-
KERESZTÉNY KISKÖNYVTÁR
II. SOROZAT.
A hitigazságok könyvei
1. FÜZET.
Elmélkedésa halálról
ÁRA
• FILLÉR •
Dr. Mihályfi Ákos
A SZENT-ISTVÁN-TÁRSULAT KIADÁSA
STEPHANEUM NYOMDA R. T. BUDAPEST I
-
Nihil obstai
Dr. Desiderius Biia,censor dioeeesanus.
Nr. 1628.
Imprimatur.
Strigonii, die 1. Április 1916.
Ludovicas Rajner,episc, vic. generális.
Az egyházi főhatóság és rendi hatóságengedélyével.
STEPHANEUM NYOMDA R. T.
Budapest, VIII. ker., Szentkirályi-utca 28. szám.
-
Elmélkedés a halálról,
Emlékezzél meg, hogy porból vagy ésismét porrá leszesz.
Kevesen vannak, akik tiszta, helyes fo-gálommal birnak a
halálról; még kevesebben,akik a halál egész jelentőségét átértik és
át-érzik. A halálnak kettős jelentménye van :megválás a földtől,
elenyészése, elpusztulásaa testnek, ez az egyik; a lélek
átköltözése azörökkévalóságba, ez a másik. Sajnos, az embe-rek nagy
része csak a halál első jelentményéregondol, hogy t. i; az a
testnek enyészete,pusztulása; figyelmen kívül hagyja a mási-kat,
amely pedig fontosabb, lényegesebb,hogy t. i. a halál az örök élet
kapuja s ígynem más, mint a lélek átköltözése az örökké-valóság
birodalmába. Pedig e második szem-pont nélkül helyes fogalmat a
halálról nemalkothatunk; annak egész jelentőségét, sú-lyát föl nem
foghatjuk; sőt teljesen hamisképet nyerünk a halálról .\ami benne
rette-netes, azf az egyoldalú fölfogás mellett vigasz-talónak
találjuk; ami pedig a halálban je-
-
4
ménnyel, vigasszal, bátorítással tölthetne el,azt nem veszi
észre, a csalódástól megkápráz-tatott lelkünk. Igen, a halál helyes
vagyhelytelen, egyoldalú, vagy teljes fölfogásátólfügg az egyes
emberek élete is ép úgy, mintaz egyesekből álló társadalom
irányzata is.Egészen máskép élnek azok, akik a halálbancsak a test
pusztulását, a földi élet megszű-nését látják s egészen máskép
folyik azoknakaz élete, akik előtt a halál az
örökkévalósághajnalhasadását jelenti.
Nézzünk csak kissé körül az emberi tár-sadalomban. Ott látjuk a
gazdagok közöttaz élvezeteknek s gyönyöröknek raffinált
haj-hászását ; élni, mindent élvezni: ez sokaknálaz egyedüli
életelv, az üdvözítő jelszó, akik-nél azután még a bűn is, ha
élvezetet ád,erényszámba megy, akik más erkölcsöt nemismernek, mint
lelkűk fortélyát és ravaszsá-gát, mellyel új és új élvezeteket
találnak ki.Honnét van a földi örömöknek és élvezetek-nek ez az
őrült hajhászása, mely már az egésztársadalom légkörét megtelítette
mérges miaz-máival? Onnét, mert az emberek elfeledték,hogy mi a
halál. Rövid az élet, mondják,ezt ki kell használni, ki kell
élvezni, még pedigsietve, lázasan, mert gyorsan eljön a haláls
azzal vége mindennek.
-
5
Nézzünk a szegények, a munkások réte-geibe s ott meghallhatjuk a
rettenetes elége-detlenség elfojtott moraját, mely a gazda-gok
ellen irányul s melyet csak a katonaság,a csendőrség szurony-erdeje
tart vissza a ki-töréstől. Mi az oka ennek? Megmondotta
egyszocialista: Elvettétek tőlünk az örök élet hitét,adjátok hát
ide a földet l Ha a halál csak aföldi élet enyészete, akkor
rettenetes, elvisel-hetetlen a földi nyomor, szegénység;
akkorőrületes még a gondolat is, hogy egyesek ké-nyelemben,
gazdagságban úsznak, mások megnyomorogjanak. Sokat gondolkoznak,
tanács-koznak, írnak, vitatkoznak a tudósok ésállamférfiak a
társadalmat fenyegető szocia-lista és anarchista áramlatokról s
tesznek isitt-ott üdvös intézkedéséket. De bizonyos az,hogy ezt a
fenyegető veszedelmet csak egymódon lehet teljesen orvosolni, ha a
gazda-gok és a szegények, az urak és a szolgák, amunkaadók és a
munkások a halál helyes fo-galmát, az örök élet hitét visszanyerik.
Amígez nem történik meg, addig minden intézke-dés és rendszabály
csak ideiglenes elodázásaa társadalom legnagyobb
katasztrófájának.
Még egy jelenségre mutatok rá, mely olyszomorúan bizonyítja,
hogy az emberek nagyrészéből kiveszett a halál igazi fogalma, a
Elmélkedés « halálról. 2
-
6
halál jelentőségének ismerete. Alig vehetünkkezünkbe újságot,
mely ne adna hírt egy vagytöbb öngyilkosságról. Ennek az orvos
jelentetteki, hogy gyógyíthatatlan a betegsége; amaza betegágyban
már nem tudta elviselnifájdalmait; ez nagy nyomorban él, amaz
sze-relmében csalódott; ez elkártyázta vagyonát,az meglopta
hivatalát, sőt olvassuk, hogy agyermekek is, mert rossz
bizonyítványt kap-tak, mert megfeddték őket szüleik — föl-keresik a
halált: egy kis méreg, egy pisztoly-lövés, egy ugrás — gondolják —
megszabadítminden szégyentől, csalódástól,
szenvedéstől,büntetéstől.; a halállal megszűnik minden,jön az örök
nyugalom, jobban mondva, apusztulás, az örök megsemmisülés.
Szerencsétlen őrültek ! Minő rettenetes csa-lódás leszen a
részetek! A halál percében,melytől az élet kialvását, a fájdalom
megszű-nését, a szégyen és csalódás eloszlását várjá-tok, föltárul
előttetek az örökkévalóság fáj-dalma, szégyene és csalódása.
Rettenetes azélő Isten kezébe esni,* mondja Szent Pál apos-tol s
ti, midőn a mélységbe ugortok, midőna méreggel életeteket
kioltjátok, ennek azélő Istennek kezébe estek.
* Zsid. 10, 31.
-
7
íme, ez az egy-két vonás a társadalomirányzatáról, megmutatja,
hová vezet a ha-lál egyoldalú, helytelen fölfogása. Enyészeta
halál, pusztulás az, igen, de csak a testrenézve ; megválás a
földtől, de nem az élettől;a halál az örök élet kapuja, melyen át a
lé-lek átköltözik az örökkévalóság birodalmába.S mi lesz ott a
sorsa? Milyen lesz ez az örökélet? Olyan, aminőt földi életével
kiérdemelt,olyan, aminő volt halála percében. Jó volt,igaz volt,
Isten kegyelmében volt, akkor részelesz az örökkévalóság
boldogsága; gonoszvolt élete, gonosz volt halála, akkor az
örök-kévalóság kárhozata leszen a része. Mi másszínben tűnik most
föl előttünk az élet s en-nek záróköve a halál! Földi életünktől
függörökkévalóságunk, ennek boldogságát vagyboldogtalanságát mi
szereztük meg. Erénye-sen éltünk, Isten kegyelmében,
megtartottukIsten törvényeit: boldogok leszünk; bűnöséletet
folytattunk, Isten ellen föllázadtunk:boldogtalanok leszünk.
Bármily csábító le-gyen is a föld bűnös öröme, nem kell, ha
azörökkévalóság kárhozatát vonja maga után ;bármily nehéz legyen is
a szenvedés, a nyo-mor, elviselem, ha az örökkévalóság boldog-sága
fog érte kárpótolni. Siessenek csak má-sok élni és élvezni, az
igazi keresztény inkább
2*
-
8
arra gondol, hogy földi élete előkészület lé-gyen a halálra, az
örökkévalóságra ! Éljenekbár a hitetlenek egyedül testüknek, az
igazikeresztény több gondot fordít lelkére, melya halál után bemegy
az örök élet országába,mint testére, mely a halál után egy-két
napraszétfoszlik, elrohad, a férgek martaléka lesz !«Mit ér az
embernek, ha az egész világot meg-nyeri is, lelkének pedig kárát
vallja'?** Igen,mit ér a világ minden gazdagsága,
gyönyöre,élvezete, dicsősége, kitüntetése, mely csak40—50 évig
tart, ha erre az egész örökké-valóságon keresztül fájdalom,
szenvedés, kár-hozat következik? De viszont, vájjon sok,nagy,
elviselhetetlen-e az a szenvedés, melyitt a földön bennünket ér,
mely, ha azt türe-lemmel, Isten akaratában megnyugodva hor-dozzuk,
egy-két év.múlva a halál percébenvéget ér s melyért Isten az
örökkévalóság bol-dogságával fog jutalmazni? Vájjon, mi jobb,a
földi szenvedés elkerülése végett erőszako-san kioltani az életet s
így az örök kárhozatveszélyének tenni ki magát, vagy
türelemmelviselni a ránk rótt keresztet egy-két évig,mely után
száz, ezer esztendő, az örökkévaló-ság békéje, nyugalma,
kimondhatatlan bol-
* Máté 16, 26.
-
9
dogsága következik? Mi jobb, itt a földönmegittasulni a bűn
mámorától, hogy azörökkévaló szenvedés rettenetességére ébred-jünk
föl, ábránduljunk ki? Vagy pedig eré-nyes, önmegtagadó életet
folytatni, melybőlmint a virágból a gyümölcs, az örök boldog-ság
fejlődik ki?
De elhagyva ezeket a szomorú képeket,nézzünk csak kissé körül a
jámbor kereszté-nyek között. Ezeknél is, bár ismerik a halálkettős
jelentőségét, úgy tűnik föl, hogy őkis csak az elsőre, a test
pusztulására, a földiélettől való megválásra tekintenek, a
mási-kat, a halál leglényegesebb oldalát, mely alélek átköltözése
az örökkévalóságba, úgyszól-ván teljesen figyelmen kívül hagyják;
az elsővonás forog csak eszükben, a második el-homályosodva borong
szivüknek mélyében.Itt van pl. egy család, melyben egy halálosbeteg
családtag vívja utolsó .küzdelmét. A csa-ládtagok elkövetnek
mindent, hogy fájdal-mait enyhítsék, de nem jut egyiknek semeszébe,
hogy papot hívjanak, aki a betegeta szentségekben részesítse, a
beteg leikérőlgondoskodnék, vagy ha egyik-másiknak eszébejutna is,
a többiek visszatartják, nehogy abeteg izgatottabb legyen, nehogy
neki kese-rűséget, fájdalmat okozzanak s ezért legfölebb
-
10
csak az utolsó percben, mikor már önkívület-ben van a beteg,
hivatják a papot, holottilyenkor a szentségeknek a legnagyobb
való-színűség szerint nincs semmi hatásuk. Mimás ez, mint a halál
egyoldalú, helytelenfölfogása? melyben csak a test
enyészetéregondolunk; azzal, hogy a halál után a lélekaz
örökkévalóságba megy át, nem törődünk.Meghalt a drága családtag,
jönnek a részvét-látogatók ; azt kérdezik, hogy mennyitszenvedett,
de hogy gyónt-e, fölvette-e azutolsó kenetet, hogy
hitben-reményben, Istenakaratában megnyugodva, Istennel
kibékülvehalt-e meg — arra nem is gondolnak. Hány-szor halljuk —
halottam magam is sokszor,főleg azoktól, kiknek súlyos, nehéz
betegeikvoltak — «én legjobb szeretnék rögtöni halállalmeghalni:
mikor éjjel, álomban egy perc alattmegszűnik az élet, nem érez az
ember fájdal-mat.i> Mi más megint ez, ájtatos hallgatóim,mint a
halálnak helytelen, egyoldalú fölfo-gása, mely csak a test
pusztulására gondol;azzal, hogy a halál útján a lélek az
örökké-valóságba lép, nem törődik. S azután egy-egyhalálesetnél nem
látunk-e valóban pogánykétségbeesést a hátramaradottak részéről,
kikőrjöngenek fájdalmukban: vége van, örökreelvesztettük, nincs
többé atyánk, anyánk,
-
11
gyermekünk 1 Mit mutat ismét ez az őrjöngőfájdalom, mint azt,
hogy a halálban csak atest pusztulását látjuk s nem figyelünk
ahalál leglényegesebb oldalára, az örökkévaló-ságba való
átköltözésre.
Vagy nézzünk meg egy temetést! Ott lát-juk a drága koporsót,
szemfödőt, virágokat,minden a testnek; ezer meg ezer ember kisériki
a sírhoz, de hányan mondanak el csak egyMiatyánkot is a lélek
üdvéért? Mi mást mutatez, mint azt, hogy leikünkben
elhomályoso-dott a halál igazi fogalma, csak a test pusz-tulását
látjuk benne, a lélek átköltözésére aZörökkévalóságba nem
gondolunk.
Igen, a halál helyes fogalma vezet bennün-ket az élet helyes
fölfogásához; hogy jól él-hessünk, lelkünk előtt kell tartanunk, mi
ahalál, mi következik, mi vár reánk a halálután. Az életnek igazi
komolyságot, a bűnkísértései ellen erőt, a jólét örömei
közöttjózanságot, a nyomorban reményt, a szenve-désben vigaszt, az
élet minden viszonyábanhelyes útmutatást csakis a halál igaz
fogalmanyújthat.
Lelkünk elé állítva így a halármely egyik oldalon a test
-
12
a másikon pedig a lélek átköltözését az örökéletbe, vizsgáljuk
meg a halál tulajdonságait.
Először is bizonyos az, hogy mindnyájanmeghalunk. Ezt a sorsot
ki nem kerülhetisenki. Ez az egyetlen igazság, amit soha
senkikétségbe nem vont: mindnyájan meghalunk.De másrészt bizonyos
azJs, hogy halálunktólfügg örökkévalóságunk. «Ha a fa ledőlt
délrevagy északra, ott marad, ahová esett»* mondjaa Szentlélek.
Ilyen lesz a lélek sorsa is : ha jóhalállal halt meg, ha az Isten
kegyelmében :boldog lesz az egész örökkévalóságon keresz-tül ; de
ha halálakor a bűnben volt, ha a bűn-ben halt meg: vége van,
kárhozat lesz részeaz egész örökkévalóságon keresztül. Ó
rette-netes ez a halál perce, melytől az örökkévaló-ság függ ! Ez
az ember életének legfontosabbpillanata, mely határoz üdv és
kárhozat,- bol-dogság és boldogtalanság'fölött. Ki az, akierre a
fontos, erre a mindenek fölött döntő,határozó pillanatra ne akarna
jól előkészülni?
Igen ám, de az bizonytalan, hogy mikor,mily körülmények között
ér bennünket a halál.Minden percben, minden pillanatban
meg-halhatunk. Ki biztosít bennünket az élet-ről? Ki mer magának
csak egy napot is igérni?
* Préd. 11, 3.
-
13
Ki tudja, hogy ágya, melybe lefekszik, reg-gelre nem lesz-e
koporsója? Ki tudja, mikorreggel fölkelt, megéri-e az estét? Mi
biztosítbennünket a halál ellen? A fiatalság? az erő?az egészség?
Hát nem halhatunk meg rögtönihalállal? nem érhet úton-útfélen
bennünketvalami váratlan szerencsétlenség? Hát nemmindennapi dolog
az, hogy 16—18—20 éve-sek is ép úgy meghalnak, mint 80 évesek?Hát
még nem olvastátok soha, hogy ez afiatal lány táncközben görcsöt
kapott s tán-cosa karjai közt halt meg? Ez a fiatal, egész-séges
asszony egy rossz hír hallatára halvarogyott össze? Ez vagy amaz
erőteljes férfiúegészségesen megy el hazulról, s egyszerrecsak
hirül viszik, hogy az utcán, hivatalában,a kávéházban holtan
fekszik? Nem minden-napi dolog-e ez? S az a sok szerencsétlenség
!Valóban az ember élete hajszálon függ, bár-merre menjünk, nem
vagyunk biztosak éle-tünk felől: hajón, vasúton, kocsin ki
vagyunktéve a veszedelemnek ; sétánk közben fejünkrehullhat egy
kődarab, vagy megcsúszunk sszerencsétlenül esünk el, hazamenet
leszakad-hat lábunk alatt a lépcső, az ételbe, az
italbavéletlenségbó'l valami mérges anyag kevered-hetik, explodál a
gáz, megfojt a széngőz, el-éget a lámpa meggyulladt olaja, egy
megőrült
-
14
családtag, cseléd vagy idegen leszúrhat, le-lőhet bennünket, de
ki tudná elsorolni a vá-ratlan halál minden körülményét!
Vegyétekkezetekbe az újságokat, úgyszólván nincs egynap, melyen ne
volna egy-egy szerencsétlen-ség, váratlan halál följegyezve, még
pedignem az egész világról, hanem csak főváro-sunkról. Hát nem
valószinű-e, hogy egyiknap mivelünk is hasonló történhetik?
Ezértint bennünket az Üdvözítő : ^Legyetek éberek,mert nem tudjátok
sem a napot, sem az óráU,uébren legyetek, mert miként a tolvaj, jön
azember fián.* Amint a tolvaj nem jelenti beelőre látogatását: úgy
a halál sem ; teljesenváratlanul ront reánk.
Mi következik ebből? Mi más, minthogya halálra elő kell
készülnünk. Amilyen a halá-lunk, olyan lesz örökkévalóságunk ; de
mivelbizonytalan, mikor s hogyan fogunk meg-halni,
örökkévalóságunkat veszélynek, bi-zonytalanságnak kitennünk nem
szabad. Úgykell élnünk, hogy sohase találjon bennünketkészületlenül
a halál; bármikor törjön isreánk, nyugodtan léphessünk át az
örökké-valóság birodalmába. Ne áltassuk magunkatazzal, hogy nem
valószínű, hogy mi hamaro-
* Lukács 12, 40.
-
15
san meg fogunk halni. Ez nem áll; nem bizo-nyos, de valószínű ;
az pedig bizonyos, hogyharossz, bűnös lelki állapotban halunk
meg,örökre elkárhozunk. Ezzel a bizonyos rette-netességgel szemben
nem lehet gyér való-színűséggel játszani. Lehet, hogy nem halunkmeg
még most, de az is lehet, hogy megha-lunk. S mi lesz velünk, ha
most halunkmeg!
Egyszer egy könnyelmű fiatalember eztkérdezte mesterétől:
«Mester, meddig élhe-tek én még bűnben anélkül, hogy az
örökboldogság elvesztésétől kellene félnem?» —A mester feleié neki:
((Vetkezhetsz, ameddigcsak akarsz; csak egy nappal halálod
előtttérj meg igazán». Tetszett a fiúnak a felelets vigan távozott,
de csakhamar visszajött sismét kérdezte tanítóját: «De most
monddmeg azt is, mikor fogok meghalni, hogy halá-lom előtt egy
nappal megtérhessek.)) Erre amester így válaszolt: «Azt nem tudom
nekedmegmondani; de azt mondhatom, hogy éle-tednek egyetlen egy
perce sem biztos. Ezértazt tanácsolom neked, hogy még ma
igye-kezzél megtérni, Isteneddel kiengesztelődni,bűneidet elhagyni;
mert lehet, hogy már hol-nap késő lesz».
Igen, ezt tanácsolom én is tinektek, kedves
-
16
olvasóim, ez az első, legszükségesebb elő-készület a halálra ;
ha lelkünket a bűn súlyaterhelné, attól igyekezzünk mielőbb
megszaba-dulni ; mert amint Szent Ágoston mondja :«Aki a bűnbánónak
bocsánatot ígért, a bűnös-nek a holnapi napot nem ígérte meg».
De a halál bizonytalansága legyen folytona mi életünk őre is :
ez a gondolat kisérjenbennünket mulatságainkban, társaságaink-ban,
cselekedeteinkben ; ez őrizzen meg ben-nünket minden olyantól, ami
bűn volna, amivétek volna az Isten törvénye ellen ; ez agondolat
buzdítson bennünket az erények sjó cselekedetek gyakorlására,
lelkünk üdvé-nek gondozására ; ez a gondolat ösztönözzönbennünket,
hogy este a lefekvéskor tökéletesbánatot indítsunk bűneink fölött,
reggel föl-keléskor az Isten malasztját kérjük ki mun-kálkodásunkra
; ez legyen irányítónk, hogymindenben és mindenkor Isten szent
akara-tát igyekezzünk teljesíteni. Mert «a halál,mint a szentatyák
mondják, rendesen az életvisszhangja*); amilyen az élet, olyan a
halál;aki jámborul él, Istennek szolgál, az erényútján jár, az
rendesen jámborul hal is meg;de aki a könnyelműség, a vétek útjára
lép,aki egész életét bűnben tölti el, annak ren-desen a halála sem
vigasztaló. «A halál az élet
-
17
visszhangja* — éljünk tehát úgy, hogy ettőla visszhangtól ne
kelljen megrémülnünk.
Azonban nem hallgathatom el azt sem, amihitünknek dogmája, hogy
t. i. a végső állhata-tosságról senki sem lehet biztos ; a
legjámborabbkeresztény, a legszentebb apáca, a legbuzgóbbpap sem
lehet arról biztos, hogy jó halállalfog egykoron meghalni. «Én
püspök vagyok —monda Szent Ágoston — s igazat beszélek ;én már
Libanon cédrusait, népek oszlopaitláttam enyészetbe dőlni; holott
oly biztosvoltam róluk, mint nazianzi szent Gergely-,ről vagy Szent
Ambróról.»
De habár a végső állhatatosság kegyelmétnem lehet kiérdemelni,
habár arról biztosaknem lehetünk — lehet azt alázatos,
állhatatosimádsággal kikönyörögni. Ezért, kedves olva-sóim, ne
engedjetek elmúlni egy napot sem,hogy ne imádkoznátok a jó halál
kegyelmé-ért. Főleg a boldogságos Szűz kitartó tiszte-lete s* amint
jámbor lelkek mondják, a szentolvasó állhatatos végzése a
leghathatósabbeszköz a jó halál kegyelmének kinyerésére.De legalább
is azt tegyétek föl mindnyájanmagatokban, hogy ezután minden este,
min-den reggel egy ÜdvözlégyMáriát fogtok elmon-dani, hogy a Szűz
Anya veletek legyen a halálnehéz, mindenekfölött döntő
pillanatában.
-
18
Jézus Krisztus az ő végtelen irgalmában,hogy nekünk a
halálküzdelmet, a lélek erő-szakos elválását a testtől s az örök
életbevaló átköltözését megkönnyítse, egy különszentséget, az
utolsó kenet szentségét alapította.Az Egyház pedig, mint
mindnyájunknak sze-rető anyja, úgy intézkedett, hogy nehéz
beteg-ségünkben az Isten szolgája jöjjön hozzánk,a töredelem
szentségében bűneinket megbo-1
csássa, Jézus Krisztus szent testével, melyetaz
Oltáriszentségben nyújt, lelkünket Isten.malasztjában megerősítse,
az utolsó kenetszentségével pedig a nagy útra előkészítsen.Boldog
az a keresztény, akinek Isten meg-adja a kegyelmet, hogy Krisztus
szentségeiáltal megtisztítva, megszentelve, megerősítvemehet át a
halál kapuján az örökélet orszá-gába ! Ezért imádkoztatja velünk az
Egyháza litániában: «Az előkészületien s rögtöni ha-láltól ments
meg Uram minket!» S ezért is,ájtatos keresztények, valahányszor a
boldoghalál kegyelméért imádkoztok, s ezt tegyétekmeg mindennap,
imádkozzatok azért, hogya halál előtt Krisztus Jézus
szentségeibenrészesülhessetek. S ha bármikor súlyos beteg-ség
látogatna meg, vagy halálveszedelem fe-nyegetne bennünket — ilyen
pl. minden ve-szélyes operáció, ilyen veszedelemben forog
-
1Q
mindenanyaisáldott állapotában—nemulasz-szátok el, sőt elsőnek,
legfontosabbnak, leg-szükségesebbnek tekintsétek az Egyház
szent-ségeinek fölvételét; ne várjátok, hogy roko-naitok
szólítsanak föl erre, hisz magatok tud-játok, hogy a rokonok
sokszor hamis félelem-ből, álkönyörületből és szeretetből nem
mer-nek szólani; ti magatok kérjétek, sürgessétek,hogy papot
hívjanak, hogy lelketeket a ha-lálra még idejében és kellően
előkészíthes-sétek.
Befejezésül egy eseményt mondok el, melynéhány évvel ezelőtt
Parisban történt. Egyelőkelő hölgyről van szó, akit a
keresztényhitben neveltek ugyan föl, de aki életébennem törődött
semmit a vallással. Egész éle-tét, minden idejét a társaság,
estélyek, mu-latság, színház, hangverseny, futtatás foglal-ták le ;
egyedüli gondját öltözéke, szépségénekápolása és az élvezetek
képezték: hiúság,nagyzás, fényűzés, könnyelműség s
élvezet-hajhászás elfeledtették leikével a vallásos éle-tet
jteljesen. Egy alkalommal előkelő társa-ságban a divatos babonával,
spiritisztikus dol-gokkal, többek között
asztalkopogtatássalfoglalkoztak. Mindenféle badar kérdésekre
-
20
lesték a kopogó asztal feleleteit. Egyszerreez az előkelő hölgy
nevetve kérdezi: meddigélek még? — s az asztal csak egyet koppant.A
még előbb nevető hölgy elhalványult, össze-rázkódott s
rosszullétről panaszkodva, ott-hagyta a társaságot. Még csak egy
évig élek!—ez a gondolat volt folyton eszében s ez a gon-dolat
átváltoztatta őt teljesen. Nem járt tár-saságba, nem látták őt
többé a mulatságokés élvezetek zajában, annál többet lehetettőt
látni a templomban ; elhagyta fényűzését,helyette az irgalmasság jó
cselekedeteivel fog-lalkozott. Még csak egy évig élek! — ez a
gon-dolat űzte őt folyton, hogy ezt az egy évetfölhasznáija lelke
üdvére, aki annyi évet el-pazarolt a mulatságra és élvezetre.
Elmúlt egy esztendő s a hölgy nem haltmeg ; hisz az a
kopogó-asztal nem jóslat, csakostoba babonaság s most ismét
fölkerestékbarátnői, hívták vissza a társaságba, az élve-zetek és
mulatságok árjába. De a hölgy nemment, hanem ezt válaszolta: «Ez az
év volttulajdonképen egy jobb élet születése reámnézve; ebben az
évben találtam meg újraIstenemet és önmagamat és Isten
közelébenmost oly békét, megelégedést és örömet ér-zek, minőnek
ezelőtt sohasem voltam részese.Most egészen fölfoghatatlannak tűnik
föl élőt-
-
21
tem, hogyan engedheti át magát egy eszeslény azoknak a
haszontalan hiúságoknak, me-lyeknek én is rabja voltam; hogyan
tölthetiel életét oly üresen, haszontalanul)).
Én nem vagyok jós, nem is akarok, az Istenőrizzen meg attól,
babonát űzni; de mindenbabona és jóstehetség nélkül merem
mondani,hogy e füzet olvasói közül legalább is egyreez az év az
élet utolsó esztendeje ! Ki lesz ezaz egy közülünk — azt csak a jó
Isten tudja,de mindegyikünk gondolhatja: talán én le-szek. S ez a
gondolat kisérjen bennünket: ta-lán ez év életem utolsó éve s ép
ezért ezt azévet fölhasználom teljesen lelkem üdvénekmunkálására, a
jámbor, keresztény halálraelőkészületül. Arról biztos vagyok, hogy
óriásiváltozást fog előidézni mindnyájunkban eza gondolat, ha ezt
az egész évben szüntelenülmegőzizzük leikünkben. A halál
gondolatameg fog tanítani jámbor, buzgó, keresztényéletre. És ha
csakugyan egyikhez közülünk,aki e gondolattal foglalkozva élt, az
istenigondviselés elküldi a halált — az az egészörökkévalóságon
keresztül áldani fogja azt azesztendőt, melyet a halálra való
előkészületrehasznált föl; de a többiek is, akiknek az'Isten még
időt ád tovább is a földi munkálko-dásra, nem fogják megbánni soha
azt az esz-
-
22
tendőt, melyben a közeli halál gondolatávalfoglalkoztak; mert az
igazi élet tulajdonké-pen ott kezdődik, mikor az err̂ ber a
halálgondolatával megbarátkozik, a halál való,helyes gondolatával,
mely nemcsak a testenyészetét jelzi, hanem a lélek átvándorlásátis
az örökéletbe, jelzi annak a boldogságnakhajnalát is, melyre nem
fog alkonyat követ-kezni, hanem amely ragyogni fog
örökönörökké.
