rok kerítik az egyes birtokokat, melyekbebelépni csak a feltételek tudomásulvéte-lével lehet. Tán ettől van, hogy a - má-sodállásban - tanárok közül sokan félgőzzel, maradék energiából abszolváljákkötelezettségeiket, s valójában kevésséizgatja őket, hogy lesz-e valami, s ha igen,micsoda a hallgatókból.

A hallgatókat viszont nagyon is izgat-ja, hogy kihez kerülnek majd a vaksze-rencse - vagy vakszerencsétlenség - szer-vezte osztályokban, mert tudják, hogy acsoportbeosztással szinte minden eldől.Praktikus szinten például az, hogy ha szín-házvezető az illető tanár, több esély van asima szerződésre, ha nem az, akkor ke-vesebb. Érdemi szinten pedig az, hogymegtanulják-e legalább a szakma alapjait -s mára tekintetben is nehéz lenne köz-megegyezést kicsikarni a tanári karból,hogy mik a szakma alapjai - vagy sem, sakkor a hendikep szinte behozhatatlan.Szintén tartalmi tényező, hogy színész-hallgatóként a tanár személyében egytöbb éve divatjamúlt színházeszménnyelkerülnek-e szoros kapcsolatba, vagy egyrugalmas, nyílt színházi koncepcióval s egyehhez illő szakmai felkészítéssel.

Az egyetlen főiskoláról persze kikerül-nek nagyon tehetségeS színészek - gya-núm szerint nem annyi, mint amennyimás oktatási rendszerben kikerülhetne.Hiszen a diákok közt vannak olyanok,akiknek markáns személyisége és tehet-ségének ereje legyőzi - ritkább esetbenmég hasznosítja is - a hátrányokat, és ki-válik a tömegből. Nem ártana azonbanészrevenni, hogy a kiugró első vonal mö-gött soha ennyi egyforma statiszta, naivaés jellegtelen játékos nem hagyta el afőiskolát, mint manapság. S mert Hamle-teket még lehet a kicsit korosabbak közülválogatni, hát egyelőre a Horatiók, Ro-senkrantzok hiányoznak legfeltűnőbben.

És a rendezők. Az utolsó nemzedékikirajzás ma már a negyvenhez közelít,vagy el is érte azt. Néhányan, korbanmögöttük, még nem pályával, legfeljebbmegszámolható, konkrét előadásokkal bi-zonyították tehetségüket - s még mindig abefutottság előszobájában álldogálnak.Ők is harmincas éveik vége felé járnak.Mögöttük - szinte senki. S ha ezt a ténytösszevetjük azzal a jelenséggel, hogyegyre több színész maga vállalkozik ren-dezésre - nemcsak a színészi ambícióktágulására, szélesedésére, hanem megfe-lelő rendezők hiányára is kell következ-tetnünk belőle.

A pozsonyi Istropolitana Fesztivál el-sősorban az előadásokról szólt. Másod-sorban viszont arról, hogy a magyar szí-nész- és rendezőképzés egészen biztosannem mehet így tovább.

NÁNAY ISTVÁN

Gyerekszínházitthon és külföldön

Május végén-június elején részt vehettema torinói nemzetközi gyerek- és ifjú-ságiszínházi fesztiválon, amelyet ezúttaltizedszer rendeztek meg Franco Passatorerendező, színházi ember irányításával.Nézve az olasz és a külföldi együttesekelőadásait, beszélgetve a meghívottszakemberekkel, óhatatlanul összehason-lításokat tettem: mi azonos és mi külön-böző a magyar és az olasz, svéd, spanyol,francia, holland, belga, cseh vagy lettgyerekszínház gyakorlatában, s azon tű-nődtem, miért nem exportképesek a ma-gyar gyerek- és ifjúsági előadások (anyelvi korlát ugyanis nem fogadható elegyedüli és kizárólagos akadálynak)? Töp-rengésem itthon folytatódott, amikor megkellett vonnom az 1987/88-as gyermek- ésifjúsági színházi évad mérlegét, s ismét -mint annyi éve újra meg újra - meg kel-lett állapítanom, hogy a színházművészete speciális ága lényegében egy hely-bentoporog, távolról sem fejlődik olyanütemben, mint ahogy társadalmi-peda-gógiai-művészi súlya alapján fejlődniekellene.

Mit láttam Torinóban?

Mindenekelőtt sok-sok kisszínházat. Ezszínházhelyiséget és társulatot egyarántjelent. Olaszországban - de más nyugat-európai országokban is - szinte ismeret-len az a fajta nagyszínházi gyerekelőadás,amely nálunk - s számos közép- és kelet-európai országban - általános. Min-denlényeges technikai felszereléssel ren-delkező száz-kétszáz személyes kisszín-házakban, klubokban, filmvetítésekre ésszínházi előadásokra egyaránt alkalmastermekben játszanak a néhány tagú állan-dó vagy változó összetételű társulatok.Csak Torinóban több mint egy tucat bá-bos vagy élőszínházi társulat működik. Agyerekszínház nem különül el élesen afelnőtteknek szóló színháztól, ugyanab-ban a kisszínházban mindkét nézőréteg-nek játszanak, sőt legtöbbször ugyanazt adarabot minden korosztálynak ajánlják.Azaz csak a produkciók kisebb hányadáraszerveznek homogén közönségetóvodákból, iskolákból, többnyire acsaládi színházlátogatás a szokás.

Viszonylag kevés a hagyományos me-sejáték, sokkal gyakoribbak az olyan elő-adások, amelyek valamilyen élethelyzetetmutatnak be, de nem modern meseifeldolgozásban. A válás, a család belsőélete, a felnőttek és a gyerekek ellent-mondásos kapcsolata, a környezetvéde-lem, a városi élet sivársága, a konzum-kultúra ellentmondásai, a közelmúlt tör-ténelme többnyire nem didaktikusan, nemszájbarágósan, de nem is felnőtteskomolykodással vagy nagyképűséggel fo-galmazódnak színpadra. Igen gyakran ahumor segítségével válnak közérthetővéés átélhetővé ezek az első hallásra nálunknem a gyerekeknek való témák. Atévékultúra hatása is kimutatható a pro-dukciókban, jó és rossz értelemben egya-ránt: az ottani gyerekek életébe még amieinknél is jobban beleivódik a tévé, sennek jelenlétét az alkotók nem tudják,de nem is akarják kikapcsolni az előadá-sokból, hiszen ez az a közös alap, amely-ről elrugaszkodhat a fantázia - az alko-tóké is, meg a nézőké is.

A kis társulatok rendkívül rugalmasak,nincs felduzzasztott adminisztratív éstechnikai személyzetük, igaz, a működé-süket akadályozó bürokratikus akadály isjóval kevesebb, mint nálunk.

A társulatok anyagi helyzete változó, aszubvenció mértéke nagyban függ a cso-port művészi színvonalától, előadásszá-mától, hazai és külfőldi elismertségétől.Nincs állandó dotáció, évről évre megkell küzdeni az anyagi támogatásért, akárállami, akár regionális vagy helyi szub-vencióról legyen szó. A legjobb együtte-seket szponzorok is segítik.

A mienkétől eltérő szervezeti és mű-ködési forma persze nem garancia arra,hogy csak kitűnő produkciók szülesse-nek. A fesztiválon látott előadások zömenem is volt jó, alapvető dramaturgiai-pedagógiai-pszichológiai követelményeknem kellő ismeretéről tanúskodott, akár-csak nálunk. Ugyanakkor tartalmi és for-mai sokszínűség, játékosság jellemezte abemutatókat, amelyek időtartama több-nyire nem haladta meg az egy órát. S eznagyon megszívlelendő dolog, ugyanis amagyar gyerekelőadásoknak régi problé-mája a felnőtt produkciókkal azonos idő-tartam, amely a pszichológia minden evi-denciájának a semmibe vevését jelenti.

Ötletesen, ha nem is mindig magasművészi színvonalon kapcsolták össze azismeretterjesztést és a színházat: egypadovai együttes egy zenemű születésé-nek folyamatát kísérte végig a video, azélő zene, két színész és egy csodagép

segítségével, egy másik, vicenzai csoportpedig Salvador Dali képeinek főbb motí-vumait, azok lényegét, egymással valóösszefüggését igyekezett érthetővé tenniegy naiv meséjű, de mesterien megoldottfekete színházas-bábos előadásban.

Egészen más bábtechnikával dolgozotta torinói Dottor Bostik nevű együttes,amely Capolinea (Végállomás) címűelőadásában egy terepasztalnyi színpadonegy emeletes ház lakóinak sivár és elsze-mélytelenedő nagyvárosi életéről ad egy-szerre mulatságos és elgondolkodtató ké-pet. A használt tárgyakból készült díszlet(a bevásárlóközpont például egy kimust-rált jégszekrény) és bábok (tubusok, ruha-darabok, drótok stb. applikációi a „sze-replők") megmozgatták a nézők fantá-ziáját, s a bábmozgatók a zegzugos játék-térben láthatóan és személyesen voltakjelen, azaz a hazai uralkodónak kikiáltottbábszínházi szemlélettel ellentétben nemtörte meg a varázsát az, hogy a gyereknemcsak a bábokat szemlélheti, hanem abábozás technikáját is.

A szintén torinói Teatro dell'Angelokét produkciót is bemutatott: az Ame-riche a környezetszennyezésről, az II sen-tiero (Az ösvény) pedig két ember kapcso-latának alakulását követve a piemonti vi-dék elmúlt ötvenévi történelméről, illetve

a kisemberek sorsáról szól. Az első mű-ben egy amerikai benzinkút mellett talál-kozik négy különböző nemzetiségű em-ber: az olasz különleges madáreledellelüzletel, a spanyol a környezetszennyező-dés miatt már csak elvétve megtalálhatómadarak hangját vadássza, a fiatal lánySkandináviából érkezett turista, a ben-zinkutas pedig olasz kivándorló család-ból származó amerikai. Nincs igazi konf-liktus közöttük, csak apró kedves és mu-latságos, többnyire groteszk élethelyze-tek alakulnak ki, amelyekből a kommu-nikációképtelenség és a környezettelakaratlanul vagy nem tudatosan nemtörődő életvitel rajzolódik ki. S míg azelőadás első felében még talál valamiéletjelenséget a tudós hangkutató, amásodikra már teljesen kihalt éselpusztult tájba tér-nek vissza aszereplők.

Az ösvény című előadás játékterét való-ban egy murvával leszórt ösvény osztjaketté: ennek egyik felén a falusi élet szín-tere, a másikon a városi látható. A darabegy férfi és nő életútját követi végig egy-másra találásuktól, a férfi városi kirucca-násán, a városba költözésükön, elhide-gülésükön és újbóli egymásra találásu-kon keresztül a falusi környezetben valóvégső megállapodásukig. Az életüket meg-határozó történelmi változások csupán

jelezve vannak, zenével, kosztümmel,viselkedéssel. A lényeg a két ember kö-zötti érzelmi viszony változásának a be-mutatása, amelyet a két színész egyszerűeszközökkel, bensőségesen oldott meg.

A legkiemelkedőbb olasz előadást aBariból jött Teatro Kismet mutatta be: azAladdin és a csodalámpa című mesétdolgozták fel bravúros mozgásszínháziformában, élő zenével. Mindössze öt szí-nész játszotta el az összes szerepet; akiéppen nem volt a színen, az zenélt a ma-guk konstruálta hangszeren - amely a szi-tár, a dob, a gordonka, a xilofon s ki tudjamég, hány instrumentum kombinációja -,illetve segített a játszóknak egy színpad-széles fehér paraván mozgatásával. Len-dület, humor, poézis, akrobatika és fi-nomság együtt jelent meg a produkcióban,amelyben a csodát és annak létrejöttétegyszerre élhette át a néző.

A külföldi együttesek közül a brüszszeliThéátre le Magique az Alice Cso-daországban utcaszínházi változatát ját-szotta, s mint a műfaj reprezentánsa ki-tűnő volt, de hiányzott belőle Lewis Car-roll művének belső szépsége, szürrealiz-musa. A rigai Ifjúsági Színház az egyikSzovjetunió-szerte legtöbbet játszott szín-művet, Borisz Vasziljev Holnap háborúvoltját mutatta be, nagy közönségsiker-rel. Az ötletes szcenikai keretben hitelesszínészi alakítások születtek, s ettől akissé szentimentális, de a háborút a meg-szokottól eltérő beállításban ábrázolódarab érdekessé vált. Ez a színház külön-ben gyerekeknek, fiataloknak és felnőt-teknek egyaránt játszik, repertoárján amesejátékoktól a klasszikusokig és a maitársadalmi drámákig sokféle darab meg-található, s ez ismét olyan tanulság, ame-lyet a hazai gyerekszínházi gyakorlatbanis meg kellene szívlelni.

A legremekebb külföldi előadást azamszterdami Toneelweikgroep Weder-zijds mutatta be Egy esküvő kellékei cí-men. Három férfi és három nő felidéziegy hét eseményeit, de e történések nemrealisztikusak, olyan epizódok kerülnekegymás mellé, amelyek között nincs lo-gikai kapcsolat. A részeikben mindenna-pos cselekedetekből fölépülő jelenetekegyüttesen furcsa, szürrealisztikus világothoznak létre, amelyben a szereplők mintegy álomban léteznek. Komikum és líra,realitás és irrealitás ötvözete az elő-adás,a humor az emberek mechanikuscselekedeteiből és az illogikusnak tűnőmegoldásokból egyaránt fakadhat, s azegész produkciót szépség, humánum jel-lemzi.

Vanni Zinola, Az ösvény férfi főszereplője (Teatro dell'Angelo)

Jelenet a holland együttes előadásából

Ezt az előadást, valamint az Aladdintis szívesen látnám Magyarországon; ahazai szakma okulására szolgálna mind-kettő.

Mit láttam itthon?

Az elmúlt szezonban huszonöt gyerek-ésifjúsági előadást mutattak be a hazaiszínházak, valamint először rendeztekBudapesten országos gyerekszínházi ta-lálkozót és ehhez kapcsolódó nemzetközidramaturgiai tanácskozást. (Ez utóbbi kéteseményről a SZÍNHÁZ 1988. februáriszámában már beszámoltunk.)

A színházak biztonságos műsorpoliti-kára törekedtek, igen kevés új műből voltbemutató, zömmel már egyszer vagytöbbször sikert aratott darabokat stöbbségé-ben adaptációkat vittek színre.Örvendetes tény, hogy egyre többszínházban játszottak a középiskoláskorúaknak, főleg klasszikusokat, és jónéhány olyan be-mutatóra is sor került,amely a gyerekek és a felnőttekérdeklődésére egyaránt számot tarthat,azaz alkalmat kínál a családiszínházlátogatásra (ilyen volt például Apadlás a Vígszínházban, A 13 és 3/4 évesAdrian Mole titkos naplója Zalaegersze-gen vagy a János vitéz Pécsett).

A vidéki színházak közül Győrben ésKaposvárott nem volt gyerekelőadás(Győrben ez évről évre visszatérő prob-léma, amire alig elfogadható magyarázataz, hogy a nagyszínházban nincs erre helyés mód, Kaposvárott pedig az átépítésmiatt nem volt új premier, de az évadelején még játszották a Varázssüteménycímű Gozzi-darabot). Kecskeméten ugyanbemutatták a Légy jó mindhaláligot, deszinte titokban tartották a produkciót a

szakma előtt, a gyerekeknek azonbantermészetesen játszották. Ez a színház-vezetői magatartás mélyen elítélendő, ésa gyerekeknek szóló színház lényegénekmond ellent.

Két-két előadást tartottak Debrecen-ben, Pécsett és Veszprémben, hármat-hármat Békéscsabán és Zalaegerszegen.Ez utóbbi két színház a közönségszervezésjelenlegi gondjainak megoldását össze-kapcsolta a közönségnevelés hosszú távúprogramjával. Pécsett, Egerben és Deb-recenben a gyerekelőadásokat nem anagy-színházban tartották, hanemművelődési házakban, iskolákbankerestek játszási helyeket, Debrecenbenpedig kis társulatok a színház égiszealatt, de önállóan hozták létreprodukcióikat (A kiskondás címűgyerekoperát és a Tág a világ címűműsort), míg Pécsett a Nemzeti Színházés a Harmadik Színház elnevezésű alter-natív társulat közösen mutatta be MartonGábor Szépség és szörnyeteg címűdarabját. (Ez a kooperáció már néhányéves múltra tekint vissza!)

Az előadások többségének művésziszínvonala, dramaturgiai előkészítettségeátlagban nem haladta meg az előzőévekbeli előadásokét. Változatlanul sokproblémát okoz az elnagyolt, követke-zetlen, a speciális színházi követelmé-nyeket alig figyelembe vevő írói-drama-turgiai munka, a korábbiakhoz képest isromlott a produkciók látványvilága - aminagyrészt a színházak nehezedő gazda-sági körülményeivel is magyarázható, desokszor a rendezők, tervezők fantáziát-lanságáról is árulkodik -, s nincs lényegesváltozás abban sem, hogy a gyerek-előadások közreműködői általában nem aszínházak vezető művészei köréből ke-

rülnek ki. Ugyanakkor örvendetes, hogyszámos főrendező, igazgató vagy, ven-dégként, jelentős művészegyéniség vál-lalkozott a gyerekelőadások rendezésére.

Kritikus időszakban van az Arany Já-nos Színház, mivel az épület évek ótaesedékes rekonstrukciójára ennek azévadnak a végétől sor kerül. Azelőkészítő munkálatok, az ezekkelkapcsolatos szervezési és döntésibizonytalanságok, az át-meneti minimumkét évad gazdasági, mű-szaki, technikai ésművészi tervezése rend-kívül sok energiátvont el a színház vezetőitől, így az évad kétbemutatója a biztonságosságra valótörekvésről tanúskodott.

Török Sándor kedvelt regényéből Ke-leti István adaptálta és rendezte a Csili-csala csodáit. A darab megmaradt epikusszerkezetűnek, a főszereplő kisfiú csele-kedeteinek nincs igazi drámai tétje, s acímszereplő varázsló funkciója is háttérbeszorul. Mindezek következtében felérté-kelődnek a mesebetétek. Az előadás kor-rekt, többnyire ízléses, bár a Hófehérke-és az Ezeregyéjszaka-jelenetek művészimegoldása vitatható.

A kőszívű emberfiai című Jókai-regénytBőhm György és Korcsmáros Györgyadaptálta, figyelembe véve az eddigi dra-matizálásokat, de új elvek alapján. Filmesmódon, snitt-technikával, helyen-kéntszimultán módszerekkel tömörítették aregény cselekményét, minden lényegesepizódot és figurát megtartva. Aközéppontba Baradlayné alakját állí-tották, akinek ellenpontjául RideghváryBencét és Plankenhorstékat választották.A három Baradlay fiú sorsa az e kétpólus közötti erőtérben bonyolódik, smiközben az adaptálók igyekeztekvisszaadni a regény romantikáját,érzékel-

tették a szabadságharc és a forradalommai értelmezéséből adódó nézeteket is.

Az előadás fontos alkotóeleme a Tolcs-vay fivérek zenéje, amely főleg Petőfi ésJókai verseinek megzenésítéseire épül.Az egyszerű, de többnyire jól funkcio-náló, bár a romantika gazdagságát nemtükröző látványvilág Csanády Judit ter-vei alapján készült. A puritán színpadonfőleg a fényekkel és a parányi színpadosztásával igyekezett a rendező, Korcs-máros György a jelenetek pergetését,illetve a szimultaneitást megoldani.

Az előadás alatta marad az adaptációkínálta lehetőségeknek, s ennek elsősor-ban az az oka, hogy a társulat jelenlegiösszetételében alkalmatlan bármilyenbonyolultabb feladat megoldására.Radikális társulatfejlesztésre lenneszükség, de erre most, az átmenetiidőszakban aligha lesz mód.

A legproblematikusabb előadásokatévek óta a Népszínház produkálja. El kellismerni, hogy utazó társulataival fontosmisszióra vállalkozik, ugyanakkor nemhallgatható el, hogy az előadások mű-

vészi színvonala rendkívül alacsony, a lát-ványvilág szegényessége, a színészi játékízléstelensége, megoldatlanságai miattigen gyakran művészi hatásról alig be-szélhetünk. Az a kényszerűség, melynekértelmében a gyerekeknek és a felnőttek-nek szóló produkciók kiválasztása, páro-sítása művészeten kívüli tényezők függ-vénye, s az adott utazó társulat létszáma,valamint a már futó darab díszlete szabjameg a bemutatott darabot, a szereposz-tást s a szcenikát, eleve megengedhetet-len kompromisszumokra kényszeríti aszínházat. Mindezek figyelembevételé-vel a Népszínház gyerekszínházi profiljasürgős felülvizsgálatra szorul.

A vidéki előadások közül az egri, abékéscsabai és a miskolci hordoz az elő-adásokon túlmutató tanulságokat. Eger-ben Gali László a helyőrségi művelődésiházban vitte színre Jevgenyij Svarc Az el-varázsolt testvérek című darabját. Az elő-adás tiszta hangvételű, minden gyerek-színházi modorosságtól mentes produk-ciónak bizonyult, amelyben a kezdők ésa rutinosabb színészek harmonikus kö-

zösségben dolgoztak, s láthatóan egy tu-datos társulatfejlesztő programhoz illesz-kedve hajtották végre a kedves maszkok-ban nem éppen könnyű feladatukat. Debármily korrekt és jól elemzett előadásszületett is, a terem teljesen alkalmatlana gyerekszínházi előadásokra, a harma-dik sortól a gyerekek már nem látják azamúgy is parányi színpadot, amelyen azátdíszletezések, a mozgások rendkívülnehézkesek és lassúak, s világítani semlehet tisztességesen. Mindez magyarázzaugyan az előadás statikusságát, dementség nem lehet; a jó kezdeménye-zést, a bábszínház mellett az élő színházigyerekelőadások megteremtését, ked-vezőbb körülmények között kellene to-vábbépíteni.

Békéscsabán évek óta rendszeresenegy-egy szocialista ország irodalmábólválasztanak népmesei ihletésű darabot agyerekeknek. Választásuk ezúttal a bol-gár Pancso Pancsev A medveölő címűdarabjára esett, amelyet Bohák Györgyrendezett meg. A történet két testvérrőlszól, a hencegő, gyáva Gurcsóról és abecsületes, szegény és igen erős Miresó-ról; előbbi az utóbbi tetteit a magáénakfeltüntetve akar hatalmat, gazdagságotés feleséget szerezni. Természetesen avégén kiderül az igazság. Az egyszerűtörténetet stilizált népi motívumokat fel-használó díszletben és jelmezekben ját-szatta a rendező (a tervezők: LangmárAndrás és Wieber Mariann), s a máskor adarabot mindig széttördelő dalbetétekezúttal harmonikusan illeszkedtek azelőadásba. A szerepeket zömmel nem aszínház vezető művészei alakították, emi-att az alakítások többnyire csupán a figu-rák egy-egy jellemvonásának érzékelte-tésére szorítkoztak, s az egész mű alap-konfliktusa kérdőjeleződött meg amiatt,hogy egy kényszerű szerepcsere követ-keztében az erős Mircsót egy cingár le-gényke játszotta.

Miskolcon olyan darabot mutattak be,amelyről már a nyíregyházi ősbemutatóidején kifejtettem: gondolatisága, meg-valósítása, zenéje, ízlésvilága egyarántolyannyira kifogásolható, hogy bemuta-tása nem ajánlatos. Muszthy Bea-SzabóTünde-Dobay András Kvantum Fantumcsapdája című művéről van szó, amelyeta miskolci társulat Szűcs János rendezé-sében jobb ügyhöz méltó igyekezettelpróbált színpadképessé tenni. A KónyaAndrás tervezte látványos, a játszóterekelemeiből építkező díszletében a rendezőigyekezett pergő előadást létre-hozni, deaz eredmény így is riasztó:

Szabados Zsuzsa (Balogh Gyuszi) és Andai Kati (Seherezadé) a Csilicsala csodáiban

a nyelvi, zenei igénytelenséget s gyakranízléstelenségeket nem tudta kigyomlálni aműből.

Négy színház is vállalkozott egy-egyMoliére-mű bemutatására: Nyíregyházána Fösvényt, Békéscsabán a DandinGyörgyöt, Veszprémben a Képzelt beteget,Zalaegerszegen pedig a Tartuffe-öt ját-szották. Egyik előadás sem kifejezetten éscsak a gyerekeknek szólt, de zömmel adiákság látta vagy szervezetten, vagy afelnőtt közönséggel együtt. A Fösvényrőlés a Tartuffe-ről már beszámoltunk (1988.6. szám), a Dandin György Mihályffy Sán-dor rendezésében a tavalyi békéscsabainyári produkció továbbjátszása volt, né-miképpen beavató színházi célkitűzé-sekkel. A legegyénibb színre vitel a Kép-zelt beteg volt, Vándorfy László rendezé-sében, aki hosszabb ideje kísérletezik egyolyan színházi nyelv kialakításával,amely zeneileg szervezett, nagyon pontos,partitúra szerinti mozdulatokból,gesztusokból, megszólalásokból, zeneieffektusokból építkezik. Ez a stílus ki-szűr minden esetlegességet, szubjekti-vizmust, ugyanakkor hideggé, kiszámí-tottá, elidegenítetté, végső soron maní-rossá teheti a produkciót. A módszer lé-nyege egy ellenpontozásra épülő gro-teszk, abszurd hatásokat kiváltó poén-technika, s ez igen közel áll a középisko-lás korú fiatalokhoz. Logikusnak tűnik te-hát a rendező döntése, miszerint a klasszi-kus szerző darabját így akarta megszeret-tetni diákközönségével. A fiatal nézőkhálásak is a sok helyzetkomikumért, agyakran drasztikus, sőt nemegyszer íz-léstelen gegekért, de az a jelmezben, kel-lékben, szóhasználatban, viselkedésbenmegnyilvánuló aktualizálás, ami együttjár ezzel a választott stílussal, lényegéttekintve igen távol áll az eredeti műtől,azaz végső soron a diákság Moliére-relnem ismerkedhetett meg.

Kicsiknek és nagyoknak egyaránt szól- akárcsak A padlás, amelyet vígszínházisikerén felbuzdulva, most csaknem mind-egyik vidéki színház be akar mutatni gye-rekelőadásként - a Zalaegerszegen játszottA 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkosnaplója, amelyet Sue Townsend két ná-lunk is nagy sikerű regényéből KenHoward és Alan Blaikley írt át musicallé.A darab egy átlagosan zűrös családi kö-rülmények között élő srác érzelmi világát,kamaszodásának gyötrelmes és ön-ironikusan megvilágított történetét mu-tatja be. A könyvekben ez a folyamatlélektanilag is, nyelvileg is találóan ésfinoman van ábrázolva, a darab termé

szetesen egyszerűsít, tömörít, elnagyol,mindazt, ami az epikában belső folya-mat, külsővé tesz át, s ez sokat ront aszövegkönyvön, amelyet Békés Pál for-dított - aki különben a regényeket bravú-rosan ültette át magyarra. Békés igyeke-zett a szöveget a regényekből átmentettrészekkel feldúsítani, de az alapvető dra-maturgiai problémákon, az eredendődrámaiatlanságon nem segíthetett. Avázlatos szövegkönyvhöz karakternélküli ze-ne párosul. Az előadás,amelyet Halasi Imre rendezett, jóllebonyolított, számos látványosepizóddal teli. Ugyanakkor az egyesfigurák jelzettek maradtak, különösen aszülőket játszó Rácz Tibor és FeketeGizi maradt adós az árnyalt sze-repformálással. A legnagyobb baj azon-ban az, hogy a színház nem rendelkezik acímszerepre alkalmas, varázsos egyéni-ségű színésszel.

Következtetések

Összevetve a hazai és külföldi tapaszta-latokat, végiggondolandónak tartok né-

hány dolgot. Látni való - nemcsak a tori-nói élmények, hanem egyéb információkis ezt igazolják -, hogy Európa országai-ban egyre nagyobb jelentőségre tesz szerta gyerekeknek és a fiataloknak szólószínház. Ehhez a folyamathoz hasonlókezd kibontakozni nálunk is. Hiszen anehezedő gazdasági körülmények nem-csak a színházakat sújtják, hanem a kö-zönséget is, s még azok a családok is,amelyek lemondanak vagy kényteleneklemondani kulturálódásuk különböző for-máiról, igyekeznek a végsőkig biztosítanigyerekeik művelődését, s ezen belül aszínházba járást is. Ezáltal relatívefelértékelődik a gyerek- és ifjúsági szín-ház, s ez áttételesen, hosszabb távon ma-ga a színház túlélésének egyik útja lehet,hiszen bekövetkezik az az eset, amikornem a szülő viszi a gyerekét színházba,hanem fordítva, a gyerek kedvéért szánja.rá magát a szülő a színházlátogatásra.Azaz nem egyszerűen a gyerek- és ifjú-sági színház jelentősége nő meg, hanemaz olyan színházé, amely magában hord-ja a családi színházlátogatás lehetőségét.

Perlaky István (Rideghváry) és Frajt Edit (Alfonsine) A kőszívű ember fiaiban(Vinkovits Sándor felvételei)

világszínház

Ez a strukturális átalakulás természe-tesen csak jelentős művészi átalakulássalegyütt mehet végbe. Meggondolandó,hogy kell-e tovább fenntartani az úgyne-vezett nagyszínházas koncepciót, s ezzelegyütt a jelenleg általános mesejáték-központú műsorkínálat egyeduralmát.Sokkal több mozgékony, olcsóbb és va-lóságközelibb kisszínházra lenne szükséga színházművészet ezen ágában is, amipersze nem azt jelenti, hogy ezentúl csakkisszínházakban lehet a gyerekek-nekjátszani, de azt igen, hogy a minden-koriadottságok és lehetőségek figyelem-bevételével lehessen és kelljen eldönteni,milyen fajta színházat kínáljanak agyerekeknek. A kisszínházak mellett mégaz a pszichológiai-pedagógiai érv is szól,amely a művészi befogadás intimitását ésjátékosságát mint alapelvet hangsúlyozza.A kisszínházi koncepció ugyanakkor nemjelentheti a haknizás eluralkodását, hanemolyan formák kidolgozását igényli,amelyek kellő művészi kontrolltbiztosítanak, egyszersmind kihasználva akis méretből adódó összes előnyöket.

Újragondolandók azok a dramaturgiainézetek, amelyek a korosztályos tematikátközépponti problémának tekintik. Kel-lenek olyan darabok, amelyek az egyeskorosztályok sajátos fejlődési szintjéhez,igényeihez igazodnak, de kellenek olyanszínházak is, amelyek ezeket a korhatá-rokat semmibe véve, ugyanakkor peda-gógiai-pszichológiai megalapozottsággal,korosztályokon túlmutató érvénnyel ját-szanak gyereknek és felnőttnek egyaránt.

Vannak már ilyen színházak Magyar-országon, de ezek egyelőre nem hivatá-sosak; az alternatív színházak közül aMalgot István vezette Hold Színház és aBucz Hunor vezetésével működő Térszín-ház rendszeresen játszik a gyerekeknek -is. Mindkettő eredetileg kísérleti színháziműhely volt, s e működési területüket masem adták fel. Ugyanakkor ők már rá-jöttek arra, hogy experimentális műkö-désüket össze kell kötniük egy populáristevékenységgel is, s ennek egyik legfon-tosabb és legkézenfekvőbb lehetősége agyerekszínház. Ez a modell különben másországokban - mindenekelőtt Skandiná-viában - is kitűnően működik.

A változásokhoz azonban mindenek-előtt alapvető szemléleti megújulásra vanszükség. A régi beidegzésekkel nem lehetúj színházat csinálni, de még csak túlélnisem lehet a jelenlegi - finoman szólva -pangásos időszakot!

FORGÁCH ANDRÁS

Zadek Luluja

Mennyire német a német színház?Nagyon.De vajon lehet-e értelmes és tanulságos

választ adni az efféle bombasztikuskérdésekre? Vagy induljunk ki abból, hogyminden nemzeti színjátszás éppen azáltal„nemzeti", amilyen; hogy helyi, törté-nelmi adottságai által meghatározott ésezáltal már nemzeti? Mitől lehetne len-gyelebb a lengyel, grúzabb a grúz, szer-bebb a szerb színház?

Az 1988. május 8-24. között megren-dezett nyugat-berlini „Theatertreffen",vagyis a német nyelvű színházak évi ta-lálkozója találó választ adott a fenti kér-désre, vagyis nincs szükség a kérdés el-méleti boncolgatására, elegendő egy jel-lemző (avagy archetipikus) előadás le-írása, egy olyan előadásé, mely a németszínházi közönség (és színikritikusok) szá-mára az éppeni színházi tendenciák ka-tartikus kikristályosodása és jövendő elő-adások megítélésének vagy megformálásá-nak mintaszerű kiindulópontja, azaz: amérték.

Ha van mérték, ha születik mérték,akkor van nemzeti színház is - s mind-egy, melyik városban, milyen épületben,mennyi támogatással született meg. Azefféle mérték s a mérték mértékként valóelismerése tehet egy színjátszást valóbanérdekessé és nemzetivé. Az ilyen mértékfelbukkanása csak nagy egyéniségekműve lehet. Sokáig a Schaubühneszolgált ilyen mértékül Nyugat-Német-ország és részben Nyugat-Európa szá-mára is, ez ma már nincs egészen így, atérkép újrarajzolódott, bár a Peter Steinköré szerveződött társulat továbbra ismeghatározó pólusa a német színházivilágnak.

1988-ban a mérték: Zadek Luluja; elő-relehetett róla tudni, hogy az lesz, s aztánvalóban azzá is lett abban a pillanatban,amikor a nyugat-berlini FreieVolksbühnében véget ért a négy és félórás előadás május 18-án.

Zadek már évek óta készült a Lulumegrendezésére, amikor Suzanne Lotharszemélyében megtalálta azt a színésznőt,aki, mint egy interjújában el-mondta,azért ideális Lulu, mert nem lehet tudni,kezdeményez-e vagy csupán

elfogad, hogy aktív-e avagy passzív, vagymindkettő egyszerre, ugyanabban a pil-lanatban. s Zadek azt is tudta nyilván,hogy nem Wedekind „hivatalos Luluit"(vagyis a könyvben is megjelent, Bergoperájából is ismert A föld szelleme ésPandora szelencéje című különálló, bárösszefüggő műveit) akarja megrendezni,hanem a mind ez idáig kéziratban lap-pangó ősváltozatot, melyet Kadidja Wede-kind, az író lánya őrzött féltékenyen, sokmás Wedekind-kézirattal együtt, s melyek-be bepillantás csak némely kiváltságo-soknak adatott - többek között ezért semtudtak Németországban tető alá hoznimind a mai napig egy Wedekind-összki-adást, több mint hetven évvel a szerzőhalála után. Zadek megszerezte a jogot azősváltozat bemutatására, s az megjelent aTheater Heutéban, illetve azt megelőzőenmár a hamburgi DeutschesSchauspielhaus műsorfüzetében, a Zadekáltal elvégzett (lábjegyzetekben jelzett)változtatásokkal egyetemben, vagyis iro-dalmi közkinccsé vált - a Wedekind-kutatók nagy örömére. Eddig ugyanisidézniük sem volt szabad belőle - KadidjaWedekind szigorú rendelkezésé-nekkövetkeztében.

Az ősváltozat címe: Pandora szelencéje- Egy szörnytragédia. Érdemes a cím mel-lé idézni Peter Zadek előszavát a ham-burgi színház műsorfüzetéből.

„Az én témám mindig is a vágyakozásvolt - írja Zadek. - Azok a darabok, me-lyeket különösen szeretek, melyekkelleginkább azonosulni tudok, mindig e kö-rül a központi téma körül forogtak: AYermában a szülés utáni vágy, a Kidobottidőben a szerelemben való elrejtőzésvágya, az Othellóban a tiszta szerelemutáni vágy stb. Wedekind Lulujábanmegint valami egészen nagyszabású vá-gyakozásról van szó, arról a vágyról, hogy aszerelmet a maga teljességében megél-hessük - és szó van természetesen azennek megfelelő társadalmi büntetésről.Még Wedekindet is megbüntették szándé-káért, cenzúrázták és rágalmazták. Olyanszabad szellemek, mint Karl Kraus vettékoltalmukba.

A darabnak ez az ősváltozata, melyúgymond a legőseredetibb, legtisztább vál-tozat, minden későbbi változathoz képestegy egészen lényeges variánst tartalmaz:ebben az első változatban, melyetWedekind szinte egyszerre írt A tavaszébredésével, Lulu még sokkal inkább ál-dozat, mint tettes. A »végzet asszonya«művészköpönyege még nem terült e gyer-meki lény nagyon is szívhez szóló igazsá-