Embed Size (px)
Citation preview
GYERMEKIRODALMI LAP XLVII. ÉVFOLYAM 545. SZÁM 2003. NOVEMBER
2
LÁSZLÓ NOÉMI
SIRATÓ
Rózsa, rózsabimbó,
van-e párod?
Ragyog-e a szirmod,
ha kitárod?
Hajlik-e a szárad
csuda-szélben,
karmol-e a tüskéd
idejében?
Rózsa, rózsabimbó,
fogy a színed.
Fogy a hold az égen:
keseríted.
Fogy a bõ esztendõ –
ki fogyasztja?
Hull a könny az égbõl –
ki fakasztja?
CSEH KATALIN
ÕSZI DAL
Ködháló a fákon,
Álom a virágon,
Dércsipke-gallér
Remegõ fûszálon.
A nap még hinteget
Maréknyi meleget,
De már nem elég,
Serény a hûvösség.
Sápatag csillagok
Nézik az ablakot,
A törött ablakot:
Augusztus ott lakott.
A fény, a fény, a fény,
A tünde nyári fény
Lassan elalszik
A hóharmat ölén.
November elsõ napjaiban a halottakra em-lékezünk. A természet õszi hervadása még afiatalnak is eszébe juttatja az elmúlást.
Ilyenkor mindenki rendbe teszi, fenyõág-gal, virággal borítja el elhunyt szerettei sírját,és gyertyát gyújt az emlékükre.
Régen mindenszentek estéjén az ablakok-ba is égõ gyertyát tettek. Minden halott em-lékére egyet.
Ezen a napon gondoskodott a közösség afalu szegényeirõl, elesettjeirõl is. A frissenbegyûjtött termésbõl mindenki juttatott egykeveset nekik télire.
KOVÁCS ANDRÁS FERENC
MINDSZENT HAVA
Fény borzong, erdõknek zöldje egyre gyérül,
Fáradt lomb lezörren tölgyes terebélyrül...
Tátong a láthatár: mag pereg, szín terem.
Torkig a föld, akár nagy, kerek cinterem*.
*cinterem: templom körüli temetõ
����������������� � � � �El-ment a ma-dár-ka, ü-res a ka- lit - ka,
� �
��������������
� � � �
�mind azt fúj-do-gál-ja, vissza jõ ta-vasz-ra.
� �
� � � � � � � � � � � �
���������������� � � � � � � � � � � ��Ha ta-vasz-ra nem jõ, bú-za pi-ru - lás - ra,
���������������� � � � � � � � � � � � � �de ha ak-kor sem jõ, tu-dom, so-ha-sem jõ.
KOVÁCS ANDRÁS FERENC
KOLOZSVÁR,
ÓVÁR, KISFIÚ
Nagyapámmal a Mátyás-ház felé
áttotyogok a Karolina téren...
A kép szívembe mért cikáz belé,
mint messzi villám – mért sajdul elébem?
Nagyapámmal a Mátyás-ház felé,
makacs kezét még alighogy felérem –
mily régmúltban kapaszkodom belé?
Milyen régen – s azóta is miért?
Mért ácsorgunk a Karolina téren?
VISKY ANDRÁS
NOVEMBERI
KÉRDEZÕ
Merre mentek, regimentek,
kerti muzsikások,
légben úszó,
szertehulló
lombok, szélkiáltók?
Parkok zöldje hova illan?
S meddig kérdjem? Holtomiglan?
Mért fakulnak égi fények?
Miért vesztes fenn a nap?
Mondhatom! Hisz régi tények,
régi lében ó kanál,
mégsem tudom, mért nem félek,
mi az, ami bennem lélek,
s mi, mi kívülem halál?
S vajon hol van, merre baktat,
– legalább õ hallana! –
kinek regél égi hangon,
csöndesdeden, dúdolón
csillag nevû nagymama?
Hallom most is,
belül, csendben,
susogásnál csendesebben,
amit mondott réges rég:
„Hajlék nékem fenn az ég.”
A testünk halan-dó, a lelkünk örök.Mégis a testünkkeltörõdünk többet.Tápláld a lelked is:jósággal, minden-kit elfogadó szere-tettel.
Szorítsd magad-hoz azokat, akikmelletted vannak,és õrizd azok em-lékét, akik útjukatbefejezve eltûntekszemünk elõl.
Ez nem gyermeknek való –mondják a felnõttek. Pedigtiteket épp az érdekel a legjob-ban, ami hétpecsétes titok.Például: a halál. De higgyétekel: errõl azért titkolózunk, mertmagunk sem ismerjük, s mertinnen, a földrõl nézve nagyonkegyetlennek és szomorúnaktûnik.
De ha kicsit fennebbrõl né-zed, bölcs és szükséges tör-vénynek látod. Minden a vilá-gon körbefordul: a nap reggel-bõl estébe, az év tavaszbólõszbe, a bogár, az ember szü-letésbõl halálba.
Ne pusztíts semmi élõt. A fûnek, a bogárnak is fontos amaga útja: hadd járja végig.
Senkitõl és semmitõl ne félj. Ami a legértékesebb ben-ned, annak senki és semmi nem árthat.
3
4
LÁZÁR ERVIN
ILLÉS-MESE
Martincsák Illés a barátom. Ez már biztos.Miért ne lenne az embernek ötéves barátja? Ti-los téma nincs közöttünk. Két jó barát arrólbeszél, ami az eszébe ötlik. Ami a szívébe ötlik.
– Te meséket írsz? – kérdezte Illés.– Igen – mondtam.– Hát az jó, nagyon jó – örült Illés. – Ugye, írsz
nekem egy mesét?– Kettõt is – mondtam nagyképûen.– Csak egy kell. Egyetlenegy – mondta Illés.Mert megkérdezte a nagymamáját:– Mondd, nagymama, te meghalsz?– Meg. Egyszer meghalok – mondta a nagy-
mama.– Én is? – kérdezte Illés. – Én is?– Te is – mondta a nagymama –, egyszer min-
denki meghal.– A nagypapa is? – Õ is.– Anyu is?– Igen.– És a nyuszi?– Milyen nyuszi?
– Aki a piros tojásokat hozza...– Az... az nem hal meg –
mondta a nagymama.– És a Télapó?– A Télapó se.– És miért? Ha te is, meg
én is, anyu is, meg a nagypa-pa is, akkor õk miért nem?
– Mert... azért, mert õk a mesében vannak –mondta nagymama.
– Nagyszerû, hogy te meséket írsz – mondtanekem Illés.
– Miért nagyszerû?– Mert most beleírsz engem egy mesébe. Jó?– Jó.– És a nagypapát, anyut, aput, a Sumi kutyát...
a Sumi kutyát is bele tudod írni a mesébe?– Bele.– És ezt a söprût meg ezt a széket, a kéményt,
a házat, a füstöt is írd bele, az se haljon meg, ésa felhõket meg ezt a hangyát. Jó? Bele tudod írnia hangyát?
– Bele.– És magadat is írd bele.– Persze, magamat is beleírom.És beleírtam mindenkit: apát, anyát, nagy-
mamát, nagyapát, Sumit, a füstöt, a felhõket is ésmagamat is, meg mindenkit, aki belefér egymesébe.
Bár az a gyanúm... Illés... na, de minek mond-jam, két jó barát szavak nélkül is megértiegymást.
AZ ÖREGEMBER ÉS A POKRÓC
Magyar népmese
Egyszer volt egy fösvény ember, s annak afösvény embernek egy fösvény felesége s egyöreg-öreg apja. Ez olyan öreg volt, hogy úgyreszketett a keze, hogy amíg a levest a tányértóla szájához vitte, mind kilötyögött a kanálból, s azabroszt mind teleöntözte. A tányért is elejtette, seltörött. Megharagudott a fiatalasszony az apó-sára. Rábírta a férjét, hogy az öreget csapják el aháztól, eresszék világgá, hogy ne okozzon többgondot nekik. Az ember nehezen szánta rámagát, de az asszony annyit duruzsolt, hogyvégül is meghajolt az akarata elõtt.
Elmentek a vásárba, és vettek két új pokró-cot. Elhatározták, hogy a két pokrócot az öreg-nek a hátára teszik, s úgy indítják világgá. Akár-hol elesteledik, az egyik pokrócot leteríti, amásikkal takarózik, s úgy aludjon.
Mikor hazaérkeztek, hát sem a férfi, sem afiatalasszony nem tudta rávenni magát, hogy az
Nemcsak a mese óvmeg a haláltól. Írdmeg nekünk, mi tette halhatalanná Mátyáskirályt, Petõfit, Erkel Ferencet?
öreget útnak eressze. Volt nekik egy olyan hat-esztendõs forma fiuk. Azt mondja az apja:
– Fiam, itt van ez a két pokróc. Mi elmegyünka mezõre dolgozni. Mikor gondolod, hogy márkinn vagyunk a mezõn, a pokrócot teddnagyapádnak a hátára, fogd meg a kezét, svezesd ki az utcára. Mondd meg neki, hogy le isút, fel is út, menjen világgá, többet hozzánk nejöjjön vissza.
Úgy is tett a gyerek. Hanem mikor az apjáékelmentek hazulról, gondolt egyet, és csak azegyik pokrócot vette elõ. Azt rátette a nagyapjavállára, kivezette az utcára, s azt mondta neki:
– Nagyapám, maga menjen akár le s akár fel,de többet ide nálunk haza ne jöjjön, mert magá-nak itt helye nincs.
Az öreg sírt egy kicsit, s a pokróccal a hátán
megindult egyfelé.Este hazajött az ember és az asszony a mezõ-
rõl, s látják, hogy a pokróc ott van, néznek szer-te, az öreg meg nincs ott. Elõszólítják a fiút:
– Mi van nagyapáddal?– Hát úgy tettem, ahogy maguk mondták.
Rátettem a pokrócot a hátára, s megmutattam azutat neki, hogy menjen világgá, s többet ne jöjjönhaza, mert nincs reá szükségünk.
– Hát ezt a pokrócot, ami itt van, miért nemtetted reá?
Akkor egy kicsit állott a fiú, s azt mondja:– Tudja, miért nem tettem, édesapám?
Eszembe jutott, hogy majd mikor maguk is úgymegöregszenek, s utat kell adjak maguknak,
akkor nekem ne kelljen vennem pokrócot, evvela pokróccal maga menjen el.
S akkor összenézett az ember az asszonnyal,elszégyellték magukat, és sírni kezdtek. Hamarkihozta az ember a lovat az istállóból, s a ki-lencedik falu végén utolérte az öreget. Bocsá-natot kért tõle, felültette a lóra, s úgy vezettekötõféknél fogva, amíg hazaértek. Azontúl min-dig az asztalhoz ültették, s a gyereket is úgy taní-tották, s úgy nevelték, hogy tisztelje az öregeket.Többet nem bánták, ha eltörött a tányér, vagykiömlött a leves, jó szemmelnézték az öreget.
Tisztességesen éltek. Má-ig is élnek, ha meg nem hal-tak.
Te hogy szólítod
nagyszüleidet?
Együtt töltitek
velük
a karácsonyt?
5UNIPAN HELGA rajzai
6
AA SSZZOOMMOORRÚÚ
MMUUZZSSIIKKUUSS
Egy téli alkonyon eszébejutottak a tücsöknek a szénail-latú, meleg nyári esték. Elõke-reste hegedûjét, meghúzta ahúrokat, kézbe vette a vonót,és rázendített... Azaz csak rá-zendített volna, mert hát mitér a muzsika, ha nincs, akihallgassa. A dal sem ér sem-mit, ha nincs, aki örüljön neki.Ezért minden gondolkodásnélkül kilépett a házából.
Volt mit látnia! Mindent hóborított, és a táj felett jegescsönd honolt. Hideg szél rán-
cigálta a kabátját.– Menj haza, híres muzsi-
kus! Még korán van – mondtaneki a patak.
– Nem bírom már elviselnia csendet, muzsikálnom kell! –felelt a tücsök a hidegtõl va-cogva.
– Most még nem lehet.Mindennek megvan a magaideje.
– Megszakad a szívem, hanem hegedülhetek!
– Várd meg a tavaszt! – pró-bált lelkére beszélni a patak.
– Éppen a muzsikámmalszeretném idecsalogatni...
– De nem fog meghallani!Még nagyon messze van... –suttogta szomorúan a patak.
A tücsök azonban mégishegedülni próbált. Ujjai meg-
dermedtek a hidegtõl. A hú-rok fagyosan nyiszorogtak, segyszercsak elpattantak. Újracsend lett...
A híres muzsikus remény-vesztve, átfagyva vánszorgotthaza. A hidegtõl s a bánattólágynak esett.
Köhögött, tüsszögött. Sze-rencsére szomszédja, a han-gya nemcsak szorgalmas, ha-nem jószívû is volt. Megszán-ta, ápolta és teát fõzött neki.
– Meg kell gyógyulnod, mi-re kezdõdnek a nagy tavaszi,nyári hangversenyek.
A tücsök lábadozott. Deamikor a hangya nem látta, ki-csordult még egy-egy könny-csepp a szemébõl. Jó, öreg he-gedûjének elpattant húrjait si-ratta.
TAMKÓ SIRATÓ KÁROLY
A NAGYTERMÉSZETDe szép is anagy természet,hol haldoklik,hol meg éled!Hóból víz lesz,vízbõl hó lesz...Más szavunk semlehet erre:így is jó lesz,úgy is jó lesz!
TARBAY EDE
DE JÓ LENNE...De jó lenne szélnél
sebesebben szállni,fagyott tavi nádas
húrján citerázni.
De jó lenne borókagyöngyét nyakba fûzni,
láda mögött tücsökkeléjjel hegedülni.
La Fontaine
meséjében más a
tücsök és más a
hangya. Hozzád
melyik áll közelebb?
7
MÓRA FERENC
TTÉÉLL AAPPÓÓ HHAARRAAGGJJAA
Régen történt biz ez, régen. Abban az idõ-ben, mikor virágosabb volt a tavasz, hosszabba nyár, áldottabb az õsz. Hogy nagyot ne mond-jak: nagyobb volt akkoriban a búzaszem, mintmost a mákfej. A mogyoró olvasva is elmehetettdiónak. A diót pedig meg kellett törni a kü-szöbön, mert hajában nem fért be az ajtón.
No, hanem Tél apó akkor is olyan gorombaöreg volt, mint mostanában. Ha megrázta fehérszakállát, nem látszott ki egyéb a nagy hóból,csak a varjú-népség, az se tudott egyebet kiabál-ni, csak azt, hogy akármilyen kár, oda van a nyár.
– Bizony kár – sóhajtozták az emberek –,mert többet ér egy nyár száz télnél.
– Ohohó, ohohó! – csikorgatta mérgesenTél apó a száraz faágakat.
– A gonosz tél virágtördelõ, madárpusztító,emberek sanyargatója. Bárcsak megenné a far-kas! – kívánták az emberek.
Megharagudott erre Tél apó. Szedte-vettesátorfáját, s ott ütött tanyát az égnek meredõormokon. Onnan süvöltözött le nagy bõszen avilágra:
– Megálljatok, visszahívtok még engem!– Csak azt lesd! – nevettek az emberek.Soha gazdagabb termést nem adott a föld,
dúsabb gyümölcsöt nem hoztak a fák, mint ab-ban az esztendõben. Alig gyõzték az emberekbetakarítani az istenáldást.
– Siessünk, emberek – biztatták egymást –,míg Tél apó megint a nyakunkra nem ül.
Bizony, kár volt tõle ijedezni, nem jött Tél apó.
A napocska szüret után is csak úgy szórta aszikrát, mint aratáskor. Tele volt virággal a mezõ.
– Nini – örvendeztek az emberek –, csak-ugyan megette a farkas a telet. Nem nagy be-csülete lesz az idén a kemencének.
Nem is kellett tûzrevaló után járni senkinek.Sütött a napocska úgy, hogy a fák már meg issokallották. Leperzselõdött, leégett róluk a le-vél. Kiégtek a mezõk, meghasadozott a föld, scsillagfényes, tikkadt éjszakákon föl-fölsóhaj-tott az égre:
– Könyörülj rajtam, Tél apó, takargasd be asebeimet puha, fehér hótakaróval!
Bezzeg az emberek sem áldották már a vég-telen nyarat. Kicsorbult az eke a kiégett föld-ben, nem lehetett szántani, vetni. A vetést Télapó nem takargatta be meleg takaróval, puha,fehér hóval. Féreg kiette, egér elhordta, szá-razság megölte a drága vetõmagot.
– Nincsen vetés, nem lesz kenyér! – sóhaj-toztak az emberek, s reménykedve néztek amagas hegyek felé: hátha mégis leszáll közi-bök az a jó Tél apó. De nem szállt le, akárhogykönyörögtek neki. Abban az esztendõben nemlátták a telet; de nem is ettek a másikban ke-nyeret! Lett olyan éhség, hogy hullottak azemberek, mint õsszel a légy. Akik megmarad-tak, nem gyõztek hálálkodni Tél apónak, mikormegint leszállt a földre fehér bundájában:
– Ó, Tél apó, mit érne nálad nélkül a nyár?Tél apó jókedvûen nevetett és megígérte,
hogy nem haragszik meg többet az emberek-re, ha õk sem ártják magukat az õ dolgába. Ha-nem, hogy emlékezetes legyen a lecke: sosenõtt többet a dió olyan nagyra, mint azelõtt. Pe-dig ugye kár?
SZABÓ ZELMIRA rajzai
8
LUDWIG BECHSTEIN
BBOOSSSSZZÚÚSSÁÁGGTÓTFALUSI ISTVÁN fordítása
Jaj, de bosszús vagyok!S a legfõbb bosszúságom,hogy ily bosszús vagyok!
A nap túl ragyogó,túl hangos a rigó,a kakaó túl édes,és túl túrós a béles,a fagylalt túl fagyott!Rossz minden a világon,s a legfõbb bosszúságom,hogy ily bosszús vagyok.
Amott lám, zeng a nóta,folyik a tánc, a móka,mindenki fut, nevet –jaj, hogy bõszítenek!Kedvem föl nem ragyog,rossz minden a világon,s a legfõbb bosszúságom,hogy ily bosszús vagyok!
AA KKAACCAAGGÓÓ KKIISSFFIIÚÚNémet mese
Volt egyszer egy vidám gyerek,aki mindenen nevetett. Egyszersétálni ment a nagyapjával. Hirte-len megeredt az esõ. Ömlött, sza-kadt, zuhogott. Gyorsan beálltak
egy kapu alá. Az emberek szitkozódtak, mérgelõdtek,bosszankodtak, csak a kisfiú kacagott az esõn.
Lyukas volt az eresz, s az esõ – csurr – a kisfiú nyakábazúdult. Brr! Más gyerek sírva fakadt volna, a kisfiú kacagott,mintha csiklandoznák.
Egy nagy teherautó mindenkit telefröcskölt vizes sárral,sáros vízzel. Az emberek most még jobban szitkozódtak,bosszankodtak, de a kisfiú, bár õ maga is tetõtõl talpig ned-ves lett, majd megfulladt a kacagástól. Nevetése ráragadt anagypapára s a nagypapáról a többiekre. Már senki sem ha-ragudott, szitkozódott, bosszankodott, mindenki velük haho-tázott.
A nagy esõ megsértõdött, azt hitte, hogy kinevetik, s azonnyomban elállt.
A nagypapa és az unoka nevetve sétált tovább.
VVIIRRÁÁGG VVAAGGYYFFAARRKKAASS??
Orosz mese
Két kisfiú ment hazafelé az isko-lából. Szergejke és Mikola. Szergej-ke vidám volt, Mikola rosszkedvû.
Hûvös volt. Az égen felhõ úszott.Szergejke gyönyörködött a felhõ-ben, és így szólt:
– Nézd, Mikola, milyen szép felhõ! Olyan, mint egy fehérrózsa. Nézd, szétnyíltak a szirmai, milyen kedvesek! Minthareszketnének a szélben.
Mikola nézte a felhõt, és így dörmögött:– Hol vannak ott szirmok? És hol van ott rózsa? Olyan az
a felhõ, mint egy farkas. Nézd, ott, azon az oldalon van afeje. Most kiengedte a karmait. Mintha rá akarná vetni magátvalakire.
A fiúk sokáig nézték a felhõt. Egyikük nyíló virágnak,másikuk dühös vadállatnak látta.
TE VIRÁGNAK VAGY FARKASNAK SZOKTAD LÁTNI A FELHÕT?
ANYUKÁÉKNAK SOK A GONDJUK.LÉGY TE VIDÁM – S ÕK IS NEVETNI FOGNAK.
A JÓT KERESD MINDENBEN
ÉS MINDENKIBEN.
9
MÉSZÖLY MIKLÓS
AA BBÁÁNNAATTOOSS MMEEDDVVEEVolt egyszer egy medve, sose volt jókedve.
Dirmegett-dörmögött, mintha semmi másranem lett volna oka, csak búslakodásra.
Ha mézet nyalogatott, nem volt elég édes.Ha a nap kisütött, nem volt elég fényes. Még azodúját is szûknek találta, kint aludt egy bokoraljában. Bezzeg tüsszögött is reggelre kelve – sakkor megint amiatt dörmögött õkelme.
Egy szép napon aztán maga is megunta,hogy mind csak szomorkodik, mint egy visel-tes bunda. Elhatározta hát azon minutában,hogy megy, s megtekinti: mi van a világban.
Mikor a rengeteg szélére kijutott, egy kicsilepkével összetalálkozott.
– Hová? Hová?! – mordult reá.– Messzire. Nap süti a réteket. Oda megyek.
Ég veled! – mondta a lepke.Nagyot nézett a medve. Mindjárt jobb lett a
kedve.– Rétre menni jó lehet. Menjünk együtt,
mék veled.De a lepke szót se szólt, rippem-röppöm ott
se volt.Mit tehetett medve koma, egymagában elin-
dula. Hát amint ment, mendegélt, dimbes-dom-bos réthez ért. Nyílt a réten annyi virág, minterdõn a leveles ág.
„No – gondolta –, itt megállok, szedek egycsokor virágot!”
S neki is látott nyomban, nem gyorsan, csakmedve módra. Egyszerre azonban a szemétmereszti: valami hegyeset lát a fû közt mere-dezni!
– Hát ez meg miféle? – szól megrökönyödve.– Tán kóró? Majd elbánok vele! Semmi szük-ség az ilyen semmirekellõ csúfságra...
S azzal odacammog, hogy tövestül kirántsa.De uramfia! A kóró mekegni kezd, s fölugrikegy kecske! Szegénynek a szarvát törte le amedve...
– Ó, te golyhó, nem vagyok én kóró! Hátnem látsz? Vagy elment az eszed? Fél szarvvalsétáljak most? Világcsúfja legyek? – támadt rádühösen, s fújt bõszen a kecske.
A medve meg csak állt: hej, beborult a ked-ve.
– Én szerencsétlen, minek is születtem? –sóhajtott nagyot. – Mindig csak baj lesz abból,ha jót akarok. Nesze, itt a szarvad. Ha tudnám,visszaragasztanám. Ha meghalok egyszer, ne-ked adom a bundám...
Azzal fülét megvakarta, orrát megdörzsölte– és máris kicsordult a könnye. A kecskeészrevette.
– Ne sírj, no! – mekegte, és leszegte a fejét.Szörnyen megsajnálta a szomorú medvét. –Szép szarvacska volt, igaz... nem girbe, nemgörbe. De ha sírsz-rísz folyton, a másikat éntöröm le. Gyere inkább, nyújtsd a mancsod,kössünk igaz barátságot.
Megörült nagyon a mackó:– Köszönöm, hogy nem haragszó...S mivel más nem jutott eszébe, egy pipacsot
tûzött a csempe szarv helyébe.Aztán összeölelkeztek, de úgy ám, hogy
még a szõr is összekócolódott a medve fejebúbján.
S mikor hazament, csodálkozva látta, hogysemmi oka a búslakodásra: a mézecske édes, anapocska fényes, s – micsoda csuda! – nemszûk az odúja!
MINDEN KÁRBAN VAN HASZON.
A KÖNNYÛ IS NEHÉZ A NEM AKARÓNAK.
OLYAN JÓKEDVÛ, HOGY MADARATLEHETNE FOGATNI VELE.
BAK SÁRA rajzai
ANDERSEN
KÉT GKÉT GYERYERTT YYAAVolt egyszer egy szép szál viaszgyertya, aki
nagyon is jól tudta magáról, mit ér.– Viaszból teremtettek, formába öntöttek! –
kevélykedett. – Kristályüveg csillárban van a he-lyem vagy legalább ezüst gyertyatartóban.
– Engem bizony csak faggyúból teremtettek– sóhajtott fel mellette a faggyúgyertya –, denyolcszor mártottak, hogy elég vastag legyek.Nem is panaszolom a sorsomat. Tudom, hogyelõkelõbb dolog viaszból születni, mint faggyú-ból, de hát nem rajtunk múlik, hogy minek szü-letünk. Kegyed majd a szobába kerül a kristály-csillárba, én meg a konyhába, az sem utolsóhely, hiszen az tartja el a házat.
– Ó! – húzta el a száját a viaszgyertya. – Sok-kal többet ér a társasági élet! Ha az ember egyragyogó társaságban maga lehet a legragyo-góbb! Ma este bál lesz a házban, mindjárt jön-nek értem meg a családomért.
Ahogy kimondta, már jöttek is érte, de nem-csak õt vitték el, hanem a faggyúgyertyát is.Maga a ház asszonya vette a kezébe, s a kony-hába vitte: egy kisfiú várt ott kosárral a kezében.Krumplival rakták meg a kosarat, almát is tettekmelléje: a jószívû háziasszony ajándékozta megvele a kisfiút.
– Ezt a faggyúgyertyát is vidd haza, kisfiam –mondta végül. – Édesanyád világos virradatigdolgozik, elkél a gyertya nálatok.
A kislánya ott állt mellette.– Én is fennmaradok ma világos virradatig! –
kiáltotta boldogan. – Ma éjszaka bál lesz nálunk.A legszebb ruhámat veszem föl, a piros szalago-sat!
„De jólesik ilyet látni! – mondta magában afaggyúgyertya. – Sohasem felejtem el, milyenboldog ez a kislány! Ilyet úgyse látok többet.”
A kisfiú beletette a kosárba, ráhajtotta a fö-delet, s vitte haza.
„Ugyan hová kerülök? – törte a fejét a fagy-gyúgyertya. – Talán réztartót se tudnak adnialám, a viaszgyertyát meg kristálycsillárba he-lyezik, és fénypontja lesz az estélynek. Ó, denagyszerû is az!
Csakugyan szegény emberekhez került, egyözvegyasszonyhoz és három gyermekéhez, ab-ba a rozzant kis házba, amely éppen szemköztvolt az elõkelõ úri házzal. Megörült az özvegy-asszony, amikor a gyertyát meglátta.
– De szép szál gyertya! – kiáltotta. – Egészéjjel világít majd nekünk.
És meggyújtotta.– Júj! – utálkozott a gyertya. – Közönséges
kénes gyufával gyújtanak meg! Bezzeg a viasz-gyertyát jobban megbecsülik odaát!
Ott is akkor gyújtották meg a gyertyákat: fel-ragyogtak a termek. Kocsik robogtak a ház elé,elõkelõ öltözetû báli vendégek szálltak ki be-lõlük, zeneszó áradt ki az utcára.
„Kezdõdik a bál! – gondolta sóvárogva afaggyúgyertya, s eszébe jutott a gazdag kislányörömtõl sugárzó arca. – Ilyet se látok többé!”
De az özvegyasszony legkisebb leánykájaekkor odaszaladt testvéreihez, megölelte õket,és nagy-nagy titkot súgott a fülükbe:
– Mit gondoltok, mi lesz ma vacsorára? Sültkrumpli! – és csak úgy sugárzott a boldogságtól.A gyertya világa éppen az arcára hullott, s agyertya olyan igazi örömet látott azon, mintnemrég a gazdag kislányén, amikor így dicseke-dett: „Ma éjszaka bál lesz nálunk, s a legszebbruhámat veszem fel, a piros szalagosat!”
„Lám, a sült krumpli is ér annyit, mint a fé-nyes bál! – gondolta a faggyúgyertya. – Hiszenegyformán örül ez a két kislány!”
Még rá is tüsszentett az igazságra, helyeseb-ben szólva sercent egyet, mert egy faggyúgyertyá-tól csak ennyi telik...
10 SZILÁGYI TOSA KATALIN rajzai
11
FFeehhéérr ggyyeerrttyyáárraa ffeekk--tteessss ffeennyyõõggaallllyyaatt,,ttoobboozzppiikkkkeellyytt,, áázzttaa--ttootttt,, vvaassaalltt sszzaallmmáátt..AAlluuffóólliiáánn áátt mmeelleeggvvaassaallóó hheeggyyéévveellvvaassaalldd rráá aa ggyyeerr--ttyyáárraa aa mmiinnttáátt..
FFiiggyyeelldd mmeegg,, mmiillyyeenn kkoorráánn ssööttéé--tteeddiikk,, ss mmiillyyeenn kkééssõõnn vviirrrraadd.. HHaaddddddaaggaaddjjoonn aa ssööttéétt,, mmii mmáárr ttuuddjjuukk,,hhooggyy ddeecceemmbbeerr 2244--éénn úúggyyiiss ggyyõõzzaa fféénnyy.. AAddddiigg vváárraakkoozzuunnkk.. GGyyeerr--ttyyaafféénnnnyyeell ûûzzzzüükk aa kküüllssõõ ssööttééttsséé--ggeett,, ss iimmááddssáággggaall,, sszzeerreetteetttteell,,jjóóssáággggaall,, öönnffeeggyyeelleemmmmeell lleellkküünnkkssööttééttssééggeeiitt..
NNoovveemmbbeerr 3300--áánn kkeezzddõõddiikk aadd--vveenntt.. KKöönnnnyyeebbbbeenn tteelliikk aa vváárraakkoo--zzááss,, hhaa nneemm üüllsszz ttééttlleennüüll.. KKéé--sszzííttssdd eell aa hhááttssóó bboorrííttóónn lleevvõõnnaappttáárrtt.. SSeeggííttss ttööbbbbeett,, mmiinnttsszzookkttááll.. KKéésszzííttss aajjáánnddéékkoott sszzee--rreetttteeiiddnneekk..
PPrréésseelltt vviirráággoott,, lleevveelleett,, mmaaggookkaatt hheellyyeezzzz eeggyy mmûûaannyyaagg llaapprraa..CCsseeppeeggtteessss rráá,, kköörréé ggyyeerrttyyáátt bbõõvveenn.. RRööggzzííttssdd aa
hhááttáárraa ggyyeerrttyyáávvaall aa ffoonnaall kkéétt vvééggéétt.. HHaa kkiihhûûlltt,, óóvvaattoossaann vváállaasszzdd llee aa llaapprróóll.. SSzzéépp lleetttt??
NNYYAAKK--ÉÉKK
ÚÚSSZZÓÓ MMÉÉCCSSEESS
Ne nyúlj hozzá, azt ajánlom:tûzrõlpattant az én lányom –táncol, vigad egyhuzamban,én meg sírok szakadatlan...Minél tovább járja szentem,annál inkább megöregszem.
A király asztalán fényes aranyszékbenLáték egy szép fényes leányt fényes öltözékben.
Kinek félrehajló süveg a fejében,Úgy csurog a vére széke környékében.
AAzz oollvvaasszzttootttt ggyyeerrttyyááttééss aa kkaannóóccddaarraabbkkááttddiióóhhééjjbbaa vvaaggyy kkiizzssíírroo--zzootttt ddoobboozzkkáábbaa,, ffoorrmmáá--bbaa ffaaggyyaasszztthhaattoodd..
DDÍÍSSZZGGYYEERRTTYYAA
12
TTAALLÁÁLLDD KKII!!– Nem láttad a papagájt?– Nem, de te észrevetted,
hogy a macskánk megtanultbeszélni?
Antal Elõd, Csíkszereda
�– Kati, ne edd olyan gyorsan
azt a csokit! Ilyenkor nem gon-dolsz a kistestvéredre?
– Dehogynem. Azért eszemolyan gyorsan.
Sebesi Renáta, Nyárádköszvényes
�– Mi az abszolút soványság?Ha valaki kétszer ugrik be a
vízbe, hogy egyszer csobban-jon.
Tõkés Kinga, Marosvásárhely
�– Te úszol, õ úszik. Mit mon-
dok, ha én vagyok a vízben,Kristóf? – kérdi a tanci nyelv-tanórán.
– Segítség!Rend Melitta, Margitta
�– Fogorvosnál voltam – me-
séli a skót –, és egyszerre kétfogamtól is megszabadított.
– Tegnap még azt mondtad,csak az egyik fáj.
– Igen, de az orvosnak nemvolt aprója visszaadni...
Balla Nándor, Nagybánya
�– Vettem egy új cipõt, Jean,
de csak néhány nap múlva ve-hetem fel.
– Miért, uram?– Azt mondta az eladó, hogy
az elsõ napokban szorítani fog.Bíró Ágota, Marosszentgyörgy
�
HAHOTA☺ ☺1
2
3
4
5
6
7
ÁMAST –AÉV –ACIL –ÉINR –ABELL –EKIÕN –BIOR –DEE –AIKT –
LÁR
ÛF
Az elsõ 4 rejtvényben aszerzõk kedvenc tantárgya rejlik.
1 2 3 4
2
3
4
1 2 3 4
2
3
4
Balog Attila,Szamosardó: 1.Ebbõl nõ ki a nö-vény 2. Egyik szü-lõ 3. Nyom, taszít4. Nem azt 5.Egyik végtagunk
�
Bors Nor-bert, Csíkve-rebes: 1. Nemitt 2. Hõemel-kedés 3. Üt 4.Török férfinév5. Ragadozómadár 6. Be-cézett Ágnes7. Erdei gyü-mölcs
�
Tódor Sza-bolcs, Csíkvere-bes: 1. Kerekgyümölcs 2. Nemkicsi 3. Ruhát zár4. Vágunk, sza-bunk vele 5. Házi-szárnyas
�
1
2
3
4
5
1
2
3
4
5
Klosz Zsuzsánna, Ma-rosvásárhely: bûvös négy-zet. 1. Igavonó állat 2. Bab-támasz 3. Boldogság 4.Olaszország fõvárosa
�
Tövissi Aranka, Szé-kelykakasd: bûvös négyzet.1. Becézett Katalin 2. Szájpereme 3. Mama párja 4. Na-gyon szeretne
�
Zsíros Emõke Csilla: a betûrejtvé-nyekbõl megtudhatod, miben járunk té-len illetve nyáron.
�
Bajkó Noémi, Csíkszereda:olvasd sorba a kezdõbetûket.�
ÓH
Németh Tí-mea, Kovászna:a betûkbõl alkosskeresztneveket,majd ezek kezdõ-betûibõl FeketeIstván regényénekcímét.
Tulit Gyopár,S e p s i s z e n t -györgy: a két átlómentén két barát-nõm neve lesz ol-vasható.
1. Orkán (CIK-LON) 2. Porciózók3. Hosszú nyakúállat 4. Õszi kékgyümölcs 5. Értel-mes patás há-ziállat (két szó) 6.Nem fölötte
1
2
3
4
5
6
KovácsAttila, Csík-verebes: kétlánynév.
�
OTA
13
A SZEPTEMBERIREJTVÉNY-PÁLYÁ-ZAT megfejtése: Jó ba-
rátunk lesz a könyv és a
falitábla. Könyvjutalmatnyertek: Bokor Erzsé-bet, Tekerõpatak; EgyedErika Zsuzsanna,Barót; Györfi Tamás,Nagybánya; Kis TímeaMelinda, Hármasfalu;Csiszér NorbertSándor, Bethlenszent-miklós. Gratulálunk!
1. Delfin 2. Elefánt 3.Gólya 4. Róka, fóka,csóka 5. Kutya 6. Pan-da 7. Páva 8. Õzike 9.Harcsa 10. Cirmos 11.Bercsényi
OKTÓBERIMEGFEJTÉSEK
Peti életében elõ-
ször lát pávát, amint
farkát éppen legyezõ-
ként kitárja.
– Nézd, mama – kiált
lelkendezve –, majd a
skandi megfejtése
szerint folytatja.
Ezt a mondatot
küldd el nekünk lehe-
tõleg december 15-
éig levélben vagy le-
velezõlapon.
a Rejtvénykirály
Vári Tímea, Rugonfalva: vezesd helyükre a be-tûket. A megfejtés egy nõi név, melynek viselõit no-vemberben köszöntsd.
R B Z É E S T E
�
RREEJJTT
VVÉÉNNYY--
PPÁÁLLYY
ÁÁZZAATT
�NNYYEERRTTEESSEEKK
11
VA
JN
ÁR
ILO
NA
rejtvénye
☺☺Egészen
másszínû
Mégangolul(MORE)
Földszintfölött van
LOS
Hull
Tonna
Komlóból készültitala
Zsákmányol, lop
Vés
Dísz-növény
(AZÁLEA)
Eszétvevõ
Azon ahelyenTüzet
szüntet
O
Földszintfölött van
Kacatok-kal teli
Nem vallbe
Fûsze-rezett
A poén
Tartalmátkiborító
Sorvég!
Nõi ének-hang
Vízijármû
Rét
Megelé-gelt
Végülmenetel!
Szõlõbõlkészült ital
Ölelõ
GyakoriviseletMagyarautójel
M
Déli is,északi is
vanKutya
BecézettLajosNagy
darab fa
LázárAndrás
névjegye
Ollós állat
Vállkendõ(STÓLA)
Nem fölé
Lábbal üt
A jutalom
Téli sport
Autósokréme
Esz!
Szomjátoltó
LUTRAVer
Hegyesvégû bot
Év vége!
Liter
Végülkér!Rest
Tonna
Ü
Ú
14
KKeerreessdd ééss sszzíínneezzdd aa mmaaddaarraakkaatt.. HHáánnyyaatt ttaalláállttááll?? VVééggüüll aa lleevveelleekkeett ffeessdd ssáárrggáárraa,, bbaarrnnáárraa..
MMii lleehheett aazz?? MMaalláájj kkeellmmeeffeessttõõmmóóddsszzeerr:: aazz aannyyaaggrraa vviiaasssszzaall rraajjzzoollnnaakk,, ss ootttt aa ffeessttéékk nneemmffooggjjaa mmeegg.. TTaannuulldd mmeegg eeggyy eeggyysszzeerrûûbbbb vváállttoozzaattáátt,, ss kkéésszzííttsstteerrííttõõtt aa ccssaalláádd hhööllggyyeeiinneekk kkaarrááccssoonnyyrraa..
KKéérrjj nnaaggyymmaammááttóóll rrééggii lleeppeeddõõddaarraabboott.. SSzzaabbdd kkii bbeellõõllee aatteerrííttõõccsskkéékkeett,, aa sszzééllüükkeett vváággdd kköörrüüll ccaakkkkooss oollllóóvvaall,, vvaaggyysszzeeggdd bbee.. AA kköözzeeppéébbee ttééggyy eeggyy kkaavviiccssoott,, aallaattttaa kkööttöözzdd ááttccéérrnnáávvaall,, mmaajjdd úújjaabbbb kkaavviiccss ééss úújjaabbbb kkööttééss,, mmíígg aa sszzéélléérree nneemm éérrsszz.. FFoorrrróó rruuhhaaffeessttéékkbbee áázzttaassddffééll óórrááiigg.. EEcceetteess hhiiddeegg vvíízzbbeenn ööbbllííttssdd kkii,, sszzáárrííttssdd,, vvaassaalldd.. MMááss mmiinnttaa kkeerreekkeeddiikk,, hhaa eeggyymmááss mmeelllléé
kkööttöözzööll ttööbbbb kkaavviiccssoott,,vvaaggyy sszzoorroossaann ffeellccssaavvaa--rroodd,, ééss aa kkéétt vvééggéénn mmeeggkköö--ttöödd aa tteerrííttõõtt..
KKéézziimmuunnkkaaóórráánn kköözzöösseennmméégg sszzóórraakkoozzttaattóóbbbb aa bbaa--ttiikkoollááss..
BBAATTIIKKOOLLÁÁSS
MMAADDÁÁRR--KKEERREESSÕÕ
CCssaavvaarrdd kkii eeggyy cciittrroomm lleevvéétt..MMáárrttss bbeellee ffiinnoomm eeccsseetteett.. ÍÍrrjj ttiittkkoossüüzzeenneetteett vveellee eeggyy ffeehhéérr ppaappíírrrraa..CCssaakk aazz oollvvaasshhaattjjaa eell,, aakkiimmeelleegg ffûûttõõtteesstt ffööllééttaarrttjjaa..
LLÁÁTTHHAATTAATTLLAANN ÍÍRRÁÁSS
LLáátthhaattaattllaannuull íírrhhaattsszz,, rraajjzzoollhhaattsszzggyyeerrttyyáávvaall iiss ffeehhéérr ppaappíírrrraa.. HHaa bbeeffeess--tteedd hhaallvváánnyy ffeessttéékkkkeell,, eellõõttûûnniikk aa rraajjzz,,aazz íírrááss..
15
A tordai Fodor-Kiss Júlia KovácsAndrás Ferenc, Miénk a világ címû ver-seskönyvét így ajánlja nektek: ”Mókás,ritmusos, szinte énekelhetõ versek van-nak benne. A sok város és falu neveközt szülõvárosom neve is elõfordult.Unipan Helga néni szép rajzai ékesítik a könyvet.”
Vadas Jenõ, szilágypaniti moly nagy élvezettel rágta át magátTamási Áron, Ábel a rengetegben cí-mû regényén: „Egy 14 év körüli kisfiúerdõpásztor lesz. Sok kalandban vanrésze a nagy rengetegben. Humorosbeszédével hamar elnyeri mindenkitetszését, aki útjába akad.”
�Én is sokat olvasok,És a könyvtõl mindig felvidulok.Ezért mondom, barátom,A könyv értékes dolog.
Fejér Krisztina, Kolozsvár
Nemcsak vidám témákat érdemes ábrázolni. Bár-
milyen fiatal vagy, lehet, hogy te is szembesültél
már a halállal, az elmúlással – ha másképp nem, a
természetet figyelve. Rajzold le, fesd meg ezzel kap-
csolatos élményedet, és küldd el nekem. A legszeb-
beket jutalmazom.
MMaasszzaatt MMûûvvéésszz
1. Rövid vagy hosszú. Pó-told a hiányzó mássalhang-zókat – szópáronként ugyan-azok, csak a hosszuk változik:
udva_ol – udva__ólköny_el – köny__el
va_al – va__alhatá_ol – hatá__ól
gyerme_é – gyerme__énéze_ – néze__ége_ – ége__
2. Javítsd ki, és igyekezzmindig helyesen használni azalábbi hibás igealakokat: kinyiccsuk, eszek, kelletett,
meg van csinálva, kell menjek, én adnák, holnap menni fogok,
meghallgassuk, csúszok.
3. Bogozd ki az összekevertközmondásokat:
Vak tyúk is fején találja a szöget.
Nem mind papsajt, ami fénylik.
Addig jár a korsó a kútra,míg maga esik bele.
Tiszta vizet önt a nyílt kártyák közé.
Szeptemberi megfejtések: 1.testvér szavunk a vérrokonsá-got kifejezõ egy test egy vér ki-fejezésbõl vonódott össze; fi-vér, bátya, öcs, nõvér, néne,húg, iker, tesó; 2. befejezõdik,értékes, kifogásol, javít, meg-fontol, dönt; 3. por, talp, tej, tûz,szem, bak, nép; Nyertesek:Molnár Gergely, Nagyvárad; ahalmi IV. C osztály, az aradiAurel Vlaicu Iskola IV. Mosztálya. „Õrzõk, vigyázzatoka vártán!” (Ady Endre)
Szólj, szám!
Havonta3 díjat
sorsolunk ki!
KönyKönyvmolyvmoly
Vincze Tímea, Kolozsvár
Németh Ernõ, Kisiratos
Zsombori Mónika Csilla,
Felsõboldogfalva
Nagy Magda Renáta,
Marosvásárhely
Miklós Melinda,Dés
AA HHÛÛSSÉÉGGEESS
AASSSSZZOONNYY
Kínai mese
A gonosz Sihuang császár uralkodása ide-jén Kína földjére több ízben is betörtek a hu-nok. Ezért a császár elhatározta, hogy óriásifalat építtet az ország védelmére. Az építésnehezen ment. Alighogy az egyik darabot fel-
építették, a másik ledõlt. Ekkor egy udvari tu-dóshoz fordultak: mi tévõk legyenek? Az ígyválaszolt:
– A falat csak úgy lehet megépíteni, hamérföldenként egy-egy embert befalaznak.Annak az embernek a lelke õrködik majd ott,és a falrészt nem engedi ledõlni.
Az egész ország reszketett félelmében.Egy nagy hírû bölcs azonban így szólt a csá-szárhoz:
– Él messze egy Van nevû alattvalód.„Van” annyit jelent, mint „tízezer”. Elég, ha eztaz egyet befalaztatod, az õ lelke megõrzi azegész hosszú falat.
A kegyetlen császár nyomban elküldte po-roszlóit, hogy keressék meg, és hozzák elébeVant.
Van menyasszonyával, Meng Csianggalépp lakodalmát tartotta. Javában mulatoztak,mikor berontottak a császár zsoldosai. Vantmegragadták, és elhurcolták. Örökre elszakí-tották szíve választottjától.
A szép menyasszony szemét majd kisírta.Ment hegyeken, folyóvizeken keresztül, hogyha élve már nem találja kedvesét, legalább aholttestét megkeresse. Odaért a hatalmaskõfalhoz. Bánata megindította a köveket, le-omlott a nagy fal, és kiadta Van csontjait.
A hûséges asszony híre a császárhoz iseljutott. Odautazott. Csiang csodálatos szép-sége megbûvölte. Mindjárt meg akarta tennicsászárnénak. Az asszony tudta, hogy nyíl-tan nem szállhat szembe a zsarnok akaratá-val. Ezért három feltételt szabott. Kikötötte,hogy hétszer hétnapos gyászünnepet tart-hasson az ura emlékére. Hogy a gyászünne-pen legyen jelen a császár és az ország vala-mennyi fõembere. Végül építsenek neki egyhétszer hét öl magas tornyot, ahol majd be-mutatja a halotti áldozatot. A császár mind ahárom kívánságát teljesítette.
Meng Csiang kiállt a torony erkélyére,hangos szóval megátkozta a kegyetlen csá-szárt, és levetette magát a szédítõ magasbóla folyóba. A halálba menekült a császár elõl.
Testébõl száz meg száz aranyhal lett.Ezekben az aranyha-lacskákban tovább él aszeretõ asszony örökidõkig.
Melyik magyar balladára emlékeztetez a mese?Ott kit falaztak be?
16
ALEXEJ TOLSZTOJ
AAZZ OORROOSSZZLLÁÁNN
ÉÉSS AA KKIISSKKUUTTYYAA
Londonban vadállatokat mutogattak, smegtekintésükért pénzt szedtek, vagy pénzhelyett kutyákat és macskákat is elfogadtak avadállatok táplálására.
Egy embernek kedve kerekedett az állatokmegtekintésére. Elfogott az utcán egy kisku-tyát, s elvitte az állatsereglethez. Beengedtékérte, a kiskutyát pedig bedobták az oroszlánketrecébe, hogy megegye.
A kiskutya behúzta a farkát, s meghúzó-dott a sarokban. Az oroszlán odament hozzá,és szagolgatta.
A kutyuska a hátára feküdt, felemelte a lá-bát, s csóválni kezdte a farkát.
Az oroszlán megérintette a talpával, ésmegfordította.
A kiskutya felugrott, s felállt az oroszlánelõtt a két hátsó lábára. Az oroszlán figyelget-te, forgatta a fejét erre is, arra is, de nem bán-totta a kutyát.
Amikor a tulajdonos húst dobott be azoroszlánnak, az oroszlán letépett egy kis da-rabot, és otthagyta a kutyának.
Este, amikor az oroszlán lefeküdt, a kisku-tya melléje bújt, s fejét a mancsára fektette.
Attól kezdve a kiskutya együtt lakott a ket-recben az oroszlánnal. Az oroszlán nem bán-totta, a beadott táplálékot megosztotta vele,együtt aludt, s néha el is játszogatott a kutyá-val.
Egyszer egy úr látogatta meg az állatse-regletet, s megismerte a kutyuskát. Kijelen-tette, hogy az övé, s azt kívánta az állatsereg-let gazdájától, hogy adja vissza. A tulajdonosvissza is adta volna, de mihelyt hívogatnikezdték a kiskutyát, az oroszlán felborzolta aszõrét, és elbõdült.
Így élt az oroszlán és a kutyuska, közösketrecben, egy egész esztendeig.
Egy esztendõ múlva a kiskutya megbete-gedett, és kimúlt. Az oroszlán elvesztette azétvágyát, csak szagolgatta s nyalogatta a kis-kutyát, s meg-megérintette a mancsával.
Mikor aztán megértette, hogy megdöglött,
hirtelen felugrott, felborzolta a szõrét, csap-kodta két oldalát a farkával, nekirohant a ket-rec falának, s rágni kezdte a padlót és a rá-csokat.
Egész nap vergõdött, hányta-vetette ma-gát a ketrecben, s ordított. Aztán lefeküdt azélettelen kiskutya mellé, és elcsendesedett.Az állatok gazdája el akarta vitetni a döglöttkutyát, de az oroszlán senkit sem bocsátotthozzá.
A gazda azt hitte, hogy az oroszlán elfelej-ti a bánatát, ha más kutyát adnak neki, s be-eresztett a kertrecbe egy élõ kiskutyát; de azoroszlán tüstént darabokra tépte. Majd man-csai közé vette a kimúlt kiskutyát, s úgy fe-küdt ott teljes öt napig.
Hatodnapra az oroszlán is kimúlt.
SZÉKELY GÉZA rajzai 17
18
Itt születtemHol lehet tiszta cipõvel vé-
gigmenni a sáros utcán?
Kissolymoson. Hogyan? A tit-
kot decemberi Itt születtem
rovatunkban árulják el a kis-
solymosi gyerekek.Etéd falu Hargita megye délnyugati
részén, a Küsmöd patak völgyében, a Fir-tos hegy lábánál fekszik. A falu alapítá-sáról nem rendelkezünk semmi írottadattal, de azt tudjuk, hogy a XVI. szá-zadban már vásárjoggal rendelkezett.Nevét szép monda magyarázza.
Firtos várának ura elindult, hogy fel-ossza hatalmas birtokát fiai között. A váralatti völgyben azt mondta: Itt én lakom!Ezen a helyen ma Énlaka áll. Továbbmenve így szólt nagyobbik fiához:
– E tiéd! Ott épült Etéd. Tovább ballagtak, s kis idõ múlva második fiához intézte szavait: – Nem szép hely ugyan, de megélhetésre nem kis mód! Ma ezen a helyen találjuk Küsmöd falut. Régen Kismódnak nevezték. Az apa fiaival itt ebédet
ült, s a harmadik fiú nyugtalanul kérdezte, hol leszaz õ része. Az apa megnyugtatta:
– Szólok még ma! Ahova mutatott, ott épült fel Szolokma. Már ha-
zafelé mendegéltek, amikor kérdi az apa legkisebbfiát, hogy hát õ nem békétlenkedik? A fiú nyugod-tan felelt:
– Adj, ha akarsz, atyám! Övé lett a föld Korond felett, ahol a gyönyörû,
magasból leragyogó Atyha épült.
Az utolsó népszámlálás szerint a falu lakóinakszáma 1200, de volt 2000 is a kollektivizáláselõtt. Etédet 99%-ban székely-magyarok lakják.Többségük református felekezetû, de számottevõ akatolikus hívek száma, sõt élnek itt unitáriusok is.
Az 1792-es nagy tûzvész idején leégett refor-mátus templom 1801-ben épült újjá. A katolikustemplomot 1875. szeptember 29-én szentelte felFogarassy Mihály püspök, Szent Mihály fõangyaltiszteletére.
A lakosság fõ foglalkozása a múltban is, ma is a földmûvelés és az állattenyésztés. Gyümöl-csös vidék a miénk, jól terem a cseresznye, az alma, a szilva.
19
Õsszel népviseletbe öltözött csõsz legények ésleányok lóháton és szekéren hívják bálba a kör-nyezõ falvak fiataljait. Hagyománynak számít aközös húsvéti locsolás is: népviseletbe öltözött so-rozott legények de a kisebbek is zene kíséretébensorra látogatják a lányos házakat. A locsolásután reggelig tartó táncmulatság következik.
Összeállította Nagy Ágnes tanítónõés IV. osztályos tanítványai.
Két gagyi atyafi EtédetKeresvén egy lyukba betévedt.
Egyik szólt: „Itt, koma,Etédnek nincs nyoma...
Ez a hely Etédnél setétebb!”
Kovács András Ferenc
A falu hírnevét öregbíti a Néprajzi Múzeum, amelya néhai Gagyi László tanító gyûjteménye. Itt látható acséphadaró, a híres etédi orsó, a küsmödi fazekasmûhe-lyek termékei. A múzeum gyöngyszeme a csak ittlétezõ, citerához hasonló húros hangszer, a timbora. Azutolsó timborakészítõmester a 96 éves BíróFerenc bácsi.
400 éves iskolánkma Jósika Miklós nevétviseli, annak emlékeze-tére, hogy a nagy re-gényíró Etéden kato-náskodott. Iskolánkban144 gyerek tanul. Idejárnak a szomszédos
falvak V-VIII. osz-tályosai is. A hol-land Hardenbergtelepülés jóvoltá-ból mûködik egyjól felszerelt informatikai terem, valamint modernfürdõ és illemhely.
Az iskola volt tanítóinak emlékét õrzi a bejá-ratnál felállított „tanítók fája”.
Testvérkapcsolatot tartunk fenn a magyaror-szági Piliscsaba és a kárpátaljai Aklihegy iskolá-jával. Célunk egymás megismerése és nemzetiazonosságtudatunk erõsítése.
A március 15-ei és az augusztus 20-ai ün-nepségen a fõszerepet a furulyakórus játsszaGagyi Éva zenetanárnõ irányításával.
20
– Indulás! – eresz-tette be a forró levegõta hõléggömbbe DoktorSokattud.
– Hová repülünk? – érdek-lõdött Kati.
– Ausztráliába, de elõbb meg-nézzük a pöttyöket a tengerben.
– Pöttyöket??? – hüledezett Gyuri.– Madagaszkártól észak-nyugatra
a Seychelle (ejtsd szícsel)-szigetek pöty-työzik a tengert.
– Mennyi madár keringa levegõben! – csodálko-zott Gyuri.
– Akkor helyben va-gyunk! – örvendezett So-kattud. A Seychelle-szigetek valóságos madár-paradicsom. Nincs errefelé sem patkány, semragadozó, amelyikkifoszthatná a fész-küket, ezért szíve-sen tanyáznak itt amadarak, példáula noddik.
– Nudlik? –tréfált Gyuri.
– Nem nudlik:noddik vagy olló-csõrû madarak. Alsó csõrkávájukhosszabb, mint a felsõ, kiválóan al-kalmas arra, hogy „lefölözzék” ve-le a vizet. Alkonyatkor és világoséjszakákon a halak feljönnek a vízszínére. A noddik alacsonyan re-pülnek, alsó csõrkávájukkal szánt-ják a vizet, valósággal lefölözik azt.Sok halat fognak így. S itt röpköd-nek a ragyogó fehér tündércsérek. A szigetennincs elég fészkelõhely, így ezek a szép mada-rak az ágak apró mélyedéseibe rakják egyetlentojásukat.
– Nem gurul le a tojás az ágról? – érdeklõ-dött Kati.
– Hát bizony elõfordul, különösen amikor a
szülõk váltják egymást a kotlás-ban. Van viszont egy elõnye: a simaágon nem tudnak megtelepedni amadártetvek és egyéb élõsködõk,amelyek szinte elviselhetetlennéteszik a fészeklakók életét.
– Kalózok is laknak a szigeten –folytatta Sokattud az elõadását. Nagy,
fekete fregattmadarak, amelyek meg-támadják az ugyancsak a szigeten fész-kelõ szulákat, amikor azok teli beggyel
térnek haza a tengerrõl. Addig zaklatják,csipkedik õket, míg visszaöklendezik be-gyük tartalmát, amelyet a kalózok még a le-vegõben elkapnak. A fregattmadarak a partmenti mangrove-bozótban fészkelnek. A hí-
mek felfújják hatalmas, tulipirostorokzacskójukat csalogatóul a fe-lettük körözõ tojóknak. Ilyenkorvalósággal „kivirítanak” a bokrokközül.
– A szomszédAldabra szigeteélõ állattani mú-zeum: itt még él-nek óriásteknõ-sök. Páncéljuk1,20 méter hosz-szú, ketten ké-nyelmesen elfér-nétek a hátukon– fordult a gyer-
mekekhez Sokattud. – S ak-kor még nem is említettema hüllõk második csoportját:a pálmafák koronájában ker-getõzõ nagy, színpompásgyíkokat.
– Valóban érdemes voltmeglátogatni a „pöttyöket” –lelkendeztek a gyermekek.
Szula
Fregattmadár
Noddi
SZIGETEK
Keressétek ki az atlaszból néhányindiai-óceáni sziget nevét.Szeptemberi megfejtés: a gólya. Nyerteseink:
Timsa Tímea, Szamosújvár; Szígyártó Izabella,Vármezõ; Csillag Attila, Arad.Gratulálunk nektek!
KISKÓPÉ Havonta3 díjat
sorsolunk ki!
BITAY ÉVA
Körös-körül a Föld körül
21
TTEESSTTVVÉÉRREEKK KKUUCCKKÓÓJJAAEddig négyen voltunk testvérek, de hamarosan öten leszünk.
Szóval fog születni egy kistestvérem!Anyukám biztos sokat fog bajlódni vele. Szerencse, hogy van
három lánya, így lesz, aki segítsen neki: az egyik elviszi sétálni,a másik pelenkázza, a harmadikénekel neki. Ha mi sokat segítünk,akkor anyukám nem is kell dolgoz-
zon, egész nap pihenhet.Nagyon várom, hogy megszülessen a kicsi baba, mert még soha
nem láttam olyan kisbabát, aki ránk hasonlít. Eddig én voltam a leg-kisebb. Szeretném, ha rám hasonlítana. Alig várom, hogy zörögtessemneki a zörgõt. Milyen nehéz lesz neki megismerkedni velünk!
Müller Márta és Dalma, Kolozsvár
A rovarevõknek hegyes,vékony szúrószerszámravan szükségük, hát ilyentnövesztettek.
A papagáj és atöbbi magevõ csõ-re eleven diótörõ:rövid és erõs, min-den héjat össze-roppant.
Ne sajnáld a tukánt, ha-talmas csõrét nem nehézcipelnie, hiszen sziva-csos anyaga pihekönnyû,és éppen alkalmas gyü-mölcsevésre, társcsalo-
gatásra.
A flamingó re-cés szûrõkanál-csõrével merítiki táplálékát aziszapból.
A sas és minden ragadozóéles, kampós csõre veszedel-mes fegyver.
– Mit hoztál, anyu?A pelikán csõre alatti
zacskójában viszi hazaa fiókák ebédjét.
MUTASD
A CSÕRÖD,MEGMONDOM,
KI VAGY
A halászmadarak csõre evõpálca:hosszú, hogy a víz fenekét is el-érje, hegyes, hogy az apró falatotis felcsippentse, és fûrészes, hogyne csusszanjon ki belõle a hal.
A kolibri szívószál csõrével röp-tében szippantja ki a virágnektárt.
22
ILYENEK VAGYUNK – sajátke-zûleg rajzolt, írt, fûzött füzetkékkel
mutatkozott be a varsolci IV. B osz-tály. Nekünk érdekes olvasmány, Bálint Hajni tanító né-ninek szép emlék a gyerekek munkája.
A kolozsvári Báthory István Líceum II. B és a C.Brâncuºi Iskola IV. C osztálya; a magyarlapádiMesekör; a kárásztelki IV., a csíkmenasági III., ahalmi IV. C osztály; Janoº Abigél, Szatmárnémeti;Balota Andrea, Szilágysomlyó; Simon Mónika,Sepsiszentgyörgy; Németh Nikolett, Kisiratos;
Szõcs-Gazdi Júlia, Székelyudvarhely; Koré Péter Levente,Székelyszenterzsébet.
Rózsa Kamilla Réka, Kend; Pálosi Elõd Olivér,Csávás, Irházi Boglárka, Csillag Attila, Arad ésaz aradi Aurel Vlaicu Általános Iskola IV. M osz-tálya Csillag Andrea tanító néni irányításával.
LEVELEZÕ Szabó Edina,Szatmárnémeti
A nagyváradi Dacia Iskola IV. B osztályosai írták:
Jön az õsz hidegen,Felöltözünk melegen,Sétálunk kevesetA falevél szõnyegen.
Vincze Heni
Remegnek a faágak, Süni gyûjt, hangya gyûjt,madár tõlem elrepült.
Vadas Ádám
A szél rongyosítja a fákat,
borzolja hajamat s ruhámat.
Mindezt nem bánom, mert szeretem,
hisz az õsz szép és kedves nekem.
Kórodi Júlia és Jerovszky Tímea
Itt az õsz, süvít a szél,A fáról pereg a levél.És is egyre jobban fázom,Felveszem a nagykabátom.
Bárdi Ákos
Sár van és fúj a szél,üresek az utcák.Gyerekek ülnek a melegbenés eszik a zakuszkát.
Barna Krisztina-Éva
Szeptemberi Napsugarunk cipõs kérdéseire a helyes válaszok: láb-beli, saru, szandál, csizma, bocskor, papucs, bakancs, félcipõ, köröm-cipõ, pampó, mamusz, surrandó, csónak, cipellõ, topán(ka), gyógycipõ;holland; mokaszin; Kis Mucké a papucs, a csizmás kandúré a csizma,a papucsszaggató királykisasszonyoké a sok cipellõ, Hamupipõkéé atopán. Könyvjutalmat nyertek: Jenei Gréti, Szatmárnémeti; BíróÁrpád Levente, Nagyvárad; a brassói 15-ös Iskola IV. D osztálya.
NNOO
VVEEMM
BBEERR
E havi lap-számunkattámogatták
Vágjátok ki,és ragasszá-tok nevetek
mellé agyûjtõlapra.
VVII.. fordulójához érkezett a KKuurruuttttyy,,a kisiskolások általános mûveltségi vetélkedõje. Az idén szülõhelye-tek, a néphagyományok és Európa lesz a kérdések témája.
A körzeti szakasz 2004. február 28-án, a megyei március 27-én, azországos május 8-9-én lesz.
A csíkszentdomokosi szervezõk 2003. december 10-éig várjáka csapatok jelentkezését.
ªcoala Generalã Nr. 3; 537275 Sândominic, str. Cseralja, nr. 901., jud. Harghita; telefon: 0266-336361;
Kurkó István, tel: 0266-336383; e-mail: [email protected]
COMMUNITAS
ALAPÍTVÁNY
RAJZ
VERS,MESE
23
Jancsó Erika Ildikó, KolozsvárFod
or-K
iss
Hunor
, To
rda
Szá
sz N
orbe
rt,
Gör
gényü
vegc
sûr
Fehér Ernõ, Gyergyószentmiklós
A virágok hullatják szirmaikat,És barnára festik szárukat.Szép leveleik elszáradnak,Gyökereik szomorkodnak.
Gandek Tímea, Margitta
Itt van már az iskola, Röpül a bicikli,Reggel hétkor pontosanFöl kell nekem kelni.
Nem bánom én, boldoganJárok iskolába,Oda járnak barátaim A szalárdi iskolába.
Rigda László, Hegyközszentimre
Búcsúznak a madarak,Vándorútra tartanak.Villanydróton összegyûlnek,Mire aztán elröpülnek.
Istállóban pici fészkükMindig is megmarad.Elbúcsúznak egy évszakra,De már itt is vannak.
Csíki Tamás, Kisiratos
NAPSUGÁR, gyermekirodalmi lap. Kiadja a NAPSUGÁR Kft. Szerkesztik: ZSIGMOND EMESE fõszerkesztõ,MÜLLER KATI képszerkesztõ. A szerkesztõség postacíme: 401050 Cluj, Str. L. Rebreanu, Nr.58./28.,C.P.137. Telefon/fax: 0264/541323. Megrendelhetõ a szerkesztõség címén. E-mail: [email protected] Honlap: http://www.dntcj.ro/NGOs/napsugar; A lapok árát a következõ bankszámlára várjuk: Cont 2511.1-569.1/ROL B.C.R., SUC. JUD. CLUJ S.C. NAPSUGÁR – EDITURA SRL. Készült akolozsvári TIPOHOLDING Rt. Nyomdájában. ISSN 1221-7751 Ára 15000 lej
Címlap: Szigheti Evelin,
TordaHátlap:
MÜLLER KATI
Irkafirka
Köd borul az õszi tájra,Bágyadt az õsz szempillája.A nap sugara már nem éget,Én is iskolába megyek.
Madarász Gréta Izabella, Gyergyócsomafalva
Közeledett az õsz vége. A medve nagyon ál-mos volt, lefeküdni indult, de elõbb elõkeresettegy szép nagy répát, becsomagolta, és átmentNyúlasszonysághoz elbúcsúzni.
– Nem iszik egy csésze fekete ká-vét? – kínálta a nyúl.
Nagyon ízlett a medvének. Meg-köszönte, és hazament. Otthon lefe-küdt, de nem tudott elaludni. Egésztélen nem aludt. Forgolódott jobbra-balra, nyögött, dirmegett-dörmögött.
Azóta nem iszik a medve kávét.Gombos Dalma Júlia, Szilágypanit
Bok
or A
ndre
a, M
aros
vásá
rhel
y
Már rég megnyílt az iskola,a diákok épp oda indulnak.Befagyott a tócsa, letörött az ág,ennek a szomorú idõszaknak soha nem lesz vége már?
Kulcsár Helga, Székelyudvarhely
Mindenhová leszállt a fehér harmat,Tele van már makkal a háza a mókusnak,Üresek már a madárfészkek,Elrepültek a gólyák, elbújtak a méhek.Gyászos felhõk feketítik be az eget,Üresen húzzák a lovak a sárban a szekeret.
Német Huba, Marosvásárhely
Arl
et R
enát
a, H
alm
i
Negrean Alexandra, Nagykároly
DECEMBER 24
DECEMBER 23
DECEMBER 22
DECEMBER 21ADVENT 4. VASÁRNAPJA
DECEMBER 20
DECEMBER 19
DECEMBER 18
DECEMBER 17
DECEMBER 16
DECEMBER 15
DECEMBER 14ADVENT 3. VASÁRNAPJA
DECEMBER 13
DECEMBER 12
DECEMBER 11
DECEMBER 10
DECEMBER 9
DECEMBER 8
DECEMBER 7ADVENT 2. VASÁRNAPJA
DECEMBER 6
DECEMBER 5
DECEMBER 4
DECEMBER 3
DECEMBER 2
DECEMBER 1
NOVEMBER 30ADVENTELSÕ VASÁRNAPJA
RAGASZTÓ RAGASZTÓ RAGASZTÓ
RAGASZTÓ RAGASZTÓ RAGASZTÓ
RAGASZTÓ RAGASZTÓ RAGASZTÓ
RAGASZTÓ RAGASZTÓ RAGASZTÓ
RAGASZTÓ RAGASZTÓ RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ
RAGASZTÓ RAGASZTÓ RAGASZTÓ
RAGASZTÓ RAGASZTÓ RAGASZTÓ
RAGASZTÓ RAGASZTÓ RAGASZTÓ
RAGASZTÓ RAGASZTÓ RAGASZTÓ
Hogy
juth
atnán
k B
etle
hem
be?
– k
érdez
te M
ária
és
Józs
ef, és
kér
dez
zük
mi is
200
3 év
em
inden
adve
nt
idej
én. Sze
gõdjü
nk
hozz
ájuk.
Vág
d le
a nap
tárc
síko
t, ille
szd a
kép
als
ó r
észé
re, m
iutá
n m
egra
gas
ztózt
ad a
meg
jelö
ltré
szek
en. Vág
d k
i a
Sze
nt
csal
ád k
épec
skéj
ét, a
köze
pét
nyi
ssza
nts
d b
e, s
a n
yila
t el
öl
hag
yva
állít
sd r
á õke
t a
jász
olh
oz
veze
tõ ú
tra.
Nap
onta
lép
j eg
yet
velü
k:
az idõsz
alag
on é
s a
szer
etet
útján
. K
arác
sony
este
vág
d k
i Jé
zusk
át, és
fek
tesd
a jás
zolb
a: m
egér
keze
tt.
