Hon- és népismeret Kasza Ágnes

1. beadandó kaavabt.kefo

1

Paraszti élet Szentkirályon

„A vidéki, aki a hazáról kezd beszélni, az előbb-utóbb a szülőföldre, a "szűkebb pátriára"

lyukad ki: egy falura és legeslegvégül egy udvarra, onnan a konyhán át egy kétablakos

szobára, amelyben anyja nyelvét megtanulta. Vagyis öntudatlanul újraéli visszafelé egy szó

történetét, ízleli az ősi pillanatot, amidőn a ház és haza egy dolgot jelentett.”

Illyés Gyula

Szentkirály községét, múltját szeretném bemutatni írásomban, mert Édesanyám szülei

– a nagypapám és Nagymamám családja is ott éltek, felmenőik is onnan származtak. Anyai

nagymamám Kiss Lídia Erzsébet (†2002) és anyai nagypapám (†1994), anyai dédi papám id.

Kiss Károly – a nagymama édesapja (†1996) már nem élnek; ezzel a dolgozattal szeretnék

megemlékezni Róluk és bemutatni az ő életük emlékeit, amely Szentkirályhoz kötötte őket.

Egyetlen élő Szentkirályon született rokonom, Nagymamám bátyja (Kiss Károly 1936 –)

visszaemlékezése alapján idézem fel gyermekkorukat, az utolsó emlékeket paraszti életükről.

Szentkirály Bács-Kiskun megyében Kecskeméttől 20 km-re keleti irányban található.

Az ősi településnév a magyar állam megalapítója, Szent István királyra emlékeztet. Az őskor

óta lakott helyet először Nagy Lajos egyik adományozó oklevele említi, amely kun nemesek

letelepedésére ad engedélyt. A község a török időktől kezdve sok pusztításon esett át, de lakói

mindig visszatértek. Ezt a mindig lakott helyet nagyon sokáig csak Kecskemét pusztájaként

tartották nyilván, elsősorban azért, mert az emberek jó része nyáron a pusztán, télen a

városban lakott. Szentkirályt a még ma is jellemző tanyás településformát tanyavilágnak is

nevezik; nem egyszerűen településtípusról van szó: gazdaságról, szokásokról, életformáról.

1857-től számítják Kecskemét város környékén kialakuló igazi tanyavilágot.

Szentkirályt kezdetben elsősorban a gabonanövények termesztése jellemezte. A

legelterjedtebb kalászos 1800 táján a rozs volt. Búzát csak saját szükségletre temetlek, zabot,

bükköny, lóherét, árpát takarmánynak, és emberi fogyasztásra is használták. A legtöbb

gazdaságban kölest is vetettek. A XIX sz. második felében vált csak ismertté a kukorica,

burgonyát pedig a század derekától vetettek. Az őszi vetés alá háromszor, a gyengébb

talajokon kétszer szántottak, a tavaszi alá csak egyszer, ősszel vagy tavasszal. Ökrökkel,

lovakkal, később bivalyokkal is szántottak.

Hon- és népismeret Kasza Ágnes

1. beadandó kaavabt.kefo

2

A házak körül, a tanyákon néhány gyümölcsfa: barack, szilva, meggy, dió, alma, körte a saját

szükségletek fedezésére szolgált. Kezdetben aszalással, később befőzéssel tartósították a

gyümölcsöket. A veteményeskertek az 1940-es években terjedtek el, káposztát, babot,

hagymát, paprikát termesztettek benne.

Szentkirály mai összterülete 10189 hektár, ebből a belterület 125 hektáron terül el. A

szentkirályi emberek nagy része földművelésből és állattartásból élt (mára már csak 60 család

foglalkozik 296 hektáron szőlőműveléssel, dinnye, paradicsom, bébitök, burgonya a piacra

szánt termék, a gabonaféléket és kukoricát megtermelik az állatoknak).

Állattartás meghatározó volt a gazdaságokban, tanyákon: birkát, sertést,

szarvasmarhát, ökröt, lovakat tartottak a gazdák. Egyetlen egy kisipari tevékenységet űztek

hivatásszerűen Szentkirályon: kovácsmesterség. Elengedhetetlen szükség volt a kovácsokra

még a pusztákon is. 1935-től működő Kenyeres Ferenc patkolókovács (a dédnagyapám –

anyai ágon) patkoló- és kocsikovács műhelyt működtetett, halála után segédje Szabó József

vezette a kovácsműhelyt.

1. kép: Kenyeres Ferenc patkoló- és kocsikovács műhelye

A családi fényképalbumban fennmaradt egy-két régi felvétel a dédnagyapám

kovácsműhelyéről, mely ma is megtalálható Szentkirályon.

Hon- és népismeret Kasza Ágnes

1. beadandó kaavabt.kefo

3

2; 3. kép: Szabó József, kovácsmester patkót cserél (a dédnagyapám utóda)

Klebelsberg Kunó új kezdeményezése, 1925-ben elindított iskolaépítési akció

megreformálta a tanyavilágot: három iskolával gazdagodott a térség (borbási-,

alsószentkirályi- és felsőszentkirályi iskola épült). Ennek ellenére a nagyszüleimnek a

tanyájuktól körülbelül 3 km-re kellett naponta elgyalogolniuk, hogy eljussanak az

iskolaépülethez. A tanulók szülei 100%-ban földműveléssel foglalkozó kisbirtokosok voltak.

Állattenyésztéssel, baromfineveléssel foglalkoztak, mely foglalkozásnál kénytelenek voltak

gyermeküket is foglalkoztatni, így megtakarították a pásztor-gyermek fogadásával járó

költségeket.

Szentkirály, Kecskemét tanyavilága, külterülete 1952-ben Lászlófalva néven lett

önálló község (több mint 30 évig Lászlófalva néven jegyezték), két sor házból álló település

és a hatalmas tanyavilág köröskörül. A Szentkirály nevet 1987-ben a lakosság

kezdeményezésére kapta vissza.

Hon- és népismeret Kasza Ágnes

1. beadandó kaavabt.kefo

4

A családi emlékek Szentkirályról

A fenn említett interjúalanyom az anyai nagymamám bátyja volt, aki szűkszavúan, bár

de igyekezte felidézni 65 évvel ezelőtt megélt gyermekkorát.

Kiss Károly, a Kiss család elsőszülött fiaként és hat évvel fiatalabb húgával (Kiss

Lídia Erzsébet) ketten voltak gyermekek a családjukban. Szentkirály tanyavilágában éltek egy

nagyobb tanyában. Viszonylag jobb módú református, paraszti családnak számítottak: több

hold földdel, szántóval, jószágokkal, lovakkal, veteményessel, három házból álló

épületegyüttessel.

4. kép: A szentkirályi tanya (festmény) 5. kép: Nagymama a szentkirályi tanya előtt

Károly bácsi legelső emlékei kisiskolás korából kerültek elő. 1942-től kezdte meg az

általános iskolai tanulmányait. Minden hétköznap, tanítás után, amikor hazament, a

baromfiknál segített. Kihajtotta a libákat a rétre (mely

alacsony kerítéssel körbe volt kerítve) egy madzagos

pálca segítségével, azzal hessegette, terelgette a

libákat, ott vigyázta őket estig. Később a disznókat is

kihajtották a rétre, (az alábbi képen a szentkirályi

tanyán megörökített jelenet látható).

Elmondása szerint a házi, házkörüli és

gazdasági munkát a család saját maga látta el. A

család mind a négy tagja kivette a munkából a részét,

Hon- és népismeret Kasza Ágnes

1. beadandó kaavabt.kefo

5

már gyermekként is. Az Édesanya és lánya a konyhában, kamrában, az Apa és fia a ház körüli

teendőket, a jószágokat, a szántót, a veteményest látta el. A szülők vezették be a kisebbeket a

munka világába, később mindenki tudta mit kell csinálni – nem kellett külön mondani – a

családtagoknak meg volt a maga beosztása. A munka egyéni vállalással történt, nem volt

rákényszerítve a gyerekre a munka. A családnak nem volt cselédje, sem pásztor-gyermeke.

Nyaranta hajnali 4 órakor keltek, ellátták a jószágokat (teheneket, lovakat, disznókat,

tyúkokat) etetni, itatni kellett a gyerekeknek is. A tyúkok esetése kukoricával, a friss tojás

összeszedése mind a gyerekek feladata volt. A teheneket ki kellett hajtani a legelőre még

hajnalban, azokat kipányvázni, délelőtt 10 órakor visszahajtani, megitatni a meleg miatt, majd

újra, estig kinn legeltetni. A kisebb gyerekek ebben segítettek. A leánygyermek az

édesanyjának segített a konyhán főzni, délben ebédeltek, délután pihenőt tartottak, utána

ismét mentek a „munkába”, kapálni, udvart sepreni (mert a pipikék piszkoltak), mindig

lehetett segíteni. A veteményeskertben mindig segíthettek a gyerekek: először a kis répákat,

majd a kukoricát kellett végigkapálni. A gyerekek az aratáskor, betakarításkor is kivették a

részüket a munkából, mindig szó nélkül segítettek.

6. kép: Szüret a szomszéd tanyán (első sor, balról második asszony: dédi mama)

Heti munkarend volt a családban, minden családtag dolgozott. Hétfőtől szombatig

reggeltől estig ellátták a házkörüli, gazdasági munkát, ellátták a jószágokat, művelték a kertet.

Kéthetente kedden volt a kenyérsütés - kemencében, amit az Édesanya végzett: három,

nagy lapos kenyeret és egy kisebb cipót gyúrt, dagasztott és sütött, mely két héten át ellátta a

Hon- és népismeret Kasza Ágnes

1. beadandó kaavabt.kefo

6

családot kenyérrel. Szerdánként volt a heti mosás, amelyben a leánygyermek is segített. (A

mosásról nem kaptam bővebb információ Nagymama híján..). Szombatonként volt a

nagytakarítás, de a hétköznapokon is rendben tartották a tanyát és környékét. A gyerekek a

tanya söprésében segítettek.

A vasárnap ünnepnap volt; az Apa és a gyerekek templomba mentek, az Anya otthon

készült, főzött. Vasárnap sohasem dolgoztak, pihentek, bár ennek ellenére a jószágokat

mindig el kellett látni. Az ünnepnapokon is, télen, nyáron, mindenkor.

Amíg a gyerekek a nyolc osztályba jártak, 14 éves

korukig (kötelező volt), ily módon segítettek a házi

munkákban. A nagymamám és a bátyja a nyolc elemi

elvégzése után is otthon maradtak, segítettek a munkában.

Bérmunkába nem kellett eljárniuk, a tanya épp elég munkát

adott nekik. Továbbtanulásra nem volt lehetőségük, nem is

vágytak rá. Szívesen segítettek továbbra is otthon.

A család ily módon teljesen önellátó volt,

megtermelte magának a szükséges élelmet az állattartásból

és növénytermesztésből. Termeltek többet is, mint amit

meg tudtak enni; péntekenként bejártak a kecskeméti piacra

eladni a baromfit, jószágokat, gabonát (búzát, rozst), és vásároltak petróleumot, sót,

ruhaneműt, cipőt, éppen ami kellett.

Károly bácsit 18 éves korában sorozták be katonának 18 hónapra, majd visszatérve a

szülőfalujába, Szentkirályra, alkalmi munkát kapott a helyi TSZ-ben, közben járművezetői

tanfolyamot végzett és dolgozott. Mint kiderült, a sofőrség volt az álma, meg is valósította,

majd 40 éven át fuvarozó volt. A fizetését fiatal felnőttként nem kellett hazaadnia,

gondolhatott a házasságra, a családalapításra.

Összességében elmondható, hogy Nagyszüleim családja igen élhető, emberséges

család lehetett, az emlékek felidézése során, mint kiderült, nem volt kényszer, kötelező a

munka – mégis mindenki teljességgel kivette a részét a tanya biztosította munkából. A

gyermek, gyermekkorában is gyermek maradhatott, játszhatott, tanulhatott – iskolába jártak,

miközben az ő „kis” segítségük, munkájuk is szerves részét képezte a háztartásnak. Sorsukat,

Hon- és népismeret Kasza Ágnes

1. beadandó kaavabt.kefo

7

feladataikat elfogadva hűségesen, odaadóan szolgálták, segítették a családi házat, amíg csak

éltek.

Szakirodalom:

CSÖRSZNÉ Zelenák Katalin (szerk.): Alföldi Falugondnoki Kalendárium. 2010 Kecskemét,

Print 2000 Nyomda Kft.

ÁDÁM Ferenc: Szentkirály évszázadai. 2001 Szentkirály, Szabó Gellért

http://www.szentkiraly.hu/p/index.php

http://www.szentkiraly.hu/tortenet.htm

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szentkir%C3%A1ly_%28B%C3%A1cs-Kiskun_megye%29

http://foldhivatalok.geod.hu/telepules.php?page=21120

http://www.bacskiskun.hu/index.php/component/content/article/70-telepuelesek/792-

szentkiraly