62 BITTÉ HA GYULA

Fossílís peníscsontok hazai barlangokból.

(1 táb láva l és 13 szövegra jzza l ) .

I r ta : B I T T E R A G Y U L A .

A legtöbb emlősállat fontos morphologiai bélyegeihez tartozik a

penistestet alkotó corpus fibrosuni s. corpns cavernosum penis folytatása-

képen a makkban fellépő peniscsont (= os penis, vagy os priapi). A

zoologusok csak ujabb időben szentelnek nagyobb érdeklődést eme csont-

nak, de máris sok érdekes és fontos eredményre jutottak. Ezek közül

különösen kiemelendő az, hogy az egyes fajok peniscsontjai jellemző és

állandó alakúak s ezért a systematikában igen fontos faji bélyegül szol-

gálhatnak. A csont az egyes fajok keretén belül alig változik, mig az

eddig megvizsgált közel rokon fajok peniscsontjain is szembeötlő és jól meg-

különböztethető bélyegek mutatkoznak. A vizsgálatok során továbbá arra

az eredményre jutottak, hogy egyéb morphologiai bélyegek megváltozásával

többnyire egyenlő mértékben változik meg a peniscsont alakja is. Követ-

kezésképen ugyanazon genus egyes fajainak peniscsontjai hasonló alakúak^

és bizonyos forma fejlődési fokozatait képviselhetik, mig az egyes nemek

között nagyobb különbségek észlelhetők. A búvárok nagyrésze a peniscsont

nagy systematikai jelentőségére figyelmeztet, azonban ezideig MÉHELY-Ü

(7) kivül az emlősök rendszertanában senki sem vette alapul.

A fossilis emlősök peniscsontja a barlangi medvéé kivételével-teljesen

feldolgozatlan, holott kétségtelen, hogy ismeretük ez esetben is nagy

jelentőségű, mert mint emiitettem, kialakulásuk igen állandó és jellegzetes.

Ezek alapján az illető fajra a legnagyobb biztonsággal következtethetünk.

Az emlősök penisének morphologiájával hosszabb idő óta foglalkozom.

K O R M O S T IVADAR egyetemi magántanár ur, aki mindig szives jóakarattal

érdeklődött vizsgálataim iránt, a fossilis emlősök peniscsontjának teljesen

ismeretlen és feldolgozatlan voltára figyelmeztetett. Rendelkezésemre bocsá-

totta a M. Kir. Földtani Intézet gyűjteményében lévő fossilis peniscson-

tokat, azonkívül megszerezte a bécsi udvari és a müncheni palaeontolo-

giai muzeum gyűjteményében levő barlangi medve-peniscsontokat is. Szives

jóakaratát, fáradozásat és becses érdeklődését ezen a helyen is hálásan

köszönöm. Őszinte köszönetet mondok SCHAFFER X. Ferenc és SCHLOSSER

M I K S A tanár uraknak is, akik a bécsi, ill. müncheni muzeum anyagát

szíveskedtek a vizsgálat tartamára átengedni.

FOSSIL IS PEKISCBOXTOK I I A Z A I B A R L A N G O K B Ó L 63

Canidae.

A kutyafélék peniscsontja tetőszerűen fedi a hugycsövet. A család

összes tagjainak peniscsontján ugyanazon részeket találjuk meg, csakhogy

különböző fejlettségben. A dán dogg peniscsontja a legmarkánsabban

tárja elénk ezeket a részeket, mint azt az 1. rajzon láthatjuk.

Fossilis peniscsontok közül az Alopex vnlpes vulpes L. és az Alo-

pex lagopus L. rókafajokét vizsgálhattam meg.

M É H E L Y (8.) szerint a hazánkban élő róka a nyugateurópai Alopex

vulpes crucigera B E C H S T alfajhoz tartozik. K O R M O S (6.) kimutatta, hogy

hazánkban a jégkorszak végén és a postglaciális korban nem a ma élő

1. ábra. A dán dogg peniscsontja. (POIIL L. rajza.)

a — pálcaszerö distalis vég; 1> = distalis nyeregdudör: c = lateralis vastagodás; d — nye-

reg; e = proxinialis nyeregdudör; f = a proximalis vég; g = ventralis csatorna.

alak, hanem a Skandináviában élő törzsalak volt honos. Mindezt a penis-

csontokon végzett vizsgálatok is megerősítik. A K O R M O S által a fogazaton

és a csontvázon, különösen a végtagcsontokon megállapított nagvságbeli

különbségek megtalálhatók a peniscsontokon is. A diluviumban nálunk

élt róka peniscsontja majdnem 1 cm-rel hosszabb, mint a recensé.

Összehasonlítás céljából közlöm a ma nálunk élő róka peniscsont-

jának a leírását.

A peniscsont tetőformáju képződmény, mely mindkét vége felé meg-

keskenyedik (2. rajz). Nagyjából egyenes; a distalis vége gyengén lefelé

görbül. A csont distalis vége hengeres, vagy kissé lapított pálcához ha-

sonlít, mely a csúcsa felé megvastagszik, proximalis irányban pedig foko-

r

Alopex vulpes crucigera Bechst.

6 4 B ITTÉ HA G Y U L A

zatosan a ventralis csatornába és a dorsalis oldalon a tetőszerű két lapba

megy át. A ventralis csatorna oly módon keletkezik, hogy a pálcaszerű

rész meglaposodik, oldalai ventralisan mindinkább kiemelkednek és kissé

befelé hajlanak. A csatorna a középtájon a legszélesebb, szélei itt hajla-

nak be leginkább; proximalis irányban lassan újra megvékonyodik és

csekélyebb lesz, mig a proximalis végén majdnem teljesen eltűnik és

hegyes szögben végződik. A dorsalis oldalt alkotó két tetőlap metszési

vonala élalakú, distalis irányban kissé eltompul. A csont középső Vs-

ában, az él két oldalán barázda fut végig, mely különböző mélységű lehet.

A jobboldali barázda középtáján, vagy a proximalis felén két kis,

hosszanti perforatio van. Az egyik megvizsgált csonton ezek a barázdák

2. ábra. Alopex vulpes crucirjrra BECIIST. {>eniscsontja.

I . = a lateralis .

I I . = a dorsalis [ oldalról.

I I I . = a ventralis '

A betfi jelzés, mint az 1. ábrán; g = hátulsó la te rali 8 vastagodás.

olv mélyek, hogv a medianis él tarajszerűen emelkedik ki. A két dor-

salis lap hosszanti széle hengeres. A distalis és proximalis nyeregdudor

(1. rajz b és e) csak kevéssé szembeötlő; a köztük lévő nyeregalakú

mélyedés eléggé fejlett. A csont közepetáján lévő lateralis vastagodás (c)

a két dorsalis lap szélén mintegy 5 mm hosszú, alig kiemelkedő duzza-

natot alkot. Felülete a szomszéd részekénél durvább. A csont a lateralis

vastagodástól kezdődőleg proximalis irányban megkeskenyedik ; a dorsalis

lapok külső szélei kissé befelé hajlanak. Ezen a részen, különösen az

egyik csonton két kis taraj (g) emelkedik. A következő szakaszon a csont

gyengén megszélesedik, majd kihegyesedve a proximalis véget alkotja. A

proximalis vég háromélű és hegyes; csúcsán kissé megvastagodhatik.

Felülete durva, ripacsos.

FOSSILIS PENISC'SONTOK HAZAI BARLANGOKBÓL 6 5

Lelő

hely

Magyar-

ors

zág

S-SP bc i | s I f

•9 5 * boS

s i 3S Í á l

5-0:3 -

rt ® bc bo = bc c bo « ír 5 ^

£,*=> (íí̂ aj-osiaj) i-5 Í J ' § « ^UBiiBq-ojjsad ^

p § 3 2 c. £ w S* w

.2 "5 ~

8 -3d.\ snvw -IXOjd B I

c o 00 p éi éi

9 1 1 Cl

1 f 1 1 1 1 1 x x x

c o

> 5 < °

V. n —

UofBJ -dfzgq B s g

co éj ^ 1 1 X

? 8 S | 1 | | Cl X Cl

c o

> 5 < ° N tfl ii^iapzajf

síjejsip B ! I •o o o l> Cl x éi m •-«

O C O uO c c 0 0 »p x Tf ;o f éi ci éi éi éi éi éi

tL >

O! o •a N a>

<BSBS -SBÍÍBIU)

BSBSSBISBA 8 S co x

o X

1 1 0 c c 1 1 1 1

—• ip c rf X

X o u 0-

' <

o c OC Cl co co ! i i

O C C

% % % \ \ \ 1 X o u 0-

' < Bzssoq Cl -X óo 1 1 1 ; s í " 1 1 1 1

rS U

(B3BS -SBSCUI)

BSBSÜBJSBA

C UO Ip X éi —

•O lO o co X t-w ^

UO uO O vO O >0 uO uO C X \d — X

éi éi éi ^

•A

, 0i

•CÖ 0 01 O

aSassajazs c o X Cl

é i co

O LO UO Cl i p CD

Cl X

éi — O UO UO C IO O I.O

»p c : ~

é l é l co é l é l x é i

•A

, 0i

üáBsnzssoij •P r O T-

O x Ö 03

a ip ip i" c ^ c 05 N ^ Ó 0 X T̂

/-V cC S bfi bt t/l V. -c £ -2 bt cr co

ucuopnp •ÍÍ3J3.ÍU

SIJBlSJp B

líí o 7" X *r él

UO

£ 1 1 C O

• ^ 1 1 1 1 /-V cC S bfi bt t/l V. -c £ -2 bt cr co

U93J3AU B 1 £ o

p X •rf él

o

g 1 1 i 1 ! 1 1 1 1

*-»

c

o

> >5 U?)dpZ9>| SIJB1SIp

BUJOJBSN B

o o ; c-1 p

éi

o o i p <p «p

él él él

0 0 0 0 0 0 >0 X <M O X CC OJ —•

él éi él él éi éi *-»

c

o TOAaSassaiazs UDDZSM 8a.\ síiBUiixojd B suzaXtfaífoiu CFL O ®

SC

uaitaA BUJOIESN B o o

X Cl

co x ? 1 1 O O O , , , , C l <p X

^ ^t -f Cfl V) jy •o 1 V.

I?u

B a o X co

^ rf f> | uO

O IC 0 ^ Cl 5 1 | | -t̂ lO uO

Cfl V) jy •o 1 V.

U913pZ9>(

SIJBJS jp

BUJOJBSO B

S ° O c i co x

o o o 7" * T • t co é i

lO IC c 0 0 0 0 lO x 0 p »p »p i p éi éi x x x co co

u^Bsnzssoq O O

co é i uO O

IC

£ 1 1 co

2 § x Ó> X ó

-f ^ f

l U B Z S J O g - -

ea co —< C l X Tfi lO CO

o >

o

5 f <

Alo

pex v

ul-

pes cru

cig

era

Rechst.

Alo

pex v

ulp

es

vulp

es

L.

s n d o Ő B i x a d o j v

66 BITTÉ HA G Y U L A

Alopex uulpes vulpes L. foss.

Ennek a fajnak a P e s k ő b a r l a n g felső rétegéből előkerült teljesen

ép peniscsontját (3. rajz) és egy másiknak a distalis felét, azonkívül a

b a j ó t i J a n k o v i c h b a r l a n g sárga diluviumából származó distalis

csontrészletét vizsgáltam meg.

Eme csont, mint már emiitettem, majdnem 1 cm-rel hosszabb, mint

a ma nálunk élő róka peniscsontja (3. rajz). Egyébként utóbbihoz igen

hasonlít. A fossilis csont egyenes; distalis vége erősen lefelé hajlik,

i d e f

3. ábra. Alopr.r vulpes L. peniscsontja a P e s k ő-barlángból.

I. = a lateralis .

I I . = a dorsalis ' oldalról.

I I I . = y ventralis !

A betűjelzés, mint az 1. ábrán; g = hátulsó laterális vastagodás.

sokkal erősebben, mint a másik alfaj csontjának ez a része. A csont

eme pálcaszerű vége mindenütt egyforma vastag; alul lapított, felül hen-

geres. A ventralis csatorna igen öblös, szélei nem hajlanak befelé, azon-

ban a csont közepetáján megvastagodnak. A dorsalis oldal kezdetben

majdnem hengeres, nemsokára azonban megjelenik az eleinte lapos me-

dianis él és két oldalán a barázdák, melyek a lateralis vastagodások felett

a legmélyebbek. Proximalis irányban a medianis él mindinkább taraj-

alakuvá lesz, barázdái kiszélesednek és ellaposodnak. A distalis és proxi-

malis nyeregdudor e helyen alig észrevehető és csak a két dudor között

lévő nyeregalaku vájulat alapján következtethetünk jelenlétükre. A late-

ralis vastagodás a distalis, egy másik vastagodás pedig a proximalis nyereg-

FOSSILIS PENISC'SONTOK HAZAI BARLANGOKBÓL 67

dudor alatt foglal helyet. Az összes vastagodások csak jelentéktelenül

fejlődtek ki.

A két alfaj os priapi-ja között a lényeges különbséget a proximalis

vég kialakulásában találjuk meg. A jelenleg nálunk élő alfaj peniscsont-

ján ez a proximális vég háromoldalú, lándzsaalakú hegyben végződik,

ellenben a fossilis alfaj os priapi-jának proximalis vége inkább ékalakú.

Dorsoventralis tengelye mindvégig egyforma, csak a lateralis tengely ki-

sebbedik meg proximalis irányban. Mig a ma élő alfaj peniscsontjának

ventralis csatornája a proximalis végrészben is barázdában folytatódik,

addig a fossilis alfajénak proximalis vége alul lapos, kezdetén a csatorna

szélei hirtelen megszűnnek, és nem folytatódnak, mint azt a másik alfaj

<l & d

4. ábra- Alopex Ingopus L. foss. peniscsontja. A li á m o r i P u s k a p o r o s-barlangból.

I . = a lateralis \

I I . a dorsalis J oldalról.

I I I . = a ventralis I

A betűjelzés m in t az 1. ábrán.

csontján láthatjuk. A csont állománya vastagabb, perforatióknak nyoma

sincs rajta.

Alopex lagopus L. foss.

A sarki róka peniscsontja szintén előkerült hazánk diluviumából. A

Peskő-barlang felső rétegéből 1 teljesen ép, 1 kissé hiányos darab és 3

distalis fél került elő. A h á m o r i P u s k a p o r o s - k ő f ü l k é b ő l szin-

tén 1 ép csontot (4. rajz), a P á l f f y b a r l a n g felső rétegéből pedig 1

distalis töredéket vizsgáltam meg.

Az os priapi-ra jellemző az, hogy a töve felé mindinkább elszéle-

sedik; proximalis harmada felfelé görbült (4. rajz.) A sarki róka penis-

csontjának alakja feltűnően változik. A csont nagyságát és proximalis

végét tekintve, rögtön ráismerünk azonban arra, hogy a megvizsgált

csontok egy fajéi. A legfeltűnőbben változik a csont distalis, pálcaalakú vége

6 8 BITTÉ HA G Y U L A

(5. rajz). Hosszúsága meglehetősen állandó; azonban szélessége, vastag-

sága és alakja igen változó. Alakja egyenes, vagy erősen lefelé hajlott

lehet. Ventralis oldala lapos, a dorsalis többé-kevésbbé hengeres. Néha

egész hosszában egyenlően széles és vastag, néha azonban a csúcsa hir-

telen kiszélesedik ; egvik példányon a csúcsrész kétágú, ismét máson a

A B

5. ábra. Az Alopex layopus L. peniscsontja distalis végének variálása.

A = alulról B = oldalról nézve.

1 = 5 sz.

2 = 0 sz.

4 sz. | ( . g o n£ n mérettáblázaton.

4 = 2 sz.

5 = 3 sz.

0 = 7 sz.

két ág teljesen összenőtt, csak a ventralis oldalon lévő bevágás jelzi az

összenövés helyét. A ventralis csatorna olyan, mint a ma élő rókánké,

szélei azonban erősebben hajlanak befelé. A dorsalis oldal csúcsrésze

hengeres, a száron fellép a medianis él, mely elől lapos, a csont töve

felé pedig tarajszerű. A két oldalsó barázda különböző fejlettségű. A dis-

FOSSILIS PEKISCBOXTOK I IAZA I BARLANGOKBÓL 69

talis nyeregdudör legtöbbnyire megvan, mig a proximalis nyeregdudör

sohasem lép fel. A nyereg mély. Itt nemcsak a dorsalis él, hanem rend-

szerint maga az egész csont homorú. Az elülső és hátulsó lateralis vas-

tagodás is különböző módon fejlődhetik ki. A proximalis vég kialakulása

az összes példányokon teljesen megegyezik. Ezen a részen a csont hir-

telen, éles szögben hegyesedik meg. Ebben a tekintetben teljesen eltér

az eddig tárgyalt fajoktól. A dorsalis része rendszerint hengeres és lefelé

hajlik, mig a ventralis oldalán a csatorna folytatódik, szélei azonban

csak igen kevéssé emelkednek ki.

P O H L L. egyik dolgozatában ( 1 1 . ) a ma élő sarki róka peniscsont-

jának leírását közli egy öreg és egy fiatal példány csontja alapján. Sajnos,

összehasonlítás alapjául a leírást nem használhatjuk, mert olyan bélye-

6. ábra. Ursus spelacus BLUMB. peniscsontjának vázlatos rajza.

A = alulról; B = oldalról,

a = bunkó; b = nvak; c = szár; c f = a corpus fibrosum tapadási helye; d d = dorsalis

domborulat: d é = dorsalis él és dorsalis vájulat: 1 b = laterális barázda; v é = ven-

tralis él; v s = ventralis sík. — A római számok a méreteket jelzik.

gekre fekteti a fősúlyt, amelyek a legkevésbbé állandók és amelyeknek

alapján a sarki róka peniscsontját még a rokon fajokéitól sem lehetne

megkülönböztetni.

Ursidae.

Ursus spelaeus Blumb.

A barlangi medve az egyedüli fossilis emlős, amelynek peniscsont-

járól az irodalomban adatokat találtam. C U V I E R ( 2 . ) említi, hogy Brémá-

ban, E B E L gyűjteményében látott 1 példányt. SCHMERLING közli, hogy

van néhány darabjá, de leírást és rajzot nem közöl ezekről. JÁGER

(4.) 1 töredék alapján ismerteti, melyet a Wittlingen melletti Schiller

barlangban ástak ki, NORDMANN (9.) Nerubaj-ból származó példányok

alapján igen részletesen leirja. R O E M E R ( 1 2 . ) a barlangi medve penis-

70 BITTÉ HA GYULA

csontjáról két rajzot közöl. Mind a két csont Jerzmanowice-ból való;

az egyik eltört, s két darabja hosszant egymás felé tolódott és újra

összeforrt. GILBERT ( 3 . ) LANDOIS-ÍÓI , a müncheni zoologiai muzeumból

kapott néhány darabot. Rajzot közöl róluk és megállapítja, hogy eme

állatok erősen kifejlett, széles, botszerű és gyengén görbült peniscsontja

a 2 1 5 cm hosszúságot is elérheti. Legújabban L. POHL ( 1 1 . ) ismertet egv

22*8 cm hosszú csontot, amely a Stuttgart-i királyi természetrajzi muzeum

gyűjteményében van. Említést tesz azonkívül a boroszlói-i földtani intézet

tulajdonában levő peniscsontról is, melyen meggyógyult fractura és callus-

képződés nyomai láthatók. KORMOS (6.) az Igric barlangból egy eltört és

az eltolódás után ismét összeforrt csontról emlékezik meg, amelynek

fényképét is közli. Ez a csont a 6. rajzon (4.) látható.

Én 69 példányt vizsgáltam meg, amelyek közül 32 drb. az I g r i c-

barlangból, 3 a B a 11 a. 2 az O n c s á s z a i, 1 a H e r m á n O t t ó- ,

1 az i s t á l l ó s k ő i , 1 a l o k v e i medvebarlangból került elő. A kül-

földiek közül 9 a S c h o t t l o c h , 10 a s l o u p i , 1 a g r a b o v i t z a i , 1

az e i c h m a i e r i , 7 pedig T i s c h o f e r-barlangból való.

A peniscsont mm-ekben kifejezett méreteit a mellékelt táblázatban

közlöm.

A barlangi medve peniscsontján a befelé hajló, distalis, bunkós

részt, továbbá a rövid nyakat, végül az eleinte háromszögletes, majd hen-

geres, proximalis irányban mindinkább magasodó, egyben keskenyedő

szart különböztethetjük meg. A szár egyenes vagv lefelé görbült lehet.

(Lásd a 6. 7. és 8. ábra).

A distalis bunkó (6. ábra a) lefelé hajlik, s a nyakkal csak ritkán esik egy

sikba. Szélessége kb. Vs—2/s-szor nagyobb, mint a nyaké, magassága (a

dorsoventralis tengely) sokszor a nyak magasságával egyenlő, sokszor

azonban annál valamivel (kb. 74-del) magasabb. A bunkót elől egy felülről

és elölről lefelé és hátra irányuló ferde lap határolja, melynek szélei göm-

bölyítettek, közepén pedig mélyedés van, melyben több kisebb-nagyobb

gödröcske fordul elő. Néha ehhez a mélyedéshez a bunkó testéről mind

a négy irányból határozott lefutású, rövid kis barázda vezet. A bunkó

teste dorsalis oldalán legömbölyített és szélesebb, mint az alsó oldalon.

A bunkó hátrafelé vékonyodva egyenletesen a nyakba folytatódik,

amely ventralis oldaláról nézve rendszerint homorú, néha azonban a bun-

kóval és a ventralis síkkal egy magasságban fekszik. Alsó oldalának a

közepe legtöbbnyire sík, két szélén hengerded. Néha aránylag széles

sikot alkot, vagy a rendesnél keskenyebb, élszerűen azonban csak egy

esetben vékonyodott meg. Lateralis oldalai laposak, dorsalis irányban

egymás felé hajlanak. A nyak magassága mindenütt egyforma és a szár

ventralis síkjának a magasságával egyenlő. Felső oldala egyenes vagy

FOSSIL IS PEKISCBOXTOK I I A Z A I B A R L A N G O K B Ó L 71

1 — a sloupi (50. sz.)

(29. sz.); 5

7. ábra. Medve-peniscsontok oldalról.

1—4 öreg J

5 - 6 fiatal I l r s u » »pclaeus BLVSÍB.

7 Thai urc toa maritimus PHIPPS.

2 = az Igric (12. sz.); 3 = a Schottloch (43. sz.); 4 = az Igric

• az Igric (39. sz.); 6 = az Igric (40. sz.) barlangból.

72 B I T T É HA G Y U L A

kissé homorú és egyenletesen folytatódik a ventralis sik feletti dorsalis él

mélyedésébe; lapos, hengeres, vagy élszerű lehet.

A szár (6. ábra c) hátrafelé általában egyenletesen vastagodik és széles-

bedik. Néha oly széles, hogy keresztmetszete egyenoldalú háromszöget ad.

Rendszerint azonban a háromszög ventralis oldala rövidebb, mint a dor-

salis tetőnek megfelelő két oldal. A szár legtöbbnyire hajlott, azonban az

egyenestől az erősen hajlottig az összes átmeneteket megtaláljuk. Proxi-

malis vége félszer, vagy még egyszer oly vastag lehet, mint a distalis

vége ; csak ritkán kevéssé vastagabb. Proximalis vége (dorsoventralis ten-

gelye irányában) vékonyodó, vastagsága néha mindvégig egyenletesen

növekedik vagy az utolsó szakaszban egyforma marad. A szár ventralis

oldala a nyaktól kezdve gyengén, erősebben vagy hirtelen szélesedik s a

többi résztől, ha nem is élesen, de határozottan elkülönült ventralis sikba

(6. ábra v. s.) folytatódik. Ez néha kissé bemélyedt, két széle élalakú, ritkán

hengerded. Proximalis irányban haladva a szár alsó oldala sokszor egész a

ventralis élig (v. é.) lapos marad. Oldalfalai eleinte élalakúak, hátrafelé

azonban mindinkább hengeres formát öltenek. Sokszor a lapos felület már

a szár közepe táján folytatódik a hengeres részben, amely hátrafelé mind

határozottabbá válik. Egyes példányokon egész hosszában széles barázdája

van. Az oldalak a ventralis él előtt erősen hegyesedő szögbe futnak

össze, melynek két szárát a corpus Jibrosnm háromszögalakú tapadási

felületeinek egy-egy oldala alkotja. A ventralis lap felületének a két corp.

fibrosum tapadási helye közé való eme beékelődése hosszabb (mélyebb)

vagy rövidebb lehet. A beszögellés csúcsának folytatása a ventralis él,

amelynek hossza fordítva aránylik a beszögellés hosszúságához. A ventra-

lis él a corpus Jibrosnm két tapadási helyének metszési vonalát alkotja és

legtöbbnyire élesen kiemelkedő tarajat ad. A ventralis él a csont proximalis

végén rendszerint felfelé hajlik, tehát a csont megvékonyodik, vége

azonban hirtelen lemetszett. Néha ez a befelé való görbülés nincsen meg,

s ilyenkor a taraj vízszintesen halad, néha pedig a ventralis homorú fe-

lület folytatását alkotja, azaz kiemelkedik. E három módosulat szerint

változik a csont proximalis végének alakja is. E szerint lehet hegyesedő,

ritkábban a taraj szakaszán mindvégig egyforma vastagságú vagy

pedig a csont vastagsága (magassága) a proximalis végfelületig egyre

növekszik. E három eset között természetesen megtaláljuk az összes

átmeneteket is. Előfordulhat az is, hogy az eleinte vízszintes irányban

haladó él a vége felé egyszerre tompa szög alatt befelé hajlik, vagy egyes

vékony karcsú csontok esetében lefelé haladó öblös vonalat ad.

A nyak lateralis oldalai egyenletesen szélesbedve a szár oldalaiba

folytatódnak. A ventralis siknak megfelelő rész lapos, a feléje néző szél

erősebben kihajlik vagy kevésbbé, a szerint, milyen széles a ventralis sik.

1 2 3 4

8. ábra. Medve-peniscsontok.

1 — 4 = Urau$ spclaua BLUMB .

1. = az /gric-hoLrlangból (12. sz ) a ventralis oldalról; 2 = a Se/toMJocft-barlangból (43.

sz.) a dorsalis oldalról: 3—4 = az 1 </rtc-barlan«*ból (kórosan elváltozott csontok) 3 ol-

dalról. 4 alulról); 5 = Thalarctos mari t ini UH P I I I P P S . peniscsontja a ventralis oldalról.

Barlangkutatás 1916. II. füzet. 6

74 BITTÉ HA G Y U L A

Ugyanolyan arányban találtam olyanokat is, melyek két oldalának eme

szakasza bemélyedt, más példányokon ellenben, s ez a ritkább eset, a

száron kétoldalt lefutó barázda nagyon elsekélyesedve ugyan, de mégis foly-

tatódik ezen a szakaszon is. Legtöbbnvire azonban a ventralis sik szakaszán

levő mélyedés és a hosszanti barázda között rövid lapos rész fekszik,

úgy hogy ezek nem függnek össze. A szárnak többi részén, majdnem

egészen a corpus Jibrosuni tapadási helyének felső részéig nyúló barázda

fut végig. Ez a barázda a ventralis siknak megfelelő szakasz után kez-

dődik, közel az alsó oldalhoz s a proximalis vég felé mindinkább a dor-

salis élhez közeledik. Eleinte rendszerint sekélyebb és szélesebb, a csont

közepe táján azonban mélyebb, a proximalis vég felé pedig újra elsekélyesedik.

Néha a barázda igen sekély, rövid és a szárnak csak középső 1/4 részére

terjed. E két módosulat között minden átmenetet megtalálunk. A barázda

szélei rendszerint hengeresen az oldalok felső és alsó részébe folytatód-

nak. A lateralis oldalok a ventralis sikkal többé-kevésbbé erős élben

metszik egymást; ez néha kétoldalt tarajszerűen eláll. Ilyenkor a ventralis

sik széles. A szár többi szakaszán a két oldal mindinkább hengeres, úgy

hogy a ventralis oldallal együtt hengerfelületet alkot. A ventralis élben

a két ellaposodó lateralis oldal metszi egymást. A csont eme szakaszán

kétoldalt a corpus Jibrosuni tapadási helye van, melynek durva felülete

rögtön feltűnik, rendszerint a csontba kissé bemélved, és határvonala jól

látható. Hosszúsága 3 l/s—5 cm ; kétoldalon egy-egy egyenlőszárú három-

szöget alkot. Csúcsa distalis irányba néz és a ventralis oldal közelé-

ben fekszik.

A dorsalis oldalon a szár a ventralis sik szakaszán vagy az alsó

oldallal párhuzamosan halad vagy befelé görbült és többé-kevésbbé éles,

tarajalakú élt alkot (6. ábra d. é.). A ventralis sik szűkülésével a dorsalis

oldal kiszélesedik, hátrafelé mindinkább szélesebb és hengeresebb ; a proxi-

malis végen ismét keskenyedik és néha élformáju. Ritkán a vastagodás

és a hengeres forma a proximalis végen is folytatódik. A csont eme része

rendszerint ventrodorsalis irányban ferdén lekerekített, és nagyjából tojásdad

körvonalú felületet alkot, mely szintén gödröcskékkel és mélyedésekkel

van teli, mint a bunkó elülső felülete.

A fiatal állat peniscsontja (7. ábra 5. és 6. sz.). Ennek a distalis vége

az öregekével megegyezik, a proximalis vége azonban eltéréseket mutat. A

csont nagyjából háromszögletű pálcához hasonló. A háromszög egyik oldala

ventralisan a másik kettő dorsalisan fekszik, úgy hogy a dorsalis felület kö-

zepén a metszési vonalak élként futnak végig. A distalis bunkó határozottan

bunkóalakú, elől határlap nincsen, hanem gödröcskékkel behintett, domború

felületet alkot. Ez a durva felület határozott körvonalú s a distalis végen

levő kötőszöveti nyujtvány tapadási helvét mutatja. A bunkó nem hajlik

F O S S I L I S PENISC 'SONTOK H A Z A I B A R L A N G O K B Ó L 75

lefelé, mint a kifejlett állaté, hanem egy sikban fekszik a nyakrésszel

és a szárral. A nyak nem különül el oly élesen, alul lapos és a ventralis

sikban folytatódik, mely a csont legszélesebb része. A szár közepe

tájától kezdve felül hengeres és ilyen marad mindvégig. A proxi-

malis végen a corpus fibrosum kétoldali tapadási felülete között a ven-

tralis él kezdetleges alakja már látható. Ez a rész szintén durva ; göd-

röcskékkel behintett felülete van. A lateralis oldalak nagyjában laposak,

a ventralis siknak megfelelő részen kissé mélyedtek, akárcsak az öregeké.

A csont középső 2/4-ében sekély, hosszanti barázda halad. A csont két

oldala a proximalis vég felé hengeres. A dorsalis él olyan, mint a kifejlett

állatoké. A ventralis siknak megfelelő hátoldali rész élalakú, proximalis irány-

ban mindinkább hengeres. A csont tövi része a legvékonyabb. Az öreg

és fiatal példányok között ez és a bunkó alakja a legjellemzőbb kü-

lönbségek. A dorsalis oldal a ventralis sik szakaszán homorú, a szár többi

részén domború, de nem annyira, mint az öreg példányokon.

Feltűnő jelenség, hogy eléggé gyakran találhatunk eltört, majd újból

összeforrt barlangi medve peniscsontokat. Bonctani vizsgálataim alapján

mindinkább a r r ó l g y ő z ő d t e m m e g , h o g y a p e n i s c s o n t ki-

a l a k u l á s á t e l ő i d é z ő t é n y e z ő k k ö z ö t t a l e g f o n t o s a b b

s z e r e p e t a n ő s t é n y h ü v e l y é n e k s z ű k v o l t a j á t s z a. E

m e l l e t t s z ó l t ö b b e k k ö z ö t t a z is, h o g y a c s o n t h o s s z ú -

s á g á v a l f o r d í t o t t a r á n y b a n á l l a m a k k f e j l e t t s é g e .

P h v s i o l o g i a i s z e r e p é t t e k i n t v e , a m a k k a r á n y l a g a

p e n i s m a x i m á l i s e r e c t i ó j a a l k a l m á v a l is p u h a m a r a d é s

a s z ű k h ü v e l y b e v a l ó b e v e z e t é s k o r a h í m n e k n e h é z -

s é g e k e t o k o z . A f e l l é p ő e r ő s e b b m e c h a n i k a i h a t á s o k

k ö v e t k e z m é n y e k é p e n , m o n d h a t n á m ú g y i s , h o g y e m e

n e h é z s é g e k l e k ü z d é s é r e , f e j l ő d i k k i a p e n i s c s o n t é s

e g y ú t t a l m e g i n d u l a m a k k v i s s z a f e j l ő d é s e is. E n n e k a

f e j l ő d é s i f o l y a m a t n a k e g y i k v é g s ő e s e t é t a m e d v e f é l é k

t á r j á k e l é n k , ahol a himpárzószerv hosszúságának legalább 8/s részét

majdnem tisztán csak a csont alkotja. A csontot a pcriosteum szerepét

betöltő, pergamentszerű tunica albnginea és a bőr fedi. A penis szabad

részének distalis csúcsán a csökevényes makk van.

A barlangi medve peniscsontján előforduló törések a legnagyobb

valószínűség szerint a párosodás alkalmával fellépő nehézségekre, neve-

zetesen a szűk női ivarjáratba való sikertelen bevezetésre vezethetők vissza.

Az összehasonlítás kedvéért a következőkben két ma élő medve-

faj, nevezetesen a jegesmedve és barna medve peniscsontját ismertetem.

G*

7 6 BITTÉ HA GYULA

A barlangi medve peniscsontjának méretei.

Sor-M é r e t e k (mm-ekben)

szám Hosszú-ság

1. 11. III IV. V. V,. VII. Lelőhely

r 2 3 4* 5* 6* 7 8* 9*

10 í r 12 13* 14*

15 16 17* 18

19 20 21* 22 23*

24 25

194 197 191 191 172 201 209 209 167 228 215 212 219 215 246 236 226 219 215 219 201

223 224 236

1 231

76

5'8

5 8

72

6-9

7 3

7*7

8-0

70

7-0

6-8

75

6-5

6-6

7-0

7-8

7-4

12-Ü 10-4 10-8

10-3 106 10*7

11-8 11-6

128

9-2

11-5 14-0 133 10-4 10-5 104

9-1 10-4

10-5

12-3 11-1 12*2 10*4

9-7

11.8 11-7 11-2 112 123 13*1 11-7 11-2 14 7 12*2 120

11-9 146 155 12'5 11*5 118 11-2 105 13-2 125

12-1 118 11-3 11-7

126 13-7 11-5

13-0

13*7 122 152 136 11-1 12*2 16*1 161 141 11-7 12*8 134 12*7 144 13*8 13*1 13*5 12*7 13-5

11*0 9-9 8-8 9 3

11-8

11-9

10-9

10*5 110 100

12-1 12-1 100

9-5 109 100 100 11*7

10-7 100

11-7 9*4

100

150 150 14 r>

14-3 15*8 150

15-2 150 173 15-8 15-6 15-6 17*9 16 3 15*3 142 14-2 150

13-1 160

14-9 14-7 14-1 146 150

20-1

17-6 179

17*5

18-2 18-2 210 185 197 205 224 22-4 19*5

17-4

18-7 J8-0 18-1 19*8

19-1 19*4 193 193 ' 19-7

fcb

3 -

JD

'J M b0

26* 196 — — 13*5 14-7 11-7 151 18-5 Hermán Ottó

barlang 97 — » ~

« tc„ 210 200

6 6

7 5 12*2 11-6

11-1

11-8 12 4 8-8

100

14-7

14'6 16-7

Igric b.

29* 180 — 91-0 10-5 10-3 135 — Istállóskői b.

30*

31

32*

175 235 224

72 9 4 S-6

11-4

130 14-4 139

138 13-8

14-6

-

9 0 11*8

158 14-9 153

17-6 j!

18-3 ! Balla b.

196 |i 33*

34* 210

| 214 6 0

7-5 92

10-1 100 9 7

11-6

105

82

ÍO'O

12*2

145

156

16-2 Oncsászai b.

35* 146 — — — Lokvei medve-

barlang

36*'

3 7 "

3 8 " 39' 40'

1215 1284 1246

1 133 94

5*0

4-25 4 4

70 6-6 8 2 5-9 485

6-5 8 0 9*5 5 5 5 3

8-8

5 0

5'8

6-3 7*3 7 8 5 4 4 7

7*6 81

Jí 6*6

5*9

ÍH 6 5 ,

5 0

bc

1 SJ

I 41 42 43 44* 45* 46*

1 1H5 202

i 222 194 190 217-5

6-2

! 6 7

5-8

7-6

71

71

9 6 9-6 8-5

100 105 102

11-0 9-4

101 12-3 11-6 105

13-4 11-2 125

12-7 13-8

11-0 9-2

10-1 9 5 9-3 9-9

13*2 12-1 13-3 12*2 13-3 164

190 14-4

15-3 19-4 160 16*3

«

y 00

*) = törött (hiányos) ' = fiatal.

F O S S I L I S P E N I S C ' S O N T O K H A Z A I B A R L A N G O K B Ó L 7 7

Sor-szám

47 48* 49*

M é r e t e k (mm-ekben)

Hosszú-ság

I I . III. IV. V. VI. VII.

2180 1 8 7 ' 0

1 6 9 0

6 9

5 3

9 2

9 1

Í 108

13*4

11*5

111

1 3 6

1 3 5

1 0 5

10-1 9 4

1 3 6

i 1 4 8

121

216 202

Lelőhely

Schottloch

50 51 52 53* 54* 55*' 56 57* 58* 59"

2 3 2 0

2 4 0 0

221-0 2 2 5 0

2 0 9 0

1620 2 4 6 0

1 4 8 0

1 5 5 0

1 5 1 0

82 8*0

6-5

7 0

5 3 5

11-5

11 0 1 0 3

8-9

120 7 6

11-4

7 8

1 4 5

1 3 3

12'2

11-7

1 2 4

8 3

13-7

12 5

162 ti'8

1 6 4

1 5 6

1 4 1

12-7

12-8 7 6

13-5

1 3 4

17-0

11-4

11-7

101 1 0 3

10-5

9 * 4

11-0

8-1

1 6 3

1 6 5

1 5 * 9

14-6

14-9

1 0 5

1 6 3

11-9

15*0

9 5

224 216 18-7

1 9 4

18*6 9 6

2 0 7

9 5

168 10-3

60* 1 9 2 0 69 10-9 12*0 ! 14-8 1 0 3 1 3 9 2 1 3 Grabovitza

61* 165-0 — | 1 0 3 1 2 0 — 9 8 118 Eichniaier barlang

6 2 * 63 64* 65* f6" 67*' 6 8 * '

2180 2200 2 3 0 0

1 6 5 0

145-5

1 1 9 0

1 2 7 2

7 2 9 *5

— 9 5

— 9 7

— 7-8

— ; 5-6

1 2 9

12*0 12-7

11-3

68 66 6 3

14-2

14-8

14-9

13*4

5-8

6 2 —

1 0 3

11-8

110

6*3

7-1

1 5 0

1 5 0

1 5 3

1 4 3

9-3

9-3

6-3

• 1 9 6

| 1 9 ' 4

210 17-6

9 3

88

Tischoíer barlang

(Kufstein mellett)

K ö z é p é r t é k e k .

(A fiatal példányok peniscsontjának méreteit kihagytam. A zárjeles számok az adatok számát jelzik.)

Lelőhely Hosszú-ság

M é r e t e k (mm-ben)

I I . III. IV. V. VI. VII.

Igricz barlang... Hennán Ottó b. Istállóskő bari. Balla Oncsásza „ Schottloch „ Sloup Grabowitza „ Eichmaieri „ Tischofer

2 2 0 - 5 (14) 7-1 (19)' 11 *5 (26)111*8 (27) 1 3 3 (23) 1 0 ' 4 (25) 1 4 ' 9 ( 2 7 ) 1 7 ' 5 (25) I«>.K i A'H tQ-t; /«.

2 3 5 * 0 ( i )

1 9 9 0

2 3 4 - 7

220-0 (i)

7-2 ( i )

6 * 7 5 (2)

66 7 5

6-9

13 5 ( 1 ) 1 4 - 7 ( 1 ) 1 1 /

9 1 (1)110-5 ( i ) — 10-3

9-8 ( .3)13-76 (3) 14-06 (3) 1 0 " 4

9 - 6 5 (2» 9 8 5 (2)111-05 (2) 9 1 ( 2 ) ! 1 3 ' 3 5

(8) 9 - 7 2 (9),11-1 (9)112-9 (7): 9 - 8 8 (9) 13-45

(5; 10-8 ( 6 ) 1 3 - 3 (8) 1 4 ' 4 ( 8 ) - 1 0 8 ( 6 ) 1 5 * 1 7

( 1 ) 1 5 1

( 1 ) 1 3 5

(2) 15-3

(1)110-9

1 0 3

(1)112-0 (1) 12*0

14-8 ( i )

7-2 (i)| 9-56 (3)|l2*22 (4) 14 22 (4) 10'9 (3)114 9

1 0 3

9*8

( 1 ) 1 3 - 9

(1)11-8

1)118-5 ( i )

1) -3)! 18-5 ( 8 )

2)! 15-9 (2) 9) 17-77 (9) 8) 1) 1) 4)

18-46 (8)

21 (l)

1 9 4 (4)

2 2 1 - 8 (24) 7*0 (37) 10-4 ( 52 )12-0 (58) 13-7 (49) 1 0 ' 4 (51)' 14*2 (57)! 18 3 (53)

Jegesmedve, Thalarctos maritimus Phipps.

Budapesti állatkert; 174 0 6 5 7'1 7 6 6 8 6 9 9 5 13-3

7 8 B I T T E R A ( I Y U L A

Thalarctos maritimus Phipps.

(7. ábra S. sz.; 8. ábra •>. sz.)

Az állatkertben tavasszal lelőtt himpéldány peniscsontja kezdetben

oldalt összenyomott, a distalis felén háromszögletű és mindjobban véko-

nyodó, egyenes bothoz hasonló, melynek csúcsa bunkós és lefelé görbült.

Nagyjában olyan, mint a barlangi medvéé. A csont distalis fele külö-

nösen hasonlít rá, csakhogy annál karcsúbb.

A distalis bunkóra aránylag karcsú nyakrész következik, melynek

hengeres alsó felülete egyenletesen síkba folytatódik, amely a barlangi

medve esetében igen határozott, és amelyet könnyebb megértés kedvéért

ventralis síknak nevezek. Ez esetben nem különült el oly feltűnően. Az

alsó oldal majdnem a proximalis végig sík marad, szélei azonban mind-

inkább hengeresek. E sík a közepe tájától kezdve kissé jobbról balfelé

hajlik. A lateralis oldalak nagyjából laposak, a szár közepén némileg hen-

geresek. Barázda nem látható rajtuk ; némi nyoma ugyan a szár elülső

harmadában mutatkozik. A dorsalis oldal distalis felén a csont élalakú,

proximalis felén nagyrészt hengeres. A szár a distalis végtől a proximalis

felé oldalt mindjobban összenyomott és egyenletesen magasodik. A cor-

pus Jibrosnm tapadási helyeinek megfelelő részen majdnem lemezalakú;

felülete durva és gödrös.

A distalis bunkó lefelé hajlik, kúpszerű, kemény kötőszöveti nyűjt-

vány van rajta. A szár ventralis síkjának megfelelő részén a dorsalis

oldal erősen kivájt. A csont felülete sima.

Ursus arctos L.

1 peniscsontot vizsgálhattam, mely az egyetemi zoologiai intézeté-

nek a tulajdona. Hosszúsága 112 mm.

A csont egész alakja nagyjában megegyezik a barlangi medvéével.

Ugyanolyan formájú, csakhogy keskenyebb. Kissé felfelé hajló distalis

bunkó után keskeny nyaki-rész következik. Ez alúl a ventralis sikba

folytatódik és kiszélesedik A szárnak ez az oldala a közepétől kezdve hen-

geres. A proximalis végnek 1 !/s cm-nyi darabján élalakú. A két oldala

lapos, a ventralis sík utáni része a proximalis végig széles, közepén

sekély barázdával. A dorsalis oldal a csont distalis felén élalakú, a proxi-

malis felén hengeres. A distalis bunkó és a rajta levő kötőszöveti nyujt-

vány nem görbül olv erősen lefelé, mint a jegesmedvéé, hanem a nyak-

rész görbületének egyszerű folytatását alkotja. A szár dorsalis oldala a

ventralis sik felett kivájt, a többi része erősen domború.

FOSSILIS PENISC'SONTOK HAZAI BARLANGOKBÓL 79

Mustelidae*

A KORMOS által nemrég tüzetesen leirt Mustela robusta (NEWTON)

KORMOS glacialis görényfaj peniscsontját is megvizsgálhattam két distalis

csontrészlet alapján. Mind a kettő a pilisszántói kőfülkéből való. Össze-

hasonlítás céljából közlöm a közönséges görény (M. putorius L.) penis-

csontjának a leirását is (1. 9. ábra.)

Mustela robusta (NEWTON) KORMOS.

(10. ábra és I . tábla 1—3. rajz.)

A csont szárból áll, melynek distalis vége kampószerűen vissza-

görbül és egyenlőtlenül, kanálszerűén kiszélesedik. A csont proximalis

bunkója hiányzik.

9. ábra. A Mustela putorius J-. peniscsont j a a dorsalis oldalról. A számok az egyes

méreteket jelzik.

A szár általában négyszögletű, majdnem egyenes, csak distalis har-

mada hajlik gyengén felfelé. A szár proximalis része a legvastagabb,

mig distalis fele mindjobban ellaposodik. A proximalis vég ventralis olda-

lán nincsen barázda; de alább igen sekély barázda indul meg, mely dis-

talis irányban haladva az egész ventralis oldalra kiterjed s mind mélyebbé

válik. A szár a kampó előtti szakaszon, baloldalt kiszélesedik és ezzel

együtt látszólag a barázda is kiöblösödik. Utána hirtelen megszükiil, szélei

befelé hajlanak, majd érintkeznek. A baloldal erősebben hajlik befelé s

ezért a csont asymmetrikusan elkeskenyedő. A barázda jobb széle kivül

fekszik és részben ráhajlik a baloldalira. A barázda a kampó végén széles

öbölbe folytatódik. A szár felső oldala lapos, a proximalis fele keskenyebb,

mig distalis fele kiszélesedik, különösen azon a szakaszon, ahol a szár

balfelé (asymmetrikusan) szélesbül. A felső ezen a részen kissé vájt. A

szár felső oldala a kampógörbület előtti szakaszon keskenyebb, mélyedés

nincs rajta. A csont distalis része erősen kampós; felső oldala szélesen

kiöblösödött és jobbra fordul. Oldalai duzzadtak, a legmagasabb pontja

80 BITTÉ HA GYULA

gumósán megvastagodott. A lateralis oldalak proximalis fele mélyen ba-

rázdált. Ez a barázda distalis irányban annál sekélyebb, minél mélyebb

a ventralis barázda és a szár baloldali kiszélesedése előtt teljesen meg-

szűnik. A szár két oldala a distalis harmadában hengeres.

Mustela putorius L.

(11. ábra és I . tábla 4—6. rajz.)

A görény peniscsontja nagyjában megegyezik az előbbivel. A csont

proximalis fele kissé felfelé hajlik.

11. ábra. 10. ábra.

10. ábra. Mustela robusta (NEWTON) KORMOS.

11. ábra. Mustela putorius L.

1. A peniscsont distalis vége oldalról; a ventralis oldal fent. van.

2. A peniscsont distalis vége oldalról; a természetes helyzetben.

A fiatal állat peniscsontja. A szár proximalis 1/3 — 1 ' i részén nin-

csen barázda, utóbb sekély barázda látható, melynek szélei a csont kö-

zepén vagy attól kissé distalisan kiemelkednek, úgy hogy a csatorna

hirtelen mélyül. Szélei distalis irányban haladva mindjobban befelé gör-

bülnek. A barázda a kampógörbületen és az azt közvetlen megelőző

szakaszon a legszűkebb. Azonban nem szükül el teljesen és nem záródik

el annyira, mint a M. robusta-é vagy az öreg példányoké. A jobb oldal

erősebben kiemelkedik, mint a bal. A szár a dorsalis oldalon eleinte hen-

geres, distalis felén pedig ellaposodik. A középen a baloldali asymmetrikus

kiszélesedés itt is megvan, mint a M. robusta esetében, csakhogy nem

FOSSILIS PENISC'SONTOK IIAZAI BARLANGOKBÓL 81

oly erősen. Ennek a résznek a dorsalis oldalán némi mélyedés is látható.

A distalis vég erősen kampós, a kiöblösödés széles. A csatorna jobb széle

a kampógörbület után erősen kiemelkedik a baloldali mellett. A kiöblö-

södés mellett hirtelen alacsony és keskeny, úgy hogy most a baloldal

emelkedik magasabbra. A fossilis fajén nem oly feltűnő ez a vonás. A

szár proximalis Vs részének lateralis oldalán barázda fut végig, de nem

oly mélyen és erősen, mint a M. robusta-én.

Az idősebb állat csontján erősen elkülönült, hatalmas proximalis

bunkó van. A ventralis barázda csak a csont distalis felén van meg.

Előre felé mindinkább keskenyedik, szélei kétoldalt mindjobban közeled-

nek egymáshoz. A kampógörbületen és az azt megelőző részen egé-

szen összehajlanak, a jobb oldal a bal fölé emelkedik. A szár dorsalis ol-

dala eleinte hengeres, a distalis fele lapos, baloldalt az előbb is említett

kiszélesedéssel és sekély mélyedéssel; a kampógörbület mellett újra he-

gyessé válik. Kanálszerű vége erősen fejlett. A kiálló sarkokon gumó-

sán megvastagodott; szélei is duzzadtak. Kétoldalt a szár proximalis l,3-a

lapos, a distalis V3-a hengeres. A proximalis felén kétoldalt barázda van.

A menyétfélék peniscsontjának morphologiai vizsgálata közben arra

az eredményre jutottam, hogy eme család egyes tagjai között a penis-

csont kialakulását tekintve alaksorokat állíthatunk fel.

A Mustteli nae a 1 c s a 1 á d e g v e s f a j a i n a k p e n i s c s o n t j a i t

k é t a l a k s o r b a o s z t h a t j u k , m e l y n e k t a g j a i m i n d e n bi-

z o n n y a l m e g f e l e l n e k a m a f e j l ő d é s i f o k o k n a k , m e l y e -

k e n a d i f f e r e n c i á l ó d o t t a b b a l a k ú a k n a k á t k e l l e t t men-

n i ö k , m i g j e l e n l e g i k i a l a k u l á s u k a t e l é r t é k . T e h á t e g y

l é p c s ő z e t e s s o r t a l k o t n a k , m e l y m i n d e n v a l ó s z í n ű s é g

s z e r i n t m e g f e l e l a z ő s i s o r n a k is .

A l e g p r i m i t í v e b b c s o n t a l a k a hermelin-é, mely e gyú t t a l

a z a l a p t y p u s t i s k é p v i s e l i . Ez ventralis barázdával biró némileg

S formára görbített tűhöz hasonlít. Ebből a kezdetleges formából szár-

maztathatjuk az összes többi menyétfélék peniscsontját. Általában azt

látjuk, hogy a f e j l e t t e b b a l a k o k p e n i s c s o n t j á n a v e n t r a l i s

b a r á z d a m i n d i n k á b b e l t ű n i k .

A distalis véget tekintve kétféle typust különböztethetünk meg. A

Mustela nem fajainak, valamint a Galictis-eknek a peniscsontja nagy-

jából megtartotta az alaptypust distalis végének az alakját, azonban

kamppsan hátrafelé hajlik.

A menyét után, melynek peniscsontja tulajdonképen csak abban

különbözik a hermelinétől, hogy a vége kampószerűen hátragörbült, a

pleistocaenkori M. robusta következik. Ez az alaptypustól már jobban

eltér. Ventralis barázdája ugyan még mindig erőteljesen fejlett és csak a

8 2 B1TTERA GYULA

proximalis vég kis szakaszán hiányzik teljesen, distalis részén azonban

szűkülni kezd, szélei egymás felé hajlanak, kampója már szélesebb és

kanálalakú.

A sorban ezután a fiatal M. putorius következik. A ventralis ba-

rázda ebben az esetben csak a csont distalis */3-ában vagy felében van

meg. Nem oly mély és széles, mint az előbbi fajé. A M. robusta-é kez-

detlegesebb, mert distalis részén a barázda szélei nem közelednek oly

erőteljesen egymáshoz.

A recens görény kifejlett példánya a fejlődési sor legspecializáltabb

alakja. A ventralis csatorna csak a szár közepén kezdődik. A kampó-

12. ábra.. A Gulo luscus L . peniscsontjának proximalis vége. (A P e s k 6-barlangból.)

1. = a ventralis, IT. = a dorsalis, I I I . a lateralis oldalról.

görbület előtti szakaszon sekély, a görbületen két széle teljesen összeér

és részben egymásra borul. Distális vége az összes Mustela fajok penis-

csontja között a legfejlettebb, erősen öblös; szélei duzzadtak, a szögletek

kissé gumósak.

A Mustelá-k p e n i s c s o n t j á n a k k i a l a k u l á s á t t e k i n t v e

s z o r o s k a p c s o l a t o t l á t u n k a j é g k o r s z a k i M. robusta és a

m a é l ő g ö r é n y k ö z ö t t . F e l t ű n ő és l á t s z ó l a g á l l a n d ó bé-

l y e g e k a l a p j á n a z o n b a n a k é t f a j p e n i s c s o n t j á t ha t á-

r o z o t t a n m e g k ü l ö n b ö z t e t h e t j ü k e g y m á s t ó l . Az előbb

mondottakból pedig kitűnik az is, hogy a M. robusta a k e z d e t l e g e -

s e b b f o r m á t k é p v i s e l i .

KORMOS (6.), aki a M. robusta kérdését nemrég beható tanulmányban

FOSSILIS PENISCSONTOK IIAZAI BARLANGOKBÓL 8 3

<D <D J-

E ^

cd C

C o Cfl o CG

*s O a

e X)

(BÜBS

-SVISBA)

BSBS

-SBKBUI

CM IB

O

CO 1 1

"3 g 9X>9S

-S9J9ZS •w o

I & lO O

CO 1 1

o H

< BJOBS

-nzssoq O

<B

O

CO 1 1

UGIPUI SAPASA]

- 9 z s i í j B p i o i B q B

939SS9J92S BUJOJ

-BSD SI|UJ]U9A Y

>—'

X °

9 9

a. £

(B3|S -SBJOBUI)

BSBS -ÍÍBJSBA

X -

o

Ól

co <

9 § 9 S

-S9|9ZS

>—-. o

ÍO

o Ól

9 ói

iO »p Ól

co <

B S B S

-nzssoq ÍD •w CM

*

o cc

CQ CD

13 C O ~ — Q> 5 5/3

S B S

-SBSBUI iÓ

UO o R-

V I

N -SAS

-S9J9ZS s lp 03

co Ól

r co co

X —

O a> re

S B S

-SB§BUI có

lO

* Ól CM

Ól

lO 9 Ól

ÍC ei S-O

N < £

S9S

-S9J9ZS ói TH

Ól lO 1p Ól

BSBS

-nzssoq }uoso y W

00 Ói n

U0 9 cc co

9 t̂ CM

CN-

co

Xígqoiai 8BZSJ0JBJ£OBP\[ I 9 1 U B Z S S I J I J

UIBZS.IOCJ tJD Z) u,

:Q

2

fiata

l

co

A

faj

neve

C £ 3

<0 » 55 M

uste

la ro

busta

(NE

WT

ON

) K

ORM

.

CC b£ •re VI U9Ő -9A B

iO

•o c

cö bC §

U9?9p -Z9JJ B

00 ih

Ui |

X o

(U • OJ 73 yj ^ N

U9S -9A B

uo 9 Ól Ui

|

X o

(U • OJ 73 yj ^ N U9)9p

-Z9JJ B lO 00

a <

hoss

zú-

sága

9 úo

s: C/J

3 =«

5 ^ a> rH

< sz

éles

-

sége

IO

iíjaqopq 9S9J9J-pSI9J SuBJJBq -OJJS9J B

UIBZSJOCJ

o > «D C

2? <

G/i

/o

luscus

L.

8 4 BITTÉ HA G Y U L A

tisztázta, véleményét eme fajnak a mai görényünkhöz való viszonyát illetőleg

a következőkben foglalja össze : „A fentiek során vázolt körülmények kétség-

telenné teszik azt, hogy a pleisztocénben hazánkban és Európa egyéb

részeiben élt görény, melyet hazai földből eddig az aurignacien-től kezdve

a magdalénien végéig ismerünk, a ma élő görénytől fajilag eltérő volt.

Bizonyos körülmények — igy különösen a foggyökerek nagyobb száma —

amellett szólnak, hogy ez a kihalt faj a recens görény közvetlen őse

volt, mely egyenesen a Mustela praeglacialis-tó\ származott. Ámde a

nagy mértékű kiegyénülésre valló és a ÖEPÉRET-féle — bár nem általá-

nos — törvénynek élesen ellentmondó, hatalmas termet, valamint az óriási

szemfogak nem ezt bizonyítják".

„Sokkal valószinűbbnek tartom, hogy a kistermetű, közös ősből

(M. praeglacialis KORM.) a pleisztocénben két faj vált ki : a M. putorius

a b

13. ábra. Gulo luscus L . POHL L. rajzának másolata.

a = a lateralis; b = a ventralis; c = a dorsalis oldalról.

FOSSILIS PENISC'SONTOK HAZAI BARLANGOKBÓL 8 5

s a kihalt glacialis faj, melyek a fejlődés külön útjain haladva, talán

közel egyidőben, de nem egy helyen érték el kiegyénülésük megállapított

fokát. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a M. putorius a pleisztocénben

nálunk nem élt, hanem csak utóbb vándorolt be hazánkba s addig helyét

a jégkorszakban a zordonabb életviszonyokhoz alkalmazkodott, erőtelje-

sebb, ma már kihalt görényfaj töltötte be".

Gulo luscus L.

(12. és 13. ábra.)

A P e s k ő - b a r l a n g felső rétegéből egy rozsomák peniscsontjá-

nak proximalis része került elő. Sokban hasonlit a nyest peniscsontjának

ezen részéhez. A tőbunkó lándzsaalakú, két oldala kissé hengeres, alúl

élt alkot, fent pedig a szár háromszögletű nyújtványa ékelődik közéjük.

Az oldalaknak durva, gödrös felületük van, felső szélük kis, kiálló tara-

jokkal ellátott és csipkézett.

POHL L . ( 1 0 . ) leirja a ma élő G. luscus L . peniscsontját és rajzát is

közli (13. rajz). Sajnos a rajz, valamint a leirás is eléggé felületes, és a

hasonlatosságon kívül ezek alapján mást nem igen állapíthatunk meg.

Táblamagyarázat.

1. Mustela robusta peniscsontja a lateralis oldalról

2. „ a dorsalis

3. „ „ „ a ventralis „

4. Mustela putorius „ a lateralis „

5. „ „ „ a dorsalis „

6. „ „ „ a ventralis „

Valamennyi ábra a természetes nagyság kb. 2"5 szerese.

Irodalom.

1. BLAINVILLE. Ostéographie. Paris 1839.

2. CUVIER G. Recherches sur les ossemens fossiles. T. V I I . p. 241 1834—36,

3. GILBERT TH. Das Os priapi der Sáugetiere. Morph. Jahrb. Bd. 18. p. 818. Tab,

X X V I I . Fig. 18.

4. JAGER. Die fossilen Sáugetiere Württemberg's. Bd. I I . p. 97. Tab. X I . Fig. 11.

5. KORMOS T. Fossilis csontokon észlelhető kóros elváltozásokról. Állatt. Közi. X I V .

1915. p. 245.

6. —.— és LAMBRECHT K. A pilisszántói köfiilke. Tanulmányok a postglaciális kor

geológiája, ösipara és faunája koréból. A M. kir. Földtani Intézet Év-

könyve. X X I I I . kötet, 6-ik füzet. 1915. p. 349. és 448.

7. MÉIIELY L. AZ emlösök faji critériuma. Állatt. Közi. X I I . kötet. 1913. p. 65.

8. —.— A magyar mammalogia mai állása. Állatt. Közi. X I I I . kötet. 1914. p. 88.

9 NORPMANN A. Palaeontologie von SüdruBland. Helsingfors. 1855. p. 101. Tab.

IX . Fi£. 7, 7a, 8.

8 6 8 C H R É T E R ZOLTÁN I>R.

10. POHL L. über das Os penis der Musteliden. Jenaische Zeitschr. f. Naturw. Bd.

45 . 1000. I>. 381 .

11. —.— Das Os penis der Carnivoren einschlieBlich der Pinnipedier, Jenaische

Zeitschr. fiir Naturw. Bd. 47. 1911. p. 115.

12 HO£MER F. Die Knochenhöhle von Ojcovv in Poleu. Palaeontographica. Bd. X X I X .

1883. 4. Lief.. Tab. V I I I . Figur 3. 4.

Néhány adat a borsod—hevesi Bükk-hegység

ösregészetéhez.

I r ta : S C H R É T E R Z O L T Á N D R .

Kács borsodmegyei községtől ENY.-ra, kb. két km távolságra, a Hideg-

völgvtől kissé délre, a térképeken is feltüntetett juhakoltól KÉK.-re, az

erdei út mellett földtani fölvétel közben opál és chalcedon szilánkokat és

megmunkált kezdetleges kőeszközöket leltem, amelyeket a palaeolith

industria nyomainak tartok.

A tulajdonképeni alapkőzet e helyen az ópalaeozoikus világosszürke

mészkő; a völgvecske és ut mellett azonban egy keskeny riolittufa sáv

vonul a délebbi nagy riolittufa területről észak felé, nyilván a mészkő

egy régi mélyedésébe települve. A riolittufával kapcsolatban opál, chalce-

don, hidroquarcit lép föl kb. hasonlóan, mint ez a Miskolc mellett lévő

Avason észlelhető. A föltárás hiányossága miatt azonban a föllépés

módját nem lehet megitélni. Csak itt-ott lehet szabálytalan darabokat,

de főleg nagymennyiségű kőszilánkot látni a felszinen a palaeozoikus

mészkő és a riolittufa határain.

Mivel főképen sok szögletes és éles chalcedon-opál és jáspis stb.

szilánk van jelen, ez arra gondolatra juttat, hogy e törmelékhalmazban

tudatos emberi munka eredményét lássuk. Azt hiszem tudniillik, hogy

itten, ahol a célnak megfelelő anyagot elegendő mennyiségben lelték egy-

kor, az ősembernek munkatelepe, kőeszközkészitő telepe lehetett. A sok

tűzkőszilánk tehát a kőeszközkészités közben keletkezett hulladékhalmaz.

Az ősember az elkészített jó kőeszközöket mindenesetre elvitte innét a

tulajdonképeni lakóhelyére, a Blikk-hegység barlangjaiba, talán mindjárt a

közeli „Zsendice lyuku-ba, (amely még nincs kikutatva), de főleg a távolabbi

peskői, istállóskői, hámorvidéki és répáshutai barlangokba. Ez a magya-

rázata annak, hogv itten, a munkahelyen igazi jó és jellegzetes kőeszköz

nincsen, illetőleg nekem, aki csak nagyjából és felületesen vizsgálhattam

meg a telepet, eddig nem sikerült ilyet lelnem. Előkerültek azonban ki-

96 JULIUS V. BITTÉR A

die Mammuthjágeransiedelung von Predmost. Doch wollte das unerbitt-

liche Schicksal nicht zugeben, dafó er dieses Werk, an welchem er mit

so grosser Liebe, so unermüdlich arbeitete, vollende. Kaum einige Monate

nach seiner Übersiedlung nach Brünn, am 19. Jánner dieses Jahres er-

krankte er plötzlich. Anfánglich beachtete er das Leiden gar nicht, nach

einigen Tagén trat jedoch Hirnblutung ein, die ihn zum Kummer seiner

Angehörigen, Freunde und Verehrer am 8. Február dahinraffte.

Die vierthalb Jahrzehnte lange wissenschaftliche Tátigkeit MASKA'S

hinterliefó in der Literatur bleibende Spuren. Die Zahl seiner die práhis-

torische Zeit sowie den pleistozánen Urmenschen und seine Umgebung

behandelnden grösseren oder kleineren Arbeiten betrágt íiber achtzig.

Etwa die Hálfte seiner Arbeiten erschien in böhmischen und máhrischen

Zeitschriften in böhmischer Sprache, seine übrigen Studien sind zum

gröfiten Teil in deutscher Sprache verfafit. Sein Hauptwerk über den

Fund von Predmost, das auf Kosten der máhrischen Landesregierung

erscheinen sollte und dessen Erscheinen er nicht mehr erlebte, vvird nun

von Prof. MATIEGKA in Prag und Dr. ABSOLON, Kustos am Museum in

Brünn unter Druck vorbereitet.

MASKA ist nurmehr gevvesen, sein Geist und sein Beispiel vvird

jedoch immerdar leben. Seine dankbaren Mitbürger vvahren sein Andenken

in Pietát, seine im Museum zu Briinn aufgestapelten Schátze aber vverden

stets weithin vernehmbare Zeugen seines beispiellosen Fleisses, seines

Wissens, seiner Opfervvilligkeit sein.

Die die Höhlenforschung berührenden vvichtigeren Arbeiten MASKA'S

sind im ungarischen Text d. Aufsatzes (d. H. S. 61) aufgezáhlt.

Fossile Penisknochen aus ungarischen Höhlen,

Von JULIUS V. BITTERA.

Mit 1 Tafel und 13. Abbildungen im ungarischen Text.1)

Zu den charakteristischen morphologischen Merkmalen der meisten

Sáugetiere gehört der Penisknochen, Os penis od. Os priapi. Trotzdem

diesem Knochen in den Zoologenkreisen erst in neuerer Zeit eine

grössere Beachtung geschenkt wird, gelangten wir durch die bisherige

Untersuchung desselben zu vielen wichtigen und interessanten Ergeb-

Fig. 1. Penisknochen der danischen Dogge (Kopiert nach der Zeiehnung von

L. POHL). a = stabförmiger distaler Teil: b = distaler Sattelhöeker; e = Seitenwulst;

d = Sattel: e = proximuler Sattelhöeker; f = proximaler Endabschnitt; g = Hinne.

FOSSILE PENISKNOCHEX AUS VNCiARISCIIEX 1IÖHLEX 97

nissen. Von diesen ist besonders hervorzuheben, dali die Penisknochen

der einzelnen Arten, eine für die Species charakteristische und bestándige

Form habén, daher als sehr gute Artmerkmale verwendet werden können.

Der Knochen zeigt eine grosse Formbestándigkeit innerhalb der Species,

vváhrend bei den bis jetzt untersuchten Arten auch zwischen nahestehen-

den Formen augenscheinliche und gute Unterscheidungsmerkmale zu

finden sind. Die zoologischen Untersuchungen sind auch zu den Ergeb-

nissen gekommen, dafö gleichzeitig und in gleichem Masse mit der Ver-

ánderung der übrigen morphologischen Merkmale, auch die Form des

Penisknochens sich verándert, d. h. die einzelnen Arten zeigen innerhalb

eines Genus eine áhnliche Ausbildung, oft bilden sie sogar die Entwick-

lungsstufen einer bestimmten Form, wahrend zwischen den einzelnen

Fig. 2. Peuisknoclieu vom Alopex vutpcs crucigera BECHST. I . = von der Seite,

I I . = von Oben. I I I = von untén; g = liintere Seitenwulst. Zeichenerklarung wie l»ei

Figur 1.

Fig. 3. Penisknochen von Alopev r i ű / x s vulpes L. Foss. aus der P e s k ö-Ilöhle.

Zeiclien wie bei Fig. 1. und 2.

Fig. 4. Penisknochen von Alopex tagopus T,. Foss. aus der P u s k a p o r o a -

lltfhle l>ei I I il in o r.

Fig. 5. Das Yariieren des distalen Eudes des Penisknochens von Atopv.r lagopiift

L. A — von uutcn. B = von der Seite gesehen; 1 = Nr. ."». 2 = Nr. 6. 3 — Nr. 4.

4 - Nr. 2. 5 = Nr. 3. 6 = Nr. 7 der Mafitabelle.

Fig. ti. Penisknochen des Höhlenbaren (schematisch). A = von untén, B — von

der .Seite gesehen; a = Keule. b = Hals. c = Stiel, c. f. = Ansatzstelle des Corp. fibro-

sum, d. d. "dorsale Konvexitat. d. é. = dorsale Konkavitat und dorsale Kanté. 1. b. =

latéra le Furehe. v. é. = ventrale Kanté. v. s. = ventrale Platté.

Fig. 7. Baren penisknochen von der Seite gesehen. 1—4 alte, Ó—6 junge Ursu*

HpiUiviiH B L I M B . 7 T halarc tos marit imus P H I P P S . 1 = aus áer S l o u p e r - (Nr. 50),

2 —aus der I g r i c z-llöhle (Nr. 12), 3 = aus S c h o t t l o c h - (Nr. 43), 4. 5. 6 = aus

der I g r i c z-Hőhle (Nr. 29. 39. u. 40).

Fig. 8. BII re n penisknochen. 1—4 Ursus &pclaiis BLUMB. 1 = aus I g r i c z (Nr.

12) von untén. 2 = aus S c h o t t l o c h (Nr. 43) von oben gesehen. 3—4 ~ aus Igrice,

pathologisch veriinderter Knochen. 5. Thalarctos maritimus PIIIPFS. Penisknochen von

untén gesehen.

Fig. 9. Penisknochen des Mnstrla putorius L. von der dorsolateralen Seite ge-

sehen. Die Zahleu bedeuten die Mafie auf der Tabelle (Seite 83.).

Fig. 10. Mustcla rohanta (NEWTON) KORMOS. Der distale Kndteil des Penis-

knochens. von der Seite gesehen. 1 = die ventrale Seite des Knochens ist oben, 2 = in

normaler Lage.

Fig. 11. Mustela putorius L. Der distale Endteil des Peuiskuocheus von der

Seite gesehen. 1 = die ventrale .Seite ist ol>eu, 2 = in normaler Lage.

Fig. 12. Proximaler Kndteil des Penisknochens von (lulo íuscus L. aus der

P e s k o-Höhle. I . = von der ventralen. I I . = von der dorsalen. I I I . = von der lateralen

Seite gesehen.

Fig. 13. Penisknochen des Gulo tusru* L . (Kopiert nach der Zeichnung von

L. PoiiL). a = laterale. b = ventrale, c = dorsale Ansicht.

98 JULIUS V. BITTÉR A

Gattungen grössere Unterschiede zu beobachten sind. Der gröí3te Teil

der Forscher macht auf die grosse systematische Bedeutung des Penis

und des Penisknochens aufmerksam, aber ausser MÉHELY hat sie bis jetzt

noch niemand in der Systematik der Sáugetiere verwertet.

Die Penisknochen der fossilen Sáugetiere sind, den des Höhlenbáren

ausgenommen, überhaupt noch nicht untersucht worden. Ich glaube, ihre

Kenntnis möchte auch eine ziemliche Bedeutung habén, denn vvie ich

schon früher ervváhnt habe, besitzen sie eine charakteristische und be-

stándige Form. Durch sie können wir auf die betreffende Species mit

der grööten Sicherheit schliessen.

Bei der Beschreibung der fossilen Penisknochen gebe ich die Be-

schreibung des Penisknochens der náchststehenden lebenden Form zum

Vergleiche bei.

Fam. Canidae. (Fig. 1.)

Alopex vulpes crucigera BECHST. (Fig. 2.)

Der Penisknochen ist rinnenförmig. In der Mittellinie der dachför-

migen oberen Seite erhebt sich ein starker Kamm. Beiderseits des k'ammes

zieht je eine Furche, durch grössere oder kleinere Perforationen unter-

brochen. Das proximale Ende ist lanzenförmig, dreikantig und spitzig.

Alopex vulpes vulpes L. foss. (Fig. 3.)

Ich habe ein unverletztes Exemplar (Fig. 3.) und die distale Hálfte

eines anderen Penisknochens aus der Peskő-Höhle, aufóerdem einen

distalen Knochenteil aus der B a j ó t e r J a n k o v i c h-Höhle untersucht.

Der unverletzte Knochen ist fast 1 cm langer, als der Knochen der früher

erwáhnten Subspecies. Er ist fast gerade; der distale Teil ist stark nach

untén gebogen. Die ventrale Rinne ist stark ausgebildet; ihre Rár.der sind

nicht nach innen gekrümmt, vvie bei der vorigen Unterart.

Der wesentliche Unterschied zwischen den Penisknochen der beiden

Unterarten tritt in der Ausbildung des proximalen Knochenendes auf.

Wáhrend bei der rezenten Subspecies die ventrale Rinne sich auch im

proximalen Endteil fortsetzt, ist bei der fossilen Form ihre untere Seite

ílach, und die Rinnenwánde hören hier plötzlich auf; sie setzen sich

nicht auf den proximalen Endabschnitt fort. Die Knochensubstanz ist

dicker und Perforationen sind nicht vorhanden.

Nach MÉHELY gehört der in Ungarn lebende Fuchs zu der vvest-

europáischen Subspecies Alopex vulpes crucigera BECHST. KORMOS hat

nachgevviesen, daO in Ungarn am Ende der Eiszeit und in der post-

FOSSILE PENISKNOCHEN AUS UNGABISCHEN HÖIILEN 99

glacialen Periode nicht die jetzt lebende Form, sondern die in S k a n -

d i n a v i e n lebende L i n n é-sche Stammform heimisch vvar. Dies alles

bestátigen die Untersuchungen der Penisknochen. Die Grössenunterschiede,

die KORMOS in der Ausbildung des Gebisses und des Skelettes, beson-

ders der Extremitáten, festgestellt hat, sind auch am Penisknochen zu

beobachten.

Alopex lagopus L. foss. (Fig. 4.)

Aus dem Diluvium U n g a r n s sind auch einige Penisknochen des

Polarfuchses zum Vorschein gekommen. Aus der oberen Schicht der

Peskő-Höhle erhielt ich ein tadelloses Exemplar, ein anderes vvenig

verletztes Stück und die distale Hálfte drei anderer Knochen. Aus der

P u s k a p o r o s - H ö h l e bei H á m o r untersuchte ich ein unverletztes

Exemplar und endlich aus der oberen Schicht der Pá l f í y-Höh le ein

distales Knochenstück.

Der Penisknochen des Polarfuchses verbreitert sich gegen das proxi-

male Ende gleichmássig. Dieses Ende ist nach oben gekrümmt. Die Form

des distalen Knochenendes schvvankt innerhalb auffallend vveiter Grenzen.

Die Grösse des Knochens und die Ausbildung des proximalen Endteils sind

aber so charakteristisch, da!3 wir gleich erkennen, mit welcher Art vvir

es zu tun habén. Am aufíallendsten variiert das distale Ende des Knochens.

(Fig. 4). Die ventrale Rinne gleicht dem des Knochens unseren jetzigen

Fuchses; die Ránder sind stark nach innen gekrümmt. Die Form des

proximalen Endteils ist bestándig. Hier spitzt sich der Knochen unter

einem starken Winkel plötzlich aus. In dieser Hinsicht unterscheidet sich

der Knochen des Polarfuchses gánzlich von den Penisknochen der zvvei

anderen Arten. Die dorsale Seite dieses Endes ist meistens zylindrisch,

wáhrend auf der ventralen Seite sich die Rinne auch hier fortsetzt. Ihre

Ránder heben sich nur wenig heraus.

Die Grö6enmaí3en der Knochen der ervváhnten Arten sind in der

Tabelle í. zusammengestellt.

Fam. Ursídae.

Ursus spelaeus BLUMB. (Fig. 6, 7, 8).

Der Höhlenbár ist das einzige fossile Sáugetier, von dessen Penis-

knochen ich in der Literatur Angaben gefunden habe. CUVIER (1.) ervváhnt,

daí3 er in der EBEL-schen Sammlung in BREMEN ein Exemplar gesehen hat.

SCHMERLING teilt mit, daö er einige Stücke besitze, er gibt aber vveder

100 JULIUS V. BITTÉR A

eine Beschreibung noch eine Abbildung über dieselben. Endlich beschreibt

ihn JÁGER (4 . ) auf Grund eines Bruchstückes, das aus der S c h i 11 e r-Höhle

bei WITTINGEN ausgegraben wurde. NORDMANN (9 . ) beschreibt den Penis-

knochen des Höhlenbáren sehr ausführlich auf Grund einiger Exemplare

aus NERUBAJ. ROEMER ( 1 2 ) gibt zwei Abbildungen des Knochens. Beide sind

aus JERZMANOWICE. Der eine ist zerbrochen, die beiden Teile sind ein

wenig gegen einander verschoben und wieder verwachsen. GILBERT (3 )

erhielt einige Stücke aus dem M ü n c h e n e r Z o o l o g i s c h e n Mu-

s e u m von Prof. LANDOIS. Neuerdings beschrieb POHL ( 1 1 . ) einen Knochen

aus dem Naturalienkabinet des S t u t t g a r t e r k ö n g l . M u s e u m s .

Er erwáhnt aufierdem einen Knochen aus dem B r e C l a u e r G e o l o g i -

s c h e n I n s t i t u t , auf welchem die Spuren geheilter Fraktur mit Callus-

bildung ersichtlich sind. KORMOS (5 . ) bechreibt einen Knochen, der ge-

brochen wurde und nach einer Lángsverschiebung wieder verwachsen ist.

Er gibt auch eine Abbildung davon. Ich untersuchte diesen Knochen

ebenfalls (Fig. 8.).

Meine Untersuchungen beziehen sich auf 68 Stück. Von diesen sind

a u s d e r i G R i c z - H ö h l e 3 2 , a u s d e r BALLA- 3 , a u s d e r ONCSÁSZA- 2 , a u s d e r

OTTÓ HERMÁN- 1, aus der ÍSTÁLLÓSKÓ-Höhle 1, aus der LoKVE-er Bárén-

höhle I. Von den auslándischen Penisknochen stammen aus der SCHOTT-

LOCH- 9 , a u s d e r SLOUPER- 10, a u s d e r E ICHMEIER-Höh le 1, a u s GRABO-

WTTZA 1 u n d a u s d e r T ISCHOFER-Höh le 7 .

Die MaGe sind auf Tabelle 2 nach Fig. 6. zusammengestellt.

Auf dem Penisknochen des Höhlenbáren können wir eine nach

untén gebogene, distale Keule (Fig. 6 a) einen darauffolgenden kurzen

Hals (b) und den anfangs dreikantigen, spáter mehr zylindrischen Stiel

(c), welcher in proximaler Richtung mehr und mehr dicker (höher) aber

schmáler wird, unterscheiden. Der Stiel ist gerade, oder nach untén ge-

krümmt.

Die distale Keule ist nach untén gebogen. Sie wird vorne durch

eine schráge, in der \litte vertiefte Fláche begrenzt. Nach rückvvárts

übergeht sie allmáhlich in den Hals, welcher von untén meist konkáv

ist, manchmal aber mit der Keule und mit der ventralen Platté (Fig.

6 v. s.) in einer Ebene liegt. Der Hals ist seitlich zusammengedrückt.

Der Stiel verdickt sich und verbreitert sich nach rückvvárts allmáhlich.

Manchmal wird er so breit, dafó sein Durchschnitt ein gleichseitiges

Dreieck bildet. Meistens aber ist die ventrale Seite dieses Dreieckes kürzer

als die beiden dorsalen. Der Stiel ist gewöhnlich etwas gebogen, wir

finden aber alle Übergánge von den ganz geraden bis zu den stark ge-

krümmten. Sein proximales Ende kann l/i—1-mal dicker sein als das

distale Ende. Der proximale Endteil verdünnt sich (in der Richtung der

FOSSILE PENISKNOCHEN AUS UNGABISCHEN HÖIILEN 101

dorsoventralen Achse), oder er wird allmáhlich dicker, in anderen Falién

wieder bleibt er gleich dick. Die ventrale Seite des Stieles verbreitert

sich schwach, stárker oder plötzlich hinter dem Halse und bildet die

ventrale Platté (Fig. 6 v. s.), welche von den übrigen Teilen des Stieles,

wenn auch nicht scharf, doch gut abgrenzbar ist. Die Ránder dieser

ebenen Fláche sind entvveder kantenförmig, oder abgerundet. In proxi-

maler Richtung fortschreitend bleibt die untere Seite des Stieles oft bis

zur ventralen Kanté (Fig. 6 v. é.) flach, meist ist sie aber zylindrisch.

Bei manchen Exemplaren ist in der Mitte der unteren Seite eine breite,

aber seichte Lángsfurche. Die ventrale Kanté ist meist kammförmig. Sie

wird von den zwei Ansatzfláchen des Corpus Jibrosnm gebildet.

Die beiden Seitenfláchen des Knochens sind in der Gegend der

ventralen Platté flach, sonst aber zylindrisch und in der Mitte mit

einer Lángsfurche versehen. An dem proximalen Ende sind die beiden

dreieckigen und etwas vertieften Ansatzstellen des Corpus Jibrosum.

Die dorsale Seite des Stieles ist in der Gegend der ventralen Platté

kammartig, sonst zylindrisch. Zwischen den extremen Formen des Penis-

knochens, die in Fig. 7 u. 8. ersichtlich sind, gibt es viele Übergánge.

Der Penisknochen des j u n g e n T i e r e s (Fig. 7. Nr. 5 u. 6.) ist

dem des altén Tieres sehr áhnlich. Unterschiede treten hauptsáchlich im

proximalen Teile auf.

Zum Vergleiche seien hier noch die Penisknochen vom Eisbáren

— Thalarctos maritimus PHIPPS — und vom braunen Bárén — Ursus

arctos L. — beschrieben.

Thalarctos maritimus PHIPPS. F ig . 7, 8 .

Der Penisknochen eines altén Mánnchens aus dem hiesigen Tier-

garten ist áhnlich gebaut wie der des Höhlenbáren (Fig. 7, 8.) Er ist aber

viel schmáler und sein Stiel ist gerade; die lateralen Furchen sind nicht

vorhanden.

Ursus arctos L .

Der Penisknochen hat dieselbe Form, wie der des U. spelaeus. Er

ist 112 mm lang, mehr gebogen und schmáler. (Nach einem Práparat

aus dem zoologischen Institut der hiesigen Universitát).

* * *

Es ist eine auffallende Erscheinung, datf bei den Höhlenbáren zer-

brochene und wieder verwachsene Penisknochen ziemlich háufig vor-

kommen.

102 JULIUS V. BITTÉR A

Durch meine bisherigen anatomischen Untersuchungen bin ich immer

mehr zu der Überzeugung gekommen, dafi zwischen den bei der Aus-

bildung des Penisknochens wirkenden Faktorén die wichtigste Rolle die

enge Scheide des VVeibchens spielt. Mit anderen Beobachtungen vereint,

spricht auch die Tatsache dabei, dafó die Ausbildung der Eichel mit der

Grösse des Knochens verkehrt proportional ist. In Folge seiner phvsiologi-

schen Rolle bleibt die Eichel auch bei der allergrööten Erektion des

Penis weich, und verursacht dem Tiere bei der Einführung des Gliedes

in die enge Scheide Schwierigkeiten. Durch die in solchen Fállen auf-

tretenden mechanischen Einvvirkungen, so zu sagen um diese Schwierig-

keiten zu überwáltigen entwickelt sich der Penisknochen und es beginnt

die Degeneration der Eichel. Ein extremer Fali dieser Entwicklungs-

richtung ist bei den Bárenarten vorzufinden, vvo '/Ö der Lángé des mánn-

lichen Gliedes fast nur durch den Knochen gebildet vvird. Der Knochen

vvird von der als Periosleum dienenden, pergamentartigen Tunica al-

buginea und von der Haut bedeckt. Am distalen Ende der Penis ist der

verkümmerte Glans.

Die am Penisknochen der Höhlenbáren vorkommenden Brüche sind

mit der gröfiten Wahrscheinlichkeit bei der erfolglosen und mit grosser

Kraft durchgeführten Einführung des Gliedes in die enge Scheide ent-

standen. Das bevveist auch die Tatsache, daö die beiden vervvachsenen

Knochenteile teilvveise gegeneinander verschoben sind.

Fam. Mustelidae.

Mustela robusta (NEWTON.) KORMOS. T a f . 1. u n d F i g . 10.

Ich habe die Gelegenheit gehabt zwei Penisknochen dieser glazialen

Art zu untersuchen. Beide sind aus der Pilisszántóer Felsennische.

Der Penisknochen besteht aus dem Stiel, welcher am distalen Ende

hackenförmig nach rückwárts gebogen, löffelförmig verbreitert und aus-

gehöhlt ist. (Fig. 10.) Der proximale Teil des Knochens fehlt. Der Stiel

ist viereckig, fast gerade, nur im distalen Drittel ist er etwas aufwárts

gebogen. Der proximale Teil des Stieles ist der dickste, in distaler Rich-

tung plattét er sich ab. An der unteren Seite des proximalen Teiles

finden vvir keine Furche. Erst in der Mitte des Stieles beginnt eine,

vvelche distalwárts immer tiefer vvird und die ganze Ventralseite ein-

nimmt. Vor dem distalen Hacken verbreitert sich der Stiel asymmetrisch

nach links. Gleichzeitig höhlt sich die ventrale Rinne aus. Mehr distal-

wárts biegen sich die Rinnenránder einvvárts, so dafi sie sich bei der

Krümmung des Stieles in dem löffelartigen Teil berühren. Die obere

Fláche ist platt. Auf der proximalen Hálfte des Stieles ist sie schmáler,

FOSSILE PENISKNOCHEN AUS UNGABISCHEN HÖIILEN 103

vváhrend sie sich auf der distalen Hálfte verbreitert. Die distale Spitze

des Stieles ist löffelförmig und nach rechts gedreht. Ihre obere Seite ist

breit und ausgehöhlt. Die Ránder sind vvulstig verdickt. Die proximalen

Teile der lateralen Stielseiten sind mit einer Rinne versehen.

Zum Vergleiche gebe ich auch die Beschreibung des Penisknochens

vom Iltis.

Mustela putorius L. Taf . 1 u. Fig. 9 u. 11.

Der Penisknochen des Iltis ist in den Hauptzügen dem der M.

robnsta gleich geformt.

Bei j u n g e n T i e r e n tritt noch im proximalen */s — lU Teil des

Stieles keine Rinne auf. Sie beginnt erst spáter und wird in distaler

Richtung immer tiefer. Bei der Biegung des Stieles in den Hacken ver-

schmálert sie sich; ihre Ránder biegen sich einwárts, sie berühren sich

aber nicht, wie bei der vorigen Art, oder wie bei altén Tieren. Die dor-

sale Fláche des Stieles ist wurzelwárts zylindrisch, sein distaler Teil platt.

Die linksseitige asvmmetrische Verbreiterung tritt auch hier auf, aber

nicht so stark, wie bei M. robnsta. Auf den Seiten des proximalen Stiel-

teiles treten auch hier die Furchen auf, aber weniger gut ausgebildet.

B e i a l t é n T i e r e n besitzt das proximale Ende des Knochens

eine starke, keulenförmige Verdickung, mit den Ansatzstellen des Corpus

jibrosuni. Die ventrale Rinne tritt erst in der distalen Hálfte des Knochens

auf. An der Hackenbiegung berühren sich ihre Ránker vollstándig. Der

löffelartige Teil ist stark ausgebildet.

In der Form des Penisknochens finden wir einen innigen Zusam-

menhang zwischen dem glazialen M. robusta und unserem heutigen Iltis.

Die Penisknochen dieser Arten besitzen aber aufTallende Merkmale, durch

die sie sich scharf unterscheiden. Der Knochen von M. robusta ist

primitiver.

KORMOS, der die systematische Stellung der M. robusta vor kurzem

in einer umfassenden Studie (6.) klárte, spricht seine Auffassung über

das Verháltnis dieser Art zu unserem jetzigen Iltis etwa im Folgenden

aus: der pleistozáne Iltis Ungarns und demnach auch teilweise Europas,

welcher aus Ungarn vom Anfange des Aurignacien bis zum Ende des

Magdalénien bekannt ist, weicht von dem rezenten Iltis spezifisch ab.

Gewisse Umstánde, vorwiegend die Mehrzahl der Zahnwurzeln sprechen

dafür, dafí diese von der Mustela praeglacialis abstammende Art der Vor-

gánger des rezenten Iltis ist. Die grosse, in hohem Masse individualisierte

und mit dem DÉPERET-schen Gesetz im Gegensatz stehende Statur, sowie

die riesigen Eckzáhne sprechen jedoch dagegen.

104 JULIUS V. BITTÉR A

Meiner Meinung nach ist es viel vvahrscheinlicher, daO aus dem

gemeinsamen Stamm von kleiner Statur (M. praeglacialis KORAI.) zur

Pleistozánzeit sich zwei Arten entwickelten: M. putorius und die ausge-

storbene glaziale Art. Beide erreichen den bestimmten Grad ihrer Spe-

zialisierung vielleicht gleichzeitig, aber keinesfalls in der selben Gegend.

Wahrscheinlich lebte M. putorius zur Pleistozánzeit bei uns nicht und

wanderte erst spáter nach Ungarn; an ihrer Stelle war zur Eiszeit und

wáhrend des Postglazial die kráftigere, den glazialen Lebensbedingungen

angepafite, heutzutage schon ausgestorbene Iltisart verbreitet.

Gulo luscus L . Fig . 12, 13.

Aus der oberen Schicht der Peskő-Höhle bekam ich den proxi-

malen Teil des Penisknochens vom Vielfrasse. Er gleicht sehr dem proxi-

malen Teile des Penisknochens vom Iltis. L. POHL (10.) beschreibt den

Penisknochen des jetzlebenden Tieres. Leider kann die Beschreibung zu

Vergleichzwecken nicht vervvendet werden. Seine Zeichnung ist in Fig.

13. ersichtlich.

Ich erfülle eine angenehme Pflicht, indem ich den Herren Proffesoren

F. SCHAFFEP und M. SCHLOSSER meinen verbindlichsten Dank ausspreche,

für die zu meinen Untersuchungen gütigst überlassenen Penisknochen

von Ursus spelaeus aus dem Wiener, bezw. Münchener Museum.

Erklárung der Tafel.

1. Penisknochen von Mustela robusta von der Seite

2- » » » » » oben 3- » » » » untén

4. „ „ Mustela putorius „ der Seite

5. „ v „ » » oben

6. „ „ „ » » untén

Sámtliche Figuren 2 5 der natürlichen Grösse.

gesehen.

V

n »

»

»