1

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK

ÉS ÖNVALLOMÁSOK

21.

Hajdú péter

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM

Fonetikai Tanszék

2000

2

Sorozatszerkesztő:

Bolla Kálmán

Technikai szerkesztő:

Földi Éva

Munkatárs:

Csepregi Márta

ISSN 1419–4481

ISBN 963 463 410 9

© Bolla Kálmán

Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke.

Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán.

Hozott anyagról sokszorosítva.

Amulett ’98 Nyomdaipari Kft., Budapest. F. v.: Lajtai Ferenc.

3

4

5

HAJDÚ PÉTER NYILATKOZATA ÖNMAGÁRÓL

Budapesten születtem 1923-ban. A gimnázium elvégzése után beirat-

koztam az akkori Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára ma-gyar–német szakos hallgatónak. Egyidejűleg fölvettek a báró Eötvös Jó-zsef Collegium tagjának is. Eleve azzal az elhatározással léptem e két intézmény falai közé, hogy nyelvészetre, közelebbről finnugrisztikára specializálom magam. Így is lett. Az egyetemen Györke József, Zsirai Miklós és Laziczius Gyula vezetésével sajátítottam el a nyelvtudomány alapelemeit, Pais professzor pedig a filológiai technika rejtelmeibe veze-tett be. 1945 nyarán doktoráltam finnugor és általános nyelvészetből. Ezt azután egy aránylag szerencsésen alakuló pályafutás követte. A doktori szigorlat után két héttel már az Országos Széchényi Könyvtárban kaptam állást, ahol a hivatali munka mellett folytathattam nyelvészeti kutatásásaimat. Ennek persze az volt az ára, hogy az 5. évfolyamot (a gyakorló tanárit) nem végeztem el, tanári diplomám nincsen – maradtam a későbbiekben is „(egyetemi) áltanár”. Innét 1951 végén kerültem az MTA Nyelvtudományi Intézetébe osztályvezetői rangban – de egyelőre még osztály nélkül. Később azután vezettem a finnugor osztályt, majd egy átszervezés után az idegen nyelvek osztályát. Hosszú huzavona után 1959-ben neveztek ki a szegedi egyetem finnugor tanszékére (Mészöly Gedeon utódaként) tanszékvezető egyetemi tanárnak. Ott dolgoztam egé-szen a múlt esztendő derekáig, amidőn visszahívtak a Nyelvtudományi Intézetbe – immár a nyugdíjba vonult Tamás Lajos után igazgatónak.

Ami tudományos pályafutásomat illeti, röviden annyit mondhatok ró-la, hogy annak középpontjában általános és speciális urálisztikai témák álltak és állnak: minden rokon nyelv érdekelt, de a szakmán belül legis-mertebb területem a szamojédisztika. Ezek mellett valahogyan belesod-ródtam az uráli őstörténeti problematikákba, ahol tudtam régit is – újat is mondani.

Módszereim sajátosan alakultak: Laziczius tanítványaként elmélyed-tem a fonológiában, a prágai (bécsi) nyelvészkör eszmevilága iránt nagy elkötelezettséget éreztem. Ezek hatása valamelyest munkásságomban is tükröződik, de nem zárja ki, hogy más irányzatok iránt ne lettem volna fogékony. Főleg az utóbbi időkben kezdeményeztem nyelvtipológiai és areális nyelvészeti meg általában újabb elméleti állásfoglalások alkalma-zását az urálisztikában, és figyelmem ezzel egyidejűleg a morfológiai és szintaktikai kutatások felé is elbillent. Készítettem urálisztikai összefog-laló munkákat is, amelyeknek valószínűleg az a sajátjuk, hogyan lehet a

6

modernebb módszereket a komparatív nyelvészet megújított eredménye-ivel összehangolni.

Hitem szerint ez olyan program, amely mind az uráli, mind az egye-temes nyelvészet számára hasznos lehet. Főleg akkor, ha nem peregrínus- ként végzem e munkát, hanem követő, fogékony kollégák, munkatársak, tanítványok is elkötelezettek ilyen irányban.

A videofelvétel 1975. október 1-jén készült, szövegét Földi Éva jegyez-

te le, melyet a nyilatkozó szerkesztett formába öntött.

Megjegyzés: A fenti nyilatkozat abból az alkalomból készült, amidőn a Nyelvtudományi Intézet Fonetikai Osztálya programjába iktatta video-felvételek készítését magyar nyelvészekről. E hasznos kezdeményezés első 'próbanyula' – intézetigazgatói funkciómból következőleg – én vol-tam. A felvételi idő korlátai miatt is ez a pályakép meglehetősen szűk-szavú, ami nem is baj. Akit viszont addigi és későbbi külső körülménye-im is érdekelnek, azoknak ajánlom a Szegedi Egyetemi Almanach 1921–1965. I. kötetének (Szeged 1966) 126–127. lapját (a reám vonatkozó iro-dalom feltüntetésével), vagy a Magyar és nemzetközi ki kicsoda című mű éppen aktuális kötetét. Ha viszont az olvasó életutam szubjektív elemeire is kíváncsi, forgassa a bibliográfiámban közölt alábbi munkákat: Szegedi pályám emlékezete (1989), Pályatereim, avagy a nyelvészetről – Vx1Sg-ban (1991), Wiener Wahl (Arcképek – tények – állapotok) (1997), Portré Györke Józsefről (s. a. 2000).

Hajdú Péter

A pályakép fontosabb adatai:

Hajdú Péter 1923. december 27-én született Budapesten. A középiskolát a Lónyay utcai Református Gimnáziumban végezte. 1941–45. a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakos

hallgatója, a báró Eötvös József Collegium tagja 1945–51. az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa 1951–59. az MTA Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetője 1952– a nyelvtudomány kandidátusa 1959–74. a József Attila Tudományegyetem Finnugor Tanszékének tan-

székvezető egyetemi tanára 1961–64. a JATE rektorhelyettese 1967–94. a Nyelvtudományi Közlemények főszerkesztője, ill. szerkesztő-

bizottsági elnöke 1967– a nyelvtudomány doktora 1969–71. vendégprofesszor a Bécsi Egyetemen 1970– az MTA levelező tagja 1972–74. a JATE BTK dékánja

7

1974–82. az MTA Nyelvtudományi Intézet igazgatója 1976- az MTA rendes tagja 1978–79. vendégprofesszor a Müncheni Egyetemen 1982–91. egyetemi tanár az ELTE Finnugor Nyelvtudományi Tanszékén 1985-ben vendégprofesszor az Uppsalai Egyetemen 1985–90. az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának elnöke 1986–91. a Finnugor Nyelvtudományi Tanszék vezetője 1991–95. kutatóprofesszor az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1992–95. a Tudományos Minősítő Bizottság tagja 1994-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki. 1996-ban nyugdíjba vonult.

A Finn Akadémia tagja, a Finnugor Társaság, a Societas Uralo-Altaica és a Reguly Társaság tiszteletbeli tagja, az Uppsalai Egyetem díszdokto-ra.

8

HAJDÚ PÉTER IRÁSAINAK BIBLIOGRÁFIÁJA Rövidítések: AEH = Acta Ethnographica Academiae Scientiarum Hungaricae, Bu-

dapest. ALH = Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae, Budapest (1988-tól Acta Lingustica Hungarica néven). ÁNyT = Általános Nyelvészeti Tanulmányok, Budapest. AOH = Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae, Budapest. ArchÉrt = Archeológiai Értesítő, Budapest. BiblUral = Bibliotheca Uralica, Budapest. BSL= Bulletin de la Société Lunguistique de Paris, Párizs. CIFU = Congressus Internationalis Fenno-Ugristarum. ÉFOu = Études Finno-Ougriennes, Paris–Budapest. Ethn = Ethnographia, Budapest. FilKözl = Filológiai Közlöny, Budapest. FUF = Finnisch-ugrische Forschungen, Helsingfors–Leipzig, Helsingfors, Helsinki. FUFA = Anzeiger der Finnisch-ugrischen Forschungen, Helsinki. FUM = Finnisch-ugrische Mitteilungen, Hamburg. Ism. = Ismertetés. Itk =Irodalomtudományi Közlemények, Budapest. JSFOu – Suomalais-ugrilaisen Seuran Aikakauskirja. Journal de la Société Finno-Ougrienne, Helsinki. LU = Lingustica Uralica (az 1–25. kötet 1989-ig SFU cí-men jelent meg), Tallinn. MNy = Magyar Nyelv, Budapest. MNyj = Magyar Nyelvjá-rások, Debrecen. MNyTK = A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, Buda-pest. MSFOu = Suomalais-ugrilaisen Seuran Toimituksia. Mémoires de la Société Finno-Ougrienne, Helsinki. MTA= Magyar Tudományos Akadémia. NéprNytud = Nép-rajz és Nyelvtudomány, Szeged. NyelvtIntKözl = Az MTA Nyelvtudományi Intézetének Közleményei, Budapest. NyK = Nyelvtudományi Közlemények, Budapest. Nyr = Magyar Nyelvőr, Budapest. NytudÉrt = Nyelvtudományi Értekezések, Budapest. I. OK = A Ma-gyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei, Budapest.OrientLitztg = Orientalische Literaturzeitung, Berlin. Rec. = Recenzió. SFU = Sovetskoe Finnougrovedenie, Tallinn. StUA = Studia Uralo-Altaica, Szeged. SUA= Societas Uralo-Altaica. UAJb = Ural-Altaische Jahrbücher (Fortsetzung der Ungarischen Jahrbücher I–XXIII. Berlin, 1921–1943), Wiesbaden (Aquis Mattiacis). UAS = Uralic and Altaic Series, Bloomington (–The Hague). Vir = Virittäjä, Helsinki. VoprJaz = Voprosy jazykoznanija, Moszkva. Zphon.= Zeitschrift für Phonetik / Zeitschrift für Phonetik. Sprachwissenschaft und Kommunikationsforschung. Berlin.

1943.

J. A. Kannisto. Magyar Élet 1943/9. 30–1.

A Finnugor Társaság. Magyar Élet 1943/11. 27–8.

A szamojédek. Magyar Élet 1943/12. 26–7.

1944.

Előkelőségek. Magyarosan 13. 41–2.

Tüttő. MNy 40. 118–9.

Virányi Elemér: A finnugor népek élettere. Magyar Élet 1944. márc. 31–2.

(Ism.)

1946.

Orosz szavak átírása. Nyr 70. 114. p.

9

1947.

Györke József: Nyelvtudományi alapelvek. MNy 43. 1–10. (Sajtó alá rendezés

és bevezetés)

Laziczius Gyula: Fonétika. Nyr 71. 77–8. (Ism.)

Nyelvtudományi munkásság a Szovjetunióban. Nyr 71. 138–41.

Várni. MNy 43. 293–4.

1948.

Holnap. MNy 44. 113–8.

Észak és az északi népek a szovjet irodalomban. Nyr 72. 168–74.

Kai Donner's Kamassisches Wörterbuch. NyK 52. 63–5. (Ism.)

Az új orosz nyelvelmélet mai állása (Mescsanyinov cikkének fordítása). Nyr 72.

97–103.

1949. A szamojéd népek és nyelvek. Nyr 73. 9–13, 64–8, 225–31, 336–40. Külön-

nyomatként: MNyTK 76.

L. Hakulinen: Suomen kielen rakenne ja kehitys. Nyr 73. 176–8. (Ism.)

1950.

Die Benennungen der Samojeden. JSFOu 54/1.

A jobb és bal fogalom elnevezései. Nyr 74. 285–8.

Új orosz–nyenyec szótárak. NyK 52. 265–8. (Ism.)

A. A. Popov: Nganasanü. Ethn 61. 279–81. (Ism.)

Orosz iskolakönyveink. Nyr 74. 209–11.

1951.

Die Benennungen der Begriffe recht und link als Ausdruck der Beziehung

zwischen Sprache und Denken. ALH 1. 166–204.

[Rec.: E. Itkonen, FUFA 32. 64–5.]

Adalékok a magyar magánhangzók rendszeréhez. NyK 53. 220–5.

Obi-ugor – szamojéd szómagyarázatok. NyK 53. 270–3.

Harc Szovjet-Észak kulturális felemelkedéséért. Nyr 75. 179–84.

A. O. Okladnikov: Russkie poljarnüe morechodü XVII. veka u beregov

Tajmüra. Ethn 62. 238–9. (Ism.)

1952.

Az ugor kor helyének és idejének kérdéséhez. NyK 54. 264–9.

Pápai Károly szelkup szójegyzéke. NyK 54. 141–84.

A szamojédok etnogeneziséhez. NyK 54. 41–9.

Mathias Aleksanteri Castrén. NyK 54, 3–9.

10

Bárczi Géza: A magyar szókincs eredete. Nyr 76. 368–9. (Ism.)

Peterszon, Az orosz nyelv etimológiai szótárának szerkesztéséről.

NyelvtIntKözl 3. 422–4. (Ism.)

N. N. Csebokszarov: A finnugor nyelvcsalád népi eredetének kérdéséhez.

NyelvtIntKözl 3. 182–5. (Ism.)

Abaev: Az etimológiai szótár elveiről. NyelvtIntKözl 3. 420–2. (Ism.)

1953.

A magyarság kialakulásának előzményei. Budapest, 82 lap (NytudÉrt. 2.)

K etnogenezu vengerszkogo naroda. ALH 2. 247–317.

[Ism.: E. Itkonen, FUFA 32. 73–6.]

Die ältesten Berührungen zwischen den Samojeden und den jenisseischen

Völkern. AOH 3. 73–101.

A másodlagos szókezdő nazálisok a szamojédban. NyK 55. 60–97.

Reguly – a nyelvész. Nyr 77. 327–30.

A paleoszibériai népek és nyelvek. Nyr 77. 71–8.

B. O. Dolgich, Proiszchozsdenie nganaszanov. NyK 55. 285–94. (Ism.)

Beke Ödön mari szövegkiadványának első kötetéről. I. OK 3. 302–8. (Ism.)

Zsirai M., A modern nyelvtudomány magyar úttörői. I. Sajnovics és Gyarmathi

(Pioneers of Modern Hungarian Linguistics I.) ALH 3. 459–64. (Ism.)

Hozzászólás Trencsényi-Waldapfel Imre „Nyelv- és irodalomtudományunk

feladatai a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa után” c.

előadásához. I. OK. 3. 364–8.

1954.

A magyarság eredete. (Bevezetés a nyelvtudományba I. Litogr.) Budapest, 20

lap.

Die sekundären anlautenden Nasale (-, n'-) im Samojedischen. ALH 4. 17–67.

[Ism.: E. Itkonen, FUFA 32. 82–3.]

Etimológiai megjegyzések. NyK 56. 47–56.

Kielentutkimuksen asemasta ja tehtävistä Unkarissa. Vir 58. 310–5.

A finnugor nyelvészeti kutatások helyzete a Szovjetunióban. NyelvtIntKözl 5.

320–4.

Zsirai M., A modern nyelvtudomány magyar úttörői. I. Sajnovics és Gyarmathi.

In: A tudománytörténet kérdései. Szerk. Nádor György. Budapest, 128–32.

A magyar őstörténet kérdéseiről. Irodalmi Újság 1954. jan. 30. sz.

Beszámoló finnországi tanulmányutamról. NyelvtIntKözl 5. 115–20.

Hozzászólás Lakó György „Tanulmányutam a Szovjetunióban” című előadásá-

hoz. I. OK 4. 143–6.

A Magyar Szókészlet Finnugor Elemei című tervmunka (beszámoló a szegedi

nyelvészkongresszuson). I. OK 4. 511–4.

11

Opponensi vélemény Erdődi József „Az alany és az állítmány egyeztetése, va-

lamint a pluralitás kérdése a mari nyelv történeti mondattanában” című kan-

didátusi disszertációjáról. I. OK 4. 438–54.

1955.

A magyar őstörténet kérdései. Budapest, 95 lap. (NytudÉrt. 5.) Társszerkesz-

tő: Czeglédy Károly.

Hozzászólás László Gyula „A régészet és a magyar őstörténet” című előadásá-

hoz. I. OK 5. 480–1.

Etimológiai megjegyzések. NyK 57. 250–9.

Az I. Finnugor Nyelvészeti Konferencia. Nyr 79. 491–3.

A permi nyelvek nyelvjárási olvasókönyve. NyelvtIntKözl 6. 184–8. (Ism.)

M. Sadeniemi: A Finn Akadémia nyelvművelő szolgálatának munkájáról. Nyr

79. 306–10. (Fordítás)

1956.

Der Stimmbandverschluss im Juraksamojedischen UAJb 28. 155–64.

A szamojéd nyelvhasonlítás Magyarországon. In: Pais-Emlékkönyv. Budapest,

50–7.

Protiv vulgarizacii markszizma v archeologii. NyelvtudIntKözl 7. 61–7. (Ism.)

Sz. Kispál Magdolna „A manysi igenév mondattana” című kandidátusi disszer-

tációjának vitája. I. OK 9. 421–5.

Hozzászólás Lakó György “A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és

jövő feladatai” című előadásához. NyK 58. 40–2.

Hozzászólás N. Sebestyén Irén „A birtokviszonyt kifejező szerkezetek a szamo-

jédban és az uráli genitivus kérdése” című előadásához. NyK 58. 175–82.

Határozati javaslat (a budapesti Finnugor Nyelvészeti Konferencián, Kálmán

Bélával és Lakó Györggyel együtt). NyK 58. 209–11.

1957.

Pallas szótárának magyar forrásairól. MNy 53. 182–5.

Bo Wickman. The Form of the Object in the Uralic Languages. NyK 59. 248–

51. (Ism.)

N. M. Terescsenko, Nenecko–russzkij szlovar’. NyK 59. 236–9. (Ism.)

Berichtigungen zum Artikel “Der Stimmbandverschluss im Juraksamo-

jedischen”. UAJb 29. 149–51.

1958.

Noch einmal über den Stimmbandverschlusslaut im Jurakischen. ALH 7. 243–

72.

Etimológiai megjegyzések. NyK 60. 47–50.

12

Észak Kőrösi Csomája – Reguly Antal. Magyar Nemzet 1958. aug. 20. sz.

Neue Samojedica. (T. Lehtisalo Juraksamojedische Wörterbuch és N. Teres-

csenko Materialy... c. műveinek ismertetése) UAJb 30. 125–31.

J. Angere, Jukagirisch–deutsches Wörterbuch. NyK 60. 473–5. (Ism.)

N. Sebestyén Irén „Szamojéd jelzős szerkezetek” című doktori értekezésének

vitája. I. OK 12. 322–30.

Kálmán Béla „A manysi nyelv orosz jövevényszavai” című doktori disszertá-

ciójának vitája. I. OK 13. 417–9.

1959.

A jurák-szamojéd nyelvtan két kérdéséről. NyK 61. 223–46.

[Rec.: Sauvageot: BSL 56. 257–8.]

Der Genitiv in Waldjurakischen. UAJb 31. 116–9.

[Rec.: E. v. Hertzen: FUF 34. 204. p.]

A magyar nyelv eredete. In: A nyelvek világában. Szerk. Bélley Pál. Budapest,

32–41.

75 éves a Finnugor Társaság. NyK 61. 110–1.

Győrffy György: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Nyr 83. 361–2.

(Ism.)

1960.

Szöveg és dallam viszonya a szamojéd énekekben. NéprNytud 3–4. 19–29.

(Klny.: Nyelvészeti Dolgozatok 8.)

[Rec.: Futaky: UAJb 33. 303. p.

Gunda B.: Ethn 72. (1961), 627–8.

Sauvageot A.: BSL 56. (1961), fasc. 2. 274–5.]

The Form of the Object in Forest Yurak. ALH 10. 95–115.

A szamojéd sámánok kategóriáiról. NyK 62. 51–71.

[Rec.: Sauvageot A.: BSL 56. 261–2. ]

Nemzetközi Finnugor Kongresszus Budapesten. Köznevelés 1960/19. 575. p.

D. R. Fokos-Fuchs: Syrjänisches Wörterbuch. I. OK 15. 422–7. (Ism.)

Ein Handbuch der uralischen Sprachen. (Collinder: Survey...) UAJb 32. 90–2.

(Ism.)

N. M. Terescsenko: A nyenyec nemzetségnevekről. In: Névtudományi vizsgála-

tok. Szerk. Pais Dezső–Mikesy Sándor. Budapest, 106–15. (Fordítás)

Válasz a finnugor vitában. Élet és Irodalom 1960. nov. 11. 10. p.

1961.

Lativus és infinitivus kapcsolata a szamojédban. In memoriam G. Mészöly.

Szeged, 119–31. (Klny. Nyelvészeti Dolgozatok 20.)

[Rec.: Sauvageot A.: BSL 57. p.]

13

Rénszarvas válogatás a Pais-tundrán. Élet és Tudomány 16. évf. 48. sz. 1520–4.

International Finno-Ugric Congress in Budapest. The New Hungarian Quarterly

Vol. II, No. 2. 198–201.

Andrássyné Kövesi Magda „Finnugor (uráli) elemek a komi képzőrendszerben”

című kandidátusi értekezésének vitája. I. OK 17. 347–9.

1962.

Finnugor népek és nyelvek. Budapest, 425 lap.

[Rec.: I. Schellbach: FUF 34. 240–1.

Gulya J.: Valóság 1963,118–9.

Kovalovszky M.: A Könyv 1962. dec., 31. p.

Nyíri A.: NéprNytud 7. (1963), 179–83.

Kodolányi J.: AEH 12. (1963), 433–8.

Bolgár László: Dunavölgye (Zürich) 6. évf. (1964), 1. 30–1.

P. Viljanen: Aamulehti (Tampere) 1965. febr. 20.

G. de Rohan-Csermak: ÉFOu II/1. (1965), 97–9.

Bo Wickman: UAJb 36. (1965), 179–81.

A. Sauvageot: BSL 60. (1965), 204–6.]

Die Frage des Stufenwechsels in den samojedischen Sprachen. UAJb 34. 41–54.

Etymologische Beiträge. Commentationes Fenno-Ugricae in honorem P. Ravila.

MSFOu 125. 53–7.

Tanárképzés a finn egyetemeken. Felsőoktatási Szemle 11. 110–4. Társszerző:

Kálmán Béla.

Rénszarvas-válogatás. Magyar Képes Újság (Zagreb) 1962. évf. 2. sz. (jún. 15.)

Az uráli nyelvekre és népekre, valamint a finnugor őstörténetre vonatkozó cik-

kek. In: Új Magyar Lexikon I–VI, 1959–1962.

Újabb finnugor nyelvészeti kiadványok. NéprNytud 5–6. 121–34. (Bibliográfia)

1963.

The Samoyed Peoples and Languages. Bloomington–The Hague, 114 lap.

(Uralic and Altaic Series 14.)

[Rec.: S. Aikio: Vir 1963, 393–401.

Gunda B.: Felsőoktatási Szemle 1964, 254. p.

Gunda B.: Műveltség és Hagyomány 6. 1964, 189. p.

Fr. Grüll: Zpráva o činnosti Československé Anthropologické

Společnosti 1963, 17–8.

Fabricius-Kovács F.: NyK 66. 182–4.

Lipták P.: Anthropológiai Közlemények 8. 48. p.

E. Vértes: ALH 15. 1965, 208–9.

Molnár F.: Magyar Nyelvjárások 11. 72–3.

A. Sauvageot: BSL 59. 1964, 278–80.

14

K. H. Menges: Journal of the American Oriental Society 82/1.

1965, 214–7.

W. Schlachter: UAJb 37. 178–83.

R. T. Harms: Slavic Review 23.

Von der Klassification der samojedischen Schamanen. In: Glaubenswelt und

Folklore der sibirischen Völker. Hrsg. V. Diószegi. Budapest, 161–90.

[Rec.: L. Honko: FUF 35.168–9.

K. H. Menges: Oriens Vol. 21–22. 1968–69, (Leiden), 549–51,

567. p.]

Lativ und Infinitiv in Samojedischen. In: Congressus Internationalis Fenno-

Ugristarum. Red. Ortutay 1964, 178–9.]

Gy. Budapest, 269–71.

A szelkup locativustól és ablativustól a magyar visszaható névmásig.

NéprNytud 7. 5–18. (klny. Nyelvészeti Dolgozatok 34.)

[Rec.: A. Sauvageot: BSL 60. 1965, 206. p.]

In memoriam Toivo Lehtisalo. NéprNytud 7. 157–62.

Kálmán Béla, Chrestomathia Vogulica. Felsőokt. Szemle 12. 638. p. (Ism.)

Osztják (chanti) hősénekek. III/1. füzet. Közzéteszi Fokos D. Felsőokt. Szemle

12. 379. p. (Ism.)

Az 1962. év finnugor nyelvészeti munkássága (Mikola Tiborral együtt).

NéprNytud 7. 163–78.

1964.

A nyelv. A Kultúra Világa VII. Szerk. Köpeczi Béla–Lukács Ernőné. Budapest,

9–113. Társszerzők: Károly Sándor és Szende Aladár.

Über die alten Siedlungsräume der uralischen Sprachfamilie. ALH 14. 47–83.

[Rec.: A. Sauvageot: BSL 60. 1965, 194–5.

T. Bogyay: UAJb 36. 181–3.]

Észrevételek László Gyula „Őstörténetünk legkorábbi szakaszai. A finnugor

őstörténet régészeti emlékei Szovjetföldön” című könyvéhez. ArchÉrt 91.

118–123.

Hol volt az uráli őshaza? In: Bárczi Emlékkönyv. NytudÉrt 40. 128–32.

Samojedica. NyK 66. 397–405.

Die Literatur der samojedischen Völker. In: Die Literaturen der Welt. Hrsg. W.

v. Einsiedel. Zürich, 1059–64.

Az 1963. év finnugor nyelvészeti munkássága NéprNytud 8. 65–83. Társszerző:

Mikola Tibor.

15

1965.

A magyar nyelv finnugor alapjai. Budapest, 210 lap. (Egyetemi egységes

jegyzet)

A mai uráli nyelvészetről. NéprNytud 9. 15–21.

[Rec.: S. Suhonen: Vir 1966, 398–400.

A. Künnap: Keel ja Kirjandus 1967/1. 63–4.]

Finnugor szak a magyar egyetemeken. NyK 67. 153–4.

Thomas A. Sebeok–Valdis J. Zeps, Concordance and Thesaurus of Cheremis

Poetic Language. ALH 15. 206–8. (Ism.)

Morphologische Beiträge zur Kenntnis der samojedischen Sprachen. In:

Beiträge zur Sprachwissenschaft, Volkskunde und Literaturforschung

(Steinitz-Festschrift) Berlin, 128–33.

Über den Umfang des uralischen Wortschatzes. CIFU–2. Résumes des exposés.

Helsinki, 30. p.

Két új uralisztikai folyóirat. NéprNytud 9. 79–80. (Ism.)

Bücher- und Zeitschriftenschau. UAJb 37. 199–217. (Többekkel együtt, társ-

szerzőként).

1966.

Bevezetés az uráli nyelvtudományba. Budapest, 180 lap.

[Rec.: Nyirkos I.: FUF 36. 385–8.

Domokos P.: SFU 1967/4. 293–7.

Jean-Luc Moreau: ÉFOu IV, 1967, 205–6.

A. Sauvageot: BSL 62/2. 1967, 185–8.

M. Liimola: Sananjalka 11. 1969, 188–195.

B. Kálmán: ALH 19. 248–51.

A. Wigger: UAJb 43. 147–15.]

K. F. Karjalainen, Grammatikalische Aufzeichnungen aus ostjakischen Mundar-

ten. Bearb. und hrsg. von E. Vértes. ALH 16. 181–6. (Ism.)

Foreword. to M. Alexander Castrén, Grammatik der samojedischen Sprachen.

UAS 53. Bloomington, 5–8.

1967.

Bevezetés az uráli nyelvtudományba. Budapest, 16 lap. (Doktori értekezés tézi-

sei)

Wolfgang Steinitz 1905–1967. NyK 69. 425–9.

Moór Elemér 75. születésnapjára. NyK 69. 430–2.

Recherches finno-ougriennes en Hongrie. Nouvelles Études Hongroises. Vol. 2.

41–7.

16

1968.

Chrestomathia Samoiedica. Budapest, 239 lap.

[Rec.: Zaicz G.: SFU 1969, 223–7; NyK 71. 1969, 465–9; ALH 21.

1971, 219–24.

A. Sauvageot: BSL 66/2. 1971, 338–42.]

The Samoyed Peoples and Languages. 2nd, revised edition. Bloomington–

The Hague, 116 lap.

The Classification of Samoyed Shamans. In: Popular Beliefs and Folklore Tra-

dition in Siberia. UAS 57. Ed. V. Diószegi. Budapest–Bloomington, 147–

73.

[Rec.: V. N. Csernecov: SzovEtn 1969/5. 166–7.]

Der gegenwärtige Stand der finnougrischen Urheimatforschung. Mitteilungen

der Societas Uralo-Altaica Heft 2. Hamburg, 75–99.

A tomszki szamojéd kutatásokról. NyK 70. 245–8.

Megjegyzések Szabó László „Szelkup szövegek szójegyzékkel” című közlemé-

nyéhez. NyK 70. 166–70.

Lytkin-Festschrift. ALH 18. 241–5. (Ism.)

Über den Umfang des uralischen Wortschatzes. CIFU–2 Pars I. Acta Linguis-

tica. Helsinki, 150–60.

A Finno-Ugric People on the Salisbury Plain? The New Hungarian Quarterly,

Vol. IX, No. 29. 172–5.

Finnugor őstörténet – finnugor régészet. NéprNytud 12. 5–10. (Klny.: Nyelvé-

szeti Dolgozatok 76.)

20. századi finn írókról szóló lexikoncikkek: A. Hellaakoski, V. A. Kosken-

niemi, Larin-Kyösti, E. Leino, V. Linna, O. Manninen, T. Pekkanen, F. E.

Sillanpää, A. Turtiainen, M. Waltari. In: A huszadik század külföldi írói.

Szerk. Köpeczi Béla–Pók Lajos. Budapest.

1969.

A szamojéd konnektív-reciprok képző genetikai és areális-tipológiai összefüg-

gései. NyK 71. 61–78.

[Rec.: A. Sauvageot: BSL 65/2. 1970, 180–1.]

Zur Syntax der negativen Verbalformen im Samojedischen (Thesen zu einem

Vortrag). Symposion über Syntax der uralischen Sprachen. Göttingen, 9. p.

A modern finnugor tudományok kezdetei: Reguly Antal. Élet és Tudomány 24.

évf. 28 sz. 1311–14.

Finnisch-ugrische Kundfahrt nach Sibirien. Gedenken an Antal Reguly.

Budapester Rundschau 1969. aug. 1. sz. 10. p.

Finnougrische Urheimatforschung. UAJb 41 252–64.

[Rec.: A. Sauvageot: BSL 65/2. 1970, 167–9.

Zu den Kernfragen der finnisch-ugrischen Vokalforschung. UAJb 41. 179–82.

17

Hozzászólás Telegdi Zs. és Herman J. előadásához. In: Általános nyelvészetünk

helyzete – Az alkalmazott nyelvészet helyzete Magyarországon. Szerk. Imre

Samu. Budapest, 59–62, 188–9.

Új hazát találtak, őshazát keresnek. NéprNytud 13. 9–15. (Klny. Nyelvészeti

Dolgozatok 84.)

Százötven éve született Reguly Antal. MNy 65. 398–403.

1970.

Theoretical problems of typology and the Northern Eurasian Languages. Edited by L. Dezső and P. Hajdú. Budapest, 184 lap.

[Rec.: Georg F. Meier: ZPhon 31. 1978, 210–3.

Honti L.: ÁNyT 12. 1978, 272–6.]

A nemek megkülönböztetése a nyenyec névadásban (Die Unterscheidung der

Geschlechter in der nenzischen Namengebung). NyK 72. 45–57.

[Rec.: A. Sauvageot: BSL 66. 1971, 303. p.]

Urálisztika 1945–1970. (Uralistik 1945–1970). NyK 72. 3–9.

Zur Syntax der negativen Verbalformen im Samojedischen. In: Symposion über

Syntax der uralischen Sprachen. Abhandlungen der Akademie der Wissen-

schaften. Phil-hist. Klasse 3. Folge Nr 76. Hrsg. W. Schlachter Göttingen,

90–106.

[Rec.: N. M. Terescsenko: SFU 7. 321–3.

A. Sauvageot: BSL 66. 1971, 236–41.]

Korreferat A [zum Vortrag von Gy. Décsy]. In: Symposion über Syntax der

uralischen Sprachen. Abhandlungen der Akademie der Wissenschaften, Phil-

hist. Klasse 3. Folge Nr 76. Hrsg. W. Schlachter. Göttingen, 61–2.

Korreferat B [zum Vortrag von L. Benkő]. In: Symposion über Syntax der

uralischen Sprachen. Abhandlungen der Akademie der Wissenschaften, Phil-

hist. Klasse 3. Folge Nr 76. Hrsg. W. Schlachter. Göttingen, 46–9.

A nyenyec „nomen-verbumok”-ról. NéprNytud 14. 5–9. (Klny.: Nyelvészeti

Dolgozatok 92.)

[Az Akadémia új levelező tagjai munkájukról és a tudományról.] Magyar Tu-

domány, 736–8.

1971.

Narody i języki uralskie. Ford. J. Jastrzębska. Warszawa, 380 lap.

[Rec.: Brocki Z.: Kwartalnik historii kultury materialnej 20/3. 1972,

564. p.]

Itävalta: Wien. In: Suomea ulkomailla. Tietolipas 68. Szerk. P. Virtaranta–K.

Tolvanen. Helsinki, 27–9.

Unkari: Szeged. In: Suomea ulkomailla. Tietolipas 68. Szerk. P. Virtaranta–K.

Tolvanen. Helsinki, 125–8.

18

1972.

The Origins of Hungarian. In: The Hungarian Language. Eds. Loránd Benkő–

Samu Imre. Budapest, 15–48.

[Rec.: J. Molnár: UAJb 1973, 276–7.

Szépe Gy.: MNy 1974, 103 kk.

P. Vago: Language 1975, 481–2.

K. E. Majtinszkaja: VoprJaz 1975/2. 159–62.

K. Häkkinen: FUF 42. 1977, 231–7.]

Álláspont. NyK 74. 263–4.

Papp István 1901–1972. NyK 74. 435–9.

A sumér mítosz és a valóság. Tiszatáj 1972/5. 29–34.

Névszók predikatív ragozása a szamojéd nyelvekben. I. OK 27. 373–406.

[Rec.: A. Sauvageot: BSL 68. 1973, 373–5.]

Az uráli nyelvészet napjainkban. Nyelv és Irodalom 1972/2. 19–27.

Dr. Wittman Tibor. Szegedi Egyetem 1972/10. 6. p.

Számon tartják és nagyra értékelik. Kárpáti Igaz Szó 1972. nov. 1. 3. p.

1973.

Bevezetés az uráli nyelvtudományba. Budapest, 180 lap. (2. kiadás)

Die erste sölkupische Fibel aus dem Jahre 1879. Szeged, IX + 48 lap. (StUA

2. – hrsg. und eingeleitet)

[Rec.: H. Katz: ÉFOu 12. 288–91.]

Who was A. Sprogis? JSFOu 72. 72–6.

Uráli vagy finnugor? Magyar Tudomány 18. 507–12.

Das sölkupische Translativsuffix -wlä. FUF 40. 20–8.

Samojeden. Brockhaus Enzyklopädie 16. Bd. Wiesbaden, 413. p.

Rédei Károly, Die syrjänischen Lehnwörter im Wogulischen. ALH 22. 427–30.

(Ism.)

Vitazáró. NyK 75. 356–7.

Aulis J. Joki 60 éves. NyK 75. 445–7.

A jurák nyelvjárások fonematikus átírása. In: FU-transkription yksinkertaista-

minen. Castrenianumin toimitteita 7. Toim. L. Posti–E. Itkonen Helsinki,

127–30.

1974.

Grigorij Novickij: Kratkoe opisanie o narode ostjackom. Szeged, XIII +284

lap. (StUA 3. – Szerk. és bev.)

Gerundium és translativus a déli-szamojédban. NéprNytud 17–18. 49–53.

Lotz János. Magyar Tudomány 1974/3. 188–90.

Korenchy Éva: Iranische Lehnwörter in den obugrischen Sprachen. NéprNytud

17–18. 314–5. (Ism.)

19

Általános Nyelvészeti Tanulmányok VIII. NéprNytud 17–18. 315. p. (Ism.)

Fokos-Fuchs Dávid kilencven éves. MNy 70. 373–5.

Bécsi visszhang Sajnovics Demonstrációjára. In: Sajnovics János Emlékkönyv

és tudománytörténeti szimpozion. Budapest, 85–9. (MNyTK 191.)

On the components of Nenets phonemes. ALH 24. 147–55.

A nyenyec sámándal és szövege. I. OK 29. 279–94.

László Gyula: Kortársaim II. Kiállítási megnyitó. Tiszatáj 1974/7. 95. p.

1975.

Finno-Ugrian Languages and Peoples. Translated and adopted by G. F.

Cushing. London, 254 lap.

[Rec.: D. Sinor: UAJb 49. 1978, 126–7.

R. Austerlitz: Scandinavian Studies 52/2. 1980, 208–9.]

Samojedologische Schriften. Szeged, 146 lap. StUA 6.

[Rec.: E. Helimski: SFU 13. 1977, 301–5.

J. Helimszkij: RefZsurn, ObscsNauki 6. 1977/1. 106–9.]

Uráli népek. Nyelvrokonaink kultúrája és hagyományai. Budapest, 322 lap

+ 32 kép. Ezen belül: Előszó 7–8, A rokonság nyelvi háttere 11–43. (Szer-

kesztő és társszerző)

[Rec.: Bálint Cs.: Tiszatáj 1976/6. 84–5.

Katona I.: Pest Megyei Hírlap 1975. dec. 15. 7. p.

László Gy.: Új Írás 1976/10. 104–7.

Kálmán B.: Magyar Tudomány 1976/11. 735–6.

Kovács L.: Acta Archeologica 29. 1977, 411–3.

J. Janhunen: Vir 1977, 101–3.

Korompay B.: MNy 1977, 235–9.

Bereczki G.: NyK 79. 1977, 430–1.

Mesterházi K.: Archeológiai Értesítő 105. 1978, 135–6.

Kodolányi J.: Ethnographia 90. 1979, 289–94.]

Suomalais-ugrilaiset. Helsinki, 279 lap. Ezen belül: Esipuhe 7–9, Suku-

laisuuden kielellistä taustaa 11–51. (Szerkesztő és társszerző)

[Rec.: P. Laaksonen: FUF 42. 1977, 203–7.]

Tundraföldi öreg. Szamojéd mesék. Fordította Simoncsics Péter és Pusztay

János. Budapest, 344 lap. (Vál. és utószó)

[Rec.: Csepregi M.: NyK 79. 1977, 464–5.]

Merre halad a magyar nyelvtudomány? Magyar Tudomány 65–6.

Arealógia és urálisztika. NyK 77. 147–52.

A kongresszusról. Tiszatáj 1975/9. 5–9.

Uralistik und areale Sprachforschung. CIFU–3. Pars I. Tallinn, 93–98.

A finnugor nyelvrokonságról. Magyar Nemzet szept. 14. 13. p.

Eredmények – feladatok. NyK 77. 317–26.

20

A IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszusról. Látóhatár okt. 194–204.

Ouralien ou finno-ougrien? ÉFOu 10 7–14.

Über Herkunft der kamassischen Pluralsuffixes -sa. UAJb 47. 85–8.

Predikative Nominalflexion in den samojedischen Sprachen. ALH 25. 1–30.

Hozzászólás Ortutay Gyula osztályelnöki beszámolójához és Szabolcsi Miklós

előadásához. I. OK 29. 351–4; 379–84.

1976.

Bevezetés az uráli nyelvtudományba. Budapest, 180 lap. (3. kiadás)

Ancient Culture of the Uralian Peoples. Ed. by P. Hajdú. Budapest, 336+16 lap.

(Szerk. és szerzőként: Preface 7–8. és Linguistic Background of Genetic

relationships 9–46.)

[Rec.: Pap É.: Nouvelles Études Hongroises 13. 1976, 196–7.

A. Sauvageot: BSL 73/2. 1978, 354–9.

J. Kodolányi Ethn 96. 1979, 294. p.

S. Csúcs: OrientLitZeitg 76. 1981, 272–3.]

Őstörténetünk perspektívái (Szabédi L. „A magyar nyelv őstörténete” című

könyvéről) Tiszatáj 1976/1. 76–80.

Őstörténeti perspektívák (Szabédi L. fenti könyvéről). Korunk (Kolozsvár)

1976/1–2. 135–8.

Északi szamojéd epikus énekek. Ethn 488–495.

Nyelvrokonság és nyelvi tudat. Magyar Hírlap márc. 27. sz. 6. p.

A kamassz -sa többesjel eredetéről. NéprNytud 19–20. 1975–1976, 145–53.

Megnyitó beszéd „Az etimológia elmélete és módszere” című konferencián.

NytudÉrt 89. 7–8.

Az Akadémia 136. közgyűlése elé. Magyar Tudomány 257–9.

Pais Dezső, A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből. Itk 1976/4. 534–6. (Ism.)

Vita a nyelvtudomány jövőjéről (1972). Szerk. Gallasy Magdolna. Budapest,

31–32.

Szerkesztői bevezetés. NyK 78. 223–4.

Lakó György a finnugor hangjelölés jellegéről. NyK 78. 322–7.

1977.

A sumer kérdés és a Valóság. Magyar Tudomány 292–4.

Képes Géza: Az idő körvonalai. Irodalomtörténet 3. 732–6. (Ism.)

Az idegen szavak vitájához. Magyar Tudomány 787–9.

Preuráli nyelvi kapcsolatok. In: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Bartha

A.–Czeglédy K.–Róna-Tas A. Budapest, 157–65.

A propos de la notation phonetique de Setälä. ALH 27., 75–81.

Szembesítés. NéprNytud 21. 221–33.

21

1978.

Uráli nyelvrokonaink. Budapest, 428 + 8 lap. Társszerző: Domokos Péter.

[Rec: Mikola T.: NyK 81. 1979, 398–400.

Szabó T. A.: FUM 3. 1979, 189–94.

R. Austerlitz: UAJb 52. 1980, 147–9.

Pusztay J.: FilKözl 26. 1980, 387–91. és ALH 29. 1979, 378–

82.

A. Laanest: SFU 1980, 149–50.

Szabó T. A.: Nyelvünk és Kultúránk 39. 1980, 84–9.

Mattila: Vir 1980, 272–3.

B. Kálmán: OrientLitZeitg 77. 1982, 177–8.]

A szamojéd tagadó segédige mondattanához. ÁNyT XII, 121–31.

Szerkesztői utószó. ÁNyT XII, 331–2.

Közművelődési lehetőségek az uráli nyelvészetben. MNy 74. 3–13.

Hozzászólás A nyelvi és nyelvészeti ismeretterjesztés elvi alapjairól. Nyr 73. p.

Rekonstrukció az urálisztikában [rövidített szöveg]. Magyar Tudomány 508–15.

The Nenets Shaman Song and its Text. In: Shamanism in Siberia. Ed. Diószegi–

M. Hoppál. Budapest, 355–72.

Lakó György, Proto-Finno-Ugric Sources of the Hungarian Phonetic Stock.

OrientLitZeitg 2. 126–8. (Ism.)

Rekonstrukció az urálisztikában. NyK 80.15–29.

Köszöntjük Osmo Ikolát. NyK 80. 13–4.

Kálmán Béla: Chrestomathia Vogulica. NyK 80. 227–9. (Ism.)

Beiträge zu den Grundproblem der jurakischen Volksdichtung. Neohelicon

VI/1. 143–60.

Mit mond a nyelvészet a honfoglalók életmódjáról? Élet és Tudomány 1510–1.

Budenz arcképe újra Magyarországon. Nyr 383–4.

Rekonstruktion in der Uralistik. Proceedings of the 12th International Congress

of Linguists. Vienna, 28 August–2 September 1977. Editors: W. U. Dressler

– W. Meid. Innsbrucker Beiträge zur Sprachwissenschaft, 99–101.

Világirodalmi Kisenciklopédia 1–2. Szerk. Köpeczi B.–Pók L. Bratislava.

(Társszerzőként – 2. jav. és bőv. kiadás)

1979.

Búcsú N. Sebestyén Iréntől. MNy 75. 113–5.

Über Versuche der Gruppierung der uralischen Sprachen. In: Explanationes et

tractationes fenno-ugricae in honorem Hans Fromm. München, 49–64.

N. Sebestyén Irén emlékezete. NyK 81. 161–8.

Fabricius-Kovács Ferenc 1919–1977. NyK 81. 175–7.

Language Contacts in North-Western Siberia. Fenno-Ugrica Suecana 2.

Uppsala, 19–31.

22

Gozmány László, Vocabularium nominum animalium Europae septem linguis

redacta. NyK 81. 461–2. (Ism.)

Erinnerung an I. N. Sebestyén. ALH 29. 165–7.

1980.

Uráli nyelvrokonaink. Budapest, 428 + 8 lap. (Társszerzővel – 2. kiadás)

Les peuples Ouraliens. Leur culture, leurs traditions. Publié sous la direction de

P. Hajdú. Roanne, 374 lap. Ebben szerzőként: Avant-propos 7–9., L'arriére-

fond linguistique de la parenté 13–48.

[Rec.: Karro, Jacques: Bull. des Bibliotheques de France 27. 1982, 237–

8.]

Ma temetik Vilkuna professzort. Magyar Nemzet április 18.

Diskussionsbeitrag zu Gy. Lakó's Grundreferat. CIFU–4. Pars II, Turku, 28–30.

Stylistisch motivierte und gattungsbediente Änderungen in den uralischen

Sprachen. CIFU–4. Pars I, Turku, 57–85.

Rokon nyelvi fonológiai rendszerek egybevetése. Magyar Fonetikai Füzetek 5.

17–21.

A tavgi-szamojédok. Alföld 8. 95. p.

Előszó Fabriczius-Kovács Ferenc „Kommunikáció és anyanyelvi nevelés” című

munkájához. Budapest, 3. p.

Megnyitó beszéd: A magyar nyelv grammatikája (A nyelvészek III. nemzetközi

kongresszusán). NytudÉrt 104. 7–9.

Text and melody in Samoyed epic songs (Theses). In: Genre, Structure and

Reproduction in Oral Literature. Ed. L. Honko–V. Voigt Budapest, 95–6.

(Bibliotheca Uralica 5.)

Nyelvi konstruktumok Északnyugat-Szibériában. NyK 82. 251–9.

1981.

Az uráli nyelvészet alapkérdései. Budapest, 202 lap.

[Rec.: Vekerdi: Forrás 13/6. 1981, 90–3.

Fancsaly É.: FUM 6. 1982, 195–8; OrientLitZtg 79. 1984, 65–

6.]

Osservazioni sulla classificazione delle lingue uraliche. La lingua e la cultura

Ungherese come fenomena areale. Quaderni dell'Istituto di Iranistica, Uralo-

Altaistica e Caucasologia dell' Universita degli Studi di Venezia 14. Venezia

(1977–) 1981, 7–20.

W. Steinitz, Dialektologisches und etymologisches Wörterbuch der ostjakischen

Sprachen. OrientLitZtg 76. 578–9. (Ism.)

Hogyan beszéltünk „finnugorul”? Világ és Nyelv 1. 11–2.

Turkui tapasztalatok. NyK 83. 169–78.

Sumer kapcsolatainkról. Édes Anyanyelvünk ápr.–jún. 5. p.

23

1982.

Chrestomathia Samoiedica. Budapest, 240 lap. (2. kiadás)

Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba IV. Budapest, 319 lap.

(Társszerkesztők: Kristó Gy.–Róna-Tas A.)

On the Syntax of the Negative Auxiliary in Samoyed. In: Hungarian General.

Linguistics. Ed. F. Kiefer. Amsterdam–Philadelphia, 109–30. (Linguistic &

Literary Studies in Eastern Europa 4.)

Előszó, In: Sinor Dénes: Tanulmányok. NyelvtudÉrt 10. Budapest, 3–4.

1983.

A magyar nyelv(észet)i képzés (Közép-)Európában. In: Hungarológiai oktatás

régen és ma. Szerk. Róna Judit. Budapest, 195–200.

Beke Ödön centenáriumára. Nyr 254–6.

Isäntämaan tervehdys. In: Ulkomaanlehtorit Unkarissa. Toim. M. Korhonen–P.

Virtaranta. Helsinki, 9–12.

Jurák puda 'ő', pudar 'te' és társai. MSFOu 185. 105–14.

Vers – folklór – zene – nyelvi változás. FilKözl 400–35.

„A könyvtári évek erős lökést adtak indulásomhoz” Könyvtáros 7. 406–8.

Újabb kötelékek az urálisztikában. Szovjetunió 12. 40. p.

Szerkesztői tájékoztató. NyK 85. 249. p.

Szegedi pályám emlékezete. Somogyi Könyvtár Műhely 22. (1983/2–3), 96–8.

1984.

Studien zur phonologischen Beschreibung uralischer Sprachen. Hrsg. von P.

Hajdú und L. Honti. Budapest 331 lap. (BiblUral 7.)

[Rec.: A. Sauvageot: BSL 80. 1985, 266–9.

A. Künnap: FUM 9. 1985, 133–8.

V. Eiras: Sananjalka 28. 1986, 247–50.

H. Zikmund: ZPhon 39. 1986, 623–4.]

Újabbkori nyelvészeti kapcsolatok. In: Barátok – Rokonok. Szerk. Karig Sára.

Budapest, 109–23.

Nykyajan kielitieteelliset suhteet. In: Ystävät – Sukulaiset. Toim. Päivi Heikkilä

Helsinki, 101–14.

Unkarilaisten vieraiden tervehdys. JSFOu 79. 205–7.

Fabriczius and Uralic Studies. In: Ferenc Fabriczius-Kovács Bibliography.

Compil. M. Kontra. Bloomington, 27–38.

Kálmán Béla üdvözlése 70. születésnapján. MNy 80. 103–6.

Közvélemény és tudomány. Magyar Tudomány 587–9.

Der Begriff des Dialekts in den uralischen Sprachen (Thesen). Dialectologica

Uralica I. Mitteilungen der SUA 5. Hamburg, 33. p.

Robert Austerlitz: 60? NyK 86. 251–6.

24

A nyelvi változásnak egy különleges esetéről. ÁNyT 15. 49–56.

Gibt es Zahladverbsuffixe im Jurakischen? FUM 8. 39–43.

Közvélemény és tudomány. In: Szücs Katalin: Dilettantizmus a tömegtájékozta-

tásban. Népszabadság 42/229. sz. 16. l. p.

1985.

Ural'skie jazyki i narody. Ford. J. Helimskij. Moszkva, 430 l.

Utószó. In: Kalevala. Ford. Vikár B. Budapest, 331–5.

Új irányzatok a finnugor nyelvészetben. Élet és Tudomány 9. 262–4.

The main characteristic features of the Uralic languages. ALH 33. 101–12.

Der Begriff des Dialekts in den uralischen Sprachen. In: Dialectologia Uralica.

Hrsg. W. Veenker. Wiesbaden, 1–15. (Veröffentlichungen der SUA 20.)

Magyarok és a finnugor népek. Szovjet Irodalom 6. 3–7.

Hungarian–Finnish relations in Linguistic Studies. In: Friends and Relatives.

Budapest, 117–32.

1986.

Denis Sinor and Uralic Studies. In: Denis Sinor Bibliography. Arcadia Bibli-

ographica. Compil. R. I. Meserve. Bloomington, 49–53. (Virorum Erudito-

rum 9.)

Personalbezeichnung für die 2. Person im Uralischen. SFU 21. 1–6.

Márk Tamás 1946–1985. NyK 88. 301–3.

H. Lehečková: Uvod do ugrofinistiky. NyK 88. 40. p. (Ism.)

Keve A.: Magyarország madarainak névjegyzéke. NyK 88. 393. p. (Ism.)

Priszter Sz.: Arbores fructicesque Europae. Vocabularium octo linguis redac-

tum. NyK 88. 393. p. (Ism.)

1987.

Die uralischen Sprachen und Literaturen. Budapest–Hamburg, 608 lap.

(Bibliotheca Uralica 8.) Társszerző: P. Domokos

Kardos László 1898–1987. Magyar Tudomány 506–8.

Köszöntő (a IV. Magyar Névtudományi Konferencián Pais D. születésének 100.

évfordulójára) MNy 83. 262–3.

Recherches ouraliennes (finno-ougriennes). In: Sciences sociales et humaines

en Hongrie. Dir. B. Köpeczi. Budapest, 229–38.

A Nemzeti Színház eszme Európában. Népszabadság szept. 23. 7. p.

Nyelvrokonok és rokon nyelvek 1. Sumerok a Kárpátmedencében? Beszélgetés

Hanthy Kingával. Magyar Nemzet január 29. 4. p.

Nyelvrokonok és rokon nyelvek 2. A néni Afrikában. Beszélgetés Hanthy Kin-

gával. Magyar Nemzet január 30. 4. p.

25

Levél-nyelvészet. A gulyás és a hal. Beszélgetés Hanthy Kingával. Magyar

Nemzet április 18. 9. p.

Finnországról – a magam módján. In: Vallomások Finnországról. Szerk. Pap

Éva. Budapest, 58–63.

(Begrüung) Village and Town. In: The 2nd Finnish–Hungarian Symposium on

Ethnology. Ed. Paládi-Kovács A.–Szarvas Zs. Budapest, 5–7.

1988.

Bevezetés az uráli nyelvtudományba. Budapest, 180 lap. (4. kiadás)

Az uráli nyelvészet alapkérdései. Budapest, 204 lap. (2. kiadás)

Die samojedischen Sprachen. In: The Uralic Languages. Ed. D. Sinor. Leiden–

New-York–Kobenhavn–Köln, 3–40. (Handbook of Uralic Studies 1.)

Rec.: J. Janhunen: FUF 50. 1991, 96–100.

T. Salminen: Vir 1990, 443–502.

Mahler Ede és Otto Donner két levele. In: Urálisztikai Tanulmányok 2. Szerk.

Domokos P.–Pusztay J. Budapest, 181–4.

Ökologische 'Argumente' gegen sibirische Siedlungplätze der Uralier. Speci-

mina Sibirica I, Pécs, 63–9.

1989.

Chrestomathia Samoiedica. Budapest, 340 lap. (3. kiadás)

Bevezetés az uráli nyelvtudományba. Budapest, 180 lap. (5. kiadás)

'ős-' In: Studia in honorem P. Fábián, E. Rácz, I. Szathmári oblata a collegis et

discipulis. Budapest, 67–72.

Sőtér István. Itk 91–92. 5–6.

Suomen kielen opetus ja tutkimus Unkarissa. Specimina Fennica I. Pécs, 89–99.

1990.

A nyelvrokonság bizonyítékai. Élet és Tudomány 8. 246–7.

A magyar őstörténetkutatás fél évszázada. Magyar Tudomány 241–2.

Einiges über Fürwörter. LU 26. 1–12.

Non-Uralic features in Uralic languages. Theses. CIFU–7. Summaria Disserta-

tionum 2A Debrecen, 64. p.

Nicht-uralische Merkmale in den uralischen Sprachen. CIFU–7. 1B, Sessiones

plenares et symposia. Debrecen, 36–9.

Köszöntő az ICFUC nevében – Begrüungsansprache von Seiten des ICFUC –

Welcoming address on behalf of the ICFUC. CIFU–7. 1B, Debrecen, 18–26.

Bericht über die Arbeit des ICFUC während des CIFU–7. CIFU–7 1B, Debre-

cen, 36–9.

Bevezető (a Budenz-üléshez). NyK 89. 99–100.

Budenz-problémák. NyK 89. 125–65.

26

Ein Brief von Anton Velics an Otto Donner. Specimina Sibirica III, Pécs, 57–

66.

Streitfragen um Barna. Linguistica Uralica 26. 300–95.

Finnougrische Forschungstellen in Ungarn. 19. ABDOSD-Tagung. Budapest

11–14 Juni 1990. Staatsbibliothek Preussischer Kulturbesitz. Veröffent-

lichungen der Osteuropa-Abteilung Bd. 14. Berlin, 4–6.

Nyelvrokonok ünnepnapjai. Bszélgetés Dombi Margittal. Népszabadság

VIII/31. sz. 7. p.

1991.

Az uráli nyelvészet alapkérdései. Budapest, 204 l. (3. kiadás)

Pályatereim, avagy: a nyelvészetről – Vx1Sg-ban. In: A nyelvészetről – egyes

szám, első személyben. Szerk. Bakró-Nagy M.–Kontra M. Budapest, 45–54.

Barna mordvin kutatásai. NéprNytud. 33. 17–22.

Möglichkeiten einer „linearer” Abstammung uralischer Sprachen. Proceedings

of the 14th Int. Congress of Linguists Berlin /GDR 1987. Ed.: W Bahner et

al. Bd. III. Berlin, 2480–3.

Reunahuomautuksia kahden arvostelun johdosta. Vir 95. 350–1.

O. Donner and J. Budenz on Linguistic Affinity. Varia Euroasiatica. Festschrift

für Prof. A. Róna-Tas. Szeged, 63–75.

1992.

Introduzione alle lingue uraliche. (Ford. D. Gheno). Torino, 278 l.

Mikko Korhonen 1936–1991. Magyar Tudomány 235. p.

Rekonstrukció és az alapnyelv jellege. In: Rédei-Festschrift. Szerk. Deréky Pál

et al. Wien–Budapest, 165–77. (Urálisztikai Tanulmányok 3.)

Budenz és az indouráli hipotézis. In: Tanulmányok a magyar nyelvtudomány

történetének témaköréből. Szerk. Kiss J.–Szűcs L. Budapest, 254–63.

A magyar nyelv történeti nyelvtana I. Magyar Tudomány 753–5. (Ism.)

Erkki Itkonen. Magyar Tudomány 1144–5.

Előszó R. Austerlitz „Nyelvek és kultúrák Eurázsiában” című kötetéhez. Vál.,

szerk. és ford. Simoncsics Péter. Budapest, 5–7. (Urálisztikai Tanulmányok

4.)

Hajdú Péter írja. MNy 88. 383. p.

Reconstruction and the substance of Protolanguage. LU 28. 241–50.

27

1993.

Zsirai Miklós Emlékkönyv. Szerkesztette Hajdú Péter. Benne: Előszó, Zárszó,

H. Paasonen osztjákföldi levelei O. Donnerhez.. Budapest, 7, 55–7, 129–81.

(Urálisztikai Tanulmányok 5.) Társszerző: Mikola Tibor

Ural'skie jazyki. In: Jazyki mira. Ural'skie jazyki. Red. V. N. Jarceva. Moszkva,

7–19.

„Intráda”. NyK 91. 7–8.

Kálmán Béla köszöntése 80. évfordulóján. MNy 89. 374–7.

A magyar nyelv történeti nyelvtana II/1. Magyar Tudomány 1415–7. (Ism.)

(Lexikoncikkek az Akadémiai Nagylexikonban, finnugor tárgykörben, A–B).

1994.

Budenz József és a Kalevala. MNy 65–71.

ér1 = ér

2? In: Bárczi Géza-emlékkönyv. Szerk. Szathmári István et al. Budapest,

63–66. (MNyTK 200.)

Budenz József a Kalevaláról. NéprNytud. 35. 25–45. Társszerzők: L. Rumohr-

Norio és V. Tervonen.

A finn nyelv és kultúra Magyarországon. In: Tanulmányok a finn nyelvről és

kultúráról. Szerk. O. Karanko-Pap–Várady E. Budapest, 1993 (= 1994), 17–

22. (Urálisztikai Tanulmányok 6.)

1995.

Másodlagos egyezések. Kivezetés az uráli nyelvészetbe. MNy 129–40.

Robert Austerlitz 1923–1994. Magyar Tudomány 614–7.

Commentaria. Utószó Simoncsics P. „Kajla szarvra nem tapad a hó. Kamassz

találóskérdések” című munkájához. Pomáz, 69–70.

Nicht-Uralisches in den uralischen Sprachen. Incontri Linguistici (Trieste–

Udine–Pisa) 17. 59–79.

A VII. Nemzetközi Finnugor Kongresszus értékelése. NyK 93. 184–9.

Bevezető. In: Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba I:1 kötet.

(Társszerkesztő) A magyarság korai története. Szerk. Róna-Tas András.

Szeged, 1–8. (Magyar őstörténeti könyvtár 9.)

1996.

Nemzeti karakterológia? Magyar Hírlap 1996. aug. 7. sz. 7. p.

Kiss J.: Zsirai Miklós. MNy 353–6. (Ism.)

Lappáliák. In: Ünnepi könyv Mikola Tibor tiszteletére. Szerk. Mészáros Edit.

Szeged, 115–8.

Fettich Györkéje. Magyar Múzeumok 1996/4. 1. p.

CIFU, ICFUC, CIPL, AILA, SLE etc. In: Nyelv, nyelvész, társadalom. Emlék-

könyv Szépe György 65. születésnapjára. Szerk. Terts István. Pécs, 97–101.

28

1997.

Felelet a mondolatra (Válasz Grétsy Lászlónak). Élet és Irodalom 1997. máj.

23. sz. 2. p.

Wiener Wahl (Arcképek – tények – állapotok). In: Nyíri Antal 90 éves. Szerk.

Büky László. Szeged, 91–108.

Fokos Dávid emlékezete. Folia Uralica Debreceniensia 4. 237–42.

Kálmán Béla 1913–1997. Magyar Tudomány, 1515–6.

Felszólalás a Zsirai Miklós Ált. Iskola névadó ünnepén. Finnugor Világ 1997/5.

15–6.

1998.

Bo Wickman 80. születésnapjára. A Reguly Társaság értesítője 14. 4–5.

Pertti Virtaranta 1918–1997. MNy 94. 109. p.

Gyászbeszéd Kálmán Béla ravatalánál. MNyj 35. 5–7.

A magyar–ugor vs. altaji összehasonlítástól az uráli nyelvészetig (via finnugor).

In: 125 éves a budapesti Finnugor Tanszék. Jubileumi kötet. Szerk Csepregi

Márta. Budapest, 56–62. (Urálisztikai Tanulmányok 9.)

1999.

Ünnepi szó Vértes Edit jubileumára. MNy 1999. 381–6.

Hozzászólás (a Telegdi Zsigmond emlékülésen). NyK 95. 83–7.

Cégek és jelzők. Élet és Irodalom 1999. okt. 15. sz. 2. p.

2000.

Innovations in Uralic languages. In: The Roots of Peoples and Languages of

Northern Eurasia II and III. Ed. A. Künnap. Tartu, 257–71.

Sajtó alatt:

Portré Györke Józsefről. NéprNytud 40. 1–26.

Adjektiva und Prädikate im Lappischen. Gedenkband für H. Katz.

Emlékbeszéd Györke József levelező tag felett. Akadémiai Emlékbeszédek.

Pusztay János: Diskussionsbeiträge zur Grundsprachenforschung. Jakab Emlék-

könyv. Mnyj

29

KORTÁRSI MÉLTATÁSOK HAJDÚ PÉTERRŐL

HAJDÚ PÉTER 70 ÉVES

(Megjelent a hasonló című könyvben Budapesten, 1993-ban)

1923. december 27-én Budapesten született Hajdú Péter, az uralisztika

nemzetközi hírű szakembere, a tudományos közélet egyik vezető alakja.

Születésnapja alkalmából köszöntik ezzel a kötettel kollégái, tanítványai, tisztelői.

Pályakezdésére, pályaválasztására olvasmányai – középiskolás korában is sokat

és sokfélét olvasott –, valamint iskolai élményei voltak döntő hatással, amint

Pályatereim, avagy: a nyelvészetről – Vx1Sg-ban című visszaemlékezéseiben írja

(A nyelvészetről – egyes szám első személyben. Budapest, 1991, 45–54). Néhány

nyelvészeti könyv és nem utolsósorban egy 1938. évi finnországi út hatására adja

fel korábbi, fizikával kapcsolatos terveit, és jegyzi el magát a nyelvészettel.

1941-től 1945-ig végezte el Budapesten az egyetem magyar–német szakját,

egyetemi tanulmányai alatt az Eötvös Collegium tagja volt. 1945-ben fogadták el a

vogul nyelv szóvégi magánhangzóiról írott doktori munkáját.

Ha tudományos tanulmányai, kutatásai kezdetének 1941-et vesszük, akkor

eddigi pályafutása az 1941-től 1993-ig terjedő időszakot fogja át, több mint fél

évszázadot.

Amikor Hajdú Péter elindult tudományos pályáján, a magyarországi finn-

ugrisztika, de az egész hazai nyelvészet is súlyos helyzetben volt. A múlt század

utolsó negyedében s századunk elején virágzó, nemzetközileg vezető szerepet

játszó magyar finnugrisztika fejlődése az első világháborút követő összeomlás, a

trianoni béke s a gazdasági gondok miatt megtört. A szűkös anyagi lehetőségek

következtében önálló finnugor nyelvészeti kiadvány alig jelent meg, a folyóiratok

is igen rendszertelenül láttak napvilágot. Ahogy Zsirai 1941-ben megfogalmazta

(MNy 37. 294), Magyarország egyre kevésbé teljesítette azokat a tudományos

kötelességeket, amelyeket a finnugor nyelvcsalád legidősebb, legerősebb tagjaként

teljesítenie illett volna. A gazdasági helyzet javulásával a 30-as évek végén, a 40-

es évek elején mutatkoznak a kedvező változások első jelei, s a megindult fejlődést

az újabb háborús összeomlás is csak pár évre szakította meg.

Tehetséges és ambiciózus szakemberek a húszas–harmincas években is éltek

Magyarországon, s a nehéz kutatási körülmények között is dolgoztak, nem egyszer

csupán íróasztaluk fiókja számára, s reménykedtek a körülmények javulásában.

Arra, hogy a külföldön kibontakozó új irányzatokat, módszereket megismerjék,

alkalmazzák, keveseknek volt módjuk, s talán az igény sem ébredt fel

30

mindenkiben. A végre jobb lehetőségekhez jutó idősebb és középgenerációra,

valamint a tehetséges, érdeklődő fiatal nyelvészekre várt az a feladat, hogy a

magyar nyelvészet lelassult fejlődését felgyorsítsák, kényszerű mulasztásait

pótolják, a nyelvtudomány új eredményeit és módszereit megismerjék,

alkalmazzák. Hajdú Péternek már a pályakezdése azt ígérte, hogy nagy szerepe

lesz a hazai finnugrisztika megújításában, s most, munkásságának ötven éve után,

70. születésnapján joggal mondhatjuk, hogy Hajdú Péter nélkül a hazai uralisztika

jóval szegényebb lenne.

Hajdú Péter széleskörű tudományos és tudományszervezői munkásságából

először is szamojedisztikai kutatásait említem. Lehet, hogy más témájú írásai

nagyobb hatásúak voltak, nagyobb visszhangot váltottak ki, a szamojéd népek és

nyelvek iránti érdeklődése azonban végigkísérte életpályáját. Már egyik legelső,

húszéves korában megjelent írása is szamojéd témájú (A szamojédok. Magyar Élet

1943/12. 26–7).

A szamojedisztika nagy kutatói korábban mind finnek voltak: Castrén, K.

Donner, Lehtisalo. Nálunk csak néhány nyelvész érintette egy-két írásában a

szamojéd nyelveket: Budenz, Halász Ignác, Györke. Joggal mondhatjuk, hogy a

magyar szamojedológia megalapozója Hajdú Péter.

A szamojéd nyelvészet valamennyi területén kompetens. Vizsgált hangtani

problémákat (a szókezdő nazálisok kialakulása, a gégezárhangok leíró és történeti

szempontból, a fokváltakozás kérdése stb.). Vannak fontos alaktani problémákat

elemző tanulmányai (a predikatív ragozás a szamojéd nyelvekben, az infinitívusz

eredete stb.), s a mondattan sem idegen tőle (a tagadó igei alakok szintakszisa),

régi, több uráli nyelvben jelentkező szófaji természetű kérdés tisztázását segíti a

nyenyec "nomen-verbumok"-at tárgyaló írása. Mintaszerű a szamojéd szóképzés

egyik érdekes problémájának, a sajátos konnektív-reciprok képző genetikai és

areális-tipológiai összefüggéseinek szentelt dolgozata. Érdeklődése kiterjedt a

névtanra is. Monográfiát írt a szamojédek elnevezéseiről, foglalkozott a nyenyec

névadás kérdéseivel.

Még lehetne sorolni témákat és tanulmánycímeket Hajdú Péter szamojéd

nyelvészeti kutatásaiból, de az eddig említettek is mutatják munkásságának,

felkészültségének átfogó voltát, mondhatni teljességét. Számba vett, értékelt és

hasznosított szinte minden szamojéd nyelvészeti forrást. Figyelemmel kísérte, s

ami olykor már-már külön tudománynak számított, be is szerezte a Szovjetunióban

megjelenő szamojedisztikai szakirodalmat. A szakma sokszor az ő írásaiból,

recenzióiból ismerte meg Tyerescsenko, Homics, Dul'zon és mások publikációit, a

tomszki, novoszibirszki szamojéd kutatások eredményeit. De nemcsak az orosz

nyelvű kiadványokat vonta be a tudomány vérkeringésébe, hanem régebbi

forrásokat is: kiadta Pápai Károly 1888–89-ben gyűjtött közép-obi szölkup

szójegyzékét, s új kiadásban tette közzé Grigorovszkij 1879. évi déli-szelkup

olvasókönyvét.

31

A szamojéd nyelvészet minden ágára kiterjedő ismeretei Hajdú Pétert

különösen alkalmassá tették arra, hogy összefoglaló szamojedisztikai kézi-

könyveket írjon. Égető hiányt pótolt 1966-ban megjelent Chrestomathia

Samoiedica című könyve, amely a két legfontosabb szamojéd nyelvnek, a

nyenyecnek és a szölkupnak a rendszeres szerkezeti leírását tartalmazza. A

leírásban gyümölcsözteti az új leíró nyelvészeti irányzatok, a fonológia

tanulmányozásából leszűrt tapasztalatait, kresztomátiája így mintául szolgálhatott

más hasonló munkák szerzői számára.

Hajdú Péter szamojéd stúdiumai nem szűkültek le a nyelv vizsgálatára, hanem

érdeklődése kiterjedt a szamojédság szellemi és anyagi kultúrájára, történelmére is.

E területek szakirodalmát is követte, jól ismerte. Tanulmányt írt többek között a

szamojéd és a jeniszeji népek kapcsolatairól, a szamojéd sámánok kategóriáiról, a

szöveg és dallam viszonyáról. The Samoyed Peoples and Languages című, rövid

időn belül (1963, 1966) kétszer is kiadott, tömören, de igen világosan megírt

munkája kitűnő áttekintést, útbaigazítást ad nemcsak a szamojéd nyelvekről,

hanem a szamojédok társadalmi szervezetéről, vallási hiedelmeiről, népköl-

tészetéről, történelméről is. Az uráli népeket bemutató összefoglaló munkáiban is

bő teret szentel a szamojédság tárgyalásának.

Hajdú Péter egy másik kedves kutatási területe az őshazakutatás. 1953-ban

jelent meg A magyarság kialakulásának előzményei című monográfiája, amellyel

Hajdú Péter a Molnár Erik kiváltotta őstörténeti vitában nyilvánított véleményt.

Molnár Erik felújította a múlt századi belső-ázsiai őshazaelméletet, és vitatta a

nyelvészet illetékességét az őshazakutatásban. Hajdú Péter nemcsak a nyelvészet

érveinek érvényességét bizonyította, hanem komplex módszerrel, a régészet, az

antropológia és a néprajz legújabb kutatási eredményeinek a felhasználásával

mutatta be a belső-ázsiai őshazaelmélet tarthatatlanságát, és fejlesztette tovább a

nyelvészeti paleontológiára épülő őshazakutatás módszerét, pontosította ered-

ményeit.

Az őstörténet iránt mindig nagy volt az érdeklődés hazánkban, s így nem

meglepő, hogy a hatvanas éveknek is megvolt a maga őstörténeti vitája. A vitát

ezúttal László Gyula új nézeteket előadó és új módszereket alkalmazó könyve

váltotta ki (Őstörténetünk legkorábbi szakaszai. Budapest, 1961, 209). László

Gyula erdőtörténeti adatokra és az uráli fanevek újszerű csoportosítására építi

elméletét. A szakirodalomból azt olvassa ki, hogy a kérdéses időben lakhatatlan

volt a Káma-vidék, ahová az őshazát helyezni szokták. Szerinte az őshazát a

Lettország és az Oka közötti területen kell keresni. Hajdú Péter többször pole-

mizált László Gyula felfogásával, és kimutatta nézeteinek gyenge pontjait. Fanév-

csoportosításával nem tud egyetérteni, s bár jelentős érdemének tartja a paly-

nológia eredményeinek a figyelembevételét, rámutat arra, hogy László Gyula nem

a legújabb és a legrészletesebb szakmunkákat használta fel. A termékeny vita,

különösen a palynológia bevonása az őstörténet kutatásába, Hajdú Péter nézeteit is

32

módosítja. Úgy látja, hogy mivel a finnugor alapnyelv a tajgaerdő fáit mind is-

merte, a közép-európai lombos erdői fái közül azonban csak a szilt, a finnugor

őshaza a tajgaerdő és a lombos erdő érintkezési helye körül lehetett, az Ob középső

és alsó folyása, valamint az Urál hegység táján.

Az a nézet, hogy az őshaza a Baltikumig terjedt, finn és észt kutatók írásaiban

is megjelent (E. Itkonen, Ariste, Vilkuna, Moora, Jäänits). ők elsősorban régészeti

kutatásokra hivatkoznak. Hajdú Péternek több tudományág, nem utolsó sorban a

palynológia eredményeit integráló őstörténeti munkássága azonban ezeket a néze-

teket is kétségessé teszi.

Az őstörténet problémaköre nagyon összetett, a különböző tudományágak

képviselői az említetteken kívül is több elgondolkoztató föltevést fogalmaznak

meg (pl. Halikov, Csernyecov). Hajdú Péter számon tartotta az őstörténetkutatás

valamennyi figyelmet érdemlő eredményét, reagált rájuk, hasznosította őket.

A magyar nép és nyelv eredetére, ősi történetére és kapcsolataira vonatkozó

ismereteink részei a nemzettudatnak, s így a szakemberek körén túl is széleskörű

érdeklődést váltanak ki. Hajdú Péter feladatának tekintette, hogy ezt a széles ér-

deklődést, igényt kielégítse. Nemcsak nagy sikerű összefoglaló munkáiban tár-

gyalta közérthető módon az őstörténetkutatás nehéz kérdéseit (Finnugor népek és

nyelvek), hanem tudománynépszerűsítő előadásokon, irodalmi és közművelődési

folyóiratokban, a napi sajtóban is. Figyelemmel kísérte az áltudományos őstör-

ténészkedő kiadványokat is: egész kis gyűjteménye van eredetiben ezekből az

írásokból. Tanulmányt is szentelt nekik (NéprNyelvtud 13. 1969, 9–15), de Az

uráli nyelvészet alapkérdései című egyetemi tankönyvében is szólt róluk (180–90).

Én csak néhányat olvastam ezekből az irományokból, némelyik olvasása hatá-

rozottan derűt vált ki az emberekből. De lehet, hogy vannak, akik komolyan

veszik. S azt hiszem, Hajdú Péternek az őstörténeti csodabogarakat tárgyaló írásai

nem a délibábos elmefuttatások szerzőit akarják jobb belátásra bírni – fantasztákat

meggyőzni reménytelen vállalkozás –, hanem a nyelvészetben és őstörténet-

kutatásban járatlan, de józan ítélőképességű olvasókat kívánják a valós lehető-

ségekről és eredményekről tájékoztatni.

Hajdú Péter munkásságáról szólva eddig szamojéd nyelvészeti és őstörténeti

tevékenységét próbáltam meg főbb vonalaiban felvázolni. Pályája egy további

jellemző vonásának tartom érdeklődését az általános nyelvészet fejlődése iránt,

törekvését az uralisztika tartalmi és metodikai megújítására.

Egyetemi tanulmányai alatt Laziczius és Györke inspirálták és orientálták

általános nyelvészeti érdeklődését. Rengeteget olvasott egyetemi évei alatt (már

korábban is), s ezt a szokását megőrizte. Olvasmányai közé tartoztak a prágai

strukturalisták, Kainz, Bloomfield, Sapir, Jakobson, Martinet és sokan mások.

Alapélménye a bécsi-prágai strukturalizmus volt, de természetesen későbbi olvas-

mányai sem maradtak hatás nélkül.

33

Megkísérelte, hogy általános nyelvészeti stúdiumainak tapasztalatait beépítse

az uralisztikába. Nagy visszhangja volt A mai uráli nyelvészetről című rövid

írásának (NéprNyelvtud 9. 1965, 15–21). „A mai nyelvtudományt főleg az

jellemzi, hogy az újgrammatikus iskolának a történeti kutatásokat egyoldalúan

szorgalmazó beállítottságával szemben új módszereket és alapelveket dolgozott ki

a nyelvrendszerek adekvát leírására, és ezzel a leíró nyelvvizsgálatot addigi mellő-

zött helyzetéből a tudomány rangjára emelte” – írja (15). Rámutat arra, hogy a

leíró és a történeti nyelvészet kiegészíti egymást, s hogy például a rendszer-

szerűség szemlélete milyen megtermékenyítően hatott a történeti fonológiai

kutatásokra. Megállapítja, hogy a hazai uralisztikát a tematika egyoldalúsága jel-

lemzi, hogy alig születnek elméleti-módszertani kérdésekkel foglalkozó tanul-

mányok. Kívánatosnak tartja, hogy a történeti-összehasonlító nyelvészet eddigi

módszerei mellett (és nem helyett) elterjedjenek a modern fonológiai, morfo-

fonológiai, morfológiai és szintaktikai elemzések, a belső rekonstrukciós vizsgá-

latok.

Az általános nyelvészet fejlődését természetesen 1965 után is követte. A

transzformációs-generatív nyelvészet nem gyakorolt rá nagyobb hatást, igen nagy

érdeklődéssel fordult viszont a tipológiai, az areális és az univerzálékutatások felé.

1977-ben megjelent Szembesítés című tanulmányában (NéprNyelvtud 21. 1977,

221–3) az univerzálékutatás és az uralisztika viszonyát vizsgálja. Megállapítja,

hogy az uralisztika eredményeit kevéssé hasznosították még a tipológiában, az uni-

verzálékutatásban, pedig a két tudományág kapcsolata kölcsönös előnyökkel járna.

Az univerzálékutatás nehezen nélkülözhető segítséget nyújthat a nyelvtörténetnek

és az összehasonlító nyelvészetnek: szerepe lehet régebbi nyelvállapotok, alap-

nyelvek rekonstruálásában, mivel jó fogódzót nyújt annak a kérdésnek a vizsgá-

latához, hogy mely nyelvi elemek együttes előfordulása valószínű, s melyeké nem. Hajdú Péter nemcsak megfogalmazta az igényt az új nyelvtudományi irány-

zatok és módszerek megismerésére és alkalmazására, hanem példát is mutatott e követelmények teljesítésében. Szamojéd nyelvészeti munkásságáról szólva erre már utaltam, de általános uralisztikai írásaiban, összefoglaló munkáiban is érvé-nyesülnek újító törekvései. Az 1966-ban megjelent Bevezetés az uráli nyelvtu-dományba című egyetemi tankönyve széles körben váltott ki pozitív visszhangot, és méltán. A mindössze 210 lapos könyv tömör, de érthető, világos összefoglalást ad az uralisztika eredményeiről. Ez önmagában véve is elismerésre méltó teljesít-mény. Hajdú Péter könyvének értékét azonban több körülmény is növeli. Elmé-lyült szamojéd stúdiumainak tapasztalatait hasznosítva, a szamojéd nyelvek vallo-másait, példaanyagát ugyanolyan súllyal szerepelteti, érvényesíti, mint a finnugor nyelvek adatait. Könyve bevezető részében korszerű áttekintést ad az uralisztika feladatairól és az összehasonlító nyelvészet módszereiről. E részben – és termé-szetesen az uráli nyelvhasonlítás eredményeit tárgyaló fejezetekben is jól hasz-nosítja általános nyelvészeti ismereteit, alkalmazza a rendszerszerűség elvét, épít a nyelvi funkció szerepére. Az az alapnyelv, amely Hajdú Péter leírásából kirajzo-

34

lódik, más, hihetőbb, mint a korábbi rekonstrukciók. Fejlett, differenciált részrend-szereket nem állít szembe teljesen primitív állapotú részrendszerekkel. Megtörtént már a nomen és a verbum elkülönülése, kialakult az igeragozás is. Végül, de egyál-talán nem utolsó sorban, e könyv kapcsán szólok még arról a tudósi tisztességről, amelyről egyik recenzense, Wigger (UAJb 43. 147) így ír: „Ein weiteres auffälliges Merkmal dieses Buches ist es, dass in allen wesentlichen Fragen die verschiedenen Auffassungen anderer Autoren ausführlich referiert und diskutiert werden, gleichberechtigt und ähnlich umfangreich begründet, wie die eigene”.

1978-ban jelent meg Hajdú Péter és Domokos Péter tollából az Uráli

nyelvrokonaink című egyetemi tankönyv. Ebben Hajdú Péter külön fejezetet (93–

137) szentel az uráli nyelvek tipológiai és areális vizsgálatának. A tipológiatör-

téneti áttekintésben Humboldt, Sapir és Greenberg munkásságáról szól részlete-

sebben, majd a fonémarendszerek tipológiai egybevetésének a lehetőségeit mutatja

be a prágai fonológiai iskola és a megkülönböztető jegyeken alapuló fonológia

eszközeivel. Húsz paraméter alapján jellemzi az uráli nyelveket. Kimutatja, hogy

az uráli nyelvek közötti tipológiai egyezések száma nem annyira a genetikus csa-

ládfán elfoglalt helytől, hanem inkább a földrajzi elhelyezkedéstől, a külső hatá-

soktól függ. Külön fejezet szól az univerzálékutatás újabb eredményeiről, az ura-

lisztika és az univerzálékutatás kapcsolatáról.

Az imént említett Uráli nyelvrokonaink, valamint az 1962-ben megjelent

Finnugor népek és nyelvek Hajdú Péter munkásságának egy további jelentős részét

reprezentálják. Zsirai Miklós 1937-ben kiadott Finnugor rokonságunk című köny-

vének meleg fogadtatása, nagy közönségsikere azt mutatta, hogy hazánkban nagy

az érdeklődés a magyarság eredete, rokonsága iránt. Zsirai sok igényt kielégítő, új

igényeket, várakozásokat ébresztő műve igen magasra tette a mércét. Negyed-

századdal a Finnugor rokonságunk megjelenése után Hajdú Péter vállalkozott arra,

hogy közérthető nyelven összefoglalja a magyarság és a finnugor népek őstörté-

netét, megismertesse az őstörténetkutatás módszereit, jellemezze az alapnyelvet és

a mai finnugor nyelveket, bemutassa nyelvrokonaink jelenét és múltját. A

Finnugor népek és nyelvek sokat forgatott, az egyetemi oktatásban is éveken át

eredményesen alkalmazott mű lett. Az olvasó szakmailag biztosan megalapozott

ismereteket meríthetett belőle, a szakirodalom legújabb eredményeiről is tájéko-

zódhatott. Annak megfelelően, hogy a szamojéd nyelvi anyag egyre inkább be-

épült az uralisztikába, Hajdú Péter már a szamojéd népeket és nyelveket is tár-

gyalja könyvében. Külön adottság kell ahhoz, hogy valaki a tudomány eredmé-

nyeit a nem szakmabeliekhez is közel tudja hozni. Hogy a Finnugor népek és

nyelvek miért lett sikeres ebben a nagyon lényeges vonatkozásban is, azt egyik

recenzense (Nyíri, NéprNyelvtud 7. 1963, 179) így fogalmazza meg: (a könyv)

„...tudományos szempontú szintézis is, amely a szó szoros értelmében vett tudo-

mányos művektől abban különbözik, hogy nem adathalmazzal bizonyít, hanem

kisebb számú, de jól megválogatott tényekkel és megállapításokkal, a részletek ap-

rólékos kifejtését – nagyon helyesen – elkerüli, a szövegközi jegyzeteket, forrás-

35

utalást (...) mellőzi, viszont a megoldandó kérdéseket kiemeli, tárgyilagosan bizo-

nyít, vitatkozik, cáfol, és amit mond, azt mindig igazolja is, közben minden felme-

rülő új fogalmat szinte észrevétlenül meg is magyaráz.”

A Finnugor népek és nyelvek, amely a Gondolat Kiadónál jelent meg, a nagy-

közönség számára készült, de az oktatásban is jól bevált. A tizenhat évvel később

megjelent Uráli nyelvrokonaink a Tankönyvkiadó produktuma, tehát tankönyvnek

szánták elsősorban, de mindenki haszonnal forgathatja, aki nyelvünk múltja és ro-

koni kapcsolatai iránt érdeklődik. Ez az újabb könyv több tekintetben eltér az

1962-ben megjelenttől. A Bevezetés az uráli nyelvtudományba című tankönyv

megléte lehetővé tette a nyelvhasonlítási módszereket, az uráli alapnyelv szerkeze-

tét és a rokon nyelvek történetét tárgyaló részek elhagyását. Jelentősen bővült

viszont a tudománytörténeti áttekintés, valamint az uráli nyelvek genetikus kuta-

tását és az őstörténetet tárgyaló fejezet. Teljesen új benne a – föntebb már említett

– tipológiai és areális nyelvészeti összefoglalás. A könyv társszerzője, Domokos

Péter a nyelvrokonok irodalmával ismerteti meg az olvasót.

Hajdú Péter összefoglaló munkáinak magas színvonalát, az irántuk megnyil-

vánuló jelentős külföldi érdeklődést mutatja, hogy szintéziseit több idegen nyelvre

is lefordították: lengyelre, angolra, franciára, finnre, oroszra, olaszra és németre.

Csak néhány fővonulatát próbáltam meg felvázolni Hajdú Péter tudományos

munkásságának. Sok mindenről nem szóltam, aminek pedig itt lenne a helye, ami

érzékeltetné munkássága gazdagságát, sokszínűségét. Arra hagyatkozom, hogy

már megjelent és még megjelenendő, egyre bővülő bibliográfiák adnak teljes – bár

csak utalásszerű – képet tudományos tevékenységéről, és még inkább arra, hogy e

kötet olvasói bizonyosan sok kérdésben fordultak már eddig is Hajdú Péter írásai-

hoz, s személyesen konkrétan is tapasztalták, hogy milyen gazdag az az ismeret- és

tudásanyag, amelyet munkái tartalmaznak.

Arról szóltam íráson elején, hogy Hajdú Péter nélkül a hazai uralisztika jóval

szegényebb lenne. Uralisztikánk, nyelvtudományunk fejlődését Hajdú Péter bizo-

nyosan művei megírásával szolgálta leginkább, de nem csak avval. Évtizedek óta a

hazai és a nemzetközi tudományos élet egyik meghatározó személyisége. Külön-

böző tisztségeinek, megbízásainak, funkcióinak felsorolását meg sem kísérelem.

A hazai uralisztika előrehaladását, helyzetének a javulását gyakran azzal is

jellemezni szokták, hogy az utóbbi évtizedekben új uralisztikai oktatási és kutatási

műhelyek létesültek a vidéki egyetemeken és az MTA Nyelvtudományi Intéze-

tében. Hajdú Péternek ebben is nagy szerepe volt. 1959-ben ő szervezte meg a sze-

gedi egyetemen a finnugor tanszéket. Tizenöt éves szegedi munkája során a tan-

szék nemzetközileg is ismert kutatóhellyé vált. A Nyelvtudományi Intézetben ti-

zenhat évig dolgozott, 1974-től 1982-ig mint az intézet igazgatója. 1982-től 1992-

ig az ELTE Finnugor Tanszékének volt a vezetője. Több generáció tanulta tőle az

uráli népek és nyelvek ismeretét, több fiatal szakembert indított el az uralisztika

kutatásának rögös, de mégis oly vonzó útján. Nem száraz szobatudós. Érdek-

36

feszítően, színesen ad elő, s gazdag élettapasztalatából, széles olvasottságából,

műveltségéből mindig talál szellemes kiegészítéseket, párhuzamokat, szójátékokat,

amelyek nem öncélúak, mondanivalójához szervesen kapcsolódnak, s a hallgató fi-

gyelmét, a tárgy iránti rokonszenvét ébren tartják, sőt fokozzák. Tanítványai szak-

mai fejlődését, életpályájuk alakulását önzetlenül segíti, irántuk mindig nagy – né-

ha talán ki sem érdemelt – megértést mutat.

Mintegy ötvenéves tudományos pályája során Hajdú Péter több helyen, számos

felelős tisztségben, olykor súlyos betegségeket legyőzve dolgozott, alkotott mara-

dandót. Most, 70. életévét betöltve, hivatali funkciókkal, adminisztratív tenni-

valókkal sokkal kevésbé megterhelve dolgozhat tervei megvalósításán. Ehhez kí-

vánunk neki jó egészséget, további eredményes munkát.

Mikola Tibor

Szeged

Az itt következő írások 1995 késő őszén születtek, amikor a budapesti Finn-

ugor Tanszék búcsúztatta nyugdíjba vonuló vezetőjét.

Tundraföldi Öreg

jarabc

Tundraföldi öreg él. Négy leánya van, a négy Széparcú. A felesége arca is

szép, így öt Széparcúja van.

Élnek, éldegélnek, senki sem jön hozzájuk, senki sem megy el tőlük.

Hanem aztán egy téli napon a kutyák felugatnak. Messze földről utas érke-

zett. Termete nagy volt, négy szarvatlan rénbikát hajtott maga előtt. A női szá-

non meg ott ült a felesége.

Tundraföldi Öreg kiáll a sátra elé, felismeri őket. Az ő régi jó barátai jöttek,

Latívusz és Infinitívusz, akik már régóta kapcsolatban voltak egymással, és

együtt legeltették a rénjeiket a tundrákon. Tundraföldi öreg odakiáltott

Széparcúinak:

– Tegyétek föl a fazekat forrni, vendég jött!

Latívuszt és Infinitívuszt behívták a sátorba vendégeskedni. Küldi a legki-

sebb Széparcút a Tundraföldi Öreg:

– Nézd csak meg a teherszánt, van-e még az oroszok innivalójából.

A Széparcú behoz egy hordócskát, benne az orosz ital. Ettek, ittak, egy álló

hétig vendégeskedtek.

Még ki sem aludták magukat, ismét felugattak a kutyák, megint vendég jött.

Négy hollófekete rén volt a szánja elé fogva, rénhajtó rúdja egy hatalmas geren-

da.

37

– Hát te ki vagy, mi a neved?

– Igazi nevem, mely még a nemeket is megkülönbözteti, nincs. Erről a ge-

rendáról neveztek el Gerundiumnak, a feleségemet meg Transzlatívusznak.

– Hiszen akkor ismerlek benneteket! Ti még a déli szamojédban kerültetek

össze.

Ismét vendégeskedtek. Elmúlt a tél, eljött a nyár, majd megint tél lett. Útnak

indultak. Összeállították a szánsorokat, konnektív-reciprok képzővel jó erősen

egymáshoz kapcsolták őket, és irány a tundra.

Addig vándoroltak, míg a hosszú úton elfogyott az élelmük. Még a töltőele-

meik is kiürültek. Az éhségtől kihullottak a fogaik, így jött létre a nyenyec fog-

váltakozás. Tundraföldi Öreg körbekémlelt, hátha útjukba akad egy egér, vagy

legalább egy sovány fonémavariáns. Egyszercsak fejszecsattogást hallott. Köze-

lebb megy, hát látja, hogy egy szamojéd fát vág. Körülötte rének, de mindegyik

a Tundraföldi Öreg tulajdonjegyét viseli. Tundraföldi Öreg megszólítja a sza-

mojédot:

– Segítenél-e rajtunk, atyafi.

– Nem én – mondja a szamojéd.

Ebből Tundraföldi Öreg rögtön tudta, hogy egy tagadó segédigével van dol-

ga. Dühbe gurult.

– Azt a nomenverbumát! Hiszen a rének is az én tulajdonjegyemet viselik!

Ezek után hiába tagadott a szamojéd, egy verembe lökték, a tetejére lakatnak

ráhúztak egy gégezárhangot. A rénjeit elhajtották, neki csak néhány másodlagos

szókezdő nazálist hagytak, hogy éhen ne haljon.

Ismét tovább vándoroltak. Összetartottak Tundraföldi Öreg és házanépe,

Latívusz és Infinitívusz, meg Transzlatívusz és Gerundium. Útközben csatlako-

zott hozzájuk a Kamassz Többesjel és a Szölkup Ablatívusz is minden pere-

puttyával.

Már jóideje vándoroltak, amikor észrevették, hogy eltévedtek. Hiába keres-

ték az utat, próbálkoztak sámánolással, varázslással, de nem segített sem a pol-

lenanalízis, sem a névszók predikatív ragozása. Tundraföldi Öreg csak távolról

figyelte őket, gondolta, már eleget segített nekik, most boldoguljanak egyedül,

ha tudnak. A házanépe kérlelni kezdte:

– Öregapánk, segíts rajtunk! Ha már bevezettél minket az Uráli Nyelvtudo-

mányba, mutasd meg az utat kifelé is.

– Na jó, most az egyszer még segítek. Pedig már éppen nyugdíjba akartam

vonulni, de látom, szükségetek van a kivezetésre is.

Tundraföldi Öreg ekkor elővette a másodlagos egyezéseket, s azon nyomban

két út nyílt: az egyik Arealógiába, a másik Tipológiába vezetett. Mindkét ország

földje gazdag volt, telve dús legelőkkel, halaktól nyüzsgő vizekkel. Tundraföldi

Öreg egész házanépe, nemzetsége és minden ia-fia ettől kezdve jól élt. Ennyi!

38

Budapest, 1995. november 24-én

Csepregi Márta

SZONETT

Ha már a táj, mit a vadász belát,

Aszály járta, sivár határ és nem

Igézetes-igéretes vadon (kanász

Dudál most benne nótát kevélyen),

Vadnak, vadásznak híre-hamva-

Porát se érzi Floki kutyánk («Még

Ebben bízunk, nem jutunk nagy bajba!«),

Többé-kevésbé ekkor az elég!

Egyék meg egymást kanok, ártányok,

Ragadjon sártól akárhány toka,

Vakarják hátuk megkent kondások,

Rájuk lel mégis a balta foka!

Ragozzam-e, hogy mennyi bánat ért?

Azért csak életem éltetekért.

Pomáz, 1995. november 22.

Simoncsics Péter

39

Az alapnyelv felbomlása és osztódása

(Énekelhető Offenbach kánkánjának dallamára)

1. Igen tisztelt hallgatóság! 6. Szamojéd szólt: "Jövője nincs

Elmondok egy esetet, már a közös életnek."

ami a mi őseinkkel Mikor Krisztus született, ők

réges-régen megesett. két irányba széledtek.

Krisztus előtt 4000-ig Nem értették egymás szavát,

az Urál és Ob között, s siránkozva panaszán

bizony, egymás megértése északon letelepedett

nem sok gátba ütközött. nyenyec, enyec s nganaszán.

2. Csakhogy a nagy őshazában 7. Bár a hosszú úton, bizony,

autóbuszok nem jártak, a szántalpak elkopnak,

így a népek földrajzilag érdemes volt délre menni

s nyelvileg is elváltak. szajáninak s szelkupnak.

Lakhelyén sok nemzetségfő Eközben sok finnugor a

nemzett sok-sok utódot, cirbolyák közt éldegélt,

de kiderült, hogy nagy zsúfoltság s fogott halat, foglyot, méhet,

lesz majd előbb-utóbb ott. nyusztot, hódot és egért.

3. Igy nemzetségek költöztek, 8. 3000 körül Krisztus

s nem hagyta nyelvük hidegen, előtt kettészakadtak.

hogy közéjük beékelődött Korábban már említettem:

néhány nép, de idegen. okok bőven akadtak.

A szárazság is súlyos teher Egyik águk szívem csücske:

volt a szegény nomádon, ők bizony az ugorok.

s szólt: "Menjünk innen nedves helyre: Türelem, egy versszak múlva

én az esőt imádom!" másik ágra ugorok.

4. S ha a kényszer megváltoztatta 9. Ugorjaink válásának

a termelés alapját, oka tán a szárazság,

megint egy nép elvándorolt, egyből így lett három: magyar,

fejbe húzva kalapját. vogul és az osztják ág.

Ezek hát a felbomlásnak Másik ág a finn-permiek.

s osztódásnak okai. Sejtjük, ugye, sorukat?

(Kiszáradt a szám. Jó lenne Permiek a Vjatka s Káma

egy kis pohár tokaji!) Közé vették útjukat.

40

5. És most nézzük, kikből áll a 10. Krisztus után nyolcszáz évig

nagy uráli nyelvcsalád. közös még a népének,

(Nem sorolom hosszan, hiszen de külön sors jut családunk

nem vagyok én oly galád.) zürjén s votják népének.

Finnugorok s szamojédek Eközben a Volga-tájon

jó időben elváltak, éldegélt egy népcsoport,

elválásuk után ők már Nagy hazában éltek, s így a

együtt többet nem háltak. kapcsolatuk laza volt.

11. Érthető, hogy ők is, amint

lehet, széjjelszakadtak:

mordvinok és cseremiszek

Volga-tájon maradtak.

Finn-volgai másik ága:

A balti-finn nyelvcsalád.

(Azt ígértem, rövid leszek,

mivel nem vagyok galád).

Sorolom e népneveket,

türelmük ha íly sok vót:

finn mellett a karjalai,

izsór, vepsze, észt, lív, vót.

Simon Valéria

Irodalom: Hajdú Péter: Bevezetés az uráli nyelvtudományba. Tankönyvkiadó,

Budapest, 1973.

41

Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások

Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar

nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az

adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együt-

tesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok

néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg a 70-es évek-

ben teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítet-

tek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan is-

mert és elismert személyiségekként tisztelték őket. 25 év elteltével igény jelent-

kezett a felvételeknek az újabb generáció jeles képviselőivel való kiegészítésére.

Ez tette szükségessé a sorozatunk nevének pontosítását.

A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki sze-

mélyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevé-

kenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkái-

nak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást

is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív

megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor,

mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A kü-

lönböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakor-

lat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de az erre

irányuló szándékunkat sem titkoltuk.

A szakma szeretete, a tudomány előbbreviteléért dolgozó, a szakmai

eredmények megismertetésén fáradozó ember megbecsülése indított arra, hogy

az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mel-

lett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználá-

sával pályatársaimról felvételeket készítsek. Így gyűlt össze az a jelentős

videoanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai

Tanszékén végeztük, ill. végezzük még ma is. Elképzelésem megvalósításában

munkatársaim közül többen működtek közre mind az Intézetben, mind az Egye-

temen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik vállal-

koztak egy-egy életmű méltatására.

A képernyőről ránk villanó tekintetből, a külső megjelenésből, testtar-

tásból és arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból

(néha érzelmekből is) megismerhető emberi habitus ránk gyakorolt hatása le-

nyűgözőbb minden írásnál. Látva, hallgatva és olvasva a századunk utolsó ne-

gyedének nyelvészeit ismeretekben gyarapodhatunk, páratlan élménnyel gazda-

godhatunk. Ezt szeretném megosztani kortársainkkal és az utánunk jövőkkel.

Budapest, 1994. november 15. – 1998. január 27.

Bolla Kálmán

42

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS

ÖNVALLOMÁSOK

(Újabb felvételek)

folytatás a hátsó borítóról

53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 54. NYOMÁRKAY ISTVÁN

55. GADÁNYI KÁROLY 56. PUSZTAY JÁNOS

57. SUBOSITS ISTVÁN 58. H. TÓTH IMRE

59. BÉKÉSI IMRE 60. ÉDER ZOLTÁN

61. BÜKY LÁSZLÓ 62. RÉDEI KÁROLY

63. SZÉPE GYÖRGY 64. SZABÓ JÓZSEF

65. RÓNA-TAS ANDRÁS 66. BÜKY BÉLA

67. KOMORÓCZY GÉZA 68. BECÉDY JÓZSEF

69. WACHA IMRE 70. BOLLA KÁLMÁN

Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 6., 7., 8., 11., 12., 15., 17., 19.,

21., 24., 26., 27., 28., 31., 33., 34., 35., 37., 38., 39., 40., 43., 44., 48., 49.,

51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 58., 59., 60., 62., 63.

43

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS

ÖNVALLOMÁSOK

1. BALÁZS JÁNOS 27. KÁROLY SÁNDOR

2. BALOGH DEZSŐ 28. KERESZTURY DEZSŐ

3. BALOGH LAJOS 29. KIEFER FERENC

4. BÁRCZI GÉZA 30. KISS LAJOS

5. BARTÓK JÁNOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS

6. BENKŐ LORÁND 32. LAKÓ GYÖRGY

7. BERECZKI GÁBOR 33. LŐRINCZE LAJOS

8. CZEGLÉDY KÁROLY 34. B. LŐRINCZY ÉVA

9. DEME LÁSZLÓ 35. MOLLAY KÁROLY

10. DEZSŐ LÁSZLÓ 36. MOLNÁR JÓZSEF

11. DOMOKOS PÁL PÉTER 37. NYÍRI ANTAL

12. DOMOKOS PÉTER 38. PAPP FERENC

13. ELEKFI LÁSZLÓ 39. PAPP LÁSZLÓ

14. ERDŐDI JÓZSEF 40. RÁCZ ENDRE

15. FÁBIÁN PÁL 41. J. SOLTÉSZ KATALIN

16. FOGARASI MIKLÓS 42. SZABÓ DÉNES

17. GREGOR FERENC 43. SZABÓ T. ATTILA

18. GRÉTSY LÁSZLÓ 44. SZATHMÁRI ISTVÁN

19. HADROVICS LÁSZLÓ 45. SZENDE ALADÁR

20. HAJDÚ MIHÁLY 46. TAMÁS LAJOS

21. HAJDÚ PÉTER 47. TELEGDI ZSIGMOND

22. HEGEDŰS JÓZSEF 48. TOMPA JÓZSEF

23. HERMAN JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF

24. IMRE SAMU 50. VÉRTES O. ANDRÁS

25. JUHÁSZ JÓZSEF 51. ZSILKA JÁNOS

26. KÁLMÁN BÉLA 52. PÉTER MIHÁLY

***

44