Erzelmi stabilitas

8/14/2019 Erzelmi stabilitas

http://slidepdf.com/reader/full/erzelmi-stabilitas 1/5

Érzelmi stabilitás – a lelki béke szigete

Avagy hogyan szálljunk ki az érzelmi hullámvölgyekbőla 7 leggyakoribb gondolatcsapda elkerülésével

Téged is gyakran elkap a hév, pedig nem egyszer eldöntötted már, hogy ma aztánsemmiért és senki miatt nem fogod felhúzni magad? Volt már úgy, hogy gyönyörűen,szépen indult a napod, aztán, mint derült égből villámcsapás, egy egyszerű kissemmiségtől szempillantás alatt kiborultál?

Akarod tudni, hogy miért történik veled mindez? Miért esel bele ugyanabba a hibábaújra és újra, pedig százszor is megfontoltad és elhatároztad már, hogy legközelebbmásképp lesz? Később esetleg bűntudatod is szokott lenni emiatt?

Most mondom Neked, nem kellene, hogy bűntudatod legyen! Mert egyszerűen csakaz történt, hogy egy váratlan helyzettel találtad szembe magad, ami felkészületlenülért valószínűleg (egy bosszantó megjegyzés, egy félreérthető gesztus, vagy a sajátbalkezességed, egy másik ember figyelmetlensége, stb.), azért tudta megnyomnirajtad azt a bizonyos vészgombot, és hopp… máris beleestél a csapdába. A sajátgondolataid csapdájába.

„Az emberek néha tényleg helyesen cselekszenek,

de csak akkor, ha már minden más módot kipróbáltak”

/ Kurt Tepperwein /

Íme a 7 leggyakoribb gondolatcsapda, amelyekbe igen gyakran beleesünk mivalamennyien, szélsőséges esetekben pedig ezekben a csapdákban vergődvetöltjük az életünk nagy részét:

1. Elhamarkodott következtetések Automatikusan bekattanó hiedelmek, amelyeket biztos tényként kezelünk, és gyorskövetkeztetéseket vonunk le belőlük. (Pld. „A férjem ma virággal jött haza, pedignem is szokása az ilyesmi. Biztosan valami rosszban sántikál ismét.”)

Ez a gondolatcsapda nagyon hasonló az intuícióhoz, mégsem tévesztendő összevele. Mert az intuícióra általában nem válaszolunk azonnali cselekvéssel. A legtöbbmegérzésszerű gondolat, mint például a feltételezés is, további információkat



igényel. Vegyük komolyan a megérzéseinket, de kezeljük azokat elméletként, nempedig tényként!

2. Szelektív látás (csőlátás) Minden olyan esetben, amikor csupán egyetlen nézőpontból nézzük a dolgokat(csak a negatív, vagy akár csak a pozitív vonatkozásokat látjuk), helytelenkövetkeztetéseket vonhatunk le magunknak. Ilyen például, ha valaki kevésönbecsüléssel rendelkezik, és valamiért összesúg két kollega a háta mögött, mire ő megsértődik rájuk, mert „biztosan rajta szórakoztak”.

3. Felnagyítás vagy alábecsülés A negatív dolgok / események felnagyítása és a pozitívak folyamatos alábecsülése

negatív hangulatot eredményez, letöri a dolgok iránti lelkesedésünket, aláássa amunkahelyi sikereinket és a kapcsolatainkat, ezáltal meg beteljesíti önmagát.

De éppen ilyen gondot tud okozni ennek a fordítottja is, ha a pozitív eseményeketnagyítjuk fel, miközben alábecsüljük a negatívakat. A féktelen optimizmusból semszármazik semmilyen előny. Sőt, a túlzott derűlátás oda is vezethet akár, hogyfigyelmen kívül hagyjuk a ránk leselkedő veszélyeket, amelyekre pedig fel kellettvolna készülnünk inkább.

4. A dolgok túlzott személyesre vétele (perszonalizáció) Senkit ne tévesszen meg, itt nem a felelősség felvállalásáról, az aktív cselekvésrőlvan szó, hanem sokkal inkább a passzív áldozatszerepről: „Mindennek én vagyok azokozója.” Akkor vagyunk rugalmasak (reziliensek) az élet kihívásaival szemben, hahiszünk abban, hogy az életünk a saját kezünkben van, tehát meg tudjuk változtatniazt, amit szükséges, és az eseményeket elfogulatlanul, objektíven ítéljük meg.

5. Mindig valaki más a felelős (externalizáció) Ez a gondolatcsapda az előbbinek az ellentéte. Éppen úgy, ahogyan nem okolhatommagamat mindenért, nem is hibáztathatok mindig másokat, ha nem úgy mennek a

dolgok, ahogyan szeretném.

6. Túláltalánosítás

„Állandóan elkésel!”, „Sosem figyelsz rám!”, „A munkatársaim mind lusták,egyáltalán nem érdekli őket a cég sorsa.” – ismerős mondatok ezek? Semmiképpennem egy nyerő motivációs stratégia. Mihelyt ilyen negatív címkéket, túláltalánosított

jellemzőket aggatunk másokra, megfosztjuk őket attól – legalábbis a saját fejünkben-, hogy bármit is változtatni akarjanak a kialakult helyzeten.



7. Gondolatolvasás

Néha úgy gondoljuk, tudjuk, hogy mi van a másik ember fejében, és aszerint iscselekszünk. Máskor meg azt gondoljuk, hogy a másik embernek tudnia kellene,hogy mit szeretnénk. Pld. „Igazán tudhatnád már, hogy mire vágyom aszülinapomon!”

Az emberek nem gondolatolvasók, de mi gyakran ilyen különleges képességeketvárunk el tőlük. Aki pedig azt hiszi magáról, hogy ő gondolatolvasó, alaptalanul vonle következtetéseket, és később neki kell megfizetnie az árát.

És vajon miért esünk bele a gondolatcsapdákba?Mi emberek általában úgy működünk, hogy – az életben való könnyebb eligazodásvégett – személyes élmények többszöri előfordulásából általános szabályokatállítunk fel magunknak. Ez sok esetben hasznos is lehet, ilyen például, amikorazonnal kell cselekedni. („A sötétben egyedül szedd a lábad!”)

Néha azonban helytelenül használjuk őket. Amikor következtetünk valamire, és az újhelyzetre is ráhúzzuk ezeket a szabályokat, anélkül, hogy azok valóságtartalmárólmeggyőződnénk. A perszonalizálók önmagukat okolják a dolgok rossz kimenetele

miatt, az externalizálók szemében mindig valaki más a felelős, és a túláltalánosításcsapdájába is igen gyakran beleesünk, pontosan ezért, hogy nem megfelelő helyenhasználjuk ezeket a heurisztikákat. Problémák tehát akkor keletkeznek, amikor amegoldásokat ilyen hamis hiedelmekre alapozzuk, és aszerint is cselekszünk.

Egyszerű kérdések a gondolatcsapdákelkerülésére

Elolvastad ezt a bejegyzést, fel is ismertél talán egy-két kellemetlen élethelyzetet,amibe te is bele szoktál keveredni néha, és akkor most hogyan tovább?

Íme néhány egyszerű kérdés, amelyek segítenek majd azonosítani agondolatcsapdákat és kimászni belőlük, ha már beleestél. És később talán, ha máreleget figyeltél rájuk és gyakoroltál, sikerül majd elkerülni is őket.

Amikor elhamarkodottan következtetünk, mindig a sebesség az ellenségünk. Acél a lassítás, majd kérdezzük meg önmagunktól: „Milyen bizonyosságra alapozom afeltételezésemet? ” „Egészen biztos vagyok benne, vagy csak gyanítom, hogy ígyvan?”





Documents

Erzelmi stabilitas