H I T E L 94

Somos Béla

Egy ölelés a kerten túl, az erdőn

kinek kellek majd ezen a tájon? a Vág ez még, avagy már a Duna?kicsit tótocska, kicsit kunfajta, Morvaországbólidevetődöttlegény,asszony is kéne, itt-ott majd találok vadászvaSomogysoksűrűerdején,lent, a Dráva mellett, ahol a svábok megacigányokéssokegykézőmagyarlakik, amióta világ, világ ez a világ;

nem oly régóta, de milyen régóta! a curriculum vitae olyan viszonylagos,egy szempillantás néha, máskor sokkal hosszabb

egyölelésakertentúl,azerdőn,aholazőzek,nyulak,vaddisznóktanyáznak, néha dagonyáznak, néha menekülnek,haőszvan,bőgnek,hiszenszarvasok

apámmá lesznek, nagyapám lehettem,őnálatovábbnemistudhatom, őketisalig,tűnődömfelőlük,kik-mikvoltakők,ésénki-mivagyok?

szeretem magam, de nem szüntelenül szeretemazizzadtságcsöppjeimet,azt is szeretem, ha mások szeretnek, ésaztis,havankit,ésénisőt,nagyon

SomoS Béla(1938)költő,tankönyvekésnyelvkönyvekírója.

2 0 1 6 . d e c e m b e r 95

örülök,hogyhatudokmitcsinálni, hiszenbármibenörömömlelem,fára mászni ma is, és versenyt futni néha aszéllel,azesőbenfürdetnimagam,éslennicsak,hanyattfekveafűben csiklandoz egy hangya vagy más bogár,

nem is tudom, ezt miért mondom néktek, nem nektek, néktek, ígyjobbfülemnek,és szeretném, ha nem haragudnátok, hogy ilyen soká és vénen mégittvagyokköztetek, és veletek talán

Szé

kács

Zo

ltán:

az

En

igm

ák

soro

zatb

ól (

vegy

es te

chn

ika,

ko

llázs

)