Főmondati kötőmód a magyarban

Varga Diána

MTA – NYTI

PPKE – BTK

Nyelvtudományi Doktori Iskola

0. Bevezetés

(1) Gyere haza!

(2) (Aztán) hazagyere (nekem/ám)!

• Mi a két mondat típusa?

• Mikor használjuk őket? → Dömötör – Varga (2013)

Az előadás menete

• Háttér (a felszólító és a kötőmódú mondatok jellegzetessége, kérdésfelvetés)

• Speciális szórendű felszólító mondat

• Főmondati pozíciójú kötőmódú mondat

• Összegzés

1. Háttér - A felszólító és a kötőmódú mondatok jellegzetessége

• kötőmód, mint igemód (pl.: Pataki 1984, Kenesei 1992, É. Kiss 2003)

• a felszólító és a kötőmód jele egybeesik

• különbség a szintaxis szintjén

A felszólító mondatok jellegzetessége:• Fordított szórend (ige–igemódosító)

(3) Menj haza!

• Főmondatban (3) és mellékmondatban (4) egyaránt megjelenhet, a mellékmondat éléről elhagyható a kötőszó (4):

(4) Ajánlom, (hogy) menj haza.

• Tiltószava a ne partikula:

(5) Ne menj haza!

A kötőmódú mondatok jellegzetessége• alapvetően beágyazott tagmondatban

szerepel• egyenes szórend (igemódosító–ige)• a mellékmondat éléről nem hagyható el a

kötőszó

(6) Szükséges, *(hogy) elmenj.

• A tagadó alakban a ne jelenik meg:

(7) Szükséges, hogy ne menj el.

Kérdés:

Az (Aztán) hazagyere (nekem/ám)! típusú mondatok felszólító vagy kötőmódú mondatok?

• szórend alapján kötőmód (igemódosító–ige), DE! a főmondati státusza a felszólítás sajátja

Javaslatok:

A: speciális szórendű felszólító mondatok

B: főmondati pozíciójú kötőmódú mondatok

2. Az (Aztán) hazagyere (nekem/ám)! típusú mondatok speciális szórendű felszólító mondatok

• Inverz szórend → ige mozgatása

(8) a. Menj haza!

b. [ForceP OP [Force’ [FinP [Fin’ menji

[PredP haza [Pred’ ti […]]]]]]]

(Varga 2011)

• Miért lehet olykor egyenes a szórend?

• Nem mozog az ige?

• Más mozog?

Két lehetséges megoldás:

A: az igekötő fókuszpozícióba mozog (Piñón 1991)

B: archaikus felszólító mondatszerkezet

2.1 Az igekötő, mint fókusz

• Piñón (1991): a tagadó mondatok kétféle szerkezete

(9) a. Ne menj be a lakásba!

b. [NegP ne [Neg’ [NNP [NN’ menji [FinP [Fin’ ti [PredP be […[a lakásba]]]]]]]]].

(10) a. Be ne menj a lakásba!

b. [FP bej [F’ [NegP ne [Neg’ [NNP

[NN’ menji [FinP [Fin’ ti [PredP tj […

[a lakásba]]]]]]].

A következőket magyarázza:

• Az igekötő helyét a tagadószó előtt

• Nem lehet preverbális fókusz az igekötő előtt

(11) *CSAK TE be ne menj!

(12) *KI be ne menjen a lakásba?

Problémák:1. Nem feltétlen bír fókuszjelentéssel az igemódosító:

(13) Aztán be ne rúgj nekem!

2. Miért nem jelenhet meg posztverbális fókusz ezekben a mondatokban?

(Bródy 1990, 1995; É. Kiss 1998)

(14) *Meg nem eszem CSAK A TORTÁT!

3. Miért nem jelenhet meg a fókuszált igemódosító előtt monoton növekvő kvantor? Vö.:

(15) *Legalább három gyerek bemenjen a vizsgálatra!

(16) Legalább két kurzust JÁNOS vegyen át!

4. Nem előzheti meg a miért kérdőszó, vö.:

(17) *Miért bejöjjön János?

(18) Miért CSAK JÁNOS jöjjön be?

2.2 Archaikus felszólító mondatszerkezet• Molecz (1900), Wacha (1995), Gugán

(2008), É. Kiss (2011): kezdetben a felszólító mondatok kétféle szórenddel léteztek

• Gugán (2008), É. Kiss (2011): OV-ből VO

Bizonyítékok (É. Kiss 2011):(i) a rokon nyelvek adatai(ii) a legkorábbi nyelvemlékeink archaikus

vonásai (pl. az igekötő–tagadószó–ige sorrend: Haza ne gyere!)

(iii) nyelvtipológiai érvek

• Kövület

• nem mozog sem az ige, sem az igemódosító

• Gond: produktív

3. Az (Aztán) hazagyere (nekem/ám)! típusú mondatok főmondati pozíciójú kötőmódú mondatok

• Egyes nyelvekben léteznek főmondati pozíciójú kötőmódú mondatok → pl.: olasz (Herczeg 1991), latin (M. Nagy – Tegyey 1996), görög (Han 1998), ógörög (Bornemann – Risch 1999)

Kérdés: Mi válthatja ki a kötőmód megjelenését főmondati pozícióban?

A: törölt főmondat – így nem is főmondati értékű

B: kötőmód operátor

3.1 Törölt főmondat

• Tóth (2006) csoportosítása

• Kötőmódot szelektáló predikátumok: pl. fontos, hasztalan, felesleges, értelmetlen, alkalmas

(19) (Fontos, hogy) hazagyere.

(20) (Értelmetlen, hogy) hazagyere.

Problémák, kérdések:

• Miért törlődik a főmondat?

• Miért nem törlődik minden esetben?

• Honnan tudjuk, hogy eredetileg milyen predikátum állhatott a törölt főmondatban?

• Hogyan bizonyítható, hogy valóban ott áll egy törölt főmondat a kötőmódú mondat élén?

3.2 Kötőmód operátor• Han (2001) kötőmód (subjunctive)

operátor áll → hordozza az irreális modalitás tartalmat → kiváltja a kötőmód megjelenését

• Szemben a felszólító operátorral nem hordoz direktív illokúciós erőt szemantikailag, csak pragmatikailag(21) a. Hazagyere!

b. [CP [C Subj-Op] [PredP haza [Pred’ gyere […]]]]!

• Görög, spanyol: nincs valódi tiltás, kötőmóddal fejezik ki → az állító kötőmódú forma is kifejezhet direktív illokúciós erőt pragmatikailag

(22) Megedd nekem a szendvicset (, mert különben baj lesz)!

• Görög, spanyol: más illokúciós erőt is ki tud fejezni: óhaj, kívánság

(23) Megnyerd nekem a versenyt!

(24) a. Éljen a király!

b. Isten éltessen!

Amit nem magyaráz:

• Miért csak akkor használhatjuk, ha az esemény vagy a felszólítás alapjául szolgáló propozíció a diskurzusban adott? (Dömötör – Varga 2013)

• Tiltó forma:

(25) Haza ne gyere!

(26) Ne gyere haza!

(27) Szükséges, hogy ne gyere haza.

4. Összegzés

• Az (Aztán) hazagyere (nekem/ám)! mondatok típusának meghatározása

A: Speciális szórendű felszólító mondat

Két lehetőség:

a. igekötő fókuszpozícióban (4 ellenérv)

b. archaikus mondatszerkezet (gond: produktív)

B: Főmondati pozíciójú kötőmódú mondat

Két lehetőség:

a. Törölt főmondat (nem is főmondati értékű, számos egyéb probléma)

b. Főmondati pozíciójú kötőmód (kötőmód operátor, 2 probléma)

• Egyik sem ad minden részletre kiterjedő magyarázatot

Köszönöm a figyelmet!

Köszönetnyilvánítás

• TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0014, TEHETSÉGTÁMOGATÁS A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM KILENC TUDOMÁNYÁGÁBAN

• „Átfogó magyar nyelvtan” projekt OTKA NK 100804

Hivatkozott irodalom

• Bornemann, Eduard – Risch, Ernst. 1999. Görög nyelvtan. (ford. Mayer Péter) Székesfehérvár: Lexika Kiadó.

• Brody, Michael. 1990. Some remarks on the focus field in Hungarian. UCL Working Papers in Linguistics 2: 201-225.

• Brody, Michael. 1995. Focus and checking theory. In: Kenesei István (szerk.), Approaches to Hungarian 5: 29-44. Szeged: JATE.

• Dömötör Éva – Varga Diána. 2013. Főmondati kötőmód diskurzuspartikulákkal. In: Gécseg Zsuzsanna (szerk.), LingDok13. Nyelvész Doktoranduszok Dolgozatai. Szeged: SZTE. – megjelenés alatt

• É. Kiss, Katalin. 2011. Az ősmagyar SOV-től az ómagyar (T)(Q)(F)VX-ig. In: É. Kiss Katalin – Hegedűs Attila (szerk.) Nyelvelmélet és diakrónia. Szent István Társulat, Piliscsaba, 85-102.

• É. Kiss Katalin – Kiefer Ferenc – Siptár Péter. 2003. Új magyar nyelvtan. Osiris Kiadó, Bp.• Gugán Katalin. 2008. Az egyszerű mondat története. Kézirat. MTA Nyelvtudományi Intézet.

Budapest.• Han, Chung-hye. 1998. The structure and interpretation of imperatives: mood and force in Universal

Grammar. PhD dissertation. University of Pennsylvania.• Han, Chung-hye. 2001. Force, Negation and Imperatives. The Linguistic Review 12:4, 289-325.• Herczeg Gyula. 1991. Olasz leíró nyelvtan. Budapest: Akadémiai Kiadó.• Kenesei István. 1992. Az alárendelt mondatok szerkezete. In: Kiefer Ferenc (szerk.), Strukturális

magyar nyelvtan. I. Mondattan, 529-714. Budapest: Akadémia Kiadó.• M. Nagy Ilona – Tegyey Imre. 1996. Latin nyelvtan. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.• Molecz Béla. 1900. A magyar szórend történeti fejlődése. A Magyar Tudományos Akadémia

támogatásával kiadja a szerző. Budapest. • Pataki Pál. 1984. A francia subjonctif és a magyar kötőmód. ÁNyT. XV: 207–218. • Piñón, Christopher. 1991. Presupposition and the syntax of negation in Hungarian. Chicago

Linguistic Society, Part Two: The Parasession on Negation, Chicago, IL: CLS. 246–262.• Varga Diána. 2011. A mód, a modalitás és az imperatív operátor viszonya a magyar felszólító

mondatokban. In: Parapatics Andrea (főszerk.), Félúton 7. Konferencia Kötet. Budapest: ELTE-BTK.• Wacha Balázs. 1995. A mondat aktuális tagolása. A mondat szórendje. In: Benkő Loránd, A magyar

nyelv történeti nyelvtana II/2: A kései ómagyar kor: Mondattan, szöveggrammatika. 121-209.