Génmanipulált élelmiszerek – veszélyek és kérdőjelek

Az új évezred egyik legdinamikusabban fejlődő tudománya és egyben iparága a géntechnológia. Az élőlények felépítését és működését kódoló gének nyelvének megfejtése lehetőséget ad jövőnk befolyásolására, környezetünk korábban sosem látott mértékű megváltoztatására. A génsebészet segítségével a tudósok képesek áthágni a természetes genetikai határokat, és képesek a Földön előforduló bármely szervezet meghatározott genetikai információját egy másik szervezetbe illeszteni. Általánosan ismert, hogy minden szervezetet sejtek építenek fel, melyek belsejében egy sejtmag található, a magban pedig kromoszómák. A kromoszómákon belül DNS molekulákat találunk. Ezek a DNS molekulák tartalmazzák a szervezet “tervrajzát”, minden élet működésének és felépítésének jellegzetességeit. A DNS legfontosabb szerepe, hogy a fehérjéket, a sejtek építőköveit kódolja. A testünket alkotó sejtek minden összetevője fehérjéből vagy olyan molekulákból áll, melyek fehérjék segítségével épülnek fel. A génmanipuláció alapelve az, hogy egy élő szervezet génjeit módosítva megváltoztathatjuk annak jellemzőit. A génsebészek szét tudnak vágni és össze tudnak ragasztani DNS molekulákat. Ki tudnak metszeni egy DNS szekvenciát az egyik szervezetből, egy DNS darabot a másik szervezetből, hogy aztán összekapcsolva visszaillesszék őket az eredeti sejtekbe. Ez azt jelenti, hogy a génmanipuláció eszközei szinte korlátlan lehetőségeket nyújtanak az élő szervezetek megváltoztatására.Az új eredmények és felfedezések alapjaiban változtatják meg a mezőgazdaságot, a gyógyszeripart és az orvostudományt. Alkalmazásukkal kapcsolatban mégis számos kérdés felmerül az erkölcs, a vallás és nem utolsósorban a környezetvédelem oldaláról.A géntechnológiával kapcsolatos kérdések igen összetettek és szerteágazóak. Az alábbiakban a kérdéskör egyetlen aspektusával szeretnék foglalkozni – mely azonban a legközvetlenebbül érint minket, hiszen mindennapi táplálékunkról lévén szó, valóban a bőrünkre megy ki a játék – a géntechnológia élelmiszeripari és mezőgazdasági alkalmazásával.

Néhány éve jelentek meg a különböző országok piacain a genetikailag módosított alapanyagokat tartalmazó élelmiszerek. Az élelmiszeripar és a fogyasztók először hatalmas lelkesedéssel fogadták a módszert, mint az élelmiszereink minőségét javító hagyományos termesztési és tenyésztési módszerek természetes kiteljesítését. Íztartó, nem romló ételek, fagyálló vagy éppen hetekig épen és romlatlanul megmaradó paradicsom, nagyobb fehérjetartalmú szója, olyan burgonya, mely önmaga termeli a rovarirtót vagy éppen trópusi betegségek ellen vakcinát tartalmazó banán – a lehetőségek határtalannak tűntek. Manapság tucatjával – egyes országokban, mint például az Egyesült Államokban, pedig ezrével –

1

találhatók a polcokon élelmiszerek, melyek genetikailag módosított alapanyagokból készültek. Számos feldolgozott élelmiszer tartalmazza a legnagyobb előszeretettel módosított növények – paradicsom, kukorica, szója, élesztő – egyikét, s egyes becslések szerint az USÁ-ban a genetikailag módosított (transzgenikus) élelmiszerek a boltok polcain található termékek akár 70 százalékában is jelen lehetnek.Ám a kezdeti lelkesedést hamarosan aggodalmas hangok váltották fel, melyek nem csupán elméleti, etikai-teológiai oldalról támadták a génmanipulációt. Konkrét esetek igazolták, hogy a módszer gyakorlati alkalmazása az élelmiszeriparban is kiszámíthatatlan veszélyeket tartogat, s igen kockázatos lehet az ilyen termékeket fogyasztók egészségére.

Néhány eset

A triptofán nevű aminosavat gyakran használják ételkiegészítőként. Ennek gyorsabb és olcsóbb előállítása érdekében az egyik cég elhatározta, hogy genetikailag módosít bizonyos baktériumokat, hogy azok több triptofánt termeljenek. Megváltoztatva a baktériumok génállományát és kihasználva, hogy az efféle eljárással készített élelmiszerek biztonsági tesztelésére vonatkozó szabályok rendkívül liberálisak, anélkül, hogy alaposabban megvizsgálták volna ártalmatlanságát, azonnal piacra is dobták az anyagot az Egyesült Államokban. A termék – mielőtt visszavonták volna – 2-3 hónap alatt 37 ember halálát okozta, további ötezer ember megbetegedett tőle, közülük 1500-an maradandóan lebénultak. Másik eset: Szerte az USÁban hat évig árulták minden alapos vizsgálat nélkül az rBGH-val (a tehenekben a tejtermelést növelő rekombináns Bovine Growth Hormone-nal) kezelt tehenek tejét nagy mennyiségben – sok gyermek életében nem ivott más tejet. Aztán 1998. áprilisában kanadai kutatók nyilvánosságra hozták: az rBGH-val kezelt tehenek teje a laboratóriumi patkányok 30 százalékánál rákot okozott. A tejben az IGF-1 nevű karcinogén anyagot találták, mégpedig egyik legpotensebb formájában. Az ilyen tehenek tejét sem Kanada, sem az Európai Közösség nem engedi határain belülre, s az ENSZ-nek az élelmiszerek biztonságával foglalkozó legfőbb testülete, a Codex Alimentarius Commission is “nem biztonságos”-nak nyilvánította. Az eset óriási felháborodást váltott ki: az FDA (az amerikai Élelmezés- és Gyógyszerügyi Hatóság) és a Monsanto (a rBGH-t szabadalmaztató biotechnológiai óriásvállalat) becsapta az embereket, mondták, amikor azt közölte, hogy az ilyen tejnek nincs emberre káros hatása. A mérgező és karcinogén anyagok előre nem látható kialakulása mellett a genetikai módosítások allergiát okozó vegyületeket is létrehozhatnak az élelmiszerekben. Ez a legtöbb emberben “csupán” némi kellemetlen tüsszögést vagy irritációt okozhat,

2

de néhány embertársunk számára halálos is lehet. Sőt, újabb vizsgálatok igazolni látszanak, hogy a módosított génkészletű élelmiszerek tápértéke bizonyos esetekben alacsonyabb, mint a hagyományos élelmiszerek esetében. Ilyen például az “íztartó paradicsom”. Ezt a növényt úgy változtatták meg, hogy ne rothadjon olyan gyorsan: egy gén megváltoztatásával kiütötték azt az enzimjét, mely a paradicsom megpuhulásában játszik szerepet. Ám a többi enzim és a lebontásban szerepet játszó anyagcsere folyamatok még mindig működnek a paradicsomon belül, mely valóban szépen néz ki, és a boltok polcain lehet hetekig, a változás minden látható jele nélkül, ám belül a tápértéke hanyatlik és az íze romlik.

Kérdések és veszélyek:

A génmanipuláció veszélyességéről és biztonságáról érvek s ellenérvek tucatjai röpködnek az ellenzők és a propagálók között. Mindenesetre tény, hogy az elmúlt években a génkezelt élelmiszerek elleni küzdelem már nem csak a szélsőséges zöldaktivisták harcát jelenti, hanem szinte népmozgalommá vált. Hiába az amerikai és az angol kormány nyomása, s a “Gene Giant”-ek, a géntechnológiával foglalkozó óriáscégek PR kampánya, a világ több országában is egyre erősebb a fogyasztók genetikailag módosított élelmiszerekkel szembeni ellenállása és tiltakozása. A fogyasztó nagy úr: a növekvő tiltakozások hatására a Franciaországban és Angliában a legnagyobb áruházak, mind kivonták a polcokról a génkezelt termékeket. Amerikában számos neves organikus terméket forgalmazó cég jelentette be, hogy génkezelt alapanyagokat a jövőben nem fog felhasználni. Minden megnyugtatás ellenére kétségtelen, hogy vannak a géntechnológiával kapcsolatban megválaszolatlan kérdések, melyekre választ kell találni, és olyan tények, melyeket tudományosan meg kell magyarázni. hogy maguk a fogyasztók, azaz: mi magunk tudjuk eldönteni, valóban kell nekünk ez a dolog vagy sem. Sajnálatos, hogy ezt a tudományos magyarázatot éppen tudósokon kell számon kérni, de éppen ők azok, akik engedve az előítéletes gondolkodásnak, egy kézlegyintéssel elintézik mindazt, ami propagandájuknak ellentmond.Nem lehet érv és vitatkozási alap az, amit a géntechnológiával foglalkozó és a módszert propagáló tudósok hangoztatnak, hogy a módszer biztonságos, és ezt mi vakon fogadjuk el, mert “egyetlen hitelt érdemlő adatot sem ismerünk a géntechnológia bármilyen kártételeiről”. Még Pusztai Árpád híres kísérletei – melyek megmutatták, hogy a génkezelt krumplit fogyasztó patkányok igen nagy százalékának károsodott az immunrendszere, veséje, lépe vagy a gyomra, sem minősülnek – elég “korrekt”-nek. Minden ellenérv és a véleményüknek ellentmondó információ ezért áltudomány (az előbbi kijelentés logikáját követve: “hitelt nem érdemlő adat”); aki pedig a géntechnológiát ellenzi: magát a tudományt ellenzi.

3

Az alábbiakban azokat a kérdéseket és veszélyeket szeretném összefoglalni, melyekre a környezetvédők és a géntechnológia árnyoldalait is látó aggódó tudósok, “concerned scientist”-ek a leggyakrabban hívják fel a figyelmet:

Elutasítják azt, amit a biotechnológiai cégek állítanak, hogy a génmanipuláció nem különbözik a keresztezéstől és hasonló a természetes genetikai változásokhoz vagy a hagyományos tenyésztési eljárásokhoz. Az idegen gének mesterséges beültetése szerintük igenis drasztikus beavatkozás, hiszen a nem rokon fajok – például halak és paradicsomok – közötti génátvitel soha nem történik meg természetes körülmények között. További veszélyforrás az úgynevezett pozíció-hatás. A DNS darabok összekapcsolása manapság már igen precízen elvégezhető. Ám a gént be is kell illeszteni egy szervezetbe, különben nem tudja megváltoztatatni annak működését. Ez az a pont, ahol problémák lehetnek. A sejtbe bejuttatott – tulajdonképpen egy wolfram golyóra felvitt és belőtt – örökítőanyag ugyanis nem biztosan oda érkezik, ahová küldik. Egy szemléletes hasonlattal élve: képzeljünk el egy művészt, aki miután megalkotott egy szobrot, ahelyett, hogy annak rendje és módja szerint kiállítaná egy múzeumban, inkább az ablakon keresztül dobja be a szobrot. Az pedig vagy a helyén landol, vagy valahol egészen máshol. Esetleg megrongál egy másik szobrot vagy éppen az egyik látogatóra esik rá. Az idegen gén átjuttatásával, így előre kiszámíthatatlan módon, veszélyes anyagokat hozhatunk létre, melyek (mint fentebb láthattuk) mérgezőek vagy allergének lehetnek.Ezért fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a jelenleg alkalmazott biztonsági vizsgálatok nem elégségesek. Sőt, a vizsgálatok egyszerűsítését szolgálják, és szándékoltan nem alkalmaznak szigorú mércét. E termékek ellenőrzésének szigora össze sem hasonlítható azzal, ahogyan például a gyógyszereket tesztelik. Legtöbbször csak a tesztelő vizsgálja meg őket, s a kifejlesztéstől a felhasználásig (a fogyasztásig és a természetbe való kibocsátásig) mindössze egy-két év telik el. Ezért fennáll a veszély, hogy egészségre káros élelmiszerek átjutnak a teszteken. A legnagyobb kérdés talán az, hogy szükségünk van-e az effajta élelmiszerekre egyáltalán? Hiszen mindenütt a fejlett országokban élelmiszeripari túltermelés van, az eddig kifejlesztett génmanipulált élelmiszerek pedig semmi különös értékkel nem rendelkeznek, csupán üzleti érdekeket szolgálnak. Hogy ezekkel az ételekkel lehetne megmenteni az afrikai éhezőket? Üres reklámfogás, mondják az ellenzők, és határozottan kijelentik, hogy a génmanipuláció nem segíti az éhezés felszámolását. Tudományosan megalapozatlan mítosz, hogy a génmanipuláció jelentősen hozzájárul majd az éhezők számának csökkentéséhez, hiszen kimutatható, hogy az éhínségeket nem az élelmiszerek mennyiségének elégtelensége, hanem politikai okok (mint a rossz elosztás) okozzák. Károly herceg, brit trónörökös, a biogazdálkodás nagy pártfogója és a génmanipuláció egyik

4

legnagyobb szigetországi ellenzője szerint, inkább csak érzelmi zsarolásról van szó. Megemlíti, hogy húsz afrikai ország (köztük az éhínségtől talán leginkább sújtott Etiópia) képviselői nyilatkozatot bocsátottak közre, melyben tagadták, hogy a géntechnológia “segítene a gazdáknak abban, hogy olyan élelmiszert termeljenek, melyre a 21-dik században szükség lehet.” Ellenben úgy vélik, hogy ez a technológia “elpusztítja a sokféleséget, tönkreteszi a helyi (gazdálkodási) ismereteket, a fenntartható mezőgazdasági rendszereket… és aláássa képességünket, hogy önmagunkat élelmiszerrel lássuk el.”Egyes tudósok szerint a vírusszekvenciák élelmiszernövényekbe ültetésével új, veszélyes vírusok jelenhetnek meg. Kísérletileg igazolt, hogy a beültetett vírusgének egyesülnek más, fertőző vírusokkal és sokkal agresszívebbek lehetnek az eredetinél. Fennáll annak is a veszélye, hogy egyes vírusok fajoktól függetlenné válhatnak, és egy növényvírus veszélyessé válhat rovarokra, állatokra vagy akár az emberre.Nem tudjuk azt sem, hogy a szabadon eresztett génmanipulált szervezetek milyen hatást gyakorolnak az élővilágra. Ökológiai szakértők több lehetséges komplikációra számítanak. Az új genetikai információ könnyen átkereszteződhet más rokon szervezetekbe. Kereszt-beporzás által már jött létre “szupergyom”. A környezeti károk visszafordíthatatlanok, mert a környezetbe kieresztett gént nem lehet “visszahívni”, s a kémiai és a nukleáris szennyezéstől eltérően, a génszennyezést nem lehet feltakarítani. Fennálló fajok tűnhetnek el az élővilágból, katasztrofális hatásokat vonva maguk után.A biotechnológiai cégek által kifejlesztett, a gyomirtó szerekkel szemben ellenálló növények termesztése a gyomirtó szerek használatának sokszoros növekedését vonhatja maga után, ami aztán a vegyszerek még magasabb koncentrációjához vezet az élelmiszerekben és a folyóvizekben egyaránt. A saját rovarirtó szerüket előállító génmanipulált gabonák termesztése pedig azon felül, hogy közvetlenül károsítja a fogyasztók egészséget, a rezisztens rovarok gyorsabb megjelenését is elősegíti, és a hasznos rovarok, valamint a talajban élő szervezetek pusztulásához vezethet. A fogyasztói jogok harcosai egyre hangosabban követelik: legyen legalább választásunk! Címkézzék meg a genetikailag módosított termékeket. Ha a biotechnológiai cégek olyan büszkék termékeikre, miért nem látják el őket címkékkel? Minek az a huzakodás? – kérdezik sokan. Ám még ha meg is címkézik ezeket az élelmiszereket és vetőmagokat, nagy az átkereszteződés veszélye. A közelmúltban az egyik géntechnológiával foglalkozó cég beperelt egy farmert, hogy jogosulatlanul használta a vetőmagjait, pedig szó sem volt lopásról: a gazda a saját génkezeletlen növényeiből származó vetőmagokat használta, ám azokat a közeli földön használt génkezelt növények óhatatlanul is beporozták.

5

Etikai vonatkozású kérdések

Természetesen a génmanipulációval szemben felmerülő erkölcsi-vallási kérdéseket sem lehet figyelmen kívül hagyni. Legtöbb szó természetesen az emberrel kapcsolatos kérdésekről (emberklónozás, eugenika, stb.) esik. A környezeti és mezőgazdasági problémákkal kapcsolatban a leggyakrabban az alábbi kérdések merülnek fel:Egyik legfontosabb a felelősség kérdése. A kutatók nem játszhatnak ismereteikkel felelőtlenül, s mint szakembereket, terheli őket a mások rendelkezésére nem álló szakismeret birtoklásának felelőssége. Azaz: nekik valóban tudni kellene, mit csinálnak, s ezért összes laikus embertársukért felelősséggel tartoznak. Nemrégiben indítottak pert az Egyesült Államokban az FDA-ellen, eddig soha nem látott összefogással különböző közérdeket képviselő szervezetek, vezető biológusok, valamint tizenhét eminens vallási vezető. A per során az FDA-nek 40000 (!) oldalnyi belső anyagot kellett előtárnia, melyek azt bizonyították, hogy a hatóság saját kutatóinak szakvéleménye ellenére (melyek megmutatták, hogy számos genetikailag módosított élelmiszer ártalmas az egészségre) a biotechnológiai cégek nyomására mégis engedélyezték ezeknek a termékeknek a piacra bocsátását. A brit piacon is engedélyezett “flavr savr” márkanevű íztartó paradicsom például a kísérleti patkányoknál különböző gyomorproblémákat okozott. Más transzgénikus élelmiszerek tesztelése még kevésbé volt szigorú, sőt kiderült, hogy egyes termékek esetén a biztonsági tesztelést el sem végezték!Az egyház részéről az egyik legalapvetőbb kifogás az, hogy a tudósok olyan területen avatkoznak be, amely csak Istennek van fenntartva. Amit a Teremtő létrehozott, azt a teremtmény, ne változtassa meg! Az ember tartsa tiszteletben a fajok közti határvonalakat “mindaddig, amíg jobban meg nem értjük a közöttük lévő genetikusan meghatározott kapcsolatokat és különbségeket.” A gének egyik fajból a másikba való átvitele szemben áll a bibliai paranccsal is, mely kizár minden fajta hibridizációt (akár transzgénikus, akár nem): “Állatodat más fajtával ne párosítsd! Ne vesd be meződet kétféle maggal!” (III. Mózes 19:19) Az élőlényeket megilleti a természetes szaporodás joga, mint a Református Világszövetség megfogalmazta: “az élőlényeknek legyen joguk a maguk genetikai öröksége szerint fejlődni és szaporodni”

***A kérdés persze nem csak az, hogy mit eszünk, hanem hogy miféle jövőben akarunk élni. A géntechnológia képes arra, hogy gyökeresen megváltoztassa egész világunkat, mind környezetünket, mind társadalmunkat. Engedhetjük-e magának az Életnek az iparosítását, hogy pusztán a kényelem és a profit kedvéért újratervezzük a természetet, mely évmilliárdok során alakult ilyenné? Nem vezet ez valami orwelli jövőbe? Nem kell ezért majd hatalmas árat fizetnünk? Nem lenne hosszú

6

távon és az egész emberiség számára kifizetődőbb, ha a Természet működésével összhangban keresnénk egy szelídebb, megfontoltabb utat? Ebben az őrölt tempójú, esztelen rohanásban, melyet sokak fejlődésnek neveznek, nem ártana néha megállni és megfontolni, hogy amit teszünk, az tényleg jó-e. Az atombombával egyszer már megjártuk. Ám a radioaktív szennyeződés néhány évtized elteltével eltisztul. Azok a genetikai beavatkozások, melyekkel most készülünk a világot elárasztani, olyan sebeket üthetnek már eddig is sokat szenvedet Földanyánk testén, melyek évtízezredekig nem gyógyulnak be. Talán érdemes lenne megfontolnunk az alábbi szavakat:“Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön. És úgy történt. Hajtott tehát a föld növényeket: füvet, mely fajtájának megfelelő magvakat hoz, és gyümölcstermő fát, amelynek ugyancsak fajtájának megfelelő magva van. És látta Isten, hogy ez jó…” (I. Mózes 1:11-12)

P.D.

7