Idoszaki kiadvány ∑ Kiadja a Lativ Alapítvány ∑ למען תחייה יהודית בהונגריה ˝

רבס"ד ו ק מ ן ∑ י י ע מ

2013. novemberV . évfolyam 1. szám כסלו תשע"ד

• Miért éppen London?• Jó helyen vagyunk

• Új perspektíva Magyarországon• Elmélkedés chanukára

• Teremtés és súlyemelés – az omnipotencia-paradoxon• Hogyan lett a borászból

hitelező?

3

Köszöntő

A Lativ Alapítvány időszaki kiadványa

Kiadja  a  Lativ  Barátai  A  Zsidó  Reneszánszért Magyarországon  Alapítvány  ∑  1067  Budapest, Eötvös  utca  29.  ∑  +36  (70)  320-4277  ∑  www.lativ.hu  ∑  info@lativ.hu  ∑  Felelős  kiadó:  Keleti Dávid  rabbi  ∑  Szerkesztő:  Dunajecz  Jakab  ∑ Munkatársak:  Adler  Tamás,  Binjomin  Zeév, Domán  Sije,  Réti  János  ∑  Fináli-Magyari  Judit ∑  Tipográfia,  tördelés:  Lipót  Éva  ∑  Belső illusztrációk:  Deák  Panka  ∑  Borító:  Lévai Erika  ∑  Korrektor:  Székely  Mária  ∑  Megjelenik havonta  ∑  A  kiadvány  szent  szövegek  részleteit és magyarázatait tartalmazza, kérjük, ne dobd el!

Tartalom

Köszöntő 3

fiLozófia a cselekvés világa 4

Városok Miért éppen London? 6

HETiszakasz Vájécé • szent földön aludni 10 Vájislách • Hogyan használd jóra azt, ami rossz? 11 Vájésev • az igaz emberek jutalma 12 mikéc • Leleményes terv 13

Jó helyen vagyunk 14Teremtés és súlyemelés – az omnipotencia-paradoxon 15 TörTénELEM a szóbeli tan: a Talmud (tanítás) 16 Hár, azaz hegy 17

inTErJÚ Új perspektíva Magyarországon 18

az élet aBC-je 20

ünnEpEk Elmélkedés chanukára 22

kuLTÚra Hogyanlettaborászbólhitelező? 24

nőiszemmel sára • 1. rész 26

gyErEknEVELés Vigyázunk a dolgainkra, és közben pazarlunk? 28

gyErEkEknEk Chofetz Chaim tanácsa 29

BEszáMoLó Barcelonában jártunk 30

órarend 32

A Lativ Barátai Alapítvány számlaszáma: CIB BANK 10700079-47164907-51100005 Köszönjük, hogy adományával segíti munkánkat!

Kedves Olvasóink!

Az őszi nagyünnepek elmúltával felszabaduló energiáink jelentős része az elképzeléseitek, igényeitek megismerésére irányulhatott, figyelmün-ket az általatok visszaküldött kérdőívek kiértékelésének (is) szenteltük. Hálás köszönet mindenkinek, aki rászánt pár percet, hogy megossza velünk a véleményét! Az eredmények feldolgozásához azonban idő-re van szükségünk, természetesen igyekezni fogunk, hogy levonjuk a megfelelő következtetéseket, amelyek révén – az Örökkévaló segítségé-vel – tovább erősödhet a munkánk hatékonysága!

Hála a kitöltőknek kaptunk annyi választ, amely alapján már el le-het végezni a kiértékelést. Mégsem hagy bennünket nyugodni az ér-zés, hogy a Veletek való kommunikáció terén még jócskán akad fej-lesztenivalónk. A  mostani igyekezetünk is megerősítette a korábbi tapasztalatainkat, amelyek tanulsága rendre a következő volt: csak-nem lehetetlen aktivitásra bírni Téged, Kedves Olvasó! Ezt mutatja a mostani próbálkozásunk is, hiszen a rendszeres olvasóink alig egyti-zede töltötte ki a kérdőívünket. Pedig a világ – és ezen belül minden apró részlet, így a mi tevékenységünk – javítása folyamatos erőfeszí-tést igényel. Higgyétek el, megéri!

Hiszen mi örülünk a bátorító levelek mellett az éles kritikának is! Ennél is jobban örülünk akkor, ha megismerhetjük a véleményetek az újságunkról, ha megtudjuk, mit gondoltok az önkéntes próbálkozá-sunkról. Érdekel, hogy várjátok-e a felbukkanását, szeretitek-e for-gatni, esetleg hasznát is látjátok az olvasgatásának, vagy csak a halat csomagoljátok bele. Szeretnénk, ha megtudhatnánk, Ti is osztjátok-e abbéli meggyőződésünket, hogy érdemes újra és újra hozzálátni a lap szerkesztéséhez, mert ezzel – esetleg a szándékainktól is függetlenül – a budapesti zsidó szellemi élet fellendítéséhez is hozzájárulhatunk.

Amit most a kezedben tartasz, Kedves Olvasó, az egy ingyenes kiadvány, amely mögött nem állnak komoly támogatók. A  létrejöt-tét időnként pályázati pénzek segítik, és ami legalább ennyire fon-tos: a munka oroszlánrészét önkéntesek végzik hónapról hónapra. Ennek fényében talán értitek, miért olyan fontos számunkra, hogy megtudhassuk, mit gondoltok a kísérletünkről, amelynek keretében egy korábban elérhetetlen ízt próbáltunk csempészni a zsidó témák-kal foglakozó folyóiratok kínálatába! Ezért szeretnénk, ha javulhatna a párbeszéd közöttünk, hiszen ahogy ezt (talán épp a korábbi lapszá-mainkból) bizonyára tudjátok, a kérdések megértése a zsidó hagyo-mányban mindig közösségben történik. Sokkal világosabb és mélyebb megértéshez tudunk együtt eljutni, mint ha önmagukban próbálnánk megbirkózni a kétségeinkkel!

Ennek megfelelően reméljük, hogy a jövőben többet halljuk majd a hangotok, és ha úgy érzitek, megtaláljátok a módját annak, hogy mel-lénk álljatok az igyekezetünkben! Szeretnénk, ha tudnátok, ezentúl is szívesen vesszük az észrevételeiket, a cikkekkel kapcsolatos megjegyzé-seket, kérdéseket, akár személyesen, akár e-mailben, akár a nyilvános fórumunkon, a Lativ csoport Facebook oldalán!

Chanuka száméách!Lativ staff

Ha egy igazán érték- és fejlesztéscentrikus bölcsodét szeretnél gyermekednek…

mert itt

maximum 10 gyermek van

kétnyelvuség

kóser étkezés

folyamatos fejlesztopedagógusi közremuködés

és ami a legfontosabb:

sok-sok szeretet, mert a Te gyermeked,

a Mi gyermekünk is!

érdeklodni: Á . Zita: +36-30-9306262

www.trendeli.hu

Zsidó bölcso de az Újlipótvárosban

Cím:Bp., VII. ker., Dob u. 16.

Telefon:06 (70) 632-2771

Nyitva tartás:hétfő–csütörtök: 8–19hpéntek: 8–14h

4

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ כסלו תשע"ד Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. november

Borkóstolás

Láthatjuk, hogy ma mindezt milyen alapvetően félre-értik. Zsidók vagyunk a parancsolatok megtartásában; mindegyik parancsolat megtartásában, testünk minden egyes részének minden mozdulatával. Nem a zsidó böl-csesség és általános erkölcsi viselkedés miatt vagyunk zsi-dók; természetesen ez helyénvaló, de a zsidó vallás nem ez. Mi Ábrahám gyermekei vagyunk, mivel azon munkál-kodunk, hogy megszenteljük a testünket; ami megkülön-böztet minket a világ bölcseinek és erkölcsi szakértőinek közösségétől, az az, ahogy étkezünk és ahogyan iszunk…

Ez tisztán látható a borral való kapcsolatunkban. Megfigyelhettük, hogy a világ számos spirituális rendsze-rében az alkohol fogyasztása tel-jes mértékben tilos, különösen a papok és a szerzetesek számá-ra, akik a szentség elérésére tö-rekszenek. De a zsidó vallásban a bor központi szerepet játszik minden, a fizikaitól a spirituáli-sig terjedő mozdulatban. A bort néha arra használjuk, hogy ös-szekapcsoljuk a kettőt: az es-küvőnél, ahol két fizikai test spirituális szintre emeli a kap-csolatát; a körülmetélésnél, ahol elkezdjük a test megszentelésének folyamatát; a kiddusnál, ahol az áldás során megszenteljük a szombat első pillana-tait, amikor a hét világi tere találkozik a szombat transz-cendenciájával; a négy pohár bor szédereste, ahol megün-nepeljük a száműzetésből való átmenetet a megváltásba, a szolgaságból a szabadságba.

A bor erőteljesen jelképezi a fizikai lét veszélyét; ha túl-zott mértékben fogyasztják, a tudatosságot tudattalanság-gá változtatja, és annyira elveszi az emberi mivoltot, hogy az alkoholt fogyasztó teljes mértékben a fizikai világ részé-vé válik, csupán elme nélküli testté. Ugyanakkor ha helye-sen fogyasztják, megvan az a képessége, hogy megnyis-sa a tudatot, hogy megkönnyítse az emelkedett állapotot. A mélyebb források megjegyzik, hogy noha a bor fizikai

anyag, spirituális szabályok szerint viselkedik: minden fi-zikai dolog meggyengül és lebomlik az idő előrehaladtá-val; ez a szabály igaz mindenre az anyagi és biológiai vi-lágban, függetlenül attól, hogy milyen gondosan kezelik és ápolják azokat.

Ezzel szemben a szellem dolgai fejlődnek az idő hala-dásával; a bölcsesség mélyül a korral – még ha a bölcs tes-te meg is ereszkedik, bölcsessége növekszik. De nem úgy, mint más fizikai dolgok, a bor javul az idővel. Az anyagi világban egyedülállóan a bor a mélyebb dolgokat tükrö-zi, az anyagban rejlő titkot (a bor szó számértéke a héber nyelvben ugyanannyi, mint a titok szóé).

Tudjuk, hogy hávdálákor, a szombat kimenetelét jelző szertartás során is fogyasztunk egy pohár bort. Abban a

pillanatban, amikor érezzük a  szombat távozó szellemét, ebben a leereszkedő pillanat-ban bort használunk. Eddig azt mondtuk, hogy a bort a felemel-kedés pillanataiban használjuk. Mi az értelme itt?

Erről van szó: a hét a szom-bat elhalványulását kísérő szo-morúság érzékelésével kezdő-dik. A szentség visszahúzódása tapintható. Fűszereket szago-lunk, hogy újraélesszük a szel-

lemet. De a hét kezdete új lehetőséget jelent arra, hogy építkezzünk, hogy felemeljük a jelenlegi állapotunkat egy következő szombat felé, amely emelkedettebb lesz, mint az előző, amely tükrözni fogja egy újabb hét mun-káját és fejlődését, amely hozzáadódik az előzőkhöz. Ez a „leereszkedés egy felemelkedés érdekében” az előzőknél magasabb és nagyszerűbb szint felé. Pontosan ez a zsidó elképzelés – leereszkedünk a világi és anyagi világba, de ezt csak a felemelkedés érdekében tesszük.

A Tóra csak annak alkalmazása során él; még a legkifi-nomultabb bölcsessége is csak akkor valós, ha van kapcso-lata a cselekvés világával…

forrás: innernet.org.ilfordítás: Domán Sándor

gyakran gondolják úgy, hogy Ábrahám legnagyobb hozzájárulása az egyistenhit tana volt. Egy bálvány-

imádó világnak tanította meg, hogy csak egyetlen Isten lé-tezik, és ez a gondolat megfelel a zsidó vallásnak. De el kell mondanom, hogy ez a kép nem pontos. Az egyetlen Isten gondolata már Ábrahám előtt is igen erőteljesen jelen volt. (A bálványimádás azt a gyakorlatot jelenti, hogy közvetí-tőkhöz fordulnak, mintha azoknak önálló hatalmuk lenne, és nem azt a hibát, hogy nem ismerik el Istent.) Isten isme-rete általános volt…

Mi volt az a hatalmas újdonság, melyet Ábrahám adott a világnak, ami útjára indította a zsidó népet, és örökre megváltoztatta a történelmet (hiszen Sém és Éver már a lehető legmagasabb szinten tanították a spiritualitást)? Pontosan mi volt az új benne? Mi volt megvilágosodásá-nak forradalmi jellege, ha mások már megmutatták koráb-ban az utat? Miért volt úttörő újító és nem egyszerűen te-hetséges tanítvány?

A válasz ez: Ábrahám nem a szellem útját indította el; ő a szellem testté válásának útját indította el. Hozzájárulása nem a tudás területén volt. Mások már korábban felfe-dezték a szellem magasabb szintjeit, és mélyen elmerül-tek a legmagasabb szintű bölcsességben, amikor Ábrahám megkezdte útját. Az újítás, melyet elhozott a világba, az a folyamat volt, hogy a bölcsességet lehozta a fizikai létbe, megmutatta, hogy a legmagasabb szintű tudatosságot ho-gyan lehet a test segítségével kifejezni. Ez a zsidó vallás ra-dikális elképzelése.

A zsidó vallás egyedisége nem istentudatában rejlik; ha-nem abban a tanításban, hogy a test fel tud emelkedni a szentséghez. Ez a taní-tás nem a szellem szent-ségéről szól, hanem a fi-zikai lét szentségéről. Vizsgáljuk meg a vi-lág spirituális rendsze-reit, és meg fogjuk látni, hogy azok a szellem és a test konfliktusát ragadják meg, a lélek és a test ősi harcát, melyben a test arra törekszik, hogy uralja a lelket, és leala-csonyítsa azért, hogy kiszolgálja állati szükségleteit. Erre a mindennél alapvetőbb konfliktusra a következő megoldást követelik meg: tagadd meg a testet, fegyelmezd meg a tes-tet az érzéki tápláléktól való megfosztás által, legyél aszké-

ta, fogadj cölibátust, folytass szerzetesi életmódot. A világ spirituális rendszereinek fő szószólói szerzetesek és apá-cák, nőtlenek és aszkéták, akik lemondtak a testről azért, hogy túlhaladjanak rajta.

Szent eszköz

De a zsidó vallás azt kívánja meg, hogy a testtel is fog-lalkozzunk; szükségesnek tartja a házasságot, szükséges-nek tartja a testi örömöket, az állandó nőtlenséget bűn-nek tekinti. A mi utunk nem arról szól, hogy elválasszuk egymástól a testet és a lelket, hanem arról, hogy a test-tel is foglalkozzunk, és felemeljük azt a lélek szintjére. Számunkra a test nem a spirituális utazás kiindulópontja, hanem az eszköze.

Nem szabad a testet hátrahagyni miközben az elme és a szellem előrehalad. A testnek szolgálnia kell az elmét és a szellemet. Ez a micvák, a parancsolatok értelme. A mic-vák olyan fizikai cselekedetek (nagyon kevés olyan micva van, melyeket csupán tudati szinten viszünk véghez), me-lyek kifejezik a szellemet. A test minden része parancsot kap a cselekvésre; minden végtag és szerv végrehajtja azt a cselekedetet, amely kifejezi a Tórát. A micvák azok a Tóra számára, ami a test a lélek számára.

Ábrahám nem a tiszta szellem gondolatát hozta el a vi-lágba; ő azt a radikális gondolatot hozta el, hogy a testet, ezt a bukott, romboló, áruló és buja testet fel kell emelni a tisztasághoz. Funkcióit és cselekedeteit nem elnyomni kell, hanem szentségként kifejezni. A világ a férfi-női intimitás

problémáját szégyenként érzékeli; mi szentségnek. A világ a veszélyt látja az alkoholban, azt a hajla-mot, hogy az elmét földi fizikai létre cseréli le; mi a felemelkedésre használ-juk azt. A világ úgy értel-

mezi, hogy a testről le kell mondani, ez az egyetlen út a lé-lek felszabadítására; mi szabad kifejezést adunk a testnek, hogy cselekedeteken keresztül nyilvánuljon meg, melyek célja a szellem szolgálata. Mi így fegyelmezzük meg a tes-tet; nem azt parancsoljuk neki, hogy maradjon csöndben, hanem azt, hogy szolgáljon. Ez a micvák alapja…

FILo

ZóFIA a cselekvés világa

Rabbi dR. akiva TaTz

„Ábrahám … a szellem testté válásának útját indította el”

A test szabad cselekedete a szellemet szolgálja.

6

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ כסלו תשע"ד

7

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. november

Miért éppen London?arató Mátyás

az Egyesült Királyságban él Európa második legné-pesebb, egyes becslések szerint több mint 300 ezer

fős zsidó közössége, amelynek legnagyobb része – körül-belül kétharmada – Londonban él. Noha hajlamosak va-gyunk a londoni zsidókra mint egy mintaközösségre te-kinteni: vannak rendszeresen zsinagógába járók, vannak, akik évek óta a környékére se néztek, ám a fontosabb zsi-dó vallási szabályokat tiszteletben tartják, és a hagyomá-nyokat is igyekeznek őrizni. Általában elmondható, hogy szinte minden nagy-britanniai zsidó élénken érdeklődik a zsidóság sorsa és kultúrája iránt, a közösségnek szoro-sabb vagy lazábban, de valamiképpen tagja. (Szombat, 2011.)

London az Egyesült Királyság és azon belül Anglia fővá-rosa, a legnagyobb városi terület az Egyesült Királyságban, és a legnagyobb városi terület az Európai Unióban is.

London a világ egyik vezető globális városa; nemcsak az Egyesült Királyság, hanem a világ egyik kereskedelmi, oktatási, szórakoztatóipari, divat-, egészségügyi, kutatási és fejlesztési, turisztikai és közlekedési központja. Másban is a „legek” városa közé tartozik: a világ egyik leglátogatot-tabb városa, 43 egyetemmel rendelkezik és ezzel Európa legtöbb egyetemével rendelkező városa, Heathrow a világ legforgalmasabb repülőtere, és itt a legmagasabbak az in-gatlanárak az egész világon.

Londonban sokféle népcsoport, kultúra és vallás találko-zik. Csak a város területén 300 nyelvet beszélnek. A 2001-es népszámlálás adatai alapján a 8  173 941 főt számlá-ló lakosság 59,8%-a fehérnek (brit 44,9%, ír 2,2%, egyéb fehér 12,1%), 20,9%-a ázsiainak (12%-uk indiainak, pa-

kisztáninak, bangladesinek vagy egyéb ázsiainak: több-ségében Srí Lanka-inak, arabnak vagy más dél-ázsiai népcsoporthoz tartozónak), 15,6% feketének, 5%-a ke-vert nemzetiségűnek, 1,5%-a kínainak, 4,9%-a egyéb kisebbséghez tartozónak vallotta magát. A  lakosság 36,7%-a született az EU-n kívül. Míg a 2001-es fel-mérés alapján az írek alkot-ták a legnagyobb külföldön született csoportot, mára a 2. helyre szorultak vissza az indiaiak mögött (Office for National Statistics 2011).

Nincs írott emlék az-zal kapcsolatban, hogy a normann hódítás előtt él-tek volna zsidók a sziget-országban. 1070-ben Hódító Vilmos telepített be először zsidókat a kereskedelem és a gazdaság élénkítése céljából. Abban az időben csak zsidók adhattak kölcsönöket. Nem egészen száz évvel későbbről, 1144-ből maradt ránk az első vérvádról szóló írásos emlék. London pénzügyi köz-pontjában, a nagy múltú Cityben megtekinthető egy XIII. századi mikve, azaz rituális fürdő romja. Azután 1290-ben Edward – I. (Nyakigláb) Eduárd angol király – ki is űzte a zsidóságot.

Széles körben elterjedt az a nézet, hogy ebben az időben egyetlen zsidó sem telepedhetett le. Valójában azonban a feltételezett kitiltás századai alatt igenis élt ott néhány zsi-dó, főként mint orvos és kereskedő, de zsidó volt pl. Sir Edward Brampton, alias Duarte Brandao, aki III. Richárd alatt Guernsey kormányzójává emelkedett. A XVII. szá-zadban sokan hitték Angliában, hogy a Messiás eljövetele a küszöbön áll, de minthogy ez nem következhet be, amíg a zsidók szétszóratása „a földnek egyik végétől a földnek másik végéig” nem teljes, ebből fakadóan a millennium-ra sem kerülhet sor, amíg a zsidók Angliában is meg nem jelennek. Mivel Anglia Kece háÁrec, a „föld vége” néven szerepelt középkori iratokban, sokan hitték, hogy a zsi-dók angliai befogadása előbbre hozza a Messiás eljövete-lét. ( Johnson, 335–337.)

A  zsidók végül csak 1656-ban, Cromwell forradalma idején térhettek vissza – a londoni zsidók pedig kibérel-tek egy épületet a Creechurch Lane-en, hogy ott alapít-sák meg első zsinagógájukat. Négy évszázados múltú zsidó család persze alig van a szigetországban, a közösség tagja-inak nagy része harmadik generációs bevándorolt, felme-női Németországból, Kelet-Európából vagy ugyanonnan, de dél-afrikai kerülővel érkeztek ide.

Azon túl, hogy Anglia maga szívesen látta, és be is fo-gadta a zsidó embereket, külföldön is hamar a segítségükre

sietett. Első alkalommal amikor Mária Terézia 1745-ben kiűzte Prágából a zsidókat: szövetségese, II. György dip-lomáciai csatornákon tiltakozott a történtek miatt. „1814-ben a külügyminiszter, Lord Castleeagh arra utasította követét, Clancarty grófot: »támogassa azt az álláspontot, hogy a zsidó felekezetű egyének Németország-szerte egyetemlegesen toleráns bánásmódban részesüljenek«; és bizonyára a Rotschildok lebegtek a szeme előtt, amikor a frankfurti zsidó közösségért különös határozottsággal állt ki. Ugyanígy segítette Anglia a zsidókat az aacheni kong-resszuson is” – írja Johnson A zsidók története című művé-ben. (389.)

A  brit zsidók többsége tehát Londonban él, 61% az askenázi, 27% a reformzsidóság, 11% az ortodoxok ará-nya. (Szombat, 2011.) A  legtipikusabb zsidó környékek közé tartozik Stamford Hill, Golders Green, Stanmore, Finchley, Hampstead, Hendon és Edgware. Az East End vidékén, Aldgate táján a (a londoni Cityben lévő) Bevis Marks spanyol és portugál – tehát szefárd – zsinagó-ga (héberül

egyik végétől a földnek másik végéig” nem teljes, ebből fakadóan a milleniumra sem kerülhet sor, amíg a zsidók Angliában is meg nem jelennek. Mivel Anglia Kece háÁrec, a „föld vége” néven szerepelt középkori iratokban, sokan hitték, hogy a zsidók angliai befogadása előbbre hozza a Messiás eljövetelét (Johnson 2011:335-337).

A zsidók végül csak 1656-ban, Cromwell forradalma idején térhettek vissza – a londoni zsidók pedig kibéreltek egy épületet a Creechurch Lane-en, hogy ott alapítsák meg első zsinagógájukat. Négy évszázados múltú zsidó család persze alig van a szigetországban, a közösség tagjainak nagy része harmadik generációs bevándorolt, felmenői Németországból, Kelet-Európából vagy ugyanonnan, de dél-afrikai kerülővel érkeztek ide.

Azon túl, hogy Anglia maga szívesen látta és be is fogadta a zsidó embereket, külföldön is hamar a segítségükre sietett. Első alkalommal amikor Mária Terézia kiűzte Prágából a zsidókat 1745-ben: szövetségese, II. György diplomáciai csatornákon tiltakozott a történtek miatt. „1814-ben a külügyminiszter, Lord Castleeagh, arra utasította követét, Clancarty grófot: «támogassa azt az álláspontot, hogy a zsidó felekezetű egyének Németország-szerte egyetemlegesen toleráns bánásmódban részesüljenek»; és bizonyára a Rotschildok lebegtek a szeme előtt, amikor a frankfurti zsidó közösségért különös határozottsággal állt ki. Ugyanígy segítette Anglia a zsidókat az aacheni kongresszuson is” – írja Johnson A zsidók története c. művében (2011:389).

A brit zsidók többsége tehát Londonban él, 61% az askenázi, 27% a reform zsidóság, 11% az ortodoxok aránya (Szombat 2011). A legtipikusabb zsidó környékek közé tartozik Stamford Hill, Golders Green, Stanmore, Finchley, Hampstead, Hendon és Edgware. Az East End vidékén, Aldgate táján a (a londoni Cityben lévő) Bevis Marks spanyol és portugál – tehát szefárd – zsinagóga (héberül בית הכנסת בוויס- a legrégebbi az Egyesült Királyságban. 1701-ben, az amszterdami portugál imaház mintájára (מרקסépült, s azért áll egy udvarban, mert az akkori rendszabályok szerint közvetlen utcai bejárattal nem rendelkezhetett. (A Frankel Leó utcai Zsinagóga helyzete épp fordított, ott később épült köré egy ötemeletes bérház, amely pékségnek, iskolának, rabbilakásnak adott otthont.) A Stanmore és Canons Parki Zsinagóga rendelkezik a világ legnagyobb tagságával az ortodox zsinagógák között – több mint 1500 család tartozik ide, megelőzve ezzel az ilfordi zsinagógát 1998-ban. Nagy-Britanniában egyébként négyszázötven zsinagóga található.

A Bevis Marks zsinagóga másról is híres egyébként. 1817-én fogadták be az anglikán egyházba a 12 éves Benjamin Disraelit, későbbi miniszterelnököt. Ebben az eseményben érte el csúcspontját az a vita, amely apja, Isaac D’Israeli és a Bevis Marks zsinagóga között robbant ki. A közösségi szolgálat a zsidóságban nem válaszható és nem kiváltság, hanem kötelesség, az apát azonban templomi gondnoknak választották. Ő azonban nem viseltetett jó véleménnyel a közösségről, így nem kívánt kötelezettségeket vállalni. Később megbírságolták, majd családostul faképnél hagyta a zsidóságot. Ez a szakítás nagy jelentősséggel bírt mind fia, mind Anglia számára. Zsidók ugyanis a törvény értelmében nem kerülhettek be a parlamentbe 1858-ig, Disraeliből pedig, ha meg nem keresztelik, sosem lehetett volna miniszterelnök (Johnson 2011:377).

) a legrégebbi az Egyesült Királyságban. 1701-ben, az amszterdami portugál  ima-ház mintájára épült, s azért áll egy udvarban, mert az ak-kori rendszabályok szerint közvetlen utcai bejárattal nem rendelkezhetett. (A Frankel Leó utcai zsinagóga helyzete épp fordított, ott később épült köré egy ötemeletes bér-ház, amely pékségnek, iskolának, rabbilakásnak adott ott-hont.) A Stanmore és Canons parki zsinagóga rendelkezik a világ legnagyobb tagságával az ortodox zsinagógák közül – több mint 1500 család tartozik ide, megelőzve ezzel az ilfordi zsinagógát 1998-ban. Nagy-Britanniában egyéb-ként négyszázötven zsinagóga található.

A  Bevis Marks zsinagóga egyébként másról is hí-res. 1817-ben fogadták az anglikán egyházba a 12 éves Benjamin Disraeli későbbi miniszterelnököt. Ebben az

váRoSo

K

Kosher Kingdom élelmiszerbolt

Golders Green Metrómegálló

Harediek várják a buszt Golders Greenben

Zsidóság a legek városában.

8

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ כסלו תשע"ד

9

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. november

a jiddis. A legnagyobb jiddist beszélő környék – mond-hatni a nyelv központja – Stamford Hill, de Golders Greenben, Stoke Newingtonban, illetve Londonon kívül Manchesterben, Prestwichben és Gatesheadben is szép számmal beszélik. Ezzel együtt a jiddis olvasóközönség főképp az amerikai és izraeli importárukra tud hagyat-kozni, ami az újságokat, folyóiratokat és egyéb olvasmá-nyokat illeti. Az egyetlen jelentős londoni jiddis újság az

beszélő környék – mondhatni a nyelv központja – Stamford Hill, de Golders Greenben, Stoke Newingtonban, illetve Londonon kívül Manchesterben, Prestwichben és Gatesheadben is élnek szép számmal. Ezzel együtt a jiddis olvasóközönség főképp az amerikai és izraeli importárukra tud hagyatkozni, ami az újságokat, magazinokat és egyéb olvasmányokat illeti. Az egyetlen jelentős londoni jiddis újság az אידישע טריבונע (Idishe Tribune), mely az angol nyelvű Jewish Tribune mellékleteként jelenik meg hetente.

Míg a magas iskolai végzettség és társadalmi státusz a magyar zsidókat is kiemeli a befogadó társadalomból, hagyományőrzés tekintetében a londoni zsidók összehasonlíthatatlanul jobban állnak. Egy olyan társadalom tagjaiként, melynek szövetét évszázadok óta nem szaggatta fel sem belső, sem külső erőszak, a londoni zsidók is hagyományaik gazdagon tagolt világában élnek. A kérdezettek 55 százaléka „tradicionális” (tehát a hagyományokat tisztelő, de azokat csak részben megtartó) családban nőtt föl, 9 százalékuk kapott szigorúan ortodox nevelést, 27 százalékuk „szekuláris” környezetben nevelkedett. A hagyományok visszaszorulása azonban, mely általános trend a zsidóság körében, itt is hat, csak lassabban: az ortodox és „tradicionális” életmód híveinek aránya csökken (utóbbi 15 százalékkal), viszont előretört a szekuláris zsidó életmód (több mint 30 százalék), valamint a reformzsidó irányzat (15 százalék). A befogadó társadalomtól magát elszigetelő harédi (ultraortodox) közösség esetében a fenti trendek nem érvényesek: az ő létszámuk (egyelőre párezer fő) növekszik – idézi a tanulmányt Gadó János (Gadó 2003).

Azok számára, akik kevésbé a jesivai életet választják, de szeretnének a hagyományaikhoz visszatalálni, vagy újonnan felfedezni azokat, több szervezet is a rendelkezésre áll. Az egyik legfontosabb a JLE (Jewish Learning Exchange) Golders Greenben, amely a vallással épphogy csak ismerkedőknek és a haladóbbaknak is kínál kurzusokat. Mindennap reggeli imával kezdődik a nap, utána a férfiaknak Daf Yomi, délutáni ima, szünet, aztán az esti ima után izgalmas előadások várják az érdeklődőket (pl. bevezetés az imakönyvhasználatba, Pirké Ávot, talmud haladóknak, héber óra különböző szinteken), illetve közös szombati étkezések. A másik központ a hampstedi JW3 – Jewish Community Centre London inkább a közösségi programokra fekteti a hangsúlyt, de nem hanyagolja a vallási életet sem. A sport terén balett óra, krav maga és jóga, a művészetek terén fotózás, dráma workshopok és rajzolás, ill. bridzs és héber, valamint egy kóser étterem és kávézó vár mindenkit. A két hely egyébként mindössze 3km-re fekszik egymástól.

Londonban az antiszemita jelenségek sem meghatározóak, csak elvétve akad egy-egy; a társadalom döntő többségének nincsenek negatív attitűdjei a zsidókkal szemben – ez valószínűleg a londoni multikulturális társadalomnak is köszönhető. Sőt, a 2013-as franciaországi antiszemita indíttatású bűncselekmények magas száma miatt megnőtt a francia kivándorlás rátája, akiknek többsége az Egyesült Királyságba települt. Ennek következményeképp néhány zsinagóga áttért a francia nyelvű szombatfogadásra.

Felhasznált irodalom:

(Idishe Tribune), mely az angol nyelvű Jewish Tribune mellékleteként jelenik meg hetente.

Míg a magas iskolai végzettség és társadalmi státusz a magyar zsidókat is kiemeli a befogadó társadalomból, hagyományőrzés tekintetében a londoni zsidók össze-hasonlíthatatlanul jobban állnak. Egy olyan társadalom tagjaiként, melynek szövetét évszázadok óta nem szag-gatta fel sem belső, sem külső erőszak, a londoni zsidók is hagyományaik gazdagon tagolt világában élnek. A kér-dezettek 55 százaléka „tradicionális” (tehát a hagyomá-nyokat tisztelő, de azokat csak részben megtartó) csa-ládban nőtt föl, 9 százalékuk kapott szigorúan ortodox nevelést, 27 százalékuk „szekuláris” környezetben nevel-kedett. A  hagyományok visszaszorulása azonban, mely általános trend a zsidóság körében, itt is hat, csak las-sabban: az ortodox és „tradicionális” élet-mód híveinek aránya csökken (az utóbbi 15 százalékkal), viszont előretört a szeku-láris zsidó életmód (több mint 30 száza-lék), valamint a reformzsidó irányzat (15 százalék). A befogadó társadalomtól ma-gát elszigetelő harédi (ultraortodox) kö-zösség esetében a fenti trendek nem érvé-nyesek: az ő létszámuk (egyelőre párezer fő) növekszik – idézi a tanulmányt Gadó János.

Azok számára, akik kevésbé a jesivai életet választják, de szeretnének a hagyo-mányaikhoz visszatalálni, vagy újonnan felfedezni őket, több szervezet is a rendel-kezésre áll. Az egyik legfontosabb a JLE ( Jewish Learning Exchange) Golders Greenben, amely a vallással épphogy csak ismerkedőknek és a haladóbbaknak is kí-nál kurzusokat. Mindennap reggeli imá-val kezdődik a nap, utána a férfiaknak Daf Yomi, délutáni ima, szünet, az esti ima után pedig izgalmas előadások várják az érdek-lődőket (pl. bevezetés az imakönyvhasz-nálatba, Pirké Ávot, Talmud haladóknak, héberóra különböző szinteken), illetve kö-zös szombati étkezések. A másik központ a hampstedi JW3 – Jewish Community Centre London inkább a közösségi prog-ramokra fekteti a hangsúlyt, de nem ha-nyagolja a vallási életet sem. A  mozgás terén balettóra, krav-maga és jóga, a mű-vészetekén fotózás, dráma-workshopok és

rajzolás, illetve bridzs és héber, valamint egy kóser étterem és kávézó vár mindenkit. A két hely egyébként mindössze 3 km-re fekszik egymástól.

Londonban az antiszemita jelenségek sem meghatáro-zók, csak elvétve akad egy-egy; a társadalom döntő többsé-gének nincsenek negatív attitűdjei a zsidókkal szemben – ez valószínűleg a londoni multikulturális társadalomnak is kö-szönhető. Sőt, a 2013-as franciaországi antiszemita indítta-tású bűncselekmények magas száma miatt megnőtt a fran-cia kivándorlás rátája, a kivándorlók többsége az Egyesült Királyságba települt. Ennek következményeképp néhány zsinagóga áttért a francia nyelvű szombatfogadásra.

felhasznált irodalom

Gadó János: „Mintazsidóság? – Londoni mintavétel”, Szombat, 2003/1.; „Újra megnyílik 

a londoni Zsidó Múzeum”, hvg.hu, 2010. 

Paul Johnson: A zsidók története, Európa,  Budapest 2011; „London zsidó arca”, Szombat, 2011.

eseményben érte el csúcspontját az a vita, amely apja, Isaac D’Israeli és a Bevis Marks zsinagóga között robbant ki. A  közösségi szolgálat a zsidóságban nem válaszható és nem kiváltság, hanem kötelesség, az apát azonban temp-lomi gondnoknak választották. Ő azonban nem volt jó vé-leménnyel a közösségről, így nem kívánt ott hivatalt vál-lalni. Később megbírságolták, majd családostul faképnél hagyta a zsidóságot. Ez a szakítás nagy jelentőséggel bírt

mind fia, mind Anglia számára. Zsidók ugyanis a törvény értelmében 1858-ig nem kerülhettek be a parlamentbe, Disraeliből pedig, ha meg nem keresztelik, sosem lehetett volna miniszterelnök. ( Johnson, 377.)

„Régi megfigyelés, hogy a zsidó közösség sok tekintet-ben jóval a befogadó ország lakossága előtt jár: magasab-ban képzett, vagyonosabb, jobban szervezett – és öregebb” – ismerteti Gadó János a londoni székhelyű Institute for Jewish Policy Research eddigi legalaposabb felmérését a brit főváros zsidó közösségéről 2003-ban. Az elöregedés márpedig a nyugati társadalmak jellemző vonása, és ez a brit zsidóságra is jellemző. A tizenegy fejezetből álló ta-nulmányból kiderül, hogy a londoni zsidóság átlagéletko-ra 56 év. A harmincöt év alattiak mindössze a népesség 10 százalékát alkotják, míg a hatvanöt éven felüliek 34 szá-

zalékot tesznek ki, a háztartások 70 százalékában pedig nincs gyerek. A maradék 30 százalékban is az egy vagy két gyerek a jellemző, mindössze a háztartások 6 százaléká-ban nevelkedik három gyerek, 1 százalékában pedig négy. Öt vagy több gyereket a 2965 kérdezett egyikénél sem ta-láltak. Hozzá kell azonban tenni, hogy a felmérésbe nem vonták be a főváros ultraortodox közösségeit, ahol a gye-rekszám sokkal magasabb, így az eredmények egyáltalán nem a teljes képet mutatják.

A  londoni zsidóság virágzik, még ha a helyiek ép-pen az ellenkezőjét állítják is. 2010-ben újra megnyitot-ta kapuit a Nagy-Britannia 300 ezer fős zsidó közössé-gének történelmét bemutató londoni Zsidó Múzeum, amelyet korábban bővítési munkálatok miatt zártak be. A Camdenben lévő Zsidó Múzeum a brit zsidóság törté-netét mutatja be, képtárában pedig vallási témájú művek láthatók. Megemlékeznek továbbá a soá szörnyűségei-ről, illetve a zsidók Londonba meneküléséről. A londo-ni Zsidó Múzeum úgy tekint magára, mint az egyetlen olyan kiállításra a fővárosban, amely teljes mértékben egy kisebbségnek szenteli magát. A tárlat zsidó tárgyú régi-ségeket, kegy- és műtárgyakat mutat be, valamint inter-aktív formában tárja elénk a helyi zsidóság történetét a XI. századtól egészen napjainkig. A  múzeumot tízmil-lió fontos (3 milliárd forint) beruházással bővítették ki. (hvg.hu)

A brit zsidóság immár inkább etnikai, mintsem vallá-si közösség: összességében fontosabb a közös eredet tu-data, a kultúra, Izrael, a többi zsidó iránt érzett szolidari-tás. A kérdezetteknek csupán 42 százaléka mondta magát vallásosnak, miközben a zsinagóga továbbra is a közösségi élet kulcsfontosságú terepe – olyannyira, hogy az embe-rek 90%-a nyíltan vállalja, hogy valamelyik zsinagógához tartozik. A sokat fejlődött vallásos intézményrendszer te-hát egyre inkább az etnikai közösségi tudat kifejezésére szolgál. Anglia – a nyugati világban mindenütt érzékelhe-tő tendenciának megfelelően – érzékennyé vált a kisebbsé-gi kérdés iránt, és bátorítani kezdte az etnikai kisebbsége-ket saját intézményeik kialakítására. E kedvező légkörből sokat profitált a brit zsidóság, mely jelentősen bővítette formális és informális oktatási intézményrendszerét: a

18–34 éves korosztálynak már egynegyede járt zsidó ele-mi iskolába, és egyötöde zsidó középiskolába – ami jelen-tősen felülmúlja az idősebbek hasonló mutatóit. A fenti fiatalabb korosztály 59 százaléka volt kamaszkorában cio-nista nyári táborban, és 56 százalékuk izraeli úton is részt vett. (Gadó, 2003.) A cionizmust támogatók számaránya azonban megint csak kérdéses, hiszen az ultraortodoxokat kihagyták a felmérésből. Az azonban biztonsággal megál-lapítható, hogy az izraeli kultúra felkelti az érdeklődést a zsidóság iránt, ahogyan azt Magyarországon is teszi.

Ami a zsidó nyelveket illeti, Anglia ezen a téren is ki-emelkedő. A mindennapi kommunikációban az angol az egyeduralkodó nyelv, azonban több mint 30 000 jiddis beszélő él az Egyesült Királyság területén, akik között több ezer gyerek található, az ő elsődleges anyanyelvük is

Héber Nyelvű Könyvek a Steimatzkyban

Bevis Marks Zsinagóga

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ כסלו תשע"ד Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. novemberHET

ISZAKASZ

10 11

Vájécé

szent földön aludniRabbi Naftali Reich

Vájislách

Hogyan használd jóra azt, ami rossz?Rabbi Yehonasan Gefen

Ebben a hetiszakaszban Jákob visszatér Izrael földjére. Hogy bátyját, Ézsaut kiengesztelje haragjából, bé-

kítő üzenetet küld neki, amely így kezdődik: „Lábánnal laktam, és mostanáig időztem.” Bölcseink így elemzik Jákob szavait: „Lábánnal laktam, és mégis betartottam a 613 parancsolatot; nem tanultam el semmit az ő rossz viselkedéséből.” Feltűnik az írásmagyarázóknak, hogy az üzenet többi része igen barátságos, de ez a rész nagyon furcsa. Hogyan kerül a csizma az asztalra?

A Choféc Cháim egy újszerű értelmezéssel válaszolja meg ezt a kérdést: amikor Jákob azt mondja, hogy nem vett Lábán rossz viselkedéséről példát, azzal nem dicséri, hanem kritizálja saját magát. Úgy érvel, Ézsaunak nincs miért tartania tőle, hiszen ugyan betartotta a micvákat, de nem ugyanazzal az igyekezettel és lendületességgel, ahogyan Lábán az ő rossz cselekedeteit végrehajtotta. Tanulnia kellett volna Lábántól: ahogyan ő igyekszik a rosszban, úgy kellett volna Jákobnak igyekeznie a jóban! Így hát Ézsaunak nincs mitől tartania, Jákobot nem fog-ják megvédeni különleges érdemei.

Ebből tanulhatjuk meg, hogy a mi jócselekedeteink értékét az is meghatározza, mások mekkora mértékű bűnöket követnek el. Ez a gondolat segíthet megérteni egy másik nehéz gondolatot Bölcseinktől. Amikor Bileám elindult, hogy megátkozza a zsidó népet, erről a Tóra azt írja, hogy korán reggel felkelt (vájákám). A midrás azt mondja, hogy amikor ezt az Örökkévaló meglátta, azt mondta: „Gonosz ember! Az ő ősük, Ábrahám már megelőzött téged, ahogyan írva van: felkelt (vájáském) korán reggel.” Mind a vájákám, mind a vájáském azt jelenti, hogy felkelt, de az Ábrahám kapcsán használt vájáském még korábbi felkelést jelent.

Rav Chanoch Harris megmagyarázza, hogy Bileám azért kelt fel korán, hogy a zsidó népet negatív szín-ben tüntesse fel: ő jobban igyekszik a negatív cselekede-tében, mint a zsidók az ő micváikban. Erre válaszol az Örökkévaló, hogy téved, mivel Ábrahám még korábban kelt fel az ő micvájáért. Ez azért fontos, mert a zsidó nép, Ábrahám leszármazottai örökölték ezt a jó tulajdonsá-got, így elég érdemük volt arra, hogy Bileám terve meg-hiúsuljon.

A Smá Jiszráél imában ez áll: „Szeresd az Örökkévalót, a te Istenedet teljes szíveddel.” A Talmudból tanuljuk, hogy ez azt jelenti, hogy mind jó (jécer tov), mind rossz ösztönünkkel (jécer hárá) szeretnünk kell az Örökkévalót. Erre az egyik lehetőség, hogy megfigyeljük magunkat, mekkora igyekezettel „segít” minket a rossz ösztönünk a rossz cselekedeteinkben, és ugyanezt az igyekezetet átül-tetjük a jó cselekedetekre is.

Ez a gondolat széles körben alkalmazható. Például: figyeljük meg, mekkora energiát fektetnek az embe-rek, hogy pénzt és dicsőséget szerezzenek maguknak. Gyakran álmatlan éjszakákon át virrasztanak, csak hogy nagyobb vagyonhoz jussanak. Vajon a spirituális fejlődé-sük érdekében ugyanezek az emberek mekkora áldozatot képesek hozni? Hasonlóképp, ha a család építésére, a há-zastárssal és a gyerekekkel való békére kerül a sor, mekko-ra erőfeszítéseket tesznek? Ugyanígy mi is végignézhetünk életünkön, és kereshetünk olyan témákat, amelyek inkább lázba hoznak minket, mint az Örökkévaló szolgálata – le-gyen az étel, munka, sport vagy bármi más. Ehhez nem is kell mást tennünk, mint a szívünkre vennünk azt, amit az eszünkkel már tudunk: hogy hosszú távon a Tóra útmu-tatásának követése sokkal nagyobb elégedettséget okoz, mint bármi más. Ezzel mi is jó példát vehetünk Lábán rossz viselkedéséről.

forrás: aish.comfordítás: Binjomin Zeév

Ha Jákob létrája nem minden idők legcsodálatosabb prófétikus víziója, akkor is a legjobbak között van.

Álmában Jákob egy létrát látott, mely a földön állt, de a mennyekbe nyúlt. Jákob nagy meglepetésére angyalok közlekedtek rajta.

Ősapánk hirtelen felébred, és amikor rájön, hogy mindez csupán egy álom volt, meglehetősen furcsán reagál.

– Hogyan lehettem az Örökkévaló jelenlétében a tud-tom nélkül? – kérdezi. Semmi jelét nem mutatja a felhőt-len boldogságnak vagy az elme elragadtatott kitárulásá-nak e magasztos prófécia hatására. Csak a bosszúságnak. De miért?

Bölcseink úgy tartják, teljesen megrémült, hogy ilyen szent helyen aludt el. Ez azonban önmagában nem vá-laszolja meg a kérdésünket. Mi olyan rémes abban, ha szent helyen alszik az ember, és ha ez valóban olyan nagy bűn lenne, akkor az Örökkévaló miért jutalmazta meg Jákobot ezzel a prófétikus álommal?

A  kommentárok szerint Jákob azért volt csalódott, mert egy különleges lehetőséget mulasztott el. Ha tudta volna, hogy szent földön áll, és épp az Örökkévaló jelen-létében, akkor odafigyelt volna, hogy találkozásuk még elmélyültebb legyen. Ehelyett mit sem sejtve elaludt!

Hihetetlen szellemi szintekre emelkedhetett volna, és a legnagyobb bölcsességekre tehetett volna szert. A világ legmélyebb titkait érthette volna meg. De ő csak aludt. Ugyan volt egy csodálatos profetikus álma, de „csak en-nyi”. Mekkora kihasználatlan és elpazarolt lehetőség volt ez! Nem csoda, hogy Jákob csalódottan kelt.

Fiatal férfi érkezett egy bölcs iskolájába. A férfi hallgatta a tudóst, amint az kifejtette a gondolatait, és ámult mély bölcsességén. Lelkén a szerénység érzése söpört végig.

– Ó, mi vagyok én? – motyogta magának. – Egy nyomorult és tudatlan semmi.

A  bölcs meghallotta, és közelebb hívta magához.

– Fiatalember – mondta –, miért tartja magát semminek?

– Mert gyenge vagyok. A testi szükségleteim és vágyaim rabszolgája.

– Értem. És minek jött ide?– Azért, hogy magától tanuljak.– Ha itt akar maradni, és jól akar tanulni, akkor

nem tarthatja magát semminek. Ha tényleg semmi lenne, akkor hogyan tanulhatna bölcsességet? Nem, fiatal barátom. A szerénység nagyon jó tulajdonság, de tisztában kell lennie a saját értékével. Ismerje a lelke mélységét, és adja meg neki azt, amit megérdemel! – válaszolta a bölcs.

Mi magunk is néha szent földön alszunk el. A  mindennapi élet nyomására sokszor lebecsüljük saját magunkat. Eszünkbe jutnak a gyengeségeink és a kudarcaink, és nem engedjük meg magunknak, hogy fölemeljük a tekintetünket. Ez komoly hiba. Sohase becsüld magad alá! Te magad vagy a szent hely. Lelked szent, egy isteni szikra. Elképzelhetetlen szellemi kincsekkel és képességekkel vagy felruházva. Természeted kedves és nagylelkű, de a legfontosabb mégis az, hogy az ősapák leszármazottja és a szent Tóra gondnoka vagy ebben a világban. A  lehetőségeid kiszámíthatatlanok. Képessé tesznek arra, hogy megragadd, ami magasztos. Ne aludj el munka közben! Ne kelj fel túl későn és csalódottan! Nyisd ki a szemed, és élvezd a teljesítés élményét!

forrás: torah.orgfordítás: Horváth marcell

Ébredj! Nehogy lemaradj arról, amit Jákob is megbánt!

Jákob és ézsau

Jákob és Ézsau  ikrekként  születtek. Ugyan Ézsau volt az elsőszülött, de jogait eladta Jákobnak egy tál lencséért. Később apjuk, Izsák meg akarta ál-dani  Ézsaut,  de  helyette  Jákob  szerezte meg  az áldást (a megvásárolt elsőszülöttség jogán). A hop-pon maradt Ézsau elhatározza, hogy bosszút áll, így Jákobnak menekülnie kell. 34 év után tér visz-sza, abban a reményben, hogy bátyja már megbo-csátott neki.

13

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. novemberכסלו תשע"ד ∑ Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa

Vájésev

az igaz emberek jutalmabinjomin zeév

mikéc

Leleményes tervRabbi Ozer alport

Miért nem használhattak a testvérek csalót Benjámin helyett?József azért, hogy arra kényszerítse testvéreit, hogy azok szeretett öccsével, Benjáminnal térjenek vissza, az egyi-küket börtönbe vetette, és azzal fenyegetőzött, hogy an-nak szabadsága attól függ, visszatérnek-e Benjáminnal. (1Mózes 42:19–20.) Ha József vágya az volt, hogy ismét ta-lálkozzon Benjáminnal, miért volt szükséges bebörtönöz-ni egy másik testvérét? Mivel tudta, hogy az éhínség még évekig fog tartani, nem lett volna elegendő úgy kényszerí-tenie őket, ha közli velük, hogy nem vásárolhatnak további gabonát, hacsak vissza nem térnek Benjáminnal?

A Panim Jáfot szerint, ha József így cselekedett volna, akkor a testvérek bárkit felbérelhettek volna, megkérhet-ték volna arra, hogy kísérje el őket Egyiptomba, és állít-sa azt, hogy ő Benjámin. Mivel nem ismerték fel, hogy József az, akivel beszélnek, nem kellett azt gondolniuk, hogy rá fog jönni a csalásra; Józsefnek pedig, ha leleplezi a csalást, fel kellett volna fednie valódi személyét.

Ezért József leleményes tervet gondolt ki. Bebörtönözte Simont, és arra kényszerítette, hogy Egyiptomban ma-radjon. Ha a testvérek nem az igazi Benjáminnal térnek vissza, akkor József felsorakoztatott volna másokat az állítólagos Benjáminnal együtt. Ha egy csalóval térnek vissza, akkor Simon nem tudta volna megmondani, hogy ki az idegen, és a csalásuk kiderült volna. Tehát a test-véreknek nem volt más választásuk, mint hogy az iga-zi Benjáminnal térjenek vissza, akit Simon felismert, és akivel József végre találkozhatott.

Cáfnát PánéáchVajon miért szerepel a Tórában (1Mózes 41:45) – amely csak olyasmit tanít, amit minden generációnak tudnia kell – az, hogy a fáraó Cáfnát Pánéáchra változtatta meg József nevét?

Chizkuni és Rabbi Chaim Kanievsky (Taima dekra) úgy magyarázzák, hogy ez az információ egy nagyon is gyakorlatias kérdés megválaszolásához volt szükséges: még ha József testvérei nem is ismerték fel őt, mivel sza-kállt viselt (Rási 42:8), és nem ismerték fel a hangját, mi-vel más nyelven beszélt, nem árulkodott volna az, hogy mindenki Józsefnek hívja? Ahhoz, hogy ez ne történjen meg, és hogy ne akadályozza meg az isteni tervet, Isten „rábírta” a fáraót, hogy változtassa meg József nevét, és így el lehessen titkolni személyét.

Chanukai számmisztikaA  Tórában minden hetiszakasz végén megtalálható az adott hetiszakasz verseinek száma. A Mikéc hetiszakasz egyedülálló abban a tekintetben, hogy a végén nemcsak az áll, hogy 146 verset tartalmaz, hanem az is, hogy ös-szesen 2025 szót. A szavak száma egyetlen más hetisza-kaszban sem jelenik meg; vajon itt miért?

A Vilnai Gaon azt feleli erre, hogy ez a hetiszakasz szin-te mindig chanuka szombatjára esik. A chanuka és a heti-szakasz közötti kapcsolatra utal a hetiszakaszban található szavak száma: 2025. A ner (gyertya) szó számértéke 250, és ha azt megszorozzuk a nyolc nappal, amikor gyertyákat gyújtunk, az eredmény 2000 lesz. A chanukát kiszlév hó-nap 25. napján kezdjük el ünnepelni, amely napok számát ha hozzáadjuk az eddigiekhez, 2025 lesz, vagyis a Mikéc hetiszakaszban található szavak pontos száma.

Segítő a gyertyagyújtásbanHa valaki meggyújtja a szombati gyertyákat, és aztán észreveszi (naplemente előtt), hogy elfelejtette meggyúj-tani a menórát, akkor a törvény azt mondja, hogy egy se-gítőt kell kijelölnie, aki még nem vette magára a szomba-tot, és ő fogja meggyújtani a menórát a nevében. Hogyan egyeztethető ez össze a Talmuddal (Nazir 12b), amely azt tanítja, hogy nem jelölhetünk ki segítőt olyan feladatra, amelyet mi magunk nem végezhetünk el?

A Pri Megadim (Ésel Avrohom 679. fej.) azt mondja, hogy ebben az esetben nincs szükség arra, hogy törvé-nyesen jelöljük ki a segítőt. Ha az illetőé az olaj, és az olaj ég, akkor teljesíti a micvát, és nincs gond azzal, hogy az a személy, aki magára vette a szombatot, nem tud segí-tőt kijelölni. Ugyanakkor rámutat arra, hogy ezen érvelés alapján a „segítőnek” nem szabad áldást mondania a me-nóra meggyújtásakor.

Maharam Schick (Even HaEzer 1:120) viszont úgy ma-gyarázza, hogy egy személy csak akkor nem jelölhet ki se-gítőt egy olyan cselekvés végrehajtására, amelyet ő maga nem végezhet el, ha valóban nem képes végrehajtani a cse-lekedetet. Ebben az esetben viszont képes meggyújtani a menórát és teljesíteni a micvát, a probléma csak az, hogy már magára vette a szombatot, ami megakadályozza őt eb-ben, így tehát kijelölhet segítőt, hogy tegye meg helyette.

forrás: aish.comfordítás: Domán Sándor

Ebben a hetiszakaszban a testvérei eladják Józsefet jis-maelita kereskedőknek, akiknek a tevéi mindenfé-

le illatos fűszereket szállítanak. Rásinak feltűnik, hogy a Tóra részletesen leírja az általuk szállított termékeket (37:25). Így írja: „Miért részletezi az Írás, hogy miket vittek? Azért, hogy tudassa az igaz emberek jutalmát. Mert az arab kereskedők általában olajat és kátrányt visznek, amelyeknek rossz a szaguk, de neki [Józsefnek] illatos fűszereket készített elő, hogy ne es-sék bántódása a rossz szag miatt.”

Mégis, József történetét olvasva nem biztos, hogy so-kan kedvet kapnak ahhoz, hogy igaz emberek legyenek. Miután testvérei kútba dobták, eladták, Potifárné meg-leckéztette, a Fáraó börtönébe került, és ott raboskodott 9 évig. Mindehhez képest mi az igaz emberek jutalma, amiről Rási beszél? Hogy az odaúton illatos fűszereket szagolhatott?

Rási itt egy fontos tanulságot tanít nekünk, amelyet egész életünkben szemünk előtt tarthatunk. A  rossz dolgok sohasem önmagukért történnek, az Örökkévaló mindig irányítja a történéseket. József pontosan olyan megpróbáltatásokat kapott élete során, melyeket felhasználva azzá az emberré tudott fejlődni, aki lett. Az igaz emberek jutalma az, hogy az Örökkévaló időről-időre „összekacsint” velük. Az illatos fűszereket szállító szekéren József erre gondolhatott: ahogyan a kútból is megmenekültem, úgy itt sem vagyok egyedül.

Mert mi történt volna, hogyha ez a szekér is olajat és kátrányt szállít? Rási azt mondja, kár érhette volna Józsefet. Valószínűleg semmi különösebb baja nem lett volna tőle, nem lett volna kellemetlenebb semmivel, mint (a mi mércénkkel mérve) 1 hétig lázasan otthon feküdni. Ez a jele annak, ha az Örökkévaló jót cselekszik velünk: olyasvalamit kapunk, ami jó, de semmi szükség nincs rá, semmiféle hosszú távú célja nincs, egyszerűen csak megkapjuk, szeretetből.

Közeleg chanuka ünnepe, amikor arra emlékezünk, hogy a zsidók seregei legyőzték az elnyomó görögöket, és újra vissza tudták állítani a Szentélyben a szolgálatot. Amikor visszamentek a Szentélybe, egy napra elegendő olajat találtak, amely csodálatos módon 8 napig égett – és éppen ennyi időre volt szükség

ahhoz, hogy új, tiszta olajat tudjanak préselni. Ezért ünnepeljük ma chanukát 8 napig. R. Chaim Shmuelevitz kérdezi, hogy miért az olajcsodán van a hangsúly, miért

nem a csodálatos győzelmünkön a túlerőben lévő hadsereg felett?

Egy hasonlattal válaszol: egy család elveszített egy értékes gyémántot, amelyet nemzedékekkel ezelőtt örököltek. Mindenki nagyon szomorú, de a kisfiú megtalálja a gyémántot. Az apja örömében megcsókolja a gyermek fejét. Természetes, hogy mindenki

számára különleges ez a nap, de mégis a kisfiú számára különleges örömöt jelent apjának csókja. Minél kevésbé szükségszerű a jutalmazás, annál nagyobb a szeretet, amit kifejez. Így az Örökkévaló az olajcsodán keresztül üzente meg, hogy népével volt minden megpróbáltatás idején – fejezi be magyarázatát R. Chaim Shmuelevitz.

Felhasználtelőadás

Rabbi Bentzion Shafier: Life is Like a Box of Chocolate (TheShmuz.com, #124)

Köszönet a segítségért Domán Sijének

14

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ כסלו תשע"ד

15

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. november

ritkán fordul elő olyan ősz, amikor október végén melegebb van, mint szeptember közepén. Kimentek

az őszi ünnepek, bejött a meleg…Lassan már több mint egy éve, hogy új helyen van

a Lativ Kolel. Kezdjük belakni az alagsort, érezni a zugokat és ismerni a falakat. A jó ízlés még mindig nem erősségünk, ellenben minden négyzetméternek meg van a maga funkciója…

Szimchat Tóra után néhány nappal mérföldkőhöz érkeztünk, mivel hét fiú-val elkezdődött az egész napos ösztöndíjas ta nulás. Néhányan csak fél na-pig, mások csak pár hó-napig vesznek részt rajta. Elsősorban Talmud, mel-let te chumás, halacha, mu szár és persze kommentárok. A  zsidó szellem leg-fontosabb pillérei…

Teltek-múltak a napok, engem pedig egyre jobban zavart, hogy a mindig behúzott rolók miatt szinte esély sincs a természetes napfényre, csak a neoncsövek adnak világítást. Mikor elhúztam a rolókat, később háromféle embert láttam az utcán: az egyik bekukkantott, majd

továbbment; a másik is bekukkantott, majd amikor összetalálkozott a szemünk, akkor zavartan tovább ment, hogy a következőnél nézzen be. Egyszer viszont az történt, hogy valaki benézett, és amikor rámosolyogtam, visszamosolygott…

Először éreztem azt, hogy jó helyen vagyunk.A  Koleltől légvonalban kb. 150 méterre van az

Andrássy út 60. Ha kinézünk az ablakon, látjuk a fekete párkányát. Ez az épület két olyan eszmének volt

magyarországi otthona, me lyek alapjaiban akarták megsemmisíteni a zsi dó-sá got.

Az egyik fizikailag, a má sik szellemileg.

Több mint tíz évvel eze-lőtt úgy döntött az akkori

politikai vezetés, hogy a kínzókamrák és börtö nök helyére egy múzeum emlékeztessen. Helyes döntés volt.

De mi vagyunk az igazi válasz: mi nem múzeum va-gyunk, hanem hús-vér emberek.

A régi nyilas központról rálátni az ablakra, amely mögött ma zsidó fiatalok eredeti héber szövegeket olvasnak és a

Tóráról vitatkoznak. Nem kell ezt túlmagyarázni, de néha már ezért is megéri csinálni…

Vérmérséklettől füg-gő en általában jóval több olyan ügyünk van az életben, melyben csak hin-ni szeretnénk, ahhoz ké-pest, mint amennyiben tény legesen is hiszünk. So-kunk fejében talán a bu-dapesti zsidó élet is egy ilyen tengely mentén mozog, hi-szen a Kolel sem több egy kísérletnél.

Egy biztos: már nemcsak a hét néhány napjának néhány órájában van itt élet, hanem egész nap, reggel kilenctől este nyolcig. Ha erre jársz, ha van egy szabad félórád, ha csak ki akarsz kapcsolni, gyere tanulni! Mi itt leszünk.

Jó helyen vagyunkadler Tamás

Teremtés és súlyemelés – az omnipotencia-paradoxonSárosi Gábor

képes-e Isten akkora követ teremteni, amelyet nem bír felemelni?

Ez a híres kérdés, az „omnipotencia-paradoxon“. Ha a válasz igen, akkor Isten súlyemelő képessége (fizikai ereje) véges, ha a válasz nem, akkor viszont a teremtésre való képessége véges, vagyis bármit válaszolunk, Isten nem mindenható. Tágabb értelemben véve ez a kérdés azt az állítást hivatott logikai úton cáfolni, hogy lehetséges a mindenhatóság.

A  kérdésre már sok komoly gon-dol kodó talált valamilyen választ, e lég ha csak ráguglizunk az „om ni-potencia-paradoxon”-ra, és máris ma-zso lázhatunk belőlük.

Szeretnék egy lehetséges meg kö-zelítést bemutatni: a válasz a kérdésre sem nem nem, sem nem igen. A válasz az, hogy ez rossz kérdés.

Miért?Ha a végtelenhez hozzáadunk egyet, az eredmény szin-

tén végtelen, vagyis nem változott. De mivel eggyel több az előző végtelennél, muszáj, hogy nagyobb is legyen. Ugyanígy ha végtelenből kivonunk egyet, az is végtelen. De mivel eggyel kevesebb az előző végtelennél, muszáj, hogy kisebb is legyen.

∞ + 1 = ∞

Ha ez igaz, akkor: 

∞ > ∞ 

És ugyanígy:

∞ – 1 = ∞

Ha ez igaz, akkor: 

∞ < ∞ 

Vagyis a végtelenhez nem igazán lehet hozzáadni, vagy kivonni belőle, hiszen továbbra is ugyanazt a számot (végtelen) kapjuk. Fent láthatjuk, hogy végtelen nagyobb is és kisebb is lehet önmagánál.

Vagyis a relációjelek (nagyobb, kisebb, egyenlő) a vég-telenben nem működnek.

Térjünk vissza az omnipotencia-paradoxonra. Képes Isten akkora követ teremteni, amelyet nem képes fel-emelni? Jelöljük a teremtőerőt „T”-vel, az emelőerőt pe-dig „E”-vel . A kérdés tehát, melyik a nagyobb T, vagy E? Esetleg egyenlő?

Amennyiben T < E , vagyis nem képes akkora követ teremteni, amelyet már nem tud felemelni, akkor nem mindenható.

Ha viszont E < T , tehát az emelőereje nagyobb, akkor sem mindenható, mert létezhet olyan nehéz kő, amelyet már nem tud felemelni.

Ha T = E , akkor sem mindenható, mivel a teremtő-ereje korlátozott, és ez lényegében ugyanaz a válasz, mint az első (T < E).

Viszont fentebb beláttuk, hogy nem mondhatjuk sem azt, hogy T < E, sem azt, hogy E < T, sem pedig azt, hogy T = E, mivel ezek a relációjelek nem működnek a végtelen világában. Vagyis a kérdés, hogy képes-e Isten akkora követ teremteni, amekkorát nem tud felemelni, rossz, mivel két végtelen közé próbál egyértelmű reláció-jelet tenni, aminek nincs értelme.

matematika vagy hittudomány?

a relációjelek a végtelenben nem működnek

mi nem múzeum vagyunk

16

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ כסלו תשע"ד

17

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. november

a hár, melynek jelentése „hegy”, több mint ötszáz al-kalommal fordul elő a Tanachban.

A  hegy a szótári meghatározás szerint egy a domb-nál magasabb és meredekebb, környezete fölé magasodó földfelszíni kiemelkedés, földtömeg.

A hegyek az emberi elmében és az emberiség történe-tében mindig is meghatározó szerepet játszottak. Egyik oldalról csodálatot, szerénységet, alázatot, és akár fé-lelmet, valamiféle tiszteletet is ébresztenek lelkünkben, mert méretükkel az ember felé tornyosulva mutatják meg saját helyzetében az ember kicsiny voltát és valódi erejét. Másik oldalról ugyanezen tulaj-donságának köszönhetően a hegyek minden-kor védelmet és biztonságot nyújtottak em-beri közösségeknek és országoknak, sokszor jobban és többet, mint megannyi vár és erő-dítmény. Gondoljunk csak a bevehetetlen és szinte legendásan legyőzhetetlen országokra vagy arra az érdekes tényre, hogy nagy des-potikus rendszerek majd’ mindig alföldek és nagy folyók mentén letelepedett emberek fölé tudtak csak emelkedni. Az emberek tömegei hegyek-hegységek mögé rejtőzve könnyebben tartották meg autonómiáju-kat, nyelvüket stb. A hegy kettős alaptulajdonságát na-gyon is visszaadja a héber nyelv másik két szava, melye-ket szintén a hegy (H. Á. R.) szógyökből képzünk. Az egyik a hore, azaz szülő (többes számban horim), amely visszaadja a hegynek az utóbb említett – vagyis a védel-met, biztonságot nyújtó – aspektusát. A szintén ebből a szóból képzett more, vagyis tanító kifejezés pedig tar-talmában az ember szerénységét és végességének érzését hordozza magában. Alázatra késztet, a felfuvalkodott-ságot, amely az Éden óta kísér mindnyájunkat, lohaszt-ja. Szintén a more, azaz tanító vagy tanár szóból szár-maztatott az édeni ballépésünkre kapott „gyógyszer”, a Torá is, hiszen annak a pontos jelentése: Tanítás! Milyen érdekes, hogy a zsidó hagyomány a történetének esemé-nyeit két hegy körül határozza meg – ha a hegyek aspek-tusából nézzük a zsidó történelmet. Az egyik a Szináj, a

másik a Templom-hegy Jeruzsálemben, vagyis maga a Cijon: ahol át lett adva, és ahol el lett ültetve az élet fája. Bibliai szimbolikával élve az egyik helyen a férj elvette menyasszonyát, és odaadta a tanítását szóban és írásban, a másik helyen végleges otthonként az anya, vagyis az iz-rael népét képviselő közösség – Izrael bírái, papjai, levi-tái, prófétai és királyai a szentélyben és a mellette székelő szandhedrinben – igazgatták a rájuk bízott szent közös-ség útjait. Hárim hegyek, horim szülők. Amikor a zsol-táros kimondja, hogy „szememet a hegyek felé emelem” (Zsoltárok 121:1), csak a magánhangzók döntik el, hogy szülőt vagy hegyet kell-e értenünk a szövegben. Nem ne-héz „belelátnunk” a szövegbe a szülőket is, az apát, aki adta, és az anyát, aki művelteti a Tant.

Külön érdekesség, hogy a herajon, „terhesség” szót is leg-inkább hegyesedésnek lehetne szó- illetve gyök szerint lefordítani, valamint a „sok”, azaz harbe héber szót is „egy hegynyi”-ként lehetne legpontosabban lefordítani.

a  Bar-Kochba-felkelés utáni időszakban Galileában összpontosult a szellemi élet. A  rómaiak által ki-

végzett Rabbi Akiba tanítványai itt szervezték meg a Tóra tanítását. Különböző helyeken alapítottak jesivákat (Talmud-akadémia), így Tiberias, Szeforisz, Tekoa, Usa váltak szellemi központokká. Azokat a bölcseket, akik a második Szentély idejében vagy utána alkottak, tannai-táknak nevezzük. A tanna szó arámi eredetű és tanítót je-lent. A tannaitákhoz tartozott Rabbi Jehuda Ha-Naszi is, aki a Misnát szerkesztette. A Misna és a Gemara együt-tese alkotja a szóbeli tan egészét – a Talmudot.

A  javnei iskola állította össze és fogadta el a Tanach harmadik részét, a Szentiratokat (Ketuvim). Ebben találjuk a Zsoltárok könyvét, amely a zsidó imakönyv fontos darabjait tartalmazza, a salamoni Példabeszédek és Jób könyvét (az úgynevezett bölcsességkönyveket), az öt tekercset, amelyeket az ünnepek sorrendjében olvasnak: a peszách ünnepén az Énekek énekét, sávuotkor Rut könyvét, a jeruzsálemi gyásznapon Jeremiás siralmait, az őszi ünnepek végén, smini aceretkor a Prédikátor könyvét, és végül purimkor Eszter könyvét. Három történeti munka került ekkor a Tanachba: Dániel, Ezra és Nehemiás, valamint a Krónikák könyvének két része.

Javnéban arra törekedtek, hogy az élet minden egyes apró elemére is szabályok és szokások rendszerét hozzák létre, hogy ezek egyfajta összetartozásra, közösségi életre szoktassák a népet. Itt vált a hit és a tudás a zsidóság leg-főbb értékévé, mivel ahogyan a bölcsek fogalmaztak, „a Tóra tanulása mindennel felér”.

A  jesivák összefoglalták a „szóbeli tant”, s lassan ki-alakították a törvények és tanítások rendszerét, a Misnát. A  Misnát – mint említettük – Rabbi Jehuda Ha-Naszi szerkesztette egybe, illetve fejezte be a Rabbi Méir ál-

tal elkezdett a folyamatot. (219-ben, Tibériás városában halt meg.)

A Misna a tóratanítások addig nemzedékeken át örök-lődő anyaga volt – amelyet rendszerbe szedtek. Ez hat rendre (témakörre), összesen 63 traktátusra és egy be-vezető kötetre oszlik. Ez utóbbi, a Bráchot (= Áldások) a mindennapi imákkal és liturgiával foglalkozik. A hat rend a következő:1. Zraim (= Vetések), amely a Tóra mezőgazdasági törvé-

nyeit gyűjti egybe és vitatja meg.2. Moéd (= Ünnep), amely a zsidó ünnepek és jeles napok

szabályait tárgyalja.3. Násim (= Asszonyok), amely a házasságjogról szól.4. Nezikim (= Károk), amely a bíróság, a polgári és a bün-

tetőjogot tárgyalja.5. Kodásim (= Szentségek), amely az áldozatokkal és a

Szentély törvényeivel foglalkozik.6. Tohorot (= Tisztaság), amely a rituális tisztaság és a pa-

pi-orvosi előírásokat tartalmazza.

Ezután a főiskolákon több száz éven át folyt a vita ar-ról, hogyan vezethetők le a Tórából a különféle törvé-nyek és szóbeli hagyományok. Ez az anyag a Gemárá –

vagyis a Misna magyarázatai. Így jött létre a Talmud.

Mikor a Római Birodalom államvallásává a kereszténység vált, a zsidóság helyzete jelen-tős mértékben tovább romlott, ami 360-ban a júdeai főiskolák felszámolásához vezetett. Csak a Babilóniában működő főiskolák fog-lalkozhattak tovább a zsidó tudományokkal.

Ennek eredményeképpen alakult ki a kétféle Talmud:1. Az egyik, a Jeruzsálemi ugyan minden Misna-kötethez

szól, de tömör, nem elég részletes, hiszen nem volt idő arra, hogy befejezzék.

2. A másik a Babilóniai Talmud, amelyet 500 körül zár-tak le, de az csak 36 kötetet és a bevezető könyvet tár-gyalja: nem foglalkozik azokkal a mezőgazdasági tör-vényekkel, amelyek csak Izraelben érvényesek, sem pedig a Szentély törvényeivel, mivel azok jelenleg nin-csenek érvényben.

a szóbeli tan: a Talmud (tanítás)Gantner Eszter

TöRTÉ

NELEM

A nemzedékeken át öröklött tanítás rendszerré foglalásának története.

Itt vált a hit és a tudás a zsidóság legfőbb értékévé.

Az a csodálatos héber nyelv, avagy mit rejt egy-egy szó, kifejezés

Hár, azaz hegyFináli Gábor

Félelmetesség és gondoskodó védelem egy szóban.

csak a magánhangzók döntik el, hogy szülőt vagy

hegyet kell-e értenünk

18

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ כסלו תשע"ד

19

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. november

Új perspektíva MagyarországonIN

TER

JÚ

Mi az alapgondolata annak, hogy októberben megkezdte működését az egésznapos tanulási program a Lativ Kolelben?

Domán Sije: Kicsit távolról kezdem. A vallásos világnak muszáj közösségi életet folytatnia, mert a zsidó vallásnak ez lételeme, egyszerűen nem működik közösség nélkül. Olyan közegben „kényelmes” laknia egy vallásos embernek, ahol a vallásos élethez szükséges teljes infrastruktúra ki van építve: oktatás, színvonalas rabbik, kóser ellátás, mikve stb. Ez azonban egyfajta szeparálódást eredményez a vallásos és a szekuláris társadalom között, ami többek között azért sem hasznos, mert csökkenti annak a lehetőségét, hogy a szekuláris társadalom tagjai meg tudjanak ismerkedni zsidóságukkal, és ezáltal valós döntési helyzetbe kerülhessenek. Az elmúlt évtizedekben egyre többen és egyre aktívabban foglalkoznak ezzel a témával. Annak érdekében, hogy ez a helyzet megváltozzon, elkezdtek „légiókat” berepíteni a vallásos világból a szekuláris társadalomba azzal a céllal, hogy zsidó oktatással foglalkozzanak.

Volt egy alapgondolat – amelyet többek között Rav Shachtól (a Ponyevics Jesiva egykori vezetője) is ki fe je-zet ten szorgalmazott –, hogy ha szeretnél a szekuláris tár sadalomban egy közösséget kiépíteni, akkor először is telepíts oda egy kolelt. A kolelben jesivát „kijárt”, már házas fiatalemberek tanulnak. Ez a kolel aztán olyan hellyé kell, hogy váljon, amelyet mákom Torának nevezünk, azaz a hely, ahol Tórát tanulnak. Erre az alapra építkezve lehet elérni, hogy az intézmény olyan kiruv szervezetté váljon, ahová sikeresen tud a környező zsidó közösség kapcsolódni abban az esetben is, ha egyáltalán nem vallásos, vagy ha éppen csak ismerkedik önnön zsidó identitásával.

A neve is jelzi, hogy egy ilyen közös tanulási módszer más, mint az akadémiai jellegű oktatás, de valójában mit takar a kettő közötti különbség?

Természetesen ha csak a tudás átadásáról lenne szó, akkor logikusabb volna, ha egy olyan intézményt hoznánk létre, amely gyakorlatában hasonlatos az egyetemi jellegű tudásátadáshoz, ahol pl. szemináriumokat tartanak. Önmagában véve tehát nem egyértelmű, hogy miért jó az, ha néhány, hat-nyolc, esetleg húsz család elköltözik egy adott városba, és úgy tanulnak együtt, mintha egy jeruzsálemi kolelben tennék. No de akkor mégis miért jó ez?

Ennek az alapja a következő: az ember pozitív tevékenységek által képes hasonlóvá válni egy „leszállópályához”, amelyen az Örökkévaló jelenléte tud nyugodni (hasonlatos ez valamilyen szinten a Szentélyhez, amely úgy van kiépítve, mint a legtökéletesebb leszállópálya). Ezzel szemben pedig vannak olyan tevékenységek, amelyek

éppen az ellenkezőjét idézik elő. Az Örökkévaló fokozott jelenlétét elősegítő tevékenységek közül a legerősebb az intenzív és mély tóratanulás. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a mély tanulás tudja a legerőteljesebben pótolni a Szentélyt, az Örökkévaló „földi lakhelyét”. Ahhoz pedig, hogy egy adott hely szellemiségében és jellegében érezhető és megfogható legyen ez a fokozott jelenlét, nem elég az egyszerű tudásátörökítési folyamat. Az is rendkívül fontos, de egy teljesen másik szint ahhoz képest, mint amikor belép valaki egy bizonyos helyre, és egyszeriben megérzi, hogy ennek a helynek különleges hangulata van. Ez sokkal jobban megérteti és érezteti a zsidóság lényegét, mint az egyszerű tudásátadás.

Hogyan válik néhány külföldi férfi tanulása a helyi zsidó közösség részévé, hogyan kerülnek kapcsolatba velük a helyiek?

Voltak ilyen próbálkozások Magyarországon az elmúlt két évtizedben – többek között a Lativ Kolel történetében is –, hisz mindenki úgy gondolta, hogy ez az irány lenne kívánatos. Az ötlet két komoly nehézségen bukott el: az egyik, hogy az ilyen és ehhez hasonló programoknak horribilis anyagi vonzatuk van. A másik, hogy a külföldiek nehezen vagy éppenséggel egyáltalán nem tudnak beilleszkedni a helyi társadalomba. Ez különösen érvényes Magyarországon! Nagyon komoly nehézség egy külföldi számára, hogy bármit is elkapjon a helyi mentalitásból.

A  Lativ Kolelben is alkalmazott ötlet az itthoni, budapesti helyzethez lett igazítva, de hogyan?

Így van, ez a program valóban nem pontosan olyan, mint általában az ilyen jellegű kolel-programok. Az egyik, hogy ma a világ többi részén gyakran azt csinálják, hogy helyieket, akik elkerültek otthonról, és kimentek ta nulni pár évre nagyobb jesivákba, őket küldik vissza. Nyi lvánvalóan azért, mert ők képesek arra, hogy köny-nyen beilleszkedjenek, és felvegyék a kapcsolatot a kör-nyék beliekkel. Ezzel szemben a magyarul beszélő ávrechok (kolelben tanuló fiatalemberek) sajnos egyelőre olyan elenyésző számban vannak, hogy erre nem tudunk támaszkodni. Így elmondható, hogy ennek a programnak van egy felvállalt hiányossága: itt nem olyanok tanulnak, akiknek a háta mögött 15-20 évnyi minőségi tanulás áll, ennek megfelelően sem a színvonalat, sem az intenzitást nem lehet egy igazi kolelhez mérni, de természetesen nincs is ilyen elvárás. Van ezzel szemben két hatalmas előnye is: azok a fiatalok, akik ebben részt vesznek és tanulnak, automatikusan kapcsolódási pontot jelentenek a helyi közelebbi és távolabbi közösséggel, nem beszélve arról, hogy a program így lényegesen olcsóbb.

Magyarországon sokszor falba ütközünk, ha szeretnénk felvenni a kapcsolatot zsidó fiatalokkal. Más országokban is?

Általában majdnem minden országban vannak zsidó szervezetek, zsidó iskolák, amelyekkel fel lehet venni a kapcsolatot, hogy elkezdhessen az ember programot szervezni, pl. szombatfogadást, előadásokat különféle témákban. Magyarországon ezzel szemben az a tapasztalat, hogy az oktatási, a kulturális, illetve a vallási szervezetek rendre azt mondják: tulajdonképpen nem tudják, hogy hol vannak a zsidó fiatalok. Amikor legutóbb, 2012-ben a Lativ Kolel Londonban járt, akkor leültünk beszélgetni Rabbi Stepskyvel (a JLE – Jewish Learning Exchange vezetője), aki elmondta, hogy nekik milyen könnyű dolguk van: egyszerűen felveszik a kapcsolatot egy nem vallásos zsidó iskolával, ahová tudják, hogy zsidó gyerekek járnak – elviszik a JLE-be tanulni őket, és kész. Ez a lehetőség Magyarországon sajnos nincs meg, tehát a szervezés technikai része egyes helyeken sokkal könnyebben működik.

Hány tanuló vesz részt a programban nap mint nap?Hét fiatal van, aki mindennap sok órát szán erre. Nagyobb

részük a teljes időt itt tölti, napi 7 órát – délelőtt 4, délután 3 órát –, a kisebb részük pedig fél napot tanul. Szerencsére a napirendet úgy osztottuk be, hogy különböző szekciók vannak délelőtt és délután, így nem probléma az sem, ha valaki csak délelőtt vagy csak délután tanul.

A program indulása óta eltelt 1 hónap talán elég az első tapasztalok összegzéséhez. Hogy látod most a helyzetet?

Többféle kihívással is szembe kellett néznünk.Ugyan a tanulók egy része – legalábbis magyar viszonylatban – haladóknak számítanak, önállóan, segédeszközök nélkül próbálkoznak a Talmud olvasásával és értelmezésével, de a csoport többi tagja még kezdő ezen a téren. Nekik a legkomolyabb gondot a biztos héber nyelvtudás hiánya jelenti – az arámiról pedig ne is beszéljünk. Így elkezdeni Talmudot tanulni nagyon nehéz, és lassan megy, ráadásul ez nem egy előadás, ahol a diákok feladata, hogy csak üljenek, és kövessék a szöveget, hanem az a cél, hogy ők maguk jussanak el oda, hogy egyedül olvassák, fordítsák és értelmezzék, hogy aztán majd feltegyék a saját kérdéseiket, és megpróbáljanak rájuk válaszolni. Az egyik részfeladat tulajdonképp száraz szótanulás. Csakhogy vannak arámi szavak, amelyeket héberül másképpen mondunk, amelyeket aztán a modern héberben vagy használunk, vagy nem, vagy esetleg igen, de más jelentéstartalommal. Szóval van bibliai héber, misnai héber és modern héber. Állandóan ugrálni kell eltérő korok különféle nyelvei, más nyelvi állapotok és dialektusok között.

A  Talmud olvasása a másik nagy kihívás, ugyanis ilyen típusú szöveggel egy átlagos fiatal sosem találkozott, ezért megszenved vele, míg képes lesz arra, hogy a szövegben segítség nélkül is meglássa az értelmet. Semmi sincs végigmondva, 2-3 szavas mondatok hangoznak el, a legtöbb mondatot ki kell egészíteni. A szövegkohézió is teljesen mást jelent, mint egy modern szöveg esetében, tehát a mondatok nem feltétlenül következnek egymásból. Olyanfajta szövegolvasási technikára van szükség, amely nekik újszerű, pedig a szöveg rendkívül

régi. De persze mindezen nehézség ellenére úgy tűnik, hogy a fiatalok nagyon élvezik ezt az újszerű világot. Általános tapasztalatom volt eddig a jesivákban, akár kezdőkről, akár haladókról legyen szó, hogy csaknem mindenki szörnyen aktív és mindenki nagyon élvezi ezt a tanulást. Nagyon érdekes volt látnom a jesivákban, ahogy az előadások alatt folyamatos beszélgetés hallatszik. De nem azért, mert nem érdekli őket az előadás, hanem mert folyamatosan meg beszélik a társaikkal az elhangzottakat. Kérdéseket tesznek fel az állításokra. Amikor véget ér az előadás, akkor a tanulók egy része gyorsan az előadó köré gyűlik, hogy újabb kérdéseket tegyenek föl neki. Sokszor még akár egy óra múlva is ott állnak és folytatják a diskurzust, majd ha az előadónak mennie kell, akkor mennek vele együtt az utcán, hogy még tovább tudják folytatni a téma kitárgyalását. És ezért persze nem kapnak jó pontot, csak egyszerűen „benne vannak a témában”. Érdekli őket, sőt mondhatnánk, együtt élnek a témával.

Milyen időtartamra lett tervezve a tanulási program?Ez egy tízhónapos program, júliusig tart. A  továbbiak

egyelőre a jövő zenéje. A  nyugati világban sokkal általánosabb, hogy a valamennyire vallásos zsidók, akik egyetemre járnak, 1-2 évet eltöltenek azzal, hogy jesivába mennek, majd egyetem és munka mellett napi rendszerességgel folytatják a tanulást. Magyarországon ilyen még nincs, de fontos cél lenne, hogy minél többen döntsenek úgy, hogy egy évet erre szánnak. Ma még talán utópiának tűnik, hogy a zsinagógákban imádkozás előtt és után fiatal zsidó tanulópárok Talmudot tanuljanak! De talán ez már csak egy kis idő kérdése…

A  szűkebb lehetőségek ellenére még sűrített is a program. Hogy bírják?

Nemsokára kiderül. Most fejezzük be az első nagyobb témakört, amelyet egy-két nap ismétlés és összefoglalás követ, majd lesz egy dolgozat is. Meglátjuk, mennyi hasznosult eddig.

A  jesivák rendszeréhez hasonlóan csak visszajelzést jelent egy esetleges kevésbé jól megírt dolgozat, vagy jár valamilyen retorzió is?

Nem jár különösebb retorzió, a jesivákban alapvetően nem is túl jellemző, hogy lenne bármiféle számonkérés (a kolelokban már sokkal jellemzőbb), és ennek fontos oka van. Amíg az egyetemi rendszerben az intézmény részére nagyon kevés visszajelzés érkezik évközben az egyes tanulók teljesítményéről pl. egy 400 fős előadás esetén, addig egy jesivában folyamatosan nyomon követhető, ki hol tart, mennyire érti a szöveget, és mennyire mélyedt el egy témában. Kizárt, hogy egy-egy előadó ne tudná minden diákról, hogy éppen hol tart, hiszen állandóan minden témakört megvitatnak az előadásokon kívül is. Nagyon esélyes, hogy az a tanuló, aki nem tesz fel jó kérdéseket, az nincs képben abban a témakörben.

Nálunk is a dolgozat célja mindössze, hogy motiváljon, és hogy rávegye a tanulókat egy-egy nagyobb rész alapos átismétlésére. De igazából egy ilyen élő és aktív tanulási rendszerben az egyetemeken megszokott vizsgarendszer fölösleges.

Az interjút készítette: Arató mátyás

20

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ כסלו תשע"ד

21

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. november

az élet aBC-jedavid klinghoffer

A DNS AZ EGyIK LEGERőSEBB BIZoNyíTÉK ARRA,  HoGy LÉTEZIK SPIRITUáLIS vALóSáG.

a  DNS három betűje tele van paradoxonnal. Mindenki ismeri e három betűt, bár jelenté-

sük már kevéssé érthető a közönség számára. A  hét-köznapi kultúra zajos folyamában észrevétlen marad az igazság, miszerint a DNS az egyik legerősebb bizo-nyítéka a spirituális valóság és talán Isten létezésének.

A  dezoxiribonukleinsav rövidí-tése, a DNS a biológiai információ azon formájára utal, amely a fehér-jék és más sejtes elemek képződését irányítja. 1953-ban James Watson és Francis Crick remekül leírta a kettős spirál szerkezetét. Az DNS által kó-dolt, a szervezet felépítését és műkö-dését meghatározó genetikai infor-mációt nevezzük génállománynak.

Manapság úgy említjük a DNS-t, ahogy Amerikáról csak USAként beszélünk, rövidítve. Az a felvetés amely szerint a gének határozzák meg a betegségekre való hajlamot, gyakori és népszerű témája az egészségügyi vitáknak. Fizetség el-lenében DNS-vizsgálattal kideríthető bárki genetikai származása, beleértve, hogy van-e „zsidó génje”.

De ez ma már mindennapos, kivált, amióta a Human Genome Projectnek köszönhetően 2003 óta betekintést

nyerünk a gének szinte alig ismert világába. És a bete-kintés zavarba ejtő. Amíg ugyanis a DNS kódolja a sej-tek építőköveit, azon szükséges információk, melyek a lét felépítésének minden más vonatkozását meghatározzák, nagy mértékben hiányoznak.

Vegyük például azokat az irányító géneket, amelyek feltehetően meghatározzák az olyan változatos élőlé-nyek elülső és hátulsó részének térbeli elrendeződé-sét, mint a békák, az egerek vagy az emberek. Egy brit orvos, James Le Fanu leírja egy lenyűgöző új könyv-ben, melynek címe Miért mi?, hogy egy svájci biológus, Walter Gehring kimutatta: ugyanazok az irányító gé-nek határozzák meg minden élőlény háromdimenziós felépítését… ugyanazok a gének teszik a legyet légy for-májúvá, mint az egeret egér formájúvá. Nincsenek meg bennük azok a fizikailag kódolt információk, amelyek miatt az egér másként néz ki, mint a légy. Ehelyett ez olyan, mintha a légy (vagy bármely más szervezet) ideá-ja valamiképpen áthatná azt a génállományt, amely lét-rehozza őt.

Ez a természetértelmezés – nevezetesen hogy termé-szetfeletti erők mozgatják a természetet – volt uralko-dó a biológiában Darwin előtt. Georges Cuvier báró

(1769–1832), a párizsi Musee d’Histoire Naturelle (Természettudományi Múzeum) igazgatója úgy vélte, hogy van egy ismeretlen biológiai teremtőerő, valamifé-le szervezési elv, amely a különféle életformák kialakulá-sát igazgatja.

A  koncepció messzebb nyúlik vissza. Sokkal mes-szebb. Amit Cuvier teremtőerőnek nevezett, azt a rabbik

„isteni bölcsességnek” hívták. A  Biblia azt tanítja: „Az Úr bölcsességgel hozta létre a földet, és erősítette az eget értelemmel.” (Példabeszédek 3:19.)

A DNS bizonyos értelemben kevesebb, mint amit a szemünk láthat. De más értelemben sokkal több. Mert ha a DNS nem teljesen felelős a szervezetünk kialaku-lásáért, marad valami mély sejtésünk arról, hogy min-den sejtben létezhet egy másféle kód. Ám hogyan ke-rült oda?

Az egyetlen olyan forrás, amely képes egy „funkcio-nálisan integrált információfeldolgozó rendszer”, így egy sejt kialakítására, nem más, mint az intelligencia.

Egy kollégám, Stephen Meyer, aki a cambridge-i egye-temen tanult tudományfilozófus, új könyvében, melynek címe Kézjegy a sejtben: a DNS és az intelligens tervezés, emlékeztet bennünket arra, hogy minden olyan kísér-let kudarcot vallott, amely megpróbálta megmagyaráz-ni az első élőlény létezéséhez szükséges genetikai informá-ció eredetét. A csak az irányí-tatlan anyagi folyamatokkal számoló magyarázatok be-leütköznek a tojás és a tyúk problémájába, vagyis hogy a DNS meghatározott infor-mációi szükségesek a fehér-jék létrehozatalához, de meg-határozott fehérjékre van szükség ahhoz, hogy azok a DNS-ben tárolt információ-kat átírják és lefordítsák.

Zsidóként legalábbis érde-kesnek találom, hogy a zsidó hagyomány pontosan előre jelezte azt a fajta bizonyíté-kot, amellyel Meyer foglal-kozik a könyvében. A  DNS betűi a genetikai „ábécé”-re utalnak, amelyek megfele-lő kombinációkban kódol-ják az életformák sokaságát. A  Kabbala is ilyen abc-ről beszél, amely a héber ábé-cé betűit tartalmazza, ame-lyekkel Isten folyamatosan közvetíti a világban való lé-tezés megtartó szavait.

Különböző betűkombiná-ciók különböző lényeket hoz-nak létre. Watson és Crick előtt másfél évszázaddal a li-adi rabbi Schneur Zalman a Kabbalát az átlagemberek számára is elérhetővé akarta tenni. A Tanyában (1796) le-írja, hogy a teremtmények a

betűk kombinációi, helyettesítései és felcserélései révén általános és egyedi csoportokra oszthatók.

Valami természetfeletti erő irányítja az élőlények sor-sát. A tudomány haladása a lét tisztán anyagi természe-tének képzetétől, mint ahogyan a darwini evolúció még most is értelmezi, egy olyan magasabb rendű leírás felé – amely irányba a biológia egyre inkább mutat –, nagy lé-pést jelent a helyes irányba.

Az író a Seattle-i Kutatóintézet tudományos főmunka-társa, a „Papok Birodalma” című blog írója a Beliefneten (blog.beliefnet.com/kingdomofpriests)

forrás: aish.comfordítás: dr. Gerő Zsuzsa

Az egyetlen […] forrás, amely képes […] egy sejt kialakítására, […]

az intelligencia.

22

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ כסלו תשע"ד

23

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. november

Elmélkedés chanukáradomán Sije

üNNEP

EK

az utóbbi időkben sokat foglalkoztat individualista korunk nem annyira divatos fogalma, a közösség.

Hogy miért nem divatos? Hiszen alapvetően miért is csatlakoznék egy közösséghez, ha nem azért, mert egy vagy több szempontból olyasmivel szolgál, amire máshogy nem tudok szert tenni. De ez valójában pont fordítva van! Mert a közösség nem olyan képződmény, amelynek az lenne a feladata, hogy minél inkább kielégítse a szükségleteimet! A közösség olyan entitás, amely esetenként az egyéni érdekek fölé tud emelkedni. A közösség az, amiért az egyén szükség esetén lemond a saját igényeiről. Ahelyett hogy a munkámmal megkeresett pénzt csak saját szükségleteimre költeném, egy részét közösségi érdekekre fordítom. Ahelyett hogy az energiáimat csak saját céljaimra fordítanám, juttatok belőle a közösségnek. És mindezt úgy, hogy amikor éppen adok, érzékelem, hogy nálam hiány keletkezett.

Miért érdemes lemondanom a saját érdekeimről, előtérbe helyezve a közösség érdekeit? Természetesen az is helyes válasz, hogy mert megtérül. Ha beleadok a közösbe, utána jogom lesz venni is belőle. Védettséget jelent a közösséghez való tartozás! Azonban az igazán helyes válasz az, hogy a közösség egy magasabb minőségi szint, mint az egyén, hiszen a közösség, az több egyénből álló egység, amellyel szemben az egyén mindig csak egyén marad! Az „én” érzékeléshez képest, legyek akár a világmindenség legnagyszerűbb „én”-je, az azt részben félretevő, részben kiszélesítő „mi”-érzet teljesen más világ. Nem lehet a kettőt összehasonlítani, hiszen nem egy minőségi szinten vannak.

Ma Magyarországon, ha ezt nem is szeretnénk kimondani, sajnos haldoklik a zsidó közösség. Ugyan egyelőre európai viszonylatban még nagy létszámúnak számít, de ez a létszám egyre csökken. Vajon hogyan lehetne megállítani ezt a lavinát? Ezt a kérdést az elmúlt évtizedekben valószínűleg nagyon sokan, és nagyon sokféleképpen tették fel. Biztos voltak és vannak is sokan, akik ezt egy kézlegyintéssel elintézik, mondván, hogy nincs mit tenni, ilyenek ezek a pesti zsidók, nehéz velük bármit is kezdeni. Mások próbáltak válaszokat és megoldásokat keresni. Voltak sikeresebb próbálkozások és voltak kevésbé sikeresek. Voltak nagyon költséges vállalkozások, és voltak kevésbé költségesek. Időnként úgy érezzük, mintha valami elindulna, de valós megoldás még nem született.

Én azt gondolom – és ezzel valószínüleg nem mondok nagy újdonságot – hogy az egyik legnagyobb nehézség

Magyarországon (és ezzel nagyjából egyedül állunk), hogy nincs egy olyan közösség, amely érzékelhetővé tenné minden érdeklődőnek az autentikus zsidóság szépségét és élményszerűségét. Nincs olyan közösség, ahol meg lehetne találni azt a valódi emberi nagyságot, amelyet a Tóra által lehet elérni. És nincs az a közösség, amely automatikusan előállítaná azt az infrastrukturát, amely ahhoz szükséges, hogy a zsidóság élhető legyen.

Kinek a hibája, hogy nincs ilyen közösség? Egyrészt fölösleges bűnbakokat keresni, másrészt viszont nem is mentesíthetjük magunkat a felelősség alól! Ha azt szeretnénk, hogy húsz év múlva is legyen még zsidóság Budapesten, akkor biztos, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy legyen ilyen közösség! Mit tudunk ezért tenni? Igyekeznünk kell elősegíteni a zsidó oktatást Budapesten. És talán még inkább igyekeznünk kell, hogy közösségi emberekké váljunk. Sokunkon még túl erősen érzékelhetők egy oldalról a szocialista hagyományok, másik oldalról pedig a határtalan individualizmus. Az előbbi nem engedi, hogy ne kivegyek a közösből, hanem betegyek, az utóbbi nem engedi, hogy bárminek az oltárán is feláldozzam az egyéni érdekeimet!

A chanukai csoda egyik fő katalizátora a meszirut nefes, azaz az önfeláldozás volt. Az önfeláldozás hétköznapi nyelvre lefordítva annyit jelent, hogy képes vagyok

lemondani valamiről, ami az enyém, egy magasabb célért. A görög korszakban is állhatott volna mindenki passzívan, karba tett kézzel, mondván, hogy nincs mit tenni. Ha ez történt volna, akkor, ha első lépésben fizikailag nem is, de szellemileg biztos teljes asszimiláció következett volna be. Második lépésben ebből következett volna gyakorlatban a zsidó nép teljes feloldódása és megszűnése.

Azt gondolom, hogy egyáltalán nem erőltetett pár-huzamot látni a chanukai történet és a mi történetünk között. Ha nem sikerül elsajátítanunk azt a képességet, hogy a közösségért tenni tudjak, áldozatot tudjak érte hozni, akkor ezzel nem adunk túl jó esélyt a magyaror-szági zsidóság fennmaradásának!

Azt gondolom, hogy mielőtt meggyújtjuk minden este otthon, közösségben a chanukai lángokat, szánjunk rá pár percet, és nézzünk szembe ezzel a kérdéssel: Én személyesen! Mennyit veszek ki a közösségből (rabbi, működő zsinagógák, rezsi, kidusok, ingyen vacsorák, ösztöndíjas programok, ingyenes gyerekprogramok, ingyenes újságok stb.), és mennyit teszek bele? Ezek milyen arányban vannak egymással? Mi az, amit én tudnék adni a közösségnek? Mennyit tudnék rászánni havi rendszerességgel? Tisztában vagyok-e a felelősségemmel?

Azt mondta Hilél (Pirké Ávot 1,14): Im én áni li, mi li (ha én nem vagyok magamért, ki van értem). Az első lépés, hogy ráébredjek, hiába kapom a közösségtől vagy tágabb értelemben a külvilágtól a szellemi, vagy egyéb hatást! Amíg nem ébred fel bennem, hogy én tényleg szeretnék valamit kezdeni avval, amit kapok, ami szellemi, azt szeretném a magamévá tenni, továbbfejleszteni, ami nem szellemi, azt pedig viszonozni, addig nincs még meg az „én” sem. Amíg csak passzívan veszek, addig még az „én” is üres marad! Nekem magamnak kell ahhoz aktívan akarnom és lépnem, hogy megszülessen az „én”! Uchöseáni leácmi, má áni (és ha csak magamért vagyok, mi vagyok én) – azaz második lépés, ha megvan az „én”, de megállok ezen a ponton, és nem ismerem fel, hogy van, amikor félre kell tennem a saját érdekeimet és másokét, vagy a közösségét előre kell helyeznem, akkor a már megszerzett „én” értéktelenné válik. Veim lo áchsáv

émátáj! (és ha nem most, akkor mikor!) – magyarul a legjobb gondolatok is és az emberben levő legjobb szándék is, ha képes arra, hogy ne valósuljon meg „most”,

az nem valóságos. Legyen bennem a legjobb szándék akár magammal, akár a közösséggel kapcsolatban, ha most nem valósítom meg, akkor abból nem lesz semmi. Ha nem nyitom ki a pénztárcám még ma, és adom oda a közösségnek azt az összeget, amelyet ma tudok adni, legyen az 100 Ft, és ha nem adok a közösségnek a tehetségemből és az energiámból még ma, akkor mindez örökre álom marad! Hiszen ki nem ismeri a saját életéből azt a sok-sok vágyálmot, amelyet szeretne elérni, és üldözi egy életen keresztül, illetve addig, amíg fel nem adja, és le nem mond róla véglegesen. A titok: „most”! Még ma kell elkezdeni! Ma kell aktívvá válnunk! Még ma meg kell tenni azt, amire ma képesek vagyunk!

És akkor mi is látni fogjuk a csodákat...

a közösség egy magasabb minőségi szint, mint az egyén

A chanukai csoda egyik fő katalizátora [...] az

önfeláldozás volt

24

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ כסלו תשע"ד

25

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. november

Hogyan lett a borászból hitelező?Haym Soloveitchik

a nem zsidók által megérintett borra vonatkozó tila-lom arra vezette a középkori zsidókat, hogy hatal-

mas összegeket fektessenek be Észak-Európában a sző-lészetbe, ami később hozzájárult ahhoz, hogy jelentős szerepet játsszanak mint pénzhitelezők.

Gold, Goldberg, Goldstein, Silber, Silberman, Sil-berstein – gyakori zsidó nevek. Érthető is, hiszen a zsidók évszázadokon át pénzhitelezéssel foglalkoztak. De Wein, Weiner, Weinstein, Weinberg, Weinreich – mi közük volt a zsidóknak a borhoz?

A korai középkorban a zsidók kereskedelemmel fog-lalkoztak, a késő középkorban pedig pénzhitelezéssel. Honnan lett a pénz, amiből másoknak adhattak köl-csön?

A késő XIV. században, majd a XV. század folyamán, egy olyan időszakban, amikor a zsidók démonizálása és üldözése addig nem látott méreteket öltött, azt találjuk, hogy aktívan kiveszik a részüket a szőlészet-borászat fi-nanszírozásából. Ez azért különös, mert a borászat nagy presztízsű szakma volt: hogyhogy nem űzték ki a zsidó-kat a borászati hitelezés területéről ugyanúgy, ahogy ki-űzték őket korábban minden egyéb hitelezési ágból, be-lekényszerítve őket annak legalantasabb formájába, a fogyasztói, más néven záloghitelbe? Lehetséges, hogy ez a kiterjedt jelenlét a borszakmában pusztán késő közép-kori fejlemény, vagy inkább arról van szó, hogy a késő kö-zépkorban dokumentáltak először egy amúgy régóta tar-tó jelenséget?

A középkor első nyíltan zsidóellenes írása az Agobard által 820-ban írt A zsidók szégyentelenségéről szóló trak-tátus. A szerző ebben arról panaszkodik, hogy a zsidók a keresztényeknek adnak el minden olyan bort, amelyik az ő szemükben „tisztátalannak” (immundus) számít, és amit ők maguk nem fogyasztanak el. Azt is megtudhat-juk tőle, hogy a zsidók magas poszton lévő udvari méltó-ságoknak szállítanak bort, és a hatalmasokhoz való kö-zelségükkel büszkélkednek. Agobard utóda, Amulo azt írja, hogy a zsidók borát széles körben fogyasztják, sőt néhány pap a miséhez is ezt használja.

Az első hosszabb feljegyzés a zsidók földtulajdonlására vonatkozóan a kora X. századi Maçonból (Franciaország) származik, és az derül ki belőle, hogy a zsidók birtoká-ban levő földek 65%-a szőlő, pedig a burgundiai szőlők aránya a megművelhető földterülethez képest mindös-sze 25% volt.

A  zsidó vallási törvény értelmében tilos olyan bort fogyasztani, amelyhez nem zsidók hozzáértek. Következésképpen a zsidók kénytelenek voltak maguk ké-szíteni a bort saját használatukra – s ez nem volt kis fel-adat, ha figyelembe vesszük, milyen óriási mennyiségben fogyasztotta a középkori ember a bort. Amikor a zsidók új helyen telepedtek le, gondoskodniuk kellett nemcsak a kó-ser húshoz, hanem a kóser borhoz való állandó hozzáférés-ről is. A mediterrán országokban ez mindössze munkaerő kérdése volt, mivel a szőlő szubtrópusi növény, és természe-tes közege a Földközi-tenger környéke. Észak-Európában azonban a szőlőtermesztés folyamatos küzdelmet jelent az elemekkel. Csak bizonyos területek alkalmasak a sző-lő számára, és szakemberek folyamatos felügyeletére van szükség. A champagne-i táj természetes részének tekintjük ugyan a szőlőtőkéket, de valójában körülbelül annyira ter-mészetes életterük ez a vidék, mint a pálmafáknak.

A VIII–IX. században a zsidók vagy legalábbis azok a zsidók akikről tudomásunk van, kereskedők – gyak-ran luxuscikkekkel kereskednek. Hamar rájönnek azon-ban, hogy jó hasznát vehetik annak a szaktudásnak, ame-lyet szükségből halmoztak fel a szőlészet terén, valamint hosszú múltra visszatekintő borászati kapcsolataiknak. Mivel az uralkodók szívéhez az egyik ismert út a gyom-rukon keresztül vezetett, a minőségi borok szállítása a hatalmasokhoz is közelebb juttathatta a zsidókat – s ez létfontosságú lehetett életben maradásuk szempontjából.

A  középkor folyamán a bor Észak-Európa kereske-delmének egyik legmeghatározóbb terméke. Kevés hely volt erre alkalmasabb, és rendelkezett akkora borászati hagyománnyal, mint a Rajna-vidék, amely ráadásul első osztályú folyami szállítási lehetőségeket is nyújtott a bor-ra szomjazó északi-tengeri országokhoz. Amikor a bor

az egyik legfőbb, ha nem a legfőbb kereskedelmi cikké vált, a rajnai zsidó kereskedőket az a veszély fenyegette, hogy kiszorulnak a piacról, és ismét a házalók sorára jut-nak. A zsidók ugyanis idáig kizárólag kóser borok elő-állításával és kereskedelmével foglalkoztak, és rövid idő alatt lehetetlenné vált ezt olyan mennyiségben szolgáltat-ni, amely a gyorsan növekvő általános piacot kielégítette volna. Ha tehát meg akarják tartani kereskedelmi pozíci-ójukat, kénytelen lesznek nem zsidó borral is kereskedni – de hogyan tehetnék ezt meg, ha a nem zsidó borral való kereskedésre vonatkozó rabbinikus tilalom fennmarad?

Ugyanekkortájt, a tizedik század közepén, azt látjuk, hogy a lotaringiai rabbik nagy ímmel-ámmal elfogadnak egy kompromisszumos megoldást: megtűrték, ha egy zsidót egy ügyfél nem kóser borral fizetett ki, de üzletet kezdeményezni (azaz nem kóser bort felvásá-rolni) továbbra is tilos volt. Ennek a tilalom-nak a fényében a zsidók csakis úgy tarthatták meg pozíciójukat a Rajna legjövedelmezőbb árucikkének kereskedelmében, ha hitelt kí-náltak a nem zsidó szőlőtulajdonosoknak sző-lőik bővítésére, és kikötötték, hogy a fizetsé-get borban kérik. Csak így gondoskodhattak a folyamatos borellátásról, amely nélkülözhe-tetlen feltétele volt a kereskedelemnek.

Mire 1000-et írtunk, a zsidók már fontos szerepet ját-szanak a szőlészeti befektetés terén – kevés ennél kocká-zatosabb vagy hosszabb távra szóló befektetési forma volt a középkori Európában. Emellett igencsak munka- és tőke-igényes vállalkozás is. A mérsékelt égövben a szőlőt egész évben gondosan és nagy szakértelemmel kell ápolni, hi-szen számára idegen környezetben próbáljuk felnevelni. Legkevesebb három-hét évre van szükség ahhoz, hogy egy újonnan ültetett szőlő beérjen, és három évbe telik, ha egy már létező szőlőt rétegzéssel kiterjesztünk (marcotta-ge). A legoptimistább termelő sem remélhet többet, mint nagyjából háromévente egy jó termést. Tehát három-öt, de inkább öt-hét költségekkel terhelt éven át csak vár a vállal-kozó, hogy megtérüljön a befektetetése. Ez alatt a hos-szú idő alatt számos krízishelyzet állhat elő, és folyamatos felügyeletre van szükség. A kutatások azt mutatják, hogy a X. századi Burgundiában minden szőlőterület 15 km-es távolságon belül helyezkedett el a zsidó településekhez ké-pest, és ugyanez állt a XV. századi Vesoulra is.

A befektető újra és újra azzal a kérdéssel szembesült, hogy érdemes-e újabb összegeket ölni az azévi termés megmentésébe vagy feljavításába, vagy inkább minima-lizálja a veszteségeket. Annak megítéléséhez is szakér-telem kellett, hogy mekkora lesz egy adott év termésé-nek értéke – amennyiben sikerül jó termést produkálni. Ehhez viszont információs hálózatra volt szükség, hogy tudni lehessen, milyenek a körülmények a környező terü-leteken, mivel ez határozta meg az ellátás bőségét a piac-ra bocsátás pillanatában. Mindezek mellett volt még egy tényező: a pénzszakember véleménye, hogy a további ki-adások a tőke optimális felhasználási módját jelentik-e

majd egy adott pillanatban (még abban az esetben is, ha a vállalkozás sikerrel jár).

A  szőlészeti szakember, kereskedő és pénzszakem-ber ezen kombinációja, valamint a vallás többi tagja által biztosított információs kapcsolati rendszer – mindezek együttese véleményem szerint gyakrabban volt fellelhe-tő a zsidók, mint a keresztények között. A zsidók tehát hitelt biztosítottak a nem zsidók számára, akik a zsidók pénzére és szakértelmére támaszkodtak a borkészítésben, és a kapott hitelt borban fizették vissza, amelyet aztán a zsidó befektető eladott.

Ha mindez így történt, megérthetjük, miért játszanak a zsidók a késő középkorban is jelentős szerepet a szőlé-szeti hitel terén, jóval azután hogy a társadalomból és a tiszteletre méltó szakmákból száműzték őket. A kockán

forgó összegek oly nagyok voltak, a potenciális haszon oly jelentős, és a zsidók szakértelme olyan kiterjedt, hogy üldözőik nem hagyhatták ki őket mindebből.

Ha mindez így történt, egy eddig figyelmen kívül ha-gyott zsidó szakmáról lebbentettük fel a fátylat: ez nem volt más, mint a szőlészeti szakértő és befektető, amely közel fél évezreden át létezett. Emellett ismét szemtanúi lehetünk a történelem egyetlen megdönthetetlen törvé-nyének: „a betervezetlen következmények törvénye” ez. Ugyanis mind az ősi szakma, mind a lehetséges mező-gazdasági hozzájárulás egy évezredekkel korábban a po-gány földközi-tengeri világban elrendelt vallási tilalom-ban gyökerezett, amely előre nem látott hatást váltott ki a középkori Közép-Európában. És a történet itt még nem ért véget: amikor a zsidókat kitaszították a kereskedelem-ből, természetes volt, hogy annak ellenpárjával, a hite-lezéssel kezdjenek foglalkozni. A  pénzkölcsönzés, ami egykor a tevékenységük pusztán mellékes oldalága volt, most a zsidó vállalkozások középpontjába került. Így va-lószínűsíthető, hogy a korábban a szőlészetben nyújtott hitel vezetett oda, hogy egyre több németországi zsidó fogott pénzhitelezésbe, s ez az elkövetkező évszázadok-ban nem kis mértékben határozta meg a zsidók sorsát és a róluk alkotott képet. A nem zsidó bor talmudi tilalma és az ezt körülvevő tabu tehát ezen a teljesen nem várt mó-don szólt bele a zsidók európai történetébe.

A  cikk teljes változata a szerző Collected Essays című esszégyűjteményének első kötetében (Oxford: Littman Library, 2013), majd rövidített változatban a Jewish Renaissance című angol kulturális magazinban jelent meg.

fordítás: Erdős Ági

Hogyan alakítja a zsidók történetét a bor?

A pénzkölcsönzés, […]a zsidó vállalkozások középpontjába

került.

KULTÚRA

26

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ כסלו תשע"ד

27

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. november

NőK A TáNáCHBAN – 

sára • 1. részdina Coopersmith

NőI SZ

EMMEL

Sára volt az első ősanya, aki Ábrahámmal a zsidó népet megalapította.

Sárával akkor találkozunk először, amikor Ábrahám elindul szülőhazájából, Cháránból „az országba, melyet én mutatok neked” – miután az Örökkévaló egyértelmű-en megparancsolja: „Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából.” (1Mózes 12:1.)

Fontos megjegyezni milyen első benyomást nyújt Sáráról a Tóra. A neve is utal a lényegére:

„Ávrám és Náchor megházasodtak, Ávrám feleségének neve Száráj, Náchor feleségének neve pedig Milka volt, ő Hárán lánya volt, aki atyja volt Milkának és Jiszkának. És Száráj meddő volt: nem volt gyermeke.” (1Mózes 11:29–30.)

Rási így magyarázza: „Jiszká Sárára utal, mivel ő isteni szellemiséggel látja (»szochá«) a világot, és mindenki bá-mulja (»szochin«) a szépségét. Jiszká olyan hercegnőt is je-lent (»neszichut«), mint Sára, mely ugyanabból a gyökből ered, mint a hatalom (»szrara«).”

Rási úgy magyarázza, hogy Sára ebben a szakaszban egy másik néven is megjelenik: Jiszká, és nevének három jelen-tése kifejezi spirituális természetét („isteni szellem”), fizi-kai szépségét és vezetési képességeit – királyi személyiség és tekintély, amely szintén kapcsolódik a nevéhez, „Száráj”.

Később a Száráj név Sárára változik: „Az Örökkévaló azt mondta Ábrahámnak: feleségedet, Szárájt ne nevezd töb-bé Szárájnak, hanem Szárá legyen a neve.” (1Mózes 17:15.)

Rási magyarázata: „A Száráj jelentése az, hogy csak az én katonám, és nem másoké; a Szárá azt jelenti, hogy ő mindenki felett fog uralkodni.”

Ávrám feleségeként Száráj úgy jelenik meg, mint az ő „katonája”, és később, amikor magasabb rendű küldetést kap, hogy a zsidó nép őse legyen, Ávrám neve is megvál-tozik Ábrahámra, és Száráj hercegnő lesz, aki mindenkire mély benyomást tesz – mint Sára.

„És Száráj meddő volt; nem volt gyermeke.” (1Mózes 11:30.)

A fenti idézetben először Száráj úgy tűnik, hogy egye-dül van, független a családjától, majd megtudjuk, hogy ő Náchor feleségének testvére és Hárán lánya. Nagyon te-hetséges, tisztánlátó, éles elméjű, szép és magabiztos.

Valójában az ő spirituális szintje magasabban volt, mint Ábrahámé, mikor kapcsolatba kerültek:

„Bármit mond neked Sára, hallgass a szavára.” (1Mózes 21:12.)

Rasi: „…az Örökkévaló bölcsességének hangjára, mely benne van, ebből látjuk, hogy Sára próféciája meghaladta Ábrahámét.”

Száráj egyedül van, távol a szüleitől és testvéreitől. Nincsenek utódai, akik az otthonához kötnék őt: teljesen alkalmas a nomád életre, neki a férjével, Ávrámmal kell él-nie, akinek éppen most lett megparancsolva: „Menj el or-szágodból, szülőföldedről és atyád házából abba az ország-ba, melyet én mutatok neked.” (1Mózes 12:1.)

Szakadj el családodtól, barátaidtól és a közösségedtől. Légy független. Menj egyedül, és kezdj új életet.

Képzeljük el Szárájt, az Örökkévaló bölcsességével meg-áldott asszonyt, aki tudja, hogy egy különleges küldetés ré-szévé válik a férjével, a monoteizmust kell terjeszteniük a világban, és egy új népet kell alapítaniuk, amely világítani fog a többinek. És ő meddő.

„Száráj meddő volt, nem volt gyermeke.” [Miért a dupla kifejezés?] „Azért, hogy elmondja, még hely sem volt ben-ne egy utód számára – azaz méhe. (Rási idézi a Talmud Jevamot 64a-t.)

Szárájnak nincs méhe; a természet törvényei szerint nem lehet gyermeke. Miért tette az Örökkévaló az ősanyánkat gyermektelenné élete nagyobb részében?

Talán így volt lehetséges, hogy Ávrám és Száráj szabadon tudják terjeszteni az üzenetüket a világban, és részesei le-hessenek ennek a küldetésnek.

„A lelkeket, akiket ők hoztak létre Háránban – ők vit-ték őket az Örökkévaló szárnyai alá. Ábrahám térítette be a férfiakat, és Sára térítette be a nőket.” (Rási, 1Mózes 12:5.)

Milyen hatással volt ez Sárára?„Miért voltak az ősanyák meddők? Mivel az Örökkévaló

vágyik az imáikra és beszédeikre… Azt mondta: ők szépek és gazdagok; ha lenne gyermekük, mikor hallanék róluk?” (Midrás – Beresit Rabba 45:4.)

Az Örökkévaló hiányérzetet és szükségletet ad nekünk azért, hogy minden áldás forrásához forduljunk és kapcso-latot alakítsunk ki Vele a kéréseink által.

Ha az igényeink azonnal és közvetlenül ki lennének elé-gítve, akkor világosan és hálával tekintenénk arra, ahogy az Örökkévaló irányítja a világot és gondoskodik a teremt-ményekről. Ha azonban a szükségleteink kielégítése késik, és a hiányérzet évekig fennáll, akkor a feladatunk nagy lel-kierővel elfogadni, hogy ez a helyzet is a mi javunkat szol-gálja, az Örökkévaló szeret minket – és bízni kell Benne és imádkozni, hogy egy nap a kérésünk teljesüljön.

Sára feltehetően nagyon erősen hitt és bízott az Örökkévalóban, ha el tudott fogadni egy olyan helyze-tet, amelyben vándorolnia kellett, és terméketlen életet élt Ábrahámmal – miközben hitte, hogy a jövőben lesznek gyermekek, egy nép, jólét és áldás.

Ábrahámnak közvetlenül meg lett ígérve ez a három áldás, mikor az Örökkévaló megparancsolta neki, hogy induljon el az ismeretlenbe:

„És nagy néppé teszlek.” (1Mózes 12:2.)Rási úgy mondja: „Általában az utazás három dologban

veti vissza az embert: a termékenységben, a hírnévben és a vagyoni helyzetében. Ezért mindhárom áldás felől biz-tosítalak.

Sárának ez sohasem lett meg ígérve. Hinnie kellett Ábrahámnak, és bíznia kellett abban, hogy tényleg így is fog történni.

„És Száráj azt mondta Ávrámnak: „Íme, az Örökkévaló megakadályozta, hogy szüljek. Kérlek, menj be szolgálómhoz, talán általa épülök fel.” (1Mózes 16:2.)

10 év múlva Kánaán földjén, reményei valóra válásá-ra, a régen áhított gyermekre várva Száráj talál egy másik megoldást; lehet, hogy ez a megoldás nem a legkelleme-sebb, és nem is a tipikus női megoldás. Azonban egy olyan nő, mint Száráj, akinek annyi belső ereje van, elfogadja az Örökkévaló terveit, és határozottan meg akarja tenni, ami helyes, függetlenül attól, hogy az mennyire kellemetlen – számára ez is megoldásnak látszik. Talán Ávrámnak fele-ségül kellene vennie egy másik nőt, Hágárt, az egyiptomit, aki képes kihordani egy gyermeket. Száráj taníthatná, ne-velhetné az asszonyt, hogy Ávrám felesége lehessen, és ha gyermek születne, Száráj lehetne a nevelőanyja, és így ér-demes lenne arra, hogy egy új nép származzon Ávrámtól rajta keresztül.

Mennyi bátorság, alázat, elfogadás és belső erő szüksé-ges egy ilyen javaslathoz! Képzeljük el az Ávrám társaként megélt sokéves harcot, kihívást, hogy tanítsák a tömegeket, és terjesszék a monoteizmust Kánaánban, a család vagy ba-rátok segítsége nélkül – és akkor ő feladja a pozícióját, hogy a zsidó nép biológiai ősanyja lehessen, és átadja azt a szol-gálójának! Száráj magáévá teszi ezt a gondolatot, egysze-rűen csak azért, mert ezt kell tennie a jelen helyzetben. Az ego nem számít. „Én” nem számítok. Csak a helyes dolog véghezvitele számít. Ez a lényege a zsidó gevura – önelem-zés, erő és öntudat – tulajdonságnak.

Bármennyire is jó volt Száráj szándéka, a dolgok nem alakultak olyan jól, mint ahogy eltervezte. Amint Hágár Ávrám felesége lett, megfogant, és ennek eredményeként alázni kezdte Sárát:

„[Hágár] azt mondta [Sáráról]: »Ez az asszony igaz-nak látszik, de bizonyosan nem az. Hány éve felesége Ábrahámnak, és nem fogant meg. Eközben én megfogan-tam egy nap alatt.«” (Midrás – Beresit Rabba 45:4.)

Ezen a ponton a hosszan tűrő, türelmes és szerény Sára kitör!

„És Száráj azt mondta Ábrahámnak: panaszom van rád! Én feleségül adtam neked szolgálómat, s mióta megfo-gant, azóta semmibe se vesz engem. Az Örökkévaló tegyen igazságot köztünk!” (1Mózes 16:5.)

Mi történt azzal az erővel és elfogadóképességgel, amellyel eddig nyugodtan nézett szembe a csapásokkal? Egyáltalán miért okolja Ábrahámot? Ez az ő terve volt,

ő javasolta. Jó, lehet, hogy hibázott. Hágár nyilvánvalóan nem kedves asszony, nem érdemes arra, hogy a zsidó nép ősanyja legyen. De miért okolja rá nem jellemző módon olyan gyermekien Ábrahámot azért a fájdalomért, ame-lyet Hágár okoz neki? Miért neheztel annyira azért, hogy Hágár lenézi őt?

Sára nyugalma mögött az állt, hogy mindaddig, amíg tudta, hogy az Örökkévaló akaratát hajtja végre, semmi sem volt túl nehéz. De most úgy látszik hibát követett el, és ezt támasztja alá Hágár gúnyolódása. Ha Hágárnak va-lóban ez volt az igazi arca, akkor valójában az a választás, hogy ő legyen a zsidó nép pótanyja, hamis ítéleten alapult. Ezért értékelte újra Sára a helyzetet, és rájött, hogy nehéz helyzetük megoldását máshol kell keresni.

„Veled együtt kellett volna keresni a nekem járó igaz-ságot … ha kérted volna az Örökkévalót (ezekkel a sza-vakkal): »És nincs gyermekünk«; ahogy az Örökkévaló fiat adott neked, úgy adott volna fiút nekem. És te azt mondtad »nincs gyermekem«, az Örökkévaló pedig neked adott, és nekem nem.” (Midrás – Beresit Rabba 45:5.)

Mikor Sára rájött, hogy Hágár nem a saját érdemei miatt fogant meg, elkezdte kérdezgetni Ábrahámot, hátha hi-ányzik egy részlet a képből – azaz egy információ, ame-lyet az Örökkévaló megosztott vele, de ő nem tudott róla. Rájött, hogy Ábrahám kapcsolatban volt az Örökkévalóval 1Mózes 15:1–14. szakaszokban.

„Mindezek után az Örökkévaló szavai eljutottak Ávrámhoz egy látomásban, és azt mondta: »Ne félj Ávrám, a jutalmad nagy.«

És Ávrám azt mondta, »mit adhatsz nekem, a házam veze-tője, Eliezer … Nekem nem adtál magzatod, a házvezetőm lesz az én örökösöm.«

És az Örökkévaló azt mondta: »Nem ez lesz az örökösöd, hanem aki tőled származik, az lesz az örökösöd.«”

Ennyi! Sára éleslátásával és bölcsességével rájött, hogy Hágár Ábrahám igaz volta és gyermekáldásért elmondott imái miatt fogant meg azonnal. Természetesen Ábrahám úgy gondolta, hogy ez Sárával fog megtörténni, de elfe-lejtette beszédébe belefoglalni a feleségét! Ha Sára tudott volna erről, megtanította volna Ábrahámnak az ima erejét, visszaküldte volna őt, hogy újra kérjen, és az egész zűrös Hágár-történetet el lehetet volna kerülni. Sára előre látta, hogy ennek hosszan tartó, szörnyű hatása lesz a zsidó nép-re. Jismael lett az őse az arab népnek, mely a későbbiekben olyan erőszakosan versenyzik majd Izrael földjéért. Nem csoda, hogy Sára dühös volt.

Mindenestre ezen a ponton már túl késő volt. Ami meg-történt, megtörtént. Jismael megszületett. És mégiscsak Ábrahám fia volt, akit apja tanított és szeretett. Évekkel később végül Ábrahámnak és Sárának fia született, Izsák.

folytatás a következő számban

forrás: aish.comfordítás: G. Sz.

28

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ כסלו תשע"ד

29

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ 2013. november

Vigyázunk a dolgainkra, és közben pazarlunk?Panyiné dr. Ábrahám zita

Chofetz Chaim tanácsaPanyiné dr. Ábrahám zitaG

yEREK

NEv

ELÉS G

yEREK

EKNEK

a Teremtés könyve tele van meseszerű történetekkel az ősapákról és családjukról. Tudjuk, hogy ezek a tör-

ténetek mind tele vannak tanulságokkal. Minden, amit az ősapák tettek, mondtak, és persze amit az Örökkévaló tett vagy mondott, tanulságul szolgál nekünk. Ahogy az Örökkévaló felruházta Ádámot, és meglátogatta a gyen-gélkedő Ábrahámot, mi is ruhát adunk a rászorulóknak, és meglátogatjuk a betegeket.

A Tóra történeteit a mindrások tovább színesí-tik. Ezek a történetek, melyek kitöltik a narráció itt-ott hiányos részeit, és feloldják az esetleges el-lentmondásokat, ugyancsak nagyon tanulságosak, és gyermekeknek nagyon élvezetes, meseszerű ol-vasmányok. Érdemes olvasnunk nekik, és nyugodt lélekkel aktualizáljuk őket a mai életünkre.

Egy ilyen történet az is, amikor Jákob Kánaán felé haladva készülődött az Ézsauval való találkozásra. Családjával átkeltek egy folyón, ami nem volt kön-nyű akkoriban, gyerekekkel, állatokkal. Jákob előbb Ráchelt és Leát viszi át a folyón, majd Zilpát és Bilhát, végül a gyerekeket. Mire mindenkit átvitt sötétedni kez-dett, ezért tábort vertek éjszakára. Ekkor jutott eszébe Jákobnak, hogy a folyó túlsó oldalán hagyott néhány cse-répedényt. Visszament értük, és eközben esik meg a fo-lyó túlpartján a híres harc Ézsau angyalával. A harc köz-ben Jákob megsérül, de győz, és elnyeri az angyal áldását, egyúttal új nevet kap: Izrael.

Tele van mélységekkel ez a kis történet, ezért nem szo-kott különösebb figyelmet kapni az a jelentéktelennek tűnő kis részlet, hogy miért is megy vissza Jákob néhány cserépedényért az éjszaka közepén? Hiszen Jákob gazdag ember volt, és annak a néhány cserépedénynek nem volt értéke. Ráadásul éjszaka a folyón átmenni – még ha ad-digra jól ismerte is – veszélyeket rejtett magában.

Jákob mindenért megdolgozott életében, a vagyonáért, a feleségeiért. Kétségtelenül Isten áldása volt mindenen, amit tett, ezért gyorsan szaporodtak a javai. Bár minde-ne meg volt, értékelt mindent, néhány cserépedényt is. Nemcsak azért mert megdolgozott értük, hanem azért is mert Isten áldása is volt mindenen. Nem a félelem moti-

válta a cselekedetét, hogy nem lesz neki a jövőben, hiszen töretlenül bízott Istenben. Nem is a kapzsiság volt a moz-gatórugója, hiszen később látjuk, könnyedén adja oda va-gyonának jelentős részét Ézsaunak. Egyszerűen Jákob teljes összhangban volt a fizikai világgal, mindennek látta az értékét. Nem értékelte túl és alul sem. Ha kellett, oda-adta másnak, ha kellett átment érte a folyó túloldalára.

Mai világunkban, amikor minden eldobható, és egy-szer használatos, ugyanakkor egyeseknek mindene meg van, míg mások nagyon is szűkölködnek, nehéz megta-lálni ezt az egyensúlyt.

Nehéz arra tanítani a gyerekeket, hogy vigyázzanak a holmijukra, de ha másnak örömet tudnak okozni vele, könnyen adja őket oda! Nem tragédia, ha a kistestvér ös-szetör valamit, semmiképp sem ér meg egy verekedést vagy kiabálást, ugyanakkor nem vetetek meg minden „vacakot” csak azért, mert tetszik és megengedhetjük magunknak.

Felnőttként sem egyszerű megtalálni az egyensúlyt a felesleges pazarlás, pénzszórás és a szükség nélküli gara-soskodás, szűkkeblűség, sóherkedés „olcsó jánoskodás” között. Érdemes megfigyelni saját nyelvhasználatunkat a témában. Rákiabálunk-e, és ha igen, milyen magyarázat kíséretében, ha például gyerekünk eltör egy poharat? Mert drága pohár, amiért mi dolgoztunk meg, és nem ő, emiatt nem veszünk meg neki valamit, vagy hogy gyorsan vegye fel a papucsát, nehogy megvágja magát, és segítsen felta-karítani, ha már eltörte, esetleg a környezetszennyezésre hivatkozunk? Amikor a feleségünk vesz magának egy új ruhát, előbb megkérdezzük az árát, vagy felvetetjük vele, és megdicsérjük, hogy milyen jól áll neki? Spórolunk-e ott is, ahol nem kéne, ahol nem érdemes, vagy meg sem szá-moljuk a visszajárót a pénztárnál?

Chofetz Chaim rabbi nagytudású bölcs volt, akihez szívesen fordultak tanácsért a városában élő zsi-

dók. Történt egyszer, hogy a kis városkában, ahol éltek (Lengyelországban), új rendőrparancsnokot neveztek ki, aki nem szerette a zsidókat, és sok kellemetlenséget oko-zott nekik. Megkérdezték a zsidók Chofetz Cháimot,

mit tehetnének, hogy a rendőrparancsnok szíve kicsit megenyhüljön irántuk.

Tegyétek azt, amit ősapánk, Jákob tett, amikor Ézsauval találkozott. Adjatok ajándékot neki.

A zsidók drága ajándékra gyűjtöttek a rendőrpa-rancsnoknak, és tisztelettudóan át akarták adni neki. Csakhogy a rendőrparancsnok ridegen és keményen vis-szautasította az ajándékot.

Elkeseredve szaladtak a zsidók Chofetz Cháimhoz, és elmondták neki a történteket. Talán azért nem fogadta el az ajándékot, mert valami rosszat tervez ellenünk? Mit tegyünk, rabbi?

„A Tórában minden benne van. Tegyétek azt, amit Jákob ősapánk tett – válaszolta Chofetz Cháim, majd folytatta. – Jákob könyörgött Ézsaunak, hogy fogadja el az ajándékokat, aki kisebb vonakodás után el is fogadta és végül megenyhült Ézsau szíve. Tegyetek ti is így! Én pedig imádkozom, hogy sikerrel járjatok” –fejezte be a rabbi a tanácsadást.

A zsidók küldöttei újra elmentek a rendőrparancsnok-hoz és ezúttal nemcsak át akarták adni a zsidók ajándé-kát, hanem könyörögtek is neki, hogy fogadja el. A rend-őrkapitány végül átvette az ajándékot, és valóban, miután látta, hogy az milyen értékes és szép, kicsit megenyhült a szíve, és a későbbiekben kedvesebb volt a zsidókkal.

A Forrás korábbi számában megjelent egy mese ugyanerről a nagy rabbiról: Chofetz Chaim és a vízhordó címmel. Olvasható a www.lativ.hu címen.

Tanulságok: 1. Érdemes az ősapák történeteit alaposan tanul-mányozni, mert jó irányt mutatnak az élet bármely területén. 2. Ha tanácstalanok vagyunk az életben, akkor kérdezzünk meg egy nagy tudású rabbit, aki segít nekünk Tórából szár-mazó, tiszta iránymutatással.

Trendeli Alapítvány – A zsidó bölcsődewww.trendeli.hu

…miért is megy vissza Jákob néhány cserépedényért

az éjszaka közepén?

mindig érdemes a nagy tudású emberekhez fordulni tanácsért.

Hol az egyensúly javaink megbecsülésében?

30

Forrás ∑ A Latív alapítvány időszaki kiadványa ∑ כסלו תשע"ד

Barcelonában jártunkSzántó-várnagy Eszter Lea

Jom kipur után indultunk el Barcelonába, egy tudomá-nyos konferenciára. Mivel erev szukotra rakták férjem,

Binjomin Zeév előadását, nem tudott volna hazajönni, ezért én is vele tartottam, hogy az ünnepeket együtt tölt-hessük. Szállást csak a konferencia napjaira foglaltunk, kb. 5 percre a szefárd zsinagógától és a kóser bolttól. Az épület még magában foglalt egy askenáz imatermet, konyhát, iro-dákat, kis könyvtárat. Indulás előtt úgy véltük, fölösleges a szállás foglalása az ünnepekre, hiszen úgyis sátorban kell aludni, és csak akad valaki aki teljesíti a vendéglátás micvá-ját. Tervünk az volt, hogy Binjomin Zeév minden reggel és este részt vesz az imákon, és elmeséli kicsi történetünket: miért is vagyunk itt, és majd valaki vendégül lát… Volt is egy fiatal vál-lalkozó, aki Dél-Afrikából költö-zött ide, de csak a szombatot merte felajánlani a várandós felesége be-leegyezése nélkül. Végül nem fo-gadtuk el a lehetőséget, mert mind-ketten nagyon megfáztunk, és egy kismamát különösen nem akartunk megfertőzni. Így kedd este biztos-ra menve kerestünk egy másik szál-láslehetőséget a közelben. Szerdán reggel Binjomin Zeév reményvesz-tetten indult el a zsinagógába, de annál nagyobb örömmel tért vissza szállásunkra. Egy fiatal latintanár szívesen befogad minket, csak azt hitte, hogy nem aludhatunk nem zsidónál, ugyanis ő és felesége be-térősök. Miután tisztázták, hogy ez nem probléma, megadta címét, és 20 perccel később már náluk is voltunk. Szerencsére közel laktak a zsinagógához. Hálásak voltunk nekik. Két kis-lányuk van, a nagyobbik majdnem 6 éves, és már iskolá-ba jár (ott az óvodai évek alatt is folyik tanítás), egy két-tannyelvű zsidó iskolába Barcelona mellett. S hát az angol jobban ment neki, mint nekem. A kisebbik még nincs 3 éves. Nagyon közvetlenek voltak velünk. Együtt mentünk az esti és reggeli imákra.

A  zsinagógába szép számmal mentek az emberek. Minden korosztályból jelen voltak. A  rabbi Izraelből

jött, előtte jó pár évig Franciaországban tevékenykedett. Ide csak 2-3 éve érkezett úgy, hogy nem beszélte a nyel-vet. Mi már csak azt érzékeltük, hogy minden étkezés után spanyolul tart 20 perces tanításokat (dvár tóra és misnájesz), illetve mincha (délutáni ima) előtt egy egy-órás előadása volt. Persze egy-egy szó nem jutott eszébe, de a közösség tagjai kisegítették. Mióta ő van, elintéz-te, hogy legyen betérés. Az imádkozás alatt a gyerekek-nek adott feladatokat. 4-6 évesek a Tóra visszahelyezése előtt mondtak el egy zsoltárt, az esti imánál a bár micvá előtt állók egymás közt felosztva mondták el a Smát. Az asszonyok többsége befedte a fejét, és hajkurászták cop-

fos fiaikat (3 év alatt nem szokás levágni a fiúk haját). A  közössé-gen látszott, hogy élvezik a rabbi jelenlétét. A zsinagógát végignéz-ve láttam, hogy hetente többször is van tanulás, amelyet ő vagy a felesége tart. Itt található pár ta-nítása: http://ravbarjen.wordp-ress.com/

A  sátrat az egyik erkélyen ál-lították fel a hátsó udvarnál. Minden alkalommal valami mást raktak ki az asztalra. Volt lazac, felvágottak, sült édesburgonya, katalán lasagne, többféle saláta és krémek. Szombaton csicseribor-sós sólet. Az imáról szinte min-denki felment a kidusra, de csak kevesen maradtak a végéig. Volt egy csoport, akik a rabbi előadá-sát várták meg.

A  szefárdok ( nekem úgy tűnt) barátkozósabbak voltak. A  zsinagógában a székek a bimá felé néztek. A frigyszekrény ajtaja előtt nem volt függöny, hanem az ajtó mögött található meg. A tóratekercs egy faburkola-tú dobozban van, amelyet ezüsttel díszítettek. A jád kü-lön volt. A tok segít, hogy állva maradjon a tekercs, és úgy olvassák. Az imák sorrendje eltérő a miénktől.

Barcelonában körülbelül 3500 zsidó él. Természetesen itt is van Chabad-központ, és több kóser étterem is ta-lálható ott.

Úti élmények kalandokkal és egy barátságos zsidó közösséggel.

Kedves Lativ Kolel Barát!Novemberi órarendünk a következő:

November 4. Hétfő18:15 Mááriv (esti ima)18:30–19:15 TÁNÁCH Hegedűs Pál: A Tóra szerkezete, felépítése, nyelvezete19:15 Szünet19:30–20:15 ZSIDÓ FILOZÓFIA Keleti Dávid rabbi: Az ima filozófiája - az ember alapkérdései az imáról

November 6. szerda18:15 Mááriv (esti ima)18:30–19:15 SZÖVEGTANULÁS Chumás 19:15 Szünet19:30–20:15 ZSIDÓ TÖRTÉNELEM Dr. Balázs Gábor: A babilóniai visszatéréstől a Makkabeusokig

November 11. hétfő 18:15 Mááriv (esti ima)18:30–19:15 A ZSIDÓ ÉLET GYAKORLATI VONATKOZÁSAI Joszi Dávidovics: A tevőleges és a tiltó micvák 19:15 Szünet19:30–20:15 ZSIDÓ KÖZÖSSÉG ÉS VEZETŐKÉPZÉS Fritz Zsuzsa: Az egyén és a közösség viszonya. A közösség intézményei régen és ma

November 13. szerda 18:15 Mááriv (esti ima)18:30–19:15 EXTRA Elijahu Aftergut rabbi (Antwerpen) előadása19:15 Szünet19:30–20:15 SZÖVEGTANULÁS Pirké ávot 1. fej.

November 18. hétfő18:15 Mááriv (esti ima)18:30–19:15 MUSZÁR - ZSIDÓ ETIKA Domán Sije: A muszár nagy eszköze a „hitbonenut”19:15 Szünet19:30–20:15 A SIDUCHTÓL A GYEREKNEVELÉSIG Panyiné dr. Ábrahám Zita: A zsidó család - gondolati alapvetések 2. rész

November 20. szerda 18:15 Mááriv (esti ima)18:30–19:15 HOGYAN ÉREZD MAGAD KÉNYELMESEN A ZSINAGÓGÁBAN? Fináli Gábor: Lépj be! - a zsinagógák belső felépítése és azok szimbólumai19:15 Szünet19:30–20:15 SZÖVEGTANULÁS Háláchá Kicur Sulchán Áruch

November 25. hétfő 18:15 Mááriv (esti ima)18:30–19:15 EXTRA Büchler Tamás: Zsidóság és innováció19:15 Szünet19:30–20:15 TÁNÁCH Hegedűs Pál: A Tóra kulcsfontosságú részeinek rövid áttekintése

November 27. szerda18:15 Mááriv (esti ima)18:30–19:15 Dolgozat 19:15 Szünet19:30–20:15 SZÖVEGTANULÁS Talmud

Héber oktatás: hétfő-szerda 17:30-18:15

Mindenkit szeretettel várunk!

Tematikus órarendLativ 2013/14

Zsidó filozófiaKeleti Dávidrabbi

Zsidótörténelemdr. BalázsGábor

Hogyan érezdMagadkényelmesen azsinagógában?Fináli Gábor

Muszár - zsidóetika, DománSije

A siduchtól agyereknevelésigPanyiné dr.Ábrahám Zita

Tánách - azsidó BibliaHegedűs Pál

Zsidó közösségésvezetőképzésFritz Zsuzsa

A zsidó életgyakorlativonatkozásaiJosziDavidovics

OktóberAmit I-tenrőltudni lehet! Az Ö-való egysége

A honfoglalástóla másodikSzentélyig

Az Édenkerttől aSzentélyig - azsinagógákalapja és forrása

Mi a muszár? -forrása, szerepeés célja

A zsidó család -gondolatialapvetések 1.rész

A Tóraszerkezete,felépítése,nyelvezete

Ilyenek voltunk?Közösség régenés ma

A micvákgyökerei

NovemberAz ima filozófiája- az emberalapkérdései azimáról

A babilóniaivisszatéréstől aMakkabeusokig

Lépj be! - azsinagógák belsőfelépítése ésazokszimbólumai

A muszár nagyeszköze a"hitbonenut" - azállandóelmélyedésről

A zsidó család -gondolatialapvetések 2.rész

A Tórakulcsfontosságúrészeinek rövidáttekintése

Az egyén és aközösségviszonya. Aközösségintézményeirégen és ma

A tevőleges és atiltó micvák

DecemberA próféciáról -egy különlegesszellemi szint

A rabbinikus korkezdetétől aTalmudig

Mire lehet egyzsinagógáthasználni? - kikmikor és milyencéllal mennek azsinagógába?

Ősi zsidópszichológia,avagy ismerdmeg önmagad!

A döntéstől azutolsó áldásig -esküvő előtt ésesküvő után

Próféták 1. -bibliai történetekJozsuétől az elsőkirályig, Saulig

A Sulhán Aruchszerzője, szerkezete,magyarázatai

JanuárAz "égből" kapottTóra - Mózes ötkönyvének azisteni eredetéről

Az ókortól aközépkorig:zsidóság,kereszténységés a pogányok

Ima azsinagógában -az ima célja,rendje ésfelépítése

Midot -tulajdonságainkszerepe

Sáná risoná - aházasság elsőéve 1. rész

Próféták 2. -bibliai történetekDávid királytól azelső Szentélyfelépítéséig

Kölcsönösfelelősségvállalása zsidóközösségben

Halachikuskönyvek azinterneten

FebruárHásgáchá -avagy hogyanvezeti az Ö-valóa világot

Bevezetés aközépkortörténetébe

Kiemelt napokimarendje -szombat és atöbbi tórai ünnepa zsinagógában

Mindennek akezdete ésalapja a cheszed- avagy adni,vagy venni?

Sáná risoná - aházasság elsőéve 2. rész

Próféták 3. -prófétákjellegzetességei

Közösség kontraközösség, azazműködik-e akölcsönösfelelősségvállalása közösségekközött, van-eNew York - TelAviv tengely,avagy a kaifengizsidók különösesete I.

Szombat és azünnepek

MárciusBüntetés ésjutalom -cselekedeteinkfelelősségéről

A spanyol zsidóaranykor

Posztbiblikusünnepek, illetvejeles élet-útesemények azsinagógában

Irígység ésszeretet

Egy új élet -gyermekáldás 1.rész

Próféták 4. -prófétákkönyveinek ésszemélyeinekteoretikuskérdései

Közösség kontraközösség, azazműködik-e akölcsönösfelelősségvállalása közösségekközött, van-eNew York - TelAviv tengely,avagy a kaifengizsidók különösesete II.

Büntetés vagyjutalom?- Amicvákmegtartása,kijavítása éskiváltása

ÁprilisŐseink: azáskenázizsidóság

A szerény "Én"Egy új élet -gyermekáldás 2.rész

Próféták 5. - apolitikai és égivezetés

A zsidóközösségekvezetői, Buber ésaközösségépítés

Kérdések ésválaszokrabbinikusszemmel - 1.rész kóserság

Május

A Messiásközeledő léptei -egy nehéztörénelmiidőszak a célelőtt

Bevezetés azújkori zsidótörténelembe

A zsinagógánkívüli szent terektörvényei ésszokásai

Tóratanulás ésimádkozás amuszárszemszögéből

Egy új élet -gyermekáldás 2.rész

Szent iratok 1.

A zsidóközösség jövője,Te hogyanépítenél fel egy21. századiközösséget

Kérdések ésválaszokrabbinikusszemmel - 2.rész szokások

JúniusMessiás ez avilág és akövetkező világ

Zsidófelvilágosodás ésreakciók amodernitásra

Budapestizsinagógáktörténete ésközösségei

Emuná ésbitáchon (hit ésbizalom)

Chinuch - zsidógyermeknevelésielvek 1. rész

Szent iratok 2.

Kérdések ésválaszokrabbinikusszemmel - 3.rész

Július

Halottakfeltámadása -avagy hogyannéz ki ateljességét elértemberiség

A modern zsidónemzeteszme ésvisszatérésIzraelbe

A Szentély és azsinagógákfelépítésénekhatása másvallásokra

A nagy cél: jirátsámájim (I-tenfélelem)

Chinuch - zsidógyermeknevelésielvek 2. rész

Táámé hámikrá -hogyan olvassukhagyományosana Tánáchkönyveit

A tanévösszefoglalása

Tematikus órarend 2013/14Lativ kolel

Az előadók a változtatás jogát fenntartják.Minden hónapban részletes program honlapunkon: www.lativ.huAz előadások helyszíne: 1062 Andrássy út 59, “David House”