MISKOLCI EGYETEM

EGÉSZSÉGÜGYI FŐISKOLAI KAR

Egészségügyi gondozás és prevenció szak

Védőnő szakirány

Esélyegyenlőség

A tizenéves korosztály viszonya a fogyatékos emberekhez

Konzulens:

Breznai Annamária

gyakorlati oktató

Készítette:

Juhász Viktória

védőnő szakos hallgató

2016.

2

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés ................................................................................................................ 3

2. A fogyatékosságról általában ................................................................................. 4

2.1. Fogyatékosság fogalma .................................................................................... 4

2.2. Központi Statisztikai Hivatal adatai ................................................................. 6

3. Fogyatékossági csoportok ...................................................................................... 7

3.1. Értelmi sérülés .................................................................................................. 7

3.2. Hallássérülés .................................................................................................... 7

3.3. Mozgássérülés .................................................................................................. 8

3.4. Látássérülés ...................................................................................................... 8

3.5. Beszédsérülés ................................................................................................... 9

3.6. Érzelmi-akarati sérülés ................................................................................... 10

3.7. Halmozott sérülés ........................................................................................... 10

4. A fogyatékosság megítélése különböző történelmi korokban .............................. 11

5. A mai emberek viszonyulása a fogyatékos emberekhez ...................................... 13

6. Iskolai integráció .................................................................................................. 16

7. Hipotézisek ........................................................................................................... 19

8. Anyag és módszer ................................................................................................. 20

9. Eredmények ismertetése ....................................................................................... 21

10. Összegzés............................................................................................................ 35

12. Irodalomjegyzék ................................................................................................. 39

13. Mellékletek ......................................................................................................... 41

3

1. Bevezetés

Szakdolgozatom témája az esélyegyenlőség, azon belül a tizenéves korosztály

viszonya a fogyatékos emberekhez.

Az emberiség egyik világméretű problémája a tolerancia és az elfogadás hiánya.

Bizonyos embercsoportokat megkülönböztetünk, háttérbe szorítunk, származás,

vallás, nemi hovatartozás vagy akár szimplán a külső jegyek alapján. Nincs ez

másként a fogyatékos emberekkel sem. Gondoljunk csak bele. Iskolás évei alatt

szinte mindenkit ér valamilyen érzelmi illetve fizikai bántalom. Gyerekként én is

megtapasztaltam osztálytársaim tudatlan negatív viselkedését. Természetesen ez

együtt jár lelki fejlődésünkkel, így válunk egyre érettebbé. Viszont a fogyatékos

embereknek egész életükben szembe kell nézniük ezekkel a sérelmekkel, mindezt

amellett, hogy eleve hátrányos helyzetben vannak egészséges embertársaikkal

szemben. Dolgozatom megírását az is segítette, hogy iskola védőnői gyakorlatomat

a Martin János Szakképző iskolában folytattam, ahol fogyatékos gyerekeket

oktatnak, így közelebbről is megismerhettem őket és sok személyes élménnyel

gazdagodhattam.

Dolgozatom első bekezdésében a fogyatékosság fogalmát járom körül, majd a KSH

adatai alapján felvázolom a magyar fogyatékos emberek számbeli helyzetét.

Bemutatásra kerülnek a fogyatékossági csoportok, majd a különböző történelmi

korok társadalmainak a fogyatékossághoz való viszonyát mutatom be, beleértve a

mai emberek gondolkodását is. Egy fejezet az iskolai integrációról szól, mivel a

társadalomba való beilleszkedés és a mások iránti elfogadás itt veszi kezdetét.

Kutatásom célja, hogy megtudjam hogyan viszonyul a tizenéves korosztály a

fogyatékos emberekhez illetve, hogy mennyire elfogadóak velük szemben. Azért ezt

a korosztályt választottam, mert ők alkotják jövőnk felnőtt társadalmát, és náluk

még eredményes lehet az érzékenyítés. A kutatás egy 6 osztályos gimnáziumban

történt, ahol kérdőívek kitöltésével segítették a 11-18 év közötti diákok a

munkámat.

4

2. A fogyatékosságról általában

2.1. Fogyatékosság fogalma

Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO 1980-as meghatározása három

fokozatilag és tartalmilag eltérő fogalmat különböztet meg:

,,A károsodás – angolul impairment – az ember pszichológiai, fiziológiai

szerkezetének, funkciójának bármiféle rendellenessége, esetleg hiányossága

(hiányzó vagy sérült testrész, szerv.) A fogyatékosság – disability – módosult,

csökkent képessége az ember bizonyos tevékenységeinek: közlekedésnek, evésnek,

ivásnak, mosakodásnak, munkának, írásnak és így tovább. A legsúlyosabb a hátrány

– handicap1 - amely károsodásból vagy fogyatékosságból eredő társadalmi

hátrány; korlátozza, esetenként meg is akadályozza, hogy az egyén betöltse kortól,

nemtől, társadalmi és kulturális tényezőktől függő normális, mindennapi szerepét.”

(Kálmán – Könczei, 2002, 81.-82.oldal) Látható, hogy csak a hátrány (handicap)

definíciójában kap szerepet a társadalmi korlátozódás, de mint tudjuk a fogyatékkal

élő emberek a mai világban sajnos kirekesztődnek a társadalomból, és annak nem

lehetnek teljes tagjaik. Ezért gondolom hiányosnak a WHO 1980-as fogyatékosság

definícióját. Sok éven át szerepet játszottak ezek a megfogalmazások a

tudományban, de mivel sok kritika érte őket, ezért a WHO 1997-ben új

fogalomhasználattal állt elő. A „fogyatékosság” mint fogalom eltűnt, helyette a

tevékenység és részvétel szavak váltották fel. (1. ábra) Az új értelmezés szerint

gyakran nem is az állapot, hanem a közeg, azaz a társadalom tesz fogyatékossá.

(Kálmán - Könczei, 2000)

A WHO 2001-es legújabb értelmezésében a fogyatékosság, mint gyűjtőfogalom

jelenik meg. „A fogyatékosság károsodásokat, a tevékenység akadályozottságát és a

részvétel korlátozottságát felölelő gyűjtőfogalom.” (Gordosné, 2004, 82.oldal)

1 A legtöbb szakirodalom az angol handicap kifejezést rokkantságnak fordítja

5

1.ábra: A fogyatékosság értelmezése 1997-től2

Az 1998. XXVI törvény szerint a fogyatékos személy meghatározása a következő:

,,fogyatékos személy az a személy, aki tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi,

kommunikációs, fizikai, értelmi, pszichoszociális károsodással - illetve ezek

bármilyen halmozódásával - él, amely a környezeti, társadalmi és egyéb jelentős

akadályokkal kölcsönhatásban a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi

részvételt korlátozza vagy gátolja. ” ( 1998. XXVI. törvény - a fogyatékos személyi

jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról 4. § (a))

2 Forrás: Kálmán - Könczei, 2002, 85.oldal

6

2.2. Központi Statisztikai Hivatal adatai

A Központi Statisztikai Hivatal önbevallásos módszerrel gyűjt adatokat.

Hazánkban a felmérések szerint 2001-ben 577 006 fogyatékos ember élt, 2011-ben

ez a szám 490 578 főre csökkent, ami Magyarország akkori összlakosságának 4,9%-

át tette ki. A fogyatékkal élők 47%-a férfi, 53%-a nő volt. A fogyatékos emberek

számában bekövetkező csökkenés oka, hogy a fogyatékosság mellett a tartós

betegségben szenvedők csoportját is külön tüntették fel a megjelölendők között,

míg 2001-ben ezt a két csoportot egybe sorolta a KSH. (www.ksh.hu)

A fogyatékossági típusok gyakorisága 2011-ben:

Fogyatékosság 100 %

Mozgássérült 39 %

Látássérült 13,9 %

Hallássérült 12 %

Értelmi sérült 7,2%

Pszichés sérült 7,8 %

Súlyos belszervi fogyatékos 7,8 %

Beszédfogyatékos, beszédhibás 4,3 %

Autista 0,9 %

Egyéb 0,4 %

Siketvak 0, 5%

Ismeretlen 6,2 %

1. táblázat: A fogyatékossági típusok gyakorisága 2011-ben3

3 Forrás: KSH, 2011. Készítette: Juhász V. 2016

7

3. Fogyatékossági csoportok

A szakirodalmak értelmi, látás-, hallás-, beszéd-, mozgás-, érzelmi-akarati és

halmozott sérülésről írnak.

3.1. Értelmi sérülés

Értelmi sérülés alatt az értelmi funkciókban ért károsodást értjük. A fogyatékosság

súlyosságát intelligencia tesztekkel mérik. A kapott IQ eredmények alapján az

értelmi sérülés a következő súlyossági csoportokba sorolandók:

Fogyatékosság súlyossága IQ (intelligencia quotiens)

Normális <70 Q

Enyhe 50-69 Q

Közepes 36-49 Q

Súlyos 20-35 Q

Legsúlyosabb 20 alatt

2. táblázat: Értelmi sérülés súlyossági fokozatai4

Az enyhén értelmi fogyatékos tanulók megfelelő gyógypedagógiai támogatás és

szociális feltételek esetén integrált oktatásban vehetnek részt. (Gordosné, 2004.)

Régebben a gyógypedagógia az értelmi sérülés súlyossági fokait a debil, inbecil és

idióta kifejezésekkel jelölte. Ezek használata napjainkban degradáló lenne.

3.2. Hallássérülés

A hallás romlása vagy elvesztése a fül, hallóideg vagy agykéreg sérülése

következtében alakul ki. A hallássérülés a beszédfejlődés zavarával jár

gyermekkorban. A hallást audiométerrel vizsgálják, amivel mérhető a hang

intenzitása decibelben (dB), illetve a hang magassága hertzben.

4 Forrás: Szabóné, 2004. Készítette: Juhász V. 2016

8

A sérülés mértékétől függően beszélhetünk nagyothallásról és siketségről.

- nagyothallás: (enyhe 30-45 dB, közepes 45-65 dB, súlyos 65-90 dB)

- siketség: (90 dB-nél nagyobb hallásveszteség)

A hallássérült gyermekek integrált nevelésben vehetnek részt, de a

gyógypedagógiai ellátásuk nélkülözhetetlen. (Gordosné, 2004)

A védőnőnek fontos szerepe van a hallásszűrésben egészen csecsemőkortól kezdve.

A területi védőnő 1, 3 és 6 hónapos korban, majd 1éves kortól évente végez

hallásvizsgálatot. Az iskolai védőnő 2 évente ellenőrzi a diákok hallását. A gyermek

beszédfejlődését is szükséges a védőnőnek figyelnie, mert a beszéd elmaradása,

illetve zavara hallássérülésre is utalhat.

3.3. Mozgássérülés

Megkülönböztetünk testi fogyatékosságot és mozgássérülést. A testi fogyatékosság

nem idegrendszeri eredetű, hanem fejlődési rendellenességek és balesetek

következménye. A mozgássérülés idegrendszeri eredetű. Jellege szerint lehet plégia

(bénulás), paresis (részleges bénulás), és hypermotilitás (túlmozgás). (Illyés, 2000)

Rachitis és csontlágyulás megelőzésére a védőnő D-vitamin profilaxist ajánl

csecsemők számára. A csecsemőknek életük második hetétől első életévük végéig

ajánlott Vigantol cseppeket adni.

3.4. Látássérülés

A látás romlása vagy elvesztése a szem, látóideg vagy agykéreg sérülése

következtében alakul ki. A látásélességét (visus=V) a Snellen-törttel fejezik ki.

Normál látás: 5/5=1. A látássérülés gyógypedagógiai csoportosításához a WHO

BNO-10 táblázatát használjuk.

„Látássérültnek tekinthető az a személy, akinek jobbik szemén maximális

korrekcióval mérhető látásélessége az ép látás 30%-a (V:0,3, vagy annál kevesebb,

ill. látótérszűkülete nem több 20foknál.” (Kovács, In: Illyés, 2000, 463.oldal)

9

A látássérültek csoportjai:

1. vakok, akik még a fényt sem érzékelik

2. aliglátók

a) fényérzékelők (V nem mérhető)

b) nagytárgylátók (V <0,04)

c) ujjolvasók (V: 0,04-0,1)

3. gyengénlátók (V:0,1-0,3)

(Kovács, In:Illyés, 2000)

A vak gyermekek számára fontos, hogy megfelelő óvodába, iskolába járjanak, és

szocializációjuk ne szűküljön be. (Szabóné, 2004)

3.5. Beszédsérülés

„A beszédben akadályozottság legjellemzőbb jegye, hogy a kommunikáció zavart,

hiányzik vagy torzult a hangzó beszéd.” (Gordosné, 2004, 107.oldal) A legtöbb

gyógypedagógiai segítséget igénylő személy beszédfogyatékosságban is szenved.

Tehát mondhatjuk, hogy valamennyi fogyatékossághoz beszédfogyatékosság is

társul.

Leggyakoribb és legjellemzőbb típusai a következők:

- megkésett beszédfejlődés: ha 3éves korig nem indul meg a beszédfejlődés, de

a hallás ép, és a központi idegrendszer sem sérül.

- hangképzési (artikulációs) zavarok: sz, s, z, zs, c, cs, t, d, f, v, r, l, k, g hang torz

kiejtése

- orrhangzós beszéd: „dünnyögő beszéd”, m és n hangon kívül más hangok is

nazálisan képződnek

- a beszédritmus zavarai: hadarás, dadogás

- beszéd-, írás-, olvasászavarok.

(Gordosné, 2004)

Mint ahogy a hallássérülésnél említettem, a védőnőnek fontos odafigyelnie

a kisgyermekek beszédfejlődésére, mert a beszédzavar lehet szájpadhasadék vagy

10

ajakhasadék, hallássérülés, autizmus vagy rosszul beidegzett beszéd következménye

is, amiket a védőnő idejében felismerhet

3.6. Érzelmi-akarati sérülés

Az érzelmi-akarati funkcióban károsult gyermekek személyisége sérült. Az ilyen

gyermek lehet agresszív, depressziós, hyper- vagy hypoaktív. Tehát minden olyan

tulajdonság, amely megnehezíti az óvodai és iskolai beilleszkedését.

„Az érzelmi, akarati fogyatékosság neurózisban, pszichopátiában, illetve

pszichózisban megnyilvánulhat. A védőnő leggyakrabban a neurotikus tünetekkel

találkozhat. A neurotikus gyermek vézna, sápadt, könnyen elpirul, gyakran szédül,

elájul, igen érzékeny, sértődékeny, magába forduló. Iskolában figyelemzavarral

küzd, gyakran elbámészkodik, szabály-és kötelességtudata nem megfelelő, és főként

beilleszkedési nehézségei vannak.” (Szabóné, 2004, 280.oldal)

3.7. Halmozott sérülés

Több sérülés egyidejűleg fordul elő. Pl: siketnéma, értelmi sérülés és nagyothallás

11

4. A fogyatékosság megítélése különböző történelmi korokban

A fogyatékosság egyidős a társadalommal, de világméretű problémává csak a XX.

század közepén vált. „A régi időkben a sérülten született vagy fogyatékossá lett

emberek általában viszonylag korán meghaltak.” (Kálmán - Könczei, 2002, 30.

oldal)

Ez nagy valószínűséggel tudható be az akkori fejletlen orvostudománynak. A

fogyatékos emberek megítélését meghatározta az adott kornak a testről és

egészségről alkotott képe. Bár a fogyatékosság kultúrtörténeti kutatásai

gyerekcipőben járnak, szobrok, írásos emlékek adnak tájékoztatást a különböző

történelmi korszakok társadalmának a fogyatékossághoz való viszonyáról. Az első

tárgyi emlékek Mezopotámiából származnak. Az ékírásos táblák tanúsága szerint a

mezopotámiaiak a torzszülötteknek túlvilági erőt tulajdonítottak, mivel racionális

okot nem találtak a „másságra”. Úgy vélték, hogy az ilyen emberek képesek

meglátni a jövőt.

Az ókori Egyiptom korából kiemelkedő jelentőségű Szeneb, a törpe szobra. Súlyos

fogyatékossága ellenére megházasodott, gyermekeket nemzett és korának

társadalmában komoly tisztséget töltött be. Az Isteneik között is szerepeltek

olyanok, akiket törpe alakban ábrázoltak. Ilyen volt Path, a kézművesek pártfogója,

és Bész a szülő nők védőistene. Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy

az ókori egyiptomiak a törpenövésűeket nem diszkriminálta, inkább pozitív

tulajdonságokat tulajdonítottak nekik.

Az ókori görögök világ ideáljai között ott szerepelt a szépség, az egészség és a

bölcsesség. Az egészség talán az értékhiearchia csúcsán állt. Nemcsak a nehéz

fizikai munka, de a perzsákkal folytatott harc is sok férfit fogyatékossá tett. A

megsérült harcosokat közmegbecsülés, köztisztelet övezte az ókori Spártában, nem

így a fogyatékossággal született újszülött csecsemőket. Plutarkhosztól a nagy

történetírótól tudjuk, hogy Spártában az ,,idétlen” vagy „nyomorék” csecsemőket

ledobták a Taigetosz hegyéről. Ebből a jelenségből az következik, hogy az ókori

Hellászban a sérült csecsemőket nem tekintették igazán embernek.

12

A középkori ember hitt a boszorkányokban, ördögszüleményekben, vért szívó

fenevadakban és mindenféle csodalényben, így a fogyatékossággal született

gyermek látványa nem okozott nagy meglepetést. Feltételezések szerint, ha a

középkori ember a jót és a szépet Istentől származtatta, akkor a tökéletlen, csúf,

„torz” embert valamiféle gonosz túlvilági erő hatásának, vagy Isten büntetésének

kellett tekintenie. A kora újkor időszakában vált tudatosabbá és intenzívebbé a

sérült emberek ápolása és nevelése. A XVI. századtól Spanyolországban kezdődött

el a siket személyekkel való foglalkozás. Módszertanuk a hangos beszéd és az ujj-

ábécé használata volt. Szintén Spanyolországban az 1700-as évek derekán indult el

az értelmi sérült gyermekek szervezett gondozása. Mozgássérültek részére

Párizsban jött létre az első intézmény, ami még csak otthont adott, ám a

képzésükkel nem foglalkozott. A legkésőbb a vakokkal kezdtek el foglalkozni.

Valentin Haüy hozott létre számukra intézményt 1875-ben. Oktatási módszerei

között szerepelt a domborítás, amit még a mai napig is használnak az oktatásban,

illetve a mindennapokban. Nagyra becsülendő, hogy a vak gyermekek számára

óvodát is létesített, és az iskolai tanulmányaik befejezése után gondoskodott

képességeiknek megfelelő foglalkoztatásukról. Magyarországon Cházár András

nevéhez fűződik az első gyógypedagógiai intézmény, melyet 1805-ben alapított

hallássérültek részére.

Az 1940-es években, Németországban tömegesen gyilkolták meg nemcsak a

zsidókat, de a súlyos értelmi és fizikai fogyatékossággal született gyermekeket,

felnőtteket is. A súlyos örökletes betegségben szenvedőket sterilizálták. A

felsőbbrendű és fajtiszta elméletük szerint a „tökéletlen” emberek nem voltak

kívánatosak a társadalomban.

Az utóbbi évtizedekben az egész világon – és ez már pozitív példa – a hangsúly a

rehabilitáción és a segélyezésen túl, az önellátás, a függetlenség, és az iskolai és

társadalmi integráció felé tolódott.

(Kálmán-Könczei, 2002; Hoffmann-Mezeiné, 2006)

13

5. A mai emberek viszonyulása a fogyatékos emberekhez

A fogyatékkal élő emberek számtalan hátránnyal rendelkeznek ép társaikkal

szemben. Nem elég nekik a testi, szellemi vagy érzékszervi károsodásaikból adódó

nehézségekkel megküzdeni, még a társadalom negatív előítéleteivel is szembe kell

nézniük. Gondolok itt olyan sztereotípiákra, hogy a fogyatékosok „életképtelenek”

vagy „bolondok”. Sokan lenézik, szánják vagy sajnálják őket és nem kezelik

egyenrangú partnerként.

Kálmán - Könczei szerint a fogyatékosság megítélése egy ősi, atavisztikus

ösztönből származik, ami kultúránként változik és termelődik újjá. Másfelől az

ember úgy van a fogyatékossággal, mint a halállal. Félünk magától a gondolatától

is, hogy valaha bekövetkezhet. (Kálmán- Könczei, 2002)

Az előítéleteink nagy része az ismeretek és a fogyatékos emberekkel való személyes

kapcsolatok hiányából ered. A társadalmi elszigeteltség, az építészeti, közlekedési

akadályok mind azt eredményezik, hogy a fogyatékos emberek „láthatatlanok”,

nincsenek kapcsolatban a világgal, az emberek nem ismerik őket. Többségük a négy

fal között éli le életét. Az átlag állampolgárok – tévesen - azt hiszik, hogy a sérült

emberek elég jó módban élnek, és ezt arra alapozzák, hogy valamiféle

fogyatékossági pótlékot vagy rokkant nyugdíjat kapnak az államtól. (Bálint, 2003.)

Megfigyeltem, hogy a gyermekek, de sokszor a felnőttek is használják azt a

kifejezést egymásra, mint negatív jelzőt, hogy „fogyatékos”, „fogyi”. A gyermekek

nincsenek tisztában ennek igazi jelentésével, csak azt tudják, hogy rosszat jelent.

Véleményem szerint ebből is adódik a felnőtt korban kialakuló diszkrimináció a

sérült emberek felé.

A Fogyatékosság, identitás és befogadás című könyv A Fogyatékos emberek

közösségi ellátásaival szembeni diszkrimináció leküzdése: Tolerancia vagy

elfogadás? nevet viselő kutatási projekt eredményeként született meg 2004-ben. Hét

európai országban (köztük Magyarországon is) készítettek interjúkat

lakóotthonokban élő fogyatékos emberekkel és egészséges szomszédjaikkal. Az

interjúkból kiderült, hogy az emberek még mindig hagyományos sztereotípiákban

gondolkoznak. A legtöbben sajnálják és csodálják a fogyatékkal élőket. Nehezen

14

értik meg a sérült embereket, hogyan képesek együtt élni fogyatékosságukkal.

Azokat a szülőket, akik odaadással nevelik fogyatékossággal élő gyermekeiket

tisztelet övezi. Sokan gondolják úgy, hogy a fogyatékos emberek mindig vidámak,

jókedvűek, mint a gyerekek. (Natacha Glautier, 2004.) Iskolai védőnői gyakorlatom

során én is tapasztaltam ezt, főleg a középsúlyos értelmi fogyatékosoknál.

Egy másik vizsgálat, ami Budapesten készült a 80-as években (Illyés-Erdősi, 1986)

már konkrétabb eredményekre mutat rá. A felmérés szerint egy átlagos budapesti

felnőtt elsősorban értelmi-szellemi fogyatékosságra, másodsorban mozgásszervi

fogyatékosságra gondol a fogyatékos szó hallatán. Az épek a legnagyobb

érdeklődést a vakok iránt, a legnagyobb közömbösséget a súlyosan értelmi

fogyatékos emberek iránt mutatták. A látáselvesztését, a kerekesszék használatát

nehezen, az enyhe értelmi fogyatékosságot és siketséget közepesen, a dadogást

pedig könnyen elviselhetőnek tekintik az emberek. (Bánfalvy, In: Hoffmann, 2006)

A mai világban a sikert és az elismerést összekapcsolják a külső vonzerővel. A

televízióban, újságokban csak tökéletes külsejű embereket látni, fogyatékossággal

élőket alig vagy egyáltalán nem. Emiatt volt nagy öröm volt, mikor a Joy női

magazin egyik divatanyagát egy Down-szindrómás lánnyal fotózta, ezzel teljesítve

álmát, hogy egyszer modellként vagy színészként szerepelhessen a nyilvánosság

előtt. A képek mellé ezt írta a szerkesztő: „ Hiszen ki mondta, hogy csak a tökéletes

arányokkal rendelkezők szerepelhetnek az újságok hasábjain? Hol van az kőbe

vésve, hogy aki másképp látja a világot, azt meg kell, hogy különböztessük,

méghozzá negatív előjellel? Abban a világban, amelyben élni szeretnénk nincsenek

ilyen szabályok… ” (Joy, 2015, 167.oldal) Persze külföldön a divatszakmában már

jelentek meg Down-szindrómás modellek, de ezeknek a legtöbbje valószínűleg csak

reklámfogás, mint mindig mindenmás reformfolyamat esetében. Mégis jó látni,

hogy ebbe az irányba is elkezdett nyitni a társadalom, és talán egyszer maguk a

fogyatékos emberek lesznek az igazi nyertesei.

15

1. kép: Down-szindrómás modell lány5

5Forrás: Ismeretlen szerző: Csillag születik; Joy c. folyóirat, XVIII. évf., 2015/11, 166.oldal

16

6. Iskolai integráció

Úgy gondolom, hogy az iskolai integráció az első lépés ahhoz, hogy a fogyatékos

gyermekek a társadalom részévé váljanak, és az egészséges gyermekek elfogadóak

legyenek velük szemben. Ugyanakkor a kérdőívemben erre vonatkozóan is tettem

fel kérdéseket a tizenéves korosztálynak, ezért szerettem volna egy fejezetet szánni

a dolgozatomban az iskolai integrációról is.

„Az integráció, mint pedagógiai feladat azt jelenti, hogy megkísérli az akadályozott

és nem akadályozott gyermekek tanulását és életét egyaránt didaktikai és

módszertani eszközökkel professzionális módon felügyelni, védelmezni, segíteni.”

(Bundschuch és mtsai, In:Papp, 2008, 15.odal)

Leegyszerűsítve és kiegészítve a fogalmat: a fogyatékos gyermek ép társaival együtt

jár és tanul többségi iskolában. Többfajta integrációról beszélhetünk. Legelső

szintje a lokális integráció, amikor csak az épület közös, a gyerekek között

gyakorlatilag nincs semmilyen kapcsolat. A következő szint a szociális integráció,

amikor a pedagógusok mindent megtesznek azért, hogy tanórán kívül együtt töltsék

az idejüket a sérült és ép gyerekek. Pl.: közös kirándulás, iskolai rendezvények,

közös tanulás délutánonként, ebédeltetés közös asztaloknál. Az integráció

legmagasabb szintje a funkcionális integráció, amikor pedagógus/pedagógusok

együtt fejlesztik a gyerekeket. Egyszerűbb foka a részleges integráció amikor csak

pár tanóra keretében tanulnak együtt a gyerekek (pl. testnevelés vagy rajz). A teljes

integráció a legmagasabb szint, tulajdonképpen az együttnevelés igazi célja. A

fogyatékos gyermek a legtöbb időt a társaival tölti, és együtt is tanulnak. (Csányi,

In:Illyés, 2000)Magyarországon az 1993.évi közoktatási törvény hatályba lépése óta

az integrált oktatás törvényi és szervezeti keretei adottak. Arra vonatkozóan, hogy

hazánkban hányan tanulnak integráltan a fogyatékkal élő diákok közül, nem

találtam adatokat.

Középfokú tanulmányaikat leginkább speciális szakiskolában végzik, amely két

éves csökkentett tananyagú szakmai középfokú végzettséget ad. Gimnáziumot,

szakközépiskolát már lényegesebben kevesebb diák folytat integrált keretek között.

(Bánfaly, In:Illyés, 2000)

17

Ahhoz, hogy az iskolai integráció sikeres legyen, többféle tényezőnek kell fent

állnia. Ezek a következők: (Csányi, 1993 nyomán)

- Megfelelő tárgyi feltételek: Lényeges az épület akadálymentessége. (lift,

rámpák, szélesebb ajtóbejárók, mozgássérülteknek kialakított wc). Hallássérültek

oktatásához fontos a hallókészülék (ami egyébként a mindennapokban is

elengedhetetlen), valamint az adó-vevő készülék használata. Látássérült, vak

gyermekek segédeszköze a nagyító, távcsőszemüveg , a Braille-írógép és a

pontírásos tankönyvek.

- Pedagógus pozitív hozzáállása: Kérdéses, hogy az érintett pedagógus vállalja-e

a sérült gyermek oktatását. Ha igen, fontos, hogy ismerje az ezzel járó szükséges

intézkedéseket, segítő eljárási módokat és segédeszközöket. Szükséges a

gyógypedagógussal folytatott rendszeres konzultáció, akivel szakmai ismereteket

cserélhetnek. Sokszor a tanár, tanító nem ismeri a másság jellegzetességeit és a

megfelelő bánásmódot, így a speciális nevelési igényű gyermeket nem szívesen

vállalják az intézmények.

- Gyógypedagógus alkalmazása: A pedagógus munkáját a fogyatékosság

típusának megfelelő képesítésű gyógypedagógus végezze, illetve segítse. Ez

történhet teljes foglalkoztatottságban vagy utazó tanár segítségével.

- Az osztálytársak viszonyulása: A beilleszkedés szempontjából kiemelkedő

jelentőséggel bír az osztálytársak „másságra” adott reakciója. Minél fiatalabb egy

gyermek annál természetesebb az elfogadás. A fogyatékkal élő diák többségi

iskolába való bekerülése előtt az osztályfőnöknek fel kell készítenie a leendő

osztálytársakat a befogadásra. Ebben fontos szerepe lehet az iskolai védőnőnek is!

Ezen kívül nem hagyható figyelmen kívül a szülők hozzáállása (mindkét részről),

és az érintett gyermek személyisége sem. (Csányi, In: Illyés, 2000)

Ha ezek a feltételek teljesülnek és megfelelően működnek, szinte garantált a siker.

Az iskolai integráció a szülők, a fogyatékos gyermek, és az ép gyermekek hasznára

is válik. A fogyatékkal élő gyermek együtt tölti idejét és együtt tanul egészséges

társaival, ezáltal szocializálódik és megtanulja a társadalmi érintkezés megszokott

formáit.

18

A normál iskolák többet hoznak ki a gyermek képességeiből, mint a

fogyatékosságot figyelembe vevő speciális iskolák, így a gyermek önértékelése,

önbizalma nő. Arról nem beszélve, hogy a lakóhelyéhez közeli iskolába tanulhat,

nem kell elszakadnia a családjától. A család szeretetet, támogatást nyújt a

gyermeknek, ezáltal kiegyensúlyozottabb lesz lelkileg.

Az ép gyermekek jobban megtanulják, hogyan alkalmazkodjanak társaikhoz,

gyakorolják a segítségnyújtást, és megértik a másság valódi jelentését. Kialakulnak

olyan morális értékeik, mint az empátia, tolerancia és segítőkészség. (Csányi, 1993)

Megtapasztalják, hogy a fogyatékosság milyen hátrányokkal jár, és így saját

egészségtudatuk megerősödhet. Kialakulhatnak barátságok is a gyermekek között.

Akinek van egy fogyatékos barátja, az a többi „ilyen” emberrel is elfogadóbb lesz.

Az iskola integráció nagyon jó módja annak, hogy a tanárok és a szülők is meg

ismerjék a „másságot”, és így szélesebb körben is megszokottá válik a fogyatékos

emberek jelenléte.

19

7. Hipotézisek

Hipotéziseim között négy dolog szerepe:

1. Feltételezem, hogy akinek van a családjában, illetve ismerősei között fogyatékos

ember, az elfogadóbb velük szemben.

2. Feltételezem, hogy a tizenéves korosztály az értelmi fogyatékosokat fogadja el

legkevésbé.

3. Feltételezem, hogy a tizenéves korosztály a hallássérülteket fogadja el leginkább.

4. Feltételezem, hogy a fiatalabb korosztály (11-12-13-14 évesek) fogékonyabb

lenne az olyan érzékenyítő programok iránt, amelyekben megtapasztalhatnák

milyen fogyatékossággal élni, mint idősebb (15-16-17-18 évesek) társaik

20

8. Anyag és módszer

A szakdolgozatom kutatási módszerének a kérdőívezést választottam, amit a

Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban önállóan töltöttek ki a tizenéves

diákok 2016 februárjában. Összesen 130 kérdőív lett kiosztva, ebből 120

értékelhető, így az eredmények 120 kérdőív válaszai alapján lett kiértékelve. A

kérdőív 16 zárt kérdést és 1 nyitott kérdést tartalmazott, amiből 12 db egyszeres

választásos, 5 db többszörös választásos. A válaszadók 11 és 18 év közöttiek voltak,

ebből 62 lány és 52 fiú.

Az eredményeket, illetve a hipotéziseket kördiagram és sávdiagram segítségével

mutatom be. A kérdések válaszait %-ban vagy db számban határoztam meg, az

egyszerűbb értelmezés érdekében.

21

9. Eredmények ismertetése

2. ábra: Nemed (Saját forrás)

A kérdőív első kérdése a diákok nemére vonatkozott. A kérdéssor kitöltőinek

51,7%-a (62 fő) lány, 48,3%-a (58 fő) fiú volt, így elmondható, hogy a nemek

majdnem egyenlő arányban oszlottak meg.

1

3. ábra: Korod (Saját forrás)

A második kérdés a diákok korára vonatkozott. Ez volt az egyetlen nyitott kérdés a

kérdőívben. A válaszadók 11 és 18 év közöttiek voltak. 120 főből 5 fő 11 éves, 40

1. kérdés: Nemed

Nő - 51,7%

Férfi - 48,3%

5

40

11

21 18

3

16

4 0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

11

éves

12

éves

13

éves

14

éves

15

éves

16

éves

17

éves

18

éves

2. kérdés: Korod

Összesen 120 fő

100% = 120 fő

22

fő 12 éves, 11 fő 13 éves, 21 fő 14 éves, 19 fő 15 éves, 3 fő 16 éves, 16 fő 17 éves,

4 fő 18 éves volt. Ennek alapján a válaszadók átlag életkora 13, 83, azaz 14~ év.

4. ábra: Szerinted mit nevezünk fogyatékosságnak? (Saját forrás)

Szerettem volna megtudni, hogy tudják-e a diákok mit értünk fogyatékosság alatt,

egyáltalán tudják-e kikről kérdezem őket a kérdőívben. 82,5% a helyes választ

jelölte, azaz, hogy a fogyatékosság az ember normális érzékelő, értelmi, mozgási

funkciókban szükséges képességek részleges vagy teljes hiányát jelenti. A diákok

14,1%- a az értelmi funkciókban szükséges képességek részleges vagy teljes hiányát

érti fogyatékosság alatt. 1,7% a mozgássérülést, szintén 1,7% a hallás és/vagy

látássérülést gondolja fogyatékosságnak. (4.ábra) Tehát a válaszok alapján

kimondható, hogy a diákok többsége tisztában van a fogyatékosság fogalmával, így

a kérdőív további válaszait is hitelesebbnek tartom. Az eredmény számomra

meglepő volt, de pozitív. Azt gondoltam nem lesz ennyire egyértelmű a fogalom,

mivel egy átlag embernek kevés ismerete van a fogyatékosságról. Ez abból adódik,

hogy fogyatékos embereket ritkán látni az utcán, a média alig vagy egyáltalán nem

beszél róluk, és az iskolában se foglalkoznak a témával.

3. kérdés: Szerinted mit nevezünk

fogyatékosságnak?

A fogyatékosság az ember

normális érzékelő

funkcióban szükséges

képességek részleges vagy

teljes hiányát jelenti. - 1,7%

A fogyatékosság az ember

normális értelmi funkcióban

szükséges képességek

részleges vagy teljes hiányát

jelenti. - 14,1%

A fogyatékosság az ember

normális mozgási

funkcióban szükséges

képességek részleges vagy

teljes hiányát jelenti. - 1,7%

Mind igaz. - 82,5%

100% = 120fő

23

5. ábra: Van-e a családodban, ill. ismerőseid között fogyatékkal élő ember?

(Saját forrás)

A válaszadók 35,8%-nak, azaz 43 főnek van saját bevallása szerint fogyatékkal élő

a családjában, illetve ismerősei között. 64,2%, azaz 77 fő válaszolta azt, hogy nincs.

(5. ábra) Sokat számíthat az elfogadásban, ha az ember családjában, ismerősei

között van fogyatékkal élő, tehát személyes tapasztalata van a „mássággal”

kapcsolatban. Hogy ez valóban meghatározó tényező, az a hipotézisem

kiértékelésénél kiderül.

6. ábra: Jár-e az iskoládba fogyatékkal élő diák? (Saját forrás)

4.kérdés: Van-e a családodban, ill. ismerőseid

között fogyatékkal élő ember?

Van - 35,8%

Nincs - 64,2%

5.kérdés: Jár-e az iskoládba fogyatékkal élő

diák?

Igen - 85%

Nem - 15%

100% = 120 fő

100% = 120 fő

24

Arra a kérdésre, hogy „Jár-e az iskoládba fogyatékkal élő diák?” 85% (102 fő)

válaszolt igennel, míg 15% (18 fő) nemmel. (6. ábra) Az igazság, hogy valóban jár

a gimnáziumba fogyatékkal élő diák.

7. ábra: Hogyan viszonyulnál hozzá, ha osztályodba fogyatékkal élő diák

kerülne? (Saját forrás)

A 6. kérdés kulcsfontosságú a kérdőívembe. Szerettem volna megtudni, hogy

a fiatalok hogyan viszonyulnának ahhoz, ha az osztályukba fogyatékkal élő diák

kerülne. A válaszok eléggé megoszlottak. Arra a válaszra, hogy „elfogadnám, de

nem különösebbképp foglalkoznék vele” 51-en válaszoltak, ami 42,5%-ot jelent. Ez

egy semleges válasz, benne van az elfogadás is, de ugyanúgy az is, hogy nem

nyitnának a fogyatékos osztálytársuk felé. Úgy gondolom, ezen az arányon lehetne

változtatni érzékenyítő programokkal, egészségnevelő órákkal, de ugyan akkor,

mint ahogy egy osztályba se mindenki mindenkinek a barátja, egy fogyatékkal élő

és egy egészséges gyermek se szimpatizálhat egymással feltétlen. Nagy pozitívum,

hogy a legtöbben, 62-en, ami 51,7%-ot jelent, azt a választ jelölték, hogy

„elfogadnám, segítenék neki, barátkoznék vele”. A 120-ből 6-an, ami 5%-ot jelent,

azt válaszolták, hogy távolságtartóak lennének, 1 diák pedig kiközösítené,

kigúnyolná. (7. ábra) Az iskolai integráció sikerességének szempontjából

6. kérdés: Hogyan viszonyulnál hozzá, ha

osztályodba fogyatékkal élő diák kerülne?

elfogadnám, de nem különösebbképp foglalkoznék vele - 42,5%

elfogadnám, segítenék neki, barátkoznék vele - 51,7%

távolságtartó lennék vele - 5%

kiközösíteném, kigúnyolnám - 0,8%

100% = 120 fő

25

meghatározó szerepe van az ép gyerekek viselkedésének, hisz az integráció lényege

pont az lenne, hogy a fogyatékos diákok beilleszkedjenek közéjük, és nem az, hogy

bántás és megaláztatás érje őket.

8. ábra: Tanulmányaid során foglalkoztatok-e a fogyatékosság témakörével?

(Saját forrás)

Sajnos a diákok nagy része (80,8%, 97fő) nem hallott tanulmányai során a

fogyatékosságról, és kisebb része (19,2%, 23fő) állítja azt, hogy foglalkoztak a

témával az iskolában. Bár igaz, hogy a kérdéssor kitöltői egy gimnáziumba járnak,

de más osztályokba és más általános iskolából jöttek, így lehet az, hogy még valaki

hallott róla, addig a legtöbben nem. (8. ábra) Véleményem szerint szükség volna

arra, hogy a pedagógusok, iskolai védőnők beszéljenek a fogyatékosságról és

érzékenyítő programokat szervezzenek. Hisz még nem ismerjük fogyatékos

embertársainkat, addig azt se tudjuk, hogyan viszonyuljunk hozzájuk. Másrészt ők

is ugyanúgy a társadalom tagjai, mint az egészséges emberek. Miért kell, hogy tabu

téma legyen az, ami a világ és az emberi élet része?

7.kérdés: Tanulmányaid során foglalkoztatok-

e a fogyatékosság témakörével?

Igen - 19.2%

Nem - 80.8%

100% = 120 fő

26

9. ábra: Volt már személyes élményed fogyatékos emberrel? (Saját forrás)

A diákok 82,8%-a (97 fő) válaszolt úgy, hogy volt már személyes élménye

fogyatékos emberrel, 19,2%-ának (23 fő) még nem volt. (9. ábra)

10. ábra: Vannak-e előítéleteid fogyatékos emberekkel szemben?

(Saját forrás)

A válaszadók 22,5%-ának (27 fő) vannak előítéletei fogyatékos emberekkel

szemben, 77,5%-ának (93 fő) nincsenek. (10. ábra) Az már kedvező, ha sokan azt

mondják, hogy nincsenek előítéleteik. Az még kedvezőbb lenne, ha felnőttkorukra

se változna nagyon ez az arány. A kérdés már csak az, hogy a mindennapi életükben

is megmutatkozik-e az előítélet mentesség.

8.kérdés: Volt már személyes élményed

fogyatékos emberrel?

Igen - 82,8%

Nem - 19,2%

9.kérdés: Vannak-e előítéleteid fogyatékos

emberekkel szemben?

Igen, vannak - 22,5%

Nincsenek - 77,5%

100% = 120 fő

100% = 120 fő

27

11. ábra: Melyik csoportba tartozóval vagy a legelfogadóbb? (Saját forrás)

A 10. kérdés is meghatározó a kérdőívemben, amiből megállapítható, hogy

hipotézisem igaznak bizonyult-e vagy sem. A kérdés így hangzott: „Melyik

csoportba tartozóval vagy a legelfogadóbb?”. A tizenévesek 34,2 %-a (41 fő) a

hallássérülteket, 32,5%-a (39 fő) a mozgássérülteket, 30%-a (36 fő) a

látássérülteket, 3,3%-a (4 fő) pedig az értelmi fogyatékosokat jelölte. (11. ábra) Így

igaznak bizonyult a hipotézisem, miszerint a diákok a hallássérülteket fogadják el

leginkább, az értelmi fogyatékosokat legkevésbé. Azt hozzá kell tennem, hogy a

hallássérülteket csak páran jelölték többen, mint a látássérülteket vagy a

mozgássérülteket. Ez a diagramon is jól látszik. A három fogyatékossági csoport

szinte arányban van, viszont az értelmi fogyatékosok magasan elmaradtak. A

hallássérülés elfogadásának okát abban látom, hogy a fiatalok a legkönnyebben

elfogadható hátránynak gondolják, mivel nincsenek látható jelei a

fogyatékosságnak. Nem úgy, mint a mozgássérültek kerekes széke vagy a vakok

fehér botja. Sokan nem gondolnak bele, hogy egy hallássérültnek milyen nehéz

kapcsolatokat kialakítani, beilleszkedni egy adott közösségbe. Egy hallássérült nem

érti a beszédet, vagy ha igen félre értelmezheti azt. Tehát mindenféleképp nagy

gondot okoz neki a kommunikáció, ezáltal a szocializáció. Ez különösen igaz egy

hallássérült gyermek esetében, aki integrált iskolába jár. A félreértelmezett beszéd

miatt a gúnyolódások célpontjává válhat, ezért nem elhanyagolható az ép

osztálytársak felkészítése, mielőtt a sérült gyermek közéjük kerül.

10.kérdés: Melyik csoportba tartozóval vagy a

legelfogadóbb?

Hallássérült - 34,2%

Látássérült - 30%

Mozgássérült -

32,5%

Értelmi fogyatékos -

3,3%

100% = 120 fő

28

Az értelmi fogyatékosoknak a legnehezebb a helyzete. Sokszor hallottam azt

másoktól, hogy szerintük nincs értelme az életüknek. A súlyosabb fogyatékossággal

élők kommunikációja akadályozott, fura hangokkal vagy visszataszító viselkedéssel

próbálják áthidalni a szakadékot a kommunikáció hiánya és a személyes

kapcsolatok között. Ez sok emberben félelmet kelthet. Pedig a legtöbb ember azt

sem tudja mit jelent pontosan az értelmi fogyatékosság. Véleményem szerint nem

szabad őket sem elítélni. Kevés ismerettel rendelkeznek a fogyatékosságról, és

vannak, akik még nem is találkoztak sérült emberrel, ezért fontos lenne, hogy az

integrációt mind a két fél kezdeményezze.

12. ábra: Véleményed szerint kit fogad el legjobban a társadalom?

(Saját forrás)

Kíváncsi voltam arra is, hogy a diákok szerint kit fogad el legjobban a társadalom.

Hasonló eredmények jöttek ki, mint az előző kérdésnél. (11. ábra) A legtöbb

szavazatot a hallássérültek kapták 42,5%-al (51 fő), utána a mozgássérültek 32,5%-

al (39 fő), majd a látássérültek 25%-al (30 fő). Az értelmi fogyatékosokra egyetlen

szavazat se érkezett. A diákok úgy gondolják, hogy a hallássérülteket fogadja el

legjobban a társadalom. (12. ábra)

11.kérdés :Véleményed szerint kit fogad el

legjobban a társadalom?

Hallássérülteket -

42,5%

Látássérülteket -

25%

Mozgássérülteket -

32,5%

100% = 120 fő

29

13. ábra: Milyen érzelmeket vált ki belőled (leginkább) egy fogyatékkal élő

ember?

Arra a kérdésre, hogy „milyen érzelmet vált ki belőled leginkább egy fogyatékkal

élő ember?” több válasz is lehetséges volt, így összesen 222 db szavazatot kaptam.

Legtöbb szavazat (93 db) a sajnálatra, majd az együttérzésre (72db), és a csodálatra

(25db) érkezett. Legkevesebb a félelemre (17db), a szánakozásra (14db), és arra,

hogy nem váltanak ki semmilyen érzelmet a fogyatékkal élők (9db). Az undorra

senki nem szavazott. Ezek alapján megállapítható, hogy döntő többségben a sajnálat

az, amit egy fogyatékkal élő ember kivált egy 11-18 év közötti egészséges fiatalból.

(13. ábra)

93

14

72

0 17 25

9 0

10 20 30 40 50 60 70 80 90

100

12.kérdés: Milyen érzelmet vált ki belőled

(leginkább) egy fogyatékkal élő ember?

Összesen: 222

30

A 13. kérdés így hangzott: Kit fogadnál egy barátodnak? Több válasz is lehetséges

volt, így összesen 120 főtől 132 db érkezett. A legtöbb szavazatot (55db) a

mindegyikőjüket válasz kapta, így kimondható, hogy a diákok többsége mindegyik

fogyatékossági csoportba tartozót elfogadná szomszédjának. A második legtöbb

szavazatot a mozgássérültek kaptak (31db), nem sokkal lemaradva pedig a

hallássérültek (28db). Mint ahogy az előző kérdések válaszaiból is látszik, a

hallássérülteket és a mozgássérülteket majdnem egyenlő arányban fogadják el a

tizenéves fiatalok. 8-an jelölték azt, hogy egyik fogyatékossági csoportba tartozót se

fogadná el szívesen szomszédjának. Az értelmi fogyatékosokat senki nem jelölte, de

ez nem azt jelenti, hogy szomszédjának se fogadná el, mert az 55 db szavazatot

kapott „mindegyikkőjüket” válaszba bele értendők az értelmi fogyatékkal élő

emberek is. (14. ábra)

0

31 28

10

55

8 0

10

20

30

40

50

60

13. kérdés: Kit fogadnál el szomszédodnak?

Összesen: 132 db

14. ábra: Kit fogadnál el szomszédodnak? (Saját forrás)

31

A 14. kérdésre összesen 143 db szavazat érkezett 120 fő diáktól, mivel többszörös

válasz lehetőséget adtam meg. A kérdéssor kitöltői közül 63-an mindegyik

fogyatékossági csoportba tartozót elfogadna iskolatársának. 38 szavazat érkezett a

mozgássérültre, 24 pedig a hallássérültre. 12-en fogadnának el iskolatársuknak egy

látássérültet. Az értelmi fogyatékosok egyetlen szavazatot se kaptak, de itt se azt

jelenti, hogy egyáltalán nem fogadnák el őket, mert a „mindegyikkőjüket”

kategóriában az értelmi fogyatékos is bele értendők.

16. ábra: Kit fogadnál el barátodnak? (Saját forrás)

0

38

24 12

63

6 0

10 20

30 40 50

60 70

14.kérdés: Kit fogadnál el iskolatársadnak?

Összesen: 143 db

0

42

25 20

50

8 0

10

20

30

40

50

60

15.kérdés: Kit fogadnál el barátodnak?

Összesen: 145 db

15. ábra: Kit fogadnál el iskolatársadnak? (Saját forrás)

32

Utolsó ilyen elfogadásra vonatkozó kérdés így hangzott: „Kit fogadnál el

barátodnak?”. 145 válasz érkezett 120 főtől, a többszörös választási lehetőség miatt.

Szintúgy, mint a 13. és 14. kérdés eredményei alapján, a diákok legtöbben (50-en)

itt is mindegyik fogyatékossági csoportba tartozót elfogadna barátjának. A tanulók

42-en a mozgássérültet, 25-en a hallássérültet, 20-an pedig a látássérültet jelölték. 8

diák semmilyen fogyatékkal élő emberrel sem barátkozna. Szokás szerint az értelmi

fogyatékos most se kapott egyetlen x-et sem. Érdekes, hogy míg arra kérdésre, hogy

kivel vagy a legelfogadóbb, vagy a társadalom kit fogad el a legjobban, a legtöbben

a hallássérülteket jelölték, addig a kit fogadnál el szomszédodnak, iskolatársadnak,

barátodnak kérdésnél átvette a vezető szerepet a mozgássérültek csoportja. Ez

amiatt lehet, hogy egy mozgássérülttel könnyű kapcsolatot kialakítani, egy

hallássérülttel nehézkes a kommunikáció, így egy szomszédi, iskolatársi viszony,

illetve egy barátság kialakulása is problémásabb.

17. ábra: Szerinted mi jellemző a fogyatékos emberekre? (Saját forrás)

A 16. kérdéssel azt akartam megtudni, hogy a diákok véleménye szerint mi jellemző

a fogyatékos emberekre. Próbáltam negatív és pozitív tulajdonságokat is felsorolni,

és többszörös választási lehetőséget adtam meg. A 120 fő tizenévestől 317 db

szavazat érkezett. A legtöbbet a barátságosak (71 db), a kedvesek (62 db) és

35

7 10 15 5

54

18

62 71

40

0

10

20

30

40

50

60

70

80

16. kérdés: Véleményed szerint mi jellemző a

fogyatékos emberekre?

Összesen: 317

33

szeretetteljesek (54 db) jelzők kapták, a legkevesebbet a világtalanok (5 db),

nyomorékok (7 db) és a degeneráltak (10 db). A válaszok alapján megállapítható,

hogy a 11-18 év közötti korosztály pozitívan gondolkodik a fogyatékos emberekről,

és legtöbben barátságosnak gondolják őket.

18. ábra: Ha volna rá lehetőséged, hogy kipróbáld, hogy milyen kerekesszékkel

közlekedni, vagy azt, hogy mit él ét egy vak vagy egy siket ember, kipróbálnád?

(Saját forrás)

17. kérdés válaszaiból kiderült, hogy a diákok 69,2%-a (83 fő) kipróbálná mit él át

egy mozgássérült, vak vagy siket ember. Tulajdonképp ezt a kérdést azért tettem

bele a kérdőívbe, hogy megtudjam, mennyire lennének fogékonyak az érzékenyítés

iránt. Egészségnap keretében a védőnő szervezhet olyan programokat, amik arra

irányulnak, hogy a fiatalok átélhessék milyen fogyatékossággal élni. Ezeket játékos

formába öntve valósítsuk meg, így nagyobb rá az esély, hogy a diákok érdeklődni

fognak a dolog iránt. Például kerekesszékes akadálypálya, szájjal festés, bekötött

szemmel zokni párosítás, limonádé készítés, vagy filmnézés hang nélkül. Ez csak

pár példa a sok közül, hogyan lehet megtapasztalni egy fogyatékos ember

mindennapi tevékenységeivel járó nehézségeket.

17. kérdés: Ha volna rá lehetőséged, hogy

kipróbáld milyen kerekesszékkel közlekedni, vagy

azt, hogy mit él át egy vak vagy egy siket ember,

kipróbálnád?

Igen - 69,2%

Nem - 30,8%

100% = 120 fő

34

Az első hipotézisem így hangzik: Feltételezem, hogy akinek van a családjában,

illetve ismerősei között fogyatékos ember, az elfogadóbb velük. Ezt arra alapozom,

hogy nekik már van személyes tapasztalatuk a „mássággal” kapcsolatban, tudják

milyen az élete egy fogyatékos embernek, és hogy milyen hátrányokkal jár. A

hipotézis megállapítására két kérdés eredményeit is felhasználtam a kérdőívből. A

120 diákból 43-nak van, 77-nek nincs a családjában fogyatékkal élő ember. Ezt a

két csoportot kettészedtem, és megnéztem mit válaszoltak a 7. kérdésre, amiben azt

kérdeztem, hogyan viszonyulnának hozzá, ha osztályukba fogyatékkal élő diák

kerülne. Az első csoport tagjainak (akinek van családjában illetve ismerősei között

fogyatékos ember) 25,6%-a elfogadná fogyatékkal élő osztálytársát, de nem

különösebbképp foglalkozna vele, míg 69,8%-a elfogadná, segítené és barátkozna

fogyatékkal élő osztálytársával. Ezzel szemben a 2.csoport tagjainak (akinek nincs a

családjában, illetve ismerősi körében fogyatékos ember) 51,9%-a elfogadná

fogyatékkal élő osztálytársát, de nem különösebbképp foglalkozna vele, míg 41,6%-

a elfogadná, segítené és barátkozna fogyatékkal élő osztálytársával. Az

eredményekből látszik, hogy akinek van a családjában, illetve ismerősi körében

fogyatékos ember, az elfogadóbb velük, így a hipotézisem helyesnek bizonyult. (19.

, 20. ábra)

1. csoport: Hogyan viszonyulnál hozzá, ha

osztályodba fogyatékkal élő diák kerülne?

(akinek van a családjában, illetve ismerősei

között fogyatékkal élő)

elfogadnám, de nem

különösebbképp

foglalkoznék vele - 25,6 %

elfogadnám, segítenék

neki, barátkoznék vele -

69,8%

távolságtartó lennék vele -

4,6%

kiközösíteném,

kigúnyolnám - 0% 100% = 43 fő

35

10. Összegzés

A negyedik hipotézisem így hangzott: Feltételezem, hogy a fiatalabb korosztály

(11-12-13-14 évesek) fogékonyabb lenne az olyan érzékenyítő programok iránt,

amelyekben megtapasztalhatnák milyen fogyatékossággal élni, mint idősebb (15-

16-17-18 évesek) társaik. Azért gondolom így, mert az idősebbek közül már sokan

kínosnak éreznék azt, ha kerekesszékben kellene ülniük, vagy bekötözött szemmel

ügyetlenkedniük.

A hipotézisem bizonyítására először kettéosztottam a két korosztályt, majd

megnéztem mit válaszoltak a 17. kérdésre, amiben azt kérdeztem, hogy ha volna rá

lehetőségük, hogy kipróbálják, milyen kerekesszékkel közlekedni, vagy azt, hogy

mit él ét egy vak vagy egy siket ember, kipróbálnák-e? Az eredmények alapján a

fiatalabb csoport tagjainak 70,9%-a válaszolt igennel, addig az idősebb csoport

tagjainak 65,9%-a. Ezzel kimondható, hogy a fiatalabb korosztály (11-12-13-14

évesek) fogékonyabb lenne az olyan érzékenyítő programok iránt, amelyekben

megtapasztalhatnák milyen fogyatékossággal élni, mint idősebb (15-16-17-18

évesek) társaik. Ennek ellenére a fogyatékosság elfogadtatása mindegyik

korosztálynál lényeges lenne, beleértve a felnőtt embereket is.

2. csoport: Hogyan viszonyulnál hozzá, ha

osztályodba fogyatékkal élő diák kerülne? (akinek

nincs a családjában)

elfogadnám, de nem különösebbképp foglalkoznék vele - 51.9%

elfogadnám,segítenék neki, barátkoznék vele - 41.6%

távolságtartó lennék vele - 5,2%

kiközösíteném, kigúnyolnám - 1,3%

19. ábra: Hogyan viszonyulná hozzá, ha osztályodba fogyatékkal élő diák

kerülne? (akinek nincs a családjában, illetve ismerősi körében fogyatékos ember)

(Saját forrás)

100% = 77 fő

36

Ha volna rá lehetőséged, hogy kipróbáld milyen

kerekesszékkel közlekedni, vagy azt, hogy mit él

át egy vak vagy egy siket ember, kipróbálnád?

(11-12-13-14 évesek)

Igen - 70,9%

Nem - 29,1%

Ha volna rá lehetőséged, hogy kipróbáld milyen

kerekesszékkel közledni, vagy azt, hogy mit él át

egy vak vagy egy siket ember, kipróbálnád?

(15-16-17-18 évesek)

Igen - 65,9%

Nem - 34,1%

100% = 79 fő

100% = 41 fő

20. ábra: Ha volna rá lehetőséged, hogy kipróbáld milyen kerekesszékkel

közlekedni, vagy azt, hogy mit él át egy vak vagy egy siket ember,

kipróbálnád? (11-12-13-14 évesek) (Saját forrás)

21. ábra: Ha volna rá lehetőséged, hogy kipróbáld milyen kerekesszékkel

közlekedni, vagy azt, hogy mit él át egy vak vagy egy siket ember, kipróbálnád?

(15-16-17-18 évesek) (Saját forrás)

37

Összegzés

Dolgozatom és kutatásom célja az volt, hogy megismerjem és bemutassam a

tizenéves korosztály viszonyát a fogyatékos emberekhez. A kérdőívek

feldolgozásából több fontosabb eredmény is született. A diákok a hallássérültekkel a

legelfogadóbbak, legkevésbé pedig az értelmi fogyatékosokkal. Akinek van a

családjában, illetve ismerősei között fogyatékos ember, az elfogadóbb velük

szemben. De ami nekem, mint leendő védőnőnek fontos megállapítás, hogy nagyon

kevés diák hallott tanulmányai során a fogyatékosságról. Az iskolai védőnő

egészségnevelő órákat tarthat a fogyatékosságról az osztályoknak, de mivel a

személyes tapasztalás mindig nagyobb hatással van az emberre, mint az

ismeretátadás, ezért jó, ha vendégelőadóként meghív egy maga is fogyatékossággal

élő embert, és ő tart előadást a gyermekeknek. A különböző érdekvédelmi

szolgálatok ebben segítségünkre lehetnek. A Kézenfogva Alapítvány 2005. óta

szervez „Osztályfőnöki óra” néven közoktatási és közvélemény formáló kampányt,

amelynek célja, hogy megismertesse a fogyatékkal élő emberek világát a tizenéves

korosztállyal. Fő feladatuk, hogy a pedagógusokat felkészítsék olyan óra

megtartására, amelyeket fogyatékkal élő emberekkel tartanak. Ilyen felkészítő

tanfolyamra a védőnő is elmehet, vagy ajánlhatja az iskolában dolgozó

pedagógusoknak.

Másik, védőnői szempontból lényeges megállapítás, hogy a diákok nagy része

szívesen kipróbálná a kerekesszéket vagy azt, hogy mit él át egy siket vagy egy vak

ember. Egészségnap vagy „szemléletváltó nap” keretében a védőnő szervezhet erre

irányuló programokat. Úgy gondolom, a védőnő egy fogyatékosságról szóló

egészségnevelő nappal vagy órával sokat tehet az érzékenyítésért. Minél hamarabb

kezdjük meg az érzékenyítést, annál természetesebb lesz a gyermek számára a

fogyatékosság jelenléte, mert az alapfokú és középfokú iskolák tanulóinak

személyiségfejlődése, az értékek és ismeretek elsajátítása szempontjából még olyan

periódusban vannak, amelyek során érdemi hatást lehet elérni az empátia és

tolerancia kialakításában. Ha egy védőnő elszánja magát és tesz az érzékenyítésért,

38

máris hozzá járul egy olyan világhoz, ahol nem tesznek különbséget az emberek

között és mindenki egyenrangúként élhet.

Urgyán Tibor György: Soha ne nézz szánakozva engem című rövid versével zárnám

szakdolgozatom, aki egy értelmi fogyatékos gyermek szavait közvetíti versével:

Soha ne nézz szánakozva engem,

én is az ÉLET szépségét zengem,

lenn a mélyben összeér a lelkünk

Isten hívására egyszerre keltünk.

Igaz, a logika nem a kenyerem,

de ha megnézed jól a tenyerem

a szívvonalam nagyon hosszú,

s nem tudom mit jelent a bosszú.

Közös az életünk, közös a halálunk

tudom, egyszer majd közös nevezőt találunk,

csak soha ne nézz szánakozva engem,

hisz én is az ÉLET szépségét zengem…

(Urgyán Tibor György: Soha ne nézz szánakozva engem,

http://www.poet.hu/vers/10232 )

39

12. Irodalomjegyzék

1. Bálint József: Hittel, szabadon szolgálni: a fogyatékos ügyről; Antológia kiadó

és nyomda Kft. Lakitelek, 2003

2. Csányi Yvonne, Együttnevelés - Speciális igényű tanulók az iskolában,

Iskolafejlesztési alapítvány OKI fejlesztési központ, 1993

3. Dr. Illyés Gyula: Gyógypedagógiai ismeretek; A/3 Nyomdaipari és Kiadói

Szolgáltató Kft. Budapest, 2000

4. Dr. Papp Gabriella: Tanulásban akadályozott gyermekek a többségi iskolában,

Comenius Bt., Pécs, 2004

5. Gordosné Szabó Anna: Bevezető általános gyógypedagógiai ismeretek; Nemzeti

Tankönyvkiadó, Budapest, 2004

6. Hoffmann Judit: Gyógypedagógiai szöveggyűjtemény; Comenius Kft., Pécs,

2006

7. Hoffmann Judit – Mezeiné Dr. Isépy Mária: Gyógypedagógiai alapismeretek,

Comenius Kft., Pécs, 2006

8. Kálmán – Könczei: A taigetosztól az esélyegyenlőségig; Osiris Kiadó, Budapest,

2002

9. Natacha Glautier: Fogyatékosság, identitás és befogadás; Kézenfogva

Alapítvány, Budapest, 2004

10. Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció; Medicina

Könyvkiadó Rt., Budapest, 2004

11. Ismeretlen szerző: Csillag születik; Joy c. folyóirat, XVIII. évf., 2015/11,

167.oldal

40

12. 1998. XXVI. törvény - a fogyatékos személyi jogairól és esélyegyenlőségük

biztosításáról 4. § (a),http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99800026.TV,

2015.12.20

13. KSH (2011):

http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_11_2011.pdf

2016. 01. 20.

14. Urgyán Tibor György: Soha ne nézz szánakozva engem,

http://www.poet.hu/vers/10232 , 2016. 03. 20.

41

13. Mellékletek

Kérdőív

1. Nemed:

Nő

Férfi

2. Korod:

3. Szerinted mit nevezünk fogyatékosságnak?

A fogyatékosság az ember normális érzékelő funkcióiban szükséges

képességek részleges vagy teljes hiányát jelenti.

A fogyatékosság az ember normális értelmi funkcióiban szükséges

képességek részleges vagy teljes hiányát jelenti.

A fogyatékosság az ember normális mozgási funkcióiban szükséges

képességek részleges vagy teljes hiányát jelenti.

Mind igaz.

4. Van-e a családodban, ill. ismerőseid között fogyatékkal élő ember? (hallássérült, látássérült,

mozgássérült, értelmi fogyatékos)

Van

Nincs

5. Jár-e az iskoládba fogyatékkal élő diák?

Igen

Nem

6. Hogyan viszonyulnál hozzá, ha osztályodba fogyatékkal élő diák kerülne?

elfogadnám, de nem különösebbképp foglalkoznék vele

elfogadnám, segítenék neki, barátkoznék vele

távolságtartó lennék vele

kiközösíteném, kigúnyolnám

7. Tanulmányaid során foglalkoztatok-e a fogyatékosság témakörével?

Igen

Nem

42

8. Volt már személyes élményed fogyatékos emberrel?

Igen

Nem

9. Vannak-e előítéleteid fogyatékos emberekkel szemben?

Igen, vannak

Nincsenek

10. Melyik csoportba tartozóval vagy a legelfogadóbb?

Hallássérült

Látássérült

Mozgássérült

Értelmi fogyatékos

11. Véleményed szerint kit fogad el legjobban a társadalom?

Hallássérülteket ( siket, nagyothalló)

Látássérülteket ( aliglátó, vak)

Mozgássérülteket

Értelmi fogyatékosokat

12. Milyen érzelmeket vált ki belőled (leginkább) egy fogyatékkal élő ember? (több válasz is

lehetséges)

sajnálat

szánakozás

együttérzés

undor

félelem

csodálat

nem váltanak ki semmilyen érzelmet

13. Kit fogadnál el szomszédodnak? (több válasz is lehetséges)

értelmi fogyatékost

mozgássérültet

hallássérültet

látássérültet

Mindegyikőjüket

Egyikkőjüket sem

43

14. Kit fogadnál el iskolatársadnak? (több válasz is lehetséges)

értelmi fogyatékost

mozgássérültet

hallássérültet

látássérültet

Mindegyikőjüket

Egyikkőjüket sem

15. Kit fogadnál el barátodnak? (több válasz is lehetséges)

értelmi fogyatékost

mozgássérültet

hallássérültet

látássérültet

Mindegyikőjüket

Egyikkőjüket sem

16. Véleményed szerint mi jellemző a fogyatékos emberekre? (több válasz is lehetséges)

szerencsétlenek

nyomorékok

degeneráltak

életképtelenek

világtalanok

szeretetteljesek

Isten ”kiválasztottjai”

kedvesek

barátságosak

közvetlenek

17. Ha volna rá lehetőséged, hogy kipróbáld milyen kerekesszékkel közlekedni vagy azt, hogy mit

él át egy vak vagy egy siket ember, kipróbálnád?

Igen

Nem

44