Egy Kulonleges Pannonia Pecsetelt Edeny

8/18/2019 Egy Kulonleges Pannonia Pecsetelt Edeny

1/14


2/14

ARRABONA 50/2. 2012 A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum Közleményei

Szerkesztő:Mészáros Balázs

Arculatterv és technikai szerkesztés:Tanai Csaba Taca

Olvasószerkesztő:Csécs Teréz

A kiadány megjelenését támogatta:

A borítón:Pecsételt kerámiaedény töredék (leltári szám: XJM.2007.32.3)

ISSN 0571-1304

Kiadja: Rómer Flóris Művészeti és Történeti MúzeumFelelős kiadó: Grászli Bernadett, igazgató

Nyomdai kivitelezés: PALATIA Nyomda és Kiadó Kft.Megjelenik: 500 példányban


3/14

Bíró Szilvia

EGY KÜLÖNLEGES PANNONIAI PECSÉTELT EDÉNY A GYŐR-MÉNFŐCSANAKI RÓMAI KORI VICUSBÓL1

Öt római mérföldre délre Arrabona auxiliáris táborától terül el Pannonia egyik leg-nagyobb civil vicusa: Győr–Ménfőcsanak (1. kép). A régészeti feltárások a lelőhelyentöbb mint húsz évvel ezelőtt kezdődtek meg, és ma az egyik legnagyobb feltárt régé-szeti lelőhely Magyarországon. Szőnyi Eszter és kollégái2 1990–1991 között az M1 au-tópálya nyomvonalában feltárt, nagyjából négyhektáros területen a vicus legkorábbiperiódusához tartozó jelenségeket azonosítottak: a vicus keleti végén a Kr. u. I. századközepére keltezhető gödörházakat és más településjelenségeket tártak fel. A vicus életeezt követően több évszázadon keresztül követhető, a terület nyugati végén több kő-alapozású épület nyomai kerültek elő a III. századból, a IV. századi folyamatos hasz-

nálatra pedig az erre az időszakra keltezhető szórványleletek utalnak.3 A következők-ben egy 1991-ben előkerült edényt szeretnék bemutatni, amelynek kialakítása és dí-szítése a kelta hagyományok és a római technika keveredését mutatja (2–4. kép).

229

BÍRÓ SZILVIA EGY KÜLÖNLEGES PANNONIAI PECSÉTELT EDÉNY...

1. kép

A szövegben említett lelőhelyek: 1. Győr–Ménfőcsanak; 2. Csetény (Maróti 2002, 5.1. ábra alapján)


4/14

ARRABONA 2012. 50/2. KÖZLEMÉNYEK

230

2. kép A pannoniai pecsételt edény Győr-Ménfőcsanakról

Lakatos Janka rajza


5/14

231


3. kép Az edény pecsétmotívumai

Lakatos Janka rajza


6/14


232

Kerámiaedény világosszürke, finoman iszapolt agyagból, kisebb mész- ésagyagszemcsékkel soványítva. Gyorskorongon készült, redukált égetésű. Felületénsötétszürke-fekete, matt fényű bevonat. A fazék teste kissé ovális, súlypontja a has-rész felső részénél található, kissé fordított körte alakú, nyakrésznél erősen behú-zott, peremvége függőlegesen áll, legömbölyített. Az edény válla élesen megtörik,a váll és a has találkozásánál éles vájat. Talpgyűrűje enyhén profilált. Összesennyolc, részben összeilleszthető töredékből áll, amelyből a fazék formája rekonstru-álható. Peremátm: 13,4 cm, talpátm: 12,4 cm, magasság: 43 cm. Leltári szám: XJM.2007.32.3 (Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr).

Az edény felső részén pecsételt díszítés és rovátkolt díszítéssorok láthatók. A vállon levő vájat alatt két, háromszögletű elemekből álló rovátkolt sor, alatta egy frízszerűen körbefutó képmezőben váltakozva két pecsételt díszítéselem található.

Az egyik pecsételt motívum egy háromszögletű tetővel ellátott „épület”, amely leg-alább négy különböző kisebb pecsétmotívumból került összeállításra (4.b kép): azegyenlő szárú derékszögű háromszög képezi a tetőt (tympanont), amelynek a felső ré-sze két gyöngysorszerűen kialakított pálcikatagból áll, ezzel szemben az alsó vízszin-tes elem kisebb téglalapokból áll. A tető bal sarkán a két elem nem ér össze teljesen. A két oromzati tag esetében valószínűleg ugyanazon pecsételőt használták. Az „épület”falai két különböző, hosszúkás elemből állnak. A bal oldali elem egy gyöngysorból állókülső pálcikatagból és két függőleges egyenes vonalból áll, amelyeket legfelül egy ki-sebb téglalap alakú tag köt össze. A jobb oldali „épületfal” majdnem ezen elem tükör-képe, azzal a különbséggel, hogy hosszúsága annak nagyjából a kétharmada.

Ez az épületmotívum egy másik összetett motívummal váltakozik: félköríveskoszorúk függnek az épületek tetőmagasságában. A koszorú közepén egy hegyes végű, lándzsa alakú levél lóg lefelé, rovátkolt levélnyéllel. A levél közepe üres, kör- vonalát — hasonlóan az épületmotívum körvonalához — egy gyöngysor alkotjaegyszerű vonallal kísérve.

A képmező alját újabb kettő, illetve három sorból álló rovátkolás sor zárja, a so-rokat széles vájat választja el egymástól.

Ez alatt egy újabb képmező látható további lándzsa alakú levelekkel (4.c kép). A lefelé függő levelek közepe szintén üres, rovátkolt körvonalukat egy duplavonal jelzi.

Ez a levélmotívum nagymértékben hasonlít a felső képmezőben látható levélhez, csak mérete nagyobb. Ezt a képmezőt ezúttal négy sorból álló rovátkolás zárja. Az edény alsó része túlságosan töredékes ahhoz, hogy az esetleges mintázatot rekonstruálnilehessen, az biztos, hogy a díszítést a talprész felett több sor rovátkolás zárja.

A fazék a 424. objektumból, egy négyszögletes, 120 x 160 cm méretű gödör-ből származik: A gödör a feltárás keleti részén, a legkorábbi gödörházcsoport kö-zelében található. Ebből a gödörből a fenti pannoniai pecsételt fazék mellett többkerámia került elő, többek között terra sigillaták, dörzstál (mortarium), márvá-nyozott festésű tálak, lapos, ún. gyümölcsös tálak, ill. házi kerámia töredékei. A si-

gillaták között több Drag. 18/31-es és Drag. 37-es formájú található, egyiken a re-


7/14

liefes díszítés mellett Cinnamus névbélyeg. Ennek megfelelően a gödör betöltéséta II. század közepére tehetjük, természetesen nem kizárva annak lehetőségét, hogy korábbra keltezhető darabok is előfordulhatnak.

A fazék a díszítésmódja és technikája alapján a pannoniai pecsételt áruk ( pan-nonische Glanztonware) közé tartozik, amelyek a kelta hagyományok valamint arómai technológia és formák keveredéséből születtek a Kr. u. I. század vége felé. 4

Először nézzük a díszítés és pecsétlőmotívumok párhuzamait. Az ornamentális dí-szítésű pecsétlőmotívumok és a rovátkolássorok kombinációja ennél a kerámiafaj-tánál nagyon jellegzetes. Mai tudásunk alapján azonban a ménfőcsanaki edény képes díszítése és kompozíciója (épület-, illetve koszorú-levél motívum) szinte pár-huzam nélküli. Hasonló díszítési elemek sokkal inkább a reliefdíszítésű terra sigil-lata edényeken jelennek meg: pl. az oszlopokon nyugvó ívek architektonikus

kialakításra emlékeztetnek. Felmerül a lehetősége, hogy az épületben egy szentély ábrázolását lássuk, ebben az esetben a koszorúról lelógó levél sematikus bukrani-onként is értelmezhető lenne. A vallási motívumok kerámiaedényen való ábrázolásanem lenne egyedülálló, és mivel az edény formáját tekintve is egyedülálló (ld.alább), ez az értelmezés nem zárható ki. Mivel ez egyelőre egyértelműen nem tá-masztható alá, ezért ennek a lehetőségét csak felvetjük.

Összetettebb, több pecsétből álló motívumok más pannoniai edények alján iselőfordulnak. A legtöbb esetben azonban a különböző pecsétek kombinálásának a

célja nem egy új motívum kialakítása, hanem a különböző geometrikus motívumok

233


4. képFotó a pecsétlőmotívumokról

Tanai Csaba Taca felvétele


8/14

közötti üres területek kitöltése.5 Ha az épületmotívumunkat részleteire szedjük szét,akkor a legegyszerűbb eleme a pálcikamotívum. Teljesen azonos pecsétet eddignem ismerünk más lelőhelyről.6 Hasonló gyöngy-pálcikatagok az Aquincum kör-nyéki anyagokban találhatók. A biatorbágyi vicusból egy egyenes pálcikatagokbólösszeállított U-alakú motívum ismert, és ugyancsak innen egy másik, homokóra-alakú pecsétlő is hasonló pálcikákból került összeállításra.7 A ménfőcsanaki edény épületfal-motívumához hasonlóan három tagból áll össze egy pecsét egy zalalövői(Salla) pannoniai pecsételt edényen, amely egyértelműen terra sigillata-motívumra vezethető vissza.8 Általánosságban megfigyelhető, hogy az egyenes vonalakból ösz-szeállított motívumok majdnem minden pecsételt árukkal foglalkozó publikáció-ban megtalálhatók, provinciaszerte elterjedtek voltak. A pálcikatagokbólösszeállított bonyolultabb épületmotívum azonban egyedülálló. A ménfőcsanakiedény motívumválasztásában egy egyedi, egyszeri kialakítást kell keresni, amely egy kreatív fazekas keze nyomán született meg.

A kettős félkoszorúnak ezzel szemben több párhuzamát is ismerjük. Minde-nekelőtt azokat a darabokat kell megemlíteni, amelyeket közvetlenül sigillata-mo-tívumokból lehet eredeztetni. Ezek egyrészt ív formájú félkoszorúk, ill. árkádok,másrészt a tojássor elemeinek külső gyűrűje. A ménfőcsanaki darab koszorúja —mérete és aránya alapján — inkább az előző csoporttal rokonítható, bár egyelőrepontos párhuzama ennek sem ismert.9

Szintén nehéz a lándzsa alakú levél párhuzamát megtalálni. A levél alakú pe-csétek igen elterjedtek a pannoniai pecsételt árukon, azonban ezek gyakran tölgy-

levelek vagy más hasonló, erős erezettel ellátott levelek. Hasonló lándzsa alakúlevelet eddig csak Csetényből (Veszprém megye) ismerünk (1. kép), ahol egy Drag.37-es formájú pannoniai pecsételt tálon található. Ez a motívum méretben is meg-egyezik a ménfőcsanaki kisebbik motívummal (5. kép).10 Talán egy hasonló, hegyes végű levél töredéke látható egy balatonvilágosi edényen. Ebben az esetben nem re-dukált, hanem oxidált égetéssel készítették az edényt, így színe vöröses lett, amely ezt a töredéket — csakúgy, mint a többi, a lelőhelyen előkerült darabot — inkábba kelet-pannoniai (aquincumi és gorsiumi) fazekaskörhöz köti.11 Visszatérve a cse-tényi töredékhez: a rajta található pecsételések kompozíciója figyelemreméltó: a

levéldíszek kettős, rovátkolt ív (fordított koszorú?) alatt találhatók. Bár az ívek mé-rete és kialakítása nem egyezik a ménfőcsanaki darabéval, a szintén rovátkolásso-rok közé helyezett motívumok nagyfokú kompozícióbeli hasonlóságot mutatnak darabunkkal. Az edény egy csak terepbejárásból ismert lelőhelyről származik. A felszíni leletek alapján a Csetény melletti római kori településen több kőépület állta II–III. században,12 maga a lelőhely a Kisalföld délkeleti peremén, a győr–ménfő-csanaki vicustól körülbelül 30 római mérföldre található.

A ménfőcsanaki edény formája szintén viszonylag kevés párhuzamot mutat. A formához magáról a lelőhelyről ismerünk közeli analógiát: a 259. obj. számú gö-

dörházból egy szürke, finoman iszapolt fazék került elő, oldalán sűrű, besimított sá-


234


9/14

vokkal, amelynek formája szinte teljesen egyezik a pannoniai pecsételt fazekakéval,azzal a különbséggel, hogy a vállat díszítő vájat és éles töréspont hiányzik (6. kép). A gödörházból előkerült többi leletanyag alapján a kelta hagyományokat mutatódarab a Kr. u. I. század végére tehető.13

Az edényforma a késő kelta fazékformákkal mutat nagy hasonlóságot. Az erő-sen behúzott nyak- és peremrész és éles vájatokkal való díszítésmód a nagyobb kelta(jellegű) edényeknél jelenik meg, igen gyakran simított felületi díszítéssel együtt.14

A formai párhuzamok inkább az edény testének arányaiban vagy a fent említett éles

vájatokban azonosíthatók. A ménfőcsanaki edényre jellemző kicsi, függőlegesen állóperemrész ezzel szemben nem igazán elterjedt, bár néhány példát találhatunk rá.15

A legtöbb nagyobb fazekat enyhén kihajló peremrésszel látták el. Északnyugat-Pan-noniában a Bécs, Rudolfstiftung lelőhelyen, a későbbi polgárváros alatt feltárt későkelta kori településről ismerünk hasonló edényt: majdnem függőleges peremmel éserősen behúzott nyakrésszel.16 A késő kelta kerámiaspektrum meghatározása és be-azonosítása a későbbi provincia területén egyelőre csak szórványosan került publi-kálásra, ennek ellenére a ménfőcsanaki római kori fazekunkhoz ezek között több

párhuzamot találhatunk. Így a már fent említett Budapest–Tabán és Budaörs lelő-

235


5. kép A csetényi töredék (Maróti 2002, 5.1. ábra alapján)


10/14

helyekről ismerünk ilyen formákat. Budaörs mellett egy késő kelta előzményekkelrendelkező római kori civil vicust sikerült feltárni, ahol a legkorábbi — római fogla-lás előtti, azaz Augustus-kori — objektumokból került elő néhány, a vállon erősenprofilált fazék, amelyek pereme enyhén kihajló. Ezeknek a daraboknak az anyagaszürke, finoman iszapolt, felületüket gyakran besimítások díszítik.17 Az erősen be-húzott peremrésszel rendelkező fazékformák fokozatosan tűnnek el a római kori ke-rámiaspektrumban, csakúgy, mint a technika: a szürke, finoman iszapolt, esetlegbesimításokkal díszített edények aránya a II. század folyamán csökken a lelőhelye-ken, majd a század végére el is tűnik.

Miért a késő kelta kultúrkörben keressük az edény formáját? Azért, mert a pan-noniai pecsételt kerámiák között, amely csoporthoz a győr–ménfőcsanaki darabunk is tartozik, felületi kialakítása alapján, nagyon kevés a zárt fazékforma. Az edények legnagyobb százalékban a félgömbös formától a különböző sigillata formákatutánzó tálak közé tartoznak.18 Pecsételt díszítésű fazekak eddig csak Pannonia provincia északnyugati részéből ismeretesek, onnan is csak néhány darab. Carnuntumauxiliaris vicusából ezek az edények a II. század elejére tehető leletkontextusból szár-

maznak. Sajnos a darabok elég töredékesek, elsősorban perem- és aljtöredékeket si-került azonosítani, egy töredéken pedig rovátkolássorok is megmaradtak.19 A car-nuntumi segédcsapati tábor leletanyagában is megtalálhatók a zárt formájú pecsé-telt edények töredékei, de eddig csak két töredéket sikerült azonosítani. A kónikusnyak és egyenes peremrésszel ellátott fazekak inkább a római kori házi kerámia- vagy pohárformákkal mutatnak kapcsolatot.20 Egy további, nem keltezhető darab egy mo-dern kori bolygatásból származik, pedig formáját tekintve igen közel áll a ménfő-csanaki darabhoz. Bár váll- és nyakrésze nem annyira profilált, mint darabunknak,a függőlegesen álló perem alatt több sor rovátkolás található.21 Carnuntum legiós-

táborából is előkerültek a pannoniai áruk közé sorolható edénytöredékek, amelyek


236

6. képSzürke, finoman iszapolt fazék a 259. gödörházból, Győr-Ménfőcsanakról

Lakatos Janka rajza


11/14

peremrésze behúzott és oldalát rovátkolássorok díszítik.22 A provincia más részeibőlegyelőre nem ismerünk példákat fazék formájú pecsételt árura, az eddig azonosí-tott darabok kivétel nélkül tálak.23

Arrabona környékén eddig nem sikerült egyértelműen pannoniai pecsételt ke-rámia-műhelyt azonosítani. Sőt, az eddigi összefoglaló publikációkban Arrabonaés környéke „fehér folt”-ként jelent meg, csak szórványleletek formájában volt is-meretes ez a kerámiatípus ezen a vidéken.24 Az elmúlt évtizedekben Arrabona kör-nyékén végzett nagyfelületű feltárások leletanyaga azonban arra utal, hogy Arrabonában vagy a környékén egy helyi kerámiaműhellyel mindenképpen szá-molni kell, amely termékeit legalább a regionális piacon terítette.25

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a fent bemutatott pannoniai pecsételt fazék a győr–ménfőcsanaki vicusból újabb adalékokat szolgáltat és további kérdéseket vetfel a pannoniai fazekasság témakörében. A kelta forma, illetve a római díszítéstech-nika és technológia keveredéséből készült egyedi fazék impozáns példa a mediterránhatások átvételére az őslakosság körében, így szinte kézzelfoghatóvá teszi a romani-záció folyamatát. Az edény kontextusa alapján a II. század első felére tehető, azonbanpárhuzamai alapján esetleg már a II. század legelején készülhetett. 26

JEGYZETEK

1 A cikk a következő tanulmány magyar nyelvű változata: Bíró Szilvia: Ein bemerkenswertes Gefäß mitStempelverzierung aus dem Vicus von Győr-Ménfőcsanak (Ungarn, Pannonien). In: Römisch-Ger-

manisches Zentralmuseum (szerk.): Missio Honesta. Festschrift für Barbara Pferdehirt zum 65. Ge-burtstag. RGZM Monogr. 100. Mainz 2014 (megjelenés alatt).2 A legkorábbi előzetes ásatási beszámolókat ld. Figler A. – Jerem E. – Szőnyi E. – Takács M. – Tomka

P. in, RF I/44 (1990), 11-13 Nr. 16. ill. Németh G. – Szőnyi E. – Takács M. – Tomka P., in RF I/45(1991), 12-14 Nr. 14/3.

3 A vicusról összefoglalóan eddig Szőnyi 1996.; Szőnyi 2005.; Bíró – Szőnyi 2006.; KÖSZ 2012, 154–155.; Ilon G., in: RKM 2010, 214–215 Nr. 202.

4 Összefoglalóan: Maróti 1991, 365 ff.; Adler-Wölfl 2004, 89 ff.5 Például Maróti 1987, 7. kép 3. (Vindobona), 8. kép 1, 8. (Zalalövő/Salla)6 Az egyenes, rovátkolt pálcikamotívum Carnuntumból is ismert: Adler-Wölfl 2004, Abb. 26. M44,

M49. Sallából pedig recézett pálcikatagokat ismerünk: Maróti 1990, Abb. 1.10–11.7 Miklósity Szőke 2012, Figure 2.3, Figure 7.6.8 Maróti 1990, 98, Abb. 1.13.9 Például egy kettős girlandmotívum Sallából: Maróti 1990, Abb. 1.1-3. – Egyszeres girland Carnun-

tumból is ismert: Adler-Wölfl 2004, Abb. 26 M43.10 Maróti 2002, 114 Nr. 6.2, Abb. 5.1.11 Maróti 2002, 113 Nr. 3.14, 127, Abb. 5.2.12 MRT 4, 80 Lh. 20/7.13 Ltsz.: XJM. 2007.20.48. Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr.14 Hasonló peremkiképzések a festett daraboknál is előfordulnak, ezek azonban inkább tojás alakúak,

azaz az edény legszélesebb pontja a test közepe táján található. A ménfőcsanaki fazék súlypontjaennél magasabban, a vállrész felé található, mint pl. Bónis 1969, Abb. 9. 1,3.

15 Magdalensbergből került elő több szürke, finoman iszapolt anyagú edény hasonló formával, és meg-határozásuk szerint a La Tène-kori formák közé tartoznak. (Schindler-Kaudelka – Zabehlicky-Schef-fenegger 1995, 180, Abb. 3.25.)

16

Pichler 2006, 18-19, Taf. 6.67, 73.

237



12/14

17 Ottományi 2012, 200, 158. kép 10, 13. A kora római időszakban megjelennek hasonló formák a tá-rolóedények között is, amelyek azonban nagyobbak voltak és kihajló peremmel rendelkeznek. (Ot-tományi 2012, 211, 168. kép 2.)

18 Újabban összefoglalóan: Adler-Wölfl 2004, 89-119.19 Petznek 2000, 236-238, Taf. 17. 1738-1739.20 Adler-Wölfl 2004, 53. Form To 6.1.21 Adler-Wölfl 2004, Kat. 315.22 Grünewald 1979, 33, Taf. 18. 10-11. Ezeket a darabokat M. Grünewald utánzatoknak tartja a rossz

minőségű bevonat és az agyag alapján, amely feltételezéssel nem tudok teljesen egyetérteni.23 Maróti 1987, 3–10. kép.24 Ld. Maróti É. térképeit: Maróti 1987, 1–2. kép. Ezzel szemben Szőnyi Eszter már korábban feltéte-

lezett egy műhelyt Arrabonában vagy környékén: Szőnyi 1976, 27 25. lj.25 Arrabona auxiliaris vicusából sok darabot ismerünk a Széchenyi téri ásatásokból (szerző ásatása

2008–2009-ben), illetve egy a vicus mellett feltárt mezőgazdasági jellegű településen is nagyszámúpecsételt áru került elő (Győr-Frigyes laktanya, Molnár A. ásatása 2009-ben). Emellett természete-sen a győr-ménfőcsanaki civil vicus területén is igen gyakran előforduló kerámiatípus volt (Szőnyi1996, 255. — a leletanyag feldolgozása folyamatban).

26 Szakmai tanácsaiért dr. Markus Scholznak (Römisch-Germanisches Zentralmuseum, Mainz) tarto-zom hálával.


238


13/14

IRODALOM ADLER-WÖLFL, Kristina

2004 Pannonische Glanztonware aus dem Auxiliarkastell von Carnuntum. Ausgrabun-gen der Jahre 1977-1988. (Ergänzungshefte zu den Jahresheften des Österreichis-chen Archäologischen Institutes in Wien 7.) Wien.

BÓNIS Éva

1969 Die spätkeltische Siedlung Gellérthegy–Tabán in Budapest. Budapest.BÍRÓ Szilvia – SZŐNYI Eszter

2006 Ménfőcsanak – Településrészletek / Ménfőcsanak – Siedlungsdetails. In: Rómaiak nyomában… Kiállításvezető – Auf der Spur der Römer... Ausstellungsführer. Szerk.Bíró Szilvia. Győr, 33–40.

GRÜNEWALD, Mathilde1979 Die Gefässkeramik des Legionslagers von Carnuntum (Grabung 1968–1974). RLÖ

29. Wien.KÖSZ

2012 Évkönyv és jelentés a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat 2009. évi feltárá-sairól – Field Service for Cultural Heritage 2009 Yearbook and Review of Archaeo-logical Investigations. Szerk.: Kvassay J. Budapest.

MARÓTI Éva1987 Római kori pecsételt kerámia Nyugat-Pannoniában. ZMúz 1. 81–103.1990 Pannonische Glanztonware mit Stempelverzierung von Zalalövő. ActaArchHung

42. 97–110.1991 A római kori pecsételt kerámia és a Resatus-kérdés (Römerzeitliche gestempelte

Keramik und die Resatus-Frage). StComit 21. 365–427.2002 Pannoniai pecsételt kerámia Balácán és Veszprém megyében (Pannonische gestem-

pelte Keramik von Baláca und im Komitat Veszprém). BalKözl 7. 109–151.MIKLÓSITY SZŐKE Mihály

2012 Római kori pecsételt kerámia Biatorbágy–Kukorica-dűlő lelőhelyről — Stamped pot-tery from the Roman period at Biatorbágy–Kukorica-dűlő. In: KÖSZ 2012, 223–251.

MRT 41972 DAX Margit – ÉRI István – MITHAY Sándor – PALÁGYI Szilvia – TORMA István:

Veszprém megye régészeti topográfiája. A pápai és zirci járás. (MagyarországRégészeti Topográfiája 4.) Budapest.

OTTOMÁNYI Katalin2012 Római vicus Budaörsön. In: Római vicus Budaörsön. Régészeti tanulmányok. Szerk.

Ottományi Katalin. Budapest, 9–407.PETZNEK, Beatrix

2000 Römerzeitliche Gebrauchskeramik aus Carnuntum. CarnuntumJb 1999, 193–319.PICHLER, Elisabeth

2006 Ein spätlatènezeitlicher Grubenhausbefund aus Wien 3, Rudolfstiftung. FundortWien 9, 4–44.

RKM 2010 Régészeti kutatások Magyarországon 2009 – Archaeological Researches in Hun-gary 2009. Budapest.

SCHINDLERK-AUDELKA, Eleni – ZABEHLICKY-SCHEFFENEGGER, Susanne1995 Die bodenständige Keramik vom Magdalensberg. Ein Anfang. In: Kelten, Römer, Ger-

manen im Mitteldonaugebiet vom Ausklang der La Tène-Zivilization bis zum 2. Jahr-hundert. Szerk.: Tejral, Jaroslav – Pieta, Karol – Rajtár, Jan. Brno – Nitra, 177–198.

SZŐNYI Eszter1976 A győri „Homokgödri” római kori temető. Arrabona 18. 5–47.1996 Römerzeitliche Altansässigensiedlung von Ménfőcsanak (Umgebung von Győr).

Arheološki Vestnik 47. 249–256.2005 Landwirtschaftliche Siedlungen hinter dem Limes. BalKözl 8. 401–412.

239



14/14

A PECULIAR STAMPED POT FROM THE ROMAN VICUSOF GYŐRMÉNFŐCSANAK

COUNTY GYŐRMOSONSOPRON, HUNGARY, PANNONIA

The stamped pot from the vicus of Győr-Ménfőcsanak discussed by the article

provides us new data for the Pannonian pottery production. The vessel belongs tothe so-called Pannonian glazed pottery (Pannonische Glanztonware) on the basisof its surface and decoration, but its form reflects late Celtic traditions. The stampedmotives (building and wreath-leaf combination) and their composition have beenno parallels in Pannonia up till now. The mixture of Celtic form and Roman deco-ration as well as Roman technology provides us a good example for taking over theMediterranean influences by the local autochthon people of the province. Theprocess of the Romanisation is obvious on the vessel. The pot can be dated fromthe 1st half of the 2nd c. A. D., maybe as early as the beginning of the 2nd c.


240

Documents

Egy Kulonleges Pannonia Pecsetelt Edeny