I. BBEVEZETÉSusers.atw.hu/ibbk/lezaprog/tajtbovebb/IBBK_E-MISSZIO_Nyirseg_Tajt… · Ez a néhány kis folt biztosítja a hazai homokpuszták néhány jellemzô növényének fenn-maradását

1

II.. BBEEVVEEZZEETTÉÉSS

A Nyírség (eredeti népi nevén „Nyír") azon tájaink közétartozik, amelyek – feltételezések szerint – elnevezésük-ben ôrzik egykor jellemzô növényeik nevét. Ha errefelévezetett az út, akkor mondták: „átmegyek a Nyíren". A nyelvészek szerint aligha jelenthet mást a Nyírség szó,mint nyírdombot, nyírfás-dombos vidéket, de az is lehet,hogy az eredetileg, természetes állapotában lápos buc-kaközökkel sûrûn szabdalt erdôs terület az elnevezésgyökere. Erre az egykori képre ma már alig utal valami, a táj jelen-tôsen átalakult. Az emberi tevékenység hatására azegykori erdôs, lápos vidék helyett ma akácosok, szántóktengerében kalandozhatunk, a Nyírség vizét csatornákvezetik el. A jelenlegi tájhasználat, gazdálkodás követ-kezményeként a töredékesen, többnyire leromlottállapotban megmaradt természetközeli élôhelyek jelen-tôs részét ma is közvetlen, vagy lassú megsemmisülésfenyegeti. Ennek megfelelôen szegényedik az élôvilág,emelkedik a defláció okozta kár, növekszik a porszennye-zés, egyre inkább terjednek a tájidegen, agresszív özön-gyomok, allergén gyomok, sokszor egy évben, egyterületen számolhatunk belvízzel és aszállyal, romlottaka természetszerû erdôgazdálkodás feltételei, csökkenneka termésátlagok. Ez a tájegység minden kétségetkizáróan mielôbbi ökológiai tájrehabilitációra szorul.

2003-2004-ben az Ifjú Botanikusok Baráti Köre az E-misszió Egyesülettel egyéves programot valósít meg,melynek célja a Nyírség hosszútávon sikeres tájrehabili-tációjának megalapozása. A természeti értékekmegôrzéséhez nem elég hatékony az egymástólelszigetelt foltok védelme, hanem szükséges a szélesebbkörû tájhasználati szerkezetváltás. Az ehhez iránymu-tatóként szolgáló felmérô tanulmányok fontos része atörténelmi tájhasználat-változás összevetô értékelése.Ezt négy, a Nyírség különbözô vegetáció-típusaitképviselô mintaterület példáján ábrázoljuk, részletesbetekintést nyújtva, hogyan változtak ezek a területek azelmúlt több mint kétszáz év során, és mik a jelenlegi ten-denciák. A jövôre vonatkozó, de az egyes területektörténetét és a jelenkori tájhasználati viszonyokatfigyelembe vevô tájhasználati irányelveket is megfogal-mazunk.Reméljük, munkánkkal hozzájárulunk ahhoz, hogy elin-duljon egy természet- és környezetvédelmi, térségfej-lesztési szempontból kívánatos, sokrétû tájrehabilitációsfolyamat. Kívánjuk, hogy kiadványunkat érdeklôdve éshasznosan forgassa mind a szakmai közönség, mind a ter-mészeti tájat kíméletesen mûvelni szándékozógazdálkodók.

Tájtörténeti vvizsgálatok éés aa ttájrehabilitáció llehetôségei aa NNyírségben

11.. áábbrraa.. AA mmiinnttaatteerrüülleetteekk eellhheellyyeezzkkeeddééssee..

Kiadta: Az Ifjú Botanikusok Baráti Köre és az E-misszió Természet- ésKörnyezetvédelmi Egyesület,a Phare-2001 Mikroprojekt keretében

Felelôs KKiadó: Inántsy-Pap TamásSzerzôk: Lukács Attila, Szigetvári Csaba, Botos István Csaba, Rév SzilviaSzakmailag eellenôrizte: Lesku BalázsPéldányszám: 1500 dbMegjelenés ééve: 2004Támogató: EU Phare Access 2001 Mikroprojektek (HU 0104-03-01-0022)

A PPhare pprogram kkoordinátora: Ifjú Botanikusok Baráti Köre4531 Nyírpazony, Petôfi út 19.

Partner sszervezet: E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület4400 Nyíregyháza, Szabolcs u. 6. Tel.: (42) 504-403

A ffedôlap bborítófotója: Mozaikos nyírségi táj. Fotó: Rév SzilviaA hhátlap éés hhátsó bbelsô ooldaltérképének fforrása: Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi TérképtáraNyomdai éés ggrafikai mmunka: Magician Grafikai Stúdió Kft.

4400 Nyíregyháza, Vörösmarty tér 4. Tel.: (42) 310-830

3

IIIIII.. AA MMIINNTTAATTEERRÜÜLLEETTEEKKTTÁÁJJHHAASSZZNNÁÁLLAATTTTÖÖRRTTÉÉNNEETTÉÉNNEEKK VVIIZZSSGGÁÁLLAATTIIMMÓÓDDSSZZEERREEII

A Nyírség kétszáz éves tájtörténeti változásainakfeltárására négy darab, egyenként 25 km2–esmintaterületet választottunk ki (1. ábra). Kijelölésüknélfontos szempont volt, hogy a Nyírségre jellemzô külön-bözô vegetáció-típusok mindegyikének jellemzôképviselôjét feldolgozzuk. A mintaterületek a következôtelepülések közigazgatási határaiba esnek: Petneháza –Nyírjákó - Laskod; Újfehértó – Érpatak - Bököny; Ibrány- Buj; Hajdúsámson – Debrecen - Nyíradony. A munkaalapvetôen két fô mederben folyt. Egyrészt a földrajziinformációs rendszerben feldolgozott régi katonaifelmérések alapján a korábbi történéseket tanulmányoz-tuk, másrészt a terepi munka során a területek jelenlegiállapotáról gyûjtöttünk információkat, tapasztalatokat.Mindezek összevetése alapján formálódtak ki a múltbélitendenciák, és a jövôre vonatkoztatható hasznos javasla-tok (IV. fejezet).

1. Katonai ttérképek ffeldolgozása fföldrajziinformációs rrendszerben

A mintaterületeken a földhasználat változásainaknyomon követéséhez a XVIII. század derekától kezdôdôI-VII. Katonai Felmérések térképeit használtuk fel [I.(1763-87), II. (1807-69), III. (1869-80), V. (1953-59), VII.(1975-90)]. Ezek a kor technikai színvonalánakmegfelelô pontossággal s a céljuknak megfelelô tema-tikus részletességgel jellemezhetô térképmûvek. Az egyes felmérések szelvényeit szkenneléssel digitálisformátumúvá alakítottuk, az állományokat képtranszfor-mációs programok segítségével, jól azonosítható kont-rollpontok alapján egységes vetületi rendszerbe illesztet-tük. Az így átalakított adatok együtt vizsgálhatók ahasonlóképp feldolgozott légifotókkal, digitális tér-képekkel. A területhasználatra vonatkozó, felület jellegûadatokat vektorizáltuk, ezáltal statisztikai vizsgálatokat,méréseket végezhettünk a változások számszerûjellemzéséhez, valamint egységes megjelenítési technikátalkalmazva követhettük nyomon az egyes területek vál-tozásait.Emellett elkezdtünk felépíteni egy, a teljes Nyírségetlefedô, összetett térinformatikai adatbázist, amely akésôbbiekben is jó alapul szolgál majd különféletájhasználati javaslatok, kezelési tervek kidolgozásához,illetve annak megértéséhez, hogy történelmi idôlépték-ben hol hogyan alakult a táj arculata.

22.. AA mmaaii áállllaappoott ffeellmméérrééssee ééllôôhheellyyttéérrkkééppeezzéésssseell

Az ôsi természeti állapot rekonstruálása nem történhetcsupán térképek alapján. A területek élôhelytérképezéseamellett, hogy a pillanatnyi viszonyokat rögzíti, segít amúltból származó térképi adatok értelmezésében is. A terepi bejárás során a növényzet típusa és a mûvelésimód alapján különítettük el 1:10.000 léptékben azegységesnek minôsülô élôhelyfoltokat légifotó, valaminttopográfiai és erdészeti üzemtervi térképek segítségével.Az egyes élôhelyfoltokat szövegesen jellemeztük, fel-sorolva a fôbb tulajdonságokat és a jellemzô növényfa-jokat. Az élôhelyfoltok kategorizálása az ÁltalánosNemzeti Élôhely-osztályozási Rendszer (Á-NÉR)használatával történt. A terepi térképezéssel elkülönítettélôhelyfoltokat utólag a történeti térképek feldolgozásasorán használt területhasználati kategóriák szerint isértelmeztük, így lehetôvé vált a történeti és a jelenlegiadatok összehasonlítása. Minden egyes élôhelyfoltesetében természetvédelmi értékelést végeztünk. A ter-mészetvédelmi érték arra utal, hogy az adott terület men-nyire különleges, mennyi megôrzendô érték (pl. védettvagy ritka faj, növénytársulás) található ott, a gyakorlativédelem fontossági rangsorában milyen helyet foglal el.

2

IIII.. AA NNYYÍÍRRSSÉÉGG ÁÁLLTTAALLÁÁNNOOSSTTEERRMMÉÉSSZZEETTFFÖÖLLDDRRAAJJZZAA

A Nyírség hatalmas, mészszegény homok és lösz-homokkeverékbôl álló szigetként ékelôdik a környezô tájak túl-nyomórészt lösz- és agyagfelszínei közé. Ez hazánkmásodik legnagyobb futóhomok területe. Annak azóriási jégkori hordalékkúpnak a maradványa, amelyet azErdély és az Északkeleti-Kárpátok felôl érkezô vizeképítettek. Mikor a földtörténeti jelenkor hajnalán aBereg-Szatmári sík és a Bodrogköz megsüllyedt, a folyókegymás után elhagyták a Nyírséget, és megkezdôdött aszél munkájának idôszaka, amely szétterítette azüledéket.A Nyírség klímájának egyik meghatározó jellemzôje azAlföld délebbi részeinél kevésbé forró nyár és a többcsapadék. A Nyírség éghajlata a zárt erdôk kialakulását biztosítja,de a növényzet megvalósuló formáját a lokális talajvi-szonyok erôsen befolyásolják. Ennek megfelelôen az ôsivegetáció képét a túl száraz és túl nedves térszíneken fel-nyíló zárt erdôk határozhatták meg. Az erdôket a ko-csányos tölgy uralta, ezüsthárssal vegyes gyöngyvirágostölgyesek, keményfás ligeterdôk, gyertyános tölgyesekváltakoztak a térszínnek megfelelôen. Az erdôs tájat amagasabb buckaoldalakon és buckatetôkön homok-

pusztákkal mozaikos nyílt tölgyesek szakították meg, amélyebb buckaközi térszíneken a folyamatos vízhatásmiatti láposodás, sôt, tavak („nyírvízlaposok“) kiala-kulása volt jellemzô. Meglepô módon a nyugati, délnyu-gati Nyírségben a fenti élôhelyek maradványfoltjai mel-lett szikes területek sótûrô, sókedvelô növényközösségeiváltogatják egymást. A nyírségi élôvilág egyik fô jel-legzetessége, hogy kis területen belül egymástólnagymértékben eltérô igényû fajok, életközösségekalkotnak változatos mozaikot. Ennek oka a speciálisdomborzati formák okozta mikro- és mezoklimatikusváltozatosság. A Nyírség jelenkori növénytakarója márcsak egymástól elszigetelt, apró, többségében rosszállapotú foltokban ôrzi az ôsi vegetáció maradványait.Az éghajlati adottságok napjainkban is lehetôvé teszik,tennék az erdô kialakulását. A mai erdôtlenség (értveezalatt az ôshonos fafajok alkotta, valódi erdôk hiányát)oka nem a klíma, hanem az emberi tevékenység. Az elmúlt évszázadok minden addigit meghaladómértékû erdôirtásai miatt hatalmas területeket érintettaz eróziós és deflációs kár. A mozgásba lendülô homok-buckákat mind nagyobb területeken kezdték el tájidegenfafajokkal betelepíteni. A természetes tölgyerdôk helyetta Nyírség képét ma leginkább a sivár akácosok határoz-zák meg, emellett jellemzôek a telepített fenyvesek,nemesnyarasok és a vörös tölgy ültetvényei is. A pusztaitölgyesek fajkészletét ôrzik a korábban nyílt tölgy-ligetekkel mozaikoló száraz homoki gyepek. Felhagyottszántók helyén regenerálódó, egyéves, nyílt homokpusz-tagyepek ma is megtalálhatók, míg az évelô, magyarcsenkeszes, ezüstperjés gyepek szórványosak. A zárthomokpuszta réteknek (sztyepeknek) hírmondóik is aligakadnak. Többségük kialakulásában eredetileg azerdôirtás és a legeltetés hatása játszotta a fôszerepet. A privatizáció után ezeknek a homoki legelôknek jórészét feltörték vagy tájidegen fajokkal fásították. A természetes élôhelyekre a másik nagy csapást az inten-zív lecsapolási munkálatok jelentették. A jelentôsebb víz-folyásokat eredetileg is nélkülözô, lefolyástalan Nyírségtalajvízszintje a vízrendezések nyomán drasztikusanlesüllyedt, amit súlyosbít az utóbbi évtizedek krónikuscsapadékhiánya. Korábban a települések mellett nemszámítottak ritkának a halban gazdag tavak, mocsarak,lápok, ma viszont nyár elejére csak a legmélyebb buc-kaközökben marad egy kis víz. A tartós vízhiány elle-hetetleníti a táj jellegét eredetileg leginkábbmeghatározó, ma töredékére fogyatkozott és degradáltvízigényes élôhelytípusok regenerálódását. A vízhiánnyalküzdô területeket egyre inkább eluralják az idegenhonosözönnövények, mint az akác, kései meggy, bálványfa,amerikai kôris, aranyvesszô, parlagfû, selyemkóró. Az elmúlt évtizedek tapasztalata alapján a szárazodás ésa jelenlegi agrár-támogatási rendszer a gazdálkodókatarra ösztökéli, hogy mind több, korábban gyepkénthasznosított üde területet szántsanak fel.

Tájtörténeti vvizsgálatok éés aa ttájrehabilitáció llehetôségei aa NNyírségbenTájtörténeti vvizsgálatok éés aa ttájrehabilitáció llehetôségei aa NNyírségben

22.. áábbrraa.. TTéérrkkéépprréésszzlleett aazz II.. KKaattoonnaaii ffeellmméérrééssbbôôll..FFoorrrrááss:: HHaaddttöörrttéénneettii IInnttéézzeett ééss MMúúzzeeuummHHaaddttöörrttéénneellmmii TTéérrkkééppttáárraaJJeelllleeggzzeetteesseenn mmoozzaaiikkooss nnyyíírrssééggii ttáájjkkéépp.. FFoottóó:: RRéévv SSzz..

5

HHooggyyaann,, mmeerrrree ttoovváábbbb??

A tájhasználat mai változásai lehetôségeket és veszé-lyeket is magukban rejtenek. A magasabb buckákon arégió kiszáradásával párhuzamosan egyre több szántóthagynak fel a silány homoktalajokon. Az így kialakulóparlagokat már most is részben legeltetik, ami hosszabbtávon az ôsi homokpusztai vegetáció részleges regenerá-cióját és a hagyományos állattartás újraéledését teszilehetôvé. Ugyanakkor félô, hogy ezeket a parlagokattájidegen fajokkal (akáccal, nemesnyárral, fenyôvel)telepítik be, jóllehet a legmagasabb buckák szélsôségesenrossz vízgazdálkodású váztalaján ma már a szárazságtûrôakác is alig él meg. A mélyebb, vizes területeken veszé-lyes tendencia az általános kiszáradás és a szélsôségesvízszintingadozás. A szárazabb években a réteketgyakran beszántják, majd belvizes esztendôkbenmagukra hagyva agresszív, tájidegen gyomnövényzet(leginkább az Amerikából származó magas aranyvesszô)foglalja el ôket. Ezzel szinte lehetetlenné válik anövényzet helyreállása, de a további szántóföldi mûvelésis megnehezedik. Számos helyen a részben kiszárítottrétekre és lápokra nemesnyarat telepítenek (jóllehetezek a kiszámíthatatlan talajvízingadozás miatt gyakrankipusztulnak), ami szintén tönkreteszi az eredeti értékesélôvilágot. Ugyanakkor a területen található Laskoditározó jó példa arra, hogy vízvisszatartással a mocsári-lápi élôvilág részben újjáéleszthetô, és egyben az inten-zíven mûvelt és a lakott területeken csökkenthetô a

belvíz kockázata. Az ôsi vizes területeken tehát a víz-visszatartás és a hagyományos, kaszálóként, legelôkéntvaló hasznosítás lehet az ésszerû, és egyben termé-szetvédelmi szempontból is kívánatos tájhasználat.

4

IIVV..11.. FFOOGGYYAATTKKOOZZÓÓ ÉÉSSÚÚJJJJÁÁÉÉLLEEDDÔÔ LLÁÁPPOOKK,, SSZZÜÜLLEETTÔÔHHOOMMOOKKPPUUSSZZTTÁÁKK??((11.. MMIINNTTAATTEERRÜÜLLEETT))

AAmmiirrôôll aa ttéérrkkééppeekk mmeessééllnneekk……

Az észak-nyírségi mintaterületen, Petneháza környékéna változatos, részben meredek, magas, részben széle-sebben elnyúló buckák között egyaránt találunk nagyobbkiterjedésû laposokat és szûkebb völgyeket. Ezen a ter-mészettôl fogva fás vidéken a XVIII. század végén mégjelentôs kiterjedésû ôsi erdôkbôl mára egyetlen hektársem maradt. A jelenlegi kiterjedt akácosok és nemes-nyarasok az elmúlt néhány évtized telepítésének ered-ményei. A magasabb, víz által nem járt térszíneken aföldeket már igen régen szinte teljes egészében mûvelés-be vonták, kis kiterjedésben maradtak csak szárazgyepek. A legutóbbi idôkben viszont ellentétes tendenciaindult meg: egyre-másra hagynak fel szántókat, ahol aszáraz homoki gyepek egyes fajai újból megtelepednek.Az ôsi folyóvölgyek helyén kialakult buckamélyedéseketvalaha nagy kiterjedésû lápok, vízállások foglalták el.A vízrendezéseket követôen ezek száradásnak indultak,nagyrészt kaszálóvá alakultak. Területük a késôbbiekbena szántók és a telepített erdôk elônyére csökkent, továb-bá jelentôsen fel is darabolódtak (a legkisebb kiterjedésta XX. század közepén érték el). A növényzet folya-matossága csak a legmélyebb részeken maradt fenn.A legújabb idôkben a vízvisszatartás, valamint a kaszálásintenzitásának csökkenése miatt a lápi-mocsári vegetáció

egyes helyeken újra terjedésnek indult. A természetiterületek aránya a XVIII. század végétôl a mai napig38%-ról 23,5%-ra csökkent, s mindössze 4,8% volt a vizs-gált idôszakban végig természeti terület.

MMéégg mmeeggmmeenntthheettôô……

Az egykori száraz gyepek természetes növényvilága csaknyomokban maradt meg néhány meredek rézsûn, utakmellett, és a kevésbé intenzíven mûvelt gyümölcsösök ésszôlôk környékén. Ez a néhány kis folt biztosítja a hazaihomokpuszták néhány jellemzô növényének fenn-maradását. Ilyen a magyar csenkesz, a homoki imola,valamint egy sztyepréti ritkaság, a védett selymes boglár-ka. A vízállásos mélyedések és völgyek sokkal nagyobbarányban ôrzik az egykori ôsi növényzet maradványait.Ezeket a területeket hagyományosan kaszálóként, lege-lôként hasznosítják, de a vízrendezések óta egyre na-gyobb arányú a beszántásuk, beerdôsítésük. Az ôsi láposterületek zsombékosainak, rétjeinek egyik legnagyobbkincse az európai ritkaságnak számító, fokozottan védettmocsári angyalgyökér, de a megôrzendô értékek közétartozik többek között a lápos területeken élô tôzeg-páfrány, a rostostövû sás és a rétek színes orchideafajai:a pompás kosbor és az itt jelentôs állományokkal ren-delkezô hússzínû ujjaskosbor. Az egykori természetesidôszakos vízfolyásokat mesterséges csatornákba kény-szerítették, az ezeket korábban kísérô ligeterdôk nö-vényzetébôl csak pár hírmondó maradt a nagyobbcsatornák völgyében. Ilyen az Alföldön ritkaságnakszámító erdeikáka és az acsalapu.


AA tteerrüülleett kkiieemmeellkkeeddôô éérrttéékkee aa ffookkoozzoottttaann vvééddeetttt,,nneemmzzeettkköözzii eeggyyeezzmméénnyyeekkbbeenn kkiieemmeelltteenn kkeezzeelltt rrééttiiaannggyyaallggyyöökkéérr.. FFoottóó:: SSzziiggeettvváárrii CCss..

33.. áábbrraa.. IIddôôkköözzbbeenn rreeggeenneerráállóóddootttt ééss aa vviizzssggáálltt iiddôôsszzaakkbbaann vvééggiigg tteerrmméésszzeettii tteerrüülleetteekk ((11.. mmiinnttaatteerrüülleett))..AA llááppookk ffeennnnmmaarraaddáássáánnaakk ffeellttéétteellee aa ttaarrttóóss vvíízzbboorrííttááss.. FFoottóó:: SSzziiggeettvváárrii CCss..

76


TTáájjhhaasszznnoossííttááss aa rrééggii kkaattoonnaaii ffeellmméérréésseekk aallaappjjáánn ((11.. mmiinnttaatteerrüülleett)) TTáájjhhaasszznnoossííttááss aa rrééggii kkaattoonnaaii ffeellmméérréésseekk aallaappjjáánn ((11.. mmiinnttaatteerrüülleett))

44.. áábbrraa.. II.. KKaattoonnaaii FFeellmméérrééss ((11776633--11778877)).. 66.. áábbrraa.. VV.. KKaattoonnaaii FFeellmméérrééss ((11995533--11995599))..

77.. áábbrraa.. VVIIII.. KKaattoonnaaii FFeellmméérrééss ((11997755--11999900))..55.. áábbrraa.. IIII.. KKaattoonnaaii FFeellmméérrééss ((11880077--11886699))..

9

IIVV..22.. SSZZIIKKEESSEEKK ÉÉSS SSZZÍÍNNPPOOMMPPÁÁSSRRÉÉTTEEKK AA BBÚÚZZAATTÁÁBBLLÁÁKKKKÖÖZZÖÖTTTT ((22.. MMIINNTTAATTEERRÜÜLLEETT))


A Nyírség nyugati részén a homoki buckás táj folyamatosátmenettel simul bele a löszös talajú Hajdúhátba. Újfe-hértó, Érpatak és Bököny határában ez az átmenet márérezhetô: a buckavonulatok szelídebbek, a homokkal ele-gyedô lösz sokkal jobb termôképességû talajokat ered-ményez, mint keletebbre. Ezen a vidéken a természeteserdôk már kétszáz éve is csak nyomokban voltak meg,mára pedig teljesen hiányoznak. A víz által nem befolyá-solt helyeken már a XVIII. század végén szinte min-denütt szántókat találunk. Ekkor - és még száz évvelkésôbb is - a legnagyobb széles laposokban nyílt víz-tükörrel rendelkezô szikes tavak terültek el. A vízren-dezések nyomán ezek fokozatos kiszáradása rajzolódik kia térképeken: mára többnyire szikes réteket, mézpázsitosszikfokokat, kisebb részben szikes és édesvizû mocsa-rakat találunk a helyükön. A nem szikes talajú vízjártahelyeken található kaszálórétek aránya is csökkent, ésnövényzetének jellege (egykor lápi elemekben gazdagab-bak voltak) megváltozott a terület általános – bár nemegyenletes – kiszáradásával. Az üde gyepek beszántása az1950-es évekre igen nagy mértékûvé vált, az eredetilegösszefüggô rétek erôsen feldarabolódtak. Noha a késôb-biekben megfigyelhetô a rétek kismértékû regene-rálódása, a rendszerváltást követô újabb beszántási hul-lám további fragmentációt eredményezett.

Nehezen értelmezhetô a szárazabb típusú gyepek kiter-jedésének változása. A valódi szárazgyepek, a homokisztyeprétek már igen korán szinte teljesen eltûntek. Aszikes területek magasabb részein elhelyezkedô szikespuszták megjelenése, tájhasználati módja és atérképezôk általi megítélése az adott év vízviszonyainakmegfelelôen ingadozott a száraz és nedves típus között.Általánosságban is jellemzô a mintaterületre, hogy agyepi és mocsári növényzet a talajnedvesség csekély vál-tozása esetén lokálisan könnyen felváltja egymást. A ter-mészeti területek aránya a XVIII. század végétôl a mainapig 53%-ról 35%-ra csökkent, és 21%-a volt a vizsgáltidôszakban végig természeti terület.


A terület megváltozott állapotában is rengetegmegôrzendô értéket kínál. A hajdani szikes tavak helyéntavasszal ma is rendszerint megáll a víz, gazdagmadárvilágnak adva életteret. A kékeszöld mézpázsit, avereslô veresnadrág csenkesz kiterjedt állományai, akéklô bárányparéjjal benôtt vagy a vakítóan fehér vak-szikes foltok és a rajtuk legelô birkanyájak, tehéncsordákegyedülálló szépséget adnak a tájnak. Hazánkbanegyedül a Nyírségben, ezeken a szikes legelôkön éskörnyékükön él a fokozottan védett szikipacsirta. A szikes rétek és mocsarak gyakori védett növénye aKárpát-medencében bennszülött kisfészkû aszat. Ahol atalaj nem szikes, ott kiterjedt, lápréti elemeket is ôrzômocsárrétek, fás legelôk és édesvizû mocsarak talál-hatók.

8


JJeelleennkkoorrii áállllaappoott aa tteerreeppii ééllôôhheellyyttéérrkkééppeezzééss aallaappjjáánn ((11.. mmiinnttaatteerrüülleett))

AA nnyyíírrssééggii mmooccssáárrrréétteekk eelltteerrjjeeddtt vvééddeetttt nnöövvéénnyyee aa ppoommppááss kkoossbboorr.. FFoottóó:: SSzziiggeettvváárrii CCss..

88.. áábbrraa.. AA jjeelleennlleeggii vviisszzoonnyyookkaatt ((22000044)) bbeemmuuttaattóó ééllôôhheellyyttéérrkkéépp..

99.. áábbrraa.. AA jjeelleennlleeggii áállllaappoott ((22000044)) tteerrmméésszzeettvvééddeellmmii éérrttéékkeellééssee..

1110

Az igen fajgazdag, színpompás kaszálók egyik leg-fontosabb természeti értéke a május-júniusban ezer-számra nyíló, védett pompás kosbor, továbbá az ugyan-csak védett, hazánkban bennszülött fûféle, a Jávorka-fényperje. Egyes itteni rétek különlegessége a védettfátyolos nôszirom, amely az egész Nyírségben csak errôla területrôl ismert. A rétekbôl kiemelkedô kisebb magas-latokon, valamint az utak meredek rézsûin csak nyomok-ban, leromlott fajszegény állapotban maradt meg az ôsisztyepréti növényzet, de egyes védett állatoknak - példáulaz ürgének - ezek a kizárólagos élôhelyei.


A tájhasználatban ma megfigyelhetô tendenciák a ter-mészeti területek lassú fogyatkozása, leromlása irányábamutatnak. A mocsárréteket, sôt, a szikes területeket isegyre több helyen szántják be, annak ellenére, hogy ezeka termôhelyek többnyire nem alkalmasak gazdaságosszántóföldi mûvelésre. Ennek következtében elsôsorbana kisebb élôhelyek egyre inkább feldarabolódnak, el-gyomosodnak. Ésszerûbb és természetvédelmi szem-pontból is kívánatos az eredeti növényzet helyreállítása,és egyes helyeken a vízvisszatartás. Ugyancsak megfigyel-hetô, hogy a csökkenô legelôállat-állomány miatt egyesôsi legelôkön megindult néhány tájidegen fafaj, elsôsor-ban a keskenylevelû ezüstfa, az akác és a bálványfa(„ecetfa“) terjedése, amelyek akár egy évtized alatt át-járhatatlan bozótossá változtatják a gyepeket. Szeren-csére a legnagyobb összefüggô rétek és szikes laposokegyelôre nincsenek közvetlen veszélyben. Ezeken ahelyeken mindenképpen érdemes az eddigi kaszáló-legeltetô, állattartáson alapuló gazdálkodást fenntartani,ami akár összeköthetô egyfajta szelíd turizmussal is, amiújabb megélhetési forrást nyújthat az itt lakóknak. A terület erdôkben igen szegény, és a meglévô kisebbállományok és a fasorok is szinte teljes egészében tájide-gen fajokból állnak. Természetvédelmi, tájképi szempon-tokból indokolt lenne az ôshonos füzes-nyaras állo-mányok kiterjedésének növelése (elsôsorban a mûvelés-bôl kivont belvizes szántókon), a tájidegen fasorokôshonos fajokra való lecserélése.


TTáájjhhaasszznnoossííttááss aa rrééggii kkaattoonnaaii ffeellmméérréésseekk aallaappjjáánn ((22.. mmiinnttaatteerrüülleett))

LLááttvváánnyyoossaakk aazz eeggyykkoorrii sszziikkeess ttaavvaakk hheellyyéénn llééttrreejjöötttt,, nnaaggyykkiitteerrjjeeddééssûû vvaakksszziikk ffoollttookkkkaall ttaarrkkííttootttt sszziikkeess lleeggeellôôkk..FFoottóó:: SSzziiggeettvváárrii CCss..

1100.. áábbrraa.. IIddôôkköözzbbeenn rreeggeenneerráállóóddootttt ééss aa vviizzssggáálltt iiddôôsszzaakkbbaann vvééggiigg tteerrmméésszzeettii tteerrüülleetteekk ((22.. mmiinnttaatteerrüülleett))..

1111.. áábbrraa.. II.. KKaattoonnaaii FFeellmméérrééss ((11776633--11778877))..

1122.. áábbrraa.. IIII.. KKaattoonnaaii FFeellmméérrééss ((11880077--11886699))..

12


13


1133.. áábbrraa.. VV.. KKaattoonnaaii FFeellmméérrééss ((11995533--11995599))..

1144.. áábbrraa.. VVIIII.. KKaattoonnaaii FFeellmméérrééss ((11997755--11999900))..



15

rétek újjáélesztésében. Amennyiben ezek a területekfolyamatos vízellátást kapnak, igen gazdag élôvilágalakulhat ki bennük, és a vízvisszatartás révén amezôgazdasági és lakott területek mentesíthetôk abelvíztôl. Mindezek kapcsán feltétlenül érdemes átgon-dolni az ártéri tájgazdálkodás lehetôségét is. A szikesterületeken is ésszerûbb és természetvédelmi szempont-ból indokolt a rét-legelôgazdálkodásra való visszatérés.Sajnálatos jelenség, hogy ezen a fában, erdôben igenszegény területen az elmúlt években több idôs nyaras-füzes állományt, fasort is kivágtak. Kívánatos lenne a ten-denciát megfordítani, és ôshonos fajokat (hazai nyarakat,

füzeket, magyar kôrist, kocsányos tölgyet, szileket, mezeijuhart) alkalmazni a fasorok, erdôk telepítésénél. A történeti és természeti emlékként jelentôs kunhal-mokat méltó módon kellene megôrizni, mindenekelôttindokolt a rajtuk levô tájidegen fás növényzet vissza-szorítása. A Lónyai fôcsatorna töltésén az egyedülállókilátást nyújtó Fekete-halom bekapcsolásával gyalogosvagy kerékpáros tanösvény kialakításával helybeliek ésturisták is megismerkedhetnének a terület természetiszépségeivel.

14

IIVV..33.. EEGGYY VVÍÍZZIIVVIILLÁÁGG EEMMLLÉÉKKEEII((33.. MMIINNTTAATTEERRÜÜLLEETT))


Két tájegység találkozásánál, Ibrány és Buj térségében aváltozatos buckás felszín még a Nyírségre emlékeztet,viszont a mélyedéseket valaha a Tiszával élô kapcsolat-ban levô, nagy kiterjedésû, a Rétközre jellemzô mocsa-ras-lápos területek uralták. A Tisza szabályozása és aLónyai-fôcsatorna megépülése elôtti térképek (I. és II.Katonai Felmérések) arról árulkodnak, hogy a déli irány-ból benyúló (eredetileg minden bizonnyal erdôs) buck-ahátakat már a korai idôkben szántóként hasznosították,míg a vízállásos területek peremén rét-legelôgazdálkodásfolyt. A szabályozási munkálatok után a táj képedrasztikusan megváltozott: a vizek elvezetésével hatal-mas területek váltak mûvelésre alkalmassá, a gyep-területek, mocsarak egymástól elszigetelôdve amélyedésekben maradtak fenn. Az egykor virágzóhalászó-vadászó életmód egyszer s mindenkorra eltûnt.A beszántás és a fragmentáció különösen az ötvenesévekben volt erôs (V. Katonai Felmérés), a XX. századmásodik felére pedig a további csatornázások révén akiszáradás, a vízállásos területek rétté alakulása jellemzô.A mai kép viszont azt sugallja, hogy a vizeken mégsemsikerült teljesen úrrá lenni: a mélyebb területeken újraösszegyûlnek a máshonnan elvezetett vizek, és olyanterületeken is találunk mocsarakat, ahol néhányévtizede, vagy éppen pár éve kaszálók, szántók voltak. A természeti területek aránya a XVIII. század végétôl amai napig 59%-ról 25%-ra csökkent, s mindössze 6,9%volt a vizsgált idôszakban végig természeti terület.


A kisebb-nagyobb vízállásos területeken nagy vitalitású,de sajnos eléggé fajszegény, gyomos mocsarakat találunk.Ezek az élôhelyek történetük során kiszáradáson,esetenként beszántáson mentek keresztül, ezért inkábbcsak hangulatukban idézik az egykori vízivilágot.Állatviláguk így is kiemelkedôen gazdag, és egy védettnövénnyel, a Kárpát-medencei benszülött kisfészkûaszattal is nagy tömegben találkozhatunk bennük. Az üde rétek, kaszálók, legelôk is fontos értéket képvisel-nek. Leginkább fajgazdagnak azok a rétek maradtakmeg, amelyek most is elöntést vagy tartós belvízborítástkapnak. Ilyen élôhelyeken fordul elô védett orchideafa-junk, a pompás kosbor. Az üde gyepek többsége azonbana kiszáradás, esetenként a beszántás, valamint a vízren-dezéseket követô másodlagos szikesedés miatt egyre jel-legtelenebbé vált. A legnagyobb legelôk-kaszálók azon-ban még így is fontos táji jelentôséggel bírnak. Különlegesértéket képviselnek a területen a kis foltokban található,igen erôsen sós talajú ôsi szikesek.

Ezeken a szikes réteken él a védett egypelyvás csetkáka,a vakszikeken, szikfoktársulásokban pedig a ritka csutak-sás. Egyedülálló természeti, kultúrtörténeti, és tájképiérték a területen található két kunhalom. Sajnos ezekenaz eredeti szárazgyepi növényzet már csak nyomokbanmaradt meg, a Fekete-halom tetején mégis elôkerült egykülönlegesség: a védett macskahere, amelynek sem aNyírség, sem a Rétköz területérôl nem ismerjük más ter-môhelyét.


A mai tájhasználat sajnos sok esetben figyelmen kívülhagyja a terület természetadta sajátosságait. Az utóbbiévekben számos beszántás történt mûvelésre teljesenalkalmatlan belvizes vagy szikes területeken. Szerencséreezeket a termôhelyeket a természetes növényzet gyorsanvisszahódítja (amennyiben nem elôzik meg ôket idegenszármazású özöngyomok, mint a parlagfû, vagy a magasaranyvesszô). Nagy lehetôség rejlik tehát a belvizeslaposokon és azok közvetlen környezetében a mocsarak,


AA kkuunnhhaallmmookk kkuullttúúrrttöörrttéénneettii jjeelleennttôôssééggüükk mmeelllleetttt ggyyaakkrraann tteerrmméésszzeettii éérrttéékkeekk ôôrrzzôôii iiss.. FFoottóó:: SSzziiggeettvváárrii CCss..

MMooccssaarraakk,, mmooccssáárrrréétteekk,, mmaaggaassssáássoossookk vvééddeetttt nnöövvéénnyyee aakkiissfféésszzkkûû aasszzaatt.. FFoottóó:: IInnáánnttssyy--PPaapp TT..

1177.. áábbrraa.. IIddôôkköözzbbeenn rreeggeenneerráállóóddootttt ééss aa vviizzssggáálltt iiddôôsszzaakkbbaann vvééggiigg tteerrmméésszzeettii tteerrüülleetteekk ((33.. mmiinnttaatteerrüülleett))..

1716







19

IIVV..44.. EERRDDÔÔSSÉÉGGEEKK ÉÉSS HHOOMMOOKK--PPUUSSZZTTÁÁKK ((44.. MMIINNTTAATTEERRÜÜLLEETT))


A Nyírség déli részén, Hajdúsámson, Debrecen,Nyíradony térségében, a magas homokbuckákon és aköztük lévô nedves völgyekben, laposokban egykor kiter-jedt erdôségek uralkodtak. A rossz minôségû homoktala-jon és a vizes laposokban csak kis területek voltak alkal-masak szántóföldi mûvelésre, ezért a XVIII. és a XIX.század végén is elsôsorban erdôket (ezeket szintekizárólag Debrecen külterületén), valamint nedveskaszálóréteket és száraz homoki legelôket találunk aterületen. A XX. században a népességnövekedés atanyavilág kiterjedését és a legsilányabb termôhelyekkényszerû beszántását vonta maga után. Az 1950-esévekre a rétek és legelôk nagy része eltûnt. A XX. századmásodik felének legjellemzôbb folyamata a területkiszáradása. A mocsaras területek rétté alakulnak, aszárazabb buckahátakon több szántót felhagynak.Idôközben megindul az erdôk átalakulása is. A szárazab-bá válással egyre nehezebbé válik az ôshonos tölgyesekfelújítása, ezért nagy erôkkel beindul az akác, az erdei-fenyô és a nemesnyarak telepítése (nem csak az ôsierdôk, hanem egykori szántók, gyepek helyén is). Mára atölgyerdôk egészen kis, töredékes foltokra szorultak visz-sza. A fokozatos kiszáradás következtében jelenleg máralig találunk mocsarakat és üde réteket a területen. Ezeklassan zárt homoki legelôkké alakultak, a magaslatokonpedig a nyílt homoki gyepek kiterjedése növekedett meg.Az utóbbi években a legmagasabb, legrosszabb talajúterületeken tovább folytatódik a szántók felhagyása.Ezeken a parlagokon lassan, de biztosan tért hódítanak aszáraz homoki gyepek fajai. A természeti területekaránya a XVIII. század végétôl a mai napig 91%-ról35%-ra csökkent, s mindössze 11,7% volt a vizsgáltidôszakban végig természeti terület.

18



AA NNyyíírrssééggbbeenn hhoommookkii ttööllggyyeesseekkbbeenn ééss hhoommookkiiggyyeeppeekkbbeenn ééll aa vvééddeetttt,, bbeennnnsszzüüllöötttt mmaaggyyaarr nnôôsszziirroomm..FFoottóó:: LLeesskkuu BB..


2233.. áábbrraa.. AA jjeelleennlleeggii áállllaappoott ((22000044)) tteerrmméésszzeettvvééddeellmmii éérrttéékkeellééssee.. NNyyíílltt hhoommookkppuusszzttaa ggyyeepp.. FFoottóó:: SSzziiggeettvváárrii CCss..

2120


Az erôteljes átalakulások ellenére a területen számos ter-mészeti érték maradt. A nedvesebb tölgy-kôris ligeter-dôkben megtaláljuk a védett fehér zászpát, a szárazabbgyöngyvirágos-tölgyesek és pusztai tölgyesek ékessége afokozottan védett, bennszülött magyar nôszirom. Sajnosa tölgyesek mindegyikét fenyegeti a tájidegen fa- és cser-jefajok (akác, kései meggy, gyalogakác) agresszív ter-jedése. A kis töredékekben megmaradt mocsarak, üderétek jellemzô védett fajai a kisfészkû aszat és a pompáskosbor. Kis kiterjedésben, egyetlen foltban ôsi (tehátnem másodlagos) szikes élôhelyeket is találunk, melyeknövényzete érdekes színfoltot jelent ebben a tájban. A kiszáradással létrejött, kiterjedt zárt homoki legelôktöbbsége meglehetôsen jellegtelen növényzetû, viszontaz ôsi sztyeprét fragmentumok számos ritkaságot hor-doznak. Ilyen a védett agárkosbor. A magasabb buc-kákon szép állományai vannak a Nyírségre egykorjellemzô, mára igen megritkult magyar csenkesz ésszórványosan az ezüstperje uralta nyílt homokigyepeknek.


A területen a mai tájhasználatot erôteljesen befolyásoljaa folytatódó kiszáradás, illetve a rendszeres aszálykárok.Emiatt a szántóföldi mûvelés egyre inkább a nedvesebbterületeket veszi igénybe, megszûnéssel fenyegetve azegykori kaszálóréteket. A korábbi rétek és mocsarakegyre gyakrabban esnek nemesnyár-telepítés áldozatául(jóllehet a kiszámíthatatlan talajvízszint-ingadozás miattsok helyen a fák kipusztulnak). A nedves és üde területekmegôrzésének elsô feltétele tehát a további talajvízszint-csökkenés megakadályozása. A száraz homoki gyepekfennmaradása biztosítottnak látszik, sôt, a szántók fel-hagyásával területük további növekedésére isszámíthatunk. A regeneráció és a kedvezô természetiállapot fenntartásának azonban feltétele a kíméleteslegeltetés, amellyel megelôzhetô a tájidegen akác ésbálványfa („ecetfa“) eluralkodása. Sajnos a ter-mészetközeli állapotú erdôk fenntartása rendkívülinehézségekbe ütközik. A ma rutinszerûen alkalmazotterdôfelújítási módszerek az értékes aljnövényzetetvisszafordíthatatlanul károsítják, ami az erdôk eljelleg-telenedéséhez vezet. A fiatalabb tölgyeseket teljes mér-tékben eluralják a tájidegen cserjefajok, elsôsorban azészak-amerikai eredetû kései meggy. A kiemelkedôértéket képviselô tölgyesek megôrzéséhez speciáliserdôkezelési módszereket kell kidolgozni, hosszú távonpedig a tájidegen erdôállományok ôshonosra történô le-cserélésére kell törekedni.



2244 áábbrraa.. IIddôôkköözzbbeenn rreeggeenneerráállóóddootttt ééss aa vviizzssggáálltt iiddôôsszzaakkbbaann vvééggiigg tteerrmméésszzeettii tteerrüülleetteekk ((44.. mmiinnttaatteerrüülleett))..



2322







24

VV.. ÁÁTTTTEEKKIINNTTÉÉSS

Áttekintésünk a Nyírség tájhasználatának történetérôltermészetesen korántsem teljes és kimerítô. Négymintaterület 10.000 hektárt érintô példája nem elég arra,hogy egy egységes, de mégis rendkívül változatos tájegészére általánosan érvényes történeti megállapításokatés tájrehabilitációs javaslatokat eredményezzen. A korlá-tok ellenére azonban kimutathatók a legfontosabbmomentumok, amelyek a nyírségi táj természeti képétformálták az utóbbi kétszáz esztendôben: 1.) A ter-mészetes (fôleg tölgy-) erdôk eltûnése, a tájidegen (fôlegakác és nyár) ültetvények arányának növekedése. Az ere-deti erdôk kiirtása túlnyomórészt több száz esztendejemegtörtént. A mégis megmaradt ôsi erdôtömbökben aXIX. század második fele óta egyre nô a tájidegentelepítések aránya. 2.) A vizes élôhelyek kiszáradása ésterületük csökkenése. Ezért leginkább a lecsapolások,csatornázások felelôsek, de az utóbbi évtizedek szárazsá-ga tovább súlyosbította a helyzetet. 3.) A rossz ter-môképességû, száraz homoki szántók, gyümölcsösökmûvelésének felhagyása. Ez a folyamat fôként az elmúltpár évtizedre jellemzô. A felhagyott területeket vagytájidegen fajokkal erdôsítik (sokszor csekély eredmény-nyel), máskor legeltetés folyik rajtuk. 4.) Tájidegenözöngyomok terjedése. A téves gazdasági számításból(pl. kései meggy, gyalogakác, selyemkóró), vagydísznövényként (pl. aranyvesszô) betelepített, illetvevéletlenül behurcolt (pl. parlagfû) növényfajok néme-lyike ma agresszív módon terjed a természeti éskultúrterületeken is. Ez a folyamat az elmúlt évtizedek-ben gyorsult fel, és a közeljövô egyik legnagyobbfenyegetését jelenti.Az általános tendenciák mellett viszont fontos látnunk azegyes területek közti különbségeket. Mindegyik kis táj-egységben vannak olyan élôhelytípusok, amelyekviszonylagos épségben maradtak meg, vagy könnyenhelyreállíthatók, védelmük teljesen összeegyeztethetô arajtuk folyó kíméletes gazdálkodással. Ugyanakkor van-nak olyan, erôsen fenyegetett típusok, amelyekmegôrzése – noha nagy erôfeszítéseket kíván, és gazda-ságilag esetleg áldozatokat követel – mindenképpenfontos feladat. Az 1. mintaterület esetében a legnagyobblehetôség a lápok, mocsarak megôrzésében van, de aszáraz homokpuszták regenerálódására is lehet számí-tani. A 2. mintaterületen az üde kaszálórétek, legelôk ésa szikesek megôrzése, esetleges vízpótlása lehet a ter-mészetkímélô gazdálkodás fô iránya. A 3. mintaterületena mélyebb foltokban a mocsarak vízpótlással történôújjáélesztése a legígéretesebb lehetôség, de a kis kiter-jedésû szikeseket és a kunhalmok különleges növény-zetét is meg kell ôrizni. A 4. mintaterületen a legnagyobbjövô elôtt a száraz homoki gyepek állhatnak, de a ter-mészeti sokféleség érdekében mindenképpen erô-feszítéseket kell tenni a kiszáradóban levô üde és nedvesélôhelyek megtartása érdekében. Ezen a területen rend-kívüli értéket képviselnek a tölgyerdô-maradványok.Megôrzésük nagy feladatot jelent és komoly munkátigényel a jövôben.Bízunk abban, hogy a Nyírség természeti értékei nemcsak a szakemberek, hanem minden itt élô emberszámára is fontosak. Hosszabb távon csak egy olyan

település, térség lehet életképes, amelynek lakói kötôd-nek szülôföldjük tájaihoz, és tenni is képesek azért, hogygyermekeiknek és unokáiknak egyebet is tudjanakmutatni, mint egyhangú szántókat, klónozott nyárül-tetvényeket, vagy éppen végtelen parlagfûmezôket. A jelenlegi támogatási rendszerek mellett a ter-mészetkímélô gazdálkodás remélhetôleg nem csakáldozatot jelent, hanem egyre inkább megélhetésilehetôséget is kínál. Reméljük, hogy a Nyírségtájtörténetének kutatói a következô kétszáz éves vissza-tekintésben már kedvezô változásokról adhatnak hírt.

Tájtörténeti vvizsgálatok éés aa ttájrehabilitáció llehetôségei aa NNyírségben

I. Kato

nai Fm.

II. K

atonai

Fm.

III. K

atonai

Fm.

V. Kato

nai Fm.

VII. K

atonai

Fm.

Napjai

nkban

I. Kato

nai Fm.

II. K

atonai

Fm.

III. K

atonai

Fm.

V. Kato

nai Fm.

VII. K

atonai

Fm.

Napjai

nkban

I. Kato

nai Fm.

II. K

atonai

Fm.

III. K

atonai

Fm.

V. Kato

nai Fm.

VII. K

atonai

Fm.

Napjai

nkban

I. Kato

nai Fm.

II. K

atonai

Fm.

III. K

atonai

Fm.

V. Kato

nai Fm.

VII. K

atonai

Fm.

Napjai

nkban

1. mintaterület

2. mintaterület

3. mintaterület

3311.. áábbrraa.. AA tteerrüülleetthhaasszznnáállaatt ffaajjttáákk aarráánnyyaaiinnaakk vváállttoozzáássaa..

4. mintaterület

RRéésszzlleett aa IIII.. KKaattoonnaaii FFeellmméérrééssbbôôll..

Documents

I. BBEVEZETÉSusers.atw.hu/ibbk/lezaprog/tajtbovebb/IBBK_E-MISSZIO_Nyirseg_Tajt… · Ez a néhány kis folt biztosítja a hazai homokpuszták néhány jellemzô növényének fenn-maradását