elso-Rosszcsont Peti és a zombivámpír

7

1.

Rosszcsont Peti mesét ír

– Nem! – üvöltötte Rosszcsont Peti. – Nem!

– Ne légy komisz, Peti – szólt rá apa.– Nagyon szeretnénk meghallgatni

a mesédet, Ricsi – bizonygatta anya.– Én nem! – csattant fel Peti.– Ne legyél undok – feddte meg apa.Rosszcsont Peti a fülébe dugta az

ujját, és nagyon csúnyán nézett.AAAARRRRGGGGHHHH.Hát nem elég, hogy ott kell ülnie az

asztalnál, és vacsorára egy tányér – pfuj! – kelbimbó és – boáh! – zöldborsó van előtte, nem pedig sült krumpli és pizza, amit KÖNYÖRÖGVE kért apá-

ROSSZCSONT PETI

8

tól? Most komolyan még Ricsi nyarvo-gását is hallgatnia kell?!

Ez gyerekkínzás. Körmönfont, ke-gyetlen büntetés. Szenved-e még egy kiskorú a világon annyit, mint ő, Peti?

Igazságtalanság! Anya és apa nem engedték, hogy a Gyilkos Patkányköly-kök szóljon vacsora közben, és most arra akarják kényszeríteni, hogy meg-hallgassa Ricsi agyalágyult meséjét.

Ricsi a világ legrosszabb meséit írta. Ha nem tündérkék szerepeltek bennük, akkor kiscicák vagy pillan-gók vagy kismanók, akik segítenek az embereknek a munkájukban. A leg-utóbbi meséje arról szólt, hogy kedvenc műanyag bárányának, Borzaskának egy rettentő napon kékké változott a rózsaszínű és sárga orra. El kellett

jönnie a birkakirálynak, hogy a varázspatáját megsuhintva visszaváltoztassa…

Peti a puszta emléktől is

ROSSZCSONT PETI MESÉT ÍR

9

elborzadt. A dolog akkor úgy végző-dött, hogy a szülei a szobájába küld-ték, mert bekiabálta, hogy végül egy favágó darabokra vágta és megette Borzaskát.

Rendes Ricsi széthajtotta a papír-ját, és megköszörülte a torkát.

– A mesém címe: A pillangótündé-rek befestik a szivárványt.

– AARRGGHHH! – hörögte Peti.– Nagyon szép cím – dicsérte anya,

és csúnyán nézett Petire.– Izgatottan várjuk a mesét – mond-

ta apa. – Ne játssz az étellel, Peti – tet-

ROSSZCSONT PETI

10

te hozzá, mikor látta, hogy Rosszcsont Peti borsókat lapít szét a késével.

– Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer hét pillangótündér. A szivár-vány mindegyik színéhez tartozott egy. Tinci-tánci, tinci-tánci, így éltek a pillangótündérek nap nap után.

Peti felmordult.– Csak leutánoztad a Tódor és a tán-

coló tulipánokat.– Nem is utánoztam le – tagadta

Rendes Ricsi.– De igen.– De nem.– Ne légy undok, Peti – szólt közbe

anya. – Eddig nagyon szép a meséd, Ricsi. Folytasd! Hogy van tovább?

– A pillangótündéreknek az is a dolguk, hogy szép tisztán és fénye-sen tartsák a szivárványt. Mindegyik tündér minden nap fényesre dörzsöli a maga színét. De aztán egyszer egy napon a pillangótündérek felnéztek


11

az égre. Hű, mi történt! Az összes szín leesett a szivárványról!

– Jaj, hívjatok rendőrt – morogta Peti.– Anya, Peti folyton belebeszél –

nyafogott Ricsi.– Hagyd abba, Peti – mondta anya.– A tündérek szaladtak a királynő-

höz, és elpanaszolták neki, mi történt – folytatta az olvasást Ricsi. – „ Leesett az összes szín a szivárványról!”, jajve-székeltek a pillangótündérek. „Ó jaj!” „Júj, júj!” „Bruha-bruhaha!”

ROSSZCSONT PETI

12

KKRRRRCC! KKRRRCC!Rosszcsont Peti kaparni kezdte a

késével a tányérját.– Hagyd abba, Peti – szólt

rá apa.– Csak vacsorázom – mondta

Peti, és nagyot sóhajtott. – Min-dig azt mondjátok, hogy használ-

jak kést. Most használok, erre rám szólsz, hogy hagyjam abba.

Rendes Ricsi felemelte a hangját.– „Ne sírjatok, pillangótündérek!”,

mondta a királynő. „Fogjuk…”KKRRRRCC!Rosszcsont Peti még hangosabban

karistolt.– Anya! – nyafogott Ricsi. – Peti el

akarja rontani a mesémet!– Nincs azon mit elrontani – morog-

ta Peti.– Maradj csendben, Peti – szólt apa.

– Egy szót se akarok többet hallani.Peti kövéret böfögött.


13

– Peti! Utoljára szólok!– Nem szóltam egy szót se.– Anya! Most jön a legizgalmasabb

rész, és Peti el fogja rontani!– Folytasd csak, Ricsi, valamennyi-

en fi gyelünk rád – biztosította anya.– „Ne sírjatok, pillangótündérek!”,

mondta a királynő. „Fogjuk szépen a varázsfestékünket, és befestjük vele a szivárványt.” „Éljen!”, kiáltot-ták a tündérek. „Lássunk hozzá most rögtön!”

– Broááááááh!Rosszcsont Peti úgy tett, mintha

hányna, és a padlóra pöckölt pár kel-bimbót.

– Elég volt ebből! – szólt rá anya. – Ne haragudj, Ricsi. Folytasd!

– „Én majd kékre festem a szivár-ványt”, mondta a kék pillangó. „Én majd narancsszínűre festem a szivár-ványt”, mondta a narancsszínű pil-langó. „Én majd zöldre festem a szi-

ROSSZCSONT PETI

14

várványt”, mondta a zöld pillangó. „Én majd…”

– „Én majd feketére festem a szi-várványt, és koponyákat akasztok rá!”, mondta a terminátorpillangó! – hörögte közbe Rosszcsont Peti.

– Anya! Már megint belebeszél!– Utoljára fi gyelmeztetlek, Peti – mér-

gelődött apa. – Ha még egy szót hal-lok, egy hétig nem nézel tévét.

– Akkor a tündérkirálynő fogta a festékes vödröket…

Rosszcsont Peti hangosan ásított.


15

– …és a pillangótündérek olyan bol-dogok voltak, hogy dalra fakadtak:

Hi-hi! Ha-ha! Tralla, trallaMi vagyunk a kis tündérkék

Olyan szép az életünkÁllj közénk hát, és majd együtt

Jól elfestegetünkHi-hi! Ha-ha! Tralla-lallala!

– Bla-bla-bla-bla – morogta Rossz-csont Peti. Nem hitte volna, hogy Ricsi képes rosszabb mesét írni a Borzaska kalandjainál, de tévedett.

– Ez a legvacakabb mese, amit vala-ha hallottam – jelentette ki.

– Hallgass, Peti – szólt rá apa.Rosszcsont Peti ujjai egy kelbimbó

köré fonódtak.– Neked hogy tetszett a mesém,

anya? – kérdezte Ricsi.– Ez a legszebb mese, amit valaha

hallottam – felelte anya.

ROSSZCSONT PETI

16

– Ügyes vagy, Ricsi – mosolygott apa.

Bamm! Egy kelbimbó fejen találta Rendes Ricsit.

– Au! Peti megdobott kelbimbóval! – nyafogott Ricsi.

– Nem is! – tagadta Peti. – Csak leesett a villámról!

– Elegem van belőled! – kiabált apa.– Mars a szobádba! – kiabált anya.Rosszcsont Peti felpattant és topor-

zékolt egy sort.– Idenézzetek, pillangótündér vagyok!Aztán felcsattogott a szobájába.

Micsoda igazságtalanság! A régi szép időkben, ha a nézőknek nem tetszett a színielőadás, paradicsomot és rohadt narancsot dobáltak fel a színpad-ra, nem? Ő csak felélesztett egy szép hagyományt. Ricsi még örülhet, hogy nem valami csúnyábbal dobta meg. De majd ő megmutatja nekik, hogy kell ezt csinálni. Megírja minden idők


17

legcsodásabb meséjét. Szörnyű Szőrmók ki-rályról fog szólni, meg

a feleségéről, Rút Gertrúdról, akik naphosszat csak

vihorásznak, és gonosz ter-veket szőnek.

Rosszcsont Peti lefeküdt

az ágyára.Hozzá is lát az íráshoz, amint kiol-

vasta a Dörgő Démon képregényújság e heti számát.

ROSSZCSONT PETI

18

– Szonja! Ne kiabálj!Kálmán! Ne morogj!Sándor! Ne sírj!Bori! Ne énekelj!Peti! Ne csinálj semmit!Mindenki maradjon csendben! – böm-

bölte Csatai Bárda.A tanárnő megtörölte izzadt homlo-

kát. Ha ez így megy tovább, elmenekül egy háborús tűzfészekbe, hogy egy kis csendhez és nyugalomhoz jusson. De addig is… Villogó szemmel nézett az osztályra.

Huss! Bumm! Durr!


19

– Így ni. És most mindenki írjon egy mesét.

Rosszcsont Peti elfi ntorodott. Csa-tai Bárda eddig minden meséjét lefi ty-málta, még a legzseniálisabbat is, azt, amelyikben a troll-vérfarkas- múmiák a tanárok ágya alá búj-tak, hogy álmukban le-rágják a lábujjukat. A kannibál-kánkános mese se tetszett neki, amiben egy emberevő tánccsoport végigrágja magát Európán.

Mesét írni nehéz, kimerítő munka. Minek bajlódjon vele, ha úgysem szá-míthat elismerésre?

Hogy is volt az az ütődött zagyva-ság, amit Ricsi az este felolvasott? Az éppen megteszi.

Rosszcsont Peti hamar lefi rkantotta Ricsi rettentő pillangótündéres mesé-jét. Csatai Bárda nem érdemel jobbat.

Kész! Most lehet tovább olvasni a

ROSSZCSONT PETI

20

képregényt. Dörgő Démon most fog-ja megtudni, hova rejtette Mordizom mester a kincset…

Rosszcsont Peti érezte, hogy egy hosszú köröm böki meg a vállát. Fel-pillantott – egyenesen Csatai Bárda szemébe.

– Hát te miért nem írod a mesédet, Péter? – sziszegte a tanárnő.

Rosszcsont Peti elmosolyodott.– Mert már készen vagyok – felelte.– Már… készen vagy? – Csatai

Bárda meghúzogatta a fülcimpáját. Lehet, hogy ideje újra kimosatnia a fülét.

– Igen – bólintott Peti.– Hadd lássam – nyújtotta ki cson-

tos karmait a tanárnő.Hihi, gondolta Rosszcsont Peti, és

átadta a füzetét. Nem hisz nekem. Nagyot fog csodálkozni a vén denevér.

– Hmmm – hümmögte Csatai Bárda, mikor a mese végére ért. – Hmmm.


21

A pillangótündérek befestik a szivár-ványt. Hmmm.

A tanárnő mosolyogni próbált, de annyira szokatlan volt számára a mozdulat, hogy a szája nem akart fel-felé görbülni.

– Ez sokkal jobb, mint az eddigiek, Peti.

Peti meghökkent. Ha ez a mese tényleg jobban tetszik neki a koráb-biaknál, Csatai Bárdát mindjárt elvi-szik a fehér köpenyes ápolók.

– Tudod, mit? Menj át Kedvesi tanárnő osztályába, és olvasd fel a mesédet a kicsiknek! Nagyon fog tet-szeni nekik.

Micsoda?! Neeeee!

Rendes Ricsi osztálytársai a padló-szőnyegen kuporogtak, és várakozva néztek Rosszcsont Petire, aki ott állt előttük, kezében a mesével. Most min-denki azt fogja hinni, hogy ő írta ezt

ROSSZCSONT PETI

22

a hülyeséget. Szeszélyes Szonja ad-dig fogja cikizni érte, amíg ősz hajú, fogatlan aggastyán nem lesz. De hát mit tegyen? Csapdába esett.

– A billogdundrek pfstik a szvar-vanyt – motyogta Peti.

– Hangosabban, Peti – szólt rá Ked-vesi Klári néni. – Ne légy szégyelős. Izgatottan várjuk a mesédet.

– A pillangótündérek befestik a szi-várványt – sziszegte Peti.

Rendes Ricsinek leesett az álla. Peti túl későn eszmélt rá a hibára. Már az is nagy gáz, hogy egy pillangótündé-rekről szóló mese írójának fogják tar-tani, de micsoda botrány lesz, ha még az is kitudódik, hogy csak lemásolta az öccse meséjét! Na de ilyen árulkodó jú-dás még Ricsi se lehet… Vagy mégis?

Ricsi feltette a kezét.– Klári néni, ez az én… – kezdte.– Csak vicceltem – fojtotta belé a

szót Peti. – Igazából az a címe a me-


23

sémnek, hogy… öh… A pillangótün-dérek megküzdenek az óriásokkal.

Peti belenézett a szövegbe, és olva-sás közben rögtönözve átalakította a mesét.

– Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két szörnyűséges óriás, Ször-nyű Szőrmók király és Rút Gert-rúd királyné. Bumma-bumma, bum-ma-bumma, így éltek a szörnyűséges óriások nap nap után.

A kedvenc elfoglaltságuk az volt, hogy tündéreket tapostak agyon.

ROSSZCSONT PETI

24

Főleg a pillangótündéreket szerették taposni, akik minden nap fényesre dörzsölték a szivárványt.

Egyszer egy napon az óriások fel-néztek az égre. Hű, mi történt! Az ösz-szes pillangótündér leesett a szivár-ványról!

„De jó móka!”, kacagott Szörnyű Szőrmók király, és agyontaposta a kék pillangótündért.

„Hurrá!”, visította Rút Gertrúd királyné, és kipurcantotta a narancs-sárga pillangótündért.

„Hahaha!”, hahotáztak mind a ket-ten, és együtt tiporták a zöld pillangó-tündért.

Beképzelt Böske szája megremegett.Makulátlan Miki szipogni kezdett.– „Meggrillezem ebédre ezeket a

tündéreket”, mondta Rút Gertrúd ki-rályné. „Nyami-nyami!” És csak úgy csorgott a nyála, mikor a fi nom sült-tündérillat belengte a konyhát. Aztán


25

a királyné felkapta a lerágott tündér-csontokat, és…

Kedvesi Klári néni nagyon sápadt volt.

Ajjaj, hogyan tovább?, törte a fejét Rosszcsont Peti. Most ért el Ricsi rém-séges tündérdalához.

Hi-hi! Ha-ha! Tralla, trallaMi vagyunk a kis tündérkék

Olyan szép az életünkÁllj közénk hát, és majd együtt

Jól elfestegetünkHi-hi! Ha-ha! Tralla-lallala!

Rosszcsont Peti vett egy nagy levegőt.– Szörnyű Szőrmók király és Rút

ROSSZCSONT PETI

26

Gertrúd királyné olyan boldogok vol-tak, hogy dalra fakadtak:

Hi-hi! Ha-ha! Ha-ha-ha-ha!Mi vagyunk a csúf óriások

A gaztett az életünkHa felfaltunk már minden tündért

Jót böföghetünk!

– Hi-hi! Ha-ha! Ha-ha-ha-ha! – böm-bölte Rosszcsont Peti.

Beképzelt Böske sírva fakadt.– Adontaposzták a tündéjtétet – pi-

tyergett Selypítő Saci.– Nem akarom, hogy az óriások fel-

falják a tündéreket! – tiltakozott Csini Csabi.

– Félek! – nyafogott Készséges Konrád.– Az anyukámhoz akarok menni – óbé-

gatott Szegény Szabi.– Boááááá! – bőgött az összes kicsi.Rosszcsont Peti büszkén kihúzta ma-

gát. Micsoda hatás! Tegyünk rá még


egy lapáttal, gondolta. Ez olyan príma mese, hogy kár lenne máris befejezni.

– „Menjünk, keressünk kisnyula-kat”, hörögték az óriások. „Biztos van egy pár a…”

– Elég! Elég! – sikkantotta hamu-szín arccal Kedvesi Klári néni, majd suttogva folytatta: – Menj szépen visz-sza az osztályodba, Peti.

Hová gondolt ez a Csatai Bárda?!Rosszcsont Peti megcsóválta a fejét,

és rácsukta az ajtót a bőgő-bömbölő kicsikre.

Ejha! Micsoda pompás mesét rity-tyentett!

Lehet, hogy ha nagy lesz, meseíró-nak kéne mennie.

Documents

elso-Rosszcsont Peti és a zombivámpír