Európai alkotmány- és integrációtörténet 1

IV. A középkori város jellegzetességei. Rendi monarchia – rendi hatalommegosztás. Az abszolutizmus államának főbb sajátosságai

8. A középkori város jellegzetességei (a városok újjászületése – a városi polgárság)9. A rendi monarchia és a rendi hatalommegosztás10. Az abszolút monarchia kialakulása

Források:•Bónis György: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Budapest: Osiris, 2003.•Horváth Pál (szerk.): Egyetemes jogtörténet I. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1997.•Mezey Barna – Szente Zoltán: Európai parlamentarizmus- és alkotmánytörténet. Budapest: Osiris, 2003.•Walter Haller – Alfred Kölz – Thomas Gächter: Allgemeines Staatsrecht. Vierte, neu überarbeitete und ergänzte Auflage. Basel: Helbing Lichtenhahn, 2008.

9. tétel: A rendi monarchia és a rendi hatalommegosztás

1. Kiindulópont: a hűbériség – hűbéri állam (01)

Személyi elem: hűbérúr és vazallus közti hűség

Dologi elem: hűbérbirtok

A hűbérviszony létrejöttének három eleme: Homagium (alávetés kifejezése a vazallus

részéről) Fidelitas (hűségeskü) Investitura (a hűbérbirtokba való bevezetés)

1. Kiindulópont: a hűbériség – hűbéri állam (02)

Szerződéses viszony: Mindkét oldalon jogok és kötelességek (nem egyenlők) Szankciók

A 9-10. századra a volt Frank Birodalom területén élő társadalmakat, elsősorban a nemességet, teljesen átható szisztémává vált.

Hűbéri állam (11-13. sz.): A hűbériség az alapja:

az államvezetésnek (tisztségek, méltóságok hűbérként jelennek meg)

a hadseregnek (lovas harcosok hűbéri kötelességük alapján harcolnak)

2. A rendiség kialakulása (01)

Kialakulnak a társadalom lényeges vonásokban azonos jogokkal, kötelességekkel és funkciókkal rendelkező tagjainak közösségei: rendek: tipikusan papság, nemesség,

polgárság, helyenként parasztság ezek egységesen fellépve ellenpólusát

képezik a királyi hatalomnak – rendi alkotmány (13-17. sz.)

2. A rendiség kialakulása (02)

Az átalakulás főbb lépései, alakító tényezői:

A) A hasonló helyzetű hűbéresek „egymásra találása”: elvonatkoztatás a személyes hűbérkapcsolattól egyforma jogok igénye a hasonló státusú hűbéresek

részéről (lehetőleg írásban, privilégiumban)

B) Az intellektualizmus, írásbeliség szerepe: A társadalmi tények jogi tényként való kifejezése

írásban Egyház, klerikusság, kancelláriák szerepe

2. A rendiség kialakulása (03)

C) Az immunitás szerepe: először egyházi személyek, majd világi nemesek harcolják ki a mentességet birtokaik, alávetettjeik

tekintetében a királyi igazságszolgáltató hatalom alól majd a városok is megkapják a saját jogszolgáltatás jogát

D) Az egyház szerepe: eleve létező, hierarchikus rend - ösztönzőleg hat a többi hűbéresre élére áll a társadalmi szabadságmozgalmaknak (pl. Magna Charta –

ellenállási jog) közvetíti a képviseleti gyűlések gondolatát (concilia – repraesentatio) korporatív elméletek: a társadalmi működés különbözősége magával

hozza az állapot és kiváltság különbözőségét is – de mégis egységet alkotnak

Aquinói Szt. Tamás (Arisztotelész nyomán) az összességet a család és az egyén fölé helyezi (tanítványai a 13. sz. végétől az egységet és rendet magasztalják, a hierarchikus társadalmi tagozódást)

2. A rendiség kialakulása (04)

E) Az erősödő, racionális államüzem szerepe: Az uralkodó küzd hűbéreseivel – központi hivatalok, jogvégzett

értelmiségiek segítik Az ehhez szükséges pénzt a teljesítőképes társadalmi rétegektől

szerzi kiváltságokért cserébe – azok egyre erősebben tömörülnek

G) A jog szerepe: Különböző testületek szerveződnek:

Egyháziak (káptalanok, konventek, lovagrendi házak, egyetemek) Nemesiek (vidéki önkormányzatok) Polgáriak (városok, szabad kerületek, céhek) Parasztiak (községek)

E testületek (universitates, communitates) saját jogi személyiséget és szabályozást vívnak ki

Testületként jelennek meg a jogi szabályozásban – alapokmányok, testületi karták

2. A rendiség kialakulása (05)

H) A testületekből kialakul a rend: Alkalmi koalíciók, társulások, utóbb állandósulnak Közösségi életérzés, életstílus, értékfelfogás, privilégiumokra

való büszkeség A tulajdonhoz való hasonló viszony Rendi jogok (gazdasági – pl. adómentesség; politikai – pl.

közhatalomban való részvétel; jogi jellegű privilégiumok – pl. letartóztatás alóli mentesség, magas esküérték a perben)

I) Rendi karta elnyerése: Közös szabályozás a rend egészére Rendenkénti szabályozások (közös jog helyett partikuláris jogok:

papság – kánonjog, nemesség – hűbérjog és helyi szokások, városi polgárság – városi jogkönyvek)

Rendenként külön bírói fórumok (egyháziak – egyházi bíróságok, nemesek – hűbéri kúriák, polgárok – városi esküdtszékek, parasztság – földesúri esküdtszékek); személyi elv

2. A rendiség kialakulása (06)

A rend létrejötte:

meghatározott társadalmi funkciót betöltő és megfelelő jogi

szabályozással (lényegében azonos jogokkal és kötelességekkel)

rendelkező személycsoport, amely jogait kiváltságként őrzi

2. A rendiség kialakulása (07)

J) A rendi országgyűlések kialakulása:

A kialakult rendek is összefognak Együttesen az „ország”-ot

képviselik Az uralkodó pénzügyi kívánságait

újabb kiváltságok fejében teljesítik (adómegajánlás)

A rendi országgyűlés őrködik az egyéni, testületi, rendi és országos privilégiumok betartása fölött

3. A rendi alkotmány (01)

A) A királyi tanács átalakulása: Eredetileg a király közvetlen hűbéreseinek

tanácsa Most megjelennek az udvarban a rendek

képviselői – a tanácsba is beférkőznek Az uralkodó hűbérviszonyra tekintet nélküli,

állandó létszámú, kinevezett tagokból álló tanácsot hoz létre (felesküdt tanács – iuratum consilium)

Ez az uralkodó és a rendek közti közvetítőként funkcionál

3. A rendi alkotmány (02)B) A rendi gyűlés: Hűbéri felfogás: új adó kivetése csak minden érdekelt

beleegyezésével történhet A 14-15. században az uralkodó már maga hívja össze a

rendeket adómegszavazásra, s az „ország” képviseletének ismeri el őket (de ≠ népképviselet, pl. a paraszti réteg többnyire kimarad)

Szerkezetére nézve két típus: Kétkamarás: kiváltságosok + alacsonyabb nemesek és

polgárok (Anglia, Észak-Európa, Lengyelország, Magyarország, Kasztília, Elbától keletre eső német tartományok)

Háromkamarás: papság, nemesség, polgárság (Franciaország, Aragónia, Nápoly-Szicília, Elbától nyugatra eső német tartományok)

3. A rendi alkotmány (03)C) Rendi dualizmus: A főhatalom megosztása az uralkodó és a rendek között (a

kettőt összefogó államszemélyiség még hiányzik) Az egyensúly hol az uralkodó, hol a rendek javára bomlik

meg (abszolutizmusba vagy köztársaságba hajlik) Jogegyenlőtlenség: minden politikai jog privilégiumon alapul

(még a királyéit is annak tekintik – prerogatívának) A jelentős döntések – törvényhozás, adómegajánlás,

trónbetöltés – a két pólus kompromisszumában születnek Olykor írott (szerződéses) formában is megjelennek (pl.

Magna Charta 1215, Német Aranybulla 1356) Az uralkodó centralizál (erősödő professzionális központi

hivatalszervezet) – a territoriális hatalmak megszűnnek

Rendi állam: 13-17. sz.

8. tétel: A középkori város jellegzetességei (a városok újjászületése – a városi polgárság)

1. Eltérés a feudális világtól: Privilégiummal bíró szabad

közösség de nincs feudális függés intézményes keretet ad a szolgai

állapotból való felemelkedésre („Stadtluft macht frei”)

eltérő gazdálkodási viszonyok (föld helyett kereskedelem, kézművesség), települési és lakásforma

2. Várostípusok

Attól függőn, hogy ki adja a városi autonómiát: Császár: birodalmi város Király: szabad királyi város Földesúr: földesúri ill. mezőváros szabad/független város

Az autonómia megszerzése folyamat: Pl. földesúri város kiharcolja a beköltözés szabadságát A városlakó réteg egyre vegyesebb A földesúr egyre kevésbé képes jogait érvényesíteni A városi közösség szerzi meg e földesúri jogokat Testületbe szerveződnek (korporáció) – közös esküvel

(coniuratio) erősítik meg e polgári szövetséget A városok renddé szerveződnek

Az igazi kérdés: mire terjed ki az autonómia?

3. A városi autonómia

A) Az autonómia köre (lehetséges elemek): Köz- és magánjogi autonómia (a tartósan a városban lakó

polgár felszabadul a feudális függésből) Területi (a város saját területének tulajdonosa, ő a

főhatóság) Önkormányzati (saját közigazgatás, szervezet,

jogszolgáltatás, statútumalkotás) Polgárjog adományozása (városi elöljáróság) Földesúri jogok gyakorlása (a városi földeken dolgozó

jobbágyok felett) Követküldés a rendi gyűlésbe Vásártartás, árumegállítás, útkényszer Részletesen a város privilégiumlevele határozza meg

B) Városi terhek (a kiváltságot adó úr felé): Adófizetés, ajándékok, katonaállítás, fegyver-lőszer

szállítás

4. Városi polgárság

A) Jogaik a nemesi jogokat mintázzák:

Személyes szabadság (saját bíróhoz való jog)

Nemesekével azonos vérdíj Jobbágyi szolgáltatásoktól,

közmunkáktól, beszállásolások alól való mentesség

Vám- és révmentesség, iparűzési és kereskedési jog

Ingatlanszerzési képesség, öröklési szabadság

Választójog (városi közhatalmi szervezetekbe, rendi gyűlési követnek)

B) Kötelességek: Központi és helyi adók fizetése,

katonaállítás, városi védelem költségeinek viselése

•E jogok a polgárt csak a városban illetik.•Idegenek csak meghatározott feltételek teljesítése esetén szerezhetnek ilyen jogokat.

5. A város mint „miniatűr állam” (01)

Wilhelm Ebel: „a modern értelemben vett államiság melegháza” (előrevetíti a modern jogállami és bürokratikus struktúrákat)

Államra jellemző funkciók: Bírói szervezet Meghatározott jogalkotási metódus,

jogalkotó szervezet Jogilag megalapozott igazgatás és

rendészet

5. A város mint „miniatűr állam” (02)

Városi szervek: Városi tanács (választott testület, a legfőbb városi

hatalom, jogalkotó, igazgató és ítélkező funkció is) Polgármester (a tanács által választott első ember, a

város képviselője, közélelmezés, vásárszervezés, tűzvédelem, céhek felügyelete, pénzügyi igazgatás stb. intézője – esetleg hivatalszervezettel)

Külön ítélkező szervek: városuraság vagy megbízottja (Schultheiß), esetleg esküdtszékkel (iudices – bírák, consules – tanácstagok, universi cives – polgárok közössége) A bíráskodás hatalmának megszerzése: 1. bírókinevezésbe

való beleszólás, 2. saját tanács-bíráskodás kialakítása, 3. a bírói hivatal integrálása a saját városi alkotmányos rendbe

10. tétel: Az abszolút monarchia kialakulása

1. Abszolút monarchia: az uralkodó által elvben

korlátlan hatalommal irányított királyság

„princeps legibus absolutus” nincs tekintettel a rendi vagy

parlamenti tényezőkre személyében hordozója az

állami főhatalomnak (XIV. Lajos: „Az állam én vagyok”)

Akik államhatalmat gyakorolnak, az ő jogán teszik

15-16. századtól érvényesül

Többnyire nem teljesen abszolút ez a hatalom

• pl. isteni jogon – „Dei gratia” - uralkodik

2. Kialakulása

15-16. századi háborúk, államterület megnövelése

Sorozatos válságok (agrár-, pénzválság, járványok, stb.) megoldása csak központi állami eszközökkel történhet

Sikeres római császárok előképe, 13-15. századi itáliai városi vezetők példája

3. Eszmei megalapozása

Niccolò Macchiavelli (1469-1527): Il principe (A fejedelem) A politikai hatalmat az adott helyzettel számolva, a

célokat, lehetőségeket, korlátokat mérlegelve kell gyakorolni

Jean Bodin (1530-1596): Six livres de la République – „Az állam” Az uralkodó az egyetlen döntőbíró a politikai és vallási

irányzatok felett, korlátlan és egységes akarata biztosítja a békét, képviseli az államérdeket (államrezont)

Thomas Hobbes (1588-1679): Leviatán A polgárok szerződéssel hozzák létre az államot, de

annak vezetője teljhatalmú úr, csak Istennek felelős

4. Az abszolút monarchia általános jellemzői

Uralkodói irányítás alá vont hadsereg és bürokrácia

Élethivatásszerű katonaság (növekvő létszám) A bürokráciában nő a szakértelem szerepe

(polgárság!) – Polizeistaat (rendészállam) Erősen központosított egységes állam Az állam egyre több feladatot vállal (a

felvilágosult abszolút uralkodó gondoskodik a nép neveléséről, képzéséről, gazdasági biztonságáról, stb.)

A rendi dualizmus megbomlik – a rendi gyűléseket visszaszorítják