Forray Híves hálózatcsonkává válik. Tehát az oktatási intézményeknek munkahelyteremtő funkciójuk is van, és pedig egy fontos társadalmi réteg számára. Fontos ugyanakkor

FORRAY–HÍVES 1 REGIONALIZMUS ÉS GLOBALIZÁCIÓ

Forray R. Katalin – Híves Tamás

Regionalizmus és globalizáció

A felsőoktatás intézményhálózata Társadalmi összefüggések Az oktatáspolitika már jóval a rendszerváltozás előtt, évtizedeken át újra és újra megfogalmazta azt az igényét, hogy az iskolarendszer szétaprózódását megszüntesse, azzal a megoldással, hogy a központokban kell sokoldalú, sokféle képzést nyújtó nagyobb intézményeket létrehozni. Ez a célkitűzés vezette az iskolakörzetesítéseket, majd később a középfokú oktatás, utóbb pedig a felsőoktatás intézményeinek összevonására tett erőfeszítéseket. Az érvek egyfelől az oktatás jobb minőségére, másfelől a gazdasági, pénzügyi megfontolásokra alapozódtak. Ám mihelyt enyhült a nyomás, lazult a szorítás, a települések, a megyék ismét megnyitották saját intézményeiket. Nyilvánvaló, hogy komoly társadalmi igények szólnak a helyi, kistérségi oktatási intézmények működése mellett, amelyek mindig felülírták a központi elképzeléseket. Az oktatás intézményhálózatának vizsgálata hosszú ideje állandó tárgya kutatásainknak. Vizsgáltuk – Kozma Tamással, Híves Tamással – az óvodák, az általános iskolák, a középfokú iskolák területi elhelyezkedését, az intézmények hálózatának jellegzetességeit. Abból indultunk ki, hogy a lakóhelyen lévő intézmény az oktatás-nevelés-képzés lokális vagy kistérségi kínálatát teszi elérhetővé, míg a jól-rosszul megközelíthető intézmény éppen ezt a kínálatot teszi kérdésessé. Leírtuk, hogy a gyermek, a tanuló, a diák életkorával szorosan összefügg a lakóhelyi kínálat: az oktatástervezés számára hangsúlyoztuk, hogy az óvoda, az általános iskola alsó tagozata lokális funkciójú intézmények, hiszen a gyermek és a család életét nagyban befolyásolja, milyen messze kell utazniuk a szolgáltatás igénybe vétele érdekében. Különösen a kistelepülési – falusi és tanyai – iskolákkal kapcsolatos kutatásaink mutattak rá arra az újra és újra aktuálissá váló problémára, hogy az oktatáspolitika ambivalens eredményeket ér el, amikor hatékonyságra hivatkozva a nagyobb iskolaközpontok létrehozását szorgalmazza. Kétségtelen, hogy a nehezebb megközelíthetőség sokakat visszatarthat az iskola látogatásától, másfelől viszont a földrajzi – közlekedési – távolság társadalmi távolsággá válhat, az iskola elszigeteltsége fokozhatja a társadalmi elszigeteltséget, megfoszthatja az előrejutás lehetőségétől az ott élőket. A középfokú oktatás területi szerkezetére – hálózatára – irányuló vizsgálataink eredményei nyomán azt hangsúlyoztuk, hogy a kínálat nagyban befolyásolja a keresletet: ott várhatók a nagyobb és a jobb minőségű oktatásra irányuló igények, ahol helyben van, vagy jól megközelíthető az iskolahálózat. Azt is láttuk, hogy különösen a társadalmilag „iskolatávoli” társadalmi rétegek érzékenyek a térbeli elhelyezkedésre: különösen a hátrányos helyzetű családok küldik el nehezen gyermekeiket a távoli intézménybe, míg az iskolázás funkcióit jól ismerő értelmiségi családok inkább vállalják a nagyobb ráfordítást gyermekeik számukra kívánatosnak tetsző iskolázására. Az oktatási intézmények hálózatát éppen a fentiek miatt úgy érdemes vizsgálni, ha tekintetbe vesszük azokat a társadalmi feltételeket, amelyek körülveszik őket. A társadalmi mutatók,


jelzőszámok egy-egy térségnek az iskolázás szempontjából releváns jellemzői: a lakosság iskolázottságának jellemző szintje, a lakosság foglalkoztatásának szerkezete, a munkanélküliség aránya, a demográfiai helyzet, azaz a fiatal korcsoportok részesedése. Az alacsonyabb iskolafokozatok szempontjából különösen jelentős a települési szerkezet, a ruralitás vagy urbanitás, az aprófalvas, a nagyfalvas vagy a városias településszerkezet. A mutatók egymással is összefüggésben vannak, egymás hatását gyengítik vagy erősítik. Mindez összefügg az iskolák településformáló funkcióval is: a városias települések és térségek urbanizációs szintjét nagyban befolyásolja, milyen az ott elérhető iskolakínálat, képzési szerkezet. Nyilvánvaló az is, hogy az oktatási intézmények munkahelyet is jelentenek többé vagy kevésbé nagy számú, de a közösségek életében jelentős szerepet játszó személynek, a helyi értelmiségnek is. Jelenlétük nélkül a helyi társadalom szerkezete torzul, csonkává válik. Tehát az oktatási intézményeknek munkahelyteremtő funkciójuk is van, és pedig egy fontos társadalmi réteg számára. Fontos ugyanakkor az is – a regionális kutatások, a regionalizmus egyik fő mondanivalója ez –, hogy az oktatási intézmények részei a lokalitások kultúrájának, önképének, tehát szimbolikus jelentőségük legalább olyan erős, mint az a racionalitás, amit az imént az iskolaválasztásra fordítandó források (energia, pénz) mérlegelésével kapcsolatban megfogalmaztunk. A hagyományos iskolavárosokra hivatkoztunk, amelyek vonzerejüket akkor is megőrizték, amikor gazdasági központi szerepkörük megszűnt már. A régiókat, a lokalitásoknál nagyobb térségeket szemlélve pedig azt emeljük ki, hogy különösen a felsőoktatás szerepe igen erős a helyi kultúrák reprodukciójában, ez pedig lényeges eleme a modern Európa egészséges fejlődésének. Mindennek ellenére azt is látnunk kell, hogy az integráció – az intézmények összevonása, a költséges kis intézmények megszűntetése – európai trend. Igaz, hogy nehéz kiválasztani a hatások komplexitásából az egyes elemeket, nem lehet egyértelműen eldönteni, például, hogy a rurális vidékeken működő iskolák rosszabb versenyhelyzete magának az iskolának (benne az intézmény méretének) tudható-e be, vagy pedig az ott tanulók rosszabb társadalmi helyzete, gyengébb felkészültsége okozza a gyengébb eredményeket. Magyarországon kiváltképpen problematikus ez a kérdés, hiszen a többi között a PISA-vizsgálatok tanúsága szerint igen nagyok az egyes iskolák tanulói közötti teljesítménykülönbségek. Ám nehéz eldönteni, hogy a modern európai országokhoz képest szokatlanul jelentős társadalmi-területi különbségek, vagy e különbségeket részben visszatükröző, megjelenítő oktatási intézmények a felelősek az eltérésekért és lemaradásért. Mi a helyzet a felsőoktatással? Korábban megpróbáltuk ezt az oktatási szintet is hasonlóan elemezni, és valójában – ha kisebb adatállományon is – a közoktatáshoz hasonló motivációkat, ösztönzőket találtunk (Kozma, 1983). Míg azonban a közoktatást, még a középfokú oktatást is olyan időszakban vizsgáltuk, amelynek fő jellemzője az expanzió volt, a felsőoktatást a rendszerváltozásig a meglehetősen merev tervutasításos rendszer irányította, a lakossági igények kevéssé csatornázódhattak az intézményhálózatba. A felsőoktatásra is kiterjedt expanzió most olyan helyzetet teremtett, amikor a fenti kérdések inkább adekvátak ebben a képzési szintben is.


Regionalizáció – integráció – globalizáció A Bologna-folyamat komoly beavatkozást jelent a felsőoktatási intézményhálózatba is, erőteljesebbet, mint a korábbi centralizálási döntések. Most nem egy legitimitással nem rendelkező állampárt hoz önkényesnek látszó határozatokat, hanem az Európai Unió tagjaként a nagy európai trendeknek – sőt világtrendeknek – való hazai megfelelésről van szó, a globalizáció kényszeréről. A csak alapképzést (BA-szintet) nyújtani képes intézmények – a korábbi főiskolák – valószínűleg elveszítik rangjukat, presztízsüket, és egyelőre kétséges, fenn tudnak-e maradni hosszabb távon. A főiskolák és egyetemek megnevezését összemosta, egyenlősítette a felsőoktatási törvény – felsőoktatási intézményekről, nem pedig egyetemekről és főiskolákról beszélünk – ám a hierarchia fennmaradt – , a mesterszakok (MA) az intézmény egyetemi rangját jelentik, de tudjuk azt is, hogy számos főiskola képes volt mesterszakok indítására. Egyelőre az egyetem vagy az egyetemi szintű felsőoktatás (felsőoktatási intézmény) kritériuma, van-e doktorképzése. Ily módon a felsőoktatási intézmények (karok) hierarchiája egy fokkal megnövekedett, hiszen nem kétfokozatú, hanem háromfokozatú a képzést nyújtanak. Amit a közoktatási intézmények helyi, térségi kulturális szerepéről írunk, az fokozottan érvényes a felsőoktatásra. „A felsőoktatási intézmények a diákjaik, tanáraik sokféleségével, nyitottságával és toleranciájával járulnak hozzá – a sokat emlegetett kulturális gazdagság mellett – egy város attraktivitásához.” – írja egy OECD elemzés (Asheim, 2008). Ha csupán a kulturális hozzájárulást tartjuk is szem előtt, már kapunk egy adalékot ahhoz a kérdéshez, miért ragaszkodnak a térségek felsőoktatási intézményeikhez. A munkapiac oldaláról is hasonló érveléssel találkozunk. „Az embereknek nem kell követniük a munkát, hanem a high-tech kreatív ipari munkának kell követnie az embereket” – mondja ugyanaz a jelentés egy másik helyen. Az intézmények maguk is munkáltatók, a felsőoktatási intézmények által és körötte felhalmozott humán tőke a régiók fejlettségének elfogadott (az OECD által is elfogadott) indikátora. Jelenti-e vajon azt, hogy a kis létszámú felsőoktatási intézmények is ugyanolyan funkciót látnak el, mint a tekintélyes és nagy hagyományú egyetemek. Valószínűleg nem, azonban a felsőoktatás jelenléte egy-egy térség számára fontos lehet, és nélkülözhetetlennek tűnhet. A helyi közösségeknek a saját intézményhez való ragaszkodása történelmi örökség, amely a hagyományosan többnyire legalább a 19. századik megy vissza, a nemzetté válás kialakulásig, és a nemzetállamok szerveződéséig. Ahogy Paterson (1993) Skóciáról szóló esettanulmányában, majd később (Paterson, 2001) több országra kiterjedő elemzésében kifejti, a tradicionális egyetemek helyi közösségek kezdeményezései nyomán keletkeztek, szoros kapcsolatban az oda vezető iskolákkal és fenntartó közösségeikkel. Öröklődnek a magatartási minták, amelyeket a továbbtanulók követnek az intézményválasztás során: valójában azokat az iskolákat választják, amelyekhez hagyományosan „tartoznak”, ahol szokás volt tanulni, s a tanulmányok befejezése után munkát vállalni is (tanítani vagy prédikálni). A „regionalizmus” ebben az értelemben a helyi kultúra és identitás részévé válik. A hagyományok természetesen nem azonos jelentőségűek minden lakos, illetve diák számára, hiszen a (helyi) intézmény más jelentést hordoz például a különböző társadalmi rétegbe tartozók vagy a nők és a férfiak számára. Nemcsak, sőt nem is elsősorban az elitképző intézményekről van szó, hiszen ezek – a leghíresebbek – nagy területről iskoláznak be, hírnevük és persze színvonaluk vonzza a


„pedagógiai öntudattal” rendelkezőket, azokat, akik tisztában vannak azzal, mit nyújt egy magas színvonalú egyetem tudásban, ismeretben és persze szociális kapcsolatokban. A kisebb helyi, térségi felsőoktatási intézmények hallgatói geográfiailag elsősorban a környezetükből, az ellátási területükről kerülnek ki, társadalmilag pedig a középen és alacsonyabban elhelyezkedő rétegekből. Az ő számukra a hírneves egyetem nemcsak térben, hanem szociálisan is távoli. Ha az esélyegyenlőség szempontját tartjuk szem előtt, akkor a decentralizáció és – ami ezzel másik dimenzióban hasonló jelentésű – a regionalizáció látszik hatékonyabbnak. Érvelhetünk azzal is, hogy társadalmi esélyei nem azonosak a kis, „vidéki” főiskolán végzett vagy a híres nagyvárosi egyetemen diplomát szerzett személynek. Nem érdemes azonban túlságosan személyre szabni az esélyegyenlőség mérlegelését, elégedjünk meg azzal, hogy a diplomássá válás mindenképpen a társadalmi felemelkedés egyik lehetőségét biztosítja. Vizsgálódásunk szempontjából fontos feladat, hogy meghatározzuk, mit értünk felsőoktatási intézményen. Ha szervezetileg vizsgálódunk, akkor természetesen világos, hogy az egy nevű, egy központú intézményekről van szó, valójában a központról, amelynek székhelye valamelyik nagyvárosunk. Amikor a regionalitás szempontjából vesszük szemügyre a hálózatot, akkor azt kérdezzük, adott területeken milyen felsőfokú képzés a hozzáférhető. A jelentkező, a felsőoktatásba törekvő számára nem alapvetően fontos információ, hogy az éppen hozzáférhető képzés mely felsőoktatási intézmény szervezetébe tartozik, melyiknek a kihelyezett képzését éri el a legkisebb ráfordítással – különösen, ha munka mellett tanuló felnőttről van szó. Úgy gondoljuk tehát, hogy elemzésünkben nem csupán azt az – hivatalos adatok szerint – összesen 72 felsőoktatási intézményt kell a felsőoktatási hálózattal azonosítanunk, amely ma az OKM honlapján a jogszabályok szerint önálló intézményként szerepel. A hálózatba tartoznak azok a képzési helyek, ahol egy vagy több szakterületen felsőoktatási képzés folyik. Ez pedig jelentősen nagyobb szám az előbbinél. Tudjuk, hogy ezek az intézmények kis hallgatói létszámmal működnek, tanáraik között nincsen elegendő számú tudományosan minősített. A képzés területe, a kínálat ezeken a helyeken többnyire nem a legdivatosabb, legkelendőbb. Ám a lokalitás kulturális önképéhez, kulturális életéhez hozzátartozik, hogy „van egy főiskolája”, a helyi és környékbeli fiatalok egy része számára továbblépési lehetőséget ad, munkahelye tanárnak, műszaki személyzetnek, bel-és külföldi vendégeket fogad, rendezvényeket szervez, illetve nézővel tölt meg helyi rendezvényeket. A felsőoktatási hálózat egészéhez hozzátartoznak a felsőfokú szakképzések is. Ezekkel azonban jelen tanulmányban nem tudunk foglalkozni, s ennek elsősorban nem elméleti, hanem gyakorlati okai vannak. Elméletileg az a probléma vetődik fel, mennyiben sorolhatók ezek a képzések a felsőoktatás körébe. A középfokú képzésre épülnek, tehát – ha nem is felsőfokú – harmadfokú képzésnek lehet és szokás besorolni ezeket a képzéseket. Nem igazán tekinthetjük tehát a felsőoktatási intézményhálózat részeinek. Lehetne különbséget tenni a középfokú oktatási intézményben szervezett és az egyetemen, főiskolán szervezett felsőfokú szakképzések között, de felmerül a kérdés, hová soroljuk a civil szervezetek által működtetett képzéseket. Mindezek a megfontolások, amelyeket itt csak röviden érintünk, kiegészíthetők azzal, hogy elemzésük tartalmilag is meghaladná jelenlegi munkánk kereteit. Következésképpen e képzéseket egyelőre nem elemezzük, mint a felsőoktatási intézményhálózat részeit.


A kilencvenes évek egyik látványos oktatási folyamata a felsőoktatás dinamikus bővülése. A nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig a hallgatók létszáma csaknem háromszorosára növekedett. Országunk lassan csatlakozik a fejlett térségekhez a felsőoktatás tömegessé válása szempontjából is. Ez a fejlődés összetett társadalmi feltételek és motivációk nyomán alakult ki, de robbanásszerűségében nyilván szerepet játszik a felsőoktatás évtizedeken át erőszakkal fenntartott zártsága, azaz hogy az ország társadalmi-gazdasági fejlettségéhez, ezzel együtt a felsőoktatási továbbtanulásra, a diplomássá válásra irányuló elfojtott igények csak igen korlátozottan realizálódhattak. A felsőoktatási rendszer nyitottabbá válása önmagában is növeli az aspirációkat – még ma is többen akarnak továbbtanulni, mint ahányan ténylegesen bejutnak. Az igények és aspirációk jellegében és tendenciáiban azonban ma is megfigyelhetők azok a társadalmi különbségek, amelyek a zárt felsőoktatást jellemezték (Róbert, 2000). Tanulmányunkban a társadalmi esélyeket területi szempontból vizsgáljuk meg. Azt feltételezzük, hogy a tudásalapú társadalom kialakulásának és működésének olyan felsőoktatási szerkezet és hálózat felel meg, amely “laposan” (Barakonyi, 2000) simul az ország településszerkezetéhez, és nem teremt indokolatlan lakóhelyi esélyegyenlőtlenséget. A hallgatói jelentkezések alapján azt vizsgáljuk, hogyan alakulnak ebből a szempontból a továbbtanulási aspirációk, vannak-e és milyen jellegűek a területi eltérések. A felsőfokú iskolázottság területi szerkezete A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy a milyen összefüggés van a felsőfokú végzettséggel rendelkezők regionális aránya és a rendelkezésre álló képzési helyek szerint. Először bemutatjuk a felsőfokon végzettek területi szerkezetének jellegzetességeit, és pedig két vizsgált évben, egymástól évtizedes eltéréssel. Abból indulunk ki – ahogyan azt más kutatásainkban már vizsgáltuk (legutóbb például Forray-Híves, 2008), hogy a különbözőképpen iskolázott lakosság megoszlásában legnagyobb különbségek ma a felsőfokon végzettek körében mutathatók ki, és éppen ez az iskolázottsági szint az, amely a kilencvenes években a legdinamikusabban növekedett. A 1-2. térképek a felsőfokú végzettséggel rendelkező 25 éven felüliek arányát ábrázolják kistérségeként. Természetesnek mondható, hogy mind 1990-ben és 2001-ben jellemzően a nagyobb városokban, egyetemi központokban legnagyobb az arányuk. Feltűnő viszont, hogy 1990-ben Budapest (19,1%) után Veszprém térségében volt a legnagyobb a diplomával rendelkezők aránya (15%), és csak ezután következett a következő sorrendben Szeged, Eger, Pécs, Győr, Székesfehérvár, Debrecen és Szombathely kistérségek. A kistérségek több mint a felében nem érte el a 6%-ot a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. Ez a kép 2001-re némileg módosult. Budapest (23,8%) után néhány agglomerációs kistérség: Szentendre (20,5%) Pilisvörösvár (19,8%) következik, majd Veszprém, Szeged, Budaörs, Eger, Pécs és Dunakeszi a sorrend, a hagyományosan egyetemi város Debrecen a 12. Miskolc pedig a 16. a sorban. A diplomások arányában történt elmozdulások jól mutatják a városi központokban és környezetükben történt gazdasági-társadalmi változások következményeit.


A legkevesebb diplomással rendelkező kistérségek leginkább a rurális, az elmaradottabb illetve, szegényebb térségekben találhatók, területileg az Alföldön, főleg a Tiszántúlon, de Észak-Magyarországon és Dél-Dunántúlon is jelentős számban fordulnak elő. A térképeken jól látszik Pest megye ketté-szakadása: itt a legnagyobb a különbség a kistérségek között, ami különösen feltűnő a 2001-es állapotot mutató térképen. Ezen látható, hogy Budapesttől északra és nyugatra igen magas az arány, viszont a megye délkeleti részén az országos átlag alatti – itt ismét a költözködésre gondolunk, és a fővárosi agglomeráció különböző területeinek egymástól igen eltérő adottságaira. A változás dinamikáját szemléltető térképen (3. térkép) jól látszik a budapesti agglomerációban lezajlott gyors változás: gyorsan és jelentősen növekedett a diplomások száma, közel megkétszereződött a diplomások aránya. Ennek oka, hogy nagyon jelentős kivándorlás történt az agglomerációba a fővárosból és a Budapestet északra és nyugatra elhagyók jelentős számban népesség iskolázottabb részéből kerültek ki. A térképen látható az is, hogy nagyon sok kistérségben nem változott jelentősen az arány pl. Karcag, Szeghalom, Sellye (itt csupán 6%-al nőtt) Mezőkovácsháza, Enying, Kazicbarcika, Sásd, Ózd, Csenger stb. Ez idő alatt országosan 25%-al nőtt a diplomások aránya a népességen belül (10,1-ről 12,6%-ra). 1. térkép

25 éven felüli népességből felsőfokú végzettséggel rendelkezik, 1990

Forrás: KSH Népszámlálás


2. térkép 25 éven felüli népességből felsőfokú végzettséggel rendelkezik, 2001

Forrás: KSH Népszámlálás


3. térkép 25 éven felüli népességből elsőfokú végzettséggel rendelkezik, a végzettek arányában

bekövetkezett változás 1990 – 2001 között

Forrás: KSH Népszámlálás A hálózat Elemzésünkben – miként fentebb jeleztük – a felsőoktatási képzési helyek területi szerkezetét vizsgáljuk meg, függetlenül attól, melyik nagyobb felsőoktatási intézmény filiáléjáról van szó. Ennek indoklása – Kozma (2002: 128-43) megállapítását idézve – olyan társadalom, amely az egyetemét, a főiskoláját inkább „szimbolikusan”, mintsem „instrumentálisan” használja. A nemzetközi szakirodalomban ezt a jelenséget kredencializmusnak hívják, és úgy írják le, mint az oktatás tömegesedésének jellegzetes hajtóerejét (Forray – Kozma, 2008). Úgy véljük, a képzési hely jelenléte egy településben a felsőoktatás jelenlétét, legalábbis elérhetőségét reprezentálja. Ezért szimbolikus jelentősége is van a képzés realitása mellett. Evidenciának tűnhet a mai magyar felsőoktatás regionális szerkezete, amelyet nem igazán érdemes vizsgálni. Véleményünk szerint természetesen nem evidens, nem mindenki által ismert tényekről van szó. Már az is elgondolkodtató lehet, hogy 2008-ban 71 felsőoktatási intézmény működött Magyarországon. E viszonylag nagy számú intézmény székhely szerint az alábbi módon oszlik meg a (OKM adatok): 1. táblázat


Felsőoktatási intézmények száma települések szerint

Székhely Felsőoktatási intézmények száma Baja 1 Budapest 36 Debrecen 3 Dunaújváros 1 Eger 2 Esztergom 2 Gödöllő 1 Gyöngyös 1 Győr 2 Kalocsa 1 Kaposvár 1 Kecskemét 1 Miskolc 1 Nyíregyháza 2 Pápa 1 Pécel 1 Pécs 2 Sárospatak 1 Sopron 1 Szarvas 1 Szeged 2 Székesfehérvár 1 Szolnok 1 Szombathely 1 Tatabánya 1 Vác 1 Veszprém 2 összesen 71

A fenti 26 település mellett, ahol a Magyarországon működő 71 felsőoktatási intézmény székhelye van, még 18 helyen találhatók felsőoktatási karok, képzések: Bácsalmás, Gyula, Hajdúböszörmény, Hódmezővásárhely, Jászberény, Keszthely, Komárom, Mezőtúr, Mosonmagyaróvár, Nagykanizsa, Nagykőrös, Orosháza, Paks, Piliscsaba, Salgótarján, Siófok, Szekszárd, Zalaegerszeg. Ezen kívül külföldi helyszíneken is működik kihelyezett tagozat. Ezek: Beregszász, Dunaszerdahely, Királyhelmec, Marosvásárhely, Nagyvárad, Nyárádszereda, Révkomárom, Székelyudvarhely, Zenta. E határainkon túli intézményekkel kapcsolatban azonban megjegyezzük, hogy valódi működésük csak esettanulmányok segítségével vizsgálható (vö. Kozma, 2008). A felsőoktatás Budapesti túlsúlyát ez az adatsor is jól mutatja, az összes önálló intézmény fele a fővárosban van. Nem is a nagy egyetemek itteni jelenléte a feltűnő, hiszen a főváros egyúttal az ország tradicionális felsőoktatási-kutatási központja is. Ám mellettük több, kis létszámú önálló felsőoktatási intézmény is szerveződött a fővárosban (egyházi és alapítványi fenntartásban is), amelyek mintegy rátapadnak a nagy egyetemek és főiskolák robusztus tömegére.


4. térkép 25 éven felüli népességből felsőfokú végzettséggel rendelkezik 2001-ben

és a felsőoktatási intézménnyel rendelkező települések

Forrás: KSK Népszámlálás 2001 és OMK A 4. térképet úgy szerkesztettük meg, hogy a 2. számú térképre ráhelyeztük a felsőoktatási képzési helyek hálózatát. A térkép azt jeleníti meg, hogy a diplomások adott aránya és a felsőoktatási képzés jelenléte milyen kapcsolatban van egymással. A főváros és agglomerációja, a Közép-és Dunántúl az országnak azon területe, amelyen a sűrű képzési hálózat mintegy rásimul a régióra. A diplomások magas aránya azt jelzi, hogy a lakosság igényli a jó képzési kínálatot, a sűrű hálózat pedig mutatja, hogy – az ország más területeivel összehasonlítva – ez magas. A nagy felsőoktatási központok (Nyíregyháza, Debrecen, Miskolc, Eger, Szeged, Pécs, Győr) többsége nem egyetlen intézmény székhelye, még ha a meghatározó szerepet egy-egy egyetem vagy főiskola játssza is. Mindegyikről az állapítható meg, hogy kizárólag a székhely településre, illetve annak kistérségére jellemző a magas diplomás-arány, mintha a felsőoktatási központ hatása nem sugározna tovább eme földrajzi határoknál. Ezt másfelől úgy fogalmazhatjuk meg, hogy az adott intézményben diplomát szerzők tendencia jelleggel a székhelyen keresnek (és gyakran találnak) alkalmazást, még a közeli, a határos kistérségben sem tudnak/akarnak költözni. A térképen is jól megmutatkozik a Dunától, de még inkább a Tiszától keletre elterülő régió ellátatlansága: a diplomások alacsony aránya és a ritka szövésű felsőoktatási hálózat jellemzi


ezt a területet. Különösen feltűnő az Észak-Alföld régió földrajzi középpontjának helyzete: Jász-Nagykun-Szolnok, Békés és Hajdú-Bihar megye határának jókora részén, Szabolcs-Szatmár Bereg megye keleti, észak-keleti területeiről nehezen elérhetők a felsőfokú képzési helyek. Hasonlóan ellátatlan az Észak-Magyarország régió északi és keleti térsége. Ez utóbbi térségek a határok mentén helyezkednek el, magukon hordozva a határ menti elhelyezkedés hátrányait (Kozma, 2000).A felsorolt, kiáltóan ellátatlan térségek mind az ország hátrányos helyzetű, depressziós régióiban helyezkednek el. Úgy véljük, hogy az új képzési szerkezet alapképzési (Ba) szakasza – amely bizonyos értelemben a középiskola meghosszabbításának tekinthető – lehetőséget adna az ellátatlan nagy területek fejlesztésére. Ehhez első lépésben meg kellene vizsgálni, mely települések, mely középiskolák készülnek felsőfokú képzés szervezésére, s a megindult innovációkat lehetne és kellene támogatni. Hogyan szerveződik a felsőoktatási képzési helyek jelenlegi hálózata? – ezt a kérdést azért érdemes megvizsgálni, mert rávilágít a felsőoktatási intézmények „magatartásának”, azaz stratégiájának olyan jellegzetességére, amellyel az oktatáspolitikának is számolnia érdemes. A képzési hálózat alkotó elemei az önálló intézmények, ezen intézmények karai a központ székhelyén vagy másutt, továbbá kihelyezett képzéseik. Az egységes központú és igazgatású felsőoktatási intézmény egyes esetekben egyetlen településen belül működik (pl. Budapest az egyik, Baja a másik póluson), más esetekben több, egymástól esetleg földrajzilag is távol eső székhelyeken. Ez utóbbiak esetében is többféle összetételről, más szóval kifejezve intézményi magatartásról, stratégiáról lehet szó. Nézzük meg a különböző egyetemi stratégia képét! A két következő térképen párba állítottuk a dunántúli és az alföldi egyetem hálózatát. A gödöllői és a miskolci egyetemek hálózatépítő magatartását és stratégiáját külön nem tárgyaljuk, véleményünk szerint e szempontból besorolhatók a típusok valamelyikébe (ld. mellékletek).


5. térkép Pécsi és Debreceni Egyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

Forrás: OMK


6. térkép Szegedi és Pannon Egyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

Forrás: OMK Dunántúli típus: úgy látjuk, hogy nagy a felsőoktatási intézmények alapvetően különböznek az eredeti egyetem jellege alapján. A Dunántúlon nem alakultak ki olyan komplex „universitasok”, mint az Alföld két központjában. Az Észak-Dunántúlon évtizedekig versengtek egymással a kisebb egyetemek, főiskolák. A Dél-Dunántúlon is verseny folyt a két felsőoktatási központ (Pécs és Kaposvár) között, de ez nem tűnt olyan élesnek, mint az előbbi – nyilván az is tompította a verseny élét, hogy nagy vonalakban eredetileg is volt eltérés a képzési súlypontok között, más téren is sikerült megegyezésre jutni a szakok megosztása területén. A két egyetemnek kétféle stratégiája van.

a) A hálózatépítő: A pécsi egyetem karaival, kihelyezett képzéseivel mintegy „behálózza” az országot: a déli határtól a nyugati határig, a másik irányban egészen Kelet-Magyarországig vannak olyan pontok, ahol a PTE valamely képzésében lehet részt venni. Az országban sokhelyütt kiépített képzési helyek csak kiegészítései az egyébként is több helyütt működő karoknak, amelyek becsatlakoztak az egységes Pécsi Tudományegyetembe. Ez az offenzív magatartás kétségtelenül hozzájárul az ország felsőoktatással kevéssé ellátott térségeinek képzési kínálatához. Alapját feltehetőleg az képezi, hogy olyan képzéseket „találtak ki”, amelyekre van kereslet az ország több pontján. b) Az Észak-Dunántúl végül is két egyetembe szerveződött össze – ahogyan azt már hivatkozott 1979-es tanulmányunkban jósoltuk és javasoltuk (Kozma szerk, 1979). Legfeljebb azt nem tudtuk előre jósolni, hogy a győri képzés megerősödik, és némi


keresztbe szervezéssel kiegészíti a térség másik egyetemét. A régió(k)ban viszonylag sűrű a felsőoktatási képzés hálózata, ez azonban nem egyetlen intézmény offenzívájának eredménye, hanem az eredetileg több helyütt működő intézmények kooperációjáé.

Alföldi típus. Az Alföld két nagy egyeteme eredeti – az integráció előtti – formájában is „universitas” volt még akkor is, ha a két egyetemi város, Debrecen és Szeged nem minden felsőoktatási intézményét szervezték eggyé. Két – az egyetemektől méretben nem elmaradó főiskola is a térség jellemzőit viseli. Ezek a felsőoktatási intézmények nem alkalmaznak jelentősebb offenzív stratégiát, nincsenek jelen például azokon a településeken, ahová a PTE eljutott. Pedig elsősorban ezen felsőoktatási intézmények bábáskodása hozhatna megoldást az „Alföld szívének” hiányzó képzési hálózatának problémájára.

a) Regionális egyetem. Mindkét egyetem elsősorban saját régiója számára képez, igaz, a debreceni tudatosan kinyújtózik képzésével a határon túli magyarok lakta területekre is. (Kozma 2002). Az integráció nem hozott változást, a megnőtt egyetemek karai is a székhelyen, legfeljebb a közeli városban helyezkednek el.

b) Főiskolák. Két nagy főiskola maradt talpon a felsőoktatási integráció és Bologna-

folyamat beindulása után. Mindkettő a hagyományosan egyetemi (vagy tanárképző főiskolai) területeken fejt ki aktivitást elsősorban. A két nagy egyetemmel közös jellemzőjük, hogy nem alapítanak képzéseket székhelyük határain kívül – illetve amennyiben mégis (Nyíregyháza), kapcsolataik a határon túli területekre irányulnak.

A lakóhely és a képzés helye

Miként fentebb bővebben kifejtettük, a lakóhelyen vagy a környéken hozzáférhető képzés növeli a képzés iránti igényeket. Azt a kevésbé elméleti összefüggést is ki lehet emelni, hogy a távolabbi képzés elérése több személyes és anyagi ráfordítást kíván, mint a közeli. Személyes ráfordításnak tekintjük az ismeretlen környezetet, elszakadást a családtól, barátoktól. Az anyagi ráfordítás pedig a lakhatás, az utazás, az étkezés és egyéb járulékos költségekben mutatkozik. Ugyanakkor van egy ezzel ellentétes értelmezési lehetőség is. A távolabbi és vonzó képzés a társadalmi emelkedést jelentheti, az elszakadás a lakóhelytől sok esetben – kiváltképpen amikor a lakóhely képzési szerkezete nem elég attraktív – az életpálya, a karrier tágasabb lehetőségeit nyújtja, azaz a földrajzi mobilitás egyúttal társadalmi mobilitást, de legalábbis annak lehetőségét is magában hordozza. A felsőoktatásba való jelentkezés adatait két különböző évben vizsgáljuk. A legutóbbi (2008-as) jelentkezések megyesoros adatai alapján azt mutatjuk be, az összes jelentkezőből mennyi a felvettek aránya, illetve, hogy milyen finanszírozási formában jutottak be a felsőoktatásba. Vizsgáljuk azt is, hogy a jelentkezők a megye ifjúsági korosztályának milyen arányát képviselik. Másik szempontunk egy korábbi – 2001-es – kutatásunkból származik (Forray – Híves 2002) A kutatásban módunk volt arra, hogy az eredeti adatbázis felhasználásával azt is elemezzük,


melyik felsőoktatási intézménybe, pontosabban mely megye felsőoktatásába irányult a felvételi. Ez az adatsor jelenleg nem állt rendelkezésre, de úgy gondoljuk – miként a bevezető fejezetben tárgyaltuk -, a továbbtanulás választott helye része az adott térség kultúrájának, legalábbis abban a tekintetben, hogy szokássá válik éppen ott tanulni, ahol. (Példaként egy közép-alföldi kisvárost választok: vonattal, busszal egyaránt nehezen megközelíthető Szeged és Debrecen is, mégis, aki – az egyébként vonattal legkönnyebben elérhető fővárost választja – inkább Szegedre, nem pedig Debrecenbe jelentkezik tudományegyetemi tanulmányokra.) Az adatokat itt úgy csoportosítottuk, hogy külön választottuk a lakóhely megyéjében működő felsőoktatásba való jelentkezést a megye régiójába történt jelentkezéstől, végül a régión kívüli jelentkezések alkotják a harmadik változót. Ezt abból a megfontolásból tettük, hogy – különösen a felsőoktatási *integráció egyik elvi indoka miatt – a régió az a nagyobb területi egység, amely keretet adhatna a térség felsőoktatási igényeinek realizálására. 2. táblázat

A felsőoktatásba jelentkezők és felvettek száma és aránya 2008

Megye Jelentkezők Felvettek Felvettek aránya Össz. AN Állami Össz. AN Állami Össz. AN Állami

Bács-Kiskun 4863 3444 4290 4100 2622 2993 84,3 76,1 69,8 Baranya 3509 2458 2967 3069 1838 2133 87,5 74,8 71,9 Békés 3188 2133 2792 2646 1600 1878 83,0 75,0 67,3 Borsod-Abaúj-Zemplén 6202 4044 5219 5186 3049 3430 83,6 75,4 65,7

Budapest főváros 19653 12763 15528 15975 9190 8673 81,3 72,0 55,9 Csongrád 4076 2758 3501 3454 2091 2398 84,7 75,8 68,5 Fejér 4060 2640 3430 3416 1972 2210 84,1 74,7 64,4 Győr-Moson-Sopron 3730 2577 3147 3255 2088 2330 87,3 81,0 74,0

Hajdú-Bihar 5092 3603 4400 4378 2853 3043 86,0 79,2 69,2 Heves 2871 1892 2510 2373 1391 1663 82,7 73,5 66,3 Jász-Nagykun-Szolnok 3564 2366 3079 2982 1740 2107 83,7 73,5 68,4

Komárom-Esztergom 2703 1809 2247 2291 1367 1440 84,8 75,6 64,1

Nógrád 1604 1087 1356 1353 797 896 84,4 73,3 66,1 Pest 11679 7681 9514 9575 5451 5491 82,0 71,0 57,7 Somogy 2769 1894 2374 2355 1402 1608 85,0 74,0 67,7 Szabolcs-Szatmár-Bereg 5481 3649 4791 4684 2850 3364 85,5 78,1 70,2

Tolna 2034 1355 1723 1762 1013 1252 86,6 74,8 72,7 Vas 2271 1612 1976 1978 1215 1458 87,1 75,4 73,8 Veszprém 3297 2244 2804 2773 1677 1832 84,1 74,7 65,3 Zala 2610 1821 2252 2236 1383 1620 85,7 75,9 71,9 nem adta meg 1735 1410 1489 1267 978 957 73,0 69,4 64,3 összesen 96991 65240 81389 81108 48567 52776 83,6 74,4 64,8

AN.: Alap, nappali képzés mindkét finanszírozási formában Állami.: Államilag támogatott képzések minden képzési szinten és munkarenden Forrás: http://www.felvi.hu/statisztika/statisztikak.ofi?mfa_id=1&stat=20 Az egyes megyékben a jelentkezők közül felvettek aránya gyakorlatilag azonos. Ez nézetünk szerint arra a kikristályosodott gyakorlatra utal, amely alapján a diákok – és tanáraik,


családjuk – már többé-kevésbé pontosan be tudja mérni, eredményei alapján hol tud felvételt nyerni. Jelentősebb különbségeket az államilag finanszírozott és az önköltséges képzésbe bejutottak arányában találunk (ld. mellékelt táblázatok). A sereghajtók e szempont szerint azok a területek, ahol a legmagasabb a lakossági jövedelmek (különösen feltűnő e szempontból Budapest), a legmagasabb arányban államilag finanszírozott képzésbe bejutók az ellenkező pontot képviselik (Győr-Moson-Sopron megye kivételével). Nyilván nem lehetséges egyetlen szempontra – a kibocsátó térség általános fejlettségére, lakóik jövedelmi színvonalára – redukálni a lehetséges magyarázatok körét, a tendencia mégis figyelemre méltó. Gondolhatnánk az oktatáspolitika tudatos regionális preferenciáira – a szegényebb régiókból érkezőknek több állami finanszírozású férőhely jut -, de ilyenről nincsen tudomásunk, egyébként is éppen a kivétel (Győr-Moson-Sopron megye) mond ennek ellent. Inkább a jelentkezők tudatos választásairól lehet szó, amelyben a saját eredmények, az iskolában, a térségben kialakult továbbtanulási „szokások” mellett szerep jut a finanszírozási forma mérlegelésének is. A regionális egyenlőtlenségek jobb megismerése érdekében egy újabb változót vontunk be: a jelentkezők megyei számát a megyék fiatal korosztályának számához arányítottuk. A felsőoktatásba jelentkezők ugyan nem valamennyien e korosztály tagjai, azonban többségük ide tartozik. Úgy véljük, ezen az arány alapján jó közelítéssel becsüljük a regionális diszparitásokat.

3. táblázat A felsőoktatásba jelentkezők és 18-27 éves népesség arányában megyénként, 2008

Összesen Alap, nappali képzésre mindkét finanszírozási formában Állami

Bács-Kiskun 6,4 4,5 5,7 Baranya 6,1 4,3 5,2 Békés 6,1 4,1 5,3 Borsod-Abaúj-Zemplén 6,0 3,9 5,0 Budapest főváros 8,1 5,3 6,4 Csongrád 6,6 4,5 5,7 Fejér 6,5 4,3 5,5 Győr-Moson-Sopron 5,7 3,9 4,8 Hajdú-Bihar 6,3 4,5 5,4 Heves 6,6 4,3 5,8 Jász-Nagykun-Szolnok 6,1 4,1 5,3 Komárom-Esztergom 6,0 4,0 5,0 Nógrád 5,7 3,9 4,8 Pest 7,3 4,8 5,9 Somogy 6,1 4,1 5,2 Szabolcs-Szatmár-Bereg 6,4 4,2 5,6 Tolna 6,2 4,1 5,3 Vas 6,1 4,3 5,3 Veszprém 6,0 4,1 5,1 Zala 6,3 4,4 5,4 összesen 6,6 4,4 5,6

Forrás: KSH mikrocenzus 2005 és www.felvi.hu

A főváros – amely az előző szempontokból a lista végére került – jól láthatón kiemelkedik az ország összképéből: itt a legmagasabb (a korosztály 8,1%-a), az


országos átlag másfélszerese a 2008-ban továbbtanulni szándékozók aránya. Tegyük ehhez még hozzá, hogy Budapest a már felsőoktatásban tanulók, valamint a diplomával rendelkezők száma és aránya szempontjából is kiemelkedő pozíciót foglal el. Az alap és nappali képzésbe jelentkezők teljes körét, sőt az állami finanszírozású képzést választókat tekintve is magasan az országos átlag fölötti arányok mutatkoznak, tovább növelve a főváros előnyét az ország többi része előtt. A főváros legszűkebb térsége, Pest megye a másik kiemelkedő terület. Az iskolázottsági térképeken láttuk, hogy a megye erősen megosztott, északi és nyugati térségei Budapesthez hasonló értékeket mutatnak, míg a keleti és déli kistérségek inkább a rosszabb helyzetű alföldi térségekhez hasonlítanak. Nyilván a kettősség hatása, hogy a vizsgált szempontból is elmarad – bár nem nagy mértékben – a fővárostól, de még így is magasan az országos átlag fölött vannak a jelentkezési arányok. Az országos átlagokat e két kiemelkedő térség befolyásolja, s ezzel függ össze, hogy az átlagot kicsit is meghaladó részvételi arányokat sehol sem találunk. Az átlagosnál jelentősebb arányokat mutat Nógrád megye, és Győr-Moson-Sopron megye. Az előbbi nehéz helyzete – a felsőoktatás szempontjából is – ismert jelenség, külön értelmezést kívánna azonban a nyugati határszél urbanizált megyéje. (Láttuk, hogy a más szempontból is úgy „viselkedik”, mint a rosszabb helyzetű területek.) Ilyen magyarázatot azonban jelenlegi adataink birtokában nem tudunk adni, legfeljebb utalunk arra a korábbi megállapításunkra (Forray –Kozma, 1999), hogy úgy tűnik, Nyugat-Magyarország a képzett embereket az ország keleti területéről „toborozza”. Az Alföld területe e szempontból még problematikusabbnak látszik. Különösen középső területén igen alacsony a korosztályhoz viszonyított teljes, a nappali és alapképzésbe való jelentkezés, sőt az állami finanszírozású helyre bejutottak aránya is. Szeged, de Különösen Debrecen tekintélyes egyetemei ezen a képen nem tudnak módosítani. Úgy véljük, a hálózat itteni hiánya magyarázza a felsőfokú továbbtanulásban mutatkozó gyenge arányokat.


7. térkép Felsőoktatási intézménnyel rendelkező települések a hallgatók számának arányában

és a korosztály-arányos jelentkezés, 2007/08

A 2001-es adatok alapján külön választva vizsgáltuk az első helyi jelentkezéseket a többes jelentkezésektől. Következtetéseinket főként az első helyi jelentkezések alapján fogalmaztuk meg. Ha a jelentkezések megyei és régiók szerinti megoszlását vizsgáljuk, akkor csaknem azonos létszámok és arányok mellett a megyei intézmények kis mértékű preferenciája mutatkozik meg. Az arányok csak a fővárosi jelentkezések esetében tér el, ahol az összes jelentkezés aránya magasabb, mint az elsőké. Nehéz azonban értelmezni a többes jelentkezéseket. Feltételezhető az a stratégia, hogy a választások bizonytalansága miatt jelölnek többen legalább másodikként fővárosi intézményt. Mindegyik megyében magasabb a helyben tanulni kívánók aránya az első jelentkezések alapján, mint az összes jelentkezésben. Ezt úgy értelmezzük, hogy a továbbtanulni kívánók egyértelműen a helyben történő tanulást részesítik előnyben. Még erősebb ez a tendencia a regionális megoszlásokat vizsgálva. A jelentkezések fele irányul régión kívüli intézménybe, ám ez az arány úgy jön létre, hogy a fővárosiaknak csak egynegyede, a Pest megyeieknek alig harmada kíván a központi régión kívül tanulni. A skála másik végpontján elhelyezkedő megyékből a fiatalok 80 %-a (Nógrád, Jász-Nagykun-Szolnok, Veszprém, Zala megyék), sőt közel 90 %-a (Komárom-Esztergom megye) a régión kívül szeretne továbbtanulni. Arra is érdemes figyelni, hogy a nagy egyetemi központok közül (Budapesten kívül) Baranya, Csongrád és Hajdú-Bihar megyék képesek ott tartani továbbtanulni kívánó fiataljaikat, viszont a miskolci és a veszprémi egyetem ezt a szerepet nem látja el. Feltűnő, és Győr


felsőoktatásának erősödését jelzi, hogy a megyében csaknem ugyanolyan magas a helyi felsőoktatásba jelentkezők aránya, mint a legnagyobb egyetemi székhelyeken (43 %). Az 7. térkép érzékletesen jeleníti meg a fenti jellegzetességeket. Ismét, talán a korábbiaknál is jobban látszik, milyen nagytérségi eltérések jellemzik az ország felsőoktatási szerkezetét, ha ezt a továbbtanulási igények területi irányai szerint vizsgáljuk. A Dunántúl létszámai eltörpülnek az Alföld, sőt Észak-Magyarország létszámai mellett. Megvizsgáltuk ezeket az adatokat abban a metszetben is, hogy a felsőoktatási képzési helyek mely területekről vonzzák a jelentkezőket. Feltételezzük ugyanis – kiváltképpen annak az ismeretnek birtokában, hogy a továbbtanulni kívánó fiatalok hajlamosak lakóhelyük vagy közvetlen környékük felsőoktatási intézményeit választani -, hogy a távolabbi lakóhelyről jelentkezők a képzési helyek attraktivitását, vonzását is jelzik. Ez a vonzerő megtestesülhet egyedi, sajátos képzési irányokban, képzési tartalmakban, a diploma magas presztízsében, de jelezheti az adott képzésekbe való bejutás kisebb nehézségi fokát is. A statisztikák nem informálnak arról, milyen okok miatt vonz egy képzési hely, integrált egyetem, főiskola különösen sok vagy éppen különösen kevés hallgatót. Az adott felsőoktatási hely bizonyos funkciójára azonban meglehetős pontossággal utalnak, arra ugyanis, hogy helyi funkciót lát el, vagy éppen országos szerepet tölt be az adott felsőoktatási intézmény, vagy töltenek be megye felsőoktatási intézményei együttesen. Ebben az összehasonlításban (jól követhető ez a 4. és az 5. táblázat adatain!) az egyik szélső póluson azok a megyék foglalnak helyet, amelyek felsőoktatásába jelentkezőknek a fele helybéli, illetőleg megyei lakos. Ezekről azt állapíthatjuk meg, hogy elsősorban helyi – bár itt a helybéliség tágabb területet jelöl, mint a település – igényeket elégít ki. Ilyen a Borsod-Abaúj-Zemplén, a Nógrád és Tolna megyei felsőoktatás. A két utóbbi persze nem is léphet fel a regionális vonzás igényével, de az észak-magyarországi egyetemi központ “zártsága” annál feltűnőbb, és önvizsgálatra késztető lehet. A másik szélső póluson azok a megyék helyezkednek el, amelyek felsőoktatásába jelentkezőknek több mint kétharmada más megyéből jelentkezett. Ilyenek a Baranya, Csongrád, Győr-Moson-Sopron, Heves, Komárom-Esztergom, Pest, Jász-Nagykun-Szolnok és Vas megyében működő képzési helyek. A csoport néhány tagjára külön felhívjuk a figyelmet. Győr-Moson-Sopron megye felsőoktatása – a viszonylag alacsony létszámok ellenére – ebben az értelmezésben országos szerepkörűnek tekinthető. Heves és Vas megyék főiskolái (egy-egy egyetemi szakkal) állják a versenyt egyetemi központokkal. Jász-Nagy-Szolnok megye szűk körű felsőoktatásának úgy látszik, olyan profilt sikerült találnia, amelynek vonzása messze túlnyúlik a megyei, sőt a régiós határokon. Legfeltűnőbb a Hajdú-Bihar megyei felsőoktatás hiánya e listából: a jelentkezők között alig magasabb a más megyéből ide irányulók aránya (57 %), mint a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei felsőoktatásban (52 %). A budapesti felsőoktatás a középmezőnyben helyezkedik el, a jelentkezők 37 %-a jelölt meg első helyen fővárosi intézményt. Ebben valószínűleg szerepet játszik az a társadalmi tapasztalat is, hogy a főváros elit intézményeit elsősorban lakóinak tartja fenn, a “kívülről” jövőknek kemény feltételekkel és versenytársakkal kell megmérkőzniük. Ezt a szabályt ismerik a főváros lakói is: 77 %-uk budapesti intézménybe adta be jelentkezését. Az előnyös gazdasági-kulturális helyzet öröklődését hangsúlyozza, hogy a jelentkezőknek csak 23 %-a fővárosi lakos.


4. táblázat

A felsőoktatási intézménybe jelentkezők lakás és képzési hely szerint (megye, régió)

Első jelentkezés fő Első jelentkezés %

Állandó lakás régióba,

de régióba,

de megyéje

megyébenem a

megyébe régióbarégión kívül összes megyébe

nem a megyébe régióba

régión kívül összes

Budapest 24888 1140 26028 8282 34310 72,5 3,3 75,9 24,1 100,0Pest 777 9432 10209 4467 14676 5,3 64,3 69,6 30,4 100,0Borsod-A.-Z. 2552 1421 3973 6736 10709 23,8 13,3 37,1 62,9 100,0Heves 1310 287 1597 2940 4537 28,9 6,3 35,2 64,8 100,0Nógrád 95 456 551 2090 2641 3,6 17,3 20,9 79,1 100,0Hajdú-Bihar 3517 1377 4894 3244 8138 43,2 16,9 60,1 39,9 100,0Jász-Nk.-Szolnok 619 549 1168 4258 5426 11,4 10,1 21,5 78,5 100,0Szabolcs-Sz.-B. 2826 1902 4728 3609 8337 33,9 22,8 56,7 43,3 100,0Bács-Kiskun 847 1580 2427 4151 6578 12,9 24,0 36,9 63,1 100,0Békés 1193 1402 2595 2869 5464 21,8 25,7 47,5 52,5 100,0Csongrád 3282 546 3828 2459 6287 52,2 8,7 60,9 39,1 100,0Baranya 2514 275 2789 2328 5117 49,1 5,4 54,5 45,5 100,0Somogy 677 751 1428 2346 3774 17,9 19,9 37,8 62,2 100,0Tolna 278 805 1083 2122 3205 8,7 25,1 33,8 66,2 100,0Fejér 1078 248 1326 4606 5932 18,2 4,2 22,4 77,6 100,0Komárom-E. 246 310 556 3582 4138 5,9 7,5 13,4 86,6 100,0Veszprém 575 419 994 3939 4933 11,7 8,5 20,2 79,8 100,0Győr-Sopron 2396 211 2607 2948 5555 43,1 3,8 46,9 53,1 100,0Vas 573 570 1143 1922 3065 18,7 18,6 37,3 62,7 100,0Zala 163 547 710 2944 3654 4,5 15,0 19,4 80,6 100,0Együtt 50406 24228 74634 71842 146476 34,4 16,5 51,0 49,0 100,0

Forrás: Országos Felsőoktatási Információs Központ


5. táblázat Felsőoktatási intézménybe jelentkezők lakás és képzési hely szerint

Összes jelentkezés Összes jelentkezés % Állandó lakás régióba, de régión régióba, de régión

megyéje megyébenem a

megyébe régióba kívül összes megyébenem a

megyébe régiób

a kívül összesBudapest 56164 2216 58380 15124 73504 76,4 3,0 79,4 20,6 100,0Pest 1418 21533 22951 8667 31618 4,5 68,1 72,6 27,4 100,0Borsod-A.-Z. 5206 2976 8182 14465 22647 23,0 13,1 36,1 63,9 100,0Heves 2624 657 3281 6895 10176 25,8 6,5 32,2 67,8 100,0Nógrád 177 962 1139 4908 6047 2,9 15,9 18,8 81,2 100,0Hajdú-Bihar 7497 2607 10104 6943 17047 44,0 15,3 59,3 40,7 100,0J.-Nk.-Szolnok 1262 1239 2501 10255 12756 9,9 9,7 19,6 80,4 100,0Szabolcs-Sz.-B. 4988 4527 9515 8760 18275 27,3 24,8 52,1 47,9 100,0Bács-Kiskun 1455 3548 5003 9445 14448 10,1 24,6 34,6 65,4 100,0Békés 1924 3069 4993 6471 11464 16,8 26,8 43,6 56,4 100,0Csongrád 6248 981 7229 5035 12264 50,9 8,0 58,9 41,1 100,0Baranya 4959 407 5366 4678 10044 49,4 4,1 53,4 46,6 100,0Somogy 983 1726 2709 5056 7765 12,7 22,2 34,9 65,1 100,0Tolna 383 1993 2376 4811 7187 5,3 27,7 33,1 66,9 100,0Fejér 1863 703 2566 10467 13033 14,3 5,4 19,7 80,3 100,0Komárom-E. 445 720 1165 7854 9019 4,9 8,0 12,9 87,1 100,0Veszprém 1287 873 2160 8836 10996 11,7 7,9 19,6 80,4 100,0Győr-Sopron 4772 441 5213 6771 11984 39,8 3,7 43,5 56,5 100,0Vas 916 1149 2065 4227 6292 14,6 18,3 32,8 67,2 100,0Zala 318 1130 1448 6959 8407 3,8 13,4 17,2 82,8 100,0Együtt 104889 53457 158346 156627314973 33,3 17,0 50,3 49,7 100,0

Forrás: Országos Felsőoktatási Információs Központ Láttuk, hogy a fiatalok saját megyéjüket (vagy fővárosban élők Budapestet) részesítették előnyben választásaikkal. Most azt találtuk, hogy a nagy felsőoktatási központokban élők (különösen a fővárosiak) nagyobb arányban jutottak be a választott képzési helyre, mint a központoktól távolabb élők. A lakóhely még olyan aggregált szinten is, mint a megye, előnyös vagy hátrányos pozíciókat jelöl ki, azaz a lakóhely által reprezentált előnyök és a hátrányok halmozódnak. Különösen élesen mutatja ezt a felsőoktatási képzéssel gyengén ellátott Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Nógrád és Tolna megye. Ha általánosnak látszik az a tendencia, hogy a lakóhelyhez közeli felsőoktatás előnyt jelent már a jelentkezéseknél is, a távolabbi nyilvánvalóan hátrányt feltételez. Éppen ezekben a megyékben láttuk, hogy a fiatalok nagy hányada nem megyei, sőt nem is régión belüli felsőoktatást választ, hanem távolabbra törekszik – nagy hányadban Budapestre. Így pedig választásaik sokkal kisebb arányban realizálódnak, mint más megyék lakóinál. Bár a két észak-keleti megye közül az egyik (Borsod-Abaúj-Zemplén) egyetemnek is otthont ad, úgy látszik, hogy ez az egyetem sok szempontból nem működik más központokhoz hasonló sokfunkciós szellemi központként. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye hatalmas, integrált főiskolája pedig valószínűleg még mindig nem nyújt elegendő képzést ahhoz, hogy az országossal egyező arányban befogadja a jelentkezőket.


A felsőfokú továbbtanulási igények (jelentkezések) és realizálásuk területi szerkezetét vizsgálva olyan társadalmi eredetű egyenlőtlenségek mutatkoznak, amelyek egyaránt összefüggésbe hozhatók az adott térségek gazdasági fejlettségével és a felsőoktatás területi szerkezetével. E feltételek közül az előbbiek – az általánosabb környezeti feltételek – csak hosszabb távon és közvetett módon korrigálhatók. Ám a felsőoktatási alrendszer módosítható közvetlenebb és viszonylag rövidebb távon is. Nem egyszerű beavatkozást igénylő feladat persze ez sem. Ahogyan korábban a megfigyeltük, az ország keleti felének viszonylag fejlettebb közoktatási szerkezete hozzájárulhat ahhoz, hogy az ország nyugati fele számára képezi ki a munkaerőt (Forray – Kozma, 1999). Nem tárgyaltuk itt, de (változatlanul) a nők a felsőoktatás domináns “merítési bázisa”. Amiben persze nem az jelenti a problémát, hogy nők akarnak továbbtanulni, hanem az, hogy a férfiak még mindig kisebb mértékben. Ez pedig a felsőoktatásban megszerezhető tudás és a gazdaságban és társadalomban konvertálható oklevél hagyományos – legalábbis az elmúlt fél évszázad hagyományai értelmében – struktúráinak továbbélésről tanúskodik. Összegezés és kitekintés Tanulmányunkban elsősorban arra törekedtünk rámutatni, hogy a regionalitásnak fontos szerepe van a felsőoktatás megismerésében, különösen ha a felsőoktatást társadalmi szerepeiben és funkcióiban akarjuk megérteni. Ennek következtében a felsőoktatás fejlesztésében is szerepet kell kapnia ennek a dimenziónak. Az iskolázás terjedése első szakaszban az elemi oktatást tette tömegessé, aztán a középfokú oktatást. Jelenleg – nem csupán Magyarországon – az oktatás harmadik szintjén, a felsőoktatásban találkozunk ezzel a tendenciával. A közoktatás tömegesedésének regionális hatásait és diszparitásait számba véve kirajzolódtak a fiatalok esélyeinek területi egyenlőtlenségei. A felsőoktatási hálózat adottságai – hiányosságai és eredményei - ma hasonló társadalmi hatások kiváltói. Itt azonban már nem az elemi kultúrkészségek elsajátításának esélyeiről van szó, hanem olyan szakemberek területileg racionális kibocsátásáról, akik öntudattal és kritikusan vesznek majd részt a gazdaság és társadalom működtetésében – az oktatás, benne a felsőoktatás fejlesztésében.


Hivatkozások Asheim, B (2008) www.oecd.org/document/39

Barakonyi Károly (2000) A korszerű felsőoktatási menedzsment kiépítése, Educatio, 2000. 2:27-42

Davidson, M (2007) Education at a Glance. Key results for Hungary. www.oecd.org/edu/eag2007

Forray R. Katalin (1983) A felsőfokú továbbtanulás iránti igények. Pedagógiai Szemle, 6:527-539.

Forray R. Katalin (1985): Oktatásökológia és regionális oktatáskutatás. Iskolakultúra, 2: 93-97.

Forray R. Katalin (1988) Társadalmunk és középiskolája, Akadémiai, Bp.

Forray R. Katalin – Kozma Tamás (1999): Regionális folyamatok és térségi oktatáspolitika, Educatio Füzetek, Oktatáskutató Intézet, Budapest.

Forray R. Katalin – Híves Tamás (2002) "Jelentkezés a felsőoktatásba" Tér és Társadalom XVI. évf. 1.sz. 99-134 p.

Forray R. Katalin (2008) Társadalmi lakossági igények a felnőttek továbbtanulásában, OTKA 47335

Forray R. Katalin – Kozma Tamás (2008) Felnőttek a felsőoktatásban. Tanulmányok a neveléstudományok köréből. Akadémiai, Budapest (megjelenés előtt)

Híves Tamás – Radácsi Imre: Határmentiség az észak-keleti régióban. In: Határmenti együttműködés a felsőoktatásban. szerk. Buda Mariann, Kozma Tamás. Debrecen: KLTE, 1997. 89-126.p. (Acta Paedagogica Debrecina ; 96.)

Kozma Tamás (1983) szerk.: A felsőoktatási hálózat fejlesztésének területi-társadalmi feltételei. Tervezést támogató kutatások 65. Oktatáskutató Intézet, 51-90.

Kozma T (2000) Regionális együttműködések a harmadfokú képzésben. Educatio Füzetek 227. Oktatáskutató Intézet Bp. 57 p.

Kozma Tamás (2002), Határokon innen, határokon túl. Budapest: Új Mandátum

Kozma Tamás (2002) Regionális egyetem. Kutatás közben 233. Oktatáskutató Intézet. Bp. 63 p.

Kozma Tamás: Kisebbségi intézmények - egy évtized múlva http://dragon.unideb.hu/~nevtud/Oktdolg/Kozma_Tamas/doc/izelito/kisebbsegi.pdf

Paterson, L (1993) Regionalism among Entrants to Higher Education from Scottish Schools. Oxford Review of Education, Vol. 19. 2. 231-255.


Paterson, L (2001) Higher education and European regionalism. Pedagogy, Culture & Society, Vol. 9. 2. 133-160.

Róbert Péter (2000) Bővülő felsőoktatás – ki jut be, Educatio, 2000.2:79-94


Mellékletek Táblázatok

Felvettek aránya államilag támogatott képzésekre minden képzési szinten és munkarendben, 2008

megye % kategória

Győr-Moson-Sopron megye 74,0 magas Vas megye 73,8 magas Tolna megye 72,7 magas Zala megye 71,9 magas Baranya megye 71,9 magas Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 70,2 magas Bács-Kiskun megye 69,8 közepes Hajdú-Bihar megye 69,2 közepes Csongrád megye 68,5 közepes Jász-Nagykun-Szolnok megye 68,4 közepes Somogy megye 67,7 közepes Békés megye 67,3 közepes Heves megye 66,3 közepes Nógrád megye 66,1 közepes Borsod-Abaúj-Zemplén megye 65,7 közepes Veszprém megye 65,3 közepes átlag 64,9 alacsony Fejér megye 64,4 alacsony Komárom-Esztergom megye 64,1 alacsony Pest megye 57,7 alacsony Budapest főváros 55,9 alacsony

Legalacsonyabb a budapesti arány, ami részben magyarázható a jelentkezések magasabb arányával, a 18-27 éves korcsoporthoz viszonyítva itt volt a legmagasabb (6,4%) a jelentkezők aránya, az országos átlag 5,6%. Az átlagot Budapest jelentősen elhúzza a jelentkezők és a hallgatók magas létszáma miatt. Kategóriák – magas: 74,0-70,2-ig; közepes: 69,8-65,3; alacsony: 64,9-55,9

Felvettek aránya alap, nappali képzésre mindkét finanszírozási formában megyénként, 2008

megye % kategória Győr-Moson-Sopron megye 81,0 magas Hajdú-Bihar megye 79,2 magas Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 78,1 magas Bács-Kiskun megye 76,1 magas Zala megye 75,9 közepes Csongrád megye 75,8 közepes Komárom-Esztergom megye 75,6 közepes Vas megye 75,4 közepes Borsod-Abaúj-Zemplén megye 75,4 közepes Békés megye 75,0 közepes Tolna megye 74,8 közepes Baranya megye 74,8 közepes Fejér megye 74,7 közepes Veszprém megye 74,7 közepes átlag 74,6 közepes Somogy megye 74,0 közepes Heves megye 73,5 alacsony Jász-Nagykun-Szolnok megye 73,5 alacsony Nógrád megye 73,3 alacsony Budapest főváros 72,0 alacsony Pest megye 71,0 alacsony


A legalacsonyabb Pest megyében az arány, pedig a jelentkezők a 18-27 éves korcsoporthoz arányítva Budapesten magasabb (5,9 – 6,4%). Országos érték 5,6% alig kevesebb, mint Pest megyében. Kategóriák – magas: 81,0-76,1; közepes: 75,9-74,0; alacsony: 73,5-71,0

Az összes felvettek aránya a jelentkezőkhöz viszonyítva megyénként, 2008

megye % kategória Baranya megye 87,5 magas Győr-Moson-Sopron megye 87,3 magas Vas megye 87,1 magas Tolna megye 86,6 magas Hajdú-Bihar megye 86,0 magas Zala megye 85,7 magas Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 85,5 magas Somogy megye 85,0 magas Komárom-Esztergom megye 84,8 közepes Csongrád megye 84,7 közepes Nógrád megye 84,4 közepes Bács-Kiskun megye 84,3 közepes Fejér megye 84,1 közepes Veszprém megye 84,1 közepes átlag 83,8 közepes Jász-Nagykun-Szolnok megye 83,7 közepes Borsod-Abaúj-Zemplén megye 83,6 közepes Békés megye 83,0 alacsony Heves megye 82,7 alacsony Pest megye 82,0 alacsony Budapest főváros 81,3 alacsony

Itt a legkisebb az eltérés, a legtöbben bejutottak valamilyen formában a felsőoktatásba. Kategóriák - magas: 87,5-85,0; közepes: 84,8-83,6; alacsony: 83,0-81,3

A felsőoktatásba jelentkezők és 18-27 éves népesség arányában megyénként, 2008

Összesen AN Állami Bács-Kiskun 6,4 4,5 5,7 Baranya 6,1 4,3 5,2 Békés 6,1 4,1 5,3 Borsod-Abaúj-Zemplén 6,0 3,9 5,0 Budapest főváros 8,1 5,3 6,4 Csongrád 6,6 4,5 5,7 Fejér 6,5 4,3 5,5 Győr-Moson-Sopron 5,7 3,9 4,8 Hajdú-Bihar 6,3 4,5 5,4 Heves 6,6 4,3 5,8 Jász-Nagykun-Szolnok 6,1 4,1 5,3 Komárom-Esztergom 6,0 4,0 5,0 Nógrád 5,7 3,9 4,8 Pest 7,3 4,8 5,9 Somogy 6,1 4,1 5,2 Szabolcs-Szatmár-Bereg 6,4 4,2 5,6 Tolna 6,2 4,1 5,3 Vas 6,1 4,3 5,3 Veszprém 6,0 4,1 5,1 Zala 6,3 4,4 5,4 összesen 6,6 4,4 5,6

AN.: Alap, nappali képzés mindkét finanszírozási formában Állami.: Államilag támogatott képzések minden képzési szinten és munkarenden Forrás: KSH mikrocezus 2005 és www.felvi.hu


A felsőoktatásba jelentkezők és felvettek száma és aránya 2008

Megye Jelentkezők Felvettek Felvettekaránya Össz. AN Állami Össz. AN Állami Össz. AN Állami

Bács-Kiskun 4863 3444 4290 4100 2622 2993 84,3 76,1 69,8 Baranya 3509 2458 2967 3069 1838 2133 87,5 74,8 71,9 Békés 3188 2133 2792 2646 1600 1878 83,0 75,0 67,3 Borsod-Abaúj-Zemplén 6202 4044 5219 5186 3049 3430 83,6 75,4 65,7 Budapest főváros 19653 12763 15528 15975 9190 8673 81,3 72,0 55,9 Csongrád 4076 2758 3501 3454 2091 2398 84,7 75,8 68,5 Fejér 4060 2640 3430 3416 1972 2210 84,1 74,7 64,4 Győr-Moson-Sopron 3730 2577 3147 3255 2088 2330 87,3 81,0 74,0 Hajdú-Bihar 5092 3603 4400 4378 2853 3043 86,0 79,2 69,2 Heves 2871 1892 2510 2373 1391 1663 82,7 73,5 66,3 Jász-Nagykun-Szolnok 3564 2366 3079 2982 1740 2107 83,7 73,5 68,4 Komárom-Esztergom 2703 1809 2247 2291 1367 1440 84,8 75,6 64,1 Nógrád 1604 1087 1356 1353 797 896 84,4 73,3 66,1 Pest 11679 7681 9514 9575 5451 5491 82,0 71,0 57,7 Somogy 2769 1894 2374 2355 1402 1608 85,0 74,0 67,7 Szabolcs-Szatmár-Bereg 5481 3649 4791 4684 2850 3364 85,5 78,1 70,2 Tolna 2034 1355 1723 1762 1013 1252 86,6 74,8 72,7 Vas 2271 1612 1976 1978 1215 1458 87,1 75,4 73,8 Veszprém 3297 2244 2804 2773 1677 1832 84,1 74,7 65,3 Zala 2610 1821 2252 2236 1383 1620 85,7 75,9 71,9 nem adta meg 1735 1410 1489 1267 978 957 73,0 69,4 64,3 összesen 96991 65240 81389 81108 48567 52776 83,6 74,4 64,8

AN.: Alap, nappali képzés mindkét finanszírozási formában Állami.: Államilag támogatott képzések minden képzési szinten és munkarenden forrás: www.felvi.hu

A felsőoktatásba jelentkezők és felvettek száma és aránya korcsoportok szerint, 2008

Korosztály Jelentkezők Felvettek Jelentkezők aránya életkor szerint Felvettekaránya

Összesen AN Állami Összesen AN Állami Összesen AN Állami Összesen AN Állami-18 20585 19654 20279 17784 15352 14767 21,2 30,1 24,9 86,4 78,1 72,8 19 24173 22671 23591 20664 17574 16671 24,9 34,8 29,0 85,5 77,5 70,7

20-21 19584 15669 17999 16222 11273 11191 20,2 24,0 22,1 82,8 71,9 62,2 22-23 9030 4358 7048 7285 2832 4078 9,3 6,7 8,7 80,7 65,0 57,9 24-26 6908 1616 4045 5588 916 2020 7,1 2,5 5,0 80,9 56,7 49,9 27- 16706 1272 8427 13558 620 4049 17,2 1,9 10,4 81,2 48,7 48,0

összesen 96986 65240 81389 81101 48567 52776 100,0 100,0 100,0 83,6 74,4 64,8 forrás: www.felvi.hu

A felsőoktatásba jelentkezők és felvettek száma és aránya nemek szerint, 2008

Jelentkezők Felvettek Felvettek aránya Összesen AN Állami Összesen AN Állami Összesen AN Állami

Férfi 42508 29487 35415 36169 23262 24433 85,1 78,9 69,0 Nő 54478 35753 45974 44932 25305 28343 82,5 70,8 61,7 összesen 96986 65240 81389 81101 48567 52776 83,6 74,4 64,8 forrás: www.felvi.hu


A felsőoktatásba jelentkezők és felvettek száma és aránya, 2001-08

Jelentkezők Felvettek Felvettek aránya

Év Összesen Alap, nappali Állami Összesen Alap,

nappali Állami Összesen Alap, nappali Állami

2001 148880 83642 106295 98021 48612 50825 65,8 58,1 47,8 2002 164219 87405 115072 108903 51148 55161 66,3 58,5 47,9 2003 159865 84857 103186 106024 50561 55162 66,3 59,6 53,5 2004 167082 94048 115798 109562 53155 59641 65,6 56,5 51,5 2005 149828 90600 114007 102959 51194 60027 68,7 56,5 52,7 2006 132527 83836 103423 93898 52850 57798 70,9 63,0 55,9 2007 108854 76392 88795 81563 50405 48726 74,9 66,0 54,9 2008 96986 65240 81389 81101 48567 52776 83,6 74,4 64,8 forrás: www.felvi.hu

Mellékletek Térképek

A következő térképsorozat a magyar felsőoktatás területi megoszlását mutatja be. A települések helyén a hallgatók számával arányos kördiagram érzékelteti a felsőoktatási intézmény méretét, külön feltüntetve a nappali esti, levelező és távoktatásban részvevőket. Először az egyetemeket bemutató térképek láthatók, az összes kihelyezett tagozatukkal együtt. A térképek adatainak forrás az OKM felsőoktatási adatbázisa 2007/08 tanévről.

Pécsi Tudományegyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08


Debreceni és Szent István Egyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

Szegedi Egyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08


Miskolci Egyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

Budapesti Corvinus Egyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08


Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

Eötvös Loránd Tudományegyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08


Semmelweis Egyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

Nyugat Magyarországi Egyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08


Kaposvári Egyetem, Pannon Egyetem és Széchenyi I. Egyetem képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

Egyházi egyetemek képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08


A következő két térkép a főiskolai színtű felsőoktatás területi megoszlását mutatja be, hasonló módszerrel, mint előzőek az egyetemekét. Külön ki kellett emelni Budapestet mivel ott olyan nagy számú intézmény működik, hogy a térképen nem fér el. Az első térképe a valamennyi nem egyházi főiskola szerepel. Az egyházi főiskolák a következő térképen láthatók.

Főiskolák képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

rövidítés név település AVF Általános Vállalkozási Főisk. Budapest BGF Budapesti Gazdasági Főisk. Budapest BGF Budapesti Gazdasági Főisk. Salgótarján BGF Budapesti Gazdasági Főisk. Zalaegerszeg

BKF Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főisk. Budapest

BKTF Budapest Kortárstánc Főisk. Budapest BMF Budapesti Műszaki Főisk. Budapest BMF Budapesti Műszaki Főisk. Székesfehérvár DF Dunaújvárosi Főisk. Dunaújváros DF Dunaújvárosi Főisk. Paks EJF Eötvös József Főisk. Baja EKF Eszterházy Károly Főisk. Eger GDF Gábor Dénes Főisk. Budapest

HFF Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Főisk. Budapest

HJF Harsányi János Főisk. Budapest KF Kecskeméti Főisk. Bácsalmás KF Kecskeméti Főisk. Kecskemét KF Kecskeméti Főisk. Komárom KF Kecskeméti Főisk. Szolnok KJF Kodolányi János Főisk. Budapest KJF Kodolányi János Főisk. Nyíregyháza KJF Kodolányi János Főisk. Orosháza KJF Kodolányi János Főisk. Siófok KJF Kodolányi János Főisk. Székesfehérvár

rövidítés név település KRF Károly Róbert Főisk. Gyöngyös

MPANNI Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézete Budapest

MTF Magyar Táncművészeti Főisk. Budapest MTF Magyar Táncművészeti Főisk. Nyíregyháza MTF Magyar Táncművészeti Főisk. Pécs MTF Magyar Táncművészeti Főisk. Szombathely MÜTF Modern Üzleti Tudományok Főisk. Budapest MÜTF Modern Üzleti Tudományok Főisk. Dunaszerdahely MÜTF Modern Üzleti Tudományok Főisk. SzékelyudvarhelyMÜTF Modern Üzleti Tudományok Főisk. Tatabánya NÜF Nemzetközi Üzleti Főisk. Budapest NYF Nyíregyházi Főisk. Beregszász NYF Nyíregyházi Főisk. Budapest NYF Nyíregyházi Főisk. Nyíregyháza RTF Rendőrtiszti Főisk. Budapest SZF Szolnoki Főisk. Budapest SZF Szolnoki Főisk. Mezőtúr SZF Szolnoki Főisk. Szolnok TPF Tomori Pál Főisk. Budapest TPF Tomori Pál Főisk. Kalocsa TSF Tessedik Sámuel Főisk. Békéscsaba TSF Tessedik Sámuel Főisk. Gyula TSF Tessedik Sámuel Főisk. Szarvas ZSKF Zsigmond Király Főisk. Budapest


Egyházi főiskolák képzési helyei a hallgatók számának arányában, 2007/08

rövidítés név település ATF Adventista Teológiai Főiskola Pécel AVKF Apor Vilmos Katolikus Főiskola Vác BHF Bhaktivedanta Hittudományi Főisk. Budapest BTA Baptista Teológiai Akadémia Budapest EGHF Egri Hittudományi Főisk. Eger EGHF Egri Hittudományi Főisk. Vác ESZHF Esztergomi Hittudományi Főisk. Esztergom GYHF Győri Hittudományi Főisk. Győr GYHF Győri Hittudományi Főisk. Szombathely KTIF Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főisk. Debrecen PHF Pécsi Püspöki Hittudományi Főisk. Pécs PRTA Pápai Református Teológiai Akadémia Pápa PTF Pünkösdi Teológiai Főisk. Budapest SRTA Sárospataki Református Teológiai Akadémia Sárospatak SSTF Sola Scriptura Teológiai Főisk. Budapest SZAGKHF Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főisk. Nyíregyháza SZHF Szegedi Hittudományi Főisk. Szeged SZPA Szent Pál Akadémia Budapest SSZHF Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főisk. Budapest TKBF A Tan Kapuja Buddhista Főisk. Budapest VHF Veszprémi Érseki Hittudományi Főisk. Kaposvár VHF Veszprémi Érseki Hittudományi Főisk. Veszprém VTIF Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola Esztergom WJLF Wesley János Lelkészképző Főisk. Budapest


A következő három térkép a felvettek arányát ábrázolja a jelentkezőkhöz viszonyítva megyénként. Az adatok az Országos Felsőoktatási Információs Központból (FELVI) származnak és 2008. évi jelentkezési statisztikából készültek. Bár a jelentkezők legnagyobb része bejutott valamilyen felsőoktatási intézményben, mégis a megyék között 10-20%-os eltérés is előfordul.

Bejutási arány a felsőoktatásba az összes felvettek az összes jelentkezőkhöz viszonyítva, 2008

Kategóriák - magas: 87,5-85,0%; közepes: 84,8-83,6%; alacsony: 83,0-81,3%


Bejutási arány a felsőoktatásba alap, nappali képzésre mindkét finanszírozási formában, 2008

Kategóriák – magas: 81,0-76,1%; közepes: 75,9-74,0%; alacsony: 73,5-71,0%

Bejutási arány a felsőoktatásba államilag támogatott képzésekre

minden képzési szinten és munkarendben, 2008

Kategóriák – magas: 74,0-70,2%; közepes: 69,8-65,3%; alacsony: 64,9-55,9%

Documents

Forray Híves hálózatcsonkává válik. Tehát az oktatási intézményeknek munkahelyteremtő funkciójuk is van, és pedig egy fontos társadalmi réteg számára. Fontos ugyanakkor