1.A GAZDASÁGPOLITIKA FOGALMA, FUNKCIÓI ÉS RÉSZPOLITIKÁI

1. A gazdaság koordinációs mechanizmusai

Koordinációs mechanizmus: a gazdasági szereplők döntéseit, cselekedeteit befolyásoló/irányító alapelvek és szabályok összessége.

Típusai (Kornai, 1983 alapján):

- Piaci

- Bürokratikus

- Etikai

- Agresszív

Vegyes gazdaság : olyan gazdasági rendszer, amelyben a magán- és az állami (közösségi) tulajdon, valamint a piaci és a bürokratikus koordináció egymást kiegészíti.

Piacgazdaság : olyan vegyes gazdaság, amelyben a magántulajdon és a piaci koordináció domináns.

Piaci kudarc : A piaci koordináció működéseként bekövetkező, társadalmilag nem hatékony erőforrás-elosztás

Pl. monopolhelyzet, negatív externáliák, pénzpiaci „buborékok”

Kormányzati kudarc : Az állam (kormányzat) gazdasági beavatkozása hatására bekövetkező, társadalmilag nem hatékony erőforrás-elosztás

Pl. bürokrácia „túlburjánzása” (→ korrupció), pazarlás („puha költségvetési korlát”)

2. Gazdaságpolitika

Az állam (kormányzat) gazdaságot szabályozó, befolyásoló tevékenysége, melynek keretében a politikai értékeket és érdekeket különböző szakpolitikai eszközök alkalmazása szolgálja.

közgazdaságtan (alkalmazott makroökonómia) + politikai érdekek + politikusi készségek és kormányzati gyakorlat + „döntés művészete”

3. A gazdaságpolitika funkciói

A gazdaság működéséhez szükséges intézményi és jogi keretek biztosítása

A verseny fenntartása, szabályozása

Allokáció: olyan termékek és szolgáltatások (ún. közjavak) előállítása, melyeket a magánszféra nem képes előállítani.

Újraelosztás (redisztribúció): a piacon keletkező (elsődleges) jövedelmek átcsoportosításával az ún. közjavak előállításának finanszírozása, vala-mint a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése.

A redisztribúció dilemmája

Stabilizáció

- Rövid távon: konjunktúra-szabályozás : Visszaesés (dekonjunktúra) idején a gazdaság élénkítése; fellendülés (konjunktúra) idején a „túlfűtöttség” megakadályozása

- Hosszú távon: a gazdaság „fenntartható” növekedése/fejlődése feltételeinek biztosítása

4. A gazdaságpolitika részpolitikái

2.A MAKROGAZDASÁGI POLITIKA CÉLRENDSZERE

1. Makrogazdasági politika

A gazdaság egészére vonatkozó kormányzati célok és irányítási-ellenőrzési eszközök összessége.

A legfontosabb eszközei (részpolitikái):

- monetáris politika

- költségvetési (fiskális) politika

2. „Mágikus négyszög”

Teljes foglalkoztatás

– A neoklasszikus közgazdaságtan értelmezésében: a munkaerőpiac olyan egyensúlyi állapota, amelynél (az érvényes reálbér-szint mellett) a munkakínálat megegyezik a munkakereslettel (nincs „kényszerű” munkanélküliség).

– A monetarista közgazdaságtan értelmezésében: a munkaerőpiac olyan állapota, amelynél csak a munkanélküliség „természetes rátájának” megfelelő munkanélküliség létezik.

3. Célkonfliktusok (makroökonómiai megközelítés)

A technológiai fejlődésen alapuló gazdasági növekedés esetén – a munkaerő fizikai tőkejavakkal való helyettesítésével – csökkenhet a foglalkoztatás. Fogyasztás-vezérelt gazdasági növekedés esetén a makrokereslet növekedésétől elmarad a makrokínálat bővülése, ami

- (keresleti) inflációt gerjeszthet;

- növelheti az importkeresletet, ezáltal ronthatja a fizetési mérleget.

A fizetési mérleg egyensúlyának javítása érdekében alkalmazott importkorlátozás kiszoríthatja a hazai piacról az olcsóbb importtermékeket, ami

- növelheti az inflációt;

- az import-igényes ágazatokban csökkentheti a foglalkoztatást.

A foglalkoztatás és az infláció kapcsolatának egyik lehetséges megközelítése: a Phillips-görbe.

Phillips-görbe

Rövid távú (keynesiánus) megközelítés:

Gazdasági fellendülés (konjunktúra) idején csökken a munkanélküliség (nő a foglalkoztatás). Ezzel egyidejűleg a munkáltatók könnyebben engednek a munkavállalók (szakszervezetek) bérköveteléseinek. A nominálbérek növekedése növeli az makrokeresletet, emiatt – változatlan termelékenység esetén – nő az infláció.

A teljes foglalkoztatás és az árstabilitás tehát egyszerre nem valósítható meg, a gazdaság-politikának választania kell a munkanélküliség és az infláció csökkentése között.

Hosszú távú (monetarista) megközelítés:

A pénzkibocsátás növelése hatására egyrészt nő a vállalatok beruházási hajlandósága, ezáltal a munkaerő iránti kereslete, másrészt nő a forgalomban lévő pénz mennyisége. Az infláció gyorsulása árán tehát rövid távon csökkenthető a munkanélküliség.

Hosszabb idő eltelte után azonban a munkaválla-lók egy része („észlelve” a reálbérek csökkené-sét) új állás keresésébe kezd, vagyis „önkéntes” (súrlódásos) munkanélkülivé válik. A pénzkibo-csátás növelésével tehát hosszú távon a munka-nélküliség nem csökkenthető egy minimális, a „munkanélküliség természetes rátájának” (UN) megfelelő szint alá.

A foglalkoztatási és az antiinflációs politika hozzáigazítása a választás ciklusokhoz

3.GAZDASÁGPOLITIKAI IDEOLÓGIÁK, ISKOLÁK ÉS IRÁNYZATOK

1. Gazdaságpolitikai ideológiák

Gazdaságpolitikai ideológia: gazdasági és politikai gondolatok, eszmék, ötletek („ideák”) egységes elméletté szervezett olyan rendszere, amely irányelveket határoz meg az állam gazdasági szerepvállalását illetően. Az ideológiai alapelvek különbözőségei más-más gazdaságpolitikai programokat határozhatnak meg. Azonban, minél szűkebb a gazdaságpolitika mozgástere, annál kisebbek az ideológiai háttér által meghatározott különbségek.

Gazdaságpolitikai célok súlyozása ideológiai szempontból

Ideológiák

CélokSzocialista

Konzervatív

Liberális

Gazdasági növekedés domináns jelentős jelentős

Teljes foglal-koztatás domináns jelentős másodrangú

Árstabilitásmásodrangú

domináns domináns

Fizetési mérleg egyensúlya másodrangú

jelentős jelentős

A dön-tések tele-pítésének szintje

Indivi-duális

másod-rangú

jelentős domináns

Kollektív domináns elutasított elutasított

Az elosz-tás szem-pontjai

Egyenlő esélyek

domináns másodlagos domináns

„Egyen-lősdi”

domináns másodlagos elutasított

2. Gazdaságpolitikai iskolák

Keresletorientált gazdaságpolitikák

- monetarista gazdaságpolitika: általában a gazdaság stabilizálásában hatékony

- keynesiánus gazdaságpolitika: általában a gazdaság dinamizálásában hatékony

-

A monetarista és a keynesiánus gazdaságpolitikai iskolák összehasonlítása

Ismérv Monetarista Keynesiánus

A gazdaság természetes állapota

A gazdasági teljesítmény igazodik a potenciális nagyságához

Nincs garancia a potenciális gazdasági teljesítmény elérésére

Az állam (kormány) gazdasági szerepe

Tagadja az állam aktív gazdasági szerepét

Hirdeti az állam aktív gazdasági szerepét

Magán-gazdaság, piaci automa-tizmusok

A stabil magángazdaság és az önműködő piaci mechanizmusok lehető-vé teszik a teljes foglal-koztatás elérését

A szabad piaci mechanizmusok nem feltétlenül eredményeznek teljes foglalkoztatást

Ismérv Monetarista Keynes-i

Bérek, foglalkoz-tatottság

Munkanélküliség esetén a bérek csökkenhetnek, ami újra a teljes foglal-koztatáshoz vezet

A bérek lefelé mere-vek, így nincs garan-cia a teljes foglalkoz-tatás (újbóli) elérésére

Kamat-politika

Nincs szükség aktív kamatpolitikára, mert a reálkamatláb fontos (er-ről pedig csak utólagos információk vannak)

Aktív kamatpolitikára van szükség

Árfolyam-politikaNem szükséges, engedni kell az árfolyam szabad ingadozását

Stabil árfolyamot kell biztosítani

Kínálatorientált gazdaságpolitika

A gazdasági fellendülés kezdetén lehet hatékony

Elsődleges célja: a beruházások ösztönzésén keresztül a makrokínálat növelése

Főbb eszközei:

- adócsökkentés, adókedvezmények → megtakarítások és beruházások ösztönzése;

- szubvenciók leépítése;

- privatizáció

- a munkaerőpiac rugalmasságának növelése

- a foglalkoztatás növelését szem előtt tartó bér- és jövedelempolitika

- a marginális jövedelemadó-kulcsok csökkentése

- a központi és a társadalombiztosítási költségvetés konszolidációja

3. Gazdaságpolitikai irányzatok

Jóléti állam

Kiindulópont: az állam aktív gazdasági szerepvállalása (= a kormányzat gazdaságpolitikája) hozzájárul a „társadalmi jólét” növeléséhez.

A redisztribúció és az allokáció mértéke jóval meghaladja a „piaci kudarcok” létezése által indokolt mértéket.

Az állami szabályozás tudatosan korlátozza, de nem szünteti meg a piaci koordinációt.

Partneri együttműködés az érdekképviseletek (állam, vállalatok, szakszervezetek) között.

Neoliberalizmus

Kiindulópont: a gazdaság hatékony működtetését szinte kizárólag a piaci mechanizmusok érvényesülése, illetve a verseny szolgálják.

Az állam szerepe korlátozott, gyakorlatilag csak a „piaci kudarcok” korrigálásában merül ki.

A vállalkozások képesek nem csak a kínálatot, hanem a keresletet is megteremteni.

Szociális piacgazdaság

Kiindulópont: az erőforrás-allokáció leghatékonyabb módja a piaci koordináció, ez azonban csak megfelelő intézményi keretek és társadalmi stabilitás mellett működhet.

Fontos az állam fellépése a piaci verseny biztosítása, és a társadalom rászoruló tagjainak védelme érdekében.

Az alapvető gazdaságpolitikai irányzatok összehasonlítása

Modell

IsmérvJóléti állam Neoliberális Szociális piacgazdaság

A verseny Szükséges rosszElsődleges

(abszolutizált)Fontos

A gazdaság-politika alap-vető célja

A teljes foglalkoz-tatottság

A piac szere-pének maxi-malizálása

A pénz érték-állandóságá-nak biztosítása

A szociális háló UniverzálisCsak rászorultsági alapon

A rászorult is tegyen jobb helyzetéért

Modell

Ismérv Jóléti állam Neoliberális Szociális piacgazdaság

Az állam szerepe

Az egyenlőt-lenségek enyhítése

érdekében redisztri-búció és

allokáció

Maradjon kívül a mikro-gazdasági folyamatokon; piaci elégtelenség esetén

Krízis esetén átmeneti redisztribució és allokáció; piaci

kudarc esetén

4.KÖLTSÉGVETÉSI POLITIKA

1. Költségvetési politika

Azon gazdaságpolitikai célok és intézkedések összessége, melyeket a kormányzat az állami költségvetés (államháztartás) bevételeivel és kiadásaival való gazdálkodás révén valósít meg.

Területei:

Bevételek szabályozása (≈ adópolitika)

Kiadások szabályozása

2. Az államháztartás alrendszerei

Központi kormányzat

Helyi önkormányzatok

Társadalombiztosítási (TB) alapok

A társadalom tagjainak közös kockázatválla-lásán alapuló, kötelező biztosítási rendszerek

Elkülönített állami pénzalapok

Egyes állami feladatokat államháztartáson kívüli forrásokból finanszírozó alapok

Szövetségi (föderális) rendszerű országok: A helyi önkormányzatok (települések, megyék/tartományok, régiók) nagyfokú fiskális önállósággal rendelkeznek, azaz maguk rendelkezhetnek a helyben keletkező jövedelmek jelentős részének újraelosztásáról Pl. Németország

Központosított (unitárius) rendszerű országok: A helyi és regionális önkormányzatok pénzügyileg erősen függenek a központi költségvetéstől. Pl. Magyarország

3. Az államháztartás terjedelme

Jövedelem-centralizáció: Az államháztartási bevételek (adók, járulékok, illetékek stb.) aránya a keletkező jövedelem (GDP) %-ában.

Jövedelem-újraelosztás: Az államháztartási kiadások aránya a keletkező jövedelem (GDP) %-ában.

4. A költségvetési politika fő funkciói

Allokáció: közjavak előállítása; pozitív externáliá(ka)t kiváltó gazdasági tevékenységek támogatása termel(tet)ő, szolgáltató és munkaadói szerep

Redisztribúció: a piacon kialakuló jövedelem-eloszlás korrigálása

Fejlesztés „aranyszabály”: csak a fejlesztési kiadások (pl. infrastruktúra-fejlesztés, K+F, oktatás) finanszírozhatók az államadósság növekedése árán, mivel így nem sérül a „generációk közötti szolidaritás” elve.

Stabilizáció (konjunktúra-szabályozás): a gazdasági növekedés ingadozásainak („kilengéseinek”) „anti-ciklikus” mérséklése:

Dekonjunktúra („válság”) idején: az államháztartási kiadások növelésével a gazdaság élénkítése

Konjunktúra („túlfűtöttség”) idején: az államháztartási kiadások tudatos visszafogása

5. A költségvetés bevételei

A költségvetési bevételek típusai

Adóbevételek (legnagyobb hányad)

Járulékbevételek (munkavállalói, munkáltatói)

Tőkejövedelmek

Egyéb folyó bevételek

Adó (tax): olyan jövedelem-átengedés, melyet az állam kényszer útján (törvényekben meghatározott módon) hajt be a gazdaság többi szereplőjétől.

Adók csoportosítása

A költségvetés tőkejövedelmei

Az állam által nyújtott (többnyire kedvezmé-nyes kamatozású) hitelek utáni kamatbevétel

Az állami vállalatok nyereségeiből fizetett osztalékok

Privatizációs bevételek

Az állam nettó vagyoni pozícióját nem változtatja meg (a pénzvagyona nő, a nem-pénzbeli vagyona csökken)

Finanszírozási tétel: javítja az államkincstár likviditási helyzetét, de nem javítja a hivatalosan kimutatott egyenleget

6. A költségvetés kiadásai

A költségvetési kiadások főbb típusai:

Kormányzati vásárlások

Pl. állami alkalmazottak fizetése, infrastruktúra-fejlesztési kiadások

Transzferek / támogatások

Az állami költségvetésből a magánszféra felé, ellenszolgáltatás nélkül áramló jövedelmek („negatív adó”). Pl. munkanélküli segély, nyugdíj, gyes, ösztöndíj stb.

Adósságszolgálat

Az államadósság utáni tőketörlesztési és kamatfizetési kiadások

7. Az államháztartás egyenlege

Egyenleg-típusok:

- Elsődleges egyenleg: az államháztartás folyó (adott időszakot érintő) bevételeinek és folyó kiadásainak egyenlege

- Teljes egyenleg: az államháztartás összes folyó- és tőkebevételét és -kiadását tartalmazó egyenleg; elsődleges egyenleg + adósságszolgálat

- Pénzforgalmi szemléletű (GFS) hiány: az adott időszakban be- és kiáramló pénzmozgások egyenlege (IMF-módszertan; General Financial Statistics)

- Eredmény-szemléletű (ESA) hiány: az adott időszakra vonatkozó államháztartási bevételek és kiadások egyenlege (EU-módszertan; European System of Accounts)

8. Államadósság

Bruttó államadósság: az államháztartás (adott időpontban) fennálló tartozása más (bel- és külföldi) gazdasági szereplőkkel szemben

Nettó államadósság: bruttó államadósság – állami követelések (nyújtott hitelek) állománya

Implicit államadósság

A gazdaságilag aktívak „elvárják”, hogy az időskori nyugdíjukra és egészségügyi ellátásukra majd elegendő forrást biztosít az állam.

Implicit, mert nem kötvények vagy hitelek formájában jön létre a „társadalmi szerződés”.

Mértékét csak becsülni lehet; függ a várható élettartamtól, a későbbi jogosultság mértékétől és az érintettek számától.

9. A költségvetési hiány finanszírozásának lehetőségei

Deficit-finanszírozás a jegybank által

Az államnak a jegybanktól (kedvezményes feltételek mellett) történő hitelfelvétele

Hátránya: az államháztartási hiány nagyságával megegyező mértékben nő a forgalomban lévő pénzmennyiség

inflációs hatású

sérül a jegybank politikai függetlensége, és a közpénzügyek átláthatósága

Az EU tiltja, Magyarországon 1997-ben szűnt meg

Belföldi pénz- és tőkepiaci műveletek

Állampapírok kibocsátása; belföldi kamatozású hitelek felvétele

Előnye: az inflációs hatások kisebbek

Hátránya: az adósságszolgálati teher általában nagyobb

Külföldi hitelfelvétel

Előnye: a devizaadósság kamata általában alacsonyabb, lejárata hosszabb, mint a hazai piacon felvett hitelek esetében

Hátránya: a tartozás mértéke más valuták árfolyam-ingadozásától és a gazdaságpolitika nemzetközi „hitelességétől” is függ

5.MONETÁRIS POLITIKA

1. Kétszintű bankrendszer

Jegybank: „A bankok bankja”, az állam monetáris hatósága

Főbb funkciói:

Pénzkibocsátás (teljes hatókörű pénzt csak a jegybank bocsáthat ki!)

A forgalomban lévő pénzmennyiség szabályozása (elsősorban az infláció csökkentése érdekében)

A nemzeti fizetőeszköz külső és belső stabilitásának biztosítása

A kereskedelmi bankok működésének szabályozása, számláik vezetése, részükre ún. refinanszírozási hitel nyújtása

A (profitorientált) kereskedelmi bankok funkciói:

– Aktív bankügyletek = hitelek nyújtása

– Passzív bankügyletek = betétek gyűjtése

– Pénzteremtés

– Egyéb banki szolgáltatások nyújtása (pl. számla-vezetés, tanácsadás, értékpapírügyletek stb.) a pénztulajdonosok (ügyfelek) részére

2. A monetáris politika célrendszere

1. Elsődleges (végső) cél: az árstabilitás ( = alacsony infláció) elérésével és fenntartásával a gazdaság fenntartható növekedésének előmozdítása (Magyarországon a középtávú inflációs cél: 3 %)

2. Közbülső célok, pl. pénzmennyiség-cél, árfolyam-cél

3. Operatív célok, pl. kamat-cél, árfolyam-cél, (kötelező) tartalék-cél

Monetáris transzmissziós mechanizmus

Az a folyamat, melyen keresztül a jegybank döntései befolyásolják a többi gazdasági szereplő döntését, ezáltal a reálgazdasági tényezőket (a gazdaság növekedés ütemét, a foglalkoztatatás szintjét stb.)

a jegybank – az elsődleges céljának megvalósítása során – szembekerülhet a kormány (pénzügyminisztérium) céljaival a hatékony monetáris politika feltétele a jegybank (intézményi, személyi, működési, pénzügyi és eszköz-) függetlenségének biztosítása.

A pénz semlegessége

A monetarista közgazdaságtan és gazdaságpolitika egyik alapelve, amely kimondja, hogy a gazdaságban lévő pénz mennyiségének növelésével sem a kibocsátást (GDP-t), sem a foglalkoztatást nem lehet növelni, mert a több pénz rövid távon „semlegesítődik”, vagyis árszínvonal-emelkedést (inflációt) okoz.

a monetáris politika hosszabb távon csak a nominális változókat (pl. infláció, árfolyam) tudja befolyásolni, a reálváltozókat (reáljövedelem, foglalkoztatás) nem.

„Lehetetlen hármasság”

Rögzített árfolyam, liberalizált tőkeáramlások és független monetáris politika (önálló kamatcél) egyszerre nem teljesülhetnek. A jegybank egyszerre csak két célt tűzhet ki, a harmadikat fel kell adnia.

Pl. Bulgária: rögzített árfolyam + szabad tőkeáramlások

Magyarország: önálló kamatcél + szabad tőkeáramlások

3. A monetáris politika főbb eszközei

Jegybanki alapkamat: A központi bank által, a kereskedelmi bankok részére meghirdetett betét-elfogadási és hitelnyújtási kamatláb. Irányadó (referencia) kamatszint.

Nyíltpiaci műveletek: Értékpapírok, deviza, arany stb. adás-vétele

Kötelező tartalékráta: A jegybank által előírt minimális arány, amely azt fejezi ki, hogy a kereskedelmi bankoknak a náluk elhelyezett betétek legalább hány %-át kötelesek jegybankpénzben (a jegybanknál elhelyezett betéteikben) tartalékolni.

„Verbális beavatkozás” : Rendszeres kommunikáció révén a gazdasági szereplők várakozásainak befolyásolása.

4. Árfolyam-politika

A valutaárfolyam jegybanki beavatkozás (intervenció) révén történő befolyásolása.

Valutaleértékelés

A hazai valuta külföldi valutá(k)ban mért árának a jegybanki beavatkozás útján történő csökkentése.

Valutafelértékelés

A hazai valuta külföldi valutá(k)ban mért árának a jegybanki beavatkozás útján történő növelése.

Paritás

Intervenciós sáv

Árfolyamrendszerek

– Valutatanács

– Kiigazíthatóan rögzített

– Csúszóan rögzített

– Irányítottan lebegő

A magyar árfolyam-politika legfontosabb változásai (2000. január 1-je után)

6.VERSENYPOLITIKA

1. Verseny

A piaci szereplők (eladók, vevők) magatartását alapvetően meghatározó elv. piaci koordináció

A (neo)klasszikus („mainstream”) közgazdaságtan értelmezése szerint a verseny allokációs, hatékonysági és jóléti funkciókat betöltő „láthatatlan kéz”: biztosítja az erőforrások hatékony elosztását, ezáltal hozzájárul a társadalmi jólét növeléséhez.

Hayek értelmezésében: az a folyamat, melynek során „felfedezésre” kerülnek a hatékonyság növeléséhez szükséges információk.

Schumpeter érvelése:

A verseny eredményeként a vállalkozók gazdasági profitja közelít a nullához (csak „normál profitot” realizálnak). Az „extra profit” érdekében innovációra van szükség, melynek eredményeként azonban átmenetileg csökken a verseny intenzitása. Az innováció kimenetele bizonytalan, a kockázatvállalás jutalma az időleges „monopolprofit”. A verseny folyamatos innovációra ösztönzi a vállalatokat.

2. Piaci szerkezetek

Tökéletes verseny

A piac (végtelen) sok eladóból (és vevőből) áll a szereplők árelfogadóak: egyetlen szereplő sem képes a piaci ár befolyásolására.

A termék homogén: minden vállalat (külső megjelenésében, minőségében stb.) teljesen azonos terméket állít elő.

A piacra való belépés szabad (nincsenek technológiai, jogi, pénzügyi stb. akadályok).

A piaci szereplők informáltsága (az árakról, költségekről, minőségről stb.) tökéletes

Monopólium

A piac egyetlen eladóból áll a vállalat áralakító: számára nem csak a mennyiség, hanem a piaci ár is „cselekvési paramétert” jelent.

A termék homogén, de nem helyettesíthető a fogyasztóknak nincs választási lehetősége.

A piacra való belépésre nincs lehetőség.

Az egyetlen vállalat birtokolja az összes információt.

Egy monopolhelyzetben lévő vállalat (általában) kevésbé hatékonyan termel: drágább és/vagy keve- sebb és/vagy gyengébb minőségű terméket állít elő.

Oligopólium

A piac néhány nagy, döntéseikkel egymás magatartását kölcsönösen befolyásoló, egymással gyakran „összejátszó” eladóból áll.

Az „árkartell” felrúgása azonban gyakran „romboló versenyt” indíthat be.

Monopolisztikus verseny

A piac (végtelen) sok eladóból áll; a piacra való belépés szabad.

A termék heterogén, azaz a monopóliumot általában az eltérő márkanevek biztosítják.

3. Versenypolitika

A piaci koordináció állami felügyelete. A gazdaságpolitika azon mikrogazdasági részpolitikája, melynek célja a gazdasági verseny jogi kereteinek kialakítása, illetve a „piaci kudarcok” orvoslása. A piacszabályozásnál (market regulation) szűkebb kategória.

4. Versenypolitikai irányzatok

Evolúciós (amerikai eredetű) felfogás:

A verseny spontán módon, az egyéni gazdasági szereplők önérdekéből alakul ki.

Az állami szerepvállalást minimális szintre kell szorítani a versenypolitika kizárólagos célja a hatékony (maximális társadalmi jólétet biztosító) piaci allokáció védelme.

A piaci koncentráció növekedése nem feltétlenül káros (adott esetben növelheti a hatékonyságot), a versenykorlátozó magatartás azonban rontja a hatékonyságot.

Konstruktív (német eredetű) felfogás:

A piaci szerkezet meghatározza a piaci szereplők viselkedését, ami végül kihat a piac teljesítményére.

A verseny intézményének létrehozása állami feladat, a társadalmi jólét növelése érdekében.

Minél tökéletesebb a verseny, annál kevesebb lehetőség nyílik az árak befolyásolására a piaci koncentráció növekedésének megakadá-lyozása és a versenykorlátozó magatartás visszaszorítása erős állami szabályozást igényel.

A versenyszabályozást állami struktúrapolitika egészíti ki.

5. A versenypolitika tárgya

A versenykorlátozó magatartás főbb esetei:

Együttműködés (egyeztetés, „kartell”):

- horizontális együttműködés: azonos piacokon működő vállalatok közötti megállapodás az árakra, a mennyiségre vagy egyéb jellemzőkre vonatkozóan

- vertikális együttműködés: a beszállítókkal, alvállalkozókkal kötött megállapodás, pl. az árakról, licencek átadásáról stb.

Koncentráció (fúzió):

- horizontális koncentráció: azonos termékeket előállító vállalatok egyesülése

- vertikális koncentráció: beszállítókkal, alvállalkozókkal való egyesülés

- diagonális koncentráció: más piacokon működő vállalatokkal való egyesülés

Versenytársak akadályozása: piaci erőfölénnyel való visszaélés. Pl. egyes beszállítók bojkottja, árdiszkrimináció, árukapcsolás, dömpingárazás

Tisztességtelen magatartás: Minden olyan eszköz, ami a versenytársakkal szemben olyan előnyhöz juttatja a vállalatot, amely nem a valós teljesítményen alapul.

Pl. versenytárs termékének másolása, hírnévrontás, üzleti titokkal való visszaélés, szerződésszegés, fogyasztók megtévesztése

6. A piacszabályozás főbb eszközei

Fellépés a versenykorlátozó magatartási formákkal szemben: versenytörvények alkotása, és betartatásuk (Magyarországon a Gazdasági Versenyhivatal általi) felügyelete.

Speciális (ágazati) szabályozók

Általános szabályozók, pl. környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi, műszaki biztonsági stb. előírások

Közvetlen állami beavatkozás: szubvenciók, állami vállalatok fenntartása (torzíthatja a versenyt!)

7. A „természetes monopóliumok” szabályozása

Természetes monopólium: Olyan piaci szerkezet, amelyben egyetlen vállalat hatékonyabban (ugyanazt a mennyiséget és minőséget olcsóbban) képes termelni, mint több piaci szereplő.

Árképzésük szabályozásának főbb módszerei:

– „Költségplusz” árszabályozás: működési költségek + valamekkora megtérülési ráta (profit)

– „Ársapka” típusú árszabályozás: az árnövekedés mértékének szabályozása (pl. inflációs ráta – a hatékonyságjavulás becsült mértéke)

8. A pénzügyi közvetítőrendszer szabályozása

A szektor főbb sajátosságai:

Egyetlen pénzügyi szervezet csődje az egész pénzügyi rendszerrel szembeni bizalom elvesztését okozhatja, így a monetáris politika hitelességét is alááshatja, illetve a gazdaság egészét romba döntheti.

A pénzügyi szervezetek ügyfelei – a magas tőkeáttétel (kölcsöntőke/saját tőke arány) miatt – fokozott védelemre szorulnak.

Az állami szabályozás főbb eszközei:

szigorú piacra lépési követelmények

a pénzintézetek prudens (józan, megfontolt, körültekintő) működésének folyamatos (Magyarországon a PSZÁF általi) felügyelete céltartalék-képzési, tőkemegfelelési, likviditási stb. szabályok betartatása

csődvédelem (pl. betétesek állami védelme)

A pénzügyi szektor túlzott védelme növeli a „morális kockázatot”: az állami garanciával védett pénzügyi szervezetek túlságosan nagy kockázatot vállalhatnak.

7.KÜLGAZDASÁGI POLITIKA

1. Külgazdasági politika(foreign economic policy)

A nemzetközi gazdasági kapcsolatokat (áruk, szolgáltatások, termelési tényezők áramlását, illetve az azokhoz kapcsolódó pénzügyi folyamatokat) befolyásoló, meghatározott gazdaság- és társada-lompolitikai célok érdekében alkalmazott állami eszközök, intézmények és döntések összessége.

(Általános) gazdaságpolitika + Külpolitika (gazdaságdiplomácia)

A gazdaságpolitika egy olyan részpolitikája, amely

a nemzetközi piaci teljesítmény növelésére ösztönzi (kényszeríti) a hazai gazdasági szereplőket (struktúrapolitika + pénzügyi szabályozás + gazdasági jogalkotás);

a hazai gazdaság és a külső környezet „egészséges” kapcsolatának alakítása (a „túlvédettség” és a „túlzott kiszolgáltatottság” elkerülése) érdekében szabályozza a hazai vállalkozások külpiaci szereplését, illetve a külföldi vállalkozások hazai tevékenységét.

2. A külgazdasági politika általános céljai

Választás a hazai piac védelme (protekcionizmus) és/vagy az áruk, szolgáltatások, termelési tényezők, jövedelmek szabad áramlásának előmozdítása között (a gyakorlatban mindig a kettő kombinációja!)

Választás az autonóm (egyoldalú döntéseken ala-puló) és a szerződéses (más államokkal megkötött egyezményeken alapuló) külgazdaság-politikai gyakorlat között.

A hazai gazdaság nemzetközi versenyképességi pozícióinak javítása; regionális integráció (pl. EU-csatlakozás) stb.

Érvek a protekcionizmus mellett

A hazai munkahelyek védelme

A hazai gazdaság kiszolgáltatottságának, a világgazdasági folyamatoktól való túlzott mértékű függésének mérséklése

A piacvédelem megszüntetése nem eredményezi automatikusan a verseny növekedését (a külföldi versenytársak alkupozíciója erősebb, és gyakran

monopolhelyzetben vannak)

Nemzetbiztonsági tényezők (pl. a lakosság zavartalan élelmiszer- és energiaellátásának biztosítása).

Érvek a külgazdaság-politikai liberalizmus mellett

Az import-verseny növeli a gazdasági hatékonyságot: fejlesztésre, minőségjavításra, költségcsökkentésre stb. ösztönöz.

A protekcionizmus „árát” a hazai fogyasztók fizetik meg, míg a hasznait csak az érdekcsoportok szűk köre élvezi.

A piacvédelem gyakran nem „átmeneti”, hanem tartós, ami csökkenti a versenyképességet.

Az import korlátozása gátolja az export növelését (a magas import-intenzitású exportágazatok esetén).

3. A külgazdasági politika specifikus céljai

Kvantitatív (általában rövid távú) célokPl. export-volumen növelése, fizetési mérleg egyensúlyának javítása, FDI-import növelése, árfolyam-erősödés

Kvalitatív (általában közép- és hosszú távú) célokPl. a termelés technikai színvonalának (fejlett technológiák importja révén történő) növelése, tőkevonzó képesség növelése, a hazai kkv-k külpiaci versenyképességének növelése, világgazdasági súly növelése

4. Külgazdaság-politikai eszközök1. Tágabb értelemben

1.1 Makrogazdasági eszközök

– Monetáris politika Árfolyam-politika (le-/felértékelés, árfolyamrendszer)

Kamatpolitika

– Fiskális politika Adók, támogatások Hiány-finanszírozás

– JövedelempolitikaA makrogazdasági és a külgazdasági politika kapcsolata

1.2 Mikrogazdasági eszközök

Külkereskedelmi politika FDI-ösztönzési politika Versenypolitika

Iparpolitika, mezőgazdasági politika Technológiapolitika Közlekedéspolitika Foglalkoztatáspolitika Környezetvédelmi politika

Stb.

2. Szűkebb értelemben

2.1 Nemzetközi megállapodások

Multilaterális megállapodásokhoz (pl. a GATT/WTO egyezményrendszeréhez) való csatlakozás

Regionális preferenciális egyezmények (pl. szabadkereskedelmi megállapodások) megkötése

Kétoldalú egyezmények

2.2 Gazdaságdiplomácia

Állami intézmények (minisztériumok, külképviseletek, kereskedelmi irodák stb.) képviselői által, valamilyen gazdasági érdek érvényesítése érdekében más állam(ok) hatóságainál, vállalatainál stb., illetve nemzetközi szerveteknél (pl. a WTO-nál, az OECD-nél) történő érdekképviselet, fellépés, lobbizás.

2.3 Állami támogatások

Közvetlen szubvenciók Közvetett szubvenciók

2.4 „Kollektív” kereskedelemfejlesztés, beruházás- ösztönzés

2.5 Importszabályozás, piacvédelem

5. Külkereskedelmi politika(foreign trade policy)

A gazdaságpolitika azon mikrogazdasági eszközeinek összessége, melyek elsődleges célja a termelési tényezők elosztása a nemzetközi keres-kedelembe kerülő (tradable), illetve a nem kerülő (non-tradable) javakat előállító szektorok között.

(Befolyásolja a makrogazdasági folyamatok alakulását, és a megtermelt jövedelmek elosztását.)

6. Külkereskedelem-politikai rendszerek

Effektív árfolyam (effective exchange rate, EER):

Valamely ország törvényes fizetőeszközének a főbb külkereskedelmi partnerországok valutáiban mért árainak súlyozott átlaga.

Import effektív árfolyama: EERM

Export effektív árfolyama: EERX

7. A külkereskedelmi politika eszközei

Vámok (customs)

Nem vámjellegű (nem tarifális) eszközök (non-tariff barriers, NTBs)

– Mennyiségi korlátozások

– Szubvenciók

– Adminisztratív eszközök

– Helyi tartalomra vonatkozó előírás8. FDI-ösztönzési politika

(FDI incentive policy)Olyan gazdaságpolitikai eszközök összessége, melyek – a beruházások költségei és/vagy kockázatai egy részének átvállalásával – befolyásolják a külföldi közvetlen beruházások méretét, földrajzi helyét és ágazatát.

– Külföldi befektetések pozitív diszkriminációja (pl. normatív pénzügyi támogatása)

– Külföldi befektetések szelektív ösztönzése (pl. célzott pénzügyi támogatása) 9. FDI-ösztönzési stratégiák

Átfogó stratégia (broadly-based strategy):

A hazai politikai, (makro)gazdasági és üzleti környezet minőségének általános javítása.

– „Támadó” (proaktív) stratégia: a verseny-társakénál jobb feltételek megteremtése

– „Védekező” (defenzív) stratégia: a versenytársak által már alkalmazott eszközökhöz hasonló ösztönző-rendszer kialakítása.

Politikai környezet:

– általános politikai és társadalmi stabilitás

– a külföldi cégek negatív diszkriminációjának hiánya

– szabad piacgazdaság, liberális kormányzati gazdaságpolitika

– a külföldi beruházások védelmére vonatkozó nemzetközi egyezmények betartása

– a kormányzat privatizációs politikája

Makrogazdasági környezet:

– Gazdasági növekedési potenciál

– Belső és külső stabilitás

– Komparatív előnyök

Üzleti környezet:

– A bürokrácia és a korrupció mértéke

– Jogszabályok kiszámíthatósága

– Oktatási, képzési rendszer színvonala

– Állami támogatások, adórendszer

Célzott stratégiák (targeted strategies):

A hazai gazdaság valamely speciális adottságán/adottságain alapuló stratégiák.

– Regionális orientációjú stratégiák– Fejlesztéspolitikai prioritásokon alapuló stratégiák– Komparatív előnyökre épített stratégiák– Új ágazatok betelepítését célzó stratégiák

Improvizáció (improvisation):

Az adódó lehetőségek kihasználására épülő tevékenységek.10. Az FDI-ösztönzés eszközei

Szabályozási ösztönzők (regulatory incentives):

A külföldi érdekeltségű vállalatok „felmentése” valamely (pl. környezetvédelmi, munkaerő piaci vonatkozású stb.) kötelezettség alól.

Pénzügyi ösztönzők (financial incentives):

A beruházások megvalósításához (beindításához) nyújtott közvetlen állami szubvenciók.

– Infrastrukturális szubvenciók (pl. útépítés, ipari park létrehozása)

– Képzési programok támogatása

– Relokáció támogatása

– Jogi és adminisztrációs segítségnyújtás

– Bértámogatások

– Kedvezményes hitelek nyújtása

– Kedvezményes ingatlan-vásárlási lehetőségek biztosítása

Fiskális ösztönzők (fiscal incentives):

Az adórendszer által biztosított ösztönzők.

– Társasági adó-kedvezmény vagy –mentesség

– Beruházási adó-kedvezményPl. gyorsított amortizációs leírás lehetősége, beruházási adóhitel, az újra-befektetett

profit mértéke alapján nyújtott adókedvezmény

– A határon átnyúló tevékenységeket (árukereskedelmet, pénzmozgásokat, külföldi állampolgárok alkalmazását) terhelő adók mérséklése.

11. Az FDI-ösztönzés lépcsőfokai

Első generációs beruházás-ösztönzésAlapfeltételek megteremtése és liberalizálás

Második generációs beruházás-ösztönzésBeruházásösztönző ügynökség (investment promotion agency, IPA) felállítása és megerősítése

Harmadik generációs beruházás-ösztönzésCélzott FDI-ösztönzés a gazdaságpolitika többi részelemével való koordináció erősítésének szükségessége.

8.STRUKTÚRAPOLITIKA

1. Struktúrapolitika (structural policy)

A gazdasági szerkezet aránytalanságainak mérséklésére, illetve a kívánatos szerkezeti arányok elérésére irányuló gazdaságpolitikai (szakpolitikai) beavatkozások összessége.

Létjogosultságának alapja: a közjót szolgáló kormányzat a nagy horderejű szerkezeti kérdésekben nem vonhatja ki magát a döntési felelősség alól.

A gazdaság szerkezeti tagolásának főbb lehetőségei:

– termelés, foglalkoztatás, beruházások ágazati szerkezete– keresletstruktúra– ágazaton belüli termelésstruktúra– regionális gazdaságstruktúra

Offenzív struktúrapolitika: a „csúcstechnológiai” iparágak fejlesztésére irányuló struktúrapolitika.

Defenzív struktúrapolitika: a szerkezetátalakulást fékező, esetenként versenyképtelen ágazatokat (politikai, társadalmi, egyéb okok miatt) fenntartó struktúrapolitika.

2. Strukturális változásokat előidéző tényezők

Intézményi változások

Pl. SZJA-rendszer változása (az adócsökkentés növeli a nagyobb jövedelemrugalmasságú javak fogyasztáson belüli arányát); EU-csatlakozással járó új lehetőségek és kihívások.

Kínálati tényezők változásai (a termelési tényezők kínálatában és árában bekövetkező változások)

Pl. munkaerő árának növekedése kevésbé munkaerő-igényes technológiák alkalmazása a tőke-munka arány növekedése

Keresleti tényezők változásai

A háztartások fogyasztási keresletét meghatározó (pl. a fogyasztási határhajlan-dóságot befolyásoló) tényezők változásai

A vállalatok beruházási keresletét meghatározó tényezők (pl. kamatláb, profitvárakozások) változásai

Az állami keresletet meghatározó tényezők (pl. adóbevételek, politikai értékek és érdekek) változásai

3. A struktúrapolitika eszközrendszere

Rendszerpolitikai eszközök

– A tulajdoni szerkezet átalakítása (államosítás, privatizáció)– Reguláció (piacszabályozás)– Oktatási rendszer működtetése

Folyamatpolitikai eszközök

- Közvetlen beavatkozások (direkt utasítások, korlátozások), pl. mennyiségi korlátozások, ármegállapítások

– Közvetett beavatkozások (keresleti és/vagy kínálati ösztönzők)

Pl. közösségi fogyasztás, adópolitika, külkereskedelmi politika, infrastruktúra- fejlesztés, állami garanciavállalás

4. „Klasszikus fejlesztő állam”(classical developmental state)

A hatvanas-hetvenes évek fejlesztő állama

A fejlett országok korai növekedési modelljének „másolása”

A fejlesztések elsősorban az ipari tevékenységek-re irányultak iparfejlesztő állam újonnan iparosodott országok (newly industrialized countries, NICs), elsősorban Latin-Amerikában, valamint Kelet- és Délkelet-Ázsiában

Importhelyettesítő kereskedelempolitika („neomerkantilizmus”)

A helyben kitermelt nyersanyagok és nyerstermé-kek hazai feldolgozásának állami támogatása

Devizakorlátozások és aktív árfolyam-politika a külkereskedelmi cserearányok tartós romlásának elkerülése érdekében

A külső forrásbevonás uralkodó formái: nemzetközi fejlesztési segélyek és hitelek adósságválság az 1980-as évek elejénÁllamszocialista felzárkózási kísérletA bürokratikus koordináció és az állami tulajdon dominanciája, a piaci

mechanizmusok és a magántulajdon szinte teljes kiiktatása

A koordináció alapintézménye: a központi tervezés A tervek nem ajánlások, hanem utasítások!

Tervalku, torz árrendszer, puha költségvetési korlát versenyképtelen gazdálkodás

A fejlesztési prioritások ideológiai alapon történő meghatározása, a komparatív előnyök és hátrányok negligálása

Erőltetett iparosítás:

– A nyersanyag- és energia-igényes nehézipari ágazatok extenzív fejlesztése

– Forrásai:• magánvagyonok kisajátítása (államosítás)• más ágazatok (pl. a mezőgazdaság) és az infrastruktúra fejlesztésének elhanyagolása• a lakosság életszínvonalának alacsony szinten tartása

– Következmények:• hiánygazdaság• egyoldalú külgazdasági orientáció; elzárkózás a globális munkamegosztástól (világpiactól)

Külgazdaság-politikai eszközök:

– A külkereskedelem állami monopóliumaKizárólag az engedéllyel rendelkező, állami tulajdonban lévő (szakosított)

vállalatok végezhettek külkereskedelmi tevékenységet.

– Kötött devizagazdálkodásA devizabe- és kiáramlás állami (jegybanki) ellenőrzése (rögzített árfolyam-

rendszer fenntartása); a magánszereplők deviza- bejelentési és -beszolgáltatási kötelezettsége

– Általános diszkrimináció a külföldi árukkal és tőkével szemben

Végeredmény: külső eladósodásPélda: Közép-Kelet-Európa ( 1950-1980)

5. „Új fejlesztő állam”(new developmental state)

Napjaink fejlesztő állama

Új (nem „mainstream”) fejlődési modell kidolgozása és megvalósítása

Az aktív iparpolitika mellett a szolgáltató szektor fejlesztése, valamint aktív tudomány- és technológia-politika

Az erőteljes protekcionizmus (import-helyettesítés, szelektív exportösztönzés) helyett általános exportösztönzés szerves integrálódás a világgazdaságba

A világgazdasági feltételek alapján megfogalmazott és érvényesített ágazati preferenciák

A fejlesztések belső forrásai:- szoros kapcsolat (konszenzus) a kormány, az állami bürokrácia és a helyi gazdasági elit (érdekcsoportok) között- átfogó oktatási és szakképzési reform megfelelő mennyiségű és

minőségű munkaerő- magas megtakarítási ráta (ázsiai fejlesztő államok)

A társadalmi konszenzus alapja:- tekintélyelvűség: pl. Kelet- és Délkelet-Ázsia- demokrácia: pl. skandináv országok, Írország

9.REGIONÁLIS

POLITIKA1. Regionális politika

(regional policy)

A gazdaságpolitika azon alrendszere, melynek célja egy ország gazdasága térbeli szerkezetének befolyásolása.

Létjogosultságának alapja: egy országon belül (még a kisméretű, homogén országok esetében is) jelentős területi különbségek mutatkoznak a fejlettség, jövedelemszint, gazdasági aktivitás, tőkevonzó képesség stb. tekintetében.

Egy lakosra jutó GDP a magyarországi statisztikai-tervezési régiókban, az EU-27 átlag %-ában, 2007

2. „Hagyományos” regionális politika Kialakulása: a második világháborút követően

Főbb céljai:– a regionális különbségek mérséklése, elsősorban a gazdasági fejlettség és a munkanélküliség tekintetében;– az agglomerációs központok problémáinak kezelése;– helyi kultúrák és hagyományok megőrzése.

Főbb eszközei: az ipari fejlődést előmozdító fejlesztések

Érdemei:– ráirányítja a figyelmet a regionális különbségekre;– fejleszti az egyes térségek közötti közlekedési és kommunikációs kapcsolatokat.

Hátrányai:– központilag irányított, nem veszi figyelembe a helyi kezdeményezéseket;– ágazat-centrikus, a monostruktúrák kialakulá-sa instabillá teszi a helyi gazdaságokat;– külső inputokra támaszkodik, nem teszi lehetővé a belső (endogén) adottságok kiaknázását;– mennyiség-orientált, a minőségi (pl. ökológiai) szempontokat háttérbe szorítja.

3. „Új” regionális politika Kialakulása: az 1970-es években

Főbb céljai:– a „hagyományos” regionális politika céljai;

– az endogén erőforrások hasznosítása;

– a környezetileg is fenntartható gazdasági fejlődés előmozdítása;

– a lakosság életminőségének javítása.

Főbb eszközei: innovatív ágazatokra alapozott fejlesztések

Érdemei:

– növeli a régiók rugalmas alkalmazkodóképességét;

– a hangsúlyt az endogén potenciál kiaknázására helyezi, igyekszik visszaszorítani a külső inputok használatát;

– előtérbe helyezi a környezeti, minőségi, kulturális stb. tényezőket;

– növeli a döntéshozatal decentralizáltságát (érvényesíti a „szubszidiaritás” elvét);

– növeli a kis- és középvállalatok fejlődésben betöltött szerepét.

10.JÓLÉTI POLITIKA

1. Jóléti politika (welfare policy)

Olyan állami intézkedések összessége, melyek a társadalom számára fontos értékek érvényesülését szolgálják, gazdaságilag is hatékony módon.

Főbb céljai:

– a társadalmilag igazságtalan jövedelem-elosztás korrigálása;

– a szegénység enyhítése, a szociális biztonság megteremtése;

– a társadalmi béke fenntartása;

– a foglalkoztatottság növelése;

– az esélyegyenlőség megteremtése;

– a gazdasági hatalommal való visszaélés megakadályozása;

– a munkáltatói és munkavállalói jogok és kötelezettségek szabályozása;

– oktatási, egészségügyi szolgáltatások biztosítása;

– a kulturális és rekreációs tevékenységek lehetőségének megteremtése;

– stb.2. A jóléti támogatások típusai

A jogosultság módja alapján:

– állampolgári (alanyi) jogon járó támogatások (pl. gyes)

– munkaviszonyhoz fűződő támogatások (pl. adókedvezmények)

– segélyek (pl. munkanélküliségi segély)

– társadalombiztosítási járulék befizetéséhez kötött szolgáltatások (pl. egészségügyi ellátás)

A támogatás megjelenési formája alapján:

– természetbeni szolgáltatások (pl. oktatás)

– pénzbeli juttatások, transzferek (pl. nyugdíj, csalási pótlék, munkanélküli segély)

– fogyasztói árkiegészítés (pl. gázár-támogatás, diák-kedvezmények)

A finanszírozás módja alapján:

– közfinanszírozású (adó- és járulék-bevételekből finanszírozott) támogatások

– magánfinanszírozású (részben a jogosult által finanszírozott) szolgáltatások

3. A jóléti politika főbb irányzataiKonzervatív irányzat:

– A szociális jogok többsége társadalmi osztályhoz / státuszhoz kapcsolódik, így a jóléti támogatások érdemben nem módosítják, hanem inkább

konzerválják a kialakult társadalmi szerkezetet.

– A jóléti politikának elsősorban a munkavállalást kell ösztönöznie.

– A helyi közösségek és az egyház tevékenysége hatékonyabb lehet a jóléti politikai célok elérésében, mint az állami beavatkozás.

Liberális irányzat:

– A jólét (életszínvonal) növekedését a piaci mechanizmusok működése szolgálja leginkább („lecsorgás-elmélet”).

– A jóléti programokban a „rászorultsági” elvnek kell érvényesülnie; a szegénység elleni küzdelem kiemelt állami feladat.

Szociáldemokrata (szocialista) irányzat:

– A társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése (megszűntetése) kiemelt állami feladat, ennek érdekében nagyfokú redisztribúció szükséges.

– A jóléti támogatások többségét állampolgári jogon kell biztosítani.