Gyurcsány Ferenc a Magyar Szocialisták XXI. századbeli morális ikonja:

Vikipedia.org

Gyurcsány Ferenc életrajza:Családja:

Apai nagyapja, Gyurcsány Géza pénzügyőrtisztként dolgozott; apja, id. Gyurcsány Ferenc

(Igal, 1933. november 2.) pedig ötévesen elvesztette szüleit; lecsúszott középosztálybeli családból

származott, és rendezetlen életmódot élt. A Magyarok Világszövetsége által feltárt iratok szerint

édesapját többször elítélték kisebb bűncselekmények elkövetéséért.[6]; gyakori és túlzott

alkoholfogyasztása[7][8] és rendszertelen munkaviszonya pedig nehéz életkörülményeket teremtett a

család számára. Édesanyja, Varga Katalin (szül. 1933. november) pápai munkáscsalád gyermeke,

gyárban dolgozott. A család az ifjabb Gyurcsány Ferenccel és Éva nővérével Pápán telepedett le egy

komfort – fürdőszoba – nélküli lakrészben, egy egykori gazdag kereskedő házában, amelyben velük

együtt több szegény család lakott. A gyerekek mégis „normálisan” nőttek fel az anya takarékos és

beosztó gazdálkodásának köszönhetően. 1976-ban a család a lényegesen jobb körülményeket

biztosító, akkor épült Vajda Péter lakótelepre költözött.

Tanulmányai:

Lakhelyük miatt a Pápa belvárosában lévő Zalka Máté Általános Iskolában tanult (az intézmény 2003-

tól Tarczy Lajos nevét viseli). Az iskolai életben aktívan részt vett: matematikaverseny, szakkörök,

sport – elsősorban atlétika (a rendszeres futást miniszterelnöksége alatt is űzte) –, hetedik osztályos

korában az úttörő-csapattanács elnöke lett. Jók voltak a tanulmányi eredményei, osztályfőnöke

felfigyelt egy pályázatra, amely tehetséges, de rossz családi helyzetű vidéki diákoknak adott

lehetőséget a felvételre az ország egyik legjobb gimnáziumába, állami támogatással, térítésmentesen.

Így középfokú tanulmányait a budapesti ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium és

Kollégiumban kezdte meg. A tanulmányokhoz szükséges tanszerek, ruhák árát – magát tizenhat

évesnek kiadva – a pápai textilgyárban, nyári munkával, három műszakban dolgozva kereste meg.[9] A

második év befejezése után Pápán folytatta a középiskolát. Ennek oka a kollégium igazgatójával való

vitája volt a második nyelv tanulásának kötelezettségéről. 1979-ben a Türr István

Gimnáziumban érettségizett le.

Tanulmányait a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán folytatta, ahol 1984-

ben főiskolai diplomát, majd 1990-ben a Közgazdaságtudományi Karon egyetemi diplomát szerzett.

A politikában :

KISZ, Demisz :

1981-ben a főiskolai KISZ-bizottság tagja lett, elsősorban rendezvények, diákprogramok

szervezésében vett részt. Később a főiskola KISZ-titkárának választották meg, ami a

tudományegyetem és a tanárképző főiskola összevonása után egy jól fizető állást jelentett

számára. 1984és 1988 között a KISZ Pécsi Városi Bizottságának titkára, majd 1988–1989-ben a KISZ

Központi Bizottság Egyetemi és Főiskolai Tanácsának elnöke lett. 1989-ben a KISZ jogutódjának,

a Demokratikus Ifjúsági Szövetségnek (DEMISZ) az alelnöke volt, a szervezetben a viszonylag

radikálisabb reformer vonalat képviselte. Két hónap után kilépett a DEMISZ-ből, és kb. harminc

támogatójával megalakították az Új nemzedék nevű ifjúsági szervezetet, melynek elnöke lett. A

szervezet rövid ideig állt fenn, észrevétlenül szűnt meg, ezzel jó ideig szünetelt Gyurcsány Ferenc

politikai pályafutása.

1990-től, tanulmányai befejezése után az üzleti életben helyezkedett el, politikával jó ideig nem

foglalkozott.

Üzleti tevékenysége:

1990-től Budapesten dolgozott a CREDITUM Pénzügyi Tanácsadó Kft.-nél, ahol önálló ügyintézői,

majd üzletszerzői pozíciókba emelkedett. Ekkor tanult meg angolul, amit tárgyalási szinten beszél.[10] A

társaság kettéválása után, nemzetközi piacot célzó résszel az Eurocorp Nemzetközi Pénzügyi Rt-vel

tartott, ahol résztulajdonos és az ötfős igazgatóság tagja lett. 1992-től vállalkozó, az Altus Befektetési

és Vagyonkezelő Rt. vezérigazgatója, 2002-től a felügyelő bizottság elnöke. 2002-ben Magyarország

50. leggazdagabb embere volt.[11]

A Medgyessy-kormányban 

Beszéd közben 2006 szeptemberében

A Magyar Szocialista Pártnak (MSZP) 2000-ben lett tagja. 2003 májusa és 2004szeptembere között

a Medgyessy-kormány gyermek-, ifjúsági és sportminisztere volt. E tisztségbeli tevékenységének egy

része később vizsgálat tárgyát képezte a Zuschlag-ügyben.

2004. februárja és szeptembere között az MSZP Győr-Moson-Sopron megyei elnöke is volt.

Miniszterelnöké válása:

Medgyessy Péter akkori miniszterelnök vitába keveredett Gyurcsány Ferenccel, aki erre felajánlotta

lemondását. A kormányát átalakító Medgyessy leváltotta volna Csillag Istvángazdasági minisztert, de

a koalíciós partner SZDSZ megvonta tőle bizalmát. Leváltására a két párt konstruktív bizalmatlansági

indítványt akart benyújtani, de Medgyessy Péter azt megelőzve lemondott posztjáról.

Az MSZP kongresszusa 2004. augusztus 25-én Gyurcsány Ferencet jelölteminiszterelnöknek Kiss

Péterrel szemben; ő ezután lemondott Győr-Moson-Sopron megyei MSZP-elnöki tisztségéről.

A köztársasági elnök 2004. szeptember 27-én bízta meg kormányalakítással; az

Országgyűlés szeptember 29-én választotta meg.

Választási győzelem

2006. április 9-én és április 23-án az országgyűlési választáson az MSZP és az SZDSZegyütt

többséget szerzett, így Gyurcsány Ferenc vezetésével tovább folytathatták a kormányzást. A

rendszerváltás óta az ő kormánya lett az első, amelyet országgyűlési választáson munkája

folytatására hatalmaztak fel. Gyurcsány pártja országos listáján szerzett mandátumot. 2006. június 9-

én alakult meg a második Gyurcsány-kormány.

Az őszödi beszéd kiszivárgásának következményei :

2006. szeptember 17-én kiszivárgott a május 26-án Balatonőszödön, az MSZP-frakció előtt zárt

körben elmondott ún. őszödi beszéde. A beszédben a megelőző másfél-két illetve négy év

kormányzásának hazugságairól trágár és önostorozó kifejezések kíséretében számolt be.

A botrány kirobbanása után Gyurcsány arra hivatkozott, hogy a beszéd az egész politikai elit

megelőző 8-10 évére vonatkozott[12], később pedig szenvedélyes igazságbeszédnek nevezte.[13] Sólyom László köztársasági elnök szerint a beszéd, illetve hogy „saját hazugságát összemosta az

elmúlt 16 év történéseivel,” morális válságot okozott Magyarországon.[14]

A beszéd kiszivárgását heves tiltakozások követték. A Kossuth téren a Parlament előtt még 17-én

spontán tüntetés kezdődött, aminek hónapokkal később a Parlament kordonokkal való körülvétele

vetett véget (lásd Kossuth tériek). A kiszivárgást követő első héten Budapesten több alkalommal utcai

zavargások ismétlődtek, többek között e hét hétfőn történt az MTV székház ostroma. Az ellenzéki

pártok is Gyurcsány lemondását követelték. Orbán Viktor, aFidesz elnöke 72 órás ultimátumot adott,

de mivel Gyurcsány nem mondott le, a Fidesz tüntetéssorozatot kezdett a Kossuth téren, ahol

politikusok és egyéb közszereplők beszédei hangzottak el.

Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján, október 23-án tartott tüntetés után – melynél a rendőri

fellépés arányosságát sokan megkérdőjelezték – a tiltakozások ritkultak.

A Fidesz-KDNP frakciószövetség Gyurcsányt ettől kezdve „illegitim”-ként kezelte, parlamenti beszédei

alatt pedig – a frakcióvezetők kivételével – kivonultak az ülésteremből.

Pártelnök 

2007. február 24-én a Magyar Szocialista Párt tisztújító kongresszusa – mint egyetlen jelöltet – 89%-

os támogatottsággal pártelnökké választotta. A szavazás előtt ultimátumot intézett párttársaihoz,

amelyben kijelentette: minimum 75% támogatásával hajlandó csak elfogadni a pártelnöki tisztségét,

illetve marad miniszterelnök és folytatja a kormányzást és politikáját.[15]

2008. június 30-án a Szocialista Internacionálé egyik alelnökévé választották

annak athénikongresszusán.

Lemondása után:

2009. március 21-én pártja kongresszusán bejelentette, hogy nem kívánja tovább betölteni a

miniszterelnöki tisztséget. Javasolta, hogy két héten belül találjanak miniszterelnök-jelöltet,

majd konstruktív bizalmatlansági indítvány útján válasszák meg a Parlamentben. Bejelentését azzal

indokolta, úgy érzi, személye a miniszterelnöki poszton akadályává vált a szükséges reformok

keresztülvitelének és ezáltal pártja politikai sikerességének.[3][4]

A hírre a Fidesz kezdeményezte az Országgyűlés feloszlatását és előrehozott választások kiírását,

amit az MSZP-SZDSZ-es parlamenti többség elutasított.[16]

Sólyom László köztársasági elnök is új választások megtartása mellett érvelt nyilatkozatában.[17]

A konstruktív bizalmatlansági indítvány megszavazásához szükséges többség megszerzéséhez az

MSZP egyeztetéseket kezdett az SZDSZ-szel. A hét folyamán Gyurcsány három lehetséges személyt

jelölt meg utódjaként: Surányi Györgyöt, Glatz Ferencet és Vértes Andrást. Surányi[18] és

Glatz[19] később bejelentette, hogy nem vállalja a jelöltséget.

Felmerült Takács János neve is, akit az SZDSZ – ahogyan Vértest is – elutasított, helyette

az MDF EP-listavezetőjét, a Horn-kormány pénzügyminiszterét, Bokros Lajost javasolták,[20]mert a

számukra elfogadható (Surányi melletti) harmadik lehetséges jelölt, Békesi László nem vállalta[21] a

jelölést. Mivel Bokros sem vállalta a posztot[22] – akit egyébként az MSZP sem támogatott –, új

jelöltet, Gráf Józsefet javasolta[23] az MSZP, amit Gráf nem vállalt.[24]

Az MSZP következő jelöltje Bajnai Gordon lett, aki április 14-én váltotta Gyurcsányt a miniszterelnöki

poszton.

Habár a március 21-ei kongresszuson a szavazatok 85%-ával[25] újraválasztották pártelnöknek, egy

héttel később, 28-án erről a posztjáról is lemondott. Döntését az MSZP megyei elnökeinek találkozója

után hozta meg.[5]

A 2010-es országgyűlési választásokon pártja országos listájának 4. helyéről bejutva nyert parlamenti

mandátumot.

Magánélete 

Második feleségét, Bognár Edinát Pécsett ismerte meg. 1985-ben házasodtak össze. Bognár Edina

két gyermekkel ajándékozta meg Gyurcsány Ferencet: 1988-ban Péterrel, 1990-ben pedig Bálinttal. [26]

Harmadik, jelenlegi felesége Dobrev Klára,[27] Apró Antal kommunista politikus unokája. 1994 óta élnek

együtt, két közös gyermekük van (Anna, 1996; Tamás, 1997).

Általános iskolai orosztanára minden diáknak adott viccből egy nevet, neki a Fleto Fletonovics

Jemeljant, innen ragadt rá a Fletó becenév.[28]

Személye körüli konfliktusok 

2002-ben az ötvenedik helyen szerepelt a Magyar Hírlap a 100 leggazdagabb magyart

felsoroló listáján.[29] Politikai ellenfelei kétségbe vonják meggazdagodásának törvényességét. Első

és második hivatali ideje alatt is több eljárást indítottak üzleti ügyeinek kivizsgálására. 2006 elején

az ügyészség Deutsch-Für Tamás fideszes politikus feljelentése alapján eljárva megalapozottnak

látta az okirat-hamisítás bűncselekményének gyanúját egyik cégével kapcsolatban,

ám elévülés miatt az eljárást lezárták.[30] Gyurcsány tagadta, hogy bűncselekményt követett volna

el, és több nyilatkozatában „jogi pontatlanságoknak" nevezte a történteket.[31][32]

2001 -ben az MSZP megszavazta az Orbán-kormány javaslatát

a magyarigazolvány bevezetésére, a 2002-es Orbán–Nastase megállapodás kapcsán azonban

„23 millió román munkavállaló” bevándorlásával riogatott. Debreczeni József Új

miniszterelnök című életrajzában Gyurcsány elismeri, hogy ez a kampányfogás az ő ötlete volt.[33]

[34]

2002-ben a választási kampány során az ő ötlete alapján szerveztek a szocialisták tüntetést

és kampányt, ami Kövér László „köteles beszéd”[35] néven híressé vált mondatainak kiforgatására

épült. Debreczeni József könyvében később Gyurcsány beismerte, hogy Kövér kijelentését

tudatosan rossz szándékúan értelmezve, hatásvadász módon, félelemkeltésre használták fel a

kampány során.[36] A beszéd értelmezése és az azt követő tüntetés - ahol baloldali személyiségek

kötéllel a nyakukban jelentek meg - jelentős indulatokat keltett a magyar közéletben.

2004-ben így nyilatkozott: „Akinek egy szobája van, az kettőt, akinek kettő van, az hármat,

akinek három, az meg családi házat. Akinek öreg, öregecskedő felesége van, az fiatalabbat

érdemelne.” A feleségek „lecserélésére” vonatkozó, megalázónak vélt kijelentés ellen többen –

főként nőszervezetek – tiltakoztak.[37][38][39]

A kettős állampolgárság bevezetését akarók táborában még népszerűtlenebbé vált,[forrás?] amikor a 2004. december 5-i népszavazás előtt a „nem” mellett kampányolva 800 000

határon túli magyar áttelepülésének veszélyével riogatott[forrás?]. Emiatt népszerűsége a határon túli

magyarság közt is mélyre süllyedt[forrás?]; több helyen tiltakoztak ellene[forrás?].

Egy pártrendezvényen elmondott viccben terroristának nevezte a szaúd-arábiai labdarúgó-

válogatott tagjait. A kijelentés kisebb diplomácia feszültséget keltett a két ország között, néhány

hónapra visszarendelték a szaúdi nagykövetet.[40] Gyurcsány később bocsánatot kért a

szerencsétlen tréfa miatt.[41]

2006 június 15-én Országos Érdekegyeztető Tanács ülésen kijelentette, akinek nem tetszik a

programja, elhagyhatja az országot:„Lehet Szlovákiával példálózni. És el lehet dönteni, hogy

szlovák viszonyokat szeretnénk-e. Szlovák nyugdíjakkal. Persze, nem kell fizetni az osztalék után

adót, nem kell! Nem kell fizetni annyi tb-t! Nem kell! De lényegében magyar árszínvonal mellett

fele annyi a nyugdíj, mint nálunk. Ez a programja a munkáltatóknak? Én is tudok keményen

kérdezni! Ez? Hogyan fogjuk kifizetni a nyugdíjakat? Hogyan? El lehet menni Magyarországról! Itt

lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!”[42]

2006 . február 25-én Veszprémben Gyurcsány az ellene irányuló politikai támadások kapcsán

a következő kijelentést tette: „És ha az embert megbántják, és ha az embert megsértik, és hogyha

az emberre rágalmakat szórnak, akkor az ember megrázza magát és megy tovább, és nem veszi

föl a kesztyűt. És ha valakik kóbor kutyákat kergetnek ki az utcára, erre a válasz nem az, hogy mi

pedig veszett rókákat. A válasz az, hogy a kóbor kutyákat befogjuk és telepre visszük, a

városokat, országunkat megvédjük.” Az e szavak értelmezését firtató későbbi újságírói kérdésre

azt válaszolta, „a gondolatmenet magáért beszél”.[43] Minderre Farkas

Flórián Fideszesországgyűlési képviselő, a Lungo Drom cigányszervezet elnöke nyilatkozatot

adott ki, melyben Gyurcsány szavait a szólásszabadság korlátozásának szándékaként értelmezte

és a kommunista diktatúra gyakorlatával hozta összefüggésbe, amikor egyes csoportokat

véleményük alapján megsemmisítő vagy munkatáborokba zártak.[44]

2006 . szeptember 17-én nyilvánosságra került a május 26-án a balatonőszödi MSZP

frakcióülésen elmondott beszédének hangfelvétele, amelyben a nehéz lépések szükségességét

indokolva elismerte többek között kormánya első másfél évének időhúzó politikáját, a

népszerűtlen intézkedések és a reformok elodázását. A szöveg tartalma és – utólag a

miniszterelnök által túlzónak és „szenvedélyesnek” minősített – („végighazudtuk az utolsó másfél-

két évet”), helyenként trágár szóhasználata széles körben negatív visszhangot váltott ki és

tömeges tiltakozásokhoz és zavargásokhozvezetett. (Bővebben: Gyurcsány Ferenc 2006-os

balatonőszödi beszéde, illetve 2006-os magyarországi tiltakozások)

A balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülését követő zavargások, illetve az ezt kísérő

vandál rombolás, gyújtogatás, rendőrök elleni támadások során számos rendőr indokolatlanul,

jogellenes bántalmazott nemcsak egyes, a tüntetéseken résztvevő személyeket, de nem egy

esetben az azokban részt nem vevő járókelőket is [45][46], majd esetenként hamis tanúzással

igyekeztek börtönbe juttatni őrizetbe vetteket, hogy ezzel a túlkapásokat leplezzék.[47] Gyurcsányt

politikai ellenfelei azzal vádolták, hogy a rendőri túlkapások az ő utasítására vagy bátorítására

történtek. A miniszterelnök az ellene tüntetők erőszakos akcióival szemben a rendőri

intézkedéseket megvédte és kiállt az érintett rendőri vezetők mellett.[48] Blogjában 2006 október

25-én

megjelent egy

később törölt

bejegyzés,

amely a

rendőrség

„lenyűgöző

szakszerűségéről” szólt, amellyel a rendőrség a tisztességes adófizető állampolgárokat védte, és

az ezzel kapcsolatos hála anyagi kifejezését sürgette. A miniszterelnök az MTV-székház ostroma

során utasításokat adott a rendőrségnek.[49]

A sorozatos botrányok és lelepleződések miatt Gyurcsány népszerűsége példátlan mélységbe

zuhant.[50] Gyurcsány a több oldalról érkező felszólítások illetve nyomásgyakorlás ellenére sem

volt hajlandó lemondani. 2008 nyarán az SZDSZ többek között a miniszterelnök személyére

hivatkozva hagyta el a koalíciót, és így az MSZP kisebbségi kormányzásra kényszerült.[51]

2009 tavaszára népszerűsége odáig zuhant, hogy 18%-os népszerűségi indexével a

demokratikus Magyarország valaha volt legnépszerűtlenebb miniszterelnöke lett.[1][2] Az emberek

mindössze 18%-a tartaná hatalomban a kormányt és 81% szerint rossz irányba mennek a dolgok.

Utóbbi két adat is a valaha mért legrosszabb.[52]

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Gyurcsány Ferenc expozéja (a teljes szöveg)2004. szeptember 29., szerda, 14:04 • Utolsó frissítés: 2004. november 22., hétfő, 12:00

Kinyomtatom • Továbbküldöm • Megosztom

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt kormányprogramját vitatta meg szerdán az Országgyűlés. Az alábbiakban közöljük a miniszterelnök-jelölt parlamenti expozéjának írásos változatát.

Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök úr! Házelnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Vendégeink!

Amikor két nappal ezelőtt a köztársasági elnök úr megbízott az új kormány megalakításával, akkor a felkérésre válaszoló, rövid mondataim végén azt mondtam: Elnök úr, felkészültem. Készen állok. Igen, felkészültem. Felkészültem a politikában és az azt megelőző életemben. Megtanultam dönteni, megtanultam felelősséget vállalni. Családért, majd vállalatért, később egy egész faluért, városért, és osztozhattam abban a felelősségben Medgyessy Péter kormányának minisztereként, amelyet az országért vállaltunk

Igen, Elnök úr, igen, tisztelt Képviselők, készen állok. Tudom, mit akarok, és tudom, hogy képesek leszünk mindent véghezvinni. Megfogalmaztuk programunkat, számba vettük teendőinket, szocialisták, szociáldemokraták és liberálisok - együtt és közösen.

Programunk nem két párt programja, hanem koalíciós program. Nem egymás mellé helyeztük, hanem közösen fogalmaztuk meg, és egységes egésszé gyúrtuk össze. Közösen vállaljuk a felelősséget, miként közösen hiszünk az eszményeinkben is. Hiszünk bennük, ezért nem engedünk belőlük, ezek alapján fogunk kormányozni.

Az új kormány programja a folytonosság és a változás programja. Azokra a célokra, elvekre, szándékokra épül, amelyek alapján 2002-ben a választók mandátumot adtak a szocialistáknak és a szabaddemokratáknak, hogy kormányozzanak.

Az elmúlt két év gyorsmérlege a következő: eredmények, amelyeket már nem lehet elvenni az emberektől, amelyek beépültek a hétköznapjainkba, és a lendület, amelyet vissza kell szerezni Magyarországon ugyanis több határozottságra, következetességre, nagyobb lendületre van szükség. 

Tudjuk, a váltás önmagában még nem hoz lendületet. A váltás még nem változás. A váltás megtörtént, a változást meg kell csinálnunk. Az Önök előtt lévő dokumentum annak a programja, hogyan fogjuk megcsinálni. 

Hölgyeim és Uraim! 

A politikus, ha tehetséges, ha ügyes, meg tudja szerezni a hatalmat. A jó politikus pedig le is tud róla mondani. Az előbbi szakmai, az utóbb emberi erény. Medgyessy Péter képes volt, és kész volt mind a kettőre.

Itt, az Ország Házában köszönöm meg neki mindazt, amit hazánkért és a nemzetért, a Magyar Köztársaságért az elmúlt két évben és az azt megelőző, nagyon hosszú, sikeres pályafutása alatt tett. Miniszterelnöksége alatt a múlt jó néhány szociális mulasztását pótolta, növelte Magyarország tekintélyét Európában és a világban. Megmutatta, hogy a politikus is ember. Miniszterelnök úr, köszönjük szépen!

Magyarországnak most arra van szüksége, hogy ne csak hallják, de értsék is a szavát, értsék szándékait Európában és a világban. Ehhez szükségünk van arra az államférfira, akinek adnak szavára, és akinek odafigyelnek mondanivalójára. Ezért felkérem Medgyessy Pétert, hogy képviselőnkként, ha úgy tetszik, követünkként segítse Magyarország európai érdekeinek érvényesítését. Miniszterelnök úr, ha felkérésemet elfogadja, engem megtisztel, az országnak pedig sokat használ. Köszönöm szépen!

Tisztelt Országgyűlés!Alapvetően kétféle kormány van. Az egyik adminisztratív feladatnak fogja fel az ország irányítását, a másik, mindezen túl, elsősorban erkölcsinek. Az egyik zökkenőmentes, üzembiztos kormányzást akar, a másik, ha szükség van rá, akkor konfliktusokat is vállaló, az örökölt helyzeten változtatni akaró, bátor és lendületes kormányzást.

Az egyik a fennálló állapotok megőrzését tartja feladatának, a másik fel mer háborodni és ebből cselekvést formálni. Az egyik azokat támogatná, akiknek erős hangja. A másik azt mondja: ne a hangerő számítson.

Ami az egyiknek lózung, a másiknak eszmény, ami az egyiknek szlogen, az a másiknak érték.

Az egyik szemlesütve fordul a múlt felé, és tart a jövőtől, a másik, a múlt hagyományaira alapozva, a jövőt formálja.

Én a bátor, eszményekre és értékekre épített, a jövőre koncentráló, cselekvő kormányzásban hiszek.

A cselekvő kormány pedig nem aszerint alakítja társadalompolitikáját, hogy melyik csoportnak mekkora az érdekérvényesítő képessége, hanem aszerint, hogy kinek mekkora szüksége van a közösből való támogatásra, egy emberibb, egy igazabb, egy méltóbb életre. 

Meg fogjuk hallani azok hangját is, akiknek hangja nehezen, sokszor egyáltalán nem jutott el a kormányokhoz. Mert az új kormány valamennyiünk kormánya lesz. Nemcsak az erőseké, hanem a gyengéké, valamennyié, sokmillió magyar honfitársunké. 

Tisztelt Ház! 

A mi nemzeti büszkeségünk nem a dacszövetségek büszkesége. Nemzeti öntudatunk forrása a teljesítmény. A mérhető, az elvitathatatlan, a tiszteletet kiváltó. Hozzájárulásunk a világ tudásához, művészetéhez, sportkrónikájához.

Tisztán és egyenesen beszélünk. Meg fogjuk osztani dilemmáinkat, és ha van, tépelődéseinket is. Nem tetszelgünk a mindenható és mindentudó kormány szerepében. Elmondjuk: ennyi lehetőségünk van, miközben látjuk a célt. Azt mondjuk: választani és dönteni kell. És viselni a döntés felelősségét. Azt megígérhetem, hogy soha nem leszünk döntésképtelenek, de azt nem, hogy mindig mindenkinek tetsző döntést hozunk.

Magyarországé feltörekvő gazdaság. Feltörekvő, detudnunk kell: egyszerre nem fog jutni minden célra. De éppen azért, merthogy feltörekvő gazdaság, céljairól nem kell lemondani, csak kellő módon ütemezni, sorrendbe állítani. A sorrendet pedig az ország közös érdeke, eszményeink értékei fogják meghatározni, nem az, hogy ki tud erősebben dörömbölni a kormány ajtaján, vagy éppen asztalán. 

Közös jövedelmünkből az elmúlt két évben sokat költöttünk, nagyon sokat. Helyes és jó célokra. Tudom, hogy új feszültségek is keletkeztek. Keletkeztek, mert volt bátorságunk egyszerre növelni az állam jóléti szerepvállalását, és megpróbáltuk - és remélem, meg is tettük -, hogy versenyképesebbé tegyük Magyarországot, versenyképessé tegyük a magyar nemzetet és a gazdaságot. Sokat költöttünk. Tudom: még többet kellene. Tudom: szinte mindenki többet akar. Így van ez egyéni magánéletünkben, így van a családban, így van szinte minden községben, faluban, így van a városokban - miért lenne ez másként Magyarországon? De én az okos asszony igazságában hiszek: nemcsak arról kell gondolkodni, hogy mire, hanem arról is, hogy miből és hogy mennyiből. Mi több jövedelmet szeretnénk az országnak, erről szól a politikánk. És nem fogom elfogadni azt a politikát, amit sokak igyekeznek ránk eröltetni, azt a szereposztást, hogy a kormánypártok csak a bevételekért, az ellenzék pedig a kiadásért felel. Nem, Uraim, ezt a munkamegosztást nem fogjuk elfogadni. Nincs ilyen, Tisztelt Ház! Közös a dolgunk és közös a felelősségünk. Akkor is, amikor meg kell teremteni közös jólétünk anyagi forrásait is, amikor ehhez közös bevételre van szükség, erős, fejlődő, modern, rugalmas gazdaságra, és közös a felelősségünk akkor is, amikor ebből a közös jövedelemből ki kell elégítenünk Magyarország ezernyi szükségletét, ezernyi jogos, megalapozott igényét. 

A köztársaság kormányának célja a nemzeti érdek érvényesítése. A magyar érdek azonban számunkra nem elvont, nem megfoghatatlan dolog. Nagyon is konkrét. A magyar családok, a magyar nyugdíjasok, a magyar vállalatok, kutatók, művészek, sportolók érdeke.

Kompromisszum-kész ember vagyok, a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokban hiszek. De soha nem fogom összekeverni a józan kompromisszumot a megalkuvással. 

A magyar érdekek képviseletében sem leszek hajlandó a megalkuvásra. Nem fogok habozni, ha érdekeinket sérülni látnám, de nem fogok habozni akkor sem, ha bárki a nemzeti érdek önkényes értelmezésével próbálná veszélyeztetni céljainkat. Patrióta vagyok. Patrióta kormány leszünk.

Tisztelt Országgyűlés!

Kormányprogramunk értékek köré szerveződik. Olyan értékek köré, amelyek - legjobb meggyőződésünk szerint - jobbá, otthonosabbá teszik Magyarországot.

Számomra, a koalíciós pártok számára a legfontosabb alapérték az igazságosság.

Több lehetőséget a nélkülözőknek, több felelősséget a tehetősektől - ez az igazságos közteherviselés programja.

Az erősek, a tehetősek szövetségeseink, de mondjuk ki: nem ők politikánk kedvezményezettjei. Mondjuk ki: a vagyon, különösen a nagy vagyon, a magas jövedelem kötelez. Kötelez arra, hogy befektetést vállaljunk a jövőbe, mert ebből a befektetésből lesz gyermekeink gyarapodó élete. Kötelez arra, hogy ne önző módon, hanem több felelősségvállalással vegyünk részt környezetünk gondjainak megoldásában, viseljük gondját falvainknak, városainknak, viseljük gondját munkásainknak, hogyha kell. Mert van felelősségünk őértük is. 

Megszüntetjük azt az igazságtalanságot, hogy a családi adókedvezményt ma csak a magasabb jövedelemmel rendelkezők tudják teljes egészében igénybe venni. 

A gyermekeknek kell egyenlő esélyt adni a későbbi boldogulás érdekében. Ezért, miközben - mondhatom: természetes módon - folytatjuk a tizenharmadik havi családi pótlék kifizetését, a rászorulóknak járó ingyenes tankönyv biztosítását, vagy a gyermekvédelmi támogatás folyósítását, elérjük, hogy a közpénzekből a legnehezebb körülmények között elő gyermekek kapjanak többet. 

A köztársaság kormánya az otthonteremtés terén is azokat támogatja, akiknek erre valóban szükségük van. A befektetési célú lakásvásárlás helyett a fiatalok és pályakezdők otthonteremtését fogjuk támogatni. Az a különbség az előző, konzervatív és a jelenlegi kormány támogatáspolitikája között, ami a különbség az ingatlan-befektetés és az otthonteremtés között. Mi az otthonteremtésre szavazunk. De segítünk azoknak is, akik még így sem engedhetik majd meg maguknak a lakásvásárlást. A 30 éven aluli fiatal párok lakásvásárlásához hitelgaranciát biztosítunk, így már minimális önerővel, nem egy esetben talán készpénz nélkül, a szociálpolitikai támogatás igénybevételével lehetőség nyílik az önálló otthonteremtésére, lehetőség nyílik a független, önálló családalapítás elkezdésére.

Az értelmes élet, a nyugodt gyarapodás, a tekintélyt ésmintát adó apai, anyai, nagyszülői szerepek talán legelső feltétele a munka. A jól fizető munka és a munka jövedelméből elért gyarapodás. Ezért a köztársaság kormányának politikájában a központi helyet a munkahelyteremtés fogja elfoglalni.

Magyarországon az elmúlt kettő évben több mint kettőszázezer új munkahely létesült. Igen, ezzel egy időben több mint százezer munkahely megszűnt. Megváltozott a világ. Új munkahelyek születnek, mások megszűnnek. Dinamikus, változó világban élünk. Olyanban, amelyben a magyar embereknek, a magyar családoknak, a magyar társadalomnak kell tudnia alkalmazkodni. De ahogy látom, amelyhez tud is alkalmazkodni. Erre az alkalmazkodó-készségre és képességre Magyarország büszke lehet. Ez lesz az, amely fel fogja emelni. Mert nemcsak ragaszkodik a status quo-hoz, nem csak ragaszkodik az

elért pozícióhoz, hanem képes azt folyamatos változással, változtatással újratermelni. Ez a fajta dinamizmus lesz az, amely után nem kell megijedni, ha bezárnak egy munkahelyet, mert tudjuk, hogy egy fejlődő gazdaságban ha megszűnik egy munkahely, születik kettő. Mi éppen erre számítunk, ezekre a plusz munkahelyekre. 

Persze, van ebben dolgunk. Van ebben dolga a kormánynak, van ebben dolga a gazdaság szereplőinek, van ebben dolga a szakszervezeteknek, van ebben dolga valamennyi munkavállalónak és annak, aki akar dolgozni. A mi dolgunk, hogy olyan gazdasági környezet kialakulását segítsük, amelyben a befektetők, a munkavállalók, a vállalatok vezetői, munkaadók és alkalmazottak egyaránt perspektívát, fejlődést, a magasabb jövedelem, a tisztességes gyarapodás lehetőségét látják.

Mi ösztönözni fogjuk a beruházásokat. Segíteni fogjuk azokat, akik munkavállalóként hátránnyal indulnak el. Ezért fogjuk járulékkedvezménnyel támogatni a pályakezdők foglalkoztatását, a gyesről, gyedről visszatérő édesanyákat és édesapákat, az 50 év felettiek foglalkoztatását.

Európai uniós csatlakozásunk egyszerre növelte az együttműködés, a nemzetek közötti szolidaritás lehetőségét, de növelte a verseny kényszerét is. Azt gondolom, hogy a verseny lehetősége még nem a győzelem záloga. Nem a zálog, de valóban lehetőség és esély. El akarom mondani, nagyon világosan és egyértelműen: nem tudom, és nem lehet győztesnek tekinteni egy olyan országot, ahol milliók tekintik magukat vesztesnek. Tudom, hogy a kormányt, a kormány teljesítményét Magyarországon a falvakban, városokban, kertekben és munkahelyeken, kint az utcán, füstösebb és tisztább levegőjű kocsmákban és éttermekben emberek egymás között diskurálva, magánbeszélgetésekben és a közösség nyilvános diskurzusaiban akkor fogják sikeresnek tartani, ha egyre többen érzik úgy, hogy ők nem vesztesei ennek az elképesztő átalakulásnak, ennek az elképesztő útnak, amelyen Magyarország elindult, és amelyen végigment. Magyarországon a győztesek Magyarországát szeretnénk megcsinálni. Magyarországot a győztesek, erősek és sikeres emberek országává kívánjuk tenni.

Újra és újra el fogom mondani: nem hiszek abban a politikában, és végképp nem hiszek azokban a politikusokban, akik úgy gondolják, hogy majd ők hozzák el a boldogságot. Nem hiszek azoknak a politikusoknak, akik úgy gondolják, hogy nincs más dolga az embereknek, mint szavazni a politikusokra, akik majd boldogságot teremtenek. Abban hiszek, hogy az emberek munkája, tehetsége, szorgalma, bátorsága, az, ahogy változtatnak és önállóak lesznek, azok fogják megteremteni Magyarország sikerét és a boldogságot. Ebben hisz a szociáldemokrata-liberális koalíció.

Van dolgunk nekünk is, persze. Például az a dolgunk, hogy egy percig se veszélyeztessük, hogy Magyarországra 2010-ben már olyan hétköznapok köszöntsenek be, amikor a legtermészetesebb módon, mi is euróval fizetünk. Igen, 2010-ben Magyarországon euróval fogunk fizetni. Olyan programot fogunk folytatni, amely ezt lehetővé teszi. Nemcsak hogy nem veszélyezteti, de támogatni is fogja.Mert a növekvő gazdaság, amely mindezt lehetővé teszi, ez a növekvő gazdaság jelenti a fedezetét minden tervünknek: az adócsökkentésnek, a nyugdíjemelésnek, a kórházfelújításnak, bérlakásépítésnek, a tömegközlekedés fejlesztésének. Lehet persze fedezet nélkül is jobban élni, meg lehet próbálni, de akkor a számlát majd gyermekeink fogják kifizetni. Márpedig mi olyan gazdaságpolitikát akarunk megvalósítani, amely a gyermekeinkre nem kifizetetlen számlákat, hanem biztonságot és lehetőséget hagy. Szilárd egyensúlyra alapozott, egészséges szerkezetű, fenntartható növekedéssel akarjuk megerősíteni a gazdaságot. Ehhez mértéktartó költségvetési politika kell, független, de együttműködő monetáris politika.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nem a gazdaság állapota válságos, hanem úgy látom, hogy az ellenzék magatartása álságos. Tudom, hogy ez egy kínrím, dehát több mint kínos, ahogyan időnként az ellenzék beszélni tud a magyar gazdaság helyzetéről. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, beszéljük meg! 

A magyar gazdaság az elmúlt időszakban soha ilyen tempóban nem növekedett. A magyar gazdaság növekedéséből soha ennyi jövedelem a magyar emberek pénztárcájába nem áramlott.

Hölgyeim és Uraim!

Magyarországon soha az elmúlt évtizedekben munkából ennyi jövedelem nem termelődött. 24 százalékkal növekedett az emberek munkából származó jövedelme 2002-ben, 2003-ban. Soha ennyivel a nyugdíjasok jövedelme nem emelkedett. Talán tudják: 17-18 százalékkal. Talán tudják, hogy soha az elmúlt években ilyen tempóban a magyar gazdaság exportteljesítménye nem nőtt. Talán tudják, hogy soha az elmúlt években a beruházások ilyen tempóban nem növekedtek. Talán tudják.

Kedves Barátaim! Tisztelt Képviselőtársaim!

Magyarország erős, és ez az erő a magyar gazdaságból, a dolgozni tudó, akaró emberek teljesítményéből származik.

A versenyképességhez 21. századi infrastruktúra is kell. Mert az esély autópályán érkezik. Lehet autópálya-építésről beszélni, és lehet építeni. Önök építettek. Mert, Hölgyeim és Uraim, az esélyek is autópályán érkeznek. Köszönöm Medgyessy Péter miniszterelnök úrnak, hogy volt ereje és bátorsága, amikor dönteni kellett a ma fogyasztása vagy befektetése között. Akkor neki volt bátorsága és ereje az utóbbi mellett dönteni. Medgyessy Péter úgy fog bevonulni a magyar történelembe, mint akinek volt bátorsága annyi autópályát építeni, amennyit soha senkinek előtte Magyarországon.

Magyarországon az idén május 1-jén nemcsak Győr, Fehérvár vagy Budapest csatlakozott az Európai Unióhoz, hanem Nyíregyháza, Debrecen és Szeged is. Ahhoz az európai életminőséghez, amelyhez hozzátartozik, hogy nagyvárosainkat autópályák kötik össze, az autópályák mentén pedig fejlődik a gazdaság, gyarapodik az élet. A mindennapok élményévé kívánjuk tenni, hogy:Észak-Kelet- Magyarországon, a Dél-Alföldön, a Balatontól délre eső országrészekben is utakon, jó minőségű utakon, európai utakon lehet közlekedni. Korszerű és megfizethető árú utakon. Mert mi megtettük. Önök beszéltek róla, mi megtettük. Matricás lett az M5-ös. Mi megtettük. És erre legyenek büszkék, hogy meg tudtuk tenni. Nem hiszek a két Magyarország hamis víziójában. Nincs kettő.

Csak egy. Nem tűrjük a vidék és Budapest, falu és város szembeállítását. Esélyt viszünk mindenhová. Építjük fővárosunkat és a felzárkózás lehetőségét kínáljuk az elmaradott térségeknek. E cél érdekében folytatjuk a mezőgazdaság modernizációját is. Ezért indítunk beruházásösztönző programokat, hogy minél több lehetőséget, munkalehetőséget biztosítsunk a vidéken élőknek, és esélyt teremtsünk a magyar falunak.

Tisztelt Országgyűlés, Hölgyeim és Uraim!

Magyarország az elmúlt 15 évben sikeresen teljesítette euroatlanti integrációs céljait. Ez minden kormány tehetségét és teljesítményét dicséri, Antall Józseftől Medgyessy Péterig. A hétköznapokban, az egyének és közösségek életében tudjuk, hogy még nem történt meg elegendő, mindannyiunknak megelégedést hozó változás. Úgy adódott, hogy ennek a kormánynak a felelőssége, hogy olyan programot készítsen az ország számára, amely túlmutat választási ciklusokon, amely meghatározza

Magyarország következő 7, 10, 12 éves fejlődését. El fogjuk készíteni a nemzeti felzárkózás, ha úgy tetszik, a nemzeti felemelkedés programját. El fogjuk készíteni a második Európa Tervet a 2007-2013 közötti időszakra. Ez arról szól majd, hogy hogyan lesz Magyarországból, ebből az Európa fél-perifériáján a maga polgárosodásával, a maga igyekezetével oly sokszor a tehetségét bizonyító, és annak időnként nagyon sok keserűségét is megélt országból egy modern, nyitott, hagyományaira büszke, fejlődő és erős Magyarország.

Az a pénz, azok a források, amelyek erre a célra rendelkezésünkre állnak, lényegében megegyeznek azzal, amennyi pénz Magyarországra a 90-es években beáramlott. 20-30 milliárd euró. Elképesztően sok pénz. Annyi pénz, amelyből Magyarországon olyan fejlődés indulhat el, mint a legendás békeidőkben, valamikor az előző századfordulón. A XIX. és a XX. század találkozásánál, amikor ez a kicsike ország elindult, és nagyvárosok nőttek, modern városok nőttek, modern gazdasággal, modernizálódó társadalommal. Ez a felemelkedés vár Magyarországra. Ennek a felemelkedésnek a programját ez a kormány fogja megalkotni. Önökkel, és nagyon remélem, hogy Önökkel is, Uraim.

Olyan Magyarországot teremtünk, amely az elfogadás és a befogadás kultúrájára épül. Hungaristákkal, rasszistákkal nem alkuszunk! Azt valljuk: ezekben az emberi méltóságot alapvetően érintő kérdésekben nemcsak a gyűlöletbeszéd megengedhetetlen, de a kétértelműség, a kacsintás, és a cinkosság is. Egyenes, tiszta beszédet várunk el mindenkitől! Aki vállalhatatlan eszmékkel flörtöl, az vállalja, ha meri.

Magyarország legnagyobb lélekszámú kisebbsége a romáké. Küzdeni fogunk a diszkrimináció, az előítéletesség, a kirekesztés ellen. Folytatjuk azt a törekvést, amely az esélyteremtést és a közösségbe való beilleszkedést biztosítja roma honfitársaink számára az oktatás, a munka, az egészségügy, a kultúra területén egyaránt.

Zhanav ke jekh Ungriko them si: le romengo thaj gazhengo them. Van, aki érti, hogy ez mit jelent, ha mással nem, a szívével. Egy Magyarország van, romák és magyarok közös országa. És én büszke vagyok erre.

Tisztelt Országgyűlés, kedves Barátaim!

Brüsszeltől Washingtonig tudják, illik hát kimondanom itt, Budapesten is. A magyar kormány teljesítménye. Medgyessy Péter kormánya sok tekintetben elvitathatatlan, korszerű, mindenki által elismert eredményeket ért el. Ezek között van egy, amelyről külön is beszélnék. Ez a Medgyessy-kormány külpolitikája. Ezt a külpolitikát, az azzal nyert elismertséget meg kívánjuk őrizni, arra építeni kívánunk. Az új kormány diplomáciájára sem lesz jellemző a történelmi frusztrációkból következő sérelmi politika. Nem akarjuk, és nem fogjuk összetéveszteni a nemzeti érdek határozott képviseletét a feszültségteremtő szomszédságpolitikával. Nem fogjuk összekeverni a határon túli magyarság érdekeinek védelmét a belpolitikai kampánytémákkal. Nem engedjük, hogy bármilyen külső érdek választásra kényszerítsen minket olyan ügyekben, ahol nem kell választani. Hiszen amilyen egyszerű, olyan igaz, hogy Magyarország a hazánk, Európa az otthonunk, az Egyesült Államok, pedig a szövetségesünk. Ehhez fogjuk magunkat tartani.

Azt valljuk: itt az ideje elfelejteni, hogy Magyarország kis ország. Nem az, hiszen a világ egyik legnagyobb közösségének, az Európai Uniónak egyenrangú és teljes jogú tagja, sok baráttal, partnerrel és szövetségessel. Az Európai Parlamentben 24 magyar képviselő érvényesíti európai, így nemzeti érdekeinket is. Fontosnak tartom itt és most megerősíteni, hogy ők mind a 24-en, legyenek bár néppárti, szabadelvű, vagy szocialista politikusok, az én kormányomban is együttműködésre kész

partnerre találnak majd. Külpolitikánkat, szomszédságpolitikánkat az a fajta korszerű nemzeti büszkeség hatja majd át, amely értékeit nem valaki más ellenében határozza meg, hanem saját teljesítményéhez képest. Kormányom fontos célja a magyar nemzet európai keretekben történő újraegyesítése, hogy a magyarság egy tágabb közösségben, az Európai Unióban boldogulhasson, szülőföldjén őrizhesse anyanyelvét, kultúrájával gazdagíthassa az európai sokszínűséget, és hogy sikeres nemzet legyen. Olyan, amelynek minden tagja büszke Magyarországra. Hazánkra, a Magyar Köztársaságra.

Tisztelt Országgyűlés!

Számomra a kormányfői hivatal elsősorban képviselet. Képviselete azok érdekeinek, akik eddig csak statisztikai számsorként, helyenként kartoték-adatként, négy évente felértékelődő sokaságként jelentek meg a politikai számtanban. Képviselete azoknak, akik úgy érezték, eddig elfeledkezett róluk a politika. Programunk középpontjába állítottuk a mellőzött milliókat, akik hitünk szerint ennek az országnak, ennek a nemzetnek a legnagyobb tartalékai. Hiszen bennük szunnyad az az energia, amely Magyarországot sikeres, európai országgá teheti. Fel kell szabadítani ezt a fantasztikus energiát. Helyzetbe kell hozni őket. Tenni kell értük, hogy tehessenek önmagukért, tehessenek a köztársaságért. Hogy velük, a névtelen milliókkal együtt lendületbe hozzuk Magyarországot. Hogy többen legyünk, és jobban éljünk. Hogy többen éljünk jobban. Hogy otthonosan éljünk az országban mind a tízmillióan, és otthonosan Európában mind a tizenötmillióan. A köztársaságért, Magyarországért.

Hírközpont Hírek

Gyurcsány Ferenc a miniszterelnökLétrehozva: 2004. október 6.

Az Országgyűlés szerda este tízórás vita után elfogadta a kormányprogramot, és megválasztotta Gyurcsány Ferencet, az ország új miniszterelnökét. A szavazás után Gyurcsány Ferenc ünnepélyes keretek között letette a miniszterelnöki esküt.Kormányprogram (.pdf) Miniszterelnöki expozé (.html) A kormányváltás kronológiájaAz Országgyűlés 197 igen, 12 nem ellenében tartózkodás nélkül Gyurcsány Ferencet , a koalíciós pártok jelöltjét választotta meg miniszterelnöknek. A kormányfő személyére Mádl Ferenc köztársasági elnök hétfőn átiratban tett javaslatot Szili Katalinnál, az Országgyűlés elnökénél. Gyurcsány Ferenc hétfőn elfogadta a jelölést, és átnyújtotta kormányának programját.A kormányprogram egész napos vitáján a koalíciós pártok támogatásukról biztosították a miniszterelnök-jelöltet és az új kormány programját, míg az ellenzéki vezérszónokok bírálták a kormányprogramot és a Medgyessy-kormány tevékenységét.Az új kormány programja az igazságos közteherviselés programja, amelynek alapértéke az igazságosság - mondta a kijelölt miniszterelnök az expozéjában . A miniszterelnöki expozét követően a négy parlamenti frakció vezérszónokai húsz-húsz percben fejtették ki a véleményüket a kormányprogramról.A kormányprogram választ ad az embereket érdeklő kérdésekre

A vita lezárta után Gyurcsány Ferenc 15 perces időkeretben válaszolt a felmerült kérdésekre. A miniszterelnök-jelölt megköszönte a hozzászólásokat, és úgy fogalmazott, az elmúlt tíz óra megerősítette abban a hitében, hogy a szabad és igazságos Magyarország programját végrehajtják.A kormányprogram Gyurcsány Ferenc szerint választ ad azokra az alapvető kérdésekre, amely az embereket leginkább érinti. Magyarország a kormányprogram szerint ma szabad, de igazságtalan. Sokan érzik úgy, hogy többre lennének képesek, de nem jutnak előre. - A dolgom változtatni azon, hogy ma még sokan a születésük óta kényszerpályán élnek - fogalmazott a miniszterelnök.- Számomra legfontosabb eszmény az igazságosság - fogalmazott a miniszterelnök-jelölt, aki szerint az igazságos köztársaság feladata, hogy több lehetőséget adjon a nélkülözőknek és több felelősséget. Az igazságos köztársaság megteremtéséhez szükség van az esélyteremtő államra és a cselekvő kormányra. Olyan kormányra, amely nem mindenkinek, de azoknak segít, akiknek erre valóban szükségük van. Kezdeményező és együttműködő, aktív szerepet vállal az idősek, nők, a gyerekek, a munkavállalók és a hátrányos helyzetben lévő csoportok érdekében, de nem telepszik rá a mindennapokra, és nem hoz döntéseket az emberek helyett.Gyurcsány Ferenc szólt arról, hogy nem lehet hierarchikus viszony a társadalompolitika és a gazdaságpolitika között. A kormányprogram teljesítéséhez pedig a magyar gazdaság fejlődése teremti meg a lehetőséget. A gazdaság fejlődéséhez munkahelyek teremtésére és több munkára van szükség. Gyurcsány Ferenc szerint a kormány kész munkahelyet teremteni, és a meglévőket megtartani.Gyurcsány Ferenc letette a miniszterelnöki eskütA beszéd után a képviselők egyszerre szavaztak a kormányprogramról és a miniszterelnök személyéről. A szavazás után az Országgyűlés elnöke megadta az engedélyt a történelmi zászlók behozatalára, és Gyurcsány Ferenc letette a miniszterelnöki esküt.Magyarország új miniszterelnökének az eskütételt követően Medgyessy Péter leköszönő miniszterelnök, Mádl Ferenc köztársasági elnök, a parlamenti frakciók vezetői, valamint Orbán Viktor volt miniszterelnök gratulált.A kormányváltás kronológiája

Gyurcsány: Magyarnak lenni nehéz--|2004. 11. 17., 14:53|Utolsó módosítás: 2004. 11. 17., 17:06|CÍMKÉK:Gyurcsány Ferenc, állampolgárság, belpolitika, útlevél, Fidesz, OrszággyűlésEz a cikk 6 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kettős állampolgárságról, a kormány nemzetpolitikájáról vitatkozott szerdán az Országgyűlés. A kormány képviselői és a szocialista vezérszónokok a határátlépés megkönnyítése és a szülőföld-program mellett érveltek. A Fidesz vezérszónoka ezzel szemben közölte: állampolgárság nélkül nem lehetséges útlevelet adni.

"Magyarnak lenni jó. Magyarnak lenni embert próbáló" - kezdte expozéját Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az MSZP által kezdeményezett, "Új magyar nemzetpolitika belföldön és külföldön" című vitanapján. Hozzátette: magyarnak lenni "különösen nehéz azóta, több mint nyolcvan éve, mióta a nemzet, a haza, az ország, a magyarság fogalmai sok-sok más nyelvtől eltérően, a mi nyelvünkben, a mi lelkünkben, a mi gondolatainkban nem ugyanazt jelentik" - fogalmazott a kormányfő. A miniszterelnök elmondta: arról szól a magyar kormány nemzetpolitikája, hogy lebontsa azokat a szociális, jövedelmi határokat, ami magyart magyartól elválasztja határon belül és kívül. Megjegyezte: szakadék tátong az emberek között anyagi és tudásbeli szempontból egyaránt. "Haladjunk gyorsabban, de maradjunk együtt" - fogalmazta meg Gyurcsány a kormány célját. 

Mint mondta, az EU-csatlakozás óta olyan közösségi szabályok vonatkoznak Magyarországra, amelyek megnehezítik a határon túli magyarokkal a kapcsolattartást. "Abban egyetértés van, hogy biztosítani kell a határon túli magyarok szabad mozgását. Innét kezdődnek a viták" - jegyezte meg a kormányfő, hozzátéve: van, aki állampolgársággal kötné össze az útlevelet, ami a munkahelyhez, nyugdíjhoz, egészségügyi ellátáshoz való hozzájutást is lehetővé tenné. Utalt a Fidesz javaslatára, miszerint csak az kapjon egészségügyi ellátást és nyugdíjat, aki adót fizet Magyarországon. Emlékeztetett arra, hogy Magyarországon több mint négymillió ember nem fizet adót, de jár neki az egészségügyi ellátás és a nyugdíj. Tőlük ezt elvenni túl magas ár lenne - állította a miniszterelnök expozéjában. Gyurcsány közölte: olyan megoldást kell találni, amely révén bizotsítható a szabad határátlépés a határon túli magyaroknak. Emellett vitát kell arról folytatni, hogy a különbségek csökkentéséről mit tudnak mondani a határon túli magyaroknak. "A szülőföldön jobb életet lehessen élni, és a jobb élet reményében senkinek ne jusson eszébe elhagyni szülőföldjét" - mondta, óva intve attól, hogy a nemzetpolitika haragot gerjesszen. "Közös, erős nemzetet akarunk, amibe beleférünk mindnyájan, amiben jó magyarnak lenni, és egyre kevésbé embert próbáló magyarnak lenni" - zárta felszólalását a kormányfő. Az expozét követően a Fidesz és a Lakitelki munkacsoport egy-egy képviselője, Dobó László és Csampa Zsolt átadta a kormányfőnek azt a transzparens formátumú, számos aláírással ellátott nyílt levelet, amelyet Lezsák Sándor, az MDF-ből kizárt független képviselő intézett Gyurcsányhoz, hogy változtassa meg elutasító álláspontját a kettős állampolgárság ügyében. Az aláírásgyűjtő akciót a múlt héten indította Lezsák Sándor és Rétvári Bence, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke a Szent István-bazilika előtt. A transzparens átadása után Dobó László újságíróknak elmondta, hogy az ívet eddig is sokan írták alá Budapesten, és a következő napokban tovább gyűjtik a támogató aláírásokat az ország nagyvárosaiban. Csampa Zsolt arra kérte Medgyessy Pétert, hogy a volt kormányfő is változtassa meg véleményét a kettős állampolgárság kérdésében. Medgyessy azt mondta: nem megy el a népszavazásra.

A szülőföldön való boldogulás támogatásáról és a kettős állampolgárság veszélyeiről beszéltek a kormány képviselői a vitanapon. Csizmár Gábor munkaügyi miniszter azt mondta: "A magyar kormány olyan mechanizmusokat kíván működtetni, aminek eredményeként határon belül is, határon kívül is mindenki a szülőföldjén találja meg a gyarapodás, a családalapítás, a munkahely lehetőségét". Közölte: a kettős állampolgárság megadása tízszázalékos mozgást eredményezne a magyar munkaerőpiacon, amit az jelenlegi állapotában nem lenne képes kezelni. A magyarigazolvánnyal rendelkezők 800 ezres nagyságrendjéből kiindulva akár a 400 ezer főt is elérheti az új munkavállalók száma, ami a 280 milliárd forintos munkaerőpiaci alapot mintegy 200 milliárd forinttal terhelné meg - mondta. Minden százezer új álláskereső évi mintegy 50 milliárd forint többletterhet jelenthet a munkanélküli-ellátásokat és támogatásokat fedező kasszának, és súlyos feszültségek alakulhatnak ki a munkapiacon - tette hozzá. A kormány ehelyett a szülőföldön maradást szolgáló támogatási alap létrehozását és egy 21 milliárd forintos gazdaságfejlesztési és munkahelyteremtési programot ajánl és indít el - mondta. Rácz Jenő egészségügyi miniszter közölte: nincs értelme olyan állampolgárságról beszélni, amelynek elfogadása a társadalombiztosítási törvények súlyos módosítását igényelné. "Nem lehet

úgy a meglévő, amúgy is komoly egészségügyi gondokkal küszködő népesség felett újabb több tízezer beteget jó színvonalú ellátásban részesíteni, ha nem veszünk tudomást a kiadások dinamikus növekedéséről" - mondta. A szülőföldön maradáshoz, illetve a határokon túl élő magyarok egészségügyi ellátásának javításához való hozzájárulás járható útja a határon túli magyarok közvetlen ellátását segítő közalapítványok működésének bővítése, az uniós források közös megpályázása és felhasználása, a tapasztalatok átadása és az, hogy a határokon túl élő orvosok nálunk gyarapítsák szakmai ismereteiket, ám munkájukat otthon végezzék - közölte. Göncz Kinga esélyegyenlőségi miniszter szerint mivel nincs kétféle állampolgárság, ha valaki magyar állampolgár, közvetlen hozzáférése lesz minden olyan szociális ellátáshoz és szolgáltatáshoz, ami lakóhelyhez, és nem járulékfizetéshez kötött. Az ellátotti körbe szintén bekerülnek az állampolgárok hozzátartozói és eltartottai, akik között lehetnek olyanok, akik nem magyar állampolgárok: ez az uniós törvényi előírásokkal is ütközik - mondta. Ilyen ellátás például a családi pótlék, a gyermekellátások, a gyes és gyed után fizetendő nyugdíjbiztosítási járulék, a fogyatékossági támogatás, a házastársi pótlék, a közgyógyellátás, a rokkantsági járadék - közölte. A szolgáltatások közül a bentlakásos és átmeneti intézményi elhelyezést említette meg. Mint mondta, a kettős állampolgárság kettős ellátásokat is jelent, hiszen a környező országokban nincs az átfedésekre vonatkozó tilalom. Ehelyett a kormány szakember-továbbképzést, tapasztalatátadását, a határon túli ifjúsági szervezetek támogatásának folytatását, határ menti kistérségek esetében határokon átnyúló, felzárkózást segítő programokat és közös uniós pályázást ajánl - mondta.Az MSZP a nemzetpolgárság intézményének bevezetésével, a magyar állampolgároknak járó útlevél biztosításával, a szülőföldön boldogulást elősegítő program létrehozásával lát megoldást a határon túli magyarok kérdésére, a Fidesz szónoka ugyanakkor a  népszavazásról való figyelemelterelésnek, az emberek megtévesztésének nevezte a felvázolt koncepciót. "A nemzetpolgárság intézményével biztosítsuk a magyar állampolgároknak járó útlevelet a határon túli magyarok számára is, ha kell, alkotmánymódosítással" - jelentette ki Hiller István, az MSZP elnöke. Hozzátette: a nemzetpolgársággal biztosított útlevél bevezetése nem csorbít semmilyen állampolgári jogot, és világosan kifejezi a határon belüli és túli magyarok egy nemzethez tartozását.Hiller közölte: az MSZP minden olyan törekvést elutasít, amely ellentéteket szít a nemzet kérdéseinek ügyében magyarok és magyarok között. A kettős állampolgárságról szóló népszavazás kapcsán megjegyezte: rossz és kényszerpálya a feltett kérdés, előnyt nem hoz, ezért a szocialisták a nem választ tartják a helyesnek.

A Fidesz vezérszónoka, Kövér László közölte: két év alatt 6,2 milliárd forintot vett el a kormány a határon túli magyaroktól, amiből most egyet visszaadna. Ami a programban jó, az nem új, ami pedig új, az nem jó - fogalmazott Kövér, példaként említette, hogy útlevelet állampolgárság nélkül nem lehet adni. " Álságos a koncepció" - fogalmazott az ellenzéki politikus.

Kövér szerint a kormány megint riogat a 800 ezer áttelepülővel és az 537,4 milliárdos költségvetési többletteherrel, miközben ez elképzelhetetlen. Szólt arról, hogy 1990 óta 4800 erdélyi magyar orvos települt át Magyarországra, akik 96 milliárd forinttal tették gazdagabbá az anyaországot. "Magyarország népessége 2050-re 7,5 millióra fogy. Ki fog itt dolgozni, az afrikaiak, a pakisztániak, az arabok, a törökök, vagy a kínaiak? Ők nem jelentenek többletterhet Magyarország számára?" - tette fel a kérdést.

Kövér László egy általa az MSZP-nek tulajdonított szórólapból idézve azt mondta, beérett Gyurcsány mérgezett gyümölcse, hiszen a szocialisták "arra szólítanak fel, hogy az emberek ne fizessenek havonta 20 ezer forintot a határon túli magyarokért". "A népszavazáson az igennek nincs valódi kockázata, hiszen a megkívánt kétharmados többség miatt a pártok megegyezése nélkül nem lehet a jelenlegi törvényen változtatni" - közölte Kövér László, aki szerint a kormány és az MSZP óriási hibát követ el, ha eleve elutasítja a megegyezés esélyét, számtalan neves személyiség, köztük a köztársasági elnök kérését.

Eörsi Mátyás, az SZDSZ vezérszónoka szerint a nemzetpolitika fogalma nemcsak a határon túlra, hanem belföldi kérdésekre is vonatkozik: ilyen a növekvő lehangoltság, kiszámíthatatlanság, agresszió, "ami eluralkodik az országban". Ez a hangulat részben "ebből a Házból indul el", ahol vannak olyanok, akik sokakat ki akarnak rekeszteni a nemzetből - mondta a kormánypárti honatya. Hozzátette, erre a problémára az jelenthet megoldást, ha a pártok tiszteletben tartják egymás véleményét. A társadalmi gondok enyhítésére a gazdaság versenyképességének erősítését, a sikeres államok, Írország és Finnország példájának követését ajánlotta. Kitért arra is, hogy Magyarország NATO- és EU-tagsága révén kis országból közepes lett, a világ meghatározó centrumaira tud hatni. Mint mondta, e nélkül nem kerülhetett volna be az unió alkotmányába a kisebbségi jogok védelme. Csapody Miklós, az MDF vezérszónoka arról beszélt, hogy az Antall József miniszterelnöksége alatt megfogalmazottakhoz képest nincs szükség új nemzetpolitikára. Kiemelte a honosítás megkönnyítését a határokon túli magyarok számára, amelynek elfogadásával szerinte a decemberi népszavazásig "egy gombnyomással" rendezhető a kérdés a parlamentben.A képviselő üdvözölte a személyi jövedelemadó "harmadik egy százalékának" felajánlási lehetőségét a határokon túli magyaroknak, valamint a kulturális alapítványok finanszírozását. Szorgalmazta a határon túli magyarság ügyében a "parlamenti dimenzió" megteremtését, vagyis a határon túli ügyek bizottságának felállítását.

[origo]/MTI

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

ERŐS KÖZTÁRSASÁG, SIKERES MAGYARORSZÁG -AZ MSZP VÁLASZTÁSI PROGRAMJA 2006 

Biztonság, igazságosság, bátorságA Magyar Szocialista Párt választási programja

 

Szabad és igazságos Magyarországot akarunk. Választási győzelmünk után, 2002-től, az volt a célunk, hogy a szabad Magyarország végre olyan hely lehessen, ahol versenyképesség és igazságosság nem áll ellentétben egymással. Az eredmény büszkén vállalható.

A szociáldemokraták és szabaddemokraták koalíciója többet tett azért, hogy Magyarországon igazságosabb legyen az élet, mint elődje. Tudjuk azonban, hogy még többet kell tennünk: most nem szabad se megállni, se lassítani. A változásokat nem elkezdeni, hanem folytatni kell.

A mindennapjainkban még ma is egyszerre van jelen a tegnap és a holnap Magyarországa: siker és csalódás, felemelkedés és leszakadás, lendület és lemaradás. Az elmúlt évek esélyteremtő lépéseinek köszönhetően az ország polgárai közül egyre többeknek lett személyes élménye, hogy csökkennek a terhek és gyarapodnak a lehetőségek Magyarországon.

Mégis százezrek érzik úgy, hogy a holnap még mindig másnak hoz javulást, és a közös sikernek ők csak a kovácsai, de nem haszonélvezői. Mi, baloldali magyarok ebbe nem nyugszunk bele. Számunkra egyaránt fontos a közösség összetartása, a köztársaság ereje és az egyén szabadsága. Nekünk az a valódi siker, ami közös. Márpedig a gazdaság növekedésével, az infláció leszorításával, illetve a jövőbeni fejlesztések megalapozásával Magyarország valódi sikert ért el.

Ebben az új helyzetben a mi dolgunk az, hogy ezt a sikert tíz millió ember közös élményévé tegyük. Olyan közös sikerré, amely tizenöt millió ember lehetőségeit, jövőbe vetett hitét és biztonságtudatát erősíti. Ezért a következő időszakban legfontosabb feladatunk, hogy az ország sikereit és eredményeit azok számára is megélhetővé tegyük, akik a saját bőrükön eddig nem érezték. A baloldal számára ugyanis a gazdaság növekedése nem cél, hanem eszköz. Eszköz, hogy egyre többen éljenek egyre jobban Magyarországon.

A mögöttünk hagyott időszakban sokat tettünk egy igazságosabb élet és egy összetartóbb társadalom érdekében. Soha nem látott mértékben emeltük az orvosok, a nővérek és a pedagógusok bérét. Százezer magyar vállalkozó életét tettük könnyebbé az eva bevezetésével. A 13. havi nyugdíj megalkotásával és a nyugdíjkorrekciós program elindításával újabb részletet törlesztettünk az idősekkel szembeni, régi adósságból. Emeltük és adómentessé tettük a minimálbért, csökkentettük az áfát, a mindennapok adóját. A Fészekrakó program, a lakbér-támogatási rendszer és a használt lakások vásárlásához felhasználható szociálpolitikai támogatás bevezetésével, valamint a szociálpolitikai támogatás összegének megemelésével hozzájárultunk ahhoz, hogy egyre többen teremthessenek otthont maguknak. A kétszeresére emelt, mindenkinek járó családi pótlék, illetve a babakötvény bevezetésével pedig növeltük a gyermekvállalás és a gyermeknevelés biztonságát.

A továbbiakban sem engedjük, hogy Magyarország egyirányú országgá váljon, ahol az örökölt helyzetek fogják vissza az egyént attól, hogy többre vigye. Olyan országgá akarjuk tenni hazánkat, ahol mindenki joggal bízhat abban, hogy munkával, szorgalommal és tehetséggel előbbre lehet jutni, bízhat abban, hogy a Magyar Köztársaság egyetlen polgárának a sorsa sem dől el születése pillanatában.

Erős köztársaságot akarunk, olyan politikai közösséget, amely az állampolgárok aktív részvételére épít, amelyben ellenőrzött a hatalom gyakorlása, és amelyben meghatározó a nyilvánosság. Ebben a köztársaságban az államnak fontos szerepe, hogy Magyarországon igazságosabb legyen az élet, összetartóbb a társadalom. Míg szabadelvű honfitársaink a kicsi, konzervatív honfitársaink pedig a nagy államban hisznek, mi erős államot akarunk. Erőset, amely szolgáltat. Olyat, amely segíti polgárait a felemelkedésben, és védőhálót biztosít a lecsúszással szemben: esélyteremtő és esélytelenséget megszüntető államot. Ez az állam szervez és tervez, fejleszt és szolgáltat. Az elmúlt kormányzati ciklusban ennek szellemében dolgoztunk és cselekedtünk.

Növeltük sokak biztonságát, olyanokét, akikét a korábbi kormány politikája elfeledett – a nyugdíjasokét, a minimálbérből élő munkavállalókét, a közszférában dolgozókét, a nehéz helyzetben lévő, gyermekes családokét.

Országfejlesztő programjaink központi eszméje is az volt, hogy az elszigetelt, hátrányba került térségek, országrészek szociális biztonsága növekedjék. Ezért volt olyan fontos számunkra, hogy végre Miskolcra és Szegedre is autópálya vezessen, hogy ezek a vidékek is bekapcsolódjanak a Kárpát-medence és Európa vérkeringésébe. Tudjuk, hogy ez felemelkedésük alapja, mert a jó minőségű, gyors utak nélkül a munkahelyeket teremtő vállalkozások soha nem telepednének le.

Az elmúlt négy év a nyitás időszaka volt Magyarország számára. A társadalom kinyílt, a sokféle kisebbség, Európa társadalmai felé és nyitott az ország a szomszédok felé. A nyitott, a világot ismerő, lehetőségeit kihasználó, a félelmeit leküzdő és a más kultúrákkal való érintkezést többletnek, erőforrásnak tekintő Magyarországé a jövő. Ezért utasítottuk el határozottan az Európa-szkepticizmus képmutató politikáját. Ezért alkottuk meg a Nemzeti felelősség programját is. Így a határon túli és az anyaországi magyarok között az Unió nem új vasfüggönyt jelent, hanem hidat a többség felé is.

Az esélyteremtő, cselekvő politikának köszönhetően Magyarország ma jobb helyzetben van, mint négy éve volt. Akkor a gazdasági növekedés csökkenő üteme és a növekvő társadalmi különbségek határozták meg az ország hétköznapjait. Ma folyamatosan és újra egészséges módon erősödik a

nemzetgazdaság, miközben lépésről lépésre enyhülnek a társadalmi igazságtalanságok. Magyarországon ma több a lehetőség lent és több a felelősség fent, mint négy éve volt.

A helyes irányba tett lépések azonban még nem jelentik azt, hogy az ország már célba ért volna. Az elért eredmények csak akkor válhatnak tartóssá, és csak akkor gyarapodhatnak tovább, ha folytatódik az a politika, amely a biztonság, az igazságosság és a bátorság alapértékeire épül. 2006 Magyarországának ismét szociáldemokrata politikára van szüksége: erős esélyteremtő államra, bátor fejlesztéspolitikára, felelős gazdaságpolitikára.

Tudjuk, mi a következő lépés. A szociális kiigazítások után a jövő beruházásainak kell következniük. Történelmi méretű fejlesztésekre van szükség az élet minden területén ahhoz, hogy Magyarországot olyan országgá tegyük, ahol egyre könnyebb felemelkedni. Emberöltők után most először adott minden feltétel, hogy teljessé tegyük visszailleszkedésünket az európai népek közösségébe.

Most terveinknek megvan a fedezete. Az Európai Unió következő költségvetési ciklusára a baloldali kormány olyan forrásokat tudott kiharcolni, amelyekkel a következő években felvirágoztathatjuk Magyarországot.

Ezért a jövedelem-, pénz- és költségvetési politikát úgy kell alakítanunk, hogy az megfeleljen az új lendületet adó fejlesztések, illetve az államreform kettős követelményének. Mert ez teremt több kiszámíthatóságot a gazdaságban és a politikában, nagyobb összetartást a társadalom egyes csoportjai – szegények és tehetősek, idősek és fiatalok, vidékiek és városiak – között.

E régi céljaink rövid időn belüli megvalósításához arra van szükség, hogy az előttünk álló évtized minden éve, minden hónapja, minden hete és minden napja a fejlesztésekről szóljon. Megismételhetetlen a pillanat: most olyan források állnak Magyarország rendelkezésére, amelyek csak a kiegyezés utáni boldog békeidők fejlesztési forrásaihoz mérhetők. Ahogy akkor, úgy most is új Magyarország épülhet fel, és új békeidők köszönthetnek a nemzetre: prosperitás és gyarapodás.

A tét tehát nagy. Ezért a politika felelőssége is nagyobb most, mint eddig bármikor. Most végképp nem engedhetjük meg magunknak a széthúzó, öncélú és kockázatos politika fényűzését. Most csak olyan politikai erőre szabad bíznunk az ország és a nemzet jövőjét, amely felelős és kiszámítható politikát, hozzáértést és a nemzeti érdek érvényesítéséhez szükséges bátorságot kínál Magyarország polgárainak.

A választás nem ígéretverseny, hanem felelősségverseny. Számunkra ezért nem elfogadható egyetlen olyan ígéret sem, amely veszélybe sodorja eddig elért eredményeinket, kockára teszi a szociális biztonságot, és szembe fordítja egymással különböző társadalmi csoportok érdekeit: a vállalkozókét a nyugdíjasokkal, a járulékfizetőkét a betegekkel, a fővárosiakét a vidékiekkel. Olyan politikát akarunk, amelynek nem attól lesz nyertese valaki, hogy a másik veszít rajta.

Olyan programot ajánlunk honfitársainknak, amelynek végrehajtásával hazánk egy évtizeden belül modern és gyarapodó országgá válhat. Olyan köztársasággá, ahol a polgárok félelmek nélkül, esélyeik és biztonságuk tudatában élhetik mindennapjaikat, tervezhetik a jövőjüket, vállalhatnak gyermeket.

Mert ez a célunk: Magyarországon legyen több munkahely, váljon nyugodtabbá az élet, és szülessen egyre több gyermek. Hogy gyarapodjon az ország, és gyarapodjanak az emberek.Programunk, a folyamatos fejlesztések politikája erőssé teszi a magyar gazdaságot és összetartóbbá a társadalmat. De hatással lesz a demokratikus köztársaságra is, mert rákényszeríti az ország politikai erőit, hogy közös nevezőre jussanak a nemzeti célok ügyében. Az ország és az élet minden területén meginduló fejlesztéseknek köszönhetően csak egy újfajta politika érvényesítheti sikerrel a nemzeti érdeket. Olyan politika, amely a megosztás helyett az összefogás lehetőségét keresi, a radikalizmus helyett a békés, nyugodt hétköznapokat képviseli, és a felelőtlen irányváltások helyett a kiszámítható, felelős tervezésre helyezi a hangsúlyt.

Számunkra a sokszínűség, a nyitottság, a tolerancia a legfontosabb nemzeti hagyomány. Alapítása óta ez teszi erőssé és gazdaggá hazánkat, Magyarországot. Hitvallásunk, világlátásunk tiszta és határozott, de készek vagyunk a kompromisszumok, a közös nevező keresésére minden alkotmányosan működő erővel, politikai és civil szervezettel.

Mi, baloldaliak, a jövőben is olyan politikát fogunk megvalósítani, amely fejlődést hoz a gazdaságban, fejlődést a társadalom életében, és fejlődést az ország politikai kultúrájában is.

Nemet mondunk a megosztás minden formájára. Nem engedjük, hogy bárki is választani kényszerítsen minket haza és haladás között, hiszen egyszerre vagyunk hazafiak és európaiak, humanisták és demokraták. A politikai verseny szerintünk nem testvérháború, hanem jövőképek szabályozott és tisztességes versengése, amelynek a célja, hogy az győzzön, akivel a polgárok többsége nyer.

Minket a közös célok tesznek egységes, erős párttá és nem a közös ellenségkép. A mi programunk igenekből és nem tagadásokból épül fel. Igen a nyugodt, civilizált hétköznapokra, igen az erős gazdaságra, igen a szolidaritásra, igen az esélyteremtésre, igen az igazságosabb elosztásra. Igen az erős köztársaságra, és igen a sikeres Magyarországra.Tisztességes versengést várunk és tisztességes vetélkedést javaslunk minden Magyarország javát akaró, felelős politikai erőnek. Versenyt, de ugyanakkor együttműködést is határon belül és határon túl, ha a nemzeti érdek úgy kívánja.

Ebben hittünk eddig és e szerint dolgozunk a jövőben is. Készen állunk a folytatásra.

Kevesebb teher, több lehetőség, nagyobb biztonság. Ez a Magyar Szocialista Párt ajánlata a nemzetnek.

1. Bátorság, biztonság, igazságosság. Biztonságos és igazságos Magyarországot akarunk. Ennek megteremtéséhez bátorságra van szükség. Nemcsak a szó, hanem a cselekvés bátorságára is. Bátorságra, hogy a hangos kevesek érdekérvényesítése ne hallgattathassa el a halk többség szavát. Bátorságra, amely az átfogó változtatásoktól sem riad vissza azért, hogy többeknek teremtsen nagyobb biztonságot. Választási programunkban összegezzük legfontosabb törekvéseinket. Bizonyítjuk, hogy biztonság csak a kiszámítható változtatásokból lesz, és nem a szociális biztonságot is veszélyeztető radikális és felelőtlen ígérgetésekből. Többségre törekszünk a magyar Országgyűlésben, hogy befejezzük és visszafordíthatatlanná tegyük azt a jóléti-szociális, demokratikus és modernizációs fordulatot, amelyre a választók 2002-ben felhatalmazást adtak. Tudatában vagyunk annak, hogy a fordulat befejezése az igazságtalanságokat enyhítő és ugyanakkor nagy költségvetési terheket jelentő szociális kiigazítás után, a kialakult jóléti-ellátási szerkezet átalakítását igényli. A 100 lépés programjában bemutattuk, mit tervezünk, és hogyan cselekszünk. A 100 lépés programja a hétköznapok politikája. A meghozott intézkedéseket vállaljuk, folytatjuk és tovább gazdagítjuk. Képviselőjelöltjeink felkészültek, készek és képesek, hogy megválasztásuk esetén, választóik bizalmából, és velük együttműködve megvalósítsák programunkat.

2. Szolidaritás és versenyképesség. A magyar emberek mindennapjait a globalizáció és a hazai rendszerváltozás kihívásai, kockázatai és ugyanakkor lehetőségei határozzák meg. Nagyobb tudással, gyorsabb alkalmazkodással, javuló munkakultúrával, rugalmas állami szabályozással, egyszóval a versenyképesség növelésével készülünk arra, hogy a globalizáció erejét a magunk javára fordítsuk. A politikai és gazdasági rendszerváltozás, illetve a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz csatlakozása után itt az ideje és végre a lehetősége is annak, hogy a magyar emberek is csatlakozzanak a hétköznapi Európához: az európai jóléthez. Hogy hazánk az életminőség tekintetében is nyugati országgá váljon. Magyarország ma szabad. A rendszerváltozás megnyitotta az utat a politikai rendszer demokratikus átalakítása, a többpártrendszer, a demokratikus hatalmi intézmények létrehozása, a politikai szabadságjogok korlátozás nélküli érvényesítése előtt. A gazdaság szerkezete gyökeresen átalakult, fokozatosan és egyre sikeresebben alkalmazkodik a nemzetközi piaci versenyhez. Magyarország ma szabad, de még mindig igazságtalan. Az elmúlt tizenöt évben szakadékká mélyültek a társadalmi különbségek, százezrek kerültek szegénységi csapdába. A társadalmi felzárkózás megvalósíthatatlan a közigazgatási, a szociális ellátó, az egészségügyi és az oktatási rendszerek szerkezetének érdemi átalakítása nélkül. Nem békülünk meg azzal az örökséggel, hogy aki szegénynek született, az is marad. Mi a „több felelősség fent, több lehetőség lent” elve alapján alakítjuk át az állam elosztási rendszerét.

Az elmúlt négy esztendő eredményeire építve, és az új kihívásokkal szembesülve, a társadalmi felzárkózás, a jóléti csatlakozás, az erős Magyarország – ez az MSZP ajánlata a nemzetnek. 

Verseny és összetartó társadalom

 3. Magyarország útja a szociális piacgazdaság. Nincs visszaút az államszocializmusba, és

nincs út előre sem, egy a felelőtlen ígérgetéssel létrehozni kívánt fából vaskarika rendszerbe. Ennek megfelelően kell felgyorsítanunk az ország felzárkózását, ennek megfelelően kell kialakítanunk hazánk új regionális szerepét, és ennek megfelelően kell képviselni nemzeti érdekeinket az Európai Unióban. Ehhez nagyobb teljesítményre van szükség, és arra, hogy jobban álljuk a versenyt. Ezért megteremtjük a verseny eredményes megvívásának esélyét. Tesszük ezt azért, hogy minél többen, minél többet alkothassunk, hogy mindaz, amit egyénileg és közösen létrehozunk, mindannyiunkat erősítse és mindannyiunk számára teremtse meg a gyorsabb haladás feltételeit. Összekapcsoljuk a versenyképességet az esélyteremtéssel. Számunkra a versenyképesség lényege az egyének, a közösségek és az ország esélyeinek növelése. Legyen egyensúlyban a versenyképesség és a szolidaritás. A sikeres Magyarország ugyanis nem atyáskodó államot jelent, hanem olyat, amelyik felnőttként kezeli a polgárait. Szabad teret enged a tehetségesnek és a sikeresnek, és nem szívja el a levegőt azok elől, akik munkát adnak másoknak. Segíti és támogatja azokat, akik állami dobbantó nélkül nem tudnának előrébb jutni az életben. Ezért igazságos, méltányos és hatékony, elsősorban rászorultsági alapokra épülő állami jóléti ellátásokat teremtünk.

4. Új békeidők – nyugodt építkezés. Az erős Magyarországhoz nem vezet az út az adófizetők kontójára vállalt, féktelen ígérgetésen keresztül. Ez nem erősíti a köztársaságot, hanem gyengíti. Nem lépünk erre az útra. A köztársaság tartalékai ma nem az állam költségvetésében vannak, mert az állami bevételek radikális csökkentése veszélyezteti a szociális biztonságot. Tavaly év végén sikeresen küzdöttünk meg a Magyarországnak járó uniós forrásokért. Magyarország az egy főre eső támogatások tekintetében a huszonöt tagállam közül a második helyet harcolta ki magának. Az új források felhasználásával soha nem látott ütemben növeljük a beruházásokat. Ezek a beruházások, fejlesztések és építkezések teremtenek úgy munkahelyeket, hogy kockáztatás helyett tovább erősíthető a szociális biztonság, a nyugellátás és az egészségügyi ellátás biztonsága. A következő években elinduló fejlesztések 200 ezer többlet munkahelyet hoznak létre Magyarországon, olyan ágazatokban, amelyek képesek visszavezetni a munkába a mai álláskeresők jelentős részét. A széles körű együttműködéssel kidolgozott nemzeti fejlesztési terv keretében elsősorban közút- és vasútfejlesztésre, az egészséges élhető környezet javítására, a piacképes tudás fejlesztésére, valamint a család- és otthonteremtés biztonságának növelésére fordítjuk az Unió által nyújtott, ugrásszerűen bővülő forrásokat. A fejlesztési időszak végére az autópályák majd mindegyike eléri az országhatárokat. Gyorsforgalmi utak kötik össze a nagyvárosokat. Megépül a fővárost tehermentesítő gyorsforgalmi körgyűrű. Megépülnek a nehezen megközelíthető kistelepülésekre vezető utak. Átfogó program keretében korszerűsítjük a közutakat. A fejlesztések révén a környezetbarát vasúti közlekedés visszanyeri korábbi jelentőségét, és biztosítja az ország tranzit szerepének megerősítését. Nagyvárosaink gyors, kényelmes vasúttal lesznek elérhetőek. Új hidakat építünk a Dunán és a Tiszán. Normatív támogatást kapnak a helyi közlekedést szervező vállalatok. A közlekedési vállalatok egységes elveken nyugvó tarifarendszer alapján összehangolt és összekapcsolható szolgáltatást nyújtanak. A főváros mellett a Balaton, a Duna és a Tisza természeti kincseit kiemelt turisztikai övezetként hasznosítjuk. Fejlesztjük a konferenciaturizmust és gyógyászati lehetőségeink vendégforgalmi kihasználását.

5. Bevezetjük az eurót. A csatlakozás gazdaságpolitikai programját törvénybe foglaljuk. 2008-ban teljesítjük az európai monetáris unióhoz történő csatlakozáshoz szükséges egyensúlyi követelményeket, és ezzel létrejönnek az euró bevezetésének közgazdasági feltételei. A közös európai pénz ugyanis megéri a bevezetéséért tett erőfeszítéseket. Az euró a stabilitás, a védett gazdaság, az európai jólét, a hétköznapi biztonság jelképe. Minden lehetőségünk meg van arra, hogy a magyar gazdaság növekedése továbbra is dinamikus és fenntartható legyen. Biztosítjuk a fiskális és monetáris politika összhangját. Az Európai Unió átlagához való sikeres felzárkózásunk folyamatában, a növekvő gazdasági teljesítményekkel alapozzuk meg azt az életszínvonal-növekedést, amely a lehető legtöbb embernek a jólét bővülését eredményezi. E folyamat részeként megvalósul az árstabilitás. Ez azt jelenti, hogy éves átlagban legfeljebb 2-3 %-os a fogyasztói árszínvonal növekedése. Az éves költségvetésekben gondoskodunk arról, hogy a gazdasági növekedés által megteremtett többletbevételeket egyes kiemelt területekre, így mindenekelőtt a nyugdíjellátások bővítésére,

az adóterhek csökkentésére, és az államháztartás egyensúlyhiányának mérséklésére fordítjuk.

6. Az országban dolgozhasson, aki akar, és mindenki tisztes jólétben élhessen, aki dolgozik. Olyan programot dolgoztunk ki, amelynek eredményeként évente 40-50 ezer emberrel többnek lesz munkája, különösen az üzleti és a személyi szolgáltatásokban, valamint a feldolgozóipar egyes gyorsan fejlődő területein. Programunk lényege, hogy minél több nőnek és férfinak legyen munkája. A megújuló oktatási és felnőttképzési rendszer segíti az elhelyezkedési lehetőségek bővülését. A sajátos élethelyzetben lévőket rugalmas foglalkoztatási formákkal, szolgáltatásokkal, helybevitt információkkal segítjük. Kiemelten támogatjuk a munkába lépő pályakezdőket, a gyermekgondozás után munkába állókat, az ismételten elhelyezkedni kívánó idősebbeket és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását. EU-programok felhasználásával is előmozdítjuk a hátrányos helyzetűek munkába állását. A meglévő munkahelyek megőrzése érdekében megteremtjük a munkabér-biztosítás rendszerét, amelynek keretében az állam támogatása segíti a munkásemberek érdekérvényesítését. Csökkentjük a heti törvényes munkaidőt, beépítjük a munkaközi szünetet a napi munkaidőbe. További lépéseket teszünk a szürke és fekete foglalkoztatás kifehérítésére, a részmunkaidős és otthoni foglalkoztatás bővítésére, a munkavállalók és a munkahelyek biztonságának növeléséért.

7. A béreket az ország gazdasági teljesítményének javulásával egyező ütemben növeljük. Hosszú távú bérmegállapodást kezdeményezünk a kormány, a munkavállalók és a munkaadók között. Az európai bérfelzárkóztatási program megvalósítása során ezért a reálbérek éves növekedésének lépést kell tartania a GDP éves növekedésével. Teszünk azért, hogy a minimálbér a létminimum emelkedésénél gyorsabban nőjön. A minimálbért képzettségi kategóriák szerint is differenciálttá tesszük.

8. Igazságos közteherviselés. Csökkentjük a vállalkozások, az állampolgárok, a családok adóterheit. Előre kiszámítható módon, az arányosság és az igazságosság elvének érvényesítésével méltányosabb közteherviselést ajánlunk. Átalakítjuk a helyi adózás rendszerét. A szociális biztonság, a nyugdíjak és az egészségügy biztonságos finanszírozása mellett, mérsékeljük a társadalombiztosítási terheket. A jövedelemcentralizáció mértékét legalább 2 százalékponttal csökkentjük.

9. Erős és takarékos államot. Azt valljuk, hogy az állampolgár nem alattvalója az államnak, ugyanakkor az állam felelősséggel tartozik az állampolgáraiért. Elhárítjuk azokat a működési zavarokat, amelyek gyengítik, visszahúzzák az állam teljesítményét. Csökkentjük a háttérszervezetek és a drágán megvalósuló kiszervezések számát. Újrafogalmazzuk a modern állam és önkormányzat közszolgálati feladatait. Átláthatóvá tesszük a közigazgatást. Kisebb, hatékonyabb szervezeteket hozunk létre központi, területi és helyi szinten. Szervezési intézkedésekkel, informatikai eszközökkel állampolgár-baráttá, gyorsabbá, olcsóbbá és politikamentessé tesszük a közigazgatási szervezet működését. Feladat-alapú foglalkoztatással, jobb teljesítményre ösztönző juttatásokkal javítjuk a közszolgálati munkavégzés emberi feltételeit.

10. Versenyképes helyzetbe hozzuk a hazai kis- és középvállalkozásokat, javítjuk működési feltételeiket. Egyszerűsítjük a jogi szabályozást, lényegesen csökkentjük az adminisztrációs terheket. Megszervezzük a magyar vállalkozások bankját, amely az eddigi széttagolt intézményrendszer helyébe lépve nyújt egyablakos szolgáltatást a hazai kis- és közepes vállalkozásoknak. A vállalkozókat segítő bankon keresztül a következő években 650 milliárd forint forrást biztosítunk csak 150–200 ezer hazai vállalkozásnak. Információkkal, képzéssel és támogatásokkal segítjük piacra lépésüket, műszaki fejlesztéseiket. Kedvezményes hitelkonstrukciókkal, tőkelehetőségekkel enyhítjük a tőkehiányt. Külön figyelmet fordítunk a hazai vállalkozói kör versenyképességének növelésére, illetve külföldi tőkebefektetéseik ösztönzésére. Szabályozási megoldásokkal csökkentjük a vállalkozók kiszolgáltatottságát. Az ipari parkok hálózatának és szolgáltatásainak bővítése, a vállalkozói inkubátorok, a regionális innovációs ügynökségek, a logisztikai központok a vállalkozásfejlesztés fontos eszközei.

Garantáljuk a magántulajdon biztonságát. Az állami tulajdonban maradó vagyontárgyak körét törvényben határozzuk meg.

Továbbra is ösztönözzük a működő tőke beáramlását, kiemelten is a multinacionális cégek regionális központjainak, szolgáltató szervezeteinek, K + F intézményeinek Magyarországra telepítését. Ösztönözzük a megújuló energiahordozók kutatását és termelését.

11. Magyarország innovációs kapacitását a tudásalapú társadalom növekvő igényeit szem előtt tartva fejlesztjük. Elsőbbséget adunk a magas technológiai igényességű, tudás-intenzív ágazati céloknak, így a biotechnológiának, az infokommunikációnak, az üzleti és logisztikai szolgáltatásoknak, a járműiparnak, a turizmusnak és a környezetiparnak. Arra törekszünk, hogy a K + F ráfordítások részesedése a nemzeti össztermékből közelítsen az európai uniós tagországok átlagához. A közgazdasági környezet átalakításával keresleti piacot hozunk létre a kutatás-fejlesztés számára. Az innováció kezdeti szakaszában különös figyelmet fordítunk a kockázatok mérséklésére, a kis- és közepes vállalkozások rugalmas alkalmazkodásának előmozdítására, és a magas hozzáadott értéket képviselő termékek és technológiák térnyerésére. Fontosnak tartjuk, hogy a műszakilag elmaradott K + F eszközállomány megújuljon, és hogy kedvezmények biztosítása révén növekedjenek a vállalkozások K + F ráfordításai. Az alap- és alkalmazott kutatást végző intézmények, a kutatóintézetek működését mind a törvény erejével, mind a pénzügyi feltételek kiszámíthatóságával garantáljuk. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy tovább erősödjék a partneri viszony a Magyar Tudományos Akadémiával. Minden jelentős társadalmi és környezeti kérdésben támaszkodni kívánunk az MTA véleményére.

12. Megteremtjük a versenyképes agrárium feltételeit. Az elmúlt években javult az agrártermelés hatékonysága és jövedelmezősége, kifizettük a jelentős uniós és hazai támogatásokat. Törvényi garanciákkal segítjük a vidéken élők helyzetének javítását és az agrárium fejlesztését. Tisztességes jövedelmet és biztonságot teremtünk a mezőgazdaságból élőknek is. Elérjük, hogy a vidéki emberek életfeltételei, esélyei fokozatosan közelítsenek a fejlettebb településeken élőkéhez. Érvényt szerzünk annak, hogy mielőbb azonos versenyfeltételek legyenek az egyes EU-tagországok agráriumai és a hazai agrárszereplők között, és ezzel egy időben fokozatosan javuljon az Európai Unió agrár versenyképessége a világ más térségeihez képest. A magyar fogyasztók és termelők hosszú távú érdekeinek érvényesülése érdekében nemzeti agrárstratégiát valósítunk meg. Kihasználjuk kedvező agrárökológiai adottságainkat, modernizáljuk a magyar agráriumot. A földbirtokfejlesztést szolgáló intézkedésekkel segítjük, hogy versenyképes és hatékony termelésre alkalmas birtoktestek jöjjenek létre. Támogatáspolitikánkkal ösztönözzük a versenyképesebb termelési szerkezet kialakítását. Bővítjük az energiacélú agrártevékenységet: a természeti és megújuló erőforrások termelését és hasznosítását. Biztosítjuk, hogy csak egészséges és biztonságos élelmiszer kerüljön, megfizethető áron, a magyar fogyasztók asztalára. Támogatjuk a mezőgazdaságból élők gazdasági összefogását és szövetkezését, biztonságuk és érdekérvényesítésük erősítése érdekében. Összefogásra épülő komplex vidékfejlesztési és térségi fejlesztési programokkal esélyt kínálunk a falusi lakosság boldogulásához, bővülő jövedelemszerzéséhez. Támogatjuk a fiatal pályakezdő gazdálkodókat, ugyanakkor nagy figyelmet fordítunk az aktív gazdálkodástól már visszavonult időskorúakra.

13. Legyen az internet mindenhol elérhető. A lehetőséggel csak az képes élni, aki tud róla. Mindenki számára biztosítjuk az alapvető információs közszolgáltatásokhoz, az elektronikus kommunikációs hálózathoz, a közhasznú információkhoz való hozzáférést. Támogatjuk a szélessávú hozzáférés elterjesztését, az átállást a digitális műsorterjesztésre, valamint a digitális tartalmak térnyerését. Ezért az internet-hozzáférést alanyi jognak tekintjük, amelynek érvényesüléséért újabb lépéseket teszünk. Teszünk a digitális írástudatlanság felszámolásáért. Az informatikai eszközök elterjedését az európai szabályoknak megfelelő kedvezményekkel ösztönözzük. Az állampolgárok az államigazgatással kapcsolatos teendőiket elektronikus úton is intézhetik.

14. Az összetartó társadalomért dolgozunk, amelyben minden ember, közösség, társadalmi csoport számára biztosított az esély a felemelkedésre. Ennek megvalósítása az állam, az önkormányzatok, a helyi közösségek együttes feladata és felelőssége. Elsődlegesen az államot és az önkormányzatot tartjuk a megoldás felelősének – ezért hangsúlyozzuk esélyteremtő szerepét. Mi az esélyteremtő és az esélytelenséget megszüntető állam mellett vagyunk, amely egyenlő hozzáférést biztosít a szociális ellátásokhoz, a rászorultság elvére épít, átláthatóan, demokratikusan és civil kontroll beépítésével szervezi tevékenységét. A köz pénzéből olyan államot akarunk működtetni, amely hatékonyan számolja fel a társadalmi és a

területi igazságtalanságokat. A Magyar Köztársaság egyetlen polgárának a sorsa sem múlhat azon, hogy hova, vagy milyen családba születetett. Gyermek-szegénységellenes nemzeti programot hirdetünk. Fejlesztjük a házi segítségnyújtást, étkeztetést, a falugondnoki szolgáltatást. Összehangolt fejlesztéssel, speciális programokkal segítjük a leghátrányosabb térségekben, telepeken élők társadalmi integrációját: javítjuk a lakhatási körülményeket, bővítjük a foglalkoztatást, gondoskodunk az oktatás, a művelődés jobb lehetőségéről.

Civil szervezetek, közösségek nélkülözhetetlenek az összetartó társadalomban. Fejlesztjük és korszerűsítjük a civil szervezetek működésének jogi és pénzügyi feltételeit. Tiszteletben tartjuk e szervezetek autonómiáját és politikai függetlenségét. Természetesnek vesszük és igényeljük a civil kontrollt.

15. Igazságosabb családtámogatási rendszert alkotunk. Kétszeresére emeltük a családi pótlékot, amely minden gyermeket nevelő családnak, külön kérvény nélkül, alanyi jogon jár. Bevezettük a babakötvényt, annak érdekében, hogy a jövőben a Magyar Köztársaság egyetlen polgárának se kelljen üres zsebbel kezdenie a felnőtt életet. Ráadásul a legnehezebb helyzetben lévő gyerekek háromszor akkora segítségre számíthatnak az államtól, mint a szerencsésebb körülmények közé született társaik. Új programokkal növeljük azoknak a családoknak a mindennapi biztonságát, akik a köz segítsége nélkül nem tudnának egyről a kettőre jutni. A pénzbeni támogatások mellett főként a legszegényebbek, de minél nagyobb társadalmi csoportoknak is elérhetővé tesszük a természetbeni támogatásokat, annak érdekében, hogy az alapvető szükségletekben egyetlen gyermek se szenvedjen hiányt.

16. Folytatjuk az új, igazságosabb otthonteremtési programokat. Ezen belül olyan változtatásokat szorgalmazunk, amelyek kizárólag az átlagos vagy az átlag alatti jövedelmekkel rendelkezőknek adnak többletet, így a rászorultabbak élethelyzetét, életminőségét javítják. A bérlakásépítések fokozásával kívánjuk segíteni a fiatalok életkezdését, a nagycsaládosok lakáshoz jutását. Támogatjuk a rászorulókat a lakhatási költségek előteremtésében.

17. Kedvezményes tarifát vezetünk be az elektromos áram, a gáz és a távfűtés szolgáltatásban annak érdekében, hogy mérsékeljük az átlagos, illetve az átlag alatti jövedelműek terheit.

18. Igazságosabbá tesszük a nyugdíjrendszert, biztonságosabbá az idősek mindennapjait. Azt valljuk, hogy csak az a nemzet lehet sikeres, amelyben a különböző nemzedékek tudják, mivel tartoznak egymásnak. Hiszen nem várhatunk többet az utánunk jövő nemzedéktől, mint amennyit mi adunk az előttünk járó generációnak. Ezért mertünk érdemben hozzányúlni az idősek életét megnehezítő igazságtalanságokhoz. Visszaadtuk azt, amit a korábbi kormány elvett tőlük, bevezettük a 13. havi nyugdíjat, és elkezdtük a nyugdíjkorrekciós programot. 2006-tól emeljük az özvegyi nyugdíjakat, 2007-től pedig a nyugdíjazási időszakok szerint fokozatosan növeljük a különböző időszakokban megállapított sajátjogú nyugdíjakat. A nyugdíjrendszer bármilyen jelentősebb változtatása csak társadalmi egyetértésen és érdemi egyeztetéseken alapulhat. Tovább erősítjük az Idősügyi Tanács szerepét. Az idősek életminőségének javítása érdekében biztosítani kívánjuk, hogy továbbra is aktív tagjai lehessenek a társadalomnak. Figyelünk azokra az idős emberekre, akik magukra maradtak, akik egészségi problémákkal küzdenek és ápolásra, gondozásra szorulnak. Ezért fejlesztjük a szociálpolitika és az egészségügy határán lévő intézményeket, így kialakítjuk az ápolás-, illetve gondoskodásbiztosítás rendszerét, igazságosabbá tesszük a szociális szakellátás finanszírozását.

 

19. Esélyegyenlőséget a nőknek, hogy ne kelljen választaniuk a munka és az anyaság, a karrier és a család között. Fellépünk a hátrányos megkülönböztetés és az előítéletek megnyilvánulásai ellen. Különös figyelmet fordítunk a gyermekek napközbeni ellátását szolgáló intézmények fejlesztésére, a rugalmas nyitva tartásra. Ugyanezt a célt szolgálja a különböző helyzetben élő nőknek a speciális foglalkoztatási és átképzési programok beindítása, valamint a női munkavállalók esélyegyenlőségét szolgáló jogi garanciák, az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének fokozott érvényesítése is.

20. Roma honfitársaink integrációja érdekében a munkalehetőség, a vállalkozóvá válás előmozdítása, az oktatás, a szociális és egészségi helyzet lényegi javítása jelent kitörési pontot. Folytatjuk a telepfelszámolási programot. A többszörösen hátrányos helyzetből kilépés

érdekében intézkedéseket hozunk a roma fiatalok támogatása, az iskolai elkülönülés felszámolása, és általában a társadalmi előítéletek csökkentése érdekében. A szegénység hátrányait már az óvodai nevelés során mérsékelni fogjuk: lehetőséget teremtünk roma származású óvodapedagógusok foglalkoztatására, a roma családok és az óvodák közötti bizalmi kapcsolat kialakítására. Különös gondot fordítunk a munkanélkülivé vált romák munkába való visszavezetésére. A munkaügyi központokban roma foglalkoztatás-szervezők alkalmazását írjuk elő. A felnőttoktatásban és felnőttképzésben a roma lakosság iskolázottságát és elhelyezkedési esélyeit javító fejlesztést indítunk. Támogatjuk a roma kultúrát, a kulturális értékeket, mint roma társaink azonosságtudata megőrzésének fontos eszközét.

21. Fogyatékkal élő honfitársainknak is a teljes élet esélyét kínáljuk. A fogyatékkal élő emberekre irányuló figyelem nemcsak az akadálymentesítésről gondoskodást jelenti. Mi az integrált munkahelyek kialakításának hívei vagyunk, de ha szükséges, védett munkahelyeket hozunk létre a fogyatékkal élő társainknak. Megteremtjük a komplex rehabilitáció intézményeit. Nagy szükség van a fogyatékkal élőket gondozó családoknak a nappali ellátás lehetőségének fejlesztésére, valamint a mozgási és kommunikációs akadályoktól való mentesítésre.

22. Számítunk a fiatal generációkra. Összehangoltan fejlesztjük a fiatalok társadalmi felkészítését és beilleszkedését biztosító sokféle intézményt és szervezetet. Elismerjük a család és az oktatási rendszer kiemelt szerepét, de számolunk a kortárs-, szabadidős és sportcsoportok, a médiumok és az egyházak hatásával is. Az esélyek, az esélyteremtés áll figyelmünk középpontjában. Egyenlő esélyt teremtünk a tudás megszerzéséhez, a lakáshoz jutáshoz, a gyermekvállaláshoz, az egészség megőrzéséhez és a munkavállaláshoz. A rászorult, a nehezen élő, a leszakadással fenyegetett gyermekek és fiatalok pozitív diszkriminációt érdemelnek minden területen. Bővítjük azokat a közösségi helyeket és szolgáltatásokat, amelyek teret adnak és szervezik az aktív társadalmi részvételt, ugyanakkor segítenek a droghasználat, vagy éppen az iskolai lemorzsolódás megelőzésében.

23. Budapest, a nagyvárosok, a vidéki városok és a falvak csak együtt lehetnek sikeresek. Nem hiszünk a város és vidék szembenállásban. Hibásnak – sőt: felelőtlennek és bűnösnek – tartjuk azt a politikát, amely Budapestet, vagy bármely másik magyar települést politikai végvárnak tekinti, amelyet be kell venni – és, ha bevenni nem lehet, akkor kiéheztetni, móresre tanítani, megbüntetni. A térségi és a településfejlesztési forrásokat és a felhasználásukról szóló döntéseket jelentős mértékben decentralizáljuk. Erősítjük a régiók szerepét a fejlesztési források felhasználásában. Megerősítjük a regionális területfejlesztési intézményeket, és mindent megteszünk a területi tervezés társadalmasítása, valamint az ágazatok és a régiók tervezésének összehangolása érdekében. A nagyvárosok adottságainak figyelembevételével növelni kívánjuk gazdasági, társadalmi súlyukat, szerepüket, ezáltal kisugárzó hatásukat, térségszervező erejüket. Garantáljuk, hogy Budapestnek, az ország központjának, kiemelt és összehangolt fejlesztését nem gátolhatják politikai tényezők. Hiszen a főváros több mint egy város a sok közül. És nemcsak azért, mert a magyar főváros termeli meg az egész ország GDP-jének a 35 %-át. Azért is, mert egy főváros maga az ország kicsiben. Ami itt fejlődik, az érezteti hatását a városhatárokon, az agglomeráció határain túl is. Gyorsítunk tehát a budapesti fejlesztések ütemén, hogy ne maradjunk le európai vetélytársaink mögött, hogy mielőbb jobb közlekedést, tisztább utcákat, új metróvonalakat, emberséges ügyintézést, vagyis élhetőbb várost teremtsünk. Mindezt a fővárost övező agglomeráció településeinek fejlesztésével összhangban tesszük. Új létesítményekkel, felújított lakótelepekkel, játszóterekkel és parkokkal nemcsak élhető, hanem szerethető településeken lakhatunk.

24. Fordulatot kívánunk elérni a vidékpolitikában. A munkahelyteremtés, az infrastruktúra fejlesztése, a közszolgáltatások színvonalának és elérhetőségének javítása akkor lehet sikeres, ha számol a vidéki térségek, települések, falvak adottságaival. A vidéket – eddig kellően el nem ismert közhasznára alapozva – az ország jelentős fejlődési, fejlesztési lehetőségeként tartjuk számon. A történelmi és kulturális hagyományokra is építő új programunk jelentősen növeli a vidékpolitika mozgásterét. Épít a természeti, táji adottságokra és a természeti környezet megóvásával kapcsolatos társadalmi szükségletekre. Számol új és fejlődő ágazatokkal, így a megújuló erőforrások termelésével, hasznosításával, a turizmussal, a kézműiparral.

25. Célunk a választott regionális önkormányzatok megteremtése. Biztosítjuk a központi közigazgatási feladatok jelentős részének regionális szintre helyezését. Szélesítjük a helyben születő döntések körét. Integrált mintaprogramokat indítunk a térségek, kistérségek gazdasági teljesítőképességének növelésére. A többcélú kistérségi társulások továbbfejlesztésével elérhető közelségbe hozzuk a jó minőségű közszolgáltatásokat valamennyi kistelepülésen élő embernek. Az önkormányzati finanszírozás átalakítása során növeljük a régiók és a kistérségek szerepét és hatáskörét. Áttekintjük a kötelezően finanszírozandó feladatok döntési helyét. Pótoljuk az iparűzési adó kieséséből származó önkormányzati bevételeket. Területfejlesztési tevékenységünk középpontjában a hátrányos helyzetű térségek erőteljes infrastrukturális felzárkóztatása áll. Ez mindenekelőtt az úthálózat, a tömegközlekedés és az informatikai elérhetőség fejlesztését jelenti. Mindemellett szép vidéki tájakat, tiszta, egészséges vizeket, vagyis természeti környezetünk értékeinek megóvását akarjuk. Kevesebb bürokrácia, hatékonyabb közigazgatás helyben és országosan – ez az MSZP ajánlata Magyarország polgárainak.

26. Valljuk és gyakoroljuk közös nemzeti felelősségünket a határon túl élő magyarok iránt. Teljesítjük a nemzeti felelősség programját. Nemzetpolitikánk legfontosabb célja, hogy a mi hazánk legyen Európa e tájának legerősebb gazdasága; hogy az ennek nyomán növekvő és igazságosan elosztott jövedelmekből jobban szolgálhassuk a határainkon belüli közösségeket, magyarokat és nem magyarokat, valamint a határon túli magyarság megmaradását és gyarapodását. Az Európai Unió határainkhoz közeli bővítését úgy használjuk ki, hogy az egyszerre szolgálja a magyar kisebbségek boldogulását a szülőhelyén, és a jó viszonyt az adott többségi nemzettel. Európai szemléletű nemzetpolitikánkban helye van a gazdaság- és régiófejlesztésnek, a kelet-közép-európai térség gazdasági kohéziója erősítésének, valamint a kisebbségi közösségek európai versenyképessége megalapozásának. Olyan közös európai programokat támogatunk, amelyek magas tudást és szakképzettséget igényelnek, és ahol az infrastrukturális fejlesztések a magyarlakta területeken is megvalósulnak. Az Európai Unión kívül élő magyar közösségek esetében az elmaradott területek gazdasági fejlődését, a magyar nyelvű oktatás elterjesztését támogatjuk, hozzájárulunk gazdasági, szociális helyzetük javításához és kulturális örökségük megőrzéséhez. Nemzetpolitikai céljainkat a nemzetközileg elfogadott kisebbségi normákra építjük. Aktív szerepvállalással támogatjuk az európai normákkal összhangban álló autonómiatörekvéseket. A kisebbségi jogok védelme és bővítése a magyar külpolitika jövőbeli arculatának is lényeges eleme lesz.

27. Sokféleségünkből áll össze az egy és oszthatatlan magyar nemzet. Ez a hagyomány mindannyiunkat kötelez. A nemzeti és etnikai kisebbségek azonosságának, nyelvének és kultúrájának megőrzését és fejlesztését nem egyszerűen humanista kötelességnek, hanem nemzeti ügynek tartjuk. Fontosnak érezzük a kisebbségi oktatás feltételeinek javítását, kisebbségi kollégiumok létesítését, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű kultúra és hitélet feltételeinek javítását. Támogatjuk a kisebbségi önkormányzatok működését.

28. A környezet védelme közös ügyünk. Az uniós és hazai nemzeti programok kidolgozása és megvalósítása, az újonnan felismert globális problémákra adandó válasz, valamint az e területen különösen fontos nemzetközi együttműködés az emberektől is környezettudatos gondolkodást és ugyanilyen magatartást igényel. Javítjuk a települési környezet minőségét, környezet-egészségügyi intézkedéseket teszünk. Megszüntetjük a környezetet szennyező hulladéklerakást. Teljesítjük az országos környezeti kármentesítési programot, valamint a települések csatornázását, a szennyvíz megtisztítását, az ivóvíz minőségének javítását szolgáló programokat. A Vásárhelyi-terv keretében további árvíztározókat építünk a Tiszán, és folytatjuk a megkezdett töltésfejlesztéseket. A Duna-program keretében fejlesztjük a folyó menti árvízvédelmi műveket. Barátságos természetvédelemre törekszünk a helyi lakossággal együttműködve, a Natura 2000 program folytatása és az ökoturisztikai lehetőségek bővítése érdekében. Elengedhetetlennek tartjuk a magántőke bevonását a környezetvédelmi feladatok elvégzésébe, valamint a „szennyező fizet” elvének következetes érvényesítését. Szükségesnek tartjuk az adórendszer környezetvédelmi szempontú alakítását, valamint a környezetvédelmi közszolgáltatások fejlesztését.

Olyan Magyarországot akarunk, ahol egyre nehezebb leszakadni, és egyre könnyebb felemelkedni – ez az MSZP ajánlata a nemzetnek.

A tehetség sikereAzt valljuk, hogy a tudás kapocs egyén és közösség között. A közösségnek ugyanis felelőssége: megtegyen mindent azért, hogy tagjai tanulhassanak, és többet tudhassanak, mint az elődeik, vagy a velük versengő társaik. Az egyénnek pedig felelőssége: ezt a tudást úgy használja fel, hogy annak ne csak ő, de szűkebb, sőt tágabb közössége is haszonélvezője legyen. Ezért adunk megkérdőjelezhetetlen elsőbbséget az oktatás és a képzés teendőinek. Partnernek tekintjük a tanárokat és minden tanulni vágyó honfitársunkat.

29. Jobb és igazságosabb oktatást akarunk, amely az esélykülönbségeket csökkenti. Arra törekszünk, hogy a lehető legtöbb gyermek óvodába járhasson a saját településén. Az a célunk, hogy a diákok és a pedagógusok az oktatási rendszer minden szintjén otthon érezhessék magukat iskolájukban. Az iskola és a család együtt készítse fel a fiatalokat a továbbtanulásra, illetve a sikeres társadalmi beilleszkedésre. Minden gyermek és fiatal alapvető joga, hogy olyan iskolába járhasson, amely gyermekközpontú; amely korszerű oktatási tartalmakat közvetít és sokoldalú készségeket fejleszt; amely a rendelkezésre álló forrásokat takarékosan és célszerűen hasznosítja; amely együtt neveli, integrálja a különböző társadalmi körülmények között élő gyermekeket; amely magas színvonalú tárgyi környezetet, jó segédeszközöket biztosít és jól felkészült, önálló, megbecsült pedagógusokat foglalkoztat. Új iskola-felújítási programot valósítunk meg, amely méltó környezetet, európai szintű oktatási infrastruktúrát alakít ki hazánkban. Megőrizzük az iskolák pedagógiai szabadságát, mert egy sokszínű társadalomban csak a sokszínű iskola lehet sikeres. A közoktatás további fejlesztését a pedagógusokkal együtt tervezzük és végezzük, ezzel nyugalmat és kiszámíthatóságot biztosítunk az iskolai életben. A közoktatás hatékonyabb finanszírozása a gyermekek és a fiatalok teljesítményképes tudásában, a hátrányban lévők gyorsabb felzárkóztatásában, vagyis az eredményekben nyilvánuljon meg. Minderről hiteles mérési, értékelési, ellenőrzési és minőségbiztosítási rendszer adjon a közoktatás szereplőinek – és a társadalomnak is – megfelelő tájékoztatást. Világossá tesszük az állami kötelezettségek és az iskolafenntartói feladatok elkülönülését. Ha szükséges, kiegészítő támogatások nyújtásával is hozzájárulunk, hogy az alsó tagozatos osztályok a kistelepüléseken is fennmaradhassanak. Felelősséget vállalunk azért, hogy minden iskola köteles legyen felvenni valamennyi területi illetékességi körébe tartozó gyermeket, a más területről jelentkezők ne szoríthassanak ki senkit a közeli iskolából. Gondoskodunk a tananyagok folyamatos áttekintéséről, illetve a tananyagcsökkentésről. A középfokú tanulás elősegítése érdekében megerősítjük a kollégiumi intézményrendszert.

30. Kiteljesítjük a felsőoktatás átalakítását. Az új felsőoktatási törvény megteremtette a többciklusú, lineáris, ún. bolognai képzési rendszer széleskörű bevezetésének lehetőségét. Arra törekszünk, hogy az alap, a mester- és a doktori képzés, valamint a felsőfokú szakképzés kielégítse mind a magasabb képzési ciklusok elméleti, mind a munkaerőpiac gyakorlati igényeit. Ez a tantervek folyamatos szerkezeti és tartalmi fejlesztését igényli. A kormányzati ciklus négy éve alatt 175 milliárd forintot fordítottunk a felsőoktatás külső-belső megújítására. A következő években folytatjuk a felsőoktatási intézmények infrastrukturális fejlesztését, a kollégiumi férőhelyek növelését. Új hallgatói szociális rendszert alakítunk ki, hogy a leginkább rászorulók is tanulhassanak a felsőoktatásban. Amióta létezik magyar felsőoktatás, az elmúlt négy évben tanultak a legtöbben magyar egyetemeken és főiskolákon. Az a célunk, hogy minden fiatal használható ismereteket és készségeket szerezzen, hogy ennek révén tehetségének és képzettségének megfelelő munkahelyet találjon magának, és legyen igénye tudásának folyamatos bővítésére is. Amit a pályakezdő fiatalok érdekében a 100 lépés programmal elkezdtünk, folytatjuk a jövőben is: felkészítjük a hallgatókat és az intézményeket az új képzési szerkezet következményeire, biztosítjuk a felsőfokú alapképzésből kikerülő hallgatók jobb munkaerőpiaci beilleszkedését segítő eszközöket. A felsőoktatási intézményeket autonóm oktatási és tudományos kutatási intézményeknek tekintjük, s az új törvényben kibővített jogaik és lehetőségeik érvényesítését segítjük. A felsőoktatás stratégiai ágazat, amelynek működtetésében az összes szereplő széles körű bevonása, a demokratikus képviseleti elv, az átláthatóság, a hatékonyság, valamint a minőségbiztosítás és a hallgatókkal, az oktatókkal, kutatókkal szemben támasztott követelmények teljesítésének folyamatos és nyilvános értékelése az elsődleges. A legfontosabb a felsőoktatás magas színvonala, minősége és korszerűsége, ezért a magyar

felsőoktatást úgy fejlesztjük, hogy az az európai felsőoktatási térség versenyképes szereplője legyen.

31. A szakképzési és felnőttképzési rendszert a munkaerőpiac gyorsan változó igényeinek megfelelően rugalmasan fejlesztjük. Új szakképzési központokat létesítünk. A gyakorlati képzés követelményeit már a 9. évfolyamon érvényesítjük és súlyának növelése érdekében támogatjuk a tanulói szerződések bővítését. Növeljük a képzés lehetőségeit a hiányszakmákban, hogy kielégítsük a gazdasági fejlődés előre tervezhető igényeit. E területen is szélesítjük a hátrányos és különösen nehéz helyzetben lévő résztvevők támogatásának formáit. A szak- és felnőttképzésben kiemelten támogatjuk az élethosszig tartó tanulás feltételeinek tartalmi, módszertani és szervezeti bővítését.

32. A magyar kultúra hazánk névjegye a nagyvilágban, nemzetünk hagyományainak és alkotókészségének legcsodálatosabb bizonyítéka. Megőrizzük és elevenen tartjuk az értékes magaskultúrát. Különös gondot fordítunk a magyar kultúra külföldi bemutatására és a külföldi értékek hazai megismertetésére. Szembeszállunk a társadalom kulturális kettészakadásával, a funkcionális analfabétizmussal. Megteremtjük a kulturális esélyek egyenlőségét. Áttörésre törekszünk a gyermekek és a fiatalok olvasási kultúrájában. A kulturális intézményeket nélkülöző településeket bekapcsoljuk a művelődés hálózatába. Segítjük a nemzeti és egyetemes kultúrához a széles körű, személyes vagy digitális hozzáférést – a határon túli magyarok számára is. Támogatjuk a társadalom kulturális alkotókészségét, az élő kultúra virágzását. Erősítjük a nemzeti kulturális alapintézmények működését, biztosítjuk a hagyományőrzés és a megújulás minőségelvű és szakszerű feltételeit. Az országos és regionális könyvtárak, a múzeumok, a művelődési házak, a közszolgálati rádió és televízió, a levéltárak, a színházak, a képtárak, a digitális központok, az art mozik a nemzeti és egyetemes kultúra őrzésének gazdagításának műhelyei, amelyek egyben kulturális alapszolgáltatásokat nyújtó intézmények. Továbbfejlesztjük a kulturális alaptörvényt. Új típusú kapcsolatokat teremtünk az állam, az önkormányzatok és a vállalkozók között a kultúra finanszírozása új formáinak kialakítására. Támogatjuk a különböző kultúrák közötti párbeszéd szabad tereit. A lehető legszélesebb kör számára elérhetővé tesszük a lehető legtöbb kulturális eseményt, terméket és szolgáltatást. Megkönnyítjük a tudatos választáshoz szükséges eszközök megszerzését és a készségek elsajátítását.

33. A sporttal kapcsolatos terveink középpontjában az iskolai testnevelés fejlesztése áll. Az általános iskola első osztályától kezdve felmenő rendszerben megvalósítjuk az alsó tagozatosok órarendbe iktatott mindennapos testnevelését. Célunk, hogy a rászoruló tanulók ingyenesen jussanak a testneveléshez szükséges alapfelszereléshez. 2008-tól külön támogatás szolgálja azoknak a személyi, szakmai és technikai feltételeknek a megteremtését, amelyek biztosíthatják, hogy a Sport 21 létesítményfejlesztési programban megépült és épülő sportlétesítményeket, iskolai tornatermeket, pályákat, tanuszodákat a hétvégeken és a szünidőben a lakosság szélesebb körei is igénybe vehessék. Újraélesztjük a diáksport hagyományait. A rekreációs sport területén az ilyen típusú kereslet növelése, kedvezmények nyújtása, illetve a bővülő lehetőségek megismertetése áll a program homlokterében. A versenysport és az utánpótlás nevelés területén a fenntarthatóság és az eredményesség növelése a feladat.

34. Biztosítjuk a sajtó- és médiaszabadságot. Érvényt szerzünk a társadalmi és nemzeti érdekek és értékek, a sokszínűség kifejeződésének, valamint a hozzáférés egyenlősége alkotmányos követelményének. Jogszerűen működő, igényes, pártatlanul tájékoztató és a jelenleginél erősebb kulturális orientációjú, takarékosan gazdálkodó közszolgálati rádióra és televízióra van szükség. Új alapokra helyezzük a médiapolitikát, mert tovább nem odázható el a társadalmi szükségletekhez és a gyors digitális technikai változásokhoz igazított új médiatörvény megalkotása.

Olyan országot akarunk, ahol a tudásnak becsülete van, ahol minden életkorban lehet és érdemes tanulni, ahol saját tudása, tehetsége és szorgalma révén mindenki előbbre juthat – ez az MSZP ajánlata a nemzetnek.

Egészséges társadalom, gyarapodó nemzet

Az a célunk, hogy a gyermekeink már egy olyan köztársaságban éljenek, amely

egészségesebb annál, mint amelyben a szüleink, nagyszüleink éltek. Azt akarjuk, hogy a magyar egészségügy hatékonyabb legyen a megelőzésben, hatékonyabb a gyógyításban, és hatékonyabb a közpénzek felhasználásában is, hiszen ma még egyszerre szegény és pazarló. A magyar emberek egészségi állapota, életkilátásai – az utóbbi évek javuló tendenciája ellenére – rosszabbak, mint ami az ország gazdasági, kulturális fejlettségéből következne. Az egészség nem pusztán magánügy. Erős és versenyképes nemzet csak az egészségüket megőrizni, azt helyreállítani képes emberekből állhat. Az egészség közügy, de nemcsak közfelelősség. Elsődleges célunk a jobb egészségi állapot, a hosszabb és egészségesebb élet feltételeinek megteremtése. Megőriztük a jó közegészségügyi helyzetet, a teljes körű ellátást, a működőképesség szakmai színvonalát. Ugyanakkor még mindig jelentősek az esély- és színvonalkülönbségek. Az ellátók és ellátottak egyaránt nagyobb biztonságot, magasabb színvonalú szolgáltatásokat igényelnek. Ezzel van most dolgunk.

35. Az egészségügy átfogó átalakítására van szükség. Ennek legfontosabb döntését a 100 lépés keretében már meghoztuk: biztosítás alapúvá tettük a magyar egészségügyi rendszert, amely a közfinanszírozásban megtestesülő, szolidaritási elvű nemzeti kockázatközösség fenntartásán alapul. A közfelelősség két pillérre épül: az első, minden embernek jár (közegészségügyi-járványügyi ellátás, gyermek-, csecsemő- és anyavédelem, a sürgősségi ellátás és a vérellátás), a második pedig a kötelező társadalombiztosítás keretében nyújtott és előre meghatározott szolgáltatások köre. Helyreállítjuk a köz- és magánfelelősség egyensúlyát, a befizetői és szolgáltatói oldal egyenlőségét. Ezt a két pillért egészíti ki az önkéntes egyéni kiegészítő biztosítás lehetősége. Támogatjuk az emberek saját egészségükért tett erőfeszítéseit. Folytatjuk a már elfogadott és eredményeket felmutató nemzeti népegészségügyi programot, a 100 lépés keretében megindított nemzeti rákellenes programot, és a nemzeti csecsemő- és gyermek-egészségügyi programot. Javítjuk az ellátás minőségét. Növeljük az alapellátás szerepét. Fejlesztjük a sürgősségi ellátást. Közelebb visszük az egészségügyi szolgáltatásokat az emberekhez. Kialakítjuk a regionális szakmai központok rendszerét, megerősítjük a kistérségi és regionális együttműködést. Korszerűsítjük és új szolgáltatásokkal bővítjük a fekvő- és járóbeteg-ellátást. A területi egyenlőtlenségek felszámolását és a technikai, technológiai fejlődést célzó beruházásokat valósítjuk meg. Nagyszabású kórházfelújításokat, bővítéseket, rekonstrukciókat hajtunk végre. Az egészségügyi intézmények működése nem képzelhető el a jól képzett, megfelelően megbecsült orvosok, szakdolgozók áldozatos munkája nélkül. Támogatjuk a természetes gyógytényezőkre épülő egészségügyi szolgáltatások kiszélesítését, a gyógyfürdők, a gyógy- és egészségturizmus fejlesztését. Célunk, hogy az egészség a társadalom és az egyén legfőbb értékévé váljon.

36. Azt akarjuk, hogy Magyarország olyan hely legyen, ahol jó gyereket vállalni, és jó gyereknek lenni. Mindehhez azonban nemcsak olyan lépésekre van szükség, amelyek a jelent teszik igazságosabbá és biztonságosabbá, hanem olyanokra is, amelyek a jövőt. A családtámogatási, munkaügyi, jóléti és egészségügyi intézkedések egész sorával ösztönözzük a gyermekvállalási kedvet. Arra törekszünk, hogy a nők és férfiak Magyarországon várható életkora minél előbb megközelítse az európai fejlett országokét. Erre az egészségügyi ellátás javítása mellett elsősorban a jövedelemkülönbségek és a szegénység mérséklődése, a káros környezeti hatások csökkenése, a közbiztonság és a létbiztonság erősödése, a szabadidő bővülése, a sport és a kulturális lehetőségek elérhetősége, vagyis összességében az élet minőségének javulása ad módot, mert meghosszabbítja a tartalmas emberi élet lehetőségét.

Legyen hosszabb az élet, jobb az életminőség, és több a gyermek Magyarországon! Ez az MSZP ajánlata Magyarország polgárai számára.

Az ország biztonsága, az emberek biztonsága

37. Olyan egyetértéses demokráciát akarunk, amelyben a demokratikus intézmények működését mindinkább a megegyezésre törekvés jellemzi; ahol megvalósul a köztársasági eszmény; a hatalom megosztása, a testületek döntési joga és a jog előtti egyenlőség; ahol

működnek a társadalmi párbeszéd intézményei; ahol a hatalmon lévők döntéseikbe bevonják a civil társadalmat és az érdekképviseleteket; ahol a döntések ott születnek, ahol a szükséges ismeretek és érintettség megtalálható. Arra törekszünk, hogy a képviseleti demokrácia jó működése mellett mind több lehetősége legyen az állampolgároknak, hogy szűkebb és tágabb közösségük sorsának alakításába közvetlenül is beleszóljanak.

38. Új alkotmányt készítünk. A demokratikus jogállamiság kereteinek pontosítása, valamint a korszerű államszervezetre vonatkozó követelmények megjelenítése érdekében szükségesnek tartjuk a széleskörű társadalmi konszenzuson nyugvó új alkotmány elfogadását. Arra törekszünk, hogy tartalmában és szerkezetében korszerű alaptörvényünk legyen, amely a jelenleginél részletesebben szabályozza az állam szociális funkcióit, a konszenzusos demokrácia értékeit, valamint az uniós tagságból következő államszervezési követelményeket. Az új alkotmány tartalmazza majd az emberi jogok katalógusát, bővíti az állampolgári alapjogok körét, érvényesíti a gazdasági alkotmányosság követelményeit, és magába foglalja az érdekegyeztetés és a társadalmi párbeszéd intézményeit

39. Kisebb parlamentet akarunk. Csökkenteni javasoljuk az országgyűlési képviselők számát. Teszünk annak érdekében, hogy kialakuljon a politikai egyetértés a nemzeti és etnikai kisebbségek képviselőinek teljes jogú parlamenti mandátumáról. Kisebb parlament, erősebb állam, sikeres Magyarország – ez az MSZP ajánlata.

40. A polgárok biztonságának megerősítése kötelességünk. Ennek érdekében szükség van a közrend és a vagyonbiztonság további javítására, az igazságszolgáltatás függetlenségének garantálására és az ítélkezés felgyorsítására. Alkotmányos kötelességünknek tekintjük a bíróságok zavartalan működésének biztosítását. Arra törekszünk, hogy mindenki bízhasson abban, hogy az ügyeket elfogulatlanul és igazságosan bírálják el. Kizárjuk az igazságszolgáltatás politikai befolyásolásának bármilyen lehetőségét. A büntetőperek nem lehetnek politikai viták tárgyai. Folytatjuk az igazságszolgáltatási reformot. A közösségi jog alkalmazása jobb felkészültséget igényel az igazságszolgáltatási és közigazgatási rendszer szereplőitől. Szükségesnek tartjuk a közigazgatási bíráskodás szabályainak korszerűsítését, a közigazgatási jogalkalmazás színvonalának javítását, elsősorban a környezetvédelem, az építésügy és a gazdasági hatósági eljárások területén. Felvesszük a harcot a lakásmaffia ellen, támogatjuk a lakástulajdon és a lakásbérlet biztonságának erősítését. Folytatjuk a „nép ügyvédje” programot, a rászorulók jogi segítését. Kormányzati szerepben befejezzük az új polgári törvénykönyv és az új büntető törvénykönyv előkészítését. Fellépünk a korrupció minden megnyilvánulása ellen, és bezárjuk a jogi kiskapukat a mások kárára ügyeskedők előtt.

41. „Szabadság szülte rendet” akarunk Magyarországon. Olyan rendet, amelyben a köztársaság egyetlen polgárának sem kell félnie. Biztonságunk védelmének alappillére a társadalmi együttműködésen alapuló bűnmegelőzés és a jogállami keretek között tartott bűnüldözés. Valljuk, hogy a biztonság a mindenkit általánosan és egyenlő mértékben megillető közösségi javak egyike. Cselekvőképes és technikailag jól felszerelt rendőrséget akarunk. Az állam által nyújtott biztonsági szolgáltatások nem kapcsolódhatnak sem előjogokhoz, sem a tulajdon mértékéhez. Az állam mindenkor legyen segítő támasza a bűncselekmények áldozatainak. Tudatában vagyunk annak, hogy a modern társadalomban a biztonságteremtés az állami, az önkormányzati szervek, a tulajdonosok és a magánbiztonsági szolgáltatók, továbbá a civil kezdeményezések együttes tevékenységével valósulhat meg.

42. Befejezzük a haderő átalakítását. A hivatásos haderő a biztonsági kihívásokkal arányos létszámmal, és ennek megfelelő szervezetben, jobb képességekkel és felszereltséggel védelmezi hazánk szuverenitását, eleget tesz a nemzetközi szervezetekben vállalt kötelezettségeinknek. A személyi állománnyal szemben támasztott magas szintű szakmai követelményeknek megfelelő tudás megszerzését és a professzionális kiképzési szintek elérését kiszámítható előmeneteli rendszerrel motiváljuk.

43. Mi – hívők és nem hívők – támogatjuk az egyházakat a társadalom javát szolgáló hivatásuk teljesítésében. Gondoskodunk arról, hogy érvényesüljenek az állam és az egyházak szétválasztásának alkotmányos elvei.

44. Külpolitikánk fő törekvése az ország gazdasági és társadalmi fejlődéséhez szükséges külső feltételek megteremtése, a nemzet határok feletti, békés újraegyesítése az Európai Unió keretein belül, valamint az, hogy diplomáciai tevékenységünkkel

hozzájáruljunk hazánk, Magyarország és otthonunk, Európa biztonságosabbá tételéhez. Külpolitikai eszközökkel is elősegítjük, hogy hazánk földrajzi elhelyezkedéséből és kultúrájából származó előnyeit kiaknázza és valóságos regionális gazdasági, logisztikai és innovációs központtá váljék. Az Európai Unió a sikeres magyarság, valamint a nemzet újraegyesítésének és biztonságának meghatározó kerete. Meggyőződésünk, hogy az európai integráció jövőjét a közösségi és nemzeti érdekek összehangolására, az egyenlő esélyekre kell építeni. Hozzájárulunk az európai közösségi eredmények megőrzéséhez, a jól működő közösségi politikák megtartásához, és támogatjuk az elengedhetetlen, mélyreható reformokat is. Meg akarjuk erősíteni állampolgáraink bizalmát az Unió iránt. A több Európa ugyanakkor nem jelent kevesebb Amerikát. Kiemelt külpolitikai, biztonsági és modernizációs érdekünk a szövetségesi viszony további erősítése az Egyesült Államokkal. Bezárkózó, nemzeti dacpolitika helyett nyitott, jószomszédi viszonyra törekszünk minden szomszédunkkal és a környező nem EU-tag országokkal. A magyar külgazdasági törekvések új kitörési iránya Oroszország, valamint Ázsia, ezen belül a dél-kelet ázsiai térség, Kína, Japán és India. Magyarország biztonságát a jövőben is a NATO, a megbízható magyar tagság garantálja. Külső biztonságunk kettős pilléren nyugszik, az európai és a transzatlanti elkötelezettségen. Tudatában vagyunk, hogy értékeinket és biztonságunkat ma már nem a hagyományos fenyegetések veszélyeztetik. Új veszélyek leselkednek a modern társadalmakra a nemzetközi terrorizmus, a szélsőséges nacionalizmus, a tömegpusztító fegyverek terjedése, a világszerte növekvő egyenlőtlenségek, a szegénység, a pusztító éhínségek és betegségek képében. A természeti katasztrófák drámai módon figyelmeztetnek a környezetünkkel szembeni felelősségünkre. Felkészülünk arra, hogy az új típusú biztonsági fenyegetésekkel, szövetségeseinkkel együttműködésben, sikerrel vegyük fel a harcot.

45. Fellépünk az előítéletek, a kirekesztés ellen. A nemzeti etnikai kizárólagosság és megkülönböztetés bármely formája, a magyarellenesség, vagy az idegengyűlölet, a nacionalizmus, a rasszizmus, az antiszemitizmus és a kisebbségellenesség számunkra elfogadhatatlan. Elejét vesszük minden olyan törekvésnek, amely önös politikai céltól vezérelve, egymás ellen fordítana magyart és más nemzetiségűt, kisebbséghez és többségi társadalomhoz tartozót, anyaországi és határon túli magyart.

Az alkotmányosság, a jogállam és a jogbiztonság védelme, az egyetértésen alapuló demokrácia, és az ellenőrzött hatalomgyakorlás európai normáinak érvényesülése – ez az MSZP ajánlata a nemzetnek. 

 

A Magyar Szocialista Párt kéri a választók bizalmát, és méltó lesz minden magyar állampolgár bizalmára. Nemzeti kormányt kíván alakítani, amely felelősséget érez minden magyar állampolgárért és közösségért, amelynek felelőssége egyetemleges és kiterjed a magyar nemzet egészére.

Olyan program megvalósításához kérjük a támogatást, amely az ország érdekében áll. Olyan kormányzati tevékenységhez kérjük a bizalmat, amely a magyar gazdaság és társadalom teljesítményének és erőforrásainak védelmére, növelésére és erősítésére vállalkozik. Programunk és tevékenységünk nem egy kitüntetett társadalmi csoport vagy osztály, hanem a társadalom egésze érdekeinek képviseletére, a méltányosság alapján az érték- és érdekkonfliktusok békés megoldására irányul. A nemzet felemelkedését a demokratikus, polgári Magyarország keretei között képzeljük el. A köztársaság kormánya, a polgári balközép kormánya továbbra is a nemzeti modernizáció és a progresszió kormánya lesz. A mi kormányunk az atyáskodó gondoskodás helyett együttműködést, partnerséget kínál. Aktív és cselekvő kormányt kívánunk alakítani, mert tudatában vagyunk annak, hogy a jogok biztosítása nem azonos a joggyakorláshoz szükséges feltételek megteremtésével. Ezért az esélyteremtő és szolgáltató állam aktív szerepvállalással alakítja a gazdasági-társadalmi viszonyokat minden olyan esetben, amikor a piac, a verseny indokolatlan társadalmi feszültséget vagy új egyenlőtlenséget hoz létre és tart fenn. A szociáldemokraták kormánya tisztességes és együttműködő. A sokszínű és sokféle társadalom kormánya. A mi kormányzati politikánk központi értéke a nemzeti felemelkedés szolgálata. Azzal szolgáljuk a nemzet érdekeit, hogy a magyar állampolgárokat a magyarság reményeinek megvalósítására, az erős köztársaság, a sikeres Magyarország megteremtésére hívjuk.

Biztonság, igazságosság, bátorság!

Gyurcsány Ferenc Balatonöszödi beszéde:

MSZP frakcióülés ötödik rész (jobbklikk, letöltés)

"Az amit el tudtam nektek mondani itt egy órában, sőt talán több is volt, mint egy óra, az természetesen nem az egész politikánk. Az természetesen nem képes magába foglalni egy sor dolgot, amelyet meg kell tenni és nem képes visszaadni az egyébként szükséges kommunikációnak azt a sokrétűségét, ami kell a sikerhez. Ezzel együtt is a figyelmeztetést és a tanácsokat ez ügyben köszönjük szépen.

Ha őszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyunk kétségekkel. Hogy a maga biztosság mögött ott van az őrlődés és a gyötrődés. Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik a nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az első kettőt. És egyszerre kell megpróbálni előre vinni ezeket az ügyeket, fenntartani közöttünk az együttműködést, a jóhiszeműséget, biztosítani a koalíciós partner támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit, és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak. Bevonni őket ebbe a folyamatba. Megtanulni nem fölszisszenni minden pillanatban, és menni előre.

Dehogy tudom kiszámolni minden lépésünknek a következményét. Nem tudjuk. Nincsen ennyi kapacitásunk. Az az igazság, hogy csak reggel 7 órától éjjelig dolgozik az egész csapat és hiába, egy pont után nem lehet szélesíteni. Nem tudjuk 12-15 embernél többen körül ülni azt az asztalt, amelynél meg kell állapodni kormányzati emberekkel, minisztériumi emberekkel, meg szakértőkkel. Nem tudjuk. Ennyi tehetségünk van gyerekek.

Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt. Úgy őriztük a politikai egységet tavaly nyár óta, és mögötte mondjuk a szakmai politikai egységet, mint soha ebben az elmúlt években. Vagy talán sose. Természetesen mindaz, amit tudunk, az anyagaink kidolgozottsági foka hagy maga után kívánnivalót. Igen. Igazatok van. Pontosan tudjuk mi azt, hogy rengeteg kockázattal nézünk szembe.

Mikor azt mondjátok nekem, hogy vigyázzunk oda, mert hát az Alkotmánybíróság vissza küldhet dolgokat, tudjuk mi ezt. Nem baj, hogy mondjátok, de higgyétek el, tudjuk. Egy nagyon szűk csapat dolgozik Petrétei Jóska mögött – mert hogy nem engedhetjük be a minisztérium egészére ebben a fázisban még – öt-hat-hét ember. Reggeltől éjszakáig. A szó legszorosabb értelmében. Hogy nehogy baj legyen. Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű pénzt. És én magam, amit korábban egy évig nem tapasztaltak tőlem, az elmúlt egy hónapban talán háromszor kezdtem el üvöltözni és kiabálni, nem bírva mindennek a feszültségét a tárgyalásokon. Nem a kollégákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, hogy húzzatok már a p….ba ezzel. Gyerünk előre.

Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk

korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit.

Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk? Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan fölépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. Aztán lassan fölbukunk. Mert nem bírjuk jobban a tempót. Ez a helyzet. Közben meg meg kell állapodni még a szabad demokratákkal, mert még miniszteri problémák – ismeritek.

Nézzétek. A dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kib….ott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoportot hogy fogja végezni(?), azt tudom nektek mondani. Nem tudunk még hetekig elemezni gyerekek, nem tudunk.

Az első nap meg kell mondani, hogy mit kell csinálni azért, hogy ebből még idén kiigazítás legyen, hogy szeptember elsejétől bizonyos adójogszabályok életbe léphessenek. Elemezgethetek még egy pár hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk és azt mondják, hogy ők már elemezték. Magyarország le van írva. Ezért annak az előrebocsátásával, hogy amit csinálunk, az messze nem tökéletes, nem tudok nektek B verziót mondani.

Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben Kornaitól Bokrosig, Békésitől Surányiig, Vértestől a jó ég tudja kicsodáig, azokkal végigbeszéltük, végigszenvedtük, végigüvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozunk. Hű, a hétszázát neki. És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendű tévedésekben vannak.

Vessünk ki ingatlanadót mindenkire. Tudjátok, hogy mennyi jön be ingatlanadóból, ha minden ingatlant megadóztatunk, ami 5 millió forintnál drágább? Alacsony értékhatárt mondtam, nem 100 milliót, ötöt. És egyébként még odaadjuk még az önkormányzatoknak azt az 52 milliárdot, ami a kommunális adóból bejön, mert akkor azt oda kell nekik adni, már most az ő bevételük. Az egésznek az egyenlege kevesebb, mint 20 milliárd forint. Oda jön hozzám Magyarország talán legbefolyásosabb üzletembere, Demján Sándor. Hatalmas nagy hanggal, hogy: Ferikém olvasom a Sárközi-tanulmányban, hogyha minden háttérintézményt bezárunk, akkor 700-800 milliárd forintot fogunk megtakarítani. Mondom: Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó Isten. Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy ő neki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Majd elküldi a papírját végre, amire kiszámolja és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkba, akkor már nincsen megoldása. Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.

Általában sok kritika van, hogy a rendszer nem eléggé kerek, nem eléggé konzisztens, mindenkinek van ötlete, hogy akkor mit vegyünk ki belőle, hogy a maradék konzisztensebb legyen és máris éppen csak harmadannyi pénz van, mint amennyit össze kell szedni. Ja? Úgy én

is tudok konzisztens lenni. Ja, úgy én is tudok konzisztens rendszert. Csak az a problémám, hogy nem 50 milliárdot kell összeszedni, hanem, nem mondom meg, hogy mennyit. Hát ez a baj. Ráadásul mindezt valahol úgy kell megtenni, hogy amit akarunk csinálni hosszú távon, azt ne keresztbe verje.

Gyerekek. Nem vagyunk tökéletesek. Egyáltalán nem. Nem is leszünk. Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben lesz. Azt tudom nektek mondani, amit mondtam az utolsó egy évben. Hogy ami tisztességgel megcsinálható, ami a tehetségünkből kitelik, mert nem játszunk különleges meccseket, mert az energiáinkat nem arra fordítjuk, hogy egymással szarakodjunk, mert nincsenek külön érdekek, amik egyébként nem bírná ki közöttünk a nyilvánosságot, mert nem valamit akarok veletek elintézni.

Az a csapat, akire rábíztátok ennek az oldalnak a vezetését, az a csapat képes nagyjából erre a teljesítményre. Képes nagyjából programot adni. Lehet, hogy van egy másik csapat, amelyik tud mást. Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor sem. Nagy munka van, tisztességes munka van egymás között. Muszáj megcsinálni. Nem beszélek az Új Magyarországról, a fejlesztésekről, határon túli magyarokról, egyházakhoz fűződő kapcsolatról és még ezer dologról, mert a nagyhoz képest ma nem ez a legfontosabb. Mindegyikben érdemi, jelentős és mély javaslataink lesznek. Egyik-másik meglepetést is fog okozni. De az egészhez képest, amit el kell döntenünk egymás között, nem ez a legfontosabb. Reform, vagy bukás. Nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is.

És akarok most egyetlenegyszer mondani nektek három percet. Ezt legfeljebb még egyszer fogom elmondani nektek. Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól, meg a jobboldaltól és tanulja most már meg magát nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt. Imádtam. Életem legjobb része volt.

Most az adja, hogy történelmet csinálok. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok. Egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e, én személy szerint. Egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot? Azt mondjuk-e, hogy: a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni és nem szarakodtak azon, hogy, hogy a francban lesz majd az útiköltség elszámolásunk, b….a meg. Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország. Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot. Csak azért. Egzisztenciát lehet még találni sokat.

Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom. Ne vágjátok mindig a képembe. De csak azért érdemes. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. E helyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni. Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek, vagy mással megcsinálni. Soha egy darab interjút nem fogok adni akkor, amikor be fogom fejezni, hogyha vitával fogunk elválni egymástól. Soha. Soha nem fogom a magyar baloldalt bántani. Soha. De csak azért érdemes csinálni, hogy hozzányúljunk a nagy dolgokhoz.

Elmagyarázni és majd hosszú bizottságokban ücsörögni és majd új munkabizottságot tartani, aztán majd kideríteni, hogy soha egyetlenegy törvényben nem tudunk megállapodni, mert újra csak azok a kompromisszumok születnek meg, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, ami eddig volt. Mert minden más sérti valakinek az érdekét. Ahhoz másik madám kell. Ez az én imádatomat nem fogja megváltoztatni, egyáltalán nem. Én nem fogok naponta fölállni. Volt ilyen minisztere Horn Gyulának is, aki mindig le akart mondani. Volt ilyen miniszterelnök elődöm is, aki állandóan elmondta, hogy ő, hogy én nem ilyen pasi vagyok. Amíg van benne erő és megyünk előre, addig igen, és egyszer meg nagyon csöndben elmegyek. Nem érdemes másért. Mindenki döntse el magában, hogy 4-500 ezer forintért csinálja a dolgot, ami kurva fontos, különösen, ha az embernek már egyébként nincsen más szakmája, csak ez, tudom én. Hogy képes-e az elmúlt 15 év összes történetén fölülemelkedni és megkötni új ……ket, vagy azt gondolja, hogy ez is egy olyan négy év lesz, hogy á, francba, túléltük az eddigit is, most is túl leszünk. Volt már elég miniszterelnökünk, hát ezen a pasin is túl leszünk majd. Mi úgyis maradni szoktunk. Lehet. És azt is mondom, hogy ez egy legitim érvelés, és nem is bánt, egyáltalán nem, egyáltalán nem. Van ebben a frakcióban nem egy miniszterelnöknek alkalmas ember. Én azt mondom, hogy vegyen mindenki nagy levegőt, igyon kurva sok bort…

Nem tudtunk megállapodni egymással. Mert ha mind a százkilencven ugyanazokat a mondatokat mondja, mint amit az elmúlt években mondott, akkor ugyanúgy nem fog történni semmi, mert ugyanúgy nem tudunk megállapodni. Bassza meg, ugyan nem értek egyet, de elengedem. Először csinálják. Máskor meg azt, ….. engedje el, hogy hadd csinálhassák. Az nem reform, hogy a többiek változzanak meg. Az nem reform, hogy egyébként kiállunk és mondjuk a népnek a mantrát. Az a reform, hogy hajlandóak vagyunk mi is egy sor ponton átértékelni mindazt, amit eddig gondoltunk és tettünk. Ehhez képest az első hónapoknak a dolga, a kiigazítás dolga, az csak szimpla kényszer, be kell valljam.

Ott tévedtek, ha azt hiszitek, hogy van választásotok. Nincsen. Nekem sincs. Ma legfeljebb az a választás, hogy megpróbáljuk-e mi befolyásolni, hogy mi történik, vagy ránk fog omlani a francba. A megoldásunk biztosan nem tökéletes, igazatok van, biztosan nem, csak nem tudunk jobbat. Olyat, amiben meg tudunk állapodni a szakma nagy részével, akivel el tudjuk fogadtatni a piacokkal, el tudjuk fogadtatni a koalíciós partnerrel. Nálunk, akik nálunk ezt egy páran a tetején csinálják a Bélától a Veres Janiig, a Kiss Pétertől az Ildikóig, Szekeres Imrétől a Hillerig, meg mondjuk velem, nagyjából elhisszük, hogy körülbelül jó. Mert ezeknek kell, mindnek el kell hinni. Egyedül, külön-külön tudunk mást is, csak nem külön-külön vagyunk, hanem ott ülünk tizenegynéhányan az asztal körül, és el kell fogadni.

Én azt gondolom, hogy meg lehet csinálni. Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok gyerekek, igen, lesznek. Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek. Csak, csak akkor lehet végigcsinálni, hogyha a lényegben, a lényegben hisztek és a lényegben van egyetértés. Kikerülni a konfliktusokat önmagunk között, megijedni attól, hogy egyébként sértünk érdekviszonyokat, akkor nem szabad elkezdeni, nem szabad. Semmihez nem ragaszkodom. Úgy nem igaz, hogy én ahhoz ragaszkodom, hogy van egy valami a fejemben, hogy annak kell lenni az egészségügyben, annak kell lenni a …. Dehogy.

Én ezeket a beszélgetéseket szervezem, mediálom, nyitom ki a pasikat, hogy mondják el, hogy mi van bennünk. Nem diktálom. Nem igaz. Ha diktálom, akkor, amikor le akarnak lassulni és nem akarnak megállapodni, hogy gyerünk, a hétszázát neki. Ezt tartom a dolgomnak. És ha megállapodtunk, akkor ne engedjem, hogy lelassuljanak. Nem arról szól, hogy nekem van egy Á-

tól Z-ig megírt forgatókönyvem Magyarországra és azt mondom, hogy ki fogom belőletek verni. Egy francot! Van Á-tól Z-ig forgatókönyvem, hogy hogyan lehet a szocialistákban ott lévő hihetetlen energiát arra fölhasználni, hogy az országot megváltoztassák, hogy tegyék már bele, hogy legyenek már úrrá végre a kishitűségükön, meg a régi igazságaikon. Arra van. Aztán amikor nem bírom, akkor meg kiabálok egyet. Nincsen személyes sztorim ebben az ügyben, egyáltalán nincsen.

Nagy dolgot kaptam ettől, amit az elmúlt másfél évben csinálhattam. Az a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot, mert ki fogja megváltoztatni. Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával? Vagy C változat: nem történik semmi. El lehet még így egy darabig lébecolni. Persze, hogy bonyolult az egészségügynek a dolga. De hát amelyikünk bemegy egy egészségügyi intézménybe, tudja, hogy hazugságok sokaságára épül. Persze, hogy az oktatásban borzasztón nehéz bármihez hozzányúlni. De igen, azt látjuk, hogy nem egyenlően osztja a tudást széjjel. Valamelyikötök mondta, az mégis csak – talán az Arató Gergő – azért mégis csak a legnagyobb igazságtalanság, kérem szépen, hogy a magyar oktatási rendszer egyik oldalról a köztünk lévő társadalmi különbségeket fölerősíti, nem gyengíti, aztán meg szegregál is. Hát ez az igazi nagy probléma, ez a nagy gond. És az a nagy gond, hogy azoknak adjuk az ingyenes állami oktatás, kérem szépen, akik a legjobb családokból jönnek. Hát ehhez képest nem az a botrány, hogy ki kell fizetni 3 százalékonként. Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen. Mi meg ezt nem merjük kimondani, és be vagyunk szarva, hogy azt mondjuk, hogy egyébként a 7 százalékot akkor tessék fizetni. Ne áltassuk itt egymást. Ez az igazi botrány.

Az az igazi botrány, hogy akiről a Laci beszél, az ő cigány embereinek, annak tized olyan jó minőségű egészségügyi szolgáltatás jut, mint nekem. És mióta az anyám, az anyámnak ismerik a nevét Pápán és Gyurcsány Katusnak hívják, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam? Mondom: egy lószart, mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet. Ez botrány. Hát ehhez képest, társadalmi értelemben a vizitdíj semmi. Az nem botrány, az kényelmetlen politikailag, meg kifizetni. Mert politikailag lehet neki súlyos következménye. De őszintén szólva ez a következmény legfeljebb bennünket érint, ha idióták vagyunk. A társadalmi következménye, az meg mindenkit érint. Mi azért nem merünk hozzányúlni egy sor nyilvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert félünk a ránk ható politikai következményektől.

De hölgyeim és uraim! Ez egy pár száz embernek, meg a családjának, meg az ismerősének a problémája a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni. Mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni. Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani. Egyébként pedig épp az az elmúlt négy évnek a tapasztalata, épp az Horn Gyula kormányzásának tapasztalata, hogy nem abba szoktak belebukni emberek, hogyha valamit csinálnak, meg ha nem csinálnak. A francba is, mibe is akkor? El kell indulni. Tudni kell, hogy mit akarunk csinálni. Irtózatos lesz az első pár év, persze. Teljesen érdektelen, hogy 20 százaléka a lakosságnak fog ránk szavazni.

Tavaly nyáron az utolsó nyolc évben először a 100 emberből a Szonda szerint csak 18 mondta, hogy ránk fog szavazni. Tavaly nyáron, gyerekek! Egy évvel később nyertünk. Mi lenne, ha nem az egymás közötti faszkodás miatt veszítenénk el a népszerűségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket. És nem probléma, hogy elveszítjük akkor egy időre a társadalom, a támogatásunkat. Aztán majd visszaszerezzük. Mert majd megértik. És el lehet majd menni vidékre nyugodtan, hogy megcsináltuk, a hétszázát. Nem lett mindenkinek jobb? Igazuk van. De

neki, meg neki, meg neki, meg kollégiumok épültek ebben a nyüves országban végre újra. Erről szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkből lesz kerületi polgármester, mégis hány darab helyettese lesz. Fontos az is, tudom én, nem vagyok naiv. De nincs benn az ország első száz legfontosabb ügyébe. És mi döntjük el, hogy melyikkel foglalkozunk, mi. És az ország azt gondolom, hogy megérdemelné, meg mi magunk is, hogy ilyen dolgokat csináljunk.

Szóval azt tudom nektek mondani, hogy álljunk meg, csináljuk meg. Sok igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyében. Csak azt tudom mondani, hogy nem fogok játszani semmilyen játszmát sem így, sem így. Tesszük a dolgunkat. Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni, és elmagyarázzátok, hogy igen, de… Ahhoz énszerintem én nem köllök. Ahhoz más kell. És írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról.

Gyerekek!

Mit? Kell még valamit mondanom, Ildikó?"

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök parlamenti expozéja

2006. október 6.

Tisztelt Házelnök Asszony! Mélyen Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim!

Békét és nyugalmat szeretnék. Békét és nyugalmat, mert erre van szüksége az országnak. A békének ára van. Világos, egyszerű kérdésekre őszinte válaszokat kell adni, és eszerint kell cselekedni. Ez az ár.

Gyurcsány vagy Orbán? – sokan így teszik fel a kérdést. Pedig a kérdés nem ez, ez legfeljebb a következmény. A következménye annak, hogy miként látja a magyar parlament a jelenlegi helyzetet, annak okát és lehetséges megoldását. Vágjunk a közepébe. Nem kevesen azt állítják, hogy a probléma maga a miniszterelnök, esetleg kormányával együtt, vagy a kormányzó pártok együtt. Azért, – mondják – mert becsapták a választókat. A vádlók bizonyítéka egy, a nagyobbik parlamenti kormányzó párt előtt elmondott beszéd: a szembesítés, helyenként az indulat, a szenvedély beszéde.

Magyarországról, meg rólunk.

Hazudtam vagy sem? Csalárd módon szereztük-e meg a kormányzati felhatalmazást vagy sem? Van-e ok és kell-e bocsánatot kérni? Ezekre a kérdésekre kell – mások mellett – elsősorban válaszolni. Kezdjük a legutolsó kérdéssel: kell-e bocsánatot kérni? Igen, kell. Hogy miért? Azért, mert halogattuk a szembenézést egy tarthatatlan politikával. Azért, mert abban a téves hitben ringattuk magunkat is, talán a választókat is, hogy a gondok maguktól megoldódnak. Mert mindig találtunk okot, hogy ne válaszoljunk kellő eréllyel és kellő bátorsággal a kihívásokra.

Igen, bocsánatot kell kérni, mert a politikai érdek, a szociális szükség és a gazdasági lehetőségek között túlságosan sokszor nem találtuk meg nemcsak a politika, hanem az

ország egésze számára is elfogadható egyensúlyt. Mert megengedtük, hogy elhiggyék, sőt, talán időnként mi magunk is elhittük, hogy a politika felülírhatja a gazdaság törvényeit, vagy hogy a szociális igényeket kielégíteni csak politikai akarat kérdése.

Igen, talán bocsánatot kell kérni, mert hagytuk, hogy fennmaradjon az a látszat, sőt, nem egyszer mi magunk tartottuk fenn azt a látszatot, hogy nagyobb teljesítmény nélkül is lehet magasabb jövedelemre szert tenni. Hogy nem mondtuk ki: amit riválisaink tettek 2001-től, mi pedig 2002 után, az felborítja az egyensúlyt, és előbb-utóbb nem lesz tartható ez a politika. Igen, e tekintetben kerültük a szembenézést, bátortalanok voltunk, és megpróbáltuk megkerülni a legegyenesebb, legegyszerűbb válaszokat. Ha valamiért kell bocsánatot kérni, akkor ezért. 2

Bocsánat.

És amikor azt mondtam, büszke vagyok arra abban a bizonyos őszödi beszédben, hogy végre megtettük, akkor arra a fajta szembesítésre voltam büszke, amely persze nem állja ki a nyilvánosság próbáját úgy, ahogyan ott, nem a nyilvánosságnak szánt módon elhangzott.

Igazuk van. Arra nem lehetek büszke, hogy ezt nyilvánosan nem mertem megtenni. Kerültem a szembesítést, bátorságom csak ahhoz volt – legalábbis akkor –, hogy legalább abban a körben, amelyhez politikailag leginkább tartozom, s amely a parlamentben vállalja, hogy a kormányt támogatva segíti a kormány politikájának érvényesülését, megpróbáltam a szembesítést azzal, hogy így nem mehet tovább: változni és változtatni kell. Ez akkor is igaz, hogyha – miközben nem beszéltem erről nyilvánosan, és ezt okkal a szememre vethetik – a kiigazítás, az egyensúlyteremtés elkezdésével, ami miatt támadtak bennünket, vagy éppen a reformok elindításával, vagyis a cselekvés által megtörtént a szembenézés. Az kétségtelen, hogy a hitelességhez nem elég tenni, hanem talán előbb beszélni kellett volna, és talán nem pont így, és nem pont itt. Van-e saját felelősségem? Igen, van, hiszen én vezettem az előző kormányt, azt a kormányt, amelyért én viseltem a felelősséget. Tehát enyém a fő felelősség. Amikor megérett az elhatározás, hogy változtatni kell, akkor ezt a döntésemet csak azok között mertem egyértelműen érvényesíteni, akiktől, mi tagadás, politikai értelemben nem volt tartanivalóm.

Nem volt hozzá bátorságom, hogy elmondjam a választók szemébe is, hogy mindaz, amit csináltam, mindaz, amit csináltunk, és mindaz, amit Magyarországon az elmúlt években nagyon-nagyon sokan tettek és hittek, az helyenként öncsalásra, helyenként bátortalanságra épült.

Van ok tehát szemrehányást tenni a miniszterelnöknek, és van ok felszólítani arra, hogy beszéljen egyértelműen. Ha pedig korábban nem tette, akkor kérjen bocsánatot. Van ok arra, hogy ne keverje össze saját felelősségét másokéval. Akkor sem, hogyha egyébként nyilvánvaló, hogy mindaz, amiről beszélünk, bár személyes felelősséget is tartalmaz, talán nem vitathatóan túlmutat is azon.

A hazugság abban a bizonyos beszédben tehát a szembenézés halogatása, a bátortalanság kifejezése, a kényszerítő erő szavai és mondatai, hogy nézzünk szembe, ne halogassuk tovább, menjünk együtt. Hogy ne halogassuk tovább a reformokat, és lássuk be, az elmúlt években, amit tettünk, az sok esetben annak megmagyarázása, hogy miért

nem kellenek ezek a reformok, vagy miért nem lehetségesek. Igen, erről beszélek akkor, amikor azt mondom, hogy nem tettünk semmit.

Van még valami, amiért bocsánatot kell kérni: a nyers és indulatos fogalmazásért. Nyers volt, mert szenvedélyes volt. A szenvedélyből egyoldalúság következett. És kétségtelen: az a hamis illúzió vezette, hogy a magaméi, a mieink között talán még ez a durva, egyébként miniszterelnökhöz nem méltó szó is megengedhető. Hogy az indulat, a szenvedély fölment.

Nem mentett föl, és nem ment föl. Indokolt hát azoktól, akiket ez a fajta nyers stílus, ez a fajta durvaság bánt, bocsánatot kérni.

Bocsánat.

De hadd menjek még tovább! Az őszödi beszédnek van még egy következménye. Az tudniillik, hogy lehetőséget teremtett az ellenzéknek az alkotmányos rendet támadó, veszélyes forgatókönyvet építeni. Ezért meg okom van kifejezni a sajnálatomat Magyarország demokratikus többségének, mert a beszéd akarva-akaratlanul ürügyül szolgál a harmadik

Magyar Köztársaság alkotmányos rendje elleni ellenzéki támadáshoz. 3

Sajnálom.

Ürügy lett a beszéd egy olyan hatalmi küzdelemben, amely túlmutat azon, hogy ki a miniszterelnök. Amely túlmutat azon, hogy ki hogyan képzeli az egyensúlyt. Amely a fékevesztett, demokratikus meggyőződésből nem fakadható hatalmi vágyból ered. Sajnálom, hogy a beszéd ürügyül szolgálhatott egy ilyen hatalmi forgatókönyvhöz.

Ugyanakkor határozottan vissza kell utasítanom azt a vádat, hogy az első Gyurcsány-kormány adatokat hamisított, hogy tudatosan félrevezette vagy becsapta az embereket. Az őszödi beszéd ilyen értelmezése maga a hazugság. A beszéd manipulálása, elferdítése, jelentésének rosszhiszemű megváltoztatása. Ez ügyben nem nekem, hanem azoknak kell bocsánatot kérni, akik ezt saját – egyébként úgy látom, semmiképpen nem nemes – politikai hatalmi céljaikra használják.

Az elmúlt hetekben Magyarországon sok helyütt, közte a Parlament előtt is tüntetések zajlanak. Sokan, sokféle politikai indíttatásból, sokfajta indítványt és javaslatot téve tüntetnek itt, a Parlament előtt. Köztük olyanok is, akik a nagyobbik ellenzéki párt választási szövetségesei. A tüntetőket támogatja a nagyobbik ellenzéki párt választott tisztségviselője, parlamenti képviselője. Nem lehet egyszerűen azzal elintézni tehát mindazt, ami ott történik és elhangzik, hogy a politikai szélsőség randalírozik. Talán ez is része a folyamatoknak, de ennél többről van szó. A Parlament előtt új alkotmányt, új rendszerváltást követelnek, van, aki a királysággal kacérkodik.

Beszéljünk akkor világosan! Nincs szükség új rendszerváltásra! A harmadik Magyar

Köztársaság szabadabb, igazságosabb, jobb világ, mint elődje volt. Igaz, bizonyos tekintetben nehezebb is. Küzdelmesebb. És nagyon sokszor magányosabb. Megszűnt a bezártságra épített védettség. Piac és verseny van, sok tekintetben általuk is

keletkeztetett igazságtalanság, és a folyamatos változás bizonytalansága. Ez mind a szabadság ára? – kérdezhetik. Azt tudom mondani, hogy nagyobb részt igen. Talán korlátozható a 16 éves új magyar rend sokfajta igazságtalanságának a hatása. De a változás, az ahhoz való alkalmazkodás, a verseny mindmind ára ennek a szabadságnak. Annak a szabadságnak, amely nélkül Magyarország kevesebb lenne. De itt nem egyszerűen piacról, meg versenyről van szó. Nyilván szó van a politikai rendszerről is. A demokratikus politikai rendszer keretei jól működnek, de valami elromlott.

És hadd mondjam azt itt, önök előtt, kormánypárti és ellenzéki képviselők előtt, hogyha elromlott, akkor nem magától romlott el, hanem mi, politikusok, a közélet szereplői rontottuk el. Nyilván más és más a felelősség aránya egyik vagy másik oldalon. Ezt érdemes megvitatni.

De nem kétséges, hogy a magyar parlamentáris demokrácia nem úgy működik, ahogyan 15–16 évvel ezelőtt, a rendszerváltás korában gondoltuk.

A demokratikus Magyarországnak feltétele a szabad választás, a parlament működése, a pártok szabad versengése és alternatíva állítása. Része kell, hogy legyen az, ami alkotmányban és jogszabályban nem írható le: a demokratikus magatartás és kultúra. Az, hogy a versengő felek elfogadják egymás legitimitását. Az, hogy elfogadják, hogy bár másként szolgálják a közjót, de a közjó érvényesülését keresik. A demokratikus politikai működés lényege az elfogadás képessége. Elfogadni, hogy léteznek rajtam kívül mások is, más gondolatokkal, ugyanolyan legitimitással, mint én, amely legitimitás a választóktól ered. És a választóktól eredő legitimitás nem kérdőjelezhető meg. Aki ezt megteszi, az nem demokrata.

Ma itt nekem elsősorban a kormányról és a kormánypártokról kell szólnom. Ez a normális. De engedjék meg, hogy azt mondjam: annak, hogy Magyarországon ma itt tartunk, a fő okát – 4 nem a kizárólagos okát és nem az egyetlen okát, de a fő okát – abban látom, hogy 1998 környékén a magyar jobboldalon uralkodóvá, vagy legalábbis meghatározóvá vált egy álláspont, amelyet mások mellett például a következő mondatok, megjegyzések jellemeznek.

Ugye emlékeznek rá? „Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna”. Ugye emlékeznek rá, hogy egészpályás letámadást hirdetett ’98-ban az akkori kormánypárt? Ugye emlékeznek rá, hogy amikor a 2002-ig hivatalban lévő kormány ellenzékbe került, azt mondták, hogy haza és a párt azonos, amikor azt állították, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Vagy arra a mondatra, ami nem is olyan régen, alig több mint egy évvel ezelőtt hangzott el: hogy a baloldal, amikor tehette, mindig rárontott a nemzetére. Igen, ez a hatalmi önzés politikája, a kizárólagosságra való törekvés politikája. Igen, ez a demokratikus lelkület, a demokratikus ethosz, a demokratikus kultúra sérelme. Igen, ebből a politikából fakad a hazugságok politikája.

Hadd használjam akkor az őszödi kifejezést, ami bár sok tekintetben egyoldalú, de a köznyelv mégis csak ezt használja. És hadd ne bújjak politikai szövegek mögé. A magyar politika tele van politikai hazugságokkal. Ezt most nem azért mondom, mert a magam felelősségét kívánom eltakarni, azzal a beszéd első részében megpróbáltam szembenézni. De szeretném, hogyha önök is látnák, és hogyha látná az ország, hogy sokkal mélyebb és átfogóbb mindaz, amivel itt szembe kell nézni. Tipikus

hazugságmódokról fogok beszélni. Nem sokról, mert az, attól tartok, estig tartana. Egy pár olyanról, amely közkeletű és naponta használt.

Az első hazugságmód a hazug vád, az erre adott menekülő védekezés, majd az ez által okozott gyáva politika politikai hazugsága és csapdája. Tessék azt állítani politikai riválisodról, hogy ha kormányra kerül, 100 százalékkal fogja emelni a gáz árát, aki a választási kampány hevében mit tud tenni? Az irracionálissá váló politikai hangulatban azt mondja, hogy nem lesz gázáremelés. Sőt, lassan mondja. Majd amikor nyilvánvalóan nincsen más választás, mert nem az ország diktálja a gáz árát, akkor meg elgyávul a politika, mert attól fél, hogy önmaga hazugságának csapdájába esik. Ki hazudik először? Aki hazug vádat fogalmaz meg, hazug kérdést tesz fel, vagy aki az irracionális hangulatban nyilvánvalóan csak hazugul válaszolhat erre a kérdésre?

Vagy a hazug nyelv politikai hazugsága. Hogyan lesz az egy hétből három hét? Hogyan lesz az önkormányzati választásból népszavazás? És eljutunk oda, hogy a politika nyelvének lassan már nincsen köze az emberek által használt nyelvhez. Konstruálunk, létrehozunk egy újabb világot: a hazug nyelvek hazug politikai világát.

Az irracionális, túlzó ígéretek politikai hazugsága. Ígérjél 400 százalékot az egészségügyieknek. Ha elhiszik, és téged választanak, majd megmagyarázod, hogy miért nem megy. De söpörgethetnék a magunk háza táján is: ígérjél csak 50 százalékot. Az a baj ezekkel az ígéretekkel, hogy ha megvalósítod, akkor tönkremegy a gazdaság. Ha nem valósítod meg, aláásod a politika hitelét és morálját. Bizony, a túlzó, egyoldalú, extrém ígéretek politikai hazugságát a magyar politikai elit – mi is – szinte folyamatosan gyakoroltuk.

Hamis tényállítás, túlzó értékelés. Bár tudod, hogy 2002 és 2006 közepe között jelentősen csökkent az adóterhelés, állítsd azt, lehetőség szerint jó sokszor, hogy hatvankilencszer emeltek adót. Hátha elhiszik. Vagy állítsd azt, hogy dübörög a gazdaság. Túlozzál, hátha elhiszik. Alkalmazzál kettős beszédet: mindenkinek azt mondd, amit hallani akar. Menjél el gazdasági vezetőkhöz, és mondd el nekik, hogy más a gazdaság és más a politika! Menjél el külföldre, és ott mondjál más beszédet, mint otthon, s reménykedjél abban, hogy ezek nem találkoznak egymással! Torzítsd az arányokat! Hazudjál! Mondjad azt, hogy az ezermilliárdos problémákra az a megoldás, hogy a miniszterelnök egy számmal kisebb autóba ül. Építsél a politikai irigységre, előítéletre. Ha szerencséd van, elhiszik az emberek, hogy megoldja az 5ezermilliárdos problémákat, csak A8-as autóból A6-osba kell ülnie a miniszterelnöknek. Ismételd sokszor – esélyed van rá, hogy elhiszik. Vagy hallgasd el a tényeket! Vagy legalább a felét: csak azt mondd el, ami neked kedvező, a többit véletlenül se. Gyakorold sokszor, esélyed van rá, hogy be fog válni. Ha meg más nincs, menekülj az igazság elől. Ez a menekülés a politika legnagyobb hazugsága.

A politikai hazugságok a közvetlen hatalmi viszonyokon túl is hatnak. Kialakul egy torz társadalmi-közéleti kultúra: a megosztottságé, az élet-halál harcé, az önámításé és a tévhité.

Kérdezhetnék, hogy miért beszélek általánosságban. Én talán személy szerint, vagy mi a kormányoldalon mentesek voltunk ezektől a politikai hazugságoktól? Ártatlanok vagyunk, mint a ma született bárány? Mi soha nem estünk ezeknek a politikai hazugságoknak a csapdájába? Nem, ez nem lenne igaz. Estünk, nem is egyszer. Ezt a

beismerést tartalmazza az őszödi beszéd, és erről szól a jelenlegi beszéd is: a szembenézésről és a változtatásról.

Hadd szóljak pár mondatot az elmúlt négy hónapról is, nemcsak a múltról, nemcsak a választást megelőző időszakról. Arról, hogy az elmúlt négy hónapban követtünk-e el hibát, követett-e el hibát ez a kormány? Hadd kezdjem azzal, hogy politikánk leglényege, központi törekvése az, hogy megváltoztassuk az elmúlt évek menetét, hogy visszatérjünk az őszinte szóhoz, hogy egyensúlyt teremtsünk a gazdaságban, hogy mély változások sokaságával, azt szoktuk mondani, nagy reformokkal stabilizáljuk az országot. Hogy az egyensúly, a növekedés, a reformok és a fejlesztések politikájával teremtsünk egy új országot, ennek nagyobbik részét foglaljuk bele a konvergenciaprogramba. Ez helyes. Ezért nemcsak, hogy nem kell semmilyen önkritikát gyakorolnunk, de ki kell állni e mellett a program mellett.

Egyensúly kell, reformok és fejlesztések kellenek ennek az országnak. Nem általában, hanem konkrét programok mentén. Azaz azt illetően, hogy mit csinálunk, a dolog leglényegével kapcsolatban, azt gondolom, hogy bennünk, és személy szerint bennem nincs kétely.

Helyes célokat követünk, de van ok a kritikára. Van ok kritikára a miniszterelnökkel szemben.

Tudtam, hogy változtatni kell. Átéltem annak a – ha hiszik, ha nem – történelmi felelősségét, hogy vagy elindulunk, és van esély megváltoztatni az országot, vagy maradunk egy régi vágányon, ami sehova nem visz. Tudtam, hogy nem lesz sok időnk. Akik vártak a kormányzás elején, előbb-utóbb elbuktak. Volt bennem egy talán – utólag mondom – oktalan hitbuzgóság, egy ehhez társuló túlzott magabiztosság: menni, menni, menni előre, elővenni annyi ügyet, amennyit csak lehet. Meggyőzni a társaimat, hogy muszáj menni, meggyőzni a döntéshozókat.

És mindeközben sokakban az az érzés keletkezett, hogy a miniszterelnök érzéketlen, nem érzi, hogy milyen nehéz a változások sora. Hogy nincsen benne elegendő megértés és empátia. Ez okkal vethető a miniszterelnök szemére, ráadásul aki ezt akarja tenni, talál, ha nem is egész mondatot, de felet mindenképpen, amely ezen állítás igazolására alkalmas.

De van a miniszterelnökön túlmutató felelősség is, amiben, persze, szintén az övé a legnagyobb. De a felelősség ennél szélesebb, hiszen a kormányé is. Olyan sok kérdést tettünk az asztalra az elmúlt hónapokban, hogy a kérdések sokaságával, a dilemmák, a gondok sokaságával a végén már maga a kormány sem bírt. A nyitott kérdések sokasága helyenként dühítette az embereket. Nemcsak a szükséges változások okoztak bizonytalanságot, hanem azok a kérdések is, amelyek anélkül kerültek a kormány napirendjére és a kormány látókörébe, hogy pontosan tudtuk volna, hogy milyen megoldást is javaslunk. Ez sokakban a kapkodás és a rögtönzés látszatát keltette, úgy érezték, hogy nincsen végiggondolva mindaz, amit a kormány csinál. Egyfajta túlzott reformlelkesedés és bizonyítási vágy uralkodott el a kormányon: hogy mi most aztán megmutatjuk Magyarországnak, nem várunk tovább, megyünk előre. Mi, ha kell, akkor á-tól z-ig egyszerre mindent megcsinálunk, mert ez fontos, ez történelmileg kikerülhetetlen. Ebből aztán az derült ki, hogy túl sok kérdést, túl sok dilemmát okoztunk, és ennél lényegesen kevesebbre adtunk választ. Igen, érteni kell, hogy

6ahogyan véges a teherbíró-képessége egy embernek, egy tantestületnek, véges a teherbíró-képessége egy kormánynak és egy országnak is. Muszáj ehhez igazodni. Sem a kormány, sem a kormányfő nem diktálhat nagyobb tempót, mint amit maga is elbír, és főleg mint amit az ország elbír. Voltak, akik figyelmeztettek erre bennünket: korábbi miniszterelnökök, jobb- és baloldalról egyaránt. Akár meg is hallhattam volna a szavukat. De mint mondtam, talán épp az ügybuzgóság túlzott magabiztosságot kölcsönzött.

Természetesen lehet azt mondani, hogy van más út is, mint amit a kormány javasol. Így van: lehet más út is. Más kidolgozott programot egyelőre nem látunk. Látjuk a magunkét. Látjuk azt a programot, amely 2007-ben és 2008-ban, bizony, nem könnyű éveket hoz. 2007-ben az átlagos jövedelmek vásárlóereje csökkenni fog, nagyjából 2–3 százalékkal. A bérek ennél nagyobb arányban, mert nem növekednek annyival a jövedelmek és a bérek, mint amennyivel növekedni fognak az árak. És ez akkor is fájdalmas, hogyha hozzátehetjük, hogy az előző hat évben pedig összességében 40 százalékkal növekedett a vásárlóerő. És azt is elmondom, bár nem szoktuk mondani, hogy nem kis részben ez is az oka annak, hogy meg kell állnunk most egy-két évre. Mert az előző években a jövedelmek növekedése, amelyek mögött, bár volt szociális szükség, de volt politikai indíttatás is, lényegesen meghaladta azt a mértéket, amivel a gazdaság növekedett. A gazdaság lehetőségei és jövedelmeink növekedése elvesztette az arányt. Ennek a helyreállítása csak egy módon történhet: meg kell állnunk egy évre. Tudom, hogy egyetlen forint elvesztése is fájdalmas. Tudom, hogy talán egyszerűbb lett volna mértéket tartani az előző években, mert egy egyenletes növekedés minden tekintetben, nem csak politikai tekintetben sokkal többet ér, mint egy gyors nekiindulás, ami után nemcsak hogy megállás jön, hanem vissza is kell venni a tempóból.

2008-ra már nem várunk ilyen hatást. Azt reméljük, hogy 2008-ra alapvetően kiegyensúlyozottabbak lesznek a viszonyok. Lassan élénkülnek a beruházások, a fejlesztések,

2009-től növekednek a jövedelmek. Az egészségügyben, az oktatásban bevezetett reformok hatására jelentősen csökkennek, helyenként megszűnnek a közszféra működési zavarai, az állandósult pénzhiány, az abból fakadó zavarok, javul a közszolgáltatások minősége.

Hadd álljak meg ezen a ponton egy pillanatra, és szóljak pár mondatot újra az ellenzékről.

Ugye emlékeznek, a kampány során azt mondták, hogy nem kell egészségügyi reform. Ha jól hallom, az elmúlt napokban az ellenzék vezére, bár zárt tárgyaláson, a sajtó kizárásával, sőt, a jelenlévők figyelmét felhívva arra, hogy ne osszák meg az információt, arról beszélt, hogy kell egészségügyi reform. Sőt, arról is beszélt, hogy kell reformalap. Ugye jól emlékeznek, egészen eddig azt mondták, hogy nemcsak hogy nem kell adónövelés, hanem adócsökkentés kell. A reformalap maga az adónövelés. A reformalap maga a hamis nyelv, amiről korábban beszéltem. A reformalap egyenlő az adóemeléssel. Éppen ez az a kettős beszéd, amiről korábban beszéltem: mást mondani zárt körben, vagy a gazdasági vezetőknek, és mást mondani a nyilvánosságnak. Talán nem kell emlékeztetni önöket arra, hogy én most azért járok politikai canossát, mert aki ezt teszi, azt veti a szememre, hogy mást mondtam a frakciónak és mást nyilvánosan. Azt tudom mondani, éppen ideje annak, hogy befejezzük a kettős beszédet, befejezzük a hamis

nyelv használatát, befejezzük, hogy más programunk van a vállalatvezetők számára, más a szegény vidéki választók számára, és más a budapesti értelmiségiek számára. Hogy adóemelés helyett reformalapot mondunk, hogy hol egészségügyi reformot igénylünk, hol pedig azt mondjuk a pártelnöki vitában a televízióban, hogy lássuk be, hogy nem reform kell, hanem több pénz.

Szeretném, hogyha mindenki számára világos lenne, hogy bár vitatható a programunk – s az a dolgunk, hogy ezt megvitassuk –, az a program, amivel az ellenzék előáll, és 1200 milliárd forint többletkiadást javasol, és amelyben ennél valamivel több bevételtől fosztaná meg az államot, összesen majdnem 2500 milliárd forinttól, az maga a gazdasági, társadalmi csőd 7politikája. Ettől a hiány 22 százalékra növekszik, az adósság aránya meghaladja a 90 százalékot, a forint több mint 20 százalékot veszít az értékéből, és 1 euróért már 320 forintot kell fizetni. Az infláció meghaladja a 10százalékot, a GDP nem növekszik, hanem csökken vagy 20 százalékkal. A jövedelmek értékükből legalább 20-25 százalékot vesztenek.

Elvesztjük az európai fejlesztési forrásokat és munkahelyek tíz- és százezreit.

Készen állok az egyenes beszédre, csak azt kérem, beszéljen más is egyenesen. Mit ajánl? Mit javasol az országnak? Az nem ajánlat, hogy majd megbeszéljük, hogy majd konzultáljunk.

Akik hatalomra törnek, azoknak kell, hogy legyen programja. Nem ötletük, hanem programjuk, kiszámolva, megmutatva. Mutassuk meg a programokat! A kormány megmutatja, még akkor is, hogyha az vitatható.

A legfontosabbról még nem beszéltem. Mert ez a mai vita sokkal többről szól, mint személyről, programról vagy hazugságról. Arról szól, hogy engedjük-e, hogy a parlamenti kisebbség támadást intézzen az alkotmányos rend ellen, hogy elvitassa a parlament jogát, hogy szabad akaratából megbízást adjon kormánynak, hogy engedünk-e a zsarolásnak, a fenyegetésnek, az utcának? Arról szól ez a mostani vita, hogy a parlament elég erős-e, hogy megvédje a harmadik Magyar Köztársaságot, hogy szembefordul-e a fenyegetéssel, vagy gyáván megfutamodik? Ma már nem egyszerűen a miniszterelnök személyéről szól a vita.

Demokraták és az alkotmányos demokrácia ellenfelei állnak egymással szemben. A cél világos: elvitatni a parlamenti többség jogát, megfutamítani, kicsikarni az előrehozott választásokat, és a megvert, megalázott kormányoldallal szemben – inkább holnap, mint holnapután – kétharmados többséget elérni, és új alkotmányt kérni. Új alkotmányt, Orbán

Viktor szája íze szerint.

Arra kérem a parlamentet, hogy ne engedjen a fenyegetésnek, az ellenzék utcán szervezett zsarolásának. A demokraták dolga, hogy megvédjék a demokráciát. Mi a megoldás? Az ellenzék szerint, hogy menjen Gyurcsány Ferenc. Hogy véleményének súlyt adjon, ultimátumot ad, zsarol, támadja a harmadik Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét. Azt kérdezem a magyar parlamenttől, hogy engedjünk ennek a zsarolásnak, úgymond a béke és a nyugalom kedvéért? De milyen béke, és milyen nyugalom lesz az, amit az alkotmányos demokrácia sérelmével érünk el? Sőt, azzal a

céllal, hogy egy új rendet teremtsünk, a kisebbség rendjét. Ez a pillanat békéje, hogy aztán a békétlenség és a nyugtalanság hosszú időszaka következzen, a demokratikus szabadság elvesztésének időszaka, csak azért, mert a parlament egyik pártja nem tudja elviselni, hogy – ahogyan ő mondta – a haza legyen ellenzékben. Hamisan, – beszéljünk világosan – hazug módon. Nem a haza van ellenzékben, hanem egy párt. Egy párt, amely, ha jól teszi a dolgát, a választók akaratából a következő választásokon megbízást kaphat, hogy a törvényhozásban többségi mandátuma legyen.

Pár nappal ezelőtt az önkormányzati választásokon jól szerepeltek. A népakarat az önkormányzatról szól, minden más legfeljebb vélemény lehet. Világos a kérdés: engedjük-e, hogy alkotmányos rendjében támadják ezt az országot, vagy megvédjük azt? Ez a kérdés.

Ennek a parlamentnek kell válaszolni rá.

Az utcai küzdelem nem rend és nem nyugalom. Ez a totális politikai bizonytalanság, amelyet a hétköznap bizonytalansága követ a gazdaságban és a társadalomban. Azt gondolom, hogy ezt sem az ország, sem a népképviselet, sem a parlament nem akarhatja.

Bizalmat kérek a parlamenttől. Bizalmat, mert csak egy erős kormány tudja végigvinni ezt a programot, az egyensúly, a reformok és a fejlesztések programját. És csak egy olyan kormányfő, aki politikai okokból nem kényszerül újra és újra rossz kompromisszumokra. Aki érzi a háta mögött a parlament többségének felhatalmazását és bizalmát. Azok támogatását kérem, akik támogatják a programot, akik támogatják ezt a kormányt, akik támogatják a kormányfőt, megfontolva a múlt összes terhét, számot vetve igazsággal, hazugsággal, múlttal és jövővel.

Tartalmi döntést kérek. Magyarországnak békére és nyugalomra van szüksége.

És egy új kezdetre.

Magyarországért, a köztársaságért!

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beszéde az "Út az euróhoz" címû konferencián

Ma -2007-04-19-én -  a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank közös nemzetközi konferenciát rendezett Parlamentben  "Út az euróhoz" címmel. A tanácskozáson bevezetõ expozét tartott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, akinek beszédét szószerinti leiratban közöljük, s amelyben azt jelzi, szerinte 2010-2014 közötti idõszakban lehetne eurónk. Beszédének szövege:

 

Mélyen tisztelt Elnök úr! Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink!

 

Mi más is lehetne a célja valamennyi országnak, minthogy erõs, versenyképes gazdaságot teremtsen, ezzel megalapozza a jólétet, és alkalmas vitában formálódó társadalompolitikával pedig segítse, hogy a jólét minél méltányosabban és igazságosabban osztódjék szét a polgárok között. Ez eddig egyszerû, innentõl kezdõdnek a nehézségek. Nagyon-nagyon sok tapasztalata van az elmúlt éveknek. Talán a legfontosabb tapasztalat, hogy a legjobb szándékú társadalom- vagy szociálpolitika is kockázatokat és veszélyeket rejthet magában akkor, ha szem elõl téveszti, hogy a gazdaság világának vannak olyan szabályai, amelyeket nem lehet nem figyelembe venni. Hogy egyensúlyt kell keresni társadalmi és gazdasági célok között, rövid távú és hosszabb távú szándékok között.

 

Az elmúlt éveket az jellemezte, hogy jó szándékkal, de idõnként a kellõ körültekintés hiányában a gazdaság hosszabb távú fenntarthatóságának és versenyképességének céljai háttérbe szorultak a rövid távú társadalompolitikai, jóléti, helyenként fogyasztási és jövedelmi céloknak.

 

Magyarország kapott e tekintetben jó néhány figyelmeztetést. Mi ezeket a figyelmeztetéseket talán nem mindig fogadtuk meg kellõ idõben. Ami az elmúlt hónapokban történt, az egy nagyon világos hangsúlyváltás. Hangsúlyváltás, amelyrõl leginkább azt mondhatnám, hogy visszatérés egy okos, hosszú távon is termékeny, a hosszú távú célokat a rövid távú célokkal összeegyeztethetõ gazdaság- és társadalompolitika irányába. Nem kétséges, hogy ez természetesen sok vitával jár, nem kétséges, hogy ehhez egy széles, átfogó, szakmai és társadalmi dialógus szükséges.

 

Nagyon messze vagyunk még az út végétõl. Nagyjából azt látjuk, hogy amit eddig megtettünk, az mire elég és mire nem elég. Azt szoktuk mondani, hogy az a legnagyobb kockázat, hogy a költségvetési, belsõ egyensúly elvesztésével együtt jár a folyó fizetési mérleg egyensúlyának elvesztése. Ezeknek a folyamatoknak kézben tartása, korrekciója az eddig ismert eredmények alapján legalább is biztató kilátásokkal rendelkezik. Balgaság lenne viszont azt gondolni, hogy önmagában az egyensúly megteremtése lehet a hosszú távú gazdaságpolitikai cél - az egy feltétele az ennél átfogóbb gazdaságpolitikai célok teljesítésének. Másrészt azt is balgaság lenne hinni, hogy már elértük ezt az állapotot. Ez még nincs így. Látjuk a fényt az alagút végén, de ahhoz igen sok mindent kell tenni,

hogy az alagútnak vége legyen, és a következõ alagútba pedig ne rohanjunk bele. Ehhez természetesen új intézkedések kellenek. Aztán ha már az alagutas példánál maradtunk, akkor az eszközökön túl sokkal egyértelmûbb és világosabb irányokat is kell majd választani a magyar gazdaság számára.

 

A magyar gazdaságpolitika elmúlt évekbeli belsõ viszonyait beárnyékolta egy sajnálatos tény. Erre sok idõt nem vesztegetnék, mert a legkevésbé szeretnék a múlttal foglalkozni. Egy mondatot is csak azért ér meg a dolog, hogy ennek fényében utalhassak a jelenlegi helyzetre. Azt gondolom, nagyjából tény, hogy az ország érdekeit nem kellõen figyelembe vevõ módon, helyenként azt veszélyeztetõen a magyar gazdaságpolitika alakításában részt vevõ két, sok tekintetben egymástól független intézmény és szervezet nem tett mindenben eleget az alkotmányos együttmûködés kötelezettségének. Teljesen természetes, hogy a kormány és a jegybank sok tekintetben egymástól függetlenséget élvezõ intézmény. Ez így van rendjén. Azt látjuk, és sok évtizedes tapasztalatunk van arról, hogy ennek a függetlenségnek sokkal több az elõnye, mint amennyi az ára. Ezért ezt a függetlenséget, a két intézmény egymástól való relatív függetlenségét õrizni és szélesíteni kell. Nem kérdés. De a két intézmény nem versengõ intézmény. A két intézmény nem egymás ellenfele. A két intézmény egymás partnere ugyanannak a végsõ célnak a megvalósításában, abban, hogy egy olyan gazdaságpolitikát szolgáljanak, amely gazdaságpolitika megfogalmazására egyébként természetes módon alapvetõen a törvényhozás, a szuverén népképviselet bír döntõ hatással.

 

Szerencsére ez a helyzet már a múlté. Az együttmûködés, a dialógus, a partnerség egyik oldalról sem az önállóság föladása. Teljesen természetes, hogy a jegybank törekvéseinek közepén a nemzeti valuta értékállóságának megõrzése, megteremtése áll. Teljesen természetes, hogy a gazdaságpolitika eszközrendszerében másra alkalmas a monetáris politika eszközrendszere és másra a költségvetési politikáé. De természetes az is, hogy miközben ezek egymásnak ellensúlyait is képezhetik, ezek nemcsak ellensúlyok, hanem egymást kiegészítõ, egymást támogató komplementer eszközök is. Egy okosabb, bölcsebb, effektívebb arányt kell megtalálnia a kiegészítõ, együttmûködõ és az ellensúlyi szerep között. Ehhez nem kell semmi más, mint mindkét fél részérõl - hangsúlyozom: mindkét fél részérõl, a megfogalmazásom nehogy egyoldalúnak tûnjön - kellõ nyitottság, nagyvonalúság és bölcsesség annak megértésében, hogy az egyes intézmények önállósága természetesen korlátozott, és az együttmûködés legalább akkora érték, mint a függetlenség. Ezért örülök, hogy ezt a konferenciát a kormány és a jegybank együtt, közösen szervezte meg.

 

Ha a költségvetés legszorítóbb gondjaiból lassan már látjuk a kivezetõ utat, akkor érdemes azon gondolkozni, mit kell még tenni. Nagyjából azt látjuk, hogy akár a külsõ, akár a külsõ egyensúlyi kérdéseket vizsgáljuk, biztató jelek vannak. Azt tudjuk mondani, hogy tartjuk a konvergenciaprogramban lefektetett pályát. Az abban kitûzött egyensúlyi célokat a kellõ elkötelezettséggel, fegyelmezettséggel az abban meghatározott idõpontra el lehet érni. A kormány teljesen elszánt abban, hogy el is érjük. Emberemlékezet óta nem volt olyan hónap, mint az idei áprilisi hónapunk lesz. A tegnap kiadott elõrejelzés szerint áprilisban a költségvetés egyenlege szufficites lesz. Ez egy hónapnak az egyenlege. Nem szabad túlértékelni a dolgokat. Nem szabad túlértékelni, hogy a Pénzügyminisztérium nagyon régen módosította lefelé a hiánycélokat. Persze mondhatnák, hogy 6,8 százalékos hiánycélról lefelé módosítani még nem a legnagyobb teljesítmény. És igazuk van. Pusztán arról beszélek, hogy elindult egy folyamat.

 

Az is igaz, hogy nagyon sokaknak hallom a hangját, akik azt mondják: Tessék idefigyelni, látjuk már 2007-et és talán még látjuk 2008-at is. Nagyjából azt is látjuk, hogy a kormány elkötelezett abban, hogy hozza azokat a számokat, amelyeket ígért. Na de mi lesz 2009-cel és mi lesz 2010-zel? Éppen a jegybanktól, és talán személyesen Hamecz Istvántól ismerjük azt a táblát, amelyben mutatta nekünk, hogy az elmúlt 20 évben még a rendszerváltás sem változtatott azon, hogy minden negyedik évben - mondom némi malíciával - nem a választásokhoz igazodó ciklus, hanem az állampárt kongresszusaihoz igazodó ciklus volt. Annyival volt csak szerencsésebb, hogy talán az nem négy, hanem ötévente történt. Ebben látható a költségvetési folyamatok elég hosszan rögzött belsõ magatartása. Minden ötödik évben felpuhul a költségvetés, érdemben kileng az inga, hogy aztán 2, 3, 4 év alatt megpróbálják visszahozni az egyensúly afelé, hogy újra kezdõdjön minden elölrõl. A kérdés csak az, hogy mennyire lengett ki az inga 4-5 évenként, de hogy mindig kilengett, ezt látjuk.

 

Ha ez így van, akkor a dolog mögött mélyebb összefüggések vannak. Akkor ezt nem lehet egyszerûen csak a gazdaságpolitika és a politika alakítóinak gyengeségére fogni, akkor ez nem egyszerûen személyes gyengeség. Nyilván az is, de talán annál több. Akkor itt vannak intézményi és szabályozási kérdések. Akkor azt jelenti, hogy a hosszú távú egyensúly fenntartásához hiányoznak még bizonyos lépések, amelyeket meg kell tenni. Ezzel a konferenciával útjára indítunk egy olyan folyamatot, amelynek az a vége - és azt szeretném, hogy ez nagyjából 2008 végéig meg is történjen -, hogy egy együttes, közös és hiteles programot vázolunk fel a jegybankkal közösen az euró magyarországi bevezetésére. Magyarország érdekelt az euró bevezetésében és Magyarország be kívánja vezetni az eurót. Azt gondolom, hogy a konvergenciaprogram teljesítése megteremti annak a lehetõségét, hogy a politikai ciklusokat is figyelembe véve,

Magyarország 2010 és 2014 között bevezesse az eurót. Hogy pontosan mikor, és hogy ehhez milyen gazdaságpolitikai pályát kell felrajzolni, az több, mint a költségvetés, több, mint az infláció kérdése. A fejlesztés- és jövedelempolitikáról nyilván éppúgy kell beszélni.

 

El kell készíteni egy átfogó programot, ami nemcsak a jegybank és a kormány dolga, hanem be kell vonni a társadalmi partnereket. Azért kell bevonni - mondom még egyszer - mert meg kell állapodnunk a jövedelempolitikában is és a fejlesztéspolitikában is. Egy átfogóbb gazdaságpolitikai megállapodás teremtheti meg a hiteles pályát, amely 2010 és 14 között megteremti az euró bevezetésének lehetõségét. Ez azt jelentheti természetesen, hogy az ebben a programban lefektetett idõpontban lehet belépni az euró elõszobájába, az ERM II. rendszerbe. Ez azt jelenti, hogy mostantól kezdve alapvetõen annak érdekében kell dolgoznunk, hogy egy ilyen hosszú távú hiteles pályát és az ahhoz szükséges eszközöket megteremtsük, és ez a pálya legyen a legfontosabb tartópillére annak, hogy elinduljon a hosszú távon egyensúlytartó, de növekedéspárti politika. Egy hosszú távon jó szerkezetû egyensúly tud alapot teremteni arra, hogy a következõ években a figyelmünk egyre inkább a növekedés motorjaira, annak belsõ hajtóerejére koncentráljon.

 

Van legalább két ügy, amelyekrõl szót kell ejteni. Pénzügyminiszter kollégám is fog errõl beszélni önöknek, és ahogy hallottam, a jegybank elnökének elõadását elõzetesen meg is kapták. Több konzultációt folytattunk az elmúlt idõszakban arról, hogy melyek azok a hosszabb távú intézményi kérdések, amelyekrõl szót kell váltani. A kormány nevében szeretném kifejezni nyitottságunkat és a fõ célokkal való egyetértésünket abban, hogy növeljük a költségvetési politika hosszú távú hitelességét szolgáló új, garanciális intézményi szabályozási bevezetését, növeljük a monetáris politika függetlenségét szolgáló új szabályok bevezetését. E két tárgyban a kormány készen áll a szóban forgó szabályozások, jogszabályok módosítására, legyen az államháztartási törvény, legyen az a parlamenti Házszabály, legyen az a jegybanktörvény - akkor, és csak akkor, ha azt a jegybank is javasolja.

 

Két-három új szabály, új intézmény bevezetésén dolgozunk. A kormánynak az a célja, hogy ezen szabályok, intézmények kidolgozása történjen meg az elõttünk álló hónapokban, és a 2008. január 1-jétõl hatályos államháztartási törvény már tartalmazza ezeket a szabályokat. Ezek a szabályok részben arra irányulnak, hogy legyen erõs garancia arra, hogy a költségvetés kiadási oldalát hosszabb, legalább hároméves távlatban elõre meg lehessen határozni. Legyen középtávú

költségvetési tervezés és különbözõ szabályokkal akadályozzuk meg, hogy a költségvetés kiadási tételei, kiadási oldala - akár szaktörvények által, akár a költségvetés vitája kapcsán - felpuhuljanak, és az elõre kitûzött kiadási tételeket és kiadási szinteket meghaladják. Ehhez új szabályok kellenek az államháztartási törvényben és a Házszabályban egyaránt.

 

Gondoljuk át, hogyan lehet karbantartani és kézben tartani az államháztartás részét képezõ önkormányzati finanszírozást. Hogyan lehet az önkormányzatok önállóságának csorbítása nélkül megakadályozni azt, hogy a hosszú távú egyensúlyi feltételeket nem rontó módon, döntõen csak fejlesztések és beruházások tekintetében engedjük meg az önkormányzatok hitelbõl történõ finanszírozását. Ebben okos kompromisszumokat kell kötni. Azt hiszem, hogy ez a kormánynak és ellenzéknek egyaránt érdeke. Új szabályokat kell létrehozni.

 

Harmadsorban pedig egyetértek a pénzügyminiszter úrral, amikor azt mondja, hogy érdemes gondolkodni egy új költségvetési intézmény felállításán. Volt egyébként az elmúlt idõszakban jegybankvezetõi körbõl is javaslat erre, amelynek volt politikai támogatása is. A közjogi rendszerbe nem beavatkozó megoldást kell találni. Ha egyszerûsíteni szeretném, akkor azt mondanám, hogy költségvetési tanács nem, költségvetési, kormánytól független költségvetési hivatal igen. Új önkormányzati szabályok, új központi költségvetés alakítására vonatkozó garanciális szabályok, és az ezeket is szolgáló új intézményi szabály együttesen talán meg tudja adni a szükséges, hosszabb távú garanciát is.

 

Megismerve Simor András, a jegybank elnökének javaslatait azt tudom mondani, hogy javaslatai nyitottságra találtak és találnak a kormány köreiben. Az az érdekünk és az a célunk, hogy az inflációs célkövetést megfogalmazó alapvetõ monetáris politika a mainál hatékonyabb és függetlenebb eszközökkel rendelkezzen annak érdekében, hogy célját megvalósíthassa. Az az érdekünk, hogy a jegybank mûködése - benne a Monetáris Tanács mûködése - az eddiginél jobban segíthesse ennek a célnak a megvalósítását. El tudjuk fogadni, hogyha erre vonatkozóan kidolgozott jegybanki javaslat van, akkor az azok alapján megfogalmazott törvénymódosítást haladéktalanul a parlament elé terjesztjük.

 

Rövid távú egyensúlyi kérdések helyett tehát a hosszú távú egyensúlyi kérdések kerülnek elõtérbe. Az egyensúlyi kérdések mellé felzárkózik és egyre meghatározóbbá válik a hosszú távú növekedési célokat szolgáló politikák

kérdése, az ehhez szükséges együttmûködés feltételeinek jobb megteremtésével, egy hitelesebb, vagy ha úgy tetszik egy hiteles költségvetési politikával és egy nagyobb függetlenséget és nagyobb, hatékonyabb eszközszabadságot élvezõ monetáris politikával.

 

Nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik ezt a konferenciát megszervezték. Nagyon szépen köszönöm vendégeinknek, hogy elfogadták a meghívást. Magyarországnak az a célja, hogy megerõsítse gazdasága, benne költségvetési és pénzügyi politikájának hitelességét, kiszámíthatóságát, átláthatóságát. Ha ezt megteszi, akkor nem kell attól félni, hogy a nyilván nem könnyû hónapok után, belátható idõn belül a magyar gazdaság újra erõs, versenyképes lesz, ami alapját képezheti egy hosszú távú, a mainál nagyobb társadalmi nyugalomnak, békének és jólétnek.

Köszönöm szépen.

Forrás URL:

http://www.euroastra.info/node/882

-------------------------------------------------------------------------------------http://www.thejakartapost.com/news/2005/07/26/hungarian-companies-invest-4-billion-south-sumatra.html

http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic&f=2&t=007992

Hungarian companies to invest $4 billion in South SumatraThe Jakarta Post, Jakarta | Tue, 07/26/2005 8:25 AM | Visiting Hungarian Prime Minister Ferenc Gyurcsany and economic and transportation minister Janos Koka, who witnessed the signing of the memorandum of understanding (MOU), said the deal would focus more on the development and construction of infrastructure. The $4 billion investment deal is a breakthrough for us. Usually, the central government deals with every major economic activity in our province. But now, we are managing to do it alone,"" said Syahrial after accompanying President Susilo Bambang Yudhoyono to meet Prime Minister Gyurcsany at the palace. http://www.thejakartapost.com/news/2005/07/26/hungarian-companies-invest-4-billion-south-sumatra.html

*Magyarország Indonézia legnagyobb befektetői között van nyilvántartva, megelőzve például számos nagyobb európai államot. Valójában nem Magyarország fektet Indonéziába, csak Gyurcsány Ferenc és a mögötte álló késő szocialista, családi alapú hatalom. Indonéziában a régi szocialista vezetőknek kijáró olajfestményes fogadtatásban részesül. De nem Gyurcsány Ferencet üdvözli a szöveg, hanem feleségét Dobrev Klárát, rámutatva az így valódi gyökereire /hiszen itt a Dobrev-családot ismerik igazán/. *

*Az üzlet évek óta épül Indonéziában, folyik a vagyonmenekítés. Egy olyan államban, ahonnan semmilyen magyar kormány nem hozhatja azt majd vissza. Ahol mindig lesznek régi jó barátok.

A befektetés nem meglepő módon az energetikai szektorban történik Indonéziában.

A Garvox Enterprises offshore megvásárol Dél-Sumatran egy szénbánya vidéket Banyuasin térségében 6 milliárd tonna szénkészlettel, a szenet vasúton, közúton eljuttatják az erőmĹąbe, ahol áramot állíanak elő (4 ezer Mwatt), amit eladnak Indonéziának, a maradék szenet Bagan Siapi-Api-i kikötőig juttatják és eladják a szabadpiaconIndonéziának és környékének.

Az üzlet élvezi a Dél-Sumatrai katonai kormányzó támogatását is. A befektetés nagysága 2006-ban 300 Millio Euro, melyet újabb kihelyezések követnek. Az indonéz vezetőknek javasolt teljes tervezett befektetési érték 4 Milliard Dollar. A kihelyezett összeg 1 Milliard Dollar. *

Orbán Viktor miniszterelnökBudapest

Tisztelt Miniszterelnök Úr!Ön itt, a Facebookon üzent hadat az államadósságnak. Ez derék dolog, mondhatnám dícséretes. Látom, meg szeretné érteni, hogy miért növekedett meg az államadósság az utóbbi tíz évben, és azt is, hogy ki ezért a felelős. Segíteni szeretnék Önnek. Ha válaszol az alábbi kérdésekre, ígérem közelebb fog kerülni az igazsághoz. Pár perc alatt egy új világ fog kinyílni Ön előtt. Higgye el!1. Igaz-e, hogy az Ön kormánya emelte 2001-ben egyes köztisztviselők bérét 70 százalékkal?2. Igaz-e, hogy olyan lakástámogatási programot indítottak el, amely több mint 300 milliárd forint költségvetési támogatást igényelt?3. Helytálló-e az állítás, miszerint a költséges infrastrukturális beruházásokat költségvetési trükkel az államháztartáson kívülre helyezték, és így próbálták meg kozmetikázni a hiányt?4. Kiszámították-e, hogy az Orbán kormány 2001-2002-ben összességében mintegy 450 milliárd forint költségvetésbe tartósan beépülő extrahiányt hagyott utódaira, amely nyolc év alatt 12 százalékpont államadósság növekedést jelentett volna, ha az utódok nem igazítják ki a költségvetést.5. Megszavazta-e a Fidesz a 13. havi nyugdíjat, amely minden évben háromszázmilliárd forintba kerül?6. Akarta-e a Fidesz 2005-ben, hogy az úgynevezett „garanciatörvényekkel”egyszer és mindenkorra lehetetlenné tegyük, hogy a kormány szükség esetén csökkenteni tudja a kiadásokat, és ezzel útját tudja állni az államadósság növekedésének?7. Támogatta-e a Fidesz a Parlamentben a közalkalmazottak 2002-ben elhatározott 50 százalékos béremelését?8. Kifogásolta-e a Fidesz a plusz egy havi családi pótlékot?9. Szót emelt-e a Fidesz Magyarország történetének legnagyobb és így legköltségesebb autópálya építési programja ellen?10. Ellene szavazott-e a Fidesz a 2006-os adócsökkentési programnak?11. Támogatta-e a Fidesz 2006-tól a költségvetési hiány és az államadósság növekedését megállítani célzó kiigazítási lépéseket?12. Önök voltak azok, akik az úgynevezett „szociális népszavazás” kezdeményezésével és győzelemre vitelével nem egyszerűen százmilliárdos bevételektől fosztották meg az államot, de egyben útját is állták a köz- és magánfelelősség átalakítását célzó reformoknak?13. Felemelte-e szavát a Fidesz azon képviselői ellen, akik ostoba szövegeikkel gyengítették a forintot így növelték az államadósságot?14. Kihasználta-e az új kormány az elmúlt kilenc hónapot arra, hogy az államháztartás helyzetét javítsa, vagy a legrosszabb hagyományokat követve inkább azon járt a feje, hogy miként növelhetné tovább az államadósságot?De nem folytatom. Viszont, hogy segítsem a megértést, összefoglalom, hogy mi is történt 2001-től:1. Ön, miniszterelnök úr 2001-2002-ben felelőtlenül 450 milliárd forint túlköltésről döntött.2. Medgyessy Péter kormányának száznapos programjai 850 milliárd forintos lyukat ütöttek a költségvetésen.3. Az én 2006-os ÁFA csökkentésem 200 milliárd forint bevételtől fosztotta meg a költségvetést.4. Az Ön 2010-ben kezdeményezett adócsökkentő programja évente 600 milliárd forintunkba kerül.Ha jól emlékszem, akkor Ön és pártja minden, a fentiekben összefoglalt költekezést lelkesen támogatott, vagy éppen maga kezdeményezte.

Ezzel szemben saját butaságainkat is korrigáló, a költségvetést konszolidálni akaró lépések és az Önök reakciói a következők:1. Medgyessy Péter a 2003-es költségvetésben és 2004 elején kiadáscsökkentést kezdeményezett. Önök erre nemzethalált kiáltottak.2. Én 2006-tól radikálisan csökkentettem a hiányt, 2008-ra elértük a 3,8 százalékot, 2008 ősze után beterjesztettem a válságkezelés további kiadáscsökkentést jelentő első két csomagját. Ön és pártja minden lépésemet elutasították.3. Bajnai Gordon 2009 tavaszától további költségcsökkentő programokat jelentett be a sikeres válságkezelés érdekében. Önök nem támogatták a miniszterelnököt a Parlamentben.

Miniszterelnök Úr!Ön felelőtlen és gyáva ember. Mindig élen járt a költekezésben vagy annak támogatásában, és érdemben soha nem mert támogatni vagy kezdeményezni népszerűtlen kiadáscsökkentést. Most bajban van. Tudja, hogy elkerülhetetlen pár nehéz döntés meghozatala. Eszébe sincs szembenézni önmagával, az elmúlt hónapok tragikus döntéseivel. folytatja a régi szöveget és bűnbakot keres. Ne legyen pojáca! Viselkedjen erős férfiként, ha nem is államférfiként, legalább tiszteletre méltó politikusként.Ön a Bokros csomag elutasítása óta a legprimitívebb és legfelelőtlenebb magatartást folytatja. Ígér a népnek nyakló nélkül, feltüzeli a vágyakat, de ódzkodik a valóságos kormányzástól. Szerintem is szükség van vizsgálatra. Azt javaslom, hogy első lépésként menjen be a miniszterelnöki dolgozószoba mosdójába, ott talál egy szép tükröt, és nézzen bele. Aztán gondolkodjon! Végül meg ítéljen! Ne csak másokat, önmagát is. Ez lehetne a magyar demokrácia egyik legígéretesebb napja, az elmúlt 20 év lezárásnak kezdete. Nem forradalommal. Azzal a legkevésbé.Józansággal.

Kötcse, 2011. február 25.

Gyurcsány Ferenc

Orbán Viktor miniszterelnök úrnak írt levélre a válasz a Népszava Online oldalain!Budapest

Nagyon vártam, hogy valaki Magyarországról az itt véleményt fórmálló jobboldali emberek közül ezt a szemenszedett szokásos szocialista propaganda körébe tartozó lejárató, besározni akaró állításokat tételesen cáfolja, és indokolja annak cáfolatát. De ez mind idáig nem történ meg itt a Népszava oldalin. Vélem hogy erre a feladata tízen ezer kilométerről tényleg nem én vagyok a legalkalmasabb. De azért hitem, és e tárgykörben szerzett tudásom szerint a tisztességes ember átlag felfogása és természetes felháborodása jogán még is megteszem.

Tisztelt volt „quva” ország Miniszterelnöke!

Ön olyan mértékig aláveri a tisztesség fogalmát, hogy az már minden képzelet felül múl. Hogy van képe erkölcsi kérdésekben megnyílni azok után, hogy Ön nyíltan és szemrebbenés nélkül elismerte „bár azt hitte, hogy csak azt maguk számára mondja” hogy” Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. E helyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este.

Hogy amikor őszinte volt, legalább is legalább is az Önt követő bal liberális álszocialista vezetők számára elismerte, hogy két célja van:” . Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtani a fejét

ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól, meg a jobboldaltól és tanulja most már meg magát nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt. Imádtam. Életem legjobb része volt.”

Nos az első törvényszerűen a racionalitások tekintetében bebizonyosodott, hogy a Qurva országot sikerült a csőd szélre vinni. Sikerült cáfolhatatlanul a magyar nép számára, meg a szocialista párt számára egyértelművé, és elkerülhetetlené tenni azt a tényt, hogy Önök nem hogy alkalmasak, hanem kimondottan alkalmatlanok voltak a feladatra, és a hatalomhoz görcsösen ragaszkodásuk következtében egyre nagyobb bajokat zúdítottak a hazájukra. Na mindennek jogán ma, ha valakinek nincs semmilyen joga számon kérni, bár mit is ebben az országban, hát az Ön Tisztelt uram, aki úgy vonult be a magyar történelembe, mint miniszterelnök, hogy hazudtunk reggel…..!Az állításairól úgy általában. Igen hibás a magyar jobboldal is azért, hogy idejében nem távolította el Önt, a beteges, a hatalommániájából fakadó pszichopata elnöki szerepléstől, és a demokrácia kemény szabályai szerint tűrte, hogy tovább vezesse ezt az országot, és eladósítsa olyan mértékig, ami már gyakorlatilag majd nem a teljes kiszolgáltatottságát jelenti szeretett hazánknak.

A másik cél, ami pedig a nagy ellenfél legyőzése, valamint számára történő bemutatása, „hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól” mintha ez sem jött volna be, mert a demokratikus választások után Önök meg az elvakult híveik másról sem papolnak, csak hogy a jobboldal felszámolja a harmadik Magyar Köztársaságot. Illetve, hogy lebontja a demokráciát Magyarországon. A baloldali médiák tele vannak rettegéssel, suttogásokkal, és a sok lecsúszott képviselő, állami hivatalnok, a kormány mellet elvtelenül, de kétségtelen korábban jól élő, de most munkanélküli politikusok agresszív és konstruktivitásra alkalmatlan propagandájával, véleményével, munkájával. A baloldal erodálódik, és rohamléptekkel halad a megsemmisülés felé. Ez az Ön munkájának az igazi hozadéka. Rendkívül hálásak ezért önnek az eszmét, és küldetést szemük elől nem tévesztő baloldali választók.Mindennek okán én kívánom, hogy tartsa meg Isten a jó szokását, és dolgozzon tovább, mind addig, amiig egy valódi szociáldemokrata párt nem tudja az Ön tényleges felelősségét számon kérni, és áldásosan hatékony romboló igyekezetét méltó módon megköszönni Önnek a romboló munkájáért.

Az állításokról:1. Igaz-e, hogy az Ön kormánya emelte 2001-ben egyes köztisztviselők bérét 70

százalékkal?

„Bolgár György szerkesztő, újságíró szerint

http://www.168ora.hu/itthon/nem-artana-ha-varga-laszlo-a-szakszervezetek-egyuttmukodesi-forumanak-elnoke-pontosan-tudna-szamolni-34952.htmlHogy mi van?

Azt állítja Varga László...

Érthető, hogy a szakszervezetek kétségbeesetten számolnak, de az sem ártana, ha pontosan tennék ezt.

Azt állítja Varga László,a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke, hogy az ötvenszázalékos béremelések előtti szintre esik vissza a közszolgálatban élők életszínvonala, ha a kormány végrehajtja a válságkezelő programot. Mint mondta, a keresetkiegészítés megszüntetése 4, a 13. havi bér eltörlése további 8

százalékos nominális veszteséget jelentene. Ha ezek közül semmi sem valósulna meg, az év végére akkor is a 2002-es keresetemelés előtti szintre csökkenne a bérek reálértéke – tette hozzá.

Ezzel szemben a tény az,hogy hét éve, 2002 áprilisában a közszférában dolgozók átlagkeresete 120 ezer 200 forint volt, a legutóbbi statisztika szerint 2009 februárjában pedig 205 ezer 900.

Kétségtelen, hogy közben az árak is emelkedtek, úgyhogy az inflációt beszámítva az akkori 120 ezer forintos jövedelem ma körülbelül 166 ezer volna. A nettó többlet, ha tetszik, a reálbér-növekedés azonban még így is mintegy 40 ezer forint, és még ha visszavesznek is belőle 12 százalékot, akkor is 180 ezer maradna, inflációval korrigálva 14 ezerrel több, mint az ötvenszázalékos emelés előtt.

Ha pedig a kormány semmilyen megszorítást nem vezetne be, akkor értelemszerűen maradna az a 12 százalék is. Értem én a szakszervezeteket, hogy a mostani kétségbeejtő helyzetben kétségbeesetten számolnak, de az sem ártana, ha pontosan tennék ezt. A szakszervezeti tagok emiatt talán nem haragszanak meg.Ezt az Ön feltétlen híve állítja, mit nekem nincs kétségem nem elfogadni, mert ő a valaki az, aki ezt jól tudja. Tehát az állítása nem igaz

2. Igaz-e, hogy olyan lakástámogatási programot indítottak el, amely több mint 300 milliárd forint költségvetési támogatást igényelt?

A háromszázmilliót nem tudom, de hogy a magyar fiatal családok fészekrakási lehetőségeit számszerűen növelte, valamint a gyermekvállalást Magyarországon aktívan befolyásolta, és hogy az építőipart fellendítette az is teljesen biztos, és hogy ezeknek az egymásra gyakorolt hatása milyen pénzügyi változásokkal bírt volna a későbbiekben, csak akkor lenne ma értékelhető, ha a jobboldali kormány folytatja a kormányzást és a nemzetépítő politikáját.Tehát hipotézis az állítás!

3. Helytálló-e az állítás, miszerint a költséges infrastrukturális beruházásokat költségvetési trükkel az államháztartáson kívülre helyezték, és így próbálták meg kozmetikázni a hiányt?

De mintha ez az Önök idejében történt volna, hogy bizonyos beruházások PPP. konstrukcióban lettek kivitelezve, és mint ha az Önök által kedvelt eladósításokat nem helyzeték volna be a költségvetésbe, mint az államadósságot egyébként objektíven nővelő tényezőt.http://www1.pm.gov.hu/web/home.nsf/portalarticles/61D81E7917EF9C71C1256E120041640D?OpenDocument

4. Kiszámították-e, hogy az Orbán kormány 2001-2002-ben összességében mintegy 450 milliárd forint költségvetésbe tartósan beépülő extra hiányt hagyott utódaira, amely nyolc év alatt 12 százalékpont államadósság növekedést jelentett volna, ha az utódok nem igazítják ki a költségvetést.

Miután semmi nem támassza alá a 450 milliárdot, így ez is csak egy hipotézis, amit azzal annulálni lehet, hogy amennyiben folytatódik az Orbán kormány fiskális pénzügypolitikája, úgy ennek az állításnak éppen a fordítottja lesz az igaz.

5. Megszavazta-e a Fidesz a 13. havi nyugdíjat, amely minden évben háromszázmilliárd forintba kerül?

Mert ha nem szavazza meg, úgy egyrészt Önök azonnal azt kommunikálják, hogy a Fidesz a nyugdíjasok ellensége, és amúgy meg a nemzetközi összehasonlításban is a béka altáján lévő nyugdíjak tekintetében, ez egy jó döntésnek tűnt, de a költségvetési kihatását, és annak lefedést az önök kormányának kellett biztosítani. Ha nem volt fedezete, milyen felesőséggel merték ezt elő terjeszteni, (meg akartak nyerni 2,8 millió embert, amit sikerült is a következő parlamenti képviselő választáson bebizonyítani) Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint mikor azt elvonták , a nyugdíjasok jelentősrésze is elpártolt az Önök álságos politikájának a támogatástól.

6. Akarta-e a Fidesz 2005-ben, hogy az úgynevezett „garanciatörvényekkel”egyszer és mindenkorra lehetetlenné tegyük, hogy a kormány szükség esetén csökkenteni tudja a kiadásokat, és ezzel útját tudja állni az államadósság növekedésének?

„http://www.freeweb.hu/mkdsz1/n54/tor-180nemzeti1.htm Itt olvasható a 2005-ben bevezetett garancia törvény háttér információi. Csak kérdezem, ha ezt egyébként támogatta a Fidesz, egyedül a parlamentbe meg tudta szavazni?

7. Támogatta-e a Fidesz a Parlamentben a közalkalmazottak 2002-ben elhatározott 50 százalékos béremelését?

Támogatta, mert egyébként a közalkalmazottak bérezése az addig alacsony mivolta szerint támogatható volt. De ennek költségvetési kihatásával semmit nem tudott kezdeni, mert a kasszát nem ő kezelte. A kormányzás alapvető felelőssége az önöké volt, mint ahogy 100 esetben ezt 98–ban be is bizonyították, miután ilyen arányban fogadtak be ellenzéki javaslatokat a törvénykezésnél. Visszakérdezek, ha nem támogatja, akkor mi van?

8. Kifogásolta-e a Fidesz a plusz egy havi családi pótlékot?

Nehogy már a nyúl vigye a puskát, A Fidesz nem volt ellensége a magyar családoknak, főleg a gyermeket nevelőknek, de a költségvetést azt nem Ő készítette, és nem is Ő felelt érte.

9. Szót emelt-e a Fidesz Magyarország történetének legnagyobb és így legköltségesebb autópálya építési programja ellen?

Szót emelt, csak már rossz az emlékezete. Bár nem az útépítés volt alapvetően a legnagyobb baj, hanem annak a bekerülési ára, ami szakértők szerint éppen kétszerese volt a nemzetközi összehasonlításban más országokba épített autópályák költségének. Csak addig nyújtózkodj, míg a takaród ér!

10. Ellene szavazott-e a Fidesz a 2006-os adócsökkentési programnak?

Nem, mert mindég is magasnak tartotta a magyarországi adók mértékét, mert úgy tartotta, hogy ez visszafogja a munkahelyek növekedését, és hátrányos a nemzetgazdaságra összességében. Azonban a költségvetési kihatásainak védelmében

a Fidesz előterjesztéseit zsinórban leszavazták, úgy hogy a felelősség ma is kizárólag az Önök vállait nyomja.

11. Támogatta-e a Fidesz 2006-tól a költségvetési hiány és az államadósság növekedését megállítani célzó kiigazítási lépéseket?

Az Ön reformjait egy felelősen gondolkodó nemzeti párt aligha tudta támogatni, mert azok közgazdaságilag, illetve pénzügyi kihatásait tekintve nem jelentettek megoldást a korábbi felelőtlen intézkedések költségvetésen ütött lyukainak a befoltozására a nemzet egészét alapul véve.

12. Önök voltak azok, akik az úgynevezett „szociális népszavazás” kezdeményezésével és győzelemre vitelével nem egyszerűen százmilliárdos bevételektől fosztották meg az államot, de egyben útját is állták a köz- és magánfelelősség átalakítását célzó reformoknak?

http://www.freeweb.hu/mkdsz1/n54/tor-180nemzeti1.htmA vizitdíjból és a napidíjból származó teljes bevétel évente körülbelül 20 milliárd forint lett volna. Kommentálni nem szükséges!

13. Felemelte-e szavát a Fidesz azon képviselői ellen, akik ostoba szövegeikkel gyengítették a forintot így növelték az államadósságot?

Gondolja, hogy e tevékenységhez oda kellett volna Önt hívnia a Fidesz vezetésnek? Vagy az, azóta eltelt időben halott ilyen megnyilatkozásokat?

14. Kihasználta-e az új kormány az elmúlt kilenc hónapot arra, hogy az államháztartás helyzetét javítsa, vagy a legrosszabb hagyományokat követve inkább azon járt a fej, hogy miként növelhetné tovább az államadósságot?

Ez a kormány már nem az Önök álságos gazdaság politikájának a folytatása, ha eddig nem vette volna észre.Adóságot lehet növelni, ha az mindenesetben termelő beruházásra van fordítva, és a megtérülése annak kamatival az elfogadott nemzetközi mérce szerint biztosított.-----------------------------------------------------------------------------------

1. Ön, miniszterelnök úr 2001-2002-ben felelőtlenül 450 milliárd forint túlköltésről döntött.

Ha van a zsebben elég pénz, ami fedezi a költségvetési kiigazításokat, meg a családok támogatásait, kötelessége volt megtenni. A későbbi kormányoknak pedig, ennek kihatásaival kellet költségvetést tervezni. Vagy most nem kellet tudomásul venni a kormánynak a stróman kormány által megtervezett 3,8 % költségvetési hiányt, vagy hogy tetszik ezt gondolni. Nekik nem, Önöknek igen.

2. Medgyessy Péter kormányának száznapos programjai 850 milliárd forintos lyukat ütöttek a költségvetésen.

Ez sajnos igaz! Ez volt az ára a választási győzelműknek, meg az utána következő adósság spirál. De akkor győzelmi mámorban úsztak, és a köd eltakarta a reális közgazdasági gondolkodás esélyét is.

3. Az én 2006-os ÁFA csökkentésem 200 milliárd forint bevételtől fosztotta meg a költségvetést.Nagyon szerényen alá becsülve! És amikor meghozták a döntést ezt nem tudták kiszámolni?

4. Az Ön 2010-ben kezdeményezett adócsökkentő programja évente 600 milliárd forintunkba kerül.

Ez meg a meg lévő információk szerint fölé van becsülve, továbbá annak lehetséges hatásai szintén csak fikciók, és a közgazdasági vonatkozású hozadék tekintetében így semmilyen információval ma még alá nem támasztható állítással bírnak.-

5. Ha jól emlékszem, akkor Ön és pártja minden, a fentiekben összefoglalt költekezést lelkesen támogatott, vagy éppen maga kezdeményezte.

-- Hát már baj van az emlékezetével, mert a jobboldal csak arra emlékszik, hogy

sorban elutasították a javaslatit, vagy előterjesztéseit. Ha ön azt mondja, hogy holnaptól megtudja emelni a magyar emberek borzasztó alacsony fizetését 50 %l miniszterelnökként, akkor ezt úgy kellet volna venniük, hogy senki nem mondta. Ön egy felelős kormányt vezetett, és sikerrel eladósította az országot, és most úgy véli, hogy az ellenzék ennek az oka. Igen lehet hogy oka, akkor, amikor kiderült, hogy Ön semmilyen eszköztől nem riad meg használni a hatalom megvédése miatt, hogy akkor nem zavartra el a hatalomból, úgy, mint most azt teszik azt most Arabállamok.

Ezzel szemben saját butaságainkat is korrigáló, a költségvetést konszolidálni akaró lépések és az Önök reakciói a következők:1. Medgyessy Péter a 2003-es költségvetésben és 2004 elején kiadáscsökkentést kezdeményezett. Önök erre nemzethalált kiáltottak.

-- Mert amikor átadták a kormányt, akkor nem ezek a tendenciák voltak a

mérvadóak a nemzetgazdaság szempontjából. Minden fontos nemzetgazdasági mutató javult a Fidesz kormány idején, így normálisan semmi nem indokolta az akkori információk szerint azokat a lépéseket.

2. Én 2006-tól radikálisan csökkentettem a hiányt, 2008-ra elértük a 3,8 százalékot, 2008 ősze után beterjesztettem a válságkezelés további kiadáscsökkentést jelentő első két csomagját. Ön és pártja minden lépésemet elutasították.

-- Ha még ezen a kérdésen mindég agonizálni kell Önnek, akkor úgy vélem semmit

nem ért az utóbbi évek magyarországi történésekből. Elutasították, mer a Balatonöszödi valómása szerint sem morálisan, sem szakmailag nem tartották Önt alkalmasnak a kormányzásra.

3. Bajnai Gordon 2009 tavaszától további költségcsökkentő programokat jelentett be a

sikeres válságkezelés érdekében. Önök nem támogatták a miniszterelnököt a Parlamentben.

-- Bajnai Gordon egyrészt olyan gazdasági múlttal rendelkezett, hogy aligha

született meg olyan ember ma Magyarországra, aki fellelőséget érez a magyar nemzettel szemben, aki Őt, mint nemzet megmentőt támogatni lett volna képes. Mindenki tudta, hogy az Ön klónja, vagy strómanja a „szakértőnek hívott” Kormányba nagy nehezen betolt miniszterelnök, aki semmi mást nem tudott tenni, mint a költségvetési sorok korábbi összegeit tételesen lehúzta, és ez volt önöknek a stabilizációs reform. Ez a tevékenységet a világban általában a kormányzás csődjének nevezik, amikor az előző nyolcévnyi adakozást egy gáláns intézkedéssel vissza vonja egy kormány, egy kormányt alakító párt. Megsarcolták az embereket, és így próbálták stabilizálni az ország pénzügyi helyzetét, miközben nőttek óriásmértékben a munkanélküliek száma, százezres nagyságban dőltek be a magyarországi cégek, vállalkozások. Mindenesetre egy jó érzésű ember erre nem lenne büszke, és behúzná fülét farkát, ha ennek jó részt ő volt a kiváltója. De ehhez kellene egy kicsi önkritika, de azzal Önök nem bírnak, miután még mindég két kézzel kapaszkodnak a hatalomban, és mindent elkövetnek a hazájukat kormányzó erők ellen, ugyan olyan hamis propagandával élve, mind, amivel megnyerték a korábbi két választást. De most eljött Önöknek is az igazság pillanata.

- A cserbenhagyott munkások, szegény emberek, baloldali gondolkodású magyarok elpártolnak Önöktől, és a párt eróziója megállíthatatlan lesz.

Miniszterelnök Úr! Józansággal.

- Ön mondja ezt egy olyan embernek, aki egész életét a hazája szolgálatában töltötte el, és húszévnyi politikai szereplés után képes volt kétharmados többséghez jutatni a pártját,. Nem túlságosan álságos ez attól, aki az országot Quva jelzővel illette? Aki Magyarországot visszavezette az 1972-es jövedelmi értékszintek mértékére. Aki önként bevallotta, hogy az Ön számára csodálatos élmény volt a kormányzás, mint egy színházi előadás. Nem vette észre, hogy ott Ön játszotta a főszerepet?

- „ne legyen pojáca”- talán nézze vissza a parlamenti tánckiállásának képeit az Ön tükrébe, és alkosson

arról reálisan véleményt!- A „forradalom” meg folytatódik, és ígéri Önöknek a magyar polgárságot széles

fronton képviselő Fidesz Polgári Szövetség, hogy lefejti végleg Magyarország testéről a vérszívó piócák 65 éves zavartalan hatalmát az utolsó sejtig.

- Mind ez közben megtesznek mindent abban a sokak által elvárt elszámoltatásban, amiben az Önök közreműködése nagymértékben érintett, eredményeket produkáljanak.

- Rövidesen egy új Magyarország lesz a mai helyén, és abban vagy belenyugszanak Önök, akik most kiszorultak méltóképpen a hatalomból, vagy idézve egy klasszikust „el lehet menni”

- Ön, mint volt miniszterelnök levan írva a magyar történelemben, aki e minőségében utolsó lehet aki számon kér e hazában.

- Írja ez egy 54 éve hazájától messze távol élő magyar, aki kényszerűen menekült el 1956-ban a saját szülő hazájából.

- ------------------------------------------------------------------------------------------------------http://www.e-beszamolo.kim.gov.hu/kereses-Default.aspx Cégek beszámolói ingyen"Gyurcsánt az ájulás kerülgette”Akik ismerik Gyurcsány Ferenc egykori magyar miniszterelnök politikai pályafutásának igaz történetét, azok számára meghökkentő, hogy az MSZP és a balliberális oldal még mindig tőle várja a "megújulást". A baloldal számára Gyurcsány Ferenc ma is hiteles politikus, akinek megvan a képessége és ereje, hogy maga köré gyűjtse az MSZP megmaradt híveit és az egykori állampártot ezzel, vagy más névvel sikerre vigye. Maga Gyurcsány Ferenc is hisz ebben, olyannyira, hogy próbálja önmagát Orbán Viktorhoz mérni. Demokratikus Koalíciós platformot szervez, blogját a magukat mérvadónak tartó balliberális médiumok, mint a Messiás megnyilatkozásait idézik.

Gyurcsány Ferenc európai szintű politikus azonban nem létezik többé. Véglegesen kiírtá magát az európai politikából. Elérte, hogy soha többé nem léphet európai porondra. Jelenleg az egyetlen olyan európai politikus, aki az unióban "persona non grata".

Hazudós pumaMár hatalomra kerülésének körülményei is sajátosak voltak. Az a jól előkészített puccs, amivel az SZDSZ hathatós támogatásával magához ragadta elődjétől a miniszterelnöki bársonyszéket, sokkal inkább hasonlított a jól ismert dél-amerikai módszerhez, semmint valamiféle európaihoz. Európa vezető politikusai egy pillanatra felkapták a fejüket, de kisebb dolguk is nagyobb volt annál, semhogy egy ilyen eseményre hivatalosan reagáljanak. Arra számítottak, hogy az európai politikai terepen bátortalanul mozgó, az uniós politikákban nehezen kiigazodó, helyenként iskolásan viselkedő Medgyessy Pétert egy energikus, kemény döntések meghozatalára képes, rátermett fiatal politikus váltja fel.

Úgy tűnt, nem csalódnak, hiszen azt követően, hogy Gyurcsány Ferenc 2004 szeptemberében átvette a magyar kormány irányítását, hirtelen beindult, sőt "dübörögni" kezdett a magyar gazdaság. Sorra jelentek meg a balliberális médiában a magyar gazdaság sikereiről szóló beszámolók, olyannyira, hogy 2005-ben Káka Jánosazt nyilatkozta a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak, hogy "ha Szlovákia azt mondja, hogy ő a tátrai tigris, akkor Magyarország a pannon puma". A nemzetközi pénzintézetek és hitelminősítők, sőt a piac sem igazolta azt a boom-hangulatot, ami a magyar kormány kommunikációjában eluralkodott, de csöndben maradtak, hangjukat sem hallatták, hagyták, hogy a Gyurcsány-kormány folytassa ócska kommunikációs bűvésztrükkjét.

A legnagyobb bűnt mégis az Európai Unió követte el. Az Európai Tanács rendeletének megfelelően a tagállamoknak minden évben be kell nyújtaniuk aktualizált makrogazdasági és költségvetési előrejelzéseiket, az úgynevezett konvergenciaprogramot. A pénz-és gazdasági ügyekért felelős spanyol szocialista biztos, Joaquín Almunia nyomására azonban a Bizottság megengedte Magyarországnak, hogy a magyar gazdaság állapotát bemutató jelentését tavasz helyett a magyar parlamenti választások után, szeptemberben nyújtsa be. Ezzel az Európai Bizottság a Gyurcsány-kormány cinkosává vált, alapvetően befolyásolva a 2006. áprilisi parlamenti választásokat, amit így újra az MSZP nyert meg.

Gyurcsány Ferenc azonban nem tudta maradéktalanul élvezni a győzelmét. Hihetetlen teher nyomta a vállát. A konvergenciaprogram késleltetett beadása mögött ugyanis egy titkos megállapodás húzódott meg, ami máig nem került nyilvánosságra: 2006 tavaszán, még a választások előtt az Európai Bizottság kézhez kapott egy konvergencia-programot, amelyben a lüktető magyar gazdaságnak megfelelő adatok szerepeltek.

Almunia megkérte Gyurcsány Ferencet, keresse őt fel Brüsszeli irodájában. Gyurcsány magával vitte két miniszterét is, de Almunia ragaszkodott a négyszemközti megbeszéléshez, amin még a tolmácsok sem vehettek részt. Megbízható információink szerint a pénzügyi biztos kertelés nélkül kiterítette lapjait:

- Miniszterelnök úr, miért kívánják önök hamis adatokkal megtéveszteni az EU-t?

Gyurcsány elhűlt, de védekezett:

- Biztosíthatom, hogy a benyújtott adatok valódiak.

Almunia ekkor benyúlt íróasztalának fiókjába és egy hatalmas dossziét tolt a magyar miniszterelnök elé.

- Mi ez? -kérdezte Gyurcsány.

- A csalásaik gyűjteménye. Tudja, miniszterelnök úr, amióta a görögök hasonló trükkel jutottak be az eurózónába, már nem bízunk semmit a véletlenre. Van nekem egy 12 főből álló csapatom, amely arra specializálódott, hogy a csalásokat leleplezze. A magyar minisztériumokban folyó uniós ellenőrzésen a csoport tagjai is részt vettek. Az eredmény ebben a dossziéban található. A csoport vezetője még azt is elmondta, nem volt nehéz dolguk, hiszen a magyar kormány olyan trükközéseket alkalmazott, amelyekkel itt, Nyugat-Európában a nagyvállalatok éltek úgy húsz-harminc évvel ezelőtt, és amelyek olyan átlátszóvá váltak az idők folyamán, hogy ma már errefelé nem használja senki.

Gyurcsányt állítólag az ájulás kerülgette.

- Mi legyen most? - kérdezte.

- Két lehetőséget látunk - mondta Almunia. - Az egyik, hogy az EU nyilvánosságra hozza, hogy önök alaposan meghamisították a makrogazdasági adatokat. Ebben az esetben azonban szankciót is kell alkalmaznunk, meg kell vonnunk Magyarországtól az uniós támogatásokat.

- Ez végzetes lenne - felelte Gyurcsány. - Mi a másik lehetőség?

-A másik lehetőség, ha ön vallja be, hogy manipulálták az adatokat, beismeri, hogy a csalásokat önök követték el. Magyarul, elismeri, hogy hazudtak nekünk.

- De hogyan? - csattant fel Gyurcsány.

- A kivitelezés módját önre bízom. De mihelyst napfényre kerül, hogy a magyar gazdaság milyen helyzetben van, ön azon nyomban nekikezd a gazdaság helyreállítását célzó reformoknak. Meg kell értetnie a magyarokkal, hogy nincs többé szocializmus, az állam már nem képes eltartani őket, a maguk lábára kell állniuk, önellátókká kell válniuk.

Gyurcsány nyomban elfogadta a feltételeket. Egyetlen kérés e volt, hogy mindezt a választások után tehesse meg. Almunia bólintott. A találkozó véget ért.

E négyszemközti találkozó után sajtótájékoztatóra várták a brüsszeli magyar újságírók Gyurcsány Ferencet Magyarország állandó EU-képviseletén. A konvoj meg is érkezett, de az első limuzin, amiben Gyurcsány ült, váratlanul kivált és a képviselet garázsába kanyarodott. A sajtótájékoztatóra csak Draskovics Tibor és Bajnai Gordon ment be.

Az igencsak rövidre sikerült -tájékoztató után mindenki visszaült a kocsikba, amikor felemelkedett a garázs ajtaja, a limuzin a magyar miniszterelnökkel ismét a konvoj élére állt és gyorsan elhajtott a repülőtér irányába. Az újságírók csak egy pillanatra láthatták a limuzin hátsó ülésén gubbasztó és gondterhelt miniszterelnököt. Gyurcsány olyan ideges volt a találkozó után, hogy nem mert az újságírók szemébe nézni.

A sajtótájékoztató résztvevőinek nyomban szöget ütött a fejébe, hogy valaminek történnie kellett, ám arra a kérdésre, hogy mi történt valójában a négyszemközti találkozón, válasz nem ékezett. Gyurcsány abban reménykedett, a titkos megállapodás soha nem kerül napvilágra. Csakhogy Almunia nem a saját szakállára cselekedett, lépését egyeztette a Bizottsággal és a Tanáccsal is. Az eredményről pedig írásban kellett beszámolnia. Az irat szigorúan bizalmas besorolást kapott, de Brüsszelben nincsenek titkok. A mindig teli brüsszeli sörözök, és az uniós esti fogadásokon felszolgált pezsgő sok uniós közalkalmazottat szóra bír... Legyen elég itt ennyi.

Trükk hátán trükk

Az egyezség megköttetett. A tavasszal benyújtott és hamis adatokat tartalmazó programot a Bizottság hivatalosan visszaküldte "átdolgozásra". A határidőnek 2006 szeptemberét határozták meg.

Miután megnyerte a választásokat, Gyurcsánynak azon kellett, törnie a fejét, hogyan váltsa valóra ígéretét. Ekkor eszelhette ki Ösződőt. A nagy vihart kavart beszéd május 26-án hangzott el. A felvételt feltehetően maga Gyurcsány rendelte meg. De az anyag egyelőre dobozban maradt, Gyurcsány biztos akart lenni abban, hogy a Bizottság szeptemberben elfogadja, és nem dobja ismét vissza az immár igazi adatokat, vagyis az igen hervasztó számadatokkal teli, a romokban heverő gazdaság képét tükröző beszámolóját.

Az átdolgozott program augusztus végére készült el, és Gyurcsány szeretett volna visszajelzést kapni egy befolyásos uniós politikustól, mielőtt benyújtja a Bizottságnak. Választása Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnökre, az eurózóna elnökére esett. Repülőgépet bérelt, és villámlátogatásra Luxemburgba repült.

A találkozó eredményéről már Budapesten számolt be László Boglár,Gyurcsány sajtófőnöke:-Pozitívak az euróövezeti országok miniszteri csoportját irányító Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök-pénzügyminiszter első reakciói a módosított magyar konvergenciaprogram fő intézkedéseit, a pályát és az irányokat tekintve. A luxemburgi miniszterelnök az átdolgozott konvergenciaprogram minden egyes szavával egyetért. Juncker egyetlen pontban sem fogalmazott meg kritikát a programmal összefüggésben.

Néhány Brüsszelbe akkreditált újságírónak feltűnt, hogy nem volt közös miniszterelnöki tájékoztató. A diplomácia alapszabályai szerint, ha két miniszterelnök megállapodik valamiben, akkor közösen áll ki a sajtó elé, és úgy számol be a tárgyalás eredményéről, hogy a másik is hallja. Ha nincs közös sajtótájékoztató, akkor nincs megállapodás sem.

Az egyik újságíró történetesen kíváncsi volt, milyen az a konvergenciaprogram, aminek Juncker a pénzügyekben igen kemény álláspontot képviselő luxemburgi miniszterelnök "minden egyes szavával egyetért". Nem volt rest és felhívta telefonon a Külügyminisztériumot. Arra kérte az illetékeseket, hogy a programot angol nyelven juttassák el szerkesztőségéhez. A Külügyminisztérium közölte, a program egyelőre csak magyar nyelven létezik. Az újságíró azonnal felhívta Juncker kabinetfőnökét és azt kérdezte tőle:

- Mondd, mikor tanult meg a főnököd magyarul?

- Miért kellene az én főnökömnek magyarul tudnia? - hűlt el a kabinetfőnök.

- Ha a főnököd egyetért a magyar konvergenciaprogram minden szavával, akkor kell tudnia magyarul, nem igaz?

- Az történt - magyarázta a kabinetfőnök -, hogy a főnökömet felhívta a magyar miniszterelnök, aki közölte, szeretné ismertetni a beadandó programot. A főnököm udvarias ember, azt válaszolta: gyere. Gyurcsány megérkezett, elkezdte mesélni, mi minden lesz a programban. A főnököm türelmesen meghallgatta, majd azt mondta: amit most itt előadsz. így első hallásra jól hangzik, de az állásfoglalással megvárnám, amíg hivatalosan benyújtjátok a Bizottsághoz, és a Bizottság alapos tanulmányozás után állást foglal. Ezzel meg is köszönte a látogatást.

Juncker természetesen tudomást szerzett arról, mit mondott Budapesten a kormányszóvivő. Vérbeli politikusként soha nem éreztette, de nem tudta megbocsátani Gyurcsánynak, hogy hamis mondatokat adott a szájába. Gyurcsány ezzel az EU egyik legbefolyásosabb politikusánál játszotta el a hitelét.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

Válasz Orbán Viktornak

(Az alábbiakban közöljük Gyurcsány Ferenc levelét, teljes terjedelmében.)

Magyar Köztársaság miniszterelnökeOrbán Viktor úr részére

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Molnár Csaba képviselőtársammal közösen törvényjavaslatot nyújtottunk be a Parlamentnek. Az indítvány célja, hogy megismerhessük a legfőbb közjogi méltóságok múltját. Tettük ezt nem függetlenül attól, hogy Schmitt Pál Köztársasági Elnök úr személyes életrajzában több tisztázatlan pontot fedezett fel a magyar sajtó. Javaslatunkkal lehetőséget kívántunk adni a Köztársasági Elnöknek, hogy megvilágítsa a homályos részleteket, és elkerülhessük annak gyanúját, hogy életének nem tisztázott részletei zsarolhatóvá teszik.

Ön tegnapi sajtótájékoztatóján azzal hárította el javaslatunk parlamenti vitáját, hogy az méltatlan lenne. E megjegyzésére válaszolok az alábbiakban.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Szerintem Ön téved. Nem a vita lenne méltatlan, hanem ezzel a válaszával Ön vált méltatlanná honfitársai jelentős részének képviseletére. Ön falaz az Elnöknek, ahogy ezt köznyelven mondanák. Ön volt az, aki bárminemű egyeztetés nélkül előhúzta Schmitt Pál nevét a mellényzsebéből, és nem hogy az Országgyűlést, de saját frakcióját sem méltatta arra, hogy jelöltjét személyesen nevezze meg. Ön egy szimpla levélkében értesítette párttársait döntéséről. Vitának helye nem volt. Látja, ha valami, akkor ez méltatlan magatartás.

Az Ön jelöltje most azt mondja, hogy az Ő élete nyitott könyv. Ez lehetséges. De ennek a nyitott könyvnek egyes lapjait valaki láthatólag eltávolította, másokat meg retusáltak. Mi nem azt akarjuk tudni, amit az Elnök hajlandó elmondani önmagáról, hanem azt, ami a valóság. Tehát azt is, amit az Elnök szándékától függetlenül meg lehet ismerni.

Az Ön emberei folyamatosan kifogásolják, hogy én nem egyszer gyávának nevezem Önt. Higgye el, nem jókedvemben teszem. Csak akkor használom Önre ezt a jelzőt, amikor nem mer szembenézni saját feladatával, felelősségével, esetenként pedig saját döntéseinek következményével. Ön, Miniszterelnök úr, most is ezt teszi, tehát gyáván viselkedik. Jobban örülnék, ha gerinces miniszterelnöke lenne Magyarországnak. De legnagyobb sajnálatomra Ön nem az.

Ön szereti bátor kommunistafalóként feltüntetni önmagát. Olyan embernek, aki önnön két kezével szabadított meg bennünket a gonosztól, aki állhatatos ellenfele minden kommunistának. Ehhez képest végignézve az Ön közvetlen környezetét, meglepően sok olyan embert találunk, aki tagja volt az egykori állampártnak, aki készségesen együttműködött az akkori rezsimmel. Ezen emberek - ugye jobb, ha nem nevezem meg őket nevükön? - a jobboldalra sodródva akkor és addig vihetik valamire, amikor és amíg Ön és pártja, valamint csatolt részei nem találják úgy, hogy eljött az ideje az emlékek felmelegítésének, a kommunista múlt felidézésének. Ezek az emberek Öntől függenek. Örömtelenül jegyzem meg, hogy az Ön által megnevezett és megválasztatott jelenlegi Köztársasági Elnök is ezen

személyek népes csoportjához tartozik. Ön meg láthatóan élvezi, hogy ilyen emberekkel veszi magát körül. Látja, ez valóban méltatlan. Méltatlan egy demokratához, egy antikommunista jobboldali politikushoz, egy jó minőségű emberhez.

Minden estre szöget üt az ember fejébe, hogy az ügynökvilágot kutató Kenedi-bizottságot Ön nem éppen azért számolta-e fel, majd pedig tette lehetővé az összegyűjtött anyagok privatizálását, hogy az egykori ügynököknek ezzel adott szívességet egyszer majd visszakérhesse? Amit Ön tesz, az nem tisztítja a múltat, hanem mocskolja a jelent és a jövőt.

Ha Ön azt hiszi, hogy foghegyről odavetett fél mondattal ez az ügy elintézhető, akkor Ön alaposan félreérti a szóban forgó ügy tétjét. És ez olyan méltatlan lenne Önhöz.

Budapest, 2011. március 23.

Gyurcsány Ferenc

Magyar Köztársaság miniszterelnökeOrbán Viktor „úr” részére„Tisztelt” Miniszterelnök „Úr! „

Molnár Csaba alteregó képviselőtársammal közösen törvényjavaslatot nyújtottunk be a Magyar Parlamentnek. Az indítvány részünkről nem titkolt célja, hogy megismerhessük a legfőbb közjogi méltóságok politikai, és társadalmi múltját. Tettük ezt nem függetlenül attól a nem kismértékű rosszindulattól vezérelve, hogy Schmitt Pál Köztársasági Elnök úr személyes életrajzában több tisztázatlan pontot fedezett fel a magyar baloldali sajtó. Nagylelkű javaslatunkkal egyszer és mindenkorra lehetőséget kívántunk adni a Köztársasági Elnöknek, hogy megvilágítsa a számunkra homályos részleteket, és elkerülhessük annak meglévő gyanúját, hogy életének nem tisztázott részleteivel elnökségének ideje alatt miáltalunk zsarolhatóvá váljon.

Ön tegnapi sajtótájékoztatóján azzal hárította el javaslatunk parlamenti vitáját, hogy az, méltatlan lenne a köztársasági elnök úrral szemben. E megjegyzésére válaszolok az alábbiakban.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Szerintem Ön most is, mint mindég, téved. Nem a vita lenne méltatlan a köztársasági elnök múltjáról, hanem ezzel a válaszával Ön vált sokadszorra méltatlanná honfitársai jelentős részének (bár mi már tudjuk, hogy nem a többség) képviseletére. Ön falaz az tisztségre nyílván méltatlan Elnöknek, ahogy ezt köznyelven mondanák mifelénk. Ön volt az, aki velünk bárminemű egyeztetés nélkül előhúzta Schmitt Pál nevét a mellényzsebéből, és nem hogy az Országgyűlést, de saját frakcióját sem méltatta arra, hogy jelöltjét személyesen nevezze meg. Ön egy szimpla semmit mondó levélkében értesítette párttársait a döntéséről. Vitának helye nem volt, mint ahogy általában is. Látja, ha valami, akkor ez méltatlan magatartás Önhöz, aki most úgy véli, hogy többségi magyarembereket képviseli, mint miniszterelnök.

Az Ön jelöltje most azt mondja országnak, világnak, hogy az Ő élete nyitott könyv mindenki számára. Ez lehetséges a valóvilágban. De ennek a nyitott könyvnek egyes lapjait valaki

láthatólag eltávolította a fedhetetlen káder lappból, másokat meg a jóakarók menetközben retusálták. Mi nem azt akarjuk tudni, amit az Elnök hajlandó elmondani önmagáról, hanem azt, ami a tényleges a „tiszta” valóság. Tehát azt is, amit az Elnök „őszinte” szándékától függetlenül meg lehet ismerni a múltjáról.

Az Ön emberei folyamatosan kifogásolják (mit kifogásolják, letámadnak ezért), hogy én nem egyszer gyávának nevezem Önt miniszterelnök Úr. Higgye el, nem jókedvemben teszem, hanem azért, mert ezt most is, mint korábban is, így gondoltam jónak: Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól, meg a jobboldaltól és tanulja most már meg magát nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Csak akkor használom Önre ezt a jelzőt, ha bárhol, és bármikor a nevét kiejtem a számon, amikor nem mer szembenézni saját feladatával, felelősségével, esetenként pedig, saját döntéseinek következményével, de leginkább is velünk Ön, Miniszterelnök úr, most is ezt teszi, kitér a mi „tisztességes kérdéseink elől” tehát gyáván, és méltatlanul viselkedik. Én személy szerint jobban örülnék, ha gerinces miniszterelnöke lenne Magyarországnak. De legnagyobb sajnálatomra Ön nem az, mint ahogy azt a jelenlegi példával is igazolja.

Ön szereti bátor kommunistafalóként feltüntetni önmagát az országnak, a világnak. Olyan embernek, aki önnön Istentől áldott két kezével szabadított meg bennünket a gonosztól, aki állhatatos ellenfele minden volt, van kommunistának. Ehhez képest végignézve az Ön közvetlen környezetét (már amikor tehettem, a titkosított anyagokból), meglepően sok olyan embert találunk, aki tagja volt az egykori állampártnak, aki készségesen együttműködött az akkori rezsimmel. Ezen emberek - ugye jobb, ha nem nevezem meg őket nevükön, (bár tudnám, mert hogy mi küldtük oda jórészét)? - a jobboldalra általunk sodródva akkor és addig vihetik valamire, amikor és amíg Ön és az igazságos pártja, valamint csatolt részei nem találják úgy, hogy eljött az ideje az emlékek felmelegítésének, a kommunista múlt felidézésének. Ezek az emberek Öntől függenek. (Innen hívom fel egykori párt társainkat, hogy megvannak számlálva a napjaik a jobboldalon) Örömtelenül (hogy egy kis humort is becsempésszek a sorok közé) jegyzem meg, hogy az Ön által megnevezett és megválasztatott jelenlegi Köztársasági Elnök is ezen személyek népes csoportjához tartozik. Ön meg láthatóan élvezi is, hogy ilyen köpönyegforgató emberekkel veszi magát körül. Látja, ez valóban méltatlan egy magát tisztesség példaképének állító miniszterelnöktől. Méltatlan egy demokratához, egy antikommunista jobboldali politikushoz, egy jó minőségű (lelkében nem torz) emberhez.

Minden „estre, vagy reggelre visszaemlékezve, hogy („. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. E helyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este”). szöget üt az ember fejébe, hogy az ügynökvilágot kutató Kenedi-bizottságot Ön nem éppen azért számolta-e fel, majd pedig tette lehetővé az összegyűjtött anyagok privatizálását, hogy az egykori ügynököknek ezzel adott szívességet egyszer majd visszakérhesse? Amit Ön tesz, az nem tisztítja a múltat, hanem mocskolja a jelent és a jövőt a mi múltunk és fedhetetlenségünk tekintetében.

Ha Ön azt hiszi, hogy foghegyről odavetett fél mondattal ez az ügy elintézhető, akkor Ön alaposan félreérti a szóban forgó ügy tétjét, és a mi demokratikus képességeink határait. És ez olyan méltatlan lenne Önhöz, aki, most is, mint mindig is példaként állítja magát a demokrácia magyar történelmében.Ne legyen gyáva!

Budapest, 2011. március 23.---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Gyurcsány Ferenc

Magyar Köztársaság volt miniszterelnökeGyurcsány Ferenc „úr” részére„Tisztelt volt” Miniszterelnök „Úr! „

Az Ön bátorsága már, már az egeket súrolja, amikor félelmet leküzdve az emberiség legártatlanabb hangján bele módja a jelenkori Magyarország miniszterelnökének a szemébe, „hogy „tehát gyáván, és méltatlanul viselkedik. Én személy szerint jobban örülnék, ha gerinces miniszterelnöke lenne Magyarországnak. De legnagyobb sajnálatomra Ön nem az, mint ahogy azt a jelenlegi példával is igazolja.”

Ön mondja ezt, aki számos vitathatatlan példáját szolgálta annak, hogy milyen bátor és tisztességes, amikor a saját szájával ismerte el, hogy hazudtak reggel éjjel meg este, hogy csak azért tette mind ezt, hogy végre megmutathassák ennek az Orbán Viktornak, hogy nem kell tőle senkinek beszarni, hogy az magát a világhoz mérje stb. Mint azt már korábban is írtam Önnek, hogy Ön lehet e szegény országban az utolsó, aki számon kérhet bárkit is, de különösen Orbán Viktort, akit volt szíves az Ön alkalmatlanságával az Ön bevallott bukásával, és az Ön tántoríthatatlan hatalmi vágyával kétharmados többséghez jutatni, és a magyar baloldalt a megsemmisülés határára vinni.Önnek most vezekelni kellene a nemzettel szemben, elkövette bűnökért, ehelyett Ön még mindig azt hiszi, hogy van erkölcsi joga számon kérni, felelősséget megállapítani, értékeket közvetíteni. De hát hogy van ez Kedves pápai gyerek? Önt nem tanították tisztességre? Nem tanították szerényére, nem tanították bölcsességre, Nem mondták Önnek soha, hogy ha egyszer tetten érték, akkor nem illik úgy viselkedni, mint ha semmisem történt volna. Tudja én az Ön helyébe, nem hogy a parlamentbe ülnék, de még a politikai közelébe sem mennék ennyi, és ilyen bizonyítékok napvilágra kerülése után, ami az Ön személyével a baloldal iránti szolidáris elkötelezettségével cáfolhatatlanul mindenki számára kiderült.

Én az Ön helyében szégyenkeznék, és mindent megtennék a hátralévő életemben, hogy az a sok elszegényedett, és Önben hivő, majd csalatkozó ember javára dolgozzak, és cselekedjek a vagyonommal, a bűntudatommal!Van egy rossz hírem az Ön számára. Magyarország 2011. évben nem lesz már köztársaság, hanem csak Magyarország. Nem vállalja, és dekralálja a 1949-es alkotmányt jogelődjének, mint ahogy nem vállalja az 1989-es ideiglenes 1949-es alkotmány jogfolytonosságát sem. Mindebből következik, hogy azok az emberek, akik a múlt alkotmányaira hivatkozva (meg a jó működő elhárításnak köszönhetően) meg tudtak szökni az elszámoltatás, a felesőségre vonás, a büntetés elől az új BTK, és PTK következtében nagyrészük büntethetővé válik. A kommunista idők pribékjei, a rendkívüli állapot végrehajtói, a proletárdiktatúra megvalósítói szembe nézhetnek, végre a tetetik következményeivel. A nép meghozza az őket megillető ítéleteket. Ha majd eljön ez az idő, meg nézzük ki is lesz a bátor, és ki is lesz a gyáva. Nem lesz ernyő sem apró, sem klán, csak válaszra lesz lehetőség a kérdésekkel szemben. Az Úr legyen irgalmas Önnel szemben, és mind azokkal akik e, eszemen úton követték.A KEH feltette a honlapjára Schmitt Pál 1964-es bírósági ítéletét

A Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) szerdán feltette honlapjára azt az 1964-es bírósági ítéletet, mely

tartalmazza az államfő közlekedési balesetének körülményeit. A dokumentum szerint a bíróság foglalkozás körében elkövetett, súlyos testi sértést okozó, gondatlan veszélyeztetésben és társadalmi tulajdont károsító gondatlan rongálásban találta bűnösnek Schmitt Pált, akit ezért négy hónapnyi szabadságvesztésre ítéltek három évi próbaidőre felfüggesztve.

Magyar Köztársaság elnöke

Schmitt Pál úr részére

Budapest

Tisztelt Elnök Úr!

Ön tegnap napirend előtt felszólalt a Parlamentben. Beszédében üdvözölte az új alkotmány megalkotását, és kritikával illette azokat, akik tiltakozásként ebben nem kívánnak részt venni.

Az alkotmány szerint Önnek köztársasági elnökként ki kellene fejeznie a nemzet egységét. Most mégis süket és érzéketlen volt a választók közel felét képviselő pártok és a mögöttük álló választók érvelésére. Ön meg sem kísérelte megérteni azon okok sokaságát, összefüggő láncolatát, ami miatt a most készülő alaptörvényt a kormánypártokon kívül mindenki elutasítja.

Ha nem tekinti tolakodásnak, akkor megjegyzem: a köztársasági elnök egyik legfontosabb erénye az együttérzés képessége. Ez teheti őt alkalmassá, hogy a kisebbségben maradtak, az alávetettek, a gyengék is oltalmazójukként tekintsenek rá. Tegnapi beszédéből úgy tűnik, hogy Ön híján van ennek az erénynek.

Ön érvelésben a nemzet érdekét azonosnak tekinti a kormányzó pártok által megfogalmazottakkal. Ön nem mintha értené, hogy egyetlen párt sem azonos a nemzettel. Ez baj.

Önnek, miközben a köztársaság első közjogi méltóságát viseli, egy szava sem volt arról, hogy a tervezett új alaptörvény éppen a köztársaság lényegét csorbítja: a polgárok szabadságát és az állam ellenőrizhetőségét.

Talán észrevette, hogy választók sokaságától, tudós társaságokon keresztül nemzetközi szervezetekig sokan megfogalmazták kritikájukat a mostani alkotmányozással kapcsolatban. Nekik, nekünk most lenne igazán szükségünk egy olyan köztársasági elnökre, aki hisz abban az alkotmányban, amelyre nem is olyan rég esküjét letette.

Sajnálom, hogy Ön nem ez az elnök.

Április 16-án délután, az első felelős kormány miniszterelnökének emléket állító Batthyány-örökmécsesnél azért is tüntetünk a Köztársaságért, hogy Ön meghallja a szavunk. Kérem, nyissa ki a Sándor-palota ablakait!

Budapest, április 12.

Gyurcsány FerencNyílt levél a bukott miniszterelnöknek, avagy mit képzel magáról Gyurcsány?Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön egy következetes ember! És ezzel erényei felsorolásának a végére is értünk. Következetes abban, hogy minden köztársasági elnököt - függetlenül attól, hogy az hivatalában van, vagy már leköszönt onnan - nyílt levelekben szólít meg, oktat ki.

Létrehozva: 2011. április 13., 10:07 | Utoljára frissítve: 2011. április 13., 15:01 nyomtat küld

kapcsolódóNyílt levél a bukott miniszterelnöknek, avagy mit képzel magáról Gyurcsány Ferenc?

Ön kényszeresen tanácsokat osztogat, erkölcsi irányt szab, miközben még saját tetteivel sem számolt el, saját hibáit sem ismerte be.

Önt idézzük: "Magyarország olyan ország, amely megérdemli a bíztatást a vezetőitől." Hisszük, hogy Magyarországnak most ilyen vezetői vannak. 

Ön a köztársasági elnök egyik legfontosabb erényének az együttérzés képességét tekinti. Mi hisszük, hogy ez - lehetőségeihez mérten - minden magyar állampolgár, köztük az Ön feladata is, amelynek teljesítésére Ön azonban alkalmatlan volt. A gyengék, kisebbségben lévők, alávetettek oltalmazása akkor is feladata lett volna, amikor Ön azok "munkáját" dicsérte, akik erőfölényükkel aljas módon visszaélve, brutálisan megalázták a gyengéket.

Ön tette ugyanis gyengévé és elesetté ezt az országot és ezt a nemzetet, amelynek megújítása, önbizalmának visszaadása, talpra állítása most a mi feladatunk. Mi erre szerződtünk, erre esküdtünk. 

Ön az alkotmányra tett esküjét hivatali ideje alatt számtalanszor megszegte. Az az alkotmány, amelyet ilyen kicsinyes cselekkel büntetlenül ki lehet játszani, megújításra szorul. Az Ön rombolása után a mi feladatunk és kötelességünk az építkezés. 

Ön a saját, alávaló politikai érdekei miatt rábírta pártját arra, hogy maradjon távol az alkotmányozás folyamatától - noha több párttársa, választóik jogos elvárásának megfelelően részt kívánt venni ebben a közös, mindannyiunk számára fontos munkában. Elszámolnia Önnek kell ezért - a sorban már sokadik - történelmi bűnéért.

Mi közös munkára hívtuk a parlamenti ellenzék minden tagját, vártuk Önöket, vártuk Önt is. Ön nemet mondott, és erre uszította párttársait is. Ezzel elárulta a szocialista párt szimpatizánsait. Elárulta, majd most elvtelenül használja őket, amikor tüntetni

hívja az embereket az alaptörvény ellen.

Mi látjuk, hogy Ön csak eszközként tekint a szocialista párt elkötelezettjeire, akiknek a hátán vissza akar mászni a hatalomba. Sajnáljuk - bár hosszú évek óta tudjuk, - hogy Ön nem odavaló ember. Magyarország érdekében ezt végre vegye tudomásul!

Budapest, 2011. április 12. 

A FIDESZ Országgyűlési Képviselőcsoportja

(fidesz.hu)

Lázár András

 

Elbocsátó, szép üzenetNyílt levél Gyurcsány Ferencnek

 

                Kedves Feri!

Sok minden történt veled és velünk, magyar szocialistákkal, az elmúlt hetekben. Sok minden, ami meglepő, de végső soron nem előzmények nélkül való. Lépéseid, kezdeményezéseid hullámokat és indulatokat kavarnak, mint mindig. Megint szelet vetsz, de ez már nem az új idők, frissítő, üdítő, vérpezsdítő szele. Ez már vihar, és, mint ez már korábban is többször volt, nem csak magadnak, hanem mindannyiunknak kárt, veszteséget okozó. Nem termékenyítő májusi eső a szocialista mozgalom megújítására, hanem csak fájdalmas, pusztító, értelmetlen égiháború.

Üstökösként robbantál be a szocialista mozgalomba. Ma már tudom, hogy az a számomra ismeretlen szerző, aki időnként a Népszabadságban írt igen figyelemre méltó, estenként vitára is ingerlő cikkeket, – cikkeket, amelyeket kivágtam, archiváltam, s amelyekre hivatkoztam –, már akkor nagyobb célokra készült. Tanúja voltam egyik első felszólalásodnak az MSZP Országos Választmányának az ülésén. „Kell ez a fiú, vagy nem kell?”– kérdezted magadról a jelenlévőket, akiknek többségét joggal ragadta magával az az új hang, amit megütöttél, az az új lendület, amit képviseltél, az az új szellem, amire szükségünk volt.

Ettől kezdve ismertté váltál. Ha beléptél egy terembe, mindenki rád figyelt. Írásaidra hivatkoztunk,  felszólalásaidról nem csak hírek jelentek meg az újságokban, hanem egymás közötti beszélgetéseink is ezekről szóltak. Nagy reménységünk voltál nekünk, nekem, magyar szocialistáknak. Felkészült ifjú tehetség. Kitűnő szónok. Olvasott, művelt közéleti ember. Energikus és szellemes. Vitakész debattőr. Szimpatikus személyiség. Könnyed és elegáns. Sportos és intellektuális egyszerre. Szellemi-politikai fókuszt, vonzást teremtő új reménysége a Magyar Szocialista Pártnak.

De voltak kétkedők is. Joggal aggódók, sokat tapasztaltak, már más üstökösök hullását is, már más ifjú titánok csúfos bukását is megéltek, több bizonyságra várók. Meg aztán irigyek, féltékenyek, fantáziátlanok, értetlenek, kishitűek is, mint mindig. De a párt többségét magad mellé állítottad. És végül nem csak őket: a szavazókat is.  Megérezték benned azt, amit a közép-európai politizálás csak ritkán jutalmaz átélt politikusi sikerrel: a küldetéstudatot, együtt a személyes kockázat és a konfliktus vállalásával. Megérezték és elismerték azt a belső tüzet, ami emberivé és hitelessé tette mindazt, amit vallottál, és amit mi célunknak tartottunk: a szocialista gondolat reneszánszát, s ebből következően a magyar szociáldemokrata mozgalom, és benne az MSZP új, történelmi sikerét.

Meghatározó szervezője és szereplője voltál az MSZP 2002-es győzelmének. Aztán miniszter lettél, később miniszterelnök; sokat írtak már erről. És közben te írtál is, komoly, lényeges tanulmányokat, vitairatokat, dolgozatokat, ami egyébként a szocialista-szociáldemokrata mozgalom történelmi nagyjainak régi, feledésbe merült hagyománya. Részt vettem a „Merjünk baloldalinak lenni” című írásod egyik pártbéli vitáján: lelkesedés és jogos tartalmi kritika együtt és egyidejűleg nyilvánult meg a dolgozat iránt. Szellemi sikerben és politikusi dicsőségben volt részed, valós, megszolgált népszerűséget értél el az MSZP-ben és az országban.

Már miniszterelnökként pályáztad meg az MSZP elnöki pozícióját, amit Hiller István, barátod és harcostársad, előzékenyen átengedett neked. „Nem lehet az ország miniszterelnökét politikai gyámság alá helyezni” – indokoltad személyes ambíciódat az MSZP kongresszusán. Néhányan felszisszentünk, és én voltam az, aki utóbb, a Választmány ülésén, a te jelenlétedben, ezt a szerencsétlen indoklást elutasítottam. És később is, ha szükségét éreztem, zárt körben, de mindig a te jelenlétedben, elmondtam azokat a kritikai észrevételeimet, amelyeket pártelnöki, politikusi tevékenységed bírálataként, de az MSZP sikere érdekében, fontosnak tartottam.

Átolvastam egykori hozzászólásaimat az MSZP különböző szervezeti ülésein és fórumain. Már évekkel ezelőtt beszéltem az MSZP működési zavarairól, ki nem használt belső tartalékairól, a testületi vezetés hiányáról, az „egyarcú párt” veszélyeiről. Bíráltam az ötletszerű, improvizatív politizálást. Szóltam a kommunikációs és a médiakapcsolatok súlyos zavarairól, a szakszervezetekkel és a civil mozgalmakkal való tradicionális együttműködésünk fellazulásáról. És, neveket is említve, beszéltem a lista- és kvótamanimulátorokról, az erkölcsileg és politikailag vállalhatatlanokról, megtévedtekről, karrieristákról. Nem egyedüliként szóltam ezekről, de talán a legélesebben és a legnyíltabban. Összességében minden hatás és eredmény nélkül, alább még visszatérek erre.

És láttam, persze, a körülötted gyülekezőket. Simulókat, bókolókat, törtetőket, gazsulálókat, nyakadba borulókat. Úgy gondolom, már akkor is megvetetted őket. Tudtad, vagy legalábbis érezted, hogy a hátad mögött nem támogatnak, s leginkább csak kárt okoznak az MSZP-nek, a kormánynak és neked. Tekintélyed, népszerűséged a csúcson volt, cselekvési lehetőséged több volt, mint bármelyik elődödnek, mégsem tettél ellenük semmit. Megtűrted Karsai Józsefet, aki az MSZP parlamenti képviselőjeként iszonyú károkat okozott nekünk. Megtűrted Hagyót és budapesti klánját, meg hasonló politikai nímandokat az ország más részeiből. Nem léptél fel Zuschlag és társai ellen. S miközben érthetetlen és vállalhatatlan módon eltűrted a méltatlanok és az öncélú karrieristák, a politikai mutyizók térnyerését az MSZP-ben és a kormányzati apparátusban, egy röpke indulat hatására rúgtad ki a Pénzügyminisztérium államtitkárát, Katona Tamás egyetemi tanárt, a jeles statisztikus-közgazdászt, aki kormányodban talán az közigazgatást leginkább átlátó szakember, az egyik legkitűnőbb

államtitkár volt. Méltatlanul és megalázó módon távolítottad el az MVM éléről az MSZP egyik legtapasztaltabb gazdaságpolitikai szakemberét, korábbi elnökségi tagját és miniszterét, Pál Lászlót, hogy helyét minden politikai és gazdasági kurzus Jolly Jokere, Kocsis István foglalhassa el. 

De érthetetlen és nehezen követhető fordulataid, sokszor meglepő és megmagyarázhatatlan intézkedéseid ellenére megmaradtam és sokan megmaradtunk támogatódként. Már egyre kevésbé személyes hívedként, de az MSZP elnöke és a szocialista miniszterelnök elkötelezett támogatójaként. Ezért próbáltunk, én is meg mások is, neked és rajtad segíteni, amikor az ellenzék össztüzet zúdított rád, amikor aljas, galád, nemtelen módon támadtak. Az MSZP, a magyar szocialisták sikere miatt, - érvelhetnék. De még ennél is többről van szó: az IGAZSÁG miatt maradtunk és maradtam melletted, – melletted, akit egy tudatosan félreértelmezett nagyszerű beszéde miatt lehazugoztak csahos senkiháziak. Még nem volt a történelemben olyan politikus, akit ennyi méltatlanság, hamis vád, mocskos gyalázkodás ért volna, mint téged. „Karaktergyilkosság”, mondták a hozzáértők.

A párt többsége, köztük én is, még sokáig láttuk és értékeltük benned a tettvágyat, a küldetést, a tehetséget, láttuk benned az MSZP sikerének a reményét. Már sejtettük, hogy emellett kockázati tényező is vagy, de hát lenyűgöző hatású beszédeket tartottál a Parlamentben és nagy közönség előtt! Kritikus és nagyhangú egyetemisták körében védted meg álláspontodat, az MSZP-t, a kormányt, nehéz és bonyolult ügyek kapcsán! Izgalmas tévéműsorok sztárja is lettél, nem „celeb”, hanem felkészült, meggyőző közéleti vitatkozó.

És nem csak passzív szemlélői, drukkerei voltunk személyes teljesítményednek, hanem segíteni is akartunk: kezdeményeztünk, javaslatokat is tettünk. Ma is úgy hiszem, hogy a válság kevésbé fájdalmas kezelésére lett volna lehetőség, ha nem söpröd félre, méghozzá ellenérvek nélkül, a személyesen neked küldött javaslatainkat. Ma is úgy hiszem, hogy a választási vereség ellenére is jobb helyzetben lennénk, ha a már jó idővel a belátható bukás előtt eléd terjesztett javaslatainkat elfogadod a távlati felkészülésre. Jobb helyzetben lennénk, ha nem küzdöd fel magad a tévedhetetlen és egyedüli vezető kétes posztjába. Ha nem tartod fenn magadnak a kizárólagos jogot a kezdeményezésre, a mérlegelésre, a döntésre, a végrehajtás levezénylésére. Ha nem akarsz egyszemélyben író, rendező, díszlettervező, ügyelő, fő- és mellékszereplő, kórus és zenekar lenni egy olyan előadásban, amelyhez a dolgok természetéből adódóan nagy, együttműködő társulatra van szükség. Ha időben észreveszed, hogy apránként az egyedüllétbe, a magányosságba navigáltad magad, - miközben nagy termekben zajos sikereket is arattál a hallgatóságod előtt. Fájdalmas volt látni méltatlan helyzetedet, amelyért – utólag már látom – jelentős részben magad voltál felelős. De még ekkor is kiemelkedő személyes teljesítmény nyújtottál.

Amikor 2009 januárjában az MSZP társadalmi megítélése már a mélyponton volt, példa nélkül való, sokakat megdöbbentő felszólalást mondtam el az Országos Választmánynak a soros tisztújító pártkongresszus előtti ülésén. Beszéltem a szervezetileg és mentálisan szétesett, slampos csapatról, az átgondolatlan kommunikációról, előkészítetlen kampányokról, ötletszerű akciókról, félművelt, vitaképtelen, narcizmusba bódult képviselőkről, politikai dilettánsok és öncélú karrieristák tisztségbe engedéséről. És természetesen erkölcsi és politikai kalandorok párton belüli megtűréséről is, mint már annyiszor korábban.

Végül azt javasoltam: ne jelöltesd magad újra az MSZP elnökének. Válságkezelő miniszterelnökként, amelynek sikeres voltát ma is vallom, több erkölcsi-politikai támogatásra és működő háttérre van szükséged, - mondtam -, amelyet egy általad megnevezendő, a

bizalmadat élvező új pártelnök személyben kellene megtalálni. Felszólalásom óriási meglepetést keltett, de te személyesen nem reagáltál rá. Talán megérezted, hogy én, - Váci Mihály szavaival -, „hű lázadó” voltam, „nem fegyverhordozó a hadban”. A történethez hozzátartozik, hogy én voltam az, aki az ülés után felhívtam a Népszava főszerkesztőjét: Gyurcsány az ülésen egy több mint egyórás, briliáns előadást tartott a nemzetközi pénzügyi válság kérdéseiről és hazai kezeléséről, a szöveg szerintem nyomdakész, érdemes lenne elkérni és lehozni. A 2009 január 26-iki, hétfői számban, csaknem két teljes oldalon olvasható az előadásod. Csak a jelenlevők emlékezhetnek rá, hogy mindössze két, tenyérnyi jegyzet volt nálad, az egészet fejből mondtad. Arányosan, szakmailag korrekten, politikailag hitelesen, meggyőzően. Olyan kiemelkedő színvonalon, hogy végül csak óriási kétségeim legyőzésével mondtam el előre megírt felszólalásomat. Személyes teljesítményedet ugyanis akkor is nagyra értékeltem, amikor – sok külső okra is visszavezethető – politikusi kudarcod már egyértelmű volt számomra. 

Javaslatomat akkor nem fogadtad meg, - de pár hét múlva, már viharos körülmények között, előbb a miniszterelnökségről, aztán a pártelnökségről is lemondtál. A történet javarészt ismert, ám egy dolgot kiemelek.  

A lemondásról szóló váratlan bejelentésed egy egészen egyedi, különleges elemet is tartalmazott. Ugyanis saját magadra alkalmaztad azt a történelemtudományban és a politológiában ismert módszert, hogy egy politikus szerepét két megközelítésben is lehet értékelni: (1) a szándékai oldaláról, és (2) tetteinek következményei alapján. Számodra csak elég későn, 2009 tavaszán vált nyilvánvalóvá, hogy ez utóbbi megközelítésben az MSZP és a kormány első számú vezetőjeként a megítélésed legalábbis ellentmondásos, s csak ekkor mondtál le azokról a tisztségekről, amelyek megszerzéséért korábban komoly küldetést éreztél, s amelyek betöltéséhez kiemelkedő felkészültséged és politikusi kvalitásaid jelentős mértékben predesztináltak is. Utólag is el kell ismerni: politikusi kudarcodnak nem csak személyes hibáid és tévedéseid voltak az okai, hanem – külső tényezők mellett – az MSZP belső viszonyai, halmozódó feszültségei, megoldatlan működési zavarai és kelevényei is; a jó ég tudja, hogy ezek kezeléséhez a szándékod volt-e kevés, vagy a lehetőséged.  

Hosszú hallgatásod, háttérbe vonulásod már nem segített sem a megroggyant MSZP-n, sem a demokratikus erőkön: egy tekintélyelvű, egypárti-etatista, antidemokratikus, a történelem kerekét visszafogatni szándékozó kétharmados hatalmi formáció jött létre. De nem bírtad sokáig a magányt, s élve az MSZP szervezeti lehetőségeivel, platformot alapítottál. Magadnak, mondják sokan és némi rosszindulattal, ám másoknak is: a csalódottaknak, a méltatlanul elhagyatottaknak, az új reményre vágyóknak.

És újra a közfigyelem előterébe emelkedtél. A sajtó, amely hanyagságból vagy szándékosan, elmegy az MSZP fontos kezdeményezései, lépései és állásfoglalásai mellett, elkezdett a te blogbejegyzéseiddel, a Demokratikus Koalíció Platform nyilatkozatival foglalkozni. „Erős, demokratikus, erkölcsös pártot akarunk” – üzeni minapi bejegyzésed címe, s nincs olyan MSZP-tag, aki ezt ne támogatná, aki ezzel a szándékkal ne értene egyet. Hogy pontosan mit kell ez alatt érteni, azt az MSZP vezetőhez a platform vezetőiként írt leveletekből lehet megtudni. Csupa nemes, vállalható, támogatandó üzenet szervezeti, politikai megújulásról, értékekről, küldetésről. Visszaolvasom benne azokat a javaslatokat is, amelyeket minden visszhang és a legcsekélyebb eredmény nélkül tettünk meg én is, meg mások is, még a te elnökséged idején. Ha nem most, hanem akkor fogadod meg őket, ha akárcsak egy részüket is felkaroltad, támogattad volna, akkor ma kevesebb gondunk lenne. És visszaolvasom benne azokat a gondolatokat is, amelyeket már a múlt tavaszi súlyos választási vereséget követően

fogalmaztam meg a Népszava hasábjain; sajnos, a korábbiakhoz hasonlóan mindeddig kevés érdemi következménnyel. (Bonapartista fordulat után, 2010. május 15.)

Az MSZP vezető testületeihez írt leveletek felvezetése, argumentációja mindemellett szimpátiát keltett bennem. Igaz az a megállapításotok, hogy az MSZP nem korruptabb más pártoknál, és ez nem lehet mentség. A párt tagjaként alapkövetelménynek tartom, hogy az MSZP-nek megkérdőjelezhetetlenül tisztának kell lennie, méghozzá függetlenül más pártok etikai-korrupciós helyzetétől; a párt vezetőire, képviselőire és tagjaira semmiféle erkölcsi-közéleti-büntetőjogi kifogásnak még csak az árnyéka sem vetülhet! Ez a politikai-közéleti hitelesség alapkérdése, de csak egy a hitelesség tényezői közül. A világos, egyértelmű és konzisztens politikai értékrend megfogalmazása, a politikai improvizációk kiiktatása, a meghirdetett elvek következetes képviselete, az elfogadott programok céltudatos megvalósítása nem kevésbé meghatározó, hiszen ezek korábbi problémáit is a hitelesség elvesztésének okai között szoktuk említeni; – de mások mellett rád is gondolok, amikor ezeket felsorolom.

És mindezekkel szoros összefüggésben van a tisztségviselők, a testületi tagok, valamint a parlamenti és önkormányzati képviselők ki- és megválasztása. Elemzők joggal írnak az MSZP vezető-kiválasztásának kontraszelekciós eseteiről, az érdekcsoportok választási mutyijáról. A klikkek pártbéli tevékenysége etikai szempontból is elfogadhatatlan, de ennél sokkal súlyosabb következmény, hogy létük és tevékenységük mostanra az MSZP politikai sikerét gátló tényezővé vált. A vezetőkkel és képviselőkkel szembeni követelmények megfogalmazásáról és azok számonkéréséről, a politikusi teljesítmény értékelésének szükségességéről többször felszólaltam pártfórumokon, s írásban is megfogalmaztam álláspontomat. Meggyőződésem, hogy egy politikai-közéleti vezető nem csak azért felel, amit tett, hanem azért is, amit nem tett meg, de meg kellett volna tennie; - s ez rád is vonatkozik.  

A politikai felelősség egyébként is sokkal tágabb fogalom, mint a büntetőjogi! A már idézett Népszava-béli cikkemben, – utóbb az érintettek ellenakcióit is magamra vonva –, ezt írtam: „Miért hallgat az MSZP Budapesti Elnöksége, amelynek politikai felelőssége az egész pártot megrengető fővárosi botránysorozatban vitathatatlan? És mi van azokban a fővárosi kerületekben és megyei/területi szervezetekben, amelyek pártvezetését és képviselő-jelöltjeit enyhén szólva kétséges körülmények között választották meg? Amelyek már évek óta nem a demokrácia elvei, az MSZP írott normái és a politikai tisztesség keretein belül működnek?” És újra emlékeztetlek: a felelősség nem csak a vétkeseké, hanem a vétket megtűrőké is, még ha Babits-i értelemben nem is vélem őket cinkosoknak.

Mint fentebb is írtam, alapvetően szimpátiát keltett bennem a Demokratikus Koalíció Platform levele. Na, végre! – mondhattam volna megkönnyebbülten, de nem tettem. Az okos és felelős érvelés negyedik oldalán ugyan van egy nagyon figyelemre méltó kezdeményezés: „Azt kérjük tehát az elnökségtől, a választmánytól és a tagságtól, hogy álljanak a kezdeményezés mellé és tegyék lehetővé, hogy alkalmas körben nyugodt, elemző beszélgetést folytassunk a baloldalról”. Ezzel, természetesen, egyet lehet és egyet kell érteni.

Ám ezután következik a hat, pártszavazásra ajánlott kérdés. Hat olyan kérdés, amelyek a legkevésbé alkalmasak arra, amit az előző lap alján megfogalmaztak: a nyugodt elemző beszélgetésre. Hat olyan kérdés, amelyek csak részben és csak áttételesen vannak összefüggésben a fentebb ismertetett és támogatható szándékokkal. Hat olyan kérdés, amelyek „fekete/fehér, igen/nem” típusú döntésekkel próbálnának elintézni sokkal bonyolultabb ügyeket. Hat olyan kérdés, amelyek többsége értelmezésre és félreértelmezésre

egyaránt alkalmas, mint ahogy az esetleges pártszavazás eredményeként megjelenő igenek és nemek aránya is vitathatatlanul a szabad értelmezések prédájává válhat. Hat olyan kérdés, amelyek már önmagukban is tág teret adnak az indokolatlan asszociációknak. Hat olyan kérdés, amelyek csak zavart és kavarodást, szükségtelen felbuzdulást és újabb csalódást okoznának az MSZP tagságának.

Nem hiszem ugyanis, hogy a párton belüli széleskörű jövedelem- és vagyonnyilatkozatokkal, valamint azok szervezett ellenőrzésével az esetleges korrupciók kiszűrhetők lennének. Ez a rendszer csak személyes feszültségeket szülne a pártban a szükséges erkölcsi-közéleti tisztaság megteremtése nélkül. És nem hiszem azt sem, hogy a párt gazdálkodásának a törvényi követelményeknél nagyobb nyilvánossága és átláthatósága önmagában kizárná a törvénysértéseket és a mellékvágányokat. Ennél fontosabbnak tartanám például, hogy a mindenkori elnökség teljeskörű információval és rendelkezési joggal bírjon az MSZP pénzügyeiről, s ebből adódóan teljes felelősséggel tartozzon a pártvagyon törvényes forrásaiért és azok felhasználásáért. Miközben magam is ellenzem a párttisztségek és képviselői funkciók halmozását, de erről, a platform koncepciójával ellentétben, nem alkotnék merev szabályokat. Továbbá teljesen demagóg kezdeményezésnek, diszfunkcionálisnak tartom a helyi és országos elnökök közvetlen választását! Ez ugyanúgy nem a politikusi teljesítmény értékelésén alapulna, ugyanúgy nem a tartalmi követelmények érvényesítése irányában hatna, mint jelenleg a küldöttek és jelölőbizottságok által a háttérben folytatott mutyik, választási és jelölési egyezkedések és szervezkedések. Az MSZP megújításának egyik alapvető feltétele, hogy szakítson a hatalombrókerekkel, a lista- és kvóta-manipulátorokkal, ám ezt a szakítást nem lehet pártbéli „Megasztár”-típusú népszerűségi szavazásokkal véghezvinni. 

Mindezek miatt meggyőződésem, hogy a hat kérdésről az általad kezdeményezett pártszavazás nem csak hogy nem szolgálja az MSZP érdekeit, hanem még a Demokratikus Koalíció Platform megfogalmazott és deklarált szándékával is éppen ellentétes következményekre vezetne. A te neveddel jegyzett szándékok és a belátható következmények újra elválnak egymástól. A baloldal helyzetéről és megerősítéséről folytatandó nyugodt, higgadt elemzés, amelyet platformotok vezetősége kezdeményezett, vállalható, sőt, támogatandó javaslat, amely az MSZP-t, a magyarországi progressziót, a demokráciát, a Köztársaság minden hívét közelebb vinné a sikerhez. Ám a pártszavazás a félresikerült kérdésekről több kárt okozna, mint amennyi hasznot hozhat. Ez a javaslat kontraproduktív. Azt meg különösen elfogadhatatlannak tartom, amit egyik új politikai favoritod mondott egy pártrendezvényen: aki nem szavaz ezekről a kérdésekről, vagy nemmel szavaz rájuk, az ellenzi a megújulást és ellene van a Fidesszel szembenálló demokratikus egység létrehozásának is. Hát, ezt azért mégse! 

Igaz, vitám van a kezdeményezésre adott eddigi „hivatalos” reakciókkal is. Nem értek egyet pl. azzal, hogy az MSZP-nek nem kell magával foglalkoznia. De bizony kell, hiszen a választási kudarc okai jelentős részben a párt belső hibáiban gyökereznek. Bizony kell, ha az MSZP 2014-ben a demokratikus köztársaság helyreállítását megvalósító győztesek vezető ereje akar lenni. Ám ha belső viszonyait nem tisztázza, ha politikai és etikai követelményeit nem fogalmazza újra és nem érvényesíti, méghozzá minél előbb, akkor az MSZP nem válhat hitelessé, akkor nem válhat újra sikeres váltópárttá. Akkor még egy demokratikus ellenzéken belüli szövetségre való alkalmassága is kérdéses lehet. Vitám van tehát a téged bírálók egy részével is, és külön fáj, hogy ott vannak közöttük azok is, akik korábban ott sunnyogtak, ott gazsuláltak körötted. Azok pedig, akiknek a neve rendszeresen felbukkant a vélt vagy valós

korrupciós ügyek és üzleti machinációk hátterében, különösen jól tennék, ha nem nyilatkoznának meg az MSZP politikai és erkölcsi megújításának kérdéseiről szóló vitában.   

Néhány nappal ezelőtt azt hittem, még lehetne a kezdeményezésről vitatkozni, még lehetne érvelni, megfontolni, egyeztetni. Akkor még írtam egy vitairatot arról, hogy mi az, ami támogatok belőle, mi az, amivel vitám van, és mi az, ami ellen tiltakozom. De már nem közöltem, már nem hoztam nyilvánosságra, mert az idő túllépett rajta. Nem is az idő, hanem te magad, Feri, te léptél túl rajta.

Előbb egy újabb megfogalmazásod döbbentett meg. Azt írtad: az a dolgunk, hogy alkalmassá tegyük az MSZP-t az orbáni önkénnyel szembenálló demokraták széles körének befogadására. Befogadására? Miért kellene a szocialista-szociáldemokrata elveket nem vállalókat, a más társadalmi víziót képviselő demokratákat befogadnunk az MSZP-be? Miért kellene egy aktuálpolitikai kihívás érdekében feladnunk a párt szociáldemokrata karakterét, amelynek történelmi-szellemi-mozgalmi gyökerei másfél évszádosak? Miért kellene eltávolodnunk a nemzetközi szociáldemokrácia fő vonalától, amely ezidőtájt éppen a modern globális kapitalizmus kihívásaira keresi a leginkább adekvát, korszerű válaszokat? Miért kellene az orbáni „egy a tábor, egy a zászló” szellemével kísérleteznünk a demokratikus ellenzék oldalán, amikor már láttuk ennek a gyakorlatnak a romboló hatását a politikai túloldalon?

Nem, az MSZP nem úgy kell megújuljon, hogy akárcsak valamennyire is kitárja a kapuit a nem-szocialista vagy vitathatóan baloldali, ám demokrata liberálisok vagy demokrata konzervatívok számára! Nekik az MSZP kezet kell nyújtson! Kezet és a szövetség lehetőségét! Szándékot és képességet kell mutassunk a velük való együttműködésre, egy közösen képviselt demokratikus Magyar Köztársaság újjáépítésére! De MSZP-tagkönyvet? Kötve hiszem, hogy egy-két jószándékú jelentkezőn kívül ők egyáltalán MSZP-tagok akarnának lenni.

És legfőképpen: ha az MSZP nem erősíteni akarja baloldali, szocialista karakterét, ha nem markánssá és egyérteművé akarja tenni politikai értékrendjét, hanem éppen ellenkezőleg, felhígítja egy Fidesz-ellenes formációban, s íly módon egy politikailag jellegtelen, parttalan választási párttá torzítja magát, akkor önazonossága bizonytalanná válik, akkor nem lesz képes arra, hogy történelmi küldetését teljesítse. A Fidesz-ellenes koalíció egy aktuális történelmi szükségszerűség, a szociáldemokrata mozgalom pedig egy történelmi értékválasztás politikai megtestesítője; a kettőt nem lehet összekeverni. „A langyosakat kiköpi az Úr” – idézhetném figyelmeztetés gyanánt a Szentírás szavait, s ezt tartom érvényesnek egy esetleges új „Gyurcsány-párt” megalakítására is. Az MSZP óriási történelmi hibát követne el, ha látványos, ám meggondolatlan név- és érték-váltással próbálkozna, nem is beszélve arról, hogy ebben tagságának és választóinak csak egy kis része követné. Az MSZP „merjen baloldali lenni” – mondom a te egykori írásod címével! És ez nem változtat azon, hogy – a Demokratikus Charta egyik alapítójaként is – támogatom minden demokratikus erő összefogását az autoriter és Európa-idegen Fidesz-rezsim megdöntésére.

Későbbi, az atv-nek adott interjúdból aztán teljesen egyértelművé vált: te nem megújítani, nem megerősíteni akarod az MSZP-t, hanem teljesen új pártot akarsz. Feri, te a Magyar Szocialista Pártot a Demokratikus Charta szellemére és küldetésére akarod átfazonírozni! Ma már nem a mi pártunk nyitottságról beszélsz, hanem az MSZP helyébe és örökébe lépő új, nem szocialista, nem szociáldemokrata, hanem egy széles értelemben vett demokrata választási pártról. És ráadásul az MSZP volt elnökeként, parlamenti képviselőjeként, a párt tagjaként, nem határolódtál el a már bejegyzés alatt álló Demokrata Párt felkínálkozásától

sem. Érvelésed is hamis és félrevezető már: az MSZP-nek nem egy „hagyományosabb, régi vágású párt” vagy egy „nyitott és demokratikus párt” egymást kizáró alternatívái között kell választania!  Kétségtelen, hogy a folytonosság és megújulás új dialektikáját kell kimunkálnunk. Kétségtelen, hogy az MSZP szervezeti-etikai-politikai megújulása szükségszerű, de ez már nem a te újabb és legújabb ötleteid szerint fog bekövetkezni. A párt tagsága egy következetesen baloldali, értékőrző és értékteremtő, a globális kapitalizmus és a magyarországi neohorthyzmus kihívásaira hatékony válaszokat adó, nyitott és demokratikus, modern európai szociáldemokrata párt útját fogja választani. 

                Kedves Feri!

Számomra nem kétséges, hogy amit a magyar demokrácia, a köztársasági eszme és a parlamentarizmus fejlődéséért te személyesen tettél, az pozitív, történelmi jelentőségű; még ha a politikai ellenfeleink, – ádáz ellenségei a fentieknek –, nem kis részben épp a te gyengéid miatt kerültek is hatalomra. A Szocialista Párt politikusaként tett vagy elmulasztott cselekedeteid mérlegét nem tudom megvonni, de hiszem és remélem, hogy a mérleg végülis pozitív. 

Ma már látom: nem csak Messiása nem leszel a magyar szocialista mozgalomnak, ahogy egykoron sokan hittük, hanem már azért drukkolunk, hogy önégető tüzed ne tegyen többé kárt se magadnak, se a magyar baloldalnak, s végső soron a magyar demokratikus erőknek se. Mai akcióidban már több a bizonyítás, az önigazolás, az önmegvalósítás szándéka és indulata, mint a közös célok szolgálatának való elkötelezettség.

Még nem léptél ki a Magyar Szocialista Pártból, még itt vagy közöttünk, de arcodat már más Napok, más küldetések felé fordítod. Az út, amit követsz: karakter-öngyilkosság. Vagyunk néhányan, szocialisták, elkötelezett és látó tagjai az MSZP-nek, akik egykor szerettünk volna megállítani téged. De ma már nem. El kell fogadnunk a személyes értékválasztásra, a személyes politikusi pálya módosítására vonatkozó döntéseidet, még ha bizonyos szempontból veszteségként éljük is meg azt. Szövetségesek maradunk a demokratikus Magyar Köztársaság helyreállításában, együtt fogunk küzdeni a Fidesz-rezsim megbuktatásáért. És mi, magyar szocialisták, az elsők között fogunk fellépni, tüntetni és tiltakozni az ellened indított koncepciós eljárás ellen.  

És olvasni fogjuk írásaidat, figyelni fogjuk beszédeidet. Megtapsolunk a Demokratikus Charta rendezvényein, együtt az új egypárti diktatúra más ellenfeleivel: liberális és konzervatív demokratákkal, jogvédőkkel, zöldekkel, szakszervezetekkel és civil szerveződésekkel. Nem csak megvesszük, hanem dedikáltatjuk is könyveidet, amelyeket majd a mi korunkról szóló izgalmas olvasmányokként ajánlunk felcseperedő gyermekeinknek és unokáinknak.    

De látom, hogy útjaink elválnak. Nem kívántam, nem akartam, és sajnálom, hogy így van, – de látom. Valószínűleg nem hiszel nekem, mint ahogy korábban sem, de látom végzeted beteljesedését. A Nagy Győzelem már nem lehet részed, a Bukástól mentsen meg a Sors.

Törjön hát százegyszer százszor tört varázs.

 

Budapest, 2011. május 17.

Ajánlások az MSZP KongresszusánakGyurcsány Ferenc, 2011. június 2., 6:25

Az MSZP elnöksége a tagság véleményét kéri arról, hogy mi legyen politizálásunk fő iránya, hogy miként

működjünk. Ez jó. Az alábbiakban nyilvánosságra hozzuk a Demokratikus Koalíció javaslatait, melyeket

tegnap eljuttattunk a pár elnökének, a frakció tagjainak, a megyei elnököknek. 

"A Demokratikus Koalíció elnöksége az alábbi ajánlásokat fogalmazza meg az MSZP 2011. június 18-i

kongresszusa számára. Azt javasoljuk, hogy a kongresszus állásfoglalása, politikai nyilatkozata illetve

határozatai a következőket vegyék figyelembe:

1. Orbán Viktor feldúlta a Magyar Köztársaság alkotmányos rendszerét. A miniszterelnök egypárti

önkényuralmat épít, bizonytalanságban, félelemben tartja az embereket.

2. Ezért valamennyi demokrata számára a nyugatos polgári demokrácia helyreállítása a fő feladat,

1989-es alapon álló alkotmányossággal, parlamentarizmussal, jogállammal, szociális

piacgazdasággal.

3. Mi, a Magyar Szocialista Párt tagjai és támogatói az Orbán-rendszer ellenzékének tekintjük

magunkat. Az önkényt építő Fidesszel az alkotmányosan megkövetelt együttműködésen túl

semminemű önként vállalt politikai együttműködést nem fogadunk el. Demokrataként elutasítjuk

Orbán rendszerét, baloldaliként elutasítjuk Orbán kormányát.

4. Orbán-rendszerének ellenzékeként érdekeltek vagyunk a demokratikus ellenzéki erők

együttműködésében. Nyitottak vagyunk az ellenzék demokratikus pártjaival és mozgalmaival

való együttműködésre. Indokoltnak látjuk, hogy a sarkalatos törvények vitájában lehetőség

szerint közös demokratikus ellenzéki álláspontot képviseljünk.

5. Elutasítjuk Orbán Viktor kormányának adó- és szociálpolitikáját, mely a gazdagoknak még többet

ad, a középrétegektől és a szegényektől viszont elvesz. Ezt teszi egykulcsos adójával, a szociális

ellátások szűkítésével, a közmunkaprogram csonkításával, a tanulási lehetőségek korlátozásával.

6. A kormány szétverte a magánnyugdíj-rendszert, elvette a pénztári tagok megtakarításait, ezzel

bizonytalanná tette, hogy 20-30 év múlva is kifizethetőek legyenek a nyugdíjak.

7. A jogállami követelmények sárba tiprásának tekintjük a visszamenőleges hatályú

jogszabályalkotást. Miközben elfogadjuk egyes, ma hatályos nyugdíjszabályok felülvizsgálatának

indokoltságát, nem ismerjük el a kormány jogát arra, hogy visszavonja bárki korábban már

megszerzett nyugdíjjogosultságát.

8. Elutasítjuk a kormány központosító törekvéseit. Kiállunk az önkormányzatiság mellett, ellene

vagyunk az önkormányzatok centralizálásának és államosításának. Az önkormányzati

feladatellátás és a helyi igazgatás szükséges racionalizálása nem lehet ürügy az

önkormányzatiság csorbítására.

9. Elfogadhatatlannak tekintjük az érdekegyeztetés ma létező rendszerének egyoldalú kormányzati

felrúgását. Nem vitatjuk, hogy felvethető a szociális, gazdasági partnerség mai intézményeinek

átalakítása, de nem fogadjuk el a kormányzati diktátumokat, a szociális partnerek, a

munkavállalók és munkaadók képviseletei jogainak csorbítását.

10. Elutasítjuk az egyetembezárási programot. A tanulást nem korlátozni, hanem bátorítani kell. A

Fidesz ellenzéki pártként két ízben is elutasította és megakadályozta a felsőoktatási tandíj

bevezetését, ami ésszerű mérlegelésre ösztönözte volna a fiatalokat, és pótlólagos forrásokat

teremtett volna az intézmények számára – mindez most hiányzik. A felsőoktatás szakmai

szerkezetének további átformálását elfogadjuk, de azt nem, hogy az állam úgy csökkentse a

felsőoktatásra fordított kiadásokat, hogy drasztikusan szűkíti a diplomához jutás lehetőségét, és

egyetemeket, karokat önkényesen, minőségi szempontokra való tekintet nélkül zár be.

11. Az egészségügy az összeomlás szélén van. A mostani kormányerők indulatos, hazug politikai

kampányban elutasították a betegek közvetlen hozzájárulását megteremtő 300 forintos vizitdíj

bevezetését. Ez a pénz is hiányzik most. Az egészségügyben több pénz és gazdaságosabb

működés kell. Több pénz az adófizetőktől, a magánbefektetésekből vagy az igénybevevők

hozzájárulásából keletkezhet. A megelőzés, a gyógyítás hatékonysága elsősorban az érdekeltségi

viszonyok megváltoztatásával növelhető.

12. Tragikus következménye lesz a közmunkaprogram csonkításának. A legnehezebb helyzetű

térségekben egyelőre vagy a kormány teremt munkát, vagy senki. Elvárjuk, hogy a kormány két-

háromszázezer embernek munkát adó Nemzeti Közmunka Programot indítson.

13. Magyarország a XIX. századi nemzeti liberalizmus törekvéseit kiteljesítve jutott el az állam

világnézeti semlegességéhez, a különböző hitű, világnézetű emberek egyenlőségének fontos

garanciájához. Elutasítjuk, hogy a Fidesz most újra különbséget tesz világnézetek és az azokat

valló emberek között. Helyre kívánjuk állítani az állam világnézeti semlegességét.

14. Elítéljük a kormány erőszakos, egyoldalú, korlátozó kultúr- és tudománypolitikáját. A művészet és

a tudomány szabadsága nem korlátozható.

15. A Fidesz-kormány a magyar jobboldal legrosszabb hagyományait folytatva felújította a szomszéd

országokkal a magyar kisebbségek ügyében folytatott hidegháborút, elidegenítve hazánkat az

európai országok közösségétől is. Baloldali pártként szakítani kívánunk ezzel az öngyilkos

politikával. A német-francia és az olasz-osztrák megbékélés mintájára össze kívánjuk kapcsolni a

magyar kisebbségek védelmét a szomszédokkal való megbékéléssel.

16. Elvetjük, hogy az MSZP-ből „balra forduló” pártot formáljunk. Mindenkinek szóló jóléti ígéretekkel

nem lehet Magyarországot felemelni, igazságos viszonyokat teremteni. Az esélyekben kell minél

inkább egyenlőséghez közelíteni, a felgyorsult változásokhoz való alkalmazkodásban kell

segítséget nyújtanunk. Mi nyitott, modern balközép néppártot kívánunk formálni az MSZP-ből.

17. Vállaljuk a 2002 és 2010 közötti nyolc esztendő kormányzását, amely hibáink, mulasztásaink és

a gazdasági világválság kíméletlen pusztítása ellenére fejlődést, gyarapodást, növekvő

igazságosságot és mérséklődő társadalmi egyenlőtlenségeket eredményezett az ország és a

benne élők számára.

18. Büszkék vagyunk a Horn-kormány Bokros Lajos fémjelezte stabilizációs politikájára, a második

Gyurcsány-kormány és a Bajnai-kormány reformtörekvéseire, válságkezelésére, melyek úgy

szolgálták az ország felemelkedését, hogy az átalakítással járó terhek ne növeljék, hanem

csökkentsék a társadalmi különbségeket. Ezen kormányok szellemiségének fő irányát kívánjuk a

választóknak ajánlani.

19. Célunk, hogy megőrizzük az MSZP szervezeti, és megteremtsük a párt politikai egységét. De új

egység kell! Olyan egység, amely egyértelmű modern szociáldemokrata hitvallásra, átlátható

belső viszonyokra, magas színvonalú erkölcsösségre épül.

20. Az MSZP Kongresszusa arra kéri a párt minden tagját, hogy vegyen részt a pártszavazáson, és

mondja el a véleményét a párt megújításának szükségességéről. Arra hívjuk fel a párt tagjait,

hogy mutassanak példát közéleti felelősségből, aktivitásból.

 

 

 

Budapest, 2011. június 2.Magyar Szocialista PártDemokratikus Koalíció Platform elnöksége"

Ajánlások az MSZP Kongresszusának

Az udvariasság kötelező jogán „Tisztelt Képviselő úr!Vagy Demokratikus Koalíció Platform elnöke!

Hangosan gondolkodva tartanák egy tükröt Ön elé, és azt Önt követők elé!New.Person

„Gyurcsány Ferenc, 2011. június 2., 6:25Az MSZP elnöksége a tagság véleményét kéri arról, hogy mi legyen politizálásunk fő iránya, hogy miként működjünk. Ez jó. Az alábbiakban nyilvánosságra hozzuk a Demokratikus Koalíció javaslatait, melyeket tegnap eljuttattunk a pár elnökének, a frakció tagjainak, a megyei elnököknek. „"A Demokratikus Koalíció elnöksége az alábbi ajánlásokat fogalmazza meg az MSZP 2011. június 18-i kongresszusa számára. Azt javasoljuk, hogy a kongresszus állásfoglalása, politikai nyilatkozata illetve határozatai a következőket vegyék figyelembe:”

A közzé tételének célja hogy a megmaradt hívek teljes figyelműkkel oda figyeljenek, hogy az újonnan létrejött harci állásaikból Önökre figyeljenek a baloldali emberek, és dekralálják az Önök szájíze szerint a párt morális tisztulásának a szükségességét. De a valódi igazság nem más, mint hogy ez egy újabb figyelem felhívás a hatalmát visszaszerezni kívánó Gyurcsány Ferencnek, aki ma arra tette fel az

életét, hogy a múlt kudarcaiért bosszút álljon személy szerint az igazi politikai ellenfelén, Orbán Viktoron.

1.„ Orbán Viktor feldúlta a Magyar Köztársaság alkotmányos rendszerét. A miniszterelnök egypárti önkényuralmat épít, bizonytalanságban, félelemben tartja az embereket.”

E mondat is bizonyítja a fenti állítást, miszerint ami ma a jobboldali kormány tevékenysége az egy emberre származtatható vissza, még pedig Orbán Viktorra. Vagyis a jobboldali kormányzás, és annak cselekedetei Orbán Viktor egy személyben annak felelősségével együtt is, mint ahogy egyedüli ellenfele is a magyar baloldalnak.

2.„Ezért valamennyi demokrata számára a nyugatos polgári demokrácia helyreállítása a fő feladat, 1989-es alapon álló alkotmányossággal, parlamentarizmussal, jogállammal, szociális piacgazdasággal.”

E cél kitűzése azt látszik bizonyítani, hogy a múlt rendszere, amit a szocialisták működtettek, az a nyugati polgári demokráciák legjobb változata volt, és azt kell vissza állítani az 1989-es elfogadott többször módosított alkotmány szellemében, amely alkotmány 150 ezer orosz „ideglenessen Magyarországon állomásozó katona” jelenlétében teljes mértékben úgy következik be, ahogy azt az akkor még erejének teljes birtokában lévő szocialista párt diktálja. Vagyis a volt MSZMP büntethetetlenségét, és mindenfajta érdeleltségének a megőrzést maximálisan biztosítva.

3.„Mi, a Magyar Szocialista Párt tagjai és támogatói az Orbán-rendszer ellenzékének tekintjük magunkat. Az önkényt építő Fidesszel az alkotmányosan megkövetelt együttműködésen túl semminemű önként vállalt politikai együttműködést nem fogadunk el. Demokrataként elutasítjuk Orbán rendszerét, baloldaliként elutasítjuk Orbán kormányát.”

Tehát önök az Orbán rendszer ellenzékének tartják magukat, és nem a jobboldali politikai ideológiai ellenzékei? Az-az, íme itt az a bizonyíték mindarra, hogy a platform csak egyedül az ön bosszúját szolgálja, és semmi köze alapjaiban véve a baloldalt jellemezni szolgáló szolidaritáshoz, a valódi baloldaléi szociáldemokráciához. Az hogy politikai szempontból semmilyen együttműködést nem fogadnak el, azzal kiírják magukat a parlamenti képviseletből, mert ott törvényszerű a konstruktív ellenzéki együttműködés.

A kormány elutasítása meg a jelenleg érvényes demokratikus szabályok semmibevétele az önök részéről.

4.„Orbán-rendszerének ellenzékeként érdekeltek vagyunk a demokratikus ellenzéki erők együttműködésében. Nyitottak vagyunk az ellenzék demokratikus pártjaival és mozgalmaival való együttműködésre. Indokoltnak látjuk, hogy a sarkalatos törvények vitájában lehetőség szerint közös demokratikus ellenzéki álláspontot képviseljünk.”

És már is itt az előző szándék cáfolata, mert „nyitottak vagyunk minden demokratikus ellenzéki erővel való együttműködésre” Egyrészt azok a politikai erők, akik ma a kormány ellenzékei azok ellenzékiként demokratikusan konstruktív együttműködők a Magyar Parlamentben (többek között a Jobbik is) és nem mondhatja ki, hogy „semminemű önként vállalt politikai együttműködést nem fogadunk el”. A sarkaltos törvények vitájában pedig, csak az vegyen részt, aki meg képes felelni a felelős konstruktív ellenzék kritériumának.

5.„Elutasítjuk Orbán Viktor kormányának adó- és szociálpolitikáját, mely a gazdagoknak még többet ad, a középrétegektől és a szegényektől viszont elvesz. Ezt teszi egykulcsos adójával, a szociális ellátások szűkítésével, a közmunkaprogram csonkításával, a tanulási lehetőségek korlátozásával.”

Az elutasítjuk túl erőszakos megfogalmazás, helyette leginkább is, nem tudjuk elfogadni lenne a jó, de akkor talán az is érdekes lenne, hogy miért is, és az is hogy miből tovább finanszírozva. Az adó, az oktatás, az egészségügy az tovább, úgy ahogy azt finanszírozták nem tartható fenn. Szociális ügyekben senki nem tud abszolút igazságos lenni, mert az iszonyú mennyiségű pénz, és ez az, ami már régen nem áll rendelkezésre a magyar kormányoknak. Tehát a konstruktivitás e kérdésben, hogy miből legyen változatlanul fenntartva. Kérdés hogy mitől volt az igazságosabb, hogy a többet tanuló, ez által több értéket előállító magyar emberek kétszer annyi adót fizettek százalékosan, mint azok, akik restek voltak, és nem tanultak, majd a szociálisan rászorulók táborát növelték. Elfelejtették az egyenlőség –testvériség jentőségét, amit Önök tűztek a zászlajukra anno? Ha nem lesz Magyarországon egy polgári középréteg, akkor ki lesz az, ki működtetni lesz kész tisztességesen, új vállalkozásokat, ki hoz létre új munkahelyeket abból a kilátástalan munkanélküliségből, amiből az utolsó húsz évben éppen másfél milliót sikerült leginkább az Önök közreműködésével létrehozni. Erre is kellene tudni jó válaszokat adni.

6.A kormány szétverte a magánnyugdíj-rendszert, elvette a pénztári tagok megtakarításait, ezzel bizonytalanná tette, hogy 20-30 év múlva is kifizethetőek legyenek a nyugdíjak.

Tehát a kormány megszüntette az Önök által létre hozott magánpénztárakat, amivel jó néhány támogatójukat jó jövedelmező cégekhez jutatták anno, és ami egyébiránt úgy gazdálkodott, ahogy akart a bevételek nyolc százalékából, s mi több semmilyen befektetési kockázatott nem kellett elviselnie, és ha tönkre mentek volna a pénztárak, úgy mindenki fordulhatott volna Teremtőjéhez segítségért az iránt, hogy, hogy éljen meg a nyugdíjának e része nélkül. És arról már nem is beszélek, hogy az állami nyugdíj kaszából ez az összeg hiányzott, és a kormányoknak piaci kamatozású kölcsönökkel kellet finanszírozni az éves nyugdíjkifizetések maradéktalan biztosítását költségvetési pénzek terhére. Tehát a felelősség a mindenkori kormányoké, és ebben a tragédia az, az, hogy a nép vagyonát sikerült 91,7 %-n privatizálni, és az ország bruttó adósságát pedig, sikerült 1989-el szemben, azaz 21 milliárd Dollárról felhozni 122 milliárd USD Dollárra., egyéb iránt 22 milliárd forintra. A nyugdíjaknak mindig arányban kell állni a társadalom mindenkori költségvetési egyensúlyával. Tehát ki azért a felelős, hogy ma a bérek Magyarországon az albán szamár hátuljánál vannak blokkolva, míg a költségek tekintetében elhagytuk csak lassan a vezető államok árszintjét. Ere adjanak választ „Kedves Liberálisok”

7.„A jogállami követelmények sárba tiprásának tekintjük a visszamenőleges hatályú jogszabályalkotást. Miközben elfogadjuk egyes, ma hatályos nyugdíjszabályok felülvizsgálatának indokoltságát, nem ismerjük el a kormány jogát arra, hogy visszavonja bárki korábban már megszerzett nyugdíjjogosultságát.”

Lehet vitatni, az amúgy valóban a nem szokásos eljárást, de a költségvetés rendbetétele már nem áll, meg ott hogy a jövőben, hanem sajnos mindazokat a közreható rossz döntéseket, és azok következményeit vissza kell vonni az érintettek tekintetében, akiknek kora, egészségi állapota megengedi, hogy teljes értékű munkavállaló legyen a munkaerő piacon, és ne a költségvetést terhelje többnyire a többi munkavállalóval szembeni szabályokat és lehetőséget sértve és azt alapul véve. Annál is inkább, hogy ezek az érintettek zöme jelenleg is dolgozik vagy bejelentve, vagy leginkább bejelentetlenül különböző őrzővédő cégeknél, és az élet számos gazdasági

területén. Az emberek igazság érzete ezt nem tolerálja, a költségvetés meg nem bírja ezeket a még korrigálható kiadásokat tovább fenntartani.

8.”Elutasítjuk a kormány központosító törekvéseit. Kiállunk az önkormányzatiság mellett, ellene vagyunk az önkormányzatok centralizálásának és államosításának. Az önkormányzati feladatellátás és a helyi igazgatás szükséges racionalizálása nem lehet ürügy az önkormányzatiság csorbítására.”

Elutasítjuk a központosítást! Tehát támogatnák azt az államirányítási rendszert, ami ma már bizonyíthatóan változatlanul nem tartható fenn, mert nem elég érett a felelősség tekintetében, és súlyosan terheli a központi költségvetést azon túl, hogy olyan indokolatlan költségek bújnak meg benne, amit egy racionalizálással egyszerűen ki lehet vonni, meg lehet szüntetni. A jövő finanszírozhatósága múlik ezen.

9.”Elfogadhatatlannak tekintjük az érdekegyeztetés ma létező rendszerének egyoldalú kormányzati felrúgását. Nem vitatjuk, hogy felvethető a szociális, gazdasági partnerség mai intézményeinek átalakítása, de nem fogadjuk el a kormányzati diktátumokat, a szociális partnerek, a munkavállalók és munkaadók képviseletei jogainak csorbítását.”

Vagyis nem fogadják el, hogy a polgári kormány a saját polgári értékrendje szerint hozza létre a társadalomban azokat civil, és nem civil érdekvédelmi szervezeteket, akik végre felelősséggel a polgárok érdekében képesek érdeket képviselni, és nem egy báb figurák az érdek egyeztetés élén állami fizetésekből fenntartva. Tudomásul kell most venni, hogy miután a hatalmúk végett ért, a jó idomított őrzővédő emberiket is elmozdítják az őrhelyeikről, mert most már, más érdekeket, és másképpen képviselt érdekek érvényesítését kívánja az ország népe. Vagy még egyszerűbben az Önök elcseszett, védelmi vonalaikat kivonják a társadalomból, és a polgári értékrendnek az európai kultúrának minden tekintetben megfelelő szervezeteket hozzák létre az ország a jobboldali értéktrendeknek megfelelően, annak védelmében. Így tették ezt önök is anno, amikor hatalomra kerültek, csak sokkal kíméletlenebbül, azaz diktatúrával.

10.”Elutasítjuk az egyetembezárási programot. A tanulást nem korlátozni, hanem bátorítani kell. A Fidesz ellenzéki pártként két ízben is elutasította és megakadályozta a felsőoktatási tandíj bevezetését, ami ésszerű mérlegelésre

ösztönözte volna a fiatalokat, és pótlólagos forrásokat teremtett volna az intézmények számára – mindez most hiányzik. A felsőoktatás szakmai szerkezetének további átformálását elfogadjuk, de azt nem, hogy az állam úgy csökkentse a felsőoktatásra fordított kiadásokat, hogy drasztikusan szűkíti a diplomához jutás lehetőségét, és egyetemeket, karokat önkényesen, minőségi szempontokra való tekintet nélkül zár be.”

Felsőoktatás, vagy egyáltalán oktatás. Amit anno a Fidesz elutasított az volt egy fordított alapállás. A z Ön elhibázott reformtervei nem a társadalom igényei szerint reformálta volna meg az oktatást, hanem éppen fordítva az önök igényeszerinti érdekeltségei alapján. Fizetőssé tette volna a felsőoktatást részben vagy egészben, amivel kizárta volna szegény emberek gyerekeit a tovább tanulásból, és változatlanul fenntartotta volna az indokolatlan szakági főiskolákat, egyetemeket, változatlan költségvetési terhek mellett, miközben a végzett diákok 50%a munkanélküliként kezdte a pályafutását. Úgy gondolom, hogy ezt nem kell tovább bizonyítani, hogy a nagytöbbség akkor elutasította.

11.„Az egészségügy az összeomlás szélén van. A mostani kormányerők indulatos, hazug politikai kampányban elutasították a betegek közvetlen hozzájárulását megteremtő 300 forintos vizitdíj bevezetését. Ez a pénz is hiányzik most. Az egészségügyben több pénz és gazdaságosabb működés kell. Több pénz az adófizetőktől, a magánbefektetésekből vagy az igénybevevők hozzájárulásából keletkezhet. A megelőzés, a gyógyítás hatékonysága elsősorban az érdekeltségi viszonyok megváltoztatásával növelhető.”

Az egészségügyhöz is fordítva álltak, mert nem az egészségügyben meglévő korrupciót, illetve rendszer hibákat próbálták rendbe tenni, hanem a többletforrásokat a szegényektől, a betegektől kívánták megszerezni, úgy hogy azok egyébként már többnyire a létminimum alatt éltek. Na ezzel volt a probléma, meg azzal hogy úgy privatizáltak volna, hogy a lobbi kizárólag tőkebefektetés tekintetében az államot szipolyozta volna a magánkézben működtetett korházakon keresztül. Arányosság, és szociális érzékenység hiányzott az Önök reform elképzeléseiből, mert privát érdekeket szolgált.

12.„Tragikus következménye lesz a közmunkaprogram csonkításának. A legnehezebb helyzetű térségekben egyelőre vagy a kormány teremt munkát, vagy senki. Elvárjuk, hogy a kormány két-háromszázezer embernek munkát adó Nemzeti Közmunka Programot indítson.”

Mi az, hogy elvárják, és Önök mennyi ilyen államilag dotált társadalmilag hasznos közmunkahelyet hoztak létre? Ez a kormány végrehajtja az önök elvárása nélkül is, mert különben a szegénység éhhalálba torkollik Magyarországon. A három millió létminimum alatt élőnek pillanatnyilag csak ez lehet a túlélési esélye az Önök örökségében.

13.”Magyarország a XIX. századi nemzeti liberalizmus törekvéseit kiteljesítve jutott el az állam világnézeti semlegességéhez, a különböző hitű, világnézetű emberek egyenlőségének fontos garanciájához. Elutasítjuk, hogy a Fidesz most újra különbséget tesz világnézetek és az azokat valló emberek között. Helyre kívánjuk állítani az állam világnézeti semlegességét.”

Magyarország a liberalizmusnak, meg a kommunisták istentelenségének, illetve vallás üldözése következtében jutott el oda, hogy ma az emberek hit, és remény nélkül állnak a világban, és nincs egy parányi kapaszkodójuk sem. Ez a helyzet csak Önöknek volt jó, akik mindenáron hazátlan, világtalan, és kiszolgáltatott emberekkel kívánták a saját vadkapitalista világát felépíteni. De ma az emberek felismerték az arctalanságukat, a valós hamiságukat, és újra a nemzet, a hit felé fognak fordulni miközben egy új Magyarországot építenek fel. Mert hit nélkül az ember elvszik a gyarlóság végtelen, embertelen, zsarnokok erdejében. Hit nélkül értelmetlen a szeretet, mert az nem lehet önmagáért való a család, a gyermekeink miatt. Ma az állami hitsemlegesség nem lehet kötelező, sőt az államnak dolga a terelés, és az egyházakon keresztül a kételkedőknek a megfelelő válaszok megadása.

14.”Elítéljük a kormány erőszakos, egyoldalú, korlátozó kultúr- és tudománypolitikáját. A művészet és a tudomány szabadsága nem korlátozható.”

A kormány nem erőszakos, miközben kinyitja a kultúra teljes palettáját, és megszünteti az ateizmus, mint hitbéli kötelező magatartás elvi elsőbbségét. A művészet szabadsága az ízlés, a morál szabados szellemi műhelye. Nagyon nem mindegy, hogy milyen példával jár elő. A tudomány az nem politikai kategória, és mindenkor az ideológiáktól függetlenül megtalálja a maga kitörési pontjait, amin keresztül véghez viszi a folyamatos megújulását.

15.”A Fidesz-kormány a magyar jobboldal legrosszabb hagyományait folytatva felújította a szomszéd országokkal a magyar kisebbségek ügyében folytatott hidegháborút, elidegenítve hazánkat az európai országok közösségétől is. Baloldali pártként szakítani kívánunk ezzel az öngyilkos politikával. A német-francia és az olasz-osztrák megbékélés mintájára össze kívánjuk kapcsolni a magyar kisebbségek védelmét a szomszédokkal, való megbékéléssel.”

Ezt tették 2004-ben is, amikor 22 millió román magyarországi bevonulásával riogatták a magyar-állampolgárság megtagadásának érdekében a választókat. Ma Európa legalább annyira konzervatív, mint liberális, és a szociáldemokráciához Önöknek meg annyi közük van, mint Sztálinnak volt a demokráciához. Tehát kvázi semmi probléma nincs Magyarország jelenlegi demokráciájával sem az Unióban, sem azon kívül. A szomszédok békében, és szomszédok maradnak, és akik elvonulnak a köztudatból, azok nem lesznek mások, mint Önök, akik meggyalázták a szolidaritást, becsapták a szegényeket, a munkásokat, és végül a baloldali gondolkodású embereket Magyarországon. Köszönjük szépen, de minket Önöknek senkivel, és semmivel nem kell tovább összekapcsolni.

16.”Elvetjük, hogy az MSZP-ből „balra forduló” pártot formáljunk. Mindenkinek szóló jóléti ígéretekkel nem lehet Magyarországot felemelni, igazságos viszonyokat teremteni. Az esélyekben kell minél inkább egyenlőséghez közelíteni, a felgyorsult változásokhoz való alkalmazkodásban kell segítséget nyújtanunk. Mi nyitott, modern balközép néppártot kívánunk formálni az MSZP-ből.”

Mi nyitott kapitalista néppártot kívánunk formálni, úgy ahogy tettük eddig is. Nem szeretnék, ha a párt balra fordulna, mert véljük, hogy jobbra fordulva lehet esélyegyenlőséget teremteni, a változásokhoz gyorsan igazodó alkalmazkodásokon keresztül segíteni az emberek boldogulását. Vagyis mi kormányozunk, és önök meg követnek bennünket jobban rosszban, úgy ahogy tették ezt, ez idáig is.

17.”Vállaljuk a 2002 és 2010 közötti nyolc esztendő kormányzását, amely hibáink, mulasztásaink és a gazdasági világválság kíméletlen pusztítása ellenére fejlődést, gyarapodást, növekvő igazságosságot és mérséklődő társadalmi egyenlőtlenségeket eredményezett az ország és a benne élők számára.”

Vállaljuk a 2002 és 2010 közötti nyolc esztendő kormányzását, amely hibáink, mulasztásaink, sokaságával a mi eredményeinket igazolják mind az által, hogy az ország 52%-ék GDP-ről 82 GDP nagyságú adósságba hajszolta magát, hogy legalább három millió ember a létminimum alá „küzdődte fel magát”, és az ország a gazdasági válság következtében napok közelségébe került a csőd szempontjából. Tanúsítjuk, hogy ez a mi eredményünk, amit mi a fejlődésnek, a gyarapodásnak, és növekvő igazságosságosságnak ismerünk el eredményként.

18.”„Büszkék vagyunk a Horn-kormány Bokros Lajos fémjelezte stabilizációs politikájára, a második Gyurcsány-kormány és a Bajnai-kormány reformtörekvéseire, válságkezelésére, melyek úgy szolgálták az ország felemelkedését, hogy az átalakítással járó terhek ne növeljék, hanem csökkentsék a társadalmi különbségeket. Ezen kormányok szellemiségének fő irányát kívánjuk a választóknak ajánlani.”

Büszkék vagyunk a második Gyurcsány-kormány és a Bajnai-kormány reformtörekvéseire, válságkezelésére, melyek úgy szolgálták az ország felemelkedését, hogy az átalakítással járó terhek nem növelték, hanem csökkentették a társadalmi különbségeket. Ennek bizonysága az, hogy ma minden ötödik gyermek Magyarországon éhezik, hogy soha nem látott munkanélküliség dúl az országban, és az emberek kétharmada a létminimum alatt él kényszerűen. E sikernek köszönhető a választásokon elért nagyszerű eredmény, és a magyar baloldal győzelme a választások után, ami a széthullás teljes esélyével néz a holnapra. E sikert, és politikai szellemiséget kívánjuk a jövőben is a választóinknak ajánlani.

19.”Célunk, hogy megőrizzük az MSZP szervezeti, és megteremtsük a párt politikai egységét. De új egység kell! Olyan egység, amely egyértelmű modern szociáldemokrata hitvallásra, átlátható belső viszonyokra, magas színvonalú erkölcsösségre épül.”

Mondjuk ezt mi, akik előjártunk az állami korrupcióban, és zsinórban hoztunk olyan döntéseket, amely döntések a gazdasági csőd szélére taszították az országot, és mindent elkövetünk az összes ismert erkölcsi elvárás sárba tiprása iránt. Egység, és hatalom, erkölcs és korrupció, „szociáldemokrácia”, és a vadkapitalizmus, ez a mi kínálatunk Önöknek. 20.„Az MSZP Kongresszusa arra kéri a párt minden tagját, hogy vegyen részt a pártszavazáson, és mondja el a

véleményét a párt megújításának szükségességéről. Arra hívjuk fel a párt tagjait, hogy mutassanak példát közéleti felelősségből, aktivitásból.”

Tehát közérthetőbben erősítsenek meg bennünket eltökélt igazságosságunkban, és politikai, és ideológiai elsőbbségünkben a megtisztelő véleményeikkel, valamint mutassanak példát irántunk, közéleti felelősség tekintetében.

Budapest, 2011. június 2. Magyar Szocialista PártDemokratikus Koalíció Platform elnöksége"

„Azokban a hónapokban azért volt könnyű együttműködni a nemzetközi partnerekkel, mert mindig mi voltunk a kezdeményezők, mi tettük a dolgunkat, az IMF és az EU meg egyetértett velünk és tudomásul vette döntéseinket. Mi nem tőlük, hanem önmagunktól vártuk a megoldást. Így épült fel másfél év alatt a magyar gazdaságpolitika hitelessége, és hitték sokan 2010 tavaszán, hogy felminősítés jöhet.Orbánékon nem látszik a felismerés. Sőt, azt mondják, hogy sikeresek vagyunk, a régi politikát kell folytatni, ők nem változtatnak semmin. Vakok és süketek, esetleg csak dacosak. De nyugodtan mondhatom, én, aki sokat tárgyaltam az EU-val és az IMF-fel, ez így nem fog menni. Nem kellene több pofont kapni, hogy belássák: vége.”

Tehát “mi tettük a dolgunkat”! Azaz mindent elkövettek azért, hogy a nemzetközi globális-tőke által Magyarországnak biztosított kölcsön megtérülése az biztosítva legyen a kölcsönadók elvárásai szerint. Ténylegesen biztosították a globális befektetési tőke számára, hogy tovább jöhessen Magyarországra annak kockázata nélkül, hogy ott esetleg nem tudja elérni a működésével az ez eddig megszokott extra profitot. Közérthetőbben mindent elkövettek hogy Magyarország népét benntartsák abban a csapdában, amely csapda eredménye ma az gazdasági összkép, ami csak lassan objektíven ellehetetleníti az ország gazdasági felemelkedésének az utolsó, utolsó lehetőségeit is.

Mondja csak Ön aki lemondani kényszerült miniszterelnöki tisztéről saját pártja által megvont bizalom miatt, továbbá a támogató párt vezetéstől is elválasztották, miért gondolja azt hogy ez az egyértelműen szolgaságba taszító nemzetközi tőkét szolgáló gazdaságpolitika az , mi felemeli a nemzetett oda, ahova szorgalma, és képességei szerint helye van a nemzetközi közösségeken belül? Miért hiszi azt hogy a z Önök tevékenysége következtében létrejött ,3,6 millió mély szegénységbe élő magyar ember támogatni tudja Önöket korgó gyomorral? Vagy miért hiszik az hogy a mára minden negyedik éhező gyerek, majd az Önök soraiba áll. Önök szerint jó adósnak lenni? Jó az hogy a kimagaslóan magas adókból származó állami bevételekből minden száz forintból 70-et adósság szolgálatra kényszerül költeni a magyar kormány? Jó az hogy olyan mértékű nemzetközi pénzügyi függőségnek vetették alá az országot, hogy mára csak lassan semmi mozgástere nem maradt nemzeti gazdasági stratégiára, mert még a levegő vétel nagyságát is megszabatják az Ön pártfogoltjai. Amit Ön képvisel a neoliberalizmus, csak lassan felszámolja a nemzetet, és eltörli az önrendelkezés írmagját is. Az Ön pártfogoltjai, avagy fordítva azok akik Önt pártolják, csak azon kevesek itthon, akik ma nagyjából megszerezték a magyar nép vagyonát, és az elmúlt húsz évben élvezték az extra profitot nyújtó korlátozatlan kizsákmányolás összes létező hasznát. Ön nem látja a fától az erdőt. Önnek az balatonőszödi beszéde után a tisztességes magyar embereknél , legyenek azok baloldalon, vagy jobboldalon politikai meggyőződés alapján, már nincs mit keresnie a jövő Magyarországa tekintetében a hatalom körül. Lehet itt hazudozni a megváltó IMF-ről, azok “tisztességes segítő készségéről, akkor amikor a pénz amit kölcsön adnak őket szolgálja továbbra is a magyarországi elértéktelenített jövedelmek által megtermelt extra profittal. Önök annyit hagynak a magyar népnél, hogy az tudjon még enni egy minimálisan (ne haljon éhen), és másnap tovább tudja húzni a mára 70%-ban külföldi tulajdonú vállatokban az igát, és az eddig korlátlan többségben lévő multinacionális bankok gazdagodjanak. Mert nincs több

szereplő a bankokban, a termelésben, a kereskedelemben a tulajdonosok mindenütt ugyan azok. Önök fillérekért szolgáltatták ki a magyar nemzet vagyonát, jelenét, és az adósságon keresztül a jövőjét is. Hogy e lyukas két fillérért eladott ország egy hazáját megszállottan szolgáló miniszterelnökkel, és egy kormánnyal mit tud vissza szerezni az önbecsülésből a nemzeti függetlenségből az egyenlő elbírálás alapjaiból, az kétségtelen ma bizonytalan, de lehet bármekkora nyomás is a multinacionális nagytőke által, e kormánynak , ameddig kormányon lesz nem változik Magyarország függetlenségével kapcsolatos elképzelései, mind addig még egyenlő partnernek nem tekintik a z együttműködésben érdekelt különböző nemzetközi szervezetek a magyarokat is., Diktálva csak szolgálni lehet, míg együttműködni kölcsönösen kedvező feltételek mellett lehetséges. Önök valahogy ezt úgy alapból “szolidárisan “ elfeledték. Ezért ma Önök már nem jutnak a nagy “foci közelébe. Egy életre való nép nem léphet kétszer ugyan abba slamasztikába. Ezt jó lesz Önnek is szem előtt tartania.Orbánék felismerték Önt, és az Ön által képviselt multinacionális nagytőke képviselőit. Szegényeket, munkásokat nem lehet őszintén szolgálni milliárdosként. A szolidaritás nem szóban érvényesül hanem gyakorlatban „együtt sírunk, mint nevetünk sorsközösségekben.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

o Gyurcsány Ferenc facebookon írt cikkére tett komment kimentve, mert röviddel a felrakása után törölték.

o ---------------------„ Utolsó megjegyzés: azt hiszik határon túl élő barátaink, hogy a Fidesznek fontos az ő sorsuk? Ugyan! Ha a sértett nemzeti lélek fájdalma használható a Fidesz hatalmának meghosszabbítására, akkor igen. Ha nem, akkor rá se hederít. Aki nem hiszi, nézze meg a Fidesz viszonyát a Markó Béla fémjelezte RMDSZ-hez, vagy a Bugár Béla vezette Híd-Most párthoz.

o Mondják meg: miért kollaborálnánk e cinikus magyarkodáshoz, Magyarország tönkretételéhez?

o Hát Kedves volt bukott miniszterelnök, volt bukott Magyar Szocialista pártelnök már megint rosszul víziónál, mert tényleg azt

hiszik, hogy a magyar jobboldalnak fontos az Ő sorsuk, sőt mit mondjak, egyre többek hiszik ezt az idők múlásával. Az hogy Magyarország történelmében bekövetkezett Trianon, abban jelentős befolyással bírt a proletáriátus hatalomra jutása Oroszországban, és annak terjeszkedése következtében a Kun Béla vezette első Magyar Tanácsköztársaság vörös diktatúrája is.

o Most ne firtassuk annak mélyebb okát, hogy miért is volt nagy szerepe a kommunistáknak a magyarság jelentős részének a magyar határon kívül rekedni, mert ez egy külön hosszú polémiát kitevő probléma, csak maradjunk a meg a Magyar Szocialista Párt 2004-es kampány céljánál, amivel megosztotta a magyarságot határainkon kívül. Nem elfelejtendő az akkori Ön által vezetett magyar kormány főtámadási propagandáját, miszerint a magyar állampolgársági jog megadása 22 millió román állampolgárnak nyitotta volna meg Magyarország munkaerő piacát, elvéve a magyar munkavállalók elől a munkahelyeket. Azt már nem is említem, hogy összesen nem voltak a románok 22 millióan, de azt igen, hogy teljesen alaptalan volt a riasztgatás, hisz Magyarország későbbi munkaerő csalogató jövedelem szintjei nem csábították a romániai lakosokat, miután az olyan alacsony volt, hogy röviddel a mi Uniós csatlakozásunk után semmiképp nem volt versenyképes a nyugati államok által biztosított jövedelmekkel szemben, ezért Magyarország Románia számára nem vált célországgá. Arra azért jó volt ez a hazugság is, hogy a magyar országos választáson elbukott a kérdés, és sikerrel arcon csapták a határainkon túl élő szórvány magyar testvéreinket imigyen, mint ahogy az ide idézet vers azt jó bemutatja.

o Dobszay Károly: Ne féljetek, nem megyünk haza!o

o (A nemmel szavazók és a távol maradók táborához...)o

o

o Ne féljetek, nem megyünk hazao Minket már régen nem hív a Hazao Mely álmaink bölcsője, sírja volto Ma rákos fekély, rothadó kék-sárga folto Ne féljetek, nem megyünk hazao

o Ne féljetek, nem megyünk hazao Ott a házaknak már nincsen ablakao Mely múltba néz s jövőbe láto Nincs, ki megfújná a trombitáto Ne féljetek, nem megyünk hazao

o Ne féljetek, nem megyünk hazao Az már oly régen a másság templomao És te is csak szolga, rab vagy otto Bár zsebedben útlevél ragyogo Ne féljetek, nem megyünk hazao

o Ne féljetek, nem megyünk hazao Irigység népe, te céda, te butao A mi kincsünk nem lopott kacato Lelkünkben hordjuk: hit és akarato Ne féljetek, nem megyünk hazao

o Ne féljetek, nem megyünk hazao Hazugság népe, te gyáva, ostobao Ahol mi élünk, az mind magyar szigeto Koromsötétben virrasztó tüzeko Ne féljetek, nem megyünk hazao

o Ne féljetek, nem megyünk hazao Vagyunk és maradunk, mint kivert kutyao Sorsunk már régen nem sorsotoko Árulók, latrok, újgazdagoko Ne féljetek, nem megyünk hazao

o Ne féljetek, nem megyünk hazao Hol testvér a testvérnek farkasao Ki hajnalig háromszor megtagado Légy átkozott, légy gazdagabbo Ne féljetek, többé nem megyünk hazao

o Dortmund, 2004. december 5.

o A fenti vers jó bemutatja a balegyenest, amit sikerrel éppen az Ön korábbi, és most is vallott magyar politikája ejtett az amúgy is sérült idegenben élő magyar testvéreink lelkén. De ezen túl sikerrel megosztotta az erdélyi, a felvidéki, és az akkor még jugoszláviai, vajdasági magyarokat is. Csak a kollaboráns határon túli magyar közösségeket támogatta a magyar kormány, és ezáltal súlyosan beavatkozott az ott élő magyar közösségek mindennapjaiban. Szét tőrt a korábban kisebb, nagyobb konfliktusok nélküli magyar képviselet az érintett országokban. Az egység bomlani kezdett, és már nem volt egységes a magyar érdekek képviselete a honos országokban, Az RMDSZ vezetése behódolt a nemzet tagadó magyar szocialista pártnak, és ez által elárulta a romániai magyarok egységét.

o És most megint e nemes cselekedetre hivatkozva kiáltja ki annak elfogadhatatlanságát, hogy azok a magyar testvéreink, akik önként szabad akaratukból felveszik a magyar állampolgárságot, ne szavazhassanak a magyar képviselő választások alkalmából. Tehát ez megint azt bizonyítja, hogy a magyar baloldalnak nincsenek határainkon kívül élő magyar emberek elfogadásra, befogadásra a mai napon sem kész befogadó szándéka.

o Azt hogy képviselőkre ne szavazzanak a magyarok, azt mindannyian értettük, mert ott kell szavazniuk abban az országban ahol élnek, hisz ott lehet egyénileg képviselni őket. De hogy másodrangú állampolgárokká silányítanák őket, azt nem tudjuk elfogadni, mert az nem fér bele a mi magyarság politikánkba, meg az irántuk érzett felelősség tudatunkba. Hisszük hogy minden állampolgárnak joga van arról szavazni, hogy a nemzetközösségét milyen politikai ideológiához tartozó alakulat vezesse, és annak az alakulatnak milyen politikai viszonya legyen a határainkon kívül élő magyarjainkhoz. Ezért adja meg a jelenlegi kormány a jogot mindazoknak, akiknek a határon túl fontos hogy kik vezessék a anyaország kormányát, és a magyarsághoz kötődő mindennapi politikáját befolyásoló szavazati jogot.

o És ez, mint választást befolyásoló lehetőség a magyar baloldalnak is igaz, csak a kint élő magyaroknak tetsző politikát kell hozzá folyatni.(Persze nem úgy, mint tette azt az Ön kormánya, hogy évekig nem hívta össze a Kárpátok Medence magyarjainak állandó értekezletét.)

o Más: Bojkott!

o Új alkotmány parlamenti elfogadása. Azzal hogy a baloldalt (vélem alaptalanul) képviselő MSZP nem vett részt az alkotmányozási folyamatban, meg fosztotta magát attól a ténytől, hogy elmondhassa a egyre kisebb támogatóinak, hogy Ő mindent elkövetett annak érdekében, hogy a magyar baloldal alkotmányos jogai ne csorbuljanak. De ezt nem mondhatja el, mert számára, mint ahogy az Ön számára is az volt a fontos, hogy a jó kiépített nemzetközi kollaboráns magyarokon keresztül azt tudja publikáltatni a világnak, hogy itt egy párti diktatúra hozta létre az új alkotmányt, és alapjaiban bontotta le a demokráciát. Hol ott az igazság az, hogy minden demokratikusan történt, úgy hogy a magyar baloldalt képviselők nem tettek eleget képviselői esküjüknek, és szándékosan bojkottálták a magyar parlament törvényes munkáját. Leget hogy tudomásul kéne végre venni azt a tényt, hogy most nem Önök mondják ki a végső szót. Lehet, hogy bekellene látni, hogy vannak más érdekek is jelen ebben a hazában, mind amit, Önök itt hamisasan eddig képviseltek. Diktatúra! Támadás a Magyar Köztársaság ellen! A demokrácia alapjaiban történő lerombolása! Valóságban pedig a magyar rendszerváltás befejezése, miután ez eddig minden kormány a programjába illesztette ezt a kérdést, mert, hogy kötelessége is volt, hisz az 1989 es módosított alkotmány azt egyetlen egy plurális párt sem fogadta el szavazással, és benne is ált hogy ideiglenes.

o Na, ennyit a bojkott, mint eszköz pozitív politikai cél szolgálatáról! Kedves bukott miniszterelnök!

o Kollári: Nem szeretnék olyan vitába bocsátkozni, amely kinyilatkoztatásokon és hiten alapul. Mindig is tiszteletben tartottam mindenki jogát ahhoz, hogy hülye legyen. Sajnos magam is elég sokszor ragaszkodtam ehhez a jogomhoz. Viszont néhány kérdésemre szeretnék választ kapni tőled? Először is mi köze van Trianonnak ahhoz, hogy mint írod Oroszországban a proletariátus jutott hatalomra? Most azt ne feszegessük, hogy a bolsevikoknak mennyi köze volt a proletariátushoz. Nagyjából annyi, mint a Fidesznek a magyarsághoz. Viszont azt nagyon jó lenne tudni, hogy az orosz proletárok mennyiben felelősek Trianonért. Vagy vegyük a Tanácsköztársaságot. Sok mindent a szemükre lehet vetni, de Trianont azért nem kéne. Ugyanis nem ők, hanem a lovas tengerész szövetkezett azokkal, akik később megszerezték a volt magyar

területeket. Nem kellett volna a román szuronyokat segítségül hívni. Talán nem ártana azon is elgondolkodni, hogy a magyar uralkodó osztályok elnyomó, nagyképű, arrogáns, kirekesztő politikája mennyiben járult hozzá Trianonhoz. Főleg most, hogy az ugyanilyen Fideszes politika a gazdasági Trianon rémével fenyeget. Ami ezt a demokráciának hazudott mocskos diktatúrát illeti, nem hiszem, hogy sok újat tudnék mondani. Azt már elmondták helyettem a százezres Milla tüntetésen, és világosan látszik a politikai elit társadalmi megítélésén. A társadalom nagy többsége már tisztában van azzal, hogy egy végtelenül hazug, ember, állampolgár és szegény ellenes diktatúrában élünk. A megoldást még nem tudják. De ne reménykedj! Meg fogják találni. Ennél sokkal komolyabb diktatúrák is megbuktak már a közelmúltban. Gondolom ismered a mondást. Orbán rendszere viccnek egy kicsit erős, de diktatúrának meg elég röhejes.-

o

o Már csak itt tudok válaszolni, mert végleg kimoderált az imádottjuk.o Hogy mi köze van a vörös Októberi forradalomnak a későbbi

Trianonhoz, csakannyi hogy annak mintájára Tört ki Magyarországon is a forradalom, és jutottak hatalomra azok a személyek, akik Oroszországban nyertek úgy mond politikai kiképzést. A magyar proletárforradalom Európa kapujába minden kétséget kizáróan félelmet keltet, és mint katonai erőt le kellett építeni mindörökre. Ezért is darabolták fel a nagy Magyarországot. Így van történelmi befolyásoló szerepe a Orosz proletár forradalomnak a későbbi magyar történelemre

o Mennyi köze van a bolsevikinak a proletárokhoz? Tudja mit jelent bolsevik? Vagy lehet, hogy a bolsevikok nem is bolsevikok, hanem mensevikek? Tud még egy államot, ahol az Orosz forradalom után kommunisták kerültek hatalomra az első világháború befejezése után, Csak mi magyarok voltunk ilyen szerencsétlenek, hogy ilyen Szép magyar emberek, mint a Kun Béla keresztül tudták vinni a vörös diktatúrát, még ha nem is túl sokáig. ez az esemény pecsételte meg a Magyar Nemezt sorsát.

o Ön már csak tudja, hogy „a magyar uralkodó osztályok elnyomó, nagyképű, arrogáns, kirekesztő politikája mennyiben járult hozzá Trianonhoz.”elárulom önnek, hogy messze Európában kimagasló nemzetiségi politikát gyakorolt az Osztrák Monarchia, úgy hogy nem

azért váltak le a különböző egyébként leválás után többségben lévő nemzetek, mert nemzetiségi feszültségek voltak a magyarokkal. Hanem azért mert a Kisantanthoz tartozó Románia be kívánta kebelezni Erdélyt, sőt az egész Tiszántúli magyar területeknek, és ebben támogatta őt Franciaország, és így kerültek pozícióba a románok. De ha megnézi a kivált nemzetiségi területeket, akkor állíthatjuk, hogy a Cseh, és Szlovák területek 1990 után lettek önállóak, míg a Jugoszláviában bekényszerített Horvátok, Szlovénok pedig még később. Tehát nem a kisebbségben lévő nemzetek függetlenedése volt a cél, hanem a magyarok katonai stratégiai megsemmisítése.

o Ami Ön szerint most mocskos diktatúra, az barátom még csak hasonlít rá. Látszik, hogy nem érte meg a diktatúrát. Nem érezte a tarkóján a kommunisták bűzös leheletét, és az ÁVH emberbarát vallatási módszerit. Löki a sok süket dogmát, és egymást lovalják bele a hülyeségbe, a hazugságokba, pedig semmi másról nincs most szó, mint hogy most a jobboldal kerül olyan hatalmi helyzetbe, amibe a kommunista utódok gazdagodtak, és hatalmaskodtak eddig. Lehet sírni, lehet dühöngeni, de megköszöni annak kell, aki miatt ide jutott a baloldal.

o A köztársaság gyilkosaio Gyurcsány Ferenc, 2011. december 7., 9:42o

o Olyan mérhetetlenül szívesen tanusítanék egy kis megértést a kormány szükségszerű, elkerülhetetlen lépéseivel kapcsolatban, hogy azt el nem tudom mondani. Na nem azért, mert éppen megszállt a liberális öt perc, ahogy egyik közeli barátom szokta mondani, hanem azért, mert utálom a primitív ellenzékiséget és tudom, hogy végtelenül szükség lenne egy kis normalitásra, józanságra. De nagyon nehéz ezzel a kormánnyal megértőnek lenni.

o

o Most itt van, hogy a közszolgálati(!) televízió híradójában kiretusálták Lomnici Zoltán egykori főbíró arcképét. Miért? Mert valakinek nem tetszik Lomnici. Ugye világos? Nem valamilyen jogi, intézményi, erkölcsi norma, nem a demokratikus közakarat valamilyen megnyilvánulása tiltja ki a főbírót a nyilvánosságból, hanem egy személynek, vagy egy csoportnak a magánakarata, ízlése, érdeke.

o

o A miniszterelnök szívesen értekezik arról, hogy kormánya véget vet annak a gyakorlatnak, hogy a magánérdek legyőzte a közérdeket. Eltekintve most attól, hogy egyébként elfogadhatatlan lenne, ha a közérdek korlátozás nélkül a magánérdek fölé kerekedhetne, ebben a konkrét esetben mégis csak arról van szó, hogy valakiknek (kiknek?) a magánérdeke, ízlése legyőzte a demokratikus nyilvánosság szabályaiban testet öltő közérdeket.

o

o Tudják az a baj, hogy egyáltalán nem gondolom, hogy elszigetelt, egyedi ügyről lenne szó. Ilyen ez a hatalom, ilyen Orbán hatalma. Ők, akik állandó ostorozói a privatizációnak, most privatizálják a köztársaságot. A közjó szolgálata helyett a hatalmat személyes bosszúra, a haverok megtömésére, a párthatalom hátterének megerősítésére használják. Gyalázatosak.

o -------------------------------------------------------------------------------------------o

o A polgári demokrácia abban (is) különbözik a feudalizmustól, hogy a közéletben a polgárok közti kapcsolatokat intézményi, jogi normák, nem pedig a személyes függőség magánviszonyai alakítják. Orbán nem polgári világot épít. Hanem kései, anakronisztikus feudálkapitalizmust. Az ő magánosított, önkényre épülő államával. Ez nem egyszerűen ízléstelen és hitvány dolog, de egyenesen gyilkos politika. A demokratikus köztársaság meggyilkolása zajlik a szemünk előtt.Tarja a néphiedelem, hogy az ember képességeinek gyűjtő pontja a saját „kútfeje” így azután önkénytelenül jön a beazonosítási kényszer a meglévő forrás és a gondolatok közlőjének a mondanivalója között. A közérdek, és a magánérdek, ami valljuk meg őszintén az Ön”uralkodásnak idején pregnáns példáját hozta a magánérdek érvényesítésének abszolút elsőbbségéről a kialakult politikai környezetben, Balatonőszöd után már semmi kétség nem volt arról ebben az országban senkinek sem, hogy a csalással megnyert kormányzási jog demokratikusan olyan mértékű kisebbségi támogatóssággal bír, ami nem hogy kormányzásra, de a közügyek ügyintézésnek gyakorlásra sem volt elegendő morálisan. De Ön, akinek mérhetetlen titkos vágya volt, (van arra, hogy leszámoljon egyedüli valós ellenfelével, aki képes Önt akár sarokba is szorítani)) hogy megmutassa Orbán Viktornak személy szerint,

hogy képes úrrá lenni a helyzeten és azt vakhite szerint gyógyítóan kezelni, miközben feláldozta a személyes magán érdekének a céljai miatt a magyar baloldalt a hamisan vizionált politika oldalán. Tehát amit most számon kér, annak klasszikus példáját mutatta be a hatalom megőrzésével, és e kizárólag személyes cél érdekében „ebben a konkrét esetben mégis csak arról van szó, hogy valakiknek (kiknek?) a magánérdeke, ízlése legyőzte a demokratikus nyilvánosság szabályaiban testet öltő közérdeket.”

o „A közjó szolgálata helyett a hatalmat személyes bosszúra, a haverok megtömésére, a párthatalom hátterének megerősítésére használják. Gyalázatosak.”

o És Önt a hatalomban betartani képes SZDSZ tevékenysége talán kutya volt, amit az arra használtak fel, hogy amit lehetett még mozdítani a közösből, azt még szerezzék annak tudatában, hogy ez a lehetőségük már soha nem tér vissza a kialakult társadalmi támogatottságuk révén. Hogy a korrupció, a „száguldó pumák” nyomában sohasem látott mértéket öltött az Ön bosszúvágyának kapcsán, miközben ön az „Igazából szerelem” betétdalára a dolgozószobájában Hugh Grantet utánozva táncra perdült. Nem e, ez a pregnáns példája a személyes bosszúnak, a haverok megtömésének, a párthatalom megtartásának az estére?

o „, nem pedig a személyes függőség magánviszonyai alakítják. Orbán nem polgári világot épít.”

o Ez a megállapítás teljes mértékben igaz azzal a kiegészítéssel, hogy a neveket felcserélem imigyen „Gyurcsány”

o Igaz a mondás, hogy minden ember magából indul ki.Új költségvetésGyurcsány Ferenc, 2011. december 12., 7:03Múlt kedden kezdődött el a Parlamentben a 2012-es költségvetés részletes vitája. Hozzászólásomban azt mondtam, hogy értelmetlen azon vitatkozni, hogy az egyes fejezeteken belül honnan hová kellene 50-100 millió forintot átcsoportosítani, hiszen az alapszámok nem tarthatók. Nem igaz a növekedés, a forint árfolyam, az infláció, a beruházás, a fogyasztás. Ha minden így marad, akkor legfeljebb egy mellékletet kellene még hozzábiggyeszteni a törvényhez, mely szerint a kormány készíttessen fejfát és írja rá: „Élt két hónapot”, mert ez a költségvetés legkésőbb februárban megbukik.Lett nagy felzúdulás a Fideszes padsorokban. Egymás után álltak fel a képviselők, és részint bennünket ostoroztak azért, mert szerintünk mi 2008-ban későn

reagáltunk a válságra, másrészt pedig körmükszakadtáig védték a mostani költségvetést, mondván: van elég tartalék.Három nappal később, anélkül, hogy bármi új, korábban nem ismert lényeges gazdasági körülmény ismertté vált volna, a miniszterelnök bejelentette, hogy nem tartható a költségvetés, és napokkal a végszavazás előtt át kell írni az egészet. Csak tudnám, hogy most mit fognak mondani a velünk vitázó képviselők? Talán belátják, hogy hat nappal ezelőtt tévedtek és kijelentik, hogy nekünk volt igazunk? Nem hiszem. De nem is ez a legfontosabb. Hanem az, hogy a kormány másfél év után felismerte, hogy eddig tarthatatlan politikát folytatott.A világgal és a józansággal szemben folytatott háború lassan véget ér. A kormány megpróbál együttműködni Brüsszellel, Washingtonnal, befejeződik a „nem szokványos” gazdaságpolitika ámokfutása. Az elvett magánnyugdíj vagyon elfogyott, nem lehet több különadót kivetni, és mégis rosszabb helyzetben vagyunk, mint tavaly tavasszal. Se növekedés, se kisebb államadósság, se kisebb adóterhelés, se erős forint, se alacsony infláció, se…Itt tartunk. És cseppet se öröm, hogy „mi kérem már korábban megmondtuk”. Mert attól még nem lesz könnyebb az előttünk álló pár év.

„szerintünk mi 2008-ban későn reagáltunk a válságra, másrészt pedig körmükszakadtáig védték a mostani költségvetést, mondván: van elég tartalék.Három nappal később, anélkül, hogy bármi új, korábban nem ismert lényeges gazdasági körülmény ismertté vált volna, a miniszterelnök bejelentette, hogy nem tartható a költségvetés, és napokkal a végszavazás előtt át kell írni az egészet.”

Az nem kétséges hogy az Ön politikai dilettantizmusának tárháza kimeríthetetlen, mint ahogy az a mostani nyilatkozata is igazolja azt itt Ön által leírva. Mert, hogy egyrészt valóban volt annyi tartalék képezve a jövő évi költségvetésben, hogy egy félszázalékos növekedés mellett is lehetővé tette a hiánycél elérését, és ez nem tett volna szükségessé a sarokszámok módosításának szükségességét.Csak hogy történt valami, sőt nem valami , hanem egy eladósodási korszakot lezáró, és egy szigorú fiskális Európai Uniós törvény javaslat, amit ugyan nem sikerült elsőre áttolni a huszonhét tagállamon , de a Euró zónába tartozók, azok azt végül is elfogadták. Nem kétséges hogy a német és francia duó olyan javaslatot készített elő a találkozóra, ami agresszíven és vélhetően eredményesen kezelni lesz képes az Unió tagállamiénak gazdaságpolitikáját egyensúly tekintetében a jövőben.

Tehát a félszázalékos GDP arányos költségvetési hiány a korábbi három százalék helyett,(amit természetesen a vezető államok sem tartották be, többségükben) valamint az ötven százalékban limitált eladósodási mérték feletti szankcionálás, de leginkább a nemzeti költségvetések Uniós jóváhagyási kényszere tovább növeli a globalizációs érdekek központi érvényesítési lehetőségét. Ez a jövőt illetően a tagállamoknak eredményt jelenthet kialakuló válsághelyzettel szemben, de a jelenlegi krízist nem oldja meg. Sőt az uniformizálás verseny egyenetlenségeket idéz elő a közép európai államok részére adózási, és beruházási tőke kedvezmények tekintetében a nemzetközi befektetési tőke szempontjából. Tehát történt valami, ami alapjaiban megváltoztathatja az Unió jövőbeli működést, valamint a jövő évi növekedési kilátásokat is, ami már kényszerű módosítást, kényszerit rá a magyar kormányra is a költségvetés tekintetében.Ön, aki pregnáns példája annak, hogy, hogyan lehetséges feltételek nélkül kiszolgáltatni a magyar nemzeti érdekeket a globális tőke tulajdonosainak elvárása szerint nyílván, hogy képes lett volna Parlamenti jóváhagyás nélkül igennel válaszolni, még akkor is, ha ezt itthon egy újabb Őszödi tiltakozási rohammal jutalmazta volna nép. Ön a jelenkori magyar történelem legszégyenletesebb, és leginkább kompromittáltabb volt miniszterelnöke, volt, lesz és marad a magyar nemzet számára.A nemzeti érdek

Gyurcsány Ferenc, 2011. december 13., 6:40A francia kártyában a joker minden lapot tud helyettesíteni. A politika jokere a „nemzeti érdek”. Bármit teszel, bármit mondasz, ha kifogysz az érvekből, mindig van egy menekülő útvonal. Elég, ha hozzá biggyeszted szövegedhez, hogy ezt diktálja a nemzeti érdek. A nemzeti érdek a végső érv, az ultima ratio. Minden politikus a nemzeti érdekre hivatkozik. A demokrata is, és az önkény, a diktatúra politikusa is. Nemzeti érdeket említ a radikális jobboldali és a csendes szavú zöld párt is. És tegyük hozzá: komolyan gondolják. De egy apró szót kihagynak mindketten. Egy szót, amely segítené eligazodni a választókat, amely fényt hozna ebbe a zavaros világba, ahol mindenki ugyanarra hivatkozik, mégis másról beszél. Ez a rövidke szó a „szerintem”. Mert másként hangzik minden mondat, ha úgy kezdődik, hogy „szerintem a nemzeti érdek a következő….”, a válasz pedig úgy szólna, hogy „szerintem meg ezzel ellenkezőleg a nemzeti érdek a következőt kívánja….”. Ez tudniillik annak be- és elismerése, hogy sokféleképpen gondolkodhatunk arról, hogy mi jó hazánknak. És még azt is

elhisszük, hogy a velünk szembenállók is jót akarnak, a haza üdvét, sikerét, csak éppen ők mást gondolnak erről, mint mi.David Cameron a brit érdekekre hivatkozott a londoni alsóházban tegnap, amikor azt magyarázta, hogy miért vétózta meg az EU alapszerződésének módosítását. Orbán Viktor magyar miniszterelnök is a nemzeti érdekre hivatkozott, amikor megpróbálta elmagyarázni, hogy miért fordult a Parlamenthez iránymutatásért. A komoly gondban lévő Spanyolország újonnan megválasztott miniszterelnöke is a nemzeti érdekre hivatkozott Madridban, amikor védelmébe vette saját döntését, mely szerint támogatta az európai költségvetési unió megalkotását.Az igazi kérdés valóban az, hogy ebben a helyzetben mi a magyar nemzeti érdek. Bemenni egy, az eddiginél is szorosabb költségvetési, gazdasági európai együttműködésbe, vagy kívül maradni?Széchenyitől Adyn keresztül Bibóig a magyar progresszió jeles alakjai nyugaton tájékozódtak, a nyugati világban kerestek és találtak igazodási pontot. London, Párizs, Róma és Berlin volt a minta gazdasági és kulturális értelemben is. A rendszerváltozás belső hajtóereje a nyugatos Magyarország ígérete volt, igen, kapitalizmussal, piacgazdasággal, parlamentarizmussal. Ez akkor is igaz, ha mára megkopott a 90-es évek bizakodása, helyenkénti eufóriája.Amit a Merkel-Sárközy páros most ajánl, az a döntően német és skandináv gazdasági protestanizmus általános modellként történő elfogadása és kikényszerítése egész Európában: fegyelmezett költségvetéssel, kiterjesztett egyéni felelősséggel, szociális nyitottsággal, jövőorientáltsággal. Bizony ez nem az európai periféria kultúrája és tegyük hozzá, nem is a mi kultúránk.Téved, aki azt hiszi, hogy most gazdasági kérdésről kell dönteni. A döntés elsősorban kulturális. Innen nézve még egyszerűbbnek gondolom a helyzetet. Magyarország nemzeti érdeke szerintem az, hogy Európa centrumához közeledjünk. És kedvetlenül látom, hogy a magyar miniszterelnök nem mer egyenes mondatot mondani ebben az ügyben (sem). Úgy bújik a Parlament háta mögé, hogy saját véleményét mindeddig sikeresen titkolta.Talán még mindig a keleti szelekre vár? -----------------------------------------------------------á

„Az igazi kérdés valóban az, hogy ebben a helyzetben mi a magyar nemzeti érdek. Bemenni egy, az eddiginél is szorosabb költségvetési, gazdasági európai együttműködésbe, vagy kívül maradni?Széchenyitől Adyn keresztül Bibóig a magyar progresszió jeles alakjai nyugaton tájékozódtak, a nyugati világban kerestek és találtak igazodási pontot. London, Párizs, Róma és Berlin volt a minta gazdasági és kulturális értelemben is. A

rendszerváltozás belső hajtóereje a nyugatos Magyarország ígérete volt, igen, kapitalizmussal, piacgazdasággal, parlamentarizmussal. Ez akkor is igaz, ha mára megkopott a 90-es évek bizakodása, helyenkénti eufóriája.Amit a Merkel-Sárközy páros most ajánl, az a döntően német és skandináv gazdasági protestanizmus általános modellként történő elfogadása és kikényszerítése egész Európában: fegyelmezett költségvetéssel, kiterjesztett egyéni felelősséggel, szociális nyitottsággal, jövőorientáltsággal.”Volt, de morálisan népi felfogásban kegyvesztett Miniszterelnök úr! Megmagyarázná itt a (nép) a gyengébbek kedvéért, hogy a Dk elnökeként nem egyszer és nem félreérthetően a baloldalon hitet tevő, de legalább is hirdető új és lehetséges népvezér szerepbe kéjelgő hite szerint mi köze van Önöknek a baloldalhoz, a szociális érzékenységhez , a munkásosztályhoz, a szegényekhez, a leszakadókhoz ha Ön szerint a „rendszerváltozás belső hajtóereje a nyugatos Magyarország ígérete volt, igen, kapitalizmussal, piacgazdasággal, parlamentarizmussal.” és e cél mentén képzelik el maradéktalanul az Önök jövőbeli működését.Mert hol van itt a kapitalizmusban olyan pragmatikus cél, hogy a termelőgazdaság a munkásokat szolgálja, vagy a szegényeket zárkóztassa fel, vagy éppen a megtermelt javakat a megtermelésükre fordított munka arányában ossza fel? Hol van az Ön új alakulatában arra mindenkétséget kizáró politikai cél, hogy azok védelmében, netán nemzeti akkurátusággal lépjenek fel, akiket az egyre inkább a globalizáció erejével kizsákmányolnak, és kilátástanul szegénységbe, mondhatnám, szolgaságban taszítanak?Mi közük van Önöknek a köztudottan szociális szolidaritáshoz, a munkások, a szegények érdekeinek képviseletéhez? Nyugodtan kijelenthetjük, hogy semmi. Mert minden nyilatkozatukban, politikai programjukban azok mögé álnak, akik a határokon átnyúló tevékenységükkel megalapozzák a New ortodox kapitalizmus legfejlettebb kizsákmányolását független a nemzeti hagyományiaktól, és a humanizmus legminimálisabb szempontjaitól eltérően progresszíven. Mint ahogy mindaddig meddő kérdés az Ön szájából arról polémiát nyitni, hogy mi is az a nemzeti érdek, avagy a demokrácia népképviselete. Így azután, akadálytalanul előfordulhat, hogy a mai magyar jobboldal sokkal inkább képviseli azt, mint mind azok, akik ma önként és kizárólag maguk szerint vallják teljes jogú baloldali képviselőknek magukat. Önök ideológiailag eltévedtek, mert réges-rég a legvadabb kapitalista ideológiák megvalósítást teszik lehetővé, miközben néhány lyukas két fillér basic price-ért elárulták a magyar munkásosztályt.

Kérdezem milliárdosként hogyan éli meg a szegény emberek hétköznapjait annak mindennapi szörnyűségeivel?Kérdezem éhezett e mostanában, és volt kérdés hogy mit ad reggel vagy este a gyermekének enni?Avagy tudja e egyáltalán milyen életérzés szegénynek, kiszolgáltatottnak, és a társadalom megvetésnek tárgyává válni azáltal, hogy az alapvető minimális életfeltételeket sem képes már magának biztosítani?Mert mindaddig, míg ezeket életszerűen nem tapasztalja meg, Ön nem lehet a baloldal klasszikusan felfogott képviselője, mint ahogy nem is az. Ön megbukott, és e bukás nem hagy lehetőséget Önnek másra, mint annak újból és újból való megismétlésére. Az a néhányezer neoliberális, aki anno az Ön holdudvarához, avagy az SZDSZ holdudvarához tartozott hamar rádöbben majd arra, hogy vesztes lovakkal nem lehet futamot nyerni. Vonuljon vissza méltósággal!A kormányzást meg hagyja azokra, akik még hisznek a népfenség mindenhatóságába-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------A világ rászámolt a magyar kormányra. Nem, még nem ütötte ki, már csak azért sem, mert ez nem a világ dolga, hanem a miénk, magyaroké.A hétfőn Orbánnak megküldött Barroso-levél elképesztően brutális. Az Európai Bizottság elnöke „erőteljesen azt tanácsolja” a magyar kormánynak, hogy vonja vissza a jegybankról és a pénzügyi stabilitásról szóló törvényt. Ez utóbbi betonozná be az egykulcsos adót.Barroso a levelében a Napnál is világosabbá tette, hogy az EU a fenti törvényjavaslatok elfogadásának elhalasztását szabhatja az IMF-EU-Magyarország megállapodás előfeltételül. De itt még ennél is szélesebb körű fenyegetettségről van szó. Valami olyasmiről, amit az egyetlen lehetséges „politikai atomfegyverként” írt le egyik EU-s ország diplomatája, mondván, ha nem lesz más eszköz, akkor Brüsszel fel fogja függeszteni a Magyarországnak járó fejlesztési pénzek átutalását. Ha nem lesz hitel, ha nem lesz fejlesztési pénz, akkor gyorsan térdre kényszerülünk. Az ország és lakói egyaránt. Mert a helyzet világos: amikor mi, magyarok népszavazáson az EU-tagság mellett döntöttünk, akkor azt is vállaltuk, hogy betartjuk az Unió közösen megalkotott szabályait. Ha nem ezt tesszük, akkor jön a szankció.De térjünk vissza Barroso levelére. Az elnök azt írta: „Magyarország pénzügyi és gazdasági gondjai elsősorban belpolitikai döntésekre és intézkedésekre vezethetők vissza”. Lehet „elmúltnyolcévezni” és „euroválságozni”, de ennek nincs sok értelme. Ez már nem győzi meg a magyar választókat, és ahogy látjuk Európát sem.

Sokan már kiütve, a padlón fekve látják az Orbán-kormányt. Ez ma még legfeljebb vágyálom. De az elmúlt hetekben kapott hatalmas pofonoktól most igazán megrendült a miniszterelnök. Még fel tud állni, még elkerülheti a kiütést, ha gyorsan változtat eddigi politikáján. Ha nem, akkor K.O. lesz a vége.

A világ rászámolt? De melyik világ, az Önök világa! Az a világ, amelyik mindennemű érdeke szerint abban érintett, hogy Magyarország folytassa tovább azt az eladósodási politikát, amit Önökkel olyan jól megértve mindezidáig folytatni tudott. A kiütés bajnokai meg Önök szeretnének lenni, mert, hogy Önök hiszik, hogy a garanciái a globálistőke mindennemű érdekének az érvényesítésére Magyarországon. „Barroso-levél elképesztően brutális” Talán most akkor nézzük meg, hogy ki is az a Barosso. Mindenki számára világos hogy az Európai Uniót fenntartani érdekelt globálistőkének a hivatalában fizetett alkalmazottja. Nem tehet mást. A Magyarországban érdekelt felek veszélyben látják az MNB valamit PSZÁF összevonásának lehetőségében a közvetlen Európai Központi Bank direkt irányításnak lehetőségét, ami eddig is lehetővé tette a multinacionális cégek központosított globális érdekeinek a maradéktalanul lehetséges érvényesítéseit. Mert hogy, kik is nyertek legtöbbet az Unióba való belépésünkkel: a Multinacionális befektetők, a multinacionális termeltetők, a multinacionális bankok! Megszerezték a magyar piacokat, a magyar bankokat, és a befektetéseiken keresztül az adómentes éhbéren fenntartott magyar szakértelmet, és a jövedelmek éppen Önök által progresszíven alacsony szinten tartása mellett a lehetséges Magyarországon termelt extraprofitot. Magyarország közel 70%-a GDP-nek külföldi cégek magyarországi cége állítja elő. A világhírűnek számító mezőgazdaságunkat oda vetették koncnak, és sikerrel leépítetek mindent mi azelőtt sikeres ágazta volt Magyarországon. A magyar ipart eladták két lyukas fillérért (3000 milliárd bruttó bevétel, és alig több mint 1500 milliárd nettó bevétel ellenében, mert a különbséget elköltötték vagyonkezelésre, meg reorganizációra, hogy működőképes cégeket vegyenek meg a nemzetközi üzlettársaik.) Persze, volt olyan működő cég is, amelyiket már csak akkor adták el, amikor már elértéktelenedet, és így bagóért meglehetett venni az abban érdekelt nyugati cégeknek. Akik ezután ezeket a cégeket bezárták, felszámolták a magyar élelmiszeripart, az élelmiszeripari,

mezőgazdasági termelést, mert cukorgyárak nélkül, olajipari gyárak nélkül, és működő baromfifeldolgozók, és nagyvágó hidak nélkül meglehetet nyitni az import útját, és ellehetet oda jutni, hogy ma több élelmiszert hoznak be külföldről, mind, ami a magyar termelőktől kerül felvásárlásra itthon. Mind eközben tudatosan eladósították az országot, amivel mára teljesen kiszolgáltatottá tették a globális tőkének minden tekintettben. Mert ha lehet azzal fenyegetni, hogy kivonulnak a külföldi befektetők (70% GDP ma Ők állítják elő), lehet azzal fenyegetni, hogy kivonul a bankszektor, hogy nem lesz hitel a vállalkozásoknak, hogy netán befagyasszák az Uniós hiteleket, és manipulálni lehet a forint deviza keresztárfolyamokat tetszés szerint, akkor valóban térdre magyar. Mindeközben nyilván nyolcvan évre titkosítják azt a tényt, hogy mindezidáig Magyarország bruttó befizető volt az Európai Unió közös kasszába. Ugye ha ezt látják az egyszerű emberek, akkor még Ők is felfogják, hogy ez egy központi elosztás egy központi hatalom nyilvánvaló érdekei szerint. Az eredmény igazolja a valós célok működőképességét, és magyarázza az Orbán kormány menekülési szándékát a teljes mértékű gazdasági, pénzügyi gúzsbakötés elől. Sokan kezdenek átlátni a szitán. A jó elvtársak megkapták méltó jutalmaikat, és ma azt működtetve offshore cégekben adózzák le a magyar munkások termelésnek gyümölcseit. És még akkor azt mondják Önök, hogy a szolidaritást, a magyar baloldalt képviselik Magyarországon. Önök már régen az Internacionális, multinacionális nagytőke céljait szolgálják becstelen erkölcsi magatartással könyörtelenül a nemzetükkel szemben.Köszönik mindezt a mára csak lassan négymillió magyar mélyszegénységbe kényszerített állampolgárok.Hogy a magyar választókat a jövőben mi győzi meg? Azt csak reméljük, hogy nem ez lesz a tisztesség példaképe:” Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig

úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. E helyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este.”A KO Önnek következett be, és reméljük, hogy eltart még egy darabig, hogy megpróbáljon a földre vitt nemzet felkelni, és újra a saját lábán járni.Szenvedélyes vádbeszéd a Kubrádió okánGyurcsány Ferenc, 2011. december 21., 7:31Meg fogtok bukni és megérdemlitek. Megbuktok, mert ostobák vagytok és erőszakosak. Mert primitíven fenn hordjátok az orrotokat, mert semmi nem elég, mert nem ismeritek a mértékletességet. A bukásotok meg ronda lesz. Mert aki olyan magasról zuhan, ahova Ti képzelitek magatokat, az súlyosan roncsolódik, amikor a földre ér. És nem lesz sok megértés, át fognak lépni rajtatok, sokan talán kárörvendve, mások csak figyelemre se méltatva.Becsuktátok a Klubrádiót. A demokratikus Magyarország egyik utolsó hangját. Mert nem bírjátok a nem általatok ellenőrzött nyilvánosságot. Mert azokat szeretitek, akiket meg lehet venni, akiket meg lehet félemlíteni, meg az önkéntes párthülyéket, a hátsó fertályotokba most bekéredszkedő volt párttitkárokat, munkásőröket.A tudósítást meghamisító köztévét szeretitek. A valóság kiretusálását. Meg a kereskedelmi tévét, amely véletlenül se beszél, tájékoztat az ország közügyeiről, ezzel szemben imádja az „ellopta, megerőszakolta, megölte” típusú förmedvényeket. Mert amíg ezekről tudósít, addig sem kell elmondania, hogy milyen alávalók vagytok, hogy elbuktok minden általatok kezdett háborút, hogy a fél világ megveti Orbán kormányát, hogy jövőre nagyon sokan éhesek maradnak Magyarországon, miközben milliárdok jutnak Orbán fociakadémiájára.Mi gondoltok, mi lesz ennek a vége? Az ország népe csendben magára zárja az ajtót és szolgaian behódol nektek? Tévedtek. Mélyen átélt szenvedélyes demokratikus felháborodással el fog zavarni benneteket. És minél tovább húzzátok, annál nagyobb lesz a szenvedély, annál brutálisabb vereségetek. És utólag sokatok meg fogja érteni: kár volt kiszolgálni, építeni az önkényt, kár volt bemocskolódni, kár volt lealacsonyodni, kiiratkozni a jövőből.És ha nem a Klubrádió hangján lehet mindezt elmondani, akkor elmondjuk máshol. Mert a Rádiót elhallgattathatjátok, de az országot nem.Gyurcsány Úr!

A meg fogtok bukni fejezet jelen időben tökéletesen arra jó, hogy rávilágítson az Önök valódi szándékaira, miszerint:” A bukásotok meg ronda lesz. Mert aki olyan magasról zuhan, ahova Ti képzelitek magatokat, az súlyosan roncsolódik, amikor a földre ér. És nem lesz sok megértés, át fognak lépni rajtatok, sokan talán kárörvendve, mások csak figyelemre se méltatva.”Ez teszi világossá a jobboldal számára, hogy ma mi is ma a legfőbb dolguk!Ha Magyarországon ez szimbolizálta a demokráciát illetve annak hangját: „Becsuktátok a Klubrádiót. A demokratikus Magyarország egyik utolsó hangját” úgy azt valóban be kellett csukni. A demokráciáról ez is félreérthetetlenül bizonyítja, hogy, Önök neoliberálisok azt hiszik, hogy a sok elvi hazugsággal lehetnek a letéteményesei a polgári demokráciának, miközben nem mások Önök mint a globális tőke jól megfizetett szolgái a rendszerváltás utáni Magyarországon. Arról már ne is beszéljek, hogy annyi közünk van a magyar baloldalhoz Önöknek, mint amennyi volt Marx a Tőke című művének az Oroszországban, majd annak hódoltságaiban végrehajtott társadalmi változások, továbbá a tényleges eredmények, de leginkább annak ideológiai, és elvi tisztessége volt, van, vagy lesz a jövő történéseiben.„. Mert azokat szeretitek, akiket meg lehet venni, akiket meg lehet félemlíteni, meg az önkéntes párthülyéket, a hátsó fertályotokba most bekéredszkedő volt párttitkárokat, munkásőröket.”Ilyenkor nem veszi észtre a meghasonulás esetét? Önmagukról beszél maga álszocialista!„hogy milyen alávalók vagytok, hogy elbuktok minden általatok kezdett háborút, hogy a fél világ megveti Orbán kormányát, hogy jövőre nagyon sokan éhesek maradnak Magyarországon,” nem tévesztette el a kormány megnevezését?De végül is beszél arról, hogy mi vezetett ide. És a változtatáshoz először azt kell felismerni, hogy mi volt a rossz a múltban, hogy a jövőben azt kilehessen küszöbölni egy a magyarok nemzetségére felesküdött kormánynak.„? Tévedtek. Mélyen átélt szenvedélyes demokratikus felháborodással el fog zavarni benneteket. És minél tovább húzzátok, annál nagyobb lesz a szenvedély, annál brutálisabb vereségetek. És utólag sokatok meg fogja érteni: kár volt kiszolgálni, építeni az önkényt, kár volt bemocskolódni, kár volt lealacsonyodni, kiiratkozni a jövőből.

Ez történt 2010-ig, és kár visszaemlékezni, mert nem szép emlék az a magyaroknak.A jövőből Önök iratkoztak ki, és sokan reméljük, hogy Örökre. Hogy az Orbán kormány mit ér el a jövőben, az nagyban múlik az Önök diverzáns aktív csapatán, de most végre emberükre akadtak, aki nem ijed meg a fenyegetés jó bevált kommunista módszeritől! Hajrá Magyarország! Az ország az meg bizony már réges-rég nem Önök!

LMP, Gyorskocsi utca, Ellenzéki Kerekasztal, ÜnnepGyurcsány Ferenc, 2011. december 23., 23:482011. december 23-a az LMP napja. Látványos akciójukkal az egész nyugati világnak tudták megüzenni, hogy Orbán a posztszovjet térség puha diktatúrái felé sodorja Magyarországot. Nincs ok fanyalgásra, kiváltképp féltékenykedésre, el kell ismerni, hogy az LMP legnagyobb politikai sikerét érte el 2010 tavasza óta. És nincs helye semmilyen de kezdetű mondatnak.Az Orbánnal való szembeszálláson túl volt még két nagyon fontos eredménye a napnak.Nem tervezetten, de a Gyorskocsi utcában mégis csak létrejött egy politikai koalíció, a demokratikus ellenzéki pártok Orbán-ellenes koalíciója. Tudom, láttam pár LMP-s politikus szemén, hogy nem tudják eldönteni, vajon nekik jó-e, ha mi is az előállítottak között vagyunk vagy sem, de a nap végén talán ők is érzik, hogy nem ez a legfontosabb politikai kérdés.Ma Orbán a politikai élet origója. Hozzá képest értelmeződik minden. Itt nincs „egyrészt-másrészt” politikára lehetőség. A kérdés világos: az erőszakos állam rendje jön a polgári szabadság helyett, önkénnyel váltjuk a demokráciát, államosítunk a magánkezdeményezések bátorítása helyett, kilépünk az Unióból, vagy sem. Orbán az előbbi pártján, mi az utóbbin. Az persze igaz, hogy az LMP, az MSZP és a DK egy sor kérdésről mást gondol. Az is igaz, hogy mi, régóta politizáló politikusok súlyos terheket is cipelünk. De az is nyilvánvaló, hogy ott a Gyorskocsi utcában létrejött egy lelki közösség az ilyen-olyan demokraták között. Orbán az egyik oldalon, azon, ahol lecsukatják a demokratákat, mi a másikon, akiket meg lecsuknak. És ez akkor is igaz, ha most csak az előállításig jutottunk el.Aztán délután történt még valami. A magyar Szolidaritás képviseletében Székely Tamás a VDDSZ vezetője összehívta az Ellenzéki Kerekasztalt.

Ez testet ad a Gyorskocsi utcában létrejött lelki koalíciónak. Pár héten belül a demokratikus ellenzéki pártok, szervezetek, mozgalmak egy asztalhoz ülnek, hogy megtárgyalják, miként lehet leváltani Orbánt, és mi jöjjön utána. Nem lehet nem megemlíteni, hogy valami nagyon hasonló történt 1989-ben is. A hatalom akkori urát ugyan Kádárnak és nem Orbánnak hívták, a Kerekasztalt a Független Jogász Fórum, nem pedig a Szolidaritás kezdeményezte, de mindkét esetben az önkény megbuktatása érdekében kezdtek el intézményesen együttműködni a demokratikus ellenzéki pártok. A tárgyalások eredményként is 1990-ben aztán az ellenzék győzött. Ha jól tesszük a dolgunkat, akkor 2014-ben is az ellenzék győzhet.Csak csendben jegyzem meg, hogy tanulni kell az elődök hibáiból. Nem elég legyőzni a politikai ellenfelet, hanem minden tekintetben készen kell állni a kormányzásra is. Ez sokkal nehezebb. Ha valaki, én tudom. És megtanultam a leckét. Igen, meg. xxx Békés ünnepeket, nyugalmat, egészséget és sok örömet kívánok mindenkinek. Harag, indulat helyett megértést, megbocsátást a szívekbe. Estére jó társaságot, beszélgetést, a magányosoknak erőt, nyugalmas merengést, egy szép dalt, egy jó filmet.Vigyázzanak magukra, és ne adják fel! Hiszen olyan jó élni minden nehézségével együtt is---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Az oly sokszor a valóvilágban eltévelygő Gyurcsány Ferenc megint téved, mert tegnap nem az LMP dicsőnapja volt, hanem a kudarcnak egy újabb fejeztében bemutatott sikertelen politikai színjátéka a pankrációval is vetekedő bohóc mutatványoknak. Gyermekded gondolat volt, hogy a parlamenti parkoló ilyenképp lezárásával akadályt lehet gördíteni a kétharmados jobboldali parlamenti munkának. Kell a cirkusz a népnek. De a nép látja, hogy kik is bohóckodnak itt. Mert azok bohóckodnak, akik mára leszorultak az igazi az egész nemzet általlátható, és élvezhető színpadokról, mert ott korábban nagyon rosszul játszottak. Mondhatná Ön azonnal, hogy hát az LMP nem volt része az Ön támogató holdudvarának? De ha tárgyilagosak akarunk lenni, az LMP a volt szocialisták folyamatosan gyengülő ellenszelén,

illetve a politikai palettáról le korruptáldott SZDSZ szárnyain nőtte ki magát parlamenti párté. Igaz hogy most el kellene jutnia ugyanazon erkölcsi értékeken növekedve, mint a baloldal, avagy a neoliberális volt SZDSZ jutott el egykor, hogy egy valódi alternatíva legyen a következő választásokon. Miközben egyre inkább kiderül róla, hogy egyáltalán nem igaz, hogy a gyakorlatával meg tudja valósítani az amúgy is lehetetlent. a Lehet Más a Politika eszmeiségét, mert már régen ugyanazzal a demagógiával küzd a népszerűségének növelésére, mint azt most teszik az Ön bukott eszmetársai az álszocialisták táborába, vagy az ön külön fészek aljába a Demokratikus Koalíciónak csúfolt újabb politikai bukásának vélhetően jelenkori társai. A további két eredményről annyit, hogy a Gyorskocsi utcában nem ellenzéki kerekasztalok alapjait szokták lerakni, hanem a lehetséges bűnüldözés soron következő bűnöseinek az első állomását hozzák létre.Az Orbán kormánynak kapóra jött ez a törvényszegés, mert élesben tudott végrehajtani egy oszlatási gyakorlatot, úgy hogy közben az Ön mindenáron szereplési vágyától vezérelve sikerrel megismertették Önnel is a fogda meleg levegőjének emberséges befogadó szeretetét. Lassan, de kíméletesen, lehet, akarják Önöket szoktatni a megérdemelt jutalom üdülés körülményeihez.1989: a kommunista diktatúra folyamatosan veszti el a kontrolját az egyre hangosabban, és hatékonyabban felerősödő ellenzékiek hangjától, és szándékaitól. A peresztrojka, a glasznoty, és a gorbacsovi fordulat a nagytestvérnél is jelentős változásokat indít el, és ez által keményen el van foglalva a saját belső gazdasági, de leginkább is hatalmi gyengülésének a problémáival, és ez lehetővé teszi a különböző szocialista országokban az ellenállás megerősödését. Persze azért a volt diktatúra minden meglévő katonai fenyegetettségével védi a fordulatban a volt kommunisták lehetséges jövőjét, és a fogd meg ereszd meg sikerrel olyan puha rendszerváltásé minősül le, ahol ugyanazok aratják le a változás minden nemű sikerét, kik korábban a diktatúra eszközeivel megteremtetik a nép vagyonát. A hazánkban ideiglenesen 45 éve állomásozó orosz katonai testvérek ezt a kiszolgáltatottságot erőteljesen a figyelmébe ajánlotta a tárgyaló feleknek a kerekasztalnál. Az ellenzék minden kis morzsának úgy örült mit a majom a farkának, mert korábban azok a témák, amit a tárgyalás során a kerekasztal társaság kikényszeríttet az ellenzék oldaláról hazaárulás kategóriájába tartozott a bűntető törvények szerint. A

munka a kommunisták részéről eredményesen zárult, mert senkinek egy hajszála sem görbült meg, és még a privatizációt is sikerrel Ők hajthatták végre a maguk és nemzetközi pártoltjaik javára.2011: Magyarországon demokratikusan megválasztott kormány dolgozik. Magyarország tagja a NATO-nak, valamint az Európai Közösségnek. A hazánkban demokratikusan kormányzó párt befejezi a befejezetlen rendszerváltást. Átalakítja a társadalmat modern nyugati polgári társadalommá. 2011-ben végzett az új alkotmánnyal, és a sarkalatos törvényekkel. Jövőre megalkotja az új BTK, és az új PTk. Na, utána lehet majd néhány a volt nemzetellenes hatalomból itt maradt politikai bűnözőnek elgondolkodni, meg azoknak is akik zsebbe eladták az országot a jövőjükön.Az” erőszakos államrend” az most a fordítottja az Önök hazug demokráciájával fenntartott posztkommunista hatalom itt maradt demokráciájának. Leváltják a mindenhova elérő kezek befolyását volt kommunista lobbik tekintetében. A bíróságokon a holdudvart érintő kérdésekben is a bíróság dönt és nem a hatalom, mint ahogy nem lesznek előre megírt ítéletek. Nem lesznek privilégiumok a gazdaságban segítve a múltbéli gazdasági bűncselekményeket, a zöldbárókat, a néhány év alatt milliárdossá váló volt kommunista kádereket. Helyre áll az igazság szolgáltatás, meg a nemzet védő kormányzás. Nem a globális tőkének a szolgálásra szakosodik a kormány, hanem a nemzet érdekinek a vádelmére, és a szövetségekben csak is egyenlő feltételekkel lesz a jövőben hatékony együttműködés, és nem úgy hogy a szövetségért eláruljuk a magyar érdekeket, úgy, mint az élelmiszeripar a mezőgazdaság, a könnyűipar, és az gazdaság minden szintjén való leépítéssel voltak „kedvesek „ azt Önök tenni . Ha lesznek hibák, azok meg csak azért tudnak lenni, mert Önök a szolidaritás védői, a szocialista érdekek képviselői, a munkásosztály, a szegények istápolói- Igen a pályatévesztés eredménye, hogy Önök ma sehol sincsenek, köszönhetően annak, hogy Ön nyíltan felvállalta a tényt, miszerint: „Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is

megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. E helyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este.”A tanúság: aki hazudik, az lop is, aki lop, az csal is, a ki csal is az bűnöző, és ezt remélem sok ember lelkének megbékélése végett a befejezett rendszerváltás erkölcsi ereje be is bizonyítja.„Békés ünnepeket, nyugalmat, egészséget és sok örömet kívánok mindenkinek. Harag, indulat helyett megértést, megbocsátást a szívekbe. Estére jó társaságot, beszélgetést, a magányosoknak erőt, nyugalmas merengést, egy szép dalt, egy jó filmet.Vigyázzanak magukra, és ne adják fel! Hiszen olyan jó élni minden nehézségével együtt is.”

Ez meg a non plusz ultra az Ön szájából, miközben a békétlenség egyik legnagyobb sz@r keverője ma is a magyar baloldal környezetében, de a békés nemzetben is itthon, de leginkább a külföldi derék volt kommunistadiktatúra által telepített diverzánsai segítségével.Azt hogy szeret élni, azt senki nem vonja, kétségben, 90-100 millió osztalékkal el lehet éldegélni a négymillió koldust kinevelő Magyarországon is főúri módon. De hogy egy új Főúrnak hogy lehet képviselni a négymillió koldust, azt még Marx sem tudta ideológiailag lehetővé tenni elméletileg sem. Legnagyobb békét Ön a jövőben azzal érhetné el, hogy ha belátná, hogy több kárt okoz a magyaroknak minden nemű közéleti szereplésével, mint hasznot a neoliberális holdudvarának. Éljen a szeretett, az istenadta hívőember megbocsátásával, ha kell még Önnel szemben is.Ez a karácsonyi üzenet, a magyar nemzet lelkében, és hite, mint sikere jövőbeli reményével.---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Újravívott küzdelmeinkGyurcsány Ferenc, 2011. december 27., 7:51Taylor írja a Habsburg Monarchiáról írott könyvében, hogy a XIX. században Közép-Európa nemzeti vezetői „a képzelet zárt világában élve (…) századokkal korábban eldőlt csatákat vívtak újra gondolatban”. Később hozzáteszi, hogy a birodalmat alkotó „mindegyik nemzet igényt tartott egyre azokból az ősi királyságokból, amelyek romjain a Habsburg

Monarchia felépült, akik pedig nem találtak maguknak országot, legalább egy tartományt szerettek volna. A német nacionalisták a Német-római Császárság örökségét követelték, a magyarok Szent István országát mint magyar nemzetállamot, a csehek ugyanígy Szent Vencelre hivatkoztak, a horvátok pedig a hármas királyságra”.Az utolsó idézet következik. „Az osztrák Birodalom természete Poroszországgal összehasonlítva válik világossá. Napóleon legyőzésekor mindkettő nagyhatalmú státusba került ugyan, de míg Poroszország mindezt gyökeres reformjainak köszönhette, addig Ausztria simulékony diplomáciájának és a kedvező békeszerződéseknek.” Hogy ki mit gondol a két évtizede meghalt oxfordi történész (nem mellesleg Károlyi Mihály és Beneš barátjának) mondatairól, az a történelmi események tárgyi ismeretén túl nyilván politikai értékválasztás kérdése is. Nem bonyolítom a kérdést, egyszerűen csak ideírom: nekem meggyőző Taylor érvelése. De engem nem a történelmi értékelés izgat önmagában, sokkal inkább az, hogy következik-e ezekből valami tanulság a mára nézve. Ahol én nőttem fel, amilyen körülmények között nevelkedtem, ott nem volt mindennapos beszélgetés tárgya a magyarországi zsidók helyzete, vagy a határon túli magyarok élete, Trianon öröksége. Szégyen vagy nem, az én szüleim, rokonaim, ismerőseim a mindennapi megélhetés gondjairól beszélgettek gyermekkoromban. Arról, hogy elég lesz-e a pénzük a következő fizetésig.Amikor tizenkilenc éves koromban Pécsre kerültem, akkor szembesültem először ezekkel a nemzeti kérdésekkel. (Igen, nekem nemzeti kérdés a zsidóság ügye is, a határokon kívül rekedt magyarok ügye is.) Egy új világgal találkoztam. Egy személyesen korábban nem ismert, nem megélt, de a nemzeti közösség emlékezetében és mai lelkiségében egyaránt élő traumával szembesültem. Egyre kíváncsibban hallgattam pesti polgár-zsidó osztálytársaim családjának élettörténetét, vagy éppen ijedt izgalommal vonatoztunk Aradra a vértanúk emlékművének október 6-i megkoszorúzására.Pápán a város legjobb általános iskolájába jártam. Nem azért, mert tehetősek voltak a szüleim, hanem mert a belvárosban laktunk, igaz, egy aprócska vizes egyszoba-konyhás kis lakásban. A város vezetőinek gyerekeivel jártam egy osztályba, de hozzám hasonló sorú gyerekek, köztük cigányok is osztálytársaim voltak. És jól megvoltunk egymással. Nem voltak külön csoportjai a szegénynek és a gazdagoknak, a

cigányoknak és a „magyaroknak”. Természetes volt, hogy sokfajták vagyunk. Utáltam, de nem szégyelltem szegénységünket.Hogyan jön mindez ide? Úgy, hogy Taylor olvasásakor az az érzésem, hogy talán valóban van olyan, mint „nemzeti alkat”, valami közös nemzeti lelkiség, karakter, amiről Bibó is ír. És a mi nemzeti karakterünkben ott van, hogy századokkal korábban megvívott csatákat akarunk újra megvívni és a poroszokkal szemben nem a reformokban, hanem a „sajátos magyar gondolkodás” győzelmében, felülkerekedésében látjuk a siker kulcsát. Mintha lenne bennünk valami kiismerhetetlen belső meggyőződés, hogy jobbak, különbek vagyunk, uralkodásra méltóbbak másoknál. És ezt nem mai teljesítményünkből, hanem történelmi jogainkból próbáljuk meg levezetni.Én nem hiszek történelmi jogokban. Persze szeretném, ha mi magyarok műveltebbek, szorgalmasabbak, dolgosabbak, nyitottabbak lennénk másoknál. Szeretném, ha mindezekért siker lenne jutalmunk. Ha jobban élnénk, ezért felnéznének ránk, és ide akarna jönni sok-sok ember, magyar és nem magyar egyaránt.Nincs kétségem, hogy Orbán is sikeres, erős Magyarországot akar. De ő máshonnan indul és máshová érkezik. A múltat kívánja orvosolni, mert szerinte nekünk jár valami, amit elvettek tőlünk. Másrészt gyanakvóan, sokszor ellenségesen tekint a világra, háborút lát mindenhol, legyőzendő ellenséget, partnert sehol.Németország a múlt században kétszer is tragikus háborút indított Európa ellen. Vesztett. És elveszett sokszor tízmillió ember és sokkal több lett földönfutó. Elveszett háborúk után ma Németország Európa legbefolyásosabb állama. Nem háborúkkal, fegyverekkel, hanem kultúrával, üzleti, gazdasági sikerekkel, protestáns erkölccsel, erős demokratikus elkötelezettséggel, a szélsőségekkel, a radikalizmussal történt szembefordulással. A németek tanultak saját múltjukból. Mi inkább szerecsenmosdatásban jeleskedünk.Tragikus útra tévedtünk. Történelmi igaságunk keresése, hajszolása közepette kicsúszik a kezünkből a jelen és kiváltképp a jövő. Nemzetinek tartott politika nevében a magyarok egyik fele átkozza ki a hazából a vele egyet nem értő másik felet. De eszemben sincs az aritmetikai közép keresésének szándékával megfelezni a felelősséget. Sajnálom, de a baloldal, a liberálisok – és persze önmagam - minden tévedésével együtt is azt gondolom, hogy a rendszerváltozás utáni Magyarország egyre fájdalmas tévútja mögött elsősorban a magyar

jobboldal tragikus nemzetértelmezése, világlátása, önpusztító sérelmi politikáját elfedő kivagyisága, felsőbbrendűségi hite húzódik meg.Persze tudom, hogy ez nem új keletű jelenség. Nemzeti imánk, Kölcsey Himnusza is a balsorsot kárhoztatja. Felmentjük magunkat és a világot átkozzuk ahelyett, hogy magunkba néznénk. A kollektív történelmi kognitív disszonanciát önfelmentéssel és bűnbakképzéssel oldjuk fel. Az eredmény borítékolható: frusztráltak, következésképpen erőszakosak és végül sikertelenek leszünk. Akkor nincs semmi remény? Bukásra vagyunk ítélve?Nem feltétlenül. De tartok tőle, hogy a nemzeti radikalizmus magyar felsőbbrendűséget hirdető, szabadságellenes, önfelmentő, önigazoló, harcias és világtól elforduló politikája még rendelkezik tartalékkal. A kilendült politikai inga még nem érte el szélső pontját. Ha igazam van – bár ne lenne! –, akkor még vár ránk pár kemény hónap, esetleg év, mielőtt megtanuljuk a németek leckéjét. Történelmi előjogok helyett mai teljesítmény, vezérelvű állam, egyszínű társadalom helyett demokratikus sokszínűség, bezárkózás helyett nyitottság lehet a nemzeti felemelkedés kulcsa.A Fidesszel harcolunk, de nem ők az igazi ellenfelek. Ők csak az arca az igazi ellenfélnek. Magyar lelkünk rosszabb felével küzdünk, a „nekünk jár” mentalitással, a „mindenki a vesztünket akarja” tévképzettel, az „egyedül vagyunk” kollektív paranoiával. Mi lenne, ha észrevennénk, hogy ez egy minden nehézségével együtt reményeket hordozó és beteljesítő világ, a szabadság világa, amelyben a korlátaitól megszabadított emberi képzelet, tehetség nagyot alkothat, ha tényleg alkotni és nem rombolni akar.2012 választóvonal lehet.Gyurcsány Ferenc az már a nemzetek sajátja emberi léptékkel azt felismerve, hogy ragaszkodnak történelműkhöz, országukhoz, Istenükhöz, és ahhoz a kohézióhoz, ami nemzetté tette őket. Kevés olyan nemzet van, mint az a nemzet, amit Ön itt példaként állit, amely egész történelme alatt menekülni kényszerül, és szerte a modernizálódó Európában, de még azon kívül is szétszóródik és spórákban él, és, formálódig az éppen aktuális befogadó nemzethez, mint a kaméleon.„Hogy ki mit gondol a két évtizede meghalt oxfordi történész (nem mellesleg Károlyi Mihály és Beneš barátjának) mondatairól, az a történelmi események tárgyi ismeretén túl nyilván politikai értékválasztás kérdése is. Nem bonyolítom a kérdést, egyszerűen csak

ideírom: nekem meggyőző Taylor érvelése. De engem nem a történelmi értékelés izgat önmagában, sokkal inkább az, hogy következik-e ezekből valami tanulság a mára nézve.”

Valahogy ebben senki sem nagyon kételkedik! A tanúság meg kétélű kard. Mert szörnyű megtörtént példákat emel ma is a nemzetek létének mindennapjaiba, mint megkerületlen társadalmi konfliktusforrás. „Amikor tizenkilenc éves koromban Pécsre kerültem, akkor szembesültem először ezekkel a nemzeti kérdésekkel. (Igen, nekem nemzeti kérdés a zsidóság ügye is, a határokon kívül rekedt magyarok ügye is.) Egy új világgal találkoztam. Egy személyesen korábban nem ismert, nem megélt, de a nemzeti közösség emlékezetében és mai lelkiségében egyaránt élő traumával szembesültem. Egyre kíváncsibban hallgattam pesti polgár-zsidó osztálytársaim családjának élettörténetét, vagy éppen ijedt izgalommal vonatoztunk Aradra a vértanúk emlékművének október 6-i megkoszorúzására.”Ez a társítás hazug ellentmondás az 2004-es hivatalosan is felvállalt határainkon kívül élő magyarokkal szembeni nyílt kormányzati állásfoglalással. Ki is volt ott a miniszterelnök? A zsidóság ügy az igaz, mert az óta is, e kérdésben folyton meghasonul.

„Mintha lenne bennünk valami kiismerhetetlen belső meggyőződés, hogy jobbak, különbek vagyunk, uralkodásra méltóbbak másoknál. És ezt nem mai teljesítményünkből, hanem történelmi jogainkból próbáljuk meg levezetni.”Itt az ön történelmi tévedés, vagy akár azt is mondhatnám, hogy politikai bukásnak a miértje, mert nem különbek akarunk mi magyarok, lenni, hanem azonosak, vagy azonos mértékkel mérettek, és eséllyel kiszolgáltak érdemink szerint! A történelmi jog pedig nem más számunkra sem, mint a szabadság, az ember jogainak kölcsönös tiszteletbe tartása. Nem lehetnek alárendelt, és fölé rendelt nemzetek!„Nincs kétségem, hogy Orbán is sikeres, erős Magyarországot akar. De ő máshonnan indul és máshová érkezik. A múltat kívánja orvosolni, mert szerinte nekünk jár valami, amit elvettek tőlünk. Másrészt gyanakvóan, sokszor ellenségesen tekint a világra, háborút lát mindenhol, legyőzendő ellenséget, partnert sehol.” És akkor itt egy újabb tévedés, mert csak egy dolgot akar igazán, még pedig azt hogy a továbbiakban megakadályozza a nemzet folyamatos szolgáságba csuszását, és

alárendeltségét még jobban, mint ahogy azt már Önök sikerrel ez idáig megtették a globális tőke nyílt szándékai szerint. Hiszem és remélem, hogy sokan lesznek képesek ezt így látni, mert ez lehet a jövő útja, és az erkölcsi alapja a jobboldali gazdaságpolitika, mint nemzetpolitikai sikerének záloga. E kérdés a nemzet fennmaradásának kérdése, és jövője egyaránt. „Sajnálom, de a baloldal, a liberálisok – és persze önmagam - minden tévedésével együtt is azt gondolom, hogy a rendszerváltozás utáni Magyarország egyre fájdalmas tévútja mögött elsősorban a magyar jobboldal tragikus nemzetértelmezése, világlátása, önpusztító sérelmi politikáját elfedő kivagyisága, felsőbbrendűségi hite húzódik meg.”Látja így lesz a fakarikából vas!Az persze nem számit, hogy a privatizációt Magyarországon önök hajtották végre 75%ban, és abból összesen 3000 milliárd forint bevétel származott bruttó mód, míg nettó mód alig haladta meg a 1500 milliárdot. Na, ennyit ért a kétezer éves múltú magyar emberek munkája az Önök jóvoltából, meg annyit hogy sikerrel az 1990 es adóságnak a több mint ötszörösét halmozták fel jussként a magyar népnek napjainkra örökségül. Csak lassan négymillió mélyszegénységébe élő ember kiált golgotát, és Önök ma saját bűneiket egy finom úri gesztussal ráfogják a magyar jobboldalra, aki most éppen azon küzd, hogy megállítsák a nemzet további elszegényedését, és egységének vesztét? Nem szégyellik ilyenkor el magukat. Önök, akik a „szegények oldalán álnak, a munkásokat a kizsákmányoltakat védelmezik”? Kik is Önök valójában? Egy jól megfogalmazott nemzetek fölött átívelő szándék magyarországi végrehajtói. Ez a felsőbb rendűség igazi megszemélyesítője ma Magyarországon, de csak lassan az egészvilágon.„A Fidesszel harcolunk, de nem ők az igazi ellenfelek. Ők csak az arca az igazi ellenfélnek. Magyar lelkünk rosszabb felével küzdünk, a „nekünk jár” mentalitással, a „mindenki a vesztünket akarja” tévképzettel, az „egyedül vagyunk” kollektív paranoiával. Mi lenne, ha észrevennénk, hogy ez egy minden nehézségével együtt reményeket hordozó és beteljesítő világ, a szabadság világa, amelyben a korlátaitól megszabadított emberi képzelet, tehetség nagyot alkothat, ha tényleg alkotni és nem rombolni akar.” Erre a válasz az, hogy győzedelmeskedne a teljes globalizáció a világ nemzeti fölött. A szabadság az én nyelvemen szabadság, és ha azt diktálják már is

elnyomás, kiszolgáltatottság, és diktátum. Na, ez a különbség Ön és holdudvarában mérgezett ideológiával serénykedő elvtársainak.2012 választóvonal lehet. A múltat lezárjuk fejezetben az Önök szocialista tévelygő történelmében! 2012 választóvonal lehet.Gyurcsány Ferenc az már a nemzetek sajátja emberi léptékkel azt felismerve, hogy ragaszkodnak történelmükhöz, országukhoz, Istenükhöz, és ahhoz a kohézióhoz, ami nemzetté tette őket. Kevés olyan nemzet van, mint az a nemzet, amit Ön itt példaként állít, amely egész történelme alatt menekülni kényszerül, és szerte a modernizálódó Európában, de még azon kívül is szétszóródik és spórákban él, és, formálódig az éppen aktuális befogadó nemzethez, mint a kaméleon.„Hogy ki mit gondol a két évtizede meghalt oxfordi történész (nem mellesleg Károlyi Mihály és Beneš barátjának) mondatairól, az a történelmi események tárgyi ismeretén túl nyilván politikai értékválasztás kérdése is. Nem bonyolítom a kérdést, egyszerűen csak ideírom: nekem meggyőző Taylor érvelése. De engem nem a történelmi értékelés izgat önmagában, sokkal inkább az, hogy következik-e ezekből valami tanulság a mára nézve.”

Valahogy ebben senki sem nagyon kételkedik! A tanúság meg kétélű kard. Mert szörnyű megtörtént példákat emel ma is a nemzetek létének mindennapjaiba, mint megkerületlen társadalmi konfliktusforrás. „Amikor tizenkilenc éves koromban Pécsre kerültem, akkor szembesültem először ezekkel a nemzeti kérdésekkel. (Igen, nekem nemzeti kérdés a zsidóság ügye is, a határokon kívül rekedt magyarok ügye is.) Egy új világgal találkoztam. Egy személyesen korábban nem ismert, nem megélt, de a nemzeti közösség emlékezetében és mai lelkiségében egyaránt élő traumával szembesültem. Egyre kíváncsibban hallgattam pesti polgár-zsidó osztálytársaim családjának élettörténetét, vagy éppen ijedt izgalommal vonatoztunk Aradra a vértanúk emlékművének október 6-i megkoszorúzására.”Ez a társítás hazug ellentmondás az 2004-es hivatalosan is felvállalt határainkon kívül élő magyarokkal szembeni nyílt kormányzati állásfoglalással. Ki is volt ott a miniszterelnök? A zsidóság ügy az igaz, mert az óta is, e kérdésben folyton meghasonul.

„Mintha lenne bennünk valami kiismerhetetlen belső meggyőződés, hogy jobbak, különbek vagyunk, uralkodásra méltóbbak másoknál. És ezt nem mai teljesítményünkből, hanem történelmi jogainkból próbáljuk meg levezetni.”Itt az ön történelmi tévedés, vagy akár azt is mondhatnám, hogy politikai bukásnak a miértje, mert nem különbek akarunk mi magyarok, lenni, hanem azonosak, vagy azonos mértékkel mérettek, és eséllyel kiszolgáltak érdemink szerint! A történelmi jog pedig nem más számunkra sem, mint a szabadság, az ember jogainak kölcsönös tiszteletbe tartása. Nem lehetnek alárendelt, és fölé rendelt nemzetek!„Nincs kétségem, hogy Orbán is sikeres, erős Magyarországot akar. De ő máshonnan indul és máshová érkezik. A múltat kívánja orvosolni, mert szerinte nekünk jár valami, amit elvettek tőlünk. Másrészt gyanakvóan, sokszor ellenségesen tekint a világra, háborút lát mindenhol, legyőzendő ellenséget, partnert sehol.” És akkor itt egy újabb tévedés, mert csak egy dolgot akar igazán, még pedig azt hogy a továbbiakban megakadályozza a nemzet folyamatos szolgaságba csuszását, és alárendeltségét még jobban, mint ahogy azt már Önök sikerrel ez idáig megtették a globális tőke nyílt szándékai szerint. Hiszem és remélem, hogy sokan lesznek képesek ezt így látni, mert ez lehet a jövő útja, és az erkölcsi alapja a jobboldali gazdaságpolitika, mint nemzetpolitikai sikerének záloga. E kérdés a nemzet fennmaradásának kérdése, és jövője egyaránt. „Sajnálom, de a baloldal, a liberálisok – és persze önmagam - minden tévedésével együtt is azt gondolom, hogy a rendszerváltozás utáni Magyarország egyre fájdalmas tévútja mögött elsősorban a magyar jobboldal tragikus nemzetértelmezése, világlátása, önpusztító sérelmi politikáját elfedő kivagyisága, felsőbbrendűségi hite húzódik meg.”Látja így lesz a fakarikából vas!Az persze nem számít, hogy a privatizációt Magyarországon önök hajtották végre 75%-ban, és abból összesen 3000 milliárd forint bevétel származott bruttó mód, míg nettó mód alig haladta meg a 1500 milliárdot. Na, ennyit ért a kétezer éves múltú magyar emberek munkája az Önök jóvoltából, meg annyit hogy sikerrel az 1990-es adósságnak a több mint ötszörösét halmozták fel jussként a magyar népnek napjainkra örökségül. Csak lassan négymillió mély-szegénységébe élő ember kiált golgotát, és Önök ma saját bűneiket egy finom úri gesztussal ráfogják a magyar jobboldalra, aki most éppen azon küzd, hogy megállítsák a nemzet további

elszegényedését, és egységének vesztét? Nem szégyellik ilyenkor el magukat. Önök, akik a „szegények oldalán állnak, a munkásokat a kizsákmányoltakat védelmezik”? Kik is Önök valójában? Egy jól megfogalmazott nemzetek fölött átívelő szándék magyarországi végrehajtói. Ez a felsőbb rendűség igazi megszemélyesítője ma Magyarországon, de csak lassan az egész-világon.„A Fidesszel harcolunk, de nem ők az igazi ellenfelek. Ők csak az arca az igazi ellenfélnek. Magyar lelkünk rosszabb felével küzdünk, a „nekünk jár” mentalitással, a „mindenki a vesztünket akarja” tévképzettel, az „egyedül vagyunk” kollektív paranoiával. Mi lenne, ha észrevennénk, hogy ez egy minden nehézségével együtt reményeket hordozó és beteljesítő világ, a szabadság világa, amelyben a korlátaitól megszabadított emberi képzelet, tehetség nagyot alkothat, ha tényleg alkotni és nem rombolni akar.” Erre a válasz az, hogy győzedelmeskedne a teljes globalizáció a világ nemzeti fölött. A szabadság az én nyelvemen szabadság, és ha azt diktálják már is elnyomás, kiszolgáltatottság, és diktátum. Na, ez a különbség Ön és holdudvarában mérgezett ideológiával serénykedő elvtársainak.2012 választóvonal lehet. A múltat lezárjuk fejezetben az Önök szocialista tévelygő történelmében

Orbán küldetéseGyurcsány Ferenc, 2011. december 28., 8:30Ugye szeretnék tudni, hogy mi van Orbán fejében? Szerintem tudjuk.Jöttek fiúk a nyolcvanas évek elején vidékről Pestre – igen, ők csak így mondták -, és jogászok, közgazdák kívántak lenni. Mélyről jöttek, családjaikat dolgos emberek alkották, többségükben kétkezi munkások. Jöttek Pápáról, Felcsútról, Csornáról. Be kívánták tetőzni anyjaik, apjaik küzdelmét: kitörni a reménytelenségből, a szegénységből, a névtelenségből.Kádár világa részben jó terep volt, emelte a tehetséges munkásgyereket. Utat nyitott, de csapdát is állított: Mephisto konfliktusát ismételte. Az emelkedésért mennyi kompromisszumot

vállalhatsz a diktatúrával? – ez volt a legfontosabb erkölcsi kérdés akkoriban. Orbánék erősnek és bátraknak tűntek. Erkölcsösnek. Jobbnak, mint sokan közülünk.Sokáig lehetett hinni bennük. Egészen 1992-1993-ig. A székház-botrány megrepesztette a tisztaság arcát. Azóta Simicska ocsmány pártja lettek. A tökélyre fejlesztett korrupcióé, az erőszakosságé, a kíméletlenségé.Mára kiderült, hogy az egykor tisztelhetőnek hitt erkölcsük mögött nem emelkedettség, hanem sértettség volt. Meggyőződés, hogy Pest polgári, benne zsidó-polgári gazdagsága – kulturális, emberi, erkölcsi teljesítménye –, pozíciója áthatolhatatlan falként mered a feltörni vágyó vidéki egyetemisták előtt. Félelem, hogy soha nem lesznek egyenrangúak, hogy vidékiségük, mint a sárrá ázott agyag nem engedi mozdulni életüket. Az irigységgel kevert félelemből aztán harag lett. A személyes harag meg lassan összetalálkozott a magyar jobboldal kollektív indulataival.Ez a kollektív indulat évszázada épül. Ott van benne a dualizmusban született félelem, hogy vége lehet a magyar nemesség évszázados uralmának, mert a modernizálódó, kinyíló gazdaság elsősorban a német-zsidó dominanciájú ipari-, kereskedelmi- és banktőkére épült és természetszerűleg azt gyarapította. Ott van a Trianon által közvetlenül megfosztottak, a Telekiek, a Bethlenek érthető sértettsége, revánsvágya. És ott vannak a kommunisták által megalázott, kitelepített, megrabolt családok ezrei, a jobboldali egykori színes, tagolt politikai közösségének tagjai, támogatói.Sértett és indulatos Orbán valamint a sértett és indulatos jobboldal egymásra talált. És most be akarnak vasalni mindent, amit elvesztettek, amit elvettek tőlük az elmúlt évszázadban. Visszaveszik, ami nekik jár, visszaadják, amit ők kaptak. De soha nem lesznek elégedettek, mert mindig lesznek, akik azt fogják mondani, hogy még nincs kiegyenlítve a számla, hogy nekik több jár. Így aztán ez egy befejezhetetlen politika. Nyerni nem lehet, csak abba lehet hagyni. Azt is csak akkor, ha vereséget szenvedtek, mert maguktól fel nem adnák, be nem fejeznék.Ezért és így politizál Orbán visszafelé, személyes és kollektív történelmi sértettségtől hajtva. De mert a történelmet újraírni nem lehet, a kudarc borítékolható, a frusztráció pedig rá fog telepedni az egész országra. Lehet, hogy Orbán történelmi feladata, hogy elmenjen a falig és lelepleződjön a jobboldal revánspolitikájának tarthatatlansága.És akkor visszatérhetünk a demokratikus polgári normalitás világába.

Gyurcsány Ferenc mai napra rendelt „szent evangéliumi” show-ja! Audiatur et altera pars!„Jöttek fiúk a nyolcvanas évek elején vidékről Pestre” mint ahogy Ön is!„Kádár világa részben jó terep volt, emelte a tehetséges munkásgyereket” Mint ahogy Önt is!„Orbánék erősnek és bátraknak tűntek. Erkölcsösnek. Jobbnak, mint sokan közülünk.” ellentétben önnel, aki már abban az időben vállalta a KISZ központi Bizottságának a vezető posztját, amikor már minden értelmes haladó látta, hogy vége lesz a diktatúrának. De Ön tudta, hogy végénél hol is kell majd állnia!„Sokáig lehetett hinni bennük. Egészen 1992-1993-ig. A székház-botrány megrepesztette a tisztaság arcát. Azóta Simicska ocsmány pártja lettek. A tökélyre fejlesztett korrupcióé, az erőszakosságé, a kíméletlenségé.” Majd bekerültek a romlatlan ifjoncok a kitanult zsivány elvtársak közé, és a hatalmi osztozkodásba azok kitanították őket a lehetőségek kihasználásának a módjaira. Nem volt szép korszak, amikor rá kellett döbbenni az Orbánnak, hogy az meg morálisan nem mehet tovább, amit a szocialisták mutyizva előadtak a számukra, mint általános politikusi gyakorlat. „Mára kiderült, hogy az egykor tisztelhetőnek hitt erkölcsük mögött nem emelkedettség, hanem sértettség volt. Meggyőződés, hogy Pest polgári, benne zsidó-polgári gazdagsága – kulturális, emberi, erkölcsi teljesítménye –, pozíciója áthatolhatatlan falként mered a feltörni vágyó vidéki egyetemisták előtt. Félelem, hogy soha nem lesznek egyenrangúak, hogy vidékiségük, mint a sárrá ázott agyag nem engedi mozdulni életüket. Az irigységgel kevert félelemből aztán harag lett. A személyes harag meg lassan összetalálkozott a magyar jobboldal kollektív indulataival.” Soha nem tudja megtagadni önmagát, akkor, amikor mint mércét állítja fel a zsidó-polgári gazdagságot, kulturális, emberi, erkölcsi teljesítményét, ami anno,, mint olyan a rendszer „minden ember egyenlő” ideológiája szerint nem is létezett, csak a jó megkötött rendszerváltás tette lehetővé, hogy rövid idő alatt a gazdaság területén szétszakadt a társadalom„Természetesen” az Ön pártoltjai megszerezték, amit érdemes volt, és amit meg nem bírtak azt segítették megszerezni a nemzettársaiknak a nép vagyonából. Rátették a kezüket a sajtóra, a könyvkiadásra, az oktatásra, a kultúrára, a közmédiumokra, és így lett liberális, és

jobboldali hagyománygyűlölő a hivatalos felfogás a mai szocialista kormányokba. És itt már nem stimmel a párhuzam, mert az „Apró család”révén Önnek is elindul a gazdasági sikertörténete amúgy magyaros gyorsasággal meggazdagodási végeredménnyel. Az ön gyűlölete nem ismer határokat. Nyilván sokan felismerték a nyugati polgári társadalom építésének közepette, hogy az nagyon egyoldalúvá, és a polgárokat kitaszítottá alacsonyította le, és csodák csodájára ismét azok hatalmi viszonyait, mint gazdasági szellemi befolyását növelte a nemzeti őszérdekkel szembe, kik korábban is azért kerültek összeütközésbe a kirekesztettekkel, mert nem voltak mértéktartók, és nem tartották egyensúlyba azt a bölcs tanács uralkodói mondást, hogy „oszd meg és uralkodj” Divide et impera! Csakhogy Ön elfelejti, hogy e kérdésben hasonlóképpen fajelméleti kérdésként aposztrofálva hatalomba emelt szélsőséges hatalmi viszonyok léptek elitéledően korábban is, és a mérsékelt jobboldali polgárság Európában elítélte azt, mint ahogy elítélte a hasonló hatalmi céllal előre törő kommunistákat is a népek elleni bűneik elkövetésnek következtében. A lét a mérték! Ezt fel kellene ismerni e nációnak, mert amikor az már tömegesen veszélybe kerül a hatalmi koncentrációjuk eredményekét, mindig előretör az ellenállás, és az megnyilvánulhat szélsőséges formában is. Mint ahogy az szinte biztos, hogy az Önök mostani áldásos nemzetellenes cselekedeteik következtében kialakuló mai Magyarországgal szembeni kényszertő befolyások a magyar szélsőjobb folyamatos megerősödéshez vezetnek, és anarchiába taszíthatják az országot. A kollektív magatartás a fasiszták és a kommunisták általános kényszerítő hatalmi gyakorlata volt. Akkor most Önök hova is tartoznak? Divide et impera! A magyarság sorsát jövőjét meg bízzák a magyarokra, meg azokra akik azt végre felvállalják kellő szeretettel, és hűséggel a haza iránt. „Sértett és indulatos Orbán valamint a sértett és indulatos jobboldal egymásra talált. És most be akarnak vasalni mindent, amit elvesztettek, amit elvettek tőlük az elmúlt évszázadban. Visszaveszik, ami nekik jár, visszaadják, amit ők kaptak.” Hogy Ön mennyire téved azt ez az állítás is jól igazolja. Azt visszaadni, amit a magyar társadalom elszenvedett a kommunistáktól demokráciába kiegyenlíteni nem lehet csak egy szélsőséges hatalmi viszonyokat birtokló fasiszta hatalom erejével. Azonban a bökkenő ebben a gondolkodásban ott van, hogy sok mindent

rá lehet fogni a mai magyar jobboldali szövetségre,, csak azt nem, hogy fasiszta, meg hogy nem demokratikus. A számla sohasem lesz kiegyenlítve, csak a bűnök nem nőnek tovább és nem szedik az áldozataikat a hatalomtól megrészegült nációk. Mert áldozatok most a magányos karácsonyi esték öngyilkos világában nőnek fel, és lesznek egyre gyakoribbak. A globalizáció mögé bújó modern kornak gyilkosai meg szövik tovább a hálót, amiben csak lassan nemzetek tűnnek el áldozatként szolgálva arra példát, hogy egyes nációk nem ismernek határt az ember esendő világában. „. Lehet, hogy Orbán történelmi feladata, hogy elmenjen a falig és lelepleződjön a jobboldal revánspolitikájának tarthatatlansága.És akkor visszatérhetünk a demokratikus polgári normalitás világába.” Sokan reméljük mi is hogy el megy az ésszerűség határáig, vagy ahogy azt Ön nevezte a falig, és soha többet nem tér vissza az ” a demokratikus polgári normalitás világág ami Önök képviseltek, és ami nyomorba döntötte az országot.

 Az antipolitika populizmusaGyurcsány Ferenc, 2011. december 30., 6:02Azt mondják, elegük van belőlünk.Hogy egyformák vagyunk, hogy az egyik kutya, a másik meg eb. Hogy nem akartok és nem tudtok választani közülünk, és szellemesnek hitt szóképekkel küldtök el bennünket felmenőink nekem több mint frivolnak tűnő közelségébe. Trendi utálni mindenkit. Nagyfiút (nagylányt) játszani, aki utálja a politikát.Megvetem a szülészt, aki már semmit nem érez a születés nekünk szülőknek és porontyunknak megismételhetetlen csodájából és a csak a boríték sustorgásának émelyítő zenéjét hallja. Ismerősen hallgatom a szomszéd történetét a kiégett, fásult tanárról, aki nyomorítja gyermeke osztályát, és nem tudok  mit kezdeni a szakmaját megcsúfoló vízvezeték szerelővel sem. De mégis szülészhez megyünk, ha eljött az idő, tanár tanítja gyerekeinket, szakember javítja a csöpögő többségét.A politikai rendszerrel, a politikai elittel való általános szembefordulás könnyen válik a demokratikus rendszer halálos betegségévé. A politika a közügyek intézése. Ha a politikai funkciót ellátók teljes körűen elvesztik hitelüket, akkor megsemmisülhet a hivatás, melynek dolga a demokratikus népakarat felhatalmazásával keresni és építeni a közjót. Akkor szülészek helyett javasasszonyok, tanárok helyett lelkes korrepetitorok, mesterek helyett helyes szomszédok, ismerősök jönnek.

Január másodikán a kormány az Operaházban ünnepli saját, egypárti alaptörvényét. Az ellenzék különböző szervezetei, mozgalmai időben kapcsoltak és az önünneplés helyszínére és időpontjára tüntetést hirdettek meg. A Demokratikus Koalíció elsőként, vagy az elsők között – számít ez bármit is? – szintén tüntetésre hívta támogatóit az Operaház elé.Mostanra tudjuk, hogy tüntetni akar a másik két demokratikus ellenzéki párt is, valamint a Szolidaritás és – mondják – a Milla csoport is. Ugyanott, ugyanakkor, ugyanazért. Arról beszélgetünk, hogy kinek a neve alatt tüntessünk és kik szólaljanak fel.Hallom, hogy az MSZP és az LMP azt mondja, hogy ez legyen a civilek tüntetése. Hogy a pártok ne szerepeljenek, így ők maguk is lemondanának a felszólalásról. Érteni szeretném, hogy miért akarnak háttérbe vonulni. Hiszen az LMP nagyon bátor volt december 23-án, amikor képviselőik és aktivistáik a parlament bejáratához láncolták magukat. Az MSZP sem teketóriázott szolidaritást vállalni. Akkor most mi a baj?Szeretném érteni, hogy Mesterházy és Schiffer miért nem látja, hogy mekkora erőt mutatna, ha valamennyi demokratikus ellenzéki párt és mozgalom együtt lép fel Orbán rendszerével szemben. Ezért nem értem, hogy miért akarnak a civilek mögött maradni? Mit várnak ettől?Az antipolitikát képviselő politika nagyon veszélyes. Ma talán népszerűséget hoz, de holnapra összetörheti a demokratikus rendszert.Így gondolom…

 Gyurcsány Ferenc „azt mondják, elegük van belőlünk” még hogy azt mondják, de egyre többen mondják, és mára többen vannak, akik nem tudnak egyetlen egy pártpolitikát sem támogatni, és tiltakozásul távol maradnának a következő választásokon. Úgy tűnik Magyarországon elvesztette a hitelességét a politikusi pálya, a politikai elit.A példa az rossz a szülészre, a tanárra, avagy a vízvezeték szerelőre, mert az megkerülhetetlen az emberszámára, ha a házas és a felsége szül, avagy gyermeki lesznek és szembesül a pedagógus hivatástudatának hiányával, vagy éppen a szakmáját esetlegesen kontár módon művelő vízvezeték szerelővel, ha a vízcsap elpusztul. De a tőle teljesen idegen világban működő politikai elit az megkerülhető, még akkor is, ha a modern demokráciákban ez a közeg az, aki meghatározza életének jelenkori társadalmi kereteit, lehetőségeit, és kudarcait egyaránt.És lám mára egyre többen kerülik azt meg annak általános jellemzői miatt. Merthogy, az elmúlt húsz évben elvesztette fényét, életterét a hazaszolgálata, az

önzetlen népképviselet tisztessége, miközben előre tőrt az egyéni érdekek érvényesülése a politikai pártok képviseletén keresztüli egoizmus érvényesítésének általános gyakorlata szerint. Feltűntek a pártok hátterében az ifjú titánok, akik már tudatosan készültek a hatalom hierarchiájának a módszeres kihasználásra, és annak minden előnyének a maguk malmára hajtására rezzenéstelen arccal. Egy-egy demokratikus rendszerek halála akkor következik be, ha eljátszották csak lassan az utolsó esélyeket is a hitelesség területén. de ki ne tudná ezt jobban, mint Ön, aki a magyar baloldalt a görcsös hatalomhoz való ragaszkodása közben sikerrel feláldozta a hitelesség oltárán az elmúlt évek során.A jelenlegi hatalom, (ami nyílván nem hibák nélküli) most torát ünnepli a győzelemnek, és a győzelem következtében befejezett rendszerváltásnak. Ez a hatalom, bármenyire is fájdalmas, de az Önök demokráciája szerint szerezte meg a hatalmat, és nem is, akárhogy, hanem kétharmaddal, és most lehet azt mondani, hogy egy párti az új Alkotmány, de azt hogy az demokratikus úton született azt Önök nem mondhatják!És miért is engedik a kommunikációban az Ön volt párttársai, és az LMP (SZDSZ) a civileknek át ezt a tüntetést? Talán azért, hogy ne bőgjenek le a tüntetésen megjelenő néhány ezer támogató miatt, mint ahogy ez idáig ez a tény minduntalan beigazolódott, hogy hiteltelenül nem tudják megszólítani az emberek többségét. tehát civil tüntetés lesz, burkoltan a ellenzéki pártok szervezésben. Hagyják az új arcokat beszélni, csak a beszédet írják meg Ők. Na de a Demokratikus Koalíció majd e bölcs magtartást megtöri, és Ön az ékesszóló szónok elmondja újra és újra, hogy” Meg fogtok bukni és megérdemlitek. Megbuktok, mert ostobák vagytok és erőszakosak. Mert primitíven fenn hordjátok az orrotokat, mert semmi nem elég, mert nem ismeritek a mértékletességet. A bukásotok meg ronda lesz. Mert aki olyan magasról zuhan, ahova Ti képzelitek magatokat, az súlyosan roncsolódik, amikor a földre ér. És nem lesz sok megértés, át fognak lépni rajtatok, sokan talán kárörvendve, mások csak figyelemre se méltatva.”

És megígéred a ti demokráciátok haszonélvezőinek, hogy visszaállítjátok a harmadik Köztársaságot, amit jogelődjeitek a maguk hasznára formáltak 1919 óta. De befejeződött a rendszerváltás, és amit korábban az Önöket kiszolgáló lojális alkotmány demokráciája tartott a kezében, azt most a jobboldal lojális érdekinek az alkotmánya szolgálja tovább és csak reménykedünk, hogy emberségesebben. A hibákat meg tudják be maguknak, mert annak előfordulása

csak azért lehet, mert a magyar baloldalt olyan emberek képviselték, mint a szocialista pártvezetők, avagy a Demokratikus Koalícióban gyülekező politikai arculat, vagy netán a Magyar Charta. Út a semmibe!

2012 eléGyurcsány Ferenc, 2011. december 31., 5:32A házszabály módosításával véglegessé vált az állampárt kontroll nélküli uralma, a Fidesz önkényének bebetonozása. Mostantól az állampárt az ellenzék részvétele nélkül két nap alatt bármilyen törvényt megalkothat.Megátalkodottak.Nem szeretném annyival befejezni az évet, hogy szokásszerűen boldogságot kívánok a következőre. Inkább küzdelmet kívánok. Kinek a túléléshez, kinek a Fidesz rendszerének megdöntéséhez. És a végére sikert.Én meg köszönöm a sok bíztatást, a támogatók sokaságát, a szeretetet. Ettől is volt könnyebben élhető 2011. Ha bírják, ha akarják, akkor támogassanak bennünket jövőre is----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Gyurcsány Ferenc ezt úgy is mondhatta volna, hogy Orbán Viktor betartotta a szavát, és befejezte az elmaradt rendszerváltást. Teljes körűen átírta a magyar társadalom működési szabályait a parlament segítségével minden értelemben. Vagy mondhatnák úgy is, hogy a szocialistákat minden értelemben jó kiszolgáló törvényi hátteret elbontotta a hatalmi pozíciókból elkövethető bűnök büntethetetlensége tekintetében.A parlament kimondta a jogutód MSZP felelősségét az elődpárt bűneiért, és szabályozta annak büntethetőségét. Az erőszakos cselekedetek az elkövetés idejében érvényes törvények szerinti büntethetőségét a kínzás, a politikai hatalom által való felelősségre vonást megúszókkal szembeni az elévületlen eljárási lehetőség szabályát. Rendelkezett a diktatúrában elhurcoltak, kitelepítettek, és emberi méltóságukban megalázott magyar emberek, családokról való méltó megemlékezés jogáról, és kötelességéről. 2012-ben megalkotja a BTK-t majd a PTk-t és ezzel befejezi a kommunista diktatúra utolsó magvainak is a kipucolását a magyar közéletből. Azt hogy Ön nem szeretné ezen az utolsónapon úgy befejezni az évet, mint minden kompromisszumra kész magyar ember, ezen vélem senki nem csodálkozik, mert mind azóta, hogy politikai pályára lépett, minden

cselekedetével eltért a szokványos emberi léptékű magviseleti kódexektől, mert az Ön számára hatalom a fontos és az bármilyen áron. Mint ahogy az mondta korábban, hogy ha kell az ördöggel is cimborál csak legyőzze pályafutása egyetlen méltó ellenfelét Orbán Viktort.Aki nem vak, és nem buggyant meg értelmében, annak látnia kell az Ön célját, és csatlakoznia kell azokhoz, akik a békét, a szertetett, és a nyugalmat akarják végre Magyarországon. Konstruktív ellenzék, aki mára konstruktív ellenségévé vált a magyar nemzetnek.Mi kívánjuk Önnek, hogy a teremtő segítse megtalálni a háborgó lelkében a békét jövőre, és lássa be, hogy többet árt, mint használ a nemzetének ma már.Véljük, nem kerülheti el a sorsát, a kudarcok kudarcát. ---------------------------------------------------------------------------------------------------------  Őszöd dilemmájaGyurcsány Ferenc, 2012. január 4., 7:13Meddig lehet elmenni Orbán rendszerének megdöntésében? Lehet erőszakot alkalmazni? Egyre többen mondják: lehet. Szerintem nem. Lehet alkotmányt sérteni? Még a jogvédő gyökerekkel rendelkező párt vezetője is azt mondja, hogy lehet, sőt, talán kell is. ? Akkor módosítsunk a kérdésen! Meddig lehetett elmenni Orbán feltartóztatásában 2006-ban vagy utána? Mi a teendő, ha bár demokratának hiszed magad s talán az is vagy, de jön szembe egy alapvetően antidemokratikus erő és úgy érzékeled, hogy az ország nem látja, nem érzékeli a veszélyt? Amikor jeles értelmiségiek, elemzők, a választók sokasága azzal áltatja magát, hogy nem kell félni Orbántól, sőt nem kell tartani Orbán kétharmados parlamenti többségétől sem?Igaza van azoknak, akik szerint a demokrácia nem csak intézmények és szabályok együttese, de kultúra és erkölcs is. Na és milyen a demokraták erkölcse a diktátorokkal szembeni harcban? Mi választja el a demokratikus erkölcsöt az önveszélyes széplelkűségtől?Sajnálom, de azt kell mondjam, hogy ezer tévedésünk ellenére lényegben nekünk volt és van igazunk: Orbánt majdnem bármilyen eszközzel fel kellett tartóztatni, és a polgári világot építő reformokra volt szükség. És bár silány módon sokan mossák össze 2002-2010 éveit, de nincs igazuk. 2006 után tisztességes polgári politikát folytattunk, költségvetési felelősséggel, helyes irányú szerkezeti reformokkal.Őszöd a hatalmi cinizmus jelképe, tudom, mondják. De lehet más is: a csapdába került szenvedélyes demokrata tusakodása, hogy miként

állhatja útját a fenyegető önkénynek. Hogy mennyi kompromisszumot kell kötni, hogy védje, amit védeni kell, a Harmadik Köztársaságot.Szabad-e a demokratáknak féligazságokkal szolgálni az igazságot, a demokráciát? És mi van a széplelkűek diktatúrának utat nyitó igazságával?Nincs Orbán-Gyurcsány párviadal. Van egy orbanizált fundamentalista, antidemokratikus konzervatizmus és van ezzel szemben egy széles demokratikus ellenállás. Ebben én egy szereplő vagyok. Valaki, akinek van politikai múltja, erényekkel és tévedésekkel. De olyan valaki, aki soha nem kokettált Orbán világával. Aki soha nem tekintette Orbánt demokratának és ebből kifolyólag hazafinak. Mert Bibó után hiszem, hogy nemzet, szabadság és demokrácia ügye egy kell legyen, hogy Magyarország felemelkedjen. Orbán nem így gondolja, én viszont igen.És ezért iszonyatos áldozatokat hoztunk, hoztam. Kevesebben értették, mint szerettük volna. De ettől még a legfontosabbakban helyesen cselekedtünk: demokraták maradtunk és a hazánkat szolgáltuk.

„ Őszöd dilemmája”Vagy másképpen egy bukott miniszterelnök olthatatlan újból kiújuló hatalmi vágynak ábrándjai.„? Lehet erőszakot alkalmazni? Egyre többen mondják: lehet. Szerintem nem. Igaza van azoknak, akik szerint a demokrácia nem csak intézmények és szabályok együttese, de kultúra és erkölcs is. Na és milyen a demokraták erkölcse a diktátorokkal szembeni harcban? Mi választja el a demokratikus erkölcsöt az önveszélyes széplelkűségtől? Őszöd a hatalmi cinizmus jelképe, tudom, mondják. De lehet más is: a csapdába került szenvedélyes demokrata tusakodása, hogy miként állhatja útját a fenyegető önkénynek. Hogy mennyi kompromisszumot kell kötni, hogy védje, amit védeni kell, a Harmadik Köztársaságot. Szabad-e a demokratáknak féligazságokkal szolgálni az igazságot, a demokráciát? És mi van a széplelkűek diktatúrának utat nyitó igazságával?Nincs Orbán-Gyurcsány párviadal. Van egy orbanizált fundamentalista, antidemokratikus konzervatizmus és van ezzel szemben egy széles demokratikus ellenállás. Ebben én egy szereplő vagyok. Valaki, akinek van politikai múltja, erényekkel és tévedésekkel. De olyan valaki, aki soha nem kokettált Orbán világával. Aki soha nem tekintette Orbánt demokratának és ebből kifolyólag hazafinak. Mert Bibó után hiszem, hogy nemzet, szabadság és demokrácia ügye egy kell legyen, hogy

Magyarország felemelkedjen. Orbán nem így gondolja, én viszont igen. És ezért iszonyatos áldozatokat hoztunk, hoztam. Kevesebben értették, mint szerettük volna. De ettől még a legfontosabbakban helyesen cselekedtünk: demokraták maradtunk és a hazánkat szolgáltuk.”Szolgáltuk így:” Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt. Úgy őriztük a politikai egységet tavaly nyár óta, és mögötte mondjuk a szakmai politikai egységet, mint soha ebben az elmúlt években. Vagy talán sose. Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. ? Azt mondjuk-e, hogy: a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni és nem szarakodtak azon, hogy, hogy a francban lesz majd az útiköltség elszámolásunk, b….a meg. Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország. Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot. Csak azért. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. E helyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. . Soha egy darab interjút nem fogok adni akkor, amikor be fogom fejezni, hogyha vitával fogunk elválni egymástól. Soha. Soha nem fogom a magyar baloldalt bántani. Soha.”„De ettől még a legfontosabbakban helyesen cselekedtünk: demokraták maradtunk és a hazánkat szolgáltuk.”

Hogy nem szakad le az ég, és hogy nem indul el a föld? „A BŰN ÉS A HAZUGSÁG KAPCSOLATA”

Miért mondta Jézus olyan hangsúlyosan Sátánról, hogy „mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és a hazugság atyja”? A Biblia utal arra, hogy amikor Sátán szembefordult Istennel, más angyalokat is maga mellé állított (Jelenések 12,4). Arról is szól, hogy egy „viaskodás” alakult ki Sátán és angyalai, valamint Krisztus és angyalai között (Jelenések 12,7). Istennel fizikai harcot vívni nem lehet, mivel Ő a Teremtő, és minden teremtményének az élete kizárólagosan az ő hatalmában van, őtőle függ. (Lásd Jób 34,14–15) Ezért csak eszmeilelki küzdelemre lehet itt gondolni. Úgy tűnik, hogy egy nagy lelki küzdelem folyt Sátánnak és követőinek az igazsággal való meggyőzéséért. Sátán végestelen-végig tudatában volt tehát annak, hogy nincsen igaza! Nem tudatlanul lett igazságtalan. Tudta, hogy eszméje és érvelése téves, de a hatalomvágy és az önmagasztalás lelkülete nem engedte már visszafordulni. A teremtmények között befolyásra kívánt szert tenni, és ezt csak úgy érhette el, hogy igazságtalanságát az igazság mezébe öltöztette. Az énközpontúságot igazságnak állította be, mert jól tudta, hogy az igazságos Istennel csak úgy veheti fel a harcot, hogy egy másik „igazságot” tüntet fel ellene.Ott, ahol hazugság van, Sátán működik. De a hazugságot gyakran csak később sikerül leleplezni, s mire ez megtörténik, az ördög műve már más alakban ölt testet. Ennek oka pedig az, hogy Sátán nem könnyen leleplezhető, „lapos” hazugságokat talál ki, hanem első szempillantásra igaznak látszóakat. Pontosan annyi igazságot használ föl céljaihoz, amennyi elegendő ahhoz, hogy hazugságait is elfogadhatóvá tegye. Az igazság palástjában jelentkező sátáni elgondolás, az igazság és hamisság mesteri keveréke a legveszedelmesebb hazugság.EGY NEHÉZ KÉRDÉS„Muszáj bevallani – hogy létezik – a rosszat.Az eredete még egészen titokzatos,A jó szerzőjétől származna tán a rossz?...De hogy képzelhető, hogy maga Isten az, akiEgyfelől fiait kegyelmében füröszti,Másik kezével a rosszat zúdítja le?Melyik szem láthat ily titkoknak mélyire?Tökéletes lényből rossz létre nem jöhet,De máshonnan se – mert minden belőle lett.És mégis létezik – ó fájdalom – a rossz.Mily döbbenetes ez, mennyire paradox!”

(Részlet Voltaire: Vers a lisszaboni földrengésről c. költeményéből, 1756, Fordította: Petri György)”

Fogd a pénzt és fuss?Gyurcsány Ferenc, 2012. január 5., 23:29Sokan, egyre többen fogják kisebb-nagyobb megtakarításukat és viszik Ausztriába. Egyre tömegesebb méretet ölt a forintból és az országból való menekülés. Ez baj, nagy baj.Az okok nyilvánvalóak. Az emberek nem érzik biztonságban itthon pénzüket, attól félnek, hogy egy esetleges államcsőd esetén a kormány ráteszi a kezét bankszámlájukra. Nem hisznek a kormánynak, nem bíznak a forintban.Az emberek reakciója érthető. Nem lehet őket hibáztatni. Amit tesznek, az jogszerű, nincs, aki számon kérhetné döntésüket. De nem biztos, hogy helyesen cselekszenek. Nem biztos saját személyes érdekeik, és nem biztos a nemzeti érdek tekintetében sem.A forint most nagyon gyenge. Nem érdemes most azon lamentálni, hogy ezért mennyire felelős Orbán, a tény ugyanis ettől még tény marad. Tegnap végre mintha jól döntött volna a miniszterelnök, felhatalmazta Fellegi minisztert, hogy akár készenléti megállapodásról is tárgyalhat az IMF-fel, és mintha azt is megértette volna Orbán, hogy szinte bármi áron egyezségre kell jutni az EU-val is. Ha megállapodunk az IMF-EU párossal, ami a mai helyzetben valamennyiünk közös érdeke, akkor a forint magához térhet, erősödésnek indulhat. Akik most menekülnek euroba, azok ez esetben jelentős árfolyamveszteséget szenvedhetnek el. Ezt csak tetézi, hogy a forint betéteken érdemben magasabb kamatot lehet elérni, mint euroban. Persze mindenkinek magának kell dönteni.Tegyük hozzá, mindannyiunkat veszélyezteti, ha tömegesen vándorol ki a pénz az országból. Két nyilvánvaló káros hatás azonnal látszik. A forint nagyarányú eladása tovább gyengíti az egyébként is rossz bőrben lévő nemzeti valutát. Ráadásul a kisebb lakossági betétállomány növeli a külföldi hiteleknek való kitettségünket.Szóval a mai helyzet mindenkinek rossz, vagy rossz lehet. Megoldást kellene találni. Ha a kormány csak beszél, kér, vagy rosszabb esetben fenyeget, az semmit sem ér, esetleg olaj lesz a tűzre. Meg kellene nyugtatni a betéteseket. Nem szöveggel, hanem tettekkel. Gyors IMF-EU megállapodással, az ehhez szükséges feltételek mielőbbi

teljesítésével. Aztán kellene még valami. A kormány egyértelmű, törvényi kötelezettségvállalása, hogy nem nyúl a betétekhez. Valami ilyesmit javasol az MSZP. Ha erre nem hajlandó a kormány, akkor a forintot védő népszavazást kell kilátásba helyezni, ahogy ezt tegnap megtette a Demokratikus Koalíció.Jó lenne, ha a kormány értené: most az az érdeke az országnak, hogy az emberek megnyugodjanak. De ehhez a kormánynak is lépéseket kell tennie. Persze apellálnunk érdemes a betétesek józan belátásra vagy éppen hazafias meggyőződésükre. Én is ezt teszem. De ez önmagában kevés lesz.Mai hír:

Tripla bóvli: leminősített minket a Fitch Ratings A Moody's és a Standard&Poor's után a harmadik hitelminősítő, a Fitch Ratings is a befektetésre nem ajánlott, bóvli kategóriába vágta Magyarország hosszú távú devizaadósságának besorolását. A hírre hirtelen gyengülni kezdett a forint. A Fitch elemzése szerint az unortodox gazdaságpolitika hozzájárult a befektetői bizalom megrendüléséhez.

Micsoda aberrált disszonancia frusztrációval kényeztetve annak a szájából hallani az aggódást, aki egyébként a politikai pályájára lépése óta, mást sem tesz, mint feltétel nélkül szolgálja ki a neoliberális globalizációs célokat, eszközöket, pénzügyi terveket.Igen, milyen mély antinómia jelenségek rejlenek napjaink történéseiben, akkor, amikor azok védik a lehető legvadabb kapitalista érdekeket, akik magukat baloldali nézeteket valló embereknek tartják, és hiszik, hogy dolguk a baloldalon megvédeni a honfitársaikat, szociális érzékenységgel, és végtelen szolidaritással. Csak hogy egy rövid visszapillantással rávilágítsak ennek az abszurditásnak a fonákjára, emlékeztetnem kell Önöket arra az időszakra, amikor bekövetkezik a be nem fejezett rendszerváltás. A kerekasztalnál a kommunista elvtársak szabják a jövőt, és az aligha harcra edzett ellenállás emberei minden kis

lépésnek úgy őrülnek majom a farkának, hisz az hogy szabad választások lehettek MAGYARORSZÁGON, ALIGHA REMÉLHETTE BÁRKI IS, KORÁBBAN. De közben a háttérben titkosított egyességek születtek a volt kommunisták védelmére, minek eredménye az lett, hogy a rendszerváltás nyertesi közülük kerültek ki. Hiszen a globalizáció urai azonnal lecsaptak a szabadprédára, és e tevékenységükben szövetségeseket kikben is találtak? Hát természetesen a jellemben oly szegény kommunistákban, akik semmihez, és senkihez nem voltak hűek, csak kizárólag a saját érdeleiket szolgálták simulékonyan a történelmi környezetben. Így fordulhatott az elő, hogy tizenkét évnyi kormányzásuk alatt majdnem sikerült teljesen eladni az országot, és nem hogy csak eladni, de el is adósítani, úgyhogy az soha ki ne tudjon mászni az adósság spirálból. Jól ki van találva ez a rendszer. Ha netán egy nemzet „megbolondulna” úgy azonnal leértékelik az ország devizáját olyan mértékben, hogy az országnak esélye sem legyen semmilyen körülmények között megszabadulni az adóságától, hanem helyette újabb és újabb hiteleket keljen kényszer hatása alatt felvennie, amivel tovább növeli az ország kitettségét a globális banktőkének. Most is ez történik. Mert a közgazdasághoz értők pontosan látják az ország jelenlegi sarokszámaiból, hogy a gazdálkodási mutatók folyamatosan stabilizálódnak, de ennek ellenére az Euróhoz viszonyított vásárló értéke az drasztikusan csökken a forintnak. Miközben az euró már rég a veszélyzónába van a dollárral szemben, valamint kétséges az Euró zóna egyben tartása akkor, amikor leértékelés előtt áll, a zóna harmadik legnagyobb gazdasága, de már lebegtetik a második legnagyobb gazdaság leértékelését is, és csak idő kérdése hogy az első is sorra kerüljön. A nyugati kapitalizmus úgy látszik kifulladt abban a vesszőfutásban, amit egyszerűen csak ördögi körnek hívhatunk, miután olyan a működési elve, hogy ha te egyszer bekerültél a ringlis pibe, úgy onnan csak úgy eshetsz ki, ha töröd kezed, lábad, és ezzel pályád végére értél. Valakik folyamatosan működtetik a ringlis pit azáltal, hogy a forgalomba hozott virtuális pénzeszközökkel progresszíven növelik az inflációt. Amit azután az egyes országok úgy mond, többlettermeléssel kellene, hogy védjenek ki, de a többlettermelésnek növekvő fogyasztási piacok

kellenek, amihez viszont bankok kellenek, hogy pénzt kölcsönözzenek a fogyasztóknak. Mert azok a keresetükből képtelenek lennének növelni a gyarlóságból táplálkozó vásárlásaikat, ami újra, és újra gerjeszti a termelés bővülését. A termelés bővül, a termékek drágulnak, a hitelek növekednek. Az emberek a bankok hitelpolitikája segítségével egyre jobban eladósodnak, azon túl, hogy a globális tőkét kiszolgáló kormányok meg az országot hozzák ugyan ebben az ördögi helyzetben. A rendszer működik. Az államok a felvett hiteleknek a többszörösét fizetik vissza devalvációval szabályozott valúta árfolyamok folyamatos leértékelésével. Ezt a célt szolgálja az Európai Központi Bank, és a nemzetek kormányai alól kiszervezett Nemzeti Bankok. Ez történik ebben a pillanatban Magyarországon is. Az Orbán kormány menekül kifelé a globális banki szorításából az Unióban, még az IMF az meg mindent elkövet annak érdekében, hogy teljesen gúzsba kösse az országot. Micsoda vesztesség lenne ez bizonyos befektetőknek, ha nem valósíthatnák meg a Kárpátok völgyében az új hazájukat. Róka fogta csuka. És lám kik aggodnak itt a befektetők érdekeinek a csorbulása miatt? Hát nem furcsa, hogy ezt azok teszik, akik a szegényekkel szolidárisak, és a munkások érdekit védik, illetve a szociális hálóért felelnek?Be kell állni vissza a sorba, és mindjárt jobb lesz, megnyugszanak a befektetők, és a bankok, hogy senki nem veszélyezteti a pénzcsináló politikájukat, és tovább folyik az eszement gazdaságpolitika Európában. Vajon meddig megy el az Orbán a harcban. Mert harc ez igazából. Harc a nagytőke, a globalizáció, a mindent, és mindenkit egy kalapba sodró pénzügyi tervek meg valósíthatóságával szemben. Ki győzz? Csak reméljük, hogy még egy darabig fennmarad a nemzet. „Meg kellene nyugtatni a betéteseket. Nem szöveggel, hanem tettekkel. Gyors IMF-EU megállapodással, az ehhez szükséges feltételek mielőbbi teljesítésével. Aztán kellene még valami. A kormány egyértelmű, törvényi kötelezettségvállalása, hogy nem nyúl a betétekhez.” Az adós fizet és nem pofázik!A róka az sohasem alszik! Fogd a pénzt és fuss! Mondja ezt Gyurcsány a nemzet „pacsirtája”Az európai fogadjisten

Gyurcsány Ferenc, 2012. január 9., 8:28A kormány természetesnek tekinti, hogy nem egyszerűen ügyeket intéz, hanem bizonyos értékeket képvisel. Ez természetesen rendben van, tegyük hozzá, így gondolkodik minden valamirevaló kormány. Orbán kormánya ennél ugyanakkor messzebb megy. Azt mondja, hogy az általa hitt és képviselni kívánt értékek védelmében kész úgynevezett nem hagyományos (unortodox) eszközöket választani és az erő nyelvén beszélni, esetenként erőszakot alkalmazni.A rendszerváltozáskor általános egyetértés volt abban, hogy Magyarország az európai közösséghez kíván tartozni. Európára értékközösségként (is) nézünk. Európa ugyanis jelent egy sajátos kultúrát, magatartást, egyfajta módját az emberi érintkezésnek, kommunikációnak, de nem folytatom. Ez a kultúra jelenik meg a közéletben, a politikában, de például a tudományos együttműködésben, vagy az üzleti kapcsolatokban is.Európa most úgy látja, hogy Magyarország jelenlegi kormánya sérti ezeket az értékeket. Azzal, amit tesz, és azzal, ahogyan teszi. Hosszú hezitálás után Európa vezető politikai elitje, Berlin, Párizs, London és Brüsszel politikusai úgy döntöttek, hogy lépnek, hogy nyomást gyakorolnak Orbán kormányára. Nem, vagy nem elsősorban egyes vállalatok gazdasági érdeksérelmei miatt. Ugyan, nem ennyire üres, silány gyülekezet az európai klub. Hanem azért, mert ízlésük, meggyőződésük ellenére van, amit Budapesten tapasztalnak.Az unortodoxiában, az erőben hívő miniszterelnök most szembe találja magát a nem hagyományosan fellépő és ugyancsak az erő nyelvét használó Európával. És lám, az orbáni jobboldal most panaszkodik, most nem érti, most a szuverenitásra hivatkozik. Még nem szeppentek meg, de már dacosak. És kikérik maguknak.Igen, az IMF csak gazdasági ügyekről fog tárgyalni, hiszen neki erre van felhatalmazása. Az Európai Bizottság – ami nélkül nincs IMF megállapodás sem – viszont sokkal többről. Arról, hogy Magyarország osztja-e még a közös európai értékeket. Hogy védjük, garantáljuk-e a sajtó- és hitélet szabadságát, hogy őrizzük-e a kormány ellensúlyát jelentő intézmények, köztük elsősorban az igazságszolgáltatás, a jegybank függetlenségét,

hogy biztosított-e a népszuverenitás érvényesülése Orbán után az orbáni alkotmány hatálya alatt.A miniszterelnök téved, ha azt hiszi, hogy csak paragrafusokról lesz szó. Az ő ellenfelei itt nem brüsszeli bürokraták lesznek. Hanem a felvilágosult, demokratikus európai közvélemény, amelyet nagypolitikusok és befolyásos médiumok fognak képviselni.És jó, ha miniszterelnök tudja: amilyen volt az orbáni adjonisten, olyan lesz az európai fogadjisten.

„Mester elárulná, hogy lehet egyszerre nemzeti értékeket képviselni egy kormánynak, ha úgymond unortodox-nak minősítik, ha ellenáll és keresi a számára leginkább helyes utat a nemzetért vállalt felelősségének elvárható tudatában, miközben ezt erőszaknak, az erőnyelvének nevezik Önök, akik ez ekkora valóban kiépítették az erőnyelvét. Misem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény , hogy az Európai Bizottságban többséggel bíró szocialisták , liberálisok, illetve zöldek ma már nem titkolják, hogy ahhoz hogy a Magyarország készenléti hitelét támogassák, az egyik feltétel az nem más lesz, mint hogy Önt az igazmondók gyöngyszemét semmilyen fórmában nem vonhatják felelősségre a elmúlt kormányzási hibák, avagy bűnök vonatkozásban a magyar kormány, vagy az igazságügyi szervek.Önnek abban igaza van, hogy 1990-ben arra szavaztak az emberek, hogy a diktatúra után az Európai közösség kultúrájához, életszínvonalához, és szabadságjogaihoz, mint ahogy közösséghez tartozzon az ország. Azonban vélem arra senki nem szavazott, hogy csöbörből, vödörbe jusson az ország alighogy kiszabadulva a szovjet megszállásból, a húsz év alatt az Uniót megkerülhetetlen befolyásuk alatt tartó globálistőke urainak szolgasorába állítsák éppen azok, akik korábban az ideológiáikat alapul véve, az addig leginkább az ellen voltak, úgy mit a szabadpiacoknak, a polgári demokráciáknak.Mert mi is történik most: Rövidesen az Európai Unió országai központi kormányzás fiskális módszerei alá kerülnek, és feladják a kormányzás még meglévő nemzeti hatáskörét, függetlenségét, és

leginkább önállóságát. Azok a vezető államok szabják meg létezésnek összes elemét, akik az elmúlt időben a rossz gazdásági politikájuk következtében sorsdöntő helyzet elé állították az Unió jövőjét, és ennek kivédésre, most kiszabadítják az utolsó nagykártyáját, a központi kormányzás hatalmi hierarchiájából. Az Európai Bank korlátlan pénzügyi kontrolja teljes mértékben érvényesül, mint ahogy a bankokat finanszírozó néhány pénzügyi guru hatalmi terjeszkedésének sem lesz már további fokozata, mert így már elérte a csúcsot.„Európa most úgy látja, hogy Magyarország jelenlegi kormánya sérti ezeket az értékeket. Azzal, amit tesz, és azzal, ahogyan teszi.”Lépnek és nyomást gyakorolnak.” Nem, vagy nem elsősorban egyes vállalatok gazdasági érdeksérelmei miatt. Ugyan, nem ennyire üres, silány gyülekezet az európai klub. Hanem azért, mert ízlésük, meggyőződésük ellenére van, amit Budapesten tapasztalnak.” Ember ezt Ön komolyan azt hiszi, hogy majd az emberek ezt így veszik tudomásul, így akceptálják?

„Igen, az IMF csak gazdasági ügyekről fog tárgyalni, hiszen neki erre van felhatalmazása. Az Európai Bizottság – ami nélkül nincs IMF megállapodás sem – viszont sokkal többről. Arról, hogy Magyarország osztja-e még a közös európai értékeket. Hogy védjük, garantáljuk-e a sajtó- és hitélet szabadságát, hogy őrizzük-e a kormány ellensúlyát jelentő intézmények, köztük elsősorban az igazságszolgáltatás, a jegybank függetlenségét, hogy biztosított-e a népszuverenitás érvényesülése”

Nem! A hivatalnokok csak azt hajtják végre, amit uraiktól, pancsolóiktól utasításba kapnak. Nehogy már ez a kis ország ellen mondjon, példát statuáljon, és épen ő indítsa el a széthullás már csak lassan minden szakértő szerinti folyamatát? Ki ez az Orbán? Ez az Orbán az együttműködést azonos mellérendelt állapotban képes végezni, és nem alárendelt, és szolgai minősítésben. Betartanak a pénzügyi világurainak parancsára az országnak? Játszanak vele a forint folyamatos leértékelésével? M i lesz ennek a vége? Feladja Magyarország végleg a függetlenségét? Vagy

behódol, és szolgálja az elvtelen és szociálisan érzéktelen nagytőke akaratát, Még is mit gondolnak erről a nemzetről?Nem megvédik a jó szolgáikat? Gyurcsány Ferencet!

„A miniszterelnök téved, ha azt hiszi, hogy csak paragrafusokról lesz szó. Az ő ellenfelei itt nem brüsszeli bürokraták lesznek. Hanem a felvilágosult, demokratikus európai közvélemény, amelyet nagypolitikusok és befolyásos médiumok fognak képviselni.És jó, ha miniszterelnök tudja: amilyen volt az orbáni adjonisten,

olyan lesz az európai fogadjisten.

De ha Ön téved, mert közben Európa lehet, végleg felébred mély

álmából, és azt mondja a képviselőinek, hogy ne tovább így? Akkor

mi lesz, eltakarítják a nemzetek ügyét eláruló képviselőket, és új

alapokra helyezik az együttműködést. Nagy dolgok vannak

készülőbe. Ne dörzsölje a markát, mert még az Ön feje felől sem

múlt el semmi! A fogadjisten eljöhet Önnek is!

----------------------------------------------------------------------------------------

Orbánnak menni kell, de...Gyurcsány Ferenc, 2012. január 11., 8:50Amikor megalakítottuk a Demokratikus Koalíciót, azt mondtuk, hogy őszintébben, nyíltabban kívánunk beszélni a közügyekről, mint bármely más párt Magyarországon. Ez nagyravágyó szándék, tudom, talán nem is mindig sikerül, de érdemes rá törekedni. Ennek jegyében írom a következőket.Nagy baj lenne, ha holnap összeomlana a kormány. Igazi nagy baj.Nem azért, mert jól végzi a dolgát. Nem azért, mert jó érzésű demokrata szó nélkül tűrheti, ami történik, hanem azért, mert egyelőre se közel, se távol nem látszik olyan kormányzati erő, amely az Orbán utáni időkre stabilitást és prosperitást tudna hozni. Sajnálom, de így van. Akit érdekel az ország sorsa, annak nem elég annyit mondani, hogy „Orbán takarodj!”, de azt is hozzá kell tennie, hogy mi történik utána. Mert a rossz kormánynál csak

egy rosszabb van: az instabilitás, a kormányzóképtelenség, a szétesettség.A mai magyar ellenzék (magunkat is idesoroljuk) politikai, morális, emberi, szervezeti értelemben szétforgácsolt, belső viszonyait a sokfajta bizalmatlanság, előítéletesség, túlérzékenység jellemzi. A demokratikus ellenzék szervezetei, pártjai, személyiségei alig-alig beszélnek egymással, energiájuk jelentős részét az egymással szembeni rivalizálás, lábtaposó tolakodás köti le. Ugyanakkor nem rendelkezünk közös programmal arra, hogy mi következzen Orbán után. Nem túl vidító kép.Nem elég demokratának lenni. Egy választó számára talán igen, de pártoknak, akik vezetni akarják a köztársaságot, ez önmagában nem elégséges feltétel ahhoz, hogy sikeressé tegyék az országot. Márpedig a mai ellenzéki mozgalmak, pártok azon túl szinte semmivel nem rendelkeznek, mint hogy erkölcsi, politikai jó ízlést, meggyőződést mutatnak demokrácia ügyben.Szóval azt gondolom, hogy két feladata van az ellenzéknek manapság. Fokozni a nyomást az Orbán kormányon annak érdekében, hogy változtasson politikai irányvonalán, vagy ha arra nem képes, akkor távozzon. De ez nem elég. Fel kell gyorsítani az ellenzéki alternatíva kidolgozását és a választóknak történő bemutatását.Olyan kérdésekre kell válaszolni, hogy miként lesz itt alkotmányozó többség? Hogy fog kinézni az új Alkotmány? Mi lesz a sarkalatos törvényekkel? Miként biztosítjuk a költségvetés fenntartható egyensúlyát? Milyen lesz az új adórendszer? Mit csinálunk az egészségügyben, a köz- és felsőoktatásban, a szakképzésben? Mit csinálunk a nyugdíjrendszerrel? De nem folytatom.A mai demokratikus ellenzéki pártok (MSZP. LMP, DK, 4K stb.) gazdasági-, társadalmi elképzelései között jelentős távolságok vannak. Tegyük hozzá, ma egyik sem tudna önmagában győzni. Nagyon valószínű, ha egyáltalán, akkor valamilyen koalíció léphet majd Orbánék helyére. És mit fognak tenni ezzel az iszonyatos helyzettel, ha még azt sem látjuk, hogy külön-külön mit csinálnának, nem hogy együtt? Csak annyit látunk, hogy majdnem olyan erővel piszkálja egyik a másikat (elnézést a kivételtől), mint ahogy támadja a Fideszt.

Szóval politikus barátaim azt kell mondjam, hogy nem leváltani lesz nehéz Orbánt (ha így folytatja megbuktatja önmagát), hanem kormányozni. És ez az igazi felelősség. Mostanában mutatott viselkedésünk nem azt mutatja, hogy ebből sokat megértettünk.Mennyi időnk van még? Pár hónap? Két év?És az országnak?Szóval Orbánnak menni kell, de még egy kicsit maradjon.(Utáltam leírni ezt a mondatot, de ez a helyzet. És ezért mi vagyunk a felelősek.)Megosztás

Schmitt, a palotaőrök és OrbánGyurcsány Ferenc, 2012. január 11., 20:31Az év elejétől elkülönített katonai egység, az úgynevezett palotaőrök vigyázzák a köztársasági elnök hivatalának helyet adó Sándor-palotát. Na, most bajban lesznek.Nincs az a palotaőrség, ami meg tudná védeni a Sándor-palota jelenlegi lakóját attól az istentelen szégyentől, ami most rázuhan. Kiderült, hogy az ártatlanságát a Fidesznek eladó elnök mást is eladott. Igaz, pár évvel korábban, 1992-ben. Akkor a tisztességét.Valószínűleg más munkáját nyújtotta be saját doktori értekezéseként anélkül, hogy arra akár egy szóval is utalt volna. Az elnök minden bizonnyal plágiumot követett el. Sajnálom, hogy azt kell mondjam, de ha igaz a gyanú, akkor lopott.Ha ironizálni szeretnék, akkor azt mondanám, hogy vallja azt, hogy ő csak aláírta, nem tudta mi van a vaskos kötetben a neve alatt (felett), ezt sokan elhinnék neki, hiszen elnökként is mindent aláírt amit elé tettek.Schmitt Orbán embere. Ő küzdött érte körmeszakadtáig. Kellett neki egy ember, aki mindent aláír. Schmitt megtette kötelességét, most mehet. Azért kellett Orbánnak, mert fogható volt?Szegény Schmitt. Csak foglalta volna a helyet szolgai lojalitással, amíg nem jön az új ember? De ki az új ember?  Bárki is jön, az utód is Orbán-kreatúra lesz. Esetleg maga a kreátor, Orbán?Ha így van, akkor a palotaőrségnek nem csak a szégyentől kellene megvédeniük Schmittet, hanem Orbán intrikájától. Aligha sikerülhet nekik.

A hazudozás nagymestere mily abszurd, hogy csak a gyanúmerült fel, már is tényként fogalmaz!

„Nincs az a palotaőrség, ami meg tudná védeni a Sándor-palota jelenlegi lakóját attól az istentelen szégyentől, ami most rázuhan. Kiderült, hogy az ártatlanságát a Fidesznek eladó elnök mást is eladott. Igaz, pár évvel korábban, 1992-ben. Akkor a tisztességét.”

Mint ahogy az is igaz, hogy ki hazudik, az lop is, és ki lopni képes, az érte ölni kész.

„. Sajnálom, hogy azt kell mondjam, de ha igaz a gyanú, akkor lopott.” Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. E helyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este.”

Pálcát törni annak, ki ország világ előtt bevallotta bűnös mivoltát, nem léphetjük át a saját árnyékunkat.

Tényleg azt gondolja, hogy az Orbán direkt azért tette meg Köztársasági elnöknek, mert tudta, hogy fogható? Nem úgy híják az embert hogy Gyurcsány.

„Azért kellett Orbánnak, mert fogható volt?”Ha igaz a hír, nem is kívánja tisztára sikálni, mert hiszem, hogy nála a mérce az bír még etikailag ilyen retorziókkal.

„Aligha sikerülhet nekik.Nem mindenki tud önmagából azon az úton kikelni, mint tette ezt Ön , aki képes volt a hazugság böszmeségének hívott bűnét is legalizálni a magyar történelemben.

Orbán diktátor?Gyurcsány Ferenc, 2012. január 13., 8:43

Forrósodik a hangulat, ideje hideg fejjel gondolkodni. Ideje vigyázni szavainkra és pontosan fogalmazni.Diktatúra-e Orbán rendszere? A kérdésfeltevés most nem szónoki eszköz, hanem az Orbánnal szembenálló ellenzék stratégiájának meghatározásához vezető út első állomása. Miért is? Azért, mert végső soron azt gondolom, hogy a diktatúra megdönthető alkotmányon kívüli eszközökkel, ha viszont Orbán rendszere nem diktatúra, akkor bizony az alkotmány keretei között kell maradni.Mi a diktatúra? – folytassuk saját gondolatmenetünket egy újabb kérdéssel. A diktatúra a jogállami normák, a hatalommegosztás, a demokratikus eljárások és garanciák, az emberi méltóság, a szabadságjogok kiterjedt rendszerének érvényesülésével szemben kiépített, egyetlen hatalmi központból irányított, felügyelt, az előzőekben felsorolt normákat, elveket és értékeket általánosan és tudatosan korlátozó, esetleg teljesen felszámoló, a hatalom fenntartása érdekében nyílt erőszakot is alkalmazó elnyomó rendszer. Persze semmi sem fekete vagy fehér. A diktatúrák is ezerfélék, más volt Pol-Pot rezsimje, Sztáliné, Brezsnyevé, Rákosi vagy éppen Kádáré. Vannak őrült, totális diktatúrák, és szabad mozgásnak, önállóságnak mérsékelten teret hagyó puha diktatórikus rendszerek.Ha saját definícióm nagyobb részt megállja helyét, akkor Orbán rendszere nem diktatúra. Már nem demokrácia, de még nem diktatúra. Orbán az önkény embere, rendszere az önkény rendszere.Mit értek önkény alatt? A demokratikus eljárások, normák, intézmények nagymérvű, tudatos egyirányú torzítását annak érdekében, hogy az éppen hatalmon lévők érdekében erőteljesen korlátozzák a demokrácia versengő, diskurzív jellegét, hogy a kormányzati főhatalom intézményesített, garanciákkal alátámasztott túlhatalomra tegyen szert befolyásának kiterjesztésére, védelmére. Ennek érdekében az önkényre épülő rendszer informális eszközökkel, kinevezésekkel, a demokratikus nyilvánosság ellenőrzése alól kivont üzleti-politikai, oligarchikus háló építésével korlátozza a kormánytól független intézményeket, azokat igyekszik saját befolyása alá vonni, korlátozza a nyilvánosságot, a szabadságjogok érvényesülését, meghonosítva az erőszak morális és verbális kultúráját ellenfeleivel szemben

fenyegetően lép fel. Mindezt  a demokratikus alkotmányosság vékony máza fedi, de az elvek, normák, intézmények jelentős részt kiüresedtek, mint színházi kellékek állnak az előtérben, takarva a valóságot.Na, most az én szememben a fentiek szerint Orbán önkényt épít. Nem rendszerének egyes elemeivel van önmagában baj, hanem a rendszer egészével, legbelső logikájával, a centrális erőtér logikájával. Orbán tudatosan építi az önkényt, az ő elhíresült őszödi beszédében világosan beszélt erről. A vita feleslegességéről, egyetlen érték, a fundamentalista konzervativizmus primátusáról, a szabad művészet és kultúra értelmetlenségéről és káros hatásáról, az egyetlen hatalmi központ szükségességéről.  Az önkény a demokrácia jelentős torzítása, lényegének mély megsebzése, helyenként elvétele. De az önkény még nem a demokrácia elpusztítása. Az önkény félút, instabil állapot. Innen bármerre el lehet indulni, de tartósan ebben a helyzetben nem lehet megmaradni.Szóval azért fontos mindez, mert ha Orbán rendszere diktatúra, akkor most mondhatnánk azt, amit Ő harsogott 2006-ban, hogy bármilyen eszköz bevethető a kormánnyal szemben. Ha viszont nem diktatúra, és én ezt gondolom, akkor nem így áll a helyzet, akkor bizony nem lehet túl lépni az alkotmányos szabályokat. Tehát nincs semmilyen helye forradalmi hevületnek, erőszaknak, nem elég szabadjára engedni az indulatokat Orbán ellenében.Ezzel szemben demokratikus választásokon kell vereséget mérni Orbánra, fel kell készülni az őt követő időszak súlyos feladataira és vissza kell állítani a demokratikus alkotmányosságot.Felelős ellenzék kell. Mert felelőtlen ellenzékből felelőtlen kormány lesz.  Én így gondolom-------------------------------------------------------------

Lám-lám a szavaknak nagy mester figyelmeztet miszerint a diktatúrát meglehet erőszakkal dönteni, de ha az demokratikusan építkezik, úgy csak demokratikusan lehet Őt legyőzni választásokon. Vigyázat álszocialisták!

„Ha saját definícióm nagyobb részt megállja helyét, akkor Orbán rendszere nem diktatúra. Már nem demokrácia, de még nem diktatúra. Orbán az önkény embere, rendszere az önkény rendszere.”

Lehet hogy van még valami közte, amit most Ön feltalált „mint szarva között a tőgyét.” Önkény rendszer? Vajon ha fordítva lenne, minek nevezné? A demokrácia győzelmének? Mert nem mindegy ám hogy közben bent vagyunk, vagy kint. A vesztesnek, ha kopik, ha veszik a térfele, úgy az Önkény, ha nyer, és növekszik úgy az demokrácia. De hát akkor a győztesnek e helyzet miért is nem a demokrácia? Mert Önök veszítenek?

„Mit értek önkény alatt? A demokratikus eljárások, normák, intézmények nagymérvű, tudatos egyirányú torzítását annak érdekében, hogy az éppen hatalmon lévők érdekében erőteljesen korlátozzák a demokrácia versengő, diskurzív jellegét, hogy a kormányzati főhatalom intézményesített, garanciákkal alátámasztott túlhatalomra tegyen szert befolyásának kiterjesztésére, védelmére. Ennek érdekében az önkényre épülő rendszer informális eszközökkel, kinevezésekkel, a demokratikus nyilvánosság ellenőrzése alól kivont üzleti-politikai, oligarchikus háló építésével korlátozza a kormánytól független intézményeket, azokat igyekszik saját befolyása alá vonni, korlátozza a nyilvánosságot, a szabadságjogok érvényesülését, meghonosítva az erőszak morális és verbális kultúráját ellenfeleivel szemben fenyegetően lép fel. Mindezt  a demokratikus alkotmányosság vékony máza fedi, de az elvek, normák, intézmények jelentős részt kiüresedtek, mint színházi kellékek állnak az előtérben, takarva a valóságot.”

„hogy másról szól ez a kurva ország. Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot. Csak azért. Nagy dolgot kaptam ettől, amit az elmúlt másfél évben csinálhattam. Az a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot, mert ki fogja megváltoztatni. Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával? Vagy C változat: nem történik semmi.”

Lám a kurva ország temeti most a kurvákat! Vagy nem így látja, mert ezt sikerült összehozni Önöknek a másvilággal: Köszönjük szépen!!!!!!!!!!!!!!!!

„Felelős ellenzék kell. Mert felelőtlen ellenzékből felelőtlen kormány lesz.  Én így gondolom.”

Ez mindennap látszik, amikor a hatalom újra megszerzésének ürügyén minden lehetséges nemzetközi eszközzel elárulják újra és újra a saját hazájukat. Nem hordott a hátán még föld ilyen aljas hazafiakat.Na de még is mit lehet elvárni egy kurva ország kúrafiaitól?A szabadság az, mikor nem jön mögötted egy sötét árnyék, akiről bizton tudod, hogy csak az alkalmas pillanatot várja, hogy orvul halára döfjön.

Mivel lehet választást nyerni?Gyurcsány Ferenc, 2012. január 18., 7:39Megszorítások ígéretével még sehol nem nyertek választást – hallom úton-útfélen vasárnap óta, a Demokratikus Koalíció gazdasági konferenciáján elhangzottakra reflektálva. A konferencián – mások mellett – Békesi László és Bokros Lajos tartott előadást és mindketten azt ecsetelték, hogy nehéz évek várnak ránk, amíg újra fenntartható egyensúly lesz az államháztartásban és elindul a növekedés. Mi tagadás, egyikük sem kecsegtetett bennünket gyorsan növekvő életszínvonallal, könnyebb élettel.Van itt egy súlyos morális, politikai dilemma. A politikus nyilván azt szeretné, ha hatni tudna a közéletre. Ahhoz, hogy jelentős befolyása legyen, kormányozni kell, azaz mandátumot kell szerezni a választóktól. Mi van, ha a választók csak valami olyanra kívánnak mandátumot adni, ami nem valósítható meg, vagy csak hatalmas károkkal? Ki lehet, ki szabad-e cselezni a választót annak érdekében, hogy aztán jót tegyen az ember?Mondhatják, hogy ha valakinek, akkor nekem lehet ebben némi tapasztalatom. Mi tagadás, néztem már szembe ilyen dilemmával, Őszöd e csapdának feloldási kísérlete volt. volt, aki tanult belőle, volt, aki nem.

Vajon mit tehetünk akkor, amikor nyilvánvaló a kiigazítási, megszorítási kényszer? Azt mondom, nincs alternatíva, ilyen esetben is őszintén kell beszélni.Sokan azt mondják, hogy nincs baloldali gazdaságpolitika. Ez nem teljesen igaz. Ha a gazdaságpolitika egyes területeire nézünk – költségvetési-, monetáris-, jövedelem- vagy fejlesztéspolitika -, akkor azt látjuk, hogy vannak olyan megoldások, amelyek inkább szolgálják a társadalmi igazságosság érvényesítését, a társadalmi különbségek csökkentését, mint mások. A progresszív személyi jövedelemadó inkább baloldali, mint az egykulcsos rendszer. A nagy vagyonokra kivetett adó csökkenti a vagyoni különbségeket. De még az egykulcsos ÁFA-rendszer is szolgálhatja az igazságosság érvényesítését, ha az alacsony adókulcs megszüntetéséből származó többletbevétel nagyobbik részét visszaadják a nehezebb helyzetben élő családoknak.  Egy valami persze igaz, az egyensúly nem bal- vagy jobboldali kérdés. Az kényszer. A kérdés csak az, hogy a felborult egyensúly helyreállításának költségeit hogyan osztjuk szét a társadalom csoportjai, tagjai között. Ebben van érdemi mozgástere a kormányoknak.Mégis, a társadalompolitikai célok érvényesítésének legjobb terepe a társadalompolitikák világa. Az, hogy miként szervezzük meg az oktatási-, szakképzési rendszert, az egészségügyet, a munkanélküli ellátást, a családtámogatást stb.. Az iskolakötelezettség korhatárának leszállítása önző konzervatív politika, visszaemelése tisztességes baloldali program. Az egyetemek kapujának szűkre nyitása legfeljebb az elit célját szolgálja, a baloldalnak éppen ellenkezőleg kell eljárni. Ha megőrizzük az egészségügyben a nemzeti kockázatközösséget, akkor jót teszünk, ha felszámoljuk, miként a Fidesz ezt éppen most teszi, akkor szerintünk helytelenül cselekszünk.Szóval nehéz helyzetben is lehet tisztességes baloldali programot adni, és van remény, hogy megértik és elfogadják a választók az őszinte beszédet.Így remélem.

A böszmeség nagy mestere vélem most igazat szólt imigyen” Mivel lehet választást nyerni?Megszorítások ígéretével még sehol nem nyertek választást.” Igen a nép többsége egyszerű, és egyszerűen közérthetően szeretik hallani, hogy ha Ők szavaznak, akkor mi is fog történni a pártok választási ígéretei szerint. Az meg nyilvánvaló, hogy az Önök áldásos gazdaságpolitikája következtében kialakult általános Magyarországi helyzet, meg az Önök pártfogói jövőbeli tervei sem kínálnak Magyarországnak lehetséges bőség kosarát. Hát akkor most mit is lehet tenni. Persze arra már Ön is rájött, hogy a hazugság az előbb utóbb lelepleződik, és akkor vége a hiteleségnek, és biztos a bukás, mint ahogy az történt önnel is, meg az Ön mögött összezáró párttal is. Hogyan lehet visszakaparintani a hatalmat? Ez Önnek itt most a kérdés. Nem kell maszlagolni, demokráciáról, meg diktatúráról, mert azt már néhány napja leírta, hogy az nem áll fönn a jobboldali kormányzás jelen estére sem, mivel hogy jogilag meg volt minden jogosítványuk a társadalom teljes mértékű átreformálásához.

„Azt mondom, nincs alternatíva, ilyen esetben is őszintén kell beszélni.Sokan azt mondják, hogy nincs baloldali gazdaságpolitika. Ez nem teljesen igaz.”

Milyen igaza van, persze hogy van , csak az kérdés hogy az mennyire baloldali, mennyre szolidáris, azaz mennyire szolgálja a baloldalon lévő emberek érdekeit. Mert, hogy amit e jelszó mögött önök végrehajtottak annak semmi köze nincs a szegényekhez pozitív irányban, sem a munkásokhoz, de általánosan a hatalomban nem közvetlenül működő baloldali emberekhez sem. Mivel hogy ma Magyarország azért sebezhető, mert önök kiválóan tették a dolgukat, ahogy azt Önöknek ott túl az országon előírták. mi s volt az Önök kormányzásában szocialista, Talán a haza kiszolgáltatása, a magyar érdeke kijátszása, és az ország saját erőforrásainak a leépítése, avagy a vad kapitalisták megerősödése?

Kik is sírnak most igazán? A holdudvar Kedves mester! A holdudvar, akik most nem tehetik azt, amit korábban két kézzel markolva megtettek, hogy vitték a közöst, az adóforintokat, meg tartották a markukat a visszajáró milliárdoknak!

„Egy valami persze igaz, az egyensúly nem bal- vagy jobboldali kérdés. Az kényszer. A kérdés csak az, hogy a felborult egyensúly helyreállításának költségeit hogyan osztjuk szét a társadalom csoportjai, tagjai között. Ebben van érdemi mozgástere a kormányoknak.Mégis, a társadalompolitikai célok érvényesítésének legjobb terepe a társadalompolitikák világa.”Ez utolsó mondattal fejen találta a szöget: társadalompolitikai célok a társadalompolitika világában vannak. A többi az nem áll Önöknek, mert ebben már bizonyítottak, és nem kell egy újabb bizonyságát adni árulásuknak.

„Szóval nehéz helyzetben is lehet tisztességes baloldali programot adni, és van remény, hogy megértik és elfogadják a választók az őszinte beszédet.Így remélem.”

Kitől! Nevezzen meg egyet is a ma még mindig ott lebzselő párttársai közül. Mind része volt a hazugságnak, meg az értelmetlen vesszőfutásnak, aminek a vége az lett, hogy elásták a magyar baloldalt vélem végletesen a politikai alternatíva kormányváltás lehetősége szempontjából. Hála Önnek.

Kedves Péter! A Népszava minapi számában azzal a felütéssel kezdted rövid publicisztikádat, hogy vitád van velem (2012. január 17. Vitám Gyurcsánnyal). Írásod korrekt, tisztességes. Amit kritizálsz, azt mások is felhánytorgatták nekem az elmúlt napokban, gondolom érdemes akkor tisztázni álláspontomat. Röviden összefoglalva azt veted szememre, hogy nem siettetem Orbán leváltását, sőt óvatosságra intem magunkat. Azzal érvelek,

hogy az ellenzék mai elfogadottsága, beágyazottsága, közös programjának készültsége, a kormányzásra felkészült szakmai-közéleti-politikai-emberi hálózat kiépítettsége nem teszi lehetővé a stabil kormányzást, sőt, a Fidesz idő előtti bukása esetén nagy az esélye politikai-gazdasági destabilizációnak. Nyilván te sem gondolod, hogy a lelkem mélyén szurkolok Orbánnak. Nem hinném, hogy akár Neked, akár másnak kétsége lenne afelől, hogy a hátam közepére sem kívánom Orbán rendszerét és ne kívánnám bukását. Ha pedig így van, akkor egyszerűbb a helyzetünk, mert nem a lényegen vitatkozunk - menjen-e Orbán vagy maradjon? -, hanem Orbán távozásának és egy új, sikeres köztársaságpárti kormány felállításának menetrendjén, forgatókönyvén. Ha van türelmed, akkor messzebbről kezdeném. Én ugyan nem szagoltam annyi puskaport, mint a jelenlegi miniszterelnök - soha nem fogom megérteni, hogy békeidőben miért csak háborús hasonlatokkal tud élni Orbán -, de egy jó évtizede a magyar politika élvonalában vagy annak környékén tevékenykedem. Eleget tapasztaltam, hogy merjek kételkedni nem csak ellenfeleinkben, hanem önmagunkban is. Jószándék vezetett bennünket, amikor 2002-ben meghirdettük a "Jóléti rendszerváltás" programját? Volt hozzá közöm, láttam az akkori miniszterelnök-jelöltet, Medgyessy Pétert, és azt kell mondjam, hogy igen. Szükség volt a közalkalmazottak brutális fizetésemelésére? Mi az hogy, nagyon is - mondhatjuk egyetértőleg. Imádták az emberek, amikor mi 2006 elejétől csökkentettük az áfát? Persze, nagyon szerették. Ne értsd, ne értsék félre, de most 2012-ben meg kell kérdezzem: amit és ahogy tettük, az mindig az ország hosszabb távú érdekét szolgálta? A mai válaszom, hogy csak részben. De hadd kalandozzak még messzebbre! Nyilván előtted vannak a képsorok: szép magyar mentébe öltözött ifjak harsogják a 20-as, 30-as években, hogy vesszen Trianon. Látod, hogy csodálatos magyar lányok és asszonyok énekkel és virágcsokrokkal

búcsúztatják a 2. Magyar Hadsereget? Na és hányan jöttek haza? És vajon a párizsi békeszerződéssel visszanyertünk bármit is Trianon drámai veszteségéből? Ugye nem? Sőt! Vajon az 1949-es kommunisták hitték-e őszintén, hogy a régi, sok tekintetben még mindig inkább feudális, mint polgári rend megdöntése a haza, az elnyomott milliók érdeke? Szerintem hitték. Őszintén. Nem kicsit, nagyon. Hogy jön ez most ide? - kérdezheted. Úgy, hogy sokszor kerített bennünket, elődeinket, nemzetünket hatalmába az ilyen-olyan lelkesültség. Hol nemzeti, hol kommunisztikus, hol a demokratikus, máskor meg ki tudja milyen lelkesültség. Aztán mire mentünk vele? Jobb lett? Péter! Nem szeretnék igazságtalan lenni. Nem állítom, hogy a mai helyzet, bármilyen módon analóg a fentiekben jelzettekkel. Csak egy dolgot szerettem volna érzékeltetni. Azt, hogy a kollektív érzület bármilyen irányú felhorkanása, tobzódása még nem igazolása a kollektív bölcsesség igazának és főleg eredményességének. Tudod, 2005-2006-ban arra hajlottam, hogy bármi áron meg kell akadályozni a Fidesz visszatérését. Azt gondoltam, hogy ha visszajönnek, akkor kő kövön nem marad, és ehhez képest nem nagy ár, ha azt tesszük, mint elődeink: nem esünk kétségbe, ha némi feszültség marad a választási év költségvetésében. (Az, hogy a feltételezettnél jóval nagyobb lett a várható hiány, és hogy ez tényleg sokunkat megrázott, az most más lapra tartozik.) Tényleg sikerült, megállítottuk a Fideszt 2006-ban. És? Mi lett az ára? Kevesen küzdöttek annyit igazukért az elmúlt két évtizedben, mint én. És tegyük hozzá, keveseket ütöttek annyira, mint engem. Én emiatt nem őrzök sértettséget, bántottságot. De tanulságot igen. Az én tanulságom pokoli egyszerű: nem kell udvarolni a választóknak, nem kell tenni a szépet, nem azt kell mondani, amit

hallani szeretnének, hanem azt, amiben én hiszek, mi hiszünk. Ők, a választók meg eldöntik: akarják vagy nem. Ti újságírók szokásosan azt mondjátok, írjátok, hogy tekintsük felnőttnek a választót, ne taktikázzunk, ne akarjuk elcsábítani őket szép szavakkal. Azt hiszem, igazatok van. Ezért például mi a Demokratikus Koalícióban a hónap végén tartandó kongresszusunkon elmondjuk, hogy szerintünk mit kellene csinálni, ha mi kormányoznánk. Ez még nem a program, csak egy vitairat, de konkrétabb, mint az utóbbi két választási kampány programjai, miközben még messze vagyunk a választásoktól. Magunk között szólva, amikor elolvasom a még messze nem kész szöveget, mindig arra gondolok, hogy te jó ég, ki szavaz egy olyan pártra, amely a következő két évre nem tud életszínvonal-növekedést ígérni. Márpedig mi nem tudunk. Ha megszakadunk, akkor sem tudunk. Gyanítom, azt mondjátok, hogy ezt akkor is így kell csinálni. De mondd, mit kell akkor tenni, ha azt látom, hogy még nincs kész az ellenzék a kormányzásra? Persze tudom, sokan azt mondják, hogy márpedig az ellenzéknek minden pillanatban alkalmasnak kell lennie a kormányrúd átvételére. Ó de szép! Én ezzel szemben azt látom, hogy az LMP maga sem tudja pontosan, mit akar, legfeljebb annyit, hogy velünk nem akarja. Az MSZP balra menne, miközben a költségvetés mai állapotában súlyos megszorítás vár ránk. Akkor is, ha a Fidesz kormányoz, akkor is, ha az MSZP, és akkor is, ha mi lennénk ilyen helyzetben. Nem szeretném hülyíteni a választókat. A Fidesznek ma másfélmillió szavazója lehet. Ez alig több mint a két évvel ezelőtti fele. A három demokratikus ellenzéki pártnak (a 4K!-t ideszámítva négynek) ennél valamivel kevesebb, legfeljebb ugyanennyi szavazója van. Mit gondolsz, mi történne, ha most a Fidesz összeomlana (erre persze semmi jel nem utal), és mi győznénk? Megmondom, mi lenne. A jobboldal az utcára vonulna. Lezárnák az Erzsébet hidat. Blokád alá vennék a vidéki városok főtereit. A rendőrség részben 2006 tapasztalatai alapján (hogy tudniillik nem

tudtuk megvédeni őket, és miközben a Köztársaságot védték - nyilván nem kevés hibával -, mégis ők kerültek a vádlottak padjára) képtelen lenne helyreállítani a rendet és állandósulna a rendetlenség, a zűrzavar. A parlamentben a vékony többséggel rendelkező új kormány nem tudna mit kezdeni a őt gúzsba kötő alaptörvénnyel és a sarkalatos törvények sokaságával. Bármit is ígért a mai ellenzék, kormányon nem tudnák érvényesíteni. Béna kacsák lennénk, Orbán foglyai. Mit gondolsz, meddig tartanának ki mellettünk szavazóink? Fél évig? Talán egy egész évig? Aztán meg tüntetnének ellenünk. Mivel nem tudjuk teljesíteni ígéreteinket. És meddig érdekelné a választókat, hogy Orbán köt bennünket gúzsba? Mi mondtuk, hogy tudunk kormányozni. Mi kértünk bizalmat. Akkor most ne magyarázkodjunk! - mondhatnánk választóink, magunk között teljes joggal. Kedves Péter! Én már kormányoztam, voltam miniszterelnök. Muszáj azt mondanom, semmit sem ér a kormányzati hatalom, ha a nép nem hisz neked. Most már egyre kevésbé hisz Orbánnak. De hisz-e bárki másnak? Látom, érzem, hogy keresik az új miniszterelnököt. Halljuk Bajnai nevét. Kiváló férfi. De vajon a nép akarja-e azt, amit ő tenne? Nem arról beszélünk, hogy mit kell tenni az országnak, hogy mit kell elviselnünk, hanem arról, hogy ki ül be a Nándorfehérvári terembe, a miniszterelnök dolgozószobájába. Ez, ne haragudj, elég satnya dolog. Persze értem. Nagyon nehéz lett az élet. Nem keveseknek, sokaknak. Fogynak a tartalékok. Ráadásul tényleg áporodott a közélet levegője, sokan félnek a hatalomtól. Minden ok meg van arra, hogy a végét kívánjuk ennek a világnak, Orbán rendszerének. Igazuk van. Orbánnak mennie kell. De tudod, én politikus vagyok. Azért választottak, hogy részt vegyek az ország vezetésében. Hol kormányon vagyunk, hol meg ellenzékben, mint most. Az ország nagy dolog. A legnagyobb. Az ország biztonsága, nyugalma, kormányozhatósága a legfontosabb. És igen, inkább még Orbán kormányozzon két évig, mintsem idő előtt bukva jöjjön

az anarchia, a kormányozhatatlanság, a szétesettség. Orbán árt. De van, ami ennél jobban árt: az ország szétesése. Hogy marad az állandó marakodás, a majdnem egyenlő támogatottságú oldalak öldöklő küzdelme, a szétszakítottság, a nyugalom hiánya. Amikor gyerekeimmel beszélgetek, mindig azt mondják, hogy osztálytársaik, barátaik engem kemény, nagyon határozott embernek látnak. Pedig ha tudnák, hogy milyen engedékeny vagyok gyerekeimmel, és ami a fontosabb, hogy hány kérdés nem hagy nyugodni. Nagyon hiszek igazunkban. Abban, amit az úgynevezett balliberális oldal általában gondol. Most nem megyek a részletekbe. De azt is látom, hogy van sok százezer, sőt, annál több ember, gondolom rendes magyar asszonyok és férfiak, aki éppen az ellenkezőjét hiszik annak, amit mi. Ők megvetnek bennünket, engem különösen. Nekem nincsenek ilyen érzelmeim. Ők is magyarok, én is az vagyok. De nagyon mást gondolunk a világról. Vannak emberek, választók mindkét oldalon, akik ki akarják irtani saját ellenzéküket. Akik totális győzelemre hajtanak. A mai kormány ezt tökélyre fejlesztette. Aki nincs vele, az az ország ellensége - mondják. Én beleborzadok ebbe. De be kell valljam, az ellenkezőjébe is. Nem jobb, ha mi átkozzuk ki őket, mintha ők bennünket. Azt mondják, hogy például a hollandok a 20-as években megtanulták a nagykoalíciót. És azóta viszonylagos politikai békében élnek. Tudják, hogy bal és jobb nem kizárja, hanem kiegészíti egymást. Ne értsd félre. Nem propagálom a nagykoalíciót. Sőt! Abból most csak baj lenne. De tudom, hogy meg kell tanulni elviselni, elfogadni egymást jó magyarként, hazafiként. Messze vagyunk ettől. Kedves Péter! Nem kétséges, mindketten úgy hisszük, hogy Orbánnak mennie kell. De ez nem elég. Kell egy új magyar Köztársaság. De az nem lehet csak a mi országunk. Nem lehet csak a Tiéd és az enyém.

Mert ahogy most mi kívül rekesztve érezzük magunkat, félő, ha ebben a lelki állapotban kerülünk hatalomra, akkor a magyar jobboldal fogja ugyanezt érezni. Nem szeretnék középen találkozni, mert szerintem nem ott van az ország jövőjének origója. De érteni akarom a jobboldalt, és főleg úgy akarom leváltani, hogy ők ne legyenek hazátlanok (nem érdekel, hogy ők most hatalomban mit gondolnak rólam, rólunk), és ne akarjuk megölni egymást. Mert a gyilkos és az áldozat is vesztes a nap végén. Akkor meg mi értelme? Visszatérnék a nyugodtabb vizekre. Tudod, a kormányzás nem egyszerűen eszmék képviselete. Cselekedni is kell. Mert baj van ezer helyen. Mindenki több pénzt szeretne. Elképesztő a tanárok helyzete. Az orvosok, ápolók, nővérek még szlovák kollégáiknál is kevesebbet keresnek. A közalkalmazottak százait rúgják ki, azt nem is értem, hogy miért tettek lapátra csaknem hatszáz adóellenőrt. Őrült nagy baj van. És mondd, ha mi kormányoznánk, több lenne a pénz? Tudnánk emelni a nyugdíjakat, az orvosok fizetését, a tanárok járandóságát a mai rendszerben? Ugye nem. Ők azt mondták, elég ha ők jönnek. De hazudtak. Én nem akarok hazudni. Nem akarom azt mondani, hogy elég üvölteni, hogy "Orbán takarodj!", és ettől minden jobb lesz. Bocs, hogy azt mondom: egy frászt. Ma egyik ellenzéki párt sem elég erős, hogy önmagában legyőzze Orbánt. És egyiknek sincs a választók által ismert, részletes programja. Közös meg végképp nincs. Mi lesz ebből Péter, ha így kezdünk neki? Nem kellene felébrednünk?Nem akarok balliberális Magyarországot. Különösen nem akarok konzervatív Magyarországot. Olyan országot szeretnék, amiben otthon érzi magát minden magyar és nem magyar ember. És ehhez nem elég legyőzni Orbán rendszerét. Valamit érteni is kell belőle, nekünk meg fel kell nőni a nemzet, a köztársaság kormányzásának feladatához. Eddig ezt mindkét oldal elbukta. Mi is, ők is. És holnap mi lesz? Barátsággal:

 Gyurcsány Ferenc(Meglenet a Népszava mai számában)

Gyurcsány FerencHáromnapos elnökségi ülést tart a Demokratikus Koalíció. Készülünk a január 28-ai kongresszusra.

------------------------------------------------------------------------------------------ Válasz Németh Péternek, a Népszava főszerkesztőjénekGyurcsány Ferenc, 2012. január 20., 7:59 ·

Kedves Péter!

 

A Népszava minapi számában azzal a felütéssel kezdted rövid publicisztikádat, hogy vitád van velem (2012. január 17. Vitám Gyurcsánnyal). Írásod korrekt, tisztességes. Amit kritizálsz, azt mások is felhánytorgatták nekem az elmúlt napokban, gondolom érdemes akkor tisztázni álláspontomat.

 

Röviden összefoglalva azt veted szememre, hogy nem siettetem Orbán leváltását, sőt óvatosságra intem magunkat. Azzal érvelek, hogy az ellenzék mai elfogadottsága, beágyazottsága, közös programjának készültsége, a kormányzásra felkészült szakmai-közéleti-politikai-emberi hálózat kiépítettsége nem teszi lehetővé a stabil kormányzást, sőt, a Fidesz idő előtti bukása esetén nagy az esélye politikai-gazdasági destabilizációnak.

 

Nyilván te sem gondolod, hogy a lelkem mélyén szurkolok Orbánnak. Nem hinném, hogy akár Neked, akár másnak kétsége lenne afelől, hogy a hátam közepére sem kívánom Orbán rendszerét és ne kívánnám bukását. Ha pedig így van, akkor egyszerűbb a helyzetünk, mert nem a lényegen vitatkozunk - menjen-e Orbán vagy maradjon? -, hanem Orbán távozásának és egy új, sikeres köztársaságpárti kormány felállításának menetrendjén, forgatókönyvén.

 

Ha van türelmed, akkor messzebbről kezdeném. Én ugyan nem szagoltam annyi puskaport, mint a jelenlegi miniszterelnök - soha nem fogom megérteni, hogy békeidőben miért csak

háborús hasonlatokkal tud élni Orbán -, de egy jó évtizede a magyar politika élvonalában vagy annak környékén tevékenykedem. Eleget tapasztaltam, hogy merjek kételkedni nem csak ellenfeleinkben, hanem önmagunkban is.

 

Jószándék vezetett bennünket, amikor 2002-ben meghirdettük a "Jóléti rendszerváltás" programját? Volt hozzá közöm, láttam az akkori miniszterelnök-jelöltet, Medgyessy Pétert, és azt kell mondjam, hogy igen. Szükség volt a közalkalmazottak brutális fizetésemelésére? Mi az hogy, nagyon is - mondhatjuk egyetértőleg. Imádták az emberek, amikor mi 2006 elejétől csökkentettük az áfát? Persze, nagyon szerették. Ne értsd, ne értsék félre, de most 2012-ben meg kell kérdezzem: amit és ahogy tettük, az mindig az ország hosszabb távú érdekét szolgálta? A mai válaszom, hogy csak részben.

 

De hadd kalandozzak még messzebbre! Nyilván előtted vannak a képsorok: szép magyar mentébe öltözött ifjak harsogják a 20-as, 30-as években, hogy vesszen Trianon. Látod, hogy csodálatos magyar lányok és asszonyok énekkel és virágcsokrokkal búcsúztatják a 2. Magyar Hadsereget? Na és hányan jöttek haza? És vajon a párizsi békeszerződéssel visszanyertünk bármit is Trianon drámai veszteségéből? Ugye nem? Sőt!

 

Vajon az 1949-es kommunisták hitték-e őszintén, hogy a régi, sok tekintetben még mindig inkább feudális, mint polgári rend megdöntése a haza, az elnyomott milliók érdeke? Szerintem hitték. Őszintén. Nem kicsit, nagyon.

 

Hogy jön ez most ide? - kérdezheted. Úgy, hogy sokszor kerített bennünket, elődeinket, nemzetünket hatalmába az ilyen-olyan lelkesültség. Hol nemzeti, hol kommunisztikus, hol a demokratikus, máskor meg ki tudja milyen lelkesültség. Aztán mire mentünk vele? Jobb lett?

 

Péter!

 

Nem szeretnék igazságtalan lenni. Nem állítom, hogy a mai helyzet, bármilyen módon analóg a fentiekben jelzettekkel. Csak egy dolgot szerettem volna érzékeltetni. Azt, hogy a kollektív érzület bármilyen irányú felhorkanása, tobzódása még nem igazolása a kollektív bölcsesség igazának és főleg eredményességének.

 

Tudod, 2005-2006-ban arra hajlottam, hogy bármi áron meg kell akadályozni a Fidesz visszatérését. Azt gondoltam, hogy ha visszajönnek, akkor kő kövön nem marad, és ehhez képest nem nagy ár, ha azt tesszük, mint elődeink: nem esünk kétségbe, ha némi feszültség

marad a választási év költségvetésében. (Az, hogy a feltételezettnél jóval nagyobb lett a várható hiány, és hogy ez tényleg sokunkat megrázott, az most más lapra tartozik.) Tényleg sikerült, megállítottuk a Fideszt 2006-ban. És? Mi lett az ára?

 

Kevesen küzdöttek annyit igazukért az elmúlt két évtizedben, mint én. És tegyük hozzá, keveseket ütöttek annyira, mint engem. Én emiatt nem őrzök sértettséget, bántottságot. De tanulságot igen. Az én tanulságom pokoli egyszerű: nem kell udvarolni a választóknak, nem kell tenni a szépet, nem azt kell mondani, amit hallani szeretnének, hanem azt, amiben én hiszek, mi hiszünk. Ők, a választók meg eldöntik: akarják vagy nem.

 

Ti újságírók szokásosan azt mondjátok, írjátok, hogy tekintsük felnőttnek a választót, ne taktikázzunk, ne akarjuk elcsábítani őket szép szavakkal. Azt hiszem, igazatok van. Ezért például mi a Demokratikus Koalícióban a hónap végén tartandó kongresszusunkon elmondjuk, hogy szerintünk mit kellene csinálni, ha mi kormányoznánk. Ez még nem a program, csak egy vitairat, de konkrétabb, mint az utóbbi két választási kampány programjai, miközben még messze vagyunk a választásoktól. Magunk között szólva, amikor elolvasom a még messze nem kész szöveget, mindig arra gondolok, hogy te jó ég, ki szavaz egy olyan pártra, amely a következő két évre nem tud életszínvonal-növekedést ígérni. Márpedig mi nem tudunk. Ha megszakadunk, akkor sem tudunk.

 

Gyanítom, azt mondjátok, hogy ezt akkor is így kell csinálni. De mondd, mit kell akkor tenni, ha azt látom, hogy még nincs kész az ellenzék a kormányzásra? Persze tudom, sokan azt mondják, hogy márpedig az ellenzéknek minden pillanatban alkalmasnak kell lennie a kormányrúd átvételére. Ó de szép! Én ezzel szemben azt látom, hogy az LMP maga sem tudja pontosan, mit akar, legfeljebb annyit, hogy velünk nem akarja. Az MSZP balra menne, miközben a költségvetés mai állapotában súlyos megszorítás vár ránk. Akkor is, ha a Fidesz kormányoz, akkor is, ha az MSZP, és akkor is, ha mi lennénk ilyen helyzetben. Nem szeretném hülyíteni a választókat.

 

A Fidesznek ma másfélmillió szavazója lehet. Ez alig több mint a két évvel ezelőtti fele. A három demokratikus ellenzéki pártnak (a 4K!-t ideszámítva négynek) ennél valamivel kevesebb, legfeljebb ugyanennyi szavazója van. Mit gondolsz, mi történne, ha most a Fidesz összeomlana (erre persze semmi jel nem utal), és mi győznénk?

 

Megmondom, mi lenne. A jobboldal az utcára vonulna. Lezárnák az Erzsébet hidat. Blokád alá vennék a vidéki városok főtereit. A rendőrség részben 2006 tapasztalatai alapján (hogy tudniillik nem tudtuk megvédeni őket, és miközben a Köztársaságot védték - nyilván nem kevés hibával -, mégis ők kerültek a vádlottak padjára) képtelen lenne helyreállítani a rendet és állandósulna a rendetlenség, a zűrzavar. A parlamentben a vékony többséggel rendelkező új kormány nem tudna mit kezdeni a őt gúzsba kötő alaptörvénnyel és a sarkalatos törvények

sokaságával. Bármit is ígért a mai ellenzék, kormányon nem tudnák érvényesíteni. Béna kacsák lennénk, Orbán foglyai. Mit gondolsz, meddig tartanának ki mellettünk szavazóink? Fél évig? Talán egy egész évig?

 

Aztán meg tüntetnének ellenünk. Mivel nem tudjuk teljesíteni ígéreteinket. És meddig érdekelné a választókat, hogy Orbán köt bennünket gúzsba? Mi mondtuk, hogy tudunk kormányozni. Mi kértünk bizalmat. Akkor most ne magyarázkodjunk! - mondhatnánk választóink, magunk között teljes joggal.

 

Kedves Péter!

 

Én már kormányoztam, voltam miniszterelnök. Muszáj azt mondanom, semmit sem ér a kormányzati hatalom, ha a nép nem hisz neked. Most már egyre kevésbé hisz Orbánnak. De hisz-e bárki másnak? Látom, érzem, hogy keresik az új miniszterelnököt. Halljuk Bajnai nevét. Kiváló férfi. De vajon a nép akarja-e azt, amit ő tenne? Nem arról beszélünk, hogy mit kell tenni az országnak, hogy mit kell elviselnünk, hanem arról, hogy ki ül be a Nándorfehérvári terembe, a miniszterelnök dolgozószobájába. Ez, ne haragudj, elég satnya dolog.

 

Persze értem. Nagyon nehéz lett az élet. Nem keveseknek, sokaknak. Fogynak a tartalékok. Ráadásul tényleg áporodott a közélet levegője, sokan félnek a hatalomtól. Minden ok meg van arra, hogy a végét kívánjuk ennek a világnak, Orbán rendszerének. Igazuk van. Orbánnak mennie kell. De tudod, én politikus vagyok. Azért választottak, hogy részt vegyek az ország vezetésében. Hol kormányon vagyunk, hol meg ellenzékben, mint most. Az ország nagy dolog. A legnagyobb. Az ország biztonsága, nyugalma, kormányozhatósága a legfontosabb. És igen, inkább még Orbán kormányozzon két évig, mintsem idő előtt bukva jöjjön az anarchia, a kormányozhatatlanság, a szétesettség. Orbán árt. De van, ami ennél jobban árt: az ország szétesése. Hogy marad az állandó marakodás, a majdnem egyenlő támogatottságú oldalak öldöklő küzdelme, a szétszakítottság, a nyugalom hiánya.

 

Amikor gyerekeimmel beszélgetek, mindig azt mondják, hogy osztálytársaik, barátaik engem kemény, nagyon határozott embernek látnak. Pedig ha tudnák, hogy milyen engedékeny vagyok gyerekeimmel, és ami a fontosabb, hogy hány kérdés nem hagy nyugodni. Nagyon hiszek igazunkban. Abban, amit az úgynevezett balliberális oldal általában gondol. Most nem megyek a részletekbe. De azt is látom, hogy van sok százezer, sőt, annál több ember, gondolom rendes magyar asszonyok és férfiak, aki éppen az ellenkezőjét hiszik annak, amit mi. Ők megvetnek bennünket, engem különösen. Nekem nincsenek ilyen érzelmeim. Ők is magyarok, én is az vagyok. De nagyon mást gondolunk a világról.

 

Vannak emberek, választók mindkét oldalon, akik ki akarják irtani saját ellenzéküket. Akik totális győzelemre hajtanak. A mai kormány ezt tökélyre fejlesztette. Aki nincs vele, az az ország ellensége - mondják. Én beleborzadok ebbe. De be kell valljam, az ellenkezőjébe is. Nem jobb, ha mi átkozzuk ki őket, mintha ők bennünket.

 

Azt mondják, hogy például a hollandok a 20-as években megtanulták a nagykoalíciót. És azóta viszonylagos politikai békében élnek. Tudják, hogy bal és jobb nem kizárja, hanem kiegészíti egymást. Ne értsd félre. Nem propagálom a nagykoalíciót. Sőt! Abból most csak baj lenne. De tudom, hogy meg kell tanulni elviselni, elfogadni egymást jó magyarként, hazafiként. Messze vagyunk ettől.

 

Kedves Péter!

 

Nem kétséges, mindketten úgy hisszük, hogy Orbánnak mennie kell. De ez nem elég. Kell egy új magyar Köztársaság. De az nem lehet csak a mi országunk. Nem lehet csak a Tiéd és az enyém. Mert ahogy most mi kívül rekesztve érezzük magunkat, félő, ha ebben a lelki állapotban kerülünk hatalomra, akkor a magyar jobboldal fogja ugyanezt érezni. Nem szeretnék középen találkozni, mert szerintem nem ott van az ország jövőjének origója. De érteni akarom a jobboldalt, és főleg úgy akarom leváltani, hogy ők ne legyenek hazátlanok (nem érdekel, hogy ők most hatalomban mit gondolnak rólam, rólunk), és ne akarjuk megölni egymást. Mert a gyilkos és az áldozat is vesztes a nap végén. Akkor meg mi értelme?

 

Visszatérnék a nyugodtabb vizekre. Tudod, a kormányzás nem egyszerűen eszmék képviselete. Cselekedni is kell. Mert baj van ezer helyen. Mindenki több pénzt szeretne. Elképesztő a tanárok helyzete. Az orvosok, ápolók, nővérek még szlovák kollégáiknál is kevesebbet keresnek. A közalkalmazottak százait rúgják ki, azt nem is értem, hogy miért tettek lapátra csaknem hatszáz adóellenőrt. Őrült nagy baj van.

 

És mondd, ha mi kormányoznánk, több lenne a pénz? Tudnánk emelni a nyugdíjakat, az orvosok fizetését, a tanárok járandóságát a mai rendszerben? Ugye nem. Ők azt mondták, elég ha ők jönnek. De hazudtak. Én nem akarok hazudni. Nem akarom azt mondani, hogy elég üvölteni, hogy "Orbán takarodj!", és ettől minden jobb lesz. Bocs, hogy azt mondom: egy frászt.

 

Ma egyik ellenzéki párt sem elég erős, hogy önmagában legyőzze Orbánt. És egyiknek sincs a választók által ismert, részletes programja. Közös meg végképp nincs. Mi lesz ebből Péter, ha így kezdünk neki? Nem kellene felébrednünk?

Nem akarok balliberális Magyarországot. Különösen nem akarok konzervatív Magyarországot. Olyan országot szeretnék, amiben otthon érzi magát minden magyar és nem magyar ember. És ehhez nem elég legyőzni Orbán rendszerét. Valamit érteni is kell belőle, nekünk meg fel kell nőni a nemzet, a köztársaság kormányzásának feladatához. Eddig ezt mindkét oldal elbukta. Mi is, ők is. És holnap mi lesz?

 

Barátsággal:

 

Gyurcsány Ferenc------------------------------------------------------------------------------------------------

Miután jelentős elmaradásom van az Ön írásainak személy szerinti értékelésben, így csak röviden összefoglalva az Ön polémiáját a megszólított újságíróval az a véleményem, hogy az „Ördög” hiába flangál hófehér paravánon, makulátlan fehér öltönyben, azért mindenki látja a nadrágból kilógó ördögi patáit, amit már e hazában soha el nem tud hagyni, mert tisztségtelenségében hagyta azt kinőni mindenki szeme láttára. A DK-ra meg most azért van szüksége, hogy legyen aki Önnek, paravánt állít, annak okául, hogy újra és újra szervezkedjen ősi ellensége ellen az Orbán Viktor ellen, aki Önt akárhogy is nézzük minden tekintetben legyőzte. Nem csak azért, mert 22 éve ott van a politikai pálya csúcs közelébe, hanem azért is mert neki sikerült az, ami önnek nem befejezte a rendszerváltást.

Minden más csak blabla, mert a tények azok pontosan az ellenkezőjét bizonyítják. Önnek sikerült a baloldalt gödörbe taszítani, és a hataloméhes politikusi barátai tesznek is róla, hogy ott is maradjanak.

Bukott lovakkal már nem szoktak futamot nyerni, jó ha ezen elkezd gondolkodni.

Gyurcsány Ferenc

Miskolcon vagyunk, beköltöztünk az Avas lakótelepre. Nem leszek abban a helyzetben, hogy hosszasan postoljak. De ha tudok, mesélni fogok. Bocs:))

Máshoz sem értet igazán egész életében csak a meséléshez. Ebben profi volt ebben a „kqrva” országban

Avas utánGyurcsány Ferenc, 2012. január 26., 8:58 ·

Miskolci látogatásunk tapasztalatait, fogadtatását érdemes lesz majd komolyan végiggondolni, elemezni, kibeszélni. Fél nappal azután, hogy egyelőre elköszöntünk Miskolctól, most csak annyit mondanék, örülök, hogy hosszú mérlegelés után a látogatás mellett döntöttünk, ma azt gondolom, hogy végül Miskolc, az Avas lakótelep családjai profitálni fognak ebből a három napból.

Az első perctől tudtuk, hogy veszélyes vizekre hajózunk. Tudtuk, hogy vékony és alig látható a határ a felelős és empatikus politikusi tájékozódás és a politikai giccs, az önmagáért való bulvár között. Egyetlen olyan programunk sem volt, amit a média kedvéért csináltunk volna. Az tettük, amit szerintünk egy ilyen látogatáson egy politikusnak tenni kell, azt meg a médiára bíztuk, hogy érdekli-e őket a dolog vagy sem. Mi nem hívtuk őket. Hogy jöttek, sőt, bennünket is meglepő intenzitású érdeklődéssel jöttek, azt nem mi intéztük el, nem is tudnánk elintézni, ezt ők döntötték el.

A legfogósabb kérdés persze az, hogy miként lehet feloldani az egyes társasházakban feloldhatatlanná merevedett és eközben tragikussá nőtt együttélési konfliktusokat. Sokakkal találkoztunk. Síró asszonyokkal, panaszkodó családokkal, a vitákban kimerült emberekkel. A tapasztalatok alapján egyetértek a miskolci rendőrkapitánnyal, a konfliktusok többségét nem lehet rendészeti eszközökkel kezelni. És az is igaz, hogy nekem nagyon úgy tűnik, hogy a helyiek, az avasiak, a miskolciak ezt az ügyet saját erejükből már nem fogják tudni rendezni.

Bennünk megerősödött az a vélemény, hogy új, talán bizonyos tabukat is sértő jogi szabályozásra van szükség. Most nekilátunk ennek megvitatásához. Szeretnénk, ha segíthetnénk az Avason élő tízezreknek, hogy újra nyugalom legyen a házakban, az utcákon.

Végül köszönjük minden vendéglátónknak a kedvességet, a segítséget (külön köszönet Marincsákéknak, az én „családomnak”, a szülőknek, Katinak és Lacinak, a gyerekeknek, Rékának és Lacinak, hogy befogadtak), és hálásak vagyunk a sok-sok helyi és budapesti önkéntesnek, akik nélkül nem lett volna sikeres ez a program. Varga Gergő önkormányzati képviselő, Tompa Sándor és Szűcs Erika kollégáink nagyszerű teljesítménye előtt megemeljük kalapunkat. Köszönjük.

Ember a média az mindig odamegy, ahol a legjobb cirkusz van. És Ön már jó ideje a bulvár lapok számára leginkább a főcirkuszi porond mester, merthogy szisztematikusan vonzza a cirkuszt az biztos. Még hogy nem a szereplés kedvért mentek oda, na azért lehet hogy mégsem annyira naivak ma már az emberek többsége , hogy ezt még el is higgye a nagy varázslónak.

Az Úristen megtehette volna Önnel, hogy egy évig odasegítette volna Kedves családjával együtt abba a szociális miliőbe, és próbára tette volna, hogy huszonnyolcezer forintból meddig tudott volna nem „lopni újra” Csak nem nyakkendős módon, hanem a szociálisan rászorultak módján. Vélem ellandoltak volna Ön mellől az „aprószentek” a próbatétel kezdetén, mert más beszélni a szegénységről, mint abban élni. Mert élni nem lehet, de meghalni sem bírsz ily nyomorult módon azonnal.

Remélem Ők is megköszönték a nyomort, mit kormányzásuk idején, oly büszkén adományoztak nekik. Csodálom, hogy nem akadt egy karakán magyar, aki ezt jól ki is hangsúlyozta volna az Ön számára. Mégis csak szelídnép a magyar!

_------------------------------------------------------------------------------------------------

Az antidemokratikus nacionalizmusGyurcsány Ferenc, 2012. január 30., 5:43 ·

Szombati kongresszusunkon a Fidesz hatalom leírására a bonapartizmustól az autokráciáig sok fajta fogalmat használtak. Én anidemokratikus nacionalizmusként definiáltam a rendszert. A kifejezés nem az én találmányom, Bibó alkotta meg 1946-ban, A kelet-európai kisállamok nyomorúsága című művében. Az alábbiakban álljon itt Bibó meghatározása, amely talán abban is segít, hogy értsük: milyen tényezők alakították és alakítják a torzuló magyar politikai rendszert.  

"A közösségért való egzisztenciális félelem volt az a döntő tényező, mely ezekben az országokban a demokrácia és a demokratikus fejlődés helyzetét ingadozóvá tette.

Ahhoz, hogy egy európai közösség modern politikai fejlődése harmonikus és egyenes vonalú legyen, lényegileg egy dolog szükséges: az, hogy a közösség ügye és a szabadság ügye egy ügy legyen. Vagyis az kell, hogy midőn bekövetkezik az a forradalmi pillanat, mikor az egyes ember hatalmas forradalmi rázkódtatások által felszabadul a felette Isten kegyelméből hatalmaskodó társadalmi erők lélektani nyomása alól, akkor világos és kézzelfogható legyen, hogy az egyes embernek ez a felszabadulása egyben az egész közösségnek a felszabadulását, kitágulását és külső és belső meggazdagodását jelenti.

Demokratizmus és nacionalizmus két közös gyökerű mozgalom, melyek mély összefüggésben vannak, s ha ez megbillen, súlyos zavarokra vezethet. Ez történt Közép- és Kelet-Európában, ahol a nemzeti közösség birtokbavétele és az ember felszabadulása nem kapcsolódtak össze, sőt ellenkezőleg: ezek a nemzetek olyan történelmi pillanatokat éltek meg, melyek azt látszottak bizonyítani, hogy a múlt nyomasztó politikai és társadalmi hatalmasságainak az összeomlása s a demokráciának végső konzekvenciákig való vállalása a nemzeti közösséget súlyos kockázatoknak, sőt katasztrófáknak teszik ki. Ebből a megrázkódtatásból születik a modern európai politikai fejlődés legfélelmetesebb monstruma: az antidemokratikus nacionalizmus. Sajnos, annyira megszoktuk már, hogy észre sem vesszük, micsoda szörnyű fából vaskarika ez: elvárni és kifejleszteni a szabad ember jellegzetes erényeit, a spontán lelkesedést, a tudatos önfeláldozást és a felelős aktivitást egy olyan közösségért, mely nem biztosítja a szabad ember kifejlődésének az elemi feltételeit."

Lám-lám hát még is csak nem teljesen úgy fog a történelemben fennmaradni, mint a Balatonőszödi hazudozó miniszterelnök, hanem a politikai fogalmak egyik megújítója, hogy aszongya antidemokratikus nacionalizmus. Akkor most ennek az ellentéte a neodemokratikus internacionalizmus?

Hát tudja Kedves „Őszödirém” sokan inkább lesznek szolgák, inasok, és munkások egy polgári demokráciában, mint egy hatalmában fékevesztett posztkommunista áldemokráciában szabadok négymillió magyar koldus módjára. És már sincs miről beszélni, mert a tettek igazolják az embert. A tettek meg iszonyúak, amelyek önmagukért kiáltanak, és az igazságra várnak.

Az prédikál, aki legjobban tud hazudni. És az igazságot ki mondja el?

Levél Jávor BenedeknekGyurcsány Ferenc, 2012. február 1., 7:20 ·

Az alábbiakban nyílt levélben kérem Jávor Benedeket, hogy ne akarjunk szellemekkel viaskodni. Ha a 2010 előtt folytatott politikánk egynémely eleme az oka annak, hogy elutasítja a demokratikus ellenzéki pártok együttműködését, akkor ezt beszéljük meg. Nem politikai show-t akarok. Beszélgessenek szakértőink akár a nyilvánosság kizárásával, azért, hogy értsük egymást. Hogy normálisan kezeljünk ilyen konfliktusokat. Hogy lehessen más a politika.  

 

Lehet Más a Politika parlamenti frakciója

Jávor Benedek frakcióvezető úr részére

 

Tisztelt Frakcióvezető Úr!

Gratulálok megválasztásodhoz. Legyen erőd hozzá, légy, legyetek sikeresek.

Hallom, látom, olvasom nyilatkozataidat. Ami elsősorban saját pártodra vonatkozik, azzal nekem  nincs sok dolgom. Amit rólam, rólunk állítasz, az más kategória. Három éve alakultatok párttá, és bár sokszor fogalmaztátok meg önmagatokat hozzám, politikámhoz képest, de ezer oknál fogva úgy gondoltam, hogy egy fiatal pártnak sok mindent el lehet nézni. Volt, aki némaságunkat már-már mamlaszságnak látta, de mit lehet tenni, így láttam helyesnek a dolgot. Így láttam akkor is, amikor elődödről, Schiffer Andrásról lerítt az általam soha nem értett személyes érintettség (sértettség?, gyűlölet?).

Most látszólag valami új kezdődhet el az LMP-ben. Új frakcióvezetőt választottatok, a kongresszus stratégiai ügyekben döntött. De valami nem változott. Nem változott az, ahogyan a 2002-2010 közötti időszakról nyilatkoztok, nyilatkozol. Azt mondod, hogy nem akarjátok rehabilitálni az MSZP-t, a DK-t vagy éppen engem. Hogy minden együttműködés előfeltétele, hogy nézzünk szembe a 2006 őszén történtekkel, és a pártfinanszírozás anomáliáival. Hogy pontosan mivel kellene szembenézni, ahhoz – ahogy fogalmazol – nem tudsz támpontot, ”komplett listát” adni. Így viszont magunkra vagyunk utalva, nekünk kell rájönnünk, hogy pontosan mit is kifogásoltok.

2006 szeptemberében – a kiszivárgott őszödi beszéd okozta felháborodás és/vagy annak ürügye – sok ezer embert vitt ki az utcára. A tüntetők békés tiltakozása csúnyán elfajult, végül erőszakba torkollott. Sokak passzív közreműködése mellett pár tucatnyian betörtek a televízió székházába, gyújtogattak, autókat lobbantottak lángra. A kivezényelt rendőrség  - amely az ezt megelőző  öt évtizedben nem tapasztalt ilyen brutális erőszakot - tehetetlenkedett, képtelen volt feladatát rendben elvégezni, sőt, még önmagát sem tudta megvédeni. Az összetűzésekben akkor elsősorban rendőrök sérültek meg. Az éjszaka folyamán telefonon tájékoztatást kértem az illetékes rendőri vezetőtől, ezt követően arra kértem, hogy minden lehetséges törvényes eszközzel védjék meg az alkotmányos rendet.

Jó hónappal később, az 1956-os forradalom évfordulójára sokan készülődtek. Budapestre vártuk a világ számos országának vezetőit, a város több pontján az állam szervezésében megemlékezést tartottunk, kulturális programok zajlottak. Készülődtek a radikális csoportok, ezer jelzésből tudni lehetett, hogy a belvárosban, a Parlament környékén és másutt

megmozdulásokat szerveznek. De készülődött a parlamenti ellenzék is. A Fidesz minden előzmény nélkül Pest egyik legforgalmasabb csomópontján, a radikális csoportok tőszomszédságába, az Astoriához szervezett tüntetést. A rendőrség nem merte, nem tudta megtagadni az engedélyt.2006. október 23-a délutánján elszabadultak az indulatok. Súlyos összecsapásokra került sor a rendőrségi erők és a tüntetők között. A be nem jelentett demonstrációkat erővel feloszlatni igyekvő rendőrség intézkedései a törvényes rend helyreállítására irányultak, beavatkozásuk azonban sok kívánni valót hagyott maga után és egy sor kérdést felvetett. Ilyen volt például, hogy az állomány miért nem viselt azonosító számot, indokolt volt-e gumilövedék használata, elkerülhető lett volna-e a jó néhány békés járókelővel szembeni fellépés?  Az összecsapásokban mintegy ötszáz ember sérült meg. A fele civil, a fele rendőr volt.

23-a után a történtek kivizsgálásra Gönczöl Katalin professzor asszony vezetésével független vizsgálóbizottságot kértem fel. Az úgynevezett Gönczöl jelentés a rendőri fellépés egészét indokoltnak, szükségszerűnek, jogszerűnek ítélte, ugyanakkor számos konkrét kérdésben súlyos szakmai kritikát, kifogást fogalmazott meg és ajánlásokat tett. Ez utóbbiakat a kormány elfogadta, a szükséges intézkedéseket megtette.

Mi így láttuk, így látjuk a történteket. Ezzel szemben folyamatosan épült egy másik értelmezés is. Ez az értelmezés az állította, és mind a mai napig állítja, hogy a kormány sugallatára, esetleg kérésére, sőt, utasítására a rendőrök tudatos ellencsapást mértek a tüntetőkre, hogy megtorolják az egy hónappal korábban, a televízió székházánál történteket. Van, aki ennél is továbbmegy, azt állítja, hogy a helyzet destabilizását kívántuk azért, hogy megteremtsük a rendkívüli (szükség-?) állapot bevezetésének alkotmányos alapját. Az előzőeket kisebb-nagyobb részben elfogadók tábora széles. Közéjük tartoznak egyes jogvédő civilek, az LMP, a Fidesz, a Jobbik, és a merényletek elkövetésében való részvétellel vádolt Budaházy és a mögötte álló radikális csoportok. E csoportok közti, e tárgyban képviselt különbségek a külső szemlélő számára ma sem teljesen világosak.

Ezen a ponton hadd tegyek fel néhány kérdést! Van-e bárminemű bizonyíték arra, hogy eskümet, kötelességemet megszegtem, felhatalmazásomat túlléptem volna? Dacára a tucatnyi vizsgálatnak, köztük a lassan két éve regnáló hatalom vizsgálatainak, van-e bármi, ami alátámasztja politikai ellenfeleim vádjait?

De hadd legyek direktebb! Talán nektek is szöget ütött a fejetekben, hogy mi az ördögnek ment a Fidesz az Astoriához, hogy helyénvaló volt-e azzal hergelni a tömeget, hogy bármit, ismétlem bármit meg lehet tenni a hivatalban lévő kormány elkergetéséért miként azt Orbán Viktor harsogta. És bár nyilvánvalóan ismeritek azokat a nyilvánosságra hozott hangfelvételeket, amelyek szerint a Fidesz-tüntetés szervezői (aktivistái?) kifejezetten „rá akarják húzni” a békés tüntetőket a rendbontókra, Ti soha, de soha nem akartatok azzal foglalkozni, hogy vajon mi a szerepe a történtekben a legnagyobb akkori ellenzéki a pártnak, a Fidesznek és a hozzá kötődő radikálisoknak.

Ugyan látjátok, hogy egyetlen velünk szemben megfogalmazott állítást sem sikerült eddig bizonyítani, magatokkal szemben mégsem igénylitek a szembenézést, nem bizonytalanodtok el korábbi álláspontotok helytállóságában, ezzel szemben valamiféle bocsánatot vártok tőlem.

Persze, hogy sajnálom, ha bárkit jogtalanság ér. Persze, hogy megrázó, ha rendőrségi intézkedésben bárki is megsérül, mi több, ha maradandó károsodást szenved. Minden tisztességes embernek így kell gondolkodnia, éreznie. Sajnálatomat nem egyszer kifejeztem.

A felelősség kérdése más kérdés. Terheli-e általános politikai felelősség a miniszterelnököt kormánya, illetve a kormány alá tartozó intézmények, szervezetetek működéséért? Természetesen. Ez a felelősség ebben az esetben is fennállt, és szerintem e felelősségnek az állt a középpontjában, hogy a rendőrség helyes cél érdekében, alapvetően helyesen cselekedett-e. Az én válaszom akkor is igen, ha miként a fentiekben jeleztem, elfogadom, hogy a rendőrségi fellépés egyes elemeiben jogtalan volt. Ez utóbbi miatt vizsgálatok folynak, egy rendőr jogerős ítélet után börtönbüntetését tölti. Ami meg a konkrét felelősséget illeti, csak megismételni tudom a kérdést: átléptem hatáskörömet, megszegtem kötelességemet, elmulasztottam bármit, amit jogszabály előír? Ugye nem?!

Nem tisztem azon merengeni, hogy mi van erkölcsi kérlelhetetlenségetek mögött. Mégis meg kell kérdeznem, hogy amennyiben az erkölcs nevében léptek fel, és erre hivatkozva utasítjátok el az Orbán önkénye elleni közös fellépést, nem erkölcsi kötelesség-e erkölcsösen fogalmazni? Ti nem mondjátok meg, hogy konkrétan mi a baj, de mi nézzünk vele szembe, ezt igénylitek. Ugyan nem állítjátok, hogy mi Orbánhoz hasonlóan önkényt építettünk volna, de mert szerintetek mi is romboltuk a demokráciát, ezért nincs összefogás. Ezek szerint bár nem mondjátok, de a „lehet más a politika” nevében, az erkölcs nevében valóságos útválasztásotokban, nem szövegben, de cselekvésben egyelőre az aritmetikai középre álltok az önkény és a demokrácia (vagy a tökéletlen demokraták?) között.

Ha nem haragszol, erre én azt mondom, hogy nem megalapozott politikai elemzésből téves erkölcsi álláspontot faragtatok pár éve, és annak rabjaivá váltatok. Hogy éppúgy jobban vigyáztok saját imázsotokra, épp olyan nehezen tudtok szembenézni magatokkal, mint azok, köztük állításotok szerint mi, mint akiket kritizáltok, akikhez képest akartátok, hogy más legyen a politika. Tudjátok, nem volt nagy politikai teljesítmény 2006-2009 hangulatában velem szembefordulni. Újragondolni, elemezni, nehezebb. Azt kéred, lépjük át saját árnyékunkat. Mondd, és nektek vannak árnyaitok? Vagy a Ti Napotok fénye körberagyog benneteket? Ha így van, jó Nektek.

Én ezzel szemben nem állítom, hogy 2006 óta képviselt álláspontom maradéktalanul helyes. (Az azonban bizonyos, hogy kormányom alkotmányos alapon működött, megőrizte a demokratikus intézményrendszert, nem ültetett pártkatonákat a közhivatalok élére, teljes természetességgel fogadtuk el a fékek és ellensúlyok rendszerét, de nem folytatom, úgy is érted.) Annyit mondok csak, hogy saját szerepem jogszerűségében – 2006 őszének megítélése kapcsán is - mélyen hiszek, és nem látok senkit, aki ennek az ellenkezőjét bizonyította volna. Ezzel együtt – nyilvános bűnbánatra vonatkozó felhívásotok nélkül is – sokszor gondolkodom 2006 őszén, persze máson is. Lehet, hogy nem voltam kellően empatikus a jogtalanul megbántottakkal, megsértettekkel? Lehet, hogy nem vettem észre, hogy miként állítjátok, az utólagos jogszolgáltatás nem volt elég pártatlan, és menteni akarta a rendőröket? Talán igaz. Nem tudom. Ha igen, akkor az adott helyzetben hiányzott belőlem a kellő emberi és/vagy demokratikus érzékenység. Lehet. És ez lenne az oka, hogy ma az ország számára fontos stratégiai kérdésben nem tárgyalunk, nem működünk együtt? Ez arányos válasz? És erkölcsös?

Kitérnék röviden második felvetésedre is.

Azt vetitek szememre, hogy nem voltam kellően határozott a politikai felvilág (copyright by Magyar Bálint) elleni küzdelemben, hogy nem tettem meg mindent a párt- és kampányfinanszírozás súlyos anomáliáinak megszüntetéséért. Nézzük mi történt ebben az ügyben!

2006-ban, a választások megnyerése után új párt- és kampányfinanszírozási törvénytervezetet nyújtottunk be. Az átláthatóság, az ellenőrizhetőség szigorú szabályainak megteremtése érdekében, a demokrácia védelme érdekében. Pártomban és a kormányban ennek többséget szereztem. A Fidesz vonakodott támogatást adni. Aztán majd’ két év szakértői előkészítés után, 2008 tavaszán a tervezet a parlament plenáris ülése elé mehetett volna. Akkor a Fidesz hirtelen hátraarcot rendelt el, folyosói és egyéb állítások szerint egyenesen Orbán elnök úr ukázára. Mi tehettem volna még?

Talán emlékszel, mennyi vitám volt korábbi pártommal, az MSZP-vel 2010 után. A velem vitázók közül 2011 elejétől Puch László volt a leghangosabb. Ő kívánta leginkább távozásomat. Mit gondolsz miért? Ugye nem kell ahhoz nagy elemzői apparátus, hogy legalább sejtsd, hogy az egyébként inkább hallgatag Puchnak mi volt a baja velem. Szerinted küzdöttem?

Harmadsorban pedig a végső bizonyíték, hogy ha valaki, akkor mi, én levontuk a következtetést a pártfinanszírozás tarthatatlanságából az, hogy új pártot alapítottunk, amelynek most elfogadott gazdálkodási szabályzata szerint negyedévente részletesen és természetesen nyilvánosan beszámolunk bevételeinkről és kiadásainkról. 

Tisztelt Frakcióvezető Úr!

Könnyebb a sárkánnyal megvívni, mint a szellemekkel, mert bár az előbbinek lehet, hogy hét feje van, de valóságos a teste. Nekem nincs azzal semmi bajom, ha azt mondjátok, hogy szerintetek még messze van a választás, hogy addig még sok idő van, és ezt inkább arra kell használni, hogy az ellenzéki pártok egyelőre építsék magukat. Aztán ha eljön az idő, akkor majd le kell ülni, és megbeszélhetjük, hogy mi az ország érdeke, az összefogás vagy a további ellenzéki versengés. Ez fair álláspont lenne. Erkölcsös. Amolyan egyenes beszéd, amire mindig hivatkoztok, és amiért szerintetek lehet más a politika.

De azt nem könnyű elfogadni, hogy magatoknak ácsolt erkölcsi talapzatról szónokoltok megfogható, testtelen konkrétumok nélkül, így lényegében megbélyegzitek ellenfeleiteket és olyan előfeltételekhez kötitek az együttműködést, amelynek nincs világos tartalma, így persze lehetetlen lenne teljesíteni is.

Ha tényleg az a gondotok, amit nyilvánosan mondotok, akkor beszéljük ezt meg. Elemezzük 2006-ot, és az utána jött éveket. Persze, Te erre azt mondhatnád, hogy már az ilyen tárgyalás is bennünket legitimál (amit erről gondolok, azt most nem írom ide, mert félek, hogy ezzel lehetőséget adnék arra, hogy megsértődj), ezért ezt sem támogatod. Éppen ezért nem is azt javaslom, hogy vezető politikusok beszélgessenek a nyilvánosság előtt. Legalább is most még ne. Azt ajánlom, hogy szakértőink, elemzőink, mindkét oldalról három-négy ember kezdjen el beszélgetni a háttérben, próbálják megérteni egymás érveit, értelmezését, következtetéseit. Nem kell nyilvánosság, nem kell határidő. Készség kell a most feloldhatatlannak tűnő különbség feloldására. Akár sikerülhet is.

Nem azt várom ettől, hogy amennyiben megtaláljuk a közös hangot, akkor azonnal egymás karjába dőlünk. Csupán azt, hogy ne ezek az ügyek jelentsenek valós, vagy ürügyként használt érvet az együttműködés megtorpedózására. Hogy egyenesen tudjunk beszélni. Hogy lehessen más a politika. 

 

2012. január 31.

 

Gyurcsány Ferenc

----------------------------------------------------------------------------------------------------

„Tisztelt Frakcióvezető Úr!

Gratulálok megválasztásodhoz. Legyen erőd hozzá, légy, legyetek sikeresek.”

Hát nem furcsa „lehet Más a Politika” Lehet más a politika? A politizálásnak meg van a maga sajátos ideologizált mozgásterei, és a mozgástérnek meg megvannak a hatalom hierarchiájából fakadó céljai az arra alkalmas emberi egyedek számára. A politikusi pálya, az nem a fair plaly szabályok kiváló gyakorló pályája. Így azután, alapjaiban becsapása az embereknek az, hogy van más út is a politikába. A hatalomba jutásnak eszköze lett ez is, még ha csak ellenzéki szerepben is, de ott van a nagy cirkuszban ugyan utolsó a sorban a cirkuszi porondmesteri mivoltában, de abban már kiváló. Mint a szűzlány kéreti még magát, nem akar lesüllyedni az Önök szintjére, pedig ahogy nyilvánosan parlamenti párté avanzsált úgy belépett a clubba, és egy a kaptafa a csizmával.

Hú de kínos , amikor egy miniszterelnök magyarázkodik a elqrtuk történetekben, és azt hiszi hogy majd meggyőzheti azokat,akik az által lettek valakik, hogy Ő és a pártja az rendesen elcseszte a politikát az inkriminált időben. Udvarol egy embernek? Na, ne vicceljen már, azt hiszi, hogy most hogy a volt LMP vezető hátrébb szorult rohannak az Ön fojtó szorításba. Végük is lenne, mint a botnak. Így is jól látható az emberek ébredése, mert látják, hogy ez csak egy szójáték volt, hogy lehet más a politika.

„Beszéljük meg” hajrá úgy temethetik is egymást, hogy olcsóbb legyen. Mindeneknek az Ön mételye az oka:” Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit.”

Márpedig ezt a semmit lehet szorozni, osztani, de a végeredmény mindig a semmi marad, és nem lesz tőle sohasem más a politika, főleg az amit Ön és holdudvarában ideológiailag mérgezett aligha becsületes párttársai követnek.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Seres, Kádár, Orbán

Gyurcsány Ferenc, 2012. február 6., 5:16 ·

A kampányguruk jól ismert tanítása szerint ne foglalkozzunk blogokkal, vezércikkekkel, értelmiségi nyavalygással, a tömeg – elegánsan a grassroots – gondolkodása más rugóra jár. Igen, valami ilyesmit tanított a 2002-es kampány dicsőített és elátkozott tanácsadója, Ron Werber is. Emlékszem, akkor győztünk. Werber miatt is, meg talán más okokból is.

Olvasom Seres László szövegét a Hirszerzo.hu-n.  Azt kérdezi, hogy mennyire kádárista Gyurcsány. Szó nélkül is hagyhatnám. De Serest olvasni szoktam, amolyan viszonyítási pont. Van regény, amit miatta olvastam el (Ayn Rand: Az ősforrás), és igaza volt, el kellett olvasni. Van, hogy egyetértek vele, máskor átkozom. De tisztelem. Sokra tartom.

Most azt veti a szememre, hogy egy vonatkozásban elismerő mondatokat mondtam Kádárról. A Demokratikus Koalíció kongresszusán azt találtam állítani, hogy „az nem vitatható el Kádártól, hogy demokratizálta a tudáshoz, a kultúrához való hozzáférést, valamint az egészségügyi javakat.”

Nem szeretném hosszan idézni Serest. Ha jól értem, azt kéri rajtam számom, hogy nem fogalmazok egyértelműen, amolyan fekete-fehérben. Ha Kádár diktátor, akkor ne mentegessem, nincs rá ok, nincs mentség. A relativizálás bűn, a diktatúra elfogadásának előszobája – lényegében ezt mondja Seres.

Kedvem lenne tegeződve folytatni a szöveget, de Seres megbántódna, gyanítom, azt mondaná, hogy megengedhetetlenül privatizálok. Persze, ha összefutunk nagy ritkán, akkor tegeződünk. De az más. Az személyes ügy. Most meg közviszonyban vagyunk. Akkor maradok személytelen.

Kádár nehéz ügy. Amikor lakossági fórumot tartok, akkor arról beszélek, hogy tudom, hallgatóim nagy része nosztalgiával gondol vissza Kádár világára. Ezen a ponton szembeszállok hallgatóságommal. Elmondom nekik, hogy értem, miért éreznek így. Fel akarom őket menteni, mert bennük saját környezetem, családom, rokonaim nagyobb felének vágyakozását látom. És érteni is vélem őket. Volt munkájuk, a gyereknek lett szakmája, mehetett egyetemre, kaptak lakást, és ha tíz év után is, de jött a Wartburg vagy Skoda. És olyan egyszerű volt minden. De mégis hazug.

Kádár alkut kötött szüleinkkel. Ti nem beszéltek ’56-ról, az oroszok jelenlétéről, én meg nem vezetek be totális terrort, a boltokban meg lesz tej, kenyér, hús, cipő – ennyiben állt az alku. A legvidámabb barakk a szabadságért cserébe korlátozott, de érzékelhető jólétet adott. És mi, vagy a mi szüleink elfogadták Kádár ajánlatát. Bűnbe estünk. Megvesztegettek bennünket, és mi elfogadtuk Kádár harminc ezüstjét.

Van persze egy még komplikáltabb ügy. Nagy Imre meggyilkolása. Nincs kétség, hogy a végső döntés Kádáré volt. Vitányi azt mondta a szocialistáknak, hogy Kádár gyilkos volt. Azóta vannak bajban a szocialisták Vitányival. Bibó túlfeszített lényeglátókról és hamis realistákról ír. Kádárnak személy szerint valóban volt választása, a magyaroknak viszont nem: a szovjet birodalomból akkor nem volt kiút. Kádár megalkudott. Elfogadta a helytartó szerepét. Helytartóként elment a falig. Szabadabb világot teremtett, mint bárki más a mi régiónkban. De vér tapadt a kezéhez, mint Ferenc Józsefnek és Horthynak. És az ország egy része mindhármukkal megbékélt.

Menteném Kádárt? Kinek országlása alatt egy udvari vécés egy szoba-konyhás lakásból lakótelepre költöztünk, ahol fürdőszoba volt, és miközben apám az első este begyújtott az olajbojlerbe, elsírta magát? De nem mentem. Vitányival értek egyet: morális tekintetben a demokratikus Magyarország Nagy Imre és nem Kádár öröksége.

Miért beszélek mégis elismerően is Kádárról? Mert egyébként elfogadhatatlan proletárdiktatúrájának van morálisan is elfogadható eleme. Az, hogy nincs helye az úri Magyarországnak, hogy fel kell szabadítani a munkás és paraszt családját, gyerekét. Hogy a tudás, a műveltség, az egészség nem lehet kevesek kiváltsága. Kádár ezt értette. De céljának elérését szolgáló eszköze, a diktatúra nyilvánvalóan elfogadhatatlan minden demokrata számára.

A kongresszusi szöveg nem Kádárról szólt, hanem Orbánról. Arról, hogy a köznevelési és a felsőoktatási törvénnyel Orbán rosszabb Kádárnál. Mert ez utóbbi országló önkényúr legalább hitte: a tehetség nem kizárólag a „jó családokban” születik. Hogy a proli gyereke is viheti valamire. Orbán ezzel szemben a középosztályok privilégiumává akarja tenni a tudást, a jólétet. A proli menjen esztergályosnak – ezt üzeni Orbán. Ennél Kádár is jobb volt. Persze csak e tekintetben.

Avasi látogatásunkon sokan köszörülik nyelvüket. Nem bánt. Mert egy dolog tudni, és egy másik érezni. Én is gondoskodom családomról. Kifizetjük a számlákat, befizetjük a szakkörök díját. De mégis fontosak az esti beszélgetések, a simogatások, az éjszaka jött telefon, hogy „Papa segíts, mert elrontottam!”. Avas erről is szólt. Arról, hogy ott voltunk. Szabadelvű barátaim, kikkel szívesen sörözök, beszélgetek, ebből keveset értenek. Csak a kampánymocskot  látják. Kár. Fanyalognak. Én meg látom az avasiakat is, akiknek fontos volt, hogy arra jártunk. Kell-e megoldás a gondjaikra? Bizony kell. Talán tabukat döntő módon. Mert a sértettek is szabadok akarnak lenni.

Szabadelvű vagyok? Ha az a kérdés, hogy jogod van-e eldönteni, hogy ki vagy, akkor igen. Ha a szabadelvűség a piac korlátok nélküli feltétlen tiszteletét jelenti, akkor nem, bár mi tagadás, piachívő vagyok. Ha meg a liberalizmus a kétség nélküli magabiztosság, a lesajnáló kivagyiság, a kioktató nagyképűség, akkor nem vagyok liberális.

Miközben imádom a rendszerváltozást, látom, hogy sokaknak (a többségnek?) nehezebb lett az élete. Ők új rendszerváltozást akarnak. Én nem. De ők is itt vannak, és az övék is Magyarország. Szeretném érteni őket, és válaszolni a kérdéseikre. Tudom, hogy a régi válaszaim nekik nem mindig jók. Merek kételkedni önmagamban.

Nem Kádár az ellenfél. Ő elment. És mi maradt? És ki maradt?

Mily szélsőséges tévelygése ez egy sokak által betegnek tartott elmének, akkor, amikor konkrétan valós érdeműkről beszél emberekről, majd ugyan abban a mondatban bűnnel is vádolja.” „az nem vitatható el Kádártól, hogy demokratizálta a tudáshoz, a kultúrához való hozzáférést, valamint az egészségügyi javakat.”

„Nagy Imre meggyilkolása. Nincs kétség, hogy a végső döntés Kádáré volt. Vitányi azt mondta a szocialistáknak, hogy Kádár gyilkos volt. Azóta vannak bajban a szocialisták Vitányival. Bibó túlfeszített lényeglátókról és hamis realistákról ír. Kádárnak személy szerint valóban volt választása, a magyaroknak viszont nem: a szovjet birodalomból akkor nem volt kiút. Kádár megalkudott. Elfogadta a helytartó szerepét. Helytartóként elment a falig.

Szabadabb világot teremtett, mint bárki más a mi régiónkban. De vér tapadt a kezéhez, mint Ferenc Józsefnek és Horthynak. És az ország egy része mindhármukkal megbékélt.

Menteném Kádárt? Kinek országlása alatt egy udvari vécés egy szoba-konyhás lakásból lakótelepre költöztünk, ahol fürdőszoba volt, és miközben apám az első este begyújtott az olajbojlerbe, elsírta magát? De nem mentem. Vitányival értek egyet: morális tekintetben a demokratikus Magyarország Nagy Imre és nem Kádár öröksége.”

Mondja, hogy van mentsége Kádárnak? Választhatott, és ő azok oldalára ált, akik eltaposták a nép akkorára kivívott szabadságát. Választotta a diktatúrát a szabadsággal szemben, mint ahogy választotta a bosszút a forradalmárokkal szemben. Hazaáruló volt e akkor, amikor a törvényesen működő magyar kormány ellen idegen csapatokat hívott be, és saját népével szemben leverette a forradalmat, amit akkor sokkal többen akartak fenntartani, mit leverni. A hatalom volt a fontos. Kádár nem volt „hülye”. Látta, hogy a rendszer csak diktatúrával működik a népakaratával szemben. Hogy a kommunista hatalom megőrzése az diktatórikus és nem demokratikus. Vajon ha akkor kiszakad a diktatúrából Magyarország ma hol tart?

Lehet, hogy a szorgos magyarok most osztrák módra szenvednek Magyarországon a válság éveiben? Nem mentség a „gulyáskommunizmus az elárult hazafiak haláért, és a nélkülözésre kényszerített magyarok szenvedéseiért.

Nem lehet egyszerre menteni, és elítélni. Egy gyilkosnak soha senki nem adhat feloldozást.

Hogy ki is Ön, az már sokaknak nem kérdés, sőt, a többeknek nem kérdés, bizonyítja a helyét a magyar közéletben, a politikai népszerűségben. A hazudozásai, a hatalomhoz mindenáron történő ragaszkodása, és annak mára átélt következményei már nem sok kétséget hagy senkiben sem.

„Nem Kádár az ellenfél. Ő elment. És mi maradt? És ki maradt?”

Csak lassan mindenki tudja, hogy Önt a bosszú tartja életben a mai politikai pályán, mert vesztett és azt nem bírja elviselni. De az ön ideje végleg elmúlt. Ezt Ön nem hajlandó tudomásul venni, de előbb utóbb a magyar nemzet végleg a tudomásra hozza, csak álljon ki a választási placcra újra.

OrszágértékelőGyurcsány Ferenc, 2012. február 7., 22:02 ·

A miniszterelnök szerint az a cél, hogy a középosztály kezében maradjon a hatalom.

Olvasom újra a tudósításokat, tényleg ezt mondta-e Orbán? Index.hu után Origo.hu majd Hir24.hu, de nagyjából mindegyik ezt írja. Ezt mondta? De ez nem lehet. Hiszen az Vona és nem Orbán. Vona volt az és nem Orbán, aki azt mondta, hogy ő, illetve pártja nem demokrata. Vagy Orbán sem?

Na jó, nem tettetem az álnaivot. Hiszen arról beszéltem a Demokratikus Koalíció kongresszusán is, hogy Orbán esküjét megszegve nem egész népében, hanem kizárólag a saját világlátását osztó felsőközéposztályban hisz és arra épít. De ez az állítás az én szövegemben következtetés volt. Az eddig folytatott politikájának elemzéséből származó ítélet. De Orbán mostani szövege több ennél: beismerés. Önleleplezés.

Kezdjük az elején. Orbán proli sorból jön. Munkás szülők, sok gürcölés, nehéz vidéki élet. Amolyan peremvidék. Nem gúnyolódom, miért tenném, én is innen jövök, talán száz kilométerrel arrébbról. Ha innen nézem keserű Orbán története, de nekem - elsősorban anyám miatt - kedves világ is.

Orbán iszonyatos utat járt be. Liberális ellenzékiek repülőegyetemét látogatta, egyikük lakásában a legenda szerint hosszabban lakott is. Dühödt és őszintének tűnő antikommunista, antiklerikális és antinacionalista volt. Amolyan zabolátlan liberális polgár. Aztán váltott. Nem egyszer, sokszor. Ma Pozsgayval és Szűrössel tapsoltatja magát, a keresztény (keresztyén) egyházakat mintha a kezéből etetné, és nem kétséges, virtigli nacionalista lett, a magyar neki a felsőbbrendűség szinonimája.   

Emlékeznek? 2008-ban a szociálisnak hazudott népszavazás előtt Orbán ellenzéki vezérként arról papolt, hogy a népszavazáson a középosztály szövetséget kötött a rászorultak sokaságával. Na, most láthatjuk, mit ér Orbánnál a szövetség. A középosztálynak addig kellettek a rászorultak, amíg ez utóbbiak kikaparták a gesztenyét a tűzből. Ha meg már hatalomba került a középosztály felkent képviselője (Orbán Viktorról írok), akkor a hajléktalant bezsuppolom, a munkanélkülit megalázom, a rokkantnyugdíjast csalóvá minősítem. Ó, mily dicső erkölcsi magasság ez?!

Ma azt mondta Orbán, hogy nekik, csak nekik, a kereszténynek remélt (hitt, gondolt, erőszakolt?) középosztálynak lehet csak joga kormányozni Magyarországot. Tényleg gazember Orbán. Nem Simicska miatt. Azért is. Nem Nyerges miatt. Azért is. Hanem azért, mert azt üzeni anyjának és apjának – mellesleg az enyémeknek is -, hogy Ti nem kelletek. Ti dolgozzatok, de többet ne akarjatok. Kádár is ezt mondta. Csak ellenkező előjellel. Ő kizárta a polgárt, Orbán kizárja a munkást a népképviseletből. Mindkettőből elég. Sajnálom, megvetem őket. Kádár proletárdiktatúrát, Orbán keresztény-konzervatív diktatúrát akar.

Mi köze van hozzájuk a demokratáknak?

„Tényleg gazember Orbán” Gazember azért mert egy polgári társadalomban a középosztályt tartja gazdaságilag fontos részvevőjeként egy nemzetnek, és ez által a halom gyakorlására is alkalmasnak? Még is ki adhat itt munkát a szegénynek (aki tőke híjába nem tud vállalkozni) a munkásnak, a többségnek? A multinacionális idegen tulajdonú vállalkozások? Akik addig vannak itt, még extraprofitot termelhetnek, míg adó kedvezménynek örülnek. Vagy a multinacionális bankok, akik nem szégyelltek itt 240% kamatokkal kölcsönözni embereknek? Vagy a multinacionális kereskedelmi láncok, akik éhbérért foglalkoztatnak, miközben önök a hátérben hagyták tönkre menni, lekörözni a magyar mezőgazdaságot, az élelmiszeripart, a könnyűipart, a nehézipart, pontosabban mindent, ami még magyar volt,. Helyén van az, hogy ma Magyarország közel 70%a GDP termelésnek külföldi tulajdonú cégek állítják elő? Hogy amennyiben a minimálbér megközelíti az európai átlag alját, veszik a sátorfájukat és tovább álnak. Lásd Nokia., híradástechnikai vállalkozások. Hogy itt marad az ország bevételek nélkül, és erős gazdaság nélkül? Hogy nem fontos a nemzetgazdaság létezése a jövő szempontjából? Nem fontos Önöknek, mert Önök már révbe vannak. De fontos a kilencmillió

magyar népnek, akik még csak ez idáig a pálca rövidebb szálát húzták ki a rendszerváltás után.

Visszakérdezek? Mi közük van Önöknek a demokráciához? Semmi, mint ahogy szolidaritáshoz, a munkásosztályhoz a szegényekhez, akik Önök által lettek szegények.

Orbán ország vezető felelősségével beszél, és Ön kinek nevében lázit még mindig? A liberális mára a népnyakán meggazdagodott urak és hölgyek nevében. Vajon ha egyszerre minden kiderülne, hányan kapnának felmentést a Magyar Nemzettől?

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Petőfi utca/Somlai Horvát cikke

„Gyurcsány Önakasztással nem segíthetek”

Ha feldobjuk reform, köztársaság, lárifári, ha leesik "karakteres pasi", "konfliktusos csávó" de "nem szűzlány" - ki az? Gyurcsány Ferenc.

„Nagyon konfliktusos csávó vagyok a kormánypárttal szemben, de a saját pártommal nem.”

Lárifári meg még böszme is. Hogy mennyire igaz ez Önre, hogy „tanulj tinó ökör lesz belőled” „Az utcalány méltatja a szüzességet”.

Polt és az algoflexGyurcsány Ferenc, 2012. február 15., 8:56 ·

Fájhat Polt Péter legfőbb ügyész feje. Emberként akár sajnálhatnám is, de valahogy még sincs bennem elég empátia. Nincs, mert Polt (nyilván nem függetlenül Orbán akaratától és megrendelésétől) speciel éppen az én fejemet akarja. Azt szeretné bebizonyítani, hogy visszaélve hivatali hatalmammal tudatosan és szándékosan kárt okoztam az államnak és/vagy jogtalan előnyt biztosítottam egy befektetői körnek, amikor állítása szerint én döntöttem egy konkrét földcseréről a Sukoróra tervezett beruházás ügyében.

Poltnak most azzal kell szembenéznie, hogy a Fejér Megyei Bíróság a földcsere érvénytelenségét kimondó ítéletének indoklásában azt állapította meg, hogy az inkriminált döntést nem én hoztam meg.

Hát bizony nem könnyű a politikai megrendelésre dolgozó ügyészek élete. 

A Legfőbb Ügyészség gyanúját két okirat támasztaná alá. Az egyik a befektetőkkel történt tárgyalásról készült nyúlfarknyi emlékeztető.

Erről a Fejér Megyei Bíróság 25.P.22.597/2009/269 számú ítéletében ezzel szemben a következőképpen fogalmaz:

„A feljegyzés a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján az ingatlanügylet tekintetében nem tartalmaz semmilyen értékítéletet, döntést arra nézve, hogy a projekt meg fog valósulni. Csupán az előkészítést rendeli el, azonban annak előfeltételeit, szempontjait nem határozza

meg, eredményéről nem tesz említést, és semmilyen utalást nem tartalmaz arra nézve sem, hogy az előkészítés eredményeként kell-e, és ha igen milyen döntést hozni.

Ezért a(z)… felperest (azaz a Magyar Államot – megjegyzés tőlem) terhelte további olyan tények bizonyítása, amely az okirat szószerinti tartalmát meghaladja. A felperes bizonyítása azonban e körben eredménytelen maradt… ”

A másik okirat Tátrai Miklós által küldött e-mail, mely szerint a földcserét én rendeltem volna el. Ezzel kapcsolatban a Bíróság kimondta:

„Ezen e-mailon kívül azonban semmilyen egyéb bizonyíték nem állt rendelkezésre, amely a konkrét döntés meghozatalára utalt volna, így önmagában ez alapján – szemben az ezt kifejezetten cáfoló fenti (tanúvallomások sorát idéző – megjegyzés tőlem) bizonyítékokra – tényként a cseréről szóló végleges döntést megállapítani nem lehetett.”

A polgári perben hozott ítélet természetesen nem kötelező a büntetőügyben eljáró ügyészségre, és nem kötelező az esetlegesen megindított bírósági eljárásban döntő bíróságra sem. De azért lássuk be: ez a döntés az ügyészségi gyanú tételes cáfolata. Ettől a ponttól kezdve ez már nem egyszerűen az ügyészség és a köztem levő vita, hanem a magyar igazságszolgáltatás belső vitája is. Poltnak egy bírósági döntéssel szemben (is) kellene bizonyítania állítása helytállóságát.

Fejfájással szemben algoflexet tudok ajánlani Polt Péternek. Vagy esetleg tisztességet, becsületességet. Az előbbit megveheti pár száz forintért. Az utóbbi meg többet ér. Ha Poltnak tényleg többet ér…

Nem tudta nincs, a világon olyan bíróság, hogy az ítélet az megdönthetetlenül objektív legyen az ítéletében. Ahol az ember bíráskodik sok más érdek lapul meg hátul, aminek nincs szoros összefüggése az üggyel, amit ép a „független bíróság tárgyal. De azért azt vitatnám, hogy bajba lenne a szintén nyílván számos dologban szubjektív Polt, mert van Őneki már abban rutinja, hogy hogyan ne legyen ideges attól, amit Ő vagy olyan ki hatni bír rá, eldöntött. Az igazságszolgáltatás már csak ilyen Kegyed meg bizonyítja majd, hogy a kijelölt bíróság elfogult. De lesz-e olyan bíróság, ami nem lesz Önnel szemben elfogult? Vélem aligha.

Tudja ember a mondást,hogy „ Addig jár a korsó a kútra, míg a vízhordó lányt el nem kapják”

Ön meg azután rendesen járt a kútra, így azután csak találnak egy alkalmas ügyet a sok közül, ami túllép az Ön nyakkendős fifikáján. Mert azért azt mindannyian tudjuk, hogy van, csak azokban a körökben ahol Önt védik nem könnyű bizonyítani. De ahogy volt a szocialistapárt soraiba áruló, úgy lesz a bíróságot uralók között is legalább egy, aki bevállalja. Na, akkor tessék szájalni, ott bent a biztos csendbe, hol nem néven szólítják az embert, hanem a hátán lévő számon.

A szabad beszédGyurcsány Ferenc, 2012. február 22., 9:30 ·

A szabad beszéd veszélyes műfaj. Elég egy félreérthető jelző, egy megbicsaklott mondat, és kész a baj. Márpedig a mai világban nincs kegyelem. Ha valaki, akkor én tudom.

Az álmok, a remények világa tágas. Vágyhatjuk Trianon sebeinek gyógyulását, a történelmi magyar nagyság helyreállítását, multi cégek helyett a magyar tulajdonú gazdaság dominanciáját. A realitások ennél kegyetlenebbek, szűkebb a mozgástér, mint bármikor. Az európai bal- és jobbközép megoldásai között egyre kisebb a különbség. A spanyol vagy portugál jobboldal megszorít, a görög vagy olasz egységkormányok nemkülönben. Ha a megoldások között nincs különbség, akkor nem marad más hátra, mint rombolni az ellenfelet. A mai politika úgy akar építeni, hogy közben rombol. Rombolja a politikai alternatívát, a rivális morális tekintélyét. Ezt hívják karaktergyilkosságnak. Erről is van tapasztalatom.

A hibától, a félreérthető megjegyzésektől való félelem szüli az unalmas politikai beszédet. Se hús, se hal, lehet eső, lehet hó. Elveszik a karakter, homályos marad a szándék. Mindenki azt érti bele a szövegbe, amit hallani akar. Ezért aztán még a tehetséges politikus is felolvas, szakértők vitatkoznak minden mondaton, végül pedig ők írják meg az elmondandó szöveget. Biztonságosnak tűnő megoldás. Persze eközben elveszik a lényeg, a konfekció legyőzi a taylor-made egyediségét.

Én – e tekintetben régi módian – mégis jobban szeretem a szabad beszédet, mert az jobban én vagyok. A hallgatóság engem, és nem tanácsadóimat hallja. A tökéletlenség mögött engem lát, azt, hogy én mit gondolok, hogyan érzek, miként ítélek.

Az ilyen beszéd lassan épül. Hetekkel korábban izgat a beszéd karaktere, tónusa, stílusa. Ez a legnehezebb. Ha ez megvan – sokszor csak a beszéd előtti utolsó órákban, percekben -, akkor a többi már könnyebb. Mert azt, hogy miről és mit mondjak, az egyszerű. Úgy és azt kell mondanom, ahogy és amit gondolok, amilyen vélemény és meggyőződés kialakult bennem.

Így készültem a tegnapi beszédre is. Napokig tartó merengés a beszéd karakterén, aztán egyszerű vázlat a témákról. Pár szó egy papír fecnin. A biztonság kedvéért, hogy semmi ne maradjon ki. Aztán a végén úgy is te döntesz el mindent. Van-e mondanivalód, van- e erőd. Te beszélsz, a hallgatóság meg dönt: hisz-e igazadban, vagy sem.

Igazat mondtam tegnap.

……………………………………………………..

„Igazat mondtam tegnap.” Úgy, mint a 2006-os választások hajrájában, és mind addig, míg a hatalmat nem sikerült újra megtartani. Balatonőszöd, itt be is fejezhetném az Ön írásnak mérlegelését, mert a mérleg kétséget nem tűrően máris felborult. De annyit még hozzá tennék Ön mellett szólva, hogy Ön minden kétséget kizáróan szabadon sokkal jobban tud mellébeszélni jól felépített koncepcionális hazugságokkal embereket befolyásolni, mint ha azt előre Önnek leírták volna. És vélem azért, mert még az Ön táborában sincs olyan mértékig romlott beszédíró, aki képes lenne papírra vetni annyi morálisan elitélendő hazugságot, amit Ön a politikai pályáján képes volt ezekkel a szavakkal illetni, hogy „Most én igazat mondtam”

„A realitások ennél kegyetlenebbek, szűkebb a mozgástér, mint bármikor. Az európai bal- és jobbközép megoldásai között egyre kisebb a különbség. A spanyol vagy portugál jobboldal megszorít, a görög vagy olasz egységkormányok nemkülönben. Ha a megoldások között nincs különbség, akkor nem marad más hátra, mint rombolni az ellenfelet. A mai politika úgy akar építeni, hogy közben rombol. Rombolja a politikai alternatívát, a rivális morális tekintélyét. Ezt hívják karaktergyilkosságnak. Erről is van tapasztalatom.”

A mai Európai realitások kétségtelenek a jobboldali kormányok számára is, még pedig azért, mert a globális-tőke urait abszolút kiszolgáló baloldali pártok , szocialisták , liberálisok zöldek mára, sikeresen bekényszerítetek az európai államokat arra a kényszerpályában működő rendszerbe, amely kényszer pálya rendszer most vélem nem túl hosszú időn belül a bankok, a  tőke valódi urai ellen tömegesen robbantanak ki lázongásokat, és vélhetően robbantják fel az Európai Uniót darabokra. Túllőttek a célon. Az Európai nemzetek szép lassan, de rádöbbennek, hogy amit velük építettnek az nem nemzeti érdek, nem ország érdek, de még csak nem is Európai érdek. A hatalmat országok felett átengedni, egy láthatatlan irányító központnak, amely központ nem humánus, nem ember centrikus, de még csak nem is élhető szociálisan egyetlen egy nemzetnek sem. És mindennek úgy kell láthatóvá, felfoghatóvá válni a felett európai államok számára, hogy lángba borul Európa. Lángba borul azért, mert jön egy iráni háború, ami szentháború lesz az arab világnak, vagy Európa népei fellázadnak a láthatatlan hatalmak kényszerítő, megnyomorító intézkedései ellen.

És e ponton lehet Ön elégedett, mert Ön a működése során mindenben készségesen rendelkezésre ált e láthatatlan hatalmaknak.

És akkor a Magyarország elleni nyílt támadás oka már nem szorul magyarázatra, mert a jelenlegi kormány és annak vezetői azok a magyarokat képviselik a világban, és a sorrend érdeke szerint először Magyarország, és utána a láthatatlan hatalmat kiszolgáló Európa.

Őszintén remélem, hogy soha többet nem lesz önnek módja eladni a magyar nemzetet egy tál lencséért------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fegyverbe! Fegyverbe?Gyurcsány Ferenc, 2012. február 23., 8:46 ·

Brutális fenyegetést lengetett be tegnap a Brüsszeli Bizottság. Azt javasolják, hogy 140 milliárd forint fejlesztési támogatást vegyenek el Magyarországtól, ha nem biztosítjuk költségvetésünk fenntartható egyensúlyát. Ez már nem egyszerűen ökölrázás, ez szédítő erejű ütés kilátásba helyezése.

Az indoklás gazdaságpolitikai természetű, de ne legyen kétséges, szélesebb értelmű. Az európai normákkal szembehelyezkedő, a kokik és sallerek nyelvén Európával beszélni akaró Orbánnak szóló figyelmeztetés: eddig és ne tovább. Ha nem értettél a sok-sok figyelmeztetésből, a szép szóból, akkor talán érteni fogsz ebből – nem mondják, de gondolják az európai döntéshozók. Szerintem Orbán érti. Érti már pár hete. De úgy akar visszavonulni, hogy minimalizálja az ebből fakadó politika károkat, hogy ne kelljen beismernie politikai stratégiájának bukását. Láthatólag az Uniónak nincs ínyére ez a félszívvel végrehajtott korrekció.

Ha Orbán hajthatatlan marad, akkor bizony elbukjuk ezt a temérdek pénzt. Igen ám, de ez esetben a miniszterelnök mindenki számára egyértelmű és súlyos anyagi és erkölcsi károkat okoz Magyarországnak. Miközben Orbán és ügyészsége a politikai ellenfelek sorát hurcolja meg valós és kreált indokokkal, rendszerint hanyag vagy hűtlen kezelés gyanújával, addig jelen esetben nyilvánvaló és egyértelmű károkozás történne. Egy ilyen döntés minden magyar állampolgár zsebéből 14 ezer forintot venne ki. Nem kétséges, ha ez megtörténik, akkor az Orbán távozását akaró sokaság igazi politikai fegyverhez jut.

Mégis azt javaslom, hogy ne akarjunk ilyen fegyvert, ne akarjunk ilyen áron fegyvert. Ilyen áron nem szabad akarni Orbán bukását. És ha már a fegyverekről beszélünk, akkor inkább azt kívánjuk, hogy Orbán kormánya tegyen meg mindent, hogy a Bizottság javaslatát ne fogadják el a pénzügyminiszterek. Gyűjtsenek szövetségeseket, támogatókat, szervezzék meg a blokkolni képes erőt. Ez persze nehéz lesz, alig van barátunk, magányosak lettünk Orbán alatt. De ha nem is sikerül most megakadályozni a döntést, még akkor is van menekülő út. Olyan költségvetést kell készíteni 2013-ra, amely meggyőzi Európát, amely visszavisz bennünket a strukturális hiány 2006-2010 között tapasztalt csökkenő pályájára.

Szóval a védelem valódi fegyvere Orbán kezében van. Meri, akarja, tudja használni?

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

„Brutális fenyegetést lengetett be tegnap a Brüsszeli Bizottság. Az indoklás gazdaságpolitikai természetű, de ne legyen kétséges, szélesebb értelmű. Az európai normákkal szembehelyezkedő, a kokik és sallerek nyelvén Európával beszélni akaró Orbánnak szóló figyelmeztetés: eddig és ne tovább. Ha nem értettél a sok-sok figyelmeztetésből, a szép szóból, akkor talán érteni fogsz ebből – nem mondják, de gondolják az európai döntéshozók.”

 

Tudjak és reméljük értik is Európa nemzetei ezt a figyelmeztetést. Azontúl, hogy a nemzet védelmében , nem kell kokikat, vagy sallereket szóban osztani, mert nem ésszerű az „oroszlán bajuszát addig húzogatni, amíg a puska betöltve nincs annak a fejénél”, addig csendben tenni kell, még amit lehet a haza javára.

„. Egy ilyen döntés minden magyar állampolgár zsebéből 14 ezer forintot venne ki. Nem kétséges, ha ez megtörténik, akkor az Orbán távozását akaró sokaság igazi politikai fegyverhez jut. Mégis azt javaslom, hogy ne akarjunk ilyen fegyvert, ne akarjunk ilyen áron fegyvert. Ilyen áron nem szabad akarni Orbán bukását. És ha már a fegyverekről beszélünk, akkor inkább azt kívánjuk, hogy Orbán kormánya tegyen meg mindent, hogy a Bizottság javaslatát ne fogadják el a pénzügyminiszterek. Gyűjtsenek szövetségeseket, támogatókat, szervezzék meg a blokkolni képes erőt. Ez persze nehéz lesz, alig van barátunk, magányosak lettünk Orbán alatt. De ha nem is sikerül most megakadályozni a döntést, még akkor is van menekülő út. Olyan költségvetést kell készíteni 2013-ra, amely meggyőzi Európát, amely visszavisz bennünket a strukturális hiány 2006-2010 között tapasztalt csökkenő pályájára.”

Ön jól látja, hogy nincs esélye sem ma a magyar baloldalnak hiteles személyekkel kormányt alakítani, és megfordítani a gazdasági nyomás nemzetre gyakorolt negatív hatásait. Ezért hát kívánja, hogy Orbán a lehetséges szövetségesekkel nyerje meg ezt a csatát áln9k módon, de rögtön előre is vetíti, hogy ennek nincs esélye az Európai nyomástól való félelem miatt.

Tehát Orbánnak engedni kell, és be kell fejezni azt, amit mind a mai napig Öntől kérnek számon azok, akik hagyták posztján a politikai bukása után. No, nem magyarországi érdekkörökről beszélek elsősorban, hanem a láthatatlan nemzetközi irányító erőkre, akiknek Ön felé az volt az elvárása, hogy strukturális átalakítás címén privatizálja a magyar

egészségügyet, illetve az oktatást, valamit adja el az édesvizeinket, és építse ki a nagyarányú föld nemzetközi kivásárlás lehetőségét. Ön ezt nem volt képes végrehajtani, mert már, a három százforintos vizit díjon megbukott politikai, és társadalmi támogatottság híján. Tehát mint bukott politikusnak akkor bocsájtanak meg, ha ez még is bekövetkezik az Orbán kormány idejében, és ennek érdekében lobbizik ön minden erejével a DK élén, és a nemzetközi kapcsolatai révén. Ki lóg a lólába!

Tehát térdre, imára. Csodálkozik, hogy a református Orbán nem bórul térdre a „farizeusok „szándékai előtt, és nem hajtja azt végre örömmel és dalolva? Múltkor azt mondta, valahol, hogy nem szeretne most Orbán helyén lenni, Vélem igaza van, mert ma Magyarország számára az a nagy kérdés, hogy miképp lehet kifogni a nemzetközi nyomás vitorláiból a szelet, úgy hogy a kecske is kapjon valamit, de a káposzta is megmaradjon a csak lassan éhező magyarok többségének.

Ma már attól kell félni, hogy széthullásra ítélt Európai Unió összedőlése esetén ne jusson az ország teljesen a romok alá , esélyek nélkül a tovább működésre. Mert ki is járna itt leginkább rosszul? Ha újra lennének határok, vámok, gazdasági szankciók? Elsősorban az ide települt és mára már majdnem a 70%-k GDP előállító külföldi vállalkozások, akik az itt adómentesen éhbérért előállított termékeik zömét a fejlett európai országokban értékesítik, és Magyarország bezáródásával verseny képtelen helyzetben kerülnének a védő vámok miatt. Persze Magyarország is nagy bajban kerülne, ha ezek most fognák magukat és odébb állnának, mert, hogy közben Önök uraim hagyták a teljes magyar önálló háttéripart tönkre menni, és felvásárolni, leállítani.

Hát ezen okok mentén lehet a húrokat feszíteni. A veszteni való mindkét félnek iszonyú lenne, ha bekövetkezne. Ez a magyarázata a békésebb hangú Orbáni kommunikációnak, és ez lesz a magyarázata az IMF hitel végül még is csak megkötésnek is.

A fegyver így azután nem csak az Orbán kezében van, hanem azokéban is, akik most veszélyeztetik a Magyarországon befektetett nemzetközi tőke érdekeltségeit. Ki fog győzni? A józan-ész, vagy a mindent maga alá gyűrő nemzetközi globalizáció? Nem túl hosszú időn belül el fog ez dőlni, mint ahogy az is, hogy e kérdések lényeges döntéseiben Ön már nem kap újra leosztott lapokat. És csak reméljük, hogy a teremtő is ezt így akarja, hogy szemben legyen mérlegelve a dolog a réven a vámmal.

TatárszentgyörgyGyurcsány Ferenc, 2012. február 24., 7:44 ·

Tegnap volt három éve, hogy Tatárszentgyörgyön meggyilkolták Csorba Róbertet és ötéves kisfiát. A gyilkosok cigányokra vadásztak, áldozataikat véletlenszerűen választották ki. Csorbáék halála mégsem a véletlen műve volt.

Csurka 1992-es hírhedt dolgozatával kezdődött minden. Az új magyar demokrácia méltányos, tiszteletet sugárzó gondolkodás- és beszédmódját egyre inkább felváltotta előbb a türelmetlenség, majd a megbélyegzés, végül az elítélés hangja. A jobboldal jelentős részének lelke telítődött megvetéssel, gyűlölettel a zsidókkal, a kommunistákkal, a cigányokkal, a külföldiekkel szemben. Szótárukban a hazaáruló mindennapos kifejezés lett, nem kapjuk fel a fejünket patkánynak, rohadtnak, szemétládának minősítenek valakit.

A jobboldal mosakodik, azt mondja, nem ő a felelős. Hanem ki? Ki parolázik az újfasiszta nyelvet használó ötös számú Fidesz tagkönyv tulajdonosával? Ki tekintette rendes gyerekeknek a vonuló gárdistákat, a gyűlölettől fröcsögő jobbikos potentátokat? Ki nem mer, akar egyetlen egyenes mondatot sem mondani a cigánybűnözésről prédikálóknak?

Persze, tudom, hogy sok jobboldali demokrata van. De akkor ők miért hallgatnak? Miért hallgat az Akadémia elnöke, a tudós professzorok sokasága, a mérsékeltnek tekintett külügyminiszter és folytathatnám? Hallgatásuk vajon nem legitimálja a jobboldal radikálisait?

A gondolkodás és a nyelv változott először gyilkossá, aztán jöttek „radikális, nemzetféltő magyarok”, akik radikálisan cselekedtek. Mit radikálisan? Ocsmányul, ördögi módon. Gyilkoltak. Ártatlanokat, akiknek egyetlen bűnük volt a gyilkosok szemében: az, hogy szerintük nem voltak rendes magyar emberek, az hogy cigányok voltak.

Nem tudom, hogy van-e a jobboldalnak szégyenérzete, lelkiismerete a történtek miatt. Szerintem lehetne…

Lám –lám néhány elvetemült gyilkos , még lehet cigány gyűlölő is , minek kapcsán  azonnal a magyar jobboldalhoz jutott el az „igazmondó imigyen „A jobboldal jelentős részének lelke telítődött megvetéssel, gyűlölettel, a zsidókkal, a kommunistákkal, a cigányokkal, a külföldiekkel szemben. Szótárukban a hazaáruló mindennapos kifejezés lett, nem kapjuk fel a fejünket patkánynak, rohadtnak, szemétládának minősítenek valakit.”

És mi van a baloldallal, a neoliberálisokkal, a zöldekkel, akik meg a jobboldalt kapásból és megkülönböztetés nélkül lefasisztázzák, és nyíltan a fasizmus fajgyűlöletét hirdetik a kisebbségek, a zsidók, a másságukról elhíresült „aberráltak” iránt, mint általános célt a jobboldal érdekkörében. S persze mind ezt elterelő mozzanatkén a magyarországi kommunisták által elkövetett bűneinek emlék napján, azon napon, amelyen a magyar nép visszaemlékezik a magyar kommunisták magyarországi áldozatira, amely áldozatok száma egyes magyarság történelmét kutató tudós szerint meghaladja félmilliót.

Valamint arról elfeledkezik, hogy ez a kisebbség mára éppen a szocialisták elhibázott cigányság politikája miatt tulajdonképp kiszorult a társadalom permére képzettség, valamint természetes tulajdonságai alapján, miszerint a számukra a munka ártalmas, és bűn is e nemzetség soraiban, miután ők szabad embernek születtek, és számukra a lopás az egy életfenntartási ösztön, és természetes velejárója a mindennapjaiknak.

Nem rég még bűn volt cigány bűnözésről beszélni, hol ott a bűn elkövetések statisztikája szerint tíz estből hat e nemzetségből kerül ki, miközben a népességen belül az arányuk nem éri el a tíz százalékot. Nem beszéltek arról, hogy e nemzetség adja az éjszaki világ rendfenntartóit a kétes működésű szórakozó helyeken, hogy az élelmese napközben gyúr edző teremben, míg éjszaka a maffia katonája, végrehajtója, pénz beszedője, bűn elkövetője. Aki meg nem fér be erő, és észbeli képességei szerint a „biztonsági őr” kategóriába, azt meg nyíltan fosztogatja, a már maguk is elszegényedett, de még mindig küzdő magyar családok kertjeit, fészerit, és házait gyakran erőszakos bűncselekmények elkövetésének következményével.

A szocialista kormányok elintézték azzal, hogy családi pótlékot, illetve szociális segélyt fizettek a munkanélküli cigányságnak, és elnézték, hogy kialakuljon a megélhetési bűnözés életvitel szerűen, kettős büntetési mércével. Ez a jelenség egyre több  emberben kiváltotta az

ellenszenvet, azokban, akiket átvertek, becsaptak , lehúztak , a bosszúállás személyes kihívását is, miután  ezek „jóemberek” vállalkoztak, és vállalkozásaikban a csalásra szakosodtak az állammal szemben ÁFA, adó, a magán szektorral szemben , pedig árukkal,  szolgáltatás eszközeivel csaptak be, húztak le szorgos magyar embereket könyörtelenül.

Igazmondó azt sem átallja állítani, hogy most fajgyűlöletről, kisebbségüldözésről, és zsidóság üldözésről beszéljen a magyar kormánnyal összekötve, valamint egybemossa a szélsőjobbot, és a jobb közepet célok és érdekek szerint állítva, hogy ez a tulajdonság természetes velejárója a jobboldali politikai pártoknak.

 

„Nem tudom, hogy van-e a jobboldalnak szégyenérzete, lelkiismerete a történtek miatt. Szerintem lehetne…”

A nem tudom kérdés értelmetlen, mert alatta a válasz”Szerintem lehetne”

És a hazaáruló álszocialistáknak, neoliberálisoknak, a zöldeknek, a nem létező szolidaritásnak, a magukat kisebbségvédő, ma már itt bukott pártalakulatoknak? Nekik van e lelkiismereti furdalásuk e kisebbség társadalom permére jutása miatt, és van e a másik megemlített nemzetségnek, akik mindent, és mindenkit a maguk akarata szerint uralnak gazdaságilag, pénzügyileg, nemzetközileg?

És akkor mikor is beszél a kommunisták áldozatiról igazmondó?

Fidesz és az ügynökökGyurcsány Ferenc, 2012. február 28., 8:39 ·

A Fidesz állandóan a múlt lezárásáról szónokol. De, hogy ez pontosan mit is jelent, ez a Fidesz érdekeitől függ. Ha le kell csukatni pár szocialista riválist, akkor a múlt lezárása a múltfeltárását, ha kell, meghamisított feltárását igényli. Ha ki kell rekeszteni az ellenfeleket a demokratikus közéletből, akkor dübörgő kommunista-üldözés következik a múlt lezárásának igényéből, persze ettől még Pozsgai Imre nyugodtan fényesítheti Orbán glóriáját. Ha Biszkuról van szó, akkor büntetőeljárást követelnek, ha meg az ügynökaktákról, akkor meg a kifogásokkal teli hallgatást.

A Demokratikus Koalíció képviselői támogatták az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát célzó LMP-s indítványt. Annál is inkább könnyen tehettük, mert még első kormányom idején, 2004. decemberében valami hasonlót javasoltunk. Akkor is a Fideszen bukott el a szándék. Nem tudom mitől fél a Fidesz. Kit takar, kit rejteget? A demokratikus Magyarország szemszögéből nézve nem sértette az alapvető szabadságjogokat, az emberi méltóságot a demokratikus garanciákkal nem védett, nem szabályozott kiterjedt megfigyelési, besúgói rendszer? Dehogynem. Akkor meg mi a baj?

Nyilvánvalóan nem a szolgálatok, így a Magyar Köztársaság mai nemzetbiztonsági érdekét védi a Fidesz. Hiszen ha így lenne, akkor kellő körültekintéssel alkotható lenne olyan szabály, amely válaszol erre a valóságos kihívásra. A Fidesz semmilyen szabályt nem akar. Nekik jó a mai helyzet, amelyben politikai érdekek mentén szemezgetnek az információkból.  Bárhogy

is, az az érzésünk, hogy a Fidesznek takargatni valója van. Gyanítható, hogy olyan emberekre is támaszkodik, akiknek kényelmetlen lenne az ügynöklisták nyilvánossága. A Fidesz világának része lehet az egykori ügynökökkel való valamilyen együttműködés.

De miért csodálkozunk ezen? Az önkénynek szüksége van lehallgatókra, besúgókra, provokátorokra. Őket védi a Fidesz. Nem a múltat akarja eltitkolni, hanem a jelent. A jelent, amely a hatalomgyakorlás módja tekintetében egyre jobban hasonlít a múlthoz.

Kedves jó „igazmondó” a Fidesz nem csak akarja a múlta lezárni, hanem le is zárja, már amennyire azt lehet ennyi évnek utána, hisz tartozik ezzel a z igazságnak, a magyar történelmi eseményeknek valós bemutatása érdekében.

A meghamisítás az Önök műfaja kezdetek óta, merthogy a Rákosival kezdődő dicső korszakuk másból sem ált, mint hogy átírják a történelmet és a vörös szörnyet egy igazság osztó Mátyási szellemmel mutassák be a későbbi generációknak. Ezt mind a mai napig képesek voltak életbe tartani, de most vélem véget ér a propaganda , a történelmi ferdítés, és végre az fog történelmi könyvekbe állni, ami ténylegesen történt, és nem az ami a hamisítók ideológiájának megfelelt.

Ügynők listák! Szerintem is nyilvánossá kéne tenni, csak előbb vissza kellene hordani az abból a kezdetekben eltüntetett adatokat. Merthogy a 12 évnyi kormányzás alatt megszemezgették az önök rendesen, azért is ilyen nagy a szája, mert tudja, hogy ott már nem találnak olyan neveket, ami az Ön sekélyes holdudvarának elvakult takarítói személy szerint.

„. A Fidesz világának része lehet az egykori ügynökökkel való valamilyen együttműködés.”

Ön uram sohasem fogy ki a teóriákból, amit színes fantáziája szül. Lehet, hogy van ilyen, csak ott téved, hogy a fanatikus Orbán Viktor, aki elszánt céljait tekintve, nem áldozná fel ezeket a személyeket a politikai elit tisztogatásnak céljául. Feláldozná, mint ahogy fel is fogja, csak előbb befejezi a társadalom struktúrájának teljes mértékű átalakítását. Addig egyben kell tartani a kétharmadot. Érthető ez?

„De miért csodálkozunk ezen? Az önkénynek szüksége van lehallgatókra, besúgókra, provokátorokra. Őket védi a Fidesz. Nem a múltat akarja eltitkolni, hanem a jelent. A jelent, amely a hatalomgyakorlás módja tekintetében egyre jobban hasonlít a múlthoz.”

Sokszor mondtam már, hogy ne a saját hatalom gyakorlásának módszerivel gondolkodjon, mert Orbán Viktor, aki immáron 22 éve a magyar politikai élet egyik legmeghatározóbb szereplője az nem egy bukott pártvezér, mint ahogy nem is egy bukott miniszterelnök, aki immáron most befejezi a rendszerváltást végre végleg az Önök nagy örömére.

Az érsek és a keresztényi szeretetGyurcsány Ferenc, 2012. március 2., 7:54 ·

Pár napja a Galamus.hu tette sokunk számára elérhetővé David Baer teológia- és filozófiaprofesszor és Márfi Gyula veszprémi érsek nyílt levelezését. Ha a vitázók ezt a műfajt választották, akkor maradok én is a személyes megfogalmazást lehetővé tevő levél formátumnál. De csak látszólag fordulok Márfi érsekhez. Valójában a demokratikus

sokaságnak szeretném felnyitni a szemét, hogy lássa, milyen a magyar katolikus klérus egyik legbefolyásosabb tagjának gondolkodása, mentalitása.

 

Márfi Gyula érsek úrnak

Veszprém

Főtisztelendő érsek úr!

 David Baer amerikai teológia- és filozófiaprofesszornak a magyar egyházakban lévő barátaihoz intézett levelére Ön hosszú nyílt levélben válaszolt. E válaszlevélhez fűznék néhány megjegyzést.

 Ön válaszában azt állítja, hogy az alaptörvény  nem  sérti  a  lelkiismereti  és  vallásszabadságot, mert az egyes egyházak elismerésének és nyilvántartásba vételének csak az egyházak anyagi természetű, állami támogatásával kapcsolatban van jelentősége. Ön téved. Az egyszerűség kedvéért hadd utaljak az Alkotmánybíróság 4/1993-as határozatára, amely kimondta: a lelkiismereti és vallásszabadsághoz hozzátartozik a jog a világnézetileg elkötelezett nevelésre. Ha tehát az állam megtagadja valamely egyház nyilvántartásba vételét, és az így kieső támogatás miatt az adott egyház által fenntartott iskola nem tud működni, akkor az adott vallási közösséghez tartozók vallásszabadsága csorbul az egyházként elismert közösség tagjaiéhoz képest.

Ön válaszában érthetőnek nevezi, hogy a Magyar Állam azokat a közösségeket részesíti előnyben, amelyek hazánk zivataros története folyamán jelentős mértékben hozzájárultak az ország fennmaradásához. Ezek szerint valamely vallási közösség mai státuszában a történelmi érdemeknek kell tükröződnie. Valami hasonlót gondolhatott az egykori magyar nemesség is, amely elődeik által a haza fegyveres védelmében hozott áldozatokra tekintettel követelte meg és évszázadokon keresztül élvezte az adómentesség kedvezményét. Ugyanakkor emlékeztetnem kell Önt arra, ezt a szemléletet és az ebből fakadó gyakorlatot az 1848-as polgári forradalom végérvényesen elsöpörte. 

 Ön válaszában azt állítja, hogy az állam azokat a vallási közösségeket is előnyben részesíti, és egyháznak ismeri el, amelyek tevékenysége társadalmilag kiemelten hasznos, például iskolákat, egészségügyi intézményeket tartanak fenn és karitatív tevékenységet folytatnak. Ha ez valóban így volna, akkor nem maradt volna el immár másodízben a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség egyházi nyilvántartásba vétele.

 Ön válaszában azt állítja, hogy a független magyar igazságszolgáltatásban még ma is számos olyan ember dolgozik, aki a kommunista rendszer idején elkötelezett kiszolgálója volt a pártállami diktatúrának és tevékenyen részt vett egyházellenes, ún. koncepciós perekben. Halkan és alázattal jegyzem meg, hogy a pártállami diktatúra elkötelezett kiszolgálóinak ostorozása visszatetsző egy olyan egyházi méltóság részéről, akinek egyháza semmit nem tett annak érdekében, hogy feltárja a pártállami diktatúrával való együttműködés mai napig titkolt, leplezett világát, amely egyház nem kívánt szembe nézni azzal a ténnyel, hogy soraiban az egykori állambiztonsági rendszer által beszervezett, vele együttműködő ügynökök sora szolgált.

 Ön válaszában azt állítja, hogy Iványi Gábor metodista lelkészt nálunk mindenki ismeri, sokkal inkább nagyhangú politikusként, mint igehirdetőként. Ha jól értem, Ön e mondatával arra utal, hogy aki Isten igéjét hirdeti, az tartózkodjék a napi politikai állásfoglalásoktól. Egykoron egyébként ezt Orbán Viktor is így gondolta, aki pártja pécsi kongresszusán az egyházakról szólva figyelmeztetett: „Amennyiben a politikai élet egyes szereplői közül egyeseket ellenségeknek, másokat meg szövetségesnek minősítenek, maguk is politikai szereplővé válnak. Márpedig ha valaki erre a porondra lép, akkor rá is érvényesek lesznek a politika gyakorta kegyetlen törvényei. Ezért mondjuk, hogy hibát követnek el, ha azok szolgálatába szegődnek, akik ideológiai átnevelőtábort akarnak csinálni Magyarországból” De hát éppen Ön politizál hivatkozott levelével: hűséget és szövetséget fogad a jelenlegi kormányerőknek, azok szolgálatába szegődik, akik ideológiai átnevelőtábort akarnak csinálni Magyarországból. Ha jól értem, Ön szerint Orbán Viktor politikájának egyházi támogatása Isten számára kedves tett, kritikája viszont ördögtől való cselekedet, ezért megbélyegzésért, talán még kiátkozásért is kiált.

 Ön válaszában azt állítja, hogy Iványi Gábor közösségét a metodista világegyház sem ismeri el. Iványi Gábor közössége a világon létező számos, egymástól független metodista egyház egyikéből vált ki; ugyan miért ismernék el a metodista egyházak a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget, és mi szüksége volna annak az elhagyott egyház elismerésére? Szíveskedjék csak visszaemlékezni, hogyan viselkedett a katolikus egyház a belőle kiszakadt vallási közösségekkel! Elismerte-e vajon a bogumilokat, az albigenseket, a huszitákat? Milyen sorsot kellett vállalniuk a lutheránusoknak és a kálvinistáknak, míg a katolikus egyház fogcsikorgatva kénytelen nem lett megtűrni létezésüket? Nem kellett-e több mint kilenc évszázadnak eltelnie, hogy VI. Pál pápa visszavonja az ortodoxok 1054-ben történt kiátkozását?

Ön válaszában azt állítja, hogy Európának túladagolják a szabadságot, amely – a túladagolt gyógyszerhez hasonlóan – már nem gyógyít, hanem mérgez. Gondolom, Ön saját magát és egyháza vezetőit tartja mérvadónak annak meghatározására, mennyi a helyes, és mennyi a túlzott adag a szabadságból. Európa népei azonban nem az Ön, hanem Pál apostol tanítását tartják mértékadónak a szabadságot illetően: „a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.” (Gal 5,1)

 Ön válaszában kárhoztatja az abortusz engedélyezését és a szabad szerelem tudomásul vételét. Ugyan milyen jogon várja el Ön, hogy a katolikus erkölcsi tanítás azon normáit, amelyeknek egyháza saját hívei körében sem képes maradéktalanul érvényt szerezni, az állam a törvény erejével kényszerítse rá minden polgárra?  Kárhoztatja a leszbikusok és homoszexuálisok házasságának elismerését, holott a katolikus egyházat senki nem próbálja rákényszeríteni, hogy azonos neműek házasságát megáldja. Milyen jogon akarja akkor Ön megtiltani, hogy az állam a leszbikus és homoszexuális párok jogait a polgári házasságban élők jogaival azonosnak ismerje el? Kárhoztatja továbbá a gender-ideológia hirdetését, ami arról tanúskodik, hogy Ön úgy képzeli: a nők társadalomban elfoglalt helye a XXI. században is a háztartás, a gyermeknevelés és a templomjárás háromszögén belül jelölhető ki.

 Ön válaszában azt állítja, hogy a világ legnagyobb diktátorának (Mao-Ce-tungnak) hívei oktatták az Európai Parlamentben a demokráciát. Ön föltételezhetően Jose Manuel Barrosora, az Európai Bizottság elnökére céloz, aki a Salazar-diktatúrát megdöntő portugál forradalom idején, 18 évesen egy maoista ifjúsági szervezet vezetője lett, ám tíz évvel később már a konzervatív portugál PDS, illetve az Európai Néppárt tagja volt. Ön szemlátomást nem

tartja hitelesnek ezt a fordulatot, amihez természetesen joga van, de nehezen érthető, hogy akkor miként tarthatja hitelesnek a húsz éve még a parlamentben fölszólaló KDNP-s képviselőket (Andrásfalvy miniszter úr szíves közlése szerint) rendszeresen „Imához!” felkiáltással fogadó Orbán Viktor strasbourgi önvallomását, miszerint ő hívő keresztény.

 Ön válaszában azt állítja, hogy egy közismert pedofil tanította móresre Orbán Viktort. Ebben a kijelentésben nem is az a legmeghökkentőbb, hogy azt a Daniel Cohn-Benditet vádolja a pedofília undorító bűnével, akiről már százszorosan bebizonyosodott, hogy ez az alantas rágalom minden alapot nélkülöz, hanem az, hogy ezt egy olyan egyház főpapjaként teszi, amelyet az elmúlt évtizedben gyökeréig ráztak meg papjainak kirobbant pedofil-botrányai. Hozzáteszem: nincs tudomásom arról, hogy Ön akár egyetlen egy alkalommal bánatát, sajnálatát, megrendülését fejezte volna ki a megalázott, zaklatott, tönkretett gyermekek ügyében, elismerte volna egyházának felelősségét e szégyenteljes bűn elkövetésében, eltusolásában, mentegetésében.

 Ön válaszában megbélyegzésként használja a „kozmopolita” jelzőt. Teszi ezt egy olyan egyház főpapjaként, amely Pál apostol óta nemzetek fölötti volt, amely nevében hordozza a „katolikus” (azaz katholikosz, vagyis egyetemes) megjelölést, és amelynek apostolait Jézus föltámadása után arra szólította: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek.” (Mt. 28,18-20)

 Ön válaszában azzal vádolja az említett kozmopolitákat, hogy megpróbálják befolyásolni a szabad választásokat. Illő tisztelettel érdeklődöm: vajon mi egyebet tesznek Krisztus egyházának azok a papjai, akik a választási kampány idején a Fidesz mellett prédikálnak, a szószékről kárhozattal fenyegetve azokat a híveket, akik baloldali vagy liberális pártokra kívánnak szavazni?

 Ön válaszában szóvá teszi, közönséges diktatúrának nevezi, hogy a nemzetek felett álló Valutaalap magyarországi birtokai mindenféle ellenőrzés és szabályozás felett állnak. Elárulná, hogy az ugyancsak nemzetek fölött álló Római Katolikus Anyaszentegyház magyarországi birtokai fölött milyen ellenőrzést és szabályozást gyakorol a magyar állam? És ha netán semmilyet, akkor ez vajon miféle diktatúra?!

 Főtisztelendő érsek úr!

 Bizonyára emlékszik, mit mondott Jézus a gazdag ifjúnak: "Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem." (Mt 19,21). Ez persze politikai programnak meglehetősen naiv lenne, tudta ezt Jézus nagyon jól, amint Pilátushoz intézett szavai is mutatják: "Az én országom nem e világból való." (Jn 18,36). Nem is politikai programnak szánta, sokkal inkább olyan morális mércének, amelyhez a cselekedeteket mérni lehet.

 Ha tehát Főtisztelendőséged állást kíván foglalni a két politikai oldal vitájában, akkor miért nem a fenti mércével méri a politikai erőket és programjaikat? Ha nem is felelhet meg neki maradéktalanul egyik sem, ugyan melyik áll hozzá közelebb? Az-e, amelyik az adójóváírás kivezetésével és az egykulcsos adóval kifosztja a szegényeket, hogy többet hagyhasson meg a jómódúaknál, vagy amelyik progresszív adórendszert sürget? Az-e, amelyik a családtámogatási rendszert az adókedvezményekre építi, kizárva a támogatásból az adót nem

fizető legelesettebbeket, vagy az, amelyik a gyermekek számának megfelelően emelkedő családi pótlékra? Az-e, amelyik 23 ezer, vagy az, amelyik 28 ezer forinttal támogatja havonta az elhelyezkedni nem tudókat? Az-e amelyik a minimálbér felével kívánja honorálni a közmunkában résztvevőket, vagy amelyik legalább minimálbért fizet nekik? Az-e, amely hagyta a legjobban és legrosszabbul élő 10 százalék jövedelmi arányát 8,1 szeresre nőni, vagy az, amelyik kormányzása során ezt az arányt 6,5-re mérsékelte? Vajon melyik áll közelebb Jézus idézett tanításához?

 Végezetül engedje meg, hogy levelének gyűlölettől áthatott hangnemét megjegyzés nélkül hagyva emlékezetébe idézzem Pál apostol halhatatlan sorait: „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.

És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.” (1Kor 13, 1-3)

 Budapest, 2012. március 2.

 Gyurcsány Ferenc

Hova jut el ez a világ, akkor, amikor az ateistáknál ateistább hirdeti az igét egy elismert teológussal szemben akképpen, mint hirdeti a sátán az Ő urával szemben.

Ember meddig jut még el erkölcsi züllésben? Mi az mi megalíthatja ámokfutását, és hazugságainak bizonyított terjesztést a magyar köztudatban.

Most én is megtehetném, hogy végig megyek a pontokon, mint az Ön itt megtette, de értelmetlen lenne, hisz olyannal szemben kezdenék védekezni, aki arra méltatlan, és leginkább alkalmatlan is.

Még is mit gondol Ön, aki a Pápai ismeretlen nyilvánvaló ateista senkiből sikeresen feltört karrierista jelleménél fogva, és a sikeres házassága kapcsán az Apró család hátszelével lett aki lett. Gondolja, joga van mérlegre tenni egy felszentelt közmegbecsülésnek örvendő pap érveit az Ő hitében, és meggyőződében mérlegelve?

Ön, aki nyíltan elismerte, hogy kész volt hazudni, tényeket eltitkolni a hatalom megtartásának érdekében, hogy alárendelt mindent azok akaratának, akik távolról úgy mozgatták Önöket, mint az élettelen bábukat a színészek. Sem joga, sem erkölcsi alapja nincs értékítéletre. Ön leamortizálódott társadalmi kérdésekben, mint ahogy emberi értékei is megmérettek, és könnyűnek találtattak.

Önnek bármennyire is mást gondol, vlge van a magyar közéletben. Minden létező szabályt átlépett, és elvet a hatalma alatt megalázott, földbe taposott. Önt csak azok a karrieristák követik, akik elvakultak, és elhiszik, hogy Magyarországon úgy is lehet győzni, hogy bórt isznak és vizet prédikálnál, Csúfos bukás lesz a vége neoliberalisták, antiszolidaristák, elcseszett álszocialisták.

„: „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.

Folytatnia kellet volna tovább, mert ez a szertett himnusza. És meglehet Ön is tanulhatna belőle, mert így az Ön szájából olyan ez, mint a Júdás szájából az árulás.

1 Kor 13,1 – 14,1)

Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,Ha szeretet nincs bennem,Csak zeng érc vagyok o vagy pengő cimbalom.Legyen bár prófétáló tehetségem,Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,Ha szeretet nincs bennem,Mit sem érek.Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek,S vessem oda testemet, hogy elégessenek,Ha szeretet nincs bennem,Mit sem használ nekem.A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,A szeretet nem féltékeny,Nem kérkedik, nem gőgösködik,Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,Nem örül a gonoszságnak,De együtt örül az igazsággal.Mindent eltűr, mindent elhisz,Mindent remél, mindent elvisel.A szeretet soha el nem múlik.A prófétálás megszűnik,A nyelvek elhallgatnak,A tudomány elenyészik.Tudásunk csak töredékes,Töredékes prófétálásunk is.Mikor azonban eljön a beteljesedés,Véget ér az, ami töredékes.Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek.E amikor felnőttem, elhagytam a gyermek szokásait.Ma még csak tükörben, homályosan látunk,Akkor majd színről színre.Most csak töredékes a tudásom,Akkor majd úgy ismerek,Ahogy én is ismert vagyok.Most megmarad a hit, remény, szeretet,Ez a három,De köztük legnagyobb a szeretet.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

,

Orbán ellenEurópájaGyurcsány Ferenc, 2012. március 6., 6:45 ·

Két hete a Köztársaság helyzetéről szóló beszédemben azt mondtam, hogy felbomlott a rendszerváltáskori köztársaságpárti politikai közösség, és Orbán vezetésével a jobboldal ellenMagyarországot épít. Az ellenMagyarország nem osztja a rendszerváltás alapvető politikai meggyőződését, melynek legfőbb elemei a nyugati orientáció, az emberi méltóság védelme, a jogállami alkotmányosság, a nyitott piacgazdaság, a szociális felelősség voltak.

Orbán hétvégén továbbment. A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungban megjelent interjúban ellenEurópáról beszél. Az európai modernitással szemben Orbán az ellenmodernitás politikai vezéreként jelentkezett. Tételei egyszerűek. Európa megerősödését a keresztény szellemiség és értékrend határozottabb társadalmi, állami képviseletétől remélhetjük, ezért (gondolom egyebek mellett) meg kell erősíteni a keresztény egyházak és az állam kapcsolatát. A keresztény erkölcsiség talaján a hagyományos (két különnemű szülő házasságán alapuló) családtól eltérő családmodellek (egyedül gyermeket nevelő szülőre épülő családok, élettársi viszonyban élő szülőkre alapozott családok, azonos neműek családjai stb.) nem nyerhetnek a hagyományos családokkal azonos elismerést és támogatást. Végül pedig az európai együttműködésben a különböző nemzeteket összekötő hasonlóságok, közös törekvések helyett a nemzeti karaktert kell megerősíteni.  

Amikor tegnap Berlinben egy vezető német politikussal Orbán szövegéről beszélgettem, ő nem kis malíciával azt tette még hozzá: „Igen, Európa központja pedig Brüsszel helyett legyen a Vatikán!”.

Polonius nyomán mondhatnánk, hogy őrült beszéd, de van benne rendszer. De nincs sok okunk az élcelődésre. Orbán a szabadság Európájának első számú ellenfele lett. Nem magányos harcos, még akkor se, ha az európai állam- vagy kormányfők nem állnak ki mellette. Mint hallom, a pénzügyminiszterek tanácsa, az Ecofin március 13-án elfogadja a Bizottság ajánlását és kilátásba fogja helyezni, hogy felfüggesztik 140 milliárd forint fejlesztési forrás kifizetését. (Történik ez annak dacára, hogy nagykövetek sora szerint Orbán kormánya minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy a döntést megakadályozó úgynevezett blokkoló kisebbséget tudjon megszervezni. Pár nappal ezelőttig csak egyetlen ország jelezte, hogy esetleg hajlandó kiállni Orbán mellett. Csodálkoznék, ha március 13-ig több támogatója lenne Orbánnak.)

Mondom, Orbán mégsem magányos harcos, mert az európai jobboldal egy része, leginkább a radikális irányzatok képviselői osztják Orbán értelmezését. Megtaláljuk ennek lenyomatát Németországban, Olaszországban, Franciaországban vagy éppen Finnországban is.

Hatvanhét békében töltött év után a felvilágosult, szekuláris, szabad és demokratikus Európa legfőbb támasza, hogy képes folyamatosan növekvő jólétet biztosítani polgárainak. A jólét a demokrácia legjobb szolgálója, a bizonytalanság viszont legnagyobb ellenfele. Magyarországon 2006 óta egyre nehezebb a helyzet. A növekvő szociális bizonytalanság a radikális jobboldal előretörésének legfontosabb oka. Európa a 2008 őszén kezdődött válság óta van egyre nagyobb bajban.

Fáradnak az európai emberek. Türelmetlenebbek, egyre jobban félnek, egyszerű magyarázatot és megoldást keresnek. Rövid távon az elutasítás is megteszi: mondj minél több nemet, utasíts el minél többet a fennálló rendből: értékekből, erkölcsből, intézményekből. Menjünk vissza a modern világ előtti zéró ponthoz, Isten országához, a keresztény hithez és erkölcshöz, a még könnyen befogadható (földrajzi, kulturális, nyelvi stb) határokkal rendelkező nemzetig – ez az elfáradt Európa válasza. Orbán a fáradt, reményvesztett európaiak vezetőjévé válik ezekben a hónapokban. Magyarország ügye ettől a ponttól kezdve nem magyar ügy. Ha Orbánnak sikerül, akkor a hat évtizede épített közös európai szabadságálom bajba kerülhet.

A mi meccseink – LMP-vel, sok jó szándékú civillel, punnyadt Alkotmánybírósággal, személyes küzdelmet folytató elemzőkkel(?), szerkesztőkkel(?) – csak gyenge színvonalú grundfoci a történelmi játékban.

Komolyan kérdezem, ennyire nem lehet látni, hogy mire megy ki a játék?

Ui: Esetleg nincs még valaki a magyar demokratikus ellenzék környékén, aki szeretne egy kicsit beszélgetni rólam, meg kormányaimról, meg 2006-ról, meg…?

Ellenmagyarország, Elleneurópa, család, kereszténység megerősítése, nemzeti érdekek mentén való gondolkodás, ami Ön szerint bűn a jelkori Európával szemben!

Bűn a másság tagadása, a azonos neműek családban való elismerésnek hiánya, és mind az ami szembe megy a ma mára alapjaiban szétzüllesztett családi idol képnek, és gyakorlatának. Tagadja a család, mint a legkisebb egység szentségét a huszonegyedik század lehetséges életképében.

A rendszerváltás alapvető politikai meggyőződésnek tartja, a következőketgfőbb elemei a nyugati orientáció, az emberi méltóság védelme, a jogállami alkotmányosság, a nyitott piacgazdaság, a szociális felelősség voltak ön szerint. De volt még néhány érték a szabad vallásgyakorlás joga, és a választás joga a hit és a hitetlenség között.

. Orbánt tartja a szabadság Európájának első számú ellenfelének napjainkban! Hogy is kell akkor ezt értelmezni?

Szabadság definíciója egy tőlem okosabb tollából: A szabadság filozófiai fogalma 

Rev.Dr. Weissmahr Béla S.J.München, DE

A szabadság minket elsősorban hétköznapi értelemben, és különösen mint politikai szabadság, tehát mint jog érdekel. Ez azt jelenti, hogy az embernek joga van ahhoz, hogy a közösségen belül maga határozza meg az életét, a dologhoz való hozzáállását, maga döntsön a saját sorsa felett, feltéve, hogy ezt nem önzően teszi, hanem úgy, hogy a közösségen belül, annak a javát szem előtt tartja.

A szabadság mint jog azonban feltételezi azt, amit metafizikai szabadságnak nevezhetünk. Azt ti., ami az emberi létnek a jellemzője, hogy ti. képes önmagát meghatározni. A tudatos önbirtoklás, a képesség arra, hogy döntsön (latinul ez a liberum arbitrium), ez a szabadságnak a veleje. A szabadságnak a filozófiai fogalma - s ezt rögtön hangsúlyozom, mert

mondanivalóm is ezt közelíti meg koncentrikus körökben - nagyon nehezen érthető dolog, annak ellenére, hogy mindnyájan tudjuk, mit jelent az: én döntök. Mindnyájan tudjuk, mit jelent az, hogy egy cselekedet tőlem függ. Én magam határozom meg, hogy mit teszek. A szabadság fogalma ugyanis magába foglalja az önmozgatást: azt, hogy magam határozom meg önmagamat. Ez olyasmit is jelent, mint öntökéletesítés, önkifejlesztés. A paradoxon pontosan az, hogy adok magamnak valamit, amit ez előtt az adás előtt még én sem birtokoltam. Mondhatom persze, hogy ez képesség, és képességileg megvan bennünk, de a képességnek a ténylegességbe való átvitele hozzáad valamit ehhez a képességhez. Meg kell vizsgálni, hogy ez pontosan mit is jelent.

Vegyünk egy nagyon egyszerű, banális példát. Részt veszek egy vacsorán, különböző dolgokat kínálnak, kiveszek egy dobostortát, eszem belőle. Utólag feltehetem magamnak a kérdést: megtehettem volna-e azt, hogy nem eszem ebből a tortából? Erre nyilvánvalóan mindenki azt fogja mondani: persze hogy megtehettem volna, mert az, hogy én eszem belőle vagy nem eszem, az én dolgom, én magam határozom meg. De tovább kell gondolkodnunk, mélyebbre kell mennünk: valóban megtehettem volna, hogy nem eszem a dobostortából? Igen, lehet mondani, de feltéve, hogy akkor úgy ítéltem volna, hogy ezt számomra nem jó megcselekedni, nem jó megenni a dobostortát. Az, hogy ez jó vagy nem jó számomra, ez az én akkori, ott meghozott ítéletemnek volt a következménye. A kérdés most az, hogyha kicsit mélyebbre megyünk, hogy tudtam volna-e akkor úgy ítélni, hogy a dobostorta megevése számomra nem jó. Ténylegesen úgy ítéltem, hogy az számomra jó, de tudtam volna-e úgy ítélni, hogy az számomra nem jó, és ha úgy ítéltem volna, hogy számomra nem jó, akkor nem ettem volna meg a tortát.

Itt rögtön megmutatkozik, hogy az emberi ítélet egy cselekedetre nézve nincs egyértelműen determinálva, illetve pontosan az a kérdés, hogy determinálva van-e vagy sem. Sokféle szempont merülhet fel. Kérdés, hogy ezen felmerülő szempontok közül melyik az, amely végül is arra indít, hogy ítéljek, vagyis válasszak, és ezzel meghatározzam magamat. Akik vallják a pszichológiai determinizmust, voltaképpen azért tagadják az akarat szabadságát, mert azt tartják, hogy ítéletünk, amitől elhatározásunk függ, külső és belső hatások által már eleve meg van határozva. Az akaratszabadságot bizonyos felületes értelemben általában mindenki elismeri. De hogy valóban képes vagyok-e ítéletem és döntésem által magamat szabadon meghatározni, ez a nagy kérdés. Nyilván mindennek meg kell legyen a maga elégséges oka. Ami egy adott helyzetben számomra megteendőnek látszik, azt meg fogom tenni. Persze az a kérdés, hogy az, ami megteendőnek látszik, mennyire van már eleve meghatározva. Ha ugyanis elvonatkoztatok ezektől a meghatározó tényezőktől, akkor a szabad döntéseim tulajdonképpen teljesen önkényesnek tűnnek, ami igen valószínűtlen.

Ennek az egész kérdésnek a veleje az, hogy mit jelent meghozni egy ítéletet: mit jelent az, hogy számomra valami jó vagy nem jó. Aki abból indul ki, hogy mindannak, ami történik, teljesen egyértelműen megvan mindig az oka, a háttere, az összefüggésekbe való beágyazódása, az szükségszerűen azt fogja mondani, létezik ugyan, mint felületes lehetőség, de végeredményben mindaz, amit az ember tesz és egyáltalán mindaz, ami történik, már meg van határozva. Aki mindent csak az analizáló értelem szempontjai szerint ítél meg, az szükségszerűen tagadni fogja az akarat szabadságát. Tulajdonképpen azt kell megmutatni, ill. azt kell kifejteni, hogy az akaratszabadság nemcsak azt jelent, hogy ezt vagy azt megtehetem, ha ez vagy az nagyobb értéknek látszik, mint a másik, hanem pontosan azt, hogy maga az értékítélet mint olyan is tőlem függ. Én magam határozom meg azt, hogy mi számomra értékesebb. A szabad akaratban van egy bizonyos ismeretelméleti vagy hermeneutikus körforgalom: meghatározom magamat, amennyiben hagyom magamat meghatározni, és

hagyom magamat meghatározni, amennyiben meghatározom önmagamat. Az, hogy mi az értékes számomra, persze nagyon sok szemponttól függ, neveltetéstől, benyomásoktól, amelyek értek, de végeredményben az emberi szabadság azt a titokzatos valóságot jelenti, hogy én magam képes vagyok arra, hogy abból, ami engem meghatároz, én magam szűrjem ki azt, amitől hagyom magam meghatározni. Érthető, hogy a szabad akarati döntés az általában sokkal mélyebbre, sokkal kevésbé megfogható dimenzióba megy vissza: oda, ahol én magam már kialakítottam a saját életfelfogásomat úgy, hogy ez az általam kialakított értékfelfogás lesz annak alapja, ami szerint én magamat meghatározom.

A szabadság tehát fogalmilag paradoxon dolog. Fogalma filozófiai értelemben ugyanis úgy, amint Kant meghatározta, azt a képességet jelenti, hogy egy tevékenykedni tudó valóság, az ember, önmagától egy oksági sorozat elindítója lehet, vagyis valami újat hozhat a világba, olyasvalamit, ami azelőtt még nem volt. A szabadság, minden szabad tett, valamilyen értelemben a létfelülmúlás képességét jelenti.

Ez a kifejezés azt hiszem elegendő ahhoz, hogy megértsük, hogyan kell értelmeznünk a szabadságot. A kérdés az, hogy mik az érvek arra vonatkozóan, hogy ez a paradox valóság nemcsak egy elképzelés, hanem olyasvalami, ami ténylegesen megvalósul. A szabadság létére vonatkozóan két érvet szándékozom egészen röviden kifejteni.

Az első érv egészen hagyományos, minden tankönyvben előfordul. A modern filozófia számára Kant gondolatmenete volt meghatározó és döntő, az ti., hogy a szabadság mint a praktikus észnek, vagyis az emberi moralitásnak a posztulátuma. Persze, ez az érv csak azok számára érv, akik elfogadják azt, hogy van ténylegesen erkölcsi követelmény és kötelezettség. Hogy van erkölcsi kötelezettség, az Kant szerint Faktum der Vernunft, az észnek egy ténye. Valamilyen formában ez is bizonyítható, kifejthető, de persze, ezen a téren semmi nem bizonyítható úgy, hogy valakit kényszerítsen elfogadására.

A szabadság tehát, mint a praktikus észnek a posztulátuma, abból indul ki, hogy az ember a cselekedeteiben különbséget tesz jó és rossz cselekedetek között, és főképpen tudja azt, hogy nem mindegy, hogy mit tesz. Ez az alapvető "nem mindegy" megmutatja azt, hogy egy jó és egy rossz tett között, például egy igazságtalan, más embert elnyomó rendelkezés vagy pedig egy nagylelkű önfeláldozás között olyan különbség van, amire nem lehet azt mondani, hogy ez mindegy. Ez a "nem mindegy" ez a feltétlen különbség a jó és rossz között, az erkölcsi tudatnak és az erkölcsi felelőségnek az alapja. Itt mutatkozik meg, hogy tulajdonképpen minden ember találkozik, legalábbis ezen a téren a feltétlennel, mint kötelezettséggel. Ha pedig van olyasmi, mint erkölcsi felelősség, az csak akkor lehetséges, ha van szabadság. Felelősségről beszélni ott, ahol minden csak automata úgy folyik le, hogy nem lehet másként, ha nem az illetőnek a saját személyes döntése, ha végeredményben nem egy személyes, egy önmagáért felelni tudó lénynek a cselekedetéről van szó, akkor a felelősségnek a fogalma már teljesen elveszti az értékét. Egy villámot nem lehet felelőssé tenni azért, mert agyonütött egy embert. A felelősség tehát feltétlen követeli a szabadságot. Ha elfogadjuk a szabadság morális vonatkozását, vagyis az erkölcsi felelőség tényét, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a szabadság önmeghatározási lehetőséget jelent.

A második érv bizonyos értelemben még általánosabb és úgy gondolom, még döntőbb, bár nehezebb követni, mint az első érvet. A szabadság melletti második érv az érvelés tényéből indul ki. Úgy is lehetne mondani, ez a dialógus lehetőségéből vett érv a szabadság valósága mellett. Másképp kifejezve ez az érv nem más, mint a determinizmusnak a retorzív cáfolata. A tétel az, hogy a teljes determinizmus mellett nem lehet érvelni önellentmondás nélkül.

Persze itt nincs kifejezetten formális ellentmondásról szó, hanem arról, hogy aki a determinizmus ellen érvel, az az érvelés tényével bizonyítja azt, hogy van szabadság, vagyis éppen azáltal, hogy érvel, kirántja önmaga alól a talajt. Minden érvelés ugyanis egy belátásra való hivatkozáson áll és annak lehetőségétől függ, vagyis arra apellál, hogy az illető, akihez érvelésünkkel fordulunk, maga meg tudja határozni a saját álláspontját, mégpedig az igazságnak megfelelően, vagyis annak megfelelően, hogy belátta, mint igazságot. Ha az igazság melletti állásfoglalás nem lehet a saját hatalmamban, hanem eleve determinált lenne, akkor azoknak, akiknek ellentétes volna a nézetük, nem volnának képesek változtatni rajta, vagyis nézetük szükségszerű volna. Ebben az esetben teljesen fölösleges volna a vita, sőt nem is volna ésszerű, mert igaznak lenni és igaznak tartani ugyanaz volna. Márpedig pont itt a különbség: nem-egyszer más az, ami igaz, és más az, amit igaznak tartunk. Az "igaznak lenni" és az "igaznak tartani" közötti különbség pontosan megfelel annak, ami az igaz és téves közötti különbség lehetősége. Aki ezt el akarja tüntetni, az eltünteti az igazságnak és a tévedésnek a különbségét, és ezáltal mindenféle tudásnak és tudománynak a lehetőségi feltételét. Aki tehát determinizmust vall, az szükségszerűen tagadja az igazságot. Márpedig aki a determinizmust vallja, az szükségszerűen igaznak tartja a determinizmust, tehát önmaga alól húzza ki a szőnyeget.

Mégegyszer röviden összefoglalva: ha minden belátás determinált lenne, akkor mindenféle vita, mindenféle eszmecsere olyan lenne, mintha két magnetofont egymással vitatkoztatnák. Értelme sem lenne több.

E két alapvető érv alapján beláthatjuk, hogy van szabadság. Persze a belátás sem könnyű, mert ez is szabadságunkra van bízva.

Van még egy komoly ellenvetés, és ezt is Kant fogalmazta meg a Tiszta ész kritikája harmadik axiomájában. Sokan hivatkoznak rá, ezért röviden foglalkoznunk kell vele. Hogy van szabadság, az Kant szerint, mint a praktikus ész posztulátuma belátható, de elméletileg nem bizonyítható. Meggyőződésem, hogy súlyosan téved, s ezt szeretném megmutatni. Azt állítja, hogy szabadságunk léte ideális követelmény, de ha bizonyítani akarjuk, akkor aporiákba önellenmondásokba keveredünk.

Tézise ez: Az okságnak a természet törvényeiben érvényesülő elve nem az egyetlen, amelyből a világban tapasztalható jelenségek levezethetők volnának. Feltételeznünk kell, hogy bizonyos jelenségek magyarázatára egy másfajta okságra is szükség van, s ez a szabadságból ered. Szabadság nélkül bizonyos jelenségeket a világban nem lehet megmagyarázni. Kiindulásának alapja az okságnak a természet törvényeiben érvényesülő elve. Ez Kant szerint a világ megismerésének egy alapvető feltétele. Minden jelenséget, mindazt, amit észlelünk, szükségszerűen összekötjük egy már meglévő állapottal, amelyből ez a jelenség törvényszerűen be fog következni. Ebben a rendszerben az önmeghatározásnak nincs helye. De ez a fajta okság nem lehet az egyetlen - mondja Kant -, mivel akkor minden okozat mindig mástól lenne, és végeredményben semminek sem lenne elégséges oka, létének nem lenne megokolt alapja. A végtelenségig mehetnénk, és sohasem jutnánk el oda, hogy valamit igazán meg is okoljunk. Tehát kell lenni szabadságból eredő okságnak is.

Megjegyzem a szabadság és determinizmus vitájában annak, aki az akarat szabadságát állítja, nem szükséges a részleges determinizmust tagadnia. Sokféle szempontból meg vagyunk határozva, ez egészen természetes. De ennek ellenére a minket meghatározó tényezők bonyolult szövevényében magunk fölé tudunk emelkedni úgy, hogy képesek legyünk

magunkat valóban meghatározni, és azt, ami minket meghatároz, valamiképpen befolyásunk alá tudjuk vonni.

Kantnak ez a fenti gondolatmenete, azt hiszem, teljesen helytálló. Az antitézis, amit felállít, a következő: Nem létezik szabadság, hanem minden a világon a természet törvényei szerinti okság alapján történik. Érvelése a következő: a szabadság olyan okságot feltételez, amely nem egyeztethető össze az okság elvével, pontosabban az oksági törvénnyel, mert azt állítja, hogy egy tevékeny ok, egy oksági sorozat elkezdődhet anélkül, hogy erre előzőleg meg lenne határozva. Ha azonban ezt elfogadnánk, érvel tovább Kant, akkor már nem indulhatunk ki abból, hogy a természetben létezik egy egységes törvényszerűség. Márpedig ennek az egységes törvényszerűségnek a feltételezése a feltétele annak, hogy a természetet tudományos értelemben meg tudjuk tapasztalni. Mivel tehát a szabadság feltételezése megsemmisítené a természet megtapasztalási lehetőségét, azért a szabadság fogalma csak egy üres, egy ember által konstruált fogalom lehet. Természet és szabadság, determinisztikus természetes okság és szabadság úgy állnak egymással szemben, mint törvénynélküliség és törvényszerűség - mondja Kant. És ha megkísérelnénk a szabadság törvényszerűségéről beszélni, akkor a szabadságból természetet csinálnánk. A szabadság eszerint egy vak okságot jelent, amely a törvényszerűség fonalát megszakítva megakadályozza a természet megismerési lehetőségét.

Ehhez a híres gondolatmenethez azonban meg kell jegyeznem, hogy egyrészt a modern fizika megmutatta, hogy azért a dolgok másként állnak, tehát amikor Kant ezt leírta, teljesen a newtoni világkép hatása alatt állt.

De még abban a korban is egyoldalúnak kell tekinteni gondolatmenetét. Igaz ugyan, hogy a törvényszerű természeti összefüggéseket fel kell tételeznünk, mert enélkül nincs egységes világ, de ez nem zárja ki a sokszerűséget. Ezért a szabad tettet, a szabad történést nem úgy kell elgondolnunk, hogy az semmiféle kapcsolatban nem áll azzal, ami megelőzi. A szabadság a természetszerű okság körülményei közt és feltételei mellett is magmarad valódi önmeghatározásnak, ami képességet jelent az önkiteljesítésre, a személyi tökéletesedésre - s nyílván, sajnálatosan, ennek ellenkezőjére is.

Befejezésül csak egy végső gondolat: a szabadság a maga valóságában, mint valódi önmeghatározás, csak az emberben van meg, csakis abban a létezőben, aki szellemi létező, vagyis aki valóban jelen van önmaga számára, de a szabadságnak vannak a természetben is előzményei. A szabadság az egész teremtett világnak alapvető dimenziója.”

„: mondj minél több nemet, utasíts el minél többet a fennálló rendből: értékekből, erkölcsből, intézményekből. Menjünk vissza a modern világ előtti zéró ponthoz, Isten országához, a keresztény hithez és erkölcshöz, a még könnyen befogadható (földrajzi, kulturális, nyelvi stb) határokkal rendelkező nemzetig – ez az elfáradt Európa válasza. Orbán a fáradt, reményvesztett európaiak vezetőjévé válik ezekben a hónapokban. Magyarország ügye ettől a ponttól kezdve nem magyar ügy. Ha Orbánnak sikerül, akkor a hat évtizede épített közös európai szabadságálom bajba kerülhet.”

-----------------

Tudja Ön mi ma Európának a szabadságálma? Én biztos vagyok benne, hogy amit Ön tart erről, azt az európai nemzetek többsége ma nem látja a jövő kohéziós eszközének, hisz ezért vergődik az Unió, és halad a teljes széthullás felé- Az alkotó nemzetek annyira különböznek,

hogy soha nem képzelhető el Európában egy Európai Egyesült Államok. Ezt az idő bizonyítani fogja mindazok számára, akik ma a globalizációban hisznek, akkor, amikor azt olyan kisebbségi érdekeket szolgál, amibe felőrlődik a szociális biztonság a nemzetek önrendelkezési joga, és a szabad vallásgyakorlás, A nemzetek történelme, kultúrája az egyik legfontosabb eszköz a fennmaradáshoz, a népben , nemzetben gondolkodáshoz, persze nem Önöknek, akik ma is internacionálisan gondolkodnak, és a globális hatalomra törnek.

------------------------------------------------------------------------------------------------------

NőnaponGyurcsány Ferenc, 2012. március 8., 6:40 ·

Három fiam van és egy lányom. Szabadon neveljük őket. Sok-sok tanáccsal, helyenként vitákkal és konfliktusokkal, de végül is maguk döntenek sorsukról. Nem hisszük, hogy személyiségük a sérülés hatalmas veszélye nélkül átalakítható lenne. Ezért meg sem próbáljuk megváltoztatni, felülírni valódi lényüket.

Apának leírhatatlan élmény, ha lánya is van. Nagyon másként viselkedik, reagál a világra, mint mi, fiúk, férfiak. Az első perctől kezdve nő volt. Érzékeny, finom.

Anyám nagyszerű asszony. Amit kaptam, kapok tőle, az soha nem volt még csak hasonlatos sem, amit egy apától kaphatnék.

Klára egyedi. Ritka ajándéka a sorsnak. E felsorolásban a harmadik, miközben az első.

Nem hiszek abban, hogy nő és férfi egyforma. nagy baj lenne, ha így lenne. De abban hiszek, hogy egyenlők. Hogy nem jár kevesebb lehetőség vagy jog az egyiknek, mint a másiknak. Hogy nem az a sorsa egy nőnek, hogy feláldozza magát férje, gyermekei, családja oltárán.

Tudom, hogy mi, magyarok általában elfogadjuk a hagyományos családi szerepeket, legalább is jobban, mint az európai országok többsége. Az asszony főzzön, takarítson, menjen a gyerekért és a szülői értekezletre, mi férfiak, meg majd keressünk sok pénzt.

Mi nem így élünk. Én főzök, Klára vezeti a család vállalatát, az Altus Zrt-t. Ő dönt, én legfeljebb tanácsot adok. A gyerekek dolgában ő határozottabb, én engedékeny vagyok. Nehéz szerep.

Az ország dolgaiban neki több kérdése, nekem több állításom van. De a kételyei, kérdései fontosak. Sőt!

Nehéz lehet nőnek lenni, bizonyosan nehezebb, mint férfinak. De sem ők, sem mi nem magunk választjuk a sorsunkat. De alakítjuk. Olyan Magyarországon szeretnék élni, amely azért tesz, hogy a nőként élt élet ne több terhet, hanem több választási lehetőséget jelentsen.

Nőnapon mondom: szeressenek nőnek lenni!

------------------------------------------------------------------------------------------------------

(Index, 2004. augusztus 23.) "Aki egyszobás lakással rendelkezik, kétszobásat akar, aki kettővel, az hármat, aki

hárommal, az családi házat szeretne. És akinek egy öregecskedő felesége van, annak joga van egy fiatalabbra.-------------------------------------------------------------

Na látja ez az Ön igazi arcpoétikája a nőkkel szemben!!!! Nem kell a maszlag, a

fölösleges duma. ------------------------------------------------------------------------------------------------------

A nihil barátaiGyurcsány Ferenc, 2012. március 11., 12:19 ·

Van az „elmúltnyolcév” és van az „elmúlthúszév”. Az előző a szocialista-szabaddemokrata kormányok elutálást, az utóbbi az egész rendszerváltozás utáni időszak elutasítását célozza. Széles a múltölők tábora. A Jobbiktól a Fideszen át, az LMP-n keresztül a szégyenlős szocikig és a civilek sokaságáig terjed. Ők mind felelősek azért, hogy itt áll egy ország, amely megveti saját világát, az egyetlent, aminek realitása, jövője van.

A múltölők a radikálisok szövetségesei, ha tudják, ha nem. Meg azoké, akik a politikamentes politikában hisznek, így persze a gyengélkedő ellenzék elől szívják el a levegőt és a Fidesz malmára hajtják a vizet.

A magyar média, üzleti, kulturális elit sokat tett a fiatal magyar demokrácia válságáért. Nem többet, mint mi, politikusok, de majdnem annyit. Mert a politikai középszerre, a bűnre, az alkalmatlanságra könnyebb volt a demokratikus új Magyarország politikai rendszerének egészét diszkvalifikáló ítélettel reagálni, mint árnyalt elemzést adni, néven nevezve a bűnt és a bűnöst. Így mindenki mehet a levesbe, politikussal és politikai rendszerrel együtt. És mi marad?

A lila ábrándozás egy jobb világról, a „lehet más a politikáról”, Simicska-Nyerges-Orbán árnyékhatalom, egyrészt-másrészt elemzőkkel, apatikus vagy éppen ingerült választókkal.

Tegnap talán tízezren lehettek a Szolidaritás tüntetésén. A Milla külön ünnepel. Az emberek meg kielégületlenek, mert nem nyavalygást, hanem programot akarnak hallani, és erőt akarnak látni. A demokratikus ellenzék a saját sírját ássa, ha nem érti meg, a politika nem önmagában ócska, a rendszerváltozás nem tévedés, hanem minden nehézsége ellenére történelmi meghatározottság, az egyetlen valóságos út. Ábrándozhatunk másról, megölhetjük a demokratikus Magyarország tisztességének utolsó morzsáit is, de akkor mi marad?  A nihil.

Orbán meg röhög a markába.

Kellemes vasárnap délelőttöt.

„A demokratikus ellenzék a saját sírját ássa, ha nem érti meg, a politika nem önmagában ócska, a rendszerváltozás nem tévedés, hanem minden nehézsége ellenére történelmi meghatározottság, az egyetlen valóságos út. Ábrándozhatunk másról,

megölhetjük a demokratikus Magyarország tisztességének utolsó morzsáit is, de akkor mi marad?  A nihil.

Orbán meg röhög a markába.”

Egészen pontosan ezt így kellett volna írnia: A polgári demokrácia ellenzéke a saját sírját ássa, ha nem érti meg hogy a mi politikánk nem önmagában ócska, mint ahogy a rendszerváltozás is tévedés alapjaiban véve, mert annak minden eddig elért eredménye történelmi szempontból meghatározva ténylegesen egy hazugság az elmúlt húsz év eredményeivel igazolva. Ábrándozhatunk a múltról, ábrándozhatunk a mi áldemokráciánkról, amit mi Magyarország tisztességének utolsó morzsáinak tartottunk, de akkor mi is marad? A nihil: politikai nihilizmus: szorgalmazza a korábban létrehozott összes politikai, társadalmi és vallási rendelkezés megsemmisítést a jövőbeli fejlődéshez.1945-2010.

„Ez a harc lesz a végső” Orbán meg építi újra fel az országot!

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szeressük a külföldi tüntetőket?

Gyurcsány Ferenc, 2012. március 13., 9:44 ·

Március 15-én Magyarországra fog figyelni fél Európa. Az 1848-as polgári forradalom élvfordulója az orbáni önkény hívei és a demokraták közti erőpróba lesz. Sokan lesznek mindkét oldalon. Új elem, hogy Európa más országaiból is érkeznek civilek, politikusok, ilyen-olyan szervezetek képviselői, erősíteni az egyik vagy másik oldalt, odaállni a szívüknek kedves politika, gondolkodás mellé.

Igazi álszent szövegnek gondolom, amikor azon kesereg valaki, hogy az ünnepet aktuálpolitikára használják fel politikusok és tüntetők. Hát mire használnák? A nemzeti ünnep nem közös történelem óra, vagy nem a Tudományos Akadémia közmeghallgatása. A nemzeti ünnep oka, valamely máig ható, mai is érvényes közös teljesítmény, mely teljesítményt az ünnep napján megmérjük a mában és viszont. Az ünnep a jelen szembesítése a történelmi örökséggel.

Most sokan azon sápítoznak, hogy miért jönnek ide külföldről? Tényleg, Bemnek is mi köze volt a mi forradalmunkhoz. És bátor magyarok miért szolidarizáltak az 1953-as berlini felkeléssel? A csehszlovák bevonulás ellen miért emelte fel szavát tucatnyi magyar értelmiségi?  

A polgári szabadság ügye nem magyar ügy. Ez a nyugati civilizáció, a nyugati modernitás közös ügye, egyebek között az Európai Unió alapértékeinek központi eleme. Valamikor azt mondtam, hogy „Magyarország a hazánk, Európa az otthonunk”. Magyarok tíz- vagy százezrei dolgoznak más EU-tagállamban és viszont. Európa közös ügy. Európa pedig államokból áll, az államoknak meg egymástól eltérő politikáik vannak. Nagyon helyes, ha nekünk magyaroknak van véleményünk Szlovákiáról és Romániáról, és nem baj, ha annak hangot is adunk. Ki úgy, hogy cikket ír, ki kocsmában félhangosank döhög, más meg jelenlétével ad hangsúlyt véleményének.

Szóval az európai Magyarország politikai küzdelmei természetes módon európai dimenzióba ágyazódnak. Ezért foglalkozik velünk az Európa Tanács, ezért mond rólunk véleményt valamely nemzetközi újságíró szövetség, írnak rólunk cikkeket, elemzéseket, és tüntetésen, megemlékezésen való részvétellel kifejezik álláspontjukat civilek és politikusok. Mert így (is) működik Európa

Igen „nagytiszteletű Miniszterelnök Úr! Így is működik az ország!

Sőt ha jól kinyitotta a szemét szinte csak így működik, és nem úgy, ahogy azt a külön ünneplő hazátlan ünneprontó álszocialisták teszik az Ön eltévedt nyájával együtt.

Magyarország a hazánk, Európa meg a szövetségesünk! Bár ebben egyre többen kezdenek kételkedni, hogy ki is ma az az Európa?

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Három csapás

Gyurcsány Ferenc, 2012. március 16., 10:44 ·

A Fidesz balliberális ellenzékében mára alapvető egyetértés alakult ki Orbán rendszerének megítélésében. A Millától a Szolidaritáson keresztül a demokratikus ellenzéki pártokig, a balliberális világ civil- és sajtónyilvánossága nagyjából ugyanazt mondja: Orbán önkényt épít, hatalma illegitim, mert nincs olyan demokratikus választás, amelyen felhatalmazást lehet kapni a demokratikus alkotmányosság lebontására.

Ezt nem érdemes nagyon cizellálni tovább. Érdemesebb arról beszélni, hogy mi a teendő.

Én azt gondolom, hogy Orbán rendszerét három legérzékenyebb pontján kell támadni. Nem beszélve, hanem cselekedve.

1.)    Az Alaptörvény szerint senki nem törekedhet a hatalom kizárólagos megszerzésére illetve annak gyakorlására. Az ilyen törekvés alkotmányellenes. Nem kérdéses, hogy Orbán ezt teszi. Ez esetben a Fidesz hatalma nem egyszerűen illegitim, hanem egyenesen illegális, azaz törvénytelen. Persze kérdés, hogy ki mondhatja ki a törvényellenességet. A kézenfekvő válasz, hogy az Alkotmánybíróság. Persze az alkotmánybírók (ki szakmai meggyőződésből, ki politikai lojalitásból vagy épen szimpla gyávaságból) mondhatják, hogy nekik nincs ilyen hatáskörük. Tényleg nincs? Vajon nem azt mondja-e az Alaptörvény, hogy a kizárólagos hatalom megszerzésére illetve gyakorlására irányuló törekvésekkel szemben mindenki jogosult illetve köteles törvényes eszközzel fellépni? Ismétlem: mindenki jogosult és köteles. Akkor ne vacakoljon az Alkotmánybíróság, legyen olyan kedves, tegye a dolgát, mi meg segítsünk nekik, hogy értsék történelmi, alkotmányos kötelességüket! A tegnap kilátásba helyezett alkotmányos blokád ebben fog segíteni.

2.)    Orbán nem egyszerűen illegális politikai hatalmat épít, hanem politikai befolyását arra is használja, hogy a háttérben hozzá kötődő gazdasági-üzleti hatalom épüljön ki. Simicska Lajos és Nyerges nem egyszerűen strómanok, inkább amolyan üzleti helytartói

Orbánnak. Orbán törvénymódosítással segítette Simicska médiabirodalmának megerősödését, a vetélytársak ellehetetlenítését. A Lázár fivérek érdekkörébe tartozó CBA-nak szintén erős politikai hátszelet ad Orbán. Nyerges vezeti a semmiből mára a magyar építőipar legbefolyásosabbá váló cégét, a Közgép Zrt-t, mely úgy nyeri el a legjelentősebb állami, önkormányzati beruházásokat, hogy az egyébként off-shore lovagozó Orbánt nem érdekli, hogy a Közgép részvényeinek 99%-a ismeretlen hátterű off-shore cégben van. Vajon kié a Közgép? Orbáné? A példákat most nem folytatva akkor most rendezetten induljunk neki, és próbáljuk megismerni, bemutatni, leleplezni, Orbán szervezett üzleti felvilágát, a csókosok láncolatát! Ezért kezdünk neki megszervezni a Tiszta Kezek Bizottságát.

3.)    Orbán hatalmának eszmeiségét „az oltár és a trón szövetségére” építi. Amikor keresztény Magyarországról és Európáról beszél, akkor nem a szeretet, a megbocsátás, a könyörület érdekében szól, hanem a Vatikán hatalmának növeléséről, az érsekek és püspökök közéleti szerepének megerősítéséről, kiváltságaik megőrzéséről, bővítéséről. Semmi okunk nincs arra, hogy ezt szótlanul tűrjük. Miközben az ország hatodik éve küzd, hogy egyensúlyba hozza gazdaságát és elindítsa a növekedést, ennek érdekében millióknak kell több terhet vállalni, addig az egyházak senki mást meg nem illető adókedvezmények sorát élvezi. Mi indokolja például, hogy egyházi személy nem fizet gépjármű adót, vagy fizetése után töredéknyi közterhet fizet. Az egyházaknak nem a kiváltságosok sorát kell szaporítani, hanem az alázat példájával kell az élen járniuk.  Ne legyünk szégyenlősek, vagy ahogy Orbán mondja, merjük ledönteni a tabukat. Döntsük le a kiváltságaiban érinthetetlen egyház tabuját. Mi, a Demokratikus Koalíció képviselői a következő hetekben olyan törvénymódosító indítványokat fogunk benyújtani a Parlamentnek, amelyek eltörlik az egyházi kiváltságokat.

Ideje befejezni Orbán elemzését. Küzdjünk! Ne beszéljünk, cselekedjünk! Mert összegyűlhetünk még párszor, de mi fog történni? Hazamegyünk és minden marad a régiben. Ezt akarjátok?

„Orbán önkényt épít, hatalma illegitim, mert nincs olyan demokratikus választás, amelyen felhatalmazást lehet kapni a demokratikus alkotmányosság lebontására.”

Ön Uram kétségbe vonja az előző alkotmány legitimitást, mi szerint a fennálló idevonatkozó törvények azok érvényesek, és mind az történés, ami e törvények szerint történik az demokratikus, és alkotmányos is. Már pedig a fennálló törvények szerint járt el a Választási Bizottság, és nyerte meg a országgyűlési választásokat a jobboldali szövetség. Ha pedig ez így van, úgy mind az mit kormányzásuk alatt megtettek, az törvényes és demokratikus is. Ja –hogy nem az Önök demokráciája szerint való, mert Önök vesztettek, és most bekövetkezik a rendszerváltás? Hát igen ilyen ez a politikusi világ. A győztes mindent visz, a vesztes mindent veszít. Ez a törvény az emberek világába, és az hogy bűntelenül végül semmisem marad.

Az Orbán birodalom nem a Gyurcsány birodalom, és ez itt a magyarázat. lehet ezt így magyarázni, meg úgy magyarázni, a baj az, hogy a kormánykerék nem az Önök kezében van. de hát volt nyolc évet a kezükbe, és lett négymillió ember a létminimum alatt. Ennyi talán elég e népnek, és nem kérne többet Önöktől. És aki összefog Önnel és kiváló bandájával, az mondjon le minden reményről. Ön példaképe a politikai prostitúciónak!

------------------------------------------------------------------------------------------------------

Törvényesen törvénytelenek

Gyurcsány Ferenc, 2012. március 19., 23:36 ·

Sok megszállott fantaszta, küldetéstudatos őrült, népmegváltó diktátor hitte, hogy átformálhatja a történelmet. A végén mindegyik rajtaveszett. Persze nem hiszem, hogy egyenes vonalú lenne a világ változása, de azt igen, hogy a mi kultúrkörünkben a legerősebb vágyak a szabadság köré szerveződnek. Ezért aztán az önkény emberei és rendszerei, a kisebb-nagyobb diktátorok bukásra vannak ítélve.

Ezért fog Orbán is megbukni, és dicstelen emléke marad csak a nemzet emlékezetében.

Amikor szabadságról beszélek, akkor persze nem csak a jogegyenlőségre gondolok. Mert a szegény szabadsága a magára hagyottság, a kiszolgáltatottság szabadsága. A szabadság nem egyszerűen annyit jelent, hogy nekem nincs kevesebb jogom, mert a jog fabatkát sem ér lehetőség nélkül. A szabadság több ennél, mert a szabadságnak szociális aspektusa is van, ami nagyjából annyit tesz, hogy nem csak ugyanannyi jogom, hanem ugyanannyi lehetőségem is van, mint másoknak.

Ez utóbbi természetesen nem abszolút kritérium. Születésünktől bennünk rejlő különbségeket, az adottságok és a tehetség sokféleségét, a családi háttér különbözőségét nem lehet megszüntetni. És hozzáteszem: meg sem szabad próbálni. De abban van mozgástér, hogy olyan világot építünk, amelyben szegény ember tehetséges gyereke is felemelkedhet, vagy inkább lemondunk ezekről a gyerekekről, és inkább a tehetős családok közepes tehetségű, szorgalmú gyerekeinek nyitunk utat.

Orbán nem ilyen világot épít. Ő, a szegény sorból trükkök százaival felemelkedett újgazdag most kiszolgálja új osztályát. Származási szégyenében túlbuzgón bizonyít. Lehet háza a Sváb hegyen (van neki), lehet szőlője Tokajon (van pár tucat hektár a család kezében), strómanok nevén nagy vagyont halmozhatott fel vállalatokban (mint, ahogy mondják, és sokak szerint többet, mint gondolnánk), de kultúrája megmaradt a faluszéli grund verekedős világánál: „Gyere ki a Kultúr elé öcsi, ha van valami baj!” A felkapaszkodott proli lenézi saját világát, szülei társadalmát.

Orbán erőszakosan, a tisztesség normáit felrúgva építi saját, és osztályának politika hatalmát, valamint a hozzá kötődők árnyék gazdaságát. Törvényt alkot a csókosok érdekében, cégeket zsarolnak meg emberei, elveszik, ami szerintük nekik jár. Törvényesen törvénytelenek. Mocskosak.

És ami a legborzasztóbb, hogy asszisztál hozzá ezernyi egyébként jóravaló ember: tudós, művész, tanár és még ki tudja hányan. Ki, mert családját elvitték a kommunisták, ki, mert tehetségtelensége miatt mindig csak negyedik volt most meg első lehet, ki meg őszintének hitt nemzeti buzgalomból, hogy elégtétel vegyen Trianonért, 1956-ért vagy bármiért.

De fogják magukat szégyellni pár év múlva. Mert ma még csak a huszonkét éve megbukott kvázikommunizmus bűneit vizsgálja csak a hatalom. De nincs messze az idő, amikor a vizsgálat tárgya majd megváltozik. Az lesz a kérdés, hogy mi történt a Fidesz uralma alatt az igazságszolgáltatásban, az üzleti életben, a kultúrában, a művészeti életben, az iskolákban és az egyetemeken, de nem folytatom.

Ki fog derülni, hogy hazug és korrupt volt a rendszer. És ez nem a normasértés következményeként alakult így, hanem ez volt a rendszer lényege.  Talán csak tíz, vagy húsz év múlva, de minden nyilvánosságra fog kerülni. Hogy kié volt a Közgép Zrt., hogy volt-e összejátszás a CBA-s fiúkkal, hogy miért ilyen megértő a katolikus egyház, hogy kik finanszírozzák a felcsúti fociakadémiát, hogy kinek a kezébe kerültek az első Orbán kormány alatt hatalmas kedvezményekkel privatizált állami gazdaságok.

És ugyanez le fog játszódni minden faluban és városban, a Fidesz hatalmasok gazdasági, üzleti háttere le fog lepleződni. És akkor, igen akkor, a mostani nagyfiúk és gyermekeik majd nem mernek kimenni az utcára, mert mindenki tudni fogja: hajdanán a nemzetről beszéltek, de csak magukra gondoltak.  

Le fognak bukni. És amikor ez megtörténik, akkor talán majd kisarjad egy új Magyarország.     

„. Persze nem hiszem, hogy egyenes vonalú lenne a világ változása, de azt igen, hogy a mi kultúrkörünkben a legerősebb vágyak a szabadság köré szerveződnek. Ezért aztán az önkény emberei és rendszerei, a kisebb-nagyobb diktátorok bukásra vannak ítélve.

Ezért fog Orbán is megbukni, és dicstelen emléke marad csak a nemzet emlékezetében.”

Milyen abszurd az ön gondolkodása! Amit a jobboldal épít az diktatúra, míg, amit Ön bukott miniszterelnökként egy bukott párt élén fenntartott az meg a demokrácia mintaképe volt Magyarországon a korlátlan szabadságot hirdetve.

A szabadság a többség akarta. A többség pedig ezt a szabadságot választotta a fennálló törvények szerint. Tetszettek volna az angolszász törvények szerint választani, úgy most két szocialista képviselő ülne a magyar parlamentbe. Isten akaratából ez lett volna a méltó jutalmuk, de nem Önök most is mindent elkövetnek a hazájuk, a népük, a magyarok ellen minden szinten, szinte mindenben.

„Ki fog derülni, hogy hazug és korrupt volt a rendszer. És ez nem a normasértés következményeként alakult így, hanem ez volt a rendszer lényege.   „

Már kiderült azért vannak, ott ahol vannak. Sehol!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ügynökök

Gyurcsány Ferenc, 2012. március 21., 9:47 ·

A kádári puha diktatúrából előbb puha demokrácia, mostanra meg orbáni autokrácia lett. A tárgyalásos, ugyancsak puha rendszerváltás pedig magával hozta a szembenézés elkerülését, a sunyítást.

Mivel a rendszerváltozást a volt állampárt reformerei és a szerveződő új, demokratikus ellenzék közti hosszú tárgyalás és megegyezés öntötte végső politikai, közjogi formába,

indokoltnak tűnt az akkori többség álláspontja: a megbukott állampárttal együttműködők széles köréről ne valamilyen bizottság, ne a közéletből való törvényi kitiltás, hanem a szabad választói akarat mondjon végső véleményt. Hadd tegyem hozzá, ennek a sokak számára mai is elfogadható elvnek nem kellett volna automatikusan kiterjednie az állampárti titkosszolgálatok embereire, tartótisztekre és besúgókra. Mégis, akkortájt a többség nem nagyon akarta bolygatni ezeket az ügyeket.

Mára ezer okból – méltányolható és nem egyszer manipulatívan szerkesztett okból – úgy tűnik, hogy a huszonkét évvel ezelőtti kompromisszum nem tartható, több kárt okoz, mint hasznot. Az ügynökügy fekélyes sebként fertőzi a korábban még épnek hitt társadalmi szöveteket is.

Persze, hogy nincs tökéletes megoldás, tudjuk, hogy az anyagok egy részét megsemmisítették, világos, hogy vannak mai is védendő nemzetbiztonsági érdekek. Ez mind igaz. Mindezek figyelembevételével is azt gondolom, hogy ki kell nyitni az aktákat.

Ha már itt tartunk, akkor nem átvilágítás, hanem nyilvánosságpárti vagyok. A szabad hozzáférést, a szabad kutathatóságot támogatom. A kutató, az újságíró szabadon kutathasson, az érdekeltek szabad betekintést nyerhessenek. Nyilván sok vita fog mindebből keletkezni, nem lesz könnyű helyesen és arányosan értelmezni a majdan napvilágra kerülő információkat. De nem hiszem, hogy ez megspórolható lenne.

Akkor meg ne teketóriázunk. És az interneten egyre intenzívebben ügynökmúlttal vádolt miniszterelnök is akkor tenne jót önmagának és az országnak is, ha nem taktikázna tovább. Ha szeretne Nemzeti Emlékezet Bizottságot, hát legyen. De ne ügynöktörvény helyett, hanem mellett.

Ehhez a cikkhez ide illik egy korábbi írásom:

Hova lettek a különböző diverziókat végrehajtó titkos szolgák 1989 után!

Ez a kérdés számomra, és sokak számára mindmáig megválaszolatlan kérdés, holott anno egy egész hadsereg dolgozott a párt, és a kormány által felügyelve a belbiztonság területén, illetve a „dicső kommunizmust folyton veszélyeztető nyugati kizsákmányoló kapitalista zsarnokok szándékainak érvényesülése ellen bevetve a fejlett világ minden országában.

A hű kommunista elvtársak magas szintű nagyon komoly háttér vizsgálat után kerültek kiválasztásra, hogy a méltán híres KGB kiképző osztagaiban elsajátítsák a kémszolgálat profizmusát. A kiválasztott egyedek IQ-ja általában nagyon magas volt, minek birtokában summa cum laude szereztek a tudományok különböző területein magasan kvalifikált tudást.

Pályafutásuk rövid idő alatt ívelt fölfelé, ezzel párhuzamosan növekedett a tudományos fokozataiknak a nemzetközileg elismert száma is.

És a fordulat az alapos tervezés következtében akkor következet be, amikor nyugati országokban rendezett konferenciáról nem tért haza az akkor még igen fiatal tudós. A disszidálás célterülete azok az országok voltak, ahol a távollétükben halálra ítélt magyar kolónia tagjai feltételezetten a magyar népi demokrácia ellen folytatattak ellenséges bomlasztó tevékenységet.

A színlelt kommunista ellenes propagandát kifejtő, többnyire kiválóan (több) nyelveket beszélő fiatal tudósokat az emigrációban gyorsan felkarolja a különböző hivatalos szervezetekbe tömörülő már kint élő magyar kolóniák tagjai.

Ezt követően minden gyanú mellőzésével megindul az eredeti cél végrehajtása a diverzició, miután folyamatosan titkos szolgálati módszerekkel küldi a magasan kvalifikált kém az III/3-s ügyosztálynak a jelentéseit az emigrációban megnyilvánuló ellenségesnek minősített hazafiak cselekedeteiről.

Így fordulhatott elő, hogy a legveszélyesebbnek ítélt magyar származású menekültek soraiból hirtelen halálos betegségbe estek néhányan, vagy baleset érte őket véletlenszerűen, és kimúltak az egyébként már számukra teljesen békés világból. Ezeket, a műveleti feladatokat olyan profi kémszolgálati eszközökkel hajtják végre, hogy a legtöbbször a gyanú árnyéka sem vetődött fel az eset bűncselekményéé minősítésének irányában, nehogy a kriminalisztikai esetet előkészítő személyre bármilyen negatívárnyék is vetődött volna irányába.

Az idő múlásával a „jó elvtársak” elismerést szereztek a magyar kolóniába, és nem egyikük, másikjuk beházasodott a titkos szolgálat által leginkább megfigyelt családok soraiba, és lettek gyermekei a hazafiaknak, és így általuk jó egzisztenciájuk, elismertségük a magyar kolóniákban, meg a befogadó országokban. Mind ez közben magasra ívelt a rangjuk, vele az elmaradhatatlan elismertségük a titkos szolgák között is, miközben az itthon maradt családtagjaik ellenben a szokásos eljárásokkal, tovább éltek az újonnan kiemelve kapott vagyonukban, és az akkori időkben magas fizetéssel elismert szolgálati fizetésből a „disszidens” számára jogosultsággal, amit természetszerűen a családja kapott meg.

Ők voltak a műveleti tisztek, akik irányították az egyébként „segített” határon keresztül disszidáló beszervezett kémeket, a közösségekbe való, beilleszkedésbe, és a megfelelő szakmai szintű legalizációkba, lokalizációkba. Ezekből lettek a hadműveleti katonák, a ténylegesen végrehajtó gépezet, akik bűnözői eszközökkel szereztek meg magas szintű technológiákat, tervrajzokat, politikai titkokat, stratégiailag fontos információkat, az akkori értékelések szerint igen eredményesen, de ha kellet, végrehajtották a likvidációkat is.

Természetesen ezek a titkos szolgálati eszközökkel megszerzett információk elsődleges gazdái a” Szovjet Testvéreink voltak, mint ahogy a világot behálózó kémszervezetek vezetői is. Az internacionalizmus tisztességes eszközei, a nemzetközi proletárizmus végső győzelmének műveletakciói.

FONTOS, hogy ezek az emberek évtizedeken keresztül éltek háborítatlanul élvezve a nyugati civilizáció társadalmi előnyeit anélkül, hogy a világ tudomást szerzet volna a valódi énjükről. Gazdagodtak, sokasodtak, és látszólag igazi hazafiak voltak az őket befogadó országban élő magyar kolóniák között.

És így következett el a történelem folyása során 1989. Az események a szocialista blokkban gyorsan egymás után következnek, de a gyorsaság nem volt elég ahhoz, hogy a titkos szolgálati több tíz tonnányi iratári anyag veszélyes részeit ne sikerüljön eltüntetni az utókor elől többségében, vagy legalább is az 1949-benn érvénybe lépő alkotmány idevágó törvényerejű paragrafusai szerint ne sikerült volna 80 évre azt többségében titkosítani.

A rendszerváltó kormányok az érintettség miatt (már, mint az új demokraták érintettsége miatt) jobbnak látták az ügyeket pihenni, pihentetni, és a törvény módosításához egyébként is kétharmados többség se kellet, volna, ami meg ebben a kérdésben, a parlamentben a jobb oldalon sosem ált ez idáig rendelkezésre.

A rendszerváltás bekövetkezik. A kémek anyagai kellő időre titkosítva, a legveszélyesebb részei megsemmisítve, így azután vígan minden gond nélkül élhetik tovább az életüket a magyar kolóniákba beépült olykor nem kevés ember haláláért felelős diverzánsok, akiknek személyére immáron nagy valószínűséggel már sohasem derül fény.

Tizennyolc év után plusz a szolgálati idő, csak lassan örök feledést, biztosit a személyeiknek, meg azután felnőttek a gyermekeik, akikkel sokszor bizonyítandó az Ő szemben állásukat a kommunista Magyarországgal, még csak magyarul sem tanították meg a biztonság kedvéért.

Miközben a különböző nyugati államokban élő magyar kolóniák egymás torkának ugranak, és lekommunistázzák egymást, meg lehet, hogy közben, akit meg keblükre zárnak, az tehet a Magyarországon maradt szeretteik üldöztetéséről, megaláztatásáról, vagy számtalan kegyetlen történés bekövetkezéséért az életükben.

Megbocsáthatatlan mulasztás a rendszerváltó országok első kormányai számára, hogy nem követtek el mindent azért, hogy megtisztítsák a világ országait attól az emberietlenség szülte aljas egyedektől, akik feltétel nélkül kiszolgálták a „Vörös Ördögöt,” és lehetővé tették a történelem legnagyobb kollektív népirtását az emberiség történelmébe.

A Vörös Ördögök meg vannak még most is, és nem lesznek sohasem angyalok, mert, hogy a vér nem válik vízzé, mint ahogy a gazember rendes emberré.

Ezért tartom én fontosnak Kedves Magyar Honfitársaim, hogy őrizzék kultúrájukban, a gazdag anyanyelvük fennmaradását, hogy mindennapi életükbe tartsák meg magyar hagyományaink szokásait, és legfőképpen a szeretetett. Ne egymással szemben, hanem egymás mellett fogjanak össze, és ne szét felé húzzák a magyar nemzet sokat szenvedett hazafias eszméit, ami most is, mint egyedüli erő, összetartani ma is képes bennünket, aminek erkölcsi magassága teszi lehetővé a tiszta lelkifurdalás nélküli életet.

Mert hogy, csak is ez vetheti ki közülünk a konkolyt, a mételyt, a hazaárulót, a bűnöst.

„Istenem tekints le Szent Erzsébet gyermekeire, hogy végre megtaláljuk lelkünk, nemzetünk békéjét” Hát jöjjön el végre az igazság pillanata, ha késve is, ha fogyva is!

---------------------------------------------------------------------------------------------------

A jobboldal szégyene

Gyurcsány Ferenc, 2012. március 27., 8:24 ·

Az a hír járja, hogy Schmitt Pál köztársasági elnök doktori értekezésének eredetiségét ellenőrző bizottság holnap nyilvánosságra hozandó jelentése nem találja megalapozottnak a plágium vádját. A következmények sokrétűek, és cseppet sem adnak majd okot kárörömre. Borítékolható, hogy a bizottság jelentését a sajtó darabokra fogja

szedni, és előbb-utóbb hiteles civil-szakmai ellenértékelés is készülni fog.  Az elnök erkölcsi bukása az eddiginél is nyilvánvalóbb lesz (ha persze ez egyáltalán lehetséges), hivatala végletesen és véglegesen eljelentéktelenedik. A jobboldal híveire nehezen lemosható szégyen fog hullani, másképp mondom: mostantól ciki lesz jobboldalinak lenni.  

Kinek, a jobboldal morálja soha nem tévesztendő össze az baloldali morállal. Lehet az ember gyenge, de a jobboldal nem,. Ebben soha ne legyen kétsége. Schmitt Pál menni fog!

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Közzétette: gyurcsanyponthu , dátum: 2012.03.27.

Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke, parlamenti sajtótájékoztatója után kapott kérdést a HírTv riporterétől: "... március 19-én fb oldalán azt írta Orbán Viktorról, hogy egy felkapaszkodott proli [...] önmagát hogyan jellemezné? ..."

A riportban Önmagát is prolinak nevezte, csak hogy eközben az Apró család berkein belül milliárdos lett, és ma az egyik leggazdagabb magyar az országban. Mi van

ebben az országban elindított 4 milliárd dolláros beruházással?Erre adjon választ!

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az új kádárizmus = orbánizmus?

Gyurcsány Ferenc, 2012. március 28., 19:55 ·

A nyolcvanas évek végén jártam a pécsi Közgázra. Tanárom volt mások mellett Mellár Tamás, akit a diákok többsége, köztük én is, kifejezetten kedvelt. Mellár nem volt a kádári szocializmus nagy barátja, ezt sokszor egyértelművé tette, de a rendszerhű egyetemi vezetésnek eszébe se jutott , hogy eltávolítsa. (Az persze könnyen meglehet, hogy a párttikár nem volt tőle boldog, talán megjegyzéseket is tett, azt sem tartom kizártnak, hogy itt-ott azért betettek neki.) Hagyták dolgozni.

Miért hozom ezt elő? Mert olvasom, hogy az LMP kedd esti flash mobjának szpíkerét (gondolom bemondóját, vagy felszólalóját?), aki egyébként szociális munkás, egy nappal később kirúgták állásából arra hivatkozva, hogy az alkalmazó egy katolikus beállítódású szervezet és nem tűr el politikai tevékenységet. Vajon ha az Új Ember katolikus lapban Orbánt dicsőítő cikket írt volna a fiatalember, akkor is ki rúgták volna politikai tevékenység miatt? Hát ilyen Orbán rendszere és ilyenek követői. Rosszabbak, mint a kádárizmus. És gondolom a kádárizmust üldöző(?) fideszesek és kdnpsek nem fognak szolidarizálni a kirúgottal. Magukban nyilván azt gondolják: tanulja meg mindenki, hogy mit lehet és mit nem Orbán alatt csinálni.

Aztán ugyanott, a hvg.hu-n egy hírrel lejjebb a Heti Válasz főszerkesztője bevallja, hogy saját kezűleg vette ki a lap egyik munkatársának Schmitt lemondásának elkerülhetetlensége mellett érvelő cikkét. Csak azért nem zúzatta be, mert az online világban ezt már nem lehet, ráadásul ez az intézkedése is hatástalan maradt, mert az internet megőrizte az eredeti írást. A főszerkesztő, Orbán egykori szóvivője cenzor lett. Még egy kádárista.

Pedig mintha Orbán egypárti Alkotmánya szakítani akart volna a kádárizmussal. De most már értem: csak a régivel. Orbán új kádárizmust épít. Persze csak hatalmi tekintetben.  Mert Kádár szociális ügyekben, kulturális kérdésekben, Európára való nyitottságban (az utóbbi kettőben inkább csak a 80-as évek második felétől) több megértést, együttműködést és felelősséget tanúsított, illetve szabadságot adott. Hát ilyen az új kádárizmus: gőgős a hatalomban és megtorló, érzéketlen a szociális igényekre, a művészet,  a kultúra szabadságára és hátat fordít Európának. Vagy ezt az egészet hívjuk inkább orbánizmusnak?

Orbán és pártja szakit a kádárizmussal, de szakit a Gyurcsány izmussal is, meg az összes álszocialista elcseszet baloldallal is. Ez így van rendjén az övék a zászló, és a hatalom. Ön egyre kevesebb hatással keveri a kakit, mert hogy mintha fogyna az kicsi MARDÉK HÍVEINEK IS A SZÁMA. Veszet lóra nem szoktak fogadni, Már pedig Ön többszörösen vesztes.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Károlyi-szobor, bárhova viszik, zarándokhely lesz

Gyurcsány Ferenc, 2012. március 29., 18:30 ·

Ezt a közleményt adtam ki a mai napon:

 

A Károlyi-szobor, bárhova viszik, zarándokhely lesz

 

Ami várható volt, bekövetkezett: Orbán Viktor a köztársaság után a köztársaság emlékművét is meggyalázta. A sunyi rezsim az éj leple alatt gyáván eltávolította az első magyar köztársasági elnök szobrát. Károlyi Mihály útjában volt a jobboldalnak, mert szobra szimbóluma volt a polgári demokráciának; annak a polgári demokráciának, amelyet először Kun Béla, másodszor Rákosi Mátyás, harmadszor pedig Orbán Viktor döntött meg. Ezzel az önkényuralmi rezsim a viszonosság reményében újabb szívességet is tett szélsőjobboldali szövetségesének. Károlyi Mihály először Horthy elől, másodszor Rákosi elől, szobra pedig most Orbán Viktor elől kénytelen emigrálni. Bárhová vigyék is azonban, új otthona zarándokhellyé fog válni a polgári demokraták, a köztársaságpártiak és a jogállam hívei számára. Az Orbán-rezsim megbuktatása után pedig a demokratikus erők gondoskodni fognak arról, hogy az emlékmű visszakerüljön méltó helyére, a Kossuth térre.

 

Gyurcsány Ferenc 

Remélem a Gulágra viszik, és oda zarándokolnak. Politikai hisztériakeltés. Bárhova is kerül a hely méltóbb lesz neki, mint ahol eddig volt!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Gyurcsány Ferenc megosztott egy hivatkozást.

március 30.

A mai sajtótájékoztatómon egy újságíró megkérdezte: A 2006-os őszödi beszéd után nem gondolta volna ugyanezt, hogy le kellene mondania?

Ezt válaszoltam: Őszöd a velünk tovább élő kádári hagyományok és a mutyikkal, féligazságokkal terhelt, rendszerváltozással való szembenézés kísérlete volt. Schmitt egész ügye a kádári hagyományok és a rendszerváltozás rossz hagyományinak a folytatása. Ha úgy tetszik, egy anti-Őszöd.

Őszöd egyetlen igazsága tömören:” Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország

lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. E helyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este.”

Hát ez volt Őszöd lényege, Schmitt meg megteszi, amit meg kell tennie.

----------------------------------------------------------------------------------------------------

Gyurcsány Ferenc

április 3.

Ez sem kitűnő, de ugye nem az volt a vád, hogy nem voltam eminens tanuló, hanem az, hogy szakdolgozat nélkül kaptam diplomát.

Gyurcsány Ferenc

április 3.

Ez itt a pécsi közgázos leckekönyv (index) államvizsgáról és a szakdolgozatról szóló bejegyzése. Nem volt túl fényes, de ezek szerint volt szakdolgozatom.

Ember bizonyítványt mindenki tud mutatni, hisz az Ecserin, vagy a Józsefvárosi piacon kétszázezer forintért megszerezhető bármilyen diploma, pláne az ominózus időben a „kedves elvtársaknak még államilag is automatikusan.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Orbán nem látja, nem érti

Gyurcsány Ferenc, 2012. április 11., 7:34 ·

A kormánynak a következő hetekben új konvergencia programot kell készíteni. A program részeként be kell mutatnia, hogy miként képzeli el a fenntartható költségvetési pályát, milyen intézkedéseket kíván hozni annak érdekében, hogy egyensúly közeli állapotba hozzuk a büdzsét.

Az idei évben mintegy 150, jövőre további 400 milliárdot kellene megszorítani. De ez egyre nehezebben megy. A Fidesz foglya ellenzéki időszaka demagógiájának (megvédjük az embereket!) és eddigi két éves kormányzati filozófiájának (nem velünk van a baj, hanem a világgal, ami nem ért bennünket és ellenséges velünk).

Már szinte sehol sincs besöpörhető pénz. Így aztán ritkítják a személyvonatok közlekedését, tovább préselik a gyógyszerkasszát, pár ezer, esetleg tízezer embert kiszorítanak a rokkantnyugdíj-rendszerből. Ezek egyesével pár tízmilliárdot hozhatnak, de ez édes kevés a költségvetési üdvösséghez.

 Orbán újabb ötlete, hogy vessenek ki még egy adót a bankokra, adóztassák meg a bankok forgalmát. Iszonyatos ötlet. Nem látja Orbán, hogy már ma is alig van hitelezés? Hogy nem csak új projektekre, de a működés finanszírozására sem adnak pénzt a pénzintézetek? Nem érti, hogy hitelezés nélkül nincs gazdasági élet, nincs növekedés, nincsenek új munkahelyek? Vajon nem érzékeli, hogy a Mercedes óta nem jött nagybefektető az országba, hogy csak a közmunkával sikerül kozmetikázni a foglalkoztatási statisztikát?

Most mondom, nagy baj lesz, ha a bankokon kívánják elverni újra azért a port, mert Orbán felelőtlen volt ellenzékben és most kormányon is. Meg fog állni az üzleti élet, menekülőre fogja mindenki, aki teheti. Ehhez képest csak apróság, hogy újabb bankadóval nem lesz megállapodás az EU-val és az IMF-fel, miközben megint 300 forint körül jár az euro.

Eddig kétszer rontotta el Orbán. És ha jól látom, esze ágába sem jut korrigálni, konszolidálni. Marad az erőszakoskodással leplezett szerencsétlenkedés.

Nyugodjon meg kedves Böszmeséged a kormány benyújtja a konvergencia programot   , azzal a különbséggel, hogy a pénzügyi kiegyenlítéseket nem közvetlenül az emberektől veszik el. Mekkora különbség! Persze a multik, a bankok, a multinacionális külföldi tőke nem fog felhőtlenül örülni, de hát ők is ebben az államban éltek eddig, még hozzá hogy, milyen kivételekkel, és milyen jövedelemszerzéssel kivételezve. A tőke, a bankok meg addig maradnak itt Magyarországon, míg egy százalék ponttal többet keresnek, mint a saját hazájukban. De hát nem eggyel, hanem sok eggyel keresnek többet még mindig.

Határúlók!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Orbán a kispadon

Gyurcsány Ferenc, 2012. április 12., 6:14 ·

Miközben rohamtempóban építette Orbán a centrális erőtér autokratikus rendszerét úgy okoskodott, hogy Brüsszel legfeljebb részletkérdésekben emelhet majd szót, ő pedig meg enged majd egyik-másik paragrafusból, oszt’ jó napot. Ő így eléri amit akart, az EU meg megőrizheti az arcát – ezt gondolta a kormányfő.

De a jelek szerint elszámította magát. Az Európai Bizottság szóvivője, Olivier Bailly a Népszabadságnak válaszolva tegnap azt mondta, hogy nem adnak konkrét elemeket

tartalmazó listát Budapestnek arról, hogy mi a hiteltárgyalások megkezdésének előfeltétele. Nem adnak, mert az előfeltétel nem egyik, másik jogszabályi hely megváltoztatása, hanem a kiszámítható (értsd: európai) jogi környezet megteremtése.  Még érthetőbb fogalmazásban: visszatérés a normalitáshoz, a jogállamhoz. Ha lefordítjuk a szóvivő szövegét, akkor az a forradalmi kormányzás nemzetközi elutasítását jelenti. Nem tankokkal, nem bankokkal, hanem a demokratikus európai intézményekkel és joggal.

Talán lassan leesik a tantusz a miniszterelnöknél: Európában kutyát sem érdekel és fabatkát sem ér az ő kétharmada. Az számít, hogy mire használja valaki demokratikus felhatalmazását. Orbán pedig nem a közjó európai típusú szolgálatára, hanem hatalmi önkényre, CBA-s jogalkotásra, a sajtó megregulázására, mindenféle ötletadó bevezetésre, Simicska (és gyaníthatóan saját) üzleti hátterének építgetésére fordítja erejét. Ez nem tetszik Európában.

Hiába küld személyes megbízottat ebbe-abba a fővárosba (hallom, hogy nem csak Európába), alig fogadják őket, ha meg mégis, akkor értetlenség és elutasítás a válasz.

Nem sikerült kicselezni a világot miniszterelnök úr. Nem tudom, hogy fociban milyen az Ön technikája, de a nemzetközi politikában Önt láthatólag a kispadra ültették és nem engedik a nagyok közé. Ön nincs a pályán. Marad a megyei III. osztály. Azt is meg kell becsülni…J)

Uram nem Magyarországnak volt szüksége Európára, hanem Európának volt szüksége Magyarországra. A piacaira, a munkaerejére, a vagyonára a megtermelt pénzére az Önök segítségével. Ez most is igaz, úgy hogy ne aggódjon, majd győz a józanész! A pénz, a tőke érdeke.

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Érettségim sincs?

Gyurcsány Ferenc, 2012. április 13., 10:46 ·

Bevallhatom, nekem nem hiányoztak szakdolgozataim az elmúlt években, így aztán nem is vigyáztam rájuk valami rettenetesen. Amikor hirtelen kíváncsiság támadt a dolgozatok iránt, fogalmam sem volt, hogy hol keressem.

Szerdán nekiálltunk átválogatni könyvtárunkat. Két külön helyiségben, egymás mögött két sorban sorakoznak könyvek, meg iratok. Aztán felbontottunk még pár ütött-kopott régi dobozt is, amit Pécs óta cipeltem magunkkal, de évek óta feléjük sem néztem.

Az eredmény a következő:

megtaláltuk Tamás elveszettnek hitt egészségügyi könyvét,

előkerült Klára két diplomamunkájának egyike, az, amit a Közgázra írt, de nyoma veszett a jogi karra írt dolgozatnak,

megtaláltuk tanári oklevelem elkallódottnak hitt eredeti példányát, ugyanakkor nincs meg az érettségi bizonyítványom és nem került elő egyik szakdolgozatom sem.

Végül pedig majdnem rácáfoltam saját korábbi nyilatkozatomra. Eszerint a szokásosan elvárható erőfeszítés megtételén túl  nem fogom összetörni kezemet- lábamat, hogy megtaláljam a dolgozatokat. Végül majdnem ez történt, mert a nagy igyekezetben kétszer is csaknem leestem, lecsúsztam a létráról, amikor a legfelső polcokon kutakodtam.  Na, ez tényleg baj lett volna.

Múlt hétfőn még azt vonták kétségbe, hogy volt-e egyáltalán szakdolgozatom. A leckekönyvek másolata, az egyetem hivatalos nyilatkozata a feltételezést határozottan cáfolta. Ezzel a dolog érdemi része lezárult, a vád megdőlt. Ezt követően sokan szerették volna elolvasni a dolgozatokat. Az érdeklődést szívesen kielégítettem volna. De mert az egyetem leselejtezte, én meg nem őriztem meg azokat, nem tudok mást ajánlani a szakdolgozatokért lelkesedőknek, keressék meg a többi képviselőt, ők talán nagyobb becsben tartották egykori munkájukat, és most szívesen bocsátják az érdeklődők rendelkezésére.

Lelkileg meg felkészültem a következő vádra: „Gyurcsánynak érettségije sincs!”

Gyurcsánynak nem érettségije nincs, hanem becsülete nincs azok után, hogy kikellett volna tenni a diploma munkáit. Nem ezt hívják a saját maga esett a gödörbe esetnek?

Az Isten sem lesz képes lemosni Önről a gyanút! Keresse meg. Ilyen dolgokat az ember nem szokott kidobni. Tegye ki az asztalra. Legyen hozzá képe.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------