1999: „Daniel C. Dennett: Darwin veszélyes ideája", BUKSZ1999/2.

Habermas, J., 1982: „A történelmi materializmus rekonstrukciójához",Filozófiai Figyelõ 1982/3-4.

Hayek, F. A., 1960: The Constitution of Liberty, London and Henley:Routledge and Kegan Paul.

Hayek, F. A., 1984a (1945): „The Use of Knowledge in Society". In: Ch.Nishiyama-K. R. Leube (eds.): The Essence of Hayek, Stanford (CA):Hoover Institution Press.

Hayek, F.A., 1984b (1967, 1978): „Dr. Bernard Mandeville". In: Ch.Nishiyama-K. R. Leube (eds.): The Essence of Hayek, Stanford (CA):Hoover Institution Press.

Hayek, F. A., 1992 (1988): A végzetes önhittség, Bp.: Tankönyvkiadó.Mayr, E., 1982: The Growth of Biological Thought, Cambridge (Mass.)-London:

The Belknap Press of Harvard University Press.Nelson, R. R.-S. G. Winter, 1982: An Evolutionary Theory of Economic Growth,

Cambridge (Mass.)-London: The Belknap Press of HarvardUniversity Press.


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

Polányi M., 1992 (1951): „A központi irányítás hatóköre". In: Polányi Mihályfilozófiai írásai II., Bp.: Atlantisz Könyvkiadó.

Polányi M., 1993a (1941): „A gondolkodás fejlõdése a társadalomban",Polanyiana 1993/2.

Polányi M., 1993b (1962, 1969): „A tudomány köztársaságának politikai ésgazdasági elmélete", Polanyiana 1993/2.

Polányi M., 1997a (1946, 1964): „Tudomány, hit és társadalom". In:Tudomány és ember, Bp.: Argumentum Kiadó-Polányi MihálySzabadelvû Filozófiai Társaság.

Polányi M., 1997b (1966): „A hallgatólagos dimenzió". In: Tudomány ésember, Bp.: Argumentum Kiadó-Polányi Mihály Szabadelvû FilozófiaiTársaság.

Polányi M., 1998a (1947, 1951): „A tudományos kutatás szabadságánakalapjai", Polanyiana 1998/1-2.

Polányi M., 1998b (1967, 1969): „A tudomány fejlõdése és a társadalom",Polanyiana 1998/1-2.

Reichenbach, H., 1958: The Rise of Scientific Philosophy, Berkeley-LosAngeles: University of California Press.

Sowell, Th, 1980: Knowledge and Decisions, New York: Basic Books, Inc.Wright, E. O.-A. Levine-E. Sober, 1992: Reconstructing Marxism,

London-New York: Verso.


Ort

hm

ay

rIm

re:P

olá

ny

iM

ihály

és

atá

rsad

alm

iev

olú

ció

elm

éle

te

Documents

IIcheminfo/polanyi/02_12/11-evolucio.pdfII. Polányi Mihály filozófiai álláspontját legfontosabb formális ismérvei — úgymint antiracionalizmusa és tradicionalizmusa —