epulet rekonstukció

Épületek rekonstrukciós tervezése – MSc BMEEOMEMAT3 Vízszintes szerkezetek-1

Dr.Tóth Elek DLA, BME Magasépítési Tanszék 15/1. oldal

Vízszintes és szintáthidaló szerkezetek energia-hatékony, fenntartható felújítása-1

Szerkesztı: dr.Tóth Elek DLA, egyetemi docens, BME. Magasépítési Tanszék

Tartalom Vízszintes és szintáthidaló szerkezetek energia-hatékony, fenntartható felújítása-1 .............................. 1

A födémszerkezetek történeti fejlődése [1] ....................................................................................... 1

A födémszerkezetek állagvizsgálatának alapelvei [1] ......................................................................... 2

A födém szerkezetének meghatározása [1] ....................................................................................... 3

Anyagvizsgálatok, helyszíni feltárások [1] .......................................................................................... 6

A lapostetık szerkezetének azonosítása [2] ........................................................................................ 9

Padlásfödémek (zárófödémek) azonosítása [2] ................................................................................ 11

Pincefödémek és árkádfödémek azonosítása [2] ............................................................................. 13

A födémszerkezetek történeti fejlődése [1]

A födémszerkezet az épület (állékonyság szempontjából) legkényesebb, legfontosabb tartószerkezeti eleme. A födémek szerkezeti változásaiban követhetık leginkább nyomon az építıanyagok, építési technikák fejlıdése mellett a statika és a szilárdságtan tudományának újabb eredményei, a számítási módszerek finomodása.

A hagyományos épületek födémszerkezetei az alábbi típusválaszték valamelyikébe sorolhatók be:

– faanyagú födémszerkezetek; – boltozatos födémszerkezetek; – szilárd anyagú sík födémek; – acélgerendás sík födémek; – elıregyártott vasbetongerendás sík födémek; – helyszínen zsaluzott monolit vasbeton födémek; – sőrőbordás vasbeton födémek.

Az egyes födémcsoportok idırendi (történelmi, stílus-történeti) elhelyezkedése a következık szerint alakult:

A XIX. század végéig egyeduralkodó volt a boltozatok és fafödémek alkalmazása.

Boltozatok (általában téglából falazott dongaboltozatként) legtöbbször pince feletti, esetleg földszint, vagy elsı emelet feletti födémként készültek.

A fafödémek csapos-gerendás, vagy borított gerendás födémként jelentek meg. A zárófödém szinte kivétel nélkül csapos fa gerendafödém volt. A közbensı födémek lehettek akár csapos, akár borított fagerendás szerkezetek.

A hengerelt acélgerendák megjelenése gyökeres változást hozott a födémszerkezetek világába. Az I. világháborúig a zárófödém jószerével megmaradt csapos fagerendás, esetleg borított fagerendás födémnek, a pince feletti födém legtöbbször téglaboltozatos (dongaboltozatos) szerkezet volt, az emeletközi födémeknél azonban az acélgerendás födémek gazdag variációi jelentek meg.

A beton megjelenése elıtt a hengerelt acéltartók közötti téglaanyagú boltozott (kis ívmagasságú), úgynevezett poroszsüveg boltozatos födémek készültek nagy mennyiségben.



Az acélgerendák távolsága itt 1-1,5 m.

A középületek tanácskozótermeinek funkcionális igénye nagy tereket követelt az építıktıl, ezek lefedésére általában a legfelsı födémet acélgerendák közötti csapos fagerendás födémként alakították ki. A fagerendák fesztávolsága (és egyben a hengerelt acél tartók tengelytávolsága) kb. 4,0 méter volt. Ebbıl következıen az acélgerenda nem önmagában viselte a terheket, hanem hídként kialakított szegecselt rácsos vagy ív jellegő tartó alsó öveként.

Az 1880-as évektıl a beton térhódításával egyidejőleg jelenik meg az acélgerendák közötti beton födém, melyet eleinte boltozatos kialakítással, késıbb a sík alsó födémfelület biztosítása érdekében (és egyúttal a súly csökkentése céljából) felfüggesztett könnyőbeton ívkitöltéssel, vagy üreges betételemekkel készítettek.

A hengerelt acéltartók távolsága 1–2 m között változott.

A századforduló elıtti évektıl alkalmazott merev acélbetétes, vagy acélszalag vasalású, esetleg köracél vasalású betonfödémek átmenetet képeznek a mai értelemben vett vasbeton födémlemezek felé. Ezeknél a hajlító igénybevétel felvételében már komoly szerepet kapnak a legtöbbször élére állított laposacél szalag betétek. Egy részük az acélgerendák alsó övlemezére támaszkodó elıregyártott vasalt beton táblaként került beépítésre.

A hengerelt acéltartók tengelytávolsága 1–3 m között alakult.

Megkülönböztetett helyet foglal el az acélgerendák közötti betonanyagú födémek között az 1893 és 1909 között alkalmazott gömbvashálós, majd korszerősített vasalással 1920-ig kivitelezett, hazai szabadalom alapján készülı Mátrai-féle vasalt salakbeton födém.

A századfordulótól kezdıdıen a hengerelt acéltartók elsıdleges teherviselı szerepe háttérbe szorul, és helyükre az elıregyártott, vagy monolit vasbeton födémgerenda lép.

Az 1900-as évektıl jelennek meg az elıregyártott vasbeton sőrőgerendás, majd késıbb a gerendás és béléselemes födémek.

A beton–vasbeton födémszerkezetek meghonosodásával az épület merevítı rendszere is átalakul, és a falkötı vasak szerepét és helyét kb. 1910-tıl általánosan átveszi a födémgerendák felfekvéseinek összefogását biztosító monolit vasbeton koszorú.

A két világháború közötti idıszakban alakultak ki a sőrőbordás béléstestes monolit vasbeton födémek nagyszámú variációi. E födémek vasbeton bordáit az 1928-as évektıl kezdıdıen gyakran bauxitbetonból készítették.

Bauxitbeton anyagú monolit vasbeton födémekkel 1928 és 1942 között, illetve a II. világháborút követıen, a háborús károkat szenvedett födémek helyreállítása során találkozhatunk nagyobb mennyiségben.

A födémszerkezetek állagvizsgálatának alapelvei [1]

A födémszerkezetek felülvizsgálatára kell sor kerüljön általában

– felújítási, átalakítási, korszerősítési munkák tervezése elıtt; – födém károsodás, meghibásodás észlelése esetén; – a használati funkció (a hasznos teher nagyságának) tervezett megváltozása

(növekedése) esetén.



Az állagvizsgálat elıkészítése, az alapadatok beszerzése

A vizsgálat elızményeként célszerő beszerezni minden olyan adatot és információt, mely a födém jellegére, anyagára, építési és mőködési körülményeire vonatkozóan eligazítást adhat. Az alábbi dokumentumok, illetve ismeretek beszerzése segíthet ebben.

a) Az épületre vonatkozó tervek, statikai számítások, mőszaki leírások

(A gyakorlatban az eredeti dokumentumok sokszor nem, vagy csak hiányosan, esetleg egy késıbbi átalakítás tervlapjain tett utalások révén azonosíthatók; ha mégis sikerül beszerezni ıket, akkor is óvatosan kell bánni a tartalmukat illetıen, mert nem biztos, hogy valóban a betervezett szerkezetek, és a betervezett módon épültek meg. Ennek ellenére rendkívül jó kiindulási adatul szolgálhatnak a további vizsgálatokhoz!)

b) Esetleges korábbi szakvélemények

(Ha korábbi meghibásodások szakértıi beavatkozást, vagy vizsgálatot tettek szükségessé, akkor annak megállapításai, szerkezetre, anyagokra, korábbi károsodásokra vonatkozó leírásai, létfontosságúak lehetnek a rekonstrukció megtervezéséhez.)

c) Beszélgetés az épület lakóival, kezelıjével, gondnokával készített interjú

[Rendkívül fontos információkat szolgáltathat a hibajelenség kialakulásának idıbeli lefolyásáról, egyéb eseményekkel (pl. esı, fagy, csıtörés, fürdıszoba használat stb.) való összefüggéseirıl, és a födém korábbi javításai, megbontásai során tapasztalt körülményekrıl (födém anyaga, feltöltés vastagsága, anyaga stb.).]

A legfontosabb adatok

– az épület tervezési, építési idejére vonatkozó adatok;

(Láttuk, hogy az építési idı alapján egyes födémtípusok alkalmazása erısen valószínősíthetı, másoké pedig teljesen kizárható!)

– az épület tartószerkezeti rendszere (fıfalak helyzete, iránya);

– a födém(ek) szerkezeti rendszere;

– a használati körülmények és tapasztalatok;

– mőszaki elızmények (korábbi átalakítások, megerısítések, egyéb változtatások);

– az épület (helyiségcsoport) funkciójában az üzembe helyezés után bekövetkezett változások;

– a felülvizsgálatot követıen tervezett funkcióváltozás.

A födém szerkezetének meghatározása [1]

Helyszíni szemrevételezés

A födém szerkezeti rendszerének meghatározásához felhasználható legegyszerőbb „eszköz” a szemrevételezés, és az annak során látottak egybevetése a korábbi szakértıi tapasztalatokkal.

Nagy segítséget jelent, ha ismerjük az építés idejét, mert akkor a felületek megbontása nélkül felfedezhetı elváltozásokból nagyobb biztonsággal következtethetünk a rejtızködı szerkezetre.

A födémszerkezet felsı részét a feltöltés és a burkolat tökéletesen eltakarja.

Ezért a szemrevételezéses vizsgálatot alapvetıen a födém alsó síkján, a mennyezeten felfedezhetı elváltozások keresésével kell kezdeni.



a) A mennyezet felületének eltérése a síktól A boltozott födémek elsı pillantásra felismerhetık. A biztonság kedvéért azonban egy hosszú rúddal (partvisnyéllel) azért érdemes megkopogtatni az íves felület néhány pontját, mert ha kongó, vagy két különbözı helyen nagyon eltérı hangot hallunk, akkor elképzelhetı, hogy a födém sík, csak esztétikai okokból került alá egy íves rabitz „álmennyezet”.

Az acélgerendák közötti boltozott (beton, vagy falazott poroszsüveg) födémek is egyszerően felismerhetık a gerendák egyenes vonalai közötti kis magasságú ívsorok látványa alapján. Ne feledjük azonban el, hogy az íveket rabic jelleggel kitölthették, és akkor szemrevételezéssel sík mennyezetet látunk boltozott gerendaközök esetén is!

A mennyezet nagy felületi egységeinek „belógása” (különösen a födémmezı közepe tájékán) származhat a födémgerendák túlzott lehajlásából, a szerkezet túlterhelésébıl, illetve a gerendák korróziós teherbírás csökkenésébıl.

Az esetek többségében azonban (különösen a födémmezı széleinél, sarkainál tapasztalt belógások esetén) nem a teherviselı szerkezettel van a baj, hanem a drótozással, szegezéssel felerısített vakolattartó nádazás „ereszkedett meg”, és csupán a födém alsó felületétıl elvált vakolatréteg készül leszakadni. A kérdés eldöntéséhez itt is hozzásegíthet a hosszú rúddal való kopogtatás. A belógó vakolatkéreg ugyanis kopogtatásra mélyebb, kongó hangot ad, mint a szilárd födémre illeszkedı vakolat.

A fafödémek szemrevételezéses vizsgálatával csak a már deformációval is járó rendellenességeket, leszakadásveszélyes részeket lehet észlelni, de a födém egészének állapotáról érdemi véleményt nem lehet alkotni.

b) A mennyezet felületi elszínezıdései A mennyezetfelület látványos elszínezıdései rajzolatának kialakulásához éveknek, évtizedeknek kell eltelnie. Ezért e vizsgálatok eredményessége érdekében lehetıleg a legrégebben felújított, legelhanyagoltabb lakásokat kell megkeresni.

Szerencsés esetben egy kis „szoktatás” után szemünk felfedezi a mennyezetfestés sötétebb árnyalatú párhuzamos csíkjait, esetleg négyzetrács hálózatát. Az elszínezıdés oka az, hogy a födémszerkezeten belül a rossz hıszigetelı képességő elemek (pl. vas, vagy vasbeton gerenda, vasbeton bordák stb.) hıhidat képeznek, ezért vakolt felületük hımérséklete alacsonyabb lesz, mint a kerámia (tégla) vagy könnyőbeton elemeké. A hővösebb felületen az évek során gyakrabban csapódik ki a helyiség levegıjének vízpárája, nyirkossá válik a vakolat, és így jobban megtapadnak rajta a helyiségben szálló porszemcsék.

Jól felismerhetı szemrevételezés alapján a gerendák feltételezett egyenes vonala, és megfelelı biztonsággal meghatározható azok távolsága.

Ugyanígy jellegzetes rácsos elszínezıdési képet mutatnak a béléselemes sőrőbordás monolit vasbeton födémek vasbeton bordái, még akkor is, ha a vasbeton csak a béléselem vékony kerámiatalpa felett jelent meg.

Annak eldöntése, hogy a tapasztalt elszínezıdés vas-, vagy vasbeton anyag beépítésének következménye, viszonylag egyszerő: használható elemes vaskeresı mőszer (különösen hengerelt acéltartók érzékelésekor erıteljes „csipogásba” kezd), illetve valamely alárendeltebb helyiségben jó szolgálatot tehet egy keskeny csík vésése (az acélgerenda talpának feltárása), mely esetleg még beleférhet a szemrevételezéses vizsgálat kibıvített fogalomkörébe.

c) A mennyezetrepedések A mennyezeten megjelenı repedések mindenképpen óvatosságra intenek, és általában részletes szakértıi vizsgálatot tesznek szükségessé.



A repedések származhatnak a vakolat hibájából, ilyen esetben a repedéskép független a födém szerkezeti állapotától.

A fafödémek alatti mennyezetvakolat repedezése, hullámosodása többnyire a vakolt nádazat táskásodását, részleges leválását jelzi. Ha azonban ez a lokális roskadás beázási tünetekkel jár, vagy információk alapján régi átnedvesedési helyen alakult ki, akkor alapos a gyanú a teljes födémgerenda-pusztulásra, a leszakadásveszélyre, fıként ha ezt tartófal mentén (gerendák felfekvési zónájában) észleljük.

(A fafödémek egészének állapotát, megfelelıségét szakvizsgálatokkal, faanyagvédelmi szakértıi vizsgálattal lehet érdemben tisztázni.)

A nagyon eltérı tulajdonságú és mérető elemekbıl egybeépített (pl.: acélgerendák közötti téglaboltozatú), illetve elıregyártott elemekbıl szárazon összerakott (pl. gerendák közötti elıregyártott béléselemes) födémek elemeinek találkozási vonalában kirajzolódhatnak a mozgási hajszálrepedések, amelyek a födém rendeltetésszerő használatát nem akadályozzák, de esztétikailag zavaró, kellemetlen látványt nyújtanak. A helyszíni szemle során azonban sokat segíthetnek a födém jellegének, típusának meghatározásában.

A beton-, vasbeton, könnyőbeton anyagú, monolit lemez jellegő födémszerkezeteknél a zsugorodási hajszálrepedésektıl a szerkezeti tönkremenetel közeledtét jelzı, nagy hézag-tágasságú repedésképig gyakorlatilag minden elıfordulhat.

A századfordulón igen sok lakóépület készült salakbeton födémszerkezettel: változó, nagy tengelytávolságú hengerelt I-tartók közötti vasalt salakbeton lemezzel, többféle típusban (pl. Mátrai-födém, hálós vasalású salakvasbeton lemez, vízszintes egyirányú vasalású réteges felépítéső salakvasbeton lemez stb.). E födémek tönkremenetelét a salakban lévı, vízoldható vegyi összetevık hatására kialakuló korróziós folyamat jelentette.

Ezt elsısorban a tökéletlen égetési technológiából keletkezett salak okozta.

A károsodás elsısorban a vizes helyiségekben jelentkezett, illetve ún. letáskásodás alakult ki. A vasbetétek korróziója során repedések jöhetnek létre a vasalás vonalát követve.

d) A födémszerkezet rugalmassága, rezgései A gyakorlatban meglehetısen jól használható, és az egyéb szemrevételezéses vizsgálati adatokkal alátámasztva megfelelı elızetes eligazítást ad a födémszerkezet jellegére vonatkozóan a födém lengéseinek nagyság- rendjébıl a szerkezet jellegére következtetı módszer. Ennek lényege az, hogy a szemrevételezı szakértı a vizsgált födémre ráállva (most tehát már nem alulról szemléli a mennyezetet, hanem fölülrıl közelíti), lehetıleg a födémmezı középpontja közelében kissé felugorva, majd sarokkal vagy talppal (két lábbal) keményen dobbantva visszazökken a padlóra, és figyeli, hogy mi történik. A dobbantás hatására a födémszerkezet rezgésbe, illetve lengésbe jön, a rezgés nagyságából következtetni lehet a födémszerkezet anyagára, rugalmasságára.

Az egyes jellemzı födémtípusok rugalmassága az alábbiak szerint értékelhetı.



Anyagvizsgálatok, helyszíni feltárások [1]

A szemrevételezés során közelítı biztonsággal meghatározott födémszerkezet méreteinek és anyagjellemzıinek pontosítására általában további vizsgálatokra van szükség. A bontást nem igénylı, mőszeres vizsgálatok mellett legtöbbször elengedhetetlen a helyszíni roncsolásos feltárás, és anyagmintavétel.

A fafödémek állapotvizsgálata a roncsolásos vizsgálatok közé sorolható, mert a fafödémek vizsgálatára is elıírásokat tartalmazó Faanyagvédelmi Szabályzat szerint a zárófödémek esetében minden födémgerenda mindkét felfekvés-szakaszát, nagy fesztáv esetén fesztáv-közepét mintavételezéssel kell vizsgálni, minısíteni, a kármértéket, kiterjedést megállapítani és a kártevı fajokat meghatározni.

A vizsgálatok elıkészítı munkája a födémfeltárás a fent leírt zónákon túl tetıvápák, tetıablakok, belsı vízelvezetı csatornák környezetében is.

A födémgerendák felfekvési szakaszainál ez a tartófalak mentén történı sávos feltárást jelent kb. 50 cm szélességben.

Ha a födémgerenda felfekvés a falban kialakított „fészekben” van, megfelelıen vizsgálhatóvá kell tenni a falba futó szakaszt is, amennyiben a gerenda melletti rések méretei nem teszik lehetıvé az állapotvizsgálat megfelelı elvégezhetıségét.

A közbensı födémeknél a zárófödémtıl eltérıen nem okvetlenül szükséges az összes födémgerenda feltárása, lehetıség van a nedvességveszélyeztetett helyekre korlátozódó feltárásokra. Így vízvételi helyeknél, erkélyajtók elıtt, ablaknyílások alatt, nedves helyiségekkel határos falak mentén, épületsarkoknál (fıként É és Ny-i oldalakon) kell feltárásokat készíteni, egy-egy feltáráshelyen legalább 2 db borított gerendát vagy 3 db csapos fagerendát feltárva.

A feltáráshelyeket és vizsgálati eredményeket alaprajzilag rögzíteni kell, amely a faanyagvédelmi szakvélemény szöveges részének mellékletét képezi.

A födémeket mindig felülrıl kell feltárni és vizsgálni, egyetlen kivétel a pórfödém, illetve malmoknál, raktáraknál alulról is szabadon látszó gerendázatú födémeknél van, ahol a gerenda egyik oldala melletti falvéséssel is vizsgálhatóvá lehet tenni a gerenda felfekvési szakaszát.

Hengerelt acélgerendás födémek acélgerendáinak méret-meghatározásához szerencsére nem szükséges a teljes gerendamagasság kibontása. Az „I” gerendák talplemez szélessége ugyanis pontosan definiálja az adott gerendát, és így a korabeli táblázatokból valamennyi geometriai adat kikereshetı.

Az acélgerendák szilárdsági értékeinek meghatározásához azonban mindenképpen laboratóriumi húzókísérletre alkalmas mérető és darabszámú mintákat kell kivágni a gerendából.

A beton, illetve vasbeton födémek korróziós állapotának meghatározásához az alábbi vizsgálatokat kell elvégezni.

a) A betonacél vizsgálata

Az ép és a korrodált födémszakaszokat egyértelmően külön kell választani.

Fel kell tárni a betonacélokat, a betonfelület vésésével. Az átmérıt két egymásra merıleges irányban meg kell mérni. Fontos a betonacél bordázatának ismerete, ez alapján lehet besorolni a betonacél csoportba. A vasalás helyzetét mágneses vaskeresı mőszerrel lehet megállapítani.



(Az acélbetétek helyének, átmérıjének pontosabb meghatározásához a röntgensugárral mőködı készülékek alkalmasak.)

Az acélbetétek korróziós állapotát elektrokémiai módszerekkel lehet meghatározni.

Ez lehet elektrokémiai feszültségmérés (potenciálmérés), illetve polarizációs vizsgálati módszer.

A betonacél szilárdságbecslésére használható, közelítı eszköz a Poldi-kalapács.

Ezzel egy hozzávetıleges szakítószilárdságot, valamint keménységet lehet megállapítani. Ez utóbbi azért is fontos, mert az acél keménysége függ a széntartalomtól, tehát a hegeszthetıségtıl is. A szakítószilárdság pontosabb ismeretéhez próbadarabok kivétele szükséges, amelyen szakítószilárdságot, folyáshatárt lehet meghatározni laboratóriumi körülmények között.

b) A beton korróziós állapotának meghatározása

Szemrevételezéssel meg lehet állapítani – elsısorban a fagy és a légköri szennyezések hatására kialakult – beton tönkremeneteli jeleket, mikro- és makrorepedéseket, leveles leválást, szétmorzsolódást stb. Ha a betonfelületet kalapáccsal végigkopogtatjuk, akkor üreges struktúrára, kifagyási anyaghiányra utaló jelenséget állapíthatunk meg.

A szemrevételezés során észlelt repedésekbıl a szerkezet egészére kiterjedı repedésképet kell felvenni.

Különös gonddal azokat a helyeket kell vizsgálni, ahol az erıtani viselkedés következtében húzófeszültségek lépnek fel, vagy munkahézag, vagy hirtelen keresztmetszet-változás van.

A beton szilárdságát (nyomószilárdságát) roncsolásmentes vagy roncsolásos módszerrel kell vizsgálni. A roncsolásmentes módszerek (Schmidt-kalapács, ultrahangos betonoszkóp) nem közvetlenül szilárdsági értéket eredményeznek, hanem jó közelítéssel – a beton fizikai tulajdonságainak és nyomószilárdságának összefüggése alapján –, a kellı számú mérési adat matematikai statisztikai módszerrel való kiértékelésével adja meg a beton nyomószilárdságát.

A Schmidt-kalapács csak normál beton és tégla szilárdságbecsléséhez alkalmazható, az ultrahangos mérıeszközzel az elızıeken kívül a bauxitbeton is vizsgálható. A salakvasbeton födémek azonban csak radiográfiás módszerrel vizsgálhatók eredményesen.

A beton és vasbeton födémszerkezetek állagvizsgálatának legfontosabb kiindulási lépése a födém teherviselı és térkitöltı anyagainak pontos meghatározása. Ez általában a tervek hiányában, csak helyszíni feltárás útján lehetséges. A feltárást úgy kell elvégezni, hogy választ kapjunk a rétegrend általános felépítésérıl. Ugyanakkor a helyszíni szemle során külön kell kezelni azokat a födémszakaszokat, ahol nagy valószínőséggel fokozott károsodás érte az egyes szerkezeti anyagokat.

Pontos eredményekhez lehet jutni, ha a szerkezetbıl próbatestet, ún. próbahengert fúrunk ki magfúró berendezéssel. Ez esetben laboratóriumi körülmények között, törıvizsgálattal meghatározható a beton nyomószilárdsága.

Emellett még a kivett próbadarabon egyértelmően látható a beton struktúrája, így megállapítások tehetık a beton készítéséhez felhasznált adalékanyagok fajtájáról, legnagyobb szemnagyságáról, a beton bedolgozásáról stb. Ezenkívül további vegyvizsgálatok elvégzésére is felhasználható.

A beton korróziós állapotának fontos eleme a beton ún. karbonátosodásának mértéke és a betonban lévı károsító anyagok, mindenekelıtt a kloridok ismerete. Ezek kimutatása



elengedhetetlenül szükséges a tönkremeneteli állapot rögzítéséhez. Ez részben helyszíni vizsgálatot, részben részletes laboratóriumi vegyi elemzést foglal magában.

A beton korróziós állapotát a nemzetközi gyakorlat alapján veszélyességi kategóriákba történı besorolással célszerő jellemezni.

A fenti kategória kettıvel nı, ha a beton karbonátos a betonacél zónában.



A lapostetık szerkezetének azonosítása [2]

A lapostetık szerkezetének és

Az engedélyezési tervek általában nem alkalmasak a lapostetık rétegfelépítésének megálla-pítására hıszigetelı képességének meghatározására több alkalmazható:

Tervek alapján történı azonosítás

Ez általában csak az olyan iparosított építésmódokban kivitelezett épületek típustervei alapján javasolható, amelyeknél a hıszigetelés módja és anyaga valamilyen okból (pl. a zárófödém teherbírási jellemzıibıl adódóan) eleve meghatározott volt (ilyen pl. a CLASP és a KIPSZER építési rendszer). Ezekben az esetekben is szükséges azonban a méretellenırzés (elsısorban a tetıfödém vastagságának ellenırzése).

A számítás alapját a tervek képezhetik akkor is, ha megvalósulási tervek készültek, és azokon a lapostetı rétegfelépítését, a rétegek vastagságát és a hıszigetelı réteg anyagát is feltüntették.

Ha csak kiviteli tervek léteznek, akkor elsı lépésben a zárófödém vastagságának és a csapadékvíz szigetelés lejtésének mérésével lehet ellenırizni a terv megvalósulását, de ilyenkor az esetek többségében nem kerülhetı el a szerkeze feltárása.

Szerkezet azonosítás szemrevételezés és méretfelvétel alapján

A szemrevételezés a tetıfödém teherhordó szerkezetének megállapítására alkalmas. Az acélgerendás, és elıregyártott gerendás és pallós vasbeton födémek mennyezetén megjelenı jelekbıl (pl. repedésképzıdés, repedések távolsága, „páros" repedések képzıdése, sávos elszínezıdések stb.) következtetni lehet a födémszerkezet típusára. Problémát jelent, hogy korábban sokszor a gerendamagasságnál kisebb magassági mérető béléstesteket, vagy a gerendaközöket kitöltı lemezszerkezeteket használtak (BH-tálcák, Horcsik-födém stb.), ami kihat a hıszigetelı réteg (általában salakfeltöltés) átlagos vastagságára, azaz a szerkezet hıszigetelı képességére.

A méretellenırzés során, legfontosabb a tetıfödém maximális vastagsági méretének ellenırzése. Ez az esetek többségében nem igényel feltárást. A maximális vastagsági méret belsı vízelvezetéső tetıknél a homlokzati (ablakszemöldök-attikafal-korona), a legfelsı szinti belsı (ablakszemöldök-mennyezet) és az attikafal belsı (tetısík menti) magassági méreteinek összevetésével állapítható meg. Ha készült tetıkibúvó, akkor egyszerőbb a méretellenırzés, de ez csak a tetılejtés mértékének ismerete esetén használható adat.

Elengedhetetlen mérendı adat a csapadékvíz szigetelés lejtésének megállapítása, ha a teherhordó szerkezet vízszintes síkban beépített és feltételezhetı, hogy a tetılejtést a hıszigetelés anyagából képezték ki (jellemzıen ilyenek a salakfeltöltéssel készített tetık)

Azonosítás az építési idı alapján

A módszer a 60-as évek végéig kivitelezett épületeknél alkalmazható, tekintettel arra, hogy a „hagyományos" építésmódban általános volt a kazánsalak, mint hıszigetelı-lejtésképzı anyag alkalmazása, a csapadékvíz-szigetelés alatti beton aljzattal és „kavicsolt" bitumenes fedéllemez szigeteléssel. Ezekben az esetekben a feltöltés helyi vastagsága és nedvességállapota legtöbbször a szerkezeti rétegek feltárása nélkül is ellenırizhetı (pl. méretfelvétel és mintavétel salakszellızıkön keresztül) és a lejtésmérés eredményeinek segítségével a salakfeltöltés átlagos vastagsága számítható.

A 60-as éveket követı idıszakban változatossá vált a lapostetık hıszigetelési módja, valamint a hıszigetelés és lejtésképzés anyaga (könnyőbetonok, könnyőbeton+polisztirolhab, polisztirolhab+salak-feltöltés, polisztirolhab lemezekkel „kikönnyített" kavicsbeton stb.),



ezért ezeknél a tetıknél csak a „komplex" felülvizsgálat (méretfelvétel, lejtésmérés és feltárás) hozhat reális eredményt.

Azonosítás feltárás alapján

A lapostetık pontos rétegfelépítésének és a hıszigetelı réteg(ek) anyagának és nedvességálla-potának megbízható ellenırzésére egyedül a feltárás alkalmas. A nedvességállapot ellenırzése azért fontos, mert a nedvesedés mértéke jelentıs mértékben befolyásolhatja a tetıszerkezet hıszigetelési tulajdonságait.

A lapostetık feltárására mindig van lehetıség és a feltárás, valamint a helyreállítás általában egyszerő szakértıi eszközökkel elvégezhetı.

Azonosítás laboratóriumi vizsgálatok alapján

Akkor alkalmazandó, ha a feltárás(ok) során a hıszigetelés, illetve más szerkezeti rétegek számottevı mértékő elnedvesedése tapasztalható. Az anyagok tényleges hıvezetési tényezıjének megállapításához a kivett minta súlyállandóságig történı kiszárítása adhat támpontot.

A lapostetık hıtechnikai minıségének megállapításához segítséget nyújthat a következı táblázat, amely a leggyakrabban elıforduló szerkezetek névleges hıátbocsátási ténye-zıit tartalmazza:

Födémszerkezet fajtája Hőátbocsátási tényező

U (W/m2K)

SALAKFELTÖLTÉSES TETŐFÖDÉMEK

ACÉLGERENDÁS FÖDÉMEK

téglaboltozatos ("Poroszsüveg") födém 0.88

tégla betéttestes födém 0,84

alulbordás vasbeton lemezes födém 0,9

téglabeton lemezes ("Horcsik") födém 0,84

MONOLIT VASBETON FÖDÉMEK

vb. lemezfödém (12-18 cm) 1.38

sűrűbordás-kerámia idomtestes födémek 1,38

BOHN födém 0,96

ELŐREGYÁRTOTT ELEMES VASBETON FÖDÉMEK

F, FE és G gerendás, BH elemes födémek 0,74

FF és G gerendás, B elemes födémek 0,93

GM gerendás, B elemes födémek 0,85

E gerendás, EB elemes födémek 1

M gerendás, MB elemes födémek 0,92

PPB födémek beton béléstesttel 0,96

PPB födémek kerámia béléstesttel 0,85

CMG és FERT födém kerámia béléstesttel 0,85

WEILER PK, PS pallófödémek 1

PK és PS pallófödémek 1.00



Födémszerkezet fajtája Hőátbocsátási tényező

U (W/m2K)

Teherhordó szerkezet

+ hőszigetelés (λ=0,04-0,06W/mK)

+ hőszigetelés

(λ=0,04-0,06W/mK)

4-5 cm 6-8 cm


vasbeton lemezfödém (12-18 cm) 1 0,76

sűrűbordás-kerámia idomtestes födémek 0,8 0,64

BOHN födém 0,77 0,61


E gerendás, EB elemes födémek 0,94 0,72

M gerendás, MB elemes födémek 0,87 0,68

PPB födémek beton béléstesttel 0,91 0,70

PPB födémek kerámia béléstesttel 0,82 0,65

CMG és FERT födém kerámia béléstesttel 0,82 0,64

PS pallófödémek 0,94 0,72

PK pallófödémek 0,94 0,72

PG födémgerendás födémek 0,94 0,72

UF6, UF12 jelű pallófödém 0,94 0,72

VIPS, VIPK jelű pallófödém 0,94 0,72

UF-MV jelű pallófödém 0,88 0,68

SPAN-DECK jelű pallófödém 0,8 0,65

Házgyári vb. födémpanel (v=l 1-16,5 cm) 1.00 0,76

Padlásfödémek (zárófödémek) azonosítása [2]

Meglévő épületek padlástér alatti zárófödémeinek azonosítása a következő módszerekkel végez-hető:

Azonosítás tervek alapján

Az épület terveinek birtokában csak tájékoztató információkat adhat, tekintettel arra, hogy a kivitelezés során gyakran megváltoztak a terv szerinti szerkezetek.

Azonosítás szemrevételezés és méretfelvétel alapján

A régebbi épületek padlásfödémeinek egy részét csaposgerendás vagy borított gerendás fafödém-mel építették, erről a nádvakolaton keletkezett jellegzetes hajszálrepedésekből, illetve „kopogta-tásos" vizsgálattal lehet meggyőződni.

Az acélgerendás, és előregyártott gerendás és pallós vasbeton födémek mennyezetén megjelenő különféle jelekből (pl. repedésképződés, repedések távolsága, „páros" repedések képződése, sávos elszíneződések stb.) sok esetben következtetni lehet a födémszerkezet típusára. Utóbbi födémek esetében azonban problémát jelent, hogy korábban sokáig a gerendamagasságnál kisebb magassági méretű béléstesteket, vagy a gerendaközöket kitöltő lemezszerkezeteket is használtak (BH-tálcák, Horcsik-födém stb.), ami kihat a hőszigetelő réteg (általában salakfeltöltés) átlagos vastagságára, azaz a szerkezet hőszigetelő képességére.



A méretfelvétel során legfontosabb a padlásfödém vastagsági méretének ellenőrzése (pl. a padlásfeljárónál), ami a feltárás során elvégzett méretellenőrzéssel együtt pontos információt nyújt a teherhordó szerkezet vastagsági méretéről.

Azonosítás az építési idő alapján

Az építési idő legfeljebb a teherhordó szerkezet anyagára nézve jelenthet némi előzetes információt, ami a felső oldali feltárás tapasztalataival pontosítható.

Feltárás alapján történő azonosítás

A padlásfödémek feltárása és a feltárás helyreállítása az esetek többségében nem jelent nehézséget, ezért a szerkezet hőszigetelési minőségének megállapításához elsősorban ez a módszer javasolható.

A padlásfödémek hőtechnikai minőségének megállapításához segítséget nyújthatnak a következő táblázatok, amelyek a leggyakrabban előforduló szerkezetek névleges hőátbocsátási tényezőit tar-talmazzák - az esetleges alsó oldali hőszigetelés számításba vétele nélkül.

FAFÖDÉMEK

Födém

vastagság

(cm)

Hőátbocsátási

tényező U

(W/m2K)

csapos gerendafödém+agyagtapasztás (5-6 cm) 21-23 0,85

csapos gerendafödém+agyagtapasztás (8-10 cm) 23-27 0,83

csapos gerendafödém+feltöltés+téglaburkolat 26-30 0,79

borított gerendafödém+agyagtapasztás (5-6 cm) 30-35 1,25

borított gerendafödém+agyagtapasztás (8-10 cm) 32-40 1,19

borított gerendafödém+feltöltés+téglaburkolat 35-40 1,1


Födém

vastagság

(cm)

Hőátbocsátási

tényező U

(W/m2K)

téglaboltozatos ("Poroszsüveg") födém+feltöltés+burk. 35-40 1,1

téglabetéttestes födém+feltöltés+burkolat 35-40 1,04

felülbordás vb.lemezes födém+feltöltés+burkolat 35-40 1,15

téglabeton lemezes("Horcsik")födém+feltöltés+burkolat 30-35 1,04


Födém

vastagság

(cm)

Hőátbocsátási

tényező U

(W/m2K)

vb.lemezfödém+feltöltés (9-12cm) +téglaburkolat 25-30 1,6

vb.lemezfödém+ feltöltés (9-12 cm)+betonburkolat 25-30 1,6

felülbordás vb.födém+feltöltés+burkolat 35-40 1,15

sűrűbordás-ker.idomtestes födémek+feltöltés+burkolat 30-35 1,15

BOHN födém + feltöltés+burkolat 35-40 1,05

vb.lemezfödém+feltöltés (9-12cm) +téglaburkolat 25-30 1,6



ELŐREGYÁRTOTT VASBETON ELEMES FÖDÉMEK

Födém

vastagság

(cm)

Hőátbocsátási

tényező U

(W/m2K)

FF és G gerendás, BH béléstestes födémek+feltöltés+burk 35-40 0,97

FF és G gerendás, B béléstestes födémek+feltöltés+burk 35-40 1,33

GM gerendás, B béléstestes födémek+feltöltés+burkolat 40-45 1,18

E gerendás, EB béléstestes födémek+feltöltés+burkolat 30-35 1,41

M gerendás, MB béléstestes födémek+feltöltés+burkolat 40-45 1,27

PPB födémek beton béléstesttel feltöltés+burkolat 30-35 1,35

PPB födémek kerámia béléstesttel feltöltés+burkolat 30-35 1,15

CMG és FERT födém ker. béléstesttel feltöltés+burkolat 30-35 1,15

PK és PS jelű pallófödémek+feltöltés+burkolat 30-35 1,41

Pincefödémek és árkádfödémek azonosítása [2]

A pince- és árkádfödémek azonosítására alkalmas módszerek a következők:

Azonosítás tervek alapján

Alkalmas lehet a padlószerkezet típusának (rétegfelépítésének) megállapítására, vagyis annak megismerésére, hogy a szerkezetben milyen számottevő hőszigetelő képességű anyagok (pl. feltöltés, úsztató réteg) kerültek beépítésre.

Az engedélyezési tervek az esetek többségében nem alkalmasak a födémek rétegfelépítésének megállapítására.

Azonosítás szemrevételezés és méretfelvétel alapján

A szemrevételezés általában csak a födém teherhordó szerkezetének megállapítására alkalmas. Az acélgerendás, és előregyártott gerendás és pallós vasbeton födémek mennyezetén megjelenő különféle jelekből (pl. repedésképződés, repedések távolsága, „páros" repedések képződése, sávos elszíneződések stb.) sok esetben következtetni lehet a födémszerkezet típusára.

A méretellenőrzés során legfontosabb a födém vastagsági méretének ellenőrzése, amely az esetek többségében nem igényel feltárást.

Azonosítás az építési idő alapján

Ez a módszer csak bizonyos teherhordó szerkezettípusok kizárására lehet jó, főként a vasbeton gerendás-béléstestes födémeknél

Azonosítás feltárás alapján

Feltárásra csak akkor van szükség, ha a födémet eredetileg alsó oldali hőszigeteléssel, illetve felület-kiegyenlítő réteggel látták el. Pincefödémeknél a feltárás alárendelt helyiségekben végezhető, azaz a feltárás helyreállítása nem mindig szükséges. Árkádfödémeknél szükséges lehet a burkolat, illetve álmennyezet helyi eltávolítása.

A feltárás során ellenőrizni kell a hőszigetelő réteg felületfolytonosságát, és a hőszigetelő anyag tényleges hővezetési tényezőjét ennek alapján kell meghatározni.

A pincefödémek és árkádfödémek hőtechnikai tulajdonságainak megállapításához segítséget nyújthatnak a következő táblázatok, amelyek a leggyakrabban előforduló szerkezetek névleges hőátbocsátási tényezőit tartalmazzák - az esetleges alsó oldali hőszigetelés számításba vétele nélkül.



Megjegyzés: a pince- és árkádfödémek hőátbocsátási tényezőinek különböző értéke az eltérő külső felületi hőátadási tényezők következménye.


Födém

vastagság

cm

Hőátbocsátási

tényező U (W/m2K)

Pince

födém

Arkád-

födém


téglaboltozatos ("Poroszsüveg") födém+feltöltés+p.burk 35-40 0,9 0,97

téglabetéttestes födém+feltöltés+padlóburkolat 30-40 0,86 0,92

felülbordás vb.lemezes födém+feltöltés+padlóburkolat 40-45 0,93 1

alulbordás vb.lemezes födém+feltöltés+padlóburkolat 30-35 1,45 1,63

téglabeton lemezes ("Horcsik") födém+feltöltés+padlóburkolat 30-35 0,86 0,92


Födém

vastagság

cm

Hőátbocsátási

tényező U (W/m2K)

Pince

födém

Arkád-

födém

vb.lemezfödém+feltöltés+padlóburkolat 25-35 1,46 1,64

vb.lemezfödém+feltöltés+betonaljzatos padlóburkolat 25-35 1,5 1,7

vb.lemezfödém úsztatott betonaljzatos padlóburkolat 25-35 1,15 1,26

felülbordás vb.födém feltöltés+padlóburkolat 40-45 0,93 1

felülbordás vb.födém feltöltés+betonaljzatos p.burkolat 40-45 1,05 1,14

sűrűbordás-ker.idomtestes födémek feltöltés+padlóburk. 30-40 1,07 1,17

sűrübordás-ker.idomtestes födémek b.aljzatos p.burkolat 30-40 1,22 1,35

sűrűbordás-ker.idomtestes födémek úsztatott padlószerk. 30-40 0,97 1,05

BOHN födém + betonaljzatos padlóburkolat 40-45 1,27 1,4




Födém

vastagság

cm

Hőátbocsátási

tényező U (W/m2K)

Pince

födém

Arkád-

födém

F, FE és G gerendás, B elemes födémek+salakfelt+padlóburk 35-40 1,05 1,14

GM gerendás, B elemes födémek+salakfeltöltés+padlóburk 40-45 0,95 1.03

E gerendás, EB elemes födémek+salakfeltöltés+padlóburk 30-35 1,3 1,44

E gerendás, EB elemes födémek+ úszt.b.aljzat+padlóburk 30-35 1,15 1,26

M gerendás, MB elemes födémek+salakfeltöltés+padlóburk 40-45 1,18 1,3

M gerendás, MB elemes födémek+ úszt.b.aljzat+padlóburk 40-45 1,05 1,14

PPB födémek beton b.testtel+salakfeltöltés+padlóburk 30-35 1,25 1,38

PPB födémek beton b.testtel+úszt.betonaljzat+padlóburk 30-35 1,11 1,22

PPB födémek kerámia b.testtel+salakfeltöltés+padlóburk 30-35 1,08 1,18

PPB födémek kerámia b.testtel+úszt.betonaljzat+padlóburk 30-35 0,97 1,05

CMG és FERT födém kerámia b.testtel+salakfeltölt+p.burk 30-35 1,08 1,18

CMG és FERT födém kerámia b.testtel+úszt.b.aljzat+p.burk 30-35 0,97 1,05

PK, PKL, PS, PSL pallófödémek+salakfeltöltés+padlóburk 30-35 1,3 1,44

PK, PKL, PS, PSL pallófödémek+úszt.betonaljzat+padlóburk 30-35 1,15 1,26

UF-MV jelű pallófödém+salakfeltöltés+padlóburk 40-45 1,19 1,31

UF-MV jelű pallófödém+úsztatott beton aljzat+padlóburk 40-45 1,07 1,17

Házgyári födémpanel (v=16 cm)+úszt.betonaljzat+padlóburk 30 1,27 1,4

Irodalom:

[1] Épületfelújítási kézikönyv, Verlag Dashöfer Szakkiadó Kft.,

szerkesztı: Dr. Tóth Elek szerzık: Dr.Arany Piroska, Dr.Barna Lajos, Benedek Béláné, Dr.Bódi istván, Dr.Borosnyói Adorján, Dr.Chappon Miklós, Csanaky Judit Emília, Dr.Csoknyai István, Dr.Csoknyai Tamás, Dési Albert, Dobszay Gergely, Dr.Emhı László, Fülöp Zsuzsanna, Dr.Gálos Miklós, Héra Gábor, Horváth Sára Erzsébet, Dr.Horváth Zoltán, Dr. Hunyadi Zoltán, Igali Zsófia, Dr.Kakasy László, Király András, Dr.Kocsis Lajos, Juharyné Dr.Koronkay Andrea, Dr.Koppány Attila, Laczkovics János, Mattyasovszky Zsolnay Eszter, Nagy Bendegúz Lóránd, Dr.Orbán József, Dr.Orcsik Éva, Dr.Osztroluczky Miklós, Pandula András, Dr.Pozsgai Lajos, Pozsonyi László, Dr.Reis Frigyes, Sturcz Antal, Dr.Széll Mária, Takács Lajos, Dr.Tóth Elek, Tóth Ernı, Tóth László, Dr.Végh Erzsébet, Váradi Julianna.

[2] Kötelezı energetikai tanúsítvány, Fórum-Média Kiadó, szerzı: dr. Tóth Elek – Szıke László – Szende Árpád

Documents

epulet rekonstukció