EU_ jogB_t%C3%A9telek[1]

B/1. Az Európai Bíróság jogfejlesztő és jogértelmező tevékenysége

I. Az Európai Bíróságról általában (részletesen ld. „A” tételsorban)

Az EU intézményeinek egyike, székhelye Luxemburg 15 bíróból áll (Ír és német nő, többi férfi)

A tagállamok kormányainak közös beleegyezésével választanak Minden tagállam 1-1 bírót jelöl. Megújítható, hatéves időszakra töltik be a tisztséget, miden három évben a Bíróság felét, hét vagy

nyolc tagját kicserélik, ill. újraválasztják. Saját maguk közül választanak elnököt (Carlos Rodrigez Iglesias) Magas kvalifikáltságú bírók, akik nagyfokú elméleti és gyakorlati tudással rendelkeznek (Mo-ról

esélyes Kecskés prof.) Figyelemmel kíséri a közösségi intézkedések és szervek törvényességét, felügyeli a közösségi jog

betartását, és független testületként biztosítja, hogy a közösségi jogot egységesen alkalmazzák. Ellenőrzi és biztosítja, hogy a különböző intézmények a Szerződésekben lefektetett hatásköreik

szerint járjanak el. Értelmezi és tisztázza a közösségi jog, ill. a közösségi jog és a nemzeti jog viszonyát. Munkáját főügyészek (advocate general – 8 db) segíti: Ennek feladata, hogy adott ügyben írásban

terjessze elő véleményét a Bíróságnak. Záróindítványában ajánlást kell tennie arra vonatkozóan, hogy a Bíróság milyen döntést hozzon

Ülései Teljes

Ha valamelyik tagállam / nemzetközi szervezet az ügy egyik érintettje, és ezt kéri Ha különösen fontos az ügy

A legtöbb ügyet három-, ill. öttagú tanácsok tárgyalják 1989: Elsőfokú Bíróság létrehozása

cél: bizonyos feladatokat átvétele a Bíróságtól 15 bíróból áll szintén, 6 éves időszakra, felét újraválasztják, cserélik 3 évenként döntése ellen fellebbezni lehet az EB-hez

Tanácskozásai titkosak Nizzai szerződés

1 bíró / 1 tagállam lehetővé teszi szakbíróságok létrehozatalát: judicial panel – mindig egyfokúak, a Bizottság már

felkérte ilyen létrehozatalára a Bíróságot az alkalmazottaik perére

II. Eljárás

Eljárás írásbeli és szóbeli részből áll, előbbi alaposabb. Általában saját joggyakorlatára alapozza döntéseit, de a korábbi esetekben hozott ítéleteket nem mindig tartja magára kötelezőnek, precedens jellegűnek.

Eljárására számos tényező adhat okot: a közösség jog megsértése, a tagállamok egymás ellen kezdeményeznek hasonló eljárást.

Lehetséges eljárások1. Kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatti eljárás (169-es eljárás)2. Semmissé nyilvánítási eljárás (természetes és jogi személy is indíthatja)3. Intézkedés elmulasztása miatti eljárás (természetes és jogi személy is indíthatja)4. Kártérítési eljárás (intézményekkel, alkalmazottakkal szemben, funkcióik gyakorlása során

okozott kár megtérítése)5. Fellebbviteli eljárás6. Véleménykérési eljárás7. Közösségi jog egységes értelmezése / egységes alkalmazása érdekében biztosított 177-es eljárás

(előzetes döntéshozatali eljárás, nemzeti bíróságok kezdeményezik az EB-nál)

Ha megállapítja, hogy a tagállam elmulasztotta kötelezettségének teljesítését, az ország köteles a Bíróság ítéletének megfelelően eljárni Ha elmulasztja, a Bizottság további lépéseket kezdeményezhet a Bíróság elé, s a Bíróság bírság fizetésére ítélheti az elmarasztalt államot.

III. Az EB joggyakorlata

Az EK jogának fontos eleme az EB joggyakorlata is. Az EB biztosítja a jog érvényesülését a Közösségen belül. Értelmezi és fejleszti a közösségi jogot.

Értelmezési módszerek: Szó szerinti (háttérbe szorult) Történeti (háttérbe szorult) Rendszertani (nagy jelentőségük) Teleologikus módszer (nagy jelentőségük)

Jogfejlesztés – policy making az EB-nak három esetkörben van lehetősége: ha a közösségi jog széles lehetőséget biztosít a bírók diszkrecionális döntésének ha közösségi jog hallgat és így csak joghézag van egy adott kérdésben ha a bírók úgy határoznak, hogy a közösségi jog adott formatív szabályával szembeni contra

legem döntést hoznak. Alapvetően esetjogi módszerekkel dolgozik, de ítéleteinek nincs precedens természete: Nincs kötve

saját korábbi ítéleteihez. Nincs beépítve egy bírói fórumrendszerbe (ahogy a nemzeti bíróságok): a Közösségen belül az EB-

nek monopóliuma van a bírói jog kialakítására. Régen sok általános jelentőségű, előremutató ítélet, mostanra azonban óvatosabbá vált – e stílusváltás

a felduzzadt joganyaggal és ennek nehezen áttekinthető mivoltával indokolható Ítélkezése során arra is figyelnie kell, hogy a Közösség politikai vonalvezetése képes legyen követni

az ítéletekben megfogalmazott jogtételeket: a bírók inkább a Szerződésekben megjelölt szakcélok elemzésére szorítkoznak Jogfejlesztő munkája mindjobban a négy közösségi alapjog, a közösségi politikák sokrétű tárgyi összefüggéseinek elemzésére orientált.

Döntéseiben egy közös európai eszme, jogi kulktúra jelenik meg Jogkeresése nagymértékben jogösszehasonlító alapon történik

A jogösszehasonlítás az EB állandó kéziszerszámai közé tartozikAz a szándék vezérli, hogy megtalálja azokat az elemeket, amelyekből a Közösség jogi elvei és

szabályai megragadhatók úgy, hogy megfelelő, életképes megoldást nyújtsanak a felvetődött kérdésekre. (tehát nem a legnagyobb közös nevező keresése a cél)

Ítélkezésében problémát okoz a Szerződések kellően nem meghatározott nyitott formulái (nemzetközi szerződés!), illetve az is, hogy a Közösségek alapító Szerződéseit a tagállamok gyakran eltérően értelmezik Ítélkezésének fontos segítője, hogy a bírók esetenként visszanyúlnak a tagállamok jogrendszereihez. (A közösségi jog néhány fontos elve a francia és német jogrendszerekből lett átvéve, újabban az angol jogból is vesznek át)

A jogösszehasonlításnak akkor is szerepe van, amikor az ítélkezése során általános jogelveket fogalmaz meg: megkísérel olyan értékorientációkat adni a Közösség számára, amelyekhez később saját ítélkezését is hozzáigazítja.

A bírók jogi előérzetének különleges jelentősége van. Bíróság különböző nemzetek, különböző jogi kultúrájú jogászaiból áll. Így a bírók eleve eltérő jogi hagyományokat, jogi értékeket és jogi módszereket visznek be a közös döntésbe.

A jogösszehasonlítás akkor is szerepet kap, amikor a Közösség írott jogában kell valamely jogi kifejezésnek a pontos értelmét megállapítani (pl. elháríthatatlan külső ok, közérdek)

Általában a bírák tanácskozó szobájában kerül sor, de gyakran készítik el a főügyészek isKomoly dokumentációs szolgálat segíti a munkát

B/2. A „Szerződések” közvetlen hatálya

I. Az EK jogforrási rendszere

Primer (elsődleges) Szekunder (másodlagos)

- Alapító szerződések (ESZAK, Római sz, Euratom, Merger Treaty, Single European Act, maastrichti, nizzai, amszterdami szerződés)

- Rendeletek /REGULATION/ (közvetlenül hatályosulnak, szűk körben)

- Csatlakozási szerződések (1972: Ír, Dán, Nagy-Brittania, 1982: Görögország, 1986: Spanyolország, Portugália, 1995: Ausztria, Svédország, Finnország)

- Határozatok /DECISION/ (egyes tagállamokra kötelezőek)

- Költségvetési szerződések (1970, 1975) - Irányelvek /DIRECTIVE/ (harmonizáció legfontosabb eszközei)- Ajánlás és vélemény (nincs jogi kötelező erejük)

II. Az EK jog közvetlen hatálya – a doktrínák összefüggése

A közösségi jog, mint rendszer tartópillérei, sokszor egymást átfedve jelennek meg az EB ítéleteiben Közvetlen hatály (EB ítéletei alapozták meg – Pierre Pascatore egykori bíró a közösségi jog

gyermekbetegségének nevezte 1983-ban) Elsődlegesség (a közvetlen hatály logikus továbbfolytatása, inkább a tagállamok jogrendszereiben

állt össze külön – külön; a tagállamok jogrendszereinek el kellett fogadniuk) Követelmények a közösségi joggal szemben ahhoz, hogy a tagállamokban közvetlen hatálya legyen:

Feltétlen (unconditional): nem az, ha az abban megfogalmazott alanyi jog érvényesíthetősége vmely közösségi jogintézmény vagy vmely tagállam diszkréciójától függ

Megfelelően pontos (sufficiently precise): ha felhasználható jelzéseket ad a nemzeti bíróságnak

III. A Szerződések közvetlen hatálya

= a természetes és jogi személyek nemzeti bíróságaik előtt hivatkozhatnak a közösségi jogra és kérhetik, hogy a nemzeti bíróság a közösségi jogra alapozza ítéletét

1. Van Gend en Loos ügy (1963. 02. 05.)

Az EB-nak az eddigi talán legnagyobb hatású ítélete alapozta meg a közösségi jog közvetlen hatályának elismerhetőségét a Szerződések anyagával kapcsolatban: Van Gend en Loos ügy

A holland különleges közig. bíróságtól került az EB-hoz értelmezési eljárás keretében. A holland bíróság számára a vámtarifáktól szóló holland jogszabály és az EGK Szerződés 12. cikke

tűnt tartalmilag ellentétesnek: a tagállamok egymás között sem új beviteli, sem kiviteli vámokat, ill. velük egyenértékű díjakat nem vezetnek be, sem pedig az egymás közötti kereskedelmi kapcsolataikban már alkalmazottakat nem emelik.

A fenti ügyben a szállítmányozó vállalkozás amiatt tett panaszt, hogy az általa importált vegyi árura magasabb vámot rótt ki a holland hatóság. A holland hatóság azzal érvelt, hogy ő csak másik kategóriába rakta az árut, ahol magasabb a vám

Jogvita alapja: EGK Szerződés szabályai közvetlenül alkalmazható szabálynak minősülnek-e a tagállamokban és a Szerződés szabályai által a tagállamokra rótt kötelezettségekre alapítottan magánszemélyeknek keletkezhet-e jogosultsága? A Társaság és Bizottság közvetlen hatályt tulajdonított a Szerződésnek, a Tagállamok viszont

nem. A holland állam nemcsak a közösségi jog közvetlen hatályát vonta kétségbe, hanem az EB

hatáskörét is

Bíróság indokolása: ez a Szerződés több annál, minthogy csupán az érdekelt államok között hozzon létre kölcsönös kötelezettségeket

Tagállamok elismerték, hogy a közösségi jognak olyan hatalma van, amelyre a tagállamok állampolgárai bíróságok előtt is hivatkozhatnak (ugyanis a Bizottság számára a Szerz. 117. cikkében kijelölt feladat célja, hogy a Szerz. egységes értelmezése a nemzeti bíróságoknál is biztosítva legyen).

Az ügy eldöntésénél egy bizonyos „Európa-eszme” vált irányadóvá A Közösség a nemzetközi jogban egy új jogi rendet alkot (new legal order) Közösségi jog nemcsak kötelezettségeket ró az egyénekre, hanem jogokkal is

felruházza őket. A Közösséget alapító Sz. olyan Közösséget hozott létre, amelynek a tagállamok mellett a nemzetek és magánszemélyek is alkotó elemei, ezért nemcsak a tagállamokat, hanem az egyéneket is a közösségi jog alanyainak kell tekinteni.

Bíróság szerint egyébként a másik kategóriába tevés, ahol magasabb a vám, ugyanazt jelenti, mintha vámot emeltek volna.

Ebben az ügyen a közvetlen hatály vertikális dimenziójáról van szó (egy tagállamot érint, és arra magánszemély hivatkozik)

2. Costa v. ENEL ügy (1964)

A Costa v. ENEL ügyben olasz villamosipari államosításokról volt szó. Costa az egyiknek részvényese volt, nem akart fizetni. Állítása szerint az államosítási törvény ellentétes a Szerződéssel.

Az ENEL a lex posterior elvére hivatkozott: az államosító törvényt később hozták, mint az EGK szerződést ratifikáló olasz törvényt

Az EB-hez a 177. cikk alapján került az ügy A Bíróság megállapította hatáskörét Az EB először terjesztette ki vizsgálódását a közösségi jog elsődlegességének kérdésére is Bíróság megállapításai:

Az EB nem vizsgálja az olasz törvény közösségi jognak való megfelelőségét, mert nem erre vonatkozik kompetenciája - értelmezi viszont az EGK szerződést olyan mértékig, ameddig ez szükséges a nemzeti bíróság számára a jog helyzet tisztázásához

A közösségi jog abban különbözik a nemzetközi jog szabályaitól, hogy a Szerződés egy olyan saját jogrendet hozott létre, amely hatálybalépésével a tagállamok jogrendszereinek részévé vált

A nemzeti jog szabályai nem akadályozhatják a Közösségi jog alkalmazását A közösségi jog nemzeti joggal szembeni elsődlegessége

3. Defrenne v. Sabena ügy (1976)

Az EB kiterjesztette a közvetlen hatály elvét horizontális (magánszemélyek közötti jogviszonyokra) jogviszonyokra is

Az ügyben egy női utaskísérő nem ugyanannyi fizetést kapott ugyanazért a munkáért, mint férfi kollégája Megszegték a Sz. egyenlő munkáért egyenlő bért rendelkezését (119. cikk)

A cég szerint a közvetlen hatály az egyének közti viszonyt érinti, nem állam és állampolgárai közti viszonyt.

Bíróság: a cikk kiterjed minden olyan megegyezésre, amelynek az a célja, hogy kollektíve szabályozza a fizetett munkavégzést és az egyéni munkaszerződéseket is.

4. Walreve és Koch ügy (Nyúl ügy)

A Walreve és Koch ügyben a nemzetiségi alapon történő megkülönböztetés tilalma volt a téma (bicajversenyző motoros légterelővel) – a sport szolgáltatás-e?

A panaszosok a Szerz. 7. cikkére hivatkoztak, amikor kifogásolták az alperesi szövetség szabályzatát, mely szerintük diszkriminatív tartalmú volt

EB: az ügy a Közösség területén történt, a közösségi jogot kell alkalmazni, a nemzetiségi alapon történő megkülönböztetés minden kereső foglalkozással összefüggő szabályozásra vonatkozik)

5. Simenthal ügy (1978. 03. 09.)

Ítéletével a közvetlen hatály elvének a jövőbeli nemzeti jogalkotásokkal szembeni dimenzióját konkretizálta az EB.

Ez az ügy a közösségi jog elsődlegességével kapcsolatban is fontossá vált Itt a Szerz. Az áruk szabad forgalmáról szóló cikkébe ütközött egy olasz jogszabály, amit a Szerz.

olaszországi hatályba lépése után hoztak. A közösségi joggal össze nem illő nemzeti jogszabályok érvénytelenítésére csak az AB-nek van hatásköre

Olaszországban az ellentétes nemzeti jogszabályt mindaddig alkalmazni kell az olasz bírónak, amíg azt az AB nem semmisíti meg itt az olasz bíró nem az AB-hoz fordult, hanem a 177. cikk értelmében előzetes értelmezést kért az EB-től

Az olasz bíró azt a kérdést tette fel, hogy megfosztható-e egy közösségi tagállam bírája attól a lehetőségtől, hogy adott esetben a nemzeti jogszabály alkalmazását mellőzze és a közösségi jogot közvetlenül alkalmazza.

Bíróság Közvetlen alkalmazhatóság itt azt jelenti, hogy a közösségi jog szabályait teljesen és egységesen

kell valamennyi tagállamban alkalmazni hatálybalépésük időpontjától mindaddig, amíg hatályban vannak

A közösségi jog rendelkezései jogok és kötelezettségek közvetlen forrásai minden olyan érintett számára (tagállamok, egyének), akik a közösségi jog hatálya alá tartozó jogviszonyban álló felek

A közösségi joggal ütköző nemzeti jogszabályokat a tagállamok érvényesen nem alkothatnak.

6. További gyakorlat

A Sz. közvetlen hatályt mutató rendelkezéseinek listája hosszabb, mint azoké, amelyek nem közvetlen hatályúak az EB. Szerint (nem lehet közvetlen hatályú: 5., 7., 90., 92., 93,, 97,, 101., 192., 196., 107. Cikkek)

A Sz. egyes más rendelkezéseiről pedig azt mondta ki az EB., hogy azoknak egyidejűleg lehet is, meg nem is közvetlen hatályuk: 52., 119. Cikkek

B/3. A rendeletek jogi természete és közvetlen hatálya










gyermekbetegségének nevezte 1983-ban)

Elsődlegesség (a közvetlen hatály logikus továbbfolytatása, inkább a tagállamok jogrendszereiben állt össze külön – külön; a tagállamok jogrendszereinek el kellett fogadniuk)

Követelmények a közösségi joggal szemben ahhoz, hogy a tagállamokban közvetlen hatálya legyen: Feltétlen (unconditional): nem az, ha az abban megfogalmazott alanyi jog érvényesíthetősége

vmely közösségi jogintézmény vagy vmely tagállam diszkréciójától függ Megfelelően pontos (sufficiently precise): ha felhasználható jelzéseket ad a nemzeti bíróságnak

III. Rendeletek közvetlen hatálya

1. Általában

EGKsz. 189. cikk: A közösségi rendeletek közvetlenül alkalmazhatóak minden tagállamban Kettős természet: közvetlen hatály és alkalmazhatóság Ha nincs külön hatálybaléptetés, akkor a hivatalos újságban (Official Journal) való megjelenéstől

számított 20. napon hatályba lép Automatikusan részévé válnak a tagállamok nemzeti jogrendszereinek: Nem szükséges, hogy a

rendeletekben lévő összes előírás közvetlen hatályú legyen – ebből a szempontból azok a problematikusak, amelyek nem felelnek meg a kettős követelménynek: feltétlen és megfelelően pontos

Winter prof. 1972-ben publikált tanulmányában különbséget tett a közvetlen hatály (direct effect) és közvetlen alkalmazhatóság (direct applicability) között: Kiindulópont: nemzetközi jog irodalma, USA joggyakorlata Megállapította, hogy a nemzetközi jogban vannak önvégrehajtó (selfexecuting) rendelkezések,

ezek fogalmát vetítette az EK jogának különböző forrásaira EB ezt a terminológiát nem alkalmazza, viszont a közvetlen hatály (direct effect) és közvetlen alkalmazhatóság (direct applicability) kifejezést zavaró módon egyenértékű fogalmakként említik az ítéletek

Winter: zavaró a 189. cikk szóhasználata a rendeletekkel kapcsolatban – annyit jelent, hogy a rendeletek a tagállamok jogrendszerének részévé válnak DE: nem jelenti, hogy hogy mindegyik rendelet önvégrehajtó is, ui. egy részük végrehajtási intézkedéseket igényel a közvetlenül hatályossá váláshoz

Közvetlen hatályosság: olyan közvetlen alkalmazhatóság, amely közvetlen hatályt is eredményez, és arra a tagállamok nemzeti bíróságai által védett individuális jogokat is lehet alapítani

Magyar jogászoknak nehéz e gondolatmenet, ui. a hatályosság és alkalmazhatóság szinte ellentétes tartalmúak

Winter dogmatikai és terminológiai javaslatát az EB nemigen követte – Steiner 1982-ben „kaméleon-koncepciónak” nevezte

Fenti megkülönböztetés mellett / helyett szakírók fogalomkettőse: közvetett hatály = irányelvek közvetlen alkalmazhatósága

2. Eridana-ügy (1979. 09. 25.)

Egy olasz bíróság azt a kérdést tette fel, hogy egy közösségi rendelet közvetlen alkalmazhatósága összeegyeztethető-e ugyanennek a rendeletnek végrehajtására az olasz hatóság által kibocsátott rendelkezéssel.

EB: az a tény, hogy a rendelet közvetlenül alkalmazható, nem gátolja abban az ilyen rendeletet, hogy felhatalmazzon vmely közösségi államot arra, hogy végrehajtási intézkedést tegyen. Annak az intézkedésnek a közvetlen alkalmazhatósága, amely felhatalmazza a tagállamok, hogy nemzeti intézkedést tegyen, azt jelenti, hogy a nemzeti bíróság eldöntheti, hogy az ilyen nemzeti kérdések megfelelnek-e a közösségi rendelet tartalmának a tagállam bíróságának tehát megengedett, hogy megvizsgálja, vajon végrehajtási intézkedései összhangban voltak-e a közösségi rendelettel.

3. Leonesio asszony ügye (1972. 05. 17.)

Leonesio asszony egy közösségi rendelet előírásainak eleget téve levágta a teheneit, de mégsem kapta meg az előírt bonuszt, mivel az olasz kormány nem tette meg az ehhez szükséges költségvetési intézkedéseket

Védekezés: a rendelet nem hozott létre pénzbeli támogatás követelése iránti jogot ott, ahol a nemzeti tvhozás nem hozott létre erre pénzügyi alapot

EB: egy tagállam ktsgvetési rendelkezései nem akadályozhatják a közösségi rendelkezések közvetlen alkalmazhatóságát és az ilyen rendelkezések által létesített egyéni jog következetes gyakorlását.

Mindazok a végrehajtási módszerek ellentétesek a Sz-sel, amelyek akadályokat képeznek a közösségi rendeletek közvetlen hatályosulása előtt.

4. Maris-ügy (1977. 12. 16.)

Az ügy egy belgiumi nyelvhasználati problémával kapcsolatos: Munkát vállaló bevándorlóknak a rendelet lehetővé tette bármely nyelv használatát.

Belgák nem fogadták el, csak az ő nyelvüket lehet használni (azt hitték, hogy nyelvtörvényeik felette állnak a közösségi rendelet előírásainak)

EB: lehetetlen, hogy a hazai jogok különbözőségének következtében a közösségi jog érvényesülése egyik államban eltérjen a másitól.

5. Variola-ügy (1973. 10. 10.)

Olaszország úgy állapítottak meg egy vámot, hogy ezáltal olyan látszat keletkezett, mintha a közösségi rendeletektől függetlenül újra nemzeti jogszabályt bocsátott volna ki.

Egy trieszti bíró kérdezte: Ez összeegyeztethető-e a közösségi joggal?EB (az ítélet részei a közösségi jog sokat hivatott elvévé váltak: Variola-elv)

Egy rendelet közvetlen alkalmazhatósága azt jelenti, hogy hatálybalépése és alkalmazása az állampolgárok tekintetében független attól, hogy annak nemzeti átvételére vonatkozóan a tagállam hozott-e valamilyen intézkedést

Nem engedhető meg olyan eljárás, mely által elrejtik egy jogszabály közösségi jellegét azok elől, akikre vonatkozik.

Tagállamok nem akadályozhatják a rendeletek közvetlen alkalmazását. Nem vezethetnek be olyan rendelkezést, ami a B-nak azt a hatáskörét érinti, hogy nyilatkozzon

bármely kérdésben, ami a közösségi jog értelmezését érinti, v. vmely közösségi intézmény által kiadott jogszabály érvényességét érinti.

6. Zerbone-ügy (1978. 01. 31.)

Az olasz hatóságok részletes rendelkezést bocsátott ki a tojások megjelölésére vonatkozó rendelet végrehajtására, ezzel világossá tették néhány homályos pontját.

Az EB ítéletében hivatkozott a „Variola-elvre”: a nemzeti közig. részletes szabályokat adhat ki értelmezési nehézségek terén, de csak olyan mértékben, hogy az összhangban legyen a közösségi jog rendelkezéseivel és a nemzeti hatóságok nem bocsáthatnak ki kötelező erejű értelmezési szabályokat.

B/4. A határozatok jogi természete





- Csatlakozási szerződések (1972: Ír, Dán, Nagy-Brittania, 1982: Görögország, 1986:


Spanyolország, Portugália, 1995: Ausztria, Svédország, Finnország)- Költségvetési szerződések (1970, 1975) - Irányelvek /DIRECTIVE/ (harmonizáció

legfontosabb eszközei)- Ajánlás és vélemény (nincs jogi kötelező erejük)







III. A határozatok közvetlen hatálya

1. Grad-ügy

EB állapította meg, hogy a közösség határozatainak is lehet közvetlen hatálya, mely eset az irányelvek közvetlen hatályának megalapozása szempontjából is fontos (ui. a 65/271. sz. tanácsi határozattal és 67/227. sz. tanácsi irányelvvel is összefüggött)

Határozat: közúti, vasúti, belföldi víziúti áruszállítással kapcsolatos hozzáérték-adóra vonatkozott, az áruszállításokkal kapcsolatos összes különadót meg kell szüntetni

Irányelv határidőt szabott a végrehajtásra. NSZK bevezette a Leberpfennig nevű különadót Franz Grad osztrák fuvarozó szerint – akinek teherautói német utakon jártak - ez sértette a közösség

tanácsi határozatát pert indított a német közigazgatás ellen a német Legfelsőbb Pénzügyi Bíróságnál arra hivatkozva, hogy ez a különadó sérti a fenti számú határozatot

A német bíróság a 177. cikk alapján előzetes véleményt kért az EB-től → EB

Ha a Közösség intézményei határozattal állapítanak meg kötelezettségeket a tagállam(ok)ra, akkor a közösségi határozat hasznos hatálya gyengülhet, ha az adott tagállam állampolgárai nem tudnak arra hivatkozni a bíróságokon és ha a nemzeti bíróságok nem tudják azt a közösségi jog részeként figyelembe venni

Annak ellenére, hogy a határozat hatálya nem lehet azonos egy rendelet hatályával, de a lehetőség megvan, hogy egyének is hivatkozhatnak a határozatok tartalmára

Ha a határozat mást is érint, mint akik címzettjei, akkor ezek is hivatkozhatnak a határozat közvetlen hatályára

Ha a határozatnak egy tagállam a címzettje, és az elmulasztja az abban foglaltakat teljesíteni, akkor az érdekelt magánszemély számára biztosítani kell a határozat közvetlen hatályára történő hivatkozás lehetőségét

2. Bulk Oil v. Sun International ügy

– Bizonyos közösségi határozatok arra is kötelezik a tagállamokat, hogy informálják egymást és a Bizottságot, mielőtt a nem közösségi tagállamokba irányuló exporttevékenységükre vonatkozó nemzeti szabályaikon változtatnak

– Ezen határozatokból nem keletkeznek magánszemélyeket megillető individuális jogok, melyeket a nemzeti bíróságoknak védelemben kellene részesíteni

– Horizontális kapcsolatokban a közösségi határozatnak akkor lehet közvetlen hatálya, ha a határozatban megfogalmazott előírás feltétlen, megfelelően pontos és az abban megállapított átvételi határidők már lejártak

B/5. Az irányelvek jogi természete














III. Irányelv közvetlen hatálya

1. Általában

– Az irányelv célját tekintve a címzett tagállamokra kötelező– Fogalmi meghatározásában nem szerepel, hogy az közvetlenül nem alkalmazható → kezdetben úgy

gondolták, hogy nem lehet direkt hatálya – elméletben is: az irányelvben leírt kötelezettség a tagállamnak szól →A 70-es évektől elmozdulás: Grad ügy →

2. Grad ügy

– EB: a közösség határozatai mellett az irányelveknek is lehet közvetlen hatálya (ui. a 65/271. sz. tanácsi határozattal és 67/227. sz. tanácsi irányelvvel is összefüggött)

– Határozat: közúti, vasúti, belföldi víziúti áruszállítással kapcsolatos hozzáérték-adóra vonatkozott, az áruszállításokkal kapcsolatos összes különadót meg kell szüntetni

– Irányelv határidőt szabott a végrehajtásra.– NSZK bevezette a Leberpfennig nevű különadót– Franz Grad osztrák fuvarozó szerint – akinek teherautói német utakon jártak - ez sértette a közösség

tanácsi határozatát pert indított a német közigazgatás ellen a német Legfelsőbb Pénzügyi Bíróságnál arra hivatkozva, hogy ez a különadó sérti a fenti számú határozatot

– Német kormány érvelése: csak a rendeletek alkalmazhatók közvetlenül, az irányelvek viszont csak az adott tagállam hatályba léptető intézkedése folytán lépnek hatályba – erre bizonyíték: a Hivatalos lapban való publikálás csak a rendeletek esetében kötelező

– A német bíróság a 177. cikk alapján előzetes véleményt kért az EB-től →– EB megállapította az irányelvek közvetlen hatályosulásának és alkalmazhatóságának lehetőségét is

megállapította – az irányelvnek 3 feltételnek kell megfelelnie: Világos Pontos Feltétel nélküli

– Egy tagállam állampolgára sem kerülhet hátrányosabb helyzetbe más tagállam polgáránál csak azért, mert állama elmulasztotta belső jogának az EGK irányelveihez való harmonizálását

3. Van Duyn v. Home Office ügy (1974. 12. 04.)

– Az angol Legfelsőbb Bíróság számára a közösségi irányelv a közérdek, közbiztonság és közegészségügy koordinálásával kapcsolatos probléma volt.

– A felperes hivatkozott az irányelvre, megkérdőjelezte a Belügyminisztérium döntését, miszerint elutasította beutazási kérelmét, hogy munkát vállaljon a Scientologiai Egyháznál

– Ítélet: ha egy irányelv nem kíván meg külön harmonizációs hatályba léptető intézkedéseket a tagállam részéről, akkor az EB álláspontja szerint akár azonnal is közvetlenül hatályosulhat az adott tagállamban

↔Vannak ellenpéldák is (nem ismerik el az irányelvek közvetlen hatályát és alkalmazhatóságát) →4. Ellenpéldák

a) Cohn-Bendit-ügy

– Franciaországból kitiltott Bendit munkavállalás céljából akart visszamenni, elutasították. – EB-hez fordult, de megkeresése nem jutott el oda. – Legfelsőbb Bíróságnál járt az ügy, ők kifejtették, hogy miután a közösségi irányelvek végrehajtása a

tagállamok jogkörébe tartozik, bármennyire is különös, előfordulhat, hogy a tagállamok bármelyikének állampolgára nem hívhat segítségül egy adott irányelvet saját ügyében

b) O’Brien v. Sim-Chem Ltd. Ügy

– Az Egyenlő Bér Irányelvnek nincs közvetlen hatálya, mivel az 1970-es Egyenlő Bér Törvény 1975. évi módosítása léptette hatályba az Egyesült Királyságban

c) Re VAT Directives ügy

– A francia Conseil d’État az EGK hatodik hozzáadottérték-adó irányelvének közvetlen hatályosságát, pedig azzal kapcsolatban a hatálybaléptetési határidő az ítélet meghozatalakor már lejárt, és az akkor hatályban volt német törvény az irányelv szövegével ellentétes tartalmat mutatott

– Ezt a német ítélkezési tendenciát azonban az EB a Becker ügyben hozott ítéletében leszerelte– Német joggyakorlat és jogi irodalomban uralkodó álláspont:

Az állami hatóságok és a bíróságok nem kötelesek hivatalból vizsgálni, hogy valamely EGK irányelv alkalmazását elsőbbség illeti-e a hazai joggal szemben

Csak akkor veszi figyelembe, ha arra hivatkozik az adott eljárás keretében az ügyben érintett személy

Vitatott az a kérdés továbbra is, hogy a hivatkozáshoz milyen konkrét eljárási jogosultsághoz kell hogy rendelkezzék valaki

Az EB gyakorlatából sem olvasható ki támpont → további kérdések is tisztázódtak az EB gyakorlatában

5. Publico Ministero-Ratti-ügy

– Az irányelvekben megfogalmazott feltételek, határidők vetettek fel problémákat:– EB kimondta, hogy az irányelv nem lehet közvetlenül hatályos, mielőtt a benne tűzött átvételi,

harmonizációs idő le nem jár. – Ratti, az oldószer-gyáros a veszélyes készítmények címkézésére vonatkozó irányelvekre hivatkozott

→– Ítélet: a már lejárt átvételi határidejű irányelv közvetlenül hatályossá vált és így közvetlenül

alkalmazható. A másik viszont nem, mivel határideje még nem telt le

6. VNO-Accijnzen-ügy

– Egy tagállam által átvett, hatályba léptetett irányelv a nemzeti jogban történt átvétel után továbbra is megőrizheti közvetlen hatályát.

– Ez az ítélet tette lehetővé, hogy a Holland Gyárosok Szövetsége a hozzáadottérték-adóra vonatkozó második irányelvre hivatkozzanak, a holland hatóságok hatályosító rendelkezése ellenére is

– Az irányelv közvetlen hatályának ilyen túlhúzódását állapította meg az EB ebben az ügyben– Indokolás: az irányelv jótékony hatása gyengülne, ha az egyének nem hivatkozhatnának rá országuk

bíróságai előtt. ↓7. Tendencia

– EB gyakorlat: lehetőséget biztosít arra, hogy a közösségi irányelvekre közvetlenül is hivatkozhatnak a tagállamok állampolgárai saját államukkal szemben akkor is, ha a kérdéses irányelvet az adott állam nem, vagy nem teljes mértékben vette át

– Újabb törekvések: az irányelvek közvetlen alkalmazhatósága a magánszemélyek közötti viszonyokra is kiterjedjen – az egyes tagállamokban az erre vonatkozó joggyakorlat bizonytalan és eltérő vonalakat mutat

8. Weymüller-féle tipizálás (1991-es tanulmány)

– Az állampolgárok „lottó-játék” kalkulálhatóságához hasonló bizonyosságot érezhetnek, amikor az általuk hivatkozott valamely irányelv közvetlen alkalmazhatóságát igénylik

EGK Irányelv jellemzői Mozgásteret hagy-e a tagállam számára

Tagállam intézkedése Alkalmazási elsőbbsége

1. - Tartalmilag világos és- Kielégítően rendelkezik

NEM Az adott tagállam az irányelv rendelkezéseit NEM ültette át a nemzeti jogba ÉS a hatályos nemzeti jogi előírás nem teszi lehetővé az irányelvvel összhangban lévő értelmezési gyakorlatot

Az IRÁNYELVnek van


NEM Intézkedett a belső jog megfelelő harmonizációjára, intézkedése azonban nem megfelelő

Ha a belső jog előírása rugalmasan interpellálható, akkor a BELSŐ JOG alkalmazási elsőbbsége érvényesül, de az értelmezésnek „irányelv-konformnak” kell lennie


IGEN Nem tesz eleget az irányelv rendelkezéseinek, de a vonatkozó nemzeti jogszabályok az irányelv engedte mozgástéren belül vannak

A BELSŐ JOG alkalmazási elsőbbsége érvényesül, kétség esetén az értelmezésnek „irányelv-konformnak” kell lennie

4. Az irányelv szövegezése nem elég világos

Nem egyértelmű az sem, hogy az irányelvnek megfelelően módosított

Két lehetőség az eljáró nemzeti hatóság előtt:177. cikk alapján előzetes

vagy alkotott nemzeti jog kellően megközelítette az elérendő célt

értelmezést kérBELSŐ JOG alkalmazása

kerül előtérbe

IV. Irányelv és záróhatás

– Közvetlen hatály és alkalmazhatóság megszilárdulásával a közösségi jognak a tagállamok nemzeti jogrendszereivel szembeni elsődlegességét hangsúlyozó szupremációs elvnek a jelentősége az irányelvekben megtestesülő közösségi joganyag szempontjából is mind fontosabbá válik

– Az elsődlegesség és az irányelveken nyugvó jogharmonizáció érdekes összefüggését veti fel az ún. záróhatás témája

– Záróhatás = a tagállam az EK jogalkotási aktusa folytán, az adott szabályozási tárgy tekintetében lényegében lemond a jogalkotási szuverenitásáról A szabályozott szabályozási tárgyat a nemzeti jogalkotásával többet már nem érintheti a tagállam. A tagállamok nemzeti jogalkotásának és a tagállamok hazai bíróságának is határt szab Politikai szempontból is nagyon érzékeny

* Államszuverenitás tanai felülvizsgálatra szorulnak* A jogharmonizáció záróhatásának eredményeként a tagállamok jogpolitikailag fontos

területeken is lemondanak nemzeti jogalkotási jogosítványaikról Érvényesülése a Costa v. ENEL ügy óta nyilvánvaló, a közvetlen hatály és alkalmazhatóság

elismerésével azonban kétségtelenné válik, hogy az irányelveken alapuló jogharmonizációra is vonatkoztatni kell a záróhatást

– A záróhatás közösségi oldalon kötelezettséget keletkeztet → A Közösség hatáskörrel rendelkezik, az összehangol joganyagoknak a jövőben változó

viszonyokhoz való hozzáigazítására, fejlesztésére, A harmonizált joganyagok továbbfejlesztése kötelessége is a Közösségnek

– Fontos, hogy a jogharmonizációs záróhatás kedvezőtlen mellékhatásai kivédésére megfelelő jogfelülvizsgálati, jogfejlesztési intézményeket vezessen be → Ilyen célú intézmény pl. a felülvizsgálati eljárás 1964. hágai nemzetközi vételi egyezmény szerint a szerződő államok egynegyede

kezdeményezheti Ha nincs kifejezetten szabályozva a szövegben a revízió lehetősége → Egy olyan állam számára, amely jogát az egységesíteni kívánt joggal ellentétben kívánja

módosítani, csak az a lehetőség marad, hogy kiváljon az egyezményből. Erre sincs joga azonban akkor, ha a nemzetközi szerződés szövegében nincs erre vonatkozóan kifejezett felhatalmazása

1980. bécsi vételi egyezmény: csak felmondási lehetőséget ad a részes államoknak – ha valamely állam az egységesített szabályozási tárgyra vonatkozóan, a nemzetközi egyezmény tartalmával szemben akarja módosítani jogát → csak a szerződés felmondásával nyeri vissza az állam jogalkotási szabadságát

Az irányelvekkel a következő tétel is összefügg

B/6. Az értelmezési kötelezettség doktrínája

I. Bevezetés

– A közösségi irányelvek közvetlen hatályára és alkalmazhatóságára vonatkozó elmélet kifejlesztése után az EB hozzákezdett egy másik fontos doktrína kialakításához is

– 1983-tól több fontos ítéletében is megállapította az EB, hogy a tagállamok bíróságai a közösségi irányelvekkel összhangban kötelesek értelmezni a nemzeti jogot

– Ezen értelmezési kötelezettséget kimondó elv önmagában is komoly hozzájárulás a közösségi jog tényleges hatályának kiterjesztéséhez és erősítéséhez

– A doktrína alapja: EGK Szerződés 5. cikkelye = A tagállamok meghoznak minden megfelelő, akár általános, akár különös intézkedést olyan kötelezettségek teljesítésének biztosítására, amelyek a szerződésből fakadnak, vagy a közösség szervei által hozott intézkedés következtében állnak elő. Megkönnyítik a Közösség számára feladatainak teljesítését. Tartózkodnak minden olyan intézkedés meghozatalától, amely veszélyeztetné a jelen Szerződés céljának elérését.

II. Jogesetek

1. Von Colson and Kamann v. Land Nordhrein-Westfalen ügy

– Egy német bíróság azt állapította meg, hogy az Észak-Rajna Vesztfáliai tartomány megszegte az egyenlő elbánásról szóló közösségi irányelvet, mivel megtagadta annak alkalmazását egy, a nemek alapján történő megkülönböztetéssel kapcsolatban lévő tényállásra.

– Von Colson és Kamann szociális gondozónők börtönben akartak dolgozni, de inkább alacsonyabb képzettségű férfiakat vettek fel.

– EB: A tagállamok bíróságai is kötelesek a közösségi jog hatályosulásáról gondoskodni, és ezzel

összefüggésben nemzeti jogrendszerök szabályai a közösségi irányelvek szövegének és céljának fényében kell, hogy értelmezzék - ld. 5. cikkely →

E szabályt értelmezi az EB úgy, hogy az a nemzeti bíróság tevékenységére is kiterjed.

2. Kolpinghuis Nijmegen ügy

– Az ítélet továbbment a korábban kifejtett gondolatokon: Értelmezési kötelezettség attól az időponttól fennáll, mikortól az értelmezés alapjául szolgáló

irányelv közösségi elfogadása megtörtént → a nemzeti bíróságok értelmezési kötelezettsége szempontjából tehát közömbös, hogy a jogharmonizációs kötelezettségre megszabott határidő lejárt-e

Jobb lenne, ha akkortól állna fenn e kötelezettség, amikor a tagállam tekintetében lejárt az adott irányelv által megszabott átvételi, harmonizálási határidő

– A tényállás szerint a tagállam által értelmezett nemzeti jogszabály már az adott irány átvételére megszabott határidő előtt hatályba lépett ↔ az ítélet azonban nem foglalkozott azzal, hogy a tagállamok bíróságainak miként kell

értelmezniük nemzeti jogukat a vonatkozó irányelv közösségi elfogadása után, de a harmonizációra biztosított határidő letelte előtt

nem tisztázta azt sem, hogy a tagállamok nemzeti bíróságainak a vonatkozó közösségi direktívával összhangban kell-e értelmezniük nemzeti jogukat vagy pedig tekintettel lehetnek az államukat a közösségi jogharmonizáció terén megillető relatív szabadságra (amely szabadság a harmonizáció formájára és módjára vonatkozik)

3. Marleasing-ügy (1990)

– Egy spanyol bíróság megkeresésében a Tanács által kiadott társasági jogi direktíva értelmezését kérte.

– A spanyol polgári törvénykönyvnek a szerződések érvénytelenségére vonatkozó szabályai, vmint az említett társasági jogi direktíva között kollízió mutatkozott.

– A Marleasing társaság (ez egy magántársaság!!) álláspontja szerint az alperes társaság alapító szerződését a spanyol polgári tvkönyv szerint érvénytelennek kellene nyilvánítani a visszterhesség hiánya miatt.

– Alperes arra hivatkozott, hogy az említett semmisségi okot nem tartalmazza a társasági jogi irányelv.– Az EB az alperes javára döntött

Következtetés: a tagállamok bíróságainak magánszemélyek közötti ügyekben is el kell ismerniük a közösségi irányelvek közvetlen hatályát és alkalmazhatóságát

A tagállam bírósága számára tilos a nemzeti jognak a közösségi irányelvvel összhangban nem álló értelmezése → léthatóan ezen elvi tétel nem engedi meg az értelmezési kötelezettség semmilyen korlátozását ↔ az ítélet szövege szerint a nemzeti jogot csak annyiban kell az irányelv szövegére és céljára figyelemmel értelmezni, amennyiben az lehetséges – in so far as possible (ez utóbbi kifejezés tartalmát nehéz megítélni)

III. Az értelmezési kötelezettség abszolút felfogásának előnyei, hátrányai

– Előnye Erősíti az irányelvek közvetlen hatályának, alkalmazhatóságának elismerését Az irányba is hat, hogy az irányelvek közvetlen hatálya, alkalmazhatósága a magánszemélyek

közötti horizontális viszonylatokban is elismerésre kerüljön– Aggály

Megfoszthatja a nemzeti jogszabályokat konkrét tartalmuktól, akár törvényességi válságot is előidézhet

Érvényesülése esetén a jogkereső személyek jogszerű elvárásai is veszélyeztetve lehetnek – jogbiztonság, jogszerű elvárások védelmének elve az EB gyakorlatában többször is hangsúlyosan fogalmazódott meg → Salumi ügy: a közösségi jognak egyértelműnek és előreláthatónak kell lennie ezen elvekkel kapcsolatban

B/7. A közösségi jog elsődlegességének elve(szupremácia, primátus)

I. A doktrínák összefüggése






II. Az elsődlegességi doktrína

– A közösségi jog közvetlen hatályát megalapozó elméletnek mintegy kiteljesítése a közösségi jognak a tagállamok nemzeti jogrendszereivel szembeni elsődlegességét állító elmélet

– Az elsőbbségi doktrína hatóköre szélesebb, mint az elsődlegességi elvé– Tekintettel van arra is, hogy a közösségi jogalkotás ténye miként hat ki a közösség és a tagállamok

közötti jogalkotási hatáskörmegoszlásra– A Római Szerződés nem rendelkezik a közösségi jog elsődlegességéről, módosítások sem, elsőnek a

Costa-ENEL-ügyben érvényesült a jog elsődlegessége, amikor az EB kimondta az olasz joggal szembeni elsődlegességét a közösségi jognak

III. Tagállamok reakciói az elsődlegességgel kapcsolatban

1. Egyesült Királyság

1972-ben tvhozásilag rendeződött: European Community ActJelentőségét fokozza, hogy nincs írott alkotmány, és hogy az angol jog a belső jog és a nemzetközi jog

viszonyát illetően dualista alapon áll 2(1) szakasz: EGK-jog közvetlen alkalmazhatósága 2(2) szakasz: általános felhatalmazást ad a közösségi kötelezettségek további érvényesítésére a

Közösség másodlagos jogalkotása és az ahhoz igazodó másodlagos jogalkotás révén – kivétel pl. az adóztatás növeléséra vonatkozó felhatalmazás és a visszamenőleg ható intézkedések, áj büntetőt9rvénykönyvi tényállások bevezetése

2(4) szakasz: nem mondja ki kifejezetten az elsődlegességet, de lépést tesz annak irányába – ezt eleinte csupán értelmezési szabálytalanságnak tekintette a gyakorlat, később egyértelmű fejlődési vonal a közösségi jog elsődlegességének irányában

* Bulmer v. Bollinger ügy (1974): a Szerződés azonos hatályú bármely tételes törvénnyel

* Felixtowe Dock & Railway Co. British Transport Docks Board ügy (1976)* Macarthys v. Smith (1979): értelmezési módszerről átváltott a gyakorlat az

elsődlegességi módszerre* Factortame ügy (1990): a Lordok Háza is elfogadta az elvet

2. Németország

– Az alaptörvény lehetővé teszi szuverén hatásköröknek államközi intézményekre történő átruházását, elismerte a közösségi jog elsődlegességét, kivéve az elidegeníthetetlen alapvető jogoknál nem →

– A német AB 1974-ben azért nem ismerte el ebben a körben a közösségi jog elsődlegességét, ui. a fejlődés adott fokán nem tartotta alkalmasnak a Közösséget arra, hogy az ilyen jogokat megfelelő védelemben részesítse – két körülmény különösen hiányos: EP tagjait még nem közvetlenül választották A közösségi jog még nem építette ki az alapvető jogok pontos katalógusát

– Később megváltoztatta álláspontját: Wünsche Handelsgesellschaft ügyben (1986) azt fejtette ki az AB, hogy az EB megfelelő módon vélelmezi az alapvető jogokat és ezért felesleges már a közösségi jogot a német jogra vetítetten vizsgálni

3. Franciaország

– Az alkotmány szerint a szabályosan megerősített és jóváhagyott nemzetközi szerződések, egyezmények kihirdetésük után a tv. felett állnak, feltéve, hogy ezeket a másik fél is alkalmazza

– Ezen alkotmányos tételt 1962-ben a Cour de Cassation (polgári ügyekben eljáró legfelsőbb bíróság) az EGK határozataira és rendeleteire is vonatkoztatta

– Ezzel ellentétes módon a Conseil d’État (közigazgatási legfelsőbb bíróság) hosszú időn keresztül vonakodott a közösségi jog elsődlegességének elismerésétől, e gyakorlat azonban a 80-as évektől változni látszik

4. Olaszország

– Az olasz jogrendszer alkalmazkodik a nemzetközi jog által elismert általános elvekhez– Az AB kezdetben nem ismerte el a közösségi jog elsődlegességét– Később megváltozott az álláspont: elfogadták a közösségi jog elsődlegességét, de fenntartották a

lehetőségét, hogy védelemben részesítsék az alapvető jogokat akkor, ha az EB nem volna képes arra– Az olasz közigazgatási legfelsőbb bíróság is vonakodik elismerni az elsődlegességet – a közösségi

irányelvek és határozatok közvetlen hatályát még ma sem ismeri el

5. Egyéb államok

– Belgium: Frimagerie Le Ski ügy (1971) – teljesen világosan elfogadta a közösségi jog közvetlen hatályát és elsődlegességét

– Görögország, Hollandia, Spanyolország, Portugália: elismeri– Dánia, Luxemburg, Írország: nem volt különösebb visszhang

IV. Elsődlegesség és elsőbbség

Nem szorosan a tételhez tartozik, de jó tudni itt is– Az elsőbbség időtényezőre is utal – Az elsőbbségi doktrína csírái már 1977-ben a Simenthal ügyben fellelhetők voltak: Az ítélet

indokolásában kitért az EB. arra is, hogy a közösségi jognak nemcsak a tagállamok hatályos joganyagira, de jövőbeni megalkotásaira is van kihatása

– CERAFEL-ügy: egy francia termelő szövetség által hozott szabályozást kiterjesztettek egy olyan karfioltermelőre is, aki nem volt a szövetség tagja → EB ítéletében az EGK Szerződés cikkének

elemzése helyett lényegében pre-emption analízisbe bocsátkozott, és így a közösségi jogalkotás és a nemzeti jogalkotás viszonyának dinamikus vizsgálatára helyezte a hangsúlyt Főügyész arra tett javaslatot, hogy a Bíróság alkalmazza a nemzeti szabályozás érvényességének

vélelmét, és azután elemezze a közösségi és a nemzeti jogalkotások közötti esetleges tartalmi konfliktus ↔ Az EB más megközelítést választott:

Három olyan indokot is felsorolt, amelyek alapján a nemzeti szabályokat kifejezetten kizárhatja a rendelet

* ezeknek a szabályoknak a kiterjesztése olyan kérdést érint, amellyel a piac közös szervezete kimerítően foglalkozott

* mivel az így kiterjesztett szabályok ellentétesek a közösségi jog rendelkezéseivel* e szabályok akadályozzák a piac közös szervezetének megfelelő működését

→ Az EB kimondta, hogy a közösségi jogalkotás elfoglalta a gyümölcs- és zöldségmarketing területét, lévén hogy kimerítően szabályozta ezt a tárgykört– Bulk Fruit (Commission v. Belgium) ügy

a Belga Királyság az írta elő a belga termelők számára, hogy tüntessék fel a minimális nettó súlyt és az egységek számát a mg-i termékek minden ömlesztett csomagján.

Az EGK rendelet csupán a hagymára, articsókára, zellerre és fejeskáposztára írta elő. Belgiumnak nem volt joga ahhoz, hogy külön csomagolási követelményeket szabjon meg hazai

jogalkotása révén. A tagállamok nem hozhatnak nemzeti szabályozásokat a közösségi jogalkotás által már elfoglalt

területeken. →A Közösséget megillető párhuzamos jogalkotási hatáskörök csak akkor válnak kizárólagos jogosítvánnyá, amikor és amennyiben a Közösség él jogalkotási felhatalmazásával. Ez akkor történik, amikor a Közösség rendeletet vagy irányelvet alkot. Az EB mindenkor a kérdéses közösségi jogalkotás teljes szövegének figyelembe vételével dönt arról, hogy a párhuzamos jogosítványok mennyiben válnak kizárólagossá, ill. ezen változás következtében a tagállamok mennyiben maradnak jogosultak valamely tárgykör jogi szabályozására. A közösségi irányelvek egyébként végrehajtásuk tekintetében általában fenntartják a tagállamok párhuzamos jogalkotási jogosítványait. Párhuzamos jogalkotási hatáskörök esetén a közösségi jogalkotás lényegében időbeli korlátok nélkül élhet azzal a lehetőséggel, hogy jogosítványát kizárólagosság tegye.

B/8. A jogalkotási hatáskörök megoszlása és a hatalmi ágak szétválasztásának kérdése a közösségi jogban

I. A közösségi jog, mint „jog” és „jogi folyamat”

– Az EK-t anno folyamatosan fejlődő jogrendnek tervezték, létezésének előfeltétele volt az egyes tagállamok jogalkotásainak működése → az átmeneti időszak végéig, 1969. 12. 31-ig többnyire párhuzamos jogalkotás érvényesült – a két szint jogalkotó hatalmai szisztematikusan elkülönültek egymástól

– A tagállamoknak az EGK által kibocsátott irányelveken alapuló jogharmonizációs tevékenysége a 60-as évek derekától indult csak be

– A Közösségre ruházott jogalkotási felhatalmazások gyakorlását az alapító szerződések a Közösség nevében eljáró intézményekre bízták és nem tartalmaztak szabályokat ezen hatáskörök átszármaztatására → Eleinte lényegében ki is zárták a hatáskörátadás lehetőségét – érve főleg az EGKsz 4. cikkében

szereplő mondat: „Minden intézmény az ezen Szerződésben meghatározott hatásköri korlátokon belül cselekszik”

Később oldódott – egyre fontosabbá vált, hogy egyes esetekben átruházhatóak legyenek a hatáskörök

Azonban hiányzott és mind a mai napig hiányzott a „hatáskörök átszármaztatásának” pontos definíciója

– Az EGKsz időben elhúzódó jogalkotási folyamatot határozott meg, melynek során a közösség jogosítványai is változnak : jogként és jogi folyamatként egyaránt működik az EK joga → tendencia: a Közösség fokozatosan aktivizálja és szélesebb körűvé teszi jogalkotási jogosítványait

II. A hatáskörök átszármaztatása és a hatalmi ágak megosztása

– Az ESZAK-nál (1958-ig) a hatáskörök megoszlásának problémája csak horizontálisan az egyes közösségi intézmények között vetődött fel

– A hatalmi ágak megoszlásának a közösség és a tagállam közötti vertikális viszonylata akkor jelent meg, amikor az EB a Van Gend en Loos ügyben felperes magántársaság a holland vámhatóság ellen érvényesíteni tudta a jogát.

– A Közösség végrehajtó hatalmát az Egyezmények nem állapították meg, ez a Közösségi jogalkotásra maradt.

– A Közösségi jogalkotás a végrehajtást a vagy a tagállamokra, vagy a Bizottságra bízta = e megoldási mód a végrehajtási föderalizmus (executive federalizm) a végrehajtó hatalom fő áramlatát a tagállamok jelentik: ha nincs előírva a közösségi jogalkotás

részéről semmiféle végrehajtási módozat → az 5. cikkel összhangban „a tagállamok feladatkörébe tarozik, hogy megtegyenek minden megfelelő, akár általános, akár különös intézkedést annak érdekében, hogy biztosítva legyen a közösségi jog hatékony alkalmazása és érvényesítése a nemzeti jogrendszereken belül” TEHÁT:

A Közösség minden egyes jogalkotási aktusával együtt jár a végrehajtó hatalomnak a tagállamokra való átszármaztatása. A hatáskörátvitelnek ez a fajtája azon a gondolaton alapul, hogy a végrehajtás ott kezdődik, ahol a Közösségi törvényhozás végződik

Bonyolultabb a helyzet, ha azért ruháznak át a tagállamokra hatásköröket, hogy azok alkossanak meg olyan jogi szabályozásokat, amelyeket a közösségi intézményeknek maguknak kellene megalkotniuk.

A Tanács nem hatalmazhatja fel a tagállamokat arra, hogy az EGK Sz. rendelkezéseivel vagy a közösségi jog általános elveivel össze nem férő módon járjanak el → A hatáskör átruházásának:

* mindig behatároltnak és * konkrétnak kell lennie, valamint * figyelemmel kell lenni arra is, hogy az átruházott hatásköröknek a tagállamok általi

gyakorlása illeszkedjék azokhoz a politikaváltozásokhoz, amelyek valósában a Közösség hatáskörébe tartoznak

A tagállamok számos jogalkotási hatáskört úgy ruháznak át a Közösségre, hogy annak feladata legyen megállapítani a figyelembevételre kerülő politikai célokat és általános szabályokat, míg a tagállamok kötelessége, hogy jogszabályokat alkossanak saját területükön, azzal a céllal, hogy érvényre juttassák az említett közösségi politikai célokat és általános szabályokat

A föderalizmus eszméje a jogalkotás és a bíráskodás területén is jelentkezikÚjabb nézetek szerint az EK esetében négy hatalmi ág figyelhető meg:

JogalkotásVégrehajtásBíráskodásA közösségi és tagállami hatáskörök megosztásának problémája

III. Kizárólagos jogalkotási hatáskörök

1. Közösség

1) Ha ilyen jogosítványt kifejezetten ráruháztak2) Az egyezmények szövegéből világosan levezethető3) Ha vmely területen a közösségi célkitűzés e nélkül nem lenne megvalósítható (az EB

megállapította a közösség javára, a közös kereskedelem-politika vonatkozásában, halállomány megőrzését célzó intézkedésekre nézve stb.)

4) Hasadóanyagokkal való ellátás és a hasadóanyagok szállításával kapcsolatos rendszer (1971. 12. 14. - supply agency ügyék szabad mozgását gátló szabályok eltávolítása

5) Versenyre vonatkozó általános szabályok, melyek biztosítják a belső piac kiegyenlített árszínvonalát

6) A mezőgazdasági piacok közös szervezetére vonatkozó szabályok7) Közlekedési (szállítási) politika lényeges elemei8) A személyek, áruk, a szolgáltatások és a tőke (ez utóbbi négy a Bizottságnak a Tanácshoz és a

Parlamenthez címzett tájékoztatójában szerepelt)→ a lista nem állandó, az integráció előrehaladtával nyilvánvalóan módosul (monetáris politika, valutaárfolyam-politika)→ a közösségi intézményeknek az a feladata, hogy egyetértést alakítson ki egy olyan közös megközelítési módot illetően, melynek révén elkerülhetővé válik a kizárólagos hatáskör és a párhuzamos hatáskör közötti megkülönböztetésre irányuló vita.

2. Tagállamok

– Néhány helyen a tagállamoknak is van kizárólagos jogalkotási hatáskörük, de sokszor nehezen állapítható meg

– Tételes felsorolásuk hiányából helyenként politikai feszültségek is adódnak– A pontosításra azért is szükség lenne, mert a Maastrichti EU-s szerződés által bevezetett

szubszidiaritás értelmében a tagállami jogalkotás lett az alapeset, a főszabály

IV. Párhuzamos jogalkotási hatáskörök

– Egyes területek szabályozására a közösségnek van ugyan felhatalmazása, de ezt a jogosítványát egyáltalán nem, vagy csak részlegesen gyakorolja

– Az alapító szerződések lényegében elismerték a párhuzamos jogosítványok létét– Az átmeneti időszak végével, 1969 óta nyitottá vált, hogy az EB mennyit tesz magáévá a párhuzamos

jogosítványok elvéből – némi hezitálás után azonban az ERTA ügyben hozott ítélet (1970) már kifejezetten a párhuzamos jogosítványok elvének koncepciójára alapozta megállapításait: Megerősítette a párhuzamos jogosítványok létének elismerését Körvonalazta azt a felfogást, hogy ha nincs ellenkező szabályozás az egyezményi jogalanyban,

akkor a közösségi jogosítvánnyal párhuzamosan létező nemzeti jogosítvány létét vélelmezni kell – ez nem érvényesül következetesen az EB gyakorlatában

– Egységes Európai Okmány módosítása a tagállamok számára akkor is biztosít párhuzamos jogalkotási hatáskört, ha a Közösség rendeletben v. irányelvben már szabályozta az adott tárgykört. Ilyenkor a Közösség dönti el, hogy a tagállamot megillető jogosítvány gyakorlása nem ellentétes-e

az Szerződéssel Ugyanez vonatkozik a közösségi jog időleges lerontásának lehetőségére is – EB álláspont: a

tagállamok a Közösségeket megillető kizárólagos hatáskörök megléte esetén is élhetnek bizonyos szükségintézkedésekkel, azaz szükséghelyzetben jogot alkothatnak

A párhuzamos nemzeti jogosítványok koncepcióját erősítette meg az EB légi-tarifákkal kapcsolatos versenyrendelkezése is (1986. 04. 30.): nincsenek az EGKsz-ben foglalt versenyjogi szabályoknak végrehajtási rendelkezései, ezért párhuzamos nemzeti jogosítványok alkalmazásának van helye

Lehetséges az is, hogy bár a Közösség él a jogalkotási hatáskörével, de ez mégsem zárja el a tagállamokat attól, hogy a Közösség által szabályozott területen korábbi jogi szabályozásaikat fenntartsák, ill. új jogszabályokat hozzanak: Védelmi klauzulák (saving clauses): irányelveknél szokásos záradék, mely megóvja, védi a

tagállamok hatályos joganyagának bizonyos részét – különböző módokon lehet megfogalmazva A közösségi jogalkotás annak kimondásával tartja fenn a nemzeti jogalkotási hatáskört,

hogy egy bizonyos közösségi rendelkezés nem sérthet meghatározott típusú nemzeti rendelkezéseket

Kimondhatja a közösségi jogalkotás, hogy az nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy követelményeket fektessenek le egy bizonyos területen vagy körben

Eltérési klauzulák (derogation clauses): a tagállamok jogalkotása számára eltérési lehetőséget biztosítanak, nagyon szűk területet tartanak meg a tagállamok döntési körében

ezek beépítése a közösségi jogalkotásba - csökkenti, illetve kiküszöböli annak szükségességét, hogy bíróság vizsgálja a közösségi jog

adott rendelkezésének elsőbbségi hatását - segítheti a jogalkotás világosságával, hatékonyságával és előreláthatóságával kapcsolatos

célok megvalósítását

Természetesen bőven van még feladata az EB-nek a jogalkotási hatáskörökkel kapcsolatban: védelmi záradék hatókörébe esik-e a nemzeti intézkedés vagy sem Officier Van Justitie v. Rubberie Romkes ügy (magasabb minimális méret bevezetése egy

bizonyos halfajta vadászatánál): megszorítóan kell-e értelmezni a védelmi záradékot vagy kiterjesztő módon is lehet, és így megengedhető későbbi szigorúbb nemzeti szabályok elfogadása is (ez utóbbit választotta az EB)

V. Visszaszármaztatás közösségi szintről nemzeti szintre (retransfer)

Ha a jogalkotói hatalmak közül az egyiknek kizárólagos jogalkotási jogosítványai vannak, akkor a másiknak elvileg nincs felhatalmazása jogalkotásra

A közösségi jogalkotás hallgatása folytán keletkező joghézagokat elsősorban átmeneti, ideiglenes végrehajtási intézkedésekkel, illetve bírósági ítéletekkel kell kitölteni – a tagállamok oldalán jogalkotási hatáskörök csak kifejezett átengedés útján keletkezhetnek

A visszaszármaztatásnál tekintettel kell lenni bizonyos minimális formai követelményekre is A tagállamok nemzeti jogalkotási aktusait olyan kritériumok szerint kell megítélni, min hogyha az

adott szabályozási területen a Közösség intézményei hoznának jogalkotói intézkedéseket Időben korlátozott Világosnak kell lenni, hogy az integrációs célok megvalósítása érdekében miért volt szükség a

hatáskör visszaszármaztatására A közös kereskedelem-politikával foglalkozó rendelet b(2603/68 sz.) a jogalkotási hatáskört

közösségi szintről nemzeti szintre való visszaszármaztatásának három esetét szabályozza: A rendelet ideiglenesen kizárt bizonyos termékeket alkalmazási köréből addig, amíg a Tanács nem

fogad el bizonyos közös szabályokat Felhatalmazás a tagállamoknak, hogy ezen termékek kivitelével kapcsolatban saját szabályokat vezessenek be – ez a fajta inkább a párhuzamos jogosítványok hasűználatának egyfajta korlátozásaként fogható fel

Arra jogosította fel a tagállamokat, hogy a Közösség intézményi felügyelete mellett átmeneti védő intézkedések hozzanak

A közerkölcsre tekintettel társadalompolitikai, biztonsági és hasonló okokból korlátozó szabályozásokat vezessenek be

A kizárólagos hatáskörök nemzeti szintre történő visszaszármaztatásához a Tanács engedélyére van szükség – bizonyos feltételek teljesítése esetén a Bizottság hozzájárulása pótolhatja ezt az engedélyt

Jogesetek Commission v. United Kingdom

az ítélet pusztán lehetővé tette a Bizottság számára, hogy felügyeleti jogkörét gyakorolja a nemzeti jogosítványok megalapozása érdekében, ha ezen jogosítványok gyakorlása a Közösség érdekében szükséges, de azokat a közösségi jogalkotó formálisan nem engedte át a tagállamok részére

a tagállamok ilyenkor a „közös érdek letéteményeseiként” járhatnak el Baromfihús-piaccal kapcsolatos EB ítélet: elismerte a tagállamok nemzeti jogalkotási

jogosítványait a baromfihús-piac közös szervezetével szemben is

VI. A párhuzamos jogalkotási hatáskörök kizárólagosság tétele a Közösség által

1. Általában

Ha a Közösség vmely olyan jogalkotási hatáskörét gyakorolja, amelyre párhuzamosan jogosított a tagállamokkal, úgy ennek eredményeképpen A megalkotott közösségi jogszabály a közösségi jog primátusának elve alapján mintegy fölé kerül

a tagállamok jogrendszereinek, azaz elsődlegessé válik, azokkal szemben és le is rontja a tartalmában vele ellentétes nemzeti jogot

Meg is szünteti a korábban létezett nemzeti jogalkotási hatáskört és így a korábbi párhuzamos jogosítványt a közösségi jogalkotás javára kizárólagosság teszi = Ez a pre-emption

Polgári jogi dogmatikában: hatalmasságok, alakító jogok: jogosultjuk egyoldalú aktusa kihat a velük jogviszonyban álló más alanyok részére

Hasonló a helyzet a Közösség és a tagállamok párhuzamos jogosítottsága esetén is: A Közösség elsőbbségi alapon megszerezheti a kizárólagos jogalkotási hatásköröket. A tagállamok tűrni tartoznak, hogy ennek folytán megszűnik párhuzamos jogalkotási hatáskörük

Ilyen következményi kizárólagos jogosítványok (subsequent exclusive powers) az eredeti kizárólagos jogosítványokkal azonos értékűek.

2. Az elsőbbségi doktrína

Az elsőbbségi doktrína fontos az EK életében: Politikai jelentősége az, hogy a közösségi intézmények, vmint a tagállamok jogalkotó és igazgatási

testületei közötti döntéshozatali hatalom kiegyensúlyozásának és megosztásának eszköze. A joggyakorlatban pedig az elsőbbségi doktrína mintha tehermentesítené az elsődlegességi elvet.

Pre-emption záradékok a közösségi rendeletekben és irányelvekben Egyre több rendelet és irányelv tartalmaz bizonyos előírásokat arra vonatkozóan, hogy milyen

hatást gyakorol a közösségi jogalkotás szándékai szerint a tagállamok jogára Az 1985-ös Wulro ügy eldöntésénél is lényegesen leegyszerűsítette a bírósági problémaelemzést

az a rendeletben szereplő záradék, mely kifejezte a Közösség elsőbbségi szándékát A közösségi jogalkotás ezen klauzulákat általában a tagállamoknak címzett pozitív

kötelezettségekként fogalmazza meg A világosan megfogalmazott kifejezett elsőbbségi záradékok hiánya a közösségi jogalkotásban a

téma politikailag érzékeny jellegére vezethető vgissza

VII. Az elsődlegességi és elsőbbségi problémák differenciálódása az Európai Bíróság gyakorlatában

Összefüggés és átfedés a 7-es tétellel is!!!

1. Elsőbbség

Az elsőbbségi doktrína hatóköre szélesebb, mint az elsődlegességi elvé: A közösségi jognak a tagállamok nemzeti jogrendszereivel szembeni elsődlegességét fogalmazza meg és tekintettel van arra is, hogy a közösségi jogalkotás ténye miként hat ki a közösség és a tagállamok közötti jogalkotási hatáskörmegoszlásra.

Az elsőbbségi doktrína csírái már 1977-ben a Simenthal ügyben fellelhetők voltak. Az ítélet indokolásában kitért az EB. arra is, hogy a közösségi jognak nemcsak a tagállamok hatályos joganyagira, de jövőbeni megalkotásaira is van kihatása

CERAFEL-ügy: (egy francia termelő szövetség által hozott szabályozást kiterjesztettek egy olyan karfioltermelőre is, aki nem volt a szövetség tagja) Az EB ítéletében az EGK Szerződés cikkének elemzése helyett lényegében pre-emption analízisbe

bocsátkozott, és így a közösségi jogalkotás és a nemzeti jogalkotás viszonyának dinamikus vizsgálatára helyezte a hangsúlyt.

A Főügyész arra tett javaslatot, hogy a Bíróság alkalmazza a nemzeti szabályozás érvényességének vélelmét, és azután elemezze a közösségi és a nemzeti jogalkotások közötti esetleges tartalmi konfliktus

Az EB más megközelítést választott: Három olyan indokot is felsorolt, amelyek alapján a nemzeti szabályokat kifejezetten kizárhatja a rendelet

ezeknek a szabályoknak a kiterjesztése olyan kérdést érint, amellyel a piac közös szervezete kimerítően foglalkozott

mivel az így kiterjesztett szabályok ellentétesek a közösségi jog rendelkezéseivel e szabályok akadályozzák a piac közös szervezetének megfelelő működését

Az EB kimondta, hogy a közösségi jogalkotás elfoglalta a gyümölcs- és zöldségmarketing területét, lévén hogy kimerítően szabályozta ezt a tárgykört Bulk Fruit (Commission v. Belgium) ügy (1972)

a Belga Királyság az írta elő a belga termelők számára, hogy tüntessék fel a minimális nettó súlyt és az egységek számát a mg-i termékek minden ömlesztett csomagján. Az EGK rendelet csupán a hagymára, articsókára, zellerre és fejeskáposztára írta elő.

Belgiumnak nem volt joga ahhoz, hogy külön csomagolási követelményeket szabjon meg hazai jogalkotása révén.

Az EB túl szigorúam ítélte meg a belga nemzeti előírásokat, nem alkalmazta a nemzeti intézkedések érvényessége melletti vélelmet

Az EB ebben az ítéletében tette világossá, hogy a tagállamok nem hozhatnak nemzeti szabályozásokat a közösségi jogalkotás által már elfoglalt területeken.

Ha a tagállamok a közösségi elsőbbség hiányában nem érzékelnék azt, hogy el vannak zárva a nemzeti szabályozások lehetőségétől, akkor kevesebb késztetésük lenne arra, hogy közösségi szinten konszenzusra jussanak

Szabályozási terület elfoglalásán alapuló közösségi elsőbbség Bulk Fruit ügyben hozott ítélet üzenete: a közösségi jogalkotás, ha elfoglal egy szabályozási

területet, akkor ott a tagállamok már nem alkothatnak jogot (mg-nál) Még nem alakította ki az EB a szabályozási terület elfoglalásán alapuló közösségi elsőbbség

alkalmazásának kereteit, korlátait miután nincs letisztult gyakorlat, nehéz meghatározni azokat a területeket, amelyekre alkalmazni lehet ezt az átfogó típust

Cross szerint legalább az alábbi három tényezőt számításba kell vennie A közösségi szabályozás mennyire fogja át a kérdéses szabályozási területet Milyen mértékben van a kérdéses terület fenntartva a közösség számára az Egyezmények

alapján A kérdéses közösségi jogalkotás célkitűzései milyen mértékben valósíthatóak meg jobban

közösségi szinten, mint a külön eljáró tagállamok szintjén Konfliktus-elsőbbség

A Cross-féle analízisben (ld. VIII./5) fontos helyet foglal el ennek kategóriája A közösségi és a tagállami jogalkotás közötti konfliktus mindig végzetes az utóbbira nézve arról kell konkrétan dönteni, hogy a közösségi és a tagállami jogalkotás közötti konfliktusnak

milyenmértéke indokolja a közösségi elsőbbség megállapítását – a tagállamok jogharmonizációs kötelezettségeinek végrehajtása során a közösségi irányelveknek a nemzeti tvhozások általi átvétele során alakulnak ki ezek elsősorban.

Akadály konfliktus fogalma: bár nincs ütközés, a tagállami jogszabály akadályozza a közösségi jogszabályt (Benit et Salson-ügy 1979.). Nemzeti szabályozás pl. az általános elévülésről – bár közvetlen nincs kapcsolatban a közösségi joggal, mégis akadályozza azt.

2. Elsődlegesség (részletesen ld. B/7)

A Római Szerződés nem rendelkezik a közösségi jog elsődlegességéről, módosítások sem Elsőnek a Costa-ENEL-ügyben érvényesül a jog elsődlegessége, amikor kimondta az olasz joggal

szemben elsődlegességét a közösségi jognak.

VIII. A pre-emption elméletek

1. Waelbroeck

Ő érintette először ezt a kérdést egy 1982-es tanulmányában

Szerinte az elsőbbségi problémák a közös politika azon területein merülnek fel, amelyeken a közösségi intézmények széles körű jogalkotási hatáskörrel rendelkeznek (pl: mg., fuvarozás, a verseny és külkereskedelem)

Az áruk szabd mozgását biztosító jogi területeken szerinte nem jelennek meg elsőbbségi problémák a tagállamok nemzeti jogalkotásai és a közösségi jogalkotás között, mert az itt felmerülő kérdéseket kifejezett egyezményi rendelkezések alapján kell megoldani

„Az elsőbbségi probléma feltelezi a központi politikaalkotó hatáskört” A pre-emption és a primátus kategóriái nem esnek egybe: A pre-emption problémája annak

meghatározásában áll, hogy van-e ütközés egy nemzeti intézkedés és a közösségi jognak egy szabálya között. A primátus problémája azt a módot illeti, amely szerint ezt a konfliktus, ha úgy találja, hogy az fennáll, megoldják.

2. Jacobs és Kars

Az elv túlmegy a közösségi jognak a tagállamok feletti primátusának elvénSzerintük a pre-emption olyan esetekkel kapcsolatos, melyekben a tagállamok nem azért nem hozhatnak

meg valamely jogszabályt, mert az ütközne a közösségi joggal, hanem azért, mert az adott jogalkotási hatáskör kizárólagosan közösségi kompetencia.

Gyenge pontja, hogy a pre-emption fogalmát a Közösség kizárólagos hatásköreire korlátozza – amely nem egy stabil kört jelent

3. Krislov, Ehlermann, Weiler

Ők is fenntartották a megkülönböztetést a pre-emption és a primacy között Az előbbit vmely szabályozási területnek a Közösség általi elfoglalásával azonosították, Az utóbbi pedig a közösségi intézkedések és a tagállamok jogrendszerei közötti konfliktussal

Mindkét doktrínának az a célja, hogy biztosítsa a Közösség primátusát a tagállamok felett – ugyanannak az éremnek a két oldala: Időben és hatókörüket tekintve különböznek egymástól. A szupremácia azt biztosítja, hogy ha a Közösség már meghozott vmely jogalkotási intézkedést,

akkor a tagállamoknak az ezzel tartalmilag ütköző nemzeti jogszabályai alkalmazhatatlanná válnak.

A pre-emption viszont időben jobban visszanyúl. Egy adott pillanatban, egy adott területen esetleg még nem is létezik konkrét közösségi jogalkotás, mégis az adott szabályozási területet úgy kell tekinteni, mint amelyet a közösségi jogalkotás már elfoglalt. Ahol érvényesül a pre-emption, ott a tagállamok nem hozhatnak jogi szabályozásokat

4. Lord MacKenzie Stuart

Az EB elnöke volt USA joga és a Közösség joga között vannak összehasonlító területek – a pre-emption is ilyen Az európaiak sokat tanulhatnak az USA gyakorlatából

5. Cross-féle pre-emption analízis

A pre-emption fogalmát szélesebb értelemben kell felfogni: Úgy, hogy az magába foglalja a tagállami jog és a közösségi jogalkotás közötti tényleges és lehetséges konfliktusok összes eseteit.

Főként a CERAFEL ügy tapasztalatai alapján abból indult ki, hogy a közösségi jogalkotás valamely tagállam jogát a következő három eset bármelyikében kizárttá teheti: Ha egy adott szabályozási területet elfoglalt a Közösség Ha közvetlen összeütközés van a tagállam joga és a közösségi jog között (direct conflict) Ha a közös piac megfelelő működésére hat ki egy tagállami jogszabály

A közösségi jogalkotás és a tagállamok joga között négy lehetséges viszonykapcsolat között lehet különbséget tenni:

Kifejezett védelem: a tagállam jogrendszere védve van, jogot alkothat. A közösségi jogalkotás konkrétan felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy valamely adott területen kizárólagos vagy párhuzamos hatáskörben jogot alkothassanak, és ezáltal megakadályozzák azt, hogy a tagállam joga, jogalkotási hatásköre megszűnjön

Kifejezett elsőbbség: a közösség alkothat jogot, tilos a nemzeti jogalkotás. A terület elfoglaláson alapuló elsőbbség: a közösség egy adott területet elfoglal, szabályoz, a

tagállam ott nem alkothat jogot. Ez a legátfogóbb típus (ld. fent) Konfliktus elsőbbség: ütközik a közösségi és nemzeti jog – két esetben illeti meg a Közösség

jogalkotását: Ha a tagállami jogszabályok szembekerülnek a közösségi jogalkotás rendelkezéseivel Ha egy nemzeti jogszabály jóllehet nem ütközik direkt módon közösségi jogalkotással, de

a piac közös szervezetének a megfelelő működését zavarja Az elmélet jellemzői

Érdekessége: rendkívül széles alapra helyezi a problémát Kifogásolható: a kifejezett védelem és a kifejezett elsőbbség jelenségeit is ebbe a tárgykörbe vonja Érdeme:

Egységes szemléletben vizsgálja az egyezményi joganyagot, a másodlagos jogforrásokat és a tagállamok jogrendszereit

A konfliktusok feloldásához kollíziós, magánjogi jogi technikákat is igénybe vesz Észreveszi, hogy az EB-nek kifinomult és rugalmas elméleti keretet kell létrehoznia e

problémakör megítélésére – amely tekintettel van a szubszidiaritás elvére is a kettő közt egyre hangsúlyosabb a kapcsolat:

- Szubszidiaritás: a közösségi hatáskörök telepítését általánosságban irányító kulcsfontosságú elv - lényegében a tagállamok jogrendszereinek védelmében alkalmazott „általános megóvási záradék”

- Pre-emption: fontos eszköz az EB számára az ilyen hatáskör-telepítés kikényszerítéséhez és megvalósításához

Ez nagyon hosszú lett, de sajna mind benne van a TK-ben – nem tudom kell-e ennyire részletesen, de miután itt (is) minden mindennel összefügg, ártani nem fog….

9/B. A jogharmonizáció fogalma

I BevezetésKecskés szerint: A jogharmonizáció örök Soha nem lehet befejezni, lezárni. A tagállamok folyamatosan közelítik egymáshoz jogszabályaikat. Új és új irányelvek születnek, melyekhez a belső jogot folyamatosan igazítani kell. (Oka: a jogegységesítés nem lehetséges, és nem is ez a cél. A jogegységesítés és a jogharmonizáció alapja is a jogösszehasonlítás)Jogi univerzalizmus és partikularizmus váltakozása volt jellemző Európára:

A római jogban kezdetben az univerzalizmus volt a jellemző, de csak a római polgárok jogvitáiban érvényesült ius civile. Később kialakult a ius gentium, ez már a partikularitás irányában hatott.

A középkorban univerzális volt a kánonjog és a római jog továbbélése, de a nemzetállamok kialakulásával partikuláris jogrendszerek jönnek létre. (Voltaire szerint: „jogi barbarizmus, hogy az utazó lovakkal együtt jogrendszert is cserél.”).

A partikularizmus negatív színben tűnt fel. Ideaként jelenik meg az egységes jog kialakítása főleg a tudomány síkján, a nemzeti tv-hozások azonban erre nincsenek tekintettel.

XIX. század végén Összehasonlító Jogi Társaság jön létre, melynek feladata, hogy tanulmányozza a külföldi államok jogrendszereit + javaslatokat dolgoz ki a törvényhozás számára. a jogösszehasonlítás mint tudományos tevékenység megjelent. Végső célja egységes világjog kialakítása, melyet minden állam elfogad.

JOGHARMONIZÁCIÓ = jogközelítés = az államok megpróbálják jogrendszereiket közelíteni egymáshoz, nem egységes jogot jelent, de azt célozza, hogy a gazdasági racionalitás érdekében ne legyenek kirívó különbségek a tagállamok jogrendszerei között.Célhoz kötött, funkcionális jogharmonizáció cél: a gazdasági integráció közös piac (Egységes Európai Okmánytól egységes belső piac) megvalósítása.Az EK viszonylatában a tagállamok jogharmonizációs kötelezettsége közösségi jogon alapul, de annak teljesítésével a jogharmonizálás eredményeként többnyire nem közösségi jog jön létre, hanem csak a nemzeti jog változik.

II. Fogalmak:

1. Jogegységesítés = egységes jog megalkotása.Erre példák:

Franciaországban a forradalom után széttagolt, régiónként különböző jogrendszer. A jogegységesítés eredménye volt az egységes polgári törvénykönyv, a Code Civile, melynek megalkotását megelőzően jogösszehasonlítást is végeztek.

Németországban a jogegységesítés eredménye a BGB, melyben az egyes fejedelemségekben meglévő jogot egységesítették.

A nemzetállamokat túlhaladó jogegységesítés a XX. század elejének törekvése volt. 1900-ban világjogi konferenciát szerveztek (Lambert és Sailles nevéhez fűződik). Egységes jogot akartak létrehozni a világon, ez azonban nem lehetséges, mert a nemzetállamok nem adják fel saját jogukat. Alapvető kérdések nem voltak tisztázottak, mint az egységes jog kialakításának módszere.

A jogegységesítésnek vannak határai, csak szűk területen van realitása, így pl a nemzetközi

kereskedelem, mely a jogegységesítés fő területe.

2. Jogösszehasonlítás = olyan eszköz, amelynek segítségével két jogrendszerben a közös elemek megtalálhatók.Vannak olyan problémák, melyeket minden jogrendszer megold, de más jogintézményekkel, ezért nem lehet őket összehasonlítani. nem lehet mechanikus folyamat.A jogösszehasonlító tevékenységet az EU szervei közül a Bizottság és a Bíróság végzi.A Bizottság: jogszabály előkészítést végez, összegyűjti a tagállami szabályokat s közösségi szabályt alkot.3 féle módszere lehet:

1. A legjobb jog elve: a tagállami szabályok közül kiválasztják a probléma szabályozására legalkalmasabb megoldást, egy tagállam szabályozási módszerét veszik át.

2. A legkisebb közös többszörös elve: megkeresik azokat a szabályokat, amelyek minden tagállam jogában benne vannak, és ez lesz a közösségi szabály.

3. Teljesen új szabályt alkotnak, amely nincs benne a tagállami szabályozásokban.A Bíróság ítélkezési gyakorlatával járul hozzá a jogegységesítéshez. Ítéleteiben fogalommagyarázatok vannak, tisztázza, hogy mit jelent a közösség jogában az adott fogalom, ennek során a nemzeti bíróságok gyakorlatához nyúl vissza a fogalmak jelentésének meghatározása egységes lesz.A rendelet is a jogegységesítés eszköze, mivel a rendelet minden államban közvetlenül hatályosul.

3. A jogharmonizáció = a tagállamok jogrendszereinek egymáshoz közelítése a közös piac megvalósulásához szükséges mértékbenA tagállamoknak meg kell valósítaniuk a közösségi célokat. Az eltérő jogrendszerekből fakadóan a közösségi cél minden tagállam jogában más-más jogintézményként fog megjelenni. Ezzel megvalósul a jogharmonizáció, mert a közös cél megvalósul. Az irányelv a jogharmonizáció legalkalmasabb eszköze, mert csupán a célt határozza meg, szándékolt eredményt tekintve kötelező a címzett tagállamokra nézve. A cél elérési módjának megtalálása, meghatározása a tagállam feladata. A direktívák túlnyomó része jogharmonizációs tárgyú. Nem igényelnek és nem is kapnak közvetlen alkalmazhatóságot. Gyakran nem is érintenek minden tagállamot.

A jogharmonizáció korlátozott, ez három fő vonatkozásban jelentkezett a RSZ-ben: jogharmonizáció funkcióhoz kötöttségében, az egyhangú döntéshozatal kívánalmában, a jogharmonizáció eredményeként nem közösségi jog, hanem nemzeti jog képződik.

Jogharmonizációs kötelezettség tartalma: Egy tagállamot csak olyan területen lehet jogharmonizációra kötelezni, ahol annak értelme van.

(Például a tengerparttal nem rendelkező Luxemburgot teljesen felesleges és erőszakolt volna arra kényszeríteni, hogy a tengeri kikötők működtetésére hozzon belső szabályokat.)

Olyan jogalkotásra is lehet kötelezni a tagÁ-okat, melyek decentralizált helyhatóságaik hatáskörébe tartoznak, ugyanis a szövetségi rendszerű tagÁ-okban a külállamokkal fennálló kapcsolatok tekintetében a szövetségi Á-nak van hatásköre.

A tagállamok jogharmonizációs kötelezettségeinek tartalma körében a legösszetettebb probléma az, hogy meg kell-e adni számukra a választás lehetőségét atekintetben, hogy a direktívák előírásainak az adott esetben kevesebb vagy éppen több eredményt ígérő intézkedést tegyenek.

A tagállamok esetenként deregulációval is eleget tehetnek jogharmonizációs kötelezettségeiknek. (Ez különösen olyan esetekben fordulhat elő, amikor egy területen a hatályban lévő nagyszámú rendelkezés sokaságánál fogva akadályozza a közös piac létrehozatalát és működtetését.)

III. A jogharmonizáció stílusaiA tagállamok jogrendszereit és a közös piac megvalósításához szükséges mértékben kell harmonizálni. Az irányelvek szövegét a Bizottság alakítja ki. 2 féle stílus időben különül el egymástól:

1. Totális jogharmonizáció: kezdetben ez volt a jellemző, kapcsolódva a jogegységesítési törekvésekhez az irányelvek szövegét rendkívül részletesen kidolgozták, nem hagyott mozgásteret a nemzeti jogalkotónak (az első ilyen 1962-ben az emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerekben található színezőanyagokról) a tagállamok szó szerint átültették a belső jogba (inkább rendeletként funkcionált).

2. Opcionális jogharmonizáció: csak az eredményeket, célokat határozták meg az irányelvek, és ennek megvalósítási módja tagállamonként különbözhet. Nagyobb mozgásteret biztosít a tagállamok számára. Az irányelvek nem jogszabályszerűek, mert csak célokat határoznak meg. (az első ilyen a villás emelőjű targoncákról szól „fork cliff trucks”-irányelv vagy valami ilyesmi)

Nemzetközi jog Közösségi jogAz államok, mint szuverének hozzák létre nemzetközi szerződések megkötésével.

AZ EU intézményei alkotják a kodifikált és az esetjog sajátos keveréke + sajátos elvrendszere van. (jobban hasonlít a nemzetállami jogrendszerhez, mint a nemzetközi jog)

Kikényszerítése problémás. Kikényszerítése az Európai Bíróság előtt különböző eljárási formákban + nemzeti bíróságok előtt lehet rá hivatkozni.

Statikus szemlélete lehetséges szerződések összessége.

Nem lehet statikusan szemlélni, állandóan változik, újabb jogszabályok és bírósági ítéletek születnek. A közösségi jog és a tagállami jog állandó kölcsönhatásban van egymással.

(Ez nem tartozik ide szorosan, de több tételnél is rákérdezhetnek…)

B/9. A jogharmonizációs kötelezettségek jogalapja

A jogharmonizáció = a tagállamok jogrendszereinek egymáshoz közelítése a közös piac megvalósulásához szükséges mértékbenFunkcionális, célhoz kötött jogharmonizáció érvényesül.

I. A jogharmonizáció jogalapjai:

1. EK szerződés 3. cikk (1) bek. h) pontRSZ „3. cikk (1) A 2. cikkben kitűzött célok érdekében a Közösség tevékenysége a jelen Szerződésben előírt feltételekkel és időrendben az alábbiakat foglalja magában:…h) a tagállami jogszabályok közelítését a közös piac működéséhez szükséges mértékben;”

A közösség tevékenységei tehát olyan mértékben foglalják magukban a tagállamok jogrendszereinek közelítését, amilyen mértékben az a közös piac megvalósulásához szükséges. Nem öncélú tevékenység, célja a közös (majd egységes) piac megvalósulása.

2. EK szerződés 100. cikkA jogszabályok közelítése94. cikk (régi 100. cikk)A Tanács - a Bizottság javaslatára, az Európai Parlamenttel és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal való konzultáció után - egyhangúsággal irányelveket bocsát ki a tagállamok azon törvényeinek, rendeleteinek és közigazgatási előírásainak közelítésére, amelyek közvetlen hatással vannak a közös piac létrehozására vagy működésére.

A Tanács tehát begyhangú döntéssel bocsáthat ki irányelveket a tagállamok azon jogi és igazgatási előírásainak összehangolására, amelyek közvetlen hatással vannak a közös piacra.A jogharmonizáció elsődleges eszköze az irányelv (directive).Az irányelv jellemzői:

nem szó szerint kötelezi a tagállamokat, hanem az elérni kívánt eredményt teszi kötelezővé a nemzeti jogalkotó szervek az eredmény megvalósításának módszerét megválaszthatják a tagállami jogrendszer tiszteletben tartására épül (a tagállamok jogrendszere is a közösségi jog

részét képezi).A jogharmonizáció korlátozott, ennek jelei:

funkcióhoz kötött egyhangúlag hozhat irányelveket a Tanács kezdetben jogalkotáson csak tagállami jogalkotást értettek.

3. Kölcsönös elismerés elve100/B. cikk (régi számozás szerint, az újban már nem találtam…)(1) Az 1992. év folyamán a Bizottság az egyes tagállamokkal közösen számba veszi azokat a 100/A. cikk hatálya alá tartozó törvényeket, rendeleteket és közigazgatási előírásokat, amelyek jelen cikk szerint nem képezték harmonizáció tárgyát.A Tanács a 100/A. cikk előírásai szerint eljárva határozhat úgy, hogy az egyik tagállamban hatályos rendelkezéseket egy másik tagállamban alkalmazott rendelkezésekkel egyenértékűnek kell elismerni.Cassis de Dijon ügyet követően az Egységes Európai Okmány építette be az EK szerződésbe a kölcsönös elismerés elvét.

4. A közösségi hűség elve (fidelity clause)10. cikk (régi 5. cikk)A tagállamok minden megfelelő általános és egyedi intézkedést meghoznak annak érdekében, hogy biztosítsák azon kötelezettségeknek a teljesítését, amelyek a jelen Szerződésből fakadnak, vagy amelyeket közösségi szervek tevékenységei eredményeznek. A tagállamok megkönnyítik a Közösség feladatainak teljesítését.

A tagállamok minden olyan intézkedéstől tartózkodnak, amely a jelen Szerződésben előírt célok megvalósítását veszélyeztetheti.

A tagállamok számára azt a kötelezettséget írja elő, hogy tegyenek meg minden alkalmas intézkedést (appropriate measures), hogy a szerződésből vagy a közösségi szervek tevékenységéből rájuk háruló kötelezettségeknek eleget tegyenek.

II. A magyar jogharmonizáció alapja és tartalma Alapja: A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás

létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás 67-69. cikk (1994. évi I. törvény) + hatályba lépését követően majd a csatlakozási szerződés, attól kezdve pedig a RSZ megfelelő cikkei.

Tartalma: A Szerződő Felek elismerik, hogy Magyarországnak a Közösségbe történő gazdasági integrációja egyik alapvető előfeltétele az, hogy az ország jelenlegi és jövőbeni jogszabályait közelítsék a Közösség jogszabályaihoz. Magyarország biztosítja, hogy, amennyire lehetséges, jövőbeni jogszabályai a Közösség jogszabályaival összeegyeztethetők lesznek.

10/B. A Cassis de Dijon dogmája

1978-ban a Cassis de Dijon ügy hatására bővült ki a közösségi jogharmonizáció eszköztára az ún. kölcsönös elismerés (= mutual recognition) módszerével.

1. A Cassis de Dijon ügy és az Európai Bíróság ítéletének leírása:

A perbeli termék egy enyhe alkoholtartalmú fekete ribizli ital, amit Franciao-ban gyártanak. Németo-ban tiltották a 32 %-nál alacsonyabb (és 12 %nál magasabb) alkoholtartalmú italok forgalmazását, mert az alkoholfüggőség ezek esetében könnyebben kialalakul. Német importőr beperelte ezért a német államot, mert akadályozták a francia termék forgalmazását.Ítélet: A német jogszabály korlátozza az áruk szabad mozgását, melyet a RSZ 30. cikke biztosít. Abból indult ki a Bíróság, hogy közösségi szabályozás hiányában a tagállamok jogosultak arra, hogy saját területükre vonatkozóan szabályozzák az alkohol, valamint az alkoholos italok gyártását, forgalmazását. A termékek szabad forgalmát a jogrendszerek különbözőségéből adódóan azonban csak akkor korlátozhatják, ha erre

1. a pénzügyi felügyelet hatékonysága, 2. közegészség védelme, 3. a kereskedelmi ügyletek tisztessége vagy 4. a fogyasztók védelme érdekében van szükség.

Ennek hiányában a nemzeti jogrendszerek közti különbözőségeket alapuló kereskedelemkorlátozás még akkor is sérti az EGK szerződést, ha az adott nemzeti intézkedésnek nincs diszkriminációs tartalma. Tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk egymás tradícióit, így aztán ha egy terméket jogszerűen állítanak elő és forgalmaznak az egyik államban, akkor ezt a terméket főszabályként a közösség teljes területén szabadon lehet forgalmazni. Nem jogszerű, ha egy tagállam egy másik tagállamból származó terméket csak akkor enged saját piacán forgalmazni, ha az bizonyos speciális követelményeknek megfelel. Az Európai Bíróság rámutatott, hogy az alkoholizmus elleni küzdelemhez elegendő volna olyan módszer alkalmazása is, amelynek nincs kereskedelemkorlátozó hatása. A Bíróság az arányosság követelményére és az alternatív eszközök alkalmazásának lehetőségére hívta fel a német bíróság figyelmét. Értékelése: A Cassis de Dijon ítélet egyértelműen a szabad kereskedelem védelmére helyezi a hangsúlyt. A Cassis de Dijon ítélet bevezeti a kölcsönös elismerést és az ahhoz kapcsolódó egyenértékűségi elvet.

Ettől kezdve a jogharmonizáció nemcsak jogalkotással valósulhat meg, hanem a jogrendszerek automatikus közeledését eredményezi a kölcsönös elismerés elvének alkalmazása.A bírósági döntésen alapulva az Egységes Európai Okmány beemelte ezt az elvet a Római Szerződésbe 100/B. cikként.

100/B. cikk (régi számozás szerint, az újban már nem találtam…)(1) Az 1992. év folyamán a Bizottság az egyes tagállamokkal közösen számba veszi azokat a 100/A. cikk hatálya alá tartozó törvényeket, rendeleteket és közigazgatási előírásokat, amelyek jelen cikk szerint nem képezték harmonizáció tárgyát.A Tanács a 100/A. cikk előírásai szerint eljárva határozhat úgy, hogy az egyik tagállamban hatályos rendelkezéseket egy másik tagállamban alkalmazott rendelkezésekkel egyenértékűnek kell elismerni.

2. Német sörtisztasági ügy (Commission v. Germany ügy) : A sörök jó minőségét biztosító régi német sör tisztasági szabályok (Reinheitsgebot 1516.) váltak problematikussá. A német szabályok szerint csak az olyan italok nevezhetők sörnek, amelyek négy összetevő anyagból készülnek: árpa, komló, élesztő, víz. Másfajta söröket is lehet forgalmazni, de nem sörként. Más országokkal szemben ennek a szabálynak nem volt diszkriminatív tartalma, de hasonlít az előző ügyre. Úgy került a Bírósághoz, hogy megindult a Szerződés és a német szabályok jogharmonizációja. Bíróság ítélete: A német szabály, bár nem diszkriminatív, a német sörpiacot izolálja a többi tagállam sörpiacától akadályozva a kereskedelmet. Németország más alternatív eszközökkel is biztosíthatná a sör jó minőségét. Olyan módszerekkel, melyek nem hatnak korlátozóan a sör szabad forgalmára.

3. Commission v. Ireland-ügy: A kölcsönös elismerés elvét kiterjesztette a közbeszerzések területére is.Dundalk város vízvezetékrendszerének átépítése során a kiírt versenytárgyaláson nem a spanyol gyártmányú vízvezeték csövek felhasználása mellett döntöttek az ír szabványra hivatkozva. Az ítélet szerint: Írország megszegte ezzel a Szerződést. Ugyanis a nemzeti szabványokban jelentkező nemzeti tradíciókra hivatkozva nem lehet korlátozni egy termék forgalmát, ha azt egy másik tagállam szabványainak megfelelően állították elő. Minőségi hibára hivatkozással viszont ki lehet zárni a külföldi termékek hazai forgalmazását.

B/11. Az Egységes Európai Okmány hatása a jogharmonizációra, a nemzeti jogrendszerek védelme

I. Történeti áttekintés

– Fehér Könyv Lord Cockfield készítette el. Az EK továbbfejlesztésének fontos programadó alapja és dokumentuma volt Feltárta a szabad keresk. meglévő akadályait, azok megszüntetésére időrendet dolgozott ki. Javak szabad áramlásának megteremtése nélkülözhetetlen, de csak előfeltétel. 1. része feladatokat állapít meg az áruk kontrolljával és az egyének ellenőrzésével kapcsolatban 2. része az áruk szabad mozgása, közületi beszerzések, munkaerő szabad mozgása, szolgáltatások

közös piaca, tőkemozgások, ipari együttműködés feltételeinek meghozatala, közösségi jog alkalmazása.

3. része a pénzügyi akadályok felszámolása.– Egységes Európai Okmány

1985. Luxemburg, Brüsszel. 1987. július 1-én lépett hatályba. Nemzetközi közjogi szerződés. Egy okmány zárórésze. Új fogalomként vezette be a belső piacot, mely egy belső határok nélküli terület, ahol az áruk,

személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgása biztosított. Nézetek szerint a belső szűkebb, mint a külső piac, mert utóbbi a közös pol-ára is vonatkozik, más

nézet szerint tágabb, mert előbbi a belső határok nélküli helyzetre is utal. 1992. december 31-vel határidőt tűzött a belső piac kialakításának befejezésére. EGK Szerződésbe beépítette a Fehér Könyvben lévő jogalkotási mechanizmusokat is, jogilag

elismerte az Európai Tanács létezését. Nagyobb teret engedett a minősített többséget igénylő jogalkotási döntéshozatalnak, Parlament

jogalkotásban betöltött szerepét növelte. Luxemburgi Kompromisszumot nem hozta át.

Két új döntéshozatali formát vezetett be:* kooperációs eljárás* amely a Parlament egyező véleményén alapul

↓Témánk szempontjából két jelentős hatás:

Jogharmonizáció intenzívebbé válása (II. pont) Nemzeti jogrendszerek védelme a közösségi joggal szemben (III. pont)

II. EEO hatása a jogharmonizációra

– 1985-ben került elfogadásra tehát a Fehér Könyv. Ez a dokumentum nagy szerepet tulajdonított a közösségi jogharmonizáció fejlesztésének.

– A Fehér Könyvnek az Egységes Európai Okmány lett a jogi átirata. – A jogharmonizációs gyorsítása és intenzívebbé tétele irányába hatott két módon:

Az egyhangúsági szavazási rend mellett bevezette a minősített többséggel történő szavazást Bővítette a jogharmonizáció jogi eszközeit - 1987. július 1-ig igazából csak a direktíváknak volt

szerepük a jogharmonizációban→ EGKsz 100/a cikk: „(1) Amennyiben a jelen Szerz. másként nem rendelkezik, a 100. Cikktől eltérően a 8/a Cikk céljainak megvalósítására a következő szabályozás érvényesül. A Tan. - a Biz. javaslatára, az E-i Parl-tel együttműködve, a Gazd-i és Szoc. Biz. meghallgatása után – minősített többséggel bocsátja ki a tagÁ-ok jogi és igazgatási előírásainak összehangolásáról szóló azon intézkedéseket, melyek tárgya a belső piac létrehozása és működése. (2) Az (1) bek. nem terjed ki az adókról szóló rendelkezésekre, a személyek szabad mozgásáról szóló rendelkezésekre és a munkavállalók jogairól és érdekeiről szóló rendelkezésekre.”– Azóta a közösségi rendeletek is a jogharmonizációs eszközök közé tartoznak és egyesek szerint az

ajánlásokat is ide kell sorolni →

– Jogharmonizáció eszköztárának kibővülése EEO arra hívja fel a Tanácsot, hogy fogadjon el intézkedéseket a jogharmonizáció érdekében –

ezen alapul a rendeletek jogharmonizációs szerepe* A rendeletek hatékonyabbak – közvetlenül hatályosulnak és közvetlen alkalmazást kapnak

- ezért nagyobb hatást fejtenek ki a jogharmonizáció hatékonyságára is.* Emeltyűhatást (leverage effect) fejt ki a jogharmonizáció hatékonyságára* A rendeleteken nyugvó jogharmonizációs előnye az is, h. jogbiztonsági szempontból jobb

eredményt hoz: Eredményeként valódi közösségi jog képződik, ami közvetlenül hatályosul, és közvetlen alkalmazást kap a tagÁ-okban.

* Gyors eszköz, mivel nem igényli a nemzeti törvényhozások aktusait Ajánlás

* Az ajánlás nem kötelező erejű, de jogharmonizációs funkciója már jóval az EEO hatálybalépése előtt is felvetődött

* Olyan területeken használják, ahol még kialakulatlanok a viszonyok és nem érett meg a helyzet a keményebb módszerű szabályozásra.

– Jogharmonizáció célfogalmán is változtatott A kezdeti célt rögzítő 3. cikk h) ontja továbbra is hatályban maradt: a közös piac megfelelő

működése érdekében történik a tagállamok jogszabályainak közelítése DE Bővítette az egységes belső piac fokozatos megvalósításának céljával. A Maastrichti E-i Uniós Szerz. is hatályban tartotta az EK jogharmonizáció mindkét

célkategóriáját, ill. csak minimális mértékben változtatott: 1993. nov. 1-től már nem a közös piac megfelelő működéséhez szükséges mértékben kötelesek jogrendszereik harmonizálására, hanem „a közös piac működéséhez szükséges mértékben”

III. Nemzeti jogrendszerek védelme

– Az opcionális módszerű harmonizáció elterjedésével párhuzamosan alakult ki a gondolat, hogy a tagállamok nemzeti jogrendszereit bizonyos esetekben védeni kell a közösségi joggal szemben – van,

hogy a nemzeti szabályozás adott esetben többet, megfelelőbbet nyújt, mint a közösségi jog által szándékolt megoldások

– Az EEO egyértelműen az opciós harmonizáció irányába vitte az EGKsz szabályozását – EGKsz 100/a Cikkének (3) bekezdése: A harmonizációs javaslatokban a Bizottságokban a védelemnek egy

magasabb szintjét kell alapul venni „ami az egészségügy, a biztonság, a környezetvédelem és a fogyasztóvédelem” szempontjait illeti: vagyis, hogy a határokon átmenő forgalom túlzott mérvű könnyítésére irányuló törekvésektől vezettetve nem szabad az említett négy érdeket feláldozni – ez a szabály a harmonizálás egyfajta korlátozását jelenti

– EGKsz 100/a Cikk (4) bek.: Ha a Tan. minősített többséggel az összehangolásra intézkedést hozott, s 1 tagÁ szükségesnek tartja, h. olyan tagÁ-i szintű rendelkezést alkalmazzon, amelyet a munkakörülmények védelme v. a környezetvédelemnek a 36. cikk értelmében vett fontos követelményei indokolnak, akkor ezt a rendelkezést közli a Biz-gal. A Biz. akkor erősíti meg az adott rendelkezéseket, ha megbizonyosodott arról, h. ezek nem az önkényes diszkrimináció eszközei és nem jelentik a tagÁ-ok közötti leplezett kereskedelem korlátozását. A 169. és 170. cikkektől függetlenül, a Biz. v. 1 tagÁ közvetlenül a Bír-hoz fordulhat, ha a Biz. v. a tagÁ azon a véleményen van, h. 1 másik tagÁ a jelen cikkben biztosított hatáskörével visszaél.” Lehetővé teszi azon Á-ok számára, amelyek ellenkezésüket fejezték ki vmely harmonizációs

döntéssel szemben, h. továbbra is saját hazai joguk rendelkezéseiket alkalmazzák Ezt a rendelkezést bírálták a leghevesebben, mert ez vezette be az EGKsz rendszerébe a többségi

határozattal szembeni elégedetlenség, a szembeszegülés jogát (mintha felélesztették volna az 1966-os luxemburgi kompromisszum szellemét)

– EGK 100/a Cikk (5) bek.: „A fentebb említett összehangolási intézkedésekhez adott esetben 1 védelmi záradék kapcsolódik, mely a tagÁ-okat felhatalmazza arra, hogy a 36. cikkben megnevezett 1 v. több nem gazd-i okból olyan átmeneti intézkedéseket hozzanak, melyek a Közösség ellenőrzési elj-a alá esnek.” Ez is egy jogharmonizációt korlátozó rendelkezés, azonban hatóköre szűkebb, mint a korábban

említetteké Lehetővé teszi a tagÁ-ok számára szükség esetén biztonsági intézkedések bevezetését, még EGK

jogharmonizációs előírások ellenében is, de csak a 36. cikkben körülírt okok esetében (közerkölcs, közérdek v. közbiztonság; az emberek, állatok és növények egészségének és életének védelme; művészeti, történelmi v. régészeti értékeket tartalmazó nemzeti kincsek védelme; ipari és keresk-i tulajdon védelme)

Ezen intézkedések csak átmenetiek, ideiglenesen lehetnek

IV. Harmonizáció jogforrási szintje

(Szorosan nem ide tartozik, de ártani ez sem fog…)– EGKsz nem határozza meg az átvétel jogforrási szintjét, de az EB szűkíti a tagállamok ezen

lehetőségét → – Hármas követelmény

Általános Kötelező erejű Effektív

B/12. A jogharmonizációs kötelezettségszegések

I. A kötelezettségszegésekről általában

– Az EK fejlődése során jelentős mértékben differenciálódtak és specifikálódtak a tagállamok jogharmonizációs kötelezettségének tartalmi elemei

– A jogharmonizációs kötelezettségek főként a tagállamok jogalkotási és igazgatási szervezet rendszereire, valamint bíróságaira vonatkoztatható

– Valamely tagállam az EGK-val szemben fennálló jogharmonizációs kötelezettségét akkor sérti meg, ha elmulasztja azokat a szükséges jogalkotási lépeket, amelyek a közösségi irányelvek, a direktívák átvételéhez szükségesek, ill. ha a közösségi joggal összeegyeztethetetlen jogszabályokat alkot vagy tart hatályban.

– Ha egy skálán képzeljük el (órán tavaly így mondták):

Értesítési kötelezettség elmulasztása Átveszik az irányelvet, de nem éri el az eredményt Nem veszik át az irányelvet

– Kötelezettségszegések típusai1) Tagállamok nemzeti jogalkotási tevékenysége során

a. Irányelvek átvételével kapcsolatos kötelezettségek megszegéseb. Rendeletek honosításával kapcsolatos kötelezettségek megszegésec. A közösségi jogot sértő nemzeti jogalkotásd. A dereguláció elmulasztása

2) Az EGKsz megsértése a tagállam közigazgatási szerveinek tevékenységével3) Az EGKsz megsértése a tagállam bíróságainak tevékenységével4) Magánszemélyek tevékenysége

II. Tagállamok nemzeti jogalkotási tevékenysége során

1. Az irányelvek átvételével kapcsolatos kötelezettségek megszegése

– Az EK tagállamok a jogharmonizációs kötelezettségei elsősorban a direktívák átvételével kapcsolatosak.

– Esetei:1) Ha elmulasztja tájékoztatni a Bizottságot azokról a lépésekről, amelyekre vmely direktíva

átvétele érdekében köteles Ekkor megindítható a 169. cikk alapján a kikényszerítési eljárás.

2) Ha nemzeti jogalkotásának hiányossága negatív hatással lesz a közösségi direktíva által megkövetelt eredményre. Tehát azt kell vizsgálni, hogy negatív módon hatott-e a direktíva által szándékolt

eredmény megvalósulására. Animal Feed-ügy: Bizottság nem tudta bizonyítani, hogy a direktíva által tartalmazott

meghatározásoknál a nemzeti jogba való átvételének elmulasztása bármilyen hatással lett volna a kívánt eredmény elérésére.

EB gyakorlat abból indul ki, hogy a tagállamok kormányai részt vesznek a direktívák előkészítésében, tudják tehát miről van szó, van elég idejük a nemzeti jogszabályok megteremtésére.

Pieck-ügy: Egyesül Királyság kormánya nem észlelte, hogy a 6 hónapos tartózkodásra jogosító útlevél pecsételési gyakorlata nem áll összhangban az EGK irányelvvel. Tévesen feltételezte azt is, hogy egy korábbi angol tv-ben biztosított eszközök egyenlő értékű munka meghatározáshoz megfeleltek az EGK direktíva céljainak.

Commission v. Denmark-ügy: EB. Dániával szemben kioktatóan mondta ki: a jogbiztonságnak és az egyének védelmének elve megköveteli az egyértelmű szövegezést, ami az érintett személyekkel világosan és pontosan megérteti jogaikat, kötelezettségeiket, és lehetővé teszi a bíróságok számára annak biztosítását, hogy e jogokat és kötelezettségeket betartsák.

169-es kikényszerítési eljárásban a következő védekezési módok figyelhetők meg:* Arra hivatkoznak, hogy részükről a jogsértés nem rosszhiszemű, szándékos vagy

gondatlan, hanem belső nehézségekkel függ össze, amit nem lehetett időben leküzdeni.

* Már konkrét jogalkotási javaslatot terjesztett a Bizottság a Tanács elé, valamely olyan direktíva megalkotása érdekében, melynek elfogadása esetén lényegesen megváltozna az adott ügy megítélése (Belgian Doctors ügyben Belgium hiába hivatkozott erre)

* Gyakran a kölcsönösség elvének meglehetősen széles értelmezésével más tagállamok, ill. a Közösség intézményeinek jogsértésére hivatkozva próbálnak meg mentesülni. Sikertelen védekezés, ha más tagállamok kötelezettségszegéseire hivatkoznak.

* Sikertelen az a hivatkozás is, ha a Közösség intézményei mulasztottak el intézkedés megtételét, amire a Szerz. szerint kötelesek lettek volna – az EGKsz. Biztosít ugyanis eszközöket az ilyen mulasztások orvoslására

* Az is lényegtelen körülmény a kötelezettségszegés megítélésénél, hogy a Bizottság nem indított pert azon tagállamok ellen, melyek ugyanolyan vagy hasonló jogsértéseket követtek el, mint a perbe vont állam

* Törvényhozásra sem lehet áthárítani a felelősséget a kormánynak (importál fára kivetett adó ügyében a kormány arra hivatkozott, hogy előző parlament feloszlott, új késlekedik).

1980-as évek közepétől vis major doktrína bevezetése * Lehetőséget teremtett a tagállamok számára, hogy jogsértéseiknek legalább egy

részét kimenthessék →* Ebben jelentős szerepe volt egy Olaszország ellen indított pernek - Statistical

Returns-ügy- Olaszo. úgy érvelt, hogy azért mulasztotta el a közúti áruszállításra

vonatkozó statisztikai jelentésekről szóló direktívákban foglaltak teljesítését, mert az ahhoz szükséges olasz adatok korábban egy bombatámadás miatt megsemmisültek.

- Az EB a doktrínában azt rögzítette, hogy a tagállam igazolhatja mulasztását, ha jogharmonizációs kötelezettségének teljesítésénél ellenőrzési körén kívül álló elháríthatatlan nehézség merült fel

- A kimentési lehetőség csak arra az időszakra vonatkozik, amely valóban szükséges ahhoz, hogy elhárítsák a nehézségeket

Általában nem hoznak sikert a tagállamok védekező hivatkozásai3.) Autonóm tartományi vagy regionális hatóságok általi megsértés (pl. Németország – landok,

Olaszország- Szicília regionális igazgatása)

2. Rendeletek honosításával kapcsolatos jogsértések

1) Ha egy tagállam úgy honosít vmely rendeletet, hogy azt hazai jogszabályaiba iktatja, és ennek során elrejti annak közösségi jellegét, ill. megváltoztatja annak tartalmát. (Ez a jogsértés a nemzetközi jog és a belső jog viszonyát dualista szemlélettel megítélő tagállamok esetében fordul elő: Németo, Belgium, Egyesült Királyság, Olaszo – ez utóbbinál Bussone v. Italian Ministry for Agricultire)

2) Van, hogy a tagállamoknak még további életbeléptető intézkedéseket is kell hozniuk annak érdekében, hogy tényleges hatályt adjanak vmely közösségi rendelkezéseknek – ezt elmulasztja Slaughter Premiums-ügy: Olaszo. elmulasztotta azoknak az adminisztratív és pénzügyi

mechanizmusoknak a bevezetését, amelyek szükségesek lettek volna ahhoz, hogy területén a tejtermékek termelésének csökkentésére vonatkozó közösségi célnak érvényt szerezzen.

Tachograph-ügy: Egyesült Királyság megszegte a vonatkozó közösségi rendeletet azáltal, hogy a közúti közlekedésben alkalmazott járművekben a tachograph bevezetését és használatát szabadon választhatóvá és nem kötelezővé tette.

Variola ügy: olasz jsz-ba írták át, ezzel elrejtették közösségi jellegét (ezt sem lehet) A további intézkedésekre felhívó rendeletek gyakran szabnak határidőt is – ha nincs a

szövegben ilyen kifejezett határidőtűzés, akkor az időhatárokat a rendelet tartalmából és az általuk felállított rendszer céljaiból kell levezetni

3. Közösségi jogot sértő nemzeti jogalkotás

– Az évek során az import-és exportkorlátozás tilalmának megsértései válnak a jogsértések általános formájává

– Közvetlenül vagy közvetve korlátozzák az importot vagy exportot, azaz az áruk szabad áramlását – ezen intézkedések alapvetően összeegyeztethetetlenek a közös piac működésével, ezért gyakran szokták álruhába öltöztetni

– Pulyka-ügy Egy állítólagos járvánnyal (Newcastle-betegség) szembeni hatékonyabb védekezés érdekében az

Egyesült Királyság a baromfik oltásának módszeréről a megfertőzött állatok levágására akart áttérni, és ezzel összefüggésben importtilalmat rendelt el a baromfikra és a tojásokra.

Ez csak azokat az országokat nem érintette, amelyek a választott angol megoldással egyezően a levágási módszert alkalmazták.

Eredménye: kirázták az Egyesül Királyságba irányuló baromfiimportot minden EGK tagállamból, kivéve Dániát és Írországot.

EB szerint az angol jogalkotás valóságos célja az volt, hogy a brit baromfitenyésztést védelmezze a konkurenciával, különösen a francia baromfitenyésztőkkel szemben.

– Waste Oils-ügy: A nemzeti jogalkotás kételyt hagy azzal kapcsolatban, hogy tartalmaz-e exporttilalmat vagy sem, akkor úgy kell tekinteni, hogy gátló hatása van az exportkereskedelemre, és éppen ezért a kereskedelem eltorzítását jelenti.

– A nemzeti jogalkotási folyamatokon belüli egyes adminisztratív eljárások is okot adhatnak vmely tagállam felelősségének megállapítására. Pl: ha egy tagállam túlságosan szűken értelmezi a közösségi jogot. Az Egyesül Királyság pl. egy közösségi rendelet értelmezésénél csak az angol szövegre támaszkodott.

4. Dereguláció elmulasztása

– A közösségi joggal összeegyeztethetetlen jogalkotás hatályban tartásával is megvalósulhat jogharmonizációs jogsértés – még akkor is, ha a jogszabályt a gyakorlatban nem alkalmazzák

– Tengeri Munkajogi Kódex-ügye A francia Kódex szigorú korlátozásokat tartalmazott a nem francia állampolgárságú tengerészek

francia kereskedelmi hajókon való alkalmazásával szemben: sértette a Szerz. azon cikkelyét (48. cikk), mely minden tagállam számára biztosítja az állásokhoz való egyenlő hozzáférhetőség, egyenlő alkalmazás jogát.

Fro. védekezése: kormányzati szervei szóbeli utasítást adtak minden tengerészeti hatóságnak, hogy az EGK állampolgárait a Kódex szempontjából francia állampolgárokként kezeljék

EB ezzel nem értett egyet: a szöveg bizonytalanságot kelthetett a más tagállamokból érkező tengerészek körében jogi helyzetük megítélését illetően

– Kakaóügy (Olaszország ellen) Fogyasztási adót vetettek ki a kakaóbab héjára és hüvelyére, és úgy tűnt, hogy ez diszkrimináló

hatású az importtal szemben és így ellentétes az EGK Sz. cikkével. EB azt állapította meg, hogy olyan értékű adót szabtak ki, amely az érintett termékeket

eladhatatlanná tette. Intézkedés célja: hogy a kakaóbab héját és hüvelyét csak bizonyos felhasználási célokra

alkalmazzák, melyek tekintetében az import és a belföldi termelés egyaránt adómentes volt. Piaca ezeknek a termékeknek Olaszo-ban nem volt, az egyenlőtlen adómértékek nem idéztek elő

diszkriminatív hatást.

III. Az EGKsz megsértése a tagállam közigazgatási szerveinek tevékenységével

→ Fro. elleni olasz bor-ügy– 1980 és 1982 között a francia vámhatóságok különböző módokon korlátozták a hordós bor

behozatalát Olaszországból– EB: az importáló tagállam vámhatóságainak csak akkor áll jogukban nem elfogadni az okiratot, ha

lényeges szabálytalanság áll fenn (pl. nincs feltüntetve a származási ország, hiányzik az eü-i igazolás)

IV. Az EGKsz megsértése a tagállam bíróságainak tevékenységével

– A tagállamok bíróságainak magatartása is járhat olyan következményekkel, amivel a tagállam megszegi az EGKsz alapján fennálló kötelezettségeit

– Azonban a közösségi jog pusztán téves alkalmazása miatt nem válik felelőssé a tagállam– Csak olyan jogsértés szolgál alapul a felelősség megállapításához, ami arra utal, hogy az adott

nemzeti bíróság megtagadta a közösségi jog rendjéből eredő szerepének betöltését, illetve hogy kétségbe vonta az EB-nek a Közösség jogrendjében betöltött kiemelkedő szerepét

– Ezesetben is perbe vonhatók az államok, ám a gyakorlatban ezidáig a Bizottság megelégedett azzal, hogy pusztán informálist nyomást gyakoroljon a kormányokra

V. Magánszemélyek tevékenysége

– Olyan privátszervezet tevékenysége alapíthatja meg a felelősséget, amely közvetlen vagy közvetett kormányellenőrzésnek van alávetve

– Buy Irish ügy A tényállás olyan kampánnyal függött össze, mely arra irányult, hogy bátorítsák az ír fogyasztókat

több hazai előállítású árú vásárlására Az akciót egy „The Irish Goode Council” nevű szervezet folytatta, mely egy Kft. Volt Az EB mégis megállapította Írország felelősségét az áruk szabad mozgására vonatkozó

követelményeknek a megsértése miatt, mert:* A szervezet elnökét és más vezetőit az Ír Kormány nevezte ki* A kormány biztosította a pénzeszközök legnagyobb részét * A kormánynak szerepe volt a promóciós kampány céljának és fő körvonalainak

meghatározásában is

13/B. A Frankovich ügy

1. Előzmények - A jogalkotással okozott kárért való felelősség

Az állam a közhatalom gyakorlójaként lép fel, ha jogszabályt alkot. Megjelenhet a magánjogi jogviszonyok alanyaként is, ilyenkor van kártérítési felelőssége. Ha azonban az állam jogalkotással kárt okoz, ezért korábban nem lehetett felelősségre vonni.

1.1. La Fleurette eset: (tejipari cég) - Az állam kártérítési felelősségének feltételrendszere:A francia állam jogszabállyal megtiltotta bizonyos tejtermékek termelését, de a tilalom csak ezt az egy céget érintette.Az állam akkor felel, ha:

jelentős mértékű kár keletkezik, amely meghatározott személyt vagy személyek csoportját érinti és jogszabály nem zárja ki a kártérítés lehetőségét.

1.2. A Közösség szerveinek eljárásukban okozott károkért való felelősségét az E-i Bír. ítélete alapozta meg.

Schöppensädt eset : (1971) (cukoripari cég) A Közösség 1968-ban árszabályozási rendeletben meghatározta a cukoripari termékek árát. A céget ezzel kár érte.

A Bíróság ítélete szerint lehetőség van kártérítés követelésére, de csak akkor lehet a Közösséget marasztalni, ha a károkozás:

gazdaságpolitikai jogalkotási intézkedés, amellyel a károsultat védő jogszabályt megszegik, és a jogsértés megfelelően súlyos.

Megfelelően súlyos jogsértés megítélésénél a károsultakra gyakorolt hatást kell figyelembe venni.

Az angol jog ezzel szemben ragaszkodott az álam abszolút immunitása elvéhez, nemcsak közjogi, hanem magánjogi szempontból is. A kontinensen azonban nem volt vitás az állam magánjog felelőssége. 1978-ban született meg az angol állami immunitási törvény (State Immunity Act), mely szerint főszabályként az államnak nincs kártérítési felelőssége, de ez alól számos kivételt állapít meg. (Gyakorlatilag tehát Angliában is elismerték az állam kártérítési felelősségét, de ezt nem mondták ki főszabályként.)

1.3. Az Európa Tanács Ajánlása az állam kártérítési felelősségéről (1984. szeptember 18.)- A tagállamok felé azt közvetíti, hogy próbálják meg a nemzeti jogalkotásban az Ajánlás elveit

érvényesíteni.- Az Ajánlás a tagÁ-ok normatív szabályozó tevékenységére is kiterjeszti az Á-i kárfelelősséget.- Jogellenesség esetén vélelmezni kell az állam oldalán a felróhatóságot.- Mérsékelni kell az állam felelősségét, ha a károkozásban a károsult is közrehatott.- Az állam perlése elé nem lehet indokolatlan akadályokat gördíteni.- Az állig. jogkörben okozott kár intézménye nem váltja ki az Á kártérítési felelősségét.

2. Az állam kártérítési felelőssége a közösségi jogszabály átvételének elmulasztásával okozott kárért

2.1. A Frankovich-ügy tényállásaOlaszország nem vette át nemzeti jogába a 80/987 EGK számú irányelvet, melynek tárgya a munkaadó fizetésképtelensége esetében a munkavállaló védelme volt. Az irányelv szerint az államnak kell garanciát vállalni 3 havi fizetés biztosítására a munkaadó fizetésképtelenné válása esetére. 1983 október 23-ig kellett volna az irányelvet a belső jogba átültetni, és a megfelelő garanciaalapot létrehozni, de Olaszország ezt nem tette meg. 1989-ban a 169-es eljárás alapján az Európai Bíróság megállapította ezen kötelezettség elmulasztását. A felperesek (köztük Frankovich és Bonifaci) fizetésképtelen munkaadójuktól vagylagosan 3 havi munkabért illetve kártérítést igényeltek, a céget és az olasz államot perelték.

Az eljáró olasz bíróság előzetes döntést kért az Európai Bíróságtól (177-es eljárás, az új számozás szerint 234. cikk alapján) a közösségi jog értelmezésére.Az EB-nak a döntésre kétféle lehetősége is lett volna a meglévő gyakorlata alapján:

1. megállapítja, hogy az irányelv közvetlenül alkalmazható2. megállapítja a tagállam kárfelelősségét a jogharmonizációs kötelezettségszegésből fakadóan. a

Bíróság ez utóbbi megoldást alkalmazta, mert új, kiegészítő jogalapot akart teremteni a jogharmonizációra.

Az Európai Bíróság az ügyben az alábbi két kérdés megválaszolására kényszerült:1. Van-e az államnak kártérítési felelőssége?2. A 80/987. számú irányelvnek van-e közvetlen alkalmazhatósága?

2.2. Az Európai Bíróság ítéleteA közösségi jog alanyai nemcsak a tagÁ-ok, hanem természetes és jogi személyek is. A közösségi jogszabályok közvetlenül jogokat ruháznak az egyénekre. Amikor a Közösség a tagÁ-okra nézve kötelezettséget állapít meg, ez az Á-polgároknál jogosultságként, alanyi jogként jelenik meg. A Bíróság az ítéletben hivatkozott a „közösségi hűség” elvére is. A tagállami bíróságok kötelessége, hogy az egyéneket részesítsék védelemben, és ítéljék meg a kártérítést a jogharmonizációs kötelezettségek elmulasztása miatt. A „minden alkalmas intézkedés”-be a közösségi jogsértés helyrehozatala is beletartozik a hátrány kompenzálása kártérítés.

A tagállami kárfelelősség feltételei:1. A jogharmonizációs kötelezettség elmulasztása esetén az államot akkor terheli kártérítési kötelezettség, ha az alábbi 3 konjunktív feltétel teljesül:

az irányelv az egyénekre is jogokat ruház a jogok tartalma az irányelvből pontosan megállapítható

ok-okozati összefüggés áll fenn az állam jogharmonizációs kötelezettségének elmulasztása és az egyén kára között.

Ha ezek teljesülnek, megállapítható a tagállam kárfelelőssége.2. Az irányelv nem alkalmazható közvetlenül, mert nem határozza meg a munkabért garantáló intézkedéseket.Az indokolásban az ítélet a feltételeket tágan fogalmazza meg a közösségi jog megszegésével okozott károkat kell megtéríteni.

Az EB-nak nincs hatásköre az egyén és az állam közti perben. A kártérítési pert a tagállami bíróság előtt és a közösségi jog közvetlen alkalmazhatósága alapján kell lefolytatni. A saját anyagi és eljárásjogi szabályok alapján kell eljárni, mert erre nincs közösségi szabály. Ezek a szabályok azonban nem lehetnek hátrányosabbak annál, mint amik egy pusztán belső jogot érintő jogvitára vonatkoznak.

2.3. Az ítélet újdonsága:- a közösségi jog megszegése tág értelemben használt fogalom, tágabb mint az irányelv

megszegése,- nem használja a közvetlen hatály és a közvetlen alkalmazhatóság elveit, azok nélkül is fennáll

az állam kártérítési felelőssége.- Lényeges mozzanat az ítéletben, hogy Olaszország felelősségét primér közösségi

kötelezettségek megsértése miatt állapította meg. - A Frankovich-ítélet a közösségi hűség elvének adott felelősségi vonzatot.

14/B. A Post-Frankovich jelenség

A Post-Frankovich jelenség = a Frankovich ügy utáni, azzal összefüggő események, ügyek.

1991-ben a Frankovich ügyben hozott ítélet minden tagállamban ismertté vált. Az Európai Bíróság megállapította az olasz állam kártérítési felelősségét, de az olasz bíróság ezt mégsem ítélte meg. Az olasz állam ügyvédei érvelése: a felperesek az olasz munkáltatót együttesen perlik, az olasz csődtörvény szerint azonban nem lehet kollektív módon perelni a munkaadót a munkavállalók részéről. Frankovich-ék az államot és a vállalatot is perelték.

Alapelv, hogy a belső jog nem akadályozhatja a közösségi jog érvényesülését. 1993-ban ismét az Európai Bíróság elé került az ügy, mert az irányelv alapján sem jár kártérítés, ha azt a belső jogszabály eljárási szabályok alapján nem teszi lehetővé. 1993-ban zárult az ügy, nem kaptak kártérítést.

A Post-Frankovich jelenség = Az ítéletre való hivatkozással történt perindítások hatást gyakoroltak a tagállamok magánjogára.Egyes vélemények szerint túl korai volt ez az ítélet, túl széles körben biztosította a kártérítés megítélésének lehetőségét, szükség lett volna még pontosításokra:

- összhangba kell hozni a közösségi intézmények és a tagállamok felelősségét- a tagállamok belső jogát hozzá kell igazítani a bírósági döntéshez, előbbre kell mozdítani az

állam felelősségét.A Post-Frankovich ügyekben a Bíróság a Frankovich ügyhöz képest oldal- és visszalépéseket tesz a , igyekszik szűkebbre szabni azt a kört, amelyben megállapítható a tagállam kártérítési kötelezettsége.

1. Brasserie du pechur ügy A francia sörgyár beperelte a német államot és kártérítést követelt, mert a német sörtisztasági törvény miatt a francia sört nem lehetett Németországban eladni. A német állam saját törvénye sörtisztasági klauzulájára hivatkozott. Az Európai Bíróság a közösségi jog megsértését megállapította.

A kártérítéssel kapcsolatosan az alábbi kérdések merültek fel az ügyben:

1. Vonatkozik-e a kárfelelősség arra az esetre, amikor a tagállam elmulasztotta törvényét (a sörtisztasági törvényt) harmonizálni a közösségi jogszabályokkal?

2. Rendelkezhet-e úgy a tagállam jogrendszere, hogy az állam kártérítési felelőssége vétkességtől függ?3. Mire vonatkozik a kártérítés? Csak a tényleges kárra vagy az elmaradt haszonra is?4. Mikor keletkezett kárt kell megtéríteni? A jogsértés megállapítása előtti időszakra is lehet kártérítést

követelni vagy csak az azt követő időszakra?

2. Factortame ügy (III.)97 felperes perli az angol királynőt (államot) és a közlekedési minisztériumot a hajózási törvény miatt. A törvény szerint a hajózási vállalkozást regisztráltatni kell. Nem brit állampolgároknak és általuk alapított társaságokat nem jegyezték be a hajózási nyilvántartásba, s így a halászatot nem folytathattak. Ezzel az állam kárt okozott. Felperesek követelést támasztottak a kár + költségek + elmaradt haszon megtérítésére.

Az Európai Bíróság a két ügyet (Brasserie du pechur ügy + Factortame ügy) összevonta, mert mindkettő az állami kárfelelősséggel függ össze.

A fenti kérdésekre a Bíróság válaszai:1. Fennáll az állam kártérítési felelőssége, ha a nemzeti törvényhozás felelős a jogsértésért. A

nemzeti törvényhozás akkor felelős a jogsértésért és akkor köteles a jogsértésből eredő kárt megtéríteni, ha: A nemzeti jogalkotónak széleskörű választási lehetősége, diszkrecionális jogköre van az adott

törvényhozási megoldás kiválasztására. ÉS Olyan közösségi jogszabály megszegéséről van szó, amely alanyi jogokat ruház az egyénekre.

ÉS A jogsértés megfelelően súlyos. ÉS Fennáll az okozati összefüggés az állam jogalkotási aktusa és a bekövetkezett kár között.

Ezek a tagállami kárfelelősség feltételei.

2. Meg kell téríteni a tényleges kárt + minden veszteséget, ami a nemzeti jogszabály alapján, kártérítés jogcímén megilletné a felet. A kártérítés mértékét, kritériumait a nemzeti jogszabályok alapján kell meghatározni, de összhangban kell állnia a kárral. A kártérítés a kárral arányos legyen. Amelyik országban van büntető kártérítés, ott ez az állammal szemben is alkalmazható legyen.

3. Az állam kártérítési felelősségére nem lehet eltérő szabályokat alkalmazni. Ugyanúgy kell eljárni, mint más jogalany kárfelelősségénél. A nemzeti jogszabályok nem tehetik meg, hogy ellehetetleníthetik, vagy jelentősen megnehezítik a kártérítés megítélését.

4. Az állam kártérítési felelőssége nem függ a vétkességtől, de vizsgálni kell, hogy a közösségi jog megfelelően súlyos megsértéséről van-e szó.

5. A tagállam kárfelelőssége nem korlátozódik arra a kárra, amely a közösségi jogsértést megállapító bírósági ítélet után érte a károsultat. A jogsértést megállapító ítélet előtti időre is lehet kártérítési igényt érvényesíteni.

3. British Telecommunications ügy (1996)Alapja a 90/531.számú közösségi irányelv, amely meghatározta a víz, villamos energia, közlekedés és a telekommunikáció szektoraiban működő egységek beszerzési eljárását. Az Egyesült Királyság kormányát perelte a telekommunikációs cég, mert szabályzatot alkotott az irányelv harmonizálására. Beszerzési eljárást határozott meg a fenti szektorokban. Felperes a szabályzat megsemmisítését és kártérítést követelt, mivel a tagállam úgy vette át az irányelvet, hogy bizonyos telekommunikációs szolgáltatásokat kivett belőle.

Az Európai Bíróság elé került az a kérdés, hogy terhelje–e az államot kártérítési felelősség, ha tévesen ülteti át az irányelvet belső jogába, vétkességtől függ-e az állam kárfelelőssége. Kárfelelősségi kritériumok differenciálódtak:

A Bíróság kimondta: Nem megfelelően ültette át az angol kormány, de kártérítési felelősséggel nem tartozik. Indok: Az angol kormány jogsértése nem megfelelően súlyos, nem sértette meg nyilvánvalóan és súlyosan hatásköre gyakorlásának korlátait. Az irányelv sem volt megfelelően világos és pontos, ezért érthető a nem megfelelő átvétel. Az angol kormány jóhiszeműen járt el, csak tévedett. Ezt az is bizonyítja, hogy a Bizottság sem kifogásolta az irányelv átvételét, s a többi tagállam is hasonló módon vette át az irányelvet. Itt a vétkességet is vizsgálja a Bíróság, nem állapít meg kártérítést, mert nem találta vétkesnek a tagállamot, a tagállam jóhiszeműen járt el.

4. Hedley Lomos ügy (1996)Az ír cég az angol mezőgazdasági minisztériumot perli, mert nem adott neki engedélyt élő birkák exportálására egy meghatározott spanyol vágóhídra tekintettel arra, hogy a spanyol jogban nem érvényesül következetesen a közösség 74/577. számú állatvédelmi irányelve (amely az állatok elkábításának kötelezettségét írja elő a vágóhidakon). Az irányelvet a spanyol jogba beültető jogszabálynak nem volt megfelelő szankciója, ezért azt az ügyben szereplő spanyol vágóhíd nem tartotta be. Az Egyesült Királyság élő állat export tilalmat vezetett be az irányelv be nem tartása miatt.

A perben felmerült kérdések:1. Rendelhet-e el egy tagállam exporttilalmat, ha egy másik tagállam nem alkalmazza a közösségi

irányelvet?2. Van-e ehhez kapcsolódóan az államnak kártérítési felelőssége?

Az Európai Bíróság döntése:A tagállam nem rendelhet el a fenti okból exporttilalmat, és fennáll az állam kártérítési felelőssége.Indokolás:A súlyos jogsértés tényét önmagában megvalósítja a közösségi jog megsértése, ha a tagállam jogalkotási hatáskörét nyilvánvalóan és egyértelműen túllépi. Az irányelv nem biztosított mérlegelési lehetőséget a tagállam számára, s az irányelv egyértelmű kötelezettséget állapított meg. Nem lehet kedvezőtlenebb az állammal szembeni kárigény érvényesítése, mint más személyekkel szembeni. Vétkességet nem vizsgálta a Bíróság. Amikor az irányelv maga is pontatlan, akkor vizsgálja a tagállam vétkességét. DE Ha az irányelv nem biztosít mérlegelési lehetőséget a tagállam számára az irányelv átvétele során (azt csak egy az egyben át kell venni), akkor a Bíróság nem vizsgálja a vétkességet. Ilyen esetben a közösségi jog megsértése önmagában súlyos jogsértésnek minősül.Az irányelv nem jogosította fel a tagállamokat arra, hogy egymással szemben szankciókat vezessenek be, annak megsértése esetén. Nagy Britannia tehát túllépte jogalkotási hatáskörének határait.

5. Dillenhofer ügyAz utazási szerződésekről szóló 90/314. számú irányelv szerint az utazásszervező céget lehet perelni, ha az utasok nem kerülnek haza, az utazásszervező kártérítéssel tartozik, ha a haza utat nem tudja biztosítani vagy az utazás meghiúsul. Ezt az irányelvet a tagállamoknak 1992. december 31-ig kellett átvenni. Németország ezt csak 1994. június 24-ével tette meg a BGB módosításával. Német turisták perelték a német államot, mert az irányelv késedelmes átvétele miatt őket kár érte. A Frankovich ügy alapján kérték a kártérítés megállapítását. Németország szerint a késedelmes átvétel esetén az állam csak akkor felel, ha a jogsértés súlyos. (A Frankovich ügyben a súlyos jogsértés még nem volt feltétele az állam kárfelelősségének, csak a későbbi ügyekben.)

Az ügyben Bíróság az alábbi kérdésre kereste a választ:A késedelmes átvétel ténye kellően súlyos-e ahhoz, hogy az állam kártérítési felelősségét megalapozza?A Bíróság az ügyben hozott döntésében az állam kártérítési felelősségének feltételeit az alábbiakban állapította meg:

a megsértett rendelkezés a felekre jogokat ruház,

megfelelően súlyos a jogsértés, és okozati összefüggés áll fenn a jogharmonizációs kötelezettség elmulasztása és a keletkezett kár

között.

Megfelelően súlyos a jogsértés, ha: a tagállami jogalkotó nyilvánvalóan és súlyosan átlépi hatalmának korlátait, és nem volt diszkrecionális jogköre, mérlegelési lehetősége az irányelv átvétele során.

Jelen esetben a tagállami jogalkotónak nem volt mérlegelési lehetősége, ezért a késedelem megfelelően súlyos jogsértésnek minősült. (vétkességet nem vizsgálta a Bíróság)

6. ÖsszegzésA fenti ítéletek jól meghatározható tendenciát mutatnak az állami kárfelelősség érvényesítése irányában. Az Európai Bíróság 1996. óta is ezen a pályán mozog.

Az állam vétkességét csak kivételesen vizsgálja a Bíróság. A felelősség megállapítása feltételeinek köre új elemmel bővült: ez a megfelelően súlyos jogsértés kritériuma.

Ha a tagállam nem megfelelően harmonizál vétkességi felelősségHa a tagállam egyáltalán nem harmonizál, késedelembe esik, vagy túllépi jogalkotási jogkörét objektív alapú felelőssége a tagállamnak megáll.

15/B. A szubszidiaritás hatása a jogharmonizációra

1. Történeti előzmények

A szubszidiaritás elve az egyházban, Kálvin tanításaiban jelenik meg először. Az állam túlzott szerepvállalása után visszavonulás szükséges. Politikai elvvé a II. világháború után vált, a német jogtudomány dolgozta ki. Vélelem szól amellett, hogy az alacsonyabb, tartományi szinten alkotott jogszabály hatékonyabb, mint a magasabb szinten alkotott. A szubszidiaritás elvét a hatalmi ágak megosztásához kapcsolták.

A hatalmi ágak megosztása a Közösségben speciálisan érvényesül:A közösségi jogalkotás szerve a Tanács. A végrehajtás a tagállamoknál van. A Bizottság végrehajtó szerv, s egyben a tagállami végrehajtást felügyeli. A végrehajtásnak tehát horizontális (Bizottság) és vertikális (tagállam) síkja is van. A tagállam a végrehajtás során jogot is alkot, amikor az irányelvet harmonizálja: végrehajtás = jogalkotás összecsúszik a két hatalom. Felsőbb szintű jogszabályokat úgy hajtják végre, hogy közben végrehajtási jogszabályokat alkotnak. Ezt nevezzük végrehajtási federalizmusnak.

A szubszidiaritás azt vizsgálja, hogy hol születik a jogszabály. A jogalkotás alapvetően tagállami szinten történik (vélelem szól mellette). A Közösség akkor lép be, ha az alsóbb szintű (tagállami) jogalkotás nem hatékony.

2. A szubszidiaritás, mint közösségi jogelv kialakulása

A szubszidiaritás kifejezés az Európai Parlament 1984-es Európai Unió egyezménytervezetében is megjelent. Altiero Spinelli: fogalomrendszerében a jogalkotási hatásköröknek a Közösség és a tagállamok közötti megosztásában az egyensúly fő biztosítéka volt a szubszidiaritás. Az 1987-ben hatályba lépett Egységes E-i Okmányban kifejezetté is vált a szubszidiaritás megfogalmazása, de csak a környezetvédelemmel kapcsolatban. A bizottság 1975-ös jelentésében körvonalazott uniós alkotmányhoz szervesen kapcsolódott a szubszidiaritás gondolata, lévén hogy az az alk. újraosztotta volna a jogalkotási hatásköröket és új szervezetet hozott volna létre a 3 Közösség helyén.

A jogalkotási hatáskörök megosztását rendező intézmények:

párhuzamos hatáskörök kizárólagos hatáskörök pre-emption intézménye: a közösség a párhuzamos hatáskörök egy résztét kizárólagossá teszi.

A közösség egyre több jogalkotási területet vesz el a tagállamoktól, részben a rendeleti jogalkotás előtérbe helyezésével. szuverenitási kérdéseket vetett fel. A tagállamokban ellenkezést váltott ki a közösségi joggal szemben.

1993. január 1. Maastrichti Szerződés 3/B. cikke kimondja a szubszidiaritás elvét.Nem tartalmazza a szubszidiaritás fogalmát, csak elveket és folyamatokat. Egyesek szerint visszalépést jelent ennek az elvnek a kimondása, mert közösségi eszközök nélkül nehéz a közösségi célokat elérni.

Római Szerződés 5. cikk „A Közösség a jelen Szerz. által ráruházott hatáskörök és az abban meghatározott célok keretei között jár el.Azokon a területeken, melyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, a Közösség a szubszidiaritás alapelvének megfelelően csak akkor és abban a mértékben avatkozik be, ha a tervezett tevékenység célkitűzéseit a tagÁ-ok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért ezek a célkitűzések a tervezett tevékenység nagyságrendje v. hatásai miatt közösségi szinten jobban megvalósíthatóak.A Közösség tevékenysége nem léphet túl azon, ami a jelen Szerződés célkitűzéseinek eléréséhez szükséges.”

3. A szubszidiaritás fogalma: Amennyiben a Közösség adott szabályozási területen a jogszabályok előkészítésénél, kidolgozásánál nincs jobb helyzetben, mint a tagállam, akkor megfelelő indokok mellett a tagállamra ruházza a jogalkotási hatásköröket. Ez nem vonatkozik a kizárólagos jogalkotási hatáskörökre.

A jogalkotási hatáskörök elosztásánál két érdek ütközik:1. Közösségi érdek 2. Tagállamok érdekei

A szubszidiaritás elve a két érdek között próbál egyensúlyt teremteni, kiegyensúlyozó szerepe van.A szubszidiaritás célja nem a decentralizáció, hanem a „nem centralizáció” = annak elkerülése, hogy a jogalkotási hatáskörök mindig a Közösség kezében összpontosuljanak.

Két fontos elv határozza meg azt, hogy mikor alkothat a Közösség jogot:1. Arányosság:

A Közösség a jogalkotás során nem lépheti túl a céljait. Közösség által véghezvitt ténykedésnek a mértéke, terjedelme nem lehet aránytalan a szándékolt célhoz viszonyítva.A cél: a közös piac megvalósítása. A célhoz kötöttség vizsgálata (= az arányosság elve) nemcsak a párhuzamos, hanem a kizárólagos jogalkotási hatáskörökre is vonatkozik. A szubszidiaritás tágabb értelmezése jelenik meg ebben az elvben.

2. Szükségesség A Közösségnek kell bizonyítani a közösségi jogalkotás szükségességét, viszonyítva ahhoz a ténykedéshez, amelyet a tagállamok foganatosítottak, vagy foganatosíthattak volna annak érdekében, hogy elérhetővé váljanak az egyezményi célkitűzések. A Bizottság feladata a tervezet elkészítésekor az indokolás.Ez csak párhuzamos hatáskörök esetében áll fenn. A szubszidiaritás szűkítő értelmezése jellemző erre az elvre.

A szubszidiaritás a közösségi rendszer túlterjeszkedésével és túlsúlyossá válásával szemben is védelmet nyújt.

4. A közösségi jogalkotásban a szubszidiaritás elvének jelentése:A jogalkotási döntéseket az állampolgárhoz legközelebb eső szinten kell megalkotni, ahol szükségesség és az arányosság elvének megfelel.A szubszidiaritás vélelmet jelent a tagállami jogalkotás mellett. A tagállamoknak azonban figyelembe kell venniük a „közösségi hűség elvét” (Római Szerződés régi 5. cikk, új számozás szerint 10. cikk). Vagyis csak a Közösség céljaival összhangban álló jogszabályokat alkothatnak.

5. A közvetlen hatály, a közvetlen alkalmazhatóság és a szubszidiaritás elveA közvetlen hatály azt jelenti, hogy a közösségi jogszabály a nemzeti jog részévé válik a tagállam jogalkotási aktusa nélkül közvetlenül jogokat és kötelezettségeket keletkeztet a természetes és jogi személyek számára. A közvetlen alkalmazhatóság azt jelenti, hogy a közösségi jogszabályra hivatkozni lehet a tagállami bíróság előtt is. Aminek közvetlen hatálya van, az közvetlenül alkalmazható is, de nem minden közvetlenül alkalmazható jogszabály közvetlenül hatályos. (ilyen pl. az irányelv, amit a belső jogba át kell ültetni nem közvetlenül hatályos, de az átvételre meghatározott határidő leteltét követően a nemzeti bíróságok előtt lehet rá hivatkozni, akár az adott tagállammal szemben közvetlenül alkalmazható) Az alanyi jogot alacsonyabb szinten, a tagállam szintjén kell érvényesíteni.

Szoros összefüggés van a szubszidiaritás elvével.A szubszidiaritás elve 1975-ben jelent meg először abból az igényből fakadóan, hogy az Unió ne legyen valamiféle „szuperállam”, ehhez szükséges „nem centralizáló” elv a szubszidiaritás. 1984-ben az EU szerződés tervezetében a szubszidiaritás elve a jogalkotási hatáskörök egyensúlyának biztosítására szolgál. A Maastrichti Szerződés emelte az elvet közösségi jogi szintre. Csak a Római Szerződésbe kerül bele, ESZAK és EURATOM szerződéseibe nem. Azt várták a szubsztidiaritás elvétől, hogy általa a közösségi jog egységessé, és egyszerűvé válik.

Huber: „rongyszőnyeg elmélet”: a közösségi jog és a tagállamok jogrendszerei között vannak átfedések és vannak hézagok is (mint egy rongyszőnyegen). A jogalkotás ettől bonyolultabb lett, nem egyszerűsödött. A közösségi joggal az a baj, hogy bonyolultabbá teszi a jogrendszert. A szubszidiaritás ezt a bonyolultságot próbálja feloldani. Megoldások:

- Lex Mercatoria: nem törvényhozási aktuson alapuló jog, a kereskedők által kidolgozott kereskedelmi szokásjog

- Nemzetközi egyezmények kötése (pl. bécsi vételi egyezmény)

Vissza kell térni az eredeti funkciójukhoz az irányelveknek, és vissza kell szorítani a közvetlen hatály, közvetlen alkalmazhatóság elvét. Ez a tendencia az Európai Bíróság gyakorlatában megfigyelhető.A közösségi jogalkotásnak nyelvezetében is az átlagpolgárokhoz kell igazodnia. A jogszabályok világos, tömör megfogalmazásúak legyenek, a módosuló joganyagok egységes szerkezetbe foglalására is nagyobb figyelmet kell fordítani.

6. ZáróhatásHa a közösség egy adott jogterületen jogszabályt alkot, annak megalkotása hosszadalmas folyamat módosítási zárlatot okoz. Vannak tagállamok, ahol sürgős lenne egy adott közösségi jogszabály módosítása A módosítási zárlat feloldásának lehetőségei:

eljárások kidolgozása az irányelvek módosítására maximális, határozott időre hozzák a jogszabályokat kötelező felülvizsgálat ius communae: a római jog átvételének következtében a középkorban E-ban a legtöbb államban

azonos jogelvek, fogalmak, szabályok érvényesültek ennek felelevenítése

A szubszidiaritás = kiegészítő elv. Nem a jogalkotási hatásköröket osztja el újra, hanem annak gyakorlásának módját határozza meg.

7. Részfeladat elve

A Közösség céljai részekre oszthatók, ezeket a tagállamok meg tudják valósítani. Azok a feladatok kerülnek a Közösséghez, amelyek túlnőnek a részfeladat elvén. Ez a Biz. tehermentesítését is szolgálja.

8. Döntés a jogalkotási hatáskörök tekintetébenA Tanács dönti el, hogy ki alkot jogot az adott kérdésben, ki van jobb helyzetben a jogalkotás tekintetében. A Bíróság ellenőrző szerepet kap és dönt, ha vitás lesz, hogy tagállami vagy közösségi jogalkotási témakörről van-e szó.Ennek során az E-i Bír. szükségességi és arányossági tesztet folytat le. Ennek 4 eleme van:

1. Effektivitási teszt: mennyire lesz hatékony a szabályozás közösségi és tagÁ-i szinten2. Szükségességi teszt: mennyiben szükséges a jogalkotás a közösségi célok eléréséhez3. Hatásosabb megvalósítási teszt4. Az országhatáron átnyúló hatások tesztje

A közösség csak akkor alkot jogot, ha az adott kérdéskör szabályozásának országhatáron átnyúló jellege van.A fentiek alapján dönt a Bíróság a jogalkotási hatáskörök kérdésében.

9. A szubszidiaritás elve által nem megoldható problémák A joghézagokat nem biztos, hogy kitölti Nem vonatkozik a már megszerzett kizárólagos hatáskörökre Nem vonatkozik a kikényszerítési eljárásra Nem lehet a szubszidiaritás elvére hivatkozni a tagállamok bírósága előtt, mert ez a közösségi jog

és a tagállam viszonyát rendező elv

10. A szubszidiaritás eszköztára1992. október 27-én a Bizottság közleményt intézett a Parlamenthez és a Tanácshoz, melyben meghatározta az eszközöket, amelyekkel a szubszidiaritás elve megvalósítható:

törekedni kell a kölcsönös elismerés megszerzésére, így nincs szükség közösségi jogalkotásra ajánlásokat kell megfogalmazni a Közösség részéről a tagÁ-i szabályozás irányában a Bizottság támogatja a tagállamok közötti közös projektek megvalósítását a Bizottság előmozdítja a tagállamok együttműködését a Közösség olyan jogszabályokat alkot, amely a nemzeti jogalkotást kiegészíti a Bizottság az üzleti élet megállapodásaiba standard elemeket ajánl (Lex Mercatoria) A Bizottság támaszkodni kíván a regionális hatóságokra, egyesületekre, szakszervezetekre épülő

szabályozásra minden esetben hatásvizsgálatot javasol.

Ha a fenti eszközökkel is elérhető a közösségi cél nem kell közösségi jogszabály.Ha mégis kell közösségi jogszabályt alkotni, akkor először ajánlást, csak ezután, ha nem vezet eredményre, akkor irányelvet.

11. Új jogforrás a közösségi kerettörvény

Olyan közösségi jogszabály, amely alapelveket, alapvető szabályokat tartalmaz és a keretjellegű szabályok kitöltése a tagállamok feladata.

B/16. A Társulási Megállapodás

I. Az EK-magyar kapcsolatok alakulása

1. Kezdetben

– A magyaroknak nem volt más lehetőségük, mint a fennálló viszonyokhoz alkalmazkodni (megszilárdult társadalmi struktúrával találkoztak a magyarok a IX. században + geopolitikai szituációk)

– Korán jelentkezett a harmonizáció szükséglete.

– A római jog és a római kultúra, a kánonjog és a kereszténység meghatározó módon hatott a magyar jogfejlődésre.

– A magyar magánjog és kereskedelmi jog a 19. sz. derekától a II. vh-ig kimondottan európai irányba fejlődött.

– Mo. szempontjából az EK-hoz fűződő korábban reménytelenül elutasító és ellenséges viszony változása a 60-as évek második felében kezdődött.

– Az EK politikai jelentőségével párhuzamosan gazdasági súlya is fokozatosan nőtt Mo. külkereskedelmében.

2. A fordulat

– 1990-91. EK gyors és nagyvonalú piacnyitása: általános vámpreferenciák kiterjesztése a magyar termékek jelentős részére.

– Az első hivatalos kapcsolatokat a közös mezőgazdasági politika terén létesítettük (magyar részről külker cégek, legfontosabb EXIMP vállallat) Megállapodások lényege: árgarancia nyújtása (sertéshús, bor, kaskavál sajt). Az árgarancia megállapodások haszna: javították a magyar termékek piacra jutási feltételeit és

kimutatható árbevételi többlethez juttatták a magyar exportőrt.– A következő időszakban multilaterális keretek között került kapcsolatba az EK-val: Magyarország

csatlakozása az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményhez (GATT) /1973. szeptember 9-én lépett hatályba/

– A GATT-csatlakozás és az 1968. évi gazdasági reform olyan illúziót táplált Mo-ban, hogy az EK valamilyen pozitív megkülönböztető, egyedi elbánást alkalmaz majd vele szemben ez a feltételezés azonban tévesnek bizonyult, csak ahhoz voltak elegendőek a magyar gazdaság mutatói, hogy Magyarország kisebb-nagyobb időbeli előnyre tett szert a régió többi országához képest.

– 1970-es évek második felétől ágazati megállapodások kötésére adódott lehetőség – ezeket már a külkereskedelmi minisztérium kötötte Az első ilyen az acélszektorban született 1978-ban. Utána jött a textil-megállapodás. Ezzel szabályozták a Közösségbe irányuló magyar textil

szállításokat, megszabták az egyes textil termékekből az egyes EK tagállamokba bevihető maximális mennyiséget.

Ágazati megállapodás jött létre a juh- és kecskehús szektorban is.→ Ezek a szektorok az EK piacon érzékenyek voltak.– 1980-as évek kezdetén Magyarország kétoldalú keretekben újabb és újabb kezdeményezéseket tett az

EK-hoz fűződő viszony rendezése érdekében, de EK nem volt partner. – Görögország EK belépése után Mo. konzultációt kért a Közösségtől a GATT alapján és kárpótlást

igényelt a görög EK csatlakozás miatt elszenvedett károkért– GATT 1982 évi miniszteri értekezletén magyar részről újabb kezdeményezés egy átfogó kétoldalú

megállapodás kötése céljából → 1983-1984, Brüsszel: mindössze 3 bizalmas találkozó– A magyar fél készségét nyilvánította az EK-val való kapcsolatok külön rendezésére - KGST közös

pozícióból való kiugrás, ha két feltétel teljesül: EK felszámolja a diszkriminatív elbánást A megállapodás lényeges gazdasági előnyöket hoz Mo. számára

EK nem hajlandó semmit teljesíteni. A kudarc tanulságait Axel Zarge EP képviselő dolgozta ki, az ez alapján elfogadott határozat azt indítványozta, hogy az EK Mo-t sajátosságainak megfelelően, egyedileg kezelje és kössön vele kereskedelmi és együttműködési szerződést →új fordulat (első hivatalos kormányszintű látogatást a Bizottságnál Márai József miniszterhelyettes tette, Kádár is találkozott Jacques Delors-ral)

3. A magyar-EK megállapodás

– 1985-ben Magyarország 1987. június 4-én kezdte meg a hivatalos tárgyalásokat egy átfogó kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodás megkötéséről → Ezt 1988. szeptember 26-án Brüsszelben írták alá, dec. 1-én lépett hatályba.

– Mo. diplomáciai kapcsolatot létesített az EK-val (1988. 01. 19. megbízólevél átadása).– EK vállalta, hogy megszünteti a mennyiségi korlátozásokat, de nem tette. – A fontosabb témák a Megállapodás szövetében:

Választottbíráskodás Statisztikai adatok nyilvánossága Kapcsolt kereskedelmi ügyletek esetleges kényszerítésének elhárítása Mellékletekben:

* magyar import engedélyezési rendszer* versenytárgyalások* a magyarországi irodanyitások feltételeinek diszkriminációmentes alkalmazása* szellemi tulajdonjogok törvényes védelme

4. Gyorsulás / PHARE

– Magyar-EK kapcsolatok fejlődése váratlanul és nagymértékben felgyorsult. – Ez párhuzamba állítható a politikai feltételek alakulásával: megértek a rendszerváltás politikai

feltételei Mo-n és Lo-ban– A hét iparilag legfejlettebb ország párizsi csúcsértekezletén 1989. július 14-én nagyvonalú gazdasági

segítséget határoztak el. OECD 24 tagállama is csatlakozott és koordinálását az EK Bizottsága vállalta.

– PHARE tényfeltáró küldöttsége tisztázta, hogy milyen területeken kell segítség: Diszkriminációmentesség azonnali helyreállítása, vagyis korlátozás lebontási program egy

csapásra történő teljesítése EK eleget tesz a preferenciális piacra jutásra vonatkozó magyar igényeknek, azaz felfüggesztette a

nem diszkriminatív import mennyiségi korlátozásokat, és kiterjesztette Mo-ra az általános vámpreferenciákat

konkrét gazdasági segítő akciókat szervezett: kedvezményes feltételű hitelek, segélyek, tanácsadások.

– Mo. a nem társult fejlődő országok által élvezett elbánás szintjére emelkedett. – 1990. április 28. Dublin: EK felvetette a Mo-gal való társulási megállapodás megkötésének

gondolatát. – Antall József 1990. júliusában átadta az EK Bizottsága Elnökének a társulás tartalmára vonatkozó

magyar javaslatokat összefoglaló memorandumot.

5. A Társulási Megállapodás

– 1991. november 22. Társulási Megállapodás, mely 1994. február 1-én lépett hatályba, Ideiglenes Megállapodás: 1992. március 1-én lépett hatályba.

– Erőteljes politikai dimenziót mutató szerződés. – Szerződő felek: magyar állam, három közösség, tagállamok (vegyes szerződés)– Mg. termékek: termékenkénti kölcsönös előnyök nyújtása– Kereskedelem:

standstill formula = tilos új korlátozásokat bevezetni védzáradék dömpingellenes kitétel

– Munkavállalás: a Közösség területén legálisan tartózkodó munkavállalókkal kapcsolatos diszkriminációmentes elbánás.

– Letelepedés: a felek célja általában a hazaival egyenlő elbánás biztosítása. – Szolgáltatások: piacok kölcsönös megnyitása a főszabály. – Nemzetközi fizetéseknél a legszükségesebb liberalizálási feltételek megteremtése. – A Megállapodás konkrét versenyjogi szabályokat is megállapít, külön fejezetet tartalmaz a

jogharmonizációról. – A Megállapodás a társulás intézményei kereteit is tartalmazza.

A döntéshozatalra feljogosított Társulási Tanácsban egyfelől a Közösség Tanács és Bizottsága, másfelől a társuló ország kormányának tagjai kaptak helyet.

A Társulási Bizottság a Társulási Tanács ügyvivő szerve. A Parlamenti Társulási Bizottság, amely az Európai Parlament és a magyar parlament

delegáltjaiból áll, informálódási és javaslattételi joggal lett felruházva. – A megállapodás létrejötte, az ideiglenes megállapodás végrehajtása első évének tapasztalatai,

valamint az ezekre ráépülő gazdasági, politikai, külpolitikai tényezők alapján, megértve és elfogadva a Visegrádi országok, köztük Mo. sürgető kérését, az Európai Tanács 1993. 06. 21-22-én Koppenhágában megtartott ülésén azt a döntést hozta, hogy a Közösség kész az EU tagjai közé fogadni a társulási szerződéssel már rendelkező vagy ezt megkötő kelet-közép-európai országokat, melyek ezt kívánják és amelyek meg tudnak felelni a tagsággal járó követelményeknek

– 1994. április 1-én Jeszenszky Géza külügyminiszter Athénban, az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő Görögország kormányának ünnepélyesen átnyújtotta a Magyar Köztársaság hivatalos csatlakozási kérelmét az EU-hoz.

II. Az EK-magyar jogharmonizáció

– Az EK jogharmonizációs programja olyan követelményeket támaszt, amelyhez a tagállamok nemzeti jogrendszereinek folyamatosan kell igazodniuk. EK joga dinamikusan fejlődik, változnak a jogharmonizációra vonatkozó EK jogi szabályok is. („A jogharmonizáció örök”)

– A Társulási Megállapodás vonatkozó rendelkezései: 67. Cikk: a jogharmonizációs rendelkezések a Társulási Megállapodás ún. lágy részéhez

tartoznak, hiszen a magyar jogalkotásnak egyelőre csak annyira kell harmonizálnia, amennyire lehetséges – A Társulási Megállapodás nyilvánvalóvá teszi, hogy a magyar jogrendszert, ill. szabályainak jelentős részét összhangba kell hozni a közösségi joggal az integráció alapvető feltétele a jogharmonizáció

68. Cikk: A jogszabályok közelítése különösen a következő területekre terjed ki: vámjog társasági jog bankjog vállalati számvitel és adózás szellemi tulajdonjog a dolgozóknak a munkahelyen történő védelme pénzügyi szolgáltatások versenyszabályok emberek, állatok és növények életének és egészségének védelme élelmiszer-jogszabályok a fogyasztói érdekvédelem, ideértve a termékfelelősséget közvetett adózás műszaki szabályok és szabványok fuvarozás környezetvédelem

e jogterületek egybeesnek az EK jogharmonizációs programjának fő témaköreivel – ezek a jog gazdasági-kereskedelmi területeihez tartoznak, a polgári jog klasszikus anyagrészeihez viszont egyelőre kevés köze van az EK-nak (ez utóbbira ld. Lando Bizottság tevékenysége – B/18. tétel)

69. Cikk: a Közösség segít megvalósításukban: anyagi eszközök, szakértő, információ, jogszabályok fordítása

– A jogharmonizáció szempontjából fontos tényező, hogy az átvevő jogrendszer mennyire nyitott általában a külföldi jogrendszerek megoldásainak, jogintézményeinek befogatására. A magyar jogfejlődés ilyen szempontból adaptív volt – mindössze három esetben volt ellenséges mozzanata volt jogtörténetünknek: 1861. évi Országbírói Értekezlet Önfényű jogok elmélete – Grosschmid Béni: Werbőczy és az angol jog (ugye rémlik valami még

januárról???)

Szocialista korszak– EK jogharmonizációs követelményeinek teljesítésével is modernizálódik a magyar jogrendszer. – A jogharmonizáció recepció is egyben és modernizáció is.– A magyar jogalkotásnak az EK jogharmonizációs programjához igazodása fontos eleme a magyar

jogrendszer jogtípusváltozási folyamatának is. 1990-ben indult el ez.– Bizonyos jogterületeken (egészségügy, biztonság, fogyasztóvédelem, környezetvédelem) a

jogharmonizációra kötelezett államoknak nagyobb a szabadsága. Ezeken a területeken nem kell átvenniük a közösségi jogot akkor, ha nemzeti joguk a védelemnek magasabb szintjét nyújtja az állampolgárok számára, mint a közösségi jog.

– Törekednünk kell arra, hogy jogrendszerünket minél könnyebben áttekinthetővé tegyük és soron következő jogalkotásainkkal ne kerüljünk kollízióba az EK jogával.

– EK a jogharmonizációra kötelezett tagállamokkal szemben nem konkrét követelményt támaszt, hanem általánosabb módszerrel azt írja elő, hogy a tagállamok jogharmonizációs kötelezettségének a közös piac megfelelő működését kell szolgálnia.

– Jogharmonizációs kötelezettségeink teljesítésének koordinálásában, irányításában fontos szerep hárul az Igazságügyi Minisztériumra.

– Az EK jogával való harmonizációs eljárásról szóló 2006/1990. (HT 4.) MT határozat az igazságügy-minisztert jelölte ki elsődlegesen felelősnek azért, hogy a jogalkotó szervek az új jogszabályok szükségességének megítélésénél, ill. azok megalkotásánál figyelembe vegyék a közösségi jog vonatkozó szabályait.

– Az igazságügy-miniszter a jogszabálytervezetet véleményezi abból a szempontból, hogy az megfelel-e az EK jogával való összeegyeztethetőség követelményének. Véleményét ismerteti a Kormány, és – ha törvényjavaslat esetén szükségessé válik – a javaslat tárgya szerint érintett parlamenti bizottság ülésén.

– A magyar jogrendszert csak a közösségi rendeletek, irányelvek, ajánlások és vélemények (másodlagos jogforrások) hatalmas szövedékével hozta kapcsolatba a Társulási Megállapodás, a Szerződésekkel (elsődleges jogforrások) majd a csatlakozás után – ez alól kivételt képez a Társulási Megállapodás 62. cikke a „verseny és más gazdasági rendelkezések” szabályozásáról

– Az Európai Bíróság gyakorlatával sem kerül még kapcsolatba Mo., valamint nem érvényesül a Római Szerződés 5. cikke (közösségi hűség) sem

– Fontos kérdés, hogy milyen időzítéssel, ütemezéssel kerüljön sor a jogösszehangolásra és milyen jogforrási formákban történjen. Hiba volna, ha bármely másik ország már megvalósult, vagy részben megvalósult jogharmonizációs programját mechanikusan követnénk.

– A magyar jogharmonizációs kötelezettségek adminisztratív mechanizmusa: 2004/1995. (I. 20.) Korm. határozat hozta létre Kormány felhívta a minisztereket, hogy a TM. hatálybalépéstől számított első öt éves időszakra

vonatkozó jogharmonizációs feladatterv határidő előirányzatait a féléves jogalkotás terveik kidolgozásánál érvényesítsék.

Felhívta őket arra is, hogy az 1995. II. félévre vonatkozó jogalkotási programjuk jogharmonizációs összefüggéseiről ápr. 30-ig az igazságügy-minisztert és a Miniszterelnöki Hivatal közig. államtitkárát tájékoztassák.

Felhívta az igazságügy-minisztert, hogy az első öt éves időszakban minden év okt. 31-ig részletes jogharmonizációs feladattervet terjesszen elő a következő tárgyévre vonatkozóan.

Az ipari és ker. minisztert arra hívta fel, hogy az érintett miniszterek egyetértésével 1995. márc. 15-ig programot és átfogó feladattervet terjesszen elő az egységes belső piaci közösségi jogszabályok átvételére, figyelembe véve a magyar gazdaság helyzetét és fejlődési lehetőségeit, vmint azt a magyar szándékot, hogy Mo. EU csatlakozási tárgyalásai 1997-ben megkezdődjenek.

Igazságügy-miniszternek első öt éves időszakra vonatkozó átfogó jogharmonizációs feladattervet kell 1995. máj. 15-ig a Kormány elé terjeszteni. Felhívta a Kormány arra is, hogy a második ötéves időszakra vonatkozó átfogó jogharmonizációs feladattervet 1998. dec. 31-ig terjessze elé.

a kormányhatározat jelentősége az volt, hogy a jövőre nézve összekötötte a magyar jogalkotási programokat a Mo-t az OK-val szemben kötelező jogharmonizációs programjával

– A magyar jogharmonizációs kötelezettségek teljesítésére nem vonatkoztatható az ún. záróhatás elv. (a tagállamok nemzeti jogalkotásai, ha átveszik a közösségi jog vmely irányelvét, akkor az adott szabályozási tárggyal kapcsolatos jogfejlesztés már a közösségi jogalkotás feladata)

– Az igazságügy-miniszter rendelete: ha a jogszabály a MK. És az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szól Európai Megállapodás tárgykörében az EK jogszabályaihoz való közelítést célozza, záró rendelkezéseiben erre a körülményre a jogalkalmazók tájékoztatása és a megfelelő jogértelmezés érdekében utalni kell az Európai Megállapodás kihirdetéséről szóló törvényre történő hivatkozással és az irányadó közösségi jogszabály feltüntetésével. A közösségi jogszabályok felsorolását – szükség esetén – a jogszabály melléklete is tartalmazhatja.

– Csatlakozásunkra való felkészüléssel összefüggő kormányzati feladatoknak, a kormányzati döntések előkészítésének koordinálására, a kormányzati szándék folyamatos érvényesítésére, a tárcák integrációs tevékenységének összehangolására az Európai Integrációs Tárcaközi Bizottságot kell létrehozni. A Bizottság elnöke a külügyminiszter.

1996: A Kormány új tervre tért át: 2 éves jogharmonizációs tervek 2212/1998. Korm. hat.

A jogharmonizációt figyelembe kell venni a megalkotandó jsz-oknál Minden miniszter az érintett rendeleteit benyújtja az IM-nek Évente jelentés a jogh. állásáról Figyelni kell a közösségi jogalkotást Elő kell készíteni a csatlakozás pillanatában fennálló jogi kérdések megoldását

– Leginkább a törvény felel meg a jogharmonizáció forrásának hármas követelményénél, azonban Mo-n megfelel a Korm. Rend. Is

– Fontos a fokozatosság is: mikor harmonizált egy jogszabály? Ha a célt elérte és Van mögötte intézményrendszer

Ha új magyar jogszabály születik, akkor a záró rendelkezésben fel kell tüntetni az EU hivatkozott jogszabályát

– Fehér Könyv: Az Európai Unió állam- illetve kormányfőiből álló Európai Tanács 1994. decemberi esseni ülésén

fogadta el a közép- és kelet-európai társult országok csatlakozásra való felkészülés stratégiáját. Célja, hogy pótolja jogközelítéssel kapcsolatos hiányzó iránymutatásokat. Magyarország

jogharmonizációs kötelezettségeinek jogi alapja a Társulási Megállapodás. Fehér Könyv használható iránytű lehet.

Mellékletében felsorol 23 szektort, az átveendő közösségi jogszabályokkal

Eléggé terjengős tétel, nem tudom mind kell-e. Előadáson nem volt róla szó, csak annyit mondtak, hogy az EK-magyar kapcsolatokról kell beszélni

A tételt úgy

írtam, hogy megtanulásához más anyag elolvasása nem szükséges. Szűcs I.

1. Az Európai Szerződési Jog Alapelvei-nek jogrendbeli elhelyezése

A nemzetközi kollíziós magánjog (NKMJ) forrásainak csoportosítása:1.) nemzetközi vagy nemzeti szabályozás2.) közvetlen vagy közvetett szabályozás

(Meg kell említeni: a NKMJ tulajdonképpen nem nemzetközi, és nem is magánjog)

Közvetlen jogforrás: jogokat és kötelezettségeket állapít meg;Közvetett jogrendezés: utaló norma, klasszikus kollíziós szabály: csak utal arra a jogszabályra,

amelyet alkalmazni kell a jogesetnél;

A jogforrások rendszere:közvetlen jogrendezés közvetett jogrendezés

B/17. Az Európai Szerződési Jog Alapelvei

nemzeti 1978. évi 8. tvr. 1979. évi 13. tvr.

nemzetközi 1. Bécsi Vételi Egyezmény2. UNIDROIT3. Európai Szerződési Jog Alapelvei4. UNCITRAL5. Hágai Nemzetközi Konferencia

Római Egyezmény

A táblázat magyarázata:

1978. évi 8. tvr:

a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvének a külgazdasági kapcsolatokra történő

alkalmazásáról (ez az ún. „Külker Ptk.”)

- közvetlen módon szabályoz,- nemzeti, mert nem kollíziós szabályokat tartalmaz,- alkalmazása értelemszerű (nevében benne van).

1979. évi 13. tvr:

- közvetett szabályozás, mert kollíziós normákat tartalmaz,- nemzeti, mert magyar jogszabály.

Római Egyezmény:

- közvetett szabályozás: kísérlet az egyes szerződő államok eltérő jogrendjének kollíziós kezelésére;- zárt jellegű multilaterális nemzetközi egyezmény, csak az EK (EU) tagállamai lehetnek szerződő

felek. (lásd B/20. tétel)

Bécsi Vételi Egyezmény:

- közvetlen szabályozás, mert nem kollíziós szabályok halmaza, hanem csak a vételre vonatkozik,- nemzetközi szabályozás – mert nemzetközi egyezmény. (lásd B/19. tétel)UNIDROIT:

- ez egy szervezet, több minden alakult e név alatt. (lásd B/21. tétel)

Európai Szerződési Jog Alapelvei:

- ez egy restatement (modell-törvény) jellegű konkrét dokumentum (1999),- európai kísérlet a szerződések európai közös szabályainak összefoglalására,- nem kollíziós szabályokat alkalmaz.

UNCITRAL:

- ez kivétel, mert nem jogszabály, hanem egy szervezet, az ENSZ szakosított szerve,- azért tartozik ide, mert célja a magánjog egységesítése,- több szerv alakult e név alatt. (ez nem tétel, elvileg nem is kérik)

Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia:

- ez szintén kivétel, mert nem jogszabály, hanem konferencia,- mégis idetartozik, hiszen célja a jogegységesítés.

(Ez volt az előadó által „generálszósznak” nevezett bevezető, amit mind az öt szerződéses tétel elé célszerű elmondani.)

- - -

2. Az „Európai Szerződési Jog Alapelvei” története

- Az 1980-as években merült fel az európai szerződési jog egységesítésének gondolata;- 1989, 1994.: az Európai Parlament két határozatot hozott: céljuk a már korábban elhatározott

jogegységesítés sürgetése;

- 1999.: megszövegezték az „Európai Szerződési Jog Alapelvei” című dokumentumot;- 2001.: Az Európai Bizottság kiadott egy közleményt: a Communication-t, majd eljuttatta minden

hivatalos szervhez. E közleményben kérte a jogegységesítési folyamat felgyorsítását.

Az egységesítési folyamat indokai:

- adott egy európai integrációs folyamat (korábban vámunió, egységes kereskedelem), ma egységes piac,

- a szerződésjogi és magánjogi különbségek gátolták az integrációs folyamatokat.

További, a gátló tényezők lebontását segítő dokumentumok és jelenségek:

- az alapszabadságokat deklaráló szerződések (Római Szerződés) a magánjogi különbségeket is csökkentették;

- az európai jogharmonizációs folyamat is csökkenti a jogi különbségeket. Ennek fő eszköze az irányelv. (Ezek 90 %-a fogyasztóvédelmi irányelv.)

- zajlottak (zajlanak) a nemzetközi jogegységesítő folyamatok is;

A parlamenti határozatok:

1989. május 26.: I. határozat: ez a Bizottsághoz intézett felszólítás arra, hogy nyilatkoztassák az egyes tagállamokat, részt kívánnak-e venni a magánjog egységes kodifikációjában?

1994. május 6.: II. határozat: elengedhetetlen, szükséges feltétel az egységes polgárjogi szabályozás.A II. határozat négy fő gondolata:1.) a Bizottság felszólítása a kodifikáció megszervezésére;2.) a Bizottság felszólítása, hogy állítson fel külön bizottságot;

(ez nem a Lando-bizottság, a felállítandó külön bizottság az Európai Bizottság hivatalos szerve legyen)

3.) a Bizottság ismerje el az UNIDROIT és az UNCITRAL jogegységesítő tevékenységét, és fejezze ki, hogy nem ezek munkájától eltérő új munkát akar végezni;

4.) a Bizottság fejezze ki elismerését a Lando-bizottsággal szemben, és továbbra is támogassa munkájukat.

3. Az „Európai Szerződési Jog Alapelvei” című dokumentum

- 1999-ben a Lando-bizottság fogalmazta meg;- ez egy restatement (modell-törvény) jellegű konkrét dokumentum;- mindenféle szerződésre vonatkozik – a fogyasztói szerződésekre is;- területi hatálya kiterjed a nem európai államok viszonylatára is;- az egyes államok imperatív szabályait nem rontja le (nem írja fölül);- szól a tagállamok jogalkotóihoz és jogalkalmazóihoz is.

szemléletrendszert is tartalmaz a későbbi polgárjogi kodifikációknál

figyelembe kell venniük a dokumentum erényeit.

kiköthető, ezért alkalmazható joganyag lesz

Szerkezete:

- négy fő részből áll:1.) Általános rendelkezések2.) A szerződés tartalma és a teljesítés3.) A szerződésszegés általános szabályai4.) A szerződésszegések speciális szabályai

- Az „Általános rendelkezések” című fejezete a hangsúlyos.

részletezni nem kell!

- Fő kérdése: Mikor alkalmazható?1.) ha kikötik;2.) ha lex Mercatoriát kötnek ki;3.) ha az egyébként alkalmazandó jog hiányos vagy alkalmazhatatlan.

- Legfontosabb elvei:1.) a szerződés szabadsága - nem korlátlan: korlát a jóhiszeműség és a tisztesség;2.) az együttműködési kötelezettség dogmája;3.) tiszteletben tartja a nemzetközi szokások és gyakorlatok alapelvét.

- Ezeknek az elveknek a szerződéshez kapcsolódó egyes létszakait próbálja szabályozni.- Közös európai elveket határoz meg, amik megjelennek a szerződésekben.

Kérdés: miért kellett ez a dokumentum, ha ugyanaz, mint az UNIDROIT? – Nem egészen ugyanolyan, mert ebből kihagyták az amerikai elveket és értékeket.

4. A „Communication” című dokumentum

- Előzménye : 1999 október 15-16-án TAMPERE-ben (Finnország) ülésezett az Európai Tanács, ahol – többek között – fölállították a jog térségét.

- A tamperei záródokumentum 39. pontja szerint szükséges, hogy a közösség készítsen egy tanulmányt arról, hogy túl a szerződési jogon hogyan lehet az egész polgári jogot európai szinten egyesíteni?

- Cél: ne csak a Lando-féle elvek legyenek, hanem rendezni kell az egész polgári jog anyagát.

- Erre vonatkozóan adták ki a Communication-t, mint tanulmányt. A dokumentum heterogén gondolatokkal foglalkozik.

- Négy alternatívát vet föl:1.) nem kell egységes szabályozás, a piac szabályozza önmagát;2.) a már fölállított bizottság mellett irányelvekkel kell szabályozni;3.) mindenre vonatkozó modelltörvényt (restatement) kell kiadni (ne csak a szerződési jogra);4.) egységes polgári törvénykönyvet kell készíteni.

- Ma ennek a lehetőségnek a társadalmi vitája zajlik. Legfőbb akadály: minden állam félti saját jogrendjét.

Az egységes magánjogi rendszer előnyei, hátrányai:

Előnyök:- Csökkennek a tranzakciós költségek az EU-ban (pl. nem kell kollíziós jogot alkalmazni);- kiszámítható jogrendszer lesz, megnő a jogbiztonság;- felgyorsul az integráció (gazdasági előnyök).Hátrányok:- elvész a jogrendek nemzeti jellege, jogi vonatkozásban elvész a nemzeti érték;- megszűnik a jogok versengése.

Szummázat:

E folyamat még nem lezárt, az előadó szerint nagyon messze vagyunk attól, hogy a magánjogot európai szinten egységesen szabályozni lehessen.Fontos kérdés, hogy a Közösségnek (Uniónak) van-e egyáltalán joga az egész magánjogot szabályozni?

- - -

A tétel vázlata:1. „Generálszósz”2. Az „Európai Szerződési Jog Alapelvei” története3. Parlamenti határozatok (I., II.)

4. Az „Európai Szerződési Jog Alapelvei” című dokumentum5. Szerkezete (4 rész)6. A Communication c. dokumentum7. Az egységes magánjogi rendszer előnyei, hátrányai8. Szummázat

A tételt úgy


5. A Bécsi Vételi Egyezmény jogrendbeli elhelyezése








Római Egyezmény


1978. évi 8. tvr:




1979. évi 13. tvr:


Római Egyezmény:




- közvetlen szabályozás, mert nem kollíziós szabályok halmaza, hanem csak a vételre vonatkozik,- nemzetközi szabályozás – mert nemzetközi egyezmény.UNIDROIT:

B/18. A Bécsi Vételi Egyezmény

- ez egy szervezet, több minden alakult e név alatt. (lásd B/21. tétel)

Európai Szerződési Jog Alapelvei:

- ez egy restatement (modell-törvény) jellegű konkrét dokumentum (1999),- európai kísérlet a szerződések európai közös szabályainak összefoglalására,- nem kollíziós szabályokat alkalmaz. (lásd B/18. tétel)

UNCITRAL:





- - -

6. A Bécsi Vételi Egyezmény története

- Gondolati csírája Rabel nevéhez fűződik: egységesíteni kellene a vételi jogot (1929);- A munka a Hágai Nemzetközi Konferencia keretében indult meg;- 1964: a Konferencia elfogadott két nemzetközi vételi egyezményt – ezek azonban túlságosan a

fejlett államok értékrendjét képviselték, ezért ezt az államok többsége nem ratifikálta (igaz, az USA és Franciaország sem);

- A kudarc után az ENSZ szerve – az UNCITRAL (Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottság) – foglalkozott a kérdéssel; sikerült a tervezet összeállítása, és azt el is fogadták.

- 1980: Áruk Adásvételéről szóló Bécsi Egyezmény. Hivatalos rövidítése: CISG. (A tervezet összeállítását végző bizottság elnöke Eörsi Gyula volt.)

- Az államok jelentős számban (56) ratifikálták az egyezményt, a szükséges 10 állam csatlakozása miatt azonban csak 1988. január 1-jén lépett hatályba.

- Magyarország az 1987. évi 20. tvr-tel hirdette ki.

7. A Bécsi Vételi Egyezmény tartalma

- Az Egyezmény egységes szerkezetbe foglalja az adásvételi szerződés fontos kérdéseit:A.) az adásvételi szerződés létrejöttét,B.) a tartalmi kérdéseket (jogok, kötelezettségek, veszélyátszállás)C.) a szerződésszegést és jogkövetkezményeit

- Az Egyezménnyel szemben fenntartás tehető, ezáltal a szerződő állam kizárhatja az Egyezmény szerződéskötésre vonatkozó II., illetve az adásvétel tartalmi problémáira vonatkozó III. részét.

- Az egyezmény nem szabályozza: A.) az érvényességB.) a tulajdonátszállásC.) az elévülés kérdését. Ezeket a kollíziós jog alapján kell megítélni.

- Az Egyezmény kizárja saját hatályát az áruk által bárkinek okozott halálért vagy személyi sérülésért az eladót terhelő felelősségre. Ekkor az irányadó nemzeti jog termékfelelősségi szabályait kell alkalmazni. (Az Egyezmény tehát csak a termék hibája folytán dolgokban esett kárért fennálló felelősségre terjed ki.)

8. A Bécsi Vételi Egyezmény hatálya

- háromféle hatálya van:1.) tárgyi hatály : mire, milyen szerződésekre vonatkozik? Csak áruk adásvételére, ingatlanokra

nem! Az adásvétel tágan értelmezendő: lényegtelen, hogy polgári-, vagy kereskedelmi jogi adásvételnek minősül. Az áruk jövőbeni gyártására kötött szerződésekre is vonatkozik. (A

magyar Ptk. szerint ez szállítási szerződés lenne – halasztott adásvételi szerződés). Kivétel: amikor a gyártáshoz szükséges anyagot a megrendelő bocsátja rendelkezésre. (A magyar Ptk. szerint vállalkozási szerződés lenne.). Csereügyletek kötése esetén is javasolt alkalmazása.az Egyezmény nevesít kivételeket:

- árverés,- végrehajtás, hatósági határozaton alapuló adásvétel,- kötvény, részvény, értékpapír adásvétele,- folyami- és tengeri-, illetve légpárnás hajó, légi jármű adásvétele,- villamos energia tárgyú adásvételek.

2.) személyi hatály : azokra a szerződést kötő felekre vonatkozik, akiknek telephelye (és nem székhelye) különböző államokban van. A felek kereskedői vagy egyszerű polgári jogi minősége közömbös.

3.) területi hatály : hatályosulásának feltételei:- a felek telephelye különböző államokban legyen,- és a felek államai szerződő államok (autonóm alkalmazás),- vagy a felek államainak kollíziós szabályai szerződő állam jogára vezetnek

(kollíziós jogi alkalmazás).- az Egyezmény megpróbál minél több szerződést a hatálya alá vonni;- ugyanakkor teljesen diszpozitív rendelkezéseket alkalmaz, vagyis a rendelkezések teljesen

kizárhatók: kifejezetten és hallgatólagosan is (A szerződő felek általában ki is zárják.) – Akkor mi a francnak köllött? Szűcs I.

9. A Bécsi Vételi Egyezmény lényegi elemei

- A szerződés értelmezése : a szerződést a szerződő fél szándéka szerint kell értelmezni, feltéve, hogy e szándékról a másik fél tudott, vagy tudnia kellett;

- itt az akarati elv érvényesül, és azt egy kicsit a nyilatkozati elv enyhíti (a magyar Ptk.-ban fordított!)

- Színlelt ügylet esetén is a nyilatkozó akarata irányadó, a titkos fenntartás érvénytelen.- Értelmezési alapelv : figyelembe kell venni:

A.) a szabályok nemzetközi jellegét,B.) az egységes alkalmazás támogatásának követelményét,C.) a jóhiszeműség elvét (ez az Egyezmény vezér-alapelve).

- Az értelmezés előkérdése az alkalmazott nyelv: a címzettnek meg kell értenie a jognyilatkozatot. A megérthetőség a nyelv ismeretén (vagy fordító alkalmazásán kívül) az „ésszerűen eljáró személy” mércéje szerint ítélendő meg.

- Az értelmezési problémák megoldásához a nemzetközi szokványokat és szokványgyűjteményeket valamint a döntvénygyűjteményeket kell alkalmazni.

- Joghézagot az Egyezmény alapelveivel kell kitölteni. Ha ez nem elég, akkor az irányadó kollíziós jog alkalmazandó.Joghézag kitöltési sorrendje: A.) (kiterjesztő) jogértelmezés,

B.) analógia,C.) az Egyezmény általános jogelvei,D.) az irányadó kollíziós nemzeti jog szabályai.

- A szerződés létrejötte : az ajánlat elfogadásával (egybehangzó akaratnyilatkozattal) jön létre. (Hasonlít a magyar polgári jog szabályaihoz.) Az Egyezmény a teljes formátlanság elvét alkalmazza – nem támaszt alakszerűségi követelményeket semmilyen nyilatkozattal szemben sem.

- Az eladó kötelezettségei :A.) az áru szolgáltatása,B.) az áru tulajdonjogának átruházása,C.) az árura vonatkozó okmányok átadása (esetleges).

A kötelezettség teljesítésének szabályai lényegében a magyar Ptk. szabályaival egyeznek. (teljesítés helye, mennyiség-minőség-leírás szerint, csomagolva, felelősség a fogyatékosságért, jótállási és jogszavatossági kötelezettség terheli az eladót.)

- A vevő kötelezettségei: A.) a vételár megfizetése (a felek által kikötött pénznemben),

B.) a szolgáltatás átvétele.- Alapvető szerződésszegés fogalma: ez a fogalom a nemzeti jogokban általában nem ismert; ez

egy külön kategória jóval súlyosabb jogkövetkezményei vannak, mint egyszerű szerződésszegés esetén.

- Nem alapvető szerződésszegés esetén a teljesítésre póthatáridő tűzendő (nem lehet rögtön perelni), alapvető szerződésszegés esetén nem kell póthatáridőt tűzni, rögtön gyakorolhatók a súlyos jogkövetkezmények is: elállás, perlés.

- fogalma: az a szerződésszegés, amely a másik félnek olyan hátrányt okoz, amely jelentős mértékben megfosztja őt attól, amit a szerződés alapján jogosult elvárni. Kivéve, ha a szerződésszegő fél nem látta előre és egy ésszerűen gondolkodó hasonló személy sem látta volna előre – azonos körülmények között – az ilyen következményt.

három előfeltétele:A.) kötelezettségszegésB.) hátrány előidézése,C.) a következmények előreláthatósága.

- a fogalom túl homályos, túl tudományos, ezért nem is alkalmazzák;- e fogalomban megjelenik az Egyezmény nagyon fontos alapelve: az előre elvárhatóság;- ez a tézis a szerződésszegéssel okozott kár megtérítésénél jön elő: az objektív felelősség

érvényesül (nem szubjektív, a vétkességi);- a kártérítés mértékének van korlátja: csak azt a kárt kell megtéríteni, amit a szerződésszegő fél a

szerződés megkötésekor előre láthatott.

10. Felelősség az Egyezményben és a magyar Ptk.-ban

Egyezmény magyar Ptk. objektív felelősség: nincs mentesülés a

felróhatóság hiányának bizonyításával, de korlátozott a kártérítés mértéke.

vétkességi elv, teljes kártérítés elve.

új magyar Ptk.a szerződésszegésért való felelősség az előreláthatóság mértékéig fog terjedni, míg a vétkesség kikerül a szabályozásból.A tétel vázlata:1. „Generálszósz”2. A Bécsi Vételi Egyezmény története3. A Bécsi Vételi Egyezmény tartalma (mit szabályoz, mit nem)4. Hatálya (tárgyi, személyi, területi)5. Lényegi elemei (értelmezési alapelv, joghézag, SZ létrejötte, felek kötelezettségei, alapvető

szerződésszegés)6. Felelősség az Egyezményben és a magyar Ptk.-ban

A tétel alapját az órai anyag képezi, megspékelve a Mádl-Vékás könyv leglényegesebb elemeivel. Mivel az előadó azt mondta, hogy az általa diktáltak bővel megfelelnek a vizsgakövetelménynek, úgy gondolom, e bővített tétel tökéletesen elég lesz. Sztahanovisták persze elolvashatják a nagykönyvet is… Tsókulom űket. Szűcs I.

A tételt úgy


11. A Római Szerződés jogrendbeli elhelyezése


B/19. Az EK szerződésekre irányadó jog meghatározásáról szóló Római Egyezménye







Római Egyezmény (Szerződés)


1978. évi 8. tvr:




1979. évi 13. tvr:


Római Egyezmény:


felek. (erről szól a tétel)



- ez egy szervezet, több minden történt e név alatt. (lásd B/21. tétel)

Európai Szerződési Jog Alapelvei: (lásd B/18. tétel)


UNCITRAL:





- - -

12. A Római Szerződés

Bevezetés:

- A 20. században a jogegységesítés kívánalma mind nemzeti-nemzetközi, mind közvetett és közvetlen módon megjelent. Egyre intenzívebb nemzetközi jogegységesítési törekvések segítették a nemzeti szerződési jogok harmonizációját.

- A kollíziós jogok egységesítésére az Európai Közösségek tagállamai 1980. június 19-én Rómában megkötötték a Római Egyezmény-t.

- Célja: a szerződéses kötelmi jogi viszonyokra irányadó jog meghatározása.- Ez egy zárt nemzetközi egyezmény, amelyhez csak az EK (EU) tagállamai csatlakozhatnak.- 1991. április 1-jén lépett hatályba, 1999-től mind a 15 EU-tagállamban hatályosult.- A Római Szerződés több részes államban a szerződésekre irányadó nemzeti kollíziós szabályok

helyébe lépett, általános jelleggel meghatározva a kollíziós jogot.- Szabályai rugalmasabbak, mint a magyar kódexé.

Az Egyezmény főszabálya:

1. JOGVÁLASZTÁS

- az Egyezmény (3. Cikk) bővebben tárgyalja a jogválasztást, mint a magyar jog (ez csak a 24. § szűkszavú rendelkezése);

- szerződésükre a felek szabadon választhatnak jogot;- négy fő rendelkezése érdemel említést:

1.) kifejezett és hallgatólagos jogválasztás is lehetséges (a hallgatólagos jogválasztás nincs meghatározva a Szerződésben);

2.)nemcsak az egész szerződésre, hanem annak egy részére is választhatnak jogot; ha a felek csak a szerződésük egy részére választanak jogot, akkor többi részére az

egyébként irányadó jog vonatkozik. Az is lehetséges, hogy egyes részeire más-más jog vonatkozik. Ez a depassage fogalma.

3.)a választott jog megváltoztatható;4.)érvényesülnek az imperatív normák (erről részletesen kell beszélni)

lehetséges a jogválasztás akkor is, ha a szerződés csak egyetlen EK (EU) állam jogához kapcsolódik. Más jog választása esetén azonban az adott állam imperatív normái alól nem lehet kiszerződni;

A (külföldi) fórumválasztás önmagában nem jelenti a szerződés nemzetközivé válását; ilyen egyezmények esetén a jogválasztás korlátozott – alkalmazni kell a szerződésre egyébként irányadó jog „kényszerítő (imperatív) rendelkezéseit”. Ezektől a felek a szerződésben nem térhetnek el. Itt az irányadó jogrendszer egészének imperatív normáiról van szó! (lex fori, lex cause)

- Az Egyezmény két szerződéskörre érzékeny:1.) fogyasztói szerződések2.) munkavállalói szerződések

1.) Fogyasztói szerződések:

- Ez nem szerződéstípus, hanem minden olyan szerződés, amelyben „nem azonos erejű” szerződő felek lépnek jogviszonyra egymással. Egyik oldalon a haszonra törekvő „erős” vállalkozó, a másik oldalon a „gyengébb”, a szerződéskötésre rákényszerülő fogyasztó áll.

- Ilyen szerződések esetén is lehetséges a jogválasztás, de ilyen szerződés esetén nem érvényesül a felek mellérendeltsége. A jogválasztásnak vannak veszélyei is, amelyeket a kollíziós jog segítségével mérsékelni lehet.

- Nem egyenlő felek szerződése esetén az erősebb (vállalkozó) rákényszerítheti akaratát a gyengébb erejű fogyasztóra. Így olyan jogválasztásba is belekényszerül, amely számára előnytelen.

- Az Egyezmény megoldása: a választott jog mellett feltétlenül érvényesülnie kell a fogyasztó szokásos tartózkodási helyén hatályban lévő fogyasztóvédelmi rendelkezéseknek, - imperatív szabályainak - mivel a fogyasztó azt ismeri, ismerheti.

- Az Egyezmény nem minden fogyasztói szerződést szabályoz, csak az ingó dolgok adásvételét, a fogyasztó részére végzett szolgáltatásokat, az ilyen szerződésekre vonatkozó hitel-, és kölcsönszerződéseket.

- Kérdés: melyek azok a szerződések, amelyek annyira szorosan kapcsolódnak a fogyasztó szokásos tartózkodási helyéhez, hogy ezeknél a szokásos tartózkodási hely jogrendjének imperatív normáit érvényesíteni kell? A szokásos tartózkodási hely jogához való kötődés három esetben szoros:

ha a szerződés megkötését ebben az államban ajánlat, reklám előzte meg, és a fogyasztó ebben az államban kötötte meg a szerződést,

ha a fogyasztó szerződő partnere ebben az államban vette át a fogyasztó megrendelését, ha a szerződés áru eladására vonatkozik, és a fogyasztó ebből az államból külföldre

utazott, és ott adta fel a megrendelést, ha az eladó az utazást kifejezetten azért idézte elő, hogy a fogyasztót rávegye a szerződéskötésre.

- Az ilyen körülmények esetén fennálló jogválasztás érvényes, de a választott jog azon normái, amelyek ellenkeznek a fogyasztó szokásos tartózkodási helyén hatályos fogyasztóvédelmi szabályok imperatív normáival – nem érvényesülnek.

- „Kétjogúság” érvényesül tehát, de ez nem jogbizonytalanságot eredményez, hanem a fogyasztót védi.

Jogeset: Gran Canaria-ügy (Németország)

Német turistáknak spanyol nyaralásuk során a szálloda halljában, illetve buszkiránduláson használati cikkeket ajánlottak megvételre. A szerződés szerint az árut hazaérkezés után - Németországban – kellett volna átvenni, és fizetni is ott kellett volna, német pénzben, az eladó ottani ügynökének. A blankettaszerződések a spanyol jogot kötötték ki. A spanyol eladó mögött valójában német cég állt, és azért kötötte ki a spanyol jogot, mert abba akkor még nem ültették át az EK 1985-ben alkotott fogyasztóvédelmi irányelvét. Eszerint a fogyasztó 8 napon belül visszaléphet a szerződéstől, ha azt nem az eladó üzlethelyiségében kötötte. A német jog ekkor már törvényben szabályozta a kérdést – az irányelvnek megfelelően. Az utazásról hazatérő turista megkapta az árut, s fizetnie kellett volna. Többen azonban nem tettek eleget ennek, mert meggondolták magukat, s hivatkoztak a visszalépés lehetőségére. Az eladó pert indított, mondván, hogy a szerződésre a spanyol jogot kell alkalmazni., abban pedig nincs 8 –napon belüli elállási lehetőség. A bíróság megállapította, hogy a szerződést nem az Egyezmény 5. cikkében felsorolt körülmények között kötötték, így azokra nem alkalmazhatók a német imperatív szabályok. Ezért a keresetnek helyt adott, a vevőknek ki kellett fizetniük a vételárat. – Ez a példa a fogyasztót megillető különleges jogi védelem korlátjait mutatja.

2.) Egyéni munkavállalói szerződések:

- a másik tipikusan védelemre szoruló, egyenlőtlen helyzetben lévő szerződő fél a munkavállaló.- Az Egyezmény a munkaszerződések során nem korlátozta a jogválasztás szabadságát, de védelmi

elemeket beépített:- A felek jogválasztása nem vezethet arra, hogy a munkavállalóktól megvonják azt a védelmet, amit

a fórum nemzetközi magánjogi törvényének kollíziós szabályai szerint élveznének. A munkavállaló tehát választhat jogot, de nem szerződhet ki azokból a rendelkezésekből, amelyek védelmét kényszerítő jelleggel élvezi azon állam joga szerint, melyben

a szerződés teljesítéseként általában a munkáját végzi, még ha átmenetileg másik államba küldték is,

az a telephely található, ahol alkalmazták, amennyiben a munkáját nem rendszerint egy és ugyanazon államban végzi.

2. JOGVÁLASZTÁS HIÁNYÁBAN

Mely jog alkalmazandó, ha szerződésük megkötésekor a felek nem választottak jogot?- kiindulópont : a legszorosabb kapcsolat elve. - a szerződés azon állam jogrendjének van alávetve, amelyhez a legszorosabban kapcsolódik.- A legszorosabb kapcsolat általában annak az államnak a jogával áll fenn, amely állam a jellemző

szolgáltatás kötelezettjének szokásos tartózkodási helye, vagy székhelye. Ez egy értelmező szabály, iránymutatás, a bíróság számára nyújt támpontot, amelytől azonban el lehet térni.

- Az Egyezmény összekapcsolja a legszorosabb kapcsolat és a jellemző szolgáltatás kapcsoló elvét: a legszorosabb kapcsolatot a jellemző szolgáltatást nyújtó kötelezett székhelyén stb. keresztül

határozza meg. Ez egy vélelem, mely szerint a szerződés általában a jellemző szolgáltatás kötelezettjének jogával áll legszorosabb kapcsolatban.

- Eltérési lehetőség: ha az ügyben a jellemző szolgáltatás nem állapítható meg (pl. csere), akkor a bíróság mérlegelhet, és azt a jogot alkalmazza, amellyel a szerződés a legszorosabb kapcsolatban van. Ha a jellemző szolgáltatás nem e szolgáltatás kötelezettjének székhelyéhez, lakóhelyéhez kapcsolódik legszorosabban, hanem másik joghoz, akkor a bíróság azt a másik jogot alkalmazza.

- Atipikus szerződés esetén tehát az eljáró fórum nem köteles vizsgálni, hogy melyik a jellemző szolgáltatás, hanem az összes körülményt mérlegelve dönt arról, hogy melyik joggal áll fenn a legszorosabb kapcsolat.

- Kivételek: ingatlannal kapcsolatos szerződés esetén a lex rei sitae alkalmazandó a jogviszony kötelmi vonatkozásaira is. (Ingatlan esetén ez a legszorosabb kapcsolat.) A kivételek nem abszolút érvényűek, a fórum felülbírálhatja a jogalkotói „vélelmet” és dönthet úgy, hogy a jogügylet más joggal mutatja a legszorosabb kapcsolatot.

- Az Egyezmény kivétel-szabályozása rugalmas (jobb, mint a magyar), modellértékű, de veszélyes is, mert nem lehet előre kiszámítani a bíróság döntését.

Az imperatív normák érvényesülése

- Az imperatív szabályok lényege, hogy a kollízióra tekintet nélkül – mintegy azt kikapcsolva – feltétlenül érvényesüljenek.

- 3 fajta imperatív normáról beszélhetünk:1.) a lex fori imperatív szabályai: ez a közrend kérdésköre2.) a lex cause imperatív normái: ezek a nemzetközi kollíziós magánjogi jogviszonyra a

fórum kollíziós jogának utalása folytán alkalmazandó jog imperatív normái. Általában a kollíziós jog határozza meg, kivételesen a szerződéses jogviszonyokban a felek által választott jog is lehet. A lex fori általában különbözik a lex cause-tól (kivéve, ha a fórum kollíziós szabálya a fórum jogának alkalmazását rendeli el). A lex cause-ban is vannak olyan normák, amelyeket a jogalkotó a kollízióra tekintet nélkül alkalmazni rendelt.

3.) a harmadik jogok imperatív szabályai: azon jogok imperatív szabályai, amely a konkrét ügy elbírálása szempontjából érdektelenek. Ezekben is vannak imperatív normák, de az adott eset szempontjából figyelmen kívül maradnak. Vannak esetek, amikor azonban mégis alkalmazzák ezeket az imperatív normákat is:

Jogeset: A nigériai maszkok ügye (Németország)

Német felek (a szállító és a biztosító), német bíróság előtt, német jog alapján pereskedtek egy nigériai néprajzi kulturális (hajón történő) szállítmány károsodása miatt. A szállítmányt a nigériai jog szerint tilos volt kivinni az országból, vagyis az ottani jogrend imperatív szabályaiba ütközött a fuvarozási szerződés. Emiatt a német bíróság a német jog jó erkölcs alapelvébe ütközőnek, ezért semmisnek mondta ki a szállításra megkötött jogügyletet, vagyis a német törvény alapján utasította el a keresetet. Valójában a kiviteli tilalmat elrendelő nigériai jogszabályt alkalmazta, annak imperatív normája érvényesült. Ebben az esetben egybeesett a lex fori és a lex cause (mert német bíróság előtt, német felekre, német jogot alkalmaztak). Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy harmadik ország – Nigéria – jogát alkalmazta a bíróság, az ügyhöz való szoros kapcsolódása miatt.

- - -

A tétel vázlata:1. „Generálszósz”2. A Római Szerződés (megkötése, főbb jellemzői)3. Az Egyezmény főszabálya: a jogválasztás4. Fogyasztó szerződések (+ Gran Canaria)5. Egyéni munkavállalói szerződések6. Jogválasztás hiányában: legszorosabb kapcsolat elve, kivételek7. Az imperatív normák érvényesülése: + nigériai maszkok ügye

A tételt úgy


13. Az UNIDROIT jogrendbeli elhelyezése

Itt rögtön ki kell hangsúlyozni, hogy ez egy szervezet, és nem joganyag, nehogy belekössenek! Szűcs I.

B/20. Az UNIDROIT








Római Egyezmény


1978. évi 8. tvr:




1979. évi 13. tvr:


Római Egyezmény:





- ez egy szervezet, több minden történt e név alatt. - erről fog szólni e tétel

Európai Szerződési Jog Alapelvei: (lásd B/18. tétel)


UNCITRAL:



- ez szintén kivétel, mert nem jogszabály, hanem konferencia,

- mégis idetartozik, hiszen célja a jogegységesítés.


- - -

14. Az UNIDROITTörténetéről nem tudok. Sem az ea., sem a „szakkönyvek” nem foglalkoznak vele. Ezér a históriáját ugorgyuk átt. Szűcs I.

Bevezetés:

- A 20. században a jogegységesítés kívánalma mind nemzeti-nemzetközi, mind közvetett és közvetlen módon megjelent. Egyre intenzívebb nemzetközi jogegységesítési törekvések segítették a nemzeti szerződési jogok harmonizációját. Három jogegységesítési „műhely” érdemel kiemelt figyelmet:

1.) a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia,2.) a bécsi székhelyű ENSZ-szerv, az UNCITRAL,3.) a római székhelyű UNIDROIT-Intézet

- A Hágai Konferencia a kollíziós jogok egységesítését tartja fő feladatának, míg a másik kettő a szerződési – materiális – jog harmonizációját dolgozik.

- Létrehozásának célja: a jogegységesítő törekvések előmozdítása.

Szervezete, feladata

- Az UNIDROIT magánkezdeményezés alapján jött létre.- 1928-ban Rómában alapították, teljes neve: Magánjogi Jogegységesítési Intézet.- Ugyanolyan jellegű, mint az EK (EU)-ban a Lando-bizottság. Nem hivatalos, nem kormányszerv.- Feladata: kezdeményező, konzultatív tevékenység végzése.- Tagjai: professzorok (pl. Mádl Ferenc); nemcsak európaiak, a világ minden tájékáról vannak

tagjai.- Szervezete: 1.) közgyűlés

2.) igazgatótanács* – főtitkár (az igazgatótanács vezetője)3.) elnök

- A közgyűlés re minden állam képviselőjét meghívják (de nem mint állami, hivatalos képviselőt!)

* Megjegyzés: az előadó igazgatótanácsot említett, Mádl művész úr kormányzótanácsot. Nem t’om melyik az igazi. Szűcs I.

- Az igazgatótanács szűkebb társaság, jeles tagjai: René David (Franciao.),Clive M. Schmithof (USA),Tudor Popescu (Románia),Kronke (Németo.) – ő a főtitkár.

- Elnök : Joachim Borrel Monosco (Németo.)

15. Az UNIDROIT legfontosabb „termékei”

Szabályozni igyekezett: - az egyes szerződéstípusokat,- a szerződések általános elveit.

Az egyes szerződéstípusok szabályainak egységesítésére irányuló egyezmények:

- 1970.: Az utazási szerződésekre vonatkozó brüsszeli egyezmény – 1976-ban már néhány országban hatályba lépett;

- 1983.: Ingó dolgok nemzetközi adásvételéhez kapcsolódó képviseleti ügyekről szóló genfi egyezmény – még nincs hatályban;

- 1988.: Nemzetközi lízing és faktoring-szerződésre vonatkozó ottawai egyezmények (ezek sem léptek hatályba – csak azér’ vannak, hogy megtanúhassuk.)

Hangsúlyossága miatt külön említendő:

16. A nemzetközi kereskedelmi szerződések alapelvei című egyezmény

- Ez a nemzetközi kereskedelmi szerződések általános problémáira kidolgozott kodifikáció.- 1994-ben az UNIDROIT Kormányzótanácsa* elfogadta, azóta ismertté vált; ez nem nemzetközi

szerződés!- A tervezet a kontinentális és a common law ihletésű jogrendszerek szerződési szabályait hangolta

össze a szerződéskötés, az értelmezés, az anyagi érvényesség, a teljesítés és a szerződésszegés területén.

- Ez egy restatement (modell-törvény; vagy mintaszabály – Mádl). Hasonlít egy nemzetközi szerződésre, de nem lépett hatályba.

- Ez egy joggyűjtemény, írott szokásjog. A nemzetközi jogalkotásra mintaként hat.A restatement egy joganyag-fajta. A leghíresebb restatement az USA-beli Uniform Commercial Code (Egységes Kereskedelmi Törvénykönyv), rövidítése: UCC. Ez az USA „egységes Ptk-ja” – amely azonban nem hatályos törvény. Az USÁ-ban nincs egységes magánjog, 52 jogrendszer él egymás mellett, a tagállamok a magánjogaikat saját maguk szabályozzák.

17. A nemzetközi kereskedelmi szerződések alapelvei című egyezmény szerkezete

- Ez egy modell-törvény; felépítése:1.) Preambulum2.) Alapelvek3.) A kereskedelmi szerződések egyes kérdéseinek szabályozása

Preambulum:- két kiemelendő kérdés:- 1.) tárgyi hatálya:- Csak a kereskedelmi szerződésekre vonatkozik. (Magyarországon nincs külön kereskedelmi

szerződés, míg más államokban – pl. Németország – van külön kereskedelmi és külön fogyasztói szerződés. Mindegyikre más-más szabályok vonatkoznak. A magyar Ptk. nem különböztet: van az adásvételei szerződés, és mellé egy fogyasztóvédelmi törvény. Ez a restatement a fogyasztói szerződésekre nem vonatkozik!

- 2.) mikor alkalmazandó:A.) ha kikötötték; kérdés: kiköthető-e nem jogszabály alkalmazása?

B.) ha a lex Mercatoriát kötötték ki (nemzetközi kereskedelmi jog szokványai)C.) ha nem kötötték ki, és a kollíziós jogi szabályozás hiányzik, vagy nem egyértelmű.

kérdés: alkalmazható-e az adott állam jogrendje szerint?

Alapelvek:

- hasonlóak a magyar Ptk. alapelveihez;1.) szerződési szabadság;2.) pacta sunt servanda;3.) jóhiszeműség és tisztesség;4.) a kényszerítő (imperatív) szabályok

elsődlegességének elve.

- azért kell ezeket az alapelveket ismét kimondani, mert nem biztos, hogy minden szerződő fél országában ugyanezeket az alapelveket fogadják el (pl. muszlim államok: Korán, Szunna, Idzsma, Kijász alapelvei).

Részletszabályok:

Ha az UNIDROIT alapelv-gyűjteménye (e restatement) ütközik egy adott állam imperatív szabályaival, akkor az imperatív szabályoknak van elsőbbsége.

- Szerződéskötés: lényeges eltérések nincsenek az egyes államok jogrendjeiben. A szabályozás hasonlít a magyar jog szabályozására.

- Szerződés érvénytelensége: hasonló a magyar Ptk. rendelkezéseihez. Nem különböztet semmisség és megtámadhatóság között; fölsorolja a semmisségi eseteket: tévedés, fenyegetés, laesio e normis (felén túli sérelem), csalárdság. (Ez utóbbi angolszász, míg a többi német eredetű.)

- Teljesítés: helye, ideje, módja: diszpozitív.- Szerződésszegés: A magyar

Ptk. négyet ismer, a restatement hármat:1.) hibás teljesítés;2.) késedelmes teljesítés3.) nem teljesítés

A hibás teljesítés szabályai: (erről külön kell beszélni)

magyar jog: objektív és szubjektív szankciók, vétkességi alapú kártérítés;restatement: szankciói: 1.) kijavítás

2.) kicserélés3.) bírósági kötbér (punitive damages - büntető kötbér)

A büntető kötbér Magyarországon nem alkalmazható, mert imperatív szabályba ütközik: nálunk nincs ilyen szankció, így ilyen kötbért nem lehet megítélni.Kártérítés: a restatement objektív felelősséget alkalmaz, vis maiorral és vétkes közrehatással mentheti ki magát a szerződésszegő fél.

- A restatement tartalma: ezt a részt ugorjuk át (ezt javasolta az előadó)

- Értelmezés: a nyilatkozati elv az elsődleges, de az akaratot is figyelembe kell venni. Az értelmezést mindig a nemzetközi kereskedelmi érdekre tekintettel kell elvégezni.

- - -

A tétel vázlata:8. „Generálszósz”9. Az UNIDROIT10. Szervezete, feladata11. Az UNIDORIT „termékei”12. A nemzetközi kereskedelmi szerződések alapelvei című egyezmény13. A restatement szerkezete (preambulum, alapelvek, részletszabályok)

A tételt úgy


1. A „nemzetközi magánjog” elnevezésről

- A „nemzetközi magánjog” elnevezést 1834-ben az amerikai Joseph Story használta először („private international law”). Innét került át Németországba, („Internationales Privatrechts”) majd továbbterjedt Európába. A német szakirodalomban használták a találóbb „kollíziós jog” kifejezést is. Az angoloknál maradt a pontosabb meghatározás: „confict of laws”.

2. A nemzetközi magánjog fogalma

Meghatározás:A nemzetközi magánjog azoknak a jogszabályoknak a gyűjtőhelye, amelyek a külföldi elemet tartalmazó és az állami szuverenitással közvetlen kapcsolatban nem lévő polgári jogi (vagyoni és azokkal összefüggő nem vagyoni), továbbá családi és munkaviszonyokat közvetett módon (kollíziós normákkal) rendezik. (Mádl meghatározása)

Ptk.: 4. a lehetetlenülés.

B/21. A nemzetközi magánjog fogalma és funkciója

- A nemzetközi kollíziós magánjog (NKMJ) a jogrendszer önálló jogága.- Önálló szabályozási tárgya van: a lényeges külföldi elemet tartalmazó polgári jogi családi jogi munkajogi jogviszonyok.- E tárgykörök jól körülhatárolhatók, egyneműek.- Ugyanígy körülhatárolható és egynemű a szabályozás közvetett, utaló módszere.- A NKMJ kihasítja az anyagi polgári jog, családjog és munkajog hatálya alól azokat a tényállásokat,

amelyek lényeges nemzetközi elemet tartalmaznak.- Ezekben az esetekben ugyanis az egyes jogrendszerek ütköznek, kollízió áll fenn. Ekkor a fórum saját

jogának anyagi jogi szabályai közvetlenül, első lépésben nem alkalmasak az ügy érdemi eldöntésére. Szükségessé vált egy sajátos, - a kollízió megszüntetésére alkalmas közvetett, utaló módszer kidolgozása.

- A három „magánjogias” jogágból kiemelt tényállások az utaló módszerrel történő szabályozás miatt állnak össze önálló jogággá → nemzetközi kollíziós magánjoggá.

- Ma ez a jogág általánosan elfogadott megnevezése, bár e megnevezés pontatlan, mert1.) a jogág nem nemzetközi :- a nemzetközi magánjogról szóló törvények nem nemzetköziek, hanem valamely nemzeti jogrendszer

szerves részét alkotják (ellenben a nemzetközi joggal). E joganyag a nemzeti szuverén jogalkotó aktusaként jön létre.

- A szabályok hatályuk miatt sem nemzetköziek, hiszen címzettjük a hazai jogalkalmazó fórum, amelyhez a jogalkotó a külföldi jog alkalmazására vonatkozó parancsát intézi.

2.) a jogág nem magánjog: - A közjog-magánjog felbomlásával a magánjog fogalma eleve kérdésessé vált: a magánjog erőteljesen

közjogiasodik. Ennek jellegzetes példája a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, ami a magánjogi szabályokat közjogi elemekkel vegyítve alakul át komplex jogterületté.

- E komplex (magán-, és közjogi elemeket tartalmazó) jogterület nem felel meg az önálló jogágiság feltételeinek, mivel sem tárgya nem egynemű, sem jellegzetes szabályozási módszere nincs.

- Nem jogág a „nemzetközi magánjog” azért sem, mert maga a polgári jog, családi jog és munkajog fogalmilag anyagi jogi szabályokat (közvetlen jogrendezést) tartalmazó joganyag.

- A közvetett módszer, a kollíziós szabály (közvetlen jogrendezés) e szempontból sem felel meg egy, az anyagi jogi szabályokat tartalmazó „magánjog” körébe sorolható, érdemi döntést megalapozni képes, közvetlen jogrendezést biztosító jogág fogalmának.

- A „nemzetközi magánjog” kifejezés semmit sem mond arról, hogy szabályai jogrendszerek ütközését oldják fel, ezért azok kollíziós szabályok, a jogág pedig – nem anyagi jogi – hanem kollíziós magánjog.

- A kollízióknak több fajtája van, melyek közül a „nemzetközi magánjog” csak a különböző államok nemzeti jogrendszereinek ütközését, tehát az ún. nemzetközi kollíziót oldja fel (nem foglalkozik pl. az időközi kollízióval).

- Ebből az elnevezésből hiányzik a „kollíziós” szó.- Az elnevezés ezért meghaladott és pontatlan.- A tantárgy célszerű megnevezése: magyar nemzetközi kollíziós magánjog.- Ez utal arra, hogy nem nemzetközi szabályokról és nem magánjogról van szó. Az anyagi

magánjoghoz közvetetten kötődik, annak „anyatestéből” hasítja ki az egyes jogrendszerek összeütközése által érintett jogviszonyokat. A kollízió egyik – nemzetközi – fajtájának feloldását végzi kollíziós norma alkalmazásával. Végül pedig a magyar nemzetközi kollíziós magánjog tudományáról van szó.

3. A nemzetközi magánjog funkciója

Funkciója (funkciói):

felmentést ad az eljáró fórumnak saját, hazai jogának (lex fori) alkalmazása alól, meghatározza azt a jogrendszert, amely a jogviszonyban lévő külföldi elem miatt a szóba jöhető több

jogrendszer közül a jogvita eldöntésénél, vagy jogi eljárás lefolytatásánál alkalmazandó,

parancsot ad a jogalkalmazónak arra, hogy az ügyet érdemben e jogrendszer anyagi jogi szabályai alapján döntse el.

4. A nemzetközi magánjog szabályozásának tárgya (Szigorúan véve a tételcímet nem tartozik ide, de ugyebár pont az átfedés miatt nincs a 23. tétel. Szűcs I.)

- A NKMJ tárgya: a kollíziós tényállás.- A kollíziós tényállás jellemzője: valamilyen lényeges nemzetközi elemet tartalmaz.- Ilyen esetben az eljáró fórum saját joga (lex fori) alkalmazásánál sajátos helyzetbe kerül, mert hazai

jogát kizárólag belföldi elemmel bíró jogviszonyokra kellene alkalmaznia.- Ekkor a fórum kétlépéses megoldást alkalmaz:1.) Eldönti, hogy az ügyben van-e joghatósága?

Ha nincs, akkor eljárását befejezi.Ha van, akkor az eljárás folytatódik, jön a második lépés:

2.) A fórum megvizsgálja, van-e külföldi elem a jogi megítélést igénylő jogviszonyban?Ha nincs, akkor a fórum saját jogát alkalmazza.Ha van külföldi elem, akkor több jogrendszer ütközik, kollízió áll fenn.

- Ebben az esetben jogrendszerek versengenek: a lex fori és valamely más állam(ok) joga(i).- Ekkor a fórum döntésre kényszerül: saját jogát (lex fori) vagy másik állam jogát alkalmazza?- Saját jog alkalmazása esetén előfordulhat, hogy az alkalmazott jognak semmi köze nincs az adott

tényálláshoz.- A külföldi jog alkalmazásának indoka tehát az, hogy külföldi elemmel bíró élet-, társadalmi vagy

gazdasági viszony esetében helyes, ésszerű, igazságos döntés éppen egy külföldi jogrendszer alkalmazásától várható el.

5. A nemzetközi magánjog szabályozásának módszere(Szigorúan véve a tételcímet nem tartozik ide, de ugyebár pont az átfedés miatt nincs a 23. tétel. Szűcs I.)

- Alapvetően kétféle szabályozási megoldás lehetséges:- Közvetett szabályozás : ha a nemzetközi magánjogi tényállás megoldása két fokozatban, két rétegben

elhelyezkedő jogszabályok segítségével történik. Első szinten az alkalmazandó jogrendszer kiválasztása történik (melyik állam jogát kell alkalmazni). Ez az első réteg, és az a funkciója, hogy feloldja az egymással versengő jogrendszerek kollízióját.

- Ezért ezeket kollíziós szabályoknak nevezik. Ezek mindig utaló, közvetítő normák.- A tényállások közvetett szabályozásának második rétegében vannak az adott jogviszony

megoldásához, tartalmi rendezéséhez segítő jogszabályok, amelyeket tárgyi szabályoknak neveznek. Ezek határozzák meg a kérdéses jogviszony alanyainak jogait és kötelezettségeit.

- Közvetlen szabályozás: a jogszabály az adott életviszonyt direkt, tartalmi rendezéséhez vezet, rendelkezik a felek jogairól és kötelezettségeiről. Ezek nem kollíziós szabályok, hanem a nemzetközi magánjogi tényállás jogkövetkezményeit direkt módon megállapító jogszabályok.

- Erre elsősorban nemzetközi (bi-, vagy multilaterális) egyezmények segítségével kerülhet sor.- Ilyen szabályozás esetén az érdekelt államos megkísérlik egyeztetni gazdasági érdekeiket,

összehangolni erkölcsi, jogi értékrendjüket, hagyományaikat, és együttes kollíziós jogi aktussal feloldják jogrendszereik kollízióját. (pl. Bécsi Vételi Egyezmény)

- A közvetlen szabályozás azonban nem lehet teljes és kimerítő, ezért a lényeges külföldi elemet tartalmazó magánjogi viszonyokat általában közvetett, kollíziós normák segítségével rendezik.

- A NKMJ a kollíziós tényállásokat közvetett módszerrel, utaló szabály alkotásával szabályozza.- Ez a kollízió feloldásának sajátos, más jogágakban ismeretlen, egyedül erre a jogszabály-összességre

vonatkozó jellemző vonása.- A szabályozási módszere tehát jellegzetes és egynemű.- A kollíziós normában lévő utalás a norma lényegi eleme, a norma célja és értelme.- Az ügy eldöntése két lépcsőben történik:1.) először a kollíziós döntés alapjául szolgáló anyagi normát kell alkalmazni,2.) másodszor az érdemei döntés alapjául szolgáló anyagi normát kell alkalmazni (a kettőt egymás

után, de együttesen).- A nemzetközi kollíziós norma és az anyagi norma közötti különbség:

- Anyagi jogi norma: az adott életviszony, társadalmi vagy gazdasági viszony szabályozásának módszere közvetlenül, anyagi jogi normákkal történik. Ez tulajdonképpen az ügy egylépcsős – jogi normákkal történő - érdemi eldöntése.

- Nemzetközi kollíziós norma: nem tartalmazza közvetlenül a jogi eljárás lefolytatásához szükséges szabályokat, hanem közvetett jogrendezést valósít meg: közvetett módon utal arra a jogrendszerre, amelynek anyagi jogi normái alapján az ügyet a fórumnak el kell döntenie. (Ezért ezt a joganyagot „üres jognak” (empty law) nevezik, mivel az ügy eldöntéséhez közvetlen támpontot nem ad.)

6. Fogalmak(Ezek elvileg nem kellenek. De ki meri megkockáztatni? Ezért inkább ide írom, aki úgy gondolja, nem tanulja meg őket. Szűcs I.)

Nemzetközi kollízió: az a helyzet, amikor adott tényállás jogi megítélése kapcsán – a tényállásban lévő lényeges külföldi elem miatt – több állam jogrendjének alkalmazása egyaránt felmerül. A kollízió tehát – a saját alkalmazásukért versengő – több nemzeti jogrendszer ütközését jelenti, amelyet ezért nemzetközi kollíziónak nevezünk. (Burián-Kecskés-Vörös)

Nemzetközi kollíziós viszony: az az életviszony, társadalmi vagy gazdasági viszony, amely nemzetközi kollízió lehetőségét veti fel. (Burián-Kecskés-Vörös)

Nemzetközi kollíziós magánjogi tényállás: ha az alapjául szolgáló, jogi megítélést igénylő polgári jogi, családi jogi, vagy munkajogi jogviszonyban valamilyen lényeges külföldi elem van, aminek következtében a tényállás több államjogrendszerével áll kapcsolatban, ezért el kell dönteni, hogy melyik állam jogrendszerének normáit alkalmazzák. (Burián-Kecskés-Vörös)

Nemzetközi kollíziós szabályok: megjelölik azt a jogrendszert, amelynek alkalmazására kollíziós polgári jogi, családi jogi és munkajogi tényállás, vagyis több jogrendszer kollíziója esetén az eljáró fórum köteles. (Burián-Kecskés-Vörös)

Nemzetközi magánjogi tényállások: Azon tényállások, amelyek több állam jogrendszerével mutatnak érdemi kapcsolatot, anélkül, hogy bennük az állami szuverenitás közvetlenül szerepet játszana. Ezek a viszonyok képezik a nemzetközi magánjog tárgyát. (Mádl-Vékás)

A nemzetközi magánjog tárgya: az olyan külföldi elemet tartalmazó tényállások, amelyeket belső viszonylatukban a magyar jogrendszernek elsősorban a polgári jogi, családi jog, és munkajog elnevezésű jogágazatai szabályozzák. (Mádl-Vékás)

A tétel vázlata:14. A nemzetközi magánjog elnevezésről15. A nemzetközi magánjog fogalma16. A NKMJ funkciója17. A NKMJ szabályozásának tárgya18. A NKMJ szabályozási módszere19. Fogalmak

B/22. A külföldi jog alkalmazásaI. Alapvetés

Két kérdés a lényeg:

1.) Melyik államnak van joghatósága?

Joghatóság = a bíróságoknak és más állami szerveknek az a jogi felhatalmazottsága, amelynek alapján nemzetközi magánjogi tényállások esetében eljárhatnak (th. nemzetközi illetékesség)

Eljárásjogi jellege azt jelenti, hogy ez a kategória a nemzetközi magánjogi tényállás anyagi jogi megítélése, vagyis az alkalmazandó anyagi jog meghatározása szempontjából nem ad eligazítást

A joghatóság megléte esetén mely állam anyagi jogszabályait kell alkalmazni: kollíziós magánjog normái döntik el

2.) Melyik állam jogát kell alkalmazni?

A hagyományos és hosszú időn keresztül uralkodó nézet szerint a válasz: a bíróság a saját államának kollíziós jogát alkalmazza, a saját jogrendszerének kollíziós szabályai szerint határozza meg az alkalmazandó anyagi jogot ”hazafele törekvés” – tiszteletkörök (a magyar bírák az esetek nagy részében nem veszik észre, hogy ilyet kellene alkalmazni)

Ma a kérdés árnyaltabban vizsgálandó: Rendes bíróságok, stb.

A hagyományos felfogás ma is töretlenül érvényesül: saját jogrendszer alkalmazása (ez alól kivétel: renvoi)

Választottbíróságo Kérdésessé vált, hogy a VB székhelye szerinti állam kollíziós jogát kell-e a VB-nek

alkalmaznia Jelentőségét növeli az a tény, hogy a nemzetközi magánjogi viták jelentős része kerül VB

elé, a felek az esetek nagy részében élnek jogválasztási jogukkal Egyes VB-k (pl. a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett Állandó VB) kiatartanak a

régi elv mellett: jogválasztás hiányában a saját székhelyük szerinti kollízios szabályokat alkalmazva határozzák meg az alkalmazandó anyagi jogot

Más VB-k elvetik a lex fori szerinti kollíziós szabályok alkalmazásának automatizmusát és maguk (pl. a kereskedelmi választottbíróságról kötött 1961-es Európai Egyezmény, UNCITRAL 1985-ös mintatörvénye, párizsi székhelyű Nemzetközi Kereskedelmi Kamara Választottbírósága, bécsi Iparkamara Választottbírósága)

II. Viszonosság

Viszonosság = a nemzetközi kapcsolatokban az államoknak egymással szemben tanúsított egyforma magatartása

Komoly jelentősége van a külföldiek jogában (a természetes és jogi személyekre vonatkozó speciális szabályok) és a nemzetközi polgári eljárásjogban

A kollíziós magánjogban a viszonosság általában nem jut szerephez: a külföldi jog alkalmazását nem lehet ettől függővé tenni (mintegy gesztusként, kegyként jelentkezne az illető állammal szemben joga alkalmazása)

Ennek ellenére kivételesen mégis sor kerülhet a viszonosság hiánya vagy megsértése miatt a külföldi jog alkalmazásának megtagadására: csak ha jogszabály a viszonosság fennállását kifejezetten megkívánja, és ha konkrét esetben a viszonosság hiányát vagy megsértését az érdekelt félnek sikerül bebizonyítania

Magyar jog: a külföldi jog alkalmazása általában nem függ a viszonosságtól 6. § (1) A külföldi jog alkalmazása - ha jogszabály másként nem rendelkezik - nem függ a viszonosságtól.(2) Ha a jogszabály a külföldi jog alkalmazását viszonosságtól teszi függővé, a viszonosságot az ellenkező bizonyításáig

fennállónak kell tekinteni. Ha jogszabály a viszonosság bizonyítását kívánja, a viszonosság fennállásáról az igazságügyminiszter ad a bíróságra és más hatóságra kötelező nyilatkozatot.

III. Elméleti problémák a külföldi jog alkalmazásával

Hogy viseli el a szuverén állam, hogy saját joga helyett egy külföldi államét alkalmazza? Nem nemzetközi dimenzióra van kitalálva a hazai jog A nemzetközi elmélet vigaszokat ad az állam számára Irányzatok:

1.) Vested rights - szerzett jogok

Amikor a fórum embere (bíró, végrehajtó, közjegyző, közigazgatási döntésre jogosult személy) a külföldi jogot alkalmazza, akkor tulajdonképpen nem is külföldi jogot alkalmaz, hanem csak külföldi jog alapján létrejött alanyi jogokat ismer el és részesít védelemben

Képviselő: Dicey / A jog és a közvélemény alakulása a XIX. századi Angliában (angol) Beale (USA) Pillet (francia)

2.) Recepciós elmélet (olasz)

Amikor a fórum embere (bíró, végrehajtó, közjegyző, közigazgatási döntésre jogosult személy) a külföldi jogot alkalmazza, akkor tulajdonképpen nem is külföldi jogot alkalmaz, hanem a jogalkalmazás aktusával a külföldi jogot recipiálja / beépíti a hazai jogba.

Képviselői: Pacchioni Ago Santi Romano Quadri

Ellenzői: di Vignano Capelletti (ez utóbbi pp zseni volt)

3.) Utánképzési elmélet – local law (USA) Amikor a fórum embere (bíró, végrehajtó, közjegyző, közigazgatási döntésre jogosult személy) a

külföldi jogot alkalmazza, akkor tulajdonképpen nem is külföldi jogot alkalmaz, hanem a jogalkalmazás aktusával lemásolja, leképezi a külföldi szabályokat idegen normával azonos helyi jogot alkalmaz (helyi joggá teszi)

Képviselői: Cook Lorenzen

Árnyaltabban különböztet Ehrenzweig és Jayme „date”-elmélete, mely a külföldi jogi norma bizonyos elemeit kezeli tényként

IV. Gyakorlati kérdések

1. A kérdések

1.) A külföldi jog jog vagy tény? jogfilozófiai kérdés

Anglia, USA: tény Francia: tény (ritka, hogy egyezik valamiben a két jogrendszer) Német: jognak tekinti

2.) A bíró köteles-e ismerni a külföldi jogot?

3.) A „iura novit curia” elv alkalmazhatóságának elvével, illetve a 2 elv metszéspontjában álló kérdés: hivatalból kell-e figyelembe venni?

Vizsgálandó kérdések:

fakultatív vagy hivatalból történő alkalmazás kit terhel a bizonyítási kötelezettség – nem tekinthető eljárásjogi értelemben vett bizonyítási

tehernek bizonyítási eszközök

2. Angolszász jogrendszer

Eljárásjog sajátosságaival függ össze Angliában esküdtbíráskodás volt az 1920-as évekig polgári ügyekben is: Az esküdteknek kezdetben

inkább tanú szerepük volt, mintsem bírói: „communis opinio”-t adtak elő – inkább tényeket észlelt, mint jogot. Később elmozdult e szerep a bíró irányába

A világkép sok mindenben hasonlít a régi római birodalmi világképhez Angol bíró: nem köteles figyelembe venni / ismerni, alkalmazni: amíg az érdekelt felek ezt nem kérik

az eljárásban (BRED bíró: a felek be akarták etetni, hogy Monte Carloban tilos rulettezni) A feleknek kell bizonyítani a külföldi jog tartalmát – „expert witness” szakértő tanúval lehet

bizonyítani: ez a személy rendelkezzen gyakorlati tapasztalatokkal (=élt az adott jogrendszer uralma alatt)

Az EK Római Egyezményének hatálybalépése hozott némi változást: kötelezővé teszi az alkalmazási körébe eső szerződésekre irányadó jog alkalmazását

Affidamit = ezzel lehet bizonyítani a nemzetközi kereskedelmi jog tartalmát USA-ban ugyanez volt a helyzet – különbség:

Nincs expert witness Mindennapos probléma (52 tagállam!!!) 1920-tól „judicial notice” intézménye (Massachusets állam: Act – arra jogosítja fel a bírót, hogy

privát tudását alkalmazza/Még néhány ország ragaszkodik a külföldi jog fakultatív alkalmazásához ennyire mereven: Spanyolország, Argentína, közép-amerikai országok/

Idegen jogszabályok bizonyítása: illető felet terheli, hacsak a bírónak nincs hivatalos tudomása arról

3. Franciaország

Azért fogja fel tényként, mert a Code Civilnek ilyen a szemlélete (mint Napóleonnak): expanzív joghatóság képe van a CC-nek = mindenkit francia bíróság elé kell vinni

Speciális eljárásjogi szabály: külföldi jog téves alkalmazása miatt nem lehet fellebbezni (francia jog alkalmazásának egységessége)

A bíró nem köteles ugyan hivatalból a külföldi jogot alkalmazni, de jogában áll ezt tenni, különösen, ha a felek ezt kérik – megváltozott a szemlélet:

1988 óta Cour de Cassation gyakorlata: a külföldi jog hivatalból történő kötelező alkalmazása Idegen jogszabályok bizonyítása: illető felet terheli, hacsak a bírónak nincs hivatalos tudomása

arról Írásos szakvélemény

4. Németország

„Professzorjog” a német jog Aktaküldözgetés intézménye: szakvéleményt kér a bíró az egyetemi professzoroktól, melynél ideális,

hogyha a mellékletet az ítélettervezet képezte A bíró hivatalból köteles a kollíziós normái által kijelölt külföldi jogot alkalmazni

Idegen jogszabályok bizonyítása: a megfelelő külföldi jogszabályokról történő gondoskodás és a külföldi jog tartalmának megállapítása elsősorban a bíró feladata

5. Magyarország

Vegyes rendszer, német szemlélet Hivatalból kell észlelnie a bírónak a külföldi jog alkalmazásának szükségességét, de a felek /

szakértők is produkálhatják

9. § Ha a felek az e törvényerejű rendelet szerint irányadó külföldi jog mellőzését közösen kérik, helyette a magyar jogot - illetve a jogválasztás lehetősége esetében a választott jogot - kell alkalmazni.

Az IMer ad tájékoztatást a külföldi jogról (IM Nemzetközi Főosztály) – ez nem mindig tökéletes, példák Kecskés prof-tól: Lengyelországban kártérítési per – vesztés – az ügyvéd a lengyel jogról kért tájékoztatást – sajnos

ekkor még a számítástechnikára átállásnál a kivételes szabályok nem voltak bent a rendszerben (és hát sajna pont ott volt a lényeg)

Egyik ügyintéző a francia Le Monde bírósági tudósításai alapján adott tájékoztatást a francia büntetőjog tartalmáról

Óriási változás az elmúlt 10 évben (internet, e-mail, stb.) Idegen jogszabályok bizonyítása: a megfelelő külföldi jogszabályokról történő gondoskodás és a

külföldi jog tartalmának megállapítása elsősorban a bíró feladata – ugyanaz mint az előbb

Külföldi jog tartalmának megállapítása5. § (1) A bíróság vagy más hatóság az általa nem ismert külföldi jog felől hivatalból tájékozódik, szükség esetén szakértői

véleményt is beszerez és a fél által előterjesztett bizonyítékokat is figyelembe veheti.(2) A külföldi jogról a bíróság vagy más hatóság megkeresésére az igazságügyminiszter felvilágosítást ad.(3) Ha a külföldi jog tartalmát nem lehet megállapítani, a magyar jogot kell alkalmazni.

6. ET égisze alatt: Európai Egyezmény (European Convention)

– 1968-ban fogadták el, 1978-ban Strasbourgban Kiegészítő Jegyzőkönyv formájában módosították)– Mo. 1989-ben letétbe helyezte csatlakozási okiratát, s így 1990-től Mo. tekintetében is hatályba lépett– A részes tagállamok kölcsönösen kötelezettséget vállalnak arra, hogy tájékoztatják egymást polgári

jogi és kereskedelmi jogi szabályaikról, eljárásukról, igazságügyi szervezetükről– Tájékoztatás iránti megkeresésben:

Meg kell jelölni az ügy természetét Fontos tényeket Lényegi okiratok másolatának megküldése Válaszra váró jogkérdések megfogalmazása Kiegészítő dokumentumokként mellékelni lehet jogtudományi művekből vett idézeteket,

jogszabálytervezeteket, hivatalos indokolást, kommentárok kivonatát– A választ a lehető legrövidebb időn belül kell megadni – A válaszadást a megkeresett állam csak akkor tagadhatja meg, ha

A megkeresés alapjául szolgáló eljárás érdekeit sérti, vagy Úgy ítéli meg, hogy a válasz szuverenitását vagy biztonságát hátrányosan érintheti

7. Különös kérdések

– A fórum elvileg alkalmazhat olyan jogintézményeket, melyek a saját jogrendszerében ismeretlenek – lényeg: az alkalmazott külföldi jogszabályok hatása ne ellenkezzen a fórum alapvető elveivel, közrendjével

– A külföldi jog szabályait lehetőleg úgy kell alkalmazni, ahogy azokat az illető állam bíróságai a gyakorlatba átültetik

– A fellebbezés lehetősége A legtöbb ország gyakorlatában a kizárt amiatt, hogy az alsóbb bíróság nem alkalmazott külföldi

jogot vagy tévesen alkalmazta az idegen normákat Ma már több ország álláspontja is változik Mo. általános a fellebbezési jog

A tételt úgy írtam, hogy

megtanulásához más anyag elolvasása nem szükséges. Szűcs I.

1. A nemzetközi magánjog kialakulásának feltételei

B/23. A statútum elmélet kialakulása, fejlődése és meghaladása

- A nemzetközi kollíziós magánjog kialakulására csak a történelmi fejlődés meghatározott fokán kerülhet sor. Szükséges hozzá több gazdasági-társadalmi tényező együttes megléte, a jogtudomány bizonyos fejlettsége, és magának a problémának a felismerése.

- A NKMJ létrejöttének 3 (együttes) feltétele:1.) A társadalmi, gazdasági viszonyok fejlettségének egy maghatározott foka, az államok közötti intenzív

gazdasági és személyforgalom kialakulása;2.) Olyan államok, illetve önálló jogrendszerrel rendelkező területi egységek létezése, amelyek egymás

jogát kölcsönösen elismerik;3.) Ezeknek a jogoknak egymástól való különbözősége.

Megjegyzés: később majd kiderül, hogy vannak szubjektív feltételek is. Szűcs I.

2. A középkori jogfejlődés szakaszai

- Három szakasz különíthető el:1.) A jog perszonalitásának időszaka (4.-10. század)2.) A jog territorialitásának időszaka (11.-12. század)3.) A statutumelmélet időszaka (13.-19. század)

3. A statútumelmélet kialakulása

- A NKMJ a glosszátorok idején született meg Észak-Itáliában.- Oka az objektív és szubjektív feltételek megjelenése illetve együttes beállta.

objektív feltételek szubjektív feltételek

A társadalmi-gazdasági viszonyok fejlődése, az áru- és személyforgalom növekedése tarthatatlanná tette a teljes jogi elzárkózást

önálló joghatósággal rendelkező területi egységek (városállamok) léte

a jogi partikularizmus: különböző írott helyi szokásjogok (statutumok)

a római jog újraélesztése a glosszátorok által

elvetették a lex fori kizárólagosságát javasolták az idegen jog

alkalmazhatóságát

- A jogi partikularizmus: az észak-itáliai városokban írásbeli formát öltöttek a helyi szokásjogok (statútumok). Mivel a statútumok tartalmukban gyakran eltértek egymástól, egyre többször kerültek összeütközésbe, így egyre gyakrabban vetődött fel az alkalmazandó jog kérdése. Megvalósult a NKMJ kialakulásához szükséges 3 együttes feltétel.

- A glosszátorok a Codex Iustinianus bevezető rendelkezései (Cunctos Populos) alapján analógiát alkalmazva kimondták, hogy a városállamok statútumai csak az alattvalókat, a város polgárait kötelezhetik. Indokolás: ha a jusztiniánuszi törvényben a császár is csak az alattvalóit hívhatja fel a kereszténység követésére, akkor egy-egy város sem hozhat rendelkezéseket más város alattvalóira.

- Ez az érvelés alapozta meg az ekkor kialakuló statútumelméletet. Ezzel az elmélettel megdőlt a lex fori kizárólagossága. A kérdés az lett, hogy az eljáró fórumnak milyen jogot kell alkalmaznia sajátja helyett?

- Erre próbált választ adni a XIX. századig érvényesülő statutista jogtudomány.- A statútumelmélet: a statútumok alkalmazásának határait vizsgáló tudomány.

4. A glosszátorok

- Magister Aldricus : az első nemzetközi magánjogász.- Tanítása szerint a bírónak kell meghatároznia, hogy két egymással konkuráló jog közül melyiket kell

alkalmazni; azt, amelyik erősebb, amelyik jobb jog.

- Azo : az ügyekben a perlés helyének jogát és statútumait kell alkalmazni.- Accursius : Bolognában tanult, majd ő lett az első modern értelemben vett professzor. 1228-ban a

Glossa Ordinaria című munkájában foglalkozott NKMJ-i kérdésekkel. Fő kérdése: (területileg és személyileg) meddig terjed a jogszabály? Meddig érnek el a városi statutúmok?

5. A kommentátorok

- Bartolus: (1313-1357) jogtudós: 2 alapkérdése a Cunctos Populoshoz:- 1. Kiterjed-e a statútum hatálya a belföldön tartózkodó idegenekre? Olyan szabályokat alkot,

melyek még ma is jelentősek, pl. a szerződésekkel kapcsolatban az alakiság tekintetében a szerződéskötés helyének statútumait kell alkalmazni.

- 2. Kiterjed-e a statútum hatálya a törvényhozó területén kívüli tényállásokra? Különbséget tesz megengedő és tiltó statútumok között, és ezeket további alcsoportokra osztja.

- Bevezeti a statútumok hármas osztályozását:1. személyes statútumok: követik a személyt, bárhol is van (personalstatútum).2. dologi statútumok: az ingatlanokra mindig a fekvés helyének joga irányadó (reálstatútum). Az

ingókra (amelyeket a személy magával vitt) a személyes statútum.3. vegyes statútunok: minden, ami az előzőekbe nem fért be: pl. szerződések, deliktumok.

- Baldus: (1327-1400) jogtudós: tovább finomította a csoportosítást. Egy-egy meghatározott statútum alkalmazásának határait annak tartalmából, spekulatív úton próbálta levezetni.

Összefoglalva:- a jogszabályok összeütközésének problémája a glosszátoroknál és a kommentátoroknál tudatosult

először. A glosszátorok feltették az alapkérdést, a kommentátorok pedig megpróbáltak választ adni.- a két tudós-csoport kialakította a statútumok rendszerét és meghúzta azok alkalmazásának határait.

6. A statútumelmélet fejlődése

1.) A francia iskola

- A kommentátorok tanításait a francia jogtudósok a 16. században fejlesztették tovább. Északon többféle szokásjog (coutumes) volt hatályban, míg délen különféle írott összeállításokban tovább élt a római jog.

- Charles Dumoulin: (1500-1566) jogtudós: az akarati autonómia megalapozójának tartják.- Munkájában tovább finomította a statútumok 3-as osztályozását. A személyes statútumok körében a

lex originis helyett a lakóhely jogának elsődlegességét hangsúlyozta [Consilium 53 (1523) c. írása]. (Más joghatóság alá települt házastársak vagyoni viszonyaira vonatkozó jogait vizsgálta. Megállapította, hogy házastársak esetén a vagyonra nem a fekvés helyének jogát, hanem a házastársak első közös lakóhelyének jogát kell alkalmazni.)

- Az egységes szokásjog fontosságát hangsúlyozta, az erős központosított királyi hatalom híve volt.

- Bertrand d’ Argentré: (1519-1590) jogtudós- Ő volt az első, aki nem a Cunctos Populos elemzéséből indult ki, hanem szokásjogának egy öröklési

jogi cikkéhez írt glosszájában vetette fel a kollíziós problémákat.- Nem a központi királyi hatalom híve, hanem a feudális széttagoltság képviselője volt.- Nem a perszonál-, hanem a reálstatútumokat kívánta előnyben részesíteni, így visszatért a bartolusi

hármas osztályozáshoz. Szerinte a lex rei sitae azért érvényesül, mert a hatalom nem lépheti át ezeket a területi korlátokat. A személyes statútumok ezzel szemben területileg korlátlanok, követik a személyt. Főszabályként ezért minden statútum reálstatútum.

2.) A németalföldi iskola

- A 17. században megjelent a természetjogi gondolkodás és az állami szuverenitás eszméje. A kollíziós tanok itt már nem területi jogok összeütközését szolgálják, hanem a szuverén államok jogának alkalmazásával kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Németalföldön a spanyolokkal szembeni háború miatt a szuverenitás nagy hangsúlyt kapott. Hugo Grotius közjogász hatása átszűrődött a NKMJ-ba, ezért fogalmazták be a szuverenitás-tant a magánjogba is.

- Paul Voet: (1619-1667) holland jogtudós (az ő fia Johannes)

- A nemzetközi magánjogot általános és különös részre osztotta.- Elsőként ő alkalmazta következetesen a „comitas gentium” tanát: eszerint a külföldi törvény

alkalmazására csak „nemzetközi udvariasság” alapján kerülhet sor, és az nem érintheti az állam szuverenitását és a polgárok jogait.

- Johannes Voet: (1647-1714) holland jogtudós (az ő apja meg Paul)

- Szerinte a szuverén törvényalkotó határozza meg a statútumok alkalmazásának körét. Ő is a területhez kötöttséget hangsúlyozta.

- Ulrich Huber: (1636-1694) jogtudós

- Szisztematikusan összekapcsolja a szuverenitás gondolatát a comitas tanával. Három alapelvet dolgoz ki:

1.) az állam törvényei csak saját határain belül érvényesülnek és az alattvalókat csak e határokon belül kötelezhetik;

2.) alattvaló mindenki, aki az állam határain belül tartózkodik, függetlenül attól, hogy ez a tartózkodás ideiglenes-e vagy állandó;

3.) a comitas tanából következik, hogy más államok törvényeinek hatását belföldön is érvényesíteni lehet, feltéve, hogy ez nem érinti hátrányosan az állam felségjogait.

- Huber gondolataival eltávolodott a statútumelméletre jellemző gondolatoktól, ezért egyesek a jogviszonyt középpontba állító modern gondolkodás előfutáraként említik.

- A németalföldi iskola döntő elméleti tételekkel előkészítette a statútumelmélet meghaladását.

Megjegyzés: szerintem e tételbe nem tartozik bele az angolszász NKMJ fejlődése, mert egyik sem volt statutista. Ha valaki mégis ide tartozónak véli őket, akkor az előző tételben megtalálja. Szűcs I.

7. A NKMJ megjelenése a korai kodifikációkban

- A 18-19- században megjelenő magánjogi törvénykönyvek tartalmaztak néhány kollíziós szabályt.- Ezek még statútumelméleti alapokon nyugodtak, és néhány univerzális igényű kollíziós normából állt.- 1756: Bajor polgári törvénykönyv,- 1794: porosz ALR,- 1804: francia Code Civil- 1811: ABGB (Optk.)

- A statútumelmélet a statútumok (jogszabályok) alkalmazási körét azok tartalmából akarta elvont, spekulatív módszerekkel meghatározni.

- Ez az elmélet a jogi normát helyezte gondolkodása középpontjába. A jogszabályok között elsősorban aszerint különböztetett, hogy azok személyre (statua personalia), dolgokra (statua realia) vonatkoztak, vagy egyik csoportba sem lehetett őket besorolni (statua mixta).

- A csoportosítás alól voltak kivételek: különböztek az eljárási és az anyagi szabályok között, voltak megengedhető, és nem kívánatos szabályok.

- A statutista hármas osztályozás idővel tarthatatlanná vált. A rendszer bonyolult és bizonytalan lett.

8. A statútumelmélet meghaladása

- A meghaladás ideje a 19. századra esik. Három nagy alakja: Story, Mancini, Savigny.

- Wächter (1797- 1880) tübingeni német jogtudós, szász királyi titkos tanácsos volt. Megbírálta a statútumelméletet, ő mutatta ki elméleti oldalról a statútumelmélet tarthatatlanságát. Megoldási javaslatai azonban nem voltak jók.

- Joseph Story (1779-1845) az USA LB-ának bírája, a Harvard jogprofesszora volt.- 1834-ben megjelent könyvében a nemzetközi magánjogot már nem a hagyományos statútumelméleti

csoportosításban, hanem az anyagi jog kategóriái szerint (domicílium, cselekvőképesség, házasság, bontás, szerződések, stb.) rendszerezi.

- Kiindulópontja a Huber-féle comitas-tan és a jog szigorú territorialitása.

- Felismeri, hogy a nemzetközi magánjog érvényesülésének alapja kizárólag csak a belső jog . Az adott állam dönti el, hogy a másik állam joga mennyire hathat saját jogrendjére.

- Story tehát a nemzetközi magánjogot a nemzeti jog részeként kezeli.- Ezzel ő lett az első, aki kétségbe vonta a nemzetközi magánjog eddig senki által kétségbe nem volt

univerzalitását.

- Savigny Friedrich Karl von, (1779-1861) német jogtudós a római jog rendszeréről szóló 8 kötetes munkájának 8. kötetében fektette le a NKMJ alapjait.

- Új alapokra helyezte a nemzetközi magánjog tudományát és alapvetően új szemléletmóddal közelített a kollíziós kérdésekhez.

- Nem a jogszabály érvényesülésének határait keresi, hanem a jogviszonyt állítja gondolkodása középpontjába. A kiindulási pont tehát a jogviszony és nem a státusz.

- Szerinte a hazai vagy az idegen jog alkalmazása annak függvénye, hogy a jogviszony – természete szerint – milyen jog hatókörébe tartozik. Ez az a jog, ahol a jogviszony székhelye (Sitz-ce) van. Ez a Sitz a jogviszony jellegzetes pontja. Ezt kell megkeresni, mert ez csak egyetlen államhoz köthető. Ennek az államnak a joga lesz az alkalmazandó jog. Ez a Sitz-tan.

- Ez az elmélet nem vetette el a statútumelméletet, hanem a hazai és az idegen jogok közötti különbözőségek relativizálódásához, a jogok egyenértékűségéhez vezetett.

- A comitas gentium (nközi udvariasság) alkalmazása: Savigny szerint a külf-i jog alkalmazására nem a szuverén Á-ok (uralkodóik) kegye v. udvariassága miatt kerül sor, hanem azon a kölcsönös belátáson alapul, h. a jogszabályok összeütközése esetén a jogvi–szonyok megítélésének azonosnak kell lenni, attól függetlenül, h. mely Á bír-a ítélkezik.

- Savigny tehát a németalföldi eredetű (Paul Voet) és a Story által továbbfejlesztett comitas-tant alkalmazza saját rendszerére.

- Ideálja a nemzetközi döntési harmónia. Ez csak univerzális, valamennyi jogrendszerben azonos kollíziós szabályok révén érhető el. Ez lenne a „Rechtgemeinschaft-gondolat” (jogközösség-gondolat). A jogközösségben élő államok számára közömbös, hogy saját, vagy másik, de ugyanezen közösséghez tatozó állam jogát alkalmazza-e (utópisztikus elv).

- Részben szakít a statútumelmélettel, de új szemlélete ellenére is általános érvényű nemzetközi magánjogot képzel el. Ez az elmélete nem vált be.

- Új szemlélete viszont (a jogviszonyt a gondolkodás középpontjába állító szemlélete) viszont a modern NKMJ sarokkövévé vált.

Meg kell említeni: Savigny-Thibaut vitáját: Savigny szerint a „kodifikáció a jog meddő korrupciója” – vagyis nem kell a törvényeket kodifikálni. Thibaut szerint viszont kell – neki lett igaza.

- Mancini (1817-1888) olasz jogtudós.- 1851-ben torinói előadásán az államok helyett a nemzeteket állítja gondolkodásának középpontjába, a

nemzethez tartozást tekinti a nemzetközi jog alapjának.- Oka: az olasz egység megteremtésének igénye a nemzetközi magánjogban is éreztette hatását.- Innéttől a lakóhely helyett az állampolgárság kapcsoló elve lett a meghatározó a kontinensen. Így

gyakoribbá vált a külföldi jog alkalmazása a személyes jog körében.- Emiatt fejleszti tovább az olasz iskola a közrend (ordre public) gondolatát.- Ugyanők dolgozzák ki a kötelmi jogban a felek jogszabályválasztó jogára vonatkozó nézeteket is.- Mancini tanai külföldön is elterjedtek, főleg Franciaországban gyakoroltak hatást.

Az előző, és a következő tételek között átfedések vannak, illetve a benne szereplő manusokat más csoportosításban kell megemlíteni. Szűcs I.

A tétel vázlata:1. A nemzetközi magánjog kialakulásának feltételei2. A középkori jogfejlődés szakaszai3. A statútumelmélet kialakulása (objektív, szubjektív feltételek)

4. A glosszátorok (Aldricus, Azo, Accursius)5. A kommentátorok (Bartolus, Baldus)6. A statútumelmélet fejlődése - A francia iskola (Dumoulin, d’Argentré)

- A németalföldi iskola (Paul és Johannes Voet, Huber)

7. A NKMJ megjelenése a korai kodifikációkban8. A statútumelmélet meghaladása (Wächter, Story, Savigny, Mancini)

A tételt úgy írtam, hogy

megtanulásához más anyag elolvasása nem szükséges. Szűcs I.



- A NKMJ létrejöttének 3 (együttes) feltétele:1. A társadalmi, gazdasági viszonyok fejlettségének egy maghatározott foka, az államok

közötti intenzív gazdasági és személyforgalom kialakulása;2. Olyan államok, illetve önálló jogrendszerrel rendelkező területi egységek létezése, amelyek

egymás jogát kölcsönösen elismerik;3. Ezeknek a jogoknak egymástól való különbözősége.

2. A középkori jogfejlődés szakaszai

- Három szakasz különíthető el:a. A jog perszonalitásának időszaka (4.-10. század)b. A jog territorialitásának időszaka (11.-12. század)c. A statutumelmélet időszaka (13.-19. század)

3. A statútumelmélet meghaladása

- A meghaladás ideje a 19. századra esik. Három nagy alakja: Story, Mancini, Savigny.

- Savigny Friedrich Karl von, (1779-1861) német jogtudós a római jog rendszeréről szóló 8 kötetes munkájának 8. kötetében fektette le a NKMJ alapjait.

- Új alapokra helyezte a nemzetközi magánjog tudományát és alapvetően új szemléletmóddal közelített a kollíziós kérdésekhez.

- Nem a jogszabály érvényesülésének határait keresi, hanem a jogviszonyt állítja gondolkodása középpontjába. A kiindulási pont tehát a jogviszony és nem a státusz.

- Szerinte a hazai v. az idegen jog alkalmazása annak függvénye, h. a jogviszony (természete szerint) milyen jog hatókörébe tartozik. Ez az a jog, ahol a jogviszony székhelye (Sitz-ce) van. Ez a Sitz a jogviszony jellegzetes pontja. Ezt kell megkeresni, mert ez csak 1-etlen Á-hoz köthető. Ennek az Á-nak a joga lesz az alkalmazandó jog. Ez a Sitz-tan.

- Ez az elmélet nem vetette el a statútumelméletet, hanem a hazai és az idegen jogok közötti különbözőségek relativizálódásához, a jogok egyenértékűségéhez vezetett.

- A comitas gentium (nemzetközi udvariasság) alkalmazása: Savigny szerint a külföldi jog alkalmazására nem a szuverén államok (uralkodóik) kegye vagy udvariassága miatt kerül sor, hanem azon a kölcsönös belátáson alapul, hogy a jogszabályok összeütközése esetén a jogviszonyok megítélésének azonosnak kell lenni, attól függetlenül, hogy mely állam bírósága ítélkezik.

- Savigny tehát a németalföldi eredetű (Paul Voet) és a Story által továbbfejlesztett comitas-tant alkalmazza saját rendszerére.

- Ideálja a nközi döntési harmónia. Ez csak univerzális, vmennyi jogrendszerben azonos kollíziós szabályok révén érhető el. Ez lenne a „Rechtgemeinschaft-gondolat” (jogközösség-gondolat). A jogközösségben élő Á-ok számára közömbös, hogy saját, vagy másik, de ugyanezen közösséghez tatozó állam jogát alkalmazza-e (utópisztikus elv).

- Részben szakít a statútumelmélettel, de új szemlélete ellenére is általános érvényű nemzetközi magánjogot képzel el. Ez az elmélete nem vált be.

- Új szemlélete viszont (a jogviszonyt a gondolkodás középpontjába állító) viszont a modern NKMJ sarokkövévé vált.

B/24. Savigny nemzetközi magánjogi munkássága

Meg kell említeni: Savigny-Thibaut vitáját: Savigny szerint a „kodifikáció a jog meddő korrupciója” – vagyis nem kell a törvényeket kodifikálni. Thibaut szerint viszont kell – neki lett igaza.

- - -

A tétel vázlata:4. A nemzetközi magánjog kialakulásának feltételei5. A középkori jogfejlődés szakaszai6. A statútumelmélet kialakulása (objektív, szubjektív feltételek)

7. A statútumelmélet meghaladása - Savigny

A tételt úgy



- A nközi kollíziós magánjog kialakulására csak a történelmi fejlődés meghatározott fokán kerülhet sor. Szükséges hozzá több gazd-i-társ-i tényező együttes megléte, a jogtudomány bizonyos fejlettsége, és magának a problémának a felismerése.

- A NKMJ létrejöttének 3 (együttes) feltétele:1. A társ-i, gazd-i viszonyok fejlettségének egy maghatározott foka, az Á-ok közötti intenzív gazd-i és személyforgalom kialakulása;2. Olyan Á-ok, ill. önálló jogrendszerrel rendelkező területi egységek létezése, melyek egymás jogát kölcsönösen elismerik;3. Ezeknek a jogoknak egymástól való különbözősége.

2. A nemzetközi magánjog fejlődésének szakaszai

- Öt fő szakasz különíthető el:1. Az antik jogok kollíziós megoldásai2. A középkori NKMJ-fejlődés

A jog perszonalitásának időszaka (4.-10. század)A jog territorialitásának időszaka (11.-12. század)A statútumelmélet időszaka (13.-19. század)

3. A statútumelmélet meghaladása (Savigny, Mancini)4. A 19. századi NKMJ-i fejlődés5. A 20. századi NKMJ-i fejlődés

3. A NKMJ 20. századi fejlődése általában

- Savigny és Mancini munkásságának eredményeképpen megszilárdult a modern NKMJ elméleti rendszere. Máig ezeken a tanokon alapul.

- A jogterület fejlődését erősen befolyásolta az E-i kodifikációs hullám. (Főként az 1865-ös olasz Codice Civile és az 1896-os német BGB.)

- A NKMJ a Savigny-féle modellt követte, de szigorúan nemzeti alapon fejlődött tovább – annak ellenére, h. voltak univerzalisztikus törekvések is (lásd Savigny).

- A NKMJ fejlődésére erőteljesen hatott a bírói jogalkalmazás is – azokban az országokban is, ahol tételes jog szabályozta a magánjogi jogviszonyokat.

- A joggyakorlat problémái hívták fel a figyelmet a NKMJ dogmatikai kérdéseinek megoldatlanságára.

4. A NKMJ fejlődése az USÁ-ban

- A fejlődés meghatározói: Az Á szövetségi rendszere, az egymás mellett élő jogrendszerek, a kollíziós jogok különbözősége, azok íratlan volta (kiv. Lousiana) – azt a bírói gyakorlat alakította.

B/25. A nközi magánjog fejlődése a 19. sz. végétől napjainkig

- A NKMJ fejlődésére hatottak a magánkodifikációs jellegű restatement-ek is, amit az ALI (Amerikai Jogi Intézet) bocsátott ki.

- Két kollíziós jogi tárgyú restatement született: 1934-ben illetve 1971-ben.- I. 1934.: Restatement of the Confict of Laws: jórészt a hagyományos kollíziós modellt követte. A

másodikról nem szól az irodalom. Hallgassunk róla mi is. Szűcs I.

- Beale : - a restatement szerkesztője, a szerzett jogok legjelentősebb USA-beli képviselője.- Elmélete: a szerzett jogok elmélete (vested rights). A fórum nem a külföldi jogot alkalmazza, hanem

csak védelemben részesíti a külföldi anyagi jog által már „megszerzett jogokat”, vagyis a külföldi anyagi jogon alapuló alanyi jogosultságot.

- Cook és Lorenzen: local law-tan: eszerint a fórum a saját jogát alkalmazza, de ezt a helyi jogot az idegen jog mintájára: azt mintának tekintve alakítja át.

- E jogok tagadták, h. a fórum idegen jogot alkalmaz, de nem támadták a kollíziós módszer lényegét, miszerint a bírónak a nközi magánjogi kapcsoló elvek segítségével kell eljutnia az alkalmazandó anyagi joghoz.

5. Modern USA-beli elméletek

A XX. sz. 2. felében új elméletek alakultak ki: ezek elvetik a klasszikus nközi magánjogi közvetett jogtalálást, az alkalmazandó anyagi jog kollíziós szabályok segítségével történő meghatározását. Tagadják, h. a NKMJ-i jogviszonyokra alkalmazandó jogot kollíziós normák révén kell meghatározni. A kapcsoló elvek helyett megközelítési módszereket (approaches) dolgoztak ki, és ezekkel keresik meg az egyedi esetre vonatkozó jogot. Úgy gondolom, h. a következő elméletek adták a II. restatement dogmatikai alapját. Szűcs I.

Ehrenzweig (1906-1974) lex fori elmélete (lec fori approach)- Kétségbe vonta azt a tételt, h. a bíróságok követik a kollíziós szabályoknak a külföldi jog

alkalmazására vonatkozó parancsát. Elutasította az anyagi jogtól független hagyományos kollíziós szabályok létjogosultságát: kiindulópontja a lex fori elsődlegessége volt.

- Szerinte minden kollíziós döntést a lex fori határoz meg, mert a fórum nem semleges.- A lex fori alkalmazásától csak akkor lehet eltekinteni, ha a fórum jogpolitikája 1 másik Á jogának

alkalmazását indokolja.- Ekkor viszont ne a fórum alkalmazzon idegen jogot, hanem engedje át az elbírálást annak az idegen

fórumnak, melynek jogát alkalmazni kell. Így ekkor az idegen fórum saját jogát alkalmazhatja.

Currie (1912-1965) Kormányérdek-elmélete (Governmental interest analysis)- Szakított a hagyományos módszerekkel, és a kormányérdeket helyezte középpontba.- Az USA belső, az Unió tagÁ-ai közötti jogszab.-ütközések megoldására született elmélet, mert azt

feltételezi, h. a jogalkalmazó ismeri az egyes tagÁ-ok jogát, és a tagÁ-ok érdekeltségét is képes mérlegelni.

- Szerinte minden Á abban érdekelt, h. saját jogát alkalmazza. Ebből az következik, h. a többi érdekelt jogának alkalmazása nem jöhet szóba – márpedig ha csak egyetlen Á érdekelt jogának alkalmazásában, akkor nincs is kollízió.

- Szerinte csak akkor szükséges jogösszeütközést rendező jogszabályok alkalmazása, ha több Á érdekeltsége esetén a fórum kivételesen nem érdekelt saját joga alkalmazásában.

Cavers (19??) Preferencia-elvek-elmélete (principles of preference)- Megállapítása: A nközi kollíziós szabály utalása: a tényállás és az alkalmazandó jogrendszer közötti

kapcsolatot megteremtő magánjogi kapcsolás nem töltheti be funkcióját az alkalmazandó anyagi jogok ismerete nélkül.

- A bíró feladata: a szóba jöhető jogok érdekek szerinti vizsgálata, majd azt a jogot kell alkalmaznia, amely tartalmi szempontból igazságos döntést eredményez.

- Később módosított álláspontján: az alkalmazandó jog kiválasztásához az érintett Á-ok figyelembe vételével kialakítandó ált. (preferecia) elvek kialakítására van szükség. E preferencia elvek nem kollíziós szabályok, hanem csak a bírót segítő eszközök. Ezek befolyásolják az alkalmazandó jog kiválasztását, de végül a felek érdekei a döntőek abban, h. a lex fori-t v. az idegen jogot alkalmazzák-e.

Leftar (19??) Jobb jog módszere (better law approach)- Szerinte nem alkalmazhatók a hagyományos kapcsoló elvek, de a bírói jogválasztást befolyásoló

tényezők számát ötre csökkenti. Utolsó tényező a better law.- A bíróságnak azt a jogot kell alkalmaznia, amely az adott esetben a jog szociális, és gazdasági

funkciója szempontjából jobbnak minősül.- A mérce itt is az egyedi eset bírói mérlegelésén alapuló igazságos eldöntése. Ez azonban nem

lehetséges az anyagi jogok ismerete nélkül.

6. Az elméletek kritikája- Elutasítják a közös, hagyományos, klasszikus, kétlépcsős kollíziós jogkiválasztást.- Az alkalmazandó jog kiválasztását – az esetjogi szemléletnek megfelelően – az egyedi eset igazságos

eldöntése érdekében a bíróra bízzák.- A bírói mérlegelés fő szempontja a lex fori alkalmazása mellett az anyagi jogilag igazságosnak tűnő

jog kiválasztása.- Az elméletek gyakorlati alkalmazása jogbizonytalanságot eredményez.

7. Az európai elmélet napjainkban

- Savigny a 19. sz. közepén megfogalmazott elmélete lényegében napjainkig meghatározza az E-i kollíziós jog fejlődését. Értékei, a nközi döntési harmónia és a nemzeti jogok egyenértékűsége ma is érvényesül.

- A NKMJ 1.-dleges fel-a ma is a jogviszonyok természetének leginkább megfelelő jog meghatározása, és nem az ideális anyagi jogi megoldás keresése.

- Kodifikált kollíziós rendszerben nem a jogalkalmazó, hanem a jogalkotó feladata a helyes anyagi jog alkalmazását lehetővé tevő kollíziós szabályok megalkotása .

- A cél elérését segíti, h. a NKMJ-ban előtérbe kerültek az összehasonlító jogi szempontok.- A jogfejlődés jellegzetessége: differenciálódnak a kollíziós szabályok, ill. kapcsoló elveik. (Régen

univerzálisak voltak, ma 1-1 részjogterületen is differenciált kapcsoló elvek vannak.)- A szilárd, de differenciáltan kialakított kollíziós szabályok mellett szükséges az egyedi eset

sajátosságainak figyelembe vétele is.- Az E-i megoldások egyensúlyt teremtenek a jogbiztonság, az igazságosság és az előreláthatóság

között: ez nem a bírói mérlegelés feladata, hanem generálklauzulák alkalmazásával történik. A generálklauzulákat csak akkor kell alkalmazni, ha a hagyományos kapcsoló szabályokkal nem lehet megtalálni az irányadó jogot.

- Az E-i nközi magánjog hagyományosan figyelmen kívül hagyja az Á-i érdekeket. Mégis érződik a magánjog közjogiasodása. Nemcsak a gazd-i szempontok kerülnek előtérbe, hanem szociális, és a gyengébb fél védelmét szolgáló fogy.véd-i és egyéb szempontok is.

- E szempontok a belföldi anyagi jogban benne vannak, s ezeket a belföldi jogalkotó akkor is érvényesíteni akarja, ha a jogviszonyban nemzetközi elem van. Ezek az érdekek az ún. imperatív normák, melyeket a jogalkotó a belső anyagi jogszabályaiban rögzít.

- Ezeket egyre inkább speciális kollíziós szabályokkal védi a jogalkotó (pl. fogy.véd. ter-e).

A tétel vázlata: 1. A nemzetközi magánjog kialakulásának feltételei2. A nemzetközi magánjog fejlődésének szakaszai (5 fő szakasz)3. A NKMJ 20. századi fejlődése általában4. A NKMJ fejlődése az USÁ-ban (I-II. restatement, Cook-Lorenzen)5. Modern USA-beli elméletek (Ehrenzweig, Currie, Cavers, Leftar)6. Az elméletek kritikája7. Az európai elmélet napjainkban

A tételt úgy



B/26. A magyar nemzetközi magánjog tudományának fejlődése


- A NKMJ létrejöttének 3 (együttes) feltétele:1. A társadalmi, gazdasági viszonyok fejlettségének egy maghatározott foka, az államok közötti intenzív gazdasági és személyforgalom kialakulása;2. Olyan államok, illetve önálló jogrendszerrel rendelkező területi egységek létezése, amelyek egymás jogát kölcsönösen elismerik;3. Ezeknek a jogoknak egymástól való különbözősége.

1. A magyar nemzetközi magánjog fejlődése

- Magyarországon hiányoztak a NKMJ feltételei:1.) nem volt elég fejlett a személyi és vagyonforgalom,2.) Magyarországot nem ismerték el egyenrangú államnak,3.) a jogok különböztek egymástól (ez a feltétel fennállt)- A magyar jog a külföldiekkel szemben barátságos volt. A Magyarországra kerülő külföldiekre a

magyar törvényeket csak 1 hónap múlva, a rájuk kedvezőtleneket csak 3 hónap múlva kellett alkalmazni.

- Két néppel szemben voltak „fenntartásaink”: a velenceiekkel és a lengyelekkel: huncutoknak, kalmár szelleműeknek tartottuk őket, velük szemben bizalmatlanok voltunk.

- Ingatlantulajdon : ugyanaz volt az álláspont mint ma: külföldi nem szerezhetett ingatlantulajdont.- A NKMJ a 19. század végén alakult ki. Két oka:1.) szubjektív ok: Csemegi Károly – a Magyar Jogász Egylet elnöke – aki nagyon jó befogadó jellegű

jogéletet szervezett.2.) 1893-ban összeült a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia: ennek Magyarország az Osztrák-

Magyar Monarchián keresztül tagja volt.

2. Szerzők

Püttingen: osztrák tudós.- 1878: ekkor írta munkáját, amelyben a magyar nemzetközi magánjogi kérdésekkel is foglalkozik.Dell’Adami Rezső:- 1888: a nemzetközi magánjogról előadást tart Budapesten.Szántó Mihály:- 1893: megjelenik nemzetközi magánjogot tárgyaló műve.Szászy István: (1899-1976)- az összehasonlító magánjog mellett a NKMJ-ot is magas szinten művelte. Általa vált nemzetközi

szinten is magas színvonalúvá a magyar NKMJ.- Művei: 1938: Nemzetközi Magánjog,

1939: Magyar Nemzetközi Magánjog- Ezekben a műveiben a magyar NKMJ bírói gyakorlatban kialakult kollíziós szabályait mutatja be,

figyelemmel a nemzetközi fejlődésre. Egyben felvázolja a kollíziós jog elméletét is.- 1948-ban magán törvénytervezetet is kidolgozott – de ezekből nem lett törvény.- 1948 után polgári világnézete miatt félreállították, de folytatta tudományos munkásságát.- Később a nemzetközi magánjog egyes részterületeit feldolgozó munkái jelentek meg.

Réczei László - kb. 1940-es évek

- A NKMJ tudomány doyenje volt.- A jogágak fejlődésénél nagyon fontos, hogy a kommunista korban milyen szovjet könyveket

fordítottak le: a NKMJ esete szerencsés volt: „Runc” ? nevű szovjet professzor jó NKMJ-i könyvét fordították le, és ez jó irányba hatott a NKMJ-ra.

- A szocialista (marxista) szemlélet szerint dolgozott ki (Világhy Miklóssal) tudományos igényű egyetemi tankönyvet, és jegyzeteket.

- Érdemei: könyvek szerzőjeként nagy érdeme, hogy a NKMJ kutatása, fejlesztése a szocialista éra alatt sem szakadt meg.

- A NKMJ tudomány doyenje volt.

Új nemzedék:

Bánrévy Gábor

Vékás Lajos

Mádl Ferenc – ma ő a NKMJ doyenje. (ő is pécsi diák volt, majd harmadikos korában kirúgták, úgy került föl Pestre.)

- napjaink meghatározó NKMJ-i tudós személyiségek, elméleti munkák szerzői.- Mádl-Vékás mű: „Nemzetközi magánjog és nemzetközi kapcsolatok joga” című könyve már a 4.

kiadását érte meg. Ők mutatják be a jövendő jogásznemzedéknek a NKMJ és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok változását.

A tételt úgy


7. A kollíziós szabály fogalma

- A nemzetközi magánjogi tényállásokat közvetett módszerrel szabályozó normák a jogszabályok sajátos csoportjába, a kollíziós szabályok csoportjába tartoznak.

Fogalma:- Kollíziós szabályok: azok a normák, amelyek jogszabályok valamilyen összeütközését rendezik,

azaz meghatározzák, hogy több figyelembe jövő jogszabály közül ténylegesen melyiket kell alkalmazni. (Mádl-Vékás)

- Olyan norma, amely megjelöli azt a jogrendszert, amelynek alkalmazására kollíziós polgári jogi, családi jogi és munkajogi tényállás, vagyis több jogrendszer kollíziója esetén az eljáró fórum köteles.

8. A kollíziós szabályok fajtái

1.) Nemzetközi: több szuverén állam jogi rendelkezései jöhetnek figyelembe. Az ilyen kollíziót feloldó norma a nemzetközi kollíziós szabály.

2.) Területközi: egy szuverén állam nem szuverén részeinek eltérő jogszabályai. Ez a területközi kollízió.

3.) Személyközi : vannak jogrendszerek, ahol különbség van az eltérő embercsoportokra irányadó jogszabályok között elsősorban a személyi, családi és öröklési jog területén. Az ilyen jogszabály-ütközés a személyközi kollízió.

4.) Időközi : egy jogrendszer valamely jogszabályának megváltozása estén a jogszabályok időbeli összeütközésére kerülhet sor, ha egy megítélésre kerülő tényállás a már hatályon kívül helyezett jogszabály érvényesülésének ideje alatt valósult meg. Az ilyen problémák megoldása időközi kollíziós szabályokkal lehetséges.

- Kollíziós szabályon – általában – a nemzetközi kollíziós normákat, kollíziós jogon pedig e normák jogterületét értjük.

9. A kollíziós szabály funkciója

- Jogrendszerek összeütközését, kollízióját oldja fel, rendezi.- Nem maga oldja meg érdemben a jogvitát, hanem a külföldi elem folytán szóba jöhető több állam

jogrendszere közül kijelöli, meghatározza azt, amelyet az eljáró fórum köteles alkalmazni.- Kapcsoló szabályoknak is nevezik, mert a nemzetközi magánjogi tényállás és az érdemi döntés

alapjául szolgáló jogrendszer közötti összeköttetést teremtik meg.- Vannak más jellegű, pl. fogalommeghatározó, vagy az irányadó jogot kijelölő, a kapcsoló

szabályoknak általános keretet felállító rendelkezések (pl. renvoi, közrendi záradék). – Ezek a kollíziós jog általános részének tekinthetők. Ezért vannak a kódex elején.

B/27A kollíziós szabály fogalma és szerkezete

10. A kapcsoló szabályok tipizálása

1.) Egyoldalú kollíziós norma: azok a kapcsoló szabályok, amelyek csak azt határozzák meg, hogy hol vannak nemzetközi viszonyban a saját jogszabályok alkalmazásának határai, vagyis egy nemzetközi magánjogi tényállásra milyen esetben kell a saját jogot alkalmazni. Pl. Code Civil: „a személy jogállására és képességére vonatkozó törvények a franciákra akkor is vonatkoznak, ha külföldön tartózkodnak.”

2.) Teljes (többoldalú) kollíziós norma: azok a kapcsoló szabályok, amelyek az adott nemzetközi magánjogi tényállásra irányadó jogot mindenképpen meghatározzák, akár a belföldi, akár a külföldi törvények figyelembevételére vezet a kapcsolás. Pl. magyar kódex 35. §: a jogalap nélküli gazdagodásra annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelyik területén az bekövetkezett. Ez a szabály teljes, minden esetre választ ad.

- Az egyoldalú, illetve teljes kapcsoló szabályok közötti különböztetésnek elsősorban a jogszabályalkotás szintjén van jelentősége. Az egyoldalú szabály a statútumelmélettel rokon: milyen határok között alkalmazható egy jogszabály. A teljes kapcsoló szabály Savigny elméletét tükrözi: melyik ország jogát alkalmazzuk egy meghatározott nemzetközi magánjogi tényállásra.

- Általánosabb vélemény, hogy a kollíziós jog funkciójának betöltésére alkalmasabbak a teljes kollíziós normák. A kapcsoló szabályok döntő többsége teljes norma, de vannak egyoldalú kollíziós szabályok is (ezek a saját jogrendszer jogpolitikai fenntartásának kifejezését jelentik).

11. A kollíziós szabály szerkezeteMegjegyzés: tekintettel arra, hogy az előadó, a fehér illetve a kék könyv legalább háromféleképpen csoportosította a jogszabály elemeit, maradok Magister Mádl-Vékás rendszerénél, mivel amúgyis ez lenne a matéria. Eltérő nézőpont esetén kéretik a többi forrásanyagot megnézni. Szűcs I.

- A magyar Ptk. anyagi jogi szabálya szerkezetét tekintve három elemből áll: 1.) tényállás (hipotézis),2.) rendelkezés (rogáció vagy diszpozíció) és a3.) jogkövetkezmény (ami joghatás vagy szankció).

- A nemzetközi kollíziós magánjog, így a nemzetközi kollíziós szabály funkciója egészen más, egyik eleme sem értelmezhető az anyagi jogi szabály gondolatmenete szerint.

- A kapcsoló szabály sohasem teljes: a kollíziós szabály ugyanis nem arra irányul, hogy a jogvitát érdemben eldöntse, a jogi eljárás lefolytatásának mikéntjét előírja, hanem arra, hogy meghatározza azt a jogrendszert, ahonnan az eljáró fórum ezeket az anyagi jogi szabályokat venni köteles.

- A kapcsoló szabály jogrendszerek közötti választást kimondó jogi normatétel amely jogi normává más jogágak jogszabályainak normatételeivel kiegészülve teljesedik ki.

- A kapcsoló szabály mindegyik eleme felmutat valami különlegességet.1.) hipotézis (tényállás): azért speciális, mert absztrakt.

- Nem eseménynorma, nem konkrét életviszonyra utal, hanem mindig absztrakt formában jogintézményre, absztrakt jogi fogalmakra utal (pl. születés, elhalálozás).

- Ezek a fogalmak a kapcsolás tárgyai.- A kollíziós szabály első eleme tehát funkciójánál fogva valamely anyagi jogi

jogintézményre, jogi fogalomra irányul.- A kollíziós norma hipotézise sohasem vonatkoztatható közvetlenül az egyes

életviszonyokra, hanem mindig szükséges az anyagi jogszabályok előzetes értékelése. A tipizált jogkérdésnek a kapcsoló szabály hipotézise alá szubszumálása megy végbe a kapcsoló szabály alkalmazása során.

2.) rendelkezés (rogáció vagy diszpozíció): más a rendelkezés iránya, mint általában, itt a jogalkalmazásra irányul.

- Kiválasztja az adott jogintézmény, jogi fogalom kapcsán kialakult jogvita tekintetében alkalmazandó jogrendszert: a nemzetközi magánjogi tényállást az alkalmazandó – külföldi vagy belföldi – jogrendszernek veti alá.

- Mivel utal az alkalmazandó jogrendszerre, utaló szabálynak nevezzük.- Az utaló szabályba foglalt rendelkezés tehát kapcsolatot teremt a kollíziós tényállás

(jogintézmény) és a kiválasztott, alkalmazandónak rendelt jogrendszer között.- E tekintetben a kapcsoló szabály imperatív jellegű, mivel jogalkotói parancsot ad a

belföldi vagy külföldi jogrendszer szabályainak alkalmazására.- Fontos a kapcsoló szabály diszpozíciójának ún. racionális eleme is. Ez hordozza a

hipotézissel átfogott jogkérdésekkel érintkező jogrendszerek közötti választás mozzanatát. A kapcsoló szabály diszpozíciója értékhordozó, értékjelenség, mert a

rendelkezésben foglalt jogrendszer kijelölési parancs annak az értékelésnek az eredménye, amelyet az adott jogkérdéscsoportra a jogalkotó mérlegelés után alkalmazni rendelt.

- Az alapul fekvő tényállásnak, illetve jogviszonynak az a tényezője, amelyhez a rendelkezés az alkalmazandó jogrendszert kapcsolja, a kapcsoló elv.

- A kapcsoló elv összefüggést hoz létre a kollíziós szabály tényállásában szereplő jogintézmény és az arra alkalmazandó jogrendszer között: ez a kapcsolat.

3.) jogkövetkezmény : (Kecskés ea. szerint szankció) (na, ez nem lesz olyan eccerű! Szűcs I.)

- Nem tartalmaz szankciót, itt a „szankció” általában a felhívott jogrend szankciója. (Kecskés előadása szerint)

- Mivel a kollíziós szabály rendelkezése a jogalkotónak a jogalkalmazóhoz intézett parancsa, a kapcsolat megteremtését, vagyis a rendelkezéssel kiválasztott jogrendszert alkalmazni kell. Ez a kollíziós jogszabály harmadik eleme, a jogkövetkezménye. (ez meg a fehér könyv szerint)

- A kapcsoló szabálynak soha nincs jogkövetkezménye. A jogi normának ez a harmadik eleme (a joghatás, illetve a szankció) a kapcsoló szabályból mindig hiányzik, mivel azt nem a kollíziós szabály, hanem az általa felhívott jogrendszer megfelelő tárgyi szabályai határozzák meg. (ez meg a Mádl-Vékás könyv 83. oldala szerint. Na most legyünk szépek, ha már okosak nem lehetünk!)

- A kapcsoló elv éppúgy lehet valamely jogintézmény (állampolgárság, jogcselekmény, mint pl. szerződéskötés), mint valamely ténykörülmény (lakóhely, tartózkodási hely, ingatlan fekvési helye).

- A kapcsoló elv összefüggést hoz létre a kollíziós szabály tényállásában (az alapul fekvő jogviszonyban) szereplő jogintézmény és az arra alkalmazandó jogrendszer között.

- A kapcsolat az az összefüggés, amely a kollíziós tényállás és az alkalmazandó jogrendszer között a kapcsoló elv közbeiktatásánál fogva előáll.

- Az egyoldalú kapcsoló szabályok konkrétan határozzák meg az adott tényállásra alkalmazandó jogot, mivel az eljáró fórum állama szabályainak érvényesülési határait jelölik ki.

- A teljes kollíziós szabályok általános formában adják az alkalmazandó jog meghatározását, a kapcsoló szabály rendelkezéseinek egyik eleme, az ún. kapcsoló tényező (kapcsoló elv) segítségével. (pl. Kódex: lex rei sitae a dolog tulajdonjogára)

12. A kapcsoló elv

- Kapcsoló elv: a többoldalú kapcsoló szabály rendelkezésében foglalt normatív parancs, amely az adott – anyagi jogi fogalomba sűrített – tényállás és az irányadó jogrendszer közötti összeköttetést megteremti.

- A nemzetközi magánjogi tényállás közvetett rendezésének döntő mozzanata a kapcsolás. Ezért a teljes kapcsoló szabály fontos eleme a kapcsoló tényező (kapcsoló elv).

13. A legfontosabb kapcsoló elvek

- A kapcsoló elvek egy része a statútumelmélet fejlődése során alakult ki, másokat Savigny alkotott, a többit a 20. századi tudomány határozta meg.

az állampolgárság (hazai jog) lex patriaelakóhely lex domiciliia jogi személy székhelyea dolog fekvésének helye lex rei sitaeaz ügyletkötés helye lex loci actusa választott (kikötött) jog lex pro voluntatea teljesítés helye lex loci solutionisa jogsértés elkövetésének helye lex loci delicti commissiaz eljáró bíróság (hatóság) joga lex fori

- Vannak kisegítő kapcsoló tényezők: egyes kapcsoló elvek nem adnak segítséget az alkalmazandó jogot illetően: pl. hontalan személy esetén nem alkalmazható az állampolgárság kapcsoló elve. Ilyenkor kisegítő kapcsoló tényezőkre van szükség. Ezt a jogalkotó gyakran előre meghatározza.

- Ha a törvény maga nem állapít meg kisegítő kapcsoló tényezőt, akkor a bíróságnak a legszorosabb kapcsolatot mutató jog szabályait kell alkalmaznia. Ugyanez érvényesül több jogrendszer alkalmazhatósága esetén is.

- Egyes kapcsoló tényezők időben változó jellegűek (pl. áll.polgárság, lakóhely, fekvési hely). Ezért a kapcsoló szabályban mindig meg kell határozni azt az időpontot, amely a kapcsolás szempontjából mérvadó. (pl. Kódex: öröklés esetén az a jog irányadó, amely az örökhagyónak halála pillanatában személyes joga volt.)

- A kapcsoló tényezők egy része jogi kategória(pl. áll.polgárság, lakóhely, teljesítési hely), más része ténybeli kategória (pl. dolog fekvésének helye).

- A kapcsoló tényező a többoldalú (teljes) kapcsoló szabály lelke – a tudomány központi problémaként kezeli a kapcsoló tényezők megválasztásának elveit.

- Két szemléletrendszer alakult ki:1.) kontinentális elmélet:

- a Savigny féle „Sitz-tan” továbbfejlesztésében és a mai életviszonyokhoz igazításában látja a megoldást, s eszerint határozza meg a törvényi elveket.

- A kontinentális jogalkotás a jogviszonyok típusaira alkot kapcsoló tényezőket.- Kiindulópont: a magánjogi tényállások sokféleségük miatt tipizálandók. A tipizálás

azonban gyakorlati nehézségekbe ütközik.- Ezért erős törekvés látható a kapcsoló elvek rugalmasabb, bírói mérlegelést is engedő

megfogalmazására (pl. kódex 29. § záróklauzula, 32. § 2) méltányossági elv).2.) angol és észak-amerikai szemlélet:

- a kontinentális jog kapcsoló elveinek „vakságát”, igazságtalan eredményét rugalmasabb elvek követésével akarja elkerülni.

- ez elsősorban a jogellenes károkozásokra ls a szerződésekre irányadó jog esetén látható: olyan szabályaik vannak, amelyek a bíró számára tágabb mérlegelési lehetőséget biztosítanak.

- A kapcsolás művelete: jogszabály alkalmazás: a kapcsoló szabály alkalmazását jelenti.- Sajátos problémát vet fel a konkrét nemzetközi magánjogi tényállás alávetése az adott kapcsoló

szabálynak. Ez a probléma a minősítés kérdése.- A minősítés a kapcsolás tárgyát képező jogi fogalom értelmezését jelenti.

- - -A tétel vázlata:20. A kollíziós szabály fogalma21. A kollíziós szabályok fajtái (4 féle)22. A kollíziós szabály funkciója23. A kollíziós szabály tipizálása (egyoldalú, teljes)24. A kollíziós szabály szerkezete25. A kapcsoló elv26. A legfontosabb kapcsoló elvek (9 db)

B/28. A minősítés

I. A Máltai eset (ez hívta fel rá a figyelmet) - tényállás: + egy angol házaspár Máltán élt + elhatározták: hogy átköltöznek a francia gyarmat Algírba + a férj: ott ingatlanvagyont szerzett, majd meghalt + az özvegy: az ingatlanvagyon egy részét követelte a francia fórum előtt -> álláspontja szerint neki: a máltai jog szerint „özvegyi negyed” járt - a fórum: -> a francia kollíziós jogot alkalmazta -> eszerint: az ingatlan fekvése szerinti jogot kell alkalmazni -> az pedig a francia (öröklési) jog

-> ami nem ismeri az „özvegyi negyed” intézményét! - az özvegy azzal védekezett: hogy + az „özvegyi negyed” nem öröklési, hanem házassági vagyonjogi jogintézmény, + amelyre: a francia nemz-zi kollíziós MJ a házastársak első közös lakhelyének jogát rendeli alkalmazni + ekkor vetődik fel: a minősítés problémája -> mert: az özvegy igényének anyagi jogi minősítésétől függően a Fr nemz-zi kollíziós MJ két kollíziós szabályának alkalmazhatósága is felmerült

II. Broilercsirke-ügy (80-as évek közepén történt valódi jogeset) - németországi felperes (továbbiakban B. GmbH) a Ma O-i alperessel (A. Kft.) szerz-t köt - A megbízza B-t: hogy A és az egyiptomi F. Co. között 10.000 tonna broiler csirke szállítására szerződést közvetítsen - B vállalta: hogy legyártja a csomagolóanyagot, megszervezi a fuvarozást, … - A: hajórakományonkénti elszámolással csirke-tonnánként 43 $-t fizet - a szerződésükre: nem választottak jogot, mindkét fél a saját jogának alkalmazását kérte - a hajók: vitték tonnaszám a csirkét -> nézeteltérés -> per a Fővárosi Bíróságon - felperes: szerintük az alperes 7222 tonna csirkét szállított, amelyre ő az egyiptomiakkal a szerződést létrehozta -> ezért neki 1 millió DM jár - alperes: + szerintük: csak 4222 tonna került szállításra + ráadásul: a szállítmányozónak is ő fizetett és más kt-ei is felmerültek, melyeket B-nek kellett volna rendeznie a szerz szerint -> követel: 37.776 DM-et B-től, jogalapnélküli gazdagodás címén - a bíróság szakértőt vont be: + a Ma anyagi jog: fogalmainak, tartalmi ismérvei alapul vételével ez egy atipikus szerz + ilyenkor: az elsősorban jellemző szolg-t kell keresni -> ez adásvételi szerz közvetítése + annak az országnak a jogát kell alkalmazni: melyben az elsősorban jellemző szolg-t nyújtó cég székhelye van -> ez a B -> német jogot kell alkalmazni

III. Minősítés - elnevezése: Bartin francia jogtudóstól származik (1897) - a megfelelő: (adott tá-ra illő) kapcsoló szabály kiválasztása és a kérdéses jvsz-ra alkalmazása - a minősítés problémája: a kollíziós szabály első elemében jelenik meg, a tá-ban - ezzel: a kollíziós szabály tá-ában szereplő jogintézménynek, fogalomnak a fórum kollíziós jogában elfoglalt rendszertani helyét keressük

- a fórum feladata: + be kell sorolni: az intézményt anyagi jogilag (elsődleges minősítés) + alkalmazni kell: a kollíziós szabályt, ami kijelöli, melyik jogrendszert kell alkalmazni + e jogrendszeren belül: is minősíteni kell a tá-t (másodlagos minősítés) + alkalmazni kell: a megtalált normát

IV. Megoldására kialakult elméletek1. Lex fori szerinti minősítés: - a fórum: saját jogrendszerének fogalmai szerint minősíti a kérdéses jogintézményt - a gyakorlatban: jól alkalmazható, logikailag kifogástalan alapokon nyugszik - probléma: ha a fórum jogrendszere nem ismeri az adott jogintézményt - ma is uralkodó nézet

2. Lex causae szerinti minősítés: - a jogintézmény tartalmának megállapításakor: annak a fórumnak az anyagi jogi

fogalmaiból kell kiindulni, amit majd vélhetően alkalmazni kell - előnye: olyan intézmény is minősíthető, melyet a fórum nem ismer - hátránya: megkerüli az elsődleges minősítés problémáját -> circulus vitiosus-hoz vezet: -> feltételezünk egy alkalmazandó jogot -> pedig a minősítéssel éppen azt a kollíziós szabályt keressük, amely a minősítés eredményétől függően meghatározza az alkalmazandó jogot!

3. Alternatív elméletek: a. Összehasonlító jogi értelmezés: - elterjedt: Ernst Rabel (1931) megjelent munkája nyomán - nem lehet: egyetlen jogrendszer alapulvételével minősíteni - minősíteni: a jogintézmény különböző jogrendszereken belüli tartalmának, értelmének összevetésével kell - alapja: nem vmely jogrendszer normája, hanem a norma mögött húzódó tényleges életviszony - a gyakorlatban: általában ez a módszer meghaladja a jogalkalmazó fórum lehetőségeit b. Funkcionális minősítés: (Kahn) - kombinálja: a lex fori és az összehasonlító minősítés elemeit - ma kétféleképpen használják: + a kollíziós szabály célja szerint: (Kegel elmélete) ~ azok a jogpolitikai elvek döntőek: -> melyeket a megalkotáskor a jogalkotó a szeme előtt tartott -> tágabb értelemben vett lex fori minősítés + anyagi jogi norma célja szerint: (Neuhaus, Lewald elmélete) -> a szükséglet: amely az intézményt létrehozta, mindenhol azonos, -> a megoldások: alapjául szolgáló szabályozás-jogpolitikai célok is egymáshoz igen közel állóak, sokszor azonosak -> így: a csak látszatra különböző jogintézmények is besorolhatók ua-zon kollíziós norma alá

VI. A magyar Kódex - ha vita van: + az alkalmazandó jog meghatározása szempontjából + a jogvitában megítélendő tények v viszonyok jogi minősítésében, + a Ma jog szabályainak és fogalmainak értelmezésével kell eljárni (lex fori) - ha a Ma jog: + vmely jogintézményt nem ismer v + eltérő tartalommal, más elnevezéssel ismer és + az a Ma jog szabályainak értelmezésével sem határozható meg, + a jogi minősítésben + a jogintézményt szabályozó külf-i jogra is figyelemmel kell lenni (nem lex causae !!!)

VII. Előkérdés1. Példa: - az ’50-es években a görög polgárháború idején Ma O-ra került görög ÁP leszármazók nélkül meghal -> eljárás a magyar fórum előtt - kérdés: az özvegy örökös lehet-e? - kódex: az örökhagyó személyes joga -> ez esetben ÁP-a szerinti jog alkalmazandó - a görög jog: kollíziós szabályai szintén az ÁP-ság szerinti jog alkalmazását írja elő (nincs visszautalás a magyar jogra) - eszerint: a megözvegyült házastárs örököl, ha nincsenek leszármazók - a kérdés eldöntéséhez: azonban meg kell vizsgálni, hogy csakugyan házastársnak minősül-e az özvegy, vagyis érvényes-e a házasság? - a házasságot: már Ma O-on, de ortodox rítus szerint csak egyházilag kötöttek - az előkérdés: ennek a tisztázása -> enélkül a kérdés nem válaszolható meg!

2. Az előkérdés: - anyagi jogi kérdés: amely a kollíziós szabály által alkalmazandónak rendelt jogrendszerben a kollíziós probléma megítélése kapcsán vetődik fel - a kollíziós tá: ennek előzetes anyagi jogi megítélése, eldöntése nélkül nem ítélhető meg - problémája felmerül: + a már végrehajtott kollíziós kapcsolás -> az alkalmazandó jogrendszer meghat-a után + a választott jogrendszer anyagi jogi szabályainak alkalmazása során

A tételt úgy

írtam, hogy megtanulásához más anyag elolvasása nem szükséges. Szűcs I.A 30., 31., 32., 33. tételek erősen összefüggenek.

14. A renvoi fogalma és problémája

- A kapcsoló szabály elvileg egy egész jogrendszerre utal: vagy a lex fori, vagy egy külföldi jog szabályait rendeli alkalmazni.

- Külföldi jogra utalás esetén előfordulhat, hogy nemcsak a külföldi jog anyagi jogi, hanem kollíziós jogi normáit is alkalmazni kell.

- Ha a kapcsoló szabály utalása a felhívott jogrendszer kollíziós normáira is kiterjed, és ezért ezeket is figyelembe kell venni, akkor a kapcsoló szabályok között sajátos ütközés állhat elő.

- Előfordulhat, hogy a felhívott jogrendszer kapcsoló szabálya más eredményre vezet, mint az utaló jogrendszer kapcsoló szabálya: a felhívott jogrendszer kollíziós joga nem fogadja el az utalást, hanem saját jogának szabályai helyett az utaló jogrendszer, vagy egy harmadik jogrendszer normáit tartja alkalmazandónak.

- Ezt az esetet nevezzük a vissza-, illetve továbbutalás problémájának renvoi-nak.- A probléma: választani kell az összeütköző kapcsoló szabályok között. El kell dönteni, h. melyik

utasítását kövessük: csak a saját kollíziós jogét, és figyelmen kívül hagyjuk a felhívott jogrendszer kapcsoló szabályának vissza-, v. továbbutalását, v. elfogadjuk ezeket is.

- A renvoi problémáját Franz Xaver Forgo ügye vetette föl:

- Jogeset: Forgo tv-telen gyerekként született, bajor Ápolgár volt, de ötéves kora óta Franciao-ban élt. Ott halt meg, és jelentős ingó vagyont (bankbetéteket) hagyott maga után. A francia jog szerint a hagyatékra a bajor jog lett volna az irányadó. A bajor jog szerint viszont a hagyaték fekvése szerinti, vagyis a francia jog. A Cour de Cassation végül elfogadta a bajor kollíziós jogban foglalt visszautalást, és a francia öröklési jogot alkalmazta. (Megjegyzés: nem esett nehezére elfogadni a francia jogot, mert így a francia Ákincstár örökölt, mert az nem ismeri el az oldalági öröklést, míg a bajor jog alkalmazása esetén a bajor oldalági rokonok örököltek volna.)

- A vissza-, illetve továbbutalás problémájának felmerüléséhez az elvi lehetőség akkor adódik, ha a kapcsoló szabály utalását tág értelemben, vagyis a felhívott jogrendszer kollíziós normáira is kiterjedő hatállyal fogjuk fel. Ha ugyanis az utalást eleve csak a felhívott jogrendszer tárgyi szabályaira szűkítjük le, akkor a renvoi nem merül fel. – Ez csak a probléma elvi lehetőségét érinti.

- A renvoi alapkérdése tehát: milyen széles az utalás terjedelme : kiterjed-e a felhívott jogrendszer kollíziós jogára, v. annak csak tárgyi jogát érinti? (Megjegyzés: a tárgyi jog kifejezés itt csak a kollíziós szabály alkalmazása során felhívott, alkalmazni rendelt külföldi jog (nem a tételes jog))

- A renvoi konkrét jelentkezéséhez az is kell, hogy a felhívott kollíziós norma eltérő kapcsoló tényezőt tartalmazzon, mint az utaló (kiinduló) jog, és az is, h. ez az eltérő utalás más jogrendszerhez vezessen, mint a kiinduló jog szerinti (pl. csel.képesség országonkénti eltérő megítélése).

- A vissza-, illetve továbbutalás problémája elsősorban a személyes jog meghatározásakor lép föl. Ezen a területen a legnagyobb az egyes kollíziós jogok eltérése: egy részük az állampolgárságot, másik részük a lakóhelyet alkalmazza kapcsoló tényezőként.

15. Megoldási kísérletek

- Hosszú időn keresztül uralkodó felfogás szerint a renvoi-t nem szabad megengedni, ezért a kapcsoló szabály utalását eleve a külf-i jogrendszer tárgyi jogszab-aira korlátozottan kell érteni.

- A renvoi elutasítását képviselők logikailag érvelnek: a kollíziós szabályok feladata azoknak a határeseteknek az egyértelmű megoldása, melyek a több jogrendszerrel érdemi kapcsolatot mutató magánjogi tényállások elbírálása során keletkeznek. Ez csak úgy érhető el, h. a kapcsoló szabályok

B/29A renvoi

egyértelműen megjelölik a szóba jöhető jogrendszerek közül ténylegesen alkalmazandó tárgyi szabályokat, s nem utalgatnak más Á kollíziós jogára. Az egyes kollíziós szabályok közötti utalgatás az ügy ide-oda tologatásához vezetne.

- A renvoi elfogadását képviselő nézetek: a különböző államok nemzetközi magánjogi ítélkezési gyakorlatának nagyobb harmóniáját akarják elősegíteni a renvoi elfogadásával.

- Szerintük a nemzetközi kollíziós jog célja a nemzetközi kollíziós magánjogi tényállások egyöntetű elbírálásának biztosítása a különböző államok fórumai előtt.

- Ha vmely Á kollíziós joga nem kíván 1 tényállást a saját anyagi jogi szabályai szerint elbírálni, hanem a döntéshez visszautal a kiinduló jogra v. 1 további jogra hivatkozik, az alkalmazást nem óhajtó szabályok figyelembe vétele helyett helyesebb a visszautalást, v. a továbbutalást elfogadni. E döntés segíti ugyanis a nközi döntési harmónia megvalósulását.

- A visszautalás melletti legfontosabb érv: ezen az úton a fórum saját anyagi jogi szabályainak alkalmazását érheti el. A visszautalás elfogadása jó eszköz a bíróság hazafelé törekvésének. Ez a saját jogszabályok alkalmazására való törekvést jelenti.

- Mai nézetek: többségében elfogadott a vissza-, illetve továbbutalás.

16. A renvoi korlátjai

- Eltérő nézőpontok vannak a renvoi korlátjainak meghúzásánál.- Az alapvető kérdés: mikor fogadjuk el a visszautalást, meddig engedjük meg a továbbutalás, hol

vágandó el a „logikai játék”?- A követendő elv: a felhívott külföldi kollíziós jog vissza-, illetve továbbutalását akkor kell figyelembe

venni, és annyira, amikor és amennyire a renvoi ugyanahhoz a döntéshez segít, mint amelyet az érintett külföldi fórum hozna.

- Az elv gyakorlatba történő átültetése azonban nem egyszerű. A jogirodalmi vita tart, de nincs egyedül üdvözítő megoldási javaslat.

- Többségi nézet: a visszautalást és az egyszeri továbbutalást fogadják el.- Általános viszont a vélemény abban, h. a nközi szerz-i jogban a felek jogválasztása nem ismerhető el,

mert ilyenkor a szerződő felek éppen az irányadó tárgyi szabályokat akarják alkalmazni, s el akarják kerülni a különböző kollíziós jogok közötti ide-oda tologatást.

- Bírói gyakorlat: több országban elfogadja a visszautalás lehetőségét és esetenként a továbbutalást is (pl. Franciaország, Belgium, Svédország).

- Ez a megoldás logikailag nem feddhetetlen, és nem segíti elő a nemzetközi döntési harmóniát, ha a felhívott jog maga is elismeri a visszautalást, maga is tág értelemben, a kollíziós jogra is kiterjesztve érti a saját kapcsoló szabályaiban foglalt utasítást.

- Ekkor a fórum –kényszerből– logikátlanul jár el, és az ide-oda utalásokat a saját jogánál megtöri. Ilyenkor nem érvényesülhet a döntési harmónia, helyette hazafelé törekvés” van.

- Vannak olyan országok is, amelyek elutasítják a renvoi-t (pl. Dánia, Hollandia, Norvégia).- Eddig inkább a lex patriae országai hajlottak a renvoi elfogadására, míg a lex dimicilii országai az

elutasítására.- Ezért merült föl az a gondolat, hogy az segítené elő a nemzetközi döntési harmóniát, ha a lex patriae

jogrendszerei elfogadnák a visszautalást, a lex domicilii kollíziós jogai viszonyt elutasítanák azt.- A kollíziós jogi nközi megállapodások döntő többségükben kizárják a renvoi lehetőségét.

17. A magyar szabályozás

- A Kódex szerint a visszautalást a magyar bíróság elfogadja:

4. § Ha e törvényerejű rendelet értelmében külföldi jogot kell alkalmazni, az alkalmazandó külföldi jognak a felmerült kérdést közvetlenül rendező szabályai irányadók.

- ha az irányadó külföldi kollíziós jog a felmerült kérdésben a magyar jogra utal vissza, a magyar anyagi jogot kell alkalmazni.

4. § …Ha azonban a külföldi jog a felmerült kérdésben a magyar jogra utal - e szabály figyelembevételével -, a magyar jogot kell alkalmazni.

- Kizárja viszont a Kódex a továbbutalás elfogadását, mivel – a visszautalás esetét kivéve – az alkalmazandó külföldi jog kollíziós szabályait nem kell figyelembe venni, hanem az illető külföldi jognak a felmerült kérdést közvetlenül rendező szabályait kell irányadónak tekinteni.

- A Kódex a renvoi-val kapcsolatban kompromisszumos: nem mindig segíti elő a kollíziós jogi döntések nemzetközi harmóniáját, hanem sokkal inkább „hazafelé törekszik”: elfogadja a visszautalást, de elzárkózik a továbbutalás elől. Ez a saját jog biztonságát, kényelmét szolgálja.

- A Kódex gyakorlatában a visszautalás problémája leggyakrabban a házassági vagyonjogi és az öröklési statútumok alkalmazása során merül föl.

- A magyar választottbírósági gyakorlat a felek jogválasztása esetén visszautalást nem ismer el. A Gazdasági Kamara mellett szervezett Választottbíróság Eljárási Szabályzata ezt kifejezetten kimondja. (Megjegyzés: Magister Kecskés előtt ezt feltétlenül meg kell említeni. Szűcs I.)

- - -

A tétel vázlata:27. A minősítés fogalma és problémája28. Megoldási kísérletek (elutasítás, elfogadás)29. A renvoi korlátjai30. A magyar szabályozás

30/B. A joghatóság fajai

A joghatóság = nemzetközi illetékesség, arra ad választ, hogy melyik állam bírósága vagy más hatósága jogosult vagy köteles eljárni

1. A joghatóság fogalma

A joghatóság kérdése = eljárási jogi kérdés, a nemzetközi polgári eljárási jog tárgykörébe tartozik. A joghatóság = egy adott állam szerveinek azt az eljárási kötelezettségét jelenti, hogy nemzetközi elemmel bíró ügyekben: nemzetközi kollíziós magánjogi tényállásokból adódó jogviták eldöntésében (jogi eljárások lefolytatásában) eljárjanak. A joghatóság voltaképpen nemzetközi illetékességet dönt el: azt, hogy több állam közül melyik járhat el az adott ügyben. Joghatóságot részben a lex fori, a saját jog, részben a nemzetközi egyezmények döntik el. A jogvitában először a bíróság a joghatóság kérdését vizsgálja, csak a következő kérdésként vetődik fel, hogy melyik állam jogát kell alkalmazni.(Az adott fórum mindig kötve van a saját kollíziós jogához, de az anyagi jogához nem, saját kollíziós joga alapján állapítja meg az alkalmazandó jogrendszert.)

A joghatóságot a külföldi ítéletek elismerése ruházza fel jelentőséggel, az hogy a másik államban hozott ítéletet a saját államban végre lehet hajtani.

A 2000. évi CX. törvény 2001. május 1-jei hatállyal átfogóan módosította a Kódexet.Ebben szerepet játszott a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló 1988-ban kötött Luganoi egyezmény. (Ennek Mo. még nem tagja, de az EU csatlakozással automatikusan részesévé válik)A magyar szabályozás a Luganoi egyezmény legfőbb szabályait a belső jogba beépítette.

2. A joghatóság fajtái (elméletileg)

1. Párhuzamos joghatóság: általában bármely állam szerveinek joghatósága lehet egy ügy elbírálására. Ilyenkor az eljárást indító fél maga dönti el, hogy melyik állam szervei előtt indítja meg az eljárást (és él adott esetben a forum shopping kínálta lehetőségekkel).

2. Kizárólagos joghatóság: ha 1 Á – belső eljárási jogi szabályok alkotásával – úgy rendelkezik, h. csak az ő szervei járhatnak el bizonyos ügyekben, kizárólag csak ezeknek van joghatóságuk, más Á szerveinek – az ő szempontjából – nincs. Azonban meg nem tilthatja, h. más ország szerve járjon el. Ha eljárt, ennek következménye: az az Á, mely a kizárólagos joghatósági szabályt megalkotta, nem ismeri el az adott szabályozási tárgyak körében saját felségterületén kívüli fórum által hozott külf-i határozatokat, és ennek megfelelően saját területén azokat nem hajtja végre.

3. Kizárt joghatóság: egy állam elutasítja magától valamely ügyben való eljárást. Ez a szervek számára kifejezett tilalmat jelent.

3. A joghatóság és az alkalmazandó jog.

A joghatóság és az alkalmazandó jog között a kollíziós probléma szempontjából nincs összefüggés.A joghatóság szabályai az alkalmazandó anyagi jog meghatározására közvetlenül nem hatnak ki. Ugyanez megállapítható fordítva is. Az alkalmazandó anyagi jog meghatározása a kollíziós normák feladata. A bír. a saját Á-ának kollíziós jogát alkalmazza, a saját jogrendszerének kollíziós szabályai szerint határozza meg az alkalmazandó anyagi jogot.

A nemzetközi kollíziós magánjogban az alkalmazandó jogrendszereket 3 csoportba sorolják: 1. a lex fori, annak a fórumnak a joga képezi, amelyhez a fél fordult, amely előtt a jogvitát

megindította, vagy ahol a jogi eljárás lefolytatása megkezdődött. Alkalmazására sor kerülhet: - maguk a nemzetközi kollíziós magánjogi törvények rendelkeznek úgy, - sor kerülhet erre visszautalás révén is.

2. amelyet a lex fori kollíziós szabályának utalása folytán a tényállásra, az ügyre végülis alkalmazni kell, ez az ún. lex causae. Ez a kollíziós norma utalása révén meghatározott jogrendszer. Kivételesen mód van arra, hogy a lex causae-t ne a kollíziós szabály határozza meg, hanem a felek maguk válasszák meg.

3. Amikor sem a lex fori-val, sem a lex causea-val kapcsolatban nem álló harmadik jogrendszer feltétlen érvényesülését kívánó, azaz imperatív normáinak alkalmazására kerül sor.

4. A joghatóság fajai

Joghatóság fogalma: vmely Á bír-a v. más hatósága eljárási lehetőségét, egyben kötelezettségét nközi elemmel bíró magánjogi jogviszonyokban a belső jogok írják elő, v. zárják ki, de előfordul, h. nemzetközi egyezmények biztosítanak joghatóságot. Minden Á saját maga dönti el, hogy fórumai milyen ügyekben legyenek kötelesek eljárni és melyekben nem.

1. általános joghatósági felhatalmazás = minden olyan ügyben eljárhatnak a bíróságok, amelyekre nézve az eljárás lehetőségét az állam joghatósági szabályai nem zárják ki, és a belső jog nem határoz meg egyéb speciális joghatósági szabályt.

2. kizárt joghatóság a fórum eljárására nem kerülhet sor 3. kizárólagos joghatóság: olyan ügyek, hol elvben csak az adott Á fórumai járhatnak el4. párhuzamos (különös) joghatóság: ahol a joghatóság nem kizárólagos, nem kizárt, elvileg több

fórum is eljárhat, felek általában együtt jelölik meg, ki járjon el.5. speciális joghatóság: olyan jogvitákban érvényesül, ahol a felek egyike fokozott jogvédelemre

érdemes, mert anyagi jogi pozíciójánál fogva gyengébb, kiszolgáltatottabb helyzetben van, mint a vele szerződő másik fél. Ebben a körben csak a gyengébb fél élhet speciális, számára kedvezőbb joghatósági okokkal.

6. kikötött (alávetéses) joghatóság = ha olyan ügyről van szó, melyre nézve párhuzamos joghatóság áll fenn, és ezen kívül jogszabály is megadja a feleknek azt a lehetőséget, hogy maguk jelöljék meg az eljáró rendes vagy választott bíróságot.

7. perbebocsátkozáson alapuló joghatóság: olyan ügyekben, melyek nem tartoznak a kizárt joghatóság kategóriájába, de nem találhatók meg a fent említett többi kategóriában sem. Az

alperes magatartása határozza meg a joghatóságot, az, hogy az alperes él-e a joghatósági kifogás lehetőségével.

8. Jogforrástanilag - belső jogszabályon vagy - nemzetközi szerződésen alapuló joghatóság között teszünk különbséget.

5. A Kódex joghatóságra vonatkozó rendelkezései

1. Általános joghatóság

54. § (1) Magyar bíróság eljárhat minden ügyben, amennyiben az alperes lakóhelye v. szokásos tartózkodási helye, jogi személy (jogi személyiség nélküli gazdasági társaság) esetében székhelye belföldön van, hacsak joghatóságát e tvr. ki nem zárja.(2) Több alperes együttes perlése esetén magyar bíróság eljárhat valamennyi alperessel szemben, amennyiben legalább az alperesek egyikének lakóhelye (székhelye) vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van, feltéve, hogy a per tárgya olyan közös jog, illetőleg olyan közös kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el, vagy ha a perben hozott döntés valamennyi alperesre a perben való részvétel nélkül is kiterjedne, illetőleg ha a perbeli követelések ugyanazon jogviszonyból erednek.(3) A főkötelezett és a mellékkötelezett együttes perlése esetén a mellékkötelezett lakóhelyére és szokásos tartózkodási helyére tekintet nélkül eljárhat magyar bíróság, ha a főkötelezett lakóhelye (székhelye) vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van.(4) Ha magyar bíróság a kereset elbírálására joghatósággal rendelkezik, eljárhat a viszontkereset tekintetében is.

2. Párhuzamos (különös) joghatóság

A felperes számára lehetővé teszi, hogy olyan ügyben is a magyar bíróság előtt indítsa meg az eljárást, amikor az alperes lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye külföldön van ugyan, de az ügy valamely más fontos szállal Magyarországhoz kötődik.

(Ezekből csak példaként kell néhányat említeni, nem kell mind)55. § Szerződéssel összefüggő jogviták esetében eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a teljesítés helye belföldön van. E § alkalmazásában teljesítési hely az a hely, amelyet a felek a szerződésben teljesítési helyként kikötöttek; ilyen kikötés hiányábana) áruk adásvételére irányuló szerződés esetében az a hely, ahol az adásvétel tárgyát át kell adni;b) olyan szerződés esetében, amelynek tárgyát valamely tevékenységnek az elvégzése képezi, az a hely, ahol a tevékenységet a szerződés szerint el kell végezni;c) egyéb szerz-ek esetében az a hely, amelyet a magyar jog a vitatott követelés teljesítési helyeként meghatároz.56. § (1) Tartási kötelezettségből eredő jogvita esetén eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a tartásra jogosult lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van.(2) Amennyiben a tartási kötelezettség személyi állapotot érintő eljárásban kerül elbírálásra, magyar bíróság eljárhat akkor is, ha a személyi állapotot érintő eljárásra joghatósággal rendelkezik.56/A. § (1) Szerződésen kívüli károkozásból eredő jogviták esetében eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a károkozó magatartás elkövetésének helye vagy a károsító eredmény bekövetkezésének helye belföldön van.(2) Bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti, büntetőeljárásban érvényesített igény tekintetében magyar bíróság eljárhat, ha az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény magyar büntető joghatóság alá tartozik.(3) Kártérítési járadék megállapítása vagy felemelése iránti perben eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a jogosult lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van.(4) Károsodás veszélye miatt érvényesített igények tekintetében magyar bíróság eljárhat, ha az a hely, ahol a károsító esemény bekövetkezése fenyeget, belföldön van.56/B. § (1) Külföldi vállalkozás elleni perekben eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a vállalkozás belföldön fiókteleppel vagy képviselettel rendelkezik, és a jogvita utóbbinak tevékenységével kapcsolatos.(2) Önálló vállalkozóként belföldön letelepedett külföldi állampolgár elleni perekben eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a jogvita e személy belföldi gazdasági tevékenységével kapcsolatos.57. § Olyan alperes ellen, aki belföldön lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel nem rendelkezik, vagyonjogi perekben eljárhat magyar bíróság, ha az alperesnek belföldön végrehajtás alá vonható vagyona van. Az alperes belföldön lévő vagyonának tekintendő az alperest megillető követelés is, ha a követelés adósának lakóhelye belföldön található, vagy a követelést belföldön fekvő dolog biztosítja.58. § (1) Öröklési jogviszonyból eredő perben magyar bíróság eljárhat akkor is, ha az örökhagyó a halálakor magyar állampolgársággal rendelkezett.

(2) Hagyatéki eljárásban eljárhat magyar közjegyző, ha az örökhagyó a halálakor magyar állampolgár volt, vagy ha a hagyaték belföldön található.59. § (1) Gyermek elhelyezését, a gyermek és a különélő szülő közötti kapcsolattartást, valamint a szülői felügyelet gyakorlását érintő eljárásban magyar bíróság vagy más hatóság eljárhat akkor is, ha a gyermek lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van.(2) Házassági vagyonjogot érintő eljárásban magyar bíróság eljárhat, ha az egyik házastárs lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van.(3) Amennyiben az (1)-(2) bekezdésben meghatározott valamely kérdés személyi állapotot érintő eljárás keretében kerül rendezésre, magyar bíróság vagy más hatóság eljárhat akkor is, ha a személyi állapotot érintő eljárásra joghatósággal rendelkezik.59/A. § A gyám és a gyámolt, illetőleg a gondnok és a gondnokolt közötti jogviszonnyal kapcsolatos ügyekben magyar bíróság eljárhat akkor is, ha a gyámolt, illetőleg gondnokolt magyar állampolgár, vagy lakóhelye, illetőleg szokásos tartózkodási helye belföldön van.

3. Speciális joghatóság fogyasztói szerződésből és munkaszerződésből eredő jogvitákra

A fogyasztói szerződésekben a felperesi minőségben eljáró fogyasztó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye is megalapozza a magyar joghatóságot.60. § A 28/A. § (2) bekezdésében meghatározott fogyasztói szerződésből eredő, a fogyasztó által indított perekben eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a fogyasztó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van, és a fogyasztóval szerződő, szakmai vagy gazdasági tevékenységi körében eljáró féla) belföldön tevékenységet fejt ki, ideértve azt is, ha a másutt kifejtett tevékenysége a belföldi fogyasztók felé is irányul; vagyb) belföldön fiókteleppel vagy képviselettel rendelkezik, vagy önálló vállalkozóként belföldön letelepedettnek minősülő külföldi állampolgár.

61. § Munkaszerződésből eredő, a munkavállaló által a munkáltató ellen indított perekben eljárhat magyar bíróság akkor is,a) ha a szokásos munkavégzés helye belföldön van, illetőleg utoljára belföldön volt; illetveb) ha a munkáltatónak az a telephelye, amely őt alkalmazta, belföldön található, feltéve, hogy a szokásos munkavégzés helye nem ugyanazon államban van, illetőleg volt.62. § Fogyasztói szerződésből, illetőleg munkaszerződésből eredő jogvitákban a 60-61. § és az 54. § szerinti joghatóság, illetőleg a felek által kikötött joghatóság (62/F-62/H. §) kivételével egyéb joghatósági okra nem lehet hivatkozni.

62/G. § (2) Fogyasztói szerződésből, illetőleg munkaszerződésből eredő jogvitákra vonatkozó joghatósági kikötésa) nem eredményezheti azt, hogy a fogyasztót, illetőleg a munkavállalót a saját lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti állam bíróságaitól eltérő más bíróság előtt pereljék; ésb) nem zárhatja ki azt, hogy a fogyasztó a saját lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti állam bíróságai előtt, illetőleg a munkavállaló a szokásos munkavégzés helye szerinti állam bíróságai előtt indítson pert.(3) A (2) bekezdés szerinti korlátozások nem alkalmazandóak akkor, ha kikötéssel a felek a jogvita felmerülését követően élnek.

4. Kizárólagos joghatóság

62/A. § Kizárólag magyar bíróság vagy más hatóság járhat ela) belföldön fekvő ingatlannal kapcsolatos dologi jogi hatályú jog érvényesítése iránti eljárásban, valamint bérleti és haszonbérleti szerződést érintő eljárásban;b) magyar állampolgárságú örökhagyó belföldi hagyatékát érintő hagyatéki eljárásban;c) a Magyar Állam vagy magyar állami szerv elleni eljárásban, kivéve, ha a Magyar Állam a mentességről kifejezetten lemondott, vagy ha az eljárás tárgyát a Magyar Államnak vagy magyar állami szervnek olyan jogviszonya képezi, amelynek tekintetében a 62/E. § (1) bekezdése szerint külföldi államot sem illet meg mentesség a magyar joghatóság alól;d) külföldön diplomáciai képviselőként eljáró v. egyébként a joghatóság alól mentes magyar Ápolgár elleni eljárásban, kiv., ha a Magyar Á. a mentességről kifejezetten lemondott;

e) belföldön kiállított okirat vagy értékpapír megsemmisítésére irányuló eljárásban;f) belföldi iparjogvédelmi jog megadásával, terjedelmével és megszűnésével kapcs-os elj-ban;g) belföldi székhelyű jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság alapításával, fizetésképtelenségével, megszűnésével kapcsolatos eljárásban, a jogi személy (társaság) nyilvántartásba vételének alapjául szolgáló szerződés vagy alapszabály (alapító okirat) érvényességével kapcsolatos eljárásban, illetőleg a jogi személy (társaság) szervei által hozott határozatok felülvizsgálata iránti eljárásban;h) jogoknak, tényeknek és adatoknak belföldön vezetett közhitelű nyilvántartásba történő bejegyzését érintő eljárásban;i) belföldi végrehajtást érintő eljárásban.62/B. § Magyar állampolgár személyi állapotát érintő eljárásban magyar bíróság vagy más hatóság minden esetben eljárhat. Ez a joghatóság kizárólagos, kivéve, haa) magyar állampolgár házasságának felbontása iránt indul külföldön eljárás, és a magyar állampolgárságú félnek, illetőleg ha mindkét fél magyar állampolgár, legalább azok egyikének lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye az eljáró bíróság vagy más hatóság államában van;b) magyar állampolgár gondnokság alá helyezése, illetőleg gondnokság alá helyezésének megszüntetése iránt indul külföldön eljárás, és a gondnokság alá helyezendő, illetőleg gondnokság alatt álló fél lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye az eljáró bíróság vagy más hatóság államában van;c) magyar állampolgárságú gyermeket érintő apaság megállapítása vagy apaság vélelmének megdöntése iránt indul külföldön eljárás, és mind a gyermeknek, mind az apának a lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye az eljáró bíróság vagy más hatóság államában van;d) magyar állampolgárságú gyermeket érintő szülői felügyelet megszüntetése vagy visszaállítása iránt indul külföldön eljárás, és mind a gyermeknek, mind annak a szülőnek, akinek felügyeleti jogát az eljárás érinti, lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye az eljáró bíróság vagy más hatóság államában van;e) magyar Ápolgár örökbefogadásának engedélyezése, jóváhagyása, ill. megszüntetése iránt indul külföldön eljárás, feltéve, h. az örökbefogadó külföldi Ápolgár, és az örökbefogadást a magyar gyámhatóság jóváhagyta.

5. Kizárt joghatóságAzt határozza meg, hogy mely ügyekben nem járhat el magyar bíróság vagy hatóság.

62/C. § Nem járhat el magyar bíróság vagy más hatósága) külföldön fekvő ingatlannal kapcsolatos dologi jogi hatályú jog érvényesítése iránti eljárásban, valamint bérleti és haszonbérleti szerződést érintő eljárásban;b) nem magyar állampolgár örökhagyó külföldi hagyatékát érintő hagyatéki eljárásban;c) külföldi Á v. külföldi Á-i szerv elleni eljárásban, kivéve, ha a külföldi állam a mentességről kifejezetten lemondott, avagy ha az eljárás tárgyát a külföldi államnak vagy külföldi állami szervnek a 62/E. § (1) bekezdésében meghatározott polgári jogviszonya képezi;d) Magyarországon diplomáciai képviselőként eljáró vagy egyébként a joghatóság alól mentes külföldi állampolgár elleni eljárásban, kivéve, ha a külföldi állam a mentességről kifejezetten lemondott;e) külföldön kiállított okirat vagy értékpapír megsemmisítésére irányuló eljárásban;f) külföldi iparjogvédelmi jog megadásával, terjedelmével és megszűnésével kapcsolatos eljárásban;g) külföldi székhelyű jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság alapításával, fizetésképtelenségével, megszűnésével kapcsolatos eljárásban, a jogi személy (társaság) nyilvántartásba vételének alapjául szolgáló szerződés vagy alapszabály (alapító okirat) érvényességével kapcsolatos eljárásban, illetőleg a jogi személy (társaság) szervei által hozott határozatok felülvizsgálata iránti eljárásban;h) jogoknak, tényeknek és adatoknak külföldön vezetett közhitelű nyilvántartásba történő bejegyzését érintő eljárásban;i) külföldi végrehajtást érintő eljárásban.62/D. § (1) Nem magyar állampolgár személyi állapotát érintő eljárásban magyar bíróság vagy más hatóság a (2) és (3) bekezdésben meghatározott esetek kivételével nem járhat el.(2) Nem magyar állampolgárok közötti, személyi állapotot érintő perben magyar bíróság eljárhat, ha a felek egyikének lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van.(3) Nem magyar állampolgár holtnak vagy eltűntnek nyilvánítása vagy halála tényének megállapítása iránt magyar bíróság eljárhat, ha az eltűnt személy utolsó ismert lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön volt, és holtnak vagy eltűntnek nyilvánítását vagy halála tényének megállapítását belföldi jogi érdek - így különösen az eltűnt személy magyar állampolgárságú vagy belföldön lakóhellyel rendelkező házastársával fennálló házassága, illetőleg belföldön lévő vagyona jogi sorsának rendezése - szükségessé teszi.

(4) Nem magyar állampolgár örökbefogadásának engedélyezése, illetőleg felbontása iránti eljárásban magyar bíróság vagy más hatóság eljárhat, ha az örökbefogadó magyar állampolgár, illetve lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van.62/E. § (1) Külföldi állam vagy külföldi állami szerv elleni eljárásra magyar bíróság vagy más hatóság joghatósággal rendelkezik, amennyiben az eljárás tárgyaa) a külföldi Á-nak (külföldi Á-i szervnek) polgári jogi szerződésből eredő joga vagy kötelezettsége, amennyiben a szerződés teljesítési helye belföldön van; kivéve, ha a másik szerződő fél valamely más állam v. annak szerve;b) a külföldi állam (külföldi állami szerv) és magyar állampolgárságú vagy belföldön lakóhellyel rendelkező természetes személy közötti munkaszerződésből vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból eredő jog vagy kötelezettség, feltéve, hogy a munkavégzés helye belföldön van, illetve utoljára belföldön volt; kivéve, ha a munkavállaló a munkáltató külföldi államnak állampolgára;c) a külföldi állammal (külföldi állami szervvel) szemben élet, egészség, testi épség megsértése vagy dologi kár okozása címén támasztott igény, feltéve, hogy a károkozó esemény belföldön következett be, és a károsult annak időpontjában belföldön tartózkodott;d) a külföldi állam (külföldi állami szerv) tulajdonában álló, vagy általa megszerezni kívánt belföldi ingatlanon fennálló dologi jogi hatályú jog;e) a külföldi Á (külföldi Á-i szerv) belföldi székhelyű jogi személyben vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban fennálló tagsága, részesedése v. érdekeltsége, ill. valamely abból eredő jog vagy kötelezettség;f) a külföldi állam (külföldi állami szerv) belföldön megnyílt hagyatékkal kapcsolatos öröklési jogviszonya;g) olyan belföldi iparjogvédelmi jog megadása, terjedelme, illetőleg megszűnése, amelynek jogosultja külföldi állam (külföldi állami szerv).(2) A külföldi állammal szemben hozott marasztaló határozat alapján nem vezethető végrehajtás az állam belföldön fellelhető olyan vagyona terhére, amely az állam közhatalmi feladatainak ellátását, állami szerveinek működését szolgálja.

1. A felek által kikötött joghatóság

62/F. § (1) Vagyonjogi ügyek tekintetében a felek a felmerült jogvitájukra v. a meghatározott jogviszonyból eredő jövőbeli jogvitájuk esetére kiköthetik vmely Á bíróságainak v. 1 meghatározott bír-ának joghatóságát. Ilyen kikötéssel a felek élhetneka) írásban;b) szóban, írásbeli megerősítéssel;c) olyan formában, amely megfelel a felek között kialakult üzleti szokásoknak; vagyd) nközi kereskedelemben olyan formában, amely megfelel az olyan keresk-i szokásoknak, melyeket a felek ismertek v. ismerniük kellett, és melyeket az ilyen típusú szerz-t kötő felek a szóban forgó üzletágban általánosan ismernek és rendszeresen figyelembe vesznek.(2) A felek kifejezett eltérő megállapodása hiányában a kikötött bíróság vagy bíróságok kizárólagos joghatósággal rendelkeznek. Ha azonban a felek külföldi bíróság joghatóságát kötötték ki, és e bíróság joghatóságának hiányát állapítja meg, magyar bíróság az általános szabályok szerint megállapíthatja joghatóságát.

62/G. § (1) Érvénytelen a kikötés, ha a felek a 62/A. §-ban meghatározott, kizárólagos magyar joghatóság alá tartozó ügyek valamelyikében

külföldi bíróság joghatóságában, illetőleg ha a 62/C. §-ban meghatározott ügyek, kizárt joghatóság körébe tartozó ügyek valamelyikében

magyar bíróság joghatóságában állapodnak meg.Ez a választott joghatóság korlátja, hogy nem ütközhet a kizárt v. kizárólagos joghatóság szabályaiba.A kikötés kizárja más fórumok joghatóságát.A felek a joghatóság kikötése esetén egyértelműen meghatározzák:

azt a bíróságot vagy választottbíróságot, amelynek alávetik magukat azt a jogviszonyt és azokat a kérdéseket, amelyekre az alávetés kiterjed azt, hogy a kikötés kizárólagos joghatóságra irányul.

2. A joghatóság megalapozása az alperes perbebocsátkozásával

62/H. § A magyar bíróság joghatóságát megalapozza az is, ha az alperes anélkül, hogy kifogásolná a joghatóság hiányát, az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot tesz (perbebocsátkozás), kivéve, ha magyar bíróság joghatósága e tv. rendelkezései alapján kizárt.

Az alperes tehát a bíróság előtt az ügy érdemére vonatkozó védekezést terjeszt elő anélkül, hogy a joghatóság hiányára vonatkozó alaki kifogást érvényesítené.Ilyen esetekben a keresetindításkor egyetlen, a tv-ben nevesített joghatósági ok sem áll fenn.

(Bocs, ezek kicsit hosszúra sikeredtek, de a 34-esből nem kell minden belemásolt jogszabály szöveg.)

B/31. A közrend védelme a nemzetközi magánjogban

I. A közrend

– Minden jogrendszernek van egy kemény magja, mely arra hivatott, hogy az illető társadalmi, politikai, erkölcsi alapjait közvetlenül védje, és egyúttal az adott társadalmi-jogi berendezkedés alapvető értékrendjét kifejezésre juttassa: legtöbbször alkotmányos elvek formájában

– A jogrendszer ezen központja kisugárzik az anyagi jogágakra (polgári jog, családjog, munkajog), meghatározza e jogágak alapelveit, kijelöli értékrendjüket

– Ezen elveket az NMJ-nak is védenie kell, segítenie kell érvényesülésüket a nmj-i tényállás elbírálása során E sérthetetlen kategóriák gyűjtőfogalma a közrend (ordre public, public policy)

– A fogalma alá vonható elveket és intézményeket a jog feltétlenül meg kívánja védeni az adott esetben alkalmazandó idegen jog eltérő eredményre vezető hatásával szemben ez abban jut kifejezésre, hogy a fórum a közrendjébe ütköző jogszabályokat nem alkalmazza: mellőzi azon külföldi normák alkalmazását, melyek konkrét hatásukban a közrendet sértenék

– Pl. Választottbíráskodásról szóló tv. (1994. évi LXXI. tv.): az ítélet érvénytelenítése azon az alapon is kérhető, hogy az ítélet a magyar közrendbe ütközik

– Tartalmában változó kategória (pl. rabszolgaság elismerése az USA déli és északi államaiban)– A nemzetközi magánjogi tvhozási és bírói gyakorlatban kétféle módszer alakult ki – mindkét forma

ismeretes a legtöbb jogrendszerben: Feltétlen alkalmazást kívánó, imperatív szabályok Közrendi záradék

II. Imperatív szabályok

– A közrend pozitív jellegű védelmének is nevezhető: az imperatív szabályok nemcsak kiszorítják, az ellenkező idegen normákat, hanem ténylegesen meg is válaszolják, tartalmilag is szabályozzák az adott kérdést

– Mindig az életviszonyok egy meghatározott, konkrétabb körére vonatkoznak, azaz nem generálklauzula jellegűek (pl. magyar Ptk. jogképességre vonatkozó rendelkezése: általános, egyenlő és feltétlen)

– Az irányadó külföldi szabályok helyett a lex fori imperatív normáit kell alkalmazni– A Code Civil alkalmazott először ilyet a közrend védelmére– Magyar jog is él e módszerrel – probléma az, hogy a magyar jogforrástanban nincs egyértelműen

kialakult felfogás abban, hogy melyek egy norma imperatív jellegének kritériumai → legelfogadhatóbb álláspont: amelyek közvetlenül szolgálják és védik a gazdasági-társadalmi rendnek az alapjait

– Néhány esetben sajátos kollíziós jogi normák, ún. speciális közrendi szabályok teszik nyilvánvalóvá bizonyos anyagi jogi normák imperatív jellegét

34. § (1) Magyar bíróság nem állapíthat meg felelősséget olyan magatartásért, amely a magyar jog szerint nem jogellenes.(2) Magyar bíróság károkozásért fennálló felelősség címén nem állapíthat meg olyan jogkövetkezményt, amelyet a magyar

jog nem ismer.

41. § A házasság felbontására irányadó külföldi jogot a következő eltérésekkel kell alkalmazni:a) a házasságot akkor is fel lehet bontani, ha a külföldi jog a házasság felbontását kizárja, vagy a bontás feltételei a külföldi

jog szerint hiányoznak, de a magyar jog szerint megvannak;

b) a külföldi jogban meghatározott feltétlen bontó ok esetében is vizsgálni kell, hogy a házasélet teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott-e;

c) a házasság felbontása nem alapulhat vétkességen.

III. Közrendi záradék

– Generálklauzula jellegű jogszabály: a kapcsoló szabályok által kijelölt külföldi normát mellőzni kell, ha annak alkalmazása a jogrendszer alapját képező intézményeket, elveket sértené – biztosító szelep a kollíziós jogban, funkcióját negatív módon éri el: a nemkívánatos eredményre vezető idegen normák kizárása útján

– A klauzula mindig az illető külföldi szabály konkrét alkalmazását akadályozza, a konkrét tényállást alapul vevő mérlegelésre van szükség

– E generálklauzula jelleg azzal jár, hogy a tvhozói megfogalmazás, illetve a bírói tartalmi kitöltés meglehetősen nehéz

– Az általában formulázott kategóriákra épülése ellenére mégsem fogható fel túlságosan tágan - a kellő mérték megtalálása mindig a bírói gyakorlat feladata

– A külföldi norma alkalmazása akkor mellőzhető, ha az – konkrét eredményében, nyilvánvalóan – sérti a jogrendszer lényeges alapelveit

– A záradék igénybevétele kivételes lehetőség, és nem jelenthet diszkriminációs megkülönböztetést vmely jogrendszerrel szemben, igénybe vételéhez súlyos okoknak kell fennforogniuk Pl.: a német Budesgerichtshof egyik ítélete szerint a közrendi záradék csak akkor avatkozhat be a

külföldi jog alkalmazásába, ha az elviselhetetlennek tekintendő - ilyen a német alkotmányba foglalt alapjogok sérelme

Tekintettel kell lenni arra, hogy a kivételes eszköz tartalma is történetileg változik annak a mindenkori, térben és időben betöltött funkciónak megfelelően, amelyet az a mindenkori társadalmi és gazdasági viszonyok szövevényében betölt

Életviszonyok fokozott nemzetköziesedése is ahhoz vezet, hogy a közrend kategóriájával csínján kell bánni.

Azon jogrendszerekben, ahol az imperatív szabályok módszerével is élnek, ezek a normák és a közrendi záradék a különös-általános viszonyában állnak

IV. Magyar kódex

A külföldi jog alkalmazásának mellőzése7. § (1) Mellőzni kell a külföldi jog alkalmazását, amennyiben az a magyar közrendbe ütköznék.(2) A külföldi jog alkalmazása nem mellőzhető egymagában azért, mert a külföldi állam társadalmi-gazdasági rendszere a

magyartól eltér.(3) A mellőzött külföldi jog helyett a magyar jogot kell alkalmazni.8. § (1) Nem lehet alkalmazni azt a külföldi jogot, amely a felek által - az egyébként irányadó jogszabály megkerülése

céljából - mesterségesen vagy színleléssel létrehozott külföldi elemhez kapcsolódik (csalárd kapcsolás).(2) Csalárd kapcsolás esetében az e törvényerejű rendelet szerint egyébként irányadó jogot kell alkalmazni.9. § Ha a felek az e törvényerejű rendelet szerint irányadó külföldi jog mellőzését közösen kérik, helyette a magyar jogot -

illetve a jogválasztás lehetősége esetében a választott jogot - kell alkalmazni.

A tételt úgy

írtam, hogy megtanulásához más anyag elolvasása nem szükséges. Szűcs I.A 30., 31., 32., 33. tételek erősen összefüggenek.

18. A kollíziós szabály fogalma, funkciója

Fogalma:- Kollíziós szabályok: azok a normák, amelyek jogszabályok valamilyen összeütközését rendezik,

azaz meghatározzák, hogy több figyelembe jövő jogszabály közül ténylegesen melyiket kell alkalmazni. (Mádl-Vékás)

- Olyan norma, amely megjelöli azt a jogrendszert, amelynek alkalmazására kollíziós polgári jogi, családi jogi és munkajogi tényállás, vagyis több jogrendszer kollíziója esetén az eljáró fórum köteles.

B/32. A csalárd kapcsolás

- Jogrendszerek összeütközését, kollízióját oldja fel, rendezi.- Nem maga oldja meg érdemben a jogvitát, hanem a külföldi elem folytán szóba jöhető több állam

jogrendszere közül kijelöli, meghatározza azt, amelyet az eljáró fórum köteles alkalmazni.- Kapcsoló szabályoknak is nevezik, mert a nemzetközi magánjogi tényállás és az érdemi döntés

alapjául szolgáló jogrendszer közötti összeköttetést teremtik meg.- Vannak más jellegű, pl. fogalommeghatározó, vagy az irányadó jogot kijelölő, a kapcsoló

szabályoknak általános keretet felállító rendelkezések (pl. renvoi, közrendi záradék). – Ezek a kollíziós jog általános részének tekinthetők. Ezért vannak a kódex elején.

19. A kapcsoló elv

- Kapcsoló elv: a többoldalú kapcsoló szabály rendelkezésében foglalt normatív parancs, amely az adott – anyagi jogi fogalomba sűrített – tényállás és az irányadó jogrendszer közötti összeköttetést megteremti.

- A nemzetközi magánjogi tényállás közvetett rendezésének döntő mozzanata a kapcsolás. Ezért a teljes kapcsoló szabály fontos eleme a kapcsoló tényező (kapcsoló elv).

20. A csalárd kapcsolás

- A nemzetközi magánjogi tényállások elbírálásánál a kapcsolás mozzanata a döntő: ez határozza meg az alkalmazandó jogot, így a per érdemi kimenetelét is.

- Ha a felek (vagy valamelyikük) a jogviszonyra – a megfelelő kapcsoló szabály szerint irányadó jog megkerülése céljából – mesterségesen hoznak létre kapcsolatot egy másik jogrendszerhez, csalárd kapcsolásról beszélünk.

- A többségi felfogás szerint a csalárd kapcsolás célzatos cselekmény, célja az irányadó jog megkerülése. (Bizonyítási nehézségekkel jár.)

- A csalárd kapcsolás elvben vezethet akár a fórum jogához, akár egy külföldi jogrendszer alkalmazásához.

- Leggyakoribb formája: amikor a felek (vagy valamelyikük) mesterségesen megváltoztatják az alkalmazandó jogot meghatározó kapcsoló tényezőt.

- Különösen az ún. mozgatható kapcsoló tényezők esetén könnyű ezt elérni (tartózkodási hely, ügyletkötés helye).

- Hasonló módszer a joghatóság megállapításához kívánt törvényi feltételek mesterséges megteremtése, és ezzel az irányadó kollíziós szabály megkerülése.

- A kapcsolás tárgya is manipulálható pl. egy szabadalommal kapcsolatos licencszerződés adásvételi szerződésbe burkolásával is.

- A csalárd kapcsolás során a felek (valamelyike) előnyt akarnak elérni: jogviszonyuk nemkívánatos következményét elkerülni, vagy egy – az eredeti jogi helyzetükből nem következő kedvező jogi hatást előidézni. (pl. szerződés vagy házasságkötés érvénytelenségét elérni, vagy akár a házasság felbontását előidézni. Ilyen a vállalatok „adóparadicsomokban” való bejegyzése, hajók idegen lobogó alatti közlekedése az adóelőírások kijátszása céljából. Tipikus területe a csalárd kapcsolásnak a nemzetközi családi jog, azon belül a házasságkötés és bontás.)

21. A csalárd kapcsolások megítélése

- Egyes jogrendszerek (pl. francia) szigorúbban ítélik meg, mint mások (pl. a németek nagyvonalúbbak), de pl. az angol, amerikai jogrendszerek kifejezetten elnézőek.

- Eltérő lehet a jog reagálása tényálláscsoportonként; egyes esetekben a jog tudatosan eltűri a csalárd kapcsolást, mert így elkerülhető egy méltánytalan jogszabály (főként külföldi norma) alkalmazása.

- Ha az eltérő kapcsolásra vezető tényálláselem színlelt, akkor a jogkövetkezmények a hamisított mozzanat figyelmen kívül hagyásával, a ténylegesen irányadó kapcsoló szabály szerint alakulnak.

- Ha a törvényitől eltérő kapcsolás ténylegesen megvalósult mesterséges mozzanatra épül (pl. a felek azért

utaztak külföldre szerződést kötni, hogy az egyébként irányadó jogot megkerüljék), a legkézenfekvőbb szankció a csalárd kapcsolás jogi hatályának megtagadása, és a törvény szerint irányadó szabály alkalmazása.

22. A magyar kódex szabályozása

8. § (1) Nem lehet alkalmazni azt a külföldi jogot, amely a felek által - az egyébként irányadó jogszabály megkerülése céljából - mesterségesen vagy színleléssel létrehozott külföldi elemhez kapcsolódik (csalárd kapcsolás).

(2) Csalárd kapcsolás esetében az e törvényerejű rendelet szerint egyébként irányadó jogot kell alkalmazni.

- A magyar kódex (8. §) a csalárd kapcsolás fogalmi elemének tekinti az egyébként irányadó jogszabály megkerülésének célzatát, (tehát célzatos cselekmény) és a csalárd kapcsolás fogalmi körébe vonja mind a színlelést, mind a mesterségesen létrehozott kapcsolatot.

- Szankciót a kódex csak akkor fűz a csalárd kapcsoláshoz, ha az külföldi jog alkalmazására vezetne. Amennyiben a hazai jog az irányadó, akkor azt alkalmazni kell. (A kódex indokolhatatlanul részrehajló!)

- A csalárd kapcsolással kiválasztott jog helyett az egyébként irányadó jogot kell alkalmazni.- - -

A tétel vázlata:31. A kollíziós szabály fogalma, funkciója32. A kapcsoló elv33. A csalárd kapcsolás34. A csalárd kapcsolás megítélése35. A magyar kódex szabályozása

B/32. A kisegítő jog

I. Alapvetés

– Nem alkalmazható a magyar nemzetközi kollíziós magánjog, a Kódex elemzett szabályai értelmében a külföldi jog, vagy annak valamely szabálya: A kérdéses külföldi jogszabályok a fórum számára az igénybe vehető bizonyítási eszközök

kimerülése után nem ismeretesek Az irányadó jog nem tartalmaz választ a felmerült jogkérdésre A kérdéses szabályok a fórum közrendjébe ütköznek (7. §) A külföldi jog alkalmazásának mellőzését a felek közösen kérik, vagy szerződéses viszonyukra

eleve alkalmazandó jogot választottak csalárd kapcsolás esetében Megkívánt viszonosság hiánya, vagy meglévő megsértése esetén (6. §) Csalárd kapcsolás (8. §)

– Melyik jogot alkalmazza az eljáró fórum? Egyértelmű a válasz, ha a fórum imperatív szabályokkal védi ki a közrendjét sértő külföldi normát Ha viszont a külföldi norma nem ismert, hiányzik, vagy a közrendi klauzula miatt nem

alkalmazható: joghézag keletkezik → ennek kitöltésére:* Először az adott külföldi jogrendszerből, az ismert módszerekkel kell megoldani (pl.

analógia) → ha ez nem sikerül:* Egy másik jogrendszert kell keresni = kisegítő jog

II. A kisegítő jog

– A gyakorlatban életszerűbb lex fori alkalmazására kerül sor – Ugyanez a helyzet a felek mellőzési kérelme, a bizonyító viszonosság hiánya és csalárd kapcsolás

esetében is – ilyenkor még analógiára sem kerülhet sor, ui. az eredetileg irányadó jogrendszer alkalmazása kizárt → mindenképp kisegítő jogra van szükség

– A legtöbb állam gyakorlata a lex fori-t hívja segítségül: a bíró a saját jogrendszerének szabályaival tölti ki a keletkezett joghézagot – ezt sok tényező indokolja Sokszor nem is adódik más megoldás Bíró nagyobb jártassága a belföldi jogszabályok kezelésében Sokszor a könnyebb ellenállás ideológiája magyarázza, a hazafele törekvés szelleme ezen az úton

is győz, noha nem is mindig alkalmasak a lex fori normái az eldöntendő tényállás külföldi elemének figyelembevételére → ÉPP EZÉRT:

– A tudomány csak végső lehetőségként ajánlja fel a lex forit kisegítő jognak, helyette:

* Bíró keressen egy kisegítő kapcsoló tényezőt, és annak segítségével egy olyan jogrendszert, mely az adott tényállással még mindig eléggé szerves kapcsolatot mutat (pl. állampolgárság joga szerint nem lehet dönteni, akkor lakóhely szerinti szabályok alkalmazása)

* A kiesett jog szabályait egy hasonló jogrendszer normáival lehet helyettesíteni vagy az általános jogi alapelvekből lehet a hiányzó szabályokat levezetni

Ezek a javaslatok a gyakorlatban nehezen valósíthatók meg, ezért a gyakorlat kitart a lex fori mellett – Ezt az utat járja a magyar nemzetközi kollíziós magánjog is, amikor ezekben a fenti esetekben rendre

a magyar jogot rendeli alkalmazandónak: 5. §, 7. §, 9. §– Szerződési jog: a felek a mellőzni kért külföldi jog helyett akár a magyar jog, akár egy másik külföldi

jog alkalmazását is igényelhetik: 9. §– Csalárd kapcsolás: nem feltétlenül a lex fori, hanem a felek által kikerülni akart jog lesz irányadó: 9.§

Külföldi jog tartalmának megállapítása5. § (1) A bíróság vagy más hatóság az általa nem ismert külföldi jog felől hivatalból tájékozódik, szükség esetén szakértői

véleményt is beszerez és a fél által előterjesztett bizonyítékokat is figyelembe veheti.(2) A külföldi jogról a bíróság vagy más hatóság megkeresésére az igazságügyminiszter felvilágosítást ad.(3) Ha a külföldi jog tartalmát nem lehet megállapítani, a magyar jogot kell alkalmazni.

Viszonosság6. § (1) A külföldi jog alkalmazása - ha jogszabály másként nem rendelkezik - nem függ a viszonosságtól.(2) Ha a jogszabály a külföldi jog alkalmazását viszonosságtól teszi függővé, a viszonosságot az ellenkező bizonyításáig

fennállónak kell tekinteni. Ha jogszabály a viszonosság bizonyítását kívánja, a viszonosság fennállásáról az igazságügyminiszter ad a bíróságra és más hatóságra kötelező nyilatkozatot.

A külföldi jog alkalmazásának mellőzése7. § (1) Mellőzni kell a külföldi jog alkalmazását, amennyiben az a magyar közrendbe ütköznék.(2) A külföldi jog alkalmazása nem mellőzhető egymagában azért, mert a külföldi állam társadalmi-gazdasági rendszere a

magyartól eltér.(3) A mellőzött külföldi jog helyett a magyar jogot kell alkalmazni.8. § (1) Nem lehet alkalmazni azt a külföldi jogot, amely a felek által - az egyébként irányadó jogszabály megkerülése

céljából - mesterségesen vagy színleléssel létrehozott külföldi elemhez kapcsolódik (csalárd kapcsolás).(2) Csalárd kapcsolás esetében az e törvényerejű rendelet szerint egyébként irányadó jogot kell alkalmazni.9. § Ha a felek az e törvényerejű rendelet szerint irányadó külföldi jog mellőzését közösen kérik, helyette a magyar jogot -

illetve a jogválasztás lehetősége esetében a választott jogot - kell alkalmazni.

Ez 1 jó tétel. Ezt ne tanuljátok +, mert én fogom kihúzni. Szűcs I.

B/33. A személyek jogállása a magyar nemzetközi magánjogban

Jogeset: beregszászi bácsi esete (dologihoz is példa)1916-ban született1918: OMM → MK1920: Csehszlovákia1939: II. bécsi döntés – MK1947: Csehszlovákia → Szovjetúnió1991: Ukrajna

I. A szabályozás természete, forrásai és főbb intézményei

1. Szabályozás természete – többféle forma

– Ezek egyike a nemzetközi mjogi kollíziós szabályozás Ebben a szabályozás azt mondja ki, hogy amennyiben a személyek jogállásában nemzetközi elem

is van, az érintett jogrendszerek közül az adott jogvitában mely ország belső jogát kell alkalmazni– Nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga

Ez általában komplex, anyagi jogi szabályozás A jog közvetlenül jogrendező módon határozza meg, hogy az adott helyzetben a külföldi elemre

tekintettel a kérdéses jogalanyok személyi joga miben áll, a belföldi jogalanyok vonatkozó

belföldi anyagi jogi szabályozásához képest a nközi elemre tekintettel ez a belföldi szabályozás milyen módosulásokkal, kiegészítésekkel, korlátozásokkal v. eltérésekkel érvényesül

Választ ad arra is, hogy ennek mely része kógens jellegű, kötelezően alkalmazandó, és mely része olyan, amely csak akkor kerül alkalmazásra, ha kollíziós jogi döntés folytán kell az ilyen normákat is tartalmazó belföldi jogrendszert alkalmazni

2. Források– Belföldi, nemzeti eredetű jogforrások

Uralkodó az írott jog Számottevő a bírói gyakorlat szerepe

– Nemzetközi eredetű jogforrások Mind az anyagi jogi, mind a nemzetközi magánjogi természetű szabályozási forma körében

jelentősek (ez utóbbira példa a bilaterális jogsegélyegyezmények) Itt is fontosak a szokásjogi tételek

3. Főbb intézmények– Ember (II. pont)– Jogi személy (III. pont)– Külföldiek jogállása belföldön– Állam (ld. 38. tétel)

II. Az ember mint jogalany

1. Személyes jog (lex personae)– Elemei:

Nemzetközi magánjogi elem: a nemzetközi magánjog feltételez két valóságos tényt:* Az emberek tartósan vagy véglegesen megváltoztathatják azt az országot, amelynek

anyagi jogrendje a személyes jog tartalmát rájuk nézve meghatározta* Az emberek személyes jogának megítélésére sor kerülhet egy, a saját joghoz képest

idegen, más ország hatósága részéről Anyagi jogi elem:

* A személyre, mint jogalanyra vonatkozó belföldi anyagi jogi normák összessége az ember jogképességére, cselekvőképességére, ezek megszűnésére, személyiségi jogaira vonatkoznak

* Nemzetközi eredetű anyagi jogi normák, melyek a személyek jogállására nézve az országot nemzetközi egyezmények erejével kötik, s mint ilyenek a belső jogot is megelőzik

e két elem egymásra vonatkoztatott egysége a személyes jog vagy perszonálstatútum– A személyes jog még önmagában nem kapcsoló elv – A személyes jog intézményében a kapcsoló elv az, mely az ember mint jogalany vmely Á-hoz fűződő

jogviszonyaiból kiemeli azt a lényeges tényezőt, melyre vonatkoztatva a nközi magánjogi normát jogrendszer-összeütközés esetén az adott személy személyes jogát e tényezőt alapul véve kell megítélni: az a jogilag is kifejeződő kapcsolat, amely az embert vmely Á-hoz fűzi Ápolgárság (lex patriae) / jogok és kötelességek összessége

Ez a meghatározó Franciao-ban, Olaszo-ban, Németo-ban, Spanyolo-ban, Közép-és Kelet E-i országokban– Kizárólagos jelleggel ezen elv azonban a kontinentális országokban sem tudott érvényesülni:

Életviszonyok számos olyan változata jött létre, melyeknek lényegéből adódóan a lex patriae elvét esetenként fel kellett adni: hontalan, Ápolgárság nélküli személy, 2-s Ápolgárság → megoldás lehet: lakóhely szerinti jog (lex domicilii) Ez a kapcsoló elv a common law országokban, illetve némely más országban is (pl. Argentína) Amelynek területén az ember lakik: ahol született és él, ill. letelepszik és állandó lakóhelyet szerez Az angolszász domicilium-központúságnak 1 sajátos társ-i-pol-i oka is volt: a brit birodalomban,

később a nemzetközösségben viszonylag nagy volt a személyek mozgása, a migráció * Politikailag sérelmes lett volna az állampolgárság alkalmazása az érintett országokra

nézve, mert jogrendjük félretételét jelentette volna

* A nemzetközösség területén sokféle jogot kellett volna alkalmazni az állampolgári egyenlőség kifejezése, illetve pótléka is társadalmi-politikai összefüggésben része annak, amit az amerikaiak olvasztótégelynek (melting pot) hívnak: a bevándorlók sokaságát a lehetséges eszközök összességével amerikaivá kell olvasztani

ez sem tudott maradéktalanul érvényesülni, ui. a fórum joga nem egyszer alkalmazásra került, illetve ténylegesen előfordulhat, hogy valakinek több lakóhelye van – Tartózkodási hely és a nem állandó ottlakás céljával választott lakóhely (residence) is bekerült az

angolszász jogokba, de a kontinentális jogba is– Magyar kódex:

10. § (1) Az ember jogképességét, cselekvőképességét és általában személyi állapotát, továbbá személyéhez fűződő jogait személyes joga szerint kell elbírálni.

(2) A személyhez fűződő jogok megsértéséből származó igényekre a jogsértés helyén és idején irányadó jogot kell alkalmazni; ha azonban a kártérítés vagy jóvátétel tekintetében a sérelmet szenvedőre a magyar jog kedvezőbb, az igényt e jog szerint kell elbírálni.

11. § (1) Az ember személyes joga annak az államnak a joga, amelynek állampolgára. Az állampolgárság megváltozása nem érinti a korábbi személyi állapotot és az annak alapján létrejött jogokat és kötelezettségeket.

(2) Ha valakinek több állampolgársága van, és egyik állampolgársága magyar, személyes joga a magyar jog.(3) Akinek több állampolgársága van és egyik sem magyar, valamint a hontalan személyes joga annak az államnak a joga,

amelynek területén lakóhelye van, illetőleg a magyar jog, ha Magyarországon is van lakóhelye. Akinek külföldön több lakóhelye van, személyes joga annak az államnak a joga, amellyel kapcsolata a legszorosabb.

(4) Akinek személyes jogát az előző bekezdések alapján nem lehet megállapítani és nincs lakóhelye, személyes jogát szokásos tartózkodási helye határozza meg. Akinek több szokásos tartózkodási helye közül az egyik Magyarországon van, személyes joga a magyar jog.

12. § (1) Lakóhely az a hely, ahol valaki állandóan vagy a letelepedés szándékával lakik.(2) Szokásos tartózkodási hely az a hely, ahol valaki letelepedés szándéka nélkül hosszabb ideje tartózkodik.Különbség lakóhely és tartózkodási hely között: a lakóhely megállapításánál az állandó jelleg, valamint a letelepedés szándéka a döntő, a tartózkodási helynél ezek hiányoznak, de bizonyos tartósság fogalmi elem. A magyar Kódex értelmében az elbírálás időpontja a döntő ezek vizsgálatára

2. A jogképesség

a) Általában – A személy jogilag kifejezett tulajdonsága, hogy polgári jogviszonyok alanya lehet– Sok országban a nemzetközi magánjogban nem is szabályozzák: kollízió nem is lehetséges, a

jogrendszer összeütközés formailag létrejöhet, de e tekintetben az államok jogának – az ember emberi mivoltára tekintettel - egyenlőnek kell lennie

– A jogképesség tartalmát, kezdetét, megszűnését a polgári jog szabályozza.– Mo.: személyes jog az irányadó – kezdetét, tartalmát, végét a hazai jog szerint kell megítélni:

b) Tartalma– A jogegyenlőség általános – a nemzetközi jogban is megfogalmazott – követelmény– A Kódex 15. §-a e tekintetben a külföldi állampolgárokat és a hontalanokat ugyanolyan jogi

helyzetben lévőnek tekinti:

15. § (1) A külföldi Ápolgár és a hontalan jogképességére és csel.képességére, továbbá személyi és vagyoni jogaira, valamint kötelezettségeire - ha jogszabály másképpen nem rendelkezik - uazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a belföldiekre.(2) Azt a nem magyar állampolgárt, aki a személyes joga szerint cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körében Magyarországon kötött vagyonjogi ügyletei szempontjából cselekvőképesnek kell tekinteni, amennyiben a magyar jog szerint cselekvőképes lenne.(3) Azt a nem magyar állampolgárt, aki személyes joga szerint cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, de a magyar jog szerint cselekvőképes lenne, egyéb vagyonjogi ügyletei szempontjából is cselekvőképesnek kell tekinteni, ha az ügylet jogkövetkezményeinek Magyarországon kell beállniuk.

– A természetes személy jogképessége: (Ptk. 8. §. – imperatív szabály) általános (nemzetközi egyezményekben) feltétetlen (nincs származási, vagyoni feltétel)

egyenlő (terjedelme az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez v. felekezethez tartozásra tekintet nélkül, mindenkire egyenlő)

teljes. A jogképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis. A jogképesség kezdete: (Ptk. 9. §)

* A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg. * A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított 300. napot kell tekinteni.* Bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban vagy későbben történt. A születés

napja a határidőbe beleszámít. tehát a jogképesség kezdete élve születés esetén a fogamzás időpontja.

A méhmagzat jogképessége: általános, egyenlő, feltételes. * Feltétel: élve születés. * Függő jogi helyzet a méhmagzat születéséig (a magzatnak dologi várománya van)

c) Kezdete– Már lényegesebb az eltérés az egyes jogrendszerek között– Élveszületéstől vagy fogamzástól számít-e, van, ahol az életképesség is feltétel– A születendő ember személyes joga szerint avagy a szerzett jog természete szerint kell-e megítélni a

felmerült személyi jogi jogvitát

d) Vége – Halállal szűnik meg– Nem biztos, hogy a biológiai halál és a jogi halál minden jogrendszerben egyértelműen és egységesen

egybeesik – jelentősége ennek ellenére ritkán jelentkezik– A holtnak nyilvánítás, mint mód viszont már jelentősséggel bír a nmj-ban – Magyar kódex:

16. § (1) A holtnak vagy eltűntnek nyilvánításra, továbbá a halál tényének megállapítására az a jog irányadó, amely az eltűntnek személyes joga volt.

(2) Ha a magyar bíróság belföldi jogi érdekből nem magyar állampolgárt nyilvánít holtnak vagy eltűntnek, illetőleg ilyen személy halálának tényét állapítja meg, a magyar jogot kell alkalmazni.

e) Egyéb szabályok– Más kapcsolóelvek is a Kódexben: lakóhely, szokásos tartózkodási hely

Kettős vagy többes állampolgárság Hontalan személyek

11. § (1) Az ember személyes joga annak az államnak a joga, amelynek állampolgára. Az állampolgárság megváltozása nem érinti a korábbi személyi állapotot és az annak alapján létrejött jogokat és kötelezettségeket.

(2) Ha valakinek több állampolgársága van, és egyik állampolgársága magyar, személyes joga a magyar jog.(3) Akinek több állampolgársága van és egyik sem magyar, valamint a hontalan személyes joga annak az államnak a joga,

amelynek területén lakóhelye van, illetőleg a magyar jog, ha Magyarországon is van lakóhelye. Akinek külföldön több lakóhelye van, személyes joga annak az államnak a joga, amellyel kapcsolata a legszorosabb.

(4) Akinek személyes jogát az előző bekezdések alapján nem lehet megállapítani és nincs lakóhelye, személyes jogát szokásos tartózkodási helye határozza meg. Akinek több szokásos tartózkodási helye közül az egyik Magyarországon van, személyes joga a magyar jog.

12. § (1) Lakóhely az a hely, ahol valaki állandóan vagy a letelepedés szándékával lakik.(2) Szokásos tartózkodási hely az a hely, ahol valaki letelepedés szándéka nélkül hosszabb ideje tartózkodik.

– Menekültek A menekültek általában megtartják személyes jogukat, miután státusuk fogalmilag ideiglenes A befogadó országban helyzete, jogállása általában kedvezőbb, mint lenne ott, ahonnan

elmenekült

13. § Magyarországon menedékjogot élvező személy személyi állapotára a magyar jog irányadó; ez a rendelkezés nem érinti a korábbi személyi jogállapotot és az annak alapján létrejött jogokat és kötelezettségeket.

f) Nemzetközi egyezmények

– Menekültek Jogállására Vonatkozó 1951. évi Egyezmény– Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (ENSZ Kgy. 1948. december 10.)– Polgári és Politikai Jogok egyezségokmánya (ENSZ, 1966. december 16.) + Fakultatív Jegyzőkönyv– Bilaterális jogsegélyegyezmények– Emberi Jogok Európai Konvenciója (ET, 1950. november 4.)

3. Cselekvőképesség– A cselekvőképesség az embernek az a jog által elismert és kifejezett képessége, hogy saját

cselekvésével jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat – általános ügyleti képesség– Irányadó a jogképességre vonatkozó rendelkezések nagy része– A tartalom és a terjedelem tekintetében jelentős eltérések vannak az egyes jogok között, a

cselekvőképesség nemzetközi magánjogi szabályozásának jelentős gyakorlati szerepe van– Kérdése önállóan bírálandó el, elkülönítetten attól a jogügylettől, melynek kapcsán konkrétan

felmerült.– Vannak olyan jogügyletek, amelyekben az anyagi jogi szabályozás a cselekvőképesség általános

szabályaitól eltérő szabályokat állapít meg – az anyagi jogi eltéréseket meghatározott kérdésekben a nemzetközi magánjogi szabályozás is követi: Különös ügyleti képesség a házasságkötési és a végintézkedési képesség Előfordulhat, hogy a személyes jog változása folytán az új személyes jog másként szabályozza a

cselekvőképességet – magyar nmj: a korábban már megszerzett nagykorúságot a személyes jognak ez a változása nem érinti

– Főszabály itt is a személyes jog– Két különös szabály

Nem magyar állampolgár, aki a személyes joga szerint cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, aki Mo-n köt a mindennapi élet szokásos szükségletei körében vagyonjogi ügyletet cselekvőképesnek kell tekinteni (cél: a forgalom biztonsága)

Nem magyar állampolgár, aki a személyes joga szerint cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, aki Mo-n köt egyéb vagyonjogi ügyletet cselekvőképesnek kell tekinteni, ha a magyar jog szerint is az lenne és az ügylet jogkövetkezményei Mo-n állnak be

15. § (1) A külföldi Ápolgár és a hontalan jogképességére és csel.képességére, továbbá személyi és vagyoni jogaira, valamint kötelezettségeire - ha jogszabály másképpen nem rendelkezik - uazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a belföldiekre.(2) Azt a nem magyar állampolgárt, aki a személyes joga szerint cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körében Magyarországon kötött vagyonjogi ügyletei szempontjából cselekvőképesnek kell tekinteni, amennyiben a magyar jog szerint cselekvőképes lenne.(3) Azt a nem magyar állampolgárt, aki személyes joga szerint cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, de a magyar jog szerint cselekvőképes lenne, egyéb vagyonjogi ügyletei szempontjából is cselekvőképesnek kell tekinteni, ha az ügylet jogkövetkezményeinek Magyarországon kell beállniuk.

4. Személyhez fűződő jogok – Sajátos kettősséget mutat a szabályozás:– Főszabály: személyes jog (ez vonatkozik az ember: nevéhez, képmásához, hangfelvételéhez,

életéhez, testi épségéhez, személyes szabadságához, becsületéhez, titkaihoz, magánlakás sérthetetlenségéhez stb. fűződő jogok) – fennállása, terjedelme

– A személyhez fűződő jogok megsértéséből származó igényekre a jogsértés helyén és idején irányadó jogot kell alkalmazni

10. § (1) Az ember jogképességét, cselekvőképességét és általában személyi állapotát, továbbá személyéhez fűződő jogait személyes joga szerint kell elbírálni.(2) A személyhez fűződő jogok megsértéséből származó igényekre a jogsértés helyén és idején irányadó jogot kell alkalmazni; ha azonban a kártérítés vagy jóvátétel tekintetében a sérelmet szenvedőre a magyar jog kedvezőbb, az igényt e jog szerint kell elbírálni.

III. Jogi személyek

1. Általában

– A jogi személyek jogállására, perszonálstatútumára a joggyakorlat és a jogtudomány már a XIX. században átvitte a természetes személyek jogállására vonatkozóan kialakult személyes jog fogalmát

– A jogi személyek nem 1 meghatározott helyhez kötött természetes egyedek, hanem egyszerre több országban is működő szervezetek, amelyek ezzel együtt meghatározott szervezeti és jogi identitással rendelkeznek

– Itt honosságot vizsgálunk: jogi személy és az állam közötti kapcsolat

– A szabályozás országonként eltérő:

Bejegyzési elv (inkorporációs elv) Székhely elv (siege social)

Angolszász országokra jellemző Mo is !! Kontinentális jogokra jellemző, de vannak kivételek is, pl. Svájc

Azon állam joga, ahol nyilvántartásba vették (állampolgársághoz hasonlít)

A székhely számít (a lakóhelyre hasonlít)

Kisegítő szabály: ha nincs székhely, vagy több van → központi ügyintézés helye

2. Egyéb szabályok– 1956. évi Hágai egyezmény

a két fő rendszer kombinációja csak a jogi személyek ilyenként való elismeréséről szól

– EB – Centros ítélet (1999) Személyes jog meghatározás törést szenvedett ezzel az ítélettel Az EU letelepedési szabadságának elvére hivatkozva elbizonytalanította a jogi személyekre

vonatkozó, a kontinentális jogokban uralkodó hagyományos kapcsoló elvet, a székhely elvet– A jogi személyek esetében is szüksége van egyrészt a fenti kapcsoló szabályok kombinációjára,

másrészt 1 további kisegítő kapcsoló szabályra, ez a központi ügyvezetés helye szerinti Á jogára utal. – Barcelona Traction-ügy: Kanada, torontoi székhelyű, Spanyolországban tevékenykedik, belga

részvényesek vannak. Csődbe meg, spanyolok felszámolást intéznek, belgák tiltakoznak, diplomáciai védelmet kérnek, belga kormány két keresetet nyújt be a Nemzetközi Bíróságnál Spanyolország ellen. Azonban csak az kaphat védelmet, ahol a társaság honos, de a részvényesek állampolgársága ezt nem alapozza meg, hanem a társaság székhelye, vagyis Kanada nyújthatna védelmet.

3. Magyar szabályozás– Kódex hatálybalépése előtt: székhely elv (bírói gyakorlat)– Kódex fő szabálya a bejegyzés elve– Kisegítő szabály: 18. § (3) és (4)– A központi ügyvezetés helye az a hely, ahol a jogi személy tevékenységének irányítása folyik.

18. § (1) A jogi személy jogképességét, gazdasági minőségét, személyhez fűződő jogait, továbbá tagjainak egymás közötti jogviszonyait személyes joga szerint kell elbírálni.(2) A jogi személy személyes joga annak az államnak a joga, amelynek területén a jogi személyt nyilvántartásba vették.(3) Ha a jogi személyt több állam joga szerint vették nyilvántartásba, vagy az alapszabályban megjelölt székhelyen irányadó jog szerint nyilvántartásba vételére nincs szükség, személyes joga az alapszabályban megjelölt székhelyen irányadó jog.(4) Ha a jogi személynek az alapszabály szerint nincs székhelye, vagy több székhelye van, és egyik állam joga szerint sem vették nyilvántartásba, személyes joga annak az államnak a joga, amelynek területén a központi ügyvezetés helye van.

4. Kontroll-elmélet– Klasszikus változata az I. Vh után jelent meg és különösen a II. Vh-t követően jutott nagyobb

szerephez– Lényege már a kezdetben az volt, hogy a adott speciális körülmények között a jogi személyt nemcsak

saját honossága, hanem tulajdonosainak honossága szerint is meg lehet, illetve kell ítélni– „Kóboráram-jelenségként” az 1947-es párizsi békeszerződésben Mo-gal szemben is érvényesítették:

Felhatalmazta a szövetséges és társult hatalmakat, hogy foglalják le, tartsák vissza ás számolják fel mindazokat a javakat, jogokat, amelyek a békeszerződés életbelépésének idején a szövetséges és társult hatalmak területén voltak és Mo. vagy magyar állampolgárok tulajdonát képezték

A szövetséges és társult hatalmak saját jogszabályaik szerint hajthatták végre a felszámolást és az értékesítést

A magyar kormány köteles volt a kisajátított magyar jogosultakat kártalanítani Tehát a szóban forgó esetben az érintett vállalatok amerikai honosságára tekintet nélkül, a

mögöttük álló magyar jogosultak nemzeti hovatartozása alapján folyt az eljárás – Pozitív kontrollelmélet

A külföldi vállalat vagy külföldi részesedéssel működő vállalat tevékenységét egyes összefüggésekben a belföldiekétől eltérő feltételek közé helyezik akkor is, ha bejegyzésük, illetve székhelyük szerint nmj-i értelemben belföldi vállalatnak minősülnek

Itt igazán már a külföldi beruházások megengedő és bátorító szabályozásáról van szó– Konszernjogi kontrollelmélet

Multinacionális vállalatokra vonatkozik Meghatározó szerepük van a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban a különböző országban

működtetett leányvállalatoknak Ezek jogilag függetlenek, a helyi jog szerint működnek,

Eredetileg a belföldi honos jogi személyeket az azokat ténylegesen irányító természetes személyek személyes joga (alapvetően állampolgársága) alapján külföldinek tekintették. Ma a külföldi jogi személyeket tekintik – a tulajdonosok személyes joga alapján – belföldinek. – Pl.: francia-holland vállalat vitája a szeizmográfokról – holland nem szállított, mert amerikai cég

leányvállalata volt és a francia a műszereket a SZU-ba exportálta volna. Bíróság megállapította, hogy a holland cég holland honosságú, mert ott jegyezték be, nem számít az amerikai kötődés, tehát szállítania kell (amerikai embargó, amerikai cég nem szállíthat SZU-ba).

B/35. Az állam mint jogalany a nemzetközi magánjogban

Ezt a tételt GLOBÁLIS szemlélettel kell a profnál előadni, imádja!!!

I. Állam megjelenése a jogbanJogeset: A bayonne-i cipészek: 1840-ben keresetet indítottak francia bír-on Spanyolo. ellen, mert az nem fizetett a szállításáért – az alsóbír-okat (melyek helyt adtak a keresetnek) felülbírálva a fellebbviteli bír. elutasította, mert szerinte az egyik Á a másik felett nem gyakorolhat joghatóságot, mert sérti a szuverenitást.

Á. megjelenése a jogban a következőképpen lehetséges: Közjogi alanyként: közjogi jogviszony alanya Nközi szinten: nközi jog szabályai Magánjogi jogviszonyban: Nközi magánjogban

– Az Á. jogalanyiságának tehát egyik eleme, h. polgári jogviszonyoknak is alanya lehet, kiv. azokat, ahol formailag csak természetes személy lehet alany.

– Az Á azon joga, h. meghatározza, h. mely szerv képviselje, a szuverenitás egyik eleme, és mivel ez feltétlen érvényesülő szabály, a kollíziót kizárja Viszont a magánjogban szükség van a kollíziós szabályokra, itt a fő kérdés az, h. jogi felelősségre vonható-e az Á, és van-e immunitása.

– Gyakori az immunitás, és a problémák leginkább azzal függenek össze, h. az Á civiljogi jogviszony–okban is hajlamos Á-ként viselkedni, ez a felelősség 1fajta ellenpontja: „felelőtlenség”. Itt szükséges az Á civiljogi jogalanyiságát alapul venni:

– Az Á-i kárfelelősség megalapozásához történetileg 2 jogi módszer alakult ki1. jellegük alapján, a közhatalmiság és a kereskedőiség kategóriának hasznosításával dönt, h. van-e

immunitás2. szervezeti szemlélet alapján, a szervezeti egységek tevékenységének vonatkozásában, abból indul

ki, h. az Á bizonyos részeinek tevékenységével kapcsolatban alkalmazható a felelősség, más Á-i szervezeti egységek tevékenységének vonatkozásában nem

II. A jogfejlődés– A jogfejlődést az első elv uralta.– A civiljogi alanyiság dogmatikai alapja a fiscus, az államkincstár – mert annak elsődleges funkciója az,

h. polgári jogi arca legyen.– Középkor

Az isteni terv része minden, így a szuverenitás kategóriája nem létezett – az uralkodók minden nép felett álltak, és a szuverenitás e szempontból személyhez kötött volt.

Az immunitás alapja a „par in parem non habet iurisdictionem „kánonjogi elve – egyenlő rangúaknak nincs egymás felett, egymásra vonatkozó joghatósága, uralkodók közt először 1313-ban Róbert nápolyi király hivatkozott erre (VII. Henrikkel szemben). Az immunitás később a követekre is kiterjedt, a szuverén később az elvont Á-hoz kezdett kapcsolódni ( az uralkodó magánvagyona elkülönül az Á-i vagyontól)

– A szuverenitás fogalma után az immunitás fogalmának absztrahálása jött – kezdetben ezt differenciálatlanul kezelték – abszolút immunitási doktrína alkalmazása

– Immunitás: olyan helyzet, melyben 1 adott jogalanyt vmilyen oknál fogva nem lehet felelősségre vonni, pedig tényállásbelileg a feltételek egyébként adottak volnának ehhez.

– A változás előfeltétele az Á-i tevékenység differenciálódása a „kereskedő Á” megjelenése nyomán az abszolút immunitással szemben 2 új felfogás alakult ki:

1. az Á-i immunitás teljes elutasítása2. funkcionális immunitás tana differenciál: kettéoszt, és így immunitás csak akkor van, ha az Á

a közhatalom hordozójaként (iure imperii) jár el, viszont ez nincs, ha magánjogi jogalanyként (iure gestionis) jár el

– A nközi magánjogban az Á-i immunitás témája tárgyilag a joghatóság, az alkalmazandó jog (viszonosság) és a külföldi ítéletek elismerése kérdéseit érinti – ezen jogintézmények körében képes rendelkezni a kollíziós jog az immunitásról

– Korunkra az Á-i immunitás nközi magánjogi problémakörének jellege is módosult: a funkcionális immunitási tan elterjedésével váltak az Á-i immunitás-állami felelősség kérdései kollíziós jogi szempontból igazán érdekessé

– 1972. máj. 16. Bázel, E-i Igazságügymin-ek VII. Konferenciája: aláírják az E-i Immunitási Egyezményt – funkcionalizmus erősítése Komoly nközi erőfeszítések eredménye Előzmények

* 1932: Harward Law School egyezménytervezete* 1952: International Law Association, Luzern, 45. konferencia

1964. Dublin határozta el e kérdés nközi egyezménnyel való rendezését 1965-1970: kodifikációs munkálatok Az immunitás alóli kivételek sokaságával lényegében a funkcionalizmus felé hajló megoldást

vezetett be

III. Jogesetek (1-4: angol / hajók, 5: francia, 6:német jogterület)

1. Charkieh-ügy (1873)– Érdekes módon a teljes immunitás elvét legtovább megőrző angol jog ütötte az első rést az immunitás

falán – Phillimore bíró azért nem fogadta el az Á-i immunitásra hivatkozást, mert a hajót tulajdonosa, az

egyiptomi török alkirály bérbeadta és azzal keresk-i tevékenységet folytattak → – Az Á nem váltogathatja a kereskedői mivoltát a szuverén fejedelemség státuszával. – Anglia az 1972-es egyezményt aláírta, de nem ratifikálta, ui. bizonytalan volt az Á-i kárfelelősség

megítélése

2. The Parliament of Belge ügy (1879)– A belga postahajó ügyében már hiába döntött volna másképp a fenti bíró, a felső bír. elutasította.

– A belga Á postahajójával okozott kárért a felelősséget már azon az alapon is hajlandó volt megállapítani, h. a hajó részben keresk-i tevékenységet is folytatott

– A 2 ellentétes tartalmú ítélet nagyban hozzájárult ahhoz, h. az immunitás témája az utókor számára „jogi kocsonyává” lett

3. Philippine Admiral eset (1977)– Az ügyben eljáró Privy Council ítéletében tekintettel volt a nemzetközösségen kívüli fejlődési

tendenciára is, és bár ellentmondásosan, de utalt a Fülöp-szigetek korm-át megillető immunitás relatív voltára

– Közvetlen előzménye a Trendtex ügynek

4. Trendtex-ügy – A nigériai korm. nagy mennyiségű cementet rendelt az angol vállalattól, a nigériai bank (Central

Bank of Nigeria) hitellevelet bocsátott ki a szerz-hez. – A hajókat nem tudták kirakodni (válság volt), az új korm. felülvizsgálni rendelte a szerz-eket,

beszüntette a további megrendelést, bank nem fizetett. – A vállalat perelt a cement áráért és fekbérért, a bank nem akart fizetni – Angol bír. ítélete (Lord Denning): banknak helyt kellett állnia. – Az angol jogot alapjaiban megváltoztató ítélet eredményeit az 1978-as State Immunity Act is

rögzítette (ez is kivétel-technikára épül)

5. Iráni Államvasutak Igazgatósága elleni marasztaló ítélet (1969)– Code Civil 14. szakasza: perelhető francia bír. előtt minden külföldi, aki franciával szerz-t kötött, ez

az Á-ra is vonatkozik– Az Á-i immunitás relativizálódása és a funkcionális immunitás tanának győzelem még a II. Vh. utáni

francia jogban sem volt mindig egyértelmű– 60-as évektől felerősödés, ez az ügy jelezte a végső térhódítást

6. Iráni ügy (1963) és hatása– 50-es évekre jelentkeztek a funkcionalizmus számottevő jelei a német nközi magánjogban– A változásra a „Szovjet-ügyek” is hatottak– Ez az ítélet a funkcionalizmus alapköve – A szövetségi AB nem fogadta el az iráni nagykövetségnek az immunitásra való hivatkozását

követségi hőközpont javítási munkálataival kapcsolatoan folyó perben– Az Á- tevékenység természetének vizsgálatára összpontosító szemlélet ettől az ügytől kezdve erősen

hatott a német magánjogi joggyakorlatra (1972: fegyvervásárlási ügylet, 1974: konzulátusi épület vásárlása, Nigéria kp-i bankja elleni per)

IV. Az állami immunitás nemzetközi kollíziós magánjogi kérdései Magyarországon

1. Általában– A problémakör hazánkban elég későn, a XX. sz. második évtizedétől jelentkezett csak. A történeti

előfeltételek miatt csak későn kezdett el fejlődni igazán a gazdaság és a társadalom. – Az Á jogállásának megjelenése a területenkívüliség intézménye keretében alakult – a külföldi Á-ok

feletti joghatóság kérdésben a magyar jog nem foglalt állást.– 1906-ban a Bp. királyi ítélőtábla hozott döntést Töröko. elleni perben: a török Á a szerz-szerűen

szolgáltatott árut nem vette át – az ítélőtábla azt állapította meg, h. itt nincs joghatósága – az ítéletben az abszolút immunitás elve tükröződött

– 1911. évi Pp lett közvetve a jogszabályi pillére az abszolút immunitásnak: abban a kérdésben, h. a nközi jog értelmében területenkívüliséget élvező személyekre a belföldi bír. hatásköre mennyiben terjed ki, a nközi jog szabályai az irányadók

– 1937. évi XVIII. tc: a külföldi Á-ot a területenkívüliséggel v. személyes mentességgel rendelkező alanyok köréből kiemelten is nevesítette

– Szászy-féle Nközi magánjogi tv. tervezet: Á-mal kapcsolatban teljes immunitást fogalmaz meg– A szovjet jogban ezidőben az Á jogalanyisága erősödött (Ld.: Eltűnt-e az Á jogalanyisága…hezdetű csodás kis

összefoglalóban a Személyek joga c. könyvben….He.he)– Változás csak a Kódex hatályba lépésekor (’79. júl. 1.) állt be – addig tehát az abszolút immunitás elve

dominált

2. A Kódex Több helyen rendelkezik Elmozdulás a funkcionális immunitás felé Funkcionális-relatív immunitás tanára épül

1) Először a 17. § (1) egy szuverenitási-abszolút immunitási tételt rögzít: „A magyar Á e tvr. hatálya alá eső jogviszonyaira saját jogát kell alkalmazni”

2) A második szakasz tartalmazza a 3 kivételt – 17- § (1):„a) az Á a külföldi jog alkalmazásához kifejezetten hozzájárult, v.b) a jogviszony az Á tulajdonában álló v. általa megszerezni kívánt, külföldi ingatlanra vonatkozik, v.

c) a jogviszony külföldi érdekeltségű gazdasági szervezetben való részvételre vonatkozik.(2) Az (1) bekezdés külföldi Á-ra csak viszonosság esetén alkalmazható.”

3) A szabályozás a joghatóságnál is megjelenik:

Kizárólagos joghatóság

62/A. § Kizárólag magyar bír. v. más hatóság járhat ela) belföldön fekvő ingatlannal kapcsolatos dologi jogi hatályú jog érvényesítése iránti elj-ban, valamint

bérleti és haszonbérleti szerz-t érintő elj-ban;b) magyar Ápolgárságú örökhagyó belföldi hagyatékát érintő hagyatéki elj-ban;c) a Magyar Á. v. magyar Á-i szerv elleni elj-ban, kiv. ha a Magyar Á. a mentességről kifejezetten

lemondott, v. ha az elj. tárgyát a Magyar Á-nak v. magyar Á-i szervnek olyan jogviszonya képezi, melynek tekintetében a 62/E. § (1) bek. szerint külf-i Á-ot sem illet meg mentesség a magyar joghatóság alól;

d) külföldön diplomáciai képviselőként eljáró v. egyébként a joghatóság alól mentes magyar Ápolgár elleni elj-ban, kiv., ha a Magyar Állam a mentességről kifejezetten lemondott;

e) belföldön kiállított okirat v. értékpapír megsemmisítésére irányuló elj-ban;f) belföldi iparjogvédelmi jog megadásával, terjedelmével és megszűnésével kapcsolatos elj-ban;g) belf-i székhelyű jogi személy v. jogi személyiség nélküli gazd-i társ. alapításával, fizetés–

képtelenségével, megszűnésével kapcs-os elj-ban, a jogi személy (társaság) nyilvántartásba vételének alapjául szolgáló szerz. v. alapszabály (alapító okirat) érvényességével kapcsolatos elj-ban, ill. a jogi személy (társ.) szervei által hozott határozatok felülvizsgálata iránti elj-ban;

h) jogoknak, tényeknek és adatoknak belf-ön vezetett közhitelű nyilvántartásba történő bejegyzését érintő elj-ban;

i) belföldi végrehajtást érintő elj-ban.Kizárt joghatóság

62/C. § Nem járhat el magyar bír. v. más hatósága) külföldön fekvő ingatlannal kapcsolatos dologi jogi hatályú jog érvényesítése iránti elj-ban, valamint

bérleti és haszonbérleti szerz-t érintő eljban;b) nem magyar Ápolgár örökhagyó külföldi hagyatékát érintő hagyatéki elj-ban;c) külföldi Á v. külföldi Á-i szerv elleni elj-ban, kiv. ha a külföldi Á a mentességről kifejezetten

lemondott, avagy ha az elj. tárgyát a külföldi Á-nak v. külföldi Á-i szervnek a 62/E. § (1) bek-ében meghatározott polgári jogviszonya képezi;

d) Magyaro-on diplomáciai képviselőként eljáró v. egyébként a joghatóság alól mentes külföldi Ápolgár elleni elj-ban, kiv., ha a külföldi Á a mentességről kifejezetten lemondott;

e) külföldön kiállított okirat v. értékpapír megsemmisítésére irányuló elj-ban;f) külföldi iparjogvédelmi jog megadásával, terjedelmével és megszűnésével kapcsolatos elj-ban;g) külf-i székhelyű jogi személy v. jogi személyiség nélküli gazd-i társ. alapításával, fizetés–

képtelenségével, megszűnésével kapcsolatos elj-ban, a jogi személy (társ.) nyilvántartásba vételének alapjául szolgáló szerz. v. alapszabály (alapító okirat) érvényességével kapcsolatos elj-ban, ill. a jogi személy (társ.) szervei által hozott határozatok felülvizsgálata iránti elj-ban;

h)jogoknak, tényeknek, adatoknak külf-ön vezetett közhitelű nyilv.tart-ba történő bejegyzését érintő elj-ban;i) külföldi végrehajtást érintő elj-ban.

62/E. § (1) Külf-i Á v. külf-i Á-i szerv elleni elj-ra magyar bír. v. más hatóság joghatósággal rendelkezik, ha az elj. tárgyaa) a külf-i Á-nak (külf-i Á-i szervnek) polgári jogi szerz-ből eredő joga v. kötelezettsége, amennyiben a

szerz. teljesítési helye belföldön van; kiv. ha a másik szerződő fél vmely más Á v. annak szerve;b) a külföldi Á (külföldi Á-i szerv) és magyar Ápolgárságú v. belföldön lakóhellyel rendelkező

természetes személy közötti munkaszerz-ből v. munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból eredő jog v. kötelezettség, feltéve, h. a munkavégzés helye belf-ön van, ill. utoljára belf-ön volt; kiv. ha a m.vállaló a munkáltató külf-i Ának Ápolgára;

c) a külf-i Á-mal (külf-i Á-i szervvel) szemben élet, egészség, testi épség megsértése v. dologi kár okozása címén támasztott igény, feltéve, h. a károkozó esemény belf-ön következett be, és a károsult annak időpontjában belf-ön tartózkodott;

d) a külf-i Á (külf-i Á-i szerv) tulajdonában álló, v. általa megszerezni kívánt belf-i ingatlanon fennálló dologi jogi hatályú jog;e) a külföldi Á (külföldi Á-i szerv) belföldi székhelyű jogi személyben v. jogi személyiség nélküli gazd-i

társ-ban fennálló tagsága, részesedése v. érdekeltsége, ill. vmely abból eredő jog v. kötelezettség;f) a külföldi Á (külföldi Á-i szerv) belföldön megnyílt hagyatékkal kapcsolatos öröklési jogviszonya;g) olyan belf-i iparjogvéd-i jog megadása, terjedelme, ill. megszűnése, melynek jogosultja külf-i Á (külf-i Á-i szerv).

(2) A külf-i Á-mal szemben hozott marasztaló határozat alapján nem vezethető vh. az Á belf-ön

fellelhető olyan vagyona terhére, mely az Á közhatalmi fel-ainak ellátását, Á-i szerveinek működését

szolgálja.

B/36. A dologi jog szabályai a magyar nemzetközi magánjogban

I. A dologi jog kollíziós szabályának funkciója A dologi jogi jogviszonyt, annak keletkezését, megváltozását, megszűnését, tartalmát mely

jogrendszer szabályai szerint kell megítélni, ha a jogviszonyban lényeges nközi elem van (beregszászi bácsi esetében nemcsak a személyi jogállás változott, hanem ingatlan tulajdonának dologi jogi jogállása is)

Dologi jogi jogviszonyok: tulajdonjog és más dologi jogok, zálogjog, birtok – a dolog fekvési helyének van főszabályként a legnagyobb jelentősége, ennek megváltozása minősül lényeges nközi elemnek – a lényeges mozzanat a statútumváltás, melynek következtében a dologi jogi jogviszony kikerülhet az eredeti fekvési hely tv-ének szabályozása alól

II. Főszabály: a dolog fekvési helyének joga (lex rei sitae)

1. TartalmaA nközi magánjogban a dologi jogi jogviszonyok esetében az, h. az alkalmazandó jogot a dolog fekvési helye határozza meg, annak a helynek, országnak joga, ahol a dolog van. (Bartolus – reálstatútum)

21. § (1) A dolog fekvésének helyén irányadó jogot kell alkalmazni - ha ez a tvr. másként nem rendelkezik - a tulajdonjogra és más dologi jogra, továbbá a zálogjogra és a birtokra.(2) A dolog fekvésének helyén irányadó jog annak az Á-nak a joga, melynek területén a dolog a jogi hatást kiváltó tény létrejöttének időpontjában van.

A szabály ingókra vonatkozik – az ingatlan fekvési helye ugyanis megváltozhat Az is elképzelhető, h. az Áter. változásával az ingatlanokra alkalmazandó jog is megváltozik – pl. Trianon

2. Fekvési hely joga alkalmazásának terjedelme E szerint kell elbírálni azt, h. hogyan kell a tulajdon tárgyait osztályozni (ingó-ingatlan,

forgalomképes-forgalomképtelen stb. – nem midegy, h. mi ingó, ill. ingatlan) Melyek a dologi jogok fajai (tulajdonjog, zálogjog stb.) Milyen dologi jogok jöhetnek létre a dolgokon (használati, haszonélvezeti) Milyen szerzésmódokat különböztetünk meg (eredeti, származékos) Létrejött-e, átszállt-e, megváltozott-e, megszűnt-e vmely dologi jog Mi a dologi jogok tartalma és terjedelme Milyen szabályok szerint kerülhet sor a dologi jogok védelmére

3. Alkalmazandó jog meghatározása megváltozásának következményeiA lex rei sitae irányadó abból a szempontból, h. létrejött-e, átszállt-e, megváltozott-e, megszűnt-e vmely dologi jogA dologi jogi jogviszonyokban a nközi kollízió létrejöttének jellegzetes esete a statútumváltás - Ennek akkor van jelentősége, ha a dolog aktuális fekvésének és a dologra vonatkozó kötelmi jogügylet létrejöttének helye különböző. Esetei:

A dologi jog a jogügylet révén érvényesen létrejön, de később a dolog (fekvés helyének változása) olyan jog uralma alá kerül, ahol a dologi jog azon a módon érvényesen nem jöhetett volna létre a dologi hatást kiváltó tény létrejöttének időpontja a mérvadó a tulajdonjogi hatások fekvés

helye szerinti megítélése szempontjából Pl.: Fro-ban kötött adásvételi szerz-sel vki megszerezte a Franciao-ban fekvő ingó dolog

tulajdonjogát anélkül, h. a dolog átadásra sor került volna – francia jogban a tulajdonjog átszállásához nem kell az átadás, a tulajdonjog tehát átszállt – ha Mo-ra kerül a dolog, akkor a tulajdonjog nem szűnik meg (pedig nálunk az átadás is feltétel)

A dologi jogi jogváltozás az eredeti fekvési hely joga szerint nem jön létre, és az ingó dolog utóbb 1 olyan jogrendszer hatálya alá kerül, ahol a dologi jogi jogváltozás létrejött volna

Pl.: ha egy ingó dologra vonatkozólag Mo-n kötöttek adásvételi szerz-t, de a dolgot nem adja át, akkor a tulajdonjog nem száll át akkor sem, ha a dolog Franciao-ba kerül, ahol ez átszállt volna.

4. Tulajdonjog megszerzésének esetei

a) Az elbirtoklásA lex rei sitae hatálya szempontjából a tulajdonjog elbirtoklással történő megszerzésének különös jelentősége van.Már a Kódex előtt is kialakult az a szabály, h. ha a dolog fekvési helye folyamatos jogviszonyon alapuló tényállás folyamán, a tényállás utolsó elemének beállta előtt változik meg, akkor a dologi jogi hatást az új fekvési hely joga szerint kell elbírálni. tipikusan ilyen az elbirtoklás.Ingóknál ez a szabályt a Kódex a 22. §-a fogalmazza meg:

22. § (1) Ingó dolog elbirtoklására annak az Á-nak a jogát kell alkalmazni, melynek területén a dolog az elbirtoklás idejének lejártakor volt.(2) Az elbirtoklást a dolog fekvési helyének megváltozása önmagában nem szakítja meg.

Ha pl. Magyaro-on birtokol vki ingó dolgot 4 évig, aztán elviszi Svájcba, ahol még 1 év eltelte után elbirtokol, mert ott az elbirtoklási idő 5 év, fordított esetben viszont itthon még 6 évet kell birtokolni, mert itthon ez az idő 10 év.Ingatlanokra a Kódex e rendelkezése nem vonatkozik – ha mégis előfordul hasonló eset, akkor analógiával az előbbi szabályt alkalmazhatjuk

b) Kisajátítás, államosításAz egyedi állig. aktussal végrehajtott kisajátítás, és a tv-hozás révén végrehajtott Á-osítás a magántulajdon megszűnésének speciális esetei. Az Á ezen jogát elvitatni nem lehet, kollíziós jogi szempontból egyértelmű, h. a tulajdonjogi változást el kell ismerni – a lex rei sitae-t figyelembe véve.Ha azonban az intézkedés kiterjed olyan ingó dolgokra, melyek az Á területén kívül vannak, akkor ez nem eredményezhet változást, mert a kisajátításnak és az Á-osításnak nem lehet extraterritoriális hatályt tulajdonítani. (Kódexben erre vonatkozóan semmi)

III. Kivételek1. A kivételről általábanAz ingókkal kapcsolatban kialakultak egyéb kapcsoló elvek, melyek a lex rei sitae elve alóli kiv-nek számítanakIngó dolgok esetén a fekvés helye jogának kizárólagos alkalmazása sok esetben ésszerűtlen lenne (gyakori helyváltoztatás, fuvarozás, több országban lévő de egyetlen társaság tulajdonában lévő ingóságok tekintetében történik jogutódlás). Gyakran változtatják helyüket, ill. a jogpolitikai érdekek nem olyan erősek, mint az ingatlanoknál. Az ingók esetében bizonyos esetekben „átengedik” az Á-ok a szabályozást – jogpol-i megfontolásokból, pl. az ún. úton levő áruk eseténAz ingatlanoknál a helyzet fordított: minden Á abban érdekelt, h. az erre vonatkozó viszonyrendszerek saját jogrendszerének uralma alatt maradjon.E modern kivételek mellett vannak hagyományosak: azok az ingókra vonatkozóan, melyek állandó személyes használatban vannak, a tulajdonos személyes jogát kell alkalmazni – ez érvényes minden olyan dologra, mely a tulajdonoshoz jobban kapcsolódik, mint a mindenkori fekvési helyhez

2. A kivételek a Kódexben1. Lajstromozott vízi- és légijárművek (rendszerinti kivétel) LEX BANDI

23. § (1) Lajstromozott vízi v. légi járműre vonatkozó dologi jogok keletkezését, fennállását v. megszűnését annak az Á-nak a joga szerint kell elbírálni, amelynek lobogója v. más felségjelvénye alatt a jármű közlekedik.→ Fontos kiemelni, h. a lobogó joga csak magával a hajóval, és a repülőgéppel kapcsolatos dologi jogi jogviszonyokra irányadó

2. Szállítás alatt lévő dolgok (res in transitu) Ebben a folyamatban a kötelmi jogviszony dominál. Célszerű oka van annak, h. a fuvarozott áruk egységes statútum alá rendeljék.A jogfejlődés során két megoldás alakult ki:

földrajzi szempontból a kezdő pont – a feladás, a berakodás helye szerinti jog érvényesül rendeltetési hely joga – a Kódex 23. § (2) bek. szerint:

(2) A rendeltetési hely Á-ának joga irányadó a szállítás alatt álló ingó dologra vonatkozó dologi jogokra.

Vannak olyan jogrendszerek, amelyek a fuvarozás alatt levő dolgokat összekapcsolják szerződés kötelmi jogi megítélésével – a szerződő felek maguk határozhatják meg a jogot a fenti 2 közül.A kivétel alóli kivétel: a szállítás alatt lévő dolgokra vonatkozó kényszercselekmények

Előfordulhat, h. a szállítás vmilyen okból kifolyólag megszakad, és az árut – különösen ha gyorsan romló – értékesíteni kell, az is lehet h. elzálogosításról, v. beraktározásról van szó.

E cselekményeknél – a kényszerintézkedéseknél – a mindenkori fekvési hely joga érvényesül. Kódex 23. § (2) bek. második mondata:

Az ilyen dolgok kényszerű eladásával, beraktározásával v. elzálogosításával kapcsolatos dologi joghatásokra azonban a dolog fekvésének helyén irányadó jogot kell alkalmazni.

Mindezek konkrét esetben igen bonyolulttá tehetnek 1 jogviszonyt, pl.: 1 fuvarozási szerz-re az A Á. joga érvényes, a szállított árukra a B Á-é, a folyamat a C Á-ban szakadt meg – ennek joga az irányadó ennél a jogesetnél.

3. Az utas személyi használati tárgyainak dologi jogi megítélése LEX PERSONAETradicionális kiv.: a tulajdonos személyéhez való kötődés és 1.sorban az utazás során jellemző. Tvr 23. § (3)

(3) Az utas személyes joga irányadó az általa magával vitt személyes használati tárgyakra vonatkozó dologi jogokra.

4. A vállalati (üzleti) vagyonra vonatkozó jogutódlás dologi jogi vonzatainak megítélése LEX PERSONAE

Ha olyan vagyontömegben következik be tulajdonjogi változás, amelynek egyes részei különböző országokban fekszenek – lex rei sitae lenne, tipikusan ez az eset fordulna elő jogutódláskor, egy több ország területén működő vállalat vagyonának jogutódra való átszállásakor - Kódex 23. § (4) bek.:

(4) Ha a vállalati (üzleti) vagyon mint egész száll át a jogutódra, a dologi jogváltozásokat - az ingatlanra vonatkozó ilyen jogváltozások kivételével - a jogelőd személyes joga alapján kell megítélni.

A kivétel csak az ingókra vonatkozik – a vállalati vagyonnál viszont ki kell emelni, h. a jogelőd személyes jogának alkalmazása nem terjed ki az ingatlanokra, itt megint jogpolitikai érdekből a lex rei sitae érvényesül.

5. A bír-i rendelkezés v. v.hajtás következtében történő tulajdonjog-változás kollíziós megítéléseEz a tulajdonszerzés sajátos, mert a jóhiszemű jogszerző általában arra tekintet nélkül szerez tulajdont, h. korábban ki volt tulajdonos, hanem azért is, mert a joghatást hatósági aktus eredményezi. Nyilvánvaló, h. az az Á joga az uralkodó, amely Á joghatósága rendelkezett - Kódex 23. § (5):

(5) Ha a dolog tulajdonjoga bír-i rendelkezése alapján v. v.hajtás során száll át, a jogszerzésre annak az Á-nak a jogát kell alkalmazni, melynek bír-a rendelkezik, ill. melynek hatósága a v.hajtási ügyben eljár.

Egyértelmű, h. a joghatóságra vonatkozó szabályozás értelmében a Magyaro-on fekvő ingatlanra kizárólag csak magyar joghatóság járhat el, külf-i ingatlan vonatkozásában a magyar joghatóság elj-a nemigen képzelhető el. E tekintetben szerencsésebb lett volna, ha a Kódex az ingókra szorítkozott volna

B/37. A jogválasztás

- jogválasztás: a szerz-re alkalmazandó jogrendszernek a felek által történő megválasztása - előnyei: + jogbiztonságot nyújt a feleknek és + leveszi: a B válláról az alkalmazandó jog megállapításának terhét - módjai: + szubjektív: a felek határozzák meg -> ilyenkor kikötik a szerz-ben + objektív: TV-el, kollíziós szabályokkal való feloldás -> akkor lép előtérbe, ha a felek a jogválasztás lehetőségével nem éltek

I. Jogválasztás során alkalmazandó jog - a felek akarati autonómiáját jelenti -> szabadon választhatják meg! - Kódex szerint: a szerz-ekre azt a jogot kell alkalmazni, melyet a felek a szerz megkötésekor v később választottak (lehet 3. ország joga is) - a jogválasztás: + nem jár joghatósági (pl: VB-i) kikötéssel! + a kollíziós jogra vonatkozik.

- nem korlátozott: a választható jogok köre -> bármilyen jogot lehet választani -> olyat is: amely sem a szerz-el, sem a felekkel semmilyen kapcsolatba nem hozható - kifejezett jogválasztás: + az alk-ó jogot a feleknek egyértelműen megjelölik a szerz-ben + a választott jog: a szerz egészére vonatkozik - hallgatólagos jogválasztás: amikor a szerz-ből megállapítható, hogy + a felek akarata egy meghat jog választására irányul anélkül, hogy + ezt a jogot a felek a szerz-ben kifejezetten megjelölték volna - a joghatóság kikötése: nem ad alapot az alkalmazandó anyagi jog kikötésére! - több jog választása: a felek + közös megegyezéssel: a szerz-t utólag bármikor módosíthatják -> DE! a jogmódosítás: nem sértheti a jóhiszemű 3. személyek jogát + a szerz-t feldarabolhatják: és a részekre külön jog alkalmazását határozhatják meg

II. Az alkalmazandó jog dinamikus felfogása - a felek: a jogot a maga egészében, mint állandóan változó szabályok összességét választják - befagyasztó záradék: a jogválasztás a választott jognak a jogválasztáskori /statikus/ állapotára vonatkozik -> cég és állam szerz-e: ahol államnak jogában áll a jogot megváltoztatni esetlegesen a cég hátrányára - jogválasztás időpontja: legkorábbi időpontja a szerz megkötése - lehetőség van arra is: + hogy előzetesen megállapodjanak abban pl. két cég között, hogy + a jövőben folyamatosan kötendő szerz-eikre + kikötnek egy szerz-ben alkalmazandó jogot - a Kódex: nem ad szabályozást! - az irodalom szerint: + a jogvita felmerüléséig lehet jogot választani + legkésőbb: az 1. fokú elj megindításáig van rá mód

III. A jogválasztás terjedelme - kiterjed: a szerz kötelmi jogi vonzataira - nem terjed ki: + a felek jog és cselképességére + az ügylet alaki érvényességére + a teljesítéssel összefüggő egyes kérdésekre

IV. A jogválasztás korlátai1. Kizárt: a vissza és továbbutalás lehetősége

2. A fogyasztói szerződések esetében: - Ma Kódex: korlátozza a jogválasztást a fogyasztói szerződések körében - EK Római Szerz-e: + nem tiltja: az ua-zon joghoz tartozó felek közötti szerz-ben a külf-i jog választását, + DE! alkalmazni rendeli a belföldi jogot is - a fogyasztót védő kényszerítő szabályoknak: érvényesülniük kell -> + az olyan körülmények között megkötött szerz-eknél, melyek + viszonylag szorosan kapcsolódnak a fogyasztó szokásos tartózkodási helyéhez - az Egyezmény: csak azok a szerz-eket vonja hatálya alá, melyek + ingó dolgok adásvételére v a fogyasztó részére végzendő szolg-ra vonatkoznak + az ilyen szerz-ek finanszírozására vonatkozó hitel, kölcsönszerződéseket - kétjogúság keletkezik -> DE! ez nem jogbizonytalanságot eredményez, hanem -> a fogyasztó védelmét szolgálja - Gran Canaria-eset: + német turisták: spanyol útjukon vmit vásároltak, azt csak otthon kapták kézhez, ott kellett fizetni -> spanyol jog volt irányadó a szerz-ben!

+ otthon visszaléptek: hivatkoztak a 8 napos visszalépésre, a spanyol jog nem ismerte! + B: helyt adott a spanyoloknak -> mert: a vásárlás nem volt kapcsolatban az utazással, -> amit a német cég szervezett: attól független volt -> nem lehetett: a német jog védelme alatt az utasnak igazat adni

3. Munkaszerződések esetében: a felek jogválasztása nem vezethet arra, hogy - megvonják: a munkavállalóktól azt a védelmet, - amit: azon jog kényszerítő szabályai tartalmaznak, - amely: a munkaszerz-re jogválasztás hiányában - tehát: a fórum NMJ-i TV-ének kollíziós szabályai alapján lenne alkalmazandó

38/. A szerződések a magyar nemzetközi magánjogban

(Ez így egy elég hosszú tétel, ezért ami csak a könyvben található, de előadáson nem hangzott el, azt apróbb betűvel szedtem, mert az érzésem szerint kevésbé fontos. B.R.)

lex obligationis = a szerződésekre irányadó, alkalmazandó jog

Történeti előzmények (Ez előadáson hangzott el, de enélkül is épp elég hosszú a tétel, úgyhogy röviden:)Bartolus: átfogó elméleti rendszert dolgozott ki a szerződések nk-i magánjogáról:

- a forma tekintetében a szerződéskötés helyének joga alkalmazandó

- a tartalmi kérdéseken belül a felek jogaira és kötelezettségeire a szerződéskötés helyének jogát,

- a szerződésszegés eseteire a teljesítés helyének jogát tartotta irányadónak.Baldus: a lex loci contractus = a szerződéskötés helyének joga az irányadó ez vált nála általánossá.Dumoulin: a szerződés létszakainak fázisaiban a szerződés lényegéből kívánta levezetni az irányadó jogot.A modern nk.-i magánjog kialakulásáig a fő kapcsolóelvek megjelentek a statútumelmélet időszakában.Savigny: a szerződések jogában különbséget kell tenni a joghatóság és az alkalmazandó jog között:

- A joghatóságnak a fő kapcsoló elve a felek szerződéses megállapodása, ennek hiányában az alkalmazandó jogra nézve kimunkált szabályokat tartotta irányadónak.

- Az alkalmazandó jogot is a felek megállapodása határozza meg. Ha nem élnek a jogválasztás lehetőségével, a kötelmi jogviszony székhelyének sorrendje:1. a teljesítés helye, ha az egyértelműen megállapítható2. az ügyletvitel tartós székhelye3. a kötelezett egyedi cselekvésének helye4. Végső soron az adós lakóhelye jelöli meg az alkalmazandó jogot.- Az alakiságok tekintetében a szerződéskötés helye az irányadó = lex loci contrtactus

Mancini: az akarati autonómia elvét tökéletesítette.A XX. században 3 fontos változás következett be a szerződések jogában:

1. A kapcsolóelvek differenciált rendszerré váltak, megjelent a szerződéstípusokra szabott kapcsolóelvek iránti igény.

2. Új kapcsolóelvek jelentek meg: a legszorosabb kapcsolat elve és a legjellemzőbb szolgáltatás elve.3. Megjelent a különös védelem igényének joga: sajátos rész-statútum, melynek lényege, hogy bizonyos

szerződéseknél (fogyasztói és munkaszerződések) a gyengébb pozíciójú fél érdekében kényszerítő normákat, védelmi intézkedéseket fogalmaznak meg, melyek feltétlen érvényesülést nyernek.

A) A szerződések kollíziós szabályai és a jogválasztás

1. A szerződésekre alkalmazandó jog meghatározásáról általábanSavigny szerint a szerz., mint jogviszony nem manifesztálódik a külvilág számára, nem ragadható meg fizikai valóságában. Éppen ezért a szerz. nem kapcsolódhat olyan magától értetődően egyetlen jogrendszerhez, mint a dologi jogi jogviszony a dolog fekvési helyéhez, v. a természetes személy személyes joga az Ápolgársághoz. (A szerz-eknek nincs székhelye)

a) A statútumelméletben a szerződések a vegyes statútumok körébe tartoztak. Az alaki érvényesség, valamint a felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződéskötés helyének joga (lex cloci contractus) volt irányadó, míg a szerződésszegés következményeinek kollíziós jogi megítélése a teljesítés helyének joga (lex loci solutionis) szerint alakult. A XX. sz-ban ezeket a szabályokat a kollíziós szabályok váltották fel.

b) A szerz-es kötelem joga megállapításának további sajátossága, hogy azt a modern kollíziós jogban elsősorban maguk a szerződést kötő felek határozhatják meg oly módon, hogy megválaszthatják a szerződésükre irányadó jogot (lex pro voluntatnte). A választott jog nem csak azokra a kérdésekre vonatkozóan “lép be”, amelyeket a felek a szerződésben nem vagy nem kimerítően szabályozták, hanem a szerződéses jogviszonyra a maga egészében: azokra nézve is beléphet pl. közrendi okból valamely jogszabályi rendelkezés, amelyet a felek kimerítően szabályoztak, csak éppen a választott jogrendszer imperatív szabályaival ellentétesen.A választott jogra vonatkozó kikötésben a jogválasztásból ki kell zárni a választott jog kollíziós szabályait!Jogválasztás = a szerződésre alkalmazandó jogrendszernek a felek által történő megválasztására vonatkozó megállapodás. Ez a középkorban még csak hallgatólagos jogválasztás volt, a XIX. sz. második felétől elsődlegessé vált a felek kifejezett jogválasztása, mely teljes szabadságot biztosít a feleknek.

c) A szerződésekre alkalmazandó jog meghatározásának 2 módja : 1. Maguk a felek határozhatják meg (megválaszthatják) a szerz-es jogviszonyukra alkalmazandó

jogrendszert (a kikötést a szerz. tartalmazza) = jogválasztás, a jog szubjektív megválasztása. A jogválasztás 1.bbséget élvez a kollíziós normához képest.

2. Tv-nyel, kollíziós szabályokkal való feloldás csak akkor lép előtérbe, ha a felek a jogválasztás lehetőségével nem éltek (nem választottak alkalmazandó jogot) = objektív alkalmazandó jog.

A közel jövőben a magyar kollíziós jogban is várhatóan megjelennek azok az ügyletcsoportok (pl. fogyasztói ügyletek), amelyek a kollíziós szabály által alkalmazni rendelt jog bizonyos kényszerítő rendelkezéseit akkor is érvényesíteni rendelik, ha a felek egyébként éltek a jogválasztás lehetőségével.

2. A szerződésekre alkalmazandó jognak a szerződő felek által történő meghatározása: a jogválasztás

Az anyagi jogi diszpozitivításnak (magánautonómiának) a nemzetközi kollíziós magánjogban a felek akarati autonómiája a megfelelője. A kollíziós jogban a magánautonómia, a diszpozitivitás elve a jogválasztásban testesül meg, a felek szabadon határozhatják meg a szerződésükre irányadó jogot.A jogválasztás lehetőségét a nközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 24. §-a ismeri el:24. § A szerződésekre azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek a szerződés megkötésekor, vagy később választottak. Jogválasztás hiányában az egyes szerződésekre alkalmazandó jogot a jelen fejezet 25-29. §-ai szerint kell megállapítani.

A nemzetközi gazd-i forgalom körében a külker-i és külgazd-i szerződések megkötésekor a felek általában élnek a jog meghatározásának lehetőségével, gyakran a választott jog valamely harmadik ország joga lesz. (pl. osztrák eladó és magyar vevő adásvételi szerződését a svájci jog szerint kötik meg).

A felek jogválasztása mellett gyakran szerepel jogvita esetére – valamely ország bíróságának vagy választottbíróságának való alávetésben megjelenő – joghatósági kikötés is.

A jogválasztás és a joghatósági kikötés azonban nem jár szükségképpen együtt, 2 különböző dolog: - előfordul, hogy csak jogválasztással éltek, de a jogvitájukban eljáró bíróságnak való alávetésben

(fórumválasztásban) nem állapodtak meg; - az alkalmazandó jogban való megállapodás nem jelenti egyben az adott ország bíróságának való

alávetést is.

a) A felek által választott és az egyébként alkalmazandó jog viszonya

a két vh. közötti elmélet szerint: a jogválasztásra csak a szerződésre egyébként irányadó jog diszpozitív szabályainak körében van lehetőség, a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog kógens szabályaitól a felek nem térhettek el = anyagi jogi jogválasztás . A forgalom biztonsága és a jogalkotó államok érdekeinek védelme céljából, képviselője Szászy István;

a II. vh. után elterjedt elmélet szerint: a választott jog teljes egészében az egyébként alkalmazandó jog helyébe lép, kiszorítja annak nemcsak a diszpozitív, hanem kógens szabályait is = kollíziós jogválasztás.

A mai jogrendszerek általában a kollíziós jogválasztást fogadják el. (Kógens szabályok ≠ imperatív szabályok)

Az anyagi jogi választás esetében “kétjogúság” keletkezett, mert a választott jog mellett érvényesülnek az egyébként alkalmazandó jog kógens szabályai is, így nem szolgálja a jogbiztonságot. Ugyanakkor a nemzetközi szerződési viszonyokban a feleknek a jogválasztás mellett a választott jog tartalmát egy másik jog anyagi jogi értelemben vett választásával módosíthatják. (Pl. a magyar és a német fél esetében ugyan a svájci jogot választották, ám annak diszpozitív szabályai helyett a német jog megfelelő szabályainak jogválasztása is megjelenik a felek jogválasztása során = incorporation of foreign law.)

b) Mennyiben korlátozható a választható jogok köre?

Kétféle megoldás: Bármilyen jogrendszert választhatnak, olyat is, mely nem áll kapcsolatban a felekkel Kell vmilyen kapcsolat a szerz., a felek vagy jogviszonyuk és a választott jog között.

A korábbi elmélet szerint a jogválasztásnak a szerződéssel való kapcsolatba hozható jogokra való korlátozása azt juttatja kifejezésre, hogy a jogválasztás a kollíziós szabályokhoz hasonlóan csak mintegy kiválasztja a szerződés valamely elemét, és ennek segítségével határozza meg az alkalmazandó jogot.A modern kollíziós jogok a korlátozást nem fogadják el, vagyis a választható jogok köre nem korlátozott, bármilyen jogot lehet választani, olyan jogot is, amely sem a szerződéssel, sem a felekkel semmilyen kapcsolatba nem hozható. Ezáltal válik lehetővé harmadik, „semleges” jog választása.

c) Kifejezett és hallgatólagos jogválasztás Hogyan kell jogot választani?

A hatályos jogból hiányozik az arra való utalás, hogy melyek a jogválasztás módjai.1. Kifejezett jogválasztás: a felek kifejezetten (expressis verbis) megjelölik azt a jogot, amit a szerződésükre alkalmazni kívánnak. Az alkalmazandó jogot a feleknek egyértelműen célszerű megjelölni. (Kerülendők pl. “a felek a szerződésben nem szabályozott kérdésekben X jog alkalmazását rendelik”, “a felek a vitás esetekre X jog alkalmazását kötik ki” kifejezések.) Az alkalmazandó jog szerepe ugyanis nem korlátozódik arra, hogy a felek által nyitva hagyott, a szerződésben nem szabályozott kérdésekben eligazítson, vagy hogy eldöntse a felek között vitatott kérdéseket. A választott jog a szerződés egészére vonatkozik, annak kötelmi vonzatait a választott jog szerint kell megítélni.

2. Hallgatólagos jogválasztás = jogválasztásra vonatkozó szerződés ráutaló magatartással való megkötése, amikor a szerződésből megállapítható, hogy a felek akarata egy meghatározott jog választására irányul anélkül, hogy ezt a jogot a felek a szerződésben kifejezetten megjelölték volna. Feltétele, hogy a feleknek a jog választására irányuló akarata a szerződés értelmezésével egyértelműen megállapítható legyen.Az egyes jogrendszerek általában elismerik a szerződések ráutaló magatartással való megkötésének lehetőségét. Korábban előfordult, hogy egyes államok bíróságai a felek feltehető akaratára való hivatkozással határozták meg az alkalmazandó jogot = hipotetikus jogválasztás, melyet a magyar jog sohasem alkalmazott. Abban az esetben, ha a felek kifejezetten nem választanak jogot, de a szerződésükben egy meghat. fórum joghatóságát kötik ki, ez nem adhat alapot arra, hogy a bíróság a kikötést úgy tekintse, mintha a fórum anyagi jogának hallgatólagos választásáról lenne szó. (A fórumválasztás és az anyagi jog választása 2 külön dolog!)

d) Több jog választása a szerződésre alkalmazandó jogként

2 probléma: Alkalmazható-e több jog időben egymást követően? Ezt semmi nem akadályozza. A szerződési

szabadság elvéből következően a felek a szerződést közös megegyezéssel bármikor módosíthatják, megváltoztathatják az alkalmazandó jogra vonatkozó kikötésüket. A választott jog utólagos megváltoztatása azonban nem sértheti jóhiszemű harmadik személyek jogait.

Alkalmazható-e több jog egyidőben? A felek az egységes szerződéses jogviszonyt különböző részekre bontják (feldarabolják), és különböző részekre különböző jogok alkalmazását rendelik. (pl. a szerződésszegére a kontinentális jogrendszer, míg az érvénytelenségre az angolszász jogrendszerek valamelyikét rendelik alkalmazni. A szerződés ilyen feldarabolásának (dépaçage) lehetőségét a modern kollíziós jogok elismerik. (Római Egyezmény 1980. is engedélyezte az EK tagállamok részére). A szerződés felrabolása azonban nem vezethet a felek jogai és kötelezettségei egyensúlyának megbomlásához!

A magyar Kódex nem tiltja egyik megoldást sem.

e) Statikus vagy dinamikus-e az alkalmazandó jog megválasztása?1. Dinamikus jogválasztás = a felek a jogot a maga egészében, mint állandóan változó szabályok

összességét választják, a későbbi módosításokat is magában foglalja. A jogválasztás nem csupán a tárgyi szabályokra, hanem a jogalkalmazás változó gyakorlatára is kiterjed.

2. Statikus meghatározása : a felek abban is megállapodhatnak, hogy a választott jog jogválasztáskori állapotára vonatkozik, és annak későbbi változásai nem vehetők figyelembe. Ez különösen akkor lehet indokolt, ha a szerződő felek egyikének módjában áll a választott jog utólagos megváltoztatása, pl. ha az egyik fél állam (fogadó állam), a másik pedig magánszemély. Ennek megelőzésére az ilyen szerződések fel szoktak venni ún. befagyasztó záradékot (freezing in clause), melynek értelmében a jogválasztás a választott jognak jogválasztáskori állapotára vonatkozik.

A statikus jogválasztásról tehát kifejezetten rendelkezni kell, ennek hiányában a jogválasztás a későbbi módosításokra is kiterjed.

f) A jogválasztás ideje:A Kódex szerint: „…a szerződés megkötésekor vagy később…”Legkorábbi időpontja = a szerződés megkötése. A megelőző választást sem lehet kizárni a hosszú távra kötött keretszerződések esetében. Tartós jogviszony esetében a felek nem magában a szerződésben kötik ki az irányadó jogot, hanem a közöttük a jövőben megkötendő szerződésekre az irányadó jogot egy önálló, kizárólag az alkalmazandó jog meghatározására vonatkozó szerződésben kötik ki.Arra a kérdésre, hogy milyen időpontig lehet a jogot megválasztani, a Kódex nem ad választ. Az irodalom szerint legkésőbb a jogvita felmerüléséig ennek sorra kell kerülnie – melyik az utolsó lehetséges időpont? erre legkésőbb az I. fokú eljárásban a bizonyítás befejezéséig van lehetőség. (Burján-Kecskés-Vörös könyv szerint) Nemessányi Z. előadása szerint: A végső időpont a jogvita elbírálása ≠ az ítélethozatallal. A végső időpont szerinte a jogvita bír-hoz v. más hatósághoz kerülése, a jogi eljárás megindításáig lehet tehát jogot választani.

g) A felek jogválasztása mely kérdésekre nem terjed ki?

A jogválasztás a felek kötelmi jogi vonzataira terjed csak ki (dologi jogban vagy a személyek jogában nincs rá mód). A kontinentális jogok felfogása szerint. a jogválasztás nem vonatkozik a felek jog- és cselekvőképességére, minthogy arra a felek személyes

joga irányadó az ügylet alaki érvényességét a szerződéskötés helyének joga szerint ítélik meg; a teljesítéssel összefüggő egyes kérdésekre nem a választott jog, hanem a teljesítés helyének joga

irányadó.A vissza- és a továbbutalás ki van zárva, a jogválasztás a választott jog kollíziós szabályait nem foglalja magában!

h) A jogválasztás szabályozásának egy lehetséges modellje: az EK Római EgyezményeRómai Egyezmény 3 cikke rendelkezik: a kifejezett és a hallgatólagos jogválasztás lehetőségéről, arról, h. a felek nemcsak a szerz. egészére, hanem annak 1 részére is választhatnak jogot, a választott jog megváltoztatásának lehetőségéről és annak korlátairól, a kényszerítő (imperatív) rendelkezések érvényesüléséről.A kényszerítő (imperatív) rendelkezések: a külföldi elemmel nem rendelkező szerződések esetében az Egyezmény annyiban korlátozza a felek jogválasztását, hogy a választott jog mellett alkalmazni rendeli a szerződésre egyébként alkalmazandó (belső) jog bizonyos rendelkezéseit, melyektől a felek a szerződésben nem térhetnek el. Itt nem a kötelmi jog kógens szabályairól van szó. hanem az egész jogrendszer imperatív normáiról.Nevesített korlátozások: = fogyasztói szerz-ek (+ az egyéni munkavállalói munkaszerz-ek) : nem azonos “súlycsoportú” felek szerződnek egymással, hanem az egyik oldalon üzleti haszonra törekvő kereskedő, vállalkozó a másik oldalon a személyes szükségleteinek kielégítése céljából vásárló fogyasztó van jelen. Követelmény, h. a választott jog mellett érvényre jussanak a fogyasztó szokásos tartózkodási helyén

érvényesülő, a fogyasztót védő kényszerítő szabályok (A szokásos tartózkodási hely jogához való kötődés akkor szoros, ha a szerz. megkötése ehhez az Á-hoz kapcsolódik.) A kétjogúság a fogyasztó védelmét jelenti. (Részletesebben lsd. 20/B. tétel)

B) A jogválasztás hiányában alkalmazandó jognak a fórum által történő meghatározása

1. A jogválasztás hiánya jogbizonytalanságot okozhat

A jogválasztás jogbiztonságot nyújt a feleknek és az eljáró fórum számára is előnyös, mert leveszi a bíró válláról az alkalmazandó jog megállapításának terhét.Példa: A mélyhűtött broilercsirke értékesítésének közvetítésére létrejött szerz. esetében a német (későbbi felperes) és a magyar (későbbi alperes) fél a Fővárosi Bír. illetékességét kötötték ki. Azonban nem éltek az alkalmazandó jog megválasztására biztosított lehetőségükkel, így a bír-nak – hosszas vizsgálat után – meg kellett állapítania, mely jogot köteles alkalmazni a per folyamán. Mivel a szerz. egyetlen, a Kódexben felsorolt típusba sem volt sorolható, atipikus szerz-nek minősül. Ennek megfelelően annak az Á-nak a jogát kell alkalmazni, ahol az elsősorban jellemző szolgáltatást nyújtó fél lakóhelye, székhelye ill. telephelye található. A jellemző szolgáltatás negatív módon (kizárásos módszerrel) határozható meg: annak a félnek a szolgáltatása nem minősül jellemzőnek, aki (a legkülönbözőbb szerz.típusokban egyaránt megtalálható) pénzszolgáltatást köteles teljesíteni. Mindezek alapján a FB megállapította, h. a jellemző szolgáltatás kötelezettje a németo-i székhelyű felperes, ezért szerz-re a német jogot kell alkalmazni. A felek nem kötelezhetők jogválasztásra, ezért az eljáró bír-nak szüksége van olyan kollíziós szabályokra, melyek alapján jogválasztás hiányában is meg tudja határozni a szerz-re alkalmazandó jogot.

2. A szerz-re jogválasztás hiányában alkalmazandó jog meghatározásának szabályairól általában

A hagyományos kapcsoló elvek közül a szerz-kötés helyének joga csak addig volt ténylegesen kapcsolatba hozható a szerződéssel, míg azt általában jelenlévők kötötték vásárokon v. más alkalmakkor. A XIX. sz. második felében azonban általánossá vált, h. szerz-ek távollevő felek között írásban, ajánlattal és írásban tett elfogadással jöttek létre. Mindez 2 új problémát vetett fel: maga a szerződéskötési hely meghatározása is jogkérdéssé vált, a szerz.kötési helyet magával a szerződéssel nem lehetett többé szoros kapcsolatba hozni.

A teljesítés helye szorosan kapcsolódott a szerződéshez, azonban gyakran nem volt egységes, mert a feleknek gyakran különböző helyeken kellett teljesíteniük. Ez a kapcsoló elv alkalmazása így kétjogúságot eredményezett, és a szerződést “kettészakította”.

A továbbiakban a szerződést egységesen fogták fel és egyetlen kapcsoló elvvel kívánták meghatározni az alkalmazandó jogot valamennyi szerződéstípus vonatkozásában.

A XX. sz-ban vetődött fel, h. a szerz-re alkalmazandó jogot nem valamennyi szerződésre egységesen, hanem a különböző szerződéstípusokra külön-külön lenne célszerű meghatározni: Adolf Schnitzer nevéhez fűződik az új kapcsolóelv meghatározása, ez a jellemző szolgáltatás

kapcsoló elve: minden egyes szerződéstípusnál meghatározható a szolgáltatás, mely kifejezi az adott szerződéstípusnak a társadalmi-gazdasági lényegét. Meghatározható tehát, hogy melyik fél szolgáltatás jellemző a szerződésre. kereskedelmi típusú szerződéseknél ez a szolgáltatás mindig a kereskedő (eladó, fuvarozó,

szállítmányozó) szolgáltatása, nem-kereskedelmi típusú szerz-eknél annak a félnek a szolgáltatás, mely nem pénzszolgáltatásra,

hanem dologszolgáltatásra v. valamilyen tevékenységre köteles.Az alkalmazandó jog ennek alapján annak az Á-nak a joga, ahol a jellemző szolgáltatást végző fél lakóhelye, székhelye ill. telephelye van. A kapcsoló elv gyenge pontjai: Nem alkalmazható a jellemző szolgáltatás szabálya az olyan szerződések esetében, amelyekben

nincs pénzszolgáltatásra kötelezett fél. A csere vagy a külkereskedelemben a barterügyleteknél áruszolgáltatás áll szemben áruszolgáltatással (pl. albán vállalat narancsot szállít, a magyar fél gépalkatrészeket ad cserébe).

Ott sem alkalmazható az elv, ahol több fél áll egymással szemben és ezek különböző jellegű szolgáltatásokat teljesítenek. Az ilyen atipikus, többoldalú szerződésekre kisegítő kapcsoló elvek megalkotása indokolt.

Az alapul vett modell kétpólusú szerződéses jogviszonyt tart szem előtt. Ma azonban a szerződéses jogviszonyok sokkal bonyolultabbak: a kötelemben több alany található, valamint tipikus ill. atipikus szerződések léteznek. a jellemző szolgáltatás kapcsoló elve és más kisegítő elvek együttes alkalmazására van szükség.

3. A jogválasztás hiányába alkalmazandó jog meghatározása a Kódex szerint:

A Kódex a szerződésre alkalmazott jogot 3 lépcsőben határozza meg:1. lépcső: A szerz.típusokra szerz.típusonként 1 jogot rendel alkalmazni: azt a jogot, ahol az adott

típusra jellemző szolg. kötelezettjének lakóhelye, szokásos tartózkodási helye, székhelye v. telephelye van. A Kódex tételesen 13 szerz.típust sorol fel (25. §). A szabályozás merev, nem enged a bírónak semmiféle mérlegelést.

25. § A szerz-re vonatkozó jog annak az Á-nak a joga, melyben a szerz. megkötésének időpontjábana) adásvételi szerződésnél az eladónak,b) bérleti és haszonbérleti szerződésnél a bérbeadónak,c) a szerzői jogvédelem alá tartozó jogok hasznosítására vonatkozó szerz-nél a felhasználónak,d) az iparjogvédelmi, valamint anyagi értéket képviselő egyéb jogok hasznosítására vonatkozó

szerződésnél a használatba adónak,e) letéti (raktározási) szerződésnél a letéteményesnek,f) megbízási szerződésnél a megbízottnak,g) bizományi szerződésnél a bizományosnak,h) kereskedelmi képviseletre vonatkozó szerződésnél a képviselőnek (ügynöknek),i) fuvarozási és szállítmányozási szerződésnél a fuvarozónak, illetve szállítmányozónak,j) a bank- és hitelügyletekre vonatkozó szerz-nél a bank szolgáltatást nyújtó pénzintézetnek,k) biztosítási szerződésnél a biztosítónak,l) kölcsön- és haszonkölcsön-szerződésnél a kölcsönadónak,m) ajándékozási szerződésnél az ajándékozónak a lakóhelye, szokásos tartózkodási helye, illetve a székhelye, vagy a telephelye van.

2. lépcső: Az atipikus szerz-ek szabályait fogalmazza meg. Atipikus szerz-ekre annak a jogrendszernek a szabályait kell alkalmazni, amely Á-ban a szerz-re elsősorban jellemző szolgáltatás kötelezettjének lakóhelye, székhelye v. telephelye van. A bíró mérlegeli azt, hogy adott esetben melyik az elsősorban jellemző szolgáltatás.

3. lépcső: A legszorosabb kapcsolat (“generálklauzula-szerű”) kapcsoló elvének alkalmazása (29. §) amikor nincs a szerződésben jellemző szolgáltatás pl. csere.Pl.: Kólikás ló esete = 1 külf-i és 1 magyar szerződő fél tenyészmén szolgáltatásában állapodott meg 1 kanca és 1 csikó szolgáltatása ellenében (áru áru ellenében), készpénzfizetés nélkül. A felek kölcsönösen eleget tettek a szerződésben vállalt csere-kötelezettségüknek, de a külföldi lótenyésztő által adott tenyészmén kólikában elpusztult. A felek a szerz-ben nem határozták meg egyértelműen az alkalmazandó jogot, így a választottbír. a vizsgálat után a magyar jogot alkalmazta.A bírónak a szerződés valamennyi kapcsolódási pontját mérlegre kell tennie, és azt a jogot kell alkalmazandónak tekintenie a szerződésre, amelyik joggal az a legszorosabb kapcsolatban van, amelyhez a szerződés - az adott szerződéses viszony lényeges elemei szerint - leginkább kapcsolódik.A legszorosabb kapcsolat kapcsoló elvének generálklauzulája azokra a szerződésekre vonatkozik, amikor: a szerződés nincs felsorolva a 25. §-ban, nem tartozik a 26. §-ban felsorolt kivételek közé sem, és olyan összetett, hogy valamennyi szolgáltatás egybevetésével sem állapítható meg, hogy

melyik az elsősorban jellemző szolgáltatás vagy, olyan szerződésről van szó, amelyikben nincs jellemző szolgáltatás.

Az eljáró fórum egyetlen lépcsőt sem hagyhat ki. Ha feltehető, h. vannak jellemző szolg-ok a szerz-ben, akkor ezek egymáshoz való viszonyát mindig mérlegelni kell. A legszorosabb kapcsoló elvet csak akkor lehet alkalmazni, ha bizonyos, h. egyik szolgáltatás sem jellemzőbb a többinél a szerz-re, csak végső eszköz az alkalmazandó jog meghatározására.

Kivételek :A jellemző szolgáltatás kapcsoló elve alóli kivételeknél sincs lehetőség szabad bírói mérlegelésre: azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a 26-28. §-ok alkalmazni rendelnek.A kivételek köre nem homogén. Egyes szerz-ek tárgyukat tekintve, mások típusuk szerint tartoznak ide.A szerződés tárgya szerint:1. Az ingatlanra vonatkozó szerződések: lex rei sitae = az ingatlan fekvésének jogát kell alkalmazni.

Vannak olyan jogok, amelyek nemcsak jogválasztás hiányában rendelik alkalmazni a fekvési hely jogát, hanem az ingatlanokkal kapcsolatos szerződések esetében még a felek jogválasztását is kizárják. A magyar Kódex a fekvési hely jogát csak akkor írja elő, ha a felek nem választottak jogot.

2. Azok a szerződések, melyek tárgyuk szerint lajstromozott vízi vagy légi járművekre vonatkoznak a lobogó joga irányadó = lex bandi.

A szerződés típusa szerint:1/ vállalkozási szerz-ek: a fórum jogválasztás hiányában annak az államnak a jogát köteles alkalmazni,

ahol a vállalkozási tevékenységet ki kell fejteni, vagy a meghatározott eredményt létre kell hozni;2/ tartási és életjáradéki szerződések: jogválasztás hiányában azt a jogot kell alkalmazni, amely annak

az államnak a joga, ahol a tartást nyújtani kell, vagy az életjáradékot szolgáltatni kell a teljesítés helyének joga;

3/ tőzsdén, versenytárgyaláson vagy árverésen kötött szerződések: annak az államnak a joga irányadó, ahol a tőzsde van, vagy az árverést vagy versenytárgyalást tartják. szerződéskötés helyének joga;

4/ társasági szerződések: azt a jogot kell alkalmazni, ahol a társaság tevékenységét kifejti;5/ értékpapíron alapuló szerződések: a teljesítés helyének jogát kell alkalmazni. A nyilvános kölcsön

alapján kibocsátott kötvényen alapuló kötelmi jogok és kötelezettséget keletkezését. átszállását, megszűnését és érvényesítését a kibocsátó személyes joga szerint kell elbírálni. Ha az értékpapír tagsági jogot testesít meg, az ezen alapuló jogok és kötelezettségek keletkezését, átszállását, megszűnését és érvényesítését a jogi személy személyes joga szerint kell elbírálni.

6/ Fogyasztói szerz-ek: a fogyasztó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti jog az alkalmazandó.

4. A jogválasztás hiányában alkalmazandó jog megállapítására vonatkozó kollíziós szabályok egymáshoz való viszonya Ha a szerződés olyan, amelyet a Kódex a kivételek között felsorol a bíróság kizárólag az ott

megjelölt jogot alkalmazhatja (pl. ingatlan adásvétele esetén a fekvési hely joga). Ha olyan a szerződés, amelyet a Kódex a 25. §-ban szabályoz az ott megjelölt fél (a jellemző

szolgáltatást kötelezettként teljesítő szerződő fél) lakóhelyének, szokásos tartózkodási helyének, székhelyének vagy telephelyének jogát kell alkalmazni.

Ha a szerződés atipikus (tehát nem tartozik a kivételek közé és a 25. §-ban sem szerepel pl. vállalkozással vegyes megbízási szerződés) az eljáró fórumnak mérlegelnie kell, hogy a több jellemző szolgáltatás közül melyik az elsősorban jellemző szolgáltatás, és ezen szolgáltatás kötelezettjének lakóhelyének, szokásos tartózkodási helyének, székhelyének vagy telephelyének jogát kell alkalmazni.

Ha a szerződésben nincs elsősorban jellemző szolgáltatás vagy egyáltalán nincs jellemző szolgáltatás a fórumnak mérlegelnie kell, hogy melyik az a jog, amellyel a szerződés a legszorosabb kapcsolatban van.

: a Kódex a jellemző szolgáltatás elvét a lehető legnagyobb fokú jogbiztonság és előreláthatóságra törekedve rendeli alkalmazni.

A szerződésre alkalmazandó jog megállapításának helyes sorrendje a következő:

3. Jogválasztás van-e, ha van azt kell csak figyelembe venni. Jogválasztás hiányában:4. Kivételek közé tartozik-e a szerződés5. A kódexben felsorolt szerződéstípusok közé tartozik-e6. Atipikus szerződéseknél az elsősorban jellemző szolgáltatás elve7. Végső esetben az összes körülmény mérlegelése alapján a legszorosabb kapcsolat elve alkalmazandó

5. Az alkalmazandó jog terjedelmea) Kódex főszabályként kimondja, hogy a szerződés joga a kötelmi jogviszony minden elemére

kiterjed (megkötésére, alaki és anyagi érvényességére, kötelmi hatásaira). A szerződés jogát kell alkalmazni a szerződést biztosító megállapodásokra, a szerződéssel kapcsolatos követelések beszámíthatóságára, engedményezésére és átvállalására.

b) Ha a szerződés választott vagy egyébként alkalmazandó jog (lex obligationis) szerint alaki okokból nem lenne érvényes, azt érvényesnek kell mégis tekinteni, ha

a lex fori (az eljáró bíróság joga) vagy a szerződés helyének joga vagy azon állam joga szerint érvényes, ahol a célzott joghatásoknak be kell állniuk.

A szerződés „megmentése” érdekében itt négy jogrendszer is számításba jöhet.c) Nem terjed ki a szerződés joga az alábbi elemekre:

“Ha a felek másban nem állapodtak meg, a rendeltetési ill. az átvételi hely államának jogát kell irányadónak tekinteni:o a szerződés szerinti szolgáltatás jogosultját terhelő megvizsgálási kötelezettség

fennállására, o a megvizsgálás módjára, o az ebből eredő kifogások határidejére és o mindezek jogi hatásaira” [30. § (2) bek.]

A felek megállapodása esetén az ennek megfelelő jog alkalmazható az önállósult ügyletekre pl. zálogjog, kezesség.

d) Külön említi a Kódex az elévülést és az egyoldalú jognyilatkozatot, ezekre a szerződés jogát kell alkalmazni.

6. A jogválasztás hiányában alkalmazandó jog meghatározásának egy másik lehetséges modellje: az Európai Közösségek Római EgyezményeAmennyiben Mo. az EU tagjává válik, az Egyezmény az európai közösségi jog részeként a magyar jog részévé fog válni.A szabályozás kiindulópontja a legszorosabb kapcsolat elve, ugyanakkor a jellemző szolgáltatás szabálya is érvényesül. Az Egyezményben a 2 kapcsolat nem különül el egymástól olyan mereven, mint a magyar Kódexben.

Az eltérés lehetősége:(a) Az Egyezmény vélelmezi, hogy a szerződés a jellemző szolgáltatás kötelezettjével van a legszorosabb

kapcsolatban. Ha azonban a bíróság a konkrét ügyben azt állapítja meg, hogy a jellemző szolgáltatás nem határozható meg akkor szabadon mérlegelhet

és azt a jogot alkalmazza, amellyel a szerződés a fórum megítélése szerint a legszorosabb kapcsolatban van;

ha pedig azt állapítja meg, hogy van ugyan jellemző szolgáltatás, de a szerződés mégsem e szolgáltatás kötelezettje államához kapcsolódik a legszorosabban akkor a másik jogot alkalmazza.

: az eljáró fórum nem köteles vizsgálni atipikus szerződés esetében, hogy a felek szolgáltatásai közül melyik az elsősorban jellemző, hanem az eset összes körülményei szerint mérlegelve dönthet abban, hogy melyik jog áll a legszorosabb kapcsolatban a szerződéssel.

(b) Az Egyezmény kivételeket is ismer pl. ingatlannal kapcsolatos szerződés.(c) A szabályozási rendszer veszélye: teljesen viszonylagossá válik azáltal, hogy a bíróságnak széles

korrekciós lehetőséget ad.

A jogrendszereket 3 kategóriába lehet osztani: a lex fori imperatív szabályainak alkalmazása a közrend körébe tartozó kérdés; a lex causae, vagyis a fórum kollíziós jogának utalása folytán alkalmazandó jog (kivételesen a felek

által alkalmazott jog is lehet); sem a lex fori-hoz, sem a lex causae-hoz nem tartozó jogok.

Példa: nigériai maszkok ügye: a német felperes néprajzi kulturális értéket képviselő maszkokat vásárolt Nigériában és azokat hajón fuvaroztatta Németo-ba. A rendeltetési kikötő Hamburg volt. A hajórakományt kár érte. A felperes egy német biztosítási társasággal (alperessel) kötött tengeri szállítmánybiztosítást, melyre az Ált. Német Biztosítási Feltételek vonatkoztak. Az alperes arra hivatkozott, h. a biztosítási feltételek nem érvényesíthetők, mert a felperes a maszkokat jogellenesen, a tárgyak kivitelét tilalmazó nigériai jogszabályt megkerülve vitte ki az országból. A bír. a keresetet azzal utasította el, hogy (a tilalom ellenére megkötött és) teljesített jogügylet a német polgári jognak a “jó erkölcsök” alapelvébe ütközik (így a nigériai jogot alkalmazta). Az adott ügyben az eljárás német bír. előtt folyt és a biztosítási szerz-re is német jogot kellett alkalmazni. A lex fori és a lex causae tehát egybeesett. 1 meghatározott Á jogának alkalmazása, egy másik a tényállással szoros kapcsolatot mutató Á joga kényszerítő rendelkezéseinek hatályosulását eredményezheti, amennyiben az utóbbi Á jogi normáit arra tekintet nélkül kell alkalmazni, h. melyik jog hatálya alá tartozik a szerz.

7. Az előkérdés (előadásban itt szerepelt és állítólag a Mádl-Vékás könyv is a kötelmi jognál tárgyalja)Lényege: az előtérben álló jogviszonyok szükségessé teszik egy másik önálló jogviszony elbírálását, amely logikailag és időben is megelőzi az előtérben álló jogviszonyt. (pl. a házastárs örökléséhez szükséges annak eldöntése, hogy érvényes volt-e a házasság)Az előkérdés 2 jellemzője:

1. Az előkérdés minden esetben a kollíziós norma alkalmazása során felmerülő anyagi jogi kérdés.2. Az előkérdés mindig a már végrehajtott kollíziós kapcsolást követően anyagi jogi szabályokkal

összefüggésben merül fel.Az előkérdés kollíziós jogi elbírálásának két lehetősége:

1. önállóan a lex fori kollíziós joga alapján kell elbírálni 2. önállótlanul, a kollíziós tényállásra egyébként irányadó jogrendszer, a lex causae kollíziós jogának

alkalmazásával döntik el az előkérdésre alkalmazandó anyagi jog kérdését.

B/39. A szerz-en kívül okozott kárért való felelősség és a jogalap nélküli gazdagodás a magyar nközi magánjogban

I. Szerződési rendszerek és a felelősség feltétele a kontinentális jogban (belső jog) Szerződésen kívüli kárért való felelősség Szerződésszegéssel okozott kár Kettő közötti kapocs a Ptk. 318. § - „Híd-szabály”:

318. § (1) A szerz.szegésért való felelősségre és a kártérítés mértékére a szerz-en kívül okozott károkért való felelősség szab-ait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, h. a kártérítés mérséklésének - ha a jogszab. kiv-t nem tesz - nincs helye.(2) A szerz.szegésen alapuló igények érvényesítése kötelező, ha a szerz-ben kikötött ellenszolgáltatás teljesítése egészben v. részben az Á-i ktgv-ből történik. A jogosult az igény érvényesítésétől – jogszab. eltérő rendelkezése hiányában - eltekinthet, ha a rendelkezésre álló adatok alapján meggyőződést szerzett arról, h. a szerz.szegés olyan körülményekre vezethető vissza, amelyekért a kötelezett nem felel, v. ha a szerz.szegés a nemzetgazdaság, továbbá a felek együttműködése szempontjából jelentéktelen.(3) Ha a szerz.szegésen alapuló igények érvényesítése kötelező, és a jogosult e kötelezettségének indokolatlanul nem tesz eleget, a pénzkövetelésre (kártérítés, kötbér, árleszállítás) irányuló igényt a kifizetéseket a ktgv-ből teljesítő pénzintézet az Á javára érvényesítheti.

Feltételek Jogellenesség Kár

Okozati összefüggés Felróhatóság

II A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános problémáiHosszú ideig egyetlen kapcsoló elv: a jogsértés, a deliktum elkövetése helyének joga (lex loci delictii commissi) alapulvételével történt. Később került előtérbe a reparatív funkciónak jobban megfelelő gondolat, h. a polgári jogban a károsult oldaláról kell közelíteni a kérdéshez, és annak az Á-nak a jogát kell alkalmazni, ahol a kár bekövetkezett. A lex loci delicti alkalmazása feltételezi a károkozó cselekm. helyének meghatározását - ez akkor okozhat gondot:

1. Ha a károkozó magatartás tanúsítása és a kár bekövetkezése különböző helyekhez kapcsolódik

A probléma más a XVII. sz-i szakirodalomban megjelentA XIX. sz-ig uralkodó gondolat: a károkozó magatartás helye szerinti jogot kell alkalmazni – ennek okai:

A kártérítési rendszerek nem voltak annyira kiépültek, a büntetőjogi/kártérítési szankciók összemosódtak

A kártérítési jog a vétkességen alapultKlasszikus pl.: határ egyik oldalán leadott lövés a másik oldalon sebesít meg valakit

* Cselekmény-elmélet: ahol meghúzták a ravaszt* Eredmény-elmélet: ahol a lövedék becsapódott

A megoldás az lett, h. mindkét helyet a károkozás helyének tekintették, és a bír. választotta ki a károsultra kedvezőbb jog (kedvezőbb jog kapcsoló elve). XIX. sz.: felgyorsuló társ-i-gazd-i fejlődés → további kérdések vetődtek fel:

* Az egyre szaporodó deliktuális jogviszonyok esetében mit tekintünk károkozás helyének* Egyáltalán alkalmazható-e a lex loci delicti szabálya akkor, amikor a károkozó cselekmény

helye és a kár bekövetkezésének helye egyaránt esetlegessé, véletlenszerűvé vált (modern nagyipar kialakulása) A XX. sz-ban még inkább tarthatatlanná vált a klasszikus kollíziós magánjogi szabály alkalmazása

(közl-i balesetek, termékfelelősség, tisztességtelen versenycselekmények, környezetszennyezés)A károkozó cselekm. tanúsításának helye nem mindig értelmezhető, v. a hagyományostól teljesen eltérő értelmezést kívánA károkozás helyének joga sem orientál kellőképpen (X országban gyártott terméket forgalomba hoznak más országokban, ahonnan a gyártó engedélye nélkül tovább importálták)

Megoldások:* Generálklauzulák alkalmazása (főleg USA): a szabad bírói mérlegelés előtérbe helyezése,

merev kapcsoló szabálytól való teljes elszakadás Jackson és Babcock eset:- a 2 szomszéd New York Á-ból kirándulni ment Kanadába baleset, sérülés,

Jackson meghalt, az örökösök beperelték Babcockot - I. fok, NY állam: nem jár kártérítés, mert a kanadai jog alapján a szívességi

utasnak nem jár kártérítés- II. fok, NY állam: már nem a kanadai jogot alkalmazta, alapja a 2 lenti

generálklauzula – igaz, h. a kár Kanadában következett be, de adott ügy szempontjából nincs relevanciája ennek better law approach (jobb jog) most significant relationship (leginkább adekvát jog)

* Másik felfogás (E) spec. kapcsoló elveket vezetett be (pl. Svájc: nagyobb kártérítési tényállás–csoportonként eltérő kapcsolóelemet alkalmaz, a tvhozó döntött, nem a bíró, mint az USA-ban

* Megmarad a lex loci delicti alkalmazása, de kiv-ek kerülnek megállapításra – pl. Németo.: a károkozó és a károsult közös lakóhelye, közös szokásos tartózkodási helye

(mind a kár–okozó, mind a károsult ennek a jognak a hatókörében él – „szociológiai beágyazódás”). Gyakori a közlekedési baleseteknél

járulékos kapcsolat szabálya: ha a deliktuális cselekm. bekövetkezésére 1 már korábban fennálló jogviszonnyal összefüggésben kerül sor, akkor a deliktuális jogviszonyra is az alapjogviszonyra irányadó jogot alkalmazzák,

jogválasztás alkalmazása, de itt azért ez más jellegű, általában csak az utólagos jogválasztás az elfogadható, és korlátozzák a választható jogok körét is

fuvarozási szerz.

2. Ha a két mozzanat ugyan nem válik el egymástól, de maga a cselekmény nem egységes

III. A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai a magyar nmj-ban

1. A szabályozásról általában– A magyar nmj-ban alapvetően a lex loci delicti elve érvényesül– A lex loci delicti kapcsoló elv érvényesülése mellett óvatosan lazítja fel az elvet a Kódex a közös

lakóhely kapcsoló elvének alkalmazásával. – Ezenfelül kiegészítő rendelkezéseket, és végül ún. törvényi felelősségi minimum-szabályokat is

megfogalmaz.– Az egyes rendelkezések tehát 4 csoportba sorolhatók:

1. csoport: az ál. kollíziós szabály (károkozás helyének a joga, vagyis a károkozó tevékenység v. mulasztás helyén és idején irányadó jog, de ha a károsultra kedvezőbb, akkor annak az Á-nak a joga, amelynek területén a kár bekövetkezett)

2. az ez alóli kivételek (lajstromozott vízi v. légijárműveken lobogó jogát kell alkalmazni, a károkozó és a károsult közös lakóhelyére tekintettel ennek a közös lakóhelynek a jogát kell alkalmazni)

3. a kiegészítő és értelmező szab-ok (ha a deliktum elkövetése helyének joga szerint a felelősség megállapításának feltétele a vétkesség, akkor a vétőképesség fennállását akár a károkozó személyes joga, akár a jogsértés helyének joga szerint meg lehet állapítani)

4. a tv-i felelősségi min.-szabályok (a Kódex a szerz-en kívüli károkozásért fennálló felelősség megállapítását főszabályként a deliktum elkövetése helyének joga szerint rendeli megítélni, kiv. a károkozó és károsult közös lakóhelye esetén. Ha az alkalmazandó külföldi jog vmelyik szabálya sérti a saját polgári jognak a szerz-en kívüli károkozásra vonatkozó alapvető szabályait, intézményeit, elveit, akkor nem lehet alkalmazni. Magyar bír. nem állapíthat meg felelősséget olyan magatartásért, mely a magyar jog szerint nem jogellenes. Magyar bír. károkozásért fennálló felelősség címén nem állapíthat meg olyan jogkövetkezményt, melyet a magyar jog nem ismer)

2. Általános kollíziós szabály

32. § (1) A szerz-en kívül okozott kárért fennálló felelősségre - ha ez a tvr. másként nem rendelkezik - a károkozó tevékenység v. mulasztás helyén és idején irányadó jogot kell alkalmazni.(2) Ha ez a károsultra kedvezőbb, annak az Á-nak a jogát kell irányadónak tekinteni, amelynek területén a kár bekövetkezett. (ez a kedvezőbb jog elve)

mulasztás: ahol a kötelezettség fennáll

3. Kivételek a károkozás helyének szabálya alól

1. lajstromozott járművek államterületen kívüli károkozása - lobogó joga kapcsoló elv 33. § (2)

33. § (2) Ha a károkozó tevékenység v. mulasztás helye lajstromozott vízi v. légi jármű, a károkozásra és annak következményeire – Á-i felségterületen kívül - annak az Á-nak a jogát kell alkalmazni, melynek lobogója v. más felségjelvénye alatt a jármű a jogsértés idején közlekedett.

2. közös lakóhely joga – Kódex 32. § (3)

32. § (3) Ha a károkozó és a károsult lakóhelye uabban az Á-ban van, ennek az Á-nak a jogát kell alkalmazni.

Nem tisztázza a Kódex ezeknek egymáshoz való viszonyát, elvileg lehetséges az összefüggés megléte, a Kódex indokaiból és elhelyezéséből a közös lakóhely jogát kell alkalmazni

4. Kiegészítő és értelmező rendelkezések

A Kódex rendelkezik arról, h. a lex loci delicti szerint feltétel a vétkesség, így a vétőképesség fennállását a károkozó személyes joga alapján kell megítélni – ez egy alternatív szabály ennek elbírálásához – 32. § (4):

32. § (4) Ha a károkozó tevékenység v. mulasztás helyének joga szerint a felelősség feltétele a vétkesség, vétőképesség fennállását akár a károkozó személyes joga, akár a jogsértés helyének joga szerint meg lehet állapítani.

Ez nehézséget okozhat akkor, ha nem egyértelmű a jogsértés helye, v. a magatartás tanúsítása v. akár bekövetkezte helye – erre állapítja meg a vétőképességet 1 véletlenszerű jogrendszer figyelembevételével.A másik értelmező rendelkezés olyan szabályok megítélésére vonatkozik, melyek kizárólag a károkozó magatartás helyének joga szerint ítélhetők meg (közl.biztonsági szab-ok) - Kódex 33. § (1):

33. § (1) Arra nézve, h. a károkozó magatartás közl-i, v. más biztonsági szabály megsértésével valósult-e meg, a károkozó magatartás helyének joga irányadó.

5. A felelősség törvényi minimumára vonatkozó szabályok

A Kódex főszabályként a lex loci delicti-t rendeli. Kivételesen azonban előfordulhat:

h. nem magyaro-i károkozást bírál el a magyar bír.: ekkor a külföldi károkozás jogát alkalmazza de ez lehet akkor is, ha a károkozás Magyaro-on történt, de a károkozó és a károsult is külföldi.

Ebben az esetben kérdés: a felelősség megállapításának feltételei v. az alkalmazandó jogkövetkezmények eltérhetnek a lex fori-tól, akkor ez mennyiben érvényesülhet? → Valójában a közrendi záradékról van szó:

34. § (1) Magyar bír. nem állapíthat meg felelősséget olyan magatartásért, mely a magyar jog szerint nem jogellenes.(2) Magyar bír. károkozásért fennálló felelősség címén nem állapíthat meg olyan jogkövetkezményt, melyet a magyar jog nem ismer.

Tehát a magyar bír-nak nincs mérlegelési joga közrendbe ütközés esetén.

IV. A jogalap nélküli gazdagodás

1. A tényállás és a kollíziós probléma megoldása általában

Ha vki vagyoni hátrányt szenved, másvalaki pedig vagyoni előnyhöz jut és a 2 között okozati összefüggés áll fenn, jogalap nélküli gazdagodás áll fenn. A kollíziós jogok háromféle megoldást követnek itt:

1. a gazdagodáshoz vezető, idegen jogviszonyban való beavatkozás helyének joga2. az a jog, ahol az eredeti jogalap (ha volt ilyen) megítélendő lett volna3. ahol a gazdagodás bekövetkezett

Mindegyik megoldásnak vannak előnyei és hátrányai. Az 1. 2 megoldás a jogviszonyokat azonos statútum alá rendeli.

(A jogalap nélküli gazdagodás szubszidiárius a magyar jogban: okafogyott szolgáltatás, tartozatlan fizetés)

2. A magyar kollíziós szabály

A harmadik csoportot vallja a magyar megoldás – Kódex 35. §:

35. § A jogalap nélküli gazdagodásra és jogkövetkezményeire annak az Á-nak a jogát kell alkalmazni, melynek területén a gazdagodás bekövetkezett.

Így a Kódex nincs tekintettel a kapcsolódó jogviszonyokra.

Pl.: magyar tulajdonban álló fényképezőgép lopás Olaszo-ban, annak eladása Ausztriában egy jóhiszemű személynek. Deliktuális igény: olasz jog, előkérdés (lex rei sitae szerint, azaz h. tulajdont szerzett-e a vevő) és gazdagodás: egyaránt osztrák jog.

B/40. Az öröklési jog szabályai a magyar nemzetközi magánjogban

I. Öröklés a nemzetközi magánjogban: a hagyaték joga

– Az öröklési jogviszonyokra irányadó jog meghatározását a hagyaték jogának nevezik: Az az általános fogalom, intézmény, ami a személyeknél a lex personae, a kötelmeknél a lex

obligationis, az itt a lex successionis Az egész öröklési jogviszonyra kiterjed – az öröklési jog személyi és vagyoni viszonyok komplex

egysége– Fejlődés

Középkorig a hagyaték tárgyainak fekvése határozta meg az alkalmazandó jogot: amelynek területén a hagyaték tárgya az öröklés megnyíltakor feküdt

* Bartolus a hangsúlyt a tulajdonszerzésre és nem a személyi összefüggésekre helyezte* Ebben a korban az öröklés legfontosabb tárgya a földtulajdon volt* Viszonylag kisebb volt a személyek nemzetközi mozgása is

Újkorban egyre nagyobb jelentőségre tettek szert az ingó vagyon különböző tárgyai (ipar, kereskedelem fejlődése, nagyobb forgalom kialakulása)

* Polgári korszak: pénz, részvények és más értékjogok, nagy értékű ingók szerepe egyre nőtt

* Megnőtt a személyforgalom is * Ingó dolgokra az örökhagyó halálakor fennálló személyes jogot alkalmazták kialakul

a hagyaték feldarabolásának elve – ingatlanoknál az előző érvényesült * Angol, amerikai jog, Franciaország

XVIII. század: megjelent a hagyaték egységének elve* Az öröklési jogviszonyok egészére – az ingóra és ingatlanra is – az örökhagyó személyes

jogát állította előtérbe* Mencken fejtette ki először, az ő tanait vitte tovább Savigny* Legtöbb európai ország (Németo, Svájc, osztrák, lengyel, stb.)

Magyar jogban* Korábban hagyaték egységének elve* 1945-ig hagyaték egységének elve

– Nemzetközi egyezmények: Bilaterális konzuli egyezmények Bilaterális jogsegélyegyezmények Hágai Konferencia égisze alatt született egyezmények

* 1961: A végrendeleti rendelkezések alakiságának kollíziós szabályairól* 1973: A hagyaték nemzetközi adminisztrálásáról* 1988: A hagyaték nemzetközi magánjogáról – speciális rendelkezések

az állampolgárság és a domicilium vagylagos alkalmazása helyett ezeket az erős kötődésként felfogott szokásos lakóhely és az állampolgárság rugalmas egyensúlyába integrálta, kivételesen a szorosabb kapcsolat elvét is alkalmazandónak találta

lehetővé teszi a jogválasztást

II. A hagyaték joga a magyar jogban

1. Öröklési jogviszonyok

36. § (1) Az öröklési jogviszonyokat annak a jognak az alapján kell elbírálni, amely az örökhagyónak halála időpontjában személyes joga volt. Ez a jog irányadó abban a kérdésben is, h. mennyiben van helye az örökség vételének és a várt örökségről való rendelkezésnek.

– Hagyaték egységének elvét követi. – Az öröklési jogviszonyokat annak a jognak az alapján kell elbírálni, mely az örökhagyónak halála

időpontjában személyes joga volt (ausztrál-magyar Ápolgárság, hagyatéki tárgyalás során Ápolgársága szerinti jogot kellett megállapítani, mivel magyar is volt, a magyar jogot lehetett és kellett alkalmazni).

– A hagyaték joga irányadó: az öröklés előfeltételeire milyen körülmények bekövetkezte esetén száll át a hagyaték az örökhagyóról az örökösre a törvényes öröklés rendjére a kötelesrészre az öröklés jogi hatásaira az örökösök jogállásával, egymáshoz való viszonyával kapcsolatos kérdésekre öröklési szerződésre az állam öröklésére

– A jogszabály öröklési jogviszonyokról szól, ám azt nem határozza meg – az egyes öröklési jogi jogintézmények az egyes jogrendszerekben részben v. egészben más kategóriának minősülnek gyakran felmerül a minősítés problémája: Pl. A külf-i Ápolgárságú örökhagyó és belföldi örökös között létrejött öröklési szerz-re a külföldi

örökhagyó utolsó Ápolgársága szerinti jog irányadó – minősíteni a 3. § alapján Mo-n a magyar jog szerint kell – öröklési szerz-t a Ptk. szabályozza – öröklési jogi intézménynek tekinthető, még ha utal is a tartási-életjáradéki szerz. szabályaira – tehát a külföldi jog lett volna az irányadó, azonban a fórum szerződéses intézménynek minősítette – a 26. § (3) szerint a tartás helye az irányadó jog a tartási-életjáradéki szerz-ekre, ez pedig magyar volt, tehát magyar jogot alkalmaztak

Túlélő házastárs öröklési jogi helyzete: A házassági vagyonjog a házassági vagyonközösség körébe tartozó öröklési jogi probléma-

e (örökhagyó utolsó személyes joga), vagy a családi jog része (főszabályként: házastársak közös személyes joga)

Özvegyi jog intézménye: egyes országokban családjogi kategória. Magyar jogban:

- a házastársi vagyonközösség családi jogi kategória- a házastárs állagöröklése leszármazó hiányában, vmint a más által örökölt

hagyatékra nézve a haszonélvezet, mint özvegyi jog, öröklési jogi intézménynek minősül

Pl: örökhagyó vett egy földet, majd megházasodott, Svájcba költözött, áp. lett az egész család. Örökhagyó után felesége a kötelesrészt és haszonélvezetet, gyereke örökséget kért. Magyar jog szerint kellett elbírálni, mert a kérelmek a magyar jog szerint öröklési kérdésnek tekintendők.

Előkérdés problémája: Először tisztázni kell, hogy fennáll-e a törvényes öröklés szabályai által megkövetelt kapcsolat,

viszony az örökhagyó és részesedni kívánó között: Érvényes volt-e a házasság. Erre a kérdésre a házasság érvényességére vonatkozó kollíziós jogot kell alkalmazni.

Sor került-e az apaság elismerésére az örökhagyó részéről ezek nem öröklési jogi kategóriák, tehát nem is az öröklési jog nközi magánjogi szabályai szerint kell eljárni Intertemporális magánjogi kérdés (öröklési jogviszony időbeli tényezője)

Az öröklés megnyílhatott a korábbi Ptk. hatálya alatt, de a kodifikáció 1959. évi befejezése előtt is A felhívott ország anyagi jogában is más lehet most a hatályos jog, mint volt az öröklés

megnyíltakor A vita során tehát időben is hozzá kell rendelni az öröklési jogviszonyt a megfelelő anyagi jogi

rendszerhez, annak egy meghatározott időpontjában hatályos rendjéhez

Állam öröklése Van hagyaték, de nincs örökös: törvényes és végrendeleti örökösök hiányában általános

örökösként az állam jelenik meg Alapvetően kétféle felfogás van az állam öröklési jogi helyzetét illetően:

Az állam öröklési jogi értelemben közönséges polgári jogi értelemben válik örökössé Az Á az uratlan hagyatékot szuverenitása alapján szerzi meg (Fro, Belgium, Ausztr.)

Renvoi kérdése általában akkor merülhet fel, ha ingatlanról van szó, mert a személyes jogot is megelőzheti a fekvés helye, ha kollíziós szabály így rendelkezik (Farkas Sándor ügye).

2. Végintézkedés

A végintézkedést annak a jognak az alapján kell elbírálni, amely az örökhagyónak halála időpontjában személyes joga volt. A végrendeleti öröklésre szintén a hagyaték jogának általános kapcsoló elve vonatkozik.

A végrendeleti öröklés bizonyos elemeire mind a külföldi jogokban, mind a magyar jogban eltérő kollíziós szabályok is kialakultak

Korábbi magyar jog – két kérdésre nem a hagyaték joga volt az irányadó: Végintézkedési képesség - az intézkedés időpontjában fennálló hazai jog Végintézkedés alaki érvényességének a kérdése – végintézkedés helyén és idején érvényesülő jog

volt az irányadó Kódex:

36. § (2) A végintézkedést annak a jognak az alapján kell elbírálni, amely az örökhagyónak halála időpontjában személyes joga volt. A végintézkedés és annak visszavonása alakilag érvényes, ha megfelel a magyar jognak, vagy

a) a keletkezés, illetőleg a visszavonás helyén és idején hatályos jognak, vagyb) annak a jognak, amely a végintézkedés létrejöttekor, annak visszavonása időpontjában, vagy

az örökhagyó halála idején az örökhagyó személyes joga volt, vagyc) a végintézkedés létrejöttekor, annak visszavonása időpontjában, illetőleg az örökhagyó

halálakor az örökhagyó lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén hatályos jognak, vagyd) ingatlanra vonatkozó végintézkedés esetében az ingatlan fekvésének helyén irányadó jognak.

A végintézkedés alaki érvényességére különös kollíziós szabályok vonatkoznak Alaki érvényesség különös szabályai: favor testamenti elve, vagyis

1. lex fori szerinti érvényesség2. végintézkedés megtétele helyének joga3. örökhagyó személyes joga4. örökhagyó lakóhelyének joga5. ingatlanokra vonatkozó végintézkedés esetén a fekvés helyének joga szerint is érvényes lehet.

/A végrendelet értelmezésének azt a maximáját, amely az örökhagyói akarat lehető legteljesebb érvényre juttatását írja elő, favor testamenti elvének nevezzük./ Államközi szerződések

Bilaterális jogsegélyegyezmények Konzuli egyezmények Kifejezetten hagyatéki ügyekre vonatkozó Áközi szerz-ek (pl. Ausztriával – 1967. évi 25. tvr.) a bilaterális alapon létrejött öröklési jogi szabályozás eredménye: adott országok közötti viszonyban ezzel az általános nemzetközi magánjogi szabályokhoz képest külön szabályok irányadók főbb vonások (Mo):

Egyenlő elbánás vagy belföldi jogegyenlőség elve Alkalmazandó jogot illetően a főszabály az örökhagyó utolsó állampolgársága Az Á öröklése: ingó hagyatéknál az az Á örököl, melynek Ápolgáraként az

örökhagyó meghalt, ingatlannál a vagyon a fekvés helyének Á-ára száll (pl. magyar-bolgár egyezmény)

Erősen érvényesül a favor testamenti elve

Joghatóság kérdésében elég egységesen érvényesül a hagyaték feldarabolásának elve

Államot terhelő jogok és kötelezettségek a hagyaték megnyíltakor (értesítési kötelezettség, hagyaték biztosítása és kezelése, fellépési, képviseleti jogosultság, stb.)

Ítéletek kölcsönös végrehajtása

B/41. A szellemi alkotások a magyar nemzetközi magánjogban

I. Források– Három rétegű: két klasszikus nmj + EK jog– Erőteljesek az átfedések, EK joga ráépül a nmj-ra

II. Szellemi alkotások jogának 2 nagy alrendszere (emlékeztetőül…)

1. Szerzői jog a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) szabályozza főleg a művészet területén létrehozott alkotások védelmére hivatott, tárgya: irodalmi, tudományos v.

művészeti alkotás az alkotó és a mű között szorosabb a kapcsolat bizonyos jogairól a szerző nem mondhat le, és nem ruházhatja át átfogja a szerzői tevékenységgel szomszédos jogok v. rokonjogok oltalmát is, ezek a szerzői

alkotáshoz kapcsolódó tevékenységek oltalmát biztosítják, azon tevékenységekhez fűződő jogok, melyek az alkotásokat közvetítik (előadók, hangfelvétel-előállítók, TV, rádió szervezetek, filmelőállítók)

2. Iparjogvédelem tudományos-műszaki, gazdasági alkotásokra vonatkozik az alkotóhoz való kötődés nem annyira erős főleg eljárási kérdéseket szabályoz Részei: Szabadalom, Használati minta, Formatervezési minta, Újítás, Védjegy, Földrajzi árujelzők,

Know-how

Szerzői jog Iparjogvédelem

Klasszikus polgári jogi jogviszony Közjogias jellegűHomogén joganyag (egy tv-ben) Heterogén: minden területre külön jsz., eljárási

elemek hangsúlyosabbakA mű megszületésével azonnal létrejön a szerzői jog a tv. erejénél fogva. Nem függ regisztrációtól.

A jogvédelem regisztrációhoz kötött (bejelentés + hatósági döntés)Kivétel: újítás és know how

Hosszú ideig biztosít védelmet (szerző halálától = post mortem 70 év)

Rövidebb ideig biztosít védelmet (5-20 év)

Nem véd a véletlenül párhuzamosan létrehozott azonos kifejezésformákkal szemben.

Teljes monopóliumot biztosít a jogosult számára.

Van kapcsolóelv a kódexben Valamennyi intézmény benne van a szabályozásban, két kiemelt terület: szabadalom és védjegy

A Ptk. anyajogként mögötte áll a szellemi alkotások joga teljes joganyagának. Általános személyiségi jog egyik megnyilvánulása. (Személyek polgári jogi védelme c. rész)Az iparjogvédelem speciális a szerzői joghoz képest. Háttérjoga a szerzői jog az iparjogvédelemnek (azt lehet alkalmazni, ha az adott jogintézményt speciális iparjogvédelmi szabály nem védi.) Ptk. Szerzői jog Iparjogvédelem

III. A szellemi alkotások jogi védelmének általános kérdései A szellemi alkotások nemzetközi védelme sajátos helyet tölt be a nemzetközi kollíziós magánjogban –

szellemi tulajdon, és a dologi jogoktól a megkülönböztető jellemző a territorialitás – főszabály a területhez kötöttség, a jogosultság csak annak az országnak a területén áll fenn, ahol létrejött.

A szerzői jogok és az iparjogvédelmi jogosultságok nemzetközi védelme:1.) a belföldi védelem belső jogszabályok révén való kiterjesztése a külföldiekre (idegenjogi

v. egyoldalú kollíziós szabályozás)2.) a nközi védelem garantálása nemzetközi egyezményekkel

Az előbbinél hatékonyabb módszer –a 19. sz. folyamán először 2oldalú egyezményekben, később többoldalú egyezményekben szabályoztak. Ezek azonban nem egységes anyagi jogot hoznak létre– 1.dlegesen kollíziós tartalmuk van. Párizsi Unió (ipari tulajdon védelme, 1883), Berni Unió (irodalmi és művészeti alkotások védelme, 1886) a belf-i jogegyenlőség (régime nationale) elvéből indultak ki: mindegyik Á-ban uaz a védelemre jogosult az adott jog.

3.) lex loci protectionis: annak az államnak a joga szerint kell megítélni, melynek területén a védelmet igénylik – jogok keletkezése, hatása, megszűnése – pl. Berni Uniós Egyezmény.

4.) lex loci originis: annak az országnak a joga, ahol a jogosultság létrejött

IV. Szerzői jog és szomszédos jogok

1. Kódex

19. § A szerzői jogokat annak az Á-nak a joga szerint kell elbírálni, melynek területén a védelmet igénylik.

a) A szerzői jog statikus oldala

Lex loci protectionis elve Értelmezése

Szó szerint: lex fori elve másképp megfogalmazva Helyes értelmezés: amelynek területén a védelmet kérik (territoriális jellegű a jog). Ez már nem a

lex fori feltétlenül. (Pl. francia szerző művét szlovák területen használják fel, magyar területen kér védelmet: a magyar fórum a szlovák jog szerint bírálja el a jogvédelmet)

b) Dinamikus oldal (felhasználási szerződések, stb.) A Kódex kötelmi jogra vonatkozó szabályai alkalmazandók: Felek jogválasztása (lex pro voluntate) ha nem: Van-e speciális jogszabályi rendelkezés vagy gyakorlat A felhasználási szerződésre a felhasználó lakóhelye / szokásos tartózkodási helye szerinti Á joga az

irányadó A jogsértés jogkövetkezményeiről nem szól az irodalom és a Kódex (kártérítés??)

2. Nemzetközi egyezmények

a) Berni Uniós Egyezmény (BUE) az irodalmi és művészeti alkotások alkotóinak védelméről (1886) Klasszikus, meghatározó jelentőségű egyezmény Adminisztratív feladatok megoldására állandó szervezetet hoztak létre, ez a Berni Iroda, melynek

feladatait 1967 óta a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) vette át Elsősorban az európai hagyományokra épülő szerzői jogi védelmet tette nemzetközivé (Mo a Páriszi

módosító szerz. részese) Elsőbbséget ad a hasonló tárgyú kétoldalú egyezményeknek, amennyiben ezek a szerzők javára

szélesebb körű jogokat nyújtanak Legfontosabb rendelkezései:

Belföldi jogegyenlőség elve (regime nationale): a BUE valamelyik országának kötelékébe tartozó szerzők valamennyi uniós országban ugyanazokat a jogokat élvezik, mint a belföldiek a szerződő államok kölcsönösen ugyanazt a jogi státust biztosítják egymás állampolgárainak, mint a sajátjaiknak – ez formai egyenlőséget biztosít, ui. az egyes államok szerzői joga tartalmilag eltérő

Alakszerűtlenség elve Védelem függetlenségének elve = jogok élvezése és gyakorlása nem függ attól, hogy a mű a

származási országban védelemben részesül-e vagy nem – nem érvényesül töretlenül – a védelmi idő általános minimuma a szerző halálát követő 50 év

b) Egyetemes Szerződi Jogi Egyezmény (ENSZ / Genf / 1952)

Létrejöttének oka: a berni uniós egyezmény személyhez fűződő jogokat is érint, a copyright Á-ok nem írták alá uazt a területközi problémát vetette fel, tehát szükség volt egy toleráns egyezményre

Nagyrészt ugyanazok a részesek (Mo: 1971) A copyright államokat is kompromisszumra kényszeríti, azért hogy a szerzők is védve legyenek Kevésbé karakteres egyezmény Legfontosabb eltérő szabályai:

Alakszerűség: „C” jel + a jogosult neve + első kiadás évszáma Védelmi idő: szerző élete és halála utáni 25 év

c) Előadóművészek, hangfelvétel előállítók, rádiós és TV-s társaságok jogi védelmére vonatkozó egyezmény (1962. Róma) 60-as évektől szomszédos jogi egyezmények sora született, ez a legjelentősebb (Mo: 1995.)

d) 1971-es Genfi Egyezmény a hangfelvételek védelméről

e) TRIPS Egyezmény, a szellemi tulajdon jogosultságainak kereskedelméről (1995)

3. EK-jog Kezdetek: 60-as évek – releváns-e európai síkon a szerzői jog? (még EGK!!) – alapító

szerződésekben nem volt róla szó, egy kivétellel 70-es évek: EB döntéseiben már szerepel, h. releváns a közösségi jogban (áruforgalom szabadsága –

a termékek, művek áruként jelentkeznek/sajátos monopolisztikus jogok kapcsolódnak hozzájuk) Ezen áruk forgalma nem feltétlenül szabad (kollízióra bukkant az EB. Ezt valahogy fel kellett oldani):

Statikus oldal Dinamikus oldal

Itt nincs szabályozási követelmény E jogok gyakorlása során már belép az EK szabadság kívánalma: az adásvétellel jogkimerülés áll elő (nem tilthatja meg az importálást, stb.)

80-as évek: A Bizottság irányelv-tervezeteket készített, a Tanács a 90-es évekre megalkotta Nem kívánnak eltérni a nemzetközi egyezmények rendszerétől – irányelvek születtek pl.:

Számítógépes programok jogvédelme Digitális technika kihívásai Műholdas műsorszórás Továbbközvetítés Adattárak

komoly piacuk van, a gazdaság fontos elemei: vagyoni kumuláció és gazd.pol-i szempontok játszanak szerepet, nem igazán szerzővédelmi okok (inkább felhasználóbarát)

V. Iparjogvédelem

1. Kollíziós magánjog Lex loci protectionis Az iparjogvédelmi jogokra vonatkozóan a feltaláló és jogutódja annak az Á-nak a joga szerint és

abban az Á-ban részesül védelemben, amelyben a szabadalmat megadták, v. ahol a bejelentést megtették. A szerzői jogokkal ellentétben magyar szempontból ez a szabály valóban a lex fori elvéhez vezet.

20. § (1) A feltaláló és jogutódja annak az államnak a joga szerint és abban az államban részesül védelemben, amelyben a szabadalmat megadták, illetőleg ahol a bejelentést megtették.(2) Az (1) bek-ben foglalt szabályt kell értelemszerűen alkalmazni más iparjogvédelmi jogokra (ipari mintaoltalom, védjegy stb.) is.

2. Nemzetközi egyezmények

a) Párizsi Uniós Egyezmény (ipari, kereskedelmi jog, versenyjog, 1883) Fő célkitűzése: a valamelyik tagállamban megszerzett territoriális hatályú jogvédelmet a többi részes

országban biztosítsa – ehhez három fő eszköz: Belföldiekkel azonos elbánás elve Uniós elsőbbség alapelve: bármely bejelentés megalapozza az elsőbbségi időpontot

(regisztrációhoz kötött az iparjogvédelem!!) Általános követelményeket tartalmaz, melyeket minden államnak alkalmaznia kell

A védjegyekre vonatkozó nemzetközi oltalom alapvető kereteit is ez adja Reformja keretében jött létre a Genfi Védjegyjogi Szerződés – TLT (Mo: 1998)

b) Szabadalmi Együttműködési Egyezmény – PCT (Washington, 1963 – szabadalmi tárgyú ez is)

c) Madridi Megállapodás (1891) Védjegyre vonatkozik A védjegyoltalom több országban történő, egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb megszerzési

lehetőségének biztosítására felmerült igény hívta életre – ehhez: nemzetközi védjegy intézményének létrehozatala: a részes államok természetes és jogi személyei a származási országban oltalmat élvező védjegyeikre egyetlen bejelentéssel oltalmat nyerhetnek valamennyi szerződő állam területén

1195-ben lépett hatályba csatolt Jegyzőkönyve (Mo: 1997)

d) Nizzai Megállapodás (1957) a gyári v. kereskedelmi védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nközi osztályozásáról

3. EK sík

a) Európai Szabadalmi Egyezmény (1973, München) Az adminisztrációt az Európai Szabadalmi Hivatal látja el Irányítási teendők: Adminisztratív Tanács Nemcsak EU tagállamok lehetnek tagjai A részes államok (Mo: 2003, Svájc: 1977) azt vállalják, hogy nem egy közös rendszert létesítenek,

hanem a bejelentéssel meg kell jelölni, hogy mely tagállamokban kéri a jogosult a szabadalmat ha megadja a Hivatal: nemzeti szabadalmakra hullik szét

b) Luxemburgi Egyezmény (1979): még nem lépett hatályba koncepció: egységes szabályozás (↔ Európai Szabadalmi Egyezménnyel)

B/42. A nemzetközi magánjog fejlődése az Európajogban

- a NMJ: az Eu-ai Közösség fennállásának első pár évében nem állt a figyelem kp-jában - kísérletek: + 1968. Brüsszeli Egyezmény: a joghatóságról és a külf-i ítélet elfogadásáról -> foglalkozott vele, de nem vált széles körben ismertté + 1980. Római Egyezmény: szintén nem váltott ki nagyobb hatást - a Közösség: + az anyagi jogi jogalkotásra koncentrált, + De! hátráltatta: a MJ-i jogalkotást az is, hogy tisztázatlan volt a Közösség ez irányú hatásköre is - a NMJ kifejezés: nem minden államban ugyanazt jelenti + német és portugál jog: csak a kollíziós jogot érti alatta + más országokban: ide sorolják a B-ok joghatóságával, külf-i ítéletek elismerésével kapcsolatos kérdéseket és a nemz-zi polgári eljárásjogot is

I. Maastrichti Szerződést követően - intenzívebbé vált: a polgári ügyekben történő igügyi együttműködés - a Közösség: valódi, de korlátozott jogalkotási hatáskört kapott -> el kell határolni: a Közösség törekvéseit más nemz-zi szervezetek törekvéseitől - lényegében: „versenyhelyzet” alakult ki a Közösség és Hágai NMJ-i Konferencia között - a Közösség előnyben volt: két szempontból is + az EU tagállamok: mindegyik tagja a HNMJ-i Konferenciának -> 25 szavazatukkal jelentősen tudták befolyásolni a döntéseket -> hasonló versenyhelyzet jellemezte a Benelux államok és a Közösség viszonyát) + a Közösségi jogforrások: szinte kivétel nélkül elsődlegességet követelnek maguknak - az Eu-ai ALK-ról 2004.-ben aláírt Szerződéssel: + a verseny valószínűleg véget ért -> „nyert az Unió mellbedobással” + az Unió kiterjesztett MJ-i jogalkotási hatásköre miatt a Konferencia tev-ének hatása marginalizálódni látszik

II. A NMJ jogegységesítés kezdetei: a Hágai NMJ-i Konferencia - 1867. Pasquale Mancini: + felhatalmazást kap az olasz kormánytól, hogy + kezdjen tárgyalásokat a német, Fr és a belga kormánnyal + a NMJ-i egyezmények megkötéséről - T.M.C. Asser: + már 20 éve szorgalmazta a NMJ nemz-zi szintű kodifikációját + megtudta valósítani: Mancini ötletét + elnökletével 1893-ban megalakult a Hágai NMJ-i Konferencia - 1951-től új korszak: megkezdik a Statútum kidolgozását - 1955-től hatályos: ettől kezdve állandó K-közi szervezetként működik - 1.cikk: a konferencia célja: a NMJ szabályainak egységesítésén való munkálkodás - 4 évente ülésezik, 1993-ban már 62 tagországa volt és addig 34 egyezményt dolgoztak ki - 1960-ig: franciául, azóta angolul is megszövegezik az egyezményeket - kiemelésre méltó pl: + 1955. Apostille- egyezmény: ingó dolgok nemz-zi adásvételére alkalmazandó jogról + 1961. a külf-ön felhasználásra kerülő közokiratok diplomáciai v konzuli hitelesítésének mellőzéséről - szoros kapcsolat: + ENSZ (különösen a Nemz-zi Keresk Jogi Bizottságával-UNCITRAL) + UNIDROIT, Európai Unió, Európa Tanács

II. Az EK kezdeti törekvései egyes NMJ-i kérdések egységesítésére - nemz-zi egyezményeket kötöttek -> általában zártakat a tagállamok - az első időszakban: a polgári elj-jogot próbálták egységesíteni - sokáig: azért csak egyezmények születtek, mert a Közösségnek ekkor még nem volt jogalapja a jogalkotáshoz e területen - egyezmények hátránya: + hosszú: kompromisszumokkal terhelt diplomáciai tárgyalások eredményei + a hatályosulást: elhúzhatja a ratifikációk sora + nehézkes: csatlakozni hozzá - 1968. Brüsszeli Egyezmény: (1973-tól hatályos) + a polgári és keresk-i ügyekben irányadó B-i joghatóságról és a B-i határozatok végrehajtásáról + szükség volt rá: az egységes piac kialakulásához + a tagállamok: ~ szükség szerint, tárgyalásokat folytatnak egymás között ~ annak érdekében, hogy ÁP-ik javára biztosítsák többek között ~ a B-i határozatok és VB-i ítéletek kölcsönös elismerésére és ~ végrehajtására vonatkozó alakszerűségek egyszerűsítését - 1980. Római Egyezmény: a szerződésekre irányadó jog meghatározásáról + kiegészítése: a Brüsszeli Egyezménynek

+ az alapján: pl. a „forum shopping” sajátos módjára volt lehetőség -> veszély: azért választották adott tagállam B-át, mert a tagállam anyagi joga kedvezőbb volt számukra -> ezt kiküszöbölte az új Egyezezmény + legfontosabb forrása: máig az eu-ai kollíziós NMJ-nak

III. Az EK NMJ-i tárgyú jogalkotási hatásköre az Amszterdami Szerződést követően - 1999. hatályba lépésével: hatáskört biztosít a Közösségnek - cél: az ÁP-ok számára magasabb jogvédelem - a Tanács: (EKSZ) + intézkedéseket: fogad el a polgári ügyekben folytatott ig-ügyi együttműködés terén + a belső piac: megfelelő működéséhez szükséges mértékben hoz intézkedéseket - szűk értelemben: a Közösség csak akkor alkothat jogot, ha a tagállamok között kollíziós probléma merül föl - tágabb értelemben: + a Közösség jogalkotói hatásköre akkor is fennáll, ha Közösségen + kívüli állam jogával is kapcsolatot mutató tá-okat szabályoz -> a jogirodalom: ezt támogatja inkább - számos fogyasztóvédelmi tárgyú közösségi irányelv tartalmaz kollíziós szabályt - a határozathozatali eljárás: együttdöntési eljárás - fontos szerep: a Parlamentnek, lényeges a Bizottság közvetítő szerepe is

IV. Az EK és a Hágai NMJ-i Konferencia versengése a NMJ-i tárgyú jogalkotásban - az „ERTA-ügyben” hozott EuB döntés lényege: + a tagállamok: nem vállalhatnak olyan kötelezettségeket, melyek a közösségi joggal összeegyeztethetetlenek + kizárólag: a Közösség jogosult olyan területen nemz-zi egyezményt kötni, ahol már közösségi jogalkotás történt - több esetben előfordult: hogy a tagállamok már régen tagjai nemz-zi egyezményeknek és a Közösség új szabályokat adott ki - pl: + „Apostille-egyezmény” után -> melynek Ausztria kivételével mindenki tagja + kiadta: a „kézbesítési rendelet”-et (1 csatolt jegyzőkönyv helyébe lépett) - HNMJ-i Konferencia sikere: pl. 1993. Hágai Egyezmény -> a gyermekek védelméről és nemz-zi örökbefogadásáról

V. Az Unió NMJ-i tárgyú jogalkotási hatásköre az ALK alapján - szövege: nem korlátozza a Közösséget - kikerült: a belső piac megfelelő működésére történő utalás - az Unió: + a határokon átnyúló: vonatkozású polgári ügyek tekintetében igügyi együttműködést alakít ki, amely + alapja: a peres és nemperes elj-ban hozott határozatok kölcsönös elismerésének elve + a szöveg jelenlegi formája: eléggé hosszú idő alatt alakult ki - az ALK tagállami ratifikációját követően: + megnyílik az út: az eu-ai NMJ-i kódex megvalósítása felé + ezzel: persze megint csökken a HNMJ-i Konferencia cselekvési lehetősége

B/44. Az Európai Bíróság sportjogi ítélkezése

- az EU-t: elsősorban gazd-i célra hozták létre - problematikus kérdések: viszont más szférában is jelentkeztek - pl: a sportban foglalkoztatottak száma 50 %-al nőtt, egyre jobban gazd-i tev-é válik - a sport: több aspektusban is megjelent az EuB ítélkezési gyakorlatában

I. Walrave & Koch ügy: v. Association Union Cycliste Internationale (1974) - „Nyúl-ügy”: az iramdiktálót, jelen esetben a motorost, a sportban „nyúl”-nak hívják - Walrave (Nl) és Koch (D): + szerettek volna indulni a motorvezetéses kerékpáros versenyeken, + DE! a nemz-zi szövetség szabálya: nem tették lehetővé, hogy a párokat különböző nemzetiségű személyek alkossák + ez nemzetiségi alapú diszkrimináció: amit tilt az EKSz -> Utrechti B-on per + felperesek szerint: a profi sport szolgáltatásnak minősül - felmerülő kérdések: + szolgáltatás-e a profi sport? + van-e diszkrimináció? + hozhat-e kötelező erejű döntést egy nemz-zi kerékpáros szövetség? - EuB: + a közösségi jog: közvetlenül hatályosul, közvetlenül alkalmazható + megfogalmazódott: a Szerz-ek horizontális (MSZ-MSZ) szerkezetű jvsz-okra történő kiterjesztése + a nemzetiségi alapon történő megkülönböztetés tilalma: ~ nem csak az állami hatóságok elj-ára vonatkozik, hanem ~ a kereső foglalkozással összefüggő minden kollektív szabályozásra is + a sport: szolgáltatásnak minősül, ha pénzt kapnak érte - a keresetet: a B + leszerelte azzal: hogy a sportcsapatok ÁP-i összetétele, + különösen: a válogatottaké tisztán sporttev érdekkörében felmerülő probléma, + nincs kihatása: a sport és a gazd-i tev kapcsolatára

II. Montero-ügy: Gaetano Doná v. Mario Montero (1976) - az ügy idején: az olasz szövetség tiltotta nem olasz ÁP játékosok szerepeltetését a labdarúgó bajnokságban - a felperesek szerint: ez nemzetiségi diszkrimináció -> kereset az É-olasz O-i Rovigo B-on - EuB: + a hivatásos labdarúgás: kimondottan gazd-i tev-nek, szolg-nak minősül + szakszövetségek szabályzatai: azok gyakorlata a közösségi jog hatálya alá tartozik + a sport: ~ sajátos érdekeire hivatkozással korlátozható a külföldiek szerepeltetése, ~ DE! gazd-i érdekre hivatkozással nem - UEFA: + az ítélet után ő is szabályt módosított + 1978-tól két külf-i játékos pályára léphetett és + nem számít külf-inek: aki legalább 5 éve az adott szövetség területén tev-kedik, + 1992-től: csapatonként öt külföldi, de pályán egyszerre csak 3 lehetett

III. Bosman-ügy: (1995) - Bosman: 1990-ben indított pert a liége-i 1.fokú B előtt -> szerinte + a Belga Labdarúgó Szövetség (ASBL) és az UEFA átigazolási és ÁP-i szabályai + akadályozzák: hogy egy labdarúgó a belga (Liége) klubtól a Fr-hoz (Dunkerque) igazoljon, ha lejár a szerződése + átigazolási akadály: az akkor szokásos, életkor és jövedelem alapján kiszámított „képzési-díj” (Bosman esetében 12 millió belga frank) - a franciák: nem tudtak ennyit fizetni, így a belga szövetség nem adhatta ki a játékengedélyt - a kimutatások szerint: a profi klubok gazdálkodásának jelentős részét tették ki a díjak - UEFA: szerintük a sport olyan mint a kultúra, nem tekinthető ált-os gazd-i tev-nek -> kiállt mellette és a Liége mellett: a Biz és kormányok is kiálltak (I, F, D, DK) - a nemzeti B kérdéseinek lényege: ellentétben állnak-e egymással -> az EKSz munkaerő szabad áramlásának szabályai és a belga ill UEFA szabályok - EuB: nem alkalmazhatóak a sportszövetségek azon szabályai, melyek + a lejárt szerz-ű labdarúgót: addig nem engedik új klubban alkalmazni, amíg a kért díjat ki nem fizetik + a mérkőzéseken: csak korlátozott számú más tagállam ÁP-ú játékosa szerepelhet - utólag kiderült: a külf-iek alkalmazása inkább pozitív hatással van a klubok gazd-i tev-ére

IV. Balog „Róka” Tibor ügye - korábban: + 37-szeres válogatott Ma focista a Charleroi játékosa lett + a szerz-ének lejártakor magas „lelépési díjat” állapítottak meg + először 5, majd 3 M belga frank + 1997 nyarán: leendő klubja nem fizetett ennyit, így a szerz meghiúsult + per: Bosman korábbi ügyvédjét bízza meg - keresetük: a munkaerő szabad mozgásán túl a szabad verseny kérdéseit is feszegeti - a pert: akkorra időzítették, amikor a Bizottság a FIFA-val és az UEFA-val is tárgyalt az átigazolási rendszerek harmonizációjáról - a Bizottság: is Balog mellé állt a perben - a per egyezséggel zárult: Balog jelentős kártérítést kapott - nem született ítélet: DE! az ügy jelentősen hozzájárult az EU-n kívüli játékosok szabad mozgásához, az átigazolási díjak eltörléséhez

V. Malaya-ügy (2002) - FIFA elnöke: (Sepp Blatter) így nyilatkozott róla -> „tízszeres erejű Bosman-ügynek”, „precedens értékű vmennyi sportágban”, -> „kegyetlen liberalizáció, amely veszélyezteti az utánpótlás-nevelésbe irányuló befektetések értelmét - Lilia Malaya: Kazahsztánban született, lengyel ÁP-ú kosárlabdás hölgy - 1998-ban a Fr Kosárlabda Szövetség: nem adott ki számára játékengedélyt, mert az őt szerződtetni kívánó strasbourgi együttes már túllépte a külf-i játékosokra vonatkozó kvótáját - Malaya álláspontja szerint: az EU és Lengyel O között 1991-ben megkötött Társulási Megállapodás tilt mindenfajta diszkriminációt - 1. fokon: + elutasítják keresetét, de a Nancy Fellebbviteli B helyt ad 2000 + majd ezt a 2.fokú döntést hagyja helyben a Conseil d’État - az ítélet nyomán: + szinte teljesen megnyílt: a Fr sportpiac az érintett országok vonatkozásában, + kiterjesztette: a társulási v együttműködési szerz-t kötő államok polgáraira is az egyenlő elbánás elvét VI. Kolpak-ügy (2003) - Kolpak: a német kézilabda 2.osztályban szereplő Östringen csapatának szlovák kapusa - a Német Kézilabda Szövetségtől: „A licenc”-et kapott és a szabályok értelmében csak két ilyen szerepelhetett bajnoki v kupa mérkőzésen - Kolpak: kerestében a Társulási Megállapodásra hivatkozik - EuB: + 5. Tanács, Edward bíró elnök, La Pergola előadó bíró + szinte teljesen átvették: a „Malaya-elv”-ben megfogalmazottakat + kiterjesztette azokat: az EU vmennyi tagállamára + az uniós országok sportági szakszövetségei: nem korlátozhatják az EU-val társulási megállapodást kötött országokból származó hivatásos sportolók bajnoki és kupa részvételét + hivatkoztak: a Pokrepovitz-Meyer ügyre, melyben már kimondta az EuB, hogy a Szlovákiával kötött Társulási Megállapodásra a szlovák ÁP-ok közvetlenül hivatkozhatnak és megismételte a Bosman-ügyben kifejtett álláspontját

- a fenti ügyek hozadékaként: + széleskörű liberalizáció indult meg a sport-piacon, + megkezdődtek az ügyeskedések is - Tim Howard: + a Manchester United (színes bőrű) kapusa + igazolta: anyai ágon a Ma felmenőket -> kettős ÁP lett + így: a fenti elvek alapján mindenféle megkülönböztetés nélkül játszhat az angol bajnokságban

B/46. Az EU-orientációjú magyar alkotmány-fejlődés

- 1994. évi I. TV: + az 1991-ben, Brüsszelben aláírt Európai Megállapodást kihirdető TV + rögzíti: az első jogharmonizációs kötelezettségeket a MK és az EK-ek és azok tagállamai között - a szerz-ő felek elismerik: hogy + Ma O-nak a Közösségbe történő gazd-i integrációja egyik alapvető előfeltétele az, + hogy az ország jelenlegi és jövőbeni JSZ-ait közelítsék a Közösség JSZ-aihoz - Ma O biztosítja: hogy, amennyire lehetséges, jövőbeni JSZ-ai a Közösség JSZ-aival összeegyeztethetők lesznek

I. Az AB 4/1997. határozata - utólagos AB-i vizsgálat tárgya lehet: a nemz-zi szerz-t kihirdető JSZ - a vizsgálat: a kihirdetett szerz ALK-ellenességére is kiterjedhet - a Ma jogalkotónak: szükség esetén az ALK módosításával is meg kell teremtenie a vállalt nemz-zi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját - az AB hatásköre e téren: teljeskörű és kényszerítő utólagos normakontroll - két érdek ütközik: + a szerz megkötése: a Parlament és a K feladata + a népnek: nincs lehetősége a megkötés vagy a tartalom befolyásolására + szükség van: az AB-i normakontrollra, mert más eszköz nincs - nemz-zi szinten: a dualista rendszer nem működik igazán -> a közösségi jog elsődlegessége indokolja

II. Az AB 30/1998. határozata - vizsgálja: a Társulási Megállapodást - a közösségi jog: Ma szempontból külföldi jognak minősül - Ma O csatlakozásához: feltétlenül szükség van az ALK módosítására - ráirányítja a figyelmet: a csatlakozási folyamat közjogi, ALK-jogi kérdéseire - Berke Barna: a Versenyhivatal Elnöke fordult az AB-hoz -> Ma O: nem csatlakozott még az EU-hoz, mégis egy idegen hatalom normái közvetlenül alkalmazhatóak lettek hazánkban - AB: visszautalt korábbi döntésére -> amíg nem csatlakozunk: addig nem alkalmazhatóak közvetlenül -> törölte: az 1994.évi I. TV. vonatkozó rendelkezéseit

III. Az AB doktrínát alkotott - Ma O EU csatlakozása kapcsán: a Ma ALK módosítására feltétlenül szükség van - meglehetősen merev szuverenitás felfogásra épül - a csatlakozó államok: módosítják ALK-aikat - lényeges: hogy mit engednek át szuverenitásukból - funkcióhoz kötik a korlátozást - pl: olaszok „más államokkal egyenlő”-funkció: nemzetek közötti béke és igazság biztosítása”

IV. A szuverenitás letéteményese a nép - belső szuverenitási mag: a német jogtudósok dolgozták ki + minden állam szuverenitásának van olyan része, ami nem érinthető + erősödik az AB-i tev: az államoknak van olyan szuverenitása, melyet meg akar védeni

+ pl: belső intézményrendszer, alapvető jogok - megjelenik: a közösségi jogalkotásban is a belső jogrendszerek védelme + a tagállami AB-ok: felügyelik, melyek ezek a védett területek + első jelentős döntés: a német AB „Euro-döntés” -> a német márka után az állam feladata az Euro árfolyam stabilitásának biztosítása + Fr ALK Tanács: az Amszterdami Szerződés ratifikációja kapcsán -> módosítani kell az ALK-t: máshogy nem lesz összhang a JSZ-okban + spanyol AB: EU választások -> a spanyol érdeket is figyelembe kell venni - a belső szuverenitási mag védelme: elérhető ALK-módosítási tilalommal is + pl: Románia ALK-a: „területi szuverenitás, politikai pluralizmus, hivatalos nyelv” - a Közösségben: az elsődlegesség elve érvényesül + lényeges: a közvetlen hatály és közvetlen alkalmazhatóság + befolyásolják a nemzeti jogrendet + a benyomulás határát: az EuB határozza meg - az EU ALK: is tartalmaz rendelkezéseket: hatáskör átruházás, elsődlegesség

V. A magyar ALK1. Csatlakozási klauzula: - a MK: az EU-ban tagállamként való részvétele érdekében nemz-zi szerz alapján - az EU-t ill az EK-eket: alapító szerz-ből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig - közösen gyakorolhatja: egyes, ALK-ból eredő hatásköreit a többi tagállammal - e hatáskörgyakorlás: megvalósulhat önállóan, az EU intézményei útján is - a nemz-zi szerz: megerősítéséhez és kihirdetéséhez az OGY-i képviselők 2/3-ának szavazata szükséges

2. A prof: - tagja: egy legmagasabb szintről felkért 5 tagú szakértő csoportnak - szerinte: a „belső mag” meghatározását taxatív felsorolással kellene megoldani - ezek: + a nemzet létének folytonossága, + állami intézmények fennmaradása, + emberi jogok, alapvető szabadságok, + állam nemzeti jellegének megőrzése, + állam függetlensége, területi integritás, + köztársasági kormányforma, politikai pluralizmus, + hivatalos nyelv, árstabilizálás, … - a Közösségi jog elsődlegessége: az ALK-ban megdönthető vélelemként szerepeljen + EuB-hoz fordulhassunk: ha egy JSZ sérti a belső értéket + a Ma AB: nem valódi jogvitákban jár el, így nem fordulhat az EuB-hoz, + ha a javaslatát beépítenék: akkor az AB is megkereshetné az EuB-t - ALK módosítás kell: + kisebbségvédelem: ~ a határokon túliakra is erősebben kiterjedjen, ~ figyelemmel az Eu ALK-ányra + regionális fejlesztési politika megjelenítése + Euró bevezetéséhez + állami kárfelelősség rögzítése a jogharmonizációért, jogalkotásért

Documents

EU_ jogB_t%C3%A9telek[1]