H Í R E K — I S M E R T E T É S E K

0 b r u с s e V, A. V. (1863—1956) halála. 93 éves korában meghalt O b r u c s e v Afanaszjevics Vlagyimir akadémikus, a legidősebb világhírű geológus, a Szocialista Munka Hőse, háromszoros Lenin-díjas, számos ki tüntetés birtokosa, a Magyar Földrajzi Társulat t iszteleti tagja, a Lóczy-érem tulajdonosa.

Mint fiatal geológus beutazta a Ka ra K u m sivatagot, Középső-Ázsiát és Észak-Kina nagy részét, Mongóliát és Szibériát. Ide vonatkozó munká i nemcsak e területek földtaná­n a k forrásmunkái, hanem a földtan számos általános törvényének, jelenségeinek alap­vető értékei. Kínában és Közép-Ázsiában folytatot t kuta tása i sirán R i c h t h o f e n n e l egyértelműen ál lapítot ta meg a lösz eolikus eredetét. A löszkérdés halála napjáig élén­ken foglalkoztatta, s hozzánk intézett ez év elején írt levelében érdeklődött a magyar­országi lösz keletkezésére vonatkozó i rodalmunk iránt . Mint írta, a fiatal szovjet geoló­gusok és főként a geográfusok B e r g nyomán téves megállapításokat követnek a lösz­képződésről. Út törő munká t végzett az örök jég vizsgálata terén, s min t a Szovjetunió J é g k u t a t ó Intézetének igazgatója, a kriológiai és talajfolyásos jelenségek terén elévül­hetetlen érdemei vannak. Ezek vezették a legfiatalabb kéregmozgások (neotektonika) fölismerésére is.

Röviddel halála előtt még élénk levelezésben állott P r i n z Gyula és V a d á s z Elemér professzorokkal. Leveleiből kitűnik, hogy a legutolsó időkig állandóan olvasott, cikkeket ír t és terveket szőtt újabb tudományos munkála tok elvégzésére. Nemrégiben fejezte be Kína geomorfológiájának megírását és belekezdett Kína földtanának feldolgo­zásába. Ennek megírására már nem kerülhetet t sor, pedig, min t írta, a kínai kar társak még sokáig nem lesznek abban a helyzetben, hogy országuk összefoglaló földtanát meg­írhassák.

Velünk való kapcsolatát és a közös tudományos kérdésekhez való viszonyát érzékelteti az Izvesztija 1956. évi 5. számában, a magyarországi löszről írt újabb magyar t anu lmányok most megjelent kri t ikai értékelése. Ebből közöljük a következő részleteket : „Azok, akik a löszkérdéssel foglalkoznak, tudják, hogy az a magyar Alföldön is elterjedt. Már a X I X . században foglalkoztak ezzel a lösszel, ugyanúgy, min t Németországban ; a ku ta tók i t t is megkülönböztetik a típusos rétegzetlen löszt, amely helyenként nagy vas­tagságot ér el, és a löszszerű kőzeteket, melyek lerakódásában nemcsak a típusos löszt alkotó, messziről ideszállított por vesz részt, hanem a víz is. Ez okozza sajátos szerkeze­té t is, amely eltér a típusos lösz szerkezetétől."

A Magyar Tudományos Akadémia rendezte Alföldi Kongresszus, valamint az azóta megjelent, lösszel foglalkozó tanulmányok anyagát összesítve kiemeli, hogy a lösz rend­szerezésével megbízott akadémiai bizottság „egy hidroklasztikus csoportot is megkülön­böztet . . . ; ezek eredetük szerint szintén a löszhöz sorolhatók. Ezt a példát kellett volna követniök a mi ta la jkuta tóinknak és azoknak a geográfusoknak és geológusoknak, akik ezeket a talajokat a vízi eredetű talajokhoz sorolták és t i l takoztak azoknak a löszképződ­mények közé sorolása ellen."

„Feltételezem, hogy az összes geológusok engem igazolnak, hogy a talajok rendszerezéséhez sokkal fontosabb a talajalkotó anyag, valamint a lösz eredetének pontos és helyes meghatározása és nem az anyag lerakodási helyének és a lerakódás mód­j á n a k megjelölése. Utóbbi megjelöléseknek nem az első és legfontosabb, hanem csak a második és a harmadik helyet kell elfoglalniok a rendszerezésnél."

„Mindazok az üledékek, amelyek a szelek ál tal messziről szállított porból állnak, a por anyaga bármely területről származzék is, a lösz kategóriájába tar toznak. A lerakó­dás helye és módja csak másodsorban jön figyelembe a lösz, min t elsődleges, nemréteg­zett, pórusos kőzet, a szó pontos értelmében vet t l ö s z és a másodlagos vagy harmad­lagos löszszerű kőzet meghatározásánál, amely álló, vagy folyóvízben rakódot t le és elvesz­te t te , kisebb-nagyobb mértékben, a löszt jellemző rétegzetlenségét és pórusosságát.

3 0 4 Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

H a ezt a körülményt figyelembe vet ték volna, a geográfusok és ta la jkutatók sok h ibá t és szabálytalanságot elkerülhettek volna."

Hata lmas szaktudományi munkásságán kívül, kiterjedt ismeretterjesztő m u n k á t is végzett. Több tudományos fantasztikus kalandos regényt írt a földtan széleskörű megis­mertetése céljából. Ezek közül legismertebb a Plutónia című könyve, amely „Utazás Plutóniába" címen magyarul is megjelent, két kiadásban is. Nagy érdeklődés fogadta egyéb, magyarra fordított könyvét is. Ezeket sok más idegen nyelvre is lefordították.

O b r u c s e v halálával a magyar földtan és földrajz közvetlen nagy barát já t veszítette el, akinek emlékét kegyelettel és tisztelettel őrizzük.

M a u r i t z B é l a 75 éves. Születésének 75. évfordulóján a Magyar Föld tani Társulat és a M. Áll. Föld tani Intézet meleg ünneplésben részesítette M a u r i t z Bélát, az Eötvös Loránd Tudományegyetem volt érdemes professzorát. M a u r i t z Béla több mint három évtizeden kereszcül vezette a Tudományegyetem Ásvány-Kőzet -t an i Intézetét s ma is részt vesz a magyar földtani kuta tásokban. Születésnapja alkal­mával a „Föld tan i ku ta t á s kiváló dolgozója" ki tüntetésben részesült.

P a p p Simon és P á v a i V á j n a Ferenc hetven éves. A Magyar Föld tani Társulat nevében szeretettel köszöntjük P a p p Simon és P á v a i - V a j n a Ferenc tagtársainkat , Társula tunk tiszteleti tagjait , h e t v e n e d i k é l e t é v ü k betöl­tése alkalmából. P a p p Simon és P á v a i V á j n a Ferenc nevét nemcsak az élet­kor azonossága hozza együvé, hanem kimagasló földtani tevékenységük és a magyar földtan fejlődésében betöl töt t jelentős tudománytör téne t i szerepük is.

E g y ü t t indul tak В ö с к h Hugó vezetésével az erdélyi földgázkutatások szer­vezet t munkála ta iban, amelyek az Erdélyi-medence földgázkincsének világraszóló eredményeire vezettek. Mindketten, továbbra is hívek maradtak , megnehezítet t körül­mények között is, a magyar szénhidrogénkutatás föladataihoz és ellenkező irányokban, sokszor egymással szsmDenálló tudományos hi t tel és meggyőződéssel munkálkodtak harcoltak azok megvalósítása és előbbrevitele érdekében. Mindig csak az azonos célt tekintő eszközökkel és módon.

P a p p Simonnak a dél-zalaiolajterületek eredményes föltárása ju to t t . P á v a i V á j n a Ferenc nevéhez a Magyar Alföld szánhidrogén ku ta tásának propagálása és harcos megindítása fűzSdik. Ennek kapcsán föltárt földigáz helyi fölhasználásában és a sűrűn jelentkező hévvíz és gyógyvizek általános jellegű energiaszolgáltató jelentősé­gére h ívta föl a figyelmet. Az annak idején nem méltányol t ú t törő javaslatok most ju t ­nak nagy népgazdasági jelentőséghez, más vámszedők nyomán.

Nincs i t t a helye, t a l án még ideje sem annak, hegy kiváló tagtársaink igen jelentős földtani működésének magyar t rag ikumát részletezzük. Mindketten, ellenkező előjellel ugyan, a magyar földtan tör ténetének alulírottal együtt , ahhoz a nemzedéké­hez tar toznak, amelyet „ t rag ikus" megjelöléssel jellemeztünk.

A t ragikumot felejtjük, fájdalmainkkal a jövőt intjük. Tagtársainknak őszintén kívánjuk erőben, egészségben való további értékes

munkálkodásukat . P á v a i V á j n a Ferencet a kormányzat ebből az alkalomból munkaérdem­

renddel t ün t e t t e ki. A k i tün te tés t az Akadémiai Föld tani Főbizottság és az Áll lami F ö l d t a n i In tézet augusztus 15-i együttes ülésén ünnepélyes méltatással ad ta át .

Satszkij akadémikus jubileuma. 1955. október 29-én ünnepelte S a t s z k i j Nyikolaj Szergejevics akadémikus, a Szovjetunió kiváló geológusa születésének 60. és tudományos munkásságának 40. jubileumát. Az ünnepi ülésre összegyűltek a földtani tudományok kiválóságai, a tudományos intézmények vezetői. S c s e r b a k o v . D. I . akadémikus ny i to t t a meg az ülést és jellemezte S a t s z k i j életét és munkásságát . P e j V e A. V., a földtani tudományok doktora ismertet te a S a t s z k i j és munka­társai által kidolgozott elméletet, amelynek alapján felismerhetők a tektonikai szer­kezet fejlődési törvényei és előre jelezhető az üledékes takaró ala t t i gyűr t alapú tek­ton ika i szerkezet. Ezu t án felolvasták az ország minden részéből érkező üdvözleteket. S a t s z k i j akadémikus megköszönte az ünneplést . Kifejtette, hegy a tudományos eredmények ma már nem egyes kiváló tudósok érdeme, min t az a múl tban volt és saját magá t is csak egy nagy tudományos kollektíva szerény tagjának tekinti . Szerinte a földtan ma hősi korszakát éli, min t a 19. század kezdetén. Az új ku ta tás i módszerek

3 0 5

és a rokon természet tudományok új eredményei alapján alapvető fogalmakat kell újraértékelni, olyanokat , amelyeket sok évtizeden keresztül bebizonyi tot tnak tekin­t e t tünk . Új i rányzatok, új tudományágak jönnek létre a földtan területén is. A geo­fizika és geokémia elméleti és gyakorlati eredményei egyformán nagyok, de nem kisebb a földtan területén e lőt tünk álló új szintézisek és a résztudományok eredményeit össze­foglaló munkák jelentősége sem.

S c h m i d t E. R ó b e r t K o s s u t h - d í j a s . 1956. március 15-én földtani és vízföldtani tanulmányaiér t a Kossuth-díj I I I . fokozatával és a velejáró 20 000 forin­tos pénzjuta lommal tün te t t ék ki S c h m i d t E. Róbert válasz tmányi tagunkat , a M. Áll. Föld tani In tézet osztályvezetőjét.

Kitüntetések. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa április 4. a lkalmából F ö l d v á r i n é V o g l Mária tag társunkat a „Munka Érdemérem"-mel t ün t e t t e ki. Ugyanezen alkalomból az Országos Földtani Főigazgatóság F r i t s József és R ó n a y András tag társa inka t a „Földtani ku ta tás kiváló dolgozója" ki tünte tésben részesítette.

Tudományos minősítések. 1956. február 16-án t a r t o t t к meg P a n t ó Gábor ,,A rudabánya i vasércvonulat földtani felépítése" c. doktori értekezésének vitáját . Az értekezés opponensei S z á d e c z k y - K a r d o s s Elemér egyetemi tanár , aka­démikus, V e n d e l Miklós egyetemi tanár , akadémikus, F ö l d v á r i Aladár egye­temi tanár , a föld- és ásványtani tudományok doktora voltak. A színvonalas v i ta a lapján a Bizottság az értekezést egyhangúlag alkalmasnak ta lá l ta a tudományok doktora cím elnyerésére s ilyen értelmű javaslatot terjesztett a Tudományos Minő­sítő Bizottság elé.

1956. május 3-án védte meg L e n g y e l Endre ,,A Szarvaskő-környéki t i tán- , vanadium-, vasérckutatás újabb eredményei" c. kandidátus i disszertációját. Az opponensek véleménye s a vita alapján Bizottság L e n g y e l Endre disszertációját egyhangúlag alkalmasnak ta lá l ta a kandidátus i fokozat elnyerésére. Az értekezés opponensei F ö l d v á r i Aladár és P a n t ó Gábor, a föld- és ásványtani tudomá­nyok doktorai voltak. A Tudományos Minősítő Bizottság a minősítési javaslatot elfogadta.

1956. június 15-én védte meg P a p p Ferenc választmányi t ag „Magyarország ásványvizei" c. kandidátus i értekezését, melyet az opponensek javas la ta és a vi ta a lapján Bizottság a kandidátus i fokozat elnyerésére alkalmasnak ta lál t . A Bizottság javas la to t t e t t a Tudományos Minősítő Bizottságnak a kandidátus i fokozat megadá­sára. Az értekezés opponensei V i t á l i s Sándor, a föld- és ásványtani tudományok doktora és P á t e r János , az orvosi tudományok kandidátusa vol tak.

1956. június 19-én volt M e z ő s i József tag társunk ,,Agyagásványcsoportok minőségi meghatározása színreakció a lapján" c. kandidátus i értekezésének megvédése. A Bizottság az opponensi vélemények és a vi ta alapján javaslatot t e t t a Tudományos Minősítő Bizottságnak a kandidátus i fokozat megadására. Az értekezés opponensei S z t r ó k a y Ká lmán és S z é k y n é F ' u x Vilma, a föld- és ásványtani tudomá­nyok kandidá tusa i voltak.

1956. június 19-én védte meg H a r a s z t y Árpád „Adatok hazánk fiatalabb harmadidőszaki flórájának fejlődéstörténetéhez a fás barnakőszenek mikroszkópos vizsgálata a lap ján" c. kandidátus i értekezését. Bizottság javaslatot t e t t a Tudományos Minősítő Bizottságnak az opponensi vélemények és a vi ta alapján a kandidátus i fokozat megadására . Az értekezés opponensei A n d r e á n s z k y Gábor és H e g e d ű s Ábel, a biológiai tudományok kandidátusai voltak.

L a m b r e c h t K á l m á n halálának 20. évfordulója alkalmából a T T I T Földrajz-Földtan Szakosztályának rendezésében T a s n á d i - K u b a c s k a András mondo t t ünnepi emlékbeszédet. L a m b r e c h t Kálmánról emlékezett meg Debre­cenben t a r t o t t e lőadásában К r e t z о i Miklós is.

Bányamérnöki és Földméró'mérnöki Karok Közleményei, XVIII. 1956.

A több mint 300 oldalas kötet számos műmelléklettel és ábrával méltó folytatója az 1949 óta szünetel te te t t sorozatnak. A köte tben angol, német, orosz nyelven közzé­t e t t 22 dolgozat közül az első a 220 éves magyarországi bányamérnökképzésről emlé-

Hírek — Ismertetések

306 Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

kezik meg. Egyébként a cikkek a bányamérnöki és földmérőmérnöki karhoz tar tozó t anszékek legújabb ku ta tás i eredményeit közlik. A köte t végén közölt bibliográfia a bányamérnöki és földmérőmérnöki karok oktatóinak 1945—1955. között i irodalmi munkásságá t muta t ja be.

M e g r e n d e l h e t ő a Műszaki Egyetemi Karok Könyvtá ra , Sopron, Ady E n d r e u tca 5. címen. A köte t ára : 100 F t .

Nemzetközi Rétegtani Lexikon Ez évi első számunkban hír t ad tunk arról, hogy a Nemzetközi Rétegtani Lexikon

magyarországi része elkészült és nyomdába került . Most kap tuk kézhez a kefelenyomato­k a t ; ezzel kapcsolatban R o g e r professzor, a szerkesztőbizottság t i tkára a következő­k e t írja :

,,A Magyarország rétegtanára vonatkozó kötet megjelenése biztosítva van. Ez a körü lmény nagy örömömre szolgál és felhasználom az alkalmat , hogy köszönetemet fejezzem ki annak a kollektívának, amely ezt a nagy m u n k á t elvégezte. Egyébként a Lexikon második kiadása is tervbe van véve. A második kiadás számára már most el­készíthetők a szükséges vál toztatások és kiegészítések."

A Nemzetközi Rétegtani Lexikon a Mexikói Nemzetközi Geológus Kongresszusra jelenik meg.

Az Akadémiai Föld tani Főbizottság a tervezet t bővítet t magyar kiadást Magyar­ország földtanának készülő új kiadása és a népi demokrat ikus országok folyamatban l e v ő i lyenirányú együttműködési munkála ta inak eredményeire való tekintet tel , el­halasztot ta .

Царигин, M. M.: Общая Геология (Általános földtan). Moszkva, 1956. 392 old. Ára Magyarországon : 19 F t .

C s a r i g i n professzor könyve jó á t tekintés t nyúj t a geológia, geofizikai és geo­kémia legfontosabb területeiről Tekintet tel azonban arra, hogy a könyv főiskolai hasz­ná la t ra készült, kissé szűkreszabottnak találjuk.

A könyv bevezető részében a geológiai kuta tások gyakorlati céljaival, a kutatások módszereivel, a geológiai térképezés feladataival foglalkozik a szerző, majd pedig röviden összefoglalja a geológiai kuta tások történetét . Ez az összefoglalás azonban sajnálatos módon egyoldalú : szinte kizárólag az orosz és szovjet ku ta tókkal foglalkozik.

Móga a tulajdonképpeni könyv három főfejezetre tagolódik. Az első fejezetben a kr is tá lytan, az ásványtan, a kőzet tan és a tektonika elemeit tárgyalja. Tárgyát tekintve ez a fejezet alkotja a könyv gerincét. A felsorolt témakörök bemuta tására azonban mind­össze 70 oldalt szentel a szerző. Az általa nyúj to t t kép tehát erősen elnagyolt : a könyv inkább csak emlékeztető benyomását kelti.

A második főfejezet csillagászati, geofizikai és geokémiai szempontból tárgyalja a Földet . Ez a főfejezet bolygónknak a Világmindenségben elfoglalt helyével, a Föld alakjával, méreteivel, tömegével és szerkezetével, a földmágnességgel, a Föld hőház-tar tásával , a Föld belsejében uralkodó fizikai viszonyokkal, bolygónk kémiai összetételé­vel, a Föld és a Naprendszer keletkezésével, végül a szárazföldek és a tengerek eloszlásá­val foglalkozik.

A könyv harmadik főfejezete a dinamikus geológia főbb problémáit muta t ja be. Ez a fejezet a hidrogeológia, a limnológia, a szeizmológia, a vulkanológia, az orogenetika, a glaciológia elemeit tárgyalja.

Láthat juk, hogy a könyv meglehetősen nagy anyagot ölel fel, annak ellenére, hogy a terjedelme kissé szűkreszabott. Ez az oka annak, hog}' a szerző egyik kérdést se tudja érdemlegesen tárgyalni .

A figyelmesebb olvasó számos h ibá t fedezhet fel C s a r i g i n könyvében. így például hiányoljuk a hegységképződéssel kapcsolatban a magmaáramlási elméletek bemuta tásá t , a Föld szerkezetével kapcsolatban nem emlékezik meg a fémfázis-elmélet­ről, a Föld lapultságával kapcsolatban mellőzi K r a s z o v s z k i j é s l z o t o v mérési és számítási eredményeit, nem muta t ja be a Földről min t háromtengelyű forgási ellip­szoidról szerzett ismereteinket.

Helyenként nem ér tünk egyet a könyv szerzőjével a m ű felépítése tekintetében, í g y például nem indokolt, hogy miért kell a szárazföldek és tengerek eloszlásával a plane-tár is kozmogónia u tán foglalkozni. Nem egy helyen találkozunk ellentmondásokkal is. Er re kirívó példa, hogy a 165. oldalon levő 7. t áb láza tban a Csendes-óceán legnagyobb mélységét 10 170 méterben adja meg ; ezzel szemben a 168. oldalon ta lá lha tó hipszogra-

307

fikus görbén már 10 830 méteres adato t közöl a szerző. Helyenként elavult adatokkal is találkozunk. így például a 142. ábra a P és S hullámok út já t muta t ja . J e f f r e y s és G u t e n b e r g ku ta tás i eredményei alapján, azonban ezt az ábrá t m a már tú lhaladot t ­nak ta r tha t juk .

A könyv legnagyobb fogyatékossága azonban az, hogy a csillagászati vonatkozású részek nem megbízhatók. Ennek az oka az, hogy C s a r i g i n kéziratát csak a moszkvai Lomonoszov Egyetem geológiai és geokémiai tanszékének kuta tó i nézték át, a szakmai ellenőrzésbe azonban egy csillagászt se vontak be. Ez az oka annak, hogy ez a fejezet lényeges korrekciókra szorulna. Mutatóul csak néhány fontosabb hibát emlí tünk meg. A szerző a 12 Jupiter-hold helyett csak 9-ről, az 5 Uránusz-hold helyett csak 4-ről, a 2 Neptunusz-hold helyett csak 1-ről beszél, a fényév hosszát tévesen 3,15 • 10 1 2 km-ben adja meg, holott a fényév lineáris hossza : 9,46 • 10 1 2 km. A Naprendszerhez nem az alfa Centauri, hanem a Proxima Centauri van a legközelebb. A Nap a Galaxis centruma körül való keringése során nem 600 km/sec, hanem 248 ± 6 km/sec sebességgel halad. A koz­mogóniai elméletek tárgyalását O. J . S m i d t akadémikus elméletével zárja, holott az elmúlt évek során a Szovjetunióban és nyugaton egyaránt igen figyelemreméltó újabb eredmények születtek ezen a téren. így például legalább pár szóban meg kellett volna emlékezni F e s z e n k o v akadémikus és К r a t professzor, a nyugat i b u t á t o k közül pedig W e i s z á c k e r é s A l f v é n elméleteiről.

A mondot taka t összefoglalva : a könyv temat ikája helyeselhető, nagy anyagot ölel fel, vonalas ábraanyaga gazdag (néhány fényképreprodukciója azonban gyengén sikerült) és az egész m ű jó át tekintést nyújt . Jelenlegi formájában azonban még komoly fogyatékosságai vannak. Ezért egy esetleges második kiadás esetében helyenként lényeges korrekciókat és bővítéseket kell a k ö n y v szerzőjének végrehajtania ahhoz, hogy a könyv a maga elé tűzö t t célnak megfeleljen.

Z e r i n v á r y

А г к e 11, W. J. : Jurassic Geology (A jura földtana). Oliver and Boyd Ltd., London 1956.

A regionális földtörténet gyűjteményes alapmunkája, a Lethaea geognostica, a mezozoikumnál félbemaradt. A jura és a felsőkréta, valamint a harmadidőszak hiányzik. Ugyanilyen hiányos az ehhez kapcsolódó Leitfossilien sorozat is, amelyben a jura D a c -q u é tollából jelent meg. Nagy h iányt pótol tehá t A r k e l l most megjelent kiváló könyve a Föld ismert júraképződményeinek tengeri faunák szerinti áttekintéséről. A r -k e l l , min t a júrafaunák egyik legkiválóbb ismerője, valóban avato t t tollal, egységes szemlélettel foglalja össze az idevonatkozó eddigi ismereteinket és azokból következő éghajlati, ősföldrajzi, tektogenetikai és magmás működések júrakorú tér- és időbeli elter­jedését.

A S m i t h W., a történeti földtan a tyjának és О p p e 1 A., a rétegtani övek meg­alapítójának, ajánlott könyv nyolc részre oszlik. A bevezető rész a rétegtani osztályozás történeti fejlődését és összehasonlítását adja. A közismerten nagy tengeri hüllőkkel és repülősárkányokkal jellemzett júraidőszakban apró emlősökön és fogas madarakon kívül fejlett édesvízi puha tes tű faunákat és uralkodó Ammonifes-féléket találunk. A réteg­t a n i övekre tagolódás mindenüt t főként az utóbbiakon alapszik. Egyik nagy értéke a könyvnek, hogy az utolsó évtizedek széttagolt Ammonites nevezéktanában a legkorsze­rűbb, indokolt elnevezéseket adja.

A részletes területi tárgyalás ^Nyugat- és Dél-Európa. Afrika-Arábia, Dél-Ázsia, Ausztrálázsia, Északkelet-Európa és Észak-Ázsia, Amerika és Antarktisz csoportosításban történik. Ez lényegileg megfelel a jura állatföldrajzi ta r tományainak. A reánk nézve köze­lebbi vonatkozású európai fejezet Brit szigetek, Párizsi medence és a Centrális tömeg szegélye, Júrahegység, Nyugat-Németország, Alpok és Észak-Kárpátok, Balkán félszi­get, Szardínia, Szicília, Olasz félsziget és Korzika, Ibériai félsziget és a Baleárok csopor­tokra oszlik. A magyarországi jura a Balkán félsziget (7. fejezet) csoportjában található az idevonatkozó i rodalmunk megszívlelésre érdemes kritikájával, Bakony és Mecsek­hegység, valamint Villányi dombok (189—191. old.) címen. Uta l arra, hogy К о v á с s L. Phylloceras t anu lmányának új génuszai régebbi elfogadott nevek szinonimái. Figyelemre méltó, hogy a villányi kallóvi faunában L ó c z y monográfiája szerint 16 határozot t bath-emeletbeli fajt jelöl meg. A Villahia densilobata T i l l helyzetét kérdésesnek tar t ja , az Aspidoceras rollieri L ó c z y pedig kamra var ra ta és kanyarulatalakja szerint a Lyto-ceratinae alcsalád új nemzetségének vehető. Ezek a kérdések a bakonyi júrafauna folya­ma tban levő újravizsgálatával és a Villányi-hegységben talált új bath—kallóvi lelőhely faunájának földolgozásával sorra kerülnek.

Hírek — Ismertetések

3 0 8 Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

Az utolsó (VIII.) fejezet általános áttekintés és eredmények címen a júratengeri birodalmakat, éghajlatot, szárazföldi pajzsok, párkányok, mozgékony övek és geoszinkli-nálisok korszerű kéregszerkezeti viszonyait, majd a vulkanizmust és a diasztrofikus jelen­ségeket tárgyalja. Végül, a területi tárgyalás szerint csoportosított gazdag irodalomföl­sorolás zárja a könyvet .

A könyv világos, tömör tárgyalási módja könnyen át tekinthetővé teszi a hata lmas jura ismeretanyagot. Szelvények, vázlatos rajzok és táblázatok nagy mértékben segítik a használhatóságot s 16 táb lán 95 szintjelző vezető Ammonites képe nagy segítség lesz. nemcsak az alakok biztos fölismerésében, hanem a legkorszerűbb megnevezések tudatosí­tásában. A könyv kiállítása elsőrendű, ami nem kis mértékben elősegíti a használhatósá­got is.

Mindent egybevéve, ez a könyv nélkülözhetetlen alapmunkája lesz a jura rétegtan­nak, s magyarországi júra tanulmányainkhoz is kellő időben érkezett.

V a d á s z .

Problems of Clay and Latérite Genesis (Agyag és laterit származási kérdések). Az amerikai bánya és kohómérnökök intézetének 1951. évi. közgyűlésén elhangzott elő­adások gyűjteménye. New York 1952.

A kötet 16 előadás anyagát ismerteti. Ezeknek csak egy része foglalkozik bauxit­ta l kapcsolatos kérdésekkel, más részük az agyagásványokat és az agyagelőfordulások keletkezését tárgyalja.

Figyelmet érdemel F r e d e r i c k s o n A. F . dolgozata, mely az ásványtan genetikai jelentőségével foglalkozik. Bizonyos ásványok jelenléte vagy hiánya alapján szerinte igen pontosan lehet következtetni a bauxi t és az agyagásványok keletkezési körülményeire. Ezzel kapcsolatban diagramot közöl az alumíniumoxid és -hidroxid, továbbá a vasoxid és -hidroxid ásványokról. A diagramban feltünteti az egyes ásványok keletkezési körülményeit, illetve valamilyen más ásvánnyá alakulását. Ezek a labora­tóriumi vizsgálatokkal is a lá támasztot t diagramok szerintünk a hazai bauxitkeletkezési vizsgálatokhoz is értékes segítséget nyúj tha tnak .

G o r d o n M. é s T r a c e y J. terjedelmes dolgozatban ismertetik az arkan-szaszi bauxitelőfordulások felépítését és keletkezését. Véleményük szerint a nefelin-szienitből a mállás során közvetlenül keletkezett bauxi t és a kaolin is. A kaolinosodás. folyamata mindenesetre tar tósabb volt, helyenként megelőzte, másu t t folytat ta a bauxito-sodást. Egyes helyeken a kaolin bauxitosodása, másut t a bauxi t utólagos kaolinosodása figyelhető meg. Mindezeket a folyamatokat a környezet fizikai-kémiai viszonyai szabták meg és i rányí tot ták. A szerzők megállapításaikat főleg mikroszkópi vizsgálataikra épí­t ik, ezzel kapcsolatban több szép mikrofelvételt közölnek.

H a r d e r E. C. t anu lmányában a világ bauxittelepeit a kiinduló kőzetanyag, szerint osztályozza és vizsgálja a bauxitképződés körülményeit.

Az alábbi öt csoportot különbözteti meg : 1. Alumíniumban és alkáliákban gazdag eruptív kőzetekből keletkezett telepek

(nefelin szienit, fonolit, foyait, t inguait) . 2. Mészkőből keletkezett telepek. 3. Üledékes agyagokból keletkezett telepek. 4. Intermedier és bázisos eruptív kőzetekből keletkezett telepek. 5. Közepes a lumíniumtar ta lmú kőzetek erőteljes mállása révén keletkezett tele­

pek (gránit, szienit, gnejsz, csillámpala, fillit, agyagpala). Az európai medi terrán övezet bauxit telepeit még mindig a mészkő oldási maradé­

kának tart ja . Ez agyagos alapanyagot szolgáltatott, mely a felhalmozódással egyidejű­leg, vagy azt követően bauxitosodott . A világ fő bauxitterületeinek ismertetéséből k imaradtak az összes paleozóos bauxittelepek, így az észak uráli, tichwini, kínai és penn-szilvániai előfordulások.

Ez komoly hiányosságot jelent a teljességre törekvő ismertetésben. Fel tűnő az is, hogy H a r d e r véleménye több helyen lényegesen eltér ,,A bauxit telepek rétegtana és eredete" című tanulmányától , melyet 1949-ben a Bull, of the Geol. Soc. of Am. folyóirat­b a n közölt. E t tő l el tekintve a t anu lmány sok értékes adatot és megállapítást ta r ta lmaz. Különösen érdekes az üledékes agyagokból keletkezett bauxit telepek ismertetése, mely hazai bauxitgenetikai vizsgálatoknál hasznosítható szempontokat tar ta lmaz.

Figyelmet érdemel még M i l l i n g e n W. O. és M с A 11 e e J . L. dolgozata az alumínium hidroxidok ásványszerkezetéről, továbbá H ä u s e r A. dolgozata az agyag­ásványok keletkezéséről.

Hírek — Ismertetések 3 0 9

Végül meg kell említeni S c h e r m a n D. dolgozatát is, mely a bauxi t és agyag­ku ta t á s kivitelezésével, a fúrási és dokumentálási munkákka l kapcsolatban ismertet i gyakor la t i tapaszta la ta i t .

В á r d o s s y

R ü h l e , E.: Rola geologii w drugiej wojnie swiatowej (A földtan szerepe a második vi lágháborúban). Boglanovics-emlékkonyv, Varsó 1951.

Az első világháború alat t kialakult hadiföldtan kérdéseivel a magyar földtani i rodalom is foglalkozott ( S c h a f a r z i k F . , V a d á s z F . ) . Azóta ez a földtani i rány a Szovjetunióban, Egyesült Államokban és Eu rópa nyugat i ál lamaiban önálló a lkalmazot t földtani tudományággá fejlődött. «

Ez a közlemény elemezi a geológus munká já t a háborúban ; a második világ­háború t megelőző földtani munká la toka t és a földtan szerepét a háború különböző szakaszaiban az egyes hadiföldtani problémákkal kapcsolatban.

A második világháború a la t t a földtannak két alapvető feladatot kellett meg^ o ldania :

1. Meg kellett teremtenie a nyersanyagbázist a harcoló csapatokat ellátó válla­la tok és a háborúban résztvevő országok lakossága számára ;

2. a harcoló csapatok parancsnokságait tanácsokkal és javasla tokkal kellett e l látnia a hadicselekmények színterének elemzése alapján a földtani felépítés, a geo­morfológiai, hidrogeológiai és éghajlati viszonyok tekintetében.

K i l é n y i n é

W a 11 h e r, Johannes: Im Banne Ernst Haeckels (Haeckel E. ha t á sában) . Gött ingen, 1953.

Csak most, késve került hozzánk ez a szerény könyv, amit W a l t h e r J o h . h á t r a h a g y o t t irataiból H e b e r e r G. jenai professzor, H a e c k e l tanszéki utóda, t iszteletreméltó kegyelettel adot t ki. A mai nemzedék keveset t u d és ideológiai ok ta tás ­ban is al ighanem semmit sem hall arról a tudományos méreteiben egyedülálló harcról, ami t H a e c k e l a származástan, a darwinizmus és a fejlődés gondolatáér t félévszá­zadon á t v i t t , szaktársak, egyházak, állam, sőt végül még saját t an í tványa i ellenében is. E b b e n a fejlődés gondolatáért folyó harcban mindvégig töretlen, méltó segítőtársa vol t a földtan területén hűséges t an í tványa W a l t h e r Joh. , aki a szerves élet fejlő­désében a biológia és földtani gondolatot egyesítette, s azon túlmenően, nemcsak az első biológiailag gondolkodó paleontológus (paleobiológus) volt, hanem a fejlődéstani gondola to t , az ontológiai oknyomozást, a földtanban megindí to t ta (geobiológia) és a külső földtani erőtényezők mindegyikére nézve út törő , módszeres vizsgálatokkal kitel jesí tet te.

Ezekben a visszaemlékezésekben nemcsak H a e c k e l korszakalkotó mun­kássága, re t t en the te t l en tudományos szókimondása t á ru l elénk, hanem ahhoz simulóan W a l t h e r Joh . sokoldalú, világnézetileg ha tékony tevékenysége is. Mindkettőjük átfogó működését „szűklátókörű specialisták orrf intorgatása" kísérte, mindke t tő t sokan bírál ták, de nagyon kevesen ér ték utói . H a e c k e l az élők világának eleven egységben, a részjelenségeket összefüggő folyamatban látására, megfigyelésre tan í to t t . W a l t h e r Joh . ugyanilyen szellemben a Föld k ihal t szerves világát élővé te t te , a földkéregben végbement folyamatokat , vál tozásokat összefüggő történéssé töké­letesí te t te . Mindket ten művészek (festők), í rásban szemléletesek, beszédben szónokok, mindig és mindenben szabad szellemű, magasabbrendű embert ípus. Ezek a képességek veze t ték W a l t h e r Joh . tevékenységét a földtan új , forradalmi útjaira, a földtani erőknek nem elszigetelt, magukban ha tó egyszerű, aktual is ta fölfogására, hanem azok egyéni, ontogenet ikai oknyomozó vizsgálatában az együt tműködés hatása inak törvény­szerűségeire. E z az ontológiai vizsgálati mód h ív ta föl a figyelmet a mai erők műkö­désének földtani vizsgálatára, a századfordulóig a szükségszerű széleskörű őslénytani és ré tegtani leírások mia t t há t té rbe szorult ál talános földtan elemző, tör ténet i oknyo-mozására. Ugyanakkor a földtani folyamatok tör téne t i kapcsolásával a Föld minden­kor i helyes földrajzi ál lapotára j u tunk s a mai földrajzi helyzet hosszú földtani múl t p i l lanatnyi következményeként áll e lőt tünk.

W a l t h e r J o h . földtani szemléletének követésével és gyakorlásával napról n a p r a a természet valóságának újabb földtani fölismerésére ju tunk . W a l t h e r Joh . t a n í t o t t a r ra is, hogy a földtan sohasem lehet egyszerű fizika vagy vegytan s nem lehet egymagában egzakt módszerekkel a f ö l d t a n e g é s z é r e eljutni, mer t a

310 Földtani Közlöny, LXXXV1. kötet, 3. füzet

földtan oknyomozó történeti tudomány , amihez a történések valóságának helyes e l k é p ­z e l é s e is szükséges. Ez t pedig számokkal érzékeltetni vagy pótolni nem lehet.

V a d á s z

W e r n e r M a t t h e s, H.: Einführung in die Mikropaläontologie (Bevezetés a mikropaleontológiába). Hirzel Verlag, Leipzig 1956.

A századforduló u táni évtizedekben mindinkább nagyobb mélységek elérésére i rányuló mélyfúrások anyagának földtani vizsgálatában döntő szerepet kapo t t az apró­szervezetek mikroszkópos maradványainak vizsgálata. Ezzel kapcsolatban külön i rányt ve t t a gyakorlat i mikropaleontológia, ami hosszú időn á t csak a Foraminiferákra szo­r í tkozott , holot t E h r e n b e r g Mikrogeológiája a mikroszkópos szerves élet vala­mennyi csojfortjára kiterjedt. A Foraminiferák mellett az Ostracodák vizsgálata tör t előre, a többi csoportok a mikroszkópi technika és optika fejlődésével jelentős haladást mu ta tnak , azonban gyakorlati vonatkozásban egyelőre még csak jövő Ígéretet jelentenek.

Összefoglaló mikropaleontológiai t anu lmányokban és kézikönyvekben, a Fora­miniferákra vonatkozólag, az európai kezdeményezések u tán , a századforduló óta, az angol s különösen az amerikai irodalom vezetet t . Az új k ívánalmak szerinti hasznos módszertani segédkönyvek és. monografikus szakmunkák jelentek meg a német és a

. francia i rodalomban ( W i c h e r , T r i e b e 1, C u v i l l i e r, D e f l a n d r e , W e t z e l ) . Az elmúlt évben megjelent P o k o r n y : Zaklady zoologicke mikropaleontologie c. k i tűnő összefoglaló könyve cseh nyelven, így sajnos csak szűkebb körben hasznosítható. Ezér t nagy érdeklődéssel fogadjuk W e r n e r M a t t h e s most megjelent könyvét, ami a mikropaleontológiai vizsgálatok minden vonatkozását tömören, át tekinthetően, világos, rövid jellemzésekkel foglalja össze.

A könyv négy főfejezetre oszlik. Az első rész ismertet i a mikrofosszilia anyagot 25 csoportban ( Foraminifera, Ostracoda, Radiolaria, Spongia, Echinodermata, Cono-donta, Scolecodonta, Oth-litidae, Calpionellidae, Hystrichosphaeridae, Chitinosa, Nanno-conus, Oligostegina, vegyes Byyozoa, Anthozoa, Conularia, Diatomaceae, Charophyta, Mészalga, Crysamonadina, Silicoflagellata, Dinoflagellata, Coccolilhida, Discoascerida, Ophiobolacea, spórák, pollen, baktér iumok), az egyes csoportok rövid rendszertani jellemzésével, legfontosabb nevezéktani ada táva l és az egyes csoportok válogatot t irodalmi fölsorolásával. Bár szerző ér thetően hangoztatja, hogy az irodalmi ada tok tömkelegéből csak egyes válogatot t ada tokra szorítkozik, mégis hiányolnunk kell a Foraminiferáknál a magyar alapvető irodalom mellőzését (H a n t к e n) és az Ostra-codáknál ( M é h e s Gy.).

А I I . fejezetben az egyes földtörténeti időszakok jellegzetes mikropaleontológiai ada ta inak összegező átnézetét adja. Ebben a vonatkozásban nagyon kívánatos volna az egyes időszakokra jellemző Foraminifera t ípusok .héjmetszeteinek vizsgálata és jellemző ábrázolása a csiszolatokban tör ténő fölismerés megkönnyítésére. Általában véve is szükség volna a héjszerkezetek behatóbb vizsgálatára és összehasonlító ismer­tetésére, mer t a csiszolatvizsgálatokra vonatkozó jelentős monográfiák (С a y e u x) hozzáférhetetlenek és a részletes őslénytani kézikönyvek sem adnak kielégítő képeket.

A I I I . fejezet ál talános mikropaleontológia, a fajok és faunaegyüttesek, fauna­övek, fáciesek szerepét, statisztikai értékelést, élethelyek és környezetvizsgálatok, nevezéktani és egyéb általános mikropaleontológiai kérdéseket ismerteti. Végül а IV. fejezet a mikropaleontológiai vizsgálati módszerek és eszközök használatát közli, a mintavétel től az anyagelőkészítésen át a vizsgálati eszközök használatáig s a vizsgálati mintakészítményekig, valamint a vizsgálati eredmények mikrofotográfiai rögzítéséig és teljes kiértékeléséig terjedő ismertetésével, minden fejezet végén az odavonatkozó, válogatot t irodalommal.

A könyv didakt ikus fölépítése, k i tűnő tárgyalási módja és szemléltető tábláza­tos összeállításai nemcsak a kezdők, t anu ln i vágyók számára, hanem a gyakorló mikro-paleontológusok részére is igen hasznos segítséget jelent. Részünkre a még hiányzó magyar nyelvű munka kiadásáig, a német nyelv ál talánosabb ismerete mia t t is előnyös. Ezen túlmenőleg ezt a könyvet nagyon szép kiállítása, nem elret tentő terjedelme, egyszerű, közvetlen közlési módja minden hasonló könyvvel szemben nélkülözhetetlen, hasznos, mindennapi segédeszközzé avatja. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy részletes vizsgálatig terjedő kézikönyv, mer t ez nem is volt célja a szerzőnek sem. Némi hiányérzetet jelent mégis a nagy Foraminiferák (Nummulites, Orbitoides, Alveolina, Orthophragmina stb.) a többihez hasonló ismertetésének hiánya, ami magában véve önálló nagy fejezet, s szerző szerint t a lán a makropaleontológia keretébe tartozik.

Hírek — Ismertetések 3 1 1

J о d r y, R. L. : Rapid method for determining magnesium-calcium ratios of well samples and its use in predicting structure and secondary porosity in calcareous formations (Fúrásminták magnézium—kalcium arányszámának meghatározására szol­gáló gyors módszer és annak meszes képződmények szerkezetének és másodlagos porozi tásának k imuta tásá ra való felhasználása). Bulletin of t he American Assoc. of Petroleum Geol. vol. 39, No. 4. 1955. április.

Az észak-amerikai Michigan medence középső részének helyenként dolomitos mészkőképződményeit szerkezetkutató fúrásokkal haránto l ták . Ennek során azt tapasz­ta l ták, hogy a kőzet látszólag a legtöbb helyen nem volt porózus, a fúrások mégis gyak­ran kőolaj és víz tárolására alkalmas likacsosságú kőze tmintáka t hoztak a felszínre. Ezeknek a kőolajkuta tás szempontjából fontos, nem nagy kiterjedésű, de sűrűn ta lá l ­ha tó mezőknek a megkeresése és pontos körülhatárolása régi módszerekkel nem vol t lehetséges, ezért a szerző a kérdés megoldására egyszerű, gyors módszert dolgozott k i .

Az ún. verzenátos gyors kémiai elemzésekkel a fúrásmintákban megha tá roz ta a magnéziumoxid és kalciumoxid százalékos mennyiségét, és a ke t tő arányszámát ve t te alapul. Igen sok vizsgálati eredményből azt a törvényszerűséget ismerte fel, hogy a dolomitosodottsági fokkal nő a kőzet porozitása, így 0,500 érték feletti a rányszám esetén már kőolajtárok) szerkezetre lehet számítani. Az át lagos Mg/Ca arányér tékek térképi ábrázolásával, az azonos értékű pontok folytonos vonallal tör ténő összekötése út ján nagy területek perspektivikus kőolajkutatási lehetőségei is á t tekinthetővé válnak.

A szerző a dolomitosodás kérdésével is foglalkozik és módszerét alkalmasnak ta r t j a mélytengeri és lagunaképződmények szétválasztására is zátony (rif) területeken.

A módszer jelentőségét a mészkőterületek kőola jkuta tásában több országban is felismerték, a lkalmazását szorgalmazzák. , , ь V e g h

R o s s , C S . and S m i t h , R. L.: Water and other volatiles in volcanic glasses (A víz és más illó alkotórészek szerepe a vulkáni üvegfajtákban). The Am. Mineralogist, 40. köt . 11 — 12. sz., 1955. nov.—dec.

Szerzők a vulkáni üvegfajták osztályozásának kérdését igyekeztek megoldani, jellegzetes fizikai és kémiai sajátságokon alapuló indexek bevezetésével. Kiindulásul meghatározták az anyagok víz tar ta lmát . Már ebből is kiderült , hogy a magmából szár­mazó vizet t a r t a lmazó obszidián víz tar ta lma 1% ala t t van, míg az obszidián utólagos hidratációja ú t ján képződő perlit 3 — 5 % vizet ta r ta lmaz.

Továbbiakban megál lapí tot ták minden egyes anyagminta törésmuta tó já t , s ebből k i tűnt , hogy a v íz tar ta lom növekedésévél nagyobb lesz a törésmuta tó is. Meg­ha tá roz ták ezután a mesterséges víztelenítés előtti és u tán i tö résmuta tó t és a k e t t ő különbségét osz tot ták az eredeti víztar talommal. A kapot t jellemző számértékek a lap­j án az egyes üvegt ípusokat igen jól megkülönböztették.

Vizsgálataik során jellemzőnek ta lá l ták az egyéb illó alkotórészek (C0 2 , CO, F 2 , S 2 , Cl2) százalékos mennyiségét is a két fő üvegtípusban. ,

В e m m e 1 e n van, R. W.: Mountain Building (Hegységképződés). The Hague , 1954.

Az illusztris szerző, aki hosszú időt tö l tö t t Indonéziában, e művében összefog­lalja a hegységképződés mechanizmusára vonatkozó nézetét és vizsgálatait, amelyek­hez az ada toka t éppen indonéziai földtani megfigyelései szolgáltatták.

A mű első részében két csoportra osztva kritikailag tárgyal ja az egyes hegység-képződési elméleteket. Az egyik csoportot alkotják azok az elméletek, amelyek a geo-szinklinálisképződést és kiemelkedést, t ehá t a tektogenezist s gyűrődések kialakulásá­val együt t egyetlen okra vezetik vissza. Ezekben elsősorban a hőenergia viszi a fősze­repet s B e m m e l e n ezeket unikauzális-mobilisztikus elméleteknek nevezi, mer t i t t az egyetlen ok egyút ta l a kéregrészek elmozdulásán keresztül gyakorolja hegység­formáló ha tásá t .

A másik csoportba t a r toznak azok az elméletek, amelyekben a tektogenezis az elsődleges jelenség s a gyűrődés csak járulékos jelenségként lép fel elsősorban a gra­vitációs hatásokra . I t t a főenergiát a kémiai folyamatok szolgáltatják s ezeket az elmé­leteket bikauzális-fixisztikus elméleteknek nevezi. Szerző földtani megfigyelései u tóbbi elképzelésekre vezettek.

Figyelemre méltó, hogy igen nagy jelentőséget tulajdonít a lánchegységek te rü­letén észlelt húzási jelenségeknek, amelyeket saját megfigyelésein kívül mások. (C 1 о о s) is megerősítenek.

312 Földtani Közlöny, LXXXVí. kötet, 3. füzet

A könyv alapjában a szerző geokémiai-undulációs elméletének igazolása az indo­néziai terüle ten végzett földtani-tektonikai megfigyelések alapján. Második része éppen a kéregszerkezet orogén kialakulását tárgyal ja Indonéziában, végigvizsgálva a terüle t sztratigráfiáját, vulkanizmusát , tektonikáját , különös súlyt helyezve a gra­vitációs tektogenezisre, a terület geofizikai adatai t , va lamint a terület földtani kifej­lődését.

A szerző elmélete némi kr i t ikára szorul. B e m m e l e n a megfigyelések alap­ján arra ju to t t , hogy a hegységképzSdés geoszinklinális szakasza a la t t a m s g m a kémiai tevékenysége fokozódott. Ebből azt következtet te , hegy a hegységképződés elsődleges oka, energiája a kémiai energiákra vezethető vissza. Azanban a kémiai energia aktivi­zálódásához szükségesnek tételezi fel a terület süllyedő tendenciáját , amit viszont a kémiai jelenségek nem tesznek érthetővé. Valahcgy olyan a kép, hogy az elméletben az ok és az okozat f e l v a n cserélve, mer t a kéregalkotó erők mellett a geokémiai folya­ma tok csak járulékos jelenségek, amelyeknek aktivizálódása éppen a belső erők foko­zódó ha tásá ra lép fel. E g y e d

D u r h a m , I. W. : Classification of Clypeasteroid Echinoids (Clypeasteroidák rendszerezése) Univ. of California Publications in Geol. Sei. Vol. 31. No. 4. 1955.

Az összefoglaló munka a Clypeasteroida rend eddig főképpen külső morfológiai bélyegekre alapozott rendszer tanának komplex revízióját és átdolgozását adja egyes esetekben, ahol az lehetséges volt most élő állatkolóniák beha tó tanulmányozása alapján. Ez t a szempontot J a c k s o n [1912] alkalmazta először rokoni kapcsolatok kiérté­kelésére.

Különös figyelmet szentel szerző a növedékgyűrűknek, melyek segítségével nemcsak az egyed életkorát lehet megállapítani, hanem еггкпек a növedékgyűrűknek a folyamatossága alapján megállapítható, hogy azoknál a csoportoknál, ahol növedék-gyűrűk észlelhetők, bebizonyítot tnak kell elfogadni azt a tényt , hogy az egyed növe­kedése folyamán az egyes lemezeken a növekedéssel járó mésztöbblettel karöl tve nem jár felszívódás.

A világos és tömör rendszertani anyagot k i tűnő szemléltető ábrák egészítik ki. S z ö r é n y

К о р о б к о в , И. А. : Справочник и методическое руководство по третичним моллюскам (Kézikönyv és módszertani ú t m u t a t ó a harmadidőszaki molluszkákhoz).

К о г о b k о v-nak 1955-ben megjelent, a harmadkor i csigákról szóló kézikönyve tudományos szempontból igen fontos, értékes és nagyon szép kiállítású munka. Általános részében 27 oldalon felsorolja a földtani újkor képződményeinek beosztását az egész Földön, azu tán 40 oldalon ismerteti a csigák alaktani és élettani jellegeit, szótárszerűen is adja az összes szakkifejezéseket. A fajnál magasabb rendszertani keretek leírása 390 oldal. Nemzetségenként felsorol példának egy-két fajt, de leírásukat nem. 261 szövegközi ábrája ki tűnően tün te t i fel az egyes rendszertani csoportok a laktani jellegeit. Legnagyobb jelentősége a m u n k á n a k az, hogy a jelenleg használt nevezéktant a paleogén csigákra kiterjeszti. Ezzel C o s s m a n n , M. : Essai de Paleoconchyliogie" munkája óta fennálló h iány t igyekszik pótolni. 117 táb lán igen jó fényképeket lá tha tunk . A családok, nemzet­ségek és alnemzetségek időbeli és térbeli elterjedését 41 oldalas táblázat tar talmazza. Bő i rodalmat sorol fel.

E kiváló munka egyetlen hiányosságát említhetjük : elvi szempontokban nem vi t te előre a szakmát, a malakológia nehéz problémáit nem oldotta meg. Ez a tény jelent­kezik a következő pontokban is. 1. Nemzetségek és alnemzetségek rangsorolása nem következetes ; ahol önálló, ill. újszerű, nem igazolhatóbb a szokványosnál. 2. Nem ad szempontokat arra, hogy a különböző nemzetségekben mire lehet és kell a faji elkülöní­téseket alapozni. 3. Nem oldja meg a nemzetségek határozásának más módját, min t hogy az egész könyvet végig kell lapozni, várva, hogy előbukkan-e valahol a keresett alak.

Tényleges hiba vagy elírás kevés lehet e könyvben. Ilyen az, hogy más nemzet­ségbe, sőt más al családba sorolja a ,, Fissurella italica D e f r ." (p. 82, t . 2, f. 4) és ,,Diodora graeca L . " (t. 2, f. 5,6) alakokat, holot t egy faj két vál tozatának tekinthetők. Helytelenül használ ja a Turritella archimedis В г о n g. (non D i l i w.) nevet a T. cochlias В a y a n helyet t (p. 222). Ez t a fajt egyébként az Archimediella alnemzetségbe sorolja, legközelebbi rokonát (T. erronea С о s s m.) ellenben a Torculoidella alnemzetségbe (p. 223). A Pusio-nella nifal fajt egyik ábrán (t. 107, f. 1) ,,Clavatula (Pusionella) nifat B r u g i è r e " , másikon (t. 103, f. 15) ,.Clavatula (Perrona) nifat A d a m s " néven szerepelteti.

S t r a u s z—S z ő t s

Hírek — Ismertelések 3 1 3

С h a V a n, A.: Remarques sur la nomeclature générique des Lamellibranches et Gastropodes (Megjegyzések a csiga és kagyló genuszok nevezéktanához). Soc. géol. France, p . 111 — 112. Paris, 1948.

A nevezéktani kérdések hazai viszonylatban gyakran felmerülnek s az újabban használatos génusz nevek bevezetése sok esetben ellenzésre talál . Ezért kell u ta lnunk С h a V a n cikkére, mely ugyan még 1948-ban jelent meg, de fontosságát kiemeli az a t ény is, hogy J a w o r s k i részletesen referálja (Zb. f. Geol. u. Pal. I I . 3., 1954). Szerző szerint a prioritás elve egy sereg kagyló és csiga génusz név megváltozását követeli, ami természetszerűleg a nem specialisták körében kevéssé örvendetes. Vigasztaló az, hogy ez a névváltozás a molluszkák körében lényegesen kevesebb, min t a Cephalopodáknál, Fe l tűnő azonban, hogy a Lamell ibranchiatáknál és Gastropodáknál, éppen a leggyak­rabban használt génusz neveket érinti ez az átnevezés. Ennek oka főleg az, hogy L a-m а г с к génuszai felállításánál sok esetben nem vet te figyelembe S c o p o l i , D a C o s t a , B o l t é n és sok más régi szerző érvényes elnevezéseit. A prioritás elve értel­mében a használandó nevek :

Leda helyett Nuculana Cyclostoma helyett Pomatias Pectunculus Glycymeris Rostellaria Tibia Perna Isogonum Dolium Tonna Avicula Pteria Pirula Ficus Cypricardia ,, Trapezium Triton Cymatium Cytherea Meretrix Cassidaria Gelaeodea Psammobia ,, Gari Tritonidea Pollia Syndesmia ,, A bra Turbinella ,, Xancus Amphidesma ,, Semele Pleuritoma Turris Anatma Laternula Lithodomus ,, Lithophaga Aspergillum Brechtites Ampullina Ampullella Delphinula ,, Angaria Fusus Fusinus Melánia Thiara Ancillaria Ancilla Solarium Archiiectomca Scalaria Epitonium

C s . M e z n e r i c s

E m i 1 i a n i, C : Pleistocene temperatures (Pleisztocén hőmérsékletek). The Journa l of Geology, 63* 6, 1955.

A pleisztocén éghajlatváltozások és az óceánok hőmérsékletingadozása között i kapcsolatra az Atlanti-óceán Egyenlí tő feletti fúrásai h ívták fel a figyelmet ( S c h o t t , W., G e o l . Rundschau, 40, 1952.). S c h o t t foraminiferavizsgálatokkal a mélytengeri globigerinás iszapban hőmérsékletingadozásokat m u t a t o t t ki, melyeket az eljegesedési szakaszokkal hozott kapcsolatba. E m i 1 i a n i oxigénizotóp-módszerrel, Foraminifera házakon végzett elemzései S c h o t t megállapításait abszolút hőmérsékleti értékekkel egészítik ki. 12 újabb fúrás eredményei alapján az óceánok pleisztocénbeli hőmérséklete a felszínközeiben 6 C°- os ingadozást mu ta t . Bentonikus alakok tanúsága szerint a Csen­des-óceán mélységi övében ez az ingadozás nem érvényesült. Az olvadékvizek mennyi­ségével magyarázható az Atlanti-óceánnál észlelt 2,1 C°-os mélységi hőmérséklet-ki­lengés.

Az 5—10 méteres rétegsorokat E m i l i a n i az amerikai és az európai eljegese­désekkel párhuzamosítot ta . A dicséretes törekvés végrehajtásánál azonban nem az el­jegesedési, hanem a besugárzási görbére támaszkodot t anélkül, hogy annak eljegesedési szakaszt bevezető, jelzéssel el látot t kilengéseit i rányadóul tekinte t te volna. Ennek tula j ­doní tha tó , hogy bizonyos összevonások (az alsópleisztocén eljegesedési szakaszokat, a günzit és a mindelit nem tagolja) út ján a fúrásokban észlelt hét hideg szakaszt a pleisz­tocén egészével azonosítja, ugyanakkor annak t a r t a m á t 275 (!) ezer évben adja meg.

E m i l i a n i 23—29 C° ha tá rok közé zárható görbéjének kilengései lefutásuk jellegében hasonlóságot m u t a t n a k В а с s á к eljegesedési görbéjéhez. A két görbe közt i kapcsolat egyben az E m i l i a n i-szelvények kronológiai kulcsa is : a mélyten­geri fúrások még nem érték el a pleisztocén alsó rétegeit, csak a mindeli eljegesedés utolsó rétegét, melynek abszolút kora még mindig kerek 100 ezer évvel több annál, amit E m i ­l i a n i a pleisztocén egészére megadot t .

К r i V á n

7 Földtani Közlöny

314 Földtani Közlöny, LXXXVI. kötet, 3. füzet

G a s t , P. W.: Abundance of Sr S 7 during geologic time (A S r " mennyiségi vál­tozása a földtörténeti idők folyamán). Bulletin of the Geol. Soc. of Am. Vol. 66, No. 11, 1955.

Számos korábbi t anu lmány foglalkozik a radiogén izotópok mennyiségi vál to­zásainak földtani kormeghatározás céljaira tör ténő felhasználásával. Különösen a R b " és a belőle radioaktív bomlással alakuló Sr 8 7 izotópokat t a r t o t t ák alkalmasnak tengeri karbonátüledékek és mészvázak korának meghatározására, mivel a kalciumkarbonát ásványaiban a R b és Sr jól elkülöníthető. Kimondták, hogy a S i 8 ; izotóp mennyisége a korával arányosan változik.

A szerző a kérdést alapos vizsgálat alá vette. A stronciumot a kalciumtól ion­kicseréléssel választot ta el, majd az izotópmennyiséget tömegspektrométerrel ha tározta meg. A más módszerekkel előre számítot t és a mér t izotópmennyiségek között nagy különbség muta tkozot t . Ez a s troncium és rubidium geokémiájának igen érdekes és fontos, de nagyrészt még t isztázat lan kérdésére m u t a t rá.

A, Sr /Rb arányszám bazaltban, andezitben sokkal nagyobb, mint a kőzetek átla-. gában. így ha a mészanyag közvetlenül ezekből származik, a S r " mennyisége máris jóval t öbb a számítot tnál . Hasonló zavarokat okozhatnak az ásványok és kőzetek fizikai és kémiai tulajdonságaiban muta tkozó különbözőségek (mállás iránti ellenállás, oldé-konyság). A mállás és szállítás során a rádiogén Sr és nem radiogén Sr nagymértékben keveredhet egymással.

A szerző megállapítása szerint a Sr 8 7 izotóp abszolút földtani kormeghatározásra jelenleg még nem alkalmas. Ehhez mind a stroncium, mind a rubidium geokémiájának további t isztázására és még pontosabb mérésekre van szükség.

V é g h

G r i f f i n , G. M.—I n g r a m, R. L.: Clay minerals of the Neuse River estuary (A Neuse folyó esztuáriumának agyagásványai). Journ . of Sedimentary Petrology. Vol. 25, No. 3, 1955.

A nyugat-karolinai Neuse folyó esztuáriumának medréből a tenger felé haladva 24 min tá t vet tek. A kaolinitet és kloritot (ezalatt ún. „diagenetikus klor i tot" értenek) minden min tában megtalál ták, de a víz sótar ta lmának növekedésével a kaolinit mennyi­sége lényegesen csökkent a klorit tal és az illittel szemben. Az esztuárium tengerbe tor­kolló részénél már a klorit az uralkodó agyagásvány. A kaolinittel és klorit tal szemben alárendelt illit mennyisége ugyani t t megnő.

Ezek a vizsgálatok nagyjelentőségűek, mivel az agyagásványok keletkezési kö­rülményeinek tisztázása út ján fontos t ámpontoka t kapunk a fosszilis üledékek üledék­képződési viszonyainak felderítésére is. Az ásványfajták arányszámai alapján ugyanis visszakövetkeztethetünk a földtörténeti idők tengereinek sótar ta lmára és рн-viszonyaira.

V é g h